Készült: 2020.08.05.19:22:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2010.11.16.),  119-335. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 6:50:00


Felszólalások:   118   119-335   335-341      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Bejelentem, hogy a kormányt Balog Zoltán államtitkár úr képviseli. A törvényjavaslatot T/1498. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/1498/1. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/1498/2. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/1498/4. számon megismerhették. Az általános vita megkezdése során tegnap az expozéra, az Állami Számvevőszék elnökének, a Költségvetési Tanács elnökének felszólalására, a költségvetési bizottság összegzett többségi és kisebbségi véleményének ismertetésre, valamint a vezérszónoki felszólalásokra került sor.

Most a képviselői felszólalásokra, illetve az EP-képviselői felszólalásra lesz lehetőség. A tévéközvetítés időkerete 17 óra 30 percig tart.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott tárgyalási rend szerint most az írásban előre jelentkezett felszólalások első körére kerül sor, ezt követően pedig az Európai Parlament magyarországi képviselői fejthetik ki álláspontjukat. Ezután ismét a képviselői felszólalások következnek a rendelkezésre álló időkeretben.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót elsőként Talabér Márta képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A családpolitika stratégiai fontosságú a Fidesz-kormány tevékenységében, és ez az adórendszer változásain túl a költségvetés számain is látszik. A jövő évi költségvetés meghatározó eleme a családok támogatása, amely a foglalkoztatási és demográfiai problémát komplexen kezeli, ugyanis az új rendszer egyszerre ösztönöz munkavállalásra és családteremtésre. 2011-től a gyermeknevelés költségeinek megfelelő összeg után nem kell adót fizetni, csökken az adóalap, így a családok nettó jövedelme jelentősen nőni fog. Például egy két gyermeket nevelő, az átlagkereset szintjén foglalkoztatott magánszemély 2010-ben havi 141 283 forint nettó jövedelmet szerzett, míg ez 2011-ben havi 161 252 forint lesz.

A személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása, a családi kedvezmény igénybevételi lehetőségének kiszélesítése, és mértékének jelentős emelése mellett a munkahelyteremtés fontos eszköze a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása, különösen a kisgyermekes édesanyák esetében. Ezen a területen a kiadások jelentős hányadát alkotják a családi támogatások és szociális juttatások, amelyek közel 630 milliárd forintot képviselnek a 2011. évi költségvetésben. Ezen belül jelentős mértékű a családi pótlékra szánt, közel 358 milliárd forintos kiadási előirányzat.

A jóléti funkciókra fordított kiadások összege az összkiadások 61,1 százalékát teszik ki. Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra összesen tehát 4,857 milliárd forintot szán a 2011-es büdzsé a 2010. évi 4,704 milliárd forint után. Ezen belül nőnek a nyugdíjkiadások, szociális juttatások. A család társadalmi szerepének erősítésére, a családok helyzetének és a gyermekvállalás feltételeinek javítására kiemelt hangsúly helyeződik. Ennek megfelelően a tárca 2011-ben a gyermekgondozási segélyre 65 milliárd forint támogatást irányzott elő, ami több mint 3 milliárd forinttal több, mint 2010-ben erre a célra folyósított támogatás.

A kormány a fenti célok elérése érdekében a gyermekgondozási díjra 2011-ben 93 milliárd forintot fordít, ami több mint 3,5 milliárd forinttal nagyobb összegű támogatást jelent az előző kormány által 2010-ben folyósítotthoz képest. Külön figyelmet érdemel, hogy a tárca 2011-ben közel 2 milliárd forint támogatást nyújt az apákat megillető munkaidő-kedvezmény távolléti díjának megtérítésére, ami közel 300 millió forinttal több dotációt jelent az előző évben folyósított támogatáshoz képest. A Fidesz családbarát és gyermekközpontú politikájának megfelelően a tárca 2011-ben közel 7 milliárd forint pénzbeli gyermekvédelmi támogatást fordít, ami több mint 500 millió forinttal több, mint a 2010. évi előirányzat.

A szociálpolitikát érintően a segélyezésben áttérünk a feltételekhez kötött támogatások rendszerére, ahol az aktív korú segélyezettek és/vagy családjaik csak bizonyos feltételekhez kötve kapnak segélyt. A szolgáltatási rendszerben kialakítjuk a nemzeti szociálpolitikai koncepciót, amihez kapcsolódhatnak a fenntartók, szolgáltatók, és amihez európai uniós forrásokat is rendelhetünk.

Társadalmi azonosító jel alapú nyilvántartást vezetünk be, így a párhuzamosságok kiszűrhetőek lesznek, és tervezhetővé válik, hogy egy adott évben mennyi szolgáltatási kapacitást kíván megvásárolni az állam, és ellenőrizhető lesz, hogy ténylegesen ki milyen szolgáltatásban részesül. Megfelezzük az adminisztrációs terheket, a hivatali és háttérintézményi struktúrát harmadával csökkentjük.

Több területen is előrelépés mutatkozik tehát a szociális szférában, a szűkös lehetőségek ellenére is. Azt gondolom, hogy a talpra állás költségvetése a szociális szférában is segíti azokat a célokat, amelyeket az Orbán-kormány megfogalmazott, legfőképpen pedig a családok, több gyermeket vállaló, dolgozó családok támogatását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, aki felszólalásra következik. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hitem szerint hiteltelen ez a költségvetés. Hiteltelen egyszerűen annak okán, hogy a magántulajdon szentségét sértve, arra alapozva teremti meg a fedezetet. Emlékeznek biztosan képviselőtársaim, hogy volt ebben a Házban a mai kormány tagjai között több olyan szerepvállaló, aki azt mondta, hogy ha jön egy hiteles kormány, akkor majd az adósságaink utáni kamatterhek 400 milliárddal kevesebbet fognak kitenni, és nem kell majd olyan megszorításokat tenni, mint amilyeneket. No, ezzel szemben azt látjuk, hogy közel fél esztendő alatt háromszor beborítják a forintot, 220 fölött jár a svájci frank. Ennek persze közvetlen és közvetett értelemben vetten is terhe van. Nem az államháztartásra csak, dehogy! Dehogy - az emberekre!

(13.40)

Nem véletlenszerű tehát, hogy a nemzeti együttműködés jegyében egy olyan hiteltelen költségvetést hoznak a parlament elé, amelynek a fedezetét - még egyszer hangsúlyozom - részben a magántulajdon szentségét sértve teremtik meg.

Az előterjesztők tegnap, amikor szóltak a költségvetés belső számairól, akkor érdekes módon, amikor számokat használtak, akkor csakis a történelmi áttekintéshez illesztetten dátumkénti számokat mondottak, tehát olyanokat, amelyek arról szóltak volna, hogy akár ágazati területen, akár bármilyen bontásban hogyan és miképpen változik a dolog, keveset szóltak. Nem véletlen, hiszen nehéz arról beszélni, ha szinte kivétel nélkül mindenütt csökkentenek.

Ami a számomra érdekes, hogy tegnap sem, ma sem, de holnap sem fogják figyelembe venni mindazokat a jelzéseket, amelyeket akár az Állami Számvevőszék, amelynek a vezetője nem oly régen még az önök soraiban ült fideszes képviselőként, jelzett, akár az adóbevételeknek a realizálhatóságát érintően. Ő úgy használta a szót, hogy közel a fele - közel a fele! - megalapozott ezeknek a bevételeknek. Másik oldalról írásos dokumentációk meg arról adnak tanúbizonyságot, hogy 15-16 százaléka közepes kockázatúnak minősíthető, és mintegy 5-6 százaléka pedig magas kockázatúnak ezeknek a bevételeknek. Önök erre alapozzák a 2011-es költségvetést.

Hozzáteszem, a Költségvetési Tanács elnöke is megfogalmazott néhány gondolatot tegnap is, de azt megelőzően is, amelyben homlokegyenest másról beszél, mint amit önök hirdetnek, akár a foglalkoztatási számok alakulásában, lehetséges alakulásában, akár a tekintetben, hogy hogyan fog alakulni az inaktívak száma, vagy éppen a több ellátott kérdésköre hogyan fog majd megmutatkozni.

Önök mindig másról szólnak, mint amiről szólni kell a Parlament falai között, tegnap sem a költségvetés számadatairól, tervezett adatairól beszéltek.

A növekedés tekintetében mintegy 3 százalékpontos nagyságrendet irányoznak elő, infláció vonatkozásában 3,5 százalékos mértéket. Az egyiket, a növekedést hitem szerint felültervezik, a másikat alultervezik, érdekes módon ezeknek a tervezési számadatoknak az alapját senki nem erősíti meg. Nem erősíti meg az IMF sem, nem erősíti meg az EBRD sem, nem erősíti meg a Magyar Nemzeti Bank sem, senki nem erősíti meg, és miközben visszaidézem Matolcsy úr tegnapi szavait, amikor különböző tervezési számadatokhoz illesztetten azt mondta, hogy ha eltérések vannak, akkor az csalás a költségvetésben, akkor csak a kérdés szintjén teszem fel: majd egy év múlva, amikor jót kell állni ezért a mostani beterjesztett költségvetésért, amikor látható módon, már ma látható módon el fognak térni majd akkor a számok a mai tervezett számoktól, akkor hogyan fog elszámolni Matolcsy úr ezzel a fajta csalás logikájával? Vagy ha nem neki kell már elszámolni, mert a következőt nem ő terjeszti be, akkor áthárítja ezt a terhet a miniszterelnökére, akkor hogyan fog akkor ő elszámolni ezzel?

Azt gondolom - hogy a lényegre térjünk -, nem jó az a költségvetés, amely a lyukakat akár indirekten, akár direkten az emberektől való pénzek elvételén keresztül teremti meg. Nem jó az, amely úgy veti ki a különadókat, amely úgy veti ki a bankadót, hogy dehogy, emberek, semmi, nektek ebből semmi terhetek nem lesz, és látható módon már van. Nem jó az, amely 10-12 éves személyes megtakarításokat koboz el, és ezeket nyomja be az állami nyugdíjkassza hiányainak a fedezetére. Nem jó, mert ez a nagy lenyúlásnak a kezdete, ez azt jelenti, hogy tehetitek ti azt, emberek, hogy éveken, évtizedeken keresztül takarékoskodtok, megpróbáltok öngondoskodni, a folytatás úgyis az, amit majd én mondok a kormány fejeként, vagy bárki a kormány tagjaként, és a költségvetésbe benyomom ezeket a pénzeket, onnantól kezdve majd ti meg csináljátok azt, amit akartok, gondoskodjatok utána magatokról.

Elveszik az emberek pénzét, így alapozzák meg ezt a költségvetést. Ráadásul az elvett pénzek jelentős hányadát az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadón keresztül úgy forgatják vissza, hogy az a tehetősek javát szolgálja, úgy forgatják vissza, hogy közel 350 milliárd forintos nagyságrend ezt a kört, ezt a közeget érinti. Kevesek adócsökkentése sokak akár tehernövekedésével párosul. Amikor a 16 százalékos szja, a családtámogatási rendszer úgy köszön vissza, hogy mondjuk, egy három gyermeket nevelő, százezer forintos jövedelemmel bíró családban - igen, nagyon sokat - 700 forint többletet fognak majd elkönyvelni egy adott hónapban, miközben az az 500 ezer forintos jövedelemmel bíró, akinek szintén három gyermeke van, 99 ezer forintot; ez méltányos, ez igazságos, tisztességes, és sok minden kategóriát tudnék ehhez illeszteni. Hitem szerint nem az. De ezzel majd önöknek kell elszámolni.

Az sem az, ha a kormány tagjai egyenként, külön-külön 150-től 500 ezer forintos nagyságrendig fognak havonta nettó jövedelemnövekedésre szert tenni. Korrekt ez? Tisztességes ez? Én azt gondolom, nem. Azt gondolom tehát, hogy ezen is el kell gondolkodni, milyen utat járunk. Főleg akkor és amikor önök úgy gondolkodnak, hogy jövőre, mondjuk, a közszférában bért befagyasztanak, úgy gondolkodnak, ahogy október 3-a előtt, az önkormányzati választások előtt nem tették, hogy a közalkalmazottakat is ugyanúgy, mint ahogy a valamikori köztisztviselőket, mai kormánytisztviselőket két hónap alatt indokolás nélkül ki lehet rugdosni tízezrével, akkor azt gondolom, ez nem túl korrekt.

És hogy néhány apró pici szilánkot mondjak: önök mindig nemzeti, ami az én számomra is fontos, nemzeti közfoglalkoztatási programról beszélnek példaképpen, de ezen program keretei között a tervezési számok 86 milliárddal jelentek meg, a költségvetésben 64 milliárd köszönt vissza, azzal szemben, hogy mondjuk, egy éve, az idei esztendőben 120-140 milliárd forintos nagyságrendet fordítottunk ezeknek a kérdéseknek a kezelésére. Ellehetetlenítik az embereket, legkiváltképp azokat, akik halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, halmozottan hátrányos helyzetű sajátossági jegyekkel bírnak. Nem kívánnak kezet nyújtani. Az, hogy csökkentik a passzív ellátást? Az az én értékrendemtől sincs messze, akkor és ha aktív oldalon segítik azt, hogy azok, akik nem kapnak passzív oldalon ellátásokat, azok munkalehetőséghez jussanak hozzá. De nem, nem ezt teszik. Nem ezt teszik, mert miközben csökkentik a passzív ellátást, aközben aktív oldalon, mint mondtam, 120-140 milliárd forintból visszalépnek 64 milliárdba csak ebben a kérdéskörben.

Azt gondolom, az sem helyénvaló, hogy önök évek hosszú során keresztül beszéltek arról, ami az én értékrendemmel megint csak egybevág, hogy igenis, az élőmunkát terhelő járulékokat csökkenteni kell. Igen, csökkenteni kell. 5 százalékpontot csökkentettünk, 32-ről 27-re. Most, amikor az adó, a költségvetés kérdéseiről beszélünk, akkor mintha ezek a gondolatok nem is lettek volna, mintha ezek a követelések nem is lettek volna, elfelejtkeznek róla, ez már nem számít, az élőmunkát terhelő járulékok csökkentésével már nem kívánják a vállalkozásokat segíteni. Azt gondolom, ez a disszonancia, ez a visszásság, ez a hiteltelenség alapja.

Összességében tehát azt szeretném mondani, hiteltelen ezért is, meg azért is, mert az emberektől elkobozzák a pénzeket, áthárítják a terheket, úgy csinálnak, mintha nem őket terhelnék, de mégis rájuk terhelik ezeket, és közben bérbefagyasztanak, közben tízezrével kirúgják az embereket, és így teremtenek olyan költségvetést, amely a tehetősek számára nyújt többletforrásokat. Hát ezért nem lehet ezt a költségvetést támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ország felemelkedése attól várható, hogy milyen és mennyire fejlődik az oktatási rendszere. Ez alapvetően sok egyéb mellett két dolgon múlik: vannak-e jó, a fejlődést előmozdító szakmai programok, másfelől pedig van-e ehhez szükséges, elegendő pénz. Most, miután a költségvetési törvény vitájáról van szó, elsősorban természetesen ez utóbbiról fogok szólni.

Azt, hogy az oktatásba minél többet kell beruházni, ezt a magyar történelem is bizonyította már 1922 és '31 között, bizonyították azok a távol-keleti országok, amelyek igen nagy fejlődést mutattak, mi több, az OECD országai, tehát a világ legfejlettebb gazdasági államait tömörítő nemzetközi szervezet is eljutott arra a felismerésre, épp a múlt heti párizsi konferencián, az oktatási miniszterek találkozóján hangzott el ez egyértelműen minden ott levő miniszter szájából, hogy még a nehéz körülmények között is az oktatás fejlesztésétől várható az, hogy megszűnjenek a válságok és fejlődjék a világ.

Nálunk ez idáig teljesen fordítva volt. 2002-ben kezdődött el az a folyamat, amikor az akkori költségvetési törvényben mintegy 10 százalékkal megnyirbálták a közoktatás támogatását, és ezt követően, miután ez alapvetően a normatívákat érintette, felmenő rendszerben, minden évben legalább ugyanennyi százalékkal csökkent a támogatás.

(13.50)

Így összességében az elmúlt 8 évben 100 milliárdos nagyságrendben vontak ki pénzt az oktatásból, reálértékben a közoktatás állami támogatása 2003-hoz viszonyítva összességében 40 százalékkal csökkent. Az eredménye az volt, hogy százas nagyságrendben csuktak be iskolákat, több ezres nagyságrendben bocsátottak el pedagógusokat, radikális mértékben csökkent az alapfokú művészetoktatási intézmények és egyáltalán a művészeti támogatás, a sporttámogatás, az érettségi támogatás. Évek óta vészhelyzettel fenyeget, hogy az érettségi botrányba fullad, az ott dolgozóknak köszönhető, hogy ez nem történt meg. Csökkent az egyházi iskolák támogatása, és sorolhatnám még mindazokat a jelenségeket, amelyek az elmúlt években mind-mind napvilágot láttak itt, elsősorban a költségvetési törvény tárgyalásakor. Tavaly még azt is megérhettük, hogy az étkezési normatívákat akarta csökkenteni az akkori kormány. A nagy felzúdulásnak köszönhető, hogy ez végül is nem történt meg.

Nos, ez történt egészen idáig, és akkor nézzük, hogy mi van most, és mi várható ettől kezdve. Tegnap önök is hallották a miniszterelnöki és a gazdasági miniszteri expozét, az egész ország szembesülhetett azzal a döbbenetes számmal, hogy az ország adósságállománya mintegy 20 000 milliárdnyi forint. Ez egy olyan borzalmas nagy összeg, hogy talán könnyebb megérteni, ha azt mondjuk, hogy minden egyes állampolgár, a csecsemőtől az aggastyánig mintegy 2 millió forint adósságot halmozott fel.

Mit tud tenni egy család, mit tud tenni egy ember, ha adósságban fuldoklik? Nyilvánvalóan az első és legfontosabb, szinte ösztönösen meglépett lépése az, hogy azt a keveset, ami egyáltalán még van, arra fordítja, hogy legyen mit ennie, különben elpusztul, de az adósságban fuldokló ember még nem kezd el házat építeni, talán ha majd az éhség nem fenyegeti, akkor újabb kölcsönnel vagy egyéb módon elkezdheti a házát építeni. Nos, ilyen helyzetben van a magyar gazdaság is. Olyan kivérzett állapotban vagyunk, hogy ebben a pillanatban, a jelen évben, a következő évre vonatkozóan reálisan, józan számítással nem lehetett, nem lehet azt elvárni, hogy radikálisan megnő az oktatásra fordított összegek mennyisége, és mégis ez történt. Évek óta első ízben nem csökken az oktatási ráfordítás, hanem ha kis mértékben is, de nő. A 2011. évi önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó hozzájárulások lényegében szinten maradtak, mert az a körülbelül 100 millió forint nagyságrendű emelkedés elenyésző a költségvetés összességében, mégis több kisebb olyan tételben, amely a fejlődést előmozdíthatja, reális elmozdulás történt.

Említettem az előbb az érettségi vizsgákat, ami a közoktatás és a felsőoktatás határán az egyik legfontosabb, legnagyobb súlyú terület, egyáltalán munka, és visszahat az egész közoktatás fejlődésére, minőségére, nos, a tavalyi csökkenés után most ismét 1 milliárd forintnyi támogatással az várható, hogy talán nem fenyeget majd bennünket az a veszély, hogy kudarcba fullad az érettségi, azért, mert elfogyott a ráfordítható pénz.

Szintén kikerült a korábbi években - talán tavaly vagy tavalyelőtt - a pedagógusok továbbképzési támogatása, amely az 1997. év egyik legpozitívabb lépése volt, hogy kötelező pedagógus-továbbképzést írtak elő, és ehhez állami támogatást adtak. Ez tavaly kikerült a költségvetési támogatásból, pusztán a pályázati lehetőségek voltak. Nos, ez ismét 1,5 milliárd forinttal visszakerül a költségvetésbe. Innen üzenem tehát a kedves kollégáknak, iskolaigazgatóknak, hogy a pedagógusok szakmai fejlődését alapvetően biztosító továbbképzéshez ismét lesz költségvetési forrás.

Elfogadta az új parlament az elsők között a külhoni magyar területekre szervezendő kirándulások támogatását. Nos, ezeknek a pedagógiai, szakmai előkészítésére is sikerült 300 millió forintnyi összeget elkülöníteni. Tudjuk, hogy nem nagy összeg, de arra, hogy a szakmai előkészítést, a kapcsolatépítést megindítsuk, talán elegendő.

Ami a legörömtelibb, bár az összeg itt is jóval alatta marad annak, mint ami kívánatos lenne, egy 300 millió forintos pályázati keretet meg tudtunk nyitni a kisiskolák újraindítására. A költségvetés elfogadását követően néhány héten belül meghirdetjük azt a pályázatot, amely azt fogja szolgálni, hogy mindazok az önkormányzatok, ahol van még annyi akarat, erő, lelki, fizikai és anyagi erő, hogy újraindítsák a kisiskoláikat, ehhez központi forrásból kaphassanak támogatást, és nagyon szeretnénk, hogy jövő év szeptemberétől minél több kisiskola kezdje meg ismét a működését, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az a település, az a falu, az a tanyavilág elsorvad, amelynek nincsen iskolája.

De összességében, ha csűrném-csavarnám a szavakat, azt mondanám, több mint 4 milliárd forintnyi támogatást mondhat magának a közoktatás, ugyanis az a gyereklétszám, amennyivel csökkent tavalyról erre az évre, illetve idénről jövőre az iskolába járó gyerekek száma, ez mintegy 20 ezer fő, ez átszámítva ez körülbelül 4 milliárd forintnak felelt volna meg. Nos, meg kell említenem, hogy a költségvetési tárgyalások legeslegelején egy-egy nagyon halk hang szólt csak arról, hogy ennyivel ismét csökkenteni kellene a közoktatást. Minden felelős tényező azt mondta, hogy nem, ennek most már megálljt kell parancsolni, el kell indítani a közoktatást a támogatás útján. Tehát felfoghatjuk ezt is viszonylagos növekedésnek, hogy a költségvetés végre nem vont ki pénzt a közoktatásból olyan arányban, ahogyan a gyereklétszám csökken.

A felsőoktatásról is szólhatnék, amely mindössze 9 milliárd forintos támogatást kapott a költségvetésben, így tehát biztosítva van a mesterképzésre járók, a műszaki és természettudományos képzésben részt vevők kiemeltebb támogatása. Nos, tudom, ez nem olyan sok, mint amennyit nagyon sokan szeretnénk, de az adott lehetőségekhez képest ez a költségvetés a maximumot kihozta abból, amit az ország ereje pillanatnyilag elbír.

Említettem még azt, hogy az ország fejlődéséhez az oktatásügy fejlődésén keresztül jó szakmai programok és pénz kell. A pénzügyeket igyekeztem itt közérthetően felvázolni, ami a szakmai programokat illeti, ezeken pedig dolgozunk, nagy részük ismert, a többi pedig a következő hónapokban ismertté válik.

Azt reméljük, azt akarjuk, azt szeretnénk, úgy gondolom, függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, hogy valóban lendületesen fejlődjön az oktatási rendszer színvonala, minősége, és ennek következtében az országunk is épüljön.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a koránypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Bárándy Gergely képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék egypár szót az igazságüggyel kapcsolatos költségvetési számokról szólni. Azt gondolom, az egyetlen, ami pozitívum e vonatkozásban, hogy nem csökken a bírósági fejezet támogatása, de ezután rögtön ki kell emelni, hogy a bíróságok az elmúlt időszakban jelentős többletfeladatot kaptak, jórészt a jelenlegi kormánytól. Tudok itt példaként utalni arra, hogy a szabálysértési eljárásokban az elzárás miatt bírák, illetve bírósági titkárok ítélkeznek. Sajnálom, hogy Kontrát államtitkár úr éppen most ment el, hiszen ha jól emlékszem, éppen ő maga ígérte meg azt, hogy biztosítva lesz ezeknek az eljárásoknak az anyagi fedezete. Ezt nem látom a bírósági költségvetésben, talán a kormány valamelyik képviselője tud erre válaszolni, hogy hol találom meg.

Másrészt eddig is szűkös keretből gazdálkodtak a bíróságok, és azt gondolom, hogy a többletterhek miatt éppen a szakszerű működés kerül veszélybe, tehát igaz, hogy a költségvetési támogatás nem csökkent, viszont a többletfeladatokat figyelembe véve összességében mégis ezt mondhatjuk el.

A másik, amit problémának érzek: hogyha összehasonlítom az ügyészség és a bíróság költségvetési támogatását, akkor azt látjuk, hogy míg az ügyészség a tavalyi évhez képest közel 10 százalékkal kap több pénzt, addig a bíróságok mindössze 1,3 százalékkal kapnak több juttatást, mint a tavalyi évben.

(14.00)

Önök így kívánják jutalmazni az ügyészi szervezetet az elvégzett munkájukkal kapcsolatban? Vagy esetleg a leendő legfőbb ügyészük lehetőségeit kívánják ezzel bővíteni? Ugyanis más indokot nem tudok találni, hiszen az ügyészségek semmivel nem kapnak több feladatot jövő évre, mint a bíróságok kapnak. Indokolatlan tehát a megkülönböztetés, szeretnék erre egy választ kapni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Hiller István képviselő úr. Öné a szó.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A percekkel ezelőtti felszólalásában az oktatásért felelős államtitkár asszony a költségvetésben szereplő oktatási, közoktatási és felsőoktatási pozíciókról tartott sikerbeszámolót. Ez a dolga. A felsőoktatási dolgokról csak egy mondatot mondott, ami érthető is, ugyanakkor érdemes lett volna kiegészíteni a költségvetésben szereplő azon tételről, ami azt gondolom, hosszú vitákat fog szülni.

Tisztelt Államtitkár Asszony! A felsőoktatás költségvetése nemcsak számokban szerepel, hanem szöveges értékelésben is. Önök a költségvetésben azt vállalják, hogy a 2011. tanévtől - ősztől - az államilag támogatott hallgatói létszámot csökkentik. Ez rossz irány. Önök a minőséget a hallgatói létszám csökkentésével, ezen belül az államilag finanszírozott hallgatói létszám arányának csökkentésével kívánják elérni. Ez szembemegy minden tapasztalattal, szembemegy mindazzal, hogy egy diplomásnak Magyarországon több, lényegesen több esélye van az elhelyezkedésre, mint akinek nincs diplomája. Szembemegy azzal az OECD-felméréssel, amit ön is idézett, csak éppen nem a közoktatás, hanem a felsőoktatás viszonylatában.

Jelenleg 55 ezer az államilag finanszírozott hallgatói keretszám, önök azt írják a költségvetés tervezetében, hogy ezt 50 ezer alá kívánják vinni 2011 szeptemberétől. Tehát legalább 5 ezerrel kívánják csökkenteni egy év alatt a számot, ami igen jelentős. Egy hallgató átlagosan 520 ezer forintjába kerül a magyar adófizetőknek, ez 5 ezerrel csökkentve 2,5 milliárdos kivonás a felsőoktatás költségvetéséből. Helytelen, nem jó, ne csinálják!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa képviselő asszony.

Megadom a szót, képviselő asszony.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Igen, kétségtelen, hogy van ilyen szándék, hogy csökkenni fog az államilag finanszírozott hallgatók száma, itt viszont meg kell említeni, hogy nagyon jelentősen csökken a mindenkori érettségiző korosztály is. Ez az 50 ezres induló, államilag finanszírozott létszám az adott érettségiző korosztály fele, és ezen felül vannak azok, akik mesterképzésbe lépnek bele. Ezért tehát ez az arányszám messze megfelel annak, amit nagyon sok fejlett ország produkál. A felsőoktatás teherbíró képességét túlfeszítették azok a hallgatói létszámok, amelyeket az elmúlt években a magyar felsőoktatás produkált. Ezt ésszerű kordában tartani mindannyiunk közös érdeke.

Megismétlem, ha az érettségiző korosztálynak nagyjából a fele államilag finanszírozott képzésben vesz részt, ez megfelel minden fejlett ország normájának, és természetesen ezen felül még ott lesznek az önköltséges hallgatók is, ezért tehát nem kell attól félni, hogy a magyarországi diplomások száma tekintetében alatta maradunk a világ élvonalának. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Hiller István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Asszony! Fontos bejelentés hangzott el. Eddig a kormányzat nem ismerte be, hogy az államilag támogatott hallgatói létszámot csökkenteni kívánja. Az, amit most elmondott a kormány nevében az Országgyűlés és a magyar közvélemény előtt, egy fontos beismerés. Önök tehát csökkenteni kívánják az államilag támogatott hallgatói létszámot, ezenkívül meg kell mondjam, tessék utánanézni: a 18 éves korosztály száma nem úgy van, ahogy ezt az államtitkár asszony mondta. A KSH 2010. január 16-ai adatai szerint Magyarországon a 18 éves korosztály létszáma 122 ezer fő, ennek az 50 ezer létszámos keret semmiképpen sem lehet a 45 százaléka, merthogy annál lényegesen kevesebb.

Ezenkívül jelen pillanatban az 55 ezer fős államilag támogatott keretszám sem éri el a 45 százalékot. Azáltal, hogy önök csökkentik, ez az arány is csökken. Tehát azt kell mondjam, hogy az érvelésében értékelem, hogy elismeri és beismeri, hogy csökkentik a keretlétszámot, kevesebb államilag támogatott hallgató lesz Magyarországon, ez az ország számára - az önök programja számára sem, amikor állandóan munkahelyteremtésről beszélnek, amikor állandóan arról beszélnek, hogy új munkahelyeket diplomásokkal kívánnak betölteni, mert nagyobb az esély - nem felel meg.

Az ön véleménye tehát tartalmaz egy beismerést, nem vág össze a saját kormányprogramjukkal, a magyar felsőoktatás és a magyar fiatalság jövője számára pedig káros. Ezt kell mondjam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(A jegyzői székben Földesi Gyulát Erdős Norbert, Nyakó Istvánt Szilágyi Péter váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalásokat. Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 2011. évi költségvetés tervezetének a sarokszámai és célkitűzései közül a teljesítés valószínűségét tekintve szinte egyedül a hiánycél látszik reálisnak. Esetleg akár pótlólagos beavatkozással is, hiszen úgy tűnik, hogy áthághatatlan külső kényszer ennek a betartása. Az ezzel a kényszerrel való szembesülés, gondolom, zavart okozhatott a kormány célkitűzéseit és elképzeléseit illetően. Legalábbis az ezt követő kapkodás erre enged következtetni.

Egyébként hozzáteszem, hogy a hiánycél betartatásával magam is egyetértek, nem szabad megengedni azt, hogy évről évre növekedjen a hiány, hiszen annak egyértelmű következménye az, hogy vagy megszorítások következnek, vagy pedig - és mellette esetleg - még kölcsönfelvételre kerül sor azért, hogy a hiánycélt valamilyen módon rendezzék. Tehát ezzel magam is egyetértek.

Néhány általános célkitűzést és törekvést meg szeretnék nézni a következőkben a realitások szempontjából. A fiskális politika a gazdaság irányításának csak egyik eszköze, megingathatatlan véleményem az, hogy hatékony és eredményes állami gazdaságpolitikát, társadalompolitikát csak az állami pénzügyi rendszer másik elemével, a monetáris politikával együtt lehet gyakorolni, és itt sajnos eredendően problémák vannak. A kormányzatnak ugyanis az a célja, hogy expanziós folyamatot indítson be, ami bizony valószínűleg a tervezettnél magasabb árnövekedés mellett fog megvalósulni, hiszen a kormányzat többi lépései is árnövelő hatásúak, és ebben a pillanatban a monetáris politika úgy reagál, hogy restrikciós politikát fog folytatni.

Azaz mit csinál? Ha az infláció egy picikét megnövekszik, abban a pillanatban kamatot emel. No, ez azt jelenti, kérem szépen, hogy igen beszűkül az a lehetőség, amit fiskális oldalról támogatni szeretnének, és ez aztán nagyon széles körben fogja éreztetni a hatását. Hozzáteszem, hogy az MNB húsz éve ilyen politikát folytat, miközben állandóan arról van szó, hogy az országban nincs elég pénz. Teljesen érthetetlen, illetőleg az ember elgondolkodik azon, hogy vajon a Nemzeti Bank kinek az érdekeit szolgálja.

Aztán azt is hozzá kellene tennem ehhez, hogy lehet valóban olyan infláció, ahol monetáris eszközökkel kell beavatkozni, de költségoldali inflációt nem lehet monetáris eszközökkel semmilyen módon befolyásolni. Hadd tegyem hozzá, ezt a Nemzeti Banknak is tudnia kell, meg mindenkinek tudnia kell, mert ez már a közgazdasági technikumok tananyagában is ismertté válik, ott is tudni kell és tudni illik.

Hadd tegyem hozzá, hogy ehhez még az is hozzátartozik, hogy az MNB-ről szóló jelenleg hatályos törvényt az első Fidesz-kormány alkotta meg, és annak ellenére, hogy néhai Gidai Erzsébet professzor asszony - meg jómagam is - elmondtuk akkor a vita során, hogy hova fog vezetni ez a törvény, egész egyszerűen nem értem, hogy most min csodálkozik a Fidesz-frakció akkor, amikor szembesül azzal, hogy a Nemzeti Bank olyan, amilyen.

(14.10)

Na most, ennek igen sokoldalú hatása lesz, mert hiszen a magyar kis- és középvállalkozások általában nem rendelkeznek megfelelő saját tőkével, és minden egyes továbblépéshez, fejlesztéshez feltétlenül szükségük van hitelfelvételre is, és hiába van Széchenyi-terv, ott is csak akkor lehet pályázni, ha saját tőkével is meg tudok jelenni.

Na most, kérem szépen, nemcsak így történik ez a befolyás, és nemcsak így módosulnak ezek a dolgok, hanem úgy is, hogy ha hitelért megy a magyar vállalkozó, akkor a Nemzeti Bank alapvető instrukcióinak megfelelően a folyósító bankok hihetetlenül magas kamatterheteket fognak rásózni azokra, akik föl merik venni ezt a hitelt, azaz nem fogják fölvenni ezt a hitelt. S ez megint azt jelenti, hogy megint a külföldiek fogják a Széchenyi-tervben lévő lehetőségek zömét igénybe venni, mint ahogy azt az első Széchenyi-tervnél láthattuk. Na most, kérem szépen, én azt nem értem, hogy miért kell nekünk még a Széchenyi-terven keresztül is támogatni a külföldi beruházásokat, a külföldi tőke behatolását, hiszen azt, hogy ez mire vezet, látjuk az elmúlt húsz év folyamatán keresztül.

Hadd tegyem hozzá azt is, hogy más probléma is van, hiszen a gazdaság élénkítését önök úgy képzelik el, hogy a belső fogyasztást is növelni fogják. Igen ám, kérem szépen, de a belső fogyasztás növekedésének óriási korlátot szabtak pontosan önök akkor, amikor bevezették az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert. Mert mit csináltak? Azoknak a személyeknek, akik az átlagnál kisebb jövedelemmel rendelkeznek, nem nyújtott ez az egykulcsos adórendszer semmit, vagy sújtotta őket bizonyos határokon belül, és minél magasabb valakinek a jövedelme, annál többet ad neki ez az egykulcsos adórendszer. Önök azt hiszik, hogy az a réteg, amelyik a legjobban jár, fogyasztásra fogja használni a pénzét? Az undorig fogyaszthatott eddig is, kérem szépen, és mindenben kihasználta a maximumot! Nem fog fogyasztani! Beruházni fog? Nem fog beruházni. Ez a réteg ezért az országért még nem csinált soha semmit. Kiviszi off-shore cégekbe a pénzt, és lehet, hogy off-shore cégeken keresztül beruház, de nem itt, hanem valahol külföldön, és ebből a magyar államnak az égegyadta világon semmi haszna nem lesz.

Erre kaptam én már olyan választ bizottsági ülésen meg egyéb helyeken, hogy ja, hát tulajdonképpen nem olyan nagy baj, ha egy kicsit magasabb az infláció a tervezettnél, mert akkor magasabb áfabevételünk lesz. Kérem szépen, aki ilyet mond, és pénzekhez értő ember - pláne a pénzügyminiszter, igaz, hogy az most nincs is -, azt kell mondanom, hogy alulképzett, mert az infláció, ha valóban infláció, az nem éri meg ezt a csekély jövedelemtöbbletet.

Hadd tegyem hozzá még azt is, hogy ez az egykulcsos adórendszer, amellett, hogy egyáltalán nem igazságos - mert hiszen az igazságos adórendszer a teherviselés szerinti adózása a keresőknek, ezt egyébként mindenki tudja az égvilágon -, de ez a rendszer hozzájárul ahhoz is, ami a globalizmus egyik fő attrakciója, az úgynevezett 20:80-as társadalom kialakulásához. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 20 százaléka egyre gazdagabb lesz, a társadalom 80 százaléka pedig egyre süllyed lefelé a teljes pénztelenségbe, a nyomorba és a kilátástalanságba. Nem hiszem, hogy ez lehet a célja egy nemzetinek nevezett kormánynak, úgyhogy nem is értem, hogyan jutottak el idáig, hogy egykulcsos adórendszert vezessenek be. Ehhez az is hozzátartozik még, kérem szépen, hogy minden, romokban lévő gazdaságot eddig úgy támasztottak föl, hogy lépcsős kulcsos, progresszív adórendszert alkalmaztak, ahol bizony eljutott Németország a 90 százalékig, az Egyesült Államok a 90 százalékig, Britannia a 90 százalékig. Egész egyszerűen érthetetlen, hogy önök miért mondtak le erről a jövedelemről.

Aztán a Széchenyi-terv célkitűzéseivel se lehet mindenben egyetérteni. Fölsorolják azt, hogy milyen elsődleges céljai vannak a Széchenyi-tervnek, mit akar támogatni. Kérem szépen, persze, ezek elfogadható célok, csak az elfogadhatatlan, hogy hiányzik belőle valami, aminek pedig valóban lenne gazdaságélénkítő szerepe, ez pedig az, hogy hol van ebből a Széchenyi-tervből a családi gazdaság, a mezőgazdaság, a növénytermesztés és az állattenyésztés és az ehhez kapcsolódó élelmiszeripar. Még ma sem értem, hogyan lehetett eladni és tönkretenni a magyar élelmiszeripart akkor, amikor az élelmiszer és a paraszti munka stratégiai eszköz, és egyre inkább az lesz. Elképesztő! Nem kellene inkább ezt támogatni, mint például a fürdőorvosok tevékenységére építeni azt, hogy a gazdaság föl fog lendülni? Egész egyszerűen érthetetlen ez számomra.

Aztán ott van egy csomó egyéb dolog is, amit életre kellene kelteni. Nem akarok túlzottan messzire menni, de gondoljanak bele abba, hogy valamikor Brazília tőlünk rendelte a villamosokat, mi szállítottuk a mozdonyokat, a teljes vonatszerelvényeket fél Európának. Hol van ez az ipar? De ha már egyszer nincs, ha már egyszer szétvertük, akkor miért nem építünk például az autóbuszgyártásra, amelyiknek megvan a kerete, megvannak a lehetőségei, élnek még a szakemberei, és még piaca is van? Egy szó sincs róla a Széchenyi-tervben. Tehát ezek elképesztő dolgok. Hadd tegyem hozzá, hogy ezek, amiket itt fölsoroltam, a foglalkoztatottság szintjét is jelentősen növelni tudnák. Ennyit a célokról.

Aztán azt kell mondanom, hogy a javuló egyensúlyról megemlítik, hogy ezzel is azt kívánják szolgálni, hogy az eurót mielőbb be lehessen vezetni. Az ég szent szerelmére, ezért ne csináljanak semmit! Hát kérem szépen, az euró egy rendkívül ingatag fizetőeszköz, higgyék el nekem, de ha nekem nem hisznek, akkor legalább higgyenek olyanoknak, akik közgazdasági szakemberek, és számtalan cikkben megírták ezt. Azt önök nagy barátjának, Soros elvtársnak is ez a véleménye, kérem szépen, és erre érdemes odafigyelni, mert én ugyan nem szeretem Soros elvtársat, de kétségtelenül ért ahhoz, hogy a valutákkal hogyan illik és hogyan kell foglalkozni. Örüljenek, hogy van forint! Addig lehet valamit csinálni, amíg van forint. Igaz, ehhez helyre kell állítani az összhangot a monetáris politikával, mert különben nem jutnak semmire. Hozzáteszem, a tisztelt Fidesz-kormányzatnak is tudnia kellene ezeket a dolgokat.

Frakcióm tagjai ki fogják egészíteni és meg fogják erősíteni a véleményemet, és sok mindenről lesz még szó, tudom. Sajnos azonban, azt már most elárulhatom önöknek, hogy ez a költségvetés ingatag feltételezésekre épül, ezért bizonytalan, és ezt a költségvetést szellemében, szemléletében is nehéz elfogadni, ezért a Jobbik frakciója ezt nem fogja ebben a változatlan formában megszavazni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Rozgonyi képviselőtársammal együtt voltunk a költségvetési és számvevőszéki bizottság ülésén, ahol az Állami Számvevőszék úgy fogalmazott a költségvetéssel kapcsolatban, hogy átlátható, végrehajtható, a Költségvetési Tanács úgy fogalmazott, hogy betartható, és maga a Magyar Nemzeti Bank képviselője úgy fogalmazott a költségvetési bizottsági ülésen, hogy végrehajtható. Aggályok 2012-2013 környékére fogalmazódtak meg.

Nézzük a kiindulási pontot! Nyolc év alatt sikerült az államadósságot 53,6 százalékról 80 százalék fölé tornászni, a munkanélküliséget 5,6 százalékról 11 százalék fölé tornászni. Nézzük a tavalyi évi gazdasági növekedést: mínusz 6,5 százalék. Nézzük az ez évre tervezett, az előző kormányzat által összeállított költségvetés növekedését: mínusz 6 százalék.

Mi a realitás? Egyrészt a realitás az, hogy a harmadik negyedévben a gazdasági növekedés 1,4 százalékot ért el, nőtt az exporttermelékenysége az országnak, csökkent a munkanélküliségi ráta, vele párhuzamosan a kormány olyan döntéseket hozott meg, amelyek a hazai kis- és középvállalkozások számára hihetetlen mértékű előnyt fognak jelenteni a következő évi költségvetési és adórendszer területén. Magát az uniós forrásokat teljes egészében a kormány a jövő évi költségvetés szellemében át fogja strukturálni. Itt ön és Gúr Nándor is beszélt a Széchenyi-terv kérdéséről, a Széchenyi-kártya kérdéséről. Azok a törvények mind meg fognak születni, amelyek valószínűsíthetően elsődlegesen a hazai termék- és piacvédelmet szolgálják, igenis kell egy belső élénkülés mindenképpen, hisz a belső fogyasztáson és annak a helyzetén is javítani kell.

Maga a költségvetés megcélozza a 3 százalékos gazdasági növekedést. Ennek az egyik alapja az, hogy valóban a hazai kis- és középvállalkozások adóterhei egyszerűsödnek, kevesebbek lesznek, kisebbek lesznek.

(14.20)

Maga a bürokrácia hihetetlen mértékben le fog szűkülni, le fog csökkenni, és vele párhuzamosan, ezzel együtt a hazai kis-, középvállalkozások hosszú távon tudják kiszámítani a saját előrelépéseik lehetőségeit, és ebben társul igenis a Széchenyi-terv, társul az európai uniós források hozzáadott értéke, és egészen biztos, hogy tartható lesz a 3 százalékos gazdasági növekedés is. Mint ahogy ebben az évben is - annak ellenére, hogy hihetetlen mértékű csapdában hagyta tulajdonképpen a 2010-es költségvetés MSZP részéről összeállított része a második féléves időszakot - a kormány megtette azokat a lépéseket, amelyekkel valóban lehet stabilizálni a hazai kis-, középvállalkozásokat. Hiszen a munkanélküliség területén is tulajdonképpen csökkent a munkanélküliség az elmúlt időszakban, tehát az elmúlt pár hónapban, és vele együtt csökkent azon gazdasági társaságoknak a felszámolása is, amely jellemző volt az elmúlt pár év tekintetében is.

Azért is szeretném mindenképpen megnyugtatni Gúr Nándort, és sok vitánk volt az elmúlt költségvetés összeállításánál is, amikor a harmadikat tette le az MSZP-kormány a költségvetés összeállításánál, mert ha csak egy példát veszünk, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását: 2002-ben 35 százalék volt a foglalkoztatás, a tavalyi és idei évben ez a foglalkoztatásmennyiség lecsökkent 8 százalékra. (Göndör István közbeszól.) Annak ellenére, képviselőtársam, hogy hihetetlen mértékű összeget használtak fel a foglalkoztatásra, ez nem jelentkezett a megváltozott munkaképességűeknél. Ez egyébként egészen biztos, hogy komoly vizsgálatot is követel és von maga után.

Most a költségvetésben, ha megnézzük azt, hogy micsoda kamatterhek és az IMF-hitelből micsoda hatalmas mennyiségű visszafizetési kötelezettsége van az országnak, ennek ellenére tartható lesz a 3 százalék alatti költségvetési hiány, tartható lesz a 3 százalékos gazdasági növekedés, és vele párhuzamosan igenis a hazai kis-, középvállalkozások egy erősödési folyamatban fognak részt venni, és vele párhuzamosan a belső piac is egyfajta élénkülésen fog keresztülmenni a stabilitás területén, akkor igenis, a gazdasági növekedés is maximálisan tartható lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ertsey Katalin, az LMP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vita kapcsán mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy hova vezet az a lejtő, amelyen elindult a kormány az Alkotmánybíróság megtámadásával. Sokan talán fel sem eszméltek arra, hogy ma kivették a megvédhető jogok közül az egészséges környezethez való jogot is, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A lejtőn lefelé tartó út logikus következő lépése a civil társadalom lefejezése: a költségvetésben a nemzeti civil alapprogram keretének több mint megfelezése, a költségvetéssel egy időben benyújtott egyéni javaslattal pedig a jogorvoslati lehetőségek megvonása. Szóvá is tettük ezeket a lépéseket, kifogásoltuk, hogy azon munkálkodnak, hogy nemzetközi egyezményeket és az EU-elveket sértő módon korlátozzák a civilek ügyfélként való részvételi jogát: azt a világszerte történelmi vívmányként ünnepelt aarhusi egyezményt, amely a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szól; a zöldek így tudták megvédeni a Tubest vagy a dunakeszi lápot. Ha nincs ez a jog, ha nincs a jog, akkor marad az utca. Nem tudom, hogy ezt akarják-e.

Az LMP felszólítja a kormányt, hogy ne einstandolja a nemzeti civil alapprogram forrásait, hanem alapos, kitartó munkával a civilekkel együtt dolgozzon ki egy olyan teljesítménymérő rendszert, amely a kormány színétől függően már nem egyszer az MSZP és egyszer a Fidesz közeli civileknek juttat, hanem a valódi, érdemi munkát végző civileket teljesítményük, társadalmi hasznosságuk alapján támogatja.

Olyan módosítót fogunk benyújtani, hogy az NCA keretét végre emeljék arra a törvényben előírt szintre, amit 2001-ben a törvény előírt, tehát 9 milliárd forintra. Nagyon úgy tűnik, hogy az érdemi részvétel biztosításához nem fűlik a foga a kormánynak, hiszen nyilván egyszerűbb lecsapni a civil társadalom fejét, és rohamot indítani az Alkotmánybíróságtól kezdve a független civileken át az összes olyan intézmény ellen, amely megakadályozhatja egy jogállamban a jogsértő hatalmi törekvéseket és a pénzes helyi potentátokat kiszolgáló önkormányzatokat. A hírek szerint az ombudsmani hivatalt is ki akarják iktatni, ami egészen példátlan.

Nem tudom, miért akarják folytatni azt a nagykoalíciót a szocialistákkal (Babák Mihály: Miről beszél? Álljunk meg egy pillanatra!), ami ezeket a megélhetési civileket életben tartja. Úgy látszik, nem tud a politika mit kezdeni a civilekkel. Az LMP rendszeresen egyeztet azokkal a szervezetekkel, amelyek kulcsszerepet töltenek be nemcsak a környezetkárosító beruházások, szegregáló iskolák és korrupt önkormányzatok kontrolljában (Babák Mihály folyamatosan közbeszól.), de azokkal is, amelyek önkéntesekkel szintén egyetlenként az adott elmaradott térségben - például az ön térségében - szolgáltatásokat nyújtanak fogyatékos gyerekeknek, hajléktalanokat mentenek, és időseket ápolnak.

A valódi, értékes munkát végző civil szervezetek végigélték, hogy az előző kormányok végképp elvették a magánszemélyek adományozását serkentő adókedvezményeket. Ez most is így van, a megemelt, a jómódúaknak adott adókedvezményből nem támogatják azt, hogy ezeket a civileket segítsék a jobbmódúak. Nem egészítették ki az NCA-törvény alapján az összeget az előírtra, és az NCA-ra való hivatkozással eltűntek azok a sorok is, amelyek megvalósíthattak volna fontos közpolitikai kormányzati célokat. Aki fél évre felfüggeszti a pályáztatást, az még soha nem látott valódi civil szervezetet. Képtelenség fél évig életben tartani egy olyan szervezetet a mai viszonyok között, amely támogatásból, pályázatból él. És ha nem adnak a jómódúaknak ösztönzőt arra, hogy ezeket a civileket kihúzzák a bajból, akkor ezek a civil szervezetek meg fognak halni.

A civil szervezetek és a társadalom részvételi lehetőségét ezeknek az intézményeknek a fenntartásával - és itt az Alkotmánybíróságtól kezdve sorolhatnánk a Gazdasági Versenyhivatalon keresztül az OBH-ig ezeket a fontos független intézményeket -, a kiskapuk bezárásával, betartható határidőkkel és következetes jogalkalmazással lehet elősegíteni. A mai viszonyok között pont azok fognak fennmaradni ezek között a civil szervezetek között, akiktől végképp ideje lenni megtisztítani a szektort. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Simicskó István képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés mindig megmutatja, hogy az ország parlamentje, politikai elitje, a hatalom hogyan gondolkodik az adott politikai, szakmai területről, hogyan gondolkodik az emberekről, és egyértelműen hitet tesz egzakt módon, a számok pontosságával, hogy melyek azok a társadalmi célok, gazdasági célok, amelyek az emberek életét alapvetően befolyásolják, és igyekeznek jobbá tenni.

Az ország honvédelmi költségvetéséről szeretnék most szólni a tisztelt Ház előtt. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a KDNP úgy látja, hogy a honvédelmi költségvetés - az elmúlt időszak hagyományaival szakítva - ténylegesen felhasználható pénzeszközök vonatkozásában jelentős növekedést tudhat magáénák.

Szeretném elmondani önöknek, hogy örömmel nyugtáztuk, hogy a kormányzat a honvédelemre 22,3 milliárd forinttal többet szán az ez évihez képest. Ez összesen 8,8 százalékos növekedést jelent. Úgy látjuk a költségvetés áttekintése során, hogy a honvédelmi kormányzat egyértelműen törekedett arra, hogy azokat a fontos társadalmi célkitűzéseket, amelyek alapvetően az emberek számára kívánnak több pénzt hagyni, azt a katonák vonatkozásában is érvényesíti, hiszen az illetmények változása megmutatja azt pozitív értelemben, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer, az egykulcsos adórendszer, a 16 százalékos egykulcsos adó bevezetése igen jelentősen növeli a katonák, a szerződéses katonák és a hivatásos állomány vonatkozásában is a jövedelmeket.

(14.30)

Mint kereszténydemokrata politikus, azt kell mondjam az önök számára, hogy ez fontos dolog, hiszen elsőként az embert kell megbecsülnünk. A költségvetésnek hitet kell tennie amellett, hogy fontos számára az ember; a honvédelmi költségvetésnek meg hitet kell tennie afelől, hogy fontos számára a katona, aki a hazát védelmezi, és becsülje meg a kormányzat a katonát. És ezt látjuk visszatükröződni a honvédelmi költségvetésben.

Ez a költségvetés az emberekről szól, ezért tehát nem lehet igazságtalan és nem lehet pazarló, és nem lehet trükkökkel teletűzdelni. Ezért a kormány arra törekedett, és ez egyértelműen, világosan látható a számokból, hogy az a 275 milliárd forint, amely jövő évben a honvédelmi tárca költségvetését meghatározza, nem tartalmaz semmiféle trükköt, sőt a tényleges katonai kiadásokat mutatja a NATO felé is és az Országgyűlés civil ellenőrzése felé is.

Kikerül a honvédelmi költségvetésből az a hozzájárulás, amely a katonák kedvezményes nyugellátásához adott megfelelő fedezetet. Ez egy 26,2 milliárdos tétel, amely, őszintén bevallva, semmiképpen sem jelent egyértelmű katonai kiadást, mert ez az összeg, ez a tétel a nyugdíjalapba kerül, és onnan kerül majd kifizetésre a kedvezményesen nyugállományba vonult katonák számára.

Szerepelt az ez évi költségvetésben egy közel 30 milliárdos tétel, egy 29,1 milliárdos tétel, amely csak akkor vehető igénybe, vagy akkor lehetett volna igénybe venni, hogyha a tárca részére az adó- és járulékbevételek 102 százalékos szinten teljesülnek. Ez gyakorlatilag a lehetetlen kategóriáját súrolja. Tehát ez a két tétel kikerül a tárca költségvetéséből, és ezért azt mondjuk, hogy a ténylegesen felhasználható összegek, amelyek ténylegesen katonai célokat szolgálnak, 22,3 milliárd forintos növekedést jelent.

Ezért nincsenek a tárca költségvetésében olyan trükkök, amelyek a szövetségeseink felé esetlegesen többletkiadásokat mutatnak fel, ugyanakkor teljesíthetetlen összegeket, illetve fel nem használható tételeket tükröztetnek.

Fontos célkitűzés a kormányzat részéről az önkéntes tartalékos rendszer kiépítése, kialakítása. Erre is találtunk a költségvetésben megfelelő összeget, ez 75 millió forint. Lehetőség adódik létszámnövelésre, amely ezen nehéz foglalkoztatási problémákkal küszködő ország számára fontos: 27 500 főre tudjuk növelni a tárca költségvetési létszámát. Ez mintegy 900-1000 fős növelést tesz lehetővé. Örömmel nyugtáztuk, hogy az információt nagyra értékeli a honvédelmi tárca. Az információszerzés lehetőségét is megteremti, amely a katonai biztonságunk szempontjából fontos, ezért a két katonai titkosszolgálat költségvetése növekszik a jövő évben. A Katonai Felderítő Hivatal költségvetése mintegy 400 millió forinttal, a Katonai Biztonsági Hivatal esetében pedig 297 millió forinttal növekszik a költségvetése ennek a fontos intézménynek.

Összességében elmondható, hogy a honvédelmi költségvetés belső szerkezete pozitív irányba változik, tekintettel arra, hogy több pénz jut fejlesztésre; a személyi kiadásokra a költségvetés egészének 45 százaléka, a dologi kiadásokra mintegy 35-36 százaléka, és a költségvetésnek közel 20 százaléka felhalmozásra és fejlesztésre fordítódik. Ez mindenképpen fontos célkitűzés, és a költségvetés lehetővé teszi, hogy ez a célkitűzés megvalósulhasson.

Összességében azzal szeretném zárni, hogy a honvédelmi költségvetési fejezet átlátható értékekre épít. A kereszténydemokraták ezért támogatják ezt a költségvetési fejezetet; és mindenképpen a megújulás szándéka érzékelhető a honvédelmi költségvetésben, ezért támogatjuk, és arra kérjük a többi frakció képviselőjét is, hogy támogassák a költségvetés elfogadását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! (A teremből távozni készülő Ertsey Katalin felé:) Köszönöm, hogy megvár, képviselő asszony.

Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy nem kifejezetten a költségvetésről ejtek szót, hanem arról a megjegyzésről, amelyet Ertsey képviselő asszony, az LMP képviselője ex cathedra e Házban kijelentett, hogy korrupt önkormányzatok és szegregáló iskolák vannak zusammen az egész országban, az önkormányzatok korruptak és szegregálók.

Tisztelt Képviselő Asszony! Miután én beszóltam akkor - bár európai parlamentben teljesen legális az, hogy a parlamenti vitában a képviselők hangoskodnak -, bocsásson meg, de úgy érzem, hogy az ön véleménynyilvánítása mögött politikai sandaság van. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj!) Az önkormányzatokról summa kimondani azt, hogy korruptak, kérem, kérjen bocsánatot! (Ertsey Katalin: Nem ezt mondtam!) Kérem, kérjen bocsánatot! Ezt mondta, nézze meg a jegyzőkönyvben! Én úgy gondolom, hogy ez nincs jogában! Csak azért, mert önök nincsenek bent az önkormányzatokban?

Kettő: kijelenteni a magyar közoktatásról, hogy az szegregáló!? Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy gondolom, hogy az etnobiznisz folyamatban van és folytatásban van, hiszen el kellett tűrnünk az SZDSZ-szocialista kormánytól nyolc éven keresztül a közoktatás szétverését és az etnobiznisz folytatását. Civil köntösbe öltözve igyekeztek kandikamerás ügyeket csinálni, szétverni kisvárosok oktatását, ugyanis nem a jogokról kell csak kioktatást tartani a kisebbségeknél és az iskolákban, hanem a kötelességekről is, tisztelt képviselő asszony! Szeretném, ha a magyar parlamentben nemcsak a jogokról kellene a kisebbségek oldalán beszélni, hanem a kötelességekről is!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ezzel a kifejezéssel árokásás folytatódik, a településeken a megosztás politikája folytatódik. Van folytatása az SZDSZ-szellemnek - van, az LMP soraiban! Mélyen tisztelt Képviselő Asszony! Szíveskedjék megkövetni a magyar önkormányzatokat, több mint 3000-ről van szó. Kövesse meg a magyar közoktatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) képviselőit, mert nem szegregálnak!

Elnök úr, megtisztelt a figyelme és a lehetőség. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ertsey Katalin képviselő asszonynak. Öné a szó.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. A magyar nyelv szabályai szerint a következő mondat, az ön állításával szemben, csak - figyelem! - azokra az önkormányzatokra hivatkozik, azokra vonatkozik, amelyek szegregálnak. (Babák Mihály közbeszólása.) Kérem, hogy figyeljen ide, jó? Kérem, hogy figyeljen ide! Mielőtt megkövetésre szólít fel engem, hallgassa meg, amit mondok, és ne kezdjen (Gőgös Zoltán: Misi, figyeljél oda!) el a mondatom közepén beszélni, mivel akkor nem hallja, amit mondok!

Ez úgy hangzott: az LMP rendszeresen egyeztet - oda fogom adni a szöveget egyébként - azokkal a szervezetekkel, amelyek kulcsszerepet töltenek be a környezetkárosító beruházások, szegregáló iskolák és korrupt önkormányzatok kontrolljában is. (Tállai András: Magyar Bálint írta?) És azokkal is, amelyek önkéntesekkel - itt szólt ön közbe -, szinte egyetlenként szolgáltatásokat nyújtanak fogyatékos gyerekeknek, hajléktalanokat mentenek vagy időseket ápolnak. Azok az önkormányzatok, amelyek korruptak vagy szegregálnak, vagy környezetkárosító beruházás érdekében összejátszanak a beruházóval, ha ön ezeket védi (Babák Mihály: Konkrétan, ne általában!), akkor ehhez csak gratulálni tudok!

Én látom a kontinuitást az előző nyolc év és a mostani között. Ha önök védik ezeket az önkormányzatokat, az az önök joga és felelőssége!

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalások sorát. Megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az iménti vita, legkevesebbet mondhatok róla, hogy tanulságos, mert nem költségvetési kérdésen tört ki jellemző módon, nem a költségvetésben foglaltakon, hanem egy képviselő asszony, hadd fogalmazzak én is így, hogyha megengedi nekem, eléggé félreérthető mondatain. De ha költségvetési vita, akkor beszéljünk talán erről!

Én a mondandómban egyetlen dolgot szeretnék majd a kritikám tárgyává tenni, a tárca felelős miniszterének, Matolcsy úrnak azt a kijelentését, hogy a pénzügyi konszolidáció költségvetését mutatta be a kormány.

(14.40)

Szeretnék még egy konkrét területtel is foglalkozni, jelesül az egészségügy költségvetési helyzetével, de mondandómnak valójában az lesz a tárgya, hogy vajon konszolidációt vagy pedig egy jövőtlenség képzetét kelti-e a költségvetés a jelenlegi állapotában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, azért menjünk vissza ennek a költségvetésnek az előkészítésére, nem érdektelen ugyanis ez sem. Meg kell néznünk azt, hogy milyen körülmények között került ez a költségvetés a Ház asztalára. És ha megengedik, egy kicsit menjünk távolabbra a jelenlegi őszi időszaktól, menjünk el egészen odáig, amikor ennek a költségvetésnek a politikai előkészítése megkezdődött - valójában a választások után történt ez. A kormányra kerülő erők akkor részben a közvéleménynek, részben az Unió szervezeteinek azt próbálták meg elmondani, hogy bizony nem muszáj a költségvetési hiányt alacsony szinten, 3 százalék alatt tartani a következő évben.

Azt próbálták elhitetni, hogy lehet ez 6, 7, esetleg 8 százalék is, és ennek is megvolt a maga oka. Megvolt az oka, hiszen a megnövekedett mozgástérnek kellett volna hidat vernie a mértéktelen ígéretek, a kampányban elhangzott és a kampány előtt elhangzott ígérgetés, és a valóság között, másfelől az volt az oka ennek a politikai előkészítésnek, hogy megpróbáljon lehetőség szerint ne szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek halmozódnak és halmozódni is fognak az országban, hogyha ez a költségvetés ilyen állapotban marad. A következményeket aztán tudjuk, mert részben a miniszterelnök, azt követően pedig a felelős miniszter jött bevert orral haza, és tette azt a meglepő kijelentést, hogy mindenképpen tartani fogja a kormány a 3 százalékot. Rozgonyi képviselőtársam szólt ennek a vonatkozásairól, én ezt most nem tenném. A 3 százalék azért vált egy kulcsfogalommá, mert ez aztán, ez a szám aztán az, aminek követnie kellett azokat az egészen elképesztő költségvetési műveleteket, amelyeknek az eredményét most itt látjuk az asztalon.

Hozzáteszem, hogy ha a politikai előkészítés - már ha ezt, amit elmondtam, annak lehet nevezni - korai volt, akkor el kell mondani, hogy a szakmai előkészítés meg késői; késői azért, mert mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzati választásokig a kormányzó erők semmit nem akartak kezdeni a költségvetéssel, szakmai munka ebben nem folyt, inkább határidőket módosítottak az adó esetében a benyújtáskor, és láttunk egy olyan fura helyzetet, amikor a Háznak előbb a költségvetés került beterjesztésre, azt követően pedig a költségvetést megalapozó törvények, ami elképesztően logikátlan módon próbál meg itt valamiféle irányt mutatni abban, hogy hogyan tárgyaljunk ezekről az ügyekről.

Tisztelt Ház! Ennek a költségvetésnek Matolcsy úr szerint a konszolidáció az alaptétele - a mi véleményünk szerint pedig a jövőtlenség. Az egy felelőtlen elképzelés, hogy innen-onnan, sumákban előadott járuléknövelésből, einstandolt járulékbefizetésből, rosszul becsült állami nyugdíjba átvonuló emberek vagyonából be lehet tömni olyan lyukat, amely ennek a költségvetésnek, az azzal kapcsolatban lévő adópolitikának és az ezt tükröző társadalompolitikának is része, márpedig annak, hogy egy torz adórendszerért kell ezeket a - hadd fogalmazzak így, magyartalanul - buherálásokat ebben a költségvetésben elvégezni; azért a torz adórendszerért, amely ad a gazdagnak százezreket, és nem ad semmit a kiskeresetűnek. Ez tehát az ok, hogy egyszeri bevételeket keres a kormány, miközben egy folyamatos kiadási struktúrát akar életben tartani és megtartani, lehetőleg úgy, hogy ne változzon semmi.

Ez nem konszolidáció! Ha pénzügyi konszolidációról lenne szó ebben a költségvetésben, amely egy válság után talán indokolt is lenne, akkor nagy valószínűséggel a konszolidációnak szembe kellene néznie a problémákkal, az lenne az igazi konszolidáció, szembe kellene néznie azzal a világgal, amely jelenleg körülöttünk van - erre majd egy kicsit később kitérnék az egészségügy kapcsán. Nos, ha Matolcsy úr úgy gondolja...

Egyébként csak egy kis kitérőt engedjenek meg nekem: a történelemóra keretében, amit tőle kaptunk, három olyan konszolidációs helyzetet ismertetett az országunk életéből, amely együtt járt új pénz bevezetésével, már vártam, hogy mikor jelenti be a forradalmi bankók behozatalát a rendszerünkbe, nos úgy gondolom, hogy konszolidáló lépéseket úgy tenni, hogy közben nem járulékot csökkentek, hanem növelek, hogy közben elveszem azt, ami a másé, hogy közben jövőtlenséget állítok elő azzal, hogy 2013-ban nem tudom, hogy mi lesz, és közben azt állítom, hogy majd addigra kinövekedjük magunkat. Ez a kinövekedjük magunkat egyébként is Matolcsy úrnak egy ilyen, eddig is nagyon jól ismert fantazmagóriája, amely egy nagyobb belső piacú országban bizonyára sikeres lehetne, nálunk, annak idején, amikor ezzel megpróbálkozott, nem volt az. Nos, tehát a költségvetéssel ez az igazi problémánk: 2013-ra előállít egy olyan helyzetet, amit nem lehet kezelni, jövőtlen, nem előrelátó, nem ambiciózus, változatlanul hagy mindent.

Ennek egyébként legpregnánsabb jele az az egészségügy, amellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott a kórházak konszolidációjától kezdve az orvosok fizetésének a drasztikus, jelentős emeléséig és így tovább, és így tovább. Ebben a költségvetésben, ebben az egészségügyben nem történik semmi, valljuk be. Semmi nem történik, ami lényeges elmozdulást hozna az intézmények világában, semmi nem történik, ami megpróbálná azt a szakmai logikát elfogadtatni, hogy talán jobb az alapellátásban meg a járóbeteg-ellátásban gyógyítani, mint a kórházban, mert a kórház drágább. Nem történik semmi változás abban, hogy vajon háziorvosnak, kórházi gyógyító orvosnak, szakápolónak, másoknak milyenek lesznek a jövedelmi viszonyai - erre nem válasz egyébként az egykulcsos, 16 százalékos adórendszer, különösen az ápoló-gondozó személyzet esetében.

Ebben az egészségügyi költségvetésben, amellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott, változatlan a világ. És úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek valójában ez az igazi gondja: változatlanul hagyni mindent, lehetőség szerint nem bántani senkit, és vállalni ezzel mindenfajta kockázatot, amely ebben a költségvetésben megjelenik 2013-ban meg azután is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A képviselő úr, úgy tudom, nem is olyan régen a válságkezelésért felelős kormánybiztos volt, tehát annak a munkának, amit az előző kormány végzett, annak a hatásának az utórezdülései mégiscsak jelen kell legyenek a költségvetés készítésekor is, gondolom. Tehát hogyha azt nézzük, hogy a '11-es költségvetés milyen körülmények között született meg, akkor mindenképpen számolni kell azzal a munkával, azzal az áldásos tevékenységgel, amit korábban végeztek az előző kormányzók.

Úgy tűnik, hogy Magyarországon abban mindenki egyetért, hogy az örökség, az örökölt helyzet borzalmasan rossz, és olyan helyzetbe került Magyarország, ahonnan igen nehéz lesz a kilábalás. A költségvetéshez az elmúlt napokban is nagyon sokan hozzászóltak már, voltak értelmes gondolatok is, és volt néhány nagyon konkrét tévedés. Hogy mennyi volt benne a csúsztatás, arról nem akarok beszélni, hiszen ellenzéki pártok, kormánypártok között lényegesen eltérő a különbség a vélemények tekintetében - gondolom, hogy lesz még szép és kihangsúlyozott gondolat, és lesz még értelmetlen hozzászólás is az elkövetkezőkben.

Ha megengedik, én arról beszélnék, hogy nekem szerencsém van hetedik alkalommal részt venni a költségvetés vitájában a parlamentben, és 16. alkalommal terjesztem majd elő otthon, a városomban a költségvetést, tehát mégiscsak van némi tapasztalatom, rálátásom a költségvetés világára. Azért mondom ezt, mert egyre inkább meg kell fogalmaznunk, hogy még a következő év sem lesz az önkormányzatok éve, és azzal kell kezdjem, hogy mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy az, amit az önkormányzatok várnak, sajnos nem fog teljesülni teljes egészében 2011-ben. Ezt azért is fontos a legelején hangsúlyozni, mert nem szabad azt gondolni, hogy mi, vidéken élő polgármesterek és települések nem látjuk azt, hogy milyen küszködések közepette szülnek meg egy ilyen költségvetést - igenis látjuk. És amikor hozzákezdünk a saját költségvetésünk tervezéséhez, akkor számolnunk kell azzal, hogy a mozgástér beszűkült, és igen nehéz lesz egyáltalán túlélni a következő évet.

Ettől függetlenül hozzá kell tennem a legelején, hogy az önkormányzati normatívák legalább reálértékben nem vesztenek hatalmasat, legalább reálértékben nem vesztenek akkorát, mint a korábbi időszakban, és őszintén szólva azért vannak elemek, amelyek javulást mutatnak. Összességében, ha tárgyilagosan meg akarjuk vizsgálni a következő évi költségvetést, akkor vissza kell mennünk egy picit az elmúlt húsz év időszakára. Ne feledkezzünk el semmiképpen se róla - és azért mondom el konkrétan, mert lehet, hogy kevésbé jártasak az ellenzéki padsorokban ülők az önkormányzati világban, és nem emlékeznek erre sem -, hogy húsz éve azt mondták egy kerekasztal-megbeszélésen, ha jól emlékszem, hogy az önkormányzati szférának mindenképpen át kell adni az állami vagyontárgyakból, hiszen különben nem képes az önkormányzat érdemi gazdálkodásra.

(14.50)

Ezt 20 évvel ezelőtt mondták a kerekasztal lovagjai, azóta viszont nem sok minden történt. Sajnos, nagyon kevés esetben tudunk felmutatni igazi eredményt, hiszen kevés önkormányzat van abban a helyzetben, hogy már részesült az állami vagyontárgyakból. Most azt kell néznünk, és azt kell látnunk, hogy az állami vagyontárgyak körülbelül 9 százaléka maradt meg. Tehát Magyarország nemzeti vagyona körülbelül 9 százalékán áll 1989-hez képest; 9 százalékán áll! És ha megvizsgáljuk azt, hogy vajon az elmúlt 20 évben milyen kormányok milyen mértékben adtak el a nemzeti vagyonból, akkor furcsa számokat találunk. Nos, tisztelt Országház, ne felejtkezzünk el róla, hogy az elmúlt 20 évben az MSZP-SZDSZ-kormányok a nemzeti vagyon 78 százalékát adták el; 78 százalékát! Tehát mindenki más, aki kormányzott még rajtuk kívül, a maradék 22 százalékból csak 13 százalékot adott el, mert 9 százalék még megvan.

Tehát, tisztelt jelenlévők, az a helyzet, hogy az állami vagyon 78 százalékát eladták az MSZP-SZDSZ-kormányok. Az elmúlt nyolc évben 8000 ezer milliárd forintról, ha jól emlékszem, 22 000 milliárd forintra nőtt az államadósság. Lehet, hogy a számok nem pontosak, de nagyságrendjében itt lehet körülbelül. Ennek ellenére úgy kellett átvenni a költségvetést, hogy rejtett tételek derültek ki a napokban, rejtett hiányok, és újra problémák merültek föl. Most, amikor elfogadjuk a költségvetést, abban kell gondolkodnunk, hogy egy évünk van összesen arra, hogy mindent, amit önök elrontottak, megpróbáljunk legalábbis kezelni, a romokat megpróbáljuk eltakarítani, és megpróbáljunk olyan alapokat megszilárdítani, amelyekre majd lehet építkezni. (Dr. Józsa István: Lássuk!) Nem lesz túlságosan könnyű, és őszintén szólva, mi nemigen számítunk az önök támogatására. Megmondom őszintén, az ellenzéki pártok támogatására sem igen számítunk, mert nem arra van szükségünk. Nem arra van szükségünk.

Nekünk arra van szükségünk, hogy az ország lakossága értse meg, most a következő év egy próbaév - megpróbál bennünket. És ha azon túl tudunk jutni, akkor a következő években beérnek azok a lépések, amelyeket most teszünk meg a költségvetés és a további törvények során. Őszintén szólva, valamennyi önkormányzat arra várt egyébként, hogy nagymértékben növekedni fognak a normatív támogatások, és lesz egy konszolidáció is. De most meg kell mindenkinek érteni, nekem is, kisvárosi polgármesternek, hogy a 2011-es év még nem az az év, amikor a konszolidációról beszélni lehet. A következő év csak arra való, hogy túléljük, és elinduljunk valamerre, ami egyértelműen jó iránynak látszik. Most mindent alá kell vetni, az adórendszer átalakításával együtt a gazdaság megerősítésének.

A gazdaság megerősítése kulcskérdés, azon túl, hogy nincs más lehetőségünk, csak egyetlen kitörési pont, ha lesz bevétel és lesz befizetés, hiszen Magyarország ebből tudja önkormányzati rendszerét is megerősíteni. Hogy hány önkormányzat fog örülni a következő évi költségvetésnek? Megmondom őszintén, körülbelül 300. Magyarországon 300 önkormányzat van, amely különösebb gondoskodás nélkül meg tud élni. Körülbelül 300 van, amelynek kisebb támogatással is van szerencséje minden évet megélni, és tud még saját erőből is fejleszteni. De ott van még körülbelül 2600 önkormányzat, amely valóban szenved és küszködik. De most meg fogja érteni mindenki remélhetőleg, hiszen nekünk az a dolgunk, hogy olyan alapokat teremtsünk, amelyekre rá lehet építeni a jövő Magyarországát.

Nekünk nincs más lehetőségünk, együtt kell működnünk a magyar emberekkel. És a magyar emberek között egyébként az ellenzéki pártok tagjai is ott vannak természetesen. Bízom benne, hogy alkalmanként átgondolják a kötelezően begyakorolt figurákat, és nem lesz - nem tárgyilagos, hanem nem lesz - csak pártízű a véleményük. Azért vegyék észre, az adórendszerről lehet mondani bármit, de mégiscsak hozzá kell tenni, hogy könnyíti a vállalkozások és a magyar emberek terheit. 2011-ről nyugodtan kimondhatjuk, hogy az első év lesz, amikor a magyar emberek lesznek legfontosabbak Magyarországon; a magyar emberek, a magyar családok, a magyar vállalkozások. Aki ezt nem veszi észre, az igazából nem jól lát. Hiszem azt, hogy egy jó szemüvegen keresztül értékelni tudja majd a lépéseket.

Én tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy ebben gondolkodjon. Ha részt akar venni a munkában, segíteni akar, akkor úgy fogalmazza meg véleményét. Mi a magyar emberekre számítunk, és a magyar emberekkel, meggyőződésem, a következő évben el tudunk indulni egy olyan úton, amelyen már jártunk egyszer, korábban, 2002 környékén. Magyarul: voltunk már Európa főutcáján, jártunk már felemelt fejjel is. És hiszem azt, hogy Magyarország vissza fog találni a bizalom útjára is. Bízom benne, hogy a költségvetés elfogadásával Magyarország a legfontosabb lépést meg fogja tenni, és bízom benne, hogy a magyar emberek ebben partnereink lesznek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, az MSZP frakciójából. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Három dolgot szeretnék hozzátenni ahhoz, amiről ön beszélt. A szocialista-szabad demokrata kormány volt az, amelyik a 2002. év őszén 2003-ra a költségvetésbe elhelyezte azt a paragrafust, amely szerint az önkormányzatok egy meglehetősen széles skálán való mozgással kérhették ingyenesen a területükön lévő állami ingatlanokat. És úgy tudom, nem készült erről kimutatás, de nagyon-nagyon sok önkormányzat jutott ehhez. Én a saját városomat, Nagykanizsát tudom.

A következő: úgy érzem, hogy a privatizációról önnek nagyon furcsa információi vannak. Szeretném elmondani, az Antall-kormány idején privatizálták az akkori könyv szerinti vagyon legnagyobb értékét, kevesebb mint a könyv szerinti érték egyharmadáért. A Horn-kormány idején a privatizációban a könyv szerinti értéknek több mint háromszorosát érték el. Ezt már csak úgy zárójelben teszem oda, azt a pénzt nem elosztottuk, hanem adósságcsökkentésre használtuk, amit aztán '98-tól már önök is igénybe vettek.

A másik, amit a végén mondott, ön mondta, tehát a saját szavaival van bajom: azt mondta, hogy bevétel kell, azt mondta, hogy adót könnyítettünk. Képviselő úr, önök is beismerik, hogy a bevétel a nyugdíj-megtakarítások lenyúlásából van. Ez a baj! Tehát elveszett az adórendszerből a szolidaritás, a 32 százalékos adó, helyette szemet vetettek és a ma délelőtti szavazással a törvényi feltételeit is megteremtették annak, hogy az emberek nyugdíj-megtakarítását elvegyék. Ez valóban együttműködés!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Kovács Tibor képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön itt ült az előző ciklusban is, és emlékszik arra, hogy amikor az előző kormány benyújtotta az ez évi költségvetést, az önök frakciója azt harsogta, élén vezető politikusaikkal, hogy ezt a költségvetést azonnal vissza kell vonni, mert ez tarthatatlan, működésképtelen. Egyébként pedig ezt követően beadtak hozzá vagy 1200 darab módosító indítványt, olyan módosító indítványokat, amelyek korlátlanul növelték volna a kiadásokat. Ha komolyan gondolták, akkor nyilvánvalóan azt feltételezték, hogy a költségvetésben benne vannak azok az összegek, amit erre lehetne költeni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt követően a mostani felszólalásában meg türelmet kér az önkormányzatoktól, ahelyett, hogy önök most benyújtanák azt az 1200 módosító indítványt, amit egy évvel ezelőtt benyújtottak, zömében kiadást növelő indítványokat: fejlesztések, útfelújítás és egyéb más, számtalan ilyen módosító indítványt. Ahelyett, hogy most ezt újra benyújtanák, és bemutatnák, hogy mennyire hiteles volt az, amit akkoriban mondtak, újra türelmet kér az önkormányzatoktól, ahelyett, hogy megmutatnák ebben a kormányzati szituációban, hogy ezt hogyan is kell csinálni.

Képviselő Úr! Az nem megy a végtelenségig, hogy mindig minden problémát az előző kormányra hárítanak, holott egy évvel ezelőtt meg azt szajkózták, hogy önök micsoda hatalmas szellemi tudás birtokában vannak, és minden problémát egy csapásra és rajtaütésszerűen meg tudnak oldani. Hát egyre inkább ellentmondásba kerülnek egymással. Én megértem, hogy nehezen tudják ezt a helyzetet magyarázni, de mégiscsak erről szól a történet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Tasó László képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az információkat 2007-ben, ha emlékeznek rá képviselő urak, a Veres János által készített jegyzékben olvashatjuk egyébként. Meg kell pontosan nézni. Amikor az első 10 évet lezárta a makrogazdaság birodalmában Veres János, akkor, azon gondolkodom, mi a száma, H/1362. a száma a jelentésnek, abban van benne, hogy melyik kormányok, milyen kormányok milyen mértékben adtak el vagyontárgyakat, és ebben van benne, hogy 78 százalék MSZP-SZDSZ, 16,6 százalék MDF-kormány, és 7,7 a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány. Én abban olvastam, ha Veres János nem jól írta, akkor hozzá kell fordulni pontosításért; vagy éppenséggel eltévesztette.

(15.00)

Egyébként ne feledkezzünk el valamiről: 1995-ben a Horn-Bokros-tandem eladta a magyarországi gázhálózatot a könyv szerinti érték 40 százalékáért. 1996-ban a Horn-Bokros-tandem eladta a magyarországi villanyhálózatot a könyv szerinti érték 50 százalékáért. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Háromszorosáért!) Pontosan, 50 százalékáért! Tehát még egyszer mondom, nagyon nehezen fogják ezt föl, de még egyszer elmondom: tehát magyarul, a könyv szerinti érték 40 százalékáért a gázhálózatnál és a könyv szerinti érték 50 százalékáért a villanyhálózatnál. El kell olvasni, meg kell nézni. Ha Magyarországon valaki (Szabó Imre: Mi is ezt mondjuk.) az önkormányzati szférát tönkrevágta, akkor ezzel vágta tönkre. Bele kell gondolni, mit csinál most egy önkormányzat, ha például nem lenne körön kívül, és nem kellene eltűrnie, hogy rajta kívüli erők működnek a közigazgatási határon belül, és nincs semmi köze sem a gázhálózathoz, sem a villanyhálózathoz.

Ezt önök passzolták el, nem eladták, elpasszolták, és ez óriási merénylet volt az önkormányzati szférával szemben. Tehát ha valaki belenyúlt és bántotta ezt a szférát, önök voltak azok. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon furcsa itt hallgatni szocialista képviselőtársainkat a mostani vitában, hiszen nyolc éven keresztül a költségvetést ők nyújtották be, és folyamatosan ők mondták azt ezekre a megszorító intézkedésekre, amelyeket az adókon és a költségvetésen keresztül hajtottak végre, hogy ez az ország épülését fogja szolgálni, mert most egy picit megszorítunk, és majd sokkal jobb lesz. Eltelt nyolc év, a mutatvány megbukott. Rá kellett jönnie az egész országnak, hogy egy nagyon rossz gazdaságpolitikai filozófiát állítottak fel, amely sajnos odáig jutott, hogy az ország eladósodása 80 százalékos a GDP arányában.

Tehát én azt hiszem, hogy nagyon fontos egy dologra azért visszaemlékezni, és szeretném önöket emlékeztetni, mert elég sokan vannak itt. 2002-ben, amikor átvették a kormányzást, és Medgyessy Péter volt a miniszterelnökük, az első beszédében ott fönt a pulpituson mit mondott? Azt mondta, hogy a magyar gazdaság erős, van pénz a kasszában, és 2007-2008-ban euróval fizetünk. Ahhoz képest most önök próbálnak kiokítani minket itt a privatizációs folyamatokról (Dr. Józsa István: Tasó kezdte.), meg hogy az előző költségvetés milyen jó volt, hogy milyen jó volt az előző költségvetés. Nézzék meg, az ország el van szegényedve. Kérdezzék meg az embereket, de nem is kell, mert a választásokon, mind a két választáson az emberek kinyilvánították a véleményüket, hogy amit önök nyolc éven keresztül folytattak, az egy szabad rablás volt, és ezért önök a felelősek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre szót kért Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP. Tessék parancsolni!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném mondani, hogy mindig nyolc évről beszélnek képviselőtársaim. Nem nyolcévente vannak Magyarországon választások. Azt a politikát, amit 2002 után csináltunk, 2006-ban úgy díjazták a választók, hogy folytassuk tovább. Tehát itt ha már nyolc évről beszélünk, akkor osszuk el kétfelé. (Derültség és közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.)

A másik, Lasztovicza képviselőtársamnak mondanám, hogy majd várom, hogy csütörtökig benyújtsa azokat a módosító javaslatokat, amiket a tavalyi költségvetéshez benyújtott. Ha jól emlékszem, olyan 3 milliárd forint volt nagyjából. Tapolca belvárosa volt, sümegi vár, ami közben persze kapott uniós támogatást, Tapolca, Veszprémi út, Devecser, Tapolcai út. Nyilván 11 óráig, délig várok majd, Jenő, aztán utána beadom én, tőled azt kérem, majd írd alá, mert gondolom, hogy azóta nem változott, hogy ezekre szükség van, és most itt van a nagy kormányzati lehetőség, és akkor meg lehet csinálni.

Tehát én úgy gondolom, hogy most kétharmados többség van, nyugodtan el lehet fogadtatni azt az 1100-1200 milliárd forintot, biztos, hogy meglesz rá a fedezet. Egyébként akkor se volt rá meg a fedezet, jelentem, csak ezt mindegyikőtök úgy adta elő otthon, hogy persze, mert mi galád kormánypártiak ezeket nem támogattuk. Most itt a lehetőség mindenkinek, Tasó képviselő úrnak is majd.

Közben itt előkeresgetjük, akik hozzászólnak, hogy milyen módosítókat adtak be. Technikailag tudunk hozzá segítséget nyújtani, végül is a fejlécet kell átírni, nagyjából az összes többi paraméter rendben van. Úgyhogy erre szeretném biztatni az itt ülő fideszes képviselőtársaimat, hogy csütörtök délig lehet ezeket a módosító javaslatokat benyújtani, ha elsőkörösek, ha nem, akkor majd be fogjuk, és azt kérem, hogy mindenki támogassa a tavalyi saját módosító javaslatát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces lehetőséget kért Kovács Ferenc képviselő úr, Fidesz.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, nem irigylem a szocialista képviselőket, de úgy látom, hogy memóriazavarban szenvednek. Szeretném önöket arra figyelmeztetni, hogy valóban, a világválság két éve kezdődött el, de a magyar válság nem két éve kezdődött el. Miről szólt az őszödi beszéde Gyurcsány Ferencnek? Hazudtunk éjjel-nappal. Tehát meghamisították a statisztikai adatokat, meghamisítottak mindent. Kóka miniszter úr azt mondta, hogy dübörög a magyar gazdaság, minket irigyel mindenki a világon, és aztán kiderült, megtörtént a választás, a választás után elhangzott az őszödi beszéd, az megint külön legenda kategóriája, hogy hogyan kerülhetett az nyilvánosságra, de az az igazság, hogy az önök tehetségtelen kormányzása vitte ide az országot, hogy a gazdasági válság legnagyobb vesztesei mi vagyunk ma az Európai Unión belül. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És ma azért növekszik a gazdaság.)

Az, hogy önök most itt fel mernek állni, az önök bátorságát dicséri, én úgy gondolom, hogy a rinocérosz sokszor irigykedik önökre az arcukon lévő bőr miatt, mert nekik nincs ilyen erős a bőrükön. (Dr. Józsa István: Ez a költségvetés fontos része, igen.)

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: A dunántúliak szócsatáját kétperces hozzászólásként megszakítja Tukacs István Szabolcs megyéből. Képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, nem lesz két perc. Köszönöm szépen a lehetőséget. Képviselőtársaim, térjünk vissza a költségvetéshez, hogyha lehet; mert bár úgy látom, hogy kívánatosabb lenne, szívesebben vennék, ha az elmúlt nyolc évről beszélgetnénk költségvetés helyett, azért beszéljünk egy kicsit erről a költségvetésről.

Tasó képviselő úrnak értem a problémáját. Az önkormányzatoknak nem lesz több pénze, és ez rossz. Tetejébe még azért is rossz, mert ezt a pénztelenséget meg kell most védenie, mert kormánypárti oldalon ül. Aztán meg azért rossz, mert mi most erre felhívjuk a figyelmét. De hát ezt a rosszat most el kell viselni, nincs ezzel a világon semmi probléma, most ilyen a leosztás, hogy egészen vulgárisan fogalmazzak.

Az azonban egy másik kérdés, hogy vajon az az állítás megállja-e a helyét, amit mondott, hogy ha az önkormányzatoknak meglenne a közművagyona, az önkormányzatoknak nem lenne problémája. Ez nem igaz. Akik önkormányzatokban dolgoznak, azok tudják, hogy az önkormányzatok világa számos problémával küszködik, intézményfenntartással, szociális ellátással, egyébbel, és ennek az áttekintése az igazi gond, amely most két perc kereteibe, de a költségvetési vitába sem fér bele. Úgyhogy az alapjavaslatom az lenne, ezért kértem szót, hogy kanyarodjunk csak vissza ahhoz a költségvetéshez, amelyet önök nyújtottak be és nem mi, ezért vitassuk ilyen módon, hogyha lehetne.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Az előre bejelentett felszólalók sorában megadom a lehetőséget háromperces időkeretben Ivády Gábor független képviselőnek.

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy én is az önkormányzatokról beszéljek. Értem én azt, hogy az önkormányzatok nem kapnak több pénzt, mint amennyit idén kaptunk, ami eddig sem volt nehéz. Engem egy kicsit az aggaszt, hogy vajon az elosztási mód és a rendszer megfelelő lesz-e.

Elfogadom azt, hogy válságban nem lehet egy év alatt mindent helyrehozni az elmúlt nyolc év hibáiból, de egy kis bevezetőként engedjék meg, hogy gyorsan elmondjam, hogy azért az önhibáján kívül nehéz gazdasági helyzetbe került települések, önkormányzatok támogatásának a feltételrendszere olyan mértékben és olyan igazságtalanul szigorodott az elmúlt időben, hogy a rászoruló települések száma egyébként megduplázódott, viszont a szigorítások következtében a korábbi számnak körülbelül a fele jutott hozzá ehhez a támogatáshoz. Ezt egyáltalán nem kompenzálta egyébként az, hogy a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatásában ezek a települések kaphattak pénzt, merthogy egyrészt a mértéke is sokkal alacsonyabb volt, mint ami az önhikiben volt, a másik pedig, hogy az elosztás objektivitása is, hogy is mondjam, hagyott maga után némi kívánnivalót - hú, de szépen fogalmaztam.

Szeretném elmondani azt is, hogy az önkormányzatok feladatainak a száma is oly mértékben növekedett, a finanszírozás pedig nem lett hozzátéve, ahogy az ÁSZ-jelentésből is megtudhattuk ezt, bár ők ugyancsak finoman fogalmaztak, és azt hiszem, azt mondták, hogy nem volt harmóniában egymással a kifizetések és a feladatok növekedése. Mi ezt nem úgy éreztük, hogy nem volt harmóniában, hanem köszönő viszonyban se voltak, sőt talán egymással háttal szaladtak szanaszét.

A költségvetés azt mondja: az önkormányzatok működőképességét szolgáló kiegészítő támogatások elnevezésű mellékletben jóváhagyott támogatási jogcímek helyett - három ilyen jogcímről beszélek - az önkormányzati fejezeti tartalék jogcímet vonták be. Ez egyben tartalmazza azt is, hogy az önhiki és a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása, tehát a 6/3-as és a 6/1-es a javaslat szerint össze lesz vonva.

(15.10)

A probléma az, hogy nem tudjuk pontosan, milyen módon lesznek a szabályozások, ezeket a keretlehetőségeket milyen módon fogjuk lehívni. Azt kívánom az előterjesztőknek, hogy majd a részletes jogi szabályozásoknál kellő bölcsességgel járjanak el, és ennek megfelelően biztosítsák az önkormányzatoknak azt, hogy igazságos módon és a rászorultság alapján jussanak hozzá a támogatásokhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Seszták Oszkár képviselő úr, KDNP.

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési javaslat tárgyalása láthatólag - vagy első tekintetben - számokról szól; milliárdokról, tízmilliárdokról szól. Valójában azonban azt gondolom, hogy minden költségvetés tárgyalása azokról a prioritási sorrendekről, azokról a társadalompolitikai víziókról, arról a jövőképről szól, amit egy-egy adott kormány, egy-egy politikai közösség magáénak vall, és amilyennek az országot, a nemzetet, a közösséget elképzeli. Erről szól ez a költségvetési vita is, amihez persze társulnak számok, és mivel a számok nem hazudnak, világosan látszanak a számokból azok a költségvetési prioritások, azok a mozgásterek a prioritások mellett, az a mozgástér, amely rendelkezésére áll egy kormánynak.

A mozgástér pedig meglehetősen szűkös. Ez persze sokszor elhangzik a költségvetés vitája során, majdnem mindig elhangzik, és egyfajta politikai lózungnak is minősíthető, ugyanakkor viszont minden tárgyilagos elemzés is azt mutatja, hogy olyan szűk volt az új kormány költségvetési mozgástere, és olyan lyukakat örökölt a költségvetésben, amelyek olyan lépésekre ösztönözték a kormányzatot már a 2010. évben, amelyek az elveszett mozgástér és a szűkös költségvetési mezsgye visszaszerzését jelentették a kormány és az új Országgyűlés számára. Ezek a lépések, ezek az intézkedések a közvélemény számára és nyilván az Országgyűlés számára is ismertek, ezek voltak azok a különadók, és igen, a nyugdíjjárulékok átterelése is az állami nyugdíjalapba, amely biztosítja az állami nyugdíjak, a jövő évi nyugdíjkassza likviditását és egyensúlyát.

Mint ahogy említettem, a számok nem hazudnak, és világos prioritási sorrendet jelölnek ki. A kormány gazdaságpolitikájának középpontjában ennek megfelelően a gazdaság növekedésének beindítása és a foglalkoztatás növelése áll. Magyarországnak, hazánknak nincsenek olyan ásványkincsei, nem örökölt gyarmatbirodalmakat, amelyből kumulálódott volna tőke, nincsenek különösebb, illetve a nemzetközi piacon eladható turisztikai bevételeink, ezért számunkra és az új kormány számára az elsődleges a foglalkoztatás növelése. Ez jelenti, ez jelentheti, a munkánk jelentheti a jövő zálogát. A prioritásokból és a költségvetés számaiból egyértelműen kiolvasható, hogy erre teszi a hangsúlyt a költségvetés egésze, a foglakoztatás növelésére, a munkaalapú gazdaság és a munkaalapú társadalom megteremtésére.

Ehhez a célhoz persze nagyon sok eszközt rendel az új költségvetési javaslat is, illetve a kormány akciótervei, mind az első, mind pedig a második akcióterv. Ennek az eszközrendszeréből kiemelném az új Széchenyi-tervet, amelynek alapján a korábbi újraelosztási politikát egy növekedéspárti politika váltja fel meggyőződésünk szerint. Nem előzmények nélküliek ugyanakkor a 2011. évi költségvetésben felvázolt ilyen jellegű javaslatok, hiszen már 2010 második félében is intézkedések sora született a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztése érdekében, ennek a szektornak a támogatása érdekében, mind adópolitikai, mind az üzleti környezetet, mind pedig az uniós források átcsoportosításával jellemezhető segítési szándékot illetően, mind pedig a hitelezési lehetőségek javításával, a költségvetési garanciakeretek bővítésével, továbbá az új Széchenyi-kártya hitelprogram kiterjesztésével már 2010-ben is, a szűkös mozgástérbe az új kormány a vállalkozások, a magánszektor segítségére sietett.

Az üzleti környezet fejlesztésének fontos célkitűzése továbbá az adminisztrációs költségek csökkentése, a kisebb, a hatékonyabb állam kiépítése. A fiskális politika célja a kormányzati szektor méretének és hiányának egyidejű és folyamatos csökkentése, amely ugyanakkor olyan számokat jelent, amely tulajdonképpen a természetes fogyásból, a fluktuációból is előállhat, tehát nem jelent drasztikus létszámleépítést, mint ahogy szeretik ezt hangsúlyozni a Házban. A kiadásokat 2011-ben 5 százalékkal kell csökkenteni a költségvetési számok szerint, és ezzel az állami költségvetés ebben a szektorban több tíz milliárd forintos megtakarítást érhet el.

Nagyon fontos ebben a témakörben elmondani, hogy tilos lesz olyanfajta konstrukciókat alkalmazni, amit az előző kormány előszeretettel alkalmazott, és számolatlanul szórta szét az adófizetők pénzét a mindannyiunk előtt ismert PPP-konstrukciókkal. A hatékonyságot, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások támogatását tovább kell növelni, tovább lehet növelni az új minisztériumi struktúra és a területi közigazgatási struktúra kiépítésével - most fogadta el a Ház zárószavazással a kormányhivatalok felállításáról szóló törvényjavaslatot, ez pregnánsan erről szól -, illetve intézményi összevonásokkal, erre az adóhivatal és a vámhivatal összeolvadása révén létrejött Nemzeti Adó- és Vámhivatal lehet pozitív példa.

Említettem már, hogy a magánszektor mozgásterét növelni kell a fejlesztéspolitikában is. Erre néhány jellemző adatot, illetve adalékot az új Széchenyi-terv hét programja által meghatározott célok területéről engedjenek meg. Hatékonyan működő fejlesztési támogatási rendszer működtetését célozza meg a költségvetési törvényből kiolvasható számok mentén is az új kormányzat. Az új Széchenyi-tervben megfogalmazott irányelveknek megfelelően csökkenteni kell a pályázatok számát, és nagymértékben egyszerűsíteni kell a pályázati eljárásokat, valamint a pályázati intézményrendszert. Mindannyiunk előtt ismertek azok a célkitűzések - százalékos, és ilyen módon jól számon kérhető célkitűzések -, amelyeket a kormány meghirdetett ezen a téren: olcsóbb fejlesztéspolitika, 20 százalékkal csökkenteni kell a pályázati elbírálásban részt vevők számát, 10 százalékkal csökken a pályázati mellékletek száma, 30 százalékkal csökken az adatlapok hossza, és 2011 végére a papírmentes pályáztatás megteremtése is cél a fejlesztéspolitika területén.

A 2011. évben tervezett fejlesztéspolitikai stratégiai cél továbbá az európai uniós források hazai lebonyolítási intézményrendszerének, a végrehajtási rendszer folyamatainak megújítása, a jelenleginél egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb lebonyolítási rendszer, új eljárási szabályozás, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hatékony felügyelete és irányítása, érdemi felülvizsgálati rendszer kiépítése, valamint a közreműködő szervezetek rendszerének megújítása, a hazai fejlesztési források rendszerszerűbb és erőteljes stratégiai pontok mentén történő felhasználása, a hazai fejlesztési támogatási rendszer egységesítése.

Nagyon fontos eleme még ennek a fejlesztéspolitikai célrendszernek az egységes információs és monitoringrendszer és egységes fejlesztési menedzsmentrendszer kialakítása, valamint a kohéziós politikához köthető feladatoknak a kohéziós jelentéssel és a következő időszak kohéziós szabályainak elkészítésével kapcsolatos ellátása, valamint a hazai területfejlesztési intézményrendszer szintjeinek és feladatainak átgondolása, megújítása.

(15.20)

Hogyha ezek a fejlesztéspolitikai célok megvalósulnak, és ez a további intézkedések révén nem elérhetetlen cél, és meggyőződésünk szerint el is érhető cél, a mérséklődő deficit lehetővé teszi ezek mentén a célok mentén az adósságráta csökkentését is. Ezáltal Magyarország teljesíti azokat a követelményeket, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek, és visszaszerezheti, visszanyerheti a nemzetközi szervezetek bizalmát. A foglalkoztatás bővülése révén, amelyet a kormányzat teljes egészében a vállalkozói szektorban tervez... - hiszen az lehetetlen, hogy a közfoglalkoztatás vagy a közalkalmazottak, köztisztviselők keretében valósuljon meg ez a foglalkoztatásbővülés, tehát csak a vállalkozók segítségével, a vállalkozói szektor segítségével lehet munkahelyeket teremteni, és ezt itt is célozza meg az új költségvetés és az új kormányzati programsorozat. Tehát ahogy említettem, 2011-ben a versenyszférában növekszik a foglalkoztatottak száma.

A prioritásrendszerről szólva, amelyet a mondandóm elején említettem, hogy milyen jövőkép, milyen prioritásrendszer olvasható ki az új költségvetésből, engedjenek meg néhány gondolatot, és ezt számokkal is igyekszem alátámasztani, hogy milyen cselekvési sorozat mentén valósulnak meg ezek a fontos célok.

A közbiztonságról sokszor beszéltünk, a számok itt sem hazudnak. A közbiztonsági előirányzatok száma 2010-hez képest körülbelül 34 milliárd forinttal, 11,8 százalékkal nő. Az egészségügyi ágazatban ugyancsak nőnek a számok, és egy olyan, egyébként a gazdaságpolitikával összekapcsolható, komplex egészségügyi program valósul meg, amely a jelentős természeti és humán erőforrásainkra alapoz, és ez egy kitörési pontot jelenthet, jelent a gazdaságpolitika számára is.

Az oktatás szintén komoly szerkezeti átalakításra és modernizációra szorul. Az esélyteremtés érdekében a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekében is, ahogy az államtitkár asszony is mondta, a kisiskolák visszaállítására egy pályázati program indulhat. Itt viszont, a Ház falai között is elhangzott olyan napirend előtti felszólalás, amely már számon kérte a kisiskolák visszaállítását a kormányzaton.

Meglehetősen dilettánsnak minősíthető ez a hozzászólás, hiszen tanév közben, nevelési-oktatási programok elfogadása nélkül ez nem lehetséges. Tehát legkorábban ezt a tevékenységsort a jövő év szeptemberében lehet elkezdeni, és erre az új költségvetési törvényjavaslat - ahogy mondtam, a számok nem hazudnak - pályázati lehetőséget is tartalmaz.

Ez a szektor nehezebben mozdul, ahogy említettem, a szabályozók és a rendszer tehetetlensége folytán, ugyanakkor viszont itt is érezhető, látható az a prioritási sorrend, amelyet az új gazdaságpolitika célként tűzött ki. Ennek értelmében a felsőoktatásban az államilag támogatott keretszámokon belül nő az aránya a természettudományos, a műszaki, valamint az orvosi és egészségügy-tudományi képzéseknek, és csökken az államilag támogatott keretszámokon belül a munkaerő-piaci visszajelzések alapján nem indokolt képzési területeken, így például a bölcsészet-, a társadalom- és a gazdaságtudomány területén.

Néhány gondolatot engedjenek meg a költségvetés sarokszámairól! Ahogy mindannyian tudjuk és hallottuk, hallhattuk, az eredményszemléletű államháztartási hiánycél 2,94 százalék lesz, ez még mindig döbbenetesen nagy szám, 688 milliárd 787 millió forint. Ez az a mozgáspálya és mozgástér, ami mentén a költségvetést tervezni kell. A bevételi főösszeg körülbelül 400 milliárddal nagyobb, mint a 2010. évi költségvetésben tervezett, a kiadási főösszeg több mint 230 milliárd forinttal nőtt. Ezekből a számokból kiolvasható mintegy 200 milliárdos egyenlegjavulás.

Mint ahogy a mondandóm elején említettem, a Nyugdíj-biztosítási Alap a kötelező magánnyugdíjpénztárakból elterelt bevételeknek köszönhetően egyensúllyal tervezhető jövőre, tehát biztonságban érezhetik nyugdíjas polgártársaink a nyugdíjaikat. Az Egészségbiztosítási Alapnak pedig minden törekvés ellenére 98,2 milliárd forintos a hiánya, míg a helyi önkormányzatok hiánya mintegy 110 milliárd forintos lehet jövőre.

Végül a rendelkezésemre álló szűkös időkeretben engedjenek meg még néhány gondolatot arról, ami talán a prioritási sorrendben a legfontosabb, szándékosan hagytam utoljára, ez pedig a családok támogatása; a családok támogatása, hiszen a legjobb nyugdíjpolitika a mostani demográfiai politika. Mindannyiunk nyugdíjas éveinek biztonságát az jelenti, az a családpolitikai célkitűzéscsomag jelenti, amely egyértelműen kiolvasható az új költségvetési javaslatból. Ez az új rendszer egyszerre ösztönöz a munkavállalásra és a családteremtésre, a harmadik gyermek vállalása esetén egyértelműen olyan ösztönzőket tartalmaz, olyan szabadságot hagy az embereknél, ott hagyja a képződött jövedelmeket, és ilyen módon egyszerre ösztönöz a munkavállalásra és a családalapításra.

Végezetül az arányos adórendszerről engedjenek meg néhány gondolatot! Sajnos, Magyarországon az a kuruc mentalitás jellemző a mai napig is és még nyilvánvalóan sokáig, hogy az emberek nem fizetnek az államnak adót, nem fizettek a töröknek, a németnek, és ez a fajta mentalitás tovább öröklődött. Ahhoz, hogy ezen a társadalmi közérzeten, közérzületen javítani tudjunk, vagy ezen túl tudjunk lépni, egyáltalán adófizetésre, az adó megfizetésére kell ösztönözni és biztatni a társadalmi csoportokat. Ez egyébként kiolvasható az európai adórendszerek fejlődéséből is: arányos adórendszerrel indultak ezek az adórendszerek, és több évtizedes, akár évszázados fejlődés után jutottak el egy olyan progresszivitási szintre, amelyet a társadalom elfogadott. Mi ezt a fajta fejlődési pályát nem tudtuk bejárni, és egyáltalán arra kell rábírni embereket, társadalmi csoportokat, hogy az adót meg kell fizetni, és érdemes legyen megfizetni, és ne legyen érdemes adót csalni, adót elkerülni.

Ez az arányos adórendszer, összekapcsolva a demográfiai helyzet javítására tett drasztikus lépésekkel, meggyőződésem szerint ez az a két pillér, amely a jövő évi költségvetés számait igazából megalapozza, és a legbiztosabb nyugdíjpolitikát jelenti a magyar társadalom túlélése és jövőképe érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces lehetőséget kért és adok Varju László képviselő úrnak, MSZP.

VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Seszták képviselőtársunk érzékletesen próbálta bemutatni, hogy a versenyszférában növekszik majd a foglalkoztatottak száma, és hogy amúgy egyébként az európai uniós források milyen hatással vannak a költségvetésünkre. Én tisztelettel jelzem, hogy az európai uniós források a mi költségvetésünkre nincsenek hatással közvetlenül, közvetetten egyébként ez lehetséges.

Ezzel együtt szeretném fölhívni a figyelmet, hogyha már a számok itt sem hazudnak, hogy annak következményeként, hogy az idén önök egyetlen pályázatot nem írtak ki, ennek az lesz a következménye, hogy a 2011-ben megjelenő pályázatokból 2012-ben talán lesz építkezés. Tehát nem áll meg az az állítás, hogy jövőre növekedne a foglalkoztatottak száma, ezzel tessék megkérdezni nyugodtan azokat az építési vállalkozókat, akik hónapok óta arra számítanak, hogy önök érdemi fejlesztési programokat indítanak el végre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót az előre bejelentett felszólalók sorában Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak, Jobbik.

(15.30)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt pár perccel ezelőtt egy heves szócsata folyt az elmúlt évekről, és egészen 20 évvel ezelőttig mentünk vissza a szócsatában. Valóban, az önkormányzatok kérdésköre, amiről most én is szeretnék önöknek pár szóban beszélni, az egész problémakör odáig nyúlik vissza. 20 évvel ezelőtt, a rendszerváltozáskor az alkotmányban rögzítve lett, hogy a község választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga, a helyi közügyek önálló és demokratikus intézése. Ez az alkotmányunk 42. §-a.

A közügyek önálló és demokratikus intézése: ez feltételezi, hogy egy olyan erős önkormányzatról beszélünk, amely képes ellátni választott és kötelező feladatait, képes fenntartani intézményeit. Ilyen erős önkormányzatokra volna szükség Magyarországon, és vallom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk képviselők az ország Házában, úgy gondoljuk, erős Magyarországot tényleg csak úgy lehet felépíteni, ha a 3200 önkormányzat erős, stabil alapot ad, illetve fordítva, kiszolgáltatott, koldussá tett, függő helyzetben lévő önkormányzatok összessége nem biztosíthat stabil lábakat egy bármilyen erős központi hatalomnak.

Az önkormányzatok kérdése általában a finanszírozásuknál bukik meg, az Ötv.-ből idézném a következőket, 1. § (5) bekezdés: a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket és így tovább. A későbbiekben a törvény felsorolja az ellátandó feladatokat, ezen belül a kötelező feladatokat, tehát erre gondol a törvényalkotó, amikor azt mondja, hogy a hatáskörök és feladatok meghatározásával egyidejűleg biztosítja az Országgyűlés a szükséges fedezetet.

Most mit jelent az, hogy biztosítja? Normatívákon keresztül, körülbelül 130 különböző normatíva van a jelenlegi költségvetésünkben is, a különböző feladatokhoz rendel normatívát. Most az, hogy biztosítja a feladatellátáshoz szükséges pénzt, az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy mondjuk, a közoktatási alapnormatíva 100 százalékban fedezi azt a feladatot, amit a normatíva költségkerete biztosít. Ez azt jelentené normális esetben, de ahogyan látjuk - és itt számtalan polgármester ül a teremben is -, pontosan tudhatjuk, nem így történik ez a dolog. Mondjuk, ha ennél a példánál maradok, amit az előbb említettem, én olyan településen dolgoztam mind ez idáig, ahol körülbelül a 30 százalékát fedezte a közoktatási alapnormatíva magának a közoktatásnak, ez egy nagyon rossz arány.

De nemcsak ebben a normatívában vannak ilyen eltérések a való élet és a normatíva nagysága között, hanem számtalan további normatívát is lehetne említeni. Pedig ez egyébként nem volna kőbe vésett, hogy ennek így kellene történnie, igenis vannak olyan normatívák, például az előbb említett közoktatási normatíva is ilyen, de mást, mondjuk, a közétkeztetési normatívát is tudom mondani. Vannak olyan mutatószámok, mondjuk, a közétkeztetésnél maradva egy harmadikos gyermek esetében - vegyük az én egyik kislányom esetét, nagyjából körülbelül ekkora a gyerek - körülbelül ennyi tápértékre, ennyi kalóriára van szüksége egy nap, ehhez ennyi és ennyi nyersanyag-normatíva tartozik, ebből nagyjából elég szoros tól-ig határokon belül meg lehet határozni, mennyi tehát a normatíva szükséges mértéke ahhoz, hogy ezt az egész feladatot 100 százalékban lefedje.

De vajon ez így történik-e? Sajnos, nemcsak az előbb említett normatívák esetében, hanem mondhatjuk, az összes normatíva esetében azt tapasztalhatjuk, hogy messze elmarad a feladat mértékéhez, nagyságához képest az, amit egyébként értelmezésünk szerint biztosítania kellene a normatívának. Sajnálatos módon ez a helyzet nem tavaly kezdődött, nem is 8 éve, gyakorlatilag 20 éve ez a helyzet van, és ebből egy elég és egyre gyorsabb mértékben romló helyzet alakult ki az önkormányzatok életében. Nemcsak az igaz, amit az ÁSZ már a tavalyi jelentésében is megfogalmazott, hogy 1100 milliárd forint az önkormányzatok adósságállománya, és amit külön hozzátett az ÁSZ-jelentés akkor, az az volt, hogy sajnálatos módon volt olyan hitelfelvétel, ami a korábbi hitelek kamatait volt hivatott fedezni, ami az adósságspirál minősített esete.

Egyébként most az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatban, a tavalyi ÁSZ-véleménnyel kapcsolatban még egy mondatot hadd mondjak! Nagyon sajnálatos módon pont az ÁSZ-véleményből ez kimaradt, hogy vajon most hol áll az önkormányzati adósságállomány. Van benne róla szó, de csak olyan értelemben, hogy az önkormányzatok adósságállományánál figyelembe kellene venni az általuk alapított társulások, gazdasági társaságok adósságállományát is, hiszen sok esetben ezek a társaságok az önkormányzatokra támaszkodnak, és tőlük várnak készfizető kezességet. De van egy további adósságállomány, amelyről ritkábban szoktunk beszélni, ez a rejtett, belső adósság. Tudjuk, hogy fel kellene újítani az iskolát, tudjuk, hogy fel kellene újítani az óvodát, de nem tesszük meg, mert nincs rá pénz, görgetjük magunk előtt ezeket a feladatokat, amik egyre nagyobb és nagyobb terhet jelentenek majd a későbbiek során az önkormányzatok számára. Tudjuk, hogy ezeket is valakinek egyszer ki kellene fizetni, de nincs rá pénz.

Hogyan orvosolják ezt az önkormányzatok sok esetben? Bizony, vagyonfeléléssel orvosolják az önkormányzatok. Ez is egy bizonyos értelemben belső eladósodottságot jelent, hiszen azok a vagyontárgyak, amelyeket így az önkormányzatok eladnak, sajnálatos módon a későbbiek során igenis hiányozni fognak az önkormányzataink életéből. Tehát már kimondhatjuk, hogy évek óta szó sincsen önkormányzásról, tökéletesen megszűnt, talán már csúfnévnek is nehezen nevezhető ez, hogy önkormányzás. Nem, abszolút kiszolgáltatott településekről van a legtöbb esetben szó, amelyek kézben tartottak, a mindenkori központi hatalom által dróton rángatottak, koldussá tett magyar önkormányzatokról van szó.

Ennek a történetnek a mélypontja vitán felül a tavalyi évi Bajnai Gordon által benyújtott költségvetés volt. Akkor a Fidesz teljes joggal - itt az előbb is hallottuk - számtalan módosító indítványt nyújtott be, és minden létező módon próbált volna érvelni, hogy miért jelent ez végveszélyhelyzetet az önkormányzatok számára. Igen, azóta több önkormányzat került adósságrendezési eljárás alá, nagyon sok ennek a közelébe került. Rendkívül nehéz évet élnek most meg az önkormányzatokban.

De vajon mi történik a következő évben? Hallottuk tegnap Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, hogy ez a megújulás költségvetése, nem az örökölt rendszert próbálja fenntartani, hanem egy teljesen újat teremt. Én is ebben reménykedtem, tisztelt képviselőtársaim, és amikor végignéztem a költségvetés hat, az önkormányzatokat érintő mellékletének az összes normatíváját, megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy ennek a körülbelül 130-140 különböző fajta normatívának 80-90 százaléka fillérre megegyezik azzal, amit tavaly Bajnaiék benyújtottak. Fillérre megegyezik, majd' 80-90 százaléka pontosan ugyanannyi, némelyik egy kicsit több, némelyik egy kicsit kevesebb, s vannak olyanok, amelyek abszolút meg is szűnnek. Én ezt másként nem tudom értékelni, mint ha azt mondanánk, bizonyos értelemben a Fidesz-kormány így, utólag is asszisztál a Bajnai-kormány által benyújtott költségvetéshez. Ezt egyszerűen nem lehet máshogy megmagyarázni. Ugyanakkor hadd mondjam el, szerintem ez nem költségvetés-tervezés, hogy gyakorlatilag benyújtjuk a tavalyi költségvetést, ez egy Ctr+V, Ctr+C funkció a számítógépen.

Ugyanakkor hadd tegyem hozzá: amikor teljes joggal a tavalyi évben olyan vehemensen a Fidesz is kritizálta ezeket a bizonyos normatívákat, akkor abban volt olyan, ami nem 10-15, hanem 40 százalékkal lett kevesebb, például a bölcsődei normatíva, ugyanakkor a bölcsődei normatívához hozzá volt téve a bölcsődei rekonstrukció is az előző évi költségvetésben, olyan 4,3 milliárd forinttal. Az már az idei költségvetésből kiesik, eltűnik végleg.

(15.40)

Összességében ki kell mondanunk, hogy az előző évi normatívák azonos szinten hagyása komoly reálérték-csökkenést jelent. Hallhattuk minap, hogy Atkári János bejelentette, hogy drasztikus csatornadíj-emelésre lesz szükség, mert a környezetvédelemnek ára van, úgymond. Ez bizony a budapesti önkormányzati intézményeket is nagyon komolyan fogja érinteni. De azt is tudhatjuk már, hogy lesz gázáremelés. De hál' istennek csak egy számjegyű. Mennyi? 9,9 százalékos? Ez is fogja érinteni az önkormányzati intézményeinket.

Még egy példát hadd mondjak arra, hogy mennyire keményen fogja érinteni a jövő évi költségvetés az önkormányzatainkat. Az önkormányzatok finanszírozása 8 százalék helyben maradó szja - csakúgy, mint tavaly - és 32 százalék olyan szja, amit normatíván keresztül kapnak meg az önkormányzatok. Ebben összességében 47,3 milliárd forintnyi csökkenés lesz az szja-tömeg csökkenése miatt. Igen, bizony ez is súlyosan alá fogja ásni az önkormányzataink működőképességét.

Ugyanakkor szerintem egy nagyon nem jó úton halad a kormány abban az értelemben is, hogy ahol viszont nő a normatíva, az általában az önkormányzati társulások által fenntartott intézményeket jelenti, ez pedig egyértelműen és nyilvánvalóan a körzetesítés irányába tett komoly lépés. Ez egy olyan folyamat, ami a hetvenes évek óta zajlik. Én úgy gondolom, hogy ez semmi módon nem támogatható. Vannak bizonyos racionalizálások, ez tény, amit meg kell tenni önkormányzataink működésében, hiszen a népességátrendeződést nagyon nehéz megállítani, de a körzetesítés, tudjuk, zsákutca.

Köszönöm szépen a szót. A továbbiakat majd a következő hozzászólásomban fogom elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Lasztovicza Jenő képviselő úr, Fidesz. Nem látom képviselő urat. Akkor lépjünk tovább!

Megadom a szót Osztolykán Ágnes képviselő asszonynak, LMP.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért emelkedtem most szólásra, hogy részletesebben is kifejtsem az LMP álláspontját a Kaufer Virág képviselőtársam által már tegnap felvázolt társadalompolitikai kérdésekről.

Amikor tegnap azt hallottuk Lázár Jánostól, hogy ez a költségvetés tükrözi a kormány értékrendjét, kissé kétségbe estünk. Eddig azt reméltük, hogy a körülmények, illetve tévedések áldozatai a költségvetést benyújtók, és ha a körülményeket nem is, de a tévedéseiket korrigálni fogják, de úgy tűnik, nem ez történik. Tehát a kormány értékrendjét tükrözi, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra részesedése a nemzeti össztermékből csökken.

Kérem jóérzésű kormánypárti képviselőtársaimat, olvassák el az önök által benyújtott költségvetési javaslat általános indoklásának mellékleteit, ott áll fehéren feketén: az oktatás részesedése a bruttó nemzeti össztermékből 5,52 százalékról 5,33 százalékra mérséklődik. Az egészségügyé GDP-arányosan 4,57 százalékról 4,41 százalékra esik vissza. A szociális és jóléti kiadások részaránya még drasztikusabban, majdnem egy teljes százaléknyival zsugorodik, 17,95-ről 17,08 százalékra csökken.

De a századszázalékok nem tükrözik elég plasztikusan a tényeket. Kolosszális összegeket von ki az Orbán-kormány a társadalmi alrendszerekből, hogy a gazdagoknak nyújtott adókedvezményeket finanszírozni tudja. Eközben reálértéken csökkentik többek között a gyermekszegénység elleni küzdelemre jutó összegeket. A nemzeti együttműködés rendszere miért csak a luxusautók tulajdonosaira terjed ki? Miért nem terjed ki a gyermekét még nem nevelő, pályakezdő pedagógusokra, akiknek a jövedelme nominálértéken is csökkenni fog? Miért csak a sok százezret keresőkre, és nem a több gyermekét már tisztességben felnevelt szakápolókra? Miért csak a nagybefektetőkre terjed ki, és miért nem terjed ki a szociális munkásokra?

Reálértéken épp annak az óvodai és általános iskolai oktatásnak, különösen az önkormányzati intézményeknek zsugorodik a legjobban a büdzséje, amely a legfontosabb terepe a munkanélküliség elleni küzdelemnek. Nemhogy nincs pedagógus-életpályamodell, de reálbércsökkenésre és elbocsátásra számíthatnak az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok egyaránt. Nemhogy nem teremtik meg annak költségvetési fedezetét, hogy kiépüljenek a hiányzó kapacitások a bölcsődék, családi napközik, óvodák vonatkozásában, és ezáltal minden gyermek hozzáférjen a nappali ellátáshoz, az anyák pedig dolgozni tudjanak, de a normatívák erodálását tervezik. Ezzel nemhogy segítenék a semmi mással nem pótolható korai fejlesztés bővülését, de a szinten maradást is veszélyeztetik. Az Útravaló-program kivéreztetésével pedig a hátrányos helyzetű tanulókat és az őket segítő mentoráló pedagógusokat is félresöprik.

Mivel a szakterületem az oktatás, engedjék meg, hogy még egy témát kiemeljek ezen területről. Sok vita zajlik az oktatási integrációról, annak sikereiről, illetve kudarcairól. Tény, hogy vannak tanulók, akik tanulási zavarokkal, esetenként magatartászavarokkal küzdenek, és mindemellett integráltan tanulnak. Ők az úgynevezett btm-, vagyis beilleszkedési, tanulási és magatartászavaros gyerekek. A nevelési tanácsadók szakvéleménye és az érvényes szabályozás alapján integráltan tanulnak, ám ahhoz, hogy megtalálják helyüket az iskolában, külön odafigyelésre, szakemberek segítségére van szükségük, például iskolapszichológusokra.

Ehhez képest mit látunk a büdzsé tervezetében? Elsőre semmit. Aztán az 5. mellékletben eldugva ott vannak az adatok. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók óvodai nevelésével, illetve iskolai nevelésével és oktatásával kapcsolatos feladatok ellátásának támogatásához, a szakiskolákban szervezett felzárkóztató oktatáshoz, valamint az iskolapszichológusi hálózat fejlesztésének támogatásához a többcélú kistérségi társulásokban további négy kiadási tétellel ömlesztve összesen is csak 800 millió forint fog rendelkezésre állni a jövőben, a debreceni futballstadionra szánt összeg egytizenkettede.

Próbálok jóhiszemű lenni, és nem feltételezek ártó, hátsó szándékot, de ha ezek a számok maradnak, akkor megjósolható, hogy újult erővel fogják harsogni egyesek: ma Magyarországon az integráció sikertelen. Pedig csak egy kis befektetésre volna szükség, ami óriási össztársadalmi haszonnal kecsegtet a jövőre nézve. Ha ezek a gyerekek nem morzsolódnak le az általános iskolában, ha megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt, nagyobb az esély arra, hogy adófizető munkavállalókká váljanak. Ellenkező esetben ők is rosszul járnak, és mindenki más ebben a hazában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt balról-jobbról keresztülharapják a torkomat, én most visszatérek Lasztovicza Jenőhöz. A képviselő úr egyébként az előbb jött befelé a függöny mögül, amikor szót adtam neki, úgyhogy most visszatérünk képviselő úrhoz. Tessék parancsolni! Lasztovicza Jenő, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, de a kiírás szerint én most jöttem volna, mert a képviselő asszony volt előttem.

ELNÖK: Képviselő úr, a kiírás az, amit én a képernyőn olvasok, és minden más tájékoztató jellegű, hiszen közben megborulhat a sorrend.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Értem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A képviselőnek az a dolga, hogy itt üljön, és megvárja a sorát. Úgyhogy öné a szó, tessék parancsolni, képviselő úr!

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a mostani költségvetési vitán jó is itt lenni, meg azért kicsit keserű is az ember szája íze, hiszen aki már régebb óta itt van, és több költségvetési tárgyalást végighallgatott már, nagyon jól tudja azt, hogy volt ebben a parlamentben egy olyan időszak, amikor tényleg azt érezhette az ember, hogy egy országépítő költségvetést alkot meg, az adótörvények módosítása is olyan irányba halad, amilyen irányba a magyar lakosság és a magyar vállalkozások és cégek elvárták, és most úgy tűnik, hogy a mostani, a nemzeti együttműködés kormánya is egy olyan adópolitikát és olyan költségvetést állított össze, amely a magyar gazdaság teljesítőképességének a növelését tűzte ki célul, a családok boldogulását, a kis- és középvállalkozások megerősítését, és én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos szemléletbeli különbség az előző nyolc év időszakához képest.

Én nagyon nem szeretem, amikor szocialista képviselőtársaim meg az ellenzéki képviselőtársaim is kezdik elfelejteni, hogy mi is volt nyolc évvel ezelőtt (Dr. Józsa István: 50 százalékos bérfejlesztés.), mi volt tíz évvel ezelőtt, mi volt hat évvel ezelőtt, a költségvetésen és az adótörvényeken keresztül hogyan vágták át a magyar lakosságot az előző két év kormányzati képviselői, és teljesen hiteltelenné tettük magunkat mint országot a külföldiek szemében azzal, hogy év közben is voltunk képesek arra, hogy adótörvényeket módosítsunk.

(15.50)

Emlékezzünk csak vissza, amikor egy éve nyár elején az áfa változását is megszavazta az akkori többség, ami persze nem lefele történt, hanem felfele, ami a lakosságnak és a vállalkozási szférának is rossz volt; vagy amikor körülbelül három vagy négy évvel ezelőtt az áfát nem fizették vissza a vállalkozásoknak, fél éven keresztül, gyakorlatilag felrúgták Magyarország minden cégének a pénzügyi tervét, ami nagyon sok vállalkozás csődjét is jelentette. Ezekről már elfeledkeznek képviselőtársaim.

Úgy érzem, hogy a mostani költségvetésnél Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van, mint '98-ban a Horn-kormány után, pedig akkor is el lehetett mondani, hogy nagyon rossz helyzetben voltunk, de most még rosszabb helyzetben vagyunk, kedves képviselőtársaim (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP soraiból.), mert ha csak ránéznek arra, hogy a magyar államadósság mekkora és mire ment el, nem igazán tudnak elszámolni vele az előző kormány képviselői, hogy az a rengeteg pénz, amit felvettek hitelként, illetve amit az Unió adott és önök elköltöttek, milyen termelőberuházásokra ment el, ami az országot gyarapítaná. (Gőgös Zoltán: Egy csomó autópályára.) Nem nagyon tudnak elszámolni vele, és én ezt hiányolom. Mert ha megnézzük a legfontosabb gazdasági mutatókat, az Magyarországon mind negatív irányba ment az elmúlt években. A munkanélküliség nőtt, az infláció nőtt, a forint értéke folyamatosan gyengül. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból. - Gőgös Zoltán: Válság volt.) Önök a válságra hivatkoznak, de itt elhangzott, hogy a magyar válság nem két évvel ezelőtt kezdődött, hanem sokkal régebben, akkor, amikor Gyurcsány Ferenc is azt mondta, hogy éjjel-nappal hazudtunk, két évig nem csináltunk semmit. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Szóval, ennek az őszinte kirohanásnak legalább volt valami alapja.

De én azt gondolom, hogy a mostani költségvetés és az adótörvények előremutatók, hiszen ha megnézzük a mostani kormány első gazdasági akciótervét, ott már 29 konkrét pontban megfogalmazott módosítás történt. Nem történni fog, hanem megtörtént, ami pozitív irányba viszi a magyar családok, a magyar vállalkozók és a magyar cégek szekerét. A második gazdasági csomag 19 pontból fog állni, ami szintén előre fogja vinni a magyar gazdaság lehetőségeit.

Szeretnék kihangsúlyozni azért egy-két fontos kérdést, ami úgy gondolom, hogy a mostani kormányzó pártok szemléletbeni különbségét mutatja az előző kormányokkal szemben, ez a családok, a gyermeknevelés támogatása, az egészségesebb életmód és az ezzel kapcsolatos teendők. Mert ha megnézzük a sportrovatot, mivel a sport- és turisztikai bizottságnak vagyok a tagja, láthatjuk azt, hogy az idei költségvetéshez képest jövőre több mint 40 százalékkal lesz magasabb a sportra fordítható összeg.

Kiemelten fontos például az utánpótlás-nevelés, a szabadidősport támogatása. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) Tudom, hogy kellemetlenül hangzik szocialista képviselőtársainknak, akik éveken keresztül faragták ezeket a költségeket, mindig csökkentették ezeket a költségeket. (Gőgös Zoltán: És azon kívül mi lesz?) Meg kell nézni például, hogy a mai magyar gyerekek 18 éves korig milyen egészségi állapotban vannak. Nem tudom, önök láttak-e már olyan hiteles felmérést, hogy a magyar gyerekek, a mi gyerekeink milyen állapotban vannak, milyen rossz szokásaik vannak.

Mi végeztettünk Veszprém megyében egy ilyen vizsgálatot a megyei közgyűlés döntése alapján, és sajnos kritikus a magyar gyermekek fizikai és egészségügyi állapota. Ha ezen nem tudunk javítani, akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy ez a nemzet kezd elsorvadni. Így is csökkenő a népességünk száma, de ha még a gyerekeink egészségi állapota is rosszabb, ezzel mit érünk el? Azt érjük el, hogy kevesebb gyermek fog születni majd ezekután. A másik, hogy a gyerekek, ha felnőnek, egyre betegebb hajlamúakká válnak, ami az egészségügyi kasszát nagymértékben terhelheti, nőni fog a nem munkában eltöltött napok száma. (Gőgös Zoltán jelzésére:) Ezt nem én találtam, képviselő úr, hiába rázza a fejét, hanem vannak nálam tudósabb emberek, akiknek ez a szakmája, és ezt gyönyörűen levezetik. Tehát azt gondolom, nagyon pozitív dolog, hogy a sportra, a szabadidősportra és az iskolai sportra lényegesebb több forrást biztosítunk jövőre, mint ahogy önök tették idén vagy az elmúlt években.

De ugyanezt a tendenciát lehet látni az idegenforgalom terén is, hiszen az idegenforgalmi támogatások körében - emlékszem - 2002-ben még 28,7 milliárd forint volt, ami fejlesztésre és promócióra ment. Az önök idejében eljutottunk oda, hogy 10 milliárd forint alá csökkent nyolc év alatt ez az összeg, amit fejlesztésekre, illetve marketingre lehetett fordítani. Most azért nagy örömmel lehet elmondani, hogy ez az összeg lassan újra megközelíti a 2002-es szintet, tehát az idei évi költségvetés tervezésénél ez azt jelenti, hogy több mint 70 százalékkal növelte meg a mostani kormány az idegenforgalmi fejlesztésekre és promócióra fordítható forrásokat, ami illeszkedik az új Széchenyi-tervvel és azzal az egészségügyi programmal, amelyet a kormány szeretne megvalósítani, és meg is fog valósítani.

Összességében azt érzem a bizottságunk által tárgyalt témákban, hogy igenis nagyon jó irányba fognak haladni a dolgok, mert ezek a költségvetési számok nagyon sok lehetőséget biztosítanak arra, hogy mind a turisztikában, mind a sport területén olyan alapokat lehessen letenni, amelyek a következő két-három évben már nagyon nagy eredményeket hozhatnak az országnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most következik az előbbi csere miatt még egy fideszes hozzászólás, Bábiné Szottfried Gabriella képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony; felkészül Józsa István, MSZP.

BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A 2011. évi költségvetés meghatározó eleme a családok támogatása, amely a foglalkoztatási és demográfiai problémát komplexen kezeli, ugyanis az új rendszer egyszerre ösztönöz munkavállalásra és családteremtésre. 2011-től a gyermeknevelés költségeinek megfelelő összeg után nem kell adót fizetni, azaz csökken az adóalap, így a családok nettó jövedelme jelentősen nőni fog, például egy két gyermeket nevelő, az átlagkereset szintjén foglalkoztatott magánszemély 2010-ben havi 141 283 forint nettó jövedelmet szerzett, míg ez 2011-ben havi 161 952 forint lesz.

A személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása, a családi kedvezmény igénybevétele lehetőségének kiszélesítése és mértékének jelentős emelése mellett a munkahelyteremtés fontos eszköze a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása, különösen a kisgyermekes nők esetében. A központi költségvetés kiadásainak jelentős hányadát alkotják a családi támogatások és szociális juttatások, amelyek közel 630 milliárd forintot képviselnek a 2011. évi költségvetésben. Ezen belül jelentős mértékű a családi pótlékra szánt közel 358 milliárd forint kiadási előirányzat.

A társadalmi megújulás operatív program, a gazdaság tartós növekedésére épülve, a munkahelyek betöltéséhez szükséges munkaerő-kínálatot kívánja növelni és javítani. Ennek keretében a szociális szféra, párhuzamosan a gazdaság növekedésével, megfelelő képzettségű és mennyiségű munkaerőt kíván képezni a létrejövő új munkahelyek betöltésére. A program az önkéntesség elterjesztése konstrukció keretében megvalósuló szakmai tevékenység tapasztalatai alapján hozzájárul az ágazat feladatkörébe tartozó, az önkéntesség támogatásával kapcsolatos programok és a közérdekű önkéntes tevékenységgel összefüggő jogszabályok hatékony módosítási módszertanának kidolgozásához. A program kiemelt feladatként kezeli a mintegy 22 ezer ápolási díjban részesülő személy számára a házi segítségnyújtó szolgálatok keretében végzett részmunkaidős foglalkoztatás támogatását.

A szociális szolgáltatások modernizációja, a központi és területi stratégiai tervezési kapacitások megerősítése, valamint a szociálpolitikai döntések megalapozása a hatékonyság és a költségcsökkentés érdekében történik. A kormányprogramban szerepel a fiatalok védelme érdekében a kábítószer-megelőzés fejlesztése is, amelyre 512 millió forintot irányzott elő 2011. évre. A kábítószer-probléma kezelésének hosszú távú megoldása a kitűzött cél. Ennek elérése érdekében a szolgáltatások helyi koordinációjának erősítését szorgalmazzuk és támogatjuk. Cél a szolgáltatások összehangolása helyi és regionális szinten, a hiányzó vitális szolgáltatások azonosítása és létrehozása, beillesztése a meglévő ellátórendszerbe, valamint módszertani anyagok kidolgozása, és a kifejlesztett szolgáltatások modellezése.

A kormány támogatja a komplex rehabilitáció szakmai hátterének megerősítését. Az infrastrukturális feltételek megteremtését tovább segítik a projekthez szorosan kapcsolódó TIOP és a közép-magyarországi operatív program komplex rehabilitációt célzó projektjei. Az ifjúság egészséges fejlődése érdekében a kormány alternatív szolgáltatásokat kíván biztosítani mindazoknak, akik az illegális szerfogyasztás szempontjából veszélyeztetve, esetleg érintve vannak, illetve egyéb pszichoszociális szempontból sérülékenynek tekinthető fiatalok.

(16.00)

A támogatni kívánt szolgáltatások lehetőséget teremtenek a korai kezelésbe vétel feltételeihez. Az esélyegyenlőség megvalósulását gátló tényezőket fel kívánjuk számolni, ösztönözve a nők és férfiak közötti megkülönböztetés megszüntetését a kiegyenlített bérviszonyok megteremtésével. A nők ellen irányuló agresszió felszámolásával, az áldozatok megfelelő felkészítésével előmozdítja visszatalálásukat a munkaerőpiacra.

A személyes gondoskodást nyújtó, szociális ellátásokat biztosító szolgáltatók és intézmények feladatait a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek határozzák meg. A jogi szabályozás alkotmányos felhatalmazáson alapul, amely szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. Az alapszolgáltatások megszervezésével a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában. Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt rászorult személyekről az alapszolgáltatások keretében nem lehet gondoskodni, állapotuknak és helyzetüknek megfelelő szakosított ellátási formában kell gondozni őket. Ápolást, gondozást nyújtó intézményekben, ezen belül fogyatékos személyek esetében lakóotthoni formában kell gondoskodni az önmaguk ellátására nem vagy csak folyamatos segítséggel képes személyekről. A rehabilitációs intézmények a bentlakók önálló életvezetési képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálják. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények ideiglenes jelleggel teljes körű ellátást biztosítanak. A családban nevelkedő, a szülők munkavégzése, betegsége vagy egyéb ok miatt ellátatlan gyermek nappali felügyeletét, gondozását, nevelését a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosítja az ellátórendszer. Amennyiben a szülő egészségügyi körülményei, életvezetési problémája, indokolt távolléte vagy más akadályoztatása miatt a gyermek nevelését a családban nem tudja megoldani, a gyermekek átmeneti gondozását ideiglenes jelleggel teljes körű ellátással kell biztosítani, a családok átmeneti otthona kivételével.

Az elhangzottak alapján megállapítható, hogy a 2011. évi költségvetés a magyar családok érdekeit szolgálja. Ez nem volt jellemző az elmúlt nyolc évben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a lehetőséget Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jó hírrel szeretném kezdeni a kormánypárti képviselők számára a hozzászólásomat: ami előttünk fekszik, az 2011 legjobb költségvetése. Azt már csak zárójelben és halkan mondom, hogy mert nincsen más.

Hogy milyen kockázatokat hordoz ez a költségvetés, arról azért hosszabban szeretnék beszélni, ugyanis Lasztovicza Jenő képviselőtársam - bár azt mondják, hogy ellenfélnek a nevét nem szabad kiejteni, de itt magunk között vagyunk e Házban - szidta a nyolc évvel ezelőtti gazdaságpolitikát, amely osztogatásra épült. Medgyessy Péter a száznapos programjában 50 százalékkal sikeresen megemelte, bővítette a fogyasztást, és volt egy olyan elképzelés, hogy ezzel a gazdasági növekedés is meg fog lódulni. Jelentem, növekedett is, csak nem olyan mértékben, mint ahogy azt optimista módon mi számoltuk. Ugyanez a csapda fenyegeti a jövő évi költségvetésben a Fideszt is, illetve Matolcsy urat, hogy noha vannak esélyei a gazdasági növekedésnek, de ahhoz tenni is kellene valamit. A betervezett 3 százalékos növekedésnek semmiféle támasza nincs a költségvetésben. Az új Széchenyi-terv, amiről önök beszélnek, az európai pénz, és nincs sehol. A támogatási rendszerből a 2010-es évet önök szépen kihúzták. Mitől nőjön a foglalkoztatás, ha egyetlen fillér pályázatot sem bírálnak el? Nemhogy hazai költségvetési pénzt nem tesznek, mondjuk, a kkv-szektor fejlesztése vagy a K+F terület fejlesztése irányában, de még az uniós pénzeket is leállítják. Forradalmi hevület van, itt jókat és szépeket lehet mondani a parlamentben, ugyanakkor a költségvetés egyszerűen defenzív, a gazdasági növekedés támogatására semmit nem tartalmaz. Tehát van benne egy növekedési kockázat, ebből következően benne van a foglalkoztatási kockázat, hogy nem növekedni fog, hanem a közszféra leépítése miatt átmenetileg csökkenni, ugyanakkor van benne egy költségvetés-stabilitási kockázat is. Nagyon derék cél, hogy a 3 százalékot tartani akarják, ugyanakkor ha nem jön be ez a növekedés, akkor ennek a kockázata megnő. Egy szerencséjük lehet, amit már többször eljátszottak annak idején, hogy az inflációt alultervezték, és a 3,5 százalék tervezett infláció fölötti infláció - ami a magyar embereknek és a vállalkozásoknak természetesen nagyon rossz - a büdzsének speciel jobb lesz, mert valamivel többet tud beszedni.

A versenyképesség kulcsaként Matolcsy miniszter úr az adórendszert, a forradalmian új adórendszert jelölte meg. Két elemét azért hadd mondjam el a forradalmi adórendszernek. Az egyik a különadók. Ez nagyon szép, csak az a baj, hogy ez egy baloldali gondolat, az ilyen extra különadót a világban általában a baloldali pártok szokták benyújtani; ha jobboldali párt teszi, akkor ez populizmus, kérem szépen, mert nem adekvát az önök konzervatív jobboldali politikájával. Akkor válik adekváttá - ha egy kicsit tetszenek figyelni -, amikor elmondom, hogy mire költik. Arra a 200 ezer nagyon jól kereső magyar emberre költik, akik természetesen megérdemlik az elismerést, mert sokat dolgoznak, és tehetségesek, hogy ilyen szépen keresnek. Náluk otthagy a költségvetés mintegy 200 milliárd forintot. Tehát 200 ezer embernek plusz 200 milliárd, a többinek meg egy picivel kevesebb. Ez pedig nagyon nagy gond, mert aki 80-90 ezer forintot keres, és 3-5 ezer forinttal kevesebb marad a borítékjában, az nem biztos, hogy méltányolni fogja azt a hangzatos érvet, hogy aki tízszer annyit keres, az tízszer annyi adót fizet. Az a baj, hogy aki csak egyszer annyit keres, az egy kicsivel kevesebbet fog hazavinni, és ez már messze nem igazságos.

Azt mondják, hogy ez egy próbaév lesz. Nagyon szurkolunk, rajtunk nem fog múlni, legyen a gazdasági növekedés ne 3 százalék, hanem 4, de amiket önök most tesznek, az - és ezt szakmailag tudni kell - ezt nem segíti. Melyik kisvállalkozáson segít az, hogy 500 millió forintig csökkent a társadalmi nyereségadó? Jelentem, azokon, akik a járulékot is alig tudják befizetni, sokat nem fog segíteni. A gazdasági növekedést a járulékcsökkentés segítené, és segíti is, mert mi 2010. január 1-jétől 5 százalékkal csökkentettük, önöknek viszont fél százalékkal növelni sikerült ezt az egészet. A legnagyobb kockázat pedig az, amivel durván becsapják az embereket, hogy az egész finanszírozást a magánnyugdíjpénztárak megcsapolásával gondolják megoldani, amiben tizenkét év megtakarítása, magánszemélyek befizetései vannak. Az az övék, azt nem a költségvetésnek kellene elhasználni!

Úgyhogy tessenek vigyázni ezzel a nagyon jó 2011-es költségvetéssel! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ellenzéki felszólást követően kormánypárti hozzászólás következik a Fidesz padsorából: Márton Attila képviselő úr.

Tessék parancsolni!

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam az előttem szóló Józsa képviselő urat, és gyorsan megállapítottam, sajnos nem sikerült még feldolgoznia képviselőtársamnak sem azokat az érveket, amelyek például a gazdasági bizottságban elhangzottak a költségvetéssel kapcsolatosan, különösen a kisvállalkozások, illetve egyáltalán a magyarországi vállalkozások helyzetét illetően. Hogy miért, azt rövidesen elmondom.

Kezdjük talán onnan, ami megalapozza a költségvetést, ez pedig az adórendszer. Az a helyzet, hogy Magyarországon hosszú idő után végre van egy olyan adórendszer, amely valóban méltányos, igazságos. Bár adózni nem jó dolog, de az adó mértékében most már végre eljutottunk oda, hogy sokkal inkább megéri tisztességesnek, becsületesnek lenni, és befizetni az adót, semmint a szürke-, illetve feketegazdaságba menekülni, mint ahogy nagyon sok kis- és középvállalkozást az elmúlt nyolc évben tisztelt szocialista képviselőtársaim, akik megszavazták az akkori költségvetést, illetve adótörvényeket, erre rákényszerítettek.

Ne felejtsük el azt sem, hogy igen komoly segítséget kapnak a családok és a vállalkozók, hiszen a családoknak a gyermekek után járó adókedvezmény egy olyan konkrét, forintban mérhető adómegtakarítás, ami kifejezi azt, hogy igen, valakik hajlandók a hosszú távú közös érdekekhez hozzájárulni a gyermekek nevelésével, és az állam ezt végre egyszer már elismeri.

De ugyanígy nagy tehercsökkenést jelent például a képviselő úr által említett kis- és középvállalkozások számára is az az adómérték-csökkenés, amely lehetővé teszi, hogy több pénz maradjon a vállalkozásoknál.

(16.10)

Gondolom, egy dolgot talán ellenzéki képviselőtársaim sem kérdőjeleznek meg, ugyanis ez a Költségvetési Tanács elnökének a költségvetéshez fűzött mondataiban is benne volt, ugyanis a Költségvetési Tanács is azt állapította meg, hogy nagyjából 300-400 milliárd forint marad az elkövetkezendő évben a gazdaságban, az embereknél, illetve a vállalkozásoknál. Persze, ha csak ezt az egy számot mondjuk és ezt az egy számot hallják, akkor többen azt mondhatják, hogy igen, de mi lesz itt a vállalkozásfejlesztéssel.

Mindazon képviselőtársaimnak, akik aggódnak, hogy hol lesz a vállalkozásfejlesztés, nagy tisztelettel szeretnék egy teljesen frissen megjelent pénzügyi elemzést és kutatást a figyelmükbe ajánlani - az interneten elérhető, tessenek rákattintani! -, amely pedig nem másról szól, mint a magyar gazdaság, illetve a hazai háztartások fogyasztási szokásairól, illetve a megtakarítási hajlandóságról magyarországi, illetve európai összehasonlításban. Egyetlenegy dolgot szeretnék önöktől kérni: próbáljanak egy kicsit talán a számok világában gondolkodni. 300-400 milliárd forint marad a vállalkozásoknál, illetve a gazdaságban. Ha azt az adatsort vesszük alapul, amely, még egyszer mondom, november 8-án, tehát alig két hete jelent meg, akkor abból a következő következtetést lehet levonni: ebből a 300-400 milliárd forintból, figyelembe véve a magyarországi, sajnálatosan egyébként elég alacsony megtakarítási hajlandóságot - ami most fogja majd elérni a 2002-es szintet, ami 4,8 százalék GDP-arányosan, szemben, mondjuk, a németországi 18-20 százalékkal, tehát aránylag alacsony a megtakarítás -, adódik a kérdés, hogy rendben, marad 300-400 milliárd forint a családoknál, illetve a gazdaságban: önök szerint mi fog történni ezzel a pénzzel? Ennek egy része valóban megtakarításokba fog menni, a másik része pedig, akár tetszik, akár nem, fogyasztásra fordítódik. Itt persze lehet azt mondani, hogy igen, akinek több pénze van, az magasabb értékben fogyaszt, de kérem szépen, ha valaki magasabb értékben fogyaszt, annak magasabb az adótartalma, tehát az állam költségvetési bevételei is növekedni fognak, illetve az az összeg, ami így a gazdaságban marad - tessenek végigolvasni; Józsa képviselő úr arcán látom, hogy nem olvasta el ezt az elemzést (Szórványos derültség.) -, ennek alapján nagyjából 100-120 milliárd forint számítható, ami a gazdaságban marad, azzal, hogy az adótörvényekben ilyen változás áll be. 100-120 milliárd forint az, amit tulajdonképpen közvetve vagy közvetlenül gazdaságélénkítésre számba lehet venni. Ugyanis ezt a pénzt valahol el fogják költeni a magyar emberek (Dr. Józsa István: Kevés! Ez kevés!), ennek a döntő részét Magyarországon fogják elkölteni, ez a pénz pedig elsősorban termék- és szolgáltatásvásárlásra fordítható, tehát ezzel a magyar vállalkozások árbevétele is növekedni fog. (Kovács Tibor közbeszól.)

Nagy tisztelettel szeretném önöket megkérdezni: az elmúlt nyolc évben hol volt olyan program, amelynek a végeredménye egy 100 milliárd forint körüli gazdaságfejlesztési összeg volt? Mondjanak egyetlenegy olyan sort a költségvetésből az elmúlt nyolc évben, amikor valóban volt ilyen! Persze sok mindent leírtak önök, de az a helyzet, hogy azokból a számokból, amelyeket az elmúlt nyolc évben önök leírtak és beterjesztettek, azt lehet mondani, talán egyetlenegy szám sem volt, amely tényleg úgy is lett volna, mint ahogy az megtervezésre és leírásra került.

Úgyhogy mindezekre tekintettel én nagy tisztelettel arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy legyenek kedvesek egy kicsit a realitásokhoz visszatérni, néhány dolgot fogadjanak már el, amit ráadásul hozzáértő szakemberek írtak le elemzésekben, annak alapján próbálják már végigszámolni a költségvetés számait, és talán egy kicsit más eredményre fognak jutni, mint amit egyébként az önök által vagy az önök részére elkészített kommunikációs panelekben leírtak az önök háttéremberei. És akkor talán lehetősége lesz az országnak is arra, hogy valóban kilépjünk az önök által igencsak mélyre ásott gödörből.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces bejelentkezőnk van Józsa István képviselő úr személyében. Tessék parancsolni, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelettel hallgattam Márton Attila képviselőtársam levezetését, hogy rendelkezésre fog állni 120 milliárd forint a fogyasztásban a gazdaság élénkítésére. Azt szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy amit gödörnek nevezett, ez a 2010. január 1-jével bevezetett 5 százalékos járulékcsökkentés 300 milliárd forintot hagyott a vállalkozásoknál, ennyivel járult hozzá a gazdaság élénkítéséhez. Úgyhogy tessenek még kapaszkodni egy kicsit! (Derültség az MSZP soraiban.)

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most az előre bejelentett felszólalók közül a monitoromon következő hozzászólóként megjelenített Volner János képviselő úrnak adom meg a szót, Jobbik. Tessék parancsolni, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedik, akkor csak egy perc erejéig kitérnék itt a gazdaságpolitikai vita egy érdekes szakaszára, ez pedig a magyar kis- és középvállalkozások és a multinacionális cégek között húzódó szakadék. Azért emlékeztetném rá képviselőtársaimat, hogy a nemzeti együttműködés kormánya folyamatosan lesöpörte a mi módosító javaslatainkat az illetékes bizottságokban, ennek nyomán állt elő az a helyzet, ami jelenleg jellemzi a magyar adózást, mégpedig az, hogy jelenleg 1 millió forint nyereség után egy multinacionális cég mindössze 10 százalékos társasági adót, azaz 100 ezer forintot fizet, egy magyar kis- és középvállalkozás pedig, azért, mert a társasági adón felül még ahhoz, hogy a magyar magánszemélyhez elérjen az a nyereség, ki kell fizetnie a személyi jövedelemadót és az egészségügyi hozzájárulást is, ezért 451 ezer forint adót fizet. Tehát, hölgyeim és uraim, egyelőre négy és félszeres adóterhelése van a magyar kis- és középvállalkozóknak a multikhoz képest, mert a nemzeti együttműködés kormánya nem hajlandó az ellenzéki módosító javaslatokat befogadni, nem hajlandó erről a témáról tárgyalni.

Azt kérem tehát, hogy amikor ezek a kommunikációs panelek jobbról vagy balról elhangzanak, akkor azért ezt is tegyék mérlegre, ezt az igazságot is tartsák majd szem előtt, és azon is dolgozzanak, hogy ez megváltozzék.

A rendelkezésemre álló rövid időkeretben néhány szóval át szeretném tekinteni a honvédelmi és a rendvédelmi tárca költségvetésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. A honvédelemmel kezdeném.

Először is nagyon dicséretesnek tartom azt, hogy a honvédelmi tárca volt az, amely legalábbis a költségvetés kidolgozásakor fölé tudott nőni a többi minisztériumnak. Számomra ez meglepő, hiszen én valamelyik gazdasági tárcától vártam volna azt, hogy részletes adatokkal szolgál, és olyan elképzeléseket, olyan részletességű adatokat szolgáltat a képviselők részére, hogy az valóban egy megalapozott döntést tesz majd lehetővé itt az Országgyűlésben - nem ez történt.

Érdekes módon a honvédelmi tárca volt az, ahonnan a legkorrektebb összefoglalást láttuk a létszámról, a költségvetés alakulásáról, és az meglehetősen részletes volt. Ez nyilván nem a Nyugat-Európában szokásos szint - azt már nem is várjuk -, de gyakorlatilag egy olyan, ami valóban fölé nőtt a magyar átlagnak.

Nagyon fontosnak tartottuk volna azt, hogyha a honvédelmi elképzeléseknél megjelenik egy hosszabb időtávú kitekintés. Ezt az indokolja, hogy egy átlagos haderőplatform-csere 30-35 évre tehető, ezen belül a fegyverzetcsere időtartama 10-15 év, tehát mindenképpen egy hosszú távú fejlesztési politikát kellett volna hogy igényeljen ez a tevékenység. Ezt egyelőre még így a költségvetés keretein belül sajnos nem látjuk megjelenni.

Szintén nem láttuk megjelenni azt, hogy az érthető módon a válság éveiben is és az annak lecsengéseként jelenleg is meglehetősen szűkösre szabott haditechnikai fejlesztéseknél miért nem láttunk arra vonatkozó adatokat, hogy ebből várhatóan mennyi lesz a hazai beszerzés, és mennyi lesz a nemzetközi beszerzésből, külföldről származó áru. Nem láttunk arra vonatkozóan adatokat, hogy a magyar hadiipari kompetenciákat figyelembe veszi-e a kormányzat a közbeszerzéseknél, szeretné-e ezeket a kompetenciákat erősíteni. Csak úgy emlékeztetnék rá, uraim, hogy 100 milliárdos kiadást jelent ez a költségvetésből - jó lenne ennek minél nagyobb hányadát Magyarországon tartani, és ezt szem előtt tartva elkölteni ezeket az összegeket.

Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy innen legalább, még ha nem is kellő részletességgel, de a honvédelmi tárcától legalább érkezett be létszám-, illetve részletesebb költségvetési adat, azt azonban fájlaltuk, hogy az egyes szervek részéről nem láttunk részletes állománytáblát, amely segített volna a képviselők számára azt megítélni, hogy mennyire elharapózott esetleg a vízfej, mennyire lett nagy az adminisztratív apparátus, mennyire kell hozzányúlni ehhez a területhez. Azt láthatjuk, hogy egyelőre a hadsereg létszámstruktúrája egy feje tetejére állított piramisra emlékeztet. Ennek a megváltoztatásán el kell gondolkodni, és el kell kezdeni ezt megtenni.

Amiért mi ezt a költségvetést, illetve ezen belül a honvédelmi fejezetet sem tudnánk megszavazni, az egyetlenegy, de nagyon fontos, megkerülhetetlen dolog, ez pedig a külföldi katonai missziók kérdése, Afganisztán kérdése. Mi ugyanis nem tartjuk azt sem erkölcsileg, sem Magyarország gazdasági, katonapolitikai érdekeinek megfelelőnek, hogy magyar katonák több ezer kilométerre a magyar határtól széttapossák egy nép szabadságharcát. Jelenleg, uraim, önök ugyanazt a hibás politikát folytatják, mint amit a szocialisták már elkezdtek, ugyanúgy egy hódító háborúban vesz részt a magyar hadsereg, ezúttal éppen az Amerikai Egyesült Államok oldalán, egy olyan ország, Afganisztán ellen, amelyet a világ vezető bányászati hatalmainak egyikeként tartanak nyilván.

(16.20)

Ez mindenképpen elfogadhatatlan. Azt kérem, hogy ezzel a gyakorlattal, amit a szocialisták elkezdtek, szakítsanak. Lett volna lehetőség október 1-jén arra, hogy ezt a mandátumot lezárják, hazahozzák onnan a katonákat. Nem tették, meghosszabbították. Ez plusz költségvetési terhet jelent az adófizetők számára, semmiképpen nem támogatható, sem erkölcsileg, sem anyagilag.

Néhány szóval át szeretném tekinteni a Belügyminisztérium költségvetési előirányzatait. Először is a kormányzat egy meglehetősen ambiciózus célként korábban megfogalmazta azt, hogy 3 ezer fővel szeretné a rendőrök létszámát bővíteni. Később ez 3500 fő lett, most már 4200 főnél tartunk. Egy, ami minket különösen aggaszt, az, hogy előttünk van már a költségvetés, és nem látjuk sem az anyagi fedezetét, sem pedig azokat a szervezeti változásokat, amelyek egy ekkora létszámbővülésre indokot adnának, illetve ezt alátámasztanák. Sokkal inkább arra gondolhatunk most már az eddigi események és a költségvetés ismeretében, hogy ez nem létszámbővülést jelent, hanem azt, hogy ennyi új rendőrt fognak fölvenni, de nagyjából ezzel megegyező számú rendőr fog majd nyugdíjba menni, és a tárca létszáma gyakorlatilag tartósan változatlan marad.

Jelenleg is arról szól a kormányzati kommunikáció, hogy kétezer-egypárszáz fővel nőni fog jövő év elején a létszám. Persze, kijönnek a rendőrtiszthelyettes-képző iskoláról a tanulók, végeztek, átmenetileg megnő a létszám, a későbbi hónapokban pedig majd nyugdíjba mennek a rendőrök vagy leszerelnek, és gyakorlatilag a létszám beáll egy többé-kevésbé megszokottnak mondható szintre. Különösen zavarosnak tartjuk a Terrorelhárítási Központra vonatkozó elképzeléseket. Ennek sem a létszámstruktúrájába, sem a műveleteibe nem látunk bele.

Jelenleg úgy kell hogy döntsünk, hölgyeim és uraim, 13 milliárd sorsáról itt a parlamentben, hogy amikor megkérdezzük a Belügyminisztérium illetékes államtitkárát, aki a kormány képviselője itt, a parlament ülésén, hogy mégis mire fogják fölhasználni ezt az összeget, mennyi fog a külső ellenségek, a valóban terrorgyanús személyek elhárítására, felszámolására irányulni, és mennyi az önök által szélsőjobboldalinak tekintett csoportok elhárítására fordítódni, akkor egész egyszerűen nem kapunk rá választ. Megkapunk egy szokásos egyensablonválaszt önöktől arról, hogy milyen jó volt a három csapás törvény, és hogy a kiflitolvajokat börtönbe csukni is milyen remek, és ezt is önöknek köszönhetjük. Köszönjük, csak nem ezt szoktuk megkérdezni. És most sem erre lettünk volna kíváncsiak.

Különösen fontosnak tartanánk a rendőrség esetén azt, ha végre foglalkoznának azzal a tízezer fős főtiszti karral, ami ezt a 42 ezer fős testületet agyonnyomja. Csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy először a Jobbik programjában jelent meg az, hogy a rendőrség létszámgazdálkodását mindenképpen ésszerűsíteni lenne szükséges. Önök ezt aztán a saját választási programjukba később, pár hónap múltán szintén beemelték. De gyakorlatilag ennek semmilyen jelét nem adják a költségvetésben, hogy ezek a folyamatok megvalósulnának vagy elindulnának. Ezt tehát én kifejezetten aggályosnak tartom.

Aggályosnak tartom azt, hogy több ezer tűzoltónak jelenleg, a tűzoltó-szakszervezetek kimutatása szerint 7 milliárd forinttal tartozik a magyar állam. Igaz, hogy ezt még jórészt a szocialisták halmozták föl, a mostani kormány csak hozzátett ehhez a fennálló súlyos helyzethez a maga részéről azzal, hogy egész egyszerűen nem teremtette meg a költségvetési fedezetét. Amikor megkérdeztem a Belügyminisztériumot képviselő államtitkár-helyettest a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, akkor igyekezett megnyugtatni, hogy megvan erre a pénz; ténylegesen viszont azt látjuk, hogy nincs.

A másik zavar a tűzoltósággal kapcsolatban, hogy két egymás mellett futó finanszírozási modell működteti Magyarországon a tűzoltóságot. Van állami tűzoltóság és van önkormányzati tűzoltóság. Az államinak sem eléggé kiszámítható a működése. Az önkormányzati tűzoltóságoknak pedig kifejezetten hektikus, mert éppen az adott önkormányzat anyagi teherbíró képességéhez igazodik az, hogy beszereznek-e technikát, és ha igen, akkor milyet. Nagyon sokszor egész egyszerűen nem is kompatibilisek egymással a tűzoltótechnikák. Ez is egy olyan dolog, amin mindenképpen szükséges lenne változtatni és módosítani.

Különösen fontosnak tartanánk azt, hogy ha a kormány által is többször emlegetett önfenntartó börtönök, amit először a Jobbik választási programjában fogalmaztunk meg, megjelennének végre a gyakorlat szintjén. Mi ugyanis azt valljuk, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ha a társadalom normái ellen valaki olyan súlyos módon vétett, hogy ebbéli cselekedetét a kormányzat börtönbüntetéssel honorálja, akkor, hölgyeim és uraim, az a minimum, hogy ezt az embert dolgoztassuk, és visszatermelje legalább a fogva tartásának költségeit. Sajnos, ez is hiányzik a költségvetésből. Kérem azt, hogy a módosító javaslatunkat, amely erre irányul, fogadják be, és hagyják jóvá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Tállai András államtitkár úr kormánytagként.

Képviselő úré a szó.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Néhány dologra, engedje meg, hogy csak pénzügyi szempontból, a költségvetést érintően, ne pedig tartalmi-átalakítási szempontból reagáljak. Valószínűleg ön rosszul olvasta a költségvetést, mert mintegy 9 milliárd forint van a 2011. évi költségvetésben arra, hogy 4130 rendőrt a jövő évben kiképezzenek. És ha ebből levonjuk még a nyugdíjasok számát, akkor is minimum 3500 fő vagy annál magasabb létszámnövekedés várható a rendőrség területén. Tehát ez így nem igaz.

A bűnügyi szolgálat megújításához, az eredményközpontú szemlélet kialakításához mintegy 2 milliárd forint többlettámogatás áll rendelkezésre. A közlekedésbiztonság javítása érdekében 200, keresztmetszetében mobil és fixen telepített automatikus sebességmérő berendezés lesz kihelyezve, amelyet 3 éves bérleti díj futamidővel szeretne megoldani pénzügyileg a rendőrség. Informatikai fejlesztésre, robotzsaru fejlesztésére 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre.

Új ruházati ellátási rendszer létrehozására mintegy 550 millió forint áll rendelkezésre. A rendvédelmi ágazat évek óta fölhalmozódó szállítói tartozásainak, adósságainak rendezésére 4 milliárd 815 millió forint áll rendelkezésre. Az ön által is említett Terrorelhárítási Központra igen, 11 milliárd 899 millió forint áll rendelkezésre. Ezen túl a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatára, egy új nemzetvédelmi szolgálat kialakítására 2011-ben 2 milliárd 355 millió forint áll rendelkezésre.

Úgy gondolom, hogy a belügyi tárca az, amelyik kiemelkedő többlettámogatást fog elérni a következő, 2011. évi költségvetésben, ami teljesen összhangban van azzal a kormányzati programmal, hogy egy biztos lábakon álló rendőrséget, közbiztonsági rendszert kell létrehozni Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Továbbadom ugyancsak kétperces hozzászólásra a lehetőséget Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Volner Képviselőtársam! Két kérdést emlegetett, amelyben nagyon hasznos javaslatokat és nagyon konkrét bírálatokat is megfogalmazott. Kérem, köszönöm, mert fontosak ezek a megjegyzések, csak, kedves Volner képviselő úr, azért azt talán el kéne ismerni, hogy ezt örökölte a nemzeti ügyek kormánya. És még egy: öt hónapja kormányoz. Én megértem a türelmetlenségét, mert hasonló mentalitással vagyok sok kérdésben. Nem tűröm a rendetlenséget. Ennek a kormánynak elsősorban rendet kell tennie ebben az országban, hiszen látja azt, bárhová néz, bárhová nyúl, mindenhol rendetlenség, káosz és elpocsékolt, elfolyt pénzek.

Ha már itt tartok, kedves Volner képviselőtársam és tisztelt Ház, gazdasági szükségállapot van Magyarországon. Nem beszéltünk róla eleget, hogy nincs az államkasszában elegendő pénz? Hogy a gazdaság leült? Akkor elmondanám, hogy 20 000 milliárd államadósságot halmoztak föl a szocialista-liberális kormány idején; 20 000 milliárdot. Aztán el kell mondani azt is, hogy fekete lyukakat hagytak még erre az évre is. Tehát a sürgős intézkedéseknek megvan a maga gátja. Ezért kérem tisztelettel a türelmét. Ne felejtsék el, hogy 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban hitelt kell törlesztenie a Magyar Köztársaságnak, amit az IMF-től és az Uniótól vett föl Gyurcsány úr és Veres úr. Ezeket mind törleszteni kell, ehhez mind pénzre van szükség.

Úgy gondolom, hogy a gazdasági szükségállapot mellett nem mondhatja azt, hogy tétlenkedik a kormány - cselekszik.

(16.30)

Egy nagyon fontos kérdés, a rendőrséget és a közbiztonságot emlegette. Igen, szükség van 3500 rendőrre, de azt tudja ön is, hogy ezt két perc alatt nem lehet előteremteni. De egy viszont legyen az ön örömére is, hogy nem a parlamentet, nem a kormányt őrzik a rendőri seregek, mint tették ezt nyolc éven keresztül, mert a kormány nem fél és ön sem fél. Nézze, vidéken szükség van a körzeti megbízottakra, a közterületen jelen lévő rendőrökre. Türelmét kérem, meg kell oldanunk. Kérem, hogy javaslatait továbbra is tartsa fönn, de legyen méltányos azért a jelenlegi költségvetéssel és kormánnyal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megyünk tovább. Szatmáry Kristóf képviselő úr következik, Fidesz.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2011-es költségvetést a gazdasági és a hazai vállalkozások szempontjából szeretném a rendelkezésemre álló rövid időtartamban némileg elemezni.

Hadd kezdjem azzal, ha már a hazai vállalkozásoknál tartunk, és itt az ellenzéki képviselőtársaim korábbi fölszólalására annyiban hadd reagáljak, hogy ha ez a jövő évi költségvetés semmi mást nem tartalmazna a hazai vállalkozások szempontjából, csak azt, hogy nem nőnek a terheik adminisztráció és adó szempontjából, akkor már óriásit lépnénk előre az elmúlt tíz év vagy az elmúlt nyolc év vállalkozásokat érintő, az előző kormányok által elfogadott szabályozásokkal kapcsolatban.

Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy ebben a parlamentben másfél évvel ezelőtt még azon kellett küzdenünk, hogy az önök kormánya ne tiltsa be a vállalkozások számára a készpénzfizetést vagy a napi standolást ne vezessék be, és sorolhatnám azokat az adminisztrációt növelő terheket és egyéb dolgokat (Göndör István: Azt mondta Matolcsy, hogy fejlődik a gazdaság.), amit egyébként önök kívántak volna az elmúlt időszakban bevezetni. Tehát ha ez a költségvetés semmi mást nem tartalmazna, csak szinten tartaná a vállalkozások terheit, akkor már nagy előrelépést éreznének a vállalkozások az önök nyolcéves kormányzása után. De ez a költségvetés nemcsak arról szól, hogy szinten tartja a hazai vállalkozások esélyeit, hanem jó néhány olyan, nagyon komoly intézkedést tartalmaz, amire szerintem teljesen nyugodtan mondhatjuk azt, hogy egy paradigmaváltás vagy egy trendfordító a hazai vállalkozások, elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozások tekintetében.

Mondhatnám azt, hogy abban is újdonság ez a költségvetés az elmúlt nyolc évhez képest, hogy nem elsősorban a legkisebbeken, a legkiszolgáltatottabbakon, a legkevésbé érdekérvényesítő képességgel rendelkezőkön kívánja egyébként a strukturális átalakítások költségét megfizettetni, hanem volt ennek a kormánynak olyan bátorsága, hogy különadókkal azokat a szektorokat terhelte meg adófizetéssel, amely szektorok az elmúlt években igen komoly nyereségre tettek szert, és egyébként amely szektorok nyereségessége lehetővé teszi ezt. Egyébként ezen szektorok sem a termelőszférába tartoznak. Tehát egy olyan új költségvetési struktúrát alakított ki bevételi oldalon, amely nem nehezíti tovább a hazai vállalkozások helyzetét, sőt a társasági adózás területén vagy az adó év végi feltöltésére vonatkozó szabályok változásával, az adófajták csökkentésével, a kommunális adó és az építményadó vagy az idegenforgalmi adó megszüntetésével, illetve az ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettséggel összefüggő adminisztráció csökkentésével - de még lehetne sorolni egyébként az intézkedéseket - jó néhány olyan lépést tesz, ami a hazai kis- és közepes vállalkozások helyzetét javítja.

Természetesen egy költségvetésen sok mindent számon lehet kérni, de egy költségvetés kapcsán mindig érdemes elmondani, hogy egy költségvetés természetesen nem fogja tudni önmagában egy ország gazdasági növekedését beindítani, amire a legnagyobb szüksége van ma Magyarországnak. Ez a költségvetés arra vállalkozik, ami nem kis dolog, hogy lehetőséget ad a hazai vállalkozások számára, lehetőséget ad arra, hogy a munkájukkal, tehetségükkel, hozzáértésükkel egy olyan úton induljanak el, ami a saját maguk és az ország gyarapodását is segíti. Ehhez pedig az az adórendszer, amit ez a költségvetés tartalmaz, vagyis arra vonatkozólag, hogy alapvetően a munkát, az értékteremtő munkát kívánja segíteni itt az adórendszer egészének figyelembevételével, azt gondolom, mindenképpen arrafelé mutat, hogy a következő év nagyon sok magyar vállalkozás számára a kilábalás éve lehet, vagy a hét vagy nyolc szűk esztendő után egy olyan év, amikor valóban elkezdhetik a növekedést.

Természetesen korábban is voltak próbálkozások különböző gazdaságélénkítő programokkal. Mindig az volt a baj, hogy úgy tették föl a kérdést a korábbi költségvetés készítői, hogy gazdasági növekedés vagy pénzügyi stabilitás. Ebben is új ez a költségvetés, hogy nem "vagy" van, hanem "és". Ez a költségvetés egyszerre tartalmaz (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) a gazdaság pénzügyi stabilitására vagy a költségvetés pénzügyi stabilitására vonatkozó nagyon-nagyon komoly kritériumokat, amit talán ellenzéki képviselőtársaim is elismernek, hogy végre nyolc év után először sikerül egyébként az államháztartás hiányát 3 százalék alatt tartani, hosszú idő után először sikerül az államadósság mértékét csökkenteni. Ez úgy kapcsolódik a hazai vállalkozásokhoz, hogy természetesen egy ország belső piaca úgy működik, hogy akkor van a piacban bizalom, akkor fognak a vállalkozások beruházni, ha nemcsak gazdaságélénkítő programokat kínál neki egy költségvetés, hanem másik oldalról a költségvetés a pénzügyi stabilitást is biztosítja.

Ez a költségvetés - még egyszer azt tudom mondani - példaértékű, teljesen új alapokat, új szemléletet hoz az elmúlt nyolc évhez képest, a vállalkozások számára lehetőséget, adókönnyítéseket, adminisztrációcsökkentési javaslatokat hoz, és egyben biztosítja az ország pénzügyi-gazdasági stabilitását, ami a jövőbe vetett hit és bizalom kérdése.

Én azt hiszem, ha egyetlenegy gondolattal kellene ennek a költségvetésnek a gazdasági vállalkozási oldalát megvilágítani, hogy ez a költségvetés végre azt a kérését teljesíti a vállalkozásoknak, sőt túl is megy azon, hogy hagyják őket végre dolgozni. Ez a költségvetés arra irányul és támogatja azt, hogy a magyar vállalkozók akarjanak és tudjanak dolgozni mindannyiunk és az egész ország gyarapodásáért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Következik Szilágyi László képviselő úr, LMP. Tessék parancsolni!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néha jó lenne, hogyha a környezetvédelmi hálózatról is lehetne ezt mondani, hogy hagyják őket végre dolgozni és, megvannak a megfelelő munkakörülményeik. Olyan szempontból, ha megvizsgáljuk az előttünk fekvő büdzsét, hogy érvényesülnek-e benne a fenntarthatóság alapvető szempontjai, a rövid válasz az, hogy nem. Érvényesülnek-e a jövő nemzedékek jogai? Hát nem nagyon látszik ebből a számhalmazból, hogy érvényesülnének. Érvényesül-e a "szennyező fizet" elve, ami egy elég fontos alapelv lenne a környezetvédelemben? Hát bizony nem érvényesül. És érvényesül-e a kiterjesztett gyártói felelősség elve? Nem látszik, hogy efelé mozdulnánk el. Pedig mi lenne a kulcs? Mindannyian egyetértünk abban, hogy az lenne az alapelv, hogy a munkajövedelmek adóztatása helyett a környezethasználatot kell adóztatni. Ennek semmiféle nyomát nem látjuk ebben a költségvetésben.

A környezetért felelős államtitkár július óta jól bekiabálta a sajtóba, hogy itt óriási reform lesz termékdíjbehajtás tekintetében. Hát semmi nyomát nem látjuk a költségvetésben, hiszen arról volt szó, hogy teljesen államosítják a termékdíjrendszert, létrehoznak egy állami hulladékgazdálkodási ügynökséget, egy ilyen újkori pahu-begyűjtőt. Biztosan emlékeznek rá az idősebb képviselőtársak, hogy ez mi volt annak idején. Ennek nem látjuk abszolút létjogosultságát a büdzsé alapján, sőt a benyújtott salátatörvényben sincs semmiféle nyoma annak, hogy itt a termékdíjtörvényhez hozzányúljanak, pedig lenne létjogosultsága a termékdíjbevételek emelésének, ha mást nem, ott, hogy még mindig, 15 év után is egy jó 20-25 százalékos szürke zóna van a gazdaságban, akik nem fizetnek semmiféle termékdíjat, pedig kötelezettek lennének. Ha csak ezt a 20-25 százalékot be tudnánk hajtani, be tudná a kormány hajtani, akkor komoly forráshoz jutna a költségvetés. Ezzel kapcsolatban fogunk módosítókat benyújtani.

A környezethasználat díjait is jócskán meg kellene emelni, és a bírságokat is természetesen. Tehát ami bírságot előirányoz a költségvetés a bevételi oldalon, az szinte nevetséges ahhoz képest, hogy milyen állapotban van a környezetünk. Ha ezt sikerülne behajtani, akkor a környezet és az élővilág nagyot nyerne, és a büdzsében is lenne bevétel.

Egy új adónemre is lenne szükség, és nagyon remélem, hogy előbb-utóbb erre lesz lehetőség: az ártalmatlanítási adó, amit külföldön ilyen landfill tax néven illetnek több országban is, és sikeresen alkalmazzák, hogy végre ne a lerakás és az égetés legyen az egyetlen hulladékfeldolgozási mód, hanem a hasznosítás és pláne a megelőzés.

(16.40)

A kiadások oldalán is rengeteg tennivaló lenne, és elsősorban azt említsük meg, hogy megalázóan kevés az a keret, amit az országos környezeti kármentesítési programra kíván a kormány szánni, hiszen gondoljunk bele, hogy csak néhány héttel vagyunk túl a kolontári katasztrófán, és rengeteg olyan pont van még az országban, amit még az előző rendszerből örököltünk, és a mai napig nem tudtunk hozzányúlni, mert az eddigi kormányok nem biztosítottak rá forrást.

Sokkal több pénzt kellene ivóvízminőség-javításra, hulladékkezelésre, illegális hulladéklerakók eltüntetésére fordítani. Viszont nagyon üdvözöljük a tanyafejlesztési programot, akármit is jelentsen ez.

Reméljük, előbb-utóbb meglátjuk, hogy ez a forrás mire fog elmenni. A fenntartható erdőgazdálkodásra, a tanüzemek fenntartására sokkal több forrást kellene allokálnia a kormánynak, hogy valóban a fenntarthatóság felé tudjunk elmozdulni.

Nagyon nagy szükség lenne a nemzeti parkok és a zöldhatóságok megerősítésére, hiszen az előző kormányok az elmúlt 12 évben fokozatosan gyengítették ezt a fajta intézményrendszert, és szinte már a padlón vannak ezek az állami szervezetek. És a nemzeti parkok ugyan nem kapnak kevesebb pénzt idén, mint tavaly kaptak, de gazdálkodásra vannak kényszerítve, és ebben rengeteg kockázat és rengeteg veszély van.

A biodiverzitás megőrzésére, az élőhely-rekonstrukcióra további forrásokat szeretnénk majd átcsoportosítani. Nagyon szívesen vennénk, hogyha az állami feladatokat átvállaló civil szervezeteknek szánt támogatásokat megnövelnénk. Nagyon sok olyan fogyasztóvédelmi, tudatos fogyasztással, prevencióval foglalkozó civil szervezet van, amelyik komoly feladatokat tudna az államtól átvállalni, hogyha erre megkapná a megfelelő forrást, és egész biztos, hogy sokkal hatékonyabban és célszerűbben tudná ezeket a forrásokat felhasználni.

Nagyon sok mindenből azt látjuk, tisztelt képviselőtársak, hogy az új kabinet, mint az összes eddigi elődje a rendszerváltás óta, megint a környezet kárára akarja megvalósítani a gazdasági felemelkedést, pedig már az egész világ tudja, hogy egy ilyen játszmának csak negatív végeredménye lehet. Sikerült megalkotni a fenntarthatatlanság és a felelőtlenség költségvetését, környezeti szempontból legalábbis.

Elég hálátlan a szerepünk, hogy most kis, apró korrekciókkal, módosító javaslatokkal egy fenntarthatóbb, felelősebb és igazságosabb irányt tudjunk adni a költségvetésnek, de természetesen a bevételek és a kiadások oldalán is rengeteg szerkezeti változtatásra volna szükség, és ezekre megkísérelünk majd módosítókat beadni. Kérem előre is önöket, hogy ezeket majd támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Következik Babák Mihály képviselő úr, Fidesz, kétperces hozzászólásban.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, hogy megtisztelt a lehetőséggel. Szilágyi képviselőtársam, nagyon szimpatikusak a megjegyzései, csak egyet nem szabad elfelejteni, hogy a hitel és az eladósodottság csökkentése gazdasági és fenntartható gazdasági növekedés mellett biztosítható csak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a legyengült gazdaságot most környezetvédelmi adóval, termékdíjjal és környezethasználati díjjal nagyon fontos lenne majd mértéktartásra nevelni és szoktatni, de úgy gondolom, a gazdasági növekedésnek az, amit ön javasol, gátja. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy rendben kell lennie az országnak, és a környezetre tekintettel kell lenni, tisztelt képviselőtársam, csak egyet nem szabad elfelejteni, hogy ehhez mind pénz kell. És azért emlékeztetem önt a 20 000 milliárdos államadósságra, a hiteltörlesztésre, a fekete lyukakra, arra a gazdasági állapotra, amelyet a nemzeti ügyek kormánya megörökölt.

Úgyhogy azok a javaslatok, amelyeket ön mondott, úgy gondolom, hogy fontosak, de soknak még nem érkezett el az ideje, és sora van mindennek, mint a rétesevésnek. Én úgy gondolom, pénzt úgy adni, hogy csak emlegetem, de ugyanakkor az emberektől vagy a gazdaságtól kellene elvenni, amely kivéreztetett a jelenlegi körülmények szerint... - úgy gondolom, adót kell csökkenteni, és a gazdasági növekedést kell serkenteni. De fontos szempontok, amelyeket ön emlegetett. Úgyhogy eljön az ideje, amikor a kormányzás ideje alatt a nemzeti ügyek kormánya ezeket mind meg fogja valósítani. Kérem, legyen majd erre ön is figyelmes!

Még egyet szeretnék önnek elmondani. Azokat a környezeti atrocitásokat, amelyeket ön megtapasztal ma, a felelőtlen gazdálkodást és sok egyéb mást, azokat nem az 5 hónapja regnáló kormány teremtette elő, hanem többségében az elmúlt 8 év, bár korábbi bűnök is vannak ebben a kérdésben. Én úgy gondolom, a recycling, amit ön emleget, az újrahasznosítás, a termékdíj és sok egyéb más nagyon fontos ügyek, de nem biztos, hogy most, a 2011-es költségvetésnél jött el az idejük. Kérem, ezen gondolkodjon el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), legyen mértéktartó és esetleg türelmesebb, hiszen a csodákra még várni kell picit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Jávor Benedek LMP-s képviselő úré a szó; 33 másodperce van.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót. Csak nagyon röviden Babák képviselőtársamra reagálva: azok a javaslatok, amiket megfogalmaztunk, sem plusz adóterhet nem jelentenek, sem kiadásnövelést nem jelentenek, költségvetési szempontból ezek semlegesek. Azokat a pluszadókat, amelyeket javaslunk, máshol csökkentenénk, tehát a gazdaság egészén nem nő az adóteher, csak átstrukturáljuk az adókat (Babák Mihály: Csökkenteni kell az adót!), éppen azért, hogy a környezetterhelő iparágakat adóztassuk, ne pedig azokat, amelyek a gazdaság fellendüléséhez szükségesek. Nézem, lejárt az időm.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: A következő években... - Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Hirt Ferenc képviselő úr, Fidesz, normál, előre bejelentett felszólaló.

HIRT FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt már megszokhatták tőlem, e Ház falai között általában a fogyatékossággal élők érdekében szoktam felszólalni, így fogom ezt most is megtenni. De azért előtte engedjenek meg nekem egy rövid általános véleményt, egy ismérvet a 2011-es költségvetésről.

Azt kell mondjam, hogy végre gazdasági növekedés van ebben a költségvetésben. Végre foglalkoztatásnövelésről beszélhetünk, és végre - végre, kétszer aláhúzva - pénzügyi stabilitást láthatunk és tapasztalhatunk a jövő évi költségvetésben. Pénzügyi stabilitást, ami sajnos régen, régen nem volt tapasztalható a magyar költségvetésekben. Úgy érzem, ezek az értékek fémjelzik ezt a költségvetést.

Rátérve a fogyatékossággal élők helyzetére a 2011-es költségvetésben: jövőre sor fog kerülni a támogatási rendszer átalakítására a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élők foglalkozatása terén. A költségkompenzációban részesülő védett foglalkoztatók és a rehabilitációs költségtámogatásban részesülő védett szervezetek esetében a támogatási rendszer átalakításához egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb szempontrendszer kialakítása fog megtörténni.

Az új Széchenyi-tervben szereplő 1 millió új munkahely megteremtése érdekében a foglalkoztatási rehabilitáció elsődleges feladata a mintegy 402 ezer aktív korú fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának növelése a jelenlegi 40 ezer főről. Jól hallották, 402 ezer személyről beszélünk a megváltozott munkaképességűek és fogyatékossággal élők terén, miután ennek a 402 ezer embernek a 10 százaléka sem részesül jelen pillanatban a munka világából. Az európai országokban nagyon sok helyen, igaz, hogy csak részmunkaidős foglalkoztatásban, de 30-35-40 százalékos foglalkoztatási ráták is vannak. Úgyhogy ez egy nagyon szégyenletes adat, és megpróbálunk majd, tudjuk, hogy nem lesz egyszerű, de valamelyest kitörni ebből a 10 százalék alatti foglalkoztatási rátából.

Azt céloztuk meg, és szeretnénk elérni, hogy a szociális intézményi foglalkoztatás célzottabb támogatásával, mind a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával összefüggő bértámogatások hatékonyabb kijuttatásával, mind pedig a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával összefüggő költségkompenzáció ésszerű felhasználásán keresztül a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességű emberek jelentős részét a munkarehabilitáción és a fejlesztő-felkészítő foglalkozásokon keresztül vissza tudjuk juttatni a munka világába.

Itt nem tudjuk megkerülni a támogatottak körének pontos újradefiniálását és a támogatási rendszer allokációjáért felelős intézményrendszer újragondolását sem. A támogatási rendszer átalakítása után egy átláthatóbb, egyszerűbb, könnyebben tervezhető és arányosabb rendszer fog kialakításra kerülni. Az új rendszer bevezetéséig természetesen fontos a meglévő támogatási rendszer továbbműködtetése. Ennek szükségessége a lejáró támogatási szerződések miatt lesz fontos. Itt átmeneti meghosszabbítások fognak majd sorra kerülni.

De rátérve a 2011-es költségvetésben a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek helyzetének a soraira: a második Orbán-kormány kiemelten fogja kezelni a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítését, így a kormány erre a célra 1 milliárd forinttal többet különített el 2011-ben, ami 12 milliárd forint helyett 13 milliárd forint. A kabinet a szociális intézményi foglalkoztatás normatív támogatását 2 milliárd forinttal emeli, ami 2010-hez képest majdnem megduplázódik - itt 3 milliárdról 5 milliárdra fog nőni a foglalkoztatás normatív támogatása.

(16.50)

De engedjék meg nekem, hogy visszakanyarodjak egy évet: amikor tavaly itt ültünk e Ház falai között, és a 2010-es költségvetésnek az általános vitáját lefolytattuk, akkor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az idei költségvetésben a nagy fogyatékosügyi ernyőszervezeteknek a költségvetési soraiban milyen számadatokkal találkoztunk, és meg voltunk döbbenve. Csak egy példa: ha valaki felment, mondjuk, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a honlapjára, akkor a nyitóoldalon a következő szöveget olvashatta: "Üdvözöljük a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének honlapján", eddig még semmi probléma ezzel nem volt, a következő mondat: "megszűnik a vakok szövetsége". Ezt tavaly tapasztalhattuk. Hála istennek, nem így történt, de hogy mi is volt ez, egy kis visszatekintés.

2009-ben még a szocialista-szabad demokrata kormány 207 millió forintot irányzott elő a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a támogatására. Ezt a 207 millió forintot 2010-ben 50 millióra akarták leszorítani. 50 millióra, ami egy döbbenetes szám volt. Aztán amikor elkezdtünk itt komoly vitába elegyedni, akkor megemelték az 50 milliót 97,5 millió forintra. Mi a 2011-es költségvetésben ezt a 97,5 millió forintot 150 millió forintra fogjuk felemelni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: 105-re?) 150 millió forintra, igen.

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetségének a 2010-es 70 millió forintos előirányzatát 138 millió forintra növeljük, a SINOSZ-nak, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének a támogatását 70 millió forintos idei támogatásról 150 millióra, a MEOSZ-nak, a Mozgáskorlátozott Egyesületek Országos Szövetségének a támogatását 105 millióról 150 millió forintra, a Magyar Paralimpiai Bizottság működési támogatását 15,4 milllióról 18 millió forintra.

A közösségi közlekedés összehangolása és az akadálymentesítés, amiben, tudjuk, hogy az elmúlt években sehol nem tartottunk, a parlament és a kormány gyakorlatilag alkotmányos mulasztásban szenved sajnos, itt egy 300 millió forintot tudtunk az idei büdzséhez képest hozzátenni, itt 1256 millió forintról 1558 millió forintra tudjuk emelni a közösségi közlekedés összehangolását és akadálymentesítését. Aztán a mozgáskorlátozottak gépkocsiszerzési és -átalakítási támogatását szinten tudjuk tartani, 1600 millió forint van itt előirányozva, és ezt mi megígértük, hogy ki is fogjuk utalni, nem mint önök, akik nem utalták ki az előirányzatot.

A rokkantsági járadék plusz 300 millió forintban fog részesülni: 13 076 millió forintról 13 344 millió forintra fog emelkedni. A gyógyfürdő- és egyéb gyógyászati ellátások terén is egy 200 millió forintos emelkedés tapasztalható: 3800 millió forintról 4000 millió forintra emelkedik a gyógyfürdő- és egyéb gyógyászati ellátások támogatása. Aztán egy nagyon komoly adat: az egyéb gyógyászati segédeszközök támogatása, ez is majdnem 40 milliárd forinttal van beárazva.

A fogyatékossági támogatás, a vakok személyi járadéka is egymilliárd forinttal fog több forráshoz jutni: 30 421 millió forint helyett 31 308 millió forint. Aztán a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjjárulék majdnem 4 milliárd forinttal emelkedik, itt egy nagyon komoly szám található: 659 532 millió forint van ezen a soron. És még egyről szeretnék beszélni: a rehabilitációs járadék normatívája majdnem megduplázódik, a 14 073 millió forintról 25 644 millió forintra emelkedik.

Én ennyit szerettem volna mondani a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek támogatása kapcsán. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szót kért Tállai András államtitkár úr. Parancsoljon, államtitkár úr!

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel követtem a délutáni vitát, különösen figyeltem azokra, akik az önkormányzati kérdésekben szóltak hozzá. Néhány képviselő megtisztelt a véleményével. Bevallom őszintén, hogy az ellenzék részéről sokkal nagyobb kritikát vártam, hiszen az teljesen természetes, hogy érkezik a kritika az ellenzék részéről. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Még van két nap!) Azonban hála istennek valamilyen ok miatt elmaradt. Valószínűleg azért, mert az ellenzéki képviselők, de különösen a szocialista képviselők tudják azt, hogy milyen körülmények között kellett megcsinálni a 2011-es költségvetést, az ország költségvetését, de az önkormányzatok költségvetését is.

Az első és legfontosabb az, hogy a 2010. évi költségvetésben körülbelül 400-500 milliárd forintnyi lyuk tátong, amely természetesen a kormányváltást követően nyilvánosságra került. Az teljesen nyilvánvaló, hogy az a költségvetés, amit az előző évben elfogadott a szocialista-szabad demokrata többség, azt 3,8 százalékos hiánnyal nem lehetett volna teljesíteni, ha nincs kormányváltás. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból: Ajjajjaj!) A szocialisták ezt a költségvetést leírták, majd elköszöntek a kormányzástól, utánam a vízözön; jött a Fidesz-kormány, és ezt a nagyon nehéz feladatot, hogy tartani kell a hitelesség érdekében a 3,8 százalékos hiányt, ezt megoldotta. Ez az első és legnehezebb kérdés, amelyet véleményem szerint a kormány jól kezelt.

A másik nagyon fontos kérdés továbbra is a költségvetési hiányról szól, az pedig arról szól, hogy ezt a nehezen teljesíthető, mondhatni, emberfeletti munkával teljesíthető költségvetési hiányt 2011-re még egy százalékkal csökkenteni kell, amely további mintegy 300 milliárd forinttal csökkentette az ország, az állam, a kormány mozgásterét a tervezéskor. De a körülményekhez az is hozzátartozik, hogy 2010-ben még tovább nő az államadósság a szocialista kormányzás következtében, a szocialista költségvetés következtében, így aztán most már a 20 ezer milliárd forint fölötti államadósságnak nyilvánvalóan a törlesztőrészletei és kamatai jelentősen megnövekedtek, és terhelik a költségvetést.

De ha csak az önkormányzati szempontból nézzük, hogy mi nehezítette a tervezést, azt kell figyelembe vennünk, hogy a hatályos törvény értelmében a személyi jövedelemadó-kiegészítés, amely meghatározza az állami támogatásnak a mértékét, a 2009. évi befolyt szja-bevétel alapján történik, és ez jelentősen kevesebb volt, mint a 2008. évben, ez közel 50 milliárd forinttal rontotta az önkormányzatoknak a pozícióját a tervezésnél. És ne feledjük el azt sem, hogy sajnos a helyiadó-bevételek is az önkormányzatokat sújtják, terhelik, és még 2010-ben sem tudták elérni az önkormányzatok - valószínűleg az év végi adatok is ezt fogják igazolni - a 2008. évi adatokat.

Tehát ha így összességében megnézzük ezeket a makrogazdasági körülményeket, az országét és különösen az önkormányzatokra jutó részt, akkor bizony nagyon nehéz helyzetben van a kormány, mikor azt mondja, hogy azt szeretné elérni, hogy az önkormányzatoknak a támogatása legalább 2011-ben tovább ne csökkenjen. Tovább ne csökkenjen. És én úgy gondolom a makroszámok alapján, hogy ez a kívánalom, ez az elvárás a költségvetési számok alapján teljesült.

Arról nyilván szóltak képviselőtársaim, hogy az elmúlt nyolc évnek, a szocialista kormányzásnak mi volt az önkormányzati ideológiája. Az volt, hogy minél több feladatot az önkormányzatokra, és minél több pénzt elvonni az önkormányzatoktól. Miután választásról választásra növekedett az ellenzéki, fideszes önkormányzatoknak a száma, így aztán a szocialista kormányzatot nem nagyon érdekelte, hogy mi történik az önkormányzatokban, ha belebuknak, belebuknak, őket ez nem nagyon érdekli. Egy volt a jelszó: eladósítani az államot, a következő lépésben eladósítani az önkormányzatokat, aztán az hozza magával a családoknak az eladósodását, hozza magával a vállalkozásoknak az eladósodását.

Hát ilyen helyzetben vagyunk most, amelyet egyébként a számok is teljesen igazolnak. 2005-ben még az önkormányzati szektor hitelállománya 320 milliárd forint volt, 2010-ben ez a szám 1100 milliárd forint, sikerült öt év alatt megháromszorozni az önkormányzatoknak a kimutatott adósságállományát. Mert a jelenlegi számviteli rendszer nem képes arra, hogy az önkormányzat valóságos kötelezettségét kimutassa, hiszen nincs benne ebben a számban az, hogy az önkormányzati gazdasági társaságoknak mennyi az adóssága, valójában nincsenek benne a szállítói tartozásoknak, a közüzemi szolgáltató cégeknek az elmaradt fizetései, nincsenek benne a garanciavállalásai, nincsenek benne a PPP vagy PPP-szerű beruházásai, és nincsenek benne a halasztott fizetéssel vállalt, igénybe vett szolgáltatások vagy fejlesztések.

Hogyha ezeket is összeadjuk, akkor azt kell majd látnunk - és ezt mi meg fogjuk teremteni, hogy valóságos adatszolgáltatás legyen -, hogy bizony az önkormányzati szektornak az eladósodása a szocialista kormányzás alatt elég ütemesen megtörtént, és a számok azt fogják mutatni, hogy bizony most már veszélye van az ország teljes adósságállományának a kezelésére.

(17.00)

Úgy gondolom, ahhoz, hogy végleges megoldást tudjunk, és meg tudjuk állítani az önkormányzati szektor eladósodását, mi több, az adósságállományának eltüntetését, egy teljes rendszerbeli változásra, egy új szemléletre van szükség. Nyilvánvaló, ezt néhány hét, néhány hónap alatt a kormányváltást követően a 2011. évi költségvetés benyújtásáig nem tudtuk megteremteni, de a munka elkezdődött, hiszen a közigazgatási hivatalok létrehozása, a kormányhivatalok közigazgatásban való megjelenése az első lépése az új közigazgatási és önkormányzati rendszer kialakításának.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kérdés persze az, hogy mit lehetett mégis a 2011. évre tenni az önkormányzatok gazdálkodásával, költségvetésével kapcsolatosan. Az előbb említett nehézségek ellenére, úgy gondolom, sikerült eredményeket is felmutatni a 2011. évi költségvetés kapcsán, hiszen nem igazak azok a számok, hogy csökkent az önkormányzatok támogatása, hiszen ha a 2010. évi irányszámot, az 1000 milliárd 164 millió forintot nézzük, és abból levonjuk azokat a feladatokat, amelyek más tárcánál jelennek meg, ez körülbelül 80 milliárd forint, így a közfoglalkoztatás átcsoportosítása, a keresetkiegészítés más révén való rendezése 80 milliárd forinttal eleve a bázisszámot csökkenti, és hogyha ehhez nézzük az önkormányzati számok változását, akkor láthatjuk, a végén az jön ki, hogy körülbelül 4,5 százalékkal a makroszámok tekintetében növekedett az önkormányzatok támogatása, ez körülbelül 50 milliárd forint, amelynek egy része megjelenik a működési támogatásukban, a nagyobbik részük pedig a fejlesztési támogatás növekményében.

Így például 900 millióval több jut majd az ingyenes és kedvezményes étkeztetésre 2010-től, a nyolcadik osztályos tanulók is ingyen fogják kapni az étkeztetést. 900 millióval több jut a szociális alapellátás létszámbővülésére, a 4-es metró beruházásra 17 milliárd 680 millióval, az illetéktörvény szabályváltozása miatt a megyei önkormányzatok számára kompenzálásra kerül az 1,2 milliárd forint, a vállalkozások kommunális adójának eltörlése 1,3 milliárd forint. Kompenzálásra kerül, önkormányzati fejezeti tartalékba kerül pluszösszegként 2,1 milliárd forint, vis maior támogatásra nem 1,1 milliárdot tervezünk 2011-re, mint ahogyan az az idén megtörtént, hanem összesen már 8 milliárd forintot, és egyéb önkormányzati fejlesztést szolgáló beruházások forrása is megjelenik a 2011-es költségvetésben, ez is mintegy 1 milliárd forinttal nő, így 5,5 milliárd forint lesz, és megmarad az EU-önerőalap finanszírozása is, ez 10 milliárd 600 millió forint.

Összességében tehát, ha számba vesszük azt is, hogy az önkormányzatok egyéb európai uniós forrásokból is fognak részesedni, és itt, ezen a téren a 185 milliárd helyett jövőre 233 milliárd forintot remélünk, hogy ilyen fejlesztés meg fog valósulni, akkor az egyéb fejlesztésekkel és az önkormányzati fejezetben található fejlesztéssel körülbelül 100 milliárd forinttal fog bővülni az önkormányzati támogatás, amelynek egy része, hangsúlyozom, a működésben jelenik meg, a nagyobbik része viszont a fejlesztésekben.

Elfogadom azokat a kritikákat, hogy lehetne jobb az önkormányzatok jövő évi költségvetése. Ha jövőre jobb lesz, akkor azután is lehetne majd jobb, hiszen minden évben lehet jobb és jobb költségvetést tenni, de azt az alaptételt, hogy megállítjuk az önkormányzatok eladósodását, az önkormányzatok működőképességét 2011-ben is biztosítjuk az állami támogatásokkal, úgy gondolom, ennek az alapcélkitűzésnek a 2011. évi költségvetés megfelel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most Gőgös Zoltán képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy rövid reakcióm lenne a Tállai államtitkár úr által elmondottakra. A hitel- és a kötvénykibocsátás általában a normálisabb önkormányzatoknál a beruházások önrészéhez kellett.

Államtitkár Úr! Mást sem látunk, mint azt, hogy folyamatosan avatnak önök is, nyilván Ángyán államtitkár úrék is. Még meg is élnek nagyjából két évig abból, ami eddig történt, de most már lassan új pályázatokat is ki kellene írni, mert egyébként az a 200 milliárd, amiről ön beszélt, jövőre valószínűleg nem lesz reális, ugyanis annak már épülnie kellene, vagy legalábbis a közbeszerzés fázisában kellene lenni, hogyha jövőre valakik még 200 milliárdot szeretnének beruházni.

Annyit szeretnék általánosságban mondani erről a költségvetésről, hogy az a gazdaságfilozófia és az az adófilozófia, ami ebben megjelenik, nagyon keményen és nagyon hátrányosan érinti a mezőgazdaságból élőket, hiszen az ottani átlagjövedelem messze elmarad a nemzetgazdasági átlagtól, tehát azt látjuk, hogy egyértelműen a vesztesei lesznek a mezőgazdasági foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdaságból élők ennek az új társadalomfilozófiának, amit ma még meg is tetéztünk, és azt gondolom, az államtitkár úr majd reagál arra, amit mondok: nem tudom, észrevették-e azt a módosító javaslatot, amit megszavaztak, hogy az őstermelőket újabb 0,5 százalékos nyugdíjjárulékkal sarcolták meg, úgyhogy ez nagyjából le is nullázta a 100 ezer forintos adókedvezményüket, ezt csak szeretném elöljáróban mondani. Nem tudom, találkoztak-e ezzel a módosító javaslattal, mi ugyanis ezt ma reggel láttuk, a zárószavazás előtt.

Ha valaki felületesen megnézi a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetét, akkor mondhatná, hogy több mint 30 milliárd forinttal növekszik a támogatási előirányzat. Ezzel egyetlenegy probléma van: ha egy kicsit belenézünk ezekbe a számokba, a bázisból hiányzik - amihez hasonlíthatják esetleg ezt a számot - egy olyan 22 milliárdos előrehozott kifizetés, ami 2009-ben történt meg, pontosan az akkori nehéz gazdasági helyzet miatt, alapvetően a tejtermelőknek, illetve a sertés- és baromfitartóknak volt egy Unió által engedélyezett előrehozott kifizetés. Ez a 22 milliárd nyilván hiányzik a bázisból. Itt is el tudom azt mondani, hogy van egy olyan 16 milliárdos átviendő forrás, ami azért maradt meg ebben az évben, mert gyakorlatilag május óta egyetlenegy számla nem lett kifizetve, amit a beruházók benyújtottak. Úgy gondolom, ezt jobb lett volna még ebben az évben valahogyan realizálni, hiszen ez a pénz nagyon hiányzik, főleg olyan helyeken, ahol hitelből finanszírozták a beruházásokat.

Tehát innentől kezdve nyilván az is látszik, hogy ennek a költségvetésnek, ha tartani akarja a minisztérium azt a támogatási szintet, amit eddig általában a termelők megszoktak, van nagyjából egy 7,5-8 milliárdos hiánya. Ez összességében a nemzeti támogatási sornál jelentkezik. Azt gondolom, ezt a bizottsági ülésen is világosan levezettem, hogy ez miért így van. Nagyon-nagyon szomorú lennék, de nemcsak én, hanem az ágazat összes szereplője, hogyha ennek a vitának a menetében nem lehetne ezt módosító javaslattal pótolni, hiszen pontosan azokat az ágazatokat sújtaná ez az elvonás, amelyek a legnehezebb helyzetben vannak, és a legnagyobb foglalkoztatók. Tehát innentől kezdve nemhogy foglalkoztatásbővítés lesz a mezőgazdaságban, hanem a telepbezárások okán inkább foglalkoztatáscsökkenés.

Ezen túl nyilván vannak olyan, úgymond kisebb sorok, amelyek jelképesnek tekinthetők, ezeket is elég részletesen elmondtuk a bizottsági ülésen. Itt a kutatás-fejlesztés, az agrároktatás sorai vannak, ahol valami nagyon-nagyon homályos magyarázatot kaptunk, hogy miért több a kevesebb, gondolom, az államtitkár úr majd erre is el tudja mondani a választ. Ami számomra a legmeglepőbb volt, az a génmegőrzés 100 milliós sora, ahol a tavalyi 300 millióról 100 millióra csökkent, és folyamatosan azt hallottuk, hogy a 300 millió is kevés, és ennél magasabb módosító javaslatokat nyújtottak be annak idején a képviselő urak.

Van még egy neuralgikus pont ebben a költségvetésben, a kárenyhítési alap. Itt arról volt szó, hogy miután nagyok lettek a károk, majd a kormány zsebbe nyúl és besegít, sőt az idén előleget is fizet. Ezt most már nagyjából el kellene kezdeni, de egy fillér pluszt nem tett egyelőre a kormány, csak a kötelező részt. Itt megint az államtitkár úrnak mondanám azt a baktalórántházi esetet, hogy amikor az 5 milliárd forintos kiegészítésről beszélgettünk ott a gazdákkal egy fagykár kapcsán, akkor az államtitkár úr azzal kezdte a hozzászólását, hogyha a kormányzati negyedre van pénz, akkor kárenyhítésre is legyen.

Most jelentem, a fagylalt visszanyal: hogyha a debreceni stadionra van 10 milliárd forint, akkor úgy gondolom, a kárenyhítésre is kell hogy legyen 10 milliárd forint. Nyilván nagyon sok mindent tudnék ennek a költségvetésnek a kapcsán elmondani a Nemzeti Földalapról, a hivatali rendszer forrásbővítő döntéseiről, de ezt majd nyilván a két napban még lesz módom.

(17.10)

Tehát összességében azt tudom mondani, hogy ez a költségvetés, ha így marad, ahogy most van, akkor még azt a támogatási szintet se tudja produkálni, és mondom még egyszer, a leginkább nehéz helyzetben lévő ágazatoknak, amit korábban a termelők megszoktak. Nem ezt ígérték, úgy gondolom, tavasszal. Én azt szeretném, ha betartanák az ígéreteiket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Szekó József, a Fidesz-képviselőcsoportból; fölkészül Zakó László, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Régóta gyakorló polgármesterként és kistérségi vezetőként nem újdonság számomra az, hogy a központi költségvetés tárgyalásakor előtérbe kerül az önkormányzatok helyzete, az önkormányzatok sorsa, és ilyenkor az utóbbi években sajnos azt hallhatjuk, hogy az önkormányzatok egyre nehezebb helyzetbe kerültek, egyre nehezebb helyzetben vannak. Vajon mi lehet a bajok gyökere?

Úgy gondolom, hogy ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor megállapíthatjuk, hogy részben a bajok 2002 őszére eredeztethetők, amikor is a Medgyessy-kormány a választási győzelméhez vezető ígéretét betartva béremelést hajtott végre az oktatási, az egészségügyi és a szociális ágazatban, bár ez az emelés nem érte el mindenütt az 50 százalékot, ahogy ígérték, olyan 30 és 50 százalék között volt. A baj nem az, hogy ezen ágazatok sok esetben kispénzű dolgozói béremeléshez jutottak, hanem az, hogy ezt a forrást egyszerre vonták ki a gazdaságból, és ezáltal fokozatosan lecsökkent a gazdaság vérkeringése.

Ami bennünket, önkormányzatokat érintett, az pedig az, hogy ennek a fedezetét a központi költségvetés 2003-tól nem biztosította. Nem biztosította, bár 2002 őszén még ez a probléma nem látszott, hiszen, ha jól emlékszem a számra, az Orbán-kormány akkor 350 milliárd forint tartalékkal adta át a büdzsét, amely éppen elég volt arra, hogy a béremelést fedezze 2002 utolsó hónapjaiban, de 2003-ban már a terhek egy jelentős részét, mintegy 500 milliárd forintot ránk, az önkormányzatokra terheltek, amelyet azóta sem pótoltak vissza, sőt, azóta még további elvonásoknak voltuk elszenvedői, és görgetjük magunk előtt ezeknek a következményeit.

2004-ben költségvetési eszközökkel arra bírtak bennünket, hogy megalakítsuk a többcélú kistérségi társulásokat. Ekkor arra gondoltunk, hogy ha már kiegészítő támogatásokat kapunk a közös feladatellátására, akkor talán így jutunk levegőhöz. Nos, itt is csalódnunk kellett, hiszen egy-két év múlva, amikor már megszerveztük a közös ellátásokat, akkor ezek a normatívák, kiegészítő normatívák kezdtek elerodálódni, illetve voltak olyan területek, ahol egyszerűen megszűnt a kiegészítő támogatás. Említeném itt például a fogyatékos és a pszichiátriai szociális otthonok ellátását, amelyeket a települések ha bevittek közös ellátásba, gondolom, könnyen belátható, hogy nem egy-egy településre terjedt ki egy-egy ilyen intézmény ellátási területe, hanem adott esetben kistérségi, megyei vagy régiós területet is felölelhet. Nos, ezek az ellátások is megszűntek, úgy gondolom, hogy hátrányosan diszkriminálva a fogyatékos embereket.

A települések a sok-sok elvonás mellett nem ültek ölbe tett kézzel, illetve nem dőltek hátra, hanem igyekeztek megtakarítani, igyekeztek fölvenni a versenyt az elvonásokkal, bár úgy vélem, hogy ezzel nem tudták eredményesen felvenni a versenyt. De mit tettünk mi, települések? Összevontunk intézményeket, bezártunk intézményeket - lassan már odáig jutottunk, hogy a tűzoltóságot vonjuk össze a bölcsődével, hogy megtakarításokat elérhessünk -, kötvényeket bocsátottunk ki, és az ezen kötvényekből származó forrásokat a települések egy része nemcsak fejlesztésre fordította, hanem működésre fordította, felélte. De amit fejlesztésre fordított, azok sem termelő beruházások. Azért szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az önkormányzati beruházások nagy része nem termelő, nem megtérülő beruházás. Nem tudom, mikor térül meg egy út- vagy egy járdaépítés vagy akár egy intézményfejlesztés.

Úgy gondolom, hogy ha arra gondolunk, vagy azt próbáljuk átgondolni, hogy mi is lehet a megoldás, mi lehet a további teendő, tennivaló, akkor semmiképpen sem az, ami egyes véleményekből tükröződik, hogy nincs szükség ennyi önkormányzatra, nincs szükség ennyi kistelepülési helyhatóságra. Úgy vélem, lehet, hogy nincs szükség ennyi hivatalra, és bizonyos feladatok elláthatók körjegyzőségbe tömörülve is, de rossz elgondolni azt, hogy mi lehet egy-egy településsel akkor, ha akár legalább részönkormányzati szinten nem lesz a településnek gazdája. Ki fogja rányitni akkor egy-egy idős, magatehetetlen emberre az ajtót, vagy netán ki fogja megkérni egy-egy ingatlan tulajdonosát, hogy a háza előtti közterületet tegye rendbe?

Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás utáni - vagy részben sikerült rendszerváltás utáni - időszak egyik sikertörténete minden nyűgével-bajával az önkormányzatok létrejötte és a helyi önkormányzatiság, a helyi demokrácia kialakulása; úgy vélem, hogy ezt csorbítani nagy hiba lenne.

Azt hiszem, hogy a megoldás az lehet és az lehetne, ha alapvetően átgondoljuk az önkormányzati feladatellátást, és az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást újrapozicionáljuk. Az a több mint háromezer feladat, amellyel az önkormányzatoknak bajlódniuk kell, úgy gondolom, hogy enyhén szólva túlzó, nagyon sok esetben kerültek az önkormányzatokhoz olyan feladatok, amelyek nem odavalók, olyan feladatok, amelyeket a központi kormányzat kényelmi szempontból letolt az önkormányzatokra. Van egy csomó olyan feladat, amely úgy vélem, hogy egyrészt elhagyható, másrészt úgy vélem, hogy állami ellátásban, központosítva hatékonyabban elvégezhető, ellátható.

Mindenesetre ez a feladat is, az önkormányzati rendszer reformja az új kormányra marad, és az új kormánynak kell majd sok-sok évek mulasztását pótolni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Zakó László képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik-képviselőcsoportból; őt majd Vigh László és Kovács Tibor fogja követni. Képviselő úr, öné a szó.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A most tárgyalt költségvetési törvénnyel kapcsolatban vegyes gondolatok támadnak az emberben. Egyrészt látszik, hogy az előterjesztés szakítani akar elődjének nyomasztó örökségével, új kitörési pontokat keres, de az is egyértelmű, hogy változtatás ide, új koncepció oda, azért az Európai Unió és az Egyesült Államok az úr. Márpedig, ha ott azt mondják, hogy hazánkban terrorveszély van, akkor vastagon foghat az a bizonyos ceruza, ha támogatást kell adni annak megszüntetésére.

Általánosságban is mondható, hogy feltűnően nagy támogatásban részesülnek azok a területek, amelyek olyan feladatokat látnak el, mely feladatok alig léteznének, ha azokat nem kényszerítették volna ránk, illetve nem húztuk volna indokolatlanul magunkra. Röviden szólva: ha Magyarország a magyaroké lenne, több pénz jutna saját magunkra. Igazából a turizmusról kívánok szólni, de ezzel az általános megjegyzéssel még tartoztam a Háznak.

Sokszor és sokan elmondták már, hogy a turizmus a gazdaság húzóágazata lehet, de a jól csengő számok mögött elég nagy a diszharmónia. A turizmus a maga jelentőségéhez képest hangsúlyos szerepet, sőt kiemelést sem kapott az előterjesztésben. Összesen egy sor utal arra, hogy a turisztikai célelőirányzat 5,2 milliárd forint lesz jövőre. Hogy ez mire elég, azt csak a szakbizottságunk ülésén tudtuk meg az előterjesztőtől.

Tudjuk, a költségvetés keretein kívülről érkezik majd támogatás, de a kormányzat meghirdetett törekvésének az előterjesztésből is ki kellett volna érződnie. Bár a turisztikai iparág erősen hasonlít az autóiparra, a beszállítók tárháza óriási, a fejlesztési pénzeket jobban is megpántlikázhatták volna. Tisztában vagyunk azzal ugyanakkor, hogy a turizmus támogatásának, nem is nagyon áttételesen, része minden olyan forint - nem is kevés -, ami például a közlekedés infrastruktúrájának fejlesztését szolgálja, hiszen ez alapfeltétele mindenfajta helyváltoztatásnak. Ne tagadjuk azonban a lényeget: a legnagyobb támogatója a turizmusnak az a polgár, jelen esetben munkavállaló lehet, akinek marad annyi jövedelme az erszényében, hogy végre elinduljon valahová enni, inni, pihenni.

Az új kormányprogram két vezérfonala volt a foglalkoztatás növelése és a gazdaság élénkítése, amelyek egymástól nem elválaszthatóak. Ehhez képest több tízezer közalkalmazott elbocsátását helyezték kilátásba az elmúlt hetekben kormányzati szinten. Ez a sok tízezer ember nem biztos, hogy azonnal munkát fog magának találni, nemhogy utazzon bárhová kikapcsolódni. A sok munkanélküli púp lesz az élénkítésre váró gazdaság hátán. Abból, hogy az adótörvények módosításával több pénzt kívánnak a családoknál hagyni, a gazdaságélénkítés még közvetlenül nem vezethető le.

(17.20)

Úgy gondolom, hogy a kivéreztetett családok az esetleg a zsebükben maradó pluszjövedelemből a sebeiket fogják egy-két évig nyalogatni, ami azt jelenti, hogy a hatalmas felvett hitelállományuk tehertételét próbálják ezzel a pluszjövedelemmel mérsékelni. De bízzunk a magyarok újra feltámadó vándorlási szokásaiban!

Az olyan sokat emlegetett új Széchenyi-terv hivatott Magyarország jövőbeni gazdasági programjának lerakására, hiszen alcíme is a talpraállás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja. Ebben a programban első helyen szerepel a gyógyító Magyarország, egészségipar. Értjük és elfogadjuk az egészségipar definícióját, azonban annak turisztikai vonala teljesen rátelepszik a turizmusra, szinte csak egészségturizmusról, gyógyturizmusról szól az anyag. Ez a Széchenyi-terv mint váz, mint vitairat, még egyáltalán nincs kész, ez munkaanyag. Reméljük, a gyógyturizmusról a hangsúly áttolódik a szektor más ágazataira.

Mi a kifogásunk a gyógyturizmus prioritásával? Bár fontos terület, sajnos sok a rászorult is, de egy átlagjövedelmű magyar embernek ez megfizethetetlen, márpedig kinyilvánított kormányakarat a belföldi kereslet fellendítése, lásd Széchenyi-pihenőkártya. Sajnos nem tudjuk a gondolatot lerázni magunkról, hogy nem a gyógyszeripar lobbija áll a háttérben. A Jobbik azt mondja: inkább aszalt szilva, mint hashajtó tabletta - már ha érthető a hasonlat.

Visszatérve a mai magyar valósághoz: jelenleg 400 ezer foglalkoztatottal a GDP 6-7 százalékát adja a turizmus, ahol az összes foglalkoztatott körülbelül 8 százaléka dolgozik. Közvetett módon a turizmus ennél nagyobb jövedelmet termel, a GDP majdnem 10 százalékát, a foglalkoztatottak majd 13 százalékának segítségével. A turizmus nemcsak a létrehozandó egymillió új munkahely harmadát adhatja, de segíthet abban is, hogy a 900 ezer főre becsült szakképzetlen munkaerő is elhelyezkedjen. Ezek a számok, a stratégiai fontosság és a meglevő szabályozatlanság már nagyon megkívánja, hogy jogszabályt alkossunk az ágazatról, megszülessen a turizmusról szóló törvény.

Az üdülési csekk polgári változatát időközben Széchenyi-pihenőkártya névre keresztelték. Bár az eredeti koncepció hangsúlyos része volt, már nem igaz a juttatáshoz eredetileg tervezett utólagos, a munkáltatók által igénybe vehető 50 százalékos adó-visszatérítési elem. Az eredeti elképzelés szerint a juttató a támogatás mértékének 50 százalékát a következő évi társaságiadó-alapjából levonhatta volna. Ez éppen azért kerül bele a koncepcióba, hogy a rekreációs támogatás nyújtásában a kis- és közepes vállalkozásokat is minél inkább érdekeltté tegyék.

A pihenőkártya bevezetését a munkáltatók számára ugyanakkor vonzóvá teszi, hogy az felfogható a lehető legolcsóbb tizenharmadik havi juttatásként, hiszen csupán 16 százalékos szja terheli, egyéb járulék nem, ami mindenképpen segíteni fogja új kafetériaelemként való elterjedését. Ezzel az eszközzel ugyanis jóval magasabb juttatás - a nettó bér 10 százaléka, de legfelejebb 300 ezer forint - adható a dolgozók motiválásához, mint a szintén kedvezményes juttatásként adható, azonban a minimálbér felső határával limitált üdülési csekkel.

A rendszer mögött álló bank kiválasztása még hozhat izgalmakat. A rendszer gyors elterjedését támogatná a kártyaelfogadás jutalékának alacsonyan tartása, az elszámolás idejének felgyorsítása, illetve bármilyen közvetítő szervezet kiiktatása a folyamatból. Két éven belül akár meg is lehetne duplázni a belföldi turizmus forgalmát. Ha a 3,8 millió munkavállalónak csak a fele részesül ilyen támogatásban, akkor 100 ezer forintos átlagbérrel számolva közel 250 milliárd forint jelenhet meg a külföldi turizmus piacán, a jelenlegi 50 milliárd forintos üdülésicsekk-forgalommal szemben.

Szükség is van a vendégekre, mert rengeteg szabad férőhely-kapacitás van, annyi, amennyi már kényszerpályára teszi a tulajdonosok üzletpolitikáját. A hitelek visszafizetése nagy terhet tesz az üzemeltetők vállára; sajnos a bankok alakítják áttételesen a turizmus koncepcióját, nem a szakma.

A másik súlyos gond, hogy a kormány a vendéglátást következetesen leválasztja a turizmusról, pedig azt nem lehetne megtenni. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény tárgyalásakor ezt már bebizonyította a kormány, lásd a szállodai takarítónő kontra éttermi felszolgáló hátrányos megkülönböztetést. Csak emlékeztetőül: a közteherjegyek nem egyforma értékűek a két alkalmi munkavállalónál, az utóbbi után kétszer annyit kell fizetni.

Mostohagyerek a vendéglátás a turizmuson belül, holott az erre valamikor régen okot adó körülmények már rég nem állnak fenn. Itt van az áfakérdés is, ami alapvetően befolyásolni tudná a szakma sorsát. Szükségesnek látjuk, hogy a szálláshely áfáját lecsökkentsük 10 százalék körülire, vagy még inkább az alá, s ezt árnyékként kövesse az éttermi fogyasztás áfája is.

A turizmust érintően minden törvényjavaslat és módosítás elenyészik, ha hiányzik a legfontosabb: a vendég. Lehet akármilyen szép a szálloda, jó a szakács, mit sem ér, ha nincs vendég. A Jobbik ebből kifolyólag azt javasolja, hogy a kormány az értékesítési szemléletet tartsa leginkább előtérben. A hatékony értékesítésnek pedig fontos feltétele a kellő számú légikikötő, amely sok turista számára biztosíthatja Magyarország gyors és kényelmes megközelítését. Ma már nyilvánvaló, hogy a turisták úgy választanak maguknak turisztikai célpontot, hogy az elérhető legyen közvetlenül arról a repülőtérről, amelynek közelében élnek. Azok az országok és városok, amelyek nem érhetők el repülővel, kiesnek a világ vérkeringéséből. A turizmus fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy a távozó légitársaságokat visszahívjuk, de ne csak Budapestre, hanem Sármellékre, és Debrecenben is indítsák el menetrend szerinti, egész évben működő járataikat. Szívünk szerint támogatjuk mi a Malévot is, de az már csak nevében magyar.

A többször lerabolt, becsapott turisztikai vállalkozó réteg a múlt hibáiból tanulva nem fogja önerőből megfinanszírozni azt a fejlesztést, ami elsősorban az állam feladata. Ezzel szemben azonban az ágazatot képviselők sokkal nagyobb összeggel hajlandók támogatni marketingkiadások kérdésében az államot, ha azt érzik, hogy befektetéseik célhoz érnek. A költségvetésben mindezen koncepciónak nyoma sincs. Hogy akar a kormány bevételt generálni, ha nem hozza be a turistát az országba, s nem teremt nemzetközi összehasonlításban is versenyképes helyzetet Magyarország számára?

Jó stratégia esetén az idegenforgalmi adó sok mindenért kárpótol. Ha már itt tartunk: mire lehet fordítani az idegenforgalmi adót s mire nem? Helyi turisztikai attrakciók fejlesztésére igen, bölcsőde, óvoda építésére nem. Bármennyire is szükséges önkormányzati feladat az iskola és az óvoda működtetése, azt ne az idegenforgalmi bevételekből és annak rovására vegye igénybe a helyi önkormányzat. A hiányos jogszabályok miatt erre napi szinten kerül sor.

A frakciótól kapott időkeretem letelt, úgyhogy csak annyival szeretném zárni, még sok témát érinthetnénk, és a legfontosabb még elmaradt vagy kimaradt, a belföldi termelők előnyben részesítése, a beszállítók előnyben részesítése, amellyel elérhetnénk azt, hogy a hazai, itthon termelt áruk, nyersanyagok legyenek elsősorban a vendéglátó-ipari egységek asztalán, s egy mozgalmat is indíthatunk, hogy Big Mac helyett inkább házi disznótorost a magyar gyomorba.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának 36 másodperce van még hátra.

Kétperces hozzászólásra Veres János képviselő úr jelentkezett, az MSZP-ből. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az imént Tállai államtitkár úr szólt önkormányzatok eladósodásáról, kötvénykibocsátásról, majd Szekó képviselő úr elmondta egy önkormányzati vezető szemével mindezt.

Én két megjegyzést szeretnék ehhez tenni. Egyrészt Tállai államtitkár úr úgy próbálja beállítani, mintha kormányzati döntésen múlna az vagy múlt volna az, hogy az önkormányzatok mennyi kötvényt bocsátottak is, és azt mire fordították. Az önkormányzatok saját döntés alapján hozták meg ezeket a döntéseiket, semmifajta kormányzati befolyásolási lehetőség ebben nem volt. (Babák Mihály: Na, na! Csak fojtogattátok őket.) Részben azért nem volt, mert éppen Tállai képviselő úr képviselte a Fidesz-frakciót azokon a tárgyalásokon 2007-ben és 2008-ban, ahol 18 fordulót bonyolítottunk le a Pénzügyminisztériumban, és ahol minden módon elzárkóztak attól, hogy olyan szabályozás szülessen az önkormányzati kötvénykibocsátásra, amely megfontoltabb és visszafogottabb eladósodást biztosított volna. Sajnálom, hogy erre most nem emlékezett vissza, amikor hozzászólt ehhez a témához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre kért szót Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Veres képviselőtársamat emlékeztessem arra, mert őt kell elsőként lereagálnom, a tekintetben, hogy a kötvénykibocsátást, drága miniszter úr, ön indukálta a kormányával nyolc éven keresztül, hisz kivéreztette, fojtogatta az önkormányzatokat. Nem maradt forrásuk önerőre. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Kérem, elfeledkezik róla, de ebben önnek nagy szerepe volt, jó, ha tudja!

Zakó képviselőtársam, önhöz szeretnék szólni, ugyanis nagyon fontos kérdéseket emlegetett, és sok gondolatban, sok véleményben egyetértünk. Kicsit eklektikussá vált ugyan a turizmusról és idegenforgalomról alkotott véleménye, de sok hasznos ötlete volt, amely úgy gondolom, megvalósításra vár ma Magyarországon.

(17.30)

Annak külön örülök, hogy ön a turizmust mint gazdasági ágazatot emlegette. Ez egy nagyon fontos kérdés, hisz az előző kormány ezt igyekezett ledegradálni, és valamiféle jóléti-szociális intézménynek tartani a turizmus dolgát, s meg is szüntette a Széchenyi-terv minden fejlesztését. Ugyan adott némi lehetőséget arra, hogy fejlesszen ez a fontos gazdasági ágazat, de azt is igyekezett megfojtani.

Szeretném elkönyvelni azt, hogy helyes e gazdasági ágazat fejlesztése, de tudja, kedves képviselőtársam, sok mindenhol lehetne adni eszközfejlesztésre is, de a turizmusnak akkor lesz jobb üzleti esélye és akkor fog jól prosperálni, ha lesz a lakosságnak és az embereknek jövedelme. Úgy gondolom, ahhoz, hogy a jövedelmük meglegyen, a gazdaságot kell élénkíteni, a gazdaság élénkítése mellett jövedelmek lesznek, és a jövedelemből lesz turizmusfejlesztés, lesz fejlődés, forgalom és fizetőképes kereslet.

Fontos dolog az, amit emlegettem, kérem, gondolja meg. Én úgy gondolom, hogy az uniós források, a Széchenyi-terv újraszabályozása, a turisztikai vállalkozások segítése a jövő, amely a 2011-es költségvetésben a kormány szándékai szerint meg fog jelenni. Az állami apparátus létszámának csökkentése és a turizmus visszaesésének a kapcsolata egy kicsikét furcsa volt. Ilyen mélységbe szerintem most nem illik elmennünk a 2011-es költségvetés tárgyalása kapcsán.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmét, önnek pedig köszönöm a javaslatait, sok tekintetben egyetértek önnel.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről Ángyán József államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt ha megengedik, Gőgös államtitkár úr megjegyzéseihez néhány szóval hozzászólnék én is. Államtitkár úr úgy kezdte a hozzászólását, hogy az ágazatban az átlagjövedelem erősen elmarad a nemzetgazdasági átlagtól, s mintha ez az öt hónapja kormányzó kormány tevékenységének lenne a következménye. Való igaz, 76 százaléka a nemzetgazdasági átlagnak ez a jövedelem, de ha jól emlékszem, az elmúlt nyolc évben nem ez a kormány kormányzott, hanem szocialista-liberális kormányzás folyt, ami ezen a helyzeten legalábbis nem tudott változtatni. Tehát innen kell elindulnunk.

Hadd tegyek egy megjegyzést a bázishiánnyal kapcsolatban: amikor azt mondja államtitkár úr, hogy a 2010-es év bázishiányos, és ehhez képest növekszik 30 milliárddal az ágazat költségvetése az előző évhez képest, nos, ez a trükközések egyik formájának a következménye. 2009 végére előrevitte a kifizetéseket, merthogy 2010 tavaszán - ha jól emlékszem - országgyűlési választások voltak, és érdekes módon a gazdák nehéz anyagi helyzete mindig a választások környékén jutott az előző kormányok eszébe. Tehát pénzt kellett pumpálni a választások előtt a vidékbe, és ennek az lett a következménye, hogy a 2010-es évből ez a forrás hiányzik. Ha valóban a gazdák izgatták volna az előző kormányt, akkor minden évben előrehozta volna a kifizetéseket, de érdekes módon mindig csak a választásokat megelőzően történtek ezek az előzetes kifizetések.

Néhány dolgot fűznék a jelképes sorokhoz is. A génmegőrzést említette képviselő úr, államtitkár úr, mint amiért harcoltunk. Valóban harcoltunk, mert stratégiai kérdésről van szó, hogy a saját hagyományos fajtáink, génkészleteink megmaradjanak, s a kiszolgáltatottságunk ezzel csökkenjen. Ha jól emlékszem, a génmegőrzési feladat annak idején az ellenzék javaslatára került be úgy, hogy a kormánypártok akarata ellenére sikerült keresztülvinnünk a génmegőrzési tevékenység finanszírozását. Jelzem, amint bekerült a költségvetésbe, az előző kormány azonnal el is vonta a felét, tehát nem jutott oda az a pénz, amit az Országgyűlés egyébként jóváhagyott.

Szeretném jelezni, hogy ezzel szemben már létrehoztunk két génbanki központot, egy növény- és egy állatgénbank központot. A jövő évi költségvetés az előzőekkel ellentétben 326 millió forintot tartalmaz ennek a két intézménynek a finanszírozására, a 100 millió forint pedig, ami pillanatnyilag az állami génmegőrzési feladatok rendelkezésére áll, további kiegészítésre fog kerülni, mint ahogy annak idején - amit szóvá tett a képviselő úr - az "igyál tejet" program is a duplájára növekedett, amik szintén hasznos intézkedések.

Amikor a kormány visszafogott 2011. évi költségvetési politikáját bírálják, akkor szeretném megjegyezni, hogy nemcsak úgy általában üres a kassza, hanem az agrárkassza nagy részét is voltak szívesek elkölteni. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programnak - amely hétéves program, és amelynek a teljes költségvetése hét évre 1400 milliárd forint volt - voltak szívesek három év alatt a 80 százalékát elkölteni vagy legalábbis lekötni. Tehát a kormány mozgástere erőteljesen korlátozott, és ez nagyrészt az önök áldásos tevékenységének a következménye, minek következtében a kasszák kiürültek, és nincs forrás.

Ráadásul hadd jegyezzem meg, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program kasszájának a kiürítése úgy történt, hogy egy egészen szűk kört hoztak helyzetbe, a legerősebb tőkéscsoportok erősítése zajlott, a fizikai tőke fejlesztésére költötték el a források nagy részét. 400 milliárd forintot költöttek el három év alatt egy egészen szűk tőkéscsoport érdekei mentén. Ezt próbáljuk korrigálni akkor, amikor újratárgyaljuk az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. Egészen más játékszabályokat fogunk szabni a maradék források elköltésére. Vérzik az ember szíve, hogy az 1400 milliárdból már csak 200-250 milliárd az, ami 3-3,5 évre a rendelkezésünkre áll.

Pozitív példaként említette a Nemzeti Földalapot, legalábbis azt hiszem, hogy pozitív példaként hozta fel, merthogy a tárca visszaszerezte a Nemzeti Földalapot, és egy új birtokpolitikát hirdetett az első intézkedései közepette. A kis- és közepes családi gazdaságokat fogjuk helyzetbe hozni a tőkés spekulációval szemben, ami eddig a földügyekkel kapcsolatban jellemezte a magyar kormány tevékenységét, és a földalap bevételeit ennek a politikának a megvalósítására fogjuk felhasználni, visszaforgatjuk a kis- és közepes családi gazdaságok megerősítésére.

De hadd mondjak olyan dolgokat is, amelyek szintén ezeknek a családoknak az erősítését szolgálják. Ilyenek például az illetéktörvény már módosított passzusai, aminek következtében ha a családon belül átadja a gazdaságot, akkor nem kell illetéket fizetnie. Nem csak úgy lehet helyzetbe hozni bizonyos gazdálkodói csoportokat vagy családokat, hogy többlettámogatást adok nekik, hanem úgy is, hogy otthagyom náluk azt, amit eddig az állam elvett tőlük. Az illetékeltörlés tipikusan ilyen típusú intézkedés, és azt reméljük tőle, hogy megerősítjük ezzel a családi gazdálkodást és annak a folytonosságát.

Miközben természetesen tudomásul vesszük, mert kénytelenek vagyunk tudomásul venni azokat a kényszereket, amelyeket nagyrészt az önök kormányzása teremtett számunkra, azonközben minden igyekezettel azon vagyunk, hogy más irányba fordítsuk a szekeret, és a rendelkezésünkre álló pénzt valóban a családok, a vidéki közösségek, a helyi gazdaságok megerősítésére, a kis- és közepes családi gazdaságok és azok piacai helyzetbe hozásának az erősítésére használjuk fel. Azt gondolom, ez önök által is támogatható irány, ezért kérem, hogy támogassák a tárca költségvetési fejezetét és a kormány által beterjesztett költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Bödecs Barna képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbikból, az időkeretből még hátralévő 36 másodpercre. Parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik örömmel nyugtázza, hogy az adó- és járuléktörvények mai végszavazása előtt önök meggondolták magukat, és a tb-járuléknál a munkáltatói járulékfizetési felső korlát tervezett bevezetéséről az ellenzék tiltakozása és a társadalmi felháborodás hatására lemondtak, így legalább ezen a téren megőrizték a jövedelemmel arányos közteherviselést. Ebben a helyzetben viszont érdekes kérdés, hogy a költségvetési előterjesztésük bevételi oldalán szereplő 1826 plusz 154 milliárd forintos munkáltatói tb-járulékot e döntés ismeretének hiányában hogyan, felső plafonnal vagy anélkül tervezték. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Babák Mihály képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Bocsássanak meg, tisztelt képviselőtársaim, de egy gondolatmenetet be kell fejeznem. Úgy gondolom, hogy az imént elhangzott turisztikai gazdasági ágazattal kapcsolatos 2011. évi költségvetési lehetőségekről, azaz a közgazdasági klímájáról némileg szólni kéne még, hisz úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy a gazdaságot kell a kormánynak 2011-ben segítenie, támogatnia és élénkítenie, az ebből származó jövedelmek lehetőséget adnak a lakosságnak és a fogyasztóknak, hogy fizetőképes kereslet álljon rendelkezésre.

A másik nagyon fontos dolog az adócsökkentés, az szja csökkentése, amely 16 százalékra csökkent. Ez lényeges jövedelmet biztosít a lakosságnak ahhoz, hogy a jóléti szolgáltatásokból, többek között a turizmus kínálta lehetőségekből is igénybe vegyen.

(17.40)

A gazdasági ágazat, tehát a turizmus fejlesztését illetően pedig összefoglalóan úgy gondolom, hogy nagyon fontos az uniós források megfelelő biztosítása az ágazat számára, a Széchenyi-terv nyújtotta lehetőségek, amelyben a kormány a szálláshelyek bővítésén keresztül sok egyéb másra is lehetőséget kíván nyújtani a 2011-es gazdasági évben, és a turisztikai vállalkozások gazdasági stabilitásának elősegítése érdekében a gazdasági vállalkozások adócsökkentése révén.

Tisztelt Hölgyem és Uraim! Úgy gondolom, a turisztikának, ezen belül e fontos gazdasági ágazatnak a közgazdasági klímáját a 2016. (Sic!) évi költségvetés igyekszik biztosítani. Igaz, hogy nem tudunk azokra a kérdésekre választ adni, amelyek az előző kormány áfaemelési trükkjeivel szinte ellehetetlenítették például a vendéglátást, az élelmiszer-fogyasztást, és egyéb, az élelmiszerhez kapcsolódó áfákhoz kapcsolódóan szűkítették a keresletet. Erre nincs forrása a költségvetésnek, kérem, értsék meg, de egyről a kettőre lépve jövője van a turisztikai ágazatnak, számíthatnak rá.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Tállai András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Gőgös Zoltán képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid reakció. Én úgy gondolom, a termelők nem trükközésnek élték meg azt, hogy mondjuk, öt hónappal előbb kaptak pénzt, és azt nem kellett bankhitelből finanszírozniuk, államtitkár úr. És azért azt is jelezném, hogy az előrehozás 22 milliárdot érint, az összes többi 2009-es nagyobb kifizetés a beruházási programnak köszönhető, amivel kapcsolatban persze vitatkozhatunk azon, hogy mikor jó egy beruházási program, hogyha én elhúzom hét évre a pénzt, vagy pedig azt mondom, hogy főleg olyan feladatoknál, ahol esetleg a telepek bezárása vagy a szállítók bezárása volt a tét, ott minél gyorsabban végrehajtom ezt a fejlesztést. Mi azt a módszert választottuk, hogy lehetőleg a ciklus elején minél nagyobb fejlesztések legyenek, hogy utána az termelje vissza a gazdálkodóknak a pénzt. Eddig meg folyamatosan azt hallottuk, hogy nem használjuk az európai uniós forrásokat. Most ezt én nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy ha van sapkája, akkor az is baj, ha nincs, az is baj.

Egyébként tényleg, valóban sikeres volt az a program, és azért az meg egy fals alapvetés, hogy mondjuk, 600 vagy 700 ezer mezőgazdasági termelőhöz hasonlítják a nyertes pályázókat, mikor az államtitkár úr is pontosan tudja, hogy aktív szereplője ennek a rendszernek nagyjából 180 ezer van, igazából piaci szereplő pedig körülbelül 100 ezer, tehát ahhoz képest a nyertesek száma elég magas. És én azt gondolom, hogy nagyon sokan hozzáfértek. Gyakorlatilag minden olyan piaci szereplő hozzáfért ezekhez a típusú támogatásokhoz, aki akart; arról nem tehettünk, hogy a fele pályázott csak annak, aki egyébként pályázhatott volna.

A másik, hogy nyilván nem tisztán piaci szereplőnek pedig más megoldások kellenek, a turizmusfejlesztés, az egyéb gazdaságfejlesztés, a vendéglátás fejlesztése, és nem tipikusan a mezőgazdasági tevékenység fejlesztése, mert abból úgysem fognak megélni. De ez egy elég régi vita köztünk, azt gondolom, majd az élet eldönti, hogy kinek van igaza. Én annak a híve vagyok, hogy ha pénz van, akkor minél gyorsabban fejlesszünk belőle, hogy termelje is vissza - de úgy látszik, vannak más elgondolások is ezen a területen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Hanó Miklós képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

HANÓ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én a költségvetésnek az agráriumhoz kapcsolódó részéhez szeretnék hozzászólni. A mezőgazdasági bizottsági ülésen is - Ángyán József államtitkár úr részvételével - eléggé hosszasan kitárgyaltuk ezt a költségvetést. Az, hogy az egyik évről a másik évre az előző évihez képest egyes ágazatoknak vagy egyes egységeknek mennyit tudunk adni, az egy dolog; fontos az is, hogy ha lehet, minél többet. De én úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne az agráriumban és az élelmiszeriparban egy olyan váltás, egy olyan stratégiai váltás, amelyre az államtitkár úr ígéretet tett, hogy tavaszra ebből várható egy olyan anyag, amely magának a pénznek a felhasználását tenné jobbá. Mire gondolok én? Például arra, hogy itt vannak a géptámogatások. A géptámogatásoknál elég hosszasan, a rendszerváltást követően mindenki lendületesen, van, aki túl is vásárolt gépekből, a támogatás nagy részét a kereskedők vitték el: ahogy emelkedett a támogatás, az a kereskedők zsebében csapódott le, mert emelkedett az ár. Ez egy rossz dolog.

Nincs jövedelem a mezőgazdaságban. Miért nincs? Nincs igazi piacvédelem, tehát ömlött be az a sok szemét, amire most már ugyan a másodlagos vizsgálatokkal van valami megoldás, de azok az alaptevékenységek, amelyek Magyarországon jól működtek - baromfitartás, sertéstartás, hízómarhatartás, tejelőmarha-tartás, juhászat -, azok tönkrementek vagy leépültek. És az előző nyolc évnek ebben azért jelentős része volt, mert valamikor 7,5 millió sertés volt, most jó, ha van az országban 2,5 millió. Pedig hogyha, amikor gabonatúltermelés van, lenne elég állatállomány, akkor nem volna szükség intervenciós raktárakra, jobb ára lenne, a növénytermesztésben jövedelem jobban képződne.

És még egy fontos dolog: a mostani forrásokat arra kellene elsősorban használnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a termelőket, az újraélesztendő, újra működésbe hozandó feldolgozókat már tulajdonossá tegyük. Lehet, hogy nem lehet egyszerre, de egy olyan finanszírozást kell biztosítani, hogy valamilyen szinten részvényes legyen, mert akkor nem fog behozni holland, dán disznót, hogyha a sajátját vágja le, a sajátját dolgozza fel.

Zakó Lászlónak meg annyit mondanék, hogy a turizmushoz a gasztronómiát nagyon jól hozzá lehet kapcsolni. Én vagyok Békéscsabának a reklámembere a csabai kolbászban (Derültség.), tehát aki kolbászt eszik, az ekkorára tud nőni (Derültség.), nagyon jó minőségű, nincs benne mesterséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szalonna... Vége? (Derültség.) Csak annyit akarnék még egyszer mondani, hogy tehát nagyon fontos az, hogy hogyan használjuk fel a forrásokat.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy gondolom, a kétperces hozzászólás reklámembere is lehetne az időtúlhaladás, -túlcsordítás miatt. (Hanó Miklós: Bocsánat!)

Most Vigh László képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt húsz évben nagyon sokan részt vettünk mint országgyűlési képviselők és polgármesterek, akik próbáltuk a rendszert úgy üzemeltetni kistelepülésen, nagyvárosban, ahogy az energiánkból csak bírtuk. Nem egyformán fejlődtek a településeink, és ebben a politika szerepet játszott. Az elmúlt nyolc esztendő viszont egy teljesen más fordulatot hozott, hiszen óriási munka volt azért, hogy megőrizzük az óvodáinkat, iskoláinkat, megőrizzük a postahivatalainkat, a vasútvonalainkat.

Én azt szoktam mondani, hogy a kistelepüléseinken intelligens dózer kószál, hiszen nem azt mondta a miniszter, hogy zárjuk be az iskolánkat, hanem nem adott hozzá finanszírozást. A kistelepülések népességmegtartásában óriási jelentősége volt az iskola megmaradásának, hiszen a kistelepüléseink különben is fogynak, sajnos kevesebben születnek, mint amennyien elhaláloznak, és ezt bővítette egy elköltözés, mert - ezt megfigyeltük Zala megyében, ahol 258 település van, és abból 248 falu - ahol az iskola megszűnt, az még jobban indukált egy elköltözést.

Sok mindent mondtunk ebben a Házban az elmúlt négy évben, hogy segítsék a kistelepüléseket, segítsék a vidéket, hogy a vidék megtartása megmaradjon, de önök nem hallgatták meg ezeket a szavakat. Mondták, hogy társuljunk mindenkivel, fogjunk össze, és talán akkor jobban megy. A többcélú kistérségi társulásokat - ahogy Szekó képviselőtársam is jelezte, én is elnöke vagyok egy ilyen társulásnak - úgy ideologizálták meg, hogy majd ez a társulás megoldja a vidék, megoldja a falu gondját. Szeretném jelenteni, hogy nem oldotta meg a falu gondját, nem oldotta meg a falu problémáját. És ezt még megsokszorozták egy olyan negatív pályázatelosztási rendszerrel, hogy a gazdagabbakat támogatták az elmúlt 4-8 évben. Ha csak Zala megyéből indulnék ki, volt olyan kistelepülés, amely a meglévő iskolájára kapott 135 millió támogatást felújításra, és ugyanez a település nem sokra rá kapott 426 millió forintot. Szeretném jelezni, hogy Zala megyében épült egy iskola, olyan helyen, ahol csak szántóföld volt, egy komplett iskola felújításához 100 millió forint szükségeltetett. Na most volt olyan település, amely több mint 500 milliót kapott egy iskolafelújításra. Ezt csak azért meséltem el, hogy az óriási különbségek, amelyek a települések között voltak, még tovább növekedtek.

Én azt hiszem, hogy az önkormányzatok, ahol mi dolgozunk polgármesterként, képviselőként, azért működnek még, mert nagyon sok megszállott van.

(17.50)

Nagyon sok olyan településvezető, nagyon sok olyan intézményvezető van vidéken, faluhelyen, akik mindent megtesznek azért, hogy kis falvaik fennmaradjanak, életképesek maradjanak. Önök az elmúlt évek költségvetésében ebben a folyamatban nem nagyon segítettek. Én talán azt tudom mondani, ez az első olyan költségvetés, amire azt lehet majd mondani, hogy talán kiszámítható lesz. Hiszen az elmúlt években a polgármesterek, képviselők, megyei közgyűlési elnökök, nagyvárosok polgármesterei előre remegtek, hogy mit fog hozni egy költségvetés. Ma talán ezt a remegést nem látom, nem hallom vidéken, nem hallom falun. Tudják a városok és a községek polgárai, hogy nem jön el a Kánaán, mert nincs annyi pénz a költségvetésben. De mégis látnak egy kiszámíthatóságot, hogy van egy folyamat, amely most elindult, és talán odaér, hogy a falvaink, a kistelepüléseink megmaradjanak, meg tudjuk tartani iskoláinkat, óvodáinkat, háziorvosi, védőnői szolgálatainkat, mert a falu alfája és ómegája ezek az intézmények.

Bízom benne, hogy ez a 2011-es költségvetés egy induló pont lesz, és az induló pont után, talán majd 2012-től egy normális fejlődés tud elindulni vidéken és falun.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Kovács Tibor képviselő úrnak adom a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék reagálni a Fidesz frakcióvezetője által, illetve az államtitkár urak, képviselők által a tegnapi, illetve a mai napon elmondottakra. Önök, tisztelt képviselőtársaim, százszor elmondták, hogy két dolog miatt nyújtották be ezt a költségvetést. Egy az, hogy választási ígéreteiket próbálják meg teljesíteni, másrészt pedig minden bajnak az okozója az előző kormányzat. Azt kell mondjam önöknek, hogy egyik állítás sem igaz. Ez a legfinomabb jelző, amit ezzel kapcsolatban mondhatnék, de ha kicsit durvábban fogalmaznék, mindkét állításról azt mondhatnám el, hogy hazug állítások. (Közbeszólásra:) Azért, mert szeretném röviden megindokolni. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, önök a választási kampányban, de a kormányprogram sem ejtettek egyetlen szót sem arról, hogy milyen különadót akarnak bevezetni, nem beszéltek arról egyetlen szót sem, hogy el akarják lopni a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. (Tállai András: Ti meg arról, hogy 500 milliárddal eltoltátok a költségvetést.)

De mondanék önöknek még egy-két dolgot, amit például a mai napon szavaztak meg. Nem tudom, tudják-e, hogy járulékkal megterhelik a mezőgazdasági őstermelőket. Nem tudom, tudják-e, hogy megadóztatták az egyetemistákat. Nem tudom, tudják-e, hogy adót fizettetnek majd az életbiztosítást kötőkkel. Erről a választási kampányban egyáltalán nem beszéltek korábban, de úgy látom döbbent arcukon, hogy nem is tudják, hogy ezt szavazták meg a mai költségvetési módosító indítványok elfogadásával. (Babák Mihály: Miről beszélsz? Nem is voltak még módosító javaslatok!) Aztán szeretnék utalni arra is, hogy mindenért az előző kormányzat tehet. Tállai képviselő úr utalt arra, hogy milyen többletkötvény-kibocsátásokat csináltak az egyes önkormányzatok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzatok túlnyomó többsége fideszes önkormányzat, a megyei önkormányzatok különösen. És önök kifejezetten biztatták ezeket az önkormányzatokat, hogy nyugodtan bocsássanak ki kötvényeket, nyugodtan adósítsák csak el saját magukat, mert úgyis a kormánynak kell majd valamikor, vagy a szocialista kormánynak, vagy a fideszes kormánynak jótállni ezért a kötvénykibocsátásért. Tehát ez egy egészen felelőtlen állítás, amit ezzel kapcsolatban megfogalmazott. Érdemes lenne egyébként egy vizsgálatot lefolytatni, hogy ezen kötvénykibocsátásokból ezek az önkormányzatok mire költötték a pénzt. (Babák Mihály: Az ÁSZ-nál van.) Mert tudok egy olyan önkormányzatot például, amely éves szinten 100 millió forintot arra költött, négy év alatt 400 millió forintot arra költött, hogy egy helyi kampánykiadványt adjon ki havi rendszerességgel. Úgy gondolom, hogy ez nem az a tétel, ami feltétlenül az önkormányzat működéséhez szükségeltetik.

De amiről még szeretnék beszélni: a Fidesz is megfogalmazta, mi is egyetértünk azzal, hogy az ország legnagyobb problémája a munkahelyteremtés. Önök azt mondták, hogy mindazt, amit csinálnak, a különadót is, az einstandolást is a magánnyugdíjpénztárakból azért csinálják, hogy adókedvezményekkel munkahelyeket teremtsenek. Önök között ülnek itt közgazdászok. Szeretném, ha fölállna valaki, és megmagyarázná közgazdasági tankönyvekkel, hogy hogyan járul hozzá a személyi jövedelemadó, a legmagasabb jövedelmű állampolgároknak adott hatalmas személyi jövedelemadó-kedvezmény a munkahelyteremtéshez. Vagy elmagyarázná azt, hogy a kis- és középvállalkozásoknál az a nyereségadó-kedvezmény, amit bevezettek, ami elég sok pénzbe kerül, hogyan járul hozzá a munkahelyteremtéshez közgazdaságilag. Legyenek szívesek, magyarázzák el, mert ezeknek a társaságoknak ahhoz, hogy munkahelyeket teremtsenek, nyilván elsősorban piacra, másodsorban fejlesztésre van szükségük, fejlesztési forrásokra van szükségük, a költségeiket kellene csökkenteni.

Hazug az az állítás is, hogy ez a legnagyobb adócsökkentés, amit önök a jövő évre javasolnak, mert hiszen ebben az évben sokkal nagyobb hatású adócsökkentést hajtott végre még a Bajnai-kormány, amikor a járulékcsökkentéssel és személyi jövedelemadó-csökkentéssel járult hozzá ahhoz, hogy könnyebb legyen ezeknek a vállalkozásoknak. Tehát semmilyen jele nincs annak, hogy ez a költségvetési törvény valamilyen módon is hozzájárul a következő évben a munkahelyteremtéshez.

De ha a versenyszférában nem számíthatunk erre a területre, akkor nézzük meg a költségvetés más szférájában, hogy mire számíthatunk. Itt a miniszter úr is bejelentette, hogy mintegy 30 ezer fővel csökken a foglalkoztatottak létszáma a közszférában. De van egy másik terület is, tisztelt képviselőtársaim, az a program, amit az előző kormányzat, a szocialista kormányzat indított el, az "Út a munkába" program. Ez körülbelül 100-120 ezer embernek adott munkát ebben az időszakban. (László Tamás: Milyen munkát?) Most önök ezt egy tollvonással meg kívánják szüntetni, január 1-jével megszűnik ez a program, ezek az emberek elveszítik a munkájukat, nem tudják folytatni. Sőt, az önkormányzatok nehéz helyzetbe kerülnek abból a szempontból, hogy a foglalkoztatásra hosszabb időre kötöttek szerződést ezekkel a munkavállalókkal. Önök ígérnek valami más programot, de semmilyen garancia nincs arra, hogy ez el tud indulni rövid idő alatt, és ezek a munkahelyek valamilyen szinten megmaradnak.

De ugyanez mondható el, tisztelt képviselőtársaim, a panelprogramról. Teljesen bizonytalan, a jövő évi költségvetésben csak 3 milliárd forint van erre elkülönítve, az ideiben 11 milliárd forint volt. De ez is a foglalkoztatást befolyásolja majd leginkább, különösen a hazai kis- és középvállalkozásokat, akik ezeket a programokat megvalósították a különböző városokban.

Tehát ezek a lépések sorra azt eredményezik, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök kommunikációs üzeneteivel szemben pontosan az ellenkezője fog megvalósulni., nem beszélve azokról a kockázatokról, amiről itt a Költségvetési Tanács elnöke is beszélt a parlament plenáris ülésén. Mindezek figyelembevételével ez a költségvetési javaslat nem támogatható, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Manninger Jenő képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az előttem hozzászólókra is, hiszen az, hogy az adócsökkentésnek milyen költségcsökkentési hatása van a vállalkozásoknál, két percben nem igazán tudnám elmondani, de biztos vannak itt, akik ezt el tudják mondani. De hogy ezt meg lehet kérdőjelezni, az elég furcsa. Mint ahogy nyilván az is furcsa lenne, ha nem szoktunk volna hozzá, hogy azok, akik ezt a helyzetet előidézték, meggyanúsítják az önkormányzatokat. Erre is tudnék bőven válaszolni, hogy az önkormányzatoknak miért és hogyan, milyen körülmények között kellett kötvényeket felvenniük, és mire költötték. Amikor Veres János ilyeneket kijelent, az jut eszembe, amikor az előző Orbán-kormányt felelőssé tette azért, hogy a Ferihegy Airportot visszaszerezték a kanadai tulajdonosoktól, azután ők pedig eladták 450 milliárd forintért, amit most sem tudunk, hogy hol van.

És itt engedjék meg, amire még reagálni szeretnék a közlekedést tekintve is, ott is a túlélés éve következik. Mert igazából amit lehet, eladtak. Tehát amikor a szocialisták lopásról beszélnek, ezt nem jól teszik, mert szerintem a lopás szónál mindenki őrájuk gondol. Itt is ellopták és eladták a stratégiai pontokat, a Ferihegyi repülőteret, az autópályákat igaz, megépítették, de súlyos hitellel és rendelkezésre állási díjjal terhelték. A metró, a szennyvíztisztító, az autópálya-építkezéseknél az uniós bonyodalmak miatt veszélybe kerültek a kifizetések. Ez mind-mind terheli a mostani uniós kasszát, uniós kereteket is. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy az uniós fejlesztések mégiscsak lehetőséget adnak, hogy legalább túléljük és fejlesszük a közutat és a vasutat is.

(18.00)

Az uniós részekhez a kormány ebben a nehéz időszakban is biztosít forrásokat. Itt is majd később kivizsgálásra kerül olyan állami stratégiai vagyonok eladása, mint a MÁV-Cargo. Tehát ami átment, átfolyik az országon és hasznot lehet belőle szedni, azt mind eladták és eladósították, úgyhogy ezt a helyzetet kell túlélni. Ennek a lehetőségeit azért megteremti ez a költségvetés és az uniós források, még ha természetesen mindezzel a nehéz örökséggel együtt kell élni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Babák Mihály képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Képviselő úr, öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam hozzászólni, de úgy gondolom, szubjektív megjegyzéseimet meg kell osztanom a tisztelt Házzal, ugyanis mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az a Szocialista Párt, amely még a parlamentben ül - az önök helyében meg se szólalnék, elbujdokolnék. Amit önök ezzel az országgal műveltek (Taps a kormánypártok padsoraiból.), katasztrófa, tudják, katasztrófa, és folytatják a hazugságkampányukat, hazudnak most is, éjjel-nappal és minden pillanatban. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Dezorganizálják az országot, és próbálják elhitetni a hiszékenyebb emberekkel, hogy önök igazat mondanak. Hölgyek, Urak! Nyolc év alatt kirabolták az országot! (Gőgös Zoltán: A Szarvas Expón nem ezt mondtad!) Katasztrofális gondokat idéztek elő, és van képük megszólalni a tisztelt Házban és hazugságokkal terhelni ismételten a közvéleményt?! Hát honnan veszik ezt a bátorságot?

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tudom, hogy Kovács képviselő úr hol tanulta, munkahelyet létesíteni lehet, de kedves képviselőtársam, miből és mikor és miért. Nem munkahelyet kell létesíteni, gazdaságot kell élénkíteni, amit maguk megfojtottak. Tudják? Megfojtották, agyonadóztatták!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A polgári kormány a hazai gazdaságot kívánja élénkíteni beruházásösztönzéssel és adócsökkentéssel. Önök ezt mind mellőzték. Szétrabolták az egész országot. Kötelező magánnyugdíjpénztár? Hölgyek, urak, ellopták önök, kivették az állami Nyugdíj-biztosítási Alapból a pénzt, az aktuális pénzt, és kivitték a bankokba, kivitték, hogy drágábban jöjjön vissza az aktuális nyugdíjat finanszírozni. Miről beszélnek önök? Tudják, hogy maguk lopták meg '97-ben az egész ország nyugdíjalapját? Tudják, hogy önök elkótyavetyélték az ország vagyonát, a fölhalmozott nyugdíjvagyonokat? (Gőgös Zoltán közbeszól.) Önök szétverték az országot.

Foglalkoztatás? (Az elnök csenget.) Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti ügyek kormánya egy kasszába teszi a pénzt, nem hagyja, hogy százan lopjanak belőle mindenféle különböző foglalkoztatási és klientúratársasággal, hanem egyszerűen közmunkaprogramot szervez, közfoglalkoztatást. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ne aggódjanak önök! Ne aggódjanak önök, nincs miért. Önök azért aggódjanak, hogy ne kerüljenek börtönbe. (Az elnök csenget.) Ezért szíveskedjenek aggódni.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel arra kérem MSZP-s képviselőtársaimat, hogy kérjenek szót, és ne kiabáljanak közbe, hisz 1 perc 43 másodperc még rendelkezésükre áll. (Derültség a kormánypárti padsorokból.)

Veres János képviselő úrnak is rendelkezésre áll, úgyhogy meg is adom a szót.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök úr, ügyrendi javaslatom az, hogy legyen szíves, az elnök úr a fenyegető képviselőt intse helyre. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, semmi olyat nem hallottam, olyan kifejezést, amely itt bárkinek a személyiségi jogait sértette volna. Azt hiszem, bármelyik oldalról nézzük, senki nem terjeszkedett túl még azon a hangnemen, amely ebben a parlamentben megszokott volt. (Kovács Tibor: De, Babák Mihály túlterjeszkedett!)

Képviselő úré a szó, Veres János képviselő úré a szó.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Képviselő úr, Babák képviselő úr azt mondta itt a vitában, hogyha figyelte volna elnök úr, illetve a többiek is, ha figyelték, hogy örüljenek...

ELNÖK: Képviselő úr, ön ügyrendben kért szót, akkor tessék megfogalmazni az ügyrendi javaslatát is!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Az ügyrendi javaslatot az imént megfogalmaztam, elnök úr. Az volt, hogy legyen szíves, elnök úr, intse rendre azt a képviselőt, aki más képviselőket személyes szabadság megfosztásával vádol itt meg a parlamentben, vagy fenyeget meg a parlamentben. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Szó szerint azt mondta Babák képviselő úr, hogy a jelen lévő MSZP-s képviselők ne beszéljenek, örüljenek, hogy még szabadlábon vannak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Köszönöm a figyelmüket. (Tállai András: Akinek nem inge, nem veszi magára.)

ELNÖK: Én úgy fogtam föl, képviselő úr, hogy az ön javaslata az én vezetési módszeremre vonatkozó ügyrend volt, ezért nem reagáltam. Én úgy gondolom, hogy ebben a parlamentben ettől sokkal, de sokkal súlyosabb kijelentések is elhangoztak már az elmúlt években. (Kovács Tibor: Igen, a Fidesz oldaláról, a mi oldalunkról nem.) Például... Elnézést, én vezetem pillanatnyilag még az ülést, ha megengedik a képviselő urak. Igyekszem is ennek megfelelni, és én úgy ítélem meg, hogy ez a szokásos, parlamentben megengedhető módszeren nem terjeszkedett túl. Úgy gondolom, hogy amennyiben bárkinek ez ellen észrevétele vagy problémája van, megvannak a lehetőségek az ügyrendi bizottsághoz való fordulásra, ebben vélemény kérésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatni szeretném önöket, hogy a Fidesz részére még 6 perc 30 másodperc, az MSZP részére pedig 1 perc 34 másodperc tévéközvetítési időkeret van. Akkor innen folytatjuk a vitát.

Kovács Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Hölgyek! Tisztelt Képviselő Urak! Úgy gondolom, hogy muszáj beszélnünk azokról a kedvezményekről, illetve támogatási rendszerekről, amit a nemzeti összefogás kormánya eltökélten végig akar vinni. Ezeknek a legfontosabb eleme nem a költségvetésben, hanem az adókkal kapcsolatosan jelenik meg.

Úgy gondolom, hogy amikor a társasági adó 19-ről 10 százalékra történt csökkentéséről döntött a kormány, ezzel jelentősen segíti a kis- és közepes vállalkozókat. Ennek a döntésnek a célja, hogy kiszámíthatóságot és stabilitást teremtsen, mert az embereknek, a vállalkozásoknak, a gazdasági szereplőknek erre van szüksége ebben az országban. Radikális adócsökkentés a kormánynak ez a döntése, és ezt kiegészíti a második tervben előterjesztett javaslat is, amely a társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet 50 millió forintról 100 millió forintra emeli. A kormány a társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet ezzel a rendszerrel azért korrigálja, hogy könnyebb és kiszámíthatóbb legyen, illetve az adóhatárok följebb kerüljenek. Így a társasági adóban feltöltésre kötelezett vállalkozások köre az árbevétel szempontjából a könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozások körével egyezően kerülne megállapításra. A feltöltésre kötelezett adózóknak a várható adó erejéig kell december 20-áig kiegészíteni az év során már befizetett adóelőleget.

A vállalkozási piacot szeretnénk megtisztítani. Létrehozzuk az egyszerűsített végelszámolást, amellyel megtisztítható a piac. A vállalkozási piac tisztítása érdekében a kormány lehetővé teszi a tartozással nem rendelkező, legalább öt éve nem működő, illetve árbevétellel nem rendelkező vállalkozások egyszerűsített végelszámolását. Jelenleg egymilliót meghaladó regisztrált vállalkozás létezik hazánkban. Közülük közel félmillióan tényleges tevékenységet évek óta nem folytatnak. Az intézkedés célja, hogy a piac szereplői a gazdasági szervezések, az üzleti kapcsolatok során a létező szereplőkkel számolhassanak csak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eltökéltek vagyunk egy versenyképes adócsökkentés végrehajtásában. Az egykulcsos, 16 százalékos családi adózás ezt jelenti. A kormány elkötelezte magát, hogy bevezeti az arányos, egyszerű családi adózást. Az egykulcsos, 16 százalékos családi adózás az adójóváírás fokozatos kivezetésével már 2011. január 1-jétől életbe lép. A térség legversenyképesebb adórendszere jön ezzel létre.

Arányos adózást vezetünk be, amellyel mindenki jobban jár. Közérdek, hogy a kormány megteremtse az adófizetés becsületét; ezt csak arányos adózással lehet elérni. A kormány minden idők legalacsonyabb adórendszerét vezeti be. Ezentúl, aki tízszer annyit keres, az tízszer annyi adót fizet, aki több gyermeket nevel, az kevesebbet adózik. Nem családi adókedvezményt tartalmaz, mint az korábban volt, hanem sokkal többről van szó. Az új családi adózással az állam olyannyira elismeri a gyereknevelést, hogy nem elvonja avagy kedvezményt állapít meg a gyermekek után, hanem bizonyos összegnél és bizonyos gyerekszámnál az állam egyszerűen nem nyúl a jövedelmekhez. Erre azért van szükség, mert csak azok az államok képesek demográfiai fordulatot végrehajtani, ahol kiszámíthatóvá tették az adórendszert. Ahol kiszámíthatóvá tették az adórendszert, ott az emberek elhitték, hogy egy el nem vehető és az állam által elismert joguk a gyermeknevelés. Először az adórendszert kell rendbe tenni, a szabályokat kell helyreállítani, de ahogy a gazdasági helyzet arra lehetőséget ad, a járulékcsökkentést is végre fogjuk hajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos területe az adócsökkentésnek a kis- és közepes vállalkozásokra vonatkozó módosítások köre. Több kisadót szüntetett meg a kormány az elmúlt öt hónapban, és szüntet meg 2011-től is, köztük a vállalkozások kommunális adóját. Emlékeztetném önöket rá, az előző időszakban is több vitát váltott ki például a vendéglátóipar területén a szállodákat terhelő, többszörösen kifizetett tévéadók köre.

(18.10)

Nagyon nagy segítséget jelent az a törvény is, amely az egyszerű foglalkoztatást alkotta meg. Fontos eleme ez a munkahelyteremtésnek és a munkahelyek megtartásának. A kormány az egyszerű alkalmi foglalkoztatást azért vezette be, hogy egyszerűsítse azokat a rendszereket, amelyeken keresztül az alkalmi munkában, a mezőgazdaságban és a turizmusban több embert tudunk legálisan alkalmazni. Most elég egyetlen telefonhívás a munkavállaló bejelentéséhez, és decembertől elég lesz egy SMS-ben bejelenteni az adóhatóság felé az ilyen foglalkoztatást. A kormány ezzel az intézkedéssel 800 millió forintos megtakarítást érhet el.

Nagyon fontos eleme az adópolitikának a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása. Ez segít a gyermeket nevelő anyáknak is. A kormány bevezeti a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását a nők foglalkoztatásának javítása érdekében. A négyórás foglalkoztatásnál 27 százalék helyett 20 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell majd fizetni a munkaadóknak. A törvény már itt van az Országgyűlés előtt.

Bevezette a kormány az adózás alá nem volt kereset fogalmát a magántulajdon védelme érdekében. Aki az adózott jövedelméből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után a jövedelem után nem kell újra adót fizetnie.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos elemének tartom azt a részét is a Fidesz kormányzásának, amely lehetővé tette azt, hogy a helyben termelt áruk, helyben termelt élelmiszer-alapanyagok közbeszerzés nélkül juthatnak el azokra a helyekre, ahol eddig csak közbeszerzéssel lehetett beszerezni. Én úgy gondolom, hogy ezzel a vidék lakosságmegtartó erejét növeltük, és a biztonságos élelmiszer-ellátás hosszú távú alapjait raktuk le.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szabó Imre képviselő úrnak adom meg a szót 1 perc 34 másodperc erejéig, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többféle jelzőt aggattak már erre a költségvetés-tervezetre, az én jelzőm a jövőnk kockázatának a költségvetése. A kormány elkölti a mai aktív járulékfizetők nyugdíját, a kiadások pillanatnyi érdekeket szolgálnak csak, és nem a társadalom hosszú távú érdekeit.

Szóltak már itt előttem a fenntarthatósági szempontok szerinti vizsgálatról is, aminek eredményeképpen elégtelennel kell ezt a költségvetést díjaznunk. Nem láthatók azok a források, amelyek a klímavédelmet, a kvótakereskedelmi bevételeket jelenítenék meg, nem láthatók a zöldberuházási rendszer további sorsát finanszírozó sorok, és természetesen hiányoznak azok az elképzelések is, amelyek a zöld-panelprogram folytatását jelenítenék meg. A jövőnket kell ennek a költségvetésnek szolgálnia, és ennek megfelelően a kvótakereskedelem bevételeivel foglalkozó kormányzati politikát kellene megjelenítenie.

De nem csak a számok nincsenek meg, három hónapon keresztül a kormányzat struktúrájában a felelősöket sem lehetett megtalálni. Az elmúlt hat hónapban egyetlen fillért kvótaértékesítésben forrásként nem szerzett a kormány. Az előző időszak 12,4 milliárdos kvótaértékesítési kezdeményezésünket, amelyet a kormány átadásakor letettünk az asztalra, senki nem folytatta. Ez a bevétel, azt hiszem, jól szolgálhatná az előbb említett fejezeten belül akár a zöldberuházási rendszer, akár a panelprogram, akár pedig a következő időszakra vonatkozó klímapolitika forrásait. Azt hiszem, idő lenne arra, és idő kell hogy legyen arra, hogy ezekre a módosításokra a kormányzat odafigyeljen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Már nincs, sajnos.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a tévéközvetítési időkeret véget ért.

Folytatjuk a költségvetési vitát. Következik Kupcsok Lajos képviselő úr kétperces felszólalása. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsősorban a hazai kis- és középvállalkozások oldaláról szeretnék néhány rövid gondolatot megosztani önökkel.

Helyzetelemzés, lehetőségek, feladatatok, szervezeti és személyi kérdések, ez egy egymásra épülő logikai láncolat, ez a logikai láncolat határozza meg alapvetően a költségvetés szerkezetét és tartalmát. Az elmúlt nyolc év katasztrofális helyzetet teremtett Magyarországon, az előző két kormányzati ciklus szűkre szabta az ország lehetőségeit. A visegrádi vezető pozíciónkból visegrádi kullogó pozícióba kerültünk. Ilyen körülmények között kell megtartanunk a gazdaság egyensúlyát, törlesztenünk kell adósságainkat, és utat kell nyitni a gazdasági élénkülés számára.

Nem árt tudni, hogy az elmúlt nyolc évben felhalmozott államadósságnak köszönhetően éves adósságszolgálatunk több, mint a hazai nyugdíjrendszer éves finanszírozása, de több, mint a hazai egészségügyi rendszer éves fenntartása is. Különösen húsunkba vág ez a teher, mert nem éppenhogy több az előzőeknél a fizetendő, visszafizetendő adósság, hanem lényegesen magasabb teher, mint az előző ellátási rendszerek finanszírozásának bármelyike.

Adóverseny zajlik a világban. Magyarország az elmúlt években lemaradt a környező országoktól, versenyhátrányban voltunk, és ennek ledolgozása ennek a kormánynak a feladata. A rendszerváltás óta a legalacsonyabb adókulcsokkal kívánjuk segíteni a vállalkozókat. Az adórendszernek nemcsak az a feladata, hogy megtömje az államkassza zsebeit, de az is feladata, hogy nemzetgazdasági célok irányába terelje az adóalanyokat, ilyen a beruházások ösztönzése, a jövedelmek visszaforgatása a gazdaságba. A gazdasági társaságoknál, az egyéni vállalkozóknál alkalmazott adókulcsok nem gátolják a fejlődést, sőt kifejezetten annak irányába hatnak.

Ez a kormány elkötelezett a vállalkozások, a munka és a családok mellett, a költségvetés pedig ennek egyértelmű bizonyítékát, lenyomatát adja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Gelencsér Attila képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen másként szólaltam volna fel, ha nem hallom itt a szocialista képviselők és elsősorban a volt pénzügyminiszter mondatait, miszerint a nagy önkormányzatok elpazarolták a kötvénypénzt, és egyébként talán nem is közcélokra fordították azt. Nem tudom eldönteni, hogy pénzügyminiszterként ezeket a folyamatokat nem látta, mert akkor ez a baj, ha látta azokat a folyamatokat, hogy mindennek mi volt a következménye, akkor meg az a baj, mert csak cinizmusra lehet következtetni.

A helyzet úgy áll, volt miniszter úr, hogy az önök megszorításai, az önök elvonásai köszönő viszonyban sem voltak a racionalizációs lehetőségekkel. A nagy önkormányzatok hajtották végre az önök nagy álmát, a konvergenciaprogramot, önök helyett, akik csak egy nagyobb államot adtak át, önök, akik a regionalizációs átszervezéseikkel csak növelték az állami dekoncentrált szervekben a létszámot, mi, nagy önkormányzatok pedig valódi hatékonyabb működésre álltunk át. Tehát egészen egyszerűen elképesztő, amit ön gondol a nagy önkormányzatokról.

Hogy hol van az a pénz? Hosszasan lehetne beszélni erről is. Egyébként részben adósságszolgálatra fordítottuk, részben fejlesztésekre, és bizony, kellett működnünk is. És amikor Tállai András védte a kötvénykibocsátás lehetőségét, az nem a pazarlás okán volt, csak egyszerűen látta, hogy valakinek meg kell védenie a legelesettebbeket, a legrászorultabbakat, az árvákat, az idős embereket és a betegeket az önök politikájától.

A felszólalásomnak egyébként teljesen más lett volna a lényege, de a megyei önkormányzatokról szól az is, amelyek egyébként egyedüli önkormányzatokként az országban tisztán állami feladatot látnak el. Vagyis kaptak egy megbízást az államtól, hogy végezzenek el feladatokat, és mégis az az állam, amely megbízta őket, 2010-re a 2006-os szinthez képest 70 százalékon finanszírozza szja-ból és normatívából.

És akkor jött még a trükkök közül a legérdekesebb, ami minket ért, az illetékügy, amelyről ma itt már szó volt, és az államtitkár úr beszélt is arról, hogy valamiféle kompenzációban gondolkodik. De nézzük a tényeket! A 2006-os LXI. törvénnyel az adóhivatalhoz tetszettek helyezni az illetékhivatalokat. Nekünk rossz érzésünk volt, tudniillik semmilyen hagyománya nem volt annak, hogy az adóhivatal illetéket szedjen be, és tartottunk tőle, hogy jóval alacsonyabb szinten fogja azt megtenni. Sajnos, a hiedelmünk, vagy amit gondoltunk, bejött, de ez semmi, végül jöttünk csak rá, jóval később, tessenek elképzelni, képviselőtársaim, jó egy év kellett, mire kiderült, hogy mi az egész történet lényege. Egyébként egy normális országban egy struktúraváltás mindig a hatékonyság növekedése miatt következik be, nem úgy a szocialisták által vezetett Magyarországon, ahol a lényeg az volt, hogy az adóhivatalhoz telepített illetékhivatal másként értelmezte a törvényt, és a határidőn túli illetékeket, az illetékbírságokat, a mulasztásokkal járó pénzeket magánál tartotta egy külön kasszán, és nem osztotta vissza, az egyébként jogosan járó pénz a megyékhez nem érkezett meg.

(18.20)

Szeretnék elmondani önöknek még egy trükköt ezzel kapcsolatban. A gépjárműátírásból származó illetékbevételek tekintetében az okmányirodák egészen véletlenül, valamilyen rejtélyes okból nem regisztrálták az adószámot, és ezért a megyék nem is kaphatták meg ezeket az illetékeket. Nem tudom, tudja-e a szocialista képviselő, aki itt felszólal kötvénykibocsátás-ügyben, hogy egyébként ez a rossz struktúraváltás mit jelentett pénzben, forintban egy nagy megyei önkormányzatnak: 300-400-500 millió forint bevételkiesést!

A helyzet az, hogy a 2003. évi XCII. törvény 162. §-a alapján akár a megyék visszamenőleg is kérhetnék a kiesett illetékbevételt, amit jogtalanul elvettek tőlük. Ezzel szemben - miután fogytán az időm - csak egy egészen vékony ösvényt szeretnék a kormány figyelmébe ajánlani. Egy olyan ösvényt, ami talán a megoldáshoz vezet, és egyébként az önkormányzati jogok egyenlőségéről szól, amiben a megyei önkormányzatok tekintetében egy húsz éve fennálló alkotmánysértés van megítélésem szerint.

Az első pont az, hogy értelmezzük végre helyesen az illetékkel kapcsolatos szabályokat, ne szocialista módra, vagyis kapják meg a megyék a határidőn túli illetékeket és az illetékbírságokat is. Kompenzáljuk vissza a szocialisták által elvett pénzt a megyék számára; ez is lehetne a konszolidációnk egyik formája. És a legfontosabb: állítsuk vissza az illetékhivatalok feladatát a megyei önkormányzatokhoz. Mindig is jobban értettek az illetékbevételekhez, hagyományosan jobban és hatékonyabban tudják az illetékeket beszedni a jövőben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Mielőtt Veres János képviselő úrnak megadnám kétperces felszólalásra a lehetőséget, tájékoztatom önöket, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja az időkeretéből 10 percet átadott a Fidesz képviselőcsoportjának. Kérem az órát majd ehhez igazítani.

Most pedig Veres János képviselő úrnak adom meg a szót kétperces hozzászólásra.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gelencsér képviselő úr vagy nem azon az ülésen van jelen, ahol én is jelen vagyok és beszélek, amire ön hivatkozott, egyébként mondhattam volna én is, de én ezt nem mondtam. Ha figyelt volna, akkor pontosan tudná, hogy azt mondtam, hogy azért nem lehetett szabályozni az önkormányzati kötvénykibocsátással kapcsolatban szigorúbb rendszert Magyarországon, mert 19 megbeszélés ellenére a Fidesz képviseletében ott tárgyaló Tállai András nem járult hozzá, hogy kétharmados törvénymódosítás szülessen.

Én nem minősítettem sem a kicsi, sem a nagy önkormányzatokat. Egyébként természetesen nem értek egyet azzal, amit ön mondott, hiszen statisztikai számok cáfolják azt, amit ön mondott. Azt mondta, hogy mi nagyobb államot hagytunk nyolc év kormányzás után. Tudja, hogy mennyivel csökkent a közszférában foglalkoztatottak száma ez alatt a nyolc év alatt? Mert nagyobb államról beszélt. Mintegy 70 ezerrel Magyarországon, mintegy 80 ezer fővel összességében. Azaz nem nagyon maradt nagyobb állam, már csak arra mondom önnek, ha szabad ezt mondani. (Babák Mihály: De azt nem mondod, mennyivel nőtt. - Az elnök csenget.) Azt tudom tehát mondani, hogy nem maradt nagyobb állam a szónak ebben az értelmében. (Babák Mihály: Kiszerveztétek.) Babák képviselő úr kérjen szót, és akkor beszéljen! Jó? Köszönöm. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

A másik, hogy ön azt mondta, hogy csaltak az illetékhivatalok átszervezéseit követően így-úgy-amúgy. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési jegyzőkönyvét ajánlom figyelmébe, ennek az ellenkezőjét állapította meg. Pontosan bemérték, pontosan mérték, független szervezet mérte ennek az átszervezésnek az előnyeit, következményeit, és mindenfajta nehézségét is minősítették ebben a jelentésben. Amit ön mondott, annak az ellenkezője van leírva a jelentésben, és nem a régi kormány, nem az új kormány, nem politikusok minősítették, hanem egy független szervezet.

A következő kétpercesben még további reagálások lesznek, köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Gelencsér Attila képviselő úr kért szót. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tudjuk régóta, hogy melyik statisztika az igaz: amelyiket önök hamisítanak. Úgyhogy nem nagyon hiszek önnek. (Kovács Tibor: Az ÁSZ vizsgálta.) Nem nagyon hiszek önnek, volt miniszter úr. Az a helyzet, hogy ha lenn élne az emberek között, és megkérdezné, mondjuk, egy regionális adóhivatal vezetőjét, hogy a regionális átszervezés előtt vagy után voltak-e többen, akkor azt a választ kapná, hogy utána. Ha megkérdezné a regionális közigazgatási hivatalvezetőt, hogy az átszervezés előtt vagy utána voltak-e többen, akkor azt a választ fogja kapni - meglepő módon -, hogy az átszervezés után többen lettek, és sorolhatnám.

Hogy önök hova rakták a saját statisztikáikban az államhoz tartozó dekoncentrált szervek vagy bármilyen állami igazgatási szervben dolgozókat, ez különösebben nem érdekes. De ha már itt ki szeretne engem oktatni abból, hogy egyébként hogyan néz ki Magyarország, illetve kérdezett költői módon tőlem, akkor hadd kérdezzek vissza: tudja-e, hogy egy Somogy megyei önkormányzat nagyságú önkormányzattól mennyit vontak el önök négy év alatt? Egyáltalán van-e valami fogalma arról, hogy milyen mértékben lehetetlenítették el? És nem értettem félre, hogy ön mit mondott Tállai Andrással kapcsolatban, hát dehogyis értettem félre! Tállai András azt tette, hogy megvédte az önkormányzatok működőképességét azáltal, hogy nem járult hozzá ahhoz, hogy önök még a kötvénykibocsátás lehetőségét is elvegyék tőlünk.

Nem tudom, mi nem érthető azon, hogy a kötvénykibocsátás, miniszter úr, semmi más nem volt, csak egy válasz az önök brutális elvonásaira. (Vigh László: Pontosan.) Ez egy válasz volt. Amikor először az én pénzügyesem bejött hozzám - egy örökölt pénzügyes -, és azt mondta, elnök úr, nem tudunk mit csinálni, kötvényt kell kibocsátani, felállt a hátamon a szőr. Eszem ágában nem volt kibocsátani, de azt mondta, hogy olyanok a jövő évi számok, hogy nem tudunk mit csinálni.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban. - Gőgös Zoltán: Ilyenek a számok.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Veres János képviselő úrnak adom... (Kovács Tibor: Most ilyenek a számok.) Kovács Tibor képviselő úr! Hagyja felszólalni a képviselőtársát, Veres János képviselő úrnak adtam meg a szót. Parancsoljon!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, most szépek a számok? Elhangzott itt, talán Vigh képviselő úr hozzászólásában, hogy most nem hall panaszt a költségvetéssel kapcsolatban sem a megyei önkormányzati vezetőktől, sem a települési önkormányzati vezetőktől. Ugye azért, mert sokkal jobb ez a költségvetés önöknek? Ugye azért, mert sokkal kedvezőbb számok vannak? Azért, mert most már nem érzi úgy, hogy bármifajta megszorítást kellene csinálniuk. Na de hát Tállai képviselő úr, államtitkár úr mondta el az imént a hozzászólásában, hogy a reálértékőrzés sem biztosított, a nominális érték talán biztosított! Lehet dicsérni ezt az önkormányzati költségvetést, az önök dolga, dicsérjék!

De képviselő úr, nem ez a probléma, amit ön mond. Az a probléma, hogy önök akkor, amikor ezeket az intézkedéseket meghozták, akkor úgy hozták meg, hogy nemcsak azzal a szándékkal bocsátották ki a kötvényt vagy vettek fel hitelt - most teljesen mindegy a forma, bővítették forrásaikat -, hogy fejlesztésre fogják ezeket fordítani. Az igazi vita csak ebben volt közöttünk. Ugyanis én soha nem voltam az ellen, soha nem szóltam, nem is fogok szólni az ellen, hogyha bármely gazdálkodó szervezet - legyen az önkormányzat vagy bármely vállalkozás - azért vesz föl hitelt vagy szerez kötvényből forrást, mert fejleszt, mert fejlesztési célra, akár európai uniós társfinanszírozásként akar felhasználni forrásokat. Ne működésre használják föl ezeket a forrásokat! Ugyanis a működési források felhasználásánál sokkal szigorúbb szabályok vannak.

Még egy dolog. Képviselő úr, megint félreértjük egymást, úgy látom, Olyat megint nem mondtam, nem is fogok mondani, hogy az adóhivatalnál nem növekedett volna a létszám. Igen, növekedett, tudatosan növekedett a létszám. Bevallottan növekedett a létszám akkor, miközben egyébként a közszférában lehet, hogy másutt nem növekedett a létszám. Hirdettük, elmondtuk, pontosan megmondtuk azt is, hogy mi a feladat, ami miatt kell a létszámot bővíteni. Ha önök ezzel nem értenek egyet ma, akkor tessék majd csökkenteni. Ez az önök dolga, hogy most milyen döntéseket fognak hozni. Nem arról volt szó tehát, amiről ön beszélt.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vigh László képviselő úrnak adom meg a szót, ugyancsak kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megszólított Veres János képviselőtársam. Szeretném elmondani a panasz mikéntjét.

Tulajdonképpen arról van szó, hogy az önkormányzatok, a települések polgármesterei, képviselői, megyei közgyűlések elnökei tisztában vannak a helyzettel. Tudja, akkor van kiabálás, mikor azt mondják, hogy nem erről beszéltünk. A Fidesz-KDNP elmondta világosan, hogyan áll ez az ország, miből tudunk elindulni. És azért nincs kiabálás, mert mi nem ígértünk mást sem a választási programunkban, sem a magánéletben, sem polgármesterként, sem képviselőként. Nem ígértük azt, hogy kolbászból lesz a kerítés. Nem ígértük azt, hogy mindenkinek annyi pénze lesz, hogy itt lesz a Kánaán. Nem mondtuk azt, hogy bennünket fog irigyelni mindenki, Ausztria, Németország, Franciaország. Nem ezt ígértük, hanem azt mondtuk: ahogy átvesszük a kormányzást, elmondjuk önöknek, hogyan áll ez az ország, milyen állapotban van, és az emberek tudják, hogy önök milyen állapotban hagyták ezt az országot.

Önök is tudják, hogy milyen állapotban hagyták ezt az országot, és ezért nem zúgolódnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(18.30)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Kovács Tibor képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A panaszáradat, amit hallhattunk önöktől, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, nem állja meg a helyét.

Tisztelt Képviselő Urak! Önök fogadták el azt az adópolitikát, amelyben jóváhagyták, önök mindannyian megszavazták, hogy a legmagasabb jövedelmű magyarországi rétegeknek adnak hatalmas adókedvezményeket. Hogyha ezt nem tennék, akkor rendelkezésre állna például több mint 300 milliárd forint arra, hogy az önök által megfogalmazott problémákat, az önkormányzati problémákat, az egészségügy problémáit és számos más terület problémáit lehetne kezelni, lehetne másképpen finanszírozni, mint ahogyan ez történt.

De, tisztelt képviselőtársaim, önök fogadták el ezt az adópolitikát, önök hagyták jóvá, hogy fontosabb az, hogy a legmagasabb jövedelműek hatalmas adókedvezményt kapjanak önöktől, és ennek az az ára, hogy reálértékben kevesebb jut az önkormányzatoknak, nominálisan ugyanannyi, reálértékben az inflációval korrigálva nyilvánvalóan valamivel kevesebb, kevesebb jut az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeknek, és kevesebb jut, nagyon sokkal kevesebb az egészségügynek. És ráadásul még önökre vár az a feladat, hogy ezen nagy ellátórendszereket átalakítsák, hatékonyabbá tegyék, mert amikor az előző kormány megpróbálta ezt megtenni, akkor önök mindennek ellenálltak, mindent tagadtak, és semmit sem fogadtak el. Hát, most itt van a lehetőség önöknek, tessék szíves lenni megmutatni, hogyan kell ezt csinálni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gelencsér Attila képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen, képviselő úr, meg fogjuk mutatni! Meg fogjuk mutatni, hogy lehet normálisan finanszírozni önkormányzatokat, és lehet egy normális országot csinálni önök után ebből a romhalmazból.

A helyzet az, hogy rossz hírem van önöknek. Ugyan tudom, hogy önöknek a "minél rosszabb, annál jobb" jár a fejükben (Közbeszólások, zaj az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.), de a helyzet az, hogy hosszú-hosszú idő után először, ugyan konszolidációról nem lehet szó, itt ma már elhangzott, öt hónap után egy átfogó, nagy önkormányzati konszolidációról egy eladósodott országban, de el szeretném mondani önöknek, bármennyire fáj is önöknek, a megyei önkormányzatok tekintetében tudom mondani, hogy pozíciójavulás várható, tehát szebbek lesznek a számok, volt miniszter úr.

Valóban az a helyzet, hogy én most kezdtem az ötödik évemet ennél az önkormányzatnál, és nagyon-nagyon kellemes érzés, hogy végre egyszer nem kiszemelt prédái leszünk a megszorításoknak, hanem végre egyszer valaki segíteni akar mirajtunk.

Én sem szerettem volna működni a kötvényből, de hogy mondjak önnek számokat: körülbelül 13 milliárd forintra rúg az, amit önök elvettek a somogyi emberektől, ezt mindenféle módon: kizártak minket az önhiki-pályázatból, kizártak a 6/3-ból is, míg a Heves Megyei Önkormányzatot, az egyetlen szocialista vezetésűt félmilliárd forinttal "kistaférungozták", ahogyan ezt szokták mifelénk mondani. Elvonták az illetékbevételeinket, amiről már beszéltem, normatívát, szja-t, szintén elmondtam, és nem is beszéltem még az inflációról, amit messze-messze elfelejtettek.

A 13 milliárdos elvonással szemben, tisztelt szocialisták, szeretném mondani, hogy ennek körülbelül a 70 százalékát bocsátottuk ki kötvényben, és a 70 százaléknak a 30 százalékát költöttük működésre, egészen konkrétan az egyharmadát, vagyis olyan 3 milliárd forint körüli összeget. Nem tudtuk másként... (Az elnök csengővel a hozzászólási idő leteltét jelzi.)

Elfogyott az időm, bocsánat, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy következő kétpercesbe természetesen belefér.

Veres János képviselő úrnak adom meg most a szót, ugyancsak két percben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három apró megjegyzés. Az első: az ország valós helyzetét mindaddig lehetett pontosan ismerni, ameddig önök nem szüntették meg az elmúlt négy hónapban a havi adatok nyilvánosságra hozatalát. Ugye, tudják, képviselő urak, hogy ma már a volt Pénzügyminisztérium utódaként működő szervezet nem teszi közzé, nem tájékoztatja a közvéleményt arról, hogyan áll az ország költségvetésének a helyzete havonta? Ezt megelőzően, ameddig mi voltunk kormányon, a költségvetési bizottság tagjai automatikusan kaptak tájékoztatást erről, akár ellenzéki, akár kormánypárti tagok voltak. Ez megszűnt, ma már a költségvetési bizottság tagjaként nem kapok ilyen tájékoztatást, és nem tartanak nyilvános ismertetéseket, sajtótájékoztatásokat sem, sőt most már az internetre sem teszik ki azokat az aktuális számokat, amelyeket eddig kötelező érvénnyel minden hónapban megismerhettek. Éppen ezért tehát nekem azt ne mondják, hogy addig nem tudták, most pedig tudják. Addig lehetett pontosan tudni, valamennyi szakújságíró elmehetett, feltehette a kérdéseit, pontos válaszokat kapott arra, ami számára éppen izgalmas volt.

A második dolog, amire reagálnom kell, az a következő: ha ilyen jól dolgozott valamennyi megyei önkormányzat, akkor biztos csak tévedés az, hogy a Fidesz most azt mondja, hogy egyébként pedig nem lesz kiadáscsökkentés, mert nem kell kiadáscsökkentés. Ha ilyen kiválóan tudtak kiadásokat csökkenteni, ahogyan most elmondta az elnök úr, akkor bizonyosan csak tévedés az, amit Szijjártó képviselő úr olyan fennen hangoztat nap mint nap, hogy márpedig itt kiadáscsökkentésre Magyarországon nincs szükség. Óriási tévedés! A jövő évi költségvetés legnagyobb problémája egyébként éppen ez, hogy érdemben szerkezeti átalakítás a kiadások oldalán nem valósul meg benne, és nyilvánvalóan sok konfliktus lesz még ebből.

Ha tehát valaki azért bocsátott ki kötvényt, mert fejlesztésre kívánta használni, nem pedig felélni, akkor közöttünk nem volt vita, mint ahogyan most sincs vita azokkal, akik ezt tették. Voltak ilyen szocialista önkormányzatok, amelyek így cselekedtek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tilki Attila képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, Veres János szájából hallani az előbb elmondott dolgokat, az tényleg pikáns és érdekes, hiszen én visszaemlékszem arra az időre, amikor pontosan az ön pártja vezetője, a volt miniszterelnök mondta, hogy trükkök százait kellett bevetni, vagy az Európai Unió talán pontosan önöket feddte meg azért, mert bizonyos tényeket elfedtek, és nem a valóságnak megfelelően mutattak be. Ezek után ön azt mondja, hogy pontosan az önök idejében lehetett tudni, hogyan áll az ország.

Gelencsér képviselő úr azt kérdezte, mennyit vettek el az önkormányzatoktól. Önnek ezt pontosan tudnia kell, hiszen a megyében ön a Szocialista Párt elnöke. Nagyon jól tudja, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései közül szinte mindegyik rászorul az önhikire, és szinte mindegyik rászorul a 6/3-as támogatásra. Ön pontosan tudja azt, hiszen az előbb az ÁSZ-jelentéssel példálózott, hogy a tavalyi ÁSZ-jelentés mit ír le: azt, hogy általában egyszer célszerű 6/3-ast adni az önkormányzatoknak. A megyében egy kivétel volt, és országos szinten is egy kivétel volt, ez pedig Győrtelek önkormányzata, annak a Győrteleknek az önkormányzata, ami négyszer kapott, és éppenséggel a megyei Szocialista Párt alelnöke egyébként ott a polgármester.

Megszenvedtük a nyolc évet, mi erről beszéltünk, és arról beszélünk, hogy a következő költségvetés kedvezőbb lesz a számunkra. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!)

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Horváth András Tibor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az előző ciklusban nem voltam országgyűlési képviselő, viszont tagja voltam Fejér megye önkormányzatának, amit a Fidesz vezetett az elmúlt négy évben.

Szóval, amikor önök felelőtlen gazdálkodásról beszélnek, akkor soha nem említik azt, hogy Fejér megye önkormányzatának az elmúlt négy évben volt havi 368 ezer forintért légügyi tanácsadója, konkrétan. Arról sem beszélnek, hogy Fejér megye önkormányzata, miután kibocsátotta a töméntelen mennyiségű kötvényt, egy az egyben felélte. Olyan remek szerződéseket kötött, ahol egyben megkapott 108 millió forint készpénzt, és ezért havi 35 milliót fizet húsz éven keresztül, 5 milliárd 400 millió forintot kell visszafizetnie azért, hogy egy cég üzemeltesse az intézményeiben lévő kazánházakat. Ebben az összegben természetesen nincs benne a gáz, a villany és a karbantartás díja, mert ezeket továbbra is a megyei önkormányzat állja.

(18.40)

Ha önök arról beszélnek, hogy felelőtlen gazdálkodás: Fejér megye önkormányzata 17 ingatlanfejlesztési szakértőt alkalmazott minden hónapban, ehhez képest az ingatlanhasznosításból és ingatlanfejlesztésből minden évben nulla forint került be a bevételi főösszegbe az önkormányzatnál, és pluszösszegeket fizettek ki ezeknek az ingatlanoknak az őrzés-védelmére azoknak az őrzés-védő kft.-knek, akik például a megye Balaton-parton lévő önkormányzati üdülőjében tarvágással kivágták az összes fát. Ebben sem történt semmi.

Én nem tudom, hogy Somogy megyében vagy más megyékben hogy zajlott ez, én csak azt tudom, hogy hogy zajlott ez Fejér megyében, ahol négy év alatt a 8 milliárd forint kibocsátott kötvényen kívül közel 7 milliárd forint hosszú távú, 20-25 évre szóló kötelezettséget vállalt be az önkormányzat.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Kovács Ferenc képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én először is Veres képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy a központi költségvetésünkből kiolvashatóak azok a számok, amelyekben igenis vannak megszorítások, és vannak megspórolások az állami bürokrácia területén. Mi nem az emberekre kívánjuk hárítani a felelőtlen kormányzásnak azt a bűnét, amely alapján az egész ország gyakorlatilag majdhogynem padlóra került. 5 százalék lesz a központi bürokrácia megszorítása, és körülbelül 15 százalékos elvonás történik meg a háttérintézmények területén. Ezt önök is ki tudják olvasni a költségvetési adatokból, adatsorokból.

Kovács Tibor képviselő úrral - igaz, kiment már - nem értek egyet, és gondolom, azért vagyok én ennek a politikai oldalnak a politikusa, ő pedig annak, mert van egy régi, szép magyar mondás, amely azt mondja, hogy azt a tehenet, amit fejni szoktak, etetni szokták, nem pedig nyúzni. Tehát én úgy gondolom, hogy amikor azoknak az embereknek megadjuk a lehetőséget, akik munkaképesek, agilisek és aktívak, akiknek van annyi kreativitásuk, hogy pluszpénzt tudnak önmaguknak és családjuknak termelni, igenis az esélyegyenlőség kapcsán legyen esélyük, hogy többet is tudjanak keresni. Ha többet keresnek, ők többet fognak az államnak befizetni, nagy valószínűséggel munkahelyeket is fognak teremteni. Tehát ez egy szándékos politikai koncepció, hogy helyzetbe hozzuk a magyar vállalkozói réteget, akik még alkalmasak rá.

Én úgy gondolom, kicsit meg vagyunk csúszva, meg vagyunk késve, de ezt szolgálja például a Széchenyi-kártyának a kiterjesztése most már a vállalkozások mellett a mezőgazdasági vállalkozókra is ahhoz, hogy ezek a vállalkozók, ha nincs forgóeszközük, nincs hitelük, valamilyen kedvezményes formában hozzájuthassanak ezekhez.

A megyei önkormányzatok kapcsán már nagyon átmentünk megyei finanszírozásba. Én csak Gelencsér Attilát szeretném megerősíteni. Uraim, azért volt nonszensz a megyei önkormányzatoktól a pénzelvonás, mert tisztán állami feladatot végzünk el: szerencsétlen sorsú, beteg embereket gondozunk, beteg embereket kell hogy ellássanak a kórházakban, a szociális otthonokban idős embereket kell gondozni, a gyermekvédelmi intézményeinkben pedig olyan emberkék vannak, akik valami ok folytán az élet peremére sodródtak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ez az állam feladata, és ezt az államnak kötelessége lett volna és kötelessége is lesz finanszírozni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Veres János képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tilki képviselő úr, ha tud olyat mutatni, amiről beszélt, nevezetesen az Európai Unió elmarasztását, akkor legyen szíves, mondja el. Ha nem tud ilyet, akkor ne hivatkozzon valótlanságra. Ugyanis, amire most itt hivatkozott, az színtiszta hazugság, ilyen nem történt, nem volt, és nem tud ilyet hivatkozni. Ez a legendárium része, szeretik mondani, de egyetlenegy alkalommal nem volt ilyen.

A második dolog: ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatai rászorulnak a támogatásokra, akkor ebben nincs is véleménykülönbség közöttünk. Ha majd annyi támogatást fognak kapni a megyei önkormányzatok, mint amennyit az előző időszakban kaptak, akkor majd beszéljünk erről egymással. Remélem, nem olyan módon fogják a támogatásokat fölhasználni, mint ahogyan a nyári 6/3-as pénzfelhasználásnál történt, kifejezetten politikai alapon. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok esetében viszonylag jól nyomon követhető és viszonylag egyértelműen rögzíthető is, hogy pontosan mi történt a 6/3-as források felhasználásánál.

Kovács képviselő úr, örülnénk annak, ha amit ön most elmondott, valóságosan így történne, nevezetesen, hogy ha ebben a költségvetésben érdemi szerkezetátalakítás, érdemi struktúraátalakítás, ha úgy tetszik, akkor strukturális reform jelenne meg. Sajnos nem jelenik meg. Egyetlenegy, önök által nagyon nagyra becsült, nagyon nagyra tartott reformértékű intézkedés van: a 16 százalékos egykulcsos adó bevezetése a személyi jövedelemadózásban.

Azt tudom tehát mondani, hogy a többi intézkedés, ami ebben a költségvetésben most megjelenik, semmilyen módon nem sorolható az európai értelemben vett strukturális reform kategóriájába, és ebből következően sajnálatos módon nem látszik, hogy hogy lesz fenntartható az egyensúly közeli gazdálkodása Magyarországnak a következő években, hiszen egyszeri intézkedésekkel pótolják ennek a mostani 300 milliárdnak a kiesését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gelencsér Attila képviselő úr következik, szintén kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az, hogy az ön számára, tisztelt Veres János, nem látszik ebben a költségvetés vízió, nem azt jelenti, hogy nincsen benne, csak az ön számára nem látható, mert ön nem ilyen típusú költségvetésekhez szokott, hanem szocialista, elvonáson alapuló költségvetések készítéséhez szokott.

A helyzet az, hogy a volt ÁSZ-elnök úr napi nyilatkozata pont az ellenkezőjét állítja, mint amit ön állít. Ő, Kovács Árpád úr azt mondja, hogy egyébként végre, hosszú-hosszú idő után van egy olyan költségvetés, amelyből kiolvasható valami jövő, valami elképzelés. Hogy csak egyetlenegy dologra utaljak: végre bele mert valaki vágni a közigazgatás egy olyan típusú átszervezésébe, aminek épp a mai döntés alapján is a megyei kormányhivatalok lesznek a végén.

A "több pénzt az önkormányzatoknak" ki mondta? "Több pénzt az embereknek!" Jellemző, hogy mindig az ellenkezőjét csinálják. Mi egyébként azt mondtuk, hogy leegyszerűsítjük az adót. Önök ötéves adócsökkentési programot fogadtak el 2006 januárjában, majd júniusban hatályon kívül helyezték. Mi azt mondtuk, hogy leegyszerűsítjük, aminek egyébként reményeink szerint gazdasági következményei is lesznek, előnyöket is fog hordozni magában, de nem utolsósorban az emberek számára egy egyszerű módszer lesz ahhoz, hogy az adójukat be tudják vallani.

Nem elegáns dolog, tisztelt Horváth képviselő úr, arról a megyei önkormányzatról beszélni, amelyik nincs itt, és nem tudja magát megvédeni. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) És egyébként ön, tisztelt képviselő úr, ott ül abban az önkormányzatban, felvethette volna, ha valami problémája van. Beszéljen velem, ha én itt vagyok, beszéljen az én problémáimról, arról képben vagyok, ne valamilyen teljesen másról! (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Burány Sándor képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra, az MSZP-frakcióból.

Parancsoljon, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kovács képviselőtársam az imént azt mondta, hogy ez egy olyan költségvetés, amiben az emberektől végre nem vesznek el pénzt. Én jóhiszemű vagyok, és nem állítom, hogy Kovács képviselő úr hazudott, úgy gondolom, hogy súlyosan téved: vagy nem ismeri kormánya elképzeléseit, vagy nem figyeli azokat a szavazásokat, amelyeknek résztvevője.

Néhány apró tényre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. Egyrészt: az Orbán-kormány egy olyan adótörvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben növeli az emberek járulékterheit, és olyan adórendszert nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben a legalacsonyabb keresetű emberek adóit növeli; olyan adótörvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, amely olyan családtámogatási rendszert tartalmaz, hogy még az alacsony keresetű, gyermekes családok sem tudják az adókedvezményeket teljes mértékben igénybe venni. Ezzel szemben a legmagasabb keresetűeknek komoly pénzt hagy a zsebében, és a legmagasabb keresetű, sokgyermekesek esetében pedig ez a többlet havonta százezer forintnyi nagyságrendű is lehet.

De ennél még elkeserítőbb, hogy a költségvetés fenntartása érdekében egészen egyszerűen elvesznek az emberektől 3000 milliárd forintot. Ez ugyanis a tervük. A magánnyugdíjpénztár megszüntetésével lényegében egy önkéntes beszolgáltatást valósíttatnak meg az emberekkel, és ebből már a jövő évben el akarnak költeni mintegy 500 milliárd forintot, abból a pénzből, ami az emberek saját számláján gyűlt eddig a pillanatig. Ezzel párhuzamosan pedig csorbítják az Alkotmánybíróság jogkörét a tekintetben, hogy a magántulajdon alkotmányos védelmét a jövőben ne valósíthassa meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Simon Miklós képviselő úrnak adom meg két percre a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Méltánytalannak és hiteltelennek tartom azt a beszédet, azt a mondókát, amelyet Veres János volt pénzügyminiszter elkápráztatás címén mondott itt nekünk.

(18.50)

Éppen ő mondja azt, hogy politikai megkülönböztetés áldozatai lettek a nyáron az önkormányzatok a 6/3-as címén, amikor visszaemlékszünk arra, hogy 2006 szeptemberében pénzügyminiszterként olyan kijelentéseket tettek Mátészalkán - azt hiszem, erre mindannyian emlékezhetünk, önkormányzati vezetők -, miszerint meg fogják nézni azt, hogy melyik település milyen szavazataránnyal szavazott az MSZP-re, és annak megfelelően fogják jutalmazni vagy büntetni az önkormányzatokat. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiból, többek közt: Úgy van! - Pfuj! - Elképesztő! - Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Erről hangfelvétel is van, tisztelt képviselőtársaim.

Nos, én egy olyan településnek a vezetője vagyok, Nyírbogátnak a polgármestere, aki nyolc éven keresztül érezte azt, hogy mit jelent Veres János igazsága. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy a 6/3-as tekintetében, amíg ő pénzügyminiszter volt vagy államtitkár, a településünk nem számolta a milliókat, míg a szomszéd település, Nyírbátor vagy Kisléta pedig tízmillió forintokat kapott 6/3-as címén. Tehát arról, hogy ki hazudik, én hitelesen tudnék szólni, tisztelt Veres János, az az önök oldalán van és volt.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Horváth András Tibor képviselő úr következik két percre, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Gelencsér képviselőtársam kiment közben a teremből, neki szeretnék válaszolni. Ezt elmondtam az elmúlt négy évben minden közgyűlési ülésen, s amikor az előbb kétpercesben szóltam, akkor Tessely képviselőtársam a Fidesz padsoraiban ott ült, aki ma már szintén ugyanúgy, mint ahogy én sem vagyok a megyei közgyűlés tagja, ő az elmúlt négy évben a megyei közgyűlés tanácsnoka volt. Tehát akkor mondtam el, amikor itt voltak az érintettek is Fejér megyéből.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Kovács Péter képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy tartalmas vitán vagyunk túl, vagy legalábbis a vége felé járunk, én azt látom. Ha röviden össze kellene foglalni, akkor azt mondanám, hogy azok sírnak, hogy még ide kellene pénz, oda kellene pénz, még erre a területre adjunk, akik nem szavazták meg azokat az adókat, amiből bevétel lehetne, és utána most szeretnének még több pénzt elkölteni.

Másrészt meg azt látom, hogy akik meg felelősséget vállalnak azért, hogy végre egy normális költségvetése legyen az országnak, azok meg nem sírnak, akár mint én is, önkormányzati vezetőként tudomásul veszem, hogy nem lesz több pénz az önkormányzatoknak 2011-ben, de a remény megvan, hogy majd 2012-ben lesz. Bár, ha jól nézzük, akkor ez is egy pozitív forgatókönyv, hisz végre nem lesz kevesebb, mint ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt években.

Amiért igazából szót kértem, az a sport finanszírozása, mert nem tudom, hogy eljutottak-e addig a fejezetig, ahol a sportról van szó, de ha figyelmesen olvassák, akkor egyértelműen a sport a jövő évi költségvetés nyertese. Számos olyan terület van, ahol több támogatás jut, sőt az előző évekhez, nemcsak a 2010-es, de a 2009-es, 2008-as évekhez képest is több pénz jut a sport fejlesztésére. Úgyhogy én legalább ezért az egy területért biztosan büszke vagyok arra, hogy ezt a költségvetést majd meg fogjuk szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Varga László képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan a következő napok még az általános vitájáról szólnak majd a költségvetésnek, és sokan sokféleképpen, alapvetően elvi, ideológiai alapon fognak majd szűkebb pátriájuk és az ország sorsának javítása érdekében módosítókat tenni ehhez a költségvetéshez. Az azonban már főként a főszámokból is látszik, hogy ennek a költségvetésnek semmiképpen nem lesz nyertese Kelet-Magyarország, még ha ezt sokszor elmondják önök, és főként az érintett térségben érintett képviselők is.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert sokat beszélnek az egykulcsos adórendszerről, ami ennek a költségvetésnek egy fontos alapját is jelenti. Azért beszélnek erről sokat, mert úgy gondolják, hogy ez a könnyítés a személyi jövedelemadó-rendszerben majd mennyi munkahelyet teremt, és hogy a felső középosztály és a vagyonosabbak tekintetében ez a lecsorgás majd mennyire jelentkezik munkahelyek teremtésében, és még sorolhatnám. Jelentem: nagyon kevesek érezhetik majd ennek az adórendszernek a pozitív hatását, például Borsod megyében, plána akkor, amikor a szociális normatívák befagyasztása történik meg, akkor, amikor a szociális normatívák keretösszege egy-egy tekintetben akár 70 százalákéra esik vissza az előző időszaknak. Azt gondolom, hogy amennyire lehet, ezen a költségvetésen még kellene ebben a tekintetben javítani, még akkor is, ha a sport tekintetében például sok tekintetben nyertesek vannak. Nyertes például Debrecen is egy 10 milliárdos tétel tekintetében, aminek a fele a jövő évben érkezik meg.

Azt gondolom, hogy ez a költségvetés ebben a tekintetben mindenképpen szegényellenes. Ha már az adójogszabályokon nem tudunk módosítani, akkor legalább a szociális normatívák rendszerén, illetve egyéb lábakon próbáljunk meg Kelet-Magyarországnak egy újabb ernyőt, egy újabb segítséget nyújtani, mert egyébként akkor nem fogja ez a költségvetés azt az alapvető feladatát teljesíteni, hogy a társadalmi különbségeket csökkentse.

Erre hívom fel a figyelmüket, és a következő napokban, remélem, hogy ebben építő jellegű vitát lehet folytatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Kovács Ferenc képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából két percre.

Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Hölgyek! Tisztelt Képviselő Urak! Higgyék el, és ezt elsősorban a szocialista képviselőknek mondom, hogy a családi adóztatás kitalálása a Fidesz-KDNP-pártszövetség részéről pont azt a célt szolgálja, hogy azoknak a családoknak is legyen valamilyen adókedvezménye, akiknél kiesik egy vagy akár két ember a termelőmunkából, az aktív pénzkereset lehetőségéből. Úgy gondolom, a családi adóztatás a legelegánsabb formája annak, hogy érvényesíteni tudjuk a szociálpolitikai elvárásokat is.

Ez egy teljesen másfajta közgondolkodás, másfajta gondolkodás, mint ahogy önök közelítik meg általában a szociálpolitikát és általában az adópolitikát.

Veres képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag a megyei kormányhivatalok kialakításával fog létrejönni az a lehetőség, hogy valóban egy olcsóbb, áttekinthetőbb és a lakosság számára jobban elérhető közszolgáltatást nyújtson az állami bürokrácia azoknak, akik hozzá fordulnak. A cél az, hogy hosszú távon megoldjuk véglegesen Magyarországon azt a problémakört, hogy az a sok-sok dekoncentrált szervezet ne függetlenként lebegjen hol itt, hol ott egy-egy irodában, ne az embereknek kelljen utánuk bolyongani, hanem egy egyablakos rendszeren keresztül eljussanak a legfontosabb információkhoz és az ő problémáik megoldásához.

Valóban, ha figyelemmel követik a parlament munkáját, láthatták azt, hogy nem úgy van, mint a gyurcsányi kormányzás idején, amikor Gyurcsány Ferenc minden egyes parlamenti napon bejelentett valami lépést, amelyet utána az égvilágon semmi nem követett. Most kezdtük el a második akcióprogramunkat, és azt már önök is tapasztalhatták, sokszor rosszallóan fogalmazták meg irányunkban, hogy mi ez a nagy kapkodás, miért ez a rengeteg törvény, minek alkotunk újabb és újabb törvényeket. Azért alkottuk meg gyorsan az első akcióterv mellé a törvényeket, hogy tartalommal tudjuk megtölteni.

A kormányhivatal törvényét ma fogadta el a parlament a napirendre vételével, és reméljük, hogy a második akcióterv aktuális programjait is a lehető leggyorsabban meg tudjuk tárgyalni, és el tudjuk fogadtatni a parlamentben azért, hogy ezzel is az embereket szolgáljuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a hátralévő időkeretét átadta a Fidesz képviselőcsoportjának (Derültség és taps a Jobbik, az LMP és az MSZP soraiban.), és ezzel együtt két percre megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormányhivatalok - elég sokszor elhangzott a költségvetési vitában. Csak emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy mi a szakmán belül egy hasonló összevonást megtettünk a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt érintően. Nem tudom, szám szerint hány interpellációt meg napirend előtti hozzászólást kaptam, hogy tönkretesszük a közigazgatást ezzel - ez csak egy mellékes megjegyzés volt.

A másik, hogy igazából azt nem látjuk, hogy ezek hogyan fognak működni. Világosan megmondtuk, hogy problémás lehet például a földhivatalnak az ebbe a szervezetbe való integrálása. Most már nagyon remélem, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kikerült ebből a körből, ami viszont uniós szabályokkal ellenkezne. De egy nagy lila ködöt látunk egy főispánnal az élen, és igazából ebből a költségvetésből sem derül ki, hogy hol fogja ez majd meghozni azt a megtakarítást, amit ettől a rendszertől várnak. Hiszen most mindenki megtervezte saját magának a költségvetését, és majd utána valamilyen rendezőelv szerint összelapátolásra kerül.

(19.00)

Veszélyesnek látom, hogy a szakmai kontroll ebben a dologban a különböző dekoncentrált szervezetek fölött sokkal nehezebbé válik, és sokkal nehezebb lesz a szakmai irányítást úgy megszervezni, ha egy ilyen hivatali szervezet költségvetésébe az ágazatért felelős miniszternek semmilyen beleszólása nem lesz, és be fogják terelni egy közös kasszába. Az is egy mondás, hogy aki fizet, az dirigál a prímásnak. Attól tartok, hogy ez a szakmaiság rovására megy.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Arról is szó volt, hogy volt-e leépítés, volt-e karcsúsítás. Jelzem, hogy 2006-ban a kormányváltás után csak a mi intézményrendszerünket érintően 1700 fő elbocsátása történt meg. Szeretném jelezni, hogy ez egy nagyon fájdalmas dolog volt, semmilyen kiszervezés sehova nem lehetett, mert nem volt rá finanszírozás. De egyvalamire kaptunk finanszírozást, arra, hogy ennek az egyszeri költségeit legalább a minisztérium megkapta. A minisztérium most azzal szembesül, hogy ugyan elő van neki írva a létszámleépítés, de nem kapta meg az egyszeri finanszírozást, ezért lényegesen több embert kell majd elküldeni, mint amennyi az elvárás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Pócs János képviselő úr, Fidesz.

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Úgy gondolom, mi azért vagyunk itt, mert az emberek véleményét kell képviselnünk, az emberek döntését kell képviselnünk, és az emberek előtt az elmúlt nyolc évben volt egy adórendszer, meg van most is. Az előző adórendszerrel kapcsolatban Vértes András, a Gazdaságkutató szakértője úgy fogalmazott egy írásában, hogy Európában kivételes módon Magyarországot 25 százalék korrupció jellemzi. Én úgy gondolom, hogy ma, amikor csírájában vannak ennek a kormánynak az adótörvényei, még sok mindent el lehet mondani, csak egy dolgot nem, azt, hogy korrupciótól fertőzött, ahogy az előző nyolc év volt. Azt szeretném kérni tisztelettel, hogy adjuk meg az embereknek azt a lehetőséget, adjuk meg a kormánynak azt a lehetőséget, amire az emberek felhatalmazták.

Számomra a költségvetést érintő kérdések kapcsán furcsa, hogy önök mondják azt, hogy ez a kormány lenyúlja a nyugdíjasok pénzét, hiszen önök kötelezték az embereket a magánnyugdíjpénztárba. Itt a lehetőség adott, önkéntes alapon adott. Az emberek majd el fogják dönteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet a lenyúlással kapcsolatban. Akik a politikai hatalmukat lenyúlásra használták, azok előzetesben vannak, vagy börtönben vannak, és azok nem a Fidesz padsoraiból kerültek oda. Én úgy gondolom, hogy a lenyúlással kapcsolatban óvatosabban kellene fogalmazni, s legkevésbé sem kellene vádolni.

Azt hiszem, önök mondták azt, hogy az állam rossz gazda. Kaptak rá lehetőséget és bizonyítottak: kivittek számos dolgot a magánszférába. És akik kivitték, azok egy jelentős része most előzetesben van. Ez ellen döntöttek az emberek, és ezt kellene tiszteletben tartaniuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Én meg vagyok győződve arról, hogy a választáson, sem a parlamentin, sem az önkormányzatin önök nem kaptak arra felhatalmazást, hogy 3 millió, önmagáról gondoskodni akaró embernek elvegyék a közel 3000 milliárd forintját, amit egyéni számlájukon tartanak nyilván. Szeretném az ön figyelmét felhívni arra, hogy annyi mindent beszélnek, olyat, amiről látni lehet, hogy félre vannak vezetve a saját vezetőik által, a kormány tagjai által. A hatályos tb-törvényben benne van, hogyan és milyen feltételekkel lehet, s még az is, hogy milyen igazolásokat kell beszereznie annak, aki vissza akar menni a magánból az államiba.

Hogy mennyire nem igaz, hogy önök azt mondják, hogy kényszerítették: képviselő úr, nem hiszem el, hogy ön és képviselőtársai nem tudják, hogy a törvény megalkotását követő három hónap múlva több mint 1 millió ember ment át a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, és őket senki nem kényszerítette, csupán elolvasták a törvényt és nagyobb bizalommal vannak az iránt a megoldás iránt, amely az ő egyéni számlájukon tartja nyilván a pénzt. Az önök mai döntései közé az alkotmánymódosítás, az Alkotmánybíróság, a tb-járulék ezért került be, képviselő úr. Megcsinálták az alapot ahhoz. Nem a 98 százalékos adóról szólt a mai döntés, hanem arról, hogy alapot teremtsenek annak, hogy elvegyék ezeknek az embereknek a megtakarítását, és ezzel tömjék be azokat a lyukakat, amelyeket felelőtlenül teremtettek. De erről még fogok beszélni talán a 10 másodpercemben.

Tessék már végiggondolni, milyen beszélő viszonyban van a miniszterelnök úr és a miniszterelnök-helyettes. Orbán Viktor szó szerint azt mondta tegnap, hogy a bajokat nem a válság okozta. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr pedig ma azt mondta, hogy a munkahelyek elvesztése a válságból van. Tessék már végiggondolni az egészet!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a szót Kőszegi Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetésről most már egyre kevesebb szó esik, egyéni akciózásokba ment át a parlament, amiből szerintem vissza kellene térni, és a költségvetésről kellene beszélni.

De beszéljünk az előzményekről, az elmúlt nyolc esztendőről! A 2011. évi költségvetés megadja a lehetőségét annak, hogy Magyarország polgárai visszaszerezzék a hazájukat, ugyanis alkotmányos jogaiknak a gyakorlásában korlátozták őket az elmúlt nyolc esztendőben.

Szeretném önöket, az alkotmány nagyon vehemens védelmezőit emlékeztetni arra, hogy olyan alkotmányos jogokat csorbítottak, és olyan alkotmányos alapjogok gyakorlását tették lehetetlenné az ország különböző részein, foltokban különböző területeken, ami tarthatatlan, és a 2011. évi költségvetésben kell megteremtenünk annak a lehetőségét, hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlása újra lehetővé váljon. Alacsonyabb rendű ágazati jogszabályok módosításával vették el alkotmányos jogok, például az alapszintű oktatás gyakorlását kistelepüléseken, hátrányos helyzetű térségekben, ahol a korábbi jogszabály szerint az önkormányzatoknak, illetve az államnak volt kötelezettsége az intézményfenntartás. Az intézményfenntartást egy ágazati jogszabályban megváltoztatták, feladatellátási kötelezettségre módosították. Sorozatban ezek voltak azok a hamisítások és trükközések, amikről az önök commandantéja, Gyurcsány elvtárs beszélt önöknek, amire senki nem kapta fel önök közül a fejét, és nem kérdezte meg, hogyan kellene ezen változtatni.

Vissza kell térnünk oda, hogy Magyarország a magyaroké legyen, hogy a magyar emberek a magyar alkotmányban rögzített alkotmányos alapjogaikat tudják gyakorolni. Ez a költségvetés többek között arról szól, hogy ennek az alaplehetőségét fogjuk megteremteni. És jó lenne, ha a vádaskodás helyett tükörbe néznének, és minden reggel úgy jönnének ide a parlamentbe, hogy előtte belenéznek a tükörbe.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Sok-sok kétperces bejelentkező van. Először megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A költségvetés nagy vonalairól a véleményemet már hallhatták az elmúlt napon. Most pedig egyrészt Kőszegi úrra szeretnék reagálni abból a szempontból, hogy ha valaki az alkotmányos jogok gyakorlását csorbítja, az még nem ok arra, hogy más is válaszul ugyanezt tegye. Ilyen például a mai teljesítményük, az, hogy a tulajdonhoz való jogot nem vizsgálhatja az Alkotmánybíróság. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem a 98 százalékos adóról szól. Ez a magán-nyugdíjpénztári rendszerről szól, és én is erről szeretnék most beszélni, mert úgy érezzük, hogy a költségvetésnek ez az egyik legfőbb lába, ez az egyik olyan stafírozás, amivel az adórendszer okozta lyukakat próbálják betömködni.

Egyrészt kétséges az átlépők száma. Kétséges az, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok 30 százaléka - mint ahogy önök gondolják - egyik napról a másikra át fog lépni. Ehhez valójában egy néphisztéria kell, amiben önök azért eléggé jól állnak, máris kezdik kelteni a hisztériát.

A másik: mi lesz a vagyonnal? Ez egy hatalmas kérdés, mert a költségvetésből igazából nem derül ki, hogy mi lesz a magán-nyugdíjpénztári átlépők vagyonával, az eddigi befizetésekkel, hiszen egyszerre költik el, egyszerre mondják azt, hogy majd egyéni számlákon megtarthatják és egyszerre zárolják. Ezt a három dolgot nem lehet egyszerre tenni, ezt a Költségvetési Tanács elnöke is megmondta.

A másik, még nagyobb probléma az, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak ezt a vagyont valóban idő előtt elköltik, de a költségvetés ezt pénzben akarja látni, akkor tőzsdére kell vinniük azokat a részvényeket, amikbe ezt a vagyont fektették. Ez a magyar tőzsdét elég erőteljesen meg fogja rengetni, hiszen nagy részvénypakettek kerülnek majd a parkettra, és annyi látszódik majd, hogy a magyar cégek részvényei hirtelen lefelé fognak zuhanni.

(19.10)

Ez a magyar nemzetgazdaság szempontjából (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem jó, önök a költségvetésben mégis ezt irányozzák elő.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra Vigh László, Fidesz, képviselő úr. Tessék parancsolni!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Göndör képviselőtársam keltette fel az érdeklődésemet, mert nem először mondják a szocialisták azt, hogy amit befizettek emberek a magánnyugdíjpénztárba, azt mi elvesszük. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Göndör István: Amit a bérükből vontak le, képviselő úr!) Ugye, nem gondolják komolyan... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ugye, nem gondolják komolyan, hogy magánszemélyek befizetéseit mi, fideszesek eltesszük (Közbeszólás az MSZP soraiból: De!), és a Fidesz vezérkara... (Göndör István: Hova lesz a pénz, képviselő úr?!) - és a Fidesz vezérkarára költjük? Ezt nem mondják komolyan, képviselőtársaim! (Gőgös Zoltán közbeszól.)

Emlékeznek rá, önök már többször tiltakoztak ebben az országban, amikor olyan történt, ami nem ízlett önöknek. (Dr. Varga László: Nem nekünk, a szegényeknek nem ízlik!) Emlékeznek rá, amikor 50 forint lett volna a benzin, önök kiküldték a taxisokat is, és mindenkit. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Most szintén meg akarták ezt csinálni, csak itt nyugdíjasok voltak, láttuk a felvételeket. Érdekes volt nézni, hogy a magánnyugdíj ellen 60-70-80 éves emberek tiltakoztak. És miért? Mert már csak ezeket tudták megszólítani, mert másokat már nem tudnak.

Már megint a rossz oldalra álltak egy törvényjavaslattal kapcsolatban. Ebből már megint rosszul fognak kijönni. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Varga László: Ez butaság! Ez butaság!) Az a kérésem, hogy vegyük le napirendről, mert semmit nem fognak ezzel elérni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szeretném jelezni a képviselő uraknak, hogy ha tényleg ilyen látványosan eltérünk a költségvetés, a 2011-es költségvetés tárgyalásától, akkor most már szigorúbb leszek, mint eddig, épp egy fideszes kolléga kérésére. Csak azért mondom, hogy a következő kétpercesekre és a normál, előre bejelentett felszólalókra is vonatkozzék ez az elnöki kérés, hogy térjünk vissza a 2011-es költségvetéshez.

Göndör István képviselő úr, MSZP, kétperces.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, elnök úr, valóban, Kőszegi képviselő úr látványosan tiltakozott, aztán azt követően csak a múltról beszélt.

Mivel összesen alig egy percünk van, tisztelt képviselőtársaim, lesz még lehetőségünk két napig beszélni, de azt hiszem, annyi azért hozzátartozik a mai naphoz, hogy egyértelműen látszik, hogy az Orbán-kormány a hatalomátvételre maximálisan felkészült, de a kormányzásra nem. Abból, amit most Vigh képviselő úr a végén mondott, számomra teljesen egyértelmű, hogy még a kormánypárti képviselők sem látják és tudják, hogy hova tűnik el az a közel 900 milliárd forint, amit, igen, attól a 3 millió embertől várnak behúzni a rendszerbe. Mi erről szerettünk volna ma beszélni (Cseresnyés Péter közbeszól.), de önök csak visszamutogatni tudnak. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Akkor tűnne el, ha még ti kormányoznátok! Akkor eltűnne!) Tehát ez nem másról, mint a hatalomról szól, és egy propagandáról (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), amit csináltak egyfolytában és folyamatosan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Ferenc mondta az akcióterveket. Gondolják végig, egyszer úgy egy sötét esti órán, ha ráérnek, húzzanak már strigulákat, hogy a mögöttünk lévő törvények közül hány szól arról, hogy jobb legyen a magyar társadalomnak, hogy valami változzon, és hány olyan, amely kizárólag a hatalomátvételről szól. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Szeretnék mondani egy ékkövet a magatartásról. Hiszem, hogy önök is vissza tudják keresni Matolcsy úrnak a tegnapi beszédét, amikor azt mondta, hogy csalás volt a költségvetés, és a következővel indokolta: 0,4 százalék GDP-csökkenés volt tervezve, ezzel szemben az idén van 1,6 százalékos növekedés, akkor a csalás 2 százalék. Nem, képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez azt jelenti, hogy a Bajnai-kormány által elért munkának itt az eredménye (Derültség a kormánypártok soraiban.), az idén már van 2 százalékos növekedés. Ezt akarják önök mindössze eggyel megtoldani jövőre, háromra.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Még mielőtt elmenne Vigh László, szeretném akkor megkérdezni tőle, hogy tényleg hová lesznek ezek a befizetések. (Derültség az MSZP soraiban.), mert nagyon fontos tudni a költségvetés szempontjából azt, hogy akkor végül is milyen bevételekkel számolhatunk pontosan. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Mert ez a jelenlegi költségvetési anyagból nem derül ki világosan. Kérem szépen, akkor világosítson fel bennünket.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kihasználva az ideális pillanatot, hogy a kétpercesek után az előre bejelentett felszólalókhoz visszatérhessünk, Bödecs Barnának adom meg a szót, Jobbik. Képviselő úr, parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (A laptopja fölé hajolva:) Engedje meg, hogy megnyissam a dokumentumomat! Köszönöm. Nem számítottam rá, hogy éppen én következem, mivel úgy elhúzódott a dolog...

ELNÖK: Közben mondom: Tapolczai Gergely képviselő úr fog következni - hogy egyszerűsítsem a helyzetünket. Parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat tárgyalásánál fontos beszélnünk arról, hogy mennyiben felel meg ez a javaslat a társadalmi és környezeti fenntarthatóság, illetve a pénzügyi fenntarthatóság követelményének.

Az első, tehát a társadalmi és környezeti fenntarthatóság tekintetében én kevés optimizmusra látok okot. A konszolidált funkcionális kiadási adatok szerint az előző teljesítési időszak, tehát a 2009. év adataihoz képest a környezetvédelem forrásai 6 milliárd forinttal, 2,9 százalékkal, a mező-, erdő, hal- és vadgazdálkodás 52 milliárd forinttal, azaz 12,7 százalékkal, a kötöttpályás közlekedés és annak kapcsolódó szolgáltatásai 15,5 milliárd forinttal, azaz nominálértéken 6,8 százalékkal kap kevesebbet - akkor a reálértékbeli csökkenésről, ugye, még nem is beszéltünk, hiszen 2009-hez képest két év telt el. Egyidejűleg azonban az elmúlt évtizedekben mind a forgalom, mind a károkozás tekintetében uralkodóvá vált közúti közlekedés előirányzata 20,8 százalékos növekedést mutat, a kiadási főösszege grandiózus, 416 milliárd forint finanszírozási forrást jelent.

De nézzünk néhány részletes adatot is erről a területről! Míg a környezeti szempontból kiemelkedő jelentőségű erdőfelújítás, erdőtelepítés, a fenntartható erdőgazdálkodásra való áttérés kénytelen beérni összesen 919 millió forintos finanszírozással, addig az ugyanezen vidékfejlesztési tárcához tartozó, nagyon homályosan megfogható folyó kiadások és jövedelemtámogatások jogcím alatt az egyéb működési kiadás 55,5 milliárd forintot költ.

Míg a ROLA, gördülő országút elnevezésű, a "kamionokat a vasútra" program kemény 650 millió forintos költségvetési előirányzattal rendelkezik, addig az önök költségvetése csak autópálya rendelkezésre állási díj jogcímen 99,2 milliárd forintot költ azon autópályák finanszírozására, amelyeket aztán a külföldi tranzitkamionok - a lakosság testi épségének folyamatos veszélyeztetése mellett - rövid úton szétvernek, ahelyett, hogy egységes úthasználati díjat vezetnének be, amely a nehéz tehergépjárműveket megfelelő adóteherrel sújtaná annak érdekében, hogy vasútra szálljanak.

A közösségi közlekedés átszervezésének előkészítése, az alágazatok összehangolása és a közösségi közlekedés akadálymentesítése összevissza 1,5 milliárdot kap ebben a költségvetésben, míg az elavult, pazarló helyközi közlekedési struktúra, azaz a jelenlegi, önök által örökölt közszolgáltatás változatlan formában történő fenntartása, a feneketlen zsák 208 milliárd forintos forrást nyer el.

Nem lett kész - bár ígéret volt rá - az új termékdíjrendszer. Bezzeg a papírok rakosgatásával visszaigénylők 1,6 milliárd forint termékdíjat kapnak vissza a beszedett díjakból, miközben az országos környezeti kármentesítési program teljes támogatása éves szinten 140 millió forint, és az országot elborító illegális hulladéklerakások mentesítésére kemény 50 millió forintot rakott félre a kormány.

Ezek a rövid példák jól mutatják, hogy az általunk tárgyalt költségvetés a várakozásokkal ellentétben a fenntarthatóság társadalmi és környezeti követelményének nem felel meg.

Nézzük a pénzügyi fenntarthatóságot! Míg a kiadási oldalon nincs érdemi átrendeződés, a bevételi szerkezet valóban jelentősen megváltozott - ami első megközelítésben kedvezőnek tekinthető. De kérdés, hogy az eleve átmenetinek tervezett különadók kifutása után mitől marad fenntartható a bevételi oldal.

(19.20)

A magán-nyugdíjpénztári járulékok 300 milliárd forintot meghaladó mértékű átcsoportosítása egy egy évre szóló átmeneti intézkedés. A jövőbeni fenntarthatósága az önként átlépők számától és a kormányzat jövőbeni döntésétől függ. Ennek okán a pénzügyi fenntarthatósága ennek a tételnek sem biztosított.

Ehhez kapcsolódik a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulék 9,5 százalékról 10 százalékra történt emelése is. Miután a Nyugdíj-biztosítási Alap helyzete a benyújtott javaslat szerint az államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapból származó 450 milliárd forinttal együtt egyensúlyban van, érthetetlen és indokolatlan számunkra a munkavállalói nyugdíjjárulék mértékének 0,5 százalékos emelése. Joggal feltételezhető, hogy e módosító javaslattal végrehajtott járulékemelés mintegy 38 milliárd forintos kihatása nem szerepel az előterjesztésben a bevételi adatok között. A világosság és az áttekinthetőség hiánya mellett így egyes előirányzatok összegszerű bizonytalanságával is meg kell birkóznunk.

Az ágazati prioritásokból következne az egészségügy és az oktatás kiemelt kezelése. Ugyanakkor, különösen a funkcionális bontásban feltűnik, hogy gyakorlatilag stagnál a ráfordítás ezekre a területekre, sőt a GDP-hez képest több részterületen csökken is. Kérdés, hogy akkor mit kell prioritás alatt értenünk, és miért nem jutott el a kormány fél esztendő alatt e két válságágazat legelemibb problémáinak megoldásáig. Az egészségbiztosítási alrendszer ráadásul ismét csaknem 100 milliárdos hiánnyal kerül tervezésre, noha a bevételi és kiadási oldal összhangjának fenntartható megteremtése nélkül középtávon sem várhatjuk az ágazat kiszámítható finanszírozásának biztosítását.

Külön gondot jelent számunkra az önkormányzati rendszer kiadásaihoz történő hozzájárulás személyi jövedelemadóból származó része. Bár az arányok kétségtelenül változatlanok, az egykulcsos adó bevezetése miatt várható bevételkiesés ellentételezése láthatólag nem történik meg. Az önkormányzati feladatok az előbbi két területhez hasonlóan évek óta alulfinanszírozottak, és az önkormányzatok jelentős részét adósságspirálba kényszerítették, amire önök joggal hivatkoznak is a volt szocialista kormánnyal szemben. Az előterjesztésből ugyanakkor mi nem látjuk ezen aggasztó folyamat megállításának és visszafordításának szándékát sem.

Engedjék meg, hogy ennek alapján elmondjam, a Jobbik számos módosító indítvánnyal készül a költségvetési javaslathoz, és kérjük, hogy ezeket a józan, illetve megfontolt javaslatainkat érdemben tárgyalják meg, és lehetőség szerint támogassák.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Szólláth Tibor Zoltán képviselő úr, Fidesz.

Parancsoljon!

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Göndör képviselő úr kiment a teremből, de ő idézte az előbb Matolcsy miniszter urat arra való tekintettel, hogy mit mondott a tegnapi napon. Ő azt idézte, hogy a 0,4 százalékos gazdasági növekedés valójában 1,6 százalékos. Nyilván szokás szerint nem idézte azt, ami az egész mondat kiindulópontja volt, ami pedig nem volt más, mint hogy az egész idei költségvetés egy csaláson alapszik, és a válságadóknak nevezett kényszeradók bevezetése, ami megtörtént az elmúlt hónapok intézkedései nyomán, tulajdonképpen egy szükséges rossz volt, hiszen annak senki nem örült.

Az az ellenállás, amit a szocialista képviselők ezek kapcsán megvalósítottak, egyben jelzi azt is, hogy nyilván tudtak róla, hogy ez a lyuk létezik a költségvetésben, másrészt nyilván nem ezt a megoldást választották volna, hanem szokásaikhoz híven továbbra is a lakosságra terhelték volna ezeket a terheket. Szerencsére mi nem ezt az utat választottuk, és azt gondolom, bár senki nem örült ennek, ezt az évet sikerült ilyen módon megoldani.

Vágó Gábor képviselőtársam még a bizottsági ülésen nagyon túlzónak minősítette a nyugdíjpénztárból betervezett jövő évi költségvetési számokat. Egyszerűen nem olvasta el sem az ÁSZ, sem a Költségvetési Tanács nyilatkozatát, illetve észrevételeit, ők pontosan túlságosan is óvatosnak tartják. Azt gondolják, hogy lényegesen magasabb lesz ez az összeg, az a százalék, azoknak az embereknek a száma, akik át fognak az állami nyugdíjpénztárba lépni.

Azt gondolom, hogy ez a költségvetés egy kényszerek szülte költségvetés, nyilvánvalóan azok a kényszerek feszítik széjjel, amelyek örökségként ránk maradtak. Úgy gondolom, vállalható kompromisszum, ahogy a miniszter úr fogalmazott, ez a talpra állás költségvetése lesz, és elfogadásra alkalmas.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Két percre szót adok Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bödecs képviselőtársam ihletett szóra, hiszen habár kevesen vannak a jobbikosok, mégis egyet kell hogy értsünk abban, hogy a közút és a vasút választása kapcsán egyértelműen a vasút mellett kell letenni a voksunkat. Hiszen ahogy látjuk, ez a költségvetés az üvegházhatású gázok kibocsátásának növelését hozza magával. Egyrészt nézzük meg, hogy a mai trükkökkel, amiket az adómódosító csomagban az alkotmányügyi bizottság benyújtott, és erről nem is tudtunk már szólni, hiszen annyi ilyen trükk merült föl, mit is kaptak. Kaptak a közúti teherfuvarozók plusz 6,5 forintot literenként a gázolajhoz. Ez azt jelenti, hogy minél inkább tegyük át a teherfuvarozást a közútra.

Nem elég, hogy a vasúti teherfuvarozás így is bajban van, nem elég, hogy Magyarországon a vasúti pályahasználati díj Európa-szinten is rekordmagas, nem elég, hogy egyértelműen arról van szó, hogy kisebb vidéki városokban már a falak repedeznek, hiszen annyit járnak ott a kamionok; arról van szó, hogy a kormány tovább támogatja azt a szennyező szállítási módszert, ami bajba sodorta nemcsak országunkat, Európát, hanem az egész világot. Az LMP ezért azt szeretné, hogy egy olyan, üvegházhatású gázokra vonatkozó adót vessünk ki, ahol tényleg, valóban a szennyező fizet. Ha valaki tönkreteszi közös tulajdonunkat, akkor annak fizetnie kell a kártételt. Itt most konkrétan arról van szó, hogy a közös tulajdonunk a tiszta levegő. Ezt a tiszta levegőt a közúti teherfuvarozók, és sokan mások is, akik pöfögnek, tönkreteszik. Ezért a tiszta levegőért igenis fizetniük kell. És ahelyett, hogy fizetnének, a kormány még támogatja ezt a környezetrombolást.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Következik Szilágyi László képviselő úr, ugyancsak LMP, kétperces.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon jólesett hallani Bödecs Barna hozzászólását, pláne azok után, ami itt történt az elmúlt egy órában. Öröm volt hallgatni, ahogy a két nagy párt egymást szuttyongatja, azok után, ami itt húsz év alatt történt, akár az önkormányzati rendszerrel, akár más alrendszerekkel. Magyarán nem történt semmi, ugyanazokat a strukturális problémákat hurcoljuk magunkkal.

De hadd kapcsolódjak Bödecs Barnához a termékdíjak tekintetében. Én elmondtam a rendes felszólalásomban délután, hogy ha a kormány semmi mást nem tesz, nem módosít törvényt, semmi mást nem tesz, mint végrehajtatja, ami abban le van írva, akkor ott 100-200 milliárdos pluszbevétel keletkezne pusztán azzal, hogy felszámolja a szürke- és feketegazdaságot ezen a területen. Mi történik? Nyugat-Európából kamionszámra érkezik például gumiabroncs-hulladék az országra. Abból még nagyon sokat tengelyre tesznek, közlekedésbiztonsági szempontból sem utolsó ezt végiggondolni, de se áfát, se termékdíjat, se semmit nem fizetnek ezek a fuvarozó és kereskedő vállalkozók. Úgyhogy ha csak ezen a téren rendet tenne végre a kormány, és az új hatalmas adó- és vámügyi szervezet talán majd meg tudja tenni, akkor óriási bevételnövekedésről lehet szó.

Itt van például a reklámhordozó papírok termékdíja. Ha belenéznek a postaládájukba otthon, mi van benne, gyakorlatilag csak ez van már, reklámhordozó papírokból áll az egész, és ezek egyből mennek a kukába. Állítólag fejenként és évente 11 kiló ilyen hulladék termelődik. Ha erre egy rendes termékdíjat vetnének ki egyszer, és ezt valóban be is hajtanák, és becsuknák azokat a kiskapukat, amiket ügyes vállalkozók kinyitottak az elmúlt törvényhozási aktusok folyamán, akkor óriási pluszbevételre lehetne szert tenni. Kérem, tegyék is ezt meg a környezet érdekében.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(19.30)

ELNÖK: Ahogy hat perccel ezelőtt beharangoztam, normál, előre bejelentett felszólalóként megadom a lehetőséget Tapolczai Gergely képviselő úrnak, Fidesz.

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt háromórás vita után most egy új témát hoznék föl. A kormányprogram vitájában a kiszámíthatóságot emelném ki az országos fogyatékosügyi szervezetek támogatásával kapcsolatban. Ez most benne van a 2011-es költségvetési törvény tervezetében. Sok elaprózott forrás, többletadminisztráció helyett már kiszámítható a szervezetek számára, tudnak biztosan tervezni a következő évre a szervezetek kiszámíthatóbban.

Ugyanakkor örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy tegnap az Európai Bizottság bemutatta a 2010-2020 közötti időszakra a fogyatékosokra vonatkozó új európai fogyatékosügyi stratégiát. Ez a stratégia azt célozza meg, hogy minden akadály szűnjön meg a fogyatékos személyek életvitelével kapcsolatban, és hangsúlyt helyez arra, hogy felülvizsgálja vagy áttekintse azt, hogy a közbeszerzésekről szóló vagy az állami támogatásokról szóló törvényeket, jogszabályokat hogyan lehet alkalmazni, hogy minden termék, minden szolgáltatás hozzáférhetővé váljon a fogyatékos személyek számára. Ezek az intézkedések remélhetőleg nemcsak társadalmi haszonnal járnak, hanem pozitív visszahatással lesznek Európa, illetve Magyarország gazdaságára is.

Egy külföldi példát hoznék. Nagy-Britanniában egy áruházlánc 35 ezer font költségből hozzáférhetővé tette a saját honlapját vakok számára, és ezáltal 13 millió font éves pluszbevételre tett szert. Németországban akadálymentesítették a közlekedést a fogyatékkal élők számára, így sokkal többen tudnak utazni, és ezáltal a német idegenforgalom számára mindez 620 millió és 1,9 milliárd euró közötti forgalomnövekedést eredményezett. Ez a stratégia szerintem hatással lesz a magyar fogyatékosügyi politikára is, felgyorsítja a 2010-2013-as időszakra vonatkozó országos fogyatékosügyi program határozatát.

Lehet említeni pozitív hazai példát is, ahogy Lázár János frakcióvezető úr is mondta, hogyan lehet mozogni a kényszerek és a lehetőségek mentén. Például Pécs önkormányzatának döntése értelmében 40 millió forintot nem az önkormányzati dolgozók szokásos évi jutalmazására fordítanak, hanem ehelyett fogyatékkal élők életkörülményeinek javítására. Egy átmeneti otthont alakítottak át ebből a pénzből, hogy ebben az otthonban emberibb körülmények között élhessenek az ott élő fogyatékosok.

Ezek a külföldi, hazai kezdeményezések is azt mutatják, hogy nem minden múlik a költségvetési törvényen, hanem sok múlik a társadalmi felelősségvállaláson és jó értelemben vett üzletpolitikán, miszerint a fogyatékos személyekre fordított kiadások hosszú távon megtérülnek, kamatot hoznak, gazdasági befektetésnek számítanak. Tehát az új Széchenyi-terv és a 2011. évi költségvetési törvény mentén az egyik legfontosabb feladat a jelenlegi támogatási rendszer átalakítása a következő évre.

Csatlakozom Hirt Ferenc képviselőtársamhoz, én is felsorolok néhány fontos tételt, ami a fogyatékosterületet érinti. Az egyik az Országos Fogyatékosügyi Tanács működésének támogatása 5 millió forinttal, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány működésének támogatása 208,8 millió forinttal, az országos jelnyelvi tolmácsszolgáltatás egységes szakmai követelményei alapján, évi 36 ezer tolmácsolt óraszám alapján 460 millió forint, a fogyatékos személyekkel kapcsolatos egyéb rászoruló személyek számára például az otthoni szakápolásra fordított támogatás 4 milliárd 404 millió forint.

Továbbá kötelez minket az is, hogy 2000-ben, az első Orbán-kormány idején Magyarország kapta meg a Roosevelt-díjat, amiben a fogyatékosok helyzetének javításáért, kiemelkedő tevékenységért részesült az ország, és ez is kötelez minket arra, hogy kényszerpálya vagy lehetőségek mentén úgy alakítsuk ki a jövőt, hogy az megfelelő legyen.

Néhány szót mondanék az ifjúságpolitika támogatásával kapcsolatban is. A gyermek- és ifjúsági területek ellátásával kapcsolatban a gyermek- és ifjúsági szaktámogatásra tervezett éves támogatás 420 ezer. Kiemelt előirányzatok például a budapesti európai központ felújítása, fejlesztése, működése 68,8 millió forintért, a gyermek- és ifjúsági alapprogram támogatása 139 millió forintért. Ezt a pályázatok útján lehet szétosztani. Az Ifjúsági Tanács által a gyermek- és ifjúsági szakmai dolgok fejlesztésénél 89 millió forint áll rendelkezésre ezeknek a programoknak a támogatására. Ebből valósítjuk meg a nemzeti ifjúsági stratégia végrehajtását, koordinálását is, továbbá a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglaltak végrehajtásáról szóló kormányjelentés elkészítése is kötelez minket. Az ifjúsági turizmus, illetve a legfontosabb országos ifjúsági gyermekprogramok, találkozók, rendezvények támogatása is ezeken a sorokon van.

2011-ben új feladatként jelenik meg a menedékkérő, kísérő nélküli kiskorúak elhelyezése, amit a magyar gyermekvédelmi szakellátásban kell megvalósítani. Emiatt is új intézményi ellátás kialakítására van szükség.

Ezen ifjúságpolitikai feladatok támogatása érinti a fogyatékosokat is természetesen. A 2011. évi költségvetési törvény egyik súlypontja a családtámogatási rendszer és ehhez kapcsolódik az eddig említett feladatok támogatása is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kétperces bejelentkezéseink vannak. Elsőként megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak, LMP.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Látják, tisztelt képviselőtársak, ez is egy olyan terület, ahol nagyon sok a tennivaló, és nagyon sok tennivaló maradt vissza az elmúlt húsz évből. Mielőtt elkezdenének egymásra mutogatni, hogy ki a felelős azért, hogy nem tettünk meg fontos lépéseket, elmondom, hogy mi is fölvettük a kapcsolatot fogyatékosszervezetekkel, és az sült ki belőle, hogy az eddigi kormányok nagyon fontos szabályozási lépéseket mulasztottak el, nagyon kevés pénzt allokáltak ezekre a területekre, és nagyon gyengén muzsikáltak a végrehajtás tekintetében.

(19.40)

Lehet, hogy önök pontosabban tudják, mint én - javítsanak majd ki, ha én rossz adatot mondok -, én úgy emlékszem, hogy 2002 volt az első határidő, amire a közintézményeket akadálymentesíteni kellett volna. Ez el lett szabotálva, el van a mai napig is szabotálva. Történtek ebben nagyon jó lépések, de egyik kormány sem volt képes kikényszeríteni ezt a dolgot, és főleg mellétenni azt a támogatási rendszert, amiből ezt meg lehetett volna tenni.

Jelentem, rengeteg problémával nézünk szembe a mai napig is, akár csak hogy a fogyatékos emberek otthoni ápolása beleszámít-e a munkaviszonyba, milyen nyugdíjalapot képez az otthoni ápolónak. Rengeteg ilyen probléma van ezzel kapcsolatban, és egyre nehezebb - legalábbis ezt mondják a munkáltatók - olyan embereket alkalmazni, akik csökkent munkaképességűek. Egyre több akadály van, egyre kevesebb a támogatási keret erre, úgyhogy mindenképpen arra biztatnám elsősorban a kormányoldalt, hiszen most ők vannak cselekvési helyzetben, hogy erre sokkal hangsúlyosabban figyeljenek.

Jelentem, hogy igenis van lehetőség arra, hogy valamilyen szempontból fogyatékos embereket lehessen alkalmazni. Én majdnem minden reggel szoktam kísérgetni egy vak fiút a vonattól a metrón át ide a Kossuth térig, aki jogász; vak ember, és minden funkciót el tud látni. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) A képzésbe és az ő foglalkoztatásukba minden energiánkat bele kellene tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra adok lehetőséget Ángyán József államtitkár úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jobbikos és LMP-s képviselőtársaink hozzászólásaival kapcsolatban engedjenek meg néhány gondolatot elmondani.

Először is szeretném Bödecs Barnabás figyelmét arra felhívni, hogy a 2009-es bázisév, amivel számolt, alkalmatlan az agrártámogatások összehasonlítására, ugyanis épp egy MSZP-s trükk következtében a választásokra tekintettel előre kifizettek összegeket, és ezt ott számolták el. Érdekes módon az egyéb években soha nem csináltak ilyet, csak mindig amikor választás volt, készítették úgy elő a terepet, hogy dőljön mindenhonnan a pénz, és az emberek azt érezzék, hogy rendben van minden - de ez csak egy ilyen technikai jellegű megjegyzés a bázist illetően.

Ugyanakkor arra is szeretnék utalni, és talán ez méltányolható is, hogy ezt önök is tudják, újonnan bekerülve a parlamentbe, hogy egy kirabolt országban vagyunk. Nyolc év alatt totálisan kirabolták ezt az országot, széthordták a nemzeti vagyont, kiürítették a kasszát. 21 000 milliárdos tartozása van az országnak, államcsőd közelébe juttatta a társaság ezt az államot, tehát ilyen körülmények közt kérem méltányolni ezt a helyzetet is.

Miközben teljesen jogos a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárássor, hogy minden beavatkozásunk egyszerre legyen környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is komplex és hosszú távon fenntartható, azonközben talán elfogadható az a közelítés, hogy egy ilyen helyzetben, amikor ég a ház, először a helyzetet kell felmérni, majd tűzoltás következik ilyen helyzetfelmérés után, és a helyzet stabilizálása. Tehát azok az intézkedések, amelyek most születnek, azt célozzák, hogy tartsuk meg az egyensúlyt, tartsuk egyensúlyban most már ezt az országot, hogy legyen honnan elrugaszkodni.

Egy következő kétpercesben szeretném jelezni, hogy a fenntarthatóság irányába milyen lépéseket fogunk tenni a következő évben, hogy valamelyest alátámasszam ezt az érvelést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásban Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. A tapolcai képviselőtársam ihletett szóra, hiszen ő beszélt arról, hogy az ifjúságpolitikára milyen források lesznek a következő év költségvetésében. Meg kell hogy mondjam, ezek hangyányi tételek ahhoz képest, hogy mekkora a költségvetés egésze, és mekkora igény volna az ifjúságpolitikára.

Az ifjúság eléggé kilátástalan helyzetben van Magyarországon, és egy olyan perspektívát kell nekik adni, ami igenis sok pénzt, energiát és szaktudást igényel. Jelen esetben az, hogy az ifjúsági tanácsokra összesen 89 millió forint van, ami a programokra, a stratégia végrehajtására és az uniós vállalásaink biztosítására is van, az, kérem szépen, kevés pénz, sőt, hogy úgy mondjam, nem elég szinte semmire. A GYIA 139 millió forintja is nagyon-nagyon kevés. Ahhoz, hogy valóban az ország minden egyes szegletében lévő ifjúsági kezdeményezések el tudjanak indulni, és ifjúsági közösségek jöhessenek létre, ahhoz ez a 139 millió forint édeskevés.

A másik az IKSZT program, ami talán, reméljük, hogy elindul, hiszen valóban Klebelsberg Kunó óta a vidéken ekkora kultúrinvesztíció, kulturális befektetés, közösségi befektetés nem volt. Ehhez is szükség volna arra, hogy a kormány az európai uniós támogatások mellé már oda tudjon adni saját forrásokat, hiszen arról van szó, hogy vidéken meg kell tartani a fiatalokat, perspektívát kell nyújtani nekik arra, hogy vidéken is tudjanak munkát vállalni, vidéken tudjanak családot alapítani, de ha emellé nem áll a kormány, és nem karolja föl a saját ifjúságát, akkor a jelenlegi problémákat termeljük csak újra.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth László képviselő úrnak, Fidesz, előre bejelentett felszólalóként.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egypáran már szóltak a turizmust érintő kérdésekről, és én is ez ügyben szeretnék egy-két gondolatot megosztani önökkel.

Nyilván teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a költségvetés nem önmagában áll, nem egy csodaszer, nem is egy számmisztika, bár ha valaki nézi a költségvetési vitát, mondjuk, rajtunk kívül, érdeklődik az ügyek menete iránt, akkor azt látja, hogy nemcsak a szavak, hanem már a számok is elhagytak minket. Egy magyar mondással élve, egyet mondok, kettő lesz belőle, tehát ugyanarról a számról beszélünk, csak éppen két dolgot, két egymással ellentétes állítást teszünk ugyanazon számok tükrében.

A turizmus kapcsán pedig azt gondolom, hogy talán nem is a szám a leglényegesebb, hanem az, hogy hol van ez a szám, ami a turizmusra vonatkozik. Azt gondolom, hogy jó helyen van, visszatért oda, ahonnan valamikor a szocialisták elindították vándorútjára, visszatért a gazdasági tárcához, illetve részben a fejlesztési tárcához. Valamikor is ott volt az első Orbán-kormány idején, és jó helyen volt ott, működött, és kifejezte azt a filozófiát, hogy a turizmus egy olyan fontos szektora a gazdaságnak, amely valóban képes fenntartható módon növekedést indukálni, képes tartósan bevételeket produkálni, és egyébként képes munkahelyeket teremteni, tehát a gazdaságfejlesztésnek egy nagyon fontos része, ráadásul nálunk, ahol a hagyományaink, a történelmünk, az értékeink egyébként is kiemelt helyre juttathatják.

Az elmúlt nyolc évben viszont a kormányon belül a turizmus volt a turista, meg nem lehet számlálni, hogy hány helyen volt, hány kormányzati területen tűnt fel, és azt is el kell mondanunk, hogy szinte nem volt olyan felelőse a turizmusnak a kormányon belül, aki egy évnél tovább élvezhette volna ezt a felelősséget. Úgyhogy éppen ideje volt, hogy ezek a számok a költségvetésben ezen a helyen tűnjenek fel. Ez nagyon fontos, egyébként filozófiai tétel, nagyon fontos - hogy is mondjam - hozzáállást és egész alapállást határoz ez meg.

Azért, hogy ne vegyem el a többiektől az időt, egy-két dolgot emeljünk ki, ami már eddig történt, és ami a turizmust segítette, és nagyon fontos megemlíteni, hogy a kormányzati logikán belül a turizmus és a vidékfejlesztés együtt megy. A turizmus szolgálja a vidékfejlesztést, a vidékfejlesztés pedig szolgálja a turizmust, és ez csak így fenntartható, és csak egy szerves vidékfejlesztés, és csak egy vidékfejlesztésre támaszkodó turizmuspolitika lehet életképes. Egyébként ez nem elmélet, tessenek megnézni Ausztriát, hogy például milyen remekül támogatja egymást, és támogatja az emberek létét, és tartós megélhetését és boldogulását az, ha a turizmus és a vidékfejlesztés együtt megy.

Az, hogy például az első akciótervben a kis- és középvállalkozások tíz kisadója el lett törölve, az a turisztikai szolgáltatóknak egy nagy könnyebbség.

(19.50)

Ezt megelőzően közel 30 adó sújtotta a turisztikai vállalkozásokat, tehát képtelenség volt ennek megfelelni, ebben tájékozódni, és emellett dolgozni. Az, hogy kevesebb beruházási engedély kell ma már, szintén támogatja a turizmust. Egyébként az, hogy egykulcsos lesz, arányos, családi adórendszer lesz, egészen biztosan a belföldi turisztikai keresletet erősíteni fogja, és nekünk persze arra is kell gondolni, hogy minél több külföldit csalogassunk ide, de a belföldi kereslet növeléséről nem lehet lemondani. Európában jó néhány ország, nálunk szerencsésebb turisztikai ország bizonyította már, hogy lehet és kell is a turizmust a hazai piac fejlesztésére alapozni.

És amit már említettem a vidékfejlesztés kapcsán, azzal, hogy a kistermelők földolgozói és élelmiszer-forgalmazási lehetőségeit megkönnyítette a kormányzat, megint csak a turizmusnak segített. Azzal, hogy kibővítette a Széchenyi-kártya programot, és most ezt továbbviszi az agrárszektorba, úgyszintén támogatja a turizmust. Azzal, hogy az EU-forrásokat átrendezte, úgyszintén. Azzal, hogy a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot bevezette, úgyszintén. Lehetne folytatni tovább a sort, egészen odáig menve, hogy a pályázatok elbírálása gyorsabb lesz, hogy a mellékletek száma csökken, hogy az adatlapok hossza úgyszintén csökken, ez mind-mind olyan intézkedés, amely segíti a turizmus megerősödését.

Hogy a számokról is beszéljünk, és ne raboljam tovább az önök idejét, egy számot mondanék: ha a turizmust érintő tételeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy 10 milliárdos az eltérés, pozitívumban. Tehát 2011-ben 10 milliárddal több érinti a turizmust, mint érintette ezelőtt, és úgy, hogy ez egy koncepciózus, kiszámítható, tiszta és átláthatóbb környezetben valósul meg, mint eddig.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót adok Szilágyi László képviselő úrnak, LMP.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon várom Ángyán államtitkár úr fenntarthatósági mondandóját, és azért engedje meg előre is, hogy önnek mint professzornak, maximálisan elhiszem ezeket, és mindig örömmel hallgatom, és én is félig-meddig ezen szocializálódtam, ezeket tanultam. De mint államtitkárnak, még olyan sok okom nincs elhinni ezeket. Tehát nem látom a költségvetésben a lenyomatát úgymond a fenntarthatóságnak, ezt már többször elmondtuk ma. Nem látjuk, hogy a környezet- és természetvédelemnek itt több forrása lenne, és nem látjuk sem a kormányprogram alapján, sem az azóta elénk került jogszabályok alapján, hogy itt valóban a fenntarthatóság felé mozdulnánk el, és itt nemcsak a szűken vett környezeti fenntarthatóságról beszélek, hanem a társadalmi fenntarthatóságról.

Államtitkár úr, persze ki van rabolva az ország, meg ki van véreztetve, ezt még egy darabig lehet mondogatni, de már olyan nagyon sokáig nem. Mi azt gondoljuk, és tényleg nagyon visszafogottak voltunk a magunk módján, hiszen nem mi csináljuk a költségvetést, hanem a kormány, mi itt összeszedtünk hirtelen olyan 32 milliárdnyi pluszforrást pusztán az említett helyekről, a termékdíj rendes beszedéséből, a környezetvédelmi, környezetterhelési díj, a bányajáradék, a földvédelmi járulék, a vízkészletjárulék rendes beszedéséből, plusz a bírságok komolyan vételéből, és megint csak visszafogottak vagyunk, nem gondoljuk, hogy ezt mind környezetvédelmi célra lehetne használni, hanem járulékcsökkentésre, gazdaságélénkítésre, és arra, hogy az ország kimásszon ebből a slamasztikából, amiben van. Tehát sokáig már nem nagyon lehet kivéreztetett országról beszélni, hanem el kell kezdeni cselekedni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Szávay István képviselő úrnak, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti kisebbségek támogatásához kívánok hozzászólni. Sokszor és sok alkalommal elmondták közülünk sokan a Jobbikból, mi azt valljuk és azt hisszük, hogy Magyarországon rendezett nemzetiségi viszonyokra van szükség, azért is, hogy ezáltal is a határon túli magyarság érdekében hathatósabban és jobban fel tudjunk lépni. Tehát rendezett tiszta viszonyokra, természetesen azzal együtt, hogy ez nem jelenthet semmilyen súlyos pozitív diszkriminációt vagy a magyarságra nézve negatív diszkriminációt ezekkel a csoportokkal szemben. Mi alapvetően azt tartjuk, hogy egyrészt a jogalkotás terén, másrészt pedig a költségvetés és a finanszírozás terén is akkor járunk el helyesen, ha rendezett, és a nemzetiségeink, a nemzetiségi szervezetek számára kiszámítható viszonyok uralkodnak az országban.

Sajnos azt látjuk a költségvetést tekintve, hogy az eddigieknél tisztább helyzet teremtése helyett a kormány inkább növeli azt a kormányváltás óta egyébként is meglévő bizonytalanságot a kisebbségi szervezetek körében, amely kezdődött egyrészt azzal, hogy önök teljesen fölösleges és értelmetlen módon átalakították a kisebbségi önkormányzati rendszert - ugye, csökkentették a kisebbségi önkormányzatok tagjainak a számát -, majd folytatódott olyan finanszírozásbeli bizonytalanságokkal, mint például az, hogy a kisebbségi sajtótermékeknek járó támogatást néhány nappal ezelőtt, három hónap csúszással kapták meg az érintettek, ezzel súlyos bizonytalanságot okozva. Egyébként, ha már itt járunk, ebből a költségvetésből az sem derül ki - a korábbiakkal ellentétben -, hogy a 19 működő kisebbségi sajtóterméket hogyan, milyen forrásból kívánja a kormány finanszírozni, hiszen ebben a fejezetben is azt látjuk, amit látunk sok más fejezetben, hogy sok helyen eltűntek korábban meglévő konkrétumok, és megjelentek ki nem fejtett, több száz milliós tételek, homályos utalásokkal, hogy ezt hogyan és kiknek kell majd elkölteni. Tehát ez az összeg itt külön szintén nem szerepel, azért ezt némileg problémásnak tartjuk.

Nem értjük továbbá azt sem, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok, valamint az általuk fenntartott intézmények támogatását, amely eddig az országgyűlési fejezetben szerepelt, az idei költségvetés miért tette át a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezetébe. Ez szintén nyugtalanságot kelt és kelthet ezeknek a szervezeteknek a körében, hiszen ezekhez az összegekhez akkor könnyebb a későbbiekben hozzányúlni, vagy könnyebb ezeket zárolni. Reméljük, hogy ezt nem valamiféle fegyelmezési eszközként kívánják majd használni. Mindenesetre a Jobbik javasolni fogja, hogy ezek a sorok kerüljenek majd vissza a parlamenti fejezetbe.

Amit szintén nagyon problémásnak látunk, hogy korábban jól működött a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, amelynek a tagjai, kurátorai - huszonpáran voltak - között ott volt egyrészt a 13 elismert kisebbség vezetője, ott voltak a parlamenti pártok képviselői, illetve kormányzati delegáltak, ez közel 15 éve így-úgy, de alapvetően jól működő közalapítvány volt, viszonylag rendezett viszonyokkal, viszonylagos egyetértéssel az érintett kisebbségek körében. A költségvetésben nem találtuk nyomát ennek a szervezetnek, úgy tudjuk, hogy ezt is meg kívánják szüntetni. Ahelyett, hogy egyébként a korábban 600 milliós támogatást, amely az elmúlt években, a szocialista kormányok alatt már 412 millióra csökkent, úgy gondoljuk, inkább emelni vagy legalábbis szinten tartani kellett volna, de semmiképpen sem elvenni és megszüntetni; ellentétben egyébként - teszem hozzá - a Magyarországi Cigányokért Közalapítvánnyal, ha már itt vagyunk.

Nincs itt Lendvai képviselő asszony, de szeretném megnyugtatni, hogy sem erős, sem light cigányozásba nem fogok most belekezdeni, de kétségkívül tény, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, ha csökkentett támogatással is, de továbbra is külön soron szerepel a költségvetésben úgy, hogy komoly visszaélések - vagy legalábbis visszaélések gyanúja - merült fel több tíz millió forint esetében a korábbi működés során is. Ez mégis külön összegként szerepel, teszem hozzá, úgy, hogy számos más forrás is nevesítve van a hazai cigányok támogatására, mint például - csak hogy egyet emeljek ki, hiszen szó volt itt nem olyan régen róla - Balog államtitkár úr mondta, hogy nem értette, miért volt az, hogy romatelepek felszámolására kiírt sok száz millió forintos pályázatra pusztán egyetlen pályázat érkezett. Ehhez képest a költségvetésben most is látunk egy 500 millió forintos tételt, romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjára. Mi ezt a pénzt sokkal jobb helyre tudnánk átcsoportosítani, ezzel kapcsolatban majd szintén megtesszük a megfelelő javaslatainkat.

Hallani lehet arról, hogy valamilyen Wekerle-alapnak nevezett új szervezet lenne az, amely majd a nemzeti kisebbségek támogatására, programjaik, kultúrájuk megőrzésére osztaná a pénzt, erről azonban semmit nem lehet hivatalosan tudni a költségvetésben, ennek nyoma nincsen, csak a pesti pletykák szólnak erről. Attól félünk, hogy a kormányzatnak az eddig is meglévő gyakorlata fog itt is visszaköszönni. Volt korábban egy valamilyen jól működő rendszer, ahol volt valamilyen civil vagy külső kontroll, akkor ezt szüntessük meg, hozzunk létre helyette egy másik alapot, amit majd a saját embereinkkel tudunk ellenőriztetni, és majd a saját embereink fogják eldönteni, hogy ki az, akit ebből tudunk támogatni.

Mi ezzel abszolút nem tudunk egyetérteni, úgyhogy azt fogjuk javasolni, és azt hiszem, ezt talán már be is adtuk, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál szereplő nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek támogatása soron lévő 110 millió forint - ami szintén nincs kibontva, hogy ez mit jelent -, valamint a szintén pontosan ki nem fejtett kisebbségi tevékenység támogatása soron szereplő 768,6 millió forint alatt lévő, még rejtélyesebb, és a továbbiakban ki nem bontott egyéb működési célú kiadások 325 millió forintját... - még egyszer mondom, itt van egy 325 millió forintos sor, amiről nem tudjuk pontosan, hogy ez mit jelent, ki fogja osztani, kinek és milyen formában.

(20.00)

Ebből a két összeget szeretnénk összevonni, és ebből tovább működtetni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványt, így egy 435,1 millió forintos keretet kapunk, ez körülbelül a tavalyi összegnek az inflációval növelt aránya.

Üdvözöljük egyébként azt is, hogyha a kormányzati törekvés az etnobiznisz elleni küzdelmet jelentené abban az esetben, hogy az egyes önkormányzatok feladatalapú támogatását a 2001-es népszámlálás adataihoz kívánja kötni, tehát a feladatalapú támogatását úgy osztani, hogy azt vesszük közben figyelembe, hogy tíz évvel ezelőtt az adott településen mely kisebbséghez hányan sorolták magukat. Én magam voltam az, aki több alkalommal az etnobiznisz ellen felemeltem a hangomat, vagy felemeltük a hangunkat, de úgy gondoljuk, itt nem ez a megoldás, lehet előretekinteni, majd esetleg azon gondolkodni, hogy a következő népszámlálás során ezeket az adatokat figyelembe venni.

Most azonban nem járunk jó úton. Azokat a szervezeteket fogjuk büntetni, amelyek kistelepülésen élnek, és ugyanakkor valóban jó munkát végeznek, ahelyett, hogy egy jól működő pályázati rendszer kellene, csak a tisztelt kormányzat ódzkodik mindentől, amit pályázni lehet, ódzkodik mindentől, amibe bárki is beleszólhat, aki nem az önök tenyeréből eszik. Mi inkább azt javasolnánk, hogy itt egy jól működő pályázati rendszerre lenne szükség az érintettek bevonásával, és ezeknek a céloknak kétségkívül az eddigieknél jobban és erősebben történt ellenőrzésével kellene ezeket a támogatásokat elkölteni.

Tehát összességében nagyjából ez lenne a javaslatunk. Konkrét összegmódosításokat vagy összegemeléseket nem tartunk föltétlenül indokoltnak. Azok az összegek, amelyek különböző sorokon - és most a nemzeti kisebbségekről beszélek - a nemzeti kisebbségek támogatására szerepelnek, alapvetően elégségesnek tartjuk, azonban ennek az elosztásával és a kibontásával egyáltalán nem tudunk egyetérteni, mert nem jó jövőt vetít elő az, hogy semmilyen formában nem látható, hogy ezeket a pénzeket ki és milyen szempontok szerint fogja majd az önkormányzatokhoz eljuttatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Schiffer András frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Igazából nekem csak egy kérdésem lenne a jobbikos képviselőtársakhoz. Tehát azt gondolom, odáig egyetértünk, hogy nemkívánatos elem sem a mostani költségvetési tervezetben, sem pedig az elmúlt évek költségvetési törvényeiben az olyan sor, amikor gyakorlatilag meghatározhatatlan formában bizonyos társadalmi szervezeteknek körülhatárolatlan módon és körülhatárolatlan szétosztási módszerrel felcímkéznek egy összeget. Ez idáig rendben van, még fogunk is előterjeszteni olyan javaslatot, hogy például a Külügyminisztériumtól, az Erőforrás Minisztériumtól vonjuk el mind egy szálig ezeket az összegeket, és rakjuk be az így vagy úgy, de mégiscsak normatív alapon működő NCA-ba.

Viszont akkor, amikor sokallják azokat az összegeket, amiket egyébként a költségvetés, azt gondolom, nem is elégséges mértékben romaintegrációra irányoz elő, akkor nagy tisztelettel meg szeretném kérdezni azt, hogy egyébként milyen olyan eszközöket látnak, és ezekhez (Az elnök csengővel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) milyen összegeket rendelnének, amelyekkel egyébként nem pusztán a romaintegráció, egyáltalán a társadalmi integráció erősíthető lenne.

Köszönöm.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szávay Istvánhoz kapcsolódva szeretnék néhány kisszínest elmondani így a vita végén, ami számunkra azért alátámasztja azt, hogy itt a társadalmi szervezetek, közalapítványok, civil szervezetek címzett támogatásai valahol azért nincsenek rendben, és elég komolyan a Bajnai-kormány örökségét vagy akár a Gyurcsány-kormány örökségét jelentik, és itt a költségvetés összeállításánál erre oda kellett volna figyelni. Nem jelentős összegekről van szó, csak nagyon irritálókról.

Tehát: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál szerepel az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány 10 millió forintos támogatása. Nem tudom, tudják-e, képviselőtársaim, hogy ennek a közalapítványnak a vezetője az a Kondorosi Ferenc, aki a 2006. őszi rendőrterror idején az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára volt, és szerepe az események esetleges befolyásolásában máig is tisztázatlan. A közalapítványnak egyébként önálló honlapja sincs, a közleményei a klubhalo.hu-n jelennek meg, tehát egyértelműen egy balliberális műintézményről van szó.

Hasonlóképpen a Honvédelmi Minisztérium fejezetnél található a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének támogatása 0,5 millió forint értékben. Ugyanitt található a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Szövetsége című szervezet kétszer 5 millió forint támogatással, amelynek egyetlen 2010. évi programja egy középiskolai pályázat kiírása volt "Magyarország és a NATO" címmel. Ha ez 10 millió forintot megér, akkor lehet, hogy más civil szervezeteknek ennél sokkal többet kellene kapniuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Szávay István képviselő úr, Jobbik, kétperces.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Kedves Schiffer Képviselő Úr! A romaintegrációra szánt pénzek bőségesen elegendőek lennének, ha annak a döntő többségét nem lopnák el. Tudom, ez önök szerint demagógul hangzik, meg ez populista és a többi. Érdemes lenne kiszámolni - majd ha valakinek lesz rá egy kis ideje nálunk a frakcióban, meg fogjuk csinálni - hogy az elmúlt húsz évben hány milliárdot meg tízmilliárdot öntöttek bele mindenféle látható eredmény nélkül például cigánytelep-felszámolásba, társadalmi felzárkóztatásba, ilyen integrációba, szegregáció elleni küzdelembe, és még a jóisten nem tudja, milyen forrásokba, miközben folyamatosan azt látjuk, hogy a cigány kisebbségi szervezetek vezetőinél tűnnek el vagy legalább is sejthetően tűnnek el ezek a pénzek. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke szerintem a két kezén nem tudja már megszámolni, hogy hány bírósági per meg ügyészségi feljelentés van éppen ellene folyamatban.

Mindenki ismeri ezeket a vidám kis sztorikat, hogy milyen kreatívan tudnak ezek a szervezetek és ezek vezetői elszámolni, például Kolompár Orbán a tizen-akárhány milliós munkahely-teremtési támogatásokkal és egyebekkel, és ebből hogyan gazdagodtak meg ebben az időben.

Itt az a probléma, hogy ezeket a pénzeket nem ellenőrzik normálisan, nem tudjuk, hogy hová megy. Ebből a pénzből, amit itt a különböző cigányintegrációs célokra ebben az országban húsz év alatt elköltöttek, ha ezeknek a fele eljutott volna az érintettekhez, akkor nem itt állnánk, akkor a cigányok nagy része nem ilyen sorban élne, ahogyan él, nem ennyi lenne közöttük az analfabéta, lehet, hogy többen járnának iskolába, és mondjuk többüknél lenne vezetékes víz. De nem ez történt. A kisstílű ügyeskedés megy, a kis szervezeteknél elbulizzák az 500-600 ezer forintos, etnobiznisszel beszerzett önkormányzati támogatásokat, mert elég egy 50 ezer forintos terembérletszámlát kérni a kocsmárostól, és abból havonta egyet leadni (Az elnök csengővel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és akkor el van költve a kisebbségi önkormányzat pénze.

Sajnos lejárt az időm, pedig nagyon sok ilyen vidám történettel tudtam volna még ma önöket szórakoztatni, önök is nagyon jól tudják. Ez a problémánk ezekkel. Ez a problémánk, nem az összeg nagysága, főleg inkább az ellenőrzés hatékonytalansága.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbiak soraiban.)

ELNÖK: Az a sajátos helyzet állt elő, hogy elfogytak az időkeretek, a Fidesznek maradt még, ezért mondom, hogy az előre bejelentett felszólalóknál most már csak fideszes hozzászólóknak tudok lehetőséget biztosítani.

Elsőként Kupcsok Lajos képviselő úr, Fidesz,

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az intézményrendszer, a fogyasztóvédelmi intézményrendszer egyik elemével, a békéltető testületek támogatásával szeretnék foglalkozni.

A békéltető testületek európai uniós jogintézmények. Az 1997. évi fogyasztóvédelmi törvény hozta létre őket. A testületek a bírósági eljárástól eltérő alternatív vitarendezési fórumot kínálnak és működtetnek, jelentőségük kiemelkedő a fogyasztóvédelem területén. A békéltető testületi eljárások célja, hogy a vállalkozó és a fogyasztó közötti vitás kérdéseket egyezséggel, megállapodással zárják le, mindezt úgy, hogy eljárásuk, a békéltető testületi eljárás gyors, ingyenes és hatékony a bonyolult, költséges és időigényes bírósági procedúrához képest.

Az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy a békéltető testületek ismertsége, elismertsége növekszik, a hozzájuk intézett fogyasztói beadványok száma folyamatosan gyarapszik. A békéltető testületek hatáskörébe az áruk, szolgáltatások minőségével, biztonságosságával és termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügyek, fogyasztói jogviták egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése tartozik.

(20.10)

A fogyasztóvédelemről szóló törvény preambulumában a fogyasztónak a megfelelő áruhoz és szolgáltatáshoz való érdekei biztosítása mellett célul tűzte ki a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítását. Az Európai Unió és az uniós tagországok társadalom- és gazdaságfejlesztésnek fontos, az egyik legfontosabb igazodási pontja a minőség, a minőség versenye, és hozzá kapcsolódóan a megalapozott fogyasztói érdekek védelme, biztosítása.

A fogyasztók tudatos vásárlóvá válása, a fogyasztói jogok mind szélesebb körű ismerete és érvényesítése együtt járt a békéltetőtestületek ügyszámának növekedésével.

Az európai uniós jogharmonizáció sok változást hozott magával a fogyasztóvédelem területén. Ilyen változás volt a fogyasztói jogok kiszélesítése, az állam szerepvállalásának csökkenése, a civil szerepvállalás erősödése.

A központi régióban különösen megnövekedett az elmúlt esztendőkben a békéltetőtestületekhez érkezett panaszbejelentések száma. A 2010-es év sem kivétel az ügyszámnövekedés alól. Volt olyan negyedév, amikor a tavalyi évhez képest 35 százalékkal többen keresték igazságukat a békéltetőtestületi eljárásban. A beérkezett ügyek legnagyobb része termékszavatossággal kapcsolatos problémákról szólt, de jelentős számú, arányú panasz érkezett utazással, javítással, csomagküldő hálózatok működésével kapcsolatosan is a testületekhez.

A kifejtettek alapján nem kell nagy jósnak lennünk ahhoz, hogy a jövő évben sem fognak szűkölködni a testületek fogyasztói panaszbejelentésekben, sőt várhatóan az elmúlt évek tendenciájának folytatásaként növekedés prognosztizálható az ügyek számának alakulását illetően.

A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat 1. számú mellékletében a Nemzetgazdasági Minisztérium fejezetén belül a békéltetőtestületek támogatásának mértékeként 200 millió forint szerepel. Ez kevesebb, mint amire szükség lenne, mint amit az ügyszám indokolna. A békéltetőtestületek ügyszáma 2008-ban - csak felelevenítendő - 4500, 2009-ben 6000, 2010-ben pedig 7200 körül fog megállni. A jövő évre várható ügyszámnövekedésre tekintettel a testületek folyamatos, egész évre szóló működését ugyanakkor biztosítanunk szükséges. A fogyasztóvédelmi törvény szerint az állam a költségvetési törvényben meghatározott mértékben gondoskodik a békéltetőtestületek működésének ügyszámarányos támogatásáról.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A békéltetőtestületek korábbi költségvetési támogatását a növekvő ügyszámra és a testületek működéséhez fűződő társadalmi érdekre tekintettel indokolt fenntartani a 2011-es esztendőre is. E testületek működése a vállalkozói és a fogyasztói érdekeknek egyaránt megfelel, a minőségről, a mennyiségről és az árról szóló vitás kérdéseket pénzt, időt, fáradságot kímélve intézhetnek a panaszosok, mindezt úgy, hogy az eljárásban az egyezség megteremtése áll a középpontban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Polics József képviselő úrnak, Fidesz. Ő az utolsó hozzászóló, legalábbis bejelentkezett hozzászóló, egyelőre.

POLICS JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mint friss képviselő elég furcsán hallgattam itt a szocialista képviselők hozzászólását, és egy olyan körzetből jövök, ahol eddig a szocializmus dübörgött, Komlóról. Nem kívánok itt a különböző hozzászólások részletével foglalkozni, de egy biztos, hogy Komlón az elmúlt nyolc évben a munkanélküliség 12 százalékról 26 százalékra nőtt, és a körzetemben vannak olyan települések, ahol ez a szám 30-ról 60-80 százalékra emelkedett. Úgy gondolom, hogy ezzel az örökséggel valamilyen szinten foglalkozni kell, ezért nem volt egyszerű véleményem szerint ezt a 2011. évi költségvetést összeállítani.

A mi körzetünk szempontjából a 2011. évi költségvetés-politika kiemelt feladata többek között a foglalkoztatás és gazdaságélénkítés. A nemzeti együttműködés programjában megfogalmazott egyik legfontosabb cél a gazdaság talpra állítása. A magyar gazdaság egyensúlyi és növekedési problémái leginkább a foglalkoztatottságban gyökereznek, ezért a kormány gazdaságpolitikájának központjában a munkahelyteremtés áll.

A személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása és a családi kedvezmény igénybevételi lehetőségeinek kiszélesítése és mértékének jelentős emelése a munkahelyteremtés fontos eszköze. Ilyen fontos eszköz még a részfoglalkoztatás támogatása.

A foglalkoztatáshoz kapcsolódó, szintén kiemelt eszköz az új Széchenyi-terv. Az új Széchenyi-terv központjában egyetlen nagy cél áll: a foglalkoztatás dinamikus bővítése. Az új Széchenyi-tervben hét kiemelt programot határozott meg a kormány, ezeknek a részleteivel az idő rövidsége miatt nem kívánok foglalkozni.

A környezetünkben egy nagyon fontos foglalkoztatási lehetőség a közfoglalkoztatás. A közfoglalkoztatás eddigi bonyolult és egyes elemeiben pazarló rendszerét megalapozottabb, az értékteremtő munkát elismerő, egyszerűbb, áttekinthető és finanszírozható, nemzeti közfoglalkoztatási program váltja fel. Helyben a munkaügyi központok döntenek az önkormányzatok foglalkoztatási programjairól, új elemként a kis- és középvállalkozások is bevonásra kerülnek a leghátrányosabb munkanélküliek közfoglalkoztatásába. A költségvetés végre ezen foglalkoztatás keretében lehetőséget teremt a dologi kiadások finanszírozására is. Úgy gondolom, hogy a térségemben a foglalkoztatási helyzet javítására nagyon fontos elemeket tartalmaz a 2011. évi költségvetés tervezete, ezért kérem önöket, hogy az elmúlt időszak megnyúzó költségvetései után támogassák a megújulás költségvetését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Ángyán József államtitkár úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita végén szeretnék arra utalni, hogy valóban nem arra akarunk hivatkozni, és én magam sem azért említettem a kivéreztetett országot, mintha ez bármiféle tettek alól fölmentene bennünket - épp ellenkezőleg. De számolnunk kell azzal a helyzettel, ahonnan el kell rugaszkodnunk. Van az ügyeknek egy sorrendje, nyilván először egy égő házat el kell oltani, hogy azután újjá lehessen építeni.

A miniszterelnök úr úgy fogalmazott a tegnapi expozéban, hogy egy évünk van az ország megújítására. Valóban azt gondoljuk, hogy a struktúra átalakításához most kell igazán hozzáfognunk. Ennek jegyében dolgozunk, és ennek része például az a hulladékprobléma - amit itt említettek -, a hulladékgazdálkodási törvény. Nem véletlenül viták zajlanak ekörül, mert nem akármiről van szó. Itt egy struktúraátalakítás zajlik, egy paradigmaváltás zajlik, és ezeket a vitákat bizony le kell folytassuk ahhoz, hogy a struktúrát át tudjuk alakítani. Talán úgy tudnám összefoglalni, hogy az egész környezethasználati rendszerünket, ha a fenntarthatósági szempontokat vesszük, kell átalakítanunk. Tehát valóban olyan beavatkozásokat kell különösen közpénzekből támogatnunk, amelyek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntarthatók és hosszú távon működőképesek.

Hogy a tárcánknál ezzel kapcsolatos munkára utaljak: a hulladékgazdálkodási törvény vitája, belső műhelyvitája erőteljesen zajlik - és épp ezek körül a kérdések körül zajlik, amiről itt képviselő urak is beszéltek -, és remélem, hogy januárban ki is tudunk lépni egy hosszú távú, 10 évre kitekintő agrár-, vidék- és környezetstratégia kialakításával, ami ezeket a területeket együtt próbálja kezelni. Nem egyszerű kérdésekről van szó, ismerve képviselő urak civil szférában e tekintetben végzett, általam nagyra becsült tevékenységét, pontosan értik, hogy milyen, nem egyszerű feladatkörről van szó, amikor ezeket a területeket akarjuk összegyógyítani; márciusra tervezzük olyan állapotba hozni a társadalmi viták után.

Talán januárban lesz egy nagy indító rendezvényünk, egy nemzeti konzultáció, ahol elindulunk, és végigjárjuk az országot ezzel a vitával. Áprilisra gondoljuk kormányhatározat formájában rögzíteni ezt a tízéves irányt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és végül májusban szeretnénk egy törvényt, egy agrár-, vidék- és környezetorientációs törvényt, egy kerettörvényt a Ház elé hozni, amiben rögzítjük az irányt, és azután a törvényhozást és a költségvetést is ehhez kell hogy igazítsuk, ha valóban komolyan akarjuk magunkat venni. (Az elnök ismét csenget.) Ez a program, és a következő napi vitában talán még a részleteihez is visszatérhetünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására a holnapi nap folyamán kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása.

(20.20)

A törvényjavaslatot T/1480. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1480/2-4. számokon megismerhették. Tájékoztatom önöket, hogy a vita megkezdése során a miniszteri expozéra, a bizottsági előadók felszólalásaira és a vezérszónoklatok ismertetésére került sor. A mai napon az egyes képviselői felszólalásokra lesz lehetőség.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Burány Sándor képviselő úrnak, MSZP.




Felszólalások:   118   119-335   335-341      Ülésnap adatai