Készült: 2021.04.21.12:25:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

79. ülésnap (2011.03.25.),  1-139. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 7:30:14


Felszólalások:   1   1-139   139      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a képviselő hölgyeket, asszonyokat, urakat, kedves kollégáinkat, akik segítenek a mai ülés hátterét biztosítani, és köszöntöm a televíziónézőket, a rádió hallgatóit is.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 16. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Lenhardt Balázs jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Magyarország Alaptörvénye címmel Ágh Péter és képviselőtársai, valamint Aradszki András és képviselőtársai által előterjesztett törvényjavaslat, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel Szili Katalin képviselő által előterjesztett törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása. A törvényjavaslatokat T/2627. és T/2628. számokon kapták kézhez a képviselők.

Az elfogadott napirend szerint a mai napon a képviselői felszólalások következnek a rendelkezésre álló időkeretben. Emlékeztetem önöket, hogy hétfőn az Országgyűlés az előterjesztések 40 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött, ebből ma összesen 10 órát tudnak a frakciók felhasználni. Felkérem Tiba István jegyző urat, hogy a mai nap időkeret-felosztását ismertesse.

DR. TIBA ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 10 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 204 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 121 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 106 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 96 perc, az LMP képviselőcsoportjának 68 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Ahogy ezt megszokhatták, az időkeretet és annak múlását a táblákon nyomon követhetik. Most a képviselői felszólalások következnek. Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Varga Mihály képviselő úrnak, Fidesz. Jó reggelt, képviselő úr, öné a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! "Jaj a háznak, mely alapba' gyönge... / Egy perc jöhet, s az épület ledől, / S rossz gazda, aki mindig újra épít, / S ma vagy holnap, de végre tönkre jut."

Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt én is örömmel élek azzal a lehetőséggel, amit az alaptörvény parlamenti vitája jelent. Huszonegy éve vagyok a tisztelt Ház tagja, képviselem a rám és politikai szövetségemre szavazó polgárokat, így tudom, kivételes pillanat egy új alkotmány születésénél jelen lenni. Országgyűlési képviselőként kötelességemnek és feladatomnak érzem, hogy legjobb meggyőződésem és tudásom szerint vegyek részt ebben a vitában, és sajnálatosnak tartom, hogy ez nem minden képviselő számára magától értetődő. Egyetértek azokkal az előttem szólókkal, akik szerint kár volt az ellenzéki pártoknak túlságosan exponálni magukat az alkotmány vitájában. Kivonultak, lelkük rajta - számoljanak el a választóikkal, miért hagyják érdemi képviselet nélkül őket.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló rövid időben elsősorban az alaptörvény közpénzügyi részeit érintem. Volt alkalmam áttanulmányozni azokat az írásokat, amelyeket az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kért és kapott az alkotmánykoncepció kidolgozásakor. Köszönettel is tartozunk ezeknek az intézményeknek és személyeknek, akik véleményükkel és írásaikkal segítették ezt a vitát, bővítették tudásunkat a koncepció és a szövegjavaslat megalapozásában, különösen az új alaptörvény közpénzügyi részeire vonatkozóan. Ezúton is köszönet tehát az Állami Számvevőszék munkatársainak, a volt és jelenlegi elnökének, Simon István, Hetei Tibor András, Kopits György uraknak és mindazoknak, akik az Országgyűlés és a nyilvánosság számára megosztották gondolataikat.

Tisztelt Országgyűlés! A közpénzügyek szabályozásának illeszkednie kell abba a folyamatba, amely lezár egy történelmi szakaszt, és megteremti a következő évtizedek jog- és társadalomfejlődését. Húsz év tapasztalata van mögöttünk, tanulságok sokasága segíthet abban, hogy az új alkotmány felé tisztelettel és szeretettel fordulhassunk. A közpénzügyi részeknek ebbe a folyamatba kell illeszkedniük. A rövid kérdés úgy hangzik: milyen lesz a XXI. század magyar állami berendezkedése, ebben milyen szerep és feladat jut a közpénzügyeknek? Ennek a kérdésnek a megválaszolása szilárd koncepciót igényel, hiszen akkor tudunk jó alaptörvényt alkotni, ha van elképzelésünk a jövőről, az államról, a társadalomról, a benne élő emberről, környezetünkről, a köröttünk lévő világról.

Nem tűzhetünk ki más célt, mint hogy az új generációk érdekeinek védelmében olyan alkotmányos szabályokat alkossunk, amelyek megfékezik az állam túlzott mértékű eladósodását, biztosítják az államháztartás egyensúlyát. Tapasztalataink alapján rögzítenünk kell, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles gazdálkodásával a nyilvánosság előtt elszámolni. Az Alapvetés M. cikk (1) bekezdése rögzíti is: "Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti." Kiegyensúlyozott, átlátható, fenntartható - ez az állampolgárok részéről jogos elvárás az alapjogok érvényesülését is garantáló állami intézmények működésével szemben.

Magyarország az elmúlt 20 évben kettős szorításba került. Az államadósság növekedése párosul a demográfiai csökkenéssel, azaz a következő generációk, a jövő nemzedékek életlehetőségei szűkülnek évről évre. A demográfiai előrejelzések alapján 2050-re a 20 év feletti népesség fele közel 60 év feletti lesz. Ha e két folyamathoz, az államadósság növekedéséhez és a népességfogyáshoz a jövőben is társul az alacsony aktivitási ráta, az állami kötelezettségek csak az adóterhek jelentős növekedésével vagy az ellátások drasztikus csökkentésével lesznek teljesíthetőek. Egy generáció sem hagyhat több adósságot a következő generációra, mint amit maga megörökölt. Kötelességünk tehát arra törekednünk, hogy alaptörvényünk egy elöregedő társadalomban a jövő nemzedékek jogainak védelmét is szolgálja.

Megemlítem, de idő hiányában nem térek ki rá, hogy a részletszabályok körébe kell utalni az állami költségvetés, az önkormányzatok költségvetése elkészítését, végrehajtását, az ezeket körülvevő számviteli szabályokat, valamint a költségvetésből gazdálkodó szervek létesítését és gazdálkodását. Húsz év van az ország mögött, sikeres és riasztó tapasztalatokkal. A közvagyon tekintetében pápábbak lettünk a pápánál, vagyis nagyobb a magántulajdon aránya nálunk, mint jó néhány nyugat-európai országban. A közvagyon felélése és elherdálása pillanatnyi döntések alapján történt, a stratégiai közösségi tulajdon szempontjai, az ellátásbiztonság kérdése fel sem merült. Történelmi bűnökről beszélhetünk akkor, amikor az 1995-96-os privatizációs időszakra tekintünk vissza. Eszközarányos nyereség garantálása, titkos záradékok és kötelezettségvállalások, állami monopólium helyett privát monopóliumok megjelenése, menedzsmentdíj - ilyen stációk jellemezték az akkori közgondolkodást és elsősorban a szocialista-liberális kormányok gondolkodását a köztulajdonról.

Hogy az akkori időszaknak máig ható következményei vannak, arra tragikus példát hozott a vörösiszap-katasztrófa. A közvagyon eltűnt, következményeként itt maradt a magas munkanélküliség, a szegénység, az eladósodottság. Szociológiai tanulmányok rögzíthették, hogy amíg az elmúlt két évtizedben Magyarországon lehettek sikeres egyéni és családi életstratégiák, addig Magyarország mint közösség gazdasági értelemben nem volt sikeres. Az egyéni anyagi siker gyakran a közösség terhére valósult meg, a normaszegő magatartás az érvényesülés feltétele lett.

(9.10)

Talán ezért sem véletlen, hogy két évtized alatt nem történt meg a közvagyon körébe tartozó vagyontárgyak teljes körű, pontos számbavétele és értékelése. Ezért lényeges, hogy az alaptörvény javasolja a még meglévő közvagyon megőrzését, a felelős költségvetési gazdálkodás hosszú távú céljának meghatározását, a közpénzügyi rendszer működési rendjének igazságosabbá, átláthatóbbá, hatékonyabbá tételét. Mindennek együtt kell járnia az átláthatóság érvényesülésével, hiszen mindenkinek joga van közérdekű adatok megismeréséhez.

Épp az átláthatóság hiánya üresítette ki az elmúlt években a fenntartható költségvetés elvét. Néhányat a riasztó példákból: autópálya-építések költségének kihagyása a költségvetésből, kifizetetlen uniós támogatások szerepeltetése bevételként, a Budapest Airport eladásának elszámolása és így tovább.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az éves költségvetés elvét tartalmazza, továbbá rögzíti, hogy az éves költségvetésről való döntés törvényhozási tárgy. Javasolt szabály szerint minden évre vonatkozóan külön kell költségvetést elkészíteni és azt törvényben elfogadni. A társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú, kiszámítható működést igényelnek. Ezek olyan rendszerek, amelyek a kiszolgáltatottság esetére kínálnak megoldást - mint betegség, öregség.

Itt a stabilitás rendkívül fontos, ezért az alaptörvénynek rögzítenie kell, hogy mely társadalmi intézmények fenntartásával biztosítja a szükséges ellátást. A javaslatnak védelmet kell nyújtania arra is, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg az a vagyonátcsoportosítás, ami a '80-as éveket jellemezte, amikor a társadalombiztosítási többletet egyszerűen elvonták, és áttették a központi költségvetés folyó kiadásaira.

Az alaptörvény szabályozza azt a kérdést is, hogy mi történik akkor, ha az országnak nincs elfogadott költségvetése. Hogy a kérdés nem csak napjaink számára fontos, utalok rá, hogy ezt a problémakört már részletesen tárgyalta Magyary Zoltánnak A magyar állam költségvetési joga című könyve, amelyet 1923-ban adtak ki Budapesten. Ha a központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadja el, a kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket és az előző naptári évre a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzatok keretei között a kiadásokat időarányosan teljesíteni.

Néhány mondatban az államadósság kérdéséről. A központi költségvetés végrehajtása során a kormány az állam nevében nem vehet fel olyan kölcsönt, és nem vállalhat olyan pénzügyi kötelezettséget, amely azt eredményezné, hogy az államadósság szintje meghaladja a megelőző naptári év bruttó hazai terméke értékének felét. Magyarország az uniós csatlakozáskor magára nézve kötelezőnek ismerte el az Európai Unió jogrendjét, így vállalta azt is, hogy megteremti az euró bevezetésének előfeltételeit. Ezek közé tartoznak a maastrichti szerződésben meghatározott fiskális konvergenciakritériumok. Az államháztartás adóssága így nem lehetne magasabb, mint a bruttó hazai termék 60 százaléka.

Az alapszabály szövegében rögzített 50 százalékos határ biztonságos távolságot ad ahhoz, hogy Magyarországnak ne kelljen újra szembenéznie egy veszélyes mértékű államadósság kialakulásával. Emlékezhetünk a 2008-as IMF-, európai uniós hitelfelvételre, amikor Magyarország 20 milliárd euró nagyságrendű hitelt vett fel. Ehhez az Országgyűlés nem adott előzetes, törvénybe foglalt felhatalmazást. Az eladósodást és annak feltételeit a demokratikus intézményrendszer keretei között kell tartani, és biztosítani kell annak átláthatóságát.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok gazdálkodásáról egy rövid megjegyzés. Az elmúlt években megnövekedett az önkormányzati csődök száma, jelentősen nőtt az önkormányzatok eladósodottsága. A tavalyi évben hiába teljesítette a központi állam a költségvetésen keresztül szükséges feltételeket a célul kitűzött 3,8 százalékos hiányhoz, az önkormányzati rendszer adóssága a várakozásokhoz képest jóval nagyobb lett. Feltehetően sok esetben állami források igénybevétele is szükséges lesz az önkormányzatok konszolidációjához.

A magyar államháztartási rendszerben a települések finanszírozása jelentős részben állami forrásokon alapul. Ha valóban feladatnak érezzük a közpénzügyek rendbetételét, akkor korlátozni kell az önkormányzatok hitelfelvételhez kötött szabadságát. Az alaptörvény javaslata arra vonatkozik, hogy az önkormányzatok törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételéhez vagy más kötelezettségvállalásához a jövőben a fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal hozzájárulása kell, és erről külön törvény rendelkezhet.

Szerencsésnek tartanám azt is egyébként - csak egy mellékmegjegyzés -, hogy jogszabályban meghatározott intézmény bonyolíthassa le ezt a hitelfelvételt, hiszen manapság bármelyik önkormányzat bármelyik pénzintézettel vállalkozhat erre. Kimaradt az alaptörvény szövegéből - javasolni fogom ennek a bevételét -, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint. Ez a törvényes fizetőeszköz az országban, és amíg ez így van, úgy gondolom, hogy ezt az alaptörvény szövegének is rögzítenie kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ha már Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című versével kezdtem, hadd fejezzem be kortársa, az ugyanabban az évben született Madách Imre soraival: "Legyen hát célod: Istennek dicsőség, / Magadnak munka. Az egyén szabad / Érvényre hozni mind, mi benne van. / Csak egy parancs kötvén le: szeretet."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Kiss Sándor képviselő úr, Jobbik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ezt a T/2627. számon benyújtott törvényjavaslatot, amelyet Magyarország alaptörvényének neveznek, önök, a kormánypárt mindannyian aláírták, kedves képviselőtársam, önökhöz szeretnék egypár szót szólni annak okán, hogy vállalják-e ennek a törvényjavaslatnak a teljes tartalmát.

Fel szeretném hívni az önök figyelmét arra, hogy ebben sok olyan tétel van - nagyon sok -, ami több mint aggályos. Kezdeném mindjárt a Nemzeti hitvallás első mondatával: "Mi, a magyar nemzet tagjai..." Kikre tetszenek gondolni? A 15 millió magyarra vagy a belső Magyarországon élő 10 millióra, vagy az önökre szavazott 53 százalékra, vagy esetleg talán csak a fideszes, KDNP-s képviselőkre?

Önök 53 százalékot kaptak a választásokon, de ha ez az iromány a választás előtt nyilvánosságra került volna, nem vagyok benne biztos, hogy kaptak volna 43 százalékot. Nagyon szépen kezdődik ez az iromány: "Isten, áldd meg a magyart!" Csak fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy Himnuszunknak van második versszaka is, amely úgy van, hogy: felhozád... - bocsánat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Balla György: A Himnusz másképp van! - Egy hang a Fidesz soraiból: Őseinket felhozád...) Uraim, lehet, hogy önök zavarba próbálnak engem hozni (Derültség, moraj a Fidesz padsoraiban.), hiszen önök rutinos képviselők, és lehet, hogy ez sikerül is. "Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére, / Általad nyert szép hazát / Bendegúznak vére."

Arra hívnám fel a figyelmüket - uraim, lehet nevetni -, hogy Magyarország története nem Szent Istvánnal kezdődik, hanem korábban, és ezt illett volna beletenni a Nemzeti hitvallásba. És kérem szépen, nevethetnek, de nem átallanak beletenni az önök által alkotmánynak nevezett irományba... - amely szerint "Magyarország rendjét a nemzeti együttműködésre alapozzuk". Miért nem azt írták, hogy a nemzeti együttműködés rendszerére? Méltatlannak tartom azt, hogy önök egyáltalán ezt meg merik említeni a magyar alkotmányban.

És ha az 1949. évi XX. törvényt nevezzük kommunista, sztálinista alkotmánynak, akkor ne tessenek majd meglepődni azon, ha ezt az alkotmányt fideszes és brüsszelista alkotmánynak nevezik. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.) Az alaptörvénybe beletenni az Európai Uniót, kérem szépen, ez is méltatlan. Nemzetközi szövetségek, társulások jöhetnek-mehetnek, de Magyarország örök.

(9.20)

Tehát én úgy érzem, hogy méltatlan Magyarország alkotmányába bármilyen nemzetközi szervezetet belerakni.

Sokat beszéltünk erről az ominózus, kiskorúaknak járó szavazati jogról. Ez még valóban elfogadható is lenne, hogy a kiskorúaknak is legyen szavazati joguk. És akkor arra tetszettek gondolni, hogy azok a dolgozó felnőtt emberek, akiknek nincs gyerekük, mert nem lehet gyermekük, vagy úgy alakult a párkapcsolatuk, hogy nincs gyermekük, csökkent értékű emberek? (Dr. Répássy Róbert közbeszól.)

Vagy ha egy házaspár elválik, akkor a férjnek egy szavazati joga van, az anyának a gyermeke okán kettő szavazati joga van? Tehát akinek nincs gyermeke, annak a felnőtt embernek miért van kevesebb joga, mint annak, akinek van? Annak a felnőtt embernek szükség van az adójára, szükség van a munkájára, de önök úgy gondolják, hogy szavazati jog már ne illesse meg annyi. Ezen gondolkozzanak el, kedves képviselőtársaim!

Eleve méltatlan az, hogy önök beleteszik ezt az alaptörvénybe, amikor az önök által állítólag 900 ezer visszaküldött válaszlapon is csak 15 százalék támogatja. Tehát önök is tisztában vannak azzal, hogy a társadalom többsége egyáltalán nem támogatja a törvényjavaslatnak ezt a részét, és önök ezt mégis beletették ebbe. Ezen gondolkozzanak el, kedves képviselőtársaim, és gondolkozzanak el azon, hogy önök ehhez adják a nevüket.

Szakmailag sok minden elhangzik majd, és már elhangzott, de felhívnám a figyelmüket a Magyar Honvédség szerepére. A Magyar Honvédségnek semmi más feladata nincs, kérem, mint a haza fegyveres védelme, a haza függetlenségének és a haza határainak a fegyveres védelme. Hogyan merik önök beletenni az alkotmányba azt, hogy a Magyar Honvédség alapvető feladata külföldi haderőkben való részvétel? A Magyar Honvédségnek nem alapvető feladata Afganisztánban harcolni. Természetesen én azt nem vitatom el, hogy nemzetközi szerződésekben ilyesmi lehet, de ez nem alapvető feladata. Tehát önök ezt az alaptörvényt nem hosszú távra írják, az örök Magyarországnak írják, hanem az aktuális politikai helyzetnek. Én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen tarthatatlan.

Aztán az, hogy hogyan kezelik ezt a törvényt - úgy kezelik, mint minden más jogszabályt. Tehát ez nem egy jogszabály a többi közül, hanem ennek már nyilvánosságra kellett volna kerülnie hónapokkal ezelőtt. És még egyszer visszatérek arra, hogy a választások előtt nyilvánosságra kellett volna kerülnie, nem pedig most.

Én arra hívnám fel még egyszer a figyelmüket, hogy gondolják meg, képviselőtársaim, hogy önök a nevüket adják ehhez, és adják a nevüket mindazokhoz, amik elhangzottak, és majd elhangzanak a következőkben. De ha önök adják, és úgy gondolják, hogy ezzel teljes mértékben egyetértenek, és teljes mértékben vállalják ennek az alaptörvénynek minden pontját, akkor lelkük rajta, kedves képviselőtársaim. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Igen, örülök neki, vagyis helyesebben nem örülök, mert nagyon szomorú az, hogy önök ilyennek képzelik a jövő Magyarországát, és nem veszik figyelembe azt, hogy a társadalomnak ténylegesen mi a véleménye, és ránk akarják erőltetni, rá akarják erőltetni a nemzetre.

Ez az önök alkotmánya. Tehát ennek semmi más szerepe nincs, csak hogy az önök hatalmát az elkövetkezendő 10 vagy 15 évre biztosítsa. És hogy mi itt vagyunk, tehát hogy a Jobbik itt van az alkotmányozásban, és a másik két ellenzéki párt kivonult: mi azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra a sok visszásságra, ami ebben a törvényjavaslatban van.

Én nem szeretnék kitérni minden részletre, mert nincs annyi időm, csak még egyszer felhívom a figyelmüket, sokadjára, gondolják végig, hogy ennek minden pontját mindannyian vállalják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Következik a KDNP képviselőcsoportjából Habis László képviselő úr. Tessék parancsolni!

HABIS LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az új alaptörvény kapcsán élénk vita bontakozott ki arról, hogy a Magyarországra kötelező nemzetközi jogi szabályok és a magyar jog közötti összhang biztosításának kötelezettsége hogyan érinti a magyar önrendelkezést és a magyar értékrendet.

Ebből kiindulva fel kell tennünk a kérdést: az új alaptörvény tervezete mennyiben feleltethető meg az önkormányzati rendszer tekintetében a nemzetközi egyezményeknek, és az európai hagyományoknak, illetve alapértékeknek? Ennek természetesen különös aktualitást ad, hogy napjainkban az érdeklődés középpontjában áll az önkormányzatok működése. Le kell szögeznünk: a helyi demokrácia társadalmi érték. Fontos alapelv, hogy a döntések az érintettekhez a lehető legközelebb szülessenek meg, az államrendszeren belül ott, ahol a szükséges szakértelem és az erőforrások rendelkezésre állnak.

Az elmúlt évek káros gyakorlata volt, hogy az önkormányzatoknak folyamatosan többletfeladatokat adtak anélkül, hogy a fenntarthatóság szempontja érvényesült volna. Számos ágazati-szakmai szabályozás kezelhetetlen többletterheket ró a településekre, a sokat emlegetett dereguláció, a jogi szabályozási környezet ésszerűsítése és átláthatóvá tétele elmaradt. A folyamatos forráskivonás mára több területen kezelhetetlen helyzetet teremtett. Viták övezik az önkormányzatok törvényességi felügyeletét, gazdálkodásuk ellenőrzését, hitelfelvételük szabályozását, az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást a legfontosabb közszolgáltatások tekintetében.

Nézzük meg azt, hogy a helyi önkormányzatok európai chartájáról 1985-ben született egyezményhez való csatlakozási szándékunk, amelyet 1990-ben jelentettünk be, illetve amely chartát 1997-ben törvénnyel is kihirdettünk, milyen alapelveket és milyen értékeket fogalmaz meg.

A charta preambuluma abból indul ki, hogy Európában közös az örökség, vannak közös elvek és eszmék, amelyeket védeni és érvényesülésüket elősegíteni szükséges. Ennek figyelembevételével hozták létre a megállapodást a közigazgatás terén, mégpedig abból kiindulva, hogy a helyi hatóságok a demokratikus kormányzás alapintézményei; abból is kiindulva, hogy az állampolgárok közügyekben való részvételi joga egyike az Európa Tanács minden tagállama által elfogadott demokratikus elveknek; illetve abból a meggyőződésből kiindulva, hogy e jog a legközvetlenebbül helyi szinten gyakorolható.

A tényleges felelősséggel rendelkező helyi hatóságok biztosítanak egyszerre hatékony és az állampolgárhoz közel álló igazgatást. Az aláíró országok tudatában vannak annak, hogy a helyi önkormányzat védelme és megerősítése a különböző európai országokban fontos hozzájárulás a demokratizmus és a hatalom decentralizálása elvein alapuló Európa kialakításához. Illetve megerősítették azt, hogy a demokratikus döntéshozó testületek által támogatott hatáskörök és ezek gyakorlásához és működéséhez szükséges eszközök felett széles körű autonómiával rendelkező helyhatóságokra van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! A chartában foglalt alapelveknek és követelményeknek Magyarország leendő új alaptörvénye mind szellemében, mind a tételes jogi szabályozást illetően eleget tesz, megfelel a következők szerint. A chartában a helyi önkormányzás elvét az alkotmányban is el kell ismerni. Az alaptörvény öt cikken át rendelkezik a helyi önkormányzatokról.

A nemzetközi szerződés rögzíti az önkormányzatok önálló szabályozási és igazgatási hatáskörét. Az alaptörvény tervezete kimondja, hogy a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot, önállóan igazgat. A nemzetközi megállapodás abból indul ki, hogy az önkormányzati jogokat olyan testületek gyakorolják, amelyeknek tagjait egyenlő, közvetlen és általános választójogon alapuló szabad és titkos szavazással választják.

Az alaptörvény szerint a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választásokon választják.

(9.30)

A charta kimondja, hogy a helyi önkormányzatok alapvető hatáskörét és feladatait alkotmány vagy törvény rendezi. Nos, az alaptörvény 34. cikke rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg. A nemzetközi egyezmény szerint a helyi önkormányzatok maguk határozhatják meg belső igazgatási felépítésüket. Az alaptörvény kimondja, hogy a képviselő-testület bizottságot választhat és hivatalt hozhat létre, továbbá hogy a helyi önkormányzat határozza meg szervezeti és működési rendjét. A charta szerint a helyi önkormányzatok államigazgatási felügyeletét csak az alkotmányban vagy törvényben meghatározott esetekben és eljárás szerint lehet gyakorolni. Az alaptörvény rögzíti, hogy a kormány a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét. Ezt egyébként az alaptörvény egyik cikke részletesen is kifejti.

A charta szerint a helyi önkormányzat pénzügyi forrásainak az alkotmányban és a jogszabályokban meghatározott feladataikkal arányban kell állnia. Az alaptörvény tervezete azt tartalmazza, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult. A charta értelmében a helyi önkormányzatok pénzügyi forrásainak legalább egy részét olyan helyi adók és díjbevételek teszik ki, amelyek mértékének meghatározására jogszabályi keretek között e szerveknek van hatáskörük. Az alaptörvény szerint a helyi önkormányzat dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A charta kifejezi a helyi önkormányzatok jogát más önkormányzatokkal való együttműködésre, társulásra, érdekvédelmi szövetségben való részvételre. Az alaptörvény biztosítja, hogy a helyi önkormányzat szabadon társulhat más önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezeteknek.

A charta számos olyan egyéb követelményt is tartalmaz, amelyet Magyarországon nem az alkotmány, hanem más törvények, így az önkormányzati, a köztisztviselői, a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról, továbbá a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvények garantálnak. Ilyen követelmények például a területi integritás, a magasan képzett köztisztviselők alkalmazása, a költségtérítéssel kapcsolatos kérdések tisztázása, vagy éppenséggel az összeférhetetlenségi szabályok megalkotása.

Tisztelt Országgyűlés! Hallatlanul fontosnak tartom, hogy az új alaptörvény kellő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a helyi önkormányzatok a lakosság érdekében a közügyek jelentős részét saját hatáskörben intézhessék; erősíti azt az alapelvet, hogy a közfeladatokat lehetőleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítaniuk. Ezt az egri önkormányzatban az elmúlt húsz évben végzett munkám valamennyi tapasztalata mondatja velem.

Magyarország új alaptörvényének a helyi közhatalommal, a helyi önkormányzatok szabályozásával kapcsolatosan gondolataimat egy Tamási Áron-idézettel szeretném zárni: "A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A KDNP képviselőcsoportját követően ismét Jobbik: Hegedűs Tamás képviselő úr.

HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt hónapokban a Nemzeti Bank függetlensége politikai viták kereszttüzébe került. A monetáris tanács tagjai megválasztásának módja, pontosabban annak megváltozása során a baloldali ellenzék, amelynek pártjai most nincsenek jelen, kihúzván magukat a törvényhozói felelősség alól, a jegybanki függetlenség végének rémével riogatott, amit a kormánypártok és maga a kormány is erőteljesen cáfolt. Itt és most, az alaptörvény vitájában nem is ezzel a konkrét kérdéssel kívánok foglalkozni, hanem általában azzal, hogy mire jó a jegybanki függetlenség, kitől független és kitől kellene függetlennek lennie.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom értelmetlennek tartja a jegybanki függetlenség végével való riogatást, mégpedig azért, mert magát a jegybanki függetlenséget tartjuk értelmetlennek, sőt károsnak. Függetlenségen ugyanis azt értik politikusok, elemzők és újságírók egyaránt, hogy a központi bank legyen független a mindenkori végrehajtó hatalomtól, mondván: ha a kormányzati gazdaságpolitika elszalad, akkor a jegybank legyen ott és korrigálja a tévesnek vélt pályát a maga eszközeivel. Vagyis ez a megközelítés a jegybankot a fékek és ellensúlyok rendszerének részeként tekinti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez agyrém. A fékek és ellensúlyok indokoltak olyan területeken, amelyek az alapvető szabadságjogokat érintik, és ott, ahol ezek nélkül totális hatalomgyakorlás veszélye fenyegetne. De mi értelme van ennek a gazdaságpolitika irányításában? Hová jut el az a szekér, amelyet az egyik ló balra húzna, a másik jobbra? A gazdaságpolitika irányításának eszköztára komplex, és minden eleme összefügg minden más elemével. A jegybank ezen belül a monetáris politikát irányítja, amely a pénzkibocsátás mennyiségén és az alapkamat mértékén keresztül erőteljes hatást gyakorol az inflációra, a gazdasági növekedésre és a fizetési mérlegre, a növekedésen keresztül pedig közvetve a foglalkoztatásra is - vagyis az összes meghatározó mutatónkat döntő mértékben befolyásolja. A kormány ezzel szemben a fiskális, vagyis költségvetési politikára, a fejlesztési politikára, a szabályozásra és a közpolitikai eszköztárra támaszkodhat, ugyanúgy befolyást gyakorolva a növekedésre, foglalkoztatásra, inflációra és fizetési mérlegeinkre.

Tisztelt Képviselőtársak! Mi indokolja azt, hogy a gazdaságpolitika irányításának eszköztárából egyszerűen kiemeljük a monetáris politikát, a gazdaságpolitika céljai közül pedig az infláció féken tartását, és ezeket függetlenítjük a kormányzati gazdaságpolitikától? Az égvilágon semmi. Az infláció fontos, de nem fontosabb, mint a növekedési vagy a foglalkoztatási ráta. Egy jó kormányzati gazdaságpolitika ügyesen optimalizál a fő célok és mutatók között, illetve az ezek eléréséhez szükséges eszközök között. Ha ezek közül függetlenség címén kiemelünk egyet, akkor az olyan lesz, mint egy szimfonikus zenekar, amelyből kiemeljük a rézfúvósokat, és azt mondjuk, nekik más karmester dirigál. Képzeljük el, hogyan fog megszólalni.

Tisztelt Képviselőtársak! Okkal merül föl a kérdés, miért olyan népszerű mégis a fősodratú közgazdaságtanban és az ennek megfelelő politikai diskurzusban a jegybanki függetlenség gondolata. Természetesen anyagi érdekeltségből. És itt nem a Magyar Nemzeti Bank mindenkori vezetésének érdekeltségéről van szó, hanem sokkal bonyolultabb összefüggésrendszerről: a nemzetközi pénzszivattyúk működtetéséről. Nem véletlen, hogy a pénzkibocsátás kormányzattól független monopóliumának megteremtése a londoni Rothschild családtól származik, akik elnyerték maguknak a jogot a Bank of England megalapításán és monopolhelyzetbe hozásán keresztül. Később ugyanezt megtették az Amerikai Egyesült Államokban is, annak ellenére, hogy az alapító atyák - köztük Benjamin Franklin - ezt hevesen ellenezték. Nem véletlen, hogy Mayer Amschel Rothschild azt nyilatkozta 1790-ben: "Ha az enyém a pénz kibocsátása és a forgalom ellenőrzése, akkor kit érdekel, ki írja a törvényeket."

(9.40)

Vagyis az alapító atyák éppen a képviseleti demokráciát féltették. A lobbierő mégis győzött. Az Egyesült Államokban a pénzkibocsátás joga kikerült az állam fennhatósága alól, és a magánbankok kartelljeként működő Fed kezébe került a mai napig.

Tisztelt Képviselőtársak! Nálunk nincs szó arról, hogy a központi bankot magánérdekeltségek birtokolnák, hiszen 100 százalékos állami tulajdonban van. De a globális pénzügyi hálózatnak erre nincs is szüksége. Számukra elég, ha a függetlenség örve alatt a jegybank olyan politikát folytat, ami megfelel az érdekeiknek. És ez így is történt az elmúlt 20 évben. A magyar gazdaságpolitika történetének egyik legkatasztrofálisabb hatású döntéseként a jegybanki alapkamat a módszerváltás kezdete óta az egekben van. Amit kezdetben talán nem is a károkozás szándéka, hanem a tudatlanság, a hozzá nem értés okozott. A deregulációs folyamatot, elsősorban a hatósági árak megszüntetése miatt meglóduló inflációt a 90-es évek elején a jegybank drasztikus kamatemeléssel vélte orvosolni, vagyis kőkemény monetáris megszorítással. Ahogy a méltatlanul agyonhallgatott kitűnő közgazdász, Nagy Pongrác fogalmazta, a rendszerváltás tragédiája az volt, hogy olyanok diktálták a feltételeket, mindenekelőtt az IMF, a Nemzetközi Valutaalap, akik nem értettek a tervgazdasághoz, és olyanok hajtották végre, akik nem értettek a piacgazdasághoz.

Hát innen ered az a téves döntés, amelynek kártékony terhét azóta is cipeljük magunkkal. A magyar jegybanki alapkamat a mai napig példátlanul magas, ami nemcsak a költségvetés közvetlen kiadásait terheli meg indokolatlan mértékben, hanem elszívja a forrásokat a magyar kis- és középvállalkozásoktól, tovább fokozva versenyhátrányukat az erőfölényükkel amúgy is visszaélő multinacionális óriásvállalatokkal szemben. Mindehhez járult hozzá az elmúlt években a hatalmas és indokolatlan tartalékképzés. Amikor a magyar gazdaságnak óriási szüksége lenne friss pénzre, hogy felpörögjön annak körforgása, a pénz ehelyett banki trezorokban van, élvezve a magas kamatok miatt erőfeszítés és kockázat nélkül megszerezhető extraprofit előnyeit.

Tisztelt Képviselőtársak! Ha a kormány és a parlamenti többség komolyan veszi a gazdasági szabadságharcot, a jegybanki függetlenséget meg kell szüntetni. A Nemzeti Bankot nem a választott politikai hatalomtól, hanem a globális pénzügyi körök érdekeitől kell függetlenné tenni. Ez akkor valósulhat meg, ha a Magyar Nemzeti Bankot teljes egészében a törvényhozás, a Magyar Országgyűlés fennhatósága alá helyezzük.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjeként megfogalmaztam és benyújtottam az erre irányuló módosító javaslatunkat. Kérem hozzá támogatásukat Magyarország gazdasági önrendelkezésének visszaszerzése érdekében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Rogán Antal képviselő úr, Fidesz, aki ugyancsak innen, az előadói pulpitusról beszél majd. Megvárjuk, amíg megérkezik.

Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL (Fidesz). Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság jelenleg hatályos alkotmányát 1949. évi XX. törvénynek hívják. 1949. évi XX. törvény, amelynek az elmúlt 62 esztendőre visszatekintve nagyon érdekes története van. Az 1949. évi XX. törvény alapján kobozták el családok millióinak minden személyes vagyonát a 40-es és az 50-es években. Az 1949. évi XX. törvény alapján hajtották végre az államosítást és a kollektivizálást. Az 1949. évi XX. törvény adta a felhatalmazást azoknak az erőszakszervezeteknek a működéséhez, amelyek az 50-es évek baloldali diktatúrájának alapját jelentették, mint például az Államvédelmi Hatóságként elhíresült szervezet. Ugyancsak az 1949. évi XX. törvény adta végső soron a felhatalmazást és az alapot arra, hogy emberek százezreit kitelepítsék otthonaikból, és bizonyos értelemben kényszermunkára kötelezzék őket vagy határainkon belül, vagy határainkon kívül.

Az 1949. évi XX. törvény volt az, amely olyan mértékben fosztotta meg személyes szabadságuktól is magyarok millióit, hogy azok ellen az 1956-os forradalom és szabadságharc során felkelés robbant ki. De ugyancsak az 1949. évi XX. törvény volt az, amelyik egyébként megadta a felhatalmazást az '56-os forradalom hőseivel szembeni megtorláshoz is, és az 1949. évi XX. törvény volt az, amely az 50-és a 60-as években jogalapot szolgáltatott a kollektivizálás újabb hullámához, a téeszesítéshez, a magyar gazdák személyes vagyonának elkobzásához, illetve a kollektív vagyonba való beolvasztásához.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1949. évi XX. törvény az életének, működésének első 40 esztendeje alatt nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát és személyes szabadságát.

Jogalapot és lehetőséget teremtett nemcsak ahhoz, hogy Magyarországon az embereket megfosszák szabadságuktól, hogy elvegyék a személyes vagyontárgyaikat, hanem ahhoz is például, hogy elinduljon az eladósodás első, a 70-es, 80-as évekre vetített hulláma is. 1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán az történt, hogy azt a kompromisszumot, amit kényszerszerűen meg kellett kössenek a rendszerváltó erők az állampárt maradékával, bizonyos értelemben pont az új 1949. évi XX. törvény foglalta magába. Az volt a sors fintora, hogy a kompromisszum lényegére pontosan az mutatott rá, hogy az új alkotmány az 1949. évi XX. törvény nevet viselte ugyanúgy.

Természetesen magában hordozta azokat a kompromisszumokat, amely kompromisszumok az elmúlt 23 esztendőben nem vezettek végül az ország sikeres felemelkedéséhez és gyarapodásához. Mert ahogy az 1949. évi XX. törvény nem volt képes megvédeni az emberek magánvagyonát a 40-es és az 50-es években, úgy a 90-es években és a 2000-es évek elején képtelen volt megvédeni a közvagyont a privatizációval szemben. Az 1949. évi XX. törvény pontosan hiányosságainál fogva adott lehetőséget arra, hogy a közvagyon széles körű, mindenen túlmutató privatizációja mellett, amiről Varga Mihály képviselőtársam már beszélt, elindult az ország eladósodásának egy újabb hulláma is. És pontosan erről szerettem volna itt egy kicsit talán többet is szólni önökhöz, tisztelt képviselőtársaim.

Az 1949. évi XX. törvény, tehát a jelenleg hatályos alkotmány nem foglal magába olyan szabályokat, amelyeket egyébként más alkotmányok magukba foglalnak. Például a lengyel vagy éppenséggel a német alkotmányra, illetve az alaptörvényből eredő egyéb szabályokra gondolok. Németországban a hitelfelvételhez, valamint a költségvetési éven áthúzódó kezesség-, garancia- és egyéb pénzügyi kötelezettségvállaláshoz összegszerűen vagy a legmagasabb összeget egyértelműen meghatározó törvényi felhatalmazás szükséges. Szintén Varga Mihály képviselőtársam utalt arra, hogy Magyarországon jelenleg, mert ehhez hiányzik az alkotmányos felhatalmazás, ez nincs így. A hitelfelvételből származó állami bevétel Németországban nem haladhatja meg a költségvetési törvényben a beruházási kiadásokra fordított összegeket, kivéve az olyan engedélyezett hitelfelvételt, ahol a hitelfelvétel a nemzetgazdasági egyensúly zavarának elhárítása érdekében történik.

Lengyelországban egy külön államadósságféket írtak elő pontosan annak érdekében, hogy ne növekedhessen az államadósság egy bizonyos határon túl. Ezt a lengyelek a GDP-arányos államadósság 60 százalékában szabták meg, olyan gazdasági automatikus szükségintézkedéseket léptetve életbe akkor, amikor közeledik ez a bizonyos határ, amelyek elkerülhetetlenné teszik és rászorítják a kormányokat arra, amiben született megállapodás 1989-ben a Nemzeti Kerekasztalon, de valószínűleg nem véletlenül nem kerülhetett be az új 1949. évi XX. törvénybe. Született megállapodás arról, hogy Magyarországon szociális és jóléti kiadások finanszírozásához soha többé nem használjuk fel az államadósság növekedését. Ennek ellenére az elmúlt 20 esztendő egy jelentős részében ez történt.

Ennek köszönhető, hogy Magyarország államadóssága ma ismét kritikus méreteket ér el. Éppen ezért azt gondolom, nagyon fontos és jó dolog, hogy az új alkotmány, a 2011. évi húsvéti alkotmány szövegében már nemcsak felhatalmazást ad, hanem szigorú kereteket is teremt az államadósság megállításához, a GDP-arányos 50 százalékos államadósságszint eléréséhez.

(9.50)

Nem engedve a következő kormányoknak, hogy egyébként a következő generációk rovására költekezzenek, és ezzel teremtheti meg majd egyébként a stabil jólétet, a stabil növekedés és a stabil Magyarország alapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1949. évi XX. törvény, tehát Magyarország jelenlegi alkotmánya egy alakváltó alkotmány, egy olyan alaptörvény, amely tartalmában tekintve folyamatosan módosult az elmúlt 63 esztendőben, de egyetlenegy szakaszában sem tudta betölteni valódi célját: Magyarország polgárainak megvédését, Magyarország polgárai boldogulásának elősegítését, vagyonuk megvédését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben van egy olyan fordulat, amely a változás minőségét a gyökeres változás szóval jelöli meg. Én azt gondolom, hogy itt van az ideje annak, hogy a XXI. század Magyarországának alapjai, gyökerei immáron ne az 1949. évi XX. törvényben gyökerezzenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nyikos László képviselő úrnak, Jobbik, aki ugyancsak innen, az előadói pulpitusról fog beszélni.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam, bár nem itt, ebben a teremben, Varga Mihály képviselőtársamnak, volt miniszter úrnak, államtitkár úrnak a hozzászólását. Közpénzügyekről beszélt, közvagyonról beszélt, sok olyan erényét, több olyan erényét említette az alaptörvény-tervezetnek, amiket magam is erénynek tartok, többek között az áttekinthető költségvetést, az elszámoltatást, az elszámoltathatóságnak az alaptörvénybe foglalását. Annál is inkább, mert szerencsém volt az eseti bizottság, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság közpénzügyi munkacsoportjának a felelőse lenni, és a munkacsoport által kidolgozott javaslatot az alkotmánykoncepció tervezetébe nagymértékben beépítette az eseti bizottság. Sajnálatos, hogy a későbbiekben ez a javaslat némileg, többé-kevésbé változott, és nem az előnyére változott.

Az egyik probléma vagy talán a legnagyobb probléma az én nézőpontomból, hiszen annak a bizottságnak vagyok az elnöke, amelynek a neve úgy kezdődik, hogy számvevőszéki, nos, ha ez az Országgyűlés olyan magas szintre emelte a számvevőszéki feladatokat, illetve funkciót, hogy az egyik legfontosabb bizottságának a neve ezzel kezdődik, akkor talán érdemes a számvevőszéki fejezetről szót ejteni, annál is inkább, hiszen a Számvevőszéknek az az elsődleges feladata, hogy a parlament nevében ellenőrizze a végrehajtó hatalomnak és más szerveknek a közpénzekkel való gazdálkodását.

Kérem tisztelettel, ez a szabályozás, amit a koncepciótervezet, illetve az alaptörvény-tervezet tartalmaz, ez rossz, röviden fogalmazva rossz - rossz lett. A közpénzügyi munkacsoport által benyújtott javaslatot, úgy is mondhatnám, hogy szinte kiherélte az (1) bekezdés, amibe olyan - hogy is mondjam csak, megboldogult miniszterelnökünk szavajárását használva - szamárságok kerültek, mint a gazdasági ellenőrzés fogalma.

Kérem szépen, piacgazdaságokban a gazdasági ellenőrzést nem használják. A gazdasági ellenőrzés a régi népi ellenőrzésnek volt az egyik vizsgálati aspektusa, akkor sem tudták világosan definiálni, hogy mi az, most sem tudjuk, hogy mi az. Pénzügyi ellenőrzés van - pont. Nagyon kíváncsi lennék egyébként arra, hogy abba a kiszivárogtatott angol nyelvű fordításba hogyan került bele, ha belekerült egyáltalán a gazdasági ellenőrzés fogalma, mert az angolszász pénzügyi terminológiában, az angolszász ellenőrzési terminológiában, ami uralja ezt a szakmát, ilyen fogalom nincs. Pénzügyi ellenőrzés van, financial audit vagy Finanzkontrolle németül, gazdasági ellenőrzés nincs, azért, mert a folyamatokat, a gazdasági folyamatokat pénzzel mérik, és pénzügyi ellenőrzésnek nevezik ezt a tevékenységet.

Nagyobb gond ennél, hogy a javaslat leszűkíti az Állami Számvevőszéknek a kompetenciakörét az államháztartásra. Kérem szépen, az Állami Számvevőszék nemcsak az államháztartásban centralizált közpénzeket, közvagyont ellenőrzi, hanem az államháztartáson kívüli, a közszféra egészébe tartozó közhasznú szervezeteket, alapítványokat és nem utolsósorban az állami tulajdonban vagy résztulajdonban lévő gazdasági társaságokat is. Ezt a törvénytervezet egyszerűen kihagyja a feladatok közül.

Én nagyon sajnálom, hogy az Állami Számvevőszék elnöke, akinek módja lett volna itt, ebben a teremben mindannyiunk előtt ismertetni az elgondolásait arról, hogy őszerinte milyen számvevőszéki legitimáció kellene az alaptörvényben, nem élt ezzel a lehetőséggel, nem mondott semmit. Nagyon szívesen meghallgattam volna, hogy ő ezekről hogyan vélekedik.

És talán a legfontosabb probléma a szabályozásban, hogy egy alapvető fogalmi otrombaságot követett el. Varga Mihály képviselőtársam nagyon helyesen fogalmazott, ő közvagyont említett, és figyeltem Rogán Antal képviselőtársam hozzászólását is, ő sem említette a nemzeti vagyon fogalmát, legalábbis abból az aspektusból nem említette, hogy ezt ellenőriznie kellene az Állami Számvevőszéknek.

Kérem tisztelettel, a nemzeti vagyon fogalma foglalt, azzal nem lehet önkényesen játszani. A nemzeti vagyon fogalmában benne van a magánvagyon, mindannyiunk vagyona, háza, telke, gépkocsija, kinek mije van, és benne vannak azok a magyar magántulajdonban, magyar nemzeti tulajdonban lévő magánvállalkozások is, amelyeknek az ellenőrzéséhez az Állami Számvevőszéknek semmi köze nincs. Ez egy elképesztő szakmai tévedés, hogy átírja a törvényjavaslat, átírja az a triumvirátus, amelynek a nevéhez kötődik ennek a tervezetnek az elkészítése, Salamon László, aki egy rendkívül tekintélyes, általam rendkívüli módon tisztelt, húsz éve itt lévő képviselő, Szájer képviselőtársunk, aki ez Európai Parlamentben van és a kormánykoalíció ifjú titánja, Gulyás képviselő úr, átírják a fogalmakat. Hát ezek százéves fogalmak a statisztikában, a közgazdaság-tudományban, ezekkel önkényesen nem lehet játszani.

Tehát a nemzeti vagyon ellenőrzésére a Számvevőszéknek a kompetenciája nem terjedhet ki, vagy ha úgy gondolja kétharmaddal a kormánykoalíció, akkor, kérem szépen, végül is ezt is meg lehet csinálni, akkor a magánvagyonunkat is majd a Számvevőszék fogja ellenőrizni, legalábbis ellenőrizheti, mert itt felhatalmazásról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van itt egy intézmény, aminek az alkotmányban rögzítését, pontosabban, elnézést a kifejezésért, az alaptörvényben rögzítését javasolja az előterjesztés. Ez a Költségvetési Tanács intézménye. A Költségvetési Tanács intézménye aztán végképp nem illeszkedik abba a sorba, amely sorban a történeti alkotmányba illő intézmények szerepelnek, mondjuk, az Állami Számvevőszék vagy a jegybank. Ez egy néhány éves intézmény, és az eseti bizottságban annak idején olyan álláspont fogalmazódott meg, hogy olyan intézményeket, amelyek egy-két éves vagy néhány éves múltra tekintenek vissza, ne tegyünk bele az alaptörvénybe, mert ki tudja, mi lesz húsz vagy harminc év múlva. Hiszen úgy indultunk el ennek a folyamatnak, hogy itt ötven évre készítünk alaptörvényt, amit nem kell minden félévben módosítani vagy minden évben többször módosítani.

A Költségvetési Tanácsnak szerintem nincs helye az alaptörvényben. Ha úgy gondolja a kormánytöbbség, akkor alkosson róla egy törvényt. Ilyen intézmény egyébként a világon három-négy van összesen. Nem az az én problémám ezzel, hogy egy amerikai importról van szó, hanem az, hogy teljesen más funkciót kapott, és három embert hatalmazna föl egy olyan vétóra, amely vétónak a parlamentben lenne a helye. Az Országgyűlésnek lenne joga arra, van joga arra, hogy elutasítsa a kormánynak a költségvetési törvényjavaslatát akkor, ha az nem méltó arra, hogy törvényt alkosson róla. Nem három embernek! És mi a felelőssége ennek a három embernek? Semmi, nulla. Hát ilyet, hogy nulla felelősséggel vétójogot kap három ember, én még ilyet nem láttam! Tehát Költségvetési Tanácsnak nincs helye az alaptörvényben.

(10.00)

Végül, kedves képviselőtársaim, szólni szeretnék egy olyan szakmai kérdésről, amely Varga Mihály hozzászólásában közvetve szintén helyet kapott, ez pedig a helyi önkormányzatok ellenőrzése. Messzemenően egyetértek azzal a törekvéssel vagy szándékkal, ami úgy szól, hogy teremtsük meg a közpénzügyek áttekinthetőségét, ellenőrizhetőségét. El kell mondanom önöknek, hogy a helyi önkormányzatokat, tehát a közhatalom helyi szintjét illetően katasztrofális a helyzet a központi ellenőrzés szempontjából. A 3200 helyi önkormányzat közül körülbelül 2300-nak, 2400-nak semmiféle külső pénzügyi kontrollja nincs. A Számvevőszék nem megy oda, könyvvizsgáló csak a nagyobb helyi önkormányzatoknál van - és kész. Az eladósodottság, illetve a csődhelyzetek és egyéb gondok szempontjából ez nem hagyható így. Ezért azt javasolom, hogy a központi kormányzat, jelesül a belügyi kormányzat teremtse meg a helyi önkormányzatok éves pénzügyi beszámolójának a hitelesítését, pontosabban, a külső, független pénzügyi ellenőrzését, mert ezt a Számvevőszék nem tudja csinálni húsz éve, és nem is csinálja, egészen mást csinál.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget és a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A frakciók váltakozásának megfelelően most KDNP-s hozzászólás következik. Megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "A liberális demokráciában benne rejlő nehézségek ez új államokban robbantották ki elsőként a válság heveny tüneteit. Ennek oka elsősorban az alkotmányok elméleti jellege, a politikai szükségszerűségek félreismerése és a demokratikus szellemiség hiánya volt. Az alkotmányozók megfeledkeztek arról az alapigazságról, hogy intézményeket lemásolni vagy kölcsön venni nem lehet, azokat mértékre kell csinálni. Megfeledkeztek arról, hogy a politika és a jogrendszer társadalmi jelenségek, ezért azok minden megnyilvánulása, intézményeinek működtetése, sikere vagy kudarca az illető társadalom minőségével vagy belső struktúrájával, gazdasági és szociális viszonyaival, nem utolsósorban pedig hagyományaival és történelmi adottságaival állandó belső összefüggésben és kölcsönhatásban van. Ez országok legnagyobb részében hiányoztak a megfelelő szellemi és erkölcsi feltételek is, hogy úgy mondjam, előbb volt demokrácia, mint demokraták."

Tisztelt Ház! Ezeket a szavakat akár ma is írhatta volna valaki. De ezeket a szavakat nem más írta, mint Karcsay Sándor - Isten nyugosztalja -, aki az első szabadon választott parlamentben mellettem ült. 1946-ban a vezető keresztény értelmiségiek az Actio Catholicán keresztül egy ankétot szervezetek, hogy milyen legyen Magyarország új alkotmánya. Nekik ez nem adatott meg. Viszont az, hogy Karcsay Sándor ezt a kötetet dedikálta nekem, úgy érzem, hogy ránk bízta, és nekünk, kereszténydemokratáknak örökségünk és erkölcsi kötelességünk, hogy azt, amit tőlük megtagadott a sors és a történelem, az ő szellemükben most bevégezzük, és az ő szellemiségüknek megfelelő alkotmányt, alaptörvényt alkossunk.

Engedjék meg, hogy ennek a kötetnek egy másik szerzőjétől is idézzek: "Az állam van az emberért és nem megfordítva, következésképpen az emberi személyiség nem vethető teljesen alá az államnak, hanem számára az államnak biztosítania kell a szabadságot." Ennek a kötetnek a "Szabadságjog" című fejezetét Martonyi János írta; no nem a mai kormány külügyminisztere, hanem az ő édesapja.

Tisztelt Ház! Ez is a mi örökségünk. Ezért én elsősorban az ő megközelítésük szerint ebben a történelmi szemléletben, ezzel az erkölcsi alapállással szeretnék a szabadságjogokhoz, az emberi jogokhoz szólni. Ki kell mondanunk és büszkén vállalhatjuk, hogy 24 európai ország emberi jogi szabályozását összehasonlítva, Csehországgal és Bulgáriával összevetve a legszélesebb módon a legszélesebb katalógust biztosítja az emberi jogok területén a magyar alapjogi tervezet. Tehát nemcsak az európai chartát figyelembe véve, hanem más európai államok szabadságjogi és emberi jogi intézményrendszerét figyelembe véve is ez a tervezet teljes mértékig vállalható, mégpedig az újszerűségeivel együtt vállalható, és reméljük, hogy a jogfejlődés során Magyarország - mint ahogy már tette korábban is - példát mutat Európának.

Engedjék meg, hogy az első ciklusból Lalumire asszonyt idézzem, aki a kisebbségi törvényre azt írta, hogy Magyarország nem felzárkózik az európai jogrendhez, hanem alakítója az európai jogrendnek. Úgy gondolom, az a szabályozás, amire most készülünk és amit ezen a területen meg akarunk valósítani, szintén iránymutató lehet az európai államoknak és minden civilizált államnak. Önmagában a terminológia is - miután mi a természetjogi iskolát valljuk, és elődeink is ebben a koordinátarendszerben gondolkoztak az emberi jogokról - Európában egyre inkább zűrzavaros, mert valamikor emberi jogokról beszéltek, igen ám, csak az emberi jogokhoz akkor emberkép kell. Nekünk világos és egyszerű az emberképünk: teremtett és megváltott lények vagyunk, ebből következik a méltóságunk és ennek a méltóságnak a biztosítása az állam részéről. Más felfogásban, más különbözőséggel nyilván azért tértek át az alapvető jogokra, mert az alapvető jogok ebbe a kategóriába sokszor nem férhetnek be.

A tervezet ezért - kikerülve ezt a terminológiai vitát - nagyon helyesen a "Szabadság és felelősség" címet viseli. Ez egyben ellentmond annak a logikának és annak a gondolkodásmódnak, ami az elmúlt húsz év gyakorlatában rengeteg problémát okozott Magyarországon, nevezetesen: azzal a liberális gondolatvilággal és liberális logikával, amikor a szabadságnak nincsenek korlátai, de amikor számukra kedvezőtlen helyzetek teremtődtek akár a gyűlöletbeszéd, akár más társadalmi jelenségek kapcsán, akkor ezeket a kérdéseket nem tudták kezelni. Ezért üdvözlendő, hogy a tervezet átveszi az európai emberi jogi chartának azt a rendelkezését, amely a törvény által való korlátozhatóság feltételrendszerét rögzíti. Ez azonosan van megfogalmazva, mint az emberi jogi chartában. Tehát a szabadságjogok megfelelő cél érdekében - közrend, közbiztonság s a többi - a törvény által korlátozhatók, mégpedig a szükséges és arányos mértékben. Ezáltal a jogalkotás kezébe egy olyan eszközrendszert ad az alkotmány, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemkívánatos társadalmi jelenségeket törvényes kereteken, alkotmányos kereteken belül és az európai normáknak megfelelően szabályozni képes legyen.

Ugyanakkor megfontolásra javaslom, hogy ebben az esetben - miután ez a törvényalkotásra ró ilyen megoldást - el kell gondolkozni azon, hogy a jóhiszemű jogalkotás elvét az alkotmányban rögzítsük, mert akkor az alapjogok gyakorlása során másokra való tekintettel és az alapjogi rendelkezéssel összhangban való jóhiszemű jogalkotás biztosítja azt a rendszert, ahol a meglévő törvényi kereteken belül senki nem élhet vissza az alapjogokkal. Miután a tervezet az egyik részt szabályozza, megfontolásra javaslom a másik rész kiegészítését is, mert meggyőződésem, hogy hatékonyabb jogvédelmi rendszert sikerül Magyarországon felépíteni, ha nemcsak a törvényalkotás által biztosítjuk az alapjogok érvényesülését, hanem biztosítjuk a meglévő joggyakorlatban is.

Tisztelt Ház! Talán véletlen, talán nem véletlen, mégis azt gondolom, hogy ebben a körben két dologról beszélni kell, mégpedig azért, mert a család évében vagyunk, és azért, mert ma gyümölcsoltó Boldogasszony napja van.

(10.10)

A család évében, azt gondolom, hogy ami újszerű, de nemcsak újszerű, hanem előremutató, a házasság intézményének megfogalmazása, mégpedig a családdal való összekötése. Bármifajta támadás ér minket ebben a tekintetben, csak félreértésből vagy rosszindulatból táplálkozhat. Ez a megfogalmazás - mondjuk ki - azonos az Alkotmánybírság határozatával, majdnem az alkotmánybírósági határozat szó szerinti átvétele. És akkor, hogy ne legyen rosszindulat és ne legyen félreértés, ne féljünk a vitáktól, különösképpen ne ebben a Házban, mondjuk ki: amikor az alkotmány szabályozza a házasság és család intézményét, akkor, azt gondolom, hogy nem a szexuális irányultságot szabályozza, az nem alkotmányos érték, hanem a kölcsönös szeretet intézményét szabályozza a család érdekében, azzal konjunktívan egybekötve, a családot mint értéket szabályozza, és a természetjogi felfogás szerint és a természet rendje szerint ez férfihoz és nőhöz kötődik. Tehát nem szexuális irányultságot szabályoz, hanem egy intézményrendszert, nemcsak a hagyomány által, hanem a természet rendje által is visszaállítja az eredeti rendet, senkit nem fosztva meg semmilyen jogától, hanem a család intézményének megszilárdítását tűzi ki célul.

Az elmúlt héten több külföldi partnerrel sikerült tárgyalni, és mindenhol elismeréssel szóltak erről, hogy valóban ez az az alapjogi érték, amely megment minket attól a dekadenciától, amit Európában sok esetben tapasztalhatunk.

A házasság intézményét helyes értelmezése szerint a XV. cikkel, a gyermekek jogaival kell együtt értelmezni. És talán itt és most idézhetem a Magnificat egyik legszebb mondatát: irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad. Ez nem másról szól, mint egy történelmi távlaton is túlmutató, a nemzedékek szövetségéről, mert egy ország, egy állam, egy nemzet csak így maradhat fenn.

Tisztelt Ház! A másik kérdésről, az emberi méltóság kérdéséről is engedjék meg, hogy szóljak a H. cikk kapcsán. Megint rengeteg vitát váltott ki ez a kérdés, és itt és most el kell mondanom, ez is egy alkotmánybírósági határozaton, az 1991-es alkotmánybírósági határozaton alapul. Tehát bárki, aki ezt a megfogalmazást támadja, csak a rosszindulat vagy csak a szándékos félreértés miatt mondhat olyanokat, hogy bármit ebben a rendszerben meg akarunk változtatni. Nem, az embereket jobbá tenni nem úgy lehet, hanem úgy lehet jobbá tenni az embereket, ha a rossz elkerülését, a szabad akaratot megtartva az állami működteti azt az intézményrendszert, ami a magzatok védelmét jelenti.

Felteszik a kérdést, mi az, hogy magzatok védelmének szabályozása. Visszakérdezek: tessék szíves lenni olyan államot, ahol a magzatokat nem védi a jogállam, mert ebben a pillanatban az történne, hogy a magzatvédelem ügye olyan volna, mint egy foghúzás. Nem tudok olyan civilizált államot, akár a római jogi hagyományokra is visszatérve, ahol nincs meg ez a védelem, hiszen éppen azért kell szabályozni, mert ha nem szabályoznánk, akkor semmifajta védelem nem volna. Ezért azt gondolom, hogy ezt is büszkén vállalhatjuk; és ebből a megfogalmazásból semmiképpen nem következik az a riogatás vagy az a politikai kicsinyes haszonszerzés, ami egy alaptörvényhez és egy alkotmányhoz méltatlan, ami itt zajlik ekörül, hogy bárki itt abortusztörvényt akarna ebben a Házban létrehozni.

Mondjuk ki, hogy az emberi méltóság és az emberi élet sérthetetlen, és a jelenlegi szabályozás mindenféle szempontból megfelel annak az elvi álláspontnak, amely elvi álláspontot egy kétharmadot igénylő kérdésben megfogalmazhattunk. Természetesen lehetségesek különböző nézetek, és lehetségesek lettek volna más megfogalmazások is, olyan megfogalmazások is, amelyek félreértésre adhatnak alkalmat, viszont ez az a megfogalmazás, ami vállalható és ami elvszerű, és ez a megfogalmazás az, ami, azt gondolom, hogy a félreértéseket megakadályozza.

Tisztelt Ház! Az elődeinkkel kezdtem, és azt gondolom, hogy ahogy most visszagondolok, azt az örökséget, amit mi kaptunk, kereszténydemokraták, csak akkor tudjuk szolgálni megfelelően, és csak akkor tudunk méltóak lenni elődeinkhez, ha ebben a kérdésben a természetjogi iskolát képviselve így járunk el, és ebben a munkában részt veszünk, hogy akiknek nem adatott meg a történelem során, hogy megalkossák ezt az alaptörvényt, az ő örököseiként mi most itt vagyunk, és készen állunk arra, hogy ezt a törvényt megalkossuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Következik Szabó Erika képviselő asszony. Államtitkár asszony, öné a szó. Tájékoztatom önöket, hogy aki a listát látja, az azt is láthatja, hogy most az eredeti listától eltértem, de ez azért van, mert vannak képviselők, akiknek most nincs benn a kártyája. Tehát csak annak tudok szót adni, akinek a kártyája a helyén van. Majd később visszatérünk azokra a képviselőkre, akik előre bejelentkeztek, de most jelenleg nem kívánnak felszólalni.

Öné a szó.

DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre új alkotmányt készít, új alkotmány megalkotásán munkálkodik a Magyar Országgyűlés. A hasonló történelmi múlttal rendelkező országokban ezen a feladaton már túljutottak, kicsit elkéstünk, de örüljünk annak, hogy most mégis itt tartunk.

Örülök annak is, és büszke vagyok arra, hogy mind előterjesztőként, mind felszólalóként részese lehetek ennek a munkának. Én ezt a feladatot felelősségi kérdésnek tartom, felelősséget érzünk a nemzetünk iránt, a nemzetünk jövője iránt, és aki ebben a munkában nem vesz részt, az híján van ennek a felelősségnek. Azok a pártok, amelyek az 1949-es alkotmányhoz ragaszkodnak, ők a múlt rabjai, és nem éreznek felelősséget az országuk iránt.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 2011. március 22-ével megkezdte a Magyarország Alaptörvényéről szóló törvényjavaslat tárgyalását, hogy ezzel egy több mint húszéves adósságát rendezze a magyar nemzet felé. A beterjesztett javaslat maradéktalanul eleget tesz azon célkitűzésnek, hogy Magyarország Alaptörvénye is a modern és demokratikus alaptörvények sorába illeszkedjen. A Nemzeti hitvallás meghatározza azokat a történelmi értékeket, amelyek alapját képezhetik jövendő államunknak, mindezen alapértékek és alkotmányos elvek biztosítják, hogy Magyarországon megvalósulhasson a jó állam kiépítése.

Az új alaptörvény alapvető célkitűzése az állam megfelelő, ésszerű és hatékony működési lehetőségének a megteremtése. A javaslat egy új társadalmi szerződést hoz létre az állam és az állampolgárok között, a közjó szolgálata ugyanis egyszerre jelenti a közösség, a nemzet együttműködését és az egyéni érdekek háttérbe szorítását, amelynek eredménye a jó állam kialakítása, hiszen ahogy azt Navracsics Tibor miniszter úr keddi felszólalásában említette, az alkotmány nemcsak egy közösség alapdokumentuma, hanem egy olyan normahálózat, egy olyan normaösszesség, amely jogközösséget teremt, és mint jogközösséget teremtő erő közösséget teremt. A jó állam azt jelenti, hogy egy kiszámítható és stabil állam jön létre.

Magyary Zoltán, a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelője 1939 júniusában megjelent tanulmányában a magyar alkotmányt fához hasonlította. Ahogy írta: "A magyar alkotmány ezeréves fájának korát gyűrűk jelzik, de itt a gyűrűk nem éveket, hanem évszázadokat jelentenek. A XIX. századi gyűrűt kinőttük, azon túl vagyunk."

(10.20)

Magyary Zoltán gondolatai óta hosszú idő telt el, az államszervezet, az állam működése tekintetében úgy tűnik, újabb gyűrűt nőttünk ki, a XX. század gyűrűjét. Egy aktív, erős és intelligens állam létrehozása szükséges a tehetetlen, túlterjeszkedő, korrupt állam helyett, amely joggal váltja ki az állampolgárok bizalmatlanságát. Éppen ezért bír kiemelt jelentőséggel, hogy a tervezet alapelvi szinten rögzíti a korszerű államszervezés garanciáit. Ezek között kiemelendő, hogy az állam működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében törekszik az új műszaki megoldások és a tudomány eredményeinek alkalmazására.

További vívmánya a tervezetnek, hogy az Európai Unió alapjogi chartájával összhangban egyértelműen kimondja, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak a közigazgatási hatósági eljárásokban is érvényesülnie kell. A tisztességes eljáráshoz való jog következetes érvényesülése a kiszámítható jogállami működés és a jó állam megteremtésének alapfeltétele, mindez együttesen biztosítja, hogy az emberek bármilyen eljárásban azonos feltételek mellett, az állami szervek képviselőivel és az ellenérdekű felekkel is egyenrangú félként, egyenlő méltóságú személyként vehessenek részt.

Az alaptörvény-tervezet ugyanakkor a korszerű közigazgatás működésének filozófiája mellett biztosítja a demokratikus hatalomgyakorlás évszázadok során kialakított, elengedhetetlen feltételeit is. Így az állam berendezkedésére vonatkozó alapvető szabályok garantálják az államhatalmi ágak elválasztását, azaz az egyes állami funkciókat gyakorlók körét, jogkörét és felhatalmazását elkülöníti egymástól, és rendezi eltérő kiválasztásukat, megbízatásukat és legitimációs forrásukat is.

A javaslat az államszervezet szabályai között garanciális jelleggel határozza meg a közhatalom helyi gyakorlásához, a helyi közügyek viteléhez szükséges alapvető jogokat is, teret adva ezzel egy erős legitimációval rendelkező helyi önkormányzati rendszer kialakításának. Kiemelt garanciális eleme az önkormányzatok szabályozói, szervezetalakítási, pénzügyi autonómiája. A korszerű és hatékony önkormányzati rendszer működése érdekében a javaslat néhány olyan kérdésben egyértelműen állást foglal, amelyeket a demokratikus átalakítás óta folyamatos szakmai vita övez. Így az alaptörvény a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerveként nevesített fővárosi, megyei kormányhivatalok részére egy, a korábbi ellenőrzésnél erősebb törvényességi felügyeleti jogkört biztosít. Ezzel lehetővé teszi, hogy ne kerülhessenek végrehajtásra törvénysértő önkormányzati rendeletek vagy határozatok, a kormányhivatalok intézkedési jogosítványokat kapjanak.

Természetesen az további vizsgálat tárgyát képezheti az alkotmányozás folyamatában, hogy a beterjesztett javaslatban foglalt részletes szabályok, így a rendeletek és határozatok felterjesztése, a döntés közzétételétől számított 15 napos jogvesztő intézkedési határidő rendezése elegendő lehet sarkalatos törvény szintjén is.

Örvendetes tény, hogy az alaptörvény-tervezet kiemelten foglalkozik a közpénzügyekkel. A helyi önkormányzatok adóssága része az államadósságnak, így annak az alaptörvényben rögzített szintjének elérése az önkormányzatok tekintetében is szigorú közpénzügyi szabályozás és ellenőrzés megteremtését kívánja. Ennek alapvető szabályait fekteti le a tervezet a helyi önkormányzatok kölcsönfelvételével, illetve más kötelezettségvállalásaival összefüggő szabályozás keretében.

Az alaptörvény mindezen rendelkezései hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy jól működő, költséghatékony és az állampolgárok számára magas színvonalú közszolgáltatásokat biztosító európai közigazgatási rendszer jöjjön létre. Alapvető fontosságú ugyanis, hogy az ügyfelek, az állampolgárok számára kerül kialakításra egy korszerű és szakszerű ügyintézést biztosító, eredményes és hatékony állam.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jó állam nem vágyálom, hanem egy olyan eszmény és cél, amelynek eléréséhez elhivatottan, a haza üdvére kell közösen munkálkodnunk. Ezen eszmény megközelítéséhez nyújt méltó és megfelelő keretet alkotmányunk legfontosabb törvénye. Mindannyiunknak, akik részt veszünk ebben a munkában, kellő bölcsességet kívánok a feladat elvégzéséhez.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Továbbra is maradunk a kormányoldalon: Földi László képviselő úrnak adom meg a szót, a KDNP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, minden az alapokon múlik. Az élet minden területéről elmondható ez, hiszen megfelelő alapok nélkül nincs sem biztonságos, stabilan álló épület, nincs jól működő vállalkozás, nincs versenyképes tudás, és nincs jól működő állam sem.

A most előttünk lévő alaptörvény javaslata is ezt a célt szolgálja, hogy megteremtse hazánk működésének megfelelő alapjait. Az előttünk fekvő alaptörvény is fundamentumát képezi többek között a Magyar Honvédség működésének. A jelenleg hatályos alkotmány VIII. fejezete szól a Magyar Honvédségről. Az azonban már első ránézésre is látszik, hogy az új alaptörvény sokkal hosszabb terjedelemben foglalkozik a Magyar Honvédséggel és a működéséhez kapcsolódó különleges jogrendekkel.

Megállapíthatjuk, hogy a javaslat tartalmazza a Magyar Honvédség hármas feladatrendszerét, amelynek keretében elsőrendű feladatként határozza meg hazánk szuverenitásának, területi épségének katonai védelmét és a kollektív védelem teljesítésében való részvételt. Másrészt megfogalmazza biztonsági érdekeink nemzetközi képviseletét a békefenntartó feladatok és a humanitárius tevékenység végzése által. Harmadrészt a javaslat tartalmazza a Magyar Honvédség egyik legfontosabb békeidejű feladatát, a katasztrófavédelemhez való aktív hozzájárulást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években hazánkat sújtó árvizek és a vörösiszap-katasztrófa bebizonyította, mekkora szükség van a katonákra, hiszen számos olyan képesség birtokában vannak, amelyeket más nem tudhat magáénak. A javaslat szerint a Magyar Honvédségnek kötelessége lenne a katasztrófák megelőzésében, következményeinek elhárításában és felszámolásában való közreműködés.

A javaslat érint egy állandó, mindig napirenden lévő politikai kérdést is, nevezetesen a fegyveres erők civil kontrollját. Platón már 2500 éve feltette a kérdést: ki őrzi az őrzőket? - azaz azt a fegyveres testületet, amelyet a társadalom saját védelmére hozott létre. Kinek az ellenőrzése alá tartoznak, ki gyakorolja felettük a felügyeletet? A javaslat ezzel összhangban leszögezi, hogy a honvédség irányításáért kizárólag a civil szféra felel, azaz az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a kormány és a honvédelmi miniszter.

Leszögezhetjük, hogy ezen szabályozás teljes mértékben megfelel a NATO szellemiségének. Az alaptörvény-tervezet 46. cikkelye a katonai műveletekben való részvétel döntési jogáról szól. Ez ötvözi a demokratikus kontrollt és az észak-atlanti szerződésben való részvételünket is.

(10.30)

A javaslat szerint az Országgyűlés és a kormány dönt többek között a Magyar Honvédség külföldi alkalmazásáról. Ennek azért van jelentősége, mivel hazánk jelenleg is több mint ezer fővel vesz részt különböző nemzetközi békefenntartó műveletekben.

A XXI. század megváltozott biztonsági környezetében Magyarországot nem fenyegeti katonai agresszió, és az egyéb hagyományos fenyegetések kockázata is minimális. Ugyanakkor számos új külső és belső kockázat és veszélyforrás jelent meg. Mindezekre csak nemzeti összefogással, összehangolt kormányzati fellépéssel, képességeink tudatos fejlesztésével és rugalmas alkalmazásával, valamint széles körű nemzetközi együttműködéssel lehetséges hatékony választ adni. Az a férfi vagy nő, aki hivatásának a katonai pályát választja, a haza szolgálatának és a nemzet ügyének fontos feladatát vállalja, nem politikai pártot, nem az aktuális kormányt, hanem a hazáját, biztonságát kívánja szolgálni.

Ez az alaptörvény méltó lesz a katonai esküben tett szent kötelezettségvállalásra. Megítélésem szerint ezért fontos leszögezni az új alaptörvényben, hogy a hivatásos katona nem lehet tagja semmilyen pártnak, nem folytathat politikai tevékenységet, mivel neki egy mindezeknél sokkal magasabb és nemes célt, az ország és a nemzet értékeit és érdekeit kell szolgálnia.

Meggyőződésem, hogy ez az alaptörvény megfelelő alapot biztosít majd a szükséges feltételek megteremtésének, hiszen egy jól működő, korszerű és professzionális haderő nem jöhet létre erős gazdaság, magas szintű oktatás és jól működő egészségügy nélkül. Megítélésem szerint Magyarország most napirenden levő alaptörvénye teljes mértékben megfelel a XXI. század modern követelményeinek, és alapja lehet egy erős Magyarország megteremtésének.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Következik Balsai István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A sok igazán megható nyilatkozat sorában én is nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy bár részt vettem 21 év alatt valamennyi alkotmánymódosításban így vagy úgy, igen vagy nem szavazattal, önmagában az a tény, hogy 33 alkotmánymódosításra került sor az 1989-esnek titulált, de végül is 1949-es évszámot viselő alkotmány tekintetében, önmagában ez indokolja azt, hogy lehetőségünk lévén ezt egy új alkotmánnyal felváltsuk, úgyhogy örömmel veszek ebben részt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik egy olyan adottság, egy olyan örökség, amin remélem, hamarosan túl fogunk lépni. Mint tudják, a képviselők jogállásáról és javadalmazásáról 21 évvel ezelőtt alkotott törvényt - azóta szerteszét kaszabolták, módosították - az akkori Országgyűlés; 1990-es nevet visel. Nagyon jól tudják, akik végigkísérték ezt a 21 évet, hogy az első szabadon választott Országgyűlésben alig-alig volt úgynevezett főállású politikus, alig-alig volt, hiszen derék, tisztességes, becsületes emberek az egzisztenciájukat félretéve, különböző tisztségek átmeneti felfüggesztésével vállalták azt, hogy részt vesznek hazánk új jogállamának kiépítésében, A nemzeti megújhodás programjának végrehajtásában; így hívták az akkori kormányprogramot.

Ezt követően természetesen nagyon sokan visszamentek az eke szarvához, ahogy ezt mondták a rómaiak, ami egy megtisztelő kifejezés volt, hiszen azt tartották fontosnak, az egzisztenciájukat, és a választók döntése alapján egyre kevesebb úgynevezett amatőr vagy más foglalkozással járó politikus ült itt a parlamentben.

Most abban a helyzetben vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy 200-as létszámban maximáltuk a következő népképviseleti Országgyűlés létszámát. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy amennyiben igaz, hogy megtartjuk az egyéni és a listás képviselők körülbelül mostanihoz hasonló arányát, helyet biztosítunk a nemzeti kisebbségeknek, helyet biztosítunk természetesen a magyar nemzettársainknak, a határokon túl élő magyar nemzettársainknak, ez azt jelenti, hogy természetesen föl sem merülhet annak igénye, tisztelt képviselőtársaim - jobb, ha szembenézünk ezzel -, hogy ne főállású politikus legyen képviselő a következő Országgyűléstől.

Ebből két dolog következik. Az egyik, ami többé-kevésbé, nagyjából-egészében az évek során kezd kirajzolódni, a képviselői tisztséggel összeférhetetlen közmegbízatások tekintetében kezd kirajzolódni, és úgy gondolom, a következő parlamentben ezen lényegesen kell változtatni. Tudom, hogy nem lesz népszerű, amit most mondok, hiszen ha körülnézek a teremben, valamelyik nap szóba került, hogy 66 - vagy valahogy így szólt a szám - polgármester ül közöttünk, természetesen nem vették figyelembe az alpolgármestereket, a közgyűlési elnököket, a kormányhivatalok vezetőit, úgy mindenestül, úgy gondolom, és azt is mondom, persze, elsősorban a kormánypárti képviselőket érinti ez, több mint a fele a jelenlegi kormánypárti képviselőknek olyan közmegbízatással is rendelkezik, amely jelenleg adottság, és amely a továbbiakban nem hiszem, hogy fenntartható. (Taps a Jobbik soraiban.)

Természetesen vonatkozik a képviselői főállású tevékenység másik oldalaként bizonyos foglalkozásoknak a nem gyakorolhatóságára is. Én nem akarok foglalkozásokat kiemelni, mert természetes, hogy valami hihetetlen munkabírással és valami hihetetlen koncentráló képességgel elképzelhető, hogy valaki, mondjuk, gyógyító orvosként, de főállású politikusként is el tudja látni a hivatását, vagy akár intézmény igazgatója is vagy akár egyetemi katedrával, sőt tanszékkel, sőt még magasabb beosztással rendelkezik, de én úgy gondolom, ez sem lesz tartható, ha a 200 fős parlament a fenti meggondolások végrehajtása után, tehát akkor, amikor már határon túli nemzettársaink, ezenkívül természetesen mások is, kisebbségek és más résztvevők is itt lesznek, ezt nem tudjuk fenntartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dolgot szeretnék a nagyon szűk időben szóba hozni. A másik. Tegnap meghallgattuk a Legfelsőbb Bíróság elnökének a felszólalását. Baka Andrást mi választottuk meg erre a tisztségre. A tisztségből körülbelül a fele telt el. Baka András elmondta itt nekünk, hogy mit vár el az Országgyűléstől egy olyan törvény kapcsán, ami még meg sem született, még a fejünkben sincsen. De megkaptuk azt a leckét, hogy mit kell annak érdekében tennünk, hogy továbbra se legyen kontroll alá véve a bírói tevékenység, mármint szervezetileg.

Úgy gondolom, hogy az elnök úr rossz helyre címezte ezt a felszólalását, és ha ő példaként azt hozta föl, hogy milyen tarthatatlan állapotok vannak a fővárosban, több éves késéssel tud a Fővárosi Bíróság eleget tenni a jogalkalmazói tevékenységének, akkor fölmerül a kérdés, hogy mit csinált az elnök úr. Mit csinált közel három éven keresztül, ha a Legfelsőbb Bíróság elnökeként, valamint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként semmit sem tett annak érdekében, hogy az az iszonyatos ügyhátralék, ami azt eredményezi, hogy hét-nyolc évig tartson egy büntetőügy, hasonló időtartamig tartson egy polgári ügy, mind a mai napig így van, és tulajdonképpen nekünk adresszálta azt a kritikáját, hogy miért van ez így?

Bizonyára az új, még meg sem született bírósági szervezeti törvény, amely nemcsak a Kúria elnevezést fogja visszaállítani, hanem annak tartalmi elemeit is meg fogja változtatni, bizonyára le fogja szűrni mindazt a következtetést, amely a 15 évvel ezelőtt bevezetett bírói önigazgatási rendszer kudarcát jelenti.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Latorcai János alelnök úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából. (Dr. Kontrát Károly feláll.) Akárhogy is nézem, az én listámon Latorcai alelnök úr következik. (Jelzésre:) Elnézést kérek államtitkár úrtól. Megcserélhetik a sorrendet, engem az sem zavar, semmi nem tiltja, hogy ne adjam meg a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, abban az esetben, ha önök egymás közt ezt így beszélték meg, akkor lehet így is. És akkor most Kontrát Károly államtitkár úr következik, kérem szépen cserélni a táblát. Akkor, államtitkár úr, öné a szó.

(10.40)

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk." - így fogalmaz a Nemzeti hitvallás leendő alaptörvényünkben.

A nemzet együttműködése a rend fenntartásában különösen fontos. Azért fontos, mert bár az állam feladata a rend és közbiztonság fenntartása, de ezért a magyar embereknek, a magyar nemzetnek együtt kell működnie, össze kell fognia egymással.

A magyar állam hosszú ideig volt arra kényszerítve, hogy külföldi érdekek kiszolgálója legyen. Előbb 1944. március 19-étől, majd 1945 áprilisától vergődtünk idegen hatalmak igájában. Az utóbbi végül egy alkotmányt is ránk erőszakolt, ez volt az 1949. évi XX. törvény. Ez az alkotmány nem a magyar nemzet, hanem egy idegen hatalom érdekeit szolgálta. Ez tette lehetővé, hogy a magyar rendvédelem a magyar emberek ellen forduljon, a padlását lesöpörje, a nemzeti érzelmű vezetőit lecsukassa és elhurcolja.

Végül mindennek betetőzéseként '56-ban a kommunisták belelövettek a tömegbe akkor, amikor a haza érdekében a nép utolsó elkeseredésében forradalmat robbantott ki. A forradalmat ugyan leverték a szovjet csapatok, de a szellemet már nem lehetett a palackban tartani. Már mindenki számára világos volt, hogy idegen érdekek állnak a vérbírók és a diktatúra rendőrsége mögött. Az a jogrend nem lehetett igazságos, amelynek nevében ártatlanokat végeztek ki, például Mansfeld Pétert. A rendvédelem alapja a jogrend, a jogrend alapköve az alkotmány, az alkotmány tollbamondója pedig a szovjet megszállás volt.

1989-ben a helyzet megváltozott. Az akkori alkotmány jogállami alapelveket követett, előírta a szabad választásokat, de mégis paktumokra épült. Árulkodó, hogy a kelet-európai térségben Lettországon kívül egyedül nekünk nem sikerült új alkotmányt elfogadni. Az alkotmány átmeneti jellegét maga is hangsúlyozta a preambulumában, ezért ez az alkotmány sem lehetett olyan alapköve a jogrendnek, ami a nemzet igazi együttműködését szolgálta. Ez az átmenetiség, ez a paktumpolitika, amely az alkotmány mögött állt, azt okozta, hogy időnként a rendőrség is irányt téveszthetett.

Ez engedte meg az elmúlt 8 év alatt, hogy időként a rendőrséget és a titkosszolgálatot politikai célokra használják. Ennek az igazodási pontnak a hiánya tette lehetővé a 2006. őszi brutális rendőri fellépést is. A szocialista kormányok ugyanis nagyon jól ki tudták használni ezt a rést. Erre nem kerülhetett volna sor, ha a jogrend alapja egy stabil, biztos, nemzeti alapokon nyugvó alaptörvény - de a régi nem az volt.

Ez ellen lép föl meggyőzően az új alaptörvény-javaslat 45. cikkének (5) bekezdése: "A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak." Látszólag ez csak megismétlése a korábbi alkotmányos szabályoknak, ne felejtsük el azonban, hogy a Nemzeti hitvallás végre értékekkel tölti fel a szürke szabályt. Annak a kifejezése, hogy a jó élet, az igazság és a szabadság is a renden keresztül valósulhat meg, benne van a Nemzeti hitvallásban.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt alaptörvény-javaslat ezért valóban új és nemzeti alapjait teremti meg egy olyan jogrendnek, amely a rendvédelmet is áthatja. Az új alaptörvény tehát olyan igazodási pontként szolgál majd mindenki, így a rendvédelem számára is, ami a nemzeti együttműködésen keresztül megteremti a magyar emberek számára a felemelkedés lehetőségét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

Az új alaptörvény-javaslat elfogadása közelebb visz ennek a megvalósításához. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Közben visszaérkezett Magyar Zoltán képviselő úr, visszatérünk az eredeti listára. Magyar Zoltán, Jobbik, öné a szó.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lehetne könnyű és hálás is a téma, amiről szólnom kell az alaptörvény általános vitájában, hiszen ez egy olyan terület, ami a hivatalos fideszes nyilatkozatokban rendre kiemelt szerepet kap. A magyar termőföldről, annak megvédéséről és a Fidesz által benyújtott alaptörvény-koncepcióban való megjelenéséről, illetve inkább meg nem jelenéséről fogom kifejteni az álláspontomat.

A probléma pontosan itt kezdődik. A magyar föld és általában a nemzeti vagyon védelmében hallottunk egyébként a mostani vitában is számtalan nagyon szép szót, ígéretet. A számunkra fontos garanciákat azonban hiányolom. Ezekre rendre azt a választ kapjuk, hogy az majd az úgynevezett sarkalatos törvényekben kerül szabályozásra. Csak az a baj, hogy mi ezt nagyon kevésnek tartjuk. És itt nemcsak a termőföldre, de minden természeti erőforrásra is gondolok, beleérve akár a művelés alól kivett ingatlanokat is.

Egy olyan országban, amelynek az elmúlt 20 év rablógazdálkodása és élősködő, felelőtlen politikai elitje miatt mára szinte csak a földje maradt, úgy gondolom, nem túlzás aggódni a megmaradt nemzeti vagyonért. A vita tárgyát képező tervezetben jelenleg így szerepel; az O. cikket idézném: "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet." Ide feltétlenül szükségszerűnek tartanám beszúrni a "védi" és "fenntartja" után a "szükség esetén visszaállítja az egészséges környezetet" mondatrészt, hiszen sajnálatos módon az emberi mulasztás vagy nem várt természeti csapás miatt erre is szükség lehet; elég, ha csak az elmúlt időszak katasztrófáira gondolunk, mint a vörösiszap, a földrengés vagy árvíz és belvizek.

A (2) bekezdésben: "A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képzik, melynek a jövő nemzedéke számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." Ez egy nagyon szépen megfogalmazott bekezdés, egyet is tudunk vele érteni, de a garancia ebben sem jelenik meg megfelelően. A kötöttségek ellenére mégiscsak el kellene érnünk, hogy a természeti erőforrásaink kizárólag a magyar állam, a helyi önkormányzatok vagy az állampolgárok tulajdonában lehessenek.

Hogy természeti erőforrások alatt mit is értünk? Érthetjük azt, hogy egy adott időpontban meghatározott közösség - és mivel sem szocialista, sem LMP-s képviselők nem vesznek részt a vitában, a közösségnél szerintem nyugodtan használhatjuk a "nemzet" kifejezést -, tehát a nemzet rendelkezésére álló azon erőforrások, amelyek részben vagy teljesen függetlenek az emberi, akaratlagos tevékenységtől. Vagy máshonnan megközelítve, a természeti erőforrások azok a természeti adottságok, melyeket az ember, a társadalom, a nemzet a termelés adott fejlettségi szintjén anyagi szükségleteinek kielégítésére hasznosít. Ezekből következik, hogy még az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a földtulajdon sajátosságai folytán más tulajdontárgyaktól eltérő jogi kezelése indokolt, hiszen a föld véges jószág, mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre, és nem szaporítható, mással nem helyettesíthető, nélkülözhetetlensége, megújulóképessége, különleges kockázatérzékenysége mind-mind arra int minket, hogy a földtulajdon kérdését az alaptörvényben megnyugtatóan rendezzük.

A fenti tudományos megközelítéseken túl a föld tulajdonlásának kérdése az ország, a nemzet számára nem csupán annyit jelent, hogy ez a speciális erőforrás minket gazdagít-e vagy sem. Nélkülözhetetlen eszköze nemcsak annak, hogy az állam képes-e saját állampolgárai javára a birtokpolitika eszközeivel élni, de annak is, hogy képes legyen biztosítani a tisztességes, minőségi, emberi élet feltételeit vidéken. Nemzeti függetlenségünk fokmérője, hogy természeti erőforrásaink minősége, mennyisége, tulajdonjoga, állapota hogyan is néz ki. Az eddig érintett témákon túl eredője sok egyéb kérdésnek is. Úgymint élelmezés- és élelmiszer-biztonság, környezet, ivóvíz biztonsága, sőt megnőtt a szerepe a tájfenntartásban és az energiaellátás biztonságában is. De egyben szociális kérdés is a földkérdés.

Talán nem kell hogy több példával alátámasszam, miért gondoljuk úgy, hogy természeti erőforrásaink az Európában elfogadott mértéknél is jobban védendőek. Egy minden aggodalmat eloszlató nemzeti szabályozás az EU-csatlakozás óta sem készült el. Jelenleg egy kevés védelmet a spekulációs tőke ellen csak az ideiglenes megállapodás ad, ami szerint nem magyar állampolgár természetes, illetve a jogi személyek mezőgazdasági földterületet még nem vásárolhatnak hazánkban, illetve a Nemzeti Földalapról szóló törvény, amelynek életbe lépése óta is folyamatosak a visszaélések. Erre már többször rávilágítottunk.

(10.50)

A földvásárlási moratórium most további három évre való meghosszabbításával időt nyertünk, hogy egyéb eszközökkel is meg tudjuk védeni természeti kincseinket. Meg kell erősíteni a vidéket, aktív földpiaci szereplővé kell tenni az államot, amely megfelelő szabályozással elérheti, hogy a gyakorlatban elidegeníthetetlenné váljanak kincseink, hiszen ellenkező esetben csak annyit értünk el, hogy nem idén május 1-jétől, hanem három év múlva leszünk rabszolgák a saját hazánkban, indiánok Európa közepén, egy Magyarországnak nevezett rezervátumban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen adottságokkal rendelkező országtól jogosan várhatjuk el, hogy az alaptörvénye rögzítsen garanciákat a természeti erőforrások megvédésére. Az alaptörvényt jó esetben nem ciklusonként alkotjuk, így az is elképzelhető, hogy akár egy későbbi kormány módosítja, változtatja meg olyanra az alaptörvényt, a sarkalatos törvényeket, hogy máris szabad lesz a gazda, és elherdálható a nemzeti vagyon.

Ugyanezen logika alapján igenis az alaptörvényben és a termőföldről szóló törvényben alakítsuk ki a megfelelő feltételeket, hogy a termőföld, azaz a szántó, a szőlő, a gyümölcsös, a kert, a rét, a legelő, a gyep, a nádas, az erdő és a halastavak valóban megmaradhassanak nemzeti tulajdonban. Hasonló módosító indítványokat egyébként az önök padsoraiban ülő képviselők is nyújtottak be, még ellenzéki képviselőként, az akkori szocialista kormányokhoz.

Azóta nem változtak a körülmények, ugyanúgy az Európai Unió tagjai vagyunk. Akarom mondani: dehogynem változtak, hiszen önök kormányra kerültek, ráadásul kétharmados felhatalmazással. Ma már mégsem olyan fontos az ellenzékben mégoly hangosan követelt, a termőföldet és egyéb természeti erőforrásokat védendő, megnyugtató szabályozások megléte, sőt most még azok a fideszes képviselők sem emelnek mellette szót, akik 2001 előtt képtelennek tartották, hogy Magyarország aláírja a tőke szabad áramlásáról szóló passzust, tőkeként tekintve az anyaföldet. Most itt a lehetőség, hogy helyrehozzanak valamit abból a csorbából. Hazánk egyik kivételes adottsága a termálvízkincs is. Érdemes lenne egy külön bekezdés, nemcsak a tulajdonlás, de a minőségének védelme érdekében is.

Még egy témát meg kell említenem, az élelmiszer kérdését. Az élelmiszer - mint Magyarország számára a jövő egyik, ha nem az egyetlen kitörési pontja - nem szerepel kellő súllyal az alaptörvényben. A Kereskedelmi Világszervezet ránk erőltetett és szektai buzgósággal hangoztatott szabadkereskedelmi követelménye helyett végre előtérbe kellene helyezni az élelmiszer önrendelkezésének elvét. Hazánk váljon Európa, és később talán a világ szemében is a biztonságos, egészséges és genetikailag módosított szervezetektől mentes élelmiszert előállító szigetté, egy olyan hellyé, amelynek a neve hallatán mindenkinek a teljes értékű és kiváló minőségű élelmiszer jut eszébe.

Első lépésként az alaptörvényben rögzítsük ezeket a vállalásokat. Ne legyenek illúzióink. Az élelmiszer-feldolgozó, növényolaj-, cukor- és húsfeldolgozó iparunk tönkretevői most is várják az újabb lehetőségeket. A piacszerzés mellett arra törekednek, hogy örökre megszerezzék a ma még javarészt nemzeti kézben lévő erőforrásainkat.

Az élethez való jogból fakadóan az állam kötelezettsége az emberi élet és létfeltételeinek védelme, így természeti erőforrásainké is. Elmulaszthatatlan kötelességünk ezt az alaptörvényben is rögzíteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Ahogy én már igyekeztem szót adni ezelőtt körülbelül 15 perccel Latorcai János alelnök úrnak, most meg is tudom tenni ezt. Öné a szó, a KDNP képviselőcsoportjából.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, valamennyiünk számára egyértelmű, hogy egy ország alaptörvénye adja meg azt a keretet, amelyet a különböző jogágaknak tartalommal kell megtölteniük. Enélkül csak és kizárólag rendszertelen jogalkotást lehetne folytatni.

Alaposabb reformokra nem kerülhet sor anélkül, hogy ne határozhatnánk meg egy új, átfogó keretű alaptörvényt, magától értetődően új premisszákkal. Úgy vélem, hogy a most előttünk fekvő Fidesz-kereszténydemokrata közös javaslat alkalmas arra, hogy kijelölje és meghatározza azokat az alapvető értékeket, amelyek hozzájárulnak majd hazánk erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez, hiszen csak és kizárólag ez lehet a cél.

Egy ilyen hosszúságú alaptörvény normaszövege szükség szerint vitákat és nézetkülönbségeket hoz felszínre, ez természetes. Ebben a vitában ki-ki értékrendje, vérmérséklete szerint mondja el értékeit, fogalmazza meg észrevételeit. Én kereszténydemokrata politikusként e vita keretében azokat a keresztény egyházak társadalmi tanításában rejlő, mindenki által elfogadható értékeket kívánom bemutatni, amelyek már kiállták az idők próbáját, mind a mai napig érvényesek, és a jövőben is aktuálisak maradnak.

Sajnos vannak, akik kétségbe vonják egy ilyen alapokra épülő új alkotmánytörvény elfogadásának szükségességét, mások vitatják annak tartalmi elemeit, egyesek pedig, mint ahogy itt is látszik, távollétükkel kívánnak protestálni az alkotmányozással szemben, holott ezzel valójában a magyar nemzet jövője iránti érdektelenségüket fejezik ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alaptörvény a szocialista normativizmust háta mögött hagyva tiszteletben tartja történeti alkotmányunk vívmányait, Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő Szent Koronát. Végre alaptörvényi szinten is büszkén kijelenthetjük, hogy Szent István királyunk a kereszténység felvételével szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és azt Európa szerves részévé tette.

Ez a cselekedet a történelem során többször bizonyította helyességét, a kereszténység pedig megmutatta nemzetmegtartó erejét. Erre a globalizált, liberális eszmék által nagymértékben befolyásolt XXI. században különösen nagy szüksége van hazánknak. Elsősorban azért, mert ahogy az alaptörvény-tervezet is fogalmaz, a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után szüksége van Magyarországnak és természetesen a világnak is, egy erőteljes lelki, szellemi megújhodásra. Ez a felfrissülés stabil és kipróbált értékek nélkül nem érheti el az áhított eredményt.

Az alaptörvény-tervezet a házasságot, amely egy férfi és egy nő életközössége, valamint a családot mint a nemzet fenntartásának alapját deklarálja. És ezen túlmenően deklarálja azt is, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Azt hiszem, ezek kulcsfontosságú meghatározások. Örömömre szolgál, hogy a keresztény egyházak társadalmi tanításai és az azokban gyökerező legfontosabb állampolgári jogok méltó helyen, az alaptörvény elején, a Nemzeti hitvallásban is helyet kapnak.

Ezek közül szeretnék most néhányat kiemelten mind képviselőtársaim, mind a televíziónézők figyelmébe ajánlani. Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.

Az iménti rövid kiemelés alapján egyértelmű számomra, hogy az alaptörvény helyes irányokat és célokat jelöl ki. Sokan, különösen a balliberális értelmiség képviselői, ezen szempontok mentén is kritizálják a tervezetet. Azt állítják, hogy a keresztény értékek közös történelmi múltunk becikkelyezésével a többség ideológiáját hivatalossá, mindenki számára követendővé teszik, így ez az alaptörvény ezt fogja majd szolgálni. Ezt a vádat több szempontból is vissza kell utasítani.

Úgy vélem, és korábbi kiemelésem is ezt támasztja alá, hogy a kereszténységben gyökerező legfontosabb elvek egyfajta, mindenki által elfogadható erkölcsi minimumot jelentenek. Továbbá ezek megtagadása közös múltunk egy részének a visszautasítását is jelentené. Végül, de nem utolsósorban hangsúlyoznom kell, hogy a XX. században felbukkanó erkölcsi relativizmus nem vezetett eredményre, sőt, máig kiheverhetetlen tragédiákat okozott. Meggyőződésem tehát, hogy ez az út a továbbiakban a nemzet megtartása érdekében feltétlen elkerülendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emberi és képviselői kötelességem ugyanakkor, hogy a nem megfelelően átgondolt, valamint az elvi ellentmondásban álló részekre is felhívjam szíves figyelmüket.

(11.00)

Az alaptörvény-tervezet Szabadság és felelősség című fejezetének XXI. cikkében szabályozott, kiskorúak után gyakorolható szavazati jog álláspontom szerint ellentétes Az állam fejezet 2. cikkében deklarált általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás elvével, valamint indokolatlan különbségeket tesz például az apa és az anya között, de majd fogom még sorolni, mások között is. A választójog egyenlőségének elve szerint minden választásra jogosult egyenlő feltételek mellett adhatja le azonos értékű és számú szavazatát. Bár nem győzöm elég nyomatékkal hangoztatni, hogy a nemzet megtartása szempontjából a gyermekvállalás kardinális kérdés, mégis úgy gondolom, annak biztosítására a gyermekek után járó szavazati jog megadása nem biztos, hogy a legkedvezőbb megoldás, már csak azért sem, mert ezzel kapcsolatban, mint ahogy már említettem, további kérdések is felvetődhetnek, például hogy ez a többlet szavazati jog adott esetben miért nem az apát illeti meg, vagy mi történik azzal a gyermekkel, aki elveszíti édesanyját, elveszíti szüleit, netalán állami gondozásba kerül, ahelyett ki gyakorolja ezt a szavazati jogot; vagy miért büntetjük azt a nőt, aki biológiai okokból nem képes például gyermeket vállalni. Nos, ezen kérdésekre adott válaszok nélkül én ezt a cikkelyt aggályosnak tartom, és azt javaslom, hogy ha lehet, ez ne kerüljön be az alaptörvénybe. Ezen túl ez a gyermekek után járó szavazati jog még azért is átgondolandó, mert a nemzeti konzultáció keretében véleményt formáló polgárok túlnyomó többsége ezt nem tartotta szükségesnek, tehát elutasította.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy az alkotmányozás folyamata és maga egy alkotmánytervezet is érzelmi vitákat kelt, ugyanakkor bízom abban, hogy az általam is elmondottak alapján részletes vitára alkalmasnak találják majd a benyújtott javaslatot. Abban is reménykedem, hogy a társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak, a nemzeti konzultáció keretében feltárt közel egymillió embernek a véleményét a viták eredményeként kialakuló alaptörvény meg fogja jeleníteni, így mindenki számára azt elfogadottá teszi.

Engem örömmel tölt el, hogy ebben a folyamatban részt vehetek, hogy szerves egységét képezhetem a frakciómnak és a frakciómmal közös álláspontunknak e törvényjavaslat vitájában.

Ezzel megköszönöm a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy nagyon alaposan gondolják át azt a javaslatot, amelyet most tettem, és majd ennek alapján hozzuk meg a határozatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A KDNP képviselőcsoportját követően most jobbikos hozzászólás következik: Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor utamat ma a nemzet temploma felé vettem, akkor az volt a tervem, hogy ezen alaptörvény-tervezet népesedési vetületeiről ejtsek pár szót, de ahogy az lenni szokott, és ahogy a héten nem először fordul elő velem, befelé jövet akár a híreket hallgatva, akár beszélgetve egy-két átlagos magyar honpolgárral, tehát nem olyannal, aki itt ül a parlamentben, mindig megváltoznak ezek a tervek. Mégpedig azon oknál fogva változnak meg, hogy újra és újra rájövünk, hogy a legalapvetőbb problémákat, a leginkább égető, fájó sebeket nem kezeli ez az alaptörvény-tervezet, amellett, hogy kifejezném örömömet afölött, hogy alaptörvénynek hívják, és nem estek abba a hibába, hogy alkotmánynak nevezzék, hiszen abból Magyarországnak van egy, annak csak a történelmi jogfolytonosságát kellene helyreállítani, mely jelen pillanatban Navracsics úr elmondása szerint önök szerint nem lehetséges, hiszen hatvan év annyi pusztítást okozott, hogy a restitúcióra nincs mód. Mi ezt nem fogadjuk el, de legalább tiszta, őszinte beszédnek tartjuk, és egy olyan kiindulási alapnak, amely bár megmutatja a közöttünk lévő különbségeket, mégis ki tudjuk domborítani azt, hogy mi hogyan csinálnánk másképp.

A népesedés tekintetében talán a legfontosabb mondat lehetne a K. cikkben szereplő, "Magyarország támogatja a gyermekvállalást" mondat. Adódik a kérdés természetesen, hogy hogyan támogatja Magyarország a gyermekvállalást, és a választ meg is kapjuk: a családok védelmét - és gondolom, ezen belül az említett tárgykört is - sarkalatos törvény szabályozza. Tehát megint csak abba a hibába esünk, mint majdnem harminc alkalommal, hogy sarkalatos törvénybe utaljuk azt a rendezést, amelynek legalább az alapelveit, alap-mozgatórugóit itt is le lehetne, sőt mi több, le kellene fektetni. Mondok egy példát: a XV. cikkben szereplő mondat, miszerint "minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz", ez való igaz, de hogyan véleményezzük ezt a sort annak tekintetében, hogy az önök által keresztülvert médiatörvényben lényegileg a gyermekvédelem, a gyermeki szellem védelme nem valósul meg százszázalékosan. Azok a szankciók, amelyek kitakarították volna Magyarország közéletéből a Való Világra emlékeztető szemetet, az idegen liberális mocskot, amelynek rég nem lenne helye a magyar szellem tekintetében, és nem okozhatna szellemi környezetszennyezést, önök lényegében nem tudtak leszámolni ezzel a problémával, pedig elvileg hatályos jogszabály tenné ezt lehetővé, amelynek bizonyos részei persze később lépnek életbe, de egy év talán elég kellett volna hogy legyen arra, hogy legalább nyomokban felbukkanjon, hogy a gyermekek szellemét, lelkét hogyan és miként fogjuk megvédeni a későbbiekben.

Ugyanitt szerepel az, hogy "a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni", nagyon helyesen. De mégis mi történik akkor, ha ma továbbra sem járatja iskolába egy szülő a gyerekét? Volt szó arról, hogy igen, elvesszük a családi pótlékot. Mi történik ezzel szemben a pár száz lelkes magyar falvakban? Az történik, hogy egy 300 lelkes magyar faluban, ahol 150 főt tesz ki a roncstársadalom, a tanár már az igazgatónak sem meri jelenteni azt, ha ezek a hiányzások bekövetkeznek, tehát olyan félelemben él a magyar vidék egy része, hogy ezen jogszabály egyszerűen keresztülvihetetlen, nem áll összhangban a valósággal.

A lakhatás tekintetében szintén fontos lenne a gyermekvállalási kedv fellendítéséről beszélni, állami otthonteremtési program nélkül, a lakhatás biztonsága nélkül nem lehet igazi demográfiai fordulatra számítani. Ezzel szemben az alaptörvény-tervezetben pusztán és mindösszesen annyi szerepel: Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit megteremtse, ugyanez igaz a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ezzel szemben ez egy állami kötelességvállalás kellene hogy legyen, ahogy a közszolgáltatások esetében is állami kötelezettségvállalás kellene hogy takarja azt, hogy mindenféle külföldi multinacionális érdekeltséget kitakarítsunk a magyar piacról. Külső szereplőkre nincs szükség, az árdrágítás, a profit kisajtolásának a nagymesterei ők; minden esetben és minden normális országban csak és kizárólag állami felügyelet, az állam óvó, gondoskodó keze óvhatná a közszolgáltatásokat, ezen keresztül a természeti kincseket, és ezen keresztül azt a mindennapi létbiztonságot, amelyben gyermekeket lehetne vállalni. De természetesen ugyanez igaz a földvédelemre, amely szintén nem szerepel kellő súllyal még ezen alaptörvény-tervezetben sem, pedig ha jól tudom, akkor ezt nem kellene feltétlenül Brüsszellel egyeztetni, tehát jelentsük ki azt, hogy történelmi lehetőséget szalasztanak el azt illetően, hogy a magyar földet megvédjük. Hiszen azzal, hogy moratóriumokat kérnek és nagy nehezen hosszabbítgatnak, végül is csak tüneti kezelést alkalmaznak. Egy nemzeti minimum lehetne, nemcsak egy alaptörvény esetében, de a mindennapokban is, hogy magyar földre idegen érdekeltség még feldolgozóként, még a föld méhének, gyümölcseinek a kiaknázásakor sem jelenhetne meg, ez is csak és kizárólag magyar kézben lehetne - javaslom, mondjuk, a dán földtörvényre és egyéb alaptörvényekre emlékeztető módosításokat bevezetni ezen tervezetbe is, bár illúzióim ezzel kapcsolatban nincsenek.

Nagyon fontos kijelentenünk azt, hogy gyönyörű retorikailag a gyermekek védelme, nagyon tetszik nekünk is, mégis itt van előttem mintegy húsz olyan népesedési, demográfiai javaslat, amelyet az utóbbi tíz hónapban tettünk, tettem, és ezek közül lényegében egyet sem sikerült keresztülvinniük. Tehát egy hihetetlen negatív rekordról beszélünk, egy olyan Guinness-rekordról, amelynek értelmében a bölcsődei ellátást nem sikerült rendezni, az anyák számára előírt rugalmas munkahelyek lehetőségének megteremtésével szintén hadilábon állnak, az áfarendszerhez sem sikerült hozzányúlni annak érdekében, hogy a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfatartalmának csökkentésével elérhetőbbé tegyük ezeket. A nyugdíjrendszer rendezéséről nem is beszélve, amiről mondhatjuk, hogy persze, a magánnyugdíjvagyon egy részét önök behozták, aztán államadósságot kozmetikáznak vele ahelyett, hogy értelmes célokra fordítanák. De mégsem látható az, hogy két generációval később az én unokámnak miből fog a pénzespostás nyugdíjat hozni, hiszen a rendszer fenntarthatatlannak látszik.

A családi pótlék, a pazarló szociális rendszer rendezése, bár lehet, hogy meglepő, amit mondok, de szintén a belátó és belátható népesedéspolitika egyik kiváló eszköze lenne, hiszen felszámolhatná a megélhetési gyermekvállalást. Aki azt mondja, hogy ma ilyen nincs Magyarországon, az vagy nem járja Magyarországot, úgy értem, hogy a Rózsadomb és a Parlament között ingázik, és innen próbál okos dolgokat mondani, vagy pedig nem mer szembesülni a problémákkal; még egyszer mondom, lehet, hogy a Rózsadombról a magyar ugar egy kicsit szebb, mint a valóságban, nekünk mégis a valósággal, a valódi problémákkal kell foglalkoznunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a pazarló szociális rendszer megszüntetése, felszámolása haladéktalanul kötelező; csak azok részesülhessenek ilyen áldásokban, akik azt valóban megérdemlik, akik tesznek érte, ha tudnak, és akik hasznos tagjai kívánnak lenni a társadalomnak. Ezért javasoltuk a szociális kártya országos bevezetését, amelyet - idézőjelben természetesen - önök szintén azonnal lesöpörtek, pedig ennek az értelme és lényege pont az lenne, hogy a szociális juttatások ne a félkarú rablót, ne az ukrán cigicsempészeket gazdagítsák, hanem igenis a gyermek asztalára jussanak el tankönyv formájában, élelmiszer formájában, vagy ebből legyen ruhája, kiscipője.

(11.10)

Erről lett volna szó ebben a tervezetben, önök ezt elkaszálták. Ezek után egy alaptörvény-tervezetben felmerülő hasonló vagy hasonló témakörre utaló gondolat esetében miért bízzunk meg abban, hogy ez változni fog? Netán önök belátták ezt a problémát? Remélem, akkor a vita során lesz olyan, aki válaszol erre, és belátja, hogy igen, valóban hibáztak, amikor ezt a jobbikos javaslatot elkaszálták, és legalább részeit hajlandók átültetni a közeljövőben a magyar törvénykezésbe.

De térjünk ki arra, hogy mi szükséges még a gyermekvállalás biztonságossá tételéhez: a munka és a munkához való jog. Még az eddigi sztálinista hulladékban, amit én egyébként nem neveznék alkotmánynak, még ebben is lényegileg szerepelt a munkához való jog. Ezzel szemben most mivel találkozunk? A munka megválasztásához való joggal. Minimális különbség, retorikai különbség, de mégis mit jelent? Adott esetben, ha tönkremegy egy üzem, mondjuk, egy falu mellett egyetlen üzem, amely munkahelyeket tud szolgáltatni és produkálni, eddig elvileg az alaptörvény értelmében az államnak kötelessége volt óvó, gondoskodó kezét kinyújtani, és legalább megpróbálni munkalehetőséget teremteni a nélkülözők számára. Ennek legkiválóbb példája a közmunkaprogram lenne egyébként, amit országos kiterjesztéssel mind a mezőgazdaság újjáélesztéséhez, mind pedig az árvízvédelemhez százezres nagyságrendben lehetne igénybe venni a honfitársainkat illetően, kiutat, kiugrási lehetőséget jelentene Magyarország számára. Ezzel szemben itt csak az szerepel, hogy a munka megválasztásához van jogunk. Önök széttárhatják a kezüket: válasszatok nyugodtan! Nincs miből? Arról már nem mi tehetünk, nem a magyar kormány és nem a magyar állam, pedig óvó, gondoskodó kezét neki kellene kinyújtani.

Sajnálatos módon az előttünk álló alaptörvény-tervezet értelmében kijelenthetjük azt, hogy a nép már csak a hatalom forrása maradt. Nem minden hatalom a népé, mint ahogy kellene hogy legyen, a hatalom forrása maradtunk, tehát ha a politikum kiveszi a kezünkből a hatalmat, onnantól kezdve az már csak pártról pártra száll visszavehetetlenül, nehezítve a visszahívhatóság intézményének későbbi bevezetését is. Tehát olyan aknák vannak elrejtve ebben a tervezetben, amelyek kikerülése honpolgári kötelességünk lenne, ugyanakkor nem láthatóak ennek a jelei.

Nagyon örülök egyébként - és lehet, hogy ezen frakciótársaim is meglepődnek - a nevesítésnek az alaptörvény-tervezet végén. Annak tekintetében, hogy a történelem egyszer el fogja számoltatni azokat, akik ezeket a hibákat, más esetben pedig a bűnöket elkövetik. Legalább nem kell majd messzire menni azért a névsorért, akik vállalják nevükkel azt, amit itt az előbb felsoroltam, miszerint nem rögzítik a munkához való jogot, nem rendezik a gyermekvállalás, a tisztességes belátható jövő körülményeit, és akik vállalják azt, hogy most a térség legalacsonyabb társadalmi támogatottságú alaptörvény-tervezetére szavaznak majd igennel, és akik nem látják be azt, hogy a nemzeti depresszió Magyarországon talán most van a legmélyebben.

Talán láthatták volna abból is, hogy milyen kevés kérdőívük érkezett vissza a kiküldött több millió darab közül. Ha ezt arányosítanánk egy népszavazásra, akkor látható, hogy az utóbbi 20 év legalacsonyabb figyelemmel kísért társadalmi mozgatórugója, folyamata volt ez. Önök ezt mégsem látják, én viszont azért kellett hogy ezeket elmondjam, mert nem szeretném, hogy az unokám akciós szemetet vásároljon valamelyik kínai boltban. Most itt lett volna a lehetőség arra, hogy rendezzék ezeket a kérdéseket, megvédjék a magyar földet, a vízkincset, a termálvízkincset, belátható körülményeket teremtsenek a gyermekvállaláshoz, legalább említés szintjén a Hangya szövetkezeti rendszert, a szövetkezés fontosságát beemeljék ebbe az egészbe, ami Magyarország számára, Európa korábbi éléskamrája számára talán az egyetlen kiutat jelentheti, felszámolják a hibás szociálpolitikát, a teljesen fölösleges kiutalások rendszerét. Ehhez képest önök kifelejtették az alaptörvény-tervezetből még a gyógyuláshoz és a gyógyításhoz való jogot is, ahogyan azt Gyenes Géza képviselőtársam kiválóan felvezette. Lényegi reakciót nem kapott rá.

Nagyon nem szeretném, hogyha ez az alaptörvény-tervezet a sírgödrünk lenne, ezért nagyon sokáig és minden eszközzel harcolni fogunk a hibái ellen. Nagyon remélem, hogy önök közül legalább pár magyar honfitársunkban lesz belátás ahhoz, hogy azt mondja, hogy ezt a használhatatlan dokumentumot nem szabad a kézjegyével ellátni, és lesz benne bátorság ahhoz, hogy frakcióparancs és minden egyéb ellenére azt mondja, hogy ez vállalhatatlan, hiszen egyszer mindenkinek az unokái szemébe kell néznie. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Kalmár Ferenc András képviselő úr, KDNP.

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Alkotmányozó Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a készülő alaptörvény államformát, nemzetpolitikát, illetve a külpolitika irányát, valamint a helyi önkormányzatokat érintő részeiről.

Az államformát illetően igyekszem rövid lenni, noha kiemelten fontos kérdésről van szó. A tervezet B. cikkének (2) bekezdése deklarálja, hogy Magyarország köztársaság. A köztársaságnak nincs alternatívája Magyarországon, s ezt különösen azoknak a szocialista képviselőknek mondom, akik amellett, hogy nincsenek itt, azzal riogatják a közvéleményt országjárásuk során, hogy az államforma veszélyben volna. Aki ilyeneket mond, az vagy céljáról, a politikai hisztériakeltésről, vagy pedig egyszerűen tudatlanságról árulkodik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetpolitikát illetően, mielőtt a konkrétumokra térnék, javaslom, hogy álljunk meg egy-két gondolat erejéig, és vegyük számba azt, hogy miért kezeli a kormány kiemelt területként a nemzeti ügyeket, mi teszi ezt a szakpolitikát olyan fontossá. Ez már csak azért is lényeges, mert a törvényalkotás kapcsán, a bár nagyon is jelentős részletszabályok megalkotása közben gyakran nem is gondolkodunk el ennek a területnek az esszenciális mivoltán. Gyakran hallani, hogy az új globalizált nemzetközi rendszerben a nemzetek, és ezzel együtt a jó értelemben vett patriotizmus is jelentőségét fogja veszíteni. Én azonban nem értek egyet ezzel. Samuel Hungtinton is kifejtette nagyhatású művében - amelynek címe: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása -, hogy a nemzeti és civilizációs értékek a jövőben még inkább kiemelt szerephez fognak jutni.

A kérdés megfelelő környezetbe helyezése végett nemcsak ezt a publicisztikát használom fel, hanem főbb gondolatait gyakorlati példákon keresztül mutatom be. Jómagam is határon túlról származó magyar vagyok, így talán tőlem autentikusabban fog hangzani, amit mondok. Először is kiemelném a magyar nyelv ügyének fontosságát, s különösen annak összetartó erejét. Anyanyelvünk az, mi nemzetünket elsősorban nemzetté teszi és tette. Véleményem szerint a magyar nyelvet kiemelten védeni kell, és ezt a tervezet H. cikkének (2) bekezdése is üdvözlendő módon kimondja.

Nem hagyhatjuk ki annak megemlítését sem, hogy a kettős állampolgárság kérdésében négypárti konszenzus alakult ki itt, az Országgyűlés falai között, amely mutatja, hogy jó úton járunk. A határon túli magyarság megmaradásának támogatása, a kultúrájuk megőrzésére tett erőfeszítéseinkhez nyújtott segítség olyan stratégiai célkitűzés kell legyen, melyet az alaptörvény is deklarál. Éppen ezért erkölcsi kötelezettséget teremt a mindenkori kormány számára ezen célkitűzések végrehajtására. Ennek alapja az, hogy minden nemzet egyedi és megismételhetetlen érték, s mint ilyet védeni kell. Az alkotmánynak ugyanis értékeket kell deklarálnia, egyébként nem lesz más, mint egy technokrata szabályhalmaz - hogy a miniszterelnök úr szavaival éljek.

A határon túli magyarság iránt érzett felelősségvállalást a mostani alkotmány is kimondja. De hogyan? Szó szerint így hangzik, 6. § (3) bekezdés: A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Ez azonban mind minőségileg, mind mennyiségileg kevés. Mennyiségileg azért, mert csak egy bekezdés rendelkezik erről a stratégiai kérdésről. Minőségileg pedig azért, mert az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint ez az alaptörvényi passzus a szövegezésből adódóan államcél. Márpedig az alkotmányos rendelkezések közül ez bír a legkisebb normatív erővel, mivel nincs garancia arra, hogy a deklarált államcél meg is valósuljon.

Az igazi alapjogvédelem szempontjából kiemelt kérdésekre az alkotmány mindig a "védi" szófordulattal utal, például a házasság és család intézményének esetében. Az alaptörvény tervezete ezen túlmutató rendelkezéseket tartalmaz, melyek szó szerint így hangoznak. Egyrészt a már említett H. cikk (2) bekezdése a magyar nyelvet kifejezett védelemben részesíti, másrészt megemlíthető a D. cikk, amely így hangzik: "Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal."

(11.20)

Ez az alaptörvényi passzus már jóval több konkrét állami kötelezettséget ír elő, amely garanciális védelmet nyújt a határon túli magyaroknak.

A fent említett D. cikknek csak egy elemét elemezném részleteiben, ez pedig a magyar közösségek fennmaradására irányuló törekvés elősegítése, melynek véleményem szerint legjobb módja az autonómia. Az autonómia - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - egyáltalán nem ördögtől való. Csak példa jelleggel említem meg a spanyolországi katalán és az olaszországi dél-tiroli autonómiákat, de idesorolható az ismert finnországi land-szigeteki autonómia is. Ezek a példák is megmutatják, hogy a modell európai, működőképes és van jövője.

A külpolitikára vonatkozó pontokat és a határon túli magyarság támogatását kimondó rendelkezéseket egymással összhangban, egymásra tekintettel kell értelmezni, ez pedig véleményem szerint egyértelművé teszi a magyar külpolitika következő években követendő irányát. Szakítani kell - és itt most Kovács László üres székére nézek - az általa meghirdetett "merjünk kicsik lenni" doktrínával. Az eddigi eredmények is megmutatták, hogy egyeztetni lehet a jószomszédi viszonyra való törekvést és a nemzetpolitika hangsúlyosabb érvényesítését. A kettős állampolgárság megszavazása, a trianoni emléknap és a mostani alkotmányozás egy folyamat részei, amely azt mutatja, hogy a magyarság végre felállt arról a büntetőpadról, amelyre a XX. század történelmi eseményei kényszerítették. Nem kérünk több jogot, de kevesebbet sem, mint más európai nemzet.

Még egy technikai jellegű részletszabályt említenék meg, mely szerint az úgynevezett Európa-klauzula is pontosabb megfogalmazásra kerül. A korábbiakkal ellentétben az új szöveg egyértelművé teszi, s nem utolsósorban egyszerűbben fogalmazza meg, hogy az uniós ügyekben történő állami hatásgyakorlás az Unió szervei útján valósul meg.

Tisztelt Alkotmányozó Nemzetgyűlés! Most az önkormányzatokról ejtenék néhány szót. A tervezet - ezzel is kimutatva az önkormányzatoknak tulajdonított jelentőséget - hosszasabban rendelkezik róluk, mint a hatályos alaptörvény. Itt csak egy üdvözlendő lépésre térnék ki. A 34. cikk (5) bekezdése szerint az önkormányzati hitelfelvételek korlátozásra kerülhetnek. Ez szervesen illeszkedik a kormány azon elképzelésébe, hogy felelősséget érez a jövő nemzedéke iránt, így megállítja az eladósodást. Itt óhatatlanul egy másik szocialista politikus, nevezetesen Botka László üres székére nézek, aki Szeged polgármestereként 5 milliárd forint hitelállománnyal vette át a város vezetését. Most, nyolc év után, 24 milliárdnál tartunk.

Nézetem szerint összességében a tervezet általam említett részei mind szakmailag, mind pedig különösen a nemzetpolitika vonatkozásában értékvilágát tekintve elfogadhatók, így kérem tisztelt képviselőtársaimat a tervezet támogatására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Gondolom, ha Lázár frakcióvezető úr bejön, aki Hódmezővásárhely polgármestere, akkor neki is elmondja ugyanezeket a mondatokat. (Zaj.) Egyébként tájékoztatom önöket, hogy a mai napon - miután csak én látom a képviselői kártyákat - 40 és 67 között mozgott a kormánypárti képviselők jelenléte - tehát óvatosan az üres székekre való mutogatással!

Most vissza a Jobbik képviselőcsoportjához: Hegedűs Lorántné képviselő asszonyé a szó.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg kedves képviselőtársaim, hogy egypár általános észrevétellel kezdjem a hozzászólásom. Értéket létrehozni, megalkotni, eszmei értékeinket számba véve egy alkotmány szövegét megfogalmazni meglátásom szerint csak azzal az elszántsággal, csak azzal az ambícióval lehet, hogy az akár évszázadok távlatában is megállja a helyét.

Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy építészként szavaim alátámasztására egy építészettörténeti példát hozzak önöknek. Az athéni demokráciában az akropoliszi templomépítkezések már indulásuk pillanatában több évszázadra előretekintettek. Rövidebb időben nem is gondolkodhatott a hellén öntudat, még akkor is, ha emberi természetük töredékességével és az istenek akaratának való teljes kiszolgáltatottságukkal tökéletesen tisztában voltak. Ezekben az építményekben a társadalmi értékeiket közakaratúlag szintetizáló módon kívánták megjeleníteni a görögök, és e törekvésük folytán létrejött az a szépség, az az érték, amelyről Plutarkhosz így ír - szavai természetesen mind a mai napig érvényesek -: "Már mindjárt akkor - tudniillik az építésük idején - a fennkölt ősiség benyomását keltették, ennek ellenére mostanáig megőrizték eredeti üdeségüket és az első nap újdonságát."

Igen, ez az a minőségi eljárás, és csak ez, aminek igényességével nekünk magunknak is rendelkezünk kell, amikor alaptörvényben kívánjuk rögzíteni társadalmi értékeinket. Ugyanakkor azt kell lássuk, hogy az előttünk fekvő javaslat egyes fejezetei sajnálatos módon a jelen korunk meglehetősen válságos, töredékes állapotából indulnak ki, s mintegy fundamentumul azt veszik alapul. Nem törekszik egy ideálisnak tekinthető állapot megfogalmazására, fél olyan elköteleződésektől, amelyek pedig az egészséges államműködés alapjai lehetnének. A jelenlegi szűkös lehetőségeinkből indul ki az alaptörvény, és a jövőtől való félelem miatt még szűkebb korlátokat kíván felállítani. Ezt a meglátásomat a későbbiek során példákkal is szeretném alátámasztani, de mindezek előtt néhány alaki jellegű észrevételt hadd tegyek.

Az alaptörvény megszövegezése sajnálatos módon nem éri el az alkotmány műfajának megfelelő színvonalat. Fésületlen mondatokkal találkozunk benne, amelyek sokszor a magyar mondatszerkesztés szabályainak sem felelnek meg. A szöveg részekre bontása és a részek besorolása sem kellően igényes. Az "Alapvetés" című fejezet például a latin ábécé betűi szerint rendezi a különböző cikkelyeket, és az A betűtől lendületes ívben egészen az S betűig eljut. Reméljük, hogy a magyar demokrácia fejlődésével a T-től tovább folytatva a felsorolást, egyszer majd a Z betűig is eljuthatunk.

Az alaptörvény-javaslatból alapvető meghatározások hiányoznak. Például azt, hogy mit érthetünk sarkalatos törvények alatt, és azok milyen viszonyban vannak a törvényi hierarchiában a többi, mondjuk így, egyszerű mezei törvényhez, csak sejtetni engedi a szövegezés. De értelemzavaró megfogalmazásokkal is találkozhatunk, amikor egy-egy definícióból éppen csak az alkotmányos elv egyértelműsítése hiányzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezen alaki észrevételek után a szűkebb szakterületemet érintő kérdésekre is áttérjek. Az önkormányzatokkal kapcsolatos tételeket a javaslat a 31. cikktől a 35. cikkig tárgyalja. Ezek között is találhatunk több szerkesztési pontatlanságot. Csak hogy egyet említsek a sok közül: a 32. cikk elnevezése szerint a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreit rögzítené, ezzel szemben a közhatalom gyakorlásának eszközeit találjuk benne. A feladat- és hatásköröket viszont a 34. cikk, "A helyi önkormányzat működése" című fejezeti rész tartalmazza.

De e kisebb hibáknál sokkal súlyosabbaknak találjuk azokat a tartalmi hiányosságokat, amelyek a bevezetőmben is elmondottak szerinti fogyatékosságok, s amelyek meglátásunk szerint méltatlanok egy alaptörvény rangjához. Elsőként hadd említsem az önkormányzatok finanszírozási kérdéseit. Az alaptörvényben egyszer s mindenkorra meg kéne adni azt a garanciát a településeinknek, hogy az állam által számukra átadott feladatok és hatáskörök elvégzéséhez a fedezetet teljes egészében biztosítja az állam, illetve hogy biztosítva lesz a fedezet. Ezzel szemben az alaptörvény koncepciójához hasonlóan azzal a kisstílű megfogalmazással találkozunk, hogy csak arányos támogatásra jogosultak az önkormányzatok. Az 1100 milliárdos önkormányzati adósságállomány és a csődbe ment települések számának exponenciális növekedése mellett ezt kifejezetten cinikus hozzáállásnak tekintjük.

(11.30)

Csakúgy, mint a helyi önkormányzatok kötelező feladatai ellátásának társulási kényszerhelyzetét; ezt a 34. cikk (2) bekezdése tartalmazza egyébként. Ezzel egyébként szöges ellentétben áll a 32. cikk (1) bekezdésének k) pontja, amely éppen a társulási szabadságról ír. Számunkra elfogadhatatlan az önkormányzati döntési szabadság bármilyen értelmű korlátozása, hiszen ez a történeti alkotmányunk öt alapelvéből az egyiknek a durva megsértését jelentené. Így tiltakozunk a kölcsönfelvétel mellé tett kormányhivatali vétó ellen is. meglátásunk szerint itt a javaslattevő egyszerűen elfeledkezik arról a jelenleg is hatályos törvényi korlátról, az Áht.-ről tudniillik, ami szerint az önkormányzatok saját korrigált bevételük 70 százalékáig vállalhatnak ilyen jellegű kötelezettséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, mert az önkormányzati politikai kultúránk és az azzal kapcsolatos szakmai ismeretek jelenleg még nem eléggé részei az általános műveltségnek, vagy azért, mert vannak felelőtlen, esetleg korrupt önkormányzati vezetők, még nem a teljes önkormányzati rendszerünk a hibás, és méltatlan dolog magát az önkormányzatiság alapelvét drasztikusan csorbítani.

Kedves Képviselőtársaim! Valljuk be, hogy az általam idézett pontok valójában az időtálló alkotmányos értékek helyett, amiket korábban már fölsoroltam, egy aktuálpolitikai elképzelést kívánnak szolgálni, amely egy összeomlófélben lévő légvár torz képéből indul ki, és amely kimondva-kimondatlanul elismeri, hogy a jelenlegi önkormányzati struktúrát nem tudja, nem akarja, nem kívánja fenntartani, hiszen magát az államot, az állam működését sem tudja finanszírozni. Másrészt a településhálózatot sem akarja megőrizni, hanem a legsötétebb kommunista hagyományokat folytatva összevon, körzetesít, és a közös tanácsi rendszert próbálja rekonstruálni. Ez ellen mi a leghatározottabban tiltakozunk.

Nemzeti önrendelkezésünk, nemzeti megmaradásunk zálogát látjuk falvaink, településeink jövőjében. Erős, független, önrendelkezésre képes magyar állam alapját megerősített, független, önrendelkezésre, önfenntartásra képes önkormányzatok jelenthetik csak. Ezért az ezen értelmű módosító javaslatainkat az önök számára be fogjuk nyújtani, kérjük, hogy ezeket támogassák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Szalay Ferenc képviselő úr, a Fidesz frakciójából.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozás folyamata talán a legszebb és legfelelősségteljesebb képviselői feladatok egyike, jó esetben emberöltőkön keresztül nincs hasonlóra lehetőség a parlamentnek. Persze, ez azt is jelenti, hogy a szerencsésebb demokráciáknak nem kellett kényszerű diktatúrákban élniük fél évszázadon keresztül. Módosításokkal természetesen találkoztunk, de az nem is hasonlítható a magyar nemzet legfőbb alapokmányának teljes elkészítéséhez.

Éppen ezért nem lehet elfogadni a feladat nagyságához viszonyítva kicsinyes és önző politikai érvelést, amely a jelenlegi alkotmányozás folyamatát igyekszik lejáratni. Megdöbbentőek azok a televíziós nyilatkozatok, azok az újsághírek, azok a címlapok, ahol pártalkotmánynak, nemzetellenesnek és értelmetlennek állítják be a törvény-előkészítés folyamatát. Méltatlan ez a messziről kiabálós, a munkában durcásan részt nem vállaló hozzáállás a feladat nagyságához. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy hazánk legfőbb jogi okmánya ne a demokrácia és a nemzet történelmének vívmányain, hagyományain alapuljon, elfogadhatatlan, hogy a törvénytelenül hatalomra került kommunista rezsim elnyomó rendszere által létrehozott alkotmányt kelljen továbbra is a legfontosabb kérdésekben kiindulópontnak tekinteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kritika érte az alkotmányozás folyamatát amiatt, mert abban szerepel, hogy elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Olcsó politikai fogás egy nép történelmi örökségét az ellentétek szítására használni. Mindannyian tanultuk, mindannyian tudjuk, micsoda szerepe volt a kereszténységnek nemzetünk megmaradásában a középkori Európában. Sokan személyesen tapasztaltuk, mit jelentett a katolikus hit a kommunizmus időszakában. Bizony, a keresztény egyházak voltak azok, akik a nemzeti önérzetet tudatosan romboló hatalommal szemben őrizték a magyarság érzését. Keresztényi értékeink nem azt jelentik, hogy hazánk minden polgárát a katolikus vallásra kényszerítjük. Egyébként azokról az egyetemes emberi értékekről beszélek, amelyekre európai világunk épül, és amelyet a tízparancsolat tartalmaz.

Tisztelt Képviselőtársak! Egy olyan folyamat végéhez érkeztünk, amely végére olyan fundamentumot épít a hazai jogrendszer és demokrácia alá, amelyre nyugodtan és büszkén támaszkodhatunk. Mert ennek része a hagyomány, a keresztény örökség, mások tiszteletben tartása, a család egysége, a gyermekek védelme, a tisztesség és a becsület, a sajtó szabadsága, az államháztartás védelme. Egy ország akkor lehet erős, ha hite és társadalma is erős. Ehhez szükségünk van egy olyan kapcsolódási pontra, amely nem változik, amely örök és állandó, a magyarság múltjában gyökerezik. Kellenek hozzá olyan emberi és keresztényi értékek, amelyeket a család tud továbbadni a gyermek felé, és aminek érvényességét nem kérdőjelezi meg senki, ha adunk egy kapaszkodót az állandó értékek terén, amelyhez viszonyulhat az oktatás, a kultúra, az átlagember, és amit évtizedeken vagy éppen évszázadokon át képviselhetünk.

Egy állam csak akkor tud erős lenni, ha annak legkisebb egységei, a családok működőképesek, erősek, és valódi menedéket jelentenek a gyermekeknek, a mindenkori felnövekvő nemzedéknek. Ne féljünk utat mutatni, az nem diktatúra, az nem az egyén szabadságának korlátozása. Leendő alkotmányunk megfelel a hagyományok, demokratikus értékek és jogok, a modern kor, az Európai Unió által támasztott követelményeknek. Abban biztosítottak az alapjogok, az egyén és a közösség szabadsága és mindaz, amit az alkotmány ma követendő célként kijelölhet.

Részt venni az alkotmányozásban számomra nem lehetőség vagy politikai utasítás, hanem emberi kötelesség. Azok, akik most távolmaradásukkal tüntetnek, persze politikai utasításra, vajon milyen példát mutatnak majd? Azt akarják tán sugallni, hogy a leendő alaptörvény rájuk nézve nem kötelező? És ahogyan mindig, úgy most is az idő lesz a hiteles mérce. Történelmi léptékű döntésekre készülünk, és aki ennek felelősségét vállalja, azért őt köszönet illeti.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most következik Hoffman Pál képviselő úr, KDNP. Akkor most öné a szó.

HOFFMAN PÁL (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokan voltunk, akik örömmel hittük 1989-90 fordulópontján, hogy Magyarország emelkedő pályára áll. Aztán olyan évek jöttek, amelyek megrendítették ezt a hitet. Most a választók bizalmából ismét arra vállalkoztunk, hogy az emberekkel összefogva leküzdjük az államadósságot, amit az előző kormány halmozott fel, és leküzdjük azt az erkölcsi, lelki hátrányt, ha úgy tetszik, adósságot, amit gátlástalan működésük okozott. Magyarország új irányba indult el, és ehhez biztos iránytűre van szükség. Az új alaptörvény végleg kimondja a kommunista diktatúrával való szakítást, és világossá teszi, hogy a mai szabadság alapjait az 1956-os forradalom hősei rakták le.

Az alkotmányozásnak az a feladata, hogy helyreállítsa az ország működőképességét és megerősítse történelmi önazonosság-tudatunkat. Az alaptörvény azonban nemcsak szabálygyűjtemény, hanem annak kerete, hogy milyen hagyományokra építkezünk, milyen értékek, célok tartanak össze, formálnak bennünket. Kereszténydemokrataként hiszem, hogy létezik erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világnézetű, vallású, akár eltérő nyelvet beszélő és különböző körülmények között élő embereket egymás iránt érzékennyé és összefogásra képessé teszi.

A sikerhez szemléletváltásra van szükség, olyan fordulatra, ami figyelmünket a családok és a mindennapi élet felé irányítja. Az értékközpontú alaptörvényben központi szerepet kap az egészség és így a sport is. Az eltelt időszakban megnövelt sporttámogatás, az iskolai, a verseny- és szabadidősport helyzetének javítására tett erőfeszítéseink bizonyítják, hogy számunkra a sport valóban stratégiai ágazat.

(11.40)

A Kereszténydemokrata Néppárt számára is fontos a magyar sport megjelenítése. Fontos, mert Magyarország az utolsó helyen áll Európában a rendszeres testmozgást végzők között, és elfogadhatatlan a fiatalok mozgásszegény életmódja, a káros szenvedélyek térhódítása. Az egészségmegőrzés legjobb módja a problémák megelőzése, a rendszeres testmozgás. A sport azonban nem csak játék, missziós szerepe lehet abban a szemléletformálásban, amire Magyarország felemelkedéséhez szükség van. Mert csak egészséges nemzet, egymással és a természettel harmóniában élő polgárok és közösségek képesek ezt megvalósítani.

A magyar sport különleges esélyt kap, mert sok területen kiemelt jelentősége van. Most is élen jár a nemzetegyesítésben. A legjobb határon túli magyar sportolók megjelenítése a magyar válogatottakban, a kézilabdázó Ilyés Ferenc és Mátéfi Eszter, a vízilabdázó Gergely István, a jégkorongozó Mihály Árpád, a labdarúgó Koman Vladimir és társaik felbecsülhetetlen értékes példaképei a magyar fiataloknak, életútjuk minta és biztatás a határon túli magyar gyermekek számára is.

Feladataink az új alaptörvény elfogadásával nem érnek véget, a sarkalatos törvényekben teljesednek ki. Az életellenes, a gátlástalan önzést és a mások semmibevételét képviselő erők részéről kemény ellenállásra számíthatunk. Bár az MSZP és az LMP kivonult az alkotmány parlamenti vitájából, televíziókban, rádiókban és másutt minden eszközt és alkalmat megragadnak a változás megakadályozására. Pozsgay Imre 1988-ban azt javasolta az MSZP vezetőinek: hagyjátok megváltozni az embereket. Akkor sem hagyták, és most is mindent megtesznek majd az ő világuk, a rendetlenség, a szegénység, a bizonytalanság, a korrupció fenntartásáért. Az alkotmányozási folyamatból való kivonulásukkal saját későbbi helyzetüket nehezítik, hiszen ha visszatérnek a sarkalatos törvények vitájára, megmagyarázhatatlan és utólag is értelmetlenné válik távol maradásuk.

Tisztelt Ház! Az új alaptörvény elfogadásával bizonyítjuk, hogy újra hiszünk önmagunkban, hogy felismertük a kétharmados többséggel járó felelősséget, és képesek vagyunk a változtatásra. Amennyit fordíthatunk saját sorsunkon, annyit kötelességünk fordítani rajta, hiszen Petőfivel szólva: "Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy / Volt is, nem is, a miénk az ország;".

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Következik Varga István képviselő úr, Fidesz.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország alkotmányánál beszélni valóban megtiszteltetés, másodszor szólni pedig, azt hiszem, még nagyobb megtiszteltetés. Ezért az idő rövidsége miatt is egyetlen egy fejezethez szeretnék hozzászólni: a bíróságokról és az igazságszolgáltatásról szeretnék beszélni, illetve ennek a reformjáról.

De mielőtt érdemi mondandómat elkezdeném, magamhoz csak hű leszek annyiban, hogy szeretném bejelenteni a Háznak, hogy ma is történelmi nap van természetesen, hiszen 130 éve született Bartók Béla, és gyümölcsoltó Boldogasszony napján, 1780-ban Mária Terézia adta azt a híres-nevezetes alapítólevelet ide a budapesti egyetemre. Úgyhogy azt hiszem, ezért már érdemes volt ide bejönni a Házba.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon - és erről már Balsai képviselőtársam, az Antall-kormány volt igazságügy-minisztere beszélt - Baka András, a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi elnöke szólt az igazságszolgáltatási reformról, illetve a leendő, megszületendő alkotmány egyik fontos rendelkezéséről, és tekintettel arra, hogy a nagy méltóságú Legfelsőbb Bíróság elnökéről van szó, ezért szó szerint idézném a tegnapi felszólalását, nehogy pontatlan legyek, bár nem biztos, hogy ő pontosan fogalmazott: "Az Országgyűlés a 2010. évi törvényalkotást követően 2011 elején már meghatározóan új fordulatot kívánna venni, és a bírósági igazgatást valamiféle miniszteriális igazgatássá átszervezni."

Kedves Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy 1994-ben, amikor én képviselő lettem, akkor sajnálatos módon egy baloldali fordulat következett be az országban, és egy Horn-Kuncze nevezetű alakulat vette át Magyarország kormányzását, a Horn-Kuncze-kormány. Az akkori igazságügy-miniszterhez, az én korábbi politikai ellenfelemhez, Vastagh Pálhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik központi vezetőségi tagjához fűződik az a bizonyos gyalázatos reform, amelynek következtében - ahogy én itt többször elmondtam a Házban - a magyar igazságügyi minisztériumot börtönfelügyeleti minisztériummá degradálta Vastagh Pál, hiszen csak a börtönök igazgatása maradt már az 1994-es reform után. Az évszázados minisztériumi épület ugyan megmaradt, de az lett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács épülete, és egyebekben pedig megszűnt a bírósági főosztály, és elindult ez a híres-nevezetes önigazgatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az álláspontom gyakorló ügyvédként, hogy ez a bírósági önigazgatás több mint csúfos kudarcot vallott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elsődlegesen arra gondolok, hogy ami itt Budapesten történik ítélkezés időszerűségét illetően, az katasztrofális. Erről nem a bírók tehetnek, hanem az a tehetetlen önigazgatás, ami itt folyik az elmúlt másfél évtizedben. Ebből következik, hogy igenis vissza kell állítani a Kúriát, igenis meg kell reformálni az igazságszolgáltatást, és végre Budapesten, a bűnös városban, képviselőtársaim, rendet kell teremteni. Ha kell, akkor két bíróságot kell építeni, három bíróságot kell építeni, bírókat kell felvenni, és meg kell szüntetni azt, hogy gyakorlatilag Budapesten az ügyek nagy része okafogyottá válik, mert az ügyfelek meghalnak, mire vége van az ügynek, gondolok itt, a 8 vagy a 11 éves közöstulajdon-megszüntetési perekre, amelyek Európában példátlanok. Budapesten túlmenően természetesen máshol is vannak problémák a bíróságokat illetően.

Gyakorló ügyvédként hadd mondjam önöknek, hogy mindig is a jogászi pálya csúcsának tekintettük és tekintjük a bírósági munkát, a bíró a legfontosabb tisztséget tölti be az igazságszolgáltatásban. Ez a mostani alkotmány szerint is természetesen megmarad, a bíró változatlanul nem utasítható. Tehát én azt gondolom, hogy az alkotmány minden próbát kiáll e tekintetben. Hogy most már újra Kúria lesz, illetve hogy megváltozik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - mert meg merem előlegezni természetesen, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács meg fog szűnni -, és mint korábban és mindig is Európában Magyarországon, létrejön egy bírósági főosztály az Igazságügyi Minisztérium keretében, és a bírósági főosztály, és ez az ügy lényege, le fogja venni a méltatlan terheket a bíróságokról. Nevezetesen, a bírónak egyetlenegy tiszte és feladata van: törvényes keretek között kiemelkedően jó, szakmailag megalapozott ítéletet hozzon. Ez a bírói függetlenség legfontosabb része, nem pedig hogy apró, piszlicsáré dolgokkal foglalkozzanak, hogy hány bírósági határozatot kell venni a bíróságokon, az épület felújítása... Ezt a feladatot levesszük a bíróságok válláról, nem kell ezzel az alantas dologgal foglalkozni, egyetlenegy feladatuk lesz: tisztességes eljárás keretében olyan ítéleteket hozzanak, ami önmagában majd minősíti a bírót. Az ügyfelek azért mennek, képviselőtársaim, a bíróságra, hogy igazságos és törvényes ítéletek szülessenek kiemelkedő súlyú ügyekben is és kis ügyekben is. Nem azért mennek az ügyfelek, hogy különböző olyan dolgokkal terheljék őket, amelyek nem az ügyfelekre tartoznak. És végül: egy bírót mindenképpen az minősítsen, hogy milyen ítéletet hoz, nem pedig, hogy milyen statisztikának felelt meg.

Végül egyetlenegy mondatot engedjenek meg ügyvédként. Módosító indítványt fogunk több képviselőtársammal benyújtani, arra is tekintettel, hogy szeretnénk, ha valamilyen szinten azért mégis az "ügyvéd" szó ebben az alkotmányban szerepeljen. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ügyvéd - mint az átkosban is - egy szereplője ennek az eljárásnak, az igazságszolgáltatás szerves része. Erre is tekintettel tisztelettel azt kérjük majd, hogy ezt a módosító indítványt a Ház minden oldala támogassa.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hoffman Pál felszólalására szeretnék reagálni. Azt mondja, hogy stratégiai ágazatnak tekintik a sportot. A tegnapi felszólalásomban már elmondtam, hogy ezt a stratégiai ágazatot önök annyira méltatták, hogy fél sorban foglalkoztak a sporttal; mondtam, ha jóindulatú akarok lenni, és a szövegkörnyezetet is figyelembe veszem, akkor négy mondatot szántak a sportra.

(11.50)

Azt mondja, hogy mennyivel emelték a sporttámogatásokat. Persze, természetesen így van, emelték 3 milliárd forinttal a sporttámogatásokat, ebből például az NSK, a Nemzeti Sportközpontok kaptak 250 millió pluszt, és amikor önök a stratégiai - ha már stratégiáról beszélünk - tartalékalapot képezték, a 250 milliárd forintot, akkor pontosan 3 milliárd forintot vettek el a sporttól, köztük 250 milliót az NSK-tól. Tehát mit tettek? Nem emelték semmivel a sporttámogatásokat, hiszen szavakban egyszer megemelték, majd pár hónappal később ugyanezt elvették.

A mindennapos testnevelést is említette. Valóban, önök tavaly ismét nagy szavakkal beharangozták, hogy bevezetjük az iskolákban a mindennapos testnevelést, aztán az utolsó pillanatban júniusban kivették a sportot érintő törvények közül a kötelező mindennapos testnevelés bevezetését az iskolákban, arra hivatkozva, hogy nem adottak a feltételek, több idő marad az előkészítésre, és garantálják, és majd biztos, hogy így lesz, hogy a 2011-12-es tanévben pedig bevezetjük. Mi történt? Nem foglalkoztak azóta a kérdéssel, megint itt tartunk, már lassan az utolsó pillanatban ahhoz, hogy be lehessen vezetni a következő tanévben, és semmi, egy fél mondatot önök nem mondanak a mindennapos testnevelésről.

Tehát én azt tudom mondani önöknek, hogy az elmúlt kilenc hónap konzekvenciája az önök ténykedésével kapcsolatosan: szavak, szavak, szavak, és utána tények és cselekedetek pedig nulla.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Ágh Péter képviselő úr, Fidesz. (Ágh Péter képviselőtársaival konzultál.) Péter! Ágh Péter képviselő úr, Fidesz.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár a lista szerint úgy vettem észre, hogy KDNP-s képviselőtársam jött volna, de akkor...

ELNÖK: Amennyiben bent van a kártyája a helyén. Ha nincs, én nem tudok neki szót adni.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Megköszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ez után a közjáték után arra kérem a képviselőtársaimat, hogy emlékezzenek vissza arra a napra, amikor megtudták, hogy mandátumot szereztek. Bizonyára mindannyiunk szívét az öröm és a felfokozott várakozás érzése töltötte el. Kíváncsian, ugyanakkor elszántan tekintettünk az előttünk tornyosuló feladatok felé. Vártuk az első parlamenti napot, az alakuló ülést, és bizakodva néztünk a jövőbe. Úgy gondolom, hogy képviselőtársaim is azzal az őszinte hivatással lépték át első alkalommal a Parlament kapuját, hogy lehetőségük lesz valami jót alkotni. Valamit, ami maradandó, amely a nemzet érdekét és felemelkedését szolgálja. Ebben a szellemben tettük le eskünket az alakuló ülésen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar emberek felhatalmazása alapján ennek az Országgyűlésnek már eddig is számos olyan döntést sikerült meghoznia, amely a történelem ítélőszéke előtt becsülettel és büszkén vállalható. Emlékezzünk például a közelmúltban ünnepelt '48-as forradalom és szabadságharc évfordulója előtti napokra, amikor elindult a magyar állampolgársági okmányok kiadása a kérvényezők felé. A parlament döntésével, ami mindezt lehetővé tette, értelmet nyertek az erdélyi születésű író, Szabó Dezső szavai, amelyek szerint minden magyar felelős minden magyarért.

A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselőjének szavai értelmében fogalmazódott meg az előttünk fekvő alaptörvény is. E tervezet méltón összefoglalja nemzetünk örökségét. Meghatározza az állam működését és polgárainak alapvető jogait és kötelezettségeit. Maradandó azonban csak akkor lehet, ha felelősséget vállal a jövő nemzedékeiért, Magyarország új nemzedékéért.

Az alaptörvény első részében, a Nemzeti hitvallásban már szerepet kapnak a fiatalok. Megfogalmazódik itt az a bizakodás, amely generációról generációra reményt adott a nemzet tagjainak. Nevezetesen, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. A jövő nemzedékeinek sikeréhez azonban mi a mában járulhatunk hozzá. Ezért helyes, hogy az alaptörvény kimondja, Magyarország támogatja a gyermekvállalást, a magzati életet védelemben részesíti, és rendelkezik a családok támogatásának törvényi módjáról.

A nemzet tagjává akkor válhat valaki, ha elérhetőek számára azok az értékek, hagyományok, amelyek egy közösséget nemzetté tesznek. Ahogy egy mondás is kifejezi: a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Ennek szellemében fogalmazza meg az alaptörvény, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és minden polgárának kötelessége.

Tisztelt Országgyűlés! Az új nemzedékek iránti felelősségvállalás jelenik meg abban, hogy alaptörvényi szinten rögzítjük, hogy a közművelődéshez való jogot biztosítja az állam az ingyenes és kötelező általános, valamint a szintén ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú oktatással. Emellett Magyarország biztosítja azt, hogy képességei alapján mindenki számára hozzáférhető legyen a felsőfokú oktatás is. A fiatalokat segíti az is, hogy az alaptörvény szerint az állam az oktatásban részesülők számára törvényi meghatározás szerint anyagi támogatást biztosít. Az oktatáson túl számos olyan területet tudnánk még sorolni, amely a felnövekvő generációk tagjaiért is helyes kötelezettségvállalást, lehetőséget biztosít.

Tisztelt Ház! 1989-ben Nagy Imre újratemetésén volt egy koporsó, a hatodik koporsó. Ennek kapcsán Orbán Viktor azt mondta, hogy a hatodik koporsóban nem csupán egy '56-ban legyilkolt ifjú, hanem az akkori fiatalok elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány éve is ott feküdt. Több mint húsz évvel az esemény után láthatjuk a kijelentés igazságát. Ahogy a rendszerváltozás előtt az MSZMP, úgy az elmúlt években az MSZP és társai zálogosították el a fiatalok jövőjét. Annak érdekében, hogy elkerüljük azt, hogy ez újra megismétlődhessen, szükség van az adósságkorlát felállítására. A most felnövő generációkra, gyermekeinkre és unokáinkra ugyanis nem egy visszafizethetetlen adóssághegyet akarunk hagyni, hanem egy lelkében és államában megújult Magyarországot. Az alaptörvény elfogadásával ezt a célt közösen szolgálhatjuk.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer ez a parlamenti ciklus is véget fog érni. Aztán majd eltelnek évek, évtizedek. Egyszer majd odajön hozzánk egy érdeklődő fiú vagy lány, talán éppen a gyermekünk vagy unokánk; kíváncsian kérdez az államról, és meglehet, talán saját sorsunkról, saját politikai sorsunkról is. Mi akkor kedvesen visszamosolyogva, de szemünkben büszke tekintettel tudunk beszámolni arról, hogy részesei voltunk annak a folyamatnak, amely megújította Magyarországot. Addig azonban még nagyon sok feladatunk van, és ennek az útnak fontos lépése az alaptörvény elfogadása. Köszönet jár a választópolgároknak, hiszen lehetővé tették azt, hogy hazánk új úton induljon el.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Lenhardt Balázs képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. Megszólalásra késztetett, hogy az általunk tisztelt Latorcai János alelnök úr és Varga István - akinek, őszintén mondom, közöttünk is helye lenne nívós hozzászólásai alapján - megemlítette Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét mint komoly szaktekintélyt, sőt idézték is a szavait, amit nyilatkozott most az alkotmányvitában.

Azt kell mondjuk, és itt az igazság érdekében mindenképpen el kell mondjuk, ez a Baka András méltatlan arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke lehessen. Sólyom László jelöltje volt, és erőltette át többszöri próbálkozásra a székébe. Sólyom Lászlóra is külön ki lehetne térni, aki a kilencvenes években olyan mérhetetlen károkat okozott Magyarországnak, többek között a Zétényi-Takács-törvény elkaszálásával, amely lehetetlenné tette '56 bűneinek a feltárását, vagy akár a magzati élet védelmére irányuló kísérletek elkaszálásával. De a legfontosabb a spontán privatizáció törvényesítése, amit szintén a Sólyom vezette Alkotmánybíróság vésett kőbe.

Ami Baka András ellen különösen latba esik, hogy ő a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon volt bíró, és ennek keretében azt mondta ki, és úgy szavazott egy nagyon fontos ügyben, méghozzá a tatai sortűzperről van szó, ami 1956. október 26-án történt, hogy az ott elrendelt sortűz, amelynek következtében hárman meghaltak, többen súlyosan megsebesültek, nem emberiesség elleni bűntett.

(12.00)

Ennek alapján Korbely János nyugalmazott ezredest felmentették, aztán szerencsére a bíróság új eljárásban mégis elítélte. Ez egy felháborító dolog. És, mondom, Baka András volt az, aki úgy szavazott, hogy ez nem emberiesség elleni bűntett, és ennek következtében elévült az a cselekmény. Ez a Baka András - nagy szégyenre - a magyar Legfelsőbb Bíróság (Az elnök csenget.) elnöke lehet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel felhívom mindenkinek a figyelmét, próbálja meg a felszólalását úgy megfogalmazni, hogy az személyiségi jogokat lehetőleg ne sértsen, illetve nehogy fölmerülhessen egy felszólalással kapcsolatban, hogy az személyiségi jogot is sértett.

Most Szalay Ferenc képviselő úrnak adok szót, két percre, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid leszek. Hoffman képviselőtársunk beszélt a sportról, a XIX. cikkely írja: mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával.

Szilágyi Képviselőtársunk! Ezt kellene figyelembe venni, nem mellébeszélni. Ilyen még nem volt alkotmányban, hogy egy alkotmány rögzíti azt, hogy az egészséghez való jog ilyen szinten működtethető. Egy alkotmány rögzíti azt, hogy mekkora lehet az államadósság. Nagyon fontos. Rögzít sok mindent. De az, hogy végre ezzel is foglalkozik, azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon becsülendő dolog.

Arról beszélni, hogy nem foglalkoztunk a testneveléssel, az egészséges életmóddal, nem foglalkoztunk igazából avval, hogy milyen egészségesen élnek a gyerekeink, ez méltatlan, ön is pontosan tudja. Az oktatási törvényt el kell olvasni, benne van a mindennapos testnevelés szeptemberi bevezetéssel, benne van a mai sporttámogatásban a 19 milliárd forint, amiből a 3,3 úgy jött el, hogy a debreceni stadion építéséből került ki ez a 3,3, mert beláttuk azt, hogy fölösleges avval foglalkozni. A szabadidősportra 550 millió forint jut, a tavalyi évben jutott 210 millió forint, és sorolhatnám.

Tehát, képviselő úr, konkrétan, korrektül arról beszéljünk, ami van, és ha lehet, az alkotmányról beszéljünk, ami végre tartalmazza az egészséges életmódra való utalással az egészséghez való jognál a sportról és a testmozgásról szóló kitételeket.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Szilágyi György képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon gyorsan, csak a tények kedvéért, Szalay úr. Önök a Hoffmann-Pokorni vita és harc során föláldozták több tízezer magyar gyermeknek a mindennapos testnevelését. Ezek a tények, nem az, hogy mi van leírva, hanem az, amit önök cselekedtek.

Az meg, hogy ön azt mondja, hogy benne van, mondjuk, most jelen pillanatban ebben az alaptörvényben, hogy mennyi lehet az államadósság, ez körülbelül olyan, mint hogy mostantól kezdve vegyük be az alaptörvénybe, ha már a mai magyar-holland labdarúgó-mérkőzésre gondolok, hogy bármi az eredmény, úgyis a magyar csapat nyer, akkor talán kijuthatnánk esetleg az Eb-re vagy a világbajnokságra. Körülbelül annyira komoly ez a felvetés, hogy most jelen pillanatban húzzuk meg, hogy mennyi az államadósság.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Bödecs Barna képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból. (Bödecs Barna egy "Ő mindenét neked adta, most Te jössz" feliratú, a Föld képével díszített világoszöld pólóban elindul a pulpitus felé.) A képviselő úr kifárad az emelvényre, megvárjuk, míg ideér. Köszönöm szépen. Képviselő úr, öné a szó.

Parancsoljon!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a szót. Én a környezetvédelemről és természetvédelemről szeretnék önöknek beszélni.

Amikor eltelt húsz év a rendszerváltás után, és megtörtént a Fidesz-KDNP kétharmados győzelme, úgy éreztem, hogy elérkezett az az idő, amikor a magyar alkotmányosság, illetve a magyar demokrácia is egy új fázisba kerülhet, és azok az igények, amelyek ebben a társadalomban az elmúlt évtizedekben megfogalmazódtak, azok e ház falai között is napirendre kerülhetnek, és egy új, demokratikus rendszer épülhet fel a régi rendszerből való átment után, ami természetesen a régi rendszer embereinek eltűnését is jelenti.

Nem így történt, és sajnos az előttünk fekvő alaptörvény is ellentmond ennek.

Először egy általános gondolatot szeretnék megfogalmazni, az alapvetés B. cikkéből: a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Kérem, vegyék észre, hogy ebben a népben elemi igény él ma már a közvetlen hatalomgyakorlásban való részvételre. Nem visszalépésre lenne szükség, hanem arra, hogy kiteljesítsük azokat a jogintézményeket, amelyek révén az emberek, a civil társadalom, az önkormányzatok részt tudnának venni jövőnk, sorsunk alakításában. Tehát nem a népi kezdeményezés megszüntetésére, nem a népszavazás intézményének korlátozására, hanem kiteljesítésére lenne szükség. Nem pártokráciára lenne szükség, hanem olyan pártokra, amelyek integrálják a civil társadalmat, akik integrálják azokat az embereket, akik a köz asztalára sokat letesznek.

Megjegyzem, hogy a parlamentbe a nép akarata folytán bekerülő új pártok már ebben a szellemben tevékenykednek, és ha nem ilyen lenne a Jobbik, akkor nem lehetnék itt az Országgyűlésben, és nem mondhatnám el ezt a beszédet civilként.

Most pedig hadd térjek rá a környezetvédelmi szabályozásra. Az új alkotmány - vagy alaptörvény - több, látszólag több rendelkezést tartalmaz a környezet- és természetvédelem vonatkozásában, mint az előző. Azonban ezek a rendelkezések rendkívül gyengék, óhajként vannak megfogalmazva. Hogy ezt nemcsak én mondom, ahhoz hadd említsem meg a hazai civil szervezetek beadványát, amit hozzánk mint képviselőkhöz felhívásként juttattak el. Ezt a beadványt 104 civil szervezet írta alá e hét elején, és ebben kérik önöket, hogy az óhaj helyett a megváltozott világ körülményeire, a megváltozott környezeti körülményekre reagálva egy hatékonyabb alaptörvény-szabályozást fogadjanak el.

És nemcsak romantikus zöldekről van szó ezen szervezetek aláírói között, amelyeket általában - sajnos - a pártok romantikusoknak tekintenek. Bár hozzátenném, hogy olyan neves zöldszervezetek írták alá ezt a beadványt, mint a Levegő Munkacsoport, a Magyar Közlekedési Klub, a Humusz, a Reflex vagy a WWF Magyarország, hanem számos más területen tevékenykedő civil szervezet is, mint például a betegjogi Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége vagy az emberi jogi és tudatos családtervezést nemzetközi szinten segítő BOCS Alapítvány, vagy nőszervezetek, mint a Nők a Balatonért Egyesület.

Ezek a szervezetek a következőt írják levelükben. A javaslat egyes pontjai visszalépést jelentenek a jelenleg hatályos alkotmány szövegéhez képest. Például nem tartalmazzák az egészséges környezethez való jog biztosítását. Tartunk tőle, hogy a jelenlegi állami kötelezettségen alapuló megfogalmazással az alapjogi védelem helyett egy relatív, az állam mindenkori teherviselő képességéhez igazított védelem fog érvényesülni, amely számos gyakorlati problémát okozhat, így például az Alkotmánybíróság által kidolgozott, az elért védelmi szinttől való visszalépés tilalmának feloldását.

A zöldszervezetek ezt követően számos ajánlást fogalmaznak meg, hogy mivel kellene az alaptörvényt kiegészíteni; erre beszédem későbbi részében visszatérek.

Egy másik levelet is kaptam a héten, amelyet - hogy is mondjam - pártpolitikai elfogultsággal nagyon kevéssé vádolható emberek írtak alá, Béres Tamás evangélikus lelkész, Karátson Gábor festő, Lányi András filozófus, Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, Schneller István építész, Szilvási István orvos, Vida Gábor biológus, Zlinszky János volt alkotmánybíró. Ők a következőt írják: alulírottak, az ország súlyosan veszélyeztetett természeti kincseiért felelősséget érző állampolgárok, döbbenten értesültünk arról, hogy az Országgyűlés elé olyan alkotmánytervezet került, amely eltörli a jövő nemzedékek, valamint a kisebbségek és az adatvédelem országgyűlési biztosának intézményét, és nem biztosítja az egészséges környezethez való jogot. Tisztelettel felhívjuk a képviselők figyelmét: ezen jogok védelme ma az állam feladatkörének különösen fontos és érzékeny eleme. Ezek mindegyike sajátos, a többitől eltérő eszközöket és szemléletet kíván, adott esetben ellentmondásba is kerülhetnek egymással, ezért képviseletüket nem láthatja el egyetlen személy.

(12.10)

A jövő nemzedékek képviselete demokratikus jogrendünk olyan fejleménye, amely kivívta a világ elismerését, és hazánkat a földi élővilág megmentéséért kibontakozó nemzetközi küzdelem élvonalába helyezte.

A négy éve alkotott, más országokban követendő példaként üdvözölt törvény érvénytelenítésével a Magyar Országgyűlés aláássa saját döntéseinek hitelét. A jövő nemzedékek örökségét nem szavakkal, hanem tettekkel kell védeni; alkotmányos képviseletük megszüntetése nem tekinthető ilyen cselekedetnek. Akik az elmúlt években ismételten felléptek a jövő nemzedékek természeti és kulturális örökségét veszélyeztető kormányzati intézkedések ellen, most kötelességüknek érzik, hogy kijelentsék: nem erre adtak felhatalmazást az új parlamenti többségnek.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet dr. Fülöp Sándor úr beszédére is, aki ugyanezekre a problémákra figyelmeztette önöket a minap. Azt is szeretném elmondani, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala a 2008-2009. évi tevékenységéről szóló, rendkívül értékes adatokat és információkat tartalmazó beszámolóját már a tavalyi év tavaszán, még az előző Országgyűlés elé benyújtotta. Az előző Országgyűlés ezt nem vitatta meg. Mi a fenntartható fejlődés bizottságában megvitattuk ezt tavaly szeptemberben, és döbbenettel látjuk, hogy ez a jelentés nem kerül az Országgyűlés színe elé, s ahelyett, hogy látnánk, hogy ez a hivatal, ez az intézmény mit tett az ország és környezetünk védelme érdekében, ahelyett a biztos hivatalának megszüntetését tervezi az Országgyűlés.

Most pedig engedjék meg, hogy elmondjam, hogy milyen lenne egy, a jelenleginél hatékonyabb és a jövő kihívásaival szembenéző szabályozás. Ennek megfelelő módosító indítványt is be fogok nyújtani a tisztelt Ház elé. Időm fogytán nem részletezem, csak felolvasom:

"Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. Mindenkinek joga van az egészséges környezethez. Mindenkinek joga van a környezet állapotáról történő időbeni és teljes tájékoztatásra, és joga van a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre. Magyarország a jelen és jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával fenntartja és megóvja az épített és természetes környezetet. Mindezt a magas szintű védelem és a fenntarthatóság jegyében, az elért védelmi szint megőrzése mellett valósítja meg.

A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és más természetes élőhelyek, a felszíni és felszín alatti vízkészletek, az ásványkincsek és energiahordozók, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek nem a nemzet közös örökségét, hanem a nemzeti vagyon részét képezik, amelynek megőrzése, gyarapítása, a jövő nemzedékeknek történő átadása az állam és mindenki kötelessége.

A nemzeti vagyon részét képező, de nem az állam vagy önkormányzat tulajdonában álló vagyonelemek birtoklásának, használatának, kitermelésének, értékesítésének feltételeiről sarkalatos törvény rendelkezzen.

Az erdők Magyarország területének legalább egyharmadát borítsák. Mindenki felelőssége ezen arány elérése, megtartása, valamint az erdőterületeken belül a védelmi célú, természetes állapotú erdők arányának növelése. A védelmi és jóléti elsődleges rendeltetésű, az állam és önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló erdő, ligeterdő, rét, vizes élőhely, valamint az ilyen területek kialakítását szolgáló állami és önkormányzati tulajdonú földterület forgalomképtelen."

Ez utóbbi bekezdés egyébként egy tőlünk távoli ország alkotmányából származik. Igaz, ők nem egyharmados, hanem 60 százalékos arányt írtak elő - Bhutánról van szó. Bhután területének ma 72 százalékát borítja erdő ezen alkotmánynak köszönhetően. Akkor, amikor erőforrásaink ilyen vészesen fogyóban vannak, és lakosságunk adott esetben pár éven belül nem tud mivel fűteni, a Magyar Köztársaságnak alapvető érdeke az erdősültség növelése, a természeti környezet és egyben az energiaellátás biztonságának szavatolása.

Befejezésül, mivel a rajtam lévő pólón szereplő felirat messziről nem olvasható, ezért elmondom: "Mindenét neked adta, most te következel." A földünkről van szó, amelyen Magyarország lakóinak ökológiai lábnyoma is másfélszeres. Az egyik oldalon szomorúak vagyunk amiatt, hogy Magyarország népessége csökken, de látnunk kell azt, hogy a jelenlegi fogyasztási szint és természethasználat mellett Magyarország a jelenlegi vagy a fogyó népességét sem lesz képes eltartani.

A föld más országaiban pedig túlnépesedés van, de a túlfogyasztás, ami a földre általánosan jellemző, ránk is érvényes. Gyökeres változásra van szükség ahhoz, és ennek az alaptörvényben is meg kell jelennie, hogy erre a kihívásra, amely itt dörömböl az ajtóban, Magyarország felkészülhessen és megfelelő válaszokat adhasson, hogy utódainknak ne lepusztult környezettel, és ne éhezéssel kelljen szembenézniük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Szájer Józsefnek, az Európai Parlament Európai Néppárt képviselőcsoportja alelnökének adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt): Tisztelt Országgyűlés! Éppen 21 éve vár Magyarország arra a pillanatra, hogy a jelenleg hatályos alkotmányunk első mondatában foglalt ígéretet az Országgyűlés végre beváltsa.

Ráadásul az Országgyűlés és a 20 éve Magyarországon uralkodó politikai elit nem pusztán egy törvény el nem fogadásáért felelős, hanem az ország legfontosabb törvényének, az alaptörvényének az el nem fogadásáért. Egy olyan alkotmányos mulasztásban van jelen pillanatban a parlament, amelyet éppen ez a jelenlegi Országgyűlés hivatott orvosolni, amely Európában párját ritkítja.

Valamennyi szomszédunk, valamennyi, a demokráciára áttért ország megalkotta a saját alaptörvényét, mi pedig még mindig az 1949. évi XX. törvény alapján működtetjük az államot. Annak a törvénynek az alapján, aminek az volt a hivatása, hogy beteljesítse, szimbolizálja és megjelenítse a kommunista hatalomátvételt. A magyar demokrácia legsötétebb évét hordozzuk még ma is az alkotmányunkban.

Ez egy olyan mulasztás, amely nem pusztán jogi értelemben vett mulasztás, hiszen az ország úgy-ahogy elműködött az elmúlt 20 esztendőben is, megfelelő jogi körülmények között. Szimbolikus mulasztása a magyar politikai elitnek, nem fogadta el, és nem vette át még a demokrácia legalapvetőbb elveit; nem volt képes megegyezni egy új alkotmány megalkotásában. Ez a felelősség önökre hárul. Ez az alkalom és ez a lehetőség egy múló lehetőség, és ezért, hogyha európai parlamenti képviselőként javasolhatom önöknek, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel, mert ez nemcsak lehetőség, hanem egy 20 éve elmulasztott kötelességnek a teljesítése is egyben.

Tisztelt Országgyűlés! Számomra nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek és az alkotmány szövegéről állást foglalhatok. Én azt szeretném mondani, hogy két nagyon fontos eleme van ennek az alaptörvényszövegnek. Az egyik az, hogy Magyarország vállalja ezeresztendős múltját. Próbálja ezt bárki is - azért, mert neki hiányzik adott esetben az ehhez a múlthoz való viszonya, hiányzik adott esetben a magyarsághoz tartozás élménye - tagadni, de mindenképpen úgy fogalmazza meg ezt, hogy annak minden magyar ember részese lehet, a Magyarországon élők, a magyar állampolgárok és a határainkon túl élők egyaránt. Vagyis a nemzet alaptörvénye minden magyarnak a legfontosabb dokumentuma. Ezért is nagyon helyes az a törekvés, hogy nem pusztán egy jogi szöveget fogalmaz meg, hanem megfogalmazza azt, ami ezt a nemzetet, Magyarországot összetartja. Megfogalmazza ennek az alapvető elveit, és az is nagyon helyes, hogy ebből nem zár ki senkit.

Bárki próbálja beleolvasni magát vagy azt, hogy őt kizárják ebből a közegből, hogy azok a mondatok, amelyek a Nemzeti hitvallásban szerepelnek, azok őrá vagy nem vonatkoznak, vagy ő nem fogadja el, el kell hogy mondjam, hogy akkor valószínű, az olvasóban van a hiba. Mert megfogalmazását tekintve kínosan ügyeltek a megfogalmazók arra - a fogalmazó bizottság keretében jómagam is - , hogy ez az alkotmány és ez az alaptörvény mindannyiunké legyen, minden magyaré, senkit ne zárjon ki.

(12.20)

És meggyőződésem, hogy a megfogalmazás ezt világosan rögzíti is. A Nemzeti hitvallás egyben egy nemzeti állásfoglalás is arról, hogy bennünket, magyarokat mi tart össze. Hiányzott egy ilyen dokumentum, hiányzik máig egy ilyen dokumentum. Ami legközelebb ehhez hasonlítható, még ha természetesen nem akarjuk nagy történelmi példához hasonlítani magunkat, de ilyen volt annak idején az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, ilyen volt az emberi jogok nyilatkozata, vagy ilyennek fogalmazható meg, mondjuk, Magyarország 12 pontja is az 1848-as forradalomban. Éppen ideje, hogy legyen nekünk is, legyen Magyarországnak, a magyar nemzetnek is egy olyan dokumentuma, amelyre büszkék lehetünk, amely összefoglalja azokat az alapvető értékeket, amelyeket mi, magyarok együtt vallunk itt a Kárpát-medencében.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Hölgyek és Urak! Míg az alkotmány foglalkozik a múlttal, ahonnan jövünk és ami összetart bennünket, kiemeli annak legfontosabb értékét, büszkék lehetünk egyébként arra az alkotmánytörténetre, amely Európában párját ritkítóan hozott be új elemeket az alkotmányosságba. Az elmúlt alkalommal már volt lehetőség, hogy végigvegyük a Szent István-i törvényektől az Aranybullán át az 1848-as törvényekig, a tordai nyilatkozatig vagy akár az '56-os forradalomig mindazokat a vívmányokat, amelyeket Magyarország adott nemcsak Magyarország, hanem az egész világ alkotmánytörténetének, éppen ezért most én inkább a jövőről szeretnék beszélni.

Mert ez az alaptörvény a jövő alaptörvénye. Ahogy a bevezetőben fogalmaz, a múlt, a jelen és a jövő magyarjainak szövetségét teremti meg, hiszen egy alaptörvény hosszú időre készül. Az a szégyenletes dokumentum, amely '49. évi XX. törvény címen indult annak idején, "Éljen Rákosi!"-felkiáltásokkal fogadták el itt, ebben a Házban hatvanvalahány évvel ezelőtt, egy évszázad felénél hosszabb időt ért meg.

Nagyon bízunk abban, hogy egy demokratikus dokumentum demokratikus felhatalmazással ennél akár hosszabb időt is megélhet. Különös tekintettel arra, hogy a felhatalmazásban nincs az a hiba, amit annak idején a Fidesz is a rendszerváltás idején képviselt. Vagyis akkor azt mondtuk, hogy csak az átmenet alapvető szabályait kell rögzíteni, és majd egy demokratikusan megválasztott parlament elvégzi a többi feladatot. Sajnos a demokratikusan megválasztott parlament utána nem tudta ezt a feladatot elvégezni, a történelmet ismerjük.

Éppen ezért, amikor alaptörvényről gondolkodunk, akkor hosszú távon kell gondolkodni, meghagyni az alaptörvény módosításának lehetőségét a jövő nemzedékek számára, de kijelölni a legfontosabb alapelveket. Ez az alaptörvény a XXI. század elején születik, és tartalmát tekintve is olyan, amely a XXI. század elejéhez, a mostani magyarokhoz méltó. Mert a jövőért való felelősség hatja át. Három olyan, XXI. századi elv is szerepel benne, amely szinte egyetlenegy más ország alkotmányában sincs benne. Ha most írnák, akkor most ilyet csinálnának ők is. Az egyik ilyen alapelv a fenntarthatóság elve. Sajnos a fenntarthatóságra érdemes volna egy nemzetközi versenyt - minden magyar bevonva kiírni -, hogy ezt a csúnya magyar szót valamilyen módon egy szép kifejezéssel helyettesítsük, de egyelőre ennél jobb nincs. De a gazdasági és költségvetési fenntarthatóság elve az egyik olyan alapelv, amelyet ennek az alaptörvénynek a szövege követ.

Ez arról szól, hogy felelőtlenség, elfogadhatatlan, hogy egy mai nemzedék felélje a jövő forrásait. És sajnos Magyarországon fél évszázada folyamatosan ez történik. Minden alkalommal és minden évben, az éves költségvetési törvényekben néhány kormány - például az Orbán-kormány '98 és 2002 közötti tevékenysége egy feltűnő, de nagyon ritka kivételnek tekinthető -, mindig halmozta tovább Magyarország, a magyar emberek adósságát. Vagyis minden alkalommal az unokáink és a gyermekeink elől éljük fel a saját jövőnket azáltal, hogy hitelben vesszük meg azt, amiből ma élünk.

Ez az alaptörvény világos, egyértelmű szabályokat fogad el. A mindenkori kormányra - és miközben arról beszél mindenki ebben az országban a nyilvánosság előtt, ennek az alkotmánynak a bírálói, kritizálói, hogy az Orbán-kormány, a mostani parlamenti többség semmiféle korlátot nem akar a hatalmának, arról beszél, hogy visszaél ezzel a lehetőséggel a mostani kormányoldal, egyszerűen ezt a nagyon feltűnő tényt, ami ott van az alkotmány kellős közepén, nem veszik észre -, súlyos bilincset rak a saját kezére, mert megteremti annak mind az eljárási, mind a tartalmi feltételeit, hogy véget vessünk annak, hogy Magyarország egyik évről a másikra nagyobb és magasabb adósságot halmoz fel a jövő nemzedékek rovására.

Felépíti azt az intézményrendszert - nem mondom, hogy a világon elsőként, de az elsők között -, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a korlátokat valóban érvényesíteni lehessen. Jól gondolják meg, képviselő hölgyek és urak, hogy vállalják-e ezeket a korlátokat. Azért, mert nem könnyű. Ezt bizonyítja az elmúlt 50 év. Nem könnyű olyan döntéseket hozni, hogy a jövő nemzedékek rovására könnyű hiteleket felvenni és kielégíteni belőle a ma élőknek, a ma leghangosabban követelőknek az igényeit és szempontjait.

De meggyőződésem, hogy ha az alkotmány önmagában ezt a feladatot nem is tudja ellátni, de az biztos, hogy segíti az odavezető utat, ha van valódi szándék annak érdekében, hogy véget vessünk annak az évszázados magyar átoknak, hogy mindig feléljük a jövő nemzedékek forrásait. Éppen ezért a költségvetés és a gazdasági fenntarthatóság elvét érvényesíti ennek az alaptörvénynek a szövege.

A másik fenntarthatósági elv a környezeti fenntarthatósági elv, és az imént az egyik szónok erről már hosszasan beszélt. Szeretném jelezni, hogy ennek az alaptörvénynek az az ambíciója, az a célja, hogy a környezeti fenntarthatóság elvének hangsúlyozása és elfogadása révén a lehető legszélesebben biztosítsa azt, hogy a jövő nemzedékek elől sem a kulturális, sem pedig a természeti környezetet ne vegyük el, úgy hagyományozzuk rájuk, ahogyan azt az őseinktől örököltük, még jobban, még inkább gyarapítva ezeket, gazdagítva annak értékeit.

Ebben a tekintetben azt javaslom, hogy legyenek nyitottak módosító indítványok elfogadására. Ha tehát valaki azt kéri, hogy az egészséghez való jogot ne csak állami kötelezettségként, hanem alapjogként fogalmazzuk meg, ha valaki azt kéri, hogy vegyük bele a mostani legfrissebb alkotmányfejlődés, környezetvédelmi alkotmányfejlődés értékeit, mint amiről az imént is szó volt, az elért védelmi szinttől való visszalépés tilalmát, az elővigyázatosság vagy a megelőzés elvét, a szennyező fizet elvét, akkor erre legyenek nyitottak, és támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyek ebben a tekintetben megfogalmazódnak. Azért, mert meggyőződésem, hogy egy XXI. századi alkotmánynak ezt a felelősséget, a környezetért és természetünkért való felelősséget igenis tartalmaznia kell.

És szeretnék egy félreértést is eloszlatni. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosát nem kívánja ez az alaptörvény semmilyen módon megszüntetni. Egy egységes ombudsmani intézményt hoz létre, amely egyébként az állampolgárok szempontjából világosabb, egyértelműbb helyzetet teremt, hiszen nem kell négy vagy öt ombudsman - van egy oktatási jogok ombudsmanja is, és még aztán minden minisztériumban még néhány -, nem kell az állampolgárnak eldönteni, hogy hova forduljon, hanem van egy pont, ahol a jogainak védelme érdekében kérheti annak a kezelését, és az ombudsmani hivatalon belül lehet elosztani. Ezért szól az alkotmány arról, hogy az ombudsman helyettesei között kell szerepelnie a jövő nemzedékek és a kisebbségi jogok védelmét szolgáló ombudsmanoknak is.

Ha ebben a tekintetben nem elég pontos vagy félreérthető volna az alaptörvény tervezett szövege, akkor ide is javaslom, hogy fogadják el az erre vonatkozó módosító indítványokat, mert nem szeretnénk kétséget hagyni a felől az elkötelezettség felől, amely a természet és a környezet védelme irányában megfogalmazódik. Éppen ezért az imént felolvasott levélben foglaltakra és a többi elemre is különös figyelmet kell fordítani.

A harmadik fenntarthatósági elv a demográfiai, a népesedési fenntarthatóság elve. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemrég olvastam azt a megdöbbentő adatot, hogy ennek az évszázadnak a végére - Japánnak most 100 millió körüli lakosa van - a felére fog csökkenni Japán lakossága.

(12.30)

Nos, nekünk, magyaroknak persze nem elsősorban a japánok miatt kell aggódni, hanem saját magunk miatt, mert Magyarországon ugyanolyan szomorú tendenciák vannak, mint nagyon sok más országban, a világ fejlett országaiban, és az ebben a tekintetben való küzdelemnek a felvételéhez - amit persze nyilván a mostani kormány teljes erővel végez - szükségünk van alkotmányos alátámasztásra is. Szükség van arra, hogy ne csak egy-egy kormány programja foglalja magába a családok támogatását, a gyermekvállalás támogatását, hanem ez kerüljön bele az alkotmány, az alaptörvény szövegébe is, mint egy olyan kötelező elv, amelyet a mindenkori kormánynak figyelembe kell vennie. Ez olyan kötelezettség, hogy ha ezt nem szabjuk meg alapvető feladatként, akkor egyik alkalommal ilyen, máskor pedig olyan típusú szabályok jönnek.

Ezért például a gyermekek után járó adókedvezménynek az alkotmányban, az alaptörvényben való rögzítése egy olyan elv, amelyhez ettől fogva a jövőbeli kormányoknak is tartani kell magukat; azért, mert egyébként ez egy olyan elv, amelyet az egész társadalom oszt, nem azért, mert ez nekünk fontos. Csak igenis ezekben az esetekben meg kell teremteni, hogy az alaptörvény is kényszerítsen bennünket, kényszerítse a jövő politikusait arra, hogy ezt a szempontot vegyék figyelembe.

Idetartozik egyébként az a sokak által vitatott téma is, amely szintén a jövő nemzedékekért való felelősséget foglalja magában, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi politikai rendszer nem tükrözi a társadalom teljes értékrendjét, nem tükrözi minden társadalmi csoport rendjét, a társadalom egyötöde ki van hagyva ezekből a döntésekből. Ezért is fogalmaz úgy az alaptörvény, hogy ha adott esetben később a választójogi törvényben úgy döntenének a képviselők, hogy bevállalják azt, hogy ezt az eddig a szavazati jogból kizárt társadalmi csoportot, a kiskorúakat a saját szüleiken keresztül bevonják a társadalmi képviseletbe, akkor ehhez megteremti a lehetőséget. Ez egy nagyon vitatott javaslat, de meggyőződésem, hogy ez is egy eszköz lehet arra, hogy a jövő nemzedékekre oda tudjunk figyelni, hogy azok mellé a jelenlegi társadalmi érdekek mellé, amelyek elsősorban az újraelosztást hangsúlyozzák - hiszen ezek a legnagyobb szavazói csoportok -, bekerülhetnek azok is, akik ennél szélesebb körben a jövő nemzedékekért való felelősséget is vállalni tudják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy kérdésről szeretnék beszélni. A jövő alkotmánya magában foglalja a jövő, a XXI. század első legfontosabb emberi jogi dokumentumának, katalógusának, az európai emberi jogi chartának a szövegét. Ott, ahol a magyar jogvédelem eddig magasabb volt, ott az Alkotmánybíróság által kialakított szövegek kerültek be ebbe, tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy Magyarország Európában példaszerűen védi az alapvető jogokat.

Bekerült az alapvető elemei közé az alapjogokról szóló részben a kollektív jogok megfogalmazása is, a kisebbségek kollektív jogai, ami alapvető fontosságú. Miközben nemzetközi színtéren azért küzdünk, hogy az őshonos kisebbségeknek a jogait kollektív jogként ismerjék el, a mi alkotmányunknak is úgy kell fogalmaznia, és ebben a tekintetben is példaszerűnek kell lennünk. Vagyis ugyanazt tudom tanácsolni, amit az imént a környezetvédelemnél, hogy abban az esetben, ha a hazánkban élő kisebbségek, nemzetiségek, népcsoportok - ez az új szóhasználata ennek az alaptörvénynek - azt kérik, hogy bizonyos pontokon módosítsunk azokon a szövegeken, amelyek belekerültek az alaptörvény tervezetébe, akkor ezt tegyük meg az ő igényeik szerint. Nem elég nekünk azt gondolni, hogy mi jót akarunk nekik és érvényesíteni akarjuk az érdekeiket, őnekik is úgy kell gondolniuk, hogy az, amit kiolvasnak ebből a szövegből, az ő számukra is fontos.

Ezért is találkoztam nemrégiben a kisebbségek, nemzetiségek képviselőivel, országos önkormányzatokkal. Hozzáteszem, példa nélküli Európában az az önkormányzati rendszer, amely a nemzetiségek és a népcsoportok számára kialakult. Példa nélküli az az önkormányzati rendszer. Még egy lapáttal rá kellene tenni, hogy valóban Magyarország mintaországgá válhasson, és ne csak mi gondoljuk, hogy mintaország, hanem azok is, akik erre kívülről ránéznek.

Ha ebben a tekintetben módosítani kell, és figyelembe kell venni ezen népcsoportok nyelvének a nagyobb védelmét, vagy adott esetben azt, hogy róluk csak kétharmados sarkalatos törvényben lehessen rendelkezni, akkor legyünk, legyenek nyitottak ezekre a módosításokra. Én ezeket mind, valamennyit támogatom. Hiszen alapvető fontosságú, hogy itt, a Kárpát-medencében, egy olyan közegben, ahol sok nemzetiség él együtt, a nemzeti identitások, lojalitások összefonódnak, összekapcsolódnak, néha ütköznek egymással, mi, magyarok Magyarország részéről tegyük világossá, hogy a magyar egyrészt befogadó nemzet, mindenkit, aki a magyar nemzet része akar lenni, be tudja magába fogadni egyik oldalról, másik oldalról pedig nyitottak vagyunk, és tiszteljük másoknak a kultúráját, értékeljük, és ha szükségük van védelemre, akkor ezt is megtesszük. Ebben a tekintetben is példát kell mutatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmányozás egy kivételes dolog. Amikor alaptörvényt fogad el az Országgyűlés - ebben a parlamentben legutoljára hatvanvalahány éve fordult elő ilyen alkalom, ráadásul nem is tekinthető valódi jogi dokumentumnak, ami akkor megszületett, hiszen a diktatúra pöcsételte meg akkor saját dicsőségét ezzel -, most végre, először a magyar történelemben adatik meg, hogy egy egységes, valóban létező alaptörvényt fogadjanak el. Ennek a felelősségnek a nagyságához képest fogják fel az önök szerepét.

Azokra, akik saját akaratukból egyébként indok nélkül kimaradnak, és utána kívülről kiabálnak be, és azt mondják, hogy miért helytelen az, amit itt benn önök csinálnak, azokra ne hallgassanak. Viszont hallgassanak mindenkire, hallgassanak arra a 900 ezer emberre, aki kérdőíven keresztül megfogalmazta véleményét; hallgassanak arra a rengeteg önkormányzatra, amely levélben fogalmazta meg az álláspontját ebben a kérdésben; hallgassanak a civil szervezetekre, olvassák el azokat a leveleket, amelyeket megfogalmaznak; hallgassanak egymásra, az országgyűlési képviselőkre, és akkor valóban olyan alaptörvénye lehet Magyarországnak, amelyre végre büszkék lehetünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces felszólalásra Balczó Zoltán alelnök úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, alelnök úr!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Örülök, hogy a rövid reagálásom alatt itt van Szájer József, aki nemcsak mint európai parlamenti képviselő van itt - a felszólalási jogot ugyan ez adja -, hanem tudjuk, hogy nagyon fontos szerepet töltött be ennek az alaptörvény-tervezetnek a megalkotásában.

Amikor az önök közös frakcióértekezlete úgy döntött, hogy az addig kidolgozott koncepciót visszaminősíti egy vitaanyaggá, ő lett a vezetője annak a munkacsoportnak, amely aztán rohammunkában tudomásunk szerint elkészítette, ami idekerült. Ő biztatja önöket és mindenkit a módosító indítványok elfogadására, ami egyrészről pozitívnak tűnik, de mi úgy gondoljuk, hogy amikor egy kormánykoalíció egy alkotmányt ide letesz, akkor legalább saját körein belül meg kellett volna egyezzen abban, hogy mit képvisel. A szavazati jog a határon túliaknak - ide lesz kötve lakóhelyhez vagy nem? Nem tudták eldönteni. Mi legyen a gyermekek utáni szavazati joggal? Tehát számos kérdést nyitva hagyott, és most elvileg örülni lehet, hogy itt módosító indítványokra biztatja ön is a képviselőket, és én hat képviselőt számoltam meg, aki azt mondta, hogy igen, módosító indítványt fog beadni.

Felvilágosítom önöket, hogy önök előterjesztők. A Házszabály értelmében önöknek nincs joguk módosító indítványt benyújtani. Nincs joguk. Mégis, arra szeretném biztatni önöket, hogy mivel a két frakcióvezető nem írta alá a benyújtást, nekik van lehetőségük, próbálják meg a frakciófegyelmen keresztül elérni, hogy a jelzett módosító indítványaik valahogy mégis bekerülhessenek. Miért mondom ezt a Jobbik nevében? Mert bizony úgy látom, hogy ez a benyújtott tervezet nagyon-nagyon sok helyen módosításra szorul.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Most rendes felszólalásra Seszták Oszkár képviselő úrnak adok szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs alkotmányozási kényszer - hányszor és hányszor halljuk a mai magyar közbeszédben az ellenzék soraiból, illetve az ellenzék soraihoz köthető sajtó és közvélemény-formálók szájából ezt a fajta kijelentést! Ez a kijelentés meggyőződésem szerint alapjaiban hazug. Olyan módon hazug, ahogy az elmúlt húsz év hazugságait, bűneit és hibáit is hordozzuk magunkkal mind a mai napig.

Ahhoz, hogy ezt a hazugságot és a hazugsághoz vezető problémákat meg tudjuk oldani, meggyőződésem szerint nagyon fontos lépés a mostani alkotmányozási folyamat, az az alkotmányozási folyamat, amelyet egy választói felhatalmazás tett lehetővé, egy kétharmados választói akaraton alapuló alkotmányozási többség és alkotmányozási felhatalmazás.

(12.40)

Úgy, ahogy meggyőződésem, hogy azt a fajta jobboldali egységet, jobboldali pártközösséget is a választók hozták létre az elmúlt 20 évben, hiszen négy-öt jobboldali, jobbközép, keresztény-konzervatív irányultságú pártcsaládból, pártból született meg a mostani politikai közösségünk, ugyanúgy a mostani kétharmados politikai többséget is az emberek, a választópolgárok, az állampolgárok akarata hozta létre. Meggyőződésem szerint megelégelték az állampolgárok azt a fajta egymásra mutogatást, azt a fajta felelősségelhárítást, ami az utóbbi 20 évben a politikai közösség részéről tapasztalható volt; vettek egy nagy levegőt, és megszületett az a fajta politikai többség, amely kellő legitimációval tudja magát túltenni, tudja lezárni azt a múltat, azt a 20 évet, amelyből a problémáink alapvetően fakadnak.

Ez a politikai közösség, amelyen a mi politikai többségünk is alapszik, okkal és joggal elvárja, hogy annak a felelősségnek és annak a feladatnak eleget tudjunk tenni, amit ránk bíznak. Meggyőződésem szerint akkor járnánk el helytelenül, hogyha ezzel a feladattal és ezzel a felelősséggel nem tudnánk élni, és akkor nem nézhetnénk a gyermekeink vagy az unokáink szemébe, hogyha nem élnénk ezzel a felhatalmazással, ha nem végeznénk el azt a dolgunkat, amiért ideküldtek bennünket. Akkor tudunk abból a hazugságspirálból kikerülni, amely a rendszerváltás adóssága a mai napig, hogyha ennek a politikai felhatalmazásnak eleget tudunk tenni.

Amiről a felszólalásomban szólni szeretnék, alapvetően két fejezethez kapcsolódik: "Az állam" fejezethez és az alapjogi fejezethez; Az állam fejezetnek is ahhoz a részéhez, amelyben az én politikai szocializációm, a politikussá válásom történt, hiszen egy kivételes történelmi helyzetben, 25 évesen lehettem egy nagyváros, Nyíregyháza önkormányzati képviselője. Ilyen módon a politikai eszmélésem és a politikai múltam ehhez a szegmenshez, az önkormányzati rendszerhez kötődik.

Visszatekintve az elmúlt 20 évre, a 20-21 évvel ezelőtti önmagunkra, akik ennek a folyamatnak a részesei voltunk, nagyon sok idealisztikus álom, nagyon sok idealisztikus elképzelés fogalmazódott meg bennünk, amely alapvetően pozitív volt, hiszen olyanfajta ambíciót tükrözött, hogy megváltoztatjuk a helyi közösségeinket, belakjuk újra a levitézlett tanácsrendszer után a falvainkat, településeinket, városainkat. Ez a fajta ambíció nagyon sok jó eredményt szült. Meggyőződésem szerint az összes problémájával és az összes, akár kudarcával együtt is az elmúlt 20 évben büszkék lehetünk mindannyian - akik részesei voltunk ennek az építkezésnek, akik nem - erre a teljesítményre, hiszen nagyon nagy felhajtóerőt, nagyon nagy felszabadító energiákat mozgatott meg ez a folyamat.

Mint említettem, '90-től helyi önkormányzati képviselőként, '98-tól pedig megyei önkormányzati képviselőként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatban bizottsági elnökként és különböző posztokon gyakoroltam az önkormányzatiságot, és nem vagyunk, nem vagyok ezzel egyedül, hiszen talán 70 körüli számban ebben a kormánypárti frakcióban az önkormányzati világból érkeztünk, sőt jelenleg is önkormányzati tisztségviselőként vagyunk jelen a Házban.

Ilyen módon nemcsak elméleti, hanem gyakorlati részese is voltam a megyei önkormányzatiságnak, a megyei önkormányzati középszint gyötrő problémáinak. Hiszen jókat mondtam az önkormányzati világról - és ez így is igaz -, viszont az alapító atyák, a rendszerváltó parlament az önkormányzati jogok, kötelezettségek megfogalmazásakor mintha kiöntötte volna a fürdővizet a gyermekkel, és a területi, a középszintű önkormányzatiságot nem megfelelően helyezte el. Joggal és talán okkal félt az akkori törvényhozó, az Országgyűlés attól, hogy a létrejövő megyei önkormányzatok nem a haladás, hanem talán a maradás bástyái lehetnek a magyar vidéken, és ezért nagyon megnyirbálta azokat a lehetőségeket, amelyek egy megyei önkormányzatiságban, egy középszintű önkormányzatiságban rejlenek, és alapvetően egy nagy GAMESZ-szé, egy intézményfenntartó társulássá degradálta a megyei önkormányzatokat.

Nagyon pozitív jeleit látom a jelenlegi alaptörvény szövegében annak, hogy ez a fajta hiátus a jövőben feloldódhat, hiszen azzal a kitétellel, ami a vármegyei névben rejlik, lehetőséget látok arra, hogy megfelelő helyre kerüljön a megyei önkormányzatiság a jövőben, hiszen az alkotmány szövege a jövőről szól. Ennek a kedvéért még elviselem azokat a hol csipkelődő, hol pedig gúnyos megjegyzéseket is, ami a vármegye névhez kötődik. Én magam is furcsállottam egy napig ezt az elnevezést - kérdezték is, hogy hol van nekünk várunk. Hát van várunk, és minden megyének van vára, nekünk a szabolcsi földvár az ősi megyeközpontunk, amelyhez legalább évente egyszer elzarándokolunk. Egyébként nem is a mi megyei önkormányzatunk, hanem még az elődeink a megyenapot a szabolcsi zsinat évfordulójához kötötték, Szent László királyunk tartott ott Országgyűlést, nagy büszkeségünkre. Igenis van várunk, és van a megyei önkormányzatiságnak, sőt a magyar államiságnak olyan végvára, amely a legnehezebb időkben, amikor a magyar államiság léte kérdőjeleződött meg, végvárként fenntartotta a magyar államiságot.

Tehát mint mondtam, én is furcsállottam ezt a névhasználatot, de azért, hogy a magyar múlthoz - hiszen meggyőződésem szerint a magyar nemzeti közösség nemcsak a mában él, nemcsak fogyasztóként értelmezhető, hanem az elmúlt nemzedékek és a jövő nemzedékek közösségeként tételezhető föl - kellő kapcsolódásunk legyen, megbarátkozom ezzel a gondolattal, ezzel a névváltozattal, és kérem képviselőtársaimat is, hogy barátkozzunk meg, és kellő méltósággal viseljük a magyar múltnak ezt a névben is megjelenő rekvizitumát. Hiszen valóban a magyar államiságból jószerint ez az intézmény maradt meg ezer éven keresztül, és erre igencsak büszkék lehetünk, hiszen vannak olyan államok, amelyek múlt híján igyekeznek maguknak múltat teremteni, nekünk a saját múltunkat, a saját nemzeti történelmünket kell megbecsülnünk, akár a névhasználattal; különösen akkor, hogyha ez a névhasználat azt a hiátust is feloldja, amire utaltam, ami a megyei önkormányzatiság, a középszintű önkormányzatiság hiátusa mind a mai napig a magyar önkormányzati rendszerben.

Mint ahogy mondtam, a múltunkhoz való viszony alapvetően fontos, hiszen az a nemzet, az a nemzeti közösség számíthat és építhet jövőt, amely a múltját is - annak összes értékével, akár problémájával is - magáénak tudja. Bizton remélhetem, hogy ez a névváltoztatás és az egyéb rendelkezések, amelyek a 32. cikktől kezdve megemlítésre, leírásra kerülnek, ezeket a reményeimet, tapasztalataimat a sarkalatos törvényhozás során figyelembe veszik, és olyan újfajta definíciót adnak a megyei önkormányzatiságnak, amely megfelel a mai kor kihívásainak és a jövő kihívásainak, és lehetővé teszi, hogy az az intézmény, amely persze nagyon sokat változott a történelem során, nagyon sok új kihívásnak és feladatnak kell megfelelnie, a jövő kihívásaira is választ találjon.

(12.50)

Nagyon fontos az alkotmányos elrendezésben, hogy a kormány, a kormány területi szervei és a megyei önkormányzatok közötti együttműködést és világos feladatelhatárolást megvalósítsuk. Meggyőződésem szerint az alaptörvény szövege ezt megfelelően kezeli. Egy kitételt engedjenek meg számomra, amire Szabó Erika képviselőtársunk, államtitkár asszony is utalt: a 32. cikk 4. pontja szerint a kézhezvételtől számított 15 napon belül kezdeményezheti a kormányhivatal a bíróságnál a határozat megsemmisítését. Ez a kitétel az alkotmány szövegében olyan problémákat vethet fel, amelyekkel kapcsolatban még nem felkészültek vagy a közeljövőben sem lehetnek felkészültek a kormányhivatalok. Tehát, egyetértve államtitkár asszonnyal, talán ezt a 15 napos határidőt ebből a szövegből ki lehetne venni, és a sarkalatos törvények között kell ezt a kérdést szabályozni. Tehát a kormányhivatalok és a megyei önkormányzatok közötti harmonikus együttműködést nagyon fontosnak tartom, és meggyőződésem szerint az alaptörvény szövege ezt jól szolgálja.

Szólnom kell még arról is, hogy az önkormányzati rendszer olyan energiákat szabadított fel, amelyek nagyon pozitívak voltak az elmúlt időszakban, ezért minden olyan település érdekében is szólnom kell, amely a magyar múlthoz nagyon fontosan kapcsolódik, de most úgy beszélünk róluk, mint kistelepülésekről. Az előbb említettem a szabolcsi földvárat, amely mellett egy kistelepülés található, de mondhatnék olyan szatmári falvakat is, amelyek most kistelepülési létben vannak. Nagyon fontos, hogy az alaptörvény szövegtervezete az Alapvetések között az F. cikkben rögzíti: "Magyarország területe vármegyékre, városokra, községekre tagozódik." Ez olyan garancia számunkra, amely azt jelenti, hogy Nemesborzovának, Szabolcsnak is van múltja és lesz jövője is a magyar közigazgatásban és a magyar településszerkezetben, hiszen minden település olyan egyedi színt ad hozzá az ország, a nemzet arculatához, amely ha eltűnne, akkor meggyőződésem szerint pótolhatatlan űr és veszteség keletkezne.

Balsai képviselőtársunk beszélt az összeférhetetlenségi szabályokról, illetve arról, hogy sokan vagyunk ebben a Házban, akik az önkormányzati világból érkeztünk, és jelenleg is önkormányzati vezetők vagyunk. Meggyőződésem szerint a jövőben vissza kell térnünk ahhoz az összeférhetetlenségi szabályhoz, amely 1994-ig működött, és ha nem is az ökör vagy az eke szarvához - ahogy már elhangzott a mai nap folyamán -, de az önkormányzati vagy a parlamenti feladatainkhoz alkalmazkodva tudjuk a jövőben szolgálni a hazánkat. Azt gondolom, annak a törekvésnek, hogy az önkormányzati és az országgyűlési tevékenységet válasszuk ketté, eleget kell tennünk. Én a magam részéről támogatom ezt a törekvést.

Végezetül engedjék meg, hogy az alapjogi chartáról, illetve a Szabadság és felelősség fejezetről beszéljek. Az alaptörvény szövegtervezetének ez a része átveszi az európai alapjogi chartát. Ennek a vallásszabadságra vonatkozó részét emelem ki, amely nagyon fontos kitételt tartalmaz a következőképpen: "Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik." Ez kellő garancia arra, hogy történelmi egyházaink, történelmi felekezeteink kikerülhetnek abból a megalázó helyzetből, amelybe a kommunista diktatúra idején kényszerítették őket, hogy pusztán csak a sekrestyében, szigorú magánéleti keretek között és magánügyként tekintettünk a vallásos emberek közösségére. Ez olyan együttműködéseket indíthat meg és mélyíthet el az állam és az egyházi közösségek között, amelyekre a jövő reményeit tekintve is méltán lehetünk büszkék.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Farkas Sándor képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én is, mint a magyar nemzet tagja a választóimmal együtt az új évezred kezdetén büszke vagyok arra, hogy részt vehetek hazánk, Magyarország Alaptörvényének megalkotásában. Felszólalásomat a törvényalkotás témakörében kívánom megtenni.

Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés. Mint legfőbb népképviseleti szerv a nép akaratát nyilvánítja ki, amikor törvényeket alkot, más szóval a törvény a nép akaratának manifesztálódása. A javaslat mindezt a fontosságot szem előtt tartva és a hagyományoknak megfelelően határozza meg a törvények kezdeményezésére jogosultak körét akként, hogy törvényjavaslatot a köztársasági elnök, a kormány, országgyűlési bizottság, illetve országgyűlési képviselő nyújthat be.

Az alkotmány megalkotása és megváltoztatása kizárólag az Országgyűlés jogkörébe tartozik. Az Országgyűlés alkotmányozási szándékát, az alkotmányi rendelkezésekben kifejeződő akaratát a képviselők kétharmadának megerősítő szavazatával valósíthatja meg, mondta ki ezt az Alkotmánybíróság az 1260/B/1997. számú határozatában. Nincs tehát lehetőség, sem szükség népszavazásra ezen a téren.

Az alkotmánybírósági törvény szabályai szerint a törvények tekintetében fennálló előzetes normakontrollnak két fajtája volt: egyrészt az Országgyűlés, annak állandó bizottságai és ötven képviselő indítványára a törvényjavaslat alkotmányellenességének előzetes vizsgálata, másrészt a köztársasági elnök indítványára a már elfogadott, de még ki nem hirdetetett törvény vizsgálata. Alkotmányossági szempontból az előzetes normakontroll e két formája közötti fő különbség, hogy míg a köztársasági elnök indítványozási joga - és így hatásköre - az alkotmányban van rögzítve, addig a törvényjavaslat vonatkozásában a hatáskör nem az alkotmányon, hanem az alkotmánybírósági törvény rendelkezésein alapult.

Alkotmányossági problémák ez utóbbi, a törvényjavaslat vizsgálatára irányuló preventív normakontrollal kapcsolatban merültek fel. Már az alkotmánybírósági ítélkezés kezdetén kérdésessé vált, hogy a törvényhozási eljárás mely stádiumában végezheti el az Alkotmánybíróság a törvényjavaslat előzetes vizsgálatát. Az irányadó alkotmánybírósági határozat kimondta, hogy az Alkotmánybíróság nem tanácsadója az Országgyűlésnek, hanem bírája az Országgyűlés törvényalkotó munkája eredményének.

A hatalommegosztás alkotmányos elvével is ellentétben állna, ha a törvényhozás bármely szakaszába bevonható lenne az Alkotmánybíróság. A testület rögzítette ezért, hogy a törvényjavaslat tekintetében csak zárószavazás előtt álló szöveg vizsgálatára van az Alkotmánybíróságnak hatásköre. E hatáskör gyakorlása a későbbiekben ekképpen rögzült. Az alkotmánybírósági vizsgálat előkérdésévé vált az, hogy valóban zárószavazás előtt álló javaslat került-e az Alkotmánybíróság elé. Végül a viták oda vezettek, hogy az 1998. évi I. törvénnyel megszűnt a törvényjavaslat előzetes vizsgálatának lehetősége. A történet érdekessége, hogy az Alkotmánybíróság az előzetes normakontroll hatáskörében utoljára ezen hatáskörének megszüntetése tárgyában járt el.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt javaslat megoldást ad a fenti kérdésre: fő szabállyá teszi az előzetes normakontrollt. Az alkotmányellenesség előzetes vizsgálata a javaslat szerint mint alkotmányos jog az alkotmánybírósági hatáskörök közé fog tartozni. Rendeltetése annak megelőzése, hogy a parlament alkotmányellenes törvényt alkosson. Ha a törvényjavaslat alkotmányossága már a törvényhozás folyamán vitás, az előzetes kontroll elejét veheti annak, hogy a már kihirdetett és a gyakorlatban alkalmazott jogszabály megsemmisítésre kerüljön. Ezzel védi a törvényhozó tekintélyét.

(13.00)

A javaslat a törvényeknek az alaptörvénnyel való összhangjának biztosítása érdekében a köztársasági elnök mellett lehetőséget biztosít az Országgyűlésnek is arra, hogy a törvény kezdeményezője az Országgyűlés elnöke vagy a miniszterelnök indítványára vizsgálatot kérjen előzetesen az Alkotmánybíróságtól. Erre a törvény elfogadását követően, de még a köztársasági elnök aláírása előtt kerülhet sor. Az Országgyűlés az előzetes normakontroll-indítványról a zárószavazást követően határoz. Az indítvány elfogadása esetén az Országgyűlés elnöke az elfogadott törvényt az alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára haladéktalanul megküldi az Alkotmánybíróságnak.

Az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött törvényt öt napon belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. Ha az Országgyűlés a törvényt az alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára megküldte az Alkotmánybíróságnak, az Országgyűlés elnöke csak akkor írhatja alá és küldheti meg a köztársasági elnöknek, ha az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet.

Ha a köztársasági elnök a törvényt vagy annak bármely rendelkezését az alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, és a (2) bekezdés szerinti vizsgálatra nem került sor, a törvényt az alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak megküldi. Abban az esetben az Alkotmánybíróságnak 30 napja lesz arra, hogy összevesse az alaptörvénnyel, hogy összhangban van-e azzal. Amennyiben a törvényt vagy annak bármely rendelkezését az alaptörvénnyel ellentétesnek találja, ennek elhárítása érdekében az Országgyűlés a törvényt újból megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az így elfogadott törvény vizsgálata az eredeti eljárásnak megfelelően újból kérhető, az Alkotmánybíróság ismételt döntésére 10 nap áll rendelkezésre.

Amennyiben a törvényt vagy annak valamely rendelkezését a köztársasági elnök nem tartja az alaptörvénybe ütközőnek, vagyis alkotmányossági vétóval nem él, de a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével mégsem ért egyet, politikai vétóval is élhet. Ez azt jelenti, hogy egy alkalommal kérheti a törvény vagy valamely rendelkezés megfontolását az Országgyűléstől. A köztársasági elnök politikai vétóra való joga az Országgyűlés által kezdeményezett vizsgálatot követően akkor is fennáll, ha a törvényt az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel összhangban levőnek találta. Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök kezdeményezésére lefolytatott vizsgálat során nem állapít meg alaptörvény-ellenességet, a köztársasági elnök a törvényt haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak kihirdetését.

Az Országgyűlés által megtárgyalt és elfogadott alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata ismételten kérhető az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság az ismételt indítványról soron kívül, de legkésőbb 10 napon belül határoz. Amennyiben a köztársasági elnök egyet nem értése folytán a visszaküldött törvényt az Országgyűlés módosítja, úgy a jogosultság az Országgyűlést, illetve a köztársasági elnököt a módosító rendelkezések tekintetében illeti meg.

Tisztelt Országgyűlés! A nép akaratának maradéktalan kifejeződését biztosítják a javaslatban megfogalmazott garanciális szabályok, vagyis aggály esetén még a törvény életbelépése előtt megteremthető lesz az alaptörvénnyel való összhang. Mindez a jogbiztonságot erősíti.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Vitányi István képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam szerencsés embernek tartom magamat azért, hogy részese lehetek a parlamentnek, annak a parlamentnek, amely Magyarország alaptörvényét tárgyalja, és reméljük, elfogadja. Csatlakozom Hoffmann Rózsa államtitkár asszony szerdán elhangzott beszédéhez, amely szerint történelmi időket élünk akkor, amikor megalkotjuk Magyarország alaptörvényét.

A választói akarat és szándék semmibevételének tartom én is, mint ahogy ezt már többen kifejezték, hogy az MSZP és az LMP képviselői egyszerűen kivonták magukat az alkotmányozás alól, és nem vesznek részt a törvényalkotásban. A szocialisták a képviselőségnek egy új fajtáját választották, egyrészt részországgyűléseket tartanak, másrészt a parlament munkájában levelező tagozaton vesznek részt. Arra gondolok ugyanis, hogy megkapva a nemzeti konzultációs kérdéseket, lelkiismeretesen megválaszolták, és ezzel a maguk részéről az alkotmányozás kérdését lezártnak tekintik. Távollétük legnagyobb pozitívuma - olvasom egy sajtóorgánumból -, hogy végre átszellőzik a Ház.

Tisztelt Ház! Az alaptörvény megalkotására létrehozott alkotmány-előkészítő bizottságban a kezdet kezdetén minden parlamenti párt részt vett, és lehetőségük volt civil szervezetek bevonására, valamint a bizottság egyetemeket és jogtudósokat keresett meg, hogy nyilvánítsanak véleményt az alaptörvényről, illetőleg tegyenek javaslatot annak szövegére, hogy az minél időtállóbb legyen. Az alaptörvény előkészítése során időről időre felmerült, van-e egyáltalán alkotmányozási kényszer, illetőleg időszerű-e új alkotmány készítése. Mindez annak ellenére merült fel, hogy már az MDF-kormány idején is nyilvánvalóan látszott, hogy új, végleges alkotmányt kell létrehozni, és az 1994-es választásokon az összes párt választási programja tartalmazta ezt.

Az alkotmányozás folyamatával kapcsolatosan álljon itt egy napokban elhangzott nyilatkozat, amelyet szó szerint idézek: "Az alaptörvény átdolgozása és bizonyos kiegészítése, teljesebbé tétele indokolt, az alkotmányozás szándéka szakmailag, politikailag elfogadható. Az a politikai erő, amelynek ehhez megvan a parlamenti többsége, joggal formál igényt rá, hogy ezt elvégezze." Ezt a nyilatkozatot Vastagh Pál, az MSZP-kormány igazságügy-minisztere tette, aki jelenleg is tagja a pártnak. Látható, ha nem politikai, hanem szakmai alapon közelítjük meg a kérdést, ez esetben nyilvánvaló az alkotmányozás szükségessége.

Ami a konkrét normaszöveget illeti, azzal kapcsolatban a 25. cikkhez szeretnék néhány mondatot fűzni, valamint javaslatot tenni az alkotmány nyolcadik fejezetének 29. cikke utáni kiegészítésre. A 25. cikk a bíróságok fejezetet tartalmazza, és már több aggodalmaskodás hangzott el a vonatkozásban, hogy az idézett cikk nem tartalmazza a jelenleg működő, és a bíróság szervezetének és igazgatásának feladatait ellátó szervet, nevezetesen: az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Aki figyelmesen olvassa az alkotmány ezen cikkelyét, az a (7) bekezdésben találkozik azzal, hogy a bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.

A sarkalatos törvény létrehozására való utalás nemcsak ebben a cikkben, hanem több más helyen is található, és az Országgyűlés az alkotmány hatálybalépéséig meg fogja alkotni az úgynevezett sarkalatos törvényeket. Ebben kerülnek szabályozásra a bíróságok szervezetének és igazgatásának részletes szabályai. Egyébiránt a bíróságok igazgatására vonatkozó európai modellek több változatot tartalmaznak. Így beszélhetünk vegyes modellről, mint Dániában, Hollandiában, klasszikus modellről Belgiumban vagy Franciaországban, minisztériumi modellről Ausztriában, Németországban vagy egyéb igazgatási rendszert alkalmazó államról, mint Észtország.

Tisztelt Ház! Mint korábban említettem, az alaptörvény 29. cikke után javaslom egy újabb cikkely beiktatását, mégpedig az ügyvédségről. Ezt már korábban Varga István képviselőtársam is megtette. Az alaptörvény mind a bíróságokról, mind az ügyészségekről rendelkezik, és úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás résztvevőiről szóló fejezet, illetve cikkely akkor lesz teljes, ha annak harmadik fontos és elengedhetetlen szereplőjéről, az ügyvédségről is szól. Az ügyvédi tevékenység az igazságszolgáltatáshoz és jogalkalmazáshoz szervesen kapcsolódik. Az ügyvédi foglalkozásgyakorlás szabályait ennek megfelelően közjogi tartalmú, illetve vonatkozású normák határozzák meg. Garanciális okok és az alkotmányos jogbiztonság szükségessé teszi és indokolja, hogy a jogvédő, jogképviselő feladatok ellátását végző ügyvédek részére a jogalkotó a szervezett közhatalommal szemben alkotmányban rögzített tekintélyt, alkotmányban rögzített jogvédelmet, alkotmányban rögzített ellensúlyt biztosítson.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezen módosító indítványomat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gyutai Csaba következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

(13.10)

GYUTAI CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy ma, midőn a legnehezebb időn túlestünk és a magyar nemzet kálvária útjának nagyobbik részét már megtette, az előttünk álló rövidebb úton leroskadni nem fogunk, s meglesz az államban és a társadalomban a szükséges erő és áldozatkészség arra, hogy a bennünket megelőzött nagy nemzedékektől átvett kulturális kincseket a jövő nemzedéknek átadhassuk."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egykori jeles kultuszminiszterünk, gróf Klebelsberg Kunó szavai jutottak eszembe hazánk új alaptörvényének tervezetét elolvasva. Büszkeséggel és lelkesedéssel tölt el bennünket a tudat, hogy hamarosan részesei leszünk annak a történelmi pillanatnak, amikor a rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik meghatározó eseményeként elfogadjuk majd új alkotmányunkat, mert az önazonosságunkat megadó és a mindennapokban általános eligazodást biztosító alaptörvény éppen a Klebelsberg által jelzett nagy nemzedékektől, a történelmünk legnagyobb alakjai által ránk örökített kulturális, szellemi kincsek alapjain épülve, továbbvive, kiteljesítve legszebb hagyományainkat. Hiszen 1989. október 23-án, a magyar demokrácia nagy ünnepén az akkori parlament az 1949. évi alkotmány módosításával kötelezettséget vállalt egy új, a korábbitól lényegileg eltérő alkotmány megalkotására, és ennek a kötelezettségünknek teszünk most eleget.

És azért sem véletlen, hogy a két világháború közötti időszak nagy miniszterét idéztem, mivel, ahogy nekik a Károlyi-kormányzat és a Tanácsköztársaság vörös köde után kellett országot építeni, új magyar felvilágosodást hozni, úgy nekünk most nyolc év szocialista rombolás után ilyen módon is hitet és erőt kell adnunk Magyarország polgárainak. Ehhez pedig csak a mindannyiunk szívében rejlő szép nemzeti hagyományok kínálnak biztos alapot.

Lélekindító az új alaptörvény preambulumának szinte költői megfogalmazása, nemzeti imánk, a Himnusz megidézése, az egységes magyarság szerves részét képező határon túli nemzettársaink megmaradása, kultúraőrzése fontosságának kinyilvánítása és természetesen a történeti elnevezések visszaállítása. Ennek értelmében a megyék helyett az 1949 előtti, közel évezredes hagyomány folytatásaként és a Szent István-i eszmeiség örökségeként, felvállalásaként ismét vármegyéink lesznek, a Legfelsőbb Bíróságot pedig a monarchiabeli, noha akkoriban bővebb hatáskörrel rendelkező Kúria visszaállítása váltja.

Van olyan általam is tisztelt liberális filozófus, aki a történeti megnevezéseket egyenesen avíttasnak és nevetségesnek nevezte. De minden, ami visszanyúl a történelmi hagyományainkhoz, az nevetséges és avíttas lenne? A környezetünkben néhány ország egyenesen büszkén vállalja múltjának történeti elnevezéseit is. A XIV. századtól Lengyelország legnagyobb közigazgatási egységeit vajdaságoknak nevezik, és ezen a kommunizmus alatt sem változtattak, és természetesen ma is büszkén ragaszkodnak a tradicionális elnevezésekhez. Horvátországban jelenleg a megyéket županijának nevezik, és önmaguk a horvátok akkor is így nevezték a közigazgatási egységeket, amikor Horvátország belső autonómiával rendelkezett a Magyar Királyságon belül. Miért lenne minden, ami történeti és magyar, avíttas? Miért rettegnek folyamatosan magyar értelmiségiek attól, ami magyar és a dicső magyar történelmi hagyományra utal? Remélem, hamarosan olyan országban élhetünk, ahol büszkék lehetünk hagyományainkra, és remélem, hamarosan Európában és a világban is visszaszerezzük régi tekintélyünket.

Fontosnak tartom, hogy a szövegnek érzelmi töltése is legyen, hisz számos ember számára ez az érzelmi töltés az, ami megragadható. A jogi és filozófiai fogalmak kevésbé alkalmasak erre. Ebből a szempontból az alaptörvény szövege magával ragadó, különösen az emelkedett megfogalmazású Nemzeti hitvallás, az érzelmi azonosulás alapját teremtve meg. Ez nem patetikusság, nem valami árvalányhajas pátosz, ez a cél kívánta emelkedettség. Aki ezen gúnyolódik, nem egészséges szellem, nem akarja szeretni nemzetét.

Tisztelt Ház! Fontos kiemelni az új alkotmányban az alapvető keresztény értékek megjelenését, ezek védelmét is. Ilyen a magzati élet óvása, aminek eredményeként reményeim szerint valóban csak azok vállalnak gyereket, akik szeretik, tisztességgel és becsülettel fel kívánják nevelni az élet legnagyobb kincsét, a Jóisten ajándékát. Hasonlóképpen említést érdemel az elesettek, a rászorulók, a fogyatékkal élők, a jelnyelv hivatalos elismerésével például siketnéma embertársaink, az idősek, de a gyermekek, nők, vagy éppen a valamilyen nemzetiséghez tartozók védelme is, hiszen Magyarországon nem lehetnek másodrendű állampolgárok, minden magyar állampolgárt azonos jogok és kötelességek, azonos elbírálás kell hogy megillessen.

Ezenfelül ki kell még emelnem a házasság mint férfi és nő közötti megszentelt kötelék és a család fontosságát, hiszen közös célunk, hogy nemzetünk számbeli fogyása megálljon, hogy minél több magyar gyermek szülessen, akiknek kötelességünk minden tőlünk telhetőt megadni, hogy egészségben nőjenek fel, beteljesítve a számukra rendelt sorsot, reményeim szerint a haza építését, felvirágoztatását.

Teleki Pál, a tragikus sorsú miniszterelnök szavaival szólva tehát: "Gondozzuk a haza szent tüzét nemzedékről nemzedékre, és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig jövő."

A korábbiakhoz képest a jelenlegi tervezetben formailag is érvényre jut az alapvető jogok biztosításának kiemelt szerepe azáltal, hogy az 1949. évi XX. törvényhez képest ezek deklarálása a törvényszöveg elejére került. Számos új elemét emelhetném ki a szövegnek, de meggyőződésem, hogy ezek csak töredékét képezik annak a számos változásnak, amelyeket az új nemzeti alaptörvény bevezet, megemlítésük mégis, azt gondolom, már az üzenetérték miatt is rendkívül fontos. Hiszen, ha minden területen elkezdődik a szocialista örökség terheinek letétele, a rendszerváltás előtti negyven és az elmúlt nyolc év ballépéseinek az ország és az állampolgárok érdekében történő javítása, munkánk elérte célját, és elindulunk egy szebb, jobb és boldogabb Magyarország megvalósítása felé. Ennek mérföldköve lesz az új alkotmány, amelyet elfogadni nemcsak minden nemzeti érzelmű keresztény képviselő kötelessége, de legfőbb erkölcsi parancsunk szava is így kívánja.

Deák Ferenc, zalai földim, az 1861-es felirati javaslatában így fogalmazott: "Tisztelt Ház! Nehéz idők, vészteljes évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midőn egyrészről annyi szenvedéssel sújtott, másrészről erőt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük. Adja Isten, hogy tanultunk légyen a kísértet nehéz napjaiban, s kik egyek voltunk szenvedésben, egyek legyünk működéseinkben is."

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontoljuk meg a haza bölcsének szavait: egyek legyünk működésünkben is. Végre új nemzeti alkotmányra van szükség.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bóka István képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból, rendes felszólalásra.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A benyújtott alaptörvény-tervezet tekintetében a helyi közhatalom gyakorlásával foglalkozó cikkekhez, a helyi önkormányzatokhoz szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni, ahhoz hozzászólni.

Szinte már két évtizedes önkormányzati munka után határozott véleményem az, hogy az önkormányzatiság, a helyi közügyek gyakorlása egy érték, egy hatalmas érték, amelyről mindenféleképpen meg kell emlékeznünk. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás idején a tanácsrendszert fölváltó önkormányzatiság, a helyi önkormányzatok új energiát, új lehetőségeket biztosítottak a helyi közösségek számára. Az önkormányzatiság érték. Meggyőződésem, hogy az önkormányzati rendszer nélkül nagyon sok kistelepülés eltűnt volna Magyarország palettájáról. Rengeteg kis település, különösen kis falu jutott újonnan energiához.

Nem olyan régen vettem részt egy sajtótájékoztatón, ahol városomtól, Balatonfüredtől nem messze található település polgármestere is megszólalt. Paloznakról van szó. Paloznakot 1970-ben az akkori tanácsrendszerben mint egy funkció nélküli települést aposztrofálták. Ez a Paloznak mára, 2011-re az egyik legjobban és legszebben fejlődő kistelepülés a Balaton partján, hihetetlenül erős helyi közösséget szervezett, az ott élők maguk vették kezükbe a sorsukat, új energiákat, új életlehetőségeket biztosítottak az épített környezet fejlesztésében, a helyi közösségek fejlesztésében elképesztő eredményeket értek el.

Határozott véleményem az, hogy az önkormányzati rendszer erősítése a helyi energiák felszabadításával együtt jár, és azt is gondolom, hogy nagyon sok közügy gyakorlása tekintetében a helyi önkormányzatok a bizonyos ügytípusokat és feladatokat másnál jóval hatékonyabban, jóval optimálisabban képesek és tudják ellátni.

(13.20)

Olvasva a benyújtott alaptörvény-tervezet szövegét, a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreit, megnyugtató, hogy az alaptörvény egy erős önkormányzati rendszer alapjait teszi le, legalábbis a feladat- és hatáskörök tekintetében. Törvény az alaptörvény értelmében nyilvánvalóan más feladat- és hatásköröket is biztosíthat a helyi önkormányzatok részére, de nagyon fontos az erős önkormányzatiság, amelynek alapjait ez az alaptörvény-tervezet mindenféleképpen biztosítja.

Egyetértek és nagyon sokan egyetértünk azzal, hogy markánsan jelenik meg a törvényességi felügyelet intézménye az alaptörvény-tervezetben, amely szerint az önkormányzatok által elfogadott határozatokat és rendeleteket haladéktalanul meg kell küldeni a vármegyei és a fővárosi kormányhivatalok számára, akik ha jogszabálysértést tapasztalnak, akkor azt 15 napon belül megtámadják az illetékes bíróság, illetőleg a Kúria előtt. Át kell gondolni szerintem mindenféleképpen, hogy célszerű-e ilyen részletességgel szabályozni ezt a kérdést az alaptörvényben; a fő céllal mindenféleképpen egyetértek, a részletszabályokat nyilván sarkalatos törvényben kell majd szabályozni.

Rendkívül fontos elemnek tartom az arányosság kérdését, amely az állam és az önkormányzat közfeladatok tekintetében történő együttműködéséből adódik, mégpedig a kötelező feladatok ellátása tekintetében - arányos támogatás illeti meg a helyi önkormányzatokat. Valamennyien emlékszünk arra, hogy ez nem volt mindig így, valamennyien emlékezzünk arra, hogy milyen feladatokat nyújtottak számunkra a források átadása nélkül. Ennek nem szabad még egyszer megtörténnie.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Jánosiné dr. Bene Ildikó képviselő asszonynak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő asszony!

JÁNOSINÉ DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nemzet sorsa és jövője komoly kötelezettségeket ró a mindenkori jogalkotókra, ránk, az Országgyűlés tagjaira. Nagy felelősség, megtiszteltetés és kivételes alkalom a számomra, hogy részt vehetek az alaptörvény tervezetének vitáján. Engedjék meg, hogy a hozzászólásomban néhány területet emeljek ki.

Mindenkinek joga van a testi és lelki egészségének megőrzéséhez. E jog érvényesülését Magyarország a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás, a sportolás és a rendszeres testedzés, valamint az épített és természetes környezet védelmének biztosításával segíti elő. A WHO definíciója szerint az egészség az ember teljes és magas fokú testi, szellemi és szociális jólétének állapota, nem csupán a betegség hiánya. Az egészség olyan dinamikus egyensúlyi állapot, amely az emberi szervezetnek az állandó változó környezeti feltételekhez való sikeres alkalmazkodását jelenti. Az elmúlt évtizedben a polgáraink egészségi állapota, az egészségügyi ellátórendszer tekintetében számos nehézséget, konfliktust és támadást éltünk meg. Az alaptörvény tervezete biztosítja az egészség megőrzéséhez, az egészség védelméhez való jogot, de véleményem szerint is biztosítania kell az egészségügyi ellátórendszerhez, az egészséghez való egyenlő hozzáférést, meghatározva az egyén felelősségét a saját egészségének megőrzése vagy helyreállítása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak az életünknek olyan területei, amelyeken nem köthetünk kompromisszumot. Itt elsősorban nemzetünk megmaradására, a magyarság népességcsökkenésének megállítására, a fiatalok képzésére gondolok. Egy erős, a jövőre felkészült nemzet alapja a család, amely gyermeket nevel és taníttat. Egyes liberális véleményalkotók szeretik a család egységét idejemúlt dolognak tekinteni, pedig a gyermek a családban kaphatja meg a legfontosabb értékeket: a szeretetet, az egymás iránti tiszteletet, a megbecsülést, a folyamatos fejlődés igényét, a hazaszeretetet. Az alaptörvény tervezete leszögezi: Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

A család sajátos hivatása betöltéséhez feltétlenül jogosult a társadalom támogatására. Ma gyakran ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: a társadalomban jelentkező erkölcsi, szociális és gazdasági bajok következményeképpen számtalan nehézség tör be a családba. Igen, az államnak a jövője érdekében kötelessége, hogy támogassa a család intézményét, védelmezze a család elvitathatatlan jogait. Ma a családról sok gyereknek a válás, a gyötrelem, a szenvedés, a veszekedés jut eszébe, nem pedig az egység, a szeretet, a törődés és az odafigyelés, az a biztonságot adó hely, ahová mindig nyugodtan fordulhat, ahol a helyes értékrendet megkaphatja. Az állam akkor lehet igazán sikeres és eredményes, ha legkisebb egységei, a családok harmonikusan, kiegyensúlyozottan és egészségesen működnek.

Elcsépeltnek tűnik a gondolat, de egészséges felnőtt csak abból lesz, aki elsajátítja a helyes értékrendet, aki megkapja diákként a tudás megszerzésének lehetőségét. Éppen ezért szerepel az alkotmány tervezetében, hogy minden magyar állampolgárnak joga van az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatáshoz. Az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a társadalmak elvesztették legfontosabb értékmérő kis egységeiket, és mindent a pénzben mérhető sikerek irányítottak. Ma már láthatjuk: ez a világ csődbe vitte önmagát. Nem kell szégyellnünk értékeinket, nem kell elhessegetnünk magunktól népünk hagyományait. Hazánk és népünk jövője nem lehet erkölcsi kompromisszumok áldozata. Erős családok erős és sikeres államot alkotnak, és mi a jogi feltételek megteremtéséért tartozunk erkölcsi és emberi felelősséggel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény előttünk fekvő tervezete mindezeket az értékeket biztosítja és garantálja, az irány jó, javaslom az elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Tállai András képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ma és az elmúlt napok során már nagyon sok szó esett arról, hogy az alaptörvény-tervezetben mi a helye az önkormányzatoknak. Úgy gondolom, hogy egyrészt a médiában folyó, másrészt az ellenzéki képviselők közötti polémia végére pontot kell hogy tegyen az alaptörvény megfogalmazása.

Véleményem szerint az alaptörvény-tervezet az önkormányzatok helyét és szerepét pontosan rendezi. Az alaptörvény-tervezet kimondja azt, hogy Magyarországon minden településen kell hogy működjön helyi önkormányzat, az önkormányzat szervei között fölsorolja azt, hogy minden településen képviselő-testületet kell választani, és a képviselő-testületeket minden településen a polgármester irányítja, a polgármester vezeti. Véleményem szerint nagyon újszerű megközelítés és mindenképpen helyes, hogy az új alaptörvény meghatározza a helyi közhatalom fogalmát, és meghatározza azt, hogy a helyi önkormányzatnak melyek az alapvető feladatai, melyek a hatáskörei.

Az önkormányzatok működése során valóban új elemként jelenik meg az alkotmányban, hogy az alkotmány maga kimondja, hogy törvényességi felügyelet szükséges az önkormányzatok számára - úgy érzem, hogy a képviselőtársaim alapvetően ezzel a javaslattal egyetértenek. A törvényességi felügyelet egy sokkal erősebb rendszer lesz, mint amely az elmúlt években kialakult, hiszen tudjuk, hogy az elmúlt években lényegében a törvényességi ellenőrzés megszűnt az önkormányzatok számára. Én azt gondolom, hogy a törvényességi felügyelet biztosítása az önkormányzatok számára is biztonságot jelent, hiszen egy esetleges döntést, egy olyan rendeletet, amely más törvényekkel vagy jogszabályokkal ellentétes, a törvényességi felügyeletnek kötelező lesz kiszűrnie, és nem hagyhatja, hogy az önkormányzatok, a képviselő-testületek ezt a rendeletet bevezethessék.

Fontos meghatározás, és ugyanakkor az önkormányzatok felelősségi kérdésének a felvetését jelenti, hogy a jövőben a gazdálkodásukat sokkal felelőssebben kell hogy végezzék az önkormányzatok. Az alaptörvényben ez abban a formában jelenik meg, hogy a jövőben a kötelezettségvállalásaikhoz, illetve a kölcsön- és hitelfelvételeikhez bizonyos állami szervezeteknek, az alaptörvény szerint a kormányhivatalnak a hozzájárulása szükséges. Véleményünk szerint az elmúlt időszakban néhány önkormányzatnál - annak révén, hogy korlátlan volt a kötelezettségvállalás mértéke - bizony rossz irányba indultak el az önkormányzati költségvetések, azon belül a kötelezettségvállalások. Úgy gondoljuk, hogy az alaptörvénynek ez a része egyértelműen meghatározza azt, hogy az önkormányzatok a jövőben sokkal felelősségteljesebben és az állam közreműködésével vállalhatnak hosszú távra hitel-, illetve esetleg kötvénykibocsátási kötelezettséget.

Úgy gondolom, hogy az alaptörvénynek az öt szakasza, amely az önkormányzatok tevékenységével foglalkozik, a jövőre vonatkozóan alapvetően meghatározza azt a munkát, amely az önkormányzatok számára szükséges.

(13.30)

Egyszer s mindenkorra lezárja azt a kérdést, hogy szükséges-e Magyarországon minden településen önkormányzat, vagy nem, az alaptörvény kimondja, hogy igen.

Ez a törvény egyértelműen megmondja, hogy szükséges a törvényességi felügyelete az önkormányzatoknak, és úgy gondolom, ehhez az önkormányzatoknak is alkalmazkodni kell.

Kimondja azt, hogy a gazdálkodásuk során azok az önkormányzatok, amelyek nem így gondolkodtak, a jövőben nagyobb felelősséget kell hogy vállaljanak.

Úgy gondolom, egyrészt az alaptörvény biztosítja az önkormányzati alapjogokat, tehát megerősíti az önkormányzatok helyzetét, a feladat- és hatáskörét, megerősíti az alapjogait, ugyanakkor egyértelműen rendezi azt, hogy a jövőben a tevékenység során, a jogalkotás során, a rendeletalkotás során, illetve a napi munkavégzés, a gazdálkodás során sokkal nagyobb felelősséggel és figyelemmel kell az önkormányzatoknak lenni annak érdekében, hogy az önkormányzatok eladósodásának véget vessünk, másrészt pedig az önkormányzatok gazdálkodása olyan legyen, ami a helyi lakosság érdekét szolgálja, és nem jellemző rá a hosszú távú, esetleg több ciklusra való eladósodás.

Véleményem szerint az önkormányzatok ezzel az alaptörvénnyel erősödnek, az önkormányzatok helyzete egyértelműen és tisztán kerül meghatározásra, és ha egy jó sarkalatos törvényt, tehát egy új önkormányzati törvényt tudunk majd itt elfogadni a tisztelt Házban, akkor egyértelművé válik az új önkormányzati rendszer, amelyben minden önkormányzatnak megvan az egyértelmű helye, szerepe és felelőssége.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Nyikos László képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Örülök, hogy Tállai András képviselőtársam, államtitkár úr szóba hozta ezeket a kérdéseket. Autentikus szájból hallhattuk ezeket a reményeket, javaslatokat, hiszen mint volt gyakorló polgármester és az egykori számvevőszéki bizottság volt vezetője, jól ismeri a tényleges helyzetet. Az pedig a következő, amiről már a délelőtt folyamán beszéltem, hogy tudniillik megoldatlan a kistelepüléseknek, kisközségeknek a külső, független pénzügyi ellenőrzése. Speciel Mezőkövesdé talán nem annyira, mert ott van független könyvvizsgáló, de a kistelepüléseknél, több mint kétezernél semmiféle ilyen külső ellenőrzés nincs. Az Állami Számvevőszék ezt nem csinálja; külön történet, hogy miért nem.

Nekem az a javaslatom, hogy gondolja meg a tisztelt előterjesztő azt a lehetőséget, amit a történeti alkotmány alkalmazott, hogy tudniillik a falvak, kisközségek pénzügyi elszámoltatása valamikor úgy történt: ha már lesz vármegye, akkor miért ne lehetne egy járási főszolgabíró, akihez bement a falusi jegyző, elvitte az elszámolásokat, járási szinten ezt összesítették, és a megyei alispánhoz kerültek, és aztán föl a belügyi főszámvevőséghez. Tehát valamilyen módon meg kellene oldani a belügyi kormányzatnak ezt a problémát, mert ez így nem tartható, kétezer fölötti számú kistelepülésnek nincs megoldva a független pénzügyi ellenőrzése.

Én feltettem egy kérdést ez ügyben, az államtitkár úr válaszolt rá; én abban reményt láttam arra, hogy fogékony esetleg erre a kérdésre a belügyi kormányzat. Örülnék annak, ha ez így is lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az előre bejelentett felszólalók rendes felszólalásait. Kovács Zoltán képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felelősen gondolkodó ember életében a legfontosabb szavak az édesanya mellett az Isten, a haza, a nemzet. Az alaptörvény-tervezetünk, amit a frakciószövetség benyújtott, e vonatkozásban is, mint rendkívüli jelentőségű szavak vonatkozásában, mintegy hússzor szerepelteti a preambulumában, ami azt mutatja, hogy felelősséggel viseltetnek a nemzet, a haza iránt.

Történelmi jelentőségű munkához látunk hozzá, tisztelt képviselőtársaim, és e vonatkozásban visszakanyarodnék a rendszerváltozás egyik legnagyobb vívmányához, az önkormányzatok létrehozatalához, az önkormányzatiság kialakításához. Az önkormányzatok működését szabályozó alapjogosítványok a jelenleg élő alkotmányunkban kerültek elhelyezésre, a sarkalatos törvénynek hívott kétharmados törvények pedig szabályozták a többi részletesebb szabályaikat; ami a lényeg, hogy a közösségek visszakapták a helyi önkormányzás jogát, a közhatalom és demokratikus gyakorlását helyben.

A helyi önkormányzatok európai chartájának megfelelően az akkori szabályozásban a hangsúlyt a demokratikus működés, az autonómia kapta. Ezek a lépések a demokratikus jogállam kiépítésében fontos szerepet játszottak. Az első időszak sikerei után azonban fokozatosan előbukkantak rendszerbéli problémák, azonban ezek még mindig nem nyomtak annyit a latban, mint a korábbi, szocialista-liberális kormányok önkormányzatokat ellehetetlenítő intézkedései, ami egyébként a jelenlegi nehéz helyzethez vezetett. Most, 2011-ben, a megújulás esztendejében lehetőséget kapunk a változtatásra: az önkormányzati rendszert illetően olyan rendszer kialakítása a cél, amely átlátható, kiszámítható, és ahol a döntéseik törvényességét ellenőrzik.

A helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Ennek kapcsán azonban nem feledkezhetünk el arról a helyzetről, amikor 2006 és 2009 között többszöri nekifutásra sem sikerült az akkori kormánynak olyan szabályozást létrehozni, amely kiállta volna az alkotmányosság próbáját, mulasztásos törvénysértés következett be, nem volt az önkormányzatok felett törvényességi ellenőrzés, amiből aztán következhettek azok az ügyek, amelyekről jó néhányszor beszéltünk itt az Országgyűlésben, a VI. kerületi ingatlanpanamák vagy akár a főváros BKV-ügyei.

A beterjesztett alaptörvény tervezete garanciális jelentőségű szabályozást tartalmaz e kérdéssel kapcsolatban - Tállai államtitkár úr már részben beszélt erről - a 32. cikk (4) bekezdésében: a helyi önkormányzat határozatát, valamint az önkormányzati rendeletet annak kihirdetését követően haladéktalanul megküldi a fővárosi vagy vármegyei kormányhivatalnak. Eddig 15 nap volt erre a határidő, most ezt "haladéktalanul"-ra változtatja az alkotmány. Amennyiben a kormányhivatal ezeket a rendelkezéseket jogszabálysértőnek találja, 15 napon belül kezdeményezheti a bíróságnál a határozat, illetve a Kúriánál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát. Azt gondolom, hogy egy alkotmányban ez túl részletes szabályozás, ezt inkább a sarkalatos törvényben kellene elhelyezni. Abban is lehet vitatkozni egyébként, hogy törvényességi ellenőrzés vagy törvényességi felügyelet. Mindannyian tudjuk, hogy a törvényességi felügyelet a tanácsrendszernek volt az egyik jellemzője, ehhez meg kell teremteni a szakembergárdát, az anyagiakat, az elektronikus közigazgatást. Én inkább ezt a sarkalatos törvényekben helyezném el, de ez fontos kérdés, hiszen a szabálytalanságokat fel kell deríteni, azokat meg kell akadályozni.

Ennek egyébként egy szélesebb körű rendszere, hiszen az Állami Számvevőszék is más módon kívánja ezt már, az utólagos ellenőrzés helyett monitoringrendszerben, folyamatos ellenőrzéssel kívánja a szabálytalanságokat feltárni.

Azt gondolom, hogy a hitelfelvételi korlát, amiről államtitkár úr beszélt, ez is végiggondolandó, hogy ez miként kell hogy érvényesüljön, nyilván nem az alkotmányban, hanem majd a sarkalatos törvényben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkért felelősséggel gondolkodó politikusként azt gondolom, hogy a hátunk mögött hagyott 21 esztendő tapasztalatával, jogszabályi környezet megváltoztatásával sikerül egy valóban hatékony, működőképes, a kor követelményeihez igazodó önkormányzati rendszert létrehoznunk, ennek az alapvető szabályait pedig az alkotmányban megalkotnunk. Kérem, támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Boldog István képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mély meghatottsággal állok itt, az ország Házában, a Szent Koronától pár lépésre. Soha nem gondoltam volna, hogy kis alföldi falum, Kétpó lakosaként valaha is az a megtiszteltetés ér, hogy részt vehetek a magyar nemzet új alaptörvényének kidolgozásában. Köszönöm ezt a lehetőséget a Mindenhatónak és mindenkinek, aki hitt és bízott bennem.

(13.40)

2007-ben Székelyföldön az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam "a magyar önazonosság-tudat védelmezője" elismerő oklevelet. Az új alaptörvény elfogadásával, úgy gondolom, méltóképpen szolgálom nemzetem ügyét, így a határon túl rekedt magyarokét is. Biztos vagyok benne, nem kell szégyenkeznem azon székely nemzettársaim előtt sem, akik akkor megtiszteltek a bizalmukkal.

Mint már mondottam, én egy kis községből jöttem, és elmondhatom, hogy életem nagy részét a falvak megmaradásának nehéz küzdelmével töltöttem el. A kádári kommunista diktatúra alatt mindent elkövettek, hogy a nehéz sorsú kistelepüléseken és tanyákon élő emberek elhagyják szülőföldjüket és a városokba költözzenek. Ennek a faluromboló politikának köszönhetően falvak néptelenedtek el, települések szűntek meg.

1990-ben, amikor megalakultak az új önkormányzatok, mi, vidéki emberek úgy gondoltuk, eljött az újrakezdés a kistelepüléseken is. Sajnos nagyon rövid időn belül rá kellett jönnünk, hogy a szocialisták visszatérésével a falurombolás újrakezdődött. A polgári kormány négy éve némi könnyebbséget hozott életünkbe, de e rövid négy év kevés volt ahhoz, hogy megállítsuk a népességfogyást és az elszegényedést.

2002-től a vidék tönkretétele újult erővel indult meg. A pénzügyi elvonások következtében iskolák százai szűntek meg, művelődési házak, sportkörök zártak be. Nyolc év falurombolás után, úgy gondolom, Magyarország újjáépítésével megkezdődhet a falvak újjáépítése is. Tudom, nem lesz könnyű dolog, hiszen a népesség folyamatosan csökken, és a települések nagy része teljesen eladósodott. Mégis azt gondolom, hogy több mint ezeréves Kárpát-medencei tartózkodásunk alatt a történelem viharaiban mindig a falvak voltak azok, amelyek elsőnek láttak hozzá az újrakezdéshez, az ország felépítéséhez. Az új alaptörvény jó alapja lehet a magyarság jövőjének, ezzel együtt a falvak jövőjének. Mi készen állunk.

Tamási Áron írónk írta: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Mi, magyarok itt, a Kárpát-medencében vagyunk otthon. Itt kell élnünk, boldogulnunk és vigyáznunk azokra a mérhetetlen gazdag természeti értékekre, amelyeket őseinktől örököltünk. Ezen gondolatok jegyében tettem egy javaslatot az alaptörvény alapjogokat kimondó fejezetéhez. Javaslatom lényege, hogy mondjuk ki: mindenkinek joga van a saját maga, a családja és a vagyona védelmére, azaz mondjuk ki: mindenkinek joga van az önvédelemre. Bízom benne, hogy képviselőtársaim is érzik annak súlyát, mit is jelent e fontos alapjog alaptörvényben való kifejezése, és mit jelent az alaptörvény elfogadása.

Vukics Ferenc idézetével szeretném befejezni hozzászólásomat, amely, azt hiszem, minden magyar emberhez szól: "Magyar Emberek! Ne felejtsétek, valamikor itt előttünk magyar emberek éltek. Értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy nékünk otthonunk, hazánk, családunk, jövőnk és lelkünk legyen. Magyar Emberek! Ne felejtsétek a régvolt magyar embereket!" Azt gondolom, itt az idő, hogy méltók legyünk hozzájuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Pogácsás Tibor képviselő úr következik, ugyancsak a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország alaptörvényének vitája, az új alkotmány létrehozása, megalkotása kivételes alkalom az Országgyűlésben, és biztosak lehetünk abban, hogy többségünknek ez egy egyszeri és megismételhetetlen időszak az életünkben.

Az természetes, hogy nem mi, törvényalkotók vagyunk fontosak ebben a folyamatban, hanem Magyarország, a magyar nemzet. Szándékunk szerint egy olyan törvényt fogadunk most majd el, amely hosszú évekre, évtizedekre megalapozza, formálja Magyarországot, olyan jogi környezetet hoz létre, amely lehetővé teszi az ország kilábalását a gazdasági és a morális válságból. Sosem rejtettük véka alá, hogy a megfelelő felhatalmazás, a választói akarat esetén vállaljuk a felelősségét és terhét annak, hogy a rendszerváltás húsz éve alatt világossá vált hibákat kijavítsuk, hogy elinduljunk egy, a történelmi hagyományokon alapuló, modern, korszerű állam és gazdaság megteremtése felé.

Fontos szakasz ezen az úton a mostani, felkértünk minden politikai erőt, vegyen részt az alaptörvény megfogalmazásában, tegye le, mutassa be saját koncepcióját. Természetesen mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz: felmérve saját alkalmatlanságát, távol marad a Háztól, és inkább a pillanatnyi pártérdekeit szolgálva a romokban álló pártszervezetének feltámasztásával kísérletezik; vagy éppen a könnyű megoldást választva, kritika és elutasítás mögött, a '49-es alkotmány továbbélését akarja elősegíteni.

Az Alapvetés rögzíti, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható gazdálkodás elvét érvényesíti. Az (1) bekezdés szerinti elv megvalósításáért az Országgyűlés és a kormány viseli az elsődleges felelősséget, az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.

Tisztelt Országgyűlés! A húszéves önkormányzati rendszer az ország működőképessége, a közszolgáltatások, a közigazgatás, az egészséges és kulturált lakókörnyezet kialakítása, a települések építése, fejlesztése terén jelentős eredményeket ért el, és azt gondolom, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a döntő többségük jó szándékkal és többé-kevésbé jól is végzi ezt a feladatot. Ugyanakkor tény az is, hogy kevés olyan ország van, ahol ilyen szerteágazó, összetett feladat jut a helyi irányításra.

Az elmúlt időszakban ugyan a kormányok igyekeztek az önkormányzatok függetlenségének a látszatát fenntartani, ugyanakkor a sok esetben kimondott, sok esetben ki sem mondott lopakodó feladatelhárítás, a pénzügyi megszorítások gyakorlatilag mára már jelentősen csorbították ezt az önrendelkezést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esélyegyenlőség, az ország gazdasági érdekeinek érvényesülése érdekében és az előbb általam idézett cikk szellemének megfelelő állapot kialakításáért megérett a helyzet arra, hogy az önkormányzati rendszer újraszabályozásra kerüljön. A közösségek önrendelkezésének elvét tiszteletben tartó, egységes alapokon nyugvó, a települések közötti aránytalanságokat kiküszöbölő szabályok kellenek. Világossá kell tenni a döntéshozók felelősségét, a biztosítandó szolgáltatások körét, az állami és a helyi feladatok közötti határvonalakat pontosan ki kell jelölni.

Az alaptörvény tervezete megmutatja a változások irányát, és a sarkalatos törvényekkel befejezhető ez a munka. Megvan a szándék, a tapasztalat, az elhatározás bennünk, hogy mindezt végigvigyük. Mert mi valljuk, hogy a polgárnak, az államnak közös célja a jólét, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Valljuk, hogy valódi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja a polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gyüre Csaba képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A minap egy előadáson vettem részt az ELTE Jogi Karán, ahol az alkotmányozásról tartott egy nagyon színvonalas előadást Bihari Mihály alkotmánybíró úr, és nagy-nagy élvezettel hallgattam az érdekfeszítő mondatait, amiket elmondott az új alkotmányozásról, az új alkotmányról, illetve - ahogy most már tudjuk - alaptörvényről.

Nagyon tanulságosak voltak a szavai, ahogy végigvette az ezeréves múltunkat, az ezeréves alkotmányunkat, az ezeréves jogfejlődésünket, és kétfajta alkotmányt különböztetett meg, kétfajta alaptípusát különböztette meg: a konszenzusos alkotmányt és az oktrojált alkotmányt. És amikor ennek az ismérveit elmondta, akkor valahogy nekem kísértetiesen az oktrojált alkotmánynál, ami egy ránk erőltetett alkotmányt jelent lefordítva, valahogy ez a jelenlegi alkotmányozási folyamat jutott nekem eszembe erről, és Baráth Zsolt képviselőtársam is a tegnapi napon éppen erről beszélt, hogy neki is mennyire ez a gondolata támadt.

Miért is támadt nekünk ez a gondolatunk? Mert lehet Magyarországon jó alkotmányt hozni, rossz alkotmányt hozni, lehet jót és időtállót hozni, lehet rosszat hozni, illetve lehet olyat, ami időtálló lesz, de mégis rossz. Tehát ezek közül kell választanunk. Azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP egy történelmi lehetőség kapujában állt, hogy az egész társadalomnak megfelelő és jó alkotmányt hozzon meg. Önök úgy gondolták, hogy ez az alkotmányozási folyamat, amelyet eddig véghezvittek, illetve véghezvittünk, ez így jó, ez elfogadható és a társadalom többségének a támogatását bírja.

(13.50)

És ez így is tűnik, de én azt gondolom, itt egy színjáték zajlik, egy nagyon szépen előkészített és nagyon jó színjáték, amelyben a bábukat a kormányzó párt, pártok tologatják, és tulajdonképpen minden készen van, és ebbe igazándiból senki nem tud semmilyen formában beleszólni.

Önök kiküldtek a teljes magyar lakosságnak egy kérdőívet, ebben 12 pontban kérdéseket tettek fel, illetve egy 13. kérdést is, amelyben bárki leírhatta még a véleményét, és egyébként nagyon jellemző, hogy mik szerepeltek ebben a 12 pontban. Ebből is látszik, hogy a 12-ből 8 olyan pont volt, amelyre gyakorlatilag normális magyar állampolgár nem válaszolt volna másképp, csak igennel, hiszen arra, hogy akarja-e valaki megvédeni a termőföldet, az ívóvízkincsünket, természetes, hogy minden magyar állampolgár erre azt fogja mondani, hogy igen.

Tehát elmondhatjuk, hogy önök kikérték az állampolgárok véleményét, csak az, hogy milyen kérdésekben, az már abszolút nem mindegy, és önök ezt nagyon jól oldották meg. Tehát ez is a színjáték egyik része, hogy úgy tűnjön, mintha minden egyes magyar állampolgár beleszólt volna az alkotmány megalkotásába.

És miért mondom én azt, miért mondhatjuk azt, hogy egy oktrojált alkotmány? Éppen azért, mert elindult ez az alkotmányozási folyamat, felállt az alkotmány-előkészítő bizottság, amelyhez, azt gondolom, hogy minden párt, és ebbe mindenkit beleértek, a kormányzó pártokat és az ellenzék pártjait, mindenki, azt gondolom, tisztességgel állt hozzá, hogy ebben komoly munkát fogunk végezni, érdemi feladatokat fogunk ellátni, és ennek a során meg fogjuk hozni azt az alkotmányt, azt az alaptörvényt, amellyel kapcsolatban be fogjuk látni valamennyien, országgyűlési képviselők, hogy ez a nemzet érdekét szolgálja, és azt gondolom, hogy talán még az MSZP-sek is gondolkodtak ilyen módon, bár nem ezt mutatták az elmúlt 8 év kormányzása során.

És ebben az alkotmány-előkészítő eseti bizottsági munkában mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, hogy elmondhattuk a véleményünket, beadhattuk írásban a véleményünket, becsatolhattunk szervezeteket, amelyek részt vehettek ebben az alkotmány-előkészítő munkában. Azért megjegyzem, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak a kormányzati többség nem engedte meg, hogy részt vegyen az alkotmány-előkészítésben, tehát már itt volt egy olyan pont, ami nekünk nem tetszett, hiszen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy törvényesen bejegyzett, Magyarországon nem betiltott mozgalom, márpedig az alkotmány mindannyiunk alkotmánya, tehát az övéké is, tehát ők is beleszólhatnak, mint ahogy minden ember és minden szervezet ebbe beleszólhat; önök már ezt az elvet akkor felrúgták.

Aztán mi történt? Kivonultak az alkotmány-előkészítő bizottságból a szocialisták, kivonult az LMP - nagyon nem sírt utána a szívünk, ezt azért megjegyzem, hogy ez megtörtént. És sajnos, kénytelen-kelletlen az utolsó ülésen mi is elhagytuk a padsorokat, mert akkor történt meg az, hogy beterjesztettünk egy 27 pontból álló javaslattervezetet, ami a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak a legfontosabb programpontjait tartalmazta, amelyből tulajdonképpen mindösszesen három került az önök részéről elfogadásra. Ez a három is nagyjából eléggé általános hangvételű volt, tehát ilyen, mint a magzati életnek a védelme, amelyet önök úgy gondoltak, hogy támogathatnak.

De nézzük meg, hogy mik is maradtak ki akkor ebből a jobbikos programtervezetből, amit mi szerettünk volna az alkotmánykoncepció elfogadásánál érvényre juttatni! Hát az 1. pont nagyon érdekes, szó szerint ismertetném: az új alkotmány neve legyen alaptörvény. Ez volt az, amit a Jobbik az alkotmány-előkészítés során jelzett. Ez teljes egészében, ha jól emlékszem, egyhangúlag az önök részéről leszavazásra került. És milyen érdekes módon köszön majd itt vissza újra, de most már az önök javaslataként kerül be ide az Országgyűlés plénumára az alaptörvény kifejezés, természetes, mert nem kellett elfogadni a Jobbik javaslatát. De ez csak a megnevezés, tehát ez csak egy alaki dolog, de sokkal fontosabb programpontok szerepelnek itt benne.

Például, ami egy kivétellel leszavazásra került az önök részéről, az ország termőföldjeinek külföldiek részére vonatkozó forgalomképtelenségének a leszögezése az alkotmányban, amit a Jobbik Magyarországért Mozgalom nagyon fontosnak tart. És önök olyan döntést hoztak, hogy nem kerülhet be az alaptörvénybe, hogy külföldiek részére ne idegeníthessük el a termőföldjeinket. Alapkérdés! Mondhatják önök, hogy betették az állampolgárok számára beírt kis kérdőívbe, amelyben valóban szerepel, hogy védjük-e meg a termőföldjeinket. Igen, csak az nem volt benne válaszként, hogy kitől vagy mitől. A talajeróziótól, a környezetszennyeződéstől óvjuk meg, vagy pedig a külföldiek felvásárlásától? Ezt önök nem tették bele, de hogy mi az önök szándéka, az itt kiderült, amikor ezt a kérdésünket leszavazták.

Vagy: szerepelt benne, hogy a Magyar Honvédség külföldi bevetését korlátozzuk, illetve tiltsuk meg, ez sem kerülhetett bele ebbe az új koncepcióba - az alkotmánynak sajnos csak a koncepciójába, tehát most még nem a véglegesről, hanem csak a koncepcióról beszélünk.

De beszélhetünk a mentelmi jog eltörléséről, az országgyűlési képviselők visszahívhatóságáról, a politikusi álláshalmozás tilalmáról. Aztán a népszavazási tilalmak eltörlését szerettük volna, hogy a nemzetközi szerződésekről lehessen népszavazást tartani, hogy az alkotmányról lehessen népszavazást tartani, hogy a honvédség külföldi bevetéséről lehessen népszavazást tartani, hogy közkegyelem-gyakorlásról lehessen népszavazást tartani. És még ilyenek voltak benne, mint a közélet megtisztítása a szocialista állam vezetőitől, vezető politikusaitól. Önök ezeket sem támogatták.

Ezek voltak azok az alapvető értékek - többek között, nagyon sok más mellett -, amelyek miatt a Jobbik idejött a parlamentbe, hogy ezt érvényesítsük, hogy ezt érvényre juttassuk, mert ezért küldtek be a választóink bennünket ide. De önök ezek közül semmit nem méltattak arra, hogy figyelembe vegyék, és ezért tartottuk úgy jónak, hogy akkor fölálltunk, és arról a bizottsági ülésről eljöttünk, de azzal, hogy mi itt vissza fogunk jönni, és részt fogunk venni az alkotmányozásban.

Ezt követően is benyújtásra került részünkről egy 49 pontos módosító javaslat a koncepcióhoz, amikor a koncepció, az új alkotmány alapkoncepciója elfogadásra került, és ebből a 49-ből is önök egyetlenegyet, Dúró Dóráét fogadták el, az is csak egy nem anyagi jogi, hanem alaki jogi volt, ami arra vonatkozott, hogy ne két egymást követő ciklusban különböző parlamentnek kelljen kétharmaddal elfogadni az alkotmánymódosítást, hanem lehessen egyetlenegy ülésen, egyetlenegy parlamenti ciklus alatt módosítani. De a 48 érdemi anyagi jogit egy az egyben önök elutasították, és ezekben szintén nagyon fontos, a nemzeti megmaradást szolgáló kérdések szerepeltek, és önök ezeket nem akceptálták, nem fogadták el.

Mi következik a számunkra ebből? Az, hogy önök egy Fidesz-KDNP-s alkotmányt akarnak elfogadni, egy Fidesz-KDNP-s alaptörvényt akarnak elfogadni, amelyben önök már nem is kíváncsiak az ellenzék véleményére. És megmondom őszintén, ezt én nagyon sajnálom, hiszen önök a kétharmados többség birtokában hatalmas történelmi lehetőséget szalasztanak el és szalasztottak el, most már sajnos múlt időben kell hogy mondjam. Mert nekem nem fáj, hogy azok a padsorok üresek, sőt megmondom őszintén, hogy sokkal jobban érzem magam, és azt gondolom, hogy a jövőben egy olyan parlament, egy olyan Országgyűlés, amelyből hiányzanak a szocialisták, az sokkal jobb légkörű lesz, és én azt gondolom, hogy a nemzet megmaradása és fejlődése, jövője szempontjából ennek az országnak, ennek a nemzetnek mindenképpen az előnyére fog válni.

Itt a másik párt, az LMP. Az LMP, hát, mit mondjak róluk: nem azért küldték őket sem a választópolgáraik, hogy ne vegyenek részt az alkotmányozás folyamatában. Amikor elmondták ezzel kapcsolatban, hogy Lázár János T/1445-46-os törvényjavaslata volt, amelyben az Alkotmánybíróság jogkörét megnyirbálta, őket ez oly mértékben sértette, hogy ők úgy gondolták, a jövőben nem lehet a kormánypártokkal együtt alkotmányozni, és ezért ők visszavonulnak. Ezen a logikai alapon én azt gondolom, nem szép őket bántani a távollétükben, de akár a három évről is otthon maradhatnának, ugyanúgy, mint a szocialisták, mert akkor miért küldték ide a választóik őket. Azért, hogy vegyenek részt.

Mi itt maradtunk, és azt hiszem, hogy becsülettel ellátjuk a feladatunkat, és igenis megpróbáljuk azt, hogy meggyőzzük önöket arról, hogy Magyarországon létre lehetne hozni ezt a konszenzusos alkotmányt. És azt gondolom, hogy az az eredeti szöveg, ami a magyar alkotmányban szerepelt, amely - rossz kimondanom - az 1949. évi XX. törvény 24. §-ának az (5) bekezdése volt, amely kimondta azt, hogy az új alkotmány koncepciójának az elfogadásához a parlament négyötödének, a megválasztott országgyűlési képviselők négyötödének az igen szavazata szükséges, és ha ezt kimondjuk, akkor ebben benne lett volna a Jobbik Magyarországért Mozgalom is, és az a két jobboldali párt, egy középjobb, a radikálisabb jobb együtt négyötöddel már simán létre tudott volna hozni egy új alaptörvényt, amelyről már azt mondtuk volna, hogy a társadalomnak egy nagyon széles rétege által elfogadott lett volna, és valahogy megértette volna mindenki, hogy az a párt, az az MSZP, amely csak úgy képes alkotmányozni, ha a saját törvényeit, a saját szabályait fogja elfogadtatni a többséggel, ő csak akkor hajlandó ebben részt venni, és most, hogy ez nem lehetséges a kis részvételi arányuk miatt, így nem vesz részt benne, így ők nem is hiányoznak.

(14.00)

De azt hiszem, hogy az az 52,5 százalék vagy 53 százalék, amit a Fidesz-KDNP elért, ez önmagában nem alkalmas arra - legitim alkotmányt fognak önök megalkotni, tehát ezt nem vitatjuk, csak ez az alkotmány nem lesz konszenzusos. Akkor jó és akkor időtálló egy alkotmány, ha ez a nemzet konszenzusával, a parlamenti képviselők konszenzusával jönne létre.

Itt vetődik fel egy olyan kérdés, amely már az előbb ismertetett programpontunkban szerepelt, amelyet önök eddigi nyilatkozataik alapján nem támogatnak, ez pedig a népszavazás kérdése. Mi a programunk során... - és ezt is megjegyezném, hogy amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom a programját megalkotta, akkor egyedül mi voltunk azok, akik konkrétan leírtuk, hogy mi alkotmányozni szeretnénk, és ebben a négy esztendőben azt szeretnénk, ha végre hatályon kívül helyeznénk az 1949. évi XX. törvényt és új alkotmány születne Magyarországon. Ezt a "Radikális változás" programjában (Felmutatja.) az országgyűlési választásokon mi teljesen korrekt módon, ismertetve mindenkivel letettük az asztalra és bemutattuk.

Tehát mi voltunk azok, akik alkotmányozni akartunk, és mi akkor elmondtuk, ebben a programunkban is szerepelt, és hangsúlyosan szerepelt, hogy népszavazással szeretnénk elfogadtatni, és minél jobban szeretnénk azt, hogy a népképviselet oly módon érvényesülne Magyarországon, hogy minél több kérdésről, a sarkalatos kérdésekről Magyarországon a népszavazás döntsön.

Ezért javasoljuk mi jelen pillanatban is azt a módszert, hogy amennyiben itt megszületik az alaptörvény, amely - sajnos nem a mi javaslatunk alapján, de elfogadva azt, amit mi is leírtunk - alaptörvényként szerepel, azt szeretnénk, ha ezt népszavazás útján fogadnánk el, legalább akkor a társadalomban lenne egy olyan konszenzus, amely bizonyítaná az önök számára is, a mi számunkra is és mások számára is, hogy ez egy mindenkinek jó alkotmány lesz. Ehhez viszont szükség lenne arra, hogy önök a mi módosítóinkat, amiket becsatoltunk, azokat elfogadják, vagy legalábbis tárgyaljanak róla; úgy tárgyaljanak róla, hogy érdemben tudjunk tárgyalni, mert a legtöbb, a nemzet megmaradásáért rendkívül fontos javaslatainkat mindenfajta érdemi vita és érdemi hozzászólás nélkül szavazták le, csak azért, mert az ellenzék nyújtotta be.

Ezért mondom én azt, hogy sajnos ez az alkotmány, ha így marad, akkor ez nem egy konszenzusos alkotmány, és ezt nagyon sajnálom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Papcsák Ferenc képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálnám, hogyha szabolcsi képviselőtársamnak nem lenne ebben az alaptörvény-tervezetben olyan gondolata, amellyel nem ért egyet, hiszen azt gondolom, hogy ha valaki elolvassa a Nemzeti hitvallásban megfogalmazottakat, abban minden ponttal egyet lehet érteni és szerintem egyet is tudunk érteni. Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy nem hiányoznak azok az emberek a bal oldalról, nincs igazából szükség szerintem rájuk.

De azt is engedjék meg a képviselőtársaim, hogy elmondjam, hogy megtisztelő és felemelő érzés számomra, hogy országgyűlési képviselőként és Zugló polgármestereként új nemzeti alaptörvényünk megalkotásával kapcsolatban szólhatok önökhöz, és megtisztelő ez azért is, mert éppen Zugló városa volt az, amely évszázadokkal ezelőtt, a XIII. század közepétől helyet adott a királyi törvénykezésnek és a jogok deklarálásának a Rákos mezején. Büszkeséggel tölt el, hogy ezt a kerületet képviselve mint alkotmányozó vehetek részt egy megújuló ország pilléreinek lerakásában. Azt gondolom, nagyszerű érzés, hogy gyökereinkhez visszatérve, a társadalmi, állami berendezkedésünk ismét méltó kereteket kaphat. Új alaptörvényünk végre szakít az évtizedes szellemeket romboló beidegződéssel, felszámolja annak ideiglenességét, és eleget tesz annak a sokéves várakozásnak, hogy Magyarországnak új, végleges és méltó kereteket biztosító alkotmánya legyen.

A nemzeti hitvallásunk kimondja, hogy tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait, a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos folytonosságát, a nemzet egységét. Korábbi meggyőződésünkre, miszerint a Szent Korona testét képezi a magyarok lakta területek teljessége, a történelmi Magyarország népeit a Szent Korona egyformán keblére öleli. A Szent Korona a magyar államiságot, a nemzeti összetartozást fejezi ki, amely most a nemzeti hitvallásunkban végre ismét elfoglalhatja méltó helyét. Új alaptörvényünk tehát a nemzeti összetartozás alaptörvénye.

Két kérdésről szeretnék beszélni. Az új alaptörvényünkben kiemelt helyet kap és foglal el az értékteremtő munka és a vállalkozás szabadsága. A munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget - írta Voltaire a Candide című művében. Alkotmányos rangot kap tehát a munka, a tenni akarás - mint a társadalom és az egyén fejlődését előmozdító legnagyobb erő. Természetesen az alaptörvényi szinten is deklaráltan, mindenkinek olyan módon kell ebből kivennie a részét, amennyire képességei és lehetőségei ezt engedik.

XIII. Leó pápa írja híres 1891-es Rerum Novarum kezdetű enciklikájában: "Az emberek ugyanis természettől fogva sokban és jelentősen különböznek egymástól, nem egyenlőek intellektuális képességeik, szorgalmuk, egészségük, erőik, és e tényezők szükségszerű különbségeiből spontán módon adódik az élethelyzetek különbözőfélesége is." Ez mind az egyéneknek, mind pedig a társadalomnak az előnyére válik. A közösségi életben ugyanis a különféle funkciók ellátásához különféle tehetségekre és foglalkozásokra van szükség. Természetesen az államnak is komoly feladata és felelőssége van a munka területén, munkahelyek biztosításával kell megteremteni a lehetőséget arra, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson - ezt ugyanis szintén XIII. Leó pápát idézve tudom önökkel megosztani.

A másik fontos eleme az alaptörvénynek, amit szeretnék megemlíteni, a közpénzek védelme a 39. cikkelyben. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos eleme ennek az alaptörvénynek, hiszen a köztávoltartás intézménye, amelyet már elszámoltatási kormánybiztosként voltam bátor és elővezettem, a 39. cikkelybe beépítésre került. Eszerint a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ennek a kérdésnek is az elfogadása és a beépítése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: úgy ítélem meg, hogy Magyarország felnőtt a demokráciához és a demokratikus párbeszédhez, méltó helyét tölti be az Európai Unióban, amely az államoknak nem az olvasztótégelye, hanem önálló nemzetek egysége a közös célok elérése érdekében. Ez az egység három nagy pilléren nyugszik: a kereszténységen, a görög demokrácián és a római jogon. Új alkotmányunk immár az alaptörvényi szinten is deklarálja, hogy Magyarország olyan független, demokratikus jogállam, amely elismeri a kereszténység nemzetmegtartó erejét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Ughy Attila képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Nekünk, akik polgármesterként és országgyűlési képviselőként egyaránt dolgozunk a mindennapokban, különösen nagy büszkeség az és nagy felelősség is, hogy az alkotmány és az alaptörvény végén majd a nevünk is szerepel ennek az okmánynak az aláírói között. Ez ugyan egy név lesz, de ez az egy név azonban azokat is képviseli majd, akik annak idején bennünket megválasztottak városunk, kerületünk vezetőjévé. Így nekem - és engedjék meg, hogy ezt az önzőséget most itt önök elé tárjam - mindenekelőtt az számít leginkább, hogy az új alkotmány hogyan tud majd új értékeket és kereteket adni a XVIII. kerület, Pestszentlőrinc és Pestszentimre életének és polgárainak. Mondom ezt természetesen úgy, hogy mindenkinek tudnia kell, ahogy mi lőrinciek, imreiek azt szeretnénk, hogy szeretett városrészünk úgy épülne és úgy fejlődne, hogy hamarosan büszkén és elégedetten nézzünk körül, úgy szeretnénk azt is, hogy az egész ország gyarapodjon és fejlődjön.

Talán nem kell újra és újra megtenni, de mégis idekívánkozik: az alkotmányban az "alkot" ige jelenik meg, és ezt sohasem szabad szem elől tévesztenünk. Nem szabad, mert több jelentése is van annak, mert az "alkotni" ige többet mond mindennél.

(14.10)

Az alkotmány a kimondott, a kimondatlan, a hagyományokban rögzült, a jelenben élő, a jövőben pedig megerősítendő vágyott értékekből alkotott olyan tér, amelyben egy ország és annak minden polgára ki tud majd teljesedni. Vagyis örökségünk okán alkotunk és teremtünk, azért, hogy a jövőben nyugodtan tudjunk újabb és újabb dolgokat teremteni, alkotni, hogy később pedig a mi munkánk és elkötelezettségünk jelölje ki a következő nemzedékek viszonyítási pontjait. Vagyis alkotni és teremteni; és egészítsük ki ezt még egy szóval: megteremteni. Nekünk mindannyiunknak itt a parlamentben és otthon a polgármesteri szobákban is az a dolgunk, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy a mindennapi életben könnyebben tudjanak boldogulni azok, akik hisznek és tesznek magukért és a közösségért. A keretek kijelölése a cél, mert ha azok megvannak, akkor a tartalom megtalálja a formáját.

Mostanában nehéz, sokszor érthetetlen és kínos szituációkba keveredik mindenki, amikor saját portáján az elmúlt évek történéseivel próbál szembesülni. Nem értjük és nem tudjuk pontosan, hogyan kerültünk oda, ahonnan most el akarunk mozdulni. Az új alkotmány nem az indulás tényét kell hogy rögzítse, hanem arra kell hogy választ adjon, melyik az az irány, amelyre nekünk az elindulás után fordulnunk kell. Olyan kapaszkodót, olyan általános segítséget és biztonságot ad, amely deklarálja, legitimálja, érvényesíti az értékeinket, és egyben morális és törvényi kereteket is ad a gondolatainknak és tetteinknek. Egy tisztességes világban ugyanis a gondolkodás minősége és az emberi értékek határozzák meg, hogy milyen lépéseket teszünk.

Vagyis először magunkban kell rendet raknunk. A mi fejünkben kell helyre tenni a tisztaság, a tisztesség, a becsületesség, a szolidaritás, az alapvető emberi értékek fogalmait. Ezeket a fogalmakat kell nekünk megtölteni tartalommal, és ennek helye a mindenkori alkotmány. Ha ez megtörténik, a többi már jön magától. Ha van emberi tisztesség és szolidaritás, ha az ember jó és hisz az értékközpontú, tradíciókra épülő közösség erejében, akkor minden politikai és gazdasági lépését ehhez fogja igazítani. A politikai és a gazdálkodási eszközök bizony csak eszközök. Olyan eszközök, amivel meg tudjuk mutatni, hogy mi miként gondolkodunk a világról, és amikor arról van szó, hogy milyen gondokkal kell megküzdenie egy politikusnak, és milyen körülmények között kell döntéseket hoznia, akkor a szakértők nagyon sokszor elfelejtik, hogy a számok, a paragrafusok embereket jelentenek és emberekről szólnak. Nőkről, férfiakról, nyugdíjasokról, idősekről, családokról, fiatalokról, akik csak egy személytelen listán számítanak számoknak, csak jogszabályokban a törvény alávetettjei, és ez elfogadhatatlan, országgyűlési képviselőnek éppúgy, mint állampolgárnak vagy városvezetőnek. Nekünk az a dolgunk, hogy a közösséget sokszínű, élő, dolgozó, gondokkal küzdő, de vágyakkal telített közegnek tartsuk. Olyan emberek összességének, akik akkor tudnak tenni egymásért, ha mi biztosítjuk nekik, hogy egyenként jól éljenek, hogy egyénenként is biztonságot és kiszámíthatóságot kapjanak. Csak ez lehet a célunk, és ehhez megfelelő kereteket kell nekünk biztosítani. A most születő alkotmány ennek a legfőbb és legelsődlegesebb záloga. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most két európai parlamenti képviselői felszólalás következik. Elsőnek Schöpflin György András képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY (Európai Néppárt): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három kérdést szeretnék felvetni. Az első a kereszténység szerepe és helye az alaptörvényben. Ezt sokan ellenzik, azzal az érveléssel, hogy a kereszténység beemelése hátrányos helyzetbe hozza a nem hívőket, illetve a nem keresztényeket. Azonban a kereszténység megjelenítése az alkotmányban nemcsak a vallásról szól, hanem szorosan összefügg az állam alapításával. Ha közelebbről megnézzük a térség történelmét, akkor kiderül, hogy a magyar, a lengyel és a cseh királyság nagyjából egyidejűleg kapta meg az alapító okmányát a Szentszéktől. Ennek az elismerésnek felbecsülhetetlen következménye volt és van. Amikor a Szentszék egy uralkodót ünnepélyesen királynak fogadott el, akkor az adott területet államként fogadta el Európa. A mi esetünkben a német-római császár nem indíthatott keresztes hadjáratot ellenünk, mert ettől a veszélytől mentesült a Magyar Királyság azáltal, hogy mint keresztény állam foglalta el a helyét Európában. Így lett alapköve a kereszténység a magyar államiságnak. Tessék idenézni! (Az elnöki pulpitus fölötti képre mutat.) Nem véletlenül került ide ez a falfestmény.

A második kérdés az állam szerepe a társadalom és a polgárok politikai életében. Gondolom, mindenki tudja, hogy a magyar társadalom nem bízik különösebben az intézményekben, a hivatalosan lefektetett szabályokban, a formális eljárások hitelességében, hanem inkább a személyes megoldásokat, a kiskapukat keresi. Több magyarázata van ennek a jelenségnek, például a kommunizmus gyászos öröksége, illetve az elmúlt 8 évben megélt visszaélések, de ezek közül az eddigi alkotmánnyal való azonosulás alacsony foka semmiképpen nem hagyható számításon kívül. Ha egy politikai társadalom az alkotmányát felemásnak, nem az övének gondolja, akkor az átlagpolgár az alkotmányból eredő szabályozást sem fogja nagyon komolyan venni. Nem hisz a látszatnak, a hivatalosságnak, az előírásnak, nehezen fogadja el azt, amit intézményi autoritásnak nevezünk. Ennek pedig komoly hátránya van a polgári egyenlőség, a jogállamiság, illetve a polgár és a politikai hatalom összefüggéseiben. Remélem, hogy az új alaptörvény megerősíti az intézmények autoritását azáltal, hogy a polgárok az alkotmányt és az ebből fakadó szabályozást magukénak érzik.

A harmadik kérdés pedig a választásokat követő átadási időről szólna. Az államról szóló rész 3. cikkelye (1) bekezdése az utalás. A 30 nap szerintem túl sok, és ezt az intervallumot csökkenteni kell. A magyarázat a következő: az adott 30 nap alatt a világ, a külső világ nem áll le, nem vár meg bennünket, hanem folytatódik. Ez pedig elsősorban az Európai Unióban játszik szerepet. Arra gondolok, hogy az adott időben az Unió miniszteri tanácsa változatlanul megtartja üléseit, és itt a részt vevő magyar miniszterek is döntéseket hoznak. Igen ám, de semmiféle otthoni legitimitással nem rendelkeznek, ha a távozó kormány elvesztette a választásokat. Az Európai Uniót ez a kérdés nem érdekli különösebben, de alkalomadtán az itthoni politikában kellemetlen problémákat vethet fel. Jogilag ugyan megalapozott lenne a helyzet, de itt ellenkező irányba mutat a jog és a politika. Szerintem ez esetben érdemes lenne kikerülni az esetleges politikai hézagot, és csökkenteni kell a 30 napot.

Köszönöm a Ház megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gál Kinga európai parlamenti képviselő asszony következik. Megadom a szót, képviselő asszony, parancsoljon!

DR. GÁL KINGA (Európai Néppárt): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyek, Urak, Képviselőtársaim! Mindig megilletődés ebben a Házban már tartózkodni is önmagában, különösen nagy megtiszteltetés, ha szólhatunk európai parlamenti képviselőként. Ma különösen megtiszteltetés az, hogy egy elkövetkező alkotmányhoz, alaptörvényhez szólhatok itt önökhöz.

Egy Márai Sándor-idézettel kezdeném, amelyik, úgy gondolom, nagyon ideillik a mai vitába. "A magyar alkotmányos élet fejlődése töretlen, és egységes vonulatot mutat az évszázadokon át, s kevés európai nép akad, mely elmondhatná, hogy a történelem változó esélyei közepette olyan következetességgel tartott ki a nemzeti együttélés legfőbb és legmagasztosabb eszméje, az alkotmányos elv mellett, mint a magyar." Ez adja azt a páratlan feladatot és kihívást számunkra, amiért nekünk példaszerű, modern alkotmányt kell alkotnunk, amely megfelel a XXI. századi kihívásoknak, de nem feledi a gyökereinket, és nem feledi azokat az európai értékeket és szellemiséget, amelyet egyaránt vallunk mindnyájan, akik e hazában élünk, vagy éppen nem itt, de magyarnak tartjuk magunkat bárhol e világban.

Nincs ma alkotmányozási kényszer Magyarországon, de alkotmányozási szükség viszont van. Szemléletváltásra van szükség, és ennek a szemléletváltásnak a tovább nem odázható szüksége teremti az alkotmányozási szükséget.

(14.20)

Alaptörvény-tervezetünk pedig ennek a szükségnek igyekszik megfelelni, hiszen ez az alkotmánytervezet régen várt szemléletváltást hoz magával. Erre a szemléletváltásra hívnám én fel a figyelmet. Az egyik legfontosabb példája ennek az, hogy végre emberközpontú, középpontjába az egyént helyezi. Egyrészt kiemelt helyen védi az egyén emberi méltóságát, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, másrészt védi az egyént abban a közegben, amelyben él, közösségében, az egyént, mint a család alapját, mint nemzeti közösségének alapját, és nem utolsósorban mint az állam alapját.

A szemléletváltást legszembetűnőbben már az alkotmánytervezet szerkezete is mutatja, hiszen a Nemzeti hitvallás, az Alapvetés, a Szabadság és felelősség fejezetek megelőzik az államról szóló paragrafusokat. A rögzített emberi alapvető jogok megegyeznek az európai alapvető charta által védett jogokkal, legyen szó szabadságjogokról, politikai jogokról vagy szociális és kulturális jogokról. Európai parlamenti képviselőként nagyon fontosnak tartom, hogy a tervezet több helyen is az alapjogi chartát vette viszonyítási alapként, annak tartalma lényegében belekerült az alaptörvény tervezetébe. Ennek részeként európai szintű, modern adatvédelmi és fogyasztóvédelmi garanciák kerültek a szövegbe. Mindezzel alkotmánytervezetünk a leghaladóbb szelleműnek minősül ma Európában.

Az alaptörvény-tervezet államról alkotott képe is az embert, a polgárait szolgáló állam képe, amennyiben kimondja, mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ügyeit részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A tervezet tartalmazza a modern közigazgatás alapvetéseit, amennyiben célként jeleníti meg az állam működésében a hatékonyságot, a közszolgáltatások színvonalának emelését, az átláthatóságot, az esélyegyenlőség biztosítását. Ennek a polgárait szolgáló állam- és közigazgatási képnek a megerősítésére igen nagy szükség van ma Magyarországon. Nem találni ma olyan embert itthon, aki ezzel ne értene teljes mértékben egyet.

Az alaptörvény-tervezetben tükröződő szemléletváltásnak egy másik aspektusára is felhívnám a figyelmüket, és én talán ezt találom a legfontosabbnak. Az emberközpontúsága mellett az alkotmány másik legfontosabb alapvetése a felelősség hangsúlyozása; felelősség az egyén részéről, felelősség az állam részéről. Mára a "felelősség", a "felelősségviselés" kifejezés kiüresedett. Talán a legnagyobb szükségünk ma arra van, hogy ezt a kifejezést újra megtöltsük tartalommal. Ettől, az egymás iránti felelősségtől lesz más minőségű a mindennapi létünk, az egymáshoz való viszonyunk, a gyermekeink, a szüleink, a nagyszüleink irányában, a szomszédaink, az egy településen élők, az egy országban élő összes nemzetiség és a nemzet határainkon kívül élő tagjai irányában. Ez az alkotmány ebben szemléletváltást hoz, és alaptörvényi szinten megtölti végre a "felelősség" szót tartalommal. Felelősségünkről beszél gyermekeink és felelősségünkről a rászoruló szüleink iránt, az idősek és fogyatékkal élők iránt, felelősségről a rászorulók iránt.

A szövegben szereplő egészséges környezet védelme, az épített és természeti környezet védelmének biztosítása mint a testi és lelki egészség megőrzésének eszköze az én olvasatomban gyermekeink és unokáink érdekeinek a védelme, felelősségvállalás ezúttal a jövő generációk irányába. A közpénzek védelme szempontjából is a felelősség hangsúlyozása jelenik meg. Az átláthatóság és a közélet tisztasága mint zsinórmércének megjelenése ebben az összefüggésben csakis üdvözlendő lehet.

Kiemelendőnek tartom, mert ebben is egyedülálló lesz ez az alaptörvény Európában, hogy hangsúlyosan megjelenik benne felelősségünk a velünk együtt élő nemzeti kisebbségek felé. A szöveg messze meghaladja az európai alkotmányok kisebbségvédelmi klauzuláit. Államalkotó tényezőként ismeri el a hazai nemzetiségeket és népcsoportokat, biztosítja számukra a szabad identitásválasztást, biztosítja önkormányzati jogaikat, tartalmazza a közösségi jogokat, de erősödik felelősségünk a Magyarország határain kívül élő magyarok sorsáért, amennyiben végre kimondja a tényt: az egységes magyar nemzet részei ők. Ennek deklarálása is a bekövetkezett szemléletváltást rögzíti.

Szüksége van ennek az országnak, hölgyeim és uraim, ennek a népnek a lelki és szellemi megújulásra. Ehhez segít hozzá ez a nemzeti hitvallás. Úgy érzem, ezáltal tudunk elégtételt nyújtani '56-os mártíroknak az ártatlanul kioltott életekért és százezreknek az ellopott ifjúságukért. Az alaptörvényből sugárzó szemléletváltásra elsősorban nekünk, ma Magyarországon élőknek, a magyar nemzet tagjainak - éljenek bárhol a világon - van égető szükségünk, és ezt várja el jogosan tőlünk a jövő nemzedéke is. De erre kötelez minket az elődeink és a múlt iránt érzett tisztelet és megbecsülés.

Köszönöm a szót. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselő asszony következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Wass Albert írta: "A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek." Nagy történelmi sorsfordulók idején, nehéz időszakokban azonban eddig mindig megértették elődeink, ilyenkor sikerült a legpontosabban megfogalmazniuk közösségi érdekeiket, s mindezt egyre erősödő közmegegyezéssel jogszabályokban tudták rögzíteni, majd a gyakorlatba ültették. Talán nem túlzó a párhuzam, ha a mai helyzetet hasonlónak érezzük ezekhez a korszaknyitó mérföldkövekhez. A mai társadalmi, anyagi és erkölcsi válságból csakis ezen üzenet felismerése, az összefogás, a jövő nemzedékek iránt érzett felelősség és valódi, mély megújulást eredményező jogalkotás, egy új reformkor jelenthet kiutat. Büszke vagyok arra, hogy magam is aktív részese lehetek ennek a folyamatnak. Piciny fogaskerék ugyan ebben a gépezetben, mégis megtiszteltetés számomra, hogy választóim jóvoltából képviselhetem őket egy olyan alkotmányozási folyamatban, amikor ki is mondjuk: merjük vállalni, hogy magyarok vagyunk. Merjünk felelősséget vállalni egymásért és hazánkért, merjünk a jövő emberei lenni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottság tagjaként alkalmam volt megismerni azt a nagy számú beérkezett javaslatot, amelyet a legkülönbözőbb szervezetek, intézmények, csoportok, magánszemélyek küldtek be a bizottság megkeresésére az előkészítés fázisában. Ezért is furcsállom azokat a képviselőkhöz eljuttatott észrevételeket - mint például a minap a Pedagógusok Szakszervezete nyílt levelét -, amelyek arról beszélnek, hogy elmaradt az alkotmány szakmai előkészítése, nem volt társadalmi párbeszéd, nem volt mód a választói vélemények tényleges megismerésére. Az elmúlt hetekben, hónapokban igen sok megkeresés, értékes javaslat, kritikai észrevétel jutott el hozzám a saját választókerületemben élőktől is. Találkoztam civil szervezetek képviselőivel, településvezetőkkel, idős emberekkel és fiatalokkal egyaránt, akik fontosnak tartották elmondani véleményüket a készülő alkotmánnyal kapcsolatban. A vélemények sokféleségéből egy dolog markánsan kirajzolódott: olyan alkotmányra van szükség, amelyet magukénak éreznek az emberek, részben azáltal, hogy az ő elképzeléseik is benne foglaltatnak, mert meghallgattuk őket, részben azáltal, hogy róluk, hozzájuk szól, nem valami elvont fejtegetés. Mint ahogy a magukénak érzik a nők negyvenéves munkaviszony utáni nyugdíjáról szóló döntést a szilaspogonyi asszonyok, mert az ő kérésüket is teljesítette az Országgyűlés a törvény megalkotásával. Olyan alkotmányra van tehát szükség, amelyből mindenki azt érzi, hogy jó ehhez a nemzethez tartozni, de ez felelősséget, kötelezettséget is jelent; hogy mindenkinek fontos szerepe van ebben a közösségben; hogy felemelő és fontos az e közösséghez tartozás, a nemzettudat, amelyet nemzedékek sorából igyekeztek módszeresen kiölni, de elpusztítani nem tudtak, mert mindig voltak őrzők a strázsán, akik megőrizték és továbbadták a jövő nemzedékeknek a határokat nem ismerő nemzettudatot. S ebben az őrzésben nagy szerepe volt és lesz a családnak, az iskolának, az anyáknak és a pedagógusoknak, akik talán az átlagnál jobban érezzük a jövő nemzedékek iránti felelősséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi vidékünkön különösen fontosnak tartják az emberek a szociális biztonság megfogalmazását az új alaptörvényben; a múlt-jelen-jövő kölcsönhatását megteremtő gondoskodást, gondoskodást a gyermekeinkről, de gondoskodást a szüleinkről is.

(14.30)

A szülőkről való gondoskodás kitételével, úgy érezzük, véget vet az új alaptörvény a szocializmus évtizedei tudatos család- és falurombolásának. Salgótartján térségében különösen érzékelhető volt ez a tendencia, amikor a többgenerációs, falusias környezetben élő családokat városi dobozlakásokba terelték, szétszakítva a nagycsaládokat, elnéptelenítve a falvakat, elszigetelve az embereket egymástól.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A család erős alkotmányos védelme garancia lehet annak a folyamatnak a megállítására is, amelyet Magyarország demográfiai helyzete mutat. A gyermekek számának csökkenése kétségbeejtő jövőképet fest Salgótarján térségében is. A születések száma a '90-es évekhez képest felére csökkent, az óvodáskorú gyermekek száma városunkban tíz év alatt közel 600 fővel lett kevesebb. Az öregedési index, a 14 éven felüliekre jutó időskorúak aránya 1990-ben még 67 százalék volt Nógrád megyében, ez a szám mára 123 százalékos lett. Mindent meg kell tennünk tehát annak érdekében, hogy a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kiemelt figyelmet kapjon Magyarországon. Ugyanakkor a mi vidékünkön az aránytalanságok elkerülése érdekében a gyermekek utáni szavazati jogot nem javasolják támogatni választóim.

Tisztelt Képviselőtársaim! Településvezetőként egyértelműen állíthatom, hogy az elmúlt évek vesztesei az önkormányzatok voltak. Ezért is fontos tisztázni az állam és az önkormányzatok kapcsolatát, újra kell gondolni a helyhatóságok jogait és kötelezettségeit és főleg finanszírozási kereteit. A készülő sarkalatos törvényben érdemes átgondolni a településtípusok szerinti differenciált feladat- és hatáskör-telepítést.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselői felelősségünk olyan törvényeket alkotni, amelyek az emberekről, az emberekhez szólnak. Most itt a nagy lehetőség előttünk, és akkor hiszem, hogy túlzás nélkül mondhatjuk mi is az erdélyi géniusszal, Bolyai Jánossal: a semmiből egy új, más világot teremtettünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Nyikos Lászlónak, a Jobbik képviselőjének.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony említést tett egy sarkalatos törvényről, és ennek kapcsán hadd fejtsem ki azt a véleményemet röviden, hogy túl sok, nagyon sok sarkalatos törvény megalkotását irányozza elő az alaptörvény tervezete. Én húsz körül hagytam abba a számolásukat. Fölmerül egy jogalkotási probléma, hogy mikor fogja tudni ezt a rengeteg sarkalatos törvényt a jogszabály-előkészítő apparátus megcsinálni. Még akkor is nehéz kérdés ez, ha úgy tudom, hogy nem lesz nyaruk az illetékes jogászoknak és minisztériumi munkatársaknak. De nagyobb problémának érzem ennél azt, ami itt politikai szempontból fontos, hogy tudniillik ezekkel a sarkalatos törvényekkel úgy bebetonozza magát a jelenlegi kormánykoalíció, oly mértékig konzerválja a hatalmát, hogy egy esetleges későbbi kormányváltás után egy más összetételű koalíció nem fogja tudni a kormányzást garantálni. Magyarul: gúzsba lesz kötve a keze.

Volt már erre példa 20 évvel ezelőtt, amikor az MDF-SZDSZ-paktumnak köszönhetően a későbbi időszakban nagyon nehéz volt hozzányúlni ezekhez a kétharmados törvényekhez. Akkor így hívtuk, most sarkalatosnak mondjuk. Emlékeztetek a médiatörvényre, emlékeztetek az önkormányzati törvényre, mind a kettő olyan volt, hogy az összes nyavalyáját, nehézségét, elhibázott jogi megfogalmazását kénytelen volt magával hurcolni a következő időszak. Ilyen a számvevőszéki törvény és még más törvények is. Tehát az a véleményem és javaslatom, hogy a sarkalatos törvények számát csökkenteni kellene az alaptörvényben.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem Rubovszky György frakcióvezető-helyettes úr bejelentését, amely szerint a KDNP képviselőcsoportja időkeretéből 20 percet átad a Fidesz képviselőcsoportja részére.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Farkas Zoltán, a Fidesz képviselője.

Öné a szó.

FARKAS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar közigazgatás alapvető egységének I. István király óta a második világháború végéig a hivatalos elnevezése szigorúan véve vármegye volt. De ennek szinonimájaként széles körben használták a megye szót is, sőt ez törvények és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. 1949-ben az alkotmány hivatalossá tette a megye megnevezést, ettől kezdve csak történeti megjelölésként fordulhatott elő a vármegye szó.

Békés vármegye egyike volt a legrégebbi vármegyéknek. A XI. század körül alapították, a vármegye neve megegyezett egykori székhelyével, a mai Békés városéval, amelyet az itteni földvárat birtokló Békés ispánról neveztek el. Békés megye mai határait a trianoni békediktátum és az '50-es megyerendezés során nyerte el, magába fogadva az egykori Arad, Csanád, valamint Bihar és Szolnok vagy Külső-Heves megye településeit. A magyar királyi vármegye a maga korában az egyik legszervezettebb közigazgatási intézmény volt. Tisztán közjogi jellegű, országos kiterjedésű és egyetemleges, azaz a közigazgatási ügyek minden ágára kiterjedő hatáskörű, kizárólagos középhatóság volt. A vármegye kormányhatósági jellege nálunk századokon át annyira előtérben állt, hogy idegen központi hatóságokkal szemben ez volt az egyetlen magyar állami szervezet. A királyi vármegye helyén úgy a XIII. század második felében mindenütt létrejönnek bizonyos önkormányzatra törekvő, önvédelmi szervezetek, a nemesi vármegyék. Ez 750 éves múltra tekint vissza. A vármegyék fontos szerepet játszottak a magyar államiság fennmaradásában, hiszen a török uralom alatt a megyei szervezetrendszer akkor is élt, amikor az ország nagy része elveszett.

2006-ban a szocialista-liberális kormány az említett hagyományokkal rendelkező megye, vagy ahogy az alaptörvény fogalmaz, vármegyerendszer felszámolását tűzte ki célul. A hagyományok, a megye mint közigazgatási egység fennmaradásáért emeltük fel szavunkat Békés megyében, és fogalmaztuk meg akkor gondolatainkat, hogyan is gondoljuk, képzeljük a megye vagy a vármegye jövőjét, hogyan képzeljük el azokat a célokat, amelyeket az ott élő emberek érdekében megvalósítani kívánunk. Ez így hangzik: érdekeket képviselni és védeni, értékeket őrizni és fejleszteni, a megye egészében gondolkodni és közszolgáltatni - a megye lakosságának érdekei mindenekelőtt.

Ha közszolgáltatásról beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy a feladatot közpénzből, a köz érdekében kell végezni. A megyei önkormányzatok mindezt törvényi kötelességből fakadóan teszik, és így a feladatra szánt forrásból nem képeznek nyereséget, nem finanszíroznak egyéb tevékenységet - kötelességből, alázattal, az emberek érdekében. A megyei önkormányzatok a lokális felelősségvállalókat összefogva, koordinálva, egész megyére kiterjedő felelősségvállalással végzik feladataikat a lakosság érdekében. A településeken megvalósuló lokális gondoskodás mögött és mellett egy stabil vármegyerendszer szolgálhat és jelenthet biztonságot, Békés megyében szociális ellátás keretében több mint 2500 főnek, gyermekvédelemben sajnos közel 700-nak. Oktat-nevel 5600 diákot, egészségügyi rendszerében a fekvőbeteg-ellátásban 45 ezer beteget/év és közel 1 millió főt/év a járóbeteg-ellátásban lát el, biztosítja mindazokat a kultúrához jutási lehetőségeket, ami a kötelező feladatban elő van írva. Abban bízunk, és azt szeretnénk, ha az alaptörvény ugyanezeket a jogokat biztosítaná a megyének, a települési rendszereknek és az önkormányzatiságnak, amelynek komoly hagyományai vannak, és a hagyományokat őrizni kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Az elnöklő Balczó Zoltánnak szeretném átadni a Békés megye krónikája című könyvet abból azért, hogy megismerje Békés megye ezeréves történetét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a felszólalását és az említett könyvet is. És most megadom a szót Gelencsér Attilának, a Fidesz képviselőjének.

(14.40)

GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha bízunk magunkban, bízunk az összefogásban, és a hátunkat mindig az embereknek vetjük, akkor sosem tévesztjük el az utat, amelyet számunkra a magyarok, számomra a somogyiak kijelöltek. Magyarország új alkotmánya akkor lesz képes méltó módon betölteni a szerepét, akkor lesz képes a nemzet alaptörvénye lenni, ha széles társadalmi támogatottságon nyugszik. (Farkas Zoltán a pulpituson átadja a könyvet az elnöklő Balczó Zoltánnak.)

Az elmúlt hetekben folyamatosan beszélgettem a somogyiakkal. Kíváncsi voltam a véleményükre, mit gondolnak Magyarország megújításáról, és mit gondolnak az új alaptörvényről. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, miben különböznek a somogyiak? Abban, hogy összetartó és erős közösség a miénk, amely még a legnehezebb időkben sem húzott szét. Somogy megye sajátossága, hogy mi mindig egységben, mindig a megye egészében gondolkodtunk. Ez egy óriási előny, mint ahogy előny az is, hogy a somogyiak befogadó, békés, vendégszerető emberek, olyan emberek, akik mindig a békességre vágytak. Olyan alkotmányra van tehát szükségük, amelyik ezt, vagyis a nyugalmat és a békességet szolgálja.

A jelenlegi, '49-esnek hívott alkotmány nem ilyen. Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy a hatályban lévő toldozott alkotmány a veszekedés, a békétlenség, a nyugtalanság, a bizonytalanság alkotmánya. Gondoljanak csak bele, az ország végigveszekedte az elmúlt húsz évet. Túl a szimbolikus dolgokon, azért van szükségünk új alkotmányra, hogy végre béke jöjjön. Béke pedig csak akkor jön, ha szabályozottak a keretek, nem gúzsba köti az embereket, hanem a biztonságos, nyugodt élet szabadságát adja meg számukra. Jó lehet-e az az alkotmány, tisztelt képviselőtársaim, amely hagyja például az országot eladósodni, egy mukkot nem szól, hogy egyébként föléljük a jövőnket?

Amikor két évtizeddel ezelőtt a magyarok utoljára nagy levegőt vettek, és belefogtak a világ csodálatát kiváltó vállalkozásokba, a szabadság megteremtésébe, egy gyűlölt és megvetett rendszer eltakarításába, és egy új, egy szabad, a felelősséget értéknek tekintő rendszer kialakításába, szinte egy csapásra friss lett a levegő. Ekkor alakult ki az új, önigazgatásra épülő önkormányzati rendszer is. Értetlenül állnak a somogyiak azóta is azon folyamat előtt, hogy a megyék elkezdtek háttérbe szorulni, még akkor is, ha ezeréves múlt és hagyomány volt mögöttük. Sokáig féltünk, hogy a megye megszűnik, miként mondták, a régmúlt Magyarország jelképe - de tévedtek. Tévedtek, mert nem vették figyelembe, hogy a megyék az államiság szilárd bástyái, olyan bástyák, amelyek együttműködnek bárkivel, de figyelmük homlokterében mindig elsősorban az ott élők állnak. A megyék ma is így működnek. Persze, nem volt ez mindig így, tanúi voltunk éveken keresztül, hogy a megyei nagyurak vagy elvtársak elfeledték, hogy kinek tartoznak számadással.

Ennek azonban, tisztelt képviselőtársaim, vége van. Somogy vármegye, Somogyország ország az országban. Egyetlen más megyére sem mondják azt, hogy ország, Baranyaország vagy Nógrádország. Amikor a magyar nemzetről beszéltek egykoron, csak két országról beszéltek így, Erdélyországról és Somogyországról. Míg esetleg máshol, más országban a megye csupán egy kormányzati középszintet jelent, nálunk Somogyország a hazánk. Ezért örülünk, örülnek a somogyiak, hogy Magyarország tagozódásában elsőként említi az alkotmány a vármegyéket. Köszönöm a somogyiak nevében. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Móring József Attila, a KDNP képviselője.

Képviselő úr!

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakozva Gelencsér Attila képviselőtársamhoz, és hálát adva a Teremtőnek, hogy részt vehetek az új alaptörvény megalkotásában, én is somogyiként, mi több, somogyváriként különleges örömmel és megelégedettséggel üdvözlöm a vármegye elnevezést.

Somogyország névadó településének polgáraként, Koppány vezér és Szent László király földjén élők képviseletében vallom, hogy az alaptörvény nem a kormányé, nem a pártoké, különösen nem azoké, akik most vették ki a tavaszi szünetet, és még csak nem is az Országgyűlésé. Az alaptörvény nem egy nemzedék kiváltságlevele, hanem a köz dolgaiban történő döntés rendje ma és holnap, tiszteletben tartva történelmünk valódi vívmányait. Az alaptörvény a nemzet életformája, jogainak forrása, a magyarság jövőjének támasza. Az lenne a kívánatos, ha mindenki szentírásnak tekintené azt meggyőződéssel, és kötelezőnek fogadná el, mert, hogy egy dalból idézzek, "Akármerre fordul a Föld, mi mindig maradunk, Akármerre fordul a Föld, mi mind itthon vagyunk."

Isten, áldd meg a magyart! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most Komárom-Esztergom megyéből Molnár Attila, a Fidesz képviselője következik.

DR. MOLNÁR ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány elfogadásával új időszámítás kezdődik hazánkban, hiszen ez lesz az ország első, demokratikus felhatalmazás alapján megszülető alkotmánya.

Többen fogalmaztak úgy képviselőtársaim a mai nap folyamán, hogy történelmi pillanatoknak vagyunk a szemtanúi, és én is így élem meg ezeket a perceket, és azokat a perceket is így éltem meg, amikor az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában vehettem részt, és most is nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy az alkotmány általános vitája keretében szólhatok a tisztelt Házban.

Ha már az elnök úr is említette, hogy honnan érkeztem, akkor szeretném elmondani, hogy egy olyan városból jöttem, Komárom városából, ahol az impozáns városházánk főbejáratának falán Klapka tábornok egyik idézete van elhelyezve, ami úgy hangzik, hogy "ott, ahol a haza üdvéről van szó, személyes tekinteteknek félre kell vonulniuk". Én sajnálom, hogy az a két frakció, amely jelenleg nincs jelen az Országgyűlésben, ennek az emléktáblának a szavait, üzenetét nem nagyon ízlelgette, mert akkor lehet, hogy más döntést hoztak volna.

A mai napon is a képviselőtársaim közül többen foglalkoztak az alkotmánynak az önkormányzatokat érintő rendelkezéseivel, én is ezt szeretném tenni, erről szeretnék néhány szót szólni. A magyar történeti alkotmányosságnak a Szent Korona-tanban gyökerező egyik tétele az önkormányzatiság elve. Gondoljunk csak arra, hogy közjogi küzdelmeink bástyái a Habsburg-időszakban a vármegyék voltak, így az önkormányzatiságnak az önkényuralmi törekvésekkel szemben mindig kiemelt szerepe volt a magyar közjogban.

A helyi önkormányzatok az alkotmányjavaslat negyedik fejezetében az államszervezet fontos részeként kerülnek szabályozásra. A 31., 32., 33., 34. és 35. cikk szól róluk, de alapvető, az önkormányzatiságra vonatkozó rendelkezést tartalmaz a javaslat Alapvetés fejezete is. A helyi önkormányzás joga tipikusan olyan alkotmányos alapjog, amely közösségen keresztül teljesedhet ki és nyer értelmet. Az alkotmányjavaslat, összhangban a magyar hagyományokkal és a nyugati demokráciák elveivel és gyakorlatával, rögzíti az önkormányzati alapjogokat, a közvetlen választás elvét, a képviselő-testület primátusát. Az alkotmányjavaslat helyi önkormányzatokkal foglalkozó részei számos hiánypótló rendelkezést is tartalmaznak, amelyek régóta fennálló problémákat hivatottak megoldani. Ez is nagy erénye a leendő új alkotmánynak.

További erénye a javaslatnak, hogy rögzíti: a helyi önkormányzat és az állam a közösségi célok elérése érdekében kölcsönösen együttműködik.

A javaslat szerint a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket az önkormányzati törvényben meghatározottak szerint ezentúl öt és nem négy évre választjuk majd. Ezzel gyakorlatilag az újonnan elfogadásra kerülő alkotmány megteremti annak lehetőségét, hogy ne az országgyűlési választások évében legyen az általános önkormányzati választás, hanem attól eltérő évben. Ezért nem került a javaslat szövegébe az általános helyi önkormányzati választások időpontja. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert ezzel megszűnne az a húsz éve tapasztalható, szerintem helytelen gyakorlat, hogy a parlamenti választások évében kerül sor a helyhatósági választásokra is. Ennél az újításnál is a felelősség, az ország érdeke kerül előtérbe, csak üdvözölni tudom én is ezt a változást.

Az önkormányzatok törvényességi felügyeletét a kormányhivatalok látják el. A helyi önkormányzat a határozatát, valamint az önkormányzati rendeletet annak kihirdetését követően köteles megküldeni az illetékes kormányhivatalnak.

Tisztelt Ház! Az alkotmányt majd a sarkalatos törvények -, amelyeknél garanciális szabályt jelent, hogy elfogadásukhoz a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges - fogják kibontani, ezen törvényekben kerülnek szabályozásra a részletek. A húsvéti alkotmány iránytű, igazodási pont, ez az önkormányzatiság szempontjából is. Az önkormányzati törvény fogja majd részleteiben szabályozni és életre kelteni az új alkotmány önkormányzatokkal kapcsolatos alapvetéseit, alapelveit.

(14.50)

Az előttünk fekvő alkotmányjavaslat minden szempontból alkalmas arra, hogy a későbbi szükséges jogalkotás során vezérfonalként szolgáljon. Isten, áldd meg a magyar!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Dankó Béla, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

DANKÓ BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzás elve és gyakorlata az egyik legfontosabb érték a társadalmunkban. Ezen fontos elv gyakorlati érvényesüléséért azonban folyamatosan küzdenünk kell. A helyi önkormányzás és társadalom fejlesztése csak párhuzamosan valósulhat meg. Az önkormányzás megújítása a társadalmunk megújulását is követeli.

Alaptörvényünk tervezete a helyi közhatalomról a következőképpen rendelkezik - idézet a 31. cikkből -: "Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek." A helyi önkormányzat működésére vonatkozó szabályozás alapvető részét sarkalatos törvényre bízza a javaslat, széles mozgásteret engedve a jogalkotónak a rendszer kialakítására.

A kormányzat álláspontja e tekintetben teljesen világos: a jó állam létrehozására törekszik, szolgáltató szemléletet kíván bevezetni a mindennapok során. Az állampolgárok jogos elvárása az, hogy ügyeiket minél gyorsabban, minél hatékonyabban intézhessék el. Az állam feladata, hogy ennek az elvárásnak a szubszidiaritás elvének csorbítása nélkül feleljen meg. Meg kell találni a lehető legjobb megoldást arra, hogy minden döntést és azok végrehajtását a lehető legalacsonyabb szinten hozzanak meg, ott, ahol az ügyek viteléhez a legnagyobb szakértelemmel rendelkeznek. Fontos, hogy az olyan kistelepülések lakói, mint például Kardos, Hunya, Örménykút, ne érezzék magunkat másodrendű állampolgárnak. Ugyanúgy, mint másutt, Magyarországon is új lokális viszonyok jönnek létre, amelyek napirenden tartják az állam és az önkormányzatok szüntelen megújításának igényét. Ennek a rendkívül összetett feladatnak a megoldása parlamenti ciklusokon átívelő cselekvést és folyamatos gondolkodást követel tőlünk.

A helyi önkormányzat nemcsak érzékeli a közvetlen működési környezetében bekövetkezett társadalmi-gazdasági változásokat, hanem azokhoz helyben és gyorsan alkalmazkodni is képes. Az önkormányzati típusú szervezet a helyi változások, a helyi sajátosságok felé nyitottabb. Az önállóság erősíti a helyi lakosok kezdeményezőkészségét, a helyi tudás és a helyi tartalékok jobb felhasználására ösztönöz. Az állam szerepe az elmúlt húsz év során folyamatosan változott. Az európai uniós kihívások is új típusú megoldásokat várnak el. Ez erőteljesen felveti az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás újragondolását.

Az örökölt, nehéz gazdasági helyzet a fenti folyamatokat felgyorsítja, egyúttal átgondolt stratégiai lépéseket követel. A kényszerű megtakarítások mellett elsődleges cél az állampolgárok érdekében a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása.

Az önkormányzati rendszer megújítása csak a közigazgatás, illetve az államszervezet más elemeivel összefüggésben értelmezhető. Az egymásra épülő, egymással harmonizáló intézkedések jelentős pozitív változást eredményezhetnek. A jövő épületének egyik alapköve, megbízható értékhordozója demokratikus, jogállami önkormányzati rendszerünk. Erre a szilárd alapra építve, megőrizve, sőt megerősítve az alapértékeket lehet, meggyőződésem szerint kell elindítani, kibontakoztatni a szükséges változtatások folyamatát. Van mire építkeznünk az önkormányzatok jövőjét illetően. Az elmúlt 21 év eredményei, tapasztalatai kiérlelték azokat a közjogi megoldásokat, amelyek a sikeres jövő zálogát jelenthetik.

Kormányunk azon fáradozik, hogy az előttünk álló esztendőben előkészítse az új önkormányzati és önkormányzati finanszírozási törvényeket. Ezen munka során ránk vár a feladat- és hatásköri szabályozás új alapokra helyezése, a társulások újraszabályozása, valamint a főváros és a kerületek viszonyának rendezése. A finanszírozási rendszer átalakításának központi gondolata az átláthatóság, követhetőség, kiszámíthatóság. Meg kell állítanunk az eladósodás folyamatát, át kell dolgozni a pályázati rendszert, biztosítani szükséges a kötelező feladatok elsődlegességét, ezek teljes körű állami finanszírozását. Jövőnk záloga a stabil értékekre építő, dinamikus változtatás lehet.

21 esztendős önkormányzati rendszerünk újabb erőpróbák és újabb lehetőségek előtt áll. A rendszer demokratikus alapértékei szilárdak. Bízom benne, hogy közös erőfeszítéssel meg tudunk felelni a gyorsan változó körülmények, az átalakuló világ kihívásainak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Kőszegi Zoltán, a Fidesz képviselője.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt alkotmányozó Képviselőtársaim! Tisztelt Polgártársaink, akik figyelemmel követik az új alaptörvény megalkotását! Szeretném mindannyiuknak a figyelmét felhívni arra, hogy 1948 óta egy proletár lelkületű, pénzt imádó, szűk réteg folyamatosan hatalmat vagy befolyást gyakorol Magyarország felett. Számukra nemzeti hitvallásunk és az új alaptörvény első sora olyan, mint az ördögnek a kereszt: elmenekülnek előle, és alattomosan támadják azt. Így hát ne csodálkozzon senki, hogy képviselőik nincsenek itt. Cselekedetükkel azt is bizonyítják, hogy ők a mai magyar politika szélsőségesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1989 óta sok elkötelezett rendszerváltó képviselőnek nem adatott meg az alaptörvényi deklarációja a megújító rendszerváltásnak. Amikor benyújtottuk javaslatunkat, nem gondoltuk volna, hogy van társunk, aki már nem lesz köztünk ezekben a napokban. Számomra isteni ajándék, nemzeti ügy, erkölcsi és lelki felelősség az alkotmányozásban való részvétel. Amikor javaslatokat teszek, szavazok majd, Arnóth Sándorral és a többiekkel való lelki közösségben teszem.

Így javaslom, hogy pontosítsuk az Alapvetés H. cikkében a magyar nyelv védelme mellett a hazai nemzetiségek nyelvének védelmét, a Szabadság és felelősség fejezet XI. cikkének módosítását, miszerint mindenkinek joga van a munkához. Megfontolásra javasolom, hogy már az alaptörvényben kerüljön védelem alá hazánk történelmi építészeti öröksége - különös tekintettel Budapestre - és szellemi vagyonunk, a magyar találmányok védelme is. Továbbá megfontolásra javasolom azt, hogy tartsuk meg az országgyűlési biztosok közötti intézményhálózatban a jövő nemzedéke és a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló intézményt.

Tisztelt Nemzettársaim! Nándorfehérvár diadalának 555. évfordulója kivételes történelmi egybeesés az alkotmányozással, ezért itt és most teszek javaslatot arra, hogy július 22-ét tegyük nemzeti ünneppé, akár egész Európa által tiszteletben tartott közösségi ünneppé. Az ünnepnek egy közösség, nemzet életében rendkívüli jelentősége van. A Magyarország megújulását megalapozó új alkotmány megalkotása és elfogadása ünnepi aktus. S mit mond erről Petőfi? "Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt, / Egyesítve innepénél / A különvált ágakat."

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Simon Miklós, a Fidesz képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Magyarország Alaptörvénye című alkotmánytervezethez gyakorló polgármesterként a törvényjavaslat helyi önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozásával kapcsolatban néhány gondolatot megosszak önökkel. A javaslat öt cikkben tárgyalja a helyi önkormányzatokra vonatkozó, alaptörvényben rögzített legfontosabb előírásokat.

Alapjában véve a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében működő helyi önkormányzatokra szentelt terjedelem a többi jogintézményhez képest kiemelt helyet kapott a tervezetben, relatíve is többet, mint a jelenlegi alkotmányban.

(15.00)

De még így is mindez keretszabályozást tesz lehetővé; a részletes önkormányzati szabályozást majd a sarkalatos törvény rendezi.

Ha összehasonlítjuk a jelenleg érvényes alkotmány és az előttünk fekvő tervezet önkormányzatokra vonatkozó részleteit, akkor jó néhány, jelesül öt változtatást látunk. Ezen változtatásokat az elmúlt húsz év önkormányzatokkal kapcsolatos működési tapasztalatai indokolják. Itt is le kell azonban szögeznünk, hogy az önkormányzatok az elmúlt két évtizedben összességében jól és sikeresen működtek, segítették a helyi és országos ügyeket. Az előterjesztés szerint az önkormányzatok feladat- és hatáskörei nem változnak. Ilyen módon explicite az önkormányzatok egyenlő alapjogokkal rendelkeznek, azonban fontosnak tartanám ennek kimondását a tervezetben is, hasonlatosan a jelenlegi alkotmányhoz. Ezt a kistelepülési önkormányzatok védelme érdekében kellene megtenni. A jogállam tartópillérei lehetnek a megfelelő önállósággal, egyenlő alapjogokkal rendelkező, demokratikusan választott és működő helyi önkormányzatok.

Azt gondolom, hogy az önkormányzati ügyek szakszerű előkészítése és a feladatok hatékony ellátása szükségessé teszi a racionális megoldások kidolgozását, de nagyon fontos, hogy a kistelepülések életképességét megőrizzük, fenntartsuk, az erre vonatkozó garanciális szabályokat pedig az alkotmányban rögzítsük. A törvényjavaslat rendelkezik a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátásáról, ugyanakkor a javaslat az önkormányzat feladat- és hatáskörei nevet viselő, 32. számú cikkében kinyilvánítja a más önkormányzattal való szabad társulás lehetőségét. Ezen látszólagos ellentétet az önkormányzatokra vonatkozó sarkalatos törvényben tisztázni szükségeltetik.

Mindezen javaslatok véleményem szerint stabil és takarékos, eladósodásmentes önkormányzati működés érdekében születtek meg. Meggyőződésem, hogy az új alkotmány elfogadásával erősödnek az önkormányzataink.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Karakó László, a Fidesz képviselője.

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Emeld nemzetedet, ez legyen törvényed!" Választókerületemben, lakóhelyemtől karnyújtásnyira, Tiszabercelen - régi nevén Bercelen - született a magyar felvilágosodás írója, költője és filozófusa, Bessenyei György, akinek a magyar nyelv ügyéért és a nemzet felemelkedéséért folytatott szellemi törekvése indított arra, hogy felszólalásomat az ő gondolatával kezdjem. Ez évben emlékezünk meg halálának kétszázadik évfordulójáról.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy nekünk, a nép akaratából megválasztott országgyűlési képviselőknek nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy megalkossuk Magyarország Alaptörvényét, alapvető jogforrását. Engedjenek meg egy személyes megjegyzést: hálát adok az Istennek, hogy a törvényhozás tagjaként ebben a nehéz és nagy felelősséggel járó munkában tevőlegesen, legjobb tudásom szerint részt vehetek. A Fidesz-KDNP-pártszövetség T/2627. számú, Magyarország Alaptörvénye címen benyújtott tervezetének "Az állam", ezen belül a kormány és az önálló szabályozó szervek fejezetéhez a 15. cikkel kezdődő részéről kívánok néhány gondolatot a rendelkezésemre álló időben megfogalmazni a tervezet általános vitájában. Mielőtt ezt megtenném, kérem, engedjenek meg nekem egy nagyon rövid alapvetést.

Az első egységes alaptörvény tervezete fekszik előttünk, hiszen tudjuk, hogy az 1949. évi XX. törvény szégyen volt a nemzetre. Sokszor elhangzott már e Ház falai között, jómagam nem kívánom megismételni, hogy hogyan, milyen legitimációval, milyen technikák, paktumok alapján toldozták-foldozták a jelenlegi hatályos alkotmányt. Elérkezett az idő, hogy nyílt törvénykezéssel a bevezetője szerint is átmeneti alkotmányt egy új és tartós alaptörvénnyel váltsuk fel. Alkossuk meg a jövő alkotmányát, amely összeköti a múltat a jelennel, és döntő mértékben a jövőről szól, mert a nemzetnek és az országnak azonosnak kell lennie önmagával, ebbe beletartozik a múlt, a jelen és a jövő. Mivel Magyarországot teljesen újjá kell építeni, mint minden építkezést, az alappal kell kezdeni, amelyre jön a felépítmény a sarkalatos törvények formájában. Nagyon fontos, hogy milyen erős és időtálló az alap, hogyan illeszkedik hozzá a felépítmény, és a lakók, a nemzetet alkotó emberek be tudják-e azt lakni. Valljuk be - természetesen képletesen -, hogy az épületet üzemeltető kormányé mindig a legnehezebb feladat.

Az előttünk fekvő javaslat alapelvei között rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A végrehajtó hatalom letéteményese Magyarországon a kormány, amely az Országgyűlésnek felelős, feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A javaslat a kormányt a közigazgatás legfőbb szerveként is meghatározza, amely felel a hatékony és racionális államigazgatási szervezetrendszer működéséért, és szervezetátalakítási szabadsággal ruházza fel, ami teljesen helyénvaló. Nézeteim szerint az államnak egységesnek és - Pokol Béla professzor úr szavaival élve - ütőképesnek kell lennie. Párhuzamos hatalmi centrumok nem működhetnek, nem veszélyeztethetik az egységes és hatékony államot akkor, amikor az ország érdekében fel kell lépni mint a végrehajtó hatalom letéteményesének. Lényegesnek tartom továbbá, hogy a javaslat szerint a kormány stratégiai vezetője a miniszterelnök, és ezért indokolt kifejezetten rögzíteni, hogy a kormány általános politikáját ő határozza meg. Fontos, hogy az alaptörvény rendelkezik arról is, hogy a kormány a területi közigazgatási feladatainak ellátására kormányhivatalokat hoz létre, és így a központi és területi közigazgatásban egységes elvek alapján szülessenek döntések.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló időkeretben igyekeztem a jelenlévők és a bennünket figyelemmel kísérő, nagyra becsült hallgatóság figyelmét ráirányítani az új alaptörvény megalkotásának szükségességére, ezen belül a teljesség igénye nélkül a kormány mint a végrehajtó központi szerv kiemelkedően fontos szerepét taglaltam. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ezt az országot, ezt a nemzetet méltóan a tradíciókhoz csak együtt és összefogással tudjuk felemelni és újjáépíteni. Ebben minden magyar embernek határainkon belül és túl tevékeny szerepet kell vállalnia, hogy - a Nemzeti hitvallás gondolatát idézve - országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk. Hiszen immár Bessenyi György szavai alapján tudjuk: "Emeld nemzetedet, ez legyen törvényed!"

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben megadom a szót Gyüre Csabának, a Jobbik képviselőjének.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb beszéltem általánosságban az új alaptörvény-tervezetről, de az alaptörvény egyik fontos hibájára is szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig, hogy mit tapasztaltunk itt az elmúlt kilenc-tíz hónapban. Azt láttuk, hogy a kormányzati többség, amikor például a saját politikai irányvonalával nem egyezett az Alkotmánybíróság jogalkalmazása, akkor mit lépett? T/1446. törvényjavaslat, és gyorsan szűkítették az Alkotmánybíróság jogkörét. Ezt látjuk folytatódni tovább ebben az alaptörvény-tervezetben is.

(15.10)

Hiszen idézném a 24. cikket, amely kimondja, hogy kormány vagy országgyűlési képviselők egynegyedének kezdeményezésére felülvizsgálja az Alkotmánybíróság a jogszabályok alaptörvénnyel való összhangját. Tehát mit jelent ez? Azt jelenti, hogy jelen pillanatban ma Magyarországon és a jövőben úgy lesz, hogy egy képviselő megteheti azt, hogy beterjeszt egy törvényjavaslatot, de nincs joga ahhoz, hogy már egy törvényt, egy kész törvényt támadjon az Alkotmánybíróság előtt, csak a képviselők egynegyede teheti meg ezt, legalább egynegyede vagy a kormány. A korábbi rendszer szerint ezt bárki megtehette, bármely állampolgárnak joga volt arra, hogy törvény felülvizsgálatát, jogszabály felülvizsgálatát kezdeményezze az Alkotmánybíróságon.

És az nem érv, hölgyeim és uraim, hogy az Alkotmánybíróság el van borítva munkával, és nem tudja megcsinálni! Ez egy alkotmányos joga az embereknek, és azt jelenti, hogy a demokráciát tovább szűkítjük, hiszen már például egy ekkora frakció, mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom, egy olyan ügyben, amikor egy teljesen alkotmányellenes Gárda-törvény, -szabály születik, akkor nem tudjuk megtámadni például az Alkotmánybíróságon, mert nyilván akik nincsenek itt, ők nem fogják támogatni, és egyszerűen nem tudunk mit tenni. Erre szeretném felhívni a figyelmet: nem mindig önök lesznek a kormányzati többségben, erre is gondolni kell, amikor a jogszabályokat és az alaptörvényt megalkotják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Csenger-Zalán Zsolt, a Fidesz képviselője; őt követi majd Tilki Attila. Öné a szó, képviselő úr.

CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hazánknak szüksége van egy modern alaptörvényre, amely amellett, hogy integrálja történelmi alkotmányunk értékeit, utat mutat a magyar államélet XXI. századi irányát illetően. Utat mutat úgy, hogy alaptörvényben rögzíti a harmadik generációs emberi jogokat, a költségvetési fegyelmet, valamint a környezetvédelmi elveket.

Minden egyéb aktuális és jogos megfontolás mellett hangsúlyosan Magyarország nemzeti vagyonának védelme érdekében egy új, végleges alaptörvény elfogadása legalább húsz éve esedékes. Már az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon részt vevők körében is nyilvánvaló volt, hogy a békés átmenetet biztosító, számos jó, nem annyira jó és kifejezetten rossz kompromisszumon alapuló alkotmány csak ideiglenes lehet. Az elmúlt húsz évben Magyarországnak olyan alkotmánya volt, amely - ezt több előttem szóló már sokszor megállapította - származásában egy önkényuralmi rendszerre emlékeztetett. Azonban mégsem ez a legnagyobb baj ezzel az ideiglenes alkotmánnyal, hanem az, hogy nem gördített megfelelő gátat a nemzet vagyonának elherdálása és az ország elképesztő mértékű eladósítása elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A történelem során mi, magyarok többször is bizonyítottuk, hogy tudjuk mi gyarapítani is a nemzeti vagyont. Az első vasútvonalak építése 1844-ben kezdődött meg, és az I. világháború kitöréséig a történelmi Magyarországon több mint 21 ezer kilométer vasútvonal készült el.

A két világháború között a megcsonkított Magyarországon 1500 népkönyvtárat és több mint 5000 népiskolát építettünk. De még a magántulajdonra igen sajátosan tekintő kádári diktatúra is képes volt arra, hogy a korábban épültek fenntartása mellett fölépítsen kilenc darab teljesen új kórházat, azaz ebben a tekintetben - de szigorúan csak ebben a tekintetben - bővítse a nemzeti vagyont.

Sajnos, ha az elmúlt húsz évet górcső alá vesszük, szomorúan kell megállapítanunk, hogy érdemben nem bővítettük sem az említett vasútvonalakat, sem iskoláinkat, sem kórházainkat. Mi több, a nemzeti vagyon részeként elődeinktől örökül kapottakat sokszor fenntartani sem tudtuk, ezek fokozatos lepusztulásának és bezárásának, sokszor elkótyavetyélésének voltunk tanúi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bűn lenne, ha nem élnénk a lehetőséggel, hogy egy olyan alaptörvényt fogadjunk el, amely nemzeti vagyonunk elherdálásának egyszer és mindenkorra véget vet, sőt a magyar nemzeti vagyont hathatós védelemben részesíti. Ennek biztosítéka az előttünk fekvő alaptörvény 38., nemzeti vagyonról szóló cikkelye.

Képviselőtársaim! Kérem, támogassák Magyarország modern, értékes hagyományainkra építkező új alaptörvényét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Tilki Attila, a Fidesz képviselője; őt követi Varga Tamás.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Minden nemzedéknek szüksége lenne egy kis forradalomra a szabadság áldásainak megőrzése érdekében." Thomas Jefferson mondta ezt a mondatot, és mennyire igaz ez most, amikor alaptörvényt alkotunk, amikor az alaptörvény általános vitájában veszünk részt. Hiszen ez a közös alapvetés jelenti az egész közösséget összefogó, összetartó értékközösséget, amely mentén meghatározzuk magunkat és meghatározzuk a másokhoz való viszonyunkat. Az alaptörvény tehát egyszerre lát el belső és külső feladatokat, nemzetközi kapcsolatainkban is meghatározó rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Így van ez a Nemzeti hitvallás esetében, amely rögzíti Magyarország elkötelezettségét az egyszerre sokszínű és egységes Európához.

Megjelenik a nemzetközi dimenzió az Alapvetés E. és P. cikkelyében is, amelyek az Európai Unióban és a nemzetközi viszonyokban is meghatározzák hazánk viszonyait, alapvető kapcsolatrendszereit, értékeit. A javaslat Szabadság és felelősség címet viselő része azzal, hogy az Európai Unió alapjogi chartájára támaszkodik, egészében közvetíti azt a tényt, hogy Magyarország része annak a nemzetközi európai értékközösségnek, amely elsődlegesnek tekinti az emberi életet és méltóságot. Az állam működését leíró részt is átszövik azon rendelkezések, amelyek a nemzetközi és európai kapcsolatainkhoz szükséges intézményi struktúrát hozzák létre, és gondoskodnak annak működéséről.

Az állam intézményei közül elsőként az Országgyűlésre, a legfőbb népképviseleti szervre vonatkozó szabályokat fekteti le a javaslat. A külkapcsolatok szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a tervezet értelmében továbbra is meghatározó szerepe van a hatáskörébe tartozó tárgyú, tehát a legfontosabb nemzetközi szerződések kötelező hatályának elismerésében az Országgyűlésnek. Bár sokan csak szimbolikusnak tekintik a köztársasági elnök szerepét az állam működésében, de a külpolitikában, külkapcsolatokban továbbra is képviseli Magyarországot mint az ország legfőbb közjogi méltósága, hiszen személye nemcsak a nemzet egységét fejezi ki, de külső viszonyainkban ő maga jelenti az országot partnereink felé.

A külkapcsolatok igen sajátos területe az Európai Unió, amely egyszerre tartozik a kül-, de legalább ennyire a belpolitikánkhoz. Európában, az Unióban otthon vagyunk, saját magunk határozunk saját és egyben közös sorsunkról. Annak érdekében, hogy az Európai Unió működési struktúráiból fakadó sajátosságok mellett is megmaradjon a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti nemzeti szintű egyensúly uniós szinten is, a javaslat rendelkezik a kormány és az Országgyűlés együttműködéséről európai uniós ügyekben. Ugyanis az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben a tagállami kormányok képviselői számos olyan kérdésben foglalnak állást, amely tagállami szinten törvényhozási hatáskörbe tartozik. Ezen ellentmondás feloldására, feloldása érdekében kerül sor arra, hogy az Országgyűlés az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szereplő tervezetekkel kapcsolatos kormányálláspontról tájékoztatást kérhet, illetve a kormány által figyelembe veendő állásfoglalást fogadhat el. Természetesen a részletes szabályokat továbbra is törvényi és nem alkotmányi, alaptörvényi szinten kell rendezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! 1823. január 21-én Szatmárcsekén írta meg Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Szatmárcseke a fehérgyarmati térségben található, és ebben a térségben volt a szatmári térség országgyűlési követe 1832 és '35 között Kölcsey Ferenc. Mi, szatmáriak rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy az új alaptörvény a Himnusz első sorával kezdődik: "Isten, áldd meg a magyart!"

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Varga Géza, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

(15.20)

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Számos gondosan megírt és szépen felolvasott zsigerbeszédet hallottunk a kormánypárt soraiból, amely valamennyi, kivétel nélkül méltatja az előttünk fekvő alaptörvény-javaslatot. De vajon valóban ilyen kifogástalan és ilyen tökéletes-e ez az alaptörvény?

Nos, nekem volna néhány felvetésem, és aggodalmamnak szeretnék hangot adni, különösen az előttünk fekvő alaptörvény jövőképének vonatkozásában. Ezt a gondolatsort három pontra bontanám. Az egyik: megvizsgálnám a fenntarthatóság szempontjából, másrészt a természeti kincseink védelme szempontjából, harmadrészt pedig az államadósság szempontjából.

Most nézzük a fenntarthatóságot! Mindannyian ismerjük azt az idézetet, azt a közkeletű szlogent, hogy a földet, a teremtett világunkat nem az őseinktől kaptuk örökségül, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Nézzük, hogy ebből a szempontból hogyan állja ki a kritikai próbát ez az alaptörvény!

Rögtön a Nemzeti hitvallás résznek a huszonnegyedik bekezdésében önök azt írják, és el sem hiszem, hogy ezt utána elolvasták, hogy mit írtak le: "Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot." Elgondolkodott valaki ezen a soron, amit önök leírtak? Hogy ilyen nyilvánvalóan... - ha ez egy freudi elszólás, akkor ez azt jelenti, hogy önök a jövő nemzedékre akarják tolni azt, hogy naggyá tegyék Magyarországot. Önök nem merik vállalni azt, hogy nekünk, a mi felelősségünk az, hogy naggyá tegyük Magyarországot, és az unokáinknak, gyerekeinknek csupán az legyen a feladatuk, hogy ezt az örökséget továbbvigyék. Önök ezt egyértelműen továbbtolják.

De mielőtt azt mondanák, hogy ez csak egy tévedés - ezt majd egyébként meglátjuk a végső változatban -, ha azt gondolnák, hogy ez tévedés, akkor ha továbbmegyünk az alaptörvényen, akkor látjuk, hogy önök egyszerűen az egészséges környezethez való jogot mint alapjogot kivették az új változatból. Ez még abban a sokat és általunk is átkozott '49-es alkotmányban is benne van, tehát az egészséges környezethez való alapjog. Ha kivesszük ezt az alapjogot, akkor nincs szükség a jövő nemzedék ombudsmanjára természetesen, hiszen akkor nincs, hogy ő milyen alapjogot védjen meg.

Mi ezt nem a jövő nemzedékekért felelősen megfogalmazott alaptörvénynek nevezzük, hanem éppen az ellenkezőjének. Mi ezzel szemben éppen hogy tovább bővítenénk az ombudsmanok sorát, az országgyűlési biztosok sorát, és a kereskedelmi ombudsman intézményét is bevezetnénk annak érdekében, hogy a magyar vidék ne pusztuljon tovább. Hiszen mindannyian beszélünk a kis- és közepes vállalkozásokról, beszélünk a kistermelőkről, a családi gazdaságokról, de nekik a kereskedelmi esélyeik közel nem azonosak, mint a nagy, versenyképes multinacionális cégeké. Tehát ezért számos visszaélés van, de erre most nem térek ki, hiszen ez nem az alaptörvény kérdése, de az, hogy az ombudsmanok körét szűkítik, ez nem a jövő nemzedékéért való felelősségtudattól van vezérelve.

Nézzük a másik szempontból, a természeti kincseink védelme szempontjából! Sokan sokfélét mondtak el ezen a héten ebben az általános vitában ezzel kapcsolatban is. Nincs még egy olyan része ennek az alaptörvénynek, statisztikát húzogattam, persze nem hivatalos, csak ilyen strigulázós statisztikát, a föld védelme hangzott el legtöbbször a kormánypárt soraiból is. De ugyanakkor hallottunk egy felszólalást, azt hiszem, hogy kedden Font Sándor képviselőtársam szájából, miszerint a föld védelmét nem lehet az alaptörvényben szabályozni. Miközben tehát sokan önök közül a föld védelmét fontosnak tartják, a szövegben is benne van, ugyanakkor, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, erre nem adnak sem garanciát, sem pedig valódi választ. Ezért van ez az ellentmondás, Font Sándor úr, aki esetleg közelebb van ahhoz, hogy mit lehet az Unióban és mit nem, valamint azok, akik jámbor óhajként önök közül betették ezt a javaslatot. Természetesen a természeti kincseinket, közöttük első helyen a földet, a vizet és más természeti kincseket, azokat kötelességünk megvédeni, és igenis ezt az alaptörvényben kell szabályozni.

Tehát a kormány felelősségét értem, hogy úgy kell ezt megoldanunk, hiszen a szándék talán közös mindannyiunkban. Itt van a levegőben ennek a szelleme, hogy valahogy meg kellene ezt védeni. A kormányzat felelőssége pedig az, hogy nemzetközi szerződések kötik, nem utolsósorban a csatlakozási szerződésünk, amely a földet a tőke szabad áramlásának kategóriájába sorolta. Ezért most mivel is állunk szemben? Hogyan tudjuk az óhajunkat, hogy jámbor vagy valódi, reális, hogyan tudjuk ezt megvalósítani?

Ehhez nagyon kreatív és árnyalt megoldások kellenének. Ezeket nem látjuk, ezeket hiányoljuk úgy az alaptörvény-tervezetükből és javaslatukból, mint a korábban már meghozott intézkedéseikből. Ezek közül elég, ha csak a Nemzeti Földalapot említem. A Nemzeti Földalapról szóló törvényt a földtörvénnyel együtt módosítottuk tavaly, valamikor augusztusban, és ez szeptembertől hatályos. Ebben azt nem tették meg, hogy legalább az állami tulajdonban lévő földeket megvédjék a spekulációtól és attól, amitől meg akarják védeni az alaptörvénnyel.

Mi ezért, és egy konkrét javaslatom van, ami talán nem hangzott el, de ennek a hiányát valamennyien érezzük: egész egyszerűen létre kell hozni - és ezt az alaptörvényben lehet rögzíteni - egy úgynevezett termőföld-nyugdíjalapot. Miért is volna jó ez a termőföld-nyugdíjalap, és miért is oldana meg több problémát egyszerre?

Tudjuk, hogy amíg a földmoratórium még fennáll három évig, addig magánszemély és az állam a két tényező, aki földet birtokolhat. A magánszemély miért nem jó? A magánszemélyek mögött látjuk, hogy strómanok vannak. Ezek a strómanok azóta is virágzanak, és számos interpellációm szólt erről, Bábolnára utalok itt, hogy a strómanok most a Nemzeti Földalap léte alatt is és a Fidesz-KDNP uralkodása alatt is jól működnek. Hiszen egy családi gazdálkodó egyik nap megvett egy földet, több száz hektárról van szó, lássatok csodát, amikor be lett jegyezve a földhivatalba a tulajdonjog, akkor rögtön rákerült néhány milliárdos jelzálog. Ez most történt, még akkor is, ha az előző rendszerben kezdődött, a szocialistáknál.

Tehát a Nemzeti Földalapnál sem voltak résen, hogy hogyan kellene megvédeni legalább az állami földeket. A javaslatom szerint tehát ezen termőföld-nyugdíjalap esetében az történne, hogy a Nemzeti Földalap birtokában lévő földekre kötvényt bocsát ki, és ennek a termőföld-nyugdíjalapnak adja el a kötvényeit. Így a Nemzeti Földalap nem adhatná el azt a földet, aminek alapján kiadott kötvényt. Így viszont biztosítva volna az, hogy a jövő nemzedékeknek és a mi generációnknak a nyugdíja biztosítva legyen. Hiszen ahogy tudjuk a globális folyamatokból, hogy az élelmiszer, a föld egyre inkább fel fog értékelődni, ha az élelmiszert értéknek tekintjük, akkor a vizet egyenesen aranynak a jövőben.

Ezért tehát egy ilyen kombináció ezt valóban megoldaná, úgyhogy én ezt javaslom. Az egyik módosítónk erre irányul, nagy érdeklődéssel várom, hogy mi lesz erről az önök bizottságainak a véleménye, és egyáltalán általános vitára engedik-e majd ezt a módosító javaslatunkat.

Így ezzel három legyet tudnánk ütni egy csapásra, ez biztos befektetés a nyugdíjukat megtakarítók számára, magyar kézben maradhatna a föld, hiszen ez a nyugdíjalap, lévén, hogy állami, ennek most a moratórium alatt is joga volna földet birtokolni és vásárolni, ugyanakkor birtokpolitikai célokkal a gazdálkodókat sem hoznánk hátrányos helyzetbe. Hiszen ahhoz, hogy egy fiatal gazda most be akarjon szállni a versenybe, mondjuk, akar 30 hektár földet megvenni, az körülbelül 20 millió forintjába kerül. Nem tudom, melyik gazdálkodni szándékozó fiatalnak van 20 millió forintja, de ebben az esetben ő ettől az alaptól bérelhetné ezt a földet, miközben a 20 millió forintját a gazdasága felépítésére használhatná. Tehát egyértelműen látszanak ennek az előnyei. Tehát még egyszer mondom: nagy érdeklődéssel várom, hogy mi lesz a sorsa ennek a módosító javaslatunknak.

A harmadik, ahogy említettem, a fenntarthatóság szempontjából az államadósságra térnék ki még röviden. Büszkén idézik többen önök közül, kormánypárti képviselők közül, hogy ez milyen nagyszerű intézkedés, így végre akkor most korlátozva van az államnak a mohósága, és nem költhet többet. Ha ezt a szocialisták nyolc évével hasonlítjuk össze, és ezt arra a célra tették ide be, hogy pofozzuk az MSZP-t, akkor ebben mi szívesen segítünk, ami az MSZP pofozását illeti. De abban már nem, hogyha elemezzük, hogy ennek mi lesz a hatása. Hogyan lehet az állam adósságát csökkenteni? Kizárólag úgy, ha az állam megszorító intézkedéseket hoz.

Orbán Viktor miniszterelnök úr a versenyképességi paktumhoz körülbelül ezek miatt az okok miatt nem csatlakozott. Tehát csak megszorításokkal lehet az államadósságot ez alatt a szint alatt, amit ír a javaslat, hogy 50 százalék alatt tartani, de ezt csak olyan áron tudjuk, hogy közben az egészségügyet, az oktatást és sok más intézményt le kell építenünk vagy lejjebb kell építenünk.

(15.30)

Ha ezt megtesszük, akkor, talán az én gyerekeim már végeztek az egyetemmel, de mondjuk, egy fiatalabb kollégánk azt mondja, hogy hát a gyerekeimet egyetemre kell járatnom, tandíjat kell fizetni, mert a kormány megszorított, hogy az államadósság 50 százalék alá csökkenjen, nekem hitelt kell felvennem. Magyarul, amit ezzel mondani akarok, hogy tehát nem elég az államadósságot csökkenteni. A valódi tét az ország külső eladósodottsága, és ha önök csak az államadósságot csökkentik, miközben a külső eladósodottságunkkal nem törődnek, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy amit megtakarítunk a réven, azt el fogjuk veszíteni a vámon. Tehát ezért ezt mindenképpen figyelembe kellene venni.

Miért adósodott el a lakosság? Csak fölidézni szeretném, bizonyára, akik figyelemmel követték, azok tudják, amit most idézek. Ez az úgynevezett hozamkereskedelem az, ami működtette a bankokat. Az osztrák bank, mondjuk, azt mondta, hogy ott veszek fel devizahitelt, ahol alacsony a kamata. Fölveszem, és ott helyezem ki, azoknak a bankoknak csorgatom leánybankokon, hálózatokon keresztül, ahol magas az alapkamat. Nos tehát, mindig is az elmúlt 20 évben a mi alapkamatunk mindig magasabb volt, ezért az osztrák banknak érdemes volt valahol olcsó, egy-két százalékos hitelre felvenni pénzt, és a mi gazdaságunkba betenni. Ez a vállalkozásokat és a lakosságot sújtotta. Amit önök javasolnak, hogy legyen 50 százalék alatti, ez tehát azt fogja eredményezni, mert a gazdaság nem állhat meg, a gyerekeinknek tanulni kell, az egészségügyi szolgáltatást igénybe kell venni, és nem sorolom még, hogy a vállalkozások és a lakosság mire szoktak felvenni hitelt, ez az igény továbbra is ott lesz, ellenkező esetben önök mély depresszióba, mély stagnálásba, mély válságba fogják dönteni az országot.

Arra kérem önöket, hogy tehát a jövőképük szempontjából ismét vizsgálják fölül ezt az alaptörvény-javaslatot. Van még idő módosításra hétfőig. Mi beadtunk néhányat, önök is tegyék ezt, hogy ebből a szempontból is kiállja a történelem próbáját.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Vargha Tamás, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

VARGHA TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úton vagyunk az emberi életben, és úton vagyunk a magyarság nemzeti és állami létében. Az alkotmányozással jelentős állomáshoz érkeztünk. Történelmünk majd fél évezredét nagyhatalmi elnyomás és kiszolgáltatott függés határozta meg.

Az új alaptörvény már a Nemzeti hitvallásban kimondja az együttműködés igényét a világ minden nemzetével. Magyarország két olyan érdekközösség tagja, amely felelősséget vállal a béke és biztonság fenntartásában, és amelyeknek ebből a szerepéből nemzetközi szerződésben rögzített kötelezettségeink erednek. Az új alaptörvénnyel szemben - ahogy minden jogszabállyal szemben - elvárás, hogy korszerűen és a gyakorlat próbáját kiállva szabályozza életünket. A javaslat a kormány hatáskörébe utalja a Magyar Honvédség alkalmazásának és külföldi állomásoztatásának engedélyezését, valamint külföldi fegyveres erők magyarországi vagy Magyarországról kiinduló alkalmazásának, illetve magyarországi állomásoztatásának engedélyezését, amennyiben az az Európai Unió vagy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapul. Teszi ezt azért, mert hazánk felismeri és elkötelezi magát amellett, hogy a mai kor biztonsági kihívásai - mint a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a regionális konfliktusok és a nemzetközi terrorizmus - nem kezelhetők széles nemzetközi együttműködés nélkül, ami végső esetben, ha már minden más lehetőség kimerült, a fegyveres erők beavatkozását is magában foglalhatja. Csak a NATO és az Európai Unió döntése alapján van azonban lehetősége erre a kormánynak, minden más esetben - nagyon helyesen - ez a jog a népszuverenitás legfőbb letéteményesét, az Országgyűlést illeti.

Mindez nem újdonság. Újdonság azonban az, hogy a javaslat egységesen, egy szerkezeti egységben szabályozza a katonai műveletekben való részvételhez kapcsolódó döntések meghozatalára vonatkozó rendelkezéseket. Ugyancsak új elem, hogy a Magyar Honvédség alapvető feladatai közé - amellett, hogy természetesen első helyen Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak védelme és a nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi feladatok ellátása áll - immár az alaptörvény szintjén is bekerül a békefenntartás és a humanitárius tevékenység, ami egyébként a honvédelemről szóló törvényben már szerepel. Ez is azt a felismerést tükrözi, hogy a biztonsági fenyegetések nem ismernek határokat, és egyetlen ország sem elég hatalmas ahhoz, hogy azokat önállóan, szövetségesei együttműködése nélkül kezelje, ahogyan nem is lehet elég elszigetelt ahhoz, hogy fejét a homokba dugva, ne vegyen azokról tudomást. Ezek a mai realitások, és ezek azok az okok, amelyek indokolttá tehetik a Magyar Honvédség Magyarország határaitól távoli bevetését, a magyar nemzeti érdekek, hazánk biztonsága érdekében.

A fent részletezett elemek biztosítják azt, hogy ezen a téren az új alaptörvény mind tartalmában, mind szerkezetében megfelel a kor kihívásainak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Cseresnyés Péter, a Fidesz képviselője. Képviselő úr!

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban számtalan pátosszal teli felszólalást lehetett hallani az alaptörvény vitájában. Nem érdemtelenül, hiszen minden érzelmektől fűtött hozzászóló átérezte azt a történelmi eseményt, amelyet ez a vita fémjelez.

Az elmúlt napokban a munkájukat végezni nem akaró szocialista és hozzájuk közel álló LMP-s képviselők szájából számtalanszor elhangzott az a kritika, hogy ez az alaptörvény-tervezet a múlt alkotmánya. Tisztelt Képviselőtársaim! Megfelelő alapok nélkül építkezni nem lehet. Választókörzetem, Nagykanizsa polgárai találkozásainkon gyakran kifejezik azt az igényt, hogy rendre, biztonságra, kiszámíthatóságra van szükségük, és ennek megteremtését az államtól várják. Olyan erős támaszt remélnek, amely a legtöbb élethelyzetben megvédi őket. Megvédi tulajdonukat, érdekeiket, egészségüket. Ebben a történelmi időben olyan alkotmányt fogadhatunk el, amely megfelel ezeknek az igényeknek. Erős országra, erős államra van tehát szükségünk, és e kívánalom keretrendszerét megteremti Magyarország új alaptörvénye, új alaptörvényének tervezete.

Olyan alaptörvényt fogadhat el a Ház, amely korszerű, XXI. századi jogszabály, de erőt merít a múltból, ezeréves államiságunkból. Visszanyúl a Szent István-i alapokig, mégis választ ad a jelen és a jövő kérdéseire. Annak ellenére, hogy visszanyúl az alapokhoz, miért is lehet azt mondani, hogy ez a jövő alaptörvénye? Azért, mert olyan kérdésekre ad választ, olyan területeken fogalmaz meg normákat, amelyeket a modern világunk problémaként él meg, s amely problémákra társadalmunknak választ kell adnia. Így alaptörvény-tervezetünk foglalkozik környezetünkkel, a magyar föld, az ivóvízkészlet, nemzeti erőforrásaink védelmével, az európai egység eszméjével. Ezen túl hangsúlyozottan foglalkozik a nemzet egészével, felelősséget vállalva a határainkon kívül élő nemzettársainkért.

Más tekintetben is új minőséget teremt. Leszögezi, hogy az Országgyűlés csak olyan költségvetési törvényt fogadhat el, amely nem növeli tovább Magyarország államadósságát. Tehát, ha úgy tetszik, szigorúan meghatározza a gazdasági-pénzügyi stabilitás megteremtésének kereteit. Az nem fordulhat elő többé, hogy egy kormány 8 év alatt 2,5-szeresére, 8000 milliárd forintról 20 000 milliárd forintra növelje az államadósságot. E passzus korlátot szab a felelőtlen gazdálkodásnak, a pazarlásnak, hogy másféle meghatározást ne említsek a szocialisták tevékenységéről. Ki kell mondanunk tehát: nem akarunk több Sukorót, gyanús ügyleteket, és nem akarunk többé olyan végrehajtó hatalmat sem, amely Magyarország érdekeit semmibe véve eladósítja, kiárusítja a hazát.

Még további pár szót említek arról, hogy ez a tervezet tényleg a jövőbe mutat, a jövő alaptörvény-tervezete. A környezetvédelem, a magyar föld védelme, a vízkészletünk megtartása és nemzeti kincsként való kezelése fontos elve a törvénynek, és mindenképpen a jövő biztosítéka. Ezt elvitatni nem lehet.

Egy másik, a jövőbe mutató része az alaptörvénynek a gyermekek után járó szavazati jog kérdése. Lehet kritizálni az ötletet, lehet vitatkozni az érte kardoskodókkal, egyet nem lehet megtenni: ironizálni, lekicsinyelni a kérdést. Azért nem lehet ezt megtenni, mert a felvetés a jövő egyik jelentős kérdése lesz. Az: lehet-e a fiatalkorúak érdekeit egy választás alkalmával hangsúlyozottabban képviselni, lehet-e a családok érdekeit képviselni hangsúlyozottabban egy ilyen jellegű megoldással?

(15.40)

Egyáltalán, megérett-e erre az idő? Erről lehet beszélni, de bele kell gondolni abba, hogy néhány emberöltővel ezelőtt ugyanilyen kétségek között kezdődött az általános választójogról szóló vita, valamint a nők választójogának megadása. Azt hiszem, a gyermekek után adható szavazati jog megadásának ideje még nem jött el. A kérdésről viszont el kell kezdeni a vitát. El kell kezdeni, mert a munkát értéknek valló és a gyermekeiket abból felnevelni akaró gyermekes családok biztosítják a nemzet fennmaradását. Ez a felvetés is mutatja tehát, hogy a jövő alaptörvény-tervezetének a vitája folyik a Ház falai között, és nem a parlamenti széküket üresen hagyóknak van igazuk, amikor a tisztelt Ház falán kívülről kiabálnak befelé.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pelczné dr. Gáll Ildikó, az Európai Parlament néppárti képviselője. Öné a szó, képviselő asszony.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Európai Néppárt): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy rövid hozzászólásomat egy személyes történettel kezdjem. Az elmúlt kormányzati ciklusban még a parlament alelnökeként Washingtonban jártam, s - Tilki Attila képviselőtársamhoz kapcsolódva - Jefferson ihletett meg, és elmentem az emlékműhöz. Szemlélődtem az emlékmű körül, egyszer csak 15-20 kisiskolás érkezett, természetesen szépen felöltözve, majd sorba rendeződtek, és hangosan, érthetően, szívből elmondták az amerikai alkotmány kezdősorait. Akkor mélyen magamba fordultam, és arra gondoltam, hogy a mi alkotmányunk vajon megérett-e erre. Ennek az átmeneti, ideiglenes, kurta-furcsa alkotmánynak a kezdősorai alkalmasak arra, hogy iskolában tanítsuk, egyáltalán, hogy szívből el lehessen mondani ezeket a sorokat? Aztán rájöttem, hogy nem. Szégyelltem is magam, de bevallom, egy kicsit irigykedtem is.

Akkor, képviselőtársaim, még csak álom volt, hogy Magyarországnak egyszer olyan alkotmánya lesz, amely első sorával a Jóisten segítségét kéri az ország előtt álló feladatokhoz és megmérettetésekhez. Olyan alkotmány, amely az emberi élet és az alapvető jogok fontosságát nevezi meg elsőként. Álom volt, képviselőtársaim, a nemzeti hitvallás, amely segítségével országunk méltó módon nyúlik vissza a több mint ezeréves hagyományainkhoz, kultúránkhoz, valamint az ország előtt álló időkre is pozitívan tekint.

Képviselőtársaim, a mostani alkotmány a jövő alkotmánya. Ez az alaptörvény európai szintű. A XXI. századnak szól, mert kevés olyan európai alkotmány van, amely a legfontosabb európai uniós irányelveket figyelembe veszi, vagy éppen az alapjogi chartából beemel tartalmában sorokat egy alaptörvénybe. Emberi jogi kérdésekben esetenként ez a szövegtervezet túl is mutat ezen. Hatvankét év után végre eljött az a pillanat, hogy lezárjunk egy korszakot, amely - valljuk be őszintén - egyáltalán nem illett bele, sőt sokszor megcsúfolása volt országunk korábbi történelmének és nemzetteremtő erejének.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy két-három olyan pontra felhívjam a figyelmüket, mindannyiunk figyelmét, amelyekben az alaptörvény véleményem szerint igazi áttörést jelent számunkra. Eddig példa nélkül álló módon ez a mostani tervezet valóban tudatosan épít a jövőre, hiszen most, amikor minden a gazdasági kormányzásról szól, amikor a tegnapi és a mai napon az Európai Unió vezetői éppen az európai gazdaságról beszélnek, a gazdasági kormányzás és az euró megerősítésén fáradoznak, akkor ez az alaptörvény kötelezettségként írja elő a fenntartható gazdálkodás megteremtését, valamint ezen túlmenően intézményesített szinten is védi közös értékeinket és nemzeti vagyonunkat.

Csak üdvözölni tudom, hogy az alaptörvény rögzíti a központi költségvetésre vonatkozó alapvető szabályokat, amelynek keretében úgynevezett adósságkorlátot állít fel, továbbá a közpénzek és a nemzeti vagyon a felelős és az ellenőrizhető gazdálkodás megnevezéssel fokozott védelemben részesül.

Az új alaptörvény szemléletében is új, hiszen kinyilvánítja az értékteremtő munkára alapuló gazdaságot, a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodást, valamint a közpénzügyekről szóló azon rendelkezéseket, amelyek végleg szakítanak a hiteltelen költségvetési politikával. Volt benne részünk bőven. Az új alaptörvény valóban új alapokat teremt, hiszen a jövőben nem fordulhat elő az, hogy a kormányok költségvetési számokat kozmetikáznak, netalán még hazudnak is, vagy valótlan adatszolgáltatásokat végeznek úgy a magyar emberek, mint az Európai Unió felé.

Ebből a szövegtervezetből végre kiérződik, milyen fontos az, hogy az olyan gazdasági válságok idején, mint amilyet az elmúlt egy-két évben egész Európa is megtapasztalt, egy biztos kapaszkodó legyen a kezünkben. Egy olyan szabályrendszer, amely nem kijátszható, nem csak a rövid távú érdekeknek szól, mindenki által elfogadott és tisztelt, amely olyan erkölcsi és szakmai biztosítékot jelent az állam működésében - és így átvitt értelemben a polgárok mindennapjaiban is -, ami valóban a rendszerváltó időkre emlékeztet mindnyájunkat. Akkor ugyanis éppen a Fidesz volt az, aki kimondta, hogy többé nem jöhet olyan politika, amely a jövő generációk eladósítására épít. Nem jöhet olyan politikai kurzus, amely gazdaságpolitikai alkuival és a kedvező rövid távú önös hasznok miatt felelőtlenül figyelmen kívül hagyja gyermekeink boldogulásának esélyeit.

Itt térnék rá röviden a másik nagyon fontos pontra, hiszen a fenntartható gazdálkodás, a felelős gazdálkodás, képviselőtársaim, nem kis részben demográfiai kérdés is. Az adórendszer pontosan ezt szolgálja: az új alaptörvény szerint figyelembe veszi az eltartottak számát, és elismeri a gyermekvállalással járó pluszterheket, vagyis egyértelműen a magyar családok boldogulását segíti elő. Mindezeken túlmenően pedig újszerű módon először megnevezésre kerülnek a szülők kötelezettségei gyermekeik felé, de ami még sokkal fontosabb, új elemként megnevezésre kerül, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, ami a szolidaritás egyik legszebb példáját tárja elénk. Ha pedig a tágabb családot vesszük alapul, akkor ez a tervezet részletesen sorolja a nemzet kötelezettségeit, amelybe beletartoznak a határainkon kívül élő magyar közösségek mint összetartó erő iránt viseltetett felelősségünk is.

Fontos elmondani, képviselőtársaim, nagyszerű és felemelő érzés, hogy ez az alaptörvény úgy születik, hogy nem a fejünk fölött hoznak döntéseket, nem egy pártpaktumnak lesz az eredménye, hanem folyamatosan elmondhatta mindenki, akinek volt véleménye, részt vehetett intézményesített módon az alkotmányozás folyamatában. Képviselőtársaim, egyetlenegy dolgot sajnálok, azt, hogy ebben a folyamatban csak érintőlegesen vehetek részt. Nem jegyezhettem ezt az indítványt, a szavaimmal megerősíthetem, de a szavazatommal ezt nem tehetem meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Egy szolgálati közlemény következik. 16 perc és 40 másodperc állt a Fidesz-frakció rendelkezésére képviselő asszony felszólalása előtt, aki a Fidesz-frakció időkeretére szólalt fel. A gép nem indult el, 7 perc 12 másodperc volt a felszólalás ideje, ezért kérem a technikai csapatot, hogy ennek megfelelően legyen szíves beállítani a Fidesz hátralévő felszólalási időkeretét. Köszönöm.

Megadom a szót 24 másodperces reagálásra Varga Gézának, a Jobbik képviselőjének.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Pelczné dr. Gáll Ildikó felszólalása késztetett arra, hogy megnyomjam a gombot. Be kellene látni, úgy nem tudunk méltó vitát folytatni az alaptörvényről, ha önök felolvasott panelekkel válaszolnak azokra, amikről mi beszélünk. Ez nem vita! Ez a felolvasott panelek alapján történő előre kiadott instrukció. Önök kérdőíven megkérdezik a népet, hogy akarják-e az államadósság csökkentését. Erre mit lehet válaszolni? Természetesen azt, hogy igen, akarjuk. De ezzel önök csak megalapozzák azt, hogy amikor majd jönnek a megszorító intézkedések, akkor tudják mondani, hogy igen, kedves nép, ti megszavaztátok ezeket az intézkedéseket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Ivády Gábor független képviselőnek.

(15.50)

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két tervezet van előttünk. Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell hogy mondjam, hogy nekem Szili Katalin képviselőtársam tervezete jobban tetszik, többek között például a közvetlen elnökválasztás intézménye, illetve a kétkamarás parlamentnek szerintem igenis helye lenne az új alkotmányban, és módosíthatnánk a jelenlegi berendezkedést. Ez ellen nem érv az, hogy most csökkentették, csökkentettük le kétszáz főre 2014-től - valószínűleg 2014-től - a parlament létszámát, hiszen anyagilag semmiképpen nem jelent többet, hiszen ők napidíjat kapnának az üléseik alkalmával, viszont sokkal nagyobb mértékben megjelenhetne a különböző civil szervezetek, érdekvédelmi szövetségek álláspontja a törvényhozás keretén belül is, és ez legális és törvényben lefektetett módon történne.

Néhány módosító javaslatot benyújtottam máris, engedjék meg, hogy néhányról most szóljak. Az első, amit már többen említettek, Varga képviselőtársam is említést tett róla, az kettős dolog. Az egyik, hogy a 30. cikk átalakítja az ombudsmani rendszert. A jelenlegi rendszer jól működik, ebben nincs semmi nagyon komoly komplikáció. Ha valakinek van valami problémája, akkor nagyon jól tudja, hogy melyik ombudsmanhoz kell mennie. Annak, hogy egyetlenegy ombudsman legyen, és mondjuk, a jövő generációja ombudsman tulajdonképpen egy szinttel lejjebb kerüljön, ennek az értelmét nem igazán értem. Ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint ahogy önök lényegesen lecsökkentették a minisztériumok számát, viszont annyi államtitkár van - és most itt az államtitkárokat véletlenül sem szeretném megsérteni -, rengeteg államtitkár van, és ezért egy kicsit átláthatatlan, követhetetlen a rendszer. Az államtitkárok minisztériumi szintű államtitkárságok élén állnak.

Azzal együtt mondom egyébként azt, hogy az önök által beterjesztett alaptörvény-javaslat a jövő nemzedékéért jelentősen felelősséget vállal, és ezt meg is fogalmazzák nagyon sok helyen, Ágh Pétertől és Szájer képviselőtársamtól is ezt hallhattuk, és ezzel a törekvéssel nem áll összhangban az, hogy az ombudsmani rendszert pedig le akarják építeni vagy alacsonyabb szintre akarják hozni.

A másik nagyon fontos dolog pedig az egészséges környezethez való jog, ami tulajdonképpen érthetetlen, jelentős visszalépés a jelenlegi alkotmányhoz képest. Beadtam én is erre egy módosító javaslatot, én nagyon szépen kérem... (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Akkor ezek szerint nyitott fülekre talált ez a javaslatom.

Amiről szó volt még, az az összeférhetetlenség, illetve hogy vajon egy országgyűlési képviselő lehessen-e például polgármester, vagy milyen olyan szakmákat említsünk meg, amelyeket nem vállalhat el egy képviselő. Én azt mondom, hogy az országgyűlési képviselői munka ellátása teljes embert igényel, és szerintem jogos elvárás az állampolgárok részéről egyrészt az, hogy az országgyűlési képviselő semmi mással ne foglalkozzon, hanem foglalkozzon csak a saját választókerületével, csak a saját választópolgárainak az érdekvédelmével és a törvényhozással, a másik jogos elvárás pedig az, hogy ne kaphasson sehonnét máshonnét pénzt, ne folytathasson keresőtevékenységet. Nyilván itt például a szerzői jogokkal kapcsolatos dolgokat én kivenném ebből. Hiszen bárhonnét is kap fizetést, bárhol is tevékenykedik, lehet tanár, szobafestő vagy bármi más, operaénekes - vagy miért szabad kőművesnek lennie például -, de ahonnét valaki pénzt kap, az azt jelenti, hogy az már elfogultságot jelent.

Ezért én beadtam egy törvénymódosító javaslatot mind a kettőhöz, Szili Katalinéhoz és az önökéhez is, amelyben azt mondom, hogy az országgyűlési képviselő más keresőfoglalkozást - a kormány tagja, államtitkár vagy kormánymegbízott kivételével - nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzői jogvédelem alá eső tevékenység kivételével - díjazást nem fogadhat el. Én nagyon szépen kérem önöket, hogy támogassák ezt.

Egy kicsit álszent dolognak érzem azt, hogy az lenne a legnagyobb probléma, hogy mondjuk, egy polgármester túlzott módon tudja-e az önkormányzatok érdekeit képviselni itt a parlamenten belül. Egészségesebb lenne az, ha akkor semmiféle más munkát sem végezhetne. Ha ugyanis polgármester nem lehet országgyűlési képviselő, az nagyjából azt jelenti, hogy ha egyetlenegy olyan ember van itt a parlamentben, aki mondjuk, cipész, akkor a cipészek érdekvédelme jobban van képviselve a parlamentben, mint a polgármestereké. Egyébként hozzáteszem, hogy a polgármesterség és az önkormányzati munka az, amelyik soha nem lesz szétválasztható az itteni munkától, és a leginkább befolyásolja az önkormányzatokat, a képviselő-testületeket és a polgármestereket az, hogy itt milyen döntések szülessenek.

Én kinyilvánítottam azon véleményemet, hogy vagy szabályozzuk le úgy, hogy senki ne végezhessen más keresőtevékenységet, vagy ne diszkrimináljuk ebből kizárólag a polgármestereket és az önkormányzati képviselőket. Akkor persze remélem, ha a polgármesterek nem lehetnek országgyűlési képviselők, előbb-utóbb előállnak majd egy olyan javaslattal is, amelyben arról szólnak, hogy az önkormányzati képviselők között hogy lehetnek olyanok, akik egyébként önkormányzati intézményben alkalmazottak.

Amiről beszélni szeretnék még, az a XXIV. cikk, amely arról szól, hogy az új műszaki megoldások és a tudomány eredményei alkalmazására oda kell figyelni. Én beadtam egy módosító javaslatot, szeretném, ha ezt is támogatnák, ugyanis a XXI. században szinte elképzelhetetlen az, hogy kifejezetten ne szóljunk az alaptörvényben az informatikáról és az internetről, hiszen egyébként hazánk fejlődése is nagymértékben függ ettől. A módosítás egyébként jelentős lépést tesz az esélyegyenlőség érdekében, ami azt jelenti, hogy az ügyfélkapurendszert - vagy hívjuk akárhogy - belevennénk, akár kapjanak alanyi jogon e-mail-címet az emberek, segítsék azt, hogy az e-közigazgatás minél erősebb legyen. Talán nem túl részletesen, hiszen az alkotmánynak nem ez a feladata, de én mégis javaslom azt, hogy az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos dolgokat az alkotmányba, ha megtisztelnek vele, akkor támogatják, és bele fogjuk venni. Hozzáteszem, hogy ezzel kiegészítve ugyancsak a javaslatban szerepel az is, hogy az adatok védelmét is ezzel párhuzamosan meg kell erősíteni.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy az utolsó módosító javaslatomról is szóljak egypár szót. Ugyanis önök azt írták a zárórendelkezések utáni passzusban, hogy önök büszkék arra, hogy ezt az alaptörvényt meg fogják szavazni, és azt szeretnék, hogy az igennel szavazó képviselők nevei odakerüljenek az alkotmány végére. Engedjék meg, hogy kiegészítsem ezt egy javaslattal: minden képviselőnek kerüljön oda a neve, azzal, hogy igennel vagy nemmel szavazott. Hagyjuk az utókorra, hagyjuk a történelemre és a jövő generációira azt, hogy eldöntsék utána, hogy kik azok, akikkel ők egyetértenek, akik igennel szavaztak, vagy akik nemmel szavaztak. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Egyébként annyit azért hozzáteszek, hogy az önök javaslatával is, ha az eszmét, az értékeket nézem, akkor tökéletesen egyet tudok érteni, viszont van benne egy-két olyan pont -, amit már nem fogok tudni kifejteni, mert 30 másodpercem van -, amely engem mint demokratát sért, aggályosnak tartom, és elfogadhatatlannak tartom. Ha ezek a passzusok benne maradnak, akkor én büszkén akarom vállalni azt, hogy erre az alkotmányra nemmel szavazok, hogyha kikerülnek belőle, akkor büszke leszek arra, ha igennel szavazok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces reagálásra következik Pelczné dr. Gáll Ildikó.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Európai Néppárt): Köszönöm, elnök úr. Tulajdonképpen Varga képviselő úr megszólított, de nemcsak engem, hanem általam szerintem a teljes frakciót, a Fidesz-KDNP-frakciót is. Képviselő úr, ha ráér egy picit, akkor engedje meg, hogy azt a mondatot, amit ön mondott, hogy üres szólam a képviselőtársak és az én hozzászólásom is, visszautasítsam.

Képviselő úr, egy alaptörvénynél üres szólamról beszélni?! Minden képviselőtársam a szívéből beszélt, őszintén. Valamennyien úgy gondoljuk, hogy ez egy felemelő pillanat, egy történelmi pillanat részesei vagyunk. Semmi kincsért, semmi pénzért nem mulasztottam volna el azt a pillanatot, hogy ma utolsóként, ha lehet, de hozzászóljak ehhez az alaptörvényhez. És ön kétségbe vonja valamennyiünk jó szándékát, hozzáállását ehhez a kérdéshez. Mi szeretnénk, én legalábbis még nagymama koromban is büszkén mesélni az unokáimnak, hogy megadatott nekem az a pillanat, amikor ehhez az alaptörvényhez hozzászólhattam. Lehet, hogy rosszul, ön szerint lehet, hogy üres szólam volt. De engedje meg, én a szívemből beszéltem.

Ami pedig az adósság kérdését illeti, nincs olyan alaptörvény, nincs olyan alkotmány, ami ennyire európai lenne, és ennyire konkrétan meghatározott lenne, mint a mi készülő alaptörvényünk. Nincs olyan, ami ezt a költségvetési fegyelmet írná elő. Ha a '49-es ilyen lett volna, és ha be is tartották volna, akkor a magyar gazdaság állapota most nem úgy nézne ki, ahogy kinéz, és éppen nem azon kellene gondolkozni, hogy hogyan lehet a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést elindítani.

Ami pedig a párbeszédet illeti, igenis volt párbeszéd. Lehet, hogy tíz kérdést moderáltunk, de én magam is számos mailt írtam, volt intézményesült formája. Ismerőseim, barátaim, a városom lakói is megtették ezt, és boldogan kapták a visszajelzést. Polgármester asszony is ugyanezt elmondta. Kérem, ne vonják ezt kétségbe! (Taps a kormánypárti padsorokban. - A számláló nem működik.)

ELNÖK: A technika nem veszi tudomásul képviselő asszony jelenlétét; az Országgyűlés igen, amint látja, hiszen vitát is kiváltott. Viszont kérem a Fidesz hátralévő idejét, ha jól számolok, 7 perc 19 másodpercre visszaállítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Köszönöm szépen a jóváhagyást.

A következő felszólaló a Fidesz frakciója részéről Törő Gábor. Öné a szó.

TÖRŐ GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmi pillanatokat élünk. 1949-ig, a kommunista diktatúra alkotmányának létrejöttéig úgynevezett történelmi alkotmánya volt Magyarországnak is. A jogtudomány egyetért abban, hogy a kartális alkotmány nem egy hosszas történelmi fejlődés folytonosan változó eredménye, hanem a meglévő viszonyokat gyökeresen átrendező vagy megalapozó kor terméke. A kartális alkotmányokkal rendelkező országokban a későbbi alkotmányfejlődés során nemegyszer előfordul, hogy az alkotmányos viszonyok lényeges átalakítása esetén az alkotmányozó a korábbi alkotmány teljes félretételével új alkotmányt alkot. Példa erre Franciaország vagy Németország esete is.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a régi rezsim, jelen esetben az ellenzékben ülő baloldali képviselők soha nem fognak asszisztálni ehhez a változáshoz. Erre a történelemben sem igen volt példa. Azt viszont el kell mondanunk és el kell fogadnunk, hogy Magyarország választópolgárai a tavalyi választások során, annak eredményeképpen felhatalmazást adtak a jelenlegi alkotmányozási folyamathoz. Tették ezt annak ellenére, hogy a választási kampányban a baloldal folyamatosan a Fidesz kétharmados parlamenti többségével riogatott, hosszan és részletesen ecsetelve ennek következményeit. Senki nem mondhatja tehát, hogy az emberek nem voltak birtokában azoknak az ismereteknek, amelyek szerint jelenleg Magyarország új alkotmányának elfogadásáról dönthet az Országgyűlés. Magyarország választópolgárai tudták és felismerték azt a lehetőséget, hogy a korábbi elkeserítő 8 év után felhatalmazást adjanak egy olyan politikai erőnek, amely képes az országot kivezetni a kilátástalanságból.

Ezen kilátástalanság egyik aspektusa a hatalmas államadósság, amelynek időbeli kereteire választ ad az Országgyűlés előtt lévő javaslat. A javaslat a jövő nemzedékek helyzetéért viselt felelősséget tekintetbe véve előírja az Országgyűlés részére, hogy a költségvetést akként állapítsa meg, hogy az államadósság ne növekedjen. A javaslat a költségvetési gazdálkodás felelősségét a kormányra mint a végrehajtó hatalom legfőbb szervére telepíti, megállapítja továbbá ennek alapvető követelményeit is. A javaslat annak érdekében, hogy az aktuális szükségletek vagy érdekek túlzott előtérbe helyezése ne róhasson elviselhetetlen terhet a jövendő generációkra, szigorú követelményt állít a költségvetési gazdálkodás elé. A javaslat az államadósság tartós és tendenciaszerű csökkentését tartja kívánatosnak, ennek megfelelően az államadósság azon szintjét, amely egy felelős gazdálkodás mellett tolerálható, a bruttó hazai termék felében határozza meg.

Alighanem az egyetlen állami intézmény az Állami Számvevőszék, amelynek falán a magyar állami élet más nagyjaival együtt ott van Wekerle Sándor markáns profilja. Tekintettel arra, hogy Wekerle Sándor születési helyét, Mórt magam is szülővárosomnak mondhatom, kérem, engedjenek meg egy rövid történeti kitekintést. Wekerle életműve számos tanulsággal szolgál. A párhuzam sok területen adott: nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, európai valutakrízis, tömeges elszegényedés, a reformok szükségessége, amely nem működhet szilárd államháztartási alapok, az európai és azon kívüli globális gazdasági erőtérhez kapcsolódó felzárkózás nélkül. Ma is, akárcsak Wekerle korában, magyar polgárok milliói előtt lenne szükség megnyitni az önrendelkezés és a felemelkedés lehetőségét.

Wekerle Sándor következetes tevékenységével gondoskodik a növekvő államadósság kezeléséről, így költségvetési stabilitás alakul ki, sőt a maga idejében a magas költségvetési hiányt többletbe sikerül fordítania. Egyidejűleg ígéretet tesz a társadalom elesett rétegei felé: "A reformokat nem a kincstár jövedelmének szaporítására kívánjuk felhasználni, hanem az előállott többletjövedelmet a nép legszegényebb rétegeit aránytalanul terhelő adók leszállítására, illetve teljes megszüntetésére kívánjuk fordítani."

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakpolitikusi lét felvállalásának tisztes példáját látva s azt követve arra biztatom önöket, hogy szavazzanak igennel Magyarország új, jövőbe mutató és az itt élő emberek boldogulását szolgáló alkotmányára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Varga László, a KDNP képviselője.

Öné a szó, képviselő úr.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Egy komoly munka végéhez érkeztünk. Alkottunk, amikor alkotmányozásról, az alaptörvényről tárgyaltunk. Nagyon sok képviselőtársam fölszólalásában megjelent természetes módon az az öröm, az az érzelem, amely mindannyiunkban benne van, hogy ebben a munkában részt vehettünk. Hiszem, hogy a jelen lévő ellenzék is átélte ezt. Ezzel az örömmel zárhatjuk az utolsó előtti fázisát ennek a munkának, az alkotmányozásnak, az általános vitát. Ugyanakkor reménységgel. Reménységgel, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. Nem voltak hiábavalók azok a javaslatok, hozzászólások, amelyek elhangoztak mindkét vagy mindhárom pártfrakció részéről.

(16.10)

Nagyon sok javaslat elhangzott. Valószínű, ezen javaslatok egy része írásban is odakerül az alkotmányszövegező bizottság elé, amelynek alelnöke itt van, és végiggondolják, mi az, amit majd elénk hoznak a részletes vitában, hogy végül kialakuljon az, ami meghatározza és valóban betölti azt a reménységet és örömöt, amely azoknak a szívében, lelkében ott van, ott volt, akik ebben részt vettek.

Az alkotmányunknak, az alaptörvényünknek a legszebb része a bevezető. Keveset beszéltünk erről, hisz a gyakorlati rész nyilván sokkal jobban közel állt hozzánk, de ez olyan veretes szöveg, amelyre felhívom a figyelmet. Hisz beszél a múltról, arról, amire építünk, és beszél arról a hitről, hűségről, szeretetről, amely meg kell hogy határozza a holnapunkat, amely meghatározhatja a mi egész nemzetünknek a sorsát. Hűség a hazához, a néphez, a nemzethez, a történelmünkhöz, az örökségünkhöz, hagyományainkhoz. Hit abban, hogy velünk nem fog befejeződni semmi, hanem folytatása van, gyermekeink, unokáink folytatni fogják.

Valaki kifogásolta azt, miért van benne, hogy majd a gyermekeink teszik naggyá ezt az országot. Én nagyon örülök annak a mondatnak, amelyik így hangzik, hogy hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal, lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot. Ezzel a hittel alkottunk, alkossunk (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), és ezzel a hittel menjünk tovább!

Legyen valóban úgy, ahogy befejeződik az alaptörvény: legyen béke, szabadság és egyetértés. Ezt adja meg az Úristen mindannyiunknak! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Babák képviselő úr sem hiába jegyzetelt, a Fidesz-frakciónak maradt 1 perc 54 másodperce; képviselő úr, öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Fején találta a szöget, ugyanis nem kívántam hozzászólni, pusztán csak azért nem, mert előterjesztők vagyunk több mint 260-an, és magam is aláírtam, Arnóth Sándor képviselőtársammal együtt a törvényjavaslatot. Az előterjesztő pedig magával nem vitatkozik, hanem az érveket figyeli, ezért négy napon keresztül magam is igyekeztem minden megjegyzést figyelni. Nem vitatkoztunk.

Én úgy gondolom, meg kell ragadnom az alkalmat, hogy megköszönjem viszont mindazoknak, akik építő jelleggel javaslatot tettek, nekem is munkámat segítve, és Békés megye polgárainak is különös tekintettel, Dankó Béla képviselőtársammal, akik megtiszteltek véleményükkel, javaslataikkal, részt vettek a konzultációkon és a közmeghallgatásokon. Köszönöm nekik.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Egy személyes megjegyzést engedjenek meg. 1956-ban tankok járkáltak Szarvas város utcáján, csikorgott a falu utcája, és repülők röpködtek felettünk. Nagyanyám az ágy alá zavart minket, és az ágyra feküdt, fölénk. Sokáig nem értettem, miért tette ezt. Nem az alkotmány védett meg a tankoktól. Nem az alkotmány védett meg különben a repülők sikítozásától, hanem nagyanyám. És később megértettem, hogy ezt egy államnak, egy alkotmánynak is garantálnia kell. Biztosítani kell, hogy ne féljünk.

Apám hazajött, nem szólt a néprádió, a vezetékes néprádió, és azt mondta, hároméves voltam, hogy fiam, tied a könyvtáram, olvassál. Gondolta, hogy így csöndben leszek, és nem idegeskedik a család sem. De ennivalónk sem volt. Levett a polcról egy könyvet, Fogadalmi táblák volt a címe. Föllapoztam, és találtam egy idézetet, Schiller idézetét: mindig egészet akarj, s ha magad nem nősz meg egészre, légy valamely nagy egész műben a rész, a csavar. Most én azt éreztem, hogy egy nagy, egész műnek része és csavarja vagyok.

Kedves Magyarok! Akarjunk egy egész dolgot, egy jó dolgot, helyes dolgot! Biztonságot és fejlődést, stabilitást. Legyen Isten áldása a közös munkálkodáson!

Gyakujem peknye, pán prezident, mili brati. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, aki a Magyarország Alaptörvénye című törvényjavaslat előterjesztői nevében válaszolni kíván az elhangzottakra.

Öné a szó, képviselő úr.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem mindazoknak a felszólalását, akik a vitában aktívan részt vettek. Úgy gondoljuk, hogy általánosságban ez a köszönet a Magyar Országgyűlésben a kötelező udvariasság része, most azonban olyan helyzetbe kerültünk, hogy ez a köszönetnyilvánítás érdemi lehet, hiszen az ellenzék két pártja is úgy gondolta, hogy távol marad Magyarország legfontosabb jogszabályának, Magyarország első számú törvényének vitájától, így vitatkozni természetesen csak azokkal tudtunk, akik az érveiket el tudták mondani.

Az a szakasza az alaptörvény vitájának, amely most lezárul, még csak az általánosságokról folyó vitát zárja le, a módosító indítványok benyújtására a lehetőség mindenkinek nyitva áll; ezek után már konkrét vitákat folytathatunk arról, hogy a szabadságjogok vagy egyes jogintézmények szabályozása pontosan, megfelelően történt-e az előttünk fekvő tervezetben.

Általánosságban mégis rögzíteni szükséges azt, hogy aki nem él a részvétel lehetőségével, az a kritika jogát is elveszti. Úgy gondoljuk, azok a frakciók, amelyek arra nem voltak képesek, hogy ebben a nagyon fontos vitában a saját véleményüket, sőt választóik véleményét itt az Országgyűlésben megjelenítsék, elvesztik a kritika jogát az alaptörvénnyel kapcsolatosan.

Szeretném mindenkinek az emlékezetébe idézni azt, hogy amikor 2006-ban bizonyítottan hazugsággal nyert választást a Szocialista Párt, amikor az akkori kormánytöbbség hazugságban fogant, és amikor ezt követően az alkotmányos alapjogi védelmet élvező Fidesz-nagygyűlést vérbe fojtotta az akkori kormányzat, ezt követően a különösebb jelentőséggel nem bíró napirend előtti felszólalások során is mind a Fidesz, mind a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója képviseltette magát. Természetesen a képviselők már nem tisztelték meg azt a miniszterelnököt, aki ezt a tiszteletet nem vívta ki és nem érdemelte ki, de azt mind a két frakció biztosította, hogy a választópolgárok véleménye megjelenjen az Országgyűlés vitájában. Egy ennyire eltérő helyzetben is a parlamentáris demokrácia alapvető szabályait tiszteletben tartottuk.

Úgy gondoljuk ráadásul, az sem ad okot a távolmaradásra, hogy az ellenzéki pártok leghangosabb érve szerint nincs szükség új alkotmányra vagy nincs alkotmányozási kényszer. Nem szeretnék újra az ebben a vitában is többször már elhangzott érvekre hivatkozni, de mindenki számára legyen egyértelmű, hogy mindaddig, amíg a jelenlegi Országgyűlés két kormánypártja a kétharmados felhatalmazást, ami egy új alaptörvény elfogadásához is elegendő, nem nyerte el a választópolgárok szabad akaratából, addig mindenki egyetértett abban, függetlenül attól, hogy MDF-, MSZP- vagy Fidesz-kormány volt Magyarországon, de mindenki egyetértett abban, hogy szükség van új alaptörvényre.

Ezért mindazokat a vitákat, amelyek az alkotmány szükségességével vagy az alkotmányozási kényszerrel kapcsolatosak, azzal tudjuk visszautasítani, hogy valójában ez egy demokráciafelfogásbeli probléma; öt választás eredményét a jelenlegi ellenzéki pártok vagy a most távolmaradó ellenzéki pártok elismerték, a mostani választás eredményét vitatják csupán. Mi úgy gondoljuk, teljesen természetes, hogy ennek a kormánytöbbségnek is joga és lehetősége van ugyanarra, amire egyébként valamennyi kormánynak eddig lehetősége volt. Hogy megfelelő képviselői létszámot is tud biztosítani az új alaptörvény elfogadásához, ez pedig a választók akaratából történik.

Természetesen egy alaptörvény elfogadása különleges felelősség is, ezért minden olyan módosító javaslatért, amelyet nem kellő megfontoltsággal utasítunk el, a mi felelősségünk is megállapítható. Ezért azt tudom ígérni mindenkinek, hogy a módosító javaslatokat meg fogjuk fontolni, és nem akarjuk politikai alapon elutasítani.

(16.20)

Vannak olyan kérdések - és ez a vitából is kitűnt -, ahol világos értékkülönbség vagy véleménykülönbség áll fenn a jelenlévők között. Ebben az esetben meg fogjuk védeni a saját véleményünket. De olyan jellegű technikai vagy tartalmi észrevételek, amelyek az új alaptörvény által létrehozott államszervezetet jobbá vagy hatékonyabbá tehetik, számíthatnak a kormánypártok támogatására.

Volt néhány konkrét kérdés is, amire érdemes kitérni. Az egyik nagy vitapont, ami többször is itt felmerült, és röviden én is ebben a kérdésben már véleményt nyilvánítottam, az a gyermekek után járó szavazati jog. Úgy gondoljuk, hogy lehet ez ellen érvelni, sőt súlyos érvek szólnak ez ellen, de emellett is. De ezt etnikai alapon, cigányokkal kapcsolatosan elutasítani nem szabad, nem indokolt. Ennek a javaslatnak a pozitívuma éppen az, hogy egy olyan társadalmi réteget juttatna választójoghoz, amelynek ma semmilyen beleszólása a közügyek intézésébe nincsen, és ahol egyébként azok a szülők, akik gyermekeket vállalnak és gyermeket nevelnek, többlet-hozzájárulást nem kapnak a közügyek intézésében. Ennek ellenére vannak ennek a javaslatnak technikai nehézségei, ráadásul annyira szétfeszíti azokat a kereteket, amelyekben ma az ország polgárai gondolkodnak, hogy egy masszív ellenállással szemben, támogatás nélkül egy ilyen javaslatot vélhetően nem lehet megvalósítani.

Ezért elképzelhető, hogy ez módosító indítványok formájában kikerül a tervezetből, de nem lennék meglepve, ha Európa jelenlegi népesedési helyzetében ez a kérdés vagy ehhez hasonló kérdés, hasonló problémát megoldani képes kérdés újra és újra felmerülne a következő évtizedekben. Ezért még ha kikerül a törvénytervezetből ez a szakasz, akkor sem volt hiábavaló a vita.

A nemzeti jelképekkel kapcsolatosan is számtalan felvetés hangzott el. Úgy gondoljuk, hogy az alaptörvény-tervezet e tekintetben kiállta a próbát. Az a lehetőség, amelyet ez a tervezet tartalmaz, megőrzi a jelenlegi és évszázadokra visszatekintő - és ebben az esetben a koronás címernél természetesen indokolt a különbségtétel, de a magyar nemzeti hagyományokat tekintve ott is igaz, hogy évszázadokra visszatekintő - nemzeti jelképeinket, de lehetővé teszi azt, hogy sarkalatos törvényben meghatározottak szerint más módozatban is használhatóak legyenek ezek a jelképek. Úgy gondoljuk, hogy ez rendkívül fontos, mert nem honosodott meg egységes használat a hivatalos címerrel, illetve a zászlóval kapcsolatosan.

Ez a sarkalatos törvény egyértelműen lehetővé fogja tenni például, hogy a címerrel gazdagított zászló is védelmet élvez, és ugyanígy egyértelművé fogja tenni, hogy a magyar címernek más használata - akár az angyalos címerhasználat, akár a babérkoszorús címerhasználat - elfogadható, és sarkalatos törvény védelmét élvezi. Úgy gondolom, nem baj az, ha többféle címer is használható. Természetesen az alkotmánnyal szemben joggal támaszható követelmény, hogy legyen egy egységes és meghatározott zászló és címer. E tekintetben a javaslat kitart a mostani meghatározás mellett, de ettől eltérő használati módokat is megenged.

A környezeti kérdésekkel kapcsolatosan részben elhangzottak elismerő állítások. Elhangzott az, hogy ez az alaptörvény-tervezet mindazokat az európai megoldásokat átveszi, amelyek a fenntarthatóság kérdésére, a környezeti fejlődés kérdésére az elmúlt két évtizedben válaszként Európában vagy a világon máshol születtek. Ugyanakkor elhangzott véleményem szerint jogos kritikaként, hogy az egészséges környezethez való jog államcélként való definiálása a jelenlegi gyakorlathoz képest visszalépést jelentene, ezért ebben a kérdésben mindenféleképpen a korrekció indokolt.

Ezzel is összefüggő kérdés az ombudsmani rendszer jelene és jövője. Úgy gondoljuk, hogy attól, hogy egy jelenleg még önálló ombudsmanként működő zöldombudsman vagy akár nemzeti kisebbségeket védő és felügyelő ombudsman helyettesként látja el ugyanezt a feladatot, amennyiben biztosított az, hogy ezzel a területtel ő foglalkozik, nem kell attól tartani, hogy e területek képviselete gyengülni fog. Viszont egy egységes szervezeti rendszer hatékonyabb jogvédelmet jelent.

Nem tudok egyetérteni azokkal az álláspontokkal, amelyek szerint ma a magyar állampolgárok, a panaszosok pontosan tisztában lennének azzal, hogy jogsérelmük esetén melyik állampolgári jogi biztoshoz kell fordulni. Én úgy gondolom, ezért aztán indokolt az, hogy egy egységes ombudsmani ügykezelés legyen. Meg lehet, sőt meg is kell tartani kiemelt területként, helyettesi reszortként ezeket a most önálló ombudsmanként létező területeket, viszont indokolt egy egységes ügykezelés, indokolt egy hatékonyabb ügymenet, és indokolt az, hogy az ombudsmani hivatalon belül ne csak vitákról halljunk. Ráadásul, ha megnézzük az ügyterhet, azt látjuk, hogy a különleges, egyes területeket felügyelő biztosoknak néhány száz, míg az általános biztosnak több ezer ügye van. Ezért azt is indokoltan lehet felvetni, hogy a saját területtel kapcsolatos panaszok elbírálásán túl még helyettesítési jogkörben más panaszokat is elbírálhatnának ezek a helyettes ombudsmanok, így aztán ez az ő esetükben még akár jogkörbővítésnek is nevezhető.

Szintén úgy gondoljuk, hogy az európai elvárásoknak, de a magyar érdekeknek is megfelel az, hogy a személyes adatok védelmét, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságát, az információszabadságot egy külön hivatal felügyelje. Az ezzel kapcsolatos átalakításokra is kétharmados törvényben kerülne sor, de a cél, az irány egyértelmű.

Úgy gondoljuk, hogy a választójog kérdésében kapott kritikák azért nem alaposak, mert korábban is azt mondtuk és azt ígértük, hogy a választójog kérdését véglegesen a választójogi törvényben kell rendezni. Miután a választójogi törvény sarkalatos törvény volt és marad, ezért gyakorlatilag alkotmányi szintű garanciát jelent az ott történő meghatározás. Ismételten el kell mondjam, hogy az a határozott szándéka a kormánypártoknak, hogy az egységes magyar nemzetből következőleg az állampolgársággal valamilyen formában a választójog együtt jár. Arról, hogy milyen formában, érdemes és lehet tárgyalni, de ezek olyan részletszabályok, amelyek már nem biztos, hogy az alkotmányba tartoznak.

Itt egy másik kritikára is, engedjék meg, hogy röviden reagáljak! Korábban több esetben felmerült egy magalkotmány gondolata. Ennek a magalkotmánynak is lehetett volna létjogosultsága, ebben az esetben az alapvető rendelkezéseket követően szintén alkotmányos erejű jogszabályok határozhatták volna meg az államszervezet különböző részeinek működését. Nem így döntöttünk.

Az alaptervezet teljesen egyértelművé teszi, hogy egy kellően részletes államszervezeti szabályozást is magában foglaló alaptörvényt terjesztettünk elő. Ebből pedig az következik, hogy a korábbi szabályozási szint mélységét fenn kell tartani. Úgy gondoljuk, hogy ennek ez a tervezet, ez a törvényjavaslat eleget tesz. Eleget tesz azért, mert egyrészt tartalmában sem rövidebb semmivel a korábbinál, és a szabályozás mélysége is legfeljebb az igazságszolgáltatás terén nem éri el azt a szintet, ami a korábbi alkotmányt jellemezte. Részben még talán az önkormányzatnál ez felvethető, de minden más területen vagy hasonlóan részletes, vagy még részletesebb, például az Alkotmánybíróságnál egyértelműen részletesebben tartalmazza a hatásköröket.

Ez egyben cáfolata annak a kritikának is, ami azzal vádolta a jelenlegi kormánykoalíció pártjait, hogy az ördögöt a részletszabályokban, a sarkalatos törvényekben kívánják elrejteni. Mi egyértelművé tettük azt, hogy milyen szabályozási céljaink és szándékaink vannak, egyértelművé tettük azt, hogy milyen formában szeretnénk az államszervezet jövőbeni működését elképzelni.

Még egy fontos új intézményt hoz létre az alaptörvény-tervezet, ez pedig az adósságfék és adósságkorlát. E tekintetben a szocialisták távolmaradása nem tette kevésbé színessé a vitát, mert úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben ők kellő szégyenérzet miatt amúgy se szólalhatnának meg. Nyilvánvaló, hogy ha az elmúlt húsz év alkotmányos berendezkedése jogos kritikával valami miatt illethető, akkor az éppen az, hogy alaptörvény nem volt alkalmas arra, hogy az állam ilyen mértékű eladósodását megakadályozza.

Miközben gyakran halljuk azt, hogy na de Európában más országok is hasonlóan adósodtak el, azt érdemes tudni, hogy Magyarországon ehhez a magyar állampolgároknak is egy jelentős adóssága társul. Tehát míg olyan országokban, mint például Belgium, ahol akár még magasabb is az államadósság, ott ezt az államadósságot a saját állam polgárai finanszírozzák. Nálunk ez nem így van, mert nálunk az állampolgárok is el vannak adósodva, és innentől kezdve az, hogy az államadósság ne legyen jelentős mértékű, az az állami szuverenitás kérdése. Tehát itt nem csupán egy közgazdasági szabály bevezetéséről van szó, hanem egy fontos, szuverenitást védő, az állami önrendelkezést védő szabály is lesz gyakorlati működése során az adósságkorlát.

Fölmerült az összeférhetetlenség kérdése is több esetben. Miután itt az én szavaimat is a héten többen többféleképpen interpretálták, még személyes érintettség címén is szólhatok. Soha nem használtam azt a szót, hogy álláshalmozás. Egész egyszerűen azért nem, mert úgy gondolom, hogy amíg a jogszabály megengedi azt, hogy valaki polgármester és képviselő vagy más hivatás gyakorlója és képviselő egyidejűleg legyen, addig a polgármesterek akkor tudják a legjobban a saját településüket képviselni, ha országgyűlési képviselők is. Ezért ez nem róható fel.

(16.30)

Arról érdemes tárgyalni, hogy indokolt-e a jelenlegi összeférhetetlenségi szabályok módosítása, indokolt-e azt kimondani, hogy polgármester ne lehessen képviselő, illetve akkor más hivatások gyakorlóinál ez joggal szintén felvethető. De amíg ez a szabály nem változik, és erről szerintünk a képviselők jogállásáról szóló törvény során kell tárgyalni, addig felróni hivatalban lévő önkormányzati vezetőknek azt, hogy úgy tudják a saját településük érdekeit a legjobban érvényesíteni, ha az ország Házában és egyébként a választóik bizalmából jelen vannak, nagyon nagy tévedés. Tehát lehet más összeférhetetlenségi szabályt elfogadni, ennél az összeférhetetlenségi szabálynál lehetséges az, hogy polgármester ne lehessen képviselő, de akkor innentől egyenlő esélyekről beszélhetünk, és akkor innentől indokolt ez a különbségtétel. Jelen pillanatban ez az interpretáció téves.

Sok eldöntetlen kérdés is van még, de úgy gondoljuk, hogy ez egyáltalán nem baj. Az sem baj, hogy egyes kérdésekben a kormánypártok között, illetve a kormánypártok képviselői között is voltak viták - ilyen a gyermekek után járó szavazati jog kérdése is, de más egyéb területeket is meg lehet nevezni.

Szintén felmerült még kritikaként az, hogy a törvénytervezet a nemzetiségi jogokat csorbítja. Úgy gondolom, Magyarországnak ebből a szempontból a pozíciója és az érdeke világos. Az az érdekünk, hogy ugyanolyan szabályozást biztosítsunk és ugyanolyan lehetőségeket, esélyeket biztosítsunk a velünk élő nemzetiségeknek, mint amelyeket mi a határon túli magyaroknak joggal követelünk. Ezért a nemzeti kisebbségek képviselőivel több közvetlen személyes egyeztetésre is sor került, és ennek megfelelően az alkotmány erre vonatkozó rendelkezései módosulni fognak olyan formában, hogy az a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek számára is elfogadható legyen, sőt előremutató, a jelenlegi jogokat még egyértelműbben kifejtő vagy jogokat bővítő szabályozás váltsa fel a hatályos alkotmányban megismert szabályozást.

Mindezeket összefoglalva szeretném én is annak a jelentőségét kiemelni, hogy mindenki köszönettel tartozik a feljebbvalónak azért, hogy akkor lehet a Magyar Országgyűlés tagja, amikor egy új alaptörvényt készülünk elfogadni. Úgy gondolom, hogy az a Nemzeti hitvallás, az a preambulum, az a bevezető része az alaptörvénynek, amely Magyarország múltjának értékeiről, nemzeti dicsőségeinkről szól, jól összefoglalja azokat az értékeket, amelyekre Magyarországnak a jövőben is támaszkodni kell.

Úgy gondolom, ha volt nagy hiányossága az elmúlt két évtizednek, ha volt az alapvető és mély politikai vitáknak oka, akkor az egyik ilyen ok az volt, hogy az értékválasztás kérdésében nem volt világos iránytű. Úgy gondoljuk, hogy az a Nemzeti hitvallás, amelyet ez az alaptörvény tartalmaz, egyáltalán nem kirekesztő - mindenkire vonatkozik, minden magyar a sajátjának érezheti. Aki nem kifejezetten rosszindulattal olvassa a Nemzeti hitvallást, annak el kell ismernie, hogy olyan nemzeti értékeket jelöl meg, amelyek Magyarország fennmaradásához hozzájárultak, és arra pedig, amit kiemel a történelmünkből, minden magyar egységesen lehet büszke. Természetesen ez a része is javítható az alaptörvénynek, tökéletes szöveget nem lehet alkotni. De azt, hogy bármiféle kirekesztő szándék, esetleg még ennél is rosszabb motiváció vezérelte volna a Nemzeti hitvallás szerzőit vagy a két kormánypárti képviselőcsoport előterjesztőit, visszautasítjuk, és teljesen alaptalannak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti hitvallás már a jelenlegi formájában is olyan, hogy minden magyar büszke lehet erre.

Végül engedjék meg, hogy miközben még egyszer megköszönöm a vitában való részvételt, jelezzem azt, hogy abban bízunk, hogy ha ezt az alaptörvényt Magyarország a sajátjának érzi majd - és ennek az a feltétele, hogy az Országgyűlés elfogadja -, akkor néhány évtized múlva azok a teljesen méltatlan és indokolatlan politikai viták, amelyek a baloldali ellenzék pártjaitól nap mint nap különböző formában érkeznek, csak egy lábjegyzetet jelentenek majd az alkotmány elfogadásának történetében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát elnapolom, lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében és az elfogadott napirendünk alapján hétfőn kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr a hétfői napon napirend előtti felszólalás keretében kívánja tájékoztatni az Országgyűlést a nemzeti konzultáció eredményéről. Erre figyelemmel a részletes vitára bocsátásra, illetve az interpellációkra körülbelül 15 órától kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontunk tárgyalásának végére értünk, napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

Emlékeztetem önöket, hogy a hétfői ülésnapon az Országgyűlés már a következő hetek napirendjéről is döntött.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának következő, kétnapos ülésére ezek alapján 2011. március 28-án 13 órától kerül sor.

Megköszönöm a munkájukat, az ülést bezárom. (Taps.)

(Az ülés 16 óra 35 perckor ért véget.)



Dr. Lenhardt Balázs s. k.

Dr. Tiba István s. k.

jegyző

jegyző

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára



Szöveghű jegyzőkönyv

" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

12925 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 16. ülésnapja 2011. március 25-én, pénteken 12926




Felszólalások:   1   1-139   139      Ülésnap adatai