Készült: 2021.04.21.12:05:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

39. ülésnap (2010.10.26.),  17-187. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 6:39:37


Felszólalások:   14-16   17-187   187-217      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük szépen. A napirend előtti felszólalásaink végéhez érkeztünk, 9 órakor kezdtük, körülbelül ilyenkor szoktunk áttérni az első napirendi pont tárgyalására. Akiknek a kávé hatása csak most ért el a szervezetükbe, azoknak ismét jó reggelt, a később jövőknek is ismét jó reggelt kívánok, október 26-a van, Dömötör napja. A teremben nem látok Dömötört, de a tévénézők között lehetséges, hogy van, akkor nekik boldog névnapot kívánok.

Áttérünk a napirendi pontjaink tárgyalására. Soron következik az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1376. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1376/5-9. számokon megismerhették. A Költségvetési Tanács véleménye a T/1376/2. számon érhető el az informatikai hálózaton.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék parancsolni, miniszter úr! Kérjük az időt leállítani, illetve majd újraindítani, hiszen az expozét az előadói pulpitusról fogjuk hallani.

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Első pillantásra száraz, unalmas, álomba merítő napirendünk van - adótörvények és különböző, ezekkel kapcsolatos számviteli és egyéb törvények -; a látszat azonban csal: rendkívül izgalmas és nemzetstratégiai jelentőségű törvénycsomagot tárgyalunk most, nemzetstratégiai és gazdaságpolitikai jelentőségű törvénycsomagot, amely törvénycsomag Magyarország következő évtizedeinek karakterét, reményeim szerint sikerét alapozza meg.

Azért merem nemzetstratégiai és gazdaságpolitikai jelentőségűnek minősíteni ezt a törvénycsomagot, mert Magyarország két legakutabb, legkeményebb fékjére próbál gyógyírt találni, próbálja feloldani ezeket a fékeket, és ezek közül az első az, hogy hiányzik 1 millió munkahely, a másik pedig, hogy hiányzik 1 millió gyermek a magyar társadalomból.

(9.50)

Érdekes módon, izgalmas módon és ígéretes módon ez a törvénycsomag nem csupán a gazdasági, hanem a nemzetpolitikai válaszokat is igyekszik megadni ezekre a kérdésekre.

Milyen világkép van a beterjesztett törvénycsomag mögött? Engedjék meg, hogy érveljek amellett, hogy egy új világ indult el a 2008-as globális, majd európai pénzügyi, majd gazdasági, sőt társadalmi válság következtében. Egy új világ, amelyben a piac szerepét megtartva, mellélép az állam erős szerepe. Egy új világ, amelyben a pénzgazdaság szerepét megtartva, mellélép a termelés újból, fontos lesz megint a termelés. Egy olyan világ, amelyben a profit persze megint érvényesül a gazdaságban, továbbra is, de mellélép az értékrend, az értékek világa. Egy olyan új világról van szó, amely természetesen a vállalkozásokra épít a gazdaságban, de mellélépnek a közösségek, így például a család.

Ebben az új világban a globalizációval egyenértékű lesz a helyi gazdaság és a regionális gazdaság. És ebben az új világban az export mellett megint fontos lesz mindaz, ami belföldi termelés, belföldi piac. A mi adótörvényünk, adótörvénycsomagunk ennek az új világnak a kereteit próbálja kihasználni. Mi ezekre próbálunk válaszolni.

Természetesen földrajzilag is egy új világról van szó. Ázsia feljön, az Európai Unió vergődik, azonban az Európai Unión belül az Unió keleti pereme útban van egy gyors növekedési sáv felé. Mi a Baltikumtól az Adriáig Európa gyorsan növekvő pereme lehetünk, ahogy van egy csendes-óceáni gyorsan növekvő pereme a globális gazdaságnak. Ezt a lehetőséget adóreformmal is segíteni kell kiaknázni. Ha nem lépünk az adórendszerben, ezt az új földrajzi esélyt nem tudjuk kihasználni.

Új világ van olyan szempontból is, hogy minden fontossá válik, ami kistérség, régió és hálózatok szövetsége. Az tud hálózatot építeni, aki versenyképes, például az adórendszerben is. Ezt is célozzák az adórendszeri javaslataink. Hallottuk, a miniszterelnök úr is megerősítette, hogy újból az ipari forradalom előtti földrajzi szerkezet merül fel a történelem új, XXI. századi színpadán, és ez pedig azt jelenti, hogy a nagy népességű országok nyernek megint, azok erősek megint. Korábban a kicsik új technológiával is nyerhettek az ipari forradalom idején, most megint a nagyok, Kína, India, Brazília és a többi lesznek megint erősek, de tegyük hozzá, a leleményes és a gyors, az okos, a találékony szintén nyerhet. Ezt a nyereséget célozza meg a mi adóreformunk.

Az új világban a képességek versenye dönti el, hogy valaki sikeres lesz vagy kudarcos. Meg kell erősíteni minden képességünket, amelyek révén sikeresek lehetünk. Meg kell erősíteni az állam alkotásának és működtetésének képességét. Erről szól az adócsomag. Ha az állam elég bevételhez jut, erős. Ha nem jut elég bevételhez, nem erős.

Meg kell erősítenünk a közösségépítés képességét. Ha például a családokat, a gyermekvállalást tudjuk segíteni az adórendszeren keresztül is, akkor a közösségépítés terén erősek vagyunk. Erős közösség nélkül nincs gazdasági siker.

Az új világban az összefogás képessége is rendkívül fontos. Az új törvénycsomag azt célozza, hogy fogjunk össze, állam, költségvetés és adófizető. Hagyjuk a múltra a kijátszást, segítsük egymást, fogjunk össze. A tudásépítést is segíti, természetesen. Akinek van tudástőkéje, annak van munkája, annak van jövedelme, és az élvezi az alacsony adókulcsot. Természetesen a magyar gazdaság valamennyi szereplője versenyképességet is erősíti ez az adócsomag.

És végül egy olyan képességünket is erősíti, amely furcsa módon döntő lesz a XXI. századi magyar siker szempontjából. Ez pedig az, hogy az nyer, aki az előnyeit képes kiaknázni, és a hátrányait képes semlegesíteni. De még inkább nyer az, aki a hátrányból előnyt kovácsolt. Hát ezt tesszük mi most! Mi azt mondjuk, hogy Magyarország a globális falu egyik legversenyképtelenebb országa, döntő módon amiatt, mert hiányzik 1 millió munkahely és hiányzik 1 millió gyermek. És azért, mert nagyon magas - a világ 151., legmagasabb - adóterheléssel próbálja működtetni a gazdaságát. Ebből a hátrányból fogunk előnyt kovácsolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági versenyképességhez néhány alapvető fordulatra van szükség Magyarországon. Az első: az államháztartási deficit esetében vállalnunk kell, hogy alacsony, az Európai Unió ötödik legalacsonyabb deficitszintjével működünk 2010-ben. Vállalnunk kell, hogy az Európai Unió harmadik-negyedik legalacsonyabb deficitszintjével működünk 2011-ben. Ehhez adóbevételek kellenek, ezeket is megalapozza az adóreformunk. Vállalnunk kell, hogy az államadósságunkat újból 60 százalék alá csökkentjük. Vállalnunk kell, hogy a foglalkoztatásképességet megerősítjük. Éppen ezt célozza a legerőteljesebben ez az adócsomagunk: új munkahelyek teremtését és a jelenlegi munkahelyek megőrzését. Mind a kettő egyformán fontos.

Vállalnunk kell a növekedés képességének megerősítését. Ma a magyar gazdaságnak az egyik leggyengébb pontja, hogy nem tud növekedni. A potenciális növekedési ütemünk 1 százalék körül van - borzasztó, elfogadhatatlan! Mi azt vállaljuk, hogy ennek az adócsomagnak a hatására is a magyar gazdaság potenciális növekedési ütemét a 4-6 százalék közötti sávba emeljük fel. Ez gazdaságtörténeti fordulat lesz. Voltunk már így, 2000-ben 5,2 százalék volt a magyar gazdaság növekedési üteme. Ott voltunk az 5 százalék körüli sávban, és mentünk volna felfelé - máshogy alakult a világ. Tisztelt Képviselőtársaim! Vállalnunk kell a stabil pénz képességét, és persze vállalnunk kell a vállalkozásaink megerősítését.

Megérkeztünk az adócsomaghoz. Először is engedjék meg, hogy néhány mondatot mondjak arról, milyen adófilozófia van a beterjesztett törvénycsomag mögött, mert van mögötte adófilozófia. Száz évvel ezelőtt a világban alig fizettek személyi jövedelemadót, majd az állam megerősödésével rendkívül magas lett az adócentralizáció, ezen belül a személyi jövedelemadó szintje. A szociális piacgazdaságokban szinte már a felét vonja el az állam az üzleti profitnak és a személyes jövedelemnek.

Ezzel az adószinttel azonban nem lehet versenyképes egy olyan ország, amelyik az Európai Unió keleti peremén valóban kistigrisként szeretne sikeres lenni. Ezért a mi adóreformunk mögött az az adófilozófia áll, hogy a világban a jövedelmeket terhelő adókról áttérnek a fogyasztást, a forgalmi szférát terhelő adókra. Mi útban vagyunk e felé a szerkezet felé. Minden jövedelmet terhelő adót mérséklünk, tettük ezt már 2010 közepén az első akciótervben. Javasoljuk ezt megtenni most, az adócsomag keretében, és javasoljuk folytatni ezt a következő években. És fenntartjuk vagy növeljük a forgalmi, fogyasztási szférát terhelő adót, mert azok stabilak, mert azok mindenkit elérnek, és mert a jövedelmek adóztatásáról a világban mindenki áttér a forgalmi, fogyasztási szféra adózatására. Ez az az adófilozófia, tisztelt képviselőtársaim, amely meghúzódik rejtetten, de ígéretesen a beterjesztett adócsomag mögött.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden kitérjek arra, mert ezt mindenki ismeri ma már Magyarországon, hogy melyek a mai adórendszer legfontosabb fékjei, gondjai, torzulásai. Az első, hogy túladóztat. A mai magyar adórendszer minden elemében, ezen belül a személyi jövedelemadó-rendszerben különösen, túladóztat. Nagyon szűk bázist jelent. Több mint 1 millió potenciális adófizető nincs benne a személyi jövedelemadó-rendszer adóztatott bázisában.

Az is teljesen világos, hogy ez az adórendszer egy túlzott bürokráciát működtet. A világ összes adórendszere közül a miénk a 133. legbürokratikusabb, a legmagasabb adminisztratív terhet ez az adórendszer teszi rá a magyar gazdaság szereplőire. Aránytalan is ez a mai adórendszer, mert hogyha a szomszédom kétszer annyit keres, mint én, egy jövedelemsáv fölött négyszer akkora, négyszer annyi adót fizet. Mi azt mondjuk, hogy ez aránytalan, nem helyes. Túladóztatást is jelent, azonkívül aránytalanságot.

Időben instabil a mai magyar adórendszer. Mindenki ismeri, minden képviselőtársunk ismeri az elborzasztó számokat. Voltak olyan évek, amikor év közben 20-30-szor módosult csupán a személyi jövedelemadó-rendszer - elfogadhatatlan! Az időben instabil adóztatás adóelkerüléshez vezet, és bizonytalansághoz vezet az állam, az állami költségvetés és a közösségek szintjén.

(10.00)

És természetesen a jelenlegi adórendszer, amelyet javasolunk felváltani, meghaladni és túllépni rajta, ez az adórendszer fenntartja a Kádár-rendszer egyik utolsó rossz kompromisszumát, rossz közmegegyezését. Ez az volt, hogy 1988-ban bevezettünk egy olyan személyi jövedelemadó-rendszert, amelyben az állam azt mondta, hogy magas terheket rakok rád, de elnézem, hogy kibújjál alóla. Ez egy rossz kompromisszum. Sok ilyen ország van egyébként, ahol ez működik. A dél-európai országok - Olaszországot említeném - mind 25-30, 35-40 százalékos adóeltitkolási aránnyal működnek. De ez nem helyes, ezt a rossz kompromisszumot, a múlt negatív örökségét meg kell haladnunk.

Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben a jelenlegi miniszterelnök, az akkori Fidesz elnöke megbízásából alapos feltáró munkát végeztünk arra vonatkozóan, hogy milyen sikeres adórendszerek működnek a világban. Az elmúlt 30-40 év adórendszereit áttekintve azt mondhatom önöknek, hogy két csoport van: a sikeresek és a kudarcosak csoportja a világban és ezen belül az Európai Unióban, az Európai Unióban és a térségben. A sikeres és a sikertelen, kudarcos között vékony ugyan a határ, de jól látható.

A sikeresek elég adót tudnak beszedni, hogy a költségvetésük egyensúlyban legyen; a kudarcosok erre nem képesek. A sikeresek azt mondják polgáraiknak, hogy olyan közösségi célokat szolgálunk az adóbevételekkel, amelyek a te céljaid is. A kudarcosok ezt nem tudják mondani, csak azt mondják, hogy fizetsz, vagy nem fizetsz, ez a te döntésed, nem járulhatsz hozzá olyan mértékben a közösségi célokhoz, mint mondjuk, egy skandináv vagy német, vagy osztrák adórendszerben.

Mi azt mondjuk, hogy Magyarországnak a mai rejtett, teljesítményeket visszatartó és csak az individuumot, az egyént kedvezményező adórendszerről át kell térnie a nyílt, a munkát és a családot, a gyermekvállalást segítő adórendszerre, amely egyben közösségépítő adórendszer is. Egy rejtett világból, amely persze adóeltitkolást jelent, és magas szürke- és feketegazdaságot, át kell lépni egy nyílt, átlátható világba, amelyben a munka jövedelme adóztatott.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy azt is elmondjam, hogy az elmúlt három évben az áttekintett adórendszerek között nagyon sok különbséget találtunk minden adónem esetében, úgy a személyi jövedelemadó, a társasági adó, a helyi adó, a járulékok, a vagyonadók és az összes, jövedéki adók, valamennyi adónem esetében, de a legnagyobb - a legnagyobb, döntő - faktor, hogy sikeres-e egy adórendszer vagy nem, az a személyi jövedelemadó-rendszerben volt. És miért? Logikus, mert itt az ember dönt arról, az egyes ember, a munkavállaló vagy munkaadó, a potenciális adózó dönt arról, hogy az az adórendszer, amit a kormány, az állam ráterhel, az kedvezményezi-e a munkavállalást, eléggé sok terhet vesz-e le a válláról, amikor adminisztrációs, bürokratikus adónyilvántartást kell vezetnie, és lehetőséget ad-e számára arra, hogy a közösségi feladatokat finanszírozza az adórendszeréből, ezen belül alapvetően a családi és gyermekvállalást.

Azt kell mondanom, hogy minden olyan megoldás, amit ebben az adótörvénycsomagban önök elé terjesztünk, minden olyan megoldás, amit itt láthatnak, azt szolgálja, hogy Magyarországon egy munka- és családbarát, egy arányos és egy egyszerű, átlátható adózás rendszere épüljön fel. Tíz olyan jellemzőjét említeném meg a beterjesztett törvénycsomagnak, amely egyben a karakterét is megadja, az adófilozófiánkból következő karakterét is megadja a javasolt adóreformnak.

Az első az, hogy arányos. Ez az adórendszer, ami itt, a Ház előtt fekszik, ez egy arányos adórendszer. Ha tízszer annyit keresek, tízszer annyi adót fizetek. Nem kell kétszer annyi jövedelem után négyszer annyit fizetnem. Arányos, ezt biztosítja az egy kulcs. A második, hogy 16 százalékos, a térség legalacsonyabb adókulcsával dolgozik, ezért versenyképes. A harmadik elem, hogy mindenkit fizetésre kér, minden jövedelem adózzon, ez is arányossá teszi az adórendszert. Minden jövedelmet 16 százalékkal javasolunk adóztatni: a bért, a profitot, az osztalékot, a kamatot, a lakásbérletből eredő jövedelmet, minden olyan jövedelmet, ami most vagy így, vagy úgy adózik, vagy ilyen kulccsal, vagy olyan kulccsal, vagy egyáltalában nem adózik.

Az ötödik eleme ennek az adórendszernek, hogy családbarát és gyermekvállalásra ösztönöz. Ez az egyik legerősebb karakterjegye ennek a beterjesztett javaslatnak. Gondoljuk el, hogy 145 milliárd forinttal több jut majd a gyermekes családoknak. Gondoljuk el, hogy ez az adórendszer, ami természetesen a költségvetésnek az első évben, talán még a másodikban is pénzébe kerül, ez a költségvetési kiadás felében a családok felé megy, 50 százalékban a családok felé megy, a gyermekvállalást ösztönzi.

Egy hatodik eleme, hogy nagyon egyszerű ez az adórendszer. Most 32 oldalas a személyi jövedelemadó-rendszer kitöltési utasítása, a bevallási adónyilatkozat. Ezzel szemben egy A/4-es oldalon fér majd el, valóban egy söralátét két oldalán fér majd el ez az új, arányos, egykulcsos, 16 százalékos családi személyi jövedelemadó-rendszer. Egyszeri az átállásunk erre az adórendszerre, rögtön 16 százalék lesz, de még további két évig fenntartjuk a biztonság kedvéért a félszuperbruttó és az adójóváírás intézményét. Fenntartjuk, hogy biztonságos legyen az átállás.

Egy nyolcadik eleme, hogy ami jó volt a korábbi személyi jövedelemadó-rendszerben - mert ilyen is volt -, azt megtartjuk. A kafetéria intézményét sokan szeretik, sokan nem, népszerű. Élünk vele, azt mondjuk, hogy 11 jogcímből tartsunk meg nyolcat, és még tegyünk hozzá egy kilencediket, ez pedig a Széchenyi megújulási kártya, vagy Széchenyi-pihenőkártya. Nagyjából megkétszerezzük ezzel a kafetéria lehetőségét. Óriási áttörés lesz a belföldi turizmus ezért a munkahelyteremtés területén.

A kilencedik karakterjegy, hogy mindenki jól jár. Mindenki jól jár ezzel az adórendszerrel, mert a minimálbéreseknél legalább 4,5 százalékos minimálbér-emeléssel kiegyenlítjük az adórendszer adóztatási hatását. Miután ma a minimálbér, az 1 millió 200 ezer minimálbéres nem adózik, ha náluk 4,5 százalékkal emeljük a minimálbért... (Göndör István közbeszól. - Kovács Tibor: Nincs benne az adótörvényben a minimálbér-emelés.) - képviselő úr, legalább ennyivel emeljük, akkor, képviselő úr, egyetlen minimálbéres sem jár rosszul, és jól jár, még jobban jár, hogyha ennél magasabb lesz, például az inflációt is figyelembe veszi a minimálbér-emelés. És miután az elmúlt 12 évben a minimálbér-emelésnél mindig magasabb volt az átlag bruttó béremelés, ezért ez fölmegy, és igaz lesz, hogy mindenki jól jár.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, a tizedik karakterjegye ennek a beterjesztett, arányos, 16 százalékos, egykulcsos, családi személyi jövedelemadó-rendszernek, az, hogy időben stabil. Eltöröljük a régi világot abban a tekintetben is, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem változtatgatjuk időben a személyi jövedelemadó-rendszert, sőt szeretnénk az alkotmányban is rögzíteni a legfontosabb elemeit, például a családbarát és gyermekvállalást erősítő elemeit.

Ez a tíz karakterjegy egyben azt is jelenti, és ezzel összegezném az eddigieket, hogy mind az öt meghatározó területén a gazdaságnak és a társadalomnak előrelépést hoz ez az új adótörvény. A munkavállalás terén megéri dolgozni, és megéri tisztán, fehéren dolgozni. Megéri családot alapítani, gyermeket vállalni, mégpedig a közösség számára is, a közösség számára is nagyon fontos többlete lesz ennek a következő húsz évnek. A harmadik, hogy beruházásra ösztönöz. Természetesen, fehér forintból fehér beruházás.

(10.10)

A negyedik, hogy növekedésközpontú. A beterjesztett törvénycsomag erősíti Magyarország gazdaságának növekedési képességét. S végül mindezek következtében beállítja a költségvetés, a gazdaság és a társadalom egyensúlyát. Ez egy egyensúlyi javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján javasolom, hogy alapos, nyilván hosszú és kimerítő vita után hagyjuk majd jóvá azt a gazdaságtörténeti fordulatot hozó törvénycsomagot, amely Magyarországot Közép-Európa legversenyképesebb és legsikeresebb országává teszi.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A miniszteri expozét követően a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor. Vannak kisebbségi vélemények is. A megszokott rendben, 5-5 perces időkeretben adok lehetőséget ezek ismertetésére.

Elsőként megadom a szót Balla György képviselő úrnak, a számvevőszéki bizottság előadójának. Tessék parancsolni, képviselő úr!

BALLA GYÖRGY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, ha bármilyen javaslatot vizsgálunk, bármilyen javaslatról véleményt szeretnénk formálni, akkor mindig jó, ha előtte megpróbáljuk meghatározni azokat a célokat, azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartunk, és ehhez mérjük magát a javaslatot. Egy adótörvény esetében számtalan ilyen megfogalmazható, de van három, ami mindenképpen fontos, amit mindenképpen meg kell nézni: az adótörvény segíti-e a gazdasági növekedést, segíti-e azt, hogy az ország gyarapodjon; ez az egyik. A másik, hogy arányos-e. A harmadik, hogy igazságos-e.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, azt senki nem vitathatja, hogy az előttünk fekvő javaslat végre, sok-sok év után végre először e három kritériumnak egyszerre képes megfelelni. Nehéz lenne elvitatni, hogy ez a javaslat jelentős adócsökkentést tartalmaz. Márpedig ha az adók csökkennek, ha több pénz marad az emberek zsebében, akkor nyilván nőnek a megtakarítások, nyilván nő a fogyasztás, s ennek együttesen - persze más elemekkel együtt - csak jótékony hatása lehet a magyar gazdaságra, csak növekedést okozhat.

Arányos-e? Igen. Ez az adótörvény-javaslat tipikusan egy arányos adótörvényt mutat. Aki többet keres, többet fizet, ha tízszer keres többet, tízszer fog többet fizetni. Nem aránytalan, semmiképp nem aránytalan, nem mondja azt, hogy aki többet keres, az lehetőség szerint oly módon adózzon, amit már lehetetlen betartani, magyarul: csaljon. Ez egy világos rendet próbál megfogalmazni.

Igazságos-e? Természetesen igazságos, hiszen nem azt mondja, hogy akinek magasabb a jövedelme, az is ugyanannyit vállaljon a közterhekből, mint akinek alacsonyabb, hanem azt mondja, hogy bizony te vállalj többet, még úgy is vállalj ebből többet, hogy a közterhekből való juttatások egy jelentős részéből nem fogsz részesülni. Többet fizet, de például a szociális juttatások jelentős részéből nem fog részesülni. Ez a javaslat egy tipikusan igazságos javaslat. (Zaj az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen szocialista képviselőtársaim egyetértő morgását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A költségvetési bizottságban egyébként nagy vita alakult ki, legalább három olyan pontja volt, amin markánsan vitatkoztunk. Egyrészt a szocialista felszólalók azt mondták, hogy nincs is adócsökkentés. Azt gondolom, hogy egy dologra talán megkérhetem szocialista képviselőtársaimat, legalább egyezzenek meg abban, hogy mit hazudnak. Mert éppen a bizottsági ülés előtt egy nappal ebben a Házban beszéltek arról, hogy a válságadóra pont azért van szükség, mert a nagyarányú adócsökkentés miatt hiány lesz a költségvetésben. Félreértés ne essék, én nem kérem önöktől azt, hogy mondjanak igazat, naiv nem vagyok (Derültség a kormánypártok soraiban.), csak arról beszéljenek, csak abban egyezzenek meg, hogy mit hazudnak, mert úgy lényegesen könnyebb önökkel vitázni, ha legalább azt tudjuk, hogy mit beszélnek. (Zaj az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen, tapsolni is lehet, képviselő urak.

A másik elem, amin nagy vita alakult ki, arról szólt, hogy ez az adótörvénycsomag, maga ez a törvény nem felel meg a szocialisták világképének. Hála istennek! Ha önmagában már csak ezt érjük el vele, az is nagy siker, mert, tisztelt szocialista képviselőtársaim - és most lehet morogni -, az önök világképe egy hazug világkép. Ha önök formálják képükre a világot, akkor az egy hazug világot eredményez. Önök csak és kizárólag olyan adórendszert tudtak letenni az asztalra, csak és kizárólag olyan adókban tudtak gondolkozni, ami nem szólt másról, mint hogy betarthatatlan. Eleve rákényszerítették az emberekre, hogy ne tartsák be, magyarul: sértsenek törvényt, és akkor rájuk lehet küldeni a hatóságot, akkor lehet ellenőrizni, akkor lehet büntetni. Természetesen sosem azt találták meg a hatóságok, ahol lehet, hogy ténylegesen voltak adóelkerülésre vonatkozó részek. Tök mindegy, hogy mi volt, a lényeg az, hogy önök egy olyan világban szeretnek élni, ahol az emberek félnek.

Önök azt szeretik, hogy az emberek tartsanak tőlük. (Zaj az MSZP soraiban.) Drága volt miniszter asszony, egy kicsit próbáljon meg figyelni, és meg fogja érteni, higgye el. Nem új keletű dolog ez, nem most találták fel, önök ezt csinálták 1990 előtt is, és ezt csinálták 1994-98 között is.

A vita nagy volt, az időm eddig jutott, a költségvetési bizottság természetesen nagy többséggel támogatta a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Miután az első bizottsági álláspont ismertetésére került sor, és ezt követően szinte minden bizottságban lesz kisebbségi és többségi vélemény is, azt javaslom a bizottsági előadóknak, hogy próbáljanak meg az adótörvényről beszélni. Utána hosszú órákon keresztül mód lesz arra, hogy politikai típusú vita alakuljon ki. Nehéz helyzetben lesz a levezető elnök, ha politikai típusú hozzászólások lesznek akár egyik, akár másik oldalról, mert akkor elkerülhetetlen a bekiabálás, elkerülhetetlen a vélemények hangos megjelenítése, ez pedig valószínűleg nem tesz jó a mai délelőtti vitánknak.

A kisebbségi álláspont ismertetésére felkérem Szekeres Imre képviselő urat, ugyancsak ötperces időkeretben.

DR. SZEKERES IMRE, a számvevőszéki és költségvetési bizottsági kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvények minden kormány esetében értékválasztást jelentenek. Erre kap felhatalmazást a kormány, amelyik rendelkezik legalább a képviselők szavazatainak 50 százalékával. Így van ez egyébként a költségvetés esetében is. Szeretném világossá tenni, hogy ez a lehetőség egyben nagyon komoly felelősséget is jelent. Különösen akkor, mint a mostani esetben, amikor a kormánytöbbség több mint kétharmaddal rendelkezik, sőt az ellenzéki pártok egyikére társutasként is számíthat. Ez a felelősség azonban egyben kötelességekkel is jár. Ilyen kötelesség az előzetes egyeztetés az érdekegyeztetés szereplőivel, és ilyen az is, hogy megfelelő időt biztosít az Országgyűlésben a vitára.

Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a feltételeknek egyike sem teljesült. Először kisszerű időpont-módosításokkal tologatta a kormány a benyújtás határidejét, mert nem készült el a javaslat, majd a törvényeket megszegve úgy terjesztette az Országgyűlés elé a tervezeteket, hogy nem egyeztetett az arra törvényben felhatalmazottakkal. Ilyen még nem fordult elő a Magyar Országgyűlésben. Ez az egyik oka annak, hogy a két demokratikus ellenzéki párt, a Lehet Más a Politika és a Magyar Szocialista Párt nem tartotta általános vitára alkalmasnak a tervezeteket. Nem tartotta általános vitára alkalmasnak azért sem, mert a jövedelmi viszonyok ilyen drasztikus átalakítása ellentétes a magyar társadalom érdekeivel.

Nem azt kérjük számon, hogy nincs nagyarányú adócsökkentés. Tisztában vagyunk azzal, hogy erre most nincs mód. Ráadásul a Magyar Szocialista Párt ezt megtette tavaly. Most jelent meg az a statisztika, hogy az idén a tavalyihoz képest a munkavállalók nettó átlagkeresetei 8,5 százalékkal nőttek, vagyis több mint 10 ezer forinttal vitt haza többet a munkavállaló havonta, mert csökkentettük a személyi jövedelemadót. És csökkentettük a járulékot is 5 százalékkal, aminek hatása volt a munkahelyek megőrzésére és bővülésére.

(10.20)

Azt nem tartjuk elfogadhatónak, hogy csak és kizárólag a felső tízezer esetében van adócsökkentés, ez viszont drasztikus. A magyar társadalom meglévő jövedelmi viszonyai mellett ez azt jelenti, hogy a munkavállalók több mint 92 százaléka számára legjobb esetben is közel változatlan marad a helyzet. Kevesek adócsökkentését sokak tehernövekedése fogja kompenzálni a következő 2-3 évben. Érzékelhető és kézzelfogható tehernövekedés lesz akkor is, ha azt közvetlenül nem is az adózáson keresztül fogják érzékelni az emberek, mert meg fog jelenni az élelmiszerárakban, a ruházati cikkek áraiban vagy az üzemanyagárakban az önök adóemelése. Senkit ne tévesszenek meg a helyeslő nyilatkozatok! Az adóátalakítások pozitívumai mellett hangosan érvelő cégvezetők, tanácsadók, egyes munkaadói érdek-képviseleti vezetők saját érdekeiket tartották szem előtt. Elég, ha csak azt a példát nézem, és az önök által elfogadott, bár cégekre nem alkalmazott 2 millió forintos bruttó jövedelem esetét számolom ki, ahol havonta 344 ezer forinttal több marad a vezetők zsebében. Ők az igazi nyertesei az adóátalakításnak, míg vesztesek a munkavállalók.

De van a javaslatokkal egy másik probléma is. Nevezetesen az, hogy az állításokkal szemben semmilyen módon nem ösztönzi a növekedést és ezen keresztül a munkahelyteremtést. Azzal, hogy csak a társasági adót csökkenti a kormány, nem pedig a foglalkoztatás növekedése érdekében a munkát terhelő járulékokat, a tőke mellé állt a munkával, a többséggel szemben. Vagyis nem ösztönzi azt, hogy minél több embernek legyen munkája.

Tisztelt Országgyűlés! Ilyen helyzetben is fontosnak tartjuk, hogy javaslatokat tegyünk, jó és helyes irányba mutatókat. Ha a kormánytöbbség elfogadja majd, örülünk neki. Ha nem, akkor a magyar társadalom fogja látni, hogy van egy másik lehetőség is, mint amit a Fidesz-KDNP-kormány követ. (Balla György: Ezt már látta. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nyolc évig.) Az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságában a Lehet Más a Politika és a Magyar Szocialista Párt képviselői ezért nem tartották alkalmasnak az önök törvényjavaslatát megvitatásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megyünk tovább. Az emberi jogi bizottság álláspontja ismertetéséhez Varga László képviselő úrnak adom meg a szót 5 percben. Tessék parancsolni!

VARGA LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nyilván a maga szempontjai szerint vizsgálta az adótörvényeket, és ennek eredménye az lett, hogy nem volt ellenszavazat, tartózkodás is csak egy. Nincs is kisebbségi vélemény éppen ezért, mert elfogadtuk mindannyian. Elfogadtuk. Miért? Mert igazságosnak tartjuk. Tudom azt, lelkészként is, hogy abszolút igazság nincs, de abszolút korrektség van. És ez a törvény az abszolút korrektség törvénye. Nem lesz vesztese ennek a törvénynek. Nem igaz az, amit ellenzéki képviselőtársaink, a szocialisták mondanak, hogy vesztese lesz ennek a törvénynek. Nem lesz vesztese! Ezért korrekt ez a törvény.

Korrekt ez a törvény és feltétlen emberbarát, mert a családot, a gyermeket támogatja. Nem igaz az, hogy a gazdagokat támogatja, az az igaz, hogy a gyermekes és dolgozó, munkát vállaló és dolgozni akaró, munkát végezni akaró embereket támogatja.

Ennek a törvénynek a központjába véleményünk szerint a gyermek és a gyermekes családok kerültek. A 10 ezer és a 33 ezer forint/gyermek kedvezmény, azt hiszem, erről nagyon világosan beszél. Korrekt ez a törvény azért, mert abszolút egyszerű. Itt az előbb valamelyik napirend előtt fölszólaló képviselőtárs azt mondta, hogy hú, már nem söralátétes, hanem A/4-es. Kedves képviselőtársam, azért A/4-es, hogy jobban legyen olvasható - de söralátétre ráfér. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Erre ne kössön fogadást!) Még a Népszabadság is bemutatta, amikor fölmutattam a söralátétet, azt hiszem, ma egy hete. Tehát ráfér a söralátétre, de nem söralátéten kell majd bevallani, hanem egy A/4-es papíron, mert úgy illik. A söralátétet a sör alá kell majd tenni, amit megiszunk ennek örömére. (Dr. Hargitai János: A sikereinkre.) A sikereinkre.

Egyébként a bizottság pozitívan értékelte a kafetéria-rendszer megtartását, átalakítását, különösképpen pedig az emberek egészségét segítő, fittségét segítő, pihenését segítő Széchenyi-kártya bevezetését. Összefoglalva, még egyszer mondom, nem volt ellenszavazat, egy tartózkodás volt, a bizottság teljes mértékben alkalmasnak tartotta ezt a törvényt a tárgyalásra, sőt az elfogadásra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Elnézést, csak kikapcsoltam a mikrofonomat. Szóval, most megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Képviselő úr, 5 percben öné a lehetőség.

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkozatási és munkaügyi bizottság is megtárgyalta ezen a héten a most napirendünkön szereplő előterjesztést. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéséről, illetve az adózási szabályokban tervezett egyéb változtatásokról szóló jogszabály tervezete olyan fontos javaslat, amely az ország jövője szempontjából meghatározó kérdéseket tárgyal. Sokféle szempontból lehet vizsgálni Magyarország jelenlegi helyzetét. Abban, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy az adóterhelés szintje túlzottan magas, egyszerűen fogalmazva: nagyon magas. Ez többek között azt jelenti, hogy a munkavállalók terhei nagyon magas szintet értek el, a munkaadók terhei pedig a szomszéd országokhoz képest nem tudják biztosítani a versenyképességünket. A hétköznapokban mindezt az emberek régóta úgy fogalmazzák meg, hogy hiába dolgozik egyre többet valaki, mégis egyre nehezebben jut egyről a kettőre. A bizottságunk 14 igen és 14 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A Fidesz-KDNP-s bizottsági tagok részéről a bizottsági ülésen rögzítettük, hogy örvendetes, hogy az adózás rendkívül bonyolult rendszere egyszerűsödik. Az adójóváírás intézménye továbbra is megmarad. Örvendetes és fontos szempont, hogy adókedvezményt javasol biztosítani a gyermekes családok számára, külön jelentős mértékű kedvezményt biztosítana a javaslat a három gyermeket nevelő-vállaló családok számára. Az ország demográfiai jövőjét, így a gyermekvállalást biztosan sok döntés befolyásolja. A személyes családi döntésekben az értékválasztás szempontjai mellett nyilván szerepet játszik a társadalmi környezet. A három és több gyermek vállalását, nevelését segítő hangsúlyos támogatási elv, amely fontos eleme a jogszabály tervezetének, egy konkrét üzenet is egyben. Ez az üzenet, hogy a kormány, az Országgyűlés a saját lehetőségeivel végre jelentős lépéssel járul, járulhat hozzá az ország rossz demográfiai folyamatának megváltoztatásához.

A javaslat szerint továbbá megmarad, és ez is nagyon fontos kérdés, a leggyakrabban nyújtott béren kívüli juttatások kedvezményes adózási köre. Az egyes további tervezett intézkedéseket nem sorolnám most föl.

Összességében azt reméljük, hogy az adóváltozások hatására javulnak a magyar emberek életlehetőségei, nőni fog a fogyasztás Magyarországon, és nő a megtakarítások szintje. Hogy ez az előbb jelzett, általam említett fogyasztás várhatóan milyen szerkezetű lesz, és mennyiben segíti a gazdasági növekedést, ebben nem volt közöttünk egyetértés a legnagyobb ellenzéki párt képviselőivel. A bizottsági ülésen a részünkről, a Fidesz-KDNP-s képviselők részéről elhangzott, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadásával esély és lehetőség nyílik arra, hogy a térség sereghajtó országából ismét a sikeres országok közé kerülhessen Magyarország.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.30)

ELNÖK: Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, aki a kisebbségi álláspontot, véleményt képviseli.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy Kara Ákos alelnök úr elmondta, többségi és kisebbségi álláspont rögzítésére is sor került.

Szeretném jelezni, hogy az adó- és a járuléktörvény elfogadása az én értékítéletem szerint egy értékrendhez, egy értékrendszerhez való igazodás, annak a választása. Önök arról beszéltek az előbbiekben, hogy arányosság. Érintették az igazságosság fogalmát is, de az egy sajátos igazságosság, amiről szólnak, mert az igazságosság sokkal inkább nem az arányossággal, hanem a méltányossággal van kapcsolatban.

Az igazságosság gyakorlatilag az a fajta teherviselés, amely tekintetében a tehetősebb többet vállal. Progresszív adózás mellett érvényesíthető ez, és nem egy egykulcsos adózás mellett. Tudják, a minimálbér mellett most az a helyzet áll elő, hogy nagyjából mintegy 2 ezer forint mínuszt könyvelhetnek el az emberek e törvény jóvoltából. Az 500 ezer forintot kereső ember 40 ezer forint pluszt, az 1 millió forintot kereső ember 120-140 ezer forint pluszt, a 2 millió havi jövedelemmel bíró pedig 340 ezer forintot meghaladó pluszt. No, hát ha ez az önök igazsága, akkor tegyék el maguknak! Azt gondolom, majd az emberek is fogják ezt értékelni egy idő után, amikor már látják, amikor már megtapasztalják mindazt, hogy mi is az önök igazsága.

A másik oldalról nézve, amikor a gyermekek neveléséről esik szó, akkor szeretnék egy másik párhuzamot is a figyelmükbe ajánlani, talán azért, hogy majd módosítókkal, saját módosítókkal is korrigálják az elkövetett hibákat. Három gyermek után egy minimálbéren kereső most hozzá tud jutni a kedvezményekből 700 forinthoz, hetesszáz forinthoz. Ha három gyermeke van egy 500 ezer forintos jövedelmet produkáló embernek, akkor a három gyermek utáni tervezett háromszor 33 ezer, közel 100 ezer forint, 99 ezer forint kedvezmény utolérését meg tudja tenni. Magyarul, a gyermekek utáni kedvezményekhez, adókedvezményekhez való hozzájutás egy gyereknél úgy néz ki, hogy ahhoz legalább 110 ezer forint jövedelemmel kell bírni. Talán a miniszter úr arról beszélt itt, hogy 1,2 millió ember minimálbéren foglalkoztatott - akkor őket már elejtettük ebből a történetből. Két gyermek utáni foglalkoztatás esetében 180 ezer forint ez az értékhatár, három gyermeknél pedig 490 ezer forint. Ez a tipikus magyar család a három- és többgyermekesek esetében, ahol 490 ezer forintnál magasabb jövedelemmel bírnak a családok... Tehát látható, hogy önök kiknek kedveznek. Ugye, ez a tipikus? A nagy kérdőjel ott van persze, hogy nem ez a tipikus.

Mindezek mellett az adójóváírás lehetőségeit is csökkentik, és nem a magán, hanem az önkéntes - egy másik biztosítóról beszélek, a három lábról, a három pillérről - biztosító-pénztári befizetések visszatérítése tekintetében pedig egyharmaddal csökkentik a nagyságrendet, 30 százalékról 20 százalékos mértékre. Mindezek mellett szeretném hozzátenni, hogy meggyőződésem és hitem szerint nem folytatódik a gazdaság versenyképességének a javítása, új válságadókat vetnek ki, és ezeknek a bevételeit sajnálatos módon olybá tűnik, hogy a gazdagok szja-dolgaihoz illesztik, tehát az ő adóterheik csökkentéséhez nekik nyújtanak ebből kedvezményeket.

Már említésre került a korábbi kormány időszakából fakadóan ebben az esztendőben mért adat, január-augusztus hónapban gyakorlatilag a nettó átlagkeresetek 8,5 százalékkal nőttek Magyarországon 2010 első és nyolcadik hónapja között. Az Orbán-kormány az szja-csökkentését fogalmazza meg, még egyszer hangsúlyozom, de a gazdagoknak, 36 ezer forint mínusz adójóváírás csökkentésével segíti az alacsony keresetűeket. Ami talán a legfontosabb, az élőmunkát terhelő adók, járulékok tekintetében hosszú éveken keresztül 10 százalékos mértékű csökkentést hangoztattak. Mi 5 százalékos mértékűt megtettünk az elmúlt esztendőben. Most a Fidesz erről szólni sem kíván. Az utazási bérletek utáni adókivetésekben gondolkodik.

Összegezve tehát: az szja-csökkentés ma nem kedvez másnak, csak a gazdagoknak; nagyjából a 300 ezer forint kereset felett hozhat a konyhára; növeli a társadalmi különbségeket.

Azt gondolom, nem ez az út, nem az az út, amely elvesz, amely bankadót vet ki, különadót fogalmaz meg, magánnyugdíjpénztárt lenyúl annak érdekében, hogy a gazdag, tehetősebb réteg adócsökkentéséhez járuljon hozzá.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Ezért nem tudtuk támogatni ezt a törvénytervezetet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: A gazdasági bizottság következik. Megadom a szót elsőként Kupcsok Lajos képviselő úrnak, aki a bizottsági többségi álláspontot képviseli.

DR. KUPCSOK LAJOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénycsomag a kormány programjával összhangban egy új gazdasági rendszer kialakításának második és legfontosabb lépéseként a magyarországi adórendszer versenyképességének megteremtéséhez szükséges intézkedéseket foglalja magában. Tartalmazza az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer bevezetését, a jövő nemzedék felnevelését vállaló családok terheinek mérséklése érdekében minden gyermekre kiterjedő családi kedvezmény bevezetését. A hazai vállalkozások segítése érdekében a különböző adónemeket, közterheket érintően jelentős könnyítéseket, egyszerűsítéseket javasol.

Az adóztatás összetett hatású eszköz a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának, mértékét, módszerét, az egész rendszerét az elérni kívánt kormányzati célok együttesében lehet és kell megítélni. A kormány programja világos: a magyar gazdaság talpra állítása érdekében egy olyan új gazdasági rendszer kialakítása, amely javítja Magyarország versenyképességét, megalapozza a hosszú távon fenntartható egyensúly melletti növekedést, megteremti a jövőbe vetett hitre támaszkodó demográfiai fejlődés feltételeit. Ehhez elengedhetetlen a hazai vállalkozások, elsősorban a kkv-k helyzetbe hozása, a munkahelyteremtésben és a munkavállalásban való érdekeltség erősítése, a jövő nemzedéket nevelő családok terheinek mérséklése. Az adócsomagot teljes egészében, rövidebb és hosszabb távú összes előnyét súlyozva, e célok összességéhez viszonyítva kell értékelni.

A társadalomban és a bizottságban többségi egyetértés van a jelenleg működő adórendszer hiányosságainak, kezelhetetlen bonyolultságának felismerésében. Különösen a hazai személyi jövedelemadóztatás rendszere vált már áttekinthetetlenné a bevezetése óta szinte követhetetlen toldozgatás következtében. A jövedelmek egy részének összevonása, ezekre két kulcs alkalmazása, más jövedelmek külön kulcsok szerinti adóztatása az adófizetők többsége számára érthetetlenül bonyolult, az adóterhelés szintje túlzottan magas. Mindez az adózók jelentős részét arra ösztönzi, hogy jövedelmeiket az alacsonyabb adómérték alá tartozóként mutassák ki vagy eltitkolják. A világban számos országban az egy adókulcs bevezetésével sikerrel működik a miénknél jóval egyszerűbb és mértékét tekintve jóval alacsonyabb terhelést jelentő adórendszer. Ez így nem mehet tovább!

A kormány beterjesztett javaslatai olyan változást indítanak el az adórendszerben, amely mérsékli a munkavállalók és a vállalkozások adóterheit, a lehető legegyszerűbbé teszi az adózással együtt járó kötelezettségek teljesítését, az adóterheket úgy csoportosítja át, hogy a reálisan várható bérnövekedés mellett senki nem jár rosszabbul, sőt a munkájuk jövedelméből gyermekeiket eltartók egyértelműen jobban járnak. Csak a legfontosabbakat hangsúlyozva. Az arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése valamennyi jövedelemre, valamint a járulékmentes béren kívüli juttatások széles köre növeli a munkavállalók felhasználható jövedelmét, ami keresletet, megtakarításokat generál. Növeli a bejelentett munkavállalási hajlandóságot, ami fehéríti a gazdaságot; csökkenti az élőmunka terhelését, ami növeli a kis- és középvállalkozások mozgásterét, segíti a munkahelyteremtést. Az arányos, egykulcsos adó révén jelentősen egyszerűbbé válik az adózás. A minden gyermekre kiterjedő családi adóalap-kedvezmény összességében mintegy 145 milliárd forinttal javítja a gyermekes családok helyzetét, elősegítve a gyermekvállalást.

Összességében a velünk lényegében azonos adóversenyhelyzetben lévő országokhoz képest javul hazánk pozíciója. Jó eséllyel segítik a foglalkoztatást az egyes pénzbeli és nem pénzbeli, kedvezményes béren kívüli juttatások, az úgynevezett kafetériajuttatások, amelyek után meghatározott értékig a kifizető fizeti a 16 százalék adót, de más közterheket sem neki, sem a magánszemélynek nem kell viselnie. Ezek közé tartozik továbbra is az üdülési csekk, az ingyenes vagy kedvezményes üdülés egyhavi minimálbérig, a meleg-, illetve a hidegétkeztetés havi 18 ezer forintig, az önkéntes pénztári havi munkáltatói támogatások a minimálbér meghatározott mértékéig, az internethasználat juttatása havi 5 ezer forintig, az iskolakezdési támogatás a minimálbér 30 százalékáig. Ilyen juttatás lesz jövőre a megújulási kártya is, amellyel évi 300 ezer forint munkáltatói támogatás adható meghatározott rekreációs célú elköltésre. Mindemellett az új adókulcshoz igazodó mértékkel megmaradnak az öngondoskodáshoz fűződő kedvezmények, adómentes körbe kerülnek az adóterhet nem viselő járandóságok.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársak! A személyi jövedelemadó törvényt módosító javaslatok a kormány további szándékait is tükrözik. Csak egyet lehet érteni azzal, hogy az elhíresült szuperbruttósítás három év alatt fokozatosan megszűnik, 2012-ben az adóalap-kiegészítés már a felére csökken, majd 2013-tól végleg kikerül az adóalapból. Körvonalazódik az is, hogy a terhelés csökkenésével fokozatosan az adójóváírás is jelentősen csökkenthető lesz, már jövőre is csökken, akár úgy, hogy a kiskeresetű bérből élők nettó jövedelme még nőhet is. A hazai kkv-k versenyképessége szempontjából kiemelendő: az arányos, egykulcsos, csökkenő terheléssel járó személyi jövedelemadó kedvező hatással lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) piaci versenyképességükre.

A gazdasági és informatikai bizottság 20 igen és 5 nem szavazattal a törvényjavaslat általános vitára alkalmasnak találása mellett döntött.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most következik a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetése. Kovács Tibor képviselő úr, tessék parancsolni!

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azon 5 képviselő nevében szeretném elmondani az ott elhangzottakat, akikre az előttem szóló hivatkozott.

A gazdasági bizottság ülésén is hallhattuk mind a kormány képviseletében, mint a kormánypárti képviselők részéről azokat az állításokat, amelyeknek jelentős száma egyszerűen nem felel meg a valóságnak; nem felel meg a valóságnak a miniszter expozéjában elhangzott az a kijelentés sem, hogy mindenki jól jár ezzel a törvényjavaslattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden, ami az adózás környékén az elmúlt hetekben történt, a különadók tekintetében, akár a társadalombiztosítási járulékok tekintetében, akár a személyi jövedelemadó környékén történik, mind annak érdekében történik, hogy a társadalom adófizetőinek 30-35 százaléka, azok, akik a legtöbbet keresik, hatalmas állami támogatásban, hatalmas állami adókedvezményben részesülhessenek. Tehát azt a fideszes szlogent, amit hetek, hónapok óta hallhatunk, hogy radikális adócsökkentést, meg kell toldani mindenképpen: igen, radikális adócsökkentés - a magyar társadalom legmagasabb jövedelemmel rendelkezői részére. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mindenki más, aki nem tartozik ebbe a kategóriába, vagy többet fog adózni a jövő évben, vagy reálértéken marad a keresete az idei jövedelmekhez képest. De még ez is csak fenntartással fogadható el, mert a miniszter úr az expozéjában utalt rá, hogy ez a feltétel is akkor teljesül, ha megvalósul a minimálbér 4-4,5 százalék vagy 5 százalék körüli emelése (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megvalósul!), ami, megjegyzem, nem tárgya az adótörvényeknek , tehát nem beszélhetünk az adótörvények kapcsán arról, hogy majd a jövőben mi a szándéka a kormánynak, hogy mit fog tenni ezen a területen. Tehát mindenképpen elmondhatjuk azt, hogy az az állítás, amit megfogalmaztak az adótörvények kapcsán, semmiképpen sem igaz. (Dr. Hargitai János közbeszólása.)

Ugyanez elmondható a gyerekkedvezmények kérdéskörében is, ugyanis ha a számadatokat nézzük, akkor a gyerekes családok és jövedelemmel rendelkező családok mintegy 40 százaléka tudja két gyerek esetében a teljes adókedvezményt igénybe venni, a háromgyerekesek esetében pedig csak mintegy 8-10 százaléka jó esetben az, aki teljes mértékben igénybe tudja venni a családi adókedvezményeket, az összes többi részlegesen tudja ezeket a kedvezményeket igénybe venni, tehát messze vagyunk azoktól az állításoktól, amelyeket eddig hallhattunk.

A munkahelyteremtés tekintetében ez a javaslat semmit sem tartalmaz. Nem igaz az az állítás, amit a többségi vélemény megfogalmazója elmondott, hogy ez ösztönözné a munkahelyteremtést. Tessék szíves lenni mondani, hogy milyen előnyöket nyújt ez a törvényjavaslat a munkaadóknak, amiből aztán több munkahelyet fognak teremteni. E tekintetben a járulékcsökkentés lenne a járható út. Szeretném jelezni önöknek és emlékeztetni önöket arra, hogy ezen a területen egyedül az MSZP kormánya lépett (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez igaz! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.), aki 5 százalékos járulékcsökkentést hajtott végre; ez érzékenyen érinti a munkaadókat. Szeretnék utalni arra, hogy a Fidesz a választási kampányban és az előző években ilyen adóvita kapcsán mindig (Dr. Hargitai János felé:), Hargitai képviselő úr is, aki bólogat, ő is vagy százszor elmondta innen a pulpitusról, hogy mennyire fontos lenne a járulékok csökkentése - most miért nem tetszettek elmondani, miért nem tetszettek meglépni? Kormányon vannak, azokat az ígéreteket, amelyeket annak idején szajkóztak itt a parlamentben, miért nem lépik meg? Ez egy hatásos lépés lehetne egyébként.

Szűkül az adójóváírás is, erről se beszélnek, mert nyilvánvalóan leginkább az alacsony jövedelműeket érinti. Arról pedig már nem beszélek, hogy itt emlegették a kafetéria nagyszerű módosításait - ennek is van egy olyan eleme, hogy például a munkába járást biztosan nem segíti az, hogy megadóztatják a bérleteket, ami eddig adómentesen volt igénybe vehető.

Tehát mindezekre tekintettel, tisztelt képviselőtársaim, arról számolhatok be, hogy a bizottság kisebbsége nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az ifjúsági bizottság először többségi, majd kisebbségi véleményének ismertetésére kerül sor. A többségi vélemény előadója Stágel Bence képviselő úr, azt követően pedig majd hárman fogják ismertetni egymást követően a kisebbségi véleményt.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. STÁGEL BENCE, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottsága a 2010. október 21-ei ülésén részletesen megvitatta a T/1376. számú törvényjavaslatot.

A bizottság többségi álláspontja szerint a benyújtott törvényjavaslat egy felelősségteljes kormányzati lépésnek minősül, hiszen alapvető szemléletváltást kíván bevezetni a személyi jövedelemadózás rendszerében.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy Magyarországnak család- és munkabarát adórendszerre van szüksége, ami kevés adminisztrációval jár, ugyanakkor elismeri a közösségért vállalt feladatokat, így a családalapítást és a gyermekvállalást. Az adórendszernek ugyanis hosszú távon kell biztosítania az állam működésének fenntarthatóságát, valamint a lehetőséget arra, hogy a bérből és jövedelemből élők mozgástere kellőképpen biztosítva legyen.

A vita során kiemelt érvként jelent meg, hogy a törvényjavaslat a személyi jövedelemadóztatás bonyolult rendszerét leegyszerűsíti, mert minden típusú jövedelem azonos terheléssel adózik. Az alacsonyabb adókulcs többletteljesítményre ösztönöz, továbbá az adócsökkentés miatt bekövetkező jövedelemnövekedés a fogyasztás és a megtakarítások növekedéséhez vezet. Az arányos egykulcsos adózás bevezetése révén nő a munkavállalók felhasználható jövedelme és csökken az élőmunka terhelése. Fontos szempont, hogy egyszerűbbé és átláthatóbbá válik az adóbevallás, így az ellenőrzés és az adóadminisztráció is.

A bizottság az ülésen részletesen foglalkozott a magyar kis- és középvállalkozások általános adóterhelésével is. Köztudott, hogy hazánkban az általános adóterhelés szintje a környező országokéhoz képest is túlzottan magas. Változtatásra van tehát szükség, mert a jelenlegi adórendszer nem ösztönzi a vállalkozásokat arra, hogy fejlesztéseket hajtsanak végre, illetve új munkahelyet teremtsenek, melynek révén megakadályozható lenne többek között a magyar fiatalok tömeges külföldre vándorlása is.

A bevezetni kívánt egységes és egyszerű adórendszer, a kafetéria-rendszer adókulcsának csökkentése, valamint a természetbeni juttatások terén is egységes, 16 százalékos adózás a magyar és a külföldi befektetőknek is vonzó, ezért közvetlen pozitív hatással lehet Magyarország gazdasági versenyképességére.

A vitában elhangzott, hogy a törvényjavaslat egyik kiemelt célja a középosztály, illetve a családok megerősítése. A legszegényebbeknek arra van szükségük, hogy önmagában a szociális támogatásokon felül munkahelyhez juthassanak, saját jövőjük felelősségteljes alakítói lehessenek. Akkor érezheti magát biztonságban a szociális szféra is, ha vannak, akik megtermelik a szociális kiadásokhoz szükséges anyagi forrásokat.

A bizottság többségi véleménye szerint örvendetes, hogy a törvényjavaslat olyan új típusú családi adóalap-kedvezményt vezetne be, amelynek révén több pénz maradhat a családoknál, és ezáltal a demográfiai problémáinkat orvosló gyermekvállalást is elősegítheti.

Mindezek alapján az Országgyűlés ifjúsági bizottsága a benyújtott törvényjavaslatot 14 igen mellett és 7 nem szavazat ellenében az általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ahogy az előbb jeleztem, kisebbségi vélemény is kialakult az ifjúsági bizottságban, ugyanakkor szokatlan módon hárman fogják ezt elmondani, de ugyanúgy csak öt perc áll rendelkezésükre, úgyhogy azt kérem minden képviselőtől, képviselő asszonytól és képviselő úrtól is, hogy gondoljanak a harmadikként felszólalni szándékozó képviselőre is.

Az ötperces időkeret terhére először megadom a szót Szűcs Erika képviselő asszonynak.

(10.50)

SZŰCS ERIKA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A szociális terület szempontjából kiemelkedő jelentőségű a foglalkoztatásbővítésre gyakorolt hatás, a növekedésre gyakorolt hatás, illetve a vesztes/nyertes társadalmi csoportok helyzete. Nem kívánom ismételni a foglalkoztatásbővítés és növekedés ügyében elhangzott kisebbségi véleményeket, mert azokkal maximálisan egyetértettünk a bizottsági ülésen.

Külön szeretném azonban felhívni a figyelmét a kormánypárti képviselőknek egy olyan összefüggésre, amelyről eddig sem az expozékban, sem a bizottsági megszólalásokban nem esett szó, arra a területi típusú hatásra, amelyet ez a törvényjavaslat automatikusan ki fog váltani azon egyszerű tény következtében, hogy az ország kettészakadt. Súlyosan hátrányos helyzetű térségei vannak, ahol az inaktívak aránya a gazdaságilag fejlett térségekhez képest lényegesen magasabb, és ezzel együtt az itt foglalkoztatottak átlagkeresete is lényegesen kisebb, mint a fejlett térségekben. Ennek következtében a 400 milliárd forintos megtakarítás, ami az emberek zsebében marad, nem úgy fog eloszlani és plusz vásárlóerőként megjelenni az országban, hogy a gazdaságilag fejletlen térségekhez szükséges pluszforrás megjelenik a hátrányos helyzetű térségekben, hanem fordítva. A fejlett térségekre aránytalanul sok, a fejletlenekre pedig aránytalanul kevés jut, és ez teljes mértékben ellentétes a gazdasági fejlődés beindításának a logikájával.

Többek között ezért sem tudtuk támogatni ezt a törvényjavaslatot és nem kívánjuk az általános vitában és a szavazásnál sem. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: 1 perc 45 másodperc, csak írom magamnak, hogy a végén tudjak számolni. Következik Sneider Tamás képviselő úr.

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rövid idő miatt én is csak egyetlenegy területre térnék ki. A bizottsági beszélgetés alatt és általában a közvélemény tekintetében is kialakult egy olyan mítosz, mintha a Fidesz 1998-2002 közötti családtámogatási rendszere demográfiailag rendkívül pozitív lett volna a lakosság szempontjából, a magyar állampolgárok szempontjából. Én szeretném adatokkal bizonyítani, hogy egyáltalán nem így történt, és az a rendszer, amit most bevezetünk, gyakorlatilag valószínűleg hasonló módon fog működni, és hasonló hatása lesz a demográfiára.

Kérem szépen, '97-ben 100 ezer gyermek született Magyarországon, '98-ban 97 ezer, '99-ben 94 ezer, majd 2000-ben, 2001-ben, 2002-ben ugyancsak 97 ezer, folyamatosan. Tehát semmi változás nem történt a demográfiai tekintetben.

Itt már elhangzott nagyon helyesen, hogy ezt az adókedvezményt gyakorlatilag a háromgyerekeseknek mindössze 8-10 százaléka tudja igénybe venni. Pontosan erről beszélünk, hogy ez így nem fog jól működni, nem fogja előrevinni az ország ügyét, legalábbis demográfiai szempontból. Ezért szeretnénk, ha megfontolná a kormánytöbbség, ha most nem is, de mindenképp adott esetben egy negatív adó bevezetését, ami azt jelenti, hogy azok is, akik dolgoznak, de nem éri el a keresetük azt az összeget, hogy igénybe vegyék a támogatást, plusztámogatáshoz jussanak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Akkor harmadik felszólalóként megadom a lehetőséget Vágó Gábor képviselő úrnak. Ha jól jegyeztem, akkor 1 perc 35 meg 1 perc 45, az 3 perc; durván 2 percet, ha adhatok.

VÁGÓ GÁBOR, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen az időspóroló levezetést és képviselőtársaimnak a visszafogottságot.

Én is csak egy dologról szeretnék beszélni, itt ráfókuszálva a pályakezdő fiatalok kérdésére. Nem igaz, hogy ez az adórendszer mindenkinek kedvező adórendszer. A pályakezdő fiatalok számára, akik általában gyermektelenek, általában alacsony keresetűek, akik mondjuk, nem diplomásak és nem rendelkeznek Start-kártyával, ez az adórendszer nem igazán kedvező. A pályakezdő fiatalok számára nem teremt olyan környezetet, hogy ne azon ábrándozzanak, hogy hogyan tudják Londonban megvalósítani magukat. A pályakezdő fiatalok számára ez az adórendszer nem nyújt igazán semmit. Inkább arra kellene fókuszálni ennek az adórendszernek, hogy hogyan tudják a fiatalok elképzelni azt, hogy Magyarországon van egy perspektivikus jövő.

Azon kívül, hogy még a fiatalokról beszéljek, maradt még akkor egy nagyon kis rövid időm, hogy a családi adókedvezményről beszéljek, hiszen valójában ez nem egy családi adórendszer. Ez egy családi adókedvezmény-rendszer, amit bevezet most a Fidesz. Igazából a legnagyobb probléma az, hogy a nőket a háztartásokba vezeti vissza teljes egészében, és nem oldja meg azt a problémát a családi adókedvezmény - habár lehet, hogy demográfiailag egy kicsit serkent -, hogy legyen egyszerre a nőknek munkája és gyermeke. Akkor lenne igazán hatalmas demográfiai tényező ez a családi adókedvezmény-rendszer, ha megadná a lehetőséget a nőknek, hogy hogyan tudnak egyszerre gyermeket vállalni és munkát vállalni.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ön gyorsabb volt, mert 1 perc 40 másodperce maradt, és ezt ön közben fejben, beszéd közben is ki tudta számolni, úgyhogy ezt köszönöm meg gratulálok.

Megyünk tovább, a mezőgazdasági bizottság előadójának adom meg a szót; Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr a többségi álláspontot képviseli.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány beterjesztette a parlamentnek a törvényjavaslatát, amelynek gerincét a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása adja. Ahogy hallhattuk, 16 százalékos, arányos, egykulcsos rendszer kerül bevezetésre, amely minden jövedelemtípusra igaz.

Fontos részlete az új személyi jövedelemadó-rendszernek, hogy rendkívüli, mondhatnánk azt is, hogy történelmi jelentőségű családi kedvezményt kíván adni a gyermekeket nevelő családoknak.

Számos kiemelt, fontos, előremutató intézkedést is tartalmaz még ezen kívül. Például ilyen fontos része a személyi jövedelemadó törvénynek az is, hogy a nyugdíj, az ösztöndíj, a gyes, a gyed kikerül az adóalapot növelő, az adóterhet nem viselő járandóságok közül, tehát ezek ténylegesen adómentessé válnak. További fontos eleme még a személyi jövedelemadó-módosításnak a tevékenységre jellemző keresetadó kivezetése. Ezt számos kritika érte az elmúlt időszakban, és egyöntetűen ezt kérte mind az állami, mind a vállalkozói szféra. Természetesen emellett még számos egyszerűsítést is tartalmaz. Mindezek által segítjük megvalósítani azokat a társadalmi és gazdasági célkitűzéseket, amelyeket a kormány a zászlajára tűzött.

Arányos lesz az adórendszer. Ha valaki tízszer annyit keres, akkor tízszer annyi adót fizet.

Azt hiszem, nagyon komoly logikai váltás, ami most ennek az adótörvénynek a beterjesztésével megtörtént. Néhány képviselőtársunk küzd is a megértésével. Az elmúlt időszakban, akár 20 évre is visszatekintve, amikor bármelyik kormány próbálta a költségvetést megalapozni adótörvényekkel, akkor egy bevételi oldalt megpróbált generálni az adótörvényeken keresztül a költségvetés kiadásaira. A 2002-2010-es időszakban azt figyelhettük, hogy a hétköznapi emberektől, a vállalkozásoktól hogyan próbál meg még elvonni a kormány egyéb közcélok finanszírozására, sokszor fűnyíróelven vagy csomagoknak nevezve, egyéb neveken elhíresült megszorításokkal. Ezeknek az intézkedéseknek alapeleme az általános megszorítás elve volt.

A ma előttünk fekvő, a bizottság által megtárgyalt törvényjavaslat szöges ellentétben van ezzel a logikával. Az adóelvonás helyett, a nyílt vagy rejtett módon történő adók emelése helyett csökkenti az adó mértékét egységesen, mindenki számára. Magyarországon a gazdasági leépülést így próbáljuk most megállítani, esetleg talpra állítani az országot. Ennek a logikának a felépülését tükrözi vissza az adótörvény, amelyben egy óriási prioritás van, a gyermekvállalásra való ösztönzés. Mindenki jobban fog járni, ha minden paramétert tekintetbe veszünk. Abban lehet vita, hogy ki nem jár annyira jól ebben a rendszerben.

Az elmondottak alapján jelzem, hogy a parlament mezőgazdasági bizottságának többsége támogatta az előterjesztést.

Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy ha összevonható a férjnek és feleségnek a jövedelme, akkor az mindenki számára jó lehet, és külön ki kell emelni ezt a tényt.

Azt kérjük, hogy az adózási politika, ami egy, kettő, három és több gyermeket ilyen mértékben támogat, valahogy úgy kerüljön rögzítésre a rendszerben, hogy ne lehessen egyszerűen kivenni onnét 50 százalék plusz 1 szavazattal, hiszen a munkavállalói eredmény hosszú távon, 18 év múlva fog körülbelül jelentkezni most a szabályozók hatására, akkor kerül be a gyermek az adózás rendszerébe, akkor kerül először munkába.

(11.00)

Ha ezt azonnal meg lehetne változtatni, akkor ez azt jelentené, hogy most tulajdonképpen nem csináltunk semmit, hosszú távon nem ér semmit a jelenlegi módosítás - rövid távon természetesen megvannak az előnyei. Azt gondoljuk, hogy majd meglátjuk egy-két év múlva, hogy hogy fog alakulni ez a módosítás, jövedelempolitika, és a megfelelő korrekciókat végre tudjuk majd hajtani, hogyha szükséges.

Igenis a mostani adótörvény előmozdítja a középrétegeket, annak lehetőségét, hogy pénzt keressenek, jobb kedvvel, és a saját kezükbe vegyék a jövedelemszerzés lehetőségét.

A bizottság többsége támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)

ELNÖK: Most a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismerteti Harangozó Gábor képviselő úr. Parancsoljon!

HARANGOZÓ GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottságban mindhárom ellenzéki párt kifogásokat hangoztatott az előttünk álló törvénytervezettel kapcsolatban. A vitában elhangzott, hogy elfogadhatatlannak tartják az ellenzéki pártok a javaslatot, mert a magas jövedelmű családoknak kedvez, míg a mezőgazdasági dolgozókat és általában a vidéken, falvakban élőket kedvezőtlenül érinti. A mezőgazdaságban dolgozók átlagjövedelme ma Magyarországon 137 200 forint. Ezen jövedelemszintnél még a gyerekkedvezmények sem vehetők jelentősen igénybe, szám szerint ez azt jelenti, hogy mondjuk, két gyerek után egy család 8 ezer forinttal fog többet keresni január 1-jétől. Összehasonlításképpen el szeretném mondani, hogy például a miniszterelnök úr fizetése jövőre havonta 450 ezer forinttal fog nőni ugyanezen adótörvénynek a hatására.

Az alacsony jövedelműeknél a jövedelem szinten tartása is csak akkor lehetséges, hogyha növelni fogják a béreket, ez pedig a mezőgazdasági munkaadókat nehéz helyzetbe fogja hozni, különösen nehéz ez a mostani, kifejezetten rossz mezőgazdasági év után. És rajtuk nem segít a társaságiadó-változtatás sem, hiszen jellemzően az 50 millió forintot nem haladta meg az éves nyereségük. Ezért az agrárfoglalkoztatottaknak és az agrárvállalkozásoknak is hátrányos ez a tervezet.

A vitában elhangzott, hogy Magyarországon az egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb probléma a társadalom kettészakítottsága, és ez az új adótörvény a különbségeket nem összehúzza, hanem jelentősen felerősíti. Ráadásul probléma az is, hogy fedezeteként olyan különadók szolgálnak, amelyek bevezetése árfelhajtó hatású, tehát nyilván a szolgáltatók az új adók egy részét legalábbis a fogyasztókra fogják hárítani. Ennek következtében az árak emelkedni fognak, ami hátrányosan érinti természetesen az alacsony jövedelműeket is. (Gyerekhang a karzatról.) Ezért mi azt javasoltuk, hogy a kereskedelemre kivetett különadót legalább az áfa, az alapvető élelmiszereket érintő áfa csökkentésére fordítsuk, s ezáltal a beszállítókat és a fogyasztókat is valamivel kedvezőbb helyzetbe tudnánk hozni.

Az arányosságról elhangzott, hogy míg az alacsony jövedelműeket nem érinti kedvezően, a magas jövedelműeket jelentősen kedvezőbb jövedelmi helyzetbe hozza az új adórendszer, aminek következtében náluk a vásárlóerő növekszik, ennek következtében nő a kereslet, és így az árak is emelkedni fognak. Az alacsony jövedelműek így nem tudnak lépést tartani a fizetőképes keresetekkel, tehát közvetlenül károsulnak az úgynevezett arányos, egykulcsos jövedelemadó miatt.

Összefoglalva: vidéken és a mezőgazdaságban ez az adórendszer nem segít a megélhetésben, nem segít a gyereknevelésben, nem segít ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, viszont felerősíti a különbségeket, ami beláthatatlan következményekkel jár. Azt pedig még én tenném hozzá, hogy ha belegondolunk abba, hogy ez vidéken hova vezethet, akkor most már értem, hogy pár héttel ezelőtt Pintér Sándor belügyminiszter miért beszélt annak a szükségességéről, hogy a rendőrséget meg kell erősíteni a várhatóan növekvő társadalmi feszültségek miatt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Lépjünk tovább! Talán nem véletlenül szólalt meg a legifjabb nézőnk itt a karzatról, hiszen az oktatási bizottság következik. Révész Máriusz képviselő úr a bizottsági többségi álláspontjának képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 16:3 arányban találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és az sem meglepő, hogy az oktatási bizottság elsősorban a gyermekek utáni adókedvezményekkel foglalkozott.

Az oktatási bizottság ülésén elhangzott, hogy a legnagyobb gond Magyarországon nem is gazdasági természetű, hanem elsősorban demográfiai, hiszen a gazdasággal sok mindent lehet kezdeni rövid távon, viszont azok a gyerekek, akik nem születnek meg, azok bizony nagyon fognak hiányozni, és előbb-utóbb ennek egyébként komoly gazdasági következményei is lesznek. Magyarországon a termékenységi ráta 1,3, ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nő 1,3 gyermeknek ad életet, miközben egyébként a társadalom fennmaradásához 2,1-es ráta lenne szükséges. Ez azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - még egyszer mondom: másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - ahhoz, hogy gyakorlatilag a társadalom, a magyar társadalom a mostani szinten fennmaradjon.

Magyarországon ebből kifolyólag a családpolitikának két alapvető feladata van. Az egyik, hogy a szegényebb, hátrányos helyzetű családokban születnek ugyan gyerekek, de ezek elől nagyon sokszor elvágjuk a perspektívát, a kibontakozás lehetőségét. Itt meg kell találni a szociálpolitikának, az oktatáspolitikának annak a módját, hogy ezek a gyerekek, ezek a családok is lehetőséghez jussanak. A másik, talán ennél is nagyobb gond, hogy azok a családok, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, ezek a családok egyébként nem tudnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermeket vállaljanak. Ezeket a családokat a gyermekvállaláshoz hozzá kell segíteni. Magyarországnak a közvélemény-kutatások szerint van egy pozitív helyzete, lehetősége, mégpedig az, hogy ha a fiatalokat, a családokat fiatalkorukban megkérdezzük, hogy hány gyermeket szeretnének, akkor általában több mint eggyel nagyobb számot mondanak, mint amit életük során sikerül megvalósítani.

Igazából ennek az adórendszernek az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azokat a családokat, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, azokat a családokat hozzásegítse ahhoz, hogy vállalni tudják a második, harmadik gyermeket, és nem véletlen az, hogy ez az adórendszer a harmadik gyermek vállalásánál ugrik egy nagyot. Gyakorlatilag például Franciaországban is ugyanez történik, amely azon nagyon kevés európai országok közé tartozik, ahol a kettő egészes termékenységi rátát sikerül megközelíteni.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ha a gyermekvállalással összefüggő támogatásokhoz hozzányúlunk, akkor a negatív hatások azonnal érezhetőek, drasztikusan csökken a születésszám - lásd Bokros-csomag -, ha azonban pozitív változásokat vezetünk be, akkor az nagyon lassan vagy alig érezhető. Ezért mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valamilyen kétharmados törvényben, esetleg az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a családok számára kiszámítható jövőt biztosítsunk, hiszen egy gyermeket nem egy évre, nem is egy kormányzati ciklusra, hanem hosszabb időre vállal természetesen egy család.

Kétségkívül értékválasztást is jelent ez a törvény. A szocialisták eddig teljesen természetesnek vették, hogy a gyermeket nevelő családok ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a köz költségeihez, mint azok, akik egyébként gyermeket nem vállalnak. Azt is el kell mondjam, hogy a szocialisták elég sokszor hivatkoznak itt igazságosságra, igazságtalanságra, és ennek mindig az az alapja, hogy abból az adórendszerből indulnak ki, amely egyébként teljesen igazságtalan volt, és egy teljesen igazságtalan adórendszerhez képest mindenféle matematikai bűvésztrükkökkel számolnak, és azt mondják, hogy na, ha ahhoz az igazságtalan adórendszerhez visszajutunk, akkor ki mennyi és hány forinttal jár jól.

(11.10)

Még egyszer alá szeretném húzni, az az adórendszer, amely Magyarországon eddig volt, az gyakorlatilag nem vette figyelembe a gyermeknevelés költségeit.

A bizottsági ülésen elhangzott még egy fontos dolog, elmondták, szintén ellenzéki képviselőtársaink, hogy egy fiatal pályakezdő pedagógus számára azért ez nem egy kedvező adórendszer, mire egy másik fiatal ellenzéki képviselőtársunk közölte, hogy a perspektíva az ő számára rendkívül fontos, és ő örül ennek az adórendszernek. A bizottsági ülésen egyébként örömmel üdvözöltük azt is, hogy a kafetéria adózása kedvezőbb lesz, ez érinti a pedagógusokat, és változatlanul megmarad a munkahelyre járás utazási kedvezménye is; ezt egyébként több bizottsági előadó tévesen mondta.

Úgyhogy azt gondoljuk, az oktatási bizottság az oktatás szempontjából, ha ez az adórendszer hozzásegíti a magyar családokat ahhoz, hogy több gyermeket vállaljanak, akkor az mindenképpen az egész oktatási rendszer, illetve az egész ország szempontjából pozitív.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Hallhattuk az oktatási bizottság többségi álláspontját, most meghallgatjuk a kisebbségi véleményt. Kolber István képviselő úr!

DR. KOLBER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottságban 3 ellenszavazattal nem támogattuk ezt a törvényjavaslatot, nem tartottuk általános vitára alkalmasnak, visszavonásra, átdolgozásra javasoltuk az egyeztetés nélküli törvényjavaslatot.

A költségvetés és az adótörvények a legjobb tükörképei a kormány gazdaságpolitikájának és a kormány társadalompolitikájának. Itt az expozéjában miniszter úr is egy új világról vizionált; nézzük azt, hogy ez az adótörvény milyen új világot jelent, milyen új világot hoz, hiszen korábban azonnali és radikális adócsökkentést jelentettek be. Mit jelent ez a gyakorlatban, mit jelent a valóságban, és milyen kifogásaink vannak a törvénnyel kapcsolatosan?

Mindenekelőtt az, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy ez a szabály növeli a magyar gazdaság versenyképességét, éppen ellenkezőleg, az előző kormány gazdaságélénkítő intézkedéseit lerontja, visszafordítja, a kilábalási időszakban válságadókkal operál, és ezek a különadók csökkentik a fogyasztást, emelik az árakat, az adószintet is - például az áfa esetében mintegy 2 százalékkal -, késlelteti a beruházásokat. A személyi jövedelemadó átrendezési forrásigénye 350 milliárd forint, ezzel szemben a kormány által beszedett összeg több mint 1100 milliárd forint, amelynek a felhasználása és sorsa nem világos, nem átlátható és áttekinthető.

A különadók ahhoz kellenek, hogy a kormány a személyi jövedelemadó kapcsán az átcsoportosítást úgy hajtsa végre, hogy az a gazdagoknak kedvezzen. A Költségvetési Tanács elemzései, hatáselemzései is egyértelműen ezt támasztják alá, és ahogy miniszter úr itt egy új világ értékválasztásáról beszélt, ez valóban egy értékválasztás: egyértelmű és világos, hogy a gazdagoknak, a felső decilisnek, felső tizednek kívánnak több pénzt hagyni a zsebében, a társadalom többségével szemben tehát a kevesek érdekeinek a képviseletét vállalják. Ezzel, azt gondolom, kockázatossá teszik a magyar társadalom jövőjét, mert rontják a társadalmi kohéziót, egy összetartó társadalom elősegítése helyett egy széttartó társadalmat jelentenek és erősítenek ezek a szabályok. Az oktatás szempontjából, gondolom, ezt nem is kell külön részletesen kifejteni, ezek különösen veszélyesek és negatív hatásúak. Igazságtalan tehát az szja-val kapcsolatos szabályozás, a munkavállalók döntő többségét hátrányosan érinti, növeli a társadalmi különbségeket.

Ugyanezt tükrözik az adójóváírás szabályai is, illetőleg a tőkejövedelmek adóztatásának csökkentése nyilván megint azt a társadalmi réteget támogatja és segíti, aki egyéb más, nem munkajövedelemmel is rendelkezik. Ezzel szemben azt támogatjuk, hogy inkább a járulékcsökkentés az, ami a foglalkoztatást elősegítené. Ezen az úton tovább kellene haladni, amit a szocialista kormányok az előző években elkezdtek. Így nem lesz egymillió munkahely Magyarországon!

Az önkormányzatokat érintő szabályozásban is van olyan, ami, azt gondoljuk, hogy helytelen, az egyszerűsítés jelszavával ugyanis a gyengébb, kisebb önkormányzatoktól a nagyobb, erősebb önkormányzatok irányába csoportosítja át például a helyi adóbevételeket.

A gyermekeket nevelők valóban jelentős kedvezményeket kaphatnak, feltéve persze, ha rendelkezik a jogosult annyi jövedelemmel, amelyből ezt érvényesíteni tudja. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy igazságtalanul differenciál ez a szabályozás. Helyesebb lenne, helyes lenne, ha a második gyerek esetében is progresszívebb lenne a szabályozás.

Azt gondolom, ennek társadalmi hatása szintén kedvezőtlen lehet; nem véletlen, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete is kifogásolja ezeket a szabályokat. Ennek a finomra állítása érdekében, azt gondolom, még sokat kellene dolgoznunk, és azokat a túlzásokat, amelyeket a nagyjövedelműek tudnak igénybe venni, mindenképpen mérsékelni kellene.

Végül, de nem utolsósorban, mivel oktatási bizottságról van szó, a pedagógusokat is kedvezőtlenül érinti, a pedagógusok többségét, és nem helytálló az, amit Révész Máriusz mondott, hiszen az egyik képviselőtársam azt jelezte, hogy az szja-szabályozás a fizetés szempontjából hátrányos a pedagógusok szempontjából, míg egy ellenzéki, jobbikos képviselő a gyermektámogatási szabályok kapcsán mondta azt, hogy őneki bizony ez kedvező. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.)

Mindezek alapján nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az oktatási bizottságot követi az oktatási szféra legnagyobb fenntartójának szakbizottsága, az önkormányzati bizottság: Bóka István képviselő úr a többségi álláspont képviselője.

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta a T/1376. számú törvényjavaslatot, az adó- és járuléktörvényeket és a kapcsolódó jogszabályokkal kapcsolatos törvényjavaslatot, és többségében általános vitára alkalmasnak tartotta, és azt támogatta. A bizottságban kialakult szavazati arány 14:5 volt, egész pontosan 14-en támogatták, 5-en pedig ellenezték.

Természetesen a központban a személyi jövedelemadó törvénnyel kapcsolatos módosítások álltak. Itt szeretném megjegyezni és kiemelni azt, amit már többen kiemeltek, hogy az egyéb változtatásokkal, tehát a minimálbér tervezett emelésével kapcsolatban 2011. január 1-jétől senki sem fog rosszabbul járni, mint 2010-ben; azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kitétel.

A bizottság többsége támogatta a szellemiségét a törvényjavaslatnak, miszerint arányos és egykulcsos adót kíván bevezetni 16 százalékos mértékkel. Ez egyértelműen az egyszerűsítés felé, az egyszerűsítés irányába hat. A jövedelemadózási rendszer családbarát lesz, véleményünk szerint növelni fogja az ország versenyképességét, és egyértelműen a többletteljesítményre ösztönöz. De, tisztelt képviselőtársaim, milyen választása lehetne még az országnak vagy a kormánynak a jelenlegi helyzetben? Mi alakult most ki Magyarországon, milyen rendszer alakult ki a foglalkoztatásban, a járulékfizetésben, illetőleg az adófizetésben?

Magyarországon a teljes társadalomból 40 százalék alatti a járulékfizetők aránya jelen pillanatban. Ha levesszük a közszférában dolgozók 800 ezres táborát, akkor meglátjuk, hogy 3 millió alatti a versenyszférában foglalkoztatottak aránya, akiknek a jelentős része, nagyon jelentős része minimálbér vagy minimálbérnél alig magasabb jövedelemmel rendelkezik, és fizet járulékot. Lehet toldozgatni-foltozgatni ezt a rendszert, ami most Magyarországon kialakult, vagy valami újat kellene elkezdeni, mint amire a kormány javaslatot tett, valami új irány felé kellene elmozdulni. Sajnos önök a mostani kialakult rendszerrel Magyarországot a minimálbéresek vagy a minimálbérhez közeli jövedelemmel rendelkezők országává tették.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az önkormányzati bizottságban túl intenzív vita folyt le az adócsomaggal kapcsolatban, az adótörvényekkel kapcsolatban, hiszen szűk értelemben véve az önkormányzati bizottságot mint szakbizottságot, az önkormányzati területet érintő adóváltozások csak kis területen láthatók ebben a javaslatban. Két önkormányzatot érintő adótörvény változik, az egyik az iparűzési adóval kapcsolatos változtatások, amelyek kiemelést érdemelnek, és a gépjárműadóval kapcsolatos kisebb volumenű módosítás. Az iparűzési adó tekintetében részben csökken az adminisztrációs teher bizonyos intézkedések következtében, ami a kormányzatnak egyértelmű szándéka, részben pedig - amire már Kolber úr is utalt - bizonyos adóátrendezés történik az iparűzési adó kapcsán.

(11.20)

Két jelentősebbnek tűnő intézkedés, hogy az építőipari tevékenység tekintetében az ideiglenes jellegű adókötelezettség az eddigi 30. naptól a 60. naptól fog megkezdődni. Lehet, hogy ezt célszerű lenne majd átgondolni az adóátrendezés tekintetében és az adóátrendezés kapcsán, mert szerintem itt a kicsiktől a nagyok felé fog átcsoportosítani bizonyos jövedelmeket. Az viszont mindenféleképpen támogatható, hogy a piaci és vásározó kiskereskedők tekintetében az ideiglenes adófizetési kötelezettség meg fog szűnni, tehát a bevételekben, az adminisztrációban bizonyos csökkentés, illetőleg átrendezés fog történni.

Szóba került még a bizottsági ülésen az, ami kimaradt, és rendkívül fontos. Azt gondolom, nem csak szűken vett technikai, szakmai kérdés a helyi adókról szóló törvény tekintetében az 52. § (31) bekezdése, amely a telephely fogalom megfogalmazásán keresztül szintén preferálja a kisebb települések tekintetében, azok rovására a nagyobb településeket, de ez már így volt az elmúlt években. Szerintem ezt kellene megváltoztatni a hang- és a képtovábbító berendezések tekintetében, mert ez több tíz millió forintos bevételkiesést jelent egy kisvárosnál.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az önkormányzati bizottság kisebbségi álláspontját halljuk Varga Zoltán képviselő úrtól.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Parlament! Érdekes dolog történt. Bóka képviselő úr, mintha talán átvette volna a kisebbségi véleményt, gyakorlatilag elmondta azokat az ügyeket, amelyeket szakbizottságként megtárgyaltunk. De én azt gondolom, beszéljünk egy kicsit általánosságban, mert a bizottságban talán egyedül a szocialista képviselők voltak azok, akik általánosságban is megfogalmaztak kívánnivalókat ezzel az adótörvénnyel kapcsolatban.

Számunkra gyakorlatilag - itt nagyon sok minden elhangzott - alapvetően két dolognak kell befolyásolnia egy adótörvényt: nő-e Magyarország versenyképessége, és mennyiben követi azokat az értékrendeket, amelyeket mi fontosnak tartunk, a szolidaritás és az igazságosság irányába mennyire mozdul el.

Azt gondolom, ha valaki figyelte ezt a vitát, és nyilvánvalóan a vezérszónoki vélemények majd még ezután fognak elhangzani, talán igazak azok a megállapítások, ha valaki mondjuk, a szakmát is megnézi, a Költségvetési Tanács véleményét is idehozza, akkor Magyarország versenyképességét ez az adótörvény sajnos lényegében nem befolyásolja.

Sajnos, nem igazak azok az állítások sem, hogy az igazságosság és a szolidaritás irányába ezek valamilyen pozitív elmozdulást jelentenének. Nagyon sok képviselő elmondta, hogy gyakorlatilag a felső 10 százaléknak jelent egy nagyon érzékelhető adómérséklést ez az adótörvény. A bizottsági ülésen ezt úgy fogalmaztam meg, hogy ha a Fidesz célja az lett volna, hogy az országgyűlési képviselők jelentős adókedvezményben részesüljenek, akkor ez az adótörvény ezt nyilvánvalóan meg fogja teremteni, majd nézze meg mindenki, amikor a februári adópapírját, fizetési cetlijét megkapja, hogy mennyivel nőtt a saját jövedelme. Semmiféleképpen nem lehet ezt az adótörvényt ilyen mértékben elfogadni.

De térjünk vissza egy picit az önkormányzati bizottság szakmai dolgaira! Azt gondolom - Bóka képviselő úr ezt már mondta, csak a bizottsági ülésen sokkal hangsúlyosabban, még a kormánypárti képviselők részéről is elhangzott az a megállapítás -, hogy bizony ezzel a kicsik oldaláról a közép- és a nagyobb városok irányába iparűzésiadó-centralizáció fog bekövetkezni, nyilván a gazdasági folyamatokból is ez következik, és erre még rátesz ez az adótörvény. Ha valaki egy picit utánagondolt annak, hogy ez az adótörvény majd a 2012. évi költségvetésnél... - ugye, minden évben az előző évi szja alapján fogjuk majd osztani az önkormányzatok támogatását, az egész alap 40 százaléka kerül az önkormányzatokhoz valamilyen módon vissza; gyakorlatilag, ha valaki most ezt a gyors fejszámolást elvégzi, akkor önök 120 milliárdnál lényegesen többet fognak kivenni az elkövetkezendő időszakban az önkormányzatoktól. Ez azt is jelenti, hogy önök tudatosan tudják, hogy bizonyos strukturális változásokat el kell végezni ebben a szektorban, de ezekről nem beszélnek, ezeket elrejtik, ezeket az önkormányzati szövetségekkel sem tárgyalják meg, ez majd az elkövetkező időszakban jelent nagyon komoly feszültséget mind az önkormányzati finanszírozásban, mind pedig azokban a feladatellátásokban, amelyekről önök beszélnek. Hiszen ha valaki megnézi a 2010. évi költségvetést, mintegy 1800, majdnem 2000 milliárd volt az szja, és ebből van a 40 százalék visszaosztva különböző mértékben az önkormányzatok számára. Ezt önök, ha most az adótörvényt meg fogják szavazni, a 2012. évi költségvetést mínusz 320 milliárddal indítják.

Tehát azt gondolom, ez egy nagyon komoly probléma, amiről itt a parlamentben mindenféleképpen szót kellene ejteni, beszélni kellene róla, és az önkormányzati szövetségekkel ezt meg kellene tárgyalni, hiszen az elmúlt időszakban önök is állandóan a mindenkori kormány szemére vetették - még az én szememre is, amikor egy ilyen egyeztetésen voltunk a költségvetés kapcsán -, hogy ezeket az ügyeket nem beszéljük meg az önkormányzati szövetségekkel, nem kérjük ki a véleményüket.

5 ellenzéki szavazattal az önkormányzati bizottság kisebbsége nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak ezt a költségvetési és adótörvény-javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Logikailag Balatonfüred polgármestere, a sport- és turizmusért is felelős volt miniszter után mi más következhetne, mint a sport- és turisztikai bizottság előadója.

Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a többségi álláspont képviselőjének.

HADHÁZY SÁNDOR, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turisztikai bizottság 2010. október 19-én tárgyalta meg az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló T/1376. számú törvényjavaslatot. A bizottság ülése során elhangzottakat szeretném ismertetni.

A legáltalánosabb változás mindenekelőtt a jövedelemadókat érintő változás, ezen belül is elsősorban a személyi jövedelemadóztatás reformértékű megváltoztatása. Ebbe a körbe tartozik az egykulcsos, arányos személyi jövedelemadóztatás bevezetése, amely kiegészül az egy kulcs bázisán a családi adóztatással. Az egykulcsos adóztatás, amint a nevéből is következik, azt jelenti, hogy minden egyes jövedelmet, függetlenül attól, hogy milyen forrásból származik, egyetlenegy adókulccsal, mégpedig a 16 százalékos kulccsal adóztatja a jövőben az szja-törvény. Hozzá kell tenni, hogy 2011-2012 ebből a szempontból még átmeneti évnek számít, ugyanis az egykulcsos adóztatás mellett a kvázi szuperbruttó vagy a szuperbruttó intézménye még fennmarad. Ez, ahogyan eddig is, az úgynevezett összevont adóalapba tartozó jövedelmekre vonatkozik, tehát ebben az esetben a 16 százalékos adókulcsot a jövedelem 1,27-dal felszorzott adóalapjára kell majd alkalmazni. 2011-ben ez az 1,27-dal való felszorzás működik, 2012-ben pedig ez a bruttósodás feleződik, tehát a felszorzás 1,135-del történik majd. 2013-tól természetesen ezek már elmaradnak.

Az egykulcsos adóztatás kiterjed valamennyi jövedelemre, és kiterjed az úgynevezett béren kívüli juttatásokra is. Itt az adóterhet a kifizető fogja majd viselni. A béren kívüli juttatások között található az étkeztetés, a meleg és hideg étkeztetés egyaránt. Ezek havonta 18 ezer forint összegben adhatók. Itt egy lényeges változás van: ez az utalvány egyaránt felhasználható lesz az úgynevezett meleg étkeztetés igénybevételére és készételek vásárlására is. Akinek az a kedvező, hogy ezt hidegre váltsa, természetesen ezt meg fogja tenni.

Megjelenik a kedvezményes adózói juttatási körben egy igen magas, évi 300 ezer forintos értékbeli korlátozással a megújulási kártya formájában történő juttatás lehetősége is.

(11.30)

Ezt azért tartjuk kiemelten fontosnak, mert a munkaerő újratermelése során rendkívül fontos az, hogy megfelelő felfrissülés és megújulás érhesse a munkavállalót. Ez a jövőben 300 ezer forint összegben vehető majd igénybe. Ennek a részleteinek a kidolgozása folyamatban van, ez még várhatóan ez évben meg fog jelenni annak érdekében, hogy a jövő év január 1-jétől ez alkalmazható legyen.

Az szja-n belül megjelenik a családi elem is. Ez rendkívül fontos, hiszen a család a társadalom legalapvetőbb építőköve. Ez igen jelentős összegű, gyermekenként az első és második gyermek esetében 62 500 forint, a harmadik gyermektől pedig 206 250 forint adóalap-csökkentés vehető igénybe havonta.

2013-tól a társasági adó kulcsa minden megkötés nélkül, tehát adóalap-korlátozás nélkül, a benyújtott javaslat szerint 10 százalékra csökken. Ebből a szempontból 2010 egy átmeneti év volt. Év közben lépett hatályba 250 millió forint adóalapig a 10 százalékos adókulcs. 2011 egy olyan év, amikor 500 millió forintos adóalapig alkalmazható a 10 százalékos adókulcs. Ilyen lesz 2012; 2013-tól pedig az adóalapbeli korlátozás teljes egészében megszűnik.

Tisztelt Országgyűlés! A sport- és turizmusbizottság több mint kétharmados többséggel támogatja az adótörvény-módosítás általános vitáját. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A többségi álláspontot követően most meghallgatjuk a kisebbségi véleményt: Pál Béla képviselő úr, sport- és turizmusbizottság. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Halljuk!)

PÁL BÉLA, a sport- és turizmusbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A sport- és turizmusbizottságban felelős ellenzékiként úgy vizsgáltuk az adótörvényeket, hogy milyen módon segítik az ágazatot, milyen módon segítik elő a versenyképességét, hogyan hatnak az ágazat munkavállalóira, és természetesen hogyan hatnak a munkáltatókra.

Nagy érdeklődéssel vártuk a törvényeket, mert a kormányzat deklarált szándéka szerint is kiemelt ágazat a turizmus. És azért is, mert korábban, míg a Fidesz képviselői ellenzékben voltak, nem győzték hangoztatni azokat a javaslataikat, amelyek a turizmus versenyképességét erősítették volna. Kíváncsian vártuk, hogy vajon megjelennek-e ezek az adótörvényekben.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha az ágazatra és az ágazat versenyképességére vonatkozó hatást vizsgáljuk, akkor azt kell mondani, hogy ellentmondásos és vegyes ez a hatás. Mert természetesen igaz, amit a miniszter úr mondott: várhatóan pozitívan hat majd az ágazatra a megújulási kártya a 300 ezer forintos határával. Nagy érdeklődéssel várjuk. De azt is el kell mondani, hogy ma még ennek a részletei nem ismertek, számunkra sem, és azt is, hogy nagy valószínűséggel ez azzal jár, hogy kivezetik az üdülési csekket és az étkezési utalványokat is a piacról. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány államosítása után tehát ez a lépés is megtörténik. De kétségtelen, hogy mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra kedvező hatással lesz a megújulási kártya, főként, ha megismerjük a részleteit is.

Kedvezőtlennek tartjuk, hogy az akkori ellenzék, tehát a Fidesz képviselői által ösztönzött szállásáfa-csökkentés, amely véleményük szerint a versenyképesség egyik záloga, meg se jelenik a törvénytervezetben. Azt örvendetesnek tartjuk, hogy csökken az üdülési csekk és az étkezési utalvány adóterhelése, de itt sem válik adómentessé, mint ahogy ezt korábban ösztönözték, hanem körülbelül 5 százalékponttal csökken ez a terhelés.

Nos, hogyan hat a munkavállalókra? Mint tudjuk, a turizmus az az ágazat, ahol a legkevesebbet keresnek általában az emberek, hiszen éppen a legutóbb nyilvánosságra került jelentések alapján 122 600 forint a bruttó bér a szállásiparban, a szolgáltatásban, a vendéglátásban. Még akkor is kevés, ha természetesen tudjuk, hogy ebben vannak borravalós szakmák. Így tehát a 16 százalékos adókulcs számukra nem kedvező, hanem kedvezőtlen, mert egy olyan átcsoportosítást hajt végre, hogy a több százezer forintot keresők - ez 280 ezer forint fölött kezdődik a szakemberek számításai szerint - nagyon jól járnak majd, minél többet keresnek, annál jobban, hiszen nem lesz ritka, hogy havonta 70 ezer forinttal több marad a zsebükben. Azok az emberek viszont, akik kiskeresetűek és 16 százalékkal adóznak, vagy netán a minimálbér körül keresnek, rosszabbul járnak ezzel.

Szeretném megjegyezni, hogy a Lajtától nyugatra mindenütt többkulcsos rendszer működik, pont annak érdekében, hogy a magasabb jövedelműektől elvont adóterhelésből tudják kompenzálni a kisebb jövedelműeket.

Nem kedvező a törvényben az sem, hogy a sportszolgáltatások, a helyi utazási bérlet, az iskolarendszerű képzés vagy például az iskolakezdési támogatás, amely szabályzat alapján járhat a munkavállalónak, a munkavállaló által adózik.

Na és hogyan hat a munkáltatókra? Nem csökken a munkáltatók adóterhelése, nem csökken a tb-járulék. Korábban 10 százalékos tb-járulékcsökkentést igényeltek a Fidesz képviselői, mi ebből 5 százalékot megvalósítottunk. Ez nem csökken tovább, holott a foglalkoztatást ez a lépés bővíthetné nagymértékben. És nem csökkennek a turizmust terhelő adók sem. Ezt csak azért jelezném, mert a turizmus az egyik legjobban túladóztatott ágazat. Joggal vártuk, mivel ebben mindig egyetértettünk, hogy most, a Fidesz kormányzása idején sor kerül valamilyenfajta adócsökkentésre.

És természetesen nem csökken az adócentralizáció sem, mert a GDP minden 100 forintja után 39 forint 60 fillér elvonásra kerül.

Összességében azt mondhatom a kisebbségi vélemény ismertetéseként, hogy vannak pozitív elemei, amelyek kedvezően hatnak az ágazatra, de nagyon nagy az ára, amelyet a különadóban majd a fogyasztókra áthárítva fizetünk meg.

Azt is elmondhatom, hogy itt sem történt érdekegyeztetés, sem a turizmussal, sem más szakmai szervezettel.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Így például nem ismert még a minimálbér mértéke és egyéb más mérték sem. És az is hátrányos, hogy nem ismert, milyen összefüggései lesznek majd a költségvetéssel. Hiszen minimum e három tétel ismerete kell majd még ahhoz, hogy felelősen véleményt formáljunk.

A jelenlegi ismeretek alapján az általam elmondottakhoz igazodva nem támogattuk az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat.

Most megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a kulturális bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

L. SIMON LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. A parlament kulturális és sajtóbizottsága szintén megtárgyalta az előterjesztést. Ugyan volt olyan képviselőtársunk, aki felvetette, hogy a parlament kulturális és sajtóbizottsága miért tárgyalja meg az adótörvényeket, azt gondolom, teljes joggal tárgyaljuk meg. Egyrészt a kulturális ágazatban és a sajtóban dolgozók a mindennapi életét és körülményeit meg fogja határozni ez a jogszabály, amely megítélésünk szerint kifejezetten alkalmas arra, hogy a helyzetüket javítsa.

A bizottság azért is tárgyalta meg, mert nyilvánvalóan az áfaszabályok egy része érinti a kulturális életben megszületett értékeket is. Van néhány paragrafus, amely konkrétan az áfatörvény módosításához kapcsolódik. És azért is vette föl a napirendjére a kulturális és sajtóbizottság az adótörvényeket, mert szándékaink szerint bizonyos területeken még szeretnénk az áfajogszabályokon is változtatni, tehát fontosnak tartjuk, hogy a bizottság is tárgyalja.

Összességében azt tudom mondani, hogy a bizottságban kisebbségi vélemény nem alakult ki. A többség az előterjesztést jónak, előremutatónak, a magyar nemzetgazdaság szempontjából kifejezetten pozitívnak tartja, ahogy már itt korábban képviselőtársaim is megemlítették, a felemelkedés lehetőségét felvillantva értékelték a bizottság tagjai.

Az október 25-ei ülésünkön megvitattuk, és 12 igen, 2 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartottuk.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormány munkáját és az előterjesztés megvitatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági álláspontok ismertetésének végére értünk.

Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását.

Felkérem Erdős Norbert jegyző urat, ismertesse az egyes frakciók időkereteit.

ERDŐS NORBERT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés döntésének megfelelően a Fidesz-frakciónak 102 perc, a KDNP-frakciónak 48 perc, az MSZP-frakciónak 60 perc, a Jobbik-frakciónak 54 perc, az LMP-frakciónak 34 perc, a független képviselőknek pedig összesen 2 perc áll rendelkezésükre.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. (Göndör István: Elnök úr, a Költségvetési Tanács elnöke következik...)

(11.40)

Tisztelt Országgyűlés! Rogán Antal képviselő úrnak adtam meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szocialista képviselőtársaim az előbb jelezték, hogy a Költségvetési Tanács elnöke miért nem szólal fel. Megkapta a lehetőséget a tisztelt Házban, csak nem kívánt élni vele. Elhiszem, hogy szocialista képviselőtársaim nem szeretnék hallani, amit mondani fogok, de ettől még kénytelenek lesznek végighallgatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy az, ami most a tisztelt Ház előtt van, az elmúlt húsz esztendő legnagyobb adócsökkentése. A Fidesz parlamenti képviselőcsoportja ennek az adócsökkentésnek nemcsak a mértékével, hanem az irányaival is egyetért, és ezt nagyon fontos dolognak tartja.

Az adócsökkentés irányait tekintve óriási előrelépésnek tartjuk, hogy Magyarországon megvalósul az egykulcsos arányos adórendszer. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebbe az adórendszerbe hangsúlyos részként fog beleépülni a családi kedvezmények rendszere, azaz az adórendszer mostantól kezdve ismét el fogja ismerni a gyermeket vállalókat Magyarországon, és a gyermekvállalás terheit a társadalom kompenzálja a gyermeket vállaló családok irányában.

Ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk, hogy senki nem fizet több adót a következő esztendőben Magyarországon, viszont a kis- és középvállalkozások, valamint a családok zsebében lényegesen több pénz marad. Úgy is fogalmazhatnék, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknál marad több pénz, azok fognak többet keresni a következő esztendőben, akik eddig a legnagyobb terhet vállalták, és azok fognak több adót fizetni, akik az elmúlt években a legnagyobb profitot vihették haza. Azt gondolom, hogy ez ténylegesen a társadalmi igazságosság irányába tett nagyon komoly lépés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk arról is, hogy először fordul elő ennek a Háznak a történetében, hogy a most elénk kerülő adótörvények - a jövedéki adó kivételével - gyakorlatilag csak adócsökkentést foglalnak magukban. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos előrelépés. Már csak ezért is nagyon nagy figyelemmel ajánlom a tisztelt Ház minden képviselőjének a figyelmébe a most elénk került adótörvényeket.

De amikor adótörvényekről beszélünk, akkor természetesen arról is beszélni kell - mert ciklus elején vagyunk, és az adótörvények egy új ciklus gazdaságpolitikájának is megadják a gerincét, vagy legalábbis annak egy nagyon fontos részét -, hogy mi az a nyolc esztendő, amit ebből a szempontból mögöttünk hagyunk. Gondolom, hogy ezt nem szeretnék hallani majd szocialista képviselőtársaim, de kénytelen vagyok végigmondani, mert a tények magukért beszélnek. Ha visszatekintünk a 2002 és 2010 közötti időszakra - végigszámoltam, tisztelt képviselőtársaim -, azt látjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció 2002 és 2010 között rengeteget beszélt adócsökkentésről, ezzel szemben 41 alkalommal emeltek adót. Fel is sorolnám ezeket. (Zaj az MSZP soraiban.) Elhiszem, hogy nem szeretnék hallani, tisztelt képviselőtársaim, de attól még a tények bizony tények.

Beszéljünk arról, hogy azok között az adóemelési lépések között, amelyek 2002 és 2010 között bekövetkeztek, jó néhány olyan lépés volt, ami aztán különösen igazságtalan, és ezekre szeretnék is kitérni ebben a formában. Ilyen például az, hogy - ne felejtsék el - a ciklust is rögtön azzal kezdték, hogy az áfa kedvezményes adókulcsát 12-ről 15 százalékra emelték. Ez pont a legszegényebbeket érintette a legnagyobb mértékben. Például 2003-ban rögtön a villamos energia és a telek áfáját 12-ről 25 százalékra emelték, bevezettek rengeteg új találékony adónemet, mint a levegőterhelési díj, vízterhelési díj, talajterhelési díj, innovációs járulék, s ezeknek mind az volt a közös jellemzője, hogy ezeket az adókat a magyar családok, valamint a kis- és középvállalkozások fizették meg, tisztelt szocialista képviselőtársaim. S ha nekünk bajunk volt az elmúlt nyolc esztendő adórendszerével, akkor pontosan az volt a legnagyobb problémánk, hogy ezeket a terheket mindig a magyar családok, mindig a legtöbb embert foglalkoztató magyar kis- és középvállalkozások fizették meg.

Azt is mondhatnám persze, hogy az önök adópolitikájából valójában ebből a szempontból a merészség abszolúte hiányzott. Mert persze végül is vállalkoztak arra az előző ciklus közepe táján, hogy bevezessék a Robin Hood-adót, és kivetették azt az ominózus 20 milliárd forintot az energiaszektorra, de azért ne felejtsék el, hogy az a válságadó, amit például ezekben a napokban tárgyaltunk, mértékét tekintve 70 milliárd forint, és azt gondolom, hogy lényegesen több profitot vihettek haza az energiaszektorban működő cégek, mint amennyi adót önök csak úgy kivetettek rájuk. Ezzel szemben lényegesen több adót vetettek ki a magyar családokra, valamint a kis- és középvállalkozásokra.

Az az adópolitika, ami 2002 és 2010 között zajlott, társadalmi és gazdaságpolitikai kihatását tekintve volt tragikus, pontosan azért, mert Magyarországon nem ösztönzött a gyermekvállalásra, egyértelműen abba az irányba vezetett, hogy az emberek eltitkolják a jövedelmeiket, mert ha ezeket a jövedelmeket rendesen megpróbálták volna leadózni, akkor egyre több adót fizettek volna, egyre több ember került át mindig a magasabb adókulcsba. 2010-re eljutottunk odáig az önök adópolitikájának eredményeként, hogy az effektív felső adókulcs, ami már vastagon az átlagjövedelem alatt belépett, gyakorlatilag 40,6 százalékos volt, ami európai léptékkel összevetve is egészen durva, az újraelosztási arány Európában a legmagasabbak közé tartozott, ezzel szemben a magyar állam által nyújtott közösségi szolgáltatások a legrosszabb színvonalak egyikét ütötték meg. Ez volt az önök gazdaságpolitikájának az összes eredője, tisztelt képviselőtársaim, nem csoda, hogy Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben nem volt gazdasági növekedés, szemben a versenytársainknak tekintett többi közép-európai országgal, ahol bevezettek egyszerűsített adórendszert, volt is gazdasági növekedés, és még a közösségi szolgáltatások színvonalát is növelni tudták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon gyakran elmondták itt - figyeltem - a kisebbségi vélemények során, hogy ellenzik az arányos, egykulcsos adórendszert. Tisztelt képviselőtársaim, felhívnám a figyelmüket arra, hogy ezt önök egyébként bevezették, csak egy másik területen, ugyanis az áfa alsó kulcsát emelték a felsőhöz, és ha lehet, ez az egyik legigazságtalanabb adókivetési módszer, mert ennek volt az az eredménye, hogy Magyarországon a legszegényebbek is azok után a termékek után, amelyekből ők fogyasztottak a legtöbbet, ahol addig legalább a kisebb adókulcsot kellett fizetniük, azután szépen ugyanúgy a 10 százalékkal megnövelt mértékű áfát kellett fizetniük, tisztelt képviselőtársaim. Tehát önök is megcsinálták az arányosítást ebből a szempontból, csak az lett az eredménye, hogy ezzel mindenki rosszabbul járt az áfán belül.

Beszélnek itt áfacsökkentésről; akkor beszéljünk erről is, tisztelt képviselőtársaim. Ha jól emlékszem, akkor önök választási adócsökkentést szoktak folytatni az előző nyolc esztendőben. 2002-ben ígértek adócsökkentést, de ahogy az előbb elkezdtem sorolni, már 2003-ban rögtön növelték is, aztán utána mindegyik évben, aztán 2006-ban valóban csináltak egy áfacsökkentést fél évre. Azzal is becsapták az embereket, tisztelt képviselőtársaim. Utána háromszorosan vették vissza. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez volt az alapvető probléma.

Itt szeretnék kitérni arra, hogy ez komoly hitelességi problémát okozott Magyarországon, azt a hitelességi problémát idézte elő, hogy önöknek köszönhetően senki nem hitt az adórendszerben, mert önök azt csinálták, hogy mindig megígérték, aztán éveken át adót emeltek, a választások idején adót csökkentettek, háromszorosan visszavették. Ezzel szemben most az történik, hogy a választási ciklus elején állítunk be egy stabil, adócsökkentésen alapuló adórendszert, ami a gazdaságpolitikai bizalmat is vissza tudja hozni.

Figyeltem itt, hogy beszéltek arról - aztán hányszor gyaláztak minket mindezért! -, hogy önök csökkentették a társadalombiztosítási járulékot 5 százalékponttal. Arról persze elfelejtettek beszélni, hogy ezt gyakorlatilag az utolsó évben tették, hogy az ezzel kapcsolatos legnagyobb terheket is majd az új kormány viselje. Arról miért nem beszélnek, tisztelt képviselőtársaim, hogy az azt megelőző évben 4 százalékponttal megemelték a munkavállalók által fizetett járulékot? Megemelték az egészségbiztosítási járuléknál, a társadalombiztosítási járuléknál, azaz már előtte kétszeresen visszavették az emberektől azt, amit aztán egy évre ebben a formában - megint választási adócsökkentés jegyében - odaadtak. Mert ez az igazság, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Ezt is mondják el akkor, amikor a kisebbségi vélemények során fennen hangoztatott, látszólag népszerű nézetekkel élnek.

Ennyit tehát az elmúlt nyolc esztendőről, de a múlt helyett térjünk át inkább a jövőre, tisztelt képviselőtársaim.

Ami a jövőt és a most a Ház előtt fekvő adótörvényeket illeti: az adótörvények tekintetében azt gondolom, hogy az arányosítás egy nagyon fontos, nagyon komoly előrelépés. Azért fontos előrelépés, mert a közép-európai versenyképességi küzdelemben a mezőny végéről Magyarország végre az élre tud törni.

(11.50)

Mert önök nem szeretnek erről beszélni, de azért beszéljünk róla őszintén! Miközben önök az elmúlt nyolc esztendőben alapvetően csak adókat emeltek, Közép-Európában minden létező versenytársunk, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Románia, Bulgária, sőt még Ukrajna és Oroszország is áttért az arányos adórendszerre, jelentős adócsökkentést hajtott végre, és ezzel növelte gazdaságának, országának versenyképességét.

Azért ne felejtsék el, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ez egy rendkívül fontos dolog volt, ennek volt köszönhető, hogy a válság előtt ezek az országok gazdaságilag érdemben növekedtek, akár még azt is mondhatnánk, fel tudtak készülni egy válságra, mi pedig alig-alig növekedtünk az elmúlt nyolc esztendőben. Azt gondolom, ez is azt bizonyítja, hogy a sikeres országokban vezették be valóban ezt az adócsökkentést, és azt gondolom, hogy ezek után Magyarországnak nincs más választása, ezt meg kell lépnie (Közbeszólás az MSZP soraiból: Csak nem így.), ha a közép-európai versenyképességi rangsorban oda akar kerülni, ahol 2002-ben volt, amikor önök átvették a kormányrudat. Mert akkor még az elején voltunk, aztán az elmúlt nyolc esztendőnek köszönhetően a végére kerültünk. Most azt gondolom, hogy ezzel a lépéssel ismét elkezdünk elindulni abba az irányba, hogy Magyarország ténylegesen ebben a versenyképességi rangsorban az elsők egyike tudjon lenni.

Nagyon fontos előrelépésnek tekintem ennél az arányos adórendszernél, hogy egyszerű, világos, egyértelmű elvet rögzít, hogy aki többet keres, több adót is fizet. Aki tízszer többet keres, tízszer több adót fizet. Sőt, tegyük hozzá őszintén, hogy mivel a nullkulcs és ebben a formában az adójóváírás rendszere jelentős mértékben megmarad, ez gyakorlatilag azt is jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy valójában még mindig az a helyzet, ahogy aki tízszer többet keres, az lényegesen több adót fizet. De ez egy másik kérdés ebből a szempontból. Mindenesetre az arányosítás irányába egy jelentős előrelépést teszünk. Ugyancsak fontos előrelépés, hogy ez az adórendszer egyszerűbbé válik, hiszen több adónem is ebben a formában egy kulccsal adózik, például az ingatlanértékesítés vagy osztalék tekintetében szintén megtörténik a 16 százalékos kulcsra való áttérés. Lassan mindeggyé válik, hogy valaki milyen formában veszi ki a jövedelmét, összességében ugyanannyi adót fizet. Ez ezeken a területeken is jelentős adócsökkentést jelent.

És azt gondolom, van egy olyan hatása is, hogy ösztönzi az embereket arra, hogy bevallják jövedelmeiket, és adót fizessenek utána, azaz kifehérítő hatása van a gazdaságra nézve. Érdemi lépés abba az irányba, amiről önök beszéltek. Önök ezt úgy próbálták meg elérni, hogy egyre több adóhivatalnokkal, egyre többféle módszerrel próbálták megzsarolni, ellenőrizni az embereket, mi pedig úgy próbáljuk elérni, hogy pozitív ösztönzőket is állítunk annak érdekében, hogy tényleg bevallják jövedelmeiket, és tényleg adót is fizessenek. Mert azt azért ne felejtsük el, az önök adórendszerének eredményeként Szlovákiában személyi jövedelemadóból majdnem többet fizettek be, mint Magyarországon. Pedig nézzék meg, Szlovákia azért egy kicsit kisebb ország, mint Magyarország. Ha így nézzük, ennek az aránynak pontosan fordítva kéne lenni. Ebből látszik, hogy ennek a típusú adórendszernek igenis van adóbevétel-növelő hatása is, ha nem is rövid távon, de középtávon.

Nem azt várjuk tőle, hogy annyival több pénzt folyjon be, amennyibe értelemszerűen ez az adócsökkentés kerül, de azt gondolom, lényegesen kisebb a társadalmi költsége, mint amiről önök egyébként beszélni szeretnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes beszélni a gyerekvállalás rendszeréről is ebben a formában. A gyerekvállalás tekintetében ez egy óriási előrelépés. Magyarországon nem lehet, elhangzott itt a kisebbségi véleményekben is, nem lehet azt elvárni, hogy a demográfiai mutatók tartósan megváltozzanak, ha Magyarország tartósan nem tudja ösztönözni a gyerekvállalási kedvet. Ebben az irányban, azt gondolom, ez egy hatalmas előrelépés. Mert azért valljuk be őszintén, ilyen mértékű, a gyerekeket segítő intézkedésekre, a gyerekvállalást ösztönző lépésekre gyakorlatilag az elmúlt húsz esztendőben nem került sor. Lehet arról vitatkozni, hogy ennek milyen lesz a rövid távú kihatása. Arra szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy abban az európai országban, Franciaországban, ahol ez hosszú ideje működik, az egyik legnagyobb gyermekvállalási kedv van a szomszédos, egyébként hasonló helyzetben lévő országokhoz képest. Nem véletlenül. Mert az kell hozzá, hogy az emberek elhiggyék, hogy ez tartósan is meg tud maradni. És pontosan az önök tevékenységének köszönhetően nem hitték el az elmúlt nyolc esztendőben, hogy egy gyerekvállalást ösztönző adórendszer tartósan fenn tud maradni Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, itt sokat beszélnek arról, hogy kinél mennyi jövedelem marad. Szeretném leszögezni, egyrészt minden jövedelemkategóriában személyi jövedelemadó-csökkenés következik be a következő esztendőben. Senki nem fog több adót fizetni. Azt hiszem, a legegyszerűbb mindenképpen azzal a plasztikus példával élni, hogy egy magyar átlagcsalád átlagkereseten keres, a magyar átlagcsaládnak két gyereke van - kicsit kevesebb sajnos, de tételezzük fel -, egy átlagkeresettel rendelkező, kétgyerekes átlagcsalád Magyarországon a most bevezetendő adórendszer következtében úgy jár, hogy havi közel 21 ezer forinttal, évi 250 ezer forinttal több marad a családi kasszában. Azt gondolom, ez mutatja jól, hogy ennek az adórendszernek ténylegesen milyen hatásai vannak. (Göndör István közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is érdemes természetesen beszélni, hogy mit tehetnek ezzel az emberek. Mi visszaadjuk nekik a szabadságot ebben az értelemben is. Ők döntenek arról, hogy ezt a jövedelmet mire használják fel. Biztos lesz közöttük olyan, aki mondjuk, az elmúlt években fölvett lakáshiteleinek törlesztésénél fog ezzel könnyebbséghez jutni. Ez is fontos dolog ebből a szempontból. (Göndör István és dr. Józsa István közbeszólnak.) De az is fontos dolog, hogy költhet belőle egyébként többet is, akár fogyasztásra, aminek nyilvánvalóan jó a belföldi fogyasztásélénkítő hatása. Biztos, hogy a válság erősítette az emberekben a megtakarítási hajlandóságot. Ha ez megjelenik belföldi megtakarításként, annak is a magyar pénzügyi rendszert, a magyar gazdaságot ösztönző hatása összességében szintén meglehetősen jó. Lényegesen jobb, mint ha ez a pénz egyébként az államnál lenne, ahogy ez az elmúlt években, az önök idején volt, tisztelt képviselőtársaim.

Érdemes talán arról is beszélni, ezért mondtam el, hogy hogyan működött az önök elmúlt nyolcesztendős adórendszere ebből a szempontból. Szóval, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaságpolitikában a bizalom nagyon fontos kategória. Most egy ciklus elején vezetünk be egy stabil adórendszert, amelynek elemeiről előre megmondjuk, hogyan fognak kinézni. Azt gondolom, ez az, ami igazán Magyarországon befektetésösztönző kedvet jelent. Önök szeretnek arról beszélni, hogy a válságadónak például milyen típusú hatásai lesznek. De, tisztelt képviselőtársaim, azért egyvalamivel, azt gondolom, érdemes szembe nézni. A válságadót Magyarországon nagyobbrészt olyan típusú szektorok fogják fizetni, amelyek az elmúlt esztendőkben óriási profitot realizáltak, amely szektorokban láthatólag a beruházási hajlandóság, pontosan azért, mert viszonylag kiteljesedtek, amúgy sem túlságosan magas, és nem is várható el beruházási aktivitás.

Viszont azt gondolom, hogy az új adórendszernek köszönhetően Magyarországon van lehetőség arra, hogy ténylegesen a termelő beruházások ösztönzése kezdődjön el. És a magyar gazdaság növekedése szempontjából ennek van jelentősége. Annak is például, hogy a kis- és középvállalkozóra nem úgy tekint a most idekerülő törvénycsomag, mint egy potenciális bűnözőre, akitől egyébként minél többféle módon minél többféle pénzt be kell vasalni, hanem úgy tekint rá, mint aki munkahelyeket próbál teremteni, mások megélhetéséről próbál gondoskodni, értéket akar teremteni, és ennek eredményként hozzájárul a magyar gazdaság, Magyarország gyarapodásához. Ezért jó dolog például, hogy ebben az adórendszerben megtesszük azt a lépést, hogy megszűnik a főállású vállalkozókra irányadó, a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés szabálya. És az egyéni nyugdíjjárulékhoz hasonlóan a munkáltatót, egyéni vállalkozót terhelő társadalombiztosítási járuléknál is bevezetjük a járulékfizetési maximumot. Mert ne felejtsük el, ez Magyarországon százezres nagyságrendben jelent a vállalkozók számára társadalombiztosítási értelemben könnyítést, és egyben azt is jelzi számukra, hogy bizalommal van irányukban az új gazdaságpolitikai vezetés, bizalommal van irányukban a kormányzat és a mostani parlamenti többség. És azt gondolom, hogy ennek Magyarországon a gazdasági növekedés szempontjából óriási jelentősége van. Mert bárki jár itt Európából, tisztelt képviselőtársaim, legyen az német, legyen az francia, legyen az spanyol, bárkivel is beszélek az ideérkező parlamenti gazdasági bizottsági elnökök közül, mindegyik azt szokta nekem mondani, hogy a következő esztendőkben helyezzünk nagy hangsúlyt arra, hogy a multinacionális vállalatok helyett sokkal inkább a nemzetileg kézzelfogható, kis, közepes, kezelhető méretű vállalkozásoknak adjunk lehetőségeket és kedvezményeket, mert ők teremtik a legtöbb munkahelyet, és ők tudják elindítani a gazdasági növekedést. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek ebből a szempontból ez az adórendszer tökéletesen megfelel.

Összességében tehát, ha össze akarjuk foglalni, akkor azt kell mondjam önöknek, lehet persze még többet követelni ettől az adórendszertől; persze, azt gondolom, nem azoknak, akik az elmúlt nyolc esztendő gazdaságpolitikáját csinálták, de más ellenzéki pártoknak lehet. Az a kérdés, hogy reális-e. (Nagy zaj. - Göndör István: Demokrácia!) Ez nem demokrácia kérdése, tisztelt képviselőtársaim. Elhiszem, hogy a szocialista képviselők között a padsorokban kivált némi ingerültséget, de tisztelt képviselőtársaim, önök a felelősek az elmúlt nyolc évért. (Koszorús László: Így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez vitathatatlan ebben a formában. Azt gondolom, lehet ennél többet követelni, csak az nem áll a realitások szintjén. Viszont azt szögezzük le, ez az adócsökkentés, ami most bekövetkezik, óriási lépés. Óriási lépés a magyar családoknak, mert több mint 300 milliárd forinttal több pénzt hagy a magyar családoknál, és azon belül is különösen a gyereket nevelőknél, a legtöbb terhet vállalóknál. Óriási lépés a magyar gazdaságnak, mert el fogja indítani egy egyszerűsített adórendszer irányába a magyar gazdasági szektort, és ösztönözi a gazdasági növekedést. És azt gondolom, ezen keresztül dinamikájában óriási lépés Magyarországnak is.

Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két előadó ismerteti. Most megadom a szót elsőként Puch László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Remélem, most lesz lehetősége a frakció álláspontját ismertetni. Öné a szó.

PUCH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, talán az előkészítésben voltak itt problémák akkor, amikor itt mindenki olyan innen-onnan hozott számokkal dobálózik, és az érzéseit fogalmazza meg, talán egy hatástanulmánnyal ezt meg lehetett volna előzni. Én akkor abban reménykedtem, amikor a személyi jövedelemadó törvényeket és az adótörvényeket részletesen hozta be a nyáron a kormány, hogy ezt azért teszi, hogy amikor a nagy adótörvény-változás megvan, akkor egyben a teljes hatását láthassuk. Így Rogán képviselőtársam mondhatja, hogy nagy az adócsökkentés - ebben a törvényben igaz -, közel 300 milliárd forint, kicsit több, ami ott marad a személyi jövedelemadó-alapon a lakosságnál, de egyébként két olyan törvényt fogadtunk el, amelyben 700 milliárd forint többletbevételt - igaz, azt mondtuk, hogy átmenetileg - beveszünk a költségvetésbe. Ezt a kettőt együtt valószínűleg jobban áttekinthettük volna, és valószínűleg reálisabb képet kaphattak volna a képviselők, talán akkor a vita is jobban működött volna.

A másik: én először azt hittem, hogy amikor kivezettük, hogy a nagy kategóriájú gépkocsikra, vitorlásra ne kelljen luxusadót fizetni, akkor azt mondtuk, hogy ez egy takarékossági intézkedés volt, és egyszerűbbé fogjuk tenni az adórendszerünket, és ezért vezetünk ki különböző kedvezményeket is majd, és egyébként különböző adókat. Kiderült, hogy nem így van. Az a filozófia, amit a miniszter úr felvezetett, amivel egyébként Rogán képviselő úr nem nagyon értett egyet, mert Rogán képviselő úr a fogyasztásra vetett adókat egy kicsit nehezményezte, mert azt mondta, hogy az áfa mindenkit egységesen sújt, és vannak itt problémák ezzel a dologgal, a miniszter úr pedig azt mondta, hogy terheljük át a fogyasztásra az adókat, és az egy nagyon igazságos adórendszer, és bizonyos értelemben hatékonnyá fogja tenni az adóbeszedést.

Én ebben önnel egyetértek. Ezért a jövedéki adó emelésével itt nincs is nagyobb vita köztünk. Igaz, hogy az bizonyos értelemben árfelhajtó lesz, és a különadókat is hozzárakva akkor bizonyos értelemben a reálbéreknél lesznek majd esetlegesen problémák, főleg akkor, ha a miniszter úr pontosan fogalmazott. Ön azt mondta, hogy akkor nem változik a hatás, ha béremelés lesz. Ha béremelés van, az a versenyképességet a gazdaságban így-úgy rontja, miniszter úr, mert szeretném mondani, hogy itt mindenki mondhatja, hogy az elmúlt években nem volt adócsökkentés, de 2,5 százalékos bruttó béremelés mellett 8,5 százalékos nettó jövedelem volt a magyar vállalkozók, munkavállalók körében. (Taps az MSZP soraiból.) Lehet azt mondani, hogy ez nem volt, de ez valóban versenyképesség-javítás. Na, most én azt nem mondom, hogy hozzátettük az 5 százalékos tb-csökkenést, mert igaz, hogy bizonyos válságintézkedéseknél, ezt megelőzően bizonyos arányok másképp alakultak, tehát bizonyos értelemben el kellett venni.

A másik, amit szeretnék mondani; Rogán képviselő úr azt mondta, hogy itt aztán mindenki jól jár az szja-val. Én átadom ezt a táblázatot - elment Rogán képviselő úr - a miniszter úrnak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Itt van. Nézz jobbra!) Ebben az van, hogy mínusz 125 ezer forint bruttó bérig mínusz 714 forint. Akkor valaki rosszul számol. Valószínűleg a hatástanulmányokat itt is érdemes lesz összehasonlítanunk ahhoz, hogy biztosan jól tudjunk számolni.

Az igazságosság: önök azt mondják, hogy igazságos ez, mert mindenki egységesen 16 százalékot fizet. Ezt én csak arányosnak mondom. Hiányzik belőle a szolidaritás, és hiányzik belőle a közös teherviselés. Európában öt ilyen adórendszer van, azok közül is kettő gondolkodik a visszajövetelben. Ugye, azt nem mondja nekem senki, hogy az 1 millió forint bruttó havit kereső és a 100 ezret kereső a 16 ezer, illetve a 160 ezer forintjával, az tízszerest jelent, és az ugyanolyan igazságos? Azt gondolom, hogy ez nem így van. Nem így van, mert hiányzik belőle egy szolidaritási elem és egy közteher-viselési elem, amely közteherviselés alapvetően jövedelemarányosan kell hogy megvalósuljon.

A fogyasztásra való hatása: a miniszter úr és mindenki azt mondja itt, hogy majd a lakosságnál marad 310 milliárd, az megnöveli a fogyasztást, az javítja a gazdasági pozíciót, és bizonyos értelemben javul minden. Szeretnék mondani valamit: 2,2 millió ember van az alacsony sávban. Mi kiszámoltuk, ez 0,2-es pozíciójavulást jelent, 0,2-t. A felső sávban 285 ezer ember van, ott 4,1 százalékos pozíciójavulást jelent. Ha ezt önök igazságosnak tekintik, azt gondolom, ezzel nem érdemes vitatkozni.

A másik, a versenyképességre vonatkozóan még egy gondolat. A versenyképesség javításában, mindannyian tudjuk, önök nekünk nagyon sokszor elmondták az elmúlt nyolc évben, hogy az iparűzési adóval kell valamit kezdeni, és természetesen a bérnyomást csökkenteni kell a gazdaságban. Azt gondolom, ezek az intézkedések nem ezt segítik, és nem ezt a hatást váltják ki.

A személyi jövedelemadó; úgy gondolom, hogy ebben a törvényben alapvetően a személyi jövedelemadó van. Mintegy 310 milliárd forintos megtakarítás alapja a különadó, a válságadó-, különadó-befizetésekre épül. Nagyon szeretném, ha hamarosan látnánk, hogy 2012-ben mi fog történni, ugyanis egy hosszú távú, a fenntarthatóság szempontjából fontos tényezővel szeretnénk most szembesíteni a kormányt. Ez azt mondja, hogy válságadókkal finanszírozunk hosszú távú adócsökkentéseket, és természetesen maximálisan egyetértve a gyermekkedvezményekkel és annak céljával, ösztönzésével. Legyen tisztességes mindenki, az előző nyolc évben ezt a kedvezményt nem vettük el, csak mi nem voltunk ilyen bátrak, hogy ilyen nagyon erősen megnyomtuk, hogy gyermekenként 33 ezer forint. Igaz, csak félmillió forintnál lehet majd három gyereknél igénybe venni, havi félmilliónál természetesen, és mondjuk, nem lehet nagyon igénybe venni 180 ezer alatt még a két gyermeket sem. Azt gondolom, magyar átlagban ez feszültségeket hoz, ezért mi majd teszünk egy javaslatot, amiben a különadók terhére a miniszter úr és a kormány gondolja végig, hogy van-e lehetőség a negatív adó intézményének a bevezetésére, és ott, ahol dolgoznak, ahol jövedelemadó-bevallás van, ott év végén kapják vissza azt a különbséget, ami esetlegesen az adójóváírás szempontjából nem tudott megvalósulni. Összességében 140 milliárd forint adójóváírásról beszélünk, tehát ennek a fedezete, úgy gondolom, bőségesen megvan a különadó tekintetében.

A másik, hogy a személyi jövedelemadó módosításával és az igazságosság tekintetében engedjék meg, hogy egy-két adatot hadd mondjak még. A jelenlegi adótörvényünk azt mondja, hogy 5 millió forintig ez évben, és várhatóan január 1-jétől 15 millió forintig lenne egy egységes kulcs, 17 százalék, és 15 millió forint fölött lépne be a 32 százalék. Önök a 15 millió forinti feletti részt elveszik, és azt mondjuk, hogy egységes lesz. Továbbra is azt gondolom, hogy ez nem teljesen igazságos. Ennek lesznek majd még következményei, mert lineárisan az adóbevételek pótlására nagyobb probléma származik. 2013-ban a Költségvetési Tanács szerint nagyjából 800 milliárd forint pótlására lesz szükség, ha költségvetési makropálya tartására törekszik majd a kormány.

Elfogadva azt, hogy a gyermekkedvezményekkel igenis kell valamit kezdeni, de mint az előbb is említettem, a gyermekkedvezmények tekintetében az igénybevehetőséget és az emberek szabadságjogát, hogy ő igénybe veheti, kellene nekünk megteremteni. A megteremtésének csak egy módja van, ha a parlament úgy dönt, hogy bevezeti a negatív adó intézményét, és a negatív adó intézményében év végén az adóbevalláskor visszaigényelheti, megkaphatja az a család is, aki esetleg tisztességesen dolgozott, de a lehetőségei nem tették lehetővé, hogy olyan jövedelmet realizáljon, ami ezt lehetővé tenné.

A másik: az igazság tekintetében még egy dolgot engedjenek meg, képviselő urak. Azt gondolom, a tőkejövedelmek és a munkajövedelmek azonos adóztatási rendszerében én látok egy kis igazságtalanságot. Nagyon megértem, hogy mindenki nagyon szeret 16 százalékkal adózni az összes, az osztalékjövedelem után, a csereügyletek után, a tőkepiaci műveletek után és nagyon sok minden után. Ha azt mondta volna a miniszter úr, hogy ezt egyszerűsíti, és mindent egységes kulcs alá tesz, akkor ez egy elfogadható arány lenne, de a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek ilyen szempontból azonos adóztatása abban a szituációban, amikor egyébként úgymond a szolidaritás eleme hiányzik ma az szja-ból, én úgy gondolom, hogy ez nem teljesen fedi a mi értékrendünket, és ezzel egyetértek - itt valaki azt mondta, hogy ez értékrendválasztás.

(12.10)

Úgy gondoljuk, hogy a munkából élők javára itt lehetett volna egy pozitív diszkriminációt tenni, és azokban a tőkejövedelmekben, spekulációból származó jövedelmekben, mint itt nagyon sokszor hallottuk, hogy az milyen csúnya szó, lehetett volna egy magasabb kulcsot megállapítani, még ha jelzésértékkel is, 20 százalékkal, mert nagyjából átlagosan nem nagyon több 20 százaléknál, jelenleg 20 és 25 között van az átlaga ezeknek a jövedelmeknek. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt érdemes lenne végiggondolni, és érdemes lenne ezzel még valamit kezdeni a következő időszakban.

Abban, hogy a nagyjövedelműeknek jobb lesz, azt gondolom, nagyobb vitánk most nincs. Ha nagyobb vitánk volna, akkor engedjék meg, hogy még két-három számot elmondjak: nagyjából 40 százaléka az adózóknak valóban jobban jár, és átlagosan 125 ezer forinttal. Nagyjából 40 százalék lesz az, akinek a pozíciója minimálisan javul, és 20 százalék - a minimálbéresek - azok, akiknek a pozíciója nem javul, csak akkor, ha béremelések lesznek a rendszeren, és természetesen ez ma még ebből a törvényből nem kiolvasható, hogy ebből béremelések lesznek.

Én most csak erre tértem ki, és azt remélem, hogy ez az adórendszer jól fog működni, és majd amikor februárban újra visszatérünk esetleg egy kérdéssel, hogy hogyan sikerült azokat az arányosításokat és azokat a jövedelempozíciókat tartani, amelyeket itt vizionáltak, akkor, remélem, önök pozitív választ tudnak rá adni.

Most a képviselőtársamnak adom át a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt másik vezérszónokának.

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A gondolatmenetet szeretném folytatni, amelyet a képviselőtársam a pulpituson félbehagyott, a gondolatmenet pedig úgy folytatódik, hogy vajon miféle értékválasztás az, amely alapján ilyen adórendszerben gondolkodik a jelenlegi kormányzó erő, és mi a mi értékválasztásunk ebben a kérdésben.

Természetesen az értékek és értékek közötti valóságos vitát az fogja eldönteni, amikor 2011-ben az első olyan papírokat látják majd munkavállalók vagy valamilyen más módon adózók, hogy mi számukra az előnyös, és jobban vagy rosszabbul jártak-e. Értékválasztásban pedig világos az, amit önök letettek most az asztalra: szeretjük a gazdagokat, és nem szeretjük a keveset keresőket. Bármennyire is vita tárgya látszólag ez ezen az ülésen, illetve a napirend tárgyalásánál, ez a valóságos helyzet. Az általunk letett javaslatban ugyanis fel kell tenni a kérdést, hogy kinek kedvez és kinek nem kedvez a személyi jövedelemadózásra tett javaslat, és a válasz elég egyértelműben kiderül abból, amit eddig hallottunk: kedvez mindazoknak, akik magasabb keresetűek, és hála istennek, még számíthatnak némi tőkejövedelemre is, és nem kedvez azoknak, akik alacsony jövedelműek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Időzzünk el egy kicsit ennél a kategóriánál! A vitákban gyakorta hallottam, hogy a minimálbér vagy az ahhoz közeli kereset gyakorlatilag a vállalkozók privát eljárása arra, hogy hogyan kerüljenek ki személyi jövedelemadót. A képviselőtársaim sokan tudják, hogy ez nem így van. A minimálbér közelében keresni sajnos az ország nagyon sok térségében egy életszerű helyzet; életszerű helyzet kevés keresettel, munkába járva - majd erre később kitérnék - adózni és terheket vállalni. Ők azok egyébként, akik munkajövedelmet adóznak, ők azok, akiknek nem sok lehetőségük van arra, hogy elbújjanak ez elől, ők azok a bizonyos százezer körül keresők, akik egyébként nem fognak jól járni ezzel a javaslattal.

Kik fognak tehát akkor jól járni? Jól fognak járni azok, akiknek a progresszív, szolidaritáselvű adó eltörlése hoz és nem visz súlyos százezreket havonta. A vitában erre is hallottunk példát. Hozni fog mindazoknak, akik az átlagosnál jóval magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és hozni fog mindazoknak, akiknek emellett még van tőkejövedelmük is. Hozni fog akkor különösen, ha gyerekeket nevelnek, és hozni fog akkor, ha majd megnézik azt, hogy a 16 százalékos, nem munka utáni jövedelem, a tőkéjük - hogyan fogalmazott a képviselőtársam? -, a spekulációs tőkéjük majd 16 százalékkal adózik. Ők nagyon jól járnak, csak ők vannak kevesebben.

Akik nem járnak jól, azok bizony azok, akiknek nincs tőkejövedelmük, mert sajnos nem szoktak otthon szelvényeket vagdosni, akik nagyon közel vannak a minimálbérhez, vagy kiskeresetűek, és akik esetleg nem gyerekesek, vagy egy vagy két gyerekük van. Ők vannak többen. Ezért tehát, mondhatnám úgy is, hogy az értékválasztáshoz kötődő, de inkább úgy fogalmazok, hogy a javaslatban lévő kedvezményezettekre, önök által szeretettekre és kevésbé szeretettekre osztott világban, mi úgy gondoljuk, hogy a javaslatainknak ehhez a csomaghoz azoknak kell szólni, akik rosszabbul járnak ezzel a jelenlegi rendszerrel.

Lehet tehát szavakban csepülni, tisztelt képviselőtársaim, menedzsereket, menedzsmenteket, mindazokat, akik önök szerint olyan társaságoknál, vállalatoknál, vállalkozásoknál dolgoznak, ahol jól keresnek, és lehet letenni olyan adójavaslatot, ahol ezek a személyek kifejezetten jól járnak. Így állunk önökkel akkor, amikor a beszéd és a valóságos cselekedet elválik egymástól.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön azt mondta, hogy új világ következik. Ebben a szép új világban, úgy látszik, lesznek, akik nagyon jól járnak, ezek a gazdagok, és lesznek, akik nem. Ezért tehát a javaslataink arról fognak szólni, hogy legyen szolidaritáselv a rendszerben, legyen progresszív az adórendszer; legyen lehetőség mindazoknak igénybe venni a gyerekek utáni kedvezményt, akik ezt most nem tudják; legyen lehetőség arra, hogy ezt a bizonyos adójóváírást, amit önök szűkítettek, összegében is és az igénybevehetőség szerint is igénybe vehessék azok, akik erre rá vannak szorulva, mert keveset keresnek; legyen lehetőség tehát arra, hogy kiküszöböljük ennek a rendszernek az összes olyan típusú baját, ami abból adódik, hogy vannak, akiket önök szeretnek, ezek a gazdagok, és vannak, akiket pedig nem.

Miután vitáról van szó, engedjék meg, hogy a rám jutó vezérszónoki időben foglalkozzak egy kicsit a gazdasági bizottság elnökének, Rogán képviselőtársamnak az elmondott megállapításaival. Nem teszem ezt teljesen nyugodt szívvel, mert a képviselő úr mindenhez ért, ezt bebizonyították az egyéni képviselői indítványai, ezért csak félve fogalmazom meg: amikor azt mondja, hogy pénzt hagyunk az embereknél, és ők jobban el tudják majd dönteni, hogy mit csinálnak vele, akkor miért nem alkalmazzák ezt az elvet a magánnyugdíjpénztárak rendszerénél is? Miért akarják bebizonyítani, hogy az államnál mégiscsak jobb helyen van a pénzük, és miért mondják most éppen az ellenkezőjét? (Dr. Hargitai János közbeszól.)

Szeretnék kitérni arra, hogy mi a helyzet ezzel a versenyképesség dologgal. Mert ha a régiónkban személyi jövedelemadó-versenyt akarunk nyerni az alacsony kulcsok tekintetében, az rendben van, az egy verseny. De ha a versenyképesség alatt azt értjük, hogy a vállalkozók terhei hogyan csökkennek, akkor bizony ezzel a versenyképességgel a jelenlegi javaslat alapján baj van, mert személyi jövedelemadó-ágon nem, a társasági nyereségadó ágán pedig nem eléggé javul ez a verseny.

Végül is azzal szeretném bezárni a mondandómat, hogy mint tőről metszett demokrata, bizonyára Rogán képviselő úr tudja, hogy nem nagyon lehet a parlamenti képviselőket kettéosztani olyanokra, akik megszólalhatnak, meg olyanokra, akik nem szólalhatnak meg. Az az érzésem volt egyébként a mondandója alatt, mintha mi nyújtottunk volna be adótörvényeket, és azokat tárgyalnánk, és ő tenné ezt bírálat tárgyává. Nem ez a helyzet. Önök nyújtottak be adótörvényeket, és ezt vitatjuk most mindannyian, azt hiszem, mindenki teljes joggal itt ülve a parlamenti patkóban, függetlenül attól, hogy ellenzéki képviselő-e vagy kormánypárti. Azokat a javaslatokat vitatjuk tehát, amelyeket a kormány benyújtott, és nem a mieinket. Ha a mi javaslatainkat vitatnánk, akkor, megismétlem, lenne javaslatunk arra, hogy legyen szolidaritáselv, legyen progresszív személyi jövedelemadózás, az alacsony keresetű is részesüljön a gyerekkedvezményből, és ne szűkítsék le az adójóváírás rendszerét, és még számtalan olyan javaslat, amely arra utalna, hogy ebben az értékválasztási vitában hol állunk mi, melyek a mi értékeink.

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönettel vettem, hogy meghallgattak. Köszönöm, hogy tárgyalni fogjuk majd azokat a módosító indítványokat, amelyek az itt megfogalmazott elvekre épülnek, és amennyiben ezeket támogatják, akkor nagy valószínűséggel jót tudnak tenni nagyon sokakkal, akik most rosszabbul járnak.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Én emlékszem az elmúlt 12 év adóvitáira, ahol vezérszónokok hosszasan soroltak technikai kérdéseket, hogy az adócsomagnak melyik része éppen hogyan változott, ezúttal pedig még az ellenzéki vezérszónokok se ezt tették, Rogán képviselő úr meg magától értetődően nem tette. Nem beszélve arról, hogy a miniszter úr expozéja sem technikai kérdésekről szólt, hanem gondolatról szólt, filozófiáról szólt. 12 év óta adótörvények kapcsán, különösen az elmúlt 8 évben valami hasonlót azért ebben az Országgyűlésben nem tapasztaltunk meg, és ez már önmagában örvendetes.

Feltehetjük persze önmagunknak a kérdést, hogy folytathattuk volna-e azt az utat adótörvények kapcsán, amit az elmúlt 8 évben jártunk. Vagy a másik kérdés, amit feltehetünk magunknak, és persze ezekre választ is kívánok adni, hogy mi az, ami megadja nekünk a lehetőséget, hogy radikálisan szakítsunk az eddigi lépésekkel, az eddigi úttal, és elinduljunk egy másfajta úton.

Folytatni persze elméletileg folytathattuk volna, de ez nyilvánvalóan a zsákutca folytatását jelentette volna, hisz az mindannyiunk számára nyilvánvaló, a választók számára is nyilvánvaló volt, hogy az elmúlt 8 év után Magyarország sereghajtóvá küzdötte le magát az Európai Unióban egyfajta versenylistán. Ráadásul - és ez még szomorúbb -, hogy ha a közép-kelet-európai versenytársakhoz mérjük magunkat, hát akkor is minden mutató tekintetében a sor végén vagyunk. Tehát ezt az utat nyilvánvalóan folytatni nem lehetett.

Azok a technikai foldozgatások és toldozgatások, amik az adótörvények kapcsán az önök időszakában mindig a Ház elé kerültek, csak a zsákutca elmélyítését jelentették volna. Persze ez egy szép óhaj, induljunk el egy másik úton, de egy másik úton csak azért tudunk elindulni, mert a választók ehhez hozzásegítettek minket, és ehhez erőteljes biztatást is adtak. Ha nem lenne a mai kormány mögött óriási többség - ez az óriási többség óriási változtatásokra ad lehetőséget -, akkor nyilvánvalóan a helyben topogás vagy az útkeresés időszaka folyna, bármennyire vagyunk eltökéltek abban, hogy az országot más irányba kormányozzuk, és ennek egyik alapvető eszköze nyilvánvalóan az adótörvények.

Én hallgattam a szocialista vezérszónokokat is. Puch László megszólalása kapcsán olyan sok vitára se lehet okunk, mert ő felsorolt néhány tételt, hogy mit lehetne másként adóztatni, mondjuk, tőkejövedelmeket nem 16 százalékkal, hanem esetleg 1-2 százalékkal jobban. A demagógia már inkább Tukacs képviselő úrnak maradt, neki kellett persze elmondania az ország közvéleményének, hogy itt vannak olyanok, akiket mi szeretünk, másokat meg kevésbé szeretünk, és ráadásul a kiskeresetűeket szeretjük legkevésbé. Tehát ő e köré a gondolatkör köré csomagolta a mondandóját.

Nincs is igazán mire reagálni, amit a szocialista képviselők elmondtak, mert ők is érzik - nyilvánvalóan ez nem az a hely és az a helyzet, ahol kimondják -, hogy valahol egyetértenek azokkal a változtatásokkal, amiket ez a kormány bátran elindított. Legfeljebb előjönnek ezzel, hogy valamifajta szolidaritáselemet be kellene emelni ebbe a rendszerbe. Tukacs képviselő úr odáig megy, hogy gyakorlatilag visszahozna egy magasabb adókulcsot, amivel mi nyilvánvalóan szakítani akartunk.

Igaza van Rogán képviselő úrnak, amikor úgy fogalmaz, hogy ilyen mértékű adócsökkentés, én hozzáteszem, hogy a személyi jövedelemadóban, amióta mi itt mérjük a világot, nem volt. Ezt nyugodtan mondjuk ki. 300 milliárdnál több az, ami az emberek zsebében marad, ami a családok zsebében marad. És ezt ráadásul egy milyen nehéz időszakban tudjuk meglépni és egyébként vagyunk kénytelenek meglépni!

Ha azt a helyzetet elemezzük, amiből most kiindulunk, amit megváltoztatni akarunk, akkor miniszter úr úgy fogalmazott, hogy egy hamis kádári közmegegyezés rendszerét kell lebontani, ami gyakorlatilag abból állt, hogy viszonylag sok adót kivetünk az emberekre, de az, aki kiveti, az Országgyűlés és a kormány, az is nagyon jól tudja, hogy ezek az adók nem jönnek be. Én azt mondom, hogy a hazugságokra épített adórendszert kell végre meghaladnunk.

A költségvetéseinkben mindig, a költségvetési törvények tárgyalása kapcsán évről évre elmondtuk és elmondhatnánk most is, hogy több mint 1000 milliárd az, amit a költségvetés görget maga előtt évről évre mint beszedni remélt adót, csak soha nem jön be. Mert egyszerűen a túladóztatás folytán az emberek és a vállalkozások vannak olyan leleményesek, hogy ebben a nagyon bonyolult adórendszerben, amit Magyarország működtetett, megtalálják azokat a kiskapukat, aminek eredménye lesz az, hogy mégse jön be a költségvetésbe ez a több mint 1000 milliárdnyi adó, és ez nyilvánvalóan mindig hiányként jelenik meg az adott költségvetésben. Ráadásul olyan bonyolult ez a rendszer, hogy nincs az az eredményes szervezet, legyen szó APEH-ről vagy VPOP-ról, holnaptól kezdve pedig ez az egységes szervezet, ami ebben a bonyolult rendszerben adóztatott országban eredményesen tudná képviselni az adóbehajtásokat, amit nyilvánvalóan célszerű érvényesíteni.

Jellemző az eddigi rendszerre, amit szintén itt megfogalmazhattunk, hogy rendkívül magasak voltak az adók. Hozzáteszem azt, hogy a rendkívül magas adók után egyre kevesebb szolgáltatást kapott az, aki befizette ezeket az adókat, hisz az állam az előző 8 évben, ahonnan lehetett, kivonult és visszavonult. Az országnak vannak olyan részei, ahol már szolgáltatásokat se látott el. Ez a kistelepülések világa. Az előbb a szocialisták megszólaltak a kistelepüléseken élők meg a mezőgazdaságban élők védelme érdekében. Leginkább ez az a világ, amire a szocialista kormány semmilyen mértékben nem figyelt, erre a világra volt teljesen érzéketlen. Most persze a szavak szintjén megszólalnak az érdekükben.

Tehát igaz az az állításom, hogy a nagyon nagy adókért se kapott az állampolgár már szinte semmifajta szolgáltatást. Gondoljunk azokra a kísérletekre, amelyek az egészségügyből való kivonulást jelentették, amelyek az iskolarendszer összedöntését jelentették, hogy kistelepülésen nem működtetünk intézményeket; amelyek a közlekedésre jutó támogatási rendszerből való visszavonulást jelentették, és még folytathatnám a sort. Tehát sok adót fizetnek, persze hozzáteszem, néhányan, és ezekért se jár különösebben szolgáltatás. Hát persze, hogy mindenki keresi a kiskapukat, és menekül az adóztatás lehetősége elől!

Amit már szintén említettem és újra nyomatékkal mondom, egy átláthatatlan, bonyolult rendszer volt, és egy átláthatatlan bonyolult rendszer eleve bizalmatlanságot szül. Tehát a kisember, aki nem tudja kitölteni az adópapírjait, mert ebben az országban már adószakértő nélkül megmozdulni nem lehetett, az nyilvánvalóan bizalmatlan azzal az rendszerrel szemben, amit egyébként képtelen átlátni; és amit szintén említettem, egy bonyolult rendszer esetében sokkal nehezebb az érvényesítése az adóbehajtás lehetőségének. Tehát az adóbehajtó hatóságok is egyre lehetetlenebb feladat előtt álltak.

Ami még jellemezte az önök által létrehozott rendszert, hogy egy teljesen torz adószerkezet alakult ki. Ez is példátlan egyébként Európában. Nagyon kevesen adóznak, akik adóznak, azoknak egy meghatározott része minimálbéren vagy a minimálbér közelében adózik; mintha már az ország természetesnek fogadta volna el a rendszerváltás után húszegynéhány évvel, hogy nekünk ilyen kínai bérszinten kell élnünk, legalábbis az adórendszerünk ezt tükrözi, minimálbérre vagyunk úgy általában beállítva vagy a minimálbér közelébe. Ezt a rendszert görgetjük magunk előtt, és elfogadjuk természetesnek évek óta. És van 10 százalék, az adózók 10 százaléka, aki megfizeti a befolyó adóknak több mint 50 százalékát. Ez egy abnormális rendszer. Ezt akarjuk védeni? Ezt akarjuk tovább konzerválni? És amikor mást akarunk csinálni, akkor a szocialisták kritikát fogalmaznak meg? Hisz ők is tudják jól, hogy a jelenlegi rendszer úgy, ahogy az kialakult húszegynéhány év alatt, védhetetlen, és rászolgált arra, hogy átalakítsuk.

A másik, ami már szintén szóba került a vezérszónokok, illetve Rogán képviselő úr megszólalásában, hogy nézzünk mindig a versenytársainkra.

(12.30)

Ne azzal példálózzunk, hogy a fejlett, boldog Európában milyen az adószerkezet - majd egyszer talán mi is a fejlett, boldog Európában leszünk, ha ezen az úton elindulunk -, hanem nézzünk rá a versenytársainkra. A versenytársaink - és ezek a közép-kelet-európai országok, ahogy a miniszter úr fogalmazott: Európának az a része, amelyik reményeink szerint egy világgazdasági versenyben Európának is lökést ad, a feltörekvő része, a közép-kelet-európai része -, hosszasan sorolhatnám önöknek az adatokat, hogy melyik ország mikor tért át az egykulcsos adórendszerre. A balti országok nem véletlenül tudnak sikeresek lenni, mert volt eszük ahhoz, mondjuk, Észtország példáját említem, már 1994-ben áttért erre a rendszerre. Mi most tartunk ott, és birkózunk itt, mondjuk, a szocialistákkal, hogy megtegyük-e egyáltalán - természetesen meg fogjuk tenni. Vagy Litvánia szintén 1994 óta alkalmazza ezt a rendszert, Lettország is '97 óta, Oroszország - hogyha még a régióhoz sorolhatom - 2001 óta, Ukrajna is, Szlovákia 2004 óta, és Románia is meglépte már, néhány ország pedig fontolgatja a meglépését. Azt láthatjuk tehát, hogy ha az összes versenytársunk ebben gondolkodik, akkor joggal felvetődik a kérdés, hogy ez miért ne tudna működni egy szintén feltörekvő és ma még gazdaságilag és társadalmilag, legalábbis Európa boldogabb feléhez képest elmaradott országban.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az az elméleti kérdésfeltevés, hogy folytathattuk volna-e az eddigi utat - az eddigi út azt jelentette volna, hogy a jelenlegi rendszert toldozgatjuk-foldozgatjuk -, erre az én állításom az volt, hogy nyilvánvalóan járhatatlan volt ez az út, hisz ez az út juttatott minket abba a versenyhátrányba még Közép-Kelet-Európában is, ahova jutottunk. Vagy egy más adattal szólva: ez a stagnáló gazdaság, ahol jó esetben 1 százalékkal tudunk növekedni - emlékszünk arra, hogy mi volt egy-két évvel ezelőtt, nyilvánvalóan nem csak a világgazdasági válság eredményeként -, tehát ha a jelenlegi rendszerben gondolkodunk tovább, akkor ez az alig mozgó gazdaság, ez a stagnáló gazdaság maradna a miénk, ami nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy nemhogy felzárkózunk a fejlettebb európai országokhoz, hanem még a közép-kelet-európai versenytársainkhoz képest is további pozícióvesztést lennénk kénytelenek elszenvedni.

Ezzel szemben most a kormány azt mondja, hogy új úton kell járnunk, és az eddigi hátrányunkból, ha úgy tetszik, előnyt kell kovácsolnunk; ha már változtatunk, akkor olyan radikálisan kell változtatni, hogy a versenytársainkhoz képest is versenyelőnybe kerülhessünk. Ezt célozza meg az, hogy 10 százalékra csökkentettük a társasági adót, és elhatározott szándékunk az is, hogy ezt nemcsak 500 millióig fogjuk megtenni, hanem itt tovább is lépünk, és létrehozzuk Közép-Kelet-Európa legversenyképesebb személyi jövedelemadó-rendszerét azzal, hogy 16 százalékos kulcsot hozunk létre, és ezzel egy nagyon átlátható, az adóbürokráciát is nélkülöző rendszert fogunk meghonosítani.

Tehát amikor a miniszter úr azt mondta, hogy ennek a rendszernek, amely itt elindul, ha úgy tetszik, van egy gazdaságfilozófiai tartalma, és legalább ilyen erős, ami talán még nagyobb gondja az országnak, és ezért kell hogy erős legyen a társadalomfilozófiai tartalma. Ahogy ő fogalmazott, és én nyomatékot adok ennek, minden dokumentumunkban szerepel, hogy ettől szenved ez az ország, hogy hiányzik egymillió munkahely; de a gond még ennél nagyobb: nincsenek is meg azok, akiket be lehetne vezetni erre az egymillió munkahelyre. Ha valaha a Jóisten itt hirtelen egymillió munkahelyet tényleg tudna vagy akarna teremteni, akkor sincsenek meg azok az emberek, nincsenek meg azok a fiatalok, akik ezeket a munkahelyeket be tudnák tölteni. Ezért nyilvánvalóan szükség van egymillió gyerekre is. Amit ilyenkor mindig el szoktunk mondani: csak Csehországot célozzuk meg ilyen szempontból, megint nem a boldog Nyugat-Európára gondolunk, csak annyi munkavállalót, annyi munkahelyet szeretnénk magunk körül látni itt Magyarországon, mint amennyi Csehországban van, mert ott körülbelül ennyivel van több, mint Magyarországon - velünk azonos népességű és azonos területű országról beszélek.

Egy gondolatot már mondandóm elején szóltam arról is, hogy hála istennek, a választók hoztak minket olyan helyzetbe, hogy ezeket a radikális lépéseket megtegyük. Mert az nyilvánvaló, hogy ehhez az új gazdaságpolitikához mozgásteret kellett teremteni, ezt a mozgásteret pedig az átmeneti adók teremtik meg számunkra. Nyilvánvalóan nem tudnánk több mint 300 milliárd forint személyi jövedelemadót az emberek zsebében hagyni, ha valamilyen más úton átmenetileg a költségvetés pozícióit ne akarnánk megőrizni. Ráadásul nemcsak őrizni kell a költségvetés pozícióit, hanem azt a nyolcéves gazdaságpolitikát megörökölve, amelyet önök az új kormányra hagytak, és az Európai Unióval elfogadott hiánycélokat, az idei évre 3,8 százalék hiánycélt, fontos tartani, mi ezt tartani akarjuk, ki kell végre kerülnünk abból az eljárássorból, ami 2004 óta tart. Amióta önök, tisztelt szocialisták, költségvetéseket gyártottak itt az Országgyűlésnek, azóta vagyunk túlzottdeficit-eljárás alatt az Európai Unióban - ebből ki kellene kerülnünk. Ezért adókat kell bevennünk, azoktól elsősorban, akik eddig kevésbé voltak adóztatva, a banki szektorra gondolok, és az összes többi válságadóra, amelyről egy külön törvényben rendelkeztünk, de nyilvánvalóan az adópolitikánk része.

Ez teremti meg a lehetőséget arra is, hogy ne csak idén tudjuk tartani a 3,8 százalékos hiánycélt, hanem jövőre is képesek legyünk arra, hogy a 3 százalékos hiánycélt tartsuk. Ahogy a miniszter úr fogalmazott: ezzel az Európai Unió 27 tagállama között az első három-négy között leszünk. Na, ez már teljesítmény, erre fel fognak figyelni nyilvánvalóan nemcsak a pénzügyi elemzők, hanem nyilván a pénzpiacok is. Azt a hiányt, amit nyilvánvalóan elsősorban a külföldiek fognak nagy valószínűséggel nekünk továbbra is meghitelezni az eddigiekhez képest sokkal kisebb mértékben, azt valószínű - és ezt talán nem kockázatos kijelenteni - a normál pénzpiacokról majd be tudjuk szerezni, és nem szorulunk az IMF vagy az Európai Unió rendkívüli támogatására, ahogy erre rászorult a szocialista kormány.

Ha már az adótörvények konkrétumait mondom, akkor hála istennek, ezt néhány dologgal el lehet intézni. Tehát amikor törvényi technikáról beszélünk, egy kulcs, és a lehetséges legtöbb jövedelem egy kulcs alatt adózik. Igen, tényleg gondolkodhatott volna a kormány azon, hogy néhány tételt - mondjuk, a tőkejövedelmek adója - ne 16 százalékkal adóztasson, hanem 20 százalékkal. Megérné bonyolítani a rendszert? (Dr. Lenhardt Balázs: Meg!) Húsz éve azon szenvedünk, hogy a rendszer átláthatatlan. Ha egy egyszerű rendszert akarunk, ha tényleg egy A/4-es papíron akarjuk bevallani az adónkat, akkor nem tudunk további kulcsokat alkalmazni. És én azt gondolom, hogy azért a kicsi többlet költségvetési pénzért nem is éri meg ezt a kockázatot felvállalni, mert az egy kulcs jelenti az egyszerű adózást és az átlátható adózást, azt az adószisztémát, ami felé bizalommal lesz, ami felé most már reményeim szerint bizalommal lesz a magyar adózó. Persze, átmenetileg két évig még itt van a szuperbruttó, és itt van az adójóváírás intézménye, éppen azért, mert a Tukacs képviselő úr által szegényeknek mondottakra is tekintettel akarunk lenni.

És, igen, tudjuk jól, nincs vita köztünk, nincs Matolcsy miniszter úr és Puch László között semmilyen érdemi vita, táblázatok bemutatása nélkül is. A miniszter úr világossá tette, hogy a legkisebb jövedelműek, a minimálbért keresők azért nem fognak rosszabbul járni, mert a kormány kalkulál 4-5 százaléknyi minimálbér-emeléssel. Ugyanis ez a kormány dolga, az Országgyűlés dolga, el fogja dönteni, érvényesíteni fogja, és meggyőződésem, ahogy az összes többi válságadó esetében ez érvényesült, most is érvényesülni fog. Nem lehet érdekünk, tisztelt szocialista képviselők, nem hinni vagy ezt nem akarni, és megtartani megint ott százezreket, ahol vannak, azon a minimálbérszinten, ahova önök juttatták őket. Meg kell lökni alulról ezt a bértáblát, azért, hogy a többiek is többet tudjanak keresni - és keresni is fognak. A miniszter úr érvelésében eddig is volt logika: ha a minimálbért meglöki a kormány - márpedig meg fogja lökni -, ez érvényesülni fog az összes többi bértábla esetében, és ezért nem lesz az országban olyan ember, akinek ez a nagy léptékű változtatás a személyi jövedelemadóban valamifajta hátrányt okozna.

És a legfontosabb eleme - és ezzel szolgáljuk gyakorlatilag a társadalompolitikai célokat -: megváltoztatni azt a lehetetlen demográfiai helyzetet, hogy Magyarország népessége meg az európai átlaghoz képest is nagyobb léptékben csökken, mert egyszerűen nincs utánpótlás, nem születnek gyerekek. Ha adótörvényeken keresztül tenni lehet valamit a népesedéspolitikáért, na, ez az adótörvény ezen biztos segíteni fog. Nyilvánvalóan kell más is, kellenek más ösztönzők is, de hogy az adótörvény mindent felvállalt ilyen szempontból azért, hogy a gyerekeknél és elsősorban a gyerekes szülőknél a terhek csökkenjenek, abban egészen biztos vagyok.

(12.40)

Kolber képviselő úrnak, aki bizottsági előadó volt, egy mondatára szeretnék csak reagálni. Ő úgy festette le, hogy ez az adórendszer torz társadalomszerkezetet fog létrehozni, mert a gazdagok gazdagodnak - mondja ő -, a szegények meg tovább szegényednek. Én pedig azt gondolom, hogy az eddigi társadalomszerkezetben, amit úgy írtam le: alig adóznak néhányan, akik adóznak, azok nagyon keveset adóznak, és akik adóznak, az érdemi adózók 10 százaléka pedig befizeti az adók 50 százalékát, na, ezt a társadalomszerkezetet nem akarjuk fenntartani, mert a végeredményt ismerjük. Ezt a végeredményt fogjuk és akarjuk meghaladni, reményeink szerint az önök támogatásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Következik a Jobbik vezérszónoka, Lenhardt Balázs képviselő úr. Öné a szó.

DR. LENHARDT BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Ház! Először szögezzük le, hogy a Jobbik egyetért az adórendszer átalakításával, választási programunkban is erre tettünk javaslatot, mert a jelenlegi adóelvonás mértéke kiemelkedően magas világviszonylatban is Magyarországon. Csökkenteni kell tehát a terheket, de a könnyítést indokolt a leginkább rászorulóknál és a stratégiai szempontból legfontosabb célnál, a családoknál maximalizálni. A Jobbik elutasítja a lineáris, egykulcsos adórendszert, és a kormánypártok által is korábban hangoztatott - Orbán Viktor februárban még egyértelműen hitet tett mellette - valódi és egyértelmű családi adózást szeretné bevezetni a progresszív, többkulcsos rendszer életben tartása mellett. Az egykulcsos adó ugyanis egy neoliberális eszme, a Szabad Demokraták Szövetségének volt nyolc évig a fő követelése, szerintem emlékszik még itt a teremben ülők jelentős része erre. Ez abszolút nem felel meg az igazságosság elvének, a teherbíró képesség figyelembevételével megállapítható közös teherviselés mértékének.

Kérem, hogy ne csapják be szavazóikat, akiknek most éppen azt bizonygatják, hogy a második Orbán-kormány fejezte be az 1956-os forradalmat. Miközben hiába hallgattuk meg itt pár éve Wittner Mária nagyszerű beszédét arról, hogy "neveket akarok hallani", a kormánytöbbség még tárgyalni sem volt hajlandó a volt állampárti vezetők kiemelt nyugdíjának megszüntetéséről, illetve csökkentéséről szóló jobbikos javaslatot, miközben '56 hőseit ellenforradalmárnak nevező, és a szabadságharcot ma is gyalázó Biszku Béla háborítatlanul élvezi 600 ezer forintos nyugdíját, és csak a Jobbik tett ellene feljelentést. Meddig várjunk még az ígért elszámoltatásra?

A társadalmi igazságosság sérül az egykulcsos adórendszer bevezetésével. A progresszív, azaz többkulcsos adózás arra az elvre épül, hogy aki nagyobb jövedelemmel rendelkezik, az nemcsak arányaiban, de jövedelemmennyiségben is többről képes lemondani ahhoz, hogy a társadalmi újraelosztáson keresztül az állam a különböző funkcióit teljesíteni tudja. Nagyon egyszerű a logikája: aki havi 100 ezer forintot keres, az sokkal kevesebbről, gyakorlatilag semmiről nem tud lemondani a havi több milliót keresőhöz képest.

A progresszív adórendszer a szociális állam vívmánya, bevezetése a XX. század első felében történt meg a legfejlettebb országokban, pontosan a már kialakult társadalmi különbségekre tekintettel, ugyanis jövedelemkiegyenlítő szereppel is bírt ez az intézkedés. Miközben a világon és Magyarországon is a legfelső jövedelemhányaddal rendelkezők részesedése folyamatosan növekszik az összes jövedelemből, az eredeti tőkefelhalmozás korát idézve egyre több, elsősorban volt szocialista közép- és kelet-európai ország vezeti be ezt a modellt. Valószínűleg a gyarapodó pénzforrásait az elit ezekben a friss demokráciákban tudja egyre hatékonyabb módon politikai befolyássá transzformálni.

A költségvetés szja-bevételéből kieső 300 milliárd forint legnagyobb része a legfelső jövedelemosztályt alkotó felső 100 ezernél fog maradni, és érezhetően a társadalom csupán 10 százalékát fogja érinteni, míg a leginkább rászorulók pozíciója gyakorlatilag nem javul a lépéstől. Sőt, a kormány által várt béremelés elmaradása esetén - mert ugye, a minimálbér megemelése nem jelenti automatikusan a többi bér emelését is - nominálisan kifejezhetően romlani fog a helyzetük. A kormánypárti képviselők szerint ugyan nem lesz vesztese az új rendszernek, de akinek semmit nem javul a helyzete, miközben az amúgy is tehetősek jelentősen jobban járnak, azaz nőnek a jövedelmi különbségek, azok jogosan úgy fogják érezni, hogy az ő helyzetük romlott. Ahol pedig nincs gyermek, ott biztosan romlani fognak a kereseti viszonyok, de bruttó 260 ezer forint alatt csak a három- vagy többgyermekes családok helyzete fog érezhetően, kifejezhetően javulni. A kormány azt ígéri, törekedni fog arra, hogy ne járjanak rosszabbul az alacsonyabban keresők, de nem az ő döntésüktől függ a vállalkozások kereset-, illetve béremelése.

Nézzük, milyen érvek szólnak az egykulcsos rendszer bevezetése mellett! Az egyszerűsítés: ugye, elfér egy söralátéten is - mondták. Pont ebből az okból kifolyólag a Jobbik támogatta is júniusban a 17-féle kisadó eltörlését, de az, hogy bizonyos kulcsok után más sávok alá esik a jövedelem egy része, még egy négy elemit végzett polgár számára is némi felvilágosítással megértethető. Amit pedig a Hargitai képviselőtársam mondott, hogy mondjuk, a tőkejövedelem után más adósáv lesz, hát ez teljesen nem tartozik ide, teljesen más tevékenységnél abszolút indokolt lehet, hogy másféle sávba essen, ettől nem lesz átláthatóbb és egyszerűbb a rendszer.

A második: az adóelkerülés csökkentése, az adómorál erősítése, a gazdaság kifehérítése, ezekre valóban szükség lenne. Az szja esetében azonban az adóelkerülés optimalizálásának kedvelt módszere a minimálbérre való bejelentkezés, ezáltal a minimálbér adókötelessé tétele a feketegazdaságot még tovább erősítheti. Szakmai és etikai szempontok indokolják az adóbevallás általánosan kötelező tételét, amennyiben a megélhetéshez feltétlenül szükséges jövedelem nullás kulccsal adózna.

A Jobbik álláspontja szerint az adófizetési hajlandóságot egy erős adóhatóság és megfelelő szankciórendszer növelné meg, amely mellett egyszerűen nem érné meg, illetve túl kockázatos lenne adót csalni. Ennek az kell legyen a sarokpontja, hogy a vagyonosodási vizsgálatok nem politikai megrendelés alapján folynak le, hanem a törvényi előírások szerint, részrehajlás nélkül. Politikai szándék esetében különben nagyon egyszerű lenne megfogni már nagyon régóta ezeket az adóelkerülőket, be lehetne csöngetni a kastélyokba, villákba, megállítani a luxuskocsikat, a jachtokat, vitorlásokat, és megkérdezni: na, komám, ez miből van? Mutasd be, hogy mit dolgoztál, mennyit adóztál utána. Ja, hogy az nincsen, akkor elvisszük, amit szereztél. Ilyen egyszerű és működőképes lenne a rendszer, csak úgy tűnik, hogy a politikai elit ezt valamiért nem akarta meglépni az elmúlt 20 évben. Boldvai László most nem tartózkodik itt, de az ő villájára tekintve ez érthető is, amit szerény képviselői jövedelméből sikerült felhúznia.

A harmadik érv a befektetői környezet, a versenyképesség javítása, a külföldi tőke idecsábítása. Ez mindenképp megfontolandó érv, ami elhangzott az előterjesztő kormány részéről. A régiós adóversenyben fontos lehet, hogy Magyarország is a közvetlen közép-európai versenytársaival lépést tudjon tartani, de lehetőleg még kedvezőbbet kínáljon. Felhívnám ugyanakkor a figyelmet, hogy míg ez a társasági adónál pozitív külső megítélést fog jelenteni a Magyarországra beruházni szándékozó külföldi cégek számára, az szja rendszere nem a legfontosabb kérdés ilyen szempontból. Azokban az országokban, ahol bevezették az egykulcsos adózást - itt elhangzott Szlovákia, Románia vagy Csehország -, az első két évben, szemben Rogán Antal állításával - ezt meghallgattuk egyébként a Költségvetési Tanács beszámolójában is, akik most nem jöttek el - nemhogy fellendülés volt, de mintegy 1 százalékos átlagos visszaesés volt a GDP tekintetében, és később sem állapítható meg, hogy érdemi gazdasági fellendülést okozott volna maga az egykulcsos adó bevezetése. Ezért vannak is viták, pont itt a környező országokban, hogy mennyire vált be ez az egész rendszer.

(12.50)

A Jobbik álláspontja egyébként ebben a kérdésben az, hogy újabb külföldi multinacionális cégek idecsábítása helyett a magyar vállalkozásokat kellene segíteni a vállalkozói környezet optimalizálásával, a bürokrácia csökkentésével, tőkeinjekcióval, erre lehetne használni az EU-s támogatások 10 ezer milliárd forintjából még megmaradt részt, illetve a belső kereslet élénkítésével.

A negyedik érv pedig a gazdasági növekedés beindulása, ami majd később a most kivetett különadók és egyéb költségvetési lyukfoltozások helyére lép be. Ez viszont, amint erre az előbb már utaltam, egyáltalán nem bizonyítható empirikus módon. A legalsóbb jövedelmű rétegek a teljes bevételüket, keresetüket, bérüket fogyasztásra költik, mert egyszerűen nincs más lehetőségük. Míg ha ennek a 300 milliárd forintnak a nagy részét a felsőbb kategóriájúaknál, a nagyobb jövedelemmel rendelkező osztályoknál hagyjuk meg, ott kimutathatóan már sokkal nagyobb a hajlam a megtakarításra, a külföldön felhasznált fogyasztásokra; ez a luxusutazásoktól kezdve a részvényvásárlásig rengeteg minden lehet. Tehát sajnálatos módon, bár mi is szeretnénk, de ez nem igazolható. Éppen ezért felmerül, hogy ezt a kieső 300 milliárd forintot pótolni kell valahonnan.

Már a múlt heti vita során elhangzott, hogy az ágazati különadókra és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak átirányítására a költségvetési lyukak betömködése miatt van szükség, tűzoltásként. Ez még nem is lenne akkora probléma, ha a lakosságot részesítjük adókönnyítésben a multinacionális cégek hátrányára az egyébként teljesen rossz és működésképtelen magán-nyugdíjpénztári rendszer felől, ami még a Horn-kormány vívmánya volt, és nagyon sajnálatos, hogy 13 évig működött úgy, hogy gyakorlatilag idén - először a Jobbik felvetése után - kezdtek érdemben foglalkozni vele, hogy ez az egész így tulajdonképpen nem jó senkinek, sem a lakosságnak, sem az államnak, a válságban pedig megmutatták, hogy nemcsak a működési költségük magas extrém mértékben, kétszerese a nyugat-európai standardnak, de az emberek tájékoztatása nélkül olyan módon kezelték a portfóliókat, hogy abból jelentős veszteség származott.

Az a problémánk, hogy a tűzoltás és a lyukbetömködés nem egy tudatos és átgondolt gazdaságpolitika része, hanem kapkodás. Az adócsökkentéstől elvárt gazdasági növekedés elmaradása esetén - az előbb fejtettem ki - könnyen előfordulhat - ha itt figyelembe vesszük a környező országok tapasztalatait - az a félelmünk, hogy ha Magyarországon jövőre sem támad fel a pannon puma, amit az SZDSZ politikusai jó mélyre elástak, akkor újabb válságintézkedésekre lesz szükség, például, ne adj' isten, a három és több gyermek után járó adókedvezmény eltörlésére, amely pedig a további demográfiai csökkenés elhárításához elengedhetetlen intézkedés. Ezért különben a családi adózás rendszerének alkotmányban való rögzítését tartanánk megfelelő alapnak és mindenképpen egy olyan követelménynek, amit a kormánynak meg kellene lépnie.

Az ténykérdés, hogy elsősorban az szja-csökkentés valóban a felső középosztályt, illetve a még jobban keresőket fogja különösen pozitívan érinteni. Ez elviekben nem probléma, mert egy államnak valóban gondoskodnia kell a polgárairól, és az az állam lehet virágzó és elégedett, ahol mindenki a saját munkajövedelméből minél nagyobb arányban tud részesülni, és utána akár befektetve, akár a megtakarításaival is növelni tudja a közjót. Az aggodalmunk viszont az, hogy ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelműek megélhetési költségei nagyon nehezen biztosítottak. A társadalom egyharmada szegénységben, a létminimum alatt él, a második harmad is a felszínen maradásért küzd, ezért a szociális szempontokat sokkal határozottabban kellett volna érvényesíteni ebben a javaslatcsomagban.

Ha a sávhatárokat toljuk folyamatosan felfelé, a költségvetés teherbíró-képességére is figyelemmel, miközben a progresszivitás megmarad, akkor az sokkal pozitívabban szolgálta volna mind a legalacsonyabb jövedelműek szociális viszonyait, mind a középosztály kialakítását és érdemi megerősítését, amit a Jobbik is alapvető céljának tart.

A családi kedvezmények fontosságát nem lehet eléggé megbecsülni. Ahogyan végső formában bekerültek a rendszerbe, meg kell mondanom, a júniusi első akcióterv után még volt bennünk aggodalom, hogy a költségvetés helyzete majd nem tesz lehetővé egy ilyen támogatást sem, ezért inkább pozitív meglepetésként ért minket, hozzátéve, hogy az egy vagy két gyermek után érvényesíthető maximálisan 10 ezer forint adókedvezmény inkább jelképes összeg. Ezért is van szükség már a második gyermek után legalább a duplájára emelni ezt a támogatást, amiről módosító javaslatot is benyújtunk. A három vagy több gyermek esetén érvényesíthető, gyermekenként 206 ezer forintos adóalapnál viszont több mint félmillió forintos adóköteles jövedelemmel kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki ezt maximálisan érvényesítse. Természetesen azért az látszik, hogy az alacsonyabb jövedelműeknél is ezzel gyakorlatilag ki tud esni a tényleges adófizetési kötelezettség. Ez a maximális lehetőség viszont azt jelenti, hogy ezzel is a tehetősebb, nagyobb jövedelemmel rendelkező családok fognak tudni élni, ugyanakkor a leginkább rászorulók továbbra sem fognak tudni megbirkózni az őket szorongató terhekkel, a folyamatosan emelkedő törlesztőrészletekkel a devizahiteleknél, az emelkedő közszolgáltatási díjakkal és a megélhetés egyéb költségeivel.

Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy a Jobbik programjának is alaptétele, hogy a családi kedvezményt mindig munkavégzéshez és adófizetéshez kell kötni. Véget kell vetni - ezt pozitív tendenciának és jelenségnek érzékeljük a kormánynál - a szocialisták által szavazatszerzési célokból elterjesztett segélyrendszernek, amelyben pártpolitikai szempontok játszottak szerepet, miközben elsősorban a cigány népességre jellemző megélhetési gyerekszülés mára demográfiai és szociális katasztrófát okoz Magyarországon, a további kilátások eközben beláthatatlanok. Körülbelül két hete jelent meg Pokol Béla cikke a Magyar Nemzetben, amelyben sajnos nagyon reálisan vázolta, hogy 30-40 év múlva mi következhet be Magyarországon a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett, ami azt jelenti, hogy a népesség száma 7,5 millió körülire olvad, amelynek nagy része idős és inaktív, és a durván 2 milliós cigányságnak kellene ezt a népességet eltartania, nemhogy segélyért álljanak sorba. Itt tehát borzasztóan fontos egy gyors lépés ennek a problémának az orvoslására.

Egy utolsó kérdésre szeretnék még kitérni, a társasági adó kérdésére. Nem értünk egyet azzal, hogy 2013-tól a 10 százalékos mérték lesz az általános, helyette be kellene zárni azokat a kiskapukat, amelyekkel a multinacionális cégek jelenleg is kibújnak a társasági adó normál mértékének a megfizetése alól. Ezek azok a könyvelési trükkök, amelyeket a Bajnai-kormány pénzügyminisztere is jó pénzért tanácsolt az ügyfeleinek, mielőtt a haza szolgálatára esküdött volna fel. Az anyacég ugyanis leszámlázza a hazai leány felé a cég nevének, logójának, védjegyének használatát, a know-how-t, felszámolja a tanácsadói díjat, ezzel eltüntetve, elköltségelve a nettó árbevételt, és kiürítve az adózás előtti eredményt. Sajnos látjuk jól, a multi sehol nem szeret a gyarmatok közterheihez is hozzájárulni.

Az Egyesült Államokban egyébként már megtalálták ennek az ellenszerét: az adóhivatal kap olyan jogosultságot, hogy egyesével megvizsgálhatja ezeket a könyvelési tételeket, és ha olyat talál, ami indokolatlan, nem rendeltetésszerű, akkor büntetőtétellel együtt ezt is bevonja az adóalapba. Nagyon jó lenne, ha már a kormány hozzányúl a számviteli törvényhez is, akkor ezekre a problémákra is megoldást találna.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.00)

ELNÖK: Következik az LMP képviselőcsoportja. A frakció jelezte, hogy hárman megosztva kívánják elmondani a vezérszónoki körben az LMP álláspontját.

Elsőként megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak. Kérem, figyeljék az időt, hogy jusson mindenkinek!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy a kormányból azért marad itt valaki. Hirtelen nem nagyon látom sem Matolcsy urat, sem Cséfalvay urat. Remélem, hogy a jegyzőkönyvet adott esetben majd átbogarásszák, hogy kiderüljön számukra, az LMP mit is gondol erről az álláspontról.

ELNÖK: Azonnal intézkedem a kormányjelenlét miatt. Szerintem folytassa nyugodtan, képviselő úr. Ha tartósan nincs jelen a kormány képviselője, akkor természetesen más helyzet áll fenn, de szerintem folytassa a hozzászólását, és utánanézünk.

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Bár itt azt tanácsolják nekem, hogy talán célszerű lenne megvárni, amíg a kormány képviselője megjelenik az ülésteremben. (Dr. Cséfalvay Zoltán megjelenik az ülésteremben. - Taps.)

ELNÖK: És a függöny mögül...

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Legalább az 50 másodpercem felét visszakaphatnám?

ELNÖK: Hozzászámolom majd, képviselő úr.

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Örülök, hogy visszajött, bár azt gondolom, hogy az adóreformjaikkal kapcsolatos kritikáink jelentős részét már volt szerencséjük megismerni, de azt gondolom, hogy a jelen vitában is új elemekkel tudok majd hozzájárulni ehhez az adóvitához. Ellenzéki képviselőtársaim már sok fontos dolgot elmondtak, de jó néhány fontos dologról eddig nem esett szó.

Szeretném rögtön összekötni az első akciócsomaggal ezt a második akciócsomagot, illetve az annak részét képező adótörvényt. Engedjék meg, hogy egy kicsikét élesen fogalmazzak. Az első akciócsomaggal eltörölték többek között a luxusadót, eltörölték az örökösödési illetéket, bevezették azt, amit mi úgy neveztünk, hogy cselédstátus. Ezt az utat folytatják a második akciócsomaggal, amivel gyakorlatilag háborút indítanak az alacsony jövedelműek ellen, de nemcsak az alacsony jövedelműek ellen, hanem - mindjárt kifejtem - a középosztály jelentős része ellen is. Ez az adótörvény a jelenlegi formájában három szóban foglalható össze, tisztelt képviselőtársaim: igazságtalan, felelőtlen és irracionális.

Lássuk, hogy miért igazságtalan! Sok szó esett már itt a személyi jövedelemadóról. Szeretném önöket első lépésben szembesíteni a valósággal. Egy olyan országban élünk, ahol a nettó átlagkereset a KSH adatai szerint 150 ezer forint körül alakul, tehát a társadalom egy jelentős része 150 ezer forint körüli összegből él havonta. A családoknak immáron egyharmada létminimum közeli állapotban él.

Ehhez képest lássuk, hogy nettó értelemben az önök adóátalakítása milyen hatással jár. Havi bruttó 70 ezer forintos kereset esetében éves szinten a változás mínusz 25 300 forint. Havi bruttó 209 ezer forint és 260 ezer forint között az éves szintű kiesés 50 ezer forint. 50 ezer forinttal fognak kevesebbet hazavinni az önök adócsomagja értelmében a 209 ezer és 260 ezer forint között keresők. De még a bruttó 283 ezer forintot keresők is 2400 forinttal kevesebbet fognak hazavinni. A többlet 733 ezer forintnál már érezhető: bruttó 733 ezer forint esetében több mint 1 millió forint éves többlet jelentkezik, bruttó 1 millió 666 ezer forintos kereset esetében pedig éves szinten 3 millió 300 ezer forintos többletet hagynak önök a keresők zsebében. Még ha bele is kalkuláljuk az 5 százalékos ígért nominális béremelést - ami nem csak és kizárólag az önök hatásköre, ezt a munkaadóknak is jóvá kell hagyni -, akkor 147 ezer forinttól emelkedik a nominális bér, nem a reálbér, de nem lineárisan. 189 ezer és 273 ezer forint között mindenkinek kisebb mértékben nő a nettója, mint az infláció. Ez a középosztály jelentős része Magyarországon. 273 ezer forinttól lesz érezhető reálnövekedés akkor, ha 5 százalékkal emelik a béreket. Azt gondolom, hogy egy ilyen adóreformról a legkevesebb, ami elmondható, hogy igazságtalan.

De nézzük a társasági adóval kapcsolatos átalakításokat! Önök az első akcióterv keretében 500 millió forintos árbevételig 10 százalékra csökkentették a társasági adót. Ezeknek a cégeknek a kétharmada nemzetközi óriásvállalat; most már 500 millió forint felett is 10 százalékra csökkentik a társasági adót. Ez vajon hány kis- és közepes vállalkozásnak jelent kedvezményt? Ezzel az adókedvezménnyel önök 150 milliárd forintos lyukat vernek a költségvetés bevételi oldalán.

De nézzük, hogy mit csinálnak a tőkejövedelmek adójával! Csökkentik a tőzsdei kamatbevételek osztalék- vagy árfolyamnyereség-adóját 20 százalékról 16 százalékra. Ehhez képest, ha egy tőzsdén nem jegyzett hazai vállalkozás osztalékot akar fizetni, akkor eddig a 25 százalékos adón felül még 14 százalék egészségügyi hozzájárulást is kellett fizetnie. Tisztelt képviselőtársaim, ebbe a körbe tartozik a bejelentett munkavállalókat foglalkoztatni tudó, a 25 milliós evahatárt meghaladó nagyobb hazai kis- és közepes vállalkozók jelentős része. A tőkejövedelmeket a világon mindenütt úgy tekintik, mint egy olyan adót, amely azokat sújtja, akik képesek felhalmozni és létrehozni, aki az adózott jövedelméből még megtakarításokra is képes, és azon tud még a befektetései, érdekeltségei révén is haszonra szert tenni, ezért a tőkejövedelmek adójának a csökkentése teljes mértékben indokolatlan. A társasági adó és a tőkeadók önök által megálmodott rendszere egyszerűen hadüzenet a magyar kkv-knak, a magyar középosztálynak és az alacsony jövedelműeknek.

A vesztesek a pedagógusok, a közalkalmazott orvosok, a földhivatali ügyintézők, bányászok, pékek, cipőipari munkások, kisvállalkozók, tehát az átlagpolgárok, a nyertesek az államigazgatási csúcsszervnél dolgozók, a vezető beosztásúak, a pótlékokkal növelt jövedelmű vagy multinacionális vállalatnál dolgozó diplomás mérnökök, jogászok, bankárok, banki ügyintézők, orvoslátogatók, avagy a gazdasági elit. Azt gondolom, hogy joggal nevezhető egy ilyen adóintézkedés igazságtalannak.

Felelőtlen is azért, mert belemennek az adóversenybe, és ezt büszkén is teszik. Belemennek abba a lefelé tartó adólicitbe, ami egyre mélyebben viszi a nyomorba egész Kelet-Európát. Már érkeznek hírek a szomszédos országokból, hogy alánk fognak ígérni az adócsökkentésben. De felelőtlen azért is, mert 400-500 milliárdos lyukat ver rövid távon a bevételi oldalon. A Költségvetési Tanács elemzéséből tudjuk, hogy 2013-ban egy 700 milliárd forintos lyukat kell majd betömniük, amire a válságadó nem lesz majd fedezet. A most elhelyezett bombák robbanni fognak, és újabb lyukakat fognak verni, és az önök által megálmodott adóreform nem mond semmit erről.

A harmadik elem, amiben össze lehetne foglalni az önök által felvázolt adóreformot, az az irracionalitás. Matolcsy György tudja talán a legjobban, hogy az ilyen típusú adócsökkentések nem képesek a munkahelyteremtésre. Nem képesek, mert járulékok helyett az szja-t csökkentik. Nem képesek, mert nem ösztönzik érdemben a beruházásokat, ugyanis a felső jövedelmi osztályok és a nagyvagyonosok többletfogyasztását generálják csak. Ebből nem lesz más, mint luxusfogyasztás és importfogyasztás, plazmatévék és terepjárók; nem olyan dolgok, amelyeket a helyi vállalkozások termelnek meg, az így elköltött többletjövedelem nem a helyi gazdaságot fogja erősíteni. Én azt gondoltam, Matolcsy úr, hogy ön szakít azzal a hamis gazdaságfilozófiával, ami a Kóka János-féle gazdaságpolitikát jellemezte, és végre a beruházásokra helyezik a hangsúlyt, nem pedig a nagyjövedelműek fogyasztásának ösztönzésére.

De kapkodó is az önök által végrehajtott adóreform, ugyanis a programjukban még járulékcsökkentésről beszéltek, most pedig az önök által ütött lyukak miatt összevissza-intézkedésekre kényszerülnek.

Fenntarthatatlan is, ugyanis az adócsomagban semmi sem utal arra, hogy a Fidesz az elmúlt nyolc évben elgondolkozott volna azon, hogy a pillanatnyi célokon, érdekeken túl mit fog mondani a jövő nemzedékeknek, azoknak, akiknek a természeti erőforrások kimerülésével a ma ismert problémáknál lényegesen nagyobb súlyú problémákkal kell szembenézniük. Egy szó sem esik ökológiai adóreformról az önök által megálmodott adórendszerben.

S hogy még egy meglepőt mondjak: ez az adóreform továbbra sem tesz érdemi lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse az adórendszer bonyolultságát. Talán itt sikerült a legközelebb kerülniük a saját maguk által ígértekhez, de még így is rendkívül távol vannak tőle. Ez az adórendszer nem egyszerűbb, ugyanis az egy kulcs a másik kulcs eltüntetésével nem csökkenti érdemben az adminisztrációt.

(13.10)

Azt a sok kedvezmény, a sok adófajta és a külön adózó jövedelmek külön elszámolásai okozzák. Így a beígért söralátét méretű adóbevallás csak ábránd, és ha önöknél is volt söralátét, akkor nálam is van véletlenül egy söralátét, amire talán elfér az önök által megtervezett adóreform keretében végrehajtandó adóbevallás. (Felmutat egy nagy piros korongot.) Legalább egy ekkora söralátétre van szükség ahhoz, hogy megcsináljuk ezt az adóbevallást. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Tehát igazságtalan, felelőtlen és irracionális az önök által bevezetni kívánt adóreform.

Ehhez képest, amire szükség lenne az LMP szerint, az egy szolidáris, felelős és fenntartható adórendszer. Egy ilyen szolidáris adórendszer legfontosabb eleme az lenne, hogy a személyi jövedelemadózás rendszere többkulcsos legyen, ezért mi olyan adóreformot fogunk benyújtani, amely legalább négy adókulccsal dolgozik, és csökkenteni fogjuk emellett nagy lépésekben a társadalombiztosítási járulékokat. A társasági adó és a tőkejövedelmek esetében 100 millió forintig megtartjuk a 10 százalékos adót, afelett viszont a jelenlegi 19 százalékos adót kívánjuk visszaállítani. A tőkejövedelmek esetében szerintünk, ami szükséges, az egy egységes 20 százalékos adó. Felelős lenne egy ilyen adóreform azért, mert nem menne bele a lefelé tartó adóversenybe, és nem lenne kapkodó, azaz kiszámítható lenne. Ugyanis ebben a formában az adóreform úgy jelentene érdemi csökkentést a munkavállalók terheiben, hogy ezt fenntartható módon teszi meg, nem pedig válságadók formájában, amelyek három év múlva robbanó időzített bombaként lapulnak meg a jelenlegi költségvetésben és az önök adótervében.

Legvégső soron pedig fenntartható lenne egy ilyen adóreform, ugyanis számolna azzal, hogy a környezetet terhelő tevékenységeket kell elsősorban adóztatni. Az adórendszer egy ösztönző rendszer is egyben. Az ösztönzőknek arra kell irányulniuk, hogy a gazdálkodó szervezetek tiszteljék a természeti erőforrásokat és annak élővilágát, így benne magát az embert is, hogy még sok száz év múlva is lehessen élet ezen a földön. Ezért az energiaadók mellett a környezetterhelést a mi adóreformunkkal sokkal jobban kívánjuk megadóztatni.

Mint ahogy említettem, az adórendszeri elképzeléseink alapja a munka terheinek csökkentése, a környezetszennyezés terheinek növelésével. Ennek sok eleme van, amiről majd részletesen Szilágyi László kollégám fog bővebben beszélni. Én csak egyet emelnék ki ezek közül az intézkedések közül.

Új ökoadóelemként javasolunk bevezetni egy új adónemet, a narancsadót. A narancsadó egy távolsággal arányos adó lenne a nem hazai gyümölcsökre és zöldségekre, ami a szállítással okozott környezetszennyezést és kárt kompenzálja. Az LMP célja, hogy a termékek árában megjelenítse a környezetterhelés költségeit is. Az importált narancs esetében nemcsak a munkás bérének, a vegyszernek és a fuvaros bérének, hanem az ideszállítás során keletkezett környezetszennyezés költségeinek is meg kell jelennie az árban. Fontos hangsúlyozni, hogy javaslatunk nem mond ellent ebben a formában az EU egyik alapelvének, az áruk szabad áramlásának, hanem kiegészíti "a szennyező fizet" elvvel. Célunk hosszú távon egy olyan, közlekedésre vonatkozó, európai szintű adórendszer, amely tükrözi annak környezeti kárait és a kibocsátott szén-dioxid költségeit is. Amíg ez nem valósul meg, addig nemzeti keretek között javasoljuk a narancsadó ideiglenes bevezetését. (Taps az LMP soraiban.) Az adó ideiglenesen, a gazdasági válságra tekintettel kerülne bevezetésre, 14 hónapra, mértéke pedig a maximális távolság esetén a nettó értékre vetítve 67 százalék, azaz egy ideiglenes kétharmados narancsadó lenne. (Derültség az LMP soraiban.)

A lényege tehát ennek a kétharmados narancsadónak az, hogy kordában tartaná azt a túl nagyra nőtt narancsot, amely elnyomja a magyar gyümölcsöket, és az igazságtalan, felelőtlen és irracionális narancsuralmat felváltaná egy olyan adóreformmal, amely a szolidaritás, a felelősség és a fenntarthatóság jegyében fogant.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt tudja, hogy 20 perc jár mindhármójuknak együtt véve, tehát csak mondom a másik két hozzászólónak, hogy 6 percük maradt. Kicsit megnyugodtam, hogy egy ekkora korsót nem vett elő itt az Országgyűlés termében, mert mindannyiunknak jutott volna belőle egy-egy deci. Megyünk tovább.

Továbbadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, aki folytatja az LMP vezérszónoki körét.

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót; gyors leszek. A kormány bemutatta, hogy nem a munkát terhelő járulékokat csökkentette, hanem a tőkejövedelmeket terhelő járulékokat, ezért a tőke-munka dichotómiában a tőke pártjára állt. Ezt a tőke pártját továbbra is csak szavakban védi az MSZP. Nagyon furcsa volt hallani Puch Lászlót, ahogy azt mondta, hogy nem mindenki rendelkezik tőkejövedelemmel, és az egész MSZP-frakció szájából furcsán hangzik a szegények iránt érzett szolidaritás, hiszen maguknak a nyolc év alatt nem sikerült elérni azt, hogy megszűnjön a gyermekszegénység.

Sajnos a gyermekszegénység megszüntetésére nem mutat a jelenlegi családi adókedvezmények rendszere sem. Hiszen a gyermekszegénység általában azokban a családokban jelentkezik, ahol alacsony jövedelműek a szülők is, így a jelenlegi adókedvezmények nem segítenek a szülőkön, hiszen ahogy Scheiring Gábor társam is elmondta, a legalacsonyabb jövedelmi sávban nagyon kevés lesz majd a jövedelemnövekedés.

De hogy rátérjek egy másik problémára, a különleges válságadók rendszeréből stafírozott költségvetésre. Három év múlva ez a költségvetés fenntarthatatlan lesz, és egy magyar gazdasági csodának kell bekövetkeznie. Mi ebben a gazdasági csodában bízunk, támogatjuk önöket, viszont attól függ, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének a lázári vagy az orbáni vonalát viszem, és mennyire merek kritikus hangot megengedni magamnak, attól függően ezt a csodavárást bátornak, felelőtlennek vagy talán botornak is tekinthetem. Itt most az a fontos, hogy egy olyan fenntartható költségvetési és adórendszert állítsunk föl, ami hosszú távon biztosítja a gazdasági környezet állandóságát. Azt látjuk, hogy itt a gazdasági környezet állandósága kerül veszélybe azáltal, hogy különféle ideiglenes adónemekkel próbálják kistafírozni a költségvetést. De ha szeretik ennyire az ideiglenes adónemeket, akkor javasoljuk bevezetésre a narancsadót.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A harmadik vezérszónoki körös hozzászóló az LMP részéről Szilágyi László képviselő úr, 3 perc 35 másodpercben.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót; tényleg kevés időm maradt. Matolcsy miniszter úr egy nagy ívű paradigmaváltással kezdte mai expozéját, hogy a jövedelem adóztatásáról át kell térni a forgalmi típusú adóztatásra. Ez rendben van, de a mi álláspontunk szerint kevés. Az igazi paradigmaváltás az lenne, ha a környezethasználat és az infrastruktúra-használat adóztatása felé mozdulnánk el végre. Itt a mai napon többször értékválasztásról esett szó, ez a mi értékválasztásunknak nagyon komoly része.

Az LMP elkötelezett a fenntarthatóság irányában, és a jelenlegi adórendszer egyáltalán nem vagy alig bünteti a környezetet vagy vagyont terhelő tevékenységeket. Nagyon fontos lenne az energiaadó-csomagot változtatni több ponton. Az első lépés talán az lenne, hogy a fosszilis energiahordozókból előállított üvegházhatású gázkibocsátás költségeinek megjelenítését érvényre juttassuk a felhasznált energia árában. Az első lépés az lenne, hogy az energiatermelés jelenlegi támogatásait lebontsák, megszüntessék. Nagyon fontos lenne az energiapolitika és a szociálpolitika különválasztása, hiszen a létező szociális problémákat jövedelmi oldalról és rászorultsági oldalról kell kezelni, és fontos lenne, hogy minden energiahasználó megfizesse a felhasznált energia tényleges költségeit.

Három szabályozó eszköz is van, ami tulajdonképpen ahhoz segít hozzá minket, hogy az orosz importgázt minél jobban és olcsóbban igénybe vegyük. Ez nyilván fenntarthatatlan, ezért csökkenteni kell a hőtermeléshez kötött villamos energia emelt áron történő kötelező átvételét. És ami talán még fontosabb ebben az adócsomagban, hogy a távhő kedvezményes áfakulcsát fokozatosan vissza kell emelni, hiszen itt az energiahordozók áfakulcsa 25 százalékra nőtt, miközben a távfűtés áfája két lépcsőben csökkent 5 százalékra. Azt gondolom, éppen fordítva kellene. Nagyon fontos lenne, hogy ezt a környezetileg, társadalmilag és gazdaságilag is káros támogatást mindenképpen csökkentsük. Ezzel kapcsolatos módosítókat adunk be.

(13.20)

A távhő támogatásánál jóval hatékonyabb eszköz lehetne, ha például magánszemélyek is visszaigényelhetnének áfát, ha a saját házukban környezetbarát építőanyagot építenek vagy éppen napkollektort vagy alternatív energiatermelő eszközöket.

A közlekedési vonatkozásokra áttérve, az LMP-frakció nem fogja támogatni azt az úgynevezett lex Audit, amely a jövedéki adó visszaigénylésének lehetőségét teremti meg a motorfejlesztéshez felhasznált üzemanyag esetén. A K+F támogatást nem ilyen módon kell érvényre juttatni.

Nagyon fontos a tömegközlekedés támogatása. Itt mi odáig mennénk el, hogy a bérletet adómentessé tennénk, és ezzel tennénk vonzóbbá a közösségi közlekedést, ezzel szemben pedig nagyon sok olyan támogatási formát le kellene bontani, ami káros és környezetileg elítélendő. Ilyen például a cégautók magáncélokra való használata. Az a helyzet Magyarországon, hogy például a közúti árufuvarozás évente mintegy 800 milliárd forint olyan költséget idéz elő, amit nem a fuvarozók fizetnek, hanem az egész társadalom, és éppen az adócsomag segíthetne minket abban, hogy valamilyen módon elmozduljunk erről az állapotról.

Igen elterjedt gyakorlat, hogy a személygépkocsik magáncélú vásárlását és üzemeltetését törvényellenes módon céges költségként számolják el. Ez szakértői becslések szerint 1000 milliárd forintos kiesést jelent. Talán lehetne ezt azzal orvosolni, hogy személygépkocsi-használat esetén 100 kilométerenként csak 6 liter üzemanyagot lehessen elszámolni, és ezzel nagyon sok problémát lehetne kezelni.

Az agroüzemanyag... (Az elnök csenget.) Rögtön befejezem, elnök úr, egy pillanat türelmet kérek. Megígért nekünk még 50 másodpercet.

ELNÖK: Azt a fél percet adtam hozzá éppen.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: És ezen is túl vagyunk már?

ELNÖK: Bizony ám!

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tehát az agroüzemanyag áfakedvezményét eltörölnénk, de...

ELNÖK: Képviselő úr, elmondhatja majd a frakcióálláspontot még nyugodtan vagy a saját álláspontját is, hiszen jön az írásban bejelentkezettek köre. Házszabály szerint tovább kell adjuk a szót, elnézést kérek.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Értem. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a megértését. A szabály az szabály. Azt a kisfröccsnyi időt, amit Scheiring Gábornak ígértem, megtartottuk azt a fél percet.

Megyünk tovább, és ha jók az információim, akkor miniszter úr előterjesztőként kíván a vita ezen szakaszában is szólni. Tessék parancsolni, öné a szó.

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Négy és fél óra vagy talán már öt óra felé haladunk. Figyelmesen hallgattuk egymást. Nagyon sok figyelemreméltó, értelmes, ugyanakkor bírálatot, kritikát, meg egybecsengő, támogató gondolatot hallottunk.

Ha megengedik képviselőtársaim, 12 plusz 1 kérdés köré csoportosítanám azokat a válaszokat, amelyeket az előterjesztő megadhat ezekre a kérdésekre, és érdemes most talán a vitának ebben a szakaszában ezt megtennünk, mert azt gondolom, hogy nagyon sok esetben egyetértünk, az esetek másik részében ki fog derülni egy-két év múlva, hogy egyetérthettünk volna, tehát mindenesetre olyan szakaszban vagyunk, amikor érdemes végigvenni a véleményeket.

Ha megengedik, azzal kezdem, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy tűnik, egy alapvető kérdésben egyetértünk, ez pedig az, hogy az előterjesztett törvénycsomag, ezen belül az arányos, egykulcsos, 16 százalékos családi személyi jövedelemadó-rendszer értékrendet tükröz; értékrendet, nem nagy csoportok profitérdekét, értékrendet, mégpedig hitem szerint már nem a múlt, hanem a jövő értékrendjét. Azt a Magyarországot hívja elő belőlünk, amely Magyarországon a munka, a család, a tudás, a közösségek, az együttműködés, az összefogás lényegesen erőteljesebb és erősebb értékek, mint a múltban voltak vagy jelenleg.

Tehát a legalapvetőbb kérdésben furcsa mód egyetértünk: értékrendet tükröz az előterjesztés. Ez jó így, mert az új világ, amiről mindannyian beszélünk, végül is a legnagyobb változást itt hozza, hogy a korábbi érdekek, erős üzleti, vállalkozói vagy társadalmi csoportok érdekei helyett az egész közösség, az egész nemzet értékrendjéből indulunk ki. Ezt hozta a válság, ezt hozta a kétharmad, ezt hozta a bizalom.

Az első kérdés, amit föl kellene tennünk, az, hogy folytathattuk volna-e úgy, ahogy eddig ment a magyar adórendszer. Azt gondolom, hogy nem. Világosan elmondták képviselőtársaim, ki így, ki úgy, ki erőteljesebben, ki pedig kicsit halványabban, hogy egyszerűen nem lehet folytatni ezt az adórendszert, ami még 2010-ben érvényes. Fönntarthatatlan. Egész egyszerűen a múlt kudarcát vetítené előre a jövőbe. Nem tudjuk fönntartani, mert olyan mértékben húzza vissza, fékezi Magyarországot a legfontosabb nemzetstratégiai kérdésekben, tehát a munkahelyteremtésben, a tudásmegszerzésben és a gyermekvállalásban, ami a jövőt elereszti a kezünkből. Nem tehetjük meg.

Tehát nem fenntartható a jelenlegi adórendszer. Azért sem, mert két meghatározó területén totálisan aránytalan, mondhatnám azt is, hogy igazságtalan, de teljes mértékben aránytalan. Az egyik az, hogy a jelenlegi 26 000 milliárd forint körüli magyar bruttó hazai terméknek 20-25-30 százaléka kikerüli az adózást. Nagyjából 2000-2500 milliárd forinttól esik el Magyarország költségvetése amiatt, mert olyan adórendszere van, ami egy régi, húsz évvel ezelőtti rossz kompromisszumot fenntartva, magas adókat írt elő, de elnézi, eltűri, kénytelen is eltűrni az adózás alóli kivonulást. Ez nem tartható fenn.

De a másik is igaz, hogy a családok és a gyermekvállalás terén sem fenntartható a magyar adórendszer, elvesz tőlük és nem ad nekik, miközben 1976-77 körül 200 ezer új magyar honpolgárral lettünk gazdagabbak évente, aztán 1982-ben már csak 150 ezerrel, aztán 1992-ben már csak 130-140 ezerrel, most pedig 96 500 a megszülető, új gyermekek száma. Nem fenntartható egy ország, nem fenntartható egy nemzet - márpedig mi szeretnénk fennmaradni -, amely nemzet nem ad lehetőséget sem a munkára, sem a gyermekvállalásra. Nos, ezért nem tartható fenn az adórendszerünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második kérdés, ami mindenkit foglalkoztatott, azt gondolom, csak mindenki egy kicsit máshogy válaszolt rá, ez az, hogy mire ösztönöz az előttünk lévő törvénycsomag - mert ösztönöz egy sor irány felé. Azt gondolom, értékes magatartások, irányok felé ösztönöz.

Az első: nyilvánvalóan ösztönöz bennünket a tudás megszerzésére. Minél erősebb a tudásunk, annál erősebb a munkavállalási képességünk, annál magasabb a jövedelmünk, annál magasabb a jövedelemből a nálunk maradó rész. Tehát mindenképpen tudás megszerzésére ösztönöz.

Munkavállalásra ösztönöz-e? Igen, egyértelműen, hiszen most az adórendszerünk augusztus elejéig elvesz tőlünk. Az az adófizetés napja, onnan leszünk szabadok, az adószabadság napjának kezdete augusztus első hete. Ez az adójavaslat arra ösztönöz, hogy minél többen minél több munkát vállaljanak, és minél több új munkahely jöjjön létre, hiszen megváltoztatja az adószabadság napját, lényegesebben előrehozza az év augusztus előtti heteire és hónapjaira.

De természetesen a családok megerősítésére és a gyermekvállalásra is ösztönöz. Azt gondolom, mindenki egyetértett ebben, volt, aki így, volt, aki úgy közelítette ezt, volt, aki még a második gyermekre is szerette volna erőteljesebben tenni a hangsúlyt, de hogy a gyermekvállalásra ösztönöz, azt gondolom, ebben mindannyian egyetértettünk, és ez jó dolog. A nemzet fennmaradása, sőt a költségvetés fenntarthatósága szempontjából nekünk 10, 20, 30, 40, 50 év múlva sokkal több gyermekre, akkor már tudásban gazdag munkavállalóra van szükségünk.

Persze ösztönöz beruházásra, természetesen. Amikor azt mondjuk, hogy mind a vállalkozásoknál, mind a magánszemélyeknél, befektetőknél több jövedelem marad, az azt jelenti, hogy beruházások felé visszük a magatartásukat, az üzleti magatartásukat, és ez jó dolog.

Ösztönöz még fehérítésre is, egyértelműen. Nagyon-nagyon fontos, és ez is egy ilyen igazságossági szempont. Hát igazságos az a gazdaság, amelyben az egyik fehér, a másik fekete? Vagy az egyik nagyon szürke, a másik csak kicsit fehér? Nem. Úgyhogy azt gondolom, hogy a fehérítésre való ösztönzés nagyon fontos, és persze vállalkozásra is ösztönöz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik kérdés, hogy ki hogyan jár. Puch László; köszönöm szépen, megkaptam a kitűnő táblázatokat. Ebből egyértelműen kiderül, ahogy képviselőtársam szavaiból is, hogy dinamikusan nézve, egy legalább 4,5 százalékos minimálbér-emelkedés felől nézve 20 százalék nem jár rosszul, persze azt javasoljuk, hogy még legyen magasabb egy kicsit a minimálbér-emelkedés, hogy járjon mindenki jól, de 20 százalék nem jár rosszul induló helyzetben sem, még 4,5 százalékos minimálbér-emelkedés esetén sem; 40 százalék már jól jár, és egy további 40 százalék még jobban jár.

(13.30)

De hát ez jó, mindenki jól jár. Olyat nem tudok, hogy mindenki ugyanúgy jár, olyat még nem szült a történelem. Azt gondolom, arra a kérdésre, hogy ki és hogyan jár az új adórendszer következtében, mindenki jól jár, és dinamikusan nézve jövőképet ad mindenkinek, és az időben előrehaladva mindenki egyre jobban jár, és ez a célja. Igaz az, amit több képviselőtársam elmondott, teljes mértékben egybevág a közgazdasági tényekkel, hogy azok a közép-európai és baltikumi államok, amelyek bevezették, nagyon sokat nyertek vele. A Baltikum gyorsvasútja nagyon nagy mértékben ezzel a fűtőanyaggal ment előre. Szlovákia felzárkózása 2004 után, amikor elhagytak bennünket egyébként 2007-ben, ennek a fűtőanyagnak volt köszönhető. Azt gondolom, ennek a javaslatcsomagnak, ennek a törvénycsomagnak van jövőképe, és a jövő felől húzza a jelent, és mindenki egyre jobban jár.

Tegyük fel az ötödik kérdést! Mekkora adócsökkentést jelent ez? Annyit, amennyit a képviselőtársaink elmondtak, egyébként még annál is többet, tehát legalább 300 milliárdot. Ez valóban, ahogy Rogán Antal képviselőtársunk említette, valóban az elmúlt húsz év legerősebb, legnagyobb adócsökkentése, minden adónemet figyelembe véve. Olyan volt, hogy egy ideig csökkent az áfa, de aztán visszament, én azt most nem számolom ide. De az elmúlt húsz év összes adónemét, a teljes adórendszert figyelembe véve a legnagyobb adócsökkentést jelenti. Azt gondolom, ez egy igen-igen ígéretes vonala.

Tegyük fel a hatodik kérdést, hogy miért tesz azonosságot, miért tesz egyenlőségjelet a munka- és a tőkejövedelmek között ez a javaslat. Azért, mert a tőkével munkahely lesz, kifejezetten a tudásból és a tőkéből, a beruházásból munkahely lesz. Nem csupán az egyszerűség miatt mondjuk azt, hogy minden jövedelem adózzon ugyanazzal a 16 százalékos kulccsal, részben az arányosság miatt is mondjuk. Miért legyen az egyik ilyen, a másik olyan? Az aránytalan lenne, fenntartanánk egy aránytalan adórendszert; hanem amiatt, mert a tudásból és a tőkéből munka és munkahely lesz, és éppen ezt szeretnénk. Pontosan azt szeretnénk, hogy olyan munkahelyeink legyenek, amelyeknek a tudás- és tőketartalma magas. Na, ezért adóztatjuk ugyanazzal a kulccsal.

Ha megengedik a képviselőtársaim, azt a kérdést is feltenném hetedikként, hogy milyen adócentralizáció is van ebben a javaslatcsomagban. Örömmel jelenthetem, hogy a mainál lényegesen alacsonyabb. A 39,5 százalék helyett a 35-36 százalék közötti adócentralizációs sávba megy be Magyarország 2010. január 1-jétől, és ez egy nagyon lényeges adókönnyítés és adócentralizáció-mérséklés. Ezzel már, ha nem is a legjobbak vagyunk, de közelítünk a legjobbak felé, a 30-33 százalék közötti sávban működő országok adócentralizációs szintjéhez, és ez egy jó dolog. Ez teremt majd vállalkozóbarát üzleti környezetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mennyire egyszerű az új adórendszer? Nagyon egyszerű, és ezt valóban egy söralátétre rá tudjuk írni, mégpedig látható módon. Én nem tartozom a kitűnően látó emberek közé gyermekkorom óta, de még én is el tudom olvasni a söralátétünk két oldalán lévő, összesen A/4-es lapra ráfért adóbevallást. Nagyon egyszerű, ez egy jó dolog. Sört nem kínálunk hozzá, de egy söralátétet bizony igen.

Engedjék meg, hogy a kilencedik kérdést is feltegyem: volt-e érdekegyeztetés? Természetesen volt. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban több szinten, a gazdasági bizottságban és a plenáris ülésen is, a tanács ülésén is hosszú órákon keresztül vitattuk a javaslatot. Az más kérdés, hogy nem mindenben értettünk egyet, de emögött az egyet nem értés mögött, ami az egyes részleteket és talán az egész karakterét is érintette, meghúzódik egy félreértés. Mi nem szeretnénk szociálpolitikát művelni az adórendszeren keresztül, az egy egészen más műfaj. (Közbeszólások az MSZP részéről: Családtámogatás!) Nem! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az nem szociálpolitika!) Az nem szociálpolitika, az nemzetstratégia! (Moraj az MSZP soraiból.) Képviselő úr, az nemzetstratégia! Igen, egy nemzet fennmaradásának a stratégiája, képviselő úr. Mi ezt szeretnénk. (Moraj az MSZP soraiból. - Puch László: Hallgassátok végig, aztán szóljatok!) Azt gondolom, mindannyian szeretnénk, még a képviselő úr is. Jó magyarul beszélni, jó a magyar nemzethez tartozni, jó, ha több magyar gyermek születik. Ez nem szociálpolitika. Ez nemzetstratégia. A szociálpolitika egy másik ügy. Mi nem szeretnénk az adórendszerbe beépíteni a szociálpolitikát, az egy egészen más politikai és társadalmi, a szolidaritás elemeit tartalmazó feladatunk, de nagyon fontos feladatunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az aggódó hangokat értem, és itt van a tizedik kérdéskör: mi lesz 2013-tól? Mi lesz 2012 után, amikor a válságadó Golf-áramlattal, ami most melegíti a költségvetést, kifut? Mi lesz? Szeretném jelenteni a tisztelt parlamentnek, hogy addigra lesz gazdasági növekedés (Taps a kormánypárti padsorokból. - Egy taps az MSZP soraiból.), addigra a mi gazdaságpolitikai prognózisunk szerint a magyar gazdaság bruttó hazai terméke a maihoz képest 10-15 százalékkal lesz magasabb; 10-15 százalékkal lesz magasabb. Kivezethetjük a válságadókat, mert a plusz 10-15 százalékkal magasabb bruttó hazai terméknek nagyjából 1000 milliárd forinttal magasabb a költségvetési adóbevétele, még a 39,5 százalékról 35-36 százalék közé csökkenő adócentralizáció esetén is. Befektetünk a jövőbe, új munkahelyekbe, tudásba, családokba, gyermekekbe és növekedésbe, és ez a növekedés meghozza nekünk 2013 körül a 10-15 százalékkal magasabb bruttó hazai terméket, és az meghozza nekünk azt az 1000 milliárdot, amire a képviselőtársaim aggódó hanggal... - természetesen minden aggodalom fontos, de kell rá pozitívan válaszolnunk. Tudunk rá válaszolni. Meglesz az a növekedésünk, amiből az az adóbevétel származik majd, ami pótolja a kieső válságadókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő, azt gondolom, nagyon sokak számára középponti kérdés az, hogy igen, ebben a törvényjavaslatban most egy nagyon erőteljes családerősítő és gyermekvállalást támogató elem van. Bevallom, személyesen akár mint közgazdász, akár mint magyar polgár, én ezt az elemét tartom a legfontosabbnak. De valóban lesz-e ebből gyermek? Ezt is megnéztük. Az elmúlt három évben végignéztük, azt hiszem, a világ valamennyi számottevő gyermekkedvezményét vagy gyermekvállaláshoz állami költségvetési támogatást adó adórendszerét, és egyértelmű a tapasztalat: ahol támogatják, segítik a gyermekek vállalását a családoknál, ott egyértelmű eredmény lesz, de fordítva is igaz. Azok az országok, amelyek visszavettek egy korábbi gyermekvállalást ösztönző, segítő, támogató elemből, azok pórul jártak, ott kevesebb gyermek született, tehát mind felfelé, mind lefelé működik. Ez nem azt jelenti, hogy megvesszük a gyermeket - segítjük a családokat a gyermekvállalásban. Nem csak az adórendszeren keresztül érhető el és érjük el a gyermekvállalás segítését. Ehhez még kell bölcsőde, óvoda, kell munka, munkahely, részmunkaidő. Még az is kell, hogy divat legyen a gyermek. De én azt gondolom, itt van bennünk, a magyar nők, asszonyok több gyermeket szeretnének vállalni.

A tizenkettedikként engedjék meg, képviselőtársaim, nagyon sok képviselőtársunk felvetette, hogy igazságos-e ez az adórendszer. Szeretném elmondani, talán kiábrándító lesz, amit mondok, nincs olyan igazságos adórendszer. Egyetlenegy adórendszer nem lehet igazságos. Az egyik úgy érzi, hogy többet fizet, miközben nem is jár orvoshoz, a másik úgy érzi, hogy a másik kevesebbet fizet, pedig neki többet kellene. Nincs igazságos adórendszer. Az adórendszer nem igazságos vagy igazságtalan, hanem arányos vagy aránytalan, növekedésre ösztönöz vagy stagnálásra, munkára ösztönöz vagy munkátlanságra, gyermekvállalásra vagy gyermeknélküliségre. Ezt tudja egy adórendszer. Igazságosságot nem tud.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy visszatérjek több képviselőtársunk azon gondolatára, hogy nagyon fontos, hogy ez a törvénycsomag értékrendet tükröz. Nagyon fontos, hogy van jövőképe.

(13.40)

De még kell valami: hogy biztonságban legyünk; hogy a bizalom, amit most megépítünk, ne tűnjön el, ne legyen csak tűnő kép. Ezért javasoljuk, magam is - több képviselőtársunk javasolta, egyetértek velük -, hogy inkább kerüljön be legalább kétharmados törvényként az Alkotmányba az a jövőkép, amelyet ez a törvénycsomag tükröz.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm az összes hozzászólást, és a további vitát nagy figyelemmel kísérjük a kollégáimmal együtt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Arra kérem a technikusokat, a főtitkárhelyettes úr segítsen abban, hogy nem indult el az időkeretes tárgyaláson az óra, hiszen a Házszabály értelmében a kétperces hozzászólásokat is és a kormánytag felszólalását is be kell számítani az adott oldalnak, jelen esetben a Fidesznek az időkeretes lehetőségébe. Magyarán szólva, 18 perc 30 másodperc - szeretném kérni, hogy majd ha elindítjuk az órát, a 102 percből - lejön a Fidesz idejéből. (Jelzésre:) Már le is jött? Rendben. Akkor meg is vagyunk. Köszönöm szépen. Innen folytatjuk a vitát.

Megérkezett az első kétperces hozzászólásra való bejelentkezés is: Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr ugyan távozik a teremből, de szeretném az ő hozzászólására... (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem akartam minősíteni, de az ő hozzászólására szeretnék némi reagálást tenni.

Elsőként: meglehetősen egyoldalú az a beállítás, amit ő is és itt Hargitai képviselő úr is tesz azon ténymegállapítással kapcsolatban, hogy mely országok milyen sikerrel alkalmazták az egykulcsos adórendszert Európában az elmúlt húsz évben. Elfelejtik azt a tényt megemlíteni, hogy ezen országok némelyikében már döntés született arról, hogy visszatérnek az egykulcsos rendszerről a progresszív rendszerre. Elfelejtik megemlíteni azt a társadalmi következményt, ami a balti országokban bevallottan és szándékoltan határozott elgondolás volt, és meg is valósult: hogy az egykulcsos rendszerrel kifejezetten azt szerették volna elérni, hogy a magas jövedelműek ne fizessenek több adót, hanem akkumuláljanak jövedelmet, és ezzel hozzanak létre egy olyan társadalmi csoportot, ami nem volt ezekben az országokban. Magyarország nem ebben a helyzetben van, hogy ilyen szándékot kellene megvalósítani, bár lehet, hogy a Fidesz ezt kitűzte célként, csak akkor ezt be kell vallani, hogy az a szándékuk, hogy szét akarják húzni a jövedelmi korlátokat Magyarországon.

Az elmúlt három évben Magyarországon a jövedelmi különbségek csökkentek, az elmúlt három évben nem növekedett a legalsó tized és a legfelső tized jövedelme Magyarországon. Önöknek nyilván más a céljuk, ez az adórendszer világosan mást is üzen, és más eredményt is fog elérni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Más értékrend!), más értékrendet tükröz, ezzel mi nem értünk egyet természetesen, de akkor erről kell beszélni, és nem pedig arról, hogy ennek milyen, egyébként lehetséges, csak nem biztos, hogy bekövetkező növekedésfokozó hatása lenne.

Az pedig egészen fantasztikus volt, ahogy a miniszter úr meggyőzött bennünket arról, hogy a következő három évben legalább 15 százalékos GDP-növekedés lesz Magyarországon (Révész Máriusz: 10-15!), ezzel azt feltételezi, hogy ez csak azon múlik, hogy ő mennyit hirdet meg. Nem csak ezen múlik. (Révész Máriusz: Nem azt mondta, hogy legalább 15, hanem 10-15.) Ez azon is múlik, hogy a világgazdasági válság hogyan múlik el, és mire lesz képes más ország is, nem csak a miniszter úr.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kormánypárti kétperces következik, egyszerűbb, mint bekiabálni. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Turi-Kovács Béla képviselő úr, Fidesz.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt az adótörvényt már sokféleképpen elnevezték, különböző jelzőkkel illették, ha szabad, akkor én is mondanék egy jelzőt, én úgy gondolom, hogy bátor. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) És amikor azt mondom, hogy bátor, azt mondom, hogy nem is lehetett más, hiszen valami olyasmit örökölt meg a szocialista-liberális korszakból, ami után nem lehet a fal mellett osonni. Itt határozott lépéseket kellett tenni. Mégis én is azt mondom, hogy a puding próbája az evés. Az ki fog derülni, ha az elkövetkezendő egy esztendőben érzékelhetően nő a munkalehetőség, ha fehéredik a munka világa (Közbeszólás az MSZP soraiból: Adja Isten!), ha nőnek a megtakarítások, ha olyan helyzet alakul ki, amely bizonyítja, hogy az adótörvény mindezekben segített, akkor, úgy gondoljuk, fejet kell hajtson az ellenzék is.

Azt is határozottan ki kell jelentenem, és egyértelművé kell tenni, hogy mindannyian látjuk, azt gondolom, hogy minden merész nagyvállalkozásnak vannak kockázatai. De aki olyan többséggel tud kormányozni, mint a második Orbán-kormány, ha akkora felhatalmazást kapott, mint a második Orbán-kormány, akkor járna el helytelenül, ha nem élne ezekkel a lehetőségekkel, és megpróbálna lapítani egy olyan langyos vízben, amit nyolc éven keresztül próbáltak itt lubickolásra használni, próbálták azt kihasználni nyolc éven keresztül, aminek a kárát és a levét is most isszuk meg.

Ami miatt szót kértem döntően, az a következő: én mégis nagyon szeretném, ha majd végig lehetne gondolni az adótörvényt, és ezen belül azt, hogy van-e arra valamilyen lehetőség, hogy az áfatörvénynél megpróbáljuk az alapvető élelmiszerek tekintetében az áfa mértékét csökkenteni. Éveken keresztül ostromoltam ezzel a szocialista kormányt, nem tudom abbahagyni akkor sem, ha saját kormányom van. Én azt remélem, hogy az elkövetkezendő időben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha nem most, az elkövetkezendő rövid időn belül erre is sor kerülhet, mert ez munkahelyeket fog teremteni, és mert ez erősíti a mezőgazdaságot. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ertsey Katalin képviselő asszony, az LMP frakciójából.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Matolcsy úr kiment, én vagyok az ügyeletes hozzászóló a nők munkaerő-piaci helyzetének tekintetében a Házban.

Azt fontos elmondani, hogy az, amit Matolcsy úr mond, hogy a gyermektámogatások megnövelése növeli a gyermekvállalási kedvet, igaz - egy nagyon rövid időre, és utána visszaesik. Ezt nagyon pontosan lehet látni a '67-es gyes-bevezetés időszakából, amikor megugrott, majd ugyanarra a szintre visszaesett. Nagyon fontos tudni azt, hogy a pénzbeli támogatások nem segítik azt a helyzetet, amibe a nő a gyerekszülés után visszakerül.

Tehát ezért mondjuk folyamatosan a rugalmas munkaerő-piaci helyzetet, és nem csak a részmunkaidőt, a részmunkaidő hosszú távon csapdába ejt, mert a rugalmas munkaerő-piaci lehetőségek azok, amiktől egy nő újra és újra szül. Tehát amikor azt látja biztosítva, hogy vissza tud menni a munkahelyére, hogy nem megtűrt, hogy nem ellehetetlenült és nem elszegényedett, akkor tud újra és újra szülni, és akkor fogja azt a fajta népesedési mutatót hozni, amire szükségünk van. Ebben a tekintetben üdvözöljük a részmunkaidőnek a járulékkedvezményre való támogatását, de ez csak az első lépés. Fontos az, hogy hosszú távon ne zárjuk be a nőket a részmunkaidőbe, hanem az intézményi ellátás, tehát a nappali intézmény lehetőségének megteremtésével, annak a rugalmasításával továbbhaladjunk ezen az úton, mert meg fogják látni, pár év múlva visszaesik ez a növekedés.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy Turi-Kovács Béla képviselőtársunk aggódik a mezőgazdaságért. Szeretném jelezni, hogy megkönnyítjük a dolgát, mert az áfaügyben lesz módosító javaslatunk, tehát bátran csatlakozhatnak hozzá, és mielőtt azt mondanák, hogy így könnyű, mert csak egy sort kell módosítanunk, szeretném jelezni, hogy ennek a fedezete is megvan, hiszen ezt annak a kompenzációjára szánjuk, amit különadóból pont a kereskedelmi láncoktól akarnak beszedni, ez majdnem fillérre ugyanannyi, csak szeretném jelezni, és így a legszegényebb rétegeknek lehetne visszaadni annak ellentételezéseként, amit majd ez a különadó egyébként áremelések formájában okoz.

Úgyhogy azt javaslom, ha már itt is fölmerült, a kormánypárti frakciókban is, hiszen a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára a választások előtti szombaton adott egy hosszú interjút, és ott nagyon precízen és pontosan kifejtette, hogy miért jó ez, ha csökkentjük az élelmiszer áfáját, csak utána meglepődtünk, hogy nem találjuk ezt a javaslatcsomagban. És sajnos azt is látjuk, hogy a hét végén pedig majd egyébként is kiderül az igazság, hiszen amilyen számokat eddig innen-onnan megismerhettünk a költségvetésről, az minden lesz, csak nem a mezőgazdaságra nézve pozitív, úgyhogy majd ebben is kell hogy segítsenek a kormánypárti képviselők a kormányt jobb belátásra bírni bizonyos adó- és költségvetési ügyekben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Akkor most térünk rá az előre írásban bejelentkezett felszólalók első bejelentett képviselőjére: Szijjártó Péter képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!

(13.50)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaink! A gazdasági minisztert követő szocialista hozzászólásban az hangzott el, hogy nem értünk egyet az értékrendeket tekintve, és ez az adórendszer tárgyalásánál is kijött. Ebben önöknek teljesen igazuk van, azonban a választópolgárok hoztak egy döntést áprilisban (Közbeszólások az MSZP soraiban.), letették a voksukat egy világos értékrend mellett, még akkor is, ha ez április óta is fáj, és kiabálásra sarkallja önöket.

Az igazság mégiscsak az, hogy áprilisban új korszakot nyitottak a választók, és ez az új korszak egy új gazdaságpolitikával is jár, és a választók úgy hozták meg ezt a döntésüket, hogy tudva és szándékosan új gazdaságpolitikát akartak, hiszen a Fidesz választási programjában világosan gyors és radikális adócsökkentést ígértünk. Ez a választási program a kormányprogram része is lett, innentől kezdve viszont nem egy szabadon választott feladat, hanem egy kötelező feladat, tehát a választók által ránk rótt kötelezettség, követelmény, hogy a gyors és radikális adócsökkentést végrehajtsuk. Ez már el is kezdődött a kormányfő által bejelentett első gazdasági akciótervvel, amikor a társaságokat terhelő adót 19 százalékról 10 százalékra csökkentettük.

Ez a radikális adócsökkentés most folytatódik, hiszen a gazdasági miniszter által benyújtott törvényjavaslatban minden idők legalacsonyabb személyi jövedelemadó-kulcsának bevezetésére tesz javaslatot. Ez tehát egy újabb radikális adócsökkentés. Radikális azért, mert az elmúlt húsz esztendőben nem volt ennél alacsonyabb adókulcs, a magyar emberek nem adózhattak ennél alacsonyabb adókulccsal. Ez pedig azt jelenti, ha minden idők legalacsonyabb adókulcsáról van szó, hogy mindenki kevesebbet fog adózni, mind adózott ezelőtt, vagyis mindenki jól jár ezzel az új adórendszerrel.

Radikális ez az adócsökkentés, radikális ez az adórendszer-átalakítás azért is, mert minden eddiginél nagyobb mértékben támogatja a családokat. És itt van egy nagyon fontos szemléletbeli különbség. Az előbb kialakult egy vita, mikor a nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy most akkor ez szociálpolitika vagy nemzetstratégia, de van itt még egy fontos szempont: a kormány nem adókedvezmény bevezetését javasolja a gyermekek után, hanem elismeri azt, hogy az emberek, a szülők keresetének egy részéhez nincsen köze az államnak akkor, ha ezek a szülők gyermeket vállalnak. És az, hogy mekkora részéhez nincsen köze az államnak a szülők fizetéséből, az bizony azon múlik, hogy hány gyermeket vállal, hány gyermeket tart el, és hány gyermeket nevel fel az adott család. Tehát egy nagyon fontos szabadságkérdésről van szó, nem adókedvezmény, hanem egészen egyszerűen adórendszeren kívüli kereset, és az ehhez való jog elismerése is azt jelenti, hogy ez egy radikális adórendszerbeli változtatás.

Radikális ez a változtatás azért is, mert ezzel a változtatással ez az új adórendszer nem lebeszél a munkáról, hanem támogatja a munkát. Hiszen ha valaki többet dolgozik, mondjuk, ötször annyit keres, mint más, akkor bizony ötször több adót fizet, innentől kezdve ez az adórendszer munkára sarkall, támogatja a munkát, magyarul: arányos. Ez is egy radikális változás, hiszen az eddigi adórendszerekről mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy arányosak lettek volna, márpedig egy növekedésre építő vagy növekedési célt kitűző gazdaságpolitika nem nyugodhat aránytalan adórendszeren, mert aránytalan adórendszerből soha nem lesz növekedés. Azzal azonban, hogy az adórendszer arányossá alakítottuk, megteremtettük az alapvető feltételét a gazdasági növekedésnek.

Radikális a változás azért is, mert ez az adórendszer minden eddiginél egyszerűbb és átláthatóbb lesz. Ez azt jelenti, hogy újabb akadály hárul el a növekedés útjából, mert nemcsak akkor akadályozza egy adórendszer a gazdasági növekedést, ha az aránytalan, hanem akkor is, ha bonyolult, és a kikerülése sokkal inkább érdemes, mint a tisztességes, becsületes betartása. Mármost ezt az adórendszert igenis érdemes betartani, nem érdemes elkerülni, érdemes benne lenni az adórendszerben, nem érdemes kockáztatni az adóelkerülést és az azzal járó következményeket, tehát ez az adórendszer a tisztességet és a becsületet segíti.

Ez pedig azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az adórendszer tökéletesen összekapcsolja a magánérdekeket és a közérdeket, tehát ez az adórendszer nem szembeállítja, hanem összekapcsolja, egyszerre érvényesíti az egyén és a közösség érdekeit, tehát ebből a szempontból is radikális változásról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha önök megnézik a Nemzetgazdasági Minisztérium előterjesztését, akkor azt láthatják, hogy ez az adórendszer, amelynek a bevezetését most a nemzeti ügyek kormánya javasolja, az emberektől kapott felhatalmazásnak megfelelő adórendszer, jó válaszokat tartalmaz a világgazdasági folyamatok által elénk tett kihívásokra, és szolgálja azt a rendkívül fontos célt is, hogy hazánk az elkövetkezendő esztendőkben Közép-Európa legversenyképesebb országa legyen. És ha az értékrendek különböznek is, én hiszem azt, hogy a magyar parlament valamennyi pártjának ez egy közös célja kell hogy legyen, hogy Magyarország minél előbb Közép-Európa legversenyképesebb országa legyen, ezt a célt pedig szolgálja ez az előterjesztés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szijjártó képviselő úr egy picit rosszul emlékszik. Nem tudta ideidézni, nem is tudhatja, hiszen nem szerepelt sem a választás előtti programban, sem a kormányprogramban az egykulcsos adóval kapcsolatos Fidesz-ígéret. Nem szerepelt, hiszen az önök pártja az elmúlt években mindvégig szemben érvelt az egykulcsos adóval, mindvégig ennek a helytelen voltát érvelték itt a parlamenti vitában és a nyilvánosságban, éppen ezért furcsa is lett volna, ha ezzel érveltek volna a választások előtt.

Mint ahogy meglehetősen furcsa, hogy most viszont ilyen döntést hoztak, amilyen döntést hoztak, csak akkor meg kell mondani világosan, hogy önöknek az a szándékuk, hogy Magyarországon a magasabb jövedelemmel rendelkezők nagyon komoly adómegtakarítást érjenek el, és ezzel a nettó jövedelmük jelentősen növekedjen, miközben az alacsony jövedelemmel rendelkezők, az alacsony keresetűek pedig ne vigyenek haza több nettó jövedelmet.

Hogy mennyire ez a céljuk, mutatja az önök által készített előterjesztés is, amelyet benyújtottak az adótörvény-javaslathoz T/1376/4. sorszám alatt, hiszen ez a javaslat szakítva minden korábbi év gyakorlatával, nem is tartalmazza a nem dinamikus, a statikus modelljét a számításoknak. Nem tartalmazza tehát azt, hogy ha nem emelkedik valakinek a jövedelme a munkahelyén, hanem annyi marad, mint amennyi ebben az évben, akkor vajon majd mennyit veszít, és mennyi forintig veszít az az illető személy az adóváltozások eredményeképpen. Számítások elhangzottak - itt az LMP-s képviselők ezt elmondták -: nagyjából 200-230 ezer forintig bizonyosan nem járnak jobban azok, akiknek nem emelkedik a jövedelmük. Eleve egy olyan számítást tettek itt közzé anélkül, hogy táblázatot közöltek volna a képviselőkkel, ami azt mondja, hogy az alkalmazottak bruttó keresetének 5 százalékos emelkedése mellett következnek be az önök esetében pozitívnak ítélt folyamatok.

Azt gondolom tehát, hogy nem igaz az az állításuk, hogy mindenki jól jár, ne hangoztassák ezt, mert nem így van.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Következik az előre bejelentett felszólalók sorában Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (Szijjártó Péter elhagyni készül az üléstermet.) A nemzeti együttműködés kormányának - nagyon sajnálom, hogy az előttem hozzászóló Szijjártó Péter épp most hagyja el a termet, mert az ő szavait szerettem volna visszhangozni, ha megáll egy pillanatra - a feladata, a felhatalmazása a választóktól az, hogy egy hatékony, igazságos és versenyképességet biztosító adórendszert terjesszen a Ház elé. Meg kell néznünk, hogy ebből mi teljesült.

A hatékonyság azt jelenti, hogy több adó folyjon be. Állításuk szerint nem fog teljesülni, mert mindenki jól jár, tehát mindenki kevesebb adót fog fizetni. Reméljük, a kifehéredés azért érvényesülni fog, bár nem mindenkinek alacsony ez a 16 százalékos adókulcs. Mondjuk, aki eddig nullaszázalékos adókulccsal adózott, a kiskeresetűek, azoknak ez jelentős emelkedést fog mutatni.

Az igazságosságról pedig csak annyit: miért igazságos az adórendszer olyatén változtatása, amelynek keretében a legfelső harmad fizet jóval kevesebb adót, annak a keresete emelkedik meg az adózás változtatása révén, és növeli meg az adórendszer a társadalmi különbségeket? Ezt nagyon különös logikával lehet csak igazságosnak nevezni.

Önök a mögé a kifejezés mögé bújnak, hogy arányos az adórendszer. Jobb, ha tudják, hogy ez egy egyértelműen konzervatív, a legvadabb kapitalizmusra jellemző adórendszer, úgyhogy, ha önök egy kemény kapitalista rendszert akarnak - amit egyébként a választások során igyekeztek eltitkolni, nem ezt a várakozást keltették a választóikban -, akkor ezzel az egykulcsossal sikerül megvalósítani, mert ez nominális értéken is csökkenti a 200 ezer forintnál kevesebbet keresők jövedelmét, afölött pedig minél többet keres valaki, annál jobban preferálja.

(14.00)

Milyen mértékben szolgálja a versenyképességet ez az adórendszer? Nehéz azt mondani rá, hogy versenyképesebbé tenné, ugyanis amit még az adótörvények tartalmaznak a személyi jövedelemadón kívül, gondolok itt a válságadóra és a bankadóra, azok kifejezetten ellene vannak a gazdasági növekedésnek. A válságadó inkább válságot generál, mintsem kezelné a válságot. Rövid távon hozzájárul a költségvetés egyensúlyához, ami mindenképpen pozitívum, azt követően viszont - ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott - egy fogyasztói adó típusú bevétellé válik, mert illúzió lenne azt hinni, hogy ez a különadó, a válságadó nem fog benyúlni, nem fog beérni az árakba. Ez alatt a két-három év alatt, ameddig most a tervek szerint ez működni fog, ez szépen beépül, úgyhogy a jelenleg 25 százalékos fogyasztói adó olyan 26-27 százalékra fog emelkedni, és ez egyáltalán nem növeli a versenyképességet. Arról nem is beszélve, hogy ha mondjuk, egy hatéves távlatban gondolkodnak ezek a nagy cégek, most van a különadó, az árak szépen felkúsznak hozzá, három év után megszűnik a különadó, és ott marad a nagy cégeknél, tehát egy extraprofitra tudnak szert tenni a magasabb árak révén, addig pedig a magyar gazdaság kénytelen elszenvedni azt az inflációs hatást, ami törvényszerűen velejárója egy ilyen adóbehajtásnak.

Még egy nagyon optimista vízió is elhangzott a miniszter úr részéről, hogy 5-6 százalékos évi GDP-növekedéssel el lehetne érni azt, hogy a különadónak a pótlására meglegyen a lehetőség. A mi számításunk szerint, tekintve a növekedés felfutásának a dinamikáját, 2013-ra egy 8 százalékos GDP-növekedésre lenne szükség, hogy ez a 700 milliárdos lyuk pótolható legyen, amihez mi nagyon sok sikert kívánunk, abszolút elkötelezettek vagyunk iránta (Kontur Pál: Vesszük észre!), és biztosíthatom a kormánytöbbséget, hogy rajtunk nem fog múlni, hogy a kormányzati munka eredményeként a 8 százalékos GDP-növekedés elérhető legyen. (Kontur Pál közbeszól.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Scheiring Gábor képviselő úr, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Csak a "versenyképesség" kifejezésre szeretnék nagyon röviden reagálni. Megint csalódásomat kell kifejeznem, mert én abban bíztam, hogy az önök felfogása arról, hogy mi a gazdasági fejlődés és a versenyképesség, szakít azzal a neoliberális, neokonzervatív felfogással, amely egyedül az alacsony adókban látja a versenyképesség lényegét.

Szeretnék egy részletet felolvasni egy kutatásból. Ez a kutatás olyan cégek vezetőit kérdezte, mint az IBM, a legnagyobb, Magyarországon jelen lévő multinacionális vállalatok vezetőit kérdezték meg, hogy mit gondolnak, mi számukra a legfontosabb versenyképességi tényező. Idézek: "A kutatás során kifejtett vállalatvezetői vélemények többsége az emberi erőforrás-stratégiák részeként mindennél erősebb hangsúlyt helyezett a nemzetközi versenyben való helytállás szempontjából a minőségi munkaerő megszerzésére. Ezen vállalatok emberi erőforrás-stratégiáiban a munkavállalók képzettsége és korábbi szakmai tapasztalatai mellett az együttműködő magatartást és a munkaerő stabilitását említették meg mint nagyon fontos tényezőket."

Ehhez két dolog kell: egészségügyi és oktatási befektetésekre van szükség. Nem arra van szükség, hogy a legnagyobb jövedelműeknek bő kézzel osztogassák a pénzeket, hanem arra, hogy adóreform révén az egészségügybe, a humán erőforrás fejlesztésébe tereljenek pénzeket. Ez a legfontosabb versenyképességi tényező a szakirodalom szerint is, erre kellene koncentrálni. Ehhez képest elszomorodva hallom, hogy 15-20 százalékos leépítésre készülnek a közszférában, és továbbra sem tettek semmit többek között annak érdekében, hogy a kórházak halmozódó adósságait, ezt a problémát kezeljék. Azt gondolom, hogy ha versenyképességről beszélnek, akkor erről kellene beszélniük.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP frakciójából. Tessék parancsolni!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg, hogy néhány szóval a jelen törvényjavaslat kapcsán a munka, a család és az ünnep szoros kapcsolatáról szóljak, nemcsak azért, mert nagy ünnep lesz hazánknak az új adótörvények elfogadása, hanem azért is, hogy a hétköznapok és az ünnepek kölcsönös megtermékenyítői legyenek egymásnak.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

A boldogság titka e törvényjavaslat elfogadásával a hétköznapokban is rejleni fog, abban az örömteljes tudatban, hogy van munka, van munka utáni jelentősebb jövedelem, így a munka után a férj is és a feleség is valóban megértőbben hazatalál. Forrása a boldogságnak a gyerekekkel való szeretetteljes kapcsolat is, amelyhez a törvényjavaslat akként járul hozzá, hogy kifejezetten anyagilag segíti a gyermekes családokat. Pilinszky János egy mondata jutott eszembe: "A hétköznapok sora semmivel sem kevesebb az ünnepnapok kivilágított állomásainál. Az út pora a vándorok palástja. Isten a legszürkébbért adja majd a legszebb ünneplőt cserébe. A hétköznap olyan elemi iskolája Istennek, amelyben a legmagasabb tudást tanítják. A hétköznapok feladatainak teljesítése hasonló az imádsághoz, s minden körülmények között Isten szolgálatát jelenti. S az érte járó fizetség is éppoly észrevétlen és csendes, mint magának Istennek a jelenléte. Éppoly észrevétlen, de éppoly bizonyos is."

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)

ELNÖK: Következik az előre bejelentkezett felszólalók között Csizi Péter képviselő úr, Fidesz. Öné a szó.

CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most már lassan négy órája tartó vitában megismerhettük az adótörvény minden előnyét, és megismerhettük a szerintem egyébként sok esetben túlzó ellenzéki kritikákat is. Most a magam részéről azokról szeretnék beszélni, akik a változások biztos nyertesei. Azokra a munkaerőpiacon aktív szülőkre gondolok, akik maguk is tesznek azért, hogy gyermekeik minél jobb ellátásban részesüljenek.

A gyermeknevelés nehézségei, a családok válságos helyzete és az ország demográfiai gondja együttesen gyors és azonnali változtatásra serkent és sürget minket. Változásokra pedig szükség van, hiszen ha megnézzük a nyugat-európai példákat, statisztikákat, ahol száz párnak átlagosan kétszáz gyermeke születik, és ellentétbe rakjuk az ugyanezen magyarországi számokat, amikor száz pár esetén a születendő gyermekek száma kevesebb mint hetven, akkor ez jól mutatja, hogy már lehet, hogy a 24. órában vagyunk. A magyarázat pedig nagyon egyszerű: a nyugat-európai családtámogatási rendszerek ösztönzik és lehetővé teszik, hogy az előbb említett kecsegtető statisztikák szülessenek. Hazánkban a gyerekeket nevelő családoknak átlagosan évente egy-másfél millió forintjába kerül gyermekük neveltetése, egy-másfél millió forintot költenek átlagosan az új nemzedék jövőjére, úgy, hogy abból a társadalom semmit vagy nagyon keveset ellentételez nekik.

A családok segítése, a családteremtés ösztönzése a Fidesz számára mindig is prioritás volt. Míg 2001-ben 91,7 milliárd forint adókedvezményben részesülhettek a családok, addig ugyanez a szám 2006-ra, a Gyurcsány-kormány idejére töredékére, 13,8 milliárd forintra csökkent. Véleményünk szerint akiknek több gyermekük van, és ezáltal több feladatot is vállalnak, azoknak kevesebbet kell adózniuk. Éppen ezért a jövő évtől, 2011-től a gyermeknevelés költségeinek megfelelő összeg után nem kell majd adót fizetni.

(14.10)

A kedvezmények már a terhesség alatt is érvényesíthetők és megoszthatók lesznek a szülők között. A kedvezmény kibővül, szélesebb körben igénybe vehetővé válik, és egyben megváltozik annak jellege is, hiszen adókedvezmény helyett adóalap-csökkentésről beszélünk, amit jövedelemkorlát nélkül lehet majd érvényesíteni.

Mivel a családi adókedvezmény - ahogy említettem - megosztható a házastársak, élettársak között, azok keresetétől függően, de akár mindkét szülő mentesülhet a személyi jövedelemadó fizetése alól. Egy konkrét példát szeretnék most itt felolvasni, hiszen sok ellenzéki kritika is megfogalmazódott, hogy valóban mindenki nyertese-e ezeknek a változásoknak. Egy két gyermeket nevelő, az átlagkereset szintjén foglalkoztatott személy az idén 141 283 forintot vihet haza a családjához. Az új intézkedések következtében ugyanannyi jövedelem esetén jövőre 20 ezer forinttal többet: 161 952 forintot fordíthat a gyermekeire. A háromgyermekesek esetén idén 153 283 forint az, ami a családi kasszát erősíti, a törvénymódosításnak köszönhetően ugyanez a család jövőre havonta ugyanabból a jövedelméből 179 072 forintot visz haza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pécsi képviselőként örömömet szeretném kifejezni a 44 929 pécsi család nevében, akik biztosan többet fordíthatnak majd jövőre gyermekeikre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik frakciójából.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömmel vettem részt a vita eddigi szakaszaiban, hiszen olyan dolgokat hallottunk, amelyekre nem is számítottam. Nagyon örültem, hogy Szijjártó Péter megvilágosodott, és többször említette a "radikális változás" kifejezést, nem fogjuk plágiummal vádolni ez ügyben. Nagyon örülünk, hogy megvilágosodott, és meg tudtuk termékenyíteni az ő és a kormánypártok gondolatait is az alábbi témákat illetően, hangsúlyoznám, hogy az adóvitáról van szó a továbbiakban is.

Annak még jobban örülök, hogy ennek kapcsán a demográfiai katasztrófa és ezek a kérdéskörök újra és újra felmerülnek, és annak is örülök, hogy mindenki úgy adja elő ezt, mint a legsúlyosabb problémánkat. Valóban az, ugyanakkor nem csak és nem kizárólag adóügyi szabályokkal kell ezen változtatni. Sokkal inkább értékrendbeli vitáról van szó - ebben is egyetértünk -, hogy milyen értékrendek ütköznek, erre szeretnék kicsit kitérni.

Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan világban érdemes gyermeket vállalni, a jövőre gondolni - és ilyenkor gondolnak a legtöbben -, hogyha közteherviselés valósul meg, efelé viszont nem feltétlenül az egykulcsos adórendszer mutat. Teljesen egyértelmű az is, hogy a közszolgáltatásokra fordított összegből veszünk el akkor, hogyha adott esetben a milliárdosok nem vállalnak arányosan nagyobb részt a köz terheiből, hiszen arányosan nagyobb részt használnak fel jövedelem formájában. Egyáltalán nincs baj a magas jövedelemmel, hogyha azt tisztességes úton-módon szerezték meg. De azzal igenis baj van, hogy adott esetben milliárdosok kivonhatják magukat az adózás alól. A példa kedvéért: Simor András jegybankelnök - aki négy gyermeket nevel - fizetése a következőképpen alakul. Nagyon örültünk annak, hogy a plafon értelmében 2 millió forintra plafonoztuk ezt a fizetést, ugyanakkor a jelenlegi rendszer szerint 812 ezer forint személyi jövedelemadót fizetne, a következőkben viszont csak 270-280 ezer forintot fog.

Ez azért egy nagyon súlyos és nagyon csúnya aránytalanságot jelez és fejez ki, ezért nyújtjuk be azt a módosító javaslatunkat, amelynek értelmében az átlagos magyar munkavállalóra - nem a Simor-féle milliárdosra gondolok, az átlagos magyar munkavállalóra - igenis 12 százalékos kulcs lenne a tisztességes, és ez vonatkozzon a csökkentett fizetések esetében. Ez emelkedjen a későbbiekben 20 százalékra, és 12 milliós kereset fölött bizony 32 százalékkal kellene adózni, hogy azok, akik arányaiban nagyobbat fogyasztanak el a bizonyos tortaszeletből, igenis a közterhek viselésében is nagyobb arányban vegyenek részt. Azok pedig, akik nem tudják a gyermekekre vonatkozó kedvezményeket teljességgel igénybe venni, igenis részesülhessenek negatív adóban. Engem sem, és minket, a Jobbik frakciót sem érdekli az, hogy az EU-irányelvek ezzel kapcsolatban milyen korlátokat szabnak. Természetesen figyelembe kell venni ezeket, de azért van kormányunk, hogy tárgyaljon, hogy feszegesse a határokat, adott esetben meg is próbálja átlépni azokat.

Teljesen egyértelmű, hogy pusztán adózási szabályokkal nem lehetett eddig sem demográfiai fellendülést elérni, ezt nem várhatjuk a következőkben sem ettől a rendszertől. Pontosan ebben van közöttünk a vita, a Jobbik értékrendje szerint egy teljes világszemlélet-váltásra van szükség, ezen belül Magyarországon is teljes szemléletváltásra.

A milliárdosoknak nem tennénk lehetővé, hogy kivonják magukat a közteherviselés alól, és nemcsak anyagi okokkal magyarázzuk a meg nem született gyermekeket, a gyermekáldás elmaradását, hanem igenis idesoroljuk a média agymosásának a hatását - nagyon sok családban ez is a gyermekek érkezésének elmaradásához vezet -, de bizony a közbiztonság hiányát is. Tehát ha úgyis szeretik itt a parlamentben a salátatörvényeket - mi annyira nem kedveljük őket -, akkor igenis ebben a csomagban gondolkozzunk, és legyenek meg a jelei a kormányoldalról annak is, hogy egyéb vetületekkel is foglalkozunk, hiszen ha a népesedési katasztrófát nem tudjuk megállítani, akkor bizony Magyarországra nagyon sötét évtizedek várnak.

Ennek kapcsán hadd fejezzem ki örömömet azt illetően, hogy a Jobbik által kezdeményezett népesedési vitanap adott esetben még hallgató fülekre is találhat, nem véletlenül erőltetjük ezt a kérdést. Nagyon örülünk, hogy végre meg tudtuk termékenyíteni a kormányoldalt, és végre önök is felismerték, hogy ez valóban egy súlyos probléma.

Óriási és katasztrofális tévedések is övezik ezt a vitát, főleg bizottsági szinten hangzottak el olyan dolgok, amelyekre muszáj reagálnom ezen a téren is. Az egyik érv szerint azért van szükség erre a rendszerre, mert egyfajta adóverseny indult el a környező országokkal, de hát Románia gazdasága a 18 százalékos kulcs mellett és ellenére is romokban hever, és a Szlovákiának nevezett állam 19 és közeli kulcsai sem tudták megakadályozni azt, hogy az autógyártás és egyebek visszaesésének következtében a gazdaság is tönkremenjen.

Igaz lehetne még az is, hogy ez az adórendszer a belső fogyasztást felpörgeti, és ez jó az országnak, csakhogy akkor lehetne igaz, hogyha ez nem egy 20-30 éve porosodó közgazdasági tankönyvekből kivett tétel lenne. Mert ez csak abban az esetben igaz, hogyha miénk a gazdaság, hogyha nem az itt működő pénzszivattyúnak termelünk, hogyha nem a külföldi cégek számára termelünk profitot, és hogyha nem idegen áruk felvásárlására fordítjuk azt a többletjövedelmet, ami adott esetben a lakosságnál marad. Igenis saját patrióta gazdaságra van szükség, mert csak abban jelentkezik multiplikátor hatás, csak és kizárólag abban terülhetnek szét a pozitív hatások.

Az áfarendszer pedig szintén a csomag részét kell hogy képezze; igenis a magyar hazai élelmiszerek áfáját első körben 5 százalékra kell csökkenteni azonnal. Tudom, hogy az EU-irányelvek 5 százalék alá ezt nem szívesen engednék, de önök azért vannak, hogy tárgyaljanak az EU-val, mentességeket érjenek el, és hosszú távon 0 százalék legyen a magyar élelmiszer áfája. Az pedig egyenesen vérlázító, és már-már orvosért vagy konzíliumért kiált, amikor az MSZP padsoraiból halljuk azt, hogy az áfarendszerrel valamit kellene csinálni, miközben ők támogatták a leginkább azt, hogy ez a rendszer lineáris legyen, tehát pont az alacsonykeresetűek fogyasztói kosarára legyen a legkárosabb hatással, és ez a csapat, ez a garnitúra most igazságért kiált.

Tehát azért kérem, a tisztelt Ház igenis vegye figyelembe, hogy itt világképek harcáról van szó, és én nem ennek a világképnek akarok megfelelni, hanem annak, amit a Jobbik képvisel: arányos közteherviselést szeretnénk egyenruhaszerű sémák helyett, a gyermekvállalás rendszerszerű szemléletét a puszta matematikai és anyagi rábeszélés helyett, és a patrióta gazdaságra való építkezést a multinacionális cégek behívása és a bizonytalan tőke csalogatása helyett. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz, ugyancsak az előre bejelentkezett felszólalók sorában.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Van annak valami diszkrét bája, amikor a szocialisták küzdenek a bankadó, az energiaszektor adója ellen, és közben a nagy elosztórendszerek reformját követelik, ami nem más, mint a hétköznapi embereket érintő megszorítás. (Dr. Józsa István: Ezt hol hallottad?)

Az is eléggé furcsa, amikor egyik szocialista képviselő azt mondja, hogy semmiféle adócsökkenés nem lesz, utána néhány perccel később egy másik szocialista képviselő azt mondja, hogy a 400 milliárd forintnyi adómegtakarítás egyébként igazságtalanul van szétosztva az emberek között. (Dr. Józsa István: 320.) Valóban célszerű lenne egyébként, hogyha megbeszélnék egymás között, hogy mit is akarnak valójában mondani.

Sok mindent elmondtak az ellenzéki pártok az adórendszer változtatása ellen, azonban egy dolgot teljesen figyelmen kívül hagytak. Nevezetesen azt, hogy nem számoltak az adórendszer-változtatás által generált dinamikával. Kisebb lesz a feketegazdaság, kevesebben lesznek minimálbéren bejelentve, emiatt egyébként az adóbevételek a vártnál szerintem várhatóan jóval magasabbak lesznek.

Viszont visszatérve a felszólalásom fő témájára, ez a demográfia kérdésköre, hogyan is fogja ez az adórendszer érinteni a demográfiát, illetve a családok életét, a gyermek vállalását.

(14.20)

A családpolitika a szocialistáknál - és szomorúan tapasztaltam az eddigi hozzászólásaik alapján, hogy sajnos az LMP-nél is - egyébként kizárólag szegénységpolitikát jelent. Hadd hívjam fel azonban a figyelmet: ha szétnézünk Európában, és megnézzük, milyen adórendszereket vezettek be ott, Európában egyébként a szociáldemokraták is teljesen pontosan tudják, hogy a családpolitika nem egyenlő a szegénységpolitikával. Például Schröder kancellár idején Németországban teljesen egyértelmű volt, hogy a gyermeket nevelő családok más adótábla szerint adóznak, mint azok a családok, akik nem nevelnek gyermeket.

Tony Blair - egyébként a szocialisták ikonja - volt az, aki Angliában a gyermekek utáni adókedvezmény mértékét egyébként a kétszeresére emelte. Ez körülbelül akkor volt, amikor önök egyébként eltörölték Magyarországon azt a gyermekek utáni adókedvezményt, amit a polgári kormány bevezetett. De mondhatnám, a francia szocialistáknál sem vetődik fel az a kérdés, hogy a családpolitikát, a gyermekvállalást kizárólag a szegénységpolitikánál kell kezelni. Franciaországban is teljesen természetes, egyébként a politikai élet minden résztvevője, a szélsőbaltól a szélső jobboldalig elfogadja, hogy azok a családok, akik gyermeket nevelnek, más mértékben kell hogy hozzájáruljanak a közös költségekhez, mint azok, akik nem teszik.

Sajnos, mi Magyarországon ilyen baloldallal vagyunk megverve (Derültség az MSZP soraiban.), és egyébként ennek az eredménye egyébként látszik is azon a gyermekszületési számon, amit Magyarországon fel tudunk mutatni. Ez egy egészen tragikus adat, hogy Magyarországon egy szülőképes korú nőre ma, napjainkban a statisztikai adatok szerint 1,3 gyermek jut. 2,1-nek kellene lennie ennek a számnak ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja magát - 2,1-nek! Ez pontosan azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyereknek kellene születnie ahhoz, hogy a következő generáció egyébként ugyanolyan létszámú legyen, mint a miénk, de akkor Magyarország még nem előremegy, hanem csak a népességét tudja megtartani. A mostani 96 ezer gyerekkel szemben egyébként évente 140 ezer gyerek megszületésére lenne szükség ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát.

Sajnos, még egyszer mondom, nem véletlen, hogy így alakult a helyzet, de azt kell mondanom, hogy ma Magyarországon a családpolitikának két alapvető kihívása van, aminek meg kell felelnie. Az egyik az, hogy vannak szegény sorsú, hátrányos helyzetű családok, ahol születnek gyerekek. Ezeknek a gyerekeknek nagyon rosszak az életesélyeik, nagyon rossz oktatási képzettséghez jutnak, mondjuk, 20 éves korukig, és meglehetősen problémás lesz az, hogy mihez is kezdenek az életben. A kormány egyik feladata az, hogy ezeknek a gyerekeknek perspektívát nyisson, lehetőséget mutasson fel. Igazából erre a területre fókuszált a szocialista kormány, egyébként ezen a területen is katasztrofális eredményeket tudott felmutatni, nem sikerült előremenni. Reménykedünk, hogy ez sikerülni fog.

A másik terület, ami a családpolitika szempontjából fontos, hogy azok a családok, akik munkából élnek, és munkából próbálják felnevelni a gyermekeiket, vállaljanak gyermeket. Jobbikos képviselőtársam demográfiai katasztrófáról beszélt, ebben egyébként alapvetően igaza van, de a következtetései egyébként teljesen tévesek voltak, mert a demográfiai katasztrófának alapvetően semmi köze nincs a cigányokhoz, nem ezzel van probléma. Azzal van probléma, hogy Magyarországon 1,3 gyermek megszületése jut egy asszonyra - 1,3! Igazából az a probléma, hogy a gyerekek nem születnek meg, kevés gyerek születik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Máshol mennyi?) Ebben az 1,3-ben, egyébként felhívnám a képviselőtársam figyelmét, minden benne van: értelmiségi, középosztálybeli, szegény, cigány, minden; 1,3 - másfélszer ennyire lenne szükség.

Azok a szocialisták, akik egyébként azt mondják, hogy ez az adórendszer igazságtalan - ez is többször előkerült a mai nap folyamán -, teljesen igazságosnak tartották azt az adórendszert, amikor egy gyermeket nevelő család ugyanannyi adót fizetett, mint aki az ugyanakkora jövedelméből ezt nem tette. Teljesen igazságosnak tartották, hogy egy két-három gyermeket nevelő család ugyanannyi jövedelemből ugyanannyival járuljon hozzá a köz költségeihez, mint aki ezt a teljes jövedelmét egyébként magára költötte. Ennek egyébként az lett az eredménye, hogy aki két vagy három gyermeket vállalt, az azután drasztikus életszínvonal-csökkenést volt kénytelen elviselni; drasztikusat. Németországban, Franciaországban, egyébként Angliában is pontosan tudták, hogy ennek katasztrofális következményei lesznek, ezért történt az, hogy náluk az adórendszerhez teljesen másképp viszonyultak.

Hadd meséljem el azt is, kedves képviselőtársaim - hátha a szocialisták ezen a példán keresztül mégis megértik a helyzet problémáját -, ha egy ember magángazdaként teheneket tenyészt otthon, a tehéntenyésztés költségeit egyébként el tudja számolni, ha pulykákat nevel, annak a költségeit is el tudja számolni, ha disznót hizlal, egyébként annak a költségeit is el tudja számolni, ellenben az önök igazságos rendszere szerint, ha gyermeket nevel, akkor annak a költségeit semmilyen módon nem vehette figyelembe az adórendszernél. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az ideje egyébként, hogy ennek a rendszernek véget vessünk. Be kell látni, hogy egy magyar gyerek érdeke, élete van annyira fontos, mint egy tehén, egy disznó vagy egy pulyka élete (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tehénhez hasonlítod a gyereket!), épp ezért üdvözöljük, hogy az adórendszerben végbemegy ez a változás, és nagyon reméljük, hogy ennek az adórendszernek a következtében nem 5 ezer, nem 10 ezer, hanem ennél is jóval több gyermek fog Magyarországon születni, ami hosszú távon mindenképpen Magyarországnak kedvezőbb perspektívát jelent.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Révész Máriusz képviselő úr beindította a kétperces gombokat. Elsőként két percre megadom a szót az LMP frakciójából Scheiring Gábor képviselő úrnak.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Révész Máriusznak két aprónak tűnő, ámde meglehetősen nagy félreértését vagy tévedését szeretném korrigálni.

Az egyik az, hogy az LMP családpolitikája egyenlő lenne egy egyszerű szegénységpolitikával. Ha egyszer venné a fáradságot áttanulmányozni az idevonatkozó javaslatainkat, akkor rájönne, hogy ez nagyon nincsen így. Nagyon is ki lehet alakítani egy olyan családi adózási rendszert, amelyik figyelembe veszi azt, hogy úgynevezett horizontális átrendezést hajtson végre azok között, azok irányában, akiknek van gyerekük, azoktól, akiknek nincs gyerekük, és ezt meg lehet csinálni úgy, hogy közben ne járjon mérhetetlenül nagy igazságtalanságokkal a felső és az alsó jövedelmi sávok között. Ilyen megoldás létezik. Ez nem az a megoldás, amit önök letettek az asztalra, mi csak ennyit mondunk.

Ez a két szempont egy családpolitika és egy szociálpolitika ötvözése, egy olyan társadalompolitika, amely egyszerre képes a szolidaritást és a gyermekvállalást támogatni. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy önök egy konzervatív családmodellt támogatnak. Hogyha megnézzük Európában, hogy ezt a konzervatív családmodellt támogató országokban milyen a népesség alakulása, akkor azt látjuk, hogy a mediterrán országokban katasztrófa zajlik, míg a szociáldemokrata családpolitikát követő skandináv államok az egyedüli államok Európában, ahol képesek érdemben fenntartani a népesség egyensúlyát.

A másik, amit szerettem volna tévedésként eloszlatni, az, hogy ha az adócsökkentés révén önök beindítják majd a növekedést, akkor majd fedezik a 700 milliárdos lyukat; ez egy másik nagyon nagy tévedés. Tessék megnézni, mi történt az Egyesült Államokban a '80-as években: a bizonyos Bush-rendszerben vezették be a nagy adócsökkentések politikáját. Az eredmény két dolog lett: egyrészt elszállt a költségvetési hiány, másrészt pedig azóta is stagnálnak a reálbérek, arról nem is beszélek, hogy milyen mértékben elszakadtak a jövedelmi különbségek az Egyesült Államokban. Ezt a modellt követték a balti államok: 20 százalék körüli gazdasági visszaesést produkáltak a válság során. Tehát nincsen ilyen dinamikus fejlődés, amiről ön beszélt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Sneider Tamás képviselő úré a szó, Jobbik.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Csak nagyon röviden szeretnék Révész Máriusz képviselő úr beszédére reagálni.

Megemlítette, hogy a demográfiai folyamatokhoz nincsen köze a cigányságnak. Azért ez nem egészen így van, úgy gondolom, ezzel mindenki tisztában van ebben a teremben. Nagyon is köze van. Az az 1,3 átlagos gyermeklétszám a családokban bizony összevontan értendő nyilvánvalóan minden magyar állampolgárra. Itt arról volt szó, már nem egyszer a parlamentben, hogy milyen etnikai váltás zajlik Magyarországon, és bizony, hogyha kivonjuk ebből az 1,3-ból a cigányságon belül található demográfiai bomba hatását, akkor átlagosan elmondhatjuk, hogy a magyar, német, szlovák, román, horvát, szerb gyerekek száma átlagosan 0,9 egy családban. Ennek pedig azért nagyon fontos jelentősége van, és figyelembe kell venni, mert ahogyan Pokol Béla a Magyar Nemzetben leírta - és megint idézném ezt a néhány mondatát -, pontosan rámutat, milyen veszélyekkel állunk szemben. Tehát így szólt Pokol Béla írása: "A drámai helyzet abban áll, és ezért ketyeg a cigányságot érintő demográfiai bomba, hogy az elöregedett többségi társadalom már nyugdíjas tömegei nem tudják majd eltartani a cigányságot, akik részére a létfenntartásuk költségvetési segélyei és családi pótlékai megszűnhetnek, miközben az egykori többségi társadalom nyugdíjasai számára is bizonytalanná válhat a nyugdíj biztosítása."

Én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az adórendszer, amit most elénk terjeszt a Fidesz polgári párt, nem támogatja a gyermekbizniszt, vagy úgy fogalmaznék, az etnobizniszt Magyarországon.

(14.30)

Viszont azt is látjuk, hogy a középosztály vagy az alsó középosztály gyermekeinek nem igazán nyújt pluszlehetőségeket komoly mértékben, tehát a demográfiai folyamatokba komoly mértékben ez nem fog tudni beavatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces lehetőségre jelentkezett Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Még egyszer röviden: a demográfiai katasztrófa igazi oka az, hogy a munkából élő családokban nem születik elegendő gyerek, akár 0,9-re, akár 1,1-re jutunk, mindenképpen ez a lényeg.

A másik, amit mondani szeretnék képviselő úrnak mint szociológus: nem a cigánysággal van összefüggésben, hogy náluk több gyerek születik, hanem az iskolázottsággal. Ha megnézi, az iskolázottság következménye az, hogy hol mennyi gyerek születik. Aki nem végzi el az iskolát, a nyolc osztályt sem, ha cigány, ha nem, több gyerek születik nála. Ha a cigány fiatal leérettségizik, akkor ugyanúgy egy vagy két gyereket szül általában, mint mindenki más a társadalomban. Ez a lényege a dolognak; és a demográfiai katasztrófa - még egyszer mondom - nem a cigánysággal van összefüggésben, hanem azzal, hogy a munkából gyereket nevelni akaró családok nem szülik meg a gyerekeket, mert a gyerekek vállalása eddig nagyon jelentős életszínvonal-csökkenéssel járt. Ezen akarunk változtatni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett az LMP frakciójából Ertsey Katalin képviselő asszony.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy pontosítsuk ezt a dolgot, az összefüggést a demográfiai helyzet, illetve a pénzügyi és egyéb támogatások között. Hétfőn beadtam egy országgyűlési határozati javaslatot arra, hogy a kormány külön személy kinevezésével segítse azt a folyamatot, amelyet az általam már üdvözölt járulékcsökkentés és részmunkaidő tekintetében további intézkedéssel egészít ki.

Révész képviselőtársam talán nem volt itt, de az előző hozzászólásaim megtalálhatók a parlament honlapján. Nézze meg, az LMP azon túl, hogy az adórendszeren belül a Scheiring képviselőtársam által említett horizontális és vertikális igazság teljes érvényesítését követeli progresszív adórendszer keretében, ezen túl mi folyamatosan arról beszélünk, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetét kell javítani. Nagyon szép látvány, amikor férfiak vitatkoznak arról, hogy a nők mit szeretnek. Valamelyik napirend előtti hozzászólásomra Soltész Miklós úgy válaszolt, vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a nők szeretnek otthon lenni. Szeretném, ha ezeket a nőket többen képviselnék az Országgyűlésben, ugyanis ne a férfiak mondják meg, hogy a nők mit szeretnek. Az, hogy a részvételt követeljük - s ez már kicsit távol lép az adóvitától -, arról szól, hogy ha a munkahelyeken több nő van, akkor a politikában is több nő lesz. Ha a nők kiválasztódása - és ezt már elég korán ajánlottam a Fidesz figyelmébe is -, kiválasztódási mechanizmusa ki van találva, akkor a nők maguk tudják elmondani, hogy mit szeretnek ebben az országban.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(Erdős Norbertet a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

ELNÖK: Egy újabb hölgy jelentkezett kétperces hozzászólásra, Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elfogadom a kiindulást. Önök ígértek radikális adócsökkentést; meg kell hogy legyen. Akarnak a munkavállaló, adózó családoknak több gyermektámogatást; meg kell hogy legyen. Tételezzük fel, hogy előteremtették - mint mondják - erre azt a körülbelül 500 milliárd forintot, amit ez most jelent, 300-400 között a felső kulcs elengedése, 140 a családi adókedvezmény. Minden oké.

Most jön az értékválasztás, hogy ezt az 500 milliárdot hova adják. Adhatták volna áfacsökkentésre, ezt követelte Rogán képviselő úr. Nem adták. Adhatták volna az alsó kulcs nemcsak jelképes 1 százalékos, hanem nagyobb csökkentésére, hogy minden munkavállalót elérjen. Nem adták. Adhatták volna az adójóváírás nem csökkentésére, hanem növelésére, hogy a kiskeresetűeknek kedvezzen. Nem adták. Adhatták volna általában a munkavállaló, gyermeknevelő családok támogatására. Nem ez történik.

Hogy itt megálljak egy másodpercre. Egyetértek, támogatni kell még jobban, még az általunk duplájára emelt családi pótléknál is jobban a dolgozó, gyermeknevelő családokat. De mivel lehet azt magyarázni, hogy az önök saját számítása szerint a három gyermek utáni adóalap-leírási kedvezményt csak havi 490 ezer forintos jövedelemnél lehet teljes egészében igénybe venni? Ez több mint két átlagbér. Nem ér annyit annak a családnak a három gyermeke, ahol két átlagbéres kereső van? Nem ér annyit a gyermekét egyedül nevelő szülő gyereke, aki soha nem fogja elérni a 490 ezer forintot? Nem ér annyit az olyan család gyereke, ahol gyesen van a kismama, és szintén nem fogja elérni? Erre nincs magyarázat. Mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy az önök úgynevezett dinamikus modellje kimondja, hogy csak 5 százalékos béremelésnél igaz az, hogy nem jár rosszabbul senki, nominálisan. Reálértékben, vásárlóértékben már rosszabbul jár. És itt van államtitkár úr, majd felel rá, hogy terveznek-e 5 százalékos béremelést a közszférában. A saját tervezési számaik szerint nem. Máris itt van 700 ezer ember, aki rosszabbul jár.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Vissza az előre bejelentett hozzászólók sorához: Göndör István képviselő úr, MSZP.

Tessék parancsolni!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási gondjaim vannak, mert amit Matolcsy miniszter úr elmondott az igazságosság, növekedés, versenyképesség, arányosság, családtámogatás tekintetében, azzal általában tökéletesen egyet lehet érteni. De feltételezem, hogy azért nem beszélt a részletekről, és azért nem kaptunk hatástanulmányt, mert totális módon átverik az egész társadalmat, és a miniszter úr egyszerűen nem mond igazat. Amit a pulpitusról elmondott, és ami írva van ebben a vastag törvényjavaslatban - a szó és az írás -, hihetetlenül távol esik egymástól.

Csak egy félmondattal szeretnék kitérni arra, hogy miniszter úr a végén, mielőtt elment, 15 százalékos növekedésről beszélt, három év alatt. Emlékszem arra, amikor Matolcsy úr egy év alatt 7 százalékot mondott. Szeretném önöknek elmondani, hogy Magyarországon 2000 negyedik negyedévétől a választások időszakáig egyetlen negyedévben megállítani sem tudta az akkori Orbán-Torgyán-kormány a gazdasági növekedést.

De továbbmegyek: ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy adott is, meg nem is. Helytálló, amikor Rogán Antal azt mondja, hogy senki nem fizet többet. De akkor hogy van, hogy mégis kevesebbet kap? Kevesebb kerül a borítékjába? Képviselőtársaim, én azt nem feltételezem, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők nem tudnak számolni, de engedjenek meg nekem egy példát! Az 1 százalékos adócsökkenés 300 ezer forint bruttónál 3 ezer forint, az adójóváírást pedig tetszettek csökkenteni 3 ezer forinttal. Teljesen egyértelmű tehát, hogy mindenki, akinek 300 ezer forintnál kisebb jövedelme van, az adójóváírás csökkentése miatt - ahogy Lendvai Ildikó mondta - különböző nagyságú összegeket máris veszített.

De tovább folytatom, megint csak azzal, amit a miniszter úr mond: 4-4,5 százalék bérnövekedés lesz. Tisztelt miniszter úr, önök máris betáblázták és ellopják pont a kiskeresetű minimálbéresek jövő évi bérfejlesztését is. S amikor versenyképességről beszél, szeretném a figyelmébe idézni, hogy itt a probléma nem ez, hanem az, hogy a 4,5 százalék után a munkáltatónak még be kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot is. Tehát azt az előnyt, amit egy jelentősebb adócsökkenéssel esetleg el lehetett volna érni a személyi jövedelemadóban, az esetleg a bérnyomást csökkenthette volna a munkáltatókkal szemben, de az 1 százalék ehhez kevés, a megmaradó 27 százalékos tb pedig rendkívül nagy.

S hadd tegyek annyit hozzá, tisztelt képviselőtársaim, hogy váltsunk már néhány szót a jövő évi inflációról is. Ha betáblázták az ő béremelésüket, akkor tessék hozzávenni az inflációt is! Többszörösen bizonyított, hogy pont a legkisebb keresetűek azok, akik rendkívül rosszul járnak. Ettől kezdve nem lehet igazságosnak nevezni ezt a rendszert.

Még egy mondatom van, ami a bizalommal függ össze. Miniszter úr azt állította - lehet, hogy csak nyelvbotlás volt -, hogy a profit is 16 százalékkal adózik.

(14.40)

Nem igaz. Vagy a szöveg nem igaz, vagy amit ő mond, mert valójában az írás szerint 10 százalék lesz a társasági adó. Tehát átverik a társadalom többségét, az adófizetőket. És amikor adócsökkentésről beszélnek, kérem, hogy beszéljenek arról is, hogy a bérrel arányos 8 százalékot elveszik a munkavállalóktól, tehát ez is többletadóteherként jelentkezik a munkavállalóknál, mert cserébe nem kapnak semmit.

Az arányossághoz engedjenek meg néhány gondolatot, és itt összekötném ezt a gyerekvállalással is. Mert mihez képest arányos? Mi beszéltünk itt többen, jobbikos, LMP-s képviselőtársaink is és mi is azt mondjuk, hogy egy rendszernek szolidárisnak kell lenni, tehát az, aki tehetősebb, vállaljon többet. Révész Máriusznak szeretném mondani: az a háromgyerekes szülő, aki minimálbért keres, ott 12 ezer forint az egy főre jutó jövedelem, és nem kap semmit. Mert ő nem tud igénybe venni adóalap-csökkentést. Ezzel szemben, nem mondok nagy ugrást, de 500 ezer forintos bruttónál már 55 ezer forint az egy főre jutó jövedelem. Ez azt jelenti, hogy a jövedelemből önmagából többet lehet a gyerekekre költeni, és itt adunk hozzá még többet.

Arról, amit Lendvai Ildikó mondott, milyen igazságtalan az, hogy efölött van a legnagyobb növekedés, a tegnapi döntésekhez szeretnék visszanyúlni, amikor önök elutasították azt, hogy 2 millió forintnál ne lehessen nagyobb az állami és önkormányzati cégek vezetőinek bére. 2 millió forintnál, képviselő hölgyek és urak, havi 343 ezer forinttal lehet többet nyerni. Tehát döntsék el, hogy ez valóban igazságos vagy nem igazságos! A gyermekvállaláshoz, amit mindannyian szeretnénk, és támogatni akarunk, azt gondolom, nagyon kell az is, hogy munkahely legyen. És kell az, hogy azok az átlagjövedelem körüliek, és itt mondhatnám a rendőrt, tűzoltót, vasutast, pedagógust és a közszolgálatban dolgozók széles körét, akik átlagbér körül keresnek, bizony ők ebből a "nesze semmi, fogd meg jól"-ból a "nesze semmit" kapták meg teljes egészében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az adótörvényben a nemzeti tőke és a nemzeti együttműködés kormánya egymásra talált úgy, hogy a különadót kivetik, aztán a kisjövedelműeket még megterhelik, és a topmenedzsereket havi százezres nagyságrendben dotálják.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Cséfalvay Zoltán államtitkár úr. Természetesen a kormánypárti Fidesz-frakció idejéből jön le.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Csak egy rövid kérdést szeretnék talán körbejárni, mert többször előkerült. Tisztáznunk kellene, hogy miért éppen Kelet-Közép-Európában találunk egykulcsos arányos adórendszert. Három választ mondanék erre, amit szerintem érdemes megfontolni. Mert ebben a régióban fojtották el negyven év alatt - tudjuk, melyik negyven év az - a szorgalmat, a tehetséget, az iparkodást, a munkakedvet. Mert ebben a régióban van leginkább szükség arra, hogy negyven év elfojtás után végre mindenki valóban tehetsége, szorgalma, munkaereje szerint haladjon előre. Ezért van ezekben az országokban egykulcsos adó, és ezért sikeresek ezek az országok az egykulcsos adóval. Magyarország attól frusztrált egyébként, mert az elfojtott energiák országa. Soha sehol nem tudja igazán kibontani tehetségét ebben az országban. Erről is szól egyébként ez az adórendszer.

Hadd tegyem hozzá, mit jelent az, hogy felelős kormányzás. Felelős kormány az, amelyik engedi maximálisan kibontakozni az emberek képességét, tehetségét, munkakedvét. (Göndör István közbeszól.) Ez kell ahhoz, amiről korábban szó volt már, hogy miként lesz versenyképes egy ország. Akkor lesz versenyképes egy ország, ha mindenki meg tudja futni azt a pályát, ami benne van. Az államnak és a kormánynak az a dolga, hogy lehetővé tegye azt, hogy mindenki végigfussa azt a pályát, ami benne van, és ez az adórendszer ezt teszi lehetővé. Nem büntet senkit, mindenkit előnybe hoz, mindenki jól jár ezzel az adórendszerrel, és ha valóban mindenki végig tudja futni azt a pályát, ami benne van, azzal az egész ország jár jól. Ehhez kérjük a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Elég gyenge az a magyarázat, amelyik nem arra összpontosít, hogy egy egykulcsos személyi jövedelemadó milyen végkifejletet teremt. Olyan végkifejletet teremt, ahol a kiskeresetűek nem jól járnak, nincs olyan szaldó, ahol mindenki jól jár, hanem rosszul járnak. Ki kell mondani. Nem tudják lehívni a kedvezményeket, a gyermekek utáni adókedvezményeket, és olyan helyzetet teremt, ahol a nagyobb jövedelmi pozícióban lévők abszolút módon profitot halmoznak fel. Sőt extrát, mondhatom nyugodtan. Így van.

A gyermekvállalás egyébként nem csak a gazdagok előjoga. Nem csak az, hiszen az az ember, aki minimálbérből vagy kétszeres minimálbérből, százezer forintos keresetből éli az életét és neveli a gyermekét, ugyanolyan joggal gondolkodhat a gyermekvállaláson. De önök nem azt segítik, hanem azt segítik, aki 500 ezer, 1 millió, 2 millió forintos jövedelemmel bír. Azt gondolom, a méltányosságtól ez félelmetesen messze van.

Tudja, Magyarországon nagyok a különbségek, de önök még nagyobb különbséget tesznek. A halmozottan hátrányos helyzetű településeken sok tisztességes kis jövedelmű ember él. Ezek az emberek most mind hátrányokat szenvednek el. Önök a nyomor irányába taszítják őket, nem a gazdagodás és a felzárkóztatás irányába. A kiskeresetű, a dolgozni akaró emberekről beszélek, akik gyermekeket akarnak nevelni, gyermekeket akarnak szülni. Önök nem a gyermekszaporulat növekedését célozzák meg, hanem ennek ellenében cselekszenek.

És nem véletlen, hogy miniszterük, Pintér úr azt fogalmazta meg, hogy ő már látja, mi következik. Látja, hogy az következik, hogy nőni fog a szegénység. És ezzel együtt talán a bűnözés is? A két hét rendje hová alakul?

Az utolsó mondatom pedig nem lehet más, csak az lehet, hogy önök nem mást tesznek, csak a gazdagoknak kedveznek, a szegények ellenében, az ő kárukra, miközben a munkát segítő folyamatokat, járulékkedvezményeket nem vezetik be, arról még gondolkodni sem gondolkodnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Puch László képviselő úr, MSZP.

PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr hozzászólása ihletett arra, hogy szóljak. Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni, hogy Európában összesen öt, azaz öt olyan ország, és mint előzetesen említettük, ezek döntően a balti országok, ahol ténylegesen a visszalépés gondolatával foglalkoznak szintén, és a válságban nem a legjobb teljesítményt nyújtották, ahol az egykulcsos adórendszer van. De talán nem is ez a lényeg. Senki nem bizonyította be, hogy az egykulcsos adórendszer a versenyképességet javítja. Kétségtelen, hogy azt a bérnyomást csökkenti, amikor a nettó jövedelmek nőnek. A nettó jövedelmek viszont nem az átlagbér alatt nőnek az önök konstrukciójában, hanem jócskán az átlagbér fölött nőnek ebben a konstrukcióban.

Tehát azt szeretném mondani, államtitkár úr, hogy érdemes újragondolni azt a helyzetet, amikor azt mondjuk, hogy mindenre gyógyír az egykulcsos adórendszer. Mi úgy gondoljuk, hogy nem gyógyír, ráadásul nagyon igazságtalan, és nagyon tisztességtelen a becsületesen dolgozó alacsony keresetű emberekkel, akik szintén szeretnének a gyermekkedvezményhez hozzájutni, és szintén szeretnének sok adót fizetni. Szeretném, ha államtitkár úr, amikor legközelebb végiggondolja, akkor megnézné azokat a mintákat, amire hivatkozik, hogy hol voltak sikeresek, és hol voltak kevésbé sikeresek ezek az egykulcsos rendszerek, ami egyébként magyar viszonylatban és a fejlett Európában, ahová tartozni szeretnénk, sehol nem működik. Sőt az igazi fejlett országokban több kulcs működik, nem is kettő, hanem három-négy. Mert ott azt megtanulták, ahogy aki többet keres, annak nagyobb a kötelessége.

Miniszterelnök urunk egyszer itt elmondta, hogy a gazdagoknak kötelességük van a magyar nép iránt. Akkor, azt gondolom, ez az adórendszeren keresztül is érvényesíthető lenne. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Zakó László képviselő úr jelentkezett, Jobbik.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen. Nem kívánom elvenni az időt az előre jelentkezett frakciótársaimtól, de muszáj volt szót kérnem. Úgy gondolom, hogy a gyermekvállalási kedv nem elsősorban anyagi megfontolás tárgya. Régen, amikor nagy volt a szegénység, és háztartásbeli volt az asszony otthon, akkor is született 8-10 gyerek egy családban, mert kiszámíthatóság volt.

(14.50)

A mai fiatalok nem azért nem vállalnak gyermeket, mert adott esetben nincs rá pénzük. Egyrészt a tévén keresztül az úgynevezett celebektől elég rossz példát kapnak, viszont azzal a bolognai módszerrel, amivel egyszerre már három iskolába is járhatnak, és nyelvvizsgához kötik a diplomájukat, amit nehezen szereznek meg, 30 év fölé tolódott most már lassan az egyetemi végzés ideje, elhelyezkedési problémájuk van. 30 év fölött egyre nehezebben születnek meg vagy fogannak meg a gyermekek, és ez egy súlyos társadalmi kérdés, miközben egyre korábban érnek a fiatalok, egyre később házasodnak, egyre később érnek révbe, és egyre később vállalják a gyermeket. Tehát a munka, a munkahely az, ami számít, az a létbiztonság, amit elvárnak ahhoz, hogy a gyermekeket vállalják, és nem feltétlenül és közvetlenül az az érzés, hogy milyen vastag a bukszájuk, illetve a betétkönyvük.

A kommunizmus évtizedei után is azért alakultak ki ezek a rablóprivatizációs folyamatok Magyarországon, mert mindenki 40 év lemaradást akart pótolni. Most, hogy több jövedelem jut majd az emberek zsebébe, nem az első gondolatuk lesz sajnos a gyermekek vállalása, hanem annak az irtózatos nagy lemaradásnak a minél hamarabbi pótlása. Tehát ezt vegyük figyelembe akkor, amikor a gyermekszám-növekedéssel automatikusan számolnak az előterjesztők.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Itt az egykulcsos adórendszerekkel kapcsolatban szeretnék még egy érvet kifejteni, államtitkár úrra reagálva. Itt a balti országokra hivatkoznak sikerpéldaként, akik valóban jó rég bevezették már az egykulcsos szja-t. De biztosan tudja ön is, hogy Kelet-Európában a legsikeresebb országoknak talán joggal nevezhető Szlovénia és Lengyelország - egészen 2009-ig Lengyelország - többkulcsos személyi jövedelemadóval dolgozott. Lengyelország az egyedüli olyan ország Kelet-Európában, amely visszaesés nélkül vészelte át a gazdasági válságot, tehát egy olyan gazdasági fundamentumot sikerült ezzel a többkulcsos szja-val kiépíteni, amely egy erős helyi gazdaságot jelent.

A neoliberális modellre építő balti államok alacsony jövedelemadóval, alacsony állami újraelosztással azt tudták elérni, hogy egy rendkívüli mértékben kiszolgáltatott, ingatag, bizonytalan gazdasági növekedésbe futottak bele, amit a forró pénzek fűtöttek. Ez a lufi kipukkant az elmúlt években, tehát nem képes hosszú távú fejlődésre. Ezért szeretném, hogy amikor hosszú távú fejlődésről beszélnek, akkor legalább ezt a tényt vegyék figyelembe, hogy a legsikeresebb kelet-európai modellek éppen azok a modellek, amelyek erre az intézményesített szolidaritásra is építettek többek között.

A másik pedig, hogy azt hiszem, az adórendszer egyszerűsítése egy olyan cél, amiben egyetért az LMP is és a kormány is, ugyanakkor önök itt az adórendszer egyszerűségét gyakorlatilag az egykulcsosságra redukálják. Ha minden igaz, akkor találtam egy idézetet Matolcsy Györgytől: "Az adórendszer bonyolultsága nem a kulcsok számától, hanem a különleges szabályok, kedvezmények, mentességek, speciális elszámolások, adóalap-meghatározás, s a többi mennyiségétől függ." Ezen a téren önök alig-alig tesznek előrelépéseket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót az előre bejelentett képviselők sorában Arnóth Sándor képviselő úrnak, Fidesz. Tessék parancsolni!

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szót. Hosszú órája hallgatom már ezt a polémiát, és egy olyan érzés van bennem, hogy tulajdonképpen két működő dolgot próbálunk összehasonlítani egymással, de legalább az egyik működik, és mi, a kormányoldal megpróbálnánk egy másikat előrehozni, ráerőltetni a tisztelt Házra vagy erre az országra, azzal, hogy mi ígértünk valamit, és meg kell ezt csinálni.

Hölgyeim és Uraim! Én azt mondom, hogy valami olyasmit védenek a szocialista képviselőtársaim, ami rosszul működik, vagy nem működik. Az az adórendszer, ahol a lakosság 10 százaléka fizeti az adók 40 százalékát - sok mindent el lehet mondani erre az adórendszerre, csak azt nem, hogy jól működik. Vagy ha megnézzük a másik oldalt, a tb oldalát, ahogy néhány százezer embert viszünk a hátunkon társutasként, nos, ez a rendszer egy nem működő rendszer. Ez a rendszer úgy működött, úgy épült föl, hogy önök az elmúlt évek során túladóztatták az embereket, a túladóztatott emberek pedig mindent elkövettek azért, hogy a túladóztatás alól ki tudjanak menekülni. Ezért aztán tömegével vannak olyan emberek is minimálbéren, akinek egyébként nem kellene minimálbéren lenni. Ebben a jobbikos képviselőknek tökéletesen igaza van. Így bújtatták el azok a milliomosok a fizetésüket, akik ilyen-olyan osztalék formájában vagy más trükközésekkel próbálták kivenni, de ezek a trükközésekben nagyon jók voltak, ezt klasszikusok is megmondták.

Hölgyeim és Uraim! Tehát nagyon jó lenne, ha arra koncentrálnánk, hogy valamit magunk mögött kell hagyni. Azt az örökséget kell magunk mögött hagyni, ami egyébként az országot ebbe a helyzetbe hozta. Abba a helyzetbe hozta, hogy a szélek leszakadnak, a keleti, nyugati és déli szélek, az aprófalvas vidékek vagy északon leszakadnak, mert nincs, nem képződik jövedelem, nem tudnak az emberek dolgozni, és tönkremegy az ország. Ezt önök megcsinálták nekünk. Hogy ezt egy másik adórendszerrel megpróbáljuk kivédeni, az természetes törekvése az országnak, mert valahova el kell vinni az országot. Éppen ezért egyeztünk meg abban, hogy 16 százalékos lesz ez a bizonyos adó, és annak is 16 százalékos, aki kevesebbet keres, és annak sokszor 16 százalékos, aki többet keres. Tehát lineárisan többet fogunk befizetni azok, akik egyébként jobban élünk. Így van.

Az adóelkerülés gyakorlata, ami egy nagyon fontos produkciója volt az elmúlt éveknek, nemcsak adóelkerüléshez vezetett, hanem a társadalom morális válságához is. Jó lenne ezt is tudomásul venni, hiszen az adózás egy morális kérdés is, és önök ebben is maradandót alkottak, csak visszafelé. A gazdasági válság így társult egy nagyon kemény morális válsággal, amikor az emberi munka elértéktelenedett, akár jól csinálta valaki, akár nem. Ezt így nem lehet folytatni, hölgyeim és uraim. Ezért meg kell kísérelni az országot egy teljesen másik gazdasági pályára terelni. Igen, meg kell alapozni ezt a bizonyos adóreformot, meg kell alapozni, és ezért fönn kell tartani azt az egyébként nem helyes módszert, amit önök szuperbruttósításként vezettek be, de ezt a rendszerből ki lehet vezetni, és ki is fogjuk vezetni mintegy két év alatt.

Azonkívül a személyi jövedelemadó, az adóterhelés, akár így csűrik a szót, akár úgy csavarják, csökkenni fog minden fizetési kategóriánál. Hiába próbálják azt elmondani... (Göndör István: A nettó keresetekről beszélj, Sándor!) Hiába próbálják elmondani ezeket a dolgokat, az önök gazdaságpolitikája idején az ország tönkrement. Tehát megint csak oda jutok, hogy itt valóban értékválasztás van: önök választják a régit, az értéktelent, mi pedig megpróbálunk egy újat fölépíteni. (Gőgös Zoltán: Majd a borítékokat nézegesd!) Ez a helyzet.

A vállalkozások számára az az adómennyiség pedig, amit meg tudnak takarítani, lehetőséget ad egy tőkeakkumuláció végrehajtására. Ez egy nagyon fontos dolog. Az, aki azt mondja, hogy ezek a vállalkozások, ezek a középpolgárok - akkor kimondom ezt a szót - majd plazmatévére meg egyéb luxuskiadásokra fogják fordítani a pénzt, nem igaz, mert az az ember, aki a középpolgársághoz tartozik, mindig arra törekszik, hogy egyből kettőt csináljon, az fölhalmoz, az gyermeket taníttat, az gazdaságot fejleszt, az előrébb akar menni. Ennek pedig az az alapja, hogy hagyjuk azoknál az embereknél a pénzt, akik egyébként ezt meg tudják csinálni, van rá módjuk. Ezért javaslom azt, hogy önök is támogassák ezeket az adójogszabályokat.

Nagyon fontos számomra az, lévén, hogy én magam is három gyermeket nevelek, hogy a támogatásokat meg kell kapnia a nagycsaládosoknak. Most az a helyzet, hogy az önök által fönntartott és üzemeltetett adórendszer büntetett engem, folyamatosan büntetett. Büntetett az iskoláztatásnál, büntetett a gyermeknevelésnél, minden szempontból. Ha most otthagyjuk azoknál a családoknál a pénzt, akik képesek és tudják nevelni olyan módon a gyermekeiket, hogy az emelkedjen, hogy fölfelé hasson, akkor szerintem az a pénz jó helyen van. Vásárlóerőt jelent, ezt a helyi boltokban lehet majd érzékelni, és ez is előrébb fogja vinni azokat a társadalmakat, azokat a mikrotársadalmakat, amikről önök lemondtak. Ezek a kisfalvak társadalmai, amikről önök lemondtak. Önök funkció nélküli településeknek nevezték el ezeket a településeket, de ezek a települések önök ellenére is élni akarnak és élni is fognak. Az esélyt kell megadni nekik, és azt megtenni, hogy legalább ne akadályozzák őket. Erre alkalmas ez az adórendszer.

(15.00)

Nem csodaszer, természetesen hozzá kell majd többször nyúlni az évek során, hiszen az adórendszernek az az egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy évenként megtárgyaljuk. Hozzá kell igazítani mindig a szükségletekhez és a problémákhoz. Nos, én úgy gondolom, hogy ezzel egy rossz beidegződést, egy rossz gyakorlatot el lehet hagyni, viszont meg lehet kezdeni egy újat. Én ehhez az újhoz kívánok a kormánynak sok sikert és jó egészséget.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: A jó egészség mindenkinek szól, gondolom. Scheiring Gábor képviselő úr következik, kétperces hozzászólásban, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm, aztán már elfogyott az időnk, úgyhogy többet nem fogok felszólalni, de Arnóth Sándor úrra szeretnék egy kicsikét reagálni.

A középosztály helyzetbe hozásával kapcsolatban, azt hiszem, egyetértünk, ugyanakkor önök nem ezt teszik. (Arnóth Sándor felé:) Kérdezném, hogy a havi bruttó 283 ezres kereset nevezhető egy erős középosztálybeli keresetnek, ugye? 2400 forinttal fognak, az önök adóreformja eredményeképpen 2400 forinttal fognak éves szinten kevesebbet hazavinni havi bruttó 283 ezer forintos keresetig. Ahol önök pénzt osztanak, az havi bruttó 1 millió 660 ezer forintos kereset esetében, 3 millió forinttal fognak többet hazavinni éves szinten. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Nem.) De, ezek a számok.

Második: önök szerint a kis- és közepes vállalkozásoknak hány százaléka megy tőzsdére? Kevés, ugye? Önök a tőzsdei nyereségadót 4 százalékkal csökkentik. Ez miért jó a kis- és közepes vállalkozásoknak? Nyilván nem jó nekik. Azoknak jó, akik a tőzsdére viszik a pénzüket, és ott keresnek. (Gőgös Zoltán: Az off-shoroknak jó.)

Harmadrészt: önök már 500 millió forintos értékbevételig 10 százalékra csökkentették a társasági adót. Most 500 millió forintos árbevétel felett is, 500 milliós értékhatáron belül a kkv-k csak egyharmadát képviselik a nyereséges cégeknek. Tehát a nyereségadó kétharmada nem a kkv-khoz ment már 500 millió értékhatáron belül sem, most 500 milliós értékhatár felett, kérdem én, hány kkv lesz, akinek ez a társaságiadó-csökkentés segíteni fog?

Én egyetértek önökkel abban, hogy a kkv-kat helyzetbe kell hozni, és egyetértek azzal, hogy olyan gazdaság- és társadalompolitikára van szükség, amely nem szembeállítja a középosztályt és az alsóbb rétegeket; önök azonban ezt teszik: szembeállítják ezeket a rétegeket egymással, és elsősorban a legfelső jövedelmű decilisekre koncentrálnak, a legnagyobb vagyonosoknak osztogatnak - ez az, ami számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most következik a Jobbik frakciójának előre bejelentett felszólalója egy gyors helycserével, hogyha jól értettem a frakció kérését, Varga Géza képviselő úr, és majd akkor Bödecs Barnának Varga Géza képviselő úr helyén adok szót, hogyha ezt megbeszélték egymással. Parancsoljon! (Nem működik Varga Géza mikrofonja.) Elnézést, szerintem a kártya nincsen a helyén. (Varga Géza: A helyén van.) Akkor kérek szépen egy mikrofont, ami egy segédlettel oda tud menni a képviselő úrhoz. (A terembiztos ellenőrzi a kártyát.) Most mehet, parancsoljon!

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én mondandómban abból szeretnék kiindulni, hogy jó szándékot feltételezek az előterjesztőkről, amikor a javaslatukat megtették. Ha nem így tenném, akkor ez csak süketek párbeszéde lenne, és én azt hiszem, hogy a kollektív bölcsességet várja el tőlünk az ország, ezért nyitottnak kell lennünk egymás érveire. Tehát ez az én kiindulási alapom, ugyanakkor néhány kritikát szeretnék megfogalmazni az előterjesztéssel szemben.

Az egyik rendszerszemléletű. Hiányolom a rendszerszemléletet ebből az előterjesztésből, és úgy érzem, hogy a süketek párbeszéde, ami sok esetben a patkó különböző oldaláról érkezik egymás felé, az abból adódik, hogy különböző rendszerekről beszélünk. Többen bírálták azt, kifogásolták, és erre választ kaptak, hogy ez akkor most arányos-e vagy szolidáris-e vagy igazságos-e. Véleményem szerint egyik sem ezek közül a kifejezések közül, de hogy miért, arra még nem kaptunk sem választ, sem pedig érvet. Én egyet szeretnék ebből felhozni.

Ez az érv pedig az, hogy a kamatos kamat rendszerében működik ez az adórendszer, és ezt a kamatos kamatrendszert most nevezzük hipotetikusan egy exponenciális rendszernek: ha egy exponenciális rendszernek az egyik alrendszeréhez hozzányúlunk, és ott egy lineáris folyamatra azt mondjuk, hogy az arányos, az nem lesz az. Egy exponenciális rendszerben csak az exponenciális görbe tud arányosságot képviselni; ami lineáris ebben a rendszerben, az igazságtalansághoz vezet. Ezért, ha nem tesszük ebbe a rendszerbe az egész vitát, ebbe a kontextusba, akkor én azt hiszem, hogy mind a két félnek megvan a módja, hogy elbeszéljen egymás mellett, csúsztatásokkal tegye tele a mondandóját.

A kamatos kamat rendszere, amiben ennek az adórendszernek jól kellene működnie, azt jelenti, hogy ugye, a miniszterelnök úrtól hallottuk, hogy akinek 100 ezer forintja van, az 16 ezer forintot fizet, akinek 1 milliója, az 160 ezret. Mi ezzel a baj? Arányosan többet fizet. Hát, az ezzel a baj, hogy mind a két személy - vegyük a két adófizetőt - ugyanannyit fogyaszt, az alapszükségleteit ugyanúgy tudja kielégíteni, ugyanannyiból. Míg aki 100 ezer forintot keres, az csak az alapszükségleteit tudja ebből kielégíteni, aki viszont 1 millió forintot keres, az nem. Ő be fogja tenni a pénzét vagy tőkeként, befektetésként, vagy egyszerűen csak bankbetétként, és ő ebből a rendszerből nyereséget fog kihozni a bankbetétei révén, amit ez az adórendszer nála hagy. A másik pedig kárvallottja lesz a kamatos kamat rendszerének, mert ő mindent, amit megvásárol - a szennyvíz-szolgáltatástól kezdve bármit, a lakását megveszi -, ő mindig kamatfizető lesz.

Ha ezt a rendszert megnézzük, ez körülbelül úgy néz ki, hogy ennek a kamatos kamat rendszernek 10 százalék haszonélvezője van, körülbelül 30 százaléka a lakosságnak az, amelyik nem nyer, nem veszít, van egy kis betétje is, meg igénybe is vesz hiteleket, viszont a 60 százaléka az ország lakosságának kifejezetten kárvallottja ennek a rendszernek. Ezzel most önök tovább növelik a szakadékot e között a két rendszer között, és az egyébként is kétpólusú gazdaság tovább fog ezzel szakadni.

Többen hivatkoztak, különösen államtitkár úr, aki most elment már, néhány példára a különböző kelet-közép-európai országokról. Sok minden elhangzott, de ami nem hangzott el, arra szeretném a figyelmüket felhívni. Ezek az országok, amelyek a 90-es évek elején vezették be ezt az egykulcsos adórendszert, akkor náluk ezek a társadalmi különbségek még lényegesen kisebbek voltak. Akkor értelme volt annak, hogy na, nézzük meg, hogy a társadalomból melyik az a polgárosodó réteg, amelyik hajlandó beruházásokra, amelyik hajlandó vállalkozásokra s a többi. Tehát akkori szakaszában a gazdasági fejlődésüknek szükség volt erre a polarizációra egy egészséges szintig, mi viszont nem ott tartunk most. Nem ott tartunk, azért, mert nálunk ez a szakadék már megtörtént, az ügyes privatizálók, akik jó helyen, jókor voltak, azok már régen elszaladtak, és ezzel csak az ő jövedelmeiket növeljük tovább.

Ha megnézzük a társaságiadó-fizetésüket, ezt még senki nem vetette föl, ebből a táblázatból, amit önök mellékeltek, akkor azt látjuk, hogy ők nem 10 százalékos társasági adót kérnek vissza ezektől a kedvezményezettektől, hanem ennél sokkal magasabb összegeket, 35 százalék, 37 százalék, 29 százalék, 26 százalék; nem sorolom, mindenkinek a kezében lehet ez a kiadvány. Tehát én azt hiszem, próbáljunk jó szándékot feltételezni egymásról, és ebben a rendszerben gondolkodni.

Végezetül csak még egyet engedjenek meg, József Attilát hadd idézzem két sorral: "Kinek sok jószága van, az rabolhat többet. Akinek kevés jutott, annak kevesére törnek." Ezt a nagy ihletettségű költőnket nem veszi figyelembe az előterjesztő, hogy ebben mekkora igazság van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz, ugyancsak előre bejelentett felszólaló. Tessék parancsolni!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A T/1376. számú törvényjavaslat az adó- és a járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szól, és ezen belül én egy szelettel szeretnék foglalkozni, amely a benyújtott adócsomagban a helyi adókról szóló törvényt érinti.

A módosítás egyik célja, hogy csökkentse az iparűzési adókötelezettségekkel összefüggő adófizetői és adóhatósági adminisztrációs terheket, egyszerűsítse az építőipari tevékenységet végző vállalkozásokra és vállalkozókra eső kötelezettségeket. Ebben a törvényjavaslatban megszűnik a piaci vásározó, kiskereskedelmi tevékenység utáni adókötelezettség.

(15.10)

Ez nyilván beleillik abba a sorba, amit a Fidesz e tekintetben képvisel immár kormányra kerülése óta, hiszen a közel 3200 önkormányzat az ideiglenes jellegű iparűzési adóból 247 millió forint bevételre tett szert, és ebből az összegből körülbelül 62 millió forint a piaci vásározói, kereskedelmi tevékenységből származó bevétel.

Egy vidéki példával szeretném bebizonyítani, miért is fontos az, hogy ilyen jellegű adómódosítások is bekerüljenek a parlament elé. Pécsett 2009-ben 8,5 milliárd forint értékben kellett helyi adót beszedni az adóhivatalnak, ebből az ideiglenes piaci és vásározó tevékenységből származó bevétel 2,6 millió forint volt, ami, azt gondolom, elenyésző ilyen tekintetben. Ez az adat is bizonyítja azt, hogy az adórendszer felesleges terhet jelentett mind az önkormányzatok, mind az adózók számára, és azt gondolom, hogy itt az átlagemberről, az átlag piaci árusról is beszélhetünk. Ebből az adózási szempontból is például Pécs esetében a város még 2009-ben megszüntette ezt az adóztatási formát.

További változás a törvény vonatkozásában, hogy az építőipari tevékenység esetén az ideiglenes adókötelezettség a tevékenységvégzés jelenlegi 30. napja helyett a 60. napján kezdődik. E tekintetben is, azt gondolom, ez jelentős egyszerűsítés. Változás az is, hogy ha az építőipari tevékenység végzése előreláthatólag 180 napnál hosszabb lesz, akkor az adózó a helyi adóhatóságnál már úgy jelentkezhet be, mint állandó tevékenységet végző vállalkozó.

Összességében csökken az a teher, ami adminisztrációként, költségként jelenik meg mind az adózónál, mind az adóhatóságnál. Úgyhogy azt gondolom, hogy a törvénymódosítás másik célját, az adóalap-megosztási szabályok egyszerűsítését és pontosítását is támogatni kell és lehet ilyen tekintetben. Én azt kérem minden képviselőtársamtól, mivel ezen adócsomag elfogadása esetén az ország nagy lépést tesz azon az úton, hogy a magyar gazdaság Kelet-Közép-Európa, illetve Közép-Európa legversenyképesebb gazdaságává váljon, úgyhogy kérem azt, hogy támogassák ezt az adócsomagot. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Soron következik Veres János képviselő úr, MSZP. Parancsoljon!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A korábbi kétperces vitákban már szó esett néhány olyan kérdésről, amely, úgy gondolom, pár mondattal többet érdemel annál, semmint amit akkor kapott. Illetve néhány hozzászólásban elhangzottak olyan téves információk, amelyeket, azt gondolom, érdemes a helyükön kezelni.

Azt mondja Arnóth képviselő úr, hogy nem jó az a rendszer, amelyben 10 százalék fizeti az adók 40 százalékos mértékét, azaz az adófizetők 10 százaléka ilyen nagy mértékű adóterhet vállal. Akkor miért jó az a rendszer, amikor ez a 10 százalék még további nettó jövedelemnövekedéshez jut az adórendszer módosításának eredményeképpen? Ha már ilyen kérdéseket érint valaki, akkor gondolja tovább azt is, hogy ez a most benyújtott javaslat éppen azt a 10 százalékot kedvezményezi legjobban, éppen annak a 10 százaléknak ad mérhetetlenül nagy többletlehetőséget nettó jövedelemhez jutni, úgy, hogy eközben a minimálbér környékén élők adóterhelése nemhogy nem csökkenne, de növekszik.

Abban a fajta, meglehetősen sajátságos módon elénk tett javaslatban, amit a kormány beterjesztett, nevezetesen nem mutatja be a kormányjavaslat azt, hogy mi van a statikus modell esetén. Mi van akkor, hogyha nem változik valakinek a keresete az előző évhez képest? Semmilyen módon nem tudja garantálni a kormány a versenyszférában a keresetek mindenkire vonatkoztatott, stabil és biztonságos növekedését, hiszen ez munkáltatói döntés kérdése. Egy kérdésben van OÉT-egyetértés esetén befolyása a kormánynak, nevezetesen a minimálbér-növekedés kérdésében. De ha ezen túl valaki bármennyi összeggel a minimálbér fölött keres, akkor semmiképpen nem vonatkozik semmilyen kötelezettség a béremelésére. Eközben a kormány egy 5 százalékkal növelt dinamikus modellel számol, ott mutatja be, hogy tulajdonképpen senki sem jár rosszabbul. Azaz hamis illúziót keltve, téves, hazug számokat közölve próbálják alátámasztani a saját maguk politikai szlogenjét, nevezetesen, hogy senki nem jár rosszul. Nagyon sokan rosszul fognak járni ezzel az adórendszerrel, amit javasolnak bevezetni.

Szeretném azt a fajta megközelítést is érvényesíteni most itt a vitában, hogy ha az ország különböző vidékeit nézzük, akkor sem igazságos ez a most bevezetésre javasolt rendszer. Miért nem igazságos? Azért, mert az ország alacsonyabb jövedelemmel rendelkező vidékein - jellemzően a határ menti térségek, jellemzően az ország keleti része -, az alacsonyabb átlagjövedelem miatt, a nagyobb számú, kevesebb jövedelemmel rendelkező ember miatt ez a most bevezetésre kerülő rendszer kevesebb kedvezményezettet fog eredményezni.

Azaz rosszabbul járnak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében keresők, mint például a Győr-Sopron megyében keresők. Rosszabbul járnak, mert kisebb az átlagjövedelem, kevesebbet keresnek az emberek, és a kevesebb keresetűek között még lesz olyan réteg, amelyiknek magasabb lesz az adóterhelése, azaz kisebb lesz a nettó jövedelme, kevesebb lesz a bankszámláján vagy éppen a borítékban. Érdemes tehát ennek a rendszernek ezt a fajta, regionális összevetését is megnézni. Ezért is igazságtalan, és ezért is nem támogatható ez a bizonyos egykulcsos rendszer, amelyben, korábban már említettem, éveken keresztül egyetértettünk, hiszen a Fidesz ugyanezt mondta sok éven keresztül. Nem szerepeltette a választási programjában, nem szerepeltette a kormányprogramjában. Most előhúzták, mint nyulat a kalapból a bűvész szokta. Azt tudom csak mondani, hogy sokan fognak ezzel rosszul járni Magyarországon.

És természetesen lesz egy szűk réteg, amelyik jól fog ezzel járni. És hogy ez a szűk réteg ne csak ezzel járjon jobban, azért ebben a javaslatban van még egy nagyon érdekes elem. A javaslat tartalmazza a tb-járulékplafon bevezetését is. Miről is van szó? Az igen magas jövedelműek esetében az illető immáron nem fog arányosan, minden egyes megkeresett jövedelme után társadalombiztosítási járulékot fizetni, azaz a munkáltatók esetén egy ilyen felső korlát azt jelenti, hogy míg az eddigiekben valamennyi jövedelem után volt tb-járulékfizetési kötelezettség a magánszemélyek után, ezt követően meg nem határozott érték fölött - hiszen a javaslat nem tartalmazza az értékmeghatározást, a költségvetési törvényre bízza évente ennek az értéknek a meghatározását - a vezető menedzserek, akiket önök általában szapulni szoktak itt a hozzászólásaikban, immáron ismételten kapnak még egy lehetőséget, hogy ne kelljen olyan közterhet fizetni a jövedelmük után, mint amit egyébként valamennyiünk jövedelme után a foglalkoztató megfizet.

Azaz kétszínű az érvelésük. Kétszínű politikailag, kétszínű társadalompolitikailag, és kétszínű szakmailag is ez a javaslat, ami most ide elénk beterjesztésre került. Azaz egy igazságtalan, elfogadhatatlan és aránytalan adórendszer fog létrejönni annak eredményeképpen, hogyha ezt a javaslatot meg fogják önök szavazni.

Természetesen lesznek kedvezményezettjei. A sajtó már megírta azokat a vezető politikusokat, akik sok gyereket nevelnek, magas jövedelemmel rendelkeznek, a házelnök, a miniszterelnök és a többi, akik sok százezer forinttal fognak havonta jobban járni ennek a rendszernek az eredményeképpen. Nem gondolom, hogy célszerű lenne és szabad lenne ilyen előterjesztést megszavazni és elfogadni az Országgyűlésben.

Még egyszer mondom, nagyon fontos lenne az, hogy ennek a mostani rendszernek a módosítása vegye figyelembe továbbra is a Magyarországon korábban fontosnak tartott, értéknek tartott arányosság elveit és a méltányos közteherviselést. Ez a javaslat nem ezt szolgálja, nem ezt erősíti, ezért aztán nem lehet elfogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Következik Simon Miklós képviselő úr, Fidesz. Tessék parancsolni, képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy két mondatban Veres János számaira hadd reagáljak! Biztosan elfelejti, tisztelt volt pénzügyminiszter úr, de én emlékszem, mivel én vagyok az egyéni képviselője a körzetének, és minden szavát megjegyeztem, hogy 2006-ban önök hazudtak, mégpedig ami a számokat illeti. Tehát én arcátlannak tartom, hogy ön osztja az észt ilyen tekintetben. (Derültség és zaj az MSZP padsoraiban.) Mondja nekünk azt, tisztelt képviselő úr, hogyan kell igazat mondani. Ez mindennek a netovábbja! Én így gondolom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Eljött az idő, amikor már nemcsak ígéret az adó mértékének csökkentése (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), hanem kézzelfogható valósággá válik, hiszen erről szól a beterjesztett törvényjavaslat. Ezzel kapcsolatban a leggyakoribb kérdés, amely megfogalmazódik az emberekben: kinek jó az új adótörvény? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Neked!) Kinek jó az szja változása? A benyújtott adótörvény-javaslat mindenkit érintő fő elemei közé tartozik a személyi jövedelemadó mértékének drasztikus csökkentése és a családi adókedvezmény kibővítése. A kérdésre a válasz tehát: az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével és a családi adókedvezmény kibővítésével nemcsak az adófizető állampolgár jár jól, hanem reményeink szerint maga az állam is profitál belőle hosszú távon.

(15.20)

Az utóbbi években a bonyolult adórendszer egyáltalán nem ösztönözte az embereket arra, hogy valós jövedelmüket bevallják, elszaporodott a jövedelmüket részben vagy egészben eltitkolók száma. Velük szemben az eddigi adórendszer a bérből és fizetésből élőket sújtotta leginkább, hiszen nekik az utolsó forintjuk után is be kellett fizetni a magas adót. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mint most!) Az új adórendszer bevezetésével, az adómérték felső határának felére csökkentésével azonban ők is jobban járnak. A 16 százalékos adókulcs alkalmazásával lényegesen több pénz marad az emberek zsebében, emelkedik a megélhetésükre fordítható összeg. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Több pénzt fordíthatnak magukra, több juthat egyéb javak megszerzésére is (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kérdezd meg őket!), ezáltal emelkedhet az életszínvonal. (Göndör István közbeszólása.) A másik oldalról pedig, az adó mértékének csökkentésével nőhet a foglalkoztatottság is, pontosabban a bejelentett, legális foglalkoztatottság. Eddig a magas adómérték miatt elszaporodtak a bejelentés nélküli foglalkoztatások, a feketén dolgozók száma. A megélhetés érdekében sokan vállaltak feketemunkát, amelyet egyes vállalkozók sajnálatos módon a legmesszebbmenőkig kihasználtak. A törvényjavaslat elfogadásával várhatóan emelkedni fog a legálisan foglalkoztatottak száma, amely révén többen fognak adót fizetni, így magasabb adóbevételhez juthat az állam is. Az adóterhek csökkentésével új munkahelyek teremtődnek, növekedik a foglalkoztatottság mértéke, várhatóan kevesebb lesz az adóelkerülők száma is. Hosszabb távon reményeink szerint ez gazdasági növekedést fog eredményezni.

A választókerületemben gyakran elhangzik a fiatalok részéről, hogy azért nem vállalnak több gyereket, mert nem tudják őket eltartani, felnevelni. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nehéz munkahelyet szerezni, ha pedig sikerül, a jövedelem nagy részét elviszi az adók és járulékok megfizetése. Ha kevesebb adót kellene fizetni, és a megszerzett jövedelemből több jutna a családnak, akkor bátrabban vállalnának több gyereket is, mondják. A gyermeket vállaló családok terheinek csökkentése érdekében kiemelten fontos a minden gyermekre kiterjedő kedvezmény bevezetése (Göndör István: Kivéve a minimálbéreseket!), a családi típusú adóztatás megteremtése. A családi kedvezmény az eltartottak lélekszámától függően, kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként az egy és kettő eltartott gyerek esetén 62 500 forint, míg három és minden további eltartott gyerek esetén 206 ezer forint lesz. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ez azt jelenti, hogy a javaslat elfogadásával már az egy- és kétgyermekesek is igénybe vehetik a gyermekek után járó adóalap-kedvezményt, ami gyermekenként havi tízezer forint szja-csökkentést eredményez. A családi kedvezmény bevezetésével a három- és többgyermekes családok járnak a legjobban, ahol gyermekenként és havonta 33 ezer forint adócsökkenés érvényesíthető. Mindez ösztönzőleg hat a családbővítésre és a népesedéspolitikára. Lényeges szempont, hogy az adóalap-kedvezményt jövedelemkorlát nélkül is igénybe lehet venni, ezzel szélesedik az igénybe vevők köre. (Göndör István: Hol van ez leírva? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyomjál már gombot! Mit üvöltözöl itt?)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tájékoztatom a tisztelt Házat, a táblára nézve látják, hogy melyik frakciónak mennyi ideje maradt. Amit viszont én látok a monitoromon, az az, hogy az előre bejelentett felszólalók sorában jobbikos képviselők vannak, normál szót kért egy MSZP-s képviselő; ezt csak azért mondom, hogy tudják azt, hogy melyik frakció hogyan áll az időkerettel. Több bejelentkezőt nem látok, tehát sem a Fidesz, sem a KDNP, sem az LMP részéről, de ez még változhat.

Kétperces szót kért Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Simon képviselő úrnak mondanám, hogy olyan ügyre hivatkozik a hozzászólásában, amelyben jogerős bírósági döntés van arra nézve, hogy amire ön hivatkozik, az nem úgy van. Az a kérésem, hogy vegye figyelembe a független magyar bíróság döntését, és ne hivatkozzon valótlanságra.

Másrészről pedig, örülnénk annak, ha az lenne a javaslatban, amit ön utoljára mondott, de nem ez van a javaslatban; el kellett volna jobban olvasni az előterjesztést. Sajnos nem úgy érvényesíthető az adókedvezmény, mint ahogy ön fogalmazott a hozzászólásában; úgy látszik, egy picit még tanulni kell az adójogszabályokat önnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gyenes Géza képviselő úrnak, Jobbik. Tessék parancsolni!

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy akik idejöttünk a parlamentbe, valamennyiünk azért jött ide, hogy ennek az országnak a lakosságán, az itt élő emberek helyzetén javítson. Az ilyen elképzelések megvalósítására többek között az adótörvények is lehetőséget adnak.

Szeretnék élni azzal a lehetőséggel, amelyet Rogán képviselőtársunk kínált az ellenzéknek, mégpedig az elmúlt nyolc évért nem felelős ellenzéknek, és ezért kiegészítéseket szeretnék javasolni az adótörvény-tervezetükhöz.

Meg kellene vizsgálnunk egy kicsit jobban, hogy kinek is akarunk kedvezni. Nagyon támogatandó valóban a családi adókedvezmény az adóalap-csökkentéssel, de bizonyos családokat és bizonyos eltartottakat kifelejtett a törvényalkotó, nevezetesen azokra a családokra gondolok, családfőkre, akik fogyatékos gyermeket vagy fogyatékos eltartottat is nevelnek, hiszen ezekre az emberekre, ha csak egy van a családban, az úgynevezett adókedvezmény, amit az önök tervezete megállapít, szerintem méltánytalanul kevés, hiszen ezeknek a családoknak a fajlagos költségei minden szempontból - a beteg gyermek ápolására fordítandó költségek, az utaztatásra fordítandó, a taníttatásra fordítandó és minden költség - hatványozottan, sokkal magasabbak. Tehát tisztelettel javaslom a képviselőtársaimnak, hogy a törvénytervezetben erre is térjünk ki, és olyan családok esetén, akik úgynevezett fogyatékos eltartottat nevelnek, tartanak el, egy gyerek esetén is adjuk meg legalább a háromgyerekes maximumot, azt hiszem, teljesen érthető, hogy miért.

Megmondom őszintén, az itt hallottak alapján csak egyetlenegy félelmem van: mi történjen azzal a fogyatékos eltartottat nevelő családdal, ahol a jövedelem alacsony, és ezt a fajta kedvezményt, akár ezt a 206 ezer forintos kedvezményt, ha háromnak vesszük legalább az egy eltartottat, bátorkodom megjegyezni, hogy az óvodai és iskolai csoportlétszám kalkulálásánál az integrált csoportok esetén is három főnek számít egy olyan beiskolázott gyerek, aki fogyatékos, tehát ezért mondtam ezt a háromszoros arányt. Tehát nagyon kérem a kedves képviselőtársaimat, hogy ezen is gondolkozzanak, hiszen ezek a családok nagyobb segítségre szorulnak, és adjunk az adóban is egy ilyen támogatást.

A másik: mire lehet még használni az adótörvényt vagy az adóztatási rendszert? Például bizonyos ágazatok válsághelyzetben vannak, és az önök kormányprogramja is elismeri, hogy az egészségügy egy olyan válsághelyzetben van, amin segíteni kell mindenféleképpen, meg kell menteni, ahogy a miniszterelnök úr is mondta, tehát mindenképpen valami prioritásra van szükség.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha a Fidesz egészségpolitikáját próbáljuk vizsgálni, akkor kétségtelenül elhangzott, hogy az alapellátást is fejleszteni akarják. Jelen pillanatban az alapellátás is válsághelyzetben van minden szempontból, hiszen a humán erőforrásai a legidősebbek, az utánpótlás szinte nulla, nincs, aki erre vállalkozna, nagyon nagy az elvándorlás a szakmából, ehhez képest ezek az adórendeletek semmiféle priorizálást, kedvezményt nem adnak ezeknek a szakmáknak, így a háziorvosi szakmának sem, noha elismerjük, hogy jelen pillanatban a kormánynak nincs arra pénze, hogy itt olyan jövedelemnövekedést, illetve ráfordításnövekedést érjen el, amit a háziorvosok kiszámítottak, hogy a finanszírozásukat legalább a duplájára kellene ahhoz emelni - nem a saját bérükről van szó, az egész praxis működtetéséről van szó -, hogy működni tudjanak, és ezek a negatív tendenciák legalábbis lefékeződjenek.

(15.30)

Ehhez képest ez az adójavaslat nem igazán számol semmivel.

Volt egy előterjesztésem, egy írásbeli kérdésem éppen a miniszter úrhoz, és kértem, hogy a háziorvosok esetén, ha már a jövedelmet vagy a praxiseltartó képességét anyagi eszközökkel nem tudnak növelni, akkor legalább ebben a közszolgáltatásban - merthogy az alapellátás, a háziorvoslás a közszolgáltatásba tartozik - engedjék el az iparűzési adót. Akkor a miniszter úr a válaszlevelében eléggé kioktatott, hogy mit képzelek én, miért engednék el a háziorvos vállalkozónak az iparűzési adót, ugyanolyan vállalkozók, mint a többiek. A miniszter úr ebben borzasztó nagyot tévedett, hiszen a háziorvos vállalkozók csak kvázi vállalkozók; ők a piacon semmit nem tudnak tenni kvázi a piac vagy az állam kihívásaival, az adóemeléssel kapcsolatosan, hiszen nekik területi ellátási kötelezettségük van, és ezt mintegy degresszív finanszírozásban látják el, tehát semmiféle reakciójuk nincsen. Tehát hogyha a kormány valóban szeretne adópolitikával is ennek az ellátó rétegnek a segítségére sietni, akkor itt van például az iparűzési adó elengedése, ami valamelyest jövedelmet, illetve eltartóképességet eredményez.

Ugyanilyen problémát jelent szintén az alapellátásnál maradva - bocsássanak meg, hogy itt maradok, én orvos vagyok, ezért ezzel a réteggel foglalkozom most a felszólalásomban - például az úgynevezett működtetési jog eladásából származó jövedelemnek az adóztatási kérdése. Ugyanis a háziorvosi szakmába való belépéskor a fiatal kollégáknak működtetési jogot kellene - legalábbis a jogszabály szerint - vásárolniuk, és ennek természetesen nemcsak ára van, hanem komoly illetéket is kell fizetni. A működtetésijog-piac úgymond nullán van, egyáltalán nem működik, mert egyáltalán nem jönnek a fiatalok. Többek között ennek is az az oka, hogy nem igazán kedvező ez a szakma, és nincsen utánpótlás, mert nagyon rosszak a belépési viszonyok. Ebben az esetben is miért nem ad az állam illetékkedvezményt? Hiszen az illeték, az adó csökkentéséből kihagyták, amikor 10-ről 4 százalékra csökkentették az illetéket, ezt a háziorvosi működtetési jog után fizetendő illetéket, hagyták a 10 százalékos kategóriában.

Kérdésem: akarnak-e ezen a szakmán segíteni, akarják-e legalább ilyen eszközzel - ha már pénzt nem raknak a rendszerbe - priorizálni őket? Ezért javaslom ezt is, és természetesen ezt ki lehetne terjeszteni a praxisjogot eladóknál esetleg a személyi jövedelemadóra is, ott is el lehetne engedni, hogyha priorizálni szeretnénk ezt a szakmát.

Én úgy gondolom, hogy a parlamentnek az adótörvényekkel szolgálnia kell az egyéb ágazatok, válságban lévő ágazatok megmentését, viszonyainak a javítását is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Simon Miklós képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy kinek mit kellene tanulnia, egy nagyon tanulságos dolog. Emlékszem arra, hogy 2008-ban, amikor a pénzügypolitika felelős vezérei, Gyurcsány Ferenc és Veres János itt a parlamentben ájtatos arccal bejelentették, hogy az IMF-hez kell fordulni, merthogy az ország csőd előtt áll. Nos, én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársam - Veres Jánosnak mondom -, hogy önnek van mit tanulni, merthogy az országot önök tették tönkre, önök vitték abba az adósságcsapdába, amiből még az unokáink sem fogják tudni kihozni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Az a véleményem, hogy van mit tanulni az önök országlásából, ami nyolc évig tartott, és nagyon remélem, hogy ez az adótörvény a kilábalás lehetőségét rejti magában. Ezért mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az ország minél hamarabb talpra álljon, mert elegünk van azokból az álszent emberekből, akik itt védik a szegény embereket, közben pedig olyan milliárdok vannak a tulajdonukban, hogy azt az ember ki sem tudja mondani. Tehát álszentek, és hintik az igazságot a parlamentben.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólásra Veres János képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, azt javaslom, hogy olvassa el a benyújtott adótörvényt, nézze meg, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét az hogyan érinti, nézze meg, hogy a választókörzetét hogyan érinti, és majd magyarázza el az ottani, az adófizetők mintegy 80 százalékát jelentő, százezer forint havi bruttónál többet nem kereső adóalanyoknak, hogy hogy járnak ők jobban! Ha ezt meg tudja tenni, majd akkor álljon ki a választók elé!

Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban előre bejelentkezettek felszólalását. Szilágyi György képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban a kormány több olyan törvényt nyújtott be az Országgyűlésben, amelyeknek a célja a Jobbik részéről maximálisan támogatható volt, de ezekből a törvényekből a leglényegesebb változtatásokat a Jobbik javaslatai ellenére kihagyták. Vagy nem volt elég bátorsága a kormánynak a radikális, gyökeres változtatásokhoz, vagy egy nem jól átgondolt koncepció alapján dolgoztak. Hogy csak egy példát említsek: az állampolgárság megadása a határon túli magyar testvéreinknek akkor lett volna teljes, ha a választójogot is megadjuk ehhez a törvényhez kapcsolódóan - a Jobbik a törvény elfogadása előtt javasolta ezt, de a Fidesz-KDNP-kormány nem fogadta el ezt a javaslatot. Majd eltelt néhány hónap, és rájöttek, hogy akkor igazunk volt, és most már ők is felvetették a választójog megadásának lehetőségét.

Úgy érezzük, hogy most is egy hasonló helyzet adódhat az új adótörvénycsomaggal kapcsolatban, ahol én is megemlítem, hogy a Jobbik az egykulcsos adórendszert nem támogatja, véleményünk szerint az egykulcsos adó csak tovább mélyíti az elmúlt húsz évben kialakult társadalmi igazságtalanságot, és mélyíti a szakadékot a társadalom szegény és tehetős rétegei között.

A törvény talán leglényegesebb része a családi kedvezmény. A családi kedvezményt, amely ösztönzőleg hathat Magyarország egyik legégetőbb problémájának a megoldására, a Jobbik támogatja. Mindannyian tudjuk, hogy hosszú évek óta egy demográfiai válságban vagyunk, és ha nem tudunk változtatni ezen a folyamaton, akkor szép lassan elfogy a magyar. Éppen ezért támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a gyermekvállalást elősegítheti. Az adóalapból levonható családi kedvezmény segítheti a családokat abban, hogy minél több gyermeket merjenek vállalni.

A törvényjavaslat szerint az egy- és kétgyermekes családoknál az összevont adóalapot gyermekenként 62 500 forinttal, ami havi tízezer forintot jelenthet gyermekenként, a három- vagy többgyermekeseknél pedig 206 250 forinttal, ami 33 ezer forintot jelenthet, csökkenthetik. Értjük a törvényjavaslat célját, és támogatni is tudjuk, de úgy érezzük, hogy az igazán lényeges, gyökeres változás ismét kimaradt a javaslatból. Véleményünk szerint az egy- és kétgyermekes családok és a háromgyermekes családok között a kormányjavaslat indokolatlanul nagy különbséget tesz, pedig a gyermekvállalásban az igazi nagy lépést a második gyermek vállalása jelenti, hiszen az emberek többsége szeretne gyermeket, és egy gyermeket vállal. A második gyermek viszont a dupla öröm mellett már dupla felelősség is, és sokakban kételyek alakulnak ki, hogy el tudnak-e tartani két gyermeket. Viszont akinek már van két gyermeke, abban feloldódik az a gátlás, hogy több gyermeket is el tud-e tartani, és könnyebben vállalja a harmadik vagy esetleg még több gyermeket. Egyszerűen úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egy gyerektől a harmadik gyerekig a második gyereken vezet az út.

Éppen ezért azt javasoljuk a kormánynak - és erre törvénymódosítást is benyújtottunk -, hogy az egygyermekesek 62 500 forintot, a kétgyermekesek 137 500 forintot, a három- vagy többgyermekesek pedig 206 500 forintot vonhassanak le az összevont adóalapból gyermekenként. Ez a kétgyermekes családok esetében havi 22 ezer forintot jelentene gyerekenként a jelenlegi tízezer forint helyett, természetesen, ha a teljes kedvezményt igénybe tudják venni. Reméljük, hogy a kormány ezúttal figyelembe veszi javaslatunkat, és ezzel még hatékonyabban tudjuk segíteni a családokat a gyermekvállalásban.

Sajnos, itt meg kell említenem - valamennyien emlékszünk rá -, hogy 2006-ban a rossz emlékezetű és kimondottan rossz szándékú Gyurcsány-kormány az egy- és kétgyermekes családoktól teljesen megvonta, a három- vagy többgyermekes családok kedvezményét pedig drasztikusan csökkentette.

(15.40)

Azért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, annak érdekében, hogy ez a törvény ne csak pár évre szóljon, hiszen a gyermekvállalás sem csak néhány évről szól, fontosnak tartjuk, hogy alkotmányos garanciák kellenek arra, hogy a jelen törvénymódosítás által megszerzett jogokat ne lehessen később elvenni. Ezért első lépésként bízunk abban, hogy amint azt a miniszterelnök úr a beszédében ígérte, önök megteremtik az alkotmányos garanciákat ehhez. Ha nem így történne, akkor a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezni fogja az alkotmány megfelelő rendelkezéseinek a módosítását.

A törvényjavaslat még egy részéhez szeretnék hozzászólni, ez pedig az üdülési csekkeket és a rekreációs kártyát érinti. A kormánypárti képviselők az elmúlt másfél évben többször követelték - még ellenzékben - az üdülési csekkek adómentessé tételét, a 2009-ig hatályos állapot visszaállítását. Ezért tartjuk furcsának, hogy a mostani törvényjavaslatban az üdülési csekk és az üdülési csekkhez vélhetően hasonló szolgáltatások igénybevételére alkalmas új készpénz-helyettesítő eszköz, a rekreációs kártya adómentessége nincs benne. 2009-ben a magyar lakosság alig egynegyede tett 1-3 éjszakás, és egyhatoda ennél hosszabb utazást, tavaly a magyar lakosság alig 34 százaléka tudott nyaralni. A felmérések szerint az idén a magyarok 65 százaléka mondott le a nyaralásról, és azok kétharmada is kevesebbet költött, akik megengedhették maguknak a nyári utazást. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság közel kétharmada nem utazott turisztikai céllal még egy hétvégére sem sehova, nemhogy hosszabb időre.

A nyaralás hiányának legfőbb oka az anyagi lehetőségek hiánya. Az adóterhelés miatt kevés munkáltató engedheti meg magának, hogy a kafetéria-rendszer keretében alkalmazottainak segítséget nyújtson az üdülésben, a kikapcsolódásban. Biztos vagyok benne, hogy csak figyelmetlenségből nem került bele az önök javaslatába ezen készpénz-helyettesítő eszközök adómentessége, hiszen mint mondtam, önök is régóta szeretnék ezt, ezért a konstruktivitás jegyében benyújtottam egy ez irányú módosító javaslatot. Kérem, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, és ne azt nézzék, hogy a Jobbik nyújtotta be, hanem azt, hogy az önök régóta hangoztatott akaratát is megjeleníti ez a javaslat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bödecs Barna képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Tájékoztatom, képviselő úr, hogy 5 perc 40 másodperc áll rendelkezésére.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról fogok beszélni, ami ebből a törvényből szerintünk kimaradt. Kimaradt annak ellenére, hogy a beterjesztő számos olyan kijelentést tett az adó- és járuléktörvény módosítások tartalmáról, amelyek alapján feltételezhetnénk, hogy azok minden adózó számára egyenlő feltételeket, jövedelemmel arányos adófizetési kötelezettséget teremtenek. Sajnálattal kell látnunk, hogy az emelkedett elvi megközelítés teljesítéséhez szükséges komplexitás az előterjesztésből hiányzik.

Arról hallunk itt, hogy a járulékfizetésnél munkáltatói plafont vezetnek be a versenyképesség fokozása érdekében. Ezzel szemben a Jobbik az arányos közteherviselés elve mellett áll, azaz nem járulékfizetési felső plafonra, hanem a járulékfizetésben meglévő indokolatlan kedvezmények megszüntetésére volna szükség. Álláspontunk szerint a járulékbevételeknek összhangban kell lenniük a költségvetési kiadásokkal.

A tb-törvény szerint a munkavállalók 7,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizetnek, de ezt egy meglehetősen bonyolult szabályozás szerint csak az első jogviszony után kell megfizetniük. Ráadásul vannak olyan jogviszonyok, ahol ez a járulékfizetési kötelezettség a minimálbér 30 százaléka után történik. Ezt aztán a tehetősek és azok, akiknek vállalkozásaik vannak, szépen ki is használják, és igen komoly járulékbevételtől szabadítják meg az állami költségvetést. A lineáris adóztatás és az egyenlő közteherviselés elvének gyökeresen ellentmondó helyzet ez, hiszen a nagyobb mozgástérrel rendelkező emberek többes jogviszony létesítésére képesek, és legálisan vonják ki magukat az egészségbiztosítási rendszer finanszírozásából. Ezért olyan egyértelmű módosítás volna igazságos, amely a többes jogviszonyok fennállása esetén minden jogviszonyban előírná a járulékfizetési kötelezettséget.

Nézzük a nyugdíjjárulékot! Itt is van járulékfizetési felső határ, amelynek jelenlegi összege éves 7 millió 453 ezer forint bruttó jövedelemnél van. Az ezt meghaladó jövedelem teljes egésze jelenleg 32 százalékkal adózó jövedelmi sávba tartozik. A járulékfizetési felső határ a keresők szemszögéből nézve a kormány által ígért lineáris, jövedelemmel arányos közteherviselés helyett a tehetősek számára egy nyilvánvalóan degresszív nettó jövedelemszámítást eredményez a 16 százalékos kulcs mellett, ami teljes mértékben összeegyeztethetetlen a társadalmi igazságossággal. Az, hogyha itt a járulékfizetési felső határ megszűnne, még csak többletelvonással sem járna, hiszen ezek az emberek a jelenlegi jövedelmi sávjukban 100 ezer forintonként még mindig 8300 forinttal több nettó jövedelmet kapnának.

Az elmondottak is alátámasztják, hogy az egykulcsos adóztatás bevezetése komplex megközelítés nélkül igazságtalan, és mint a példából láthatjuk, az összes elvonás együttes számbavétele mellett lehetne lineáris az adóztatás, a jelenlegi helyzet egy degresszív elvonáshoz vezet, ami a legmagasabb jövedelmi sávokban élőknek kedvező.

A 10 százalékos társasági adóról is szeretnék szólni. A kis- és közepes vállalkozások versenyhátrányának kiegyenlítése helyett a vállalkozásokat általánosan érintő, jelentős mértékű adócsökkentést tartalmaz a kormány előterjesztése. Ez a kormányzati szándék akár tolerálható is lenne, ha az általános adócsökkentést összekapcsolnák egy olyan intézkedéssel, amely a nemzetközi vállalkozásokat, illetve általában a külföldieket a magyarországi befektetéseik megtartására, beruházásokra, munkahelyek létesítésére ösztönözné, a megnövekedő profit repatriálása helyett.

Mi más, ha nem ez lett volna az a pillanat, amikor a kormány a befektetők rosszallása nélkül visszaemelhette volna az adórendszerbe az első Gyurcsány-kormány által 2006. január 1-jei hatállyal a jogrendből kivezetett, a társasági adóról szóló törvény V. fejezetében megfogalmazott társasági osztalékadót, amely adónem elnevezése a törvény alcímében és a törvény címében is a mai napig megtalálható. Az osztalékadó egykori 20 százalékos mértéke helyett a személyi jövedelemadó egységes 16 százalékos kulcsához alkalmazkodva például 16 százalékos mértékű, a társasági adóról szóló törvényben szabályozott osztalékadó egyértelmű, semleges adójogi helyzetet eredményezhetett volna. Ennek hiányában viszont ki kell jelentenünk, hogy az előterjesztett javaslat a belföldi illetőségű osztalékjövedelemben részesülőket továbbra is diszkriminálja a külföldiekkel szemben.

A társasági adózásban szabályozott osztalékadó ismételt bevezetése természetesen nem írná felül a Magyarország által megkötött bilaterális, a kettős adóztatást kizáró egyezményekben meghatározott, ennél alacsonyabb mértékeket, a forrásország által beszedhető mértéket. Emiatt a legtöbb európai uniós tagállam befektetői, illetve sok más ország esetében az általános kulcsnál ugyan alacsonyabb mértéket érvényesíthetne Magyarország, de ez a magyar illetőségű befektetők tekintetében még mindig méltányosabb megoldás volna, mint a jelenlegi nulla adó.

Befejezésül fontos kiemelni azt a tényt, hogy a külföldi illetőségűeket terhelő osztalékadó kivezetése jogrendünkből európai uniós csatlakozásunk miatt nem volt kötelező. A viszonossági alapon történő elengedés hazánk szempontjából pedig értéktelen, hiszen a magyarországi illetőségű személyek európai uniós befektetéseinek nagyságrendje a hozzánk érkezett tőkebefektetések mértékével nem összehasonlítható.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Gőgös Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy miután ilyen kevesen vannak itt a kormánypárti képviselők, a többség közülük sem hiszi el, azokat az érveket, amelyeket leírtak nekik, hogy mit kell itt elmondani. Mert nézzük már meg, hogy mondjuk, ezzel az adórendszerrel - és ebbe beleértem az összes adót, tehát nem csak azt, amiről most tárgyalunk - ki is jár rosszul. Az a szegény, alacsony jövedelmű család, amely nyilván nem fog tudni érvényesíteni semmilyen kedvezményt, és eddig sem volt magántanárra pénze, ezután végképp nem lesz magántanárra pénze, és még az egyetemi tanulmányokra küldött okos gyereke is majd valószínű csak fizetős iskolába tud bejutni. Hát nyilván a gazdagabb családoknál ez nem lesz probléma, mert eddig egy magántanárt tudtak fizetni, most marad még nettó 150 ezer forint, ezentúl már kettesével vehetik igénybe a magántanárokat a lehet hogy kevésbé tehetséges gyerekeik mellé.

Az összes nyugdíjas rosszabbul jár ezzel a kormányzati tervvel, hiszen a különadók miatt mindent drágábban fognak megvenni. Ugye, náluk szja-ba meg egyéb adókba semmit nem lehet tenni, ezért nyilvánvaló, hogy ha drágul az élet, azzal ők egyértelműen rosszabbul járnak, és most azt is tapasztalhatták, hogy még a kötelező nyugdíjnövelést sem kapják meg november végén, hanem annak is csak egy részét.

(15.50)

Nyilván megfelelő ideológiai kísérettel és valószínűleg egy kormányfői levéllel kísérve.

Szó volt már róla, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottakat különösen hátrányosan fogja érinteni ez az új adórendszer, hiszen, ha belegondolunk, ott vannak a legalacsonyabb jövedelmek - az önfoglalkoztatottakat is értem ez alatt -, és nem gondolnám, hogy két ilyen katasztrofális időjárási év után lesz arra jövedelem a mezőgazdasági vállalkozásoknál, hogy mondjuk, bért növeljenek, hiszen itt a kormány is bevallja, hogy akkor nem járnak majd rosszul széles tömegek, ha legalább 4,5-5 százalék körüli béremelés következik be a rendszerben.

A közszféra foglalkoztatottjai is egyértelműen rosszabbul járnak, részben azért, mert azt már tudjuk, hogy tömeges elbocsátások lesznek januártól, hiszen nem lesz költségvetési fedezet az ottani foglalkoztatásra, ráadásul úgy néz ki, hogy a minisztériumok ennek még az ellentételezését sem kapják meg, tehát magyarul, másfélszer annyi embert kell majd elküldeni, mint az előírás, mert egyébként mínuszos lenne a dolog, főleg úgy, hogy most az Alkotmánybíróság eltörölte a 98 százalékos különadót. Tehát ez egy külön kérdés lesz majd, de ez már a költségvetési vita tárgya lesz. Aki pedig marad, annak meg nyilván be fogják fagyasztani a bérét, tehát innentől kezdve ez a kör egyértelműen rosszul jár.

Itt a Szabolcs megyei képviselőtársam nagyon dicsérte ezt az adórendszert. Nekem is vannak családi kapcsolataim, miután a volt menyasszonyom, aki harminc éve a feleségem, onnan való. Képviselő úr, ott van olyan falu, ahol az egész faluban nincs annyi jövedelem, hogy igénybe tudják venni az adókedvezményt, nem egy, nem kettő olyan falu, ahol senki nem dolgozik, tehát innentől kezdve lehet itt beszélni arról, hogy majd milyen adókedvezményt vesznek igénybe - nem fognak tudni semmilyen adókedvezményt. Ez egy ködösítés, ez jól hangzik, és aki ezt nem gondolja végig, lehet, hogy még el is hiszi, amit önök mondanak.

Ezzel szemben nyilván megoldási javaslatok is kellenek. Én azt gondolom, hogy el kellene felejteni ezt az egykulcsos, ilyen típusú adórendszert. Ez igazságtalan, és egyértelműen a nagyon szűk felső tízezret, a felső néhány ezer embert segíti, az összes többi ezzel jobban nem jár. De ugye, azt sem gondolja komolyan, hogy most, hogy az alacsonyabb rétegnél 1 százalékkal csökken majd az adó, az majd mekkora óriási hatással lesz, hiszen eddig is 17 százalékos adókulcsban volt a mostani 16 százalékossal szemben.

Azt gondolom, megoldás lehet az, amit előttem többen is javasoltak, és én is javasolom, hogy igenis, be kell vezetni a negatív adót: ha már gyermektámogatásról beszélünk, akkor ne tegyünk már különbséget gyerek és gyerek között olyan alapon, hogy valaki igénybe tudja venni az adókedvezményt, valaki meg nem. Ez alatt persze nyilván azt is gondoljuk, hogy lesz egy olyan kategória, ami fölött meg már ne tudja érvényesíteni, mert egy 1 millió forintos jövedelmű embernek nem biztos, hogy szüksége van arra az adókedvezményre, még hogyha három gyereke is van, ő így is el fogja tudni tartani a családját, ha ehhez külön támogatást nem kap.

Itt azt is jeleztük és mondtuk - ez fideszes ígéret is volt -, hogy a nyugdíjasokat, a kiskeresetűeket a fogyasztásnál pedig az áfacsökkentéssel lehet kompenzálni, mégpedig az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentésével, és nyilván nem teljes körű élelmiszeráfa-csökkentésre gondolunk, mert annak aztán most végképp nem lenne sehonnan fedezete ebben a helyzetben, de az a kategória, ahol most jelenleg 18 százalék az adókulcs, kibírja a különadó-bevétel terhére az 5 százalékba való átsorolást.

Én ezeket a dolgokat tartanám fontosnak, és ezekre be is fogunk adni módosító javaslatokat. Legalább maguknak ismerjék már be, hogy ez az adórendszer, amit akarnak, borzasztó igazságtalan, és a vidéki emberek tömegeit fogja nagyon-nagyon rossz helyzetbe hozni. Ez, képviselőtársaim, februárra mind kiderül. Akkor majd oda kell állni az ottani emberek elé, és el kell magyarázni, mi is történt itt ezen az októberi adóvitán.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőnek Kucsák László képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hal neve: Wanda című filmben hangzik el az a mondat, egyébként ironikusan, hogy "köszönjük, kedves Mentel Johnson Ton úr, hogy beugrott, és megmentett minket". Ez a gondolat jutott eszembe, több szocialista képviselőt hallgatva itt a Házban, mintha beugrottak volna, és egy picit meg akarnának minket menteni - nem biztos, hogy tudható, hogy mitől. Mintha megnyomták volna a törlés gombot a múlttal kapcsolatban, de akkor most menjünk rá a frissítés gombra.

Kik is voltak azok, akik ránk hozták az elmúlt hét plusz egy szűk esztendőt? (Zaj az MSZP soraiban.) Úgy vélem, nem felejthető az, Gőgös képviselőtársam, hogy ezen időszakhoz önöknek igen vastagon van közük. Javasolnám az önvizsgálatot.

Itt az elmúlt órákban elhangzott Kolber képviselő úrtól ilyen gondolat, hogy az oktatás szempontjából különösen negatív hatású ez a tervezett intézkedés. Ez számunkra értelmezhetetlen, csakúgy, mint az, hogy a pedagógusok számára hátrányos. Ezt sem tudjuk felfedezni, hogy ez miben áll. Ezt egyébként a bizottsági ülésen sem fejtette ki érdemben képviselőtársuk.

Ugye, figyeltek az elhangzott időszakban a különféle gondolatokra? Figyeltek arra, hogy a 96 ezres születésszám helyett legalább 140 ezres születésszámra van szükség? Vagy figyeltek arra, hogy a nyugat-európai átlaghoz képest, ahol 100 párra legalább 200 születés jut, nálunk ennél kevesebb, mint a fele? Ezek fontos körülmények, úgy gondolom, érdemesek a megfontolásra.

Tehát önvizsgálatot, szerénységet javasolnék önöknek, és próbálják meg abból a szempontból tekinteni az önök előtt lévő javaslatot, hogy az egy-, két-, három- vagy többgyerekes családok számára ez milyen célt szolgál, mit kíván megvalósítani. Megítélésünk szerint egy gyarapodó társadalom egy lélekszámban is gyarapodó társadalom alapjait rakhatja le.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Józsa István képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Alig egy percet fogok igénybe venni, azért, mert reggeltől itt vagyok, tehát nem csak most ugrottam be megmenteni drága fideszes képviselőtársaimat.

De azért szeretném eszükbe juttatni: a hét szűk esztendő az nyolc volt, és úgy kezdődött, hogy 50 százalék bérfejlesztés a köztisztviselőknek és a közalkalmazottaknak, tessék rá emlékezni. Utána a mi időszakunkban érte el a gazdasági növekedés a 4,9 százalékot. Nem érte el az 5 százalékot, amit most szeretnénk - én is nagyon szeretném, sőt, ahogyan mondtam, 2013-ra 8 százalékot -, de mi közelítettük meg az 5 százalékot.

A következő: nem ezt ígérték a választóiknak, nézzenek már tükörbe! Mindenki azt várja, hogy mindenkinek jobb lesz, ehelyett azt hallják, hogy senkinek nem lesz rosszabb. Hol van ez összhangban a választási ígéretekkel és a választási kötelezettséggel, amire felhatalmazást kaptak? Tudják, kinek lesz jobb? Annak a felső 10 százaléknak, akinek eddig sem volt gond a megélhetésével, most meg sokkal könnyebb lesz. Ugyanez vonatkozik a gyermekkedvezményre is. Úgyhogy legyenek szívesek szerényebben, nézzenek tükörbe, és beszéljenek a választóikkal! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Hoppál Péter képviselő úr következik, ugyancsak kétperces felszólalásra, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mégiscsak arcátlanságnak érzem azt, hogy szocialista képviselőtársaink bennünket sarkallnak arra, hogy nézzünk tükörbe. Azt hiszem, a tükörbe nézés tekintetében önöknek élen kellene járniuk, hiszen a gyermekek után járó adókedvezményt, azt, amit önök most támogatnak, és azt mondják, hogy ennél sokkal jobban kellene segíteni az ilyen családokat, nos, ezt az adókedvezményt önök törölték el, ha jól emlékszem. Erre kellene inkább először emlékezniük!

Adócsökkenésről beszélt a miniszter úr az expozéjában, ezzel szemben önök több mint negyven alkalommal az elmúlt nyolc évben adót emeltek ebben az országban (Közbeszólás a kormánypártok soraiban: Így van! - Taps.) Önök az adóemelés kormánya, mi az adócsökkenés kormánya vagyunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Figyelmeztetném tisztelt szocialista képviselőtársaimat, hogy a tandíj tekintetében nagyon különböző állásponton vagyunk. Önök azt mondják, hogy a családoknak nehezebb lesz a gyermekek oktatása és taníttatása innentől kezdve. Önök pedig tandíjat akartak bevezetni, csak a népszavazás tudta eltörölni az önök szándékát, tisztelt képviselőtársaim!

Ezenkívül nagyon fontos az is, hogy mi lesz februárban, kérdezik önök, és riogatnak azzal, hogy esetleg rosszabbul fognak járni a magyar emberek a mostani helyzetüknél. Szeretném önöket figyelmeztetni, hogy az előttünk álló tervezet következtében a borítékban maradó bér - még a gyermektelen családoknál is - a minimálbér tekintetében is nominálértéken növekedni fog. Ennyit az önök riogatásáról és az igazságtartalmáról annak, amit mondanak! (Közbeszólás a kormánypártok soraiban: Így van!)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel jelzem, hogy a Jobbik-képviselőcsoport kivételével még minden frakciónak van felhasználható időkerete, úgyhogy a bekiabálások helyett tisztelettel azt javasolom, hogy annak terhére szólaljanak fel.

Most Simon Miklós képviselő úrnak adom meg kétperces felszólalásra a szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

(16.00)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő emberek nevében visszautasítom azt, amit Gőgös képviselőtársam mondott, hogy vannak olyan települések, ahol senki nem dolgozik. Az tény, hogy nagy baj van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, súlyos örökséget kaptunk, a munkanélküliségi ráta, tisztelt volt államtitkár úr, 20 százalék fölött van. Meggyőződésem, hogy egy jó adórendszerrel, olyannal, mint amilyenről most tárgyalunk, súlyos munkahelyeket tudunk teremteni. Egymillió munkahelyet kell tíz év alatt teremtenünk, és több ezer, több tízezer munkahely lesz azért, mert egy olyan jó adórendszert vezetünk be, aminek következtében reményeim szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkisebb településeire is fog jutni munkahely.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gőgös Zoltán hozzászólása inspirált arra, hogy megnyomjam a gombot. Ugyanis Gőgös Zoltán hozzászólásából kiderült, hogy a szocialistáknak még mindig nem sikerült tisztázniuk magukban, mi a különbség a támogatás, a segély és az adókedvezmény között. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a filozófiai különbségre, ami egyébként az elmúlt tíz év vitáit közöttünk végigkísérte, hogy az adókedvezmény nem támogatás és nem segély; ez a negatív adóhoz kapcsolódik. Az adókedvezmény arról szól, hogy egy családban a munkavállalók megkeresnek valamennyi jövedelmet, és az állam az adókedvezmény miatt ezt a jövedelmet nem vonja el a családtól, de ez az a jövedelem, amit ő megkeresett, amit a munkájáért kapott. A segély és a támogatás teljesen más, segéllyel mások adóbefizetéseiből támogatunk valakit.

Itt egyébként nemcsak velünk vannak filozófiai vitában - még egyszer mondom -, hanem a német példaképekkel, Schröder kancellárral, vagy például Tony Blairrel, mert ők egészen pontosan értik azt, hogy mi a különbség a támogatás és az adókedvezmény között. Önök ezt folyamatosan összekeverik, és nem képesek, nem hajlandók megérteni.

Azt javaslom, hogy szóljanak az Európai Parlamentben néhány baloldali képviselőtársuknak, hogy próbálják már elmagyarázni önöknek, hogy megértsék, mi a különbség a két dolog között. Az egyik, hogy megkeresett jövedelmet az állam nem von el, ez az adókedvezmény, a másik pedig a támogatás. Ez a kettő nem összekeverendő.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(Dr. Lenhardt Balázs elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Kontur Pál képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy kicsit tekintsünk vissza, hogy hogyan, milyen adórendszer szerint működött az elmúlt nyolc évben az ország. Az nem adórendszer volt, hanem sarcrendszer. Önök megrövidítettek mindenkit, akit tudtak. Csak pénzben tudtak gondolkodni, mivel bankárkormány voltak, milliárdosok kormánya, aztán pedig off-shore lovagok kormánya voltak. Önök mindig csak pénzben és elvonásban tudtak gondolkodni! (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, egy pillanatra, hozzá fogjuk igazítani az órát. Tisztelettel arra kérem MSZP-s képviselőtársaimat, hogy van még nekik több mint három percük, annak keretében szólaljanak fel. Köszönöm.

Folytassa, képviselő úr! (Taps a kormánypártok soraiban.)

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát önök pénzben gondolkodni tudó emberek, s a pártjuk és a kormányuk is, ezért volt csak elvonás mindenhonnan. Ennek az adópolitikának, ennek a neoliberális gazdasági szemléletnek semmi köze nem volt semmilyen baloldalisághoz meg szociáldemokráciához. Ennek folyományaként mentek tönkre vállalatok, vállalkozások, ezért nőtt a feketegazdaság, ezért tértek át a cégek, több mint egymillió minimálbéren dolgozó ember van Magyarországon. Mindez az önök hozzá nem értése és csökönyös gondolkodni nem tudása miatt! Önök csak adót tudtak emelni. Miről beszélnek? Hogy mernek egyáltalán bírálni egy másik szisztémával előálló, az emberek több mint kétharmados felhatalmazását élvező kormányt?

Tudják, hogyan gondolkodik a nemzeti együttműködés kormánya? (Zaj az MSZP soraiban.) Lehet kiabálni! Józsa képviselőtársam, miért nem kiabált nyolc évig? Meg Őszödön miért nem kiabált? Sose hallottam a hangját! (Taps a kormánypártok soraiban.) Miért nem kiabált akkor? Csődbe is vitték az országot, így van, és el is adósították. Tudják, hogy mi mozgatja a nemzeti együttműködés kormányának a rugóit a fejünkben? Az ember. Volt egy ember Németországban, a gazdasági csoda atyja, Ludwig Erhardt kancellár, aki azt mondta, az államtól nem azt várom, hogy segítsen, vagy hogy megvédjen, hanem azt, hogy a munkám hozadékából hagyjon nálam annyit, hogy tudjon boldogulni a családom és én magam is. Ez mozgat bennünket. Azért lett ez az adótörvény benyújtva, hogy az emberek tudjanak boldogulni. Az emberek és a vállalkozók pedig úgy tudnak boldogulni, ha meghagyjuk náluk a pénzt. Ez történik a magyar családokkal, akiknek joguk van ahhoz, hogy felnevelhetnek egy gyereket, mert meghagyja az állam náluk azt a pénzt, amibe ez belekerül. Ezt a jogot hagyja meg az állam.

Az önök idején a nagyon gazdagok mennyi adót fizettek? (Gőgös Zoltán: 32 százalékot.) Off-shore-ba vitték, még a bankelnöknek is off-shore cégekben volt a nyeresége. Nem fizettek adót! Az a réteg fizette a legkevesebb adót. Sőt olyan pénzügyminisztert alkalmaztak, aki az adóelkerülésre adott tanácsot cégeknek. Miről beszélnek?!

A mi törvényünk pedig azt mondja, hogy fizess adót, fektess be, és legyen kiszámítható a gazdasági élet Magyarországon, legyen jövője egy vállalkozónak, tudjon munkahelyekre költeni, mert marad a jövedelméből. És tud boldogulni az egész magyarországi lakosság. Olyan adótörvény soha nem lesz, amivel mindenki meg fog békélni, olyat nem lehet csinálni. Mint ahogy olyan sem lesz soha, hogy minden egyes ember dolgozni fog az országban, mert mindig van egy réteg, amelyik nem tud vagy nem akar dolgozni.

A nemzeti együttműködés kormánya olyan adótörvény-javaslatot nyújtott be a parlament elé, amelyik azt szolgálja, hogy a magyar emberek, a magyar családok, a gyerekek, a vállalkozók biztos jövőképet lássanak maguk előtt. Ezt biztosítja ez az adótörvény. Ezt tessék támogatni! Már lejárt az a lemez, amit önök feltettek és hallgattak, s amit sajnos nekünk is hallgatnunk kellett, és szenvednünk kellett tőle, ettől ment csődbe az ország, ettől lett eladósítva az ország, s még az unokáink sem fogják tudni kifizetni, igaza van képviselőtársamnak. Önök akkor most változtassanak, és bizonyítsák be, hogy együtt akarnak működni a nemzeti együttműködés kormányával, és ahogy az emberek adták a bizalmukat, önök is adják, és támogassák ezt az adótörvényt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, hogy óhajt-e még valaki felszólalni. Vágó Gábor képviselő úr kap lehetőséget, 55 másodperc erejéig. Képviselő úr, parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A jelenlegi vita is bemutatta, hogy sajnos nem tudunk kulturált keretek között vitatkozni arról, ami a magyar társadalomnak a legfontosabb döntése, nevezetesen, hogy a társadalom vezetési pontja, jelesül az adórendszer hogyan nézzen ki. Azért nem tudunk erről kulturáltan vitatkozni, mert itt nem csupán értékek vannak szembeállítva, hanem az értékek mögött sajnos hatalmi érdekek is vannak, és a hatalmi érdekek sajnos sokszor önösek.

Az LMP bemutatta, hogy milyen gazdaságpolitikai elképzelései vannak, amelyek közül szeretném még kiemelni a narancsadót mint módosító javaslatot, ami a távolsági élelmiszer-kereskedelemre vetne ki egy kétharmados adót; valamint a jelenlegi Alkotmánybírósággal kapcsolatos tevékenysége után javaslom a Fidesznek, hogy egy demokráciaadót is vessen ki.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából, rendes felszólalásra. Képviselő úr, 3 perc 20 másodperc áll rendelkezésére.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvények minden kormány esetében értékválasztást jelentenek, erről beszélt Matolcsy úr is. A mi demokrata felfogásunkhoz hozzátartozik, hogy az előzetes egyeztetés szereplőit, az érdekegyeztető partnereket figyelembe vesszük, nem korlátozzuk a vitát. Erre még nem volt példa a Magyar Országgyűlésben, hogy az adótörvényeket időkeretben kellett volna tárgyalnunk. Ilyen drasztikus átalakításon igenis van jogunk gondolkodni és az érveinket hozzátenni. Mi nem azt kérjük számon, hogy nincs nagyarányú adócsökkentés, mert tudatában vagyunk annak, hogy annak nincs most itt az ideje.

Ugyanakkor nem tartjuk elfogadhatónak semmilyen körülmények között, hogy csak a felső tízezer esetében lesz érdemi változás. A 90 százalék számára legjobb esetben változatlan tud maradni a mai pozíciója. Tehát kevesek adócsökkentését sokak tehernövekedése fogja kompenzálni az elkövetkezendő 2-3 évben. Arról szó sem esett, amiről a miniszter úr is beszélt, hogy hogyan fogják kivezetni, és hogyan lesz meg a fedezete 2012-ben és 2013-ban ennek az adócsökkentésnek. Tehát lehet felkészülni arra, hogy tehernövekedés lesz, az árak növekedésében, nem sorolom, élelmiszer, üzemanyag vagy bármi más lehet, de ez terhet jelent mindenképpen az emberek számára.

Még egyszer megismétlem, amit mondtam, szomorú az, hogy havi bruttó 2 millió forint fizetéssel rendelkezők havi 343 900 forinttal kaphatnak többet. Tisztelt hölgyek, urak, ők a topmenedzserek.

Az a bánatunk, hogy ez a változat nem okoz munkahelyteremtést. Meggyőződésünk, hogy azt a társadalombiztosítási járulék csökkentése segítette volna sokkal hatásosabban.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak azokról a módosító indítványokról, amelyeket mi benyújtottunk a Szocialista Párt nevében. Legelőször is javasoljuk azt, hogy aki többet keres, vállaljon egy kicsivel többet az átlagnál a közterhek viseléséből. Ezért azt mondjuk, hogy 5 millió forintig legyen 16 százalékos az adó, az afölötti résznél maradjunk meg a 32 százalékosnál. Ne csökkenjen az alacsony és közepes keresetűek jövedelme, ezért az adójóváírást a jelenlegi formában tartsuk meg. Maradjon különbség továbbra is a munkajövedelmek és a tőkejövedelmek között, úgy, hogy a munkajövedelmeknek kedvezőbb legyen az adófeltétele. Ne függjön a munkavállalók keresetétől az, hogy hány gyermeket nevel, és hogy a gyerekek után igénybe tudja venni a kedvezményt. Erre mi azt javasoljuk, hogy a családi kedvezményrendszerben is legyen egy plafon, ami szerint 7 millió 620 ezer forint fölött ezt már ne lehessen igénybe venni. Egyszerűbben lefordítva, ez havi 635 ezer forintot jelent. A másik, ismétlem, legyen 3 százalékos társadalombiztosítási járulékcsökkentés és az élelmiszerek áfája 18 százalékról 5 százalékra csökkenjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi javaslatunk nem változtatja meg a költségvetés egyensúlyi pozícióját, és szeretnénk, ha egy fél év múlva itt politikai vitán beszélhetnénk erről. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Remélhetőleg akkor még lesz, mert ahogy hallottam a híreket... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Sajnos, már 33 másodperccel túllépte a frakció rendelkezésére álló időkeretet. Őszintén sajnálom. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) De hát ez az időkeretes műfaj következménye.

Most rendes felszólalásra Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, lezárult a vita, hiszen ellenzéki képviselőtársaim időkerete elfogyott, ezért azt gondolom, néhány szóban válaszolnék az utólag elhangzottakra.

Göndör képviselőtársammal egy dologban teljesen egyetértünk. Abban, hogy az adótörvények kétségkívül értékválasztást is jelentenek. Árulkodnak arról, hogy milyen értékeket képviseltek önök, és milyen értékeket képviselünk mi. Önök az adótörvények esetében egyértelművé tették az elmúlt években, hogy az önök számára a gyerek semmilyen értéket nem jelent. (Dr. Józsa István: Ez nem így van.) Itt gyökeres átalakulás történt. Önök eltörölték a polgári kormány idején bevezetett, a gyerekek után járó adókedvezményt, illetve a háromgyerekesek esetében egy kis töredékét meghagyták. Itt azonban, még egyszer mondom, Magyarországnak ma a legnagyobb kihívása nem a gazdasági kihívás, hanem hosszú távon a demográfiai kihívás. Mi nagyon bízunk abban, hogy ez az adórendszer elvezet oda, hogy azok a családok, amelyek munkából akarnak gyerekeket vállalni és nevelni, merjék vállalni a második, a harmadik, illetve a negyedik gyermeket.

Göndör képviselőtársam zárszavában megint kétségbe vonta azt, hogy van-e egyáltalán adócsökkentés. Elmondta, hogy ezt tulajdonképpen még meg is értik ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Ugyanakkor néhány képviselőtársa néhány perccel vagy órával ezelőtt éppen arról értekezett, hogy 400 milliárdos hiány lesz, mekkora lyukat üt a költségvetésen ez az adórendszer. Még egyszer azt szeretném kérni illő tisztelettel, döntsék el végre, hogy mit mondanak. Legalább egymás között próbálják megbeszélni: most van adócsökkentés vagy nincs adócsökkentés? Ha nincs adócsökkentés, akkor mi üti a 400 milliárd forintos lyukat? El kell ezt dönteni maguknál.

Göndör képviselőtársam egyébként teljesen jól rávilágított a szocialisták logikai rendszerének teljes tarthatatlanságára. Azt mondta, hogy a családi adókedvezmény szűnjön meg, ha valakinek a jövedelme eléri a 7 millió nem tudom, hány százezer forintot, legyen 7,5 millió forint. Ez azért egy nagyszerű javaslat, mert megint csak nem számolnak azzal, hogy ebből a 7 millió forintból esetleg ki hány gyereket nevel. Ugyanúgy eltörlik a háromgyerekeseknek, az ötgyerekesnek meg az egygyerekesnek. Ehhez egyébként gratulálni szeretnék. (Göndör István közbeszól.) Ezt mondta Göndör képviselő úr, erre reagáltam.

Azt kell mondjam, az idei évben is megkeresett engem egy olyan ismerősöm, aki elmondta, hogy abban a helyzetben van, hogy keresetével túllépte az önök által meghatározott limitet, ezért ő nem vehette igénybe az adókedvezményt. Vissza kellett fizetni a 144 ezer forintot. Ellenben a felesége, mivel a harmadik gyerekkel gyesen volt otthon, szintén nem tudta igénybe venni, de ha a felesége keresett volna pénzt, akkor a felesége igénybe tudta volna venni az adókedvezményt. Ez az önök igazságossága, és ezt az igazságtalan rendszert akarják önök visszahozni. Köszönjük szépen, ebből nem kérünk, ebből nem kért a társadalom sem az elmúlt időszakban. Még egyszer aláhúznám, hogy az elkövetkező időszak kulcskérdése, hogy a születésszámot 96 ezerről el tudjuk-e mozdítani 100 ezer, 110-120 ezer fölé. Ha nem, akkor sajnos itt, a Kárpát-medencében nekünk, magyaroknak hosszú távon, százéves távlatban nem sok jövőnk van. Ez a jövő alapkérdése, ez a kulcskérdés.

Azt gondolom, hogy a kormány nagyon határozott, erőteljes választ próbált adni erre a kihívásra, amikor azt mondta, hogy a gyermekek után jelentős adókedvezmény jár. Ugyanúgy, mint Franciaországban, azt a döntést is meghozta, hogy nagyon jelentősen ösztönzi a harmadik, negyedik gyermek vállalására azokat a családokat, amelyek munkából képesek eltartani gyermekeiket. És olyan életszínvonalat, olyan életlehetőségeket tudnak családi erőforrásokból biztosítani számukra, ami később az egész társadalom hasznára válik. Én is alá szeretném húzni azt a gondolatot, ami itt már elhangzott a parlamentben. Abban az esetben, ha nem találjuk meg annak a módját, hogy ezekben a családokban több gyerek szülessen, akkor az elkövetkező évtizedekben kik lesznek szolidárisak a rászoruló rétegekkel? Kiknek az adóbevételéből, munkájából tudunk segíteni a szegényebb rétegeknek? Létérdek, Magyarország létérdeke, hogy ezekben a családokban is megszülessenek a gyerekek.

Azt mondták képviselőtársaim közül többen, hogy mondjuk, szegényebb családokban, vagy akik nem annyira jómódúak, nem éri meg ezt követően sem gyermeket vállalni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha most magunk elé képzelünk egy pedagógus-házaspárt, akik némi túlórával 200-200 ezer forintot keresnek, ez összesen 400 ezer forint.

(16.20)

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ez bizony összevonható, tehát nyugodtan számolhatunk 400 ezer forinttal. Akkor számoljuk ki, hogy mondjuk, 400 ezer forintos keresetnél például ez a tanár házaspár mennyivel jár jobban a következő évben, mint az ideiben. Azt kell mondjam, hogy nagyon sokkal jobban jár, hiszen ez három gyereknél már egyértelműen azt jelenti, hogy ebből a pénzből semennyi, egyetlen fillér adót nem kell fizetni egy pedagógus házaspárnak. Ez pedig a mostani helyzethez képest, tisztelt szocialista képviselőtársaim, egy nagyon-nagyon jelentős előrelépés. (Gőgös Zoltán: Akkor is, ha egyetemista?)

Ne is dugjuk a fejünket a homokba, egy harmadik gyermek vállalása egyébként nagyon-nagyon sok pluszterhet jelent egy családnak. Gondoljuk meg, hogy harmadik gyermek vállalása esetén, mondjuk, nem biztos, hogy elegendő az addigi autó. Három gyerek vállalása esetén már nem férnek el a lakásban. Tehát ezerféle pluszköltsége van egy több gyereket vállaló nagycsaládnak. Az önök válasza egyébként az volt erre, hogy eltörölték gyakorlatilag az adókedvezményt, korlátozták a lehetőségeket, elvették például a szociálpolitikai támogatást, amiből egyébként lakásokat tudtak vásárolni vagy teremteni maguknak ezek a családok. Látszik is, hogy milyenek a népesedési adatok Magyarországon. Katasztrofálisak. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy hosszú távon ezek még a gazdasági kérdéseknél is fontosabbak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezeken a problémákon nem tudunk úrrá lenni, az Magyarország számára tragédiát jelentene. Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan kormánypárti frakcióban lehetek tag, egy olyan kormánypárti frakcióban lehetek képviselő, amely végre nekiállt annak, hogy végre egy normális családpolitikát, kiszámítható családpolitikát valósítson meg az országban. Nagyon remélem azt is, hogy ezt sikerül alkotmányban, kétharmados törvényben is rögzíteni, és ebben az esetben hosszú távú, kiszámítható perspektívát biztosítunk a gyermeket vállaló családok számára. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója az időkeretéből 15 percet átadott a Fidesz képviselőcsoportjának. Kérem az órát ennek megfelelően igazítani.

Most pedig Göndör István képviselő úrnak adom meg a szót, aki ügyrendben kért szót. Tisztelettel kérem, hogy egy percben az ügyrendi javaslatot, egy percben pedig az indokolását legyen szíves elővezetni. Képviselő úr, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mivel fönnáll annak a veszélye, hogy az időt nem úgy töltjük ki, ahogy a napirendben volt, és mi úgy készültünk, hogy a vita befejezésekor nyújtjuk be a módosító indítványunkat, tisztelettel kérem az elnök úrtól, úgy, ahogy a napirendben van, 17 óra 50-ig tegye lehetővé a módosító indítványok benyújtását, még abban az esetben is, ha az államtitkár úr korábban befejezné a zárszót. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, ennek semmi akadálya nincs, hiszen ilyen esetekben az eddigi gyakorlatunk is az volt, hogy ha az előrejelzésnek megfelelő időpontnál hamarabb ért véget egy napirendi pont vitája, akkor értelemszerűen az előre meghirdetett beadási időpont érvényesül. Úgyhogy intézkedni fogok ennek megfelelően. Köszönöm szépen.

Most pedig rendes felszólalásra Vejkey Imre képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a magamfajta, de tanult barátaim szerint is, ami itt lezajlott tulajdonképpen most a tisztelt Házban a törvényjavaslat kapcsán, egy kriminológiai filmdráma forgatókönyve is lehetne. A mai világban a munka és a piaci verseny a maximális profit tükrében zajlik. Ez azonban negatív hatást gyakorol a családra és a közösségekre, mivel egy individualista életstílus kialakításával fenyeget. Szükséges tehát, hogy a család értékeit szem előtt tartva újraértékeljük a munka által követelt szükségleteket.

A Fidesz-KDNP-szövetség nem tesz egyebet, mint hogy az önérdek helyett a társadalmi érdekre alapítva új lehetőséget ad a családok részére, új lehetőséget ad a társadalom részére, a munkát vállaló személyek részére. Kérem támogatásukat ezért.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, óhajt-e még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Akkor megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, óhajt-e a vitában elhangzottakra válaszolni, vagy erre később kerül sor. (Dr. Cséfalvay Zoltán jelzi, hogy most nem.) Később kerül sor, köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1377. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1377/3-6. számokon ismerhették meg képviselőtársaim. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztő háttéranyagot nyújtott be, amelyet T/1377/2. számon ismerhettek meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.




Felszólalások:   14-16   17-187   187-217      Ülésnap adatai