Készült: 2021.04.19.01:10:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

97. ülésnap (2011.06.08.),  257-301. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:18:49


Felszólalások:   227-257   257-301   301-302      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat érkezett, így részletes vitára bocsátásra és részletes vitára majd a következő ülésünkön kerítünk sort.

Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényjavaslat általános vitája lezárásig. Sebestyén László képviselő önálló indítványát T/3387. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3387/1. és 2. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Sebestyén László képviselő úrnak, 20 perces időkeretben, és azt követően majd a kormányé a szó, hogyha államtitkár úr kíván szólni. Tessék parancsolni!

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Elég későre jár, igyekszem normális, rövid időre fogni ezt az expozét.

Azért annyit szeretnék elmondani, hogy immár egy év telt el azóta, hogy a nép akarata elsodorta a nyolc évig az országot rossz irányba, rossz útra terelő balliberális kormányokat, és megindulhatott végre az építő munka, a rendteremtés, az igazságtalan, ésszerűtlen, a társadalmi érdekek felett álló rendszerek lebontása, teljes megújítása az országban.

(0.10)

Ez történik a környezetvédelem területén is, az új kormány hozzáfogott itt is a problémák feltárásához és orvoslásához. (Dr. Józsa István: A kormány vagy a képviselők?) Ennek első és legfontosabb lépése a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény, amelynek kidolgozása egy teljes évet vett igénybe. Itt egy nagyon komoly, a minisztérium és szakértői csapata dolgozott ezen a törvény-előkészítésen.

A balliberális média folyamatosan ostorozta a kormányzatot azért, hogy nem kettő hónap alatt dolgozta ki és nyújtotta be ezt a törvényt; egy olyan rendszerről szóló törvényt, amit az előző nyolc évben folyamatosan vertek szét, magánérdekeket szolgáltattak ki, áttekinthetetlenül bonyolulttá tették, mert ez volt egyesek érdeke. Jól tudjuk, hogy a nagy üzlet, a nagy biznisz a zavarosban terem, a jelenlegi szabályozás pedig éppen erre épít: létesíts pár magántulajdonban lévő céget, adj a kezébe minden jogosultságot, ami az egész ország érdekeit kellene hogy biztosítsa, tegyél úgy, mintha itt az államnak semmi dolga nem lenne, a szabadpiac majd mindent megold, az ország pedig gyarapszik. A baj mindössze az, hogy az állampolgárok, a nép nem ezt tapasztalta, nagyon nem.

A termékdíj feladata az lenne, hogy pénz keletkezzék és fordítódjék arra, hogy a szelektív hulladékgyűjtés az egész országban kiépüljön, eltűnjön a szemét az utcákról, az útszéli bokrok alól, és hogy ne legyen Magyarország Európa szeméttelepe, ahova ezertonnaszám érkezik a kommunális és veszélyes hulladék külföldről. Ami ebből mára megvalósult, az minden, csak nem büszkeségre okot adó eredmény. Azaz két dolgot láthatunk: az ezzel foglalkozó úgymond "nonprofit" koordinátorok jól megélnek, a szemét meg virít tovább szanaszéjjel.

A szelektív hulladékgyűjtésből egyvalakit kihagytak, hölgyeim és uraim, a lakosságot. Siránkoznak, hogy nem elég környezettudatos az istenadta, ezért kicsik a begyűjtött mennyiségek, azután meg jön a "bezzeg tőlünk nyugatabbra" szólam. Hát, tisztelt hölgyek, urak, akkor én most tájékoztatom önöket, hogy a lakosság nem magától környezettudatosabb tőlünk nyugatabbra se, mindössze annyi történt, hogy ők már rájöttek: a lakosságot erre megtanítani és támogatni kell, a jó eredmények főként ettől várhatók. A termékdíjat ezért be kell szedni, és nem zsebre vágni, hanem azok között kell szétosztani, akik ténylegesen dolgoznak. Egyszerű a dolog.

Idő kellett a törvény megalkotásához, nagy idő, mert nem volt miből kiindulni, csak annyit lehetett tavaly ugyanilyen tájt tudni, hogy ez így tovább nem mehet. Az előző Orbán-kabinet óta egyetlen épkézláb, szakmailag megalapozott kezdeményezést se látott ez az iparág, viszont sikeresen beépült a rendszerbe az összes létező magánérdek, szerencselovag, megélhetési környezetvédő. Sokan féltették az iparágat attól is, hogy lassan készül el az új szabályozás. A médiákban folyamatosan szapulták a környezetvédelmi vezetést, hogy nem csinál semmit; persze azzal is tisztában vagyunk, hogy most meg az lesz a baj, hogy nincs kellőképpen kidolgozva a törvény - ez már aranylemez, ismerjük.

Egy év megfeszített munkájának eredményét kívánom most beterjeszteni önök elé, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt, amely az alfája és ómegája a környezetvédelmi ipar túlélésnek. Adjon Isten nekünk is tőlünk boldogabb országokhoz hasonló fejlődést! A javaslat egy teljesen új szabályozórendszert hoz létre: az iparág tevékenységét teljesen megújítja, a hulladékhasznosítás mértékét jelentősen megnöveli, és előmozdítja a többször felhasználható termékek szélesebb körű elterjedését. Ez összhangban van az Európai Unió elvárásával és a magyar társadalom általános érdekeivel is. A javaslatunk a hasznosítás mértékének növelését a lakossági szelektív hulladékgyűjtés nagyarányú növelésével fogja elérni. A célokban semmi újdonság, csak annyi, amennyit minimálisan elvárhat az ember ettől az iparágtól.

Nézzük a konkrétumokat! Mi tagadás, van némi eredmény: ott, ahol ez üzlet, jól kifejlődött az iparág, néhol túl jól. Hat Magyarországnak nincs annyi gumiabroncsa, mint amire hasznosítói kapacitásunk. Apró probléma, hogy ezt a kis felesleges kapacitást az elmúlt öt évben az adófizetők pénzéből építették ki; ezzel a korábbi szabályozással keményen szakítani kell. A legfőbb gondot az okozza, hogy az iparágon belül jelenleg kontroll nélküli piaci verseny van. Szemesnek áll a világ, szemtelennek meg még jobban. A hazai hulladékgazdálkodásban nincs semmiféle ésszerű gátja a koordinátorok tevékenységének, ami korlátlan árversenyhez vezetett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez egy újabb ékes példája a vadliberális piaci felfogásnak. A szabadpiaci folyamatok, az árverseny általában helyes, de ebben az esetben csak megfelelő körültekintéssel érvényesíthető, ebben az iparágban ugyanis a szinte minden tevékenységre jellemző környezetterhelés jelentős, azt pedig valakinek valamikor ki kell fizetni; ezt a jövő nemzedékére hárítani erkölcstelenség. A piacot tehát az államnak szabályozni kell, mégpedig szigorúan. Az alapvető elvi és működési hibát jórészt a termékdíjra vonatkozó mentességi szabályok okozták, a mentesség lényege ugyanis, hogy a kötelezett kibújhat a jogos költségek megfizetése alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hulladékgazdálkodás ráadásul egy olyan iparág, ahol az Európai Unió tucatszám rója tagjaira a kötelezettségeket, egyre magasabb mértékű gyűjtést és hasznosítást követel meg. Ha egy tagállam nem teljesít, keményen megbüntetik; ilyen helyzetbe mi is könnyen kerülhetünk. Az állam - rossz kocsis módjára - a lovak közé csapott ócska gyeplővel szemléli, hogy merre döcögünk, kényelmesen bóbiskolva üldögélünk a bakon, a szekér pedig megy az árok felé, annak rendje-módja szerint. Mindez a tétlenség egyes termelői ágazatok teljes eltűnéséhez járult hozzá, ilyen például az öblösüveggyártás, de már említettem az ellenkezőjére is példát, a gumifelhasználást.

Ideje cselekedni, mert már az árok szélén járunk. A rossz kocsist le kell cserélni, az ócska gyeplőt, a koordináló szervezetet pedig ki kell dobni, helyére a minisztérium felügyelete alatt működő önálló, százszázalékos állami tulajdonban lévő nonprofit kft. kerül, neve: Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, rövidített becenevén OHÜ. Az OHÜ feladata az államot illető jogok gyakorlása és az államra háruló feladatok ellátása, kötelezettségek teljesítése. Erre azért van szükség, mert igenis a hulladékok gyűjtése és hasznosítása területén az államot terheli a végső felelősség. Ez természetesen azt jelenti, hogy az árokba borult kocsira kiróják a büntetést, az adófizetők pénzéből pedig meg kell fizetni, ráadásul a kár, a környezet minőségének romlása itt marad a nyakunkon.

Évek óta fájó pont a szabályozásban a díjak mértéke, mindenki tudja, hogy a jelenlegi díjak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az indokolt és reális költségelemeket most először nevesíti a törvény, ezekből áll össze a termékdíj. A pontosan meghatározott díjakból jut végre forrás a feladatok teljesítésére, a "szennyező fizet" elv érvényesítésére. Halljuk, hogy mindenki államosítással riogat meg hogy oda a gyártói felelősség. A valóság az, tisztelt képviselőtársak, hogy a kötelezetteknek továbbra is teljesíthetnek egyénileg: akinek van jobb lova, kocsija, mehet a sajátjával, csak be kell tartani a játékszabályokat.

Hogy világosak legyenek a játékszabályok, pontosítottuk a fogalmakat: a hulladékhasznosítási teljesítmény bevezetésével a hazai gyűjtést és hasznosítást kívánjuk ösztönözni; a külföldön történő gyűjtést nem támogatjuk, ezt lefordítom az önök számára: a magyarok munkájából ne mások gazdagodjanak.

Az iparág irányítására teljesen új szervezetet állítunk fel, a termékdíj bizottságot, ez az ipar és a társadalmat képviselő állam partnerségén alapuló szakmai fórum. Megemlítem, hogy az OHÜ nem hatóság, a hatósági feladatokat továbbra is a környezetvédelmi felügyelőségek és a NAV látja el.

Az új díjak meghatározására abból indultunk ki, hogy azoknak fedezni kell az összes felmerülő költséget. Ez nem csak egy kevéske begyűjtés és hasznosítás finanszírozását jelenti, mint mostanáig. Meg kell fizetni az iparág társadalmilag szükséges fejlesztését, az egész rendszer ellenőrzését, valamint a környezet terhelését is; ez díjemeléssel jár. Senki nem örül, amikor díjat kell emelni, de a polgári kormány ezt is felvállalja, mert felelősséget érez a környezetvédelem és a jövő nemzedékek iránt. (Dr. Józsa István nevet.) Jólesik? (Dr. Józsa István: Nem!)

Jogos kritika, hogy a jelenlegi rendszerben borzalmasan nagy az adminisztráció. Ennek egyik oka a most működő mentességi rendszer, eltörlésével az adminisztrációs teher máris jelentősen csökken. Az átalányfizetők körét kiszélesítjük, a terheket ezzel tovább csökkentjük, mindez méltányos átalánydíjak mellett. A kialakított rendszer a kis- és középvállalkozások általános versenyhátrányának kompenzálását szolgálja, mind az adminisztráció, mind a díjfizetés csökkentett mértéke folytán.

(0.20)

Áttörés a környezetvédelemben, mellesleg az adminisztrációt is csökkenti, hogy a többször felhasználható termékek termékdíját eltöröljük. Ha a sörgyár bajlódik a visszaváltható üvegekkel, akkor nem az esztelen adminisztrációval és a termékdíjjal kell büntetni, hanem meg kell találni az ösztönzés helyes módját. Tisztelt képviselőtársaim, ez ennyire egyszerű, ehhez nem kellett volna tizenöt év, amíg nem csináltuk meg ezt.

Az adminisztráció csökkentését számos kisebb módosítás is szolgálja, így például a termékdíj számlán történő kötelező feltüntetésének ésszerű leszűkítése. Már említettem, képviselőtársaim, hogy a lakosság magától nemigen lesz környezettudatos, erre - ha tetszik, ha nem - jóval többet kell fordítanunk a jövőben, ezért az erre fordítható költségek arányát 40 százalékkal megemeljük.

Azért ne higgyük, hogy mi, magyarok ennyire restek lennénk! Miért kellett 8 évnek eltelnie, hogy az országos szemétgyűjtési akció létrejöjjön, véletlenül sem ezeknek az állítólagos hulladékgazdálkodási bajnokoknak a tevékenysége, hanem a kormány és az emberek összefogásával? A pár hete lezajlott "Te szedd!" akció során egyetlen nap alatt annyi hulladékot gyűjtött össze az ország népe, amennyit ezeknek a közhasznú társaságoknak egy egész hónap alatt sem sikerül. Visszatérve a szekeres hasonlatra, a szekérről leborult rakományt visszarakják az emberek, ha kell; magad, uram, ha szolgád nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül hadd térjek ki arra, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár a javaslatunk bevezetése. Az új szabályozás növekvő mértékű hasznosítást, azaz több munkát jelent, a több munka munkahelyeket teremt, ráadásul az ország egész területén jobbára alacsony képzettségűek számára; becslések szerint mintegy 3 ezer új munkahely is létrejöhet. Adja Isten, hogy ez így legyen!

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ez a javaslat pártállástól függetlenül támogatható, és meghozza majd a társadalom által régóta elvárt eredményeket a hulladékgazdálkodás területén. Kérem, hogy ezért szavazzák meg a törvényjavaslatot.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Az előterjesztőt követően megkérdezem, hogy akkor államtitkár úr a kormány nevében kíván-e szólni 10 perces hozzászólásban. (Jelzésre:) Illés Zoltán!

DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Körbenézek a teremben, és az ismerős arcokat természetesen nemcsak a parlamentből, hanem a bizottsági ülésekről is ismerem; megtisztelő volt beszélni mind a gazdasági, mind a környezetvédelmi bizottság előtt, a kormány álláspontját képviselve a termékdíjtörvény kapcsán. Mindezt azért bocsátottam előre elöljáró gondolatként, mert innentől kezdve slágvortokban, távirati stílusban kívánnék beszélni a termékdíjtörvényről, azért, mert akik most, e kései órán - jelen pillanatban lassan fél egy lesz - itt vannak, azok hallották mindezeket a szempontokat, amelyeket most ismertetni fogok.

Azzal kezdem, hogy minden emberi tevékenységnek hulladékkövetkezménye is van; akár akarjuk, akár nem, valamit tenni kell a hulladékkal. Innentől kezdve egyetlenegy dolog, a pénz, ami mögötte ott kell hogy legyen annak érdekében, hogy összegyűjtsék, kezeljék, és ne okozzon gondokat, problémákat mind emberi egészségi, mind környezeti szempontból. A pénz vagy az állam, vagy az adófizetők pénze révén keletkezhet a hulladékgazdálkodási problémák megoldására, vagy pedig más módon, egy olyan eszközrendszer révén, amely európai uniós gyakorlat jelen pillanatban: a termékdíj révén.

A mostani kormány elvi álláspontja az erős államot jelenti. Ez azt jelenti az én megfogalmazásomban itt és most, hogy az állam szerepét kívánjuk erősíteni az élet számos területén a feladatok elvégzése tekintetében, ha viszont az állam szerepét kívánjuk erősíteni, akkor a költségvetésbe bele lehetne írni: 35-40 milliárd forint hulladékgazdálkodási célokra. Ez az adófizetők pénze lenne direkt módon. Ha nem ez a megoldás, akkor már csak a másik eszközrendszer marad, a termékdíj, amely pénzügyi fedezetet ad a hulladékgazdálkodás céljainak megvalósítására, azaz az európai uniós prioritási lista egybevág azokkal a szakmai elvárásokkal, amely szerint keletkezzen minél kevesebb hulladék, de ha keletkezik - márpedig sajnos, ez így van, keletkezik, mondom én is -, abban a pillanatban az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, az újratöltés, idegen szóval a reciklálás, utána a fizikai-kémiai eljárásokkal történő semlegesítés, és csak esetleg, még egyszer mondom, villanyáram-, illetve hőenergia-termeléssel összekapcsoltan esetleg az égetés, és semmiféleképpen nem a lerakás.

Ezzel a prioritási sorrendismertetéssel azt szerettem volna elérni, hogy jelezzem, hogy a hulladékgazdálkodás és ilyenformán a hulladékgazdálkodási törvény a termékdíjtörvénnyel szoros összefüggésben van. A hulladékgazdálkodási törvény tekintetében 27 tagállam nem teljesítette az Európai Unió ez évi elvárását, 27 tagállam kapott haladékot az Európai Unió írásbeli megjegyzése után, szeptemberre Magyarország és más tagországok is. Magyarország itthon a parlament elé terjeszti a hulladékgazdálkodási törvényt és az ahhoz tartozó több tíz végrehajtási utasítást is, viszont ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, a hulladékgazdálkodás pénzügyi alapját kellett megteremteni.

Ezt teszi a termékdíjtörvény azáltal, hogy módosításokat eszközöl az eddigi rendszer tekintetében.

Mi volt az eddigi rendszer? Az eddigi rendszer az volt, hogy ugyan törvény előírja a termékdíjat, de utána mindenfajta alacsonyabb jogszabály révén licencdíjat vezet be, át lehet hárítani a gyártói felelősséget - mármint a hulladékgazdálkodás tekintetében - magán koordináló szervezetek számára, amely magán koordináló szervezeteket ebben a hazában azok hoztak létre, akik gyártói felelősséggel bírnak. Itt megjegyzést teszek: kecskére bízták a káposztát. Úgy csináltak ezek a koordináló szervezetek, mintha a hulladékgazdálkodás céljainak elérésére törekednének, ugyanakkor nem tudták teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket az Európai Unió mindenki számára kötelezően előír, tehát hogy milyen mennyiségben, milyen százalékban kell begyűjteni az adott hulladékfajtát anyagát tekintve, és újrahasznosítani: papírból papír, műanyagból műanyag és így tovább.

A rendszer ugyanakkor önmagát emésztette fel azáltal, hogy a piac szabadsága adta lehetőségeit nagyon sokan kihasználni kívánták. Egy-egy hulladékáram tekintetében - mondjuk, a műanyag csomagolóeszközök tekintetében - több mint 10 koordináló szervezet alakult meg, áraikkal alákínáltak a gyártói felelősséggel bíró gyártók számára. Végezetül ez azt eredményezte, hogy nem teljesítették még azt sem, amit akkor, amikor csak egyetlen monopolisztikus koordináló szervezet volt az adott anyagáramban, teljesíteni tudott. A tetejébe fizikai képtelenség volt nagyobb mennyiségben begyűjteni a hulladékot azon az úton, mint ami történt, hulladékszigetekkel és ezzel a koordináló rendszerrel. Aki nem hiszi, nézze meg az adatokat, meggyőződhet róla.

Innentől kezdve Magyarország azzal szembesült, hogy ugyan 2006-ban még messze volt 2013, 2009-ben még mindig messze volt 2013, de 2011-ben már nincs messze 2013, azaz az a céldátum, amikor az európai uniós elvárásokat ennek az országnak is teljesíteni kell a begyűjtési és az újrahasznosítási arányok tekintetében. Magyarország azzal szembesül, mint az összes többi tagország, hogy ha nem felel meg az EU elvárásainak begyűjtés és újrahasznosítás tekintetében, akkor a kötelességszegés első egyedi bírsága 90 millió euró, utána pedig minden nap 80-85 ezer euró, addig a napig, amíg helyre nem állítja Magyarország és az összes többi tagország az adott rendet, és amennyiben ezt nem teljesíti az ország, akkor a 2013-2020 közötti EU-s pénzügyi alapokból nem részesülhet. Innentől kezdve viszont, amennyiben ez a rendszer marad, ami eddig működött, illetve - mondom én, idézőjelben - nem működött, abban az esetben Magyarország mindazzal szembesült, amit az előző mondatomban leírtam.

Hölgyeim és Uraim! Akkor nézzük meg a számokat! A Bajnai-kormány utolsó évében a VPOP jelezte, hogy milyen törvény az, amelynek révén 85 milliárd forintot az érintetteknek termékdíj formájában nem kell befizetni, csak 10 százalékát úgymond licencdíj formájában, a többi befizetés alól ilyen, olyan, amolyan jogcímen mentességet kaphatnak.

(0.30)

Ugyanakkor a 85 milliárd forint fölött 23 milliárdnyi nagyságrendű összeg a költségvetés általános céljaira a termékdíjból befolyt. Ez a 23 milliárd abból az átalányból történt leginkább, amelyet a termékdíj-fizetési kötelezetteknek, de a kicsiknek, a virágárusoknak kellett befizetniük átalány formájában. Ez a 23 milliárd megmarad ebben a pillanatban is, ugyanakkor a hulladékgazdálkodás céljainak elérésére az új rendszerben 26 milliárd forint lesz. A Bajnai-kormány időszakában, az utolsó évében a hulladékgazdálkodás céljaira mindösszesen olyan 13 milliárd forint került begyűjtésre licencdíj formájában, a koordináló szervezeteknél volt - műanyag, akkumulátor, elektronikai hulladék, gumiabroncs -, tehát az összes területen ennyi pénz generálódott licencdíj formájában, de valójában fizikai értelemben mindösszesen 5-6 milliárd forint hasznosult begyűjtésre és újrahasznosításra.

Felmerülhet a kérdés, hogy hol a többi pénz. Én azt gondolom, itt bűncselekmények gyanúja következtében számos eljárás indulhat az elkövetkező időszakban, de ez majd a nyomozó hatóságok feladata lesz.

Az új rendszer az Országos Környezetvédelmi Tanács előtt legalább háromszor került ismertetésre általam, holnap pedig délelőtt 10 órakor a negyedik alkalommal történik.

A hatástanulmány az elmúlt évben már elkészült, a normaszöveg megvan már múlt év szeptembere óta, és azóta újabb és újabb egyeztetések zajlottak, legalább 60 érintett szervezettel, szövetséggel. A gyártói felelősség megmarad az új törvénytervezetben, bejelentés, notifikáció az Európai Unió felé pedig megtörténik, természetesen miután a törvény elfogadásra kerül, azt utána kell megtenni. Az adminisztráció csökken azokon a területeken, ahol ez megvalósítható, főleg az átalányt fizető érintettek körében, de azt is látni kell, hogy az Európai Unió előírásait senki nem tudja áthágni, innentől kezdve amit megkövetel tőlünk az Európai Unió, azt meg kell tenni. Ez az állami szerepvállalással működő modell megegyezik a Dániában jelen pillanatban funkcionáló modellel.

Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Bizottsági vélemény elhangzása következik. A fenntartható fejlődés bizottsága ülésének többségi véleményét Schmidt Csaba képviselő úr mondja el nekünk. Tessék parancsolni, 5 percben!

SCHMIDT CSABA, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem nem kihasználni az időkeretet. A fenntartható fejlődés bizottsága 2011. június 6-ai ülésén megvitatta a környezetvédelmi termékdíjról Sebestyén képviselő úr által benyújtott törvényjavaslatot. A bizottság 14 igen szavazattal, 4 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot.

A bizottság minden tagja egyetértett abban, hogy a termékdíjtörvény módosítására szükség van. A vita az előterjesztés módjáról alakult ki a bizottságban, valamint a törvényjavaslatban ismertetett szabályozás módjáról. A bizottság többsége támogatta a benyújtott törvényjavaslat által felvázolt célokat. A korábbi rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A jelenleg hatályos törvény és szabályozás hibáit jól jellemzi az, hogy az elmúlt időszakban a parlament több mint 19 alkalommal módosította a szabályozást kisebb-nagyobb esetekben.

A törvényjavaslat a bizottság többsége szerint megszünteti a hulladékgazdálkodásban a mentességekre és a kiskapukra épülő elvtelen, kontroll nélküli piaci versenyt. A javaslat szolgálja a termékdíjköteles termékek megfelelő mértékű hasznosítását, a magánérdek helyett a társadalmi érdeket helyezi előtérbe. A bizottság többsége támogatta az állami szerepvállalás növelését, a magánközvetítői szervezetek megszüntetését és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség felállítását, valamint a termékdíj bizottság létrehozását.

Kérem képviselőtársaimat, hogy konstruktív hozzászólásaikkal, javaslataikkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Most a kisebbségi vélemény elmondására felkérem Oláh Lajos képviselő urat.

DR. OLÁH LAJOS, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt előterjesztő Államtitkár Úr! Tisztelt Kitartók! A fenntartható fejlődés bizottsága ezen a héten hétfőn tárgyalta a most előttünk lévő termékdíjról szóló javaslatot. Tárgyalta és tette ezt úgy, hogy összesen néhány napja volt az anyag áttekintésére, véleményezésére, a konzultációk megtartására.

Az én feladatom jelen esetben a kisebbségi vélemény ismertetése. A kormánypárti képviselők kivételével mindenki értetlenül állt az előtt, hogy ez a törvényjavaslat miért egyéni képviselői javaslatként került a tisztelt Ház elé. Félreértés ne essék, a képviselőnek azt a jogát, hogy önállóan tegyen le javaslatot a tisztelt Ház elé, nem kívánjuk megkérdőjelezni, de az elmúlt évben a minisztérium folyamatosan azt kommunikálta, több írásbeli kérdésemre is azt válaszolta, hogy zajlik az előkészítés a minisztérium berkein belül, készülnek a háttérszámítások.

Úgy tűnik, a kormányzat elégedetlen volt a minisztérium vezetése, a minisztérium dolgozói által előkészített koncepcióval, törvényjavaslattal, hiszen egy képviselő volt az, aki a nap végén benyújthatta ezt a javaslatot, hacsak nem az történt szándékosan, hogy a minisztérium, a minisztériumi kollégái, a minisztérium által megbízott külsős tanácsadók előkészítették az anyagot, majd átadták az előterjesztőnek, így kerülve ki a valós társadalmi egyeztetést az érintett vállalkozókkal, azokkal a vállalkozókkal, akik több tízezernyi munkahelyet képviselnek, az érintett civil szervezetekkel, és még sorolhatnám sokáig. A bizottsági ülésen az előterjesztő támogatására megjelent államtitkár úr azt mondta - ez olvasható a jegyzőkönyvben -, hogy ez a javaslat már egy éve megvan. Azt is mondta, hogy időtakarékossági szempontból került egyéni képviselő által benyújtásra az anyag.

Kérdezem én tisztelt képviselőtársaimat: az egy év miért nem volt elég arra, hogy benyújtsák ezt a törvényjavaslatot? Sajnálatos tény, hogy ez így történt, de ennél vannak komolyabb problémák is. A hatályos jogszabályok szerint, mielőtt a tisztelt Ház elé a képviselő úr benyújtja az anyagot, az Országos Környezetvédelmi Tanács részére meg kellett volna küldeni véleménynyilvánítás céljából. A törvény szerint a tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történő benyújtás előtt meg kell küldeni véleménynyilvánítás céljából. Véleménynyilvánításra a tervezet kézbesítésétől számított legalább 30 napot kell biztosítani. Az, hogy az államtitkár úr háromszor tárgyalt velük, nem erre a javaslatra vonatkozik, ami most a tisztelt Ház előtt van, amit a képviselő úr terjesztett be, tehát szeretném leszögezni: ez a javaslat nem szerepelt az OKT előtt,.

Amennyiben a képviselő úr tiszteletben tartja a magyar jogszabályokat, akkor nem tehet mást, mint visszavonja a törvényjavaslatot. Az előbb említett 1995. évi, a környezetvédelem általános szabályairól szóló törvény 43. §-a megsértését az Alkotmánybíróság sem tolerálja. Az Alkotmánybíróság 30/2000. határozatában megállapította, és az azóta hozott számos Ab-határozatban megerősítette, hogy a környezetvédelmi tárgyú jogszabálytervezet az OKT 30 napos határidővel történő véleményezésére történő megküldésének elmulasztása a jogszabály alkotmányellenességét vonja maga után.

Ön, tisztelt képviselő úr, a Környezetvédelmi Tanácsnak nem küldte meg 30 nappal korábban véleményezésre az anyagot. Beláthatatlan károkat okozna a magyar hulladékgazdálkodásnak, ha önök keresztülvisznek egy elhamarkodott törvényjavaslatot, az Alkotmánybíróság pedig a saját gyakorlata alapján nem tehet mást, megsemmisíti azt. Kérem, ne kockáztassanak, nem éri meg.

Ez csak egyike volt azon alaki problémáknak, amely miatt a Háznak nem is lenne szabad tárgyalnia. A Kt. 43. § (1) bekezdése arról szól, hogy a környezetvédelmi törvényjavaslat előkészítője köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, és azt vizsgálati elemzésben összefoglalni. A (3) bekezdés kimondja, hogy a környezetvédelemmel összefüggő gazdasági szabályozó eszközök esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni.

Azt, hogy mire kell kiterjedniük a vizsgálati eredményeknek, a 44. § tételesen felsorolja az f) pontig. Tisztelt Ház! Ebben a 44. §-ban szereplő anyagokat a bizottsági tagok nem kapták meg, nemcsak a bizottsági ülésig, de mind a mai napig, és nemcsak a bizottsági tagok, hanem a tisztelt Ház többi tagja sem kapta meg, ha jól tudom. Tisztelt Ház! Nemcsak a jogszabálytervezetet, hanem a vizsgálati eredményt is el kellett volna küldeni egyébként véleménynyilvánításra az OKT-nek, és mindezt úgy - az imént is elmondtam -, hogy 30 nap álljon rendelkezésére.

Az európai uniós normákkal kapcsolatosan a kisebbségi véleményt megfogalmazók egyértelműen azt javasolják, hogy egy részletekbe menő előzetes konzultációt folytasson le a beterjesztő, mert szerintünk több EU-s normával ellentétes a beterjesztett jogszabály. Ha ezt nem teszik meg, megint csak az a kellemetlen meglepetés érheti a minisztériumot, a beterjesztőt, hogy az új rendszer nem állhat fel, a régi rendszert szétverik, és Magyarország látja kárát ennek a jogszabálynak, a végig nem gondolt törvénykezési folyamatnak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(0.40)

ELNÖK: Némi konzultációban vagyunk, mert Józsa István jelzi, hogy volt a gazdasági bizottságban kisebbségi vélemény, de akkor kellene, hogy legyen gazdasági bizottsági többségi vélemény is. (Dr. Józsa István: Nincs itt.) Tudja mit, képviselő úr, a gazdasági bizottság kisebbségi álláspontját képviselve megadom a szót.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr, a nagyvonalúságát. A gazdasági bizottság tegnapi, keddi ülésén próbálta tárgyalni ezt az előterjesztést, és én most a kisebbségi véleményt ismertetve annak elsősorban a gazdasági vetületeire szeretnék koncentrálni.

Az előterjesztő Sebestyén László képviselő úr szóbeli bevezetőjének egy nagyon igaz mondata volt, hogy ezt valakinek meg kell fizetnie. Én attól tartok, hogy ez a valaki mindannyian leszünk, tehát a fogyasztók. Ez, ami itt ilyen-olyan megközelítésben szerepel, összességében, első lépésben és átlagosan egy 50 százalék különadót jelent a fogyasztók számára, természetesen azzal együtt, hogy a Fidesz megszorítást nem hajt végre véletlenül sem, de ez azért át fog csurogni az árakba. Amit mondott a képviselő úr munkahelyteremtő lehetőségként, az félő, hogy együtt fog járni munkahelyek csökkentésével, mert az előterjesztés igazából csak egy átrendezést tartalmaz az adók - mert azért valljuk be, ez azért termékdíjnak van mondva, de valójában adó - jelentős növelésével.

Arra én most nem nagyon akarok kitérni, amit Oláh Lajos képviselőtársam elmondott, hogy az előterjesztés tételesen sérti a környezetvédelmi törvényt, mert ez a szöveg sosem járt a Környezetvédelmi Tanács előtt. A hatásvizsgálatot nekem személyesen megígérték az előterjesztők, tehát én bízom benne, hogy ezt hamarosan meg fogom kapni. Ugyanakkor azzal együtt, hogy államtitkár úr említette, hogy ez kísértetiesen hasonló a dán rendszerre, és Dániában tényleg nagyon jól működik a hulladékgazdálkodás, azért nyugodtabbak lennénk, hogyha egy uniós egyeztetési, elfogadtatási, legalább előzetes eljáráson átesett volna ez az előterjesztés.

Érdekes, hogy maga a szaktárca - noha államtitkár úr szerint ez a szöveg már szeptember óta kész -, nem vállalja föl ezt az előterjesztést. Igaz, hogy akkor tárcaközi egyeztetéseket kellene lefolytatni, akkor a különböző szakterületek véleményét hivatalból meg kellene ismerni, de én úgy gondolom, hogy egy ilyen fajsúlyú törvénynél sokkal megnyugtatóbb lenne, hogyha az önök által polgárinak nevezett Orbán-kormány, amelyik egy konzervatív megszorító politikát valósít meg, ezt a törvényt azért felelősen a nevére írná, és vállalná azt a későbbi felelősséget, ami az uniós egyeztetésekkel előadódhat.

Én nem akarok utalni arra, ami igazából a gazdasági bizottság ülésén csak kérdésként merült fel, hogy szakmai körökben már hetek óta vannak bizonyos elképzelések arról, hogy kié lesz bizonyos pár tíz milliárdos szelet ebből a környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási területről, mondjuk, a gumi- és akkumulátorhasznosítás területén, mert ezek csak vélelmek. Az viszont ténykérdés, hogy ezt a törvényt ugyan a parlament hozza, de a konyhakész szöveget valakik valahol gondosan behangolták, ami kevéssé ismert, és nem illeszkedik a parlamenti törvényhozás demokratikus szabályai közé.

Úgyhogy én a kisebbségi véleményt ott is megfogalmaztam, hogy ilyen fajsúlyú, 50-100 milliárdos nagyságrendű tételeket érintő törvényjavaslatot hatásvizsgálattal, gondos elemzéssel és a jogalkotási törvény szabályos menete szerint célszerű meghozni. Ezt az 50 százalékos különadót nehezen viseli el a magyar piac, és módosító indítványt szeretnénk beadni a hazai kis- és középvállalkozások védelme érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nem látok több bizottsági jelzést, úgyhogy most kétperces hozzászólással folytatjuk. Horváth András Tibor, MSZP.

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kettő napirenddel ezelőtt tárgyaltuk a sporttörvény módosítását, ahol a parlamenti képviselők egyetértettek abban, hogy a sportot és az azt körülövező környezetet támogatni kell, és ezért is terjesztette be Bánki Erik, a sportbizottság elnöke és képviselőtársai azt a törvénymódosítást. De hogy ennek mi köze is van ehhez a mostani előterjesztéshez, annyi, hogy én azt gondolom, a sportfelszerelések, amik ebben a törvénytervezetben termékdíjjal sújtottak, erre módosító indítványt adtunk be, hogy ha lehetséges, akkor ezt vegyék ki a termékdíjjal sújtott árucikkek közül, mert én úgy gondolom, hogy ha segíteni akarjuk azt, hogy az emberek minél többet sportoljanak, diák- és gyereksportban részt vegyenek, akkor javasolnánk, hogy ezt vegyék ki. (Sebestyén László: Nincs benne.) Nincs benne, de a tételes felsorolásnál 30 Ft/kilóval szerepel.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A vastapsot követően fideszes hozzászólás, Schmidt Csaba képviselő úr, 15 percben.

SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sebestyén képviselő úr expozéjában nagyon jól és szemléletesen bemutatta a helyzetet, amely jelen pillanatban a termékdíj szabályozását illeti, a szekér hasonlatával azt mondta, hogy tulajdonképpen a kocsis a lovak közé dobta a gyeplőt. Ma ez történik. Az államnak nincs megfelelő eszköze abban a tekintetben, hogy a vállalt kötelezettségeit, amit európai uniós csatlakozásunkkal vállaltunk, teljesíteni tudja, és látható az, hogy a piac szabályozása nem képes arra, hogy ezeket a teljesítményeket, vállalásokat mi együtt teljesíteni tudjuk. Ennek komoly pénzügyi következményei lehetnek az országra nézve, ezért szükséges és mindenképpen fontos az, hogy ez a törvényjavaslat ide, a Ház elé került. Én köszönöm képviselő úrnak, hogy felvállalta azt, hogy egy ilyen fontos törvénynek az előterjesztője lesz.

Amit hozzá kell tenni, hogy a törvényjavaslatnál, én azt gondolom, nagyon fontos az, hogy milyen módon kerül a tisztelt Ház elé, de a legfontosabb az, hogy szolgálja-e a környezetvédelem, szolgálja-e Magyarország fejlesztésének igényét, előremutató törvényjavaslatról van-e szó, és utána következnek csak azok a kérdések, hogy a kormány vagy egy egyéni képviselői indítvány formájában történt a benyújtás. Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat szolgálja a környezetvédelem ügyét, szolgálja azt, hogy Magyarország egy rossz helyzetben lévő ágazatban rendet tegyen, és átlátható viszonyokat teremtsen, mert ma a különböző közreműködő szervezetek működése egyáltalán nem teremt átlátható viszonyokat, nem szolgálja azt, hogy azok a forintok, amelyeket a termékdíjakkal a termékek árában megfizetünk, azok megfelelőképpen hasznosuljanak, és szolgálják a termékek újrahasznosítását, újrahasználatát. Ezért szükséges ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása.

Ami pedig képviselőtársam pluszadóra és a kisvállalkozások megvédésére vonatkozó javaslatát illeti, azt gondolom, el kell néznünk képviselő úrnak, hogy ezen a területen nem járatos, és csak nagyon röviden tájékozódik. Ezek a célok pont azt szolgálják, hogy olyan termékek irányába vigyük a lakosságot, amelyeknek minél kisebb a termékdíjhányada, és ezek értékesítését és gyártását támogassuk.

(0.50)

Azt gondolom, ez egyáltalán nem a lakosság, hanem azoknak a gyártóknak a zsebéből vesz ki forintokat, akik most a jelenlegi szabályozás kijátszását használták ki mentességekkel, különböző saját alapítású közreműködő szervezetek létrehozásával.

De hogy konkrétan a javaslatra térjek: a termékdíjjal kapcsolatos szabályozás alapja a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, amely kimondja, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét a felhasználás során vagy azt követően különösen terhelő, illetve veszélyeztető egyes termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását egyszeri termékdíj-fizetési kötelezettség terheli. A termékdíjköteles termékek köre nem változik az új törvényben sem, a termékdíjat továbbra is az akkumulátor, a csomagolás, az egyéb kőolajtermékek, az elektromos és elektronikai berendezések, a gumiabroncs és reklámhordozó papír után kell megfizetni. Ami új lesz, az a termékdíj megfizetésének a rendszere, az adminisztráció csökkentése, a termékdíjmentesség és termékdíjkedvezmény megszüntetése, valamint a hulladékhasznosítás hatékonyabb ösztönzése.

A kötelezettek továbbra is választhatnak az egyéni teljesítés vagy a kollektív teljesítés között. A kollektív teljesítés esetében azonban megszűnnek a koordináló szervezetek, és ezzel meg fog szűnni a visszaélések rendszere is. Nem tartható fenn ugyanis egy olyan rendszer, amely a társadalom érdekeit nem tartja szem előtt, nincs helye a magánérdekeltségeknek a közvetítő szervezetek között. Meggyőződésünk, hogy csak egy erős állami kézben tartott közvetítő szervezet tudja teljesíteni azokat a célokat, amelyeket az Unió elvár tőlünk. Felhívom a figyelmet arra, hogy amennyiben nem teljesítjük az uniós elvárásokat, akkor komoly anyagi szankciókkal kell szembenéznünk, az pedig megengedhetetlen, hogy egy rosszul működő közvetítői rendszer hibája, egyes érdekkörök anyagi érdekei miatt az adófizetők fizessék meg a büntetést az Európai Unió felé.

Az állami kézbe vétel nagyon fontos eleme a hulladékgazdálkodási szervezet struktúrájának az átalakítása. A termékdíj bizottság állásfoglalásaival, javaslataival, ajánlásaival segíti a hulladékhasznosítási stratégiák alakítását, ajánlásokat fogalmazhat meg a hulladékhasznosítási arányok meghatározására, a hulladékhasznosítási ipar támogatásának mértékére, a hulladékhasznosítási ipar megoldásaira, a potenciálisan elérhető hasznosítási eljárások társadalmi hasznosságon alapuló sorrendjére. Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség felállításával egy kézbe kerülhet a hulladékkezelés koordinálása. A hulladékkezelés végre megfelelő ellenőrzést fog kapni, az államnak rálátása lesz a folyamatokra, és így mindenki számára átlátható lesz a hulladékgazdálkodás.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a termékdíjat kizárólag hulladékhasznosítási célokra lehet majd fordítani. A környezeti nevelésre, a lakossági tudatformálásra a korábbi 5 százalék helyett 7 százalékot kell majd fordítani az Országos Hulladékkezelési Ügynökséghez befolyó termékdíjból, ami mindenképpen hozzá fog járulni a szelektív gyűjtés népszerűsítéséhez.

A törvényjavaslatban több adminisztrációs terheket csökkentő rendelkezés található. Az adminisztrációs terheket csökkentő rendelkezés szerint a csekély és a kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozók vagy saját célú felhasználó kötelezettek éves átalány termékdíjat fizetnek, a bejelentést, bevallást pedig egyszerű bejelentő lapon tehetik meg. Az évi egyszeri díj megfizetése mellett egyszerűbb és olcsóbb megfizetni a termékdíjat, mint a hatalmas adminisztrációs terheket megfizetni az általános szabályok szerint.

Azt gondolom, a képviselő úr által beterjesztett szabályozás szolgálja azt, hogy az ország tudja teljesíteni az Európai Unió felé tett vállalásait, és egy korszerű hulladékipar alakuljon ki Magyarországon, amely abba az irányba hat, amit államtitkár úr is ismertetett, hogy ne a lerakás legyen a hulladékhasznosítás módja, hanem az anyagában történő hasznosítás, az újrahasználat kapjon prioritást. Ehhez szükséges az állam hatékony szerepvállalása, és ez a termékdíjjavaslat lehetőség szerint illeszkedni fog abba a koncepcióba, amit a minisztérium kidolgoz, és amely a hulladékgazdálkodási törvény formájában az európai uniós irányelvek figyelembevételével szeptemberben a tisztelt Ház elé kerülhet. Ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy konstruktív javaslataikkal - már számos ilyet olvashatunk a benyújtott indítványok között - járuljanak hozzá a törvény elfogadásához, és a vitában is a megoldásokat keressük.

Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kormánypárti után ellenzéki hozzászóló, Oláh Lajos képviselő úr, MSZP.

DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a hulladékgazdálkodás nagy egységének egy szelete. Ha az ember a jövőnek próbál készíteni egy törvényjavaslatot, az egészből a rész irányába halad, persze csak akkor, ha a célja egy működőképes rendszer létrehozása. Most ez a termékdíjtörvény valahogy itt lebeg előttünk, úgy kell róla beszélnünk, hogy nem tudjuk, a kormány mit gondol a hulladékgazdálkodás egészéről. Talán célszerű lett volna, ha nem előzi meg a második országos hulladékgazdálkodási terv elfogadását, amelynek feladata, hogy bemutassa a magyarországi hulladékgazdálkodás folyamatait az elmúlt időszakban, elemezze azokat, és ez alapján meghatározza a jövőbeli feladatokat, kitűzze a célokat, meghatározza az ehhez szükséges eszközöket, egy menetrendet állítson fel, és látni kell az egésznek a finanszírozási oldalát is. Jó lett volna, ha a hulladékgazdálkodási törvénnyel és annak végrehajtási rendeleteivel egyszerre tudnánk áttekinteni a termékdíjtörvényt. Nem ez történt, egyfajta kapkodás zajlik.

Az FFB kisebbségi véleményének keretében már ismertettem önökkel, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat súlyos alaki problémákkal küzd, nem felel meg a jogszabályban előírt kritériumoknak, amelyek vonatkoznak a környezetvédelmi tárgyú törvényekre. Nem szeretnék most újból arról beszélni, hogy miért egyéni képviselői indítványként került az asztalunkra ez a javaslat, mert erről beszéltem korábban. Azt viszont nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvénnyel ellentétes módon nem került megküldésre a tervezet és a vizsgálati elemzés az Országos Környezetvédelmi Tanács részére. Az nem az előterjesztő mérlegelésén múlik, hogy meg akarja-e küldeni, avagy sem. Tisztelt képviselő úr, ahogy már mondtam, tegnap felhívtam több tagot is a Környezetvédelmi Tanácsból, akik egyértelműen jelezték, hogy a jogszabálynak megfelelő módon nem érkezett meg hozzájuk ez az anyag. Talán ön előtt is ismert az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos nagyon határozott véleménye, amelyet számos alkotmánybírósági határozatban is megerősített, miszerint az OKT-nak 30 napos határidővel történő véleményezésre való megküldésének elmulasztása a jogszabály alkotmányellenességét vonja maga után.

Tisztelt Képviselő Úr! Az lenne a tisztességes jogkövető magatartás, ha ön ezt a jogszabályt most visszavonná, és a jogszabályoknak megfelelően elindítaná az újbóli beterjesztését. Persze még tisztességesebb lenne, ha ezt a minisztérium tenné meg.

Tisztelt Képviselő Úr! Önnek kötelessége lett volna elkészíteni a vizsgálati elemzést, amely a törvényjavaslat környezetre gyakorolt hatásait vizsgálná. Ezt a javaslatot se az FFB tagjai, se a parlamenti képviselők nem kapták meg, és az OKT-nak se küldte meg.

Önök egy paragrafus erejéig azt írják, hogy több Európai Unió által előírt jogi aktus alapján az előzetes bejelentések megtörténtek. Nagyon megköszönném, ha válaszolna arra, hogy mikor és hogyan tett eleget az előterjesztő az uniós normákban előírt kötelezettségének, kapott-e és amennyiben igen, mikor kapott erről visszajelzést.

Tisztelt Képviselő Úr! A Magyar Szocialista Pártnak meggyőződése, hogy ez a jogszabály számos pontban nem illeszkedik az európai uniós szabályozás elveihez és a tagországok általános gyakorlatához. Az érintett irányelvek közös alapelve a gyártói felelősség elve. A gyártói felelősséget azért vezette be az Unió, mert a gyártó az, amely a legnagyobb befolyással tud arra lenni, hogy a termékéből keletkező hulladék minél inkább hasznosuljon. A gyártói felelősség esetében az Unió nagyon egyértelműen lehetőséget biztosít arra, hogy önállóan, illetve közösen - ismétlem: közösen - is kialakíthassanak olyan rendszereket, amelyek elősegítik a hulladékok hasznosítását.

Hadd idézzek az egyik irányelv 7. cikkéből: "A tagállamok biztosítják, hogy a gyártók, illetve a nevükben eljáró harmadik felek a közösségi jogszabályoknak megfelelően külön-külön vagy együttesen olyan rendszereket alakítsanak ki, amelyek biztosítják az 5. cikknek megfelelő szelektíven összegyűjtött elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak hasznosítását." Tisztelt Előterjesztő! Ismételten felhívom figyelmét az "együttesen" szóra.

Azt gondolom, a fenti mondatból teljesen egyértelműen következik, hogy az önkéntes közös rendszerek felállításának lehetőségét a tagállamok jogszerűen nem zárhatják ki, még ha ilyen vakmerő előterjesztési javaslat is van az asztalon. Ez alapján ismét tisztelettel kérem önt, hogy mindaddig, amíg az Európai Unióval az egyeztetéseket nem fejezik be, a törvény tárgyalását ideális esetben vonja vissza, de legalább függessze fel.

(1.00)

Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által beterjesztett törvényjavaslat továbbra is a termékdíjról szól, holott ennek már semmi köze a termékdíjhoz, hiszen annak lényege, hogy minél kevesebb kerüljön befizetésre, ellentétben azzal, amit ön mond, hogy minél több kerüljön befizetésre. Ez pedig azáltal érhető el, hogy aktívan részt vesz a terméke hulladékának begyűjtésében, kezelésében és természetesen ezek finanszírozásában.

A termékadó, amelyet viszont ön kíván szabályozni - merthogy ez nem más, mint egy adó -, a termékdíjjal szemben passzívvá teszi a kötelezetteket, nem ösztönöz a hulladékgazdálkodási szempontok érvényesítésére. Az EU 27 országából 26-ban a kierjesztett gyártói felelősség rendszere szerint működik a hulladék gyűjtése. A kibocsátó és a gyűjtő cégek között koordináló szervezetek tartják a kapcsolatot. Államtitkár úr a dán példát hozta fel, csak azt felejtjük el ilyenkor elmondani, hogy Dániában a szemétégetőkre épülő rendszer működteti, ez az egésznek a motorja igazából.

Tisztelt Előterjesztő! Tudja-e ön, hogy az OKT 2010. 07. 13-án közzétett állásfoglalásában is a koordináló szervezetek szerepének megerősítését javasolja, ezáltal is erősebbé téve a gyártói felelősséget? Ugye, a tisztelt előterjesztő azt is tudja, hogy ezzel az előterjesztésével munkahelyek tízezreit veszélyezteti? Nemcsak a koordináló szervezeteknél, hanem a gyűjtési, hasznosítási szervezeteknél is elbocsátásokat hozhat az önök hazai és európai normákkal ellentétes koncepciója.

Önök a zászlóra azt tűzik ki, hogy csökkentik a törvény által okozott adminisztrációt. Tisztelettel kérem önöket, hogy ne vezessük félre az embereket. A kötelezettek köre a jelenlegi 40 ezerről akár 100 ezerre is megnövekedhet. Ez az önök állításával ellentétben azt jelzi, hogy a kisvállalkozások adminisztrációs terhe nem csökken, hanem nő.

A tervezet nagyvonalú az átalánydíjas kötelezetti körrel. Meggyőződésem, hogy ezt a kört csak azok potenciális száma és kibocsátási mennyiségük pontos ismeretében lehet meghatározni. Ha ez fordítva történik, az veszélyezteti a hulladékgazdálkodás által kitűzött célokat, finanszírozási problémához vezethet.

Talán nem véletlen, hogy több országgyűlési képviselőben kérdésként merül fel a kiindulópont is, miszerint a tervezetben szereplő anyagáramonkénti visszagyűjtési arányok biztosítják-e az Európai Unió által felénk előírt visszagyűjtési kötelezettség teljesítését. Amennyiben az OHÜ-t az egész rendszer központjának tesszük, akkor tegyük bele teljesen konkrétan, hogy az OHÜ köteles gondoskodni arról, hogy az ország teljesítse az uniós hasznosítási kötelezettséget, ezért felelős természetesen az OHÜ jövendőbeli vezetése, a politikai felelősséget pedig a minisztérium vezetése kell hogy viselje.

Önök csaliként bedobták a termékdíj bizottságot, és hát erről nagy büszkén beszéltek itt is, csak egyet felejtettek el: nem határozzák meg, hogy ennek a bizottságnak az ajánlásait kinek és milyen módon kell figyelembe venni. Konkrétabban semmilyen utalás nem található arra, hogy a bizottság véleményét figyelembe veszi-e az OHÜ például az országos gyűjtési és hasznosítási terv elkészítése során. Arról már talán beszélni is felesleges, hogy az OHÜ szeptember 1-jével alakul meg, és szeptember 15-éig OGYHT-t kell készítenie, ezt a miniszternek jóvá kell hagynia, majd szeptember 30-ig erre alapozva az OHÜ-nek pályázatot kell kiírnia.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, mindenki számára világos, hogy ez az ütemezés egy groteszk paródia része. De ha már a pályázatoknál tartunk, két megjegyzést engedjenek meg. Az eddigi koordinálók által kezelt pénzek nagyságrendje azáltal, hogy az OHÜ ezt központosítja, eléri a nyílt közbeszerzés határát, amely egyértelműen maga után fogja vonni a külföldi, EU-s nagy szereplők megjelenését is a hazai hulladékgazdálkodási szektorban. Ez pont ellentétes azzal, amit önök hangoztatnak, a hazai kis- és középvállalkozások megsegítése témájában. Persze önök ide is beépítettek egy szokásos barba-trükköt. Meg tudja-e nekem mondani azt bárki, hogy miért kívánnak mentesülni a nyílt közbeszerzési eljárás alól? Mi indokolja a közbeszerzés lebonyolításának rendkívüli sürgősségét? Mi indokolja, hogy a nyilvánosság kizárásával, közzététel nélkül költsön az állam 10 milliárdot az OHÜ működtetésére az adófizetők pénzéből? Netalán ezért nem került beterjesztésre ilyen sokáig egyébként ez a törvényjavaslat, hogy így meg tudják kerülni a közbeszerzési eljárást?

Ez ellenőrizhetetlen pénzfelhasználáshoz vezethet, amely ellentétes a kormány deklarált szándékaival. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy önök egyéves pályázati rendszerekben gondolkodnak. Ez lehetetlenné teszi a hazai kkv-k hosszú távú gondolkodását, beruházását, kiszámítható stratégia készítését és az innovációt ebben a szektorban.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Nagyon sokáig folytathatnám még az előterjesztés hibáinak felsorolását. Beszélhetnék arról, hogy például a szárazelemeket miért nem veszi hatálya alá. Beszélhetnék arról, hogy az egyéni kötelezettek számára miért ír elő olyan feltételeket, amelyek egyértelműen ellentétesek az EU versenysemlegességi alapelveivel. Államtitkár úr büszkén mondta, hogy lehetővé teszi az egyéni kötelezetteknek a teljesítést, csak hát olyan szabályokba teszik be ezt az egész mechanizmust, amely, azt gondolom, a versenysemlegességet nem biztosítja a piac többi szereplőjével, akár az OHÜ-vel kapcsolatosan is.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt álláspontját sajnos nagyon röviden össze lehet foglalni ezzel a javaslattal kapcsolatosan. Ez a javaslat ellentétes a magyar jogszabályokkal, ellentétes több EU-s jogszabállyal, nem illeszkedik a hulladékgazdálkodás egészébe, munkahelyeket szüntet meg, drágítja a vállalkozások adminisztrációját, nem járul hozzá ahhoz, hogy kevesebb hulladék keletkezzen, nem segíti elő a hulladékhasznosítást, megszünteti a gyártói felelősséget, nem lesz képes teljesíteni az EU által elvárt visszagyűjtési arányokat, továbbá árdrágulást fog okozni több terméknél. Sújtja a hazai feldolgozóipart, átláthatatlan működési mechanizmusokat tartalmaz, kibújik a közbeszerzés normális menete alól.

Ez a törvényjavaslat megint arról szól, hogy önök ki akarták kerülni a civilekkel, az érintett szervezetekkel az egyeztetési mechanizmusokat, ezért sajnálatos módon egyéni képviselői indítványként nyújtották ezt be.

Tisztelt Előterjesztő! Azt kérem öntől, hogy a törvényjavaslatát vonja vissza. Inkább ön tegye ezt meg, hogy ne kelljen az Alkotmánybíróságnak megsemmisítenie, ne az EU mondja ki, hogy ellentétes a normáival.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben ez nem történik meg, arra kérem önöket, ne szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nagy örömmel biztosítottam a lehetőséget, mint ahogy megyünk most tovább, KDNP-s képviselőtársunkhoz, Stágel Bence képviselő úr hozzászólásához.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amint azt a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényjavaslat előterjesztőjétől hallhattuk, a javaslat célja egy új szabályozórendszer kereteinek a meghatározása, ezen keresztül az iparág tevékenységének teljes megújítása, a többször felhasználható termékek szélesebb körű elterjedésének előmozdítása, valamint a hulladékhasznosítás mértékének jelentős megnövelése.

A jelenlegi rendszer hiányosságai és rendszerhibái folytán a termékdíjrendszer teljes átalakítása vált szükségessé. A legfőbb gondot az okozza, hogy a termékdíj megfizetésére kötelezettek nem érdekeltek a hasznosítási szint növelésében, csupán a minimumként előírt szintek teljesítésében. Ezt alapvetően a termékdíjra vonatkozó mentességi szabályok okozzák, amelyek a hulladéknak a lerakótól, égetőtől történő eltérítését gyakorlatilag ellehetetlenítik. Az állam mind ez idáig kívül maradt az iparág működtetéséből, ami a hazai hasznosítói rendszer kiépülését torzította, egyes termelői ágazatok szinte teljes eltűnéséhez járult hozzá, míg máshol a hazai kibocsátás sokszorosára rúgó kihasználatlan kapacitásokat hozott létre.

Itt az általános vitában a törvényjavaslat egy sajátos aspektusáról is szeretnék beszélni, mégpedig arról, hogy miként fogja az új szabályozás könnyebbé tenni és egyszerűsíteni a termékdíj fizetésének hatálya alá tartozó gyártók, az úgynevezett kis kibocsátók mindennapos működését, valamint hogy miként fogja könnyíteni az adminisztrációs terheiket. Környezetvédelmi szempontból kis kibocsátónak számítanak például azok a kisebb családi mikrovállalkozások, amelyek kiskereskedéssel foglalkoznak. Közvetett módon tehát számtalan család megélhetéséről van itt szó, a piaci árusítóktól a virágárusokon át a kisebb élelmiszer-ipari vállalkozásokig.

A környezetjogi szabályozás elmúlt évtizedét a végrehajthatatlan és a kisvállalkozásokra jelentős és felesleges többletterheket rakó előírások jellemezték. Nem volt ez másként a termékdíj-szabályozás vonatkozásában sem. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a túlbonyolított termékdíj-mentességi rendszer eltörlése már önmagában az adminisztrációs terheket jelentősen lecsökkenti. A kisvállalkozásokon pedig oly módon segít a javaslat, hogy kiemeli a csekély és kis kibocsátók körét a termékdíjrendszer többi kötelezettje közül. Ezek a vállalkozások egy jól definiált termékdíjátalányt fizetnek majd, évente egyszer, egy egyszerű bejelentőlapon.

(1.10)

Ez sok felesleges adminisztrációtól mentené meg a kis kibocsátókat. Egy virágárusnak például nem kell minden elhasznált csomagolópapír-ívről feljegyzést készítenie, az adminisztrációhoz pedig nem kell külső szakértőt bevonnia. Egyes becslések szerint az így megspórolt összeg akár évi több tízezer forint is lehet az érintett kis kibocsátóknak.

A javaslat értelmében tehát megszűnik a termékdíjmentesség intézménye. Üdvözlendő, hogy az új díjak a jelenleg hatályos törvény szerint termékdíjakhoz viszonyítva két esetben növekednének: a kenőolaj és a reklámhordozó papír esetében. A legtöbb kategóriában a díjszabás mértéke a kötelezetteket terhelő jelenlegi összesített költséghez viszonyítva 10-30 százalékkal emelkedik. A kereskedelmi csomagolások esetében a terhelés összesített mértéke jellemzően 5-15 százalékban növekedik. A gumiabroncstermékek esetében a 45 százalékos növekedés az előirányzat. Az elektromos és elektronikai berendezések esetében pedig a terhelés differenciáltan növekszik majd.

Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat a hulladékgazdálkodás egyik alapelvét, a hulladék keletkezésének megelőzését a környezeti nevelés támogatásával is segíti. A legkörnyezetkímélőbb hulladék ugyanis az a hulladék, ami létre sem jött. Azaz minél szélesebb körben népszerűsíteni kell a hulladékmegelőző lakossági fogyasztási és vásárlási kultúrát.

A javaslat a termékdíjbevételekből a lakossági tudatformálásra fordítható költségek mértékét a jelenlegi 5 százalékos szintről 7 százalékra emeli. A környezettudatos gondolkodás elősegítésére egységes, koncentrált, a társadalmat jobban megszorítani képes megoldást biztosít. Összességében tehát a törvényjavaslat az egyszerűsítés, az átláthatóság és a hatékonyság révén segítheti a környezetvédelmi termékdíj szabályozásában a hulladékok keletkezésének csökkentését és az újrahasznosítási volumen növekedését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ezen a késői órán engedjék meg, hogy megint igénybe vegyem a türelmüket, de muszáj.

A termékdíjtörvény előterjesztése kapcsán kialakult ellenzéki véleményekben a Jobbik markánsan eltérő álláspontot képviselt, mint a két másik ellenzéki párt. Igazából ez az álláspont különvált a törvény értékelése és a törvény előkészítése kapcsán megfogalmazott véleményben. Mindazt, amit a bizottsági kisebbségi véleményben, illetőleg az MSZP véleményében Oláh Lajos képviselő úr elmondott az előkészítés tárgyában, azokat az aggályokat a Jobbik is osztotta.

Tehát nem tartottuk helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartottuk, hogy egy ilyen jelentőségű törvényjavaslat egyéni képviselői indítványként került beterjesztésre. Kifejezetten helytelenítjük azt, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács hivatalosan ezt a beterjesztést megelőzően nem tárgyalta. Hiányoltuk a hatásvizsgálati dokumentumok bemutatását, valamint hiányoltuk azt, hogy tekintettel arra a tényre, hogy a korábbi termékdíjtörvény sűrű változtatásaival kapcsolatban Magyarországnak már gondja volt az EU idevonatkozó ajánlásainak való megfelelésnek, hogy ezt a jogszabályt előzetesen nem értékeltették az Európai Unió megfelelő szervével.

Ehhez kapcsolódik az az aggály, hogy tudomásunk szerint az Európai Uniónál a kötelezett szereplők közös teljesítésére vonatkozó szabályozás az elektronikai hulladékoknál létezik, ennél létezik, nem másnál, ha pedig itt létezik, adott esetben ennél a hulladékkörnél ezt lehetővé kellett volna tenni. Ezen megfontolások alapján a bizottságban a másik két ellenzéki párttal egyetértettünk abban, hogy helyesebb lett volna a javaslatot esetleg ezen aggályok teljesítését követően, egy későbbi időpontban beterjeszteni.

Mivel a kormánypárti többség megszavazta, hogy ez az indítvány ne kerülhessen napirendre, így a javaslat általános vitára való alkalmassága megvizsgálásra került, ettől kezdve áttértünk viszont a jogszabály értékelésére. Úgy gondoljuk, hogy az előttünk fekvő termékdíjtörvény óriási változást jelent az elmúlt évek katasztrofális környezetvédelmi termékdíj-szabályozási és alkalmazási gyakorlatához képest.

Ezek az előnyök mind adminisztratív téren, mind szervezeti téren, mind pedig a termékdíj-szabályozás átláthatósága tekintetében megmutatkoznak. A Jobbik-frakció üdvözli azt a tényt, hogy az állam a saját kötelessége tekintetében saját szerepvállalást kíván Magyarországon bevezetni. Tarthatatlan volt az az állapot, hogy egy olyan állami kötelességgel kapcsolatban, ahol a magyar államnak teljesítési és pénzügyi felelőssége egyaránt megvan, igazából kontrollálhatatlan magánszervezetek diszponáltak az összes forrás fölött, és alapvetően egyetlenegy érdekből indult ki az ezzel kapcsolatos forrásgazdálkodás, ez pedig nem a hulladékgazdálkodás optimalizálása volt, hanem az erre fordított költségek csökkentése. Azok az "eredmények" - idézőjelben -, amik ebből kijöttek, nagyon jól mutatták ennek a megvalósulását is, az elmúlt évtizedekben Magyarország gyakorlatilag hulladéklerakóvá vált, és azokon a termékdíjköteles területeken vagy azok nagy részében, amelyeknél teljesíteni kellett volna, igazából az engedélyezett hulladék uralta a terepet.

Ezért egyetértünk azzal, hogy a hasznosító szervezetek helyett egységes termékdíjrendszer jöjjön létre, és a licencdíj mint olyan kikerüljön a rendszerből. Jónak tartjuk azt is, hogy a kötelezetti kör teljessé válik, magyarán szólva a termékdíjas szabályozás alól semmilyen kibocsátó a jövőben nem tud kibújni.

Ugyanakkor nem tartjuk kellően átgondoltnak azt a megoldást, hogy gyakorlatilag a csekély mennyiségű csomagolás esetében, illetőleg a mezőgazdasági termelők esetében a rendszer olyan csekély összegű átalánydíjakat kíván a termelőktől, illetve a kötelezettektől beszedni, ahol a behajtás költségei várhatólag jelentősen meghaladhatják a beszedett díjak mértékét. E tekintetében azt tudnánk ajánlani a kormányzatnak, hogy igen, a kötelezetteket tartsa szemmel, vegye nyilvántartásba, a kötelezetteknek adjon nyilvántartási kötelezettséget valamilyen egyszerűsített formában, ám ezeket a kötelezetteket ne kötelezze díjfizetésre, illetve bevallási kötelezettség teljesítésére.

Jónak tartjuk azt, hogy a rendszerben megmaradt az egyéni teljesítés lehetősége, ez egyébként uniós elvárás is, ugyanakkor nem tartjuk megnyugtatónak az egyéni teljesítés feltételrendszerét több tekintetben, ez néhány helyen eléggé riasztó.

Jónak tartjuk azt, hogy az előterjesztő belátta azt és látja azt, hogy a kereskedelmi csomagolásokkal kapcsolatos külön szabályok egyik napról a másikra nem vezethetőek ki a rendszerből, ugyanakkor hiányoljuk az ezzel kapcsolatos átmeneti szabályozás jogszabályba való foglalását.

(1.20)

Jónak tartjuk azt, hogy a termékdíjköteles termékek esetében az újrafeldolgozást, anyagában történő hasznosítást kívánja a szabályozás előtérbe helyezni, ám az energetikai hasznosítással kapcsolatos szabályozás a tervezetben elnagyolt, és nem is pontosan nyomon követhető, hogy mi az elvárás. Álláspontunk szerint sokkal helyesebb lett volna anyagáramonként szabályozni, és eltérő mértékeket szabni az egyes anyagáramokra az adott hulladékfajták hasznosíthatósága és anyagában történő hasznosításának költségei tekintetében.

A törvény több tekintetben megváltoztatja a korábbi rendkívül bonyolult, bürokratikus eljárásokat, így kedvezőnek találjuk azt, hogy csökkennek a termékdíj-kötelezettség átvállalására vonatkozó, elég parttalan szabályozások. Ugyanakkor óva intenénk a kormányzatot attól, hogy az ilyen átvállalásokkal, illetőleg a visszaigénylésre jogosító feltételekkel kapcsolatban opcionális szabályozásokat adjon. Azaz abban az esetben, ha egy kötelezett egy másiknak gyakorlatilag számlán történő átvállalással kötelezettséget átad, akkor ilyen esetekben a számlán való feltüntetésre egyértelmű és kötelező szabályokat, nem opcionális szabályokat kellene adni.

A korábbi termékdíjas rendszer rendkívüli bonyolultsága folytán gyakorlatilag OKJ-s képzéseket kellett indítani ahhoz, hogy erre vonatkozó szakemberek ezeket az eljárásokat egyáltalán teljesíteni tudják. Úgy gondoljuk, hogy ebben a körben kialakult egy szakembergárda, akiknek a munkájára a jövőben is lehet támaszkodni, különös tekintettel a kibővülő kötelezetti körre. Mindenképpen indokoltnak tartanánk, hogy a termékdíjas ügyekben eljárók ezzel a végzettséggel továbbra is rendelkezzenek, és működjenek közre az új rendszer üzemeltetésében.

A javaslat a törvény 17. §-ában Országos Termékdíj Bizottságot állít fel, amelynek tagösszetétele egyértelműen kormányzati túlsúlyt tükröz. Ugyanakkor a szakmai érdek-képviseleti szervek jelenléte mellett ebből teljes mértékben kimarad a társadalom és a társadalmi képviselet. Itt az előterjesztő teljes joggal elmondta, hogy az elmúlt években működő rendszerben egyedül az embereket nem kérdezték meg. Szeretnénk, ha ez a jövőben másként lenne.

A javaslat jó vonatkozása az, hogy az OHÜ keretébe foglalja össze a teljes pályáztatási és szolgáltatásmegrendelési rendszert, ugyanakkor aggályosnak tartjuk azt, hogy ilyen koncentrált hulladékáramoknál egy ilyen pályáztatási rendszer keretén belül feltehetőleg csak a nagyok rúghatnának labdába. Tehát mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat maga rendelkezzék arról, hogy anyagáramonként és területenként differenciált pályázatokat kelljen kiírni, és ezáltal a kis- és középvállalkozások is részt vehessenek. Magyarán szólva, ne kerüljön külföldre ezen anyagáramok feldolgozása, hanem belföldön nyíljon lehetőség a hulladékfeldolgozó háttéripar kialakulására.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek a pályázatok és ezek a rendszerek kiszámíthatóak legyenek, azaz ne szűk egy évekre történjen adott esetben a pályáztatás, hiszen ezek a hulladékgyűjtő és feldolgozó rendszerek komoly beruházási költségeket igényelnek, amelyek megtérülése adott esetben 3-5 éves időtartamot indokol. Tehát érdemi pályázatokat akkor lehet várni, ha van lehetőség arra, hogy egy pályázó hosszabb időszakot is elnyerjen. Természetesen ez nem jelentheti az adott pályázatok bebetonozását, viszont kell hogy jelentse annak lehetőségét, hogy egyáltalán ezt felelősséggel és megfelelő anyagi háttérrel lehessen alátámasztani.

A termékdíjtörvény jelentősen előrelép a mindenkori korábbi szabályozáshoz képest az újrahasználható csomagolások területén épp azáltal, hogy aki itt teljesít, annak a csomagolását gyakorlatilag termékdíjmentessé nyilvánítja. Ugye, nem volt ez mindig így, a mai napig is ez a rendszer úgy működik, hogy hiába használja újra a csomagolását valamely kibocsátó, kötelezett, a termékdíjat az első forgalomba hozatalkor meg kell fizetnie. Jelentősen rontja azonban ezt a kedvezményt az a tény a szabályozásban, hogy az előírt 75 százalékos mérték nem teljesítése esetén - elnök úr, azonnal befejezem, egy percen belül - a termékdíjat visszamenőlegesen és ezt követően minden egyes újrahasznált kibocsátás esetén meg kell fizetni, ami jelentősen csökkenti ennek vonzerejét, illetőleg fölveti a kettős vagy többes adóztatás gyanúját. Mindenképpen indokoltnak tartjuk itt egy árnyaltabb szabályozás létrehozását.

A többi mondandómat pedig esetleg egy későbbi felszólalásomban mondom el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Oláh Lajos képviselő úr.

DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. KDNP-s képviselőtársam az előbb büszkén mondta azt, hogy csak hány százalékos növekedés tapasztalható különböző esetekben. Szeretném jelezni azért, hogy ez egy átlag, ebben azért bizonyos anyagok esetében akár kiugró számok is létrejöhetnek.

Azt szeretném kérni az előterjesztőtől, hogy szerintem akkor korrekt a törvényjavaslat szempontjából, ha ad egy kitekintést legalább 3-5 évre előre, hogy ezek a számok hogyan változnak, ezek mértéke hogyan változik. Hiszen tudja az előterjesztő, hogy miért kérdeztem. A bizottsági ülésen elhangzott az, hogy két éven belül fel akarnak menni a duplájára a bevétel tekintetében. Tehát nagyon fontos az, hogy azokat a gyártókat ne tévesszük meg azzal, hogy most mindösszesen kevesebb mint 50 milliárd forintos bevételről beszélünk akkor, ha két éven belül ezt meg akarja duplázni az előterjesztő, illetve a kormány. Tehát az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy a törvényjavaslat egyik mellékletében csináljunk egy olyan kiegészítést, vagy legalább itt a helyszínen tegyék meg azt, hogy az elkövetkezendő 3-5 évben mit gondolnak a növekedés mértékéről.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, Bödecs Barna képviselő úr.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A mondandómat akarom igazából lezárni, hogy ne legyen elvarratlan. Ugye, itt az újrahasználati szabályozásnál további problémát jelent az, hogy a szabályozás egyértelműen naptári évhez köti a teljesítéseket. Most a gazdasági élet nem igazodik a naptári évhez, tehát itt is árnyalni kell, javasoljuk árnyalni abban a tekintetben, hogy itt az első forgalomba hozatal időpontjához kell kötni ezt az időtartamot.

(1.30)

Tehát adott esetben az első forgalomba hozatal időpontját követő egy éven belül lehet elvárni a gazdálkodótól a teljesítést. Teszem azt, hogyha szeretnénk, hogy mondjuk, a pezsgősüveg újratölthető legyen újra Magyarországon, akkor egy november-decemberi kibocsátás után nyilvánvalóan nem várható el a 75 százalékos újratöltés december 31. napjáig. Tehát az ilyen, élettől elrugaszkodott dolgokat a törvényben korrigálni kell. Ezzel együtt a módosító indítványok érdemi megvizsgálását követően úgy véljük, hogy az ország egy, az eddigi áttekinthetetlen rendszernél sokkal jobb törvénnyel rendelkezhet ezen a területen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Következik Fülöp István képviselő úr, Fidesz, normál hozzászólás.

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napjaink kihívásainak megfelelni képes és korszerű törvény megalkotásában vehetünk részt, amely a hulladékhasznosítás mértékének jelentős megnövelésén keresztül a hulladékfeldolgozási iparág régóta szükséges teljes megújításához teremt keretet.

A kormányzat - elődei adósságát is törlesztve - végre egységes szerkezetben kezeli a problémát.

A javaslatnak azt a célkitűzését külön üdvözlöm, hogy a másodlagos nyersanyagokra épülő iparágat fejleszti. Ez egyrészt alkalmas arra, hogy az alacsony képzettségű emberek tömegeit foglalkoztassa, másrészt pedig kitörési pontja lehet a hátrányos helyzetű régiók gazdaságának. A környezetszennyező csomagolóanyagokat alkalmazó vállalkozások termelési visszaélését többszörösen ellensúlyozhatja a hulladékhasznosításra épülő zöldiparág. A javaslat tehát összhangban van a kormány munkahely-teremtési célkitűzéseivel.

A növekvő mértékű hulladékhasznosításnak köszönhetően közvetlenül két-háromezer új munkahely és ehhez kapcsolódóan további munkalehetőségek létrejötte várható, amely reményeink szerint többszörösen ellensúlyozza az esetleges termelésikapacitás-csökkentéseket.

Jó példa erre egy nemrég indult Békés megyei mikrovállalkozás, amely öt településen végez szelektív hulladékgyűjtést, nagyságrendileg 30 ezer lakost szolgálva ki. Úgynevezett door to door rendszerben gyűjti a hulladékot, ami az eddigi közszolgáltatóhoz képest jelentős hatékonyságjavulást ért el. Az eddigi szolgáltató alacsony hatékonyságú volt, nem érte el az 1 kiló/fő/év begyűjtési teljesítményt. A mikrovállalkozás ezzel szemben az első félévben 14 kilogramm/fő/év eredményt produkált, azaz 60 százalék körüli begyűjtési teljesítményt. Teljesen képzetlen munkaerőket, OKJ-s papírral rendelkező betanított munkássá képezve 60 ezer forint/fő költséggel húsz főt vezetett vissza a legális munka világába. Ilyen vállalkozások országos szinten sok helyen enyhítenének a hátrányos helyzetű térségekben krónikus méreteket öltő foglalkoztatási gondokon.

A jelenlegi rendszer teljes átformálásra szorul. A hulladékok mint másodlagos nyersanyagok nagy részének jelentéktelen a hazai piaca. Egy átlag sörös doboz több ezer kilométert tesz meg és több országot bejár, amíg újrahasznosított termék lesz belőle. Ugyanakkor más anyagok, mint például a gumiabroncsok, hazai újrafeldolgozó kapacitása torz módon többszöröse a szükségesnek.

Jómagam a fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként szívemen viselem a hulladékhasznosítás mértékének jelentős megnövelését, Mátészalka és környéke képviselőjeként pedig a hátrányosabb helyzetű térségekben történő zöldmunkahely-teremtés ügyét. Ezért a jelen törvényjavaslatot jó indítványnak tartom, és arra kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy támogassák azt.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásokra jelentkeztek többen is. Kepli Lajos először, Jobbik.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bödecs Barna képviselőtársam és frakciótársam már ismertette a frakció álláspontját. Én két dologgal szeretném csak ezt kiegészíteni.

Magam is vállalkozóként és gyakorló termékdíj-ügyintézőként jó néhány vállalkozásnál láttam a gyakorlatban is, hogy hogyan működnek ezek a dolgok. A tapasztalatom az volt, hogy ezek a vállalkozások, főleg a kis- és középvállalkozások inkább az adminisztrációs terheket tartják a legnagyobb problémának, és sajnos úgy látom, hogy ezen ez a javaslat sem enyhít kellő mértékben. Ők nem a termékdíj megfizetését tartják problémásnak, hanem azt az adminisztrációs terhet, ami vele jár, hiszen nem ritka az, hogy egy néhány ezer forintos összegű negyedéves termékdíjhoz kapcsolódóan akár több tízezer forintot ki kell fizetnie egy olyan szakembernek, aki segít ezeken a rendkívül bonyolult nyomtatványokon eligazodni neki, mert egy egyszerű kisvállalkozó ezt képtelen saját maga átlátni, és sok esetben már a könyvelők sem tudják ezt követni, és nem foglalkoznak inkább ezzel a kérdéssel.

Ahhoz, hogy csökkentsük ezt az adminisztrációs terhet, a már Bödecs Barna által is említett módosító javaslatot ajánlom én is a figyelmükbe, ami egyértelműen azt mondja, hogy a csekély mennyiségű csomagolóanyagot forgalomba hozó és saját célra felhasználó kötelezetteket vegyük ki a termékdíj-fizetési kötelezettség alól és az adminisztrációs kötelezettség alól, ezáltal az adminisztrációs terheiken jócskán könnyítve.

Nem hiszem, hogy ez olyan jelentős bevételkiesést eredményezne, és a hatóság adminisztrációs terheit is csökkentené, nagyobb kapacitás maradna ezáltal az úgymond "nagyobb halak" ellenőrzésére és az esetleges kibúvók megszüntetésére.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Oláh Lajos képviselő úr, ugyancsak kétperces.

DR. OLÁH LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Látom, előterjesztő úr kicsit ideges, hogy meglátta, hogy felszólalok, de engedje meg, hogy elmondjam a véleményemet.

Az újrahasználható csomagolásról Bödecs képviselőtársam azt mondta, hogy egy üdvözlendő cél elmenni ebbe az irányba. Valóban üdvözlendő cél, de ha nincsenek hatékony újratöltő rendszerek, akkor igazából akár a visszájára is elsülhet ez a rendszer.

Az újratöltést gátolja azt, hogy nagyon széles körben terjedtek el különböző egyedi üvegek, sőt ilyen marketingcélú egyedi üvegek forgalmazása, ami azt jelenti ugyebár, hogy az újratöltéshez való visszajuttatás óriási logisztikai igénnyel, költséggel jár, vagyis igazából nem fenntartható. Különösen érdekes ez a kérdés abban az esetben, hogyha azt is szorgalmazzuk, hogy a külföldről származó csomagolóanyagot juttassuk oda vissza, hatalmas logisztikai környezetszennyezéssel megspékelve. Igazából akkor lehet hatékonyan ilyen rendszert üzemeltetni, ha az újratöltés helye elválik az első forgalomba hozótól, vagyis szabványüvegek kerülnek forgalomba. Igazából még azt is tudnám mondani, hogy ez még akkor is nehéz, hogyha Magyarországon kezdeményeznénk valamiféle szabványosítást. Valószínű, hogy ezt európai uniós szinten lehetne kezdeményezni. Tehát ha a kormány ebbe az irányba szeretne elmenni, akkor azt gondolom, hogy fontos az, hogy megtegye az EU-s szintű javaslatait is ebbe az irányba.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szilágyi László képviselő úr következik, LMP, és normál hozzászólás 15 perces időkeretben.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tengernyi mondanivalóm van ezzel kapcsolatban, de nem akarok ezzel senkit kétségbe ejteni, igyekszem az időkeretbe beleférni.

Én azt gondolom, hogy nálam jobban senki nem kívánta már, hogy megváltoztassuk a termékdíjtörvényt, réges-régen megérett erre. Teljesen igaza van az előterjesztő Sebestyén képviselő úrnak, hogy egy áttekinthetetlen, bonyolult és végrehajthatatlan joganyag alakult ki az elmúlt 15 évben.

(1.40)

Nagyon sokszor változtattak rajta, volt olyan év, hogy kétszer is, nem nagyon volt olyan év, hogy ne nyúltak volna hozzá, és ilyen szalámitechnikával - tényleg sokszor volt olyan, hogy egyéni képviselői indítványokkal az előző parlamentek is éltek ezzel a lehetőséggel - vették ki a jó részeket belőle, és alig maradt olyan dolog, ami pozitív elem lett volna.

Az is igaz, hogy egy kontroll nélküli piaci verseny alakult ki, és ez mindenképpen változtatásra szorul, de a másik serpenyőben pedig ott van, hogy ez a rendszer teljesítette az uniós elvárásokat, egyszer sem szorultunk még arra, hogy büntetést kelljen fizetni. Ezeket ez a rendszer megoldotta, de egy grammal se teljesítettünk többet, mint amennyi oda le van írva. Más kérdés, hogy ez a rendszer se volt átlátható és nem volt nyomon követhető, hogy melyik hulladék hol lett elkönyvelve; ez is tény.

Azt mondta Sebestyén képviselő úr az expozéjában, hogy az a cél, hogy pénz keletkezzék. Hát nem, nem, nem, nem ez a cél. Az a cél, hogy hasznosuljanak egyrészt azok a kibocsátott termékek és csomagolóanyagok. Nem az a cél, hogy az állam itt pénzt beszedjen, nem az a cél, hogy pénz keletkezzen a rendszerben, hanem az, hogy a hasznosítási események megtörténjenek. És még egy cél van - és ez a mostani anyagnak a preambulumában is benne van -, hogy a kibocsátáscsökkenés a cél, tehát a megelőzés a cél, az lenne a legfontosabb, hogy egyáltalán ne keletkezzenek olyan típusú anyagok, amit aztán méregdrága módon be kell gyűjteni és hasznosítani kell.

Azt is említette, hogy az a cél, hogy megakadályozzuk, hogy külföldi hulladék érkezzen tonnaszámra az országba. Ezt a termékdíjtörvénnyel nem lehet elérni, erre más eszközöket találni. Nyilvánvalóan fontos cél, hogy kiépüljön a szelektív gyűjtés, erre a termékdíj-szabályozás valóban alkalmas; más kérdés, hogy amit eddig elértünk, az egy méregdrága és nagyon alacsony hatékonyságú rendszer, ezeknél a járdaszigeti színes gyűjtőedényeknél sokkal jobbat is ki lehetne találni, és biztos, hogy el is kell mozdulni ebbe az irányba.

Ha visszatekintünk erre a 15 évre, akkor ugye a Horn-kormány ideje alatt hozták meg a termékdíj-szabályozást először Baja Ferenc minisztersége alatt, és akkor felállt a Központi Környezetvédelmi Alap, ahová minden bevétel befolyt; én magam emlékszem még ennek a pénznek az elosztási elveire és ennek a társadalmasítására. Sok jót és sok rosszat is tudnék róla mondani, de most nem teszem. Kialakult mindenesetre egy programgazdai rendszer, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon kevés hulladékot gyűjtöttünk be azokban az időkben, és abszolút nem volt a rendszer átlátható. Azután jött az első Orbán-kormány, a KKA-ból egy ilyen KAC-ot, valamiféle célelőirányzatot készítettek, gyakorlatilag beolvasztották a büdzsébe, és innentől a pénz egy része el is tűnt a környezetvédelem számára.

Azután egy következő nagy lépés volt, hogy létrejöttek ezek a bizonyos koordináló szervezetek, amiket itt többen több irányból megtámadtunk már ma este, és igazából nem önmagában ezzel volt a baj, hanem azzal volt a baj, hogy egy torz tulajdonosi szerkezetben jöttek ezek létre. A legnagyobb ilyen szervezetek olyan módon szerveződtek, hogy a legkomolyabb kötelezettek lettek a koordináló szervezeteknek tulajdonosai, és egy kívülről teljesen befolyásolhatatlan rendszerben saját maguk határozták meg a hasznosítási díjakat, és se az államnak nem volt akarata, kedve és türelme ezt befolyásolni, és ha a civil szférának lett volna, akkor pedig nem fért hozzá. Tehát a nagy baj szerintem itt keletkezett, és ha a tulajdonosi struktúrát sikerült volna menet közben átalakítani, akkor most egy prosperáló rendszerrel nézhetnénk szembe.

Azután jött még egy nagy ugrás Persányi miniszter úr idejében, amikor bizonyos újrahasználati kvótákat is beépítettek a rendszerbe. Ez egy nagyon haladó gondolat volt, ezt a képviselő úrnak mondom, aki azt mondta, hogy nem volt itt új gondolat az elmúlt tíz évben; de volt, ez az volt. Viszont az történt ezzel, hogy egyrészt az ipar és a kereskedelem ezt elszabotálta, másrészt pedig egy uniós infringement eljárás indult a termékdíjtörvény ellen, amit el is buktunk, el is vesztettünk, megtörtént egyfajta visszalépés, és így jutottunk el nagyjából a máig.

Na most mi történt ezalatt? Megkétszereződött nagyjából a csomagolások mennyisége Magyarországon. Hajlamosak vagyunk mindig csak a csomagolásról beszélni, de több termékdíjas kategória is van természetesen a törvényben, de kiépült egy méregdrága és viszonylag kevéssé hatékony szelektív gyűjtési rendszer, és eközben összeomlottak az újrahasználati rendszerek. Ugye, megér ez még talán egy percet, hogy az volt itt a nagy kérdés, hogy miért fizet az is licencdíjat, akinek a csomagolását be sem gyűjtik. Miért nem tudja, akarja hasznosítani senki ezeket a hulladékokat? Miért nem fizetnek ezek az ártalmatlanításért, hiszen a hulladékuk úgyis a szeméttelepen köt ki? Miért a kötelezettek szabják meg a licencdíj mértékét? Miért nem kontrollál az állam? Mire elég egyáltalán ez a licencdíj? Miért nincsen céltartalék? Miért nincs felkészülve ez a rendszer arra, ha jön egy olyan gazdasági válság, ami jött is 2008-ban a pekingi olimpia után a hulladékpiacon? Mennyibe kerülne egy igazi szelektív gyűjtés, és miért nem tudja megoldani a rendszer? És miért nem finanszírozza igazából a hasznosítást? Ezek voltak a nagy kérdések a koordináló szervezeti rendszerrel kapcsolatban.

Közben gondoljanak bele, hogy az emberek nem csomagolást akarnak venni, hanem terméket akarnak venni, és mégis rájuk tukmálnak. Nincsenek sokszor döntési helyzetben, nincsen választási lehetőségük, eltűntek a csomagolási alternatívák például. Sokszor volt olyan helyzet, hogy a csomagolás drágább, mint maga a termék, nagyon sok ilyen esettel találkozunk a polcokon. Teljes mértékben áthárítják ránk, fogyasztókra a csomagolás árát és a hulladékkezelés árát is, és a csomagolás már rég nem az eredeti funkcióját tölti be csupán, hanem mindenféle marketing- és egyéb funkciókat, és ez egyáltalán nincs így. Sőt, azt sem tudtuk éveken keresztül, hogy mennyi csomagolás kerül forgalomba Magyarországon. Tehát ez mind-mind azt támasztja alá, hogy valóban hozzá kell nyúlni ehhez a rendszerhez, idáig teljesen egyetértünk vele.

A végeredmény mi lett? Körülbelül ötmillió ember gyűjt itt Magyarországon 60 ezer tonna csomagolást, ami azt jelenti egy főre vetítve, hogy olyan 12 kilogramm fejenként és évente, miközben 90-110 kilogrammot használunk, tehát idáig jutottunk ezzel a rendszerrel. Igazából ha megnézzük a csomagolásokat, főleg a PET-et gyűjtik, mert ennek van igazi piaci értéke, a többi műanyag senkinek nem kell. És akkor hol van az üveggyűjtés? Hol van a fémdobozgyűjtés? Hol van a Tetra Brik-gyűjtés? Nincsen sehol, tehát 4-5-10 százalékokat tudtunk ezekben a szegmensekben elérni. Ugye, ingyen gyűjtünk, mert szépen bedobáljuk a gyűjtőszigeten a színes kukákba, és senki nem honorálja nekünk, még a szemétdíjon keresztül sem honorálják azt, hogy milyen erőfeszítéseket teszünk. Sokszor láttunk gyerekmunkát a rendszerben, hiszen a gyerekek hordták be az iskolába ezeket a csomagolóanyagokat, és a közszolgáltató és a hasznosító cégek nagy örömére a mi gyerekeink végezték el a szelektálást, pedig aztán végképp nem az ő dolguk.

Úgyhogy azt gondolom, hogy rengeteg problémával küzdött ez a rendszer, és valóban ideje volt ehhez hozzányúlni. Na, most hogyan történt mindez? Egy évig nem történt semmi, bár rengeteg retorikai fordulatot hallottunk, százmilliárdokról és lopásról, meg bűncselekményről, meg korrupcióról, meg nem tudom, miről, és nagyon vártuk, hogy végre szabályozási esemény történjen. Említette a képviselő úr a "Te szedd" akciót. Én is lapátoltam egy egész délelőttöt, történetesen éppen Kecskeméten, és azon gondolkodtam, hogy uramisten, ha lenne itt egy rendes hulladékgazdálkodási szabályozás, akkor nem lenne itt PET-palack az árokparton, nem lenne itt gumiabroncs meg akkumulátor, meg nem lenne egy csomó minden más. Úgyhogy ezen gondolkodtam, hogy a következő parlamenti megszólalásomnak az lesz a címe, hogy teszabalyozd.hu. Tehát nagyon szép az, hogy rávesszük az embereket arra, hogy időnként kimenjenek, és a rossz emberek helyett a jó emberek feltakarítsák a mocskot, de állami szabályozással ennek az egész problémának elejét lehetne venni. Eddig nem történt szabályozási esemény a kormány egy éve alatt, ez az első.

A notifikációval kapcsolatban, a társadalmi egyeztetés elmaradásával, az egyéni képviselői indítvány benyújtásával kapcsolatban rengeteget hallottunk, ezeket nem akarnám elismételni, az OKT-t sem, az alkotmányellenességet sem.

(1.50)

Ezekkel én mind mélységesen egyetértek, és nagyon keményen elítélem azt, hogy ez ilyen formában történt; biztosan meg lehetett volna ezt másképp is csinálni az egy év alatt.

Hogy mibe ágyazódik be ez a jogszabály, mennyire koherens helyzetet teremt? Semennyire; nincsenek célok. A termékdíj, könyörgöm, egy eszköz, egy gazdasági, egy környezetvédelmi eszköz, de ha nincsenek hulladékgazdálkodási céljaink - márpedig 2009. január 1-je óta nincsenek, akkor vesztette hatályát az előző országos hulladékgazdálkodási terv -, akkor nem tudjuk, hogy honnan hova akarunk eljutni, és nem sikerült egy év alatt ezt az OHT-t előállítani, pedig gyakorlatilag készen volt, az előző adminisztráció azt megírta, megcsinálta a társadalmi egyeztetését, megcsinált egy stratégiai környezeti vizsgálatot vele kapcsolatban, csak be kellett volna ide hozni, és learatni a babérokat. Én nem mondom, hogy ez jó volt, nem mondom, hogy ezzel minden rendben volt, de vitára teljesen alkalmas lett volna, és most biztos, hogy egy olyan helyzetben lennénk, hogy legalább tudnánk, hogy milyen irányba haladunk.

Nincsen hulladékgazdálkodási terv; ezzel is ugyanígy jártunk. Az előző kormányban ezt megfelelően előkészítették, hiszen nagyrészt technikai módosításokról volt szó, a hulladék keretirányelv határozta meg számunkra, hogy be kell ültetni a jogrendbe bizonyos dolgokat. Ez készen volt; a mai napig nem látjuk, hogy itt van. Én magam parlamenti felszólalásban biztos, hogy háromszor-négyszer követeltem, hogy hol van a törvény, és azt mondták, hogy majd lesz, sőt azt mondták, hogy először törvény lesz, és utána terv, ami aztán teljesen idegen minden racionalitástól.

Hogyan fogjuk a hulladékos keretirányelv fontos eseményeit átültetni a gyakorlatba? Nem csak erről van szó, mert több irányelv van: elemek, akkumulátorok, elektromos és elektronikai berendezések, elhasználódott járművek, csomagolási irányelv, gumihulladék-lerakási tilalom és a többi, tehát nagyon sok olyan van, aminek nekünk meg kellene felelni, és el kellene kezdeni az ezzel kapcsolatos jogalkotást. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat speciel ellentmond a csomagolási kormányrendeletnek, az elektromos és elektronikai termékekről szóló kormányrendeletnek is, tehát önmagában ez a szabályozás teljesen a levegőben fog lógni, és nem teremt egy koherens helyzetet.

Mi az igazi cél? Beszéltünk róla, hogy a megelőzés az igazi cél, hogy kevesebb legyen a hulladék, hasznosítási célokat is ki kellene tűzni, nem feltétlenül ennek a jogszabálynak, de egy stratégiának, egy alapdokumentumnak. Odáig kellene eljutnunk, amit az Unió nagyon magasztosan recycling societynek nevez, hogy az egész gazdaságunkat áthassa ez a gondolkodás. Nyilvánvalóan egy ilyen törvény önmagában kevés. Itt egyetlen célt látunk, a költségvetés forráshoz juttatását, és innentől már nem termékdíjról beszélünk, hanem adóról beszélünk, és ez rengeteg problémát vet fel. Abban is kicsit kételkednék, és megelőlegezném egy következő hozzászólásomat, hogy nem feltétlenül fog sikerülni, hogy a költségvetést itt pluszforráshoz juttatjuk, vagy pedig ha ahhoz juttatjuk, mert itt garantált része lesz a büdzsének ebből a termékdíjbevételből, akkor viszont nem biztos, hogy marad annyi ennek a bizonyos hulladékgazdálkodási ügynökségnek, amennyit most gondolunk, és amennyi elég lenne a hulladékgazdálkodási célok végrehajtására.

Hogy átláthatóbb lesz-e ez a rendszer, az igazából ez alapján a törvénytervezet alapján nem megítélhető. Ahogy az OHÜ felépül, és ahogy sorban lehet módosítani az éves hulladékgazdálkodási szabályokat, amit nem tudunk még a pályáztatással, ez mind afelé mutat, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez így átláthatóbb lesz. Azt hiszem, lejárt az első 15 percem, elnök úr, kénytelen leszek majd még egyszer szót kérni.

ELNÖK: És ha most adok még egy percet?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Az biztosan kevés lesz.

ELNÖK: A Házszabály szerint ilyenkor még egy percet adhatok, ha kéri a képviselő úr.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen, az kevés lenne.

ELNÖK: Megpróbáltam pedig... Kupcsok Lajos képviselő úr, Fidesz.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy 2 óra felé haladva nem fogom kihasználni a rendelkezésemre álló időkeretet.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A környezetvédelmi termékdíjról szóló javaslat összhangban áll a magyar társadalom érdekeivel és az Európai Unió elvárásaival is. A javaslat fontosabb céljai: a hulladékhasznosítás mértékének növelése, a többször felhasználható termékek szélesebb körű elterjedésének előmozdítása és az iparág tevékenységének teljes megújítása. Az iparágon belüli, jelenleg kontroll nélküli piaci verseny korlátlan árversenyhez vezetett, a feladatok megoldásától forrásokat von el, veszélyezteti az EU által előírt teljesítést. A koordinátorok a kötelezettekkel együtt nem érdekeltek a rendszer fejlesztésében. Az állam nem vett részt az iparág működtetésében, torz hasznosítói rendszer épült ki, egyes résziparágakban termelői ágazatok tűntek el, az országos hulladékgazdálkodási ügynökség létrehozásával, a koordináló szervezetek megszűnésével párhuzamosan a környezetvédelemért felelős minisztérium felügyelete alatt működő, százszázalékos állami tulajdonban lévő nonprofit kft. jön létre.

Fontos szempont a hulladékgazdálkodás-ipar átlátható átalakulása és továbbfejlesztése. Teljesen új alapokra került a környezetvédelmi termékdíj költségszámításának módszertana. Kidolgozásra kerültek a termékdíj-költségelemek, azaz a rendszerirányítási költség, a szennyezés megelőzését, elhárítását szolgáló kezelési költség, valamint a szennyezést kompenzáló externális költség. A javaslat ezeket az elemeket beépíti a termékdíj mértékébe, ezzel biztosítva forrásokat a megfelelő mértékű gyűjtés és hasznosítás teljesítéséhez, továbbá "a szennyező fizet" elvének érvényesítéséhez. A hulladékhasznosítási teljesítmény új fogalma, a díjszámítás ezen alapuló új elvei a hazai gyűjtés és hasznosítás ösztönzését szolgálják. A javaslat a külföldön történő gyűjtés hazai támogatásának elkerülését is biztosítani kívánja. A modell elősegíti a gyártói felelősség érvényesülését. Új szervezeti modell került kidolgozásra az iparág irányítására. Ennek egyik eleme a termékdíj bizottság, amely a környezetvédelemért felelős miniszter szakértő, tanácsadó, döntés-előkészítő testülete, továbbá az OHÜ, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, amely az iparági feladatok végrehajtásáért felel.

A termékdíj bizottság a szennyezést okozó ipar és a társadalmat képviselő állam partnerségen alapuló fóruma. A termékdíj bizottság minden évben ajánlásokat tesz a miniszter részére a hulladékgazdálkodás kereteire, a költségelemek mértékére, a hasznosítási rendszer prioritásaira. Az OHÜ alapvető funkciója az iparági működés szervezése és felügyelete, nem kíván közvetlen gyűjtéssel és hasznosítással foglalkozni. Az OHÜ működéséhez a vámhatóság által beszedett termékdíjból részére biztosított keret nyújt fedezetet, a szervezeti struktúrája egy adminisztratív, egy operatív és egy stratégiai centrumból tevődik össze.

Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség tevékenysége országos gyűjtési és hasznosítási terven alapszik. A terv kidolgozásához a keretet a környezetvédelemért felelős miniszter adja meg. A terveket és a célokat úgy kell elkészíteni, hogy minél többet és minél költséghatékonyabban tudjunk gyűjteni és hasznosítani. Az OHÜ nem hatóság, hatósági funkciókat a környezetvédelmi felügyelőség és a NAV lát el az iparágon belül.

A gyűjtés és hasznosítás elérhető szintjét alapvetően a kirótt termékdíj mértéke határozza meg. Rendkívüli fontosságot tulajdonított a javaslat annak a jogos kritikának, amely szerint a jelenlegi rendszerben a kötelezettekre indokolatlanul magas terheket rónak az adminisztrációs feladatok. Egyes becslések szerint a kötelezettek összesített adminisztrációs költsége felülmúlja az összes, általuk megfizetett licencdíjat és termékdíjat. Ennek egyik legfontosabb oka a mentességi rendszer, amely szinte áttekinthetetlen bonyolultságú, a kötelezettségek meghatározását a szakértők számára is alaposan megnehezíti.

A javaslat kiemelt feladatának tekinti az adminisztrációs terhek további csökkentését. Ezek között kiemelem a többször felhasználható termékek első forgalomba hozatalával összefüggő adóztatás eltörlését. A javaslat értelmében az állam a többször felhasználható terméket kibocsátó, valamint az újrafelhasználással kibővített életciklusa során gondozásra kötelezett környezetvédelem területén tett erőfeszítéseit a díjfizetés eltörlésével kompenzálja.

Lényegesnek tartom a lakossági tudatformálásra fordítható költségek mértékének jelenlegi szintről 7 százalékra történő emelését. A reklámhordozó papír definíciója is pontosításra került, hogy valóban csak azok a termékek essenek a törvény hatálya alá, amelyek esetében egyértelműen, azonosíthatóan a reklám az elsődleges cél. Különösen fontos, hogy az új szabályozási környezetnek köszönhetően a gyűjtők, a szállítók, a kezelők, a hasznosítók az egyre növekvő mértékű hulladékhasznosításnak köszönhetően egyre növekvő mennyiségű munkához juthatnak.

(2.00)

A több munka több munkahelyet teremt, több lesz a lehetőség a lakosság hátrányos helyzetű, alacsonyan képzett rétegeinek bevonására a munka világába. Ez akár több ezer új munkahely teremtését eredményezheti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gőgös Zoltán képviselő úr következik, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elég sok minden elhangzott a mai napon a termékdíjjal kapcsolatban. Én most szeretném egy konkrét vállalkozás bemutatásával önök elé tárni azt, hogy eddig mit jelentettek ezek az adók, amelyek az idén, illetve tavaly kivetésre kerültek, aminek ez is része, hiszen ez egy adó, bárhogyan is járjuk körbe ezt a kérdést, ez nem termékdíj, hanem egy adó.

Van egy 1100 fős, teljesen magyar tulajdonú, alapvetően termelői tulajdonú húsipari vállalat, ahol mindjárt az év elején azzal szembesültek, hogy 900 embernél kompenzálni kell az szja-t, ez 50 millióba került. Utána szembesültek azzal, hogy ez jövőre és az utána jövő évben folytatódik, de már nem 50 millióba kerül, hanem majd 100 millióba, ha tovább folytatódik a kiskeresetűek sarcolása, és most meg azzal szembesültek, hogy eddig fizettek 9 millió forint termékdíjat, most 19 milliót fognak fizetni. Ha most nekem erre valaki azt mondja, hogy ez egy hatékony és jó rendszer, és mondjuk, az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot érintően itt hatástanulmány készült, akkor valami nem stimmel a dologban, ugyanis a megemelkedő bevételek döntő többsége az élelmiszeripart és az agráriumot fogja terhelni.

Nem tudom, végiggondolta-e valaki azt, hogy abban a helyzetben, amikor nagyjából most kerül majd 20 milliárd forintjukba a termelőknek a zöldségkrach, tavaly 10 százalékos kárenyhítés volt, mert nem volt rá pénz, ilyen sarcokat, ilyen gyorsan, ilyen átgondolatlanul szabad-e most ráereszteni a rendszerre. Csak megjegyzem, a borászati cégeknél ez literenként 4 forint 50 fillért jelent. Nem tudom, ezt számolta-e valaki. Most, ugye, 10 és 5 forintot fizetnek be marketingpénzre, de abból legalább valamit visszakapnak, itt meg most nagyjából ennek a felét be fogják fizetni, és semmit nem tudnak ellene tenni, ugyanis itt már elhangzott, hogy például az üveg esetében a világon mindenhol az az irány van, hogy egyedi megjelenés kell, hiszen ez egy alapvető marketingeszköz, csak azt is hozzátenném, hogy az elmúlt évben lezajlott fejlesztéseknél például alapvető higiéniai és marketingokokból nem használnak üvegmosókat, alapvetően nagyon kevés az újratölthető üveg a borászati cégeknél, tehát azt hiszem, ebben az irányban biztosan nem lesz több gyűjtés, innentől ennek semmi értelmét nem látom.

A másik: lehet, hogy ez nagyon sok mindenkivel egyeztetve volt, de azért az elgondolkodtató, hogy a módosító javaslatok 90 százaléka a kormánypárttól érkezett. Nem tudom, megnézte-e már az előterjesztő, illetve az államtitkár úr, hogy milyen típusú módosító javaslatok érkeztek, elég tetemes mennyiségű. Azt gondolom, az sem meglepő, hogy ezek jelentős része pontosan azt az ágazatot érinti, amiért szintén felelős az a minisztérium, ahol most közös felelősség van, és megmondom őszintén, borzasztóan csodálkozom azon, hogy a miniszter úr áldását adta vagy áldását adja egy ilyen dologhoz, ha egyáltalán tudott róla. Nekem egyébként, itt beszélgetve a kollégákkal, vannak kétségeim. Mert azért az is furcsa, hogy az ilyen szintű változás, mint amilyen befizetési kötelezettség van, és például a borászati ágazatot kezelő főosztály akkor szembesült ezzel a dologgal, amikor benyújtották, de az, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa nem kapott például ebből vagy nem látta előre, arra még lehet azt mondani, hogy önálló indítványnál ez előfordul, de azt, ami nyilvánvalóan nem önálló indítvány, mindenki tudja, hogy ilyen tehetséggel senki nincs megáldva, hogy egy ilyen törvényjavaslatot megírjon, akkor meg nem értem. Miután a kapkodásra szerintem semmi ok nincsen, ha egy évig nem történt semmi, azt miért nem lehetett normál kormányzati menetrendben benyújtani? Valószínűleg azért, mert ha alaposan végiggondolták volna, hogy ez milyen sarcot jelent, különösen - még egyszer mondom - a vidéki élelmiszer-feldolgozóknak és az agrárium szereplőinek, akkor nem biztos, hogy ez idekerült volna elénk.

Nagyon kérem az előterjesztőt, ha nem vizsgálták meg ezt a részét, akkor kérdezzék már meg ezeket a vállalkozásokat, amelyeket ez most nagyon súlyosan érint, hogyan is lesz ebből kilábalás, hogyan lesz mondjuk így a kisvállalkozói vagy alapvetően a vállalkozói szektor tehercsökkentése 500 milliárd forinttal, mert halljuk, hogy ennyivel kevesebbet fognak majd rájuk hárítani, amikor ez önmagában nagyjából ennek a 10 százaléka. Azt is hallottuk, hogy ennek nincs itt a vége, a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez a következő években akár a duplájára is növekedhet. Úgyhogy én nagyon szomorú vagyok ezért, hogy ez így van, és azért különösen, hogy mondjuk a mezőgazdasági bizottságot nem méltatták arra, hogy ezt mi is megtárgyaljuk, pedig az elnök adta be a legtöbb módosítót hozzá, ahogyan látom, nyilván nem véletlenül.

Én még mindig nem tartom későnek, hogy hagyjuk abba ezt a tárgyalást, azután kezdjük újra, mert ennek így nem lesz jó vége. Azt gondolom, ebből nagyon komoly problémák keletkezhetnek. Arra kérem az államtitkár urat, legalább annyira méltassa már a mezőgazdasági szakma és az élelmiszeripar szereplőit, hogy csak be kellene vonni ebbe a kérdésbe, hogy mit bírnak el egy totális válság után, teljes piaci krach után szükség van-e erre, hogy most újabb sarc legyen, mert ennek igazából környezetvédelmi hatása semmi nem lesz, nem beszélve arról, hogy köztudott, hogy a forgalmazás jelentős része így is átcsúszott a feketegazdaságba a magas áfa miatt, most nem hiszem, hogy az a cél, hogy ezt tovább növeljük, márpedig ez lesz a vége. Tehát aki eddig még hivatalosan próbálta intézni az ügyeit, az sem fogja hivatalosan intézni, mert azt mondja, nem akar újabb milliókat ilyen célra áldozni, amiből azután igazán semmi haszna nem származik.

Én azt kérem az előterjesztőtől, mérlegelje ezeket a felvetéseket, nézzék át a módosítókat, amelyeket beadtak. Először úgy gondolkodtam, hogy nem is adok be módosítót, mert értelmetlen, de néhányat azért a jobbítás szándékával mégiscsak megfogalmaztunk, de igazából ez a törvényjavaslat az adó miatt van, mert ez adó, ne mondjuk azt, hogy ez nem az, ez egy adó, amelynek igazából semmiféle környezetvédelmi és környezeti eredménye nem lesz. Ezen a héten csak ilyenekkel foglalkoztunk, a jövő héten foglalkozunk a jövedékiadó-emeléssel, az egészségügyi költségcsökkentéssel foglalkoztunk, tehát látszik, hogy azzal az adótörvénnyel, ami készült, akkora lyuk keletkezett a magyar büdzsén, ami nem tartható, és mindenféle körítésben újabb és újabb sarcokat rovunk ki, elsősorban a kis- és középvállalkozásokra, hiszen ezek a terhek a nagyoknál inkább csökkenni fognak, ahogyan néztem, és ez nagyon-nagyon rossz üzenet, és nagyon szomorú vagyok, hogy ennek az előkészítéséből az ágazat ilyen szinten kimaradt. Még mindig nem késő, ezt meg kellene újra próbálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)

ELNÖK: Szilágyi László képviselő úr jelezte, hogy még szólni kíván.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Kérem, ne nehezteljenek rám, hogy megint szót kérek, és igénybe veszem az idejüket, inkább azt gondolom, teljesen méltatlan, hogy egy ilyen fontos ügyet, ami gazdasági és környezetvédelmi szempontból is nagyon releváns, ilyen időben és ilyen külsőségek között tárgyalunk. Ezt főműsoridőben kellene, amikor a tévé is közvetít minket, nem azért, mert én nagyon szeretek szerepelni, hanem azért, mert ez egy nagyon fontos dolog.

Azt a kérdést kerülgetjük itt órák óta, hogy gyártói felelősségen alapuló rendszert tartunk-e fenn továbbra is, mint ahogyan eddig valami ilyesmi volt, vagy pedig egy kemény állami koordinációt és egy államosítást hajtunk végre.

Az Unió a gyártói felelősségen alapuló rendszert támogatja, és a gyártói felelősség az egyik sarokköve az Unió gazdasági és környezetvédelmi szabályozásának, akkor is, ha ennek rengeteg árnyoldala van természetesen. Említettem, hogy ez a fajta koordináló szervezet, ami kialakult, nem váltotta be minden tekintetben a hozzáfűzött reményeket, tényleg vannak itt olyan jelenségek, amelyeket nagyon hamar el kellene vágni.

(2.10)

Mindenesetre az Unió szellemiségéből az következik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a lehetőséget, hogy a gyártók önmagukban vagy együttesen felállíthassanak rendszereket a hulladékhasznosítás érdekében. Jogszerűen ezt nem lehet kizárni az uniós jogrend alapján. Az én ízlésem szerint, és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, civilként is ezt hangoztattam éveken át, meg kellene maradnia egy-egy koordináló szervezetnek minden termékdíjas kategóriában, de alapvetően át kellene kavarni a tulajdonosi struktúrájukat, és egy nagyon komoly állami kontrollt kellene beépíteni. Eddig semmiféle állami kontroll nem volt, ebben teljesen igazuk van. Hogy is mondta, képviselő úr? Bedobtuk a gyeplőt a lovak közé? - ugye, ez volt a hasonlat. Tehát ezt nem lehet tovább megengedni. Egy olyan rendszert kellene építeni, és szerintem egyszerű dolog ez, hogy az újrahasználható dolgok, csomagolások ne fizessenek a rendszerben, de ezt nagyon pontosan ki kell ám dolgozni, hogy ez megvalósulhasson. A valóban hasznosított anyagok és csomagolások után fizessenek hasznosítási díjat, de ezt még mindig nem az államnak, tehát itt nem a termékdíjbevétel a lényeg, és aki pedig nem hasznosít, és semmiféle erőfeszítést nem tesz a saját hulladékainak az eltakarítása vagy hasznosítása érdekében, az fizessen termékdíjat, egyfajta büntetőadót, vagy esetleg fizessen lerakóadót, hiszen a hulladéka úgyis ott fog kikötni.

Mi azt hangoztattuk, hogy négyféle díjjal rendet lehetne vágni a piacon ebben az értelemben. Az egyik a betétdíj, ebből nem fogunk engedni, és államtitkár úr szavaiból is arra következtetünk, hogy ez ott van a tervei között. A másik a hasznosítási díj, ami ma is létezik, de éppen azon fáradozunk, hogy ez jobb legyen. A harmadik a lerakási díj vagy az angolszász országokban ezt landfill taxnak hívják, ez teljesen hiányzik még a magyar jogrendből, és nagyon fontos lenne, hogy legyen. A negyedik pedig a differenciált hulladékdíj, amit én, mezei háztartás fizetek a közszolgáltatómnak, de differenciált és arányos módon. Ezzel a négy díjjal meg lehetne oldani a problémákat, és itt az államnak szabályozó szerepe van, nem pedig az, hogy átvegye az egész feladatot tokkal-vonóval.

Hogy több lesz-e a begyűjtés és a hasznosítás, ezt elkezdtem mondani, hogy egyáltalán nem látszik ebből a rendszerből, hogy több lenne. A begyűjtési célokat sokkal egyértelműbben meg kellene határozni, és ebből a rendkívül zavaros szövegből, amely előttünk van, nem derül ki, hogy az egyéni kötelezettek számára mi az előírt gyűjtési és hasznosítási mennyiség, állandóan keverednek a begyűjtési és hasznosítási számok. És még egy dolog van, hogy az EU nemcsak az anyagáramok tekintetében, hanem a csomagolásnál is az elektronikai termékeknél összesített termékárami hasznosítási célokat is megad, ami a csomagolásnál ez globális 60 százalék, az elektronikai hulladéknál pedig jelenleg 4 kg/fő/év, amit most fognak a duplájára emelni. Tehát van egy globális hasznosítási kvóta, amiről teljesen megfeledkezik ez az előterjesztés. Az anyagárami minimumértékekből, ami valahol a hátsó táblázatokban látszik, nem fog kijönni a globális hasznosítás, és akkor fogunk mi büntetést fizetni olyan mértékben, ahogyan államtitkár úr felvázolta. A tervezetben bemutatott célszámok sajnos eleve kódolják azt, hogy Magyarország nem fogja tudni teljesíteni ilyen módon az Unió által megkívánt hasznosítási szinteket.

Hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy a termékdíj lényege nem a bevétel, hanem pont fordítva: a termékdíjrendszernek az lenne a lényege, hogy minél kevesebbet fizessenek be az államnak. Az lenne a lényege, hogy mindenki elkezdjen a saját háza táján rendet csinálni, és a környezetvédelmileg legkedvezőbb megoldást válassza, és aki ezt nem teszi, az fizet, tehát mindenki vegyen részt a terméke hulladékának begyűjtésében, kezelésében és a finanszírozásban. Ez a fajta adóforma, amit most önök ki akarnak vetni, ezzel szemben éppen passzívvá teszi a kötelezetteket, ugyanakkor sehol nem látni a szövegben, hogy ez a bizonyos OHÜ átvállalná a felelősséget a befizetett termékdíj fejében. Az eddigi rendszernek az volt a lényege, hogy ha én befizetek licencdíjat a mit tudom én, milyen koordináló szervezetnek, akkor a koordináló szervezet átvállalja tőlem a hasznosítási felelősséget és kötelezettséget, és onnantól ő a felelős, mert én neki befizettem. Ezt én nem látom ebben a szövegben sehol, hogy ezt az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség megtenné. Erről az OHÜ-ről egyébként mindig a pahu-begyü jut eszembe, még a 70-es években volt egy ilyen Papír- és Hulladék-begyűjtési Vállalat, ez egy állami vállalat volt, nagyon frankón működött, ez volt a gúnyneve, hogy pahu-begyü.

Azt szeretném még elmondani, és igazán nem akarom most már az idejüket rabolni, hogy komoly veszélyek vannak ebben a rendszerben, ami itt le van írva. Például az, hogy a nagy kibocsátók, lehet, hogy dacból, de lehet, hogy egyébként jól felfogott érdekükből egyéni teljesítést fognak vállalni, és így korántsem teljesül az a fajta bevételi előirányzat, amit itt ez a tervezet leír, és mivel az állami share, ez bevétel, tehát ez garantált, ezért a pahu-begyünek nem fog jutni annyi forrás, amiből meg lehet oldani a hasznosítást.

Még egy veszély, hogy itt nemzetközi közbeszerzéseket kell majd kiírni, énszerintem ezt nem lehet megkerülni, és könnyen lehet, hogy ezt külföldi cégek fogják megnyerni, és el fogják vinni azt a hulladékot, amit mi itt szépen szelektíven gyűjtünk. Ez a hazai vállalkozásoknak nagyon komoly probléma lesz, és akkor itt nem munkahelyek fognak teremtődni, hanem munkahelyek fognak elveszni. Én ezt komoly veszélynek látom, bár ne lenne igazam!

Komoly veszély, hogyha az uniós ratifikáció negatív eredménnyel zárul valamiért, én ezt sem kívánom, de a veszélyét érzem. Egyébként semmi nyoma nincsen Brüsszelben a notifikációs bejelentésnek azon túl, hogy én nem tudom, itt az állam indítja a nofikációs eljárást, és közben egy egyéni képviselői indítványról beszélünk. Én nem is tudom, hogy ez hogyan jön össze, de mindenesetre, hogyha negatív eredménnyel zárul, akkor a régi koordináló rendszer már nincs, OHÜ meg még nincs, és akkor itt állunk a hulladékunkkal, és nem tudunk mit csinálni fél évig, egy évig.

Ne felejtsék el, hogy 2006-ban egy infringement eljárás volt Magyarország ellen a termékdíj miatt, és ez volt az egyik indoklás, hogy a felállított termékdíjas rendszer nem a termékekből keletkező hulladékok hulladékkezelési költségeihez igazítja az adó szintjét. Én azt gondolom, most is megáll ez az érv, úgyhogy nagyon át kell ezt gondolni.

Az OHÜ szerepéről igazán nem szeretnék már tovább beszélni, így is túl sokat beszéltem. Én azt gondolom, hogy ez a mű, amit itt olvashatunk, nem üti meg azt a mértéket, ami egy komoly hulladékgazdálkodási, környezetvédelmi szabályozáshoz elvárható lenne, teljesen idegen a mostani jogrendtől, és nem ezzel kellett volna kezdeni, hanem stratégiával, majd hulladékgazdálkodási tervvel, és majd ezután jöhetnek az eszközök szép sorban.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Megkérdezem Sebestyén László képviselő urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra mint előterjesztő. (Sebestyén László bólint.) Úgy látom, igen.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen. Köszönöm a szót. Most már tényleg nem akarok senki türelmével visszaélni, de azért egy-két dolog megütötte a fülemet. Először is megjelent egy mai újságban - minek nevezzem -, amiben már gyakorlatilag kivesézték azt, hogy mi fog történni, mi történik, kérdőjeles, kié lesz a gumibiznisz, kié lesz az akkumulátorbiznisz, hogy keveredett egy önálló képviselői indítványra ez a törvény - hangsúlyozom, nem módosítás, hanem ez egy törvény -, úgy, hogy érdekes módon én fizikailag, biztos vagyok benne, hogy nem találkoztam az újságíróval, de mindegy, most már nem is akarok. Az alapvető dolgok azok, hogy itt nagyon sok nagyon jó észrevételt és nagyon jogos megjegyzést hallottam, még tanulni is lehet belőle, tehát ezt köszönöm szépen. Köszönöm az észrevételeket, a hozzászólásokat ezeken a most már inkább korai órákon, mint későin.

Annyit azért még egyszer elmondanék, hogy ezen egy szakértői csoport egy évet dolgozott. Én egyre jobban biztos vagyok benne, hogy valamilyen érdekszférát erőteljesen súrolunk vagy sértünk, vagy valakinek nagyon égeti ez a törvény a fantáziáját, mert elég komoly tiltakozás van. Én azt is tudom, hogy ez az egyik legkomolyabb, legstabilabb és legtöbb pénzt hozó ágazat lehet, de sajnos itt a hazánk érdekében kell drasztikusan fellépnünk.

Higgyék el, képviselőtársaim, nekünk sem jó, hogy ezt a lépést meg kell tenni, mert itt a Szilágyi képviselő úrnak teljesen igaza van, az lenne a jó, ha nem kellene ezt az egészet fizetni, olyan lenne a felhasználási arányunk, olyan bevételeket tudnánk belőle realizálni, toronymagasan az lenne a legjobb üzlet.

(2.20)

A konkrét eddigi teljesítéseket és célokat a bizottsági üléseken ismertettem. Azért egy konkrétumot elmondanék. Szó volt arról, hogy a termékdíjból ennyit, annyit, amannyit kell begyűjteni, amennyit az Európai Unió nekünk megszab és meg is fog szabni; ha jól emlékszem, 21 milliárd forintot. És nem a pénzről van szó, hanem ennek természetesen van egy mennyiségi feltétele. Ebből a pénzből 4 milliárddal kevesebb jött be. Tehát világos és logikus, hogy ennyivel kevesebb jött be a hulladékból is. Ez nem jó, mert úgy gondolom, hogy Magyarországon ez a hulladék mégiscsak van, és nem kellene az országot egy szemétdombbá változtatni, nem kellene az ország domborzatát a hulladékhegyek miatt átrajzolni. Én azt mondom, hogy foglalkozni kell vele.

Államtitkár úr a bizottsági ülésen elmondta, hogy miért ez a sorrend, ott még elég világos volt, nem tudom, hogy erre miért nem tudnak emlékezni. Egyébként annak idején a választási kampányban is hirdettük, hogy nem kívánunk Európa szemétdombjává válni, és a saját munkánkkal nem kívánjuk a külföldiek zsebét tömni, főleg nem a hulladékból. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az fizessen, aki a hulladékot okozza, vagyis "a szennyező fizet" elvet kell alkalmazni. Az esetleg kilátásba helyezett bírságot nem a mostani koordinátorok fogják kifizetni, hanem az állam, ezért világos, hogy az irányítását és a szabályozását is célszerű az államnak lefolytatni, főleg úgy, hogy - ahogy államtitkár úr az előbb említette - itt komoly pénzről van szó: 91 millió eurós egyszeri bírság, és onnantól kezdve 85 ezer euró/napi bírság mindaddig, amíg azt nem mondják, hogy na most már elég, és akkor a forrásokhoz nem jutunk hozzá. Ez nem játék.

Egy kicsit átmehetünk azokra a kritikákra, hogy miért egyéni képviselői indítvány. Azért, mert ez egy szabályos és gyors törvényhozási gyakorlat. Egyébként a törvényjavaslat beadása szeptembertől hátráltatva van, a rendszer átalakítása viszont nem tűr tovább halasztást. Ezt egyszerűen meg kell csinálni.

Megszűnik-e a közös teljesítés? Nem szűnik meg, nem erről szól az OHÜ. A kollektív teljesítésnek csak azt a módját szünteti meg, amelyben a magánkoordinátorok kapnak szerepet, a többi marad stabilan.

Ne adóformában fizessék be, hanem hulladékhasznosításra fordítsák. Ez teljesen jogos. A törvény hatására a hulladékhasznosításra fordítható finanszírozási keret a mi számításaink, illetve a szakértők számítása szerint meg fog duplázódni.

Leállítjuk az innovációt, mert egyéves ciklus. Az elmúlt nyolc évben ez ugyanígy működött, és ez romlani nem fog ezzel a törvénnyel. Eddig nem volt probléma, úgy látom, hogy most, amikor átalakítjuk a rendszert, azonnal problémává válik.

Nincs hatástanulmány a törvényjavaslat mögött. Van, mégpedig a VM környezetvédelmi államtitkárságán, és a holnapi OKT-ülésen - nem akarom államtitkár úr szerepét elvenni, de - Illés úr személyesen fogja bemutatni, ha jók az információim.

A Környezetvédelmi Tanáccsal nem történt egyeztetés. Háromszor is volt és holnap lesz a negyedik. Maradjunk annyiban, hogy bízzuk az államtitkár úrra és a tanácsra, hogy a továbbiakban hogyan.

Egyébként, mint hallottuk, most jöttek be a módosítók. A módosítókat a törvényben valamilyen formában illik megjeleníteni, hogy mire módosul valami, és szerintem akkor kell továbbvinni, de ebben nem kívánok vitatkozni és mosolyogni se.

Nem történt meg az európai uniós harmonizáció. Azért 2011. szeptember 1. a hatálybalépés időpontja, mert a jogharmonizáció addig nyugodtan meg tud történni.

Az OHÜ szabályozása, meg hogy csökkenő termékdíj esetén nem lesz működőképes. Az OHÜ még akkor se lenne működésképtelen, ha a termékdíjbevételek csökkennének a mostani licencdíjbevételek alacsonyabb szintjére, ugyanis nem egy drága intézményről van szó. Ez egy takarékos, mint ahogy a plebejus kormányt meghirdettük, ez ugyanolyan intézmény lesz. Nem a nagy rongyrázás időszaka megy.

Munkahelyek szűnnek meg a termékdíj általános emelésével. Nem értem, ezt mire fel jelentjük ki. Mi azt mondjuk, hogy munkahelyet hozunk létre, önök meg azt mondják, hogy munkahelyek szűnnek meg. A puding próbája pedig az evés, képviselőtársam. Tehát majd meglátjuk. Jó?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Elnézést a késői hosszadalmas beszédért. És még egyszer köszönöm azokat az építő jellegű észrevételeket, amelyekre most már nem kívánok egyesével reagálni, mert már fél 3 van. Vagy mondjam tovább?

Még egyszer köszönöm és mindenkinek jó éjszakát kívánok.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Az még messze van, hiszen van még dolga a Háznak, mielőtt elszaladnak. Egyrészt az általános vitát lezárom, másrészt pedig elvileg lesz még egy napirend utáni hozzászólásunk, ha minden igaz. Módosító javaslat mindenesetre érkezett, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a jövő héten kerül majd sor.

És ahogy beharangoztam, Oláh Lajos a Jobbik frakciójában - ott lesz majd egy napirend utáni hozzászólás, képviselő úr. Csak azért mondom, hogy ne zavarja Ferenczi Gábor urat. Oláh képviselő úr, pont ön mögött fognak most egy napirend utáni hozzászólást megejteni. Megadom a szót Ferenczi Gábor képviselő úrnak, öt percben: "Elfeledett testvéreink I." címmel.




Felszólalások:   227-257   257-301   301-302      Ülésnap adatai