Készült: 2021.04.19.17:01:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

81. ülésnap (2011.04.01.),  19-181. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 6:56:47


Felszólalások:   13-18   19-181   181-182      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Na jó, ez az április 1-jének jár, a jegyző úrtól elnézést kérek, természetesen a forgatókönyvünkben ilyen nincsen.

Nagyon is nem tréfa, ami következik, hiszen áttérünk a következő napirendi pontra, amiért bejöttek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Soron következik Magyarország Alaptörvénye címmel Ágh Péter és képviselőtársai, valamint Aradszki András és képviselőtársai által előterjesztett törvényjavaslat részletes vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/2627. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/2627/102. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy hétfőn az Országgyűlés a törvényjavaslat részletes vitájának 15 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött, ebből ma összesen 10 órát tudnak a frakciók felhasználni.

Felkérem Lenhardt Balázs jegyző urat, hogy ismertesse a mai nap időkeret-felosztását. Öné a szó, jegyző úr.

DR. LENHARDT BALÁZS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 10 órás időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 204 perc, az MSZP pviselőcsoportjának 121 perc - amit nem fognak felhasználni, mert nincsenek jelen -, a Jobbik képviselőcsoportjának 106 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 96 perc, az LMP képviselőcsoportjának 68 perc - de ők sem vesznek részt a vitában - és a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésére.

(8.40)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita az ismertetett időkeretben történik, ezért eddigi gyakorlatunknak megfelelően azt egy vitaszakaszban folytatja le az Országgyűlés. Annak érdekében, hogy elkerüljük az általános vita megismétlését, kérem önöket, hogy a felszólalásuk elején jelezzék azt, hogy melyik módosító javaslathoz kívánnak hozzászólni. Bejelentem, hogy a kapcsolódó módosító javaslatokat a hétfői napon a részletes vita lezárásáig lehet majd benyújtani.

Megnyitom a részletes vitát az ismertetett időkeretekben az ajánlás minden pontjára. Először az írásban bejelentkezett képviselői felszólalások következnek. Így aztán elsőként megadhatom a lehetőséget Nyitrai Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. Államtitkár úr, ha jól látom, idejön az előadói pulpitusra, megvárjuk, és most indul az időkerete.

DR. NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget, és külön köszöntöm azokat, akik az interneten, a világhálón keresztül követik nyomon az Országgyűlés munkáját. Azért kértem szót, hogy a modern, a XXI. századi szemlélet is minél többször megjelenjen az alaptörvény vitájában, elhangozzanak olyan érvek, amelyek meggyőzik önöket arról, hogy nekünk a jövő alkotmányát érdemes megalkotnunk. Én az előttünk fekvő tervezet 24. cikkelyéhez kívánok hozzászólni. Felszólalásomnak az a célja, hogy a Parlament falai között is megjelenjen a vitában az infokommunikáció, illetve a terület jelentősége, annak alaptörvényi tartalma.

Tisztelt Ház! Az elmúlt húsz évben a világ gyökeresen megváltozott. A régiók, a földrészek, az államok közötti verseny élesebb, mint valaha, az új versenyfutás új meglátásokat és új eszközöket igényel. Napjaink legdinamikusabban fejlődő ágazata az információs és tudásalapú kreatív gazdaság. Nap mint nap új eszközök és új szolgáltatások teszik könnyebbé életünket. A digitális eszközök száma egyre nő, az eszközökre épülő szolgáltatások, úgymint banki ügyintézés, elektronikus közigazgatási, szórakozási, szabadidős vagy kikapcsolódási formák és szolgáltatások száma is egyre gyarapszik.

Tisztelt Országgyűlés! Jómagam harmadik ciklusban vagyok országgyűlési képviselő, és emlékszem, 2002-ben alig volt még az ülésteremben felhajtott laptop, ma pedig alig akad olyan képviselőtársunk, aki ne ezen dolgozna, ne ezen tartana kapcsolatot választóival vagy intézne különböző ügyeket. 2002-ben még okostelefonok sem voltak, nem voltak táblagépek itt, az ülésteremben, ma pedig nagyon sokan dolgoznak ezeken az eszközökön szerte az országban.

Ha kitekintünk a Ház falain túlra, akkor elmondhatjuk: hazánkban 12 millió mobiltelefon és 1,8 millió okostelefon van forgalomban. Minden harmadik eladott telefon ma már okoskészülék Magyarországon. Ezek a példák a közvetlen, fogyasztóként is átélhető előnyök, illetve statisztikák. Az infokommunikáció azonban ma már jóval több. Elég, ha csak a zöldinformatika vívmányaira utalok, amivel radikálisan leszorítható a papírfelhasználás és így az erdőkitermelés, de ugyanide tartozik az elektronikus távmérés lehetősége, illetve az egészségügyi informatikai megoldások.

Életünket teljesen átszövi az informatikai technológia térnyerése, nem véletlen, hogy infokommunikációért felelős államtitkárként többször úgy fogalmaztam: azért dolgozunk, hogy nemzeti üggyé emeljük az infokommunikációt.

Ezen az úton haladva számos eredményt voltunk képesek elérni az elmúlt időszakban. Megkezdtük az állami informatika szétszabdaltságának fölszámolását. Megalkottuk a kormányzat e területet jellemző középtávú stratégiáját, a digitális megújulás cselekvési tervet. A közérdek, az olcsóbb állam megteremtésének érdekében újratárgyaltuk az informatikai szerződéseket, és ezzel 15 milliárd forintot spóroltunk meg. Ennek keretében véget vetettünk a biznisz-adatkezelésnek, beszüntettük azt, hogy kritikus jelentőségű adatbázisokat jelentősen túlárazva piaci szolgáltatókhoz helyezzenek ki vagy helyeztek ki a korábbi kormányok alatt. Ezt, jelzem, az Országgyűlés négyötödös többséggel, tehát az ellenzék támogatásával fogadta el. Bejelentettük, hogy az állami és piaci források fölhasználásával 2013-ra Magyarország teljes területén elérhetővé tesszük a valóban gyors, szélessávú internetelérés lehetőségét.

A kormány tehát elkötelezett a magyar kreatív iparágak, a tudásalapú fejlesztések, a hazai információs társadalom megerősítésében, és ahhoz, hogy igazán súlyt adjunk ennek a területnek, alkotmányos garancia szükséges. Ennek szellemében egy javaslattal éltünk, amely az alaptörvény-tervezet 24. cikkeként így hangzik: "Az állam működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törekszik az új műszaki megoldások és a tudomány eredményeinek alkalmazására." Ez azért nagyon fontos cikk, tisztelt Országgyűlés, mert egyszerre szól arról, hogy az állam nem önmagáért, hanem a polgáraiért van. Egyedüli létjogosultsága, hogy képes legyen elősegíteni a közjó kialakulását, és egyszerre szól arról, hogy a modern kor vívmányait a mindenkori magyar államnak föl kell használnia, ki kell aknázni az ebben rejlő lehetőségeket.

Ez a passzus mindezeken túl azért is fontos, mert egy hivatkozási alapot teremt a mindenkori kormányoknak és a mindenkori ellenzéknek ahhoz, hogy az infokommunikációs eszközöket a polgárok szolgálatába állítsák. Hivatkozási alapot teremt mindkét részről: a digitális vívmányok használata ma és a jövőben még inkább elengedhetetlen egy polgárbarát állam és közigazgatás kialakításához.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra van mandátumunk, hogy magyar, európai és egyben XXI. századi és modern alkotmányt alkossunk meg, amely képes arra, hogy lezárja az átmenet húsz évét, és megnyissa a magyarok sikerszázadát. Meggyőződésem, hogy a föntebb ismertetett passzus képes megrajzolni Magyarország modern karakterét, ezért arra kérem önöket, támogassák, hogy ez a cikkely a végleges alaptörvény részét képezze. Mi több, nem csupán azt kérem önöktől, hogy a fentebb idézett passzust támogassák, hanem azt is fontosnak tartom, hogy egészítsük ki a szükséghelyzet alkotmányos megfogalmazását az alábbi kitétellel, vezessünk be egy új esetet, mégpedig a honvédelmi, rendészeti, gazdasági vagy közigazgatási rendszer működőképességét súlyosan fenyegető vagy bekövetkezett informatikai alapú támadás esetén.

Tájékoztatom önöket, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szakértői megkezdték a hálózat- és információbiztonságról szóló törvény szakértői előkészítését, egyeztetését, ebben szintén kérem majd a parlamenti képviselőknek a támogatását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy társuljanak egy erős Európa és egy kreatív Magyarország megteremtéséhez, tegyük együtt nemzeti üggyé az infokommunikációt, támogassák az általunk javasolt, általunk beterjesztett passzust, legyen az része az elfogadott alaptörvénynek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Bana Tibor képviselő úr, Jobbik. Öné a szó.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság keddi ülésén sajnálatosan kellett azt tapasztalnunk, hogy a bizottság kormánypárti tagjai élből, valódi indoklás nélkül sorra söpörték le a konstruktív jobbikos javaslatokat. Képviselőtársaimmal, frakciótársaimmal együtt jómagam is több módosító indítványt nyújtottam be, ezekhez szeretnék hozzászólni most felszólalásomban. Az ajánlás 72., 74., 75., 78. és 132. pontjával kapcsolatban szeretném kifejteni véleményemet, illetve a Jobbik frakciójának álláspontját.

Az ajánlás 72. pontjában található módosító indítványt Dúró Dóra és Novák Előd képviselőtársammal együtt nyújtottuk be, s ebben a javaslatban mi az országgyűlési képviselők választópolgárok általi visszahívhatóságára tettünk javaslatot. Az elmúlt hetek során több alkalommal szóltam már ebben a témában, így most a részletekre nem szeretnék kitérni. Elmondtam az elmúlt hetek során azt, hogy egy határozott és komoly társadalmi igény mutatkozik ebbe az irányba, ezért gondoljuk azt, hogy ennek a lehetőségét igenis meg kellene teremteni, ezért kellene rögzíteni az országgyűlési képviselők visszahívhatóságát az Alaptörvényben.

A legfőbb indokunk az, hogy megengedhetetlennek tartjuk, hogy egy parlamenti képviselő a négyéves ciklus során szinte bármit megtehessen anélkül, hogy annak valódi, érdemi következménye lenne. Meglátásunk szerint, a Jobbik véleménye szerint a visszahívhatóság megteremtése mindenképpen a demokrácia szélesítésének irányába hatna.

Cservák Csaba alkotmányjogász, Schmitt Pál egyik tanácsadója "A parlamenti képviselők visszahívhatósága" címmel írt egy nagyon jó tanulmányt. Úgy gondolom, hogy ez megfelelő kiindulópont lehet egy érdemi vitához. Azt kérem önöktől, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, hogy folytassunk vitát erről a kérdésről, bennünk, jobbikosokban megvan a nyitottság ez irányban.

Az ajánlás 74. pontjában található az a javaslat, amelyet Novák Előd képviselőtársammal együtt nyújtottam be, méghozzá az elharapódzott politikusi álláshalmozás elleni tényleges fellépés jegyében.

(8.50)

Azért kell itt a tényleges fellépést hangsúlyoznom, mert az elmúlt hetek során az önök részéről, a Fidesz részéről is elhangzott az, hogy a következő ciklustól, 2014-től önök is átgondolják azt, hogy az országgyűlési képviselők esetleg ne lehessenek majd polgármesterek. Ezzel természetesen mi egyet tudunk érteni, de mi jóval tovább mennénk ennél. Mi azt mondjuk, hogy egy országgyűlési képviselő nemhogy főpolgármester vagy polgármester, de alpolgármester, megyei közgyűlés elnöke vagy tagja, helyi önkormányzati képviselő vagy adott esetben kisebbségi önkormányzati képviselő se lehessen. Ezt a fajta összeférhetetlenséget mi az alapszabályunkban tiltjuk egyedüli pártként. Legfőbb indokunk ezzel kapcsolatban az, hogy az országgyűlési képviselői munka mindenképpen egész embert kíván. Ezért gondoljuk azt, hogy a politikusi álláshalmozásnak a tényleges tilalmát alaptörvényi szinten kellene rögzíteni.

Az ajánlás 75. pontjában a Gyüre Csabával és Novák Előddel együtt benyújtott javaslatom található, amelyben a mentelmi jog eltörlésére tettünk javaslatot, méghozzá azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez az intézmény elsősorban visszaélésekre adott lehetőséget az elmúlt időszakban. Ezért határozott véleménye az a Jobbiknak, hogy igenis meg kellene szüntetni a mentelmi jogot. Azért tapasztaltuk szomorúan azt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök elvetették ezeket a javaslatokat, mert azáltal, hogy önök nem támogatták ezeket az alkotmányügyi bizottságban, önök kinyilvánították azt, hogy nincsen meg önökben a szándék a politikusbűnözés elleni tényleges fellépésre.

Az ajánlás 78. pontjában található javaslatban szintén Gyüre Csaba és Novák Előd képviselőtársammal együtt a népszavazás lehetőségének szűkítése ellen emeltük fel a szavunkat, és öntöttük ezt formába, hiszen úgy gondoljuk, hogy például elfogadhatatlan az, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről ne lehessen népszavazást tartani. Ez mindenképpen egy túlzott korlátozás. És azt sem tudja elfogadni a Jobbik, hogy ne lehessen országos népszavazást tartani az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról. A Jobbik, a nemzeti ellenzék véleménye egyértelmű ebben a kérdésben: mi úgy látjuk, hogy a képviseleti demokráciában a választási eljárással kapcsolatos jogi szabályozás alakításába a választópolgároknak is kell hogy legyen beleszólásuk.

Ez a szűkítés, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, mindenképpen hiteltelen önöktől, hiszen ellenzékben még önök is hívei voltak a népszavazás intézményének, ám úgy látjuk, hogy most, kormányon már egyáltalán nem fontos ez önöknek. Sajnálatosan tapasztaljuk azt, hogy most már nem kívánnak lehetőséget teremteni a magyar emberek, a választópolgárok számára arra, hogy két választás között is beleszólhassanak az őket érintő kérdésekbe, elmondhassák a véleményüket.

Végezetül az ajánlás 132. pontjához szeretnék hozzászólni. Itt található a Gaudi-Nagy Tamás és Kiss Sándor képviselőtársam által benyújtott javaslat, amelyben ők arra tettek javaslatot, hogy az Alaptörvény hatálybalépéséhez ügydöntő országos népszavazás szükséges. Arra kérem önöket - mint ahogy már ezt megtettem az általános vitában is -, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy bocsássák népszavazásra az Alaptörvényt, hallgassák meg az embereket, ne féljenek kikérni a véleményüket az Alaptörvényről egy népszavazás során.

Végezetül azt kérem önöktől, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, hogy mivel lesöpört javaslataink jó részét ki fogjuk majd kérni szavazásra, ennek a szavazásnak a során mindenképpen azt kérem önöktől, hogy döntsenek saját lelkiismeretük szerint, vegyék figyelembe azt a komoly társadalmi támogatottságot, amely javaslataink mögött áll, és ezt tartsák majd szemük előtt akkor, amikor a módosító indítványokról történő szavazáskor meg fogják nyomni a gombot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Szászfalvi László képviselő úr, KDNP.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higgyék meggyőződésünk szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga - ezeket a szavakat Deák Ferenc, a haza bölcse a vallásszabadság témájában elmondott, utolsó parlamenti felszólalásában mondotta. Valószínűtlen és mégis igaz, hogy azóta csaknem 150 év telt el, és még mindig arról kell beszélnünk, hogy egyház és állam hol válik el, hol ér össze, mik lehetnek az együttműködés keretei.

A most tárgyalt Alaptörvény preambulumában ezt olvassuk - idézem -: "Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait." Úgy gondolom, óriási jelentőségű, hogy ezek a gondolatok megjelennek az Alaptörvényben. Végre több más európai alkotmányhoz hasonlóan, ugyanakkor sajnos az európai alkotmánytól eltérően, méltó helyet kap itt a kereszténység szerepe, de úgy, hogy az ország más vallási hagyományai is megkapják az őket illető, őket megillető tiszteletet és elismerést.

Az alaptörvény-tervezet VI. cikke foglalkozik részletesen a lelkiismeret- és vallásszabadság jogával, illetve az egyházakkal a következőképpen, idézem: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal."

Leendő Alaptörvényünk a nemzetközi összehasonlítást illetően is rendkívül széleskörűen kívánja biztosítani a fenti alkotmányos alapjogokat. Hangsúlyozom, hogy az új Alaptörvény is határozottan fönntartja az állam és az egyházak alkotmányos különválását. Természetesen nem arról van szó, hogy az állam el akarja szigetelni vagy marginalizálni akarja az egyházakat, ahogy ez XX. századi történelmünk során megtörtént, és arról sem, hogy magát távol akarja tartani az egyházaktól. Ezzel szemben kifejezetten deklarálja a közösségi célok, a közjó érdekében való együttműködést.

Az állam és az egyházak alkotmányos szétválasztása tehát védi mind az egyházak autonómiáját, mind pedig az állam autonómiáját, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy összecsengő céljaik a társadalom javának érdekében, a nemzet érdekében közösen, egymást kiegészítve többre jussanak, hatékonyabban működhessenek, mint külön-külön tennék. Hiszen állam és egyházak is az emberek javát, a társadalom javát kívánja szolgálni a maga, a maguk sajátos lehetőségeivel és eszközrendszerével.

Az Alaptörvény tervezete VI. cikkelyében utal rá, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ahogyan az alkotmány, úgy az egyházakról szóló törvény is már régen megérett az újrafogalmazásra. Az új sarkalatos törvény javaslatának előkészítése folyik, az Alaptörvény elfogadását követően a kormány a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, így megvalósulhat, hogy az Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény jövő év elején hatályba léphet.

Bízom benne, hogy az új Alaptörvény és az egyházakról szóló sarkalatos törvény megfelelő eszköz lesz ahhoz, hogy a vallásszabadság jogával élni kívánó egyének és közösségek számára megfelelő szabadságot és védelmet nyújtson, ugyanakkor a vallásszabadság jogával visszaélő egyének és csoportok, bizniszszerveződések lehetőségeit elzárja, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza.

Tisztelt Országgyűlés! "A nemzetiség nem egyéb, mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámu emberek között - multjok emlékei, jelen helyzetök s mi ezekből foly érdekei közössége által támad." Eötvös József szavaival indítva a magyarországi nemzetiségek jogaival kapcsolatban szeretném még néhány dologra felhívni a figyelmet, különös tekintettel az eddigi vita során a tisztelt Házban elhangzottakra, illetve a sajtóhírekre.

A kormányzat a múlt év nyara óta több alkalommal, több fordulóban egyeztetett az országos kisebbségi önkormányzati vezetőkkel, jelesül a kisebbségi önkormányzati képviselő-testületi létszám meghatározása, a 2011. évi költségvetési tervezés kisebbségpolitikai célú állami támogatások rendszerének átalakítása, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatok úgynevezett differenciált támogatási rendszerének átalakítása tárgyában.

(9.00)

Az egyeztetések során kialakult konszenzus tükröződik ezekben a törvényi, kormányrendeleti szintű szabályozásokban. A rövid távon lehetséges eszközökkel élve kormányrendeleti szinten, pénzügyi támogatási oldalról sikerült egy olyan ügyfélbarát támogatási struktúrát kialakítani, amely a tényleges, a helyi nemzetiségi közösséget szolgáló kisebbségi önkormányzati feladatellátást támogatja. Leraktuk továbbá egy átlátható, tervezhető, ellenőrizhető kisebbségpolitikai célú állami támogatási rendszer alapjait.

A 2011. évtől kezdődően nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjat alapított a közigazgatási miniszter, hogy a kiemelkedő képességű nemzetiségi tanulók továbbtanulását segítse. Szintén a múlt év nyarán indult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról, kiemelten a kisebbségi önkormányzati választásokról szóló joganyag felülvizsgálata, amely a felkért nemzetiségi civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok, szakértők által beküldött közel ötven véleményre, javaslatra, szakértői anyagra épül. Célunk az, hogy - megfelelve a nemzetiségi közösségek elvárásának is - olyan kisebbségi önkormányzati választási rendszert dolgozzunk ki, amely tényleges közösségi háttérrel rendelkező kisebbségi önkormányzatok létrehozását, kulturális autonómiáját teszi lehetővé.

Az elmondottakkal azt szeretném bemutatni, hogy a közel egy éve gyakorlatilag folyamatosnak tekinthető, az alaptörvényi szabályozáson túl az egész kisebbségi joganyagra kiterjedő konzultációnak nyilvánvalóan nem célja a kisebbségpolitikai eredmények szisztematikus lebontása, amitől dr. Kállai Ernő országgyűlési biztos úr tart a napokban ugyanitt elmondott felszólalása szerint. És még egy gondolat az országgyűlési biztos úr által az alkotmányozással kapcsolatban több alkalommal kifejtettekhez: az aggodalom, a figyelem jogos, ez következik az országgyűlési biztosi feladatkörből, azonban a tényektől eltekintő ellenséges hangvétel nem szolgálja a nemzetiségek érdekeit, és nem szolgálja közös érdekeinket. Hogy ismét Eötvös József szavaival éljek, idézem: "Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen." - itt az idézet vége.

A tények ugyanis a nemzetiségi jogok alaptörvényi megjelenítésével kapcsolatosan a következők: az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága felkérésére négy országos kisebbségi önkormányzat nyújtott be javaslatot az alaptörvényhez. Ezek a javaslatok néhány olyan jogosítvány kivételével, amely ma sem az alkotmányban, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben szabályozott, tehát ezek a javaslatok megjelennek az alkotmány-előkészítő eseti bizottság Országgyűlés által elfogadott javaslatában. Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy a bizottsági javaslat szerint az Alaptörvény preambulumában utalni kell legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire. Az tehát, hogy az alaptörvény-javaslat nemzeti hitvallásában megjelennek a nemzetiségek, nem más, mint annak elismerése, alapértékként kezelése, hogy a nemzetiségek részei, részesei a magyar nemzetnek.

A bizottsági javaslat rögzíti továbbá azt is, hogy alapvető jogként határozandó meg a nemzetiségi státushoz való jog, a nemzet hatalmának részeseiként a közéletben való kollektív részvétel joga, a saját kultúra, anyanyelv ápolásához, az anyanyelv használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névválasztáshoz, névhasználathoz való jog, a képviseleti jog és az önkormányzás joga. Mindezek szerint az alkotmányozó nem vitatható célja annak a rögzítése, hogy a magyarországi nemzetiségek a politikai nemzet részei, államalkotó tényezők, nyelvük, kultúrájuk védelemben részesül, ahogyan ezt az alaptörvény preambuluma deklarálja. Annak érdekében, hogy ez a szándék még hangsúlyosabban jelenjen meg a javaslatban, illetve tekintettel az országos kisebbségi önkormányzati javaslatokra, módosító indítványok születtek.

Nézzük meg most elemeiben az Alaptörvényben és a benyújtott módosításokban meghatározott nemzetiségi jogokat!

Az elavult, sokak által sérelmezett kisebbség, etnikai kisebbség, nemzeti kisebbség, továbbá a pontatlan népcsoport kifejezések helyett bevezetésre kerül egy egységes kifejezés, a nemzetiség, mely mind a tizenhárom hazai kisebbségre alkalmazandó. Az elnevezést az érintettek támogatják. A nemzeti hitvallás értelmében - idézem a módosító indítvány szövegét is - vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és óvjuk.

Az alaptörvény-tervezet rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők, minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van az önazonosság szabad vállalásához és megőrzéséhez, joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A hazai nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. A hazai nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg, a Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában szintén sarkalatos törvény szabályozza. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa helyettest nevez ki a jövő nemzedékek érdekeinek védelme mellett a hazai nemzetiségi jogok védelmére.

Összevetve az alaptörvény és a módosító javaslatok által biztosítandó jogokat, megállapítható, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek a jelenlegi alkotmány 68. §-ához képest több ponton az alapvető jogok jóval szélesebb skáláját biztosítják, egyben alapvetően koherensek az országos kisebbségi önkormányzatok javaslataival. Végül: indokolt szem előtt tartani, hogy a nemzetiségi jogokat érintően több sarkalatos törvény megalkotása előtt állunk, amelyek az alaptörvényen alapulóan meghatározzák majd a nemzetiségi jogok részletes szabályait. Ezek a gondolatok válaszképpen is elhangoznak ma itt az Országgyűlésben a Kállai Ernő ombudsman úr által mind az Országgyűlésben, mind pedig a sajtóban felvetettekre.

Mindezekre tekintettel tisztelettel kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az alkotmányügyi bizottság T/2627/102. számú ajánlása 6. pontja szerinti, a Nemzeti hitvallás fejezet benyújtott T/2627/85/2. számú 24. pontja szerinti, az Alapvetés fejezet H. cikk (2) bekezdésre benyújtott T/2627/91/1. számú 66. pontja szerinti, a Szabadság és felelősség 27. cikkre benyújtott T/2627/71. számú 107. pontja szerinti, illetve az alapvető jogok biztosa, 30. cikk, (2), (3) bekezdésre benyújtott T/2627/61. számú módosító javaslatokat támogassa és majd fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, egyben a még előttünk álló munkához ajánlom figyelmükbe Eötvös József megfontolandó szavait: "Minden hegy csúcsban végződik, emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most Szili Katalin képviselő asszony következne, de nem látom sem őt, sem pedig a kártyája nincs a helyén, ezért majd az engem követő elnököknek is mondom, hogy rá vissza kell térjünk akkor, amikor bent lesz a teremben, benn lesz a Házban.

Ebben az esetben jobbikos képviselő következik: a következő Balczó Zoltán alelnök úr... Hegedűs Tamás következne a lista szerint, csak nincs benn a kártyája. (Hegedűs Tamás: Hoppá! Köszönöm!) Hoppá! Akkor viszont elnézést kérek Balczó alelnök úrtól, azt tudom fölszólítani csak hozzászólásra, akinek a kártyája a helyén van. (Balczó Zoltán: Kártya nélkül nem lehet játszani, tisztában vagyok vele!) Kártya nélkül nem lehet játszani.

(9.10)

Közben pedig hadd kérjem meg a kormány tagjait, hogy a Házszabály 45. § (4) bekezdése értelmében a kormány tagja vagy a helyettesítésére jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden lévő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti.

Az a szokás, ha van kormányképviselő, akkor a kormány székében foglaljon helyet, így vagyok tájékoztatva. (Dr. Répássy Róbert: De ez csak szokás, ugye?) Az a kérésem, hogy érdemes biztosítani a kormány jelenlétét ebben a formában is. (Lázár János: A Házszabályban hol van leírva?) Emlékszem hasonló vitákra az előző ciklusokban, és az akkori ellenzéki képviselők ezt számtalanszor zokon vették, és jogosan bírálták a kormányt, hogy nem ül a kormánypatkóban. (Vincze László: Kettő is van!)

Ebben az esetben akkor Hegedűs Tamás képviselő úr - most már a kártyája is a helyén, ő is a helyén -, öné a szó.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 122. pontjához szeretnék hozzászólni, amely a Magyar Nemzeti Bank jogállását rögzíti az alaptörvényben.

A jelenlegi előterjesztés szerint a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, a Magyar Nemzeti Bank törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért. Ez ugyebár eléggé tágan hagyja a Nemzeti Bank jogállásának a meghatározását, vélhetően a jelenlegi gyakorlat folytatásának a szándékával, amely a jegybanki függetlenség szellemében fogalmazódott meg, eleget téve ezzel együtt az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak is. Mi ezt az utóbbi mondatot javasoltuk megváltoztatni a Jobbik országgyűlési frakciója részéről. Tehát mi a helyett a mondat helyett, ami nyitva hagyja azt a kérdést, hogy milyen módon felelős a Nemzeti Bank az ország monetáris politikájának meghatározásáért, határozottan leszögeznénk, és erre vonatkozik a módosító javaslatunk is, olvasom: "Az Országgyűlés a monetáris politika irányítását a Magyar Nemzeti Bank útján látja el. A Magyar Nemzeti Bank támogatja a kormányt gazdaságpolitikájának megvalósításában."

Miért tartjuk ezt fontosnak? Nézzük először a kritikai részét! Meggyőződésünk, hogy a jegybanki függetlenség hamis mítosza az elmúlt három évszázad legnagyobb gazdaságpolitikai szélhámossága, ahogy annak idején Mayer Amschel Rotschild fogalmazta, amikor azon igyekeztek, hogy az Amerikai Egyesült Államokban megszerezzék a pénzkibocsátás magánmonopóliumát: adjátok nekem a pénzkibocsátás jogát, és onnantól kezdve nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket. A pénzkibocsátás joga óriási hatalmi eszköz annak kezében, aki ezt birtokolja. Bár nálunk az a helyzet nem áll fenn, hogy magántulajdonú bankok monopóliuma lenne a pénzkibocsátás, de azzal, hogy az úgynevezett függetlenség megvalósul a jegybank esetében, tökéletesen megfelel azoknak az érdekeknek, amelyek a jegybanki függetlenség révén a pénzkibocsátás jogát kivonták az állam fennhatósága alól. Nálunk ugyan nem az állam fennhatósága alól vonták ki, de a legitimen, demokratikusan választott törvényhozói akarat alól bizony kivonta a jegybanki törvény.

Meggyőződésünk, hogy a gazdasági szabadságharc beteljesedése és kiteljesítése megvalósításához elengedhetetlen az, hogy a Magyar Nemzeti Bank valóban az legyen, amit a neve mond: Magyar Nemzeti Bank. Ez pedig akkor valósulhat meg, ha demokratikusan választott törvényhozói testület kontrollja alá helyezzük. Semmi nem indokolja - gazdaságpolitikailag sem - a jegybanki függetlenséget, hiszen az infláció mint gazdaságpolitikai cél kiemelésével, illetve a jegybanki alapkamat meghatározásának lehetőségével és a pénzkibocsátás mennyisége szabályozásának a lehetőségével egy olyan eszköztárat adtunk a Nemzeti Bank, a jegybank kezébe, amelyre a kormányzatnak és a törvényhozásnak meglehetősen csekély befolyása van, és úgy gondoljuk, hogy ez helytelen.

A gazdaságpolitika akkor működik jól, ha az eszköztár különböző elemei egymással összhangban, egymást támogatva, egymás hatását figyelembe véve valósulnak meg. Ez akkor teljesülhet, ha a gazdaságpolitika irányítása egy kézben van, értelemszerűen annak a kormánynak a kezében, amely a választóktól erre felhatalmazást kapott. Ezért is fogalmaztuk meg második mondatként azt, hogy igenis legyen alkotmányban rögzítve az, hogy a Magyar Nemzeti Bank köteles támogatni a kormány gazdaságpolitikáját. Csodálkozom ezek után, kedves képviselőtársak, hogy ez a javaslat miért nem nyerte el a kormánypárti frakciók támogatását, hiszen azt a felelősséget igyekezett ez a javaslat támogatni, amit önök vállaltak akkor, amikor az ország kormányzására felhatalmazást kaptak. Mi ezt ellenzéki pártként az ország érdekében fontosnak tartottuk volna, és nagyon sajnálom, hogy nem nyerte el az önök támogatását ez a javaslat.

Elszántak vagyunk, hogy ezen az úton végigmenjünk, és meggyőződésünk az, hogy a magyar nemzeti szabadságharc sikere nem lehet teljes egészen addig, amíg a Nemzeti Bank tevékenységét vissza nem helyezzük, át nem helyezzük oda, ahová való, a Magyar Országgyűlés fennhatósága alá.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Következik Balsai István képviselő úr, Fidesz; és majd őt követi Balczó alelnök úr.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti hitvallás eredetileg beterjesztett szövegéből idéznék: "Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését." Teljesen egyetértve, és hangsúlyozva az itt megfogalmazott gondolatokat, kénytelen vagyok a tisztelet hangján ugyan, de kifogásolni azt a módosítást, amely a megszállt országban megtartott nem szabályos választásokkal kapcsolatban megalakult Országgyűlés által meghozott 1946. évi I. törvényt is megbecsüléssel értékelné, és az alkotmányba emelné.

Tisztelt Képviselőtársaim! Égbekiáltó ellentét van az eredetileg beterjesztett alaptörvény-javaslat és az imént ismertetett és általam kifogásolt módosító javaslat között, ha ugyanis világossá tesszük azt, hogy 1944 végétől az ország keleti fele, majd '45 áprilisától az ország egésze szovjet megszállás alatt volt - csak egy példát mondanék: a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésben Vorosilov marsallnak egy külön karszéke volt, hogy figyelje az úgynevezett Ideiglenes Nemzetgyűlés munkáját; a helyzet semmit nem változott 1945-ben, talán nem volt már karszéke Vorosilov marsallnak, de kétségtelen tény, hogy 1945. év végén megtartott választásokon egyrészt a magyar választók jelentős része meg lett fosztva a választójogtól, tehát nem vehetett részt a választáson, ezen túlmenően jelentős mértékben korlátozták az induló pártok indulási lehetőségét. Természetesen nemcsak a német megszállás előtt és a német megszállás után fellépő nemzetiszocialista jellegű pártokról van szó, hanem mindazokról a pártokról, amelyek nem tudtak elindulni akár kereszténydemokrata, akár más elveket vallottak, és ezért voltak kénytelenek a Kisgazdapárt zászlója alatt elindulni, és ezért tudta azt a hatalmas, valóban hatalmas többséget elérni a Kisgazdapárt még egy választáson is.

Tisztelt Országgyűlés! Én tehát azt kérem, hogy annak idején, amikor a módosító javaslatokról fognak szavazni, gondolják azt meg, hogy alkotmányos védelmet és elismerést érdemel-e Magyarországnak azon törvénye, amit nem vitásan a szovjet megszállás alatt hoztak, nem vitásan olyan instrukciók alapján, ami nem volt a szuverén Magyarországnak tekinthető parlament sajátja. Változatlanul érvényesnek tartom azt a megállapítást, amely szerint: "Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését." Ezt tartsuk szem előtt, tisztelt képviselőtársaim.

(9.20)

Még egy módosító javaslattal szeretnék egyetérteni, egy picit meghasonulva magammal, hiszen előterjesztője voltam az Alaptörvénynek, tehát ilyen értelemben az ott benyújtott Alaptörvény minden sorával, ha kis fenntartásokkal is, de egyetértettem. Mégis el kell mondanom, hogy már akkor is az volt a véleményem, de ezt nem tudtam kifejezni; de most szerencsére Ivády Gábor független képviselő úr kifejezte, bizottságunk nagy többséggel támogatta azt a módosító javaslatot, amely úgy szól, hogy "Magyarország zászlaja három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, középen Magyarország címerével".

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon világosan szeretném mondani a húsz év tapasztalatát is alapul véve - ugye, jól emlékeznek arra az itt ülő képviselők közül néhányan -, hogy 1990-ben a címer és a zászló vitájánál milyen küzdelmet kellett azért folytatni, hogy egyáltalán a szent koronás címer bekerüljön alkotmánymódosításként Magyarország alkotmányába. Most úgy gondolom - akkor erre nem gondolhattunk, megmondom őszintén, nagyon nagy volt az ellenállás még a szent koronás címerrel szemben is, az akkori kormánykoalíció magára maradt -, hogy ha a 8 millió példányban kiküldött kérdőív egyik kérdése megfogalmazta volna azt a kérdést, hogy egyetért-e ön azzal, hogy Magyarország zászlaja tartalmazza Magyarország címerét, bizonyos vagyok abban, hogy a válaszadók döntő többsége igennel válaszolt volna. Nekem saját tapasztalatom, képviselői tapasztalatom abban a körben, ahol a véleményeket egyrészt megfogalmazzák, másrészt amely véleményekre nekem is adnom kell és képviselnem kell, egyértelmű és egyöntetű az a felfogás, hogy Magyarország zászlaja tartalmazza Magyarország címerét.

Ezeket a módosításokat, tehát az egyiknek az elvetését, a másiknak pedig a támogatását kérem majd tisztelt képviselőtársaimtól a módosító javaslatokról történő szavazás során.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ahogy beharangoztam, Balczó Zoltán alelnök úr következik, a Jobbik frakciójából.

Tessék parancsolni!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tudom azt, hogy házszabályszerűen meg kell nevezni, hogy mely ajánlási ponthoz vagy pontokhoz szólok hozzá, de most annyi engedményt kérek, hogy a módosító javaslatot kell megneveznem, mert annyi részre van szétszedve. Tehát Lázár János és Harrach Péter urak 50. számú módosító indítványáról kívánok szólni, amelyik önmagában 63 pontot tartalmaz.

Nos azt, hogy önök egy olyan normaszöveget nyújtottak be, amelyiket nagyon sok tételben most tartalmilag módosítanak, még fel lehet úgy fogni, hogy nem az előkészítetlenség, hanem annak a demokráciának a bizonyítéka, hogy önök itt egymással is vitázva módosítják a beterjesztést. De az, hogy ez a 63 pont a következőről szól: nyelvtani és kodifikációs pontosításokat végez el, megteremti az összhangot a javaslaton belül; 63 pont, aminek semmi köze az itteni vitához, hanem átnézték a kodifikátorok, és azt mondták (Lázár János: Nem kell róla beszélni, nem része a javaslat!), azt mondták... - megtisztel majd Lázár képviselő úr, ha erre válaszol. Azt mondták a kodifikátorok nyilván, hogy slendrián, helytelen. Hogyan nyújtották ezt be? Tudom, hogy a kommunikáció nagyon fontos, de ha a kommunikáció vezérel mindent, az baj.

Önök elhatározták, hogy április 25-én, az önök második fordulós választási győzelme napján írja alá a köztársasági elnök úr ezt az alkotmányt, ezért húsvéti alkotmánynak nevezik, és ehhez kellett mindent alárendelni. Benyújtottak egy 36 oldalas szöveget, amit azonnal 63 ponton kellett javítani, mert nem felelt meg annak a követelménynek, amit egy normaszöveg igényel. Azt hiszem, ez elég nagy igénytelenség.

A következő téma, amiről szólni akarok, a 15., 120., 38. ajánlási pontokhoz tartozik. Ezek a jogfolytonosság kérdésével foglalkoznak, s röviden mondjam, hogy eredetileg mi szerepelt: tiszteletben tartjuk történelmi alkotmányunk vívmányait, a Szent Koronát, amely megtestesíti az alkotmányos állami folytonosságot, a nemzet egységét; nem ismerjük el ennek a felfüggesztését. És van egy nagyon fontos mondat: "Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista 'alkotmány' jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét." Nem kell jogásznak lenni ahhoz, elég egyszerű törvényhozónak, hogy érezzük, mi a különbség az érvénytelenség és a jogfolytonosság között.

Nos, én kitértem annak idején arra, hogy milyen fontos ennek a jogfolytonosságnak a megszüntetése, és feltettem egy kérdést, hogy vajon hogyan állunk az Alkotmánybíróság kötelező érvényű jogi határozataival, amelyek ez alapján az 1949. évi XX. kommunista alkotmány alapján születtek. Tegyük zárójelbe, de fontos, hiszen azt a változatot alapjaiban, ami most hatályos, 1989. október 23-án kommunista többségű Országgyűlés fogadta el. Mi nemzetiek nagyon örültünk ennek, és most Lázár János és Harrach Péter kiveszi a "jogfolytonosság" kifejezést, és ettől kezdve elismeri a jogfolytonosságot, csak annyi szerepel, hogy "nem ismerjük el az alkotmányt, kinyilvánítjuk érvénytelenségét". Hát azt kimondani, hogy 2012. január 1-jétől lesz egy új alkotmány és a régi érvénytelen, ez trivialitás, ezt nem kellett volna a Nemzeti hitvallásnál betenni.

A lényeg a jogfolytonosság kérdése volt, amire Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam ettől kezdve módosító indítványokat alapoz, hogy milyen sarkalatos törvényekben kell helyreállítani, kimondani. Ezek után önök milyen indoklással mondják ki azt, hogy a jogfolytonosságát fenntartjuk? Tartalmi pontosítást szolgál, egy ilyen átlátszó, semmit nem mondó kifejezéssel oldják ezt meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most ki akarok térni egy saját indítványra, amit jómagam is jegyzek, amely a termőföld, ivóvízkészlet igazi védelmét kívánja megoldani, mert az alapjavaslatban annyi szerepel, hogy a termőföld, az ivóvízkészlet a nemzeti örökség részét képezi, így kell vele bánni. Ez nagyon szép mondat, de körülbelül úgy is lefordítható majd, hogy ha ennek megfelelően termőföld, ivóvízkészlet jut majd holland, osztrák, izraeli befektető, gazda tulajdonába, azt mondjuk neki, hogy nagyon figyelj, úgy bánjál vele, hogy mi ezt nemzeti örökségnek tekintjük.

A Jobbik módosítója így szól pozitív módon megfogalmazva: "A termőföld és az ivóvízkészlet kizárólag magyar állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban, illetve magyar természetes személy tulajdonában lehet." Tudom, hogy erre azt mondják, hogy kérem, az Európai Unió keretein belül ezt direktben nem lehet kimondani. Nem akarok belemenni abba, hogy a tőke szabad áramlása keretében bevitt termőföldtulajdonnak milyen következményei voltak; hogy mennyire másképp volt ez az eredeti 15-ök tekintetében. De igen, a Jobbik mindig is azt mondta, hogy az Európai Unióban azért van jelen, mert át akarja formálni, alakítani nemzetek Európájává a brüsszeli birodalmi szemlélet helyett, de azt mindig is mondtuk. Ha az a stratégiai kincs, ami a következő évtizedekben a világon a legfontosabb lesz, a termőföld, ivóvízkészlet kerül veszélybe, akkor igenis azt mondjuk, akár ebben az esetben még az Unióból való kilépést is figyelembe lehet venni.

És mi bátorított fel minket erre a határozott lépésre? Maga Orbán Viktor, itt van a kezemben (Felmutat egy iratot.), 2010. március 31-én mint leendő kormányfő, a Fidesz elnöke azt nyilatkozta, idézet MTI, Magyar Nemzet: "A külföldiek itt termőföldet soha nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben." Miután ez március 31., nem április 1., hogy úgy kéne venni, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr tréfált, mi is ezt teljesen komolyan vettük, és ezt öntöttük ebbe a módosítóba, amit természetesen önök elutasítottak.

És az utolsó módosító, amihez hozzászólok, Harrach Péter képviselő úr módosítója. Ő a következőt mondja - van egy cikk: "Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát." -, ő ezt a következőképpen módosítja: "törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát".

(9.30)

Ez teljesen világos, így kell legyen. Önök ezt úgy utasították el a bizottságban, hogy egyharmadot sem kapott. Mi ennek a következménye? Önök azt akarják, hogy az iskolák majd ide, a közelünkbe, Károlyi Mihály szobrához tanulócsoportokat hozzanak, hogy megünnepeljék, hogy a köztársasági gondolat itt valósult meg, és ez milyen fontos előfutára volt az egyenlőség társadalmának, amit Tanácsköztársaságnak neveztek. Tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben mennyi torz ismeretet hallottak '56-ról, majd újból arról fognak tanítani, hogy '56 nem volt más, mint egy reformkommunista kísérlet, ami kicsit elfajult. Mérjék föl annak súlyát, hogy a tanítás szabadságát semmilyen módon nem kívánják törvényi keretek közé helyezni. Úgyhogy főleg a KDNP-s képviselők valamit tegyenek annak érdekében, hogy ezt elfogadják.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Jobbikos felszólalást követően kormánypárti, KDNP-s hozzászólás, Rubovszky György képviselő úré a szó.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy elsőnek, bár a sorrend és a feljegyzéseim szerint nem ezzel kezdtem volna, a Balczó Zoltán alelnök úr által szóba hozott Harrach Péter-féle módosító indítványról hadd szóljak. Tökéletesen egyetértek alelnök úrral, a frakcióvezetőmmel, majd később kiderül, hogy nem mindenben, de ebben a módosító indítványban igen. Azokat az érveket nem akarom megismételni, amit alelnök úr itt elmondott. Annyit szeretnék bejelenteni már most, hogy annak ellenére, hogy nem kerülhet be a támogatotti sorba ez a módosító indítvány, megszavazásra sem kerülhet, mert sajnos csak ketten, Salamon képviselő úrral szavazhattuk meg az alkotmányügyi bizottságban, a képviselőcsoportom ki fogja kérni, és mindenféleképpen megpróbáljuk ezt keresztülvinni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Annyi magyarázatot szeretnék hozzá adni, hogy az ajánlásban, ha a jobbikos tisztelt képviselők megnézik, pont ezt megelőzi egy olyan módosító indítvány, amely szintén ezzel a tanítással kapcsolatos kérdéskört öleli föl, és ez tulajdonképpen a tudománynak a felsőoktatásra vonatkozóan teljes önkormányzatiságot biztosít, és kiveszi az állam beleszólási jogát ebből a kérdésből. Ez a két pont ütközik, amit Harrach Péter mond, hogy a tanítás szabadságát törvény korlátozhatja, illetve a másik módosító indítvány, amelyik meg úgy szól, hogy a felsőoktatás kérdésében csak a szervezet és a gazdálkodás tekintetében van az államnak hatásköre, egyébként az intézményeket önállóság illeti meg. Ennek a két pontnak az összehozása folyik, megkíséreljük ezt a kérdést egy kapcsolódó módosító indítvánnyal tisztázni, de ha nem sikerül, akkor mindenféleképpen külön szavazást fogunk kérni erről a módosító indítványról. Ennyit erről a tanítás szabadságával kapcsolatos kérdésről.

Tisztelettel kénytelen vagyok visszatérni Bana Tibor képviselőtársam felszólalásához és az általa felhozott módosító indítványokhoz. Az egyik kérdés az, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat, amelyeket az alkotmányügyi bizottságban nem fogadtunk el az alaptörvénnyel kapcsolatban, nem azért tettük, mert ezeket az összeférhetetlenségi szabályok mi nem akarjuk betartani vagy betartatni, hanem egyszerűen úgy ítéltük meg, hogy ennek nem az Alaptörvényben van helye, hanem ezeket a kérdéseket a későbbiek során meghozandó sarkalatos törvényeknek kell tartalmazni.

Igenis, az Alaptörvényben van helye a mentelmi jognak. Nem kívánok hosszas tudományos fejtegetésekbe keveredni, nem is lenne teljesen hiteles, tekintettel arra, hogy én töltöm be a mentelmi bizottság elnöki tisztségét, de egyre szeretném felhívni a figyelmet. Ebben az országban közel 8500 embernek van mentelmi joga. Tehát nagyon szépen kérem, hogy a képviselők és különösen a jobbikos képviselőtársaim a mentelmi jogot ne úgy kezeljék, mint az országgyűlési képviselők privilégiumát, hanem tessék tudomásul venni, hogy olyan hatalmi ágakon belül, mint a bíróság, minden bírónak, azonkívül minden ügyésznek mentelmi joga van. És ezek tekintetében, ha összeszámoljuk, a mentelmi joggal rendelkezők 5 százaléka körül járunk mi mint országgyűlési képviselők.

Kénytelen vagyok itt azt a fura kettősséget megállapítani, és itt most az elmúlt 20 esztendős mentelmi bizottsági statisztikára fogok hivatkozni, elődeim abban a szerencsés helyzetben voltak 2010 áprilisáig, hogy 1990-től összesen két alkalommal volt mentelmijog-megsértési ügyük. Nekünk ebben a ciklusban 7 vagy 8 mentelmijog-megsértési ügyünk volt, és érdekes módon azok a képviselőtársaim tették kifogás tárgyává a hatósági eljárásokat, akik azért harcolnak, és a módosító indítvány is arról szól, hogy szűnjék meg a mentelmi jog. Ezt a kettősséget én nem egészen értem, önök biztos, hogy értik. Erre nem kívánok részleteiben kitérni.

Nagyon fontos kérdés, amiről szeretnék beszélni, az alaptörvény-tervezet I. cikkelye. Az I. cikkellyel kapcsolatban, emlékszem, hosszú időn keresztül voltak törekvések arra, hogy a koronás címer bekerülhessen a jelképek közötti felsorolásban az állami zászlóba. Vidéket járva, és a külföldet járva, és ez a lényegesebb, mindenütt azt látjuk, ahol a magyarság megjelenik külföldön, a határon túl élő magyarok tekintetében, hogy szinte 99 százalékig a koronás zászlót használják, azt a zászlót, aminek a használatára a ma hatályos alkotmány tulajdonképpen nem is ad felhatalmazást.

Szeretnék arra is hivatkozni, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán is elhangzott egy olyan nyilatkozat a külföldi, határon túl élő magyarok részéről, hogy ők igenis igényt tartanak arra, hogy az állami zászlóban legyen benne a magyar címer.

Tisztában vagyok azzal, hogy az I. cikkely (4) bekezdése tartalmaz egy olyan megengedő szabályt, ami majd a jövőben kerül kibontásra, ami azt mondja, hogy történelmi hagyományok alapján eltérően lehet használni a címert, illetve a zászlót, és erre majd sarkalatos törvény ad felhatalmazást. Én azért szeretnék erre kitérni, mert részt vettem annak a koncepciónak az előkészítésében - mint az alkotmány-előkészítő eseti bizottság tagja -, amit a Ház februárban fogadott el, jóllehet erre a koncepcióra azt mondtuk, hogy nem kötelező senkire nézve, ez kvázi segédanyag. De ebben a segédanyagban elfogadtuk azt, hogy a magyar címer legyen benne a magyar zászlóban, és ez számomra gyakorlatilag így bizonyos fokig kötelezettséget, nagyon szívesen, örömmel vállalt kötelezettséget jelent.

Tisztelt Országgyűlés! Erre való tekintettel az alkotmányügyi bizottság nagyon helyesen Ivády képviselő úrnak e tárgyban beadott módosító indítványának két szakaszát különvette. Az egyik bekezdésben Ivády képviselő úr azt indítványozza, hogy a piros-fehér-zöld zászlóban legyen benne a koronás címer. Ezt az alkotmányügyi bizottság támogatta. És az előbb kifejtettek alapján azt a második szakaszt, hogy a magyar nemzet zászlajában ne legyen benne, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán elhangzott indítványok alapján nem támogattuk.

(9.40)

Tisztelettel én azért kérem, hogy tudomásom szerint a Ház előtt is ilyen kettébontott módon fog ennek a kérdésnek a szavazása megtörténni, és tisztelettel arra buzdítok mindenkit, hogy lehetőség szerint ezt fogadja el. Az ez ellen szóló különböző érveket feloldja az általam már hivatkozott, az alaptörvény I. cikkelyének (4) bekezdése, amely szerint aki ezt a zászlót elutasítja valamilyen okból, az majd az ottani sarkalatos törvény alapján egyéb módon is használhatja. Számomra az a fontos, hogy ennek az épületnek a tetején és állami ünnepek alkalmával az állami zászlórúdon címeres zászló kerüljön felvonásra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök, hogy miközben az álláshalmozás tiltását célzó jobbikos javaslat már-már beérni látszik, és meghátrálni látszanak a társadalmi nyomás hatására, így egy újabb frontot nyithatunk, méghozzá a mentelmi jog kérdéskörében.

Valóban, örülünk neki, hogy erről vita folyhat itt az Országgyűlésben, hiszen amikor a konkrét mentelmi ügyeket tárgyaljuk, amikor a mentelmi joguk mögé bújnak bizonyos képviselők, leszámítva a jobbikosokat, hiszen mi vagyunk az egyetlen párt, mi minden esetben lemondunk, illetve kérjük a mentelmi jogunk felfüggesztését, tehát amikor a mentelmi joguk mögé bújnak és ezeket tárgyaljuk, erről szavaz az Országgyűlés adott esetekben, akkor a képviselők nem szólhatnak hozzá, úgy lehet csak ezekről szavazni. Nagyon örülök tehát, hogy vita folyhat erről.

Viszont azt méltatlannak tartom, hogy Rubovszky György elnök úr azt rója fel nekünk, hogy mi bejelentjük a mentelmi jogunk megsértését, hiszen mondjuk el, ez egy törvényi kötelezettség, a képviselők jogállásáról szóló törvény írja elő kötelezően, hogy a mentelmi jogunk megsértését kötelesek vagyunk bejelenteni; nem vagyunk kötelesek élni vele. Ezért például az én esetemben is azért kellett bejelentenem, és majdnem azért a bizottságban önöknél folyt a vita, majdhogynem engem tettek felelőssé, hogy a saját mentelmi jogomat megsértettem, amikor egy bíróság előtt eltitkoltam a mentelmi jogomat, mert igen, mi azt szeretnénk, hogy a képviselői felelőtlenség helyett a törvények előtti egyenlőséget vezetnénk be, ahogy szép alapelvként az Alaptörvényben ki is mondják ugyebár, csak aztán a konkrét ügyeknél nem ezt mondják.

Az pedig, hogy másokra is vonatkozik a mentelmi jog, lehet tágítani természetesen ezt a kérdést, tessék egy kapcsolódó módosító javaslatot benyújtani, ha önök úgy gondolják, hogy a bíróknak nem kellene mentelmi jogot adni. Mi azt gondoljuk, hogy első körben mindenképp arról szeretnénk vitát nyitni és azt szeretnénk, ha az országgyűlési képviselőknek törölnénk el a mentelmi jogát. Tegyük hozzá, a módosító javaslatunk is pontosan ezt célozza, hiszen az Alaptörvényben is azt mondja, hogy az "országgyűlési képviselőt mentelmi jog illeti meg". Mi ezt szeretnénk eltörölni. Ezt célozta csak a módosító javaslatunk, hiszen a politikusbűnözők azok, akik egyfajta törvényesített formaként így a mentelmi joguk mögé bújnak. Ennek szeretnénk véget vetni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Répássy Róbert államtitkár úr, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Még mielőtt valaki komolyan venné a Jobbik aggódását a mentelmi jog eltörléséért, szeretném emlékeztetni önöket arra az eseményre, amikor a Jobbik politikusai Budaházy Györgynek azért gyűjtöttek ajánlószelvényt, hogy a mentelmi jogára hivatkozva kikerüljön az előzetes letartóztatásból és szabadlábra helyezzék. Tehát miközben a Jobbik azt állítja, hogy ő a mentelmi jog ellen van, valójában az országgyűlési választások során visszaélt a mentelmi joggal, visszaélt, és Budaházy György szabadlábra helyezését akarta elérni (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez nem igaz!), egy egyébként arra az eljárásra érvényes ajánlószelvény-gyűjtés eredményeképpen. Tehát így vegyék komolyan azt, hogy a Jobbik a mentelmi jog ellen harcol.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Komoly szócsatának nézünk elébe kétperces hozzászólások formájában. Kérem szépen, hogy maradjunk a tárgynál. Tehát értettem, hogy egy módosító javaslathoz kapcsolódik, de túlzottan ettől eltérő politikai vitába ne kezdjenek. Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, kétperces.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Hát a mentelmi jog valóban nagy indulatokat vált ki, hiszen a kormánypárti képviselők rendszeresen bújnak emögé, még akár közvádas esetben is. Miközben halljuk magánvádas ügyekben, hogy a mentelmi bizottság következetes jogértelmezése és gyakorlata szerint közvádas ügyben kérik a mentelmi jog felfüggesztését, magánvádas ügyben nem, ehhez képest azt láttuk, hogy legutóbb az egyik fideszes képviselőnél még közvádas esetben sem engedték felfüggeszteni a mentelmi jogát. Tehát ez komoly érdekeket sért, pedig a Jobbik valóban azt szeretné, hogy akár a szavazatáért is lehessen felelősségre vonni, ha komoly, a nemzetnek nagyon komoly kárt okozó szavazásról van szó, akár a szavazatáért is lehessen felelősségre vonni, hiszen láttunk ilyet, önkormányzati szinten pedig hány ilyen ügyet láttunk, amikor áron aluli eladásokról és egyebekről volt szó. Bizony ezt országgyűlési szinten is meg kell valósítani, hogy legyen következménye ezeknek.

Ami pedig Budaházy György ügyét illeti, azt tőle kell megkérdezni, hogy abban a kilátástalan helyzetben, amibe került, akkor ő milyen eszközökhöz nyúl, hogy visszajuthasson a családjához. A Jobbik álláspontja mindenesetre következetes. Ön, államtitkár úr, tévesen fogalmazott, hogy finoman szóljak, hiszen a Jobbik nem gyűjtött neki ajánlószelvényt (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), mi mindig meg is mondtuk, én is a nyilatkozatomban akkor megmondtam, hogy elítéljük azt, hogyha bárki a mentelmi joga mögé kíván bújni, és a Jobbik ezért nem is indította például ugyebár képviselőjelöltjeként, mielőtt még ilyen kijelentéseket tenne.

Az, hogy az ő aktivistái mihez gyűjtöttek, nem kívánunk természetesen arról véleményt formálni egy ilyen kilátástalan családi helyzetben, mindenesetre a Jobbik álláspontja egyértelmű, és legyenek szívesek inkább erről beszélni, hogy a politikusbűnözésnek a törvényesített formáit, úgymint az álláshalmozást vagy a mentelmi jogot, hajlandóak-e végre eltörölni és erről a kiváltságukról lemondani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Rubovszky György képviselő úr következik, ugyancsak kétperces.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Távol álljon tőlem, hogy konkrét dolgokba szeretnék beleavatkozni. Nem értek egyet az itt elhangzottakkal, de két dolgot szeretnék eloszlatni. Tévedés ne essék, én nem említettem azt, hogy a bírókat nem illeti meg mentelmi jog. Én azt mondtam, hogy 8500 embernek van ma Magyarországon mentelmi joga, nagyon helyesen, köztük a 386 országgyűlési képviselőnek.

Mint országgyűlési képviselő, visszautasítom azt - mert az országgyűlési képviselő szavaz abban, hogy mentelmi jogot biztosít vagy nem biztosít, nem a bizottság -, hogy politikai bűnözőknek ad védelmet az Országgyűlés. Kizárólag olyan magánvádas ügyekben adott mentesítést és csak azokban a közvádas ügyekben, amelyek magánvádként indultak, és tekintettel arra, hogy valaki hivatalos személy, az adott nyomozó hatóság fellépett az ügyben. Ugyanolyan rágalmazásoknál és becsületsértési ügyekben adott csak az Országgyűlés biztosítékot annak érdekében, hogy a képviselői munkát zavarmentesen el tudja végezni az országgyűlési képviselő.

Ilyen körülmények között azt mondani, hogy a becsületsértés, rágalmazási ügy elkövetői politikai bűnözők, több mint nevetséges, képviselőtársam, és én mint országgyűlési képviselő azt pedig visszautasítom, hogy politikai bűnözőnek adok mentelmi jogot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólás, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Répássy képviselőtársunk felvetésével kapcsolatban egyértelműen szeretném leszögezni, hogy ebben a vonatkozásban nem helyes az az állítás, amit mondott, nem felel meg a valóságnak, a Jobbik nem gyűjtött Budaházy György részére kopogtatócédulákat. Elkötelezett jogvédőként jómagam és Morvai Krisztina és azok, akik fontosnak tartják azt, hogy olyan emberek, akik az elmúlt időszakban a nemzeti ellenállás meghatározó alakjai voltak és akik önökkel szemben sokkal bátrabban és határozottabban léptek fel az elmúlt időszak nemzetpusztító rendszerével szemben, azokkal szemben tisztességtelen eszközökkel folyó eljárás keretén belül olyan koncepciós eljárás indult meg, amelynek keretében most is bíróság előtt állnak, ahelyett, hogy azok állnának bíróság előtt, akik most jelenleg országgyűlési fizetési pénzből részországgyűléseket tartanak, és a mai napig is azt próbálják elhitetni a magyar társadalommal, hogy tulajdonképpen az elmúlt nyolc évben semmi bűn és nemzetellenes cselekmény nem történt.

Tehát világosan szeretném leszögezni, Budaházy György maga is tagadja egyébként ennek a rendszernek a létét, amit jelenleg úgymond parlamentáris rendszernek tekintünk, ő egy szerves társadalomban gondolkodik, egy párhuzamos társadalomban, a Hunnia Mozgalom meghirdette ezt a cselekménysort, ezt az irányultságot, és emiatt indult vele szemben eljárás, és társaival szemben, akik megpróbáltak szembeszállni az elmúlt időszak rendkívül káros tevékenységével, a korrupció ellen hirdettek küzdelmet, Sukoró eladásával kapcsolatban, és ezért kerültek eljárás alá. Nagyon kérem önöket, hogy vegyék figyelembe azt, hogy ők és társaik a mai napig is még eljárás alatt állnak, nagyon súlyos vádakkal illetik őket, és jelenleg már közel két éve előzetes letartóztatásban ülnek, ahelyett, hogy valóban azok állnának most már végre bíróság előtt, azok felelnének, akik ezt a sanyarú helyzetét okozták az országnak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(9.50)

ELNÖK: Szeretném jelezni a Jobbik frakciójának, hogy végletesen eltértünk a tárgytól. Innentől kezdve szigorúan kérem, hogy a részletes vita szabályainak megjelelően jelezzék, mihez szólnak hozzá.

Megadom a szót ugyancsak két percre Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi jog kérdésében tisztábban látnánk, ha tanulmányoznánk, megnéznénk saját magunk ennek az Országgyűlésnek a tapasztalatát. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést, hogy 1947-ben, amikor a megszálló szovjet hadsereg és a kommunisták kívánságára Kovács Béla mentelmi jogának a felfüggesztését kérték, akkor itt, ebben az Országgyűlésben nem adta ki a többségi Független Kisgazdapárt, noha szovjet kívánság volt. Tetszik tudni, akkor a Szovjetunió megszállta ezt az országot, az Országgyűlésnek mégis volt annyi nemzettudata, bátorsága, demokratikus érzése és önbecsülése, hogy leszavazta azt a kívánságot. Ez a Kovács Béla-eset.

Amikor a saját magam mentelmi jogát kérték, én kívántam a mentelmi jogom felfüggesztését azzal a érvvel, hogy a bíróság elé kívánok állni, és az egész magyar nép előtt, a világ előtt elmondani, hogy mekkora koncepciós pert agyaltak ki, hogy csaltak, hazudtak, és a kommunisták milyen erőszakot kívántak tenni. Tehát a mentelmi jognak többféle tapasztalata van, és jó volna, ha azokat is nézné a tisztelt Országgyűlés, s akkor jobban éreznénk magunkat.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A mentelmi joghoz: személyes érintettség kapcsán szeretném elmondani, Rubovszky elnök úr azt mondta, hogy több képviselőnek a mentelmi joga megsértését megállapították. Rubovszky úr, én elmondtam ott is, ön is nagyon jól tudja, hogy azért fordultam önökhöz, mert ha van egy törvény, amely mindenkire vonatkozik, akkor szeretnénk, ha azt mindenki betartaná. Az a törvény, amely a képviselők jogállásáról szól, fehéren és feketén kimondja, úgy lehet egy országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérni, hogy a legfőbb ügyész az Országgyűlés elnökéhez fordul, és a képviselő ez után a megkeresés után eldöntheti, hogy lemond-e szabálysértési ügyben a mentelmi jogáról, büntetőügyben pedig a tisztelt Ház dönt. A rendőrség pedig nem ezt követi, tehát nem a törvények szerint szólít fel minket - de önöket sem - szabálysértési ügyekben, hanem közvetlenül az országgyűlési képviselőkhöz fordul.

Erre az anomáliára hívtam fel az önök figyelmét, és azt mondtam, hogy vagy ezt a törvényt változtassuk meg, vagy kérjük meg a rendőrséget, hogy úgy tartsa be a törvényeket, ahogy azok le vannak írva. Mert ha egy országgyűlési képviselővel szemben a rendőrség szabálysértési osztálya megszegi a törvényeket, akkor vajon hogy viselkedik az egyszerű állampolgárokkal szemben ugyanez a szabálysértési osztály? Erre hívtam fel az ön figyelmét, a bizottság pedig nagyon helyesen meg is állapította a mentelmi jog megsértését. Ez az ellentmondás egyébként a mai napig is fennáll, és ezen véleményem szerint változtatni kellene.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Még mindig a kétperceseknél maradunk. Rubovszky György elnök úr, képviselő úr következik, KDNP.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Abban a reményben, hogy a mentelmi jog fölötti szakmai vitát befejezzük, a pontosítás kedvéért annyit el kell mondjak, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, amit Szilágyi képviselő úr mondott, tudniillik a mentelmi jognak a lemondását maga a jogszabály nem szabályozza, következésképpen minden esetben bárki felszólíthat valakit a mentelmi jog lemondására. A törvény csak azt mondja ki, hogy szabálysértési ügy kivételével mentelmi jogról képviselő nem mondhat le.

Megfelel a valóságnak, hogy Szilágyi úr ügyében megállapítottuk a mentelmi jog megsértését, de azért, mert minden törvényi hivatkozási alap nélkül az ő mentelmi jogról való lemondása úgy szól, hogy azzal a feltétellel mondok le, ha a legfőbb ügyész kikért. Tekintettel arra, hogy ez a kikérés nem történt meg, úgy tekintettük, hogy a feltétel nem valósult meg, tehát a lemondás se lépett életbe. Egyébként a mentelmi jogról szabadon lemondhatna, erről nem kellene vitatkozni. Én nagyon nagyra becsülöm azt a jogkövetést, amit a mentelmi jog sértésével kapcsolatban a Jobbik itt most bebizonyított, de tisztelettel kérem őket, hogy a teljes hatályos joggal legyenek szívesek ilyen jogkövetők lenni, ne csak ezekre a részkérdésekre, szinte már a kötekedés szintjén.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Hála önöknek, visszatérhetünk az előre bejelentett felszólalók listájához. Megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, Jobbik.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 125. és 126. pontjaihoz fogok szólni. Az Állami Számvevőszéknek az Alaptörvényben való alkotmányos szabályozását tartalmazza ez az indítvány, amelynek én a módosítását kezdeményezem, több okból is. Ez egy elrontott szabályozási javaslat. Nekem - ahogy az önök által ismert -, mint az eseti bizottság közpénzügyi munkacsoportja egykori felelősének lehetőségem volt arra, hogy egy olyan javaslatot adjak át az eseti bizottságnak, amely egy darabig zöld lámpát kapott, aztán ez a javaslat később megváltozott, és teljesen használhatatlanná vált.

Milyen gondok annak ezzel? Az egyik az, hogy a gazdasági ellenőrzés fogalmát a számvevőszéki terminológia nem ismeri. A gazdasági ellenőrzés a letűnt népi ellenőrzésnek volt az egyik szakkifejezése, ezt a pénzügyi folyamatokra épülő modern számvevőszéki ellenőrzési terminológia nem ismeri. Ez egy lefordíthatatlan, az angol nyelvre is lefordíthatatlan kifejezés. De ez még a kisebbik gond.

A nagyobbik gond az, hogy az önök javaslata az államháztartásra szűkítené le a számvevőszéki ellenőrzést, miközben, mint tudjuk, államháztartáson kívüli közpénzmozgások is vannak közhasznú szervezetekben, közalapítványokban, állami tulajdonban, résztulajdonban lévő társaságoknál, de a pártoknak juttatott közpénzek ellenőrzésére sem vonatkozna az a javaslat, amit az önök tervezete tartalmaz.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A legnagyobb probléma azonban az, hogy egy olyan fogalmi zavarba kerül a javaslattevő, hogy behozza a nemzeti vagyont, ami egy foglalt közgazdasági kategória. A nemzeti vagyon egy százvalahány éve létező közgazdasági fogalom, ezzel nem lehet játszani. A nemzeti vagyonnak nemcsak az állam vagyona, hanem a lakosság, a nép vagyona, mindannyiunk vagyona is része. Egészen elképesztő, hogy erre terjesztené ki a javaslattevő az Állami Számvevőszék kompetenciakörét. Ebből az következne - hogy gyakorlatiasabb legyek -, ha a Számvevőszék elnöke úgy dönt, hogy él ezzel a jogával, és a nemzeti vagyont fogja ellenőrizni, akkor bekopogtat hozzám egy számvevő egy megbízólevéllel, és hivatkozik az új Alaptörvényre, miszerint joga van ellenőriznie nálam, hogy a kocsimat nem adtam-e még el, a hűtőszekrényem még megvan-e, a televízióm milyen életkorú és így tovább. Sok mindent lehet csinálni kétharmaddal, de azt még kétharmaddal sem lehet megváltoztatni, hogy a víz 100 fokon forrjon. Ez pedig egy ilyen javaslat. Amikor én jó szándékkal, teljes szakmai meggyőződéssel javaslom azt, hogy ezt változtassuk meg, akkor leszavazzák a javaslatomat.

A következő gond ezzel a teljesen szakszerűtlen megfogalmazással, hogy átemeli a hatályos alkotmányból azt a rossz felsorolást, ami törvényességi, célszerűségi és eredményességi aspektusokat javasolna az Alaptörvénybe. Kérem szépen, ezek szakmai szabályok. Az nem alkotmányba való, hogy a Számvevőszék hogyan ellenőrizzen. Minek ezt az alkotmányba tenni? Legfeljebb a törvénybe, vagy még oda se, hanem egy szakmai szabályba, ahogy az más országokban történik. Tehát a 42. cikk (1) bekezdése egy szakmailag elhibázott javaslat, ezen enyhén szólva is szánakozni fognak azok a partner számvevőszékek, amelyek ezt majd megkapják angol vagy más fordításban, mert ilyen szabályozás az Európai Unió számvevőszékeinél egyszerűen nincs.

(10.00)

Ez egy szakszerűtlen, dilettáns megfogalmazás, és arra már gondolni sem merek, hogy éppen olyan sanda szándék áll mögötte, hogy tényleg majd a Számvevőszék elnöke, az önök egykori képviselőtársa komolyan veszi az alaptörvényben lévő jogosultságát, és tényleg a magánszemélyek vagyonát is ellenőrizni akarja - mert ebben ez van rögzítve.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Varga István képviselő úr következik, aki az emelvényről fogja elmondani hozzászólását, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr, fáradjon az emelvényre. Köszönöm, képviselő úr, öné a szó.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid kis felszólalásom lenne, és az alkotmánykoncepció egyetlenegy részével szeretnék foglalkozni, nevezetesen, hogy Magyarország területe vármegyékre, városokra és községekre tagozódik. Hisz bizonyára képviselőtársaim emlékeznek, hogy ezzel kapcsolatosan egy módosító javaslat került benyújtásra, amely az alkotmányügyi bizottság legutóbbi ülésén elvérzett, és egyelőre az volt a bizottságnak is az álláspontja, hogy a vármegye kifejezés helyes, időtálló.

Mielőtt azonban a mondandóm lényegét elkezdeném, szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy 1474. április 1-jén nagy királyunk, Mátyás véget vetett a cseh husziták 44 évig tartó rablóhadjáratainak, és győzelmet aratott. Ezt azért bátorkodom most elmondani, mert szombaton, a kincses Kolozsváron sor kerül a nagy reneszánsz uralkodónk, Hunyadi Mátyás szobrának újraavatására. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy 1902-ben volt a szobor avatása, és most kerül sor arra, hogy a román és a magyar kormány közös erőfeszítésének eredményeként ezt a csodálatos Fadrusz-alkotást - amely egyedül maradt meg itt a Kárpát-medencében, hisz ahogy a múltkori felszólalásomban említettem, Pozsonyban Fadrusz János másik alkotását, Mária Terézia carrarai márványból készült szobrát ledöntötték és szétverték -, tehát Mátyás király szobrát szülővárosában, a kincses Kolozsváron szombaton, a nemzeti együttműködés kormánya tagjainak részvételével újra fogjuk avatni. Kérek mindenkit, a képviselőtársaimat is, hogy aki érez magában erőt, az jöjjön el Kolozsvárra, és ünnepeljük együtt Mátyás királyt, Hunyadi Mátyást.

Kristó Gyula professzor úr, aki sajnálatosan elhunyt, de hosszú időn keresztül foglalkozott a vármegyékkel, azt írta az egyik tanulmányában, hogy nincs olyan intézményünk, amelynek múltja olyan messzi korba nyúlna vissza, mint a vármegyéé.

A vármegye, tisztelt képviselőtársaim, hazánk közigazgatásának legrégebbi és legfontosabb szerve. A vármegye, a comitatus területi közigazgatási egység, amely az államalapítás korától a tanácsrendszer 1950-es - hangsúlyozom: '50-es - felállításáig működött. Szent István alapította az első vármegyéket, és az 1938-as Szent István-i év alkalmával az egyik leghíresebb magyar történész, Hóman Bálint tanulmányát és könyvét valahogy úgy kezdte, hogy emlékezzünk Szent István királyról, az igaz bíróról és győzelmes hadvezérről, és így folytatja: vármegyéink és városaink megalapítójáról.

Hát azt hiszem, hogy Hóman Bálintnak lehet hinni, Kristó Gyulának is lehet hinni, s mindazoknak a történészeknek, akik világosan és egyértelműen igazolták, hogy a vármegye kifejezés a legrégebbi megfogalmazása a területi egységeknek, és arról aztán az égvilágon senki nem tehet, hogy a vármegyék - ami a szóban is benne van - várak köré épültek, hisz Szent István korától kezdve büszkélkedhetünk jó néhány várral. Úgyhogy a várakkal kapcsolatos, sajtóban megjelent dehonesztáló kijelentésekkel és vulgáris megjegyzésekkel nem is kívánok foglalkozni, egyszerűen nevetséges érvek, amelyek ezzel kapcsolatosan valami régmúlt, rossz, retrográd kifejezésekre utalnak.

Tisztelt Országgyűlés! A Szent István alapította első, úgynevezett királyi vármegyék a királyi birtokokban lévő várak mezsgyéje volt, melyek a rendiség évszázadaiban átalakultak nemesi vármegyékké. Ezek a municípiumok voltak, a Béccsel szembeni nemzeti függetlenségi törekvések helyi bástyái, majd a dualista és a két világháború közötti korszakban átalakultak polgári vármegyévé. Kisebb szervezeti egységei voltak szintén az Árpád-korban, annak végén alakultak ki egyébként a járások is. Az 1984. január 1-jétől az alkotmányt módosító 1983. évi II. törvény 4. §-a szüntette meg a járásokat, amelyekkel kapcsolatosan most szó van arról, hogy esetlegesen újra a járásokat közigazgatási egységként visszaállítsuk.

A királyi vármegyék az államalapítástól a XIII. század közepéig álltak fenn, nemcsak közigazgatási egység volt, hanem bíráskodási feladatokat is elláttak. Feje az ispán volt, ő képviselte a központi hatalmat, felelt a királyt megillető jövedelmek beszedéséért, bíráskodott, és a helyi katonai erő parancsnoka volt.

A nemesi vármegye a katonai középrétegek önvédelmi harcának eredményeként az 1230-as évektől kezdve jött létre. A nemesi vármegye a birtokos nemesek önkormányzati szerve volt, mely jelentős feladatokat látott el az állami hatalom gyakorlásában, hatásköre, szervezete a XVI. századra formálódott ki. A nemesi vármegye megválaszthatta és visszahívhatta az országgyűlési követeket, döntött a választójogról és a szavazás módjáról, a helyi törvényhozás is a vármegye kizárólagos hatáskörébe tartozott, élén pedig a főispán állt.

A polgári vármegye kialakulására az első jelentős lépés pont a most említett 1848. évi XXVI. törvénycikk volt, hisz az áprilisi törvények megszüntették a vármegyék törvényhozó közreműködését. Végül, de nem utolsósorban az 1886. évi XXI. törvénycikk iktatta törvénybe a 63 vármegyét, a törvényhatósági városokat, és rendelkezett a corpus separatum sacrae coronae adnexumról - amely itt a középcímerben mögöttem látható -, Fiume különleges státusáról is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Kristó Gyula professzor úrnak, ha a magyar vármegyékkel foglalkozó történésztársadalomnak hiszünk - és hihetünk -, akkor azt hiszem, nem lehet vitatkozni a tekintetben, hogy Magyarország közigazgatási egységénél a legpregnánsabb, leghitelesebb megfogalmazás a vármegye szó, ez a magyar történelem egyik legfontosabb, legszebb kifejezése. Ugyanazt tudom megismételni, amit az alkotmányügyi bizottságban elmondtam: ha mi nemzeti alkotmányt akarunk csinálni - márpedig ez a magyar nemzet alkotmánya, egy nemzeti kormány alkotmánya -, akkor nem vehetjük ki belőle Szent Istvánt és a Szent Koronát, nem vehetjük ki belőle a vármegyéket is. Hiszen - és nem utolsósorban ezzel szeretném talán befejezni - ha azt a tudománytalan vitát kezdjük folytatni, mondjuk, a nemesi vármegyéknél vagy a magyar történelem során, hogy miért csak a nemesek indulhattak a csatába, miért csak a nemeseknél volt fegyver, akkor azt hiszem, az egész történelmet kétségbe vonjuk.

Kérem szépen, a nemeseknél volt a fegyver, és a nemeseink lehet, hogy nem mindig sikerrel - 1526-ra vagy néhány vesztett csatára gondolok -, de a nemeseink, a magyar nemesség, a magyarság színe-java volt, aki vérzett ezért a hazáért, aki megvédte a hazát, egészen addig, amíg a gyalázatos békeszerződés ezt nem szakította szét. Ők véreztek, ők éltek, ők harcoltak ezért, azt hiszem, büszkék lehetünk rá, és utána pedig bekövetkezett a jobbágyfelszabadítás, amelynek következtében nyilvánvaló, hogy polgári vármegyévé alakult át.

Erre tekintettel tisztelettel kérem az Országgyűlést, a patkó minden oldalát, hogy legyen ez a vármegye kifejezés a vita vége, és maradjon a vármegye kifejezés az alkotmányban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra.

Parancsoljon, képviselő asszony!

(10.10)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban engedjék meg, hogy az előttem szólóhoz kapcsolódjak egy rövid módosítás erejéig. A 110. ajánlási pont szerint - amelyet Harrach Péter képviselőtársunk és Lázár János képviselőtársunk nyújtott be, és amelyet egyébként a bizottság elfogadott, és a fővárosi, illetve vármegyei kormányhivatalok működését pontosítja - még mindig a megye szó szerepel, de azt viszont elfogadta a bizottság, úgyhogy nyilván egy kapcsolódó módosító indítvánnyal lehet ezt a helyzetet rendezni, hogy ha egyébként a vármegye kifejezés marad, akkor ezen cikkelyen belül is ez szerepeljen.

Egyebekben pedig alapvetően a 112., 113., általam benyújtott ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Ugyanakkor, mielőtt konkrétan ezekre rátérnék, azért meg kell hogy említsek pár további olyan módosító indítványt, amely a korábbiak során vérzett el a tisztelt Ház, illetve a kormánypártok támogatásának hiányában, és amelyek sajnálatos módon ezért kikerültek, és nem szerepelnek jelenleg az Alaptörvényben.

Ilyen például az önkormányzáshoz való alapvető alapjog, amely elidegeníthetetlen. Ezt egyébként Ivády Gábor képviselőtársunk benyújtotta, és sajnálatos módon ez sem nyert támogatást a bizottságban. Pedig ez az, amely történeti alkotmányunk öt alapelvének, öt alapértékének az egyike: a személyi védelem, joguralom elve, függetlenség elve, törvény előtti egyenlőség elve mellett az önkormányzat, amely, tudjuk, az ezeréves alkotmányosságunkban nemcsak a településekre vonatkozott, hanem alapvetően a vármegyékre, de székekre is vonatkozott, illetve vallásokra is. Ez tehát nagyon sajnálatosan kimaradt.

Ugyanúgy kimaradt a járások definíciója mint közigazgatási, azon belül nem mint önkormányzati alapegység, hanem mint államigazgatási alapegység. Sajnálatos módon azt kell hogy mondjuk, hogy ha a kormányzat valóban meg akarja a járásokat alapítani újra, akkor ez lesz az első alkotmánymódosítás vagy alaptörvény-módosítás, amelyet majd az Alaptörvény életbe léptetése után meg kell szavaznunk.

Ugyanúgy kimaradt belőle a stratégiai vagyon fogalma is. Ez az a vagyonelem lenne az önkormányzataink életében, amely az alapvető szolgáltatásokhoz kapcsolódó vagyontárgyakat jelentené és azoknak a védelmét jelentené, tehát elidegeníthetetlen törzsvagyon részeként egy különleges vagyonfajta, de idetartozna természetesen az önkormányzati földvagyon kérdése is, amely további garanciát jelenthetne az önkormányzatok gazdaságos működésének biztosítása mellett.

De kimaradt sajnos a népi kezdeményezés is, ami rendkívül fájó számunkra, már csak azért is, mert ez, mondhatjuk, hogy a magyar jogtörténetnek egy hungarikuma, és a félig közvetlen hatalomgyakorlásnak egy nagyon fontos eleme. Tehát a nemzeti együttműködés rendszerében dolgozó kormánypártoknál érthetetlen számomra, hogy miért fájt, hogy ez belekerüljön az alaptörvénybe. Ez inkább a nemzeti nem együttműködés rendszerét jelenti számunkra.

Ugyanakkor azt is sérelmezzük, hogy a kormányhivatalok ezentúl nem az ellenőrzési jogukat gyakorolhatják majd a települések felett, hanem a felügyeleti jogukat, ez gyakorlatilag majdnem egy kvázi ügyészséget teremt vagy kényszerít rá az önkormányzatokra. Az ügyészség egyébként ezt a felügyeleti szerepet ellátja, tehát nem egészen értjük, hogy miért kellett ezt a szerepet még ebbe az irányba megerősíteni. De valószínűleg ez az, amely egyébként abba a rendszerbe foglalható, amely az önkormányzatok szabad döntési jogát súlyosan korlátozza.

Ez nemcsak ebben jelenik meg, de megjelenik abban is, ami a kormányzati vétó - illetve jelenleg az alaptörvény beterjesztett szövege szerint ez a kormányhivatali vétó, a módosítás szerint a kormányzati vétó lenne az eladósodottság megfékezésére? Nem tudom, hogy miért, mert azt az általános vitában is elmondtam, hogy az Áht. egyébként is szabályozza, hogy az önkormányzatok saját korrigált bevételüknek 70 százalékáig adósodhatnak el. Inkább az Állami Számvevőszék feladata lenne, hogy ellenőrizze, hogy valóban jól és hiteles adatok alapján és az elvárható gondosság elve szerint határozzák-e meg az önkormányzatok a bevételeiket. Tehát ehhez képest szabható a hitelképességük is.

De a döntési szabadság nagyon durva korlátozásának tartjuk a kötelező társulást is. Ez, kérem tisztelettel, értelmezésünk szerint nem egyéb, mint a körzetesítésnek egy formája. Emlékezhetünk rá, hogy a hetvenes években a falurombolás, a kommunista falurombolás eszköze volt a körzetesítés, magyarul: a közös tanácsi rendszer fölállítása, amikor is elvették eleve korlátozott döntési képességüket a falvaktól. Így lett összesen 1100 önkormányzat? - nem is tudom, minek lehetett azt akkor nevezni -, 1100 közös tanács, amiből végeredményben mostanra 3200 önkormányzat jöhetett létre.

Azt is nagyon sajnáljuk, hogy az a módosító indítványunk is elveszett, amely szerint az önkormányzatok, ha hatáskört és feladatot kapnak az államtól, ahhoz nem arányos támogatásra jogosultak, hanem az államnak teljes egészében biztosítania kellene a fedezetet. Ezáltal értelmezésünk szerint gyakorlatilag az állam maga elismeri, hogy ő maga sem tudja ellátni ezeket a feladatokat, tehát nem tudja biztosítani ő maga az egészségügyi ellátást, az oktatás megszervezését és így tovább, ezt átadja az önkormányzatoknak, és annyi pénzt ad mellé, amennyit tud, leginkább keveset. Most jelenleg ott tartunk, hogy minden állam által átadott egy forinthoz további egy forintot kell tenniük az önkormányzatoknak, ha mondjuk, csak az oktatási rendszerről beszélünk.

Mi mindenképpen szeretnénk az önök figyelmébe ajánlani ezt a módosító indítványunkat. Ha tisztességesen és valóban a jövőbe tekintően akarunk alaptörvényt meghozni, megszavazni, akkor ezt a kitételt igenis azért, hogy garanciát tudjunk nyújtani egyszer s mindenkorra önkormányzataink számára, hogy az életképességükhöz az állam minden tekintetben megpróbál hozzájárulni, ahhoz ezt a módosító indítványt igenis be kellene fogadni.

Összességében ugyanakkor azt kell hogy mondjam, hogy meg kellene húzni a mérleget, hogy megérte ezért, ha csak az önkormányzati fejezetet nézzük, alaptörvényt létrehozni? A toldott-foldott paktumalkotmány, amit a kommunista rendszerből örököltünk, sajnálatos módon, ki kell hogy mondjuk: sokkal több jogot biztosított az önkormányzataink számára. Ez szégyen, kérem tisztelettel! Ezért az a romantikus hevület vagy vallási lelkesültség, amely sokszor az általános vitában a kormánypártok részéről megnyilatkozott, hogy mondjam, egy kicsit őszintétlennek tűnik számunkra. Amikor ilyen egyszerű módon a mondatokat, amelyek az alaptörvény-javaslatban le vannak téve, megpróbáljuk elemezni, akkor azt látjuk, hogy éppen ezeken a régi, nagyon régi, nagyon rossz, kommunista alapú reflexeken nyugszik ez a centralizáló törekvés, amelyet mi semmiképpen nem tudunk támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Ángyán József képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 34., 56. és 58. pontjaihoz szeretnék hozzászólni, és azokat az elemeket szeretném erősíteni, amelyek talán a XXI. századi alkotmányoknak felértékelődő és súlyponti elemei lesznek. Olyan kérdésekről van itt ugyanis szó, amelyek a nemzetek modern kori biztonságát alapvetően meghatározzák, ezek pedig a természeti erőforrások és mindaz, ami ezekhez köthető, azok a szolgáltatások, amelyeket ezek révén a társadalom meg tud tartani saját kézben, vagy nem tudja megtartani.

Az ajánlás 34. pontja a természeti erőforrások és rendszerek jövő generációk számára való megőrzéséről szól. Itt szeretném kihangsúlyozni a rendszereket, hiszen nem egyszerűen elemekről van szó, föld, víz, levegő és egyéb környezeti elemekről, élővilágról, hanem ezek rendszereiről van szó, ezért ebbe az irányba szeretnénk tovább erősíteni az Alaptörvény szövegét.

(10.20)

A természetes biológiai sokféleségre helyeznénk a hangsúlyt, vagyis annak az egyensúlynak a fönntartására, ami itt a Kárpát-medencében hosszú távon egy ökológiai folyamat eredményeként kialakult, és nem a mesterségesen átalakított biológiai sokféleségre helyeznénk a hangsúlyt.

Külön szeretnénk kiemelni, és idetartozónak érezzük a hagyományos, családi munkán alapuló gazdálkodási formák és településszerkezet - benne a tanyás térségek, az aprófalvas térségek mint a nemzeti kulturális örökségünk részének - megőrzését, és a földhöz kötődő ezeréves kultúránk mint a nemzeti kulturális örökségünk része, az agrikultúra, az agerhez, a földhöz kötődő kultúra mint nemzeti örökségelem hangsúlyozását.

Szeretnénk itt tovább erősíteni a kormányok ezzel kapcsolatos feladatait, vagyis feladatot adni a mindenkori kormányoknak arra vonatkozóan, hogy garantálják az eszközrendszereikkel ezeknek az erőforrásoknak és rendszereknek a fönntartását, hosszú távú használhatóságát és ezzel a nemzet biztonságát itt a Kárpát-medencében.

Az 56. ajánlási pont az egészséghez való jogról szól, és egy elemet külön szeretnék kiemelni, amely irányba erősíteni szeretnénk azokat az eszközöket, amikkel az állam garantálja az egészséghez való jog biztosítását, ez pedig az élelmiszerek ügye. Az egészség, illetve az egészség elvesztése bizonyítottan, sok elemzés alapján az élelmiszer, illetve a víz nem megfelelő voltával, illetve a szennyezett környezettel valósul meg. Ezért a természetes, génmódosítás-mentes, egészséges élelmiszerek és tiszta ivóvíz ugyanolyan fontos az egészség biztosítása szempontjából, ha nem fontosabb, mint ami az Alaptörvényben jelenleg szerepel: munkavédelem, egészségügyi ellátás, testedzés, sportolás lehetősége. Tehát az élelmiszer és az élelmiszer-ellátás mint az egészséghez való jog garantálásának eszköze egy alapkérdés lenne.

Végül szeretném szóba hozni a vidéki térségeket. A vidéki térségek európai chartája fogalmazza meg, hogy város és vidék közös sorson osztoznak, és láthatóan Magyarországon a vidéki értékek a vidéki településszerkezettől a gazdálkodási formákon át, az ottani gazdaközösségek és a helyi közösségek végveszélybe kerültek. Ez nem csak a vidék problémája. Ha a vidék tönkremegy, az eléri gyors ütemben a várost, Dél-Amerika példáján látjuk. Tehát ha azt akarjuk, hogy meg tudjunk maradni itt a Kárpát-medencében, garantálni kell hosszú távon a vidék stabilitását, településszerkezeti, hagyományi rendszerét, gazdálkodási kultúráját, ezért az ajánlás 58. pontjában ennek a további erősítését szeretném szorgalmazni.

Köszönöm a hozzászólás lehetőségét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bödecs Barna képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Felszólalásomat hadd kezdjem az államtitkár úr felszólalására való reagálással és annak kiegészítésével. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az általános vita lefolytatását követően a Fidesz és a KDNP által beterjesztett indítványokban erősödött végre a környezeti szabályozás, és ebből külön kiemelném az 58. pontot, ami egyrészt megfogalmazza a jogot, másrészt megfogalmazza azokat a kötelezettségeket, amiket az egyes állampolgárra, személyekre ez az alkotmány szab, ilyen értelemben a kár elhárítása, a kár helyreállítása kötelezettségét, azaz tulajdonképpen "a szennyező fizet" elvnek egy alkotmányos szintre való emelését.

Ezeket rendkívül pozitív elmozdulásnak tekintjük, és úgy gondoljuk, hogy az a társadalmi nyomás és az a szakmai javaslat, valamint az a civil akarat, ami ebben a kérdésben megjelent, és a kormányzó pártokat a lelkiismeretükre figyelmeztette, megjelent. Ugyanakkor úgy véljük, hogy van számos olyan pont a környezetügyi szabályozásban, amelynek előremutató jellege folytán további javítás volna lehetséges.

A 32. ajánlási pontban fogalmazta meg a Jobbik azt a komplex környezetügyi javaslatot, amely a bizottság előtt elutasításra került. Ennek három fontos elemét szeretném felszólalásomban kiemelni. Az első, hogy a jogok és kötelezettségek megfogalmazása mellett nagyon fontosnak tartanánk a részvételi jog lehetőségét az alkotmányba beemelni. Ugyanis nagyon hátrányos a környezeti jogok és kötelmek alkalmazása szempontjából az információhoz való hozzájutás és az egyes döntéshozatalokban való részvétel korlátozott volta, vagy például az üzleti érdekekre, üzleti titokra, magántulajdonra vonatkozó korlátozások miatti korlátozása.

Erre vonatkozó az O. cikk (1) bekezdéséhez tett módosításunk. A részvételi jog mellett ebben a bekezdésben fogalmaztuk meg a jelen és jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosítása követelményét is, amelynek kapcsán ismét és külön felhívnám a figyelmet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa jogintézménye önállóságának megtartására és ennek fontosságára.

A vitában több felszólaló részéről elhangzott, és igazából ezt senki nem is vitatta, hogy a tulajdonhoz, a vállalkozáshoz kapcsolódó, illetve egyéb más alkotmányos jogok rövid távon gyakran ütköznek az egészséges környezethez való joggal. Ilyen értelemben az általános biztos - avagy korábban az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és más biztosok - álláspontja lényegesen ütközhet a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának álláspontjával, azaz a jövő nemzedékek biztosa hivatalának integrációja és helyettessé tétele egy általános biztos hivatalában ezen jövő nemzedéki jogok képviseletének korlátozását jelentheti. Ilyen értelemben akár kapcsolódó módosító indítványként is kifejezetten javasolnánk az Országgyűlésnek e biztos hivatala önállóságának megtartását.

A 32. ajánlási pont (2) bekezdésében ismét javaslatot szeretnék tenni az elutasítottság ellenére arra, hogy a természeti erőforrásokat a nemzeti vagyon részének tekintsük, és lássuk be, hogy természeti erőforrásaink a mieink és a jövőé. A természeti erőforrások birtoklása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb formája, és a világban mindenütt földönfutóvá váltak azok a nemzetek, akik a természeti erőforrásaikat kiengedték saját rendelkezésükből. Ahhoz, hogy természeti erőforrásaink fölött a jövőben rendelkezni tudjunk, szükséges adott esetben a magántulajdon korlátozása.

A javaslat pont arra tesz javaslatot, hogy a magántulajdon tiszteletben tartása mellett legyen lehetősége a Magyar Országgyűlésnek arra, hogy amennyiben az itt élők szükségletei, illetőleg a természeti környezet megőrzése ezt indokolja, akkor a magántulajdon használatára, a magántulajdonban lévő erőforrások értékesítésére, kitermelésére igenis korlátozásokat vezethessen be a magyar állam. Itt kifejezetten javasoljuk ebben a tárgyban egy sarkalatos törvény meghozatalát.

Az utolsó bekezdésben ismét erőforrás-védelmi javaslatokat tettünk. Az első és a jövő nemzedékek előtt álló óriási kihívás, hogy milyen megújuló erőforrásokkal fogunk rendelkezni a következő évtizedekben.

(10.30)

Magyarország erdőállománya sajnálatos módon alacsony, bár az elmúlt évtizedekben jelentős javulást, növekedést értünk el. Amennyiben nem tesszük le a következő évtizedben annak az alapjait, hogy unokáinknak megfelelő mennyiségű és minőségű természeti erőforrás, megújuló energiaforrás álljon rendelkezésre, akkor bizony ez a trend megfordulhat, és sajnos az egyre nagyobb szükségletek kapcsán eltűnhetnek azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, ezért az erdők alkotmányos védelmét és gyarapításának kötelezettségét javasoljuk szerepeltetni az alkotmányban. Ennek utolsó és lényeges pontja, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, hogy természeti erőforrásaink magánkezekbe kerülnek. Tehát amit ebből sikerült még megőrizni, abban a tekintetben feltétlenül javasoljuk, hogy forgalomképtelenné váljon, magyarán szólva, azok a természetes területek, erdők, élőhelyek, amelyek ma még állami, önkormányzati tulajdonban vannak, védettségre való tekintet nélkül maradjanak is abban, további értékesítésük ne lehessen lehetséges.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, hogy fontolják meg ezeket a javaslatainkat. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Heintz Tamás képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából, aki az emelvényről mondja el a hozzászólását. Kérem a képviselő urat, hogy fáradjon az emelvényre. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Elsőként a 34. ajánlási ponthoz kívánok hozzászólni, eszerint az O. cikkely: "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet." továbbra is fennáll. A (2) bekezdése az alábbiakkal egészül ki: "A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége."

Tisztelt Ház! A most felsorolt feltételek mellett van esély az egészség, azaz a teljes szellemi és fizikai jólét, a betegség, a rokkantság hiányának állapotában élni, amelyet alkotmányos alapjogként biztosítania kell most megalkotandó Alaptörvényünknek. Az eredeti javaslat lényegesen szűkszavúbb és hiányos volt, ezért is érkezett ehhez a cikkelyhez számos módosító indítvány. Szerintem a javaslat lényegesen javult, de sokan örömmel vennék tudomásul azt a lehetőséget is, hogy az Alaptörvény fenti cikkelye kiegészüljön a tiszta levegő megőrzésének lehetőségével is. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy vegyük bármilyen természetesnek a tiszta, egészséges, szennyezőanyagoktól mentes levegőt, ma egyáltalán nem úgy tűnik, mert nem az. Sokan, nagyon sokan - különösen a nagyvárosokban, iparterületek mellett élők - az egészségügyi határértéket jelentősen meghaladó szennyezettségű levegőben kénytelenek élni a mindennapjaikat. Néhány héten belül jelentős, Magyarország jövőbeni egészségét alapvetően javítani képes törvényjavaslatot készül elfogadni a tisztelt Ház a nemdohányzók védelméről szóló, 1990-ben született törvény módosításával. A javaslatom befogadásával kapcsolatban minden kétség eloszlik, az Alaptörvénnyel ütköző cselekedetté válik mások egészségének ilyetén veszélyeztetése. Nagy tehát a tét.

Tisztelt Ház! A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának 2010. évi beszámolójából idézek egy gondolatot: "A jövő generációk érdekeinek védelme egyre nagyobb figyelemben részesül mind a nemzetközi, mind pedig a nemzeti alkotmányozási folyamatokban. A generációk közötti igazságosság mind fontosabb szerepet játszik az európai politikák kialakításánál, egyre nagyobb számban hivatkoznak a nemzetközi dokumentumok és a nemzeti alkotmányok is a jövő generációk értékeire." A fenti eszmefuttatás jól harmonizál a most górcső alá vett módosító indítvánnyal, amelyet reményeim szerint még kiegészíthetünk a tiszta levegőhöz való alkotmányos joggal, így javaslom a tisztelt Háznak, hogy a módosítást tárgyalja meg és támogassa.

Az 56. és 58. ajánlási pontok alapján továbbhaladva, a XIX. cikkely módosul, amely szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, és ezt Magyarország a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő. A módosítás így kiterjedhet a gyógyszerellátás biztosításának alkotmányos kötelezettségére, mely lehetővé teszi és indokolja annak nemzeti érdekkörben tartását. Az indítvány benyújtója új XX. cikkely beillesztését javasolja, amely szerint Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, és a (2) bekezdésben: "Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt törvényben meghatározottak szerint helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Alaptörvényünk Szabadság és felelősség fejezetének XIX. cikkében ez áll: "Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez." A módosító indítvány e jogot kívánja az alaptörvényben biztosítani úgy, hogy elismeri és érvényesíteni kívánja az egészséghez való jogot. Az ellátórendszer azonban nem minden. Legalább ilyen fontos a környezet, amely alapvetően alakítja egészségi állapotunkat, mondjuk ki: beteggé tehet, beteggé tesz. Aki tehát ebben a környezetben kárt okoz, mivel alkotmányos jogot sértett, köteles azt helyreállítani vagy annak költségét viselni. Igen, ez világos beszéd. Többé nem lehet felelőtlenül és büntetlenül tovább mérgezni, szennyezni környezetünket. Hányan tartottunk már így tavasz közeledtén településtisztasági napot! Hányan érzik úgy, hogy ebben részt kell vállalniuk! Hány és hány felelőtlen, nemtörődöm ember szemetét kell ilyenkor a jó szándékú többség segítségével, jelentős anyagi forrásokat bevonva összeszedni árokpartról, játszótérről, az erdők széléről!

Mert valahol itt kezdődne az, ha mindenki felelősséget vállalna ezért a kis hazáért, mert nem kell nagy dolgokat véghezvinni - csak mindenki vigyázzon otthonunk, Magyarország egytízmilliomod részére. Ebben segít a környezeti károk megszüntetését előíró módosító javaslat, amely méltó a tisztelt Ház támogatására. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gyenes Géza képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából, aki a helyén mondja el a felszólalását. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök eddig a kormányzásuk ideje alatt konkrét és gyakorlati lépéseket igazán keveset tettek az egészségügyért - azt is mondhatnám, hogy semmit. Ezért nagy feszültséggel és nagy várakozással vártam az alkotmányozást, hogy itt az egészséggel kapcsolatos alapjogok hogyan fognak kinézni.

Nos, önök az alkotmánytervezetükben elvettek egy alapjogot, nevezetesen: betegség esetén a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogot. Álljunk meg egy pillanatra. Természetesen nem vagyok én olyan naiv, tudom nagyon jól, hogy ez a legmagasabb szintű ellátáshoz való jog mindig is csak egy papíron létező jog volt, a mindenkori kormányzatok sosem valósították meg. De önök most ezzel, hogy úgymond csak az egészség megőrzésének a biztosítását teszik alapjoggá, a gyógyuláshoz való jogot nem, és azzal, hogy a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogot sztornózták, valójában az ellátás színvonalát nem kötik semmihez. Kérdésem: miért nem kötik az európai uniós színvonalhoz? Uniós állam vagyunk, uniós állampolgárok élnek itt.

Amikor Magyarországon az uniós elnökség kapcsán az egészségügyi témában való felkészülések voltak, nagyon meghatóan olvastam, hogy az uniós elnökség alatt Magyarország javasolni fogja, hogy az uniós állampolgárok egyenletes egészségügyi ellátásának színvonala kialakuljon. De mi is uniós állampolgárok vagyunk - nagyon jó lenne, ha a magyar állampolgárok egészségét is ugyanezen a színvonalon látnák el. Ehhez képest önök ezt gyakorlatilag sztornózták.

(10.40)

Az önök mércéje sajnos a mindenkori kormányzatok - így az önök kormányzatának is - tehetségéhez köti vagy tehetségtelenségéhez köti, szándékaihoz köti vagy szándéktalanságához köti az ellátás színvonalát. És, kedves képviselőtársaim, eddig is, az eddigi kormányzatok, rendszerváltás óta hatalmon volt kormányzatok esetében ez a hozzáállás mit bizonyított? Vagy mit okozott? Milyen kézzelfoghatóan lehet ezt látni, hogy hová vezetett ez? Hát tessék megnézni Magyarország népegészségügyi helyzetét, állapotát, egészségügyi állapotát! Európában az utolsó helyen állunk vagy éppen fordítva, az első helyen állunk negatív értelemben minden egyes egészségügyi statisztikában, szinte a megbetegedési, a halálozási, sőt az elkerülhető halálokok tekintetében is Magyarország negatív értelemben vezető helyen van. Ehhez képest semmihez nem kötjük az ellátás színvonalát. Ez sajnos egy igen beteg ország.

Önök az Alaptörvény különböző helyein vállalják azt, hogy az elesetteket, a gyermekeket, az anyákat, szöveg szerint a betegeket is majd támogatni fogják. Ehhez képest - és a mostani ellátási színvonalat is nézve - egyszerűen elveszik a betegek gyógyulási lehetőségét, esélyét. Önök, azt kell mondjam, továbbra is hagynak meghalni egyébként gyógyítható és egyébként menthető embereket. Miért? Kiért? Ezek most költői kérdések voltak, nem óhajtok rá válaszolni.

Önök és minden eddigi kormány az egészségügynek a kasszáját, amibe végül is európai színvonalon kellene finanszírozni az egészségügyi ellátást, mindig is bukszaként használták. Matolcsy úrnak is, ha egy kis pénz kell, 120 milliárd, 140 milliárd, akkor kiveszi a kasszából. Hol történtek itt bármiféle számítások arra vonatkozóan, hogy ennek mi lesz a következménye? Bár azt mondták, hogy a kivett pénzt visszaadják az egészségügybe, ehhez képest nem indul meg semmi, se az egészségügyi dolgozók megbecsültsége.

Sajnos, az egészségügyi dolgozóknak tudomásul kell venni Magyarországon, hogy az a kormányzat, amelyik egyáltalán nem törődik a beteg emberekkel, az az egészségügyi dolgozókkal sem törődik, és egyáltalán nem bánja, hogyha kimennek külföldre, egyáltalán nem bánja, hogy megszakad a képzési lánc, hogy egyszerűen nincs, aki átadja a tapasztalatait, a tudását egy olyan szakmában, ami a tapasztalati láncokon épül föl, és a fiatal, egyetemről kijött orvoskolléga vagy szakorvosjelölt-kolléga csak ebbe a tudásláncba bekapcsolódva tudja megszerezni azokat az ismereteket, amit most, hála istennek - hála istennek, ezt idézőjelben mondom -, külföldön fog kamatoztatni. És önök eddig nem tettek semmit. És sajnos az alkotmányban leírt nagyon szűkszavú egészségügyi fejezetek, amiben nagyon kevés konkrétum van, ezt is aláhúzzák, alátámasztják, ami véleményem szerint tarthatatlan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat, hogy a felszólalási sorrend a következőképpen fog alakulni: a következő felszólalónk Bánki Erik; őt Staudt Gábor képviselő úr követi, Zombor Gábor képviselő úr következik, majd Bácskai János képviselő úr. Kérem a képviselői felkészülés során ezt a sorrendiséget szem előtt tartani.

Most pedig megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvényről szóló részletes vita során a T/2627. ajánlási számon szereplő módosító indítványhoz szeretnék néhány kiegészítést fűzni, illetve a módosító indítványban is megjelölt fontos szerepkör, a sport, az egészséges életmódhoz való alapjog, illetve a sport szerepe az új alkotmányban, ez lenne hozzászólásom témaköre.

A magyar társadalom sporthoz való viszonya kettős természetű: míg a versenysport viszonylatában Magyarország a legsikeresebb nemzetek közé tartozik, addig a lakosság háromnegyede mozgásszegény életmódot folytat. Elszomorító az a statisztika, miszerint az európai uniós tagországok közül utolsó helyen szerepelünk a rendszeres testmozgás tekintetében, hiszen a magyar társadalom mindösszesen kilenc százaléka mozog legalább heti kétszer 45 percet, ami már egy rendszeres testmozgásnak tekinthető.

Figyelembe véve a sport számos funkcióját és értelmezését, megállapítható, hogy a sporttal nem foglalkozhatunk izoláltan, hiszen szoros együttműködésre van szükség a sport és az egészségügy, a sport és a környezetvédelem, a turizmus, az oktatás, a szociális ágazat, a kultúra, illetve a gazdaság szereplői között.

Ezen intézményesülés, amely magában foglalja kiemelt elemként a sportot, nem csupán a szakterületek elméleti együttműködése során tud szinergiákat teremteni, hanem olyan, a gyakorlatban is megjelenő közös cselekvésekben, ami az Európai Unió támogatáspolitikai rendszere szerint is kiemelt területként kell hogy működjön. A sport és a hozzá kapcsolódó határterületek között nehéz prioritási sorrendet felállítani, de többek között a népességfogyás napjainkban ismert adatait szem előtt tartva kijelenthető, hogy a sporttal összefüggésben az egészséges életmódra való utalás, az egészséges életmód szerepének kiemelése rendkívül fontos feladat.

Az egészségügy és a sport területe a kormányprogramban is megjelenik közös elemként, sikeres megvalósításához elengedhetetlenül fontosak azok az interszektorális együttműködések, amelyek elősegítése a mindenkori politika feladata kell hogy legyen. Ezen intézkedések segítségével adható csupán válasz az egészséget érintő kihívásokra, és katalizálható a magyar lakosság életesélyeinek növelése, ezen növelés azon folyamata, amelynek eredményeképpen megközelíthetővé válnak legalább az európai uniós átlagok.

Ha a magyar emberek várható élettartamát vesszük figyelembe, azon is látjuk, hogy sajnos mélyen az Európai Unió átlaga alatt vagyunk. Hogy mennyire fontos ez a terület, azt szeretném alátámasztani a lisszaboni szerződés 165. cikkével, amely először az Unió történetében külön kiemeli és nevesíti a sportot mint egy fontos területet. Azt gondolom, hogy ezek alapján számunkra is alapkérdés, hogy az Alaptörvényben a sport mint az egészségmegőrzés lényeges eleme, az egészséges életmódhoz való alapjog biztosításának egyik fontos részeleme megjeleníthető legyen.

Ma Magyarországon sajnos lesújtóak az adatok. Ahogy az imént is említettem, a népességfogyás problémakörével is kapcsolatba hozható a sport. Sajnos, az a súlyos lelki nyomás ért bennünket, hogy 2010-ben a magyar lakosság száma a kritikus tízmilliós határ alá csökkent. A magyar emberek fizikális és mentális egészségi állapotát tömören jelzi az, hogy számos, vezető halálokként szereplő betegségcsoportban az ezer főre jutó betegségek arányát tekintve Magyarország a világ élvonalában van. Tehát éppen ellentétes az a helyzet, amit a mai nap statisztikái mutatnak azzal, mint amit el kéne érnünk. Ahelyett, hogy rendszeres testmozgásban, a szabadidősportban részt vevő emberek számát tekintve lenne Európa élmezőnyében Magyarország, és sereghajtók lennénk a megbetegedések arányában, ehhez képest sajnos a helyzet ma drámai.

Ha a további szerepét nézzük, a társadalomban betöltött szerepét a sportnak, akkor azt is látjuk, hogy jelentős szerepe van az ifjúság nevelése terén. Hiszen amíg a gyermekek sportolnak és rendszeres testedzést végeznek, addig számtalan kihívással, olyan rossz szokásokkal és rossz társasággal szemben is védekezni tudnak, amely a rendszeres testmozgást nem végző gyermekek esetében sajnos az egész életpályájukat teheti tönkre.

Tehát azt gondolom, ha ezeket az elemeket és ezeket a pozitív hozadékokat figyelembe vesszük, akkor nem lehet kérdés számunkra az, hogy az alapjogok között is szerepeltetni kell a rendszeres testmozgáshoz való lehetőség megteremtését, amely nyilvánvalóan minden aktuális kormánynak a nemzeti sportstratégiájában rögzített elemként tovább kell hogy vezetődjék, és meg kell teremteni azokat az infrastrukturális és jogszabályi feltételeket, amelyek a magyar emberek számára nemcsak deklaráltan, hanem a valóságban is lehetővé teszik ennek az elérését. Ennek a társadalom számára annyi pozitív hatása van, hogy minden egyes ráfordított forint, amelyet erre a területre a kormány kiad, ötszörösen-hatszorosan tud megtérülni, tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból nemzetgazdasági léptékben is komoly előnye származhat ebből a magyar társadalomnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Staudt Gábor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én először is az ajánlás 69. pontjához szeretnék hozzászólni, amelyben Apáti István és Szávay István képviselőtársammal együtt teszünk újabb, úgy tűnik, hogy sikertelen kísérletet arra, hogy a kommunista múlt működtetőit és az elnyomó gépezet rendszerében keletkezett dokumentumokat mindenki számára az Alaptörvényben biztosítottan megismerhetővé tegyük.

(10.50)

Szeretném kérni ehhez jelen állapotban is mindenkinek, minden képviselőtársam támogatását.

Elmondtuk a bizottság előtt is és többször, amikor hasonló tárgyú törvényjavaslatokat nyújtottunk be, hogy ameddig a '90 előtti múltat, a kommunista múltat, a kommunista diktatúrát nem zárjuk le, és azokat a személyeket, akik ezt működtették, ha nem is a megbüntetés különböző fázisairól beszélünk, de legalább a megismerés különböző fázisait mindenki számára elérhetővé kell tenni. Gondolok itt arra, hogy mindenki meg kell ismerje azokat az információgyűjtő személyeket és a titkos dokumentumokat, amelyeket jelen pillanatban, ha akár a mágnesszalagokra gondolunk, az Orbán-kormány legújabb rendeletével újra csak elrejtettek az Alkotmányvédelmi Hivatal pincéjébe. Nagyon várjuk egyébként azt a törvénymódosítást, amit Rétvári Bence államtitkár úr beígért, hogy egy év múlva majd itt eljön a Kánaán, és mindenki megismerhet mindent. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, annál is inkább, mert ezt az alaptörvény-módosításunkat úgy, ahogy van, az alkotmányügyi bizottságnak az egyharmada sem támogatta. Tehát azt hiszem, sajnos ez a forgatókönyv valósul meg, amit itt már több ízben láttunk.

Ehhez egyébként egy kapcsolódó módosító javaslatot is tervezek benyújtani, ami nem lenne más, mint a közéletből... - a lusztrációs törvényekhez hasonlóan, amit szintén már benyújtottunk többször, sajnos nem került napirendre vételre. Ezt egyébként a T/2627/101. számú ajánláshoz tervezzük benyújtani, és arról szólna, hogy a közéletből zárnánk ki azokat a személyeket, akik annak idején, hogy pontos legyek, az állami vezetők, egykori állampárt vezető tisztségviselői, bármely erőszakszervezet vezető beosztású tisztjei, illetve szigorúan titkos, tehát szt-állományú tisztjei voltak. Nem tudom, hogy ez miért olyan félelmetes gondolat a Fidesz-KDNP-nek, hogy ezt mindig félresöpörték, én nagyon kérem önöket, legyenek tekintettel arra, hogy az utódainknak is felelősséggel fogunk tartozni, és minden képviselő felelősséggel tartozik azért, hogy egyrészt ezt húsz évig nem sikerült rendezni ezt a helyzetet. Erre lehet azt is mondani, ha húsz évig nem rendeztük, akkor miért kell ezt már bolygatni. Ez egy nagyon átlátszó érvelés, lévén, hogy az a gyalázat, hogy eddig ez nem történt meg, és '90-ben nem ezzel kezdtük, vagy hogy azóta a cseheknél, a lengyeleknél vagy akár Szlovákiában számos ilyen törvény született, még a legkönnyedebb törvények is legalább a közreműködő személyek listáját nyilvánosságra hozták, így kizárva azt, hogy bármiféle zsarolhatóság vagy későbbi beépülésük az államhatalomba kizárható legyen.

Azt hiszem, ennek remek példája itt a mellettünk éppen, hála istennek, nem ülő frakció; azt hiszem, az ideális létszámuk pont annyi, amennyien itt megjelentek ebben a vitában, és reméljük, hogy 2014-től ez az ideális állapot be fog állni. De ehhez kell az önök hatékonyabb közreműködése is, nem hiszem, hogy egy pozitív dolog, hogy Gyurcsány Ferenccel kell találkoznunk még mindig a Magyar Országgyűlésben. Tehát a forradalmat várjuk, hogy itt a világtörténelemben, azt hiszem, egyedülálló forradalom, amit a Fidesz-KDNP végrehajtott... - hogy miért egyedülálló? Azért, mert én a történelmet jól ismerem, de olyat még nem láttam, hogy egy forradalomban még börtönbe sem vagy elszámoltatás alá sem kerülnek a bukott rezsim vezetői, hanem tovább az Országgyűlésben üldögélhetnek. Merem remélni, hogy ez csak az igazságszolgáltatás lassú malmainak az oka, és önöknek megvan már arra a stratégiájuk, hogy Gyurcsány Ferencet mielőbb börtönben láthassuk, és a választóik felé is ezt a kívánalmat, amiért nagyon sokan önökre szavaztak, hogy az elszámoltatást hatékonyan és megalkuvásmentesen véghezviszik, ennek a jeleit is látni fogjuk, és megindulunk ezen az úton.

Sajnos, ezek a módosítók és kapcsolódó módosítók, amiket nagyon szeretném, ha támogatna a tisztelt Ház, pont abba az irányba hatnának, ha támogatnák őket, hogy ezzel a volt kommunista múlttal szembenézhessünk, és többet senki a demokratikus közéletben ne lehessen megmondóember a diktatúra működtetői közül. Tudom, hogy ez áldozatokkal járna az önök soraiban is, de azt hiszem, hogy ezt a kis áldozatot, azt a néhány embert, erre - hogy mondjam - az utókor nagyrabecsülése és elismerése oltárán meg kellene tenni, és azt hiszem, hogy ezzel egy hősies tettet hajtanának végre, hogy úgy mondjam, igazi forradalmi tettet.

A következő a 95. ajánlási pont, amihez hozzá szeretnék szólni, ezt Gyüre Csaba és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam nyújtotta be. Ez arra irányulna, hogy bármely állampolgár fordulhasson az Alkotmánybírósághoz, ami jelen pillanatban a demokráciának egy erős bástyája, hogy ezt bárki megteheti. Bár tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság néha lassan és nagy leterheltséggel működött, most tervbe van véve a testület létszámának emelése. Ezért nem is értjük, hogy egy létszámemelés mellett miért csökkentjük le az ügyszámokat... - most jó esetben csak az országgyűlési képviselőknek, de az alaptervezetben még annak sem, csak az országgyűlési képviselők egynegyedének. Ezzel is a választási kampányukban tett ígéretüket beváltanák, hogy csak a Fidesz, mert csak a Fidesznek van jelen pillanatban ekkora frakciója, hogy ezt megtehesse. Tehát nem értjük, hogy az állampolgároknak miért nem lehet megadni azt a lehetőséget, hogy ők is, ha úgy gondolják, hogy valamelyik törvény vagy bármely jogszabály az alkotmánnyal ellentétes, akkor igenis éljenek azzal a jogukkal, hogy egy kibővített és lehetőleg gyorsabban működő Alkotmánybírósághoz forduljanak. Kérem, ezt fontolják meg, és támogassák ezt a módosító javaslatunkat.

Illetőleg záró gondolatként: nagyon szeretnénk - bár ez többször elhangzik, és el is fog hangzani tőlünk -, ha egyfajta népszavazás lenne az alkotmányról. Itt sokan, nekem is pont tegnap egy lakossági fórumot tartva elmondták, hogy nehéz szavazni egy egész csomagról, de azt is látni kell, hogy nem azért kérjük, hogy az embereket lehetetlen döntések elé állítsuk, hanem ez egy visszajelzés azzal kapcsolatban is, hogy hányan mennek el szavazni, hányan érzik ezt fontos dolognak, hogy véleményt nyilvánítsanak akármilyen formában az alkotmányról. Én nagyon szeretném látni, hogy a 8 millió állampolgárból mennyien mennek el, adják le szavazatukat, és hogy ez végeredményben milyen eredményt ad. Ez szerintem önöknek a legitimáció szempontjából is nagyon fontos lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Zombor Gábor képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 52. és 53. pontjához kívánok hozzászólni, melyet - éppen kimegy - Gyenes Géza barátom is érintett az előbb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészséghez való jog második generációs emberi jog, egyike a szociális jogoknak. Nemzetközi megfogalmazásának jelentősége tehát elsősorban az állami erőforrások felhasználása céljainak kijelölésében, a fokozatosan előrehaladó végrehajtás kötelezettségében és a jog realizálása érdekében történő államközi együttműködésben és állami szerepvállalásban állapítható meg. A belőle következő további normatív követelményeket, az elvárható állami magatartást elsősorban a végrehajtást vizsgáló nemzetközi testületek állásfoglalásai tárják fel.

Ami a felmerülő értelmezési problémákat illeti, az egyik ilyen kérdés az, hogy mennyire különíthető el az egészség az egyén lelki és fizikai állapotát meghatározó egyéb tényezőktől. A választ az Egészségügyi Világszervezet alapokmányának preambuluma adja meg, amikor az egészség fogalmát nem csupán a betegség vagy a gyengeség hiányaként, hanem mint a fizikai, mentális és társadalmi jólét állapotát határozza meg. Ha azonban ilyen szélesen fogjuk fel az egészséghez való jog tartalmát, akkor az könnyen jogi relativitássá válik, hiszen a fizikai, mentális és társadalmi jóléthez való jog a gazdasági, szociális és kulturális jogok foglalata.

Az egészséghez való jog helyett megfelelőbbnek tűnhet az egészségvédelemhez való jogról beszélni, ahogy ezt az Európai Szociális Charta, illetve amint ezt nemzeti szinten több alkotmány is teszi. Az egészségvédelemhez való jog ugyanis az ahhoz szükséges eszközrendszer teljességére utal, amelynek az egészségügyi ellátás csupán egy eleme.

(11.00)

Ezért is gondolom, hogy az alaptörvény koncepciójában megfogalmazott jogokra vonatkozó szabályozás egyébként helyes volt, amellett, hogy az 53. ajánlási pontban megjelent módosító javaslatot támogatom, hiszen az egy erősebb jogosítványt jelent az állampolgároknak.

Az egészséghez való jog tartalmát illetően további problémát jelent, és már az Egészségügyi Világszervezet alapokmánya preambulumának szövege kapcsán felmerült, de a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 12. cikkével kapcsolatban megint megjelenik az egészség elérhető legmagasabb szintjének kérdése, amelyre képviselőtársam is utalt az előbb. A megfogalmazás tartalmának vizsgálata könnyen olyan eredményhez vezethet, hogy az egészséghez való jog ilyen módon történő biztosítása radikális utópiát vagy hamis ígéretet jelent, hiszen valamiféle ideális állapot megteremtését írja elő.

Nyilvánvalóan, hasonlóan a többi szociális jog tartalmának értelmezéséhez, ebben az esetben sem kerülhető el a viszonylagosság hangsúlyozása, az, hogy az egészségi állapotot meghatározó tényezők révén elérhető legmagasabb egészséghez való jogról van szó. A hatályban lévő alkotmányunk a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogról beszél, amit láttunk az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire tudott teljesülni. Napjainkban még a legfejlettebb államok is súlyos, gyakran fájdalmas kérdésekkel szembesülnek az egészségügyi ellátás területén. Az egyre idősödő lakosság és a tudományos-technikai fejlődés kiváltotta költségrobbanás olyan választási kényszereket produkál, amelyek kapcsán először azokat az elveket kell kidolgozni, amelyeken a helyes megoldás nyugodhat.

Tehát azt a megfogalmazást, miszerint mindenkinek joga van a testi-lelki egészséghez, a fentiek figyelembevételével kell értelmezni. Továbbá ismernünk kell azt a hazai, nemzetközi bírói és alkotmánybírói gyakorlatot, amely az egészséghez való jog teljesülését az állam mindenkori teljesítőképességéhez méri. Ezért is alaptalanok véleményem szerint azok a kritikák, mely szerint az új Alaptörvény visszalépést jelentene az egészségre vonatkozó szabályozásban. A benyújtott módosító javaslat a testi-lelki egészséghez való jog megfogalmazásával megfelel a nemzetközi alkotmányos kritériumoknak. Azonban véleményem szerint néhány kiegészítést még elbírna ez a szabályozás, és néhány olyan elemével, amely az 52. ajánlási pontban van, személyemben is egyetértek.

Rögzíteni kellene az egészségügyi ellátás alapját képező, társadalmi szolidaritáson alapuló, kötelező állami egészségbiztosítási rendszer prioritását. Rögzíteni érdemes az Alaptörvényben az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét mindenki számára. És egy személyes vélemény. Az új Alaptörvény megalkotása történelmi lehetőséget biztosítana számunkra, hogy a magyar társadalom leszámoljon a hálapénz rendszerével, amely a magyar egészségügy megújulásának egyik legnagyobb akadálya, amennyiben az alkotmány rendelkezései a hálapénz elutasításáról bekerülnének az alaptörvénybe.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Házat a felszólalási sorrendről. Most majd Bácskai János képviselő úr következik, őt Selmeczi Gabriella képviselő asszony fogja követni, azután pedig Gruber Attila, Nagy Csaba, Polics József és Tasó László a vélhető felszólalási sorrend.

Most pedig megadom a szót Bácskai János képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁCSKAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarország Alaptörvényéről szóló T/2627. számú törvényjavaslat, továbbá az ahhoz benyújtott 101 módosító javaslat közül az 58. számú is alkalmas arra, hogy a jövő nemzedékek érdekeit, a környezeti értékek megóvását a legmagasabb szinten biztosítsa.

Lázár János és Harrach Péter képviselőtársaim az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetét új XX. cikkel javasolják kiegészíteni. (1): Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. A környezetvédelem nemzetközileg elfogadott és európai uniós alapszerződések által is megerősített alapelvei nem csupán a környezetvédelmi jogra tartoznak, hanem át kell hogy hassák az egész jogrendszer működését. Ez csak úgy biztosítható, ha alaptörvény szintjén fogalmazzuk meg őket. Az egészséges környezethez való jog úgynevezett harmadik generációs jog, amely, szemben az első generációs klasszikus alapjogokkal, illetve a második generációs gazdasági, szociális, kulturális jogokkal, a XX. század második felében tett szert igazi jelentőségre.

A környezet védelmének fontossága és a fenntartható fejlődés követelménye a legutóbbi alkotmányozás óta eltelt 20 évben még hangsúlyozottabbá vált. Az elkövetkező évtizedek gazdasági, társadalmi fejlődését éppen a természeti erőforrások, ivóvíz, energia, termőtalaj, egyebek szűkössége befolyásolja a legmarkánsabban. Ezért alapvető fontosságú, hogy a jogrendszer alapjának tekinthető norma, azaz maga az Alaptörvény fogalmazza meg az állam elkötelezettségét, hogy a jövő generációk iránti felelősségétől áthatva kívánja társadalmi politikáját folytatni.

Tisztelt Ház! A módosító indítvány egyértelművé teszi, hogy az egészséges környezethez való jog alapjog, amelynek érvényesítése érdekében az államnak intézményvédelmi kötelezettségei is vannak. Ez a vállalás a jelenlegi alkotmányban is benne van, az állam védi és elismeri az egészséges környezethez fűződő alapjogot. A jelenlegi meghatározásra az Alkotmánybíróság nagyon jól tudott építkezni, és nagyon sokszor kifejtette, hogy a környezetvédelemnek két pillére van. Az első az egyéni aktivitás, ami az alapjogokon alapszik. Ezért szólhat bele minden ember a lakókörnyezetében zajló, az egészségére és a környezetére ható döntésekbe, mert alkotmányos joga van az egészséges környezethez, amint ezt már Ángyán József államtitkár úr is említette előttem felszólalásában. A második pillér úgy épül fel, hogy az államnak jogszabályokat, költségvetési forrásokat, intézményeket kell felállítani és működtetni. Ez egyben megoldás is a részvételi demokrácia, a jog és az állami aktivitás között, és egyiket sem lehet kivenni a rendszerből. A környezetvédelem a tervezetben alapjogként szerepel, ami megkönnyíti az önkormányzati és a civil fellépést a környezetkárosító beruházásokkal szemben.

Tisztelt Ház! A környezeti kihívások és problémák egyre súlyosabbak, a globális ökológiai összeomlás egyre fenyegetőbb. Ugyanakkor hazánk igen gazdag a válság elkerüléséhez, mérsékléséhez alapvető fontosságú vízben, termőföldben, biológiai sokféleségben, genetikai állományban. Egyedül ezeket megőrizve lehet biztosítani a jövőt. A megváltozott viszonyok között számos egyéb alapjog védettsége csökken vagy megszűnhet, így az egészséges környezethez való jog érvényesítése voltaképpen előfeltétele és alapja számos más alapjog oltalmának. Erre hívta fel a figyelmet a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos ügyben Weeramantry bíró különvéleménye. Idézem: "A környezet védelme szintén alapvető része az emberi jogok jelenleg érvényes doktrínájának, hiszen számos emberi jog, így például az egészséghez, illetve magához az élethez való jog előfeltétele."

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennapos tapasztalatunk, hogy jogok és kötelezettségek sok esetben nincsenek összhangban. Az emberiség önmagának vagy az emberek önmaguknak sok jogot adnak, ugyanakkor viszont elég kevés kötelezettséget vállalnak. Az új XX. cikk bekezdésében megfogalmazott elv szakít ezzel a hagyománnyal, és harmóniát teremt jogok és kötelezettségek vonatkozásában. (2): "Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt törvényben meghatározottak szerint helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni." A módosító javaslatban tehát teljességgel megjelenik a "szennyező fizet" elve. Az Európai Unió alapszerződéseiben már szöveg szerint is szerepel ez a bizonyos "szennyező fizet" elve. Az Európa 2020 stratégiában, ami fontos alapdokumentum, és kiemelt jelentőségű, a jövőre nézve követendő vezérfonal, ugyanis hangsúlyos szerepet kap a "szennyező fizet" elve, és ennek gyakorlati lépései többek között az adórendszer átalakítása, ami már alkotmányos szint.

Az elv nagyon egyszerű dolgot jelent, kimondja, hogy a környezetterhelés költségeit, a környezeti erőforrások árait a szolgáltatások igénybe vevőinek kell megfizetni, és nem valamennyi állampolgárnak, nem mindannyiunknak kell ezeket a terheket állni. Azt gondolom, hogy ezt alkotmányos alapelvként kimondani mindenképpen a jövő irányába tett jó lépésnek hat.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a feltétlenül üdvözlendő alkotmányozó célkitűzés érvényesülésének az érdekében kérem önöket, támogassák a módosító javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lázár János és Harrach Péter 51. és 52. pontban foglalt módosító javaslatához szeretnék egypár szót szólni, és ezt a két módosító indítványt a figyelmükbe ajánlani.

Az alkotmánytervezet XV. cikke a gyermekek jogairól és védelméről szól. Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja a gyermekük taníttatását. Ez a fejezet szól egyébként arról is, hogy a nagykorú gyermek köteles rászoruló szüleiről gondoskodni.

A XV. cikkben az (5) bekezdés szól arról, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a nőket, az időseket és a fogyatékossággal élőket. Lázár János és Harrach Péter képviselőtársunk ebben az (5) bekezdésben javasolja még szerepeltetni a gyermekeket, tehát szeretnék kiegészíteni a védendő személyek körét a gyermekekkel. Én ezt támogatandónak tartom. Kérem, hogy önök is fontolják meg ennek a módosító indítványnak a támogatását.

A gyermekeket fő szabályként minden olyan alapvető jog megilleti, mint bármely más embert, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képesek legyenek élni, biztosítani kell számukra az életkoruknak megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. Erre tekintettel kifejezetten a gyermekek jogaként rögzíti a javaslat a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogot. Erre a védelemre és általában a módosító indítvány szelleméből fakadóan minden egyéb védelemre és gondoskodásra a gyermek mindenkivel szemben igényt tarthat.

A módosító javaslat másik része egy technikai jellegű indítvány, amely ezt az (5) bekezdést a XIV. cikkben kívánja elhelyezni, logikailag, szellemét tekintve odavaló.

Tehát ezt az 51. és 52. pontban szereplő két módosító indítványt szerettem volna az önök figyelmébe ajánlani. Tehát még egyszer, tartalmilag a lényege: képviselőtársaink az alkotmányban kiegészíteni javasolják a védendő személyek körét a gyermekekkel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Kérem, hogy támogassák őket. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Gruber Attila képviselő úr fog következni, a Fidesz-képviselőcsoportból; őt Nagy Csaba képviselő úr követi majd, és felkészülnek Polics József és Tasó László. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzetünk történelmében - hasonlóan minden más nemzethez - egy alaptörvény elfogadása, valljuk be, kiemelkedő, igen kiemelkedő jelentőséggel bír, és ez különösen igaz a XXI. század magyar történelmére, a jelenkor Magyarországára. Régi adósságok és új kihívások kényszerítik ki és várnak választ ebben az alkotmányozási folyamatban.

A Magyarország Alaptörvénye című javaslathoz benyújtott 2627/94. számú módosító javaslat a D. cikkre vonatkozóan a következőket tartalmazza, és most idézem: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért."

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés által elfogadásra kerülő alaptörvény módosított D. cikke ezzel egy olyan helyes és valóban elvitathatatlanul helyes elvet rögzít, amelynek következményeképpen teljes joggal remélhető, hogy az előző generációk évszázados, sőt évezredes közös tapasztalatain nyugvó nemzeti összetartozásunk ténye és élménye ismét egy szerves folyamat részévé válik. Csak az ilyen, határozottsággal deklarált nemzeti összetartozás tudja hosszú távon biztosítani a magyar gazdaság, a magyar társadalom és kultúra érvényesülését, és csak egy ilyen határozottsággal képviselt nemzeti összetartozás tudja maradéktalanul megteremteni nemzetünk kulturális összetartozását, ezt az összetartozást, ami végső soron ezeréves államunk fennmaradásának előfeltétele és egyben záloga is.

Azt hiszem, valamennyiünk számára a napnál is világosabb, hogy a XX. század történelmi viharai által megtépázott nemzetünk érzelmi összetartozásának megvalósulásával olyan erős, emocionális kötelékek jönnek létre a nemzet egyes részei között, amelyek felbecsülhetetlen fontosságát napjainkban talán nem is látjuk át teljes mértékben. Bár éppen a világban az elmúlt néhány évben, évtizedben vagy akár csak néhány héten belül zajló változások kell hogy elgondolkoztassanak bennünket a nemzeti összetartozás fontosságáról, annak erősítéséről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak, hogy Magyarország és a magyarság a XXI. században ne csak megmaradjon, hanem sikeres is legyen, elengedhetetlen feltétele a nemzeti lélek újjáegyesítése összességében, amelyben Magyarország felelősségvállalásának döntő szerepe van. Egy anyanemzetnek minden elemében együtt kell dobbannia szívének. Tudom, hogy ezt egy alkotmányban, alaptörvényben deklarált cikkel önmagában nem oldjuk meg, de mégis hadd idézzem vissza magamban, amikor kezdő joghallgatóként az alkotmánytant tanultuk, mindig kiemelkedő fontossággal bírt, és próbáltunk utána a későbbiekben is eligazodást nyerni, hogy a törvényhozónak a legfontosabb alaptörvényben rögzítettekkel mi a célja, hiszen egy ilyen alaptörvényben azokat az eligazodási pontokat mutatja meg, ami a későbbiekben a teljes jogalkotás, a teljes joganyag egészének megértését szolgálja.

Talán ilyen szempontból ennek az alaptörvénynek egy másik eleme, amikor az egész magyar nemzettel foglalkozik, az egész gondolkozásnak az alapelveit mutatja meg a számunkra. Ezért is fontos, hogy az alaptörvény módosított D. cikkében deklarált nemzeti összetartozás szellemében és az abban foglaltak megvalósulása iránt eltökélten egyértelműen kimondhatjuk, hogy minden, ami a világ magyarságát erősebbé teszi, az Magyarországot is erősíti, és ez fordítva is igaz: minden, ami Magyarországot erősíti, az összmagyarság számára is jó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen: nyomatékosan szeretném kiemelni, hogy ahhoz, hogy a történelem viharai által nemzetünkre és hazánkra mért csapások sűrűjéből megerősödve kerüljünk ki és a jövőbe derűs bizakodással tekintsünk, nemzeti összetartozásunk ügyében soha, semmilyen körülmények között engedményt nem tehetünk. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a 2627/94. számú módosító javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Nagy Csaba képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság Magyarország Alaptörvénye címmel benyújtott T/2627. számú törvényjavaslata bizottsági ajánlásának 100. és 110. számú pontjával kapcsolatban jelentkeztem szólásra.

A 110. ajánlás a törvényjavaslat 32. cikkének (4) bekezdésével foglalkozik, ahol is a szabályzat, illetve a javaslat szerint a helyi önkormányzatok rendeletalkotási metódusaival, folyamatával foglalkozik, illetve módosító javaslat rendezi az önkormányzatok határozathozatali mechanizmusát is, és e vonatkozásban tesz egy olyan javaslatot, amely szerint egy külön rendeletben, egy külön törvényben kell a határozathozatali mechanizmust a kormányhivatalok, illetve a fővárosi, a megyei kormányhivatalok vonatkozásában rendezni.

Föltehetjük a kérdést, hogy miért fontos ez 20 évvel a rendszerváltás után, 20 évvel az önkormányzatiság kialakulása után. Ilyen tekintetben meg kell hogy jegyezzük, hogy a helyi közügyek és a helyi közhatalom gyakorlásának vonatkozásában az elmúlt 8 évben hihetetlen dolgok történtek Magyarországon.

(11.20)

Az MSZP-SZDSZ-kormány nyolc éven keresztül folyamatosan pénzt vont el az önkormányzatoktól. Ilyenformán 2010-re 120 milliárd forintot vontak ki az önkormányzati szférából, és erre az akkori önkormányzati miniszter még büszke is volt. E tekintetben hihetetlenül nehéz helyzetbe hozták az önkormányzatokat, hiszen ezekre a döntésekre egyszerűen nem lehetett felkészülni. Gondoljunk például arra, hogy az oktatási rendszer átalakítása egy általános iskola esetében akár nyolc évig is elhúzódhat. Emiatt az önkormányzatok kénytelen-kelletlen nehéz helyzetbe kerültek, valamint sokszor a felelőtlen gazdálkodás miatt is - ez jellemzően az MSZP-s polgármesterekre volt kritikaként kihegyezve - lehetetlen helyzetbe hozták az önkormányzatokat. S mivel az önkormányzatok ellenőrzése gyakorlatilag szinte teljesen legyengült, olyan szintre adósítottak el önkormányzatokat, amit 2011-12-ben már hihetetlenül nehéz kezelni.

Azért is fontos ez a jogi szabályozás, mert számtalanszor találkoztunk olyan önkormányzatokkal, amelyek fizetésképtelenné váltak, de találkoztunk olyan törvénysértő önkormányzati rendeletekkel is, amiket nagyon nehezen lehetett megszüntetni, illetve kijavítani azért, hogy a jogi szabályozás megfeleljen a magyarországi jogi követelményeknek. E tekintetben fontos az, hogy a 100. javaslat szerint az önkormányzati rendeletek vonatkozásában a bíróságok új hatáskört fognak kapni, ami arról szól, hogy egy önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközése esetén annak megsemmisítéséről is dönthetnek a bíróságok. Véleményem szerint ez erősíti az önkormányzatokba, illetve az államhatalomba vetett bizalmat, és segít azon is, hogy az Alkotmánybíróság leterheltsége valamelyest csökkenjen, hiszen mindenki emlékszik arra, hogy hány önkormányzati rendeletet támadtak meg az Alkotmánybíróságon. Úgy gondolom, e tekintetben ez a javaslat előremutató és fontos változás az önkormányzatiság vonatkozásában.

Kérem a tisztelt Ház tagjait, hogy a Lázár János és Harrach Péter képviselőtársaink által benyújtott T/2627/60. és T/2627/62. számú módosító javaslatokat az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsághoz hasonlóan támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Polics József képviselő úr következik rendes felszólalásra. Megadom a szót, képviselő úr. Parancsoljon!

POLICS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlás 100., 110. és 111. pontjaihoz szeretnék hozzászólni, amelyek érintik az előbb elhangzott önkormányzati részeket, illetve a kisebbségek kérdéséhez, ami a 71. és a 107. pontokhoz kapcsolódik, valamint a gyermekek után járó szavazati joggal kapcsolatos anomáliákról is szólnék, amit a 62. ajánlási pont tartalmaz.

Sajnálom, hogy vannak olyan képviselőtársaink, akik úgy érzik, nekik nem kell részt venni az alkotmányozás folyamatában. A tevékenységüket álságosnak tartom, mert annak ellenére, hogy jogalkotóként nem vesznek részt a munkában, azaz nem teszik a dolgukat, hamis hírekkel panaszkodni járnak külföldre, onnan várva a megoldást. Azt azonban nem felejtjük el, nekik köszönhetjük, hogy idejutottunk, az ő felfogásukból lett elege 2010-ben a választók többségének. Ők is közrejátszottak abban, hogy ma arról beszélünk: le kell zárnunk egy korszakot, és olyan alkotmányt kell alkotnunk, amely méltó hazánkhoz, a magyarság valódi szellemiségéhez. Mert büszke lehet ez a nép, sok esetben mutattunk példát a világnak 1848-ban, 1956-ban, és helytállunk most, az európai uniós elnökségünk idején is.

Úgy látom, számukra fájó a szembenézés, mert ők tudják legjobban, hogy mit hagytak ránk. Kormányzásuknak köszönhetően mi egy morálisan, pénzügyileg, gazdaságilag szétzilált országot örököltünk, ahol szinte mindent újjá kell építenünk. Mi, komlóiak, duplán is érezzük ezt, mert városunkban a szocialista kormányzat tehetetlenségét a helyi szocialista vezetés lehetetlensége fokozta. A jövő felélése folyt, közpénzek herdálása, megalomániás beruházások, hosszú távú elkötelezettségek, hitelt kiváltó hitelek. Azt szoktam mondani, hogy Komló olyan állapotban van, mint az ország, csak kicsiben.

Egypár szót mondanék az Alaptörvény önkormányzatokat érintő részeiről. Örülök, hogy az Alaptörvény annak a lehetőségét is biztosítja, hogy az önkormányzatok hitelfelvételét meghatározott esetekben kontrollhoz köti. Úgy gondolom - erre példa az országos helyzet, illetve az önkormányzatok helyzete -, hogy Komló esetében ez kimondottan magas szám; 2,8 milliárd Komló városában a hitel- és adósságállomány. Az önkormányzatok eladósodottsága az ország esetében az ország mozgásterét szűkíti. A szocialista kormánynak köszönhetően törlésre került az önkormányzatok törvényességi felülvizsgálata. Ezt az elmúlt év során a kormányra kerülésünk alkalmával rögtön korrigáltuk, de úgy gondolom, hogy az Alaptörvénybe kerülő törvényességi felügyelet még erősebbé teszi ezt. A munkám során azt tapasztalom, hogy erre nagy szükség van, mert ez is közrejátszott abban, hogy az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerültek, köszönhetően a szocialista-liberális kormányzásnak.

Úgy érzem, magyarországi nemzetiségiként nem hagyhatom szó nélkül az alaptörvény kisebbségeket érintő rendelkezéseit sem. Nem értek egyet azzal, hogy az alkotmány nem helyez hangsúlyt a kisebbségek jogainak védelmére. Az alapvető jogok biztosának két területen kell helyettest neveznie, a jövő nemzedék érdekeinek védelmére, valamint a kisebbségi jogok védelmére. Ebből is látszik, hogy a Fidesz-KDNP kiemelt értékként kezeli a jövő nemzedékét és a kisebbségeket is. A nemzetiségek már a Nemzeti hitvallásban is helyt kapnak mint a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Az Alaptörvény rögzíti a nemzetiségek alapvető jogait, a jogaikra vonatkozó részletes szabályokat pedig sarkalatos törvény határozza meg.

A magyar nyelvvel azonos védelemben részesül a nemzetiségek nyelve, kultúrája. A legtöbbet a hazai nemzetiség érdekében mi, nemzetiségiek tehetünk egy olyan országban, ahol nem üldöznek bennünket a hovatartozásunk miatt. Én magam a horvát nemzetiséghez tartozom, a gyermekeim kétnyelvűek, az anyanyelvük magyar, az apanyelvük horvát. Születésüktől fogva ezen a nyelven szólok hozzájuk, s erre tanítom az unokáimat is. Együtt ápoljuk a nyelvet és a kultúrát. Meglepő számomra, hogy pont a Fidesz-KDNP-től kérik számon a kisebbségek jogainak védelmét, hiszen mi tettük eddig a legtöbbet a nemzetiségek jogainak megóvásáért. Az elmúlt évben ugyanis mi voltunk azok, akik pozitív diszkriminációban részesítettük a nemzeti és etnikai kisebbségi színházakat, elősegítve, hogy már 2010. szeptember 1-jét követően kedvezőbb támogatásban részesülhessenek, javítva kultúrájuk ápolásának az esélyeit.

A 62. ajánlási ponthoz is szeretnék pár szót szólni. Négygyermekes apaként szót kívánok ejteni a gyermekek utáni szavazati jogról. Az alkotmányozást illetően sok kritika ért bennünket, amelyek hangzatos szövegelések valós tartalom nélkül.

(11.30)

E rendelkezéstervezetből való kimaradása példája annak, hogy figyelembe vesszük az emberek véleményét. A társadalom úgy ítélte meg, nem érett még arra, hogy a gyerekek utáni szavazati jog bevezetésének lehetősége biztosított legyen. Több nyitott kérdés is van e területen. Elődeink áldásos tevékenysége szétzúzta a családokat. Rendezetlen családi viszonyokkal találjuk magunkat szemben, a gyerek hol itt, hol ott van, a szülői felelősség helyreállításában is van még teendők bőven. A helyzet nem reménytelen. Nem régi adat, hogy a házasságkötések száma nőtt, a társadalom alappillére, a család az alaptörvényben ismét helyére kerül, kiemelt figyelmet fordítunk a jövő nemzedékének védelmére.

Úgy látom, jó úton haladunk, és ebben erősít meg az MSZP-s, LMP-s képviselőtársaink magatartása. Emlékszem, amikor azt mondták: a politizálás színtere nem az utca, a harcot a parlamentben kell megvívni. Mi mindig felvállaltuk álláspontunkat itt, a Ház falai között is. Az alaptörvény megalkotásától távol maradni nem demokratához méltó tett. A focizáshoz is mindenki ért, a partvonaltól kijjebb mindenki okos, bekiabálással próbálják irányítani a játékosokat, a meccset azonban mégis a pályán lévő 11-11 játékosnak kell megvívnia, odaadó játékkal.

Köszönöm szépen, és odaadó játékot kívánok önöknek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat a várható felszólalási sorrendről. Elsőnek majd Tasó László képviselő úr következik; őt Kupper András, Potápi Árpád, Kapus Krisztián, Balogh József és Tamás Barnabás képviselő urak fogják követni.

Most pedig Tasó László képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A 112., 113., 115. és 120. javaslatokkal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, néhány gondolattal az önkormányzati fejezetben leírtakhoz és a nemzeti vagyont érintő fejezetben leírtakhoz szólok hozzá. Elsősorban szeretném megállapítani azt - és elmondani véleményként -, hogy a önkormányzati rendszer, mondjuk úgy, hogy helyben hagyása az Alaptörvény tervezetében azt jelenti, hogy a leendő új alaptörvény elfogadja és megerősíti azt a változást, amely 1989 után, '90-től kezdődően a helyi közügyek gyakorlására - és a közhatalom gyakorlására is egyben - helyben hagyja meg a lehetőséget. Az elmúlt napokban nagyon sokan bírálták az Alaptörvényben e fejezetet, és ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy az önkormányzati rendszer önmagában nem képes arra, hogy betöltse a funkcióját, és sokan bűnbaknak kiáltották ki az önkormányzati szférát.

A mondandóm végén szeretnék erre majd kitérni, de előtte a javaslatokkal kapcsolatban szeretném elmondani a hozzászólásomat. A 112. javaslatban konkrétan arról van szó, hogy szeretné a javaslat előterjesztője azt kérni, hogy az Alaptörvény rendelkezzen afelől, hogy valamennyi kötelezően átadott önkormányzati feladatra az állam százszázalékos garanciát vállalva nyújtsa a fedezetet. Összességében ennek az irányával egyetértek én magam is, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a száz százalék mit jelent ilyen esetben. Tudjuk, hogy több önkormányzat eltérő adottságok között működik Magyarországon, és nagyon sok önkormányzatnak van más feltételrendszere, mások a helyi bevételek, másképpen tudja ellátni a rá kötelezően rótt tevékenységi köröket. Nos, hogyha valahol egy jól menő önkormányzatnál, ahol sok a helyi bevétel, hozzá tudnak tenni még a normatívához bőségesen, mondjuk, dupláját vagy éppenséggel még attól is többet, és ennek a százszázalékos lefedettségét kérni, nem lenne semmiképpen sem szerencsés. Mivel az eltérő adottság ezt nem teszi lehetővé, igazságtalan lenne mindenkinek száz százalékban gondolkodva megadni az állami központi költségvetési forrásokat. Tehát ezért is, ez a javaslat részemről sem támogatandó.

A másik javaslatban - a 113-asban - azt javasolja az előterjesztője, hogy ne legyen lehetőség arra, hogy az önkormányzati szféra tagjait kötelező társulásba és kötelező tevékenység ellátásába kényszerítsék bele. Nos, az a helyzet, hogy az önkormányzati szféra 1989-től kezdődően - hiába ígérték a kerekasztalnál - nem kapta meg azt a támogatást, amellyel valóságosan gazdálkodhatna. Nagyon kevés önkormányzat kapott a vagyoni elemekből, az állami vagyonból nagyon kevesen részesültek, így mondhatjuk azt, hogy 300 önkormányzaton kívül gyakorlatilag nincsen több önkormányzatnak valóságos gazdálkodásra lehetősége.

E tekintetben viszont minden polgármester és képviselő törekszik arra, hogy a lakosságot helyben tartsa, és a rárótt kötelező tevékenységet pedig minél magasabb színvonalon ellássa. Ilyenkor a polgármesterek, az önkormányzati vezetők erőn felül is bevállalnak dolgokat, csak annak érdekében, hogy a települések ne néptelenedjenek el, és ne menjenek el a községek, falvak és városok lakosai. Ilyen esetben, ha megpróbálják, alkalmanként azzal is szembesülni kell, hogy nem bírják finanszírozni a vállalt tevékenységüket. Nos, hogyha értelmesen és valóban partneri viszonyok keretei között az önkormányzatokat mégiscsak megirányítják, és arra kötelezik, hogy lássanak el kötelezően ellátandó dolgokat, akkor úgy gondolom, hogy ez a lehetőség meg kell hogy maradjon. Az önkéntes társulásnak, amelyet egyébként törvény szabályozhat, mindenképpen helye van a jövő közigazgatásában, az önkormányzat tevékenységi köreiben és az önkormányzati rendszerben is. Tehát azt gondolom, ezért nem jó semmiképpen, hogyha kivesszük a társulás lehetőségét.

A 115. javaslatban, Lázár János és Harrach Péter urak javaslatában egy könnyítést olvashatunk, ez arról szól, hogy nem köti mereven az elsődleges tervezet az önkormányzatok kötelezettségvállalásait kormányhivatali vagy vármegyei hivatali engedélyhez. Ez mindenképpen üdvözlendő, hiszen azt gondolom, hogy ha ez benne maradt volna a tervezetben, és így kerül elfogadásra, akkor megbénult volna maga az önkormányzati rendszer. Tehát egyértelműen örülök annak, hogy az alkotmányügyi bizottság is támogatta, és azt gondolom, valamennyi érintett önkormányzat egyetért ebben.

A 120. javaslatban a nemzeti vagyonnal kapcsolatban a képviselő úr javasolja, hogy 1988-ig nyúljanak vissza, ellenőrizzék, felügyeljék, vizsgálják meg, és tegyenek lépéseket a korábbi szerződések megsemmisítésére esetlegesen, vagy az elkobzás történjen meg. Szívünkből szól alkalmanként, amikor arra gondolunk, hogy az állami vagyont nagyon sokan úgy használták föl, amiből nem az állam és a közössége részesült, hanem csak néhány ember. Szívünk szerint jó lenne támogatni ezt a javaslatot, de az felborítaná az egész gazdálkodási rendszert az országban. Az a baj, hogy sajnos ki vagyunk téve a pénztőke egyes elemeinek mi is, nem kerülhetjük el azt, ha figyelembe vesszük a körülöttünk lévő pénzügyi helyzetet. Ha most Magyarországon megindul egy ilyen vendetta vagy leszámolás visszamenőlegesen huszonvalahány évvel kapcsolatosan, akkor azt gondolom, Magyarországról mindenki el fog menekülni. Sajnáljuk ezt egyébként, mi is szívesen nyúlnánk vissza néhány nagyon komoly és láthatóan problémákat is sejtető akcióhoz. Tudjuk, hogy a magyar állami vagyon 91,5 százalékát elherdálták, inkább odaadták, mint eladták. Szívesen tennénk ilyen lépéseket, de nem teszi lehetővé a mostani helyzet. Talán majd lesz idő, amikor ez önmagából kiforr, talán majd lesz idő, amikor majd az élet rendezi a sorokat. Bízom benne, hogy az élet nagy mókamester, és ezt a helyére tudja majd tenni.

Összességében mindenképpen azt látom, hogy az önkormányzati rendszer megerősödése attól függ majd, hogy milyenek lesznek majd a következő hónapokban előterjesztésre kerülő sarkalatos törvények. Azt gondolom, hogy azokban kell majd meghatározni a korábbi tapasztalatok alapján a következő évek együttműködési lehetőségeit. Szerintem az önkormányzati szféra elég erős Magyarországon, meg tudja védeni az érdekeit.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperes hozzászólásra Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két-három mondatban hadd reagáljak a Tasó képviselőtársam által felvetettekre.

Ön azt kérdezi, hogy mi a száz százalék, merthogy gyakorlatilag a javaslatunk azt eredményezné. A javaslatunkban szó szerint az van, hogy az átadott hatáskörhöz és feladathoz az állam biztosítja a fedezetet. Igen, ez vizsgálat kérdése, hogy adott esetben az eltérő intézményhálózatban, az eltérő feladatköröknél és hatásköröknél meghatározzuk, hogy mi a száz százalék. De az, hogy ha átadunk egy feladatot, ahhoz szerintem már csak becsület kérdése is, hogy igen, az állam hozzátegye a finanszírozást is. Állami hatásköröket kap adott esetben egy jegyző vagy egy polgármesteri hivatalban dolgozó, ahhoz igenis biztosítani kellene a fedezetet - ez az egyik.

A másik pedig az, hogy akkor visszakérdeznék: tessék már megmondani nekem, mi akkor az arányos? A jelenlegi törvényjavaslatban az van, hogy arányos. 10 százalék? Vagy 90 százalék?

(11.40)

Mit jelent ez, hogy arányos? Ugye, ez egy olyan - hogy mondjam - bizonytalan talaj, amire nehéz rálépni, és ebben gondoltam volna teljesen tiszta képletet teremteni - ez az egyik.

A másik pedig az, hogy a 32. cikk k) pontja szerint szabadon társulhatnak az önkormányzatok, ez van leírva. Ugyanakkor lépünk egyet, lapozunk egyet, ott pedig az van, hogy kötelezően előírható a társulás. Ez önmagában szerintem igenis ellentmondás, illetve a döntési szabadság korlátozása, és ez nagyon rossz irány, nem tudjuk támogatni ezt az irányt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Most Tasó László képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony, az igazság az, hogy nagyjából egyetértünk, viszont azt mindenképpen tudni kell, hogy bármennyire szeretnénk is, de nem tudjuk és nem lehet megtenni azt, hogy minden településnagyságban ugyanazt a lakosság számára biztosítsuk; szeretnénk. Ha minden településen a gazdálkodás feltételei jók lennének és a helyi bevétel lehetővé tenné, akkor ennek nem lenne akadálya, mert azon túl, hogy nem kapnak hozzá csak arányos támogatást, kipótolhatnák, de mivel erre nincs lehetőség, muszáj mégiscsak meghatározni azt, hogy milyen településtípusokon milyen ellátást garantálhatunk közpénzből. Ha közpénzből is sokkal több állna rendelkezésre, akkor azt gondolom, senki nem gondolkodna azon, hogy odaadja-e száz százalékban a kötelező állami tevékenységet, amit átterhel az önkormányzatra vagy sem.

Úgyhogy az a probléma, hogy a közpénz elfogyott, a nemzeti vagyon elfogyott, ellopták Magyarországot, felvettek egy csomó hitelt, meg sem tudunk mozdulni, de valahogy működnie kell a rendszernek, és meg kell óvni minden települést Magyarországon, viszont egy arányosságra mégiscsak szükség van, és mértéket kell tartani a közpénzek felhasználásával kapcsolatban is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Volner János képviselő úr következik kétperces hozzászólásra; őt majd Bebes István képviselő úr fogja követni. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem Tasó képviselőtársam szavai indítottak hozzászólásra. Tasó képviselő úr, valamit a figyelmébe szeretnék ajánlani: ez színtisztán statisztika, nem politikai hit kérdése. 2006-ban, amikor narancsszínűbe borult az ország, mert az önkormányzati választásokon a legtöbb helyen a Fidesz tudott diadalmaskodni, és ő adta a polgármesterek, illetve a képviselő-testületek többségét, azután elindult egy nagyon erőteljes eladósodás. És itt azt kérem, hogy ne próbáljanak majd arról győzködni a szokásuk szerint, hogy csak azért, mert kiszárították direkt az önkormányzatokat meg hasonlók, a szocialisták pikkeltek a fideszes városvezetésre. Egy-két év alatt, egészen pontosan két év alatt megtízszerezték az önkormányzati kötvények mennyiségét a fideszes városvezetők, mert tudták jól, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után mindent rá lehet fogni, a felelőtlen pazarló gazdálkodást is rá lehet fogni majd a szocialistákra. Ez történt, nem gazdálkodtak egész egyszerűen jól a vagyonnal.

És ha most megnézzük azt, hogy mi történt jelenleg, idén azt láthattuk, hogy volt egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolás, ami ugyanúgy az önkormányzatokat sújtotta, utána bejelentettek egy 900 milliárd forintos megszorító csomagot Széll Kálmán-terv néven, ami nem kis részben megint az önkormányzati szektort fogja sújtani. A jobbikos javaslat pedig teljesen nyilvánvalóan arra irányult, hogy ha az állam bizonyos feladatokat rátestál az önkormányzatokra, akkor ahhoz rendeljen hozzá lehetőség szerint erőforrásokat is, különben ez is megszorításként jelentkezik, hiszen ha én valakit különböző feladatok elvégzésével bízok meg, és nem társítok mellé forrást, az nyilvánvaló, hogy elszegényíti majd a továbbiakban is az önkormányzatokat. Tehát ez az, amiről beszéltünk, képviselőtársam.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bebes István képviselő úr következik kétperces hozzászólásra; őt majd Tasó László képviselő úr követi.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy Volner úr felé jelezzem, hogy azt gondolom, az önkormányzati szektor nem egy fenegyerek, és egy önkormányzat mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy egyszer a működési feltételeket biztosítsa, másodszor pedig azt a lehetőséget az önkormányzata számára, hogy a különböző fejlesztéseihez megfelelő önerőt generáljon. A szocialisták mindent elvontak az önkormányzatoktól, és az önkormányzatoknak szüksége volt arra, hogy megfelelően megerősítsék saját területeiket, és azokhoz a pályázatokhoz, amelyeket megpróbáltak benyújtatni európai uniós forrásokhoz, önerőt próbálnak meg biztosítani, hiszen azokat a forrásokat elvették tőlük. Ez az egyik.

A másik, hogy a képviselő asszonynak azt szeretném jelezni, a Jobbik képviselőcsoportjában, hogy hihetetlen nehéz ma társulásokat működtetni Magyarországon. Egy önkormányzat megpróbálja a feladatokat lehetőség szerint eltolni magától, maximum a kötelező feladatok ellátására van esetleg ereje, de azt is megpróbálja lehetőség szerint eltolni saját magától. Azt gondolom, egy térségközpontnak meg kell próbálni generálni az együttműködéseket, meg kell próbálni az önkormányzatokat összefogni, és különböző ellátási formákban, szociális ellátásban például segítő kezet nyújtania. Azt gondolom, ezért kell a kötelező ellátásokban valamilyen formában erősíteni a társulásokat és azoknak a működtetését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Hegedűs Lorántné képviselő asszony következik két percre, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Kérem, a társulások most is erősítve vannak, hiszen jóval több pénzt kap az az iskola, az a bármilyen intézmény, amelyik társulás keretén belül látja el a feladatait. Jó, lehet, hogy nem jóval többet, bocsánat, mert látom már az ellenvéleményeket, de többet kap, igen, ebbe az irányba vannak kényszerítve vagy ebbe az irányba vannak finoman tessékelve az önkormányzatok, tehát ez már jelenleg is fennáll. De hogy ezt kényszerítően rátestáljuk az önkormányzatokra, ezt semmiképpen nem tudjuk elfogadni.

Azonkívül pedig, kérem, valahogy egy alaptörvénynek abból kéne kiindulni, hogy mi az ideális állapot, mit szeretnénk mi igazából elérni a településeink között. Ugye, nem akarjuk felszámolni a településhálózatot, remélem, ezt így mi közösen itt most ki tudjuk mondani, hiszen az ezeréves hagyományunk, gyakorlatilag Szent Istvánhoz kötődik ez a jelenlegi településszerkezet. Ezek korábban önálló gazdasági egységek is voltak, tulajdonképpen erre az alapra kéne visszahelyeznünk, önfenntartó településeket kéne nekünk létrehozni, ebbe az irányba kéne ellépnünk, amelyek ellátnak más egyéb feladatokat is, oktatási, szociális, egészségügyi feladatokat és így tovább, de ebben az önálló gazdasági egységben tudnak működni. De ha tönkretesszük őket alapból... - illetve most még egy dolgot hadd mondjak, mert ezt, hogy mondjam, irodalmi példákkal is alá lehet támasztani: az a falu él, az a falu tud megmaradni, ahol tanító, pap, postáskisasszony és a többi, ezek az alap közszereplők megvannak, de ha ezt nem tudja megtartani egy falu, mert mondjuk, egy társulásba be van kényszerítve, az a falu meg fog halni.

Tehát ezért minekünk alaptörvényben kell gondolkodnunk, nem pedig a szituációs etikához képest, hogy most ezt tudjuk megcsinálni, és akkor ehhez szabjuk az Alaptörvényünket is. Egy ideális állapotot kéne tételeznünk, és ahhoz képest kéne nekünk az alaptörvényünket is megfogalmazni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Tasó László képviselő úr következik két perces viszonválaszra. Parancsoljon, képviselő úr!

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Csak röviden szeretnék válaszolni Volner képviselő úrnak, akinek még bizonyára kevés tapasztalata van az önkormányzati rendszerről, meg a Jobbiknak úgy általában is egyébként, de az irányok meg a törekvések tényleg dicsérendők.

Amit mindenképpen el kell hogy mondjak, az az, hogy 2005-től kezdődően ismerem az Állami Számvevőszék jelentéseit minden költségvetési évről, és ebben benne vannak az önkormányzati működéssel kapcsolatos jelentések is. Általánosságban lehet mondani, minden alkalommal közölte velünk ezt az elnök úr, illetve a főigazgató úr, amikor eljött a bizottságunk ülésére, hogy az önkormányzati szféra törvényesebben és szabályosabban gazdálkodik valamennyi állami szervezettől. Tehát e tekintetben, amikor bármilyen gazdálkodással kapcsolatos dologról van szó, ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Arról pedig, hogy az önkormányzati szférát mennyire véreztették ki, csak annyit még, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szintén tartalmazza, hogy 2005-től 2009-ig 27 százalékkal csökkent reálértékben az önkormányzatok finanszírozása, a központi költségvetésből történő finanszírozása; 27 százalékkal reálértékben, ez egy borzalmas szám. Nyilvánvalóan ettől függetlenül nekünk muszáj működtetni a településeket mint polgármestereknek is egyébként, nekünk muszáj a településeken rendet tartani, iskolát fenntartani, és higgye el nekem, hogy ha valamikor is kötvénykibocsátásba menekültek az önkormányzatok, annak 90 százalékában a célja az volt, hogy az uniós forrásokhoz a saját erőt hozzá tudják tenni, mint mondta is Bebes képviselőtársam.

A másik pedig az, hogy olyan fejlesztéseket próbáltak végrehajtani, amelyekkel munkahelyet teremtettek meg. A vidék problémája a munkahely hiánya, a tőke a nagyvárosokba megy. Természetesen figyelembe kell venni majd a következő időszakban - és erre ki kell majd térni a sarkalatos törvényekben is -, hogy ez a fajta szabályozás megtörténjen, mert ameddig nem lesz szabályozva a tőke áramlása Magyarország területén és nem lesz valóságos területi kiegyenlítés, akkor egyértelműen ez a vidék sorvadásához fog vezetni. Ezt mi el akarjuk mindenképpen kerülni, és bízom benne, hogy ebben majd önök is partnerek lesznek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ebben a percben egy újabb kétperces jelentkezőnk van, Volner János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden válaszolok Tasó képviselőtársamnak. Én gazdaságpolitikus vagyok, higgye el, remekül ismerem a számokat, amelyek az önkormányzati szektorban jellemzőek. Előttem van éppen egy táblázat itt a notebookomon. Az egyik arra vonatkozik, hogy mennyi az egy főre jutó eladósodás. Ebben azt látjuk, hogy az önkormányzati adósság tekintetében az önök frakcióvezetője, városa, Hódmezővásárhely Lázár János úr polgármestersége alatt halmozta föl a legnagyobb egy főre jutó adósságot. Második egyébként az V. kerület Rogán Antalnál. Tehát ha most megnézzük az egy főre jutó eladósodás sorrendjét, akkor toronymagasan vezetnek a fideszes önkormányzatok; valahogy ott kevésbé sikerült jól gazdálkodni a pénzzel. (Moraj a kormánypártok soraiból.)

A második pedig éppen a transzparencia-sorrendre vonatkozik, képviselőtársam, amire ön az előbb hivatkozott, hogy mennyire átlátható a működésük. Ebben viszont pont fordított a sorrend, mert azt látom, hogy Lázár úr önkormányzata 7,2 százalékos transzparenciával bír a felmérés tanúbizonysága szerint, tehát igencsak volna mit javítani itt a gazdálkodáson is és annak az átláthatóságán is. Ezt nem beismerni, azt gondolom, hogy illetlenség és tiszteletlenség a választókkal szemben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Tasó László képviselő úrnak egy kétperces viszonválaszra.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Utolsó hozzászólás és viszonválasz. Csak érdekes módon, kedves képviselő úr, miért nem beszél a fővárosról? Beszéljünk a fővárosról először is, aztán nézzük meg a fideszes polgármestereket! Egyébként nem tudom, volt-e már ön Hódmezővásárhelyen? Mert ha volt, akkor látnia kellett volna, hogy az elmúlt években mi történt Hódmezővásárhelyen. Vagy volt-e már, mondjuk, Debrecenben? Vagy volt-e már olyan településen, ahol mondjuk, kötvényt bocsátottak ki? Szét kell nézni, mert annak ellenére, hogy valóban büntetve voltak az önkormányzatok, ettől függetlenül mégiscsak fejlődtek, és nem hagyták magukat, és nem hagyták azt, hogy elsorvadjanak. (Novák Előd közbeszólása.) Meg kell vizsgálni ezt komolyabban. Egyébként, ha maga tényleg ilyen szakértő, akkor kicsit tájékozódjon többet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úrnak adok szót két percre, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem vagyok fogadatlan prókátora és védője sem képviselőtársaimnak, polgármestereknek, de egyet tudomásul kell venni, hogy ebben az országban nagyon sok ember elszegényedett, és szociális válság van. Az önkormányzatok tízmillió állampolgárnak szolgáltatnak, és nyolc év alatt teljesen kiszárították, ellehetetlenítették őket. Nézze, mikor segélyért jönnek be az emberek, amikor el kell temetni, aki meghalt, és amikor nem lehet kihagyni azt, hogy '13-ig van lehetősége egy településnek fejlődni, akkor azt mondani, hogy rosszul gazdálkodtak, azt hiszem, hogy nagyon távol áll az igazságtól.

Száz szónak is egy a vége, ne ítélj, hogy ne ítéltess, és ne törj pálcát úgy mások felett, ha nem vagy benne autentikus, és nem ismered pontosan a dolgokat. Ma polgármesternek lenni nem egy könnyű dolog - jó, ha tudja - még ma sem, 2011-ben, de az elmúlt nyolc évben a kormányzati problémák és az emberek megszorítása, a gazdaság ellehetetlenítése mellett találkoznia kellett a legfontosabb helyi vezetőnek, a polgármesternek és a képviselő-testületnek ezekkel az anomáliákkal, ezekkel a feszültségekkel. Az, hogy ehhez hitelt muszáj volt felvenni, nem szentségtörés, működtetni kellett az országot, és gondoskodni kellett az elesett emberekről, a beteg emberekről, az általános iskolai oktatásról, a gimnáziumról, a szakképzésről, és sorolhatnám még mindazt, amely helyben konkrét törvényi kötelezettségük volt.

Az egy másik kérdés, hogy a szocialista-liberális kormány ehhez forrást, pénzt nem biztosított. Erre azt mondani, hogy valaki eladósította a települését, enyhén szólva felelőtlenség és tisztességtelen megjegyzés. Úgyhogy kérem, bocsásson meg, de nem védem az önkormányzatokat, hanem reális képet kell a kérdésről alkotni, körülbelül úgy, ahogy én magam mondtam, úgyhogy kérem, vegye át ezt a részletes gondolkodást, és próbáljon empátiával élni azok irányában, akik helyben az ország működéséről, a települések működéséről gondoskodtak. Így pálcát törni nem szabad!

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen Babák Mihály képviselő úr felszólalását. Most Michl József képviselő úr következik kétperces felszólalásra, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy mondatban szeretnék én is csak vagy nagyon röviden hozzászólni ehhez a vitához.

Sok szám elhangzott itt a hitelek, tartozások, kötvények kapcsán. Még egy számot én is hadd mondjak, amit mindenki tud, csak hadd erősítsek rá újra, ami úgy hangzik, hogy a 21 000 milliárd forintos hitelállományból 1000 milliárd az, ami önkormányzati tartozás, a 20 000 pedig az állam tartozása. Én megértem jobbikos képviselőtársaimat, hogy most a mellettük ülő csoport nincs jelen a parlamentben, és ezért most velünk próbálkoznak, de az a kérésem, hogy azt vegyék figyelembe, hogy az elmúlt tíz hónap nem volt elegendő arra, hogy az önkormányzatok ilyenfajta biztonságát újra megerősítsük. Arra viszont elegendő volt, hogy elindítsuk ezt a megerősítést, és felszámoljuk az elmúlt nyolc esztendő katasztrófáját; amiben abszolút egyetértek jobbikos képviselőtársaimmal is, hogy a szocialistáknak köszönhetően ez egy tragikus időszaka volt az önkormányzatoknak. Hiszen ahogy elhangzott, olyan feladattöbbletet kaptunk, amihez viszont nem kaptuk meg a kellő forrásokat, és így az önkormányzatok saját pénzükből kellett hogy ezt megvalósítsák.

A nagy hangon beharangozott európai uniós támogatási lehetőségnek, aminek minden önkormányzat örült, nem tudtunk másképp eleget tenni, csak úgy, ha egyéb forrásokat vonunk be. Az önkormányzataink nagy része már további ingatlanértékesítést nem tudott meg nem is akart végrehajtani, ez nálunk nem olyan szokás. A másik lehetőség lett volna, hogy helyi adót emelünk, ehhez sem akartunk folyamodni. A harmadik lehetőség az volt, hogy kötvényt bocsátunk ki, vagy hitelt veszünk föl ahhoz, hogy ezeket az európai uniós támogatásokat igénybe vehessük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. És most Kupper András képviselő úr következik, rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A IX., a XIX. és a XXVII. cikkekhez, a 81., 86. és 71. számon benyújtott módosító indítványokhoz szeretnék hozzászólni, ezek az ajánlás szerinti 45., 55. és 66. sorszámon futnak.

A IX. cikkhez érkezett módosítás immár nemcsak azt írja elő az államnak, hogy biztosítsa a tudományos és művészeti élet szabadságát, hanem azt is, hogy védje ezt a szabadságot. Bár örök érvényű a védelem igénye, most éppen aktuális adalékként hadd mondjam el: az alkotói szabadságot páratlan mértékű támadás éri napjainkban is. A szerzői jogok megsértése teszi ki a szellemi jogokkal kapcsolatos hamisítási bűncselekmények 90 százalékát. Nemrégiben döntöttük arról, hogy a Szabadalmi Hivatal felügyeli immár a szerzői jogokat is, de a majdan megalkotandó törvényi szabályozásban rögzíteni kell, hogy ezen jogok védelmét hogyan szervezi meg az állam. Ez komoly kihívást jelent, hiszen a szerzői jogokat, ha más nem, de a jogörökösök addig, amíg tart az ő joguk, még védik, de vajon hogyan fogja az állam ezt a jogot védeni? Gondoljunk csak a János vitéz Nemzeti Színház-beli előadására. Tehát igenis, legyen állami feladat, hogy szellemi értékeink háborítatlanul gyarapodjanak, és hamisítatlanul maradjanak az utókorra.

Ugyanebben a javaslatban rendelkezik a tervezet arról, hogy a kutatási eredmények és a tudományos igazságok kérdésében nem az államnak, hanem a tudomány művelőinek kell dönteniük. De ha a tudomány művelőire joggal és nagy tisztelettel rábízzuk a tudományos kérdéseket, ne felejtsük el majd azt is szabályozni, megmondani, hogy kiket tekintünk a tudomány művelőinek. Tehát egyfelől tudományos igazság a kutatások tudományos értékének megállapítása is, másfelől az is, hogy egy tudományszak művelőjétől milyen minimális szakmai képzettséget, tudásanyagot követelünk meg. Ez a javaslat tehát azt a feladatot rója ránk, hogy eme fogalom pontosítását a későbbiekben még megtegyük.

Örvendetes tény, hogy az Alaptörvény tervezetébe az MTA mellett belekerült a Magyar Művészeti Akadémia, amely 1992-ben alakult meg, de azóta sem kapott semmilyen állami elismerést, egyébként anyagit sem.

Az egészségüggyel kapcsolatban engedjenek meg pár mondatot. E módosító javaslatban fogalmaztuk meg azt is, hogy a testi és lelki egészség megőrzéséhez való jog mindenkit megillet. A hangsúly itt a megőrzésen van, ami immár nemcsak azt jelenti, hogy az államnak meg kell szerveznie az egészségügyi ellátást az alapellátástól a szakellátásig, hanem ez utal arra, hogy az egyénnek ezen jog gyakorlásához magának is közreműködnie kell.

(12.00)

Hiszen valakinek a saját értékeit megőrizni aligha lehet pusztán külső feltételekkel, arról az érték tulajdonosának, az egyénnek is gondoskodnia kell. Ha pedig ezt továbbgondoljuk, közvetve kimondatik, hogy szülői, pedagógusi, sőt intézményi felelősség gyermekeink rászoktatása saját egészségük óvására, hogy később élni tudjanak az egészség megőrzésének alkotmányos jogával.

Egy másik módosító javaslat, ami a 66. ajánlási számon fut, ugyancsak a megfogalmazásában rejt egy óriási erényt, amikor az eddig megszokott, de meglehetősen leértékelődött kisebbség kifejezést a népcsoport szóval váltja ki. Igaz, hogy hatályos törvényeink nem tartalmazzák e meghatározást, és elfogadom azt is, hogy idegen nyelvekre való lefordítása, más joganyagokkal való összehasonlítása nehézségeket okozhat, de úgy gondolom, hogy miközben épp elszakadni igyekszünk az ideiglenes alkotmánytól, miközben a teljes jogrendszerünk megújításán dolgozunk, nem kell hogy a korábbi joganyagok szóhasználata korlátozzon bennünket. Ne féljünk meríteni a magyar nyelv egyedülálló tárházából!

Ugyanezt a kérdést a másik oldalról megvizsgálva azt látjuk, hogy a kisebbség kifejezés egy viszonyrendszert tükröz. Úgy tetszik, mintha a különböző népcsoportok csak másodikok-harmadikok lennének valamilyen erősorrendben. Egyfelől szögezzük le: a velünk élő bármelyik népcsoport egyenrangú része a magyar nemzetnek, függetlenül attól, hogy a többségi-kisebbségi viszonyban milyen helyet foglal el. Azt meg ehhez képest csak lábjegyzetként említem meg, hogy a többségi-kisebbségi viszonyrendszer relatív térben is és időben is. Az ország különböző részein lehet az többségi, ami másutt kisebbségi. Ez a helyzet ráadásul dinamikusan változhat is. Tehát igenis támogatom, támogatandónak gondolom azt a javaslatot, hogy a kisebbségek kifejezést felváltsa a népcsoport szó. Meggyőződésem, hogy a Magyarország területén élő népcsoportok maguk is kiolvassák a szó mögötti tiszteletet és elismerést.

Összegezve a fentieket, tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy a benyújtott javaslatokat támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Potápi Árpád képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit most más témával foglalkozzam, és a határon túli magyarok kérdését, illetve nemzetpolitikai kérdéseket vessek fel néhány percben a tisztelt parlament előtt.

A '49 óta hatályos, régi alkotmány vagy alaptörvény 6. §-ának (3) bekezdése foglalkozik a határon túli magyarsággal - ha ezt annak lehet nevezni -, szó szerint ezt mondja: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Ez a néhány sor, úgy gondolom, hogy hatalmas előrelépés volt a kilencvenes évek elején az addigi magyarországi politika tekintetében, mégis valahol egy kicsit a Kádár-korszak folytatása, hiszen abban a korszakban úgy nyilvánultak meg, hogy jobb, ha nem emelünk szót a határon túli magyarok kérdéskörében, mert akkor csak ártunk nekik.

Ez a politika vezetett el ahhoz, hogy a határon túl élők sorsa sok helyen aggodalmassá vált, az asszimiláció felgyorsult, a magyariskola-hálózatot mindenhol megszüntették, egyáltalán sok szempontból nem is lehetett határon túli magyarságról beszélni, hiszen minden szempontból a kultúrájuk, nyelvük ápolását megtiltották.

Ezzel a szemben a Ház előtt lévő alaptörvény-tervezet Alapvetés című részében a D. cikkben ez olvasható: "Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal." Nemrégiben, március 11-én ült össze a KMKF, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, ahol több, határon túli magyar szervezet tagja kifogásolta a visel szó használatát. Ott is és azóta is többször elmondtuk azt, hogy a visel szó sokkal erősebb kifejezés, mint az érez szó, hiszen az, hogy hogyan érzünk, folyamatosan változhat, viszont az, hogy felelősséget viselünk, számunkra mindig állandó kell hogy legyen.

Azt gondolom, ha az elmúlt egy évet végignézzük, akkor láthatjuk, hogy a nemzetpolitikában hatalmas változás zajlott le. Több olyan törvényt, intézkedést fogadtunk el az elmúlt egy esztendőben, ami radikális változás az elmúlt húsz évhez, de az elmúlt nyolc évhez képest mindenesetre. Ezek közül kiemelném elsősorban a kettős állampolgárságról szóló törvényt, más néven vagy hivatalos nevén az egyszerűsített honosítást, amelynek következtében ez idáig közel 45 ezren éltek a lehetőséggel, és adták be a kérvényüket a magyar állampolgárság megszerzésére vonatkozóan. Március 12-én Mohácson tették le először a horvátországi magyarság vezetői az állampolgársági esküt, majd ez a folyamat folytatódott mind itt, Magyarországon, mind pedig határainkon kívül.

Alapvetően a nemzeti ünnephez kötődtek az állampolgársági eskük. Kiemelném még ennek sorából az itt, a budai Várban megtörtént eskütételt, ahol közel száz moldvai csángó élt ezzel a lehetőséggel, és kaphatta meg a magyar állampolgárságot. Azért is emelném ki a moldvai csángókat, hiszen az ő őseik sosem voltak magyar állampolgárok, és így ennek a törvénynek köszönhetően ők is meg tudták szerezni vagy meg fogják tudni szerezni a magyar állampolgárságot.

Országgyűlési határozat formájában történt meg továbbá a nemzeti összetartozás napjának iskolai emléknappá nyilvánítása, és ez kiegészült a határon túli tanulmányi kirándulásokról szóló koncepcióval, amelyek mind a fiatalság tudáskörének bővítését célozzák. Az ismeretátadás hagyományos, az iskola falai között megvalósuló formáján túl nagy szükség van olyan programokra, amelyek a gyakorlatban járulnak hozzá a mindennapok megértéséhez.

Mindezzel párhuzamosan lehetőség nyílik a Határtalanul-program keretei közt a magyarországi iskolák számára erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy kárpátaljai tanulmányi kirándulások, valamint diák-együttműködések szervezésére. Az Apáczai Közalapítványnak a programja volt ez a Határtalanul-program, ezt a programot emeltük be a kormány cselekvései közé. Az első évben ennek a programnak, tehát a Határtalanul-programnak köszönhetően közel 14 ezer diáknak az üdültetésére, illetve tanulmányi kirándulására - egyáltalán arra, hogy érezzék, tudják és megtapasztalják azt, hogy Magyarország határain kívül is élnek a magyar nemzethez tartozó emberek - kerülhet sor. Jó lenne, ha ez a szám majd a továbbiakban elérhetné a százezres számot. Az első évben erre 500 millió forintot tudunk biztosítani.

(12.10)

Tudjuk azt, hogy az elmúlt nyolc esztendőben nem működhetett a Magyar Állandó Értekezlet, a Magyar Állandó Értekezletnek a működését újra biztosíthattuk, úgyhogy ma elmondhatjuk, hogy mind a MÁÉRT, mind pedig a KMKF folytathatja tovább a működését, ezenkívül pedig a kormányban a miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt közvetlenül is foglalkozik nemzetpolitikával, illetve a határon túli magyarság kérdéskörével. Létrejött egy államtitkárság a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, amelyik alapvetően egy integráló szerepet játszik, és amelyhez szintén ez a kérdéskör tartozik. Az eddig működő Szülőföld Alap helyett létrejött a Bethlen Gábor Alap, amely világos szabályok szerint, kiszámíthatóan és átláthatóan fog működni mint általános jogutód. A törvény új szemléletet képvisel a támogatások kezelésében, egységbe fogja a nemzetstratégiai elképzeléseket és az azokhoz rendelt forrásokat, többszintű döntés-előkészítő munkát szab meg.

Szeretném még kiemelni azt, hogy december 23-án a parlament 2010. évi utolsó szavazásával létrejött a nemzeti összetartozás bizottsága, amely január 1-jével kezdte meg a működését, és amely segítséget nyújt mind a MÁÉRT, mind pedig a KMKF működéséhez, a KMKF állandó bizottságának működéséhez. A KMKF legutolsó ülésén kértük a határon túli magyar szervezetek képviselőit, hogy közvetlenül a mi bizottságunkat keressék meg, ha módosító indítványaik vannak. Ezeket a módosító indítványokat - legutóbb egyébként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács módosító indítványai érkeztek meg hozzánk - természetesen az alkotmányügyi bizottsághoz továbbítjuk, és ha a bizottság úgy dönt, akkor ezek módosító indítványban szintén a tisztelt Ház elé fognak kerülni, és kérem önöket, hogy támogassák majd ezeket a módosító indítványokat is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt szót adnék Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, aki majd rendes felszólalásra következik, tisztelettel megkérem Simonka György képviselő urat, aki reggel óta a helyén ül, és követi a parlament munkáját és részt is vesz abban, hogy a kártyáját legyen szívesen megigazítani, mert félő, hogy ki fog maradni a felszólalási sorrendből. Köszönöm szépen.

Most megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a 2010-es választások eredményét követően itt a tisztelt Ház falai között Orbán Viktor miniszterelnök úr egyértelművé tette, hogy a kormánytöbbség, akkor még nem mondta, hogy alaptörvényt fog megalkotni, hanem azt, hogy alkotmányozás útjára kíván lépni, akkor egyértelművé tettük mi is a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről, hogy a hozzáállásunkat a következő elvek fogják jellemezni.

Elsődlegesen és mindenkor ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a Szent Korona értékrendje és a történeti jogfolytonosság érvényesítése történjen meg, és ezzel együtt történjen meg a valódi rendszerváltás alaptörvényi szintű megfogalmazása, valamint a magyar nemzet életlehetőségei megvédésének, jövője biztosításának, az elrabolt javak visszaszerzésének és az elmúlt időszak bűnösei felelősségre vonásának a garanciális elveit is rögzíteni kell. Sőt, amikor még a választások előtt a választási programoknak egyértelmű iránymutatást kellett adniuk a polgároknak arra, hogy kire, milyen szempontok alapján adják a voksukat, egyedül és kizárólag a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az, amely az alkotmányozás témaköréről beszélt, az alkotmányozás témakörét részletesen és alaposan körbejárva azt az alapelvsort jelenítette meg, amelyet a vitában eddig is képviseltünk és folyamatosan képviselünk. Nem látjuk ezt a jelenlétet értelmetlennek, és hogy miért nem értelmetlen, ezt többek között az is visszaigazolja, hogy azok a pártok, amelyek nem vesznek részt ebben a vitában, teljesen elveszítették a hitelüket - az MSZP-ről van szó, amely persze a hitelét már amúgy is elvesztette, de még az a maradék is lényegében a megszűnés szélére került, a társadalom megbecsülése lényegében leamortizálódott az irányukba; az LMP pedig azt az ígéretet, azt a hitelét vesztette el, hogy lehet más a politika, bebizonyította, hogy bizony ez a fajta politika, amit csinál, nem lehet más, sőt mi több, méltatlan ahhoz, amit a Ház falai között a képviselőknek esküjükhöz mérten tenni kell.

Mi tehát itt voltunk a vitában, az alkotmánykoncepcióról szóló vitát végigcsináltuk, benyújtottuk a módosító indítványainkat nagy számban, amelyeknek döntő többségét elutasították, nem voltak nyitottak a javaslatainkra. Egyértelművé vált, hogy továbbra is azon az úton kívánnak járni, amit megkezdtek, azaz a nemzeti együttműködés rendszerében lényegében teljesen zárt rendszert alkottak meg, tehát hiába hallatszódnak az ígéretek és szavak arról, hogy mindenki, a társadalom minden rétege és a nemzetet képviselő erők érdemben befogadható javaslatokat tehetnek arra, hogy miképpen alakuljon az alaptörvény, ami életünket, jövőnket befolyásolja, erre - sajnos azt láttuk - eddig csak a legminimálisabb szintű készség mutatkozott, ami kevés ahhoz, hogy a szó teljes értelmében legitimnek és elfogadhatónak tekinthető legyen ez a mostani alkotmányozási folyamat.

Én több olyan módosító javaslatról szeretnék most részletesen is beszélni, amelyeknek az üzenete vagy tartalma mind ezt célozza, amit elmondtam, ezeket a javaslatokat szeretnénk viszontlátni, több képviselőtársam már beszélt ezekről részleteiben is, ilyen a termőföld védelme, vagy az egészséges élethez való jog, vagy éppenséggel az állami számvitel kérdésének a korrekt képviselete, vagy a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, vagy pedig éppenséggel a titkok, az elmúlt rendszer bűneinek nyilvánosságra hozatala, illetve egyáltalán annak a megismerése, hogy kik, milyen módon működtek közre ebben az embertelen rendszerben. Ezek a kérdések egy füzért alkotnak, és a közel harminc módosító javaslat, amelyet a Jobbik képviselőcsoportja benyújtott, ezenkívül még több elemet is tartalmaz. Többek között kiemelném a 13. és 36. ajánlási számon benyújtott, nyilvántartott javaslatokat, amelyek lényegüket tekintve a történeti jogfolytonosság kérdéskörére irányulnak.

Látni kell, hogy a jelenlegi helyzet úgy jellemezhető körülbelül, hogy egy félmegoldás útján vagyunk - tehát megtett már egy lépést a történeti jogfolytonosság helyreállításának irányába a kormánytöbbség, azonban ezt a lépést nem fejezi be. Hiszen normaszöveg szintjén a Q. cikk (3) bekezdése kellene hogy egy egyértelmű és nyilvánvaló rendelkezést tartalmazzon arra vonatkozóan, hogy a Nemzeti hitvallásba egyébként beemelendő történeti jogfolytonosság egyértelmű kimondása mellett egy sarkalatos törvény alkotására irányuló kötelezettségvállalásnak kellene megjelennie az alaptörvényszövegben. Erre irányul az a módosító javaslat, amelyet benyújtottam, és ez lenne a garanciája annak, hogy az egész elmúlt 67 éves jogalkotási folyamatnak a teljes körű revíziója történjen meg, még ha ez nagyon fáradságos, nehézkes vagy éppenséggel hatalmas kihívásokat eredményező munkának is tűnik, de ennek a munkának a következetes végigvitele és vállalása nélkül nem lehet valódi rendszerváltásról és valódi alkotmányozásról beszélni, és legkevésbé sem lehet beszélni a jogfolytonosság helyreállításáról.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezt szeretném önökön számon kérni, ezt szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ha ezt nem vállalják fel, akkor hiába szerepel a Nemzeti hitvallásban a '49-es kommunista alkotmány jogfolytonosságának tagadása, mert a jogfolytonosság szót ott kivették, és csak az alkotmányra szűkítették. A másik oldalról pedig az sem elegendő, hogy ugyan szerepel a hitvallásrészben a történeti alkotmányunk jogfolytonosságának az úgymond elismerése, vagy legalábbis az arra való szándék kifejezése, azonban ez nem éri el a megfelelő szintet; a jogtudósok, akik ezen a téren már évtizedek óta dolgoznak, és azok a társadalmi mozgalmak, amelyek régóta szorgalmazzák a történeti jogfolytonosságunk helyreállítását, és mi magunk is úgy gondoljuk, hogy nem megfelelő még ez a szövegezés, ezért fontos lenne, hogy a 13. és 36. ajánlási pontokban megjelölt javaslatok támogatást nyerjenek.

(12.20)

Ugyanilyen fontosságú rendelkezés az is, ami a 116. ajánlási pontban szerepel, az ellopott nemzeti vagyon elvesztési folyamatának teljes körű felülvizsgálata. Az elmúlt 22 évben, 1988-tól, a spontán privatizációtól kezdődően ezt több kormányjelentés, a kormánytól független szakértők, de akár a kormányhoz közel álló szakértők is, például Bencze Izabella munkásságát tudnám kiemelni, régóta mondják, régóta hirdetik, Bogár László is ugyanezt mondja, de sokan mások is, hogy olyan mértékű vagyonvesztés, olyan formában történő vagyonvesztés történt privatizáció címszó alatt, ami nem maradhat érintetlenül. Ha ezt érintetlenül hagyjuk, akár az energetikai szektor, akár az élelmiszer-feldolgozó ipar, akár pedig sok más, stratégiai állami vállalat szinte fillérekért történő elkótyavetyélésének ügye, akkor soha nem mossák le magukról azt a jelzőt, hogy nem kívántak szembemenni ezzel a vagyonvesztéssel, és nem kívántak élni kétharmados többségük adta felhatalmazással ennek a vagyonnak a visszaszerzése érdekében.

Mire irányul ez a javaslat? Arra irányul, hogy egy teljes körű jogszerűségi felülvizsgálat történjen meg. Meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt 22 év nemzeti vagyonának értékesítése az akkor irányadó szabályok szerint megfelelt-e a jogszabályoknak. Ez az elsődleges szempont. És igenis a jó erkölcsbe ütközés és sok más semmisségi szempont miatt már most kimondható, hogy nagyon sok vagyonlopást, vagyonvesztést érvénytelennek lenne nyilvánítható, azonban az alaptörvény megalkotásával most lehetőség nyílík arra is, hogy ha úgy tetszik, bizony akár visszamenőleges hatállyal, de olyan követelményrendszert fogalmazzunk meg, ami természetesen megfelelő kártérítés mellett mégis visszaszerzési lehetőséget nyit meg. Ha ezt elmulasztják, akkor sajnálatos módon nem élnek azzal a felhatalmazással, amit egyébként ez a kétharmados többség az önök számára biztosít. A Jobbik ebben partner, szeretnénk ezt teljeskörűen... - ahogy elhangzott, Potápi Árpád képviselőtársunk használja a radikális változás szót, mert a radikális változás ezen a téren mindenképpen megkerülhetetlenül szükséges.

Továbbmenve, fontos módosító javaslataink között szerepelnek azok az elemek, amelyek a jogállamiság intézményrendszerének megvédésére irányulnak. Az alaptörvény bizony kiolvashatóan és megállapíthatóan több ponton szűkíteni kívánja az állam működésével szembeni ellensúlyok rendszerét. Ilyennek tekinthető az Alkotmánybírósághoz fordulás jogának korlátozása. Az alkotmányügyi bizottság erre irányuló módosító javaslatunkat, amely egyébként szeretné megtartani azt, hogy bárki utólagos normakontrollal élhessen az Alkotmánybíróság felé egy általa alaptörvény-ellenesnek tekintett jogszabály felülvizsgálata érdekében, félmegoldást választva olyan formában támogatta javaslatunkat, hogy legalább az országgyűlési képviselők fordulhassanak ilyen kérelemmel az Alkotmánybírósághoz. Hiszen a mostani alaptörvénybéli javaslat nem kevesebbről szól, mintsem hogy a képviselőknek csupán egynegyede fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Tehát bármilyen tartalmú jogszabály elfogadása esetén az ellenzék, jelen esetben a Jobbik és az MSZP lenne csak közösen képes arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Egyedül a Fidesz az, amely ennek a kritériumnak megfelel, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon, de miután a kétharmados többséget jelentős részben ők alkotják, ezért nyilvánvaló, hogy furcsa egy ilyen intézményi formát fennhagyni.

A népszavazás intézményrendszerének súlyos korlátozását látjuk, és ezért nyújtottuk be módosító javaslatunkat a 77. és 105 pont alapján, annak érdekében... - az 50 százalékos eredményességi és érvényességi küszöb meghatározása megítélésünk szerint a népszavazás intézményrendszerének igénybevételét a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét durván és méltatlan módon leszűkíti. Ez rendkívül rossz üzenet a társadalom számára, rossz üzenet mindazok számára, akik úgy gondolják, hogy a néphatalom nemcsak írott szó, hanem adott esetben közvetlenül is érvényesíthető szándék legyen. Éppen ezért ez a javaslat mindenképpen támogatásra méltó.

A 21. ajánlási pontban szerepel az a javaslatunk, Szávay István és Zagyva Gyula képviselőtársammal, amely a nemzeti önrendelkezés kivívására irányuló állami felelősségvállalást célozza az elszakított területen élő magyar testvéreink vonatkozásában. Ez egy eredménykötelem, tehát sokkal erősebb kötelezettségvállalás, nem csupán egy megmaradásra irányuló törekvés elvi támogatása, hanem azzal a céllal fogalmazódott meg, hogy a magyar állam mintegy védhatalom álljon oda az elszakított területeken élő magyar közösségek mögé, és támogassa őket a legmagasabb szintű autonómiaformák elérésében, vagy pedig éppen saját döntéseik alapján megválaszthassák azt, hogy mely államhoz tartozva kívánnak élni. Az önrendelkezési jog nem korlátozódhat erre.

Éppen ezért ez egy biztató jel, hogy az alkotmányügyi bizottságban ez a javaslat támogatást nyert. Arra biztatom önöket, hogy vigyék tovább ezt a szándékot, és a magyar állam ne kerülje meg ezt a kötelezettségét. Éppen most jártam Délvidéken, ahol tapasztaltam azt, hogy az uniós csatlakozás előtt álló Szerbiában igenis rengeteg súlyos hiányosság, megoldatlan helyzet jellemzi az élethelyzetében veszélyeztetett magyarságot. Éppen ezért a magyar állam ezt a kötelezettségvállalást nem kerülheti meg.

A rendelkezések között még ott szerepel a módosító javaslataink között az az indítvány, amely helyreállítaná azt az egyébként szükséges garanciális elemet, amely még a jelenlegi, '49-es alkotmányban is szerepel, mégpedig a törvénytelen fogva tartás áldozatának járó kártalanítás, kártérítés kérdése. Ez egy olyan ezeréves jogelv, ha úgy tetszik, hiszen a Szent Korona-tan rendje szerint a személyes szabadság korlátozására csak kivételesen és csak törvényi felhatalmazás alapján kerülhet sor, és akinek a személyes szabadságát mégis korlátozták törvényellenesen, számos ilyen esetet láttunk az elmúlt 8 évben is, akkor ilyen esetben kártérítés jár. Ezt a javaslatunkat is támogatta az alkotmányügyi bizottság, nagyon bízunk benne, hogy nem fognak eltántorodni ettől, és kitartanak a támogatás mellett.

Szólni kell arról viszont, hogy mik azok az elemek, amelyek mindenképpen megőrzendők a mostani javaslatban, például a vármegye, amit Varga István képviselőtársam részletesen kifejtett. A vármegye elnevezés igenis illeszkedik a történeti alkotmányunk jogrendjébe, éppen ezért ezt semmilyen formában nem szabad akármilyen balliberális kritikáknak engedve sutba dobni. Ugyanilyen jellegű eleme a javaslatnak a történeti alkotmány értelmezésének vagy alkalmazásának lehetősége a 90. ajánlási pontban szereplő, Lázár János-féle javaslat szerint. Ez nem kevesebbet céloz, amit mi is támogatunk, hogy az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány alapján is, ne csak az alap- és sarkalatos törvények alapján hozhassa meg döntéseit. Ez egy nagyon fontos erősítési pontja lehet az egyébként még csak félig végigvitt történeti jogfolytonosság helyreállítása követelményének.

Utolsóként hivatkoznám a 2. ajánlási pontban szereplő javaslatomat a Nemzeti hitvallással kapcsolatos részben. A Nemzeti hitvallás a Himnuszunkra utal. A Himnuszunk második bekezdését, azt gondolom, mindannyian ismerjük, ahol Bendegúzról szól, és Árpád magzatjairól szól. Attila édesapja Bendegúz, nem hagyható ki egy ilyen történelmi áttekintésből, Árpád vezér semmiképpen sem. Éppen ezért az a javaslat, amit ebben a körben céloztam, arra a tényre utal, hogy nem Szent Istvánnal kezdődött a magyar történelem. A Szent István előtti magyar történelem legmagasztosabb pillanatait is fel kell idézni.

Mindösszességében tehát kérem önöket, hogy a történeti alkotmány szellemiségében és az előterjesztett javaslatok támogatása és a valódi rendszerváltás érdekében ne álljanak meg félúton. Közösen, együtt valósítsuk meg azt az igényét a magyar embereknek, hogy végül megkerülhetetlen módon a magyar nemzet vehesse saját kezébe sorsát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat. Most kétperces felszólalásra kért szót Tasó László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

(12.30)

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Jó munkát kívánok!

Gaudi képviselő úrnak szeretnék csak egy megerősítést tenni. Nagyon-nagyon komoly kedvünk lenne ahhoz, hogy megvizsgáljuk az elmúlt 25 év inkább spontán vagy általános magánosítását. Szeretnénk visszanyúlni, de mint ahogy mondtam az imént már, azt eldönteni, hogy melyik ügyet vizsgáljuk meg és melyiket nem, azt bizonyára semmiképp sem kezdhetjük el. Annak a vitája felborítana sok mindent és a Magyarországot körülölelő helyzetet pedig bizonytalanná tenné. Úgyhogy higgye el nekem, hogy a magyar törvényhozásban lesz lehetőség arra a későbbiekben történt törvényhozás folyamán, hogy azok, akik az elmúlt években, az elmúlt 22 évben olyan körülmények között szereztek vagyont, amit most kifogásolni tudunk vagy kifogásolni akarunk, azokat most a mostani lehetőségeinket figyelembe véve kordában tartjuk. Tehát tisztelettel azt javaslom, hogy abban segítsen majd nekünk Gaudi képviselő úr, hogy támogatja az ez irányú törvényeinket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kapus Krisztián képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

KAPUS KRISZTIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 8., 9. és a 27. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

Magyarország megújulásához elengedhetetlenül fontos az, hogy a többszörösen módosított 1949. évi alkotmány helyébe új, mégis hagyományőrző, a magyar nemzet történelmét magába foglaló alaptörvény lépjen. A demokratikus játékszabályok keretei között megadatott az a lehetőség, hogy a rendszerváltozást alkotmányos téren is véghezvihessük. Örömmel tölt el és nagy megtiszteltetés, hogy képviselhetem Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Jászszentlászló, Petőfiszállás, Csólyospálos, Kömpöc, Móricgát polgárait az alkotmányozásban, és hogy annak az Országgyűlésnek lehetek tagja, amely elfogadja Magyarország új, XXI. századi alaptörvényét.

Mindazok a képviselők, akik a népképviselet nevében nem vesznek részt ebben a történelmi munkában, nem képviselik választópolgáraikat, nagy hibát követnek el, és lemondanak választópolgáraik akaratának érvényesítéséről.

Tisztában vagyunk vele, hogy a felelősség nagy, de ahogy az alaptörvény szövegének módosítása során is megfogalmazásra került, vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.

A 8. és 9. ajánlási pont szerinti módosító javaslat az eredeti szöveghez képest apró, mégis fontos változtatást eszközöl, mégpedig a magyar nemzet évezredes múltjának szolidaritását fogalmazza meg. Más nemzetek kultúrájának és hagyományainak elismerése és támogatása méltó bizonyítéka annak, hogy az európai szellem bennünk él. A sokszínűség nem feltétlen bábeli zűrzavarhoz vezet, kölcsönös együttműködéssel építő jellege felbecsülhetetlen.

Azok az országok, nemzetek erősek, ahol az emberek hisznek saját sikerükben, szeretik nemzettársaikat, fontos számukra az összetartozás, és ezért tudják, hogy számíthatnak egymásra. A fiatalság, a jövő nemzedék szolidaritáson alapuló, természeti kincseink védelmének szellemében, népünk múltjának megismerésével történő nevelése a jövőnk kulcsa. Felépíthetünk akármilyen erős, stabil gazdaságot, munkahelyek sokaságát teremthetjük meg, de mindez mit sem ér, ha a jövő generációjának nem adunk helyet, hogy élvezhesse mindazon javakat, amiket ez az ország magáénak tudhat. Ha nincs kinek átörökíteni tapasztalatainkat, ha nincs gyermek, akit taníthatnánk, munkánk fabatkát sem ér.

Mint az Országgyűlés ifjúsági albizottságának elnöke is rendkívül fontosnak tartom, hogy Magyarország új alkotmányában rögzítésre kerüljön jövőnk védelme. Az elmúlt 8 év politikájának romboló hatása a társadalomra, a különböző társadalmi rétegek egymás ellen hangolása nem történhet meg ismételten. Ezt a destruktív folyamatot meg kell fordítani, a társadalmi kohéziót pedig erősíteni kell. Ebben kell vezető szerepet vállalnia a fiatalságnak és az új nemzedékeknek.

A jövőért tenni kell, méghozzá a család intézményének erősítése révén. Demográfiai problémáink megoldása érdekében a házasság szentségét újra meg kell erősíteni. Az Alaptörvény magába foglalja mind a keresztény értékrend, mind az ehhez szorosan kapcsolódó házasság, mind a család intézményének tiszteletét és kiemelkedő fontosságát. Erőssé és összetartóvá egy nemzet csak úgy válhat, ha fiataljai magukba szívják a nemzeti identitást, ha megtanulják, hogy nem csupán jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is. A család mint elsődleges szocializációs közeg mellett elodázhatatlan felelőssége van az oktatásnak is, hogy megtanítsa a normakövetésre és az egymás iránti tiszteletre gyermekeinket. A magyar szellemnek utat kell hagyni, hogy kiszabadulhasson a hosszú évtizedek óta bezárt palackjából.

A nemzettudat egyik sarokköve a nemzeti trikolór, amelyet a módosító javaslatok közül a 27. ajánlási pont szerint olyan tartalommal töltünk meg, amelyre a magyar emberek ezután nem csupán mint hazánk lobogójára tekintenek majd. Szimbólum, amelynek a felső piros sávja az erőt, a középső fehér a hűséget, az alsó zöld szín a reményt sugallja, benne Magyarország címere, amelyben a Szent Korona nyugszik. Az új alaptörvénynek rendületlenül légy híve, ó magyar!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szijjártó Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr, ha megengedi, akkor négy témához szeretnék röviden hozzászólni, annál is inkább, hogy a nemzeti konzultáció véget ért. A nemzeti konzultáció azt biztosította, hogy ez az alkotmányozási folyamat, amelynek most itt részesei vagyunk - már akik itt vannak és általában itt vagyunk -, szóval egy olyan alkotmányozási folyamatnak lehetünk a részesei, amely a legnyitottabb, az embereket leginkább bevonó alkotmányozási folyamat mindeddig, ellentétben azzal a titkos alkotmányozási próbálkozással, amelyre az elmúlt napokban derített fényt a sajtó, és amelyet a most éppen itt nem lévő és az alkotmányozási kényszer, szükség, lehetőség meglétét is vitató szocialisták próbáltak elindítani még a Gyurcsány-korszakban. Ez tehát a különbség. Míg ők titokban, zárt ajtók mögött, ahogy általában adatokat szoktak hamisítani, úgy próbálták az ország új alkotmányát előkészíteni. Mi, ez az Országgyűlés és ez a kormány ezzel ellentétben viszont az emberek bevonásával és az emberek megkérdezésével kívántuk, kívánjuk létrehozni hazánk új alaptörvényét.

A négy téma, amihez szeretnék hozzászólni. Először a gazdasági jellegű. Azt kérdeztük az emberektől, hogy vajon mit gondolnak arról, hogy az új magyar alkotmánynak, alaptörvénynek korlátoznia kell-e az állam mindenkori eladósodásának mértékét. Az emberek döntő többsége, 96 százaléka egyetértett velünk abban, hogy ennek a most elkészülő új alaptörvénynek is jóval erősebbnek kell lennie, mint amilyen a most hatályban lévő alkotmány, amely képtelen volt arra, hogy megvédje hazánkat, megvédje a magyar embereket attól, hogy a hivatalukkal és a hatalmukkal visszaélő vezetők magánérdekek mentén egy elhibázott, kudarcba fulladt, zsákutcába vezető és megszorításokra épülő gazdaságpolitika következményeként eladósítsák Magyarországot, és ezzel kiszolgáltatottá is tegyék. Ez az új alaptörvény képes lesz megvédeni hazánkat attól, hogy még egyszer bármikor és bárki a választói felhatalmazással visszaélve és magánérdekek mentén eladósítsa Magyarországot.

A kormány elkötelezett amellett, hogy csökkenti hazánk államadósságát. Ezt vállaltuk a Széll Kálmán-tervben, ennek érdekében folytatjuk a gazdaságpolitikánkat, amelynek fókuszában az eladósodottság mértékének csökkentése, tehát az államadósság csökkentése és új munkahelyek létrehozása áll. Összhangban tehát az emberek akaratával, ez az új alaptörvény képes lesz Magyarország megvédésére, és egy erős alaptörvény lesz.

Az Alaptörvény eredeti javaslatában foglalkoztunk azzal, hogy azok a családok, akik kiskorú gyermeket nevelnek, pluszszavazat lehetőségében részesüljenek a választásokon, ezzel is elismerve a gyermekvállalás, a családalapítás fontosságát, nemzetstratégiai szempontját, azonban az emberek most úgy döntöttek, hogy nem gondolják azt, hogy a hazánk előtt álló demográfiai kihívás leküzdésében ez kellene legyen az egyik első számú eszköz.

Természetesen azzal együtt, hogy mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy helyes lenne, ha a családok, a gyermeket nevelő családok minden módon elismerésben részesülnének az állam részéről, tiszteletben tartjuk az emberek akaratát, módosító indítványunkat ennek megfelelően be is nyújtottuk. Ugyanakkor feltett célunk, hogy az elkövetkezendő esztendőkben tovább konzultáljunk az emberekkel, és hogy a társadalmi közbeszéd, a politikai konzultáció egyik legfontosabb témája ez a kérdés legyen, tehát hogy a hazánk előtt álló demográfiai kihívásnak milyen módon tudunk megfelelni, és itt milyen eszközöket tudunk igénybe venni.

A mai napon éppen Gödöllőn gyűltek össze az Európai Unió tagországainak családügyi miniszterei, állami vezetői, és megállapították, hogy bizony nemcsak Magyarországon, hanem Európában is rendkívül rossz a helyzet ebben a tekintetben. Mondjuk úgy, hogy a nyugati vagy európai civilizáció kevésbé versenyképes demográfia, népesedés területén a vele versenyző civilizációkkal, itt nekünk is élen kellene járnunk.

(12.40)

Elhangzott, hogy 31 éve csökken Magyarország népessége. Ezt a folyamatot meg kell állítani, vissza kell fordítani, hiszen ha olyan földhözragadt dolgokról beszélünk, mint például versenyképesség, annak is van egy alapvető feltétele, mégpedig az, hogy legyünk. Ahhoz pedig, hogy egyre többen legyünk, a családokat támogatni kell. A kormány a maga módján természetesen megy tovább ezen az úton, hiszen az új arányos adórendszer amellett, hogy az eddigiekkel ellentétben nem bünteti, hanem támogatja a munkát, a családok támogatása terén is tett egy óriási lépést előre, amikor elismerte, hogy a gyermeknevelés költségeihez az adóztatás szintjén semmi köze nincs az államnak, azt tehát nem adóztathatja meg, természetesen az állam teherbíró képességével összhangban.

A harmadik dolog, elnök úr, amire szeretnék kitérni: a politikai munkakerülők egyik csoportja - amely LMP-frakciónak hívja magát - tegnap arról beszélt, hogy ebből az alkotmányból hiányoznak a "zöld" kitételek. Ne legyünk rosszindulatúak, és ne feltételezzük, hogy elolvasták az alkotmánytervezetet és direkt hazudnak, hanem inkább jóindulatúan feltételezzük, a politikai munkakerülésbe ők azt is beleértik, hogy ha egy tervezet vitájában nem vesznek részt, akkor nem is olvassák el azt, éppen ezért talán innen is üzenhetjük nekik és felvilágosíthatjuk őket, hogy ha van zöld alaptörvény, ha van jövőorientált alaptörvény, akkor a most általunk tárgyalt alaptörvény-tervezet talán a világ legjövőorientáltabb és a világ legzöldebb alaptörvénye lesz, hiszen szerintem nincs még egy olyan alkotmány vagy alaptörvény a földön, amely a jövő erőforrásait olyan módon részesíti kiemelt figyelemben, mint a mi alaptörvényünk, amely a természeti értékekről, a biológiai sokféleségről, a jövő nemzedékekről, a fiatalokról, a gyermekekről mint erőforrásokról beszél. Ráadásul itt is a nemzeti konzultáció eredményére hagyatkoztunk, amikor is azt kérdeztük az emberektől, egyetértenek-e azzal, hogy a Kárpát-medencében honos állat- és növényfajok, valamint a természeti értékek kerüljenek védelem alá az új alaptörvényben, és az emberek döntő többsége, több mint 90 százaléka úgy döntött, hogy részesítsük védelemben a Kárpát-medencei állat- és növényfajokat, a Kárpát-medence természeti örökségét az új alaptörvényben. Ezt meg is tettük.

A negyedik pont pedig, tisztelt elnök úr: az látszik, hogy az emberek fantáziája mindig nagyon elindul, amikor olyan kérdésekről van szó, amelyek valóban a mindennapi élet ügyeit, a mindennapi élet történéseit érintik. A Fidesz és a KDNP frakcióvezetői egy olyan indítványt is benyújtottak az alaptörvényhez, amely végre megteremti annak lehetőségét, hogy felszámoljuk azt a képtelen helyzetet, hogy ha valakit megtámadnak, ha valakire rátörnek, ha valakitől el akarják venni azt, ami az övé, amiért ő tisztességesen megdolgozott, és ő megvédi magát, megvédi azt, ami az övé, akkor később könnyen ő maga kerülhet bajba, például a bíróság előtt. Ez a helyzet nyilván tarthatatlan, ezt fel kell számolni.

Ennek érdekében nyújtották be frakcióvezetőink azt a javaslatot, amellyel a "tulajdon", illetve a "jogos önvédelem" fogalmát rögzítik az új alaptörvényben. Természetesen már sokan próbáltak vészharangot kongatni, sokan próbálták elmagyarázni - megint csak azt gondolom, hogy a múlt visszatérésén dolgozva -, hogy ezt miért nem lehet megoldani, mi lehet ebből a probléma. Itt van egy megoldásra váró helyzet, és azt gondolom, a magyar emberek döntő többsége egyetért azzal, hogy megvédhesse azt, ami az övé, amiért megoldozott, megvédhesse a szeretteit, megvédhesse a saját testi épségét, a saját egészségét, ha rátörnek és megpróbálják tőle elvenni azt, ami az övé. Őszintén reméljük, hogy a benyújtott módosító indítványokkal itt is egy nagy lépést tehetünk előre az emberek akaratának a megvalósítása érdekében.

Jó reményekkel vagyunk aziránt, hogy az Országgyűlés ezeket a módosító indítványokat támogatni fogja, és akkor valóban egy erős új alaptörvényünk lehet.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Rétvári Bence államtitkár úr a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A középső gondolatot, a családpolitikai gondolatot vinném tovább röviden, hiszen az alkotmány egy nagyon fontos lépcső a családpolitikában. S nemcsak azért, mert ötször fordul elő a "család" szó az alkotmányon belül, de mindazokat a törvényeket, garanciákat, amelyek eddig megszülettek - s itt a parlamentben akár az adótörvényeknél, akár más törvényeknél a családok közös személyiségi jogainak a védelménél meghoztunk -, most már visszavonhatatlanná teszi. Amikor arról beszélünk, hogy három évtizede csökken a születések száma Magyarországon, és ezt előbb lassítani próbáljuk, majd meg kívánjuk fordítani, akkor fontos, hogy stabilitást tudjunk a családoknak kínálni. Ezért fontos, hogy az Alaptörvény kifejezetten foglalkozik a családokkal, és rögzíti azokat az eddigi különböző gazdasági és más intézkedéseket, amelyeket a családok érdekében tett a kormány. Tehát olyan szempontból a legfontosabb lépés ez, hogy hosszú távú és kiszámítható jövőt biztosít a családoknak.

Nagyon sokféle ötlet és javaslat merült fel az elmúlt hetekben az alkotmány vitájában is, hogy miképpen lehet a fiatalok, a családosok érdekképviseletét még inkább növelni. Az elmúlt hetek nemzeti konzultációja nem volt elég arra, hogy az egyik ilyenfajta eszközről, a családi választójog bevezetéséről meg tudjuk győzni az emberek többségét, ezért egyelőre kivesszük a javaslatból. Szeretnénk, ha ez mindenki alkotmánya lenne, ezért volt fontos, hogy megkérdezzük az embereket tizenkét kérdésben, és amit támogatnak, az benn maradjon, amit pedig nem támogatnak, az ne maradjon benne. Ugyanakkor látnunk kell, hogy Európa más országaiban is - akár Nyugat-Európában, mint Ausztriában, akár a közép-kelet-európai régióban, mint Szlovéniában és Szerbiában - keresik a válaszokat arra, hogy miképpen lehet a népességen belül egyre inkább fogyó fiatalok politikai érdekérvényesítési képességét növelni, ezért a családi választójogon kívül sokan akár a választójog leszállításával vagy másfajta lehetőségekkel kívánnak egy kiegyensúlyozottabb politikai döntéshozatalt, és ezáltal egy fenntartható gazdálkodást kínálni. Úgy gondolom, hogy ezt az alkotmányban nem lezárni, hanem folytatni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Balogh József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót képviselő úrnak.

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én az alaptörvény O. cikkéhez kívánok hozzászólni. Kedves Képviselőtársaim! A Bibliából mindannyian ismerhetjük azt a példázatot, amely szerint a balga ember homokra, az okos ember pedig kősziklára alapozva építette fel a házát. Amikor ömlött a zápor, jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, a homokra épített ház összeomlott, amelyet viszont szilárd alapokra helyeztek, kiállta az elemek próbáját.

Történelmi időket élünk, amikor közös otthonunk, Magyarország újjáépítése zajlik több mint negyven év szocialista diktatúra és az azt követő tétova újrakezdés után. Az a rendszer, amelyet a zsarnokság és a hatalmi önkény homokjára építettek, összeomlott, ahogy összeomlott az a rendszer is, amelyet a pénzre, a piac mindenhatóságába vetett vakhitre és az emberi kapzsiságra építettek fel az elmúlt nyolc esztendőben. Visszatetszést keltő, hogy a szocialisták a parlamenten kívül siratják a homokra épített házat, az általuk létrehozott kommunista alkotmányt, hiszen azt korábban annyira szívükbe zárták, hogy még Szent István királyunk ünnepét is, augusztus 20-át átnevezték az alkotmány ünnepének.

Az alkotmányozás során is bebizonyosodott, hogy a szocialisták képtelenek a parlamentáris demokrácia szabályai szerint képviselni az őket megválasztó állampolgárokat, magatartásukkal mint eddig számtalanszor, most is bebizonyították, hogy nem tudnak összefogni a nemzetünkért, csak kizárólag önmagukért. De most hamarosan eljön az idő, hogy Magyarország új alaptörvényének megszületésével végképp lezárjuk a múltat. Reméljük, hogy az a politikai magatartás, amelyet a szocialisták tanúsítanak, hamarosan és végleg a politika szemétdombjára kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alaptörvény-tervezet lényeges eleme, hogy természeti erőforrásainkat és kulturális kincseinket egyaránt a nemzet közös örökségeként definiálja. Ezért kérem, engedjék meg nekem, hogy szóljak a magyar tanyavilág és az ott élő, ott gazdálkodó több százezer sorstársamról úgy is, mint a Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületének elnöke és úgy is, mint olyan országgyűlési képviselő, aki maga is tanyán él és gazdálkodik a családjával.

A tanya mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma a magyar társadalmi, településszerkezeti és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekintő része, amely az otthon és a munkahely szerves egységének megvalósítása által az egész parasztcsalád munkaerejét optimálisan kihasználó gazdálkodási formát képvisel.

(12.50)

Sajátos társadalom-földrajzi, építészeti, nyelvi, néprajzi és tájképi sajátosságai révén a tanyás településrendszer és a tanyasi létforma magyar nemzeti örökség, ezzel együtt pedig az európai örökség részét képezi, fennmaradása és újra életre keltése és fejlesztése nemzeti érdek. A tanyasi gazdálkodás nem idejétmúlt létforma, hiszen azokat a gazdálkodási formákat tekinthetjük korszerűnek, amelyek az adott tájnak, kultúrának megfelelnek.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tanyasi létforma a baloldal szemében mindig is szálka volt, a szocialista diktatúra 40 éve alatt éppúgy, mint az elmúlt 8 évben. A Rákosi-korszakban erőszakkal, a közelmúltban a gazdálkodók ellehetetlenítésével igyekeztek felszámolni a tanyákat. Történt mindez azért, mert amikor a tanyasi emberekről szólunk, akkor egy olyan létformáról beszélünk, amely önmagában megtestesíti a nemzetünkre olyannyira jellemző szabadságvágyat és függetlenséget, amely értékek az új alaptörvény-tervezetben is hangsúlyosan megjelennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az új alaptörvény nem homokos talaj. Olyan kőszikla lesz, amelyre biztonsággal építhetjük fel a nemzet jövőjét. Hiszem, hogy e jövőben a tanyákon élők sem lesznek soha többé másodrangú állampolgárok, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében mindenkit megillet majd az életforma szabad választása, és végre közös ügy lesz nemzeti kincseink, így a magyar tanyavilág megőrzése is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Tamás Barnabás, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

TAMÁS BARNABÁS (Fidesz): Alelnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabadság és felelősség XII. cikkéhez szeretnék hozzászólni. A tisztelt Ház előtt lévő alaptörvényről folytatott társadalmi konzultáció során elemi igényként fogalmazódott meg a választók részéről, hogy a személyes biztonság és a tulajdon védelme kapjon alkotmányos garanciákat. A jelenleg hatályos joganyagban a büntető törvénykönyv tartalmazza a jogos védelemre, illetve a polgári törvénykönyv a tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Az elmúlt évtizedekben történtek egyértelmű bizonyítékai, hogy sem a törvényi szabályozás szintje, sem pedig tartalma nem biztosítja e két fontos emberi jog megfelelő érvényesülését.

Mert mi is történt hazánkban a közelmúltban a balliberális kormányzat jogpolitikájának köszönhetően? A jogkövető magatartást tanúsító, tisztességesen élő és dolgozó állampolgárok, különösen az egyedül élő idős nyugdíjasok sokszor egy élet munkájával szerzett javai, továbbá személyes biztonsága került állandó veszélybe, rendkívüli mértékben romlott az emberek szubjektív biztonságérzete. Az elmúlt kormányzati politika által megtűrt megélhetési bűnözést egyre több polgártársunk tette napi gyakorlattá. Vittek mindent, ami nem az övék, és amit lehetett. A kertből a gyümölcsöt, a zöldséget, a szántóról a burgonyát, az erdőből a fát, a pincéből a bort; a vaskerítést, a csatornát lebontották és hulladékként értékesítették, a fakerítést pediglen eltüzelték. Ha az ablak nyitva volt, kirámolták a házat, a trükkös tolvajok és csalók pedig kicsalták az idősek pénzét. De nem álltak meg itt. Különböző praktikákkal vagy erőszakkal megszerezték a magatehetetlen idős emberek házát. Ha pedig a csalásnak vagy az erőszaknak a tulajdonosok ellenálltak, veszélybe került testi épségük és az életük is.

Nos, mindezeknek a folyamatoknak megálljt kell parancsolni az alkotmányozás szintjén is. Erre a megfelelő eszköz a kormánypárti frakcióvezetők által az Alaptörvényhez benyújtott 2627/79. számú módosító javaslat, amely szerint mindenkinek joga van a törvényben meghatározottak szerint a tulajdona ellen intézett, illetve a tulajdonát közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítására. A módosító javaslat alaptörvényi szintre emeli a jogos védelem intézményét, és fellép a személyi biztonság és a tulajdon elleni jogtalan támadásokkal szemben.

Az alaptörvény ez irányú módosítása üzenet az egész magyar társadalom számára. Üzenet az állampolgároknak, miszerint a nemzeti ügyek kormánya legelső és legfontosabb kötelezettségének érzi a tisztességesen élő és dolgozó, a társadalom és a saját javait gyarapító polgárok személyi biztonságának, tulajdonának garantálását. Üzenet a bűnözőknek is, akik úgy vélték, hogy a törvény fölé helyezik a saját maguk érdekeit, és úgy gondolták, hogy mindennapi bűnözésből is meg lehet élni. Ugyanakkor üzenet a törvényhozásnak is, hogy az Alaptörvény elfogadása után a büntető és polgári törvények a kor követelményeinek megfelelően legyenek módosítva. Továbbá üzenet az igazságszolgáltatás, a rendőri, az ügyészi és a bírósági jogalkalmazó szervek felé is, hogy az állampolgárok az egyedi döntésben azt tapasztalják, hogy nem a sértetteknek, hanem a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő, bűnöző elemeknek kell félniük.

Tisztelt Ház! A nemzeti ügyek kormánya eddigi működése során is számos konkrét és eredményes lépést tett a tulajdon és az emberek személyes biztonsága érdekében. A módosító javaslat elfogadásával pedig a Ház a legmagasabb állami védelmet biztosítja e két alapvető emberi jog vonatkozásában.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra követezik Simonka György képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben, amikor volt szerencsém itt az Országgyűlésben felszólalnom az alkotmányozási folyamatban a foglalkoztatási kérdésekkel kapcsolatosan, akkor azt mondtam, hogy a munkahelyteremtésről nekem, dél-békési embernek nincsenek túlzottan nagy illúzióim, hogy nagymértékű ipar telepedne a környékünkre, olyan nagy mértékű, ami meg tudná oldani hosszú távon is a munkanélküliség kérdését. Számunkra az agrárium és a román határ közelsége miatt a turizmus lehetősége jelenthetne újbóli fellendülést.

Amikor a vidékfejlesztésről beszélek, szintén ugyanezeket a gondolatokat élem meg, persze tisztában vagyok azzal, hogy a vidékfejlesztés ennél sokkal komplexebb kérdés. Ugyanúgy tartalmazza az infrastrukturális kérdéseket, a közút- és a vasúthálózat fejlesztését, mint a mezőgazdaságot és az ahhoz kötődő, ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységeket is, vagy éppenséggel a turizmus hozzáadott értékét.

A közúthálózatról zárójelben meg kell jegyezzem, hogy a választókörzetemben, Dél-Békésben a településeket összekötő útjaink katasztrofális állapotban vannak. Ennek érdekében az elmúlt 8 évben az előző kormányok nem tettek semmit, hogy ez megváltozzon. De a magasabb rendű, nemzetközi útjaink állapota is komoly gátja a helyi gazdaság beindulásának. Példaként említhetném a mára már járhatatlanná vált medgyesbodzási és kaszaperi utakat, a dél-békési körzet két legfontosabb útját. Arról már nem is beszélve, hogy talán Békés megye az egyetlen megye, amelyikben egyetlen négyzetméternyi autópálya sem található. Amikor vidékfejlesztésről beszélünk, akkor ezeket a körülményeket sem szabad elfelejtenünk.

Az új alkotmány kitér a termőföld védelmére is. Számunkra a vidékfejlesztés szempontjából is elsődlegesen fontos a mezőgazdaság újbóli helyzetbe hozása, ami másképp nem képzelhető el csak úgy, hogy a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar is újra be fog indulni, és mint ahogyan azt a dániai példa is jól mutatja, elsősorban a termelők kezén van. Persze mindenkinek önvizsgálatot kell tartania, mindenkinek felelősen kell hozzáállnia az ágazathoz, és a feketegazdaságot nem szabad tovább erősíteni. Csak így tudjuk elkerülni azt, hogy a magyar gazdák által megtermelt alapanyagok külhoni cégek logójával kerüljenek az üzletek polcaira. Másrészről a gazdák is részesüljenek azokból a javakból, amelyekből a jelen állapotban rendre kimaradnak.

Ha már újra kell építenünk a mezőgazdaság feldolgozóiparát - márpedig újra kell építenünk -, akkor ezekről se feledkezzünk meg. A rendszerváltozás után - mint mostanra már kiderült - külföldi cégek felvásárolták a feldolgozóiparunk jó részét, majd a többségét szinte a megvásárlás pillanatában halálra is ítélték.

(13.00)

Ezzel számtalan embert fosztottak meg a munkájától, és ellehetetlenítették azokat a gazdákat, akik eddig ezeknek az üzemeknek a beszállítói körébe tartoztak. Ennek köszönhetően állatállományunk nagymértékben lecsökkent, ami nagyban befolyásolta a növénytermesztés jövedelmezőségét, ezen keresztül kiszolgáltatottá téve a vidéken élőket.

Amikor az alkotmány L. cikkében arról beszélünk, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozások szabadságán alapszik, illetve Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az előnnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait, akkor véleményem szerint arról is beszélnünk kell, hogy a magyar gazda is azonos helyzetből induljon, mint a külföldi vetélytársai. Tehát véleményem szerint a vidékfejlesztés kérdésköre Békés megyében elsősorban az agrárium újbóli helyzetbe hozásán alapszik.

Ha ebben sikerrel járunk, akkor megtapasztalhatjuk azt, hogy a jelenlegi helyzettel szemben éppen a külföldi üzletek polcai lesznek tele első osztályú, kiváló minőségű magyar termékekkel. Hiszen erre minden lehetőségünk rendelkezésre is áll: természeti adottságaink, a napsütéses órák száma, a kiváló földminőség, a természetes vizeink mennyisége, illetve minősége, valamint az évezredes tapasztalataink mind azt mondják, hogy a magyar mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek újra húzóágazattá válhatnak, mint ahogy az a korábbi évszázadokban is volt. Természetesen idesorolom a tejipart, a húsipart, a malomipart, a cukoripart, a biogázüzemeket, valamint a mezőgazdasági kutatásfejlesztést és a gépgyártást is.

Véleményem szerint kiemelt támogatásban kellene részesíteni az őshonos, illetve a magyar tenyésztés során létrehozott állatfajtákat. Nem kell messzire mennem, mivel a választókerületemben, Mezőhegyesen négy olyan lófajtát tenyésztettek ki, amely egész Európa lótenyésztését meghatározta. Ezek olyan egyetemes értékek, amelyekről gondoskodnunk kell. Az új alkotmány preambulumába beleíródik az is, hogy büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Akkor, amikor a golyóstollról, a helikopterről, a karburátorról és a számítógépről beszélünk, akkor gondoljunk a mezőgazdasági értékeinkre is.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra jelentkezett Apáti István képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Megadom a szót.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi élet és a magántulajdon jogos önhatalommal való megvédésének tárgyköréhez szeretnék hozzászólni. Nagy örömmel hallottam itt két képviselőtársam felszólalását is az előbbiekben, és kétségkívül egy jó szándékú javaslat, ugyanakkor el kell mondanom, hogy az önvédelem alaptörvénybe való beemelése önmagában kiváló kommunikációhoz elég, viszont tényleges megoldásnak nagyon kevés. Nem gyenge alapokat kell lerakni ezen a nagyon fontos területen, hanem erős alapokat, és aztán ezekre az erős alapokra egy szilárd felépítményt kell felhúzni.

Egészen pontosan arra gondolok, hogy ebben a tárgyban Szilágyi György képviselőtársammal tegnapelőtt benyújtottunk egy nagyon fontos, túlzás és önfényezés nélkül ki merem jelenteni, korszakalkotó javaslatot, amely a büntető törvénykönyv módosítását eredményezné, nevezetesen annak a kimondását, amit 21 éve nem mondanak ki ebben az ülésteremben, hogy abban az esetben, ha valakit jogtalanul támadnak meg, vagy valakinek jogtalanul hatolnak be az ingatlanára, akkor a védelem kifejtése terén nem kell tekintettel lenni az arányosság-aránytalanság követelményeire, hanem akkor sem büntethető a megtámadott ember, hogyha a támadónak testi sérülést vagy halált okoz, azzal együtt, hogy természetesen, amennyiben a támadás jellegéből adódóan lehetséges, kerülni kell az élet kioltását.

Na kérem tisztelettel, hogyha a Jobbiknak a javaslatát ebben a formában vagy továbbfejlesztve, módosítva a büntető törvénykönyvbe beemeljük, akkor elmondhatjuk, hogy ezen a téren valóban egy óriási változást, egy radikális változást éltünk meg. Amíg ez nem történik meg, addig csak a félmegoldásig jutunk el, és nem szabad félúton megállni, hiszen az emberek több mint húsz éve várnak már ennek a problémának a megoldására. Hiszen a támadás jellegéből adódóan a bűnözők olyan előnyben vannak, hogy az arányosság kérdését vizsgálni egyértelműen a bűnözőpárti, bűnözőmentegetés-párti politika folytatását jelentené. És hogyha a büntető törvénykönyvet is ilyen módon módosítottuk, és nem január 1-jétől, hanem akár már egy hónapon belül, hiszen a bűnözők nem tétlenkednek, a bűnözők holnap-holnapután is támadásokat intéznek az emberek ellen, akkor fogjuk elérni a kívánatos állapotokat.

Úgyhogy nagyon kérem önöket, hogy a büntető törvénykönyv módosításának tárgyalása során, azt minél hamarabb megtárgyalva támogassák a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezen javaslatát. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hirt Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

HIRT FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény részletes vitájában a 83. számú módosító javaslathoz kívánok hozzászólni. Ez a javaslat a XIV. cikk (4) bekezdését a következők szerint módosítaná - és remélem, fogja is módosítani -: Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.

Mi következik ebből? A jogegyenlőség az alaptörvény alapján fennálló tény, ezért a javaslat az állami intézkedések céljaként az esélyegyenlőség megvalósulását jelöli ki. A fogyatékossággal élőket a jelenleg hatályos alkotmányunk nem tudta sajnos megvédeni a rossz és elhibázott szocialista kormányzati politikától.

A fogyatékossággal élők ügye az elmúlt nyolc esztendő kormányzati politikájának következtében hatalmas áldozatokat szenvedett el, amely következmények még hosszú évekre kihatással lesznek, amíg be tudjuk pótolni a sérelmeket és a mulasztásokat. Egyrészt folyamatosan forráskivonás történt, emiatt csökkenő színvonalú és mennyiségű támogatást kaptak a fogyatékossággal élő embertársaink. Másrészt az érdekvédelmi szervezetek a civil szférát kiszolgáltatott, sokszor megalázó helyzetbe hozták: újra és újra kitolták a kötelező akadálymentesítés határidejét, drasztikusan csökkentették a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatását. Ezért az új alaptörvénynek egy masszív alapot kell biztosítania a megújítandó fogyatékosügyi politikának, melynek feltétlenül kiszámíthatónak kell lennie.

Beszélhetünk többek között a korai fejlesztés erősítéséről, a fogyatékossággal élők családjainak támogatásán keresztül a fogyatékos gyermekek kiemelt védelméig, a közszolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosításáig. Ha Magyarországon a fogyatékossággal élőkről beszélünk, akkor közel 600 ezer emberről beszélünk. Ha ehhez még hozzávesszük a családtagokat, akkor kétmillió embert számíthatunk ebbe a körbe, ami egy óriási szám. Fő célunk tehát az esélyteremtés mellett az, hogy ezzel egy időben az általuk igényelt és számukra elfogadható igazságos és jogszerű helyzetek, támogatások valós feltételeit is megteremtsük.

A közösségeinknek nyilvánvalóvá kell tenni, hogy mindenki értékes, mindenki hasznos és mindenki, még ha szerény módon is, hozzá tud járulni családja, közössége, országa gyarapodásához. Itt az idő másképpen tekinteni erre a területre. A fogyatékos emberekre fordított támogatás ugyanis nemcsak segítség, hanem megtérülő befektetés is egyben. Azokat a képzési, szolgáltatási formákat kell támogatni, amelyek hatékonyabbá teszik a fogyatékossággal élők munkaerőpiacon való elhelyezkedését. Cél a valódi szükségletekhez és anyagi erőforrásokhoz, valamint a szolgáltatásokhoz igazodó rugalmas hozzáférést biztosító akadálymentesítés kialakítása, fejlesztése.

Szemléletbeli változásra van szükség, hogy minden, ami jó a fogyatékossággal élő embertársainknak, az jó akár a kismamáknak, a nehezen mozgó idős embereknek, az egészségügyi problémával küszködőknek, de akár jó a nehéz árukat, terheket cipelőknek, szállítóknak egyaránt. Az új alaptörvénynek kihatással kell lenni az oktatás rendszerére, teljes egészére is. Végre minden szinten alkalmassá kell válni a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeinek kielégítésére úgy, hogy figyelembe vegye a támogatás sajátosságait.

Kérem önöket, támogassák a 83-as módosító javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Németh Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 8-as, a 9-es, a 20-as, a 24-es és a 27-es ajánlási ponthoz szeretnék kapcsolódni.

Ahogyan az az alaptörvény kapcsán már megfogalmazódott, az alkotmánynak igazából az emberi élet legfontosabb kérdéseivel kell foglalkoznia, gondolva a Kárpát-medencei sajátosságainkra, identitásunkra. Az alaptörvény tervezete ezen a téren szakít a leghatározottabban elődjével, ebben nyújtja a legnagyobb újdonságot, nagy előrelépés ugyanakkor a múlttal való szerves kapcsolat kifejezése is. Képviselőtársaim figyelmét erre az aspektusra szeretném felhívni, támogatásukat kérve.

"Csak a múlt megbecsüléséből épülhet a jövő." - mondta Széchenyi István.

(13.10)

Ezt itt és most, a húsvéti alkotmány, az alaptörvény vitájakor sem feledhetjük, mert a hagyomány az, amely hidat képez múlt és jövő között, ahogy a Nemzeti hitvallás megfogalmazza: "Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk." Az említett hagyományrendszernek pedig fontos, megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen része a nemzeti, az alkotmányhoz kapcsolódó hagyomány.

Ma Magyarországnak talán semmire sincs nagyobb szüksége, mint az önbecsülésre és összefogásra, összetartozásra, amelyből a jövőbe vetett hit fakadhat. Az önbecsüléshez, az összetartozás kinyilvánításához, a nemzeti büszkeség érzéséhez pedig a történelem, az alkotmányos hagyományok megismerésén és értékeinek tiszteletén keresztül vezet az út. Mindezek fontosságára, a múlt és a jelen értékeinek továbbvitelére és továbbhagyományozására számos utalást találunk a Fidesz-KDNP-szövetség által benyújtott alaptörvény-tervezetben.

Ez az a szilárd alap, amire a jövőt építeni lehet. Erre utal a nemzeti trikolórunk színeihez kapcsolódó három fogalom beillesztése az alaptörvénybe: az erő, a hűség és a remény, amelyek összefüggenek, és egységet alkotva értelmezhetők. Így erősíthetnek meg minket, mindannyiunkat összetartozásunkban, fiatalokat és időseket határon innen és túl egyaránt. Mondom mindezt egy olyan választókerület, Budapest XXII. kerületének képviselőjeként, ahol - és hadd legyünk erre büszkék! - újraállítottuk az országzászlót 2009. október 23-án; Budafok-Tétényben, ahol a reformkor nagy alakja, a '48-as miniszter, Klauzál Gábor életének egy jelentős időszakát töltötte, ahol a helyi '48-49-es hősök emlékezete kitörölhetetlenül él ma is a kerületi közösségben. Nemzeti színeink jelentése, szimbólumrendszere a történelmi hagyományokból kiindulva és éppen az 1848-as forradalom alapjaira épülve jelölnek irányt jelenben és jövőben egyaránt.

Tisztelt Ház! Történelmünk nehéz időszakaiban, nagy sorsfordulóiban mindig az összefogás, az összetartozás volt segítségünkre, hiszen fontos, hogy az egyes ember tudja, nincs egyedül, a küzdelmében van, aki segítse. Épp ez jelenti a közösség erejét: reményt adni a kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Ezt a gondolatot fogalmazza meg és erősíti az Alapvetés, amikor azt írja a 20. ajánlási pont módosító javaslata szerint: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, valamint a szülőföldön való boldogulásukat, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal." Mindebben nélkülözhetetlenül fontos szerepe van az örökség ápolásának és továbbadásának, mint ahogy azt az ajánlás 8. és 9. pontja együttes elfogadásuk esetén a Nemzeti hitvallás részeként rögzíteni javasolja. Idézem: "Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit." A 24. ajánlási pontban foglaltak szerint pedig: "Magyarország védi a magyar nyelvet és a velünk élő nemzetiségek nyelvét."

Kifejezik és így világossá teszik mindezek azt is, hogy sokszínű, gazdag, változatos kultúrkincset óvunk és hagyományozunk utódainkra. Ez szintén forrása a nemzet, a közösség erejének, a reménynek, amelyet megerősít a hazához való hűség. Méltán fogalmazza meg a Nemzeti hitvallás: "Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot."

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces időkeretben kért szót Nyikos László képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Németh Zoltán képviselőtársam hozzászólása kapcsán szeretnék arra emlékeztetni, hogy az alaptörvény tervezete nagy hangsúlyt helyez a magyar nyelv védelmére, aminek én örülök, és éppen ezért szeretném itt arra felhívni a figyelmüket, hogy ez az ajánlási pont, a 27., amelyik a zászlónkat írja le, ez elég szerencsétlen nyelvhelyességgel van megfogalmazva, pontosabban helytelenül van megfogalmazva: három vízszintes sávból áll, amelyek közül a felső piros az erő, a középső fehér a hűség, az alsó zöld szín a remény szimbóluma. Kérem, ez a megfogalmazás azt mondja, hogy van felső piros meg alsó piros, meg nem tudom, piros felső, piros ász és így tovább. (Derültség.) Középső fehér... Hát egy piros van, egy fehér van és egy zöld; nincs felső piros meg középső fehér meg alsó zöld. Tessék erre odafigyelni kicsit jobban!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Obreczán Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

OBRECZÁN FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! A részletes vitában a Magyarország Alaptörvényéhez beérkezett 84. számú módosító javaslathoz kívánok hozzászólni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat O. cikke a következők szerint módosul: "(2) A természeti erőforrások, különösen a termőföld," - és itt egy pillanatra megállnék - "az erdők, az ivóvízkészlet," - itt kiemelném a vízkészletet - "valamint a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális érték a nemzet közös örökségét képezik, melynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedék számára való megőrzése az állam és mindenki kötelezettsége." A természeti erőforrások, a környezet védelme, illetve pusztítása az egyes emberek magatartásán, tudatosságán keresztül valósul meg. A kötelezettség megfogalmazása az alaptörvényben a jövőért viselt egyéni és közös felelősség elismerését jelenti az egész társadalmat áthatóan.

A XXI. században élő nemzetek modern kori biztonsága egyre kevésbé pusztán a honvédelem, a katonai szervezetek és intézmények állapotától, felkészültségétől, technikai színvonalától függ, biztonságunk egyre növekvő mértékben attól függ, hogyan vagyunk képesek a természeti erőforrásainkat, a vízkészleteinket, a termőföldjeinket, erdeinket, levegőnk tisztaságát megőrizni, ezzel összefüggésben élelmiszer-biztonságunkat, környezetünk biztonságát garantálni, az azokra vonatkozó szuverenitást megőrizni, a nemzet kiszolgáltatottságát csökkenteni.

Vajon jól gazdálkodunk-e az egyedülálló természeti erőforrásainkkal? Alaptörvényünk kiemelten foglalkozik a hazai termőföldvagyon megőrzésével, hiszen a nemzet megmaradásának, szuverenitásának egyik alapvető pilléréről van szó. A föld, a birtokpolitika és az erre épülő agrárkörnyezet- és vidékpolitika alakulása tehát alapvetően meghatározza egy nemzet jövőjét, fejlődési perspektíváját, kódolt sikereit vagy kudarcait.

Külön ki kell emelnünk, hogy a módosító javaslat kiterjeszti a védelmet hazánk minden vízkészletére a Balatontól a Fertő tavon át a kis horgásztavakig, a Dunától a Galgán át a legkisebb patakig, így a versegi Körteszói-patakig is. Meg kell védenünk egyedülálló álló édesvízkincseinket, amit hazánk rejt. Helyesen járunk-e el akkor, amikor engedjük, hogy hazánk területét több édesvíz hagyja el, mint ami hazánkba ide bejön? És helyesen járunk-e el, ha hazánk egyedülálló termálvízkincsét csak egészen minimális mértékben hasznosítjuk?

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény tervezete foglalkozik az egészséges környezettel. Külön öröm számunkra az O. cikkre vonatkozó 84. számú módosító javaslat, amely kiemelten, külön jelölve foglalkozik az erdővel, ugyanis az egészséges környezet szempontjából kiemelten kell kezelnünk az erdőt, úgy is, mint a közjót szolgáló lehetőséget. A 84. pontban az O. cikk után a tervezet a következő XX. cikkel egészül ki: "Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt - törvényben meghatározottak szerint - helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni."

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény kiegészítését nagyon fontosnak tartjuk, vizeink, termőföldjeink, erdeink védelmét csak úgy tudjuk biztosítani, ha a kár okozóját kötelezni tudjuk a helyreállításra, illetve a helyreállítások költségeinek viselésére. Pontosan ezért van szükség egy tákolt alkotmány helyett egy erős, XXI. századi modern alaptörvényre, erős törvényi garanciákra és sarkalatos törvényekre, amelyek a jövő nemzedéke számára garanciát adnak a stabilitásra.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy munkájuk során legyenek figyelemmel a termőföld, az erdő, a vízbázisok és a biológiai sokféleség megóvására, és támogassák a benyújtott 84. számú módosító javaslatot.

Végezetül e falak között hadd búcsúzzak Szent István egyik intelmével: "Senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi, a Magyar Országgyűlés a nemzetgyűlés szerepében, mi, a magyar nép szerte a hazában és széles e világon a 2011. esztendő tavaszán alaptörvényt alkotunk. A múlt örökségére támaszkodva egyengetjük jövőnk útját, amikor jelenünk gondjaival és kihívásaival szembesülünk. Megilletődött felelősséggel emlékezünk történelmi alkotmányunk formálódásaira, ahogyan az események mintegy bibliai lángoszlopként mutatták az utat a mondavilágból a vérszerződésen, Szent István király testamentumain, az Aranybullán, a tordai diétán, az ónodi országgyűlésen keresztül az 1848. áprilisi törvényekig, majd az 1946. évi alkotmányig.

Tisztelt Ház! Mostani felszólalásomban kérem tisztelt képviselőtársaim támogatását módosító javaslatomhoz, amit Magyarország Alaptörvénye tárgyalásakor most benyújtok; már benyújtottam. Idézem módosítómat: "Megbecsüléssel értékeljük történelmi alkotmányunk épülésében a polgári demokrácia rendszerét először kinyilatkoztató 1946. évi I. alaptörvényt." Indoklásul engedtessék meg, hogy csupán néhány aspektusára mutassak ennek a gondolatnak: az egyik a gazdasági felépülés és növekedés vetülete, a másik a nemzeti szuverenitás aspektusa, és a harmadik a választások, az önrendelkezés gondolatának néhány meglátása.

Manapság, tisztelt képviselőtársaim, még mindig egy olyan alkotmány címe alatt élünk, amit a kommunista diktatúra erőltetett ránk. Az az alkotmány annak idején nyomorúságot okozott, elvezetett először a forradalomhoz, aztán hosszú rabsághoz, aztán amikor elérkezett a rendszerváltozás ideje, akkor tovább megmaradt az az 1949. évi XX törvénycikk, és annak az átka továbbra is, húsz évig elkísérte a mi gazdasági életünket.

Az a gazdasági nyomorúság, ami az elmúlt húsz év alatt járomként nyomott bennünket, igaként, sokféleképpen magyarázható, mégis a szimbolizmuson túl azt mondom, hogy úgy, ahogy nem figyeltünk oda az 1949. évi XX. törvénycikk átkára, úgy nem figyeltünk oda és nem éltünk lehetőségünkkel a tekintetben, hogy a kommunista diktatúrából felszabadult ország a polgári gazdaság eszközeivel, lehetőségeivel éljen, tehát a növekedés útjára lépjen.

Ugyanis annak az alkotmánynak, annak a törvénynek, amiről én most beszélek, az 1946. évi I. törvény, annak a szellemében olyan gazdasági növekedés indult el Magyarországon, olyan teljesítmények, amire nem volt példa ennek az országnak a történelmében sohasem, és a világtörténelemben is egyedülálló. Gondoljuk el, a második világháború megaláztatásai, veresége nyomán a tönkrevert országban gazdasági növekedés indult. Amikor annak a jelzőit keressük, ott van az egyik, a hiperinfláció; a pengő értéke annyi volt, hogy egy talicska pénzért egy talicska burgonyát lehetett vásárolni, és akkor az a szellemiségű ország, amelyiknek az alkotmányáról most beszélek, 1946 augusztusában olyan forintot teremtett, teremtettünk, olyan stabil pénzt, amelyik a következő évek során stabilabb volt, mint bármelyik pénze a világnak. A forint akkor stabilabb volt, mint az Amerikai Egyesült Államok dollárja éveken át.

Véletlen ez? Nem, barátaim, a közgazdaság-tudományok doktorai vagy művelői tudjuk, hogy az elvárások a legfontosabb érték a gazdasági világban. Az, hogy milyennek látjuk a jövőt, az, akinek döntéshozatali lehetősége van, az expectation, ahogy világnyelven mondják; akkor olyan elvárásai voltak a magyar népnek, olyan intézményrendszert teremtett, az alkotmányáról beszélek... - mennyire jó volna nekünk erre ma emlékezni akkor, amikor más lehetőségeink közül éppen elmaradunk az ellenkező irányban, nem előre, hanem csúsztunk az elmúlt húsz esztendő alatt.

Miért? Megint azt teszem hozzá, mert nem használtuk azt a lehetőségünket, nem éltünk vele, ami megvolt, éltünk továbbra is egy kommunista világból ránk maradt alkotmány címével. És azt hiszi valaki, hogy ez nem számít? Barátaim, számít! Mi más számít? Miért maradtunk volna le? Miért nem éltünk volna a lehetőségeinkkel? Mert még más igézet alatt éltünk, és lehet ezt tovább, kész vagyok én ezt tovább fejtegetni.

Egy másik aspektusa annak az alkotmánynak, amit akkor Magyarország teremtett: az a magyar nép 1945-46-ban megvert, leigázott, de talpra álló, választásokra vállalkozó, mert az az egy lehetősége volt, de azt az egy lehetőséget megragadta, és bátran és bölcsen választott, és olyan polgári többséget hozott ide ebbe az Országgyűlésbe, ebbe a parlamentbe, amelyik felállt, és élt azzal a lehetőséggel, amije volt.

(13.30)

Itt képviselőtársaim szemére hányják annak a világnak, hogy de hát szovjet megszállás volt. Egek ura, azt az egek ura adta nekünk, vagy a világháború, vagy Hitler, vagy Sztálin. Az volt! Azzal vagy élt Magyarország, vagy nem élt. Mondhattuk volna akkor Magyarországon, hogy ráhagyjuk a kormányzását az országnak a szovjet megszálló hadseregre.

De volt egy lehetőség, megadatott nekünk: a jaltai egyezmény kikötötte, megígérte, hogy a megszállt országokban emberi jogok és demokratikus választások legyenek. Ezt '45-ben megtehettük. Megtettük! És erre hivatkozva valóban ebben az Országgyűlésben, ebben a teremben olyan emberek jöttek össze, akik vállalták ennek a kockázatát, vállaltuk azt, hogy a szovjet hadsereg megszálló osztagainak árnyékában kampányoltunk a polgári demokráciáért és a nemzeti életre kelésért. És alkotmány alkottunk, formáltunk, olyan alkotmányt, ami a nemzeti függetlenség, a szuverenitás és a szabadság eszméit mondta ki. És itt volt a szovjet hadsereg.

Most képviselőtársaim ezt hányják a magyar nép szemére, hogy akkor nem bújt el valahova a barlangokba, hanem cselekedett? Azt cselekedte, amire lehetősége volt, és azt bátran, és akkor a világ azt elismerte. A szuverenitás felé haladt Magyarország. Magyarország miniszterelnöke, Nagy Ferenc elment Washingtonba, Truman elnökkel tárgyalt róla. Két hét múlva elment Moszkvába, Sztálin miniszterelnökkel tárgyalt a szuverenitásunkról, és a nemzeti, népi határokról. Akkor mi beszéltünk, mertünk beszélni a nemzeti határokról. Ekkora szuverenitásunk volt, ekkora önbizalmat adott nekünk az az alkotmány, amin ma itt - hogy is mondjam - mosolyogni tetszik.

Az, hogy nem így történt, nem változtat azon, hogy akkor valóban a szuverenitás lehetősége állt. Nagy Ferenc és Sztálin tárgyalásáról megvannak az okmányok ma már. Nagy Ferencnek ezt mondja Sztálin miniszterelnök: hát, miniszterelnök úr, ezt majd a béketárgyalásnál; igen, és majd a románokkal vitatkozni kell. De nem azt mondta Sztálin, hogy csöndben legyen, maga kicsoda, magyar, magának semmi mondanivalója nincsen, hanem igenis szuverenitás felé haladó országként tárgyalt velünk még Sztálin is.

Néhány hónap múlva Molotov és Rákosi Mátyás... - tetszik emlékezni Rákosi Mátyás nevére? Aki törekedett a kommunista diktatúra felé itt, de tudta azt, hogy veszítik el a talajt a lábuk alól, és Molotovval kettesben arról beszélt, hogy meglesz-e még 1947-ben az a szovjet támogatás, mint ami korábban, mert a nép támogatása a kommunisták mögött olvadt el. Szó szerint ezt kérdezte Rákosi Mátyás Molotovtól: és kérem, lesznek még 1947 végéig szovjet megszálló csapatok Magyarországon? Mert ha nem... És Molotov erre - lesznek még szovjet megszálló csapatok '47 végén Magyarországon? - mit válaszolt? Molotov azt mondta: '47-ben még igen. Nem azt mondta, hogy a következő 40 évre, vagy hosszú távon, vagy tessenek építkezni ránk, magyar kommunisták.

Szóval, barátaim, ilyen világban éltünk. És ha önök, képviselőtársaim, a múltunkra is kívánnak építeni, akkor itt nagyon büszkének kellene lenniük mindnyájuknak, mert ilyenek voltak apáik és nagyapáik önöknek. És ma azt hallom itt fölszólalásban - nem is folytatom, mert pirul az arcom -, hogy erre nem lehet emlékezni, mert szovjet megszálló világban éltünk. Hát barátaim, éppen ez a nagy jelentősége, ez a pozitívuma, hogy a szovjet megszállás alatt tette ezt a magyar nép, ezért nem kevesebbek voltunk, hanem tessék meglátni, ezért többek voltunk.

Amikor az Országgyűlés itt Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztésével nézett szembe, akkor felállt egy kisgazdapárti képviselő, Kovács István nevezetű parasztember Székesfehérvárról, ott ült, és elmondta a beszédét, hogy nem adjuk ki Kovács Bélát, őt a magyar nép megválasztotta. Mert politikai okok miatt kívánták a kommunisták. És mi történt? Végül is a szovjet hadsereg hurcolta el, mert a magyar kommunistáknak nem volt a magyar nép előtt annyi tisztességük és befolyásuk, hogy ezt megtehették volna. A világ akkori legnagyobb hadserege, annak az osztagai hurcolták el egy képviselőtársunkat innen. Mikor tetszik ezt meglátni, és úgy látni, amilyen az a valóságban? Gondolom, ez egy további történelmi ankét vagy érdeklődés témája lehet.

Itt most ebben a limitált időben azt szeretném, azt kérem, tisztelt képviselőtársaim, mélyen tisztelt Országgyűlés, hogy igen, megbecsüléssel értékeljük alkotmányunk épülésében, mert ezzel is hozzájárultunk ahhoz a magyar történelmi alkotmányhoz, ami jött a mondavilágtól és Szent Istvántól 1956-ig, hogy igen, az is része annak a folyamatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a meghallgatást. Végül is talán kicsit keserűen vagy szomorúan azt mondom, hogy a tudatlanság az a kőszikla, amire birodalmakat lehet építeni. Így történt a történelemben évezredeken át. Milyen jó volna, ha mi nem lennénk ennek áldozata!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr szavait. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hadházy Sándor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország Alaptörvénye részletes vitájában a javaslathoz, a T/2627/102. számon benyújtott ajánlás 56. és 58. pontjához kapcsolódóan a sport jelentőségéről kívánok szólni, illetve arra rámutatni.

A Fehér könyv a sportról című európai uniós dokumentum az alábbi gondolatokat tartalmazza a sport szerepével kapcsolatban. A sport nagymértékben hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézió és az integráltabb társadalmak létrejöttéhez. Minden lakosnak lehetőséget kell biztosítani a sportolásra. Az alulreprezentált csoportok sajátos szükségleteivel ezért foglalkozni kell, és figyelembe kell venni a sport, a fiatalok, a fogyatékkal élők, illetve a hátrányos háttérrel rendelkezők életében betöltött sajátos szerepét.

A 2009. december 1-jén életbe lépő, sokat vitatott lisszaboni szerződés 165. cikke történelmi jelentőségű a sport számára, mert az Unió történetében először került be alapszerződésbe a sport fogalma. A sportról szóló 165. cikk kimondja: az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításához.

Az Unió fellépésének célja: a sport európai dimenzióinak fejlesztése, a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén.

(13.40)

Az Unió ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását; a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.

A Magyar Köztársaság kormánya a nemzeti együttműködés programjában a következőképpen határozza meg az egészséges életmód elterjesztéséhez szükséges irányelveket, célkitűzéseket:

A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, még attól a szinttől is elmarad, amit gazdasági, társadalmi fejlettségünk lehetővé tenne. Aggasztó mértéket öltenek az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is. Egy nemzet egészségi állapotát nemcsak a gazdaság fejlettsége határozza meg, hanem az egészségi állapot is visszahat a gazdaságra. A jelenlegi népegészségügyi helyzet az ország versenyképességét is jelentősen veszélyezteti. Kiemelt cél a lakosság egészségi állapotának javítása és a területi különbségek csökkentése, a jövő építése, az ifjúság és a sport támogatása. Az egészséges életmód és a rendszeres fizikai aktivitás világszerte minden sikeres demokratikus állam és az azt felépítő családok alapértéke, az erkölcsi és gazdasági okokra egyaránt visszavezethető, hiszen a sport megtanít arra, hogy eredményt csak kitartó munkával lehet elérni. Egy jó kormány azonban gazdasági megfontolások alapján is ösztönzi polgárait a fizikai aktivitásra, mert tudja: ha egy közösség tagjai nem sportolnak, akkor munkateljesítményük gyengébb lesz, az államnak pedig az egészségügyi ellátórendszeren keresztül több pénzébe kerül a rossz fizikai állapot miatt gyakrabban kialakuló betegségek kezelése. A társadalom rossz fizikai állapota miatt évente - nagyon kevesen tudják ezt az adatot - a GDP egyharmadáról kell lemondanunk. Egyharmadáról! Az egészséges életmód elterjesztéséhez szükség van ösztönzésre, elsősorban a gyermekek és a fiatalok körében; ebben az államnak és a kormánynak kiemelt szerepet kell vállalnia, a testnevelésóráktól a szabadidősportok, a tömegsport támogatásán át egészen a gazdasági ösztönzők kialakításáig. Felfutó rendszerben a közoktatásba be kell vezetni a mindennapos testnevelést és az évenkénti egységes fizikai felmérés rendszerét, kiemelten kell kezelni a diákolimpiák versenyrendszerét és az egyetemi sportot is.

A Sport XXI., a nemzeti sportstratégiáról szóló 65/2007. számú országgyűlési határozat az alábbiakban foglalja össze a sport feladatait, és a fehér könyvvel összhangban az alábbi célkitűzéseket fogalmazta meg: javítsuk a magyar polgárok életminőségét; javulást érjünk el a népegészségügy területén; az életvezetési és problémamegoldási képességek fejlesztésével a felgyorsult világ kihívásaira segítsünk felkészíteni az ifjúságot; járuljunk hozzá a közösségi, családi kapcsolatok erősítéséhez; növeljük a foglalkoztatottak, a társadalom produktivitását; csökkentsük az egyenlőtlenségeket, és ezzel járuljunk hozzá a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációjához. Ezek valóban nemes célok, azonban az elmúlt időszakban ennek megvalósítása érdekében lényegében nem történt semmi. Ez a tény is rámutat arra, hogy az alaptörvénynek tartalmaznia kell az ezzel összefüggő alapvető feladatokat, ahogy a javaslat XIX. cikke tartalmazza: "Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez. Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország munkavédelemmel, egészségügyi intézményekkel, orvosi ellátással, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint az épített és természeti környezet védelmének biztosításával segíti elő."

Tisztelt Országgyűlés! Az általános irányvonalakról szeretnék még egy rövid tájékoztatást adni. Középtávon biztosítani kell a lehetőséget ahhoz, hogy az uniós átlagnak megfelelően a magyar lakosság 25-30 százaléka fizikailag aktív életmódot folytasson - ma ez egyébként 16 százalék, elképesztő lemaradások vannak. Hosszú távon a magyar sportágazat GDP-részesedésének a jelenlegi 0,7-1 százalékkal szemben az európai országokra jellemző 1,4-2,5 százalékos értéket kell megközelítenie. Mindezekből érzékelhető, hogy a mindenkori magyar törvényhozásnak folyamatosan a változó feltételekhez igazodva kell szerepet vállalnia a sport területén.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt az időkeretéből 30 percet a Fidesz részére és 10 percet (Novák Előd: A Jobbik részére!) a független képviselők részére átad.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szakács Imre képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az ajánlás 92. pontjával kapcsolatban szeretném a hozzászólásomat megtenni: ez a vármegye elnevezésre, illetőleg annak a használatára utaló javaslat. A mai ülésnapon is, de az általános vitában is több képviselő hozzászólt ehhez az elnevezéshez és témához.

Valóban úgy tűnhet, hogy ez a vármegye kifejezés, amely a Magyarország területi beosztására vonatkozó felsorolásnál található meg, avíttas, kicsit történelmies szagú kifejezés, és egyesekben visszahozhat esetleg olyan képzetet, amelyet egyébként az elmúlt hatvan évben plántáltak belénk. Ne felejtsük el, hogy egészen a kommunista hatalomátvételig Magyarországon vármegyerendszer volt - annak ellenére, hogy egyébként 1920-ban a trianoni békediktátum okán a vármegyéink jó részét elszakították tőlünk, illetőleg több olyan megye alakult ki ezt követően, amely több vármegyének a részeiből került összerakásra vagy összefoltozásra, mégis a '20-as, '30-as, '40-es években még ezekre a területi egységekre is a vármegye kifejezést használtuk. Azt gondolom, hogy akiben ellenérzést vált ki ez a kifejezés, annak elsősorban ténylegesen az elmúlt ötven év agymosása, szóhasználata, illetőleg jelképrendszere maradt meg, és ez alapján gondolják ezt a kifejezést nem helyénvalónak; gondolják végig azt, hogy Szent István király, államalapító királyunk hozta létre a vármegyéket. Ez egy olyan sikeres területszervezési, védelmi, igazgatási egység volt, amely kiállta az idők próbáját, gyakorlatilag ezer éven keresztül, különböző formákban természetesen. Hiszen, mint ahogy azt Varga István képviselőtársam itt egy korábbi hozzászólásban elmondta, először királyi vármegyék voltak, utána nemesi vármegyék lettek, több változáson estek keresztül, de alapvetően az a funkciójuk, amely az államalapító Szent Istvánhoz, az ő művéhez kapcsolódóan egy közigazgatási egységet végigvitt az elmúlt évszázadok során, mit sem változott. Talán szégyellni éppen azoknak kellene magukat, akik megváltoztatták ezt a '40-es évek végén, '50-es évek elején. És tudjuk jól, hogy nemcsak a vármegyét törölték el, hanem az egész igazgatási rendszert, és létrehozták azt a tanácsi rendszert, amely abszolút egy szovjet típusú, mintájú igazgatási, teljesen központosított rendszer volt.

Azt gondolom, hogy amikor az új alaptörvényünk kapcsán arról beszélünk, hogy visszatérünk a gyökerekhez, az 1950 előtti időszak folyamataihoz, és azzal vállalunk folyamatosságot, nem pedig az elmúlt ötven évvel, akkor az egy fontos momentum és jelzés lehet a vidéken élőknek, a vidéki közigazgatásban dolgozóknak és egyáltalán azoknak, akik a területi szervezésben, közigazgatásban, egyéb helyi igazgatási rendszerekben részt vesznek, hogy ez a vármegye kifejezés visszakerül.

(13.50)

Biztos vagyok benne, hogy akiknél esetleg ez most visszatetszést szül, ha kicsit áttanulmányozzák a történelemkönyveket, vagy megvárják azt a folyamatot, amiben ez az elnevezés újra szerves része lesz a magyar közigazgatásnak, közbeszédnek és egyáltalán a földrajzi vagy egyéb elnevezéseknek, nem lesz idegen a fülüknek. Azért idegen a fülüknek most, mert mint említettem, az elmúlt 50 évben ezt a szót törölték a magyar közbeszédből, gyakorlatilag a történelemkönyvek lapjaira hagyták. Biztos vagyok benne, hogy a visszanyúlás azokhoz a hagyományainkhoz és gyökereinkhez, amelynek egyik célja az új alaptörvény sorai közt kiolvasható, ez esetben a vármegyére is ez tán mindenképp ráhúzható és támogatható, ezért azt kérem képviselőtársaimtól, hogy amikor majd a módosító indítványról szavaznak, ezeket a gondolatokat is vegyék figyelembe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szili Katalin képviselő asszony, független képviselőként. Megadom a szót, képviselő asszony.

DR. SZILI KATALIN (független): (Mikrofon használata nélkül kezdi meg hozzászólását.) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, bár a reggel elnöklő alelnök úr mélységes jóindulattal fűtve már akkor szólított, hiszen én 1 óra után kértem szót, úgyhogy köszönöm, hogy most erre lehetőség... (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Mikrofon! - Felteszi a mikrofont.) Kíváncsi voltam, képviselőtársaim figyelnek-e rám.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm még egyszer a lehetőséget és elnök úr jóindulatát, hiszen a reggel elnöklő alelnök úr mélységes jóindulatától fűtve már akkor szólított, hiszen én 1 óra után kértem a lehetőséget a felszólalásra, úgyhogy köszönöm, hogy ezt az ön részéről most megkaptam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr, elöljáróban is megköszönöm a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának, hogy Ivády Gábor független képviselőtársamnak és részemre biztosított még 10 perc lehetőséget, hiszen ezzel is mi magunk reményeim szerint hozzájárulhatunk ahhoz a vitához, amely a nemzet alkotmányát tovább fogja csiszolni.

Jelzem elnök úrnak, hogy én az ajánlás 17., 29., 44., 64. és 74. pontjaihoz szeretnék hozzászólni. Ezek azok a pontok, amelyekről én úgy gondolom, hogy benne vannak, ugyanakkor nyilván szólni szeretnék azokról is, amikről én még ma úgy érzékelem, hogy nem szerepelnek az alkotmányban, ezért nyilván kapcsolódó módosító javaslatokkal szeretném majd tovább segíteni azt a munkát, ami az alkotmányozás tárgyában a parlamentben zajlik.

Mielőtt ezt megtenném, engedjék meg képviselőtársaim, hogy felszólalásomat egy Deák-idézettel kezdjem, ami úgy szól, hogy az alkotmány a nemzet életéből fejlett ki, a nemzet szükségleteihez igazodva. Azt gondolom, hogy ebben talán a legfontosabb az, hogy mi magunk is figyelembe vegyük mindazokat a javaslatokat, amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban, években születtek, és azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt 20 esztendőben számunkra rendelkezésre állnak; nyilván nem csak és kizárólag a magunk tapasztalatait, hanem azt is, amit az Alkotmánybíróság határozataiban észleltünk, illetőleg amiben mi úgy gondoljuk, hogy minőségileg javítani szeretnénk, nemcsak az állampolgári jogokat, nemcsak azt, ami az ehhez tapadó intézményrendszert jelenti, hanem nyilván azt a demokráciát is, amit mi az elkövetkező esztendőkben a magunk számára a legfontosabbaknak tartunk.

Képviselőtársaim! A módosító indítványok között van jó néhány olyan módosító indítvány, amiről azt gondolom, hogy még jobbá teszi az alkotmányt, hiszen hozzáteszem, hogy az általam benyújtottak és a Szociális Unió által elkészítettek a Magyar Köztársaság alkotmányában is szerepeltek. Gondolok itt arra a módosító indítványra, amely a 17. sorszámot viseli, és amiben megfogalmazásra kerül nemcsak az, hogy minden hatalom forrása a nép, hanem az, hogy minden közhatalom forrása a nép, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a kettő között különbségek vannak.

Ugyanakkor támogatható és támogatom is azt az indítványt, ami 29. sorszám alatt szerepel, amit Ivády Gábor független képviselőtársam nyújtott be, ahol ő - ugyancsak a mi alkotmányjavaslatunkat is figyelembe véve - javasolja azt, hogy különbséget tegyünk az állami zászló, illetőleg a nemzet zászlaja között, amiben a nemzet zászlaja a trikolór, a piros-fehér-zöld zászló, ugyanakkor az ország zászlajaként a piros-fehér-zöld, benne a címerrel szerepelne.

Én nagyon örültem a 44. sorszám alatt szereplő módosító indítványnak, hiszen ebben a sajtó szabadságán túl a sajtó sokszínűségének az igényét is alkotmányos alapokon fogalmazzuk meg. Ugyanakkor Ivády képviselőtársam a 64. sorszám alatt szereplő ajánlásban tett egy olyan javaslatot, ami az elektronikus közigazgatást és egyáltalán a mai, XXI. századi viszonyainkat is figyelembe véve tesz olyan kitételeket, amelyeket tisztelt képviselőtársaim figyelmébe azért is ajánlanék, ha arról beszélünk, hogy mi egy valódi XXI. századi alkotmányt szeretnénk, akkor nyilvánvaló, hogy azokat a körülményeket is figyelembe kell vennünk, ahogy a világ változott, és amilyen körülmények rendelkezésünkre állnak, ami részben az igazgatás, részben egyébként az intézményrendszerünk működtetését segíti. Kérem önöket, hogy támogassák azt az indítványt, amelyet képviselőtársam benyújtott.

Szólnom kell egy szót arról is, ami a 74. sorszám alatt szereplő ajánlásban szerepel, és kérem, hogy önök támogassák, ez pedig a polgármesteri és a képviselői összeférhetetlenséget tartalmazza. Képviselőtársaim, azt hiszem, ez a Szociális Unió által megfogalmazott, a Magyar Köztársaság alkotmányában is szereplő egyik markáns tétel volt, és én úgy gondolom, hogy ez elősegíthetné azt is távlatosan, hogy egyébként egyszer és mindenkorra pontot tegyünk annak a vitának a végére is, amit még magunk előtt láthatunk, ez pedig az önkormányzati rendszer, helyi önkormányzati rendszerünk átalakítása, hiszen ahogy ezt az általános vitában is elmondtam, mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt pontosan azért nem volt erre lehetőségünk, mert mindvégig küzdöttünk önmagunkkal is akkor, amikor parlamenten belül ez a vita elénk került. Így reményeim szerint, ha ez a módosító indítvány elfogadásra kerül, beilleszthető lesz abba a koherens alkotmányba, amit önök egyébként elképzelnek, akkor azt gondolom, hogy lehetőség lesz arra is, hogy egyébként az egész önkormányzati rendszer átalakítására a nem távoli jövőben sor kerüljön.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Eddig azokat az ajánlási pontokat említettem önöknek, nyilván csak és kizárólag kiemelve néhányat a sok közül, amelyeket én magam is támogatok és támogathatónak tartok, és kérem önöket is, hogy támogassák. Ugyanakkor szeretnék néhány olyan kérdésről beszélni, amit én magam kapcsolódó módosító indítvány formájában is szeretnék még ehhez az alkotmányhoz fűzni és készíteni.

Itt gondolok például arra a kérdésre, ami Az állam fejezetben a 18., 32., 38. cikk kiegészítését jelenti, hiszen én azt gondolom, hogy ha már önök nem fogadták el azt a rendszert, amit mi ajánlottunk a kétkamarás parlament kialakításával, ahogy említettem önöknek, a második kamara, vagyis a felsőház egy alapvetően korporatív rendszeren alapulna, és inkább a társadalmi párbeszédet, a konszenzuális demokráciát segítette volna, ezért ha már ez elúszik, akkor én azért tennék egy javaslatot arra, hogy a 18. cikkbe majd foglaljuk azért bele azt, ami egyébként a mindenkori kormányzat párbeszédét teszi szükségessé a civil szervezetekkel, szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel. Úgy gondolom, szükséges, hogy ugyanezt a 32. cikkben, ugyancsak Az állam fejezetben az önkormányzatok tekintetében is megfogalmazzuk, hiszen ülnek itt a padsorokban olyan polgármesterek, akik, úgy gondolom, és reményeim szerint ma is gyakorolják ezt, de ugyanakkor nem kellene ezt politikai indokoknak kitenni, hanem ezt egyszerűen szükséges lenne, hogy alkotmányba is foglaljuk.

Ugyanakkor szükségesnek ítéljük, hiszen ez sokszor elhangzott itt a parlament patkójában az elmúlt napok, hetek vitájában, hogy a következő generációk érdekeinek az érvényesítését már most ebben a XXI. századi és egyben európai és nemzeti alkotmányban megfogalmazzuk.

(14.00)

Így én javaslom azt is képviselőtársaimnak, hogy tegyünk arra is utalást, ami az egészséges környezethez való jogot illeti, hiszen a természeti és épített környezet garantálásával az állam is eleget tesz ennek. Úgy gondolom, fontos lenne azt is megfogalmazni, hogy a természeti erőforrások a nemzeti vagyon részei legyenek, ezzel is biztosítva azt, hogy a jövő generációk lehetőségeit és élhető környezetét biztosítsuk. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy legyünk sokkal érzékenyebbek, amikor a környezetről, illetőleg a következő generációkról szólunk, hiszen akkor viselkedünk igazán saját felelősségünk tudatában, ha ebben a XXI. századi alkotmányban ezeket a cikkeket is rögzítjük. Így nyilvánvalóan magam is fogok még arra javaslatot tenni, hogy amellett, hogy mindenkinek a jogát elismerjük az egészséges környezethez, biztosítjuk azt is, hogy a környezet- és természetvédelem mai, meglévő szintjét senki, még jogalkotással sem csökkentheti. S ha nemzeti vagyonnak tekintjük a természeti erőforrásokat, akkor azt hiszem, szükséges, hogy ezek a tételek az alkotmányban szerepeljenek.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képviselőtársaim! Ha megengedik, még egyetlenegy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Ez szintén Az állam fejezetben az 53. cikk, ami a különleges jogrendre vonatkozó közös szabályokat jelenti. Kérem, hogy ezt a szabályt még egyszer tekintsék át, hiszen alapvetően ennek az (1) bekezdése a különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlásának felfüggesztési lehetőségeit taglalja. Ebben, úgy gondolom, vannak olyan korlátozások, illetőleg másként fogalmazok, a kivételek körébe nem kerül minden olyan kérdés, amit egyébként a (2) bekezdésben az alkotmány megfogalmaz, ami viszont pontosan ellentmond ennek. Hiszen különleges jogrendben az alkotmány alkalmazása nem függeszthető fel - tartalmazza ennek a bekezdésnek az első fordulata, amivel egyet tudok érteni. Ugyanakkor ez az (1) bekezdésnek maximálisan ellentmond akkor, amikor különleges jogrendben alapvető jogok gyakorlását néhány esetben korlátozni engedi a szabály.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a módosító indítványok elfogadásánál is azt a jóindulatot és azt a hozzáadott értéket tekintsék, amivel mi szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ez az alkotmány valóban a nemzet alkotmánya legyen. Ez nyilvánvalóan egyfajta pozitív kritikát is jelent a részünkről, de én óvnám önöket attól, hogy esetlegesen már akkor módosítani kelljen ezt az alkotmányt, amikor még hatályba sem lépett. Ezért kérem, hogy nagyobb körültekintéssel és precizitással járjunk el. Azt hiszem, Ivády Gábor képviselőtársam nevében is mondhatom, aki majd szintén szólni fog, ehhez is szeretnénk hozzájárulni akkor, amikor módosító indítványainkkal javítani kívánjuk ezt az alkotmányt.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Vas Imre képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő alaptörvény-javaslatnak az államra vonatkozó rendelkezései közül az Alkotmánybíróságra, a bíróságokra, illetve az ügyészségre vonatkozó pontokkal foglalkozom, ez az ajánlás 95., 97., 98., illetve 100. pontja.

Az ajánlás 97. pontja szerint az alaptörvény-javaslat 26. cikk (2) bekezdése azzal egészülne ki, hogy bíróvá az nevezhető ki, aki a harmincadik életévét betöltötte. A jelenleg hatályos alkotmány, illetve a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény a hivatásos bíróvá válás tekintetében nem tartalmaz életkorra vonatkozó előírást. Azonban az egyetem elvégzéséhez, a jogi szakvizsgára bocsátáshoz szükséges joggyakorlati idő megszerzése, a jogi szakvizsga letételének ideje, valamint az ezt követően kötelező egyéves bírósági titkári, illetve az ezzel egyenértékű gyakorlati időre figyelemmel 28. életéve betöltése előtt hivatásos bíróvá ma sem nevezhető ki a pályázó. Ülnökbírák tekintetében a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény 122. §-a ma sem teszi lehetővé, hogy valakit a harmincadik életévének betöltése előtt ülnökbíróvá lehessen választani. Úgy gondolom, hogy a javaslat ésszerű követelményeket támaszt vagy kíván támasztani a leendő bírákkal szemben, mert az ítélkezéshez a magas szintű szaktudás mellett kellő élettapasztalat is szükséges.

Az ajánlás 98. és 100. pontjában foglaltak szerint a Kúria elnökét a bírák közül, illetve a legfőbb ügyészt az ügyészek közül, a köztársasági elnök javaslatára, az Országgyűlés választja 9 évre. Megválasztásukhoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 2010. november 27. napjától az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 14. § (2) bekezdése szerint legfőbb ügyésszé határozatlan időre kinevezett ügyész választható meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökére vonatkozóan jelenleg nincs olyan szabály, amely előírná, hogy erre a tisztségre csak olyan személy választható meg, aki gyakorló bíró. Véleményem szerint mindkét igazságügyi szervezet tekintetében elengedhetetlen, hogy olyan személy válhasson csak első számú vezetővé, aki a szervezetet belülről is jól ismeri.

Az ajánlás 95. pontjában a Fidesz és a KDNP frakcióvezetője azt javasolja, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak száma az eddigi 11 főről 15 főre növekedjen. A létszámnövekedést indokolja, hogy az alaptörvény hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntés alaptörvénnyel való összhangját. A másik indoka a létszámnövekedésnek, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt 22 évben nem tudott időben megbirkózni a rá háruló feladatokkal. Nem volt ritka, hogy a kérelmeket 5-8 év alatt bírálták el.

Összegzésként elmondható, hogy az alaptörvény-tervezet részletezett módosító javaslatai előremutatóak, javítják az államszervezet működését, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal támogassák ezeket a módosító javaslatokat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt Pogácsás Tibor képviselő úrnak szót adnék, tájékoztatom önöket a várható felszólalási sorrendről. Pogácsás Tibor képviselő urat Szedlák Attila, Patay Vilmos, Braun Márton, Szalay Péter, Nagy István és még többen fogják követni.

Most pedig Pogácsás Tibor képviselő úrnak adok szót, rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten, az általános vita során, azt gondolom, elég szemléletesen és részletesen indokoltuk az alaptörvény megalkotásának szükségességét, és bemutattuk azt, hogy egy olyan alaptörvény születik, amely időtálló, stabil és biztos alapját adja az elkövetkezendő időszakban szükséges jogszabályoknak, olyan fundamentumot hozunk létre, amely lehetővé teszi az ország kilábalását mind a gazdasági, mind a morális válságból. Természetes ugyanakkor az is, hogy a beterjesztett dokumentum módosításokat is igényel. Ezek a módosító javaslatok az elmúlt időszak vitáiban, egyeztetéseiben merültek fel, illetve a nemzeti konzultáció eredményein alapulnak. Mindez természetesen nem változtat magán a beterjesztett törvény szellemén.

Tisztelt Országgyűlés! A magyar polgárok, az emberek általában az állammal, az állami szolgáltatásokkal első lépésként az önkormányzatok szintjén találkoznak.

(14.10)

Az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy maga az önkormányzati rendszer működőképes, ugyanakkor az ország gazdasági helyzete az önkormányzati helyzetet is alapvetően befolyásolta. Az önkormányzatok anyagi helyzete jelentős részben meggyengült, éppen ezért az önkormányzatok sem képesek kiegyenlíteni azokat a társadalmi-gazdasági különbségeket, amelyeket jórészt a területi elhelyezkedés determinál. A gazdaság, az ipar, a társadalom átalakulása tovább növelte, helyenként jelentősen megnövelte az eltérő fejlettségi szintet a különböző települések között. Mindez ma már a közigazgatási és közfeladatok ellátásában is érezhetővé vált, éppen ezért mindenki számára nyilvánvaló, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy egy új és megfelelő önkormányzati rendszer alakuljon ki. Az ehhez szükséges sarkalatos törvények megalkotása szükséges.

Az elmúlt időszak azt is mutatta, hogy bár maga az önkormányzatiság ad egy kontrollt, de az önkormányzatok törvényességi felügyelete is szükséges. A 60. pontban szereplő módosító javaslat pontosan erre a törvényességi ellenőrzésre irányul, méghozzá egy olyan módosítással, amely pontosítja az eredeti szándéknak megfelelő javaslatot, nem csorbítja a felügyeletet, nem okoz problémát, ugyanakkor az önkormányzatok működésében a valós élethez, az igényekhez igazítja ennek a felügyeletnek a lehetőségeit, s mindemellett lehetővé teszi az időkorlát nélküli jogorvoslat lehetőségét is.

Tisztelt Országgyűlés! Ezen túlmenően szólni szeretnék a 87. számon jegyzett, a környezetvédelemmel kapcsolatos módosító indítványról is. A környezetvédelem egy rendkívül népszerű fogalom. Bár a hírekben, a híradókban nap mint nap látunk természeti és ipari katasztrófákat, ezek az átlagembernek mégis távolinak tűnnek, de az elmúlt időszakban olyan hazai események, mint az árvíz és az iszapkatasztrófa megmutatták, hogy a bennünket körülvevő világ is igen sérülékeny, ezért nem gondolhatja, nem hiheti senki, hogy kívülálló, távol áll a környezettől, és azzal kapcsolatban nincs felelőssége. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak a 87. számú módosító indítványt, amely az O. cikket kívánja bővíteni, és pontosan megfogalmazza az egészséges környezet fenntartására, védelmére vonatkozó kötelezettségeket. Egyértelműen rögzíti, hogy az egészséges környezethez való jog alapjog.

Ugyanezen indítvány a XX. cikk beszúrásával rögzíti azt is, hogy a szennyező köteles viselni az általa okozott károkat, magyarul az alaptörvény kimondja a "szennyező fizet" alapelvet is.

Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben, a monori választókörzetben több településen is élnek német és szlovák nemzetiségű polgárok, akik azon túlmenően, hogy a saját nemzetiségüket vállalják, természetesen a magyar nemzethez tartozónak is érzik magukat. S mindamellett, hogy a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat, igénylik, hogy a nemzetiségekhez kapcsolódó jogok és lehetőségek is megteremtésre kerüljenek, illetve megmaradjanak, ami az ő nemzetiségük továbbélését segíti. A XXVII. cikkhez kapcsolódó módosító indítvány erősíti ezeket a jogokat, erősíti az önazonosság szabad vállalásához, megőrzéséhez, az anyanyelv használatához, az egyéni és közösségi névhasználathoz való jogokat, tehát pontosítja az eredeti szándékot.

Ezek a módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy az alaptörvény az eredeti értékeket képviselve, a társadalom egészének szükséges jogszabályokat megalkossa. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szedlák Attila képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

SZEDLÁK ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A javaslathoz érkezett módosító indítványok közül a T/2627/60. számúhoz kívánok hozzászólni, amely javaslat a 32. cikk (4) bekezdését érinti. A rendszerváltást követően a törvényhozás egyik kiemelkedően fontos feladata a tanácsrendszer autonóm helyi önkormányzatokkal való felváltása volt. Az így létrejött önkormányzatok autonóm mozgásterének egyik legjelentősebb eszköze a lokális jogalkotás lett. A Gyurcsány-kormány 2006 végén alkotmánysértő módon változtatta meg az önkormányzati törvényt és adott ki rendeletet a hivatalok régi rendjének megszüntetéséről. Az Alkotmánybíróság 2008 végéig adott határidőt a korrigálásra. Megszűntek a közigazgatási hivatalok, és feladataikat jogutódként a regionális államigazgatási hivatalok vették át, kivéve az önkormányzatok jogi felügyeletét, mert törvényességi ellenőrzést ellátó szervezetek létrehozását és átszervezését kizárólag kétharmados törvényben lehet szabályozni. Így az államigazgatási hivatalok 2009 januárja óta csak szakmai tanácsokat adhattak az önkormányzatoknak. Ezzel az önkormányzatok alkotmányos működésének a garanciáját szüntették meg. Ezt a garanciát hozta vissza a 2010. május 17-én benyújtott és május végén kihirdetett, a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény, amellyel csaknem négyéves alkotmányos mulasztást is pótolt a jogalkotó a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok visszaállításával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondjuk ki bátran, hogy közigazgatási válság fenyegetett, hiszen a közigazgatási hivatal által korábban biztosított szakmai kontroll hiányában vélhetően születhettek törvénysértő döntések egyes önkormányzatoknál. Úgy gondolom, hogy az újra működő törvényességi ellenőrzés alkalmas eszköz az önkormányzatok rendeleteinek folyamatos szakmai felülvizsgálatára és a törvényesség szempontjaink érvényesítésére. Ez azért is kiemelten fontos, mert az önkormányzatok rendeletei mind helyi szintű, de a településeken általános érvénnyel bíró jogszabályok, a magyar jogforrási rendszer részei, azaz jogok és kötelezettségek forrásai. Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok esetében csak olyan önkormányzati rendelet legyen hatályban, amely kiállja az alkotmányosság próbáját.

A törvényességi ellenőrzési feladat nagyságrendjét jelzi, hogy például Veszprém megyében a helyi önkormányzatok, kistérségi társulások, bizottságok összességében egy évben akár 1300 rendeletet és 30 ezer határozatot is alkothatnak. Azonban évek óta meglévő és jelentős probléma, hogy a jegyzőkönyvek a törvényes határidőt túllépve, olykor több hónapos késéssel, többszöri hivatali felszólításra érkeznek meg a hivatalokhoz. A késedelem miatt meghosszabbodik a törvénysértés által előidézett, esetenként alkotmánysértő helyzet. Hatékony eszköz hiányában a hivatalok nem tudtak a helyzeten változtatni. Éppen ezért fontos, hogy az alaptörvény-javaslatban az önkormányzatnak a helyi rendeletet haladéktalanul meg kell küldenie a kormányhivataloknak. Azonban egyre nagyobb a hivatalok törvényességi ellenőrzést végző munkatársainak a leterheltsége, és egyre nagyobb számban fordulnak elő a telefonon vagy személyesen feltett szakmai kérdések. Mindezek miatt is fontos, hogy a módosításban javaslatként törlésre kerül a hivatalok kézhezvételtől számított 15 napos intézkedési határideje, és az ellenőrzés után egy későbbi időpontban is, amennyiben jogszabálysértést találnak, kezdeményezhetik a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.

Tisztelt Ház! Az általános vitában a felszólalásomat a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István szavaival kezdtem, s most a részletes vitában a hozzászólásom végén újra őt idézem. "Azon előítélet, melyet számtalanszor hallunk, eddig is jó volt, tehát ezentúl is jó lesz, egy cseppel sem józanabb okoskodás, mint például ezek: mert eddig volt pénzünk, továbbra is lesz, mert eddig éltünk, tovább is fogunk élni, mert máig nem törött el kocsink, ezután sem törhetik el, mert tizennégy esztendeig szolgált ezen ló a postán, tehát még tizennégy esztendeig fog jól szolgálni. A természet szent törvényei egészen ellenkezőképpen állnak: ami eddig jó volt, az éppen azért, mert múlt időben volt jó, ma tán csak meglehetős és utóbb még káros is lehet, mert minden előre vagy hátra megyen a világon."

Mindezek figyelembevételével és Széchenyi gondolatait elfogadva, tisztelve a múltat, építve a jövőt, előre menjünk. Kérem, hogy támogassák a javaslat 32. cikk (4) bekezdésének módosítását és hazánk, Magyarország új alkotmányát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Dúró Dóra képviselő asszony következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

(14.20)

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban az országgyűlési képviselők jogállásával kapcsolatos kérdéseket szeretném érinteni, amelyeket a módosító javaslatokban a 72. és a 74. ajánlási pont tartalmaz.

A 72. ajánlási pontban találjuk azt a módosító javaslatot, ami az országgyűlési képviselők visszahívásával kapcsolatban tesz javaslatot arra, hogy ezt a visszahívhatóságot teremtse meg az alaptörvény, és ennek részleteit sarkalatos törvényben szabályozzuk. A többszöri hosszadalmas viták során már egyértelművé vált az önök álláspontja a tekintetben, hogy ezt nem támogatják, így ez nem okozott meglepetést számunkra, mindenesetre azt el szeretném mondani, hogy ha már annyira sok kérdést feltettek a választópolgároknak ezzel az alkotmánnyal kapcsolatban, és egyébként korábban egyszer Kósa Lajos - amikor még megtisztelte jelenlétével az Országgyűlés üléseit rendszeresen - elárulta, hogy önök mindent megmérnek. Javaslom, hogy erről is kérdezzék meg az embereket, hogy ők mit gondolnak a visszahívhatóságról, és támogatnák-e azt, hogy az országgyűlési képviselők visszahívhatók legyenek.

Szintén ebben a paragrafusban kell beszélni arról a pontról, ami azt tartalmazza, hogy egy képviselő elveszíti a mandátumát akkor, ha egy éven keresztül nem vesz részt az Országgyűlés munkájában. Ez természetesen helyes, és igazából az a szégyen, hogy ez megtörténhetett Magyarországon az elmúlt 20 évben. Tudjuk, hogy voltak olyan szocialista képviselők, akik ezt megtehették, ezért fontos, hogy erre a problémára valamilyen gyógyírt kínáljon az alaptörvény.

Azonban tovább kellene mennünk, és úgy érzem ebből a paragrafusból is, és egyébként az egész alaptörvény kapcsán, hogy nem történt átfogó felülvizsgálat az országgyűlési képviselők munkájával kapcsolatban. Azt értem ez alatt, hogy természetesen ez néhány esetben előfordult, hogy valaki egy éven keresztül nem vett részt a munkában, de nem ez az egyetlen probléma, ami az elmúlt 20 évben az országgyűlési képviselők munkáját jellemezte. Tehát ebből a paragrafusból az derül ki számomra, hogy átfogó felülvizsgálat nem történt ebben a tekintetben, és az alaptörvény nem tartalmaz gyógyírt minden olyan kérdésre, amit a képviselők elkövethetnek, és egyébként más munkahelyeken például nem tehetik meg az emberek. Szintén utalnék Kósa Lajosra, aki november 10-e óta nem vesz részt bizottsági ülésen, az ezért kapott jövedelmet azonban felveszi. Azt gondolom, ez is megengedhetetlen magatartás, de még számos olyan példát sorolhatnánk, amit szintén kezelni kellene az országgyűlési képviselők munkavégzésével kapcsolatban, és ezt szintén nem teszik meg.

A másik, következő kérdés, amiről beszélni szeretnék, ez az összeférhetetlenség, amiről Szili Katalin képviselő asszony is beszélt. Gulyás Gergely képviselő úr az általános vitára adott előterjesztői válaszában beszélt erről, és elmondta, hogy az önök frakciója, illetve a két kormánypárti frakció is megosztott ebben a kérdésben. Ezért szeretnék egy kis löketet adni azoknak, akik az összeférhetetlenség szigorúbb szabályait támogatják. Úgy éreztem Gulyás Gergely képviselő úr válaszából is - és egyébként Orbán Viktor miniszterelnök úr sajtónyilatkozataiból is -, hogy a kiindulási alap az, amiben alapvetően különbözik az önök álláspontja a miénktől. Gulyás Gergely képviselő úr a polgármesterek, illetve a helyi képviselők szemszögéből közelítette meg az egész kérdést, és Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig a létszámcsökkentéssel hozta összefüggésbe.

A mi elvi alapállásunk a parlamentarizmus alapjából indul ki, tehát azt mondjuk: a parlamentarizmusban a népszuverenitás letéteményese az Országgyűlés. Ezért az országgyűlési képviselő az, akinek a szemszögéből vizsgálni kell ezt a kérdést is, mint sok más kérdést egyébként. Úgy érzem - és talán önök is úgy érezhetik -, hogy egy országgyűlési képviselő munkája, lehetőségei végtelenek. Végtelen lehetősége, végtelen munkája van egy országgyűlési képviselőnek, ami mellett nem lehet tisztességgel ellátni más tisztségeket. Abból kifolyólag, hogy végtelen lehetősége van, végtelen kötelessége is van. Nemcsak az a kötelességünk, hogy itt legyünk, részt vegyünk a vitákban, hanem ezer más: tartsuk a kapcsolatot szervezetekkel, látogassunk el intézményekbe, tartsuk a kapcsolatot az emberekkel, fogadóórák keretében, lakossági fórumok keretében, és még sorolhatnám, hogy mennyi kötelessége van egy országgyűlési képviselőnek. Ez nem egy napi 8 órás munka, hanem sokkal több annál, az ember egész életét, ha hivatásszerűen tényleg gyakorolja az országgyűlési képviselői munkát, akkor az egész életét ki tudja tölteni végtelen lehetőségekkel, és ezért úgy gondolom, hogy végtelen kötelességekkel. És ez az, amiért nem engedhető meg, hogy mellette polgármester, helyi képviselő vagy bármi más legyen egy országgyűlési képviselő.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Patay Vilmos képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alapvetés L. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban szeretnék a következő percekben hozzászólni.

Sokak számára kívánatos és támogatandó annak kimondása a munka világával, a társadalom meghatározó fundamentumával kapcsolatban, hogy Magyarország gazdasága is az értékteremtő munkán alapszik. Fontos ez több szempontból, de leginkább talán azért, hogy irányt mutasson a jelen és a jövő generációinak, és megalapozza az értékteremtő munka elsőbbségét, primátusát erősítő törvények, szabályozások létrejöttét.

Tisztelt Ház! Elsősorban a törvényhozók, azaz a mi felelősségünk, hogy megváltozzék az a hamis kép, ami sajnálatosan kialakult az elmúlt években a pénzügyi ügyeskedések, seftelések és az értéktermelő munka egyenrangúságáról. De ugyanilyen fontos annak kimondása az alaptörvényben, hogy Magyarország gazdasága a vállalkozás szabadságán alapszik. Ha pedig a vállalkozás szabadságán alapszik, akkor bizony azt is ki kell mondanunk, hogy az egyéni, valamint a közösségi vállalkozás, azaz a szövetkezés szabadságán alapszik.

Miért is olyan fontos ennek a kimondása, tisztelt képviselőtársaim? Talán több okot is felsorolhatnék, de mégis most csak az egyének önkéntes szövetkezeti együttműködéséről tennék itt most említést. Arról az önkéntes szövetkezésről, amely közösségépítő, alkotmányos alapérték a társadalmi és gazdasági együttműködésben, amely egyébként demokratikus önkormányzatiságon, személyes közreműködésen és a tőkeérdekeltség korlátozottságán alapuló egyedüli forma. A szövetkezeteknek a társadalmi közhasznukkal arányos elismerése európai értéket képviselve keresztény-szociális elveken nyugszik.

Tisztelt Ház! Elnök Úr! Többekkel együtt vallom én is, hogy csak a szövetkezeti gondolat megvalósítása jelenthet fenntartható megoldást a magyar mezőgazdaság és a magyar vidék számára. Ezért is tartom, tartottam fontosnak annak hangsúlyozását, hogy az alaptörvény elfogadásakor az önkéntes szövetkezés mint alkotmányos alapérték megemlítésre kerüljön.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Braun Márton képviselő úr következik, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. "Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendőbb." Tisztelt Ház! Szent István intelmeivel kezdem beszédemet, hiszen ha a történelmi alkotmány jogfolytonosságáról beszélünk, akkor Szent István intelmeit talán beleérthetjük ebbe. Másrészt - mint a nevemből is talán kiderül - az én őseim nem keletről és lovagolva érkeztek ebbe az országba, hanem nyugatról és hajón, és a 71., 85., valamint a 91. számú módosító indítványokhoz, a nemzeti kisebbségekről szóló indítványokhoz szeretnék hozzászólni.

Az indítványok technikai jellegű módosítást tartalmaznak: törölni javasolják a népcsoport kifejezést az eredeti előterjesztésből. Ennek egyszerű oka van, a magyar jogrend nem ismeri ezt a kifejezést, de a nemzetközi kisebbségi jogi terminológiában is a nemzeti etnikai nyelvi vagy vallási kisebbségek kifejezés az elterjedtebb. Támogatom a nemzetiségek kifejezés használatát a nemzeti kisebbségek kifejezés helyett, a kisebbségi jelző ellenérzést válthat ki a közösség tagjaiból.

Tartalmi szempontból: a 71. számú módosító alapján az állampolgárnak joga van nemcsak az önazonosság szabad vállalásához, hanem megőrzéséhez is. A megőrzés jogának alkotmányba foglalása a kisebbségi jogok kiterjesztéseként, mélyítéseként üdvözölhető.

(14.30)

Emellett a módosító javaslat sarkalatos törvény alkotását írja elő az Országgyűlés számára a hazai nemzetiségek jogairól. A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezőként való definiálása politikailag korrektebb megfogalmazás, mint a korábbi, ugyanitt üdvözlendő, hogy a védendő értékeink közé kerülhet a velünk élő nemzetiségek nyelve és kultúrája. Tulajdonképpen ez előbbit erősíti meg a 91. számú módosító indítvány a H. cikk vonatkozásában is. Mindhárom módosító indítvány elfogadását javaslom.

Magyarként üdvözlöm, hogy a készülő alaptörvény a magyar nemzet mint egész védelméről beszél. Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Miként tudjuk ezt a vállalásunkat érvényre juttatni, vagy hogy erősebb kifejezést használjak, kikényszeríteni? Akkor, ha példát mutatunk a szomszéd országoknak, ha nálunk a nemzetiségek védelme mindig egy kicsit erősebb, mint a szomszédos országokban, és azt tudjuk mondani, hogy kövessetek minket, terjesszétek ki ti is a nálatok élő magyarságra azokat a jogokat, amelyeket mi egyébként megadunk a saját kisebbségeinknek.

Mindenképpen a pozitív példa erősítését szorgalmazom és támogatom, és mint említettem, sarkalatos törvényben kell rendeznünk a kisebbségi jogokat. Itt hadd emlékeztessem az Országgyűlést, hogy a kisebbségek parlamenti képviseleti joga nem megoldott, tehát az év második felében erre mindenképpen ki kell térnünk.

És ha van még egy kis időm, akkor szeretném üdvözölni, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének a korlátozása ideiglenes lesz, tehát az átmeneti gazdasági állapotig, annak a bizonyos 50 százalékos GDP-arányos eladósodottság mértékének eléréséig tart az a korlátozás az Alkotmánybíróság vonatkozásában, amelyet korábban bevezettünk. Üdvözlendőnek tartom, hogy merjük vállalni ennek az eltörlését.

Támogatnám Gaudi-Nagy Tamás javaslatát azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalás ne lehessen ellentétes az alaptörvénnyel. Ezt célszerűnek tartanám belefoglalni az alaptörvénybe, és megfontolásra ajánlom szintén képviselő úrnak a javaslatát, a 42. számú módosító indítványát a népszavazásról. A jelenlegi alaptörvény, a javaslat a jelenlegi gyakorlatnál egy szigorúbbat javasol, tehát mindenképpen előírná az 50 százalékos részvételt, míg a képviselő úr a jelenlegi gyakorlatot javasolja fönntartani, tehát hogy 50 százalék, vagy ha nem, akkor a 25 százalék egy irányba szavaz.

Mindenkit hadd emlékeztessek arra, hogy a javaslatban szereplő eljárás szerint sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak nem lennénk a tagjai, tehát egyiknél sem volt 50 százalék fölötti a részvétel. Úgyhogy megfontolásra ajánlom a képviselő úr javaslatát, hogy esetleg a jelenlegi gyakorlatot kellene fönntartani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szalay Péter képviselő úr következik, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos módon az alaptörvény vitája kapcsán ismétlődik a médiatörvény elfogadása előtt külföldön, főként az EU tagállamainak egy részében folytatott lejárató kampány. Nem meglepő, hogy a külföldi országok médiájának Magyarországot enyhe megfogalmazásban nem kedvelő része uszító kampányba kezdett és kezd. Ennél szomorúbb, hogy mindehhez a muníciót magyar emberek, úgynevezett filozófusok, külföldön élő magyar írók, esetlegesen volt Securitate-ügynökök és politikusok adják. Az, hogy a világban folyó ellenkampány kiindulási alapja a valóság elemeit nélkülözi, ezeket a magyar hazafiakat csöppet sem zavarja. Meggyőződésem, hogy az alaptörvény bármely más ország alaptörvénye megalkotásához vagy módosításához kiváló jogi keretet ad.

Az alaptörvény részletes vitája kapcsán néhány fontos szempontra szeretném a figyelmet felhívni. Nagyon fontos elv, hogy az állampolgároknak az őket védő, létalapjuknak tekinthető társadalommal szemben nem csupán elvárásaik lehetnek, de kötelességeik is vannak. Mint már arra az általános rész vitájában is utaltam, ilyen a gyermekek világra hozása és felnevelése. A gyermekek egyfelől biztosítékai a társadalom, a nemzet további fejlődésének, fenntartásának, másfelől idős szüleik támaszát is jelentik. Az egészséges lelkű és személyiségű gyermekek felnevelésének biztosítéka a család, amely egy férfi és egy nő közössége.

Másik ilyen kötelesség, vagy mondhatjuk: elvárás, hogy önmaga egészségéért mindenkinek kötelessége megtenni, amit módjában áll. Az egészség megőrzése nem csupán az állam feladata. Tudjuk, hogy az extrém elhízás, a cigaretta, alkohol, kábítószerek mennyire egészségrontó hatásúak, milyen megbetegedések eredői, milyen mértékben emelik a gyógyításra az állam által fordított összegeket. Egyben azon is elgondolkodhatunk, hogy például a közlekedési balesetek sérültjeinél az ápolási költségek fedezése nem az állam és nem a vétlen sérült, hanem a károkozó, illetve biztosítójának terhére történjék.

Kiemelkedő fontosságú, hogy a természeti erőforrások, a vízkészletek, termőföld, erdők a magyar nemzet örökségét képezik, ezeket meg is kell őrizni. Az alaptörvényre alapozva olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek megakadályozzák, hogy a magyar föld külföldiek kezébe kerüljön. Annak módját is meg kell találnunk, hogy a moratórium feloldása után a sunyi módon strómanokkal manipulált földtulajdonok a törvényt kijátszani próbáló külföldiek kezébe kerülhessenek.

A vízkészletek jelentősége óriási, világviszonylatban kiemelkedő hatalom vagyunk a Kárpát-medencében elfoglalt helyünk okán. Evvel élnünk is kell, ennek biztosítékát látom az alaptörvényben.

A kulturális értékek és őshonos fajták kiemelése a természetes biológiai sokféleséggel együtt nem csupán ezek megmaradását célozza. A génkezelt fajták elutasítását is jelenti, aminek pedig az egészségünk vonatkozásában van jelentősége. Azok a kutatók, akik ilyen irányú kísérleteket végeztek, egyértelműen igazolták kutatási eredményeikkel, hogy ezeknek a fajtáknak a táplálkozási láncba történő bevitele kimutathatóan egészségkárosító hatású, ugyanis antibiotikumokat és egyéb idegen, esetleg mérgező anyagokat juttatnak az emberi szervezetbe.

A vízkészletek összefoglaló megjelölése egybeveszi egyfelől az öntözésre használt és ivóvizet, másfelől a gyógyításban használatos gyógyvizeket, amelyek természetes módon használhatók egészségi állapotunk javítására és megelőzésre egyaránt. Az őshonos fajtáknál csupán egy példa a hortobágyi magyar szürke marha. Ezek a marhák a legzordabb télben is egymáshoz támaszkodva viselik el az éjszakai fagyokat, táplálkozásuk pedig nem a nagyüzemi állattartásban szokványos. Ezek a tényezők minden bizonnyal közrejátszanak abban, hogy állományukban soha nem fordult elő szivacsos agyvelősorvadás, ilyen garanciával forgalmazott állatok iránt biztosan komoly kereslet lesz az európai és egyéb piacokon.

Külön említést érdemel, hogy az alaptörvény mindenkinek biztosítaná a jogot a saját védelméhez, valamint tulajdona védelméhez. A magyar társadalom túlnyomó többsége eddig is döbbenettel nézte, amikor valaki saját magát vagy tulajdonát igyekezett megvédeni, ekkor elkezdődött a dekázás, hogy például egy idős ember néhány fiatal támadóval szemben jogosan használt-e védekező eszközként egy botot, vagy sem. Ezekből az ügyekből hosszas jogi csűrés-csavarás után általában a fiatal támadókat hozták ki győztesként. Mindannyian olvastunk a múlt héten arról az esetről, amikor egy idős magyar parasztember a kerítésen belül elhelyezett konyhakertjét védte egy külön kerítésbe vezetett árammal. Az alaptörvénnyel megteremtjük annak lehetőségét, hogy ilyen esetekben jogos legyen az önvédelem.

Meggyőződésem, hogy az alaptörvény elfogadása után biztosítéka lesz egy új korszaknak, amelyet a nemzet felemelkedése, a világban történt megbecsülésének és polgárai boldogulásának soha nem látott mértéke jellemez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a monitorom szerint öten várnak még rendes felszólalásra: Nagy István, Varga László, Bebes István, Bodó Imre és Ivády Gábor képviselő urak. Most Nagy István képviselő úrnak adok szót.

Mielőtt neki adnék szót, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaim! - akik a televízión keresztül követik ezt a vitát. Braun Márton képviselőtársam szavaira szeretnék visszakanyarodni, a népszavazás intézményére. A népszavazás, helyi népszavazás a jelenlegi alaptörvény-javaslat szabályozása szerint egy olyan módosításon menne át, amelynek lényege az, hogy a helyi népszavazás intézménye kiesne.

(14.40)

Azt gondolom, hogy talán ez a legnagyobb érték, amit meg kell védeni a másik mellett, hogy a népszavazás intézményét, a közvetlen demokrácia intézményét olyan módon lehessen igénybe venni, ami illeszkedik az utóbb húsz év kialakult tendenciáihoz. Azaz az 50 százalékos részvételi eredményességi küszöb bizony az elmúlt húsz év népszavazásai közül csak két esetben volt elérhető. És ez a módosítás, tehát ez a negyedes szabály, ami most, jelenleg működik, tehát hogy kétmillió, most jelenleg kétmillió választópolgár, tehát a választópolgárok negyedének egybehangzó szavazata eldönthet egy kérdést, ezt a lehetőséget így kell, ebben a formában kell biztosítani, mert azt látni kell, hogy ehhez valóban kellett a gyurcsányi rendszer ördögi működése, amellyel a társadalombiztosítási rendszer totális elrablását tűzték ki célul. Ez eredményezte a szociális népszavazás eredményességét. Azonban a mai időszakban világosan látható, hogy egyébként a népszavazás intézménye nem lenne érdemben figyelembe vehető az egynegyedes szabály kivetésével.

A helyi népszavazás pedig kiejtené a helyi lakosok kezéből annak az eldöntésének a jogát, hogy mondjuk, egy olyan környezeti ártalmakkal járó beruházást megakadályozzanak, amelyre már nagyon sok példa volt, és ez, úgy gondolom, hogy a közvetlen népakarat helyi kinyilvánításának a jogát korlátozná. Egyébként ha rajtam múlt volna, természetesen az európai uniós csatlakozás és a NATO-népszavazás feltételeként semmiképpen nem írtam volna elő ezt a szabályt, hiszen hogyha így lett volna, azaz az 50 százalékos szabállyal szavaztunk volna a népszavazáson a NATO-, illetve európai uniós csatlakozásra, akkor nem lennénk ma ezen két szervezet tagjai, és ez hitem szerint a nemzetnek is sokkal jobb lenne.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Nagy István képviselő úr kap rendes felszólalásra lehetőséget.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alaptörvény O. cikkéhez benyújtott módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni az ajánlás 34. pontja alapján. Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők, az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt a törvényben meghatározottak szerint helyreállítani vagy a helyreállítás költségeit viselni. A módosító javaslat egyértelművé teszi, hogy az egészséges környezethez való jog alapjog, amelynek érvényesítése érdekében az államnak intézményvédelmi kötelezettsége van.

A természeti erőforrások alapjogban való védelme létkérdés a következő időszak számára. Amikor Mosonmagyaróváron, a mezőgazdaság-tudományi karon tanultam, azt mondta egy professzor: fiaim, úgy bánjatok a termőfölddel, hogy mindenkor tartsátok szem előtt, hogy azt az unokáitoktól kaptátok kölcsön. Nagyon nagy igazság ez. Hányszor és hányszor követtek már el helyrehozhatatlan károkat gazdasági okokra hivatkozva a termőfölddel kapcsolatban, legyen ez szakszerűtlen művelés vagy az urbanizáció hatása, az ipar terjeszkedése. De talán a legnagyobb károkat akkor okozzuk, ha nem tesszük lehetővé azt, hogy a vidéki településeken, a földközelben élők használhassák ezeket a területeket, és a megélhetésükhöz járuljon hozzá.

Az alapvetés O. cikke szerint mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása. A testi és lelki egészség érdekében az állam törvény alapján gondoskodik az épített és természetes környezet védelméről. Miért érzem mégis úgy, hogy óriási különbségek vannak e téren? Akik vidéken élnek, fenntartják a természet egységét, sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint azok, akik abszolút haszonélvezői a természeti erőforrásoknak. A természet és az ember kapcsolatának egyensúlya megbomlott. A vidéken élő ember már nem tudja kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a vidéki élet nyújtott és nyújthatna is számára.

A megbomlott egyensúly speciális problémákat is fölvet: értelmetlennek tűnő, hasztalan munkanélküli lét, amely magában hordozza a különböző társadalmi feszültségeket is. Számoljunk utána, mennyi szociális juttatást kell kifizetni ezért a helyzetért, mennyivel eredményesebb volna, ha ezeket a juttatásokat az eredményesebb földművelés, növénytermesztés és főleg az állattenyésztés támogatására fordíthatnánk. Több jó célt tudnánk megvalósítani egy csapásra: rendezett, fenntartható vidéki fejlődés, benépesülő porták, munkát találó emberek, egészséges élelmiszer mindnyájunknak, és a tiszta levegőről, legeltetett mezőkről nem is szóltam. A fenntartható fejlődés alkotmányba kerülését én ezért szorgalmazom. Fogalmazhatnánk úgy is: ez a jövőnk kulcsa. Az alkotmányos berendezkedés szabályozásán túl ezt tartom jövőnk szempontjából az egyik legmeghatározóbbnak.

A fenti célok érdekében feladat még az ágazatban a tulajdon- és érdekviszonyok szabályozása, a társadalmi igényeknek megfelelő termelési szerkezet és technológiák megválasztásának ösztönzése. A genetikai sokféleség megőrzése felbecsülhetetlen nemzeti kincsünk. Gondoljunk csak bele, hogy az állandóan változó emberi szükséglet, a környezeti viszonyok mindig más és más igénnyel lépnek föl mind a növény-, mind az állatfajtáinkkal kapcsolatosan.

Mekkora érték ma már újra a szürke marha szarvasmarha vagy a mangalica sertés, vagy a magyar óriásnyúl, vagy az alföldi parasztgatyás galamb; pedig két évtizeddel ezelőtt szinte teljesen eltűnőben voltak. Ha nem lettek volna néhányan tanyán, akkor ma már csak történelem lennének - pedig mennyire népszerűek ma már. De a változó természeti, időjárási viszonyok újra és újra visszanyúlásra késztetik a növénytermesztőket és a -nemesítőket is, kellenek a genetikai sokszínűséget hordozó honos állat- és növényfajok. Ezek a fajták itt alakultak ki évezredek és évszázadok során, nem véletlen, hogy ilyenek. Próbálkozhatunk időről időre a természet ellen rugódozni, de előbb-utóbb mindig rá kell jönnünk, hogy nem érdemes, mert nagyon nagy árat kell fizetnünk érte.

Amikor az új alkotmány készül a jelen és jövő Magyarországa számára, akkor nélkülözhetetlen azon alapelvek megfogalmazása, amelyeket alkalmazva olyan életképes mezőgazdasági, erdészeti, halászati és akvakultúra szektorokra épülő vidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tőke megtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenységeket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a gazdag és sokoldalú európai vidéki kulturális örökséget.

A vidéken élők tudják és érzik nap mint nap, hogy életük a lehető legszorosabban kötődik a természethez. Az évszázadok során ehhez igazodva kialakultak szokásaik, ünnepeik, amelyek az identitást, a közösséghez való kötődést erősítik. Ezek olyan értékek, amelyek mindnyájunk számára értékek, határon innen és túl. Ünnepeink módja, táncaink, zenéink mind-mind ezekben a közösségekben alakultak ki. Vitatja-e valaki, hogy ezek értékek? Ugye, nem? Csak akkor tenni is kell valamit a védelmük érdekében.

Akkor, amikor új alkotmány készül, nélkülözhetetlen leszögezni, hogy vidékfejlesztés címén az alapjogban kell rögzíteni, hogy mindazon tevékenységek fejlesztése, amelyek a vidéki településen élő lakosság megélhetési körülményeinek, jövedelmi lehetőségeinek, az életminőség javítására irányulnak, továbbá amelyek a természeti erőforrások, a környezet, a táj megőrzését szolgálják, és amelyek e vidéki társadalomban betöltött funkciójának ellátását erősítik.

Fontos feladatunk, hogy az évszázadok során a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megmaradhassanak. Ez megvalósulhat a falusi közösségben megtestesülő értékekben, akár a helyi egyesületek létrehozásában is. Összességében tegyük lehetővé az alkotmányban, hogy olyan feltételek legyenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki területek a gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális funkciókat tartósan betölthessék és megtarthassák. Tisztelettel kérem tehát képviselőtársaimat, hogy az e célokat lehetővé tevő módosító indítványokat támogassák.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Varga László képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Képviselő úr, öné a szó, parancsoljon!

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Négy pontot szeretnék hangsúlyossá tenni a megjelent módosító javaslatok közül; először is Ivády képviselőtársamnak a javaslatát, amelyik már Szili Katalin javaslatában is megjelent a zászló és a címer vonatkozásában. Feltétlen szükségesnek tartom magam is, hogy megkülönböztessük az állami zászlót és a nemzeti zászlónkat. Az állami zászló valóban az, amit itt fölhúzunk, fölhúznak állami ünnepeken, ami az államot képviseli bárhol, vidéken vagy a fővárosban, de nyilván határainkon kívül már csak akkor használatos, ha a magyar államot kell valahol képviselni. De a magyar nemzethez, a nemzethez való tartozást a címer nélküli piros-fehér-zöld zászlónk tudja valóban megmutatni.

(14.50)

És nem támadható az a magyar ember, magyar nemzetiségű bárhol a világon - a világban nem is bántják, csak legfeljebb a környező országban -, aki a nemzeti zászlót használja, de ha már a címerest, abba jobban bele lehet kötni. Én ezért feltétlenül jónak tartom a kettő megkülönböztetését, az állami zászlónak és a nemzetinek, az államit a címerrel. Így is indultunk, valahol ez elmaradt.

A második. Harrach Péter frakcióvezetőnk javaslatára szeretném felhívni a figyelmet, amikor a tanítás szabadságához hozzáteszi, hogy a törvényes keretek között van a tanításnak szabadsága. Annyi zöldséget tanítanak, már bocsánat a kifejezésért, Magyarországon, mindenféle eszmét és rögeszmét, nyugatról, keletről beérkező minden filozófiához tartozó badarságokat, hogy most ennek nyissunk szabad teret? Azt hiszem, hogy a szabadság sohasem lehet szabadosság. A tanításban is a szabadság nem szabadosságot jelent. Tehát nagyon fontos, hogy a tanítás szabadságához kapcsolódjon a "törvényes keretek közötti" kifejezés, úgy, ahogy Harrach Péter javaslatában az megfogalmazódik.

A harmadik dolog. Mint képviselőtársam az imént említette, a szövetkezést valóban szükséges hangsúlyossá tenni az alkotmányunkban. Mondjuk meg őszintén, kedves magyar paraszt honfitársainknak allergiájuk van a "szövetkezet" szótól, a szocialista rendszerből átjött allergiájuk, amiből ki kellene gyógyulni. A "szocialistából" igen, de magából a szövetkezésnek a hasznából, az összefogás hasznából nem, hanem arra újból hangsúlyt kellene tenni, mert az összefogásnak ma már, a nagy gépek használata, a nagyobb raktárak, a nagyobb hűtők, nem sorolom, de nagyon sok lehetősége van. Feltétlen támogatnia is kell a mindenkori kormányzatnak, éppen ezért lényeges, hogy az alkotmányban is megjelenjen.

Végül negyedikként mondom, hogy hangsúlyozni kell az alkotmányunkban - nagyon örültem miniszterelnök úr bejelentésének is - az ön- és a tulajdonvédelem dolgát. A keresztyén etikában is, a keresztyén értékrendben is ott volt mindig az önvédelem jogossága, a tulajdonvédelem jogossága. Nem tudom, mostanában valóban úgy van, hogy azt büntetjük, aki a jogos tulajdonát vagy éppen az életét védi. Tehát fontos hangsúlyos joggá kell hogy legyen Magyarországon - természetesen behatárolt keretek között - a tulajdon- és az önvédelem, amire szintén érvényes, amit az előbb mondtam, hogy a szabadság nem szabadosság, a tulajdon- és önvédelemre is érvényesen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Pörzse Sándor képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni a képviselő úr talán - reménykedem benne - elszólására, de még mielőtt ezt mondanám, zászló- és címerügyben érintett vagyok, abban a tekintetben, hogy én ezt körülbelül fél évvel ezelőtt benyújtottam a bizottsághoz, miszerint szeretném, ha a koronával ékesített címer visszakerülne a zászlóra. Akkor az önök egyik frakciótársa, Salamon képviselő úr vezetésével ezt lesöpörték, önök mindannyian meg is szavazták ennek lesöprését, azzal az indokkal, hogy ez csak egyetlen lehetséges megoldás. Persze nem volt lehetőségem megkérdezni, hogy mi még a többi, de most ezt hagyjuk. Nagy örömmel veszem, hogy ha nem jobbikos adja be ezen javaslatot, hanem független képviselők, akkor meg természetesen már tárgyalóképes ez az ügy. Mindegy, örülünk neki, ha esetleg visszakerülne a zászlóra.

Az elszólásra szeretnék kitérni, hogy mi - és ezt többször el szoktam mondani - miért lettünk jobbikosok, úgy, hogy gyakorlatilag ülhetnék, mondjuk, én például az önök padsoraiban is, bár nem biztos, hogy ezt szívesen látnák. Többek között az ilyen elszólások miatt, ugyanis ön azt mondta, hogy bele lehet kötni. Ki? És kit érdekel? Tehát ha a mi zászlónk címerébe valaki beleköt, az önmagát minősíti. Senkit nem érdekel, hogy valaki is bele akar kötni! Senkit! Ez a mi történelmi jelképünk, és ha mi a zászlónkra ezt vissza akarjuk tenni, akkor tegyük vissza. Ráadásul, én azt mondom, hogy erről a magyar lakosság már döntött. Ha ön megnézte, a magyar-hollandon a lobogtatott zászlók legalább 70-80 százaléka már a címerrel ellátott zászló volt. Ez ilyen egyszerű. Ez oda tartozik, a magyar zászlóra tartozik, akkor is, ha jobbikos adja be, akkor is, ha nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Horváth János képviselő úrnak adok szót, kétperces hozzászólásra, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Zászló, lobogó és a különböző jelvények tekintetében engedtessék meg, hogy emlékeztessem magunkat arra, hogy a többféle megjelenés több polgártársunk, nemzettársunk részvételét hozhatja magával. Volt egy olyan embercsoport a történelmünkben, amelyik Rákóczi Ferenc szűzmáriás lobogója alatt harcolt a magyar szabadságért. Volt máskor, amikor Kossuth-címeres zászló alatt harcoltunk, volt a forradalom alatt, amikor ugyancsak Kossuth-címer alatt harcoltunk, sőt minden címert kivágtunk, és lyukas zászlóval. Szóval azt szeretném, ha emlékeznénk, hogy a regimentáció, az egyféleképpen való megjelenés mindenképpen, nem biztos, hogy optimális.

Még egy rövid szót a szövetkezetekről. Én a szövetkezeti törvénynek előadója voltam ebben a magyar parlamentben 1946-ban, ami szövetkezeti törvényt úgy láttuk, mint a védekezés a kommunista gazdaság ellen, a dán-holland mintára, mert a magángazdaságok összefogása éppen védekezés lett volna a kollektivizmus ellen. Az, hogy a kommunisták felhasználták, és szövetkezetnek nevezték, ami éppen ellenkezője volt a szövetkezetnek, az megtévesztette a magyar népet évtizedekre, mint ahogy "Szabadság!"-gal köszöntek, Népszabadság újságot mondtak. Ezek a csalások, szemfényvesztések ne tévesszenek meg bennünket! A szövetkezet az emberi egyéni összefogás, és ez egy jó dolog.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bebes István képviselő úr következik, rendes felszólalásra, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában a Nemzeti hitvallás részhez szóltam hozzá, amely meggyőződésem és elvem szerint az alaptörvénynek egyik nagyon fontos részét képezi, azonban ugyanennek az alaptörvénynek egy nagyon fontos részét képezi az állam feladata, működése és azokhoz kapcsolódó különböző részek, és itt is persze "A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei" című rész, amelyhez módosító javaslatok érkeztek be. Tisztelt képviselőtársaim engedjék meg, hogy a 110-115. soron beérkezett módosító javaslatokhoz szóljak hozzá, és mondjak néhány gondolatot.

(15.00)

Sajnálatos módon az ellenzéki padsorokból az előző kormányzatok jeles képviselői nincsenek jelen, de abban az időszakban, az előző nyolc évben a helyi önkormányzatok finoman szólva is fekete bárányok voltak az állam működésében és az államigazgatás gépezetében. Egyrészt a törvényi szabályozással néha talán törvénytelenül is, másrészt a különböző hozzájárulásokkal, az állami költségvetésből biztosított normatívákkal is megpróbálták ellehetetleníteni az önkormányzatok működését.

Azt gondolom, hogy három olyan módosító javaslat feltétlenül említést érdemel, amely főként a költségvetési problémákat próbálja meg beemelni az alaptörvénybe. Az egyik természetesen az a része, amely a helyi önkormányzat működéséhez szükséges különböző források biztosítását próbálja meg nevesíteni az alaptörvényben, és többek között az, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult, az állam a költségvetési fedezetet biztosítja. Láthattuk, ugye, az előző időszakban, hogy sajnálatos módon akkor pontosan ezek a támogatási lehetőségek egyre csökkentek az önkormányzati feladatellátáshoz, folyamatosan kaptuk a feladatokat, ugyanakkor ezekhez a költségvetési forrásokat még arányaiban sem kapta meg egy önkormányzat, éppen ezért már az ellehetetlenülés felé közelített az önkormányzati rendszer.

És persze ideutalva egy másik módosító javaslatot, amely pontosan a hitelfelvétellel kapcsolatos részeket próbálja meg megemlíteni; az önkormányzatok akkor egyrészről megpróbáltak azokhoz forrásokat biztosítani, és itt nem a működésre - mint ahogy a korábbiakban a képviselőtársaimtól elhangzott -, hanem inkább a fejlesztésekhez próbáltak meg különböző hitelfelvételekkel lehetőséget biztosítani azért, hogy az európai uniós támogatásokhoz, különböző hazai támogatási forrásokhoz hozzá tudjanak jutni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha az állam megfelelőképpen rendezi a költségvetési fedezetet, biztosítja az önkormányzatok működéséhez, akkor ezekre a hitelfelvételekre a továbbiakban talán kevésbé lesz szükség, és nyilvánvalóan az állam szeretné kontrollálni ezeket a hitelfelvételi lehetőségeket.

A másik része, amely szintén talán ehhez a részhez tartozik, a különböző kötelező feladatok ellátása, gondolok itt az oktatásra vagy éppen a szociális feladatokra vagy számos olyan dologra, amit az előző időszakokban a kistérségi társulásokon keresztül próbált meg az előző időszak támogatni; persze ott is egyre csökkenő mértékben, hiszen az előző időszakokban - főként itt három-négy évvel korábbi időszakokra tudok visszautalni, ott még voltak megfelelő források és kiegészítő normatívák a társulásban történő feladatellátáshoz. Ha mondjuk, visszafordítanának a tisztelt képviselőtársak a 2010-es költségvetés ez irányú fedezeteire, akkor viszont világosan láthatnák, hogy az előző kormány milyen hihetetlen kevés lehetőséget biztosít és milyen mértékben korlátozta ezeknek a társulási feladatoknak az ellátását.

Azt gondolom, hogy abból, ami az alaptörvényben megjelenik és annak is ezt a részét próbálja meg kezelni, világosan látható, hogy az állam egyrészről a megfelelő költségvetési forrásokat megfelelő arányban próbálja meg biztosítani, másrészt pedig logikus, hogy ha a települések megfelelő finanszírozást kapnak, akkor az állam el is várja tőlük, hogy ahhoz megfelelőképpen hozzájáruljanak, és akár a kötelező feladatok ellátását társulás formájában is megtegyék.

Úgy gondolom, hogy majd az önkormányzati törvény ezt megfelelően tudja kezelni, és megfelelően tudja az ezekhez való források biztosításához szükséges törvényi hátteret biztosítani, és ezt is tartalmazza az alaptörvény ebben a formában. Éppen ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy a megfelelő támogatotti sor elfogadásával is, majd pedig az alaptörvény elfogadásával is ezt a törvényt támogassák.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Bodó Imre képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, akik az új alkotmány kimunkálásában dolgozunk, rengeteg időt, energiát és politikai tőkét fektetünk az alkotmányozásba, és az 1989-es rendszerváltás befejezésére irányuló célkitűzésünk kétségtelenül helyes. Kérem, engedjék meg, hogy két módosító indítványhoz, a 2627/79., valamint a 2627/52. ponthoz mondjam el gondolataimat.

A 2627/79. az életfogytiglan tárgyában benyújtott módosító indítvány. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés a magyar büntetőjog legsúlyosabb büntetése. Legfőbb jellemzője, hogy az életfogytiglani szabadságvesztéssel ellentétben az ítélet kizárja annak lehetőségét, hogy bizonyos idő elteltével a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét megvizsgálják. Mivel a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtott fogva tartott magaviselete nem kompetens a büntetés végrehajtásának tekintetében, sokan ellenzik ezt az intézményt jogászok, büntetés-végrehajtási szakemberek, kriminológusok, politikusok, de legfőképpen az emberi jogi szervezetek körében. Ezzel ellentétben a támogatók azonban azzal érvelnek, hogy bizonyos bűnelkövetőknél minden lehetőségét ki kell zárni annak, hogy a társadalomba valaha is visszakerüljenek. Eszerint nem kizárt, hogy egy elkövető magát a feltételes szabadlábra helyezésre alkalmasnak mutatja, valójában azonban továbbra is veszélyes. Ezért kerül szabályozásra az alkotmányban, hogy tényleges szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt bírói ítéletben szabható ki.

Magyarországon elvben 1993 óta létezik tényleges életfogytiglan. Első bűncselekmény után 1999 óta alkalmazható, jelenleg 16-an töltik ezt a büntetési formát jogerős bírói ítélet alapján.

Másik fontos témakör, tisztelt képviselőtársaim, a szabadság kérdésköre, a tulajdon védelme, valamint a személyi biztonság kérdésköre. A szabadság meglehetősen tág fogalom, amelyet az egyes filozófiai irányzatok különbözőképpen értelmeznek. A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent, ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség, képesség valamit tenni. Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, amely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg, például mint a személyi szabadság korlátozása. A személyi szabadság el nem ismerésén és intézményesítésén alapult az ókori rabszolgaság, a rabszolgatartó gazdasági rendszer, a középkorban a jobbágyok földhöz kötöttsége. Az új alkotmányban ezért kerül szabályozásra, hogy senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány XII. cikke a következőt tartalmazza: mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a tulajdona ellen intézett, illetve a tulajdonát közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítására. A tulajdonjog természeténél fogva védelemre szorul, a klasszikus magántulajdon kizárólagossága, másokat kirekesztő jellege mellett a tulajdon erős védelme a jellemzője. Ezt a védelmet elsődlegesen és közvetlenül maga a tulajdonos nyújtja a tulajdon számára. A mai polgári jogi törvények is kivétel nélkül elismerik a tulajdonos jogát arra, hogy jogos önhatalommal elhárítsa a tulajdona ellen irányuló jogtalan támadást, illetőleg hogy kizárjon bármiféle önkényes behatolást.

(15.10)

A tulajdont magával az állammal, az állam által alkotott közhatalommal szemben is meg kell védeni. A szabadságot és autonómiát biztosító magántulajdon felszámolását hirdető fasiszta és kommunista ideológiákkal szemben a magántulajdon védelmének igénye kell hogy felmerüljön. A hatalom legfőbb korlátja csakis a polgárok sérthetetlen magántulajdona lehet, egyben a demokratikus társadalmi berendezkedés záloga is. Az ENSZ az alapvető emberi jogok sorában deklarálja a tulajdonhoz való jogot - ezt követően vált általánosan elfogadottá a tulajdonhoz való jog alkotmányos elismerése és védelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A módosító indítvány 2627/52. beadványában az önkormányzatok gazdasági helyzetével kapcsolatos, illetve a fék nélküli hitelfelvételek korlátozására benyújtott módosító indítvány szerepel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek könnyű helyzetben a forráshiányos hazai önkormányzatok, amelyeknek a jövőben várhatóan egyre nagyobb nehézséget fog okozni a pénzügyi kötelezettségeik teljesítése. Igencsak megszaporodtak mostanában a hazai önkormányzatok finanszírozásairól szóló hírek. Az önkormányzati szektor eladósodásának ténye megkérdőjelezhetetlen, ám az egyes önkormányzatok eladósodottsági szintje jelentősen különbözik egymástól. Az eladósodáshoz összetett okok vezettek, amelyek közül a legjelentősebb, hogy az előző kormányzat az államháztartási hiány csökkentése és annak kényszere miatt több közszolgáltatási feladatot is az önkormányzatok hatáskörébe delegált, az ehhez szükséges forrásokat viszont nem biztosította. A normatív állami támogatások minimális összege 2005 óta folyamatosan csökken.

Az európai uniós pályázatok önrészeinek biztosítása, az állam által az önkormányzatokra rótt többletfeladatok finanszírozása, illetve a különböző társadalmi igények kielégítése mind-mind a kötvénykibocsátás, azaz az eladósodás felé lökték a helyhatóságokat. A törvényi szabályozás lehetővé tette a nagy volumenű kötvénykibocsátást az önkormányzatok számára, azonban mindez központi felügyeleti szerv közreműködése nélkül történt. Nem működött egységes nyilvántartási rendszer sem, amely átláthatóvá tette volna ezen kibocsátásokat, ennek következtében két év alatt közel hússzorosára emelkedett e kötvényállomány. A kibocsátott kötvények 88 százaléka sajnos devizaalapú, amely további kockázatot jelent. Az új forráspolitikának köszönhetően az önkormányzatok hosszú távon adósodtak el, a kötött kamat- és tőketörlesztések pedig négy év alatt megváltoztatták az önkormányzati kiadások szerkezetét. Az önkormányzatok gazdálkodása szempontjából - ahogy az állam gazdálkodása szempontjából is - kiemelt fontosságú a költségvetési egyensúly megtartása, illetve annak megőrzése. Az alkotmányban való szabályozás, amely kötelezettségvállaláshoz, illetve kormányzati hozzájáruláshoz köti a helyi önkormányzatok kölcsönfelvételét, nemcsak ezen egyensúly megtartásához járul hozzá, hanem a megfelelő szintű önkormányzati működéshez, valamint az átgondolt gazdálkodáshoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kérem a támogatást majd ezen két módosító indítványhoz, mert meggyőződésem, hogy mind az önkormányzati rendszer biztos gazdálkodásához, mind pedig az önvédelemhez, annak törvényben garantált lehetőségéhez a felhatalmazást meg kell adni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt az időkeretéből 10 percet átadott a Fidesz képviselőcsoportja számára.

Most pedig Ivády Gábor képviselő úr következik, független képviselőként, rendes felszólalásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

IVÁDY GÁBOR (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a szót, és mindenekelőtt megköszönöm én is a Kereszténydemokrata Néppártnak azt, hogy átadott a függetlenek részére tíz percet - higgyék el, elég szörnyű ilyen szűk időkeretek között beszélni úgy, hogy látjuk, hogy a szocialisták 121 perce és az LMP 68 perce minden egyes ülésnapon bennmarad. Ezennel talán üzenem is nekik, és meg fogjuk kérni őket, hogy a következő ülésnapokon automatikusan adják át ezt az időkeretet a részünkre - nekünk van mondanivalónk, és tartalmi mondanivalónk van az alkotmányhoz, szeretnénk aktívan részt venni ebben a munkában. Így aztán addig fogok beszélni, amíg az idő tart, mert rengeteg mindenről szeretnék beszélni.

Kezdjük rögtön a 8. módosító javaslatnál, ami a címeres zászlóról szól, és itt nagyon sok képviselőtársam már említette ezt a módosító javaslatot. Nagyon örülök annak, hogy nagyjából egyetértés van abban, hogy ezt a jelképet, a történelmi címerünket a Szent Koronával - ha már ilyen utalásokat tettünk az alkotmányban a Szent Koronára is - meg kell jeleníteni a nemzeti lobogón is, illetve az állami lobogón. Azt hozzá kell tennem, hogy a javaslatom, ahogy Szili Katalin képviselőtársam alkotmánytervezetében is szerepel, különbséget tenne az állami és a nemzeti lobogó között: a nemzeti lobogó lenne a címer nélküli trikolór, és az állami lobogó lenne a címerrel ellátott lobogó. Ennek igenis van jelentősége. Ha érzékenységet mutatunk a határon kívül élő magyarok felé, és szolidaritást vállalunk velük, akkor igenis lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy ők a legkisebb ellenállással vagy a legkisebb atrocitásra számítva ki tudják nyilvánítani a nemzeti hovatartozásukat. Én nagyon szépen kérem önöket, hogy gondoljuk át még egyszer: önmagában pusztán az, hogy az állami lobogón megjelenik középen a címer, már szívet melengető és előremutató dolog, de kiegészítve a nemzeti lobogónak a meghatározásával, ez a kettő fog összességében, úgy gondolom, rendet tenni ebben a kérdésben, márpedig a rendre nagyon nagy szükség van, hiszen jelen pillanatban az emberek, sőt a hivatalok nagy része nem is tudja pontosan, hogy melyik a hivatalos zászló. Ezért nagyon sokan egyébként a címerrel ellátottat használják, teljesen jogosan, hiszen történelmi büszkeségünk a címer és a Szent Korona.

Néhány kiegészítést hadd mondjak a Nemzeti hitvallás részhez. A 21. módosító javaslatom és a 22. módosító javaslatnak egy része arról szól, hogy kérem szépen, ha hiszünk abban - nem vagyok naiv, és tudom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben, években, sőt lehet, hogy hónapokban, hetekben és a hatálybalépést követően is az alkotmányunk rengeteg módosításon eshet túl, de ha a szándékunk az -, hogy ezt hosszú távra készítjük el, akkor próbáljuk meg úgy megfogalmazni, hogy legyenek olyan részei, és a hitvallás kifejezetten ez a rész, amelyekhez ne kelljen a későbbiekben hozzányúlni. És a hitvallás az én olvasatomban nem a mi hitvallásunk, hanem minden magyarnak a hitvallása - nemcsak a jelenkoriaké, hanem a jövő generációé is. A módosító javaslataim arra irányultak kifejezetten, hogy ne tegyük bele azt, hogy az "ezer évvel ezelőtti államalapítás", mert ha ez az alkotmány vagy a hitvallás rész fennmarad még ötszáz év múlva is, akkor az már nem állja meg a helyét. Vagy az, hogy "az elmúlt évszázadban történt viharok", érvényes még száz évig, de ha hisszük, hogy ez a hitvallás sokáig fennmarad, akkor vegyük ki ezt, és tegyük bele azt, hogy "a magyar történelemnek a viharaiban".

A 13. módosító javaslatom: kérem, vegyük ki azt, hogy "büszkék vagyunk arra, hogy harcokban védtük Európát". Ne arra legyünk büszkék, hogy harcoltunk, senki nem lehet büszke a vérontásra, az nem nemesíti a lelket. A cél, és hogy Európáért küzdöttünk, és hogy célt értünk vele, vagy ha nem értünk célt, de legalább a kitűzött cél nemes lehet, és arra méltán lehetünk büszkék, de ebben a megfogalmazásban a harcra vagyunk büszkék, és ez ebből a szempontból nem helytálló. Én nem örülnék, ha az alkotmányunkban ez benne maradna.

A 15. módosító javaslat: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítését." Kérem szépen, a szegénység nem szégyen, az anyagi javaknak a mennyisége, amellyel rendelkezünk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a szegény egyébként segítségre szorul. A gazdagok, akik anyagi javakban gazdagok, lehet, hogy sokkal inkább szorulnak a segítségünkre, mint a szegények. Ha a "szegényeket" kicseréljük a "rászorultakra", akkor az tökéletesen lefedi azoknak az embereknek a rétegét, vagy azokat az embereket, akiknek emberi kötelességünk - és alkotmányban le kell írni, hogy rajtuk kötelességünk - segíteni.

(15.20)

De kérem szépen, ne keverjük össze az anyagi javakat az emberi lélekkel, az életnek a tartalma, hogy jó életet élünk-e, tartalmasat, szeretetben gazdagot, ez nem attól függ, hogy valaki szegény vagy pedig nem! Ezért javaslom azt, hogy ezt is gondolják át, hogyha megkérhetem, még egyszer.

Nagyon szépen köszönöm, és örülök annak, hogy a 11. számú módosító javaslatomat támogatta mind az alkotmányügyi bizottság, mind az előterjesztő, ahol is két dolog szerepel. Az egyik, a valódi népuralom, sokak számára talán kötözködésnek is tűnhet: nincs "valódi" népuralom. Vagy van népuralom, vagy nincs népuralom, és az álnépuralom nem népuralom, azt csak hívhatják népuralomnak, de a legfontosabb része a kiegészítésnek, hogy az "igazságos eljárás" bekerült a többi közé.

Ne haragudjanak, 50 másodpercem van, nem tudok mindenre részletesen kitérni és idézni. Valószínűleg hétfőn fogom folytatni a részletesebb dolgokkal.

A 12. pont még, ha jól gondolom, a Nemzeti hitvalláshoz tartozik, már csak erről tudok beszélni, ahol a jövő nemzedékekről beszélünk, hogy az ő elhivatottságukkal naggyá fogják tenni Magyarországot. Az én módosító javaslatom az, hogy tegyük bele azt, hogy ők majd folytatják a munkánkat. Nem állhatunk úgy neki egy alkotmány elkészítésének és egyébként az elkövetkezendő éveknek, ha nem hisszük azt, hogy mi fogjuk naggyá tenni Magyarországot, mi tesszük le az alapjait annak, hogy ők majd ezen építkezve még nagyobbá tudják tenni Magyarországot. Egyszerűen bíznunk kell magunkban, és sugallnunk kell azt a jövő generációi felé, hogy mi erre képesek vagyunk, és ezzel erőt adunk arra, hogy ők is képesek erre.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Nyikos László képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Itt az első nap fináléjában még szeretnék három módosító indítványhoz véleményt fűzni. Az egyik az ajánlás 99. számú pontja, amelyben arra tesznek javaslatot, hogy az alkotmánybírák számát négy fővel emeljük meg, emeljék meg, a 11-ről 15-re. Én ennek a bírósági vonatkozásával nyilván nem fogok foglalkozni, nem a szakmám, az a része viszont a szakmámhoz tartozik, hogy a bíráskodás is pénzbe kerül, közpénzbe kerül, és nem mindegy az, hogy mennyiért alkotmánybíráskodik Magyarország.

Engedjék meg, hogy összehasonlítást tegyek a német alkotmánybíróság létszáma, infrastruktúrája és a magyaré között. Németországban 16 fős alkotmánybíróság dolgozik Karslruhéban, abban a Németországban, amely lakosságának a lélekszáma nyolcszorosa a miénknek, a GDP-je pedig huszonötszöröse a miénknek. Tehát majdnem egy német szintre vinné a létszámot. A magyar viszonyokat tekintve igencsak nagyvonalú lépésnek tartanám, arról nem is beszélve, hogy az előterjesztő nem indokolta meg, hogy mi ennek a háttere, semmiféle számítást nem fűzött hozzá "természetesen", mindössze annyit olvashatunk az indokolásban, hogy a megnövekedő ügyteher miatt. Tisztelettel jelentem, a megnövekedő ügyteher viselésére sokféle megoldás van, a szervezéstől kezdve a munka hatékonyságának a növeléséig, et cetera, ezeket nem akarom sorolni.

Az én számításaim szerint ez a négyfős emelés évente körülbelül 150 millió forinttal fogja növelni a Magyar Köztársaság központi költségvetését, az adófizetők pénzéből természetesen. Tehát meggondolandónak tartom ezt a nagyvonalú, a német alkotmánybírósági létszámhoz és infrastruktúrához mérhető bővítést, hiszen itt nemcsak a négy bíróról van szó, hanem a hozzátartozó titkárságokról, gépkocsivezetőkről, gépkocsikról. Egy alkotmánybíró juttatásai megegyeznek a miniszterek juttatásaival, és ebből aztán sok minden következik, nem akarom ezeket részletezni.

Tehát én ezt drágának tartom, meggondolandónak tartom, a magyar viszonyokhoz képest szerényebb létszámmal kellene alkotmánybíráskodni. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik indítvány, amihez megjegyzést kívánok fűzni, megint csak egy terminológiai problémát céloz, vet föl. Azt javasolják az előterjesztők, hogy nyelvhelyesség erősítése céljából nyelvhelyesség erősítésére irányuló javaslatot tesznek, és a bruttó hazai terméket nevezzük ezután az alaptörvényben teljes hazai összterméknek. Én értem a nemes szándékot, hogy az idegen szavakat lehetőleg ne tegyük bele az alaptörvénybe, hiszen én magam is azt javasoltam, hogy lehetőleg közérthető legyen az alaptörvény szövege, egy átlagos érettségizett embernek érthető legyen, és így tovább; azonban ezzel átestek a ló másik oldalára. A bruttó hazai termék egy annyira közismert fogalom a szakmában, hogy most az lesz a probléma, hogy aki a teljes hazai összterméket fogja itt olvasni, az nem fogja érteni, hogy mi ez, és ha egy lexikonban utána fog nézni, utána akar nézni, nem fogja megtalálni.

A bruttó hazai termék a GDP "magyarul", minden országban így definiálják, ezt értelmetlennek tartom visszamagyarítani. A "bruttó" mint idegen szó a magyarban már magyarnak mondható, tehát ezt fölöslegesnek tartom. Tehát a nemes szándékot, mármint hogy nyelvhelyesség erősítésének a szándékát elismerem, de a megoldás rossz, ezért kérem, hogy azt korrigálják.

Végül a harmadik észrevételem a Költségvetési Tanácsra vonatkozik, amit magam javasoltam; nem találom a számát. Itt azt javasoltam, hogy a Költségvetési Tanácsot mint intézményt ne tegye bele az Országgyűlés az alaptörvénybe, részben azért, mert a történeti alkotmányhoz semmi köze, Magyarországon soha ilyen intézmény nem volt, mindössze 4-5 éves múltra tekinthet vissza a jogelődje, amit ugye megszüntettek vagy átalakítottak a költségvetési vita kapcsán. Tehát azt gondolom, hogy többpártrendszerben, mint amilyenben mi működünk, minden pártnak, amely a parlamentbe kerül, minden frakciónak van egy költségvetése, abból a költségvetésből lehet finanszírozni azokat a szakértőket, akik meg tudják mondani, hogy a kormány előterjesztése elfogadható, nem elfogadható, milyen gondokat tükröz, és ennek a parlamentnek kell megmondania azt, hogy elfogadja-e a kormány költségvetési törvényjavaslatát, vagy visszaadja, mert valami gondja van vele.

Nos, ez a javaslat, ami itt előttünk van, három embernek akarja azt a jogkört megadni, hogy egyfajta ütközőbakot emeljenek a kormány költségvetési törvényjavaslata elé, és vétójogot kapnak. Ez valami egészen elképesztő hatáskör, nulla felelősséggel párosítva, mert ez a három ember - a jegybank elnöke, a Számvevőszék elnöke és a köztársasági elnök által kinevezett harmadik ember, aki egyben a grémium első embere - képes arra, hogy bármelyik kormány javaslatát úgymond visszadobja, és a parlament is lemond a saját jogosítványainak egy részéről, hiszen nem ő maga gyakorolja a költségvetési jogát, hanem leadja három embernek, akiknek a javaslatáért semmiféle felelősséget nem rögzít az alkotmány. Ez egészen szokatlan, a világon én még ilyet nem láttam! Egyébként maga az intézmény is, 3-4-5 ilyenfajta intézmény van a világon, ez amerikai import egyébként, és ennek egy magyarított torzója ez a Költségvetési Tanács.

Tehát én ennek az intézménynek az alaptörvénybe emelését semmiképpen nem tartom jónak, aránytévesztőnek tartom. Ha fontos ez az intézmény, akkor egy törvényt tessék róla alkotni, és működjék úgy, de alaptörvénybe emelni teljes szereptévesztés.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Pánczél Károly képviselő úr következik, rendes felszólalásra, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Képviselő úr, öné a szó.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a részletes vita vége felé engedjék meg, hogy egy rövid módosító javaslathoz egy rövid hozzászólást hadd tegyek meg. Ez a módosító javaslat a 47. sorszámot viseli, és a törvényjavaslat IX. cikkely (1) bekezdéséhez szól, amely eredetiben így íródott, hogy "Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát."

(15.30)

Én is egyetértek Harrach Péter képviselő úrral, aki ehhez módosítást nyújtott be, hiszen nem kellene olyan dolgot védenünk, ami nincs. A tanulásnak van szabadsága, a tanításnak azonban, valljuk meg őszintén, nincs szabadsága. Ehhez beadott képviselő úr egy módosítást, hogy törvényben meghatározott keretek közötti szabadságát kívánja védeni a tanításnak az alkotmánytervezet, alaptörvény-tervezet. És ez jól is van így. Engedjék meg, hogy röviden itt megindokoljam ezt. Ugyan a tanításban is vannak bizonyos elemek, amelyek szabadságot adnak, ilyenek például bizonyos pedagógiai módszerek kiválasztása, bizonyos taneszközök, tankönyvek kiválasztása, ott bizonyos fokú szabadság érvényesülhet, bár ott is vannak azért fontos szabályzók.

A tanítás teljes szabadsága nem létezik, hiszen pontos törvények, jogszabályok, rendeletek szabályozzák a tanítás működését. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a tanítás egyik legfontosabb kerete az iskola mint intézmény. És függetlenül attól, hogy ki annak az intézménynek a fenntartója, egy iskola, egy intézmény fenntartásához működési engedélyre van szükség, nagyon pontos és konkrét előírások alapján adják ezt ki, hogy milyennek kell lenni az épületnek, egy eszközjegyzék szabályozza, hogy milyen felszerelésnek kell jelen lenni, az alkalmazottaknak milyen végzettségűnek kell lenni, költségvetéssel kell rendelkezni. Tehát meg van adva pontosan, hogy milyen személyi és tárgyi feltételek szükségesek a tanításhoz, az oktatáshoz.

A tanítási év rendjét miniszteri rendelet szabályozza, és az oktatás tartalmát is szabályozzuk, hiszen létezik a Nemzeti alaptanterv, amiről persze lehet vitatkozni, hogy ez mai formájában mennyire nemzeti, mennyire felel meg egy kerettantervnek, de létezik egy ilyen, nevezzük kulturális nemzeti kánonnak, ami 16 éves korig ma szabályozza az oktatás-nevelés tartalmát. Léteznek helyi tantervek, léteznek pedagógiai programok, amelyeket a fenntartók elfogadnak. Tehát még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy támogatandó az ilyen irányú módosító javaslat, mert a tanításnak ilyen értelemben véve nincs szabadsága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolatot engedjenek meg: az Alaptörvény X. cikkelye az oktatáshoz való jogról szól. Nagyon helyes, hogy ez az alaptörvényben szabályozva legyen, azonban egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Mindig oktatásról beszélünk, és egy kicsit elsikkad, elsiklunk amellett, hogy a nevelés is legalább ugyanolyan fontos. Más törvényekben persze úgy is szerepel, hogy nevelési-oktatási intézmények, de a nevelés fontosságára szeretnék itt egy gondolat erejéig ráerősíteni.

A Nemzeti hitvallás része az Alaptörvénynek maga egy olyan szöveg, ami, azt gondolom, ha nem is nap mint nap foglalkoznak vele az oktatásban, de ezek a fogalmak, az ezeréves történelmünk, a kereszténység mint nemzetmegtartó erő, az emberi méltóság, a család és a nemzet, az ember becsületének alapja a munka, a békesség, biztonság, rend, igazság, szabadság, a Szent Korona, mind olyan fogalmak, amelyek hatalmas lehetőségeket adnak az iskolai nevelésben. És ha ma már annyi szép idézetet hallottunk ebben a Házban, engedjék meg, hogy én is egy idézetet hozzak ezzel kapcsolatban ide önök elé.

Az idézet: "Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában többet kellene nevelni, kevesebbet tanítani. Ez áldozatot jelent. Kisebb osztályokat, nagyobb elmélyülést a tanár részéről az egyes tanulóval való foglalkozásban, így több tanárt. De az eredmény minden áldozatot megérne." Nos, ezt az idézetet azért hoztam önök elé, mert egyrészt ez ma is időszerű, társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani, másrészt pedig, amiért idehoztam, ez Teleki Pál miniszterelnöktől származik, aki pontosan 70 évvel ezelőtt halt meg, április 2-án, máig tisztázatlan körülmények között. Azt gondolom, a gondolata is időszerű, illetve az ő tisztessége és becsülete a mai napig példaértékű lehet minden politikus előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Babák Mihály: Így igaz. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Tóth József képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan az általános vitában már egyszer volt szerencsém hozzászólni a Nemzeti hitvallás című fejezethez, most azonban az előttünk lévő törvény XII. cikkéhez szeretnék véleményt mondani. Mielőtt ezt kifejteném, engedtessék meg, hogy egy kis bevezetőt mondjak. Az alkotmány országunk legfőbb törvénye, iránytű mindennapi életünkhöz, hitvallás legfontosabb értékeink mellett. A rendkívül magas társadalmi támogatottsággal megválasztott Fidesz-KDNP-pártszövetség azt is célul tűzte ki, hogy az 1949 óta hatályban lévő alkotmányt 2011 tavaszára egy új, a demokratikus értékeknek megfelelő nemzeti alaptörvénnyel írja fölül.

Egy országgyűlési képviselő munkája során ritka és kivételes lehetőség az, ha egy ország alkotmányának megalkotásában vehet részt. A rendszerváltás óta több mint 20 évvel olyan törvénye születik végre a magyar nemzetnek, amely a múlt értékeit megőrizve a jövőbe mutat. Éppen ezért az alkotmányozás folyamatában való részvétel nemcsak politikai lehetőség, hanem társadalmi kötelezettség is egyben. Büszke vagyok, hogy részese lehetek e történelmi pillanat megvalósulásának.

Tisztelt Ház! A következőkben a jogos védelem, illetve a tulajdonvédelem alaptörvényi megfogalmazásával kapcsolatban szeretném megosztani gondolataimat. Az előttünk fekvő javaslat XII. cikke rögzíti a tulajdonhoz való jogot, garantálva ezzel a tulajdon védelmét, hiszen enélkül egyáltalán nem beszélhetnénk magántulajdonra épülő társadalmi rendről. Az állam kötelezettsége a magántulajdon védelme. Bár a jelenlegi alkotmány is tartalmaz bizonyos rendelkezést, amely korlátozza a tulajdon állami kisajátítását, hazánk történelmének vészterhes fejezetei miatt számunkra különösen fontos az effajta szabályozás. Ez a XII. cikk most egy újabb bekezdéssel egészül ki, nevezetesen az állampolgár azon jogával, amely lehetővé teszi, hogy törvényben meghatározottak szerint elháríthassa a tulajdona ellen intézett, illetve azt közvetlenül fenyegető jogtalan támadást.

Ennek a jognak alkotmányos rangra emelését mindenképpen áttörésként értékelhetjük. A jelenlegi hatályos törvények ma is lehetővé teszik a testi épség és tulajdon elleni támadások elhárítását, azonban a bűnelkövetőt jobban védik, mint a cselekményt kivédeni szándékozó személyt. Ma a védekező kezét lefogja, bénítja az esetleges következmények miatti aggodalom. Az a tudat nehezedik rá, hogy kétszeresen van vesztenivalója. Az állam természetesen nem engedheti meg, hogy a védekezés bosszúállássá fajuljon, de épp ennyire fontos, hogy a veszélyben forgó élete vagy tulajdona védelmére kész bátorság és energia minden becsületes emberben töretlen legyen.

A tisztességes magyar emberek hathatósabb védelemben kívánják részesíteni személyüket és vagyonukat az egyre erőszakosabbá váló bűncselekményekkel szemben. Ez világosan kiolvasható a nemzeti konzultáció keretében visszaküldött válaszokból is. Éppen ezért hiszem, hogy a törvény nem támaszthat magasabb követelményt a jogszerű védekezővel szemben, mint amilyet a jogtalanság talaján állóval szemben megkíván. Nem kérhetjük a jogos védelmi helyzetben lévő állampolgártól, akit éppen támadás ér, hogy lehetőleg kímélje a jogellenes támadót. A jogtalan támadó javára csak olyan kritérium fogalmazható meg, amely életét védelmezi, leszámítva természetesen az élet elleni támadásokat.

Fontosnak tartom tehát azt is, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Teljes mértékben azonosulni tudok miniszterelnök úr szavaival: menjünk el egészen odáig, amíg nem válik a magyar közélet túl agresszívvá és erőszakossá önvédelmi jogának kiterjesztése miatt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Varga László képviselő úr következik, ugyancsak rendes felszólalásra, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két képviselőtársam felszólalására reagálnék, akik közül az egyikkel vitám van, a másik esetében meg rá szeretnék erősíteni arra, amit mondott.

Pánczél képviselőtársam hangsúlyozta a nevelés fontosságát az oktatás mellett? előtt? vagy együtt? Eszembe jut, hogy amikor húsz évvel ezelőtt újraindítottuk Kecskeméten a református iskolát, akkor az egyik hozzám nagyon közel lévő és ugyanazt valló tanárnővel vitatkoztunk ezen. Ő tanár volt, és azt mondta, úgy gondolja, hogy az oktatásra tegyük a hangsúlyt. Én mindig azt mondtam, hogy nevelés és oktatás, ő meg mindig azt mondta, hogy oktatás és nevelés. Körülbelül fél évvel ezelőtt azt mondta nekem: neked volt igazad, most már én is rájöttem, a mi elsőrendű feladatunk itt az iskolában, hogy neveljünk és úgy oktassunk. Azt hiszem, ha az alkotmányunk, az alaptörvényünk hangsúlyossá teszi az ifjúság nevelését és oktatását, akkor érjük el azt, hogy a tanítás valóban eredményes lesz, és egy olyan nemzedék nő fel, amilyet szeretnénk.

Itt át is térek arra, amiben vitám van Ivády képviselőtársammal. Bár több pontban egyetértek vele, de amikor azt mondja, ne mondjuk azt, hogy hisszük, a következő nemzedék teszi naggyá Magyarországot, hanem ezt mi is merjük felvállalni, akkor én azt mondom, hogy maradjon ez így. Mi hisszük - s ezt ön is mondta -, hogy az Alaptörvény Nemzeti hitvallás része hosszú ideig maradandó lesz, s úgy tudjuk, úgy tudják nevelni és oktatni az utánunk következő nemzedéket, illetve a most felnövekvőket, hogy tényleg naggyá tegyék Magyarországot, amire viszont nekünk, legalábbis az én korosztályomnak már túl sok ideje nincs. Önök közül sokan fiatalok, még lehet erre idejük, de azt mondom, hogy hagyjuk így ezt a reménységet, ezt a hitet benne.

Egyébként Ivády képviselő úrnak tökéletesen igaza van abban - erre szeretnék is ráerősíteni -, hogy tegyünk különbséget szegény és rászorult között, mert nem ugyanaz a két fogalom. Tökéletesen igaza van, hogy ez két külön fogalom, és ezt a két fogalmat különválasztva kell használnunk.

Szintén erősítem Ivády Gábor képviselőtársamnak azt a Nemzeti hitvallás részre vonatkozó módosító javaslatát, amikor nem azt mondja: "ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban", mert ha azt reméljük, hogy ez az alaptörvény és ez a Nemzeti hitvallás hosszabb idejű lesz, akkor írjuk azt, hogy a XX. század viharaiban szétszakadt országunk. Teljesen igaza van abban, hogy fölösleges odatenni a "büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk" után, hogy "ezer évvel ezelőtt", elég az, hogy "büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk szilárd alapokra helyezte Magyarországot", mert minden történelmet ismerőnek tudnia kell, hogy éppen hány évvel azelőtt történt ez.

Köszönöm szépen a szót. Még hagytam két percet a KDNP-s képviselőtársaknak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Kovács Péter képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra, a hátralévő időkeret teljes egészére. Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ma is nagy élmény volt számomra bent lenni az alaptörvény részletes vitájánál. Megint sok mindent tisztázni tudtunk, és nagyon jó az, hogy újabb módosító javaslatok érkeztek. Én ezek közül egyet emelnék ki, méghozzá azt, amelyik azt a lehetőséget biztosítja magyar embertársaink részére, hogy a saját tulajdonukat megvédjék, azt a tulajdonukat, amiért dolgoztak, tevékenykedtek. Amiért megdolgoztak, azt senki ne vehesse el tőlük úgy, hogy azt ne védhetnék meg. Nagyon örülök, hogy egy ilyen módosító javaslat a Ház előtt van. Kérem, hogy ezt majd támogassák.

Azért is szót kértem, mert lenne egy kérésem jobbikos képviselőtársaimhoz. Nagyon kérem, legyenek kedvesek és mellőzzék már a "politikusbűnözés" kifejezést azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik polgármesteri tisztség mellett végzik parlamenti képviselői munkájukat. Személyemben én is érintett vagyok ebben a dologban, ugyanis a XVI. kerület polgármestere és parlamenti képviselője is vagyok. Amikor a XVI. kerületi választópolgárok 2010-ben a parlamenti választáskor szavaztak, akkor tudták, hogy 2006 óra polgármester vagyok, tudták, hogy a következő polgármesteri választáson is kívánok indulni, és így is rám szavaztak, méghozzá nem kevesen, hanem annyian, mint soha bármelyik parlamenti képviselőjelöltre az elmúlt húsz évben. Se szocialistára, se másra nem szavaztak még annyian. Kérem, hogy ezektől az emberektől ne vegyék már el a józan ítélőképességet, és ne mondják olyan emberekre, akik egyben parlamenti képviselők és polgármesterek, hogy "politikusbűnöző", "álláshalmozó".

S ha már itt tartunk, felhívom figyelmüket egy független képviselő, mégpedig Ivády Gábor úr - ha jól emlékszem - 73. számú módosító javaslatára. Önök azt javasolják, hogy parlamenti képviselő ne lehessen polgármester, önkormányzati képviselő, ez-az. Miért pont ez? Bana Tibor úr a nap elején azt mondta a vitában, hogy azért, mert a parlamenti képviselői munka teljes embert kíván. Valóban. Tegyük föl, hogy önöknek igazuk van. No de akkor ügyvéd se lehetne parlamenti képviselő, kőműves se, gyógyszerész se, állatorvos se, senki. Ivády úrnak van egy ilyen javaslata. (Zaj a Jobbik soraiban.) Na igen, csak akkor az önök frakciójában is a képviselők 15 százalékának le kellene mondania, hiszen van más kereseti tevékenysége! Hogy ha önök a jövőben nem fogják használni a "politikusbűnöző" kifejezést olyan képviselőtársakra, mint én, ígérem önöknek, akkor én sem fogom azt mondani, amit egyébként joggal mondanak a választók, hogy megélhetési politikusok azok, akiknek semmilyen más jövedelmük nincs, mint a parlamenti képviselői jövedelmük. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ígérem önöknek, hogy én ezt soha többet nem fogom mondani, de azt kérem, hogy önök se mondjanak ugyanilyen butaságokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A monitorom üres. Mivel senki sem kért szót, a részletes vitát elnapolom, folytatására április 4-én, hétfőn kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontunk tárgyalásának a végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr: "Ami az alaptörvény részletes vitájába nem fér bele" címmel. Képviselő úr, megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon!

(15.50)




Felszólalások:   13-18   19-181   181-182      Ülésnap adatai