Készült: 2021.04.17.21:38:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

92. ülésnap (2011.05.17.),  19-63. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 3:57:54


Felszólalások:   18   19-63   63-103      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a világörökségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/3087. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3087/2. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az előterjesztői expozé és a bizottsági vélemények ismertetése elhangzott.

A mai napon először a vezérszónoki felszólalásokra, majd a további képviselői felszólalásokra és az általános vita lezárására kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

A Házszabály értelmében elsőként a Fidesz vezérszónokának, L. Simon Lászlónak kellene megadnom a szót; tekintettel arra, hogy a képviselő úr nem tartózkodik az ülésteremben, megadom a szót Hiller Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

(9.40)

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egy olyan törvényről tárgyalunk ma, a tegnapi expozét követően, amely több éven keresztül, kormányokat átívelően jött létre. A világörökségről szóló törvényt, illetve a világörökségi helyszínekről szóló törvényeket az UNESCO közgyűlési határozatban kérte és javasolta a tagállamoknak, természetesen nem kötelező erővel. Az UNESCO, amelyik a világ, illetve az ENSZ egyik legátfogóbb szervezete - a kultúráért, többek között a világörökségért is felelős - szavára eddig a mi kontinensünkön két ország, Olaszország és Románia alkotott világörökségi törvényt, egyébként a Dél-Afrikai Köztársaság és Ausztrália alkotott még világméretekben hasonlót. Magyarország tehát az 5. a sorban, érdemes végigtekinteni, hogy miért ilyen kevés ország, más tekintetben, hogy azok az országok, amelyek megalkották, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek.

Először is annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, hogy ha Magyarország megalkotja a világörökségről szóló törvényt, előnybe kerül, és jó úton jár. Vannak rizikók, vannak olyan konfliktusok, amelyeket magára vállal, de biztos vagyok benne, hogy úgy a környéken - nemcsak az Európai Unióra, hanem kimondottan Közép-Európára is gondolok - több ország, amelyik foglalkozik ilyen jellegű törvény megalkotásával, figyelemmel követi mindazt, amit az elmúlt években és jelenleg is a Magyar Köztársaság és annak Országgyűlése, a törvényhozás végez, egyfajta tesztnek is tekintik, hogyan lehet összeegyeztetni gazdasági, beruházási érdeket és környezetvédelmi, kulturális, örökségvédelmi szempontokat. E tekintetben a világörökségi törvény egy olyan szempontot tekint központinak, hogy mindazokat a kulturális értékeket, azt a kulturális örökséget, amelyet őseinktől kaptunk, ezt megtartani, megőrizni, és lehetőleg minél többek számára bemutatni próbáljuk meg.

Ez a törvény 2007-től kezdődően került kialakításra. 2007-ben, az akkori kulturális kormányzatban gondoltuk úgy, hogy az UNESCO-val, a Világörökségi Főigazgatósággal több szempontot áttekintve, Magyarország lépjen erre az útra, és próbáljon egy olyan szakmai egyetértésen, konszenzuson alapuló törvényt alkotni, amely úgy a hazai elvárásoknak, mint az UNESCO, a Világörökségi Főigazgatóság, illetve a már ilyen törvényt elfogadott országok tapasztalatainak megfelel. 2009-re készült a törvény normaszövege, a választás, majd a kormányváltás azt már nem tette lehetővé, hogy ez az elmúlt ciklusban elfogadásra kerüljön.

Én helyesnek, és nemcsak szakmai értelemben, hanem politikai értelemben is követendőnek látom, megjegyzem, a kormányváltás óta egyedüliként - már hogy egyedüli esetnek látom -, hogy a jelenlegi kormány a korábbi, általunk irányított kormány szakmai eredményeit figyelembe véve, tulajdonképpen a világörökségi törvényt, azt a normaszöveget, azt a törvényszöveget, amelyet mi elkészítettünk, alapnak tekintette, ehhez két lényeges ponton fűzött megjegyzést, és egészítette ki, de jellegében, szerkezetében ez a törvény nem változott. Nem változott azért sem, mert a korábbi években, 2007-2010 között nemcsak a szakma bevonásával történő egyeztetés nyomán alakult ki a törvényszöveg, hanem egy olyan politikai, az akkori parlamenti pártok - kormánypártok és ellenzéki pártok - együttese révén került kialakításra, ahol a megbeszélések, az előzetes véleménycserék nyomán minden olyan javaslatot, amely a törvény szellemével, az UNESCO és Magyarország közös érdekével egyező volt, azt befogadtuk; ez egyébként a jelenlegi kormánypártok részéről éppúgy visszaigazolásra került, mint a jelenlegi és akkori parlamenti ellenzéki pártok közül.

Nehéz feladat egyébként a világörökségi törvény megalkotása, ennél nehezebb már csak a betartatása lesz, hiszen konkrétumában is érint olyan pontokat, ahol különböző, kimondottan magyar érdekek, lobbicsoportok ütközőpontjává teszi. Ez azonban nem menti föl a kormányt, illetve a törvény alkotóit, hogy ezt az irányt képviselve a törvényt megalkossák. Azt kell mondjam, hogy mindazt, ami ebben a törvényben szerepel, akár a korábbi évek eredményeit alapul véve, akár a kiegészítést tekintve, szakmailag én korrektnek tartom. Elismerem és visszaigazolom, hogy mindazok a hazai szakmai szervezetek, amelyek a kulturális örökségvédelmet magas színvonalon, profi módon végzik, akár a nemzetközi szervezetek - elsősorban az UNESCO és annak Világörökségi Főigazgatósága - ezt a törvényt fontosnak tartja és várja. Vannak olyan pontok, amelyek érdemesek a kiegészítésre, talán a csiszolásra, az alapvető irányváltásra azonban nincsen szükség.

Azok a világörökségi helyszínek, amelyeket az UNESCO a korábbi években az országunk területéről már felvett - nyolc ilyen helyszín van -, meg kell mondjam, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy egy akkora országnak, mint Magyarország, egy gazdag történelmi emlékekkel rendelkező országnak nyolc világörökségi helyszín megfelelő és sok, ami nem azt jelenti, hogy ilyen helyszínek az országban az elfogadottak nyomán és az elfogadottakon túl nem léteznek, az azonban, hogy országunkban Pécs, Sopianae ókori temetőjétől, a tokaji történelmi borvidéktől egészen a Sopron környéki Fertő/Neusiedlersee kultúrtájig, vagy éppenséggel Budapesten a Duna-partok, az Andrássy út és a fel nem soroltak olyan értékek, amelyekre mindannyiunknak vigyáznunk kell, amelyeket az előző nemzedékektől kaptunk, és remélhetőleg jó és karbantartott, szakmailag is karbantartott állapotban adunk a következő nemzedékeknek.

Vannak azonban olyan világörökségi helyszínek, olyan várományosok, amelyekre szintén érdemes figyelmet fordítani, amelyek nem egyszerűen csak kulturális vagy természetvédelmi tájak, hanem még ezen is túlmutatnak. Kérem, hadd említsem az előbb már szóba került Fertő/Neusiedlersee, Ausztria és Magyarország közös világörökségi helyszínét, azt a kultúrtájat, amely úgy történelmi, mint természeti értékekben gazdag, és két ország kormányát, a mindenkori kormányt arra ösztönzi, hogy a közös kulturális örökségvédelmi, világörökségi helyszínt együtt tartsa karban. Nos, ilyen várományos lehet magyar és szlovák közös pályázat eredményeként a komáromi erődítmény, az az erődítmény, amely a magyar történelemben is kiemelten fontos, izgalmas szerepet játszott. Mivel a történelem úgy hozta, hogy az erődítmény, illetve a város jelenleg két ország területén van, ezért annak közös karbantartása, következésképpen a pályázat beadása is két országon múlik. A példát azért hoztam fel, mert több ilyen helyszínt lehetne még említeni a fővárosban vagy az ország különböző pontjain.

(9.50)

Arra fölhívom a figyelmet, hogy a törvény a várományos helyszínekre bár utal, és hasonló megítélés alá kívánja venni, mint az elfogadott helyszínek esetét, azonban erre utalás sincs, hogy költségvetési forrás lesz. Itt egy olyan kérdéskörre kell kitérnem, amelyet végigvitatni a törvény tárgyalásánál most nem fogunk tudni, mert átnyúlik a költségvetési törvény tárgyalására. Értelemszerűen minden törvény akkor nyeri el megvalósulási lehetőségét, hogyha kellő pénz áll rendelkezésre.

Nem akarok belebocsátkozni most abba a vitába, hogy az a sajtóhírekből, más tekintetben kormányzati nyilatkozatokból elhangzott összeg, 400 millió forint, amely majd a költségvetési törvényben javaslatként a világörökségi törvény céljait szolgálja, kevés-e vagy sok. Szakmailag természetesen lehet azt mondani, hogy kevés, ellenzéki politikusként is lehet azt mondani, hogy kevés - olyan emberként, aki a kulturális kormányzatot vezethette, azt kell mondjam, hogy pont 400 millió forinttal több, mint ami a törvény elfogadása nélkül rendelkezésre áll. Legyünk reálisak: hogyha a törvény nyomán világörökségi helyszínek megőrzésére, karbantartására 400 millió forintot célzottan lehet használni, ez a közös érdekünk, ez nem jobboldali vagy baloldali kormány, hanem az országunk, a hazánk érdekeit és értékeit szolgálja. Legyen elég erejük, hogy ezt a költségvetési törvényben is kialakítsák.

Arra azonban föl kell hívnom a figyelmet, hogy ez újabb pályázatok benyújtására, várományos helyszínek fenntartására, hasonló színvonalú karbantartására nem lesz elegendő. Ez a pénz arra kellő körültekintéssel megfelelő, hogy a nyolc helyszínünk... - lesz ott még lobbicsoportok összecsapása, hogy tudniillik a 400 millió forintnak a felosztása hogyan történjék, de ez már csak a politika természetrajzához tartozik. Ha azonban ez a 400 millió forint a későbbiekben nem bővül, ez azt jelenti, hogy belátható időn belül a Magyar Köztársaság újabb világörökségi helyszínpályázatot beadni nem lesz képes, még pontosabban annak financiális hátterét megteremteni nem tudja. Kérem, hogy erre figyeljenek, figyeljünk, és amikor majd valamikor ősszel a költségvetési törvényt beterjesztik, akkor legyen arra közös figyelem, hogy nem elég a jelenlegit megtartani, hanem érdemes egy kicsit a közeljövő felé is figyelemmel fordulni.

Összességében azt mondhatom, hogy a világörökségi törvény megalkotásával a Magyar Köztársaság példát mutat regionálisan és az Európai Unión belül is. Helyes dolog az, hogy egy olyan hihetetlen mennyiségű világörökségi helyszínnel rendelkező ország, mint Itália, Olaszország után, illetve Románia után Magyarország ilyen törvényt alkot. Arra tisztelettel fölhívom a figyelmet, hogy érdemes tanulni a szomszédoktól, mint ahogy arra utaltam, más ország a környéken is figyeli, közelebbi és távolabbi környezetünkben, hogy mi milyen törvényt alkotunk, akarunk és tudunk alkotni.

Az a politikai törekvés, az az ambíció, amely a kulturális politikai, ezen belül az UNESCO-s tevékenységével a szomszédos Romániát jellemzi, azt kell mondjam, hogy igen figyelemreméltó. Nem véletlen, hogy akár a külföldi kulturális intézetek tekintetében, akár a mindenkori román kormány kulturális politikájának bemutatása egyfajta kulturális propaganda tekintetében, ha akarják, ezt hívhatjuk országképépítésnek, más tekintetben, itt konkrétan a világörökségi törvény megalkotása tekintetében van ott ambíció, van ott törekvés és van ott irány. Ha ilyen dolgokban kell versenyezni, ez egy nemes versengés. De nem önmagában a versenyért gondolom, hogy ezt a törvényt megalkotni érdemes, hanem az előbb elmondottak miatt valóban ez meglévő magyar, magyarországi kulturális világörökségi helyszínek karbantartását megfelelően kezeli.

Mi tehát üdvözöljük azt a fajta törekvést, amely kormányzatokon átnyúlva a kontinuitást vállalja. Kérem, ne fogadják ezt valamiféle melldöngetésnek: azt gondolom, hogyha mi az elmúlt években nem alkotjuk meg azt a törvényjavaslatot, amelyre alapul az önök jelenlegi beadványa, akkor önök 2011-ben ezt a törvényt nem tudnák benyújtani; mint ahogy helyesnek tartom, hogy ezt fölhasználva ott tartunk, hogy 2011 tavaszán a Magyar Országgyűlés a világörökségi törvényről tárgyal. Annak irányát, azt a metódust, amely szakmai véleményeket, akár különböző szakmai véleményeket egy irányba tudott fordítani, megfelelőnek tartom. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy amennyiben elfogadásra kerül a törvény, akkor ennek bemutatása úgy regionálisan, mint az Európai Unión belül, más tekintetben a Világörökségi Főigazgatóságnál és az UNESCO Közgyűlésén, ahol azért mégis sok-sok-sok ország együttesen képviseli magát, ez megtörténjék.

Mindezeket összegezve, a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja nem fog nemet mondani erre a törvényre. Ha a módosító indítványokban a kormány befogadást mutat, akkor meggondoljuk, hogy ezen belül milyen szavazási módot választunk. Mindenesetre az, hogy egy ilyen törvény Magyarországon megszületik, ez a mi véleményünk szerint az országunk érdekét szolgálja. Csinálják és alkalmazzák a legjobban, hogy aztán a későbbiekben minél gyorsabban - a meglévő világörökségi helyszínek megtartásával - újakkal bővíthessük az országunkat.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót, önöknek meg a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót L. Simon Lászlónak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának.

Öné a szó.

L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvény fekszik előttünk. Nem túlzás ezt mondani, hiszen a kulturális élet szempontjából meghatározó az, hogy jelentős forrásokkal tudjuk bővíteni a kulturális örökségvédelmet, illetve hogy egy új jogszabállyal tudjuk gazdagítani, egy új, jelentős jogszabállyal tudjuk gazdagítani a kulturális területet szabályozó törvények körét.

Éppen tíz évvel ezelőtt, az első Orbán-kormány idején fogadtuk el vagy fogadta el az előző parlament a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt, amely mérföldkő volt a magyar örökségvédelem életében, történetében. Ez a törvény már rendelkezik részletesen a világörökségi helyszínekről, ennek a törvénynek az 5. §-ában deklaratív rendelkezések olvashatók, amelyekről az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy nem elegendőek a terület átfogó, minden szempontot kielégítő szabályozására. Éppen ezért kezdődött el már az előző kormányzat alatt az a munka, amelyre képviselőtársam, Hiller István is utalt, amely munkát vitte tovább a jelenlegi kormányzat, és a Hiller Istvánék által letett alapokra építve elkészült az a törvényjavaslat, amely most a tisztelt Ház előtt fekszik.

Magyarország az 1972-ben kelt egyezményhez 1985-ben csatlakozott, akkor az 1985. évi 21. törvényerejű rendelettel hirdette ki a világörökségi egyezményhez való csatlakozásunkat. Ez mérföldkő volt Magyarország örökségvédelmének életében. De láthatjuk azt is, hogy az elmúlt években nemcsak a jogi szabályozás elégtelensége, hanem az anyagi források megcsappanása miatt is szükségessé vált, hogy külön jogszabályban, külön kodifikációs munka eredményeképpen szabályozzuk a világörökségi helyszíneknek a jövőjét.

(10.00)

Képviselőtársaimat szeretném arról tájékoztatni, hogy ennek a jogszabálynak az előkészítését rendkívül széles körű szakmai egyeztetés övezte. Azt hiszem, példaértékű az, hogy az előttünk fekvő, a világörökségről szóló törvényjavaslat kapcsán mind a szakma, mind a világörökségi helyszínek képviselői - legyenek akár önkormányzati képviselők, településvezetők, akár egy-egy világörökségi helyszínen működő, világörökségi védettséggel érintett intézmények vezetői, akár a területileg illetékes országgyűlési képviselők - támogatását magunk mögött tudhatjuk, tehát széles körű konszenzus az, amely ezt a törvényt támogatja, és amely ezt a törvényt a tisztelt Ház elé vezette.

A Világörökség Bizottsága 2009. évi júniusi sevillai ülésén azt az iránymutatást fogalmazta meg, hogy szükséges a kezelési tervek felülvizsgálata, a kezelő szervezetek létrehozása, szükséges nemzetenként vagy nemzetállamonként a világörökségről szóló törvény kidolgozása vagy az örökségvédelmi törvényekbe, jogszabályokba való beillesztése. Ezt a 2009. évi sevillai állásfoglalást tiszteletben tartva fogalmazta meg a kormányzat az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely megítélésünk szerint a magyarországi világörökségi helyszínek megőrzéséhez, ápolásához, későbbi újabb helyszínek felvételéhez megfelelő jogi környezetet fog nyújtani.

Képviselőtársam az előzőekben már jelezte, hogy Magyarország rendkívül gazdag világörökségi helyszínekben. Büszkék lehetünk arra, hogy egy ilyen kis országban nyolc világörökségi helyszín van. Miniszter úr a tegnapi vitában is kiemelte ezeket, de engedjék meg, hogy megismételjem, melyek a legfontosabb világörökségi helyszíneink, hogy tudatosodjon mind képviselőtársaimban, mind a szélesebb nyilvánosságban. Egyrészt a budapesti Duna-parti szakasz, a budai várnegyed és az Andrássy út, amely méltóképpen kapta meg a világörökségi elnevezést, hiszen Európa egyik legszebb fővárosával büszkélkedhetünk. Másrészt Hollókő-Ófalu és környezete, amelyet nagyon sokan büszkén mutatunk meg a világnak. Egy természeti értékünk, amely átnyúlik a határainkon, az Aggteleki-karszt és a szlovák karszt barlangjai pontosan arra példa - de nemcsak ez, hanem egy másik helyszínünk is, a Fertő/Neusidlersee kultúrtáj -, hogy lehetséges határokon átívelő összefogással kulturális örökségvédelmi tevékenységet folytatni. Büszkén tudjuk a világörökségi helyszínek között az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátságot és annak természeti környezetét, a Hortobágyi Nemzeti Parkot és a hozzá kapcsolódó pusztát, a pécsi ókeresztény temetőket, amelyeket - valamennyien tudjuk - nem is olyan régen fedeztünk fel a magunk és a világ számára, és egy másik határainkon átnyúló kultúrtájat, a tokaji történelmi borvidék kultúrtájat, amelyre szintén méltán vagyunk büszkék.

Mindenképpen a jogszabály érdemének tekinthetjük azt, hogy rendkívül pontosan fogalmaz a 2. §-ban azokról a fogalmakról, amelyeket ilyen részletességgel a jelenleg hatályban lévő 2001. évi XCIV. törvény nem definiál, nevezetesen a kiemelkedő egyetemes érték fogalmát, a világörökségi helyszín fogalmát, a világörökségi helyszín védőövezetének a fogalmát, a világörökség jegyzékét, a világörökségi területet, a világörökség-várományos helyszínt, a világörökség-várományos helyszínek jegyzékét, valamint a világörökség-várományos helyszín védőövezetét és a világörökség-várományos területet illetően.

Valóban fontos az, hogy ez a jogszabály nemcsak a jelenleg világörökségi minősítéssel rendelkező területekről rendelkezik, hanem azokról a területekről is, amelyek később esetlegesen világörökségi helyszínné válhatnak. Még akkor is fontos ez, ha ezek a területek az UNESCO döntése értelmében nem fogják megkapni a világörökségi besorolást, hiszen ennek a törvénynek az értelmében védelmet fognak élvezni, ami nagyon fontos számunkra. Külön örülök, hogy egy olyan példát említett Hiller István képviselőtársam, amelyet én is említésre méltónak tartok, a komáromi katonai erődrendszert, amely pontosan arra példa, hogy micsoda nagy pusztításokat lehetett véghez vinni a legfontosabb épített kulturális örökségeink tekintetében is. Aki járt Komáromban, az tudja, hogy szovjet hadianyagraktárnak használták, hogy az erőd bejáratát azért kellett valamikor elbontani, hogy a szovjet hadianyag-szállító teherautók beférjenek alatta; láthatták azt, hogy tán egy istálló kivételével a legtöbb istállóban a vörös márvány itatókat, ahol valamikor régen a katonák a lovaikat itatták, mind leverték, azért, hogy a kilógó vörös márvány itatók ne akadályozzák a szépen egymásra rakható lőszeres ládák elhelyezését. Tehát pontosan arra példa a komáromi erődrendszer, hogy egy csodálatos épített örökséget, amely Európa egyik legértékesebb még meglevő erődje, a jelenlegi állapotában is védenünk kell. És arra is példa, amire képviselőtársam utalt, hogy a meglévő három határainkon túlra nyúló világörökségi helyszínen túl lehet még további olyanokat találni, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzetek együttműködjenek a kulturális örökség megóvása érdekében.

Törekedni kell arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy e törvény felhatalmazására számítva, arra építve további olyan helyszíneket legalábbis nomináljunk, és ha lehet, akkor mindenképpen az UNESCO-val a világörökségi védettséggel bíró helyszínek közé felvegyünk, amelyekre méltán büszke Magyarország, méltán büszke a magyar nemzet.

Az előttünk fekvő törvénytervezet nagyon fontos rendelkezéseket foglal magában a kezelési terv tekintetében. Nagyon fontos az, hogy ugyan a jelenleg hatályban lévő 2001. évi XCIV. törvény 5. § (3) bekezdése értelmében a jelenlegi világörökségi helyszín vonatkozásában is kezelési tervet kell készíteni, ugyanakkor nincs olyan hatályos jogszabályunk, amelyben kötelező erejű kezelési tervről rendelkeznénk. Tehát ez a paragrafus, amely a kezelési terv létrehozásáról rendelkezik, egy félkarú óriás, mert azt nem tudjuk biztosítani, hogy a ténylegesen érintett települések számára a világörökségi helyszínekkel kapcsolatban megfelelő szabályozási terv születhessék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat érdeme, hogy egyértelművé teszi: a kezelési terveket majd kormányrendelet fogja kihirdetni, s ez a kormányrendelet lesz a garancia arra, hogy kötelező erejű előírások érvényesüljenek a világörökséggel védett területek szabályozását, városrendezési szabályozását tekintve.

Külön fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvénytervezet értelmében, annak elfogadása esetén a jövőben a kultúráért felelős miniszter világörökségi gondnokságokat nevez ki. Azt is fontos kiemelni, hogy világörökségi helyszínenként fog ez megtörténni. Lehetőség lesz tehát arra, hogy erősen pozicionáljuk ezeket a világörökségi helyszíneket.

Szeretném kiemelni a finanszírozási hátteret is, amiről Hiller István képviselőtársam is beszélt. Ne menjünk el a mellett a tény mellett, hogy az elmúlt nyolc évben az örökségvédelem forrásai drasztikusan csökkentek. Külön ki kell emelnünk, hogy az egyházi örökségvédelem forrásai 2010-re, a kormányváltás idejére 0, azaz nulla forintra szorultak vissza, eltekintve a Mátyás-templom rekonstrukciójának a külön támogatásától. A jelenlegi parlamenti többség, mint emlékeznek rá képviselőtársaim, a tavalyi költségvetési vitában újra biztosított egyházi örökségvédelmi forrásokat is, de mint látjuk, a jelenlegi világörökségi helyszínek között is van egyházi ingatlan - gondoljunk csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságra, és arra is gondoljunk, hogy a budai várnegyedben is vannak egyházi ingatlanok -, ám mindezeken túl az is látható, hogy a kulturális örökségvédelem forrásait jelentős mértékben kellene növelnünk. Jogos kérdés az, hogy a nyilvánosság előtt elhangzott 400 millió forint erre elég-e. Én is azt gondolom, amit Hiller István képviselőtársam mondott, hogy ez a 400 millió forint pont 400 millióval több annál, mint amennyi eddig volt, de ennél sokkal többre lenne szükségünk. Arra kérem képviselőtársaimat, a költségvetési vita tárgyalásánál mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy ez a 400 millió forint rendelkezésre álljon.

Nem titok az sem - hiszen már a nyilvánosság előtt is folytattunk erről szakmai vitát -, hogy még ebben a törvénykezési időszakban valamilyen formában szeretnénk, ha a nemzeti emlékhelyekről is tárgyalnánk. A nemzeti emlékhelyek jogszabályi, törvényi szintű védelme - legyen az akár önálló törvény vagy esetlegesen valamelyik törvényhez csatoltan törvényrészletként jelenjen meg, ezt még nem döntöttük el - további forrásokat, reményeim szerint legalább 200 millió forintot fog jelenteni a területnek.

(10.10)

Ez a kettő együtt: a világörökségi helyszínekre fordítható 400 millió, a nemzeti emlékhelyekre fordítható 200 millió forint már jelentős forrásnövekedés a kulturális örökségvédelem területén.

Hozzá kell tennem, hogy látva azt, hogy egyébként Magyarországon a műemlékeink állapota milyen, hogy a kiemelt állami műemlékek nagy része fölújításra szorul, hogy a vidéki kastélyaink nagy része az elmúlt húsz évben legalább annyit pusztult, mint amennyit a szocializmus időszakában; látva azt, hogy vidéki településeink templomai milyen állapotban vannak, és ezek a templomok bizony egy-egy településen sokszor csak az egyedüli műemlék épületet jelentik, tehát kijelenthetjük azt, hogy ennél sokkal több forrásra lenne szükségünk. És arra is szükségünk lenne, hogy a turisztikai bevételekből minél több forrást fordítsunk - akár úgy, ahogy a horvátok, akár úgy, ahogy a franciák megteszik - épített örökségünk védelmére, hiszen turisztikai vonzerőt is jelentenek. Miképpen a világörökségi helyszínek is jelentős turisztikai vonzerővel bírnak, úgy egyéb más műemlékeink is turisztikai vonzerőt jelentenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalásul annyit tudok mondani, hogy a Fidesz-frakció messzemenőkig támogatja ennek a törvénynek az elfogadását, nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat kidolgozta a törvényjavaslatot és benyújtotta a parlament elé. Arra kérjük képviselőtársainkat, hogy támogassák ennek a törvénynek a mihamarabbi megszületését, és támogassák azt, hogy 2012-től a világörökségi helyszínek működtetésére további 400 millió forint álljon rendelkezésünkre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör következő felszólalója Hegedűs Lorántné, a Jobbik képviselője. Képviselő asszony, öné a szó.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! "A magyarság érték az emberiség csillagokhoz vezető útja számára" - fogalmazott egykor Illyés Gyula, és vele együtt vallhatjuk mi is, hogy valóban mindaz, amit magyar kéz és elme alkotott, az sokban hozzájárult az emberiség fejlődéséhez, egyetemes kultúránk létrejöttéhez.

Egyes kiemelkedő alkotásokat ezek közül a nagyvilág is külön elismerésre méltónak ítél és díjaz, annak megőrzését különösen is fontosnak minősíti. Eddig nyolc ilyen, úgynevezett világörökségi helyszín került nevesítésre. Mi, magyarok azonban tudjuk, hogy hazánk, a Kárpát-medence ilyen nemzetközi elismerésre méltó értékek százait őrzi, még ha erről a nagyvilág egyelőre talán mit sem tud. Ezért tehát, amikor az úgynevezett világörökség védelméről kívánunk törvényt alkotni, fontos, hogy azzal az ambícióval tegyük ezt, hogy reményeink szerint egykor nem nyolc, hanem annak többszöröse lesz a védett világörökségi helyszíneink száma.

Ebben a törekvésünkben nyugodtan tekinthetjük példának Olaszországot, amely szinte minden évben új és új városát fogadtatja el a világörökség részeként úgy, hogy már egyesek azt ajánlják, hogy talán egyszerűbb volna Olaszországot egy az egyben a világörökség részeként tekinteni, hogy le lehessen tudni előre sok papírmunkát. (Derültség.)

Nos, engedjék meg, hogy előzetesen a törvényjavaslat kapcsán néhány általános megjegyzést tegyek. A javaslat felépítése világos, jól áttekinthető, egyértelmű hierarchiát állít fel a tárgykörrel kapcsolatos döntésekkel, intézkedésekkel kapcsolatban. Sokban hasonlít a rokon témájú kulturális örökségvédelmi, illetve építészeti kormányrendeletekhez, azok gondolkodásmódjához. Így jól illeszkedik tehát megítélésünk szerint a már meglévő jogrendbe. Sajnos, néhol a megfogalmazás esetenként kissé nehezen érthető, talán magyartalan.

Nos, most szeretnék áttérni a koncepcionális jellegű kérdésekre a törvényjavaslattal kapcsolatban. A törvényjavaslat bizonyos alapfogalmakat evidenciaként kezel, használ. Ilyen például az "érték" szó. Külön ezt nem is értelmezi, hacsak nem tekintjük annak a 2. § (1) pontját, ahol ugyan találhatunk egy definíciót erre nézve, de azt inkább tekinthetjük egy nemzetközi jogi kategória hivatalos magyar megfelelőjének, semmint valódi értelmezésnek. Sajnos egyébként ez a szó a teljes magyar jogrendben mostohagyerekként van kezelve, mondhatjuk, s csak alig-alig van érintve, csakúgy, mint egyébként a "közérdek" szó is. Pedig ha valahol, akkor itt, ebben a törvényben nagyon is szükség volna egy világos, időtálló és egyértelmű megfogalmazásra, tételezésre.

Nem kellene ettől félni, kedves képviselőtársaim! Előttünk bizony 2500 év ilyen értelmű kutatása és tudománya van. Tudjuk, már a görög spekulatív gondolkodás része volt az axiológia, az értékelmélet. Ezt a későbbiek során a kereszténység a saját teológiája részévé tette, és Kant, a nagy teológus gondolkodó megfogalmazta közös társadalmi alapját. Szerinte a közösség és érték elválaszthatatlan egymástól. Két olyan fogalom, amely mindenben egymásra támaszkodik. Az érték értelmezése csak közösségen keresztül lehetséges, s a közösség létrejötte pedig csak az érték létrehozása felett érzett közös öröm, azaz a sensus communis által valósulhat meg. Azaz egy adott társadalom teremtő erejét, mondjuk ki: a magyar nemzet teremtő erejét jelenítik meg ezek az értékek. S ez lenne megítélésünk szerint az a lényeg, az a zsinórmérték, amelyre törvényünket, ezt a törvényjavaslatot alapozni kellene.

Legyen ez a megítélésünk alapja, amikor Magyarország, illetve a Kárpát-medence szépségeit, értékeit vesszük sorba. Lehet, hogy aztán ezek alapján esetenként más megítélés alá esik számunkra, illetve a külföld számára, hogy mit nevezünk értéknek, mi jelent számunkra értéket, és mi az, ami a külföldnek értéket jelent.

Nos, mindenesetre értelmezésünk szerint ez a komoly koncepcionális alap még hiányzik, pedig megvolna ennek az a műfaja, ami egyre izmosodó és egyre szélesedő módon van jelen egyébként nemcsak a törvényalkotásban, a rendeletalkotásban, hanem a helyi szintű jogszabály-alkotásban is. Az értékkataszterre gondolok adott esetben. Tételezzük fel, hogy mondjuk, egy településről van szó, akkor értékkataszterben most már hála istennek, nemcsak a helyrajzi szám szerinti épületek felsorolását tekintjük, esetleg azoknak a részletesebb leírását, hanem értékkataszterben felsorolásra és rögzítésre kerül mint érték külön a településkép, azaz egy külső pontból való szemlélése a településnek, a település körvonalainak, színeinek megjelenése, a hagyományos művelési formák, a településkarakter, településszerkezet, a tetőtáj, hagyományos formák és építőanyagok. Mindezek kataszterszerű felsorolása is adott esetben egy-egy ilyen kezelési terv része lehet értelmezésünk szerint.

Nos, tehát mit is várnánk el összességében, ha volna egy ilyen koncepcionális alap, ettől a törvénytől? Hadd mondjak egy példát, egy abszolút konkrét példát. Azt várnánk el, hogy például Budapesten a Közraktáraknál ne lehessen megépíteni egy olyan épületet, mint a CET. Ez az a bizonyos, mondjuk, bálna formájú üvegizé, mert épületnek igazán kevéssé lehetne nevezni, amely egy műemlék épületre tenyészik rá, és bizony meglehetősen zavaró értelmezésünk szerint, mondjuk, a budai Várból a pesti Duna-partra tekintve. De nehogy azt mondják, hogy csak ezt az egy rossz példát tudom kiemelni, szintén ezen terület összképébe rondított volna bele a Zeppelin-ház, Zaha Hadid bármilyen rémálma; a Duna-parti szállodasor, tudjuk, megvalósult, sajnos ez komoly probléma is volt annak idején, amikor megkapta ez a terület a világörökségi besorolást, de az Erick van Egeraat-féle ház is például a Hősök terén, az úgynevezett toronyházvita is ebbe a kategóriába soroltatik értelmezésünk szerint. Csak sajnos az a probléma, hogy mindezen épületek, amiket én most itt fölsoroltam, megvalósultak vagy megvalósulhatnának a jelenlegi törvényi szabályozás szerint.

(10.20)

Tehát az Étv., az épített környezet alakításáról szóló törvény, csakúgy, mint a kulturális örökség védelméről szóló törvény szerint ezeket az épületeket meg lehetett terveztetni, el lehetett fogadtatni.

Sajnos, a jelenlegi törvény sem hivatkozik másra, hiszen ha a 7. § (5) bekezdésének d) pontját tekintjük, akkor ugyanezeket a törvényeket sorolja, veszi számba, illetve az abban megfogalmazott tilalmakat és korlátokat veszi át. Ezért javasoljuk ennek kibővítését. Legyen a kultúráért felelős miniszternek lehetősége egy külön rendeletben további korlátokat és szigorú tilalmakat megfogalmazni a világörökségi helyszínek tekintetében, hogy pontosan ezeket a rossz példákat, amiket az előbb felsoroltam, meg lehessen előzni, ki lehessen kerülni.

Meggyőződésünk, hogy nem lehet egyéni ízlés kérdése az, vagy pedig esetleg ne adj' isten, valamifajta háttérmutyi vagy -lobbi kérdése az, hogy ezen világörökségi helyszínek sorsa hogyan alakul. Igen, ebben a reményeink szerint elfogadásra kerülő javaslat szerinti miniszteri rendeletben akár tételesen is föl lehetne sorolni, hogy melyek azok, amelyeket nem szívesen látunk, amiket nem tartunk elfogadhatónak beruházásként vagy bármilyen beavatkozásként egy-egy területen.

Ezzel kapcsolatban hadd említsek valamit: sajnálatos módon a törvényjavaslatban a fejlesztés szó meglepően sokszor előfordul. Megítélésünk szerint a világörökséget lehet bemutatni, megőrizni, használni, felújítani, de a fejlesztés szóval, illetve a beruházás szóval tessenek nagyon vigyázni. Ugye tudjuk, hogy sajnálatos módon az ingatlanspekulációnak egyfajta szinonimájává vált ma már Magyarországon a fejlesztés szó, a területfejlesztés, az ingatlanfejlesztés szó, és azt is tudjuk, hogy bizonyos, fejlesztőknek csúfolt ingatlanspekulánsok számára bizony célterület, hogy azt ne mondjam, préda a világörökségi helyszínek különböző ingatlanjai.

A jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat szerint sajnálatos módon a IV. fejezetben, ahol a finanszírozásról van szó, a 10. § 2/d pontja ezt még támogatni is kívánja. Bele sem merek gondolni, hogy mondjuk, egy szalmatüzelésű erőmű, ami ezen a világörökségi területen mint fejlesztés, mint beruházás létrejön, esetleg még támogatásra is méltó. Nagyon örülök, hogy az államtitkár úr csóválja a fejét, ezek szerint ez lehet az élő cáfolata annak, hogy nyilván nem erre gondolt a törvényalkotó, de akkor kérem, hogy ezek alapján fogadják is el majd a javaslatunkat, ahol ezt pontosítani kívánjuk.

Összegzésképpen úgy gondoljuk, hogy ez a törvény nagy lehetőség és hatalmas felelősség is. Nagyon örülünk, hogy létrejön, elfogadásra kerül ez a törvény, számtalan módosító indítványt nyújtunk be a Háznak. Kérjük, hogy fogadják el és támogassák. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a törvényt csak erősíteni és még jobban megalapozni kívánjuk.

Éppen ezért is kérem azt, hogy gondolkodjunk együtt ilyen módosító indítványok kapcsán is, hogy ezt a kérdéskört nem lehet egyszerűen formailag letudni, ennél valóban sokkal nagyobb a felelősségünk, tehát ne csak formailag kívánjunk megfelelni a világörökség nemzetközi szervezeteinek, hanem valóban a magyar örökségünköz méltó és meglapozott törvényt hozzunk létre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör következő felszólalója Pálffy István, a KDNP képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

PÁLFFY ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A világörökséget örökbe kaptuk szlávoktól, bencésektől, Hauszmann Alajostól, a rómaiaktól, a keresztényektől és a Jóistentől végső soron; olyan örökségbe kaptuk, amelyben vigyázni kell azokra, és gondoskodnunk kell a fennmaradásukról, bemutatásukról.

Ezt szolgálja - alátámasztom én is - érzésem szerint kiváló és megfelelő módon az előttünk lévő törvényjavaslat. Ahogy haladunk előre a vezérszónoki felszólalásokban, nagyon sok minden elhangzik már ilyenkor az ember előtt, úgyhogy ebben a formában, ami fontos, azt aláhúzom, és megpróbálok néhány olyan, eddig még meg nem pendített szempontot bemutatni, amit fontosnak tartok.

Elsőként aláhúzom azt - méltatva a törvényjavaslatot -, hogy valóban mérföldkő a kulturális örökség védelmében és nem is csak abban, hanem általában nemzeti vagyonunk védelmében, örökségében. Az elismerő szavak itt már megindultak Hiller István volt miniszter úr felé, hadd tegyek én is hozzá a magam részéről egy kicsit ehhez. Oktatási és kulturális miniszterként ha az oktatásban nem is élvezi valószínűleg annyira a KDNP támogatását, mint ez ügyben, de kétségkívül a kulturális örökségvédelem területén a világörökségi törvény előkészítésének szempontjából olyan munkát végzett, amit itt meg kell köszönnünk. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.) Örülni fogunk, ha az MSZP is támogatja ezt a javaslatot, mint ahogyan tegnap elhangzott, hogy a bizottságokban - és így volt ez a mi bizottságunkban is, a kulturális bizottságban - egyhangú támogatással tartottuk általános vitára alkalmasnak.

Miniszter úr expozéjában tegnap elhangzottak a pontos számok. Én csak a nagyságrendeket érzékeltetem ismét. Közel ezer helyszín a világörökség része, közel 200 ország, és ebből nyolc helyszín a mienk, és kizárólag azért ismétlem meg azokat, amelyeket már miniszter úr vagy L. Simon László képviselőtársam is mondott, mert azt hiszem, nem elég elégszer hangsúlyozni. Egész biztos vagyok benne, hogy az utcán az embereket megállítva kevesen tudnák felsorolni a nyolc világörökségi helyszínt, ezért húzom alá még egyszer és mondom el.

Lehet egyébként, hogy a közvetítés során sem mindenkit ugyanaz a figyelem kísér, vagy mást és mást vesznek észre, látnak meg. Ezért húzom alá, hogy idetartozik Budapesten a Duna-partok, a Vár, az Andrássy út, idetartozik Hollókő-Ófalu, külön kiemelve két olyan helyszínt, az istenadta természetet, a Fertő-tavat, az aggteleki és a szlovák karsztot, ami két részes állam öröksége - Ausztriával és Szlovákiával -, illetve ide, a természeti örökségekhez tartozik a Hortobágy vagy Tokaj; a keresztény örökséghez a pécsi ókeresztény együttes, világörökségi együttes, a Cella Trichora és a Cella Septichora. És remélhetőleg ebbe a sorba, ezeket bővítve bekerülhet majd a római limes rendszere vagy éppen a komáromi erőd, ami előtörténetében ennek a rendszernek az egyik eleme volt.

Kiemelendő és aláhúzandó ebben a javaslatban az, hogy együttműködésre kényszeríti a feleket, és nagyon sok szereplőt bevon a világörökség megtartásába, megmentésébe, kezelésébe. Ahogyan a 4. § is rendelkezik arról, hogy a különböző helyszínek esetében mely minisztériumok azok, amelyeknek együtt kell működni a feladatok ellátásában, úgy a 3. § fölsorolja azokat a szereplőit ennek a munkának, amelyek az államon kívül most már az önkormányzatok is - 120 önkormányzatról van szó a nyolc világörökségi helyszín tekintetében -; elhangzott szintén, hogy az egyházak, társadalmi és egyéb szervezetek, természetes személyek és ott, ahol természeti örökségről van szó, ott a természetvédők, a természetvédelem.

Ebből a tekintélyes felsorolásból, ami az együttműködést kényszeríti ki, szerintem a civil szereplők még hiányoznak, vagy a civil szereplők lehetőségeinek erősítése hiányzik.

(10.30)

Miután biztos vagyok benne, hogy van ebbe az irányba mutató gondolkodás, ami más képviselőcsoportok részéről meg fog érkezni, biztos, hogy támogatni fogom részemről, de úgy érzem, ez egy fontos eleme annak, hogy a világörökség mindannyiunké legyen, azt közösen tudjuk kezelni fizikailag és nyilván lelkileg, szellemileg is.

Nagy érdeme ennek a javaslatnak, hogy jó rendszert épít, tervet, szervet és pénzt, tehát olyan tervezetre, munkára kényszeríti a szereplőket, amely mögé szervezetet és némi pénzt is rendel. Ugye, elhangzott, hogy gondnokságokat létesít a világörökségi helyszínekhez. Én külön érdemnek tartom és kiemelem, hogy ezt hét évre teszi, ami jó szakmai munkát alapozhat meg, ennyi idő biztosítása feltétlenül szükséges az ilyesmihez.

Ugyanakkor fontos azt is hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslatból rendkívül komoly adminisztrációs igény olvasható ki. Félek attól, hogy az ehhez rendelt források a végén, úgy tűnik, akár kevesek is lehetnek, mert ezekre a szereplőkre, akiket az imént föl is soroltam, rendkívül komoly terheket ró ilyen tekintetben. Az is kérdés lehet, hogy ezt az adminisztrációt a települések miként tudják majd elvégezni, miként tudnak hozzáigazodni például a természetvédelmi jogszabályokhoz és ahhoz, amit a törvény számukra előír. Az a határidő vajon elegendő-e vagy érdemes azt megnyújtani? Ez ügyben nagyon számítunk olyan képviselőtársaink segítségére, tapasztalatára, akik az önkormányzatokban látják azt, hogy ezeket a munkákat mennyi idő alatt végezheti majd el az apparátus, együtt dolgozva azokkal a gondnokságokkal, amelyek felállítására majd sor kerül.

Arról az örökösödési illetékről, amit most már fizetünk az örökség után, arról a 400 millió forintról, ami jut, tisztelt képviselőtársaim, eddig óvatos megfogalmazások hangzottak el a tekintetben, hogy ez mennyit ér. Szerintem ez roppant kevés. Ez szinte minimális. Hogy két arányt, ilyen formában két aránypárt állítsak föl, azt lehet mondani, hogy a mai építési árakon - ha az építőipar jelentősebb volumenben dolgozna, sajnos ez még nincs így, de azért ebben reménykedünk, hogy az építőipari termelés is megindul -, a mai, mondjuk, budai árakon egy négyzetméterre egymillió forintot számolva új kivitelezésű lakásoknál, ez három nagyobb lakás. Azért ez elgondolkodtató, hogy ekkora területű, ilyen jelentőségű, volumenű, nyolc helyszínt felölelő világörökségre éves szinten, mondjuk, három nagyobb, jó minőségű új lakás árát költjük el. De azt is lehet mondani, hogy néhány ezer fős szabolcsi nagytelepülések költségvetése hasonló nagyságrendű. Azért érzékelhetően ezek az aránypárok arról árulkodnak, hogy bizony ez a 400 millió forint édeskevés ezeknek a feladatoknak az ellátására.

Reménykedem, hogy a gazdasági környezet is lehetővé teszi majd, hogy ezt nemcsak hogy biztosítjuk a költségvetésben, hanem majd emeljük is. És nemcsak most számítok a törvényjavaslat támogatására minden tisztelt képviselőtársamtól, hanem majd a költségvetési vitában ennek anyagi megalapozására is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a következő fölszólalónak a lehetőséget, engedjék meg, hogy a házbizottság egy állásfoglalását ismertessem. A házbizottság a rádiótelefon és a személyi hívók használata kapcsán felkéri a képviselőket, hogy a plenáris és bizottsági üléseken a jelzett készülékeket az ülésteremben kapcsolják ki. Én csupán annyit kérek, hogy akik, úgy tűnik számomra, nagyothalló ismerőseikkel beszélnek, a terem végéből a pulpitusig hallatszik a szöveg, ebben az esetben legalább legyenek szívesek a folyosóra kimenni. Köszönöm megértésüket. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót a vezérszónoki kör következő fölszólalójának; Jávor Benedek, az LMP képviselője következik.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország nyolc világörökségi helyszíne egyértelmű bizonyítéka annak, hogy hazánk rendkívüli kulturális gazdagsággal rendelkezik. Ugyanakkor annak az oka, hogy ma itt az Országgyűlésben a világörökségről szóló törvényt tárgyaljuk, részben az, hogy olyan aggasztó folyamatok mentek végbe az elmúlt években, amelyek azt támasztják alá, hogy nem tudunk azokhoz az elődeinkhez méltóan bánni ezzel a kulturális örökséggel, akik ezeket az örökségeket létrehozták, és számunkra megőrizték, továbbadták.

Azért is van szükség ennek a világörökségi törvénynek a vitájára és megalkotására, mert az elmúlt években visszatérően tapasztaltuk azokat a jelenségeket, azokat a folyamatokat, amelyek a meglévő kulturális örökség, a világörökségi helyszínek tönkretétele, pusztulása irányába vezettek. Csak néhány példát hadd említsek, itt az eddigi vitában már jó néhány eseményt vagy példát említettek. A budapesti világörökségi helyszíneken gyakorlatilag visszatérő törzsvendégei vagyunk az UNESCO Világörökség Bizottságának, a budai alsó rakparttól kezdve az Andrássy úti palotákon át a belső-erzsébetvárosi egykori zsidónegyed területéig vagy legutóbb a Bécsi utcai Zeppelin-beruházásig. De hasonló eseményeket kellett megtapasztalnunk a tokaji világörökség esetében a szerencsi szalmaerőmű ügyében és több más helyszínen is.

A magyar világörökség tehát, úgy néz ki, hogy egyáltalán nincs megnyugtató helyzetben, szükség van arra, hogy olyan törvényi garanciákat alkossunk, amelyek biztosítják, nemcsak a mi számunkra, hanem az utánunk jövő nemzedékek számára is, hogy ez az örökség megismerhető, átadható legyen. Ebből a szempontból az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen előremutató. Nemcsak Magyarország szempontjából, hanem, ahogy ez a vitában már többek részéről elhangzott, nemzetközileg is komoly figyelem van Magyarország iránt, hogy milyen világörökségi törvényt alkot, és ez a világörökségi törvény vajon képes lesz-e ellátni azt a feladatot, hogy megőrizze a világ globális közössége által is fontosnak tartott magyar kulturális örökséget.

Nem csak a törvény az, ami persze ezekben az ügyekben hatékony tud lenni. A korábban felsorolt, szinte valamennyi esetben, ha visszagondolunk, és itt Pálffy képviselőtársam már utalt rá, hogy valószínűleg ezt a témát elő fogjuk hozni, civilek hívták fel a figyelmet a kulturális örökség sérelmére. Civil szervezetek voltak, akik kitartó munkával küzdöttek azért, hogy ne épüljön meg a budai alsó rakparton egy kétszer kétsávos autósztráda, hogy amit lehet, őrizzünk meg a Belső-Erzsébetváros városképéből, hogy a Bécsi utcai beruházás ne valósuljon meg. Tehát ennek a kulturális örökségnek a megóvásában az eddigiekben is kiemelt szerepük volt a civil szervezeteknek, és majd a későbbiekben szeretnék rátérni arra, hogy a jelenlegi törvény vajon kellő teret nyújt-e a civil szervezetek számára, hogy ezt a mindannyiunk szempontjából fontos és áldásos tevékenységet folytatni tudják.

A törvény, amiről beszélünk, elhangzott a miniszteri expozéban is, illetve L. Simon képviselőtársam részéről is, széles körű egyeztetés eredményképpen jött létre, és ez nagyon fontos, és nagyon üdvözlendő. Sajnálatosnak tartom, hogy ki kell emelni azt, hogy jelenleg Magyarországon olyan törvénnyel állunk szemben, amelynek széles körű szakmai egyeztetése volt, és nem ez a normális ügymenet az Országgyűlés munkájában. Ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a széles körű szakmai egyeztetés eredményeképpen létrejött szöveg változott, mielőtt beterjesztésre került az Országgyűlés elé. Nemhogy a szakmai egyeztetésen, de a közigazgatási egyeztetésen jóváhagyott szöveg is módosult, mire beterjesztésre került. Kikerültek belőle olyan elemek, amelyek megtartását vagy a szövegbe való visszaemelését elengedhetetlennek tartom.

(10.40)

A törvény rendelkezései nagyon sok szempontból üdvözlendőek és támogatandóak. Csak három elemet emelnék ki. Sokat beszéltek erről már képviselőtársam, más frakciók vezérszónokai, de fontosnak tartom, hogy emeljük ki újra ezeket a pontokat, ahol nagyon előremutató elemek fedezhetők föl a törvényben.

Az első a kezelési tervek kérdése. Kiemelten fontos, hogy ez nagyon határozottan megjelenik a törvényben: kezelési terveket kell készíteni, és ezeknek a kezelési terveknek tekintettel kell lenni a világörökség védelmére, a kulturális örökség védelmére, a természetvédelemre és más hatályos jogszabályokra. Megfelelő ilyen kezelési tervek esetén nem került volna sor azokra az esetekre, amelyeket a korábbiakban említettem, nem lehetett volna engedélyt kiadni egy szerencsi szalmatüzelésű erőműre, nem lehetett volna átalakítani a Belső-Erzsébetváros értékes épületegyüttesét úgy, ahogy az megtörtént. Tehát ezek a kezelési tervek, és az, hogy ezekkel összhangba kell hozni a területrendezési eszközöket is, mindenképpen az egyik legfontosabb garanciái annak, hogy a törvény hatékonyan képes lesz megóvni a kulturális örökséget.

A másik ezeknek a kezelési terveknek a végrehajtását ellátó gondnokságok intézménye. Erről is esett már szó, a részletekbe éppen ezért nem mennék bele. Kiemelten fontos, hogy megfelelő helyszíni tapasztalattal, kapcsolati rendszerrel, ismeretekkel rendelkező helyi gondnokságok legyenek azok, amelyek ezeket a kezelési terveket végre tudják hajtani és ki tudják kényszeríteni.

Végül a harmadik nagyon fontos elem a finanszírozás kérdése. Ennek nagyon örültem, és az LMP-frakció nagyon örült, hogy egy külön fejezet foglalkozik a finanszírozás kérdésével. Valóban, Magyarország a papíron és CD-jogtárakban létező jogszabályok országa. Semmilyen törvény nem ér semmit, ha a végrehajtásához szükséges eszközök - akár intézményrendszerben, akár finanszírozásban - nem állnak mellette. Jóllehet, én egyetértek azzal, hogy ez a 400 millió forint önmagában nem lesz alkalmas a világörökségi helyszínek védelmére, ezzel együtt a hozzáállás, a szempontrendszer mindenképpen támogatandó, hogy a törvényben rendezni kívánja a jogalkotó a finanszírozás kérdését is.

Egy kicsit belemenve a részletekbe a törvény egyes rendelkezéseit illetően. Említettem már, hogy a civil szervezeteknek az eddigiekben is a kulturális örökség, a világörökség megóvásában kiemelten fontos szerepe volt. Szükséges volna, hogy ez a továbbiakban is így legyen. Ezt a jelenlegi törvényszöveg nem teszi lehetővé.

A kezelési tervek elkészítése során vagy a kezelési tervek végrehajtása során nem támaszkodik azokra a civil szervezetekre, amelyek helyismeretüknél, helyi beágyazottságuknál fogva alkalmasak arra, hogy nagyban segítsék a világörökség megőrzésének a munkáját, segítsék a gondnokságok munkáját. Ez a garanciája annak is, azért lássunk világosan, hogy a világörökségi státus mindannyiunkat büszkévé tesz, és a helyi közösségek számára is egy nagy lehetőség arra, hogy megmutassák magukat országnak-világnak, bemutassák azt a kulturális kincset, amellyel rendelkeznek, de ezzel a világörökségi státusszal terhek is hárulnak a helyi közösségekre, korlátozások is hárulnak a helyi közösségekre. Csak akkor fogunk tudni a világörökségi helyszíneken olyan kezelési terveket elfogadni és megvalósítani, amelyek nem korlátozzák a helyieket, hanem kinyitják a lehetőségeiket arra, hogy éljenek a világörökség nyújtotta lehetőségekkel, ha már a kezelési tervek elkészítésébe és végrehajtásába is bevonásra kerülnek a helyi közösségek, a civil szervezetek.

A törvény az önkormányzatok bevonásáról rendelkezik, ez egy fontos momentum, de szükségesnek tartanánk, hogy az alapszabályok szerint kulturális örökségvédelemmel vagy természeti értékek esetén természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, illetve a helyi közösségeket reprezentáló szervezetek ugyanúgy be tudjanak kapcsolódni a kezelési tervek elkészítésébe és végrehajtásába.

Ugyanígy fontosnak tartjuk azt a rendelkezést, amely a területrendezési eszközöknek a világörökségi kezelési tervekkel való összhangja megteremtését célozza. Nagyon fontos, hogy a világörökségi kezelési tervek reflektáljanak a természetvédelmi rendelkezésekre, például a természeti örökség esetében, Aggteleki-karszt, tokaji borvidék világörökségi helyszínek esetében, a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj esetében.

Ezzel kapcsolatban ugyanakkor két hiányosságra szeretném fölhívni a figyelmet. Egyfelől a világörökségi kezelési tervek elkészítésekor a törvény arról rendelkezik, hogy a természetvédelmi kezelési tervekkel ezt összhangba kell hozni. Nyilván a kulturális kormányzat talán nem rendelkezik kellően naprakész információkkal a természetvédelem állapotát illetően, ezért fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeknek a törvény szerint elkészítendő természetvédelmi kezelési terveknek a döntő többsége mind a mai napig nem készült el. A védett területeken hiába írja elő a törvény a természetvédelmi kezelési tervekkel való összhang megteremtését, ha ilyen érvényes, hatályos természetvédelmi kezelési tervek nem léteznek. Éppen ezért fontosnak tartanánk, hogy annak érdekében, hogy a természetvédelmi szempont mégis kellően beépüljön a világörökségi kezelési tervbe is, ennek az elkészítése során akkor is vonják be a megfelelő természetvédelmi hatóságot, illetve kezelői szervezeteket, amennyiben nem magához a természetvédelmi szervezethez, mondjuk, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz lesz a gondnokság telepítve, vagy esetleg csak a terület egy szűkebb része van természetvédelmi oltalom alatt. Tehát ez egy nagyon fontos szempont lenne.

A másik része a kezelési terveknek, amely előírja, hogy a területrendezési eszközöket igazítani kell, harmóniába kell hozni a világörökségi kezelési tervekkel. Ugyanakkor a törvény erre egy nagyon laza határidőt szab, azt írja elő, hogy a törvény által előírt felülvizsgálatkor kell ezt a harmóniát, ezt az összhangot megteremteni. Tekintve, hogy egyes településrendezési vagy területrendezési eszközök esetében a törvény által előírt felülvizsgálat akár 8-10 éves távlaton belül sem várható, azt gondoljuk, hogy rendkívül késő megvárni a törvény által előírt felülvizsgálatot az összhang megteremtése érdekében. Egyrészt nem azért alkotunk világörökségi kezelési terveket, hogy aztán tíz év múlva valósuljanak meg, hanem azért, hogy azok mihamarabb megvalósuljanak. Éppen ezért szükséges a lehető leghamarabb az összhang megteremtése. Egy konkrét határidőt, mondjuk, egy hároméves határidőt szükségesnek látunk a törvénybe belefoglalni, illetve minden olyan esetben szükségesnek látjuk az összhang megteremtését, amikor ennek a területrendezési vagy településrendezési eszköznek a módosítására sor kerül. Ne lehessen példa arra, hogy a törvény szerinti felülvizsgálat majd, mondjuk, 6-7 év múlva megtörténik, és közben ezt a település- vagy területrendezési eszközt módosítgatják beruházási igényeknek megfelelően, anélkül, hogy az összhangot a világörökségi kezelési tervvel megteremtenék.

Tehát ezen a ponton mindenképpen pontosítandó és szigorítandó a szabályozás. Erre vonatkozóan egyébként módosító indítványokat is nyújtunk be.

A következő téma, amit szeretnék kiemelni, ami eddig nem hangzott el a vitában, de egy kiemelkedően fontos hiánya a törvényjavaslatnak, ez pedig a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága kérdése. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága tíz éve működik és felügyeli a hazai világörökség megóvását. Ez az a testület, amely képes integratív módon a különböző szektorok szempontjait egy fórumon egymással ütköztetni és egy olyan konszenzusos megoldás irányába elvinni, amelynek során az államigazgatás, a minisztériumok, különböző minisztériumok szempontjai, a természet- és környezetvédelemért, kulturális örökségvédelemért, területfejlesztésért és a többi területért felelős minisztériumok szempontjai meg tudnak jelenni. Meg tud jelenni a szakma szempontja a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól kezdve más szakmai szervezeteken át. Itt ebben a bizottságban tudott az Országgyűlés bekapcsolódni a bizottságai delegáltjai révén a világörökséggel kapcsolatos munkába, a világörökségi helyszínek képviselői be tudtak kapcsolódni, és civil szervezetek is részt tudtak venni ebben a munkában.

Én azt gondolom, hogy ha ez a törvény valóban egy nemzetközi példa óhajt lenni, és azt gondolom, hogy a kormányzatnak ez a szándéka a törvény megalkotásával, és úgy gondolom, ez a szándék egy reális és valós szándék, erre Magyarországnak valóban van esélye, hogy egy példaértékű szabályozást tesz le az asztalra, ahhoz szükséges, hogy a törvény végrehajtását, végrehajtásának garanciáját jelentő Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága működjön.

Természetesen lehet erre azt mondani, hogy alsóbb szintű jogszabályokban is lehet szabályozni ezt a kérdést.

(10.50)

Én erre azt mondom, hogy a világörökség védelmét is végső soron lehet alsóbb szintű jogszabályokban kezelni, van kulturális örökségvédelmi törvény, van természetvédelmi törvény, lehet kormányrendeletekkel is szabályozni, nem véletlen, hogy mégis a kormányzat - és nemcsak ez a kormányzat, hanem az előző kormányzat is - úgy látta indokoltnak, hogy törvényi szinten szabályozza a világörökség védelmét.

Ez a szabályozás ugyanakkor, azt gondolom, hogy kizárólag a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsággal együtt válik kerekké és teljessé, ezzel válik olyan egységgé a világörökségi szabályozás, amely tényleg alkalmas lesz arra, hogy az utánunk jövő nemzedékek számára az általunk megörökölt világörökséget tovább tudjuk adni.

Még egy fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmet. A gondnokságok esetében a törvény a világörökségi helyszínekről beszél, ugyanakkor - ahogy ezt L. Simon László is elmondta - számos világörökség várományosi helyszínünk van, a komáromi monostori erődrendszer, a római limes és több más helyszín, amelyek ha adott esetben nem is kapják meg a világörökségi védelmet, a törvény mindenképpen védeni rendeli őket, és azt gondolom, hogy ezt a védelmet csak akkor tudjuk megfelelőképpen végrehajtani, ha a világörökségi várományosi helyszínek számára is a gondnokság intézményét létrehozzuk, amely képes a várományosi helyszínek kezelési terveivel kapcsolatos feladatoknak az ellátására.

Végezetül pedig, tisztelt képviselőtársaim, még egy dologra hadd utaljak, ami már túlmutat ennek a törvénynek a hatályán.

Hegedűs Lorántné képviselőtársam azt mondta, hogy ő reméli, hogy előbb-utóbb többszöröse lesz a magyar világörökségi helyszínek száma a jelenleginek. Nem tudom, hogy lesz-e több vagy sem, reméljük, hogy néhány helyszínt még sikerül világörökségi helyszínné tenni, lehet, hogy lesz ez többszörös is, én azt gondolom, hogy nem érdemes ebbe a számmisztikába nagyon belemerülni, hogy hány világörökségi helyszínünk van. Mondjuk, a csempeszkopácsi Árpád-kori templom vagy a Káli-medence kultúrtája attól, hogy nem világörökségi helyszín, számunkra semmivel sem lesz kevésbé kedves vagy kevésbé fontos. Azoknak a kulturális vagy természeti értékeknek a megóvása, amelyek nem a világörökségi helyszínek vagy a világörökségi egyezmény védelme alatt állnak, ugyanakkor Magyarország számára pontosan ugyanannyira fontos, mint a világörökségi helyszínek védelme. Éppen ezért azt gondolom, hogy számos olyan probléma van, amelyet nem tudunk és nem is kell, nem is szándékunk a világörökségi törvényben kezelni, hanem más jogalkotási eszközökkel kell megpróbálni fellépni a védelmükben.

Szóba került itt a Bécsi utcai Zeppelin-beruházás, de a pesti zsidónegyed vagy más helyszínek esetében is többször beleütköztünk abba, hogy a kulturális örökségvédelemről szóló törvénynek a területi védelemre vonatkozó rendelkezései nem kellően erőteljesek, nem kellően pontosak. Egyes épületek épített értékeit tudjuk védeni, ugyanakkor azoknak a területeknek, ahol nem az egyes épületek, hanem az épületek együttese adja az igazi kulturális örökséget, ezeknek a védelme nem kellőképpen megoldott.

Éppen ezért azt gondolom, hogy azt a munkát, ami most folyik, ami elkezdődött néhány éve, és zajlik jelenleg a világörökségi törvény vitájával és talán elfogadásával, folytatni kell, és szükséges a kulturális örökségvédelemről szóló törvénynek az olyan irányú módosítása is, amely ezt a területi védelmet meg tudja erősíteni. Ezzel tudjuk teljessé tenni Magyarország kulturális örökségének megóvását és védelmét.

Összességében és zárszóként azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika frakciója örül, hogy ez a törvény végre beterjesztésre került az Országgyűlésben, de csak akkor tudunk jó szívvel kiállni mellette, ha azok a problémák, amelyeket itt a vita során említettem, orvoslásra kerülnek. Ez esetben nagy örömmel fogunk a kormány kezdeményezése mellé állni és megszavazni a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, de előtte látom, hogy Ivanics Ferenc, a Fidesz képviselője ügyrendben jelentkezett.

Képviselő úr, öné a szó.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a napirendi pont az eredeti napirendi ajánlás szerint az utolsóként szerepelt volna a mai napon. Államtitkár úrral egyeztetve, az ülésvezetéssel egyeztetve a következő indítványt tenném: a módosító indítványok beadásának a lehetősége 16 óráig hosszabbodjon meg, azaz akkor zárjuk le a módosító indítványok beadásának a határidejét. Így megfelelő idő áll rendelkezésre akár a vitát követően, annak gyümölcseit felhasználva a módosító indítványok beadására, és így az, ami a délutánról délelőttre való előrehelyezést jelenti, nem okoz problémát a képviselőknek. Ez lenne a módosító javaslatom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Az indítványát elfogadom, és így az általános vita majdani lezárását követően a módosító javaslatok beadási határidejének 16 órát jelölöm meg.

Ezek után, amint jeleztem, az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalásaira kerül sor. Elsőként megadom a szót Németh Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy arra már több képviselőtársam is utalt az előbbiekben, büszkék lehetünk arra, hogy a világörökségről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk itt a Házban. Mint ahogy büszkék lehetünk arra is, szintén említették ezt már többen előttem, hogy nyolc világörökségi helyszínünk van.

Ahogy azt a javaslat is megfogalmazza, a világörökségi jegyzékbe azon kiemelkedő egyetemes értéket képviselő kulturális örökségi és természeti világörökségi helyszínek kerülhetnek fel, amelyek az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. Magyarországon nagyon változatosak ezek a kincseink. A kis, mesébe illő falutól, Hollókőtől a sok települést magába foglaló tájegységen át egészen a nagyvárosig, a nagyvárosi világörökségig, Budapestig tudjuk felsorolni ezeket. Budapesten történetesen a Duna-parti látkép, a budai várnegyed és az Andrássy út történelmi környezete sorolható ebbe a kategóriába.

Fontos beszélni arról, hogy mit is jelent ez a törvényjavaslat. Megpróbálom röviden összefoglalni, nyilván azon a nyomvonalon haladva, amit egyrészt a törvényjavaslat, másrészt annak az indoklása is megfogalmaz. A javaslat hatálya kiterjed nemcsak a világörökségi helyszínekre, hanem mint azt már többen említették, azok esetleges védőövezeteire, illetve a világörökségi várományos helyszínekre és azoknak az esetleges védőövezeteire.

Maga az elsődleges cél ezen törvényjavaslat megfogalmazásakor a világörökségi helyszínekhez kapcsolódó kiemelkedő egyetemes értékek megőrzése és a védelmük erősítése. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez nem hoz létre önálló világörökségi területi védettségi kategóriát, hanem rögzíti azt, hogy más nemzeti jogszabályok alapján állnak védelem alatt ezek az értékek.

Új védelmet tehát önmagában ez a törvény nem keletkeztet, de nyilván felhívja a figyelmet a világörökségi helyszínek megóvásának, fenntartásának és bemutatásának a fontosságára, a kulturális és természeti értékeinek megóvására, fenntartására, bemutatására, illetve azt mondja, azt teszi világossá, hogy ez kiemelten fontos társadalmi érdek, különösen, hogyha - magának a szónak a jelentéséből is adódóan - a jövő nemzedékek számára történő átadásra gondolunk. Tudjuk azt, hogy ez nemzetközi kötelezettségünk is, nemcsak érdekünk, nemcsak társadalmi érdek, hanem nemzetközi vállalt kötelezettség is.

(11.00)

A helyzet az, hogy a hatályos rendelkezések, mint ahogy azt a törvényjavaslat indoklása is megállapítja, nem bizonyultak elégségesnek ezen helyszínek védelmére, és valószínűleg ezt már több országban felismerték. Azért is mondtam az elején, hogy büszkék lehetünk arra, hogy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mert bizony nagyon kevés azon országoknak a száma, nagyon kevés olyan ország van a világban, nevezetesen a Dél-Afrikai Köztársaság, Románia és Olaszország, amely külön jogszabályt alkotott a világörökségi helyszínek megőrzésére.

A törvénytervezet három nagyon fontos elemet tartalmaz: először is azt, hogy el kell készíteni a világörökségi kezelési terveket; a másik, hogy újra kell szervezni a kezelő szervezeteket, nevezetesen a világörökségi gondnokságokat; valamint a harmadik, hogy az államnak pénzügyi forrásokat kell biztosítani az értékmegőrzésre és az értékalapú fejlesztésre ezen területek vonatkozásában.

Jelen pillanatban nincs a hazai jogrendben kötelező erejű kezelési tervről szóló jogszabály, és bizony azt mondhatjuk, hogy ez az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy ezeket a világörökségi helyszíneket hatékonyan lehessen kezelni. Hadd említsek budapesti helyszíneket budapesti képviselő lévén. Belső-Erzsébetváros esetében tanúi lehettünk annak, hogy sajátos városrendezési szabályozás létrehozásának szükségességét hangsúlyozta a Budapestre meghívott UNESCO-szakértő a helyzetjelentésében, és tudjuk azt, hogy kötelező erejű, világörökségi szempontú kezelési terv hiányában nem alkotható hatékony városrendezési szabályozás.

Ez az előttünk lévő törvénytervezet, törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a kezelési terveket kormányrendelet hirdeti ki, megteremtve ezzel a kötelező erejű előírások érvényesülésének lehetőségét. Ezek a kezelési tervek - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni - az érintett önkormányzatokkal egyeztetendők, ezeket egyeztetni kell az érintett önkormányzatokkal annak érdekében, hogy összhangban legyenek a településrendezési tervekkel, eszközökkel. Tegyük hozzá, hogy az említett kormányrendelet gondoskodik többek között az értékmegőrzéssel kapcsolatos stratégia nevesítéséről, illetőleg konkrét kezelési módok meghatározásáról, valamint tilalmak és korlátozások leírásáról is.

Fontos továbbá hangsúlyozni azt - az előbb említettem budapesti helyszíneket több ízben is -, hogy a budapesti helyszínek több kerülethez tartoznak. Fontos az - és ezt az előbb említett hatékony városrendezési szabályozással kapcsolatban is mondom -, hogy egységes szempontrendszeren alapuljon a városrendezési szabályozás, még egyszer mondom, különösen akkor, amikor több településről van szó, egy-egy körben, egy-egy helyszínhez, egy-egy védendő értékhez több település kapcsolódik, vagy Budapesten történetesen több kerület.

A világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes érték, és ennek sértetlennek kell lennie, és a sértetlenség és a teljesség megőrzése érdekében szükségessé válhat védőövezetek kijelölése. Ez nyilván a helyszín védelmét hivatott biztosítani, a kiegészítő és kielégítő, teljes védelmet. Nyilván külön jogszabály vagy jogszabályok alapján tud védelmet, védettséget élvezni ez a bizonyos védőövezet, és hozzá kell tenni, hogy a Világörökség Bizottság a Világörökség Jegyzékbe történő felvételével egyidejűleg jóváhagyja ezeknek a védőövezeteknek a kijelölését.

A kultúráért felelős miniszter rendeletben hirdeti ki a világörökségi várományos helyszínek jegyzékét - beszéljünk egy kicsit erről is, hiszen erre is kiterjed a jogszabály hatálya, mint többen említették már előttem, és ezek közül egyet mindenképpen szeretnék megemlíteni, amely meglehetősen kiterjedt, többen szóltak már erről is, ez a római limes. Ez Magyarországon is és Budapesten belül is több helyszínhez kapcsolódik, hiszen több tucat település kapcsolódik ehhez, Budapesten pedig Óbudától Nagytétényig szintén több helyszínt foglal magában. Ha megbocsátják nekem, a saját választókerületemből hozok példát, Budapest XXII. kerületéből, Budafok-Tétényből például a Campona ókori római erőd esetében is fontos lehet ez a védelem, és számos más tekintetben. Én nagyon bízom abban, hogy minél előbb, talán pár éven belül ez a dolog megtörténik, és tudni kell, hogy nyilván nemcsak Magyarországot érinti, hanem egy összeurópai ügy, hiszen igen kiterjedt ennek a területi hatálya. Ezért is fontos az, hogy amikor csatlakozunk egy-egy ilyen területhez, amikor Magyarország részese egy-egy ilyen védelemnek és védettséget élvező területnek, akkor megfelelő biztosítékokat adjon arra, hogy ezeket megfelelő formában át is adjuk az utókornak, át tudjuk örökíteni az utókornak.

Az előttünk lévő törvényjavaslat nem sorolja fel mindazokat az alapelveket, amelyekre figyelemmel kell lenni, de egyes ilyen alapelveket egyértelműsít és nevesít a törvényjavaslat, és világos, hogy ezzel megpróbálja elősegíteni a törvényjavaslat lényegének, hátterének, koncepciójának a megértését. Az alapelvek között érdemes felsorolni a helyszínek által megtestesített kulturális örökségi, természeti értékek megóvásának az elvét, a közérdekű védelem elvét és a fenntartható használat elvét - fenntartható, és ez nyilván közérdek. Olyan közérdek ezeknek a védelme és a fenntarthatóság szolgálata, amely csak akkor valósulhat meg, ha mindenki, minden jogalany együttműködik és közreműködik a védelemben, a továbbörökítés megfelelő feltételeinek a biztosításában.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért mondom azt és ezért mondja azt a törvény, hogy közreműködési jogosultsága, együttműködési kötelezettsége van az állami és önkormányzati szerveknek, az egyházaknak, a társadalmi és egyéb szervezeteknek, valamint a természetes személyeknek, és fontos az, hogy együttesen, ebben a felelősségben mindannyian osztozva próbáljuk meg ezeket a kincseinket átörökíteni. Nyilván fontosak az állami feladatok, amelyeket ez a törvényjavaslat nevesít - meghatározza például a miniszter az egyezményből eredő feladatok végrehajtásának stratégiáját, koncepcióját, valamint figyelemmel kíséri az átfogó programokat, tervezési programokat; javaslatot tesz ennek keretében a világörökségi terület védelmének az átfogó tervezési programokba és jogszabályokba való beépítésére; és számos olyan területet nevesít még állami feladatként ez a törvényjavaslat, amelyről gondoskodni kell.

Miért fontos mindez? Miért fontos mindaz, hogy ezeket a területeket megóvjuk? Gondoljunk csak arra, és ez nemcsak társadalmi, hanem gazdasági érdek is, hogy a turizmusban, azt gondolom, egyre fontosabbak ezek a világörökségi helyszínek.

(11.10)

Amikor egy-egy külföldi országba látogatunk, akkor mi magunk is tapasztalhatjuk saját magunkon, hogy azokat a helyszíneket próbáljuk megtekinteni, amelyek például ebbe a körbe tartoznak. Bizony, komoly vonzerőt jelent az, hogyha egy-egy terület vagy egy-egy műemlék, egy-egy természeti látnivaló a világörökségi körbe tartozik. Nyilván mindenki így gondolkodik, vagy sokan így gondolkodnak a világban, és ha így van, akkor mi itt, Magyarországon bizony büszkék lehetünk arra, hogy számos ilyen attrakcióval tudjuk bővíteni az európai kultúrkört, akár a természeti jelentőségű vagy a természeti környezethez tartozó látványosságok körét.

Fontos, hogy ezt mi itt, Magyarországon, mi itt, akár Budapesten továbbörökítsük, fontos, hogy ezt óvjuk, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

A következő hozzászóló Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm, elnök úr, köszönöm a szót.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban az MSZP részéről azok sorát szeretném gyarapítani, akik a többi pártban is nagy számban szóltak eddig is, és akik arról szóltak, hogy szakmailag korrektnek tartják ezt a törvényjavaslatot, az előkészítés módját pedig példaértékűnek, és akik büszkék arra, hogy Magyarország csatlakozik azokhoz az országokhoz, amelyek a legmagasabb szintű jogszabályban rendelkeznek a világörökségről.

Persze, az előkészítés módját dicsérve hadd mondjam el, hogy ez lenne a természetes, mert egy ilyen törvény, amely a világörökségről szól, nyilván politikai hovatartozástól függetlenül fogja össze azokat a feladatainkat, örök nemzeti kötelességünket, amelyek azokkal a kulturális és természeti értékekkel szemben fennállnak, amelyek nemcsak a magyar nemzet szempontjából fontosak, hanem joggal tartanak számot a világ érdeklődésére is, hiszen egyetemes jellegűek, legyen szó kulturális értékről vagy természeti értékről egyaránt.

Fontos a világörökségi törvény megalkotása a turizmus számára is, ez tükröződött a sport- és turizmusbizottság legutóbbi ülésén, hiszen a turizmus egyik legfőbb célja, tartalma, külön szakmai ága a világörökségi turizmus. Mind a belföldi, mind a külföldi turisták jelentős része ezekre a világörökségi helyszínekre látogat, s ennek megfelelően a turizmus is kiemelt figyelmet fordít a világörökségekre, hiszen marketingfeladataink között is kiemelt helyen szerepelt és szerepel, és legutóbb a kultúra éve alkalmából is a világörökségi helyszíneink bemutatása kiemelt szempont, kiemelt cél volt.

Mindez természetesen arra kötelez minket, hogy olyan törvényt alkossunk, amely a legteljesebb mértékben megfelel majd a jogalkotók céljának, az alkalmazóinak - ezt külön nagy hangsúllyal szeretném kiemelni -, és természetesen mindez által az odalátogatók, a belföldiek és a külföldiek elégedetten távoznak. Hiszen a törvény mellett, akkor, amikor dicsérjük azt, hogy széles körű szakmai konzultációban született, és ez nagyon helyes, arról se feledkezzünk meg, hogy a törvénynek vannak olyan területei, amelyek az önkormányzatokat érintik, az egyházakat érintik, a szakmai területet, a lakosságot érintik, aki az adott helyszínen lakik, az odalátogatókat és természetesen az ott élő vállalkozókat is. Ebből a szempontból tehát eszméletlenül fontos minden ponton a megfelelő szintű koordináció.

Bár eddig erről nem nagyon esett szó, de nagyon lényegesnek tartom, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak már a világörökségi várományosi helyszínek kialakításának időszakában mindazok, akik ennek érintettjei, hiszen gyakran hallunk olyan véleményeket a lakosság részéről is, akik szinte félnek attól, hogyha a lakóterületüket, az életterüket világörökségi helyszínné nyilvánítják, különösen igaz ez, hogyha a természeti értékeinkről van szó, mert attól tartanak, hogy ezt követően olyan kötelezettségek vonatkoznak rájuk, amelyeknek alig vagy csak nehezen tudnak megfelelni. Itt tehát nagyon fontos szerepe lesz abban is a kormányzatnak és minden érintett szervezetnek, hogy megfelelőképpen tájékoztassa az ott élőket arról, hogy milyen kötelezettségek, milyen előnyök járnak azzal, ha világörökségi helyszínné változik a környezetükben lévő kulturális vagy természeti örökség.

Külön kiemelt feladatnak kell lennie a világörökségi helyszíneink mellett, amire ez idáig is jó példát szolgáltatott az eddigi nyolc világörökségi helyszínünk is, különösen kiemelt feladatnak kell lennie a fejlesztésüknek, hiszen nem elég csak világörökségi helyszínné nyilvánítani egy területet, egy természeti vagy egy kulturális örökséget, egy építészeti értéket, ha annak a folyamatos fejlesztéséről nem tudunk gondoskodni hazai forrásból, európai uniós forrásból, önkormányzati forrásból vagy vállalkozói forrásból, akkor kevés turistát vonz, kevés odalátogatót vonz, márpedig a világörökség egyik legfontosabb célja az, hogy bemutathassuk egyetemes értékeinket a világnak, és bemutathassuk a belföldi turistáknak is.

Vannak, akik félnek ezektől a fejlesztésektől, valljuk meg őszintén; vannak, akik félnek attól, hogy ez a természeti érték rovására megy, vagy éppen a kulturális érték rovására mehet majd. Nem kell félniük, hogyha majd a világörökségről szóló törvénytervezet előírásait betartva, pontosan, megfelelően létrejönnek azok az egyeztetési mechanizmusok, de ebben nagyon-nagyon fontos, hogy minden ponton érezzék azt, hogy segítő kézként ott áll mellettük az adott szervezet, amelyik segíti abban, hogy eligazodjon, hogy mivel jár ez, milyen előnnyel és milyen hátránnyal.

Amikor a fejlesztésekről szólok, akkor hadd emeljem ki például azt, hogy példaértékű a Pannonhalmi Bencés Főapátság fejlesztése az elmúlt években, amely a fenntartható fejlődés szempontjait figyelemben tartva, legyen szó az apátság környezetében elhelyezkedő természeti értékekről vagy éppen az apátság ezeréves értékeiről, olyan példaértékű fejlesztést valósított meg, döntően európai uniós és a hozzá társuló önerős egyházi finanszírozással, amelyre nemcsak a határainkon belül lehetünk büszkék, hanem a határainkon túl is. Olyan komplex szolgáltatási rendszert, olyan bemutatási rendszert dolgoztak ki, amely példaértékű lehet minden világörökségi helyszín számára.

Ezt azért emeltem ki, mert persze a fejlesztés nemcsak a világörökségi helyszín, konkrétan csak a helyszín fejlesztése, hanem a fejlesztéshez hozzátartozik az is - és ebben nagyon üdvözlöm a törvénytervezet komplex szemléletét -, igen, hozzátartozik például a megközelíthetőség. Így tehát nagyon fontos, hogy a területfejlesztési és a területrendezési szempontok is összhangban legyenek a világörökségi helyszínek fejlesztésével. Külön üdvözlöm azt, hogy a minisztériumi egyeztetési rendszerben helyet kapott a turizmus is, mert hiszen a turizmus nélkül elengedhetetlen a világörökségi törvény megalkotása és alkalmazása is.

Fontosnak tartjuk a finanszírozást. Nagyon fontos a finanszírozás, hiszen mindahhoz, amiről beszélünk, kell egy világos, pontos törvény, erre a jelenleg beterjesztett javaslat alapján lehetőség van. Nyilván kell egy szervezetrendszer; ezzel kapcsolatban majd hadd legyen egynéhány javaslatom, módosító észrevételem. De mindez nem valósítható meg, ha nem társul hozzá megfelelő finanszírozás. Nagyon örülök, hogy szól erről a törvény, örülök annak, hogy L. Simon László képviselő úr máris javaslatot tett a költségvetési források felemelésére.

Hadd tegyek én is egy javaslatot, természetesen annak tudatában, hogy az ellenzéki képviselőknek mindig gazdagabb a fantáziájuk, de talán van ebből olyan, ami hasznosítható a jelenlegi kormány számára is. Nyilván a jövőben is kiemelt terület lesz az európai uniós források felhasználása és a különböző pályázati pénzek felhasználása a világörökségi helyszínek fejlesztése területén.

(11.20)

Itt mindenképpen támogatnám és támogatandónak tartanám azt az elképzelést, hogy ha világörökségi helyszínről van szó, a kiemelt helyzetére való tekintettel kapjon előnyt a pályázati források odaítélésénél, persze akkor, ha a fenntartható fejlődés szempontjait figyelembe veszik.

Ugyanígy lényegesnek tartanám, amennyiben megvalósítható, hogy azok a vállalkozások, amelyek a világörökségi helyszínek területén, közelében, természeti értékeink helyszínén folytatják a vállalkozásaikat, mivel szigorúbb kötöttségek vonatkoznak rájuk, mint a más területen vállalkozókra, kapjanak valamiféle kedvezményt, ami megfogalmazható a helyi vagy a központi adórendszerben, például a szolgáltató egységeik kialakítására vagy adott esetben felújítására is. Ugyanez vonatkozik a magánszemélyekre, az ott lakókra is, hiszen gyakran nekik komolyabb kötelezettségeknek kell megfelelniük, és nagyobb anyagi erővel rendelkezniük ahhoz, hogy a kultúrtájnak, a természeti értékeknek, a történelmi értékeknek megfelelő felújítást meg tudják valósítani, legyen szó épületről, lakóépületről, vagy legyen szó például akár egy vendéglátóhelyről. Mindenképpen megfontolandónak tartanám, amennyiben erre lehetőség van, hogy kapjanak önkormányzati vagy valamiféle központi ösztönzést arra, hogy ne tartsanak ettől, hanem érezzék, hogy nekik is érdekükben áll mindezeket a fejlesztéseket megvalósítani, és ilyen módon talán több forrást is be lehetne vonni a világörökségi helyszínek fejlesztésébe.

Nagyon fontosnak tartom a komplex hatástanulmányok elkészítését. Itt jelezném - de biztos, hogy államtitkár úrnál nyitott fülekre talál -, hogy ebben kiemelt szerepe legyen magának a turizmusnak, hiszen a turizmus összefogásával tud megvalósulni mindaz, amelyről a világörökségi törvény kapcsán a jelenben és a jövőben beszélünk. És bár az előttem szólók már érintették, hogy a Világörökség Nemzeti Bizottságát nem tartalmazza a törvény, én nagyon odafigyelnék arra, és ezt javasolnám is államtitkár úrnak, hogy olyan rendszerek, egyeztetési rendszerek alakuljanak ki a rendeletalkotás során, amelyek helyettesítik majd ezt a szerepkört, amelyben ugyanúgy szerepet kapnak az egyházak, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a szakmai szervezetek és adott esetben a vállalkozók képviseletei is.

Tartalmazza a törvény - szintén nagyon helyesen - a kezelési tervekkel kapcsolatos kérdéskört a világörökségi helyszínek vonatkozásában, és a kezelési tervek megvalósításához, gondozásához szükséges gondnokságok felállítását is. Megfontolásra javasolnám ugyanilyen gondnokság felállítását a várományosi helyszínek vonatkozásában is. Azért tartanám ezt különösen fontosnak, ha nem jelentene ez külön anyagi terhet, mert a várományosi helyszínek vonatkozásában is szinte mindaz igaz, ami a világörökségi helyszíneknél. És azért is szóltam arról, hogy nagyon fontos szerepe van a tájékoztatásnak, a pontos információadásnak, a segítségnek a világörökségi helyszínen tevékenykedők számára, így tehát bizonyára nagy segítség lenne a világörökség-várományos gondnokságoknak a létrehozása is.

Végezetül azzal együtt, hogy megismételném, támogatjuk ezt a törvénytervezetet, örülünk neki, hogy létrejött, ezek a javaslatok is arra vonatkoztak, bizonyára érezte államtitkár úr, hogy jobb legyen ez a törvénytervezet, időtálló legyen, annál is inkább, mivel pontosan tudjuk azt, hogy egy ilyen törvény megalkotása és alkalmazása sokszor nemzetközi egyeztetéseket kíván, más esetben gazdasági, beruházási, örökségvédelmi, természetvédelmi értékek harmonizálását jelenti, ami egy nagyon igényes és egy nagyon pontos feladatot igényel, de a haszna, a gyümölcse az, hogy ha alkotunk egy olyan világörökségi törvényt, amely mindezt pontosan tartalmazza majd a hozzá kapcsolódó rendeletekkel együtt is, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a jelenlegi és a jövőbeni világörökségi helyszíneinken az ott élők, az ott vállalkozók, az önkormányzatok pontosan tudni fogják a lehetőségeiket, az előnyeiket, a feladataikat, és mindannyian érezni fogják azt a felelősséget, ami rájuk hárul azáltal, hogy olyan nemzeti vagy természeti érték gondozásában, bemutatásában vállalnak feladatot, amelyek nagyon fontosak nemcsak a magyarság számára, hanem a világ számára is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden országot, minden nemzetet mi sem jellemez jobban, mint az, miként bánik a kulturális és természeti értékeivel, hogyan ápolja a szellemi örökségét, és melyek azok az értékek, amelyeket nemzetközi szinten szeretne és meg is tud mutatni a világnak.

Az 1972. évi UNESCO világörökségi egyezmény, amelyhez Magyarország 1982-ben csatlakozott, úgy vélem, rendkívül jó lehetőséget ad a kiemelt kulturális értékeinkkel való gazdálkodásra és az azokkal való bánásra, ehhez viszont a világörökségi helyszínek hatékony szakmai, szervezeti és - nagyon fontos - finanszírozási működése érdekében feltétlenül szükséges a jelenleg előttünk fekvő világörökségi törvény megalkotása és elfogadása.

Úgy vélem, itt az ideje, hogy ebben a kérdésben is rendet teremtsünk. Mert ahogy miniszter úr is említette a tegnap esti expozéjában, az utóbbi években nemzetközi szinten sajnos inkább csak a botrányokról voltak híresek a világörökségi helyszíneink, gondoljunk csak éppen szűkebb pátriámra, a Tokaj-Hegyaljára tervezett szerencsi szalmatüzelésű hőerőműre vagy a budapesti világörökségi helyszín körüli kezelési problémákra. Itt szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy ezekben az ügyekben még jelenleg is tart az UNESCO világörökségi bizottságának eljárása a Magyar Köztársaság ellen, és amelynek kimenetele - legalábbis az UNESCO részéről - még nem ismert. Úgy vélem, hogy a parlamenti patkó bármely oldalán ülünk is, egyetértünk abban, hogy ezen a helyzeten sokat fog segíteni az előttünk levő világörökségi törvény elfogadása. Végre pont kerül a mondat végére.

Tisztelt Ház! Zempléni, tokaj-hegyaljai képviselőként engedjék meg, hogy most mind a nyolc hazai világörökségi helyszínről szóljak pár szót, és ha végigtekintünk ezen a felsoroláson, úgy vélem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyszerre látjuk meg bennük Magyarországot, annak történelmét, kultúráját és természeti értékeit.

Hollókő - az egyik első világörökségi helyszínünk, amely '87-ben kapott világörökségi címet, úgy vélem, hogy ma is élő példája a Kárpát-medencei, közép-európai népi építészetnek, tájgazdálkodásnak és kisparaszti életformának.

Budapest - világörökségi címet kapott '87-ben a várnegyeddel, a Halászbástyával, a Mátyás-templommal, az Andrássy úttal és annak történelmi környezetével, kiemelkedő példája és képviselője egy közép-európai főváros építészeti kultúrájának és városszerkezetének.

Az Aggteleki-karszt világörökségi helyszín '95-től, és közös világörökségi helyszín Szlovákiával, barlangjaival és a földfelszíni karsztformáival egy fontos földtörténeti korszak világszinten is egyedülálló emléke.

És a '96-ban világörökségi címet kapott Pannonhalmi Főapátság, annak megalapítása és történelme elválaszthatatlan része a magyar keresztény államiságnak, gimnáziuma pedig ma is az egyik legfőbb értelmiségformáló iskolaműhelyünk.

A Hortobágyról, amely '99 óta világörökségi helyszín, csak azt szeretném mondani, amit az egykori pataki diák, Móricz Zsigmond írt: míg itt van, mindenki zarándokoljon el, nézze meg ezt a hatalmas kertet, a magyarságnak ezt a nemzeti kincsét, hiszen a puszta, a természet és gazdálkodás csodája a nyájakkal, a gulyákkal, a ménesekkel, a pásztor, gulyás és csikós emberekkel valóban máshoz nehezen fogható élmény és látványosság.

Aztán 2000-ben világörökségi címet kapott a pécsi ókeresztény sírkamrák; a római világot hozzák elénk, és tartották Magyarországon sok évtizeden, évszázadon keresztül, hiszen a mai Pécs helyén annak elődjeként a IV. századi Sopianae városa a római provinciák egyik fontos, gazdag települése volt, amely az ókeresztény kultúra és a térség egyik központja lett.

(11.30)

A Fertő-táj, amely - hasonlóan az Aggteleki-karszthoz - szintén két ország közös világörökségi helyszíne, az osztrák oldallal egy időben, 2001-ben kapott világörökségi címet.

Tisztelt Elnök Úr! Végül végigtekintvén a magyarországi világörökség helyszínein, úgy vélem, hogy nyolcadikként 2002-ben Tokaj-Hegyaljára, a legjobb helyre esett a döntőbírák választása, amely szerint: "a tájjal összeforrottságban élő ember sok évszázados kapcsolatrendszere, amely ma is továbbél". Tehát azt is mondhatnánk, hogy a tényezők páratlan együttállása adja meg ezt a csodát: az őshonos szőlő, a gazdag vulkáni örökség, az egyedi mikroklíma, az aszúsodást előidéző nemespenész, aztán az itt élők sajátos borkészítési eljárása és érlelése. A természet és az ember együttes csodája ez. Nem véletlen, hogy a világon 1737 óta Tokaj-Hegyalja volt az első zárt történelmi borvidék.

S hogyan fogalmazhatnék egyszerűbben? Talán úgy, hogy mi ez a csoda? Nos, ez a tokaji aszú, amit itt tartok a kezemben (Felemel egy palackot.), mert ebben az aszúban benne van mindaz az indoklás, ami a világörökség védelmére való felvétel alapjául szolgált. Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, ez az üveg aszú nem más, mint a hely, a táj és az ember évezredes összetartozásának a mai élő tanúja - és a tokaji borvidéken a szőlőművelés, a borkultúra évszázados tapasztalatai ma is élőek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném, hogy az előbb felsorolt kulturális, természeti és szellemi értékeink mögött észrevennénk az azt létrehozó, fenntartó és gondozó embert, a világörökségi helyszíneken működő közösségeket és a vidék Magyarországát. Hiszen a vidéki világörökségi helyszíneken, leszámítva most Budapestet és Pécset, közel 350 ezer ember él, és az előttünk fekvő világörökségi törvény nemcsak a kulturális, természeti és szellemi értékekről, azok megóvásáról, hanem ezekről az emberekről, a vidék-Magyarország egyik jelentős szeletéről is szól. Arról is szól, hogy végre tudnak-e az ott élő emberek és közösségek, önkormányzatok élni a kulturális értékeikkel és a világörökségi címmel.

Igen, az elmúlt időszakban, az évek során többször megkérdezték tőlem Tokaj-Hegyalján is, hogy képviselő úr, minek egyáltalán alkotni az új világörökségi helyszínekről egy törvényt. Hiszen a világörökségi területek már eleve védettek, ahogy látjuk a törvény tervezetében is, a különböző kulturális örökség- és természetvédelmi törvények által. Nos, a válaszom az előző mondatomban rejlik: a törvény fő célja nem csupán az értékvédelemnek a megerősítése, hanem az, hogy a világörökségi helyszínek végre egy olyan pályára kerülhessenek, ahol a világörökségi értékek válhatnak a térség fejlesztéspolitikai motorjává, nem pedig hátrányává, ahogy sokan korábban képzelték.

Azt is mondhatnám, hogy a világörökségi törvény elfogadásával - annak céljaiból és szakmai tartalmából következve, Budapestet és Pécset újra leszámítva - a vidéki Magyarország hat új területe kap egyedülálló esélyt arra, hogy állami akarattal és támogatással megerősítve újraszervezze önmagát, és lehetőséget kapjon a kulturális értékeivel való gazdálkodásra.

De hát mit is jelent ez a gyakorlatban, tisztelt képviselőtársaim? - mert ezt is sokszor megkérdezik tőlünk a polgárok. Hogyan lesz a világörökségi címből és a világörökségi törvényből több munkahely az említett területen, a vidék Magyarországán? Miért fog a világörökségi cím és a világörökségi törvény nyomán a helyi fiatalság és a helyi értelmiség, mondjuk, a szülőföldjén maradni? Miként fognak a helyi közösségek, a helyi társadalmak újra úgy megerősödni ezeken a világörökségi helyszíneken, hogy ne csak arra fussa továbbra is az energiájukból, hogy fenntartsák vagy éppen a leromlástól óvják meg az értékeiket, hanem a gazdasági, a kiszámítható stabilitás alapján újra kultúraformáló, kultúrát létrehozó erővé váljanak?

Engedjék meg, hogy a válaszokat, amelyek sok szempontból minden világörökségi helyszínre igazak lehetnek, a saját szűkebb pátriámból, Tokaj-Hegyaljáról adjam meg. Hol is tart ma ez a borvidék? Hát lássuk röviden!

Mindenki tudja, hogy világszínvonalúak a boraink, de a leromlott úthálózat és a vasúthálózat miatt szinte megközelíthetetlen a borvidék, azaz ezt a bort el kell vinni innen, hogy eladhassuk, hiszen a turistáknak jelenleg nehéz idejönni. Világszínvonalúak a borászaink, de nincsenek meg azok a turisztikai szakembereink és intézményeink, akik hasonló színvonalon és megfelelő körülmények között dolgozva képviselnék Tokaj-Hegyalját a hazai és a nemzetközi turisztikai piacon. És itt az alapprobléma: mindig egyetlenegy Tokaj-Hegyaljáról beszélünk, de annak a huszonhét települési önkormányzata jelenleg mégis öt különböző kistérségbe tartozva képzeli el és alakítja a jövőképét. Hogyan lehet így egységes, hatékony tokaj-hegyaljai térségfejlesztési politikát kialakítani, arról egyáltalán beszélni és vitatkozni?

A borvidék egyfajta sűrítménye az építészeti, kulturális, történeti, környezeti, táji, szőlészeti és borászati értékeinknek, de jelenleg egyetlenegy intézményük sincsen, amelynek szakmai feladata kizárólag a borvidékkel kapcsolatos értékek feltárása, kutatása, gondozása és ápolása lenne. Hogyan tudunk jó és megalapozott politikai, szakpolitikai döntéseket hozni akkor, ha nem tudjuk valójában azt, hogy milyen értékekkel gazdálkodhatunk?

A fentiek ismeretében és tükrében jelenleg nehéz sikeresen működő borvidékről beszélni, még Tokaj-Hegyalján is. Néha úgy érzem, hogy mindenünk megvan, ami egy virágzó borvidék felépítéséhez és működéséhez szükséges, már csak össze kell rakni az alkatrészeket, beindítani a motort és egy jó pohár tokajit meginni. Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő világörökségi törvény ad majd erre egy lehetőséget. És azt is meg tudom ígérni, hogy mi Tokaj-Hegyalján élni fogunk ezzel a törvény által kínált lehetőséggel, hiszen a törvény tartalma és a szellemisége megadja a módot a fenti problémák orvoslására.

A törvény tervezetében szereplő kezelési terv, amely a borvidék huszonhét településére vonatkozik majd, alap lehet a meglévő értékekkel való jó gazdálkodásra, és - hozzáteszem - egy egységes Tokaj-Hegyalja világörökségi térségfejlesztési stratégia elkészítésére is. A törvény tervezetében szereplő világörökségi gondnokságkezelő szervezet pedig lehetőséget ad majd a hatékony borvidéki menedzsment felállítására, arra, hogy a borvidéknek és annak ügyeinek legyen végre az államnak, az UNESCO Világörökség Bizottságának és a helyi közösségnek is felelős, hatékony gazdája. Ha valaminek pedig tudjuk, hogy van gazdája, szakmai víziója, jövőképe, szervezőereje, az működhet és működni is fog. Ez pedig megmutatkozhat majd a borvidék gazdasági erejének a növekedésében, az infrastruktúra fejlődésében, a munkahelyek teremtésében és a vidéki értelmiség megerősítésében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világörökségi törvény nem varázspálca, de egy jó és szükséges eszköz, lehetőség arra, hogy a Magyar Köztársaság és annak mindenkori kormánya teljesíteni tudja az UNESCO világörökségi egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalásait, és lehetőséget adjon a vidéki világörökségi helyszínek új térségfejlesztési politikájának kialakítására. Úgy hiszem, hogy ez az előterjesztés, hasonlóan, mint korábban tavaly, tartalmazta, hogyan lehet összehangolni a vidék fejlesztését, és milyen pénzügyi eszközöket mellékel ahhoz, hogy valóban ne csak betartani lehessen a világörökség által adott szabályokat, hanem fejleszteni is lehessen.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a fentiek szellemében kérem önöket a törvény elfogadásának a támogatására - mi Hegyalján mindenféleképpen támogatjuk ezt.

Köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr, és köszönjük szépen a szemléltető eszközt, a tokaji aszú látványát - azt gondoltuk, hogy majd becsatolja a jegyzőkönyvhöz. (Derültség.)

Következik Iván László képviselő úr, Fidesz, kettőperces hozzászólásra.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Miután ez a törvénytervezet számos olyan alapvető szempontot tartalmaz és olyan alapvető megállapodásokhoz kapcsol bennünket, szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni.

Nyilvánvaló, hogy az emberiség közfelelős közkincséről beszélünk, ugyanakkor ebben a heterogén és mindinkább heterogén világban a helyi, nemzeti identitásoknak a kérdése meghatározóvá válik. Az is természetes, hogy a nemzeti identitások szempontjából Magyarország ezeken a világörökségi helyszíneinknek, kultúracentrumainkon keresztül a világnyitás felé meghatározó felelősséggel is tartozik.

(11.40)

Nyilvánvaló, hogy a világörökség részei és a mi kulturális értékeink szellemi és épített környezetünkkel együtt a lelki egészség és egy spiritualitás erőtereit is jelentik, és azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzedéki transzferek szempontjából pedig egy idősödő világban, egy demográfiai forradalmát élő világban ezek a transzferek meghatározóak. Nyilvánvaló ennek a védelme, az ehhez kapcsolható tárgyi és szellemi megvalósítás, kreativitás döntő kérdéssé válik a következő években, évtizedekben. Mindenképpen pártok feletti ügynek tekintem, és ezzel, hogy pártok feletti ügy, a támogatásnak mindenképpen a parlament részéről is szükségét látom.

Kedves ifjúkori élményemről szeretnék egy villantást adni. Kedvenc könyvem volt Sven Hedin Homokba temetett város című könyve. Nyilván ezekről a homokba temetett örökségi tartalmakról és értékekről kell szólnunk, és ez a törvény ehhez hozzá is segít.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy először méltassam a jogalkotót, és méltassam azt a nagy munkát, amit ezzel a törvényjavaslattal elvégeztek, és a Jobbik részéről szeretném kifejezni szándékunkat, hogy támogassuk ezt a törvényjavaslatot, illetve jobbítsuk az ebben foglaltakat. Számos módosító indítványt adtunk be Hegedűs Enikő képviselőtársammal annak érdekében, hogy talán még jobb lehessen; ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy egy nagy jelentőségű törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek Magyarország jövőjére igen komoly kihatása lehet, ha mi magunk, illetve ezen törvényt alkalmazók élni tudnak az ebben foglalt lehetőséggel.

Több képviselőtársam részéről elhangzott, hogy ez példaértékű. Én e törvényjavaslatnak azt a vonatkozását emelném ki, hogy a törvény milyen lehetőséget biztosít Magyarországnak, azaz nem csupán példát kell mutatnunk ezzel a világnak, hanem kiaknázva az ebben rejlő lehetőségeket, a magunk javára és nemzeti kulturális és természeti örökségünk javára kell fordítanunk az ebben foglaltakat.

Jelenleg nyolc ilyen világörökségi helyszínnel, területtel rendelkezünk, de legalább ugyanennyi helyszín szerepel a várományosi listán. Reméljük, hogy a törvény hatálybalépése és alkalmazása segíteni fogja azt a folyamatot, amivel újabb helyszínek válhatnak a világörökség részévé, és ezeket nemcsak mi, gyermekeink, hanem a világból ide látogatók is ezáltal jobban megismerhetik.

Én ezen helyszínek közül emelnék ki egyet felszólalásom elején, ez pedig az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, amely olyan régmúlt idők értékeit hordozza, amelynek bemutatása a világ számára nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is, hiszen itt 20-25 millió évet mehetünk vissza az időbe, és olyan páratlan emlékeket tekinthetünk meg a földtörténeti korokból mint a Parathetys sekély tenger maradványai, benne cápafogmezőkkel, ráják, krokodilok, delfinek csontvázaival, állatlábnyomos homokkőmezők 2 ezer négyezetméter területen, amelyek szintén egy 17-20 millió éves emlékek; a megkövesedett óriásfenyők, a miocén kori erdők maradványai és így tovább. Ezek az értékek jelenleg is meglévő védett értékeink, amelyek viszont a világ közvéleménye számára nem kellően ismertek.

A törvény a kultúráért felelős miniszter számára feladatként tartalmazza ezen várományos helyszínek kiválasztását, bejelentését a központhoz, illetőleg aziránti intézkedéseit, hogy ezekből aztán valós világörökségi védettség legyen. A kultúráért felelős miniszternek ebben a törvényben rengeteg egyszemélyes feladata lett, és ez részben köszönhető annak a számunkra azért nem teljesen világos koncepciónak, amellyel a kormányzat felül kívánja vizsgálni egy sor szakmai bizottság létjogosultságát és szerepét, és ennek esett áldozatul ezen törvénytervezetben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága. A Jobbik-frakció úgy gondolja, hogy ezt a működő és megfelelő szakmai háttérrel rendelkező bizottságot meg kellene tartani, ezért egyik módosító indítványunkban ezt visszaemelnénk a törvénybe.

Annál is inkább, mert a bizottság működését teljesen jól, világosan és alátámasztott módon egy NKÖM-rendelet 1999-ből pontosan szabályozza. Magyarán szólva: ezzel kapcsolatban különösebb jogalkotási feladat nincsen, pusztán e rendeletet kellene megtartani, és adott esetben, ha a magyar kormánynak szándékában áll ezt a struktúrát a későbbiekben fölülvizsgálni, akkor egy egymondatos későbbi törvénymódosítással is meg lehetne teremteni az új struktúrára történő átállást; viszont nem gondoljuk azt, hogy a minisztert kellene minden olyan feladattal is leterhelni, amit jelenleg ez az igencsak neves szakemberekből álló grémium ellát.

Annál is inkább így van ez, mert ezáltal igazából az intézményes részvétele kérdőjeleződik meg olyan szervezeteknek, amelyek ezen bizottság tagjait delegálják, és adott esetben nem közvetlenül a kormányzati szervekhez kapcsolódnak. Gondolok itt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökére, aki ennek a bizottságnak ügyvezető elnöke, vagy gondolhatunk a Magyar UNESCO Bizottság vagy a Magyar Tudományos Akadémia által delegált tagokra.

A törvénytervezet számos kötelezettséget ír elő azoknak a szervezeteknek, személyeknek, intézményeknek, amelyek ezen jogszabály működtetésében, a kulturális örökség védelmében, a világörökség védelmében szereppel bírnak és közreműködnek. Ugyanakkor hiányoljuk a törvénytervezetből azok együttműködési kötelezettségét, akik közvetlenül nem érdekeltek a kulturális örökség fenntartásában, azaz nem közreműködők, viszont az adott területen jelen vannak, gazdálkodnak, élnek, bármilyen más tevékenységet folytatnak.

(11.50)

Ugyan tudjuk azt, hogy ez a törvénytervezet önmagában nem szankcionál, inkább egy olyan jogalkotásról van szó, amely lehetőségeket és jogokat teremt, ugyanakkor fontosnak tartanánk annak hangsúlyozását, hogy azok is, akik ebben a folyamatban nem vesznek részt, együttműködésre kötelezettek. Nyilvánvalóan az együttműködés megtagadása adott esetben más jogszabályokban foglalt szankcionálási kötelezettséget vonhat maga után.

Hasonlóképpen, és ezt több módosító indítványban is taglaljuk, egy kicsit problémás számunkra, hogy a tervezetben rengeteg helyen szerepel a "fejlesztés" szó. A világörökség, a természeti és kulturális örökségek védelme elsődlegesen azok megóvását, fenntartását, rekonstrukcióját, a jövő számára való megőrzését jelenti. Ez nem összekeverendő például a bemutatásukat szolgáló létesítmények kialakításával és az ehhez kapcsolódó fejlesztésekkel. Ilyen értelemben a megközelítés, a bemutatás önmagában magába foglalja azokat a fejlesztési szükségleteket, amelyek ezekhez közvetlenül kapcsolódnak. Ezért nehezen tudjuk értelmezni azt mind a kezelési terv feladatainak meghatározásánál, mind a finanszírozásnál, hogy a törvény pontosan mit is ért fejlesztés alatt. Mindenképpen szeretnénk elkerülni azt, hogy a jogszabályt alkalmazó bármely szereplő ezt félreértelmezve, olyan pályázatokkal próbálkozzon, amelyek az adott terület, mondjuk úgy, a kulturális vagy világörökség védelmével nem összeegyeztethető területfejlesztését jelentenék. Ezért célszerűbbnek tartanánk a törvényben egyértelműen a megőrzés, fenntartás és rekonstrukció kifejezéseket használni fejlesztés helyett.

A finanszírozásról. Nagyon örülünk annak, hogy a kormányzat a törvény alapján forrásokat fog biztosítani ezen világörökségi helyszínek fenntartása érdekében. Ugyanakkor úgy gondoljuk, és akkor ez egyben megelőzi azokat a vitákat, amelyek a támogatás volumenéről szólnak, és céltámogatási formában határozzák meg, hogy most 400 millió sok-e vagy kevés, hogy a törvény írja elő a magyar államnak, hogy az indokolt költségeket fedezze. Utána aztán arról már lehet természetesen politikai természetű vitákat folytatni, hogy melyek ezek az indokolt költségek, és természetesen e helyszínek és az ott dolgozó intézmények pályázati lehetőségeit is fenn kell tartani, viszont lehetnek olyan, nem fedezett, pályázattal nem fedezhető indokolt költségek, amelyek kifizetése éppen a világörökség elemeinek megőrzése, megmentése szempontjából szükséges. Ebben az értelemben is szeretnénk módosító javaslatot tenni, amely ilyen esetekben garanciát jelent az indokolt költségek fedezetére, kifizetésére, adott esetben más célelőirányzatok terhére.

Az utolsó kérdéskör, amit szeretnék önöknek bemutatni, a területrendezési tervek összhangba hozatalára vonatkozik. Nem teljesen értjük azt, hogy míg az itt világörökségi helyszíneken területileg érintett 120 önkormányzatnak másfél éve van arra, hogy a területrendezési terveit összhangba hozza, aztán a későbbiekben összhangban tartsa a kezelési tervekben foglaltakkal, addig az országos szervezetek, megyei önkormányzatok egy konkrét időtartamban meg nem határozott határidőt kaptak. Azaz ez egy kissé parttalan. Álláspontunk szerint itt is konkrét határidőt kellene szabni annak érdekében, hogy ez az összhang megteremtődjön. Ez nem egy lehetetlen feladat. Ha a települési önkormányzatoknak másfél évük van, akkor egy újabb másfél év még az egy szinttel magasabban álló országos hatáskörű szerveknek, illetve megyei önkormányzatoknak is elegendő kell legyen ezen összhang megteremtésére.

Ami még ehhez kapcsolódó gondolat, és ez talán nem teljesen egyértelmű a törvény szövegéből, hogy nem pusztán egyszeri megteremtésre van szükség, hanem utána ennek a teljes összhangnak a fönntartására, magyarán szólva akár a helyi, akár a területi, regionális vagy országos területrendezési eszközök módosításánál minden esetben kelljen figyelembe venni, egyébként ez természetes is, a kezelési terveket. Adott esetben a jogalkotó erre felhívhatja a figyelmet. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Szabó Csaba képviselő úr, Fidesz.

SZABÓ CSABA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Már a törvény első oldala, a fedlap is maga egy régi álom, öröm és nyilván bizakodás is, hiszen lesz világörökségi törvény a közeljövőben. Kell is, ahogy mondta miniszter úr a tegnap esti expozéjában, hiszen nem képesek választ adni a jogszabályok a helyszínek kívánalmaira, a mai kor lehetőségeire, követelményeire. Szükséges is, hiszen 24 éve volt kiválasztva az első helyszín a listáról az UNESCO-nál, ami elég régen volt, és azóta számos dolog változott meg körülöttünk.

Ezzel a szemmel tudom én is csak nézni ezt a törvényt, hiszen magam Hollókő polgármestere vagyok 13 éve, és nyilván Hollókőn van a legnagyobb súly ilyen szempontból mint világörökségi helyszín. Persze számos öröm is van ebben, hiszen míg az eddigi világörökségi helyszíneken egy egyház van mögötte, egy állami szintű nemzeti park áll mögötte, nálunk egy pici önkormányzatnak kell menedzselnie a világörökséggel járó nehézségeket, a fejlesztéstől kezdve annak minden elemét. Úgy érzem én is, hogy az elmúlt 20 évben a magyar kormányok mindent megtettek annak érdekében, hogy legyen új világörökségi helyszín Magyarországon, mindig ezért küzdöttek, ezért harcoltak, hogy legyen újabb és újabb. Így már nyolc helyszínünk van mostanra. De a régiekkel nem igazán foglalkoztak, a régiek mindig háttérben voltak. Ezeket a helyszíneket nem igazán segítették, el voltunk felejtve, nagyon-nagyon kevés támogatást kaptunk ebben a két évtizedben.

Ha a helyszínek oldaláról nézem egy picikét a három fő elemet, a kezelési terv maga jelentős erő lesz, úgy gondolom, hiszen számos problémával küzdünk, és minden helyszínünk más és más, de a problémáink hasonlóak. Úgy gondolom, hogy mindenképpen erősíti majd a kezelési terv az adott helyszíneket. Illetve azzal küzdünk leginkább a kistelepüléseken, hogy hiába hoz a testület rendeleteket, határozatokat, a törvényi szint mindig erősebb annál. És Hollókő-Ófalut szinte már nem tudjuk megvédeni helyi rendeleteinkkel, hiszen mindig-mindig magasabb rendű jogszabályra hivatkoznak, és mindig-mindig veszélybe kerülnek egyes elképzeléseink, egyes javaslataink, illetve az, hogy a települést megőrizzük úgy, ahogy a világörökségi listára fölkerült.

Nehéz lesz kiválasztani majd, hogy a gondnokságot egyes helyeken ki kapja, de Pannonhalmán, illetve néhány helyszínen nem lehet ez kérdés, viszont ez mindenképpen nagyszerű lehetőség lesz arra, hogy egyértelműsítsük azt, hogy ki felel elsődlegesen a helyszín szempontjából a világörökség fenntartásáért, nyilván az állammal együttesen. Segítség lesz ez mindenképpen, hiszen ehhez, mint mondtam, korábban segítséget nem kaptunk.

Az állami forrásról sokszor beszéltem számos interjúban. Nagyon sok külföldi világörökség jön el hozzánk Hollókőre is, és nem hiszik el, hogy egyetlen forint sem jár világörökségi helyszíneknek ma Magyarországon, és nem is járt az elmúlt években, jelentős időszakban, semmilyen pluszt nem kapunk, semmilyen pluszlehetőség nincs.

(12.00)

Hallottuk azt, hogy pályázatokban lehetne esetleg előnyt adni, vagy bármi megoldás, lehetőség állna rendelkezésünkre, és nyilván az, hogy külön soron szerepel a világörökség a költségvetésben, óriási lehetőséget jelent mindannyiunk számára. Az, hogy 400 millió forint a tervezet, hogy ez sok vagy kevés, első évben mindenképpen az jelentős már, hogy lesz ilyen, és arra, hogy a terveket elkészítsük, eszközöket rendelkezésre állítsuk, és hogy a gondnokságot indítsuk el és fönntartsuk, a menedzsmentszervezetet, ahhoz mindenképpen elégséges, és bízom benne, hogy jól lesz fölhasználva.

Bízom benne, hogy a hatása is jelentős lesz a turizmusra, hiszen mint mondtam, eddig ezek hiányában, előírások hiányában, azon kívül a menedzsment kellő erejének a hiányában nem könnyű elvégezni ezt a munkát. Csak képzeljük el, például Hollókő esetében nincs előírás arra, hogy mit kell megvédenünk, nincs sem az UNESCO-tól, sem pedig Magyarország kormányától egy irat, amiben az lenne benne, hogy mi az, amit meg kell védenünk, bár tudjuk nyilván mi magunk is, hiszen ezt tesszük jó pár évtizede a településen.

A hatására utalva. Nagyon bízunk benne, hogy a turizmus fellendül majd, hiszen az együttműködés a kormánnyal, illetve nyilván minden, világörökségért dolgozó szervezettel jelentős esélyt ad arra, hogy jó úton induljunk el ezzel, és ennek, mint mondtuk, nyilván nemzetközi híre is megy, rendezettebb lesz minden szempontból a menedzsment, több turista érkezik hozzánk. Bízunk abban, hogy ezzel helyi szinten a vidékfejlesztésnek is segítünk, munkahelyeket tudunk újrateremteni, az embereket marasztaljuk arra, hogy a világörökségi helyszínen maradjanak, és főleg vidéken, ott éljék az életüket, adva ezzel lehetőséget számukra.

Nagyon sok kiadvány vagy akár programfüzet, akár reklám utolsó mondata az, hogy ki ajánlja ezt, ki támogatja. Én szívesen írnám azt a törvénybe a legutolsó oldalra, hogy kérem, a világörökségi helyszínek támogatásával fogadják ezt el, hiszen a helyszínek támogatják ezt. A helyszínekkel többször megtárgyaltuk ezt az elmúlt időszakban, számos alkalommal vettük át, hogy mit szeretnénk mi, mi az, ami a törvényben szerepeljen, úgyhogy nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a helyszínek támogatják ezt, és kérem, hogy támogassa a parlament is a törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre szót adok Gyimesi Endre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Deák Ferenc, a haza bölcse mondása, hogy Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító cselekedetek sorával kell szeretni.

Azt gondolom, ez a törvény jó példa arra, hogy a patkó bármelyik oldalában lévő pártok támogatják, van, amelyik már az előkészítésben részt vesz, és valamennyi fontosnak tartja a világörökség törvényét, és fontosnak tartja azt a három elemet, amit szeretnék hangsúlyozni. El kell készíteni a világörökségi kezelési terveket, újra kell szervezni a világörökségi kezelő szervezeteket, és természetesen az államnak pénzügyi forrásokat kell biztosítania a világörökségi területek értékmegőrzésére és értékalapú fejlesztésére.

Nyolc helyszínünk van, amelyről többen szóltak, és többen különböző helyszíneket megemlítettek annak érdekében, hogy az fejleszthető legyen. Valóban csodálatos ez az ország. Tudjuk azt, hogy rendkívül nehéz lesz újabb elemekkel ezt gazdagítani, de megfontolásra ajánlom azt, amit Szabó Csaba is mondott, és az előttem lévő képviselő úr Ipolytarnócot emlegetve fontosnak tartja, hogy számba vegyük. Én még eggyel kiegészíteném ezt a sort: Hévíz. Ilyen Európában egyetlenegy sincs, a világon is összesen még egy a Fülöp-szigeteken, ami természetes meleg vizű gyógytó és környezete. Ez mindenképpen a világörökség sorába kívánkozik; nyilván, ha a lehetőségeink megengedik, akkor tegyük meg, hogy ezzel is foglalkozzunk. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Ivanics Ferenc képviselő úr, Fidesz.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Grand Canyon, Nagy-korallzátony, Aggtelek. Loire-völgye, Bordeaux központja, Tokaj. Serengeti Nemzeti Park, Buffalo Nemzeti Park, Hortobágy. Siracusa, Rodosz, Hollókő. A prágai óváros, a párizsi Szajna-part és a budapesti Duna-part a Várral. Stonehenge, az altamirai barlang, pécsi ókeresztény sírok. Meteorák, az assisi ferences rendi emlékek, pannonhalmi apátság. Yellowstone, Iguazu vízesés, Fertő tó.

Azt hiszem, hogy ha ezt a sorrendet vagy ezt a felsorolást meghallgatjuk, a 911-ből tényleg csak a legismertebbeket próbáltam a miénkhez rendelni, akkor azt mondhatjuk, hogy van okunk büszkének lenni.

Abban a hihetetlen helyzetben vagyunk, hogy Magyarország többször védte meg Európát, és gyakorlatilag az évszázadok során átjáróként működött, a történelem viharai sokszor megpróbáltak bennünket, de mégis, ennek ellenére olyan értékeink vannak, amelyekre méltán lehetünk büszkék, és ez a büszkeség egyúttal azt is jelenti, hogy elkötelezettnek kell lennünk mindezen értékek megóvásában.

Többen elmondták, hogy mennyi érték van még, amit fel lehetne venni erre a listára. Azt gondolom, hogy tényleg lehet erősíteni ezt a listát, de nem vitatjuk el ennek a törvénynek a jelentőségét.

Én magam a Fertő-táj Világörökség Egyesület elnökeként már többször megszólaltam itt a parlamentben a világörökség védelme kapcsán. Gyakorlatilag az elmúlt években azt láttuk, hogy a világörökség egyre mostohább és mostohább gyermeke lett a kulturális kormányzatnak, bármennyire is megvolt a szándék a szavakban, a tettekben ez kevéssé volt tetten érhető.

Az előkészítés, amiről itt többen beszéltek, mégis azt hozta, és a parlamenti vita is azt mutatja, hogy egy egység felé mozgunk. Gyakorlatilag mindenki átérzi ennek a törvénynek a jelentőségét, mindenki átlátja, Magyarország számára milyen jövőbeli lehetőségeket tartalmaz ez a törvény és annak megfelelő alkalmazása.

A világörökségek sokfélék. A világörökségek azért kapnak világörökségi címet, mert egyediek, megismételhetetlenek, és az emberiség, az egyetemes érték számára hordoznak valami olyat, ami pótolhatatlan. Ezt próbálja megvédeni az UNESCO az országokon keresztül. Ezért tehát a mi értékeink is azt mutatják, hogy bizony mi is hozzájárultunk ahhoz az egyetemes értékrendhez, ami a világban jelen pillanatban megvan. De pont ez az az egyediség, ami a különbözőségek okán még nyolc világörökség esetén is meglehetősen nehéz szabályozási környezetet teremt, vagy a szabályozásnak rendesen feladja a leckét. A jogalkotók, mint ahogy hallhattuk már - magam is részese voltam több társadalmi egyeztetésnek az elmúlt években -, évek óta próbálják ezt a nyolcat valamilyen egységbe tömöríteni, mikor az a jelentőségük, hogy éppen különbözőek.

Mit lehet mégis tenni? Azt hiszem, itt többen előttem elmondták, hogy ez a törvény tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyek a világörökségek közös pontjai lehetnek. Melyek ezek? Ilyen egyrészről a kezelési terv. A kezelési tervet itt többen említették, többen azt mondták, hogy végre elkészülhetnek ezek a kezelési tervek. Az a helyzet, hogy ezek a kezelési tervek készen vannak. Egy világörökségi helyszín kinevezéséhez készen kell lenni egy kezelési tervnek, hiszen ez alapján tudja elbírálni a nemzetközi szervezet, hogy az ország, az adott közösség kész-e arra, hogy ezt az örökséget megvédje. Tehát a kezelési tervekben nem az az újdonság, hogy most el kell készíteni, hanem az az újdonság, hogy ez törvényerejű felhatalmazást kap. Ha kormányrendeletben fogalmazódik meg a kezelési terv, akkor mindenki számára világos, egyértelmű és követhető lesz. A kezelési terv kulcskérdés, hiszen a kezelési tervben vannak elrejtve azok az értékek... Elrejtve, az túlzás, bocsánat, hiszen ott pontosan meg vannak fogalmazva, ott vannak leírva azok az értékek, amelyeket meg kell óvnunk, azok az értékek, amelyekre vigyáznunk kell. Többen felszólaltak, és rossz példákat említettek itt az elmúlt évekből. Én azt tudom mondani, hogy a kezelési tervek voltak azok, amelyek alapján védeni lehetett a világörökségeket.

Nálunk a Fertő/Neusiedlersee világörökségben az osztrák oldalon épült volna egy toronyházszálloda, amit pont a kezelési terv védelme alatt lehetett megakadályozni, és gyakorlatilag megfelezték ezt a toronyházat, pedig nem is a világörökség területén épült volna, azon kívül, de tájképileg zavarta volna a Fertő-táji világörökséget, ezért ezt megváltoztatták. Épült volna a tó partján egy hatalmas szállodakomplexum. Ez sem épülhetett meg, pont azért, mert a kezelési terv ezt megvédte.

(12.10)

Ezért tehát azt gondolom, hogy a kezelési tervre kell megfelelő figyelmet fordítani, és akkor kiküszöbölhető az a félelem is, ami megfogalmazódott az ellenzék soraiban, leginkább a Jobbik soraiban, hogy a fejlesztés majd micsoda rettenetes dolgokat hoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt kell mondanom annak a tíz magyar településnek a nevében, amely a Fertő-táj világörökség magyar oldalát alkotja, hogy nem félünk a fejlesztéstől. Sőt, szeretnének ezek a települések fejlődni. Azt kell megalkotni és azt kell pontosan meghatározni ezekben a kezelési tervekben, hogy hogyan fejlődhetnek. Hogyan tudunk az ott élő embereknek megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy korszerű, XXI. századi életet éljenek, amellett, hogy az örökség értékei megmaradnak?

Hollókő a gyönyörű példa arra, hogy mi is történik akkor, amikor csak az örökségre figyelünk, és egy kicsit kifelejtjük belőle az embert. Polgármester úrral, képviselőtársammal többször beszéltünk, sokszor beszéltünk már erről, az ő legnagyobb nehézségük az, hogy gyakorlatilag kezd skanzenné változni a falu, pedig mindent megtesznek azért, hogy ne így legyen.

Azt kell elérnünk tehát a Fertő-táj világörökség és a hasonló kultúrtáji környezetekben, hogy a kezelési terv lehetőséget adjon az ésszerű fejlesztésekre, azokra, amelyek beleilleszkednek az örökségbe, de megfelelnek a modern kori követelményeknek is. Erre kiváló példák is vannak. Azt kell mondanom, hogy a világörökségek megóvása kapcsán van több jó példa is. Többen is említették előttem Pannonhalmát. Pannonhalma fejlődése megmutatja, hogy ha valamilyen világörökségi terület világos, egyértelmű irányítás alatt áll, számon kérhető értékvédelem alatt áll, akkor az mire képes. Persze, ehhez kellett az ezeréves apátság hihetetlen rutinja is, hogy az a fejlődés, ami az elmúlt évtizedekben megvalósult, az megvalósulhasson.

Ezért azt gondolom, hogy Pannonhalmát jó példaként lehet említeni, de ilyen a pécsi ókeresztény sírok helyzete is. Teljesen rendben van, persze, nyilván más a helyzete a pécsi ókeresztény síroknak, mint mondjuk, a Fertő-táj világörökségnek vagy a tokaj-hegyaljai világörökségnek, hiszen nálunk több tízezer ember lakik, a pécsi ókeresztény síroknál pedig meglehetősen szerény a lakosságszám. Ez más szabályozást kíván, de akkor is azt mutatja, hogy igenis, lehet odafigyelve, egyértelműen meghatározva a felelősségi rendszert, egy világörökség értékeit megóvni, az ott zajló életet valamennyire kordában tartani.

A fenntarthatóság, az, amit itt többen említettek, ez nálunk érdekesen alakul. Az, hogy nemzeti park része a Fertő-táj világörökség, ott a Natura 2000 védelmi intézkedései sokszor komoly béklyót jelentenek. Van olyan településünk, amely nem tud fejlődni azért, mert gyakorlatilag körbe van zárva mindenféle védettségi fokozatokkal, és Fertőboznak ez komoly problémát jelent most már évek óta. Meg kell találni tehát a lehetőséget, hogy hogyan és miképpen lehet előremenni ebben a kérdésben.

Többen említették azt is, hogy a világörökségi gondnokság megléte milyen jelentős. Mi is azt gondoljuk, hogy igen, ez a másik fontos eleme ennek a törvénynek. De a világörökségi gondnokság kapcsán megfogalmazódik, hogy közreműködnek a világörökségi értékek megőrzésében. Azt szeretném javasolni, hogy ebbe a törvénybe az együttműködést írjuk be, működjenek együtt, hiszen ez az üzenete, nemcsak az elmúlt egy évnek, hanem ez az üzenete a helyi életnek is.

Mi a Fertő-tájon létrehoztunk egy tanácsot, egy egyesületet, amibe megpróbáltuk bevonni azokat, akik a Fertő-táj területén érdekeltek, a vízügyet és a nemzeti parkot. Az akkori kormányzat 2003-ban ezt nem engedte, azt mondták, hogy a minisztériumhoz tartozó szervezet nem lehet egy ilyen egyesületnek a tagja. A jó szándék megvan, az együttműködés megvan. Én nagyon remélem, hogy ennek a törvénynek a kapcsán az egyesületünk kibővülhet ezekkel a szereplőkkel is, és megvalósulhat mindaz, amiről már évek óta a gyakorlatban tanúbizonyságot tettünk.

Még egy jó példát szeretnék említeni. Az elmúlt évek során többször hallottuk, hogy milyen rossz példák vannak azzal kapcsolatban, hogy a világörökségeket hogyan próbálják tönkretenni. Én szeretnék egy jó példát mondani. Ha azt mondják, hogy egy kicsit hazabeszélek, hát mondják, én büszkén vállalom azt, hogy az elmúlt években a Fertő-táj tíz települése olyan értéket hozott létre, amely érték képes arra, hogy megvédje hosszú távon a Fertő-táj világörökség értékeit, ezáltal példát mutasson a többi világörökség számára, és ne adj' isten, még követendő példát is.

Nálunk a nehézségi fokozatot - ahogyan itt hallhattuk, több ilyen világörökség is van - a több önkormányzat jelenti, hogyan működik együtt több önkormányzat. Erre a megoldás a helyi tervtanács. A javaslatomban azt szeretném megfogalmazni, hogy a tervtanácsokat a több önkormányzat területén működő vagy létező világörökségi helyszíni területek esetén hozzuk létre, legyen kötelező. Ezzel persze azt is mondjuk, hogy a tervtanácsokról szóló rendeletet is ehhez hozzá kell igazítani, de azt gondolom, hogy ez vállalható, hiszen a 2006-os módosításban sok egyeztetésünk volt a minisztériummal, de akkor ez megvalósult, és lehetővé vált, már vannak világörökségi utalások a tervtanácsi működéseknél. De ez a törvény még nem elég biztonságos ahhoz, hogy a tervtanácsok hosszú távon működjenek. Lehet, hogy a budapesti problémákat is megoldaná egy világörökségi tervtanács, ami összhangban a települési tervekkel a világörökségi védelem értékeit mutatja fel. Tehát azt gondolom, hogy ezt fontos mindenképpen beemelni ebbe a környezetbe. Egy kicsi önkorlátozást is jelent, de azt mondhatom a Fertő-táj világörökségen az elmúlt három-négy év példájaként, hogy igenis a tervtanácsnak látható, kézzelfogható eredményei vannak az összképben.

Végül a finanszírozás: 2002-ben, amikor átadtuk a kormányzást, 50 millió forint volt beállítva a kulturális tárcánál a világörökségi működésekre, aztán ez az összeg később eltűnt, megjelentek a pályázati pénzek, amelyeknél nem mindig lehetett érezni, hogy koordinált vagy nem koordinált. Éppen én hívtam fel az akkori kormányzat figyelmét, azt hiszem, négy évvel ezelőtt, amikor a világörökségekről szóló beszámoló bekerült a parlament elé, és leírták, hogy a Fertő-táj világörökségen milyen beruházások voltak, a kormány saját maga nem tudta, hogy egyébként a fertődi Esterházy-kastélyra adott majdnem egymilliárd forintot, és abból újították fel. Tehát ezek a különböző vonalak nem egységesítik azt az akaratot, ami megjelenik egyébként egy kezelési tervben. Tehát a finanszírozás, az az út, amin elindultunk, az hasznos.

Mi elmentünk Český Krumlovba. Ez Csehországban van, mindenkinek ajánlom, nemcsak azért, mert a Cseh-Magyar Baráti Társaság elnöke vagyok itt a parlamentben, hanem azért is, mert egy kimondottan jó példa. 1990-ben, a rendszerváltásnál egy romos város volt, gyönyörű belvárossal, de romos városként működött. 1990-től minden cseh kormányzat fontosnak gondolta azt, hogy Český Krumlovot védje, óvja, és az épületfelújításokat, a város rendbetételét finanszírozza. Ez most, húsz év elteltével azt jelenti Český Krumlov számára, Csehország számára, hogy Prágával vetekszik Český Krumlov látogatottsága, pedig tudjuk, hogy a prágai nem kicsi.

Tehát ezért azt gondolom, hogy a hosszú távú gondolkodásnak és a finanszírozásnak megvannak az eredményei, és ilyen módon a magyarországi világörökségi helyszínek is olyan előkelő helyet tudnak elfoglalni a világban, mint amilyet a nevesebb helyszínek. Fontosnak gondoljuk azt is, hogy a pályázati elbírálásoknál néha megjelenik ez, mondjuk, a regionális programoknál, de azt gondolom, hogy országosan is mindenképpen meg kellene határozni azt, hogy a világörökség mennyire fontos számunkra. Azaz a pályázati rendszerekben meg kell jeleníteni külön, hogy a világörökségek valamilyen módon segítséget kapjanak ezekből a pénzekből.

Itt csatlakoznék ahhoz a hozzászólóhoz, aki korábban előttem azt mondta - többen beszéltek is erről -, hogy milyen szinteket kell létrehozni. Többször elmondtuk, többször javasoltuk, mi úgy gondoljuk, hogy igenis, van egyfajta hierarchia. Van a helyi védettség, van a nemzeti védettség, és van az egyetemes védettség, ez a világörökség. Ezek nem azt jelentik, hogy az egyik érték kisebb, mint a másik, de azt gondolom, hogy a hosszú távú örökségvédelmi gondolkodásban mindenféleképpen egyfajta prioritást kell hogy jelezzen, hiszen ezáltal ismerszik meg Magyarország, ezáltal tudja megmutatni azokat az értékeit. Sokan elmondták, sokan hangoztatták, hogy igen, amikor elmennek külföldre és meglátják, hogy világörökség, akkor oda elmennek, mert érdemes megnézni. Sokan ez alapján keresnek turisztikai célpontot, és ha már itt van, akkor már a környező településeket is megnézi.

(12.20)

Olyan eszköz van a kezünkben, olyan érték van a kezünkben, amelyet ésszerűen, okosan, a jövőnek megőrizve használva Magyarországot előbbre tudjuk juttatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a turizmus, a kultúra területén.

Kérem, támogassák ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Ékes József fideszes képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hörcsik Richárd behozott a Parlamentbe egy üveg tokaji aszút - csodálatos. És ahogy ő fogalmazott, ez a természet és az ember harmonikus együttléte.

Nyolc világörökségi helyről beszélünk, de ha az ember ránéz a magyar Parlamentre, akkor látja és csodálja, hogy elődeink a természeti kincsekkel úgy sáfárkodtak, és annyit szedtek ki, hogy a világ legszebb épületeit hozták létre. Tudunk-e büszkék lenni rájuk? Ez a nagy kérdés. Mi, magyarok tudunk-e büszkék lenni saját értékeinkre? Mert ha a Parlamentből kimegyünk, és megnézzük Budapest fővárost - hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Párizst, Londont Budapestet mint fővárost tulajdonképpen egy szinten emlegeti a világ -, nézzük meg az épületeinket, milyen állapotban vannak. Nézzük meg azt az értéket, amelyet hagyunk lepusztulni! És nézzük meg azokat az értékeket, amelyeket nem tudtunk megmenteni.

Hosszú éveken át ment a televízióban is az "unokáink is látni fogják", vagy az "unokáink sem fogják látni" előadás. Azt hiszem, mindannyiunknak visszaköszön az a tévéműsor, amely megpróbálta bemutatni azokat az építészeti-természeti értékeinket, amelyekre méltán büszkék kell hogy legyünk.

Ma a parlamentben minden oldalról csak pozitív hozzászólás erősítette ezt az örökségvédelmi törvényt. Hegedűsné képviselőtársam az értékről és a közösségről beszélt, vagy a közösségről és az értékről beszélt; Iván professzor is erre kívánt rávilágítani, hogy elődeink, őseink egy értéket létrehoztak, és ebben az értékvesztett világban tovább tudjuk-e vinni egyáltalán azt az értéket, amelyet elődeink megteremtettek és sáfárkodtak vele.

Nagyon sokszor eszébe jut az embernek, amikor egy törvényt megalkotunk, hogy azzal a törvénnyel utána hogy bánunk. Hiszen a világörökségi részhez nemcsak maga az az objektum, vagy az a természeti érték tartozik, hanem az ott élő emberek, az ott élő közösségek, és az ott élő közösségeknek adott esetben a természethez és az értékhez való viszonyulása is nagyon domináns kérdés.

Pál Béla képviselőtársam is rávilágított, hogy ezek a közösségek értik-e, érzik-e, hogy milyen hatalmas érték fölött gazdálkodnak, milyen hatalmas értéket kell tudniuk megvédeni. De ugyanígy vannak a törvényeink is, amire Jávor Benedek képviselőtársam próbált rávilágítani: a természetvédelmi törvény, a környezetvédelmi törvény, a tájvédelmi, adott esetben az építési hatósági törvényeink hogyan alkalmazkodnak, vagy egyáltalán hogy fognak alkalmazkodni magához a világörökségi törvényhez.

Én erre tudok egy példát mondani, és talán szomorú is. Szomorú, mert nagyon sok esetben és nagyon sok helyen tapasztalható ugyanaz a viselkedés. 2003-ban, amikor a természetvédelmi törvény kiemelte a törvény hatálya alól a belterületek kiemelt környezeti fontosságú parkjait, adott esetben rábízta az önkormányzatokra, hogy ezzel hogy lehet sáfárkodni, akkor a kiemelt közösséget szolgáló csodálatos parkfelületek kapcsán jött egy külföldi beruházó, és rámutatott pont a kellős közepére. Akkor az elsődleges cél az volt, hogy a bevétel szempontjából nagyon gyorsan teljesíteni és kihasítani adott esetben azt a parkfelületet abból a csodálatos környezetből, hogy annak a beruházónak a vágya tudjon teljesülni. Ez a legrosszabb állapot egyébként.

És egészen biztos, hogy magának ennek a törvénynek a megszületése után át kell gondolnunk az összes olyan törvényt, amelyek tulajdonképpen szinkronban lesznek, és kellőképpen tudják egymást támogatni annak érdekében, hogy a következő várományos világörökségi részterületek, természetvédelmi értékek, kulturális értékek, építészeti értékek ne sérüljenek. Vagy mire abba az állapotba jutna, hogy adott esetben ezt a rangot megkapja mint világörökség, akkor ne pusztuljon le, ne romoljon le.

Amikor Bödecs képviselőtársam a parlamenti hozzászólását mondta, nagyon sokszor felnézett, hiszen mindannyian érezzük és látjuk, hogy ez az építészeti ritkaság, ez a csoda, amely a magyar természet adta kincsekből és magyar emberek tudásából, tervezésével épült meg, erre méltán büszkék lehetünk. Csak kérdés az, hogy amikor Magyarországot járjuk, és látjuk azt, hogy az erdeinkben hihetetlen mennyiségű szemét, folyamaink mentén hihetetlen mértékű szemét van, akkor, amit valóban ön is mondott, a felvilágosítás, az oktatás, a tanítás valóban be tudja-e tölteni azt a szerepet, hogy mire a nemzedék felnő, erre valóban büszke is tudjon lenni.

Hiszen aki ebbe a magyar Parlamentbe belép, az egyrészt meleg érzéssel lép be, másrészt fegyelemmel lép be. Ezzel az érzéssel tudunk-e a Kárpát-medencében az értékeinkkel úgy bánni és sáfárkodni, hogy azok ne menjenek veszendőbe, ne pusztuljanak le, hanem valóban a jövő nemzedéke számára is át tudjunk egy értéket adni? Hiszen amikor elődeink ezt az épületet építették, vagy az országot építették, akkor azt a jövőnek építették. És magának az örökségvédelmi törvénynek is ez az elsődleges rangja, szempontja, hogy igenis az a méltán büszkének nevezett természeti, kulturális vagy építészeti érték, amely megteremtődött, az elődeink létrehozták, vagy adott esetben harmonikusan éltek a természettel együtt, ez a jövő nemzedéke számára is fenntarthatóvá tudjon válni.

Ősszel jön be a parlament elé a hungarikumok törvénye is. Nem véletlen, hogy a kormány ezeket a fontos kérdéseket a maga részéről tényleg nemzeti értékként, nemzeti érdekként próbálja meg kezelni, és próbálja úgy nevesíteni, hogy ne vesszen el tulajdonképpen mint egyfajta érték, hanem akár a hungarikumok területén is az az értéknagyság, az a hatalmas érték, amit az ország, a nemzet tulajdonképpen meg tudott alkotni, létre tudott hozni, az fenn is tudjon maradni.

Csak még egyszer mondom és hangsúlyozom, a törvényhez más törvényeket is hozzá kell igazítani, és az oktatás-nevelés területén valóban talán a hazaszeretetre, talán az értékkülönbözőségre, az érték és a köz viszonyára, valamint a természet és az ember viszonyára kellene sokkal nagyobb hangsúlyt és energiát fektetni, hogy az a nemzedék, amely most nő fel, az is valóban tudja becsülni és látni benne azt a hatalmas értéket, amelyet elődeink létrehoztak.

Nem véletlen, hogy a világon azok a települések vagy azok az országok, amelyek kellőképpen büszkék tudnak lenni és sáfárkodni az értékeikkel, az idegenforgalom területén tulajdonképpen hatalmas bevételre is számíthatnak.

És itt jön be az, amit többen is hangsúlyoztak, hogy most csak 400 millió van rá. De ha ezek az értékek valóban nevesítésre kerülnek, és az egész világon, ahogy képviselőtársam is elmondta, hasonlóképpen, mint másutt, kiemelt szerepet kap mint a világörökség része, és ezt tudatosítjuk a világgal is, hogy mi rendelkezünk nyolccal, és van hat, amely még számíthat rá adott esetben, akkor egészen biztos, hogy a világ figyelme is ebbe az irányba fog eltolódni, és hasonlóképpen, mint másutt, az idegenforgalom szempontjából is megteremtődnek azok a feltételek, és mögötte az anyagi feltételek is, amelyek fogják tudni biztosítani az állagmegóvást, és adott esetben annak az állagmegóvásán keresztül az állandó láthatóságát, azt az értéket megőrizve, amelyet tulajdonképpen az elődeink létrehoztak.

Én mindenképpen szeretném kihangsúlyozni: rosszat nem hallottam, bármelyik hozzászóló is mondta el tulajdonképpen a véleményét erről a törvényről. Tegnap, amikor a bizottsági vélemények hangzottak el, akkor elhangzott egy olyan, hogy túl gyorsan jött, de azért időközben mégiscsak kiderült, hogy ez a törvény már idestova öt éve előkészítés alatt állt, és valóban egy olyan átfogó törvényt fogunk megalkotni, amellyel valóban garantálni lehet a hazai örökségvédelem és a hazai világörökségi pontok hosszú távú fennmaradását is a törvényen keresztül.

(12.30)

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni Budapestre, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni azon épületeinkre, a kultúráinkat megjelenítő építészeti csodákra, amelyek jelenleg lepusztulóban vannak, nemcsak itt, hanem másutt is, de ha erre kellőképpen fel tudjuk készíteni az önkormányzatokat, és az önkormányzati törvényeket is úgy tudjuk elindítani, hogy valóban annak mértékében tudjon megváltozni a törvény, hogy a világörökség részeként, az ott élő emberekkel közösen megalkotva, a közösségeket, a civil szervezeteket bevonva, hiszen nagyon sokszor itt is hibádzik, hogy hiába hozunk és alkotunk meg törvényeket, nevesítjük saját kulturális, építészeti hagyományainkat, értékeinket, de ha maga a társadalom, maga a közösség, maga a civil szervezet nem tud együtt élni vele, akkor tulajdonképpen maga a törvényalkotás és annak a végrehajtása hibádzik ennek a területen.

Én azt szeretném mindenképp, ha ez a törvény valóban olybá tudna megalakulni, hogy a többi törvény is, amely garantálja ennek a fennmaradását, fenntarthatóságát, úgy korszerűsödjön, hogy maximálisan biztosítja azokat a feltételeket, amelyekkel nem lehet áthágni vagy adott esetben kikerülni a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Kara Ákos fideszes képviselő úr.

Öné a szó.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a világörökségről szóló törvényjavaslat tárgyalása jó lehetőséget biztosít arra, hogy a Pannonhalmi Főapátság értékőrző és értékteremtő tevékenységéről az Országgyűlésben beszélhessünk, természetesen a benyújtott törvényjavaslat alapján.

A valamikori Pannónia szent hegyének monostora és a benne élő szerzetesközösség egyidős a magyar államisággal, ezért a magyar kultúra kivételes fontosságú részének tekinthető. Egy évezred lenyomata, a Kisalföldből kiemelkedő 282 méter magas hegy - ahogy mi mondjuk - tetején álló és a tájegységet uraló főapátság történelmi épületegyüttese is bemutatja hazánk több mint ezeréves történetének, történelmének különböző építészeti stílusait. A Pannonhalmi Bencés Főapátság tehát mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában az évezredes folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, amelynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez.

Mivel a bencés szerzetesek mindenkor a térség országai és nemzetei közötti béke elérésére törekedtek, tulajdonképpen az UNESCO szellemisége korai előfutárainak is tekinthetők, ha szabad ezt így fogalmazni. Ezek azok a kiemelkedő egyetemes értékek, amelyekkel a főapátság 1996-ban, alapításának ezredik évfordulóján kiérdemelte felvételét a világörökség közé. 996-ban Géza fejedelem hívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide és alapították meg a monostort, amelyet röviddel később Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal. Az általa kiállított kiváltságlevélben nemcsak az adományokat rögzítették, hanem a király szándékát is, amely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak az ország fennmaradásáért és sértetlenségéért. A Pannonhalmi Főapátság a sok szállal egybekapcsolódó svájci, bajor és osztrák bencés monostorláncolat legkeletibb magyar tagja, amely megmaradt a történelem viharaiban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szent Benedek, Európa patrónusának követői élnek tehát itt. Az apátságot Géza nagyfejedelem után Szent István királyunk alapítja, de aztán Gizella királynő, Imre herceg és Szent Gellért személye is kötődik a helyhez. Viharos és csendes történelmi időszakok után, 1945 után a rend birtokait és a bencés iskolát államosították, 1950-től azonban újra engedélyezték a győri és a pannonhalmi gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte a munkáját.

A pannonhalmi bencés iskola tehát Magyarország legősibb tanulmányi műhelye, egyidős a 996-ban alapított apátsággal, az elmúlt 70 évben fiúgimnáziumként működik, ahol a diákok szinte kivétel nélkül a diákotthon lakói. Pannonhalmának éppen ebben rejlik az egyik varázsa, az osztályok olyan jó közösséggé válnak, amelyek egy életre szólnak és elkísérik őket, és közben otthonukká lesz az ország legősibb háza. A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban egyaránt. A Pannonhalmi Szemle a Pannonhalmi Főapátság negyedéves folyóirata, amely 1993-ban indult azzal a szándékkal, hogy helyet adjon a kultúra és a teológia dialógusának, e két távolodó világ ismételt találkozásának.

Tisztelt Képviselőtársak! A gazdag történelmi tradíció ellenére a főapátság azonban nemcsak a múltjából él, hanem próbál válaszokat adni a XXI. század kihívásaira. Nem véletlenül került a Pannonhalmi Főapátság is az utóbbi időben egyre inkább a nemzetközi érdeklődés középpontjába. A színvonalasan működő közoktatási és szociális intézményeik mellett évente közel százezer turistát fogadó és kiszolgáló turisztikai intézményrendszert építettek ki.

Megszületett az úgynevezett apátsági termékcsalád, a lehetőségek felismerése valósult meg a helyi, tradicionális termékek újraélesztésében is, amelynek fontos része a gyógynövénykultúra újbóli meghonosítása. Külön figyelmet érdemel a tíz éve újraszervezett pincegazdasága, amely idehaza és külföldön is egyre nagyobb tekintélyre tesz szert, továbbá az a környezettudatos szemlélet, amely alapján az apátság energiaellátását folyamatosan átállítják megújuló energiaforrásokra.

Bár az elmúlt évtizedben sok fontos fejlesztés történt Pannonhalmán, az épületegyüttes folyamatos karbantartása nem kicsi feladatot jelent a szerzetesközösség számára, amelynek megoldásában valóban sokat jelenthet az új törvény. Emiatt is fontos, hogy a jogszabály tervezetének a 6. §-a tartalmazza azt, hogy a világörökségi területek kezelése kiemelkedő egyetemes érték, és az azt hordozó valamennyi anyagi és nem anyagi tényező megőrzése érdekében kiterjed a világörökségi területek használatának, fejlesztésének, bemutatásának, illetve szükség szerinti helyreállításának biztosítására, továbbá a világörökségi területek megőrzésével és fenntartható mértékű használatával kapcsolatos tevékenységek összehangolására.

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A turizmus területén jelentős előrelépéseket tettek a bencések, de fejlesztési programjuk egy fontos eleme még hátravan, támogatásra vár. A világörökségi területen fekvő, műemléki védettség alatt álló volt apátsági major turisztikai célú hasznosítása és ehhez kapcsolódó szálláshely kialakítása szerves folytatása lenne az elmúlt másfél évtizedben végzett beruházásoknak, fejlesztéseknek, amelyek elsősorban nem a szerzetesek, hanem a Pannonhalmára látogató magyar és külföldi vendégek javát szolgálják, szolgálnák majd.

Az elmúlt évek fejlesztései, amelyek szoros összefüggésben vannak a világörökségi címmel, illetve a bencés hagyományokkal, a térség hagyományaival, szerteágazóak voltak. Összegezni mindezeket talán úgy lehetne, hogy a múlt értékei, hagyományai és a jövő biztosításának a feltételei szoros összefüggésben alakították ezeket a fejlesztéseket, új ötletek megvalósítását.

Mindezek során a főapátságban az utóbbi években összességében több mint kétmilliárd forint értékben végeztek beruházást - jelzem, hogy ebben jelentős a saját pénzeszköz, tehát az önrész beépítése. Ennek során létrejött egy borászati és szőlészeti ágazat, pincészet és 52 hektáros szőlőterület, amely 2010-ben az év pincészete címet nyerte el. A környezettudatosság mintájául szolgál a biomassza-fűtőmű, az apátság és környékének infrastrukturális felújítása, egy igényes étterem és egy turista kategóriájú új vendégház 67 férőhellyel. Megtörtént az arborétum teljes felújítása, kiegészült gyógynövény-bemutató kerttel, gyógynövényteaházzal és levendulaolaj-látványlepárlóval.

Ami a közvetlen jövőt illeti, két projektet tervez a főapátság. Az első már folyamatban van, ennek során továbbfejlesztik a turistafogadás feltételeit úgy, hogy a monostor életterét és működését nem zavarva növelhessék a turisztikai áteresztőképességet - bizony évi százezres látogatóforgalom mellett ez egy fontos feladat.

A változatos igények kielégítésére a hagyományos tárlatvezetés mellett új típusú rendszert is bevezetnek, a projekt során új turistabejárót nyitnak, és megújul majd belülről a bazilika. A másik tervezett célról, a kiemelt műemlékegyüttes felújításának szándékáról az előbb már beszéltem.

(12.40)

Megítélésem szerint ez is fontos része a világörökség területe használatának, szükséges és szerves része annak a fenntarthatóságnak, értékőrzésnek és értékteremtésnek, amelyet célként fogalmaznak meg a bencés szerzetesek. Megjegyzem, mindaz, amiről beszéltem, egy sokkal szélesebb értelemben vett közösségi érdek is, hiszen aki ismeri ezt a vidéket, az pontosan tudja, hogy ezer és ezer szállal kötődik a Pannonhalmi Főapátság és környező vidéke egymáshoz. A hagyományos bencés szellemiség és világörökség üzenete a világörökségi címmel együtt járó, le nem írt, de köztudott közösségi szervezőerő és küldetés mind-mind széles körű civil és karitatív kapcsolatrendszert feltételez Pannonhalmán és a térségben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, tekintettel arra, hogy magam a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja vagyok, hogy a téma kapcsán jelezzem azt is, hogy a térség legnagyobb munkáltatójáról van szó, közel 300 munkavállalóról beszélünk, ahol a legkülönbözőbb élethelyzetű, végzettségű és életkorú embereket, munkavállalókat jelenti ez a szám, egyúttal azt is jelenti, hogy a családokon keresztül igen jelentős számú család életében bír ilyen jelleggel meghatározó módon a főapátság. A térség környező települései, így Nyúl, Écs, Ravazd, Táp, Pázmándfalu, Győrasszonyfa, Tarjánpuszta, Győrság, Tápszentmiklós, Bakonypéterd, Lázi, Bakonygirót, Veszprémvarsány, Románd és természetesen maga Pannonhalma városa mind-mind kapcsolódási ponttal bírnak a főapátság irányában.

Amikor a világörökség megóvásáról, fejlesztéséről beszélünk, akkor egyszerre beszélünk a térség fejlesztéséről és jövőjéről. Amikor a térség falvainak, családjainak a sorsát segítjük, akkor egyszerre beszélünk a főapátság jövőjéről is. Így egészítik ki egymást évszázadok óta a szerzetesek közössége és a települések közösségei, és igen, így egészítik ki egymást Magyarország és a világörökség értékei.

A térség országgyűlési képviselőjeként, illetve ehhez a környékhez családi szálakkal is kötődő emberként a gondolkodásom középpontjában mindig az állt, hogy a helyi és nemzeti közösség értékőrzéséhez és értékteremtéséhez mindig tegye hozzá az ember azt, amivel hozzá tud, hozzá lehet járulnia ezen nemzeti és egyetemes értékeink megőrzéséhez.

A törvény pozitív elemei, ami a főapátságnak is konkrét segítség lesz, az többek között a kezelési tervek kiemelt fontosságát hangsúlyozó szándék, az ennek megvalósításához szükséges költségvetési támogatásra való utalás, illetve a kezelési terv kormányrendeletben való szabályozásának a terve, amiről korábban szóltak képviselőtársaim is. Ennek a törvénytervezetben megjelenő elve fontos részt tartalmaz: egyeztetni kell a helyi önkormányzattal. Azt gondolom, ez Pannonhalma esetében nem okoz, nem okozhat, nem jelenthet problémát, hiszen rendben volt az elmúlt időszakban.

Meg kell jegyezni azonban, hogy a világörökségi helyszín, tehát ez a magterület csak igen kis részben önkormányzati terület, mindössze 2 százalékban, a legjelentősebb az állami terület 26 százalékkal, illetve majdnem kétharmados arányban, 63,5 százalékban apátsági terület.

A törvénytervezet további pozitívuma, hogy kerettörvényként nem vész el a részletekben, lehetőséget biztosít a kormányrendeletnek a részletes, szakszerű szabályozásra, így ami most hiányosságnak tűnhet, például a kimaradó Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság és ennek a munkaszervezete, ez pótolható, megoldható a kerettörvényen kívül. Szerintünk a lényeg az, hogy legyen egy szakmai testület hiteles emberekkel, és legyen egy olyan munkaszervezet, amely gyorsan, tettre készen tudja segíteni ezt a munkát.

Talán egy másik cél lehetne, hogy nagyobb súllyal jelenjen meg a turizmus, most itt inkább csak a műemlékvédelem szempontjai érvényesülnek. A turizmus nagyobb súlya nemcsak szemléleti kérdés hitem szerint, hanem fenntarthatósági kérdés is. A világörökségi színhelyek népszerűsítését biztosíthatná talán egy olyan javaslat is, amely szerint az állam a turizmus marketingjére fordított költségvetési forrásból egy meghatározott összeget a világörökségi helyszínek hazai és nemzetközi népszerűsítésére fordíthatna.

A világörökségről szóló törvény fontos mérföldkő lehet hitem szerint, biztosabb hátteret nyújthat majd szabályozott viszonyaival és remélhetőleg azzal a mindig jelen lévő szándékkal, amellyel megfelelő anyagi hátteret lehet biztosítani ehhez a nehezen meghatározható, igen jelentős értékhez. A törvényi szabályozás, ennek biztonsága önmagában később sem lesz elég. Emberi erőfeszítés és hit lehet az, ami törvényi háttér, a finanszírozás biztonsága mellett további évezredre viheti tovább ezt az értéket. Épített örökség, hit, lélek, emberi szorgalom és erőfeszítés azok, amelyek közös tapasztalata, élménye lehet, amikor felkeresi valaki a Pannonhalmi Főapátságot, ahol persze mindenki a maga saját látásmódján keresztül gyarapíthatja a saját értékeit is. Arra biztatom képviselőtársaimat, hogy ezekkel a gondolatokkal segítsék, járuljunk hozzá a magyar nemzet és a világörökség részét képező pannonhalmi értékek megőrzéséhez, a főapátsági és a térségi értékek gyarapításához.

Tisztelt Képviselőtársak! A törvényhozás tagjai részéről mindenkor figyelemre, megértésre, nyitottságra és támogatásra van szükség a világörökség, így a Pannonhalmi Főapátság esetében is. Így volt ez a képviselőtársak részéről akkor is, amikor az elmúlt évben a parlament sport- és turizmusbizottsága kihelyezett ülést tartott Pannonhalmán. Megtisztelő volt számomra, hogy a térség országgyűlési képviselőjeként akkor köszönthettem a bizottság tagjait ezen az ülésen.

Várszegi Asztrik főapát úr akkor azt az útravalót adta számunkra: A világ kulturális öröksége elnyert cím arra kötelez bennünket - így az idézet tőle -, hogy monostorunk küldetését új, korszerű módon fogalmazzuk meg, és mutassuk meg az idelátogató zarándokoknak, turistáknak az új évezred elején elkezdett építkezéssel, az említett turistafogadóval, az új létesítményekkel, Pannonhalma nagyot lépett előre a turizmus, a vendégfogadás területén. Azt szeretnénk - így folytatta a főapát úr - a megváltozott körülmények között, hogy Pannonhalma a maga lehetőségeivel a bencés békét - ez egy fogalom volt a középkorban, pax benedictina -, a bencés regula lehetőségéből fakadó békét, harmóniát közvetítse a magyar társadalomnak, a keresztények és minden jóakaratú, idelátogató honfitársunk és a világörökséget felkereső külföldi embertársunk számára. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen, amiért volt türelmük, hogy meghallgassanak. Köszönöm szépen innét is a főapát úrnak a szavait. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előre bejelentett felszólalások végére értünk. A helyükről hárman jelezték, hogy szólni kívánnak 15 perces időkeretben: Kupcsok Lajos, Demeter Ervin és Hoppál Péter fideszes képviselő urak. Elsőként megadom a szót Kupcsok Lajos fideszes képviselő úrnak.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A világörökségről szóló törvényjavaslat több cél elérését szolgálja. Ezek között a célok között megtalálhatjuk a kiemelten fontos társadalmi érdeket, a közérdeket, az UNESCO-egyezményen alapuló nemzetközi kötelezettségünket, a jogi környezet megerősítését is.

A fentebb említett célokat a világörökségi és a világörökségi várományosi területek kulturális és természeti értékeinek megóvása, fenntartása, bemutatása és a jövő nemzedékeinek történő átadása köti össze. A törvényjavaslat tükrözi, hogy a kulturális örökség védelmének deklaratív rendelkezései nem bizonyultak elégségesnek a világörökségi helyszínek és a várományos helyszínek védelmére. Kétségtelen, a világörökségről szóló törvény szükségessége már évekkel ezelőtt felmerült, ennek megfelelően a törvénytervezet társadalmi és szakmai vitája széleskörűen zajlott.

A törvénytervezetnek három sarkalatos pontja van, úgy mint világörökségi kezelési tervek elkészítése, a világörökségi kezelő szervezetek, világörökségi gondnokságok újjászervezésének szükségessége, az állami pénzügyi források biztosítása a világörökségi területek értékmegőrzésére és értékalapú fejlesztésére.

A világörökségi helyszín kiemelkedő, egyetemes érték, a világörökségi várományosi helyszín kiemelkedő értéket hordoz. E területek értékőrző használata olyan közérdek, amelynek szolgálatában, megvalósításában számít a törvényjavaslat az állami és önkormányzati szervek, az egyházak, a társadalmi és egyéb szervezetek, a természetes személyek közreműködésére.

Minden világörökségi helyszín vonatkozásában kezelési tervet kell majd készíteni. Szeretném kiemelni, hogy kötelező erejű világörökségi szempontú kezelési terv hiányában nem alkotható hatékony városrendezési szabályozás sem.

A kezelési terv jogszabályi szintű szabályozása a kiszámítható, tervezhető és betartható szabályozás alapja. Alapvető jelentőségű, hogy mind az önkormányzatok, mind a potenciális befektetők számára egyértelműen ismertté váljanak a világörökségi területtel kapcsolatos lehetőségek és korlátok.

A világörökségi területek kezelése komplex feladat, kiterjed a szabályozás tárgyát képező területek használatára, fejlesztésére, bemutatására, helyreállítására, a feladatok koordinációjára.

(12.50)

A kezelés körébe tartozó feladatok közül kiemelem a kezelési tervek kidolgozásában, felülvizsgálatában, az azzal kapcsolatos egyeztetések lefolytatásában való közreműködést, a partnerséget. Különösen vonatozik ez az érintett tulajdonosokra, az önkormányzatokra, a tudományos, a szakmai és a társadalmi szervezetekkel való egyeztetésekre.

A világörökségi kezelési terv tartalma sokrétű. A stratégia készítésétől, a konkrét teendők megfogalmazásától kezdődően a védelmet szolgáló korlátozások, tilalmak részletes leírásán keresztül a célterületek támogatását megalapozó sajátos körülményekig, az előírt használati módokig terjed. A kezelési terv szabályozási keretet ad. Rögzíti a világörökségi területre vonatkozó adatokat, előírásokat, a lehetséges fejlesztési irányokat, az értékek fennmaradását szolgáló használat szabályait. A kezelési terveket a területrendezési tervekkel, a településrendezési eszközökkel történő összhang megteremtése érdekében az érintett önkormányzatokkal egyeztetni kell.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy a kiemelkedő egyetemes értékek megőrzése, az azzal összeegyeztethető haszonvételek biztosítása érdekében a területfelhasználás rendjét, a területhasználat szabályait érintően a területrendezési eszközöket, a területrendezési tervet módosítani, felülvizsgálni, a világörökségi terület értékeit érő káros hatások bekövetkezését megelőzni, a károkat elhárítani, csökkenteni, valamint a területet érintő változtatást végezni a kezelési tervnek megfelelően lehet.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Külön kell szólni a világörökségi és a világörökség-várományosi területeink megismerésének, bemutatásának jelentőségéről. Ezen ismeretanyagok, ismeretek terjesztése ösztönzően hathat a nemzeti identitás megőrzésére, megújítására, de a turizmus fejlesztésére is. Világörökségi helyszíneink közül több olyan megyében található, amelyek az ország kevésbé fejlett északi, illetve keleti részeiben fekszenek. A turizmus fejlesztése számukra és vonzáskörzetük számára egyértelműen kitörési pont lehet.

A világörökségi helyszínek fejlesztése úgy a munkahelyteremtésre, mint a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, úgy az oktatásra, mint a turizmusra kedvezően hat. A határon átnyúló helyszínek gondozása a nemzetközi együttműködés fontos színtere. A határon átnyúló helyszínek esetében a szabályozási terület gondozása nem nélkülözheti a határon túli kezelő szervekkel való kapcsolatok fejlesztését sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kezelési tervek a feladatokról szólnak, azokat szabályozzák. A feladatok végrehajtásához szükség van a szervezeti és a személyi feltételek biztosítására, és természetesen finanszírozásra is. A világörökségi területek kezelését a világörökségi gondnokság a világörökségi kezelési terv alapján látja el. A gondnokság nem közhatalmi szerv, nem lát el hatósági és igazgatási feladatokat. A feladatok ellátásához forrásra van szükség. Az állam a finanszírozás forrását a központi költségvetésből biztosítja. A támogatás a világörökségi területtel kapcsolatos ismeretek terjesztésétől, oktatásától kezdődően a szakértők és a kutatások finanszírozásán keresztül egészen a világörökségi terület fejlesztésével kapcsolatos beruházások támogatásáig terjedhet.

Egy jól előkészített, széles körű egyeztetésen nyugvó anyagot fogadhatunk el. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Demeter Ervin fideszes képviselő.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok hozzászólásban hallottunk az előkészítésről, annak visszanyúló gyökereiről, elismerve egymás érdemeit, sőt még indirekt módon Hiller István képviselőtársunk is megdicsérte magát, hogy lám-lám, az a törvény került nagy vonalaiban az asztalunkra. Ezért ennek tiszteletben tartásával talán érdemes - úgy gondolom - egy másik aspektusát is a tárgyalásánál felvetni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Abban, hogy ma itt a világörökségi törvényt tárgyaljuk, jelentős szerepe van a szocialistáknak. Szerepe, és nem érdeme, nyilvánvalóan. Sőt, azt sem állítom, hogy ez a szerep pozitív, inkább az ellenkezője jár közelebb az igazsághoz. És jelentős szerepe van, hogy ma itt ezt a törvényt tudjuk tárgyalni a tokaji borászoknak és civil szervezeteknek, azoknak a kurucos harcoknak, amelyek megítélésem szerint a törvény elkészítéséhez és tárgyalásához vezettek.

Történt ugyanis még 2002 nyarán, hogy megfelelő előkészítést követően - és itt egy zárójel erejéig a megfelelő előkészítésnél, úgy gondolom, köszönet illeti az akkori szakapparátus vezetőjét, hiszen többéves, talán évtizedes munkája van benne, tehát köszönet illeti Tardy János államtitkár urat, sokat tett azért, hogy világörökségi terület legyen Tokaj-Hegyalja -, tehát történt ennek a 2002-es évnek a nyarán, hogy a tokaji borvidék egyedülálló és különleges értékeit, a több száz éve folyamatosan létező kivételes természeti adottságokat és az ott élő emberek földhasználati módjának, a szőlőtermesztésnek egy rendkívüli és egyedülálló harmóniáját elismerte az UNESCO, amikor a tokaji borvidéket kultúrtájként, különálló magterülettel és ezt övező egységes védőzónával a világörökség részének nyilvánította. Minden világörökségi területen, de különösen a kultúrtáj világörökségi területen kiemelt cél ennek a kultúrtájnak az értékeit megőrizni, megvédeni, és van egy nagyon fontos harmadik rész is: fejleszteni; tehát olyan fejlesztési alternatívákat kidolgozni, az értékek megőrzésének a keretei között olyan fejlesztési alternatívákat kidolgozni, amelyek hozzájárulnak jövedelmező, munkahelyteremtő lehetőségekhez, és alapvetően az ott élő emberek lehetőségeit, életminőségét is növelik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nos, ezt követően, amikor világörökségi területté vált a tokaji borvidék, a szocialisták vállalkozói tagozatának egykori elnöke nagyívű, grandiózus terveként Magyarországon tíz biomassza-erőmű létesítéséhez kezdett hozzá, amelynek első lépéseként a tízből Miskolcon szeretett volna egy ilyen biomassza-erőművet építeni. Erre nem volt ott lehetőség, a szabályok nem bírták el, ezért a közeli Szerencs városát szemelte ki, ahol jó partnerre talált Szerencs akkori szocialista polgármester asszonyában. Egymást kezébe csaptak, sőt olyan területet jelöltek ki, illetve vásárolt meg a vállalkozó, ami nagy valószínűséggel a polgármester asszony egyéni érdekeit is kiválóan szolgálta.

Összeállt a szocialista mutyi, egy kicsit még megfűszerezték, hogy az engedélyezési eljárásban részt vevő két köztisztviselő bekerült a cég felügyelőbizottságába, hogy a kép kerek legyen, és az a helyzet állt elő, hogy a mai napig ennek következtében érvényes építési engedéllyel rendelkeznek a világörökségi területen egy 50 megawattos erőmű építésére, ami már az UNESCO-nak is feltűnt, felkapta a fejét, és elindultak különböző eljárások.

De a tokaji borászok harca volt az igazi, aminek az volt a konklúziója, hogy jogszabályi védelem nélkül nem akadályozható ez meg. Hősiesen, kuruc módra harcoltak, és ennek következtében jutottunk el oda, hogy megkerülhetetlen, elengedhetetlen, hogy törvény, nemzeti törvény erejével védjük a világörökségi területünket, illetve az ottani kultúrtájat és annak a megmaradását.

Rövid bevezető után fontosnak tartom, hogy a konkrét törvény apropóján néhány szót váltsak a védettségről, a kezelési tervről és végül de nem utolsósorban a pénzről. Védettség: a törvény rendelkezik a védettségről, és azt mondja a legelején, hogy ez a védettség alapvetően a kulturális örökségi védelmet élvező területekre és a természetvédelmi területekre, tehát a két konkrét törvény által meghatározott védettségekre terjed ki, és további oltalmat, további védettséget nem keletkeztet.

A nyolc világörökségi helyszín közül ez a két említett törvény védettséget ad hétnek, egyetlenegynek nem: Tokaj-Hegyaljának. Tokaj-Hegyalja, a tokaji borvidék mint világörökségi érték nem szerepel, nem bír ilyen törvényi védettséggel, ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a törvénynek ezt a hiányosságát minél előbb orvosoljuk.

(13.00)

Az a javaslat, hogy az örökségvédelmi törvény a kultúrtáj jogi szabályozását is tartalmazza. Abban a helyzetben vagyunk, hogy 2012. január 1-jén fog e törvény hatályba lépni, reményeim szerint ez elegendő idő arra, hogy ezt az apró, de igen fontos részt is a helyére tegyük. Ezért egy technikai jellegű módosító javaslatot fogok benyújtani, ami megnyitja ezt a szakaszt, azzal a szándékkal, hogy ha e törvény keretei között a hátralévő rövid időben lehetőségünk van megoldást találni, akkor találjuk meg, illetve ha az idő rövidnek bizonyul, akkor még ebben az évben, legkésőbb ősszel oldjuk meg ezt a problémát, mert alapvetően innen indultunk el, és talán a legfontosabb eleme a tokajiak, a tokaj-hegyaljaiak szempontjából.

A másik a kezelési terv kérdése. A kezelési tervek zömében, mint ahogy Ivanics képviselőtársam mondta, elkészültek, aktualizálni kell kicsit, csiszolni rajta, és arra a megfelelő rangra, a javaslat szerint kormányrendeleti szintre emelni, ami annak az érvényesítését lehetővé teszi. Hiszen Tokaj-Hegyalján is létezett természetesen kezelési terv, amikor meg kellett alkotni, akkor az előbb említett szocialista polgármester asszony rá is bólintott, csak éppen amikor vélt vagy valós érdekei úgy kívánták, akkor egyszerűen átnézett rajta. Tehát a kezelési tervnek fontos a legalább kormányrendeleti szintre emelése, illetve megfontolásra ajánlom, hogy más hasonló szintű terv, mondjuk, az országos rendezési terv vagy az építési törvény, ezek törvényi előírások, ezért számos kérdést felvethet, hogy egy kormányszintű rendelettel hogyan sikerül ezt harmóniába állítani. Elképzelhetők jogi megoldások, de nagy tisztelettel felhívnám az előterjesztő figyelmét arra, hogy ebből adódhatnak nehézségek.

A másik fontos szempont, amit javasolok figyelembe venni a kezelési terv elkészítésének a szabályozásánál, hogy e kezelési tervek készítésénél indokoltnak tartjuk a végrehajtást. Tehát a területi végrehajtás szempontjából és a szakmai szempontok alapján indokoltnak tartjuk, hogy a területi államigazgatási szervek is intézményesítetten, tehát a törvényben foglaltak alapján vegyenek, vehessenek részt a véleményezésben, illetve érdemi véleményezési jogkörük legyen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a szakigazgatási szervezetek a kormányhivatalok keretei között működnek, tehát javaslom a mellékletben felsorolt egyeztetési tárcáknál - talán hét van - beemelni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot is.

Végül, de nem utolsósorban a pénzről. A kulturális örökségünk védelme és annak finanszírozása megítélésem szerint nem jól működik, és a jelenlegi keretei között alkalmatlan arra, hogy jól működjön. Ennek az az oka, hogy rendelkezünk egy nagyon erős öntudattal, erős szakmai értelmiséggel, küldetéstudattal, az értékeink megőrzésében teljes mértékben a maximumra törekszünk. Tehát ha a kulturális örökségvédelmi hivatalok meglátnak egy műemléket, műemlék jellegű épületet, maximális védettségre törekednek. Nyögnek is ettől sokan, de ez egy elhivatottság, ez egy érthető és akceptálható álláspont.

A probléma nem itt van, hanem a probléma ott következik, hogy az ehhez szükséges finanszírozási források jelentős ideje nemhogy összhangban nincsenek, hanem szinte minimálisak és a nullához közelítenek. Tehát van egy maximális törekvés és elvárás, és van egy minimálisnak sem tekinthető anyagi forrás és finanszírozás. Ez hosszú távon nyilván nem fog működni. Nekünk adódott, már a polgári kormánynak, az a feladat, hogy ezt összhangba hozza annak érdekében, hogy ez a feladat valamilyen szinten elvégezhető legyen.

De ami a konkrét részét illeti a törvény megvalósításának, nekem szimpatikus volt, amit Hiller István képviselőtársunk mondott, hogy a 400 millió az nem sok, de mondjuk, annál több, 400 millió forinttal több annál, amin a múltkor megakadt a törvény: 2009 őszén kezdtük el tárgyalni a törvényt, és azon állt meg és azon akadt meg, hogy nem volt hozzá semmilyen költségvetési forrás. Ez a 400 millió forint talán arra elegendő lesz, hogy a kezelési terveken csiszoljunk, aktualizáljuk, és a törvényben foglalt gondnoksági intézményrendszer felálljon. Tehát az első lépésre ez az összeg megítélésem szerint elegendő.

Természetesen a törvény a 4. pontban rendelkezik egy finanszírozás fejezettel, a mondatnak csak az első részét fedi le a jelenlegi finanszírozás, itt felsorolja még a további feladatokat. De én úgy gondolom, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, tehát én a magam részéről nagyon örülök, hogy sikerült a kormánynak 400 millió forintot ezen törvényjavaslat megvalósítása mellé állítani, mert ettől tudott egyáltalán bekerülni ide a parlament elé, és ettől nyílik meg a lehetőség arra, hogy ezt a törvényt elfogadjuk. Erre biztatni szeretnék mindenkit, mert meglátásom szerint - és ebben szinte mindenkivel egyetértünk, az előttem szólókkal - egy jó törvény születik. Az ördög a részletekben is lesz, tehát a kezelési tervek elkészítése még egy külön feladat. De ami nekünk tennivalónk van a törvényalkotás területén, ott egy feladatot látok még, azt a tennivalót, hogy a tokaji borvidékre az örökségvédelmi törvény megfelelő védelmét terjesszük ki, és hogyha ezt meg tudjuk oldani, akkor mindannyian jó szívvel nyomhatjuk meg az "igen" gombot.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Zsiga Marcell, a Fidesz képviselője.

DR. ZSIGA MARCELL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Északkelet-Magyarországon két helyszín büszkélkedhet a világörökségi cím birtoklásával. Az UNESCO által 1972-ben alapított világörökség-program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének nyilvántartásba vétele. Miskolci polgárként büszke vagyok arra, hogy lakókörnyezetemhez közel két helyszínnel kapcsolatban beszélhetünk világörökségi helyszínről: az Aggteleki-karszt esetében, illetve a Tokaj-Hegyalja történelmi borvidék esetében. Mindkét térség gazdaságilag elmaradott térség, így azt bátran állíthatjuk, hogy mindkét térség számára kitörési pont lehet, hogy a világörökségi cím birtokában felhívja magára a figyelmet. Mind az idegenforgalom, mind a mezőgazdaság, beleértve utóbbiba a hegyaljai szőlőművelést, illetve például az aggteleki karsztvidék állattenyésztési és vadgazdálkodási lehetőségeit, reményt és munkalehetőséget jelenthet az ott élők számára.

Az idegenforgalommal kapcsolatban kiemelhetjük és említhetjük azt is, hogy a kultúra milyen szerepet tölt be, hiszen az Aggteleki-cseppkőbarlang, illetőleg számos tokaj-hegyaljai település ad teret és helyt évről évre a különféle zenei fesztiváloknak, új dimenzióba és új helyszínekre helyezve a klasszikus zenei előadásokat. Úgy hiszem, hogy az előbb elmondottak alapján bárki megbizonyosodhat arról, hogy a két helyszín méltó arra, hogy az UNESCO programjába illeszkedjen, és a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat segítségével óvjuk és megőrizzük azt a következő generációk számára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Hoppál Péter, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az UNESCO világörökségi listára történő felkerülés egyfajta védelmet jelent, hiszen nagyon jelentős védjegy azoknak az objektumoknak a számára, amelyek ebben a megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy világörökségi védettséget kaphatnak. Magyarország azt mondhatja el, hogy ezeket az objektumokat részben kaptuk a mielőttünk itt élt kultúráktól, részben egyetemes értékként teremtődtek meg, részben természeti környezetünk részeivé váltak, sajátunkká, részben pedig a magyar szellem által létrehozott értékekről beszélünk.

Az országunknak a felelőssége ezekkel az objektumokkal kapcsolatban az, hogy ezeket az értékeket fenntartsuk és megőrizzük a jövő generációi számára, erre is kaptunk tulajdonképpen feladatot az UNESCO-tól.

(13.10)

Ez egy kicsit olyan kérdés, mint a közgazdaságtan egyik fontos fogalma, az ökológiai lábnyom, amely arra buzdítja a mai generációkat, hogy az előző generációktól megkapott értékes erőforrásainkkal úgy gazdálkodjunk, hogy az utánunk következő, utánunk jövő nemzedékek is használni tudják teljes értékükben azokat. Ugyanígy egy kicsit ezzel a hasonlattal élve a világörökség részévé vált nyolc magyarországi objektumnak is valami ilyesmi szerepe van, tovább kell adnunk, meg kell őriznünk ezt az értéket a jövő számára.

A törvény előkészítése kapcsán a Magyarországi Világörökségi Helyszínek Szövetsége és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy példás együttműködésről tett tanúbizonyságot, hiszen a szakma és a politika úgy tudott együttműködni, hogy minden olyan felvetést, amelyet ez a szövetség, illetve a világörökségi helyszíneket működtető szervezetek, intézmények, cégek felvetettek, mindezeket a szempontokat a politika elfogadta és beépítette az itt előttünk álló törvényjavaslatba, ilyen módon jogászok, környezetvédők, marketingszakemberek és civil szervezetek is hozzá tudták tenni a törvényhez mindazt, amire szükség volt, hogy a mai napig eljussunk.

Azt is elmondhatjuk erről a törvénytervezetről, hogy egy kicsikét kormányok feletti törvényről van szó, hiszen itt már a vitában elhangzott előttem, hogy a Hiller István korábbi oktatási és kulturális miniszter úr által benyújtott törvényjavaslat lényeges pontjai az a három alappillére, amelyre épült tulajdonképpen a tervezet, ez be is került, megőrződött, és fontos alapkérdésként benne szerepel a tervezetben. Ilyen módon tehát az itt már taglalt kezelési terv szükségessége, a világörökségi gondnokság kérdése, illetve az állami finanszírozás, az állami forrás bevonásának a kérdése a törvénytervezet három alappillére.

Elhangzott szintén a vita korábbi szakaszában, hogy ez a 400 millió forintnyi többletforrás megítélése relatív lehet. Nyilvánvalóan mondhatjuk azt, hogy ha a nyolc helyszín között arányosan kerülne szétosztásra ez a pénz, akkor helyenként, objektumonként egy 50 millió forintos keret nem feltétlenül jelent nagy fenntartási hozzájárulást ezeknek a helyszíneknek a védésére, fenntartására, működtetésére, illetve a bemutatására. Azonban a kormány szándékai szerint ez a 400 millió forint egy többletforrás. Jelenleg is működnek ezek a helyszínek, jelenleg is prosperálnak, jelenleg is értékes kínálattal gazdagítják a magyar országimázst a külföldi turisták és a belföldi turizmus számára, tehát a többletforrásnak mindenképpen örülünk, és örülünk annak a kormányzati szándéknak, hogy ezt a 400 millió forintos idén induló költségkeretet a következő években fejleszteni kívánja a nemzeti együttműködés kormánya.

Az elosztás mikéntjéről azonban nyilvánvalóan még lehet finomításokat tenni. Arról értesültem, hogy az előkészítés időszakában a szakértők azt javasolták, hogy jelenjen meg ennek a forrásnak a felosztásában a területi arányosság. Természetes, hogy a területi arányosság vonatkozásában, mondjuk, a Fertő tó vagy a Hortobágy pozíciói erősebbek, hiszen hatalmas, több száz hektárnyi területről beszélünk talán, ugyanakkor nyilván Hollókő-Ófalu belső szűk területe vagy a pécsi ókeresztény sírkamrák egy szűkebb területre összpontosulnak, ilyen értelemben talán fontos lenne más szempontokat is majd a következőkben figyelembe venni, például a keletkezés időszakát, tehát hogy egy régebbi objektum fenntartásában nyilvánvalóan sokkal több felelősség és nagyobb költség jelenhet meg. Ezt a paramétert is a későbbiekben esetleg figyelembe lehetne venni. A pályázati forrásokra, mint ez önök előtt is bizonyára ismert, a korábbi időszakban leginkább a múzeumi feladatot betöltő szervezeteknek volt módja kulturális vonatkozásban. Ezt is változtatni célozta a törvény, úgyhogy ezt is nagyban üdvözöljük. A kormányzati szándék nagyon helyes, miszerint jelenleg a világörökségi helyszíneket kezelő intézmények és cégek a törvény nyomán lehetőséget kapnak arra, hogy a kulturális célzatú forrásokra, pályázati forrásokra megnyíljon a lehetőségük pályázni.

Miért fontos ez? Azért fontos, mert nemcsak a múzeumi értékek őrzése, hanem a világörökségi értékek őrzése is fontos, hogy külső forrásokat be tudjon vonni, ilyen módon az európai uniós források megnyílására most ezek a cégek is pályázhatnak. Tulajdonképpen most rendeződik ilyen módon a világörökséget kezelő szervezetek jogi státusa, már ami a forráshoz való jutás ügyét illeti.

Engedjék meg, hogy annyit röviden felvessek, hogy ha visszatekintünk Pécs példájára, 2000-ben kaphatta meg ezt a jelentős státust a pécsi ókeresztény sírkamrák és a Cella Septichora épületegyüttesei, hogy az UNESCO világörökség részévé válhattak. Ez 2000-ben történt. Ha azt nézzük, hogy milyen módon tudott élni egy szűkebb régió, Baranya megye vagy Pécs városa ezzel a lehetőséggel, azt mondhatjuk, hogy egy ilyen címmel nagyon nagy innováció és nagyon nagy fejlődési potenciál juthat osztályrészül az adott településnek vagy környezetének, hiszen tíz évvel a világörökségi helyszínné válás után, 2000 után tíz évvel, 2010-ben egy másik nagy európai projekt, az "Európa kulturális fővárosa" program részévé válhatott Pécs városa. Meggyőződésem szerint ebben nagy szerepet játszott a világörökségi védettségű ókeresztény sírkamrák (Dr. Lamperth Mónika: Toller neve egy mondatot megérne!) UNESCO-védettsége, és azt mondhatjuk, hogy az a terv, ami Baranya megye szomorú leszakítottsága ellenében megpróbálja a kulturális innovációt, a kulturális városfejlesztést, a kulturális ipart, munkahelyteremtést célul kitűzni, az is ezekre az értékekre tud majd építeni reménység szerint. Nyilván ugyanígy van a többi világörökségi helyszínnel, és nyilvánvaló, hogy a már előkészítésben lévő újabb helyszínek is erre törekszenek, hogy a terület kitörési lehetőségét a kultúrában és ebben a turisztikai többletkínálatban határozzák meg.

Végül engedjék meg, hogy visszapillantsak erre a mögöttünk hagyott 26 esztendőre, hiszen 1985-ben csatlakozott Magyarország a világörökségi egyezményhez, '85-ben csatlakoztunk, majd két évvel később két helyszín, Budapest és Hollókő máris megkapta az UNESCO-tól a védettséget, tehát két helyszínnel indulhatott el ez a magyarországi, azt mondhatjuk, 93 ezer négyzetkilométerünkhöz viszonyítottan dicsőséges és nagyvonalú, impozáns történet, amit a világörökségi helyszínek jelentenek. Ha azt nézzük, hogy a jelenlegi nyolc helyszínen felül a magyar várományosi listán tíz további helyszín szerepel, akkor bizakodással mondhatjuk el, hogy ez a kulturális iparnak, a területfejlesztésnek egy olyan szegmense, amelyhez ez a törvény jelentős módon járulhat hozzá.

Köszönjük szépen a kormánynak a helyszínek részéről, hogy olyan szakmai együttműködést folytatott, amelynek következtében ilyen tervezet állt elő. Én bizakodom a tekintetben is, hogy mivel az előkészítés azokat a súlypontokat, amelyeket a korábbi kormány vonatkozásában megjelentek, beépítette a tervezetbe, ezért egy egységes, a parlament minden oldala részéről elfogadott törvény áll előttünk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kérdezem a képviselőtársakat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Dr. Horváth János: Igen!) Igen. Horváth János képviselő úr, legyen kedves bejelentkezni, hogy igen. (Dr. Horváth János: Én már bejelentkeztem reggel.) Úgy tűnik, hogy most sikerült. Rendes hozzászólásra vagy kétpercesre? (Dr. Horváth János: Normális, rendes felszólalásra.) Azzal tisztában vagyok, hogy a képviselő úr mindig normálisan szólal fel, de akkor 15 perces időkeretben kérjük szépen beállítani.

Köszönöm szépen.

(13.20)

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világörökségről folytatott tárgyalásunk és vitánk igen tanulságos sokunk számára, és ennek erényeit hallottuk. Engedtessék meg, hogy én a Budapest Világörökségéért Alapítvány elnökeként szólaljak meg. Közelről ismerem a főváros világörökségi helyzetét, ami valóban törvényi rendszabályozásra szorul. Az, amit hallottunk a mai nap során és a tegnapi bevezetőkben, mind jó alapot ad, eligazítást ad ebben a témában.

Ugye, jól emlékszünk az ismertebb ügyek közül Budapesten a rózsadombi SZOT-szálló, a budai alsó rakpart kiszélesítése vagy az újabbak közül a rakparti kőfal vagy a Bécsi utcai magasház ügyére, ahol az elégtelen szabályozás, a gyönge hatáskörök vagy éppen korrupciógyanús ügyek miatt a Budapest Világörökségéért Alapítvány UNESCO-val, sőt az Európai Bizottsággal megerősített civil kontrolljának kellett gyakran jogi úton megakadályozni a jogsértő eljárásokban a világörökség súlyos károsodását. Saját alapítványi munkánk eredményének is tudjuk, hogy abban, ami ma itt a parlament asztalán előttünk van, a mi Budapest-világörökségi hozzájárulásunk is benne van.

Valóban, a világörökség állami feladat, a világörökséggé nyilvánítást nem kívülről oktrojálják ránk, hanem mi kérjük a kivételes, egyetemes érték elismerését az UNESCO-tól. A világörökség-egyezmény cikkei szerint a részes államok - Magyarország - elismerik, hogy a kivételes, egyetemes értékű kulturális és természeti örökségünk azonosítása, védelme, megóvása, érvényre juttatása, a jövő nemzedékek számára való átadása az ő feladatuk, ezért minden tőlük telhetőt megtesznek ennek érdekében.

Hazai épített és természeti örökségünk számára ezért nagy jelentőségű az előttünk fekvő törvényjavaslat, mert az UNESCO nem titkolt szándéka szerint a világörökség intézményén keresztül kívánja terjeszteni az örökség kezelésének legjobb gyakorlását. A Világörökség Bizottság ezért is fogalmazta meg és tette követendővé a részes államok számára irányelveit, a nevezetes Operational Guidelinest, amire való hivatkozás már többször megjelent a sajtó hasábjain, amikor civil szervezetek károsnak ítélt fejlesztések megelőzésére éltek például a sajtó hasábjaival és más figyelemfelhívással.

Hogy mi ez a Világörökség Bizottság, amely ennek az intézménynek a bevezetését és működtetését kéri tőlünk, és a baljós hírek hallatán is elszámoltat és felelősségre vonja azokat, akik a köz ellen tesznek? Nem valami nagy hatalmú sündisznóról van itt szó messze Párizsban, hanem mi magunk vagyunk, ez a mi magunk érdeke. A világörökség-egyezmény különböző províziói részletesen elmondják ezt, és a bizottság szempontjainak a kialakításában mi magyarok is benne voltunk esztendők óta.

Különös jelentőséget ad ennek a törvényjavaslatnak az időzítése, hogy ez most van. Azért kell sürgősséggel tárgyalnunk az ügyet, mert a Világörökség Bizottság június végi párizsi ülésén több magyar világörökségi probléma is terítékre kerül. Amikor a pesti zsidónegyed bontása vagy az elrontott budai rakparti támfal kérdése lesz terítéken, a bizottság várni fogja a hírt a világörökség-törvény megígért behozataláról, működtetéséről; abban bízva, hogy egy határozott törvény, ha működik a benne foglalt legjobb eljárás, a best practice principium, meg tudja előzni újabb nehezen javítható károsodások kialakulását. Ezért is fontos most, hogy ez az új törvényünk jól álljon a lábán.

Magam - résztvevője ennek a tanácskozásnak - érzem, hogy jól áll a lábán, de erre vigyáznunk kell. Ennek érdekében én magam is, mi is, a Budapest Világörökségéért Alapítvány módosító javaslatokat nyújtunk be a törvény gyors hatálybalépését illetően, kezdjen el minél hamarabb ketyegni a számítás órája, minél előbb álljon fel a kész rendszer. Ehhez megvannak a jó szakembereink és a szakmai elszántság is. Egy bizonyság erre, hogy a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze, Korompay Katalin készítette el annak idején a Budapest és a Hollókő magyar előterjesztését az UNESCO számára. Párhuzamosan a Világörökségért Alapítvány ügyvezető elnöke, Bouquet László alakítója és inspirátora volt ezeknek a folyamatoknak.

Nem folytatom, tisztelt Országgyűlés. Bízom benne, hogy a budapesti különleges világörökségi helyzet és annak különleges figyelmet érdemlő témája érthető számunkra, és a törvény további alkotásánál erre emlékezünk. Remélem, hogy nemsokára ezeket a módosítókat látjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Halász János államtitkár úr jelezte, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Államtitkár úr, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék reagálni a vitában elhangzottakra. Ritka pillanat ez az Országgyűlésben, hogy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amelyet széles körű egyetértés övez. A négy bizottságban történő tárgyalás is ezt mutatta, az ottani, majd' mindenütt egyhangú szavazás és itt a plenáris vita. A plenáris vitáról és az általános vitáról is elmondható, hogy a tervezet célját és szükségességét mindenki elfogadja és üdvözli. Egyetértünk abban is, hogy kiemelkedő társadalmi érdek, hogy a világörökségi helyszíneket ápoljuk, megóvjuk, megfelelőképpen fejlesszük, és lehetővé tegyük azt, hogy ezek a világörökségi helyszínek a jövő nemzedék számára is fennmaradjanak.

Természetesen, mint minden törvényjavaslat vitájában, itt is elhangzottak észrevételek, kritikák, megfontolandó javaslatok. Már számos módosító indítvány érkezett. Ezeket mind tanulmányozni fogjuk és megfontoljuk azokat.

Kiemelnék három kérdéskört, amelyet több képviselőtársam is említett. Az egyik a finanszírozás kérdése volt. Elhangzott, hogy a majdan biztosítandó 400 millió forint mire elegendő. L. Simon László, a Fidesz vezérszónoka is boncolgatta ezt a kérdést, és Hiller miniszter úr is említette ezt. Köszönöm szépen reális megközelítését ebben is.

Valóban, a tervezett 400 millió forintos költségvetés önmagában a világörökségi helyszínek hosszú távú megóvására nem alkalmas, ez az induláshoz, a kezelési tervek megalkotásához, az intézményrendszer kiépüléséhez és működtetéséhez lehet elegendő. Erről beszélt részletesen Demeter Ervin és Hoppál Péter is, amit köszönök szépen. Ebből az összegből nyilván nem lehet nagy rekonstrukciókat végrehajtani, de nem is ez a cél. A cél az, hogy a munka elkezdődhessen, a folytatáshoz szükséges forrásokat pedig majd a mindenkori éves költségvetések rendezik.

(13.30)

Ezekhez a pénzekhez pályázati úton lehet majd hozzájutni. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha mindez arra ösztönözné a helyszíneket, hogy ne csak a központi forrásokra támaszkodjanak, hanem próbáljanak más, többek között uniós forrásokat is felkutatni, vagy akár magántőkét is bevonni a világörökségi helyszíneink megóvása, azok értékalapú fejlesztése érdekében. Köszönöm szépen Pál Béla szocialista képviselő úr eddigi felvetéseit, értékes megjegyzései voltak, amelyek a vállalkozói világ ösztönzéséről is szóltak. Ha javaslatok érkeznek, ezeket is megfontoljuk.

A második, sokak által említett pont a várományos helyszínek listája. Fontos elmondani, hogy ez a kategória jelenleg gyakorlatilag több értelmezésben is létezik, maga az UNESCO sem tudja ezt a fogalmat egyértelműen, pontosan definiálni, nemzetközi szinten is a fogalom, a kapcsolódó eljárásrend revíziója folyik jelenleg. A világörökségi listán ugyanis 911 helyszínt tartanak számon. Ez meglehetősen magas szám, közelíti az ezres lélektani határt, ezért jól körbe kell járni a várományosi helyszínek kérdéskörét, megelőzendő, hogy a világörökségi helyszínek száma kezelhetetlenné váljon, értéke pedig devalválódjon. Vélhetően ezért az új helyszínné válás folyamata le fog lassulni. Magyarországnak talán arra lehet esélye, hogy még legfeljebb 3-4 helyszínt tud felvetetni a világörökségi listára, ezért ezzel a felelősséggel is kell gondolkodnunk erről az ügyről.

A harmadik problémakör, amellyel kapcsolatosan már több módosító javaslat is érkezett, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának visszaállítása. Például Kara Ákos képviselő úr is érintette ezt a kérdést, ezt a grémiumot a kormány is rendkívül fontosnak tartja, ugyanis ez egyfelől egy komoly tanácsadó testülete lehet a miniszternek, amely a döntéshozatal szempontjából rendkívül fontos. Másfelől pedig lehetőséget biztosít a helyben érintettek és érdekeltek közreműködésére a szakmai munkában. Ugyanakkor egy központi kormányzati szándék szerint, amit támogatunk, és helyesnek tartunk, a döntés-előkészítő tanácsok és bizottságok tekintetében egy világosabb, egységes rendszer jön létre a jövőben, így a világörökségi területet egy alacsonyabb szintű szabályozás keretében szeretnénk nevesíteni majd. Tisztelettel kérem a megértésüket ebben a tekintetben.

A Jobbik képviselői szóvá tették, hogy bizonyos fogalmak, mint a fejlesztés vagy a beruházás, a világörökségi helyszíneken létrejövő beruházás, így szerepel ez a törvényben, ezek a fogalmak, ahogy mondták, nem egyértelműek, túl tág keretet engednek. Ha jól értettem, számukra szimpatikusabb lenne egy jobban körülírt, tételes megfogalmazás. Úgy érzem, szándékaink közösek, értem a felvetéseiket. Várjuk módosító indítványaikat, amelyeket megfontolunk, de a vitában is sok minden kiderült szerencsére ez ügyben, nem érzek nagy konfliktust a témában, de fontos ezt a kérdéskört is említenünk.

A KDNP vezérszónoka, Pálffy képviselő úr és az LMP vezérszónoka, Jávor Benedek képviselő úr is élt egy felvetéssel, hogy a civil szervezetek, illetve a természetvédelmi szervezetek szerepét erősítsük a világörökséggel kapcsolatos intézményekben. Ezekkel a felvetésekkel, amit az LMP is megtett többször, korábban is már, egyet tudunk érteni.

Köszönöm szépen a kezelési tervvel kapcsolatos felvetéseket, itt Ivanics Ferenc képviselő úr volt, aki ezt boncolgatta hosszasan, illetve Demeter Ervin képviselő úr. A módosító indítványokat várjuk, és bizonyára vagy a most megfogalmazott formában, vagy egy kapcsolódó módosítóval kezelt formában be tudjuk azt fogadni, erről még bizonyára lesz időnk tárgyalni és konzultációt folytatni.

Zakó László tegnapi felszólalásához annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a tervezet előkészítéséről semmiképpen nem mondható el, hogy összelapátolt. Ő ezt a szót használta. Hiszen, ahogy Réthelyi miniszter úr is elmondta az expozéban, és már magam is utaltam rá, csaknem hároméves előkészítő munka eredménye ez a dolog. Ami a sürgősséget illeti, a világörökségi bizottság már véleményezte 2009-ben a tervezetet, és 2011 januárjában az első olvasatot teljes mértékben el is fogadta. Egyébiránt ez az ígéret biztosította számunka azt a jó szándékot, amelynek következményeként nem szankcionálták a pesti zsidónegyed, illetve a tokaji szalmatüzelésű erőmű kapcsán felmerült problémákat. Nem volt ilyen szerencsés Drezda városa, amelyet egy autópályahíd megépítése miatt bizony töröltek a világörökségi listáról. Éppen ezért lenne örvendetes, ha a világörökségi bizottság júniusi ülésén be tudnánk mutatni az elfogadott jogszabályt, ezért is tárgyaljuk most ezt.

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek a konstruktív hozzáállását, amely közelebb visz ahhoz, hogy a világörökségi törvény megszülessen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Az általános vitát lezárom. Amint azt már előzetesen jeleztem, a módosító indítványok benyújtására 16 óráig van lehetőség. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Lázár János, Balsai István, Talabér Márta, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/3199. számon, valamint T/3200. számon kapták kézhez a képviselők. Emlékeztetem önöket, hogy az elfogadott napirend szerint az előterjesztés 10 órás időkeretben történő tárgyalására kerül sor.

Most az előterjesztői expozéra, a bizottsági előadók felszólalásaira, valamint a vezérszónokok álláspontjának ismertetésére kerül majd sor. Az általános vita folytatása és lezárása ma, az ülésnap végén történik.

Felkérem Hegedűs Lorántné jegyző asszonyt, hogy ismertesse az időkeret felosztását.




Felszólalások:   18   19-63   63-103      Ülésnap adatai