Készült: 2020.02.28.13:57:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 8. felszólalás
Felszólaló Burány Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:20


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Vegyük górcső alá ezt a költségvetést, hiszen úgy szakmai oldalról, mint politikai irányultságát tekintve több figyelemreméltó tanulsággal is járhat ez a mai vita. Szeretném az ezzel kapcsolatos véleményemet négy pontban összefoglalni.

Az első a költségvetés szakmai megalapozottsága. Aggályosnak ítéljük meg azt a folyamatot, ahogy a kormány a jövő évi kilátásokat megítéli, és azt, ahogy ebből a költségvetés fő számait levezeti. Való igaz, az elmúlt években, ha megnézzük az adóbevételek alakulását, a tényleges számokat összehasonlítjuk a tervezettekkel, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ezek az adóbevételek rendre túlteljesültek, és bár igaz, hogy a kiadások is egy kicsit meglódultak, összességében az államháztartás hiánya - az elmúlt években legalábbis - mindig a tervezett mérték alatt maradt.

A kormány erre az optimizmusra építve terjesztette be ezt a költségvetést. Erre az optimizmusra épít, amikor azt mondja, hogy a világban mutatkozó baljós jelek ellenére Magyarországon az idő mintha megállna, mintha még mindig 1998-at írnánk, és a gazdaság fejlődése jövőre pontosan olyan töretlen lesz, mint ahogy az idén volt, és ahogyan ezt a Horn-Kuncze-kormány gazdaságpolitikája megalapozta.

 

 

(8.20)

 

Kérdés, hogy ez az optimizmus, amit most szó szerint nevezhetünk kincstári optimizmusnak, mennyiben megalapozott.

Azt kell mondanom, hogy ma már valamennyi gazdaságkutató intézet óvatosságra intené ezen a téren a kormányt, a gazdaságpolitikusokat, ha lenne olyan kormány, amely ezeket az intelmeket megfogadná. Halljuk az optimista nyilatkozatokat arról, hogy jövőre is biztosan több lesz az adóbevétel, még ahhoz képest is, amit a költségvetés betervezett. Igen ám, csakhogy az elmúlt években ezek a túlteljesítések rendre egy alapvető ok miatt következtek be, nevezetesen: a Pénzügyminisztérium alábecsülte a gazdasági növekedés mértékét, és miután a gazdasági növekedés meghaladta a tervezettet - hála istennek! -, ennek következtében nőttek az állam adóbevételei, és ennek következtében csökkent az államháztartás hiánya. Most a folyamat megfordulni látszik.

Könnyen fennáll annak a veszélye, hogy a kormány - optimista módon - változatlanul az idei növekedéssel számol, erre alapozza adóbevételeit, és ha a tényleges növekedés alatta marad a vártnak, akkor bizony ennek egy komoly következménye lesz, nevezetesen: csökkenni fognak az állam bevételei és nőni fog az államháztartás hiánya. Ez a veszély 1999-ben talán még nem túl nagy, néhány tized százalékos növekedést az államháztartás hiánya elbír. Igen ám, csakhogy az exportdinamika is megtorpanni látszik jövőre az összes prognózis szerint, ennek következtében bizony a fizetési mérleg hiánya is nagyobb lehet a vártnál, és ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor azt látjuk, hogy jövőre könnyen előállhat az a helyzet, hogy az előző évi pozitív folyamatokkal ellentétben újra a fizetési mérleg hiánya és az államháztartás hiánya indul növekedésnek, nem annyira a gazdaság. Ennek a következményeit egyszer már átéltük.

Nem szeretnék persze senkit riogatni, hiszen ezek a változások - ha a prognózisok helytállóak lesznek - jövőre még nem lesznek drámaiak, mint ahogy 1995-höz sem egyetlen év rossz gazdaságpolitikájával jutott el az ország, ahhoz azért több év szívós munkája kellett. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy rossz útra lépünk, visszafelé kezdünk menni az időben, visszafelé haladhatunk az adósságcsapdába, és ennek következtében valamikor 2000 és 2002 között újra szükségessé válhat egy kisebb mértékű kiigazító csomag. Örülnék, ha ezt el tudnánk kerülni, amit a költségvetés azzal alapozhatott volna meg, hogy a kincstári optimizmus helyett a józan észre hallgat, és olyan számokat tervez be, amelyek növekedési oldalról is megalapozottnak tűnnek, nemcsak a kiadásokra figyelnek árgus szemekkel, hanem bizony a növekedéshez kapcsolt adóbevételeket is reálisabban és alacsonyabb szinten tervezik be. Ez az első észrevételem.

A második: nézzük meg, milyen belső átcsoportosításokat tartalmaz a költségvetés! Ezen a téren a kormány szándékai világosak, ezt a szándékot egy szóval jellemezhetnénk, Madách Imréhez fordulva: "Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy." Ugyanis ha megnézzük azokat a belső átcsoportosításokat, amelyeket a kormány a költségvetésbe beépített, akkor az első nagy átcsoportosítás, ami a szemünk elé kerül: a nyugdíjasoktól közel 80-100 milliárd forintot csoportosít át a vállalkozók, az egyéni vállalkozók javára. Ez önmagában is egy drámai szám, hiszen most már ismert számunkra a nyugdíjtörvény módosításával kapcsolatos kormányálláspont: a korábbi törvényben előírt körülbelül 20 százalékos nyugdíjemelés helyett a kormány 11 százalékos általános nyugdíjemelést irányoz elő ebben a törvényjavaslatban. Ennek a következménye az, hogy a nyugdíjasoktól elvett pénzt a vállalkozóknak oda lehet adni, nevezetesen a tb-járulék csökkentése formájában. Ez önmagában természetesen üdvözlendő dolog lenne, ha az árat, a nyugdíjasok nyugdíjai emelésének elmaradását vagy nem kellő mértékű növelését meg lehetett volna spórolni.

Ha megnézzük, hogy a vállalkozók jól járnak-e ezzel az 5-6 százalékos járulékcsökkentéssel és ezzel a nyugdíjasoktól elvett 80-100 milliárd forinttal, akkor azt látjuk: vannak vállalkozók, akik jól járnak, és vannak vállalkozók, akik nem. Ugyanis az a szomorú tény, hogy éppen a kis- és közepes vállalkozók nem fogják élvezni ennek az átcsoportosításnak az áldásos hatásait; a beterjesztett törvénymódosítások ugyanis azokban az ágazatokban, azoknál a vállalkozásoknál csökkentik érdemben a járulékterheket, amelyeknél magasak az átlagfizetések. Miközben a kormány deklarált szándékai közé tartozik a kis- és középvállalkozások megsegítése, azt tapasztaljuk, hogy ők ebből az átcsoportosításból kimaradtak, alacsony béreik miatt a kényszervállalkozók és a néhány főt foglalkoztató vállalkozások vagy éppen egy főt sem foglalkoztató egyéni vállalkozók járulékterhei szerény mértékben növekedhetnek, de jó esetben is csak szinten maradnak. Kérdés, hogy ez megéri-e.

A másik ilyen nagy átcsoportosítás már a jövedelemadó-rendszeren és a családi támogatások rendszerén belül található; ebben is egy drasztikus, mintegy 60 milliárd forintos átcsoportosítás figyelhető meg. Ennek az a lényege, hogy az alacsony keresetű munkavállalók sokkal rosszabbul járnak, mint ebben az évben, és ezért cserébe a családoknak csak egy nagyon pici hányadán tud a kormány érdemben segíteni. Ugyanis a számítások szerint - ha a hatást megnézzük - azokkal az adótörvényekkel és családtámogatási rendszerekkel együtt, amelyeket részint elfogadott a kormány, részint itt vannak a költségvetési törvény körül és a költségvetési törvényben az asztalon, azt láthatjuk: a munkavállalók döntő többsége rosszul jár, s ezen belül is a legrosszabbul kereső 25 százalék jár a legrosszabbul. Ezek a munkavállalók akkor is rosszul járnak, ha van gyerekük, ha nincs, akkor pedig egyértelmű, hogy majdani családjuk megalapításához szinte semmilyen segítséget nem kapnak a kormánytól ebben a költségvetésben. Ennek az átcsoportosításnak az irányultsága érzésünk szerint teljesen elfogadhatatlan, ez egy antiszociális átcsoportosítás, hiszen a családoknak csak a jómódú rétegén segít érdemben, a többi család vagy nem fogja észrevenni ezt a változást, mert a hatások kiegyenlítik egymást, vagy pedig kifejezetten rosszabbul jár, mint idén.

A harmadik észrevételem - és erre az Állami Számvevőszék is felhívta a figyelmet -: indokolatlanul sok azon törvények száma, amelyeket a költségvetési törvényben, egyetlen törvényben módosítani kíván a kormány. Ez a csomag közel 50 törvényt érint, amelyeken egyenként is érdemes lenne végigmenni, de csak egyetlenegy módosításra hadd térjek itt ki, nevezetesen arra a módosításra, amely az állami vagyon értékesítését illeti.

Az elmúlt hetekben ellenzéki képviselők többször is felhívtuk a kormány tagjainak a figyelmét arra a törvénytelen állapotra, amely az ÁPV Rt.-n belül létezik, nevezetesen: az ÁPV Rt. vezető tisztségviselői egyidejűleg igazgatótanácsi tagságot vállaltak és kaptak olyan állami vállalatoknál és pénzintézeteknél, amelyek az ÁPV Rt. irányítása alá kellene hogy tartozzanak. Ezzel kapcsolatban törvényjavaslatot nyújtottunk be, azt a kormánytöbbség nem tűzte napirendre. Most pedig a költségvetési törvényben azt látjuk: ahelyett, hogy a kormány ezt a törvénytelen gyakorlatot megszüntetné, éppen ellenkezőleg cselekszik, a benyújtott törvényjavaslattal legalizálja ezt a törvénytelen állapotot. Ha ehhez még hozzátesszük az elmúlt napok fejleményeit, akkor ennek az irányultsága világos: a kormány az állami vagyon egy jelentős részét családi vállalkozásba adja, ami megítélésünk szerint a családpolitikának és a családtámogatási rendszernek nem a legszebb példája. Az elmúlt napokban a szemünk előtt jöttek létre azok a nagy kormánypárti klánok, amelyek a kormány álláspontja szerint az állami vagyont védeni (Varga Mihály közbeszól.), azzal gazdálkodni hivatottak.

Negyedszer: ki kell térnem Budapestre is. Budapest tekintetében a kormány úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek, akinek elvették a játékát, és ennek nap mint nap ezer tanújelét adja. Ezek közül csak egyet szeretnék említeni, és ez a metró. Mert miközben a kormánypártok, maga a kormány is lebegteti ezt a kérdést, és azt mondja: persze, lehet szó valamilyen metróról, aközben azt látjuk, hogy a költségvetési törvényjavaslatban ezen a címen bizony egyetlen forint sincs betervezve.

 

 

(8.30)

 

 

Ha a költségvetési törvényből indulunk ki, akkor Budapesten nem fog folytatódni a megkezdett metróépítkezés. Márpedig nagyváros, világváros sehol Európában felszíni tömegközlekedéssel, ilyen felszíni tömegközlekedéssel, amely Budapesten van, nem tud létezni egy idő után. Ahhoz, hogy 5 vagy 10 év múlva Budapesten elfogadható módon közlekedni tudjunk, ahhoz ma kell megindítani azokat a metróépítkezéseket, amelyek elviselhetővé teszik 5 vagy 10 év múlva a budapesti tömegközlekedést. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a kormány ezen a téren meghátrált, és a szerződéseket, amelyeket eddig megkötött, megszegte.

Összegezve ezt a négy pontot - nem akarom sokáig húzni az időt, hiszen sok hozzászóló következik még utánam is -: ez a költségvetés szakmailag aggályos, politikai szándékait tekintve pedig elfogadhatatlan, ezért az MSZP nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai