Készült: 2020.08.08.23:47:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

172. ülésnap (2012.03.19.),  210-256. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:45:41


Felszólalások:   210   210-256   256-264      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Csenget.) Most a benyújtott módosító javaslatokról döntünk. Ezek mindegyikét az előterjesztő nyújtotta be. Az alkotmányügyi bizottság támogatja, így ezekről együtt határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadják-e az előterjesztők módosító javaslatait az ajánlás 1-8. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatot 265 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, 56 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a T/5842. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 319 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserékre nem tettek javaslatot, személyi döntésekre a mai napon nem kerül sor.

Köszönöm a tisztelt Országgyűlés együttműködését. Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Több képviselő távozik az ülésteremből.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kérem, tegyék lehetővé, hogy folytassuk a munkánkat. (Folyamatos zaj. - Csenget.)

Soron következik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Kérem a képviselőtársaimat, hogy hagyják el a termet azok, akik nem kívánnak részt venni a vitában. Bánki Erik és Szalay Ferenc fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/6387. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Kérdezem a képviselő urat, hogy nem kíván-e ide kijönni. (Bánki Erik széttárja a karját.) Jöjjön ide, jöjjön ki, talán nagyobb hatással lesz a képviselőtársaimra. (Bánki Erik fellép a szónoki emelvényre.) Megvárjuk, képviselő úr, amíg befejezik a beszélgetést. Köszönöm szépen. Tehát az előterjesztői expozé következik.

Megadom a szót Bánki Erik bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó.

BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Valóban, a társaságiadó-kedvezmény rendszeréről szóló törvényjavaslat egy módosítását kezdeményezzük, amely gyakorlatilag technikai jellegűnek tekinthető. Nagyjából a támogatási rendszer elfogadását követő több mint háromnegyed év tapasztalatai azt mutatták, hogy néhány ponton szükséges a törvény módosítása, ami elsősorban a támogatási kedvezményrendszerben részt vevő egyesületek, alapítványok, illetve gazdasági társaságok pályázati hatékonyságát fogja tudni megnövelni.

Azokon a pontokon igyekeztünk módosítani, amelyek nem nyitnak új kapukat, nem feszegetik azt a fegyelmezett pályázati rendszert, amely a szövetségek hathatós együttműködésével, illetve gyakorlatilag az ő irányításuk alatt el tudta érni azt, hogy a társaságiadó-kedvezmény rendszerében csak olyan egyesületek, alapítványok, illetve gazdasági társaságok kaphassanak támogatást az elmúlt időszakban, akik valóban komoly sportszakmai programot tettek le az asztalra, és akik valóban olyan fejlesztéseket indítottak el, amely az utánpótlás-nevelés terén kiemelkedő eredményeket tud nyújtani a következő időszakban.

(18.00)

Magának a törvénynek az elfogadása is önmagában unikum volt, hiszen ilyen jellegű támogatási konstrukció nem működik még az Európai Unióban. Ez egy kicsit hosszadalmassá tette a bevezetést, hiszen több mint hét hónap egyeztetési folyamatot kellett az Európai Bizottsággal bonyolítani, de azt gondolom, hogy egyrészt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának felkészült munkatársai, illetve a támogatásokat vizsgáló iroda kollégái olyan eredményesen vettek részt ebben a folyamatban, hogy nem kellett hosszú éveket várnunk. Azt gondolom, hogy ez a hét hónap egyben egyfajta rekordnak is tekinthető.

Az új rendszerre óriási igény mutatkozott, hiszen a bevezetését követő időszakban több mint 1500, megközelítőleg 1600 pályázat érkezett, elsősorban kistelepülések kisegyesületei nyújtottak be olyan pályázatokat, amelyek az egyesület életben maradását voltak hivatottak biztosítani, illetve olyan alapvető infrastrukturális fejlesztési igényeket tudott szolgálni ez a támogatási rendszer, amely az ott sportoló fiatalok, illetve amatőrök testmozgását lehetővé tette. Napjainkban, amikor igen nagy probléma az, hogy a gyerekek egyre kevésbé mozognak, amikor azt a szomorú tényt kell látnunk, hogy az Európai Unió tagországi között utolsó helyen áll Magyarország abban a statisztikában, amely a rendszeres testmozgásban részt vevő állampolgárok számát mutatja, ami Magyarországon sajnos alig éri el a 900 ezret, mindenképpen tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a magyar társadalom nagyobb százaléka mozogjon, a gyerekek mozgáskultúrája erősödjön, és olyan felnőttek váljanak belőlük, akiknek van igényük a rendszeres testedzésre, ezáltal a munkateljesítményük hatékonysága is emelkedni fog, illetve az egészségügyi kassza szempontjából jelentős megtakarításokat tudunk elérni.

A három szakasz - amelyben módosítani kívánjuk a hatályban lévő törvényt - első része gyakorlatilag egy nagyon egyszerű fejezet, hiszen arról szól, hogy csak azok indulhatnak e támogatások megszerzésére, akik köztartozással nem rendelkeznek. Azt gondoljuk, hogy ez alapvető elvárás ma, hiszen egy közvetett támogatási rendszerről beszélünk ugyan, mégsem szeretnénk, ha olyan helyre kerülnének ezek a támogatások, olyan pályázók részesülhetnének ebben a támogatási konstrukcióban, akiknek köztartozásuk van. Azt kell mondanom, hogy a törvénytől függetlenül sem volt példa arra az első támogatási időszakban, hogy kaptak volna olyan egyesületek, civil szervezetek, alapítványok pályázati támogatást, amelyeknek köztartozásuk volt, mégis azt gondoljuk, hogy érdemes ezt törvényi szinten szabályozni, hogy még az esélye se merüljön föl a későbbiekben annak, hogy ilyen szervezetek támogatáshoz juthatnak. Azt gondolom, hogy ezzel igazából senkinek nem lehet komoly aggálya, és azt gondolom a bizottsági viták fényében is, hogy e tekintetben egységes támogatásra számíthatunk a tisztelt Ház részéről.

A második szakaszban sincs igazából újdonság. A tavalyi évben elfogadtunk egy olyan módosítást, amely korlátozta, szűkítette azoknak a körét, akik ehhez a támogatási rendszerhez hozzáférhetnek. Konkrétan azt tartalmazta a javaslatunk, amelyet a parlament elfogadott, nagy többséggel támogatott, hogy csak olyan szervezetek vehessenek részt ebben a támogatási rendszerben, amelyek legalább két éve működnek. Azt gondoljuk, ezt azért fontos megtartani, hogy az új támogatási rendszer hatására ne jöjjenek létre olyan szervezetek, amelyek kifejezetten ennek az adótámogatási rendszernek a keretében juthatnának hozzá új forrásokhoz, és nem a korábbi szakmai múlt, az elvégzett munka, a megszerzett tapasztalat vagy az egyesület hagyományai, hanem, mondjuk, a pénzszerzés motiválja őket elsősorban.

Magára a törvénymódosításra azonban azért van szükség, mert 2012. január 1-jétől életbe lépett az új sporttörvény, és azt szeretnénk, ha az új sporttörvénnyel az adótámogatás rendszerét szabályozó törvény is harmonizálna. Ezért tartjuk szükségesnek azt a technikai módosítást, amely lehetővé teszi például azon egyesületek számára is a pályázatot, amelyek a tavalyi évben alakultak át gazdasági társasággá, ezáltal a mostani törvényi szabályozás szerint nem pályázhatnának, azonban az egyesület sportszakmai múltja, az a munka, amit eddig elvégeztek, amelynek a folytatása nyilván csak egy gazdasági társaságként működő cégformában folytatódik, ne zárja ki azt, hogy ők pályázhassanak ebben a körben. E tekintetben azt mondhatom, hogy ez is egy technikai jellegű módosítás.

A törvény harmadik szakasza pedig egyfajta kontroll erősítését szolgálja, hiszen az eddigi törvényben az szerepelt, hogy az 500 millió forint feletti pályázati támogatások esetében amennyiben a sportági szakszövetségek azt a pályázatot szakmailag, sportszakmai szempontból támogathatónak ítélik meg, a két miniszternek - a nemzeti erőforrás miniszterének, illetve a nemzetgazdasági miniszternek - együttes jóváhagyó támogató nyilatkozatára van szükség ahhoz, hogy valóban igénybe vehessék ezeket a támogatásokat. Ez a korlát azért épült be az eredeti törvénybe, mert az európai bizottsági egyeztetések során is felmerült javaslatként egy olyan limit a támogatási rendszerben, amit nagyjából 20 milliárd forintra tettünk akkor, amelynek a túllépése bár veszélyeket hordozhat magában, a költségvetés teherbíró képességét nem szerettük volna kockára tenni, ezért vezettük be az 500 millió forintos határt.

Tekintettel arra, hogy már az első pályázati időszakban is közel háromszor annyi támogatási igény érkezett, mint amennyi támogatási igazolás kiadását végül jóváhagyták a szövetségek, ezért kezdeményezte azt az előterjesztők köre - Szalay Ferenc, illetve jómagam -, hogy szállítsuk le ezt az 500 millió forintos értékhatárt 300 millió forintra. Azt is elmondhatom, mert nem titok, hogy a kormánnyal egyeztettünk előzetesen ezekről a számokról, és kifejezett szándék mutatkozott a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről, akik az államháztartás kiadási oldaláért és elsősorban nyilván az egyenleg megtartásáért felelnek, hogy egy szigorúbb korlát bevezetésével látják azt biztosíthatónak, hogy ne szaladjanak el ezek a támogatások.

Azt gondolom, hogy ez a mérték még kezelhető, mert egyben magának az eljárásnak a rendjét is szerettük volna felgyorsítani, amire ez a törvényjavaslat garanciát tesz, hiszen a minisztereknek tíz napon belül ki kell fejteniük az álláspontjukat a hozzájuk beérkező támogatási kérelmek elbírálásával kapcsolatban. Tehát nem fogja meghosszabbítani azt az időszakot, ami a szövetségek részére a támogatási igazolás kiadására fennáll.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat minden egyes pontja azt szolgálja, hogy a támogatási rendszer működése egyrészt hatékonyabb legyen, az életszerűségét szeretnénk ezzel erősíteni, a másik oldalon viszont a kontroll szerepét is szeretnénk szigorítani, hiszen alapvetően egy bizalmi elvre épülő támogatási rendszerről van szó, hiszen, mint azt képviselőtársaim is tudják, benne van a törvényben, hogy a beérkező pályázatok elbírálása, a támogatási igazolások kiadása a szövetségek hatáskörébe tartozik. Ez teljes mértékben harmonizál azzal a kormányzati szándékkal, amely a sport irányításának társadalmasítását tűzte ki célul, illetve azzal a sporttörvénnyel, amely 2012. január 1-jén lépett életbe, és amelynek egyik legfőbb eleme az, hogy a sporttámogatásokról szóló döntések a Magyar Olimpiai Bizottságban mint egyetlen működő köztestületben történnek meg. A sportállamtitkárság értelemszerűen szigorú ellenőrzést végez, hiszen mégiscsak közpénzek felhasználásáról van szó, de a sportszakmai döntések meghozatala a civil szféra, a Magyar Olimpiai Bizottság kezében van. Ebben az esetben is ugyanez a helyzet áll elő, hiszen a sportági szakszövetségek önmaguk dönthetnek arról, hogy mely pályázatokat támogatják. Ahogy a törvényben is előírtuk, elsősorban azokat a pályázatokat támogathatják, amelyek a sportszakmai program tekintetében egybeesnek a szövetségek által elfogadott sportszakmai programokkal, így nem lehet az, hogy olyan beruházások, olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek életképtelenek lesznek, és az a tizenöt éves fenntartási időszak, amit a törvény előír, ne legyen teljesíthető.

Néhány számot még engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, államtitkár úr, az eddigi eredményekről. Azt gondolom, nyugodtan büszkék lehetünk erre mindannyian. Ahogy mondtam, 1600 pályázat érkezett be az első támogatási évre vonatkozóan, tehát a 2011-es adóév támogatásaira vonatkozóan. Az 1600 pályázatból egyébként több mint 1500 nyert és támogatott pályázat volt. Ez azt jelenti, hogy meglehetősen diverzifikált, elsősorban a kistelepülésekről érkező pályázatok voltak azok, amelyek szinte automatikusan nyerni tudtak, ahol olyan alapvető létkérdés volt ez a támogatás, hogy a sportegyesületek működését tudta finanszírozni és a gyermekek sportolási lehetőségét biztosítani.

(18.10)

2011-12-ben az igazolt sportolók száma a társaságiadó-kedvezmény hatására 13 százalékkal növekedett. Tehát az, amit vártunk, hogy nagyjából egy középtávú ötéves időszakban szeretnénk azt, hogy ha az igazolt versenyzők száma legalább megduplázódna, annak az első lépése már eredményesnek bizonyult, hiszen több mint tízezer fővel nőtt ez a szám.

Azt gondoljuk, hogy a következő évekre ez a növekedési ütem fenntartható, sőt, reményeink szerint még erősödhet is, és bízunk abban, hogy a forrásfelhasználás eredményességével olyan lehetőségek teremtődnek a gyermekek sportolására, amely nemcsak az igazolt versenyzők számának növekedésében, hanem ami legalább ilyen fontos, a rendszeres testmozgást végzők számának növekedésében is megvalósulhat.

Nem véletlenül szól a törvény arról, hogy minden olyan pályázó, aki létesítményfejlesztést valósít meg, köteles a létesítmény hasznosításának keretén belül a szabadidősport-tevékenység céljára is használati lehetőséget biztosítani. Ezt kifejezetten azért tettük bele a törvénybe, mert szerettük volna elkerülni azt, hogy ennek a támogatásnak a hatására létrejövő új létesítményeket csak versenysportra lehessen használni. Azt gondolom, hogy ez igazolja azt, hogy szeretnénk azt, ha minél több emberhez eljuthatnának ezek a támogatások, és azt gondolom, hogy az első időszak eredményei azt igazolják, hogy ez a folyamat hasonlóképpen működik.

Még egy nagyon fontos dolog, amit a törvényjavaslat benyújtásakor is említettünk, hogy ez a támogatási rendszer több szempontból is fontosnak minősül. Nemcsak azért, mert hiánypótló, és olyan fejlesztések, olyan infrastrukturális beruházások tudnak elindulni, amelyekre nincs egyébként költségvetési támogatási lehetőség, hanem azért is, mert azok az adózók, akik adótámogatásban részesítik a különböző alapítványokat, egyesületeket vagy éppen szövetségeket, ők közel kerülnek a sporthoz, és ezen keresztül a későbbiekben szponzori tevékenységgel is tudják őket támogatni.

Még egy nagyon fontos dolog volt, hogy ezek a beruházások további fejlesztéseket tudnak indukálni, és ezekből a fejlesztésekből az államháztartásnak komoly bevételei származhatnak.

Nos, az első években az Ecostat számai alapján több mint 10 milliárd forint volt az a közvetlen adóbevétel, személyi jövedelemadó, járulékok, illetve általános forgalmi adó és társasági nyereségadó formájában, amely a költségvetésbe beáramlott a társaságiadó-kedvezmény rendszerének hatására. Ez értelemszerűen csökkenti azt a kiesést, amelyet a támogatási rendszer jelent a költségvetés számára. Tehát amikor arról beszéltünk a törvényjavaslat elfogadásánál, hogy várhatóan 20-25 milliárd forintnyi adóbevétel-kieséssel fog járni a költségvetés számára ez a támogatási rendszer, akkor azt kell mondani, hogy az első év tapasztalata alapján még a 20 milliárd forintot sem érte el, hiszen több mint 10 milliárd forintnyi többletbevételt tudott generálni a költségvetés számára. Nyilvánvalóan ezek a számok a későbbiekben is fennmaradnak, tehát úgy gondolom, hogy a rendszer nettó támogatási igénye ebben az évben, tehát a 2012-es adóévben sem fogja meghaladni ezt a nagyjából kalkulált limitet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat garantálja azt, hogy a támogatások valóban olyan helyre jutnak el, ahol a leghatékonyabb lesz a felhasználás, és higgyék el nekem, olyan hiánypótló támogatási rendszert jelent ez ma a sportéletben, amely nélkül egyesületek tömegei, százai szűntek volna meg 2011-ben, illetve 2012-ben.

Tehát arra kérem önöket, hogy amint az alap-törvényjavaslatot, ezt a törvénymódosítást is szíveskedjenek támogatni majd a parlament ülésén.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, bizottsági elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Czene Attila államtitkár úr kíván felszólalni, tízperces időkeret áll rendelkezésére.

CZENE ATTILA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, házelnök úr. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának vezetője és az illetékes kormányzati szervek együttműködésének eredményeként ismét egy fordulóponthoz értünk, ami a látványcsapatsport támogatását illeti. Az Európai Unió Bizottsága által 2011 decemberében teljeskörűen elfogadott, Európában eddig egyedülálló és modellértékűnek ítélt támogatási program következő, 2012-13-as támogatási időszakának a támogatott szervezetek és szövetségek által előkészítendő fejlesztési programok beadásának a határideje közeledik, április 1-je, illetve a kormányrendelet módosításával - ez valószínűleg egy jó hír lesz - talán április 30-ára ez kitolódhat. Ez egy zárójeles megjegyzés volt egyebekben.

Az első támogatási időszak egyébként az utolsó részéhez, az utolsó harmadához érkezett. Ebből következően egyre több gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre, mind a szakszövetségek részéről, mind pedig az ellenőrzést végző Nemzeti Sportintézet részéről. Ezek a gyakorlati tapasztalatok, a program megvalósítása és ezek monitoringtevékenysége és az ehhez kapcsolódó előrehaladási jelentések részvételével egyeztetett kérdések megoldását és rendezését szolgálná ez a törvényjavaslat, valamint az ahhoz szervesen kapcsolódó kormányrendelet módosítása is.

Emlékezzünk arra, hogy a szakbizottság és a kormányzat végül is azért nagy utat tett meg a jelenleg működő rendszer kialakításában, hiszen 2010. július 22-én került elfogadásra a rendszer alapelemeit tartalmazó és a támogatási elveit meghatározó 2010. évi LXXXIII. törvény. Ez akkor akként rendelkezett, hogy az állami támogatási szempontú vizsgálati kötelezettségre figyelemmel a társaságiadó-törvény és az illetéktörvény módosítását érintő törvények módosítása csak az Európai Bizottság jóváhagyását követően léphet hatályba.

A Bizottsággal történő mintegy egyéves egyeztetési folyamat eredményes lezárásának eredményeként első körben szétválasztásra kerültek az összetett támogatási rendszer elemei, a szerződéssel való közvetlen érintettség szempontjából, így ezen szakértői szintű egyeztetések eredményeként a támogatási rendszer nagy része, a hivatásos sportszervezetek tárgyieszköz-beruházása, felújítása - a támogatási jogcím kivételével - 2011. július 1-jén a 2011. évi LXXXII. törvénnyel hatályba lépett.

Ezen törvény hatályba léptető rendelkezése a Brüsszellel még folyamatban lévő profi szervezetek említett jogcímének vizsgálati igényére figyelemmel úgy rendelkezett, hogy a hivatásos szervezetek tárgyieszköz-támogatással összefüggő jogcíme a jóváhagyott brüsszeli értesítést követő 15. napon lép hatályba. Ezért ez úgy alakult, hogy a határozat november 9-ei keltezésű volt, tehát tavaly, 2011. november 24-én lépett hatályba. A bizottsági jóváhagyó határozatból következő módosításokat vezette át aztán a támogatási rendszerben a 2011. évi CLXXVIII. törvény, ami december 17-én lépett hatályba.

A kormányzat részéről természetesen támogatom a T/6387. számú törvényjavaslat tisztelt Ház részéről történő elfogadását, mert a támogatási rendszer már említett első támogatási időszakának tapasztalatai alapján mind a támogató cégek, mind a támogatott sportszervezetek oldalán növeli az átláthatóságot, és a látványcsapatsport-támogatás felelős felhasználását.

A sportkormányzat képviselőjeként azonban azt tartanám a támogatási rendszer következő időszaka egyik legfontosabb szakmai eredményének, ha a támogatásra jogosult szervezetek egy jól meghatározott köre az eddigieknél aktívabban élne a támogatási program nyújtotta lehetőségekkel. Ez a terület a diák- és főiskolai, egyetemi sport területe, valamint elsősorban a diáksporthoz kapcsolódóan települési önkormányzatok által biztosítandó egyes sportszakmai feladatok segítése. Ebben a kormányzat és a társadalom széles rétegei számára több szempontból is stratégiai fontosságú szegmensben az első támogatási időszak tapasztalatai alapján viszonylag kisebb volt az érdeklődés a program iránt, amit sok egyéb tényező mellett alátámasztott az is, hogy az érintett diáksport-egyesületek és az egyetemek, főiskolák mellett működő egyesületek - természetesen tisztelet a kivételnek - nem ismerték fel a program kínálta lehetőségeket.

Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy például az egyetemi, főiskolai sport területén a látványsportágakban gyakorlatilag nem működött hallgatói országos versenyrendszer, illetve a hallgatói sportban nem vettek részt számos intézmény vonatkozásában az egyetemi, főiskolai sportegyesületek, mert nem is voltak ilyenek.

A diáksport területén a fentieken kívül elmondható az is, hogy a látványcsapatsport támogatásában rejlő közvetlen és közvetett lehetőségek felmérése, vagyis a sportszakmai kínálati és keresleti elemek helyi szinteken való feltérképezése komoly lökést adhat a helyi diáksport mellett a települési önkormányzati szinteken zajló sportélet további fenntartásához, sőt fejlesztéséhez. A diáksportszervezetek közvetlen támogathatósága mellett a törvényben biztosított garantált keretek között ugyanis a sportinfrastruktúra-fejlesztések eredményeiből is részesedhet ingyenesen az iskolai sport mellett a szabadidősport és a lakossági sport egyaránt.

Köszönöm a figyelmet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

(18.20)

Elsőként megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai ülésén tárgyalta meg a társasági nyereségadó-törvény módosítását, amely a sportügyekre vonatkozik. Alapvetően abból indultunk ki, hogy milyen tapasztalataink vannak, a bizottság tagjainak milyen tapasztalatai lettek az elmúlt időszakban, mióta ez a rendszer élővé vált.

Már csak azért is fontos ez, hiszen a törvénymódosítás benyújtói is az eddigi tapasztalatokból kiindulva igyekeztek még kifinomultabbá, még szofisztikáltabbá tenni azt a rendszert, amely megítélésünk szerint egyértelműen a kormányzat egyik sikertörténete, hisz olyan új lehetőségeket biztosított a sport bizonyos részeinek, bizonyos csapatsportágak részére, amely mindenképpen új minőséget, új lehetőségeket teremtett.

Gyakorlatilag polgármesterként jómagam is, illetve Nagy István, Mosonmagyaróvár polgármestere is kiemelte, hogy mind az ő városában, mind pedig Orosházán már érezhetőek azok a pozitív tapasztalatok, amelyek a törvénymódosítás kapcsán, illetve a törvény létrejötte kapcsán bekövetkeztek. Hiszen az utánpótlás-nevelésben rendkívül nagy számú új fiatal réteg jelent meg, akik eddig nem kerültek közel ezen sportágakhoz.

Ezen sportágakban olyan új lehetőségek teremtődtek, elsősorban a mezek, a labdák, a megjelenés, a melegítők, egyáltalán a sportolás feltételein keresztül, illetve a különböző versenyek rendkívül nagy száma az utánpótlás-korosztály számára az elmúlt időszakban azt bizonyítja, hogy új minőség teremtődött meg ezen fiatalok számára. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy gyakorlatilag már a versenysport az, ami irigyen néz az utánpótlás-sportágakra vagy utánpótlás-sportolókra. Eddig ez fordítva volt, hiszen ez az arány alapvetően más volt, mint mostanában. Hiszen ezek a fiatalok rendkívül jó lehetőségekhez jutottak. Nem beszélve arról, hogy az a rendszer, amely a sportágakban kialakul, sokkal átláthatóbb viszonyok mentén jött létre, hiszen itt most már trükközni, és mondjuk, nem feltétlenül csak fehérjövedelmek mentén dolgozni nem éri meg a sportág vezetőinek, hiszen ezekben a sportágakban gyakorlatilag másképp nem lehet dolgozni. Ráadásul mind a pályázók, mind pedig a pályázat elbírálása során erre maximálisan odafigyelnek, oda kell figyelni.

Fölmerült a bizottsági ülésünk során, hogy milyen nehéz is megszerezni a pályázatok mellé a támogatókat. Mi azt tudtuk megállapítani, hogy ez bizony segíti a sportágakat az adott sportág társadalmasításában. Az, hogy nagyon sok támogatóval, jövendőbeli szponzorral találkoznak ezen sportágak vezetői, mind-mind azt jelenti, hogy valóban nem kevés munkaóra- és munkaidő-ráfordítással, de lehetőség és mód teremtődik arra, hogy egyre nagyobb kört, egyre nagyobb támogatói kört kénytelenek, és ilyen esetben szerencsések is, hogy bevonnak; hiszen ez teremti meg azt a feltételt, hogy a beadott pályázatokat, amelyeket a szövetségekben pozitívan elbírálnak, valóban meg lehessen tölteni tartalommal, elsősorban pénzügyi tartalommal, hiszen ez teremti meg a lehetőséget az eszközök vásárlására, illetve a különböző versenyeztetési formákra.

Természetesen nagyon fontos az a módosítás, amit most benyújtottak képviselőtársaink, hiszen finomítja a rendszert, átláthatóbbá és jobban ellenőrizhetővé is teszi, másrészt nyilván megteremt kicsit szélesebb igénybevételi lehetőségeket is. Mindez azt a finomhangolást eredményezi, amelyet a törvény benyújtói, kezdeményezői szándékoltak megítélésünk szerint.

Nem utolsósorban úgy látjuk, hogy olyan pozitív hatása is van ennek a javaslatnak, hogy felkészülési lehetőséget ad egyre inkább a mindennapos testnevelés bevezetésére. Amikor ez a rendszer be fog lépni, akkor talán még több gyermek, még több fiatal veszi igénybe a mindennapos testmozgás formáit és lehetőségeit. Ez pedig megítélésünk szerint, a bizottságban a többségi vélemény szerint mindenképpen pozitív. Ezért mind az általános vitára való alkalmasságot, mind pedig a törvénymódosítást 19 támogató szavazat mellett bizottságunk a mai napon támogatásra méltónak találta, és erre kérjük képviselőtársainkat is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményét Veres János képviselő úr ismerteti.

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban tartalmi vita bontakozott ki az előterjesztésről, figyelemmel arra is, hogy az előterjesztés általános indoklása azt tartalmazza szövegszerűen, hogy a látványcsapatsport támogatását lehetővé tevő támogatási konstrukció első támogatási időszakában felmerülő jogalkalmazási, gyakorlati tapasztalatok szükségessé teszik, hogy a 2012-13-as támogatási időszakra vonatkozó kérelmek elbírálását megelőzően néhány ponton módosításra kerüljön a támogatás rendszere.

Mivel ez szerepelt az általános indokolásban, ugyanakkor semmilyen érdemi tájékoztatás nem szerepel a benyújtott módosító javaslatban, a bizottsági ülésen az expozéban sem szerepelt ilyen jellegű érdemi információátadás, hogy pontosan számszerűen hogyan is vizsgázott az első évben ez a bizonyos támogatási rendszer, ezért a bizottság ellenzéki tagjai közül többen annak a meggyőződésnek adtunk kifejezést, hogy hiányos az előterjesztés.

Hiányos az előterjesztés, hiszen nem közismert tény, és a parlamenti képviselők nem kaptak arról tájékoztatást, hogy hány pályázat került beadásra, milyen támogatási értékkel kerültek e pályázatok beadásra, ezek közül a szakszövetségek mennyit találtak támogatásra méltónak, milyen összeggel találták támogatásra méltónak, milyen a megoszlása ezen pályázatoknak, azaz mennyi kis értékű és mennyi nagyobb értékű pályázat került benyújtásra, ezek közül mennyi került elfogadásra.

A vitában legfőképpen azt találtuk nem megfelelőnek, hogy nincs a bizottság számára bemutatva számszerűen ezen új eszköz hatása. Itt konkrétan arról van szó, hogy egyébként a központi költségvetésbe befizetendő társasági adót átirányítják valamilyen előre eldöntött magáncélra az adott szervezetek, és ezen adóátirányítás következtében kikerül a központi költségvetésből egy jelentős összeg. Mint kérdés után a bizottságban elhangzott, nagyjából 20 milliárd forint ebben az évben, ami ki fog kerülni, azaz nem fog bekerülni a központi költségvetésbe, és ezt követően ennek a pénznek a további sorsáról érdemben senkinek nincs megbízható információja. Az e pénzből megvalósuló beruházások a jelenlegi szabályok szerint nem közbeszerzés-kötelesek, nincs érdemi rátekintése a parlament illetékes bizottságának arra, hogy ennek milyen pénzügyi hatásai vannak. Kérdésre adott válaszból derült az ki, hogy van egy olyan számítás, amely ezt a bizonyos 10 milliárd forintos, költségvetésbe befolyó, különböző adók és járulékok formájában befolyó bevételt taglalja, bár mostanáig nem ismert előttünk ez a bizonyos ecostatos számítás, amire hivatkozott most itt államtitkár úr a kormány álláspontjának ismertetésénél.

A bizottsági ülésen arra is ígéretet kaptunk az előterjesztőtől, Bánki Eriktől, hogy ebben a kérdésben a mostani expozéban részletes számadatok fognak majd szerepelni a pályázatok összetételéről. Jelzem, nem szerepeltek, hiszen most sem mondott attól pontosabb számot, mint a bizottsági ülésen. Ezt most is csak hiányolni tudom, hiszen ez a dolog többet érdemelne annál, mint amennyit ilyen értelemben most tájékoztatásként a parlament előtt a nyilvánosság megismerhet.

A leginkább felmerülő probléma az ellenzék részéről a bizottsági ülésen az volt, hogy ez a mostani első éves tapasztalat azt igazolja, hogy meglehetősen fejnehéz ez a pályázati rendszer. Nevezetesen egy magánalapítvány, egy labdarúgó utánpótlás-nevelő intézmény több mint 3 milliárd forint támogatáshoz juthat olyan adóalanyok jóvoltából, akik úgy gondolják, hogy nekik a miniszterelnök által alapított alapítvány fejlesztési céljait legcélszerűbb támogatni, azaz az ország különböző részeiből koncentrálódik ez a bizonyos támogatás, miközben az ország más részében a benyújtott pályázatok elnyert, engedélyezett megvalósításához összegyűjteni is nehéz a társasági adó átengedését az adóalanyoktól, hiszen például az ország keleti, szegényebb vidékein kevés olyan adóalany van, aki megfelelő adókötelezettséggel rendelkezve át tudná ezt engedni.

(18.30)

Éppen ezért az ellenzék úgy tartotta, hogy nem csak ezen a három ponton lenne célszerű az elmúlt év tapasztalata alapján módosítani a törvényt, hanem ezen a bizonyos negyedik ponton is módosítani kellene. Azaz kellene egy korlátot beépíteni a törvénybe arra, hogy egy pályázó mekkora értékű pályázattal szerepelhet, és mekkora költségvetési adóátengedésben részesülhet. Ez a mostani egy igazságtalan rendszert biztosít a jelenlegi formájában, ezért nem támogattuk a javaslat általános vitára való alkalmasságát az ellenzék oldaláról a bizottságban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tizenöt perces időkeretben hozzászólások következnek. Elsőként jelentkezett Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután az MSZP részéről fogalmaztuk meg aggályainkat a bizottsági vitában az imént elmondott témakörben, ezt szeretném egy nagyon rövid hozzászólásban - nem kihasználva az időkeretet - ismertetni.

Miután nem állt és nem áll rendelkezésünkre teljes körű elszámolás ezzel a bizonyos első éves felhasználással kapcsolatban, ezért azokat a számokat szeretném csak itt ismertetni, amely számok a bizottsági ülésen is elhangzottak, illetve amit a sajtóból megismerhettünk. E számok alapján azt mondta az előterjesztő a bizottságban, hogy 1599 benyújtott pályázatból 1550 pályázat nyert, ami jó arányt jelent, és ezzel nem volt vitánk. Azt mondta az előterjesztő megint csak a bizottsági vitában, hogy közel 20 milliárd lesz; 18,3 milliárd forintra prognosztizálta államtitkár úr a bizottsági vitában a felhasználás, mármint az adóátengedés értékét az első éves pályázatok alapján. A mi ismereteink arról szólnak, hogy az imént általam említett felcsúti utánpótlásért alapítvány több mint 3 milliárd forintos támogatásban részesülhet ezen forrásmegosztáson belül, amit mi kifejezetten aránytalan és szerencsétlen, a sporton belüli esélyegyenlőséget nem szolgáló aránynak tartunk.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy azok a tapasztalatok, amelyek e tekintetben is felmerültek ebben az évben, szükségessé teszik, hogy az érvényes törvény ne csak azon három ponton módosuljon, ami szerepel a benyújtott indítványban. E három pontban egyébként nincs nagy vita egymás között, azt gondolom, mert mind abban, hogy adótartozással, köztartozással ne rendelkezzen a pályázó szervezet, egyetértünk, mind a két év így és úgy és amúgy értelmezhető kérdésével egyetértünk, mind abban is egyet lehet érteni, hogy az 500 millió forintos korlát 300 millió forintra módosuljon abban a kérdésben, hogy a kormányzati egyetértés mely pályázatokhoz szükséges. Tehát hangsúlyozom, ezekben a kérdésekben szakmai alapon egyetértésre lehet jutnunk egymással; ezt a bizonyos hiányzó pontot ugyanakkor mi szükségesnek tartjuk a törvénybe beépíteni.

Azért tartjuk szükségesnek, mert nem gondoljuk, hogy ilyen módon célszerű és érdemes lenne - továbbra is fenntartva ezt a bizonyos aránytalanságot - azt a gyakorlatot követni, amely gyakorlat Magyarországon ma is érvényesül már, hiszen láthatóan a miniszterelnök kedvenc labdarúgóklubjának a szponzorai között megjelennek olyan nagy társaságok Magyarországon, amelyek eddig nem annak a klubnak, hanem egészen más klubnak a támogatói voltak. Megjelenik ebből következően egy olyan támogatói koncentráció - ha úgy tetszik, most ebben az esetben közpénz átengedésében megnyilvánuló támogatói koncentráció is -, amelyet nem célszerű fenntartani, nem célszerű erősíteni, és éppen ezért valamilyen korlátot célszerű beépíteni a törvénybe annak érdekében, hogy ez a fajta aránytalanság ne ismétlődjön, ne gyarapodjon.

Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei példákat tudok mondani, mind a megyeszékhely támogatási pályázat benyújtására jogosult egyesületeinél, mind az egyéb települések ilyen egyesületeinél azt a néhány tízmillió forintot is nagyon nehezen tudják összeszedni adóalanyok adófizetési kötelezettségének átengedéséből a pályázatot benyújtó egyesületek vezetői, ami ahhoz szükséges, hogy adott esetben egy kosárlabda-, egy labdarúgó-egyesület utánpótlásának a neveléséhez legyen valami forráskiegészítés, vagy adott esetben ezeknél bizonyos intézményfejlesztés megvalósulhasson. Magam is szereplője voltam ilyen jellegű támogatásokról szóló tárgyalások létrehozásának, annak érdekében, hogy ezen egyesületi vezetők módot tudjanak találni arra, hogy kapcsolatba kerülhessenek, tárgyalhassanak vállalkozók, komoly adófizetési kötelezettséggel bíró adóalanyok képviselőivel, vezetőivel, tulajdonosaival. Azt tapasztaltam, hogy míg számukra ez egy keserves, rendkívül nehéz, nagyon hosszadalmas, rengeteg utánjárással járó feladat, addig láthatóan más esetben, ahol a háttérszereplő, a név és a rang egészen másképp jelenik meg, adott esetben százmillió forintok is könnyen adományozásra kerülnek nagy adóalanyok részéről, akik a költségvetésbe több milliárd forintot, több tízmilliárd forintos kötelezettséget kell hogy teljesítsenek, és annak egy, adott esetben több száz millió forintos részéről is könnyen mondanak le, még egyszer mondom, megfelelő háttérszereplők támogatásának céljából.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy szükséges a benyújtott indítványt ezzel a ponttal kiegészíteni. Az ennek megfelelő módosító indítványt elkészítettük, be is nyújtottuk, hiszen a költségvetési bizottság ülésén ezzel kapcsolatban, ha nem is biztatás, de mindenképpen abban az egyetértés elhangzott, hogy az ellenzéki képviselők részéről megvan a módosító indítvány benyújtásának a lehetősége. Meg is tettük ezt, és miután az általam elmondott érvekkel a bizottsági vitában sem az előterjesztő, sem államtitkár úr érdemben e tekintetben nem vitatkoztak, ezért az a kérésem, hogy fontolják meg ezeket a gondolatokat, és a későbbiek során támogassák a most meglévő törvény ilyen értelmű módosítását is.

Ez nem igényli új paragrafus beépítését, hiszen a meglévő, a Bánki Erikék által benyújtott törvénymódosítás kiegészítéseként megoldható ennek a problémának a kezelése. Azt remélem, hogy egy igazságosabb törvény fog születni ennek figyelembevételével és elfogadásával, figyelembe véve azt is, hogy persze, amit már most megítéltek a szakszövetségekkel együtt, az nyilvánvalóan vissza nem vonható, de hogy a jövőben ne duplázódhasson, adott esetben rá egy évre ne triplázódhasson ez a fajta aránytalanság, megítélésünk szerint ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az országban a kiegyensúlyozottság és a felzárkózás érvényesülhessen, ne pedig valamely térségek adott esetben indokolatlan személyi háttér miatti privilegizálása és elhúzása az ország többi térségeitől.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ambivalens érzései vannak az embernek mindig, amikor a téma szóba kerül, hiszen negyedszerre tárgyalunk hasonló előterjesztést az Országgyűlés előtt, és azt hiszem, nagyon fontos kérdésről van szó.

Ugyan voltak az előterjesztések korábbi szakaszaiban vitáink, mi javasoltuk, hogy ne csak öt látvány-csapatsportágra vonatkozzon ez a lehetőség, hanem mondjuk, adott esetben olimpiai sportágakra vagy egy szélesebb körre mindenképpen. De javasoltunk egyébként egy másfajta egyeztetési folyamatot a bizottsággal, de egy szó mint száz, ez az egyeztetési folyamat alapvetően lezajlott, és végül is fő elemeiben egyébként sikernek is mondható, ezt mindenképpen el kell ismerni.

Ugyanakkor persze az ország közben olyan helyzetbe került, amilyenbe - mértékadó intézetek recessziót mondanak a '12-es évre, és hát egyáltalán, a költségvetés helyzete olyan, amilyen -, a válság és a kormányzás okozta gazdasági helyzet persze a másik oldalról azt mondatja velünk, hogy egészen alapvető létfenntartási gondjaik vannak az embereknek. Akkor persze elgondolkodtató az, hogy ilyen típusú célok megvalósítása érdekében társasági adót enged át tulajdonképpen az állam magáncélokra.

Ezzel együtt én sportszerető ember vagyok, ezt mindig el szoktam mondani, tehát nyilvánvalóan azt kell mondanom, hogy ezeket fontos céloknak tartom. Két irányban látom még a változtatás lehetőségét, túl azon, hogy teljesen egyetértek Veres Jánossal abban, amit elmondott, hogy önmagában az, ami most itt előttünk van, tehát ha elemezzük az egyes szakaszokat, nehéz azt mondani bármelyikre, hogy nem lehet ezt támogatni.

Az egyik irány mindenképpen az, úgy érzem, hogy az egyéni sportágak, vagy olyan csapatsportágak, amelyek kimaradtak ebből a körből, komoly konfliktusokba kerültek akár adott klubokon belül is. Erre felhívtuk a figyelmet, hogy lehet ilyen helyzet, és szerintem ez a helyzet van, ez vitathatatlan. Nem történt olyan mértékű szponzoring és állami támogatásbeli forrásátcsoportosítás az ő részükre, amely hasonló lehetőségeket eredményezett volna.

(18.40)

Ez nyilván megfontolás kérdése, valószínűleg nem az a költségvetési helyzet van most, amikor ebben most kell előrelépni, és egy szélesebb kaput nyitni. Mindenesetre én akkor is mondtam - bár számításokat erre nézve nem látunk -, hogy szerintem a töredéke nagyságrend az összes többi sportágnak lehet az igénye ebben a tekintetben. Nyilvánvalóan azok, akik egy-egy egyéni sportágban a gyereküket odajáratják, mondjuk, vállalkozó apuka, és az ő gyereke éppen úszik talán, nem hiszem, hogy azok milliárdos nagyságrendek, amelyek egy ilyen tekintetben, mondjuk, az utánpótlásedző bérét segítve odajuthatnak. Hallottunk olyanokat is, de ezeket csak a háttérben mondom, hogy természetesen például, ha vízilabda ágán van ez a lehetőség a támogatás igénybevételére, akkor bizonyos helyeken már gondok vannak azzal, hogy például az úszóknak hogyan van meg az uszodában eltölthető idejük ebben a tekintetben például, mert nyilván abba az irányba mennek az uszodabérlettel az uszodák, ahonnan lehet egyéb forrásokat igénybe venni, akár ilyen módon is.

Szóval az egyik kitörési pontot talán ebben látom, de nem biztos, hogy az a költségvetési helyzet van.

A másik pedig, amit szintén Veres János már feszegetett - és szerintem valóban tegyük az asztalra ezt a kérdést ma -, hogy azt látjuk, a támogatások volumenében, földrajzi elhelyezkedésében, mondjuk úgy, hogy sportszakmai szempontokon túli motivációk is szerepet játszathattak. Én jobb néven venném, ha ez tisztán szakmai kérdés lehetne, például régióközpontok, megyei központok alakulnának ki egyes látvány-csapatsportágakban, és mondjuk, inkább abba az irányba koncentrálnánk ezeket a lehetőségeket - akár a cégekkel kommunikálva, amelyek ebben együtt szeretnének működni -, hogy azokon a helyeken épüljenek meg ezek a sportszakmai központok, ahol eddig nem voltak, vagy nagyon rossz az infrastruktúra. Mert én úgy érzékelem, hogy ugyan tényleg egy nagyon széles kör élt a lehetőséggel, és nagyon sokan nyertek a beadott pályázatok közül, de a kisebb volumen oda került úgy általában, ahol szerintem még nagyobb támogatások is elfértek volna.

Szóval szerintem tanuljunk ebből, vagy azok, akik tudnak ebben dönteni, talán változtassanak a véleményükön; talán egy kicsit több önmegtartóztatás azoknak a részéről, akik befolyásolhatják ezeket a dolgokat, az fontos lenne. Elhangzott itt egyébként a felcsúti akadémia is, ez kapta a legnagyobb támogatási összeget. Én borsodiként azt tudom mondani, hogy nehéz ám eldönteni, hogy örüljön-e az ember annak, hogy egy borsodi gyerek odaköltözik, és ott kénytelen futballozni, mert azt gondolja, hogy talán ott a legjobbak a feltételek ma Magyarországon. Én mondjuk, jobban örülnék annak, ha Borsod megyében, Miskolcon tovább tudnánk folytatni azt az utánpótláspálya-építést, ami egyébként persze hogy elkezdődött a tao keretében, tehát az igénybevétel tekintetében a diósgyőri sportligeten (Dr. Kovács Zoltán: Miért nem kezdtétek el öt évvel ezelőtt?), és persze folytatva azokat a korábbi beruházásokat, amelyek még az előző kormány idejében is történtek. Tehát ebben földrajzilag is igazságosabbnak lehetne lenni, és azt hiszem, hogy az a javaslat, amit Veres János elmondott, az ezt szolgálja.

Az, hogy kicsit itt az 500 millióról 300 millióra csökken az előterjesztésben a kormány által, a két szakminiszter által felügyelten kiadható támogatási összeg, szerintem ez is egy jó irány talán, hiszen mindenképpen egy komolyabb felügyeletet jelent.

Tehát első pillanatban azt lehet mondani, hogy a három pontot lehet támogatni. Én arra kérem a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg az egyéb érveinket, lesznek módosító javaslataink, ezek szerintem elfogadhatók is akár, és ha egy picit demokratikusabban a hátrányos helyzetű, de ugyanakkor mélyebb sportági hagyományokkal rendelkező térségeket is jobban sikerül támogatni, az szerintem mindannyiunknak sportszakmailag is jó lenne, és talán igazságosabb is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két kétperces hozzászólás következik. Elsőként Kovács Ferenc fideszes képviselő úr.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót és a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az elmúlt több mint egy év tapasztalatai egyértelműen azt igazolják, hogy a mostani kormány igenis felelősségét érzi annak, hogy legyen egy olyan sportkoncepció, amely a közoktatástól a látványsportágakon keresztül a minőségi, tehát a világszínvonalat megcélzó sportig egy egységes, biztos alappal rendelkezzék. Ennek része volt az adótámogatási rendszerre vonatkozó törvénynek a megalkotása is, aminek a korrekcióját most hajtjuk végre az első év tapasztalatai alapján. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy szükség volt erre a törvényre, és nagyon nagy szükség van azokra a pénzekre, amelyeket a cégek támogatásaikon keresztül a sport rendelkezésére tudnak bocsátani.

Varga László képviselő úrral azért vitatkoznék egy picit, mert úgy gondolom, hogy nemcsak központokban, nemcsak régiós centrumokban lehetne szervezni a sportokat, hanem vannak olyan helyszínek és olyan kisebb-nagyobb települések, ahol tradicionálisan vannak olyan sportágak, és léteznek nagyon magas színvonalon űzött versenysportok, ahol olyan hagyományok alakultak ki, hogy szinte természetes, hogy egy-egy gyerek bizonyos sportágban megméreti magát. Engedje meg, hogy csak egy Vas megyei példát hozzak fel. Van egy kis, tízezer fős város, Körmend, ahol a kosárlabdázásnak hihetetlen hagyománya van, olyan szakembergárda nevelődött fel az évtizedek folyamán, akiknek a keze alól folyamatosan kerülnek ki kiválóbbnál kiválóbb fiatal sportemberek, akik számos magyarországi első osztályú kosárlabdaklubot is elértek már tudásukkal, sőt, többen külföldi csapatokban is meg tudták mérettetni magukat nagy, magasabb színvonalú bajnokságokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szeretném ismertetni önökkel, hogy az elmúlt egy évben a látvány-csapatsportok támogatási konstrukciójában milyen pénzek jelentek meg a fontosabb, kiemelt sportágak háta mögött. Labdarúgásban az emelkedés a támogatásoknak köszönhetően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 109 216 főről átment 13 ezer fővel magasabb létszámba, 122 418 főre.

Köszönöm szépen, majd folytatom később. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP frakciója támogatja ezt a törvénymódosítást, ugyanúgy, ahogy az eredeti törvényjavaslatot is annak idején, hónapokkal ezelőtt támogattuk. Ugyanakkor nekem lenne két megjegyzésem, amely némiképpen túlmegy ennek a mostani törvénymódosításnak a keretein.

Nagyon dicséretes, hogy ilyen adókedvezményekkel, ilyen konstrukcióval kívánja a kormány támogatni a látvány-csapatsportágakat, viszont az LMP frakciója 2010 májusa óta rendszeresen szóvá tette azt, hogy amit az előző kormány a civil szervezetek esetében eltörölt hasonló szerkezetű adókedvezményt, azt a jelenlegi kormány sem állította vissza. Tehát akkor, amikor az egykulcsos adórendszer miatt pont annál a társadalmi csoportnál, jövedelmi kategóriánál csökkent a jövedelem, ahol nagy számban fordultak elő egyszázalékos felajánlások, másfelől pedig durva forráskivonás történik a civil szektorból, itt lenne az ideje annak, hogy ez a kormány jóvátegye azt, amit a szocialista-liberális kormányok eltöröltek adókedvezményt, és egy hasonló szerkezetű adókedvezménnyel tegye lehetővé a különböző társadalmi mozgalmak, állampolgári öntevékenységek támogatását.

A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy dicséretes szintén, hogy ahhoz, hogy egy sportszervezet ilyen kedvezményeket élvezzen, előírják azt, hogy köztartozásmentes legyen. Viszont, ha valaki figyeli a sporthíreket vagy figyelte az elmúlt tíz évben, láthatta, nemcsak az a probléma, ha adótartozást halmoz fel egy sportszervezet, hanem az is, ha átláthatatlan a tulajdonosi szerkezete, nem tudjuk azt, hogy valójában milyen sunyi gazdasági célokat szolgál egy-egy befektetés egy sportszervezetbe. Tehát itt lenne az ideje annak, hogy ne közpénzeknek az illetéktelen, és ha úgy tetszik, kriminális célú felhasználásához segédkezzen egy ilyen kedvezmény, hogy nagyon komolyan meg kell nézni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy milyen követelményeket támaszt a parlament egy olyan cégnek, amely be kíván fektetni egy sportszervezetbe. (Az elnök ismét csenget.) Akkor lenne szerintem zárt a rendszer, ha ezek a kedvezmények valóban a látvány-csapatsportágakat szolgálják...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): ...és nem mindenféle félbűnöző pénzügyi célokat.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két perc, Varga László, MSZP-s képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Ferencnek mondom, nagyon picit félreértett, én nem rossz szándékkal mondtam ezt, és nyilván elismerem a körmendi kosárlabdázás hagyományait, én mindössze arra utaltam, hogy akkor, amikor egy már jó infrastruktúrájú labdarúgó-akadémia ilyen többmilliárdos volumenű támogatást kap, akkor egyébként az ország más régióiban még nincsen kiépülve egészen alapvető szinten sem az infrastruktúra. Ennek nagyon sok oka van, nyilván általában a hátrányosabb helyzetű térségekben alakult ez így. Én azt hiszem, hogy idén oda kell figyelni arra, hogy ezekre a területekre több jusson - gondolok itt Északkelet-Magyarországra, Kelet-Magyarország egyes részeire -, természetesen törekedve arra, hogy nagyjából azért jusson mindenhova. Ez az egyik része a dolognak.

(18.50)

A másik pedig az, hogy természetesen - még egyszer mondom - ha a költségvetési helyzettől egy picit függetlenítjük magunkat, akkor ez egy jó ügy, és örömteli, hogy támogatta a bizottság ezt az ügyet. Mindig el szoktam mondani, ezért most is leteszem az asztalra, hogy az ilyen típusú társaságiadó-kedvezményekkel való támogatás, közvetett dotáció lehetőségét azért már az előző kormány idején is láthattuk, például a filmművészet tekintetében volt ilyen lehetőség. Tehát azt hiszem, hogy nem bűn és nem hiba, ha egy-egy ügyet más szakterületre is ilyen módon átültetünk.

Még egyszer: a három pont támogatható, a tanulságok azonban tanulságok, és ezeket a többmilliárdos támogatásokat sportszakmai berkeken belül is túlzónak találták. Sok cikket olvashattunk erről az interneten, szaklapokban, szerintem érdemes végiggondolni, hogy a 2012. év tekintetében ez egy kicsit máshogyan legyen.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Kovács Ferenc képviselő úrnak, Fidesz.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Magyarországon a legeslegnagyobb baj az, hogy elmúlt húsz év a rendszerváltás óta, és azok a sportágak, amelyek önmagukat is képesek lennének eltartani - és erre tőlünk nyugatabbra lévő nagy sportegyesületek példáit felsorolva látjuk, hogy van is rá mód, lenne is rá eszköz, és lenne a sportoláson keresztül egy olyan bevételi forrás, amelyik önmagában finanszírozná ezt a tevékenységet -, Magyarországon valami csoda oknál fogva nem alakultak ki.

Úgy gondolom, hogy ez a támogatási rendszer - lehet bírálni innen, lehet bírálni onnan - alapvetően azt szolgálja, hogy legyen világszínvonalú sportunk is. Nagy, komoly támogatások nélkül biztos, hogy nem lenne a győri kézilabdacsapat ilyen erős, mint amilyen erős, ha nem lenne mögötte olyan komoly szponzoráció, olyan támogatási rendszer. És ha nem lenne győri kézilabdacsapat, akkor sok kislány nem menne el gyerekkorában, akár általános iskolás korában kézilabdázni, ami viszont egy másik felelőssége a kormányzásnak, és a kormányzati technikának egy teljesen más feladatkört ró fel.

Úgy gondolom, hogy a minőségi sport sokszor pusztán azért kell hogy sok pénzt kapjon, hogy emberekben kedvet támasszon a sportolás utáni igényre, ugyanis az olimpiai helyezések, az olimpiai aranyérmek egyben azt is jelentik, hogy egyes sportágakra felhívják a figyelmet. Teljesen mindegy, hogy ez éppen agyaggalamb-lövészet vagy éppen úszás, vagy akár vízilabda, vagy éppen kézilabda, ezzel kedvet teremtenek a fiataloknak arra, hogy ők is beálljanak sportolni, és szabadidejükben megpróbáljanak olyan, példaképeik által követett sporttevékenységet folytatni, ami önmaguknak is egészségük érdekében hasznos, de a társadalom számára rendkívül fontos.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Szilágyi György jobbikos képviselő úr.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is, mi nagy gondban vagyunk ennek a törvénynek a kapcsán már régóta, hiszen akkor, amikor először önök benyújtották a Ház elé, maximálisan támogattuk, és meg is szavaztuk ezt a törvényt.

De elmondtuk a múltkori módosításnál is, hogy azóta megváltozott egy kicsit a világ. Azóta olyan helyzetben van ez az ország, amikor emberek tízezrei vagy százezrei nem tudják fizetni a tartozásaikat, és amikor arról kell beszélnünk nap mint nap, hogy Budapest csődbe megy vagy nem megy csődbe, a BKV bedől vagy nem dől be. Tehát feltettük a múltkor is azt a kérdést, hogy vajon ebben a helyzetben valóban ez a törvény szolgálja-e legmegfelelőbben az ország érdekét.

Ezt nem azért mondom, mert nagyon sok mindent hallhattunk, nagyon sok szépet hallhattunk itt az előző felszólalásokban, főleg a Fidesz-KDNP képviselői részéről és az államtitkár úr részéről is, hogy ez mennyire jó, mennyire fordulópontot jelentett minden, és folyamatosan az utánpótlás-nevelésre hivatkoznak. De azért jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törvény nemcsak az utánpótlás-nevelésnek ad lehetőséget - hiszen azzal nem lenne semmi problémánk, hogy a fiatalokat egészséges életmódra neveljük -, hanem úgynevezett látványberuházásokra is lehetőséget ad, tehát például stadionépítésekre.

Valóban, én is tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon milyen a jelenlegi stadionhelyzet, tisztában vagyok azzal, hogy a sportlétesítmények milyen állapotban vannak, és tudom, hogy fel kellene újítani őket, tudom, hogy az lenne a legmegfelelőbb, hogy Magyarországon is az emberek kulturált körülmények között mehessenek be egy-egy sporteseményre, és ott kulturált körülmények között szórakozhassanak. De ha tudott várni ez a rendszer, mondjuk, 30-40-50 évet, mert ilyen stadionok voltak, akkor lehet, hogy tudna még várni két-három évet, és maximálisan támogatnánk, hogy utána elkezdjük ezeket a stadionokat felépíteni. De ebben a viszonylatban, a jelen pillanatban, a jelenlegi helyzetben nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely, ahova különböző költségvetési pénzek mehetnek, mert azt ne felejtsük el, hogy ez attól függetlenül, hogy egy adókedvezmény, attól függetlenül ez egy költségvetési pénz, csak éppen más megcímkézéssel található.

Tehát önök elmondták, hogy 1600 pályázat érkezett, és ebből 1500 pályázat volt az, amelyiket támogatni is tudták, és itt elhangzott az is, hogy 10 milliárd forintos bevételt jelentett a költségvetésnek az eddigi tapasztalatok szerint ez a törvény. Nagyon szívesen látnék erre tényleg kézzelfogható adatokat, amelyek alátámasztják ezeket a mondatokat.

És akkor itt rögtön rátérek a törvénnyel kapcsolatosan arra, amit önök most változtatni szeretnének. Én azt tudom mondani, hogy egyetértenénk ezekkel a változtatásokkal, mert a legelején, az általános vita során elmondtam például, hogy két éve már működő egyesületnek kell lennie, nem biztos, hogy az életben megfelelő lesz. Pont akkor is erre gondoltunk, hogy mi van akkor, amikor valaki gazdasági társasággá alakul, mi van akkor, amikor az egyesület jogutóddal megy tovább; akkor ugye, nem lenne meg ez a két év, és nem tudnának megfelelő módon ezzel foglalkozni. Tehát ezt is támogatni tudnánk; azt is, hogy minél pontosabban és minél normálisabban legyen meghatározva, hogy ki részesülhet adókedvezményben, és kinek adhatja ezeket a kedvezményeket. Viszont egy dolgot még mindig nagyon szeretnénk: hogy akkor érvényesíthesse valaki az adókedvezményét, nemcsak akkor, amikor rendelkezik egy támogatási igazolással, hanem amikor bemutatja azt az igazolást is, hogy ő ezt a pénzt átutalta az adott egyesületnek, átutalta az adott sportszövetségnek, tehát akkor lenne ez a legmegfelelőbb a véleményünk szerint.

Aztán azt, hogy itt most limitáljuk vagy nem limitáljuk, egy kicsit megint álságosnak tartom, hiszen önök eddig is limitálták. Mert mi történt a gyakorlatban? Az történt a gyakorlatban, hogy pontosan leosztották azt a 20-22 milliárd forintot, meghatározták az adott szakági sportszövetségnek, hogy te ebben az évben ennyi összegre adhatsz ki támogatást. Hát eddig is limitálva volt!

És ugye azt mondtuk, hogy valóban támogatjuk az egycsatornás elosztási rendszert. Miért támogattuk az egycsatornást? Miért gondoljuk azt, hogy sokkal jobb a sport számára az egycsatornás támogatási rendszer? Azért, hogy megszűnjön az az eddig folytatott állapot, hogy különböző barátságok, ismeretségek, összetartozások alapján osztották el a sportra szánt támogatási pénzeket.

És most mi történt, hogy önök az egycsatornás támogatási rendszert próbálják bevezetni? Az történik, hogy ugyanez a rendszer kezd el működni. Ma már lassan nem találunk olyan sportági szakszövetséget, ahol ne ülne fideszes politikus bent az elnökségben, nem találunk egyetlenegy olyan sportági szakszövetséget se. Sorolhatnánk a kosárlabdától a labdarúgáson át, még a korcsolyaszövetségben is ül már fideszes országgyűlési képviselő. Tehát megint mi történt? A kapcsolatok révén fogják elosztani azokat a pénzeket, amelyek az államtitkárságon keresztül, mondjuk, a MOB-hoz kerülnek. Tehát ha a MOB-nál valaki jól lobbizik, akkor megkapja a különböző támogatásokat, ha nem jól lobbizik, akkor pedig nem kap egy fillért sem, ez ilyen egyszerű.

Aztán amiről hallani szeretnék, azok a negatívumok. Tehát itt a pozitívumokról hallottunk, de biztos vannak ennek a rendszernek negatívumai. Ezeket miért nem tárják elénk? Miért nem mondják el? Csak kérdések merülnek fel az emberben, hogy például mennyire tudta vagy tudja az államtitkárság ellenőrizni a támogatások helyes felhasználását. Mennyire sikerült átalakítani strukturálisan az államtitkárságot végül is egy ilyen tao ellenőrző szerepre, hogy ellenőrizze azt, hogy ezeket a pénzeket hogyan használják fel, mennyire használják, és hogy valóban nincsenek-e visszaélések ezek körül a pénzek körül? Az államtitkárságnak lassan ez az egy feladata maradt, hiszen minden mást elvettek tőle, már lassan minden a MOB-nál van a centralizáció jegyében. Ha jól emlékszem, a mostani MOB-tisztújításon is - a MOB elnöke már fideszes volt - egy alelnök még odakerült, ha jól tudom, Deutsch Tamás is ugye, odakerült, a sportmúltjára való tekintettel, gondolom, az egyik legjobb MOB-alelnök lesz majd.

Aztán van-e kimutatás arról például - mert önök itt mondták, hogy bevonják, nagyobb körben érkeznek ide mostantól kezdve majd szponzorok meg támogatók, hiszen másokkal is kapcsolatba kerülnek ezek az egyesületek, de én pont az ellenkezőjét vélem felfedezni, pont az ellenkezőjét vélem felfedezni -, van-e arra kimutatásuk önöknek, hogy mennyivel csökkentek a szponzori bevételek az elmúlt időszakban az egyesületeknél? Mennyivel csökkentek ezek a bevételek, akik reklámoztak eddig az egyesületeknél? Hiszen egyértelmű, hogy innentől kedve ők nem szponzori pénzt fognak adni, hanem a taokedvezményt veszik majd igénybe, és azt mondta Bánki elnök úr még annak idején, hogy ő reméli, hogy ez nem jelenik meg majd szponzori megjelenésekben, hiszen a törvényt ezt tiltja.

(19.00)

Valóban, a törvény azt tiltja, hogy a taokedvezményért adjanak bármilyen hirdetési felületet. Viszont egy dolgot nem tilt a törvény, azt, hogy azt a reklámtáblát, amit eddig, mondjuk, 5 millió forintért adtak oda egy egyesületnél, most ugyanannak a cégnek, amelyik taokedvezményben részesíti az egyesületet, 10 forintért adják oda. Hiszen ezt nem tiltja a törvény. Kötnek egy reklámszerződést 10 forintra, és ugyanúgy megkapják azt a reklámfelületet, csak most már nem saját pénzükből adják, hanem a költségvetésből veszik meg ezeket a reklámterületeket. Tehát van-e erre valamilyen kimutatás, hogy a szponzori pénzek mennyivel lettek kevesebbek?

Én azt mondom, úgy vesszük észre, hogy sajnos egy negatív centralizáció zajlik a sportban jelen pillanatban, tehát a sportkoncepciót úgy nevezhetnénk, hogy teljes mértékben egycsatornás fideszes működés alapján működik, és ez jelen pillanatban még, azt mondom, talán működőképes. Itt akkor lesz a probléma, és önök ezt nem veszik figyelembe, amikor önök nem lesznek kétharmados többségben. Sajnos, ez az idő, az önök szempontjából sajnos, a mi szempontunkból nem, egyre közelebb van. Akkor ez az önök által fölállított sporttámogatási rendszer, úgy, ahogy van, össze fog omlani. Akkor ez a sporttámogatási rendszer a sportnak sokkal nagyobb kárt fog okozni, mint amennyi hasznot esetleg hajtott ebben a négy évben. Ebbe gondoljanak bele!

Ha önöket valóban a sport érdekelné, és valóban az lenne a cél, hogy a sport minél jobban fejlődjön, és minél szélesebb körben fiatalok sportoljanak, akkor figyelembe kellene venni azt, hogy ez a rendszer csak akkor működik, amikor fideszes kormány van, amikor fideszes államtitkár van, amikor fideszes a MOB elnöke, amikor fideszesek ülnek a sportági szakszövetségekben. Ha ez már megváltozik, és vegyes lesz, akkor nem fog működni ez a rendszer. Akkor nem fog működni ez a rendszer, mert például a MOB esetében, egy teljesen független szervezetnél képzeljük el, hogy mondjuk, nem ugyanolyan politikai beállítottságú embereknek kell dönteni. Ebben az országban sajnos senkit nem fog érdekelni önök közül sajnos sem a sportolók érdeke, sem a sport érdeke, hanem azt fogják mondani, hogy jó, hát akkor ti nem kaptok pénzt. És egyre kevesebb pénzből kell majd megélnie a magyar sportnak, és egyre rosszabb lesz ez a rendszer.

Tehát mi ezért aggódunk, és megmondom őszintén, még elég nagy dilemmában vagyunk, hogy támogassuk-e ezt a törvénymódosítást. Még egyszer mondom, nem azért, mert igazából nem értenénk egyet szakmailag azokkal, akik benne vannak, hanem azért, mert nem biztos, hogy jelen pillanatban ez a legmegfelelőbb dolog, amire költeni kellene az adófizetők pénzét. Hiszen ezek a kedvezmények a költségvetésből vannak kifizetve, még akkor is, ha nem folyik be a költségvetéshez.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Nagy István képviselő úr, Fidesz.

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szilágyi György képviselőtársam által elmondottak indítottak szólásra. Hiszen én meg voltam győződve arról, hogy ha valamiben egyetérthetünk a parlamentben, akkor az az, hogy a sportra és a sport támogatására szükség van. Egyetérthettünk volna abban is, hogy mindaz a lehetőség, amit a kormány megteremtett ezzel a lehetőséggel, hogy ezekből az adóforintokból támogatva lesznek, és támogatva lehettek a magyar sportágak, az egy jó cél. El vagyok keseredve azért, mert persze lehet nézni egy fél pohár vizet félig üresnek és félig telinek természetesen, de azt hiszem, hogy pont akkor, ahogy képviselőtársam is említette, amikor nehéz a gazdasági helyzet, fölismeri a kormányzat, hogy mekkora társadalmi szerepe és társadalmi jelentősége van annak, hogy támogatni kell ilyenkor a sportolást.

Szokták mondani, hogy amikor egy országban nagy nehézségek vannak, gazdasági nehézségek vannak, a legjobb forintok, a legjobb cél az oktatás, az iskola támogatása. Merem mondani, hogy a második pedig a sporté. Nézzék meg azokat az elkeseredett gyerekeket, akik céltalanul, unatkozva bolyonganak városokban, falvakban, mert nincs mit csinálniuk. Viszont a sport egy olyan célt adhat a gyermekeknek, olyan lehetőséget adhat a gyermekeknek, ami nagyon fontos. Említette képviselőtársam, hogy nehéz gazdasági helyzetben másra is lehetne költeni. Hadd mondjam azt, hogy 31 milliárd forintnyi támogatási igazolás érkezett összességében, ebből 24 milliárd forint kifizetése történt a cégek oldaláról, viszont 10,3 milliárd forint közvetlen adóbevétel, szja, járulék, áfa csökkentette máris ezeket a kiadásokat. Tehát az összes adóbevétel-kiesés, vagyis amennyibe került, az 13,7 milliárd forint.

Azt hiszem, óriási célt fogalmaz meg, és nagy segítséget jelent ma Magyarországon, ha a sportot akár ilyen módon, ilyen forintokból támogatjuk. Köszönöm szépen a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Kovács Ferenc, fideszes képviselő úr.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kétperces felszólalásomban elkezdtem ismertetni azokat a számokat, amelyek visszaigazolják, hogy igenis itt egy sikeres támogatási rendszer felállításáról beszélhetünk, amelyet, az a kérésem, mindenki gondoljon át újra és újra. És mint a sport- és turizmusbizottság többségi véleményének előadója, azt tolmácsolva, itt is kérem önöket, hogy önök is támogassák ezeket az előterjesztéseket, ezeket a módosításokat, ugyanis azt a célt szolgálják, amit mindannyian szeretnénk, egy egészségesebb, jóval jobb kondícióval rendelkező magyar népességet.

A kiemelt látványsportágak közül a labdarúgás számait ismertettem. Kosárlabdában az igazolt sportolók száma is emelkedett 2 ezer fővel, jégkorongban is emelkedett az igazolt sportolók száma, vízilabdában is emelkedett az igazolt sportolók száma. A kézilabdában volt a legkevésbé jelentős az emelkedés, de itt is 10 százalékos emelkedést könyvelhetünk el. Ha a 2010-2011. évet tekintjük 100 százaléknak, és a 2011-2012. évet viszonyítjuk hozzá, akkor látható, hogy az igazolt sportolók száma 113 százalékkal növekedett. Tehát ez a támogatási rendszer közvetve valóban visszahozta a sportpályákra, a sportpályák környékére a fiatalokat, és talán nemcsak a fiatalokat, hanem másokat is.

Szilágyi képviselő úrnak azért szeretném elmondani, hogy a szponzorációt kétféleképpen kell nézni. Én mint falusi sportegyesület vezetője, egészen pontosan látom azt, hogy van egyszer az üzleti érdekből támogatott sportolási lehetőségek köre, ahol valamilyen üzleti cél alapján remélik azt, hogy az ott kirakott reklámhordozókon keresztül piaci helyük erősödik azoknak a szolgáltatóknak, akik megjelennek ezeken a szponzorációs lehetőségeken, amit a sport biztosít számukra. Ennél sokkal fontosabb, elsősorban a kis egyesületek számára a személyes elkötelezettség, mert sokszor valóban a szülők azok, akik saját cégük jövedelméből biztosítanak arra lehetőséget, hogy különböző támogatásokat nyújtsanak a sportegyesületek részére. Tehát ez két teljesen másfajta támogatási, szponzorációs technika és lehetőség.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek; Kovács Zoltán képviselő úr, Fidesz.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A vita elején azt gondoltam, hogy ez egy olyan közös nemzeti ügy, ami természetesen indukálhat vitákat, de mégis mindenki számára egy fontos kérdéskört feszeget; még akkor is, ha ez a törvényjavaslat gyakorlatilag technikai módosításokat terjeszt elő, hiszen a gyakorlat felszínre hozott olyan problémákat, amelyek az elmúlt időszakban kerültek elő. Hiszen egy új törvény bevezetéséről van szó. Azt gondoltam, hogy ez a törvényjavaslat, ami aztán törvénnyé vált, befektetés a jövőbe, gyerekeink jövőjébe. Hiszen ma az oktatás mellett a sport az, a rendkívül sok túlsúlyos, elhízott, egészségtelen életmódot folytató gyermek mellett, ami aztán olyan példaképeket ad a különböző sportegyesületekben sportoló gyermekek számára, akikből az idők folyamán komoly sportoló válhat. Ez olyan hatást vált majd ki a gyerekek körében, hogy érdemes sportolni, érdemes életmódot váltani, és ez valóban így lehet befektetés a jövőbe.

Ezek a technikai módosítások a törvényt javítják. Például nagyon fontos, itt már elhangzott, hogy ne legyen köztartozása annak a sportegyesületnek, amely ezt igényli a taón keresztül. És a másik, hogy javul a létesítményhelyzet. Rendkívüli módon lerobbant sportegyesületi létesítményekről beszélünk, és egy-egy ilyen esztétikai környezetjavítás visszahat magukra a sportolókra is. Úgy gondolom, ez pont az a törvény, amelynek az általános vitáját már egyszer lefolytattuk, most egyébként ismét belevágtunk, noha technikai módosításokról van szó, amelyben nemzeti konszenzust lehet elérni. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Szilágyi György képviselő úr, Jobbik!

(19.10)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Csak azért, hogy tisztázzuk a dolgot, mert önök ismét erőteljesen összemossák az utánpótlás-nevelést, és mondjuk, a stadionfejlesztést: ez a törvény nemcsak utánpótlás-nevelésről szól. Valóban egyetértünk azzal, hogy a sport a legjobb befektetés. Ilyen jó befektetés lenne a mindennapos testnevelés bevezetése is, de nem sikerült az elmúlt időszakban sem elérnünk teljesen azt, hogy mindennapos testnevelés legyen. Ezekkel egyetértünk és támogatjuk.

A kérdés abban merült fel, hogy kell-e most ilyen adókedvezményekkel különböző látványberuházásokat támogatni, és - itt elhangzott már - a jól működő, azt hiszem, az országban kiemelkedően jó adottságokkal rendelkező felcsúti akadémiát például még plusz 3 milliárd forinttal még jobbá tenni. Ezek alapvető kérdések, tehát nem az utánpótlásról kell beszélni, hanem arról, hogy milyen látványberuházások vannak.

Azt ne felejtsük el, képviselőtársaim, hogy önök a stadionrekonstrukciót, azt, hogy normálisabb sportlétesítményekbe menjenek be az emberek, mivel kezdték, miről hoztunk itt fél évvel ezelőtt törvényt. A stadionbiztonsági berendezések felállításával, azzal, hogy minél ellenőrizhetőbben menjenek be az emberek egy-egy mérkőzésre, ezzel kezdték. Akkor is felvetettük, vajon ilyen lerobbant létesítményekbe teljesen új biztonsági berendezéseket kell-e berakni, amit majd valamikor le kell bontani, és fel kellene építeni. Lebontjuk velük együtt ezeket a biztonsági beléptető rendszereket is? Ez a legfontosabb, hogy biztonsági beléptető rendszereket építsünk például létesítményfejlesztésben? Lenne ennél sokkal több, sokkal fontosabb rész, mert ma Budapesten is vannak például olyan területek - említhetem a XVII. kerületet -, ahol, képzelje el, nincs sportcsarnok. Egy egész kerületnek nincs sportcsarnoka! Budapest legnagyobb területű kerületének nincs sportcsarnoka, nem tudnak a gyerekek sportolni.

Például erre, az ilyen fejlesztésekre sokkal fontosabb lenne (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) pénzt költeni, mint arra, hogy a Ferencváros Üllői úti stadionjába milyen beléptető rendszereken lehet bemenni, és milyen beléptető rendszerekkel figyeljük meg a szurkolókat. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétpercesek: Kovács Ferenc képviselő úr, Fidesz.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi képviselő úrral nem értek egyet. Ha ön aktív sportlátogató, akkor pontosan tudja, hogy minden jelentősebb sporteseményen, amely nagy közönségvonzattal bír, sajnos annyira elharapódzott az úgynevezett ultra szurkolási mód, amely gyakorlatilag elriasztotta a tisztességes embereket a stadionokból, ami miatt muszáj volt - és már most is késő van - a beléptető rendszerek építése. Valamikor 2000 körül volt először kitalálva ez a rendszer, hogy legyen minden olyan nagy látogatottságú rendezvény helyszínén beléptető rendszer és kontrolláló rendszer, amely alapján pontosan tetten érhető, hogy kik azok, akik randalíroznak, kik azok, akik a balhé miatt mennek el a sportrendezvényekre, kik azok, akik elriasztják onnan a tisztességes, jó érzésű embereket.

Nem véletlen az, hogy amikor megjelentek ezek a biztonsági rendszerek, egyre inkább háttérbe szorulnak a biztonsági emberek feladatkörei, egyre inkább hátrébb szorulnak ezeken a helyszíneken a rendőrök feladatkörei, és a kulturált körülményeket valóban ezen keresztül tudják igazából garantálni a stadionokban, illetve azokban a sportcsarnokokban, ahol nagyon-nagyon rossz volt a hangulat, azért, mert szélsőséges elemek úgy gondolták, hogy a sportszurkolás a balhé helyszíne.

Úgy gondolom, minden egyes beruházást és minden egyes elképzelést egységében kell áttekintenünk, mert - ahogyan az előbb mondtam - nincs minőségi versenysport utánpótlás nélkül. Ugyanígy azt gondolom, hogy ha nincs megfelelő nézőtéri kiszolgálás, amelynek része az illemhely, amelynek része a beléptető rendszer is, akkor valóban, a közönség sem fog elmenni azokra a rendezvényekre, amelyekre akár a szponzorok, akár az önkormányzatok, akár az állam nagyon-nagyon sok pénzt áldoznak. Ezek között az egyensúlyt megtalálni a mai nagyon pénzínséges világban nagyon nehéz, de úgy gondolom, a prioritások kijelölésével, és a prioritások melletti kiállással egyértelműen a biztonság mellett tette le a voksot a kormány és ezen belül (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a sportért felelős államtitkárság is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces: Csizi Péter képviselő úr, Fidesz.

CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szilágyi képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni, aki budapesti és felcsúti látványberuházásokról beszélt. Azt mondta, bár egyetértenek a társaságiadó-kedvezmény utánpótlásra fordítható részével, de ne jöjjünk mi itt a létesítményberuházásokkal, hiszen ezek mind csak kifelé szóló kirakatberuházások, és nem segítik az utánpótlást.

Tisztelt Képviselő Úr! Pécsett nem lehetne ma egy normális, XXI. századi sportközpontot építeni, ha nem lenne ez a lehetőség. Pécs városa úgy fog a társaságiadó-kedvezménnyel több mint 5 milliárd forint beruházáshoz jutni, és természetesen melléteszi a saját önerejét is, hogy korábban semmilyen lehetőség nem volt a létesítményfejlesztésre. Arról a városról beszélünk, amely sokáig, mondjuk, a mai napig is a kosárlabda egyik fellegvára, de pont azért nem tud a kosárlabda Európa-bajnokság egyik helyszíne lenni, annak ellenére, hogy Magyarországon az egyik legtöbb kosárlabda-szurkoló Pécs városában van, mert nincs meg a rendes létesítményadottság, hiszen egy olyan sportcsarnokkal rendelkezünk a '70-es évek óta, ahol bizonyos részekre azért nem tudjuk eladni a jegyeket, mert nem lehet látni a küzdőtér 25 százalékát.

Azt mondtam, hogy komplexumot fogunk építeni. Egy uszoda is majd felépítésre kerül egy olyan városban, ahol négyévente 3-4 olimpikont és ugyanennyi paralimpikont nevelünk ki, 25, illetve 50 méteres medencében, vagy olyan 50 méteres medencében, amelynek egyébként már kétszer behullott (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a teteje. Nem lenne ennek az utánpótlásképző központnak új létesítménye, ha nem lenne most ez a lehetőség.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két perc, Szilágyi György, jobbikos képviselő.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Csizi Péternek mondom: persze, fel lehet hozni ilyen példákat is, meg fel lehet hozni olyan példákat is, hogy adott esetben attól mennyire fog nőni az utánpótlás presztízse, ha mondjuk, felépítjük a debreceni stadiont, vagy éppen a Puskás Ferenc Stadiont vagy az Albert Stadiont felújítjuk.

Ferencvárosi szurkoló vagyok. Higgye el, az életem volt a Ferencváros, és az jelen pillanatban is. Csak nem gondolja komolyan, hogy én nem örülnék annak, ha a Ferencváros Üllői úti stadionjába, egy olyan stadionba lehessen bemenni, mint mondjuk, a Nou Camp vagy pedig a Real Madrid stadionja?! Az a kérdés, hogy erre van-e most a legnagyobb szükség, én ezt próbáltam felvetni, semmi mást.

A másik. Nem akarok belemenni Kovács képviselő úrral abba, hogy ki az ultra meg ki más. Higgye el nekem, az ultrák általában nem balhéznak, hiszen az ultrák semmi másban nincsenek - de ne menjünk bele a szurkolói társadalomba -, mint hogy a látvánnyal próbálják buzdítani a csapatukat. Egyébként szerintem ma nyugodtan ki lehet menni a mérkőzésre, ezek a szlogenek, amelyeket önök hallhatnak a kereskedelmi tévékből és rádiókból, és mutogatnak, mondjuk, tíz évvel ezelőtti felvételeket, egy-egy mérkőzésre nyugodtan ki lehetne menni. Az már más kérdés, hogy ha a családdal megyek ki, akkor valóban, a feleségem el tud-e menni vécére, mert nem, mert olyan állapotban van a létesítmény. Az pedig, hogy a rendőrök és a rendezők feladatai egyre inkább háttérbe szorulnak, akkor nem értem, miért volt szükség arra, hogy meghatározzuk, hogy kiemelt sporteseményeken kötelező a rendőröket bevinni a stadionba, és kötelező ezért fizetnie az egyesületnek, tehát komoly milliókat fizetnek egy-egy kiemeltnek minősített sportrendezvény kapcsán a rendőrségnek, hiszen akkor ezek szerint a rendőrségre nem is lenne szükség, de mégis szükség van rá, ami az egyesületekre újabb terheket ró. De nagyon elmegyünk a témától, tehát nem is szeretnék ebbe belemenni, és egy általános vitát lefolytatni a sporttársadalom és a sport jelenlegi helyzetéről.

Ezeket a dolgokat is csak azért mertem felvetni, hiszen az expozéban is, és a képviselőtársaim felszólalásaiban is egy elég széles kört érintettünk a sporttal kapcsolatosan (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), úgyhogy nem akarok az egész sportról egy általános vitát nyitni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, 15 perces időkeretben.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem használom ki a 15 perces keretet, hiszen a sport- és turisztikai bizottságban is elmondtuk, mint ahogyan itt is a Magyar Szocialista Párt képviselői, hogy támogatjuk a törvényjavaslatot. Van azonban néhány dolog, amelyekre szeretném én is felhívni a figyelmet.

Az első mindenképpen az, és ez a vita is azt bizonyítja, hogy bár az általános indokolás azzal kezdődik, hogy a látvány-csapatsport támogatását lehetővé tevő támogatási konstrukció első támogatási időszakában felmerülő jogalkalmazási gyakorlati tapasztalatok szükségessé teszik, hogy néhány ponton módosításra kerüljön a támogatási rendszer. Ez abszolút rendben van, és így helyes, de ez a vita is azt bizonyítja, hogy előjön az a hiány, hogy valójában egy átfogó értékelést nem nagyon kaptunk az elmúlt időszakról. Nem azt mondom, hogy itt a parlamentben lenne helye ennek első körben, de az elnök úrnak, a törvényjavaslat egyik kidolgozójának mindenképpen javasolnám, hogy a bizottsági ülésen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel alaposabban, részletesebben, mert akkor nagyon sok félreértést vagy félreértelmezést is el lehetne kerülni.

(19.20)

Hiszen ezt a tapasztalatmegvonást, ezt a beszámolót nem helyettesítő, bár kétségtelenül érdekfeszítő Kovács Ferenc képviselőtársunk folytatásos kétperces hozzászólása, amelyben elmondja az eddigi eredményeket, de hát ez átfogóbb tapasztalatot, beszámolót nem helyettesíthet minden törekvése ellenére sem, amely ugyanúgy fontos a kormánypártiaknak, mint ahogy az ellenzékieknek.

Csak címszavakban felsorolva, mind a három ponttal egyetértünk. Egyetértünk azzal, hogy köztartozásmentes legyen mind az adózó, mind a támogatásban részesülő, abban is, hogy a kétéves működési fő szabály alól legyen meghatározott kivételek alkalmazásával lehetőség, és abban is, hogy az 500 millió forintos támogatási határ csökkenjen 300 millió forintra.

Az itt a képviselőtársaim által elmondott tapasztalatok alapján hadd hívjam fel a figyelmet egynéhány pontra, amelyet ha nem is ebben a törvénytervezetben és nem is most, de a későbbiek során mindenképpen célszerű lenne az általános vita lefolytatása után vagy a részletes vitánál, vagy egy újabb alkalommal áttekinteni. Én magam is nagyon fontosnak tartom, hogy arányosak legyenek a fejlesztések, arányos legyen a pénzek odaítélése, arányos legyen akkor is, ha stadionokról van szó, akkor is, ha kisebb létesítményről van szó, és akkor is arányos legyen, ha különféle klubokról van szó, mert tényleg, ha 13,8 milliárd forintból 3 milliárd forint a felcsúti akadémiának jutott, amelyet a miniszterelnök úr neve fémjelez, azt gondolom, a többiekkel szemben ez aránytalanságot jelent mindenképpen.

Tehát célszerű lenne ennek valami olyan rendszerét kidolgozni, amely mindenki számára hasznos és mindenkinek jó, a kormánypártnak és az ellenzéknek is. De nem is csak nekünk, mert nem mi vagyunk ebben a legfontosabbak, hanem a legfontosabb az a fiatal vagy az a versenyző, aki sportol, azok az emberek, akik részt vesznek a diáksportban, a felnőttsportban, a középiskolás sportban és akik mind-mind hozzájárulnak az egészségük megőrzéséhez is azáltal, hogy sportolnak. Természetesen ez egy jó imázst jelent az országnak is, mindazok a sportolóink, akik jó hírnevet szereznek a hazának külföldön és belföldön egyaránt. De pont azért, hogy ez teljesen rendben legyen, ezeket az aránytalanságokat érdemes lenne valamilyen módon kiküszöbölni. Lehet, hogy ennek az a változata a jó - ez egy régióközpontos változat -, amelyet Varga László képviselőtársam mondott, de mindenképpen gondolkodni kellene egy ilyen javaslaton.

A másik ehhez tartozó dolog, hogy ha már megvannak a tapasztalatok, nem mondanék le arról - tudom, hogy költségvetési helyzet függvénye -, hogy ki lehet-e terjeszteni a látványcsapatsportágak körét vagy sem. Lehet, hogy most nem, majd később igen, de ezt sem kellene kidobni az ablakon.

A harmadik az adókedvezmény. Tényleg nagyon kedvező, nagyon jó a sportnak, érdemes elgondolkodni azon, amit az LMP-s képviselőtársam mondott, hogy lehetne-e hasonlót esetleg a civil szférában, a kultúrában is pont a sportban megszerzett tapasztalatok alapján kialakítani.

A negyedik pedig, amit az államtitkár úr mondott, és nagyon megjegyeztem, azért is jegyeztem meg, mert annak idején, amikor az alaptörvényről beszéltünk, akkor nagyon sokan és sokat szóltunk arról, hogy milyen fontos a diáksport, milyen fontos az utánpótlás-nevelés, milyen fontos az egyetemi sport, a főiskolai sport, mert enélkül nincs versenysport sem. Most az államtitkár úr is arról szólt, hogy igen, jó, hogy erre is jutott forrás, de még több juthatott volna, nem beszélve a településsportról akkor, ha esetleg jobban tudják mindazok az adózók vagy azok a kedvezményezettek, akik ezt igénybe vehetnék, hogy használhatják ezt a lehetőséget.

Azt gondolom, nem e törvénytervezethez tartozik, de kell beszélni arról, hogy mindenképpen meg kellene találni annak a rendszerét is, hogy hogyan lehet jobban segíteni a diáksportot, a tömegsportot, az egyetemi sportot és a főiskolai sportot abban, hogy több forrás jusson nekik is, mert ha nem kapnak több forrást, nem kap több forrást a tömegsport, akkor nyilván nem lesz olyan sikeres a versenysport sem.

Végezetül engedjék meg, hogy mivel azzal kezdtem, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, ezzel is fejezném be, hogy támogatjuk, azok az észrevételeink, amelyek pedig a rendszer finomítására vonatkoznak, sem a nemzeti közmegegyezést nem óhajtják felrúgni, sem pedig a sport területén a támogatási rendszerben megvalósuló közmegegyezést közöttünk, hiszen mi is fontosnak tartjuk, de mondom, azzal tartjuk fontosnak, hogy ne legyenek benne aránytalanságok, hogy arányosság legyen a stadionépítésben, a létesítményfejlesztésben, a versenysportban, a diáksportban, a tömegsportban egyaránt, mert akkor fogjuk elérni mi is azt a célt, amelyet az előterjesztők is szeretnének elérni ezzel a módosítással.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Boldog István fideszes képviselő úr kér szót.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, néhányan csak a nagytelepülésekre és a nagy pénzekre koncentrálnak, holott az MLSZ kimutatása szerint világos, hogy 700-800 kistelepülés sportegyesülete igényelt ilyen támogatást, amelyről azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb sikere, hiszen e települések nagy részének nem maradhatna már életben a labdarúgása vagy egyáltalán a sportja. Tehát tudomásul kell venni, hogy vannak olyan települések, ahol mondjuk, a futballpálya az egyetlen olyan hely, amely egyébként még életben tart, és még valami közösséget tart ott. Én, aki 34 éve focizom aktívan, igazolt játékosként a mai napig, el tudom mondani, hogy a mi csapatunk is csak azért tud még mindig meglenni, mert ilyen támogatást kap, tudunk egy olyan pályát kialakítani, úgy tudjuk rendben tartani a pályát végre, hogy örömmel jönnek oda más településekről focizni. Biztos vagyok benne, hogy most 700-800 ilyen település volt, aki itt kért és kapott pénzt, és abban is biztos vagyok, hogy ennél sokkal több kistelepülés lesz a következő időszakban. Rájönnek arra, hogy végre életben maradhat a labdarúgásuk, és ez egy közösségi élményt visz a településre, ezért közösségformáló.

Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, hogy a Puskás Akadémia mennyi pénzt kap vagy Budapesten mennyi pénzt kapnak, hiszen azok sokkal nagyobb létesítmények. Mi, kicsik, 3 millió forintnak nagyon tudunk örülni. Mi 3 millió forintból fogunk csodát csinálni a magunk településén. Nyilván a 3 millió forintból Budapesten, a X. kerületben vagy bármelyik kerületben vagy a Puskás Akadémián nem lehet csodát csinálni, az sokkal nagyobb létesítmény, több pénzre van szükség.

Azt gondolom, ne szorítsuk háttérbe ebben a vitában azt, hogy a kistelepülések is itt vannak Magyarországon, és a kistelepülések sportját jelentősen támogattuk ezzel a támogatással. Arra kérek mindenkit, hogy ezután is támogassuk, hiszen mégis kistelepülésen, vidéken nagyon sokan élünk, és nagyon sokan örömmel élünk ott, és ez nekünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy jó szórakozást és kikapcsolódást ad.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm, képviselő úr, hogy felhívta erre a figyelmet. Szeretném jelezni, hogy még a hozzászólásomban sem szorítottam háttérbe, bár nem kistelepüléseket, hanem településeket említettem, de én magam is fontosnak tartom.

Egyébként a hozzászólása meg pontosan azt bizonyította, amiről beszélünk, hogy ha lenne egy átfogó tájékoztatás erről az egész rendszerről, az eddigi tapasztalatokról, akkor ugyanúgy tudnánk ezeket a számokat, mint ön. Ön most tudja, mert nyilván második hivatásaként, futballistaként is foglalkozik ezzel, de más sportágak is bizonyára elmondhatnának hasonló tapasztalatokat. Tehát ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy pontosan az ön hozzászólása is abban erősített meg, hogy vagy bizottsági ülésen, ha nem is a parlament elé első menetben, de bizottsági ülésen mindenképpen megérdemelne ez az ügy annyit, hogy kapjunk erről egy részletesebb tájékoztatót. Azt gondolom, elnök úr bólogatásából láttam, hogy nincs ellenére ez a javaslat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Így megkérdezem Bánki Erik urat mint előterjesztőt... (Jelzésre:) Sajnos, a mellettem ülő rendkívül éles szemű jegyző asszony is jelezte, hogy képviselő úr sajnos későn jelentkezett, miután többször körbenéztem. Úgyhogy megkérdezem Bánki Erik urat mint előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó, képviselő úr.

(19.30)

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek, de úgy érzem, egy előterjesztőnek feladata az, hogy az általa benyújtott törvényjavaslat vitáját végigülje, és az ott elhangzott kérdésekre reagáljon.

Sajnálom, hogy Veres János képviselő úrnak nem volt annál fontosabb az ügy, mint hogy az elején hozzászóljon, és aztán le is lépjen az ülésteremből. Én a bizottsági ülésen sem értettem vele egyet, mert láthatóan politikai kérdést próbál fabrikálni abból, hogy mely egyesületek milyen nagyságrendű támogatást kaptak. El kell mondjam, hogy ehhez a kormánynak az égvilágon semmi köze, hiszen a Magyar Labdarúgó Szövetség mint civil szervezet döntött a támogatások odaítéléséről. Kifejezetten azért tartalmazta az eredeti törvényjavaslat is azt, amit egyébként a parlament közel 90 százalékos támogatással fogadott el, hogy ne a kormány vagy a kormány egyik szerve döntsön ezekről a pályázatokról, hanem a sportszövetségek döntsék el, hogy abba a sportszakmai programba, amit ők közép-, illetve hosszú távra elfogadtak, illeszkednek-e azok az egyedi pályázatok, amelyeket a pályázók benyújtottak.

Ilyen módon a kormánynak egyetlen mérlegelési jogköre volt eddig és marad később is: 500 millió forint fölötti pályázatok esetében, amennyiben azok a költségvetés, az államháztartás egyenlegét veszélyeztetnék, magyarul, az átlagosnál vagy a tervezettnél nagyobb pénzkiáramlás veszélye merülne fel, akkor korlátozzák ezeket a pályázatokat. Ilyen értelemben a sportszakmai döntések az MLSZ-nél történtek meg. Egyébként valamennyi döntés nyilvános. A szövetségek honlapján megtalálhatják az összes pályázatot, az azokkal kapcsolatos eredményeket. S jól látható az, ahogy elmondtam a számok alapján is, amit Boldog István képviselő úr is megerősített, hogy a pályázatok döntő többségét a kistelepülések adták be és nyerték meg.

Schiffer képviselő úr felvetéséhez, hogy a civil szervezetek támogatása miért nem jön vissza hasonló formában, előterjesztőként nem tudok hozzászólni. Ahogy elmondtam az expozéban is, bennünket az motivált már a törvényjavaslat benyújtásakor is, hogy ne politikai, hanem szakmai döntés szülessen. Ezért is telepítettük a sportszövetségekhez mint civil szervezetekhez ezeket a döntési jogköröket. Arról pedig, hogy félbűnözői körök jutnak-e támogatásokhoz, nyugodtan elmondhatom, hiszen részben én is érintett vagyok, mert az egyik sportszövetség elnökségi tagja vagyok, hogy nálunk ilyen biztosan nem történt. Ha a többi pályázatot nézem, de majd nyilván az államtitkárságra fog tartozni az ellenőrzési része, és biztos vagyok benne, hogy ezt államtitkár úr éles szemmel fogja felügyelni, kizártnak tartom, hogy a sportszövetségek előzetes szűrői alapján olyan szervezetekhez kerültek volna támogatási pénzek, amelyek félbűnözői csoportok felügyelete alá tartoznának.

Szilágyi képviselő úr összehasonlítása, hogy ez a szegénység támogatása vagy pedig sporttámogatás, nos azt is sokszor elmondtam, a sporttörvény vitájában is, a költségvetési vitában is, nyilvánvaló, hogy nehéz körülmények között van Magyarország, hiszen az előző kormánytól nagyon rossz állapotban vette át a nemzeti együttműködés kormánya 2010-ben a kormányrudat, gyakorlatilag egy évbe telt, amíg egyáltalán fel tudtuk tárni azokat a problémákat, amelyeknek a kezelése sajnos még éveket fog igénybe venni. Mégis azt gondolom, hogy a sporttámogatások a jövőbe fektetett komoly forintok, hiszen a gyerekeinkről, az ő egészségükről van szó és a társadalom teljesítőképességéről. Azt is elmondtam már a korábbi költségvetési vitában, kutatási anyagok igazolják, hogy a sportra fordított támogatásoknak nagyon komoly egészségügyi megtakarítása van. Ha el tudnánk érni azt a célt, amit tervezünk, hogy a mostani 900 ezerről az első lépésben legalább 1 millió 200 ezerre, majd aztán öt év alatt 2 millióra emeljük a rendszeres testmozgást végzők számát, akkor már az első emelés, tehát ha 15 százalékkal meg tudnánk emelni a mostani adatot, több mint 2 milliárd forint megtakarítást eredményezne az egészségbiztosítási kasszából. Azt gondolom, hogy ezek nem kidobott pénzek, és az Ecostat számai is, amelyekre államtitkár úr hivatkozott, azt bizonyítják, hogy a mostani adókiáramlás közel fele már az első évben megtérült adók és járulékok formájában.

Arra, hogy fideszes képviselőket választanak sportszövetségek vezetésébe, azt tudom mondani, képviselő úr, nyilván ön is ismeri, hogy működnek a sportegyesületek. Ha a Magyar Labdarúgó Szövetségről beszélünk, kizártnak tartom, hogy ott politikai döntés születhessen, egy olyan szövetség esetében, amelynek több száz tagja van. Azokat külön lejárni, és ott lobbitevékenységet folytatni azért, hogy valakit politikai alapon válasszanak meg, én kizártnak tartom. Nyilvánvaló, hogy itt elsősorban sportszakmai döntések születnek, mint ahogy a Magyar Olimpiai Bizottság 230 küldöttje sem politikai alapon választotta meg Borkai Zsoltot, aki korábbi olimpiai bajnokként erre a támogatásra bőven rászolgált. Lehet ezzel előjönni, és lehet ezzel politikai felhangokat ütni ebben a vitában, de szerintem abszolút nem érdemes. Én magam egyébként sosem támogattam azt, hogy tömegével vegyenek részt politikusok a különböző sportszövetségek munkájában. Ha a saját álláspontomat kell megvédenem: én - ahogy a kollégám is - 25 éven keresztül voltam aktív labdarúgó, voltam profi játékos is, tehát van olyan múltam ezen a téren, amely alapján egy MLSZ-elnökségi tagságot nem lehet politikai alapra kihegyezni.

Pál Béla képviselő úr további adatokat és széles körű tájékoztatást vár. A bizottsági ülésen erről nyilván fogunk majd tárgyalni. Én magam javasoltam a munkaterv összeállításánál, hogy ezzel külön foglalkozzon a bizottság. Amikor eljutunk odáig, hogy részletes adataink lesznek - szerintem ez három-négy hét múlva rendelkezésre áll -, akkor a Nemzeti Sportintézet e tárgykörben a bizottság előtt fog majd tájékoztatást tartani.

Összességében köszönöm szépen képviselőtársaim hozzászólásait. A hozzászólások nagy részében pozitív, támogató véleményeket hallottunk. Azt gondolom, még egyszer hangsúlyozva, hogy ezek technikai jellegű módosítások, amiket a törvényjavaslat tartalmaz, és mindenképpen azt fogják szolgálni, hogy életszerűbb és hatékonyabb legyen a társaságiadó-kedvezmény rendszerének a működése.

Köszönöm szépen a szót és a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Kósa Lajos és Dancsó József, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/6163. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/6163/10. számon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen 10 ajánlási pontot tartalmaz. Javaslom, hogy ezt egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-10. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Kiss Sándornak, a Jobbik képviselőjének.




Felszólalások:   210   210-256   256-264      Ülésnap adatai