Készült: 2020.02.16.20:07:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

30. ülésnap (1998.11.18.), 134. felszólalás
Felszólaló Dr. Lotz Károly (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:00


Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Két nappal ezelőtt a számvevőszéki bizottság kisebbségi előadójaként éppen az ÁSZ véleményéből kiindulva kifejtettem azokat a problémákat, amelyeket - úgy is mint SZDSZ-es képviselő - a bevételi és kiadási feszültségek, a túltervezettség, a jogbizonytalanság terén észleltem - s amit az ÁSZ is alátámasztott -, a 39 törvény módosítása tekintetében, beleértve az államháztartási törvényt, az átláthatóság problémáit, a transzparencia hiányát, az állami finanszírozásnak elsősorban az infrastruktúra területén történő megrövidítését, a beruházások folyamatosságának és ennek mértékének a problémáit.

Ugyanakkor eddig viszonylag kevés szó esett az egyik legfontosabb kérdésről, Magyarország modernizációjának a kérdéséről, a hazai modernizáció kérdéséről, amelyből két témát szeretnék most kiemelni. Az egyik az euro-atlanti kérdés, elsősorban az európai uniós csatlakozásunk kérdése, a másik pedig a tudománypolitika, a tudományos kutatás fejlesztésének a kérdései, a műszaki fejlesztés kérdései, amelyekről még alig-alig esett szó.

Mindenekelőtt az európai integráció kapcsán - amelyről itt már a mai napon is bizonyos összefüggésekben szó esett - a csatlakozási cél, a célév, amit ma délelőtt a külügyminiszter úr a bizottsági ülésen ismételten megerősített, 2002, tehát a 2002-es csatlakozási szándékon jelen pillanatban nem kívánunk változtatni - nagyon helyesen. Természetesen ehhez kell mérni a felkészülés programját is.

1998-hoz képest kétségkívül növekedés látható, ebben a költségvetésben növekvő ráfordítást tapasztalunk. Itt különböző számok vannak, és a Pénzügyminisztérium valóban újra és újra más számokat mond. A Pénzügyminisztériumtól tegnap megkapott új táblázat más összefüggéseket is tartalmaz. De az biztos: a feladatokhoz képest az az összeg, amely jelen pillanatban a költségvetésben szerepel, messze nem kielégítő ahhoz, hogy most, a csatlakozás idején exponenciális növekedésre kell felkészülni, és a ráfordításokat növelni kell. Ez a ráfordítás ilyen szempontból összegét tekintve nem kifejezetten csatlakozáspárti, hiszen a költségvetési kiadások főösszegének mindössze 0,18 százalékát éri el, a központi költségvetési szervek működéséhez képest pedig 0,5 százalékát, tehát még a kisebbik számhoz viszonyítva is rendkívül alacsony a felkészülésre fordítandó összeg.

Hasonlóan rendkívül problémásnak tartjuk a felkészülés kapcsán, hogy ez az összeg is igen aránytalanul oszlik meg az egyes fejezetek között. Például három fejezetre jut a teljes felkészülési költség 60 százaléka, míg a csatlakozás szempontjából igen lényeges fejezeteknél egyáltalán nem vagy elfogadhatatlanul alacsony összeggel szerepel, vagy egyszerűen kifelejtődött. Ezt nem látjuk egészen világosan. Ebben a helyzetben nyilván közreműködött a költségvetés általános indoklásának egy rendkívül furcsa mondata, amelyet idézek a tisztelt képviselőtársaknak. Ez azt mondja, hogy "az euro-atlanti csatlakozás előkészítéséhez szükséges pénzügyi fedezetet pedig az érintett fejezeteknél kell kiemelt területként kezelni oly módon - s itt jön a lényeg -, hogy a rendelkezésünkre álló forráskereten belül anyagilag is elismerik a feladat fontosságát más területek pénzügyi helyzetének terhére". Nos, hát akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy nagy töprengés folyt az egyes tárcák között, hogy mennyit fognak ráfordítani erre. Valószínűleg így jöhetett létre az, hogy például a Gazdasági Minisztérium éppen a Pénzügyminisztériumtól tegnap kapott felsorolás szerint nem is szerepel. Úgy tűnik, mintha nem is különítették volna el - reméljük, hogy ez nem igaz, és csak valamilyen félreértésről lehet szó -, de egyáltalán nem szerepel tárcák között, amelyekre a pénz ráfordítandó; de például az Igazságügyi Minisztérium 26 millió forinttal szerepel, ami nyilván a jogharmonizáció tekintetében teljes mértékben elfogadhatatlan.

Súlyos hibának tartom, hogy ebből a költségvetésből nem derül ki, hogy bármely szervezet egyáltalában koordináló szerepet tölt-e be, van-e egyáltalában koordinátor. A csatlakozási előkészítő munkálatok koordinációja tekintetében kétségeink vannak, hogy ez vajon hogyan fog bekövetkezni. A költségvetésből nem derül ki, hogy melyik fejezet esetében végzik az EU-s csatlakozással kapcsolatos munkát.

A hosszabb távú prioritások a tárgyalások során felmerülő alkulehetőségek és az ezekben szereplő átváltások elemzése külön keretet igényelne. A költségvetési javaslat nem tartalmaz ilyen jellegű tevékenységet és az ezt biztosító finanszírozási forrásokat. Ezt támasztja alá az 1998-as költségvetésben még határozott, igen jelentős, mintegy 1,8 millió forintos ráfordításként szereplő euro-atlanti integráció című XXXV. fejezet, amely egyszerűen eltűnt ebből a költségvetésből. Tehát itt nem találjuk meg önálló fejezetként, a másik oldalon pedig arról van szó, hogy a tárcák különítsenek el keretet más fejezeteik rovására. Sajnos, ez a következmény - ami ma már elhangzott - ennek következtében be is következett.

Egy további súlyos problémának tekintem, ami már szóba került, és az Állami Számvevőszék ezt súlyosan kifogásolta a véleményében, amely az ÁSZ elnökhelyettesének szavaiban is szerepelt a bizottsági ülésen, hogy nem derül ki, hogy miképpen készülnek az egyes fejezetek intézményileg, szervezetileg az Európai Uniónál megpályázható csatlakozási pénzforrások fogadására és az ehhez szükséges társfinanszírozás biztosítására. Ezt az európai integrációs ügyek bizottsága is megállapította, illetve ezek a szavak az Állami Számvevőszék elnökhelyettesétől származnak, tehát írásban és szóban egyaránt kifejezetten kifogásolták. Ennek az úgynevezett kofinanszírozásnak, mint ahogy egy képviselőtársam ma már említette, sajnos, nyomát sem lehet találni a költségvetésben.

Bár most az 1999-es költségvetésről beszélünk, elfogadhatatlan az az előtervezés, amit a Pénzügyminisztériumtól tegnap megkapott táblázat tartalmaz, amely előzetes becsléssel - hogy úgy mondjam, mert másnak nyilván nem tekinthető - 2000-re legalább 25 százalékkal kevesebb és 2001-re is mintegy 20 százalékkal kevesebb csatlakozási előirányzatot tartalmaz. Ez egyszerűen képtelenség, hogy közeledve az európai uniós csatlakozáshoz, egyre kevesebb ráfordítást tervezünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos külföldi alapok, EU-alapok be fognak lépni, de pont fordítva: Magyarországnak a továbbiakban annál többet kell teljesítenie a nagy-nagy lemaradás miatt a derogációk teljesítéséhez.

A másik terület, amelyről mindenképpen néhány szót kell szólni, a modernizáció másik nagy motorja, a tudományos kutatás és fejlesztés kérdése. A társadalom jólétének növeléséhez, a gazdaság tartós gazdasági növekedési pályára helyezéséhez erősödnie kell. Mindenki tudja, hogy erősödnie kell a hazai termelői, szolgáltató vállalatok versenyképességének, a gazdaság és társadalom erősödő innovációs képességét igényli, és ennek éppen előfeltétele az ütőképes kutatási, technológiai, fejlesztési ráfordítások növelése, ennek az aktivitásnak az előtérbe helyezése.

Annyit kell mondani ezzel kapcsolatban, hogy a fejezet egyes témái, amelyek az egyes fejezetekben megjelennek, nem támasztják alá ezt az igényt. Rendkívül sok problémát lehet ezzel kapcsolatban találni. Ha külön-külön nézzük az egyes fejezeteket, az érintett fejezeteket, az MTA-fejezetben a költségvetési szervek működési előirányzatainak támogatása mindössze 16,5 százalékkal, tehát lényegében reálértéken növekszik, a reálértéket éppen csak meghaladó mértékben.

(15.10)

 

Tehát érdemi növekedésről ebben az esetben nincs szó.

A sok sovány, méltatlanul szerény ráfordítású esztendő után 1997-ben - '96-ról '97-re történő tervezési évben - a tudományos ráfordítás 31-32 százalékos, 1998-ban 25 százalékos növekedést ért el, és ezek után - miután nagyon alacsonyról indultak a fejlődési tendenciák - nagy szükség lenne nagyobb ütemű felzárkózást biztosító ráfordításokra.

A másik ilyen kérdés az Országos Tudományos Kutatási Alap-program, az OTKA helyzete. Erről ebben a Házban többször volt már szó. Az OTKA növekedése - ezen belül különösen a kutatási témapályázatok azok, amelyek a magyar tudományos támogatás elsőrendű eszközei - alig haladja meg a reálértéket, és a ma már nélkülözhetetlen, átütő mértékű, az EU-mércéjét még mindig csak távolról megcélzó növekedés helyett ilyen rendkívül szerény, és azt hiszem, a jelenlegi kutatás-fejlesztési ráfordításoknak, ezen belül az OTKA-nak még a fenntartását is nagyon nehezen teszik lehetővé. Tehát egy lényegesen nagyobb OTKA-fejlesztésre lenne szükség. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap-program célelőirányzata mindössze 13 százalékkal növekszik - ez aztán tényleg a reálérték körül van, éppen hogy csak a reálértéken -, méltatlanul alacsony összeggel: 5,6 milliárd forinttal, a '98-as 5 milliárddal szemben - ahelyett, hogy végre folytatódna az 1996-tól elmozdult érdemi reálérték-növekedés. Ezen feltétlenül változtatni kellene. Hozzá kell tenni, hogy az ezen az összegen felül vállalt, az 5. európai uniós kutatási célprogramhoz hozzátett 1 milliárd forint nagyon fontos lépés volt a költségvetéstől, nagyon jól tudjuk azonban, hogy ennek a nyeresége, gyümölcse csak néhány évvel később fog jelentkezni.

A tudományos kutatás és fejlesztés előmozdítása érdekében a fenti alapproblémák rendezése mellett még néhány fontos kérdést szükségesnek tartok rendezni: az egyébként is szerény előirányzatú tudomány területének mentesítését a kötelező tartalékképzés terhétől. Vannak olyan területek, amelyeknél ez az aránylag kis összeg, ez az 1,9 százalékos tartalékképzés is igen jelentős terhet jelent.

Megítélésem szerint ez a terület megérdemli, hogy ez alól mentesüljön. Másodszor: a tudományos kutatás-fejlesztés területein dolgozók bérénél is legalább 13 százalékos minimális reálérték-növekedésre lenne szükség - igazán szerény mérték - ahhoz, hogy a kormányprogramban jelzett kutatási-fejlesztési helyzet javulása bekövetkezzék. Azt hiszem, ma ez minimális igény, hogy legalább 13 százalékkal növekedjenek a kutatók-fejlesztők bérei 1999-ben.

Végül a határon túli magyar tudományos élet megsegítésére az elmúlt években létesült egy kiváló program, a Domus Hungarica program. Ez igen szerény ráfordítást jelent, mégsem található meg a folytatása a költségvetésben. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak minimális segítséggel - és ezt a magyar lehetőségekhez képest valóban minimális segítségnek kell tekinteni - azt hiszem, nélkülözhetetlen, hogy ennyi segítséget juttassunk a határon túli magyarság tudományos fejlesztési megsegítésére.

Azt hiszem, hogy a következő időszakban tehát mindenképpen változtatni kellene ezeken a tényezőkön. Az érdemi lépést sajnos nem megalapozó költségvetési javaslat megítélésünk szerint feltétlenül változtatásra szorul, növekedésre szorul egy még mindig szerény, de támogatási előrelépést jelentő erőforrás-átcsoportosítással. Ehhez, a magyar nemzeti modernizáció érdekében egyaránt kérem kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim támogatását. Ilyen irányú módosító javaslatokat kívánunk lehetőség szerint mindkét oldali támogatással a tudományos élet fejlesztése érdekében benyújtani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai