Készült: 2021.04.21.12:17:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

62. ülésnap (2010.12.21.),  130-160. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:10:30


Felszólalások:   62-129   130-160   160-164      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm a vitazárót az előterjesztőnek, Kara Ákos képviselő úrnak. A módosító javaslatokról csütörtöki ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1941. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1941/2., 3. és 4. sorszámokon megismerhették.

Emlékeztetem önöket, hogy a tegnap elfogadott, Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtási határideje 2011. január 31., hétfő 12 óra.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót a nemzeti fejlesztési államtitkár úrnak, Bencsik János államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, huszonöt perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

BENCSIK JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya elsőrendű feladatának tekinti az ország biztonságos energiaellátását és e kiemelt cél eléréséhez szükséges jogszabályi feltételek megteremtését, az ellátásbiztonság növelését szolgáló fejlesztések végrehajtását.

A kormányváltást követően az ország miniszterelnöke első intézkedései között rendelkezett arról, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni Magyarország következő két évtizedére szóló nemzeti energiastratégiájának kidolgozását. Az előző kormányzat energetikai hagyatékának feldolgozása során megállapításra került, hogy a piac koncentráltsága magas, a liberalizált fogyasztói árak nem csökkentek, a villanyáram-támogatások jelentős részben a befektetők profitját növelik, a távfűtés elveszítette versenyképességét, a fogyasztóvédelem megingott, és elmélyült az energiaszegénység. A készület alatt álló stratégia nyers változata éppen ezért a kiemelt célok közé sorolja az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság, a versenyképesség, a gazdaságélénkítés feltételeinek javítását és az egyre nagyobb méreteket öltő energiaszegénység mérséklését. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges az energiaimport-függőség csökkentése energiatakarékossággal, energiahatékonysággal, a megújuló energiaforrások részarányának növelésével, a beszerzési útvonalak és források diverzifikálásával.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tarnai Richárd váltja fel.)

Az energiapolitika területén is megújulásra, szemlélet- és irányváltásra van szükség. A vállalkozás szabadságának elvét tiszteletben tartva, elengedhetetlen a jelenleginél erősebb állami szerepvállalás, a gazdasági és társadalmi élet olyan módon történő megszervezésére van szükség, amely lehetővé teszi az emberi lét keretfeltételeit meghatározó természeti rendszerek fennmaradását és a társadalmi erőforrást gyarapító rendszerek biztonságos működését. Elsődleges nemzeti érdekként kell megfogalmaznunk a lakossági, intézményi és gazdasági fogyasztók biztonságos energiaellátását, a legkisebb költség elvének figyelembevétele, valamint a környezeti szempontok fokozott érvényesítése mellett. Nem tekinthetünk el az Európai Unió energiapolitikájának magyar érdekű befolyásolásától sem, és azt is le kell szögeznünk, hogy a globális problémák megoldásában csak az ország súlyával és erőforrásaival arányos mértékben van módunk részt venni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányváltás után egyértelművé vált, hogy növelni kell a szociális biztonságot, és ezen a területen a legfontosabb feladat az energiaszegénység mérséklése. Ezért kellett a gázmoratóriumot elrendelni, és lefolytatni a gázárképzés rendszerét megalapozó törvény módosításához elvezető tárgyalásokat.

Úgy módosítottuk a gáztörvényt, hogy a lakossági fogyasztók 58 százalékának, köztük a nyugdíjasoknak, a nagycsaládosoknak és legszegényebbeknek ne emelkedjen a gáz fogyasztói ára. Az a veszély fenyegetett továbbá, hogy a nagyvárosokban elviselhetetlenül magassá válik a távhőszolgáltatás ára, így e területen is be kellett avatkozni.

A nemzeti megújuló cselekvési terv területén is tűzoltást kellett végeznünk, hiszen a megújuló energiák felhasználásáról az Európai Unió felé már az előző kormánynak be kellett volna nyújtani a cselekvési tervet.

(14.10)

Az egyeztetések hiányában azonban nem lehetett olyan dokumentumot elküldeni, amely a szükséges szakmai és társadalmi konszenzuson alapult volna. A korábbi kormány csupán kötelezettségként kezelte az említett cselekvési tervet, le akarta tudni a feladatot, mi viszont lehetőséget látunk benne. Szeretnénk a megújuló energiák használatát az újonnan formálódó zöld gazdasági rendszerbe beépíteni, amelyen keresztül új munkahelyeket is tudunk teremteni a hazai kis- és középvállalkozások közvetítésével.

Miután az előző kormány számos problémával nem kívánt szembenézni, ezeket rendkívüli gyorsasággal kellett kezelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddig meghozott döntések egy része teljes egészében nem találkozott az érintett iparági szereplők érdekeivel, amelynek elsődleges oka az volt, hogy a kormány - elődjéhez képest - a lakossági szempontokat erőteljesebben kívánja megjeleníteni az energiaszolgáltatás területén is. A kormány álláspontja szerint a lakossági piacon nem lehet akkora haszonkulccsal dolgozni, mint a versenypiacon, ezért van szükség szigorúbb szabályozásra. Ha a versenypiac cégei csak a saját versenyképességükkel, hatékonyságukkal és profitmaximalizálásukkal vannak elfoglalva, akkor a társadalom teljesítőképessége leromlik, és a természeti környezet is kárt szenved. A gazdaságnak ezért a korábbiakhoz képest nagyobb részt kell átengednie a megtermelődő profitjából a két alrendszer, a társadalom és a környezet állapotának javítására.

Tisztelt Országgyűlés! Eközben jogos elvárásként fogalmazódott meg az is, hogy lehetőséget biztosítsunk a magánbefektetők számára is, hogy egy kiszámítható és világos szabályozási környezetben újabb befektetésekkel járuljanak hozzá a hazai energiagazdaság fejlődéséhez. Az energetikai törvények módosításáról szóló nagy terjedelmű, T/1941. számú törvényjavaslat benyújtásával a korábban már említett célkitűzések: az energiabiztonság, a fenntarthatóság, a versenyképesség, a gazdaságélénkítés és a fogyasztóvédelem szempontjait figyelembe véve kívánjuk a hazai energiaszabályozás rendszerét továbbfejleszteni.

A nemzeti ügyek kormánya a most benyújtott javaslat során kiemelten kezeli a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését, célul tűzi ki az államigazgatás és a vállalkozók közötti kapcsolatban a közvetítő nélkül használható, egyszerű és egyértelmű együttműködési módot és az elektronikus érintkezési felületek kialakítását. A javaslat azt is leszögezi, hogy azokban az ágazatokban, ahol természetes monopóliumok működnek, ott az államnak erősebb szabályozással kell fellépnie.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításának célja a vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvek figyelembevétele mellett elsősorban az, hogy az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid geológiai tárolásának jogszabályi környezetét megteremtse, amely alapul szolgálhat a részletes kormányrendeleti szabályozás kialakításának. Ezzel Magyarország is hozzájárul a globális klímaváltozás elleni küzdelemhez. A szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása az éghajlatváltozás mérsékléséhez hozzájáruló áthidaló technológia. A folyamat az ipari létesítményekből származó szén-dioxid elkülönítését, a tárolóhelyre való elszállítását, valamint állandó tárolás céljából erre alkalmas földfelszín alatti geológiai formációkba való besajtolását foglalja magában.

A 3. számú uniós energiacsomag átültetése egyaránt érinti a villamosenergia-ellátásról és a gázellátásról szóló törvényeket. Az újabb uniós energiacsomag legjelentősebb újítása a szétválasztási szabályok korábbiakhoz képest sokkal részletesebben történő kifejtése. Az irányelvek akként rendelkeznek, hogy ha a 2009. szeptember 3-ai állapotok szerint az átviteli rendszerben tulajdonnal rendelkező piaci szereplő vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a tulajdonjogi szétválasztás, valamint az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltető létrehozása vagy a független átviteli rendszert üzemeltető közötti választásra. A törvényjavaslat ennek megfelelően biztosítja mindegyik szétválasztási modell átültetését az ágazati jogszabályok mindegyikébe, de nem írja elő egyik modell másikkal szembeni elsőbbségi kötelező alkalmazását sem, hanem lehetővé teszi az érintett vállalkozások erre vonatkozó választását.

Az irányelvek előírják, hogy a kereskedőváltást három hét alatt le kell bonyolítani, amennyiben annak szerződéses feltételei fennállnak. Ezen rendelkezés átültetése szabályozottá teszi a felhasználók váltási szándéka esetén követendő eljárást és a rendelkezésre álló határidőket. A felmondás feltételeit nem a háromhetes kereskedőváltás feltételeinek keretében értelmezzük, hanem az irányelv előírásaival összhangban, a szerződéses feltételek fennállása körében. Ezáltal tehát a korábban jogszabályi előírásként jelentkező azon felmondási tilalom, miszerint fennálló tartozás esetén a felhasználó a szerződést nem mondhatja fel, a jövőben az irányelvi rendelkezésekre tekintettel jogszabályi előírásként nem, hanem erre vonatkozó szándék esetén szerződéses feltételként az engedélyesek üzletszabályzatában rögzíthető.

Az uniós irányelvek előírják, hogy a tagállamok kötelesek megkezdeni az okos mérés gazdaságilag ésszerű keretek között történő bevezetésének előkészítését. Ennek érdekében 2012. szeptember 3-áig el kell készíteni a bevezetésre vonatkozó hatástanulmányt. A tanulmány megállapításainak megfelelően kerülhet sor a bevezetéssel érintett felhasználói kör, a bevezetés üteme, az okos mérő, illetve hálózat műszaki jellemzői és a költségek viselésének jogszabályi rendezésére. A műszaki megoldások sokféleségére tekintettel célszerű mintaprogramokat indítani, az ezek lefolytatására képes érintett hálózati engedélyeseket pedig jogszabályi úton is ösztönözni. Ezt a célt szolgálják a most bevezetendő átmeneti rendelkezések, amelyek rendezik az engedélyes és a felhasználók ezen a téren történő együttműködésére vonatkozó kötelezettségeket. A mintaprogramok tapasztalatait is felhasználva lesz megalapozható az okos mérés bevezetésére vonatkozó jogalkotói döntés.

Tisztelt Ház! A 3. számú energiacsomag átültetésével összefüggő, kizárólag a gázszolgáltatási törvényt érintő kérdések rendezését is szolgálja a benyújtott törvénycsomag. Az egyetemes szolgáltatás körében alkalmazott, a közüzemi szerződések egységességét fenntartó szabályrendszer helyett a villamosenergia-szektorban 2008. január 1-jével végrehajtott átalakítással megegyezően a földgázellátás biztosításához a felhasználónak földgáz-kereskedelmi, valamint elosztóhálózat-használati szerződést is kell kötnie. Természetesen ebben az ágazatban is biztosítják a jogszabályok, hogy a felhasználó az egyetemes szolgáltató részére megbízást adjon az elosztóhálózat-használati szerződése kezelésére. Ezáltal biztosított, hogy azon lakossági fogyasztói kör, amely egyelőre nem kíván vagy nem képes földgázellátást biztosító jogviszonyainak aktívabb alakítójává válni, külön jelentősebb adminisztráció nélkül is megfelelhessen az új jogszabályi követelményeknek.

A földgázellátásban a lakossági fogyasztók körében is megindult az ellátási verseny. Ezzel összefüggésben számos esetben volt tapasztalható, hogy a fogyasztók a kereskedőváltást követően az egyébként változatlan hálózati elosztótársaságnak a fogyasztóval kapcsolatos tevékenységét akadályozták, a mérőleolvasónak a mérőhöz történő bejutását nem tették lehetővé.

(14.20)

Ez a magatartás gyakorlatilag ellehetetleníti a mérésalapú számlakibocsátást, és valójában a fogyasztó érdeke sérül, hiszen mérés hiányában becsült fogyasztási adatok alapján fizet díjat.

Abban az esetben, ha közvetlen jogviszonyban áll a felhasználó az elosztóval, a mérésből, műszaki biztonsági kérdésekből eredő vitás ügyeket a felhasználó közvetlenül az érintettel tudja rendezni. Erre vonatkozóan kerül bevezetésre elosztóhálózat-használati szerződés néven az új szerződéstípus, amely kizárólag arra szolgál, hogy az elosztó és a felhasználó közötti jogviszonyt megteremtse. E szerződés alapján a felhasználó az elosztó tevékenységébe tartozó, a csatlakozással és az elosztóhálózat használatára vonatkozó, a kapacitáslekötéstől független ügykörben, mérés, ki- és visszakapcsolás, műszaki biztonság, szabálytalan vételezés kérdésében közvetlenül fordulhat az őt egyébként ténylegesen kiszolgáló elosztóhoz.

Tisztelt Ház! Az uniós irányelvek hazai jogrendbe történő átültetése mellett az eddigi jogalkalmazási tapasztalatokra való tekintettel is megfogalmazódtak olyan javaslatok, amelyek a villamosenergia- és a gázellátásról szóló törvényeket egyaránt érintik. Az elektronikus ügyintézés bevezetésének célja, hogy gyorsítsa és átláthatóbbá tegye a Magyar Energia Hivatal ügyintézését. Az elektronikus eljáráshoz használt programban futtatható űrlapok garantálják, hogy hiányosan kitöltött dokumentumok vagy nem megfelelő számban csatolt mellékletek esetén ne lehessen beküldeni a kérelmeket, ezáltal jelentős mértékben csökkenhet az ügyintézést lassító hiánypótlások mennyisége, átlátható módon válik biztosíthatóvá az ügyintézési határidő nyomon követése. A gyorsabb, jobb minőségű ügyintézés előnyös egyrészt a Magyar Energia Hivatal számára, mivel lehetővé teszi a felszabaduló munkaórák egyéb hivatali tevékenységekre történő fordítását. Előnyös másrészt a Magyar Energia Hivatal ügyfelei számára, mivel gyorsabban jutnak az általuk folytatni kívánt tevékenység végzését biztosító engedélyhez.

Az elektronikus eljárás bevezetésére a Magyar Energia Hivatal egyes engedélyezési eljárásaiban differenciált módon kerül sor, így például az erőművi engedélyezés, a kereskedelmi engedélyek terén kötelezővé válik az elektronikus út, míg az egyetemes szolgáltatás, a hálózati tevékenység és a szervezett energiapiacok számára ez lehetőségként biztosított.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénycsomag javaslatot tesz a szolgáltatásból történő kikapcsolás szabályainak módosítására is. A lakossági felhasználó kikapcsolásának alapvető feltételét jelenti bizonyos mértékű felhalmozott, lejárt tartozás. A tervezet ennek mértékét a jelenleg hatályos 90 napról a korábbi közüzemi rendszerben is alkalmazott 60 napra javasolja csökkenteni. Az intézkedés célja annak megakadályozása, hogy a felhasználó jelentős mértékű tartozást halmozzon fel. A jogalkalmazás tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a hatályos rendelkezés hatására olyan mértékben nőtt a lakossági fogyasztók egyösszegű tartozása, hogy azt már a szociálisan rászorulóknak történő segítségnyújtásra specializálódott szervezetek sem tudják érdemben kezelni.

A módosítás hozzájárul ahhoz a szociális szakma által is támogatott célhoz, hogy elkerülhető legyen a fogyasztók tartozásainak kezelhetetlen mértékűvé növekedése. A védendő fogyasztókra vonatkozó rendelkezések módosítása kapcsán a szabályozási célnak megfelelően azon fogyatékkal élő fogyasztók élveznek majd a kikapcsolással szemben teljes védelmet, akiknek élete vagy egészsége közvetlenül függ a villamosenergia-ellátás biztosításától. A szociálisan rászoruló fogyasztók védelme ellenben a jövőben a lakásfenntartási támogatások erősítése mellett kizárólag az előre fizetős mérők biztosítása útján fog megvalósulni.

Az ügyfélszolgálatokra vonatkozó előírások mindkét szektorban három, fokozódó szigorúságú szintet testesítenek meg. A kizárólag egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználót ellátó kereskedő csak a székhelyén köteles az ügyfélfogadást biztosítani. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat ellátó kereskedő az ügyfélszolgálatot állandó ügyfélszolgálati irodában vagy ügyfélszolgálati fiókirodában működteti, és biztosítja a felhasználók részére a telefonon és elektronikus úton történő ügyintézés lehetőségét is. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat ellátó kereskedő legalább egy ügyfélszolgálatot működtet abban a régióban, ahol az általa ellátott egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók száma meghaladja a 15 ezer főt. Abban a régióban, amelyben a kereskedő által ellátott egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók száma meghaladja a 45 ezer főt, ott legalább két ügyfélszolgálatot működtet. Az egyetemes szolgáltató kötelezettségei a legszigorúbbak, mivel azok kistérségenként legalább egy ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat ellátó kereskedő köteles az állandó ügyfélszolgálati irodáját a hét legalább egy napján 20 óráig, a fiókirodáit a hét legalább egy napján 18 óráig nyitva tartani.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül arról is kell szólni, hogy a törvényjavaslattal módosításra kerülő, villamos energiáról szóló törvény tartalmazza a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiából termelt villamos energia, valamint a hővel kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételi rendszerének létrehozására és működésére vonatkozó alapvető szabályokat.

A javaslat célja a ténylegesen megújuló energiaforrások használatának elősegítése. A módosítások a kötelező átvételi rendszer alapvető szabályait is érintik, amelyekhez alsóbb szintű jogszabályok módosítása is szükséges. Ezen módosítások célja a megújuló energiák hasznosításának növelése, a megújuló energiák előállításának, fogyasztásának elősegítése, a fosszilis energiahordozókkal való takarékos gazdálkodás feltételeinek meghatározása, az e körbe tartozó uniós előírások teljesítésének teljes körű biztosítása, új alapokra helyezve ezzel a kötelező átvétel rendszerét. Jelezzük, hogy e törvényjavaslat a kötelező átvételi rendszer hosszú távú működésének biztosítását célozza, míg az Országgyűlés előtt lévő T/1935. számú törvényjavaslat a kötelező átvételi rendszer vonatkozásában a rövid távú célokat szolgálja a kapcsolt termelők értékesítési jogosultságának meghosszabbítására vonatkozó átmeneti szabályozás biztosításával.

Tisztelt Országgyűlés! A most ismertetett energetikai törvénycsomag benyújtásával a korábbi hónapok korrekciós, hibajavító beavatkozásait követően megkezdjük a hazai és uniós jogrend harmonizálását, és az egyetemes szolgáltatásban vételező lakossági fogyasztók jog- és ellátásbiztonságának növelését szolgáló szabályozórendszer kialakítását. Átlátható és a korábbiaknál egyszerűbb iparági szabályozási környezet kialakítására törekszünk, hogy a társadalmilag is felelősséget vállaló energetikai befektetők további beruházásaikkal hozzájárulhassanak a magyar gazdaság megerősödéséhez, amely az ország versenyképességét is javíthatja. Elkötelezettséget mutatunk a fenntarthatósági szempontok érvényesítése mellett is, ezért teszünk javaslatot a valóban megújuló energiák piacra jutásának megkönnyítésére.

Mérlegelve a joganyag terjedelmét és egyben jelezve a széles körű szakmai és szakpolitikai egyeztetésre irányuló nyitottságunkat, módosító indítványok benyújtására 2011. január 31-én déli 12 óráig lesz lehetőség.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.30)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. Öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/1941. számú törvényjavaslat célja, hogy nemzeti jogrendünkbe ültessük át azokat az uniós szabályokat, amelyek a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos, valamint a vezetékes energiahordozók, a földgáz és villamos energia belső piacára vonatkozó szabályokat tartalmazzák. A törvényjavaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket is, amelyek az energiaszabályozók együttműködési ügynöksége létrehozásáról, továbbá a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről, valamint a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló parlamenti és tanácsi rendeletek alkalmazását segítik elő.

A jogharmonizáció mellett a törvényjavaslat célja továbbá a villamos energiáról, valamint a földgázellátásról szóló törvények hatálybalépése óta felhalmozódott tapasztalatok alapján szükségessé vált módosítások átvezetése is. A törvényjavaslatnak a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítására vonatkozó részében egyebek mellett, a vonatkozó EU-irányelvben foglaltakkal összhangban megalkotja az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid tárolásának törvényi szintű szabályozását.

Mindezekkel a célokkal, szándékokkal az előterjesztés összhangban van, ezért a gazdasági és informatikai bizottság a 2010. XII. 14-én megtartott ülésén 18 igen szavazattal és 6 tartózkodás mellett meghozott határozatával általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Köszönöm a szót. (Szórványost taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság eléggé rendhagyó módon tárgyalta ezt a hatalmas energiacsomagot, mert ezt megelőzően egy héttel képviselői indíttatásoktól előterjesztve olyan csiklandós energetikai tárgyú törvénymódosításra került sor, amit nem igazán értettünk, hogy miért nem lehet ezzel a nagyjelentőségű, átfogó törvényjavaslattal összhangba hozni. Szakmai szerkezetét tekintve azért hadd mondjam el, hogy ez az előterjesztés nem az elmúlt két hónapban készült, ez többéves előkészítés eredménye, és igazából a szakmaiságát a korábbi előkészítés alapozza meg, ami természetesen semmit nem von le a mai előterjesztők érdeméből, hogy egyáltalán előterjesztették.

De azért azt szeretném kihangsúlyozni, és ez fogalmazódott meg a bizottság ellenzéki felszólalásaiban is, hogy az energetikában hosszabb, tartósabb folyamatok vannak. Tehát valószínűleg ennek a két előterjesztésnek a szétválasztása is arra utal, hogy ebbe a jól előkészített, jobban szerkesztett nagyobb csomagba nem akartak belenyúlni. Szóval, itt azért az energiában nem célszerű eljátszani "az újszülöttnek minden vicc új" című játékot, mert károkat okozhat. Amit mondott államtitkár úr a bevezetőjében, azok lehetnek az új kormány szempontjai, az állami szerepvállalás mértékét változtatni, a keretfeltételeket módosítani, enyhíteni az energiaszegénységen és enyhíteni az importfüggőségen; azt hiszem, ezek, különösen az utóbbi kettő közös cél.

Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy amit az előterjesztés a fogyasztóvédelem területén hoz be módosítást, nem feltétlenül hasznos a fogyasztók számára. Úgy látjuk, hogy a korábban kivívott fogyasztói jogokhoz mérten a fogyasztóvédelemben a szolgáltatók javára hátrányosabb helyzetbe kerülnek jelen szabályozással a fogyasztók. Szintén kritikusnak látjuk a kötelező átvételi tarifa rendszerének tervezett átalakítását, illetve nem is magát az átalakítást, hanem az ekörül megnyilvánuló bizonytalanságot. Tehát nagyon sok település távfűtése szorosan függ a kapcsolt energiatermelés működésétől, és az, hogy a kötelező átvételi tarifa rendszerét teljes egészében rendeleti szabályozásba akarják, nem akarok túldramatizált szavakat használni, de ledegradálni, tehát áttenni törvényi szabályozásból rendeleti szabályozásba, ez sajnos bizalmatlanságot okozhat a piacon, aminek a vége általában a fogyasztóknál csattan. Azt jelenti, hogy végül, előbb vagy utóbb félő, hogy a távfűtés fogyasztói látják kárát ennek a határozatlanságnak.

A jelenleg érvényes árszabályozási rendszer mellett a piac működésére vagy annak serkentésére vonatkozó elképzelések meglátásunk szerint korlátozottan érvényesíthetők, mert a versenyt gyakorlatilag a nagyfogyasztói területre korlátozza, és ha a piacnak az egyik részét nagyon leszabályozza, akkor a másik részén adódik, hogy milyen árverseny lehet.

Egy pozitívumot azért szeretnék kiemelni, ez a termelő berendezések engedélyeztetésére vonatkozó szakasz. Ezt pozitívnak értékeltük mi is, hogy a nagy teljesítményű, 500 megawatt fölötti és az ez alatti engedélyezés szétválik. Mindezekkel együtt mi tartózkodtunk ennek támogatásától.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.

FÜLÖP ISTVÁN, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátása a fenntartható fejlődés bizottságában többségi támogatást nyert. A támogatást azzal indokoljuk, hogy a javaslat egyrészt lehetővé teszi európai uniós irányelvek magyar jogrendbe való átültetését, másrészt pedig előrelépést jelenthet egy fenntartható és hatékony energiarendszer irányába. A törvényjavaslat módosítaná a bányászatról, a villamos energiáról és földgázellátásról szóló törvényeket. A bányászatról szóló törvény módosítására vonatkozó rész célja, hogy az ipari szén-dioxid geológiai tárolására vonatozó EU-irányelvekkel összhangban megalkossa azt a törvényi szintű szabályozást, ami alapul szolgál a részletes kormányrendeleti szabályozás kialakításának.

Az ipari eredetű szén-dioxid leválasztását és föld alatti elhelyezését jelentő, úgynevezett CCS-technológia a globális klímaváltozás elleni küzdelem egy lehetséges eszköze. Egy olyan áthidaló technológiáról van szó, amelyet nemzetközi szinten demonstrációs projektek keretén belül kutatnak. A CCS nagyban hozzájárulhat majd a fenntartható energialánc megvalósításához és a villamosenergia-ipar dekarbonizációjához. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a törvényjavaslat általános vitára kerüljön, és a CCS-technológia alkalmazását, hangoztatom, nem kötelezővé, de lehetővé tevő EU-irányelv átültetése elől elgördüljenek az akadályok.

(14.40)

A javaslat villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvények módosítására vonatkozó részének az a célja, hogy biztosítsa az EU 3. energiacsomagjának a magyar jogba történő átültetését és végrehajtását. Ennek a fenntartható fejlődés szempontjából több vonatkozása is van, amelyek közül az úgynevezett okos hálózatok és okos mérési rendszerek létrejöttének támogatását emelem ki. Az okos hálózatok és az okos mérés Magyarországon még kevésbé ismert fogalmak, pedig fontos lenne megismerni és alkalmazni ezt a filozófiát. Ezért is örvendetes, hogy részben európai uniós ösztönzésre hazánkban is megindult a vonatkozó szabályozás megalkotása. Az okos mérési technológia megoldást jelentene sok problémára és talán okosabb energiahasználatra sarkallná a fogyasztókat, de egyben sokkal több információhoz juttatná nemcsak őket, de a szolgáltatókat is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: a törvényjavaslat általános vitára bocsátását két sürgető tényező miatt támogattuk. Az egyik ilyen tényező prózai, tekintve, hogy a törvényjavaslat európai uniós jogharmonizációs célt szolgál, és rendelkezéseinek 2011. március 1-jén történő hatálybalépése szükséges. A másik sürgető tényezőt viszont az jelenti, hogy miközben az emberiség a veszélyes és visszafordíthatatlan mértékű klímaváltozás felé robog, addig a nemzetközi klímaegyezmény - mint azt Koppenhága és Cancún is megmutatta - nagyon lassan születik meg. Ennek hiányában a klímaváltozás elleni küzdelem kulcskérdése az energiatermelés fenntarthatóvá tétele. Ehhez járulhat hozzá a szóban forgó törvényjavaslat.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Jávor Benedek képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

JÁVOR BENEDEK, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismertetném. Elöljáróban azt el kell mondani, hogy tekintve a nagyon rövid időt, ami ennek a nagyon nagy jelentőségű, hosszú távú kihatással bíró és meglehetősen hosszú, kétszáz oldalas törvénytervezetnek a feldolgozására rendelkezésre állt a bizottság tagjainak, ezért a bizottsági ülésen nem voltak abban a helyzetben a képviselők, hogy mélységében bele tudjanak menni. A kisebbségi vélemény is első körben inkább eljárásrendi problémákat fogalmazott meg.

Ahogy azt Józsa képviselőtársam már említette, problémásnak tartjuk, hogy az energiaügyben - és ebben nagyjából egyetértés volt a jelen lévő ellenzéki képviselők körében - olyan, sokszor ad hocnak tűnő jogalkotás zajlik, amelyik ellentétes azzal a szándékkal, ami egy ilyen stratégiai jelentőségű ágazatnak az átgondolt, távlatos fejlesztésével kapcsolatban, én azt gondolom, hogy kormányzati szándék is kell hogy legyen.

A most tárgyalt energetikai törvénycsomaggal párhuzamosan bent van az Országgyűlés előtt Kósa képviselő úrnak és képviselőtársainak egy ugyanezeket a törvényeket megnyitó, sőt sokszor ugyanazokat a törvényi pontokat megnyitó módosító javaslata. Meglehetős nehézségeket okoz, hogy ezeket a különböző módosító indítványokat egységében tudjuk értelmezni, kezelni, ezekből megpróbáljuk kiolvasni a kormányzati szándékot. Ezek a javaslatok sokszor - úgy látjuk - nem is feltétlenül egy irányba mutatnak, tehát a különböző módosító indítványok egymással ellentétes célokat próbálnak megvalósítani, a KÁT-ot, tehát a kötelező átvételi rendszert hol egy egyre komplexebb és az egyéni beruházók szintjére levivő engedélyezési rendszer felé mozdítja el, hol pedig fűnyíróelvszerű módosításokat alkalmaz benne, tehát egyszerűen nem bontakozik ki ezekből az az egységes kép, hogy mit is akar kezdeni a kormányzat az energiapolitikában.

Egy másik fölmerült szempont volt, hogy ahhoz, hogy az energiapolitika területén valóban előremutató és olyan tartós szabályozás szülessen, amelyet nem kell fél év, egy év múlva újraírni, valahogy föl kéne építeni a szabályozásnak is egy logikai sorát, egy koncepcióját, aminek az elején valahol egy energiastratégia állna, egy megújuló cselekvési terv, egy éghajlat-változási stratégia végrehajtása állna, és ezekből lehet aztán levezetni és kikövetkeztetni a konkrét energiapolitikai részletes szabályozás szükséges elemeit.

Ezzel szemben jelen pillanatban párhuzamosan folynak ezek a munkák. A nemzeti megújuló cselekvési terv társadalmi vitára is nemrég lett csak bocsátva, és az elfogadása a jövőben várható. Az energiastratégiával kapcsolatban csak annyit lehet tudni, hogy zajlik az energiastratégiának az elképzelése kormányzati berkeken belül, anélkül, hogy erre igazából érdemi rálátása volna akár a társadalmi szervezeteknek, akár az ellenzéki pártoknak vagy a szakmának. Nem tudjuk pontosan, hogy mi foglaltatik majd ebben az energiastratégiában.

Ebben a helyzetben kell véleményt formálnunk arról, hogy vajon az a részletszabályozás, ami most bejön a parlament elé, beleillik-e azokba a stratégiai elképzelésekbe, amelyeket ezek a dokumentumok megfogalmaznak, alkalmasak-e Magyarország hosszú távú, fenntartható, energiafüggetlenséget biztosító és energiabiztonságot előállító energiapolitikájának a kialakítására.

A kisebbségi vélemény kapcsán megfogalmazódott még néhány kritikai észrevétel a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos elképzelésekkel kapcsolatban, illetve magával a kötelező átvételi rendszerrel kapcsolatban is. Ezeknek a részletes ismertetésére majd a vita későbbi szakaszában vállalkozom.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság részéről kívánja-e valaki összefoglalni a bizottság véleményét. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincsen lehetőség.

Elsőként megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden én is hozzászólnék az említett energetikai tárgyú törvényekkel kapcsolatos vitához. Itt lényegében négy fő területről kívánok említést tenni: egyrészt a bányászatról szóló törvény módosításáról, a 3. számú energiacsomag átültetésével kapcsolatosan, a kereskedőváltásról, az okos mérés, illetve az okoz hálózatok témaköréből és az ügyfélszolgálatok működtetésére vonatkozó rendelkezések módosításáról. Véleményem szerint, véleményünk szerint ez az, ami lényegében újszerű megoldásokat kínál a jövőben ennek a szektornak.

A bányászatról szóló törvény módosításának célja elsősorban az, hogy az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid, illetve geológiai tárolása jogszabályi környezetének megteremtése, valamint hogy a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló uniós irányelvekkel és határozatokkal összhangban megalkossa az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid tárolásának törvényi szintű szabályozását, amely alapul szolgál a részletes kormányrendeleti szabályozás kialakításának.

Fontos kérdés a 3. számú energiacsomag átültetésével összefüggő, a Vet.-et és Get.-et egyaránt érintő legfontosabb kérdések. Itt a Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító, illetve a Földgázszállító vertikálisan integrált vállalkozásoktól történő szétválasztásáról beszélünk.

A 3. számú uniós energiacsomag legjelentősebb újítása az úgynevezett szétválasztási szabályoknak az azt megelőző uniós jogi aktusokhoz képest történő sokkal bővebb kifejtése. Az irányelvek akként rendelkeznek, hogy ha 2009. szeptember 3-án az átvételi rendszerben tulajdonnal rendelkező vállalkozás vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a tulajdonjogi szétválasztásra, valamint az ellátási és termelési érdektől teljesen független rendszerüzemeltető létrehozására vagy a független átvételi rendszerüzemeltető közötti választásra.

(14.50)

A törvényjavaslat ennek megfelelően biztosítja mindhárom szétválasztási modell átültetését az ágazati jogszabályokba, de nem írja elő egyik modell másikkal szembeni elsőbbségi kötelező alkalmazását sem, hanem lehetővé teszi az érintett vállalkozások erre vonatkozó választását.

Ugyanígy fontos a kereskedőváltás. Az irányelvek előírják, hogy a kereskedőváltást három hét alatt le kell bonyolítani, amennyiben annak szerződéses feltételei fennállnak. Ezen rendelkezés átültetése szabályozottá teszi a felhasználók váltási szándéka esetén a követendő eljárást, a rendelkezésre álló határidőket. A felmondás feltételeit nem a háromhetes kereskedőváltás feltételeinek keretében értelmezzük, hanem az irányelv előírásával összhangban a szerződéses feltételek fennállása körében. Ezáltal tehát a korábban jogszabályi előírásként jelentkező azon felmondási tilalom, miszerint fennálló tartozás esetén a felhasználó a szerződést nem mondhatja fel, a jövőben az irányelvi rendelkezésekre tekintettel jogszabályi előírásként nem, hanem erre vonatkozó szándék esetén szerződéses feltételként az engedélyesek üzletszabályzatában rögzíthetővé válik.

Ugyanígy fontos kérdés, ami a törvényben módosításra kerül, az okos mérés, illetve az okos hálózatok bevezetése. A 2009. évi 72., illetve 73. irányelvek írják elő, hogy a tagállamok kötelesek megkezdeni az úgynevezett okos mérés gazdaságilag ésszerű keretek között történő bevezetésének előkészítését. Ennek érdekében 2012. szeptember 3-áig el kell készíteni a bevezetésre vonatkozó hatástanulmányt. A tanulmány megállapításának megfelelően kerülhet sor a bevezetéssel érintett felhasználói kör, a bevezetés üteme, az okos mérő, illetve a hálózat műszaki jellemzői és a költségek viselésének jogszabályi rendezésére. A Magyar Energia Hivatal a Világbanktól kapott támogatással 2009-2010-ben elvégeztette az első hazai hatástanulmányt, azonban a műszaki megoldások sokféleségére tekintettel célszerű további mintaprojekteket a gyakorlatban lefolytatni. Az ezek lefolytatására az erre a gyakorlatban képes érintett hálózati engedélyeseket jogszabályi úton ösztönözni kell. Ezt a célt szolgálják a Vet. és a Get. erre vonatkozó átmeneti rendelkezései, amelyek rendezik az engedélyes és a felhasználók ezen a téren történő együttműködésére vonatkozó kötelezettségeket. A mintaprojektek tapasztalatait is felhasználva lesz megfelelően megalapozható az okos mérés bevezetésére vonatkozó jogalkotói döntés. Az okos mérést az irányelvek szerint 2020-ig kell bevezetni a fogyasztók 80 százaléka esetében, de csak akkor, ha az elvégzett hatásvizsgálat ésszerűnek és teljesíthetőnek ítéli azt, egyéb esetben hatásvizsgálat szerinti mértékben kell majd eljárnunk.

Tisztelt Ház! Az ügyfélszolgálatok működtetésére vonatkozó rendelkezés módosítása is napirenden van a törvény módosításának a keretén belül. Itt röviden annyit lehet elmondani, hogy az ügyfélszolgálatokra vonatkozó előírások - mindkét szektorban három fokozódó szigorságról lehet beszélni - előírásszintet testesítenek meg. A kizárólag egyetemes szolgáltatásra nem jogosult felhasználót ellátó kereskedő csak a székhelyen köteles az ügyfélfogadást biztosítani a jövőben. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat ellátó kereskedő az ügyfélszolgálatot állandó ügyfélszolgálati irodában vagy ügyfélszolgálati fiókirodában működteti, és biztosítja a felhasználók részére a telefonon és elektronikus úton történő ügyintézés lehetőségét.

Az egyetemes szolgáltatásokra jogosult felhasználókat ellátó kereskedő legalább egy ügyfélszolgálatot működtet abban a régióban, ahol az általa ellátott egyetemes szolgáltatásokra jogosult felhasználók száma meghaladja a 15 ezer főt. Abban a régióban, amelyben a kereskedő által ellátott egyetemes szolgáltatásokra jogosult felhasználók száma meghaladja a 45 ezer főt, ott legalább két ügyfélszolgálati irodát kell működtetni a jövőben. Az egyetemes szolgáltató kötelezettségei a legszigorúbbak, mivel ő kistérségenként legalább egy ügyfélszolgálatot köteles működtetni. Az egyetemes szolgáltatókra jogosult felhasználókat ellátó földgázkereskedő viszont köteles az állandó ügyfélszolgálati irodáját a hét legalább egy napján 20 óráig, a fiókirodákat a hét legalább egy napján 18 óráig nyitva tartani a jövőben.

Röviden ezeket tartottuk a legfontosabbaknak megemlíteni. Természetesen a vitában még kiegészítjük az álláspontunkat. Én összességében szeretném megköszönni államtitkár úrnak, a minisztériumnak és azoknak a munkatársaknak a sokéves munkáját és tapasztalatát, ami ide juttatta ezt a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy a szakmai vita lefolytatása után mindegyik párt támogatni fogja ezt a jövőben.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek a mostani vitatása több mint gyanús. Több mint gyanús, hiszen alig egy évvel ezelőtt a parlamenti pártok teljes egységben fogadták el ennek a bizonyos EU-s irányelvek harmadik csomagjának az alapvető lépéseit, méghozzá a mai kormánypártok szavazataival; nem csupán az akkori kormánypártok, hanem a mai kormánypártok szavazataival is. Ez egyébként beleillik abba a sorba, amit az energetikában az Orbán-kormány az elmúlt néhány hónapban felmutatott. Hol a kapkodás, hol olyan típusú diszkriminatív szabályozás bevezetése, hol áremelés, hol egyszerűen a közösen korábban elfogadott energiapolitikán való túllépés jellemezte, amely meggyőződésem szerint rendkívül kedvezőtlen és nagyon káros a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra nézve.

Fél évvel ezelőtt ármoratóriumot jelentett be a kormány, s anélkül, hogy a nagy szabályozás elkészült volna, most áremelés van. Egy éve Orbán Viktor egy vitában az energiaimport-függőségünk húsz év alatt történő teljes megszüntetéséről beszélt, most pedig különalku megkötésével próbálkozott az orosz földgázfüggőséget hosszú távra megerősíteni. Egyébként ezt a különalkut nem sikerült megkötnie. Tárgyalást hirdettek az új, a Fidesz szerint átláthatóbb árszabályozás kialakításáról, de a vége egy három nap alatt kikényszerítendő diktátum lett. Nem csoda, hogy nem lehetett végrehajtani, és egy héttel később már újra módosítani kellett az erre vonatkozó törvényt.

Állami támogatást ígértek érdekes módon azoknak a távhőtermelőknek, amelyek beruházása már régen megtérült, vagy amelyek nem fejlesztették rendszereiket, viszont támogatást vontak meg azoktól a távhőtermelőktől, amelyek a hatékonyabb működés és olcsóbb hő biztosítása érdekében beruházásokat és fejlesztéseket valósítottak meg. Rekord, hogy mindössze két hónap alatt már a harmadik változata van hatályban az energetikai ágazatra kivetett különadónak; nyilván attól függően, hogy éppen ki kinek telefonál, éppen kit akar a kormány valamilyen módon mentesíteni az általa bevezetett különadó megfizetése alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez elég veszélyes játék, beláthatatlan károkat lehet így okozni. Az a hevület a fülkeforradalomból nem pótolja a szakmai hozzáértést és az átfogó energiapolitikai szemléletet, amelynek magában kell foglalnia nem csupán a gazdasági, nem csupán a műszaki, hanem a környezetvédelmi szempontokat is. Az energetikai fejlesztésekhez, amelyeknek végső soron minden felhasználó a haszonélvezője, elengedhetetlen az átlátható és kiszámítható szabályozási környezet, már csak azért is, mert az energetikai fejlesztések nagy összegűek, nagyon-nagyon hosszú idő alatt megtérülők, és rendkívül komoly befektetést kívánnak meg. Egy ilyen kiszámítható szabályozási környezet pedig csak egy felelős energiapolitikán alapulhat.

Egyébként Magyarországnak van ilyen energiapolitikája, közösen alakítottuk ki, és 2008-ban egy országgyűlési határozatban teljes egységben fogadtuk el. Ez a politika egyébként az Európai Unió szabályaival összhangban kimondta, hogy a kiegyensúlyozott energiaforrás-struktúra elérésére és fenntartására törekszünk, és kimondta, hogy elő kell segíteni a hazai források részarányának fenntartását, amennyiben lehetséges, a növelését, az energiahordozó import szállítási útvonal és forrás szerinti diverzifikálását, az energiahordozó szerkezetnek és a biztonsági készleteknek az ellátás biztonsága szempontjából optimális kialakítását és a regionális energiapiacok kialakulását elősegítő vezetékes infrastruktúra fejlesztését.

(15.00)

Az Országgyűlés egyébként akkor az energiapolitikai célok végrehajtására felkérte a mindenkori kormányt, és felkérte arra, hogy mind a földgáz-, mind a villamosenergia-ellátásban az ellátásbiztonságot megőrizze, a piacnyitást kiteljesítse, és a fenntartható fejlődés szempontjainak figyelembevételével arra törekedjen, hogy a jogszabályi keretek a hatékonyság növelését eredményezzék. Természetesen úgy gondoltuk, hogy az ebből eredő hasznot a fogyasztókhoz kell eljuttatni.

Ha az önök kormánya, az Orbán-kormány a közösen elfogadott energiapolitikát hajtaná végre, akkor azt gondolom, hogy az elmúlt néhány hónap eddigi intézkedéseire nem került volna sor. És szeretném hozzátenni, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat is egészen más tartalommal került volna a Ház elé.

Hallhattuk az államtitkár úrtól, hogy jogharmonizációs kötelezettséggel és egyes jogalkalmazási körülményekkel indokolta a törvényjavaslat szükségességét. Valóban igaz, meg kell valósítanunk a villamosenergia- és a földgázágazatra vonatkozó úgynevezett 3. szabályozási csomag átültetését, valamint a szén-dioxid föld alatti tárolásával kapcsolatos szabályozás magyar jogrendszerbe történő beillesztését. De, tisztelt képviselőtársaim, egy évvel ezelőtt már foglalkoztunk egyszer a 3. energetikai csomag részleges átültetésével, és ismétlem, ezt a parlament minden frakciója, a mai kormánypártok is megszavazták. Ennek az egy éve elfogadott törvénynek a legfőbb célja az volt, hogy az új irányelvek értelmében egyébként a korábbi szabályozástól lényegesen szigorúbb és eltérő, az érintett vállalkozások jelentős átszervezését igénylő, úgynevezett szétválasztási szabályokat vezessünk be, és azokat megfelelő időben ültessük át a magyar jogba.

Az a törvény lehetővé tette az érintett rendszer-üzemeltető társaságok számára a szervezeti és irányítási rendszerek jelentős átalakítását igénylő, akkor úgy nevezték, ITO-modell alkalmazását. Ez a három választható modell közül a független átviteli, illetve szállítási rendszer-üzemeltető modelljét jelentette, amelyet megszavazott a Magyar Országgyűlés. A szabályozás alapján egyébként 2010 januárjában ismertté váltak azok a rendelkezések, amelyeknek szeptember végéig meg kellett felelniük az érintett vállalkozásoknak, és amely feltételek teljesítését 2011. március 3-ától már számon lehetett volna kérni. A megfelelő idő biztosított volt.

Tudom, hogy az elfogadott törvénnyel szemben a Magyar Energia Hivatal részéről felhozott legfőbb kifogás az volt, hogy az irányelv szerinti három szétválasztási modell közötti választás, valamint a szabályozás implementációja idő előtti. Mit látunk most? Azt, hogy a Fidesz és az új kormány nyáron egy évvel későbbre, azaz 2012. március 3-ára tolta el az ITO-modell hatályba léptetését arra hivatkozva, hogy az irányelvek alapos áttekintése alapján a szétválasztási szabályokat csak 2012. március 3-ától kell alkalmazni. Erős a gyanú, hogy emögött van egy olyan szándék, amely a földgázszállításba avatkozna be egy nagyon erőteljes tulajdonosváltozás révén, egy olyan szándék, amelyet a villamosenergia-iparban egyébként nekünk sikerült megakadályozni.

Ezen törvényjavaslat alapján ugyanakkor a modell mégis hatályba lépne 2011. március 3-án, de új szabályokkal, amelyeket egyébként önök szerint várhatóan csak februárban fogadna el az Országgyűlés. Még egyszer mondom, már márciusban életbe lépne, februárban elfogadott új szabályokkal. Persze, egyébként ma már, én tudom, az is eredménynek számít, ha az önök kormánya, a Fidesz nem visszamenőleges törvényeket hoz, de azért az mégis elképesztő, hogy februárban meghozandó szabályokkal akarják márciusban életbe léptetni. És az már csak - nevezzük így - hab a tortán, hogy az új szabályozást implementáló tagállami intézkedéseket a mai napig nem jelentették be a Bizottsághoz.

Mindez tehát nem más, mint az Országgyűlés döntéséből eredő kormányzati feladatok elszabotálása, és más útra térítése. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállás nem segíti a hazai energetikai ágazat fejlődését, nem segíti elő a jogharmonizációs kötelezettségek időben történő teljesítését, és nem segíti Magyarország energiapolitikai célkitűzéseinek megvalósulását. A 2010. évi törvény deklaráltan csak az új irányelvek szerinti szétválasztási követelményeket szándékozott átültetni a magyar jogba, míg az előttünk fekvő törvényjavaslat egyébként a teljesség igényével lép fel, azaz a 3. energetikai szabályozási csomag teljes implementációját kívánja megvalósítani.

No, nézzük akkor, hogy hogyan sikerül ezt megvalósítani önöknek. Összefoglalóan, az új belső piaci irányelvek három fő területen módosítják lényegesen és átfogóan a jelenleg alkalmazandó uniós szabályozást: először, az átviteli, illetve szállítási tevékenységek szétválasztására vonatkozóan; másodszor, a tagállami energetikai szabályozó hatóságok jogállására, működésére, feladataira és hatásköreire vonatkozóan; valamint - ez a harmadik - a fogyasztók jogait és védelmét illetően.

Az új belső energiapiaci irányelvek szerinti három szétválasztási modellel kapcsolatos, széles körben elterjedt, egyébként téves értelmezés, miszerint az érintett vállalkozások jogosultak eldönteni, hogy melyik modellt alkalmazzák. Jellemzően ezzel az érvvel támasztják alá a három modell törvényi szintű szabályozásának szükségességét. Fentiekkel szemben az irányelvek értelmében egyértelműen a tagállamok döntenek az alkalmazott szétválasztási modellről, méghozzá a következőképpen. 2009. szeptember 3-án vertikálisan integrált vállalkozás részét képező átviteli rendszer-üzemeltető TSO-modell esetén bármelyik modellt választhatják a három közül. Minden olyan TSO esetében, amely 2009. szeptember 3-án nem volt része vertikálisan integrált vállalkozásnak, a teljes tulajdonosi szétválasztást kell alkalmazni. Ezek a szabályok, irányelvek teljesen egyértelműek.

Fentieknek megfelelő egyébként az előző, a 2010. évi VII. törvény, mivel 2009. szeptember 3-án mind a villamosenergia-piaci, mind a földgázpiaci TSO - ez a Mavir, illetve az FGSZ - vertikálisan integrált vállalkozás része volt, megengedte a lehetséges három modell közül az ITO-modell alkalmazását, és előírta az ennek megvalósításához szükséges feltételeket és követelményeket. Természetesen a 2009. szeptember 3-át követően engedélyt szerző TSO-kra előírta a teljes tulajdonosi szétválasztás alkalmazását. Tehát az irányelvi szabályozásoknak megfelelően az ITO-modell nem megfelelő működése esetén, azaz kivételes esetre egyébként előírta egy másik modell alkalmazását is, szerencsére ez nem következett be, ez az ISO-modell, de a modell szabályait kifejezetten arra tekintettel, hogy alkalmazására feltehetően soha nem kerül sor, nem törvényi, hanem rendeleti szinten rendelte meghatározni.

Az előbbi világos és áttekinthető szabályozással szemben az önök törvényjavaslata mindhárom modellt törvényi szinten szabályozza, egymás mellett, amelyből úgy tűnhet, mintha a három modell egymással konkuráló modell lenne. A teljes tulajdonosi szétválasztásra vonatkozó javasolt szabályok az irányelvi szabályozás teljes félreértésén alapulnak. Az irányelv ugyanis nem önmagában, hanem egy vertikálisan integrált vállalkozás részét képező TSO-hoz képest határozza meg a teljes tulajdonosi szétválasztás követelményeit.

Az irányelvi szabályok nem megfelelő értelmezéséből is következik például, hogy a Get.-be az önök törvényjavaslata belerakná azt a szabályt, amely az állami tulajdonban álló vertikálisan integrált vállalkozások teljes tulajdonosi szétválasztására vonatkozik. Ennek egyébként kizárólag akkor lenne bármilyen relevanciája, ha az állam államosítani akarná a jelenleg magántulajdonban álló földgázpiaci TSO-t és azt a vállalatcsoportot, amelyhez ez tartozik. Remélem, nem erről van szó.

Összességében elmondható tehát az önök törvényjavaslatáról, hogy a szétválasztási szabályok kuszák, áttekinthetetlenek, nehezen követhetők, amit a legjobban az bizonyít, hogy néha már a javaslat készítője sem tudta, hogy az adott követelmény mely engedélyesre vonatkozik. Erre is elmondható, hogy a kevesebb több lett volna. A túlzottan részletező szabályok egyébként egy nagyon erőteljes tervgazdasági modell jellemzőit viselik magukon.

(15.10)

Azt gondolom, hogy az előző, közösen elfogadott törvény szétbombázásával az önök javaslata azt próbálja bizonyítani, hogy teljesen új szabályozásra volt szükség, úgy, hogy alapvetően átveszi egyébként a régi törvény terminológiáját, szabályozási megoldásait anélkül, hogy értené, egy-egy rendelkezésének mi a tartalma és a funkciója.

A szabályozó hatóságokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban az új irányelvek elrendelik egyébként a szabályozó hatóságok függetlenítését a tagállami kormányoktól, aminek az a lényege, hogy a tagállami kormányok az általános energiapolitikai elvek meghatározásán túlmenően nem avatkozhatnak be a hatóságok piacszabályozó és piacfelügyeleti hatáskörébe.

E változás legszembetűnőbb eleme, hogy 2011. március 3-ától kezdődően a kormányok még formálisan sem jogosultak a rendszerhasználati díjak meghatározására, azaz a rendszerhasználati díjak szabályozását teljes mértékben a szabályozó hatóságok feladatkörébe kell utalni. Ezzel szemben az önök törvényjavaslata nem növeli a hivatal kormányzattól való függetlenségét, pont ellenkezőleg: a törvényjavaslatuk alapján a kormányzat, kifejezetten a miniszter egyre nagyobb döntési kompetenciát kap az energiapiacok működésére.

Ez teljes mértékben szembemegy az irányelvekkel, amelyek, még egyszer mondom, 2011. március 3-án életbe fognak lépni.

A törvényjavaslat az irányelvekkel ellentétes mértékben befolyást engedne a miniszter számára még a rendszerhasználati díjak meghatározásába is. Ugyanis gyakorlatilag elmondható, hogy a javaslat formálisan ugyan a hivatalhoz helyezi a végső döntést a rendszerhasználati díjról, de az önök törvényjavaslatának szövegéből egyértelműen kiderül, hogy azt döntő módon befolyásolják a miniszter által rendeletben rögzítendő alapelvek és keretszabályok.

A fogyasztói jogok területén egyértelmű a visszalépés a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. Itt már egyébként megjelennek a szolgáltatói érdekek: csökkentik az ügyfélszolgálatok számát, 60 napos fizetési késedelem esetén is lehetővé válik a fogyasztó kikapcsolása, és szűkül a ki nem kapcsolható fogyasztók köre. A jövőben tehát csak az olyan fogyatékkal élő fogyasztó nem kapcsolható ki, akinek életét vagy egészségét veszélyezteti a fogyasztásból történő kikapcsolás, a szociálisan rászoruló fogyasztók esetében pedig egyszerűsítik a kikapcsolás lehetőségét.

A törvényjavaslatukban önök egyébként számos olyan rendelkezést idéznek és javasolnak, amely egyébként elvben támogatható is lenne, de a jelenlegi kiszámíthatatlan körülmények között nem lesz gyakorlati haszna belőle a fogyasztónak. Így azt gondolom, hogy ezek csupán és egyszerűen szimbolikus jelentőségűek.

Azt gondolom, hogy ilyen egyébként a szén-dioxid föld alatti tárolására vonatkozó hazai szabályozás kialakítása is. Csak szeretnék önnek arra utalni, államtitkár úr, hogy ezt rendkívül nagy vita övezi nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban is. Lehetne jó is egyébként a kereskedőváltás törvényi szabályozása, azonban a lakossági felhasználók esetében történő mesterséges áreltérítés mellett gyakorlati jelentősége biztos nem lesz, és azt gondolom, hogy az okos mérés rendszerének elterjesztésére sem lehet igazából számítani az önök intézkedései alapján.

A hazai megújuló energiák szerepének elősegítését sem segíti elő a kötelező átvételi rendszer önök által tervezett átalakítása. Ez nemcsak energetikai kérdés, hanem legalább ugyanilyen mértékben környezetvédelmi, mezőgazdasági és vidékfejlesztési kérdés is. Az elmúlt években azért értünk el jelentős sikereket, mert teljesítettük EU-s kötelezettségeinket, mert hosszú távú, kiszámítható törvényi szabályozást alkottunk. Az úgynevezett KÁT-rendszer valamennyi lényeges szabályának rendeletben történő utalása veszélyezteti a megújuló energiatermeléssel, -felhasználással kapcsolatos célkitűzéseink és kötelezettségeink teljesítését, hiszen a stabil jogszabályi környezetbe vetett befektetői bizalmat gyengítheti a javasolt szabályozás. Sőt, mindezeken túl önök a kitűzött 14,2 százalékos megújuló-részarány jelentős részét is úgy képzelik el, hogy azt nem hazai forrásból, hanem a környező országok importjából fogják majd teljesíteni. Ezzel nem a magyar gazdaságot támogatjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat összességében nem teljesíti jogharmonizációs kötelezettségeinket, kiszolgáltatottabbá teszi a végfelhasználókat, nem segíti elő a műszaki fejlesztést, a beruházásokat, és veszélyezteti Magyarország célkitűzéseinek és nemzetközi kötelezettségvállalásainak a teljesítését, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Unió hosszú előkészítés után az elmúlt évben a klíma-energia csomagban jelentős jogszabályokat fogadott el. A klímavédelmet szolgáló jogalkotás célja az volt, hogy összehangolt intézkedéssorozat révén meggátolja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedését, és egyik legfontosabb intézkedése, hogy az EU az 1990-es kibocsátási szinthez képest 20 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. A kibocsátáscsökkentés egyik lehetősége a szén-dioxid befogása és geológiai tárolása, amely új, korábban nem szabályozott tevékenység, de nyilvánvaló, hogy a tevékenység biztonságos és ellenőrzött körülményeinek előírása érdekében szükség van megfelelő jogszabályi keretek kijelölésére.

Az Európai Parlament és a Tanács az úgynevezett 3. energiacsomagban fogadta el azokat az irányelveket és rendeleteket, amelyek révén lehetővé válik egységes belső piac kiteljesítése a földgáz- és villamosenergia-ellátásban. A Közösségben 1999 óta fokozatosan megvalósuló belső földgáz- és villamosenergia-piac célja, hogy az Európai Unió valamennyi fogyasztója, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson, és bővítse a határokon keresztül történő kereskedelmet, ezáltal hatékonyságjavulást, versenyképes árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához.

A T/1940. számú törvényjavaslat célja, hogy nemzeti jogrendünkbe ültessük át azokat az uniós szabályokat, amelyek a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos szabályokat, valamint a vezetékes energiahordozók - a földgáz és villamos energia - belső piacára vonatkozó szabályokat tartalmazzák, így különösen az Európai Parlament és a Tanács 2009/72-es irányelvét a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és az Európai Parlament és Tanács 2009/73/EK irányelvét a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról.

A törvényjavaslat tartalmazza azokat a rendelkezéseket is, amelyek az energiaszabályozók üzleti együttműködési ügynöksége létrehozásáról, a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről, valamint a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló parlamenti és tanácsi rendeletek alkalmazását segítik elő.

A törvényjavaslatnak a bányászatról szóló törvény módosítására vonatkozó részében a vonatkozó EU-irányelvekben foglaltakkal összhangban megalkotja az energetikai és ipari eredetű szén-dioxid tárolásának törvényi szintű szabályozását. A szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása az éghajlatváltozás mérsékléséhez hozzájáruló áthidaló technológia. Az új EU-s jogszabályok szerint a CO2 befogása és tárolása az érintett gazdasági szereplők számára reális piaci lehetőséggé válik a kibocsátások csökkentési kötelezettsége teljesítésének érdekében.

Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szén-dioxid föld alatti tárolása a kibocsátás csökkentésének csak egyik lehetősége és semmiképp sem preferált módja. Ez egy tipikus, úgynevezett csővégi megoldás, tulajdonképpen a szén-dioxid szőnyeg alá söprése, amely már csak a potenciális tárolási kapacitások miatt sem fenntartható megoldás. Ugyanakkor hazánkban vannak erre alkalmas geológiai képződmények, sőt a kőolaj-kitermelés során a zalai mezőkön alkalmazzák is a szén-dioxid besajtolását a kitermelhető kőolaj mennyiségének növelése érdekében.

A legújabb kutatási eredmények, fejlemények nyomán az úgynevezett metanolgazdaság kialakításának a jövőképe pedig arra enged következtetni, hogy a geológiai rétegben tárolt szén-dioxid a nem túl távoli jövőben energiahordozó alapanyaggá válhat.

(15.20)

Természetesen számos technológiai és környezetvédelmi kérdést kell még tisztázni az alkalmazhatóságig, de a Bt. módosítása fontos lépés annak érdekében, hogy a tevékenység jogszabályi keretei kialakuljanak.

A Bt. módosításának - ez a bányatörvény - még egy elemét érdemes külön kiemelni. Az ásványvagyon a kitermelésig az állam tulajdonában van. Időnként vitára ad okot és lehetőséget, hogy nem volt elég pontosan körülhatárolva az, hogy a kutatás során szerzett információkból mi és meddig minősül üzleti titoknak. Ezen túlmenően a bányászati tevékenység számos esetben kerül a közérdeklődés középpontjába, ahol szintén felmerült az a kérdés, hogy mi minősül közérdekű adatnak, és mi az, amit üzleti titokként lehet kezelni. A törvényjavaslat 7. §-a a kérdést az adatvédelmi biztos ajánlása alapján megnyugtatóan rendezi.

A törvényjavaslat tartalmában és terjedelmében is meghatározó része a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvények módosítása. A módosításnak az a célja, hogy a nemzeti jogrendünkbe teljeskörűen vegyük át az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelvét, és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelvet - ez nagyjából sikerült.

Az Európai Parlamentben és a Tanácsban is meglehetősen sokáig tárgyalt és végül kompromisszumos megoldást eredményező úgynevezett harmadik energiacsomag, amelyben a hivatkozott irányelveken kívül más jogszabályok is voltak, célja a következő volt: az ellátási és termelési tevékenységnek a rendszer-üzemeltetési tevékenységektől való tényleges szétválasztása; a nemzeti energiaszabályozó hatóságok hatáskörének további összehangolása és függetlenségének megerősítése; független mechanizmus kialakítása a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködés céljára; a hálózatok és rendszerek üzemeltetésének összehangolása; a rendszerbiztonságot, a határon átnyúló kereskedést és a rendszerműködést javító mechanizmus létrehozása az átviteli, illetve szállítási rendszer-üzemeltetők számára, valamint az energiapiacok működésének fokozottabb átláthatósága.

A hivatkozott két irányelvben elfogadott kompromisszum lényege az, hogy fő szabályként az irányelvben megmaradt az úgynevezett tulajdonosi szétválasztás, de amennyiben 2009. szeptember 3-án a szállítási rendszer egy vertikálisan integrált vállalkozás része volt, a tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a tulajdonosi szétválasztást. Ugyanakkor semmilyen esetben nem szabad meggátolni, hogy a szállítási rendszerben tulajdonnal rendelkező, vertikálisan integrált vállalkozások lépéseket tegyenek a tulajdonosi szétválasztásnak történő megfelelés érdekében.

A törvényjavaslatban foglalt megoldás ennek megfelel. Elvileg választhatnánk a tulajdonosi szétválasztást is, azonban egyrészt hazánkban nem volt olyan negatív tapasztalat, például a hálózatfejlesztések akadályozása, a megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása, amely más EU-tagállamokban gyakori és a tulajdonosi szétválasztási modell szétválasztását indokolná, másrészt szükségtelenül gyengítené az érintett vállalatokat.

Az alkalmazásra kerülő független szállítási rendszer-üzemeltetői működési modell azt jelenti, hogy a vertikálisan integrált vállalatok megtarthatják tulajdonukban a vezetékeket, de biztosítaniuk kell, hogy ezek a gyakorlatban a vertikálisan integrált vállalat termelési vagy ellátási, kereskedelmi tevékenységétől és ebből fakadó érdekétől függetlenül működjenek.

A törvényjavaslat az irányelvvel összhangban a villamosenergia-ellátásról és a földgázellátásról szóló törvényekben is meghatározza azokat a követelményeket, amelyek teljesítése esetén a Magyar Energia Hivatal az ITO-modellre kiadhatja a szállítási rendszer-üzemeltetői engedélyt.

Ezen követelmények legfontosabb elemei a következők. A szállítási rendszertől teljesen el kell választani a vertikálisan integrált vállalkozás termelési vagy ellátási feladatait, azaz a termelési vagy ellátási feladatokat végző leányvállalat nem rendelkezhet sem közvetlen, sem közvetett módon részesedéssel a szállítási rendszer-üzemeltetőben - másik leányvállalat -, és ez fordítva is igaz. A szállítási rendszer-üzemeltető a szállítási tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket birtokolja, és a szükséges személyzetet a szállítási rendszer-üzemeltető foglalkoztatja. A szállítási rendszer-üzemeltetőknek rendelkezniük kell minden olyan humán, műszaki, tárgyi és pénzügyi erőforrással, amely a kötelezettségeik teljesítéséhez, valamint a szállítási tevékenység végzéséhez szükséges.

Tilos a vertikálisan integrált vállalkozás bármely egyéb részébe vagy részéből munkaerőt kölcsönözni vagy szolgáltatást nyújtani. A szállítási rendszer-üzemeltető azonban szolgáltatásokat nyújthat a vertikálisan integrált vállalkozásnak. A szállítási rendszer-üzemeltető általános vezetési struktúrájának és belső döntéshozatali szabályainak biztosítaniuk kell a szállítási rendszer-üzemeltető tényleges függetlenségét.

A vertikálisan integrált vállalkozás sem közvetlenül, sem közvetetten nem határozhatja meg a szállítási rendszer-üzemeltető versenymagatartását a szállítási rendszer-üzemeltető napi tevékenységeivel és hálózatirányításával kapcsolatban. A vertikálisan integrált vállalkozás és a szállítási rendszer-üzemeltető között a fentiektől függetlenül létesülhetnek kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, ezeknek azonban meg kell felelniük a piaci feltételeknek, ezeket minden esetben be kell nyújtani a szabályozó hatóságnak jóváhagyásra.

Az irányelvi ismertetett szabályok átültetése általában jól sikerült, bár alaposabb olvasás után nyilván lesznek pontosításra szoruló rendelkezései, de ez egy ilyen nagy terjedelmű törvénymódosításnál elkerülhetetlen. Van azonban az irányelvnek egy olyan rendelkezése, amelynek a Vet.-be és a Get.-be illesztése szerintem rosszul sikerült. Nevezetesen: az irányelv által felügyelt társasági szerv funkcióinak a felügyelőbizottsághoz telepítése.

Az fb-hez szükségszerűen delegált hatáskörök tipikusan olyan üzleti döntések, amelyek a társasági jog értelmében és az üzleti gyakorlat szerint az igazgatóság vagy az ügydöntő felügyelőbizottság hatáskörébe tartoznak. A gazdasági társaságokról szóló törvény 33. §-a szerint az fb feladata nem a társaság ügyvezetése, hanem az ügyvezetés ellenőrzése.

De úgy tűnik, ezen túlmenően is van néhány nehezen értelmezhető rendelkezése az irányelv által felügyeleti szervnek nevezett társaságirányítási szervre és menedzsmentre vonatkozó szétválasztási szabályoknak vagy a társaság legfőbb szervét érintő rendelkezéseknek. Semmi sem indokolja, hogy ilyen mértékben térjünk el a Gt. általános szabályaitól, és tegyünk erőszakot a mindennapi vállalati gyakorlaton. Sőt, csak annyiban indokolt eltérni a Gt. szerinti társasági jogi szabályoktól, amennyiben ez elkerülhetetlen, bár eddig ilyet az irányelvben nem találtunk. Ezért mindenképpen szükség lesz ilyen irányú módosító indítványokra.

Az irányelv másik jelentős eleme a szabályozó hatóság, a Magyar Energia Hivatal hatáskörének és függetlenségének megerősítése. A törvény hatálybalépésétől, 2011. március 3-ától a hivatal önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságként kijelölt kormányhivatalként működik tovább. Ehhez igazodva pontosítja a törvény egyebek mellett a hivatal és a miniszter árszabályozásra vonatkozó hatáskörét is.

A hálózati tarifa szabályozására vonatkozó rendelkezések elég jól határozzák meg a keretfeltételeket, de a kiszámíthatóság és a regionális piacfejlesztés érdekében szükséges lehet a pontosításuk. A jogharmonizáció mellett a törvényjavaslat célja továbbá a Vet. és a Get. hatálybalépése óta felhalmozódott tapasztalatok alapján szükségessé vált módosítások átvezetése. Ebben a körben kiemelkedő egyrészt az elektronikus eljárás bevezetése, amely jelentős hatékonyságnövekedést eredményezhet az engedélyezési eljárásokban. Kiemelendő másrészt a módosítás azon célja, hogy a villamos energiát hővel kapcsoltan termelő, ezáltal egyidejűleg távhőtermelőnek minősülő erőművek esetében biztosítsa a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárások, valamint ugyanezen erőműre a Vet.-ben előírt távhő-engedélyezéstől eltérő szempontokat vizsgáló engedélyezési eljárások egy eljárásban történő lefolytatását, a két tevékenységi körre egy engedély kiadását. A módosítás ezáltal az érintettek adminisztrációs terheinek csökkentését és a hatékonyabb hatósági eljárást célozza.

Összességében azt kell mondanom, hogy a gondos kormányzati előkészítő munka eredményeként egy kezelhető törvénytervezet került a tisztelt Ház elé, amelynek a pontosítására kellő határidőt kaptunk, ugyanis a január 31-ei határidővel benyújtható módosítási javaslatok alapos megfontolásra adnak lehetőséget, és mindenképpen hozzájárulhatnak a törvény sikeres és eredményes elfogadásához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő vezérszónoki felszólalás következik: az LMP részéről Jávor Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.

(15.30)

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megkímélem önöket attól, hogy ismertessem a törvénytervezet tartalmát. Azt gondolom, ezzel az államtitkár úr is alapvetően tisztában van, valamint a néhány, az ülésteremben tartózkodó képviselő is nagy vonalakban átlátja, hogy miről is beszélünk.

Ugyanakkor az általános vita kezdetén nem tudom megkerülni, hogy visszamenjek azokra a pontokra, amelyeket a kisebbségi véleményben megfogalmaztunk, és egy picit messzebbről közelítve a konkrét szabályozási javaslatot, a magyar kormány energiapolitikájának a kérdőjeleit fogalmazzam meg. Nem látszik jelen pillanatban, hogy mi az a hosszú távú stratégia, amely mentén a kormány elképzeli az egész energiapolitikai szabályozást, inkább csak egyedi intézkedésekből következtethetünk vagy próbáljuk meg kikövetkeztetni, hogy milyen cél is vezérli a magyar kormányzatot.

Alapvetően nem tiszta kérdés, hogy milyen szerepet szán a kormány az államnak és a piacnak az energiaszolgáltatás területén a tulajdonviszonyban, az ármeghatározásban szükséges állami szerepvállalás mértéke és módja ugyancsak nyitott kérdés. Az energiahordozók tekintetében is számos kérdés nyitva van. Például nem tudjuk elkerülni, hogy egy ilyen nagy jelentőségű szabályozás kapcsán felvessük, hogy vajon az atomenergia szerepe a hazai energiatermelésben milyen léptékben és milyen távon része a kormányzati elképzeléseknek.

Az energiaárak szintjén sem világos a kormányzati elképzelések iránya. Jelen pillanatban egyre inkább úgy tűnik, és az eddigi intézkedések, ilyen egyedi intézkedések alapján kirajzolódó irányvonal arra mutat, hogy a kormányzat az állami ár- és egyéb kontroll fokozását tűzi ki célként maga elé anélkül, hogy a megfelelő transzparenciát, átláthatóságot ezekben az esetekben biztosítaná, sok esetben ilyen egyedi, kézivezérelt módon old meg olyan kérdéseket, amelyeknek egy világos, egységes és átlátható szabályozási keretben kellene megjelenniük.

Az is körvonalazódik az eddigi energiapolitikai lépésekből, hogy az elmúlt években elindult folyamatot, amely az energiapolitikát és a szociálpolitikát megpróbálta különválasztani, és azt mondta, hogy a szociálpolitikai kérdéseket a szociális ellátórendszerben kell kezelni, az energiapolitikában pedig elkerülhetetlenül a XXI. században bizony el kell kezdeni érvényesíteni a valós költségeket az árakban, és ezek a valós költségek immáron elkerülhetetlenül nem csupán a termelői világpiaci árakat tartalmazzák, hanem az energiahasználat, az energiakitermelés környezeti költségeit is integrálni kell ezekbe az energiaárakba. A szociális célt, hogy emellett, ahogy az államtitkár úr elmondta, az energiaszegénység ne érjen el egy elfogadhatatlan szintet, ezt pedig nem az energiaárak mesterséges állami korlátozásával kell elérni, hanem egy megfelelő lakhatási, rezsitámogatási rendszerben, amely alapvetően a szociálpolitika része.

Azt gondolom, amennyiben a kormányzat továbbra is kitart a mellett a körvonalazódó célkitűzéscsoport mellett, amely az energiaárakban próbálja érvényesíteni a szociálpolitikai célokat, akkor előbb-utóbb egy nagyon nehéz helyzetben találja magát Magyarország - nem a kormány, hanem egész Magyarország. Két lehetőség körvonalazódik ugyanis. Az látható, hogy az energiatársaságok egyelőre lenyelik a kivetett ágazati különadókat, egyelőre kivárnak a kormányzati árszabályozás kapcsán, tulajdonképpen már a bekerülési költségeket sem elérő szolgáltatási árak tekintetében azt gondolva, hogy most egy ilyen válságos helyzetben valószínűleg nekik is meg kell tenni a lépéseket annak érdekében, hogy az egész magyar gazdaság és társadalom működőképes maradjon.

Hosszú távon azonban ebből két dolog következhet. Ha tartósan a tényleges bekerülési szint alatt tartjuk az energiaárakat, akkor ezek az energiaszolgáltatók, mondjuk, a gázszolgáltatók előbb-utóbb kilépnek a magyar piacról, azt mondják, hogy nekik nem éri meg gázt szolgáltatni a magyar lakosság számára azokon a fogyasztói árakon, amelyeket a kormány a szolgáltatókra rákényszerít. Innentől kezdve az egyik lehetőség az, hogy más gázszolgáltatók veszik át a helyüket, és bizony sajtóhírek szólnak arról, hogy a jelenlegi gázszolgáltatók egyike-másika, például az E.ON tárgyalásokat folytat a Gazprom céggel annak érdekében, hogy átvegye a gázszolgáltatási tevékenységet Magyarországon. Azt gondolom, Magyarország számára az energiafüggetlenség felé tett lépések nem az orosz gázszolgáltatásnak való még erőteljesebb kitettséget kell hogy magukban foglalják, hanem éppen ettől az orosz gázfüggéstől való elszakadás irányába kellene a kormányzatnak lépéseket tenni. Amennyiben a gázszolgáltatási piacra a kormányzat által létrehozott piaci körülmények között végső soron az orosz legnagyobb gázszolgáltatónak a domináns jelenléte lesz jellemző, akkor ez egy nagyon veszélyes jövőképet vetít előre.

A másik lehetséges irány az, hogy nincs ilyen piaci gázszolgáltató, aki ezeken az árakon végezze a gázszolgáltatást, akkor ezt a szolgáltatást a magyar államnak kell végeznie. Erre is mutatnak jelek. Az MVM például a közelmúltban kiváltotta az általános gáz-nagykereskedői engedélyt; nem tudjuk pontosan, milyen céllal, de mindenesetre a lehetősége ezzel megteremtődött annak, hogy egy állami tulajdonú cég vegye át a gázszolgáltatást a magyar piacon.

Ebben az esetben pedig a magyar állam kell hogy viselje annak a terheit, hogy egy mélyen nyomott áron értékesített fölgáz költségeit kipótolja tulajdonképpen a fogyasztók számára. Önmagában természetesen ezzel nincs baj. Azt gondolom, valóban a magyar államnak feladata van a kiszolgáltatott fogyasztók támogatása ügyében. A nagy kérdés az, hogy vajon ennek a helyes célnak az alacsony gázárak a legjobb módja avagy sem. Azt gondolom, ez egy nagyon hibás megközelítése a kiszolgáltatott fogyasztók támogatásának, egy nagyon hibás megközelítése az energiaszegénység felszámolásának.

Több ok van arra, hogy ez miért nem megfelelő módja. Egyfelől a gázárak alacsonyan tartásával egy kivételezett fogyasztói szegmens, a gázzal fűtők kapnak csak támogatást, és sokan a legkiszolgáltatottabbak közül, tűzifával fűtők, vidéken vagy más fűtőanyaggal fűtők vidéken kiesnek ebből a rendszerből. Ráadásul az alacsony gázárak szembemennek a kormányzat máshol egyébként markánsan megfogalmazott céljával, például az energiatakarékossági, energiahatékonysági intézkedésekkel. Egy alacsony energiaár egész egyszerűen sokkal lassabban megtérülővé teszi ezeket az energiatakarékossági, energiahatékonysági beruházásokat, és eltéríti a piacot ezeknek a bevezetésétől.

Ugyanígy versenyhátrányba hozza a megújuló energiák alkalmazását a piacon, hiszen egy alacsonyan tartott fosszilis energiaár esetén nincs ösztönző a piacon, vagy csak nagyon drága, máshonnan jövő állami beavatkozással teremthető meg ösztönző a piacon annak érdekében, hogy ezt az olcsó fosszilis energiát drágább megújuló energiával váltsuk ki. Azt gondolom, ezekre a kérdésekre világos válasznak kellene születnie ahhoz, hogy értelmezni tudjuk, hogy például ebben az energiamódosító csomagban foglaltak milyen irányba viszik el a rendszert. Néha az az érzésem, hogy az elején vázolt irányba, tehát az állami beavatkozás irányába, és nem a fenntarthatóság, nem az energiabiztonság és végső soron nem is a fogyasztók védelmének az irányába viszik el a rendszert.

A javaslatban foglalt konkrét paragrafusok kapcsán többen elmondták, hogy három részcsomagból áll össze a javaslat. Az rendben is van, hogy itt bizony a magyar kormánynak EU-jogharmonizációs kötelezettségei vannak, és ezeket végre kell hajtani.

(15.40)

Az EU-jogharmonizációs rész két részből áll össze, a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatos szabályozás, illetve az EU 3. energiacsomagjával kapcsolatos szabályzás.

A harmadik elem azonban nem jogharmonizációs kötelezettség, és ez a kötelező átvételi rendszer szabályozásának a módosítása. Ezt, ennek a mostani behozatalát nem indokolja egy ilyen jogharmonizációs kényszer, nem indokolja, hogy például párhuzamosan tárgyaljuk a KÁT módosítását két különböző javaslatban.

A 3. energiacsomaggal kapcsolatban azt gondolom, hogy alapvetően tényleg egy elfogadható, támogatható jogharmonizációs lépésről van szó. Ugyanakkor azzal kapcsolatban is el kell mondani - vagy csak egy megjegyzésként hadd szúrjam ide -, hogy az energiacsomag, az okos hálózatok, okos mérés kapcsán azért érdemes megjegyezni, hogy az okos hálózatokat nemcsak a nemzeti hálózatok szintjén kell értelmezni, hiszen éppen az lehet a megújuló energiaforrások szélesebb körű alkalmazásának az egyik legjobb támogatása, hogyha az európai energetikai hálózatok minél inkább összekapcsolttá válnak, és ezáltal sokkal könnyebben kiszabályozhatóvá válnak azok az ingadozások, amelyek egyes megújuló energiaformák használata során rendszer-szabályozási problémát jelentenek.

Tehát hogyha, mondjuk, a magyar elektromos energiahálózat szoros összekapcsoltságban van az európai elektromos energiahálózatokkal, akkor sokkal rugalmasabbá válik például a szélenergiából származó teljesítmény felvétele, hiszen olyan, hogy Dániától Görögországig ne legyen teljesítményleadás, mondjuk, szélenergia tekintetében, azért nem nagyon van.

Részletesebben szeretnék szólni a szén-dioxid föld alatti, geológiai tárolása ügyében. Egy picit rossz érzésekkel hallgattam a felszólalásokat, mert abban egyetértünk, hogy az európai uniós kötelezettségek miatt elkerülhetetlen, hogy a CCS-sel kapcsolatban megszülessen egyfajta szabályozás Magyarországon. Azt reméltem, hogy ez világosan pusztán egy uniós kötelezettség teljesítése, és hogy nem jelenik meg a kormányzati energiapolitikában komolyan annak a szándéka, hogy Magyarországon széles körben CCS-technológiát - tehát ezt a föld alatti szén-dioxid-tárolási technológiát - alkalmazzuk. Ez egy nagyon vitatott technológia, amelynek a technikai feltételei sem teljesen kidolgozottak a világon. Egyetlen igazi nagyüzemileg működő CCS-rendszer nem működik, még Norvégiában van egy viszonylag nagy kapacitású kísérlet, de hogy ennek a hosszú távú hatásai milyenek, akár szeizmikus hatásai milyenek, hogy hosszú távon például a szivárgás hogyan működik ezekben a rendszerekben, rengeteg nyitott kérdés van. Azt gondolom, hogy az energiapolitikában a szén-dioxid geológiai befogását komolyan az eszközök között felsorolni, hát ez nem igazán egy fenntartható és előremutató megközelítése ennek a kérdésnek.

Ráadásul egyébként a szén-dioxid geológiai tárolása meglehetősen drága technológia, ami 80-100 euró költséggel fog meg egy tonna szén-dioxidot. Ezen a költségen piaci alapon ez biztosan nem éri meg, és kicsit érzem a veszélyét annak, hogy nemzetközileg jelentős nyomás van például Kína esetében a CCS-technológia széles körű használatára. De hogy az Európai Unió esetében is esetleg megjelenik az a lobbiszándék, hogy európai közösségi forrásokat, az adózók közpénzét költsék el ilyen CCS-technológiák finanszírozására, hiszen ez másképp nem éri meg, ami - azt gondolom - a közpénzek eltérítésének egy nagyon nemkívánatos módja lenne.

Azon az áron, amibe a szén-dioxid geológiai megkötése kerül, sokkal hatékonyabb és sokkal rendszerszintűbb - ahogy Aradszki képviselőtársam mondta -, a csővégi megoldások helyett rendszerszintű megoldások lennének finanszírozhatók, például akár az erdőgazdálkodásnak a szén-dioxid-kereskedelembe, szén-dioxid-elnyelési rendszerekbe való bevonása, ahol valóban a biológiai rendszerek képesek elnyelni a kibocsátott szén-dioxidot, és nem ilyen, technikailag sem teljesen kidolgozott megoldások finanszírozására költenénk el az adófizetők pénzét. Pláne abszurd, hogyha belegondolunk, hogy jelen pillanatban a szénfilléreken keresztül körülbelül tonnánként 40 eurót költünk minden tonna szén-dioxidra, amit a Vértesi Erőmű kibocsát magából, majd ezt még 80-100 euróért sajtoljuk is be a föld alá. Tehát azt gondolom, ez elég jól mutatja a rendszer abszurditását.

Végezetül a kötelező átvételi rendszer szabályozási elemeiről. Azt gondolom, anélkül, hogy belemennénk abba az elméleti polémiába, hogy vajon maga a kötelező átvételi rendszer az ideális rendszer-e a zöldenergiák támogatására, tekintsük ezt adottságnak, hogy Magyarországon a kötelező átvételi rendszer, és nem, mondjuk, zöldbizonyítványok rendszere működik. Ugyanakkor a példaértékű kötelező átvételi rendszer Németországban működik, a magyar modell is tulajdonképpen onnan emelte át ezt a KÁT-rendszert. Azokban az országokban, ahol jól működő kötelező átvételi rendszer van, ott alapvetően ez úgy működik, hogy az egyes nagy technológiai csoportokra egységes szabályokat állapít meg. Mérlegeli az egyes megújuló technológiáknak, egyes megújuló energiáknak a teljes életciklus-elemzésén keresztül a környezeti hatásait, majd ennek megfelelő térítéssel vonja be őket a kötelező átvételi rendszerbe.

Ezzel szemben a magyar rendszer egyre inkább abba az irányba mozdul el, hogy egyedi mérlegelésű, az egyes beruházásokat külön-külön vizsgáló kötelező átvételi rendszert alakít ki, ráadásul egyébként a kötelező átvételi rendszerben levő pénznek is a 70 százaléka a fosszilis energiahordozók támogatására megy el a kapcsolt energiatermelés mentén, tehát több sebből vérzik a rendszer. Azt gondolom, ez nagyon bonyolult módja a megújuló energiák támogatásának, ami ráadásul nagyon tág teret hagy az egyéni alkudozásoknak, érdekérvényesítésnek, a jó kapcsolatokkal rendelkező lobbicsoprotok versenyelőnybe kerülésének. Ad absurdum egy üzleti terv leadásánál érdekében áll a beruházónak minél rosszabb üzleti tervet bemutatni a Magyar Energia Hivatal felé, mert akkor a kötelező átvételi rendszerben esetleg jobb pozícióból indíthatja a tárgyalásokat.

Tehát azt gondolom, hogy ezt a rendszert egy világos és átlátható, egyértelmű, a német mintára működő kötelező átvételi rendszer irányába kellene elmozdítani, ami létrehozza ezeket a nagy technológiai csoportokat, bizonyos típusú biomasszákra, szélenergiára. Aztán ezek természetesen a kormányzat hatáskörébe tartoznak, hogy meddig szegmentálja ezeket a technológiai csoportokat; lehetőleg ne nagyon sokfelé, de a környezeti igényeknek megfelelően azért ezek bonthatók kisebb csoportokra. Ezekben az esetekben viszont egy versenysemleges, és nem az egyéni érdekérvényesítést támogató és pártoló rendszert hozna létre. Ez a törvénymódosítás, ami most itt előttünk fekszik, nem ebbe az irányba mozdítja a KÁT-rendszert, hanem éppen hogy tovább bonyolítja, még átláthatatlanabbá teszi sok tekintetben a KÁT-rendszert.

Úgyhogy összességében azt tudom mondani, hogy miközben komoly félelmeink vannak a CCS-technológia hazai alkalmazásának a jövőjét illetően, elismerjük, hogy a törvénymódosító csomag két eleme uniós harmonizációs kényszer, és ezek támogathatók. Ugyanakkor a KÁT-módosításokkal kapcsolatban nagyon komoly fenntartásaink vannak, azt reméljük, hogy valóban, ez még módosító indítványokkal talán orvosolható, ettől függ, hogy a Lehet Más a Politika támogatást tud-e adni ehhez a törvénymódosító csomaghoz, avagy sem.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, az Európai Parlament képviselőjének.

(15.50)

HERCZOG EDIT (Európai Parlament képviselője): Tisztelt Képviselő Urak! Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Nagy öröm nekem, hogy európai parlamenti képviselőként ebben a ciklusban először egy olyan témában szólalhatok meg, ami már a brüsszeli magyar törvényhozási gyakorlat része is, hiszen a 2004-2009 közötti időszakban személyesen is részt vettem a 3. energiacsomag kidolgozásában. Talán jelentéktelennek és apróságnak tűnik, de a 3. energiacsomag "Az európai energiapiac liberalizációja" címet viselte. Tudom, hogy ezt a szót mostanában nehezen ejtik ki Magyarországon, de mégiscsak nagyon fontos, hogy az eredeti nevét is megemlítsük.

Miért volt fontos a 3. energiacsomag, miért van jelentősége a mi számunkra? Először is a digitális gazdaság olyan mértékben tart igényt minden időpillanatban energiaszolgáltatásra, ami a huszadik századi energiaszektorra még nem volt jellemző. Sokkal nagyobb kihívás áll az európai energiaipar előtt, hogy folyamatosan energiát tudjon szolgáltatni a fogyasztók számára - akár lakossági, akár vállalati fogyasztókról beszélünk -, mint korábban. Tesszük ezt akkor, amikor jól látható módon az egész európai piacon - beleértve Magyarországon is - nagyon régen nem történt lényeges tőkebevonás, lényeges befektetés az ágazatba. Harminc-negyven-ötven éves energiatermelő vállalatokról van szó, mindenképpen fontos tehát, hogy beruházást indukáljunk ebben az ágazatban.

Mik azok a jogi lehetőségek, amelyek az Európai Unió rendelkezésére álltak? Az európai szerződés, a lisszaboni szerződés nem helyezi az energiapolitikát a közösségi politikák kategóriájába, a lisszaboni szerződés 191. §-a mindössze szolidaritásra szólítja fel a tagállamokat akkor, ha valakinek valamilyen energiaellátási problémája van. Nagyon gyorsan, már 2006-ban kiderült, hogy ez a szolidaritás önmagában semmit nem ér, hiszen ha a gázvezetékek, elektromos vezetékek Európában nincsenek összekapcsolva, akkor a tagállamok egymásnak segítséget nyújtani nem képesek. Ez indukálta az energiapolitika központi kérdéssé válását az elmúlt időszakban. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez a továbbiakban sem közösségi politika, hanem közös politika, amely közös politika tekintetében Magyarországnak, mint január 1-jétől az Európai Unió elnökségét adó országnak, óriási nagy feladata van.

Engedjék meg, hogy erről zárójelben mondjak egy szót. Február 4-én az európai csúcs témája az energiabiztonság lesz, és itt pártoktól független magyar érdek, hogy elérjük, az európai függőségünk tovább csökkenjen. Ennek várhatóan legalább három-négy területen előrelépést kell hoznia. Mindenképpen szükséges, hogy sikerüljön egy európai főtárgyalót kineveznünk, aki a külső piacokon a gázellátás tekintetében az Európai Unió 500 milliós lakossága nevében tud fellépni, megakadályozva ezzel, hogy az Európai Unió tagállamai egymás alá ígérve végül mindannyian rosszabbul járjanak a legnagyobb gázbeszállítóval folytatott tárgyalások során. Nagyon fontos a diverzifikáció esetében, hogy elérjük, hogy az Európai Unió támogatása a Nabuccóhoz valóra váljon, azaz a Nabucco-vezeték építése megkezdődjön. Stratégiai fontosságú a Balti-tenger és a Földközi-tenger összeköttetése, az észak-déli vezeték megépítése, és magyar, valamint régiós érdek, hogy ehhez európai forrásokat találjunk. Ezenkívül nagyon fontos a regionális piacok megalkotása.

2015. január 1-jére a tervek szerint létre kell hozni az európai belső piacot az energiapolitika tekintetében, és abban a pillanatban, hölgyeim és uraim, bár nem közösségi politika, mégis egy olyan közös belső piacra lépünk, ahol megkülönböztethetetlen áruként és szolgáltatásként jelenik meg az energia, hiszen se a gázmolekula, se az elektron nem visz egy kicsi zászlót a kezében, hogy hol gyártották, Magyarországon vagy máshol. Ezért nekünk nem magyarként kell erről a kérdésről gondolkodnunk, hanem magyarként az Európai Unióban. Ezért különösen fontos stratégiai magyar érdek a szétválasztás kérdése. A szétválasztás kérdésében nagyon fontos hároméves vitát folytattunk az Európai Parlamentben. Akik tévén követik az adást, és nem pontosan értik a tartalmi megfogalmazásokat, azoknak mondjuk el, hogy ez ugyanazt jelenti az energiapolitikában, mintha valamelyik autógyáré lenne egy autópálya, és ennek a gyárnak az autói kedvezőbb feltételekkel közlekedhetnének ezen az autópályán, míg más autók fel se mehetnének a pályára, vagy ne adj' isten csak a szélső sávban haladhatnának.

Ezért nekünk nagyon fontos volt, hogy az energiatermelés és az energiaszállítás szétváljon. De legalább ilyen fontos volt - amiről nagyon nagy vita volt az Európai Parlamentben -, hogy az állam szerepe csökkenjen az európai belső piacon, hiszen könnyen belátható, hogy a 27 európai állam közül nem Magyarország lesz a legerősebb állam egy összekapcsolt belső energiapiac területén. Emiatt különös magyar érdek, hogy be tudjuk bizonyítani, az állam nem bevonul az energiapolitikába, hanem kivonul onnan. Ez a későbbi függetlenségünk egyik legfontosabb feltétele. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rossz irány az, ha az állam szerepe az energiapiacon, különösen ilyen feltételek mellett, erősödik. Az európai törvényhozó egyértelműen döntést hozott erről, és a most létrejövő, Szlovéniában megnyitó Európai Energia Hatóság e tekintetben később korlátokat is fog hozni.

A legfontosabb, ahogy mondtam, hogy ebben az ágazatban mintegy negyven éve nem volt lényeges tőkebevonás. A pénzügyi piacok a spekulatív piacokon sokkal kedvezőbb befektetést találtak, ezért az energiaágazatban elöregedett gyárakkal és hálózati rendszerekkel találkozunk. Ezen mindenképpen változtatni kell. Az európai politizálás során szinte naponta elhangzik az a kifejezés, amit ma itt még nem mondtak, hogy a nagy politikai kockázatot olyan szintre kell csökkenteni, hogy a befektetők jöjjenek. Ennek a politikai kockázatcsökkentésnek az egyik eszköze, hogy miközben az energiamix tagállami hatáskörben van, az Európai Unió mégis megfogalmazta a 2020-as stratégiáját, a 20 százalék szén-dioxid-csökkentést, a 20 százalék megújuló energiatermelést és a 20 százalék energiahatékonyságot ösztönözve, amely 2020-as stratégia egyértelműen a politikai kockázat csökkentését kell eredményezze, hogy a pénz hatékonyan bevonható legyen ezekre a piacokra.

Az energiamixen túlmutató legnagyobb politikai kockázat mindenképpen a jogbiztonság kérdése, ezért az energiapolitika területén a túlságosan gyakori törvénymódosítás semmiképpen nem indokolható, és nagyobb kockázatot hordoz, mint amekkora előnnyel jár. Én ezt ebben az esetben is így gondolom, különösen akkor, amikor a régió országai egymással is komoly versenyben vannak. Komoly versenyhátrányt jelenthet Magyarországnak, ha a többi, körülöttünk lévő, a 3. energialiberalizációs csomag eredményeként az energiapiacát fejlesztő ország versenyelőnybe kerül velünk szemben, hiszen nem mindegy, hogy mi akár gázban, akár elektromos áramban utolsóként tudunk majd új szolgáltatással, új áruval megjelenni, vagy netalán elsőként. Ilyen értelemben Magyarország tőkevonzó képessége ebben az ágazatban mindenképpen komoly versenyelőnyt, vagy ha ez nem történik meg, komoly versenyhátrányt okozhat.

Magam is meglepődtem, hogy a szén-dioxid-tárolással, a tisztaszén-technológiákkal a kormány ilyen hatékonyan és ilyen gyorsan szeretett volna foglalkozni, hiszen jelenleg - ahogy azt képviselőtársaim közül többen is elmondták - ez egy kísérleti stádiumban lévő fejlesztés, amely várhatólag az első időszakban európai támogatást Magyarország tekintetében nem jelent. Ha a magyar szén-dioxid-kibocsátást, illetve a magyar erőműhálózatot nézzük, akkor ez nem is teljesen indokolt; hadd emlékeztessek csak arra, hogy az elektromos áram 40 százalékát szén-dioxid-mentes atomenergiából állítjuk elő, és a megújuló energia tekintetében sem indokolt ennek a törvénynek a Házszabálytól való eltéréssel történő ilyen nagyon gyors meghozatala. Nem teljesen értem, miért fontos ez, azon kívül, hogy ki lehessen tűzni a zászlót: lám, lám, mi már ezt is megcsináltuk.

Igazat adok Jávor Benedek képviselőtársamnak, aki a kockázatokról beszélt. Ne felejtsük el, hogy a szén-dioxid egy mérgező gáz, a szén-dioxid talaj alatti mozgása ha emberi életeket nem is, de a biodiverzitást mindenképpen kedvezőtlenül befolyásolhatja, ezért érdemes lenne nekünk a mostaninál sokkal komolyabban és megfontoltabban haladnunk.

(16.00)

Miután Szekeres képviselőtársam részletesen beszélt a szétválasztás kapcsán a kötelező modellválasztás lehetőségéről, erre nem térnék ki, de én is jelezném, hogy itt valamelyik modellt kell támogatni. Bizonyos értelemben tehát indokolatlan és értelmezhetetlen a kormánynak az a szándéka, hogy mind a három modellre törvényt hoz. Ez valószínűleg annak a bizonytalanságnak az oka, hogy még maga sem tudja, hogy a környező országok döntéseinek eredményeként végül melyik lesz a számára legkedvezőbb. Ezt sem tartom túlságosan bölcs döntésnek, ha mindhárom szétválasztási modellre törvényt hozunk. Érdemes lett volna a jogbiztonság szempontjából kiválasztani azt az egyet, amely mentén Magyarország haladni szeretne.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, egy kicsit hadd beszéljek a fogyasztókról! Az elmúlt öt évben nekem számtalan sok vitám volt az akkori biztossal, Andris Piebalgs úrral, hiszen minden egyes alkalommal elmondtam neki, hogy a legenergiaintenzívebb ágazat nem az alumíniumipar, az acélipar vagy a vegyipar, hanem egyértelműen a háztartások. Hiszen a háztartásban élők a saját árbevételüknek, a saját fizetésüknek 30-35 százalékát költik energiaszámlájukra, és emiatt az ezen a területen hozott döntések nagyon-nagyon befolyásolják hétköznapi életünket. Már csak ezért is sajnálatos, hogy egy olyan törvény vitáján, ami mindanyiunkat érint, a parlamenti képviselők viszonylag kis létszámban vesznek részt. De ezt, ha úgy tetszik, személyes megjegyzésnek is vehetik.

Ami a nagyobb baj, hogy ha megnézzük az Eurobarométer adatait, vagy akár saját szomszédainkat megkérdezzük, akkor azt látjuk, hogy az energia árán kívül a legfontosabb problémájuk a fogyasztóknak a gázszámla, a villanyszámla, az elektromos számla. Nem értik a magyar lakosok a közüzemi számlákat. Az európai lakosok több mint 60 százaléka is úgy nyilatkozik, hogy érthetetlen számára a közüzemi számla, amit havonta megkap. Ha már hozzányúltak a fogyasztóvédelmi törvényhez, tisztelt hölgyeim és uraim, érdemes lett volna ehhez mindenképpen hozzányúlni, hiszen azt hiszem, ez vitán fölül álló kérdés, nem ártott volna e tekintetben a fogyasztók szervezeteivel is foglalkozni egy kicsit.

És igen, a 60 nap. Tisztelt képviselő úr, ha valakinek nincs pénze kifizetni a számláját, akkor a 90 nap számára kedvezőbb, mint a 60 nap, különösen, ha a 90 nap téli hónapokat jelent. Nem megoldás, amit önök javasolnak azoknak a családoknak, akiknek problémájuk van. Mi az Európai Parlamentben megpróbáltuk törvényileg megfogalmazni, mit jelent az energiaszegénység, nem sikerült megfogalmaznunk, nem sikerült pontos definíciót találnunk. De ez önöknek sem sikerült ennek a törvénynek az alkalmazása kapcsán. Ezen, azt gondolom, érdemes lenne a továbbiakban tovább dolgozni, hiszen mindannyian tudjuk vagy érezzük, hogy kik lehetnek azok, akiket az energiaszegénység sújt. De törvényi definíció a mostaninál sokkal pontosabban tudná megfogalmazni, hogy melyik az a kör, amelyiknek segíteni akarunk, és ilyen értelemben nem a politika játékszerévé válna a lakosság, hanem valóban az energiaszegénység kérdését próbálnánk orvosolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem ezen a parlamenti cikluson belül ez volt az első alkalmam, hogy szót emeljek. Kívánok önöknek sokkal sikeresebb együttműködést a jövőben, mint amit ebben az évben volt alkalmunk megtapasztalni. Hiszen Magyarország mindannyiunké. A gázár nem politikai kérdés. A politikának az a dolga, hogy olyan piaci szabályozókat alakítson ki, hogy a vállalkozások idejöjjenek, működjenek, munkásokat foglalkoztassanak, fehér- és kékgalléros munkaerőt foglalkoztassanak, versenyelőnyt tudjunk generálni a közösen kialakított közös energiapiacra 2015-re, mire ez ideér.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2015-ig terjedő időszak egy év kivétel az önök kormányzására esik kétharmados többséggel. Ha mi 2015-ben arra a közös energiapiacra sokkal jobb feltételekkel tudunk belépni, mint ami ma látszik, ha sokkal jobb feltételekkel tudunk belépni, mint a szomszédos országok, ahol nincs kétharmados többség, akkor önök majd kihúzhatják magukat, és azt mondhatják, elértük azt, amit akarunk. Az idáig vezető út azonban hosszú, és együttműködést igényel az európai szervezetekkel. A konzervatív pártok Európában mindenhol az állam kivonulása mellett törtek, törnek lándzsát. Kívánom ezt önöknek karácsonyi üzenetnek, még egyszer végiggondolni. Nem biztos, hogy az állam én vagyok politikája a legjobb Magyarországnak és talán a kormányzó pártoknak sem.

Kellemes ünnepeket kívánok! (Dr. Józsa István és Szabó Vilmos tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Z. Kárpát Dániel, Jobbik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Jelen pillanatban egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amelynek az irányát eleve megkérdőjeleznénk; nem minden esetben a mögötte lévő szándékot, hiszen az adott esetben lehetne jó is. Ugyanakkor valóban egy olyan előterjesztést látunk, amely mintha valamilyen okból fontos lenne, hogy felmutathatóvá váljék, mégis ennek céljai és főleg eredményei adott esetben megkérdőjelezhetőek.

Számomra sokkal ijesztőbb volt ugyanakkor az ellenzékinek nevezett pártok képviselőinek szájából hallani azokat az alternatív útvonalakat, amelyeket ők gondolnak el ezen a területen. Ezek adott esetben ijedtséggel is töltöttek el, példának okáért az európai parlamenti képviselő asszony szájából elhangzott az, hogy hosszú távú megoldást jelenthetne az, ha az energetika, maga az energia egy közös belső piaci árucikké válhatna egy közös piacon. Én hallottam már nagyon sokszor ilyet életemben, de hogy ezt hosszú távú megoldásként emlegessük egy olyan esetben, amikor a fenntarthatóság felé kéne mutatnunk és nem afelé, hogy egy, adott esetben egy vagy két évtizedig fenntartható, még létre sem jött piacra akarjunk belépni. Ismerjük az európai közös piacok különböző vetületeit, eddigi hatásfokát és eredményességét, minden ilyen piacon való részvétellel Magyarország vagy veszített a súlyából, vagy pedig veszített azon közös erőforrásokhoz való hozzájutási jogából, amely alapján kitörési pontokat szerezhetne. És legyen ez igaz a mezőgazdaságra, a teljes zöldszférára, ha úgy tetszik.

Jelen esetben egy olyan előterjesztéssel van dolgunk, amely valóban nem az utóbbi három napban született, mégis három napunk volt arra gyakorlatilag, hogy szakértői egyeztetéseket folytassunk. Nem az a probléma itt, hogy a jobbikos és további képviselők hétvégéi erre rámennek. Az a méltatlanság a sértő, amivel önök a tisztelt Ház elé hozzák ezt a kérdéskört. Iszonyatosan sértő az, hogy miután reggel 4-ig itt ülünk, saját magamnak is fél 4-kor még felszólalásom volt, egy teljesen üres Ház előtt, teljes érdektelenséggel szembesülve kell egy ennyire fontos területet tárgyalnunk. Ez nemcsak a parlamenti képviselők megalázása, a mögöttük álló szavazók megalázása is egyben, és a teljes magyar energetikai kérdéskör megalázása is. Nagyon sajnálom államtitkár urat, hogy ebbe a helyzetbe hozták, hiszen önnek egyedül kell ezen a fronton helytállnia. Remélhetőleg sikerrel, és remélhetőleg lesznek olyan módosító indítványaink, amelyek befogadásával elérhető lesz az, hogy az elégtelen teljesítményből legalább a 2-es alát elérjük ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban.

Mindjárt ki is fejtem, hogy mire gondolok e tekintetben. Az egyik legfontosabb kérdéskörként beszéltünk itt a szén-dioxid leválasztásáról és geológiai tárolásáról; egy olyan nemzetközi divatnak számító technológiáról, amely gyakorlatilag az IPCC és egyéb klímavédelmi szervezetek bejelentései óta egyfajta kitörési pontként nemesült el, de még egyszer mondom, egy divatról van szó, hiszen a valósában, mint azt képviselőtársam kiválóan megjegyezte, ez a rendszer még nem bizonyított. Tehát elmondható az, hogy egy biankó csekket írnánk alá, ha erre hagyatkoznánk a következőkben. És mivel ez a rendszer még nem bizonyított, különösen vérlázító, hogy a nemzetközi és európai uniós előterjesztésekben is adott esetben a megújuló energiák tekintetében, a kivonás tekintetében akár 55 százalékos mértékre becsülik a közeljövőben azt a technológiát, amit még sehol nem alkalmaztak sikerrel.

Hozzá kell tennünk azt is, hogy szerepel egy 2011. december végi határidő is az előterjesztésben, amely arról szólna, hogy addig kell azokat a területeket megtalálni Magyarországon, ahová biztonsággal elhelyezhető ez az anyag, amiről beszélünk. Lépjünk túl azon, hogy ez a hulladék, ami itt szóban forog, a nukleáris hulladékhoz hasonlóan egy olyan valami, ami azért megmarad, tehát egy idő után majd gondoskodni kell az eltüntetéséről is. Fontos kijelentenünk azt, hogy tudományos alátámasztottsággal nem rendelkezik az a tény, hogy biztonságban elhelyezhető bárhová, hiszen ha adott esetben emberi egészséget nem veszélyeztet, akkor a vízkészleteket veszélyezteti, ha pedig olyan területeket találunk, ahol vízbázisokat adott esetben nem veszélyeztetne, akkor az ott élő állatfajokat, a biodiverzitást mindenképpen.

(16.10)

Tehát a világon még nem sikerült olyan dokumentált tudományos publikációt találni, legalábbis hitelest és függetlent, amely alátámasztaná azt, hogy ez a technológia működőképes, de abban biztos vagyok, hogy nem feltétlenül a fenntarthatóság felé mutat. Tehát ne ezzel próbáljunk takarózni! Akkor mondják ki önök azt, hogy az Európai Uniónak akarnak megfelelni, itt egy további integrációs elvárásról van szó, ami önök szerint Magyarország érdeke, a tekintetben, hogy ha ezt nem lépnénk meg, akkor ilyen és olyan veszteségek érnék Magyarországot. Ez lenne a korrekt retorika, de ettől nagyon távol állunk jelen pillanatban. Még egyszer mondom: a Jobbik minden esetben el fogja mondani, és ki fogja kérni az Európai Uniónak való teljes befekvést, ugyanúgy, ahogyan a népesedési területen is kikérjük, hogy a gyermekneveléshez szükséges cikkek áfáját az EU-jogszabályok bár 5 százalékig engednék levinni, igenis, vigyük le nullára. Azért van forradalmi kormányunk, hogy Magyarország érdekérvényesítése érdekében szembeszálljon bármilyen világhatalommal, nem azért, hogy szolgai módon mindenféle integrációs lépést végrehajtson. Jelen esetben sem érzem, hogy az lehet a cél, hogy létrejöjjön egy még csak elképzelt közös piac, aminek a keretrendszeréről halvány fogalmunk van, és majd ezen a közös piacon Magyarország ügyes alkudozással minél jobb pozíciókat érjen el.

Mi nem a vesztesek pártja és szervezete vagyunk, mi azt mondjuk, hogy saját utat kell járnunk hosszú távon. Az sem baj, hogyha önök most még az EU-tagság kötelezettségeit teljesíteni akarják, de ezzel párhuzamosan kijelentik azt, hogy 20 vagy 40 éves távlatban felülvizsgálandónak ítélik meg ezt a rendszert, és teljes függetlenséget kívánnak elérni Magyarország számára. Ez egy közös nemzeti minimum lehetne, bár én ennél sokkal erőteljesebben fogalmaznék: Magyarország számára csak és kizárólag a saját út képzelhető el. Tudom, hogy az energetika terén ez nagyon nehéz és nagyon körülményes, hiszen Magyarország egy furcsa kettős függőségi rendszerben van jelen pillanatban. Az exportjának mintegy 80 százaléka a nyugat-európai piacok felvevésétől és jóindulatától függ, energetikailag pedig szintén körülbelül 80 százalékos aggregát függőség lelhető fel, ami jobbára Kelet felé mutat. Ezen természetszerűleg változtatni kell, de nem biztos, hogy a nemzetközi körök által ránk erőltetett, még nem bizonyított, még az asztalra letett dokumentációval alá nem támasztott technológiák bevezetésével lehet, és tegyük hozzá, egy hasonló technológia, mint a szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása kinek jó.

Kik azok a vállalkozások, akik ezen az úgymond piacon érvényesülhetnek? Természetszerűleg megint arról van szó, hogy a multinacionális cégeket akarjuk helyzetbe hozni, pontosabban akarják, mert a magunk nevében nem beszélnék erről. Ők rendelkeznek azzal a tőkeerővel, hogy be tudjanak törni erre az idézőjeles piacra; ők irányítják azokat a tudományos köröket és testületeket is adott esetben, akik kimutatják, hogy igen, ez tulajdonképpen mégiscsak egy használható technológia volna. Mi ezt nem tartjuk feltétlenül hitelesnek, főleg azért nem, mert a hasonló befektetések jó része vagy közvetlenül állami pénzből is megvalósul, vagy pedig áttételesen állami pénzeket, adóforintokat érint, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szférába milyen cégeket engedünk be. Csak azt mondhatjuk ebben az esetben is, hogy hazai adóforintokból, hazai tőkéből és igenis, adott esetben állami beavatkozással, nagyon súlyos állami beavatkozással kell rendet tenni ezen a területen.

A Jobbik programjától amúgy sem áll távol az, hogy mindenféle stratégiai és közszolgáltatási vagy közszolgáltatói területet, ha kell, hosszú távon vonjunk állami kézbe. Tehát elhangzott itt olyan félelem, hogy mi lesz, ha kivonulnak azok a cégek a piacról, amelyek jelen pillanatban - beszéljünk őszintén - extraprofitra tesznek szert ezen a területen. Mi azt mondjuk, nem kell megijedni ebben az esetben. Igenis, magyar állami kezelés alá kell venni, nemcsak ezt a területet, hanem az összes stratégiai ágazatot.

Ha ezt akarjuk érinteni, akkor beszéljünk arról, hogy a stratégiai gáztárolóknak is szigorúan, csak és kizárólag magyar kézben szabad lenniük, maradniuk a jövőben is, és éppen ezért csodálkozom, hogy itt önök zöldenergia-programról, energiabiztonságról beszélnek, miközben egy másik előterjesztésben a kötelező készletezendő mennyiséget adott esetben a felére csökkenthetőnek ítélik, tehát Magyarország kiszolgáltatottságát növelik, vagy pedig a kiszolgáltatottságát a világpiaci tendenciáktól teszik függővé, példának okáért a dollár árának ingadozásától vagy a nemzetközi spekuláns multicégek játékaitól.

Emellett a KÁT rendszerének a teljes és azonnali lebontása sem történt meg sajnálatos módon, pedig ebben az esetben is arról van szó, hogy adott átvételek a piaci árnál magasabban történnek, ez pedig megint csak a multinacionális érdekköröknek kedvez. Ezért mondhatjuk azt, hogy ez az irány önmagában nem megfelelő, és ez sokkal nagyobb probléma annál, mint hogy ezt a több mint 180 oldalas előterjesztést nekünk három nap alatt kellett teljes egészében feldolgoznunk. Még egyszer mondom: ez nem velünk kiszúrás, ez egyfajta üzenet a választók részére, tehát itt ilyen komolysággal tárgyaljuk ezeket az amúgy nagyon fajsúlyos kérdéseket és területeket.

Hadd jelezzem ezen a fronton, ha most már nem is a televíziónézők számára, de nyilván azok számára, akik világhálós és megosztó oldalakon fogják látni ezeket a felszólalásokat, hogy a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos népi kezdeményezésről is tegnap hajnali fél 4-kor kellett felszólalni, tehát a forradalmi kormányt ennyire érdekli a választók véleménye, és teljesen mindegy, hogy a 70 ezer aláíró milyen pártállású jelen pillanatban, még egy érdemi vita sem alakulhatott ki, annak köszönhetően, hogy egész egyszerűen az alapvető gesztusértékű udvariassági formákat is nélkülözik, miszerint hallgassuk meg azokat, akiket úgyis lesöprünk. Tehát ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és jelen pillanatban ezen előterjesztésnél is ezt láttuk. Nyilvánvaló, önök ezt nem három nap alatt csapták össze, a szövegből, a szövegezésből és egyébként a korábban lefolytatott kommunikációból is kiderül, hogy ez nem így van.

Ezen a ponton kell hogy rátérjünk a második nagyon kritikus tételre, ez pedig a fogyasztóvédelem azon területe, amelyet Magyarországon még mindig egyfajta fekete bárányként kezelnek, ez eltűnik a közbeszédből, a közéletből. Itt egész egyszerűen pusztán ügyfélszolgálatokról beszélünk. Már itt is bele lehetne kötni nagyon sok mindenbe, de én nem kötözködni szeretnék, hanem javítani ezen az előterjesztésen a lehetőségeinkhez képest. De az előterjesztést övező kommunikációban itt már online lekérdezési lehetőségekről volt szó. Megnézném, hogy melyik az a falusi óvoda, amelyik majd online fogja lekérdezni a saját számláját.

Kellene arról is beszélnünk egyébként a fogyasztóvédelmi vetületen belül, hogy a vásárló - mi inkább vásárlónak szeretjük nevezni, mint fogyasztónak - milyen jogosultságokkal bír. Az egyik jogosultsága az lenne, hogy ha kap egy számlát, akkor ebből derüljön ki, mivel áll szemben, tehát szerepeljen minden esetben egy induló és egy záró tétel, mint ahogyan a piaci világban ez minden egyes papíron vagy számlán ott kell hogy legyen. Sok esetben Magyarországon még ez sem valósul meg.

De hogy egy még kisebb apróságot említsek, ami megint csak százezreket zavar: hogyan van az, hogy a kiküldött számlákon a 40-essel kezdődő telefonszámokat minden esetben meg lehet találni, de díjmentesen hívható ügyfélszolgálatot vagy diszpécsert nagyon-nagyon sok esetben nem. Ezek csak nagyon apró felvetések, amelyekről szintén tárgyalni kellene, érdemi döntéseket kellene hozni, megvédeni a magyar vásárlókat egyrészt a nemzetközi cégek visszaéléseitől, másrészt pedig mindazon tendenciáktól, amelyeket itt a korábbiakban felsoroltam, de egész egyszerűen ez nem látható.

Vannak a fogyasztóvédelmet károsító praktikák is, mint például adott esetben a mágnesezés, ahol fel sem merül az, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban ugyan hozzunk már egy olyan szabályt, hogy ezeknek a készülékeknek a bevizsgálása vagy bevizsgáltatása valamiféle kötelező jelleggel merüljön fel, hiszen jelen pillanatban ha valaki mágnessel megbuherálja a készüléket, majd azt eltünteti vagy valaki más eltünteti onnan, akkor ennek a pörgése a fogyasztás többszörösét fogja mutatni. Ezt a rendszert ilyen apró szintig kitárgyalva kellene megbeszélnünk itt a magyar Országházban, ha kell, három napot, ha kell, hat napot rászánva. Azért hozom fel ezeket az apró, piszlicsárénak tűnő részleteket, amelyek valójában nem azok, hogy érzékeltessem azt, mennyi probléma terheli a magyar lakosságot, a magyar polgárokat ezen a téren, mennyire a zsebükről van szó ebben az esetben, és mennyire az ő megalázásuk az, ha ezen a fronton is csak ilyen mélységig tárgyaljuk ezt a problémát.

Továbbmehetnénk, nagyon sok olyan igényünk lehetne, ami teljesen jogos, mint például az, hogy megújuló energiaforrást lehetőleg csak hazai tőkéből, jobbára hazai cégek által fedezzünk. Ez is elhangzott már a Házban, süket fülekre talált mindannyiszor.

Összefoglalva kijelenthető az, hogy az előterjesztés irányai elfogadhatóak lennének. Még egyszer mondom: nem feltétlenül a szándékot vitatjuk, legalább is azt, ami mögötte áll, és ami ebből kilátszik, hanem azt az összecsapott módon történő tárgyalást, ami itt is fellelhető. Egyrészt egy olyan technológia erőltetésével, amely nem bizonyított a világon, egyértelműen multinacionális érdekeket szolgál ki, másrészt pedig a fogyasztóvédelmi vetületek szinte teljes mértékű negligálását tapasztaljuk.

Tehát ezen két okból arra kérjük önöket, hogy módosító indítványainkat fogadják be, és természetes követelésünk az, hogy ilyen formában ne fogadjuk el ezt az előterjesztést, hiszen a jelen állapotában nem alkalmas a magyar polgárok védelmére, márpedig az elsődleges cél ez kellene hogy legyen: nemcsak az ország energiabiztonsága, hanem a magyar polgárok védelme is. És végképp nem lehet cél különböző hagymázas, európai uniós belső piacok létrehozása, kiszolgálása és a pusztán ebben való tagság - ez az eszköz kategória. Én ettől nagyon-nagyon élesen elkülönítem a célt, ami Magyarország energiabiztonsága mellett csakis az lehet, hogy radikális huszárvágással tartsuk magyar kézben azt, amit lehet, és a magyar polgárokat, vásárlókat minden esetben védjük meg a multinacionális érdekektől. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak.

(16.20)

HERCZOG EDIT (Európai Parlament képviselője): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék szólni. Nem arról kell dönteni itt az elkövetkezendő időszakban, hogy tagjai kívánunk-e lenni az Európai Uniónak - erről már népszavazással annak idején Magyarország lakói döntöttek -, hanem arról kell döntenünk, hogy az Európai Bizottság által beterjesztett, az Európai Parlament és az Európai Tanács által jóváhagyott, méghozzá 90 százalékos többséggel jóváhagyott energiacsomag magyarországi átültetését hogyan és milyen módon tegyük meg. Nincs a világon egyetlenegy ország sem, amely energiafüggetlen lehet, vagy energiahordozótól, vagy energiatechnológiától, de mindenképpen függünk egymástól a világon. Ha így vannak ezzel a legnagyobb országok, akkor talán Magyarország lakosainak, Magyarország fogyasztóinak érdekében ezt őszintén egyszer itt a politikusoknak is egymásnak be kell vallaniuk.

Képviselőtársam hozzászólásában a fogyasztókat érintő részeket magam is vallom. Azt hiszem, hogy sokkal hosszabb, sokkal érdemibb vitát kellett volna folytatni ezekről a fejezetekről. Nem érthető a sietség, nem indokolt a sietség, nem az Európai Unió kényszeríti ránk ezt a sietséget; a kormány saját elhatározásából, forradalmi hevületéből történik mindez.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Varga Géza képviselő úr, Jobbik.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az én szűkebb szakterületem a vidékfejlesztés, beleértve a mezőgazdaságot, és én ebből a szempontból futottam át a törvényt a rendelkezésre álló, nagyon rövid idő alatt.

A vidékfejlesztés eleve a kisléptékűségről szól. Miközben képviselőtársaim többnyire a nagy rendszerek szempontjából szóltak hozzá az energiacsomaghoz, én itt a kisléptékűség oldaláról szeretnék hozzászólni. Semmiképpen nem úgy, hogy vagy-vagy alapon, tehát miközben én a kis léptékű rendszerek mellett török lándzsát, ez nem azt jelenti, hogy a kis léptékű rendszerekről azt gondolnám, hogy ezekkel meg lehetne oldani városok, országok és akár Európa energiagondjait. De mindenképpen az biztos, hogy a jövőben a differenciált és egymáshoz illesztett, akár kis rendszerek fogják tudni adni a megoldást, részben.

Hiányoltuk a mezőgazdasági bizottságban - ott körülbelül másfél hónappal ezelőtt tárgyaltuk - az agroüzemanyagot. Ott bioüzemanyagként szerepelt, mi javasoltuk ezt agroüzemanyagra fordítani, hogy itt világosabban látszódjon, hogy miről van szó. Nos tehát, a bioüzemanyagok, agroüzemanyagok kérdését tárgyaltuk, és akkor is, azt is sürgősséggel, mert akkor is bizonyos érdekeknek, érdekcsoportoknak kellett megfelelni a törvény sürgősséggel való tárgyalása és elfogadása miatt. Akkor mi hiányoltuk a megújuló energia cselekvési tervet, amiről akkor azt az információt kaptuk, hogy készülőben van, most már elkészült, tudjuk. De valahogy a komplex szemléletre megint csak nem találunk rá, hiszen ez a benyújtott energiacsomag, ami most előttünk van, és amit most tárgyalunk, megint csak egy részét, a bányászati törvényt, a villamosenergia-törvényt, a gázellátástörvényt s a többit szabályozza. Úgy gondoljuk, hogy itt az energiakérdésnek sokkal komplexebbnek kellene lenni, és valóban sokkal nagyobb időt kellene ráfordítani, hogy itt az Országgyűlésben is a maga komplexitásában tudjuk megfogni ezt a kérdést.

Hogy miért fontos az energia, azzal szeretném aláhúzni - de bizonyára ezt nem is nagyon kellene aláhúzni, vagy pedig mással lehetne -, mondjuk, az ökológiai lábnyom oldaláról szeretném ezt megközelíteni, és talán, miután államtitkár úr is tagja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak, talán nem egy elrugaszkodott megközelítés, ha erről az oldalról is ezt megvilágítom. Egy magyar átlaglakos ökológiai lábnyomának a 40-45 százalékát az energiafogyasztása teszi ki. Az ökológiai lábnyomhoz hasonló eredményre jutunk, ha a szén-dioxid-felhasználását vagy -kvótáját nézzük meg egy magyar lakosnak, és ez valamennyire rímel azzal, amit képviselő asszony mondott arról, hogy egy magyar átlaglakos a fizetésének hány százalékát költi energiára, és 30-35 százalékos arány jött ki. Ez relatíve nagyobb természetet fogyaszt el, tehát ebből adódik az, hogy ha ezt ökológiai lábnyomban mérjük, akkor ez 40-45 százalék.

Tehát ha valóban fenntarthatóságról gondolkodunk, és a fenntarthatóságot fogyasztási szempontból fogjuk meg, akkor nyilvánvaló, hogy leginkább az energiával, az energiafogyasztással tudunk valamit kezdeni, illetve ott tudunk hatékonyan belenyúlni. Mert a fennmaradó 50-55 százaléka ennek az ökológiai lábnyomnak vagy a szén-dioxid-kibocsátásnak egy főre jutva megoszlik az élelmiszer, a ruházkodás, az intézmények fenntartása, az egészségügy és sok minden más területre. Tehát, ha egy területen akarunk hatékonyak lenni, akkor az energia nagyon fontos.

Nos, az energiát alulról felépítve, tehát egy lakos felhasználásáról vagy ökológiai lábnyomáról felépítve is meg lehet közelíteni. A kisléptékűség ezt teszi. Azonban ahhoz, hogy ezen az úton is tudjunk menni, innovációra van szükség és innovatív gondolkodásra. Tehát a gondolkodásunkat egy picit át kell programoznunk, ha úgy tetszik, paradigmát kell ebben váltani, és éppen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alatt működő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem egy éllovas az innovációban. Tudunk olyan pályázatról, projektről, amit elfogadtak, jónak tartották, de bizonyos részét azért húzták le a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, mert az a része túlzottan innovatív, és az még nem tarthat elég érdeklődésre számot, vagy éppen nem gazdaságos. Tehát ha az innovációhoz a Fejlesztési Ügynökség így áll hozzá, akkor ezeket az új utakat sosem fogjuk tudni igazán kibontani, és nem fogjuk tudni megtalálni.

Azt mondtam, hogy a vidékfejlesztés szempontjából közelítek a kérdéshez, és a maga komplexitásában én szeretném most itt behozni a Vidékfejlesztési Minisztérium prioritásait, és azokból kiindulni, hiszen ugyanarról a kormányról beszélünk, ugyanazon kormány két minisztériumának a törekvéseiről. A Vidékfejlesztési Minisztérium prioritásai és tervei, programjai között találjuk a lokális gazdaság fejlesztését. Ha a lokális gazdaság fejlesztését tágabban értelmezzük vagy legalábbis kiterjesztjük a lokális energiaellátó rendszerekre is, akkor máris össze tudtuk kapcsolni ezt a két területet, a vidékfejlesztést, az energiaellátás és a kisléptékűséget.

A szubszidiaritás ebben a vonatkozásban is értelmezhető kifejezés, hiszen ha az energiafogyasztásunkról hozott döntéseink során olyan alacsony szintre delegáljuk a döntést, ahol annak a hatása a leginkább érezhető, akkor megint csak eljutunk a kisléptékűséghez, akár az egyes fogyasztóhoz vagy a vidékfejlesztéshez.

A kormány programjában a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében találunk egy új fejezetet, és ez a tanyaprogram támogatása. Mi ezt nagyon nagy örömmel vettük, figyeltük, adtunk be hozzá módosító javaslatot is, hogy ezt az erre költhető egymilliárdot növeljük meg. Ezt azzal a szándékkal tettük, hogy a tanyaprogramot ne egy kis bokrétaként kezeljük a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésében, hanem igenis a potenciált bontsuk ki belőle.

Most az energiatörvényt, energiacsomagot tárgyaljuk, ezért följebb jönnék a tanyaprogramból egy léptéket, mondjuk, a kistelepülések szintjére. A kistelepülések szintje nincs messze, mert ha a tanyák lokális gazdaságát akarjuk fejleszteni, a tanyán élő is bármilyen árut, terméket fog előállítani - elsősorban nyilván élelmiszert -, azt rögtön a szomszédos kistelepülés piacán tudja eladni, illetve jó, ha abba integrálódik. Tehát ilyen értelemben megint csak nem túl nagy az ugrás, ha a tanyaprogramot így kiterjesztem a települési programra is.

Az energia. A tanyaprogramban mindenki számára nyilvánvaló, hogy ott célszerű a lokális, a kis energiarendszerek működtetése, és akkor itt a törvénycsomaghoz kapcsolódva: de az hogyan kapcsolódik a nagy hálózati elosztókhoz? Itt máris egy olyan probléma van, amit meg kell oldani. Ahogy átfutottam a megnyitott paragrafusokat - mondjuk, a villamosenergia-törvény kapcsolódhatna ide -, nem találtam azokat a részeket, ahova módosító javaslatot tudnánk benyújtani, mondjuk, abban a tekintetben, hogy akkor ezek a kis rendszerek hogyan fognak kapcsolódni a nagy rendszerre. Ha a meglévő, idevonatkozó jogszabályt kell alkalmazni, az se tragédia, de azért azt jó volna átfésülni. Gondolok, mondjuk, az oda-vissza pörgetős órára.

Tehát egy lokális energiaellátó rendszer esetében, mondjuk, egy tanyán - hogy konkrét legyek, akár egy biogázüzemet vagy kis telepet működtet egy tanya vagy tanyabokor, vagy éppen egy szélkereket akar felrakni, vagy napcellát, nem sorolom -, nyilván ezeknek a lökésszerű teljesítményét valahogy kezelni vagy tárolni kell, de legszélszerűbb, ha a hálózatba vissza tudja kapcsolni. Ha szigetüzeműről beszélünk, természetesen azzal a megoldással is kell törődni, mert ahol az áramátviteli veszteség olyan mértékű, ott nyilván szigetüzemekről kell beszélni.

(16.30)

Itt jutok el - kicsit talán hosszan vagy kerülővel - a települési komplex energiaellátó rendszerek kérdéséig. Én ezt hiányolom a törvényből. Államtitkár urat szeretném megkérni, hogy esetleg erre külön figyeljen oda, ha esetleg nincs megnyitva ilyen, akkor talán segítse a módosítókat, mert erre irányuló módosítókat fogunk beadni, hogy ezeket tudja befogadni. Pontosan tisztában vagyunk a kormányzat felelősségével, hogy a túl innovatív, és nem tudom, talán ilyen zöld kalandos megoldásokat nehezebben fogadja be a rendszer, de Einstein után nagyon sokszor sokan szoktuk idézni, hogy azzal a gondolkodással nem tudjuk megoldani a problémákat, amelyek azokat okozták. Tehát mindenképpen új gondolkodásra van szükség, és biztos vagyok benne, államtitkár úr munkáját és elkötelezettségét ismerve, hogy ezekre ki fogja nyitni a kaput.

A települési komplex energiaellátó rendszereknél mire gondolunk? Ismertek azok a számadatok, hogy ezek önmagukban versenyképesek tudnak lenni. Ausztriában, Svédországban, Norvégiában, hogy csak a legfontosabb olyan európai országokat említsem, ahol ezek kiválóan működnek, és ott nem féltek az innovációtól, és valóban több ezres lakosú kistelepülésre a függetlenségüket, az autonómiájukat próbálják energiában megoldani. Nem teljesen érhető ez el, de nem is az a cél, hogy száz százalékban. Ha autonómiára, az energiafüggetlenségre törekszünk egy lokális gazdaság szempontjából, akkor már a törekvés is eredményes lehet és a jövőbe mutató.

Egy ilyen települési komplex rendszernél tudjuk igazán a megújulókat kihasználni. Ennek a bizonyos egymillió munkahelynek a megteremtéséért, létrehozásáért mi együtt aggódunk a kormánnyal, és mi is nagyon szeretnénk minden tudásunkkal és tapasztalatunkkal segíteni abban, hogy ez valóban megvalósuljon. Nos, egy ilyen települési komplex autonóm energiaellátó rendszer alkalmas lehet nemcsak az energiaellátás autonómiájának a biztosítására, hanem munkahelyteremtésre. Mert valószínű, nem látok olyan vonzerőt Magyarországon, hogy mondjuk, nagy, többmegás szélkerék-összeszerelő üzemek idetelepülnének. Ugyanakkor a kisléptékű rendszerek - amikor egy településen a szélkerék, a napcella, biogáz és napkollektorok, biomassza, faelgázosítás s a többi van -, a kapcsolt hő- és elektromosáram-előállító rendszerek kisléptékű berendezéseinek gyártása már bizony stimulálhatná a vidék gazdaságát, és munkahelyeket is teremtene. Túl azon, hogy így egy adott település, amelyik esetleg, no de pláne, ha távol van a hálózattól, akkor ott az energia-önellátást vagy -autonómiát is tudja biztosítani.

Nos, tehát azzal zárnám be, hogy a módosító javaslataink esetén főleg ebben az irányban fogjuk megnézni a törvényt, hogy legalább a megnyitott fejezeteihez hogyan tudunk kapcsolódni azzal, hogy ezen települési komplex energiaellátó rendszerek innovativitását be tudja fogadni az új törvény. És a megújuló cselekvési terv keretében számadatokkal is fogjuk tudni alátámasztani azt, hogy az uniós vállalásainkhoz is ebből a szempontból, tehát a kisléptékűség komolyan vételével is jelentősen hozzá tudunk járulni, és ezzel a kötelezettségeinknek eleget tenni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bödecs Barna képviselő úr hozzászólása következik, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Így a felszólalások vége felé járva szeretném eloszlatni, ha még valakinek valami kétsége maradt volna, azt az illúziót, hogy a szén-dioxid-leválasztás és föld alatti geológiai tárolás valamilyen környezetbarát megoldás volna.

Magam is osztom az előttem felszólalók aggályát azzal kapcsolatban, hogy kár ezzel ennyire sietni, egy gyakorlatilag kísérleti fázisban lévő európai uniós projekttel kapcsolatban már úgy implementáljuk az európai uniós szabályozást a hazai joggyakorlatba, mintha jövőre ebben a tárgyban beruházni szeretnénk, és bár a bizottsági meghallgatáson a kormányzat képviselője igyekezett ezen aggályunkat eloszlatni, a szabályozás semmiképpen nem erre utal.

A geológiai tárolással kapcsolatos kockázatainkat külön erősíti az a tény, hogy a GeoNet kutatási projekt idevonatkozó adatai szerint Magyarország kiváló potenciális tárolási területként jelenik meg. Az a két kategória jelenik meg ebben a tanulmányban, hogy a letermelt természetes olaj- és gázmezők mellett a nem áteresztő réteggel fedett porózus rétegek jöhetnek szóba ilyen tárolásra. Ezek olyan rétegek, mint agyag, márga, agyagkő, homokkő, amelyek fölött dombszerűen ívelt fedőréteg található. Ilyenek a medencékben fordulnak elő, és Magyarország ilyen szempontból rendelkezhet potenciálisan ilyen területekkel mind a Dunántúlon, mind a Dél-Alföldön.

Ami Magyarország szempontjából egy óriási kockázat, az pedig az, hogy ahol ivóvíz vagy más célú felhasználásra alkalmas jelentős vízmennyiség található ezekben a tároló rétegekben, ott a szén-dioxid kapcsolatba kerülve a vízzel, ezen vizek kiszorítására, illetve elszennyezésére, savasodására alkalmas. Ilyen értelemben Magyarország vízbázisát egy ilyen projekt adott esetben súlyosan veszélyeztetheti, tehát a hazai döntéshozatalnak erre minden esetben figyelnie kell, amikor majd az európai beruházók, multinacionális cégek megjelennek itt, hogy egy ilyen projekt keretében megoldást kínálnak a kormányzatnak a szén-dioxid elhelyezésére és ezáltal mintaországgá való válására. Ily módon, ha ebbe mi belemegyünk, akkor lehet, hogy pár év múlva azt tapasztalhatjuk, hogy ugyan csökkent a szén-dioxid-kibocsátásunk, de tönkrement a vizünk.

A technológia emellett rendkívül drága is, hiszen a szén-dioxid leválasztásához szükséges megoldások általában ennek hűtésével és szállításával, majd pedig folyékony állapotban történő injektálásával járnak, ami eleve megkérdőjelezi ennek a folyamatnak a hatékonyságát, viszont amennyiben az adófizetők pénzéből lehet egy ilyen beruházást finanszírozni, akkor erre mindig akad abban a pillanatban üzleti vállalkozó. Ez a dolog megint hajaz a bioüzemanyagok előállítására és azoknak a kötelező bekeverésére, hiszen az sem volna életképes, ha nem az adófizetők pénzéből támogatnák ezeket a beruházásokat akár európai szinten.

Amikor aztán bekerül a talajba ez a szén-dioxid, akkor utána jönnek az ezzel kapcsolatos további környezeti kockázatok, hiszen van szivárgási kockázat, törésrendszereken, vetőkön keresztül, felhagyott szénhidrogénkutakon keresztül a felszínre juthat a földbe injektált szén-dioxid, ami aztán vagy az emberek elmenekítésével vagy a növényzet kipusztulásával, vagy egyszerűen a talajvíz teljes elsavasodásával és használhatatlanná válásával járhat.

Úgy látom, hogy ebben a projektben elsődleges a pénz szerepe és az a tehetetlenség, amivel az emberiség és az európai ember az energetikai problémáját kezeli. Hiszen ez megint egy jó példa arra, hogy nem a Varga Géza képviselőtársam által említett helyi ellátórendszerek, komplex ellátórendszerek és autonóm energiaellátás irányába mozdulunk, hanem olyan, a jelenlegi elavult és fenntarthatatlan technológiát átmentő megoldást szeretnénk a hazai jogrendünkbe és a hazai gyakorlatunkba illeszteni, ami lényegében ugyanaz, mint mikor a szilárd települési hulladékot vagy a veszélyes hulladékot úgymond átmeneti tározóban elhelyezzük, és az utódainkra hagyjuk, hogy majd foglalkozzanak vele.

(16.40)

Tehát a szén-dioxid geológiai tárolórétegbe való elhelyezése semmi más, mint a fosszilis energia elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás mint hulladék azonos módú kezelése, mint ahogy az Aszód-Galgamácsán az emberiség által jelenleg kezelhetetlen vegyi és veszélyes hulladékokkal történik.

Ilyen értelemben ezt semmiképpen nem tudjuk a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről egy progresszív eljárásnak tekinteni, és mindenképpen kérjük a kormányzatot, hogy a jogrendbe való beillesztést követően egyértelműen foglaljon állást, hogy Magyarország a fenntartható megoldások mellett áll, a kistérségi energiaellátó rendszerek mellett áll, az autonóm energiaellátás mellett áll, és amellett áll, hogy a hazai lakosság energiaellátását olyan módon biztosítsa a jövőben az energiafelhasználás csökkentésével, hogy változatlan életminőség megtartásával kevesebb energiát használjunk föl, és ehhez megfelelően intelligens rendszereket hozzunk létre, és megfelelő szigetelési megoldásokat hozzunk létre, olyan fűtési megoldásokat telepítsünk, amelyek valóban korszerűek, és ehhez biztosítsunk lehetőséget mind a hazai iparnak a gyártás tekintetében, mind a hazai felhasználóknak a megvásárlás tekintetében, azaz az állami támogatásoknak nem az ilyen megaprojektekre, hanem arra kellene irányulnia, hogy az emberek hozzáférjenek az intelligens, korszerű és megújuló megoldásokhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Kérdezem az államtitkár urat... - illetve nem is kérdezem, látom, hogy készülődik. Megadom a szót Bencsik János államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

BENCSIK JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, és ezért tartom fontosnak, hogy most, az általános vita lefolytatását követően az itt felmerült kérdésekre választ adjak, annál is inkább, mert lesz egy bő hónapunk arra, hogy módosító indítványok benyújtására kerüljön sor. És a gazdasági bizottságon belül volt egy megállapodás arra vonatkozóan is, hogy január hónapban az energia albizottság ülést fog tartani, amelyre értelemszerűen bekapcsolódhatnak mindazok a képviselőtársaink is, akik szeretnének részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Én magam is jobban örültem volna annak, hogyha nem ilyen foghíjas ülésteremben vitatjuk meg ezt a nagyon fontos törvénycsomagot, de az az igazság, hogy azoknak a képviselőtársainknak a szemére nincs nagyon mit vetni, akik hajnali negyed ötig itt ülték végig az ülésteremben az éjszakai vitát, és közülük akik hat-hét órára értek haza, és esetleg még arra is lehetőségük nyílott, hogy ágyba feküdjenek bele, azok kilenc-tíz óra körül nem nagyon igyekeztek vissza. (Novák Előd: Ők szavazták meg a napirendet!)

No, én külön szeretném köszönni azon képviselőtársaimnak, akik ennek ellenére is vállalták azt, hogy a mai hosszú általános vitában részt vesznek, és szakmai javaslataikat is megfogalmazzák, mindamellett, hogy kritikai észrevételeket is tettek, ki-ki a saját nézőpontjából tette ezt.

Én azt szeretném leszögezni, hogy a kormány nem készül a hazai energiapolitika, az energetika, az energiaellátás gyökeres felforgatására, ugyanakkor valljuk azt, hogy nagyon komoly szemléletváltásra és ezzel együtt irányváltásra van szükség. Tehát nem felforgatni kívánjuk az ország energiaellátását, nem akarjuk az ország energiaellátása biztonságának a megbillentését, ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az eddigi meglehetősen liberális, a piac önszabályozó erejébe vetett hit alapján álló energiapolitika elinduljon abba az irányba, amely biztosítja az állam nagyobb mértékű szabályozásának a megjelenését, mert egy fontos, nemzetbiztonsági és ellátásbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő kérdésről, közszolgáltatásról van szó.

Szekeres Imre képviselőtársunk, a szocialisták vezérszónoka és tulajdonképpen Józsa István és Jávor Benedek is a bizottsági kisebbségi álláspontok ismertetése során fölvetették azt, hogy a rövid távú energetikai szabályozási beavatkozások, illetve a most benyújtott 3. számú energiacsomag átültetésére és a korábban módosított villamosenergia- és gáztörvény korrekciójára irányuló, mondjuk úgy, hogy hosszú távú és kiszámítható szabályozási csomag nem minden esetben van összhangban. Azt azért szögezzük le, hogy az elmúlt fél esztendőben egy olyan problémás örökséggel kellett szembenéznünk az energiapolitika területén, amely nagyon gyors korrekciókat igényel - ki-ki ezt másként látja értelemszerűen.

Mi alapvetően a fogyasztói érdekek, tehát a vásárlói érdekek figyelembevétele mellett kívántuk a gyors beavatkozásokat megvalósítani, ezen túl pedig voltak olyan európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek, amelyeknek az előkészítése a korábbi kormányzati időszakban nem történt meg, ezeket nagyon gyorsan, annak érdekében, hogy kötelességszegési eljárást ne indítsanak Magyarországgal szemben, el kellett végezni. Igyekeztünk az ott megfogalmazottakat már a formálódó energiastratégiában és a nemzeti megújuló cselekvési tervben is érvényre juttatni. De ennek a mai beterjesztésnek is egyértelműen az az üzenete, hogy az átmeneti, gyors beavatkozásoknak az ideje lejárt, egy hosszú távra szóló szabályozási környezet kialakításában vagyunk érdekeltek.

Szekeres Imre képviselőtársunkban fölmerült az a gyanú, hogy a szétválasztási szabályok esetleg árnyalatnyi változást hozhatnak a korábbi energiapolitikához képest, amelyre ő is és Józsa képviselő úr is azt mondták, hogy konszenzusos politika volt. Kétségtelen, hogy a korábbi kormányzati ciklus Fidesz-KDNP-képviselőcsoportjából számosan voltak olyanok, akik támogatták a korábbi energiapolitikai téziseknek az elfogadását, de hogyha én jól emlékszem, akkor a frakciószövetségnek a többsége azt nem támogatta. Voltak, akik támogatták a legutóbbi villamosenergia-törvény módosítását egy esztendővel ezelőtt a frakciószövetségből, és voltak olyanok, akik nem támogatták.

Azért került sor a támogatására, mert egy esztendővel ezelőtt is az európai uniós jogrendbe való beilleszkedésünk már a nemzeti érdekek figyelembevétele mellett történhetett meg, becsületére legyen mondva az előző kormányzati ciklus energiapolitikával foglalkozó szakpolitikusainak, hogy ebben partnerek voltak, és a hazai nemzeti tulajdonban lévő energetikai társaságnak, az MVM-nek az érdekeit is figyelembe vették, illetve azzal is számoltak, hogy a MOL Nyrt., bár nem állami, közösségi, nemzeti tulajdonban van, de mégis meghatározó szerepet tölt be az ország energiaellátásában. Tehát ezt fontos leszögezni.

Ugyanakkor jogosan él a gyanú Szekeres Imre képviselőtársunkban, hiszen a szétválasztási szabályok finomhangolására van szükség, amely a nemzeti érdekeink mellett szeretné erősíteni azt az állami szerepvállalást és befolyást, amely tudja ellensúlyozni a pusztán piaci szándékok és elvárások mentén alakítandó energiapolitikát.

Valóban eltér e tekintetben a mi álláspontunk a szocialisták álláspontjától, vagy ha úgy tetszik, irányultságától. Mi sokkal inkább szeretnénk azt, hogy az európai ellátórendszerbe integrált kapcsolati rendszerrel, hálózattal, átviteli rendszerekkel rendelkezzünk, amely az egységes piacnak a részét képezi, amely egyrészt az ország kiszolgáltatottságát is csökkenti ezen a területen, és ha szükséges, akkor a szomszédos országok számára is tudunk segítséget nyújtani.

(16.50)

Tehát e tekintetben teljes egészében egyetértünk. Ugyanakkor mégiscsak világosan kell látni azt, hogy az energiaellátás nemcsak ellátásbiztonsági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. És azt is látjuk mindannyian, hogy az Európai Közösség tagállamai közül számosan vannak olyanok, amelyek a saját ellátásbiztonságuk, nemzeti ellátásbiztonságuk érdekében kétoldalú kapcsolatokra igyekeznek helyezni, elsősorban a Közösségen kívüli partnerekkel való együttműködésüket. Ezt Magyarországnak is, azt gondolom, figyelembe kell vennie. A józan ész és az óvatosság mindenképpen ezt diktálja, de ez alapvetően nem írja felül az európai uniós közösségi energiapolitikát.

A kötelező átvételi rendszer átalakítása. Azért kellett nagyon gyorsan beavatkozni ezen a területen is, mert a korábbi vitatott módosítás következtében 40-50 olyan magyarországi város, fővárosi kerület távhőfogyasztói kerültek volna méltatlan helyzetbe, ahol az év elején mintegy 30-50 százalékos díjemelésre kellett volna sort keríteni. Tehát ezt mi nem láttuk járhatónak. Azt állította Szekeres Imre képviselő úr, hogy a kormány az elmúlt fél évben tulajdonképpen árakat emelt az energiaellátás területén. Ha jól emlékszem, és neki is kellene emlékeznie, fél esztendővel ezelőtt moratóriumot rendelt el a kormány annak érdekében, hogy újra lehessen tárgyalni azokat az árképleteket, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a hazai gázszolgáltatás árát. Ezzel a moratóriummal 15 százalékkal tudtuk mérsékelni a gázár emelkedését. Hogyha nem született volna ez a moratórium, akkor az év végéig a régi szabályozási rendszer alapján 15 százalékkal emelkedett volna Magyarországon a földgáz ára. Ezt le kell szögezni, ez valóság.

Ezen túlmenően pedig úgy került módosításra január 1-jétől a gázárképlet, hogy az a kisfogyasztóknak, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak ne jelentsen terhet, vagy kevesebb terhet jelentsen, mint azoknak, akik jobb jövedelmi viszonyok közepette élnek, nagyobb ingatlant fűtenek, és több gázt használnak fel. Ezért született meg a sávos gázáremelésre vonatkozó képlet, amely tulajdonképpen a hazai lakossági fogyasztók kétharmadának egyáltalán nem vagy pedig nagyon csekély mértékben hoz január 1-jétől drágulást.

Ugyanígy befagyasztásra került a villanyáram a kötelező átvételi rendszer módosításával, amely egy másik mini törvénycsomagban van a Ház előtt, és csütörtökön lesz róla végszavazás. Tulajdonképpen a távhőárak kordában tartását is el lehetett érni.

Szó volt itt a kötelező átvételi rendszerről, szintén Szekeres Imre képviselőtársunk interpretálásában, hogy tulajdonképpen ez a megújuló energiahasználatot, a megújuló energiahasználat elterjedését szolgálta az elmúlt években. A kormány az ő álláspontja szerint a következő években importból kívánja majd a megújuló-részarányt növelni. Nem is igazából értettem, megmondom őszintén, hogyan lehet importból megújuló-részarányt növelni Magyarország vonatkozásában. Talán érdemes lenne most már fellapozni képviselőtársaimnak is a nemzeti megújuló cselekvési tervet, amelynek a társadalmi vitája és egyeztetése is lezajlott az elmúlt héten. A holnapi napon a kormány is meg fogja tárgyalni, reményeink szerint jóvá is fogja hagyni, és ez megküldésre kerülhet Brüsszel számára. De ami ennél sokkal fontosabb, mint ahogy mondtam az expozéban, mi nem kötelezettséget, hanem lehetőséget láttunk ebben, és a szakmai szervezetekkel éppen ezért történt meg a cselekvési terv átalakítása, ha úgy tetszik: az átkottázása, hogy a Magyarországon reálisan elérhető megújuló-potenciált az elkövetkezendő években hatékonyabban tudjuk kihasználni.

De ami tény, hogy a kötelező átvételi rendszeren belül az elmúlt években a támogatás 70 százalékát a földgázalapú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő berendezések mögött álló vállalkozások vitték el. És azt is látni kell, hogy nem a közösségi költségvetésből történik a kötelező átvételi rendszer működtetése és támogatása, hanem az bele van építve a villanyáramba, tehát minden áramfogyasztó fizeti az általa elfogyasztott áram díjába beépítve. Ennek a mértéke ma már a 2,5-3 forint közötti sávban mozog. Tehát nem kicsiny tételről van szó.

Ennek a támogatásnak a túlnyomó része nem a megújuló energiaforrások felhasználásának elősegítésére történt, hanem kifejezetten a földgázalapú kapcsolt termelést szolgálta. De ne legyünk igazságtalanok, mert környezetvédelmi szempontból, illetve a távhőrendszerek fenntarthatósága szempontjából ez egy fontos és jó, hatékony technológia volt, lett volna akkor, hogyha minden piaci szereplő az egyébként meglévő jogszabályok alapján az extraprofitját odajuttatta volna, ahová a jogszabályalkotók annak idején megálmodták, és azért engedték be a kötelező átvételi rendszerbe magát a földgázalapú kapcsolt termelést, hogy a fogyasztóknak ezzel a többlettámogatással kevesebbet kelljen fizetniük. De ez is egy keresztfinanszírozási rendszer volt, és össztársadalmilag nem igazságos, hogy az áramfogyasztók azok, akik megfizetik tulajdonképpen a távhőfogyasztóknak a kedvezőbb árat. Ezért is van szükség ennek a rendszernek a lassú, körültekintő átalakítására. Tehát egyik napról a másikra, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetett volna a kötelező átvétel rendszerét megszüntetni.

Ugyanakkor január 1-jétől el kell térni abba az irányba, látható módon, hogy a továbbiakban az átmeneti két esztendőben a ténylegesen megújuló energiára alapozott termelők az eddigi támogatás 100 százalékában részesülnek, azok a termelők, akik pedig földgáz alapú kapcsolt termelésben érintettek, kisebb mértékű, 70 százalékos támogatásban fognak részesülni. Tehát ez is mutatja azt az elmozdulási irányt, amelyet a most beterjesztett csomag mögé kerülő rendeletekben szeretnénk érvényesíteni, hogy a kötelező átvételi rendszer valóban a zöldhő és -villanyáram előállítását segítse elő.

Geológiai tározás, tehát föld alatti szén-dioxid-tárolás, többek is felvetették. Igaza van Aradszki képviselőtársamnak, Bödecs Barnának és Jávor Benedeknek, Herczog képviselő asszonynak és Z. Kárpát képviselő úrnak is. Igen, ez egy áthidaló megoldás lehet. Uniós vonatkozásban a már most tárgyalás alatt álló stratégia is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a 2050-ig tartó dekarbonizációs útiterv még hangsúlyosabban kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni. Mi nem dughatjuk a fejünket a homokba.

Nekünk abban az esetben időben fel kell készülni, és meg kell alkotni azokat a kereteket, amely keretek közepette el lehet indítani annak a vizsgálatát, hogy Magyarországon van-e reális lehetősége magának a föld alatti szén-dioxid-tározásnak. És azt gondolom, képviselőtársaim, azt a többség azért világosan látja, hogy itt nem arról van szó, hogy valamiféle külföldről érkező vagy külföldi befektetések érdekében lévő tározásról lenne szó, áthidalásképpen is, de azt is látnunk kell, hogy az elkövetkezendő évekre vagy évtizedekre vonatkozóan többféle forgatókönyv van, és azok a nemzetbiztonsági elemző központok, amelyek nemcsak Magyarországon működnek, hanem az Európai Unió számos országában teszik a dolgukat, felhívják arra a figyelmet, hogy ha nem sikerül közösségi megállapodásokat, kötelező érvényű nemzetközi szerződéseket kötni többek között az éghajlatvédelem területén, akkor olyan mértékű változás történhet mind a gazdasági, mind a természeti környezetben, ami az alapvető ellátásbiztonság szempontjából más gondolkodást és más technológiát igényel.

(17.00)

Zárójelben teszem hozzá, hogy az észak-magyarországi térségben meglévő lignitvagyon középtávon, hosszabb távon történő energetikai hasznosítása abban az esetben, ha szigorodnak a nemzetközi előírások, illetve a likvid fosszilis energiaforrások tekintetében beszerzési gondok mutatkoznának, megint csak mondom, hogy közép- és hosszú távon, akkor ez a hazai készlet és ennek a hazai készletnek az energetikai hasznosítása elsőbbséget élvezhet - zárójel bezárva.

Nem mai kérdés, de ha stratégiailag gondolkodunk, akkor ellátásbiztonsági és nemzetbiztonsági szempontból megkerülhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Magyarország tekintetében hol és milyen feltételekkel lehet biztonságos körülmények között áthidaló megoldásként szén-dioxid föld alatti tározását biztosítani. Valóban nem napi égető feladatról van szó, de gondolkodjunk előre.

Jávor Benedek képviselőtársam feltette a kérdést, hogy állam kontra piac. Mi azt mondjuk, hogy állam a piaci szabályozással, az egyeduralkodó piaci szabályozással szemben. Tudomásul vesszük a magántulajdon szentségét ezen a területen is, ugyanakkor a szabályozási környezettel a közösségi érdekek érvényre juttatását is kell az államnak szolgálnia.

Felvetette azt, hogy az energiapolitika keveset foglalkozik azzal, hogy az energiaárakból kivezetésre kerüljenek a szociális tényezők. Ez nem egészen így van, hiszen maga a sávos gázáremelés is abba az irányba hat, hogy ha valaki takarékoskodik, kevesebbet fogyaszt, értelemszerűen itt kisfogyasztókról van szó, hiszen 1200 köbméter/év alatti fogyasztókról van szó, akkor az kevesebbet fizet. Apróbb beavatkozásokkal el lehet érni - épületenergetikai, építészeti beavatkozásokkal - azt, hogy a kisebb fogyasztású háztartások tartósan 1200 köbméter alatt maradhassanak. Ez már egy ösztönző erő. De az is világos, és nem titkolja senki, hogy a következő esztendőben megváltozik a gázártámogatás rendszere, tulajdonképpen a gázártámogatás a jelenlegi formájában megszűnik. Teszem hozzá, hogy ez megszűnt volna ez év június 30-ával a szocialista kormány döntése alapján, úgy, hogy nem készítették elő annak a szociális rendszernek, támogató rendszernek a kialakítását, amely átveheti már nem az energiaárakba beépítve, hanem egy szociális transzferen, támogatási rendszeren keresztül a legkiszolgáltatottabb fogyasztók támogatását. Tehát megszüntetésre kerül a következő évben a gázártámogatás, ugyanakkor a lakásfenntartási támogatás rendszere átalakításra, kiszélesítésre kerül annak érdekében, hogy ne csak a gázfelhasználók, a távhőfelhasználók, hanem minden egyéb energiafelhasználók közül azok, akik szociálisan rászorulók, igénybe tudják venni a társadalmi igazságosság szempontjainak figyelembevételével. Tehát kivezetésre kerül ez az ártorzító elem, a másik oldalon pedig kiszélesítésre kerül maga a szociális ellátó rendszer.

A védendő fogyasztók tekintetében azzal is egyetértünk, hogy a védettséget azok élvezzék, akik valóban rászorulnak, és indokolt az esetükben ennek a fenntartása. Tehát azoknak a fogyatékkal élőknek, akik ténylegesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, védettséget kell élvezniük a villamosenergia-ellátásban.

A hőellátást biztosító gázszolgáltatás tekintetében pedig meg kell teremteni azt a szociális biztonsági hálót és támogató mentori szolgálatot, amely tud segíteni abban, hogy a fogyasztással kapcsolatos tartozások ne halmozódjanak fel. A szociális szakma jelzése volt - akik kint vannak a terepen - az, hogy a jelenlegi 90 napos kizárási moratórium túlságosan hosszú. Oly mértékű adósság keletkezik a fogyasztó, a vásárló esetében, amelyet már a szociális ellátórendszerekben hivatásszerűen dolgozók vagy a karitatív szervezetek, alapítványok munkatársai már nem tudnak eltüntetni, nem tudnak feldolgozni. De ha időben megtörténik a kapcsolat kialakítása a fizetési nehézségekkel rendelkező fogyasztók és a szociális munkások vagy karitatív szervezetek között, akkor megvan még az esély arra, hogy azt a kisebb adósságot a háztartásban meglévő pénz jobb beosztásával és az ahhoz való hozzásegítéssel fel lehessen dolgozni.

Ami egy fontos változás, az az előre fizetős mérőórák beépítése a fizetési nehézségekkel küzdő, szociálisan nehéz helyzetben lévő fogyasztók számára. Ezt megint a gyakorlatban kipróbáltuk. Mi magunk is a saját önkormányzatunkban, városunkban kipróbáltuk, és ez jól működik. Tehát a fogyasztók hozzászoknak ahhoz, hogy nekik maguknak kell gazdálkodniuk az energiával, és látják a készüléken azt, hogy a különböző használattal, televízióval, DVD-játszóval mennyi energiát használnak fel, és mennyi megy el a főzéshez vagy a mosáshoz. Ez tehát egy nagyon fontos, ha úgy tetszik, szemléletformálási folyamat is lesz ezen a területen.

Felmerült itt a Vértesi Erőmű, hogy szabad-e szénfillért beépíteni a villanyáramba, és szénfillérrel támogatni a működését. Átmenetileg igen. Ez tehát megint egy átmeneti szabályozás, világos pályát kell felrajzolni. Amíg a világ világ, nem lehet addig veszteséggel működtetni állami tulajdonban lévő gazdasági társaságot úgy, hogy az áramfogyasztók fizetik meg ennek az árát, ugyanakkor azt sem lehet tenni, hogy az ott dolgozók az egyik napról a másikra beleessenek az egzisztenciális válságba, mint egy kútba, úgy, hogy az átmenetet nem biztosítjuk a számukra. Tehát maga a csődegyezség, amely a következő év elején reményeink szerint meg fog történni, lehetőséget ad arra, hogy a Vértesi Erőmű és a hozzákapcsolódó Márkushegyi Bányaüzemnek a rendszerből, a hazai energetikai rendszerből történő, ilyen formában történő kivezetése tisztességes körülmények között valósulhasson meg.

Herczog Edit képviselő asszony felvetette azt, hogy az ő álláspontjuk a liberalizmus (Herczog Edit: Nem az enyém! A törvénynek ez a címe!), bár Magyarországon nem szívesen beszélnek erről. Én azt látom, hogy a szabadpiac vonatkozásában egyetértünk, és az Európai Unión belül is a tagországok többé-kevésbé egyetértenek, ugyanakkor azt is látják, egyre többen látják, hogy maga a liberális szabályozási háttér és maga a piac nem tudja megoldani az energiaellátás biztonságának a szavatolását és az energiafogyasztók, energiavásárlók érdekeinek az érvényesítését. Ebben másként gondolkodunk. Fontosnak tartjuk a közös piacot, de nem szeretnénk azt sem, hogy Magyarország kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön ezen a területen. Mi úgy ítéljük meg, hogy az államnak nem kivonulnia kell ebből a szektorból, hanem az államnak élnie kell a szabályozás erejével, amelyet a választók által megkapott mint lehetőséget.

Varga Géza képviselőtársam a kisléptékű rendszerekről, vidékfejlesztésről beszélt mint komplex kistérségi, települési energiatermelő, -ellátó rendszerek létrehozásának a fontosságáról. Ezzel egyetértek. Egyetértünk, de nem ebben a törvényben szabályozandó, hanem alapvetően a most készülő energiastratégiában kell kijelölni azt az energetikai pályát Magyarország számára, amelyet a későbbiekben a különböző szabályozási, jogszabályi területeken, illetve cselekvési tervben is rögzítünk.

Említettem, hogy a megújuló nemzeti cselekvési terv elkészült, és meglehetősen nagy és részletes felületet biztosít a falufűtési rendszereknek, a helyi, decentralizált energia-előállító rendszereknek.

(17.10)

Egyformán gondolkodunk, sőt kormánydöntés született arról is, hogy az évtized közepére a nagy "biomassza"-erőművek - idézőjelben -, amelyek erdei szálfát tüzelnek el, kivezetésre kerülnek a hazai villamosenergia-ellátó rendszerből, és az ott felszabaduló biomasszát egy helyére belépő, decentralizált, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő rendszerbe kívánjuk bevinni, és nem szeretnénk azt, hogy az erdészeteinkben megtermelődő többletbiomassza egyszerűen távozzon, mint egy viszonylag alacsony árú exporttermék, az országból.

Az energiastratégiáról annyit szeretnék elmondani, hogy elkészült annak a nyers változata, a stratégiai környezeti vizsgálat van folyamatban. A kormány előzetes tájékoztatását követően - közben a magyar elnökség idején formálódó európai uniós energiastratégiát és a 2050-ig tartó dekarbonizációs útitervben megfogalmazottakat is mérlegelve - azt szeretnénk, hogy az uniós elnökség végére már az uniós elnökség által várhatóan elfogadott új uniós stratégia elemeit is figyelembe véve történjék meg a stratégia társadalmi vitára bocsátása, és lehetőség szerint az a kormány, illetve a parlament által még a következő, tavaszi ülésszak végéig elfogadásra kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Agroüzemanyagokról csak zárójelben, hogy a nemzeti cselekvési tervben, illetve a környezet és energia operatív programban az is helyére lett téve az elmúlt napokban, tehát a továbbiakban közösségi forrásból elsőgenerációs nagy kapacitású agroüzemanyag-gyártókat, -termelőket nem kíván az ország, a kormány finanszírozni. Másodgenerációs beruházásokhoz lehet pályázatot benyújtani, illetve nincs ellenére a megújuló nemzeti cselekvési tervnek az sem, hogy decentralizált térségben jöjjenek létre kisebb kapacitású, agroüzemanyagokat előállító gyártóbázisok. Abban az esetben kifejezetten fogjuk támogatni, az új Széchenyi-terven keresztül is, hogy annak a felhasználása is decentralizált térben, lehetőség szerint közösségi közlekedési rendszereket működtető közép- és nagyvárosokban történjen meg.

Egyébként nem látjuk értelmét annak, és itt jöhet elő az a gyakorlat - ami egy ilyen utánérzése lehetett Szekeres Imre szocialista képviselőtársunknak -, hogy importból származik a feldolgozandó primer energia vagy energiaforrás egy része a nagy agroüzemanyaggyáraknál. Tudjuk azt, hogy kukorica vonatkozásában is a már jelenleg befektető, illetve működő társaságok sem teljes egészében Magyarország területéről kívánják beszerezni a szükséges alapanyagot. Abban pedig egyáltalán nem vagyunk érdekeltek, hogy ha külföldről érkezik az alapanyag, és az előállított termék is külföldre kerül, viszonylag csekély hozzáadott értéket és munkahelyteremtést biztosítva Magyarország számára, ott jelentős közösségi források kerüljenek fölhasználásra.

Tehát összességében, tisztelt képviselőtársaim, nagyon hasznosnak tartottam a mai általános vitát. Arra kérem önöket, hogy a módosító indítványaikat fogalmazzák meg, és éljenek azzal a lehetőséggel, amelyet a gazdasági és informatikai bizottság nyújtani fog, hogy az energia albizottságon belül egy részletes szakmai, szakpolitikai egyeztetésre fog sor kerülni. A módosító indítványok benyújtására pedig egy hosszú, közel másfél hónapos időszak áll rendelkezésre 2011. január 31-éig.

Köszönöm mindannyiuknak a részvételét és a hasznos hozzászólásokat. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Az elfogadott, Házszabálytól való eltérésnek megfelelően a módosító javaslatok benyújtási határideje 2011. január 31., hétfő déli 12 óra.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most a napirend utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik: "Emlékezés a méltatlanul elfeledett íróinkra" címmel. Megadom a szót 5 perces időkeretben.




Felszólalások:   62-129   130-160   160-164      Ülésnap adatai