Készült: 2021.04.19.20:11:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2011.11.15.),  162-254. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 5:18:32


Felszólalások:   23-162   162-254   254-269      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására november 22-én, kedden kerül sor.

Soron következik az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A törvényjavaslatot T/4866. számon már megismerhették képviselőtársaim. Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem dr. Csizmadia László urat, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanács elnökét, aki a helyszínen kíséri figyelemmel a mai ülésünket. (Taps.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szászfalvi László úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben, aki az expozét a helyéről tartja meg. Parancsoljon, államtitkár úr!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/4866. szám alatt benyújtotta az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslatot. A kormány ezzel nem kisebb feladatot vállalt magára, mint azt, hogy egy alkotmányos szabadságjogot, nevezetesen az egyesülési alapjogot, valamint a civil szférát alapvetően szabályozó rendelkezéseket újítsa meg és fogja össze. A törvényalkotási munka célja, hogy a civil szervezetek működését stabil, átlátható szabályozás és kevesebb adminisztráció jellemezze, az állampolgárok pedig az egyesülési jog terén sokkal pontosabb, világosabb szabályokra támaszkodhassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az aggasztó valóság, amely tettre késztetett bennünket az, hogy a szférát meghatározó gazdálkodási, jogi környezetet jelenleg a túlszabályozottság, az átláthatatlanság, valamint a nehezen alkalmazhatóság jellemzi. A túlságosan magas adminisztrációs teher, az adatszolgáltatások felesleges párhuzamosságai, a széttöredezett szabályozás, az összhang nélküli nyilvántartások, valamint a bonyolult, soklépcsős pályázati eljárások mind-mind nagyban megnehezítik a civil szervezetek működését, ennek következtében azt, hogy a tényleges, társadalmilag fontos céljaiknak, rendeltetésüknek eleget tudjanak tenni.

Jogrendszerünkben az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény az egyesülési szabadságot garantálja ugyan, azonban a gazdasági, társadalmi, politikai és jogi környezet változásai, valamint a több mint két évtizedes jogalkalmazás során felmerült gyakorlati problémák rámutattak arra, hogy időszerű e szabályozás felülvizsgálata. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény elfogadása a rendszerváltás jogalkotásának egyik legfontosabb mérföldköve volt. Az ekkor elfogadott törvény lehetőséget teremtett arra, hogy a társadalom korábban elnyomott, illetve politikai keretek közé szorított demokratikus intézményei megszülethessenek, ezáltal a jogállamba való átmenet egyik legfontosabb sarokkövévé váljanak.

Az egyesülési törvény legfontosabb szerepét betöltötte és megérett a változásra. Az életviszonyok változásával és az új társadalmi-gazdasági formák megjelenésével együtt elkerülhetetlenné vált az egyesülési jog átgondolt, tartós, a jövőbeni változó élethelyzetekkel is számoló szabályozása.

(16.00)

Sajnálatos az a felismerés, hogy Magyarországon a civil szervezetek iránti közbizalom szintje nem megfelelő. Ennek többek között az lehet az oka, hogy az elmúlt 20 évben az állampolgárok sok csalódást éltek meg, mert bizalmukkal, anyagi támogatásukkal bizonyos civil köntösbe bújt szervezetek visszaéltek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek azt a szinte példátlan kormányzati-civil együttműködést, amely a törvény előkészítésével összefüggő munkákat, munkálatokat jellemezte. Több mint egy évvel ezelőtt, 2010 júniusában nyílt felhívás keretében szólítottuk meg a civil szervezetek képviselőit, munkatársait, akiket arra kértünk, hogy osszák meg véleményüket, illetve tapasztalataikat a szektort érintő hatályos szabályozásról, valamint tegyék meg javaslataikat a jogszabályok élethez igazítására vonatkozóan.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A felhívás sikerességét tükrözi, hogy a kormányzati szándékot üdvözölve több száz civil szervezet véleményét, javaslatait ismerhettük meg. A beérkezett vélemények sokszor több szervezet által kialakított közös álláspontot tükröztek, így a felhívásra válaszolók száma a közvetetten hozzászóló szervezetekkel együtt közel ezerre tehető. A vélemények feldolgozását követően civil szakértőkkel működő munkacsoportok részvételével kialakult a törvény koncepciója, amelyről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fél éven át országszerte több mint száz alkalommal tartott szakmai egyeztetést a különböző civil napok és fórumok keretei között.

A szakértői egyeztetéseket követően a normaszöveg első változatát idén júniusban bocsátottuk társadalmi vitára, amelynek keretében újabb 400 javaslatot dolgozott fel a minisztérium. Az új szabályozásra a civil szféra részéről megfogalmazódott vélemények szerint is nagy szükség van. A civil szervezetek észrevételeinek, hozzászólásainak összegzését követően megállapítható, hogy a joganyag felülvizsgálatát illetően több területen egyértelműen egységes változtatási szándék mutatkozott meg a kormányzati, valamint a civil szervezetek elképzelései között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az állam elsődleges feladata az egyesülési joggal kapcsolatban az, hogy olyan jogi szabályozást alkosson, ami az egyesülési jog szabadságának kiteljesedése érdekében a lehető legtöbb eszközt biztosítja állampolgárai számára. E cél érdekében az új szabályozás összefogja a civil szervezeteket érintő alapvető kérdéseket, és pontosítja a civil szervezet fogalmát.

A hatályos jogrendszerben nincs olyan általánosan elfogadott, rögzített meghatározás, amely a civil szervezet fogalmát definiálná, noha a mindennapi élet során az erre vonatkozó igény egyértelműen megmutatkozott, megmutatkozik. A terminológia értelmezési kerete különböző körülményektől függően változik. A jogalkalmazási-jogértelmezési problémák, valamint a civil szféra részéről erőteljesen megfogalmazódott igény alapján a törvénytervezet a rossz emlékű, sokszor meghatározhatatlan tartalmú társadalmi szervezet helyett új, tartalmában is különböző gyűjtőfogalmat, a civil szervezet elnevezést használja.

A javaslat az egyesülési jog gyakorlására több konkrét lehetőséget nyújt. A hatályos szabályozáshoz képest az eszköztárat lényegesen kibővíti azzal, hogy a polgári törvénykönyv szabályainak módosításával egy új, rugalmasabb egyesülési formát, a civil társaságot hozza létre. E szervezettípus korlátozott jogi lehetőségekkel, ugyanakkor csökkentett adminisztrációs teherrel bír. A civil társaság fogalmának bevezetésével megteremtődik a közösségek életében szerepet vállaló azon kisebb szerveződések jogi kategorizálása, amelyek nem kívánnak vagy nem tudnak megfelelni a kötöttebb szabályok szerint működő egyesülési formáknak, azonban jogilag elismert szervezeti formában kívánnak a maguk, a szűkebb vagy a tágabb környezetük javára tevékenykedni.

A törvényjavaslat szabályozásának elkötelezett célja, hogy az alvó, ténylegesen nem működő, illetve a civil tevékenységbe burkolózott álszervezetek kiszűrhetőek legyenek a rendszerből. A civil szervezetek létrejötte a tagok, illetve az alapítók saját elhatározásán alapszik. Természetszerű jelenség, hogy egyes szervezetek a folyamatosan változó gazdasági-társadalmi, jogi környezet változásaira tekintettel bizonyos idő után a kitűzött feladat elvégzését, illetve a kitűzött cél elérését követően nem működnek tovább. A jelenlegi civil szervezetekre vonatkozó szabályozás e természetszerű jelenséget semmilyen formában nem kezeli.

A javaslat megoldást nyújt e területen azzal, hogy a csőd- és felszámolási, valamint végelszámolási eljárásoknál a gazdasági társaságok analógiájára, civilszervezet-specifikus alkalmazással rendezi a megszűnő szervezetek tartozási problémáinak kezelését, valamint szabályozza a szervezetek megszűnése esetén lefolytatandó eljárásokat. Ennek köszönhetően a tartozások rendezését követően a nem működő civil szervezetek kivezetésre kerülhetnek, ami hozzájárul ahhoz, hogy mind az állam, mind az állampolgárok és a civil szféra számára reális, átláthatóbb kép alakulhasson ki a ténylegesen működő civil szervezetekről.

A civil szervezet bürokráciájának csökkentését segíti elő a civil szervezeteket nyilvántartó közhiteles adatbázisról szóló rendelkezés. Továbbra is a megyei, fővárosi bíróságok veszik nyilvántartásba a civil szervezeteket, ugyanakkor adminisztrációs tehertől szabadulnak meg a civil szervezetek a szükséges beszámolók letétbe helyezésével. A nyilvántartás közhitelessége okán a különböző állami szervek, önkormányzatok, pályázatokat elbíráló szervek hozzá tudnak férni a szükséges hiteles adatokhoz az adatbázisból, nem terhelve ezzel újra és újra a civil szervezeteket. A nyilvánosság teljeskörűen biztosított, ezen felül a hozzáférés ingyenes. A hiteles nyilvántartáshoz kapcsolódó részletszabályokat a cégeknek nem minősülő szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvény rendezi.

A tervezet javaslatot tesz a civil szervezetek gazdálkodására vonatkozó, szerteágazó rendelkezések egységesítésére is. Az új szabályozás csökkenti a szervezetekre háruló adminisztratív terheket, elősegíti a szervezetek felelős gazdálkodását. Mindez a jogszerű, hosszú távú működés megvalósítását támogatja, amely elengedhetetlen az erős, hatékony civil szféra kialakításához.

A civil szervezet céljai megvalósításához szükséges gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében gazdasági vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti. A szervezetek csak olyan módon vehetnek fel hitelt és vállalhatnak kötelezettséget, amely nem veszélyezteti az alapcél szerinti tevékenységük ellátását és működésük fenntartását.

Ha e rendelkezések be nem tartását követő szankció értelmében megállapítható, hogy a civil szervezet elsődlegesen gazdasági, vállalkozási tevékenységet végez, tehát inkább gazdasági társaságként funkcionál, az adóhatóság a civil szervezettel szemben törvényességi ellenőrzési eljárást kezdeményezhet.

A kormány határozott célja, hogy megakadályozza az elmúlt években sajnálatosan előforduló, civil szervezeti köntösben megvalósított visszaéléseket, bűncselekményeket. A gazdálkodási fegyelem megkövetelése érdekében születtek az említett rendelkezések, és reményeink szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy a civil szervezetek biztosítani tudják a társadalom által is elvárt megfelelő átláthatóságot és a működésükhöz szükséges pénzügyi stabilitást.

Kiemelten fontosnak tartjuk az átlátható, ellenőrizhető, nyilvános működést. A törvényjavaslat új rendelkezése, hogy a szervezetek kötelesek a számviteli beszámolójukat letétbe helyezni. E szabályozással csökkennek az adminisztratív költségek, hiszen a kötelezettséggel együtt járó adatszolgáltatásnak kizárólag a törvényben meghatározott időpontban, egy alkalommal kell eleget tennie a szervezetnek.

A törvényjavaslat rendelkezése komoly előrelépésnek számít, különösen azzal a korábban említett intézkedéssel együtt, hogy a pályázati és egyéb eljárásokhoz szükséges adatok közlése nem a civil szervezetet terheli, hanem minden további igazolás nélkül a közhiteles nyilvántartásból beszerezhető.

(16.10)

Tisztelt Országgyűlés! Bátran állíthatom, hogy kiemelkedő reformértékűek a törvényjavaslat közhasznúsággal összefüggő rendelkezései, végre értéket teremtve a közhasznúság fogalmának. A hatályos szabályozásban foglalt kétfokozatú rendszerben a fokozatok közötti tartalmi eltérés minimális lett, a határok és kedvezmények körében fennálló különbségek elmosódtak. A jelenlegi szabályozás szerint a közhasznú jogállás megszerezhető a szervezet bírósági nyilvántartásba vételével egyidejűleg, ezzel mintegy önbevallás alapján kapja meg a szervezet e minősítést.

A Ház előtt lévő javaslat célja, hogy valós tartalommal, értékkel, értékekkel töltse fel a közhasznúság fogalmát, mindezt a tényleges tevékenység objektív minősítésével kívánja elérni.

A definíció tartalmi meghatározásánál abból a triviálisnak tűnő alapvetésből indultunk ki, hogy azt tekintjük, tekinthetjük közhasznúnak, amely a köz, egy szélesebb közösség számára hasznot, előnyt képes előállítani. E képességhez infrastruktúra, erőforrások szükségesek, míg annak megítélése, hogy a szervezet akár lokális szinten egy szélesebb közösség érdekeinek szolgálatát végzi-e, alapvetően a tevékenységén, a közösséghez való viszonyán keresztül ragadható meg.

A törvénytervezet meghatározza a közhasznú tevékenység fogalmát, valamint azon feltételeket, amelyek a minősítés elnyeréséhez szükségesek. A közhasznúságra vonatkozóan erőforrás-központú, illetve a társadalmi jelentőség mérésére alkalmas kritériumrendszert tartalmaz a javaslat, a két minősítő csoport egyenként 3-3 választható feltételt tartalmaz. A civil szervezet tehát maga dönt, és a maga által választott egy-egy feltételnek való megfelelést kell bizonyítania, vagyis a közhasznú jogállás megszerzéséhez mindösszesen két feltételt kell teljesítenie. A szervezet a számviteli beszámolóval együtt helyezi letétbe a közhasznúsági mellékletet is. A közhasznú jogállás nyilvántartásba vételére illetékes szerv vizsgálja meg a közhasznúsági feltételek teljesülését. Ha a feltételek nem teljesülnek, a szervezet közhasznú jogállását a bíróság megszünteti, és az erre vonatkozó adatot a nyilvántartásból törli. Ezzel a szabályozással végre megteremthető a közhasznú tevékenységek feletti, a civil szférában is hiányolt folyamatos kontroll.

A javaslat rendelkezik a civil információs centrumok hálózatának kiépítéséről is. A korábban működött civil házak országos hálózatának mintájára az új hálózat a civil szervezetek közötti nyitott partnerségen alapuló, országos szintű együttműködés lesz, amely a hazai civil szektor fejlesztése érdekében szakmai és infrastrukturális szolgáltatásokat nyújt, elősegítve a civil szektoron belüli és a szektorok közötti együttműködést és egy, a tapasztalatokon és igényeken alapuló tudásbázis létrejöttét. Az információs centrumok valamennyi megyeszékhelyen nyújtják majd szolgáltatásaikat, és a korábban működő hálózat működésének felülvizsgálatát követően kidolgozott koncepció szerint szélesebb körű feladatellátással támogatják a hozzájuk forduló civileket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell látnunk, hogy a civil szervezetek támogatására létrehozott nemzeti civil alapprogram támogatási rendszere működésének elmúlt hét évében nem tudta biztosítani a partnerségben való társadalmi együttműködésre, illetve a hálózat- és programfejlesztési célra fordított források felhasználásának hatékonyságát. Az állandósult, de egyre elaprózottabbá váló működési célú támogatások nem ösztönözték kellően a kedvezményezett szervezeteket az állami forrásoktól függetlenedő, önálló finanszírozás irányába történő elmozdulásra, ezért egy új szemléletű támogatáspolitika kialakítására van szükség. Az elmúlt évek szabályozási gyakorlatával azt értük el, hogy az állam emlőjén nevelkedett civil szektor államfüggő lett. Az elaprózott támogatásokkal életben tartottuk ugyan a szervezeteket, de a boldoguláshoz, a fejlődéshez mindez kevésnek bizonyult. Meg kell adnunk a lehetőséget, mi több, ösztönöznünk kell a szektor saját lábra állását, de nem a támogatások megszüntetése, hanem megfelelő átalakítása és felhasználása által.

A törvényjavaslat az átláthatóbb támogatási rendszer érdekében a nemzeti civil alapprogram megszüntetésével egyidejűleg létrehozza a nemzeti együttműködési alapot. A javaslatban foglalt állami támogatásra vonatkozó szabályozási javaslatot a visszaélések elkerülését szem előtt tartva alakítottuk ki, amelynek köszönhetően egy tisztább, ellenőrizhetőbb és követhetőbb pályázati rendszer működhet. Az alap céljainak megvalósítására vonatkozó elvi irányító és koordináló döntéseket a tanács hozza. Az új rendszerben a múlt gyakorlatától eltérően a testületi tagok érdekeltségébe tartozó szervezetek nem részesülhetnének támogatásban.

Lehetőség lesz visszatérítendő támogatás elnyerésére is, így a civil szektor nagyobb része juthat támogatáshoz. Fontos és aláhúzandó, hogy a nemzeti együttműködési alap forrása, ellentétben az előző hosszú évek gyakorlatával nem zárolható, és maradványtartási kötelezettség sem írható elő rá. Ez lesz a garancia arra, hogy az, amit a mindenkori Országgyűlés az aktuális költségvetési törvényben megszavaz a nemzeti együttműködési alap számára, az egészen biztosan a civilek rendelkezésére fog állni, ellentétben az előző hosszú évek gyakorlatával.

Hangsúlyos kritika volt az Állami Számvevőszék részéről az, hogy nem volt sem a jelenlegi nemzeti civil alapprogramnál, sem más központi költségvetéshez kapcsolódó előirányzat esetében olyan monitoringrendszer, amely kimutatta volna, hogy milyen volt azon támogatások társadalmi hasznosulása, amelyek a civil szektorba áramlottak. A törvényjavaslat előírja a társadalmi és a civil kapcsolatokért felelős miniszternek, hogy működtessen egy monitoringrendszert, amellyel ezt a hasznosulást figyelni, követni lehet, és ennek megfelelően lehet az aktuális költségvetések esetében a civilek számára rendelkezésre álló nem kevés forrást, forrásokat folyamatosan hangolni.

Tisztelt Országgyűlés! Egy demokratikus jogállamban az alapjogok garantálása és védelme az állam elvitathatatlan joga és kötelezettsége egyben. E kettős elvárásnak eleget téve a törvénytervezet a civil szervezetek működési környezetét támogató szabályozással járul hozzá a szektor fejlődéséhez és megerősítéséhez. A civil szervezetek működése a társadalom és önmaguk számára is átláthatóbbá válik, amely hozzájárul a civil szektorba vetett társadalmi bizalom erősödéséhez is. A letisztult szabályozási környezet, valamint a következetes élethez igazodó eljárások elősegítik azt, hogy a civil szektor helyzetéről, alakulásáról, változásairól valódi, reális képet kaphassunk. Reményeink szerint a szektor minőségi átalakulása, a szervezetek által ellátott, a társadalom számára hasznos tevékenységek, szolgáltatások minőségi javulásával jár majd együtt.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy itt, ezen a helyen is hadd köszönjem meg az elmúlt egy év munkáját, a minisztérium részéről a kollégáim munkáját, hadd köszönjem a civil szféra rendkívül hathatós, aktív tevékenységét e törvényjavaslat tető alá hozásában. Tisztelettel várjuk a jobbító, kiegészítő, pontosító javaslataikat. Tisztelettel kérem, hogy a tisztelt Ház az előterjesztett javaslatot vitassa meg, és azt követően szíveskedjék elfogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm az államtitkár úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Ékes Ilonának, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Képviselő asszony, öné a szó.

ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló T/4866. számú törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

(16.20)

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot két szempontból tartom kiemelt jelentőségűnek. Egyrészről azért, mert a javaslat az egyesülési jog szabályozásával alapjogról rendelkezik, amely tény önmagában is elegendő ahhoz, hogy külön figyelmet fordítsunk egy emberi jog érvényesülésének módjára. Másrészről mint a civil bizottság tagja, kötelességemnek érzem, hogy a civil szervezeteket mint szektort a törvényhozásban is képviseljem.

A polgári alkotmányokban az egyesülési szabadság elismerése először az 1831. évi belga alkotmányban jelenik meg, s mint ilyen, ezen alapjog természetesen nem választható el a polgárosodás folyamatától, így a polgári Magyarországtól sem, ahogyan az alaptörvény 8. cikke fogalmaz: "Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni." Ennek a jognak a deklarálása teremti meg az önkéntes összefogás nélkülözhetetlensége elv elismerésének alapját.

Az új törvény az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét szélesebben értelmezi, a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen kiterjeszti. A cél, ahogyan a törvényjavaslat preambuluma fogalmaz, a civil szervezetek működése alapjainak megteremtése, társadalmilag hasznos és közösségteremtő tevékenységük elismerése, közérdekű, illetve közhasznú tevékenységük támogatása érdekében alkotjuk meg a jogszabályt.

A felszólalásomban mindezekhez hozzátenném, hogy a civil szervezetek becsületének a helyreállítása is feladatunk, amihez első lépésben tiszta, átlátható viszonyokat kell teremtenünk a megfelelő normák megalkotásával. A szocialista kormányzat nyolc éve elegendő volt ahhoz, hogy a Nemzeti Civil Alap támogatási rendszerét, forráselosztását sok esetben áthassa a részrehajlás, a teljesítést és ellenőrzést nélkülöző kifizetések gyakorlata. Mindezzel lejáratva és megalázva azon hivatástudattal és alázattal rendelkező emberek ezreit, akik nélkül nehezebb lenne mindannyiunk élete.

A nemzeti együttműködési alap létrehozása és működése reményeink szerint egy olyan új fejezetet hoz létre a civil társadalom életében, ahol a közért tett szolgálat, a szinte emberfeletti teljesítmény kerül megbecsülésre. Az állam végre a jó és közösségépítő célok megvalósításában működhet közre.

Ehhez nyújthat segítséget a közhasznúság újradefiniálása és tényleges tartalommal való megtöltése, valamint egyfokozatúvá tétele. Természetesen nagyon nehéz meghatározni a közhasznúságot és az elnyeréséhez szükséges kritériumokat, ahogyan a civil szervezet megfogalmazása sem egyszerű feladat. Mindenesetre a javaslat kísérletet tesz erre, ami önmagában optimizmusra ad okot, amelyhez a civil szervezetek nyilvántartási rendszerének, átláthatóságának megteremtése szintén nagy részben hozzájárul.

A civil közösségek, szerveződések tevékenységi lehetőségeit a javaslat a lehető legteljesebbkörűen biztosítja, a támogatási rendszer működőképességét, igazságosságát pedig a mindennapi gyakorlatnak kell bizonyítania.

Végezetül szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy Magyarország megújításának egyik alapvető feltétele az erős polgárság. A középosztály közéleti jelenléte aktív civilek nélkül nem biztosítható. Ehhez azonban az államnak megfelelő forrás biztosításával és szakszerű jogalkotással kell segíteni, ezért kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lendvai Ildikónak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

LENDVAI ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi vélemény lényege az, hogy elismerjük sok helyen fontos, technikai javító szándékát a törvénynek, a tisztább gazdálkodás érdekében tett javaslatokat vagy az informatikai bázis létrehozását, de miközben kisebb pontokon gyógyítaná a törvény a civil szféra betegségeit, legalább három halálos kórságot hoz rá. Olyan ez, és az a beteg se lenne hálás, akivel ez előfordul, hogy valakinek meggyógyítjuk a nátháját, de közben, mondjuk, szifiliszt, bubópestist és leprát hozunk rá.

Mi ez a három halálos betegség, amit a törvény - minden apróbb jó szándéka ellenére - rázúdít a civil szférára?

Az első. Megváltoztatja a civil szervezetek támogatását elosztó testületek, tanácsok, kollégiumok összetételét. Eddig ezekben a testületekben civil autonómia érvényesült, 90 százalékban a civil elektori rendszer által, a szervezetek által választottak kerültek be. 90 százalékról ez az arány egyharmadra csökken, magyarán: semmit sem lehet úgy eldönteni, hogy a civil elektori rendszer választottjai szóljanak bele. A másik kétharmadot nem megválasztott civilek, hanem kiválasztott civilek adják; a kettő nem ugyanaz, miniszterek vagy politikusok, parlamenti bizottság által megjelölt civilek vagy közvetlen delegáltak. Ez a civil szervezet lelkét, lényegét adó autonómia és önigazgatás ledöfése, ez az első halálos betegség. Ez nyilván államosítja a civil szféra támogatásának elosztását, és a kézből etetés rendszerét vezeti be.

Hogy van valamiféle politikai szándék, az egy apróbb részletéből is látszik a törvénynek. Szerepel benne a lex Tétényi Éva. Míg korábban a közhasznú civil szervezetek ugyan parlamenti és megyei önkormányzati képviselőt nem állíthattak - helyesen -, polgármestert egy kisvárosban vagy faluban állíthattak, miért ne állíthattak volna. Most ezt az összeférhetetlenséget és tilalmat kiterjeszti a törvény a polgármesterekre is, akár a legkisebb településen. Vagyis a jövőben jöhet ezer Meggyes Tamás, de nem jöhet egyetlen Tétényi Éva sem. Eléggé látszik és árulkodó a szándék.

A második halálos seb a civil szférán a közhasznúság definíciójának csökkentése. A továbbiakban csak az lesz közcélú tevékenység, amit egy szervezet az államtól vagy önkormányzattól vesz át. Éppen az állami tevékenységbe nem eső civil feladatok esnek ki a közhasznúság köréből, ráadásul a tartalmi feladatokkal köszönő viszonyban sem lévő gazdasági kritériumok is kellenek majd. Márpedig hogy egy civil szervezet közhasznú-e, vagy nem, az jelentős mértékben megszabja a tevékenységi körét, és azt, hogy milyen támogatáshoz juthat.

A harmadik halálos seb arra vonatkozik, hogy nem elég az, hogy ráteszik a civil szervezetek támogatásának vízcsapjára az állam kezét, ezt a vízcsapot sokkal kisebbre, mondhatni, csak csöpögősre állítják, a jövőben csökkenni fog a civil szervezetek működését és hasznos tevékenységét támogató költségvetési összeg. Egyrészt megszűnik az a korábbi garancia, ami az 1 százalékos felajánlások arányában való állami kiegészítést írta elő, azt teszi a költségvetés a jövőben, amit akar, ilyen automatizmus nem létezik. De még a kevés pénzből is önök 10 százalékot elkülönítenek a miniszter tetszése szerint felhasználható keretbe. Úgy látszik, hogy a miniszter még a maga által kiválasztott testületi többségekben sem bízik. Ráadásul minden civil támogatás beterelődik ebbe a nemzeti együttműködési alapba, a korábbi tárcatámogatási lehetőségek is megszűnnek. Vagyis a következő történik. Az irányítást államosítják, a közhasznúság tevékenységi terepét beszűkítik, a csapokat pedig elég jelentősen elzárják; erről egyébként bizonyságot mutat a mostani költségvetés is, ami máris törtrészére csökkenti a civil szervezetek támogatását.

Igen, tudom, az ÁSZ-nak voltak jogos kifogásai néhány civil szervezet gazdálkodásával szemben, de akkor ezen kellett volna segíteni. Ha mindennek a lelkét, lényegét megöljük, amit az ÁSZ kifogásol, akkor becsukhatjuk az országot is, mert az ÁSZ igen keményen kifogásolta például a mostani költségvetést. Úgy tudom, mégsem csukjuk be a büdzsét, egyedül a civil szervezeteket büntetjük ezzel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltéz.)

(16.30)

Tenni fogunk módosító indítványokat a halálos nyavalyák gyógyítására. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Horváth Zsoltnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság a hétfői ülésén tárgyalta, és 17 igen szavazattal, 8 nem ellenében támogatta az általános vitára bocsátást.

Áttekintve a törvényjavaslatot megállapítható, hogy számos, a civil szervezetek életét egyszerűsítő, a társadalmi küldetésük kiteljesítését lehetővé tevő rendelkezést tartalmaz. Az első ilyen nagyon komoly változás, hogy az átlátható jogi környezet megteremtése érdekében három törvény hatályon kívül helyezésére tesz a törvényjavaslat javaslatot, és ezt egy darab törvény váltja fel. Továbbá kiterjeszti az egyesülési jog alkalmazásának jelenlegi, viszonylag szűkös kereteit, és lehetőséget biztosít egy új szervezeti forma megélésére. Ez a civil társaság, amely mindenfajta bírósági regisztráció nélkül, személyek társadalmi céljainak megélése érdekében, megállapodás alapján hozható létre.

További újítás a jelenlegi joganyaghoz képest, hogy a civil szervezetek, tehát az egyesületek és alapítványok vonatkozásában, természetesen figyelembe véve a szervezetekre vonatkozó specialitásokat, de lehetővé teszi végelszámolási, illetve felszámolási eljárás megindítását. Létrejön a törvényjavaslat rendelkezései nyomán egy új, közhiteles bírósági adatbázis, amely lehetőséget biztosít arra, hogy egyrészt átláthatóbb legyen a szektor, másrészt pedig naprakész információval rendelkezzen bárki, aki ezt a nyilvántartást használja.

A jövőben minden egyesületnek és alapítványnak évente a bíróságok számára el kell juttatniuk a mérlegbeszámolójukat, illetve tevékenységi jelentésüket. Ez a tevékenységi jelentés gyakorlatilag megegyezik a jelenleg a közhasznú szervezetekre vonatkozó beszámolóval, azzal, hogy a közhiteles nyilvántartáson keresztül ez szintén nyilvánosságra fog kerülni.

A közhasznúság rendszerét teljes egészében újragondolja a törvényjavaslat. A bizottság tagjai úgy gondolták, hogy közhasznú tevékenység folytatásához, illetve a közhasznú jogállás megszerzéséhez bizonyos szempontoknak, úgymint társadalmi támogatottság, társadalmi elismertség, illetve egyfajta minimális erőforrás rendelkezésre állása elengedhetetlenül szükséges.

A törvényjavaslat továbbá egyszerűsíteni kívánja a civilek támogatását, és egy komoly monitoringrendszert is kialakít annak érdekében, hogy a központi költségvetésből a civil szektorba áramló pénzek minél átláthatóbb módon nyomon követhetők legyenek. A jövőben felállításra kerül a nemzeti együttműködés alapja. Ez az egyik legkomolyabb újítása és legfontosabb rendelkezése a törvényjavaslatnak. Nem zárolható, illetve maradványtartásra nem írható elő semmilyen összeg a nemzeti együttműködés alapjában, tehát ebből a költségvetési forrásból egészen biztosan mindig és mindenkor a civilek olyan mértékben tudnak részesülni, ahogy azt az Országgyűlés a mindenkori költségvetési törvényben előírja.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság tagjai különösen a transzparencia megteremtése, valamint az adminisztrációs terhek könnyítése miatt gondolták úgy, hogy a törvényjavaslatot nagy többséggel ajánlják általános elfogadásra.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Steiner Pálnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

DR. STEINER PÁL, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban valóban megfogalmazásra került kisebbségi vélemény, meg kell mondani, hogy az ellenzék valamennyi résztvevője egyetértett ezzel a kisebbségi véleménnyel.

Az egyesülési jog a jelenleg még hatályos magyar alkotmány szerint egy védett jog volt, kétharmados garanciális törvény szabályozta. Az önök által elfogadott nemzeti alaptörvény már azt írta elő, hogy feles törvénnyel lehet ezt a tárgykört szabályozni, tehát ez egy korábban elhatározódott, nyilvánvaló visszalépés. Akkor sem értettünk ezzel egyet, most sem fogunk ezzel egyetérteni, de tudomásul vesszük a tényt, hogy a jövő év elsején hatályba lépő nemzeti alaptörvény így rendelkezik.

Az egyesülési jog gyakorlásán belül a civil szervezetek azért is rendkívül fontosak a társadalom számára, mert olyan érzékeny területeken fejtik ki a tevékenységüket, ahol a legnagyobb megértés, a legnagyobb tolerancia, a legnagyobb áldozatvállalás, a legnagyobb elkötelezettség szükséges. A civil szervezetek nélkül a magyar állam különböző hatóságai és szervei nem tudnák megfelelően ellátni a munkájukat.

Az elmúlt évek során arról győződtem meg, hogy a civil szervezetek elsősorban ott végeztek úttörő munkát, ahol olyan típusú segítség kellett, amelyben elsősorban az emberségre volt szükség. Segítettek a hajléktalanoknak, segítettek a hátrányos helyzetűeknek, segítettek az elesetteknek, a mozgássérülteknek, és sorolhatnám tovább azokat a területeket, ahol ezt a segítséget nyújtották, akár önkormányzatok területén, akár a fővárosban, akár az országban.

Éppen ezért a legfontosabb érdek, hogy a civil szervezeteknek ezt a fajta különállását a mindenkori hatalomtól biztosítsuk. A jelenlegi törvénytervezet, attól függetlenül, hogy kétségkívül el kell ismerni, hogy lépéseket tesz az átláthatóság iránt, hogy megpróbálja egységes szerkezetben szabályozni ezt a tárgykört, és nem sok jogszabály elaprózott szabályozási értelmezésének a feladatával kell szembenézni a sokszor jogászt nem is alkalmazó civil szervezeteknek, ehelyett, ezt elismerve, ugyanakkor ennek a révén be akar türemkedni a civil szervezetek irányításába. Mondhatnám azt is, hogy államosítani akarja a civil szervezeteket. Ez jól látszik a képviseleti rendszer furcsaságaiban. Jól látszik, hogy még így sem bíznak, uraim, abban, hogy esetleg a befolyásukat normális politikai eszközökkel, normális véleményekkel, normális segíteni akarással lehet elérni, hanem igyekeznek számszerű többséget biztosítani maguknak különböző szabályozási praktikákkal, amelyekre majd természetesen a részletes vitában kitérünk.

Helytelennek tartjuk azt is, hogy a civil szervezetek gazdálkodását, ahelyett, hogy különleges és kivételes eljárásban szabályoznák, próbálják a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseit ráhúzni, és ebben különösen rossz analógia a csőd- és felszámolási törvény megfelelő helyeinek az alkalmazása. Ez egy tárgyi, szakmai tévedés. Ezek nem gazdálkodó szervezetek, jobbára nonprofit szervezetek, jobbára napról napra élnek, és őtőlük olyan kötelezettséget elvárni, mint egy gazdasági társaságtól, kérem szépen, lehetetlenség. Amellett még tárgyi tévedések is vannak, mert különösen nonszensz a végelszámolás alkalmazása ebben a viszonylatban.

Összességében azt szeretném mondani, hogy az állami hatalom túlméretezése miatt az ellenzéki pártok kényszerűen, de el kellett hogy utasítsák ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jávor Benedeknek, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.

JÁVOR BENEDEK, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottsága többségi véleményét fogom ismertetni önökkel.

A hétfői ülésén a bizottság megtárgyalta a civiltörvény-javaslatot. Általános egyetértés mutatkozott abban, hogy a civil szektor működése nemcsak a demokrácia működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, az aktív állampolgárság, az állampolgári részvétel megvalósulásának legfőbb terepe, hanem a civil szervezetek, az állampolgárok talán legfőbb szövetségesei és legfőbb támaszai a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyekben, és azokban a kiszolgáltatott helyzetekben, amikor az állampolgárok egyoldalúan, alulinformáltan, erőfölénytől sújtva vannak kitéve a környezetszennyező környezethasználók tevékenységének.

(16.40)

Ezért fenntarthatósági szempontból, környezetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos, hogy a civil szektor és ezen belül a környezetvédő civil szektor, a zöldmozgalom megfelelően tudjon működni, együtt tudjon működni az állampolgárokkal, a kormányzati szervekkel és más szereplőkkel. Ez a zöld civil szektor egyike egyébként a hazai civil mozgalom talán legjobban megszerveződött és leghatékonyabb szegmenseinek, tehát kiemelkedően fontosnak tartottuk, hogy bizottságunk a civiltörvényt ebből a szempontból is értékelje, megvitassa.

Egyetértés volt abban is, hogy szükséges volt a civil társadalom működését szabályozó jogszabályok áttekintése, az elmúlt másfél évtizedben felhalmozódott tapasztalatok beépítése a szabályozásba és bizonyos, az elmúlt években tapasztalt bizonyos problémák orvoslása. Ezek részben a törvényben megoldásra kerültek, sikeresek voltak, több ponton egyértelmű definíció került be ebbe a törvénybe. Mindenképpen előnyként emelhető ki az átfogó szabályozás, tehát nem szegmentált, különálló jogszabályokban jelenik meg a civil szervezetekre vonatkozó szabályozás. Feltétlenül szükséges és nagyon hasznos volt, hogy az ellenőrizhetőség, az átláthatóság a civil szervezetek tekintetében javul. Ugyancsak megemlítésre került a bizottsági ülésen, hogy a civiltörvényre vonatkozó javaslat az elmúlt hónapokban sokat javult. Az eredetileg benyújtott koncepció több kritikus pontja átírásra került, javításra került civil szervezetek és mások észrevételei alapján.

Az ellenzéki oldalról ugyanakkor megfogalmazódott néhány kritika is, elsősorban a már említett közhasznúsági kritériumrendszerek tekintetében, illetve a nemzeti együttműködési alap, a NEA-tanács összetételét illetően. Ezekre vonatkozóan az ellenzéki véleményeket majd a frakciók vezérszónokai fogják ismertetni.

Összességében ugyanakkor a bizottság tagjai úgy látták, az ellenzéki képviselők is, hogy a civil törvény általános vitára, parlamenti megvitatásra alkalmas, ezért 16 igen szavazattal a törvény általános vitára való alkalmasságát támogatták, azzal a megjegyzéssel, hogy az ellenzéki képviselők jelezték, ez nem jelenti feltétlenül a törvény végszavazáskor való támogatását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársamat lehet, hogy meg fogom zavarni, a következő felszólaló Kovács Ernő, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója.

KOVÁCS ERNŐ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság hétfői ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet. (Mikrofonhiba.)

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, megkérem, rakja feljebb a mikrofont, hogy halljuk, amit mond. Köszönöm szépen. Nyugodtan, időnk van, a képviselő úr kap mikrofont, ha ez nem jó, és az órát visszaállítjuk.

KOVÁCS ERNŐ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság hétfői ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő törvénytervezetet, és a bizottság többsége, egészen pontosan a kétharmada a képviselőháznak elfogadásra javasolja.

Ha az elfogadás megtörténik, a hatálybalépéssel együtt megszűnik az egyesülési jogról szóló törvény, a közhasznú szervezetekről szóló törvény, a nemzeti civil alapprogramról szóló törvény és ennek a törvénynek a végrehajtási utasításáról szóló kormányrendelet hatálya. Az elfogadással viszont az új civil szervezetek megalakulásáról, működéséről, a csatlakozás és a belépés szabályairól, valamint a megszűnés szabályairól hozunk új törvényt. Nagyon fontos a megszűnésnél, hogy a csőd, a felszámolási eljárás, a végelszámolási eljárás is egy megszűnési forma lehet.

Mindannyian tudnánk a hétköznapi életből, a környezetünkből hozni olyan civil szervezeteket, amelyek kiválóan működnek, tudnánk olyanokat is hozni, amelyek sajnos nem működnek kiválóan, és olyanokat is, amelyek valamikor működtek, napjainkban pedig már nem működnek, és elhangzott már, hogy sajnos tudnánk olyan civil szervezeteket is, amelyek a többi jól működő civil szervezetre szégyent hoznak, hiszen például a televízió képernyőjén láthatunk olyanokat, hogy vannak, akik adományként hoznak be Magyarországra dolgokat áfamentesen, utána pedig a kereskedelemben értékesítik. Azt gondolom, az átláthatóság ezzel a törvénnyel megnő, és ezek a szabálytalanságok, törvénytelenségek visszatartó hatályúak lesznek majd.

Elhangzott a bizottsági ülésen a Nonprofit Szövetség vezetői részéről, hogy hál' istennek ma, napjainkban a civil mozgalomban 150 ezer ember dolgozik főállásban, és további mintegy 500 ezer ember dolgozik önkéntesként. Nagyon fontos ez, hiszen a civil szférában közel 1000 milliárd fordul meg évente. Nagyon fontos, hogy az állam továbbra is szerepet vállal a civil szervezetek támogatásában, és ez az összeg nem zárolható és nem is tartalékolható, ez mindenféleképpen a megítélt támogatások szempontjából biztonságot jelent a civil szervezeteknek. Az egyesületek, közhasznú szervezhetek és a civil szervezetek ezután is gyűjthetnek pénzt a működésükhöz a pályázati forrásokon túl. Fontos szempont lesz az összehangolás, az adminisztráció csökkentése, egyszerűsödik ennek a törvénynek az elfogadásával, viszont az éves beszámolónak ezután nem csupán formális szerepe lesz csak, hanem tartalmi kellékei is lesznek. Ez a működés jobb megismerésének a lehetőségét mutatja. Ugyancsak megmarad a közhasznúság lehetősége az eddigi és az ezután alakuló szervezetek részére is, de a bevételek és a kiadások szigorú elszámolása kötelező alapcél a vállalkozási és a közhasznú tevékenység között.

A bizottság fontosnak tartotta, hogy átlátható jogi környezetet biztosítunk ennek a törvénynek az elfogadásával, hiszen a civilek nemcsak a közösségi értékek megőrzésében jeleskednek, hanem nap mint nap, évről évre új értéket állítanak elő az egészségügy, az oktatás, a művészetek, a kultúra és például a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásában és a róluk való gondoskodásban is.

Éppen ezért mondok köszönetet annak a 650 ezer embernek, aki ma is ebben a tevékenységi körben dolgozik, képviselőtársaimnak pedig a törvénytervezet elfogadását javasolom.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Nemény Andrásnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. NEMÉNY ANDRÁS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat esszenciája talán az lehetne, hogy egy igényt használ fel ürügyként. Igényt, mondom én, mert a civil szervezeteknél is fontos, hogy áttekinthető és fegyelmezett legyen a gazdálkodás, a támogatások ellenőrzése jól működjön, hatékony legyen, de önök ezt az igényt egészen másra használták fel.

Mire is? Leginkább arra, hogy profilra szabják a civil szférát. Milyen profilra? Állami profilra, ami pont a lényegét veszi el ennek a területnek, pont az értelmét veszti el, hiszen a civil szféra sohasem függhet az államtól, pláne ilyen módon nem, mint ahogyan most ez a törvény ezt előírná. Az önök célja nem más, mint hogy a források fölött megbízható kormánypárti felügyeletet hozzanak létre, kiszolgáltatják a civil szervezeteket. Önök a kétharmados kormányzati többségüket arra használják fel, hogy kétharmados kormánybefolyásuk legyen a civil szervezeteknél lévő pénzosztó testületekben. Az meg külön visszatetsző, hogy az NCA helyett létrehozott nemzeti együttműködési alapban lévő forrásokból 10 százalékot tetszés szerint a miniszter felhasználhat. Kérdezem: mi szükség van erre, amikor amúgy is megcsinálták már a kétharmados többséget a szervezetben a pénzelosztásnál?

Felmerül az a kérdés is, hogy mi szükség van arra, hogy a szervezetek újból bírósághoz forduljanak a bejegyzésért. Miért kell szűkíteni az eddig közhasznú és így kedvezményre jogosult szervezetek körét? Miért kell azt gondolni, hogy közfeladatnak ezentúl csak az állami vagy önkormányzati feladatok átvállalása számít? Hogy egy egyszerű példát mondjak: egy jogsegélyszolgálat például egy településen nem közfeladat, nem állami, nem önkormányzati, mégis szükséges az ellátásra, pont azoknak tesz jót, akik erre rászorulnának; innentől kezdve nem jogosultak támogatásra.

(16.50)

Ez a javaslat csak arról szól, hogy az amúgy is drasztikusan csökkentett forrásokat - hiszen tudjuk: a költségvetésben csak fele maradt a forrásoknak - úgynevezett megbízható emberek megbízható módon megbízható szervezeteknek adják.

Ez a törvény a valódi civil világ halála. A mi bizottságunk kisebbségi véleményt adó frakciói szintén nem találták általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Csabának, a kulturális és sajtóbizottság előadójának.

SZABÓ CSABA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizottságunk tegnap tárgyalta ülésén a törvénytervezetet, 11 igen szavazattal egyhangúlag támogatta azt. Ellenzéki képviselők nem voltak az ülés ezen részén jelen, így nem tudom véleményüket tolmácsolni a törvény kapcsán.

Három témáról volt szó elsősorban az ülésen, a közhasznúság rendjéről, illetve a bírósági bejegyzésekről, harmadsorban pedig az alvó alapítványok szabályozásáról. Magam is talán már húsz éve veszek részt civil egyesületek működésében, nagyon sok alapításában segédkeztem a kilencvenes évek elején Nógrád megyében, és nyilván vannak tapasztalataim a civilekről szóló jogszabályok kapcsán. Úgy ítélem meg én is, hogy szükség van a változásokra, a törvényben szereplő változásokra, és javaslom én is a bizottsággal együtt, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Kőszegi Zoltán, aki a nemzeti összetartozás bizottságának véleményét ismerteti. Köszönöm szépen.

KŐSZEGI ZOLTÁN, a nemzeti összetartozás bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A nemzeti összetartozás bizottsága a múlt heti ülésén megtárgyalta a T/4866. számú jogszabálytervezetet, és azt általános vitára alkalmasnak tartja.

Engedjék meg, hogy a száraznak tűnő felvezetés helyett egy-két konkrétummal támasszam alá azt, hogy miért van nagy jelentősége ennek a jogszabálynak. Először is szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy Magyarország történelmében, különösen a vészkorszakok időszakában a civil szervezeteknek óriási jelentősége volt, de ugyanilyen nagy jelentősége van a civil szervezeteknek a demokratikus viszonyok között működő társadalomban is. Ugyanis az állam feladatai mellett, ha nincs egy erős civil szervezeti rendszer, akkor szétesettség, szétesés tapasztalható.

Különösen akkor, amikor nemzeti együttműködésről, nemzeti összetartozásról beszélünk, és én ennek a bizottságnak a tagjaként szólalok meg, kell hogy felhívjam a figyelmet arra: amellett, hogy fontos a társadalom sokszínűségének a fenntartása, rendkívül fontos a nagyon-nagyon sok érdek és feladat mellé vagy mögé szűk csoportok működését biztosítani. Tehát egyúttal ez a törvény megteremti annak az alapjait, hogy a nemzeti összetartozás erősödjön, és a társadalom sokszínűsége is fennmaradjon, illetve a paletta tovább színesedjen.

Szeretném kiemelni azt, hogy a Bethlen Gábor Alapról szóló döntéssel és ezzel a jogszabállyal különösen lehetővé válik, és megteremtődik annak a feltétele, hogy a határon innen, illetve a magyarországi és a határon túli civil szervezetek együttműködése kiszélesedjen, szorosabbá váljon, és stabilabb pénzügyi háttérrel tudjon működni.

Engedjék meg, hogy egy konkrét személyes példával is alátámasszam ennek a jogszabálynak a fontosságát. A mi kis városunkban, amely négy településrészből nőtt össze a kilencvenes évek elején, közepén, egy politikai huzavona eredményeként az a veszély fenyegette a helyi közösséget, hogy széthullik, szétesik elemeire a település, és a politikai erőkkel szemben éppen egy civil szervezet tudta megakadályozni ezt a folyamatot, és tudta egyben tartani a települést. Ezt mondom azért is, mert ez egy konkrét példa. Tehát amikor nemzeti összetartozásról, nemzeti együttműködésről beszélünk, akkor egy helyi közösségben, egy mintegy 16-17 ezres közösségben ennek a példájáról tudok beszámolni. Ha akkor ez a civil szervezet ezen a településen nem működik, akkor ez a település szétesett volna.

Viszont van egy ellentétes példa is, az elmúlt években viszont egy másik civil szervezet pont ezt a korábbi eredményt próbálta szétverni, amely civil szervezet mögött érdekesen feszülő anyagi hátterű személyek jelentek meg. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezt a jogszabályt megalkossuk, ugyanis a civil köntösbe bújt gazdasági társaságok, újgazdag körök megfékezése és kordában tartása rendkívül fontos feladatunk. Tehát célszerű erre a jogszabályra valóban odafigyelni, és nemcsak felszínes hozzászólásokkal vitába szállni egymással, hanem valóban a felszín mögé tekintve egy igazán tartalmas és hiteles jogszabályt kell alkotnunk, hogy a rossz szándékú magánembereket, közösségeket meg tudjuk fékezni, úgymond kordában tudjuk tartani, s a nemzeti összetartozás, a nemzeti együttműködés irányába tudjuk terelni a civil társadalmat.

Ezért a bizottság és a magam nevében is azt kérem a tisztelt képviselő-testülettől... Bocsánat, a tisztelt parlamenttől... (Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Elszóltad magad. - Ezt szoktátok meg. - Álláshalmozó.) Ez egy megszokás, igen. A tisztelt parlamenttől, hogy komolyan véve vitassa meg ezt a törvényt, és ha lehet, akkor egységesen fogadjuk el ezt a jogszabályt.

Engedjék meg, hogy a sokszínűség mellett Ertsey Katalin felé is forduljak, és hadd szóljak egy szót. Köszönjük szépen a fotózást, nagyon kedves öntől, de éppen a civil társadalom teszi lehetővé akár egy fotóklubban vagy egy fotóegyesületben, hogy ezt a hajlamát vagy ezt az igényét az ember kielégítse. Tessék elképzelni, ha minden képviselő elkezdene a parlamentben fotózgatni és vakuzni, akkor mi lenne itt az érdemi munka helyett. Köszönöm szépen. De azért kérem Katalint, hogy a törvényre is koncentráljon, és ha lehet, akkor támogassa majd a végszavazásnál ezt a jogszabályt.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Feltételezem, hogy az a bizottsági vélemény a bizottsági jegyzőkönyvben is szerepelt, amit az utolsó néhány mondatban mondott. Egyébként el akarom mondani, hogy fényképezésre, vakuhasználatra képviselők esetében szabály nincsen, hanem bizonyos önmegtartóztatás az, amire adott esetben számítunk. (Novák Előd fényképezésre is alkalmas mobiltelefonját forgatva: Miért nem ezzel kezdte, elnök úr? - Derültség.) Úgyhogy ezért nem jeleztem, mert tájékozódtam. Bízunk benne, hogy nem kell házszabályi állásfoglalást hozni, és nem elharapódzó gyakorlat lesz a paparazziként való működés.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Kővári Jánosnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

KŐVÁRI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mielőtt a törvény indoklását röviden összefoglalnám, hogy miért tartjuk fontosnak, azért nem bírom megállni, hogy ne reagáljak azokra az MSZP-s hozzászólásokra, amelyek itt már armageddont sejtetnek, meg valamilyen halál kultúráját, meg halálos betegségeket. Érdekes, hogy nekik a civil szféráról alapvetően ez jutott eszükbe. Nekünk valami egészen más megközelítés, ezt szeretném elmondani.

Történelminek neveztük az új alaptörvényt, amelyben egy újjáéledő Magyarország értékvállalását fogalmaztuk meg, azokat az értékeket, amelyek képesek belőlünk, ma itt élő s majdan itt felnövő generációkból előhívni az építkező, egymással közösséget vállaló, a másik embert tisztelő és segítő cselekvést. Ezekre a képességekre szükségünk van, mert Magyarország társadalmi, gazdasági, ökológiai nehézségeit, problémáit nem más, csak mi, itt élő emberek oldhatjuk meg.

A lerombolt ország, amelyet az elmúlt hatvan év ránk hagyott, most nem azt várja tőlünk, hogy az elvesztegetett időn keseregjünk, hanem hogy közös célokat találva haladéktalanul megkezdjük az újraépítést. Ebben a folyamatban az értékvállalás, amelyet az alaptörvényben megfogalmaztunk, az alap, s most kezdődhet a felépítmény építése a sarkalatos törvényekkel, amelyekkel eszközt adunk az építők kezébe, hogy felépítsék a tartófalakat is.

Ilyen többek között a közoktatás újjászervezése, az egészségügyi ellátás hatékonyabbá tétele, a közigazgatás átalakítása vagy épp az előttünk fekvő úgynevezett civiltörvény is. Ez utóbbi törvény bölcsője volt az egyesülési törvény, amely 1989 óta újra lehetővé tette a szabad egyesülést, amelyet a kommunista diktatúra előbb tiltott, majd tűrt, végül szelektíven támogatott.

A civil szektor újjászületése tehát megkezdődött '89-ben, s az elmúlt húsz évben igen nagyra cseperedett: ma közel 70 ezer szervezet van Magyarországon bejegyezve, amely a volt szocialista országok között a legnagyobb egy főre jutó civil szervezeti számot jelenti.

(17.00)

Ez is azt mutatja, hogy Magyarország a szabadság és a felelősség országa, ahol a polgárok képesek közösséget vállalni és közös ügyeikért cselekvően fellépni.

A nonprofit szektor - ahogy ez elhangzott ma - közel 150 ezer embert alkalmaz ma, 500 ezer önkéntes dolgozik e körül a szektor körül, és közel 4 millió embernek nyújt szolgáltatást. A szektor éves bevétele meghaladja az ezermilliárdot, amelynek 45 százaléka az állami forrás. Ez a részarány egyébként az utóbbi években változott, korábban a magánforrások részaránya nagyobb volt - nyilván a gazdasági válságnak ilyen irányú hatása is van. A civilek társadalmi támogatottsága viszont folyamatosan nőtt, amit az egyszázalékos támogatási felajánlásokból lehet kiolvasni. Ennek szignifikáns növekedése kimutatható, a legutóbbi évben már közel kétmillió magyar adófizető polgár ajánlotta fel az egy százalékát civil szervezeteknek.

A civilek tevékenységi területei a legváltozatosabbak: oktatás, szociális szolgáltatások, egészségügy, kultúra, közösségfejlesztés, környezetvédelem, szemléletformálás és más területek is. Itt egy picit felnéznék a papírból, mert úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ebben a közegben, ahol most vagyunk, a politikai döntéshozatal közegében, nem lehet elégszer mondani jó példákat civil szervezetek működésére, mert sajnos mindannyian - felülve a sajtó, a média meglehetősen sokszor egyoldalú megközelítésének - döntően a civil szervezeti botrányokkal foglalkozunk, és azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek körében jelentős számban vannak azok, amelyek nem tisztességesen működnek. Vannak ilyenek, elenyésző számban vannak ezek. Azt szeretném kérni politikustársaimtól - mindegyik oldalon egyébként -, hogy alapvetően azokat a szervezeteket ismerjék meg, amelyek a mindennapi életvitelben fontos feladatokat látnak el, amelyek közösségi hálót szőnek a hátrányos helyzetű településeken, és amelyek a polgárosodás alapfeltételei. Én számos ilyen példát ismerek Pécsett, rengeteget tudnék sorolni, köszönöm is azoknak, akik pozitív példát soroltak fel. Egyet említenék ezek közül, ami talán többek előtt ismert: valaha, még az előző kormány idején úgy döntött a minisztérium, illetve a kormány, hogy a Tubesre építené a katonai radarállomást. Ezt az akkori köztársasági elnök, aki egyébként érzékenynek tartotta magát a civil szervezetek világára is, támogatta; és sajnos így volt ez az akkori pécsi közgyűlés vezetőivel is, akik nem a polgárok akaratát hallották meg, hanem a politikai döntést akarták végrehajtani.

Sokan ismerik ezt a történetet Magyarországon. Ez úgy zajlott le, hogy voltak civilek, még csak nem is civil szervezetek először - később persze ők is csatlakoztak -, akik azt mondták, hogy mi a pécsiek érdekeit szeretnénk képviselni. Először ahhoz, hogy közmeghallgatást lehessen egyáltalán tartani erről az ügyről - mindez 2005-ben -, már ahhoz is 10 ezer aláírást kellett összegyűjteni. Megtettük. Aztán ahhoz, hogy helyi népszavazást lehessen erről folytatni, 20 ezer aláírást kellett gyűjtenünk. Megtettük. Aztán eljött a népszavazás, és elmentek 40 ezren pécsiek szavazni, és kinyilvánították 92 százaléknyian, hogy nem akarják a radart. Ennek ellenére is az akkori politikai hatalom, a szocialisták kiadták az építési engedélyt, illetve a Honvédelmi Minisztérium megkapta az építési engedélyt a radar építésére. Aztán folytatódott a bírósági úton, és végül a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a civileknek minden pontban igazuk volt. És azóta nem épült meg a radar a Tubesen. Én ezt egy olyan példának tartom, egy olyan közösségi jó példának tartom, amiből láthatjuk, hogy mire képes a civil társadalom, ha lehetőséget kap.

Ez a törvény, ami előttünk fekszik, pedig nem szól másról, mint hogy a civil szervezetek működését segítse, hiszen az elmúlt húsz év nemcsak pozitív példákat hozott, hanem számos gyengeséget is feltárt.

Ezeket a gyengeségeket nem szubjektíven szeretném idézni, hanem Kákai László tanár úr, professzor úr tanulmányából, amit úgy gondolom, sokan olvashatnak, aki taxatíve felsorolta azokat a problémákat, amelyek nem politikai jellegűek, hanem kifejezetten a szféra gyengeségeire mutatnak rá.

Ezek között az első, hogy valóban az elmúlt időszakban különösen felerősödött az állami forrásoktól való függőség. Ez nyilván egyébként az előző politikai hatalomnak érdeke is volt.

Viszonylag alacsony a magánforrások megszerzésének a lehetősége. Ez arra mutat rá, hogy a civil szervezeteknél még nem igazán alakult ki ez a készség és képesség, hogy a magánszférából is megfelelő forrásokat tudjanak szerezni. Nyilván ezért tenni kell.

A harmadik ilyen pont, hogy nem megfelelő a civil szféra érdekérvényesítése és kommunikációja. Erről hallhattunk, hiszen itt is több képviselőtársam negatív példákat emlegetett a civil szervezetek vonatkozásában, meg az átláthatóságot kérdőjelezte meg.

Én azt gondolom, hogy ez kiépült, és néhány szervezettől eltekintve valóban pozitívan megítélhető a tevékenységük. De hogy a kommunikációs tevékenysége nem jó ennek a szektornak, ez biztos. Az érdekérvényesítésébe pedig beültek olyan országos szervezetek legtöbb esetben, amelyek burkoltan sokszor politikai célokat szolgáltak. Ezen változtatni kell.

A következő ilyen pont: a nonprofit gazdasági társaságok és közalapítványok aránytalanul nagy részt hasítanak ki az állami forrásokból. Miközben ezek száma a teljes nonprofit szektoron belül nem éri el a 10 százalékot, eközben a teljes nonprofit szektor bevételéből több mint 50 százalékot ezek a szervezetek realizálnak. Ezen nyilván változtatni kell, hogy a valóban civil szervezetek több forráshoz juthassanak.

Jellemző sajnos a civil szektorra - és itt egy kicsit a civil szektor önkritikáját is meg kell fogalmazni, egyébként magam is húsz éve ebben a dolgozom, tehát mondhatom önkritikaként is -, hogy nem feltétlenül pénzügyileg hatékony módon tervezi meg a működését. Egy kifejezés is már kialakult erre, a civil sznobizmus kifejezése, amely tulajdonképpen arról szól, hogy akkor tekinti sokszor magát egy civil szervezet önálló szervezetnek, ha saját irodája van, telefonja van, faxa van, nem tudom én, fénymásolója, számítógépe, és aztán jelentkezik az államnál, hogy lenne szíves fenntartani ezt az irodát, mert ő nem tudja ezt megtenni. Ezt sokszor nem tudják felmérni. Ezen segíteni szeretnénk, majd mindjárt elmondom, hogy milyen módon, a törvény segítségével is.

A jelenleg közhasznú, illetve kiemelten közhasznú szervezetek nem képesség, hanem tevékenység alapján kerültek felsorolásra. Az eddigi közhasznúsági törvény felsorolt, ha jól emlékszem, tizenöt vagy talán több kategóriát - nyugodtan felsorolhatott volna még harmincat, ami egyébként közhasznúnak minősíthető. Ez tehát nem jó irány. Nyilván nem a tevékenységek felől szeretnénk megfogni a közhasznú tevékenységet, hiszen lehet bármi közcélú tevékenység. Az, hogy mi az, ami közhasznúvá minősíthető, az viszont attól függ, hogy megfelelő képességekkel rendelkezik-e az adott szervezet, hogy a tevékenységét kiemelt szinten, akár állami vagy önkormányzati feladat ellátásával végezze el. Ezeknek a feltételeit tartalmazza a törvény.

A következő megállapítása ennek a tanulmánynak az volt, hogy túlbürokratizált a szervezetek nyilvántartási és elszámolási rendje. Aki civil szervezetet működtet, az pontosan tudja, hogy ez így van, tonnaszám kell a papírokat gyártani, még azoknak a szervezeteknek is, amelyek sokszor egy-egy hobbitevékenységre alakultak, vagy akár klubként működnek, fontos közösségi programokat szerveznek, de nem jellemző, hogy feltétlen közösségi forrásokból működnek, tehát nem volna szükséges az ő éves beszámolójuk, illetve nem volna szükséges az ő nyilvántartásuk sem feltétlenül. Erre majd választ ad a törvény, hogy milyen módon.

A nyolcadik ilyen probléma: a magánszféra támogatási kultúrája még nem megfelelő. Ezen nem ez a törvény tud elsősorban segíteni, viszont ez a törvény utal rá, hogy megmaradnak az adókedvezmények a civil szervezeteknél, nyilván differenciált módon. Ezeket majd az adótörvényben olvashatjuk. Ezek motiválhatják a vállalkozói szférát, de azt gondolom, ez nem helyettesíti az adományozási kultúra elterjedését, ezért még sokat kell tennünk.

A kilencedik pontja ezeknek a problémáknak, hogy javítani szükséges a menedzsmentképességeket. Erről már beszéltünk, hogy sajnos a legtöbb szervezet nem képes sokszor a szervezet működtetésére, rosszul méri fel az erejét. Számos ilyen probléma volt, hogy európai uniós pályázatra pályáztak például szervezetek, nem mérték fel a likviditásukat, késett a finanszírozás, és ez bebuktatta a szervezetet, ami noha esetleg fontos feladatot végzett volna, de nem tudta ezt a helyzetet kezelni. Ezért nagyon fontos, hogy javuljon a menedzsmentképessége a szervezeteknek. Erről is mindjárt szólnék, hogyan szeretnénk ezt segíteni.

Végül, ami elhangzott sokak szájából ma már: ki kell terjeszteni a Kárpát-medencei magyarság egészére a civil hálózatokat, egyáltalán az együttműködési kultúrát. Sajnos azért el kell mondanunk, az, hogy 70 ezer civil szervezet van Magyarországon, és ezzel gyakorlatilag a volt szocialista országok között az első helyen áll, ez dicséretes is, de valójában rámutat egy problémára, hogy ahány magyar, annyit akar, hogy valóban sokan gondolják, hogy egy fontos cél, amit meg szeretne valósítani, csak és kizárólag saját szervezetben valósítható meg. Azt szeretnénk, ha az együttműködés kultúrája kialakulhatna, és ezt nyilván támogatni is fogjuk határon belül és határon túl egyaránt.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket a problémákat kívánja a maga módján kezelni, hogy a civil szektor felnőttkorúvá váljon, ne szoruljon az állam támogatására - ahogy ez az elmúlt húsz évben látható volt -, hanem egyre inkább önállóan végezhesse a tevékenységét. Az új törvény éppen ezért differenciálja a közhasznú és nem közhasznú szervezeteket a pénzügyi alkalmasság és a társadalmi támogatottság alapján. Teszi ezt azért, mert az állami, illetve önkormányzati feladatokban való közreműködés feltételei ilyenformán biztosíthatók. Itt nem arról van szó - teljesen félreértés az a szocialista gondolat -, hogy államosítani szeretné a civil szektort az állam, ellenkezőleg, partnernek tekinti, nem függő helyzetet szeretne teremteni a civil szervezetek és az állam között, hanem a partneri együttműködésben gondolkodik, de ehhez megfelelő szervezetekre van szükség.

(17.10)

Így azok a szervezetek, amelyek állami vagy önkormányzati feladatokban szeretnének részt venni, ezek a szervezetek csak közhasznú szervezetek lehetnek, és a közhasznú szervezeti minősítést pedig támogatottság és pénzügyi alkalmasság vonatkozásában a törvény definiálja.

Azok a problémák, amelyeket az előbb felsoroltam, ezek közül a következők orvosolhatók a törvénnyel: beszéltünk arról, hogy igen magas a szervezetek államiforrás-függősége, az új törvény differenciálja a közhasznú és nem közhasznú szervezeteket, és a közhasznú szervezetek vonatkozásában megfelelő pénzügyi feltételeket szab meg, viszont az állami, önkormányzati feladatellátás esetén közszolgáltatási szerződést köt, és megfelelő forrásokkal segíti ezeket a szervezeteket, hogy el tudják látni a feladatukat.

Arra, hogy viszonylag alacsony a magánforrások megszerzésének képessége, illetve allokálásának lehetősége, a törvény továbbra is megtartja a differenciált és hosszú távú adókedvezményeket, preferálja a tartós adományozás lehetőségét, ezt motiválja is az adótörvényekben. Emellett támogatni fogja a nemzeti együttműködési alapból azokat a képzéseket, amelyek segítenek a szervezeteknek ezeket a képességeket elsajátítani. Nem megfelelő az érdekérvényesítés, ahogy ezt elmondtam, a nemzeti együttműködési alap támogatni fogja az érdekérvényesítési fórumok települési, helyi és országos fórumainak kialakítását is.

A nonprofit gazdasági társaság közalapítványok túlsúlyával kapcsolatban a törvény igyekszik olyan paramétereket, olyan feltételeket megfogalmazni a közhasznúsággal kapcsolatban, amelyek elsősorban a valódi civil szervezeteket segítik. Például önkénteseket kell alkalmazni ezekben a tevékenységekben, legalább tízet egy szervezetnek; az egyszázalékos felajánlások mértéke, ami jól mutatja egy szervezet társadalmi támogatottságát, szintén fontos szempont lesz, kritérium lesz; és a közhasznú tevékenységek bevételi aránya pedig arra mutat rá, hogy az adott szervezet valóban közhasznú tevékenységet folytat-e, vagy esetleg valamilyen gazdasági tevékenységet.

Az 5. pont, ez a bizonyos civil sznobizmus, hogy minden szervezet saját irodát szeretne fenntartani, ezt olyan módon szeretnénk segíteni a jövőben, hogy ne ez a magatartás folytatódjék, mert ez fenntarthatatlan. Ahogy említette már államtitkár úr is, civil információs központokat fog majd a törvény felállítani, ezeknek az lesz a feladata, túl azon, hogy információkat biztosítanak, ezenfelül az adott szervezeteknek, a helyi szervezeteknek szolgáltatásokat nyújtanak, segítik őket abban, hogy alkalmassá válhassanak mindinkább a saját feladatuk megvalósítására. Túlbürokratizált a szervezetek elszámolási rendje. Itt elhangzott már, hogy a hobbiszervezetek vonatkozásában jelentősen csökken az elszámolási feladat, illetve a nyilvántartásba vétel is megkönnyebbül, de alapvetően gyorsabb és könnyebb lesz a szervezetek nyilvántartásba való vétele, mint korábban volt.

A magánszféra támogatási kultúrájával kapcsolatban itt ahogy már elmondtam, a vállalati szférának továbbra is lesznek adóleírási lehetőségei, és itt a hosszú távú szerződéseket preferálja majd az adórendszer. A menedzsmentképességek vonatkozásában szintén a civil információs központok fognak majd segítséget nyújtani, és végül a Kárpát-medencei magyarságra kiterjesztendő hálózatok, együttműködési kultúrák vonatkozásában pedig - a NEA-nak ez kiemelt feladata lesz majd, a nemzeti együttműködési alapnak - reméljük, hogy a határon belül és a határon kívül a civil szervezetek egy olyan hálózatot tudnak építeni, amelyben Magyarország végre egy egészséges, élhető országgá válik mind a Kárpát-medencén belül, mind azon kívül.

Összefoglalva: a törvény célja, hogy segítsük a civil szektort a közcélú és közhasznú tevékenysége folytatásában. A civil szervezetek világa sokszínű és értékes, erre mindenkinek a figyelmét szeretném felhívni, hogy látogasson meg civil szervezeteket, mielőtt véleményt mond róluk. Van közöttük, amelyik nehéz sorsú emberek megkapaszkodását segíti, van, amelyik tehetségeket nevel a jövő számára, van, amelyik a múltat kémleli, s teszi közkinccsé, s van, amelyik a jövő generációk életfeltételeit védelmezi. Van harcos és van alázatos, van együttműködő és van sajátutas közöttük, van, amelyik ad, és van, amelyik kap. Egyvalami közös bennük, a tenni akarás közös dolgainkért, József Attilával szólva: "Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés." Ebben kérem az együttműködésüket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nyakó Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó.

NYAKÓ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Civilek, egyesületek, angolul rövidítve NGO-k, azaz nem kormányzati szervek. Az NGO-k, azaz nem kormányzati szervek. Az NGO-k lényege a szakirodalom, a nemzetközileg elfogadott értelmezés szerint többek között: működési autonómia és szervezeti elkülönülés a kormányzati szektortól, önálló intézményesültség, a közjó szolgálata, a profitszétosztás tilalma, a szabadon megválasztott belső szervezeti struktúrák.

Nos, ezek azok az elvek és ismérvek, amelyek az előterjesztőtől teljesen idegenek, amelyeket a tervezet teljesen figyelmen kívül hagy. A partnerség helyett alárendeltség és klientúraépítés, az egyenrangúság helyett állami önkény és jogfosztott, gyenge civil társadalom, a közjó szolgálata helyett állami és önkormányzati feladatok végrehajtatása, a szabadon megválasztott képviselet helyett politikai tisztek kinevezése, pártatlan támogatás helyett hűbéresi rendszer kiépítése. Ez a gondolkodás fut végig a törvénytervezeten, ez uralja a nemzeti együttműködési alap testületeit, s ez nyilvánul meg a NEA miniszteri keretében is.

Pedig komoly lehetőség, a közös munka eredményének öröme is jellemezhette volna az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Mindenki üdvözölte azt a kormányzati szándékot, amely szerint az egyesülési jog megvalósulásának szabályait, illetve az ezekkel összefüggő, főként a közhasznúságra vonatkozó rendelkezéseket egységes törvénybe kívánja foglalni - de hogy jön ide a magánjoggal foglalkozó Ptk.? Önmagában üdvözlendő lehetne a bejegyzési eljárás egységesítésének és gyorsításának szándéka, a megszűnéskor követendő eljárás meghatározása, és az, hogy aki csak papíron létezik, azt hogyan lehet törölni a nyilvántartásból.

Kedvenc íróm írja valahol, sokat nevettem rajta, Moldova György egy asztalhoz hasonlítja a történéseket, és ehhez hasonlítom most a tervezetet is, amely asztal minden földi jóval meg van pakolva, tényleg, mi szem-szájnak ingere, igen ám, csak az asztal sarkában ott van egy kis tányér, s azon romlott áru, s ettől a perctől kezdve az embernek elmegy az egész étvágya. Hozzáteszem rögtön, ha a törvényre nézek, nemcsak az asztal sarkán van egy kis romlott áru, hanem bizony bővelkedik ez a tervezet ebben a romlott áruban.

Nézzünk tehát a terített asztalról egy-két ízelítőt, lássuk magát a törvénytervezetet! A közhasznúság vonatkozásában például azt a fogalmat használja a tervezet a közhasznúság lényegének meghatározásához, amely eddig a kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítés feltétele volt. Ebből az is következik, hogy a tervezet törvénnyé válása után nagyságrendileg annyi közhasznú szervezet lesz Magyarországon, amennyi kiemelkedően közhasznú van ma, sőt, még kevesebb, mert 1998-2001 között a bírósági gyakorlat befogadóan bánt a kiemelkedően közhasznú minősítési kérelmekkel, s elfogadta a jogszabály általános közfeladati felhatalmazásait is, nem csak a konkrét intézményekre meghatározott közfeladatokat. Túlnyomórészt saját alapítású szervezeteit minősítgeti majd az állam, s eközben megfosztja magát az államot és a civil szervezeteket is attól, hogy a közfeladat ellátásában valóságosan részt vegyenek.

A közhasznúság vonatkozásában érdekes momentum, hogy a megfelelő erőforrást mint fogalmat hozza be a tervezet az új közhasznúsági szempontként, majd vagylagosan állít fel három olyan feltételt, amelyeknek egymáshoz véleményünk szerint amúgy semmi közük. Tehát vagy egymillió forintnál nagyobb az átlagos éves bevétele a szervezeteknek, vagy két éven keresztül nem volt negatív mérlege, vagy a személyi jellegű kiadásai elérik az összes ráfordítás egytizedét. Ez például a kistelepülési, kispénzű közhasznúak végét jelenti. De egyébként is mi köze ennek a háromnak egymáshoz? - hiszen vagylagos feltételállításról van szó. Illetve egyenként hordoznak-e bármilyen valóságos tartalmat a közhasznú minősítés kapcsán?

A megfelelő társadalmi jelentőség mint másik fogalom a tervezetben, ebben a körben is három egymástól teljesen független szempont egyikének kell megfelelni ahhoz, hogy a civil szervezet közhasznúnak minősülhessen. E három szempont konkrétan: a támogatások, adományok, személyi jövedelemadó egy százaléka összesített nagysága és aránya a szervezet összes bevételéhez viszonyítottan, a közhasznú tevékenység ráfordításainak aránya az összes ráfordításban, közérdekű önkéntesek száma. Mi köze ennek a háromnak egymáshoz? - hiszen vagylagos a feltételállítás. Illetve egyenként hordoznak-e bármilyen valóságos tartalmat a közhasznú minősítés kapcsán? Véleményem szerint nem.

(17.20)

A közhasznú szervezetté minősítés tervezet szerinti feltételrendszere alapján az alakuló, új civil szervezetek számára nem lehetséges a bírósági nyilvántartással egyidejűleg a közhasznú minősítés megszerzése. Egyfelől a kettő éves beszámoló letétbe helyezési gyakorlat vizsgálata, másfelől a közérdekű önkéntesek regisztrált foglalkoztatása is kizárja az új szervezetek közhasznúként való minősítését, hiszen a 2005. évi LXXXVIII. törvény szerint a közérdekű önkéntesség rendszerében csak a már közhasznú alapítvány vagy közhasznú egyesület lehet fogadó szervezet. Véleményem szerint ez komoly problémája, ellentmondása, hiányossága a szabályozási tervezetnek. Ráadásul nem rendezi a 2011. évi C. törvény jogfosztottá vált egyházainak lehetőségeit sem.

Nézzük a nemzeti együttműködési alappal kapcsolatos kifogásainkat. A tervezet szabályozza a NEA forrásai felhasználásának belső struktúráját is, megfosztva ezzel a korábbi Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsot egyik legfontosabb hatáskörétől, a források felosztásától támogatási célok szerint. A 60 százalékos működési támogatási cél ugyanaz, mint korábban volt, mínusz 6 százalék, amely a nagy adománygyűjtő szervezetek zsebpénze. A 30 százalék normatíva típusú támogatás új elem, s lehet akár progresszív is, ha a teljesítendő kritériumok reálisak és valódi társadalmi hasznossággal bírók lesznek, félő azonban, hogy a mai politikai és ideológiai értékek mentén vezérelt társadalmi környezetben a kormányzati dominanciájú új kollégiumok nem feltétlenül a civil szektor szempontjából progresszív célokra fogják felosztani a 30 százaléknyi forrásokat. Szintén új elemként jelenik meg a tervezetben - húsz év után ismét - a miniszteri keret, amely 10 százalékos méretű a NEA összes forrásához képest, s pályázaton kívüli egyedi elbírálást tesz lehetővé bármilyen célra. A protekcionizmus, az átláthatatlan kapcsolatok, a politikai befolyásolás, a kormányzati rátelepedés, a vazallusi kör bővítése, az esélyegyenlőtlenség, a kivételezés melegágya ez a tétel. Ez teljességgel elfogadhatatlan számunkra!

a nemzeti együttműködési alap kedvezményezetti köréből kikerül az NCA-törvény egyik alanyi korlátozása, amely szerint szakmai programokra csak közhasznú szervezetek pályázhattak. Még előremutatónak is tekinthetnénk ezt a módosítást, ha nem tudnánk a tervezetből kiolvasni, hogy mindez csak azért történik, mert az egész "szakmai projekt" kör alárendelődött a normatíva típusú támogatási módszernek - projektpályázat kilőve! -, ily módon már semmi jelentősége nincs annak, hogy a kollégium csak nyilvánosan és átláthatóan működő civil szervezeteket támogasson. Azért nincs ennek jelentősége, mert az "egységes elvek alapján meghatározott támogatási döntések" feltételrendszere valószínűleg minden esetben jól körülírható alanyi kört fog helyzetbe hozni, őket pedig ismerik, szeretik a döntéshozók, további szűrésre vagy garanciákra ebből következően nincs szükség.

Az NCA Tanács és az NCA Kollégium választott civil képviselői többsége megszűnik. A nemzeti együttműködési alap tanácsában és kollégiumában egyharmad lesz a választott civil tag, egyharmad az országgyűlési bizottság által delegált tag és egyharmad a miniszter által választott civil. Magyarán, a tanács kétharmada és a kollégium kétharmada kormánypárti delegáltakból fog állni. A tanács elnökét sem a tanács javaslatára bízza meg a miniszter, hanem saját döntése alapján a tanács tagjai közül - mondjuk így - nevezi ki. Helyreáll tehát a régi rend: kormányzati forrásokról a kormányzat döntsön. A módosítás lényege a hatalomkoncentráció és a minél kevesebb társadalmi fékkel működtethető kormányzati igazgatás megteremtésének szándéka.

A nemzeti együttműködési alap tanácsának új hatásköre a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsba történő civil delegáltak kiválasztása. Ezt súlyos elvi tévedésnek, hibának tartom, hiszen a nemzeti együttműködési alap tanácsa egyáltalán nem a civil szektor érdekképviseletét ellátni hivatott szervezet. Sőt, ellenkezőleg: a NEA tanács összetételéből következő kormányzati uralom fogja meghatározni az NGTT-ben helyet kapó civil képviselőket is. Totális állami befolyás az, amelyben még a nem állami szereplők is - kiválasztásukból eredően logikusan - állami érdekeket jelenítenek meg. Most ez történik.

A tervezet szerint a miniszternek lesz rendeletalkotási joga a tanács, illetve a kollégium működésére vonatkozó szabályok megalkotására. Eddig ez a tanács, illetve a kollégium hatásköre volt az NCA-törvényben nem szabályozott minden kérdés vonatkozásában, és a tanács, illetve a kollégium ügyrendjében döntött róla. Most a miniszteri rendelet határozza majd meg az önkormányzati jellegű döntéshozó testületek működésének részletszabályait is. Véleményem szerint ez a jogi szabályozás túlterjeszkedésének jelensége, s jól beleillik a kormányzati befolyás, irányítás erősítése aktuális szándékainak a sorába.

A tanács elnöke - javaslom, hívjuk ezután miniszteri megbízottnak - az NCA története során korábban soha nem látott jóváhagyási jogot kap. A NEA miniszteri megbízott ugyanis a jövőben bármely kollégiumi döntést nemtetszése esetén a tanács hatáskörébe vonhat, s abban a kérdésben a tanács érdemi határozatot hozhat. Ez azt jelenti, hogy a tanács hatáskörének elvi irányító jellege dacára az elnök elhatározása nyomán konkrét pályázati döntéseket fog hozni a kollégium határozata helyett. Amelyik kollégiumi döntést tehát a miniszteri megbízott jóváhagy, az megmarad hatályában, amelyik viszont nem tetszik neki, azt bármely okból döntési hatáskörrel a tanács hatáskörébe utalhatja. Ez példátlan és semmivel nem indokolható hatalomkoncentráció, hatáskörtúllépés, a szabályozatlan és korlátlan önkénynek teret adó jog. A tanács elnökének személyén keresztül a miniszter hatalmi befolyása erősödik ezzel a szabállyal egészen a konkrét pályázati döntések felülbírálatáig. Ezt példátlannak, elfogadhatatlannak és az NCA-t felváltó NEA-t nagyon is jellemző rendelkezésnek tartjuk.

Mi hiányzik a szabályozásból? Itt lenne a szabályozási alkalom a kizárólag adományszerzésre, támogatásszervezésre szakosodott civil szervezeteknek leplezett vállalkozások elleni jogi fellépésre. Ki kellene mondani a tervezetben, hogy a közcélú intézmények és közhasznú tevékenységek vagy szervezetek céljára szervezett adománygyűjtési és adományszervezési tevékenység önmagában nem közhasznú tevékenység. Itt lett volna a törvénykezési alkalom a civil jogalkalmazási tapasztalatok és a nonprofit jogi szakirodalom által az elmúlt évtizedben igényelt közhasznúsági jogi reform egyes elemeinek megvalósítására.

Szükséges lett volna legalább végiggondolni új alapítványi formák nevesítésének és speciális jogi szabályokkal való támogatásának a szükségességét; például a tőkésített alapítvány, közösségi alapítvány, szolgáltató alapítvány. A tervezetből azonban kitűnik, hogy az alapítványok polgári jogi szabályozásához a jogalkotó nem mert, nem tudott hozzáférni, mert az új Ptk. megalkotása valószínűleg egy másik szakmai és politikai műhely külön hatáskörű homokozója.

A számviteli, könyvvezetési és adminisztrációs szempontból egyszerű civil szervezet - egyszerű egyesület, kisalapítvány - intézményesítése is régi adóssága a nonprofit jogi szabályozásnak.

Összesítve tehát erénye a tervezetnek:

1. A civil szervezetek végelszámolásának, kényszer-végelszámolásának, csőd- és felszámolási eljárási lehetőségének megteremtése. Jogilag persze kérdéses a dolog.

2. A civil társasági szervezeti forma létrehozása.

3. A közhiteles civil szervezeti adatbázis létrehozása.

Hibája a tervezetnek:

A közhasznúsági minősítés rendszerének további formális elemekkel bővítése, az eddigi bírósági gyakorlattal szemben felhalmozódott civil tapasztalat, tudás és javaslatok teljes körű figyelmen kívül hagyása.

Az egyesülési jog gyakorlása szabályozásának a közjogi jogforrási rendszerből a magánjogi jogforrási rendszerbe telepítése; már utaltam rá, a Ptk. bevonása.

A civil szervezetek már eddig is professzionális könyvelést igénylő számviteli rendszerének további bonyolítása - a kért és igényelt egyszerűsítések helyett főként az évi 500 ezer forint bevétel alatt gazdálkodó kisszervezetek körében - azzal, hogy a számviteli beszámolónak támogatási projektenként külön-külön tartalmaznia kell a felhasználási jogcímeket.

Az egyesület választott tisztségeiből - vezetőségi tagságából is - kizárja a korlátozottan cselekvőképes személyeket.

A tervezet keretet biztosíthatott volna a civil szakértők által évek óta szorgalmazott szabályozási igény megvalósításának. Az előkészítők ezt véleményünk szerint sajnos elmulasztották.

A tervezet bűne: a közhasznú minősítés megszerzésének alapfeltételéül a közfeladat ellátásának kritériumát állítja a tervezet, miközben közfeladatnak a jogszabály által meghatározottak mentén állami, önkormányzati szervre utal, és egyre szűkülő körű tevékenységeket tekint. Ennek az lesz a következménye, hogy a jelenleg közel 50 százalékos arány helyett a jövőben legfeljebb annyi közhasznú szervezet lesz Magyarországon, mint amennyi kiemelkedően közhasznú van most. Hozzávetőlegesen ez körülbelül 5 százalék.

(17.30)

Az ilyen közhasznúsági szűkítés történelmi bűne a tervezetnek, mert az államháztartási jogszabályok szerint a költségvetési forrásokhoz való hozzáférésnek szinte minden támogatási útvonalon a közhasznú minősítés a feltétele. Az állam tehát a civilek mezében és kereteiben elsősorban saját szervezeteit fogja közhasznúként elismerni és támogatni, azaz egyik zsebéből a másikba rakja a támogatási forrásokat.

A nemzeti civil alapprogram politikai függetlenségének, civil autonómiájának felszámolása, s ennek helyébe a döntéshozatali folyamatokban az országgyűlési bizottság és megbízottaik befolyásának intézményesítése, legalizálása igenis bűn. Ezt eredményezi ugyanis az NCA Tanácsa és Kollégiuma választott civil többségének megszüntetése és eltörlése.

Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Normális demokráciákban kialakul az egyenjogúságon, az egymással való együttműködésen alapuló háromszektorú társadalom. Mondom ezt a hármat: a piac, az állam, a civil szféra alkotta társadalom, ahol az államnak az a feladata, hogy megalkossa a civil szervezetek, az NGO-k működését, jogi kereteit, illetve kialakítsa azokat az ösztönzőrendszereket s kedvezményeket, amelyekkel a piac szereplőit a civilek támogatásában érdekeltté teszi - ennyi, és nem több. Ez tudatosságot, önkorlátozást, a másik fél egyenrangúságának, hasznosságának, a társadalom sokszínűségének elismerését jelenti. Ezek az erények hiányoznak az Orbán-rezsimből, a politikájukat támogató erőkből, a javaslat előterjesztőiből és magából a tervezetből.

Azt pedig őszintén sajnálom, kedves államtitkár úr, hogy immáron a második törvényjavaslatot látom, amely az ön bábáskodása mellett születik meg. Mind a kettő torzó. Az egyik az egyházügyi törvény volt. Ugyanakkor köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a civileknek, s a szféráért felelősséget vállaló magánszemélyeknek, akik elküldték hozzánk javaslataikat. Nincsenek illúzióink: amit a hatalom eldöntött, azt végre fogja hajtani. Azt ígérhetjük, hogy amennyiben módunk lesz rá, a jogfosztást, a politikai alárendeltséget az ő javaslataik alapján eltöröljük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lukács Tamás, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy általános vitában, azt gondolom, hogy először azokat az értelmezési kereteket szükséges kijelölni, amelyekben azt a kérdést vitatjuk meg, hogy milyen okok folytán szükséges a törvény megalkotása, milyen okok folytán szükséges a normatívák megváltoztatása.

Először is a fogalmakat szükséges tisztázni. Amikor a civil társadalomról beszélünk, akkor először ezt a fogalmat Hegel A jogfilozófia alapjaiban használja, bürgerliche Gesellschaft, egy teljesen más összefüggésben. Hosszú fejlődési folyamaton keresztül, és itt látszott az előző felszólalásban, egyféle fogalmat alkalmaz, holott csupán Európában nagyon különféle tartalommal bír az a kifejezés, hogy civil társadalom; tipikusan az a jogi norma, amit a nemzeti jogalkotás körében alkotnak meg, és erre nagyon különböző változatokat találunk Európában.

Ha mégis modellekben gondolkodunk, akkor az európai modellek közül beszélhetünk a korporatív modellről, ami a kontinentális fejlődésnek felel meg, főleg Ausztriára, Németországra és a Benelux-államokra jellemző, aminek a jellemzője, hogy az állami és a közfeladatok ellátására a közpénzek 50-60 százalékát használják fel a saját területükön.

Van a liberális, az angolszász modell, amelyre jellemző a magas tőkeigény, és többségében a magánszféra lát el ilyen módon adott esetben közfeladatokat is. Végül van az északi modell, a szociáldemokrata modell, amelyre az a jellemző, hogy mivel az állam többségében ellátja ezeket a feladatokat, ezért inkább a közösségi, a civil élet kiterjesztése az, ami jellemző erre a modellre. Természetesen '90 után a kelet-európai államok tisztán egyik modellt sem követték, mégis, ha a magyar fejlődést megnézzük, talán némileg nyilván a jogtörténeti fejlődésünknek is megfelelően, a kontinentális modell követése célszerű és irányadó.

Valamiféle módon, miután nagyon különböző szervezetek tartoznak ebbe a szférába, csak úgy, jellemző módon, hogy egy szélsőséges példát mondjak, Ausztriában például a civil szervezetek 94 százaléka egyesület. Nyilván ez egy jogfejlődési kérdés, hogy ki mit tekint civil szervezetnek, és ebbe a civil szervezeti kategóriába milyen kategóriákat fogad be, és milyen normatívával ruházza fel. Mégis azért fogadjuk el, hogy a közös gondolkodásnak legyen valami közös alapja: az Európai Unió gazdasági és szociális bizottsága a civil társadalomnak öt tulajdonságát határozza meg: nem profitorientált; nem azonos a szűkebben vett magánszférával, de az állami szervekkel sem; közéleti intézményhálózat; köztes helyzete miatt tartozik a nyilvánossághoz, de nem azonos azzal; láthatóvá teszi a társadalom pluralitását.

Tisztelt Ház! Kicsit elcsépelt és sokat hangoztatott az a fogalom, hogy civil társadalom. És az a probléma, hogy amikor a politika a civil társadalomról beszél, mindig a saját civil társadalmára gondol. És akkor beszéljünk erről a kérdésről is, most már nem elméleti síkon és elméleti magasságban, hanem beszéljünk a konkrét gyakorlati kérdésekről. Furcsa dolog, amikor egy politikus szájából azt hallom, hogy egyik oldalon áll a politika, ami bizonyos értelemben lejáratta magát, bizonyos értelemben a korrupció melegágya, nem tisztázott a pártfinanszírozás, a másik oldalon pedig ott áll az a civil társadalom, amelyik hordja magában a tisztaságot, és hordja magában azokat az eszméket, hordja magában azokat az értékeket, amikkel a társadalmat jobbá lehet tenni. Mégis milyen furcsa ez egy politikus szájából! Kissé infantilisnek is tartom, de ugyanakkor az az érdekes, hogy ha csak a napokban, az elmúlt héten történt megnyilatkozásokat megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a szétszakadó párt egyik része azt mondja a kongresszusán: "a jövőben majd a civil társadalomra építem az én pártomat", meg aki kiválik abból a pártból, az is azt mondja: "azonnal szövetséget kötök a civilekkel." Hát, ha valami problémát látunk ebben a kérdésben, tisztelt képviselőtársaim, akkor pontosan ez az. Nagyon világosan mondjuk ki: civil, légy, ami vagy, légy civil. Ez nem jelent természetesen értékrend-nélküliséget.

Hogy a civil társadalom, ami Magyarországon kialakult, jól-rosszul, hogy a fejlődéseink jelen szakaszában milyen feltételrendszer mellett és milyen normarendszer mellett volt kénytelen kialakulni, azt gondolom, hogy a 20 év tekintetében nagyon sok tanulsággal jár, és a jogalkotásnak éppen azt kell eldöntenie, hogy milyen irányba kívánunk továbbmenni. Ahhoz viszont a kelseni jogfilozófia alapján a sein-sollen, a "van" és a "kell" állapotát kell tudnunk meghatározni. Ebből pedig az következik, hogy azt gondolom, ha olyan történések voltak - és az előbb utaltam a pártszervezési kísérletekre -, akkor mondjuk, érdemes volna elemezni ebből a szempontból a Zuschlag-jelenséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy például ez a dolog alapvetően megbélyegezte a civil társadalmat, amit a mai napig nehezen hordott ki és nehezen tisztázta magát. És mielőtt érzelmi alapokon viszonyulnánk ehhez a kérdéshez, próbáljuk meg, és elnézést kérek, hogy most statisztikai adatokat mondok, a számok nyelvén és próbáljuk meg a tények alapján megítélni a valós helyzetet, a sein állapotát.

Ha az Állami Számvevőszék jelentéseit megnézzük, akkor egyik oldalról határozottan állíthatom, és ezt a költségvetési vitában is képviselni fogom, hogy az egyik szektor, amelyik a legtöbb hozzáadott értéket termeli, az éppen a civil szektor; zárójelben: nagyon differenciáltan. Ugyanakkor érdekes módon, nyilván a normák változásával vagy az ország költekezésének vagy túlköltekezésének változásával, lehetett megállapítani a civil szektorban a számok növekedését.

(17.40)

2008-ban a civil szektor száma 64 925, ebből alapítvány 24 096, társas nonprofit szervezet 40 829. Azonban, ha az 1 százalékos igénybevételt nézzük, akkor az alapítványok és az egyesületek száma, ami közel azonos, ebben az alapítványok kétharmad részben veszik igénybe az 1 százalékos lehetőséget. El kell dönteni, hogy melyik irányba megyünk. El kell dönteni, hogy milyen lehetőségei vannak az országnak.

Meggyőződésem, hogy természetesen nagyon jó volna, ha egy ország minőségét eldöntő kérdés, hogy milyen közösségalkotási folyamatok, milyen közösségképzési lehetőségek jelennek meg egy országban, és ezzel hogyan élnek az emberek, mennyire van igényük a közösségalkotásra, ami majd eldönti az életük minőségét és eldönti igazából a társadalom minőségét, sőt, állítom, hogy a demokrácia minőségét is eldönti.

Azonban nézzük meg ennek az akadályait! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első akadálya a magyar társadalomszerkezet abban a szerkezetű társadalomban, ahol nincs középosztály - mert sok éven át, és mindenki tartsa meg a saját lelkiismeret-vizsgálatát, ki mit tett azért, hogy ez a középosztály nincs Magyarországon, a privatizációtól kezdve sok mindent végigsorolhatnék -, és a középosztály hiánya miatt hiányzik az a réteg vagy az az erős réteg, amely képes volna a közösségalkotásban vezető szerepet játszani úgy, hogy az anyagilag is hozzájárulásokkal bírna közcélú célokra.

A másik ilyen - és ez a másik problémája az országnak, és ebben az értelmezési keretben próbálok erről beszélni - a családok felbomlása, az a fajta korszellem vagy az a fajta magyar korszellem, amely családok felbomlását jelentette, hiányzik a szocializáció, a szolidaritás érzése a másik iránt, amely megint ellene hat a közösségalkotásnak. Az a kérdés, hogy ha őszintén szembenézünk ezekkel a tényekkel, milyen módon próbálunk változtatni - most jön a sollen kérdése - milyen jogszabályokat, milyen normákat kell alkotni annak az igényével, hogy a magyar társadalom a normakövetés rendjében is vagy az elfogadott szokások rendjében is abban az irányban fejlődjön, amely egy minőségi fejlődést jelenthet a társadalomnak és az országnak egyaránt. Ha ezeket a célokat tűzzük ki, akkor ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a törvényalkotásnak azt a folyamatát, amelyet ma itt a Ház elé terjesztett a kormányzat.

Tisztelt Ház! Önmagában a sarkalatos törvény megalkotása, ha csak formailag tekintem, igényelte az egyesülési jog újragondolását és újraszabályozását. Azt gondolom, hogy a kormányzat hosszú egyeztetés után egy sarkalatos törvénynek megfelelő egyeztetési mechanizmusokkal több mint száz fórumon egyeztetett a szervezetekkel. Ennek az igénynek eleget téve jó minőségű normaszövegeket helyezett el a képviselőház asztalára. Kétségtelen tény, hogy a szabályozás nehézsége abban áll, hogy a szabályozás nagyon sokrétű, különböző élethelyzetben lévő szervezeteket kell hogy szabályozzon, ezért valóban igaz, hogy háttérszabályozásként csak a Ptk.-t vehette figyelembe. Zárójelben jegyzem meg, és ezt végiggondolásra ajánlom a tisztelt kormányzat képviselőinek, hogy amikor a Ptk.-ról írnak, elegendő volna csak a Ptk.-ra célozni vagy a Ptk.-t mint háttérjogszabályt megjeleníteni, mert abban az esetben, amikor a Ptk. változik, akkor az egész törvényt újra módosítani kell. Ha csak a Ptk. szabályaira utal és normaszövegszerűen nem jelöli meg azokat a normahelyeket, akkor egy új Ptk. esetén sem valószínű vagy nem biztos, hogy módosítani kell a törvényt.

Tisztelt Ház! Kétségtelen tény, beszéljünk akkor erről is világosan, ha már a pártoktól való függetlenség ideáját felállítottuk, hogy akkor az a pénzosztási gyakorlat, amely eddig az országban zajlott, most nem a Zuschlag-ügy előtti, hanem a Zuschlag-ügy utáni időszakról beszélek, az Állami Számvevőszék jelentésének a fényében megállja-e azt a kritikát, amely azt állítja, hogy ezen nem kellene változtatni. Azt gondolom, hogy ha önmagában azt a tényt vesszük alapul, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint mindazon civil szervezetek vezetői, akik részt vesznek a pénzosztás döntéshozatalában, kétszer-háromszor annyi pénzt, közpénzt szerezhettek meg szervezeteiknek, mint akik ebben a döntési mechanizmusban nem vehettek részt, önmagában felveti ez a kérdés, hogy valóban ezt tekintjük-e ideálisnak, ezt tekintjük-e a közpénzek átláthatóságának.

Meggyőződésem, hogy a pénz osztása valamikor volt a parlamentnél is 2004-ig, azt hiszem, a legrosszabb megoldás, de ez a megoldás sem jó, hiszen a magyar mondás azt mondja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akit oda delegáltak pénzosztás szempontjából, nem biztos, hogy szent, de attól még maga felé hajolhat a keze. Ezt a tényt támasztják alá az állami számvevőszéki adatok.

Ebből pedig az következik, hogy mindaz a kritika, amely az új felállását jelenti, közpénzeken való átláthatóságát jelenti, akkor válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy ezen a helyzeten az illető hogyan kívánt volna változtatni, tudniillik meggyőződésem, hogy a civil világnak az egy professzionális munka és egy nagyon jó felkészültséget igénylő munka, hogy valaki pénzeket, különösképpen közpénzeket átlátható módon, korrekten, tisztességesen, feladatokhoz finanszírozva próbáljon osztani. A civil társadalomnak viszont az a lényege, hogy meglegyen a civil kontroll, tehát az ellenőrzés lehetősége, minden egyes fillér ellenőrzésének a lehetősége. Itt van az egésznek a lényege, és azt gondolom, hogy ez az új felállási rend vagy ez az új megoldási rend biztosítja azt, hogy teljes kontrollt gyakorolnának mindenfajta pénzosztás felett.

Tisztelt Képviselőház! Azért tartottam szükségesnek, hogy valahol az aurea mediocritast, az arany középutat megtartva nézzünk szembe a valós problémákkal, meggyőződésem, hogy ez a jó norma színvonalú beterjesztés alkalmas arra, hogy keretszabályt adjon a civil társadalom fejlődésének. Meggyőződésem az, hogy eleget tesz annak a követelménynek, amit egy új alaptörvény után egy sarkalatos törvénynek biztosítani kell. Érdekes módon a fórumok tapasztalata is igazolja, hogy magukban a civil szervezetekben is megfogalmazódott a változtatás igénye. Lehet a változtatással szembemenni, de ha a változtatással szembemegyünk, akkor konzerválunk állapotokat. Például ha olyan ideálisnak tartja az előttem felszólaló képviselő úr ezeket a konzervált állapotokat, hadd figyelmeztessem szintén az Állami Számvevőszék jelentése alapján, hogy miközben a budapesti szervezetek aránya 25 százalék, az összes közpénz 54 százalékát vitték el.

Kérem szépen, ezt az esélyegyenlőséget támogatja továbbra is az MSZP képviselőcsoportja? (Szászfalvi László Nyakó Istvánra mutatva: Igen. - Nyakó István: A próféta szólt.) Szeretném feltenni a kérdést, hogy tud-e valamifajta korrekt, megnyugtató választ adni arra, hogy a kongresszusukon elhangzik az, hogy hát kicsit bajban vagyunk itt a mindenfajta tagi nyilvántartásokkal, már Zuschlag egyszer megcsinálta, nem baj, jön a civil társadalom, majd velük kötünk megállapodásokat. Miről beszélünk, képviselőtársaim? Tehát mankónak használjuk a civil társadalmat? Segédcsapatoknak használjuk a civil társadalmat? Mire akarjuk felhasználni őket? (Gőgös Zoltán: Mikor mondta?)

Képviselő úr, tessék figyelni, még egyszer meg kell ismételnem: civil, légy az, aki vagy, és bocsánat, azt gondolom, hogy mindnyájan egy kicsit civilek vagyunk, mert az, hogy politikailag valaki elkötelezett vagy van világnézete, vállalom. Az azt jelenti egyébként, hogy nemcsak most, nemcsak fiatalkoromban, hanem jelen pillanatban is nyilván több civil szervezet tagja vagyok, hamarabb voltam civil szervezetek tagja, mint adott esetben egy párt tagja.

(17.50)

Azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes folyamat, de aki politizálni akar, akkor valljon színt, mert a civil világ és a párt között csak az a kapcsolat, hogy aki párttagságot kíván, és a hatalom megszerzését és megtartását akarja, az valljon színt, és vállalja azokat a feltételrendszereket, amely feltételrendszert a normavilág, a jogelv megszab. Ne csináljunk úgy, hogy trójai falovakat gyártunk, és trójai falovakkal akarjuk a civil társadalmat felhasználni, mint ami ebben az országban húsz év alatt gyakorta zajlott.

Mindig, amikor civil társadalomról beszélnek, akkor mindig a saját civil társadalmunkról beszélünk. Bocsánat, egy országban élünk, egy civil társadalom lehet, az a civil társadalom, ami nagyon nagy megbecsülést érdemel. Most nemcsak a számok nyelvén mondom, hogy a hozzáadott értékben a legtöbbet termeltek, és remélem, hogy a költségvetési vitában ezért ki is állnak azokért az értékekért és azokért az előterjesztésekért, ami, ezt a világot meg akarják erősíteni, én azt gondolom, hogy a civil társadalom értékvilága az önszerveződés. Azt segítsük elő, hogy valóban ebben az országban a közösségigény növekedjen, a közösség minősége növekedjen, és ezáltal az élet minősége is növekedjen.

Úgy gondolom, hogy kerettörvényként - hangsúlyozom: kerettörvényként - ez a norma erre alkalmas, és teljesen természetes, hogy mindenki, aki ezzel a jobbító szándékkal áll hozzá, az ebben partner lehet, és mutassunk példát arra, hogy egy sarkalatos törvény esetén a közös gondolkodással az ország javára tudunk együtt gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik frakciója jelezte, hogy két felszólaló megosztva ismerteti a frakció álláspontját, mindösszesen húszperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szávay Istvánnak.

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a törvényről elsőként és általánosságban tegyek néhány megjegyzést, majd egy-két konkrét ügyre, problémára, jó szándékú kritikára, illetve egyébként egy-két általunk üdvözlendő pontra is kitérjek majd.

Általánosságban nem tudom megkerülni azt, és ezeknél a kérdéseknél sosem szoktam, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az adott törvényről, hogy kritika tárgyává tegyem azt, hogy ha úgy gondoljuk, hogy túlzottan indokolatlan az a fajta sietség, amivel egy fontos törvényt a parlament elé terjesztenek. Nem gondolom azt, hogy a törvény benyújtása és az első bizottsági tárgyalása között egy fontos, nagy jelentőségű törvényhez másfél munkanap elegendő. Ez a törvény a szombati napon került benyújtásra, kedd reggel ezt már az első kijelölt bizottság tárgyalta, úgy, hogy a kormányzat jogalkotási tervében még októberben kellett volna ezt a törvényt benyújtani. Persze, tudom, hogy sokat egyeztettek ezzel kapcsolatban, ez jó és helyes, ezt mi is üdvözöljük, de szeretném ismét felhívni a figyelmet, hogy itt egy nagyon fontos, komoly, nagy területet szabályozó törvényről van szó. Elég nehéz pontos és szakszerű, felelős véleményt nyújtani ilyen rövid határidők mellett.

Ha már az egyeztetésről van szó, ezt államtitkár úr kiemelte a felszólalásában, tudunk mi is róla, hogy ez egy széles körben egyeztetett javaslat volt. Jó példaként szeretném ezt ajánlani egyébként államtitkár úr kollégái, a többi kormánytag számára, amikor olyan javaslatokat hoznak ide elénk, amelyek az első körben érintett legfontosabbakkal sincsenek adott esetben egyeztetve. Örülünk, hogy ez megtörtént. Ennek ellenére egyébként számos kritikus pontja van a javaslatnak. Van itt azért több olyan kérdés, amit legjobb tudomásom szerint az önökkel egyeztetést folytatóknak nagyjából mindegyike vagy legalábbis közülük nagyon sokan erős kritikával illettek, ezekre majd nyilván ki fogunk térni.

Ezzel kapcsolatban ezért meg kell jegyeznem, hogy ha már itt végre születik egy új testület a nemzeti civil alapprogram helyett, amellyel mi egyébként, itt szeretném jelezni, hogy nem értünk egyet, a nemzeti civil alapprogram működésének volt számos problémája az elmúlt években, ezekkel lehetett volna mit kezdeni, 7-8 éve működik az NCA, azokat a tapasztalatokat fel lehetett volna használni. Semmiben nem látjuk indokoltnak, hogy itt egy új rendszert kellett volna létrehozni. Főleg nem úgy egyébként, hogy önök az elmúlt másfél évben teljesen elsorvasztották és kivéreztették a nemzeti civil alapprogramot, a korábbi 7 milliárdról most már csak 1 milliárd 400 millió alá vitték le az NCA támogatását. Nagyon sajnáljuk, és ez némileg hitelteleníti egyébként a törvényben megfogalmazott jó szándékokat és célokat azzal kapcsolatban, hogy önök... - illetve a kormánypárti felszólalásokat, amelyeket itt hallhattunk azzal kapcsolatban kétszer húsz percben, hogy mennyire fontos a civil szféra szerepe.

Két fő részből áll ez a törvény, ami előttünk fekszik. Az első fele a civil szervezetek működésével és gazdálkodásával foglalkozik, most leegyszerűsítve főként. Rendpártiként természetesen üdvözöljük azt, hogy ez a javaslat számos eddig meglévő, a területet, a szférát érintő, számos eddig meglévő joghézagot betöm, és több olyan fontos területet szabályoz, amelynek a szabályozására eddig még nem került sor. Ez jó és üdvözlendő akkor is egyébként, ha megjegyzem, hogy önökre egyébként abszolút jellemző módon számos esetben azért túllendülnek a ló túloldalára, a törvény sok esetben túlszabályoz, vagy fölösleges szigorral jár el. Ezekben az esetekben mi természetesen meg fogjuk majd a módosító javaslatainkat tenni. De alapvetően azt a szándékot, hogy önök itt rendet szeretnének egy-két területen vágni, azt, hogy itt vizsgáljuk felül tetszhalott, alig létező civil szervezetek működését, és egyáltalán ezt az egész civil szférát tegyük átláthatóbbá, ezt ebben a formában üdvözöljük, még ha módszereiben nem is mindenhol feltétlenül értünk ezzel egyet.

A másik kérdés a nemzeti együttműködési alap, tehát magyarul az, hogy az állam milyen formában segíti, finanszírozza a civil szférát. Na, itt azért jóval kritikusabbak vagyunk. Szó volt itt a visszaélésekről, államtitkár úr, kormánypárti képviselőtársaim. A korábban esetleg meglévő vagy feltételezhető visszaéléseket a rendszeren belül nem gondoljuk, hogy úgy kellene megszüntetni, hogy a civil autonómia durva megsértésével, és a civil önszerveződés háttérbe szorításával önök gyakorlatilag egy kétharmados kormányzati ellenőrzés alá vonják a civil szférát. Ehhez erre nem lenne szükség.

A javaslat egyébként számos apró belső koherenciazavart tartalmaz, nem egy helyen egyáltalán nem következetes a szóhasználata. Hogy csak egy példát említsek, itt több ilyen van, nem térek ki mindenre: van a javaslatnak olyan pontja, amelyik a hatókörben megyei szervezetekről beszél, más esetben területi szervezetekről beszél, tehát ezeket a részeket mindenképpen pontosítani kell. Legalább négy-öt nagyon fontos fogalomhasználatnak a következetlensége található a javaslatban.

Végül pedig általánosságban még egy dolgot, ez az átláthatóság kérdése. A Fidesz-KDNP nagyon szeret, nagyon szeretett az elmúlt másfél évben is minden olyan esetben, amikor valami korábbi nagy rendszert bontott le vagy alakított át, beszéljünk itt akár a médiairányításról, akár bármi másról, vagy a Bethlen Gábor Alapról, a kedvenc példámról sajnos el tudom mondani, akkor mindig felmerült az, hogy eddig rosszul működött, eddig nem volt átlátható, belső mutyizásokra volt lehetőség, következetlen volt a pénzfelhasználás s a többi. Ez történt a Bethlen Gábor Alapnál is, ott is a Szülőföld Alap megszüntetése helyett a Bethlen Gábor Alap létrehozásának az egyik fő indoka az átláthatóság volt. Ehhez képest sikerült egy teljesen átláthatatlan, néhány szűk kör által vezérelt pénzosztási mechanizmust létrehozni. Ne legyen igazam, és nagyon remélem, hogy ez a rendszer nem ebbe az irányba fog elmenni, és valóban ezek a kormányzati szándékok itt érvényesülni fognak. De ezzel kapcsolatban azért engedjenek meg nekünk némi szkepticizmust.

Akkor hadd térjek ki most egy-két dologra konkrétan is a tervezet kapcsán. Nagyon örülünk annak, hogy a határon túli civil szervezetek fogalma itt deklarálásra kerül. Az egyébként - Kővári képviselőtársam nincs itt -, hogy most ez a javaslat majd lehetővé teszi a határon túli és a magyarországi civil szervezetek együttműködését és támogatását, ez eddig is megvolt egyébként az NCA rendszerében, ez nem nagy újdonság. Mindenesetre örülünk, hogy az össznemzeti szemlélet ebben a tervezetben megjelenik.

Ami mindenképpen kritikus és az átláthatóság ellen hat, államtitkár úr, a 2. § 25. pontja, a pályázati felhívás. Ezt úgy fogalmazza meg a törvény, hogy "az a nyilvános vagy előre meghatározott körben közzétett felhívás". Ez teljesen elfogadhatatlan, államtitkár úr, nem tudom, hogy miről beszélnek itt. Milyen előre meghatározott körben lehet felhívást tenni? Önök eldöntik, vagy a tanácsban majd valaki, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek számára, mondjuk, pályázatokat kiírnak? Nagyon szépen kérem önöket, ha a legkevésbé is komolyan gondolják ennek a rendszernek a működtetését, akkor nagyon kérem önöket, hogy felejtsék el ezt a félmondatot ebben a javaslatban, hogy itt bármilyen pályázatot is előre meghatározott körben lehessen közzétenni.

(18.00)

A 15. §-t szeretném üdvözölni. Most inkább sorba mennék, nem csoportosítottam a pozitív és negatív észrevételeinket. A nyilvántartáshoz való hozzáférés egy régi probléma. Ez valóban számos visszaélésre, vagy legalábbis bujkálásra adott lehetőséget. Örülünk, hogy itt viszonylag világosan és egyébként szerintünk jól fogalmaz a javaslat.

A közhasznúság kérdése: indokolatlanul szűknek találjuk azt, ahogy önök a közhasznúságot szabályozni kívánják. Nem gondoljuk azt, hogy a közhasznú szervezet csak és kizárólag az lehet, amelyik közfeladatot lát el, de erről egyébként részletesebben majd Bödecs Barna képviselőtársam ki fogja fejteni a véleményünket.

És itt vagyunk a nemzeti együttműködési alapnál. Ezzel a névadással egyébként egy igen magas labdát dobtak fel nekem, és remélem, Szávayként megengedik, hogy egy teniszes hasonlattal éljek. Olyan magas labda ez, amit szinte nem is merek lecsapni, mert annyira egyértelmű. Önök úgy akarnak együttműködni, hogy van egy kilencfős testület, ahova így vagy úgy, persze bemagyarázva, de gyakorlatilag a kilenc emberből hat főt ilyen vagy olyan formában önök fognak kinevezni. Ebből is az látszik egyébként, hogy a kormány leginkább csak saját magával akar és tud együttműködni, illetve néha még saját magával sem, gondoljunk itt akár a Pokorni-Hoffmann-vitára, vagy bármi másra ezzel kapcsolatban. Ez a számunkra a legkritikusabb, egyébként mások is megfogalmazták ezzel kapcsolatban a kritikáikat.

Szerintem lehetne elegánsabban is, államtitkár úr, a kormányzati szándékok megjelenését biztosítani ebben a testületben. Persze, itt eldugjuk azt, hogy ezt a miniszter nevezi ki, meg a parlamenti bizottság kéri fel a tagokat meg egyebeket. Ez tökéletesen ugyanaz a módszer, ahogy a tévékuratóriumokat megszállták. Ott is megszüntették a civil szervezetek delegálási jogát, és megneveztek önökhöz közel álló, elvileg független szervezeteket, amik szépen delegáltak oda olyan személyeket, akik az önök politikai céljainak megfeleltek. Itt is valami hasonlót látunk. Csak hogy világos legyen mindenki számára: a legfőbb irányító, döntéshozó testületbe innentől kezdve a kilencből csak három főt választhatnak közvetlenül a civilek, hatot a kormányoldal nevez ki.

Mi a módosító javaslatunkban ennek az aránynak a megfordítását kezdeményezzük. Ez az eddigieknél még mindig nagyobb beleszólást biztosít a kormány számára, hiszen korábban egy körülbelül tízfős testületben mindig egy-egy miniszteri delegált volt, a többieket a civilek választották. Ezt nevezhetjük egy 10 százalékos kormányzati részvételnek. Én nagyon bízom benne, hogy önök ezt az álláspontjukat át fogják értékelni, és adott esetben ezzel a korábbi helyzethez képest egyébként megnövekedett egyharmados részvétellel is meg fognak elégedni.

Ehhez képest szintén érdekes, és a másik, ami a leginkább számunkra elfogadhatatlan, államtitkár úr, a 10 százalékos miniszteri keret. Ha már egyszer kétharmaddal biztosítják a kormányzat befolyását a pénzosztó testületben, akkor miért van szükség még arra, hogy az összeg 10 százalékára bármilyen egyeztetés, véleménykikérés és pályázat nélkül a miniszter saját hatáskörében döntsön? Ez nyilvánvalóan nem indokolható.

A másik pedig, ez már csak egy apró kérdés, hogy mind a tanács elnökét, mind a kollégium tagjait a miniszter nevezi ki, magyarul az a felállás, hogy önök a kilencfős testületbe beküldenek hat embert, ebből a hat emberből még önök választják ki, illetve a miniszter választja ki a tanács elnökét. Elegánsabb lenne a tanácsra, illetve a kollégiumokra bízni, hogy saját tagjaik sorából válasszanak maguk közül elnököt, egy kicsit demokratikusabb lenne ennek az egésznek a kinézete. Kérjük ezt is megfontolni, benyújtjuk az ezzel kapcsolatos javaslatunkat.

Illetve, ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy három tagot az Országgyűlés illetékes szakbizottsága jelöljön ki, ahol önök nyilván kétharmados többségben vannak, kevés aggodalmam van azzal kapcsolatban, hogy nem három, kormánypártok számára kedves, úgynevezett civil delegált fog majd bekerülni. Ha önök szeretnének itt valami önkorlátozást alkalmazni, akkor erre is lesz egy kiváló módosító javaslatunk, amely az illetékes szakbizottság döntését négyötödös többséghez kötné. Ennek a javaslatnak az elfogadásával vagy elutasításával önök teljesen világossá tehetik azt, hogy kívánnak-e valamilyen formában az ellenzékkel együttműködni, vagy valóban saját soraikból kívánják ezt a három civil delegáltat kinevezni. Nincs több időm.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyetlenegy dologra szeretnék még kitérni, és valami pozitívval befejezni. Kifejezetten jónak tartom, és ezt nagyon üdvözlöm, államtitkár úr, az 58. § utolsó sorait - ezt ön is kiemelte -, vagyis azt, hogy az alap bevételi maradványai nem vonhatók el, és az alapra vonatkozó zárolás és maradványtartási kötelezettség nem írható elő. Ez viszont legalább a korábbiakkal ellentétben valóban egyfajta biztonságot fog nyújtani az érintett civil szervezetek számára. Az elmúlt években meglehetősen kaotikus volt a nemzeti civil alapprogramon belül a tervezhetőség, főleg azért, mert soha nem lehetett tudni, hogy a kormány mikor fog egy-két félmilliárd vagy egymilliárd forint összegig ehhez a pénzhez hozzányúlni. Ezt mindenképp szeretnénk üdvözölni, és azt hiszem, ez egy komoly dolog. Bizonyára nem mindenki értett ezzel egyet a kormányzaton belül. Örülünk, hogy ez belekerült.

Én ennyire szerettem volna külön kitérni. A képviselőtársaim még folytatják a felszólalásainkat.

Azt, hogy mi mennyire komolyan vettük ezt a javaslatot, és úgy látjuk, hogy ez még egészen jóvá tehető, jelzi, hogy körülbelül negyven, de inkább negyvennél több módosító javaslatot fogunk Bödecs Barna képviselőtársammal ehhez a törvényhez benyújtani, és ennek az elfogadásával kapcsolatos álláspontunkat a módosító javaslataink fényében fogjuk kialakítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A húsz percből hátra lévő vezérszónoki időkeretből megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

BÖDECS BARNA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem megismételve a Szávay képviselőtársam által elmondottakat, rögtön a dolog lényegébe vágnék.

Miért is alakul meg egy civil szervezet, és mióta vannak igazán civil szervezetek Magyarországon? Itt egészen döbbenetes volt hallgatni a szocialista képviselőtársakat. Az ő idejükben fiatalként legfeljebb olyan civil szervezetekhez csatlakozhattunk, mint a Magyar Úttörő Szövetség vagy a Hazafias Népfront, tehát ilyen értelemben nekik nagy gyakorlatuk van a civil szervezetek párt- és állami irányításában. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Mindenesetre most nagyon jól tudják osztani az észt abban a tekintetben, hogy hogyan is kellene a civileket megalakítani és rendszabályozni igazán.

Engedjék meg, hogy elmondjuk azt, hogy az elmúlt húsz évben a civil szektort elsősorban az hozta létre, hogy vannak a társadalmi életünknek olyan területei, amiket sem a piacgazdaság, sem az állam, sem az önkormányzatiság, sem az állami intézmények, illetve hatósági szervezetek nem tudnak teljeskörűen lefedni, megnyugtatóan szolgálni. Ez azért nagyon fontos, mert ezeket a réseket azok az állampolgárok töltik ki civil szerveződésekkel, akiknek ennek kapcsán hiányérzetük van, akik úgy gondolják, hogy ez valamiféle társadalmi működési zavart jelent, legyen az akár a szociális ellátás területe, legyen akár a környezetvédelem területe, legyen bármi más olyan föladat, amire az egyéb szereplőknek nem jut elegendő idejük, forrásuk, figyelmük.

Ebből következik, hogy a közhasznúság fogalma nem szűkíthető le az állami feladatok átvállalására. A tervezet 2. §-ának 18. pontja határozza meg a közfeladat fogalmát, a 19. pedig a közhasznúság fogalmát. A 19. pontban gyakorlatilag leszűkítik a közhasznúság fogalmát a közfeladat teljesítésének szolgálatára közvetlen vagy közvetett módon. Ez a fajta szűk értelmezés egy hatalmas űrt hozna létre a civil szektor működésében és annak működési lehetőségeiben. Szeretnénk óvni önöket attól, hogy az állami feladat átvállalását tekintsék egyedül közfeladatnak. Gondoljuk csak el például, hogy ha a bölcsődei ellátás nem lenne állami feladat Magyarországon, akkor az erre alapuló alapítványok, magánszervezetek soha nem nyerhetnének el közhasznúságot.

(18.10)

A másik probléma ezzel a megfogalmazással az output oldalán, a szolgáltatások oldalán van, ahol is a tervezet meghatározza azt, hogy ezeknek a közfeladatot ellátó civil szervezeteknek ahhoz, hogy közhasznúak legyenek, hozzá kell járulniuk a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez, plusz még ezt meg is erősítik azután a felülvizsgálati oldalon a közhasznúsági mellékletek és az éves beszámolók benyújtását követő felülvizsgálatnál, hogy teljesítenek-e ezek a közhasznú szervezetek bizonyos közhasznú szolgáltatásokat a társadalomnak vagy a társadalomban szereplő egyének egyes csoportjainak.

No már most, kérem, a közhasznúságnak vannak olyan kategóriái is, ahol nem lehet az egyének felé szolgáltatásokat teljesíteni, mert ha például egy civil szervezet mesterséges fészkek kihelyezésével foglalkozik és a madárvédelemben tevékenykedik, akkor elég nehéz lenne, mondjuk, részt venni a fészekrakó programban, és ezáltal emberek felé is ilyen lehetőséget biztosítani; valószínűleg polgártársaink nehezen laknának egy fa tetején egy fészekben. Tehát nagyon fontos lenne ezeknek a leszűkítő értelmezéseknek az átgondolása, kibővítése, a jövő nemzedékek érdekeinek védelme, belefoglalása ebbe a tervezetbe, illetőleg a szolgáltatási oldal átgondolása is.

Tekintettel arra, hogy vezérszónoki felszólalásomból elég kevés idő maradt hátra, nyilvánvalóan a tervezet kritikáját és bemutatását az általános vita keretében fogom folytatni.

Befejezésül azonban azért azt hadd említsem meg, hogy a tervezetnek vannak igen jelentős pozitívumai is, ez pedig az, hogy egy összefoglaló, olyan átgondolt szabályozás jön létre, amelyik számos szétszórtan szabályozott területet egyesít, és ilyen értelemben a civil szervezetek számára egy világos, átlátható, nyomon követhető szabályozást tartalmaz, amit a későbbiekben be fogunk mutatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Szabó Timeának, az LMP-képviselőcsoportja vezérszónokának, szintén 20 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az orbáni állammodell kiteljesedése felé tett újabb hatalmi lépés, amellyel szemben a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőcsoportja tiltakozik.

A törvénytervezet képtelen szakítani az elmúlt évtizedek rossz gyakorlatával. Folytatja azt a szemléletet, amelynek értelmében a köz tulajdonképpen az állammal egyenlő. E szemszögből nézve közhasznú az a szervezet, tevékenység, amely az állam szempontjából fontos. A törvényjavaslat értelmezésében a közhasznúság az állam bizalmának kiérdemlését jelenti, függetlenül attól, hogy az emberek támogatják-e az adott szervezetet. A törvényjavaslatból világosan kirajzolódik a kormány azon szándéka, hogy kiválogassa vagy felülről irányítsa a számára valamely okból kedves civil szervezeteket.

Miközben a civil szervezetekre fordított támogatás összege drasztikusan, eddig úgy tűnik, csökken, a törvényjavaslat eddig nem látott forráskoncentrációt alakít ki az államnak kedves civil szervezetek körül, miközben a többi szervezet működése új bürokratikus terhekkel nehezül. A nemzeti civil alapprogram nagyfokú autonómiával rendelkező szervezetét a miniszter, közvetlen és közvetett irányítása mellett, egyedi döntéseit kiszolgáló rendszer váltaná fel. Mindezek teljes mértékben kioltják a törvényjavaslat által ígért azon célkitűzést, miszerint korszerű jogi keretek biztosításával kívánja támogatni a civil szektor további erősödését, valamint elősegíti a civil szervezetek működési környezetének fejlődését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika a közhasznúság mai nyugat-európai értelmezését vallja magáénak, amelynek értelmében a köz a társadalommal, az emberekkel, az állampolgárokkal egyenlő. Közhasznú az, ami a polgárok tágabb közössége számára hasznos, fontos. A közhasznúság a civil szervezetek iránti közbizalom erősítését és elismerését szolgálja, ebben az állam közvetítői szerepet tölt be. E megközelítésben az állam célja, hogy polgárai felelősen és önállóan, a köz érdekét felismerve cselekedjenek. E megközelítés jótékony hatását már a XIX. században élt gondolkodó, Tocqueville is leírta Amerikában tett látogatása során: ilyen környezetben az állampolgárok megtanulják, hogy az élet nehézségeinek legyőzésében saját magukra kell hagyatkozzanak, nem várnak ölbe tett kézzel a közintézmények által megtett intézkedésekben bízva, azokhoz csak akkor fordulnak, ha más megoldást nem találnak. Amikor baleset történik az úton, a forgalom leáll, s a környéken lakók összegyűlnek, e gyűlés maga hoz döntést a baj orvoslására, anélkül, hogy bárki fejében megfordulna a felsőbb hatalomhoz fordulni segítségért.

Az LMP célja egy olyan törvény megalkotása, amely a fenti szemlélet terjedését, az állampolgári aktivitás és részvétel erősödését ösztönzi. Az önök törvényjavaslatában ennek nyoma sincsen.

Felsőbb hatalom, az állam és az önkormányzat jogszabályban rögzített céljaitól teszi függővé azt, mely tevékenységek érdemesek a köz bizalmára. Az önök által elképzelt társadalomban bár mindenki rosszul érzi magát, de senki nincs birtokában a szükséges bátorságnak és energiának, hogy jobbat keressen. Az állampolgárok ölbe tett kézzel várják, míg a hatalom felkéri őket arra, hogy tegyék a kötelességüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annál is inkább elkeserítő az, hogy a kormány már az alapelvek meghatározásakor rossz utat választott, mert a civil szektor működése kapcsán az elmúlt években számos probléma merült fel, amelyek megfelelő kezelésének szükségessége valóban indokolttá teszi, hogy a jogalkotó felülvizsgálja a hatályos jogszabályokat. E jogszabályok felülvizsgálatában a civil szektor képviselői számos alkalommal jelezték részvételi szándékukat, azért a törvényjavaslatot érintő kritikánkat megelőzően engedjék meg, hogy pár szót szóljak a törvénytervezet társadalmi egyeztetési folyamatának visszásságairól.

Számunkra nem elfogadható, hogy a civil társadalmat érintő átfogó szabályozást megelőzően a minisztérium pusztán látszategyeztetéseket folytatott az érintettekkel. A látszategyeztetések 2010 júliusában vették kezdetüket, ekkor jelent meg a KIM felhívása, hogy átfogó civiljogszabály-változtatás készítéséhez vár civil szervezetektől véleményeket. Bár több mint száz szervezet fogalmazott meg javaslatokat, ezekről sem összefoglalót, sem bármilyen részletet nem hoztak nyilvánosságra. A társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezet szövegének véleményezésére 12 napos határidőt adtak, majd amikor sok civil szervezet tiltakozott, egy héttel meghosszabbították a véleményezés lehetőségét, ráadásul a szektorra alapvető hatással járó tervezet megjelenésekor egy semmitmondó és konkrétumok nélküli, elemezhetetlen hatástanulmány került nyilvánosságra. A témában megszólaló civil szakértők ezt a tényt többször is kifogásolták; miközben egy évvel ezelőtt konkrétum nélküli beszélgetések zajlottak, a tervezet ismeretében megvalósítható érdemi párbeszédre a minisztérium nagyon kevés időt hagyott.

A törvényjavaslattal kapcsolatos kritikáink között elsőként a közhasznúság fogalmának kiüresítése ellen szeretnék szót emelni. Amint azt korábban már említettem, rendkívül aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat által kínált definíciót, miszerint a közhasznú jogállást jogszabályban nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására, illetve törvényben szabályozott, nem kizárólagosan állami vagy önkormányzati hatáskörbe utalt tevékenység végzésére irányuló célkitűzés eléréséhez köti. Ezzel szemben álláspontunk szerint a közhasznúság a társadalom vagy egy részének hasznát eredményező, közös szükségleteit kiegészítő tevékenység, különösen a törvényben nevesített állami vagy önkormányzati feladat megvalósítására irányuló tevékenységek ellátása.

Az általunk javasolt módosítás a közhasznúságot mint jogintézményt XXI. századivá teszi a magyar jogrendszerben, lehetővé téve, hogy az valódi közösségi támogatás alapján valódi közösségi hasznot eredményezzen. Álláspontunk szerint a közhasznúsági rendszer célja az államtól függetlenül létező közösségi funkció ösztönzése, megerősítése kell hogy legyen. Ezzel egy Magyarországon hiányterületként jelentkező, ugyanakkor a demokratikus deficit leküzdésében kulcsfontosságú feladatot tölthetne be ez a szabályozás. Serkentené az állampolgári felelősségvállalást, ideértve az üzleti vállalkozások felelősségvállalását is, növelné a társadalmi tőkét, ösztönözné a társadalmi vállalkozások létrehozását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közhasznúvá nyilvánítás feltételeit illetően az elmúlt évtizedben kétségtelenül számos probléma merült fel. A közhasznúság jogintézményét szabályozó 1997. évi törvény alapján a gyakorlatban az a civil szervezet nem volt közhasznú, amelyik nem akart az lenni. Az előző kormány a közhasznúsághoz fűződő kedvezményrendszert szinte teljesen leépítette, így a közhasznúság nem maradt más, mint valamiféle erkölcsi elismerés, illetve az állami támogatásokhoz jutás nulladik feltétele. A társadalmi vitára bocsátott minisztériumi tervezet legtöbb kritikát kiváltott pontjai a közhasznúsági tevékenység fogalma és a jogállás megszerzésének feltételei voltak.

(18.20)

Az eredeti elképzelések szerint tisztán pénzügyi, a valós tevékenységet és annak eredményeit nem mérlegelő feltételek elbírálásával szerezhettek volna közhasznú státust a civil szervezetek. Amellett, hogy ez szembemegy a közhasznúság szellemével, az eredeti feltételek együttes teljesítésére csak a ma fokozattal rendelkező szervezetek töredéke, összesen körülbelül 6 ezer lett volna képes.

Az új javaslat szerint három feltétel közül kettőt kell teljesíteni, ugyanakkor egy kivételével továbbra is csak fiskális szempontokról van szó. Ráadásul a könnyítés olyan mértékűre sikerült, hogy a javaslatban érvényesített szabályozás alapján szinte bármely civil szervezet, amelyik ezt kéri, közhasznúvá válhat, jóllehet, ez az, amit a jogalkotó az új szabályozással el óhajtott kerülni. Véleményünk szerint adódik a kérdés, hogy mi okból hozunk létre egy jogintézményt akkor, ha az nem jelent eltérő minőséget, az alapján nem járnak egyéb jogok, vagyis gyakorlati haszna tulajdonképpen nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti civil alapprogram kapcsán egyetlen civil szervezet vagy szakértő sem állította, hogy alapjaiban meg kellene változtatni az egész rendszert, így az átalakítás szakmai érvekkel aligha alátámasztható. Ennek ellenére a nemzeti együttműködési alap teljesen új struktúrát hoz létre, amivel szemben számos aggály merül fel.

Kritikánkat mindjárt az elején kezdve úgy véljük, hogy az új szervezet elnevezéséből nem véletlenül hiányzik a "civil" szó. Jól jelképezi a névváltozás azt, ahogy a szervezetben a civilek szerepe rendkívüli mértékben visszaszorul. Az NCA tanácsában a civilek jelenléte 91 százalékot, az NCA kollégiumaiban 88 százalékot tett ki. A nemzeti együttműködési alapban ez az arány mindkét testület esetében 33 százalékra csökken. A NEA harmadolja a döntéshozó testületek 9-9 tagját, a jövőben a miniszteri rendelet alapján meghatározott rendszerben a civil szervezetek csak három tagot választhatnak maguk közül, és ezzel kisebbségben maradnak a kormányzattal szemben. E lépést mélyen ellenezzük, a választott civilek többségi befolyásának érvényesítése érdekében javasoljuk, hogy a tanács, valamint a kollégiumok 6 tagját a civilek választhassák.

Elfogadhatatlan számunkra, hogy miközben a tagok egyharmadát a kormányzat delegálja, a tagok további egyharmada kormányzati döntés után olyan civil szervezetek által javasolt személyekből áll össze, amelyekkel a minisztérium a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény rendelkezései szerint partnerségi megállapodást kötött. Különösen aggasztó, hogy jelenleg nincs nyilvánosan elérhető információ minden minisztérium esetében arról, hogy kik is ezek a civilek. Ez a harmad tehát a kormányzat által jóváhagyott civil jelölteket jelenti, és jól példázza azt, hogy mit jelent a nemzeti együttműködés rendszere.

E részvételt korlátozó lépést számos, a testület működését érintő eljárási változtatás is tetézi. A civilek valós részvétele érdekében javasoljuk, hogy a tanács és kollégiumok elnökeit miniszteri kinevezés helyett a tagok maguk választhassák, a testületek ügyrendjét, munkarendjét miniszteri jóváhagyás helyett maguk fogadhassák el, valamint a kollégiumokat miniszteri rendelet helyett a tanács alakíthassa meg.

Összegezve tehát elmondható, hogy az NCA-val szemben, ahol a kormányzat részvétele mellett civil többséggel autonóm rendszer működött, amely a jogszabályok keretei között önállóan rendelkezhetett a saját működéséről, és nagyfokú autonómiával bírt, a NEA visszatér a régimódi támogatási rendszerhez, ahol döntően állami kontroll mellett a civil delegáltak csak kisebbségben lévő résztvevők.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részvételi költségvetés nemzeti szintű megvalósíthatósága joggal vet fel számos kérdést, de mint az NCA-rendszer bebizonyította, ennek megvalósítása nem lehetetlen feladat. A részvételi költségvetés iránt elkötelezett politikai erőként mély csalódottsággal szembesültünk azzal, hogy az önök által készített törvényjavaslat hatalmas visszalépést jelent. Nem értünk egyet azzal, hogy a NEA teljes költségvetésének 10 százaléka nyílt pályázat nélkül, miniszteri keret formájában, egyedi döntések szerint kerül szétosztásra. Javaslatot teszünk a miniszteri egyedi támogatási keret eltörlésére, mivel az a civil szervezetek között indokolatlan, kizárólag politikai szempontú megkülönböztetést tesz lehetővé a nyílt eljárás szabályaival ellentétesen.

A centralizált demokráciát testesíti meg a törvénytervezet azon rendelkezése, amelynek értelmében a civil szervezetek számára juttatott minden működési támogatás a NEA rendszerén keresztül kerül kiosztásra. Ám a törvényjavaslat még ennél is messzebbre megy, amikor megszabja, hogy az államháztartás alrendszerein keresztül adott civiltámogatások, így például az önkormányzatok civiltámogatásai is a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium jóváhagyásához lesznek kötve.

Ez az előzetes jóváhagyás a centralizált demokrácia részvételt korlátozó, az állampolgárokat felülről irányítani akaró megközelítésének eszköze. Ezt a törvénytervezetből mindenképpen törölni kell, előzetes jóváhagyásra szűk korlátok között legfeljebb párhuzamosságok elkerülése végett kerülhet sor.

A téma kapcsán végül hadd hívjam fel a figyelmüket egy rendkívül súlyos problémára. Amikor a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összeg szerepel egy állami alap forrásaként, felváltva az eddig törvényben meghatározott garanciát, valójában a kassza kiürítéséről van szó. A hazai civil szervezetek 2006 óta a nemzeti civil alapprogramon keresztül eddig átlag évi 7 milliárd forinthoz jutottak. 30 ezer szervezet számára ez jelentette azt az egyetlen forrást, amely kifejezetten a szervezet máshonnan nem finanszírozható költségeit támogatta: villanyszámlát, terembérletet, a könyvelő költségeit és a többi. Nem kényeztette el a szervezeteket az évi pár százezer forint, de segített a fennmaradásban. Emellett az NCA támogatta a civilek önszerveződését, a szervezetek fejlesztését és nemzetközi kapcsolatait.

Elfogadhatatlannak tartjuk továbbá azt, hogy a jogalkotó megosztaná az egyszázalékos felajánlásokat az alap és a szervezetek között. Az állampolgárok a törvény hatálybalépését követően vagy a NEA számára, vagy civil szervezet számára rendelkezhetnek személyi jövedelemadójuk egy százalékáról. Így az szja egy százalékához kötött fix NCA-forrás helyett a NEA-nak marad a költségvetési alku alatt megteremthető összeg és az szja egyszázalékos felajánlásokból számára rendelkezett rész. A civil szervezetek forrásainak ilyen mértékű szűkítése példátlan, ezért javasoljuk, hogy az alap bevételi forrásai tekintetében nyúljon vissza a jogalkotó a nyári társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet szövegéhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént jelzett súlyos problémákon túlmenően számos ponton módosítani szeretnénk, illetve szükségesnek tartjuk azt a törvényjavaslaton. Ezen pontok mindegyikére nem áll módomban felszólalásomban kitérni, csupán jelzem, hogy ezek orvoslására több módosító javaslatot nyújtunk be. Ezek közül kiemelten fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a több tízezres számban működő kis civil szervezetek az évi 500 ezer forint bevétel alatti sávban nem tudnak majd eleget tenni a professzionális könyvelést és mérlegkészítést igénylő feladatnak, ezért ezeket a szervezeteket javasoljuk kivenni a kötelezettség hatálya alól. Az éves beszámoló szükségtelen bonyolítását jelenti a civil szervezetek számviteli beszámolásának kötelező új elemként az éves számviteli beszámoló kiegészítő mellékletének támogatási programonként történő strukturálása.

Végezetül hadd hívjam fel figyelmüket arra, hogy feltétlenül szükséges a törvényjavaslat átmeneti rendelkezéseiben található hiányosságok kiküszöbölése, mivel az nem rendezi azon helyzeteket, amikor a korábban hatályos törvény alapján indult nyilvántartásba-vételi eljárás alatt az új törvény hatályba lép. A 75. § szerint néhány múlva már nem kaphat támogatást az a civil szervezet, amelyik az újfajta beszámolási kötelezettségét nem teljesíti. Erre viszont legkorábban csak jövő tavasszal kerülhet sor, amikor a mérlegét és eredménykimutatását a törvény szerint már el kell készítenie. Ezt az átmeneti időszakot helytelen így kialakítani, ezért javasoljuk a határidő 2013. január 1-jére történő módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A civiltörvény módosítása valóban szükséges. A helyes irányba való elmozdulás több ponton, úgy véljük, sikerült, azonban jó néhány területen igencsak kétséges a kormány jelenlegi javaslata. Kérem, ha valóban egy jó új civiltörvényt szeretnénk alkotni, szeretnének megalkotni, akkor támogassák az LMP módosító javaslatait.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Ház! Képviselő asszony felszólalásával a vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Innen van lehetőség kétperces felszólalásokra, és meg is kérdezem Babák Mihály képviselőtársamat, hogy kétperces felszólalásra vagy rendesre szeretne bejelentkezni. (Babák Mihály: Inkább nem.) Most nem. Köszönöm szépen.

Akkor az írásban előre bejelentkezett képviselők felszólalására kerül sor. Elsőként Bodó Imre képviselő úrnak adok lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

BODÓ IMRE (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A civil szervezetek mint az állampolgárok önkéntes szerveződései, a társadalmi, kulturális élet fontos alkotóelemei, tevékenységük, szerepvállalásuk révén nagymértékben hozzájárulnak a társadalmi problémák hatékony kezeléséhez, a közösségi szükségletek kielégítéséhez.

(18.30)

Ezek a szervezetek gyakorlatilag az élet minden területén jelen vannak, meghatározó szerepet játszanak a modern demokráciák fontos elemeként, a pluralizmus kifejlődésében megfelelő keretet és lehetőséget biztosítanak az embereknek az önszerveződésre, arra, hogy közös érdekek, értékek mentén, meghatározott célok elérése, hasonló problémák kezelése, embertársaik megsegítése végett létrehozzák saját egyesületeiket, klubjaikat, kifejezzék igényeiket, érvényesítsék érdekeiket.

A civil szervezetekben való tagsági vagy önkéntes munkával való részvételnek számos pozitív hozadéka és hatása van az egyénre nézve, de a társadalom egészét tekintve is. E szervezetek fontos szocializációs ágensek mind fiatal-, mind felnőttkorban, hiszen olyan viselkedésmódok elsajátítására, illetve gyakorlására adnak lehetőséget, amelyek feltétlenül szükségesek egy öntudatos polgárokkal bíró, aktív részvételen alapuló demokrácia megteremtéséhez és működéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A civil társadalom a jogilag szabad, autonóm cselekvő egyénen nyugszik, feltétele a magánszféra megléte. Ez a közeg a nyilvánosság tere, az a tér, ahol a polgár mint magánszemély érdekeinek érvényesítésére, személyes autonómiájának és különböző szükségleteinek kielégítésére vonatkozó igényei megfogalmazására törekszik, elsődlegesen a különböző társadalmi önszerveződések révén, illetve azok által.

A civil szervezetek kezdeményezésének számosságában, szerepvállalásában világszerte bekövetkezett fejlődés igencsak figyelemre méltó, a szervezetek társadalompolitikai jelentősége növekszik. Sok helyen úgy tekintenek a civil társadalom szervezeteire, mint a társadalmi-gazdasági élet olyan szereplőire, amelyek a piac és az állam keretein kívül elfoglalt különleges helyzetükből, relatíve kis méretükből, rugalmasságukból, az állampolgárokhoz fűződő sajátos kapcsolataikból adódóan, valamint azon képességüknek köszönhetően, hogy közcélok támogatására magánerőket tudnak mozgósítani és társadalmi tőkét felhalmozni, stratégiailag fontos szerepet játszanak a piac, illetve az állam kizárólagossága közötti arany középút megtalálásában.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatra azért van ma nagy szükség, mert jelenleg Magyarországon nincs átfogó szintű törvényi szabályozás ezen témakörben, csupán különböző törvényekben szabályozva egy-egy témakör. A törvénytervezet elsődleges célja egy olyan jogszabály megalkotása, amely fejlett és összekapcsolt jogi környezetben teret enged a civil szektor erősödésének, valamint támogatja a civil szektorok működését.

A civil szervezetek működésének másik fő kérdésköre az adminisztráció. A jogszabályi elaprózottság miatt az adminisztrációs feladatok nem voltak teljes körűek, áttekinthetőek, ezért a mostani törvénytervezetben ezen problémára is születik megoldás. Egyértelműen megfogalmazásra kerülnek az alapítás, a megszüntetés szabályai, valamint egyszerűsödnek az adminisztrációs terhek.

A civil szervezetek számára a támogatási rendszer elosztása, felhasználása szintén nem volt korszerű, nem felelt meg a fejlett társadalmi elvárásoknak. Ezen probléma megoldására a törvénytervezet tartalmazza a nemzeti együttműködési alapot. Ezen alap útján biztosít költségvetési forrásokat a civil szervezetek számára, amely így célzottan támogatja a civil társadalmi aktivitást. A társadalmi önszerveződések fontos társadalmi, társadalom-lélektani, politikai, gazdasági funkciókkal bírnak mind az egyének, mind a közösségek, mind pedig a társdalom egésze számára. Tevékenységük, szerepvállalásuk révén hozzájárulnak a társadalom egészségesebb működéséhez.

A civil kezdeményezések számának és szerepének utóbbi évtizedben tapasztalt jelentős mértékű növekedése közepette a civil szervezetek gyakorlatilag az élet minden területén jelen vannak, hozzájárulásuk a demokrácia működéséhez nagyobb jelentőségű, mint az elmúlt években bármikor. Ezért fontos, hogy legyen egy átfogó jogi keretrendszer, amely lehetővé teszi a folyamatok átlátását és a kialakult eljárásrend egyszerűsítését. Ezen törvényjavaslat képes kiszűrni a ténylegesen működő és a közösség számára hatékony tevékenységet ellátó szervezeteket, hogy leginkább saját érdekeiket érvényesíthessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A szervezetek jelentős társadalomszervező szereppel bírnak, az állampolgárok számára megfelelő keretet és lehetőséget biztosítanak az önszerveződésre, arra, hogy azonos érdeklődési kör, hasonló problémák kezelése, megoldása, meghatározott célok elérése, embertársaink segítése végett létrehozzák saját egyesületeiket, klubjaikat, szövetségeiket, kifejezzék igényeiket, érvényesítsék érdekeiket.

Ezek a kezdeményezések alkalmasak arra is, hogy a kialakult kifejezett csoportérdekeket összekapcsolják nagyobb közösségi, illetve közérdekkel is. Az emberek közös érdekek, célok, értékek mentén való összefogása révén a civil szervezetek hozzájárulnak a társadalom legfőbb és legnehezebb feladatához, nevezetesen a közösségi összetartás megteremtéséhez. Ezért is aktuális feladat egy olyan törvényi szabályozás megalkotása, amely leegyszerűsíti az ezzel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat, valamint egyértelmű jogi környezetet teremt a működésben.

A civil szervezeteknek a társadalom számára helyes viselkedés kialakításában, az öntudatos polgár megteremtésében játszott jelentős szocializációs hatásuk miatt szintén igen fontos szerep jut. A civil szervezetek szerepe nemcsak az elért sikereik miatt fontos, amelyek következtében az emberek bizalmat érezhetnek az emberi jogok védelmezői iránt szerte a világon, hanem azért is, mert a civil szervezetek a szó szoros értelmében eszközök, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek és felhasználhatóak az egész földkerekségen. Ezek, ahogy számos szervezetet magánszemélyek irányítanak és koordinálnak, ugyanakkor hatalmas erőt merítenek a közösség többi tagjának támogatásából, akik önkéntes munkájukat felajánlva segítik a nemes cél megvalósítását. Ez a tény nagy jelentőséget tulajdonít mindazoknak, akik az emberi jogok előmozdítása érdekében maguk is szeretnének valamit tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennapi életünk elképzelhetetlen lenne civil szervezetek nélkül, mivel a társadalmi igények átfogó szükségleteit testesítik meg. Ilyenek például az oktatást támogatók, segítők, az érdekvédelemmel foglalkozók, az önkéntesek, akik a település tisztaságáért, fejlődéséért, megszépüléséért dolgoznak, a különféle kórházak, egészségügyi támogatók és folytathatnám a sort.

A kormány elkötelezett a jogalkalmazás és a jogkövetés emberközpontúvá tétele mellett, ezért pontos, világos, időszerű szabályok útján kívánja biztosítani a polgárok számára az alapvető egyesülési szabadság védelmét és gyakorlását.

A civil szervezetek véleményei, valamint a kormányzati elképzelések nyomán szakértői munkacsoportok dolgozták ki a törvény végleges koncepcióját.

A törvény célja, hogy az egyesülési jog körébe tartozó kérdéseket a több mint húszéves szabályozás helyett egy új, a mai kor igényeinek megfelelő és a rendszerváltás óta eltelt időszak tapasztalatait és jogfejlődését is tartalmazó norma rendezze. A törvény az európai uniós gyakorlatot is figyelembe véve foglalja össze az egyesülési jogra és az ez alapján létrejött szervezetekre vonatkozó általános és speciális szabályokat egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat a kor kihívásainak megfelel, a társadalmi egyeztetéseken keresztülment, támogatásra érdemes, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat támogatására.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az írásban előre bejelentkezettek rendes felszólalását. Tóbiás József képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr következik az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azon gondolkodtam, amikor a törvény benyújtásra került, hogy végül is eltelt több mint húsz év az egyesülési jog megalkotása óta, hogyan és miképpen alakult Magyarországon akár kormányzati ciklusokra lebontva a civil világ, és miközben a mai hozzászólások is arra utalnak, hogy mindenki számára fontos, hogy egy adott társadalomban milyen szerepe van valójában a nem kormányzati szerveknek, nevezetesen a civil szervezeteknek, akkor milyen típusú keretekben kell nekik működni, melyek azok az értékek, amelyek mentén leírhatóak a civil szervezetek.

(18.40)

A legegyszerűbb megoldás mindig az lenne, hogy a források mentén nézzük végig, de én most nem ezzel kezdeném - majd kitérnék erre is, tisztelt államtitkár úr -, inkább arról, hogy a működési autonómiájuk mindenféleképpen biztosított, és elkülönül a kormányzati rendszerektől, hogy önállóan alakítják ki az intézményeiket, tehát nem szól abba bele semmilyen jogszabály kötelező módon, csak keretekben, hogy milyen működési struktúrában kívánnak működni, értelemszerűen legyen lokális, megyei, regionális vagy országos, valamilyen közösségnek a jószolgálati, a közjó szolgálatára hivatottan működnek, vagy arra vállalkoznak. Aztán önmagukban rendezik, hogy mindaz, amit tesznek, azt nem profitérdekből teszik, hanem azért, mert valamiféle közösségi érdeket kívánnak megjeleníteni, és maguk döntenek arról, hogy a belső döntéshozatalai fórumaikat, formáikat hogyan és miképpen alakítják ki.

Ez, azt gondolom, hogyha 21 évvel ezelőtt hangzott volna el, hogy valahol ennek kell lennie a civil világ jelzőjének, akkor ez a mai napig is érvényben lévő elv, keret, ha jól értettem az eddigi hozzászólásokat meg az államtitkár úr által elmondottakat is. Akkor már viszont az a kérdés, hogy ez hogyan és miképpen alakult az elmúlt 21 évben. Én tudom, hogy minden egyes kormányzati periódus alakított és változtatott a saját kormányzati struktúrájában, vagy akár a parlament struktúrájában, hiszen államtitkár úr és jómagam dolgoztunk együtt egy olyan bizottságban, ahol maga a bizottság volt a társadalmi szervezeteknek az egyik olyan, úgymond felügyeletét ellátó vagy a pénzügyi feltételek biztosításában szerepet vállaló, amikor még a parlament látta el ezt a feladatot. Aztán a kormányzati rendszerekben különböző helyekre kerültek ezek, és 2000-ben történt egy átfogó alakítás, aztán a 2000-es évek közepén volt a Nemzeti Civil Alap létrehozása, és most vagyunk itt a harmadik, úgymond állomásnál, ahol egy átfogó szabályozásra került sor.

A törvényjavaslatból az világosan látszik, hogy hosszú évek óta vagy évtizedek óta hordozott problémákra igyekszik válaszokat adni egyik oldalról - ez üdvözlendő -, az, hogy a meglévő szabályozás, amely számos hiányosságot, párhuzamosságot vagy kontrollnélküliséget hordozott magában, ezeket most egységes keretbe rendezi, ez önmagában üdvözlendő. Továbbá üdvözlendő, hogy átláthatóvá teszi a rendszert, bár megmondom őszintén, hogy azt egy kicsit nehéz hallani, hogy megmondjuk, hogy mi a jó civil szervezet és mi a nem jó civil szervezet. Itt most nem az expozéra gondolok, hanem az eddigi hozzászólásokkal kapcsolatban, ugyanis szerintem minden civil szervezet jó, amit az adott közössége jónak tart. Azt nem nekünk kell eldönteni, hogy egy civil szervezet hasznos-e a társadalomnak, mert hogyha elfogadom azt, hogy a civil szervezetek világa önmagában hasznos egy társadalomnak, akkor az már nem kérdés utána, hogy én azt minősítsem akár egy kormányzati szerepkörben is.

Végül, ami még érdeme a javaslatnak, az az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, hiszen világos, hogy az elmúlt húsz év után a mai napig föl kell tenni azt a kérdést, hogy valójában a civil szervezetek és az állam viszonyában mi is az a kapocs, vagy mi az az együttműködési mező, amely tiszteletben tartja az általam felsorolt négy alapelvet, de amúgy lehetőséget ad a kormányzatnak arra, hogy az általa akár átvállalt feladatokban... Itt zárójelet nyitnék, hogy itt hiányzik is egy lába ennek a javaslatnak, hogy azok a speciális szabályok, amelyek arra adnak lehetőséget, hogy amikor az államtól vagy állami intézménytől, önkormányzattól vállalnak át feladatot civil szervezetek, akkor azt milyen módon, milyen keretekben tudják megtenni, bár erre voltak az elmúlt húsz év kormányzati tapasztalataiban úgymond sikeres és kevésbé sikeres megoldások. De a lényeg nem változik, hogy mi az a mező, amelyen a civil világ autonómiája erősödik, a közjó szolgálata, annak gyermekbetegségei kihordódnak, és egy erős, valójában a forrásokhoz nem idomulni vágyó, hanem amúgy a saját közösségi érdekeit megjeleníteni képes civil világ tud kialakulni.

Ha ez a cél, akkor föl kell tenni azt a kérdést, hogy egy kormányzat - bármelyik kormányzatról beszélünk, mert most tekintsünk el az aktuálpolitikai kérdésektől -, bármelyik kormányzat képes-e lemondani hatalmának egy részéről azért, hogy a civil társadalom meg tudjon erősödni. Ez másképpen nem megy, csak ha rájuk bízzuk, hogy a saját maguk terepén kialakíthassák a saját maguk döntéseit - most nem egy civil szervezetről, hanem általában véve a civil világról beszélek -, ezért én önmagában fontos elemnek tartottam azt, hogy a Nemzeti Civil Alap ezen a logikán jött létre. Tisztában voltunk azzal, hogy mivel az azt megelőző évtizedekben kialakuló civil világ igazándiból úgy, mint a hazai kis- és középvállalkozások - bocsássanak meg a párhuzamért, de -mégiscsak forráshiányosak voltak, és minden egyes jó ötletért, minden egyes jó kezdeményezésért úgy volt, hogy mecénásokat kellett keresni, vagy meg kellett keresni azokat a pályázati formákat, amelyeken keresztül ezt érvényre tudták juttatni. Ilyenkor mindig az adott regnáló hatalom azért igyekezett a saját kurzuspolitikáját érvényesíteni, ez mondjuk, szektorsemleges a mai ülésterem tekintetében, ebben, azt gondolom, szintén egyet tudunk érteni. Az ebből való ellépés azt jelenti, hogy a civil világra rábízzuk, hogy saját maga legyen képes kihordani azokat az intézményeket, azokat a döntési mechanizmusokat, amelyek révén valójában, elválasztva az alap működési támogatást és a szakmai projektek finanszírozását, a tevékenységet, egyfajta döntéshozatali centrumot vagy mechanizmusokat hozzanak létre vagy alakítsanak ki. Számomra ezt jelentette a Nemzeti Civil Alap.

A benyújtott javaslat - azért volt ez a kitérő, hogy azt mondjam el, államtitkár úr, hogy a benyújtott javaslat - viszont mindazzal, amit a papírban pozitívumként tudnék elmondani, felülírja, hogy egy centralizáló, igenis egy kormányzati, nemcsak a kontrollban, hanem annak a kijelölésében, a működtetésében is egy nagyon direkt kormányzati hatalmat akar érvényesíteni a jelenlegi előterjesztés. Azt hiszem, hogy ez így nincs jól, hiszen akkor az történik, hogy a non government mezőből betoljuk őket a kormányzati mezőbe, és onnantól kezdve az dől el, hogy ki az, aki elfogadja annak a kurzusnak azt a típusú értékrendjét, az lehet sikeres ebben az ügyben, mert áldásosan, a minisztérium delegálásával jogot nyer arra, hogy jelen legyen ebben a tanácsban, amelynek amúgy más a véleménye - ami egy civil világtól, civil kurázsitól teljes joggal elvárható -, ők viszont akkor nem lesznek ennek a dolognak a kezdeményezettjei. Tehát azt kérem, pont azért, merthogy dolgoztunk ebben együtt, és volt néhány jó konferencia, és ezt gondolja végig, államtitkár úr, akár ön személyesen, meg az előterjesztő is, hogy ez így helyes-e. Szerintem nem fog segíteni hosszú távon a magyar civil világ megerősítésében, szuverenitásának megteremtésében, hogyha a kormányzat ilyen módon avatkozik bele.

De hogy még beljebb menjek, ami szintén a nemzeti együttműködési alappal van kapcsolatban, azt értem, hogy megpróbál meghagyni bizonyos működési, normatív támogatási, amúgy pedig egyéb finanszírozási keretet. Itt éppen azt olvastam, hogy az adománygyűjtő civil szervezeteknek egy külön támogatást fog biztosítani ez a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy még progresszíven segítse azokat a civil szervezeteket, amelyek maguk is kezdeményeznek úgymond társadalmi jószolgálati tevékenységet jó társadalmi ügyekben, és ehhez kíván hozzájárulni, de az nem mindegy, hogy ez akár egy lokális térben - tehát egy megyében, egy városban, egy településen -, vagy azoknak, akiknek intézményi hálózatuk van vagy szervezeti hálójuk van, országos térben képesek megvalósítani. Ez aránytalanságot jelent, mert csak annak a néhány nagy adománygyűjtő szervezetnek tud ezen jogszabály alapján, vélelmezem - vitassuk meg, államtitkár úr, hogy így van-e -, de ezeknek tud biztosítani pluszforrásokat, miközben szerintem egy fontos elem az a típusú helyi karitativitás, akár megyei szintű kezdeményezések sorozata, amelyek biztos, hogy nem fognak tudni annyi forrást összeszedni. Most gondolja végig, hogy milyen eséllyel indul Borsod megyében egy ilyen karitatív szervezet adománygyűjtésben, meg mondjuk, milyen esélye van egy budapestinek. Ez ebben a tekintetben szerintem nincs rendjén, és valamilyen módon szerintem kiegyenlítésre kellene hogy kerüljön.

A másik, amit fontosnak tartanék, az az, hogy az úgynevezett nemzeti együttműködési alap, amely az elosztásokat, a normatív, a működési és egyéb keretet most már visszahozza, amúgy szerintem egy rosszízű önrendelkezési keretet, ami a miniszter lehetőségévé teszi, hogy úgymond saját maga döntsön bizonyos pályázati pénzek felett. Tudjuk nagyon jól, hogy ez mindig a politika céltáblájává válik, nemcsak a miniszter esetében, hanem az érintett civil szervezetek esetében. Ez önmagában nem jó, nem egészséges.

(18.50)

Szerintem minél távolabb kell lenniük a forrásautomatizmusoknak a direkt pártpolitikai vagy akár kormányzati döntésektől.

De talán emlékszik arra a vitánkra, amelyik arról szólt, hogy ha egy civil szervezet működése és tevékenysége tekintetében azok az elosztási arányok, hogy a tevékenység van preferálva - ami értelemszerűen segítené a civil szervezetek megerősödését -, eközben pedig a működési feltételek nincsenek biztosítva, és e tekintetben - hogy finoman fogalmazzak - az önkormányzati rendszerhez vagy egyéb más állami intézményrendszerhez viszonyítva nincsenek meg a területi kijárások, tehát azok a forrásautomatizmusok, amelyek segítenék a helyben lévő források elosztását, hogy ne mindenki fölfelé áramoljék ebben a rendszerben, mert ha jogilag nézzük, akkor ma a bejegyzés tekintetében a civil szervezet a hatáskörét és a tevékenységi körét regionálisan vagy országosan jelöli meg, akkor az azt jelenti, hogy olyan típusú pályázatokra tud jelentkezni, miközben nagyon nehéz kontrollálni, mert meg tud felelni akár a normatív előírásoknak is, hogy hány megyében vagy hány településen vesz részt. Ebből adódóan tehát ugyanazt látjuk, ami a jelenleginek is a problémája, hogy ha nagyon felfelé tolul a működési normatívához való hozzájárulás egy centrumban, akkor a kicsiknek megint nem lesz annyi esélyük, mintha önkormányzati vagy megyei szinten lenne ennek a végiggondolása. Tudom, hogy a megyék a tevékenységüket tekintve már nem ebbe az irányba hatnak, de az önkormányzatiságban fontos szerepe lenne, hogy ott is legyen egy ilyen típusú automatizmus mint keret, amelyet a helyben működő civil közösségek érnének el, azt követően pedig a tevékenységükre lehetne pályázatot benyújtani ahhoz a nemzeti együttműködési alaphoz, amely éppen most itt készül.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő rendes felszólaló Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most nem szeretnék arra kitérni, hogy Európában milyen modellek vannak. Elöljáróban azért elmondanám, hogy főleg a saját szakterületem szempontjából vizsgáltam én ezt a tervezetet, illetve a civil szféra helyzetét a szociálpolitika, a szociális szféra, a szociális munka területéről. Most nem szeretnék abba belemenni, hogy milyen modellek vannak Európában, azok milyen szisztéma szerint működnek, milyen mértékben vesznek át állami, illetve önkormányzati feladatokat a civil szervezetek. Erről lehetne vitát nyitni, de a mai nap témája nem ez. Azért zárójelben megjegyezném, hogy véleményem szerint a vegyes rendszer az, ami a saját szakterületemen célravezető lenne: körülbelül 50-50 százalékban látnák el civilek, illetve állami intézmények a szociális feladatokat.

Egypár gondolatban utalnék arra, amiről Szávay István és Bödecs Barna képviselőtársam is beszélt, ez pedig a közhasznúság kérdése, illetve hogy a közhasznúság kérdése tekintetében milyen problémák vetődnek fel a tervezettel kapcsolatban. Egyértelmű, hogy az eredeti tervezet és a jelenlegi tervezet között ténylegesen volt egyeztetés az érintettekkel. Személyes kapcsolatok révén, illetve a híreket figyelve is tudott, hogy ezek az egyeztetések megtörténtek, valamint az eredeti tervezet és a jelenlegi tervezet közötti különbségekben is felfedezhető az egyeztetés. De hogy ez milyen mértékű változtatásokat jelentett, és hogy kielégíti-e az érintetteket a változtatások mértéke, gyakorisága és mennyisége, az már egy másik kérdés. Egyértelmű, hogy ahhoz képest, ami az eredeti tervezetben volt, hogy közhasznú csak az lehessen, aki állami vagy önkormányzati feladatot lát el, a jelenlegi tervezet enyhít és tágabbra nyitja a kaput, de véleményem szerint még így sem tág ez a kapu, és vannak benne kifogásolható, illetve megkérdőjelezhető dolgok is.

Ez a feltételek szempontjából vizsgálható. Ezek a feltételek tulajdonképpen bebetonozhatják, illetve a jelenlegi beágyazott közhasznú civil szervezeteket még stabilabban a közhasznúságban tartják, és az ebbe a csoportba tartozni kívánó civil szervezetek számára nagyobb akadályokat gördítenek. Nevesítve a feltételrendszerek között a megfelelő erőforrásokra és a társadalmi jelentőség kimutathatóságára gondolok. Ezek mind azt támasztják alá, hogy a jelenleg közhasznú civil szervezetként működő szervezetek egyértelműen meg tudnak felelni ezeknek a feltételeknek, beszéljünk akár a társadalmi jelentőség kimutathatóságánál a személyi jövedelemadó 1 százalékáról. Egy régóta működő közhasznú civil szervezet egyértelmű, hogy el tudja érni ezt az egytizedes limitet, vagy akár a személyi jellegű kiadások tekintetében is, ugyanis egy régóta működő közhasznú civil szervezet egyértelműen nagyobb apparátussal és személyi jellegű kiadásokkal számolhat. Véleményem szerint tágabbra kéne tárni ezt a kaput, hogy más, ugyanolyan jelentőséggel bíró és ugyanolyan, a szó klasszikus, és nem paragrafusi és törvényi értelemben vett közhasznú tevékenységet ellátó civil szervezeteknek is joguk lenne ahhoz, hogy ebbe a körbe beletartozhassanak, és ennek a körnek az előnyeit élvezhessék.

A másik fontos és kiemelt terület, amely főleg az én szakterületemet érinti, a Nemzeti Civil Alap terhére lehívható visszatérítendő támogatások rendszere és a limitek meghatározása. Egyértelmű, ha főleg a fogyatékos embereket segítő és számukra szolgáltatást nyújtó civil szervezeteket vesszük górcső alá, és az ő szempontjukból nézzük ezeket a szabályokat, ezeket a kereteket, akkor számukra nagyon negatív lett volna az eredeti tervezetben feltüntetett 5 millió forintos bevételi limit. Az új szabályozás valamilyen szinten enyhít, de ugyanazt tapasztalhatjuk az új szabályozásban, mint rengeteg más törvényjavaslattal kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy a demokratikus állam szempontjából túl nagy teret enged a miniszteri rendeletnek a miniszter hatáskörében, másrészt pedig mivel jelenleg, a törvény tárgyalásakor, de akár a törvény megszületésekor is ez az összeg még bizonytalan, a civil szervezetek és a konzultációban részt vevő szervezetek egyfajta bizonytalansággal találkozhatnak, mert egyelőre még nem tisztázott, hogy ez a miniszteri rendeletben meghatározott keret milyen mértékű lesz.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy jó, rendben, örülünk annak, hogy az eredeti tervezethez képest enyhítések vannak a törvényben, ezek nagyon sokszor pozitívak is, sőt, elképzelhető, hogy más paragrafusokban, illetve más területet érintő kérdésekben akár kielégítők is, de én úgy gondolom, hogy főleg a szociális feladatokat ellátó, illetve úgy mondanám, hogy a segítő tevékenységet folytató civil szervezetek szempontjából a tágítások, a könnyítések vagy adott esetben módosítások nem megfelelő szintűek, és nem nyújtanak biztos garanciákat ezen tevékenységeket folytató civil szervezetek számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két képviselőtársunkat jelentette be még a frakciója írásban felszólalásra, ők azonban pillanatnyilag nem tartózkodnak az ülésteremben, így az ő felszólalásukra nem kerül sor.

Most Gúr Nándor képviselő úr következik, kétperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából két kérdést szeretnék érinteni. Az valószínű, hogy már a Ház falai között érintett volt, de ha igen, akkor szeretném megerősíteni. A Nemzeti Civil Alap vonatkozásában egyértelmű forráscsökkenés következik be. Lehet, hogy nem pontosan mondom a számot, akkor kérem, hogy korrigáljanak. Azt hiszem, 1,7 milliárdos nagyságrendű az, amivel most számolunk a jövőre nézve. Ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor 2009-ben ez 7 milliárd forintos nagyságrendű forrás volt.

(19.00)

Nem csak a két számadat, amely mértékbeli különbséget hordoz magában, összehasonlítását akarom megtenni, bár az is fontos, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy szerintem mindenképpen legalább a 2009-es szintű, nagyságrendű források biztosítását meg kellene tenni.

Másik oldalról van ebben a törvénytervezetben egy olyan passzus, amely arról szól, hogy 10 százalékát a forrásoknak miniszteri keretek közé sorolja közvetlen döntés kapcsán. Én hiszek az objektivitásban, de azért ez némi szubjektivitást legalább feltételez, és ezt nem tartom mindenképpen helyénvalónak és jónak.

A másik dolog, ami fontos talán, hogy az egy százalékok tekintetében vannak olyan pénzek, amelyek beragadnak, jó lenne, ha ezek a nemzeti alap keretei közé kerülhetnének, és nem az államháztartási alrendszer gyarapítását szolgálnák.

Van még itt egy harmadik dolog, arra már, úgy látom, nem lesz időm, egy másik kétperces keretei között kell majd hogy elmondjam, ami a tanács és a kollégium szerepei közötti megosztással kapcsolatos.

Ha elnök úr hagy nekem időt arra, hogy a két perc lejárta után megnyomhassam egy utolsó kétpercesre, akkor ezt megteszem.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor újabb két percre megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, szoros kivételként.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Megtisztelő, elnök úr. Mindig is becsültem megértését, még akkor is, amikor elvette a szót, vagy nem adta meg. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Köszönöm szépen.

Tanács, kollégium. Az alap céljainak megvalósítása vonatkozásában az elvi, az irányító és a koordinációs dolgok alapvetően a tanács hatáskörébe tartoznak. Szerintem ez rendben is van, tehát ezzel semmi probléma. Pályázatok kiírása, operatív feladatok ellátása, sok minden egyéb más, pályázatok elbírálása, ez pedig a kollégium hatáskörébe tartozó tevékenység. Lehet, hogy csak számomra, de érthetetlen az, hogy ha így van a felállás, akkor adott esetben, ha a kollégiumnak a pályázat elbírálására vonatkozó támogatási döntésével nem ért egyet a tanács vagy a tanács elnöke, akkor miért következik be az a helyzet, hogy a végleges elbírálás végett a tanács elé kell terjeszteni a dolgokat? Ez nem más, mint a kollégium szerepének a negligálása; ez nem más, mint annak a visszaigazolása, hogy igazából, valójában a kollégiumokra nincs is szükség, mert ha nem azt a döntést szüli, ami a tanács vagy a tanács vezetésének az elképzelése, akkor felülírható a történet. Valójában ilyen értelemben formálissá válik a kollégium szerepe. Én azt gondolom, hogy ez így nem jó, ez egy olyan szintű, ha finoman akarok fogalmazni, erős korlátozása a kollégium szerepvállalásának, ami szerintem nem helyénvaló. Érdemes lenne ezt újragondolni.

Elnök úr, még egyszer köszönöm szépen megértését. (Gőgös Zoltán: Bravó! - Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz úgy is szeretnék hozzászólni mint civil, hiszen nem vagyok párttag, és egyben a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője vagyok, másik minőségemben pedig a Magyar Csodaszarvas Egyesület tiszteletbeli elnöke. Az utóbbi szervezet kitűzte célul azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság céljait, az egységesülési törekvéseit úgy szolgálja, hogy jótékonysági koncerteket, könyvgyűjtő akciókat, továbbképző táborokat szervez s a többi. Nem azért mondtam el, hogy magunkat fényezzem, csak egy kis villanásképpen, hogy a szorgos építőmunkások hosszú éveken át tartó téglalerakási műveleteiből épül föl a nemzet, a nemzet teste, amely nemzeti egyetemes munka műhelyében mindenki részt vehet munkájával, aki civilként szeretné ezt a sokat szenvedett nemzetet előremozdítani. Tehát egy ilyen műfajú jogszabályról van szó.

A másik minőségem a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, ami meg szintén egy civil munka, jogvédelem, embereket megvédeni egy olyan helyzetben, amikor őket jogsérelem éri, kiszolgáltatottak, akár az állam részéről, akár pedig más személyek, szervezetek részéről, határon innen és túl. Remélem, majd túl is lesz, és létrejön a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat, amelyre vonatkozóan a módosító javaslatomat beterjesztettem a költségvetési törvény vitájában. Biztatnak kormánypárti képviselők, hogy talán van esély arra, hogy létrejöjjön.

Konkrétan rátérve a tárgyra. Lényegében ez egy nagyon jelentős javaslat, elmondták vezérszónoki felszólalásokban a Jobbik képviselői is, de tulajdonképpen ebben, azt gondolom, egybehangzó vélemények hangzottak el a patkó különböző oldaláról, hogy ez a jogszabály kétségkívül egy radikális változást hoz ezen a területen. Tehát itt a Jobbik számára is egyfajta szimpatikus erőteljesség mutatkozik meg az előterjesztett szövegben és annak szellemiségében. Ha összességében kellene fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy tartalmaz jelentős pozitív változásokat, azonban vannak valóban olyan elemei a javaslatnak, amelyekre már igazából utalt erőteljesen Szávay István képviselőtársam, amelyek erre a bizonyos centralizációra, illetve itt a civil társadalom feletti kontroll lehetőségére utalnak. Hogy ez mennyire így van, szeretnék konkrétan is idézni az alkotmányügyi bizottságban hétfőn lefolyt vitából, ahol nem akárki, hanem Turi-Kovács Béla képviselőtársunk, a Kisgazda Egyesület képviselője mint civil úgy nyilatkozott meg, hogy kifejezetten aggályai vannak ezen törvényjavaslattal kapcsolatban, mégpedig a következők. "Vajon a civil szervezetek ellenőrzése és az ellenőrzésnek ez a fajtája, amelyekre egyébként a törvény utal, összeegyeztethetők-e éppen azzal a működéssel, amellyel a civil szervezeteknek azt a szabadságot kellene megadni, ami a pártok részére nem áll vagy nem állhat fenn?" És a civil szervezetek esetében nem tartja elfogadhatónak azt, hogy olyan esetekben is ellenőrzéseket helyez kilátásba, ahol egyébként a civil szervezetnek semmilyen gazdasági tevékenysége vagy gazdasági tevékenységgel összefüggő lehetősége nincs, és az állam mégis bele kíván látni a civil szervezet háttérlehetőségeibe, és azt mondja, hogy nem tartja olyannak ezt, hogy kiérlelt lenne, éppen ezért a civil szervezetek számára ez a helyzet így nem megnyugtató. Osztottuk Turi-Kovács Béla kormánypárti képviselő véleményét ellenzéki képviselőtársaimmal, és kérem, hogy a vitában, majd a későbbi szakaszban tényleg legyenek nyitottak arra, hogy próbáljuk oldani ezt a fajta központosítási törekvést.

Mindazonáltal a civil szféra szabályozása tekintetében kétségkívül szimpatikus, tehát jogászként is azt tudom mondani, hogy ez egy jó felismerés, helyes felismerés, hogy azt a fajta széttöredezettséget, ami a joggyakorlatban is megmutatkozott, amelynek elképesztői példái voltak - én magam tizenhárom éve vagyok ügyvéd, és rengeteg civil szervezet bejegyzése körül jártam el, erről rémtörténeteket tudnék én is mesélni meg kollégáim is tucatszámra, arról, hogy milyen hihetetlen széttartó, széttöredezett, következetlen a bírói gyakorlat az egyesületek bejegyzése kapcsán.

Fontos megjegyezni - és erre utalt államtitkár úr is -, hogy a javaslat is tartalmazza a 13. § (1) bekezdésében, hogy a nyilvántartásba vétel szabályairól egy önálló törvényjavaslat készült el. Ez éppen holnap kerül az alkotmányügyi bizottság elé általános vita tekintetében, csak az az igazság, szerintem szerencsésebb lett volna, ha egy csomagban tárgyaljuk ezt az egészet, úgy, mint ahogy az igazságügyi törvénycsomag tárgyában történt. Mindegy, ezen most már túl vagyunk, csak tényleg jó lett volna, ha oda-vissza csatolások kapcsán ezt folyamatosan tudtuk volna elmondani, az eljárásjogi és az anyagi jogi kérdéseket is, mert így igazán helytálló a dolog.

A civil kötődésem tekintetében még az is egy érdekes kötődés volt, hogy azon perben is részt vettem, módom volt részt venni - nem sok ilyenre került sor a magyar állam történetében -, ahol egy bejegyzett szervezetet feloszlatni rendelt a bíróság. Ugye, ez a Magyar Gárda Hagyományőrző Egyesület volt, amelynek az ügye egyébként a mai napig még nem lezárt, hiszen a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt van, és hitem szerint egy-két éven belül eldől, a gárdisták számára kedvezően. Mindesetre tegyünk hozzá annyit, hogy a gárdisták is, a bélyeggyűjtők is, a horgászok is, bármilyen úri passzió követői vagy éppen közhasznú ápoló tevékenységet kifejtők vagy hospice-tevékenységet kifejtők vagy jogvédők mind-mind azt szeretnék, ha egy olyan állami szabályozás lenne, amelyben tulajdonképpen alapvetően békén hagyják őket. Tehát hagyják őket dolgozni, minimális adminisztrációval, átlátható, korrekt bejegyzési eljárással, bírósági eljárással, illetve ezt követően a működés ideje alatt a bürokrácia, az adózás tekintetében, bevallási kötelezettségek tekintetében is minimális vagy követhető legyen, és a támogatások rendje is olyan legyen, ami átlátható és kiszámítható.

(19.10)

Egy ilyen rendszer nekünk a szimpatikus, és ha ebben a rendszerben tudunk előrelépni, tehát a javaslat tud javulni abban az irányban, hogy megpróbálja ezt a fajta központosító törekvést oldani, közös munkával meg tudjuk ezt tenni, akkor ez nagyon szimpatikus lehet számunkra. Annyit kell mindenképpen mondani, hogy ez egy szép új világ orwelli világa vagy Huxley-féle világa, egy olyan világ, ahol valóban a civilek tevékenysége akár pénzügyi eszközökkel tulajdonképpen kontroll alá vonásra kerül.

Legyünk őszinték! 1997-ben, a szocialista kormányzás időszaka alatt a közhasznúságról szóló törvény is tulajdonképpen már ebbe az irányba próbálta tolni a civil szektort. Ugyanis én nagyon sok eljárásban, bejegyzési eljárásban vettem részt, és nagyon sok közhasznú minősítés elnyerésére irányuló bejegyzési eljárásban, ahol a civil szervezetektől a közhasznúság megszerzése érdekében, amelynek gyakorlati szempontból egyetlenegy előnye volt, mégpedig az, hogy adókedvezményt kaphattak a támogatás után, nagyon mást, legalábbis a nem kiemelkedően közhasznúak nem nagyon kaptak, fel kellett adni az intimitásukat, tehát egy teljes körű belátást kellett biztosítani. Máig nem értem ezeket a szabályokat. Emlékszem, mindig 15 pontos, 30 pontos hiánypótlásokra hívtak fel a bírók arra, hogy de még a felügyelőbizottsági ülésre is mindenkit be kell engedni, az iratokat is bárki megtekintheti. Hát, nem tudom, én még nem találkoztam olyan civil szervezettel, amely arról számolt volna be, hogy az ülésein rendszeresen megjelennek, az irataiba betekintenek, persze ettől még ez a szabály lehetne jó is, de nem volt jó. Tehát ez a fajta nagyon mély belegyalogolás a szervezetek életébe nem volt jó.

Éppúgy nem volt jó egyébként, picit ugorva egy másik témára, az ügyészi felügyeletnek az a fajta széles köre, amely megfigyelhető volt. A '72. évi ügyészi törvény, amelyet újraszabályoz most a Ház, egy olyan szemléletet tartalmazott, amely lényegében a buharini, sztálini államelmélet alapján az állam kinyújtott kardjaként, az ügyészség csapjon le a renitens elemekre, többek között a civil szervezetekre, tehát a törvényességi felügyeleti eljárási eszközrendszer az ügyészek kezében a jelenleg hatályos szabályozás szerint megengedhetetlenül széles. Tehát ha ezt szűkíti a javaslat, és ebben majd kérem az államtitkár úr egyértelmű válaszát, hogy szűkíti-e vagy tágítja, ha szűkíti, akkor szimpatikus, jó irány, ha nem szűkíti, az nagyon nem jó irány.

Hadd emlékeztessek a Magyarok Világszövetségének az ügyére, abban is véletlenszerűen éppen szintén közreműködtem, nem az ügyészségi oldalon, és ott azt tapasztaltuk, hogy egyszerűen önjárásban van az ügyészség, és lényegében addig molesztál, addig fáraszt, addig nyuvaszt egy egyesületet, amíg az adott esetben le nem húzza a rolót, fel nem adja, és ott is egy hosszú, sok-sok éves per után dőlt el, hogy minden közgyűlési határozat érvényes volt, és nem volt megalapozott az ügyészség keresete, de ott már csődbiztos kirendelését vagy vagyonfelügyelő kirendelését is kérték, tehát nagyon-nagyon kemény helyzetek állnak elő. Ugyanez figyelhető meg nagyobb egyesületeknél, a Magyar Macskabarátok Egyesületénél is volt egy ilyen nagyon komoly konfliktus, az Ebtenyésztők Egyesületénél, tehát nagyon sok ilyen elnehezült ügy van, ahogy az ügyészség nem a funkciója szerint jár el. Ezt mindenképpen meg kell változtatni.

A javaslatnak az a szellemisége, hogy a Ptk. szabályozását harmonizálja az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezéseivel vagy az egyesülési jog szabályaival, ez egy helyes megoldás mindenképpen. Abban tud az ember reménykedni, hogy majd a bírói gyakorlat fel tud zárkózni emögé. Már a bizottsági ülésen is jeleztem, hogy a hatálybalépés időtartama rövid, tehát egyszerűen már előre borítékolható, hogy itt hatalmas káosz lesz a társadalmi szervezetek bejegyzésével foglalkozó bírói karnál, amely amúgy is túlterhelt, amúgy is szobajog uralkodik, ugye ez náluk, az ügyvédi körben gyakorlatilag egy ilyen mondás, hogy nemcsak hogy bíróságonként más egy adott egyesület alapszabályának a megítélése, de bírósági folyosónként is más, szobánként is más. Tehát ha gyakorlatilag úgy alakul, hogy az ember jó bíróhoz kerül, akkor átmegy az az alapszabály, a szomszédos bírói szobában már nem megy át ez az alapszabály, és kap az ember egy 30 pontos hiánypótlást. A TASZ csinálta meg azt a tesztügyet pár évvel ezelőtt, hogy benyújtott húsz megyei bíróságra ugyanolyan tartalmú alapszabályt, kérve ugyanolyan alakisággal benyújtott kérelemmel a bejegyzést. Mi lett a megoldás? Húsz különböző végzés született. A fele bejegyezte, a másik fele nem, tehát teljes káosz van. A civilek számára nagyon jó az, amit megnyit a törvény, ez a bejegyzés nélküli civil társulás című dolog, egyébként ilyennek minősült és minősül jelenleg is a Gárda-mozgalom, nem tudom, hogy miért nem értették meg ezt az eljáró bírók ebben a hosszú eljárásban. Remélem, hogy Strasbourgban csak felhomályosul a dolog, de egyelőre ez egy fontos és jó dolog, tehát nem kell mindenáron betuszkolni ezeket a szervezeteket valamilyen kategóriába.

A közhasznúság körében itt átminősült; beszéltek már a képviselő kollégák arról, hogy milyen módon minősül át a fogalomrendszer. Itt az az aggályunk, hogy nagyon sok olyan közhasznú szervezet lesz a jövőben Magyarországon, amennyi kiemelkedő közhasznú van, tehát valamilyen módon így a közhasznúsági fogalom szűkítése igazából elfogadhatatlan, mert az államháztartási jogszabályok szerint a költségvetési forrásokhoz való hozzáférésnek minden támogatási útvonalon a közhasznú minősítés a feltétele. Tehát az állam a civilek mezében és kereteiben elsősorban a saját szervezeteit ismerheti el vagy támogathatja. Állam alatt, szofisztikáltan fogalmaztunk, adott esetben éppen a kormánytöbbséget is érthetjük, a mindenkori kormánytöbbséget, tehát nem akarok most mindenáron a kormánytöbbség felé mutogatni, de benne van a rendszerben ez a lehetőség.

Az is elgondolkodtató, hogy vajon helyes-e a jogszabályban az a megoldás, amely úgy foglalható össze, hogy a végelszámolási, csőd- és felszámolási szabályok alkalmazását rendelik el az egyesületekre. Erre a válasz egyértelműen az, hogy igen, ez egy jó megoldás. Jó megoldás, mert gyakorlatilag az egyesületek szereplői gazdasági ügyleteknek bizonyos szegmensekben, és azért az tényleg megengedhetetlen, hogy megrendel egy 10 millió forintos könyv kiadását egy egyesület, a nyomda legyártja, az alvállalkozók közreműködnek, ott az eredmény, a teljesítési igazolás, és az egyesület azt mondja, hogy bocsánat, én szegény egyesület vagyok, nem tudok fizetni. Nyilván a felelősségi rendszer ugyanúgy alakul, mint ahogy egy kft.-nél, tehát gyakorlatilag nincs igazából felelősség, csak a vagyon a fedezet, de lehessen az ilyen szervezetet megszüntetni, kiiktatni az élők sorából, ha valóban nem tartja be a vonatkozó szabályokat.

Amit még mindenképpen kiemelnék, és lehet, hogy még egy későbbi felszólalásban majd még tovább szőhetjük ezt a történetet, az a szabályrendszer, amit most újraszabályoznak végül is egyesülési jog anyagi jogi szabályai tekintetében. Tehát nagyjából a szabályok változatlanok, ha jól vettem észre; tíz fő ugyanúgy, megalakulás kimondása, ügyintéző képviseleti szerv létrehozása. Nagyon helyes, hogy a vezető tisztségviselő már nemcsak magyar állampolgár lehet, hanem bármely Magyarországon tartózkodási engedéllyel bíró személy. Én azonban ennél még tovább is mennék, mondjuk, adott esetben egy kárpátaljai magyar, ha jól észlelem, ő ezek szerint nem lehet mondjuk magyarországi civil szervezet vezetője. Erre majd konkrét választ kérnék szépen az államtitkár úrtól. Ez nem jó megoldás így. Tehát mi egy magyar nemzetben gondolkodó képviselők vagyunk, remélem, mindannyian, és nekünk ebben a Házban az össznemzeti érdekeket kell figyelembe venni, tehát kérem, hogy ezt vegyék figyelembe.

Mindenesetre rövidre zárva a dolgot, én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat számos biztató elemet tartalmaz, ezt azonban olyanná kell tenni, hogy a civil szféra valós akaratát, valós érdekeit még jobban szolgálja, és ne telepedjen rá az állam a civil szektor minden elemére, és próbáljuk meg olyan keretek között tartani az állam szerepét, ahogy ez szükséges, tehát egy minimális, de szükséges szinten.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Horváth János professzor úr, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom oka, szándéka az, hogy végighallgattam, ami itt történt az elmúlt órákban a civil szervezetekről, és olyan érdekesnek tartom, és olyan gondolatokat hoz vissza bennem, amelyeket szeretnék megosztani a tisztelt Házzal és azokkal, akik figyelnek bennünket és azokkal, akik valamikor olvasni fognak bennünket. Sok minden előjött az előadás és a vita során. Úgy érzem, sok minden még hozzáteendő, jó, ha hozzágondoljuk. Azért mondom ezt, mert én ezzel a témával évtizedeken át foglalkoztam tudományos megközelítésben mint a közgazdaságtan és a társadalomtudományok professzora.

(19.20)

Jelenleg is elnöke vagyok egy világszervezetnek, Association for the Study of the Grants Economy, aminek ez a témája, a civil szervezeteknek azok a gazdasági tranzakciói, amelyek nem a piacgazdaság vagy pedig az állami allokáció szférájába esnek.

A magánszervezetek, az önkéntes szervezetek dolgairól beszélünk, ugye? Miért fontos ez? Azért, és ezt társadalmak időnként belátják, időnként több súlya van ennek, mert a kormányzat, a kormányok szerepe és tevékenysége a társadalmi, gazdasági életben olyan, amilyen. Megfontolt, lassú, néha elhamarkodott, néha messze elmarad az idők kívánalmai mögött, vagy amögött, amit a társadalomnak akár csak egy részlege is kíván. Éppen az az előnye ezeknek a civil szervezeteknek, hogy nem szükséges, hogy az egész társadalom, az egész kormány, az egész parlament kívánja vagy akarja, hanem egy csoport ember összefog, önkéntesen, magánszervezet, mert van egy meglátása, van egy célja, van egy szándéka. Az a szándék nem érte még el a társadalomban vagy a politikai szférában azt a fokot, hogy az politikává váljon. Na de azért az lehet jó! Mint ahogy igen gyakran úgy van, vagy legalábbis lehetőséget ad annak az embercsoportnak, hogy gondolatait kipróbálja, alkalmazza. Ezek az önkéntes kezdeményezések időnként aztán kinőnek programmá, az egész társadalom, a kormány számára, de ha nem lenne meg a lehetőségük kisebb embercsoportoknak, hogy ezt tegyék, akkor a dolgok talán hosszan elmaradnak, vagy elszáradnának, vagy ki se rügyeznének.

Gondolok itt olyasmire, hogy oktatás, egészségügy, feltalálás, kísérletezés, aztán a jóakarat, a filantrópia szférájában különösen jelentős volt az emberiség történelme során, Európában, ha körülnézünk Európa történetében, ki ismeri közülünk az augsburgi Fuggereit? A Fuggerekről sok mindent tud a történelem, de volt egy olyan aspektusuk is a Fuggereknek, hogy jótékonyak voltak, és létrehozták azt a ma is létező öregotthont, amelyiknek érdekes a történelme. De a mi magyar valóságunkban is sok erdélyi iskola, meg másutt szerte az országban önkéntes civil kezdeményezésképpen jöttek létre. Tehát ebből azt az észrevételt vonhatjuk le nyomban, hogy a társadalom, a gazdaság, a nemzet előrébb halad ezeknek a civil szervezeteknek a létezése révén. Fejezzük ki modern számítással, a GDP, a nemzeti össztermék több lesz azért, mert az önkéntes szervezetek valamit tesznek, ami különben nem történne meg, ha ezek nem jönnek létre.

Lehet ez az önkéntes szervezet a cecei paprikatermesztők nemesítése, és létrejön egy jobb termék, vagy lehet a sáregresi önkéntes tűzoltó-egyesületnek a zenekara, és mondhatnék nagyokat és kicsiket, az előbb említettem a Fuggereit, most említem a sáregresi tűzoltó-egyesületet. Igen gyakran nagy tudományos intézetek nőnek ki ezekből. Az Amerikai Egyesült Államok nagy, híres egyetemei, szinte mindegyik így született meg, a John Harvard évszázadokkal ezelőtt, vagy a chicagói egyetem, a John Rockefeller és így tovább. Önkéntesen, a maga jó szándékából, vagy lehet ez önző szándék is. Előfordul az, nem is ritka, hogy valaki a saját világképét szeretné megvalósítani, azután is, amikor ő már nem él. Tehát azzal a szándékkal létesít olyan intézményt, egy civil szervezetet, nem egy kormányszervezetet, és nem hagyja a gyermekeire, mert attól tart, hogy a gyermekei majd lusta módra felélik és eltékozolják, hanem intézményesíti, és akkor az a világkép, amiben ő él, számos példa van, megint Amerikából hozom, a Carnegie Intézet, és több ezer Carnegie könyvtár van, kicsi könyvtárak amerikai kisvárosokban és falvakban, mert ez a Carnegie nevezetű gazdag ember azt mondta, hogy jobb lesz a társadalom, ha az emberek többet olvasnak. Ezért kis könyvtárakat létesített ezrével. Én éltem valaha egy városban Nyugat-, Északnyugat-Amerikában, ott is volt egy kis könyvtár. Rá volt írva, hogy Carnegie könyvtár. Ilyenek létrejönnek. Ezzel jobb lesz a társadalom, több lesz a termelés, tehát a GDP-mérésben is alkalmas ez, jelentős ez.

Még említeném, hogy ezeknek a létrejötte és a működése talán hasonlítható ahhoz, ahogy szoktam mondani, hogy fonják a társadalom fonalait és szövik a társadalom szöveteit, mert olyan kicsinyek néha, és úgy kezdődnek, hogy törvényhozási aktussal vagy társadalmi mozgalommal nem valósulna meg.

Aztán a jelentősége, egyik következménye ezeknek az újraelosztás. Igen tisztelt Országgyűlés! Mi itt ebben a parlamentben, ha jól megnézzük, munkánk nagy részében újraelosztással foglalkozunk, adózás, regulációk, ez meg az, nagyon sok az újraelosztási vetülete annak, amit a kormányok csinálnak. Mennyi? Úgy is tekinthetjük, hogy a magyar összjövedelemnek, összterméknek fele, 50 vagy 60 százaléka elkerül azoknak a kezéből, akik megdolgoznak érte, adózás meg különböző formákban. És aztán valamire felhasználtatik, éppen mi, törvényhozók szabjuk meg ezt gyakran.

Tehát ez az újraelosztási folyamat, amelyik olyan nagy egyik-másik társadalomban, például minálunk túlzottan túl nagy, lehetne úgy is kevesebb és egészségesebb, ha önkéntes civil szervezetek végeznének el bizonyos társadalmi feladatokat, például az oktatás, az egészségügy vagy a kultúra és egyéb más szférákban. Tehát az újraelosztási aspektusa, szerepe, következménye a civil szervezeteknek megérné azt, tisztelt Országgyűlés, tisztelt kormányunk, hogy ezzel a témával behatóan tovább foglalkozzunk, mert jó befektetés volna, már a következményei a kormányzásra és a termelésre vonatkozólag.

Most még annyit talán, hogy ezek a szervezetek, amelyek így létrejönnek, ezek a civil szervezetek nagyon sokfélék lehetnek, és ezeknek a hatása a társadalmakra változik, hogy 2-3-4-5 százalék vagy 30-40 százalék, tudóstársaimmal különböző konferenciákon erről elég sokat vitatkoztunk. Hadd jegyezzem meg, hogy sok száz könyv jelent meg ezeknek az értekezleteknek és munkáknak a nyomán, ami elérhető a könyvtárakban szerte a világon, és talán nálunk, nem talán, bizonyosan nálunk, Magyarországon.

(19.30)

Amikor ez a törvény, amit most is alkotunk, és ehhez hasonlók, alkalmazásra kerül, jó lesz, ha a kormánykodó intézmények és szervek tanulmányozzák ezt az irodalmat, és elgondolkoznak ezen az aspektusán is, amit most tisztelettel ajánlok. Ugyanis nem szűzföldet szántunk most, nem elölről kezdünk valamit. Megvan az az előnyünk, tisztelt Országgyűlés, hogy van egy jó nagy adag, lehet, hogy időnként szénakazal- és szénaboglyaszerű tudás ebben szférában, a civil szervezetekben, azonban ez létezik, különböző társadalmak különbözőképpen művelik. Az előbb említettem a németországi vagy az észak-amerikai példákat, aztán a tradicionális társadalmakban persze hogy másképp csinálták időnként.

Vagyunk Biblia-olvasók néhányan vagy sokan, számos példája van az Ószövetségben, az Újszövetségben az újraelosztásnak, a filantrópiának, a jó cselekedetnek, vagy más motiváció nyomán történő újraelosztásnak. Amikor Mózes a törvényeiben megmondta, hogy hogyan legyen, nem mindig úgy volt, mert voltak kezdeményezések ott is a törzsek meg a családok részéről, és végig a magyar történelem évezredében ilyeneket találunk.

Engedtessék meg, hogy amikor ezekre felhívom a figyelmünket, tisztelt Országgyűlés, annyi maradjon meg bennünk, hogy ez az a törvény, amelyiket ajánlom, hogy szavazzunk meg. Elképzelhető, hogy a viták során, a bizottsági tárgyalások során módosítások is előkerülnek. Fontoljuk meg, mert megéri, megérné a módosításokat is meghallgatni. Nem kell prófétának lennem, hogy azt mondjam, hogy a következő évek során látok módosításokat, nem azért, mert rosszul csináljuk - lehet, hogy rosszul is csináljuk -, de inkább azért, mert annyi magot, gondolatot vet el ez a téma, hogy érdemes lesz továbbfejleszteni.

Ezzel a gondolattal megköszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Szilágyi László képviselő úrnak adok szót, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy teljesen igaza van Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak abban, hogy Magyarországon mintha nem alakult volna ki egy helyes munkamegosztás az állami szféra és a civil szféra között, sőt, még idevehetjük a gazdálkodó szférát is. Ha lenne egy rendes munkamegosztás és egy megfelelő együttműködés a három szféra között, sokkal előrébb tartanánk már.

Ezzel együtt tényleg az a helyzet, mintha az állam nem szívesen engedne el bizonyos feladatokat, sőt, most látjuk, ez az állam még visszaragad magához mindenféle vagyont, feladatot és funkciót, amire, azt gondolom, semmi szükség nincs. Végre el kellene jutnunk oda, hogy öntevékeny társadalmi csoportoknak oda merjünk adni bizonyos funkciókat. Régen volt is egy ilyen jelszó, talán még pályázati forrást is allokáltak hozzá annak idején, valamikor, nem is tudom, '96-ban, hogy "állami feladatok átvállalása". Ez egy nagyon fontos feladat volt, én nagyon sajnálom, hogy akkor megszakadt. Én ezt civilként éltem meg. Civilként mi teljesen úgy éreztük, hogy az állam helyett dolgozunk, mert az állam bizonyos dolgokra nem tudja kiterjeszteni a figyelmét és a tevékenységét, teljesen normális módon.

Az államnak szerintem nem feladata, hogy bizonyos tanácsadásokat elvégezzen, hogy bizonyos szemléletformáló tevékenységet végezzen - nagyon hosszan tudnám ezt sorolni -, és ezt oda kellene adni a civileknek. Miért ne tehetnék meg? A megfelelő akkreditáció után, a megfelelő ellenőrzés mellett feladatfinanszírozást kellene hozzá társítani, és sokkal egyszerűbb dolga lenne az államnak is, és sokkal izgalmasabb lenne a civil szférának is. Én nap mint nap látok olyan feladatot, amit most civilek látnak el, és közben a kisvállalkozói szférának kellene, és ugyanezt látom fordítva is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Ertsey Katalin képviselő asszony következik, az LMP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először szeretnék szólni arról az érzésről, ami nem először kerít hatalmába, azokon a vitákon és egyeztetéseken is hatalmába kerített, amikor politikusok és civilek próbálták megbeszélni ezt a törvényt, az első verzióját, majd a kiszivárgott új verziót, és aztán végül ezt.

Engem mindig meglep, és még parlamenten kívül dolgozóként is meglepett az a végzetes elszakadás, ami jelenleg a politikusok és a civil szféra között van. Gyakorlatilag különböző élményeket, meglehetősen elszigetelt személyes élményeket említenek föl politikusok, hogy igen, én is adtam egyszer a szegényeknek csomagot, vagy a mi falunkban is van egy olyan szervezet, ami ilyen munkát végez, de soha, egészen sokáig ebben a parlamentben nem jelentek meg olyan emberek, akik ebben a szektorban dolgoztak. Az LMP soraiban elég sokan ülünk ilyenek, akik 10-15 évet töltöttünk el civil szervezetek munkatársaként, vezetőiként, később kurátoraiként inkább már stratégiai kérdésekkel foglalkozva, és a Jobbik soraiban is ülnek olyanok, akik tudják, hogy miről beszélünk.

Ezzel szemben az összes többi frakcióban egy olyanfajta hozzáállást tapasztalunk, és a kormányzat részéről értelemszerűen meghatározó ez a hozzáállás, hogy van egy rosszindulatú, mondhatnám frusztrált hozzáállás, ami elsősorban a civilekre mint valami gyanús társaságra tekint, zuschlagozás, "egy-másért alapítványozás", de majd mi rendet vágunk. Ebben azért van némi egyetértés a Jobbik és a kormánypártok között is.

És van egy jóindulatú, de teljességgel tájékozatlan hozzáállás, hogy ezek olyan helyes - ugye, azt szoktuk mondani - bélyeggyűjtők, ezek olyan helyes, Steiner képviselőtársam szerint toleráns emberek. Ezek olyan helyes kis bélyeggyűjtők, ártatlan hobbiszervezetek. Jellemző, hogy az egyik képviselőtársam a fotószakkörre asszociál, akkor, amikor én - elég helytelenül - fényképeztem az "egybeülést", és nemsokára felteszem majd a Facebookra - zárójel bezárva. Vagy felemlegeti valaki, hogy a Zengő és a Tubes megvédése ügyében milyen szép is volt, amikor ott mentek, gyűjtötték az aláírást, és mozgalomba kapcsolódtak.

Hadd áruljam el ezeknek a jóindulatú politikustársaimnak, hogy a civil társadalom valami egészen másról szól. Most nem megyek bele abba a vitába, hogy a civil társadalom nem csak arról szól, hogy a civil társadalom szabályai szerint működtetünk szervezeteket, a civil társadalom értékhordozó is. Egészen messzemenő filozófiai vitákat lehetne folytatni arról, hogy ha nem megfelelő és nem a társadalom hasznát, hanem a társadalom szétszakítását szolgáló erők, szabályosan, szépen bejegyzett vagy éppen nem bejegyzett civil szervezetként működnek és masíroznak föl-alá az országban, az milyen távol áll a civil társadalom eszméjétől, de ebbe nem megyünk bele.

Alapvetően azt szeretném önök elé tárni, hogy milyen jellegzetességei vannak a ma Magyarországon valóban működő civil társadalmi szervezeteknek. Rendkívül magas színvonalú intézményfenntartó, szolgáltatást nyújtó és ilyen értelemben foglalkoztató szervezetekről van szó, amelyek pontosan arról a piaci és állami kudarcról szólnak, ami világszerte - ez nem magyar, nem kelet-európai jelenség - arról szól, hogy ők a sajátos szervezeti keretekben megvalósítják azt, amire a piac vagy az állam nem képes vagy nem akar megoldást nyújtani.

A foglalkoztatást említettem, de itt meg kell említeni, hogy nemcsak a fizetett, hanem az önkéntes alkalmazás is hatalmas ebben a szektorban. Nem véletlenül nevezik harmadik szektornak elsősorban az amerikai szakirodalomban ezt a szegmensét, a gazdaság, a társadalom, az egész együttélésünk egyik szegmensét.

A másik csoport azok a jogvédők, érdekvédők, szakmai szervezetek, amelyek véleményét a mai napig mi is rendszeresen és hálásan használjuk. Csúnya szóval, akik önkéntesen, de mégis végtelen profizmussal képesek, a valóságból érkező problémákat átszűrve konkrét policy szintű javaslatokat tenni, tehát megnézve azt, hogy a kliensek felől mi érkezik a valóságból, ebből fölállítva politikai, közpolitikai javaslatokat tenni, illetve a másik irányban, az érintettek szempontjából megvizsgálni azt, hogy egy-egy parlament elé beérkező javaslat milyen hatással van az általuk szolgált kliensrétegekre.

(19.40)

Egy harmadik réteg, ez a bizonyos saját örömükre létező, valóban hobbiszervezetek, ezek jelentősek és számosak. Hogyha megnézzük a nonprofit szektor szegmentálását, akkor a sport-, kulturális és szabadidő kategóriában van a legtöbb civil szervezet. Ezek valóban ilyen helyes kis civilek, és nem is biztos, hogy az államnak túl sok dolga van velük, de azért nem ők a meghatározó jellemzői a civil társadalomnak.

És végül vannak a kölcsönös haszonra ezek az úgynevezett mutual benefit szervezetek, amelyeknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy bár nem szolgáltatnak, nem érdekvédők és nem hobbisták, mégis olyan meghatározott társadalmi csoportokat szolgálnak sajátos eszközeikkel, amelyekre megint csak állami és piaci megoldás nem születik. Ezek a nagyon távoli megközelítések, amelyeket a parlamenti vita során hallottunk, azt súgják nekem, hogy nem érzékeli a parlament egyik oldala sem, hogy milyen alapvető jellemzői vannak a civil társadalmi szervezeteknek, hogy az a bizonyos, az államnak kedves megközelítés milyen messzire löki a valóságtól ezt a vitát. Ha egy törvénytervezetnek az a szemlélete, hogy ami az államnak kedves, csak azt veszi be egy bizonyos körbe és azt honorálja, akkor egész egyszerűen nem fogja tudni betölteni a funkcióját.

Ahogyan Szilágyi képviselőtársam is említette, vannak természetesen az államtól átveendő és ilyen értelemben finanszírozandó feladatok, ennek meg lehet határozni szépen a kereteit, de vannak olyan szükségletek, amelyeket az állam egész egyszerűen fel sem ismer, és ezért nem átad egy meglévő, számára előírt feladatot a civil szervezetnek, hanem egész egyszerűen teljességgel érintetlenül hagyja azt a területet. Ekkor keletkezik az, hogy a civil szervezetek oda bekerülnek, és szolgáltatást, megoldást, bármilyenfajta hasznosságot nyújtanak.

Az államnak kedves szemlélet élesen ellentétben áll azzal, ami a civileknek, az embereknek, úgymond nekik kedves, hogy így fejezzem ki magamat. Az egyik nagyon jó jele ennek, hogyha megnézzük akár csak a legutóbbi 1 százalékos szervezetek toplistáját, ott az első kétszáz, azt hiszem, 3 millió forintig megy le, több száz millió forintos, inkább nem kommentálom, milyen szervezetektől kezdve. Ezek azok, amiket az emberek szeretnek. Most lehet azon vitatkozni, hogy valóban vannak ezek között olyanok, amelyeket nem megfelelően használunk, de ez nem ennek a törvénynek a feladata, ez az ellenőrzés feladata. Az embereknek kedves szervezeteket az emberek támogatják, még abban a helyzetben is, amelyben ma Magyarországon vagyunk. Ezek között nincsenek meg, nem elsősorban azok a szervezetek vannak meg, amelyek ebben a tervezetben kedvesként vannak aposztrofálva.

A másik furcsa jelenség itt az államnak kedves civil körök meghúzásánál, a stratégiai partnerség ebben a tervezetben szerepel, de már egy létező forma. Legnagyobb megdöbbenésemre az első stratégiai partner Magyarországon a KIM számára az Amerikai Kereskedelmi Kamara volt, amely szervezetet jól ismerem, az AmCham Alapítvány felügyelőbizottságában ültem, és pontosan tudom, hogy Magyarország legerősebb gazdasági lobbiszervezete, és ők maguk, ha tudták volna, hogy ők az elsők abban a sorban, ahol azután később más szervezetek is, most éppen a mai hírekben hallottam, újabb szervezetekkel kötöttek stratégiai partnerséget, ha ők tudták volna, hogy ők az elsők, akikkel úgymond civil társadalmi szervezetként stratégiai partnerséget köt a KIM, akkor ők maguk tiltakoztak volna, mert van annyi ízlés bennük. Amerikaiak lévén pontosan tudják, hogy mi a civil szervezetek valódi feladata, és akkor ők maguk tiltakoztak volna, hogy Magyarország legerősebb lobbiszervezeteként őket mint civil társadalmi partnert tekintse ez a kormányzat. Előbb kellett volna a szociális, szakmai szövetségekkel, a különböző ernyőszervezetekkel és a valódi problémákat képviselő, jóval gyengébb, összehasonlíthatatlanul gyengébb lobbierővel rendelkező szervezetekkel stratégiai partnerséget kötni, mint az AmChammel. A baráti szervezetek kiválogatása a mai hírek szerint is olyan szervezetekre terjed ki, elsősorban ezek kamarák, ipari érdekérvényesítő szervezetek, tehát ez a trend nem volt véletlen, amit az AmCham megnyitott, az egy olyan sor, hogy itt ipari lobbistákkal fog ez a kormányzat civil szervezeti stratégiai partnerséget kötni, ami, azt gondolom, szégyen.

A másik egy egészen brutális megoldása annak, hogy mik az államnak kedves és mik a nem kedves szervezetek: ez az újraregisztrálás, ami, belátom, elvégzi a funkcióját, valóban meg lehet így szabadulni alvó szervezetektől, ami régi igénye a civil társadalomban dolgozóknak, bár valójában egyébként ezek nem kérnek enni, úgyhogy különösebben nagy zavart nem okoznak.

Az újraregisztráció. Az újraregisztrációt Lukasenko alkalmazta, amikor azt akarta, hogy kiszorítsa a különböző célú civil szervezeteket az országból, többek között a Soros Alapítványt annak idején. Lehet ezt a módszert alkalmazni, nagyon hatékony, de talán nem kellene ezt a mintát célul venni. Én azt gondolom, az újraregisztrálásnak lehet egy olyanfajta megoldása, ami segít a civil szervezeteknek megszabadulni a létezés terhétől, ezt is elmondtam számtalan civil vitában, de ez a módja nem igazán az.

Egypár dolgot szeretnék még arról elmondani, itt az előbb szó volt arról, hogyan egyeztetett a kormányzat. Szeretném elmondani azt, hogy az LMP ahhoz képest, hogy sok olyan ül közöttünk, aki maga is civil szervezetekben dolgozott, egy nagyon komoly egyeztetési folyamaton mentünk végig. Országos ernyőszervezetekkel, támogató, adományozó és egyéb szakmai segítséget nyújtó szervezetekkel beszélgettünk, amelyek valóban rálátnak a tagszervezeteikre, illetve a hozzájuk közel álló szervezetekre, az ő szolgáltatásaikat igénybe vevőkre, napi tapasztalataik vannak.

Ágazati egyeztetéseket folytattunk különböző szakmai területekkel, nyilván elsősorban a legmélyebben és a legintenzívebben a zöld szakmai szervezetekkel vagy ágazati szervezetekkel beszélgettünk, pártvitát folytattunk, szakértőkkel egyeztettünk, tehát olyanfajta rálátásunk van erre a szektorra, amit hozunk a régebbi életszakaszunkból és az újból is.

Azt kérem, hogy az LMP módosító javaslataira úgy tekintsenek, mint a civil szektorból érkező és az ő javaslataikat becsatornázó módosító javaslatokra, ne olyanfajta tekintettel legyenek rá, akár egy rosszindulatú verzióval, tehát ahogyan kezdtem, hogy itt valami rendet kell vágni, mert ez mind csaló, és ne egy olyan jó szándékú, de tájékozatlan tekintettel, hogy hát, ezekkel a hobbiszervezetekkel tulajdonképpen nem is kell különösebben semmit kezdeni.

Még egy utolsó kitételt szeretnék tenni. Nem az én tisztem válaszolni Tóbiás képviselő úrnak, de az is jól jellemzi, hogy itt az adománygyűjtő szervezeteket megemlítette, hogy ezeknek miért van külön támogatásuk, vagy miért vannak valami speciális helyzetben, miért ne lehetne minden megyei szervezetnek vagy hasonlónak ilyen kedvezményeket adni. Azért, kérem szépen, mert Magyarországon hosszú évekkel a rendszerváltás után sincsen meg az az adományozói kultúra, amiről Horváth János nagyon hozzáértően beszélt. Ezek a szervezetek adják, osztják azokat az adományokat, amelyeket sajnos itt Magyarországon nem a Rockefellerek, Fordok, Carnegie-k vagy más, akár nagyvállalati alapítványok endowmentjéből, tehát alaptőkéjéből finanszíroznak, hanem maguk is gyűjtik ezt a pénzt. Gyűjtik helyi pénzből, helyi célokat helyi szükségletfelmérés, helyi szakértelem alapján támogatnak.

Én azt kérem, egy kicsit mélyedjünk el abban, hogy mit akar a civil társadalom, és fogadjuk úgy a módosítókat, amelyek próbálják ezt az eléggé rossz szemléletű civil törvényt valóban a magyar helyzethez igazítani és javítani.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólások következnek, mégpedig pillanatnyilag öten állnak sorban. Elsőként Kővári János képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért kértem két percet, mert képviselőtársam vagy alapvető tévedésben van fogalmak vonatkozásában, vagy rosszindulatúan, szándékosan félrevezeti a parlamenti vitát figyelőket. Szó nincsen itt államnak kedves szervezetekről, meg hogy az állam csak azokat finanszírozza, amelyeket majd ő kiválaszt. Önök folyamatosan csúsztatnak vagy tévednek.

Ez a törvény pontosan arról szól, amit egyébként önök is támogatnak, hogy különböző forrásokhoz jussanak szervezetek, amelyek erősek abban, hogy vállalati vagy magánforrásokat tudnak mozgósítani, és egyébként nem állami vagy önkormányzati feladatban vesznek részt. Azoknak vajon miért kellene az államnak támogatást adni? Ezt mondja már el nekem, legyen szíves!

Egyébként pedig nem zárja ki ezt a lehetőséget, mert a Nemzeti Civil Alapon keresztül vagy a nemzeti együttműködési alapon keresztül változatlanul pályázhatnak majd, pályázati úton változatlanul forrásokhoz juthatnak ezek a szervezetek. Itt csak arról van szó, hogy ha az állam vagy az önkormányzat egy civil szervezetet partnerként kezel, és valamelyik állami vagy önkormányzati feladatban, nem az általa kedvesnek nevezett feladatban, hanem jogszabályokban fogalmazott feladatokban - amik egyébként, ön is tudja, hogy mindig változnak, mert nem volt mindig családsegítés például, szeretném emlékeztetni, és most már állami feladatként jelenik meg, vagy lehetne mondani a házi segítségnyújtást, és lehet sorolni. Ezek nem kötött dolgok, hogy mik az államnak vagy az önkormányzatnak fontos feladatok, ezek alakulnak a társadalmi igények szerint.

Viszont ilyen feladatok átvállalására csak azok a civil szervezetek alkalmasak, amelyek képesek valamilyen pénzügyi, szervezeti fejlettséget elérni. Képesek arra, hogy menedzseljék a szervezetüket, képesek arra, hogy mozgósítsanak más forrásokat is, nemcsak állami forrásokat, mert nem azért adja az állam át a feladatokat, hogy ezután is az állam finanszírozza, de más lássa el, hanem egy részében az állam a normatívában az intézményeket működtető szervezeteket támogatja, de a többit neki kell tudni előteremteni. Ebben különbözik egy állami vagy önkormányzati intézménytől.

Tehát itt csak arról van szó, hogy végre helyére teszi a törvény a különböző típusú szervezeteket, és nem aszerint, hogy hobbi vagy környezetvédelmi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy oktatási szervezetről van szó, hanem aszerint, hogy milyen fejlettségi szintre ért, és milyen társadalmi feladatban tud részt venni. Erről van szó. Szó nincsen itt államilag kedves szervezetekről, önök folyamatosan csúsztatnak ez ügyben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ertsey Katalin képviselőtársam felszólalására reagálva egyrészt tényleg szeretném megköszönni azt a tárgyszerűséget, amellyel jelezte, hogy az LMP és a Jobbik soraiban találhatók valóban most szinte példa nélkül az elmúlt húsz év történetében viszonylag sokan olyanok, akik civil szektorban működtek korábban, és nem politikusként vesznek részt esetleg egy-két országos sportszövetség reprezentatív vezetőjeként a civil életben, úgymond.

Tehát ez fontos dolog, azonban annyiban nem értek vele egyet, hogy úgy érzem, valamilyen talán nem megfelelő ismereten alapuló előítéletességet érzek a szavaiban akkor, amikor azt mondja, hogy vannak a jó civilek, mondjuk, a karitatív jellegű, bélyeggyűjtő és a többi, és vannak a rossz civilek, mint például a gárdista masírozók, akik fenyegetik az embereket. Civilek vannak. Civilek vannak, akik az embereket szeretnék megvédeni, árvíz idején kimenni és rakni a zsákokat. Valaki bélyeget gyűjt, valaki nőjogokért küzd, ezerféle civil munka van, ne tegyünk mesterséges különbséget ezek között!

Nyilván a jogellenesség határa az a határ, amely a civilek számára határt jelent. Ez pedig jelen esetben, ha a gárdistákról van szó - határozott, szent meggyőződésem szerint a Legfelsőbb Bíróság téves ítélete alapján -, nem lépték át a törvényesség határát, és nem lépik át a mai napig azok sem, akik a közbiztonsági válsághelyzetben szenvedő, a mindennapi bűnözéstől szenvedő emberek számára szeretnének önkéntes segítséget adni akár pénzügyi adomány, akár pedig védelem útján. Ne tekintsük őket az állam ellenségének, kifejezetten ők a társadalom gyógyítói, ugyanúgy, mint az orvosok vagy pedig az ápolók, vagy bárki más, aki a társadalom számára hasznos munkát fejt ki.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth János képviselő úr következik kétperces hozzászólásra.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Amikor a civil szervezetek erényeiről beszéltem az előbb, az idő korlátozása miatt persze hogy a kép nem teljes. Úgy érzem, hogy mégis hozzá kell adnom, mintegy óvni bennünket, nehogy az maradjon meg, hogy Horváth János annyira lelkes ezen műfaj iránt, hogy ennek nincs határa.

Persze, a civil szervezet is olyan intézmény, olyan institúció, amivel ügyeskedő emberek ügyeskednek, és rossz célra használják, éppen ellenkező célra: csalnak. A példák számosak, és vigyázzunk. Én erről tanulmányokat írtam. Zárójelben mondom, én elnöke vagyok annak a világszervezetnek, Association for the Study of the Grants Economy, ami ezt a témát most már több mint ötven éve tanulmányozza. Nos, egy olyan tanulmányt produkáltam, amelyik azt vizsgálja, hogy ezek a szervezetek hol és hogyan használják a begyűjtött hozzájárulásokat. Néha nagyon jól, ez azt jelenti, hogy a begyűjtött hozzájárulásokat arra a célra használják, amire igényelik. Aztán vannak olyanok, akik abból élnek, hogy pénzt gyűjtenek. Például egyik ilyen tanulmányomban annak idején szerepelt a Kidney Foundation, egy olyan alapítvány, amelyik állítólag a vesebajjal csinál valamit. Ott 92 százalékát a begyűjtött hozzájárulásoknak arra használta, hogy begyűjtsön többet, tehát a tisztviselőkre, az ügynökeikre meg az utazásokra.

Tehát vigyázzunk, tisztelt Országgyűlés, amikor ebben a témában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) törvénykezünk, hogy nehogy olyanok alá adjunk lovat, akik aztán rossz irányba lovagolnak vele.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szilágyi László képviselő úr következik. Parancsoljon!

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Ertsey Katalin képviselőtársam mondott egy nagyon fontosat, amire azt gondolom, hogy több figyelmet kellene fordítanunk. Nevezetesen, hogy az egyesülési törvény megengedi olyan szervezetek létrejöttét is, amit nem természetes személyek hoznak létre valamilyen közhasznú céllal, hanem bizony kőkemény cégek, vállalatok, forprofit intézmények is létrehoznak ugyancsak egy egyesületet, aminek nagyon keményen lobbiszerepe van, és a törvény előtt ugyanolyan súllyal esik latba elvileg mind a kétfajta szervezet; más kérdés, hogy milyen a befolyása a mindenkori kormányra az egyik típusú szervezetnek és a másiknak.

Egy másik téma, hogy professzor úr mondta még az előző hozzászólásában, hogy úgy kell tekinteni ezekre a civil közösségekre, mint valamiféle csírára, mint valami kristályosodási gócra. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kép és gondolat, hiszen magunk is látjuk, hogy akár tudományos, akár politikai, akár jogvédő szervezetek nőnek ki ezekből, és lesznek a társadalom nagyon hasznos tagjai. Tényleg látunk itt példákat nem egyet, hogy civil bázisról milyen politikai szervezetek épültek föl. Szerintem ez teljesen rendben van. A kérdés az, hogy a visszaút működik-e ebben az országban, tehát ha mi innen kikerülünk, visszamehetünk-e a civil szervezetünkbe, megvan-e a visszaút.

Az viszont szerintem tilos, hogy egy politikai szervezet hozza létre a saját civiljeit, és ilyet is hányat láttunk már. Gondoljunk csak a politikai körökre, polgári körökre és egyebekre. Szerintem ez nagyon rossz irányba viszi a civil szektort, és mindenképpen káros folyamatokat tud elindítani.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Szávay István képviselő úr következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak én is egy pillanatra visszareagálnék: nagyon örülök, hogy Ertsey képviselőtársam itt nagyszerűen kioktatott minket arról, hogy milyenek az igazi civil szervezetek, és miután megfeddte itt képviselőtársait, hogy ne menjünk bele konkrét ügyekbe, ezek után megtudhattuk, hogy a Magyar Gárda egy nagyon rossz kezdeményezés, bezzeg szegény Soros Alapítványt kizárták Fehéroroszországból. Kicsit több következetességet javasolnék képviselőtársamnak.

Amit pedig szeretnék mondani, sajnos a vezérszónokimban számos fontos ügyre nem tudtam kitérni.

(20.00)

Egyetlenegy dolog, ami itt nem teljesen világos - ez ügyben nem fogunk módosítóval élni, egyszerűen csak kérdezni szeretném államtitkár úrtól -, hogy mi a szándéka ezzel kapcsolatban, mert nem találtunk erre utalást; talán nem véletlenül. A működési költség mennyi lesz ebben az alapítványban? Mennyi pénzt kíván a nemzeti együttműködési alap működésre fordítani? Erre nem látunk utalást.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Arra van utalás, hogy a támogatási forrásokat milyen százalékban, mire kell fordítani - más kérdés, hogy ezekkel nem értünk egyet, de most nem erre szeretnék kitérni. Itt ugyanis található egy k) pont az 56. §-ban, az alap működtetésével kapcsolatos költségek fedezete, ez a paragrafus foglalkozik a kiadásokkal, de nem világos az, hogy mekkora összegről van szó, illetve hogy ez az összeg, bár az világos, hogy milyen összegből kerül biztosításra, de az sehol nincsen leírva, hogy ez hány százalék; ez nyilván azért egy érdekes kérdés. A korábbi pályázatkezelő - most nem akarom őket nevén nevezni, ESZA Kht. - meglehetősen komoly, sőt, indokolatlanul nagy összeget költött el működésre, és szeretnénk valami biztosítékot látni azzal kapcsolatban, hogy itt most nem ez fog történni. Ez ügyben szívesen várnék valami választ, iránymutatást államtitkár úrtól.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Jó estét kívánok! Ertsey Katalinnak adom meg a szót kettő percben.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen. Amikor Kővári János képviselőtársam feltette azt a kérdést, hogy vajon miért kéne az államnak támogatnia azt, aki magán- és céges támogatást is tud szerezni, akkor gondoltam, hogy megmondom én, és megnyomtam a gombot. Majd pedig megválaszolta a saját kérdését. Azt mondta, ahhoz, hogy állami támogatást kapjon, fel kell mutatnia valamiféle fenntarthatóságot; ahogy ezt önök értik, ugye, ez azt jelenti, hogy pénzben fel tud mutatni valamit. Mégis milyen más forrásból szedné azt össze, ha nem a másik két forrásból, magán-, avagy céges adományból? Egyébként ide kell tenni a tárgybeli, szolgáltatásbeli és önkéntes munka, mi úgy mondjuk: időadományokat is. Ez a három dolog együtt működik, ezért kell adni. Az úgy nem működik, hogy kizárólag magán- és céges adományokra bízzuk egy olyan szolgáltatás nyújtását, ami az államnak vagy még a látóterében sincs, vagy nem látja el megfelelően. Együtt kell ezekből a forrásokból, így adódik össze.

Mellesleg, ön pontosan tudja, hogy még egy olyan állami intézménynek is, mint mondjuk, egy VIII. kerületi bölcsőde, ahol én megtapasztaltam, hogy milyen módon próbálják vészes helyzetükben finanszírozni a működést, az állami normatíva a 30-40 százalékát fedezi, az önkormányzat hozzátesz, a szülők hozzátesznek, és az óvónő behozza a saját, otthon főzött gyertyamintáját, meg mindenféle olyan játékokat, hogy a gyerekeknek tudja nyújtani azt, amit az állam nem nyújt, és ez egy állami intézmény ma Magyarországon. Úgyhogy ezért kell mind a három forrásból finanszírozni ezeket a dolgokat.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre Kővári János képviselő urat illeti a szó.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tényleg félre akarja érteni Ertsey Katalin, amit mondok. Nincs ilyen a törvényben, hogy nem kaphat állami támogatást civil szervezet, amelyik nem lesz közhasznúnak minősítve. Olvasott valahol ilyet? Nincsen benne ilyen. Pályázhat a nemzeti együttműködési alaphoz például, ez állami forrás, oda pályázhat, és pályázati úton kaphat támogatást. Miért mondja azt, hogy nem kaphat támogatást, amelyik nem közhasznú szervezet? Ez nem igaz! Olvassa el a törvényt! (Ertsey Katalin: Te mondtad!) Olvassa el a törvényt! Jó? Mert végig erről beszél, hogy itt az államnak kedves szervezetek kapnak majd állami támogatást. Szó nincsen erről, ez csúsztatás. A nemzeti együttműködési alaphoz pályázhatnak azok is, akik nem minősülnek majd közhasznú szervezeteknek.

Mi lesz a közhasznú szervezetek és a nem közhasznú szervezetek közötti különbség? Ezt most azért nehéz megérteni talán, mert a közhasznúsági törvény ma más definíciót használ erre. Itt az lesz a különbség, hogy a közhasznú szervezetek szervezetileg, pénzügyileg, társadalmi támogatottságukban arra alkalmasak lesznek, hogy az állam vagy az önkormányzat együttműködjön velük egy állami vagy önkormányzati feladat ellátásában. Ennyi. És arra pedig alkalmasnak kell lennie, mert ha nem alkalmas egy szervezet erre, és szerződést kötnek vele, annak az a vége, hogy nem fog működni az ellátás, meg egyébként emészti az állami vagy önkormányzati forrásokat számolatlanul, sokszor nem is tudja elszámolni az ezekkel kapcsolatos költségeit.

Egyszer ebben rendet kell tenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem közcélú tevékenység az, amit az állam vagy az önkormányzat törvényben nem iktat be állami feladatként. Persze, lehet közcélú, de a közcélú tevékenység meg a közhasznú tevékenység között lesz különbség téve aszerint, hogy ki tudja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket a törvény előír. Állami támogatásra viszont mind a két típusú szervezet pályázhat, csak az egyik állami-önkormányzati közszolgáltatási szerződést tud kötni, a másik pedig a nemzeti együttműködési alaphoz tud pályázatot benyújtani, és ebből állami támogatáshoz jutni. Ezt próbálja megérteni, ilyen egyszerű!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kétpercesek után a hozzászólások sorrendje: Ékes József, Schiffer András, Bödecs Barna és Horváth János.

Elsőként tehát megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ertsey Katalinnak nagyon sok dologban igaza van, csak ami a legrosszabb, és amikor Gaudi-Nagy Tamás beszélt, ön mosolyogva legyintett egyet Gaudi-Nagy Tamásra. Tehát én azt hiszem, nem ez a megoldás, hogy úgy hisszük és gondoljuk, hogy csak mi végzünk vagy végeztünk olyan tevékenységet, ami kötődik a civil szervezetekhez. Állítom önnek, hogy a 386 parlamenti képviselőből mindenki töltött be vagy vett részt valamilyen civil szervezeti tevékenységben, és van fogalma a civil szervezetek működéséről, tevékenységéről. Én magam már hosszú évek óta a Cukorbetegek Egyesületének vagyok a tagja, és rendszeresen járok mérni kistelepülésekre, oda, ahova adott esetben a háziorvos nem biztos, hogy ki tud jutni, vércukorszintet, vérnyomást és egyéb más dolgot is. De nem is ez a lényeges.

Amit ön is mondott, hogy meg tud-e oldani az állam mindent, tud-e az állam mindenre garanciát vagy adott esetben megoldást találni. Ezt ön is nagyon jól tudja, hogy nem. Általában ezeket az űröket próbálják meg a civil szervezetek betölteni. Milyen szerepet töltenek be? Értékhordozóval rendelkeznek, közösségformáló tevékenységet végeznek. És azt hiszem, pontosan ezeken van a legnagyobb hangsúly, főleg a mai világban, amikor a világban érezhető az a hatalmas közömbösség, a segíteni nem akarás, irigység, és lehetne sorolni tovább mindazokat a tényezőket, amik miatt is egyre nagyobb szükség van a civil szervezetekre.

De egyfajta kontrollnak is kell lennie mindenképpen a civil szervezetek környékén. Itt most nem a sportegyesületekre gondolok vagy a nyugdíjasszervezetekre gondolok, vagy adott esetben olyan közművelődést szolgáló egyesületekre gondolok, amelyek a helyi közösségben próbálják megtalálni a saját közösségformáló tevékenységüket, és azáltal tulajdonképpen saját családtagjaiknak vagy a helyben lakóknak egyfajta szórakozást vagy közösségformálást is nyújtani.

Én azokról beszélek, amelyek valóban képesek hatalmas összegeket felhasználni, képesek ezt a hatalmas összeget jó és nagyon jó célokra fordítani, de képesek ezekkel vissza is élni. Gaudi-Nagy Tamás mondta, hogy számos ilyen ügye volt neki is, találkozott ilyennel, és ha visszaemlékezünk, hisz forrást a civil szervezetek nemcsak adakozásból, cégektől, magánbefizetésekből, hanem önkormányzatoktól, az államtól, és ma már nagyon sok forrást az Európai Uniótól is meg tudnak kapni, és hozzá tudnak jutni.

Itt vannak a LEADER-csoportok. Mi a LEADER-csoportok leglényegesebb motivációja? A kistelepülések megtartó képességének a fokozása. Ehhez kellenek az önkormányzatok, kellenek az ott lévő, az ott megtalálható gazdasági egységek, társaságok, és kellenek a civil szervezetek. Ön is nagyon jól tudja, hogy az elmúlt időszakban számos olyan probléma vetődött fel, amikor egy-egy civil szervezet egy önkormányzatot is be bírt buktatni. Számos ilyen példa van, lehetne, én is tudnék sorolni egy jó pár települést, ahol a civil szervezet által végrehajtott beruházás rántotta be magát az önkormányzatot, és ma ott tart, hogy az a beruházás, amit elvégeztek, tulajdonképpen teljesen fölösleges volt, mert egyrészt maga a civil szervezet sem tud élni vele, másrészt pedig az önkormányzat költségvetését is teljes egészében tönkretette.

Tekintettel arra, hogy hihetetlen források tudnak egy-egy civil szervezetnél megvalósulni, kialakulni, akár állami, önkormányzati, magán- vagy uniós forrásokból, igenis egyfajta állami kontroll ezekben az esetekben szükséges, és valóban, amit Gaudi-Nagy Tamás is elmondott, a Ptk.-ban is a helyére kell tenni, hogy adott esetben, hogyha törvénytelenség van vagy helytelen felhasználás van, vagy adott esetben korrupció is fellelhető, abban a tevékenységben vannak ilyen szálak is sajnos, akkor annak súlyos következményei is legyenek.

(20.10)

Az elmúlt időszakra nem ez volt jellemző, hogy ezek komolyabb következménnyel bírtak volna. Egészen biztos, hogy az a szándék, amit a kormány a maga részéről ebben megfogalmaz, az helyes irány. Ahogy a Jobbik részéről Gaudi-Nagy Tamás is fogalmazott, nem egyből próbálta úgy megközelíteni magát a törvénytervezetet, hogy lesöpröm, nem tudok vele azonosulni, majd én megmondom, hogy mit lehetne és hogyan lehetne csinálni, hanem ő is úgy fogalmazott, hogy döntő többségében jó elemei vannak, de bizonyos változtatásokat végre kell hajtani ahhoz, hogy valóban a realitás, a jelenlegi életképesség és az ellenőrizhetőség maximalizálása is megtalálható legyen magában a törvényjavaslatban. Módosítókkal lehet rajta javítani.

Tehát nem úgy kell egy törvénynek nekiugrani, hogy kapásból lesöpröm minden elemét, ami létezik benne, hanem megpróbálom úgy megközelíteni, megvizsgálom azt - így volt ezzel Szávay képviselőtársam is -, hogy melyek azok az elemek, amelyek jó irányban tudják előrevinni, és melyek azok, amelyek kétségeket hoznak a felszínre. Ennek alapján egy-egy módosítóval vagy egy közös szakmai vitával tulajdonképpen úgy helyre lehet tenni, hogy adott esetben az előterjesztő is azt mondja, hogy igen, ebben a kérdésben együtt lehet működni a módosító indítványt tevővel vagy adott esetben a szakmai vitában kialakult nézetekkel is.

Tehát abba az irányba szeretném ezt elmozdítani, hogy igenis változtatni kell ezen a törvényen. Ennek ma már számos olyan negatív tapasztalatát ismerjük, ami alapján, ha egy megalapozott és nagyon jó törvény tud a parlament által elfogadásra kerülni, akkor valóban azokat a jelenleg kialakult problémákat tudja orvosolni vagy helyre tudja tenni, és azokat a visszaéléseket is tulajdonképpen szűkíteni tudja, amelyek idáig fellelhetők voltak.

Mindig lesznek, öt év múlva egészen biztos, hogy más megközelítés lesz. Ez függ attól, hogy az ország gazdasági helyzete hogyan alakul, hogyan változik, hogyan tudnak adott esetben a civil szervezetek egyéb más forrásokhoz is úgy hozzájutni, hogy minél kevesebb állami támogatásra legyen szükség. Vagy adott esetben az állami rendszerben melyek azok a feladatok, amelyeket úgy kell lebontani, hogy valóban a civil szervezetek ennek maximálisan meg tudjanak felelni, és ahhoz lehet hozzárendelni különböző állami forrásokat, sőt, mi több, adott esetben még tulajdont is.

Nemrég volt egy civil szervezet, amelyik kiemelten közhasznú társaságként működött, a működésre megkapott egy objektumot, ott csináltak egy beruházást, és sajnos a környezetvédelmi hatóság megbüntette - most nem akarom mondani az összeget - hatalmas összegre. De jelen pillanat a civil szervezet fizetésképtelen, mert olyan bevételekből tudott gazdálkodni, ami vagy önkormányzati, vagy egyéb pályázati forrásokból állt rendelkezésére, és soha az életben nem fogja tudni kifizetni azt a büntetést, amelyet a környezetvédelmi hatóság kirótt rá.

Tehát ezekre is figyelemmel kell lennie egy törvénynek, és tényleg úgy kell alakítani egy törvényt, hogy azok a civil szervezetek, amelyek valóban jól működnek, amelyek a köz minél szélesebb rétegére hatással vannak és bírnak és tudnak segíteni, és tisztességesen, becsületesen dolgoznak, azokat maximálisan támogatni kell. Hisz Ertsey Katalin is nagyon jól tudja, hogy a civil szervezetek nem úgy alakulnak ki, hogy föntről majd megmondjuk, hogy csak ezek lehetnek, hanem általában elindul egy civil szervezet, és ha annak olyan hasznosulása van, hogy egyre szélesebb rétegek is azonosulni tudnak vele, és segíteni tudják, abból lesznek az országos szervezetek, mert előbb-utóbb azokká tudnak válni, és kellőképpen meg is tudnak erősödni. Na, az ilyen szervezeteket kell elsősorban segíteni és támogatni, és magának a szervezeti formának a további szélesedését, szélesítését úgy kell segíteni, hogy valóban a tisztességes és a teljes társadalom hasznára minél további nélkül meg tudjanak felelni.

Ezeket próbáltam meg kihangsúlyozni, és aki szakmailag közelítette meg, és úgy próbált érvelni, hogy igenis kell változtatni - mert azt érezzük mindannyian, hogy ezen a jelenlegi formán változtatni kell -, és ha úgy fogalmazott utána, hogy igenis, ez módosítókkal javítható és helyre tehető, azzal én is maximálisan egyet tudok érteni. De aki kapásból minden elemét megkísérli lesöpörni, úgy látom, úgy érzem, hogy lehet, hogy a saját civil szervezetével tökéletesen elvan, és úgy hiszi, hogy az a legtökéletesebb és legjobb. Azon kívül nem tudja elismerni és elfogadni, hogy más is végez civil tevékenységet, és másnak is vannak tapasztalatai, és talán ezeket a tapasztalatokat kellene összegezni, és ebből kellene kialakulnia egy olyan törvénynek, amelyet a parlament is kellőképpen el tud fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólás következik, Szávay István, Jobbik.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Ne haragudjon, Ékes képviselő úr, én nem teljesen értem, hogy ön ezeket a kifogásait miért a Jobbik-frakció vagy miért Gaudi-Nagy Tamás irányába célozta. (Ékes József: Dicsértem Gaudi-Nagy Tamást, jobban kellett volna figyelni.) Hát, elég sok minden elhangzott itt azzal kapcsolatban, hogy mi a jó a törvényben és mi nem jó. Mi eszerint fogunk eljárni, ellentétben az MSZP-frakcióval, amelyik fölállt, nagy dérrel-dúrral elmondta az ellenvetéseit, de a vitán már egyetlenegy képviselő... Azóta Gőgös képviselő úr megérkezett, nagyszerű. Viszont a Demokratikus Koalíció vagy platform - vagy nem tudom, micsoda -, amely tegnap még itt önálló frakciót szeretett volna alakítani a Házban, ők annyira nem méltatták ezt a vitát, hogy akár egy fővel is részt vegyenek rajta.

Szóval, amint említettem, mi számos jó szándékú technikai és tartalmi módosító javaslattal is fogunk élni, illetve van egy-két aggályunk, amiből akkor most - miután egyet reagáltam az előzőben - megint megosztanék államtitkár úrral.

Méghozzá van itt egy érdekes kérdés a 71. §-ban. Őszintén bízom benne, államtitkár úr, hogy itt rosszabb esetben is egy freudi elszólásról van szó, de jobb esetben inkább csak egy elírásról. A 71. § a civil jelöltállítási rendszerrel kapcsolatban ugyanis úgy fogalmaz, hogy az egyes kollégiumok létszámát és az elektori gyűlések összetételét a miniszter hogyan határozza meg. Nem hiszem, hogy jó vért szül ez a megfogalmazás, államtitkár úr. Értem az emögött meghúzódó szándékot, de az talán nem biztos, hogy jó megfogalmazás, hogy az elektori gyűlések összetételét a miniszternek kellene meghatározni. Talán az összehívás szabályairól lenne itt érdemes beszélni, vagy meghatározza azoknak a körét, akik egy elektori ülésen részt vehetnek, de az elektori gyűlések összetételét azért talán ne a miniszter határozza meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy dolgot szeretnénk Szávay képviselőtársamnak mondani. Tudom, hogy reggel 8 óra óta, amióta itt vagyunk, az ember úgyszólván sok esetben lefárad bizonyos hozzászólásoktól. De ha kellőképpen tudunk egymásra figyelni, akkor abban megleljük azt is, hogy a másik mit mondott - ha kellőképpen tudunk egymásra figyelni.

Én a hozzászólásomban Gaudi-Nagy Tamás hozzászólását dicsértem. De ugyanígy dicsértem az ön hozzászólását is. Azt hiszem, ez a legnormálisabb és a legjobb megközelítése annak, hiszen azt mondtam, hogy ön is elmondta, hogy mi a jó a törvényben, de elmondta azt is, hogy esetleg mivel lehet javítani. Tehát én így próbáltam megközelíteni, és semmi rosszat nem mondani sem Gaudi-Nagy Tamásra, sem önre, mert azt hiszem, ez a konzekvens, hogyha megpróbáljuk szakmailag a dolgot úgy megközelíteni, hogy elismerjük azt, hogy a másik ember is képes jó dolgot mondani, ha ugyan van is kifogása a törvénnyel kapcsolatosan. Tehát ha nem úgy viselkedünk, hogy csak az énáltalam mondott a tökéletes és a jó, hanem elismerjük azt, hogy a másiknak is vannak jó megközelítései, akkor semmi gond nincs.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gaudi-Nagy Tamás, jobbikos képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úrnak szeretnék egy konkrét kérdést föltenni a tekintetben, hogy a... (Szászfalvi László: Csak már szóhoz tudjak jutni, szívesen válaszolok.) Igen, igen. A civil szervezetek támogatása tekintetében a Bajnai-kormány egy hihetetlen justizmordot követett el: 2010-től megvonta a civil szervezeteknek juttatott adomány adókedvezményét, legalábbis az szja-vonalon mindenképpen, de... (Közbeszólás az LMP soraiból.) Én ezt így tudom, tehát ez benne van a mi programunkban is, és megvonta.

Azt látom, hogy a javaslat 117. §-a a társasági adó rezsimjébe mintha visszaemelné az adókedvezmények rendszerét, de az szja-törvényben ezt valahogy nem látom. Tehát az a kérésem államtitkár úrhoz, hogy próbáljuk visszaadni a civil szervezeteknek a 2010-ben a Bajnai-kormány által elvett, az adomány után járó adókedvezményt, legalább olyan mértékben, mint ahogy az annak idején volt.

(20.20)

A másik: köszönöm Ékes József képviselőtársunk szavait. Én úgy éreztem, valóban azt ismeri el, hogy tárgyszerű alapon mondunk kritikát, tehát nem az vezet minket, hogy mindenáron elmondhassuk, ellenzékként bíráltuk a kormányt. Ha a nemzet és a társadalom érdekeivel egyező tendenciát látunk, azt dicsérjük, ami meg nem ilyen, azt megpróbáljuk jó értelemben vett jobbító kritikával illetni.

Végül egy utolsó felemlítés; hogy mennyire anomáliák vannak a bejegyzési eljárások során, erről csak egy gondolat. Nagyon javasolnám, hogy a Ptk. alapítványi rendszerét is próbáljuk közelíteni vagy hasonlóan szabályozni, mint az egyesületeket, mert nagyon sok 1 százalékos alapítvány van, de ők egy külön rezsimben működnek, a Ptk. alapítványi rezsimjében. Viszont erről majd egy másik kétperces felszólalásban beszélnék, de ha elnök úrtól kapok lehetőséget, akkor most gyorsan befejezném.

ELNÖK: Tessék!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Akkor folytatom. Az alapítványokkal kapcsolatosan javaslom a szabályozást úgy alakítani, hogy tudom, a Ptk. kidolgozása folyamatban van és a Ptk.-ban szabályozzuk az alapítványok teljes körű szabályrendszerét, az egyesülési jog területén pedig csak úgymond az alapvető szabályokat, és a részletes szabályokat az egyesülési jogról szóló törvényben. Mindenképpen érdemes volna harmonizálni a szabályozást, hogy ne tartson szét. Nagyon merev és nagyon rossz jelenleg az alapítványok rendszere. Például az alapító nem tudja megszüntetni az alapítványt, csak úgy, ha egyesül két alapítvány. Elindul egy nehéz kő, és ki tudja, hol áll meg, tehát egy alapítványnak nincs vége. Sok ilyen lebegő alapítvány van, megkockáztatom, hogy több ezer vagy több tízezer ilyen alapítvány is lehet.

Azonban a bírói gyakorlattal is gond van, és erre egy példát elmondanék. Jelenleg ez az ügy is Strasbourgban van. Két nemzeti elkötelezettségű közszereplő, Toroczkai László és Budaházy György pár évvel ezelőtt létre kívánták hozni a Hunnia eredeti Magyarországért megnevezésű alapítványt. A bírók jogerősen azzal az érveléssel utasították el a kérelmüket, hogy ők a közszereplésük folytán nem méltók arra, hogy az eredeti Magyarország szót használják. Ez volt az érvelés lényege, tehát abszurditások vannak a bírói gyakorlatban.

Az a kérésem, a hatálybalépést nagyon fontolja meg a kormányzat. Nagyon szép az, hogy az alaptörvénnyel együtt lépjen hatályba, de egyébként is elvesztette a kétharmados jellegét ez a törvény, ha jól vesszük ki és sima törvény lett, ezért több időt kell adni a hatálybalépésre, legalább hat hónapot, hogy ne legyen gond a joggyakorlatban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, ebből azért gyakorlatot nem fogunk csinálni, hogy egy kétperces három és fél perc lesz. Ez kivételes volt. Szávay Istvánnak adom meg a szót két percben.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Ékes képviselő úr, nem kívánom túlragozni ezt a dolgot, de tényleg megkövetem önt. Próbáltam figyelni a vitát, de közben az utolsó módosítóimat gyártogatom a laptopomon, úgyhogy valóban félreértettem, ne haragudjon. Örülök, ha néha kormánypárti konstruktivitással is találkozunk és nem csak rajtunk követelik számon ugyanezt. Ennek kifejezetten örülünk. Ezért is mondom el ismét, hogy rendkívül sok módosítóval készülünk, technikai és tartalmi jellegűekkel egyaránt. Nyilván olyan tartalmiakkal is, amiket önök biztosan el fognak utasítani, nekünk viszont az a dolgunk, hogy felhívjuk a figyelmet egy-két számunkra és valószínűleg az érintett civil társadalom jelentős része számára is elfogadhatatlan tervezetre, központosításra, kormányzati nyomásgyakorlásra.

Többször megemlítettem e javaslat kapcsán, általában jellemző az önök forradalmi hevületére az, hogy amikor rendet akarnak rakni egy területen - általában nagyon helyesen -, akkor néha-néha túllendülnek egy kicsit az eredeti célon. Ezt érzem én is annak kapcsán, s mielőtt félreértenének, elmondom, nem kandidálok sem én, sem senki más a rokonságomból arra, hogy a tanács vagy bármely kollégium tagja legyek. De hogy esetleg korábban tapasztalt visszaéléseket kizárjunk, hogy ne tegyük érdekeltté a tanács és a kollégium tagjait abban, hogy szentként maguk felé hajoljon a kezük, ahogy Lukács képviselőtársam mondta, ahhoz képest indokolatlanul erősnek tartjuk azt, hogy a tanács elnökének és tagjainak, illetve a kollégium elnökének és tagjainak, valamint ezek közeli hozzátartozóinak érdekeltségi körébe tartozóként összeférhetetlennek jelzett szervezet pályázatát érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

Kiket akarnak akkor felkérni és jelölni ezekbe a testületekbe? Nem olyan civileket, akik a civil szférában már dolgoztak, bizonyítottak, szervezeti hátterük van? Ki fogja akkor ezt a feladatot elvállalni, ha az általuk képviselt civil szervezet helyből, kapásból kizárt abból, hogy bármilyen támogatást is kapjon. Értem az elvet, és egyet is tudok vele érteni, államtitkár úr, de azt kell mondjam, hogy ez egy kicsit túlzottan is szélsőséges szabályozás. Azt javaslom, tessenek elgondolkozni azon, hogy ezen hogyan lehetne egy kicsit finomítani, nyilvánvalóan az eredeti cél megtartásával.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én az előttünk fekvő törvényjavaslatnak kifejezetten az alapjogi aspektusaival szeretnék foglalkozni, miután ez a törvényjavaslat fogja kiváltani azt az 1989. évi II. törvényt is, amely a rendszerváltás hajnalán a jogállami fordulat egyik jele volt; nevezetesen, hogy a kommunista diktatúra végén törvény született arról, hogy hogyan lehet az embereknek ténylegesen gyakorolni azt a szabadságjogukat, ami egyébként szervesen következik az emberi méltósághoz fűződő jogból. Az egyesülési szabadság ugyanis az a politikai szabadságjog, amelyik a gyülekezési joghoz hasonlóan tipikusan kollektíven gyakorolható jog, egy olyan szabadságjog, amelyik az értelmét és a rendeltetését az emberek összességében, a kollektív cselekvésben nyeri el.

Egy olyan szabadságjogról beszélünk, amelynek a gyakorlása túlmutat az önnön jelentésén, túlmutat az önkifejezésen, túlmutat azon, hogy valaki pusztán csak tehet vagy nem tehet valamit. Pontosan a kollektív jellege folytán egy nagyon komoly, nemcsak társadalmi hasznossággal bír, hanem ott, ahol ez a kollektív jog kiteljesedhet, számíthat arra a hatalom, hogy kellő legitimációs erővel is bír.

Arra szeretnék utalni, hogy függetlenül a törvényi keretektől, az újkapitalista Magyarországon a társadalom húsz év elteltével is atomizált. Sok tekintetben helytálló az a megfogalmazás, amikor szétesettnek írják le. Erős társadalmi önszerveződésekre azért van szükség, hogy a társadalomnak kellő önvédelme legyen. Az, hogy Magyarországon a kommunista rendszer szétverte az állampolgári szövedékeket, az, hogy 1990 után egy atomizált társadalom hullott bele az újkapitalizmusba, az új magyar demokráciába, sok tekintetben oka annak, hogy Magyarországnak vagy a magyar társadalomnak nem volt kellő önvédelmi képessége azzal szemben, hogy azokat a javakat is magánosították, azokat a javakat is elkótyavetyélték a kilencvenes évek elején, amelyek a társadalmi megmaradáshoz egész egyszerűen szükségesek. Ha egy országban van társadalmi önvédelem, vannak erős társadalmi önszerveződések, akkor nem fordulhat elő, hogy különböző közösségeket meg lehet fosztani azoktól a javaitól, amelyek szükségesek ahhoz, hogy át lehessen adni hagyományokat, szükségesek ahhoz, hogy ezek a közösségek fenn tudjanak maradni.

Viszont az, hogy a társadalmi önszerveződések meglehetősen gyengék Magyarországon, és hogy a társadalomnak ez a szétvert, atomizált állapota fönnmaradt húsz éven keresztül, tulajdonképpen felhívás volt keringőre a mindenkori hatalomnak. Ott, ahol nem elég erősek a társadalmi önszerveződések, a mindenkori hatalom ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy megpróbáljon gyámkodni, illetve a saját aktuálpolitikai céljaira felhasználni az önszerveződéseket, egészen pontosan manipulálni az állampolgárokat. Azt gondolom, nincs károsabb annál, mint amikor a hatalom próbál bábozni állampolgárokkal, próbál imitálni társadalmi aktivitásokat.

S azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor társadalmi önszerveződésekről, civil társadalomról beszélünk, akkor egyszersmind egy alapvető szabadságjog, egy politikai szabadságjog érvényesülésének a módjáról beszélünk. S miután egy politikai szabadságjog érvényesülésének a módjáról beszélünk, ezért elválaszthatatlan ez a szabályozás attól, hogy ha és amennyiben az állam nem manipulálni kívánja az állampolgárokat, hanem támogatólag lép fel a társadalmi önszerveződések irányába, ha az állam küldetésének érzi azt, hogy megteremtse azokat a kereteket, ahol valós társadalmi önszerveződések jöhetnek létre, maradhatnak fenn, gazdálkodhatnak, adott esetben keményen ellentarthatnak a hatalomnak, akkor várható az, hogy Magyarországon a társadalomnak ez a szétvert struktúrája megváltozik, létrejönnek erős szövedékek a magyar társadalomban.

(20.30)

Ez egy furcsa kötelezettséget ró a hatalomra, hiszen pontosan bizonyos szempontból saját maga ellenfeleit kell életre segíteni. Felelős állam, egy olyan felelős kormányzati hatalom, amelyik látja, hogy a történelmi küldetése nem abban rejlik, hogy hétről hétre, hónapról hónapra vagy ciklusról ciklusra megnyer politikai meccseket, hanem abban, hogy segít újjászervezni az állampolgári közösségeket Magyarországon, az nem fél attól, hogy az öntudatos állampolgári közösségek adott esetben nem kérnek az aktuális hatalom mantráiból. Számol azzal, hogy az újjáéledő állampolgári közösségek, társadalmi önszerveződések lehet, hogy nem fogják tűrni a Döbrögik hatalmát különböző kiskirályságokban szerte az országban.

Ha viszont a hatalom enged a késztetésnek, és megpróbálja manipulatív célokra használni az állampolgári önszerveződéseket, egyrészt nem számol azzal, hogy a mai társadalmakban a hatalom, a demokratikus intézményrendszer a legitimitását hosszú távon akkor őrizheti meg, ha valóban van egy reflexió a hatalom részéről az állampolgári akaratra, és ez nem teremthető újra meg újra elő pusztán a négyévenkénti parlamenti választásokkal vagy önkormányzati választásokkal.

És akkor, ha a hatalom pusztán manipulatív céllal kívánja, manipulatív céllal próbálja használni az állampolgárokat, az állampolgári aktivitásokat, ez ebben az esetben az egyesülési jognak mint kollektíven gyakorolható politikai szabadságjognak is a sérelmét jelenti. Az egyesülési szabadság tudniillik akkor teljes, ha nem pusztán csak formálisan alakíthatok egyesületeket, hanem megvan az a szabályozási környezet az állam részéről - ezt nevezi az alkotmánybírósági gyakorlat intézményvédelmi kötelezettségnek -, amelyik garantálja azt, hogy ebben az országban a törvényes keretek között minden állampolgár nemcsak szabadon társulhat, hanem ezeknek a szabad társulásoknak is egyenlő lehetőségük van arra, hogy a köz ügyeibe beleszólhatnak.

Ezt a feltételrendszert kell teljesíteni, ekkor tesz eleget az állam az alkotmánybírósági határozatokban kimondott intézményvédelmi kötelezettségének.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat I. fejezete sajnálatos módon elhagy néhány olyan kitételt, amely fontos alapelvi garanciája az egyesülési szabadság érvényesülésének a jelenleg hatályos '89. évi II. törvényben. Arra gondolok, hogy a hatályos törvény világosan kimondja azt, hogy az egyesület működése során a demokratikus önkormányzati működés elvének érvényesülnie kell. Sem a törvényjavaslat 4. §-ában, sem másutt nincsen utalás arra, hogy az egyesületek, civil szervezetek, társadalmi önszerveződések működése során a demokratikus önkormányzati elvnek érvényesülnie kell.

Miről van szó? Akkor, amikor a jelenleg hatályos törvényben az önkormányzatiságot mint elvet deklarálja a törvény, ez egyfelől egy negatív szabadságjognak a deklarációja is. Tehát ez rögzíti azt, hogy az egyesületi autonómiába az állam nem avatkozhat bele, feltéve, ha az egyesülési jog gyakorlása során a törvényes feltételeket teljesítik. A másik, hogy amiért nagyon fontos a különböző társadalmi szervezetek esetében a demokratikus működés elvét deklarálni - Gaudi képviselőtársamnak üzenem, megnéztem, nincsen benne úgy, ahogy a '89. évi II. törvényben ezek az elvek deklarálásra kerültek -, ez azért nagyon fontos, mert ennek a kollektív szabadságjognak az érvényesülését nemcsak az állam akadályozhatja vagy egy helyi hatalom akadályozhatja, hanem ha nem tudja az állam, pontosan az intézményvédelmi kötelezettségét beteljesítve, számon kérni egy egyesületen vagy éppen egy párton a demokratikus működést, akkor egyes tagoknak, akik részesei ennek a kollektív cselekvésnek, az egyesülési szabadsága nem tud érvényesülni.

Az egyesülési szabadság tudniillik akkor is teljes vagy azáltal is teljes, hogy miután megalakult egy egyesület, az egyesületen belül mindenki a közösen megállapított elveknek megfelelően, de mégis egy demokratikus folyamatban tudja a saját politikai akaratát, közügyeket befolyásoló szándékát érvényesíteni. Ha ez megbomlik, ha egy egyesület néhány embernek a játékszere, akkor valójában az egyesülési szabadság nem tud teljesülni. Éppen ezért én azt gondolom, hogy fontos, hogy egyezően a '89. évi II. törvénynek ezzel az alapelvi deklarációjával, a demokratikus működés és az önkormányzatiság elvét ez a törvényjavaslat is tartalmazza.

A másik nagyon fontos kritérium viszont az, hogy pontosan azért, merthogy az emberi méltóság jogából eredeztethető minden szabadságjog, így az egyesülési jog is, nagyon fontos, hogy ha az állam elismeri azt, hogy bizonyos közfeladatokat sok esetben kifejezetten hatékonyabban tudnak társadalmi önszerveződések ellátni, mint állami-önkormányzati szervek, egyenlő mércével mérjen. Ne legyenek kedves és kevésbé kedves társadalmi szervezetek. Nagyon fontos, hogy akkor, amikor stratégiai partnerségről, kiemelt stratégiai partnerről beszél az állam, akkor objektív, semleges feltételeket támasszon. Ha és amennyiben a partnerség kiválogatásánál egy miniszternek, egy polgármesternek, bármilyen állami, önkormányzati szereplőnek diszkrecionális jogköre van, szabadon mérlegelhet, önkényeskedhet a kiválasztásnál, akkor az sérti az adott egyesületeket létrehozó, azokban aktivistáskodó embereknek az emberi méltóságát.

Tehát csak olyan stratégiai partnerségi rendszer fogadható el, ahol az állam objektív, normatív feltételeket támaszt az ilyen cím elnyeréséhez.

És még egy apróság, hogy ha és amennyiben értelme van az egyesülési szabadságot, az egyesülési jogot újraszabályozni, akkor érdemes a '89. évi II. törvénynek egyes hibáit kiküszöbölni. Az egyesülési szabadságnak egy sajátos megnyilvánulási formája az, amikor például jogi személyek hoznak létre különböző szervezeteket, szövetségeket. Viszont a '89. évi II. törvény nyilván az akkori, a rendszerváltás hajnalán vagy a letűnő, késő Kádár-korban tipikus jogi személyekre gondolva egy olyan, eléggé zavaró kitételt tartalmaz, és ezt sajnos megismétli a törvényjavaslat, hogy a természetes személyek, valamint tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint a jogi személyek hozhatnak létre ilyen szövetségeket.

Hát, ha a ma tipikus jogi személy kategóriákat nézzük, akkor egész egyszerűen az alapítói minőség, az alapítói szándék nem is vizsgálható. Ez egy justizmord. Egy gazdasági társaság esetében, hogy ki alapította, miközben már az üzletrészek gazdát cseréltek, ez teljesen lehetetlen. Az alapítvány nem egyesület, ott van egyedül szó a mai jogban alapítói státusról, egyesület esetében pedig a mindenkori tagság akarata az, ami számít.

Úgyhogy én nagy tisztelettel javasolom azt, hogy ezt a hibáját ennek a korai egyesülési törvénynek ne ismételje meg a jelenlegi törvényjavaslat.

Összegezve: azt szeretném csak elmondani, hogy ha és amennyiben az állam nem semleges módon viszonyul a társadalmi önszerveződésekhez, hanem különböző politikai vagy más elköteleződések alapján próbál önkényes döntéseket hozni, kiemelni egyeseket, eltávolítani másokat a közfeladatok teljesítésétől, ha és amennyiben az állam nem ismeri fel azt, hogy saját érdeke az, hogy adott esetben a saját ellenfeleit, mármint a mindenkori politikai hatalom a saját ellenfeleit is segítse, magyarul, hogy olyan ellenőrző közeget tudjon magának az országos politikai közösség és a helyi politikai közösség is, amelyik a mindenkori hatalmat kontroll alatt tudja tartani, akkor továbbra is olyan önszerveződések garmadájával lesz dolgunk, ahol kilóg a lóláb, hogy itt valójában nem az egyesülési szabadság kiteljesedéséről van szó, hanem különböző gazdasági, üzleti, lobbiérdekek érvényesítéséről.

(20.40)

Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem az előterjesztőt, hogy olyan irányban vizsgálja meg a módosító javaslatainkat, hogy ez a törvényjavaslat segítse azt, hogy Magyarországon ez az állampolgári jog úgy tudjon kiteljesedni, hogy a társadalmi önszerveződések valóban élettel tudják megtölteni a magyar demokráciát. Ezzel lehet a politika eredeti értelmét és a hitelét visszaadni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha és amennyiben kétperces hozzászólás nincsen, Bödecs Barna képviselő úrnak adom meg a szót.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tekintettel arra, hogy eléggé elhúzódik a vita, megpróbálom röviden, a lényegre koncentrálva elmondani azt, ami a vezérszónoki felszólalásomból még kimaradt és fontosnak tartok megemlíteni. Ott a vezérszónoki felszólalásomban a közhasznúság fogalmával foglalkoztam elég hosszan. Ezt szeretném kiegészíteni a 32. § (4) bekezdésében foglalt feltételrendszer kritikájával. Ugyanez van a 32. § (5) bekezdésében is a megfelelő társadalmi jelentőséggel kapcsolatban. Itt korábban több feltételnek együtt kellett teljesülnie, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy az előterjesztésben itt már vagylagos lehetőségek szerepelnek, és több feltétel közül valamelyiknek kell megfelelnie a szervezetnek, ugyanakkor van egy olyan problémánk ezzel, hogy a (4) bekezdésben több olyan feltétel van, amely elsősorban a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó feltételrendszernek felel meg, és egy civil szervezetre nem vagy nagyon nehezen értelmezhető. Ilyen a b) pontban a két év egybeszámított adózás utáni eredményének pozitív volta.

Egy civil szervezetnél nem elvárható az, hogy minden évben pozitív eredményt produkáljon, hiszen az adományok, illetve a pályázati források sem évek szerint egyenlő mértékben folynak be egy ilyen szervezethez. Sőt, könnyen elképzelhető, hogy az alapító vagy adományozó egy hosszabb periódus kihagyásával vagy egy hosszabb periódus elején biztosít forrást a szervezet számára, és ilyenkor előfordulhat, hogy ez a szervezet 4-5 éven keresztül feléli azt a vagyont, amit az alapító vagy az adományozó neki juttatott, és ilyen értelemben az éves eredményei egyértelműen negatívak lesznek, tehát ez tipikusan egy gazdálkodó szervezetekre vonatkozó feltétel.

A másik feltétel ugyanebben a csoportban az átlagos éves bevétel 1 millió forint fölötti meghatározása. Mint az előbb elmondottam, a bevétel itt egy erősen változó fogalom. A megfelelő erőforrást egy tartósan működő szervezetnél a vagyon testesíti meg, amely a saját tőke kategóriája, amely részben az alapítói vagyonból, részben pedig a felhalmozott vagyonból, a felhalmozott eredményből tevődik össze. Úgy gondoljuk, hogy helyesebb lenne ezt a saját tőkéhez kötni. Az 1 millió forintos összeg pedig egy kicsit eltúlzottnak tekinthető akkor, amikor ebben az országban egy korlátolt felelősségű társaságot úgy lehet 500 ezer forinttal megalapítani, hogy még ezt a vagyont sem kell az üzleti vállalkozásnak szavatolnia, hanem ennek legfeljebb a felét, hiszen feltöltési kötelezettsége csak a saját tőke olyan csökkenése esetén van, ha az már a jegyzett tőke fele alá kerül.

Nagyon fontosnak tartjuk és üdvözöljük azt, hogy a fogalomrendszerben egyértelműen meghatározzák a gazdálkodási és a közcélú tevékenység szétválasztását és az ezzel kapcsolatos bevételek arányát. Talán még egy kicsit eltúlzottnak is mondanám azt, hogy még akkor is civil szervezetnek minősül valaki, ha a bevételei 60 százaléka üzleti tevékenységből ered. Úgy gondoljuk, hogy a civil szervezetnél a cél szerinti tevékenységnek kellene lennie a meghatározónak. Ezt talán érdemes lenne átgondolni.

A másik oldalon természetesen tudjuk, hogy nem egy könnyű kérdés, de valamiféle szabályozást érdemes lett volna adni a cél szerinti költségek és ráfordítások arányára is, hiszen a javaslat ugyan elég korrekten leírja azt, hogy milyen költségei és ráfordításai lehetnek egy szervezetnek, de ez nem védi meg önmagában az adományozót sem és a közpénzeket sem attól, hogy egyes szervezetek adott esetben például működésre vagy adminisztratív költségekre költsék el a hozzájuk befolyó adományok és közcélú támogatások nagyobbik hányadát, ilyen értelemben visszaéljenek a szervezet alapvető céljával. Természetesen a közhasznúság megítélésénél ez már a későbbiekben korlátozó tényező lehet, de adott esetben az ügyészségnek is lehetne ebben a tekintetben egy kicsit konkrétabban meghatározott felügyeleti feladatot adni annak érdekében, hogy ezek a visszaélések elkerülhetők legyenek.

A Jobbik részéről kifejezetten üdvözöljük azt, ahogy a törvény egy áttekinthető felépítésben és olyan kategóriák beépítésével vált a civil szervezetek számára egyértelmű sorvezető kerettörvénnyé, amely magában foglalja a könyvvezetés, a könyvvizsgálat, a gazdálkodás, a nyilvántartás, a törvényességi felügyelet, illetőleg a csődfelszámolás és végelszámolási eljárás szabályait egyaránt, mi ezt egyáltalán nem tekintjük helytelennek. Úgy gondoljuk, hogy bizony egyrészt rendet kell teremteni abban a tekintetben, hogy a nem létező, levegőben lógó szervezetek eltűnjenek a rendszerből, másrészt pedig azoknál is, akik visszaélnek a civil szervezeti tevékenységgel. E tekintetben bizony ezek az egyértelmű szabályok segíteni fognak bennünket.

Nagyon fontosnak tartjuk a nyilvántartás rendezését - ezt kifejezetten üdvözöljük - és a nyilvántartás nyilvánosságát és megismerhetőségét, hiszen szemben a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó adatokkal, valljuk be, a jelenlegi bírósági civil szervezeti nyilvántartás aktualitása és nyomon követhetősége kevéssé biztosított. Itt az elektronikus nyilvántartás, az adatok frissítése és a másik oldalról ezen adatok megismerhetősége véleményünk szerint hatalmas előrelépés lesz mind a civil szervezetek számára, mind az ő adataikat megismerni kívánók számára, hiszen a civil szervezetnek is érdeke, hogy a tevékenysége és adatai a közvélemény számára egyszerű, ingyenes módon hozzáférhetően megismerhetők legyenek. Ezt szolgálja a beszámolási kötelezettség egységesítése is, illetőleg a beszámolókkal kapcsolatos letétbe helyezési kötelezettség, amely elektronikus úton történik. Ezeket egyértelműen üdvözöljük.

A beszámolás tekintetében nagy előrelépésnek tekintjük azt, hogy az eddigi, mondjuk, nehezen áttekinthető és megismerhető megoldások helyett egy egyértelmű könyvvezetési és beszámolási kategória jelenik meg a jogszabályban. Nagyon örülünk annak, hogy az eddigi közhasznúsági jelentés helyett egy olyan közhasznúsági melléklet kerül meghatározásra, amely nem ismétli meg a beszámoló adatait, illetőleg a számviteli törvénnyel összhangban egyértelművé válik, hogy kiegészítőmelléklet-készítési kötelezettség van, azaz a civil szervezet beszámolója sem önmagában mérlegből és eredménykimutatásból áll. Ilyen értelemben a hitelezőknek, illetőleg a finanszírozóknak egyértelműen rálátásuk van a gazdálkodás eredményeire, illetőleg a civil szervezet adataira.

(20.50)

Ezek azok a pozitívumok, amelyek számunkra ebben a jogszabályban a korábbi helyzethez képest egyértelműen támogathatók, és ezt üdvözöljük.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Amit most fogok mondani, azt nyilvánvalóan nem feltétlenül ettől a törvénytervezettől kell számon kérni, de a vagyonról jut eszembe, hogy a magyarországi civil szférának nagyon komoly baja, hogy nincs vagyona nagy általánosságban. Nagyon sok olyan szervezet van, amely egyszerűen nincsen rendesen megalapozva, és ez bizony komoly problémát jelent. A rendszerváltás óta több hullámban kártalanítottuk az egyházakat, és ez teljesen rendben van, vagyonhoz juttattuk, ingatlanhoz a politikai pártokat, ezzel kapcsolatban azért már mindenféle ellenérzéseket lehetne felsorolni, tele van a város olyan pártingatlanokkal, amely párt már réges-régen nem létezik, és ott vannak bezárva és lelakatolva ezek, és egyáltalán nem látom be, hogy miért kellett tulajdonba odaadni nekik ezeket az ingatlanokat.

Ugyanígy a civil szervezetek vagyonhoz juttatása a rendszerváltáskor talán éppen csak elindult, de nem jutott messzire, és nagyon sok, szerintem a civil szervezetek döntő többsége éldegél olyan körülmények között, hogy egyszerűen nincsen hol összejönniük, nincsen igazi irodájuk, nincsen székházuk, nincsen olyan ingatlantárgyuk vagy nincsen olyan vagyonuk, amivel esetleg akár egy kölcsönt fel tudnának venni, amivel el tudnának indulni, ahol hosszú távon meg tudnák alapozni a tevékenységüket.

Magyarországon millió alapítvány van, de ezek közül klasszikus alapítvány nagyon kevés van. Ez azt jelenti, hogy az alapítvány széfjében vagy valahol a bankban le van rakva egy nagy adag pénz, aminek a hozadékából lehet a közhasznú tevékenységet végezni. Magyarországon ilyen alapítvány kevés van, viszont rengeteg olyan alapítvány van, én is dolgoztam már néhánynál, ami folyamatosan forrásokat gyűjtöget innen-onnan, pályázik, és ugyanolyan életet él, mint az egyesület, csak sokkal nehezebb körülmények között, mint kellene. (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy azt gondolom, hogy a civil szervezeti szférát igenis, vagyonhoz kellene juttatni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az államtitkár úr jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra, de előtte megadom a szót Horváth János képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Felszólalásomban kérem Ertsey Katalin képviselőtársamat, hogy ha módosítaná, újragondolná azt a nézetét, hogy a civil szervezetben legyen állami köztámogatás. Én azt javaslom, tapasztalatból és meggondolások alapján, hogy igenis, lehessen olyan civil szervezet, amiben nincs állami támogatás. Voltak ilyenek, hogy lehet állami támogatás, meg olyan is, hogy ne legyen. E tekintetben éppen egy liberális képviselőtől, szabadpiaci gondolkodású képviselőtől szeretném, ha logikus volna ez a meggondolás.

Én magam voltam elnöke olyan alapítványnak, a Kossuth Alapítványnak New Yorkban húsz évig, amelyben jelentős állami támogatás volt. Jelenleg Budapesten is elnöke vagyok olyan alapítványnak is, amiben nincs egyetlen fillér állami támogatás sem. Tehát így is meg úgy is lehet a mennyországba jutni, ha az ember következetes és tisztességes.

Bármelyik álláspontot foglalja el az alapítvány, ezt aztán tartsa be, és ehhez kérem és javasolom képviselő asszonynak, hogy kívánjuk, hogy az állam aztán ezt felügyelje, hogy törvényesen működjön, aszerint, ahogy megígérte az alapító okiratának megszerzésekor.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szávay István képviselő úr!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Utoljára ragadom magamhoz, megígérem, vagy legközelebb inkább nyomok egy normált, több ilyen kis apró észrevételem lenne ezzel kapcsolatban.

Két dologra szeretném még felhívni a figyelmet, tehát egy dologgal kapcsolatban, ami elmaradt, és elég határozott véleményünk van, ezért ezt szeretném jelezni. Méghozzá azt, hogy az alap rendelkezésére álló tárgyévi támogatási forrásoknál, ha megjelenik egy ilyen, hogy 20 százalék vissza nem térítendő támogatás, ezt Lukács képviselőtársam üdvözölte, mondván, hogy ezáltal még szélesebb kör számára fog tudni az állam segíteni. Nem látunk ebben semmilyen összefüggést, államtitkár úr.

A visszatérítendő támogatás az én értelmezésemben egy kamatmentes kölcsön, ennek semmilyen értelmét nem látjuk a civil szervezetek vonatkozásában; maguk az érintettek sem, bárkivel, akivel beszéltem, civil szervezettel, nem tudom, hogy az önök egyeztetései során ezzel kapcsolatban milyen véleményekkel találkoztak, én senkitől nem hallottam, hogy jónak tartaná ezt az ötletet, javaslatot. Ha a civil szervezetek számára az állam támogatást kíván nyújtani, akkor nyújtson nekik támogatást, de azt ne kérje tőlük vissza egyfajta kamatmentes hitel formájában.

Egyébként pedig az alap rendelkezésére álló támogatási források száz százalékát a Jobbik vissza nem térítendő támogatásra fogja javasolni, mint mondtam, sem a 10 százalékos miniszteri keretet, sem ezt a 20 százalékos vissza nem térítendő támogatást nem javasoljuk.

Nagyon gyorsan még egy apró ellentmondásra is szeretném felhívni a figyelmet, és kérem ennek az átgondolását. Ez pedig a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek adományai. A 32. §-ban szó van erről, hogy kik támogathatnak, illetve kinek a támogatásait kell figyelembe venni a szervezet gazdálkodásánál. Itt csak jogi személyiséggel rendelkező szervezetek szerepelnek, ugyanakkor az alap bevételeinél, az 58. §-ban jogi személyiség nélküli szervezetek befizetéseit is figyelembe vesszük. (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mi a civil szervezeteknél indokolatlannak tartjuk azt, hogy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek ne adhatnának adományt, ne zárjuk ki őket ebből az adományozási körből, azt javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, akkor megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok már a szinte részletes vitában elhangzott konkrét észrevételekre is reagálni, de valószínűleg nem fog sikerülni, úgyhogy majd nyilván folytatása következik ennek a részletes vita során.

Először, bár nincs itt Lendvai Ildikó, de csak egy piciny helyreigazítás. Ő utalt a polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők jelenlétére a rendszerben, a korábbi NCA-szabályozás is kizárta őket egyébként, tehát körülbelül ennyit Lendvai képviselőtársunknak a halálos betegségekről szóló felszólalására vonatkozólag.

Szeretnék reagálni Nyakó képviselő úrnak néhány megjegyzésére. Igazából véve én úgy érzem, hogy Nyakó képviselő úr civilebb akar lenni a civileknél is, és úgy gondolom, hogy amikor ő a NEA protekcionizmusáról, kivételezésről, a korrupció melegágyáról és nem tudom, miről beszélt (Nyakó István: Melegágyról nem volt szó, az az agrárium!), szerintem egy picikét vissza kellene tekinteni az NCA működésére az elmúlt évek során, hogy ki mikor, mennyi pénzt szedett ki vagy lopott ki ebből az egész rendszerből. Nem akarok nagyon elmélyedni ebben a területben, de Nyakó képviselő úr ezt sokkal jobban tudja, hogy Zuschlag és társai hogyan vitték ki ebből a rendszerből (Nyakó István: Nem vagyok a főügyész!), milyen egyeztetések voltak minden hétfőn bizonyos miniszteri irodában, konkrétan kik voltak miniszteri delegáltak. Szeretném emlékeztetni önt is, esetleg családi vonatkozásokban erre a kérdésre. (Nyakó István: Mire gondol?) Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy az ÁSZ-vizsgálatot is figyelembe vegyük, amikor ezt a törvényt próbáljuk értelmezni.

Azt is szeretném jelezni képviselő úrnak, hogy önöknek nyolc évük volt arra, hogy ezeken a jogszabályi feltételrendszereken pozitív értelemben változtassanak. Itt most a felszólalásában egyébként megpróbált több homályos megfogalmazást is alkalmazni arra vonatkozólag (Gőgös Zoltán: Ez nem elegáns így, vita közben, miért nem nyomott gombot közben?) Kedves képviselő úr, órákon keresztül hallgattam önöket, hadd mondjam el én is, jó? (Novák Előd: Miért nem nyomott gombot közben?) Órákon át hallgattam önöket, hadd mondjam el. (Zaj. - Az elnök csenget. - Novák Előd: Ez nem elegáns, mert nem lehet válaszolni!)

Tehát azt gondolom, hogy nyolc éven keresztül ezt az egész rendszert javítgathatták volna, izmosíthatták volna, ehhez képest az NCA úgy működött, ahogyan működött, és azt gondolom, azt is elő kell hozni, hogy az előző évek során az NCA-ból önök évenként milliárdokat zároltak le, és közben beszélnek itt arról, hogy micsoda iszonyatos mennyiségű pénzt osztottak szét az NCA-n keresztül.

(21.00)

Tisztelt Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy önök az elmúlt hatvanhat éves kormányzásuk során ötvenhét éven keresztül kormányoztak, hatvanhat évből ötvenhét éven keresztül kormányoztak... (Nyakó István: Ezer.) Nem ezer, csak ötvenhét. Ötvenhét éven keresztül (Az elnök csenget.), évtizedeken keresztül önök likvidálták a civil szervezeteket.

ELNÖK: Egy kicsikét várjon, államtitkár úr. Álljon meg egy pillanatra! Nyakó képviselő urat és a többi képviselőtársamat kérem tisztelettel, hogy házszabályszerűen folytassuk a vitát.

Öné a szó, államtitkár úr.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Önök évtizedeken keresztül a civil szervezeteket likvidálták, tönkretették, elfelejtették, kifelejtették az egész társadalom képéből, az előző években pedig milliárdokat loptak ki ebből a rendszerből politikai alapon és politikai elvek mentén. Azt gondolom, hogy erkölcsi alapjuk nincs arra, hogy kioktassanak bennünket civil szervezetek összefüggésében. (Gőgös Zoltán közbeszól.)

Higgye el, tisztelt képviselő úr, hogy mind az egyházi törvényt, mind a civiltörvényt jó lelkiismerettel tudom vállalni. Azt nem mondom, hogy tökéletes, mert valószínűleg tökéletes törvény nincs, de jó lelkiismerettel tudom vállalni mind a két törvényt.

Egyébként pedig röviden jegyzem meg, hogy a tisztelt Nyakó képviselő úr olyan összefüggésekről beszélt a felszólalásában, amelyek nem ezt a változatot, nem a legutolsó, a beterjesztett törvényjavaslatot érintik, hanem még egy előző változatot, amely felkerült az internetre. Tehát jó lenne, ha elolvasná a tisztelt képviselő úr a beterjesztett törvényjavaslatot. Többek között a közhasznúságra vonatkozó megjegyzései, a korlátozottan cselekvőképes személyek képviseleti jogára vonatkozó megjegyzései mind-mind azt jelzik, hogy ezt a törvényjavaslatot el sem olvasta, és nem erre vonatkozólag tette meg a megjegyzéseit, úgyhogy szerintem a szakértőivel kellene egyeztetni, hogy melyik papírt adták a kezébe. Valószínűleg a rosszabbik papírt adták az ön kezébe. (Gőgös Zoltán közbeszól. - Derültség a Jobbik padsoraiban.)

Egyébként a közhasznú szervezetek számára vonatkozóan - ezt többen jelezték - szeretném jelezni, hogy a mi háttérszámításaink szerint a mostani javaslat, a beterjesztett javaslat alapján várhatóan több mint 30 ezer közhasznú szervezet tudja teljesíteni a feltételeket. Jelenleg a KSH adatai alapján körülbelül ennyi közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezet van, tehát csak - idézőjelbe téve - egy minőségi változás történik ennek a törvénynek a hatálybalépésén át.

Szávay képviselő úr nagyon sok konkrétumot is elmondott. Szeretném megköszönni azokat a véleményeket, észrevételeket, amelyek pozitív észrevételek voltak, és tulajdonképpen nem a kormányt dicsérte ezáltal egyik képviselő sem, aki a pozitív értékeit elmondta a törvénynek, hanem azt az együttműködést, amely az elmúlt egy esztendő alatt kialakult, és közösen együtt, a kormány és civil szervezetek, és a szakértők ezt a törvényjavaslatot le tudtuk tenni a tisztelt Ház asztalára.

Várjuk azokat a konkrét módosító indítványokat, és ezt mindenkinek mondom természetesen, amelyek jobbító szándékkal és az eredeti koncepcióba illeszkedően kerülnek benyújtásra. Természetesen igyekszünk minél több ilyen jobbító szándékú vagy pontosító, kiegészítő módosító indítványt az elkövetkezendő időszakban befogadni.

Szeretném Szabó Timea képviselő asszony észrevételére, illetve az LMP jó néhány észrevételére azt mondani, hogy igazából véve egy kettős beszédet érzek az LMP képviselői felszólalásaiban. Ahogyan tájékozódtam, bizottsági üléseken vagy jó néhány bizottsági ülésen támogatták és megszavazták a törvényjavaslatot, legalábbis az általános vitára való alkalmasságát. Ma itt Jávor Benedek képviselő úr szinte csak pozitívumokat sorolt fel. Lehet, hogy nem voltak itt a jelen lévő LMP-s képviselők és nem hallották, hogy mit mondott. Szerintem jó lenne egyeztetni a frakción belül, hogy tulajdonképpen most az LMP-nek mi a konkrét álláspontja erről a törvényről.

Amit a vezérszónok, Szabó Timea kedves képviselő asszony elmondott a társadalmi egyeztetésre vonatkozólag - ő úgy fogalmazott, hogy látszategyeztetés zajlott le -, azt egyszerűen kikérem magamnak és visszautasítom, mert azt gondolom, hogy ez egy teljesen rossz szándékú megközelítése ennek a törvény-előkészítésnek és ennek a törvényjavaslatnak.

Ugyanakkor a közhasznúsági definícióval kapcsolatosan, ha jól értettem, képviselő asszony, nem akarom ferdíteni az ön szavait, egyik oldalon a szűkítést kérte számon rajtunk, a másik oldalon pedig azt jelezte, hogy ugyanakkor túlságosan laza, mert nagyon sokan vagy mindenki teljesíteni tudja ezeket a feltételeket. Ez szerintem elég erőteljes ellentmondás.

Szeretném annak a bizonyos C betűnek a kivételével kapcsolatosan, és még néhány képviselőtársunknak is azt válaszolni, hogy az én megítélésem szerint nincs ilyen vagy olyan civil szervezet, idetartozó vagy odatartozó, az én civil szervezeteim és a te vagy a ti civil szervezeteitek. Azt gondolom, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr nagyon pontosan fogalmazta meg, hogy ilyen módon nem lehet megközelíteni a civil szervezeteket, és ilyen módon nem lehet állam és civil szervezet, civil szféra közötti kapcsolatban gondolkodni. Nyilvánvalóan a civil szférára egyértelműen és világosan kell tekintenünk.

Szávay képviselő úr - most ugrálok néha, de a sok konkrétum miatt muszáj ugrálnom a témák között - a működési költségekre kérdezett rá. Jelen pillanatban 8 százalék a most hatályos törvény szerint, de ezt is miniszteri rendelet szabályozza. Továbbra is miniszteri rendelet fogja szabályozni, illetve mi szeretnénk 8 százalék alá menni mindenféleképpen, tehát mindenképpen csökkenteni szeretnénk a működési, működtetési költségeket. Nem tartjuk egyáltalán jónak, hogy rengeteg pénzt elvitt eddig annak idején az ESZA Kft., és nem szeretnénk ezt tovább folytatni.

A visszatérítendő támogatás szerintünk egy jó intézmény. Hosszú-hosszú évek óta a civil szervezetek kérték, követelték. Civil bank formájában, nagyon sokféle formában volt erről szó. Többek között ezen nyomás vagy ezen sok-sok kérés, javaslat, vélemény alapján került be a törvényjavaslatba. Szerintem ez egy jó lehetőség lenne.

A miniszteri rendeletre vonatkozólag azt tudom mondani, hogy az elektori összetételt semmiképpen nem kívánjuk szabályozni. Erre utalt a 71. §-nál, azt gondolom, Szávay képviselő úr. De abban szeretnénk a rendeletben orientációt adni, hogy mely tevékenységi csoportba tartozó szervezetek alkossanak elektori gyűlést. Ezt fogja a miniszteri rendelet szabályozni, semmiféleképpen nem az elektori összetételt konkrétan. Természetszerűleg nem erről van szó.

Ertsey Katalin képviselő asszonynak nagyon alázatosan és szelíden szeretném mondani: tessék elhinni, hogy mások is sok-sokféle módon vettek részt civil szervezetek alakításában, menedzselésében, működtetésében. Egy picikével több alázatot, ha lehet kérni. Ezekben a padsorokban is nagyon-nagyon sok olyan képviselő volt, van, aki civil szervezetekkel élő kapcsolatot tartott, (Gőgös Zoltán közbeszól.) nem csak a kilencvenes évektől, lehet, hogy már a nyolcvanas években is különböző módon ezekben a szerveződésekben részt vett, lehet, hogy professzionális módon is részt vettek ezek a személyek ezeknek a civil szervezeteknek a létrehozásában, működtetésében. Azt kérem, hogy ezt tessék szíves lenni akceptálni a mi oldalunkon is.

Szeretném kérni a képviselő asszonyt arra, hogy legyen szíves elolvasni ezt a törvényt. Nincs újraregisztráció. El kellene pontosan olvasni a most beterjesztett, a Ház asztalán lévő törvényjavaslatot. Az erre való kötelezettséggel való riogatás teljesen téves. Tehát nincs újraregisztrálás. Aki a beszámolási kötelezettségének nem tesz eleget még külön felhívásra sem, azt törölheti a bíróság. Azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy a képviselő asszony elolvassa a Ház asztalán lévő javaslatot, és akkor meg fogja látni azt is, hogy ebben a törvényjavaslatban nem bélyeggyűjtő szakkörökről álmodozik az állam bácsi, hanem nagyon pontosan az intézményfenntartó, szolgáltató szervezetek tekintetében is, a közhasznú szervezetek tekintetében is szerintem előremutató törvényjavaslatot tettünk le a Ház asztalára.

(21.10)

Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak szeretném mondani nagyon-nagyon röviden és slágvortokban. Az Országgyűlés tavaly, bizonyára emlékszik, képviselő úr, a legelső döntések egyike volt az, hogy az adomány után fizetendő áfát eltöröltük, tehát azt gondolom, ez egy fontos, pozitív előrelépés volt. Nyilvánvaló, ha a gazdaság egy kicsit lábra tud állni, akkor az adókedvezmény kérdésében is előre tudunk lépni. Egyelőre nincsen erre túlságosan nagy gazdasági, költségvetési mozgástér, de reméljük, ez változni fog.

Az ügyészségi törvényességi eljárás annyiban változik, hogy szigorú határidők fogják kötni az ügyészséget. Azt gondolom, az eddigi határidő-nélküliséghez képest tehát az ügyészség jogköre e tekintetben legalábbis szűkül, és pozitívan fog változni a feltételrendszer.

Azt hiszem, többé-kevésbé a lényeges kérdésekre válaszoltam. Még egy fontos kérdés, amit több képviselőtársunk is felvetett, ez a miniszteri keret lehetőségének a megteremtése az új törvényjavaslat szerint. Szeretném azt jelezni képviselőtársaimnak, hogy az NCA-ban jelenleg is több szervezet formai okok miatt esik el a támogatás lehetőségétől. Rengeteg olyan szervezet van, amelyek kiváló munkát végeznek, szeretnének forráshoz jutni, ugyanakkor icipici formai hibák miatt nem tudnak ezekhez a forrásokhoz hozzáférni. Azt gondolom, ez egy olyan lehetőség lesz, amellyel kezelni tudjuk ezt a helyzetet, és jól működő civil szervezeteket is sikerül támogatni, forráshoz juttatni.

Köszönöm szépen mindenkinek a konstruktív észrevételeit, javaslatait. Kérem, hogy a módosító indítványokat tegyék meg. Természetesen a kormányzat mérlegelni fogja ezeket a módosító indítványokat, és igyekszünk minél több jobbító szándékú indítványt befogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a napirend elfogadásakor döntött arról, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a vita lezárására a szerdai ülésnap végén kerül sor.

Az általános vitát tehát most elnapolom, lezárására képviselői felszólalások nélkül holnap este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természetű kockázatok kezeléséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4861. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/4861/15. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem a jegyző urat, hogy ismertesse az egyes vitaszakaszokat.




Felszólalások:   23-162   162-254   254-269      Ülésnap adatai