Készült: 2021.03.05.11:37:01 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 177 1998.09.08. 0:26  176-184

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Miniszter Asszony! Semmi kifogásom az ön személye ellen, de tekintettel arra, hogy az interpellációban olyan kérdéseket vetek föl és olyan javaslatokat kívánok tenni, melyekről úgy érzem, hogy a miniszterelnök hivatott arra, hogy válaszoljon, ezért megvárom a miniszterelnök urat. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Tanuld meg a Házszabályt!) Akkor elmondom... (Derültség, taps. - Általános zaj.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 183 1998.09.08. 1:14  176-184

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Miniszter Asszony! Köszönöm a válaszát. Úgy érzem, ön is érzékelte, hogy interpellációm a magyar sport irányításának mielőbbi rendezésére irányult. A jog ismeri a "kijelölt miniszterelnök" fogalmát, de a "kijelölt miniszter" megfogalmazás, ráadásul ilyen hosszú időre szóló kijelöléssel jogilag teljesen megalapozatlan - változatlanul ez a véleményem. Gondolom, kellemetlen helyzetbe hozza nemegyszer Deutsch Tamást is, hisz óhatatlanul véleményt kell mondania, és egészen más képviselőként véleményt mondani, a sportbizottság tagjaként, és egészen más véleményt mondani leendő kijelölt miniszterként. Így ilyen esetben nincs semmi jogi alapja megszólalni, ugyanakkor súlyos következményei lehetnek a megszólalásának, hogy mást ne említsek önnek, mint az Újpesti Dózsa példáját, azt, hogy a Sporttanács elnöke lemondott, a két közalapítványnál anomáliák keletkeztek a kijelentésével kapcsolatban.

Javaslom, hogy Deutsch Tamást nevezzék ki államtitkári jogkörrel kormánybiztosnak, hogy éljenek olyan jogtechnikai eszközzel, amelyben a miniszter úr megnyilatkozásai jogilag is védhetők lennének. Valójában a legjobb megoldás az lenne - és ezt őszintén remélem is -, ha minél előbb felállna és megkezdené a működését a Magyar Köztársaság sportminisztériuma. Addig a válaszát sajnos nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 92 1998.11.16. 4:11  31-119

PÁVA ZOLTÁN, az ifjúsági és sportbizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy a Prédikátorok könyvéből idézzek elsőként: (Moraj a Fidesz padsoraiban.) "Mindennek megvan az órája és minden szándéknak az ideje az ég alatt, ideje a szeretetnek, ideje a gyűlöletnek, ideje a háborúnak és ideje a békének." Azt hiszem, a sport költségvetésénél elmondhatjuk azt, hogy egy békés esztendő következik 1999-ben.

Én teljes mértékben egyetértek mindazzal, amit az alelnök úr az előbb általánosságban, a bizottság véleményeként megfogalmazott. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a bizottsági ülésen megfogalmazott ellenzéki vélemény alapján is egyetértünk azzal, hogy végre a magyar sport olyan elismerésben részesült, hogy minisztériumi szinten irányítják. Az elismerés azzal kezdődött, amikor az Országgyűlés hosszú kihagyás után létrehozta az ifjúsági és sportbizottságot. Nagyon örvendetes dolog az, hogy az ágazatnak megnövekedett a súlya a költségvetési alkufolyamatban.

Horváth úr már említette, hogy a sport támogatására szánt összeg - a működési előirányzatot nem számítva - 85 százalékkal növekedik, az ifjúsági ügyekre szánt támogatás 33 százalékos növekedésre számíthat. A fentiekből kitűnik, hogy a konstruktív ellenzékiség elvéből kiindulva a költségvetés egyes részeire, illetve az előirányzatok mögött meghúzódó szabályozási elvekre irányul a bizottsági ülésen is megfogalmazódott kisebbségi vélemény: 9 támogató szavazat mellett 7 ellenzéki képviselő tartózkodását fejezte ki.

Alapvető problémát jelentett a bizottság ellenzéki képviselői számára az, hogy a téma tárgyalásánál a bizottsági ülésen nem volt biztosítva megfelelő szinten a kormány képviselete az OTSH, illetve a leendő Sportminisztérium részéről. Emiatt a bizottság részéről, épp az alelnök úrral úgy döntöttünk, hogy az ügyben levélben fordulunk Stumpf István illetékes miniszterhez.

Lássuk, mik voltak a főbb gondjaink! A költségvetésben nyomon követhető az állam újraelosztó szerepének növekedése, amire példa, hogy a bukmékeri játékokból a sport támogatására fordítható pénzeszköz a minisztérium központi költségvetésében jelenik meg. Véleményünk: szerencsésebb lenne az összegnek közvetlenül a közalapítványokhoz történő rendelése.

Kérdésként merült fel, és a bizottsági ülésen erre sem kaptunk választ, hogy az elkövetkezendő években más ágazatokhoz hasonlóan a nemzeti jövedelem valamilyen százalékához fogják-e hozzárendelni az ifjúsági és sportcélok támogatását.

Nem látunk garanciákat a költségvetésben arra, hogy egyes, főként budapesti sportegyesületek támogatása mellett más vidéki egyesületek is támogatásban részesüljenek. Ehhez kapcsolódó kérdés, hogy helyesebbnek látnánk, ha a kiemelt budapesti egyesületek egységes rendszerben történő finanszírozása valósulna meg az Ifjúsági és Sportminisztérium keretében. Nem is akarok szólni arról, hogy felvetődött az UTE helyzete, és én, aki ősfradista vagyok, próbálom védeni az Újpest jelenlegi helyzetét - egyszerűen nem tudjuk, hogy mi fog vele történni. (Dr. Koleszár Lajos tapsol.)

Az önkormányzati tulajdonban maradó sportlétesítmények működtetésére és felújítására szerepel elkülönített összeg, aminek a felosztására pályázati úton kerülne sor. Úgy gondoljuk, hogy a normatív finanszírozás bevezetése ezen a területen hatékonyabb megoldást jelenthet, mint a pályázati úton történő finanszírozás.

Gondként hangzott el az az észrevétel is, hogy a Kincstári Vagyonkezelőnél lévő sportlétesítmények a Sportminisztérium hatáskörébe kerülnek, és finanszírozásuk onnan történik. Nem ez a gond! A gond az, hogy akkor a sport versenyhelyzete megbomlik. Megbomlik azért, mert azoknak a sportegyesületeknek, amelyek önmagukat finanszírozzák saját létesítményeik esetében, a költségvetésükben erre nagyobb költséget kell biztosítaniuk, szemben az állami finanszírozású létesítményekben működő sportegyesületekkel.

 

 

(18.10)

 

 

Végezetül szeretném leszögezni, hogy a bizottság ellenzéki képviselő tagjai is örülnek a magyar sport ilyen elismerésének, amint az előbb már említettem, ugyanakkor elfogadhatatlan az, hogy a bizottsági ülésen elhangzott szakmai, kritikai észrevételekre - amelyek közül csak a legfontosabbakat mondtuk el - ne kapjanak korrekt, szakszerű válaszokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 38-40 1998.12.22. 3:45  25-43

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Az eredményjelző táblán továbbra is dr. Bernáth Varga Balázs neve szerepel.)

ELNÖK: Kérem, hogy a táblán változtassák meg a feliratot, tehát nem Bernáth Varga Balázs képviselő úr kapott most szót, hanem Páva Zoltán, Szocialista Párt. Egy kis türelmet kérek a képviselő úrtól. (Az eredményjelző táblán Páva Zoltán neve jelenik meg.) Máris megkezdheti a beszédét.

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt támogatja ezt a törvényjavaslatot. Támogatja, miként tavaly kormánypárti koalícióként támogatta az akkor ellenzéki Kónya Imre képviselő úrnak azt a javaslatát, amelynek alapján, ahogy Deutsch Tamás képviselőtársam említette, ebben az évben már olimpiai járadékot kaptak az olimpiai bajnok sportolóink.

Támogatjuk azért, mert ahogy Gémesi úr elmondta, óriási eredmények vannak egy-egy ezüstérem, egy-egy bronzérem mögött is, hisz gondoljuk el, nem egy esetben a célfotó, néhány dekagramm vagy éppenséggel centiméter vagy milliméter dönt arról, hogy ne a magyar, hanem egy más nemzet himnuszát hallgassuk meg. A javaslatot egyébként támogatja a Magyar Olimpiai Bizottság, és miként Baráth Etele képviselőtársam elmondta, örültek volna annak is, ha az olimpiai számokban rendezett világbajnokságok helyezettjei is megkapták volna ezt az olimpiai járadékot. Mi egy kicsit szűkítettük azt a kört, amelyet Szalay Gábor képviselőtársam és Világosi Gábor benyújtott, mi arra szerettük volna kérni a kormányt, hogy történjen meg az olimpiai sportágakban rendezett világbajnokságok világbajnokai járadékának a rendezése, nem jelentett volna nagyobb kiadást, és elfogadjuk azt, amikor a kormány azt mondta, hogy nem volt kellően előkészítve, nem volt meg a következő évi költségvetésben a fedezete.

Azt hiszem, ha megemlítek én is néhány nevet, akkor eszünkbe jut, hogy valóban ezek az emberek is rengeteget tettek azért, hogy esetleg olimpiai bajnokok legyenek, mégsem sikerült nekik. Az előbb említett Wichmann Tamás és Hargitay András mellett azért hadd említsem meg annak a Tóth Géza súlyemelőnek a nevét, aki 1961 és '70 között kétszer világbajnoki első helyezett, egyszer világbajnoki második helyezett és hét alkalommal világbajnoki bronzérmes volt, aki ugyancsak nem tudott olimpiai bajnok lenni, egyszer egy olimpiai második helyezést tudott elérni. De gondoljunk csak arra, ha most megkérdezném a sportot szerető és a sporthoz közel álló képviselőtársaimat, hogy hány olimpiai ezüstérmes labdarúgót tudnának felsorolni, nem hiszem, hogy ötnél tovább jutnánk, de ugyanakkor, ha arra gondolunk, hogy a berni világbajnokságon 1954-ben ezüstérmet nyert labdarúgókból kellene felsorolni, még a kispadosokat is tudnánk valamennyien. Ez annyit jelent, hogy vannak népszerű és kevésbé népszerű sportok, annyit jelent, hogy ezek az emberek is ugyanolyan tisztességgel megküzdöttek, mint azok, akik esetleg később olimpiai aranyérmet vagy ezüstérmet szereztek.

Hangsúlyozom, a szocialista frakció támogatja ezt, és bízunk abban, hogy meg fog történni a közeli jövőben annak a törvénynek a módosítása, amellyel ez bővülhet, és számomra az jelenti a garanciát, hogy január 1-jétől működni fog az új Ifjúsági és Sportminisztérium. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 264-266 1998.12.22. 0:37  242-267

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Ahol Baráth Etele, Bakonyi Tibor, Érsek, Páva, Juhász, Szabó Imre neve szerepel, összesen tizenkilenc esetben - 58-tól 81-ig, hadd ne soroljam, hogy melyek ezek -, négy olyan javaslatunk van, amelyet fenntartanánk: az 566., az 574., az 575. és az 580. pont. Ezek jó javaslatok, nincs szívünk visszavonni - a többit igen. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő úr, még egyszer, mert nem tudtuk lejegyezni!

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Azt mondanám, amelyiket fenntartjuk ebből a tizenkilencből: az 566., az 574., az 575. és az 580. pontot, az összes többit visszavonjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 146 1999.06.21. 6:19  135-165

PÁVA ZOLTÁN, az ifjúsági és sportbizottság elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága a június 8-ai ülésén megvitatta a beszámolót. A bizottság feladatkörét a beszámoló gyermekek jogainak érvényesülésével foglalkozó részei érintették.

A bizottsági ülésen az előterjesztés szóbeli kiegészítésekor elhangzott, hogy az országgyűlési biztosok 1998-ban 355 eljárást, valamint 2 átfogó vizsgálatot folytattak, amelyek a gyermekek és a fiatalok alkotmányos jogainak érvényesülését vizsgálták. 1999-ben különös jelentőséggel bírnak az ombudsmanok megállapításai, mivel Magyarországnak ez évben kell jelentést tennie az ENSZ Gyermekek Jogai Bizottságának. A gyermek jogairól szóló New York-i egyezmény alapján, amelyhez Magyarország 1991-ben csatlakozott, az egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és a jogok gyakorlásában elért eredményekről kell hogy szóljon majd ez a jelentés.

A szószólók beszámolójából kiderült: a gyermekek jogainak érvényesülését az egyedi eljárásokkal kapcsolatban elsősorban a szociális, a segélyezési és a büntetőügyekkel kapcsolatban vizsgálták, foglalkoztak továbbá a médiában megjelenő erőszak vagy a közlekedésbiztonság gyermekek jogait érintő kérdéseivel is; valamint elhangzott, hogy nem épült ki kellő mértékben az 1997. évi gyermekvédelmi törvény alapján létrehozandó gyermekjóléti szolgálatok rendszere.

A beszámoló bizottsági tárgyalása során különös hangsúlyt kapott a két országos átfogó vizsgálat bemutatása és értékelése. Magyarországon 1998-ban végeztek először olyan átfogó vizsgálatokat, amelyeknek kiindulópontja a gyermekek alapjoga volt. Az otthont nyújtó gyermekintézmények átfogó vizsgálatát Polt Péter, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese irányította. A vizsgálat 22-féle, rendkívül súlyos alkotmányos visszásságot állapított meg a vizsgált intézményekben, felhíva a figyelmet a gyámügyi, a gyermekvédelmi ellátó rendszer jelenleg zajló átalakulásából adódó problémákra. A jelentés megállapításainak következtében egy intézményt már be is zártak, míg egynek a további sorsa, amennyiben haladéktalanul nem történnek gyökeres változások, ugyanez lesz.

A másik átfogó vizsgálat a diákokat megillető jogok érvényesülését vizsgálta a középfokú oktatási intézményekben. A vizsgálat számos problémát tárt fel a diákönkormányzatok működésével, az oktatási intézmények alapdokumentumaival, valamint a tanulói jogokkal kapcsolatos kérdésekben. A jelentés feltárta, hogy egyes iskolákban az igazgató engedélyezi a dohányzást vagy az iskola területén a dohánytermékek árusítását. Az ombudsman megállapította, hogy a tanulók túlterheltsége miatt a mai magyar középiskolák diákjai egészségtelenül élnek.

Ellenzéki képviselőtársaim kérdéseire válaszolva az előterjesztők elmondták, hogy az állami gondozottak utógondozásának a kérdése jelenleg is megoldatlan. A vizsgált intézményekkel kapcsolatban megfogalmazott javaslataik, ajánlásaik megvalósulását az ombudsmanok utóellenőrzéssel követik nyomon. Ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a minisztériumokkal jó szakmai alapokon nyugvó együttműködést tudtak kialakítani, de ez nem jelenti azt, hogy még az ajánlások meghozatala előtt konzultálnának az érintett tárcákkal.

Ugyancsak képviselői kérdésre válaszolva tájékozódott a bizottság arról is, hogy ez évben két olyan átfogó vizsgálatot terveznek az országgyűlési biztosok, melyek a gyermeki jogok érvényesülését is vizsgálni fogják.

 

(19.20)

Az Országgyűlés bizottságainak egyik legfontosabb feladata a kormányzati munka ellenőrzése, amelynek bizottságunk sajnálatos módon a beszámoló tárgyalása során nem tudott eleget tenni, mivel az érintett tárcák, az Oktatási Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium és az Ifjúsági és Sportminisztérium érthetetlen módon nem tartották szükségesnek, hogy jelen legyenek a beszámoló tárgyalásakor. Emiatt levélben fordultam mindhárom miniszter úrhoz.

Az országgyűlési biztos hét ajánlást fogalmazott meg az oktatási miniszternek az iskolák alapdokumentumainak hiányosságával, a diákönkormányzatok működésével és finanszírozásával, az állampolgári ismeretek oktatásával, valamint az intézményekben elengedhetetlen pszichológiai szaktudás alkalmazásával kapcsolatban a tárca feladatkörét illetően. A bizottság a jelzett okok miatt - hasonlóan a szociális és családügyi miniszternek tett 14 ajánláshoz - a kormány álláspontjáról nem tájékozódhatott. A szociális és családügyi miniszternek megfogalmazott ajánlások tartalmazzák, hogy a miniszter tekintse át a gyermekvédelem rendszerét szabályozó jogszabályokat, és ahol szükséges, az intézmények átszervezését még 2002. december 1-jét megelőzően hajtsa végre. A beszámolóból kiderült, hogy a határidő előrehozását a miniszter úr nem látja teljesíthetőnek. Sajnos az indokokról ez esetben sem hallhattunk semmit, hiszen a tárca nem tisztelte meg az országgyűlési biztosokat és a bizottságot jelenlétével.

A 106/1995. számú országgyűlési határozat alapján a kormánynak már március 31-éig be kellett volna nyújtani a gyermekek és az ifjúság helyzetének alakulásáról szóló kormányzati jelentést. Ennek elvégzése a kormányzati munkamegosztás miatt elsősorban az Ifjúsági és Sportminisztérium feladata lett volna, mely szintén nem képviseltette magát a bizottsági ülésen, pedig a kormányzati jelentés összeállításához nagyon sok fontos megállapítást tartalmaz az Országgyűlés által most tárgyalandó beszámoló. Remélem, hogy ez a figyelmetlenség csak a bizottságnak és nem az ügynek szólt.

A bizottság ülésén egyik képviselőtársam javasolta, hogy valamennyi középiskola számára tegyük hozzáférhetővé a középiskolai diákokat megillető jogok érvényesülését bemutató jelentést. Gönczöl Katalin a meghallgatáson elmondta, hogy a hivatalának nincs forrása a nyomdai sokszorosításra, ezért kérem és egyúttal javaslom a kormány jelen lévő képviselőjének, gondoskodjanak arról, hogy valamennyi középiskolai diák és az oktatók megismerhessék a vizsgálat eredményeit.

Tisztelt Országgyűlés! Végül engedjék meg, hogy a bizottság nevében itt a plénum előtt is kifejezzem köszönetemet és elismerésemet az országgyűlési biztosok kimagasló színvonalon és - ahogy Polt Péter fogalmazott - hivatástudattal végzett munkájáért.

A bizottság a beszámolót általános vitára egyhangúlag ajánlja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 152 2000.10.21. 11:10  1-243

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hadd kezdjem először azzal, hogy elmondjam kormánypárti képviselőtársaimnak, ne bántsák már azt a szegény Bokros Lajost. Ha nincs Bokros Lajos meg a csomagja, akkor most önök nem országgyűlési képviselők - lehet, hogy most ott is mi ülnénk. (Derültség.)

Komló város polgármestereként egyébként az önkormányzatok költségvetésének egy érdekes témájával szeretnék foglalkozni. Az önkormányzatok költségvetési pozícióik alapján három csoportba sorolhatók. Az első csoport jelentős saját bevételekkel rendelkezik, elsődlegesen helyi adókból, így a működés optimális finanszírozásán túl fejlesztési forrásaik is bőségesek. A kiírt cél- és címzett támogatási pályázatokon az önrész magas százalékú biztosításával eredményesen szerepelnek, hosszú távú fejlődésük így megalapozott.

A második csoportba tartozó települések fejlesztési forrásai korlátozottak. A működést optimálisan megközelítő szintű finanszírozás köti le a saját bevételek döntő részét.

A harmadik csoportba tartozó önkormányzatok saját bevételei nem elégségesek még a működés minimális feltételeinek biztosításához sem. Fejlesztési forrásaik rendkívül szűkösek, az egyszerű pótlást sem biztosítják; ebben a körben alakulnak ki a leromlott intézményhálózatok és közművek. Itt találhatók az úgynevezett önhikis - önhibájukon kívül hátrányos helyzetű - települések. A költségvetési törvény 6. számú melléklete szabályozza a 2001-2002. évre vonatkozóan az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, működésiforrás-hiányos helyi önkormányzatok támogatását, illetve az elnyeréshez szükséges pályázat feltételeit, eljárási rendjét. A korábbi évek gyakorlatához képest jelentős változást a pályázat feltételeiben nem tartalmaz.

A harmadik csoportban tartozó önkormányzatok összetételét megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a szereplők jelentős része évről évre változatlan. Ugyancsak nyomon követhető tendencia ennek a leszakadó körnek az évről évre történő bővülése.

 

(13.10)

 

E települések döntően a hátrányos helyzetű térségekben helyezkednek el, hosszú évek óta a kormányzat látókörén kívül vannak. Az önkormányzatoknak e csoportja nyújthatja be a pályázatát a költségvetési törvény 6. számú melléklete alapján működésiforrás-hiányának támogatására, pótlására. Ez a pályázat azonban csak tüneti kezelést jelent, a pályázat sikerességének esetlegessége az önkormányzatok pénzügyi bizonytalanságát eredményezi.

További fontos szempont e kérdés vizsgálatánál, hogy az ebbe a körbe tartozó önkormányzatok előre ismertek. Ez is indokolná, hogy a működési bizonytalanságokat megelőzendő, normatív támogatásként folyósítsák a forráshiányt kompenzáló összegeket. Ezt a szabályozási igényt támasztja alá a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről készült állami számvevőszéki jelentés is, amely szó szerint a következőket állapítja meg: "Szükséges lenne az önkormányzati finanszírozási rendszer újbóli áttekintése és a forráshiány okainak részletes elemzése mellett az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok támogatásának a normatív támogatási rendszerbe történő beépítése, illetve kiegyenlítő mechanizmusok működtetése."

A fentiek alapján az ÁSZ által is támogatott lépést indokolja, hogy a pályázat benyújtásával kapcsolatban nagyon sok munka hárul az önkormányzatokra, a tákiszokra, illetve a Pénzügyminisztériumra, a Belügyminisztériumra, valamint a könyvvizsgálókra. Ez annál is inkább igaz, mivel a 3200 önkormányzat közül évről évre 1200-1300 önkormányzat nyújtja be a pályázatát, az önkormányzatok 40 százaléka. Számos olyan település van, amely még arra is képtelen, hogy itt pályázzon, annyira elszegényedett, nem rendelkezik a feltételekkel. A pályázat rendkívül bonyolult, átláthatatlan. A kisebb önkormányzatok gyakran külső szakértőket kénytelenek alkalmazni megfelelő szakembergárda hiányában.

A pályázati rendszer konzerválja a költségvetések bizonytalanságát, hiszen az elnyert pályázati összegek pontosan nem kalkulálhatók, a folyósítás időpontjából adódóan az év első kétharmadának gazdálkodása kiszámíthatatlan. Mi 90 millió forintot nyertünk, ennek a nettó folyósítása augusztusban kezdődött el. Fenyegetettséget jelent, hogy gerjeszti az önkormányzati vagyonfelélést, ugyanis a fejlesztési bevételek és kiadások mindenkori egyensúlyát igényli, függetlenül a gazdasági racionalitástól.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hogyan kerülhet a hátrányos helyzetű, forráshiányos települések sorába egy valamikor virágzó, gazdag, 30 ezer lakosú város? Úgy, hogy volt olyan időszak, amikor a mecseki szénbányáknál és annak üzemeinél 9 ezer ember dolgozott, akik komlóiak voltak; ma egyébként 24-en vannak, akik a bányabezárás után a rekultivációt, az őrzést végzik. Ez a bánya nemcsak termelt - óvodát, mozit, művelődési házat, könyvtárat, lakást épített, amit most az önkormányzatnak kell működtetni. A bánya bezárt, a munkanélküliség megemelkedett, a vállalkozások most kezdenek megerősödni. Ebben az évben talán elérjük, hogy Komlón soha nem látott mértékű, 255 millió forintos lesz a helyiadó-bevételünk. Van tíz óvodánk, bölcsődénk, hét általános iskolánk, három középiskolánk, kórházunk, színházunk, múzeumunk, könyvtárunk, összesen negyven intézményünk, amelynek finanszírozása elviszi a 3,3 milliárdos költségvetésünk 83 százalékát, pedig a gyermeklétszám jelentős csökkenése nyomán egy iskolát és egy óvodát bezártunk. Hadd mondjam, én egyetértettem Pokorni miniszter úrral, amikor azt mondta, hogy erre szükség van. Nem értettek egyet a helyi Fidesz-vezetők, amikor ezt nekünk konkrétan meg kellett tenni. Úgy ítélem meg, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy életben maradjunk.

Miért panaszkodom? Több oka van. Egy konkrét dolgot hadd mondjak el. Beadtunk egy címzett támogatást egy uszoda építésére. Egyébként szerkezetkészen megvan az uszodánk, tíz éve még a tehóból építettük meg. Egyik reggel, a kormányülés után hallottam a miniszterelnök úr szokásos szerda reggeli nyilatkozatát, amikor elmondta, hogy nem kaphatnak azok az önkormányzatok - és itt nem éreztem azt, hogy most ellenzéki képviselő vagyok -, akik egyik oldalról forráshiány miatt fordulnak a Pénzügyminisztériumhoz, a másik oldalról pedig fejleszteni akarnak, meg akarnak építeni egy uszodát. Azért nem tudom elfogadni, tisztelt miniszter úr, mert pont benne van a pályázatban, hogy önhibánkon kívül kerültünk hátrányos helyzetbe, és most ezért vagyunk megkülönböztetve egy címzett támogatásnál. Ha ez beépülne a költségvetés támogatásába, a normatív támogatásba, akkor legközelebb talán mi is ugyanazzal az eséllyel léphetnénk fel egy címzett támogatásnál.

A jelenlegi rendszer megváltoztatását indokolná az is, hogy ez a törvényjavaslat két évre konzerválja ezt a rendszert, amellyel évek óta minden érdekelt elégedetlen. Az elégedetlenség igazi oka az, hogy nem nyújt kitörési lehetőséget és biztonságot az érintett önkormányzat számára. Megoldás lehetne az, hogy növekedne a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálásának mérséklésére megállapított költségvetési keretösszeg, amelynek gyakorlati eszköze lehet az adóerő-képesség átgondolása vagy az szja helyben maradó részének differenciált leosztása. Mi ezt úgy tudnánk elképzelni, hogy egy közvetett úton beépülhetne a költségvetésbe, hogy a területi kiegyenlítés mértéke, a forint/fő, függ-e az adott település számított adóerő-képességétől. Amennyiben a tartósan forráshiányos települések esetében a számított adóerő-képességet egy degresszív kulccsal csökkentenék, úgy nőne a területi kiegyenlítés fajlagos összege, a degresszív kulcsokat pedig véleményünk szerint településkategóriánként szabályozni lehetne.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Javasolnám ennek a résznek az újragondolását. Bizonyára most többletmunkát jelent a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium ezzel foglalkozó munkatársainak, de nem kellene év közben 1200 önkormányzat pályázatával foglalkozni, legfeljebb annak az egy-kétszáznak - nem tudom megbecsülni - a gondját kellene orvosolni, akik újonnan jelentkeztek mint forráshiányos települések.

Hadd mondjam el, hogy amikor csináljuk a pályázatot, akkor rendszeresen feljárok a minisztériumba, és nagyon őszintén megmondom, hogy segítőkészek benne, de látom azt, hogy rengeteg feladatot kell megoldani, menet közben is bizonytalanságot okoz valamennyiünknek. Meg vagyok róla győződve, és önöknek is bizonytalanságot okoz, hogy ennek az újragondolása, normatív támogatásként történő költségvetésbe beépítése sokat segíthetne mindannyiunkon.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy további 45 település országgyűlési képviselője is vagyok, és polgármester kollégáim közül 36 olyan van, ahol az összlakosság létszáma nem éri el az ezer főt, feltétlenül szólnom kell a KÖSZ legutóbbi közgyűlésének állásfoglalásáról. Az előbb azt tetszett mondani, pénzügyminiszter úr, hogy nem találkozott olyan szervezetekkel, amelyek ellenezték volna a kétéves költségvetést. A KÖSZ ellenzi, illetve legalábbis nem ért egyet teljes mértékben a mostani beterjesztéssel. Csak tőmondatokban mondanám, hogy melyek az általuk megfogalmazott gondok.

Újra kellene gondolni a forrásmegosztási rendszert - az egyik részéről beszéltem. Azt kérik, hogy az önkormányzatok GDP-ből való részesedési mértéke el kell hogy érje a 15 százalékot. A dologi kiadások inflációkövetők legyenek. Ne az 1990-es csökkentett bázisról induljon a költségvetés. A 2 százalékos létszámcsökkentés ne szerepeljen a költségvetésben a béremelésnél. Nincs már csökkenthető létszám a kistelepülések hivatalaiban és intézményiben - higgyék el, ez így van. A 40 ezer forintos minimálbér köztisztviselői-közalkalmazotti hányada nincs benne a költségvetésben, nincs fedezete, nem kigazdálkodható a kistelepülések számára. Feltétlenül újra kell gondolni, hogy szükséges a bértáblák modellezése.

Egy kicsit hadd foglalkozzam a felsőoktatásról szóló törvénnyel, amelynek a 9/B. § (1) bekezdésében az szerepel, hogy a sport- és kulturális tevékenység normatívája 820 forint/fő/év, amelynek az elosztásáról a miniszter rendelkezik. A polgári kormány azt hirdette, hogy tiszta viszonyokat kívánnak teremteni, különösen a pénzek, itt is elsősorban a sportra szánt pénzek elosztásánál. Ezért azt javasolnám, hogy legalább az illetékes bizottságok véleményezzék ezt.

Végül hadd hívjam fel én is a belügyminiszter úr figyelmét: teljes mértékben egyetértek Kuncze Gábor úrral, de Világosi Gábor úrral is annak kapcsán, hogy meg kell oldani a kormánynak a tűzoltók pótlékának a kifizetését. Ha a kormány előzetes ígéreteivel ellentétben ez is az önkormányzatok nyakába hárul, az újabb 6 milliárd forintot vesz ki az önkormányzatok zsebéből.

A kétéves költségvetésről annyit, hogy elvben számomra elfogadható, de jelen időpontban nem megfelelő. Véleményem szerint hozzá lehetne tenni még egy évet, esetleg azt lehetne mondani, az lehetne a jelszó, hogy előre a hároméves terv teljesítéséért; utána jöhetnének az ötéves tervek - és attól félek, hogy akkor mindent újra kezdhetnénk elölről.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 38 2000.11.28. 1:43  25-103

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezetben nagyon kevés szó esik a helyi önkormányzatokról, holott a sporttal, a testneveléssel kapcsolatos állami, megyei, sőt fővárosi feladatok nagy része ott csapódik le. Amit én tudnék javasolni, nálunk elég jól működik az ifjúsági referensi feladat, az ISM pályázatából működtetjük az ifjúsági referenst. Ezt a feladatkört ki lehetne bővíteni ifjúsági és sportreferensi feladatokkal, elláthatná akár a sportinformatikai rendszernek a bővítését is. Ma nincs, semmi nem kötelezi az önkormányzatokat arra, az egyesületeket se, hogy nyilvántartásba vegyük. Egy-egy önkormányzatnak, mint a miénknek is, pont holnapután fogjuk elfogadni a város sportkoncepcióját, rákényszerülünk, mert hosszú távon szeretnénk biztosítani azt, amit a sport megkövetel. Ha lenne egy ifjúsági és sportreferensünk, akkor egész biztosan ezeket a feladatokat jól tudná koordinálni.

A másik az, hogy nem kötelezi semmi az önkormányzatokat arra, hogy alkossanak egy rendeletet a sportról, mint a kultúrában megtörténik ez. Egy sportrendelettel egész biztos, hogy ezeket a feladatokat sokkal szabályozottabban, sokkal összetettebben, tisztességesebben el tudnánk végezni. Ma ott vagyok polgármesterként, sportot szerető polgármesterként, hogy nagyon szívesen alkalmaznánk egy sportreferenst, csak egyszerűen nincsen rá lehetőségem. Ha ehhez egyfajta normatív támogatást, állami támogatást, vagy akár az ISM-tól egy pályázati lehetőséget kapnánk, akkor ezzel nagymértékben tudnánk segíteni a helyi sportegyesületeknek a működésén, nyilvántartásán, és azt hiszem, ez valamennyiünknek egy közös ügye lehetne a jövőre nézve.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 64 2000.11.28. 0:46  25-103

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Ugyan részben válaszolt rá, de én azért furcsának találom, hogy a miniszter úrnak van egy miniszteri expozéra lehetősége, utána még egyszer egy csaknem 20 perces expozéra nyílik lehetősége, amikor azt mondja az ajánlás, hogy a hozzászólások időtartama ne haladja meg a 10 percet. Ha ez vonatkozik minden képviselőre, úgy ítélem meg, hogy a miniszter úrra is vonatkozik. Ugyanis a mi hozzászólási lehetőségünkből, a mi időnkből vett el a miniszter úr.

Ha már megkaptam szót, meg szeretném kérdezni, hogy kétpercesként folytathatnám-e.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 66 2000.11.28. 2:11  25-103

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy miniszter úr ilyen ingerülten válaszolt néhány képviselőtársam felvetésére. Higgye el, miniszter úr, azért adtam be módosító indítványt, és azért foglalkoztam ezzel a sporttörvénnyel, mert azt szeretném - ha már mindenáron új törvényt akarunk elfogadni -, hogy egy tisztességes és jó sporttörvény fogadjunk el! Kikérem magamnak a frakciónk és a munkatársaim nevében is, hogy azzal gyanúsítgasson bárki is, akár miniszter úr is, hogy azért tesszük ezt, mert nekünk semmi sem tetszik! Nem, miniszter úr! Azért tesszük ezt, mert szeretnénk egészebbé, teljessé tenni ezt a törvényt, és azt szeretnénk, ha egy olyan törvényt fogadna el a magyar parlament, amely jól szolgálhatná az egyetemes magyar sport érdekeit, és nem a Szocialista Pártét, sem a Fideszét.

Amit szeretnék elmondani még: itt foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mekkora adósságot halmozott fel a sport. Ne haragudjon már, nem a Szocialista Párt meg a szocialista kormány tehetett erről! Ez egy kialakult rendszer volt. Ha visszagondolunk, gondoljon bele, miniszter úr, ott ült 1992 decemberében, amikor egy tollvonással eltörölt az MDF-kormány egymilliárd forint tartozást! Mi lett a következménye? 1993-tól megsokszorozódott, még azok sem fizettek, akik pedig megtehették volna - ezt eredményezte! Ekkor vettük kézbe, egy 3,4-3,5 milliárdos tartozással, megpróbáltuk kezelni. Mi lett a vége? Az lett a vége, hogy sorra alakultak át az egyesületek. Nézzék meg: Diósgyőrben - nem akarom sorolni -, Pécsett, Székesfehérvárott, mindenütt, fogták magukat, átalakultak, új néven létrejöttek, ugyanazokkal a vezetőkkel - az adósság ott maradt. Egyszerűen kezelhetetlen volt!

Kétszer próbálkoztunk meg törvényi szabályozással is annak a kezelésére, ugyanis az APEH nem engedte el a törzstartozást, amit normális dolognak is tartok; rettenetesen megnőttek a kamattartozások, kezelhetetlenné vált. Örülök, ha most már kezelhető, de vissza kell gondolni, hogy '97-ben pont mi hoztuk azt a javaslatot, hogy történjen meg minden évben egymilliárd forinttal a törzstőke csökkentése, ezt fejlesztette tovább a polgári kormány.

Nagyon rossz szájízzel megyek majd most ki elmondani a véleményemet, pedig az a jó szándék vezetett volna, hogy őszintén segítsem ezt a törvényt. De így, ilyen ellenséges hangnemben az ember nem érzi jól magát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 88 2000.11.28. 9:42  25-103

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Hadd foglalkozzak egy kicsit azért ezzel a '96-os sporttörvénnyel!

Amikor a parlament elfogadta ezt a sporttörvényt, úgy ítélem meg, hogy egy jelentős elvárásnak tett eleget. Ha visszagondolunk az akkori időszakra, hetven évvel ezelőtt foglalkozott hasonló témával a parlament. Ez egyben jelzi azt is, hogy a rendszerváltás utáni hatodik évben jutottunk el odáig, hogy törvényi szinten foglalkozzunk a sporttal.

'96-ig tapasztalhattuk, hogy a sport elégtelen törvényi szabályozása milyen nagy veszélyeket rejt magában. Ez a törvény kivívott magának egy pozíciót a jogi szabályozási rendszerben; ha mást nem, ezek után sokkal könnyebb egy új sporttörvényt elfogadni - elég az, hogy a tanulságaiból okoljunk.

Úgy ítélem meg, előnye volt az, hogy szabályozta az OTSH, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Sporttanács, a szakszövetségek és az egyesületek helyét, szerepét, egymáshoz való viszonyát, még akkor is, ha a mostani sporttörvény általános rendelkezése azt mondja, hogy nem volt tisztázott ezek között a viszony.

A Gerevich és a Wesselényi Közalapítványok létrehozásával az akkori gazdasági helyzetet figyelembe véve jelentős forrásautomatizmust biztosított az élsportolók, a szabadidős és a diáksport számára. Ugyanakkor a szabályzat szabályozta néhány állami tulajdonú létesítmény helyzetét, és valóban voltak hibái a sporttörvénynek. Nem volt egy hosszú távú sportkoncepció - egyébként most sincs -, alaposabb helyzetelemzést kellett volna elvégezni, meg kellett volna fogalmazni a prioritásokat, kevés volt a konkrétum, elnagyoltak benne a megfogalmazások, nem volt számon kérhető. Igaz, mentségünkre legyen mondva, a záróvitában többször is elhangzott, és ma is utaltak rá, hogy egy kerettörvény volt, amelyet a társadalmi-gazdasági változásokhoz bármikor hozzá lehetett igazítani. Így történt, hogy kétszer is módosítottuk.

Kétségkívül, az 1998-as választások után jelentős változások történtek a sport társadalmi és állami irányításában. Maga az a tény, hogy a rendszerváltás után a Magyar Országgyűlés történetében először alakulhatott meg egy önálló ifjúsági és sportbizottság, a gesztusértéken is túlmutató elismerést jelentett a magyar sport számára. '99 januárjától pedig önálló minisztérium foglalkozik a sporttal, ez kétségkívül helyzeti előnyt jelenthet az egyetemes magyar sport számára.

Úgy ítéltem meg, hogy ezt az előnyt kell kihasználnunk. Ebből a szempontból meg kell határozni, hogy melyek a legfontosabb követelmények az új sporttörvénnyel szemben. Alapos helyzetfelmérésen alapuló jövőképet kell kialakítani a magyar sport számára, egy hosszú távú koncepcióban meghatározni a célokat, feladatokat és az ezeket végrehajtó intézményrendszert. Meg kell határozni, hogy a magyar sportban az élet mely területén és milyen szervezetekre van szükség, ezek eltarthatóak-e és hogyan, és milyen legyen közöttük a munkamegosztás.

Az államnak meg kell határoznia feladatait és hozzárendelni a finanszírozási rendszert. Véleményem szerint jobb lett volna először egy széles körben megvitatott sportkoncepciót elfogadni, majd ezt a koncepciót kellett volna törvényi szabályozás alá vetni. A törvénytervezet ezt a hibáját meg is fogalmazza, amikor az 56. § (1) bekezdése garantálja, hogy "A kormány kialakítja hosszú távú sportstratégiáját, fejlesztési tervét, és ennek alapján javaslatot tesz az Országgyűlésnek a sporttal kapcsolatos törvények, határozatok meghozatalára, illetve egyéb döntések meghozatalára." Mivel ismert, elfogadott koncepciója, sportkoncepciója nincs a kormánynak, ezért a törvényjavaslat olyan, mint amikor a gombhoz igazítják a kabátot - ettől függetlenül még lehet ebből egy jó kabát.

Mindezek ismeretében jobbító szándékkal javaslom a törvénytervezet tartalmi módosítását, még akkor is, ha ez a tervezet a hatályos sporttörvénynél tartalmilag is jelentősebben kívánja szabályozni a sport működését és szervezeti keretét.

Az ISM már meghatározta a prioritásokat, ezeknek a törvényben is meg kellene jelenniük, a finanszírozásban pedig normatívákat kellene alkalmazni a legfontosabb kérdésben. A törvény adjon garanciát arra, hogy a sportban meghatározott célokat el lehessen érni. A '96-os sporttörvény életre hívta a Sporttanácsot, amely azóta megszűnt, létezése alatt sem tudta betölteni a funkcióját. Mivel az ötlet véleményem szerint jó volt, jelenleg jobbak a sport társadalmi-gazdasági feltételei, érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy létrejöjjön egy független fórum - nem sporttanács - sportszakemberekből, és tapasztalatával segítse az irányítást. Ez nagyon hasznos lenne a magyar sport számára, ugyanakkor ellensúlyt és szakmai kontrollt jelentene az állami sportvezetés mellett.

Hadd hívjam fel a figyelmet néhány zavaró tényezőre, amit itt a kétpercesekben néhányan már érintettek.

 

 

(10.50)

 

Nem szabad így beavatkozni a sport civil szférájának a belső életébe! Nem kellene figyelmen kívül hagyni az alulról felépült és tíz éve jól működő Sportegyesületek Országos Szövetségét. Át kell gondolni, hogy a sportszervezet fogalma alatt miért csak az egyesületet és a vállalkozást érti a tervezet. A sportági szakszövetség, a sportiskola, az iskolai sportkör, az alapítvány miért nem sportszervezet?

Néhány kétharmados törvényt is érint a törvénytervezet, például a 21. és a 98. §, amelyek a csőd- és felszámolási lehetőségekről szólnak. Ez a rész önkormányzat- és egyesületellenes, sérti az egyesületi törvényt. A 21. §-ban megjelölt törvény nem a társadalmi szervezetekre vonatkozik.

A sportvállalkozás gazdasági vállalkozás, amely megalakulásánál alapszabályában annyiban különbözhet, hogy nem lehet társadalmi szervezet, de sportcéllal jön létre. Az egyesületet egy hivatásos rendszerben például vállalkozási alapon működő szakosztálya miatt globális csődeljárás alá vonni nem szabad. Ezt a kérdést nem szabad egy egymondatos paragrafussal elintézni. Gondoljanak bele: van egy egyesület, van egy labdarúgó-szakosztály, ha elad egy játékost, nem fizetik ki a játékost, áfakötelezettsége van, nem tudja 90 nap alatt teljesíteni, ezáltal az egész egyesületet felszámolás alá vonjuk. Szabályozni lehet és kell is.

Érinti a számviteli törvényt. A köztestületként működő Nemzeti Sportszövetség, az APEH és az ÁSZ mellett, jogosult lenne a sportszervezetek pénzügyi és gazdálkodási ellenőrzésére. Göndör képviselőtársam már elmondta, a miniszter úr egyetértett vele: igenis a pénzeket ellenőrizni kell! Mi kell hozzá? Módosítani kell a számviteli törvényt, és megtörténhet az, hogy a köztestület is ellenőrizze!

Más: nemcsak a Fővárosi Bíróság vesz nyilvántartásba társadalmi szervezetként sportszervezet. Például a triatlonszövetség - ha jól tudom - Szita Károly úréknál Kaposváron működik, ezért a bírósági megnevezésre volna szükség.

A javaslat 90. §-ában elfogadhatatlan rendelkezést tartalmaz. Eszerint két miniszternek - a miniszter úrnak és az FVM miniszterének - a törvényhozók által nem ismert, a törvény kihirdetését követően bármikor módosítható megállapodása törvényi szintre emelkedne.

Ugyancsak aggályos, az általános jogelvekkel ellentétes az a rendelkezés - a 17. § (1) bekezdése -, amely fegyelmi eljárás lefolytatását teszi lehetővé a jogi személyiségű sportszervezetekkel szemben. Ez a kollektív büntetés elve.

A sporttörvénytervezet indoklása pedig egy rosszul sikerült politikai műhiba, s mint ilyen, egyoldalú, alig van köszönő viszonyban a törvénytervezet szövegével. Néha olyannyira fura, hogy csak a humor nyelvén lehet kezelni egy-egy kitételt. Példaként hallgassák meg az általános indoklás 7. rendelkezését, amely így szól: "Az új sporttörvény biztosította jogi keretek között kiépítendő modern sportrendszer ezért alapvetően a polgárok szabad cserekapcsolatán alapszik." - ámen. Számomra teljesen érthetetlen.

Tisztelt Parlament! Az ISM atlétikai fejlesztéssel foglalkozó könyvecskéjében van egy Jessie Owenstől származó kis idézet, amely a sport értékéről így vall: "Mindenkinek vannak álmai. Álmaink megvalósítása azonban elhatározást, önfeláldozást és kemény erőfeszítést igényel. Ezek a tényezők azonban életünk mindennapjaiban is meghatározóak. Nemcsak magát a sportot sajátítja el az ember, hanem mások tiszteletét, életünk erkölcsi normáit, életstílust, bánásmódot társainkkal szemben és az együttélés legfontosabb szabályait."

Higgyék el, képviselőtársaim, hogy ellenzéki képviselőként is azon vagyok - ha már teljesen új sporttörvényt akarunk elfogadni -, hogy ez a törvény szolgálja az egyetemes magyar sport érdekeit. Szeretnék személyesen is jó viszonyban lenni ezzel a törvénnyel. Ehhez pedig el kell fogadnunk Szent-Györgyi Albert azon mondását, hogy a sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb nevelő eszköze. Ezt egyébként 1930. november 22-én az Országos Testnevelési Kongresszuson mondotta a professzor úr.

De ne menjünk vissza '30-ig, elég, ha '98 júliusára gondolunk. Újból hadd idézzek: "A kormánynak egy új stratégia keretei között kell kezelnie a sport kérdéseit. Egy ilyen új sportstratégia kialakulása úgy képzelhető el, hogy abban egyetértésre jutnak a magyar sportban mindig is jelentős szerepet betöltött különböző érdekcsoportok, érdekérvényesítő szervezetek." Talán ismerősek ezek a mondatok, ugyanis a polgári jövő kormányának a programjából idéztem. Magyarán, ezt a programot kell megvalósítani. Módosító indítványaink is erre irányulnak, s ezek befogadásával számunkra is elfogadható lesz a törvénytervezet. Gondolkodjunk el ezen még egyszer közösen, mert úgy ítélem meg, megéri.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 96 2000.11.28. 0:58  25-103

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth képviselő úrnak annyit szeretnék válaszolni, hogy kedves Laci, az 56. § (1) bekezdést kell csak megnézni, teljesen egyértelműen arról van szó, hogy hosszú távú sportstratégiát, fejlesztési tervet dolgoz ki a kormány, ehhez igazítja az Országgyűlésnek a sporttal kapcsolatos törvények, határozatok megalkotását - tehát ha ez elkészült volna. Én a kormányprogramot egy egész másfajta programnak tekintem, mint egy hosszú távú sportstratégiának. Azt hiszem, egy oldalban, másfél oldalban foglalkozik a kormányprogram a sporttal.

A sportstratégia az, ami hosszú távon meghatározza a sport feladatait állami, önkormányzati, parlamenti szinten. Tehát ha ez elkészült volna, erre lehetett volna felfűzni véleményem szerint a törvényt, sokkal, de sokkal egyszerűbb lett volna ma erről a sporttörvényről tanácskozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 273 2001.09.25. 3:15  272-278

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Velencei-tó partján fekvő településeken és a sajtóban nagy vihart kavart az a hír, amely szerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által megbízott Sportfólió Kht. egy eredménytelennek nyilvánított pályázat után - zártkörű eljárás keretében - áron alul értékesítette a Velencei-tó egyik legismertebb szórakozóhelyét, az Ifi éttermet.

Minden bizonnyal nem alaptalanok azok a kifogások, amelyek ennek az állami vagyonnak az eladásával kapcsolatosak, hiszen az ügyben nemcsak eljárási hiányosságok merülnek fel, hanem egy olyan mértékű értékvesztéssel történő eladásról van szó, amelynek kapcsán felmerülhet a károkozás ténye még akkor is, ha ez nem tekinthető szándékosnak. Ugyanis ezt a 2900 négyzetméter alapterületű létesítményt - ami egy hektáron terül el, s közvetlenül a Velencei-tó partján helyezkedik el - annak idején az Állami Ifjúsági és Sporthivatal építette közel egymilliárd forintért. Az 1996-os leltári íveken az akkori vagyonkezelő OTSH 200 millió forint körüli értékben határozta meg az ingatlan értékét.

Legutóbb ennek a vagyonnak a kezelői jogát a Sportfólió Kht. kapta meg, akinek - nem tudni milyen okból - nagyon fontos lett az ingatlan gyors eladása, és ezért 180 millió forintért a helyi önkormányzatnak megvételre felajánlotta. Ezt az összeget a község nem tudta magára vállalni, viszont kereste a megoldás lehetőségét, mert itt szerette volna kialakítani a körzet közművelődési centrumát. Azonban nem sokkal az önkormányzattal való tárgyalás után a Sportfólió Kht. nyilvános pályázaton meghirdette az ingatlan eladását bruttó 101 millió forintért. A pályázatot eredménytelennek nyilvánították, de újra nem hirdették meg, hanem zártkörű eljárás keretében az egyetlen pályázóval tárgyaltak, akivel bruttó 72,5 millió forintos vételárban megállapodtak. A zártkörű eljárásról sem a helyi önkormányzatot, sem más érdeklődő vállalkozót nem értesítettek, így lényegében kizárták annak lehetőségét, hogy mások is ajánlatot tegyenek az ingatlan megvásárlására.

Az említett tények alapján a következőket kérdezem államtitkár úrtól: lát-e ön mulasztást abban, hogy az érvénytelennek nyilvánított pályázat után nem írtak ki újabb pályázatot, illetve a zártkörű eljárásról nem értesítették a helyi önkormányzatot és az érdeklődő vállalkozókat?

Második kérdésem: az adásvétellel kapcsolatban felmerülhetnek-e törvényességi kifogások abból következően, hogy a Cél Sportegyesület nevű betéti társaság a létesítményben nem kíván sporttevékenységet folytatni, de feltételezhetően - ettől függetlenül - illetékmentesen vásárolta meg az ingatlant?

Harmadik kérdésem: kíván-e vizsgálatot indítani annak megállapítására, hogy az ingatlan eladási ára megfelel-e a piaci árnak, és kit terhel a felelősség azért, hogy az épületben lévő bérlőtől - az eladás előtt - nem kerültek visszavételezésre a megőrzésre átadott nagy értékű berendezési tárgyak, vagyoni ingóságok?

Végül azt szeretném megtudni, hogy az ISM-ben felmerült-e az a gondolat, hogy ennek a nagy hírű ifjúsági létesítménynek az eladását és az eladás körüli tisztázatlan ügyeket hogyan fogadják azok a hazai és külföldi fiatalok, akik (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) évről évre a Velencei-tónál töltötték nyári programjaikat, és kedvelt szórakozóhelyük volt az Ifi étterem.

Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 259 2002.02.05. 2:20  258-261

PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Komlói Fűtőerőmű Kft. mint az önkormányzat százszázalékos tulajdonú cége, több mint hatezer lakás és intézmény fűtés- és melegvíz-szolgáltatását végzi. Az igények kielégítésére szolgáló forróvízkazánok alternatív tüzelésűek, tehát képesek fűtőolajjal és földgázzal is működni. A társaság a biztonságos ellátás érdekében kezdettől fogva arra törekedett, hogy két lábon állva a város távhőellátását bármikor, bármilyen tüzelőanyaggal ki tudja elégíteni. A cég óránként négyezer köbméter földgázbázison biztosítja a fogyasztók hőellátását.

A Magyar Energia Hivatal és a MOL Rt. a gázszolgáltatók útján 2002. január 14-től a hosszú ideje tartó rendkívüli időjárásra hivatkozva az alternatív fogyasztói körben teljes tüzelőanyag-cserét rendelt el. Az előzetes tájékoztatás szerint e korlátozás időtartama minimum 40-45 nap, de az időjárás függvényében akár március végéig is eltarthatott volna. Azzal együtt, hogy a múlt hét végén ezt feloldották, ez az intézkedés társaságunkat rendkívül nehéz helyzetbe hozta. A fűtőolaj felhasználása több mint 50 százalékos többletköltséget okozott a cégnek, ami ilyen rövid időszakra is 9 millió forintos veszteséget jelentett.

Tekintettel arra, hogy önkormányzati tulajdonban az országban összesen öt ilyen fűtőerőmű van, többek között Szombathelyen és Győrött, kérdezem az államtitkár úrtól, nem kívánnak-e intézkedést tenni arra, hogy valamilyen formában kompenzálják ezen önkormányzati cégek veszteségeit. Ugyanis a tüzelőanyag-csere elrendelése során az elrendelő nem tett különbséget az ipari üzemek és távhőszolgáltatók között, így az ipari üzemek olcsóbban vásárolhatnak földgázt, ezért náluk a fűtőolaj és a gázár közötti különbség és az ebből adódó veszteség is sokkal kisebb. Ezenkívül az ipari üzemek felhasználása nem korlátozódik a fűtési időszakra, így a tervezhető korlátozási időtartam miatti gázfelhasználás csökkenése sokkal kisebb arányt képvisel gázfelhasználásukban.

A fentiekből is látható, hogy ez a gázkorlátozás a távhőszolgáltatókat halmozottan hátrányos helyzetbe hozta. A korlátozó intézkedéseknek a háztartási fogyasztók érdekét kellene szolgálni, ezzel szemben a távfűtőműveken keresztül ellátott fogyasztókkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fizettetik meg a többletköltséget, hisz az önkormányzatoknak nincs erre tartalékuk.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kialakult helyzet egyedisége miatt (Az elnök ismét csenget.) kérem a többi önkormányzat polgármestere nevében is, hogy a tüzelőanyag-csere kapcsán keletkezett veszteséget a kormány valamilyen formában kompenzálja.

Köszönöm szépen; elnézést, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)