Készült: 2020.02.25.16:05:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 18. felszólalás
Felszólaló Tardos Márton (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:50


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita valóban az egyik leglényegesebb vagy a leglényegesebb vitája a magyar parlamenti életnek, hiszen az egy évben megtermelt jövedelmek 50 százalékának elosztásáról és központosításáról dönt a Ház, amikor a költségvetésről beszél. Hallatlanul nagy összeg ez, és nagyon nagy felelősség is.

A vita sajátos módon zajlik, mert egyesek azt mondják - alapjában véve a kormánypárti képviselők zöme -, hogy egy soha nem látott remek költségvetésről van szó; mások pedig arról beszélnek, hogy ebben a költségvetésben rengeteg a bizonytalanság. Járai miniszter úr határozottan azt mondta, hogy ez a magyar gazdasági élet legjobb költségvetése. Mindaz az állítás, amit ilyen felületesen mondanak - akár dicsérik, akár szidják a költségvetést -, nem vonatkozik a lényegre.

A tisztázandó feladat - amiről eddig nem esett szó -, hogy a magyar gazdaságnak miért is van ennyi feszültsége, és hogyan reagál ezekre a feszültségekre a költségvetés. Félóránként, ha nem tízpercenként elhangzik, hogy az előző kormányok így meg úgy jártak el, és ez okozza a bajokat. Amire figyelmeztetni szeretnénk önöket, képviselő hölgyeket és urakat, a vitánkat hallgató állampolgárokat, hogy alapjában véve nem erről van szó. Arról van szó, hogy Magyarországon a világfejlődéstől izolált gazdasági átalakulás, gazdasági fejlődés játszódott le negyvenöt éven keresztül. Ennek következtében nincsen olyan magyar vállalat, nincsen olyan magyar falu, amely a világpiaci versenyfeltételekhez alkalmazkodásra képes lett volna '89-ben, és amelynek nem hallatlanul nagy erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy ezt az átalakulást, amit a szovjet rendszer összeomlása okozott, és ami Magyarországon megnyitotta a szuverenitás és a demokrácia felé való fejlődés útját, kellemetlen mellékhatásként ne kelljen végigszenvednie.

Az a tíz év, amely a hátunk mögött van, ennek a kettősségnek a tíz éve. A gazdaság alapjában véve azért esett vissza 20 százalékkal a teljesítményében, és azért van még ma is a '89-es színvonal alatt nagyságrendileg 10 százalékkal, mert ez az alkalmazkodás nem egy egyszerű dolog, ennek nagyon sok előfeltétele van. A kérdés, amelynek alapján meg tudjuk ítélni a költségvetést, hogy ezt az alkalmazkodást elősegíti-e, elég erőteljesen segíti-e elő, vagy nem.

Ebből a szempontból nekünk, szabaddemokratáknak az a véleményünk és határozott meggyőződésünk, hogy nincs minden rendben. A nehézségek abból származnak, amit az elmúlt negyvenöt év okozott, és amit az elmúlt kilenc évben még nem tudtunk teljesen kijavítani, és ezek a nehézségek fokozódtak azáltal, hogy az elmúlt tíz évben egy gazdasági-világgazdasági fejlődési időszakkal éltünk együtt, amikor a fejlődés üteme szokatlanul gyors volt, és minden bizonnyal, ha ez a világgazdasági fejlődés nem is vált át krízissé, válsággá, akkor is nagyon nagy mértékben lelassul, és ez a magyar gazdaság fejlődési lehetőségét is korlátozza.

A kérdés, amire válaszolnunk kell: hogy ha ezek az adottságok igazak, ha ezekhez a feltételekhez kell igazodnunk, akkor segít-e eléggé a költségvetés a probléma megoldásában? Most még csak egy kérdésre szeretnék utalni: félek attól, hogy a költségvetés a parlamenti választások előtti ígéretek nyomása alatt túl sok változást, túl sok ígéretet, túl sok látszólagos változást fogalmaz meg, ami nem jut el oda, hogy ebből gazdasági növekedés legyen, nem jut el oda, hogy a magyar állampolgárok tényleg jobban érezzék magukat.

Itt egy régi tapasztalatra szeretném felhívni a figyelmet: lehet, hogy a kormánypártok képviselői büszkék arra, hogy milyen jelentős strukturális átalakulásokat hajtottak végre a költségvetésen. Kiemelik ebből, hogy például a családok irányában milyen intézkedéseket tettek, kiemelik azt, hogy a lakásépítés vonatkozásában milyen jelentős intézkedéseket tettek, hogy a biztonság érdekében milyen jelentős intézkedéseket tettek. A kérdés az, hogy amikor '99-ben az adófizető állampolgár elmegy a boltba és a fizetéséből vásárolni kényszerül a napi ellátásához szükséges dolgokat, amikor kitölti a '99. évi adóíveket, amikor az önkormányzat vezetése elkészíti a '99. évi terveket, hogy mit képes finanszírozni a területfejlesztési igények prioritást érdemlő céljai közül, akkor azt tapasztalják-e, amit itt most önök mondanak.

 

(9.10)

 

Az a sajátos tapasztalatunk is van, hogy amikor statisztikailag ki tudunk mutatni egy 1-2 százalékos reáljövedelem-változást, akkor még mindig nem azt mondják, hogy ez milyen jó, hanem legfeljebb azt mondják, hogy nem romlott a helyzet. Az objektív helyzet pedig nem ad lehetőséget arra, hogy ennél többet nyújtsunk. Az, amit önök mondanak, hogy strukturálisan mennyi mindenben változtatták meg a költségvetést, az én meggyőződésem szerint az átlag állampolgár, a polgár tapasztalata szerint észrevehetetlen. A szöveg eljut hozzájuk, de a gyakorlati életben lévő tapasztalatok és a szöveg közötti ellentét fog élni a lelkükben - és ez nem okos! Nem okos nemcsak azért, mert ellenzéki képviselőként nem drukkolok a kormánynak és a kormány sikerének, hanem félek attól, hogy illúziórontás; a társadalom illúziókba való belelovalása, ugyanakkor az illúziókkal való szembenézés tragédiája vagy ellentmondása olyan zavart okoz, amely önmagában véve, objektíven az ambíciókat, a fejlesztési lehetőségeket, az akaratot, hogy jobban éljenek, a lehetőség megítélését, hogy hogyan lehet jobban élni, rontani fogja.

Azt gondolom, hogy a bajok, amelyek a költségvetéssel kapcsolatosak, a következőkben foglalhatók össze. Először: túlzott illúziókat kelt; másodszor: ugyanakkor jelentős feszültségeket tartalmaz, és azok a veszélyek, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy akár '99-ben, de akár a költségvetés hatására egy kicsit később új restrikciókra kerüljön sor, nem megalapozatlan állítás, hanem tényleges veszély. A baj ezenkívül még az is - de erről most már nem tudok részletesen beszélni, mert lejár a időm -, hogy a beruházásokat, a befektetéseket a költségvetés nem igazán támogatja. A vállalatoknál keletkezett többletjövedelmek nem automatikusan változnak struktúraátalakító befektetésekké.

Amit Torgyán úr az előbb mondott a mezőgazdaságról, jó szöveg. Egyetértek vele, hogy a mezőgazdasági termelés szerkezetét meg kell változtatni, és ennek hangoztatása fontos, de ehhez arra van szükség, hogy a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó vállalatok tőkéhez jutási feltételei, a tőkét meglapozó hitelkonstrukciók lehetőségei javuljanak. Erre pedig a költségvetés nem nyújt megfelelő alapokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai