Készült: 2020.08.09.22:06:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

193. ülésnap (2012.05.22.),  17-155. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 4:49:50


Felszólalások:   13-16   17-155   155-189      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Most soron következik az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7028. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A törvényjavaslat célja a kormány és a Bankszövetség közötti megállapodás, valamint a különadótörvény közötti összhang megteremtése; a Széll Kálmán-terv 2.0 program megvalósulását szolgáló egyes lépések végrehajtása, továbbá a szociális szövetkezetek létrehozásának és működésének megkönnyítése érdekében elfogadott törvényhez kapcsolódó kedvezőbb adózási szabályok kialakítása.

(9.40)

Emellett a jogalkalmazás megkönnyítése és az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében szükséges egyes adózási tárgyú törvények módosítása is.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország kormánya és a Magyar Bankszövetség képviselői 2011. december 15-én megállapodást írtak alá az ország pénzügyi stabilitása és a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának megőrzése, továbbá a lakossági deviza-jelzáloghiteladósok helyzetének tehermegosztáson alapuló könnyítése érdekében.

A megállapodás értelmében szükségessé vált az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló törvény módosítása. Az egyik pontosítási igény abból adódik, hogy a megállapodás alapján a pénzügyi intézmények minden végtörlesztés miatti veszteséget figyelembe vehetnek a levonható, a veszteség 30 százalékában meghatározott összeg meghatározásakor, függetlenül attól, hogy az a számviteli szabályok alapján mikor keletkezik.

A törvényjavaslat javasolja a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosítását is. A javaslat szerint az árfolyamgát rendszerén keresztül a deviza-jelzáloghitel havi törlesztőrészletének az árfolyamgát feletti részéből a kamatrészre eső hányadot teljes mértékben a költségvetés téríti meg a pénzügyi intézmények és a költségvetés közötti 50-50 százalékos tehermegosztási mód helyett, a kamatrészre eső hányad 50 százalékát pedig a pénzügyi intézmény a hitelintézetek pénzügyi járadéka útján teljesíti. A módosítással egyszerűbbé és átláthatóbbá válnak a banki elszámolások, miközben a különadótörvény egyidejű módosításával, a hitelintézetek pénzügyi járadékának megegyező összegű emelésével az állami bevételek azonos szinten maradnak.

A törvényjavaslat továbbá tartalmazza a növekedési paktum átültetését a különadótörvénybe. Ennek megfelelően javasoljuk, hogy a pénzügyi intézmények levonhassák a 2012-es különadóalapjukból a mikro-, kis- és középvállalati szektornak, a lakóingatlan-fedezet mellett természetes személynek nyújtott, valamint az uniós pályázati támogatással érintett projekteknek az önerő kiegészítéséhez, továbbá az előfinanszírozáshoz nyújtott hiteleiknek adott időszakban meghatározott növekményét.

Tisztelt Képviselők! A kormány által 2012. április 23-án közzétett második Széll Kálmán-terv értelmében az államháztartás egyensúlyát a költségvetés bevételi oldalán több új adóintézkedés biztosítja. A második Széll Kálmán-terv egyik célkitűzése a kisadók számának csökkentése, ennek érdekében a javaslat tartalmazza a közforgalmú gyógyszertárakat és a közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző intézeti gyógyszertárakat terhelő gyógyszertári szolidaritási díj megszüntetését 2013. január 1-jével.

A Széll Kálmán-terv az adóbeszedési hatékonyság növelésének eszközeként jeleníti meg a belföldi áfaösszesítő-jelentési kötelezettséget. A szabályozás 2013. január 1-jén lép hatályba. A javaslat szerint a túlzott mértékű adminisztratív terhelés elkerülése érdekében csak az 500 ezer forintot elérő általános forgalmi adót tartalmazó számlákra vonatkozna a kötelezettség.

A Széll Kálmán-terv szerint az energiaszektort terhelő ágazati különadó megszűnése mellett 2013-tól is megmarad az energiaellátók jövedelemadója. Az adó mértéke 8 százalékról 11 százalékra emelkedik, annak érdekében, hogy a bevételi cél elérhető legyen.

Mindemellett szélesedik az adóalanyi kör is: 2013-tól az energiaellátók jövedelemadóját kell fizetnie a villamos energia, a földgáz egyetemes szolgáltatónak, az elosztói engedélyesnek, a víz- és csatornaszolgáltatónak, a települési hulladékkezelési közszolgáltatást végző hulladékkezelőnek.

Az adózás rendjéről szóló törvény a Széll Kálmán-terv célkitűzéseinek megfelelően kiegészül az adózók közti készpénzfizetések korlátozását előíró szabályozással. A gazdálkodási folyamatok átláthatóságának növelése, a fekete- és a szürkegazdaság visszaszorítása érdekében a korlátozással érintett, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett vállalkozások 2013. január 1-jétől egy naptári hónapban egy szerződés alapján legfeljebb 5 millió forint értékben teljesíthetnek készpénzszolgáltatást.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat értelmében az új szabályok alapján létrejövő, illetve működő szociális szövetkezetek a munkából kirekedt, hátrányosabb helyzetű személyek számára biztosítanak munkaalkalmat, így lehetőséget teremtve az önfoglalkoztatáshoz és az önfenntartáshoz. Az ilyen szövetkezetek létrehozásának célja, hogy a társadalom perifériájára sodródott tagjait visszavezesse a munka világába, ezáltal biztosítva számukra a megélhetést. További cél, hogy a szövetkezet továbblépést tudjon biztosítani a közfoglalkoztatási programban foglalkoztatottak és mindazok számára, akik kirekedtek a munkaerőpiacról és tenni akarnak önmagukért.

E célok megvalósítása érdekében a személyi jövedelemadó rendszerében a minimálbér mértékéig adómentessé válik a szociális szövetkezet tagjának a szövetkezetben végzett tevékenysége ellenértékeként élelmiszer, termény, élőállat formájában juttatott bevétel. Az adómentesség egyben azt is biztosítja, hogy a bevétel után sem járulékokat, sem pedig szociális hozzájárulási adót nem kell fizetni.

A fentieken túlmenően a törvényjavaslat tartalmazza az Európai Unió előírásaival való összhang megteremtése érdekében szükséges jogharmonizációs lépéseket, így az illetékek, a közösségi vámjog végrehajtása, a társasági adó és a jövedéki adó szabályainak módosítását.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban szereplő egyéb módosítások az adózási szabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő módosításokra, a jogértelmezést elősegítő, pontosító rendelkezésre irányulnak. Jogértelmezési problémák kiküszöbölését szolgálja a személyi jövedelemadót érintően az adóalap-kiegészítésre vonatkozó nyilatkozattételi szabályok módosítása.

Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében módosul az éves szakképzési hozzájárulási kötelezettségre vonatkozó bevallás határideje, az adózók ezen bevallási kötelezettségüket a havi adó- és járulékbevallásban teljesíthetik, így a szakképzési hozzájárulás bevallására 2012. január 1-jétől rendszeresített nyomtatvány megszüntetésre kerülhet.

Az adózók széles körét érintő pozitív intézkedés az adóhatósági iratokra vonatkozó kézbesítési vélelemmel kapcsolatos új rendelkezés, amelynek köszönhetően az adózók a postai úton történő kézbesítés eredménytelensége miatt beállt kézbesítési vélelemről a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján közzétett adatok alapján tájékozódhatnak. Emellett azok az adózók, akik ügyfélkapuval rendelkeznek, erről külön értesítést is kapnak.

A szerencsejáték-szabályozási tárgyú módosítások biztosítják a szerveralapú szerencsejátékok törvényi szintű szabályainak összhangját és az egységes jogértelmezést az auditáló szervezet személyi, szakmai előírásainak pontosításával, a központi szerverhez csatlakozási szerződések egyes feltételeinek törvényi meghatározásával.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy az elhangzott indokok alapján a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés támogassa.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetése következik, öt-öt perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának; őt majd Vágó Gábor képviselő úr fogja követni. Parancsoljon, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tegnap a számvevőszéki és költségvetési bizottság megtárgyalta az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló T/7028. számú törvényjavaslatot, és azt általános vitára ajánlotta a parlamentnek 19 igen, 3 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett.

(9.50)

Ezen a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez önmagában egy salátatörvény, de teljesen természetes, ahogyan az államtitkár úr az expozéjában elmondta, számos olyan törvényt érint, amelyben az uniós koherenciazavarokat próbálja meg rendezni, mellette rendezi az uniós pályázatok önerőkérdését, azt megkísérli helyre tenni, pontosít, kiigazít, határidőket pontosít, egyszerűsít, és bizonyos adónemeket kivezet tulajdonképpen magából a rendszerből. Csökkenti az adminisztratív terheket, a vállalkozások esetében rendezi a készpénzállományi, fizetési feltételeket, a szövetkezési formák adókedvezményeit, a szakképzési hozzájárulás kérdését teszi helyre, hogy mi lesz 2013. január 1-jétől, mert a NAV rendszerén keresztül kell működnie, de ugyanígy rendezi a társadalombiztosítás ellátásairól, a nyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosítását, a regisztrációs adót, a jövedéki adót, a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló uniós rendelkezést veszi ki magából a rendszerből, de ugyanígy foglalkozik a távfűtés kérdésével is, annak adózási mértékének az emelésével, valamint az általános forgalmi adóval, hiszen itt is azt lehet tapasztalni, hogy bizonyos kérdésekben az 500 ezer forintot elérő vagy az azt meghaladó tételnél az egyszerűsítés csökken.

Nagy vita a bizottsági ülésen nem alakult ki, azt tehát jellemzi az elfogadottsága is. Itt a fő kérdés az volt, hogy miért kell ennyire és ilyen sok törvényt önmagában az előterjesztésben rendezni, de az előadó a minisztérium részéről kihangsúlyozta, hogy ezek a kivezetések, rendezések, pontosítások, a határidők kérdéseinek a rendezése, valamint a különböző adónemeknél az egyszerűsítés kivezetése, a bevezetés határidejének pontos rögzítése, tulajdonképpen a kedvezményezett csoportok rendszerének a helyreállítása.

Szeretném még egyszer a bizottság nevében többségi véleményként is javasolni az általános vitára való alkalmasságát. Önmagában a törvényekkel kapcsolatosan olyan erőteljes negatív vélemény nem alakult ki. Számos esetben az ellenzék is egyetért a törvények bizonyos módosításával, az adórendeletek bizonyos módosításával, így a cégnyilvántartás, a bírósági eljárás, a végelszámolás kérdésével. Itt a korrupció rendszerének a kiküszöbölése tulajdonképpen magában foglalja ezeket a módosításokat, és megpróbál ezeken a területeken is egyrészt szűkíteni, másrészt pedig pontosítani, helyre tenni a törvénykezés és végrehajtásának a folyamatát.

Ugyanígy a Bankszövetséggel kötött megállapodás értelmében tulajdonképpen leegyszerűsít, és kivezet bizonyos tételeket, és ebben a kérdésben a Bankszövetséggel történt egyeztetés alapján történnek meg azok a lépések annak érdekében, hogy az Európai Unió által kifogásolt tételeknél is rendezni lehessen a különböző ellentéteket vagy adott esetben azokat az észrevételeket, amelyeket az Európai Unió Bizottsága is a magyar adórendszerrel kapcsolatosan kifogásolt, de bizottsági szinten tulajdonképpen az nem tartozott a kötelezettségszegési eljárás hatáskörébe. Itt az adó alá vont bankrendszeri szövetségi rendszeren belül közös megállapodás kérdése volt a 2013. évi kivezetésének a kérdésköre, ezzel kapcsolatban próbálja meg az adórendszer és a törvény ezt a rendszert úgy kialakítani, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Ugyanígy a lakáskérdés, ugyanígy a hitelek kérdése, a devizában történt eladósodottság kérdése, ott például a kamatkönnyítés és -egyszerűsítés az, amelyet tulajdonképpen az állampolgárnak, a hitelt felvevőnek ebben az esetben nem kell olyan mértékben megfizetnie.

Tehát még egyszer ajánlom a parlamentnek általános vitára és elfogadásra a salátatörvénynek nevezett különböző adórendeleteket. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vágó Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számvevőszéki és költségvetési bizottságban magukban a részletszabályozásokban mély vita nem volt, hiszen mindannyian egyetértettünk abban, hogy ennek itt a plenárison van a helye. Igazából a számvevőszéki és költségvetési bizottságban a fő vita magának az adónak az adótörvények kapcsán, egyrészt a folyamatos adóötletelés körül kialakult jogbizonytalansága, illetve magának a hiánycélnak a primátusa, a hiánycél mindenekfeletti valósága kapcsán alakult ki.

A számvevőszéki és költségvetési bizottságban mind a jobbikos, mind pedig az LMP-s képviselő - MSZP-sek, illetve DK-sok nem voltak - amellett tett tanúbizonyságot, hogy a hiánycél tartása fontos, de nem mindenekfelett álló. Tehát a hiánycél kérdésében a gazdasági diplomáciának vannak olyan lépései, amelyeket meg kell tennie, hogy ne csupán a megszorítások útja legyen Magyarország útja, ami most látszik, hogy egész Európában megbukott.

A konkrét kérdések kapcsán az LMP véleményét majd a vezérszónoki szónoklatban fogom kifejteni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója Spaller Endre, a kisebbségi véleményt pedig Nemény András képviselő úr fogja ismertetni. Elsőnek megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

SPALLER ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. A bizottság az anyaggal kapcsolatban több tényt is kiemelt. Az egyik, hogy egy megállapodáson alapul. Korábban nagyon sokan hiányolták, hogy a törvényhozás időnként talán túl gyors volt. Nagyon fontos kiemelni, hogy bizony ez most egy megállapodáson alapul a Bankszövetséggel.

Az is egy nagyon fontos dolog, amit a kormány korábban ígért, és ebben a javaslatban is visszaköszön, hogy kisadókat vezetünk ki. Szintén nagyon fontos, és megemlítettük, hogy a hiányt, ugye, tartani kell. Ez az első olyan kormány, amelyik aktívan követni tudja az eseményeket, és folyamatosan az államháztartást olyan mederben tudja tartani, ami kiszámítható és nemzetközileg is elfogadható. (Derültség az MSZP soraiban.) Végül kiemelte a bizottság a szociális szövetkezetekről szóló részt, ami szintén a kormány egy ígérete volt, és azt reméljük, hogy szárba fog szökkenni, és minél több ilyen szociális szövetkezet lesz.

A bizottság a tegnapi ülésén megtárgyalta ezt a javaslatot, és 12 igen szavazattal, 6 nem ellenében elfogadta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemény András képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. NEMÉNY ANDRÁS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor én a 6 nemről vagyok hivatott röviden beszélni. Valóban nagy vita ebben a bizottságban sem alakult ki, de azért az ellenzéki képviselők felhívták a hangsúlyokat a negatívumokra. Az első, talán a legáltalánosabb, legfontosabb negatívum az, hogy sohasem szerencsés az adótörvények év közbeni módosítása. Ez a gyakori módosítás, amit kormányon a Fidesz-KDNP-frakciószövetség eszközöl, bizony komoly károkat okoz. Ha csak megnézzük a 2011. évet, 22 alkalommal módosították az adótörvényeket, ezért erősen felmerül a kérdés, hogyan lehet így gazdaságpolitikát tervezni, s ha már ilyen a gazdaságpolitika, akkor hogyan tudnak erre a gazdaságpolitikára építeni a cégek. Bizony, igencsak nehezen. Ezért azután érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy különösen bosszantó az, hogy a törvénytervezetben sok olyan hatályon kívül helyezés van, amelyek még hatályba sem lépett javaslatot helyeznek hatályon kívül. Mi ez, ha nem a jogbiztonság sérelme, amit, azt hiszem, már több törvényben megtapasztaltunk? Sajnos, ez itt sincsen másképpen.

Talán még két dologra hívnám fel a figyelmet, amelyek még külön is érdekesek. Az egyik a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény módosítása. Ebben szerepel az a kitétel, hogy az adóból származó bevételt nem kell az energiahatékonyságot növelő beruházások támogatására és szociális támogatásra fordítani, hanem azt a központi költségvetés nyeli el. Azt gondoljuk, ez nem támogatható, minimum korszerűsítésre kellene fordítani ezt az adóbevételt vagy legalább egy részét. Az pedig végképp nem támogatható, ami az adózás rendjéről szóló törvényben van, hogy a módosítás szerint a miniszter konkrét adótitkot képező információkhoz is hozzájuthat ezek után. Ebben sajnos azt látjuk, hogy ez túlmutat még az előbb említett jogbiztonság sérelmén is, ez bizony sajnos már a jogállamról szól, pontosabban annak a megszüntetéséről, amit önök lépésről lépésre tesznek kicsiben és nagyban, most ebben a törvényben megint tettek egy kis lépést ebbe az irányba, ezért sem mi, sem a többi ellenzéki párt képviselői nem találták általános vitára alkalmasnak ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A fogyasztóvédelmi bizottság előadója Mágori Józsefné képviselő asszony, a kisebbségi vélemény előadója pedig Tóth Csaba képviselő úr. Elsőnek megadom a szót Mágori Józsefné képviselő asszonynak. Parancsoljon!

(10.00)

MÁGORI JÓZSEFNÉ, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló T/7028. számú törvényt a fogyasztóvédelmi bizottság megtárgyalta. Tulajdonképpen a törvényen belül korrigálás, pontosítás, módosítás történt.

Korrigálás történt a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényben, ahol a monopolhelyzet kialakulását próbálja megelőzni. Pontosítás történt a személyi jövedelemadóról szóló törvényben, ahol a szociális szövetkezetek tagjai munkájuk ellenértékeként kapott termény vagy élelmiszer után nem fizetnek jövedelemadót. Módosítás történt a csődeljárásról és a felszámolásról szóló törvényben, ahol a társadalombiztosítás előnyt élvez továbbra is, de nem foglalkozik a törvény tovább a magánnyugdíjpénztárakkal, mivel megszűntek. EU-jogharmonizálás is történt, az illeték-, a társaságiadó- és osztalékadó- törvényekben.

Végső konklúzióként azt mondhatom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényt 14 igen és 3 nem szavazattal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tóth Csaba képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓTH CSABA, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló T/7028. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történő szavazás során kisebbségben maradt bizottsági tagok képviseletében kívánom összefoglalni, miért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak az előterjesztést.

A törvényjavaslat 21 törvény módosítását tartalmazza. Ezek a módosítások több témakörbe csoportosíthatók. Egy részük az EU-jogharmonizációból következik, vannak közte jogalkalmazást könnyítő, valamint a Széll Kálmán-terv 2.0 végrehajtásából adódó törvénymódosítások is.

A törvényjavaslat sok technikai pontosítás közé rejt néhány fontos adóemelő, adminisztrációnövelő intézkedést is. Sok a még hatályba nem lépett jogszabályi előírás hatályon kívül helyezése, ami tovább rombolja a jogbiztonságot.

A bizottsági ülésen konkrét észrevételek hangzottak el a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény módosításával, a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény módosításával, valamint a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításával kapcsolatban.

A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításával kapcsolatban elhangzott, hogy az ősszel módosított szerencsejáték-törvény megteremtette a lehetőséget a helyhez kötött szerveralapú pénznyerő automaták és a nem helyhez kötött szerveralapú pénznyerő rendszerek üzemeltetésére. Ezzel egyidejűleg drasztikusan megemelte a tételes játékadót havi 500 ezer forintra, elektronikus kaszinók esetében pedig havi 700 ezer forintra.

A várt nagyarányú adóbevétel azonban elmaradt, hiszen a korábbi 22 ezer nyerőgépből mára csak mintegy 4 ezer maradt. Míg 2011-ben a játékadó-bevétel valamivel több mint 51 milliárd forint volt, a kormányzat 2012-re 78,4 milliárd forintot tervezett be. A tavalyi bevételnek nagyjából a fele származott a játékgép-üzemeltetőktől, amiből az következik, hogy erre az évre több mint 39 milliárd forint bevételt terveztek. Amennyiben ilyen ütemben csökken a nyerőgépek száma, akkor plusz-adóbevétel helyett jelentős adóbevétel-kieséssel lehet számolni.

A szaktárca az úgynevezett szerveralapú szerencsejátéktól vár stabil adóbevételt az év második felében, csakhogy annak a feltételeit máig nem teremtette meg. Az új üzemeltetési modell lényege olyan központi, védett szerver üzemeltetése, amelyen az adóhatóság valós időben követheti a forgalmat és a bevételt, amely alapján kivetheti majd a tiszta játékbevételre a 33 százalékos adót az ágazat specifikus díjai - engedélyezési, szerver-hozzáférési díj -, valamint a vállalkozásokat érintő adó- és járulékterhek mellett.

Ha minden pénznyerő automata az adóhatósághoz bekötött központi szerveren keresztül üzemelne, átlátható viszonyokat teremtene, és létrehozná az állam, a játékosok és az üzemeltetők számára egyaránt biztonságos szerencsejáték-piaci működés új alapjait. Ehhez azonban a tavaly ősszel elfogadott törvénymódosítás óta hiányzik az üzemeltetéshez szükséges végrehajtási rendelet. Ez bizonytalanságot okoz a piaci szereplők között, hisz hónapok óta arra várnak, hogy kiderüljön, milyen feltételek között tudnak dolgozni, illetve olyan feltételekkel megéri-e egyáltalán nekik.

A végrehajtási rendelet kihirdetésének csúszása a költségvetésnek akár másfél-két milliárd forint adóbevétel-kiesést eredményezhet havonta.

Jelen törvénymódosítás a rendszerek vizsgálatára és auditálására jogosult szervezetek számára szükséges szempontrendszereket pontosítja. Kérdésként felmerült, hogy az auditáló szervezetekre vonatkozó szabályok nem eredményezhetik-e azt, hogy egy vagy néhány szervezet részére monopolhelyzet áll elő, és a monopolhelyzetből fakadóan ez nem vezet-e jelentős költségnövekedéshez, továbbá ennek következtében nem csökken-e a jövedelemtermelő és adófizetési nagysága a szektornak a korábbihoz képest. További kérdésként merült fel, hogy nem szűkíti-e indokolatlanul az auditáló szervezetek számát akkor, amikor a szaktudással rendelkezés feltételeit meghatározza, amely szerint akkor tekinthető szaktudással rendelkezőnek egy szervezet, ha az már egy éve rendelkezik akkreditációval. Ez kizárja azokat a szervezeteket az auditálásból, amelyek egy éven belül akkreditálták magukat, vagy ezután fogják.

Kérdésként felmerült továbbá, hogy a helyhez kötött szerveralapú automaták üzemeltetésénél megkövetelt minimum ezer pénznyerő automata száma nem zárja-e ki a jövőbeni versenyt.

A feltett kérdésekre összességében az előterjesztő részéről kielégítő választ nem kaptunk, a végrehajtási rendelettel kapcsolatban továbbra is csak azt tudtuk meg, hogy folynak a szakmai egyeztetések. A fentieket figyelembe véve a törvényjavaslat általános vitára ajánlását nem támogattuk.

Köszönöm szépen. (Kovács Tibor tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági és informatikai bizottság előadója Koszorús László alelnök úr, a bizottság kisebbségi véleményét pedig a rendelkezésre álló ötperces időkeretben megosztva ketten, Kovács Tibor és Volner János képviselő urak fogják ismertetni. Elsőnek megadom a szót Koszorús László bizottsági alelnök úrnak. Parancsoljon!

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az egyes adózási törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a kormány több indokból terjeszti a tisztelt Ház elé. Számos olyan megállapodás, döntés született, amit célszerű most már törvényi szinten kezelni.

A módosítás legfontosabb indoka a Magyar Bankszövetséggel való megállapodás, valamint a Széll Kálmán-terv 2.0. A Bankszövetséggel való megállapodás alapján tisztázásra került számos olyan törvényi kitétel, ami a bankok által a végtörlesztés, valamint az árfolyamgát kapcsán igénybe vehető adókedvezmény rendszerét szabályozza. Ezek jellemzően technikai módosítások, illetve olyan jellegű módosítások, amelyek azt biztosítják, hogy egyértelmű legyen a számvitel elszámolása, hogy egyértelmű legyen az, hogy akár a 2011-ben, akár a 2012-ben felmerült konkrét veszteség az adott bankoknál levonható legyen a bankadóból.

Az előterjesztésnek ez a bankszövetségi megállapodásos része tartalmazza továbbá a növekedési paktum átültetését is. Ez a növekedési paktum rendelkezett arról, hogy a mikro-, kis- és középvállalati szektornak, illetve a lakóingatlan fedezete mellett magánszemélyeknek nyújtott hitellel kapcsolatos adócsökkentési lehetősége is törvényi szintű szabályozást kapjon a jövőben. Emellett - mint ahogy már korábban említettem - az árfolyamgát rendszerével kapcsolatos adókedvezménynél is a módosító javaslattal lényegében egy bruttósítás történik, tehát az állam az egész megállapított kedvezményalapot odaadja a bankszektornak, amely ennek egy kisebb mint 50 százalékos részét pedig befizeti az államnak, a már ismert hitelintézeti járadék rendszerén keresztül.

A Széll Kálmán 2.0-program megvalósítását szolgáló rendelkezések közül mindenképpen ki kell emelni az energiaellátók jövedelemadójának a megtartását, illetve ennek a kiterjesztését. Ez az adó a jelenleg hatályos jogszabályok szerint év végével megszűnne, ugyanakkor a kormány úgy döntött, hogy azt javasolja az Országgyűlésnek törvénymódosító javaslaton keresztül, hogy ez ne szűnjön meg január 1-jétől, maradjon meg a jelenlegi 8 százalék helyett immár 11 százalékkal, és kerüljenek be az adó hatálya alá az adóalanyi körbe az egyetemes villamos energia és földgázszolgáltatók, valamint az elosztói engedélyesek, illetve a vízszolgáltatók és települési hulladékkezelési közszolgáltatást végzők is.

A módosítás harmadik nagyobb eleme a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szóló törvény módosítása. Itt a készpénzfizetés korlátozásának a jegyében a vállalkozások közötti forgalom esetében egy korlátot épít be a törvény, miszerint 5 millió forint felett csak átutalással lehet a tranzakciót teljesíteni a jövőben.

Az előterjesztés tartalmaz emellett a szociális szövetkezetekhez kapcsolódó módosításokat. A szociális szövetkezet egy új rendszer, aminek az adózási lábát meg kell teremteni. Itt kiemelnénk azt, hogy a szociális szövetkezetek tagjai részére nyújtott természetbeni ellátások - ilyen például az étel - juttatása esetében bizonyos korlátozott adómentességet valósít meg a törvény.

A törvényben emellett vannak még jogharmonizációs célú módosítások a közösségi vámjog, illetve az illeték tekintetében, illetve vannak egyéb pontosító, javító jellegű módosító javaslatok, amelyeket az elmúlt fél év tapasztalatai fényében teszünk meg.

(10.10)

Mindenféleképpen kiemelném, hogy értelemszerűen minden vitaeleméhez hozzá fogjuk tenni a jövőben is, hogy ha valamiért különbözik szerintünk a mostani kormány, illetve kormánykoalíció hozzáállása az előző nyolc esztendőhöz, tehát a 2002-2010 közötti időszaktól, az leginkább az, hogy az örökölt problémák kezelésére, amit egyébként pont ebben az időszakban állítottak elő, mi nem azt a megoldást alkalmazzuk, hogy felemeljük a személyi jövedelemadót, vagy éppenséggel csökkentjük a nyugdíjakat és a béreket, ezek mindegyikét alkalmazták ugyanis az előző, 2002-2010 közötti kormányok, hanem azt a megoldást alkalmazzuk, hogy gyakorlatilag tehermegosztási adókat vezetünk be, és ebben az értelemben a terheket is megosztjuk a komoly profitot termelő cégek és a magyar családok között. Ez egy nagyon fontos különbség, ugyanis 2002 és 2010 között csak a magyar családok viselték a terheket, amikor 2008 után válságkezelésről kellett beszélni ebben az értelemben.

A gazdasági bizottság 18 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.

Köszönöm, elnök úr, a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kovács Tibor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az már menetrendszerű szinte, hogy a gazdasági bizottságban legalábbis, de ahogy hallom, más bizottságokban a hasonló törvényjavaslatokkal kapcsolatban érdemi megjegyzés kizárólag az ellenzéki pártok oldaláról hangzik el. A kormánypárti képviselők annyit nem mondanak el, hogy egyébként ők mindennel egyetértenek a javaslatban és egyébként azt támogatják, a szavazásig jutnak el.

A kéthetenkénti adóemelések kormánya most már egy adócsomagot nyújtott be. Az idén már 22 hasonló adóemelésre vonatkozó javaslattal állt elő a kormány; azok, akik egyébként a választási kampányban éppen ennek az ellenkezőjét kommunikálták, ezerszer és százszor, az előző ciklusról ne is beszéljek.

Három dologról szeretnék részletesen beszélni, mert megosztottuk az időkeretet. Az egyik az, hogy ebben a törvényjavaslatban számos olyan hatályon kívül helyező rendelkezés van, amely olyan törvényjavaslatokra vonatkozik, olyan törvényszakaszokra vonatkozik, amelyeket önök meghoztak, még életbe sem léptek, és most hatályon kívül helyezik őket. Ez a jogbiztonság szempontjából alapvetően megkérdőjelezhető. Úgy gondolom, a dolog lényegéről sem a gazdasági bizottságban a kormány képviselője, sem itt az államtitkár úr nem beszélt.

Az, hogy megmarad az a Robin Hood-adónak nevezett adó, amiről korábban úgy beszéltek, hogy ki kívánják vezetni 2013-tól kezdődően, nemhogy csak megmarad, hanem kiterjesztik olyan közüzemi szolgáltatókra, mint a vízszolgáltató, illetve a települési hulladékkezelő. Ezt azzal indokolták a gazdasági bizottságban, hogy extraprofitra tettek szert ezek a szolgáltatók az előző időszakban. Nem gondolom, hogy ez így van, de egyébként ha így van, akkor többségében a Fidesz által vezetett önkormányzatok mint tulajdonosai ezeknek a társaságoknak, gondoskodtak, hogy olyan árszabályozást fogadtak el, hogy ezek szerint extraprofitra tehettek szert, amit most meg lehet adóztatni, ami szerintem nem így van, mert ez a teher a fogyasztókra fog hárulni nyilvánvalóan, mert ezek a társaságok az én ismereteim szerint zömében közel a nyereségi szinthez vagy a nullához közelítően működtek, most ha többlet-adóterhet kapnak, akkor azt az árakban érvényesíteni fogják.

Ezt is az állampolgárok fogják megfizetni, mi ezért nem támogattuk a javaslatot. (Babák Mihály: És amit eladtatok?) Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úr következik szintén 2 perc 40 másodpercig, a tisztesség szabályainak megfelelően. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném kifejezni a sajnálatomat azért, mert a kormánynak szemmel láthatóan nincs ötlete arra, hogy hogyan lehetne élénkíteni a gazdaságot. Képviselőtársaim, egy olyan Széll Kálmán-terv 2.0 névre hallgató csomag részeként kerülnek elénk ezek a törvénymódosítások, amelyek 600 milliárd forintos megszorítást jelentenek 2013 folyamán a magyar állampolgárokra nézve, és bár a kormány úgy tesz, látva azt, hogy ez egy beváltnak tűnő modell, mintha a cégeket adóztatná, gyakorlatilag az adók áthárításának megakadályozása végett az égvilágon semmit nem tesz.

Most azt láthatjuk, hogy ez a 600 milliárd forintos csomag, ha visszaosztjuk a 10 millió magyar állampolgár mindegyikére, a csecsemőtől az aggastyánig 60 ezer forintnyi megszorítás jut egy emberre, egy 4 fős család 240 ezer forinttal több terhet lesz kénytelen 2013 folyamán viselni azért, mert a kormány folyamatosan belehajszolja magát egy olyan megszorító politikába, amiből nem tud kijönni. Képviselőtársaim, ennek a következménye, ennek a megszorító politikának a gyümölcseként érett be az a helyzet, hogy Magyarország válságba jutott idén, a magyar gazdaság teljesítménye csökkent, láthatóan ez a fajta gazdaságpolitika nem működik, hiszen ha egymást érik a megszorítások, akkor nyilvánvalóan visszafogják ezek az újabb és újabb adók a gazdasági teljesítményt, a visszafogott gazdasági teljesítmény miatt a költségvetés bevételei is jelentősen elmaradnak az elvárttól, mivel jelentősen elmaradnak a bevételek, ezért a kormány újabb és újabb korrekciós lépéseket tesz nem a gazdaság élénkítésére, hanem arra, hogy még több adót facsarjon ki, hiszen ezeket az elmaradó bevételeket valahonnan pótolni kell.

Ez egy öngerjesztő folyamat, egy kudarcos gazdaságpolitika. Elmondható, hogy ez a Matolcsy-féle gazdaságpolitika megbukott, hiszen egy olyan öngerjesztő spirálba vitték bele a magyar gazdaságot, ahonnan csak az lehetne a kiút, ha megfogadnák a Jobbik rendszeres szakmai javaslatait. Ilyenek voltak például a termelést támogató adórendszerre vonatkozó javaslatai, ami az iparban, a mezőgazdaságban és a turizmusban összpontosítaná az összes rendelkezésre álló erőforrást, mert ezek azok az ágazatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar gazdaságba külső jövedelmeket csatornázzanak be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Enélkül a megszorításokkal nem lesz gazdasági felemelkedés.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki, illetve a képviselői felszólalások következnek. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött.

Felkérem Földesi Gyula jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

FÖLDESI GYULA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 óra 20 perces időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 45 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésére. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 20-20 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, ahogy hallhattuk, 20-20 perces időkeretben, amelyek közben a Házszabály előírásainak megfelelően 2 perces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőnek megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben, amikor adótörvényekről vitázik a parlament, akkor úgy gondolom, hogy egyrészt a 2012-es, tehát az adott évről van szó, és nyilvánvalóan a következő évről is véleményt formálunk, egyfajta elképzelést vázolunk fel.

Ha megengedik, egy kicsit nagyobb kontextusba helyezném a mostani törvényjavaslat vezérszónoki hozzászólását. Nyilvánvaló, hogy 2008-ban, amikor először ismerte el az akkori szocialista kormány, hogy válság van, talán még ők sem, senki nem gondolta, hogy még gyakorlatilag 2012-ben is ennek a válságnak a hatásait nyögjük, és nemcsak mi Magyarországon, hanem nyilvánvalóan az Európai Unió valamennyi országában, hiszen azt is elmondhatjuk, és úgy gondolom, ebben egyet is érthetünk, hogy leginkább az Európai Unió országai, az európai nemzetek azok, amelyek megszenvedik ennek a válságnak a hatását. Bár emlékezzünk arra, hogy az akkori szocialista kormány igencsak úgy gondolta, hogy ez csak egy belső probléma, majd jön valaki és belülről megoldja ezt. Ma már világossá vált az, hogy ez egy nemzetközi pénzügyi krízis, egy nemzetközi válság, amelynek számos hatása van, és a mai napig is isszuk ennek a levét, és nyilvánvalóan Magyarország sem tudja kivonni magát ezen válságtényezők válsághatása alól.

E vonatkozásban kell értékelnünk azt, hogy hogyan és mi módon viszonyul hozzá a mostani kormány ehhez a kérdéshez. Nyilvánvaló az is, hogy 2004-ben, amikor az Európai Unió tagállamává felvettek bennünket, akkor azonnal egy túlzottdeficit-eljárás is bekövetkezett. Ahogy 2004. május 1-jén hatályba lépett a szerződés, azonnal be is került az ország a túlzottdeficit-eljárást szenvedő országok közé, és szégyenszemre ez az egyetlen ország, amely azóta is ezen eljárást szenvedi, tehát úgy gondolom, hogy ideje ezen változtatni, és ezt a helyzetet, ezt a szégyenteljes helyzetet, amelyet a 2002 és 2010 közötti szocialista-szabad demokrata kormányok előidéztek, ezt meg kell változtatni, és végre felcsillan a lehetősége annak, hogy nyolc év után Magyarország kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól, és ezáltal új lehetőségek, új perspektívák nyílhatnak az ország számára.

(10.20)

Ennek nyilván a megalapozása az, amely előttünk fekszik a mostani törvényben és a mai napon még tárgyalandó két törvényben is: a tranzakciós adóról, illetve a biztosítási adóról szóló törvényben. Hiszen tudjuk jól: ahhoz, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kikerüljön az ország, egyrészt szükség van a bevételek megfelelő optimalizálására, másrészt pedig olyan kiadási struktúraátalakításra, amely révén az a hiányszám, amely gyakorlatilag mindenkinek, minden európai döntéshozónak a szeme előtt van, végre 3 százalék alá, majd ebben az évben 2,5 százalék alá tud csökkenni, csökkenhet. Ennek révén megteremtődik annak a lehetősége, hogy júniusban úgy döntsenek az Európai Bizottságban, hogy Magyarország teljesítette azokat a vállalt kritériumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kijöjjünk.

Ennek még egy nagyon fontos eleme az, hogy ne csak egyszeri adókról beszéljünk, egyszeri intézkedésekről beszéljünk, hanem próbáljunk meg olyan teherviselést Magyarországon megvalósítani, ami ezeket a terheket szétteríti, és azon társadalmi csoportok, amelyek nagyobb szerepet tudnak vállalni ezen tehermegosztásból, nagyobb terhet is vállaljanak. Nem így volt ez 2010 előtt. Úgy gondolom, hogy világos és egyértelmű mind a kormány programjából következőleg, mind pedig a Széll Kálmán-tervek vonatkozásában egyértelmű és világos egy sokkal szélesebb tehermegosztás, és azon csoportok, különösen nagy szolgáltatók vonatkozásában, amelyek nagyobb teherbíró képességgel bírnak, azok nagyobb terhet is kell hogy viseljenek ezekből az intézkedésekből.

Gyakorlatilag ebbe a folyamatba illik bele a most tárgyalandó, ezen napirend keretében tárgyalandó, több adó vonatkozásában is előttünk álló törvényjavaslat. Összesen 21 törvényt módosít ez az intézkedéscsomag, amely ugyan nem meglepő, hiszen gyakorlatilag minden évben hosszú-hosszú évekre visszamenőleg ilyen típusú, saláta típusú törvényekkel találkozott a tisztelt Ház. Hiszen ez már egyfajta rendszerré vált, hogy azokat a kisebb egységeket, azokat a kisebb intézkedéseket, amelyeket meg kell hozni annak érdekében, hogy az adótörvények egyrészt az Európai Unió folyamatosan változó jogkörnyezetével párhuzamba kerüljenek, azaz átültessük a hazai jogrendbe; másrészt pedig a folyamatosan változó környezet, gazdasági környezet azt eredményezi, azt idézi elő, hogy hozzá kell igazítani bizonyos szabályokat. Gondolok itt elsősorban az adózás eljárásával kapcsolatos szabályokra az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozásában, ezeket hozzáigazítsuk az élet által fölvetett kérdésekhez.

Ezek itt megtörténnek, és nyilvánvalóan olyan egyéb típusú megállapodások, többek között itt elhangzott már államtitkár úr részéről is, illetve képviselőtársaim a bizottságban ezt megvitatták, például a Bankszövetséggel történt megállapodás kapcsán, ezek gyakorlatilag átültetésre kerülnek ebbe a 21 törvényt tartalmazó csomagba, amely alapvetően, úgy gondolom, hogy könnyítéseket és egyszerűsítéseket tartalmaz. Nyilván vannak olyan részei, említettem is, elsősorban az energiaszolgáltatókra kell gondolni, illetve azon kör kiterjesztésére, amely nyilvánvalóan többletterhet jelent ezen szolgáltatási csoport számára, hiszen 8-ról 11 százalékra növekedés egy többletterhet jelent. Mint mondottam, azon körre igyekszünk ezeket a terheket róni, akik nagyobb teherviselő képességgel - gondoljunk itt áram-, gázszolgáltatókra - rendelkeznek, ezáltal a társadalmi szolidaritás jobban érvényesülhet.

A törvény kapcsán úgy gondolom, hogy nagyon fontos azt kiemelni, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai célok közé kell hogy tartozzon a kis- és középvállalkozások uniós pályázatainak segítése, adott esetben az előfinanszírozás megvalósítása is. Ez az az úgynevezett növekedési paktum, amely egyfajta kedvezményként definiálja a pénzügyi szolgáltatók ezen tevékenységét. Én talán ezt emelném ki, mint az egyik legfontosabb elemét ennek a 21 törvényből álló csomagnak, hiszen elég erős ösztönzést tud biztosítani megítélésem szerint a pénzügyi szolgáltatóknak a vonatkozásban, hogy erősítsék ezen tevékenységüket, hiszen ezáltal a 2012-es különadóalapjukból ezen összegeket leírhatják, s ez úgy gondolom, hogy mind a pénzügyi szektornak, mind pedig a reálszférának talán némi enyhítést nyújthat. Nyilvánvalóan tisztában van az ember azzal, hogy rendkívül komoly pénzkivonás történik Magyarországról egyrészt a tőkemegfelelési mutatók elérése miatt, másrészt pedig az anyabankok döntései következtében. Talán ez egyfajta ösztönzést ad arra, hogy a kis- és középvállalkozói szektor nagyobb forrásokkal tudjon rendelkezni az elkövetkező időszakban.

Nyilvánvaló, hogy fontos intézkedésnek kell tartani a készpénzforgalom visszaszorítására tett, teendő intézkedést, hiszen egyrészt az infláció gerjesztője, másrészt pedig a fekete- és a szürkegazdaság egyfajta táptalaja, amikor a készpénzforgalom gyakorlatilag gátak nélkül tud zajlani, gátak nélkül tud folyni. Ezért is tartom nagyon fontos elemnek azt, hogy 5 millió forintban kerül maximalizálásra a készpénzforgalom egy hónapon belül. Úgy gondolom, hogy mind az infláció visszaszorítása, mind pedig - ami ennél talán még sokkal fontosabb e vonatkozásban - a fekete- és a szürkegazdaság részarányának csökkentése irányába mutató intézkedésről van szó.

Komoly vita van képviselőtársainkkal arról nyilvánvalóan, hogy ezen adókat vajon át lehet-e hárítani vagy nem lehet áthárítani. Megítélésem szerint nyilvánvaló, hogy azok a szereplők, akik úgy érzik, hogy talán nagyobb teherrel kell részesülni, megpróbálják vagy megpróbálkoznak az áthárítással. Ennek nyilvánvalóan az adott piaci szegmensbeli verseny gátat szabhat, sőt úgy gondolom, hogy jelentős gátat fog szabni. Tehát nem tartom valószínűnek azt, ami már a bizottsági vélemények során is megfogalmazódott, hogy egy az egyben majd át fogják hárítani a szolgáltatók ezen terheket a lakosságra, a közvetlen fogyasztásban részt vevőkre.

Megítélésem szerint nyilvánvalóan lesznek ilyen próbálkozások, talán egy-két helyen még sikerrel is járnak, de alapvetően nem látom annak veszélyét, hogy ezen áthárítás teljes mértékben megtörténhessen, megtörténjen, hiszen megítélésem szerint kellő garanciát nyújtanak azok a szabályok, amelyek ezen törvényjavaslatban, a 21 módosítót tartalmazó csomagban benne találtatnak.

Másrészt pedig egy alapvető gazdaságpolitikai filozófia is megnyilvánul ebben. Még utalás is történt itt már, azt hiszem, Koszorús képviselő úr részéről a bizottsági hozzászólásában arra vonatkozólag, hogy mi elsősorban azon nagy szolgáltatók nagyobb teherviselését igyekszünk megvalósítani, amelyek valamilyen okból kifolyólag az előző, 2002-10-es kormánykoalíciók során kimaradtak a látókörből, és elsősorban a lakosságra, a nyugdíjasokra és olyan társadalmi csoportokra igyekeztek a terheket hárítani, amelyek kevésbé tudtak ez ellen tenni, egyfajta atomizált fogyasztói csoportokról van szó.

Itt pedig sokkal jobban nyomon követhető. A nagy adózási potenciállal rendelkező, eddig kevésbé a terheket vállaló csoportokról van szó, amelyek ezeket a terheket az elkövetkezendőkben vállalni kötelesek, másrészt pedig nyilvánvalóan azok az eszközök - gondolok itt a Gazdasági Versenyhivatalra, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, adott esetben az Állami Számvevőszékre, amelyek ezeket a szolgáltatást nyújtó csoportokat nyomon tudják követni - nagyobb visszatartó erővel tudnak hatni arra, hogy az áthárítás ne valósuljon meg, illetve a lehető legkevésbé teremtődjön meg.

Még egyszer mondom: úgy gondolom, hogy lesznek ilyen próbálkozások, ez ellen minden formában igyekezzünk fellépni annak érdekében, hogy a társadalmi teherviselés egyenlő formában oszoljon szét, és mindenki a terheket egyenlően vállalja. Még egyszer mondom: nem öncélúan, hanem abból kifolyólag, hogy végre ez az ország kikerüljön abból a szégyenteljes csoportból, amely túlzottdeficit-eljárás alatt van úgy, hogy más gyakorlatilag ilyen hosszú időszakon keresztül nem szenvedte el ezen intézkedések következményeit.

Nyilvánvalóan, ha sikerül Magyarországnak a túlzottdeficit-eljárás alól kijönnie, abban az esetben a kockázati felárunk, az államadósság után fizetendő kamatok lényegesen csökkenhetnek, amely össztársadalmi szinten a költségvetés terheit jelentősen csökkenteni fogja.

(10.30)

E vonatkozásban kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy értékeljék mind ezen adótörvényt, mind pedig a következő két adótörvényt, amely majd az elkövetkezendő napirendi pontokban tárgyalásra következik. Megítélésem szerint ez megteremti annak a lehetőségét és feltételeit, hogy azok a bevételi összegek, amelyeket kalkulál a kormány, különösen 2013 vonatkozásában, azt eredményezzék az Európai Unió döntéshozói számára, hogy megnyugtató módon, hosszú-hosszú idő után rendeződhet Magyarország gazdaságpolitikája és gazdasági teljesítménye, amely úgy gondolom, hogy az egész ország javára fog válni.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Göndör István képviselő úr, aki felszólalását innen, az emelvényről mondja el. Megvárom, míg képviselő úr fölfárad az emelvényre. Megérkezett. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hadd kezdjem Orbán Viktor miniszterelnök úr indító beszédével, amikor pontokba szedte az Orbán-kormány feladatait.

Ugye önök is emlékeznek arra, hogy egykulcsos, családi jövedelemadót ígért? Ebből igaz lett az egy kulcs, meg igaz lett az, hogy van családi kedvezmény, de nem családi adó van. Majd vissza fogok térni ennek a hatásaira.

1,3 millió embert bevonunk az adórendszerbe. Jelentem, sikerült. A minimálbérből élők adót fizetnek ma már Magyarországon. Azt hiszem, ehhez gratulálni kell a kormánynak, hogy a legelesettebbek, a legnehezebb körülmények között élők, munkaviszonyból jövedelmet szerzők, gyereket nevelő családok ma már valóban adót fizetnek.

A kis- és középvállalkozások terheit csökkentendő kivezetnek tíz kisadót.

Itt hadd ugorjak egy nagyot. Talán emlékeznek rá, néhány héttel ezelőtt azt mondta, jelen nemzetközi és gazdasági helyzetben nem tekinthet el az évközi adóváltozásoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő idézetem Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrtól való: "Minden adórendszer és így minden költségvetés és gazdaságpolitika, de most maradjunk szűken az adórendszernél, alapvető forrása egy gazdaság sikerének vagy kudarcának. A siker és a kudarc mögött időnként rejtett módon az adórendszer működése húzódik meg."

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kisebbségi véleményben és a többségi véleményben azt mondják, hogy bizottságokban egyetértünk némely kérdésekben, szeretném azt mondani, hogy önöknél alapvető probléma van a szó és a tett egységével, egészen mást mondanak és egészen mást csinálnak. Azzal, amit időnként elmondanak, egyet lehetne érteni, el lehetne fogadni, és egyet lehetne érteni azzal, amikor Matolcsy úr azt mondta, hogy az adórendszertől elvárják, hogy javuljon a versenyképesség, induljon meg a növekedés, a foglalkoztatás növekedjen, és stabil legyen az államháztartás. Ha most ezeket külön-külön végigvesszük... Ja, és bocsánat, beszélt a stabil adórendszerről is.

De hát gondolják végig, hogyan lehet azt a rendszert stabilnak nevezni, amikor egy év alatt több mint hússzor változik, vagy most elénk kerül egy törvényjavaslat, amelynek legfőbb erényeként az államtitkár úr is azt hozza ki, hogy bizonyos korrekciókat hajt végre, bizonyos jogharmonizációkat hajt végre, és közben rejtve marad, hogy újabb adók jelennek meg, mert azok majd külön napirendként már szerepeltek és még szerepelni fognak. Tehát van egy csodálatos reklám, és mögötte, miközben elterelik a figyelmet, két kézzel vesznek el, lehetőség szerint mindenkitől és mindent, magánembertől és vállalkozástól egyaránt.

Amiért idéztem ezt a sikert vagy kudarcot. Képviselőtársaim, hiszem, hogy önök is olvasnak újságot, és akkor önök is tudják, hogy az, amit mi matolcsyzmusnak nevezünk, mérhetetlen és beláthatatlan károkat okoz az országnak, a magyar embereknek. Gondolják végig, az infláció közelíti a 6 százalékot. Szeretném hozzátenni, Matolcsy úr az elmúlt évben az adótörvények vitájánál azt mondta, hogy ebben a rendszerben bizony benne van, hogy az élelmiszerárak és alapvető fogyasztási cikkek ára 20 százalék körüli mértékben növekszik. Gondolják végig! Tehát amikor azt mondjuk, hogy átlagban 6 százalék, ez hogyan érinti megint csak azokat a kisjövedelmű családokat, akik a jövedelmüket szinte teljes egészében napi fogyasztási cikkekre kell hogy fordítsák?

Azt is szeretném mondani, önök sokszor hivatkoznak az Unióra, az Európai Unióban ez a magas infláció, ami ma Magyarországon van, a legrosszabb, tehát utolsók vagyunk ebben a kérdésben.

A reálkereset-csökkenés meghaladja az 5 százalékot. Tehát egyértelműen kimondhatjuk, hogy az alacsonykeresetűek vesztesei az önök rendszerének.

A munkahelyek száma, az állások száma folyamatosan csökken, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma csökken. A munkanélküliségi ráta, ha nem nő, akkor stagnál, de félelmetesen magas, 11 százalék fölött van. Tehát ez a kérdés is kudarcos.

Vegyük a következő címszót Matolcsy úrtól, a növekedést. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye önök is emlékeznek rá, hogy az idei költségvetés növekedési adatait hányszor módosította a kormány, és mindig-mindig lefelé. Most az első negyedév adatait megismerve ebben is sereghajtók lettünk. Tisztelt Képviselőtársaim! 21. Magyarország a GDP alakulását illetően. Sajnos növekedésről nem beszélhetek.

Tehát ez egy kalandorpolitika, mindenkitől egyre többet és többet szed be, csak nagyon ügyesen vannak a tételek betakarva és becsomagolva.

Beszélnünk kell a kis- és közepes vállalkozásokról. Gondolják végig, ahogy hivatkoztam, miniszterelnök úr azt mondta, hogy megszüntetik a kisadókat. De mi történt mögötte? Gondolják végig, tehát a reklám csodálatos volt megint - hanem ami ezután jött! Járuléknövekedés, egy elhibázott adópolitikából a hátrányok, emiatt hihetetlen erős bérnyomás nehezedik minden kis- és középvállalkozóra, mert a munkavállaló hol szeretné kompenzáltatni a keresetcsökkenését, amit önök idéztek elő, ha nem a munkáltatójánál? Tehát az, ami korábban már nem volt jellemző, megfordult, és most újra nyomás van a munkáltatókon, mert valakinek ezt az 5 százalékot meghaladó reálkereset-csökkenést kompenzálni kellene.

De hozzávehetem a kamarai regisztrációs díjat, ami megint nem más, mint egy pluszteher-növekedés. Különösen súlyos ez a kis- és közepes vállalkozásoknál, az egyéni vállalkozásoknál, és ezért cserébe nem kapnak semmit. Egy szűk kiválasztott réteg, a kamarai elit fürdik tejben-vajban. Tessék végiggondolni! Én más számot nem mondok, mint azt, hogy 5000 forint vállalkozásonként, és tessék megszorozni, mert ide beletartoznak a hivatásrendi kamarai tagok, orvosok, ügyvédek és építészek ugyanúgy, mint bárki más, tehát ezeknek a száma az egyre romló és egyre inkább megszűnő vállalkozási számok ellenére is 900 ezer körül van. Tehát gondolják el: mekkora összeg fölött rendelkezhet a kamara, anélkül, hogy ennek a 900 ezer vállalkozásnak a legkisebb esélyt megadnák arra, hogy beletekintsenek ezekbe a számokba, hogy ellenőrizhessék ennek a feltételeit.

Az adók növekedtek, most már több mint ötven adónk van. Államtitkár úr, én azt hiszem, nem véletlenül mondják azt a családok, hogy ma már nemcsak a klubban, hanem a családi asztalnál sem lehet viccelődni adóval, mert legfeljebb két hét, és az új adó megjelenik. Vagy fordítsuk meg: vagy a söralátét lesz akkora, hogy már nem fér el az adóbevallás az asztalon, vagy az adóbevallás akkora, hogy a legkisebb söralátét sem fér el az asztalon.

(10.40)

Tehát komoly probléma van, az adórendszer nem lett egyszerűbb, hanem bonyolultabb lett, és több lett. Tehát nem valósult meg a nagyarányú adócsökkentés sem, mert anélkül, hogy egészen konkrét számokat mondanék, hogy ne számháborún és ne tizedeseken vitatkozzunk, ma az adóterhelés nagyobb, mint a kormányváltást megelőző időszakban.

Az elhibázott gazdaságpolitika másik eleme más aspektusból, visszatérek a több mint egymillió, adót fizető, kis keresetű, vagy mondjuk azt, hogy 200 ezer forint bruttó körül vagy az alatt kereső emberekre, akik nagyon sokan vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ők fizetnek 16 százalék adót, elvették az adójóváírásukat, ugyan kapnak valamennyi családi adókedvezményt, de legtöbbjük nem tudja igénybe venni a második gyerek utáni kedvezményt már, és eközben a kormány a növekedést a belföldi kereslet növekedésétől is várta, sőt, dominánsan onnan. Kérem, gondolják végig, megint pesszimistán fogalmazok, hogy megint ne arról vitatkozzunk, hogy 3, 4 vagy 5 ezerrel került kevesebb havonta a borítékba. Vegyük a legkisebbet! Ha csak havi 2 ezer forinttal számolunk, ezt tessék az egymillió családdal megszorozni - mennyi pénz ez? És ezt ők havonta költenék alapvető fogyasztási cikkekre, és itt még belehozhatnám a 27 százalékos általános forgalmi adót is. Ez egyértelműen lett volna belföldön kereslet élelmiszerben, ruházatban és sok minden másban, és a gyerekek nevelésére fordították volna, miközben a mögöttünk lévő év bizonyítja, hogy az a réteg, akinél ott maradt a több száz milliárd forint, az bizony abszolút nem élénkítette a magyar gazdaságot.

Gondolják végig, mennyire hamis volt az az állítás, amikor azt mondták, hogy nem lesz megszorítás, senki nem jár rosszabbul. Idézhetném a tegnapi Magyar Nemzetben államtitkár úr nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy már nem lesznek új adók. Jelentem, ha már a holnap, holnaputánit is bele tetszett gondolni, akkor lehet, hogy nem, de még az itt nem volt az asztalunkon. Tehát azt gondolom, hogy van, főleg, ha arra gondolok, hogy a miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem tud garanciát vállalni. Én azt hiszem, hogy nem vennék erre mérget, különös tekintettel azért nem, mert azt lehet látni, és az elemzők is ezt állítják, hogy Magyarországon a Széll Kálmán-terv és ami körülötte kialakult, az ebből való megtakarítás legfeljebb egyharmada a mostani változtatásoknak, a kétharmad az megszorítás. Tehát kétharmad-egyharmad, tehát nem hiszem, hogy a munkavállalók örülnének, kis- és közepes vállalkozók örülnének és tapsolnának annak az adórendszernek, amelyről önök beszéltek.

Azt hiszem, hogy a jogbiztonság kérdése, mert erről is beszélt miniszter úr korábban - gondolják végig, ebben a salátatörvényben több mint húsz törvény van -, és megint nagyon ügyesen. Azért nem beszélek arról, amiben egyetértünk, hogy a devizaadósok kérdését rendezik, én ezt inkább úgy fogalmaznám, államtitkár úr, hogy az a tempó, amit önök csinálnak, az a felelőtlen magatartás, annak ez a következménye, hogy minden törvényből saláta lesz, és szeretném mondani, elmondtam néhány nappal ezelőtt az egészségügyi törvény vitáján, hogy van olyan törvény, amelyik egyszerre három törvényben van nyitva. Tehát még arra sem figyelnek, hogy például a gyógyszerellátással kapcsolatos kérdések valóban az egészségügyi salátába kerüljenek bele; nem, ebben a törvényben is van, aztán a szakképzési hozzájárulás, tehát a sort lehetne hosszan folytatni. Miközben nagy hangsúlyt kap a jogharmonizáció, eközben kevesebb szó esik arról, hogy bizony megjelennek új adók, és ezek az új adók többletterhet jelentenek.

A törvényjavaslat egy másik része: szeretném önöket emlékeztetni, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy a szocialista kormány már tett kísérletet, tehát ebben megint csak azonos volt az álláspontunk, hogy ki kell fehéríteni a magyar gazdaságot. A készpénzfizetési limit megállapításakor önök kézzel-lábbal tiltakoztak az indítvány ellen, most pedig megint egy olyan összeg szerepel, ami ötmillió forint. Gondolják végig! Az önök által kezdeményezett közbeszerzések, a közbeszerzést kikerülő lehetőségek zöme mind ötmillió forint alatt tehető. Tehát tovább-tovább nyitják és tágítják azt a kaput, amelyen keresztül a feketegazdaság és a pénzek elfolyhatnak anélkül, hogy ellenőrzötten, vagy egyáltalán hozzájárulnának a gazdaság növekedéséhez. Viszont nem feledkeztek el arról, hogy az adminisztrációs teher... Kérem, gondolják csak végig, 500 ezer forintnál, és az időm ahhoz kevés, hogy most tételesen felolvassam a törvényjavaslatból, hogy mi mindent kell egy adott vállalkozásnak szolgáltatnia az adóbevallása mellett az általános forgalmi adó esetén, ha 500 ezer forintot meghaladó szerződést vagy üzletet köt akár a beszerzései, akár az értékesítései során.

A távhőszolgáltatás versenyképessége: nem került hatályon kívül, és ami új, nem olyan egyszerű, és azt mondják, azt mondta Dancsó képviselő úr is, hogy nem hárítják át. Persze! Én azt kérem, tisztelt adófizető magyar állampolgárok, hogy nézzék meg a két évvel ezelőtti számláikat, akár banki költségeket, bármely mást, és akkor lehet arról beszélni, hogy nem történt áthárítás. Most a rendszerben igaz, hogy van némi csökkenés a mértékben, de a kört kiszélesítették. A villamos energia-, a földgázellátás, egyetemes szolgáltatók bekerülnek a rendszerbe, a földgázelosztók, villamosenergia-elosztók, közüzemi vízszolgáltatók, települési hulladékkezelők. Kik fogják ezt megfizetni? (Ékes József: István! Hatósági áras lett.) Köszönöm szépen.

Csak attól, hogy hatósági áras, itt megállapítanak hozzá egy... - és én azt gondolom, hogy a hatóságoknál és ezek a vállalkozások is mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a költségeiket más téren érvényesítsék. De meg is fordíthatom, Ékes képviselő úr közbeszólására. Tisztelt Képviselő Úr! Gondolja végig, ezeket a cégeket terheljük, és kereszténydemokrata képviselőtársaim közül nem tudom, hogy ki volt - nem akarom elhibázni a nevet -, aki azt feszegette, hogy hol vannak azok a korszerű mérők, hol vannak azok a fejlesztések, amire szükség lenne. Ki fogja ezt finanszírozni? Képviselő úr, ezek milliárdok. Inkább ezt a pénzt arra kellene fordítani, a járulékos haszon sokkal nagyobb lenne, mint az, ami kárt ez a javaslat így okoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit mi tudnánk támogatni, vagy ami a mi álláspontunk, az továbbra is az, hogy fizessenek több adót, és nem fogadható el, hogy arányos közteherviselés az, amikor 16 százalékos adókulccsal adózik az is, akinek 80 ezer forint, és az is, akinek több millió forintos havi jövedelme van. Tehát enyhíteni kell az alacsony jövedelműek terheit akár az adójóváírás egy újra vitatott mértékének bevezetésével, tehát csökkenteni a bérből, fizetésből élő és gyereket nevelő családok terheit, és progresszivitást kell bevezetni a személyi jövedelemadóban és az egyéb jövedelmek között is. Ahhoz, hogy végre a foglalkoztatás növekedjen, ahhoz csökkenteni kell a járulékokat. Mi azt javasoljuk, és ezt vállaltuk korábban is, hogy 3 százalékkal csökkenteni, és majd fokozatosan 2-2 százalékkal ez tovább csökkenthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben, mielőtt esetleg valaki bekiabálna, én elfogadom, elismerem, és Dancsó képviselő úr is beszélt arról, csak, tisztelt képviselő úr, amikor Magyarországon gazdasági növekedés volt, az önök nyolcévezése, igen, elfogadható, hogy egy túlköltekezés volt, de beruházások voltak, út, vasút, óvoda, iskola és a sor rendkívül hosszú, és növekedett a gazdaság. Most pedig a gazdaság zsugorodik, a gazdaság csökken, ezért számunkra ez az adórendszer, ami ráadásul még az adminisztrációs terheket is növeli, teljes mértékben elfogadhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Aradszki András képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Én igyekszem tárgyszerűen, az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló T/7028. számú törvényjavaslat tartalmához igazítani mondanivalómat.

Ez a törvényjavaslat a közelmúltban a gazdaság területén foganatosított jogalkotási tevékenység kiegészítését, értelmezését, pontosítását, valamint az európai uniós jogi szabályozással összefüggő jogharmonizációt célozza meg. A javaslatnak meghatározó jelentőségű része a Bankszövetséggel létrehozott és növekedési paktum néven elhíresült, elnevezett megállapodás, amelynek a teljesítéséhez szükséges jogi szabályozás tisztázása és világossá, egyértelművé tétele a javaslatnak meghatározó része.

A megállapodás alapján... - és itt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy mit is tartalmaz ez a megállapodás, ugyanis egy olyan nehéz örökséget próbál rendezni, ami a devizahitelesek sorsa, akikkel kapcsolatban nem lehettünk elég gyorsak. Ugyanis már 2005-2006-ban fel kellett volna ismerni az akkor működő kormányoknak, hogy ez egy igen veszélyes, az emberek életét nagyon károsan és nagyon negatívan befolyásoló folyamat volt, az, hogy a devizahitelek túlzott mértékű felvételével próbálták kiegyenlíteni az akkori kormányok hibás gazdaságpolitikája miatt bekövetkezett fogyasztási igényüket. Ebből következik, hogy kötelességünk volt rendezni ezt a viszonyt oly módon, hogy minél több ember részére, minél több devizahiteles részére kezelhető megoldást tudjunk adni.

A Bankszövetséggel kötött megállapodás alapján a fizetési nehézségekkel küzdő, késedelmesen fizetők forintra válthatják a devizatartozásukat, amelynek a 25 százalékát a bankok el is engedik. A végtörlesztés miatti veszteség - ami a bankokat érte - 30 százalékát a bankok leírhatják a bankadóból, a rögzített árfolyamon törlesztőknek pedig a gyűjtőszámlán halmozódó összegből csak a tőkét kell megfizetniük, a kamatot az állam és a bank viseli.

A megállapodás megcélozta azt is, hogy a pénzintézetek, amelyek a devizaalapú lízingszerződésekből származó követeléseket részben vagy egészben elengedik, akkor a pénzintézetek az elengedett összeget figyelembe vehetik a 2012-ben fizetendő különadójuk csökkentésekor. A felek megegyeztek abban is, hogy ha a bankok a mikro-, kis- és középvállalati szektor hitelállományát 2012. szeptember 30-ig növelik, az állománynövekedés forintban elszámolt ellenértékét szintén levonhatják a 2012. évi banki különadó alapjából.

A pénzügyi intézmény által lakásfedezet mellett természetes személyeknek nyújtott, valamint az uniós pályázati támogatással érintett projekteknek az önerő kiegészítéséhez, valamint az előfinanszírozásához nyújtott hitelrészen felüli hitelrészre szintén lehet csökkenteni az esedékes bankadó adóalapját. A banki különadóval szemben ekként érvényesített levonások mértéke nem haladhatja meg a banki különadó 30 százalékát.

A Bankszövetséggel való megállapodás alapján tisztázásra került számos olyan törvényi kitétel, amely a bankok által a végtörlesztés, valamint az árfolyamgát kapcsán igénybe vehető adókedvezmény előbbiekben ismertetett rendszerét szabályozza, pontosítja. Ezek jellemzően technikai módosítások, illetve olyan jellegű módosítások, amelyek azt biztosítják, hogy egyértelmű legyen a számviteli elszámolás rendje, hogy egyértelmű legyen az, hogy akár 2011-ben vagy 2012-ben merül fel a konkrét veszteség, azt miképpen határozzák meg a bankok, és miképpen lehessen azt levonni a banki különadóból.

A javaslat a megállapodásnak megfelelően tartalmazza a szükséges törvénymódosításokat. Maga a megállapodás megfelelő módon konszolidálta a bankok és a kormány viszonyát, amit az is egyértelműen mutat, hogy a paktum aláírását követően a pénzügyi piacok megnyugvással értékelték az együttműködés tényét és annak eredményeit.

A törvényjavaslat módosításának nagyon fontos eleme a Széll Kálmán-tervhez igazodik. Ehhez igazodóan, ehhez kapcsolódóan az adózás rendjéről szóló törvény módosítására is sor kerül, rengeteg részletszabállyal, eljárási szabály érvényesítésével, illetve módosításával. Ezek közül kiemelkedik a készpénzfizetés korlátozásának jegyében az, hogy a vállalkozások közötti forgalom esetén egy korlátot épít be a törvényjavaslat, miszerint havonta 5 millió forint fölött csak átutalással lehet a tranzakciót teljesíteni. Ez a jogintézmény már volt a magyar gazdasági életben, akkor más okok miatt, most igazából arra lenne szükség, hogy tovább segítse a gazdaság kifehérítését, és olcsóbbá tegye a gazdálkodó szervezetek számára a pénzforgalmi terheket.

A társadalom szociális problémáinak egyik orvoslási eszköze a szövetkezeti törvény, annak is a 2011-ben elfogadott módosítása, amely új alapokra helyezte a szociális szövetkezetek működését. A szociális szövetkezetek alapcélját, hogy a munka világából kiszoruló embereket fokozatosan és tartósan vezesse vissza a munka világába, további társadalombiztosítási és adókedvezményekkel lehet biztosítani.

Ugyanis a szociális szövetkezetekben munkát végzők között nagy számban vannak hátrányosabb helyzetű személyek, akiknek szinte kizárólag az ilyen szövetkezet teremt önfenntartási és saját döntési képességet segítő, fejlesztő önfoglalkoztatási lehetőséget. Ez egy szociálisan nagyon érzékeny terület, amely a KDNP-nek kiemelt odafigyelésére számíthat. Már csak azért is, ahogy II. János Pál pápa Laborem Exercens című enciklikájában írja: "Az ember azt a feladatot kapta, hogy ebben a látható világban hajtsa uralma alá a földet, kezdettől fogva munkavégzésre hivatott, arra hivatott, hogy vállalja a munkát." A szociális szövetkezetek legközvetlenebbül és a leghasznosabban képesek teljesíteni, segíteni ezt az emberi feladatot.

Ahogy említettem volt, nagyon fontos, hogy ezt a nemes célt, ezt az emberi feladat elérésére szolgáló utat a jogalkotó az adózás útján is támogassa. Ezt a támogatást valósítja meg a javaslatnak az a módosítása, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 4.24. ponttal történő kiegészítését tartalmazza. Ez azt jelenti, azt tartalmazza, hogy a szociális szövetkezetekben végzett személyes közreműködésért kapott élelmiszer, termény, élő állat formájában kapott juttatásnak a minimálbért meg nem haladó része járulékmentes és adómentes.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak nagyon fontos része az úgynevezett energetikai különadó szabályozása. Ennek a tagolása előtt azért el kell mondanom, hogy Magyarországgal szemben 2004-től folyamatosan túlzottdeficit-eljárást folytat az EU Bizottsága, amelyre figyelemmel az Ecofin Tanács március 13-án született döntése a 2013. évre előírta, hogy a konvergenciaprogramban leírt 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycélt biztosítani kell.

A távhőtörvény értelmében az energiaellátók különadója 2013. január 1-jétől kezdődően hatályát veszti. Azonban miután Magyarország elkötelezett a szigorú költségvetési politika betartásában és a konvergenciaprogram végigvitelében, szükséges az energiaszolgáltatók különadójának, az úgynevezett Robin Hood-adónak a fenntartása, esetleg bővítése további közműcégekkel.

(11.00)

Ez az esetlegesség már ebben a törvényjavaslatban konkrétummá vált. A javaslat értelmében az adóalanyok köre kiegészül a villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóval és elosztói engedélyessel, a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóval és elosztói engedélyessel, valamint a közüzemi vízszolgáltatást nyújtó és a települési hulladékkezelési közszolgáltatást nyújtó szolgáltatóval. Az így megfizetett társasági adó kulcsa 8 százalékról 11 százalékra növekszik a javaslat értelmében.

Az előzőekben felszólalóknál is kérdésessé vált, hogy helyes-e, indokolt-e az úgynevezett Robin Hood-adó ilyetén történő kiterjesztése más szolgáltatók részére, illetve az így növelt adót vajon át tudják-e hárítani a fogyasztókra. Azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben a gyakorlat dönti el a jövőt illetően, hogy mi lesz a végkifejlet. Az eddig megismert gyakorlat alapján viszont jó esély van arra, hogy ezeknek az adóterheknek, a szolgáltatókat terhelő adóterheknek - és még egyszer mondom, mert mindig összemossák, főleg a baloldali, szocialista képviselők ezt a kérdést, hogy az adó alanya nem a magánszemély, hanem maga a szolgáltató -, tehát ezeknek az adóterheknek az áthárítása az árképzési rendszeren keresztül történhetne, amely árképzési rendszer fölött megfelelő kontroll van. A villamos energiával kapcsolatos szolgáltatási körben meg a földgázszolgáltatásról szóló körben a Magyar Energia Hivatal jár el kvázi adóhatóságként, de ugyanez elmondható a távhőszolgáltatás ármegállapítási kérdéseire.

Kérdéses és vitatható az, hogy valóban a közüzemi vízszolgáltatás és a települési hulladékkezelés díjának megállapításánál van-e eszköze az ármegállapításra jogosult, általában önkormányzatoknak arra, hogy ezt az áthárítást megakadályozzák. Úgy gondolom, igen. Eddig is megvolt az eszközük, azonban ritkábban élhettek vele, megfelelő jogi szabályozás hiányában. Azért végig kell gondolni, hogy azt a helyzetet, hogy az ármegállapítás során, az árnövekedés elmaradása esetén a szolgáltató - fenyegetve az ármegállapító önkormányzatot - bírósághoz fordulhat és az így elmaradt díjkiesést bíróság előtt kamatostul követelheti... - ez arra vezetett eddig ebben a kérdésben, hogy az ármegállapító jogkörrel rendelkező önkormányzatok kisebb viták nélkül, majdhogynem a szakmai előterjesztést elfogadva engedték el a díjmegállapítást, illetve fogadták el a szolgáltató díjmegállapítási igényét.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ezeknek a monopóliumoknak a kezelésében az önkormányzatoknak nagyon fontos szerepe, feladata lesz, és nemcsak azzal kell foglalkozni, amivel általában az ilyen típusú előterjesztések azt a formátumot, azt a megoldást alkalmazták, hogy az inflációval növelték a díjat automatikusan, hanem igenis mélyebben bele kell menni az árképzés, a díjkialakítás módszerébe.

Hiszek abban, hogy az ármegállapításról rendelkezők még azokon a területeken, ahol egyébként - mint ahogy előbb is elmondtam - a verseny erősen korlátozott, biztosíthatják és biztosítani fogják, pont a lakosság érdekében, hogy ez az áthárítás ne történjen meg.

Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján összegzésként nyugodtan elmondható, hogy a tervezet összhangban áll az elmúlt két év gazdasági szabályozásának irányaival, a konvergenciaprogrammal, a Bankszövetséggel kötött megállapodás tartalmával. Pontosítja a jogi szabályozást, egyértelműsít, amelynek alapján minden szereplő számára világosan meghatározza azokat a kereteket, amivel az adózáson keresztül a közfeladatok ellátásához hozzá tudnak járulni.

Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről arra kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák szavazatukkal az előterjesztés elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor már kitértem arra, hogy egy 600 milliárd forintos költségvetési megszorítási csomag részeként tárgyaljuk a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ez egy átlagos négyfős családot 240 ezer forinttal terhel meg 2013 folyamán.

Képviselőtársaim, ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert a kormányzati kommunikáció folyamatosan arra irányul, hogy bagatellizálják ezeket a terheket. Elmondják minden egyes adófajtáról, amiből egyébként megint kaptunk egy fél tucatot, hogy ez éppen csak egy ilyen pár száz forintos tehernövekedés, egyébként sem az emberekre hárítják, hanem majd a szolgáltatók fogják megfizetni, mert akkora lesz a verseny, hogy a szolgáltatók talán el is hülyülnek, és majd képesek lesznek veszteségbe hajszolni magukat a verseny következtében. Hát, képviselőtársaim, a közgazdasági igazság ezzel szemben az, hogy ha valaki folyamatosan pluszterheléssel számolhat, kivezetik az ideiglenes válságadókat, kap helyettük állandókat, hát akkor azokat nyilvánvalóan nem lesz ostoba benyelni, nem lesz ostoba azzal csökkenteni az üzleti nyereségét. Ebben az esetben ezek a többletterhek az árakba be fognak épülni, ilyen módon át fogják őket hárítani a fogyasztókra, mindannyian fizetni fogjuk.

Megjegyzem egyébként, hogy a kormány az első pofonjait ezzel kapcsolatban már meg is kapta, hiszen akkor, amikor Matolcsy György kivont karddal a közvélemény elé állt, és azt mondta, hogy nem fogják ezeket az adókat áthárítani, mert majd benyelik szépen a cégek, akkor bizony volt olyan mobiltelefon-társaság, amelyik elmondta, hogy de ő bizony át fogja hárítani, és biztosak lehetnek benne, hogy egy háromszereplős piacon ezeknek a terheknek az áthárítása törvényszerűen meg is fog történni. Ennyit tehát arról, hogy áthárításra kerülnek-e majd ezek a terhek, vagy sem, és az a szlogen, amit a kormány használ ezekben az ügyekben, szintén megérdemel némi magyarázatot.

Mit is mond a kormány? Azt mondja, hogy sok kicsi sokra megy. Hát mi ilyen kicsi adókat vetünk ki, éppen csak egy ilyen pár száz forintot okoz majd az emberek pénztárcájában, mondjuk, a tranzakciós adó, nem is lehet erre semmilyen ellenkampányt alapozni, hiszen az emberek gyakorlatilag nem is fogják érezni ezeket a terheket.

Na de képviselőtársaim, hát pont arról van szó, hogy a sok kicsi sokra megy az emberek pénztárcájában is. Egyik kisadó, másik kisadó, harmadik kisadó, de hogyha megnézzük ezeket a számokat, hát bizony azt láthatjuk, hogy nem is annyira kicsi, hát csak ez a pénzügyi tranzakciós illeték éves szinten egy négyfős családot 50 ezer forinttal - bocsánat, 52 ezer forinttal - terhel meg, legalább ennyit vesz ki a zsebükből, tehát ezek azért elég komoly adómértékek, és hogyha ezt a sok kicsit összeszámoljuk, akkor bizony kijön az, hogy ez a bizonyos 60 ezer forint/állampolgár, csecsemőtől az aggastyánig mindenkit terhelni fog a jövő év folyamán.

Most azért, hogy értelmezni tudjuk egyáltalán azt az adókörnyezetet, amiben Magyarország van, ahhoz, hogy megvilágítsuk azt a helyzetet, amivel gazdálkodik a kormány, érdemes a nemzetközi statisztikákat segítségül hívnunk. Én megnéztem, képviselőtársaim, az OECD adatait - ez ugye, lényegesen tágabb közösség, mint az Európai Unió -, hogy is állunk a nemzetközi statisztikák szerint. A kormánynak van egy olyan törekvése, hogy a fogyasztást terhelő adók irányába mozdítsa el a teljes adóterhelést azért, hogy a munkát terhelő adókat könnyítse, illetve ezeken a terheken könnyítsen, és ezzel ösztönözze a foglalkoztatást. A hivatalos kommunikáció erről szól. Ehhez képest, képviselőtársaim, nemrég megjelent az OECD átlagos jövedelmet vizsgáló statisztikája, amiből kiderült az, hogy az átlagjövedelmet Magyarországon terheli a legnagyobb adókötelezettség, egészen pontosan harmadikok vagyunk a rangsorban az összes OECD-ország között.

Hát kérdem én, hogy ha ekkora ennek a fülkeforradalomnak az eredménye, hogy még mindig a harmadik legmagasabb adóterhelés van az átlagjövedelmű magyar munkavállalón, akkor miért beszél arról a kormány, hogy jelentős lépéseket tett azért, hogy így legyen, és hogy sikerült megteremtenie a versenyképes adókörnyezetet Magyarországon. Hát nyilvánvalóan ezek a lépések nem igazak, statisztikákkal igazolható módon ellentétben áll a valóság a kormányzati kommunikációval. Elhiszem, hogy a Fidesznél azt gondolják, hogy retorikai szinten, a tévékamerák előtt Szijjártó Péternek vagy éppen Matolcsy Györgynek kell megnyernie ezeket a csatákat, ők lesznek azok, akik mézesmázos szavakkal majd elhitetik az emberekkel azt, aminek egyébként pont az ellenkezője történik. De képviselőtársaim, azért vagyunk itt az Országgyűlésben, hogy ezekre a lépésekre felhívjuk a figyelmet, ezeket a kormányzati csúsztatásokat korrigáljuk.

(11.10)

És egyébként, ha már a fogyasztást terhelő adóknál tartunk, amit a kormány megpróbál majd a maga részéről tovább növelni, újabb és újabb fogyasztást terhelő adókat szeretne bevetni, érdemes megint csak megnézni az OECD statisztikáit. Ezekből ugyanis kiderül teljesen egyértelműen, feketén-fehéren az, hogy az árukat és a szolgáltatásokat terhelő adók aránya Magyarországon a legmagasabb. Magyarországon a legmagasabb az adóterhelés az összes OECD-tagállam között.

Ha ezeket a terheket tovább kezdi el növelni a kormány, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy aki teheti, az adóterhelés okozta különbség miatt előbb-utóbb el fog menni Magyarországról, elviszi a vásárlóerejét, és előbb-utóbb cégek fognak arra szakosodni, hogy minél jobban kikerüljék a magyar adórendszert. Emlékeztetnék arra, képviselőtársaim, hogy amikor meghozták például, még a kormány első törvényei között, 2010 nyarán, a médiaszolgáltatók adóztatására vonatkozó törvényeket, felálltam itt a parlamenti ülésen és elmondtam, hogy Magyarország egy régiós versenyhelyzetben van. Jelenleg is abban vagyunk. Ugyanúgy nem érti a kormány azt, mint 2010 nyarán, hogy Magyarország egy régiós versenyhelyzetben van. Annak a médiaszolgáltatókra vonatkozó törvénynek az lett a következménye, hogy két héten belül négy kisebb tévétársaság települt ki Magyarországról, elvitték a profitcentrumukat. Természetesen Csehországba költözött tévétársaságot Matolcsy György nehezen fog megadóztatni.

Ezeknek a törvényeknek, amiket most készül elfogadni az Országgyűlés, ezeknek az adóprést fokozó törvényeknek ugyanaz lesz a következménye, mint az összes többinek: el fognak menekülni a cégek, mert nem lesznek ostobák itt adózni.

És ha megengedik, csak egy személyes példa, ami segít érzékeltetni, hogy hova fajult a helyzet. A feleségem rendszeresen vesz táplálékkiegészítőket. Az egyik cég, amelyiktől korábban még táplálékkiegészítőket vásárolt, kiköltözött Párkányba; igénybe vett egy nemzetközi futárszolgálatot, egész egyszerűen azért, mert a magyar és a szlovák áfa között - Magyarországnak európai uniós rekordot döntő áfája van ezzel a bizonyos 27 százalékkal - van 7 százaléknyi különbség. Kiköltözött ez a cég Párkányba, beküldi Magyarországra ezeket a termékeket, és ilyen módon akkora adóelőnyre, akkora árelőnyre tesz szert a versenytársaival szemben, hogy azok egyszerűen nem tudják ezt megfelelő szervezéssel, a vállalkozás versenyképességének fokozásával kompenzálni.

Mi lesz a következő lépés? Az, képviselőtársaim, hogy a többi magyar cég is el fog menekülni a Fidesz-kormány túlzott adóterhei elől, mert hogyha tartani akarják a hazai és a nemzetközi versenyt, akkor nem lesz más lehetőségük, csak az, hogy lelépnek Magyarországról, elviszik máshova az adóbefizetéseiket. És kérdezem én: nem jobb lett volna esetleg átgondolni azt, hogy egy versenyképes magyarországi adóterheléssel ezeket a jövedelmeket Magyarországon tartsuk, ne hagyjuk őket elmenekülni? A kormány sajnos nem ezt az utat választja. Úgy tesz, mintha Magyarország továbbra is egy zárt gazdaság lenne, ahonnan az adókülönbségek miatt nem tudnak elmenekülni a cégek, de hát ideje lenne, képviselőtársaim, felébredni, és észrevenni azt, hogy ez már réges-rég nem így van.

Ami most folyik, az a szocialisták megszorító politikájának gyakorlatilag a töretlen folytatása. Megjegyzem egyébként, csak szemelvényképpen, hogy az előttünk fekvő Széll Kálmán-tervből kiragadott törvényeknél, amelyekről most kell majd döntenünk, az látható, hogy van egy 270 oldalas Széll Kálmán-terv, amiből mindössze egyetlen oldal általánosságok szintjén szól a magyar ipar feltámasztásáról. A kormányzati gondolkodásban az, hogy hogyan futtassuk fel a magyarországi termelést, hogyan adjunk termelő munkahelyeket Magyarországnak, gyakorlatilag teljes egészében hiányzik. Egy 270 oldalas terv gyakorlatilag 95 százaléka arról szól, hogy melyik adófajtát miért kell kivetni; miért kell az adómértékeket emelni; miért van arra szükség, hogy a költségvetést a túladóztatás révén tovább kiegyensúlyozzuk; ismét újabb és újabb adókat eszeljünk ki. Hát ez az a bizonyos öngerjesztő spirál, képviselőtársaim, amit itt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor elmondtam önöknek.

Ha a kormány folyamatosan újabb és újabb adókat vet ki, ezzel fékezi a gazdaságot, rontja a magyar cégek versenyképességét, akkor ne csodálkozzunk azon, hogyha az adóbevételek elmaradnak az elvárttól. Ha elmarad az adóbevétel, nagyobb lesz a lyuk a költségvetésen. Akkor megint fel fog állni vagy a miniszterelnök úr, vagy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, és azt fogja majd mondani, hogy emberek, nincs más lehetőség, bajban van a haza, elvárják tőlünk az Európai Unióban, hogy egyensúlyozzuk ki a költségvetést, sajnos újabb és újabb adókat kell kivetnünk. De ne aggódjanak az emberek, nem rájuk vetik az adókat, hanem majd a cégekre. Aztán persze szépen csendben engedni fogják ezeknek a cégeknek az összes ilyen hasonló adónemet kivetni.

Mi az, amit tehetett volna a kormány ahelyett, hogy ezt az utat járja? Mert nagyon fontos az, hogy amikor ilyen törvények tárgyalására itt az Országgyűlésben sor kerül, akkor az ellenzék ne csak kritizálja a kormányzati elképzeléseket és mondja el, hogy azok miért rosszak, hanem mutasson versenyképes alternatívát is.

Mit javasolt a Jobbik? A Jobbik azt javasolja, hogy abból az 500 milliárd forintból, amit a kormány MOL-részvényre költött - a MOL-részvények visszavásárlása IMF-hitelből történt meg -, ebből az összegből lehetőség szerint a magyar gazdaságot élénkítsük, és próbáljunk magyar munkahelyeket teremteni. A kormány nem azt tekintette elsődleges feladatának, miközben egyébként a miniszterelnök úr is arról beszél, hogy körülbelül másfél millióval van kevesebb munkahely Magyarországon, mint amennyire valóban szükség lenne, hanem úgy gondolta, hogy vissza kell vásárolni a MOL-részvények 22 százalékát, de hát, képviselőtársaim, valljuk meg őszintén, ettől egyetlen árva munkahellyel több nem keletkezett Magyarországon; érdemben több pénzhez ilyen módon gyakorlatilag nem jutottunk. Hatalmas veszteséget szenvedett el, megjegyzem, az állam a MOL-részvények tőzsdei árzuhanása miatt rövid időn belül.

Én azt gondolom, hogy amikor a kormány a preferenciát felállítja, hogyha hihetünk a miniszterelnök úrnak, ez az, hogy munkahelyeket kell teremteni Magyarországon. A gazdasági cselekedetek viszont pont ellene hatnak, olyan dolgokra költenek el IMF-hitelből 500 milliárdot, ami nem szolgálja a munkahelyteremtést. És újabb tételként itt volt bizony az egykulcsos adórendszer is, amit olyan sokáig kritizáltunk, 400 milliárd forintos lyukat ütött a költségvetésben.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr rendszeresen elmondta nekünk a gazdasági bizottságban, hogy milyen jó dolog lesz az egykulcsos adórendszer, mert majd élénkíteni fogja a gazdaságot, mert az emberek fogyasztani fognak belőle. Én akkor elmondtam neki, hogy el kellene olvasni a miniszter úrnak esetleg egy-két ilyen fogyasztói magatartástrenddel foglalkozó szakkönyvet, ezekben ugyanis le van írva az, hogy az a felső jövedelmi osztályba tartozó réteg, amelynek diszkrecionális jövedelme képződik - ez az a jövedelmi sáv, ami a megélhetési költségek fölött van -, a többletjövedelem érkezésére általában úgy reagál, hogy vagy luxusjavakra, luxus fogyasztási cikkekre költi a többletjövedelmét, vagy pedig megtakarításokba fekteti. Természetesen ebben az esetben is igazolódott az a tankönyvi alapigazság, amit egyébként a közgazdászok tapasztalati tényekre alapozva vetettek papírra. A miniszter úr sajnos nekünk ezeket a dolgokat nem hitte el, aztán csalódottan tudomásul vette valamikor a 7-8. hónap táján, hogy az teljesült, ami a könyvekben le van írva, az unortodox gazdaságpolitika természetesen ezen a szinten sem hozta a várakozásokat.

Itt van egyébként, képviselőtársaim, előttünk ez a bizonyos, a devizahitelesek helyzetét tehermegosztással módosító, javítani próbáló törvényjavaslat. Miért is tartjuk ezt egy hiányos és rosszul kidolgozott törvényjavaslatnak? Először is le kell szögeznünk azt, hogy a kormány nem mert valójában szembenézni a bankvilággal, ugyanis ha megtette volna, ha arra hivatkozott, ha arra alapozott volna az álláspontja kialakításakor, amit a hivatalos statisztikák mutatnak, akkor egy más lépést lépett volna meg.

Ugyanis mit mutatnak a hivatalos statisztikák? Tavaly félévkor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján szerepeltek a hitelintézeti szektor főbb mutatószámai. Az első ilyen mutatószám az volt, hogy egyéb devizában - az egyéb deviza kategóriába az eurón kívül gyakorlatilag minden beletartozik - a magyar hitelintézetek kihelyeztek 7617 milliárd forintnyi hitelt, ehhez képest a saját devizafelvételük 1627 milliárd forint volt. Tehát közel ötször annyi hitelt helyeztek ki az egyéb deviza kategóriában a bankok, mint amennyit maguk is felvettek hitelben.

Mi következik ebből, képviselőtársaim? Az, hogy az az óriási árfolyamnyereség, ami ebben a szektorban képződött, az a magyar bankrendszerben csapódott le, aztán különböző treasuryügyletek és egyéb tranzakciók formájában, gyakorlatilag mérlegeken kívüli tételként elhagyta Magyarországot.

(11.20)

A kormány ehhez vajon hozzá mert nyúlni? Odáig nem jutottunk el, hogy amikor behívtuk a minisztert az illetékes bizottság ülésére, vagy behívtuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a Fidesz által ismét kinevezett elnökét - ő töltötte be ezt a posztot az első Orbán-kormányban is -, hogy egyáltalán elismerje ezeknek a hivatalos statisztikáknak a jogosságát és igazságát. Ebből semmilyen következtetést nem vont le a kormány, és nem jelent meg a törvényekben.

Mi is az, amiről itt most szó van? Egy tehermegosztáson alapuló könnyítés a devizahitelesek számára. Na, de mi is az a tehermegosztás, képviselőtársaim? Ha a bank magára vállalja ennek a terhét, ennek a részleges adósságcsökkentésnek a terhét, a magára vállalt résszel csökkentheti a pénzügyi intézeteket terhelő különadóját. Magyarul: mit csinál az állam? Úgy ad adócsökkentést a bankoknak, hogy gyakorlatilag a bank a másik zsebébe áttette a pénzt, érdemben gyakorlatilag semmi nem történt. Az állam elesik ezektől a bevételektől, és ezt úgy tünteti fel, hogy ezt a bankszektor vállalta. Könnyű úgy nekem kötelezettséget vállalni, ha a másik oldalon elengedik a tartozásomat. Képviselőtársaim, ez egy szemfényvesztő, rossz, nem valódi tehermegosztó politika, hanem egy olyan politika, ahol annak a több száz milliárd forintos költségét a kormány vállalja magára, amit gyakorlatilag ilyen módon az emberekre ró.

Ezzel kapcsolatban még egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet, azután majd a törvényjavaslatot részleteiben is szét fogjuk szedni az általános vita folyamán: az a fajta tétovázás, amit az Orbán-kormány mutatott a devizahiteles-kérdésben, több száz milliárd forintos kiesést okozott most a magyar költségvetésnek. Képviselőtársaim, egészen pontosan arra gondolok, hogy amikor megtörtént a kormányváltás, akkor 180 forint körül tartózkodott a svájci frank árfolyama. Hogyha akkor meglépték volna a forintosítást, úgy, ahogyan a Jobbik szakpolitikusaként javasoltuk, 900 milliárd forinttal lett volna beljebb a magyar költségvetés. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy felszökött a 240-250 forintos magasságba a svájci frank árfolyama, önök természetesen szokás szerint a szocialistákra mutogatnak, a szocialisták meg önökre. A valóság azonban az, hogy ha a kormány nem totojázik, hanem időben cselekszik, akkor ez a magas volatilitású deviza nem drágult volna ennyire meg, akkor nem kerülne ennyibe a pénzügyi mentőcsomag a magyar adófizetőknek, nem dőlnének be devizahitelesek, és sajnos nem arról kellene rendszeresen válság-sajtótájékoztatókat tartanunk, hogy immár 144 ezer olyan devizahiteles van Magyarországon, aki 90 napnál hosszabb ideig képtelen eleget tenni legalább a minimálbér kétszeresét kitevő adóssággal rendelkezve a fizetési kötelezettségeinek. Ezek azok a lépések, képviselőtársaim, amelyekben a kormány ha időben lépett volna, akkor nem kellene 900 milliárd forintot ráterhelni a magyar adófizetőkre, mert így gyakorlatilag elmondható az a szomorú igazság, hogy a kormány totojázásának, szakszerűtlen lépéseinek az árát, a rossz kormányzás árát a magyar adófizetőkkel fizettetik meg. Ezek azok a lépések, amelyek elkerülhetőek lettek volna akkor, hogyha a kormány nem ignoráns magatartást tanúsít, hanem kicsit odafigyel azokra az ellenzéki kritikákra, amelyek felé érkeztek. Mi ugyanis megfogalmaztuk azt, hogy a 2008. évi válságnál látható az, hogy elkezdődött egy olyan folyamat, hogy a világ pénzeszközeit igyekeznek menekülő tartalékdevizákba menekíteni. A svájci frank Európában teljesen nyilvánvalóan ilyen volt, ez előrelátható volt, meg is tette azt a tőke, amit már több gazdasági válsághelyzetben is megtett a történelem folyamán, ebben is rendelkezésünkre állnak a tapasztalati tények, menekült a svájci frankba, a svájci franknak megdrágult az árfolyama, ezt a potom 900 milliárd forintot pedig most sajnos a magyar adófizetők azért kénytelenek lenyelni, mert a nemzeti nemcselekvés kormánya képtelen volt arra, hogy időben lépjen, és szembenézzen a bankbirodalmakkal.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP-képviselőcsoportja képviselői felszólalás keretében fogja majd ismertetni a frakció álláspontját.

A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérem szépen a táblát átigazítani! Ez meg is történt, az időkeretek láthatók a kijelzőn. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót a fennmaradt időkeretben, de mindezek előtt két percre szót kért Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra szeretném én is felhívni a figyelmet, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat egy része annak az adócsomagnak, amellyel a Fidesz megterheli a magyar embereket, és valóban úgy van, hogy 600 milliárd forintot vesz be megszorításként az emberektől az elhibázott egykulcsos személyi jövedelemadó ellentételezéseként, amely elsősorban a kisebb keresetűeket sújtja. No persze volt, amikor ezt a Fidesz is másképp látta, és persze nyilván nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek feltűnt az, hogy a legutóbbi adóintézkedések az emberiesség minden szikráját nélkülözték, hiszen én nem emlékszem arra, hogy Magyarországon valaha is bekövetkezett volna az, hogy egyszerre emelnek adót, és ezzel egy időben emelik fel az áfát is. Tehát az, hogy egyszerre hozzák a vállalkozásokat abba a helyzetbe, hogy egyre nehezebben álljanak meg a lábukon, vagyis embereket kelljen elbocsátaniuk, majd egyébként az elbocsátott emberek számára, akik innentől nem rendelkeznek havi biztos keresettel, megemeljék az árakat az áfaemelésen keresztül. Ilyen kegyetlen gazdaságpolitikára nem is nagyon emlékszem az elmúlt időszakban. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Ezek a szavak, nagyobb tisztelettel hallgassák, képviselőtársaim, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének szavai 2009 júliusában a Fidesz országos választmányi ülésén. Én csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a szavak ma is aktuálisak, önök pedig nagyobb tisztelettel hallgassák. Ehhez még hadd tegyem azt hozzá, hogy én azt gondolom, különösen tetézi a mai helyzetet még az, hogy ha valaki elveszíti a munkáját, akkor a 9 hónappal szemben 3 hónapig jár a munkanélküli-segély, és a legrosszabb helyzetben lévők viselik a legnagyobb terheket, azok, akik ma már közel 4 millióan vannak. Mi ez, ha nem embertelen gazdaságpolitika, amellett, hogy önök nem tartják be a választási ígéreteiket és a kormányprogramban foglaltakat sem?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra megadom a szót Gyurcsány Ferenc képviselő úrnak, független.

GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az adóvitáknak van egy általános forgatókönyve, ami nagyjából úgy néz ki, hogy a kormánypárti képviselők érvelnek az adóemelés szükségessége mellett, az ellenzéki képviselők pedig egyszerre két dolgot követelnek: követelik az adók csökkentését, és természetesen, minthogyha semmi nem történne, ezzel párhuzamosan követelik a különböző kiadások növelését. Sokszor láttuk ezt, nyilván ma is ez történik a Házban. Én nem szeretném ezt folytatni. Ennek így, őszintén szólva, nincsen semmi értelme, azt gondolom, hogy normálisnak kellene maradni.

Két téves álláspontot szeretnék elutasítani hozzászólásom legelején. Az egyik éppen az az általános követelés, amely az elmúlt években meghatározóvá vált, amely szerint Magyarországon eljött az adócsökkentés időszaka. Azt kell mondjam, ez nem így van. Azt kell mondjam, hogy hibázott akkor a mai kormánypárt, amikor 2010 előtt adócsökkentést ígért, hibázott akkor, amikor 2010-ben ezt megtette, és természetszerűleg most abban a helyzetben van, hogy adót kell neki növelni. Elismerem az adónövelés létjogosultságát. A Demokratikus Koalíció nem állítja, hogy a mai helyzetben lehetne adót csökkenteni, sőt azt állítom, hogy miután lényegében alig van már keret további költségcsökkentésre, rövid távon nincs alternatívája az adóemelésnek. Szomorúan mondom, de ezt muszáj megmondani a választóknak, muszáj akkor is megmondani, ha én most ellenzéki képviselő vagyok.

De van még egy téves álláspont. Azt állítani, hogy az adócsökkentés önmagában felpörgeti a gazdaságot, ez nyilvánvalóan téves álláspont, látjuk ezt az elmúlt két év tapasztalatai alapján, látjuk ezt a nemzetközi tapasztalatok alapján. Abba kell hagyni ezt a meglehetősen szakmaiatlan, már populárisnak tűnő érvelést, mert ez tönkre fog bennünket tenni, mint ahogyan látszik, az elmúlt két évben tönkre is tett bennünket. Az igazi kérdés tehát egy ilyen helyzetben nem az, hogy csökkentünk-e adót vagy növelünk adót, mert most muszáj adót növelni, hanem az a kérdés, hogy mit adóztassunk és kiket adóztassunk meg. Ebben van döntési lehetősége a mai kormánynak, másban nincsen.

A közterheknek nagyjából három köre van: az adók, amelyeket jövedelemre vetünk ki, személyi jövedelemre vagy vállalati jövedelemre, vagyonra vethetünk ki, vagy forgalmat, áruk és szolgáltatások értékesítését terhelünk meg ezzel, tb-járulékkal sújtjuk a munkaadót és a munkavállalót a munkabérre vetítve, vagy illetékkötelesek egyes állami szolgáltatások vagy például az öröklés.

(11.30)

Az értékválasztás kérdése, hogy mit növelünk és mit csökkentünk. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a forgalmi adó jelentős növelése a szegényebbeket sújtja jobban - természetszerűleg, ahogy ezt a jobbikos képviselő az előbb elmondta -, illetve indokolatlan azt mondani, hogy az első százezer forint jövedelem ugyanúgy adózzon, mint mondjuk, az ötödik százezer forint jövedelem. Ez, azt gondolom, nem igazságos és nem tisztességes.

A Demokratikus Koalíció álláspontja adóügyben nagyon világos. Sajnos azt kell mondjam, kevesebb adócsökkentési elemet tartalmaz, mint ebből következőleg adónövelési elemet. Akkor is ezt kell mondjam, ha a választóknak - talán azoknak is, akik a karzaton ülnek - ez rövid távon nem nagyon nyeri el a tetszését. Amiben biztos vagyok, hogy a vállalati adók, különadók sokszor kapkodva bevezetett világát meg kell szüntetni. Látjuk, hogy ennek nyomán ma nincsen hitelezés Magyarországon, látjuk, hogy nincsen beruházás, látjuk, hogy növekszik a munkanélküliség, látjuk, hogy a magyar gazdaság lényegében újra recesszióba süllyedt. Itt nagy baj van. Ha valakik a vállalatokat úgy tönkreadóztatják, mint ahogy ez a kormány, ennek az a vége, hogy Magyarországon se növekedés és a végén se egyensúly nem lesz.

Ugyanakkor pedig világossá kell tenni, hogy először: a személyi jövedelemadót 6-8 millió forint feletti jövedelemsávban valóságos kettőkulcsossá kell tenni. Nem lehet fenntartani a mai állapotot, nem bírja ki ezt a mai költségvetés. Aki havonta 500-600 ezer forintot keres, az nyugodtan fizethet a mainál lényegesen magasabb adókulccsal. Másodszor: félünk, mint ördög a tömjénfüsttől, a vagyonadótól. Nézzék, rólam tudják, hogy a jobb módú emberek közé tartozom. Azt gondolom, hogy 50-100 millió forint feletti személyes vagyon fölött - 50-100 millió forint fölött! - nyugodtan fizethetnek a gazdagok több adót. Hogy ez mennyi, hogy ez fél százalék-e, ezt ki kell számolni, és okosan végig kell gondolni. De nincs az rendben, hogy egykulcsos az adó a jövedelemadóban, és mellette meg nincsen például nagy vagyonokat megterhelő vagyonadó sem. Én vagyonadópárti vagyok, még egyszer mondom, nem 2-3-4-5-10 millió forintos kis vagyonoknál, falusi házaknál, de 50-100 millió forintnál igen.

És ehhez teszem hozzá, hogy nehezen értem meg, hogy mondjuk, 30-50 millió forint feletti örökség esetén miért nem lehet azt mondani, hogy bár szüleink tisztességes vagyont raktak össze, de az az ő teljesítményük alapvetően, messze túl van ez a vagyon a szokásos állampolgári vagyoni körön, itt, ebben a körben már, ha valaki ennyit örököl, nyugodtan lehet tőle illetékfizetési kötelezettséget kérni.

Hosszú távon pedig nyilvánvalóan nem lesz tartható ez a 27 százalékos áfa, ebből előbb-utóbb vissza kell jönni, de pontosan tudom, hogy aki ezt ígéri, hogy ezt rövid távon meg lehet csinálni, az nem mond igazat. Nem tud lemondani egyelőre a költségvetés erről a pénzről. Nem lehet megígérni, hogy '13-ban vagy '14-ben áfát lehet csökkenteni. Lehet majd talán jó esetben áfát csökkenteni ezt követően.

Ma reggeli hír, nyilván olvasták, a Bankszövetség bejelentette, hogy a pénzügyi tranzakciós adót át fogják hárítani az ügyfelekre. Azok a spekulációk, amelyekkel sokszor a kormány önmagát áltatja, hogy majd a vállalatok kifizetik, ezen nem működnek. Látjuk már a telekommunikációs adónál is, ott is megtörtént a bejelentés, és itt is meg fog történni.

Itt két lehetőség van. Ha igaza van a kormánynak, hogy ezek pár száz forintos adók lesznek, mint ahogy ő mondja, akkor abból nem jön össze 600 milliárd forint, amit szeretne elérni. Ha meg összejön 600 milliárd forint, akkor nincs igaza a kormánynak, mert nem lehet pár száz forintokból sajnos ezt összerakni. Vagy igen nagy teher lesz ez - és hát fájni fog -, vagy pedig elviselhető teher lesz, de akkor viszont nem tudjuk a költségvetést rendbe tenni, nem lesz igaz az, amit a kormány elvár.

Szóval, legyen világos, adót csökkenteni két esetben lehet; akkor, ha ezzel párhuzamosan csökkentjük a kiadásokat. Én nem úgy látom, hogy az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásban, az önkormányzati szférában lehet még csökkenteni a kiadásokat. Ott vagyunk a falnál. Mindenki nyög már. Jelentős tartalékok ebben a költségvetésben nincsenek. Vagy akkor lehet adót csökkenteni, ha felpörög a gazdaság, jelentős növekedés van, jelentősen bővül a foglalkoztatottság, és ennek akkor van pótlólagos adóhozadéka. Ma egyik állapot sincs, ma egyikre sem gondolhatunk, ezért kénytelen-kelletlen tudomásul kell venni: ennek a kormánynak nem maradt más választása, mint adót növelni. Ha jól számolom, nagyjából az elmúlt egy-másfél évben 24-edszer növel adót ez a kormány. Ez tehát minden, csak nem kiszámítható költségvetés és adópolitika.

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, ezzel együtt más adópolitikát csinálnék, de tudomásul veszem, hogy nem tehetnek önök mást, adót kell növelniük.

Köszönöm szépen. (Dr. Kolber István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Kovács Ferenc, fideszes képviselő úr.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselő Hölgyek! Tisztelt Képviselő Urak! Visszatérnék azért a napirendi pontunkhoz, a T/7028. számú törvényjavaslathoz, amelynek a vitájában veszünk most részt. Egészen biztos, hogy mindenki előtt tiszta az a külső és belső gazdasági, illetve pénzügyi válságot követő körülmény, ami mentén kell újraszabályoznunk egyes törvénycikkelyeket.

Gyakorlatilag a 22 év alatt született törvényekből 21 tételben módosítunk. Én pontosan kigyűjtöttem, hogy 1990 és 1997 közötti törvénycikkely 6 darab, amit módosunk ma, 1997 és 2004 között 5 törvénycikkelyt módosítunk, 2006 és 2010 között született törvényekből 6 tételt módosítunk, és a 2010 után született törvényekből 4 tételt módosítunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, mindenki előtt világos, hogy a jogharmonizáció és a megváltozott feltételrendszer indokolja azt, hogy hozzányúljunk ehhez a 21 törvényhez.

A legelső pontban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosítjuk. A jogszabály rendelkezéseit pontosítjuk, az egyértelművé tételt szolgálja a jogharmonizáció mellett az, hogy ezt most mindenképpen módosítanunk kell.

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi törvény a következő cikkely. Ez a központi szervert üzemeltetők monopolhelyzetének megelőzése érdekében kizárja az azonos társaság által egyidejűleg több központi szerver üzemeltetésének, valamint a részben azonos személyi kör által több gazdasági társaságon keresztül több központi szerver üzemeltetésének a lehetőségét. Ez a törvénymódosítás biztosítja továbbá majd az auditáló szervezet szakmai és személyi függetlenségét a központi szervert üzemeltető társaságtól. E törvényjavaslat szabályozza a központi szerverhez való csatlakozási szerződések időtartamát is, alakszerűségét és rendes felmondását.

A 3. pontja ennek a 21 pontból álló törvénymódosításnak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása. Itt az adóelőleg megállapításához kapcsolódó nyilatkozattételi szabályt pontosítjuk. A javaslat a szociális szövetkezet tagja által személyes közreműködés ellenértékeként kapott élelmiszer, termény, élő állat formájában megszerzett bevételt mentesíti a személyi jövedelemadó alól. Tehát itt egy adócsökkentésről számolhatunk be a módosítás kapcsán. Mentesül az adó alól a 341/2011. (XII. 29.) kormányrendelet szerinti feltételekkel az a hitelintézet által elengedett kötelezettség, a központi költségvetésből igényelt otthonteremtési kamattámogatás, amelyet az érintettek kaptak.

Az 5. pontban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítását végezzük el. Ezt az új európai irányelvre való hivatkozással tesszük, hatályon kívül helyező és szövegpontosító részeket tartalmaz a módosítás.

A 6. pontban a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítását hajtjuk végre. Ez a módosítás egyértelművé teszi, hogy a korhatár előtti ellátásban, a szolgálati járandóságban és a balettművészeti életjáradékban részesülők nem kötelesek egészségügyi járulékfizetésre.

A 7. a regisztrációs adóról szóló pontunk, amit módosítunk, 2003-ban született, ez a CX. törvény. A jogszabályok közötti összhang biztosítását szolgálja a beterjesztett módosító javaslat. Kérem azt, hogy képviselőtársaim ennek az értelmében próbálják követni és támogatni.

Itt már áttértünk a 2000-es évek adóinak a módosítására; a 8. pontban a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása szerepel.

(11.40)

Ezzel a módosítással hatályon kívül helyezzük a visszavont 2011/545/EU számú bizottsági végrehajtási határozatra vonatkozó harmonizációs hivatkozást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 9. pontban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítását hajtjuk végre, ez az adóigazgatással kapcsolatos tapasztalatokon alapszik, és a törvény gyakorlati alkalmazását segítő rendelkezéseket tartalmaz, emellett a javaslat keretében jogértelmezést egyértelműsítő és szövegpontosító javaslatokat teszünk. Bevezetésre kerül e módosítás kapcsán a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett vállalkozások egymás közötti kifizetéseinek körében a készpénzteljesítés korlátozása is.

A 10. pontban a 2003. évi CXXVI. törvényt módosítjuk, amely a közösségi vámjog végrehajtásáról szól. A módosításra azért kerül sor, mert szükségessé vált a meghallgatáshoz való jog gyakorlásának biztosítására vonatkozó részletszabályok, kivételek és értelmezési rendelkezések meghatározása.

A 11. pontban az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII. törvény módosítását hajtjuk végre. Az elszámolások érdekében lehetővé teszi ez a módosítás, hogy az önkormányzatok meghatározott befolyás alatt álló korlátolt felelősségű társaságként vagy részvénytársaságként vagy az önkormányzat irányítása alatt álló költségvetési szervként közlekedésszervező, valamint a közlekedési szolgáltatás teljesítésében érintett közlekedési szolgáltató az adóhatóságtól kérelmezhesse csoportos adóalanyiság létrehozását. Ezzel a témakörrel még a 21. pontban is fogunk foglalkozni.

A 12. módosítás a cégnyilvántartásról, a bírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosításáról szól. Ez azért indokolt, mert a beszámoló letétbe helyezésének elmulasztásával kapcsolatos rendelkezések 2012. január 1-jétől módosultak, azonban a 2006. évi C. törvénnyel való összhang megteremtésére eddig nem került sor; ez orvosolja ezt a problémakört.

A 13. pontban a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvényt módosítjuk. Ez a módosítás arról szól, hogy az alacsony árbevétellel, bevétellel rendelkező, ugyanakkor nagy adminisztrációs költséggel járó gyógyszertári szolidaritási díj megszüntetését hozzuk létre 2013. január 1-jétől. Én úgy gondolom, ez is a kisadók kivezetésének köréhez rendszerezhető, gyakorlatilag az adócsökkentéshez sorolható.

A 14. pontban az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a járadékokról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítását hajtjuk végre. Itt a Bankszövetséggel kötött megállapodás okán, az egységes értelmezés elősegítése érdekében van szükség a módosítás végrehajtására. A fogyasztóval kötött devizaalapú, Magyarország területén fekvő lakóingatlanra vonatkozó lízingszerződésből eredő követelés részleges elengedése esetén a követelésből elengedett részt figyelembe lehetne venni a pénzügyi intézmény idei különadójának csökkentésekor. A pénzügyi intézmények levonhatják az idei különadó-alapjukból az uniós pályázati támogatással érintett projekteknek az önerő kiegészítéséhez, valamint az előfinanszírozáshoz nyújtott hiteleiknek növekményét. A deviza-jelzáloghitel havi törlesztőrészletének az árfolyamgát feletti részéből a kamatrészre eső hányadot teljes mértékben a költségvetés térítené meg, és a kamatrészre eső hányad 50 százalékát a pénzügyi intézmény a hitelintézetek pénzügyi járadéka útján teljesíthetné. Én úgy gondolom, hogy ez is könnyítés lesz a jelenlegi gazdasági környezetben.

A 15. pontban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt módosítjuk. A belföldi összesítő jelentésben előírt adatszolgáltatási kötelezettség végrehajthatósága érdekében ez a módosítás előírja, hogy a számlán kötelezően fel kell tüntetni az adóalany vevő adószámát, ha az áthárított adó az 500 ezer forintot eléri vagy meghaladja. Én úgy gondolom, hogy ez a módosítás elsősorban az adózási fegyelem betartását segíti majd elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 16. pontban a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi CLVII. törvényt módosítjuk. Ennek alapján az energiaellátók jövedelemadójában a jövőben történő fenntartásáról rendelkezik. (Sic!) Az adó mértéke 8 százalékról 11 százalékra emelkedik, és az adóalanyok köre újabb vállalkozói csoportokkal egészül ki.

A 17. pontban a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény módosítását hajtjuk végre. Ez a módosítás a jogszabály egyértelművé tételét szolgálja annak rögzítésével, hogy az illeték visszatérítésére kizárólag az adózó 2012. szeptember 30-ig előterjesztett kérelme alapján van lehetőség.

A 18. pontba érkezünk el, a 2010. után született törvények módosításához. A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosítása kiegészíti a devizakölcsön-törvényben szabályozott állami szerepvállalást, a mentesített követelésrész 100 százalékának állami átvállalásával. A módosítással egyszerűbbé, átláthatóbbá, egyértelműbbé válnak a banki elszámolások, miközben az állami bevételek azonos szinten tudnak maradni; ez a 18-as módosításunk.

A 19. pontban a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvényt módosítjuk. Ez a módosítás az éves szakképzési hozzájárulási kötelezettség bevallási határidejének tárgyévét követő február 25. napjáról február 12. napjára történő módosításával, e rendelkezés hatálybalépésétől a bevallást nem önálló nyomtatványon, hanem a havi adó- és járulékbevallás részeként kell majd teljesítenie az adózóknak.

A 20. pontban az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény eltérő szöveggel történő hatálybalépését módosítjuk. Az általános forgalmiadó-alany nyilatkozni köteles e módosítás alapján a kibocsátott és befogadott számlákról. A javaslat annak érdekében, hogy az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó adminisztrációs terheket csökkentse, az összesítő jelentésben részletesen jelentendő adatokat értékhatárhoz köti, továbbá az adózók felkészülését úgy segíti, hogy törvényi szinten írja elő a részletszabályokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorlatilag a 11. pontnál már említettem, hogy a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvényt is módosítjuk, amely összefüggésben van a 11-essel, a 21. és a 11. pont értelmében. Úgy gondolom, hogy ez egyértelmű jogharmonizációról szól, ez sem jelent pluszterhet senki számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Kovács Tibor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is Matolcsy György idézetével kezdeném, ami arra vonatkozott, hogy egy gazdasági rendszer hatékonyságát az adórendszer határozza meg. Az elmúlt negyedévi adatok alapján az mondható csak, és semmi más nem mondható, hogy ez a gazdaságpolitika kudarcos, tehát az az adórendszer, amit működtet a kormány, az egyértelmű kudarc.

Az mondható el ezekről a törvényjavaslatokról is, amelyek itt vannak előttünk, akár a mostani, illetve a következő két tárgyalandó napirendről, és konkrét ígéretet nem kaptunk a kormány részéről, hogy további adótörvényekkel nem készül a kormány, ezért jó lenne, ha például az államtitkár úr itt a parlamentben is letenné a nagy esküt, hogy bizony isten, nem jön további törvényjavaslat elénk.

(11.50)

Mint ahogy elhangzott, ez a törvényjavaslat is több mint húsz törvény módosítását tartalmazza. És hogy ez egy milyen salátatörvény, jellemzi az is, hogy egyébként az adótörvényeken túl a gyógyszerellátásról szóló jogszabályokon keresztül az illetéktörvények és számos más törvény módosítására is sor kerül. És hogy az ellentmondás még nagyobb legyen, ismert, hogy az egészségügyi salátatörvény itt van a parlament előtt, ugyanakkor itt vannak ezek a jogszabályok, amelyekben az odatartozó elemeket is módosítani kívánja a kormányzat.

A jogbiztonság szempontjából alapvetően problémás a törvényjavaslat, hiszen olyan elfogadott törvényeket is módosít, amelyek még hatályba sem léptek. Ennek a következményeit természetesen nap mint nap tapasztalhatjuk. Sajnos, a tőke nem jön Magyarországra, hanem elmegy, mert hiszen nem kiszámítható az a gazdaságpolitika egyébként, amit követ a kormány.

Néhány elemére szeretnék visszatérni ennek a javaslatnak, olyan fontos elemeire, amelyek, úgy gondolom, hogy picit el vannak dugva a javaslatok mögött, és itt mód van arra a vita során, hogy reagáljunk a képviselőktől elhangzottakra is. Azt kell mondjam önöknek, hogy számos elemével, amit Gyurcsány Ferenc kifejtett itt, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja alapvetően nem ért egyet. Nem értünk egyet azzal, hogy szükségszerű lenne az adóemelés és az adók növelése ma Magyarországon.

Azzal egyetértünk, amit képviselő úr itt kifejtett, hogy a mai adórendszer méltánytalanul igazságtalan, elfogadhatatlan, és nyilvánvalóan az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket sújtja leginkább, és a gazdagoknak nyújt kedvezményt; egyetértünk, hogy ezen változtatni kellene. De azzal, hogy szükségszerű adóemelésekről kellene itt beszélni, abszolút nem értünk egyet, és elfogadhatatlannak tartjuk. Egyébként megjegyzem: kormánypárti képviselők ellenzéki képviselőktől itt a mai napon nem hallottak olyan javaslatot, hogy szükségszerű lenne adócsökkentést végrehajtani. Ilyen javaslattal az ellenzék sem állt elő, csak azt tettük meg az elmúlt percekben meg az elmúlt hetekben, hogy emlékeztettük egyébként a kormánypárti képviselőket meg a kormány képviselőit is arra, hogy mit ígértek egyrészt a választási kampányt megelőzően számos területen, és mit ígértek a kormányzásuk idején is, amit már azóta lényegesen megváltoztattak.

Tehát az a véleményünk egyébként, hogy azért kell például most itt a távhőszolgáltatás versenyképességét szabályozó kérdések kapcsán jelentős adóemelésekre sort keríteni, mert azzal a gazdaságpolitikával, amit követnek, nyilvánvalóan a költségvetési lyukakat nem lehet betömni másképpen. Mi okozza ezt? Az a bizalmatlanság, ami a jogbiztonsággal kapcsolatban, illetve a gazdasági környezet tekintetében van Magyarországon, azt eredményezi, hogy Magyarország 9-10 százalékos kamatra kap csak hitelt, amiből az államháztartási hiányt finanszírozni tudja.

Mennyivel kevesebb adót kellene beszedni akkor, ha egy hiteles gazdaságpolitikával a magyar kormány, mondjuk, az államadósságot néhány százalékos hitellel tudná finanszírozni? Mondjuk, ha Magyarország megpróbálkozott volna azzal, hogy nem összevész a fél világgal, az IMF-fel, az Európai Bizottsággal, hanem megpróbál partneri kapcsolatot kialakítani, és például az Európai Központi Bank által az eurózóna tagállamai bankjainak kínált 1 százalékos hitelről, amit ők megkaphatnak, Magyarország tárgyalhatott volna, és kezdeményezhette volna, hogy ezt terjesszék ki Magyarországra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számolják már ki, hogy mennyivel kevesebb adót kellene beszednie a magyar kormánynak ahhoz, hogy a hiányt finanszírozni tudja, ha 1 százalékos kamatra kapnánk hiteleket, mint hogy 9-10 százalékos hitellel kénytelen finanszírozni az államháztartási hiányt.

Mit jelent ez az adó, amit említettem? Miért kell kiterjeszteni ezekre a közüzemi szolgáltatókra? A gazdasági bizottságban az hangzott el a kormánypárti képviselők, illetve a kormány képviselői részéről is, hogy ezek a társaságok extraprofitra tettek szert, és nem jelent számukra semmi problémát és terhet, hogy kifizessék ezeket a többletadókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nem ez a véleményem egyébként, az én tapasztalataim alapján ezek a társaságok nem realizáltak extraprofitot, de ha igen, akkor abban legfőbb ludas természetszerűleg a helyi önkormányzat, aki tulajdonosa volt ezeknek a társaságoknak, és mint helyi árhatóság, engedélyezte annak idején az áremeléseket, amelyeket ezek a szolgáltatók kezdeményeztek. Ma már más a helyzet, mert hatósági árkategóriába kerültek ezek a tarifák. Majd a kormány nyilvánvalóan eldönti, hogy milyen áremelési kezdeményezéseket fog támogatni vagy nem támogatni a jövőben, de ez akkor is a szolgáltatást igénybe vevők terheit fogja növelni. Hiába mondja ezt a kormány, bebizonyosodott, a mai napon is hallhattuk már, hogy azokkal a kommunikációkkal szemben, amelyeket eddig hallhattunk a kormánypártok részéről, igenis a szolgáltatók és a bankok is áthárítják ezeket a többletterheket, mert nem tudnak mit csinálni, mert nincs olyan forrás, amiből ezeket a többletterheket vállalni tudnák.

Mindezek teszik szükségessé azt, hogy ezeket a többletadókat - amiről most, illetve a következő két napirend kapcsán is majd tárgyal az Országgyűlés - ezért kell bevezetnie ennek a kormánynak. Ez nem szükségszerű, ezt mi elutasítjuk a Szocialista Párt részéről, nem kellene adókat emelni, ha elfogadnák azokat a gazdaságpolitikusok által tett, megfogalmazott javaslatokat, hogy ha változtatna a kormány a személyi jövedelemadó és számos más adó területén a jelenlegi szabályokon, akkor nyilvánvalóan ezekre az adóemelésekre nem lenne szükség.

Ezért nem is támogatjuk ezt az adócsomagot, és elfogadhatatlannak tartjuk. Még egyszer szerentém hangsúlyozni, hogy a Szocialista Párt nem azonosul azzal, amit Gyurcsány Ferenc itt ezzel kapcsolatban elmondott.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Lasztovicza Jenő képviselő úr, Fidesz.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai vitanapon elég érdekes hallgatni a napirenddel kapcsolatos hozzászólásokat, különösképpen, amikor az ellenzék padsoraiból szólalnak meg képviselőtársaink. Még jobbikos képviselőtársaink hozzászólásaival annyira probléma nincs is, hiszen nekik ebben a parlamentben nem volt még múltjuk, tehát ők partvonalon kívülről figyelték az elmúlt évtizedekben az adótörvények változásait és az adótörvények hozását, tehát ha ők kritizálnak, az olyan, mint amikor egy futballmeccsen a pálya széléről szidják a bírót. Egész más szidni a bírót a pálya széléről, meg egész más szidni a bírót, amikor egy játékos a pályán játszik, mert az utána könnyen kiállítással járhat.

De akkor, amikor az MSZP mondja el kritikus véleményeit a most előttünk levő törvényről, akkor nekem úgy tűnik, mintha önök nem is itt lettek volna ebben a parlamentben az elmúlt tíz-tizenkét évben. Én '98 óta vagyok a parlament képviselője a választók jóvoltából, és azóta van módom minden évben figyelni, hogy hogyan alakulnak az adótörvények akár az őszi adótörvények alakításánál, illetve amikor önök voltak kormányon, év közben önök is hogy változtattak egyik pillanatról a másikra adót, amit mi is kritizáltunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Önök, igen. Emlékezzenek vissza, amikor fél éven keresztül nem fizették vissza az áfát a vállalkozóknak, ami közel 500 milliárd forint volt, és ez a nagyobb üzemeket is elég kellemetlen helyzetbe hozta.

A másik érdekes dolog, hogy önök úgy beszélnek, mintha nem is ezen a Földön lennének, hanem Magyarország egy teljesen különálló kis bolygó lenne, és nem függne senkitől. Mintha nem vennék figyelembe azt a gazdasági környezetet, amelyben Magyarország létezik itt, Európa közepén, és mintha az Európai Unió 27 országa között ránk - akik szerencsére az Unióban vagyunk - nem hatna az a gazdasági és pénzügyi probléma, ami 2008 óta gyűrűzik Európában, tehát négy éve.

(12.00)

Önök itt sok mindent emlegettek, de azért egy-két dolgot hadd említsek meg önöknek! Amikor 2002-ben kormányváltás volt, akkor Magyarországon az egy főre jutó adósság körülbelül 850 ezer forint volt, tehát egy csecsemőnek vagy egy százéves idős embernek is 850 ezer forint volt az adóssága országos szintre vetítve. Amikor önök átadták a kormányzást 2010-ben, akkor ez már 2 millió forint volt. Azt gondolom, hogy a nézők is nagyon jól tudják, hogy a 850 ezer forint között meg a 2 millió forint között azért óriási különbség van.

Most ezt az óriási különbséget az önök nagyon jó gazdaságpolitikája okozta ennek az országnak, és ne csodálkozzanak akkor, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogyha azokra a véleményekre és tanácsokra a jelenlegi kormánynak nem nagyon van szüksége, amelyek az önök nyolcéves kormányzása alatt az országot ilyen nehéz gazdasági helyzetbe hozták. Most egy ilyen legyengült, gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országot ért az a gazdasági krízis, ami már négy éve Európát is fojtogatja, és ha megnézzük, hogy miért is kell ilyen intézkedéseket, ilyen adótörvényeket hozni akár még év közben is Magyarországon, azért, hogy Magyarország ne jusson olyan országok sorsára, mint jó néhány uniós tagországunk, amely ráadásul az eurózóna tagja is.

Nem kell mondani, az utóbbi hónapokban vagy egy évben is már szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanánk, ne olvasnánk azt, hogy mely eurózóna-ország tagja megy csődbe vagy csőd közeli környezetbe. Most gondoljuk el, elindult ez az egész probléma valahonnan Amerikából, utána átjött Izlandra. Senki nem gondolta volna, amikor a válság ott kirobbant, hogy utána szépen átterjed a dél-európai országokra, és eljutunk oda, hogy Európa egyik történelmileg is és turisztikailag is legfrekventáltabb országa, mint Görögország, amelynek meg kellene élni csak abból, hogy az idegenforgalmat műveli, olyan helyzetbe kerül, hogy lázongások vannak, és az Unió sem hajlandó már fizetni az adósságukat.

Tehát ha ezeket az adótörvényeket, amelyeket az elmúlt időszakban, illetve most tárgyalunk, nem vezetné be a kormány, ráadásul úgy, hogy megpróbálja ezeket az adóterheket azokra a nagy cégekre ráhárítani, amelyek eddig csak a nyereséget vitték ki az országból, és a közös teherviselésre bírni ezeket a cégeket, hogy a magyar nemzet adósságállományát minél jobban lehessen csökkenteni...

Egy dologra szeretném még felhívni az önök tisztelt figyelmét, amikor azt mondják, hogy háborúban áll Magyarország szinte az egész világgal, mindenkivel. Nem Magyarország áll háborúban a világgal, hanem önök uszítják fél Európát és az IMF-et Magyarország ellen. (Kovács Tibor nevet.)

Tisztelt európai uniós képviselőtársaink, akik az MSZP színeiben dolgoznak ott kint, folyamatosan azon dolgoznak, hogy mivel lehetne Magyarországot még nehezebb helyzetbe hozni az uniós vezetők köreiben. Itt emlékezzünk egy-két példára: amikor a médiatörvényt megalkottuk, akkor is milyen izgalomba került Európa, hogy na, Magyarországon egy médiatörvény született, amely teljesen korrekt, mert olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket más európai országokban ugyanígy szabályoznak. Vagy amikor az alaptörvényünket megalkottuk, akkor is milyen támadást indíttattak az önök képviselői kis hazánk, Magyarország ellen. Ugyanez van a bankszektor irányításában is, hogy az önök jóvoltából sikerült Magyarországnak idáig jutni, ahová jutottunk.

Egyre szeretném felhívni a figyelmüket, amit lehetett olvasni néhány hónappal ezelőtt, hogy az Európai Unió már 2007-ben figyelmeztette az önök kormányát, Gyurcsány kormányát, hogy legyenek szívesek, fogják vissza Magyarországon a devizahitelezést, mert óriási problémák lesznek. Erre mi történt? A médiában nem lehetett mást olvasni, csak hogy minden magyar állampolgár, akinek valamire szüksége van, vegyen fel hitelt, mert megéri. Lehetett látni, például a Providentnél ki volt írva, hogy lobogtatják a húszezreseket a tévében, a család ott ül az ágyban, felveszik azt a néhány százezer forintot, és a THM-je ott volt 470-480 körül.

Tehát én azt hiszem, hogy önök egy óriási bűncselekményt követtek el a magyar társadalommal szemben, amikor hagyták ezt, hogy a magyar állampolgárok így eladósodjanak. És most önök kritizálják azokat a megoldásokat, amelyekkel a jelenlegi magyar kormány a támogatási rendszerén és az adórendszerén keresztül próbál megtenni mindent azért, hogy a devizahitelesek számát minél jobban csökkentsék, és lehetőleg úgy, hogy ezeket a családokat ne érje nagyobb gazdasági teher.

Én azt hiszem, hogy ezeken a felelőtlen dolgokon, amelyek miatt most Magyarország itt áll, nem is lehet csodálkozni, hiszen az önök gazdaságpolitikája arról szólt, hogy minél több hitelt felvenni, minél jobban megterhelni ezt az országot, és majd csak elérkezik az ország egy olyan gazdasági helyzetbe, amikor már nem tud mit csinálni, csak megszabadulni azoktól a még állami tulajdonú, stratégiailag fontos vagyonelemeitől, mint a föld vagy a termálvíz.

A Fidesz ellenben egészen más gazdaságpolitikát folytat, hála istennek, ha megnézik, amit az előbb kritizált képviselőtársam, hogy a MOL-részvényeket miért kellett visszavásárolni. Én úgy gondolom, hogy az energiaszektor egy stratégiai terület minden ország számára, és ha minél nagyobb tulajdonban részesek vagyunk az energiaszektorban, az az egész országnak és az egész nemzetnek a vagyona, és egyben erősíti az országunk megítélését.

A másik a bizalomvesztés, az is szóba került itt. Én azt gondolom, hogy a bizalomvesztés akkor kezdődött, amikor az önök kormányzása után nem sokkal kiderült, hogy kormányváltás után cirka 300-350 milliárd forintot néhány hónap alatt kidobtak a nagy közösség kasszájából, és utána indult el az ország egy olyan spirálba, az eladósodási spirálba, amit már utána nem lehetett követni. Ezt kell nekünk ledolgozni, hiszen minél nagyobb Magyarország államadóssága, annál kedvezőtlenebb hiteleket tudunk felvenni az ország további működtetésére.

Ahhoz, hogy minél kisebb adósságállományunk legyen, és kedvezőbb hitelekkel tudjunk dolgozni, kell bizonyos adókat bevezetni, amelyek ha kismértékben is, de érintik a lakosságot, de nagymértékben a nagyobb cégeket vagy a bankszektort, amit szintén önök kritizáltak, és láss csodát, néhány hónap múlva, miután ezt Magyarországon bevezettük, több más európai ország is alkalmasnak tartotta arra, hogy ezek a nagy cégek és bankok is hozzájáruljanak saját országukban a közös teherviseléshez.

Tehát összességében arról, amit itt önök elmondtak, hogy embertelenség, amit mi csinálunk, és nem tartjuk a választási ígéreteinket, én azt gondolom, hogy igenis tartjuk a választási ígéreteinket, mert Magyarország talpon van még, Magyarországot önöknek nem sikerült tönkretenniük még annak ellenére se, hogy nem önök kormányoznak. Én azt hiszem, hogy egy felelős kormánynak az a feladata, hogy ilyen nehéz külső gazdasági környezetben is a saját országát talpon tudja tartani.

Csak nézzék meg azt, hogy az utóbbi hetekben hány országban van kormányválság, hány helyen mondott le az adott kormány, van, ahol már a parlamentet is feloszlatták, és nézzük meg, azért Magyarországon még stabilak a fizetések, nem kellett csökkenteni a nyugdíjakat 30 százalékkal, mint néhány országban, és egyéb szociális intézkedéseket megvonni a lakosoktól. Én azt gondolom, hogy ez nem kis eredmény egy ilyen pici ország számára, amely ki van téve a külső gazdasági környezetnek.

Tisztelt Elnök Úr! Mielőtt befejezném a hozzászólásomat, kérem, indítványozom, hogy az ülés végéig lehessen módosító indítványokat beadni, ha ez megtehető.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kétpercesek előtt öt perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(12.10)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A technikai szünet előtt Lasztovicza Jenő képviselő úr egy kérést fogalmazott meg, ezt teljesíteni tudjuk. Bejelentem tehát, hogy ehhez a törvényjavaslathoz az ülésnap végéig lehet módosító javaslatokat benyújtani.

Most kétperces hozzászólásokkal folytatjuk munkánkat. Elsőként megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lasztovicza képviselőtársam utolsó mondatához magam is csatlakoznék, és ezzel ki is merült az a kör, amiben egyetértenék képviselőtársammal.

Úgy gondolom, őszintébb lenne, tisztelt Lasztovicza képviselőtársam, azt mondani, hogy az önök elhibázott egykulcsos adópolitikájának, amit a kezünkben tartunk, ez az idei ára. A múltkori ára volt a magánnyugdíjpénztárak, az önkormányzati vagyon elzabrálása, most pedig, amit a kezünkben tartunk, a mostani aktuális ár, amit megfizetünk az önök egykulcsos adópolitikájához.

Hogy konkrétan miről beszélek, őszintébbnek tűnt volna, képviselőtársam, ha azt mondja, hogy ebben az évben az adó alanyává válnak a következő szolgáltatók: közüzemi vízszolgáltatás, települési hulladékkezelés, földgázelosztó, villamosenergia-szolgáltatók, és 11 százalékos adót vetünk ki a pozitív adóalap után. Ez az idei ár, ezt el kell mondani. És hogy ne csak a nyolc évről, hanem a két évről is beszéljünk, én emlékeztetem képviselőtársamat, hogy az egyik ilyen országmentő programjukban önök pontosan felsorolták a hulladékgyűjtő, a víz- és csatornaszolgáltató, a távhő-üzemeltető cégeket mint megregulázandó karvalytőkét, elfelejtve azt, hogy ezeknek a cégeknek a nagy része önkormányzati tulajdonban van, és önkormányzati szolgáltató. Egyik oldalról önök bevezették akkor a hatósági ármegállapítást, másrészről megadóztatják magát a tevékenységet. Ez egy eredményt fog hozni, hogy vagy ezek a cégek fognak működésképtelenné válni, vagy önök fogják megváltoztatni az ezzel kapcsolatos politikájukat.

Tehát figyelmeztetném Lasztovicza képviselőtársamat, hogy van mit kutatni az önök ládafiájában most már az elhibázott politikák között, és az az ár, amit most fizetünk, az pontosan az önök elhibázott adópolitikájának az ára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Lasztovicza Képviselő Úr! Ügyes volt, azt kell mondanom! Megpróbálta eltolni maguktól a felelősséget, de képviselő úr, az, hogy a gazdaság zsugorodik Magyarországon, és a legrosszabb a növekedési mutatónk az Unióban, vagy az, hogy az infláció a legmagasabb Magyarországon, ugye, ez már nem a nyolc év, ez az önök kétévi munkájának az eredménye.

A következő: a devizahitelesek. Képviselő úr, amikor a hitelt felvették, volt egy stabil árfolyam és kamat. Szeretném elmondani önnek, hogy a kockázati kamatfelár ma 6 százalék az akkori 2-vel szemben, képviselő úr. Ezért van, hogy Magyarország ma 8 százalék fölötti kamattal tud hitelt felvenni.

Nem véletlenül mondja Orbán Viktor miniszterelnök úr, hogy az árfolyamváltozásokat figyelmen kívül kellene hagyni. Hogy van ez? Előállították a devizahiteles problémát, utána azt mondja, hogy megoldottuk, de az államadósságnál ezt hagyjuk figyelmen kívül.

Mondom a harmadikat: amikor azt mondja, hogy bankszektor, képviselő úr, a hitelezési rendszer úgy kiszáradt, hogy ma azok a vállalkozások, amik európai uniós pályázatot nyernek, az önrészhez nem tudnak hitelt felvenni a bankoktól, azokról pedig már nem is beszélek, amikor az utófinanszírozási rendszer miatt nekik kellene finanszírozni az egészet, és majd a végén kapnának pénzt.

Tehát a bankrendszert sikerült ennyiben megoldani. Talán az időmbe még belefér: szeretném az ön figyelmét felhívni, hogy most a G8-akon vagy Németországban is arról beszélnek, hogy igenis a bankrendszerbe pénz kell, hogy a hitelezés induljon el.

Még egyszer mondom, amit a vezérszónoklatomban mondtam: lehet, hogy túlköltekeztünk a nyolc évben, de voltak beruházások, a beruházások munkahelyeket teremtettek. Most pedig zsugorodik a gazdaság, és ezért nem nő a foglalkoztatás.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek: Lasztovicza Jenő, fideszes képviselő úr!

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én Göndör képviselő úrnak szeretnék reagálni, hogy azért a felelősség eltolása szerintem nem eltolás volt, hanem egy tényleges ténymegállapítás volt, hogy mi történt, mi volt, honnan indultunk. (Göndör István: Növekedésből indultunk!)

Azt azért soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk és hová érkeztünk, képviselő úr. Ön is nagyon jól tudja, hogy a magyar államháztartási hiány mekkora volt, az államadósságunk mekkora volt; mekkora volt a munkanélküliség, mekkora volt az infláció, hiszen az önök idejében volt már 11 százalék körül is, ha jól emlékszem, a Gyurcsány-korszakban. Én nem lennék ezekre büszke.

Viszont van két mai újság, hogy azért jó hírrel is szolgáljak. Itthon csökkentek a legjobban a GDP-vel arányos terhek, ezt írja az egyik újság, méghozzá az Európai Statisztikai Hivatal "Adózási trendek az Európai Unióban" címmel tegnap nyilvánosságra hozott kiadványában.

(12.20)

Tehát azért, amikor az adókról beszélünk, az adóterhekről, akkor nézzük már meg, hogy mihez viszonyítjuk. Nézzük meg, hogy mihez viszonyítjuk, úgyhogy olvassa el ezt a cikket, és akkor meg fogja érteni, mert ön nagyon jó közgazdász.

Egy másik cikk: országszerte kevesebb az álláskereső. Azt mondja: a Nemzeti Munkaügyi Hivatal statisztikája szerint 554 500 álláskeresőt tartottak nyilván április végén, amely 9,4 százalékkal kevesebb a tavalyihoz képest. Akkor nem értem, hogy önök miről beszélnek. Vagy nem egy országban élünk, úgy, ahogy mondtam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A számháborúzás helyett először Lasztovicza Jenő képviselőtársam hozzászólásának általam érdeminek vélt részére válaszolnék. (Megállt az óra.)

ELNÖK: Tessék! (Az óra elindul.)

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Nem az a baj, képviselőtársaim, hogy most ezeket az intézkedéseket meghozzák, hanem az a baj, hogy önök mást mondanak, mint amit tesznek. Hiszen úgy kommentálják, hogy önök az adócsökkentés kormánya, a nemzetközi adóverseny győztesei, és ezzel szemben bevezetik a 27 százalékos rekordáfát, a csekkadót, az SMS-adót, a kötelező kamarai tagságot kötelező illetékkel, az ágazati, önök szerint "nem az emberek fizetik meg" című különadókat.

Az a baj, kedves képviselőtársaim, mert természetesen tudomásul vesszük és sajnálatos dolog, hogy ma válság van, de az a baj, hogy önöknek a véleményét általában az üléspontjuk határozza meg. Az, hogy mi az álláspontjuk, az üléspontjuktól függ. Most kormányon vannak, most természetesen elismerik, hogy válság van, és az a baj még emellett, hogy a kormánynak lassan már a saját intézkedéseitől kell megvédeni az állampolgárokat.

Mert hiszen kétségtelen tény az, hogy ebben a törvénymódosító javaslatban vannak pozitívumok is - ilyen az európai uniós jogharmonizáció, ilyenek azok, amelyekkel tényleg a terheken igyekeznek enyhíteni -, de ne felejtsük el azt sem, hogy az adócsökkentés kormánya hovatovább most már több mint húsz új adónemet vezetett be. Az adóterhelés nagyobb, mint a kormányváltáskor, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó, amely döntő részben azokra az emberekre terhelődik, akik kevesebbet keresnek Magyarországon, ez az az ok, amiért önöknek - mert ebből kiesik 600 milliárd forint, na ez az az ok -, amiért újabb és újabb adók kivetésével kell ezt a lyukat betömniük a költségvetésben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Aradszki András képviselő úr, KDNP.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pál képviselőtársam hozzászólása is indított arra, hogy hozzászóljak, ugyanis amikor ő azt mondja, hogy ne foglalkozzunk a számokkal, mindig eszembe jut Csurka István nevezetes mondása, hogy a szakértelem bolsevik huncutság. Na most, ha már itt tartunk, hogy a szocialista párti képviselőket abszolút nem érdekli a valóság a tekintetben, hogy mit mondjanak, hanem a szokásos frázisokat pufogtatják itt, hadd világítsak rá arra, hogy ez miért van így. Mert nagyon nehéz szembenézni a tényekkel.

Göndör képviselőtársam az előbb kifogásolta, hogy a bankszektor olyan lehetetlen állapotba került, hogy képtelen finanszírozni a magyar gazdaságot. Ezzel, ha a tényeket nézzük, valóban nincs vitánk. Sajnos, az Európai Unió és az eurózóna gazdasági válsága és az időközben meghozott bankelszámolási intézkedések odavezettek, hogy az anyabankok vonják ki a pénzüket a magyarországi bankokból, de ugyanez mondható más, nem eurózónához tartozó országokra is.

De ezzel kapcsolatban szorítkozzunk a tényekre: 2008-10 között 1500 milliárd forintot vontak ki a magyar bankszektorból - 2008-2010 között; 2010-12 között a mai napig 1400 milliárd forintot. Melyik a magasabb érték, kérdezem én, tisztelt képviselőtársak. Az megint más kérdés, hogy valójában a magyar politika, a magyar gazdaságpolitika erejét mutatja, hogy nem növekedett ez a kivonási arány, annak ellenére maradt kevesebb, mint 2008-2010 között, hogy az eurózóna válsága, az eurózónában működő nemzetgazdaságok működése igen komoly zavarokkal bírt. Kérem, hogy ezek után csak a tényekre szorítkozva, és ne csak a szavak szintjén vitatkozzanak velünk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Lasztovicza Jenő első hozzászólására szeretnék reagálni, amelyben súlyos csúsztatásokat és valótlanságokat mondott.

Tisztelt Képviselő Úr! A Szocialista Párt képviselői az Európai Parlamentben sohasem kezdeményeztek Magyarország elleni akciókat, ellenben ez nem mondható el Orbán Viktorról, az önök pártelnökéről, aki Lisszabonban a konzervatív párt egy kongresszusán, illetve az Európai Bizottságban kifejezetten kezdeményezte azt, hogy Magyarország támogatását függessze fel az Európai Bizottság. A Magyar Szocialista Párt képviselői soha ilyet nem tettek. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. - Kontur Pál: Ne hazudj!) Nem tud példát mondani arra, hogy a kormány képviselői részéről vagy a kormánypártok részéről az előző időszakban bárki biztatta volna az állampolgárokat arra, hogy devizahitelt vegyenek fel. Ellenben, amikor valaki fölhívta a figyelmét erre a kockázatra, akkor aztán kígyót-békát kiabáltak még az önök parlamenti képviselői is, hogy meg akarják vonni ezt a kedvezményt a magyar állampolgároktól a kormánypártok, hogy ilyen hatalmas kamatkülönbségek esetén ők ne juthassanak hozzá kedvezményes kamatozású hitelhez. Ez az igazság. Biztatni senki nem biztatott magyar állampolgárokat, ellenben önök még az esélyét is megakadályozták, hogy a kormány erre fölhívja a figyelmet.

Aradszki képviselő úr figyelmét szeretném fölhívni, hogy ugyan mért vonják ki a külföldi bankok a forrásaikat innen, Magyarországról. Azért, mert megszűnt a jogbiztonság, meg olyan többletadókat kell fizetniük itt Magyarországon, hogy nem látják biztonságban a pénzüket. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.) Ezért vonják ki. Mert hogyha itthon, Magyarországon olyan lenne a gazdasági környezet, hogy itt jövedelmezően forgathatnák a pénzüket, akkor nyilvánvalóan itt tartanák, és nem vinnék el Magyarországról. (Mágori Józsefné: Úgy van, hazudj csak! ) Ez az önök bűne ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Pócs János képviselő úr, Fidesz.

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc és az MSZP képviselői a mai napon, ahogy mindig, itt is, külföldön is riogatják az embereket azzal, hogy a különböző adókat át fogják terhelni az emberekre a pénzügyi tranzakciót, a telekommunikációs adót illetően, és ugyanezt tették annak idején a multi- és a bankadóval kapcsolatban is.

Tisztelt MSZP-s képviselőtársaim és kedves Gyurcsány Ferenc! A riogatásaik akkor sem jöttek be, ahogy a 23 millió románnal meg az összes többi riogatással kapcsolatban sem. Szeretném viszont felhívni az önök figyelmét arra, hogy ha már sajnálják az embereket, akkor tudniuk kell, hogy a vizitdíj, a gyógyszerfelírási díj, a kórházi napidíj, az elvett 13. havi fizetés, az elvett 13. havi nyugdíj minden egyes embert sújtott. Persze, az önök szempontjából ezek a felvetések érthetőek, hiszen az önök szempontjából nehéz elhinni, hogy valaki igazat mondhat; tudják, hogy a helyünkben hazudnának.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Volner János jobbikos képviselő úr.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretnék valamire. Amikor az Európai Unió elhatározta azt, hogy 500 milliárddal feltőkésíti a bankokat, és ilyen módon hozzájárul ahhoz, hogy a hitelezés ismét felélénküljön Európában, akkor ezt azzal a kötelezettséggel tette, hogy ennek a feltőkésítésnek ki kell terjednie a leánybankokra is. Kérdezem én, hogy mit tett a magyar kormány annak érdekében, hogy ez az európai uniós kötelezettség Magyarországon is megvalósuljon, ne vonják innen ki az anyabankok a tőkét a leánybankokon keresztül. Erről, képviselőtársaim, a kormany.hu-n az égvilágon semmit nem lehet látni ennek a tőkekivonásnak a megakadályozásáról, holott egyébként mi egy európai uniós elvet, sőt egy európai uniós kötelezettséget kértünk volna számon ebben az esetben. Ez egy nagyon fontos dolog, ezt szögezzük le.

A másik, ami nagyon fontos, képviselőtársaim, hogy ez a Széll Kálmán-terv 2.0-ra hallgató csomag úgy tevődik össze, hogy négy forintjából három forint az adóbevételek oldalán jelentkezik; nem máshol, az adóbevételek oldalán. Fokozzák a lakosság, fokozzák a vállalkozások adóterhelését, ezzel járulnak hozzá ahhoz, hogy a magyar gazdaság lecsökkenjen, a magyar gazdasági teljesítmény visszaessen.

Láthatóak ennek a politikának a jelei már az első negyedéves adatokban is. Itt már nyilvánvaló az, ha Magyarország az utolsó előtti helyen áll az európai növekedési adatokban - hiszen a magyar gazdaság válságba jutott immár hivatalosan is, csökken a magyar gazdasági teljesítmény -, az teljesen nyilvánvalóan egy kudarcról szóló hír, a kudarc pedig törvényszerűen bekövetkezik, ha egy kormánynak nincs jobb ötlete, csak az, hogy egyre-másra újabb adókat vessen ki, és egyre-másra restrikciós intézkedésekkel sokkolja a gazdaságot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Lasztovicza Jenő fideszes képviselő úr következik.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném még egyszer felhívni Pál Béla képviselőtársam figyelmét arra a megjelent kiadványra, amelyre hivatkoztam, hogy a GDP-arányos terhek csökkentek Magyarországon - ezt az Eurostat adta ki az "Adózási trendek az Európai Unióban" címmel - ott megtalálhatja a választ arra, amire tőlem nem fogadja el.

A csúsztatásokat meg azért, úgy gondolom, hogy Kovács képviselő úr szerintem önmagának mondta, nem nekünk mondta, hiszen hónapokig nem is volt mástól hangos a nemzetközi média meg a magyar média is, mint attól, hogy az önök képviselőtársai kint az Unióban hogyan dolgoznak a jelenlegi kormány ellen. Azért bosszantó - számomra legalábbis -, hogy ha nemzeti kérdésekről van szó, akkor a környező országokban a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenki össze tud fogni, Magyarországon meg pontosan önök azok, akik a nemzeti érdekeket abszolút nem tudják képviselni, önöket csak a pártérdekek érdeklik. (Babák Mihály: Meg a pénz.) Amit szeretnék mondani, hogy szerencse, hogy 108 évvel ezelőtt ezt a Parlamentet ilyen szépen és erősen megépítették, mert most annyi hülyeséget mondtak, hogy már rég leszakadhatott volna a mennyezet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Ipkovich György képviselő úré, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én a magam részéről az ilyen jelzőket visszautasítanám, és azt hiszem, mi nem is használunk ilyet. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy tartsuk be azokat a szabályokat, amelyek ezt a parlamentet parlamentté teszik! Aradszki képviselőtársam azt mondta, hogy a számokból ért, tehát számokat mondok: ez az önök által előterjesztett előterjesztés azt üzeni, hogy a hulladékgyűjtés, a vízszolgáltatás és más szolgáltatások díja 11 százalékkal emelkedjen meg - ez van ebbe az előterjesztésbe beleírva -, és azért emelkedjen meg, mert az önök elhibázott adórendszere ezt az áldozatot várja most a lakosságtól.

Most egy kicsit más témára térnék át, mert igazságtalan lennék, ha nem nézném meg a bevételi oldalt; valóban szó lesz bevételről is. Ha megnézzük a szerencsejátékkal kapcsolatos előterjesztést, nagyon érdekes dolgokat találunk. Emlékezzünk, képviselőtársaim, egy éve sincs, hogy különösen nagy adót vetettek ki a tisztelt kormánypárti képviselők a játékgépek üzemeltetésére. Meg is szűntek az apró községekben a játékgépek, és meg is szűntek nagyrészt a kocsmák is, amik ezeket tartották el, de van megoldás, tisztelt képviselőtársaim, mert ez az előterjesztés, ami előttünk fekszik, most már szabályozza a központilag vezényelt szerencsejáték-rendszert, a központi szerver működtetésének feltételeit és az egyebeket.

Nem akarok vátesz lenni, de a most elutasított vizsgálóbizottsághoz hasonló vizsgálóbizottságot vizionálok én majd a szerencsejátékban a szerverüzemeltetési lehetőségek elosztásában is. Nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy alaposan nézzük meg ezt a feltételrendszert, mert ebből szinte már kikövetkeztethető, hogy kik fogják üzemeltetni Magyarországon a szerencsejátékot, nem biztos, hogy állami bevétel gyarapítása céljából.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Aradszki András képviselő úr következik, KDNP.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ipkovich képviselő úrnak mondom, hogy biztos elkerülte a figyelmét, hogy a társasági adót növeljük 8 százalékról 11 százalékra, ami adott esetben köszönő viszonyban sincs maguknak a konkrét díjaknak a mértékével. Megint van tehát egyfajta riogatás szocialista párti oldalról, aminek a valóságtartalma nem olyan, mint Akhilleusz és a teknőc esete, hogy soha nem éri utol Akhilleusz a teknőcöt, hanem itt telibe találták a zérót a valóságtartalom tekintetében.

A másik: nincs itt Kovács képviselőtársam, ő elmondta, hogy miért vonják ki a bankok a pénzüket Magyarországról, és elmondta, hogy azért, mert most jogbizonytalanság van, azért, mert a gazdasági életünk tekintetében 2010-től rengeteg bizonytalanság övezi a gazdasági életet. Arra azonban nem válaszolt - velem szemben, aki elmondta, hogy 2008-ban is volt kivonás, 2010-ben is kivonás volt, aki elmondta a tényeket -, velem szemben ő azt nem részletezte, hogy mi az oka annak, hogy 2008-2010 között 1500 milliárd forintot vontak ki a bankok Magyarországról.

Mi az oka ennek? Erre nem tudok mást mondani, mint az önök elhibázott gazdaságpolitikája, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy önök a 2006-os választás előtt adót csökkentettek törvényi úton, majd elegáns mozdulattal a választás megnyerése után ezt az adócsökkentést eltörölték. Mi ez, ha nem bizonytalanság? Mi ez, ha nem a legitimációs alapon elkövetett állami díjas megtévesztés? Arra kérem önöket, hogy próbáljanak a tények felől közelíteni, és ne csak olyan szempontból mondják el véleményüket, hogy a politikai haszonszerzésük százszázalékos legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Pál Béla képviselő következik, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem mondtam ilyet, Aradszki András képviselő úr, hogy ne foglalkozzunk a számokkal; azt mondtam, hogy hagyjuk abba a számháborúzást. De igaza van, maradjunk a tényeknél. Maradjunk a tényeknél! Gondolom, olvassák önök is az újságot. Ki riogat kit, ha a telefontársaságok azt mondják, hogy igenis áthárítják a telefonadót?

(12.40)

Ki riogat kit, ha a bankok azt mondják, hogy áthárítják a tranzakciós adót? És ki riogat kit, ha a magyar munkavállalók 80 százaléka rosszul járt az egykulcsos személyi jövedelemadóval, mert kevesebb lett a fizetésük? Ők egyébként mintegy 80 százaléknyian vannak, azt gondolom, ez elég meghatározó az összes adózó közül. És ki riogat kit akkor, amikor a nyugdíjasoknak azáltal, hogy növekedtek az árak a különadók, a kereskedelemre, más területekre kiszabott adók miatt, nyilvánvalóan egyre nehezebb a megélhetésük?

Kedves Képviselő Úr! Nem riogat itt senki senkit sem, legalábbis mi nem. Mi elmondtuk a javaslatunkban, az alapvető bajnak azt tartjuk, hogy az az egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadó, ami egyébként a minimálbéreseket is sújtja, az volt az első nagy gond az önök gazdaságpolitikájában, hiszen ez 500-600 milliárd forintos lyukat ütött a költségvetésen, utána 500 milliárd forintért megvásárolták a MOL-részvényeket, most azért futnak, azért vetik ki az újabb és újabb adónemeket, amiben kifogyhatatlanok, hogy be tudják tömni a költségvetésen az elhibázott intézkedések által keletkezett lyukat.

Volt konstruktív javaslatunk, és van is. Vissza kell hozni a progresszív jövedelemadózást, ahol többet fizetnek azok, akiknek magasabb a jövedelmük, kevesebbet azok, akiknek csekélyebb a jövedelmük, és azt gondolom, mindjárt hamarabb helyre lehet állítani a költségvetésben keletkezett hiányt is, legalábbis ilyen módon meg lehet szüntetni vagy enyhíteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétpercesek: két perc, Ékes József fideszes képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most volt Varga Mihály tárca nélküli miniszter meghallgatása, és amit Volner János képviselőtársam is elmondott, azzal kapcsolatosan szeretnék egy dologra nagyon keményen rávilágítani, és Pál Bélával is vitatkoznék ebben a kérdésben. 2008-ban, amikor az IMF-hitel felvételre került 20 milliárd euró nagyságrendben, akkor példátlan eset történt, hisz az akkor megkötött szerződés alapján Magyarországnak 2011-től 2016-ig a felhasznált 13 600 milliárd eurót vissza kell fizetnie. Ez egy akkora teher, amelyet, ha visszanézzük az összes eddig felvett IMF-hiteleket, soha ilyen rövid távon egy országnak, mint Magyarországnak, nem kellett visszafizetnie az IMF-hiteleket. Tehát ha csak önmagában ezt a felvetést, ennek a visszafizetési éves lebontását nézzük, akkor évente minimum 2000 milliárd forint visszafizetési kötelezettsége van Magyarországnak. Ha ez a 2000 milliárd forint rendelkezésre állna, s tegye fel mindenki magában a kérdést, hogy nem egészen másfél év alatt hogyan sikerült az előző kormánynak a 13,6 milliárd eurót elköltenie. Mire is költötte? Tegye fel mindenki ezt a kérdést: mire költötte?

És ma, jelenleg Magyarország abban a helyzetben és állapotban van, hogy ennek ellenére, hogy évente 2000 milliárd forint visszafizetési kötelezettsége van, tudja teljesíteni a 3 százalék alatti, tehát az Európai Unión belül is példátlan teherrel az államháztartási hiányt. Példátlan! Ha most az adókat úgy próbálom meg szétteríteni, hogy a fogyasztási adó keretén belül... Elnök úr, ezt majd a következő két percben el fogom mondani, mert összekapcsolódnak ezek a dolgok.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Volner János jobbikos képviselő.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelettel, csak egy pontosítás, de tényleg csak egy rövid, hiszen tudom, Ékes képviselőtársam ezzel tisztában van. Az IMF-hitelt akkor nem felvették 20 milliárd euró értékben, hanem rendelkezésre állt, ez után egy rendelkezésre állási díjat fizetett a magyar állam, ezt aztán szépen, fokozatosan felhasználták az egymást váltó kormányok. Éppen ez volt az az egyik lépés, amiért kárhoztattuk a kormányzatot, hogy amikor ég a ház, amikor még a miniszterelnök úr szerint is másfél millióval kevesebb a munkahely Magyarországon, mint amennyire szükség volna, akkor ezt a potom 500 milliárd forintot, amennyiért visszavásárolták a MOL-részvényeket, nem munkahelyteremtésre költi a kormányzat, hanem a MOL-részvények visszavásárlására. Azt gondolom, az is egy fontos cél, hogy a nemzeti olajtársaság végre tényleg nemzeti olajtársaság legyen, és visszakerüljön magyar tulajdonba, azonban a munkahelyteremtés pont egy ilyen válságos időszakban előrébbvaló lett volna,

Nagyon fontosnak tartom még azt elmondani, hogy amikor a magyar államnak valóban keletkezik egy emelt összegű visszafizetési kötelezettsége az IMF-hitel felvétele miatt, akkor ezt a magyar állam ténylegesen nem visszafizeti, hanem refinanszírozza, azaz felvesz hitelt, a felvett hitelből finanszírozza az előzőleg felvett hitelt. Ebben az lett a probléma, hogy megváltozott a hitelek kamata, jelentősen megemelkedett a kockázati felár, ennek a következménye az, hogyha megnézik a képviselőtársak, 8,5-9 százalék közötti összegért juthat majd Magyarország jelenleg hitelhez a pénzpiacokon. Ebből aztán több minden következik. Az első következménye az, hogy az államadósság tarthatósága romlik, a refinanszírozása nő, hiszen egyre magasabb összeget egyre rövidebb futamidőre tudunk csak eladni az állampapírpiacon, és ilyen módon gyakorlatilag a költségvetés finanszírozhatósága is hosszú távon természetesen veszélybe kerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Spaller Endre képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Örülök, hogy Pál Béla végül mégis itt tartózkodik a teremben, mert ő tette fel a kérdést, hogy ki kit riogat, és hogyan is lesz pontosan ez az áthárítás. A Bankszövetség azt mondta, hogy a bankok igyekeznek majd ezt áthárítani. Az a kérdésem, ön szerint vajon lesz-e olyan bank, akár csak egy is, amelyik azt mondja, hogy márpedig ő ezt nem hajlandó követni, és ő nem fogja áthárítani. Ez a bank olyan piaci részesedés, növekedés elé néz, azaz annyi ügyfél választhatja hirtelen ezt a bankot, hogy ez egy nagyon logikus piaci stratégia lenne ezek után. Azt gondolom, ha csak egy ilyen bank lesz, akkor a többiek sem fogják tudni áthárítani, hiszen az ügyfelek a saját bankszámlájukkal, a saját lábukkal fognak szavazni, és átmennek oda, azokhoz a bankokhoz, amelyek nem hárítják ezt át. Sőt, én azt gondolom, a banki költségekben egyfajta csökkenés is előállhat ebben az esetben, ha lesz egy-két bank, amelyik igyekszik majd nem áthárítani.

Ugyanígy a telefontársaságoknál. Jelenleg három szolgáltató van a piacon, de jön a negyedik, s a többi, s a többi. Közülük egy jelentette be, hogy márpedig ő ezt át fogja hárítani. Ha ez ügyben reklámot akar folytatni, ám tegye, de azért lássuk be, manapság az ember bemegy, és körülbelül két nap alatt el tudja intézni, hogy egy másik szolgáltatónál legyen, úgy, hogy a telefonszám meg sem változik. Tehát ha csak egy ilyen cég lesz, amelyik nem hárítja át, akkor ő rengeteg ügyfelet nyer ezzel.

De azért még valamit említsünk meg. Még ha valamennyit át is hárítanak esetleg ezek a cégek, szerintem az minimális lesz, ahogyan eddig is minimális volt, az még mindig jobb, mint az, amit önök tettek, hogy elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat, elvették a tizenharmadik havi fizetést. Ugye, az a kérdés, hogy ezt az utat szeretnék-e inkább folytatni. Ez Romániában is megtörtént, nem lenne ez Magyarországon sem egyedülálló, egy logikus lépés lenne, ámde ehelyett mi ezeket az adókat forszírozzuk inkább. Az a kérdés, melyik a jobb út az embereknek ön szerint. (Dr. Cséfalvay Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalóknak még várakozniuk kell, többen jelezték kétperces felszólalási szándékukat. Elsőként Szilágyi László képviselő úrnak adom meg a szót, LMP.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Nem lesz később alkalmam elmondani, ami a szívemet nyomja. Azzal kezdődött, hogy decemberben, a karácsony előtti nagy buzgalomban rezsimoratóriumot hirdettek, és ebben a szemétszolgáltatás díját is befagyasztották. Azután elkezdődött itt a hulladéktörvény vitája, de közben behozták a régi törvény módosítását, és Sebestyén képviselő úr előterjesztésében ezt a moratóriumot stikában feloldották. Az új törvény rendelkezik arról, hogy ezután majd csak önkormányzati cégek szolgáltathatnak a hulladékgazdálkodási piacon, ez egy újabb érdekes helyzet lesz. Mindenesetre ezt a törvényt félretették, és hónapok óta valahol Brüsszelben dolgoznak rajta, hogy vajon összeegyeztethető-e az európai szabályokkal.

Mindenesetre most itt egy Robin Hood-adót látunk, ez biztos, hogy emelni fogja a szemétdíjakat. Januárban újra emelkedni fognak a szemétdíjak, hiszen az új törvény értelmében lerakási járadékot fognak kivetni, ez természetesen a szemétdíjban jelentkezni fog, és az önkormányzati cégek lesznek majd ebben a szomorú helyzetben, hogy nekik kell ezt behajtani.

(12.50)

S miközben egyre igazságtalanabb ez az egész rendszer, egyre kevesebb az emberek hulladéka egyrészt a recesszió miatt, másrészt egyre többen vannak, akik józan megfontolásból elkezdenek szelektálni vagy komposztálni. Egy olyan díjrendszer kellene ehelyett, amit önök éppen most pikkelyeznek, amely differenciál, tehát figyelembe veszi a szelektálási és komposztálási erőfeszítéseket, ugyanakkor valóban drágítja a valóban lerakandó hulladék díját. S végre egy arányos díj kellene, nevezetesen hogy annyit számlázzon a szolgáltató nekem, egyszerű felhasználónak, amennyit valóban megtermelek. Azt gondolom, ez fogyasztóvédelmi szempontból is nagyon fontos.

Engedjenek meg nekem még egy mondatot - elnök úr, kérném a türelmét -, a gyógyszertári szolidaritási adó kivezetése nem más, mint egy kegyelemdöfés a kis vidéki gyógyszertáraknak. Majd gondoljanak erre!

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Ékes József képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, Volner Jánossal mindketten értjük a dolgot, de ha az utóbbi fejleményeket nézzük meg, a 82,6 százalékos államadósság mértéke a forint és a deviza közti mozgásból adódóan lecsökkent 78,9 százalékra. Ez durván 550 milliárd forintos pozitívumot jelent a magyar államadóssággal kapcsolatban.

Szilágyi képviselőtársam felvetette az előbb a különböző szolgáltatási kérdéseket, amivel Volner János és a többiek is egyetértenek. Egyrészt tudomásul kell venni, és Magyarországnak is el kell érnie azt, hogy a szolgáltatási szektor elsődlegesen magyar állami és önkormányzati kézbe kerüljön. Ebből adódóan vannak viták, hiszen az elmúlt időszakban beengedtük a szolgáltatás területére a külföldi tulajdonú multinacionális cégeket, és annak érdekében, hogy Magyarország ezt a kérdést helyre tudja tenni, hihetetlen mértékű támadás éri Magyarországot. Tegnap megnyitottam a saját e-mailemet, Brüsszelből jött egy értesítés, hogy a szabad demokraták és három MSZP-s parlamenti képviselő újabb eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. Képviselőtársam, át akarjuk venni a szolgáltatásokat? Mint ahogy minden más nemzeti kormány a maga részéről, akár a francia, akár a német, akár az osztrák erre törekszik. Tehát ez az elsődleges cél.

A másik pedig az, hogy nézzük meg az elmúlt tíz év szolgáltatói árnövekedését. Drasztikusan nőttek meg az árak, több száz százalékosan, és most a kormány bevezeti a hatósági árszabályozást, és az elmúlt másfél-két év folyamán a lakosságnak a hatósági árszabályozásból adódóan nem növekedett olyan mértékben a szolgáltatói díja, mint ahogy előtte több száz százalékosan megnövekedett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát pár százalékkal növekedett meg az elmúlt időszakban, erre Volner János is bólogat. (Az elnök ismét csenget.) Teljesen egyértelmű, hogy ennek van hatása, csak ehhez idő kell. Egy nap alatt ezek a dolgok nem megoldhatók, idő kell hozzá. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, kettő percre kapott szót. Volner János kétpercese következik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Spaller képviselőtársammal szeretnék vitába szállni, képviselő úr ugyanis azt állítja, hogy a mobilszolgáltatók az erős verseny miatt nem fogják áthárítani az adót. Képviselőtársaim, ez egy háromszereplős piac Magyarországon. Egy oligopol gazdasági környezetben tevékenykedő három darab cégről van szó. Önök el tudják azt képzelni, hogy nem fogják áthárítani? Bejelentették, hogy állandó terheket kapnak. Egyetlenegy cég volt, nem amely áthárítja, hanem amely a nyilvánosság előtt azt a népszerűtlen kijelentést bevállalja, hogy át fogom hárítani önökre az adót, kedves ügyfelek. Az összes többi is áthárítja, maximum - egyelőre legalábbis - nem beszél róla. Ennek ez lesz a következménye, és ha megnézik képviselőtársaim, hogy mi történt az idén: idén azzal indult az év, hogy a három mobilszolgáltató egymással összehangoltnak tűnő módon egységesen megemelte az árait, a díjait, s ezeket aztán közzétették a honlapjukon. Két-három héten belül megtörtént mind a három szolgáltatónál az áremelés. A jövő évi távközlési árindexben kristálytisztán lehet majd látni, hogy megtörténik a terhek áthárítása.

Én értem persze, hogy kormányzati szempontból mennyivel kellemesebb azt mondani, hogy nem az embereket adóztatjuk meg, hanem azokat a csúnya cégeket, mert ők fogják majd fizetni az adót, az emberek nem érzik majd ezt a saját bőrükön, de ha megnézik a képviselőtársak azokat a friss statisztikákat, amelyek a mobilszolgáltatók árairól készültek, nemzetközi statisztikák szerint is Magyarország a mobilárak tekintetében már most is az élvonalban van. Máshol töretlenül csökkennek az árak, folyamatosan mennek az árindexek ebbe az irányba, Magyarországon drága a mobiltelefonálás. Ha valaki 300-400 percet telefonál, akkor a világ legdrágább országai között vagyunk, az első háromba sikerült beverekedni magunkat. Tehát jelenleg tartunk itt. A további terhek további áremelkedést okoznak, amit a lakosság fog megfizetni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi képviselő úrral szerettem volna vitatkozni, de miután elmondta a kétperces speechét, elment.

Nyilvánvaló, hogy minden mindennel összefügg, és egy törvény általános vitájában sok mindenről lehet beszélni, de hogy hogyan jön, mondjuk, az adózáshoz a hulladékgazdálkodás meg a komposztálás, azt senki se tudja. Tudnia kéne az LMP-nek, mégpedig tisztáznia kéne, hogy nemzeti érdeket képvisel, a magyar emberek érdekeit képviseli, vagy a multinacionális érdekeket képviseli. Hölgyeim és uraim, ezek generális kérdések. Én azt tapasztalom, hogy folytatja az SZDSZ balliberális politikáját, és a multinacionális érdekeket képviseli, ami eléggé elítélendő. Ebben a nemzeti parlamentben nemzeti érdekeket kellene képviselni, képviselőtársam, és kár a riogatásért! Annak a politikának a következményeit issza az egész ország, amely az elmúlt években a balliberális piacgazdaság kapcsán negatív módon ért minden magyar állampolgárt. Én nem hiszem, hogy Orbán Viktor intézte volna azt, hogy a telefondíjak magasak legyenek, csupáncsak arról van szó, hogy Magyarországon sarcolnak a telefonszolgáltatók, és ez ügyben sürgő intézkedést kell tenni, mégpedig piaci intézkedést, mert az áraikba nem avatkozhatunk be konkrétan.

Volner képviselő úr, én tudom - és kérem, ne vegye rossz néven -, nem biztos, hogy rosszat akart mondani, de valahogy összekeverte a jelenlegi kormányt és az előző kormányt. Szeretném tényként rögzíteni, hogy nem az Orbán-kormány vett fel hitelt az IMF-től, és nem az Orbán-kormány vett fel hitelt az Európai Uniótól, hanem a Gyurcsány-Veres-éra vette fel, mégpedig a ciklus végén, és úgy vette fel mind a két hitelt, hogy az Orbán-kormánynak kell azt két év alatt visszafizetnie. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, persze van ebből, amelyik nem perfektuálódott, de hadd mondjam el önnek - a pontos számok a Magyar Nemzetben találhatók -, hogy 13 214 millió eurót kell visszafizetni. (Ékes József: Milliárd!) Tudják mekkora pénz ez? Rengeteg. Tehát ennyit kell visszafizetnie, mégpedig lejárt hitelként a kormányzati ciklus alatt. Hát ezt hagyták örökségül.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc Volner János képviselő úr, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Babák úr megismétlem, a véleményem az volt, hogy a szocialisták egy hitelszerződést kötöttek. A hitel felvételére ténylegesen akkor kerül sor, amikor ezt a pénzt Magyarország felhasználja. Adott esetben az 500 milliárd forintos MOL-részvényvásárlás a hitel felhasználása volt, IMF-hitelből vettük vissza a MOL-részvényeket. Ezt azért szeretném rögzíteni.

A másik nagyon fontos dolog Spaller képviselő úr részére az, ami a bankok kamatmarzsával, a bankok teheráthárításával kapcsolatos. Nagyon érdekes azt megnézni, képviselőtársaim, hogy ezeknél a devizahiteleknél, ami egy carry-trade típusú hitelfajtát jelent, mekkora kamatmarzsa van a bankoknak. Tessék megnézni, hogy mennyi a referencia-kamatértéknek tekinthető svájci alapkamat - 1 százalékos vagy 1 százalék alatti értékről beszélünk -, ehhez képest hány százalékos hitelkamatokra számíthatnak a magyar devizaadósok: 12-13-14 százalékosra. Képviselőtársaim, akkora kamatmarzzsal dolgoznak Magyarországon a bankok, ami egész egyszerűen elképesztő nagyságú. Amikor a Magyar Nemzeti Bank tanulmányt készített arról, hogy mennyit fizet, hány százalékos kamatot fizet ugyanabban az időpontban felvett hitele után a magyar devizaadós és mekkorát a lengyel devizaadós, akkor kibukott az a különbség, hogy Magyarországon 3 százalék körüli kamatfelár van még a lengyelekhez képest is, és ez a különbség az elmúlt időszakban folyamatosan tovább növekedett.

Tehát amikor ezekről az újabb és újabb tranzakciós illetékekről, adókról beszélünk, kristálytisztán lehet látni, hogy ezt a bankok beárazták, a kamatszintben ez tükröződik, akkora kamatokkal dolgoznak a bankok, akkora kamatárréssel, ami Magyarországon gyakorlatilag elviselhetetlen terhet jelent az embereknek, Európában pedig példátlanul magas.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(13.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Volner János képviselőtársam az előző hozzászólásában említette a telekommunikációs cégek viselkedését, hogy át fogják hárítani. Nem mondom a nevet, SMS jött a tegnapi napon, de azt hiszem, több képviselő is megkapta, hogy őrült akció május 25-én, készülékek széles választéka 50 százalékos kedvezménnyel. Akkor hogy is viselkednek a telekommunikációs cégek egymással szemben? Egészen biztos, hogy valamilyen mértékben kedvezményeket - adókat és egyéb másokat - fognak majd készülékvásárlásnál biztosítani a vásárlók részére.

A másik: a tranzakciós adónál egy dolgot nem szabad elfelejteni. Idáig is alkalmazták az átutalás esetén a különböző mértékű adómértéket a bankok. De hát egy ezrelékről van szó. Ez az állampolgár irányába nüánsznyinak tekinthető. Tudom azt, minden fillér számít, de önmagában ez az állampolgárok irányába kisebb és kevesebb terhet jelent. Itt majd a vállalkozásoknál és azok átutalásainál lesz egy nagyobb mértékű teher, ha ebben valami módosító indítvánnyal nem tudjuk esetleg elejét venni annak, hogy más elgondolás alapján ténykedjenek a gazdasági társaságok és a vállalkozások. De állampolgári szempontból nüánsznyinak tekinthető.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A telefon kérdésénél meg akárhogy is nézzük, ma jelenleg Magyarországon 9,9 millió állampolgár ér. Mennyi a telefonok száma Magyarországon? Olyan 12 millió környékén van, vagy 13 millió mobiltelefon van Magyarországon. Hatalmas nagy! Azt lehet mondani, a csecsemő is majdhogynem másfél telefont használ. Tehát valahol egészen biztos, hogy az a réteg, amely szociálisan rászorult és szociálisan gondban van jelen pillanatban, idáig se használta oly mértékben a telefonját, hogy adott esetben ez a két forint olyan óriási (Az elnök csenget.) terhet rótt volna rá. Idáig se használta annyira.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kettőperceseket. Vágó Gábor képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Babák képviselőtársamnak szeretnék reagálni. Föltette a kérdést, hogy hogyan kapcsolódik az adótörvények vitájához a hulladékgazdálkodás kérdése. Javaslom Babák képviselőtársamnak, hogy olvassa el a törvénytervezetet, mert a 16. pontban ott pontosan erről van szó. (Babák Mihály: A komposztálás.) A hulladékkezelésnek része a komposztálás is, hiszen abban a pontban nyilvánvalóvá vált, hogy a távhőszolgáltatások versenyképessé tételéről szóló törvényben nem csupán az áram- és a gázszolgáltató cégek, de a vízmű- és a szemétszállítást szolgáltató cégek társasági adója is 30 százalékos emelést kap meg, amely emelést végső soron a rezsiköltségekben ugyanúgy azok fogják fizetni, akik fűtenek, akik vizet engednek ki a csapból, tehát az egyszerű állampolgárok.

Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Lehet, hogy ön ilyen SMS-t kapott mint képviselő, hogy olcsón lehet drága telefonhoz jutni, de sajnos ma Magyarországon többen kapnak olyan SMS-t, hogy kikapcsolják a telefonjukat, amennyiben nem fizetik ki a számlát. Sajnos, ez a kettéváló magyar társadalom képe, ahol képviselőknek kedvezmények vannak, akik meg nem tudják fizetni a számlát, annak kikapcsolják a telefont, köszönhetően a telefonadó miatt megmutatkozó emelkedő áraknak.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Nem mondtál igazat!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérem Babák képviselő urat, hogy nyomja meg a gombot kétperces bejelentkezésre, és meg fogja kapni a szót. Volner János képviselő úr következik, kettőperces felszólalás.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Ékes képviselő úrnak üzenném, hogy akciók voltak, vannak, lesznek is a jövőben. Megjegyzem egyébként, a mobilszolgáltatók soha nem a telefonon keresték a nagy pénzt, azokat jellemzően akcióban árulják szerte a világon mindenhol, akár van adó, akár nincs, nekik az előfizetési díjak, a telefonálási költség hozzák a profitot alapvetően.

Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy a devizahitelesek kérdését hogyan rendezte a kormány, és felhívtam erre egyébként a vezérszónoki felszólalásomban is a figyelmet, 180 forintos svájcifrank-árfolyam mellett vette át a Fidesz az ország irányítását, és ehhez képest 240-250 forintos magasságokba emelkedett a svájci frank. Gyakorlatilag érdemi tetteket a kormány hosszú időn keresztül nem tett. Ezt a jelentős árfolyamkülönbséget jelenleg ráterhelik a magyar adófizetőkre. Ennek durván van egy 900 milliárd forintos költsége Magyarország esetében, ami azonnali tételként jelentkezik, csak azért, mert a kormány nem hitt azoknak a hangoknak, amik a Jobbik padsoraiból érkeztek.

Mi ugyanis már a parlament megalakulásának legelejétől fogva szorgalmaztuk azt, hogy lépjenek a hitelek forintra váltásának érdekében, mert ebből nagy baj lesz, mert a tőke a svájci frankot fogja menekülődevizaként használni, tartalékdevizaként fog működni a svájci frank, abba fogják tenni a befektetők a pénzeiket, emiatt majd a svájci frank árfolyama meg fog emelkedni. Ezek előre látható, kiszámítható dolgok, legalábbis az előre látható, hogy egy olyan devizát fognak majd választani, ami a forinthoz képest jelentősebb polaritást mutat, mint az euró. Nem történt semmi.

Jelenleg ennek a 900 milliárd forintos költségét egy átlagállampolgárra ráterhelik, csecsemőtől az aggastyánig fejenként 90 ezer forintot ráterhelnek a magyar emberekre. Ez az elhibázott kormányzás ára, képviselőtársaim (Az elnök csenget.), és itt a bizonyíték.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Dancsó József képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szó, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Volner képviselő úr arról beszélt, hogy a távközlési piac oligopolhelyzetben van, míg Vágó képviselő úr arról szólt, hogy gyakorlatilag a hulladékgazdálkodók monopolhelyzete miatt gyakorlatilag nincs is esély arra, hogy bármiféle adóterhet, mondjuk, lenyeljenek ezek a cégek, és gyakorlatilag eleve elrendelt dolog az, hogy az ilyen típusú árnövekedés vagy költségnövekedés egy az egyben önök szerint áthárításra kell hogy kerüljön a fogyasztók számára.

Szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy én úgy gondolom, hogy nem helyes az, hogyha eleve elrendelt dolgokkal foglalkozunk. Valóban, egy hulladékfeldolgozással, -gyűjtéssel foglalkozó cég lokális monopolhelyzetben lehet, míg a távközlési piacon három cég működik, illetve a negyedik, állami szolgáltató kezdheti meg működését, ott valóban oligopolhelyzet van. Ebben az esetben az a helyes megoldás, hogy ezek a cégek - mivel jól körülírhatóak, tudjuk, hogy amelyek - a kiadásaikat csökkentsék, hiszen jól csökkenthetők ezek a kiadások. Tudjuk jól, hogy egy oligopol piaci helyzetben ezen szereplők árai nem a versenypiac alapján alakulnak ki, hanem egész másképp határozódnak meg, alapvetően a költségeik határozzák meg. Épp azért vannak ezek a szolgáltatók olyan helyzetben, hogy igenis a kiadási oldalon jelentős csökkenéseket tudnak elérni, ezáltal nem eleve elrendelt dolog az, hogy a fogyasztók számára hárítsák át azon költségnövekedéseket, ami mondjuk, adófizetési kötelezettségből adódik.

Tehát úgy gondolom, hogy arra kell inkább figyelnünk, mint amit megcsinált, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok a XIX. század végén, a XX. század elején, trösztellenes törvényeket, az ilyen piaci erőfölényt kihasználókkal szemben igenis komoly fellépés, és ezáltal a fogyasztók sokkal inkább megvédhetőek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Ferenc képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy mennyire Janus-arcú a mostani politikai ellenzékünk, és a mai nap is többször elhangzottak olyan dolgok, amik nem tartoznak a napirendhez konkrétan, de igazából a magyar kormány bírálatát fogalmazzák meg politikai haszonszerzés céljából. Számtalanszor elhangzott az a mai nap is, hogy miért vásárolta meg a magyar állam a MOL-ban a részvényeket, hogy mennyit bukott a magyar állam a MOL-részvényeken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ismeri a tőzsdézés működését, az pontosan tudja, hogy a részvények nyereséghozama és a részvények tőzsdén jegyzett árfolyama köszönő viszonyban sincs egymással. Ha a részvényeket akkor adják el, amikor alacsony az árfolyama, akkor bukik rajta az állam, de a magyar állam nem adta el, a magyar állam részesként, résztulajdonosként (Babák Mihály: Azt a Veres csinálta.) ott van benne, és nyereséget termel a magyar állam számára.

Méltánytalan az, hogy számos esetben mondják, hogy államosítunk. Kérem szépen, nekünk kötelességünk visszaszerezni azoknak a közszolgáltatóknak a felügyeletét valamilyen szinten, akár önkormányzati, akár állami szinten, amelyeken keresztül hatással tudunk lenni a lakossági fogyasztásra, a lakossági fogyasztást végző szolgáltatók áraira.

Ezt én élő példával tudnám igazolni. Például a villanyáramot szolgáltató cégek mind-mind külföldi tulajdonban lévő cégek. Amikor az Őrségben, Zala megyében 59 faluban nem volt áram, bizony majdnemhogy kegyet gyakoroltak nekünk a német tulajdonosok, hogy hajlandók voltak két-három plusz villanypóznát venni, mert a koncessziós idejükbe nem fért már bele az a számítási metódus, amely alapján megérte volna új hálózatot kiépíteni.

(13.10)

Amennyiben ez a magyar állam tulajdonában van, egészen biztos vagyok benne, ott a teljes hálózatot felújították volna. Sajnos, ki lettek ezek árusítva, és a mostani nemzeti kormánynak felelőssége, hogy ahol csak tud, a stratégiai pontokon, szerezzen vissza tulajdont, és ezzel szolgálja a magyar lakosságot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes József képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én itt Vágó Gáborral a vitát tulajdonképpen lezárnám azzal, tisztelt képviselő úr, a legegyszerűbb telefonom van. (Mutatja.) És ezt általában telefonálásra használom. És amióta képviselő vagyok, talán ez a harmadik telefonom. Tehát nekem nincs ez a löködős vagy mindent tudó telefonom, hanem a legegyszerűbb. Tehát amikor egy ilyen SMS-t én megkapok, akkor egészen biztos, hogy nem is használom.

Nagyon jó lenne, ha a parlamenti vitában, képviselőtársaim, nem arra szorítkoznánk, hogy a másik parlamenti képviselőt mivel tudjuk adott esetben megvádolni. (Vágó Gábor: Nem vádoltam önt.) Ennek nincs értelme. Nem erről szól a parlamenti vita, hanem arról az előterjesztésről, amely tulajdonképpen különböző adókat próbál meg helyre tenni, kiigazítani, pontosítani, és a vállalkozások, szövetkezetek irányába olyan kedvezményeket biztosítani, amivel tudnak élni a magyar vállalkozások.

Tehát amikor parlamenti vitát folytatunk, képviselőtársam, én nem azt nézem, hogy önnek most felfelé áll a bajsza vagy lefelé áll a bajsza; nem érdekel. A témával kell hogy foglalkozzunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Volner János képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kovács Ferenc fideszes képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Képviselő Úr! Azt, hogy a fideszes energetika mennyire csőd közeli állapotot okoz Magyarországon, mi sem mutatja jobban, mint hogy egyetlen év alatt tavaly Magyarországon 17 százalékra nőtt az importáram részaránya. Ez egy év alatt egyébként közel 4 százalékos növekedést jelent.

Képviselőtársaim! Egy év alatt ennek az energiapolitikának a következtében Magyarországon négy erőmű szűnt meg, minden egyes erőmű megszűnése több száz ember munkahelyének elvesztését eredményezte, és azt, hogy a magyar áramtermelésből folyamatosan szorul ki Magyarország. Hozzáteszem, itt egyébként nem a gonosz multik mentek csődbe alapvetően, ha megnézik ezt, hanem olyan állami cégek is veszélybe kerültek vagy olyan önkormányzati cégek is veszélybe kerültek, amelyeknek egyébként a fennmaradása közösségi érdek lett volna.

De ha az állami cégek mellett megnézzük a magántőkét is, azok a befektetések, amelyek megszűntek, jellemzően úgy szűntek meg, hogy most folyik körülöttük az alkudozás, hogy mi lesz a több milliárd forintos rekultivációs kötelezettséggel, ki fogja ennek vállalni a költségeit.

Tehát ennek az energiapolitikának, amennyiben nem képes a kormány átgondolni, továbbra is az lesz a fájdalmas következménye, hogy megszűnnek a magyarországi erőművek, továbbra is százával fogják utcára tenni az embereket, mint az egy év alatt megszűnt négy erőmű esetében, és ez az adóbevételek csökkentését eredményezi, illetve eredményez egy olyan hatást, hogy folyamatos jövedelemkiáramlás van Magyarországról, hiszen nekünk külföldről kell megvásárolni az áramot. Az összes foglalkoztatással kapcsolatos adóteher, ami az áramtermelésben keletkezik, külföldön képződik, hiszen ott dolgoznak azok az emberek, akik megtermelik az áramot.

Azért gondolom azt, hogy át kellene ezt gondolni, mert a számok teljesen egyértelműen romló tendenciát mutatnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások idején Vágó Gábor képviselő úrnak el kellett mennie miniszteri meghallgatásra bizottsági ülésre, ezért a vezérszónoki körben nem tudta elmondani az LMP képviselőcsoportjának a vezérszónoklatát. Viszont akkor jelezte a levezető elnök, hogy erre majd egy rendes képviselői felszólalás keretében kerül sor.

Tisztelettel most arra kérem a képviselő urat, hogy ha nem fér bele a 15 percbe, akkor egy percet a lehetőségeimnek megfelelően fogok hosszabbítani annak érdekében, hogy beleférjen a vezérszónoki 20 perc időtartamába. Képviselő úré a szó, parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön köszönöm elnök úrnak, hogy elmondta a történetet. Igen, Varga, most már majdnem miniszter úr meghallgatásán voltunk, ahol volt is egy kérdésem, amelyre érdemi választ nem kaptam, de én úgy gondolom, hogy ez ennek, az adótörvények tárgyalásának a kulcskérdése.

Miért is kell most, így, május végén az adósalátával, az adótörvényekkel foglalkozni? Hiszen a parlamenti eljárás szokásos menetrendje, a nemzetközi sztenderdek mind azt mutatják, hogy mind adótörvényeket, mind költségvetést ősszel szoktak elfogadni a parlamentek, nyáron szokták ezt beterjeszteni a kormányok. Mégis most egy koraszülött költségvetéssel állunk szemben, amelyhez koraszülött adótörvények párosulnak, és annak a vitáján vagyunk itt.

Ennek az oka és célja az, hogy a kormány kikerüljön, illetve így Magyarország is kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól, amely túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülésnek véleményünk szerint nem garanciája az, hogyha van egy olyan költségvetés, amelyen módosítani kell majd utána. Hiszen miért ne kellene módosítani egy olyan költségvetésen, és miért ne kellene módosítani ezen költségvetéshez kapcsolódó adótörvényeken, amelyek kapcsán maguk az alapszámok hibásak és fölültervezettek?

Ha megnézzük az OECD ma napvilágot látott jelentését, akkor 1,5 százalékos recesszióval számol sajnos Magyarország esetében, míg a kormányzat ennél jóval optimistább, és az OECD-jelentés a 2013-as esztendőre is jóval pesszimistább, mint a magyar kormány.

Ehhez kapcsolódnak az adótörvények, amely adótörvényekkel most már tényleg ott tartunk, hogy kéthetente jön újabb és újabb adótörvény-módosítás. Ez az, ami a jogbiztonságot ássa alá, ez az, ami kiszámíthatatlanná teszi ma Magyarországon bármilyen gazdasági szereplőnek a működését. Ez a kiszámíthatatlanság pedig megjelenik a bizalom hiányában, a bizalom elvesztésében. Nagyon alacsony a bizalom, nemcsak nemzetközi szinten, hanem hazai szinten is a szereplők között, ez kimutatható. Ami probléma, hogy ezt a bizalmatlanságot milliárdokban, sőt százmilliárdokban kell megfizetni az államadósság finanszírozásán keresztül.

Itt már kétperces vitában az államadósság finanszírozása kapcsán nagyon sok fölszólaló volt mindkét oldalról. Én úgy gondolom, hogy egyetlenegy kiút ebből a lefelé tartó adósságspirálból a bizalom helyreállítása és a kiszámíthatóság helyreállítása. Önök bármilyen módon is ragaszkodnak a hiánycélhoz, és bármilyen módon is megszorításokkal vagy különböző adóemelésekkel próbálják ezt a hiánycélt tartani, amennyiben bizalmatlanok a piaci szereplők... - és nem a külső piaci szereplőkről beszélek, nehogy Babák úr véletlenül a multinacionális vállalatok érdekérvényesítésével vádoljon meg jogtalanul engem (Babák Mihály: Ti vagytok a multik.), hanem a magyar piaci szereplők is ugyanúgy bizalmatlanok a kormányzat gazdaságpolitikájával szemben. Nem gondolja azt ma egy magyar vállalkozó, hogy ha most ez az adótörvény vonatkozik rá, akkor nem lehet-e az, hogy egy hónapon belül a kormányzat megváltoztatja ezt az adótörvényt?

Sajnos, az elmúlt két esztendő példát mutat arra nem egy esetben, hogy ugyanazon szektorhoz több módon is nyúltak hozzá, például itt, ezen törvény kapcsán is a szerencsejátékok szabályozásának egy sokadik lépcsőjénél járunk, nem tudni azt, hogy most akkor ez az elmozdulás - ami véleményünk szerint jó irányba való elmozdulás is lehet, hiszen itt a monopolhelyzetet akarja megszüntetni - nem csak egy időleges elmozdulás, hiszen bármikor változhat a jogi környezet, ahogy éppen a kormányzat aktuális érdeke azt kívánja, vagy a kormányzat mögött álló gazdasági szereplők érdeke.

Úgy gondolom, az adótörvények céljának és így az adósalátának is kiszámíthatóság kellene legyen a fő pontja, de ezt nem éri el ez az adósaláta, hiszen itt most olyan törvény módosítására is sor kerül, ami még hatályba sem lépett. Önök hozták ezt a törvényt, de már rögtön módosítani kell, hiszen egyszerűen nem tudják követni azt a rohamtempót, amit maguknak diktálnak. Nem a megfontoltság, a kiszámíthatóság és a bizalom erősítése a cél, hanem az, hogy azokat a hibákat valahogy helyrehozzák, amelyeket a múlt héten elkövettek, viszont ebben a kapkodásban olyan hibák jönnek, amelyeket majd a jövő héten kell javítani. És így folyamatosan nő a jogbizonytalanság, folyamatosan erodálódik a piaci bizalom, amit - ismétlem - milliárdokban kell fizetni az adófizetőknek, hiszen ezt a bizalmatlanságot az államadósság finanszírozásán keresztül mindenki érzi.

(13.20)

Ilyen magas kamatokkal, ilyen magas CDS-felárral régen találkoztunk, és mindehhez párosul az, hogy ma Magyarországon gazdasági visszaesés tapasztalható. Hiszen oly sokan mondták azt, és azért Cséfalvay államtitkár úr is mondta itt másfél évvel ezelőtt, hogy majd kinőjük ezt az adósságot. Sajnos, ez a kinövekedés nem érkezett el.

Bizonyos szakértői becslések szerint ahhoz, hogy egy fenntartható, tehát egy finanszírozható államadóssághoz jussunk el, ahhoz kellene mondjuk, egy 5 százalékos kamatláb, ahhoz viszont párosulnia kellene egy 3 százalékos növekedésnek. Ma Magyarországon 8 százalékos kamatlábbal találkozunk és mínusz 1,5 százalékos növekedéssel, tehát visszaeséssel. A jelenlegi pálya fenntarthatatlan, szerintem ebben konszenzus van itt a parlamentben, csak az a kérdés, hogy hogyan tudunk innen elmozdulni.

Az elmozdulás kapcsán az LMP nem azt gondolja, hogy folyamatosan kisebb adótörvény-módosításokkal, kisebb dolgok bevezetésével lehetne kijutni ebből a válságból. Itt radikális gazdaságpolitikai fordulatra volna szükség. Egyrészt a fejlesztéspolitika kapcsán jó volna végre nem azt az utat követni, amit eddig követtek, hogy egy cég nyeri szinte az összes fejlesztési megbízást az infrastruktúrák kapcsán. Jó volna azt követni, hogy lenne olyan stratégiai ágazat, amely valóban értékteremtő, valóban munkahelyteremtő jelleggel bír. A sportágazat nem ez úgy általában. Hiába építünk stadionokat, ha ugyanazok a cégek nyerik az építését, akkor attól az építőipar továbbra is válságban van. Hiába építünk stadionokat, ha nincs, aki... - vagy csak kétballábasok tudnak benne focizni.

Azt gondolom, hogy végre el kellene dönteni a kormánynak, hogy merre is van az előre. Hiszen itt azért tapasztalható az is, hogy folyamatosan változik a gazdasági kormányzás elsődleges célja. Hiszen itt találkozhattunk azzal, hogy a munkahelyteremtés a fő cél. Amennyiben valóban életbe lépnek azok a csoportos elbocsátások, amit most például a Nokia bejelentett, akkor nulla az egyenlege ennek az elmúlt két évnek a munkahelyteremtés szempontjából, ha levonjuk a közmunkásokat.

Azt gondolom, hogy valóban a munkahelyteremtés felé kellene ellépni, és ehhez a legjobb út az volna, ha a munkát terhelő járulékokat csökkentené a kormány, de itt az adótörvények kapcsán nem találkozunk ezzel. Az adótörvények kapcsán az adósalátában azzal találkozunk csupán, hogy különböző kisebb módosításokat hajtanak végre, de ami itt már fölmerült, azért az adósalátában egy nagyobb adó is elrejtésre került, ez pedig az úgynevezett rezsiadó. Itt Dancsó úrral azért vitám van, a lokális monopóliumok, amely oly sokszor, például szeretett szülővárosom, Kecskemét kapcsán, helyi önkormányzati kézben lévő cégekre vonatkozik... - valahogyan ezt ki kell gazdálkodni.

Ha ezek az önkormányzati tulajdonú cégek nem az áremelés kapcsán hárítják át a fogyasztókra ezeket a terheket, akkor valahogy az önkormányzatnak kell ezt kigazdálkodnia, hiszen az önkormányzat a tulajdonosa ezeknek a vállalatoknak. Az önkormányzat pedig szintén adófizetői pénzből él, így a kígyó a farkába harap, előbb-utóbb az adófizetőknek, illetve az egyszerű fogyasztóknak kell ezt kifizetnie. Itt most nem lehet szépíteni, nem lehet ezt elmismásolni. Valóban vannak nagy multinacionális vállalatok, amelyek ezeken a piacokon szerepelnek, de nagyon sokszor ezek önkormányzati tulajdonú, helyi monopóliummal rendelkező kis nonprofit kft.-k vagy kis zárt részvénytársaságok.

Úgy gondolom, és az LMP is úgy gondolja, hogy a rezsiadó emelkedése és a fogyasztók további sarcolása helyett energiahatékonysági beruházásokra volna szükség, amely föllendítené az építőipart, munkát tudna adni képzetlen rétegeknek. Ehelyett azzal találkozunk, hogy habár Matolcsy miniszter úr még a választások előtt 500 milliárd forintot ígért energiahatékonysági beruházásokra - panelfelújítások, szigetelőanyagok beépítése, ablakcsere s a többi -, ebből 8 milliárd forint van előirányozva. Ez 1,6 százaléka, amit önök megvalósítanak az ígéreteiknek. Miközben egész Európában az a trend az építőipar kapcsán, hogy hogyan lehet, ha nincsen növekedés, nem épülnek új épületek, akkor meglévő épületeket renováljuk, így energiával lehet spórolni. Magyarországon nem ez a trend működik. Magyarországon az működik, hogy ha nincsen pénz új épületek építésére, akkor stadionokat építünk.

Úgy gondolom, hogy azokat a célokat, amelyeket az LMP követ, be lehetne építeni a magyar gazdaságpolitikába, és ez nem volna teljesen szembemenő azokkal a célokkal, amelyeket önök lefektettek a kormányprogramban. Itt az igazi probléma az, hogy önök nem hajtják végre a kormányprogramot.

A mútkoriban, közel három hete volt az adminisztrációs terhek kapcsán egy kérdésem a miniszterelnökhöz, és a miniszterelnök úr is elismerte azt, hogy nem csökkennek valójában akkora mértékben az adminisztrációs terhek, mint azt önök vállalták. Sajnos, itt az adótörvények kapcsán sem találkozhatunk egyszerűsödéssel, hanem inkább a bonyolítással. Az adminisztrációs terhek nemhogy csökkennének a hazai kis- és középvállalkozásokon, hanem tovább nőnek, ezáltal további versenyhátrányba kerülnek a multinacionális vállalatokkal, és ahelyett, hogy föl tudnának fürtösödni, hozzá tudnának kapcsolódni ahhoz a globális versenyhez, amelyben az itt lévő nemzetközi vállalatok is részt vesznek, és a magyar foglalkoztatás sarokkövét adó kis- és középvállalkozások csatlakozni tudnának, még tovább lemaradnak, és még tovább nyílik a szakadék ebben a kettős gazdaságban, ami kialakult az elmúlt évtizedekben.

Azt gondolom, mindenki számára az volna a cél, hogy egy olyan adótörvény szülessen, amit nem rángatunk jobbra-balra. A sajtóban Cséfalvay államtitkár úr tett egy ígéretet, hogy nem lesz több adóemelés. Meddig nem lesz több adóemelés, tisztelt államtitkár úr? Az idei esztendőben nem lesz több adóemelés? Vagy ezen adótörvények elfogadásáig nem lesz több adóemelés? Vagy a kormányzati ciklus végéig nem lesz több adóemelés? Tehát valójában a kérdés az: nem is csupán az adóemelés és az adószint mértékének a meghatározása, hanem az, hogy milyen módon változnak az adószabályok. Mert habár lehet, hogy az egyik zsebéből a kormány átpakolja a másik zsebébe ezeket az adóbevételeket, és most az energiacégek különadójából lesz ez az úgynevezett rezsiadó; habár most e kapcsán van 15 milliárdos plusz, ami az államkasszába kerül, de valójában az érdemi kérdés az, hogy maguk a szolgáltatók nem tudnak fölkészülni arra a kiszámíthatatlan helyzetre, amit a gazdasági kormányzás az adótörvények folyamatos változásával hoz.

Itt ennek kellene megálljt parancsolni. Annak kellene megálljt parancsolni, hogy állandó ötletszerű módosításokkal próbál a kormányzat operálni, miközben nagy átalakítások is folynak, amely nagy átalakításokról azért vegyes a vélemény, de a legnagyobb átalakítás, az adórendszer átalakítása folyamatos, mintegy permanens adóforradalom zajlik a fülkeforradalom kapcsán, és nincsen érdemi megnyugvás.

Államtitkár úr, ha már arra tett ígéretet, hogy nem lesz adóemelés, nem lesz új adó, akkor arra is lehessen ígéretet elvárni öntől, hogy az adórendszer legalább az év végéig nem fog változni. Hiszen itt azért tapasztaltuk a 2012-es költségvetés kapcsán, hogy már két költségvetés-módosítás is bejött. Nem tudja senki, hogy hány költségvetés-módosítás vár még az idei esztendőben az idei költségvetés kapcsán, és ha valóban ilyen koraszülött a költségvetés, azt sem lehet számon követni, hogy hányszor kell még módosítani az idén az elfogadott 2013-as költségvetés keretszámait és az ehhez kapcsolódó adótörvényeket.

Köszönöm szépen a türelmet. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

(13.30)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Dancsó képviselőtársam egy kicsit mélyebb kontextusba helyezte a napirenden lévő adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és nyilvánvaló, hogy ilyenkor az általános vitában sok minden szóba jöhet, mint ahogy meg is tették képviselőtársaim, és egy eléggé széles körben szorosan nem a napirendhez tartozó kérdéseket is vitába hoztak. Ez helyénvaló, hiszen az általános vitában van ennek a helye.

Engedjék meg, hogy magam is egy picit szélesebb kitekintést próbáljak e tekintetben alkalmazni, már csak azért is, mert talán meg kell érteni azt a filozófiát, vagy talán azt a körülményt inkább, amelyben jelenleg ma a kormánynak kormányoznia kell. Tudniillik azért általában ezt a leltárt, ezt az anamnézist vagy státust alkalmasint elfelejtjük, sőt alkalmasint a diagnózisban is vita van, ráadásul még a terápiában is, hogy orvosi kifejezésekkel éljek, bár nem vagyok orvos és kevéssé értek hozzá, de úgy gondolom, fontos azért tudni azt, hogy mi a problémánk.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Hol is állunk? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van a világban egy pénzügyi válság, amely generálja persze a gazdasági stagnálást és a gazdasági válságot. Szeretném kihangsúlyozni, hogy pénzügyi válság volt korábban, mert a világ eladósodott, és a pénzvilág különben a szivattyúi kapcsán úgy gondolta, hogy túlgerjeszti a fogyasztást és sok egyéb mást, most pedig egy stagnáló gazdaság vagy gazdasági válság állapotába léptünk.

De azért nézzük meg, hogy mi van Magyarországon ennek következtében. Bocsánat a kifejezésért, de mifelénk azt mondják Békésben, hogy lerongyolódott ország. Érzelmileg is, pénzügyileg is, egzisztenciálisan, sok egyéb más kérdésben lerongyolódott ország, amelyet sajnos az előző kormány műve kapcsán megörökölhettünk, és következménye annak, amit itt a szocialista-liberális kormányzat végzett.

Ne felejtsék el, tisztelt képviselőtársaim, ahogy az Európai Unió tagja lettünk, ezt követően állandóan túlzottdeficit-eljárás hatálya alá tartoztunk, mert nem tartottuk be az uniós szabályokat. Most perfektuálódik a túlzottdeficit-eljárás, megfenyegettek azzal, hogy azokat a forrásokat is, amelyek járnának az országnak, pontosan a felzárkózást illetően, visszavonják. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert ebben a klímában kell ennek a kormánynak valamilyen megoldást találnia a túlélést illetően.

Akkor hadd mondjam el, hogy további fék, amely kivonja a pénzt a gazdaságból, a hiteltörlesztések. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Két hitelt szeretnék emlegetni, amelyet örökségként a Gyurcsány-Veres-kormány hagyott hagyatékként számunkra, úgymond, hogy megfékezze a mostani kormányzás lehetőségeit is, azaz ez a fék a mostani lehetőségeinket nagyon-nagyon erősen behatárolja, sőt korlátozza, sőt kifejezetten fékként szolgál.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az IMF-től felvett a magyar kormány, a Gyurcsány-Veres-kormány perfekt módon, tehát már perfektuált hitelként 7714 millió eurót - euróról beszéltem és nem forintról -, az Európai Uniótól felvett 5500 millió eurót, ez összesen, ha összeadom, az eddig ténylegesen felvett hitelállomány 13 214 millió euró. Borzasztó összeg!

De a huncutság nem ebben van, mert feltehetnénk a kérdést, hogy miben adósodott el az ország, és hol van ez a pénz, miért nem élnek jobban ebből az emberek, sőt miért nem ösztönözte a gazdaságot, a fejlődést, hiszen tudjuk azt, hogy egy országot kihozni a mélypontról csak a gazdasági fejlődéssel lehet, ott termel új erőt. Minden megszorítás mind lefelé húz, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, csak nagy a baj, mert a hitelt törleszteni kell, a hitelnek kamatai vannak, nagyon helyesen mondták Volner úrék és a többiek is, hogy a hitelt törleszteni kell, mert különben egy ország bonitása, likviditása azon is múlik, hogy hogyan tud fizetni, amikor valamit aláírt és megígért. Nagyon veszélyes dolog, ha valaki határidőre nem fizet.

S akkor elmondom önöknek, hogy mit hagyott érdekes módon a Gyurcsány-Veres-kormány, sőt a Bajnai-kormány is a mostani kormányra. 2011-re 2000 millió euró hiteltörlesztést, 2012-re, tehát erre az évre 3300 millió euró hiteltörlesztést. 2013-ra 3600 millió euró hiteltörlesztés terheli az éves költségvetést, és nem beszéltem még a kamatokról, és nem beszéltem más egyéb hitelekről, mert szeretném elmondani, hogy csakis az IMF-től és az Uniótól felvett hitelekről tárgyalunk most. Nem beszélek a szabad piacon felvett, állampapírok kapcsán perfektuálódott hitelek összegéről, csak erről a két hitelformáról.

És akkor jön 2014, a teljes kormányzati ciklus le van terhelve, nehogy véletlenül rendben lehessen a gazdaságpolitikát alakítani, nehogy az emberek jobban élhessenek, meghagytak számunkra 2214 millió eurót.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Szocialista Képviselőtársaim! Amikor bármit mondanak ebben a Házban, ezekkel a számokkal és a többivel is tisztában kellene lenni, és az lenne a korrekt és tisztességes, hogy hölgyeim és uraim, eladósítottuk az országot. Törleszteni kell, és ez mind féke annak, hogy jobban élhessünk.

Igen, a hiteltörlesztés egy veszélyes dolog. Felvenni borzasztó, ráadásul nem tudunk elszámolni vele, hogy mire költöttük, mert nem éltek jobban az emberek a nyolc év alatt, megszorítások következtek be. Mert ha jobban éltek volna, akkor azt mondanánk, mint a görögök, hogy feléltük. De nem éltük fel, nincs meg, nem tudni pontosan. (Tessely Zoltán: Nokia!)

Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak mindenféleképpen a kötelezettségek teljesítéséről a maga módján gondoskodnia kell, iszonyú terhet jelent az állami költségvetésre, és szokták mondani felénk, Békés megyében, hogy ha üres a kamra, akkor a gazdasszony eléggé furcsán viselkedik, mert nehéz neki ebédet főzni, ha valaki mindent megevett már a kamrából. Na, így történt ebben az országban is, hogy minden eltűnt a kamrából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy baj van, és ebből a bajból ki kell ennek az országnak lábalnia, hiszen az éveink múlnak, Magyarország percei, szokták mondani költők is, hogy drágák, hiszen aki ma rosszul él, az nem bocsátja meg senkinek sem, és megvan a bűnös, csak azzal sem érünk semmit sem, ha a fejükre olvassuk; nekünk ebből a borzasztóan feszítő helyzetből ki kell lábalni.

Szóval ez az a státus, amelyből ma az Orbán-kormánynak és nekünk, parlamenti képviselőknek, konszenzust teremtve és okosan előre kell jutni.

Tehát azt a receptet, amelyet Vágó képviselő úr felvázol számunkra, ő egyszerűen csak így mondja, hogy radikális gazdaságpolitikai változás, és kész. Ez fellendíti az országot. Igen, tetszik tudni, ha ennyire egyszerű lenne, hogy radikális gazdaságpolitikai változás, akkor miért nem teszi ezt az Unió, miért nem teszi ezt Görögország, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, ha ennyire egyszerű? Tudniillik úgy beállítani, hogy a magyar kormány ostoba, és nem érti a Vágó Gábort, hogy radikális gazdaságpolitikai változásra van szükség, mert ezzel megoldható minden, hát ez így nem igaz, sőt mondhatnám, hogy eléggé dilettáns is.

Szóval ahhoz, hogy radikális gazdaságpolitikai változást lehessen elérni, ahhoz pénzre is szükség lenne. Miből van legkevesebb? A pénzből. És miért van a pénzből a legkevesebb? Azért, mert pontosan ezek a balliberális politikusok, pénzszivattyúkat működtetve, a multinacionális cégekkel lefejték az egész országot.

Hölgyek, Urak! Elapadt a tehénnek a teje! Ebben az országban nincsen pénz. Úgy gondolom, hogy... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Skandalum!) - skandalum, igen, ahogy mondta tisztelt képviselőtársam. Szóval azt, hogy Magyarországot, és ezért hangsúlyozom, mert ez az érdekünk, mi egy ország és a magyar emberek érdekeit kell hogy képviseljük, hogyan jöhet itt szóba a multinacionális érdek valamilyen védelme? Nem jöhet szóba, hölgyek, urak! Még a hulladékgazdálkodás tekintetében sem, mert minden ilyen dologban csak a pénzfejő gép működik és feji az országot. Elég nagy baj az, hogy az energiaszektort az ivóvíztől kezdve a hulladékgazdálkodásig, a gázszolgáltatásig, a magyar olajipari szolgáltató cégig privatizálták, mégpedig áron alul, elkótyavetyélték a balliberális kormányok, 12 év alatt volt szerencsénk ezt mind megélni, és most nincs mihez nyúlni, mert üres a kamra.

Úgy gondolom, hogy az a piacgazdaság, amelyet fetisizált különben ez a balliberális politika, és folytatja az LMP is, ez a balliberális piacgazdasági metódus mindenhol bedőlt a világban. Hölgyek, urak, a piacnak nincs kellő önszabályozó ereje, nincs fékje ahhoz, hogy pontosan a telefónia tekintetében is, ha már piacgazdaság van, tessék nekem megmagyarázni, hogy miért Magyarországon a legdrágábbak a telefondíjak. Azért, mert el vannak szemtelenedve - ahogy felénk mondják, nem én mondom, hanem felénk mondják -, és ha valaki elszemtelenedik, akkor túlságosan sokat markol.

Úgy gondolom, hogy nem a kormány zsebe van tele, hanem itt a multinacionális cégek zsebe van tele, és nagyon helyes volt a kormány politikája az adópolitikában is, hogy azoktól vette el, akik jelentős jövedelmet realizáltak.

(13.40)

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, meg kell nézni, hogy melyek ezek a szektorok, amelyeknél a pénzszivattyú a magyarok pénzével szemben pénzszivattyúként működött. Ezek mind multinacionális cégek, mélyen tisztelt hölgyek, urak. Itt realizálták a legtöbb banknyereséget, itt realizálták az energiaszektor után a legnagyobb nyereséget, itt realizálták a vízszolgáltatásban a legnagyobb nyereséget, és sok egyéb mást, és hozzájárul ehhez még a mi ostobaságunk - Vágó képviselő úr -, hogy olyan történetek folytak, mint a BKV, a metróépítés és sok egyéb más.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebből az aspektusból kell keresnünk a kiutat és a megoldást, ami nem csekély feladat, és ebben tényleg nemzeti összefogásra van szükség, és nem hazugságokra, hanem összefogásra, hogy ebből a bajból ezt az országot kirángassuk.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, azért jó tudni, hogy az ország a kormányváltás tájékán a tönk szélén, a szakadék szélén állt, innen került visszarángatásra. De még nem vagyunk túl távol a szakadéktól, hölgyek, urak. Nem vagyunk távol, óriási bajok vannak. Nyilvánvaló, hogy egy kormánynak két lehetősége van, az egyik az elvonások növelése, az adóbevételek növelése, a másik pedig a költségek visszafogása a strukturális változásokkal, amelyeket a kormány elkezdett, és ebbe beletartozik minden, amihez igyekeztünk gyorsan és sürgősen hozzányúlni. Mert lehet ilyeneket mondani, ha tűz van, hogy ugyan már, ki a hibás, meg hogyan próbáljuk megoldani, de ha valaki nem tudja, hogy hol a poroltó és hol a víz, akkor megette a fene az egészet, míg itt beszélgetünk, addig leég az egész ország, ha tűz van. Szóval, azért a gyorsaságra is van magyarázat, hölgyek, urak. Egy tűz esetében nem azon szoktunk tanácskozni, hogy merről közelítsük meg, hanem gyerünk gyorsan, és próbáljunk minden eszközt bevetni arra, hogy ezt a tüzet eloltsuk.

Ebben az országban az elmúlt két évben erről volt szó. Tűzoltásról volt szó. Ezt lehet bírálni, nyilvánvaló, hogy bírálják is az Európai Uniótól, mert nagyon sok multinacionális cégnek - sőt mi több, országnak, sőt nemzetnek - megborzoltuk a bajszát. Igen, borsot törtünk az orruk alá, a nemzeti érdekek kapcsán. Ezt tisztán kell látni. Ez a filozófiai különbség, hölgyeim és uraim, hogy ez a parlament és a kormányzati többség nemzeti érdekeket kíván képviselni, mégpedig az ország polgárainak az érdekében, és ebben tisztességesen teszi a dolgát. Hogy alkalmasint az ember a zongoránál is melléüt, elő szokott fordulni. A törvénymódosítások pedig azért vannak bent, mert ahol nem szolgálta az ország érdekét, vagy a folyamatokkal szembement valamelyik szabályozásunk, azért vagyunk parlamenti képviselők, hogy ezeket a törvényeket aktualizáljuk és módosítsuk.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő T/7028. számú törvényjavaslatról hadd mondjak egy-két megjegyzést még. (Közbeszólások, derültség az MSZP padsoraiban.) Ebbe a körbe tartozik, hogy ennek a kormánynak salátatörvényt kellett beadnia, mert a salátatörvény egy sajátságos műfaj. (A mellette ülő képviselőtársához:) Mennyi időkeretem van? (Göndör István közbeszól.)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr. Tisztelt Göndör képviselő úr, úgy is, mint az Országgyűlés jegyzője, ön tudja, hogy csak akkor adhatok önnek szót, ha két percre bejelentkezik, ezt nem tette meg, nem áll módomban szót adni önnek. Köszönöm.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozás egy sajátos műfaja, ami előttünk van. Nem szeretjük a salátatörvényt, nem, senki. Nehezen lehet követni, ez teljesen igaz. De most mondtam, hogy alkalmasint tűzoltásról van szó, és szeretjük, nem szeretjük, ezeket a lehetőségeket ki kell használni az ügyben, hogy kompetensen, határozottan jó terápiát próbáljunk alkalmazni az előttünk lévő betegségre és bajokra.

Nos, tehát meg lehetne tenni azt, hogy ezeket a törvényeket, amelyek 21 törvényt módosítanak, ha jól emlékszem, egyenként behozzuk a tisztelt Ház elé, hosszú folyamat kapcsán, rengeteg kárral és bajjal szolgálna az is, hogyha mondjuk nem rendeznénk azokat a passzusokat, amelyek most már nem jók vagy nem eurokompatibilisek, és ezáltal megint kötelezettségszegésbe kerülnénk.

Nagyon nehéz helyzetben van a kormány, amikor meg kell határoznia ennek a törvénynek a célját, mert ki lehet emelni belőle egy-két passzust és egy-két célt, de ugyanakkor még mögötte van három-négy, és ha nem mondunk valamit el teljesen őszintén, akkor azt mondják, hogy csak kerülgettük az igazságot; úgy, mint a féligazságot mondták ki az előző nyolc év alatt a szocialista-liberális kormány tagjai is csak, de ők hazudtak.

Nos, tehát nem célszerű ezt külön-külön behozni, szolgáljon ez a törvényjavaslat védelmében - nem szeretjük, de szükséges -, így tehát most egyben 21 törvény módosítását hoztuk a tisztelt Ház elé, és úgy gondolom, arról lehet vitatkozni, hogy a szabályok pontosak-e, okosak-e, jók-e, de hogy szükségesek, arról nem célszerű vitatkozni, mert fontosak, ezt merem állítani. Mégpedig hadd mondjam el önöknek, hisz nem volt korábban szociális szövetkezet, a szociális szövetkezetnél tisztázni kell azt, hogy személyi jövedelemadó terheli-e mondjuk, a természetbeni juttatást vagy sem, és milyen mértékben és hogyan.

(Nyakó Istvánt a jegyzői székben Göndör István
váltja fel.)

Hadd csapjak bele egy-két más kérdésbe is, már csak a szakmaiság érdekében is, hogy például a szerencsejátékról szóló törvényünk, amely igazán régi törvény, többször került módosításra, pontosan a monopolügyek miatt, hogy ne legyen monopolhelyzetben az egy központi szerver, több szerver létrehozását engedélyezi a törvény, de ugyanakkor a garanciákról is intézkedik, hogy a monopolhelyzet ne alakuljon ki. Mint ahogy annak idején tudták különben a szocialista-liberális kormányban is, hogy amikor privatizálnak, akkor egy monopolhelyzetet állítanak elő a bankrendszerben, az energiaszektorban, a vízgazdálkodásban és sok egyéb másban, mégis hagyták. Úgy gondoljuk, mindenhol oda kell figyelnünk arra, hogy az állampolgárok kiszolgáltatottsága, a piaci erőfölénnyel való visszaélés és a monopolhelyzet kihasználása kapcsán - legyen az akár magyar cég, akár külföldi cég - ezt nem szabad megengedni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólások következnek, elsőnek Volner János képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Babák képviselőtársam, csak azért, hogy tényleg mindenki számára világos legyen - ön tisztában van vele, nem is önnek szól ez elsősorban -, az államháztartás hiánya folyamatosan nő akkor, amikor az államadósság is egyre magasabb szintre kerül, egyre nagyobb lesz értelemszerűen az államadósság törlesztése, egyre nagyobb terheket jelent majd a költségvetés számára. Ami nagyon fontos, az az, hogy az állam - ahogy az előbb is említettük - refinanszírozza ezt az adósságot.

Ha most megnézik azt a kamatpályát, amit az önök kormányzása alatt futott be az állampapírpiac, akkor egy folyamatosan emelkedő kamatpályát láthatunk. Jelenleg ugye, a jegybanki alapkamat is 7 százalékra emelkedett, ez egy 2009 végi értéknek felel meg, tehát egészében véve ezek a feltételek, ahogy Magyarország hitelhez képes jutni jelenleg, azok rosszabbodtak, romlottak.

Nagyon fontos látnunk azt is, hogy a kormány nem visszafizeti, hanem egy új IMF-hitelt vesz fel azért, hogy a réginek a törlesztőrészleteit ki tudja fizetni. Hát ezért megy most a küzdelem, ezért olyan rendkívül fontos a kormánynak, hogy egy minisztert foglalkoztat csak azért - eltérően egyébként a nemzetközi szokásoktól -, hogy kilobbizza valahogy az IMF-hitelt, hogy legyen pénz, hogy a pénzt, amivel tartozunk, vissza lehessen fizetni. Ezért megy most a küzdelem. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezeket a kérdéseket tudatosítsuk.

A másik, ami nagyon fontos: ha megnézik azt, hogy durván a GDP 10 százalékát tette ki az a magán-nyugdíjpénztári vagyon, amit ez a kormány államosított, ehhez képest a GDP 10 százalékának a felét, 5 százalékot használtak fel azonnal, első lépésben adósságcsökkentésre. Lényegesen kisebb lett azonban az adósságcsökkentés azért, mert ezen a téren is veszteség érte a magyar államot, hiszen az árfolyamok úgy változtak meg, hogy ez beépült gyakorlatilag az államadósságba, azaz jóval kisebb adósságcsökkentést lehetett ilyen módon elérni, mint amit lehetett volna akkor, hogyha ez az árfolyamcsökkenés nem valósul meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Tibor képviselő úr következik, parancsoljon!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Babák képviselő úr ismét 17 percben megpróbált kísérletet tenni arra, hogy elterelje a figyelmet a dolog lényegéről. A dolog lényege az, tisztelt képviselő úr, hogy gazdasági visszaesésben van Magyarország. Nem növekedésben, nem stagnál, visszaesésben van Magyarország. Ez a kétéves fideszes kormány gazdaságpolitikájának a következménye és eredménye. Szeretném jelezni, hogy kormányváltáskor még gazdasági növekedésben volt az ország, a válság ellenére.

Szeretném, hogyha a következő kétpercesében elmondaná azt, hogy a válság kellős közepén milyen kamatfeltételekkel vette fel az előző kormány a hiteleket, és most milyen kamatfeltételekkel tud fölvenni a kormány hitelt ahhoz, hogy visszafizesse ezeket a kötelezettségeket, amiről ön is beszélt. Mire költötték a rekvirált magán-nyugdíjpénztári vagyont? Itt a parlament nyilvánossága előtt legyen szíves már, részletezze, hogy mire költötték el, mert nyoma nincs a dolognak, és úgy, ahogy Volner képviselő úr utalt rá, a felét ugyan államadósság visszafizetésére költötték, de gyakorlatilag a kamatfelár megette ennek a pénznek a jelentős részét, tehát ott tartunk, mint két évvel ezelőtt, csak elköltöttek önök 3000 milliárd forintot.

(13.50)

Végre egyszer itt, a parlament nyilvánossága előtt valaki mondja már meg, hogy a 10 millió magyar állampolgárnak milyen haszna származott abból, hogy önök 500 milliárd forintért visszavásárolták a MOL 20 százalékos üzletrészét, és ennek fejében egyébként a társaság alapszabálya szerint továbbra is 10 százalékos részvénycsomaggal szavazhatnak. De milyen haszna származott ebből 10 millió magyar állampolgárnak, hogy erre önök elköltöttek az adófizetők pénzéből 500 milliárd forintot? (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Babák Mihály képviselő úr következik; őt majd Vágó Gábor képviselő úr követi.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kovács Képviselő Úr! Az ön helyében ilyen kérdéseket nem tennék föl. (Derültség az MSZP soraiban.) Megmondom önnek, miért: azért nem, mert önnek kéne elszámolnia, hogy miért adták el áron alul Londonban a MOL-kötvényt. Ha van a kamrában úgymond saját tulajdonunk, mint a nemzeti olajvállalat részvénye, azért van mihez nyúlni, az akkumulált tőke. És akkor ön azt mondja, hogy nem tudja, hogy mi a magyarok érdeke ebben?! Hát van a nemzeti vállalatunkban valami. Nem jó helyre tették, merthogy érdekes tulajdonosi körbe kerül.

Szóval, ezt a kérdést az ön helyében nem kérdezném meg, sőt azt sem kérdezném meg az ön helyében, mert nem tud rá válaszolni, hogy hova tűnt el az a rengeteg pénz, amit fölvettek. Tessék már egyszer megmondani! Maga mondja meg! És mondja meg, hogy miért kellett magánnyugdíjpénztárban tartani, kötelező magánnyugdíjpénztárban tartani a pénzt, amely államadósságot növelt és közben költséget jelentett, veszteséget a költségvetésnek évente. Egy ostoba üzlet volt, amire az IMF vette rá önöket, és önök meghagyták nyolc éven keresztül! Államadósságot csökkent, ahogy mondta, a kormány, és azonkívül pedig nyilvánvaló, hogy másra is kellett.

Egyébként különben mindaz a pénz és papír nem likvid, amelyet a magánnyugdíjpénztárak hagytak, és csak az állampapírokat lehetett széttépni, a casht lehetett elkölteni államadósság-csökkentésre, és van még forgalomképtelen papír is ezekben a magánnyugdíjpénztárakban. Jól megéltek ebből az állampolgárok által befizetett pénzből, sőt eltűnt a pénzük - én is vesztettem rajta, jó, ha tudja.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy az, amit itt fölvázoltak, hogy gazdasági stratégiára lenne szükség és hogy stagnál a gazdaság, szintén ön mondta... - tessék mondani, a világban nem gazdasági stagnálás és recesszió van meg pénzügyi válság? Ezen mi kívül tudjuk magunkat helyezni? Miről tetszenek beszélni? Magyarország nem egy teljesen körbebástyázott valami, hát hatással van ránk az egész világ gazdaságpolitikája. Ha mindenhol baj van, nálunk is baj van (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), csak ezt a bajt kell nekünk csökkentenünk, és ez a dolgunk ma.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Osztom Babák új diagnózisát: baj van. Baj van Magyarország gazdaságpolitikájával (Babák Mihály: Önnel van baj, képviselő úr!) és ugyanúgy eléggé forró a nemzetközi helyzet is. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Orvost!) Viszont Babák urat én nagyon szívesen hallgatom, mert közérthetően mondja el mindig ugyanazt. (Kovács Tibor: ...a baromságot.)

Tehát immáron két esztendeje ezek a szólamok nem igazán sokban változnak, miközben egyet kell hogy értsek önnel, hiszen valójában én is azt gondolom, hogy a közműszolgáltatóknak hazai kézben kellene lenniük. Én is azt gondolom, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer nem volt jó úgy, ahogy volt. Viszont önök akár ezt a magán-nyugdíjpénztári rendszert úgy szüntették meg, hogy folyamatosan, immár másfél éve kéthetente-havonta jön be törvénymódosítás, hogy mégis milyen utóvarrásokat kell megtenni ahhoz, hogy ez az átmenet, márpedig ez a nyugdíjrendszerbeni átmenet jogszerű, átlátható és működőképes rendszerhez vezessen.

Babák Úr! Én arra kérem önt, hogy reflektáljon arra is, hogy ez a kormány mit tett az elmúlt két esztendőben, mert - habár nagyon sok tételében egyetértek - én úgy gondolom, hogy nem csupán a nemzetközi gazdasági környezet felelős azért, hogy Magyarország ott tart, ahol. Hiszen hogyha megnézzük, valóban, az eurózóna stagnál, de attól még nem kell Magyarországnak süllyednie, recesszióban lennie. Miért vannak például a lengyelek jóval előttünk? Ezekre a kérdésekre kellene választ adni és nem mindig hátrafelé mutogatni.

Én azt gondolom, hogy ennek a kormánynak tennivalója van, teendője van, sok lépésben az LMP is tudná támogatni, mert elviekben sokszor egyetértünk, de a gyakorlat az önök részéről teljesen más képet mutat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Miután meg lettem szólítva, köszönöm a lehetőséget, hogy megkaptam. Szóval, nem a magyar állampolgár felel azért, ami gazdasági állapot előállott, hacsak nem eltagadta az adóját és nem fizette be, akkor tehet róla. Kérem szépen, megvan a konkrét felelősség, és a kormány azon is van, hogy elszámoltassa, hisz azért van elszámoltatási kormánybiztos, és különböző büntetőperek indultak.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közszereplőkkel vannak tele az ügyészségek, a börtönök lassan, és a bíróságok előtt is rengeteg ügy van. Szóval, nem a magyar állampolgár felelős érte, igaz, de sajnos az a baj, hogy ő látja a kárát, 10 millió ember. Egy rezsim, egy szocialista-liberális kurzus eltulajdonításait, lopásait, eladásait és sok egyéb más következményét az állampolgárok viselik.

Négyszáz törvény született az elmúlt két évben, ennyire nagy volt a baj, tisztelt képviselő úr, és ez az ön orra előtt, az ország nyilvánossága előtt zajlott le, azért, mert akkora rendetlenség volt ebben az országban. Rendet kell tenni, elszámolható, átlátható viszonyokat kell teremteni, és nemzeti érdeket kell képviselni; amivel, tudom, nem ért egyet, de az az ön baja. Nemzeti érdeket kell képviselni.

Egy biztos, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az éves hiány, tehát a 3 százalék is az államadósságot mindaddig növeli, míg nem csökkentjük le az államadósságot, nem fizetünk vissza. Tehát szeretném elmondani, hogy az elmúlt kétévi kormányzás ideje alatt is jóval visszafogottabban, de még mindig nőtt az államadósság a költségvetés oldaláról. És azok a tranzakciók tették lehetővé azt, hogy csökkentsük az államadósságot, amelyekről itt többen szóltak.

Ha valaki azt hiszi, hogy a magyar ember teljesítményén múlik a forint árfolyama, az nagyon téved, sőt hazudik. Hölgyek, urak, mozgatják, rángatják! Ugyanígy a bankkamatot is. Hölgyeim és Uraim! Valaki adjon rá választ, Magyarországon miért 7 százalék az alapkamat. Hát ez drágítja a hiteleinket! És drágítja a hiteleinket a hiteltelenítés, a nemzetközi propaganda (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.),a meg nem fogalmazható, mert csak undok módon lehet megfogalmazni, azt a hecckampányt, amit a világban folytatnak a bukott emberek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kiss Sándor képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Felhívnám a képviselőtársaim figyelmét, hogy most általános vita van az adózást érintő egyes törvények módosításáról. Itt már komposztáltak kedves képviselőtársaim, eladták és meg lett vásárolva a MOL-részvény legalább ötször, tűzoltás volt, a tehén kevés tejet adott, csak erről a törvényjavaslatról nem volt még egy kumma hang sem.

Én nagyon türelmesen meghallgattam önöket, de megmondom őszintén, ez szégyen, tehát szégyen, hogy önök mindenről beszélnek, csak produktív munkát nem folytatnak. Erről nem beszélünk. (Felmutat egy iratot.) Tehát egyszerűen ha bejön ide valaki, beül a szakértői páholyba és ezt végighallgatja, netán aki ezt a törvényt elolvassa, hát nem tudom, hogy mit gondol rólunk. Én nyomatékosan felhívnám az önök figyelmét, hogy beszéljünk erről.

Ennek apropóján, miután én is sokat beszéltem, szeretnék a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról egypár szót szólni. A dolog lényege az, hogy az úgynevezett patikai szolidaritási adót megszüntetik. Ezt a patikai szolidaritási adót azért hozták létre, hogy a nagy forgalmú patikák a forgalmuk arányában támogassák a kispatikákat, a kis forgalmúakat, és így a vidéki gyógyszerellátást valamilyen módon próbálják segíteni. Most önök, Kovács Ferenc képviselőtársam azt mondta, hogy ez adócsökkentés. Ez egyáltalán nem adócsökkentés, ez a kispatikák ellehetetlenülését szolgálja. Tehát ezt úgy kommunikálni, hogy önök adót csökkentenek, ez minimum botrányos, úgy gondolom. Itt újra felhívnám a kispatikák nehéz helyzetére a figyelmet, valamint arra, hogy tegnap tárgyaltuk - már nincs időm - az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosítását, és bizony ez a két törvényjavaslat összefügg.

Nem tudom tovább folytatni, mert a két percem letelt. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vigh László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lakossági fórumokon járva még a választás előtt, azt a kérdést szokták feltenni nekem a választópolgárok: kíváncsi vagyok, hogy a szocialisták a nyolc év után mikor szólalnak meg majd először. Én úgy látom, megszólalnak, és nagyon nagy a feledékenységük.

(14.00)

Babák Mihály polgármester úr célzott rá, hogy mit hagytak nekünk. Állandóan azt felejtik el a szocialisták, hogy egy olyan örökséget viszünk tovább, hogy ha ők maradnak, mi azt állítjuk, hogy ma egy görög helyzet lenne Magyarországon. Ha a szocialisták ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatják, amit tettek 2002-2010-ig, ma már csődhelyzetben lenne az ország - és akkor megkérdezik tőlünk, hogy miért ezt csináltuk. Kaptak önök a választóktól elég időt arra, hogy bebizonyítsák, hogy tudják ezt az országot irányítani; nem tudták. Azért vannak ott most hatan, hat fővel, mert a választópolgárok ítéletet mondtak önök fölött. Az a hat fő azért van itt bent, mert ő most ráér a 48 emberből. Tessék az ítéletet elfogadni! Most mi megpróbáljuk ezt az országot úgy irányítani, hogy a felelősséget, a fizetést, a munkahelyeket szétterítjük.

Vágó képviselő úr mondja, hogy mit lehetne még tenni. Azt hiszem, ez a kormány mindent elkövet azért, hogy az embereknek munkát adjon, és most már ott tartunk, hogy nem szabad megkérdezni, hogy van-e annak a munkának értelme. Minden munkának van értelme. A lényeg az, hogy a világon majdnem mindenhol - különösen Európában - nagy a munkanélküliség: 25 százalék a spanyoloknál, a görögöknél 22 százalék. Magyarországon - igaz, hogy nem sokkal -, 3 millió 750 ezer ember helyett 3 millió 800 ezer dolgozik, tehát 50 ezerrel több, de valamit tettünk, annak ellenére, hogy az összes környező országban növekedett a munkanélküliség. Úgyhogy egy kis lépést tettünk, és bízom benne, hogy ezzel a sok kis lépéssel oda érünk el, hogy az ország elindul a fejlődés útján.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(Dr. Szűcs Lajos elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Vágó Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Babák úr, kikérem magamnak, hogy ön azzal vádol engem, hogy én nem a nemzet érdekét akarom képviselni. (Boldog István: Ez tény.) Elnézést, de szerintem ez a parlamenti vitának egy olyan lealjasítása, amelyben én nem szeretnék részt venni.

Tisztelt Babák Úr! Ön beszél most a nemzetközi gazdasági környezetről. A nemzetközi gazdasági környezetben a gazdasági konszenzus változóban van, ez egyértelmű. Most már nem a megszorítások politikáját harsogja nem csupán az Európai Bizottság, nem csupán az IMF, de most már a G8-ak találkozóján is egyértelművé vált az, hogy nem a megszorítások politikájára van szükség, nem a szigorú hiánycél tartására van szükség, hanem a gazdasági stimulusokra van szükség, arra van szükség, hogy fejlődjön, növekedjen a gazdaság, és munkahelyek jöjjenek létre. Magyarország még továbbra is az előző konszenzus béklyójában vergődik, amelyet a Merkel-Sarkozy-paktum erőltetett rá Európára. Most van lehetőség, és kinyílik a lehetőség Magyarország számára is, hogy ne csupán a megszorítások politikáját kövesse, hanem beruházásokkal, érdemi, értékteremtő beruházásokkal, amelyek nem a stadionépítésre és nem olyan szárnyvonalak építésére szolgálnak, amin már vonat nem jár, és bizonyos cégek építik csak azokat a szárnyvonalakat, hanem olyan gazdaságteremtő célokat kellene végre önöknek is folytatni, amelyek benne vannak a kormányprogramban.

Kérem, Babák úr, figyeljen oda! Ön is megszavazta a kormányprogramot, én csak számon kérem a kormányon azt, amit ígért. Önök nem tartják be azt az ígéretüket, hogy a gazdaságot az adminisztrációs terhektől megszabadítják; nem tartják be azon ígéretüket, hogy olyan érdemi piaci munkahelyek jöjjenek létre, amelyek hosszú távon is fenntarthatóak, hanem pontosan az a közmunkastatisztika-javító munkahelyteremtés látható csak, ami az előző ciklusokban is látható volt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Volner János képviselő úr következik. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, én azt javaslom, hogy ne vonjuk kétségbe azt, hogy az LMP nemzeti érdekeket képvisel; ez kétségtelenül így van - egy a kérdés, hogy melyik nemzetét. Ez a nagy kérdés. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Ami ezzel kapcsolatban rögtön eszébe jut az embernek, hogy ki az LMP legnagyobb támogatója - nem a Jobbik szerint, hanem az LMP szerint -: egy amerikai ingatlanbefektető, egy Richard Field nevű ember, aki igyekezett nemzetközi botrányt keverni Magyarországgal szemben, igyekezett ennek az országnak minden lehetséges, rendelkezésére álló eszközzel ártani azért, hogy Magyarország rossz hírét keltse. Ezek az emberek állnak az LMP háta mögött, ezek pénzelik őt, és ők azok, akik lehetőség szerint igyekeznek felhasználni az LMP-t annak érdekében, hogy külföldi érdekeket képviseljen hatékonyan a magyar parlamentben. Azért ezt le kell szögeznem azért, hogy tisztán lássunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr következik.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Vágó Képviselő Úr! Tessék mondani, mi változott azért, mert Merkel asszonynak és a franciáknak megváltozott a véleménye, hogy nem a megszorításpolitikát ajánlják a nehéz helyzetben lévő, pénzszivattyúval kiszivattyúzott országok vonatkozásában? Mert ők eddig sem tették ezt, csak nekünk ajánlották. Egyébként az Orbán-kormány, ahogy kormányra került, azt mondta, hogy nem az embereket fogja sarokba szorítani, hanem igyekszik lehetőséget adni, és azokat kezdte el szorongatni, akik eddig szivattyúzták a pénzt, és magas jövedelműek voltak: bankok, különböző multinacionális cégek és ehhez hasonlók. Ebben önök minket nem támogattak; akkor tessék nekem megmondani, hogy miért kérjek öntől bocsánatot abban, hogy önök nem nemzeti érdeket képviselnek.

Úgy gondolom tehát, hogy az ideológiákkal nagy baj van, és vigyázni kell azzal, amit korábban is ránk erőltettek 20-30-50 éven keresztül. Józan paraszti észnél több nem kell, és akkor minden rendben fog menni ebben az országban, és őszintén kell beszélni, össze kell fogni a bajból való kilábalás érdekében. Összefogás, őszinteség és nem ideológiák, hanem józan paraszti ész: ezt követi az Orbán-kormány, én úgy gondolom, csak ez nem tetszik sok országnak és sok hatalomnak, sőt tőketulajdonosnak, sőt a pénzszivattyúknak sem tetszik. Ez a konfrontáció tárgya jelenleg, ezért vagyunk mindenhol a szőnyeg szélén. Bocsánat, de én úgy gondolom, hogy néha van, amikor ezt fel kell tudni vállalni. Az Orbán-kormány felvállalta ezeket a konfliktusokat, de vannak dolgok, amiben kiszolgáltatottak vagyunk, hiszen ha pénzt kérünk - mert pénz kell mindenhez, többek között a fizetési kötelezettségekhez is -, akkor sajnos előfordul, hogy olyan törvényt is módosítani kell, ami igazából nem lenne szándékunkban.

Úgy gondolom tehát, hogy a stratégiaváltás nem hoz semmi hasznot se Görögországnak, se Spanyolországnak, sok egyéb másnak, mert, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, eladósodott országokról van szó, óriási munkanélküliséggel, iszonyú magas költségvetési hiányokkal és államadóssággal, úgyhogy ebből stratégiaváltoztatás, mert két kormányfő ezt kijelenti, akár az Unió Barrosója, ebből túl sok minden nem lesz. Hölgyek, urak, az biztos, hogy megszorításból csak lefele megyünk, ezért ügyelni kell arra, hogy a gazdaságot próbáljuk élénkíteni. Nehéz megtalálni a lehetőségeket.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékozom a kétperces vitát korlátozni, de tisztelettel kérem önöket, jó lenne, ha visszatérnénk a főmederbe: az adózást érintő egyes törvények módosításáról, a T/7028. számú törvényjavaslatról folyna az érdemi vita.

Most pedig Volner János képviselő úrnak adok szót 1 plusz 2 percben ügyrendben. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tájékoztatni szeretném elnök urat az ügyrendi javaslatom okáról. Vágó Gábor képviselőtársam - miután elárultam azt, amit egyébként mindenki tud, hogy honnan pénzelik az LMP-t - egy nemzetközileg egyezményes jelzést küldött nekem, jobb kezének középső ujját felmutatva, függőlegesen fölemelve üzent nekem egy egyértelmű üzenetet. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Szégyen!)

Arra kérem elnök urat, hogy élve a Házszabály adta lehetőségekkel, az LMP-s képviselőtársunk hozzászólási jogát a mai napra felfüggeszteni szíveskedjék, ugyanis ez a lépés olyan mértékben sérti az Országgyűlés méltóságát (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Szégyen!), ami azt gondolom, hogy egy ilyen korlátozó intézkedést kíván.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igaza van. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr, abban a kellemetlen helyzetben vagyunk itt fenn az elnökségben, hogy sem a jegyző urak, sem én nem figyeltünk Vágó Gáborra ez alatt az idő alatt. Arra lehetőség van, hogy önök hivatalosan kérjék a házvezetést, hogy a televíziófelvételekből nézzék meg, hogy erre valóban sor került-e. Itt van Farkas Gergely frakcióigazgató úr, ennek megfelelően a megfelelő eljárásra lehetőséget látok a házbizottság ülésén. Itt én jogtalanul járnék el, ha egy olyan dologgal kapcsolatban foglalnék állást, amelyet magam nem láttam. Nem vonom kétségbe - bocsánatot kérek -, hogy ez így volt, illetve nem tételezem fel ugyanakkor képviselőtársamról, hogy ez történt, de ebben a helyzetben meg kell érteniük, nincs arra erkölcsi lehetőségem, hogy én itt bármilyen formában ítéletet mondjak.

Volner János képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Azt javasolnám, hogy ismerve LMP-s képviselőtársaim bevállalósságát, kérdezzük meg Vágó Gábor képviselőtársunkat, hogy így történt-e. Vélhetően nem fogja képviselőtársunk letagadni ezt a tettet, valószínűleg be fogja vállalni, sőt lehet, hogy büszkén blogolni is fog még az este folyamán.

(14.10)

Tehát azt javasolnám, elnök úr, kérdezzük meg őt, és ennek birtokában az elnök úr határozzon erről a lépésről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Amint mondottam, az ülést vezető elnök nem bíró, ennek megfelelően nem tud intézkedni, csak a Házszabály, illetve az országgyűlési képviselőkre vonatkozó, az Országgyűlésről hozott törvény szellemében ítélkezhetek. Ellenben itt van Farkas Gergely frakcióigazgató úr, aki, amennyiben meggyőződik a dolgokról, kezdeményezheti rendkívüli házbizottsági ülés összehívását, aminek természetesen az ülést vezető elnök helyt fog adni.

Most, ha megengedi, képviselő úr, folytatnánk a kétperces hozzászólásokat. Kiss Sándor képviselő úr következik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azt tudom megerősíteni, amit az előbbi kétpercesben mondtam, de most már újra megerősödött, hogy ha nem a törvényjavaslattal foglalkozunk, akkor ilyen dolgok fognak bekövetkezni. Tehát én felhívom Babák képviselőtársamat is, az LMP-s képviselőtársamat is, hogy maradjunk a törvényjavaslatnál. Ha máshogy nem tudom önöket meggyőzni, akkor a környezetvédelemre legyenek tekintettel, a személyeskedést mellőzzék, és akkor kevesebbet kell égetni ezt a sok villanyt. Jó? Maradnék a törvényjavaslatnál. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tehát az előbb ott folytattam, hogy a szolidaritási díjat megszüntetik, és ez összefüggésben van a tegnapi egészségügyi tárgyú törvények módosításával, miszerint a fekvőbeteg-ellátó intézetek gyógyszertárat alapíthatnak és működtethetnek, és a forgalom okán, mivel ezek olyan nagy forgalmú gyógyszertárak lesznek, amelyek közforgalmat is lebonyolítanak, nekik szolidaritási adót kellett volna fizetniük. Ezen törvényjavaslat alapján tehát nem kell majd szolidaritási adót fizetni, és ezt mindenképpen sérelmezem.

A másik, amihez hozzászólnék, az a távhőszolgáltatások versenyképességének a javítása. Nem tudom, hogy a távhőszolgáltatások versenyképessége hogyan növekszik, hogyha a pozitív mérlegük után 11 százalékos adót kell fizetniük. Arra hívnám fel az önök figyelmét, hogy a közszolgáltatásban képződött nyereséget lehetőleg a közszolgáltatásba forgassuk vissza. Tehát mindenképpen gondolkodjék el a kormányzat arról, hogy a közszolgáltatások adóját vagy a pozitív szaldójuk adóját emeli. Ne 11 százalék legyen, ne 8 százalék legyen, hanem lehetőleg nulla százalék legyen, amennyiben ezt a közszolgáltatás javítására forgatják vissza. Tehát kérem, ezen gondolkozzon el a kormány, hiszen több helyen van olyan, ahol a közszolgáltatás színvonala nem megfelelő, méghozzá azért nem megfelelő, mert a fejlesztések nem történtek meg.

Köszönöm a két percet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Gergely frakcióigazgató úr kért a Jobbikból ügyrendben szót. Parancsoljon, frakcióigazgató úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak az előző incidensre szeretnék reagálni, és a Jobbik-frakció nevében szeretném kérni a házvezetést, hogy vizsgálja meg a tévéfelvételeket arra vonatkozólag, hogy mi is történt itt. Ugyanakkor úgy gondolom, árulkodó az, hogy ha Vágó Gábornak nem lenne mit takargatnia, akkor egyszerűen szót kért volna. (Vágó Gábor közbeszólására:) Akkor erre várunk, nagyon szívesen meghallgatjuk a magyarázatát. Ettől függetlenül szeretném kérni a házvezetést, hogy intézkedjen a tévéfelvétel kapcsán.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szeretnék ezzel kapcsolatban vitát folytatni. A házbizottság rendkívüli ülését holnap reggel 8 órára összehívom.

Most pedig megadom a szót Vágó Gábornak, de máskor ügyrendi vita kapcsán ügyrendben tessék szót kérni, mert két percre jelentkezett be, és azért nem adtam szót, mert azt hittem, sorban áll a szakmai kétperces hozzászólásért.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Elnézést, elnök úr. Nehéz úgy szakmailag hozzászólni, amikor az embert egyrészről a magyarságában kérdőjelezik meg, másrészről hamis, hazug vádakkal illetik, harmadrészt úgy, hogy ha az ember tartja az állát, azt már rögtön rosszhiszeműen feltételezik.

Elnézést kérek Volner képviselőtársamtól, de ön engem a magyarságomban kérdőjelezett meg, ez engem mélyen felháborít, azt hiszem, erről szót kell ejteni. Másrészről arról is, hogy a pártfinanszírozás kapcsán, ami közvetve kapcsolódik az adózáshoz kapcsolódó törvényekhez, a pártfinanszírozás kapcsán nyilvánvaló, hogy az LMP elkötelezett abban, hogy tiszta és átlátható legyen a pártfinanszírozás. Az LMP legfőbb támogatói a magyar adófizetők. Valóban volt egyszer egy olyan amerikai állampolgár, aki adott nekünk szám szerint 10 millió forintot. Továbbra sem tudjuk, hogy a Jobbik miből kampányol, honnan jönnek az iráni és honnan jönnek az orosz pénzek. (Derültség a Jobbik soraiban.) Ön ugyanúgy vádakkal illet engem, mint ahogyan most én ezt megtettem, viszont az az aljas rágalomhadjárat, ami egyrészről megkérdőjelezi az én egyik fő identitásomat, a magyarságomat, másrészt az, hogy óvodás módjára feltételezésekkel kapcsolatban ön árulkodik, azt hiszem, az önt minősíti, és nem engem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a vitát lezárom. Ennek a vitának a folytatására holnap reggel 8 órakor a házbizottság rendkívüli ülésén kerül sor, ahová az érintetteket meghívom és elvárom.

Most pedig Vigh László képviselő úrral visszatérünk a törvényjavaslathoz. Kétperces felszólalásban a képviselő úr következik.

Parancsoljon!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megfogadva az ön intelmét, hogy térjünk vissza az adótörvényekhez, viszont jelezve a jobbikos képviselőtársam hozzászólására, hogy mindenről beszélünk, csak az adótörvényről nem, Vágó képviselő úr a közmunkát említette. Szeretném egy picit megvédeni a kormányunkat, a többség által bevezetett új dolgokat, amelyeket elkezdtünk vidéken, elkezdtünk falun, és hadd beszéljek a falu, a vidék érdekében történt nagyon fontos változásokról, a közmunkáról, a Start-munkáról. A falu mindig is híres volt arról, hogy eltartotta önmagát, megnevelte azokat a zöldségeket, növényeket, gyümölcsöket, állatokat, ami az eltartásához szükségeltetett, és most Vágó Gábor úr azt mondta erről a közmunkáról, bizonyos jelzéssel, hogy az csak emelte a munkanélküliséget, csökkentette egyelőre a foglalkoztatást, az csökkentette vagy növelte.

Én azt szeretném elmondani, hogy nagyon jól működik a Start-munkaprogram. Ahol én polgármester vagyok, egy kis faluban, ott is dolgoznak mintegy tízen, és elkezdték a paprikát, paradicsomot ültetni, a krumplit elrakni. Vásárt indítottunk be, mert a kormány megengedte azt, hogy minden faluhelyen, ahol piacot akarnak nyitni, ott lehet piacot nyitni, és amit megtermeltünk, azt kivisszük a piacra és eladjuk. Most ezt hívjuk annak, hogy gazdaságélénkítés, a falut visszahozni újra a faluba. Ezt azért mesélem el az LMP-s képviselő úrnak, mert itt az előtte ülő hölgy megvádolt bennünket, hogy olyan körülmények között foglalkoztatjuk ezeket az embereket, hogy nem biztosítunk illemhelyet a föld szélén, nem biztosítjuk azokat a munkakörülményeket, amelyek szükségeltetnek számukra. Én ott élek falun, tudom, hogy mit biztosítunk az ilyen emberek számára, akik a falvainkban dolgoznak, és bízom benne, ez is hozzásegít ahhoz, hogy az ország kikecmeregjen abból a helyzetből, amelyben van.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Balázs József képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BALÁZS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Azt gondoltam, már nem kerül rám a sor, hiszen olyan sok téma felvetődött.

Az ellenzék részéről a törvénytervezetet az a kritika érte, hogy újból ötletelés van. Én azt gondolom, nem ötletelés van, hanem az elmúlt fél évben született különböző változások átvezetése, a gyakorlati tapasztalatok, az EU-s jogharmonizációs elvárások teljesítése vagy olyan ágazati szabályozások átvezetése a pénzügyi, adójogszabályokon, amelyek életszerűek és szükségszerűek a gazdaság mindennapi működéséhez. Hadd emeljek ki néhány fontos momentumot, amelyeket nagyon jónak tartok. Azt gondolom, hogy nem olyan régen elfogadtuk a szociális szövetkezetek működését, hogy itt az adótörvénnyel azt a harmóniát teremtsük meg, hogy akik személyesen közreműködnek a szociális szövetkezetekben, azok adó- és járulékmentesen tudnak az ott termelt termékekből juttatást kapni, amely bizonyos térségekben, bizonyos településeken szerintem elsőrendű és nagyon fontos feladatunk, hogy az ilyen embereken, akik erre rászorulnak, segíteni tudjunk.

De én ugyanolyan fontosnak tartom, hogy a kormány és a Bankszövetség között létrejött megállapodás, amelyet minden politikai erő üdvözölt, azt gondolom, ebben a törvénytervezetben nem szerepel más, mint ennek a végrehajtása. Gondoljunk csak arra, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások, amennyiben a bankok növelik az önerőhiteleiket, az előfinanszírozás-hitelüket, akkor a bankadóból csökkenthetik. De itt szerepel az a tény is, hogy a különböző támogatások, amelyeket a devizahitel árfolyamgátrendszerében kapnak a különböző adósok, a bankok számára leírhatók - pontosítva most már - az adóalapjukból.

(14.20)

De ugyanolyan fontosnak tartom azt is - és ebben sok vita volt itt -, hogy bővül az energiaellátók körének a különadója, az úgynevezett Robin Hood-adó, és bekerülnek a közműszolgáltatók. Engedjék meg, hogy mondjak egy példát. Ha egy olyan energiaellátó cégre, amely az elmúlt években évente 10 és 20 milliárd forint közötti profitot vitt ki az országból, egy különadót hozunk létre, az az országon belül van, tehát nem kell sajnálni az ilyen cégeket. Szerintem ez egy szerencsés és helyes szabályozás.

De mindazok az adózás rendjéről szóló szabályozások, amelyek pontosítják az adóregisztrációs eljárást, a vevő adószámának a feltüntetését vagy a csődeljárásban bizonyos pontosításokat tesznek, mind-mind szükségesek ahhoz, hogy az elmúlt fél évben történt gyakorlati tapasztalatok átvezetődjenek az adójogszabályokon, és bizonyos eljárások egyszerűbbé és rendezettebbé váljanak. A törvény az adózás rendjét, az adózás módját életszerűen, az élet változásait és a különböző kormányzati elképzeléseket követve helyes és jó irányba tereli, maguk a változások szükségszerűek, és szerintem támogatni is kell ezeket a változtatásokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja értesített, hogy 5 percet átad idejéből a Fidesz képviselőcsoportjának. Volner János képviselő úrnak adok lehetőséget ismételt felszólalásra.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak azzal a részével szeretnék foglalkozni, amely a hiánycél tartása érdekében 8-ról 11 százalékra növeli bizonyos cégek adókulcsát. Ezek az energiapiaci szereplőkhöz hasonlóan a vízszolgáltatók, illetve a települési hulladékkezelési közszolgáltatást nyújtó cégek.

Képviselőtársaim, egyvalamit szeretnék ezzel kapcsolatban megvilágítani. Ha önmagában csak arról gondoskodunk, hogy megadóztatunk egy szektort, ezzel az adóztatással és azzal a törvényi kötelezettséggel, hogy legalább felerészben engedjenek be önkormányzatot ezekbe a cégekbe, tehát ha csak ezzel foglalkozunk, akkor ezeknek a cégeknek a problémáját nem fogjuk megoldani. Ugyanis mi kellene ehhez? Ha belegondolnak képviselőtársaim, ezek a cégek jelentős tőkét invesztáltak be Magyarországon. Azzal a céllal egyetérthetünk, hogy igyekszünk ezeket a tevékenységeket tulajdonban álló társaságokhoz telepíteni, ha lehet, átvenni, de kérdés, hogy mi lesz ezekkel a tőkebefektetésekkel, hogyan fogja pótolni az állam a hiányzó pénzt.

Egy kicsit részletesebben is utánajártam ennek a kérdésnek, és érdekes módon olyanokra bukkantam, hogy például az egyik nagy hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozásnak van 150 darab szemetesautója, kukásautója, amelyek darabonként 50 millió forintba kerülnek. A magántőkének megvolt arra a fedezete, hogy ennek az árát előteremtse, és 150 darab kukásautót tudjon venni. De kérdezem, hogy amikor ekkora bajban van a költségvetés a kormányoldal szerint is, amikor ekkora a szükség, akkor honnan lesz erre pénz. Ki fog elővenni 150 darab kukásautó árához szükséges pénzt akkor, amikor a BKV-nál is húsz év fölött van a buszok átlagéletkora? Ki fogja kitenni ezt a pénzt az asztalra, ha olyan közszolgáltatásnál sem képes erre sem az állam, sem az önkormányzat, amit egyébként napi szinten vesznek igénybe a munkába járásukhoz az emberek.

Azzal együtt tartottam volna jónak az ilyen hasonló törekvéseket, ha ezzel párhuzamosan egy olyan fenntartható modell kialakítására történik kísérlet, ami ezeknek a cégeknek a finanszírozási hátterét a jövőben is biztosítani fogja. Ugyanis, képviselőtársaim, borítékolom önöknek, hogy ugyanaz lesz ennek a hulladékkezelési ágazatnak a sorsa, mint ami a közösségi közlekedésnek, az infrastruktúra - elnézést a kifejezésért - le fog rohadni, szó szerint kiesnek majd ezek a járművek egymás után a forgalomból, egyre rosszabb állapotba fognak kerülni, egyre drágább lesz a fenntartásuk, mert az egymást váltó kormányok nem látnak benne akkora kommunikációs lehetőséget, hogy ezekre a területekre pénzt áldozzanak.

Amíg nem teremtünk erre itt az Országgyűlésben megfelelő, a törvényhozás által nyújtott garanciát, nem teremtjük meg a stabil, kiszámítható, az utánpótlást, az amortizációt biztosító finanszírozási hátteret, addig csak félmunkát végez az Országgyűlés; azzal együtt is, hogy egyébként a mögöttes szándék, az, hogy ezek a közszolgáltatások köztulajdonban álló cégeken keresztül valósuljanak meg, dicséretes.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki a témával kapcsolatban felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Kovács Tibor képviselő úr sem? (Kovács Tibor: Nem.) Köszönöm.

Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Csizmadia Norbert: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a csütörtöki ülésnapon kerül sor.

Soron következik a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/7037. számon ismerhették meg képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról már döntött. Az általános vita megkezdése során a miniszteri expozéra, a bizottságok többségi és kisebbségi előadóinak felszólalására, valamint a képviselőcsoportok vezérszónokainak a felszólalására kerül majd sor. További felszólalásokra a vita folytatásában lesz lehetőség. A vezérszónoki felszólalások során fel nem használt időkerettel - amint az az eddigiekben is egyértelmű gyakorlat volt - a frakciók a vita folytatásakor gazdálkodhatnak.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Csizmadia Norbert államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!




Felszólalások:   13-16   17-155   155-189      Ülésnap adatai