Készült: 2020.02.25.17:40:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 4. felszólalás
Felszólaló Perlaki Jenő (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:10


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány az asztalunkra tett egy előterjesztést, amely sok-sok ember életét fogja befolyásolni, mint minden költségvetés, de mégis más természetű, mert változtat az előző évekhez képest.

A változtatás a polgári értékrend mentén halad, a Szabadság és jólét című dolgozatra és a kormány programjára épül. Mint minden új, ez is heves érzelmeket vált ki, mert sokan azt hiszik, hogy a megszokott, régi közeg ad biztonságot a megélhetéshez. Pedig csalódik, aki így gondolkodik, és nem néz távolabbra.

A lassú romlás folyamatát csak néhány epizód szakította meg, amikor az emberek szembesültek a gyors lecsúszással az előző kormány alatt. Egyre nagyobb borúlátás kerítette hatalmába az országot. Látták, amint a privatizáció érdekében a jól működő cégeket tönkretették, végül a vezetés orcátlanul alacsony árakon megvette a vállalatot, de addigra a korábbi dolgozók a kapun kívülről figyelhették az eseményeket.

Látták, hogy sokkal nehezebb lett az élet; az infláció felemésztette a kisember tartalékát, aki zavarosnak látta a jövőt; szembetűnő volt a pénzek elfolyása kicsiben és nagyban egyaránt. A rosszkedv közönnyé változott, és "Na és!?" országgá vált Magyarország, ahol néhány milliárdos korrupció, a bűnözők olajügyei, az adóelkerülés nagyban, az ingatlan-visszaélések már nem borzolták fel a kedélyeket. Amikor a polgári Magyarország jövőképe elkezdett kibontakozni, sokan - a tisztességes többség - a ma emberének természetes értékeit találták meg a programban, gazdaságilag pedig gyorsuló növekedést, lassuló inflációt.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti képviselőcsoportja a kormány programja szerint halad. Olyan ez, mint amikor a gyógyszerkutató egy fejlesztendő molekulához hozzákapcsol egy-egy újabb atomot, és az új molekula gyógyító ereje többszöröse lesz az eredeti hatásának. Egyik lépés hatása erősíti a másikét, így egy meg egy több lesz, mint kettő.

Gyakran olvashattunk a népességfogyásról, hogy évről évre 70 ezer emberrel csökken lélekszámunk, ez éppen annyi, mint amennyien Pesterzsébeten laknak. Megdöbbentő szám! Az a társadalom, amelyik ez ellen nem tesz, az elszegényedés, az elembertelenedés felé halad. Egy régi-új bázist jelöltünk meg, amire építeni lehet, a '99-es költségvetés ezért irányítja a támogatások nagyobb részét a család gyarapodására. A dolgozó és gyermeket nevelő családok fognak jobban élni. Helytelenítheti ezt valaki? Lehet ezen mosolyogni? A közvélemény-kutatások alapján tudjuk, hogy az embereket szeretteik biztonsága erősen foglalkoztatja.

A kormány reagált az igényre, és ezért törvényjavaslatok sorát hozta az Országgyűlés elé a bűn visszaszorítására. De a szabályozások mellé szabályozni szükséges a forrásokat is, ezért örömmel lehet látni a rendőri szervek megerősítését a számok tükrében is.

Az oktatásra költött pénzek a jövőbe való befektetést jelentik; a képzett fiatal munkalehetőségei szélesebbek, bátrabban alapít családot, jobbak az esélyei az érvényesülésre. Munkahelyeket is szeretnénk a kezükbe adni, és erre a vállalkozásoknál maradó források növekedését szántuk. Ha minden vállalkozás egy-egy főt vesz fel, ez annyit jelent, hogy a szféra felszívhatja a 8 százalékos munkanélküliséget. A csökkenő közterhek ezt segítik elő.

Most az állami költségvetés önkormányzatokat és a fővárost érintő kérdéseiről szeretnék szólni. Ezen a területen is volt lassú romlás állapotában lévő ágazat: a tűzoltóság. A javaslat a személyi kiadásokat szintre hozza, továbbá műszaki feltételeik fejlesztését is lehetővé teszi.

A kultúra és a közművelődés is megfelelő támogatási formákat kap a helyi és a megyei, fővárosi közművelődési normatíva alakjában. Évről évre növekszik a költségvetés normativitása, és ennek is az az oka, hogy kiegyenlítésre törekszünk.

Az elmúlt években, a rendszerváltozástól kezdve két érvrendszer ütközik egymással. Az egyik azt mondja, hogy az önkormányzatiságot önállósággal kell megtölteni, és a normatívák felől az önálló bevételek irányába kell haladni. A másik érvrendszer azt mondja, hogy az önkormányzatok alapfeladatait garantáltan meg kell finanszírozni a normatívákkal, ezzel a mozgástér persze szűkül. Ez a javaslat a kettőt ötvözi.

A közelmúltig úgy látszott, hogy nincsen orvosság a bajokra azoknál az önkormányzatoknál, ahol az egy főre eső szja kevés, kevés az iparűzési adóbevétel, nem is volt jelentős ingatlanvagyon, és a privatizációs bevételek is elfogytak. A finanszírozási rendszer eddigi hiányosságairól árulkodik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatására jogosult települések nagy száma. Az önkormányzati szövetségek is egyetértenek abban, hogy finanszírozási reformra van szükség, azonban a feladatok telepítésének újragondolása mellett. A jövő iránya az újraelosztás csökkentése.

A tendencia a településeken beszedett adók irányába mutat. Ebbe a változatba illeszkedik a költségvetési javaslat szerinti eljárás, mely szerint kiszámítják az adóerőt valamennyi település esetében, és kiegészítik az értékhatár alatti teljesítést. Amennyiben többlet mutatkozik az értékhatárhoz képest, akkor azt beszámítják az állami támogatásba. Megjegyzem, hogy ez egy jól működő német példát követ.

Ennek a technikának az a jelentősége, hogy jelen esetben a kiegyenlítést valósítja meg, hiszen az adóerő jelentős különbségeket mutat. Tehát ha a normatív finanszírozás lefedné a kötelező feladatok tényleges forrásszükségletét, akkor a nagy adóerővel rendelkező települések túlfinanszírozódnának.

A javaslat a személyi jövedelemadóból 40 százalékot juttat az önkormányzatoknak, úgy, hogy 15 százalékot ad a helyben termelődő adókból, az összes szja-bevétel 17,5 százalékát a normatívák útján kapják az önkormányzatok, míg 7,6 százalékot - ennek a 40 százaléknak az egyötödét - használ fel a javaslat az adóerőhöz kapcsolódó kiegészítésre. Azokon a településeken, ahol nem vezettek be iparűzési adót, ott kisebb mértékben csökken a kiegészítés a tavalyihoz képest, hogy az átmenetet kevésbé nagy változásként éljék meg.

 

(8.10)

 

Ahol az adóerő meghaladja a szintet, ott sávosan, progresszíven beszámítja az állami támogatásba a költségvetési javaslat. Az adóerő-képesség számítása figyelembe veszi a cégek és egyéni vállalkozók tevékenységét, de az iparűzési adó esetében a közepes szintet használja a kalkulációban. Meghatározza a településkategóriánkénti átlagot, és ehhez viszonyít. Ez pótolja az igazgatási normatívához és a településüzemeltetési normatíva emeléséhez fűződő igények kielégítését.

A főváros pozíciója jelentősen nem változik a kiegyenlítés hatására, viszont új szabályozás lép be az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő támogatása tekintetében; ezt a hosszú szóösszetételt a gyakorlatban "önhiki"-nek becézzük. A fővároson belül forrástöbblettel és forráshiánnyal rendelkező kerületek eddig óriási vitában voltak egymással. A kiugró különbségeket az eddigi forrásmegosztás nem orvosolta, maradtak alulfinanszírozott kerületek, miközben a kerületekhez viszonyítva a Fővárosi Önkormányzat túlfinanszírozott volt. A javaslat szellemes módon a Fővárosi Önkormányzat feladatává tette az úgynevezett önhiki-feladatot, amelyhez csak akkor igényelhet támogatást, ha a főváros és a kerületek együttesen rászorultak a kiegészítő támogatásra. Nyilvánvalóan ez abban teszi érdekeltté a fővárost, hogy már a forrásmegosztás keretében létrehozza a szükséges szintű fedezetet a feladatok ellátásához.

Várakozások fűződnek ahhoz, hogy az 1,9 százalékos tartalékképzést a helyi önkormányzatok támogatásából elkerüljük, ugyanis ez a pozíciószámításokat, amelyek ebben a javaslatban találhatók, megváltoztatná.

A főváros közlekedése napirenden van, és mivel egy fontos momentuma a javaslatnak, hogy a fővárosi 4-es metróhoz kötődő támogatást elhagyja, érdemes végiggondolni, hogy az adott pénzügyi lehetőségek mellett mit lehet tenni. Az értékelemzés módszere az, amely a célokat és a ráfordításokat összhangba hozza. Eszerint a közlekedés felszíni lehetőségeit kell először kihasználni, mert olcsóbbak.

Az tény, hogy a költségvetés a metró építéséhez 160 milliárd forinttal nem fog hozzájárulni. A döntés ugyanakkor ésszerű, hiszen a Világbank elemzése szerint a kalkuláció pazarló, és nem is igen érthető, hogy miért nem használja ki Budapest a vasutat, a tömegközlekedési potenciált. A főváros egyébként adós a tarifaegyezménnyel, hogy ne csak a kényelmetlenséget érzékeljék a polgárok, ami a várost át- meg átszelő töltések kerülgetésével jár, hanem az áldását is, amelyet a gyors, kényelmes közlekedésben érzékelhetnének. Ha az összes többi lehetőséget kihasználtuk, és ezt az igen-igen drágára kalkulált metróépítést visszafogjuk a ténylegesen szükséges kiadások mértékéig, akkor meg kell majd építeni ezt a metrót.

Összefoglalva: a helyi önkormányzatok 1998-hoz képest 10 százalékkal többet kapnak, és 11 százalékkal emelkedik az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó összege is. A címzett és céltámogatások összege 12 százalékkal, a céljellegű decentralizált támogatás összege pedig 46 százalékkal lesz magasabb az előző évihez képest. Ez az emelés lehetőséget ad a már folyamatban lévő beruházások befejezésére és új beruházások beindítására.

A céltámogatási rendszer kiemelten kezeli a környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos beruházásokat. Jól tudjuk, hogy az Európai Unió ezen a téren jelezte a legtöbb nehézséget Magyarország irányában. Uniós csatlakozásunk előtt mindenképpen el kell kezdenünk környezetvédelmi elmaradásaink lefaragását. A munkát nemcsak országosan, de a helyi szinten is el kell indítani, ezért fontos a költségvetés erre vonatkozó fejezete.

Fontos szempont volt a költségvetés kialakításánál, hogy megkezdődjön a hazánk régiói között fennálló különbségek kiegyenlítése. Nem engedhetjük meg, hogy Magyarország egyes térségei leszakadjanak a közös fejlődésből, ezért ezen régiók számára 10 milliárd forintnyi fejlesztési célú állami támogatás áll rendelkezésre. Ezt az összeget döntően az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások feltételeinek javítására használhatják fel. Csak akkor válik lehetővé a valódi felzárkózás, ha a nehézségekkel küzdő térségekben kiépül az út-, a csatorna-, a víz-, a telefonhálózat, ha a magyar és a külföldi vállalkozók szívesen telepednek le. Ne feledjük, egyik lépés hatása erősíti a másik lépés hatását - egy meg egy több lesz mint kettő.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai