Készült: 2020.08.15.05:25:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

82. ülésnap (2011.04.04.),  264-324. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 1:55:44


Felszólalások:   258-263   264-324   324-326      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A kérdések végére értünk.

Bejelentem, hogy az LMP-frakció a házbizottság összehívását kezdeményezi. Az LMP-frakció kérésének megfelelően a házbizottság ülését ma 16 óra 55 percre összehívom a Delegációs terembe.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország Alaptörvénye címmel Ágh Péter és képviselőtársai, Fidesz, valamint Aradszki András és képviselőtársai, KDNP, által előterjesztett törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/2627. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2627/102. számon megismerhették.

Felkérem Szilágyi Péter jegyző urat, hogy ismertesse a hátralévő időkereteket.

SZILÁGYI PÉTER jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A hátralévő időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 37 perc 53 másodperc, az MSZP képviselőcsoportjának 61 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 17 perc 44 másodperc, a KDNP képviselőcsoportjának 12 perc 52 másodperc, a független képviselőknek pedig 44 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita mai napi második szakaszát a rendelkezésre álló időkeretekben. Az írásban jelentkezett képviselői felszólalások következnek.

Elsőként megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlási sorszámok tekintetében a 79., 87. és 92. számú ajánláshoz kapcsolódóan szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején engedjék meg, hogy egy délelőtti felszólalásra, konkrétan Kiss Sándor jobbikos képviselőtársunk felszólalására reagáljak, és egy kicsit e köré is szeretném tulajdonképpen felépíteni a mondanivalómat.

Képviselőtársunk azt kifogásolta, hogy a benyújtott alkotmányhoz miért kerültek benyújtása módosító javaslatok, és miért nyújtottuk be abban az esetben, ha ilyen sok módosító javaslatot adunk be hozzá. Tisztelt képviselő úr, talán elkerülte az ön figyelmét, hogy az alkotmányozás folyamata úgy zajlik, hogy ezzel párhuzamosan egy nemzeti konzultációt is elindítottunk. És én most nemcsak az írásban beérkezett véleményekről, hanem a választókörzetemben, a Hajdú-Bihar megyei 7. körzetben a választókkal való találkozás alapján szeretnék néhány gondolatot elmondani erről a három módosító indítványról.

Először is az szerintem egy teljesen természetes dolog, ha egy törvényjavaslathoz a képviselők módosító javaslatokat adnak be, különösen akkor, ha egyébként olyan nagy számú választói észrevétel érkezik, mint például az általunk kezdeményezett nemzeti konzultációban, ahol közel egymillióan küldték vissza azokat a kérdőíveket, és bizony ezeknek a kérdőíveknek a tapasztalatai alapján is került benyújtása több módosító javaslat.

Konkrétan például a 79. módosító javaslat, amely a személyi és vagyonbiztonság erősítését szolgáló módosító indítvány. Ez tartalmazza egyébként a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetőségét is, amennyiben szándékos erőszakos bűncselekményt követnek el a bűnelkövetők. Nos, visszajelzések alapján egyértelműen azt látom, hogy ennek a módosító javaslatnak kifejezetten jó a társadalmi megítélése és támogatottsága, hiszen talán az országban több helyen is vannak olyan területek, ahol az emberek igénylik azt, és azt hiszem, itt nem kell külön megnevezni se megyéket, se konkrét területeket, hiszen mindenki vágyik arra a biztonságra, hogy saját maga saját értékeit vagy személyes testi épségét megvédhesse.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy dologra azonban mindenképpen szeretném ennek kapcsán és az itt kialakult, délelőtt is kialakult vita kapcsán felhívni a figyelmet: azzal, hogy az alkotmányba, illetve az alaptörvénybe reményeink szerint bele fog kerülni ez a módosító javaslat, semmiképpen sem szabad, hogy azt érjük el vele, hogy átessünk a ló túlsó oldalára. A jelenlegi szabályozásokat ismerjük jól, sajnos az elmúlt nyolc év ráerősített erre a folyamatra, ami ma tapasztalható Magyarországon, hogy a mai jogrendszer és a ma érvényes jogrendszer sokkal inkább a bűnök elkövetőit védi, semmint azokat, akik a bűncselekmények elszenvedői voltak.

Azonban a büntető törvénykönyv módosításakor - ami természetesen az alaptörvény elfogadása után következik majd - mindenképpen tekintettel és figyelemmel kell lenni arra, hogy semmiképpen ne essünk olyan túlzásokba, amiket például tegnap az egyik kereskedelmi televízióban egy "közvélemény-kutatás" is mutatott. Azt hiszem, senkinek nem állhat szándékában, hogy Magyarországból kis Amerikát csináljunk például a kézi lőfegyverek korlátlan engedélyezésével, viszont mindenképpen szükséges és - még egyszer, nem győzöm elégszer hangsúlyozni - nagyon komoly társadalmi igény van arra, hogy mindenkinek lehetősége legyen személyi, illetve vagyonbiztonságának védelmére, illetve ha valaki ténylegesen szándékosan erőszakos bűncselekményt követ el, akkor pedig igenis legyen módja és lehetősége a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására a bíróságoknak. Ez a módosító javaslat teljes egészében találkozik a társadalom igényével, és ismét szeretnék visszautalni azokra a kérdőívekre, amelyeket visszaküldtek a választópolgárok.

Szintén egy nagyon komoly igény fogalmazódik meg a társadalomban a bíróságokkal kapcsolatban, ezért is tartom nagyon jónak én magam is - és a választópolgárok támogatják - a bírók 30 éves kor fölött történő kinevezését. Itt sajnos a közvéleményben folyamatosan egy olyan vélekedés van, hogy a bíróságokra kerülő ügyek jelentősen elhúzódnak. Úgy gondolom, hogy ennek az alaptörvénynek az elfogadása nemcsak az Alkotmánybíróság megerősítését, hanem a bíróságok megerősítését is meg tudja alapozni, és az, hogy 30 éves kor fölötti, tehát egy fiatal bírói állomány is bekerülhet a bíróságokra, mindenképpen a bíróságok ügymenetének egyik fontos lépése lehet az ügymenetek felgyorsítása, a bírói kar fiatalítása, illetve a létszám növelése.

Még egy dolog. Engedjék meg, szintén választóim véleményét hadd tolmácsoljam itt az ország házában, ez pedig a 92. számmal jelölt módosító indítvány, amely a megye-vármegye kérdésről szól. Nos, választóimmal egyeztetve, konzultálva, véleményüket meghallgatva azt lehet mondani, hogy a magyar emberek nagy többségében mindenképpen a magyar történelmi hagyományok tisztelete van, viszont egy ma aktuális alkotmányban a választópolgáraink részéről - legalábbis az én választókörzetemben - sokkal inkább nagyobb a támogatottsága a "megye", semmint a "vármegye" használatának. Szeretném még egyszer hozzátenni, hogy természetesen mindenki elfogadja, sőt tiszteli a történelmi hagyományainkat és értékeinket, de akikkel én beszéltem, azoknak döntő része inkább a "megye" kifejezést támogatja. Úgyhogy jómagam is a 92. módosító indítványt fogom támogatni választói felhatalmazás és kérés alapján.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Hollósi Antal Gábor, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

(17.00)

DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Magam az alaptörvény XVI. cikk (3) és a XIX. cikk (1) és (2) bekezdéséhez kívánok hozzászólni.

A XIX. cikk: mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez, így kezdődik az (1) bekezdésben, a (2) bekezdésben pedig ennek az intézményrendszerét nevesíti. Az 1972-ben született egészségügyi törvény - gondolom, sokak számára ismert - lényegében azt rögzítette, hogy minden magyar állampolgár teljes körű, magas színvonalú, díjtalan egészségügyi ellátásra jogosult.

Ez természetesen már azokban az években is számos kabarétréfának volt a tárgya, hiszen hogyan lehet mind a három feltételnek megfelelni olyan körülmények között, ahol azért lehetett tudni, hogy az anyagi és a humán erőforrások nem mindenben biztosítottak. Időközben technikai forradalom zajlik a világban, amely nem kerüli el az orvostudományt sem, az elvárások szintje és teljesíthetősége között óriási különbségek alakulhattak ki, s ráadásul tetézte mindezt, hogy a jogosultság társadalmi vitathatósága is jelentős mértékben rontotta a helyzetet. El is vezetett mindez a jelenleg általunk is jól ismert népegészségügyi helyzet kialakulásához. Természetesen nemcsak ez, de ez is szerepet játszott abban, hogy napjainkra odajutottunk, amit az egészségügy minden szereplője, sőt minden állampolgár a bőrén érez. Ennek megváltoztatását éppen ezért szinte mindenki kiemelt feladatnak kell hogy tekintse.

Mi lenne ennek a változásnak a lényege? Az, hogy nemcsak az egészségügyi ellátórendszernek, hanem az egyes állampolgárnak is felelősséget kell vállalnia a közös cél elérése érdekében. Ez a közös cél nemzetünk testi és lelki jólétének biztosítása, a betegségmegelőzés, az egészségmegőrzés korszerű gyakorlatának megteremtése. Természetesen mindezt csak az ellátórendszerrel nem lehet elérni, ezért szükséges minden állampolgár együttműködése is.

Én egyéni képviselőként és gyakorló orvosként azt szeretném megemlíteni, hogy véleményem szerint a betegbiztosítási rendszer működését szolidaritási alapon és csak úgy tudom elképzelni, amely rendszer az együttműködő, törvényekben meghatározott mértékű járulékot fizető és csak az elkerülhetetlen kockázatot vállaló emberek közösségét jelentse. Ez biztosítja a tervezhető ellátást, az egészségfejlesztés forrásait, sőt a betegjogok érvényesülését, valamint a megelőzés prioritását is. Mindez csak így hozhatja létre az igazságosság elvén működő etikai rendszert.

A XVI. cikk (3) bekezdésére kitérve üdvözlendőnek tartom, hogy itt végül is el tudunk szakadni ettől a napjainkban is már észlelhető súlyos egyenlőtlenségtől, hogy egyes munkahelyeken az embereknek valóban magas szintű, sőt a legmagasabb szintű körülményeket biztosítják egészségmegőrzés, egészségfejlesztés címén, miközben más munkahelyeken nem mindig megfelelő körülmények között dolgoznak az emberek.

Mindezek felett és mindezekkel együtt az elmondottak alapján az új alaptörvényt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Puskás Tivadar, a KDNP képviselője.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Márton Attila képviselőtársam hozzászólása indított arra, hogy az Alapvetések közül az F. cikk változtatásával kapcsolatban szóljak.

A módosító a "vármegye" szó, fogalom használatát a "megye" szó használatára váltja. Én azt hiszem, tiszteletben tartva mindannyiuk véleményét, hogy a fogalom ugyanaz. A "vármegye" kifejezés az Aranybullából származó kifejezés, régi magyar közjogi megfogalmazás. Én úgy gondolom, helye lenne a magyar alkotmányban, úgyhogy javasolom mindenkinek, gondolja ezt végig.

A másik, amit mondani szíveskedett, a bírói kinevezések alsó korhatára. Való igaz, a 30 év, főleg, ha az ember lassan már kétszer 30 lesz, akkor a bölcselet megfelelő mértékét a jelentés adja. Való igaz, hogyha a 30 év mint alsó korhatár megjelenik, akkor a várható eredmény és a kockázat között nyilvánvalóan az eredmény lesz az, ami egyértelmű.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra következik Gyenes Géza, a Jobbik képviselője.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szólási lehetőséget, mert az egyik fideszes képviselőtársam elmondta, hogy az egész tervezethez azért kellett módosítókat beadnia a Fidesznek, mert figyelembe vették a társadalmi vitát, figyelembe vették a levelekre adott válaszokat. (Recseg a mikrofon.)

Megmondom őszintén, én is, mint ahogyan önök is, kedves képviselőtársaim, nagyon sok civil szervezettől kapunk levelet nap mint nap, és ezek a civil szervezetek természetesen a maguk szájíze szerint és az érdekeiknek megfelelően próbálják ezt az alkotmánytervezetet módosíttatni. Megmondom őszintén, nagyon sok olyan civil szervezet van, és én elsősorban az egészségügyhöz valamiért közel álló civil szervezetekre figyelek jobban értelemszerűen, egyszerűen nem találom az önök módosító javaslataiban sem. Nem szeretnék senkit kiemelni, de azért elmondom, a Fogyatékos Emberek Szervezetének Tanácsát - úgy hívják, hogy FESZT -, ennek a szervezetnek...

ELNÖK: Képviselő úr! Kérek másokat is, rendkívül zavaró a hang, amennyiben énekesmikrofonként tartja, tehát fel kellene tűzni, hogy halljuk a gondolatait, mert kíváncsiak vagyunk.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Igen, próbálom, csak valami baj van a csíptetőjével.

ELNÖK: A technikai hibát igyekszem akkor beszámolni.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Elnézést, így jobb lesz, elnök úr?

ELNÖK: Igen, köszönöm.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Tehát a FESZT nevezetű szervezet javaslatait néztem át. Tudniuk kell, hogy ez a szervezet a Fogyatékos Emberek Szervezetének Tanácsa, és a Halmozottan Sérültek Országos Szövetsége javaslatai azok, amelyek megpróbálták az önök alkotmány-, illetve alaptörvény-tervezetét némely helyeken módosítani.

Például a hitvallásban javasolták, hogy "valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság", ők ezt a "mindenkit megillető"-vel szerették volna kitoldani, illetve kiegészíteni. Ez az ő szempontjukból teljesen érthető.

Azután az N. cikk azt mondja, "Mindenki felelős önmagáért, képessége és lehetőségei szerint köteles az állami és a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni." Ők hozzátették: "az önmagáért felelősséget vállalni nem tudókért" a családközösség és az állam tartozik felelősséggel, és a többi. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.)

Ezt csak azért mondtam és emeltem ki, mert önök azt állították, hogy mindenkire igyekeztek figyelemmel lenni, és a módosítóik erről szólnak.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A plusz fél perc bőven lejárt.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, én meg pont az ellenkezőjét állítom. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Bányai Gábor, a Fidesz képviselője.

Öné a szó.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország alaptörvényének a szellemiségét az ajánlásoknak, a módosító javaslatoknak a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem oldaláról szeretném megközelíteni, illetve értékelni.

Az 1987. évi Brundtland-jelentésben, amelyet az ENSZ adott ki, a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket, s éppen emiatt az LMP, amelyik nem vállalta ebben a vitában a részvételt, szellemi atyjának, Daniel Cohn-Benditnek a fantasztikus mélységű filozófiájára is szükség lett volna ennek a résznek a részletes vitájában, mert a hozzáértő és hasznos tevékenységük ebben a vitában sajnos elmaradt. De hiányoltam a magam részéről azt is, hogy mindösszesen 7 módosító javaslat, 7 ajánlás érkezett az alaptörvényhez a környezetvédelem szempontjainak a figyelembevételével és annak erősítése érdekében.

De ad-e választ ennek ellenére az alaptörvény arra a fontos kérdésre, hogy mi marad utódainknak ebben a most folyó, a világot lényegében, ha nem is elpusztító, de sok esetben tönkretevő gazdasági növekedési folyamatok miatt?

Ugye, számos dokumentum foglalkozik azzal a kérdéssel, s le is írják, hogy a fenntartható fejlődés egymással összefüggő és egymást erősítő pillérekre épül, a gazdasági fejlődésre, a társadalmi fejlődésre és a környezetvédelemre. E három pillér nem egyenrangú, hanem egymásba vannak ágyazódva: a gazdaság a társadalom alrendszere, a társadalom pedig az ökoszisztéma alrendszere. Az ökológiai fenntarthatóság a döntő ebből a háromból, mert ez az alapja a biológiai létnek és a biológiai túlélésünknek.

(17.10)

Így elsődlegesen ez határozza meg a társadalmakat, és ezen keresztül a gazdaságot. Többek számára a téma szoros kapcsolatban látszik állni a gazdasági növekedésnek azon igényével, hogy lehetővé tegye a gazdaság hosszú távú növekedését anélkül, hogy a természeti erőforrások túlhasználatának a hosszú távú fejlődés látná kárát.

Életrendünk akkor fenntartható, ha illeszkedik a természet rendjébe. Ma még vannak erőforrásaink arra, hogy ez a bolygó, ez a több mint 6 milliárd ember az életét tudja élni. De meddig van ez a fenntarthatóság, meddig marad ez így? Mert az erőforrások, főleg az energetikai energiaforrások, a fosszilis energia java része már kimerülőben van. Világunk jelenleg jóval több erőforrást használ, mint amennyit a fenntarthatóság megenged. Éppen emiatt az a kérdés, hogy a mi alaptörvényünk ezt a fontos igényt, ami arról szól, hogy a jövő generációnak lesz-e még jövője, teljesíti-e.

A Nemzeti hitvallás új módosító javaslata, hiszen a 8. ajánlási pontban az szerepel, hogy felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi-szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit, ez már önmagában valamiféle bizonyosság arra, hogy Európa egyik legszigorúbb környezetvédelmi törvényével rendelkező országként mégiscsak a jövőbe vetjük a bizalmunkat abban is, hogy megvédjük a jövő generációi számára a magyar földet, a magyar vidéket.

Akkor továbbmegyünk ezzel a következő módosítással a 9. ajánlási pontra; anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával, használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit. De ebbe illeszkedik az is, hogy a 37. ajánlási pont szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és nem az ivóvíz, hanem a vízkészlet, valamint a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Emellett van még egy olyan nagyon fontos javaslat, ami arról szól, amit Harrach Péter már a nap folyamán elmondott, hogy a természeti kár okozójának kötelessége lesz azt a kárt megtéríteni, amit okozott a természetben, mert ilyen károkra fel kell készülni.

Illetve ami még nagyon fontos, Ivády Gábornak volt egy módosító javaslata, amit bár a bizottságok és az előterjesztő előtte nem támogattak, mert összefüggött egy másik ajánlási ponttal, de miután ő volt az egyik legaktívabb módosító ebben a témában, neki köszönjük, hogy ebben a munkában segített.

Összességében, hogy a Magyar Köztársaság új alaptörvénye, Magyarország Alaptörvénye fog-e és ad-e választ arra, hogy a jövő nemzedékek számára lesz-e itt Magyarországon tér, lehetőség és erőforrás, azt mondjuk, hogy éppen amiatt, hogy olyan sarkalatos törvények állnak előttünk, amelyek már eleve - részben és nagyobbrészt - teljesítik azt a kívánságot, hogy a jövő nemzedékek számára is maradjon Magyarországnak erőforrása, ezért bizton állíthatom, hogy a támogatásunkkal, az alaptörvény ilyenfajta módosításaival a jövő számára biztosítva lesz az életlehetőség, az erőforrások.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Cser-Palkovics András, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közpénzügyi fejezettel, illetve a Szabadság és felelősség fejezettel szeretnék röviden foglalkozni, de mint ahogy ezt már az alkotmány-előkészítő bizottság által letett anyag vitájában is elmondtam, egy országgyűlési képviselőnek, illetve egy jogásznak kevés nagyobb megtiszteltetés lehet, mint hogy alkotmányozásban vehet részt.

Ezért is érthetetlenek azok a padsorok, akik a szakmaiságra szoktak figyelemmel lenni, illetve fölhívni magukra a figyelmet. Láthatólag a szakmaiság nagyjából annyi, amennyit ott az üres padsorokban meg lehet nézni. Persze, látszik, hogy a szocialisták is megbánták már a mai nap, amit tettek és hogy nincsenek itt, hiszen napirend előtti felszólalásokban, interpellációkban, azonnali kérdésekben is csak alkotmányozással foglalkozó kérdésekkel foglalkoztak ahelyett, hogy bejöttek volna ide egyébként, és önökkel, a kormánypárti képviselőkkel, ellenzéki képviselőtársaikkal együtt folytatták volna le a vitát ezekben a kérdésekben.

A módosító indítványokkal kapcsolatban: három nagy csoportra oszthatók a módosító indítványok; részint technikai és pontosító módosító indítványok születtek ennél a fejezetnél is, részben tartalmi kérdéseket rögzítő módosítások, részben pedig a konzultációval kapcsolatban előjött és közel 1 millió ember által megfogalmazott vélemények alkotmányba, illetve alaptörvénybe ültetése történik meg ezekkel a módosító indítványokkal kapcsolatban.

A kérdés szerintem mind az alaptörvénnyel, mind a módosító indítványokkal kapcsolatban leginkább az, hogy ez az alaptörvény képes lesz-e megakadályozni azt, hogy ezzel az országgal valaha is valakik ugyanazt tegyék, mint az elmúlt 8 évben tették. Úgy is feltehetném a kérdést, hogy ezekben a kérdésekben, ha ez az alaptörvény lett volna az elmúlt 4 vagy 8 évben, akkor megtehették volna-e a szocialisták azt ezzel az országgal, amit megtettek.

Azt gondolom, hogy megnyugtató módon mondhatjuk, hogy igen, ez az alaptörvény megakadályozta volna ezt, és ennek az elfogadása is ezért szükséges, hogy a jövőre nézve megakadályozza azt, hogy egy országot tönkre lehessen tenni.

Annyit tennék hozzá a szabadsággal és felelősséggel kapcsolatos részhez, hogy talán érdemes lenne a kapcsolódó módosító indítványokkal kapcsolatban az épített környezet tekintetében is megállapításokat tenni az alkotmányban. Ez ma már, a XXI. században mindenképpen egy olyan alapvető és fontos kérdés, amiről szerintem érdemes lenne ennek az alkotmánynak ha mást nem, legalább néhány szót, néhány mondatot szólni. A társadalmi egyeztetésen merültek föl egyébként ezek a kérdések; a főépítészi kamara, illetve egyesület tette föl ezeket a kérdéseket szerintem jogosan.

Záró gondolatként pedig: egy beismerő vallomás is született a hét végén a szocialisták részéről, akik azt mondták, hogy ők nem fognak esküt tenni az új alkotmányra és az új alaptörvényre. Ez azt jelenti, hogy beismerték azt, hogy ezek szerint 2014-ben a következő választás során nem törekszenek az 5 százalékos küszöb elérésére, hiszen 5 százalékos küszöb alatt természetesen az országgyűlési képviselők, miután nem kerülnek megválasztásra, ezért nem kell hogy az új alaptörvényre esküdjenek. Afölött, aki bejut ide, az - tetszik neki vagy éppen nem tetszik -, ahhoz, hogy a mandátumával kapcsolatban jogokkal és kötelezettségekkel élhessen, illetve az terhelje, bizony a tekintetben az új alkotmányra majd esküt kell tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy egy mondatot ehhez hozzátegyek. Remélem, nem érzik azt, hogy a szerepkörömből ezzel kikerültem. Senki nem tesz esküt az alkotmányra, ahogy az Egyesült Államokban a bibliára. Mi arra teszünk esküt, hogy az alkotmányt és a jogszabályokat megtartjuk. Úgyhogy ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy az előzőekben és adott esetben valaki egy olyan alkotmányra tett esküt, amit egyébként meg akar változtatni, tehát úgy érzem, hogy ilyen nehézsége egyik képviselőnek sem lehet. Köszönöm szépen. (Dr. Vitányi István: Elnök Úr! Ez nem házszabályszerű! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Természetesen, igen, mélyen tisztelt Vitányi képviselő úr nyilván elmondja majd, ha nem kért kétpercest. Úgy éreztem, hogy ez egy lényeges kérdés a jövő szempontjából mint házszabály-értelmezés, tudniillik a Házszabály függelékének része az eskü, ezért tanulmányoztam, hogy ilyen problémák ne legyenek.

Megadom a szót Gyopáros Alpárnak, a Fidesz országgyűlési képviselőjének.

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt jobbikos Képviselőtársaim! Az ajánlási sor 20. pontja kapcsán kértem szót. A módosító javaslatot olvasva az a mondat, az az alapvetés jut eszébe az embernek, hogy számunkra, akik számára, az értékrendünk számára az az alapvetés fontos dolog lehet, a legfőbb érték maga az ember kell hogy legyen.

Az új alaptörvény megalkotásakor márpedig lehetőségünk van arra, hogy ezt az eszmét átültessük a gyakorlatba, és olyan kereteket határozzunk meg, amelyek garantálják, hogy jogrendünk hűen közvetítse az általunk közösen vallott értékeket. A születő alaptörvény D. cikke szól arról, hogy Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, és olyan dolog ez, amely bár minden államra igaz, hiszen tegyük fel a kérdést, hogy melyik ország vagy éppenséggel melyik párt ne viselné szívén a saját nemzetéhez tartozók sorsát, Magyarországra különösen az kell hogy legyen.

Hosszú ideje így van ez, hiszen a jelenleg hatályos alkotmány is kitér erre a 6. §-ban, amely szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Sokáig azonban ez a tételmondat üres maradt.

Azt hiszem azonban, hogy mára sikerült konkrét lépésekkel megmutatnunk, hogy őszintén komolyan gondoljuk a nemzetben történő gondolkodást és azt, hogy a magyar nemzet sorsa az európai integráció értékei és a jószomszédi viszonyok szem előtt tartása mellett nem választható el a körülöttünk élő szomszédos nemzetekkel történő együttműködéstől.

A most születő új alaptörvény továbbra is alkotmányi, alaptörvényi szinten rögzíti majd a magyar állam azon kötelezettségét, hogy minél szélesebb körben segítse a magyarság minden tagját, hiszen a normaszöveg újfent rögzíti, hogy az ország, Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Az alaptörvény tervezett szövege ezen túl azonban azt is rögzíti, hogy ennek keretében Magyarország elősegíti a határon túli magyarok közösségeinek fennmaradását és fejlődését, valamint a szülőföldön való boldogulást.

(17.20)

A magyar közösségek olyan értéket képviselnek számunkra - és biztos vagyok benne, hogy szomszédaink számára is -, amelyek pótolhatatlanok. Kötelességünk támogatni ezen közösségek fennmaradását és a magyarság megőrzésére irányuló törekvéseiket. Ez a célja a Bethlen Gábor Alap működésének is, és Magyarország kötelessége az is, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támogassa és segítse a határon túli közösségek egymás közti és Magyarországgal folytatott együttműködését.

Hiszem, hogy az alaptörvény alkalmas keretet adhat mindehhez, a mi feladatunk a jövőben pedig az lesz, hogy tartalommal töltsük meg azt.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Puskás Tivadarnak, a KDNP képviselőjének.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ehhez kapcsolódóan úgy gondolom, nagyon fontos a 91. számú módosító, amely az Alapvetések H. cikkelyét módosítja. Ebben Magyarország tevőlegesen részt vesz abban, hogy saját kulturális értékeként fogadja el a nemzetiségek nyelvét, és a nemzetiségek nyelvének ápolását is törvényes szinten, az alaptörvényben vállalja. Ugyanide tartozik az is, hogy a magyar jelnyelvet, a magyar jelnyelv gondozását szintén az alkotmányba emeli. Úgy gondolom, ez a cikkely, ennek a módosítása kultúránk színessé tételének nagyon fontos lépése. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Pintér László, a Fidesz képviselője.

Öné a szó, képviselő úr.

PINTÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 92. számú módosító: megye vagy vármegye. A megye fogalmát Magyarországon nem 1949-50-ben vezették be először, azt már a reformkorban, az 1830-40-es években is széles körben egyenértékű fogalomként használták a vármegyével, így Deák Ferenc mindkettőt, de különösen a megye kifejezést alkalmazta már reformkori beszédeiben, leveleiben, politikai írásaiban is.

A vármegyét hivatalosan 1848 tavaszán a modern polgári jogállamot és parlamentáris demokráciát megalapozó áprilisi törvényekben váltotta fel a megye kifejezés. Az 1848. évi áprilisi törvények következetesen megyéről beszélnek. A XVI. törvénycikk a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról, a XVII. törvénycikk pedig a megyei tisztválasztásokról rendelkezett. Zala vármegye közgyűlését e törvények kihirdetése után, 1848 májusától Zala megye állandó bizottmánya váltotta fel, amely Zala megye egyeteme nevében adta ki hivatalos iratait. Az 1848 nyarán Zala megye tisztségviselői számára készíttetett új hivatali pecsétnyomókra kivétel nélkül "Zala megye" kifejezés került.

A megye fogalma tehát nem a XX. századi, kizárólag a Kádár-rendszerhez köthető kifejezés, ezért történetileg nem indokolt annak megváltoztatása, és a falvakban rossz emléket idéző vármegyére való felcserélése.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Szávay István, a Jobbik képviselője.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Ne haragudjanak, de nem érzik, hogy röhejes már, amit művelnek ezzel a vármegyével? Hát komolyam mondom: ez az egyetlenegy olyan kérdés van, amin vitatkozni lehet reggel óta?! De most... - szóval, nem akarok illetlen szavakat használni, meg a vita ünnepélyes menetét sem megakasztani, de legyenek már kedvesek egy picit végiggondolni, hogy reggel óta mit művelnek. Azzal próbálják önök a közvélemény felé azt mutatni, hogy mennyire demokratikusan működik ez a vita, hogy kiszúrtak egy kérdést, ezt a vármegyét, és reggel óta ezen pörögnek.

Kérem önöket, hogy vitatkozzunk most már érdemi kérdésekről is, legyenek kedvesek, és ugorjunk most már ezen a vármegye témán túl.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Gajda Róbert, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

GAJDA RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szávay úrnak üzenem, hogy én nem a vármegyékről fogok beszélni, tehát ilyen szempontból megnyugodhat. Először is utalni szeretnék arra, amit e Ház falai között elmondtam még az alkotmánykoncepció vitájában. Akkor hangsúlyoztam, hogy a fiataloknak kiemelt szerepe kell hogy legyen a nemzet felemelkedésében, egy erős Magyarország építésében, azonban az ő aktivitásuk nélkül elképzelhetetlen, mint ahogyan állami szerepvállalás nélkül az ő felemelkedésük szintén lehetetlen.

Éppen ezért biztattam ennek a korosztálynak a tagjait, hogy vegyenek részt a nemzeti konzultációban, és mondják el véleményüket a készülőben lévő új alkotmányról. A közel egymillió visszaérkezett válaszból ugyan nem lehet tudni, hogy mennyit küldtek a társadalom fiatalabb tagjai, de a személyes megkeresésekből kiindulva jó néhányan lehetnek közülük olyanok, akik a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. A személyes megkeresésekből számomra pedig az vált egészen világossá, hogy a fiatalok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a zöldügyeknek, és ez az üzenet itt a törvényhozásban meghallgatásra talált, legalábbis ez derül ki a módosító javaslatokból.

Az alaptörvény O. cikke - ha a képviselők kétharmada is úgy akarja - a jövőben a következőképpen hangozhat: a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az alaptörvény új XX. cikke pedig kimondaná, hogy Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatározottak szerint - helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. Úgy gondolom, hogy az idézett szakaszok kellő nyugalmat adnak azoknak, akik a zöldértékek megjelenítését várják az új alkotmánytól, így képletesen szólva a jövő nemzedékeknek is lesz kenyere, amit meg tudnak enni.

Innen üzenném fiatal polgártársaimnak is, hogy az új alaptörvény a legjobb reményeink szerint Európa egyik legzöldebb alkotmánya lesz, amely kiemelt figyelmet fordít azon értékekre, amelyeket a jövő nemzedékek számára meg kell óvnunk, vagy ahogyan Nemzeti hitvallásunk a jövőben fogalmazhat: vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.

A természeti értékek megóvásán túl az egész társadalom érdeke - de talán különösen a fiataloknak -, hogy az eddigi szocialista-liberális gyakorlattal leszámolva nemzeti vagyonunkat is megvédjük. Az alaptörvény ezt a kérdést is rendezi, alkotmányos védelmet biztosít a nemzeti vagyonnak. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a részletes vita során lehetőleg módosító indítványokról is szóljanak.

Kétperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az ajánlás 36. pontjához szeretnék kapcsolódni, de első körben reagálni az előttem szólóra. Hiszen pont most leplezte le azt, hogy önök a termőföld, a vízkészletek, természeti kincseink védelmében gyakorlatilag semmi érdemit nem tesznek, hanem kitalálnak nekünk egy jogi kategóriát, ami nem is jogi kategória: a nemzeti örökség részét fogja ez képezni.

Mi az, hogy a nemzeti örökség része? Hogyan lehet ezt jogi eszközökkel megvédeni? Ahhoz, hogy önök termőföldet, vizet védjenek meg, a nemzeti vagyon részébe kéne hogy csoportosítsák ezeket, közölni, hogy semmiféle külföldi, idegen felvásárló, multinacionális behatoló vagy bárki más nem szerezhet érdekeltséget ezeken a piacokon. Sőt, nagyon sok esetben a természeti erőforrásokat piacosítani sem szabadna. Tehát a magánkezekbe szivárgást megállítani, a termőföld esetében pedig csak és kizárólag magyar magánszemély, a magyar állam vagy magyar önkormányzat lehessen tulajdonos.

Ez egy olyan közös nemzeti minimum lehetne, amit, ha nem szögezünk le, akkor önök ne beszéljenek nekünk jövő nemzedékekről meg zöldalkotmányról. Milyen környezetben, hol kívánják ezt megvalósítani, egyáltalán kivel? - hiszen Magyarország demográfiai integritásának alapvetései sincsenek meg ebben az alaptörvény-tervezetben.

(17.30)

Igazából ezeket a lózungokat lehet itt egész nap sütögetni, de húsz-harminc-negyven éves viszonylatban pontosan azokat a tényezőket felejtették ki ebből a szerencsére már csak néha alkotmánynak nevezett, de amúgy alaptörvény-tervezetből, amelyek biztosíthatnák azt, hogy a Kárpát-medence domináns népe a magyar legyen, és ebben semmiféle változást semmiféle történelmi vihar ne hozhasson. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Riz Gábor, a Fidesz képviselője. Képviselő úr!

RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az alapdokumentum-tervezet Alapvetés fejezete O. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódó 84. számú módosító javaslattal kapcsolatban szeretnék véleményt mondani. A cikkely a természeti erőforrások közül kiemeli a termőföldet, az ivóvízkészletet mint a fenntartható fejlődésünk érdekében különösen fontos, másképp nevezve stratégiai fontosságú erőforrást. Ezek mellett véleményünk szerint ugyanilyen kiemelt védelem illeti meg a biológiai sokféleségből kiemelve az erdőt mint ökoszisztémát, valamint gazdasági potenciált.

Az erdő olyan természetes rendszer, amelynek szerves része a termőhely, az erdő természetes növény- és állatvilága, valamint az erdőhöz tartozó egyéb természeti és környezeti értékek, ezért ezek egységként kezelhetők. Mint a legkevésbé háborított élőhely, biztosítékot nyújt az élőhelyek fennmaradásához, védi a talajt, a vizeket, tisztítja a levegőt, pihenést biztosít az ember számára, tájalkotó elem, a kultúra egyik színhelye és anyagi természeti alapja, ugyanakkor megújítható anyagi és társadalmi javakat is szolgál. Jelenleg Magyarország területének csaknem ötödét, 1 millió 912 ezer hektárt borítja erdő. Mind az erdőterület, mind az erdősültség foka évről évre növekszik, ami önmagában kedvező képet mutat. Ha azonban összehasonlítjuk az Unió országaival, hazánk alatta marad az Unió átlagának. A növekvő erdőterület ellenére az erdősültség 20,5 százalékos aránya jelentősen elmarad az Európai Unió egészére jellemző 36 százalékos átlagtól. További beszédes adat, hogy a természetvédelmi rendeltetésű erdők nagysága az első Orbán-kormány idején több mint duplájára, 152 ezer hektárról 346 ezer hektárra nőtt, ami 2009-ig mindössze 71 ezer hektárral gyarapodott.

Az erdő a természet világának és az ember környezetének nélkülözhetetlen alkotója. Ennek szülőföldemen, választókerületemben, Ózdon különös hangsúlya van. Az itt élő ember mindig is része volt az erdőnek, itt 15-20 perces sétával bármerre elindulva erdőt érünk el. Számunkra mindig egyet jelentett az erdő a bányafával, a tetőszerkezettel, de jelentette a nagy erdei sétákat, a szamócázást, a gombászást is. Együtt éltünk az erdővel, mi védtük, s ő óvott. Az utóbbi évek sajtója az erdők kapcsán már nem a környezeti békét, hanem más sztereotípiát jelent: egyet jelent az esztelen pusztítással, a magánerdőkben a tervszerűtlen gazdálkodással, az eltűnt védett erdők több tízezer köbméterével. Arló, Farkaslyuk, Sajólád neve összenőtt az ellopott erdőkkel. A szociális probléma nem egyenlő a szabadrablás hallgatólagos tudomásulvételével. Felelőtlen emberek évente tavasszal, ősszel felégetik azt a hegyoldalt, ahol a következő évtizedek erdei lehetnének, holott ésszerű tevékenységgel munkahelyek százait teremtheti meg az erdő és annak gyümölcsei.

Az új alaptörvény kellő védelmet adva az őshonos erdőknek visszaállíthatja az országban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és az ózdi térségben is az erdőkkel és az erdőkből élők harmóniáját, s lesz mit örökül hagyni unokáink számára is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Puskás Tivadar, a KDNP képviselője.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Az egyik a T/80-as, amely a Szabadság és felelősség fejezet XIII. cikkének (1) bekezdését egészíti ki. Nagyon lényeges, hogy a kollektív kiutasítás, a kollektív felelősség elutasítása bekerül a magyar alaptörvénybe.

A T/92-es módosító pedig az Alapvetések közül az I. cikk (2) bekezdéséhez szól. A zászló színeit magyarázza, a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény. Reméljük, hogy reményteli lesz az alkotmányunk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Varga Géza, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 12., 29., 38., 58. és 59. javaslatokhoz szeretnék hozzászólni.

Így a részletes vita vége felé szeretnék néhány olyan új szempontot behozni bár már tárgyalt témákhoz, ami még nem hangzott el. Persze ez nem könnyű feladat. Három téma köré csoportosítanám a rövid felszólalásomat. Ezek közül az egyik - lássunk csodát - a természeti kincseink és a föld kérdése, a másik az államadósság, a harmadik pedig a jövőképünk.

Termőföldünk és természeti kincseink védelme már-már a vármegye sorsára jutott ma, hiszen - ha jó a magánstatisztikám - a második lenne a legtöbbször elhangzott kérdések körében, csak a vármegyével szemben erről nem lehet elég sokat beszélnünk. Én mégis egy új szempontot szeretnék behozni a termőfölddel és a természeti kincseinkkel kapcsolatban. Ahogy benne van az alapjavaslatban, az úgy nem egyéb, mint jámbor óhaj. Nagyon nagy érdeklődéssel vártam a kormánypárti oldalról is a módosító javaslatokat, hogy ezekből vajon hogyan lehet konkrét védelmet biztosítani a földnek a módosítókon keresztül. Egy nagyon szerény, de figyelemre méltó módosító érkezett be a Lázár-Harrach párostól, ez pedig az, hogy az erdő a természeti kincsekhez került, amit természetesen üdvözölni lehet és üdvözlünk mi is.

Ugyanakkor egy belső ellentmondás van. Miközben mindannyiunk számára úgy tűnik, hogy itt van a levegőben a föld és természeti kincseink védelmének a fontossága, azért nem ártana figyelemmel lennünk arra is, hogy a nemzetközi szerződéseink milyen korlátokat szabnak ezzel kapcsolatban. Másutt az alaptörvény-javaslatban találkozunk olyan utalással, hogy a módosításainkat és az alkotmányunkat a nemzetközi szerződéseink függvényében és keretein belül szeretnénk meghozni. Ezzel mi nem igazán értünk egyet, mert ezeket a kereteket feszegetni kellene. Azt hiszem, ha a kormánypárt így hagyja ezt a földről és a természeti kincsekről szóló cikkelyt, akkor nagyon nagy nehézségei lesznek a brüsszeli Bizottság vagy akár az Európai Bíróság felé a magyar termőföld védelme során, amikor arra majd intézkedéseket akarnak hozni.

Ezért én egy új szempontot szeretnék behozni a részletes vitába, ami egész pontosan a 12. számú módosító javaslat, amit magam adtam be. Ez úgy próbál konkrét javaslatot tenni arra, hogy a termőföldet és az egyéb természeti kincseinket hogyan tudnánk megvédeni, hogy létrehozunk egy termőföld-nyugdíjalapot. Ez a termőföld-nyugdíjalap nem más, mint egy kombináció a Nemzeti Földalap és a termőföldalap között. A termőföldalap a nyugdíj-befizetéseket mint tőkét fektetné be olyan állampapírba, értékpapírba, amit viszont a Nemzeti Földalap bocsát ki, és ami mögött konkrét területek, konkrét hektárszám, vízkészlet vagy éppen más természeti kincs, például erdő van.

Ez a kombináció semmilyen európai uniós törvénybe nem ütközne, és ezzel már a moratórium előtt jelentősen meg tudnánk pezsdíteni a földpiacot. Ennek számos előnye volna. Akit ez érdekel, annak a részletekkel természetesen szívesen állunk rendelkezésére, erre most nem tudok kitérni, viszont az öt előnyét mindenképpen mondanám. Ezzel lehetőségünk volna arra, hogy a magyar föld magyar kézbe kerüljön, úgy, hogy az nemzetközi szerződéseinkbe se ütközzön.

Értékálló fedezetet biztosítana azoknak, akik a nyugdíj-megtakarításukat ebben az alapban szeretnék elhelyezni, sokkal értékállóbbat, mint bármelyik tőzsdén forgó részvény, hiszen egy-egy nyugdíj esetében húsz-harminc éves távlatokról beszélünk, és tudjuk, hogy ezek a shooting starok, ezek az üstökösként feltűnő részvények nagyon gyorsan le is tűnnek. Éppen ez volt a probléma a szocialisták által létrehozott magánnyugdíjalapokkal is.

(17.40)

Tehát termőföldbe fektetni azt az önkéntes magánnyugdíjalapot, aki erre igényt tart, ez sokkal biztosabb fedezetet biztosítana. Ez volt tehát a második előnye.

A harmadik pedig az, hogy tőkebevonás történne a mezőgazdaságba, hiszen így a fiataloknak bérbe tudná adni ezeket a földeket. Hiszen akkor nem idegeníthető el a Nemzeti Földalapban lévő földtulajdon, hiszen állampapírral vagy fedezeti papírral fedezetet biztosítottunk rá, tehát nem lehet elidegeníteni se külföldinek, se magyar spekulánsnak. Viszont a fiataloknak oda lehet adni bérbe, így azoknak a fiataloknak, akik akarnak venni, mondjuk, 30 hektár földet, és ez, mondjuk, 20 millió forintba kerülne, nem kell a földet megvásárolniuk, hanem a 20 millió forintjukat, akár hitelből, akár a családtól szerezték, rögtön a gazdaságuk felépítésére tudnák fordítani, hiszen bérbe megkaphatnák ezt a földet 20-30 évre, akármilyen hosszú időre. Tehát tőkebevonás történne a mezőgazdaságba, ami nagyon ráférne.

A negyedik előny: birtokpolitikai célokat az állam kiválóan tudna alkalmazni. Tudná szabályozni a birtokpolitikát, a birtoknagyságokat, hiszen a Nemzeti Földalapról van szó, a Nemzeti Földalap gyarapításáról van szó, olyan pénzeszközökkel, amiket egyébként is valahova befektetnénk.

Az ötödik pedig az, hogy ezáltal a moratórium lejártáig úgy tudnánk élénkíteni a földpiacot, hogy az magyar kézben tudja tartani a földet, és azok az idősebb földtulajdonosok, akik igen szeretnék elkölteni vagy eladni a földjüket, hogy ezzel bevételhez jussanak, az unokáiknak, a gyermekeiknek segítve, abban érdekeltek, hogy pezsdüljön föl a földpiac.

Tehát öt előnyhöz juthatnánk ezzel a javaslattal. Én ajánlom a figyelmükbe, bár úgy tudom, hogy a bizottságban nem ment át ez a konkrét módosító javaslatom, de ennek ellenére ezt gondolják meg, akár hogy önök kapcsolódóként beadják.

Még a másik, amit előre jeleztem, hogy szeretnék érinteni, az államadósság kérdése. Az államadósság: ha már az alaptörvényben kezeljük ezt a nagyon változó valamit, egy alaptörvényt azért hosszabb időre volna illendő megalkotnunk, mint ahogy az államadósság éppen, pillanatnyilag áll. Ez pár év alatt tud csökkenni, de növekedni még könnyebben.

Tehát tisztáznunk kellene azt, és erre is csak egy nagyon szerény módosító érkezett be, szintén a Lázár-Harrach-páros részéről, amikor a bruttó hazai termék fogalmat egyszerűen csak kicserélik nemzeti össztermékre. Én itt is sokkal radikálisabb változást szerettem volna látni módosítókkal, hiszen a miénket nem fogadták el.

Itt pedig tisztázzuk azt, hogy az ország külső államadóssága és az államháztartás adóssága között óriási különbség van. Önök az alaptörvényben az államháztartás külső adósságáról akarnak beszélni, csak nem ezt írják. Az államadósságban - külső államadósságról vagy az ország külső adósságáról is szoktak beszélni - benne van az államháztartás külső eladósodottsága, a vállalkozásoké, a gazdaságé és az egyéneké, a magánszemélyeké.

Tehát hogyha egyedül azt célozzuk meg, hogy korlátozzuk az államháztartás hiányát, akkor becsaptuk a választóinkat. Ez a kérdőívben is egy fontos kérdés volt: akarja-e ön, hogy 50 százalék alatt legyen az államháztartás hiánya? Önök államadósságnak nevezik ott is. Hát persze, ez olyan kérdés, mintha azt kérdezzük valakitől, hogy akarsz-e több fizetést. Persze, hogy mindenki azt mondta, hogy igen. De ezzel azok a választók, azok a polgárok, akik ide behúzták az X-et, be lettek csapva. Önök nem tettek ezzel semmi mást, mint legitimálják azt, ami következni fog.

Ugyanis az államadósságot vagy az államháztartás hiányát hogy lehet csökkenteni? Kizárólag megszorításokkal. Mert miből áll az államháztartás? Az intézmények fenntartásából, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, nem sorolom, a szociális ellátás fenntartásából és a többi. Tehát ha önök az államháztartás hiányát akarják 50 százalék alá csökkenteni, akkor kizárólag ezekhez tudnak hozzányúlni. És amikor majd ezekhez önök kénytelenek lesznek hozzányúlni, akkor hivatkozni fognak arra, hogy: kedves 1 millió állampolgár, ti beikszeltétek azt, hogy csökkentsük az államháztartás hiányát, lám, ezt most csak úgy tudjuk csökkenteni, ha ezeket a megszorításokat megtesszük. Tehát én azt gondolom, hogy ebbe nem gondoltak önök bele, de van az az 1 millió vagy 920 ezer választó, különböző számokat hallunk, akik erre behúzták az X-et.

A jövőképről még csak annyit, hogy az a mondat továbbra sem került ki, nagy fájdalmamra, nem érkezett rá módosító, amiben azt írják önök a Nemzeti hitvallásban, hogy: "Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal, lelkiismeretükkel ismét naggyá teszik Magyarországot." Kérem, nem volna szabad kinevettetni magunkat a következő generációk által, hogy mi abban hiszünk, hogy majd ők ismét naggyá teszik Magyarországot - erre nekünk kellene kísérletet tenni. Kérem, hogy módosítsák, finomítsák ezt a mondatot, mert vagy közröhej tárgya leszünk, vagy közutálat tárgya a jövő generációk által.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Kiss Sándor, a Jobbik képviselője.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, képviselő úr és elnök úr. Délelőtti felszólalásomban arról beszéltem, hogy a Fidesz-KDNP képviselői olyan alaptörvény-tervezetet nyújtottak be, amivel nem mindannyian értettek egyet, és erre a reagálásuk a személyemet érintő bekiabálás és hangoskodás volt.

Miután az ülésvezető elnök önöket rendre utasította, kérte, hogy kétperces gomb nyomásával reagáljanak az általam elmondottakra. Önök ezt nem tették meg. Ezért kérem most önöket újra: magyarázzák meg nekem, hogy önök miért írtak alá olyan törvényjavaslatot, amivel nem mindannyian értettek egyet. Magyarázzák meg nekem ezt! Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszóló Koncz Ferenc, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

KONCZ FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úrnak: nem a vármegyékről fogok beszélni. A magyarság dominanciájával kapcsolatban jutott eszembe, hogy úgy gondolom, ez egy módon mehet végbe: ehhez megfelelő számú magyar gyermeknek kell születnie, másként nem működik a dolog. És úgy hiszem, hogy családok nélkül sem működik. Az alaptörvény, az alkotmány a családoknak külön pontban tulajdonít fontosságot. Ilyen értelemben, úgy hiszem, hogy talán ez a kérdés is megfelelő súllyal van kezelve az alkotmányunkban.

Környezetvédelmi szakpolitikusként most Lázár és Harrach képviselő urak 61. és 84. számú javaslataihoz szólnék hozzá, így az ezeket tartalmazó ajánlási pontokból emelném ki, hogy a védelem és fenntartás helyett kerülne be a Szabadság és felelősség alcím alá az, hogy Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Ez a mondat teszi egyértelművé, hogy az egészséges környezethez való jog alkotmányos alapjog, amelynek érvényesítése állami kötelezettség.

Ezen túl teszi hozzá a javaslat, hogy aki a környezetben kárt okoz, köteles azt a törvényben meghatározottak szerint helyreállítani, vagy a helyreállítás költségét viselni. Itt jelenik meg az e Házban már többször is hangoztatott, "a szennyező fizet" elv, melynek az alaptörvényben való rögzítése és egyértelművé tétele mindenképpen előremutató.

A javaslat további része az Alapvetés alcím alatt a természeti erőforrások felsorolását az erdőkkel kívánja kiegészíteni, a vízkészlet megjelölését pedig egyértelművé tenni, azt nem szűkítve le kizárólag az ivóvízkészletre. Összességében tehát azt mondhatom, hogy az előbb említett módosító javaslatokat támogatom, és erre kérem a tisztelt Házat is.

Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani minden polgárnak és minden önkormányzatnak, akik véleményüket a Nemzeti Konzultációs Testületnek eljuttatva járultak hozzá alaptörvényünk megalkotásához. Szerencs polgármestereként örömmel számolhatok be arról, hogy így tett városunk képviselő-testülete is.

Azt is szeretném végezetül elmondani, hogy köszönöm a Jobbik frakciójának, hogy végül is részt vett az alkotmányozásban, és mindazon képviselőknek, akik segítették a kormánypárti frakció munkáját ebben a nehéz kérdésben, nehéz feladatban. Azt pedig személyesen köszönöm a Jóistennek, hogy én ebben a nehéz munkában országgyűlési képviselőként részt vehettem.

Elnök úr, köszönöm. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Egy szolgálati közlemény következik: a KDNP-frakció a hátralévő 8 perc 20 másodperces időkeretét a Fidesz-frakció rendelkezésére átadta. (Taps a Jobbik és a kormányzó pártok padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Kiss Attila, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az alaptörvény D. cikkéhez kívánok hozzászólni, egy nagyon-nagyon fontos kérdéshez nagyon röviden, hiszen kevés időnk van.

(17.50)

A D. cikk az Alapvetéseken belül is a magyar nemzet, a nemzeti eszme vagy a nemzeti gondolkodás egyik legfontosabb alapvetése. Ne feledjük azt, hogy az elmúlt egy évben nagyon sok olyan fontos törvényt hozott a parlament, amely a magyarság egésze szempontjából sorsdöntő volt. Talán egy szabadon választott parlament sem tett ennyit négy év alatt sem, mint most egy év alatt tettünk a magyar nemzet egységesítése céljából. Egyrészt elfogadtuk a nemzeti összetartozás napja törvény keretében, hogy június 4-e a tavalyi évtől kezdve minden évben a nemzeti összetartozás napja legyen, másrészt pedig az állampolgársági törvény módosításával lehetővé tettük az egyszerűsített vagy a gyorsított állampolgársági eskü megtételének lehetőségét minden magyar honfitársunknak.

Szeretnék egy személyes élményt megosztani önökkel. Kívánom azt, hogy minél többen találkozzunk olyan hálás és egyben könnyező arcokkal is - nem a könnyön van a hangsúly, hanem a hálás, a szép arcokon. Hajdúböszörmény városában márciusban állampolgársági esküt tett kilenc magyar honfitársunk 3 éves kortól 70 éves korig. A 3 éves gyermek, amikor az édesanyja aláírta az állampolgárságról szóló okmányt, mosolyogva egy "V" betűt, egy mindannyiunk által ismert betűt mutatott fel; a 70 éves hölgy pedig elmondta, hogy ő másodjára magyar állampolgár, ő magyar állampolgárként született az 1940-es évek elején. Kívánom, hogy minél több ilyen arccal találkozzunk, és minél több ilyen szép élményben legyen része mindenkinek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az érzelmekkel teli szép szavak után nehéz elmondanom, hogy mégis arra kérem önöket, hogy mivel részletes vita, a módosító indítványokhoz szóljanak hozzá lehetőség szerint.

A következő felszólaló Herman István Ervin, a Fidesz képviselője.

HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A részletes vitában az első fejezethez kívánok szólni.

Tisztelt Ház! Előttem már sok képviselőtársam elmondta, hogy milyen megtiszteltetésnek érzi, hogy annak a magyar parlamentnek a tagja, választott képviselője, amely a választók által adott joggal élve új alapokmányt, új alkotmányt alkothat. A magyar történelme igazolja, hogy a magyar nép Európában elsők között azért alkotta meg az alaptörvényét, mert az egészséges társadalom létének, működésének az alappillére ez. Rossz alapokra csak rossz ház épülhet. Lecserélésre váró alkotmányunk nem demokratikus, és hiába toldozták-foldozták, nem szolgálta az érdekeinket. Rossz alapot adott a magyar társadalomnak, rossz mintát mutatott. Bukott kommunista alapelveket vettek át 1949-ben. Ezzel a korábban apáról fiúra hagyott és hagyatékolt materiális és immateriális javak szétzúzásának megteremtették a feltételeit. Ezért a rájuk ülő ház, vagyis a társadalom fejlődése is rossz irányba haladt, rosszul működött. Ezt nem kell bizonygatnom, elég, ha szétnézünk magunk körül. Ebből következik, hogy a magyar társadalom nagy változást akart, és felhatalmazta a tisztelt Házat, a választott képviselőit, hogy alkossák meg az új és végre a magyar érdekeket védő alaptörvényünket. Nagy a felelősség és nagy a kihívás. Az előterjesztett törvényjavaslat gyökeres változásokat hordoz magában, mondhatnám úgy is, hogy történelmi pillanatokat élünk meg.

Biztos vagyok benne, hogy ha a magyar parlament elfogadja, ezzel hosszú időre garantálja a magyar nép igazi, szabad fejlődését. Nagyon sajnálom, hogy egyes felelőtlen pártok és annak képviselői távol maradtak ettől a munkától, de lelkiismeretükkel maguknak és a választóknak kell elszámolniuk. Most az alaptörvény egy-két területére térnék ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többire nem fontos, sőt mondhatnám úgy is, hogy minden mondata jelentős.

A jelenlegi alkotmányunk fő hibája, hogy nem a keresztényi alapelveket ismeri el, és nem a történelmi magyar értékrend talajára épül. Sajnos néha több jogot élveznek azok, akik nem vesznek részt a társadalom építésében, gyarapításában, azokkal szemben, akik a napi szorgalmas, becsületes munkájukkal családot alapítanak, dolgoznak, hozzáadott értéket állítanak elő, és betartják az írott és íratlan törvényeket és szabályokat. Az új alkotmány elfogadásával azonban megteremtjük annak a feltételeit, hogy az alkotó, cselekvő, munkát végző ember megbecsülésre kerül a társadalom központjában. Amennyiben a szükséges értékrendváltozás létrejön, akkor a fejlődés a magyar emberek számára hosszú távon biztosítva lesz.

Ha konkrét témákat felsorolhatok ebben az értékrendi zavarban, amiben ma élünk, akkor megemlíteném például a bűnök, a bűnözők megítélését, a nemzeti vagyon elherdálását, valamint a társadalmi költségekhez való aránytalan hozzájárulást. Ezek a kérdések az új alapokmányban most szabályozásra kerülnek. Őszintén remélem és támogatom, hogy az új alapokmány, alkotmány elfogadásával Magyarország erkölcsileg, gazdaságilag megújuljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces kategóriában felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, 1 perc 33 másodperc áll rendelkezésre.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annyi a problémám az előttem szóló mondanivalójával, hogy én ezt több mint húsz perce olvastam az interneten. Herman úr "A társadalom nagy változásokat akar" címmel a HEOL-on szinte szó szerint ugyanazt a beszédet már leadta. Az egész alaptörvény-készítési folyamatra ez a jellemző. Előre megírt panelek felolvasásával, korábban mások által összeállított szövegek a szabad gondolat kizárásával cserélnek eszmét itt a Házon belül. Méltatlan még ahhoz az emelkedettséghez is, amiről önök beszélnek.

Fel sem merül az, hogy a történelmi alkotmány jogfolytonosságának a helyreállítása, a Szent Korona-tanra épülő tisztességes magyar alkotmányosság hosszú távú átvezetése megtörténjen. Elmondható az, hogy lózungok, panelek vitatkoztak egymással, és nem önálló, gondolkodó emberek. Ez talán a rendszerváltozásnak nevezett, elhazudott folyamat után az egyik legszégyenteljesebb időszak, sőt nem túlzás kijelenteni azt, hogy a rendszerváltozás második elsikkasztásáról beszélünk, amikor egy előre megírt pártalkotmányt lényegében lenyomnak a torkokon. (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Lózung!) Egy olyan pártalkotmányt nyomnak le a torkokon, melynek a társadalmi megítélése is enyhén szólva kétes, érdekes annak tekintetében, hogy ha százalékos arányt vonnának, hogy hányan küldték vissza a kiküldött kérdőíveket, akkor láthatnák azt, hogy a társadalmi nihil óriási az önök kezdeményezésével kapcsolatban (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Lózung!), és önmagában a hozzáállásukat jellemzi az, hogy nem az előterjesztést adták be azok után, hogy az emberek véleményével megismerkedtek, hanem kérdőívek formájában utólag módosítókkal kívánták (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő! Idő!) kozmetikázni állítólag az emberek véleménye alapján, mentegetve a menthetetlent. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, a KDNP-nek mégsem kellett volna átadni az időt, mert akkor házszabályszerűen is hozzá tudott volna szólni, képviselő úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

A következő felszólaló Daher Pierre, a Fidesz képviselője.

DR. DAHER PIERRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzék egyetlen, a vitában részt vevő frakciójának tagjai részéről képviselőtársaim sok kritikát kaptak azért, mert időről időre kifejezik, hogy megtiszteltetés számukra részt venni Magyarország új alaptörvényének megalkotásában. Mégis azt kell mondanom, hogy hiszik vagy sem, számomra nagy dolog az, hogy a választópolgáraim képviselőjeként a Magyar Országgyűlésben elmondott első felszólalásom ebben a vitában hangzott el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 40. ajánlási ponthoz, valamint több módosító indítványt érintő, technikainak tűnő, de lényegi módosításhoz szeretnék néhány gondolatot hozzátenni.

A 97. számú módosító indítvány szerint Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. A módosítás lényege annak kimondása, hogy a közösségi jogok ugyanúgy, mint az egyéni jogok, az emberi jogok átfogó halmazába tartoznak, egyik a másik felett nem áll. A különbség csupán annyi, hogy vannak olyan emberi jogok, amelyek természetükből fakadóan értelemszerűen nem gyakorolhatók egyénileg, csak a közösség által.

(18.00)

Mivel pedig a közösségi jogok is az emberi jogok közé tartoznak, így tárgyát képezi az emberi jogokat garantáló nemzetközi szerződéseknek.

Tisztelt Országgyűlés! A 6., a 24., a 66., a 74. és a 107. ajánlási pontot is érinti a "népcsoportok" kifejezés következetes mellőzése. A "népcsoportok" kifejezés sem a régi, hatályos alkotmányban, sem semmilyen korábbi magyar jogszabályban nem szerepel, a kifejezés a magyar jogrendszertől idegen, és a nemzetközi kisebbségi jogi terminológiában is a nemzeti, etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek kifejezések használata elterjedtebb. Mindez részben a nemzetközi szerződések alkalmazásával kapcsolatos nehézségek elkerülése miatt fontos. Másrészt pedig azért, mert amennyiben a kifejezés használatához ragaszkodnánk, először is a fogalom meghatározására lenne szükség, és aligha kerülhetnénk el a védendő népcsoportok nevesítésével kapcsolatos elhúzódó meddő vitát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: A következő felszólaló Mihalovics Péter, a Fidesz képviselője.

MIHALOVICS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reménnyel és izgalommal tekintek az előttünk álló hónapra. Az új alaptörvény áprilisi elfogadásával egy valóban a szabad, demokratikus Magyarország alapelveire épülő alkotmány lép majd életbe, egy olyan nemzeti alapvetés, amely méltó történelmünkhöz, és a nemzeti konzultációnak köszönhetően az állampolgárok akaratát is tükrözi.

Ha lehetek ennyire őszinte: épp itt volt az ideje. Több mint húsz év telt el a rendszerváltás óta, és közben felnőtt az a generáció, amelynek már csak halvány óvodai emlékei vannak a piros és kék nyakkendős kötelező felvonulásokról. Ezen korosztály tagjaként, valamint az új nemzedék jövőjéért felelős fiatal képviselőként köszönöm, hogy végre létrejön egy olyan alkotmány, amellyel azonosulni tudunk, amelyet valóban a magunkénak érezhetünk. Köszönöm, hogy a jelenünket meghatározó múltunk, hagyományaink, örökségünk mellett jövőnk is helyet kapott a nemzeti hitvallásban. Köszönöm, hogy a demokrácia alapkövét jelentő egyetemes jogokkal azonos súllyal jelenik meg a felelősségvállalás az anyagi, szellemi és természeti erőforrásainkért, mert jelenünk gyermekeink múltja, és nincs mentség, ha pazarlásunk miatt kevesebb esély jut nekik. Külön köszönet minden fiatalnak, aki véleményével az alkotmány részesévé, alkotmányozóvá vált.

Az alaptörvény számos ponton foglalkozik az új nemzedék helyzetével, legyen szó egészségről, oktatásról, jövőjük védelméről vagy szabadságukról, életút-választási esélyeikről. Hiszem, hogy ennek köszönhetően nem lesz kormány, amely kibúvót találhat, amiért nem szentelt kellő figyelmet ezen kérdéseknek.

Az elmúlt időszak nem létező ifjúságpolitikája, az elhibázott családtámogatási rendszer következtében a fiatalabb nemzedék egyre kevésbé érezhette úgy, hogy Magyarországon kell terveznie a jövőjét. Nem hitték, nem hihették, hogy boldogulásuk lehetséges hazájukban, hiszen korábban semmiféle támogatást nem kaptak, segítséget a kellő szakértelem megszerzéséhez, a szakmai továbbképzéshez, a nyelvtanuláshoz, a családalapításhoz, az otthonteremtéshez, egy élet megalapozásához.

Az előttünk álló egyik legnagyobb kihívás egy olyan Magyarország megteremtése, amelyet a jövő nemzedéke magáénak érez, értékeivel, alapelveivel és céljaival azonosulni tud, hiszen az ő sikerük az ország sikere, jövőjük az ország jövője, ahol nem kérdés, hogy a megszerzett tudást, a külföldi tapasztalatokat hazánk érdekében kamatoztatják. Közös felelősségünk, közös érdekünk, hogy valódi perspektívát kínáló, vonzó jövőképet biztosítsunk az ország jövőjét jelentő nemzedéknek. Ez pedig nem megy másként, mint hogy már itt, az alapoknál rögzítjük: az új nemzedék jövője a legfontosabb.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Kovács Ferenc, a Fidesz képviselője, másfél perecben. Kevesebb lehet.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt figyelemmel követők, akik figyelik az alkotmányozási munkánkat! Engedjék meg, hogy örömömet fejezzem ki azért, hogy itt van Lelovics Pál úr, a brünni magyarok szövetségének elnöke a páholyban, ugyanis a határon túli magyarok kérték tőlem, feltétlenül figyeljünk oda, hogy alkotmányosan is legyen rendezve az alapjog, amely az itt élő nemzetiségek jogait rendezi. Valóban nagyon fontos ez, ugyanis mi csak annyit várhatunk el a határon túli magyarokkal szemben, amit mi kapunk, a magyar nemzet tagjai kapnak a határon túl is. Úgy gondolom, ezért nagyon fontos, hogy bekerült az alaptörvényünkbe az, hogy a nemzetiségeknek joguk van mindazokra a lehetőségekre, amelyeken keresztül nyelvüket, kultúrájukat, identitásukat megőrizhetik, ezzel is tovább boldogíthatják és gazdagíthatják hazánkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő felszólaló Ivády Gábor független képviselő. Öné a szó.

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Negyvennégy perc - fantasztikus ezt látni! Ezzel is kezdeném, szeretném megköszönni a Lehet Más a Politikának független képviselőtársaim nevében is, hogy a 34 percüket átadták nekünk, így remélhetőleg érdemi és tartalmasabb hozzászólásokat fogunk tudni elmondani.

Egyben szeretnék utalni a Szocialista Párt nyilatkozatára, akik, amikor azt kértük, hogy az új alkotmányban való tartalmas és előremutató munkánkat segítendő ők is bocsássák rendelkezésünkre a saját idejüket, ezt áprilisi tréfának titulálták. Egyrészt ők maguk egy nagy áprilisi tréfa, és attól tartok, hogy összekeverik a humort vagy a humorosságot a röhejességgel, és sajnos évek óta nem tudnak a röhejességből kilábalni.

Ott folytatom, ahol pénteken abbahagytam, a Nemzeti hitvallás résznél tartottunk. Engedjék meg, ha már a nyelvről beszéltünk... - a módosító indítványokról beszélek természetesen, a H. cikk (1) bekezdésének a módosítására tettem javaslatot, amely két pontból áll. Az egyik az, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar. A kormánypárti szövetség módosító indítványa úgy hangzik, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar. A kettő között lényegi különbség van, és engedjék meg, hogy erről egypár szót szóljak. Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar, vagy pedig Magyarország hivatalos nyelve a magyar. Ha megnézzük a Magyar Tudományos Akadémia egyik ilyen kutatását - Szarka László készítette el ezt a kutatást, a Kisebbségkutató Intézet részéről -, akkor egy kicsit elmélyedhetünk abban, hogy a környező országokban hogyan kezelik az államnyelvet, a nemzeti nyelvet és a hivatalos nyelvet. Nincsen egységes szabályozás, a kérdés a hozzáállásban van, és az természetes minden államnak és minden nemzethez tartozó embernek, hogy a nyelv több mint a hivatalos kommunikáció eszköze, a nemzetállam kifejeződésének eszköze lehet, vagy a nemzeti kultúra értékeinek a hordozója lehet, nemzeti kulturális kincs, a nemzeti önazonosság alapvető eleme.

Azonban engedjék meg, hogy elmondjam, egy kutatás alapján hat csoportba sorolták azokat az országokat, amelyek ezzel foglalkoztak. Az egyik, a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a választ küldők közül... - ez egy kutatás, a kisebbségi nyelvek közötti viszony alapján a kisebbségi főbiztos jelentése. Az államok hat csoportjáról beszélek tehát. Az egyik: a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a választ küldők közül egyedül Franciaország nem engedélyezte 1999-ben. A második csoportba sorolt államok kormányai vagy nem válaszoltak az idevágó kérdésekre, az európai államok közül Fehéroroszország, Bulgária, Lengyelország, Törökország, vagy mint kisebbségiek nélküli állam határozták meg magukat: Izland, Ciprus, Luxemburg, San Marino, s a többi. A harmadik csoportot azok az államok alkották, amelyek kizárólag a hivatalos nyelvként elismert nyelveken engedélyezik a hivatalokkal való kommunikációt, az európai államok közül ilyen például Málta - angol, máltai -, Norvégia - norvég, szami -, Írország - angol, ír -, Svájc, s a többi, s a többi.

(18.10)

A negyedik csoport a kisebbségek nyelvét is hivatalosnak tekinti, de kizárólag a kisebbségek által lakott régiókban. Ilyen például Ausztria, ahol a szlovén és a horvát nyelvről beszélünk; Finnország, ahol a finn és a svéd országos hivatalos nyelv mellett a szami nyelvről; Németországban a szorbok nyelvéről például; az Egyesült Államokban csak az őslakosok indián törzseiről beszélhetünk.

Az ötödik csoportot alkotó országok a bizonyos területen többségben vagy meghatározott százalékban élő valamennyi kisebbség nyelvét elfogadják regionális nyelvként. Ilyen Horvátország, Észtország, Litvánia, Moldávia.

A hatodik csoportba - idetartozunk egyébként mi is - a kisebbségi nyelvhasználatot firtató kérdésre minden részletezés nélkül pozitív választ adó államok tartoznak, például Magyarország, Csehország, Dánia, Görögország, Portugália, Románia és a többi.

A kettő között - hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar, vagy Magyarország hivatalos nyelve a magyar - a különbség pusztán abban rejlik, hogy a későbbiekben lehetőséget biztosítunk-e arra, hogy a kisebbségek a saját nyelvüket azokon a területeken, ahol ők egyébként, ha nincsenek is feltétlenül többségben, de jelentős fővel rendelkeznek, használhatják-e hivatalos ügyintézésnél a saját nyelvüket. A kérdés ebben az, hogy ennek a lehetőségét akarjuk-e biztosítani, vagy pedig nem. Ezért azt javasolom, hogy ha lehet, akkor gondolják át még egyszer az előterjesztők, és talán támogassák azt, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar.

A H. cikknél a második pont: Magyarország védi a magyar nyelvet, tiszteletben tartja a hazai nemzetiségek és népcsoportok, valamint más nemzetek nyelvét. Ez kapcsolódik az elsőhöz. Ha elismerjük és támogatjuk azt, hogy a kisebbségek használhassák a saját nyelvüket, akkor biztosítsuk annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben akár hivatalos nyelvként is használhassák, nyilvánvalóan megfelelő korlátozások mellett. De ne védjük a magyar nyelvet azért, mert erre semmi szükség nincsen. Nincs mitől védeni a magyar nyelvet. Ápolni és gondozni, azt kell.

Ha védelemről van szó, az azt jelenti, hogy bezárjuk egy kalitkába, korlátokkal vesszük körül, ami a fejlődést is gátolja, és nem ragaszkodhatunk a jelenlegi magyar nyelvhez, hiszen nézzék meg a nyelv fejlődését, hogy az elmúlt évszázadokon keresztül is milyen fejlődéseken ment keresztül, és ettől még ez a magyar nyelv. Csak nézzük meg a Himnusz megfogalmazását! Ott néhány olyan mondat vagy olyan szóösszetétel is található, amely a magyar nyelvben már nem állja meg a helyét, de ettől még a magyar a nyelvünk, és nem kell védeni. Ezt egyébként nyelvész szakemberek is kérik, hogy ha egy mód van rá, akkor ápoljuk a magyar nyelvet.

A következő módosító javaslat a Nemzeti hitvallás részéhez tartozik. Itt az eredeti javaslat azt mondja, hogy tiszteletben tartjuk történelmi alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Az én javaslatom az, hogy a "tiszteletben tartjuk"-at cseréljük ki "tiszteljük"-re. Higgyék el, megint csak apróságnak tűnik, de a magyar nyelvnek pontosan ez a szépsége. Általában mit szoktunk tiszteletben tartani? Másoknak a jogát valamihez. "Tiszteletben tartom a véleményét, de", "tiszteletben tartom az álláspontját, de" - általában így folytatódnak ezek a mondatok. Az alkotmányban ne legyen "de". A tisztelet, az, hogy tiszteljük a Szent Koronát és a történeti alkotmányunk vívmányait, az egy sokkal inkább belső érzés, a belsőnkből fakadó hozzáállás akár az alkotmányhoz, a történelmi alkotmányokhoz, akár a Szent Koronához.

A törvényjavaslat C. cikkének (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Hallgattam politológiát, tehát értem azt, hogy pontosan miről van szó. A kérdés az, hogy hallgatott-e mindenki politológiát, és tisztában van-e azzal, hogy a hatalom megosztásának az elvén alapszik. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának az elvén alapszik, illetve egy kicsit már túlhaladott megfogalmazás a hatalmi ágak szétválasztása, ezért lett talán modernebb módon megfogalmazva, hogy a hatalom megosztásának az elvén alapszik. De én azt kérem mégis, hogy a módosító javaslatomnak megfelelően: a magyar állam működése a hatalmi ágak szétválásának, a hatalom megosztásának elvén alapszik. Ez értelmezés kérdése. Ez így félreérthetetlen, nem fogják azt mondani, hogy a hatalom megosztásának az elve azt is jelentheti, hogy két ember egymás között megosztja a hatalmat, és úgy gyakorolja.

A következő javaslat a törvényjavaslat E. cikkének (3) bekezdéséhez tartozik, ez pedig arról szól, hogy vállaltuk az alaptörvényünkben vagy a tervezett alaptörvényünkben azt, hogy mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ezért bizonyos kérdésekben alárendeljük magunkat az Európai Unió jogszabályainak, és ehhez igazítjuk a saját törvényeinket. Az eredeti javaslat azt mondja, hogy a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Én úgy gondolom, hogy az EU-tagság a népszuverenitás alkotmányon alapuló legfontosabb korlátozása. A korlátozásán van a hangsúly.

Az uniós csatlakozási klauzula megalkotásával az alaptörvény az államhatalom gyakorlásának széles körét az Európai Unióra ruházza át. Ha ezt az átruházást ki akarjuk terjeszteni, és ezzel a magyar állami szervek hatáskörét szűkítjük - hiszen pontosan erről szól ez a törvényjavaslat, illetve ez a cikkelye, hogy akár szűkíteni is lehet a magyar állami szervek hatáskörét -, akkor ehhez a döntés fontosságának és a jelentőségének megfelelően véleményem szerint a szuverén nép hozzájárulása szükséges. Ezért azt javasolom, hogy ezekben a kérdésekben ne a parlamenti, az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata legyen szükséges, hanem országos népszavazáson kelljen ezt megerősíteni.

A következő módosító javaslatnál szeretnék egy kicsit visszautalni a pénteki beszédemre, amikor támogatást is kaptam a Fidesz és a KDNP soraiból - és nagyon szépen köszönöm -, amikor azon törekvésemet próbálták meg támogatni, miszerint próbáljuk meg úgy megalkotni ezt az alkotmányt, hogy annak a későbbiekben minél kevesebb részét kelljen módosítani, legalább a Nemzeti hitvallás legyen egységes és mindenki számára elfogadható. Azért tettem be ezt a módosító javaslatot - ezúton szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak a felszólalását, akik támogattak ebben -, mert például ott, hogy ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét, ne mondjuk ki, hogy az elmúlt évszázad, azért, mert kétszáz év múlva, ha még mindig ez lesz az alkotmányunk, és ez lesz a nemzeti hitvallás, akkor nem az elmúlt évszázadban, hanem a magyar történelem viharaiban vagy a XX. század történelmében részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.

Arra, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részeként tekintjük, vagy sem, beadtak önök is módosító javaslatot, és önök azt mondják, hogy ezeket a nemzetiségeket és népcsoportokat a politikai közösségünk részeként tekintjük. Én azt javasolom, hogy vegyük ki a politikai szót. Az én módosító javaslatom azt mondja, hogy ezeket a nemzetiségeket és népcsoportokat közösségünk elválaszthatatlan részeként tekintjük, ugyanis a kultúra nem feltétlenül politika például, és a kultúrában hogyne tekintenénk a saját közösségünk részeként, hogyne tekinthetnénk, mondjuk, a szlovák nemzetiségieknek a kultúrájára! Tehát én azt kérem önöktől, hogy ezt a módosító javaslatot is, ha egy mód van rá, akkor gondolják át.

A következő megint csak a Nemzeti hitvalláshoz tartozik, amikor is azt mondja ki a javaslat, hogy büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

(18.20)

Teljesen egyetértek vele, joggal lehetünk büszkék. A kérdés az én szempontomból az, hogy mi a szellemi alkotás, mit határozunk meg ebben az esetben. Ha az internetre felmennek, akkor ilyen meghatározásokat találhatnak: a szellemi alkotás kreatív emberi tevékenység során létrejött olyan mű, amely nem anyagi formában, hanem információként, tudásként létezik; azok az alkotások és műszaki megoldások, amelyek alkalmasak arra, hogy iparjogvédelem tárgyát képezzék. De még a Műegyetemen is volt egy olyan pályázat, amely "pályázat hasznosítható szellemi alkotások megvalósítására".

A kérdés a következő ebben: a megvalósult dolgokra nem vagyunk büszkék? Miért tekintünk szellemi alkotásként, csak és kizárólag szellemi alkotásként akár például erre a házra, az Országházra, hiszen ezt meg kellett valósítani? Szellemi alkotásnak számít-e, mondjuk, sportolóink sikere? Ezekre is büszkék vagyunk nyilvánvalóan, valahogy bele kellene tenni a megfogalmazásba. Én nem tudtam jobbat kitalálni, mint hogy "büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira és tárgyi eredményeire", talán nem a legszerencsésebb megfogalmazás. Azt kérném önöktől, hogy egy kicsit gondolkodjanak el rajta, hogyan lehetne kiszélesíteni a "szellemi alkotás" megfogalmazást azokra a dolgokra is, amiket eddig megemlítettem.

Ugyancsak a Nemzeti hitvallásnál; a pénteki felszólalásom után kaptam egy észrevételt, miszerint hagyjuk azt a részt úgy, ahogy van, hogy "Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot." Ezt én benne szeretném hagyni, az én javaslatom is ez lenne. Engedjék meg, hogy felolvassam azt, hogy mi lenne a teljes kiegészítése: "Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy állhatatosságunkkal, szellemi erőnkkel, hazaszeretetünkkel naggyá tesszük Magyarországot. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel sikerrel folytatják megkezdett munkánkat." Nem akarom megismételni a pénteki mondanivalómat, csak talán egy mondatban: sugallnunk kell a jövő nemzedékeinek azt, hogy igenis, mi is képesek vagyunk rá, képesnek tartjuk magunkat arra, hogy naggyá tegyük Magyarországot, és hittel tesszük a dolgunkat már most is. Ne toljuk át rájuk a munka dandárrészét!

A következő törvénymódosító javaslat a 31. cikk (1) bekezdése, amely azt mondja, hogy "Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek." Engem megnyugtatott a mai vitában, amikor Tállai államtitkár úr azt mondta, hogy nem kell aggódnunk az önkormányzatokért, és szó szerint kimondta azt, amit én itt módosító javaslatként megfogalmaztam. Nagyon kérem önöket, hogy ha tényleg igaza van Tállai államtitkár úrnak, és önök azt mondják, hogy nincsen veszélyben egyetlen magyar önkormányzat sem, és ahogy ő fogalmazott, minden egyes településnek lesz saját önkormányzata, akkor fogadják be a módosító javaslatomat. Ugyanis meggyőződésem, hogy a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vívmánya az, hogy az önkormányzati rendszer így kiépült, ahogy kiépült, és megszűntek a csatolt települések, megszűntek azok a státusok, amelyek miatt negatív megítélés alá kerültek, illetve ellehetetlenítettek egyes településeket.

Így a szubszidiaritás elve azt mondja ki, hogy a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni a döntéseket, ahol optimális az informáltság, ahol a döntési felelősség és a döntések hatásainak következményei a legjobban láthatóak és érvényesíthetőek. A szubszidiaritás tehát a közjó megvalósításánál egy olyan irányító elv, amely annak az eléréséhez szükséges hatalmat szabályozza. Védelmet nyújt a szabad kezdeményezésnek a társadalomban, védelmezi a kicsinyek jogait a társadalmi életben és az alulról felfelé épülő társadalom kiépítését. A kormány az egyes állampolgárok, kis közösségek önálló kezdeményezéseit nem helyettesíteni, magához vonni, hanem kiegészíteni és támogatni hivatott, így a szubszidiaritási elv alkalmazásának egyik fő célja a különböző helyi érdekek párhuzamos, egymást nem kizáró képviseletének biztosítása, az egyes állampolgárok ésszerű bevonása az őket közvetlenül érintő döntéshozatal előkészítésébe. Az önkormányzati rendszer megőrzése és védelme még a kis lélekszámú települések esetén is demokratikus kötelességünk, és ezt sem gazdasági, sem politikai ok nem csorbíthatja.

Ezért kérem, hogy a javaslatomat fogadják be, amely szerint "Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében minden településen önálló önkormányzat működik." Ha valóban igaz, amit Tállai államtitkár úr mondott, akkor kérem, hogy védjük meg és fektessük le az alkotmányban is azt, hogy ezeknek a településeknek a szubszidiaritáshoz joguk van, és az önrendelkezést megtarthatják maguknak, és ez lélekszámtól független.

Ha úgy gondolják, hogy pazarló dolog ennyi önkormányzatot fenntartani, és pusztán anyagi okokról beszélnek, akkor változtassák meg, vagy nyilván ne változtassák meg rögtön, tegyenek javaslatot arra, hogy bizonyos lélekszámú településen a képviselő-testület ne vehessen fel például tiszteletdíjat, vagy bizonyos lélekszám alatti településen a polgármester kizárólag társadalmi megbízatásban láthassa el a feladatát. Ezzel megoldják a gazdasági problémát, de ne vegyék ki az ottani embereknek a kezéből azt, hogy ki tudjanak menni a saját vezetőjükhöz, ha problémájuk van a faluban, akár azzal, hogy éppen a szomszéd fájának az ága rálóg a tetőre. Egészen máshogy - ezt tapasztalatból mondom - közeledik egy rászoruló ahhoz a polgármesterhez, akit a kis közösségben megismert, és tudja, hogy ki ő, milyen ember, mint ha el kellene mennie, mondjuk, egy közeli városba, és ott kellene kérnie a segítséget.

A következő módosító javaslatomról sajnos az első alkalommal nem tudtam bővebben beszélni, ezért szeretnék most, amely a Szabadság és felelősség XXIV. cikkének módosítása. Ez a cikk csak emlékeztetőként: "Az állam működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törekszik az új műszaki megoldások és a tudomány eredményei alkalmazására."

Egy XXI. századi alkotmányban említést kell tennünk az internetről, az e-közigazgatásról és az informatikáról. Az én módosító javaslatom azt mondja ki, hogy az informatikának a demokratizmus megerősödését, kiszélesítését kell szolgálnia, ne lehessen eszköze kiváltságoknak, szellemi és gazdasági monopóliumok kialakulásának; ezzel egyben védjük is az internetet alkotmányos szinten. Az informatikához kapcsolódó eszközök és alkalmazások használatát, forgalmazását az állam ne korlátozhassa; ez is egy védelem. Magyarország minden állampolgára számára jogot biztosít az elektronikus ügyintézésre, az elektronikus ügyintézéshez szükséges ismeretek elsajátítására, ingyenes ügysegédi hálózat igénybevételére.

Miről is beszélek konkrétan? Az esélyegyenlőség megemlítődik ennek a cikknek az (1) bekezdésében, miszerint az "esélyegyenlőség előmozdítása érdekében". Kérem szépen, az esélyegyenlőséghez hozzátartozik az is, hogy azok az emberek, akik kistelepülésen élnek, és esetleg az informatika már eljutott erre a településre, akkor ugyanolyan eséllyel és ugyanolyan lehetőséggel, ugyanoly minőségben és ugyanolyan mennyiségben juthasson hozzá a közszolgáltatásokhoz, illetve a közigazgatáshoz, az e-közigazgatáshoz, és ugyanolyan könnyedén vagy pontosan ugyanakkora nehézségekkel tudja az ügyeit intézni, mint ahogy a nagyvárosokban lakó társai megtehetik.

A módosító javaslat kitér arra is, hogy ezzel párhuzamosan védeni kell természetesen az adatainkat, a személyes adatainkat is, ezt is jó, ha lefektetjük az alaptörvényben, hogy erre különös védelmet kell biztosítani.

(18.30)

Szeretnék még egyszer szólni, erről egyszer már beszéltem, de szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy Az állam címszó alatt az országgyűlési képviselők jogállása nevű IV. cikk (2) bekezdése az én javaslatom szerint akképpen módosul, hogy országgyűlési képviselő más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységért díjazást nem fogadhat el. Minden más, ami itt, ebben a Házban elhangzik - az álláshalmozástól elkezdve a politikai bűnözésig és a polgármesterek országgyűlési képviselőkkel való összeférhetetlensége -, számomra mind álszent dolog.

Ha komolyan gondoljuk azt, hogy itt teljes embert igénylő munkát kell végezni, hogyha a Jobbik frakciója - szerintem egyébként jogosan - rendszeresen kritikával illeti azon képviselőtársainkat, akik a szavazás után rögtön elmennek, és nem ülik végig a vitanapokat, merthogy más teendőik vannak, merthogy például polgármesterek, merthogy például ügyvédek, merthogy például rengeteg más dolga lehet valakinek, minden más álszent dolog, aki nem azt mondja, hogy vagy legyen egy országgyűlési képviselő teljes embert igénylő feladat, vagy pedig ne beszéljünk semmi másról, semmiféle diszkriminációról. Én nem álszent módon amellett vagyok, hogy ezt a szabályozást tegyük bele az alkotmányba, ahogyan a köztársasági elnök nem folytathat semmilyen más keresőtevékenységet. Szerettem volna erre újra hangsúlyt fektetni.

A következő módosító pont pedig - és ez lesz az utolsó, hogy Szili Katalin képviselőtársam is szóhoz jusson - a törvényjavaslat X. cikkének (1) bekezdése, ezt hagytam a végére, azt hiszem, ez fog a legkevésbé tetszeni önöknek, amely azt jelenti, hogy a köztársasági elnököt nem az Országgyűlés választja 5 évre, hanem a választópolgárok, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják 5 évre. Tudom, ennek történelmileg, a rendszerváltás kezdetétől kezdve elég nagy irodalma van, hogy hogyan alakult annak idején a közvetlen elnökválasztás, hogyan módosult ez.

Tudom azt is, hogy politológiailag félelmet kelthet esetleg a jelenlegi berendezkedéshez képest, ha a nép választja közvetlenül a köztársasági elnököt vagy a köztársaság elnökét - akkor vajon ezzel megerősödik-e a pozíciója? El fogunk-e mozdulni egy félprezidenciális vagy prezidenciális berendezkedés irányába?

De kérem szépen, ez nem a közvetlen választáson múlik. A közvetlen hatáskörre ez nincsen befolyással, azért, mert a köztársasági elnök hatáskörét nem a választás módja, hanem az alkotmány rendelkezései adják meg. A köztársasági elnöknek van egy speciális szerepe. Azt mondja a törvényjavaslat IX. cikke, hogy Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Ez azt jelenti, hogy a köztársasági elnöknek integráló szerepet kell betöltenie. Ha lehet, akkor legyen független mindenféle politikától és párttól egyaránt, hiszen akkor tudja betölteni ezt a szerepet. Ha integráló szerepet kell betöltenie, akkor engedtessék meg az, hogy az állampolgárok saját maguk kiválaszthassák azt a köztársasági elnököt, aki szerintük ezt a szerepet a leginkább be tudja tölteni.

És nem vagyok naiv: azokban az országokban, ahol közvetlen elnökválasztás van, ott sem független a köztársasági elnök a mindenkori politikától, a kormánytól sem, a kormánypárttól sem. A kérdés az, hogy teszünk-e egy lépést annak érdekében, hogy az emberek a köztársasági elnököt sokkal inkább magukénak érezzék, és sokkal inkább úgy érezzék, hogy ő valóban megtestesíti azt a szerepet, azt a posztot, amit egy köztársasági elnöknek be kell töltenie.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szili Katalin független képviselő.

Képviselő asszony, öné a szó.

DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Immáron többedszer szólalok fel az alkotmány általános és részletes vitájában, és most már nem fogok azokról a kérdésekről szólni, mint ami az általunk benyújtott Magyar Köztársaság alkotmánytervezete, nem fogok azokról a kérdésekről szólni, amelyek bennem is valamilyen hiányérzetet teremtenek, gondolok itt például a részvételi demokrácia kérdésének a kiterjesztésére, kiteljesítésére, vagy azokról a kérdésekről, amelyek az önkormányzati reform legalábbis csírájának az elültetését jelentik, hanem csak azokról a kérdésekről fogok szólni, amelyek alapvetően ennek a társadalomnak a legfontosabb kérdései ma, a XXI. század második évtizedének elején. Pontosan ezért, elnök úr, részben az 59., a 107. és a 119. javaslati pontokhoz és az ahhoz fűzött, általam beterjesztett kapcsolódó módosító javaslatokról fogok szólni, a teljesség igénye nélkül.

Ezekből, képviselőtársaim, hadd szóljak először azoknak a nevében, akik számára ma a szociális biztonság a legfontosabb. Úgy gondolom, nekünk nemcsak azt kell megfogalmaznunk, amelynek alapján az állam törekszik bizonyos szociális jogok megteremtése érdekében, hanem egyszerűen ki kell fejeznünk azt, hogy előmozdítja a szociális biztonság, a munkához való jutás lehetőségét, illetőleg a lakhatás vagy a lakhatás biztonságának a jogát. Én kérem önöket, fontolják még egyszer meg azt, hogy ebben, a XXI. század második évtizedének első napjaiban születő alkotmányban valóban benne legyenek azok a pontok, amelyek miatt ebben a közösségben valamennyi választó, állampolgár biztonságban érzi magát.

Képviselőtársaim! Sok szó esett ma itt arról, ami a jövő nemzedékek jogait jelenti. Ez, azt hiszem, a másik olyan sarkalatos kérdés, amelyről sok szó esett itt a vita során, és amelynek alapján valóban meg kell fogalmaznunk azt, ami a természeti erőforrásaink védelmét jelenti, úgy is, mint a nemzeti vagyonunk részét vagy a közös örökségünk részét, és amelyek arra is hivatottak, hogy majdan a jövő nemzedékek szükségleteit is kielégítsék. Éppen ezért nemcsak az a fontos, hogy ennek a megőrzési kötelezettségét megfogalmazzuk, hanem az is, hogy milyen garanciákat teremtünk emellé, hiszen fontos lehet megfogalmaznunk azt is, ami a védelmi szint csökkentésének a tilalmát jelenti, elismerni és érvényesíteni mindenkinek a jogát az egészséges környezethez, és azt is, ami itt már elhangzott, hogy aki a környezetben kárt okoz, az köteles a helyreállításról is gondolkodni és gondoskodni. Ugyanakkor meg kell fogalmaznunk azt is, hogy mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy tájékoztatást kaphasson a környezet állapotáról, és részt vehessen a döntéshozatalban.

Képviselőtársaim! Én már megfogalmaztam azt, ami a harmadik generációs állampolgári jogok megjelenítését jelenti ebben az alkotmányban, hiszen nem attól lesz európai, és nem attól lesz XXI. századi, hogy ezt mondjuk, hanem egyszerűen attól és azoktól a jogoktól, garanciális elemektől, amelyek egyébként ennek az alkotmánynak vagy alaptörvénynek a tartalmát jelentik.

Képviselőtársaim! Van egy másik kérdés, amiről szükséges szólni, ez az intézményrendszer kérdése. Az intézményrendszer szintén azt kell hogy biztosítsa, ami a garanciák megteremtésében a legfontosabb, éppen ezért szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy azon kapcsolódó módosító indítványaimat támogassák, amelyek országos szinten és helyben is biztosítják azt, hogy a döntéshozatalban a társadalom széles köre részt vehessen, gondolok itt a civil szervezetek, a szakmai érdek-képviseleti szervezetek részvételére. Úgy gondolom, közös érdekünk az is, hogy ugyanezt ne csak kormányzati szinten, hanem helyi szinten is biztosítsuk, hiszen ezzel is erősíthetjük azt, ami számunkra a legfontosabb, mégpedig azt, hogy a párbeszéd folyamatos legyen ezekkel a szervezetekkel.

Nyilvánvaló, hogy az általam benyújtott indítványok közül az egyik legfontosabb kérdés, amiről szintén szóltam a garanciális elemek között, ez az alapvető jogok biztosa és a rendszere kialakításának a kérdése.

(18.40)

Képviselőtársaim, ha számunkra fontos az, hogy azok a jogok, amelyeket egyébként az alkotmányban megfogalmazunk, ezek betartását folyamatosan vizsgálják és figyelemmel kísérik, és legyen egy erre felhatalmazott szervezet, akkor én azt hiszem, nem lehet visszalépnünk abból az alkotmányos rendszerből, ami most ezt egyébként biztosítja. Éppen ezért javaslom azt is, hogy az alapvető jogok biztosa mellett a helyettesek a hazai nemzetiségek és a jövő nemzedékek jogait és ezeket a garanciális elemeket úgy biztosítsák, hogy nekik ebben meglegyen az önállóságuk, bár jobban örültem volna, ha egyébként az alapvető jogok biztosa mellett ugyanazon szinten jelenik meg a hazai nemzetiségek jogainak biztosa, illetőleg a jövő nemzedékek jogainak biztosa.

Képviselőtársaim, vannak olyan módosító indítványaim, amelyek alapvetően a Magyar Nemzeti Bank, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyész mandátumának meghatározását jelentik, ugyanakkor számunkra fontos az is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is megmaradjon, hiszen hangsúlyozom még egyszer, fontos, hogy meglegyenek a ma biztonságot biztosító legfontosabb alapjogok, ugyanakkor az intézményrendszernek is vissza kell tükröznie azt, hogy az állam garantálja ezeknek a jogoknak a biztosítását.

Képviselőtársaim! Közpénzek keretében egy csatlakozó módosító indítvánnyal javaslom, hogy az átláthatóság, ellenőrizhetőség, felelősség megállapíthatóságának kérdését is rögzítsük. Nyilvánvaló, hogy ha számunkra a közélet tisztasága, illetőleg a közpénzek felhasználása is a költségvetés területén fontos alapelvek, akkor azt gondolom, hogy ezeknek is pontosan az alkotmányban van a helyük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy folyamatnak lassan a végéhez érünk. Azt gondolom, hogy az alkotmányozás, ugyanúgy, ahogy egyébként az ezredforduló is ritka az emberiség azon részének, akinek megadatik, ugyanúgy egy politikus életében is nyilván az alkotmányozás nagyon fontos és magasztos kérdés. Azt gondolom, hogy számunkra talán az egyik legfontosabb, ami itt a Házban elhangzott, hogy ez az alkotmány egy közösségi ethoszt is teremtsen, ugyanakkor az állampolgárok biztonságát távlatosan is szolgálja. Ugyanakkor, amikor arról beszélünk, hogy ennek az elfogadása nemcsak a társadalom, hanem a nemzet ügye is, akkor azt gondolom, hogy közös érdekünk az is, hogy ezzel az alkotmánnyal ne egy alkotmányos verseny viharának magvát ültessük el, hanem valóban egy olyan alkotmány szülessen, amit mindenki ebben a társadalomban tisztel, betart és a magáénak érez, és ami valóban a nemzet céljait is szolgálja.

Képviselőtársaim, én pontosan ezek miatt az elvek miatt vettem részt ebben a folyamatban mindvégig, és úgy gondolom, hogy nekünk is kötelességünk megszólalni azok nevében, akiket képviselünk, és az érdekükben megtenni mindazokat az erőfeszítéseket, akár módosító indítványokkal, akár felszólalásokkal, amelyekkel azt a célt valóban elérhetjük, hogy ez ennek a társadalomnak a céljait szolgálja, a távlatos céljait szolgálja, és valóban az emberek biztonságérzetét garantálja.

Képviselőtársaim, ahogy ezt már megfogalmaztam önöknek, nagyon örültem volna, és abban hiányérzetem van, ha mindvégig az alkotmányozás során a karzaton és itt velünk részt vesznek civil szervezetek, érdekképviseletek, köztestületek, közösségek, és végig figyelemmel kísérik ezt a folyamatot, hiszen nemcsak attól lesz ez a jövő alkotmánya, hogy ezt mi kimondjuk róla, hanem attól, hogy erre a befogadó közeg is megvan.

Én ennek reményében vettem részt ebben a munkában, és kérem önöket, hogy támogassák az általam beadott kapcsolódó módosító indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát lezárom. Az előterjesztő képviselője jelezte, hogy a módosító javaslatok határozathozatala előtt kíván válaszolni az elhangzottakra. A módosító javaslatokról április 11-ei ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend után felszólalások következnek.

Elsőként megadom a szót Novák Elődnek, a Jobbik képviselőjének. Napirend utáni felszólalásának címe: "Ami az alaptörvény részletes vitájába nem fér bele". Képviselő úr, öné a szó.




Felszólalások:   258-263   264-324   324-326      Ülésnap adatai