Készült: 2021.04.19.01:28:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

123. ülésnap (2011.10.25.),  19-215. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 7:52:43


Felszólalások:   17-18   19-215   215-417      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/4662. sorszámon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/4662/2-10. számon megkapták.

Emlékeztetem önöket, hogy tegnap az Országgyűlés az előterjesztés 6 órás időkeretben történő tárgyalásáról döntött. Felkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

DR. SZŰCS LAJOS jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 6 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 122 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 65 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 64 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 58 perc, az LMP képviselőcsoportjának 41 perc, a független képviselőknek pedig 10 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 25-25 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adótörvényekről nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszélnénk az adórendszerről és az adófilozófiáról, ezekről pedig nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszéljünk egy ország költségvetéséről, Magyarország 2012. évi költségvetéséről. És egy költségvetésről nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszélnénk, ne érintenénk a gazdaságpolitika alapvető pilléreit, elveit és eszközeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért valójában az adótörvényekről, a költségvetésről és a gazdaságpolitikáról együtt kell beszélni, és ez annál inkább ildomos, ahogy egy magyar szerző szokta regényeiben említeni, mert holnap az Európai Unió pénzügyminisztereinek tanácsán veszek részt, ezért legnagyobb sajnálatomra a költségvetési expozét nem tudom önöknek elmondani. Tehát ezért is a gazdaságpolitika, a költségvetés és az adórendszer hármasáról szeretnék beszélni.

Minden adórendszer és így minden költségvetés és gazdaságpolitika - de maradjunk talán most szűken az adórendszernél - alapvető forrása egy gazdaság sikerének vagy kudarcának. Nem csupán egy nemzetgazdaság esetében van ez így, hanem nagyobb gazdasági övezetek, sőt, nagyobb korszakok esetében, a siker és a kudarc mögött időnként rejtett módon az adórendszer működése húzódik meg.

Magyarország az elmúlt húsz évben egyértelműen lemaradt a térségben működő fejlett országokhoz képest, mondjuk Ausztriához képest, mondjuk Baden-Württemberghez vagy Bajorországhoz képest, és egyértelműen versenyhátrányba került a 2002 utáni drámaian hibás gazdaságpolitika következményei miatt a térség többi, összes többi, valamennyi többi gazdaságához képest.

Ennek a történelmi kudarcnak, hogy tehát az elmúlt húsz évet Magyarország nem volt képes egy gyors, nyugat-európai felzárkózásra felhasználni, és annak, hogy 2002 után egy tragikusan hibás gazdaságpolitika következtében elmaradtunk még a térség államainak fejlődésétől is, ennek a kudarcnak a mélyén az adórendszer hibás működése húzódik meg. Nagyon sok más oka van egy sikertelenségnek, de a mélyén ott van bizony a hibás adófilozófia, a hibás adórendszer és a hibás adótörvények.

Nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy 2010 közepétől az új kormány, a második Orbán-kormány lépésről lépésre megkezdte az adórendszer átalakítását, a kudarcból sikerhez vezető úton az adózás alapelveinek a módosítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csupán Magyarország, a magyar nemzetgazdaság esetében döntő az adórendszer, mint a kudarc és a siker végső forrása, hanem az Európai Unió, az észak-amerikai térség és Kelet-Ázsia történelmi mérkőzésében is meghatározó az adórendszer karaktere, minősége, működése. Sajnos, mint a holnapi európai uniós pénzügyminiszteri csúcs előtt ez látszik, az Európai Unió nem képes kezelni azt a globális versenyhelyzetet, amelyben nem csupán az Egyesült Államok, Észak-Amerika, hanem alapvetően Kelet-Ázsia és Ázsia jelentős része teret nyer, versenyelőnyre tesz szert az Európai Unióval szemben. Emögött az Európai Unió adórendszerbeli versenyképtelensége áll.

Meg kell állapítanunk nekünk, magyaroknak, hogy az Európai Unió adórendszerével nem lehet globális versenyt nyerni. Meg kell állapítanunk, hogy a nyugat adórendszerével, tehát az észak-amerikai és európai uniós adórendszerrel nem lehet versenyt nyerni Kelet-Ázsiával szemben.

(9.00)

Nem csupán egy nemzetgazdaság esetében, hanem az Európai Unió és az Egyesült Államok, tehát a nyugati gazdaságok esetében is egy történelmi versenyben való lemaradás veszélye az adórendszerhez kötődik.

Az Egyesült Államok problémáit, gazdasági, pénzügyi, költségvetési és államadósságbeli gondjait viszonylag egyszerűen meg lehetne oldani egy 2 százalékos adócentralizáció növelésével, mondjuk, az áfa bevezetésével. Az Európai Unió gondjait viszonylag egyszerűen meg lehetne oldani, mondjuk, mi magyarok, ha egy versenyképes adórendszert működtetne az Európai Unió. De erre a nagy liberális demokráciák ebben a pillanatban nem állnak készen. Amíg az Európai Unió és Észak-Amerika nem képes Kelet-Ázsiával az adózás terén is versenyezni, addig ez a történelmi meccs bizony sajnos vesztésre áll. Mi, magyarok ebből tanultunk.

A második Orbán-kormány megalakulásának pillanatában tisztában volt azzal, hogy a 2010. évi pénzügyi válság kezelését nem csupán pénzügyi egyensúlyt javító eszközökkel kell elérni, hanem a növekedés, foglalkoztatás erősítésével, tehát adórendszerbeli elemekkel is. Ez volt a döntő oka annak, hogy az egyensúlyt, növekedést, foglalkoztatást együtt kezelő adólépéseket tettünk. Emlékezzenek vissza a tíz kisadó megszüntetésére vagy a társasági adó 500 milliós profitszintig 10 százalékos mértékre való csökkentésére, és persze ez volt az oka annak, hogy történelmi léptékkel mérve is igen-igen jelentős lépést teszünk az arányos egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével. Az adórendszer tehát valamennyi siker és kudarc rejtett oka, és Magyarország 2010 közepétől eldöntötte, hogy az adórendszerben felhagy az Európai Unió és részben az amerikai versenyképtelenség egyik rejtett okával, tehát hogy nem képes versenyezni Kelet-Ázsiával a nyugati demokráciák adórendszere.

Mit teszünk mi? Tisztelt Képviselőtársaim! Egyfelől egy új gazdaságpolitikát követünk, amelyben a növekedés erősítésével, a foglalkoztatás bővítésével közép- és hosszú távon fenntartható egyensúlyokat teremtünk. Ennek lépéseit látják. Az első sikereket óvnunk kell, védenünk kell, mert a mostani válság veszélybe sodorja ezeket. Csökkentjük az államadósságot. Az államadósság természetesen korlátozza az adórendszer átalakítását, mert ha több mint 1100 milliárd forintot kell kamatra kifizetni egy állam adóssága után, Magyarország ebben a helyzetben van, akkor ez a bruttó hazai termék 3,6 százaléka pontosan ennyi adócsökkentést tesz lehetetlenné, ha nem kellene 1100 milliárd forintnyi államadósság utáni kamatot fizetni. Ha nem halmozott volna fel bűnös módon a 2002 utáni három kormány egy hatalmas államadósságot, akkor ma nem arról beszélnénk, hogy milyen adókat kell emelni, hanem arról, hogy milyen adókat kell csökkenteni, mert az adókat csökkenteni kell.

Tisztelt Ház! A második Orbán-kormány gazdaságpolitikájának keretében a 2010. évben megelőztünk egy pénzügyi válságot sikeresen, hagyományos és nem hagyományos eszközök együttes alkalmazásával. 2011-ben egy, a teljes gazdaságra érvényes átalakítási, átszervezési, megújítási folyamatot indítottunk el. A tisztelt Ház előtt vannak azok a törvények, amelyek kőbe vésik és a sikerhez vezető útra terelik azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek ma korlátozzák Magyarország növekedését, foglalkoztatásbővítését vagy akár a fenntartható egyensúlyt. Ez egy nagyon-nagyon jelentős lépéssorozat már az adórendszer szempontjából is. Az adórendszer esetében 2011-ben egyszerre voltunk képesek csökkenteni az adócentralizációt 1,5 százalékos mértékben, egyszerre voltunk képesek fenntartani az előző évben bevezetett 10 százalékos, 500 millió forint nyereségig érvényes kedvező társasági adót, és egyszerre voltunk képesek megindítani az átállást az arányos 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóra, amely az első évben, 2011-ben még 20,3 százalékos átlagos terhelést jelent.

Most, 2012-re a kormány az adótörvények keretében és ugyanúgy a költségvetési tervezet keretében azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy folytassuk az átállást egy olyan adórendszerre, amely már nem bünteti, hanem jutalmazza a munkavállalást, már nem bünteti, hanem jutalmazza a munkahely teremtését, már nem bünteti, hanem jutalmazza a vállalkozást, a kezdeményezést, és már nem bünteti, hanem bizony elismeri a családok gyermekvállalását. Ez a lépéssorozat a magyar gazdaság közép- és hosszú távú sikereinek egyik forrása lesz, hiszen gondoljunk abba bele, hogy a 2011-ben az arányos 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerre történő áttérés első lépésében már 500 milliárd forinttal javult a családok jövedelemhelyzete. Ebből 170 milliárd forint a gyermekvállalást ismerte el, és a maradék forrás segített a családoknak abban, hogy megbirkózzanak a 15 és 20 százalék körül növekvő élelmiszerárakkal, a 20-25 százalékkal növekvő üzemanyagárakkal, hogy megbirkózzanak a kiürült bankszámlákkal, és visszatöltsék a pénz egy részét, amit korábban megszorító programok következtében onnan levettek, és hogy megbirkózzanak a magasabb svájci frank, euró-, tehát devizahitel-terhekkel. Svájci frank esetében 30-40 százalékkal nőtt a törlesztési teher.

Ha az egykulcsos arányos 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszerre nem kezdtük volna meg az áttérést 2011-ben, ebben az évben zuhant volna a családok fogyasztása. Nem ez volt a célja, az alapvető célja az átállásnak, hiszen a személyi jövedelemadó-rendszer átalakításának a célja a munka, a vállalkozás és a gyermekvállalás segítése büntetés helyett, de egy szándékolt pozitív mellékhatással, hogy már nem zuhant a fogyasztás. További szándékolt, de mégiscsak mellékhatása, hogy az új adórendszer első lépései révén már Magyarország gazdasága 2011-ben az Európai Unió átlagos sebességével növekszik. Hát ez nem nagy sebesség, ez inkább stagnálás közeli állapot, mégis plusz, pozitív. Vannak olyan európai uniós és eurózóna-országok, amelyek ezt nem mondhatják el magukról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságpolitika, így a költségvetés, így a 2012. évi gazdaságpolitika és költségvetés világos adófilozófiára épít. Mi azt mondjuk, hogy egyszerre három célt kell az adórendszernek és az adórendszer átalakításának teljesítenie Magyarország esetében. Az első, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy az adórendszer egyszerűsödjön. Ha önök megnézik a benyújtott adótörvények apró betűit, nagyon-nagyon sok olyan tisztulást, persze a fehérítés felé vezető lépést is találnak, amelyek révén egyszerűbbé válik az adórendszer. Még nem az az egyszerű adórendszer, ami majd 2013-14-ben lesz egy valódi arányos 16 százalékos adóval, de már tisztul. Még nem az az adórendszer, amely nagyon alacsony, talán a szlovák adóterhelés szintjét elérné, tehát a 31 százalék körüli adóterhelés szintjét elérné, hiszen az adócentralizáció valamelyest növekszik 38 százalékra, de egyszerűsödik az adórendszer. A második alapvető alapelve, hogy záródjanak a költségvetésen lyukat ütő kiskapuk. Az adórendszernek nem célja az igazságosság elérése, azt más, gazdaságpolitikai, de inkább társadalompolitikai, inkább politikai eszközökkel kell elérni egy kormánynak és egy országnak. Az adórendszer nem az igazságosságot célozza meg, hanem a hatékonyságot.

(9.10)

Aki azt gondolja, hogy az adórendszeren keresztül, különösen a jövedelemadó-rendszeren keresztül, különösen a személyi jövedelemadó-rendszeren keresztül szociális és igazságossági szempontokat kell érvényesíteni, az a Nyugat vermébe esik, az adórendszerek esetében összekeveri a hatékonyságot a szociális gondolattal. Ez téveszme, ez tévedés. Ezért kell arányos adórendszer és nem progresszívnek hívott, de visszafele vivő, tehát nem haladó, többkulcsos adórendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyszerűség és az adózást kikerülő kiskapuk zárása mellett még van egy harmadik alapelve az adórendszer átalakításának, ez pedig az, hogy csökkenjen, mérséklődjön a jövedelmeket terhelő adó, és növekedjen a fogyasztást, forgalmi szférát terhelő adó. Ennek az az oka, hogy a jövedelmeket mindenhol a világon - különösen, ahol magasak az adók - el lehet titkolni, a forgalmat, fogyasztást terhelő adókat viszont el lehet ugyan csalni, de azt az adózás, az adóbeszedés eszközeivel hatékonyan meg lehet fékezni - az egyiket nem, a másikat igen. Ezért is a magyar adórendszer átalakításánál a jövedelmeket terhelő adók mérséklését és a fogyasztást, a forgalmi szektort terhelő adók növekedését tűztük ki alapelvnek és célnak.

Az adórendszer e három célját olyan eszköztárral érhetjük el, amelyek révén Magyarországon a munkahelyteremtés, munkavállalás, gyermekvállalás a jövedelemadózáson keresztül kap segítséget, oxigént, levegőt. Ugyanakkor az adózás súlypontját egyre inkább a fogyasztási, forgalmi adórendszerre, adóeszközökre helyezzük át, ami az áfa, a fogyasztási adó, jövedéki adók és bizony zöld típusú - zöld típusú! - forgalmi adók bevezetését jelenti.

Ez egy tudatos adófilozófia. Követnék más nyugat-európai, sőt észak-amerikai országok is ezt az adófilozófiát, ha tehetnék. Az adóversenyben csak olyan eszköztárral lehet helytállni vagy nyerni - hiszen nyerni kell -, amely eszköztár Kelet-Ázsiával, a feltörekvő országokkal és nekünk a térségben a feljövő gazdaságokkal szemben biztosít előnyt. Ezért semmilyen módon nem támogathatunk egy olyan, Európai Unión belüli teljes adóharmonizációt, ami a mi versenyelőnyünket mérsékelné a fejlett nyugat-európai uniós tagállamok versenyelőnyének megtartása végett. Ez egy rossz történelmi üzlet lenne a részünkről. Vesztes pozícióba mennénk bele az Európai Unión belüli, bizony a versenyképességért folyó küzdelemben. A versenyképesség mögött ugyanis igen jelentős mértékben az adórendszer versenyképességét vagy az esetek jelentős részében versenyképtelenségét találjuk.

Természetesen az eurózónán kívüli magyar nemzetgazdaság rendelkezik azzal a szabadsággal, amellyel nem csupán a pénzügyi szabadságharcunkat kell megvívnunk, hanem bizony az adórendszerbeli szabadságharcunkat is meg kell vívnunk. A mostani, 2010 közepétől érvényes adórendszerbeli átalakítások talán egyik-másik elemét igen, de az egészét bizonyosan nem lehetett volna átvinni európai uniós, teljes, százszázalékos konszenzusra való törekvés mellett. Nem is célunk, nem is járnánk jól, ha ilyen érvényesülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztási, forgalmi szektort terhelő adók emelésére benyújtott javaslataink tehát egyfelől az adófilozófia váltása miatt szükségesek, másfelől azonban ne áruljunk zsákbamacskát, szükségesek azért, mert a költségvetés hiányát 3 százalék alatt kell tartanunk, 2,5 százalékra kell beállítanunk. Miért? Mert ilyen szint mellett csökken már automatikusan Magyarország államadóssága.

És miért kell csökkenteni az államadósságot? Miért kell 3 százalék alatt, 2,5 százalékon tartani a költségvetési deficitet? Miért kell óvni minden módon a pénzügyi kezdődő egészség jeleit? Azért, mert 2002 után Magyarország egy olyan elhibázott gazdaságpolitikai vonalra tért rá, amely mind az állam, mind a vállalkozások, mind az önkormányzatok, mind a családok adósságát elengedte. Sőt, úgy engedte el, hogy közben a külső pénzügyi függést erősítette. Sőt, olyan pénzügyi függést erősített, amely a legkockázatosabb - svájci frankban történő - függést erősítette meg. A mai, családok által felhalmozott devizaadósság - 5000 milliárd forint - legnagyobb részét, 4600 milliárd forintot svájci frankban vették föl. Ez egy olyan eladósodási szint, amely önmagában képes lenne Magyarországon megakadályozni a növekedést is, a foglalkoztatásbővülést is, de még a családok gyermekvállalását is.

Az adórendszer átalakításának egy másik eszköze a járulékrendszer átalakítása. Magyarországon a 2011-es költségvetésben már elkezdtük, de most a 2012-es költségvetésben és a benyújtott adótörvényekben önök már találnak egy középtávú, egységes járulékreformra utaló néhány lépést. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal hölgyek, akik visszajönnek szülési szabadságról, 4 órát dolgozva már 20 százalékos munkáltatói adót élvezhetnek az őket munkáltató vállalkozások révén. Nagyon fontosnak tartom, hogy a rehabilitációs kártya révén 100 százalékos - 100 százalékos! - munkáltatói adókedvezményt, tehát 24 százalékos kedvezményt kap az a munkáltató, munkaadó, aki a rokkantnyugdíj-rendszer átalakítása során a munkaerőpiacra visszatérő munkavállalót alkalmazza; 100 százalékos, tehát 24 százalékos munkáltatóiadó-kedvezményt élvez.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a közszférából kilépő... - hiszen a közszférában a bürokrácia csökkentése, az átalakítás, az adminisztrációs terhek levágása azt is jelenti, hogy nincs ránk olyan létszámban szükség a közszférában, mint múlt évben vagy az azt megelőző években. És ez jó hír. Adókból fedezzük a közszférában, például a központi államigazgatásban dolgozó 66 ezer ember fizetését. Nincs ennyi emberre szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország csak akkor tud hatékonyan működni, ha leépíti a központi bürokráciát. Mindenhol van 20-25-30 százalékos tartalék. Mindenhol van pazarlás létszámmal, energiával, idővel, a képzelettel, a kreativitással, a hatékonysággal. Ezt nem engedhetjük meg.

Nos tehát, ha a közszférából kilép valaki a munkaerőpiacra, a versenyszektor munkaerőpiacára, akkor egy évig 50 százalékos munkáltatói adókedvezményt kap utána a foglalkoztató. Tehát 24 százalék helyett 12 százalék. A következő hetekben a kormány tárgyal egy további javaslatot, amely szerint Magyarországon alakítanánk szabad vállalkozási zónákat, amelyekben bizony a hátrányos helyzetű térségek munkavállalói számára adnánk ösztönzést, hogy elhelyezkedjenek és az őket foglalkoztató munkaadók számára ösztönzést, hogy foglalkoztassák őket.

Nos tehát, ezek egy igen-igen szükséges, égetően szükséges járulékreform első lépései. Szükség lesz majd további lépésekre; Magyarországon az élőmunkát terhelő járulékok magasak, ez egyértelműen visszafogja a növekedést, de nem egy általános a munkáltatói adót megfelező, egyharmadával csökkentő lépésre teszünk javaslatot, hanem fordítva.

A különleges helyzetben lévő, mégpedig a munkavállalás és a munkaképesség és a tudás és a földrajzi helyzet, hogy ki hol lakik... - szóval, a különleges helyzetben lévő munkavállalói csoportok munkáltatói adójára, járulékára, az élőmunkára rakódó terhek differenciált csökkentésére teszünk javaslatot.

(9.20)

Ahogy az áfa esetében is - ha az Unió engedné - legalább öt kulcsot kellene Magyarországnak bevezetnie, de nem engedi az Európai Unió, mert még nem látja, hogy az adórendszerben a forgalmi, fogyasztási, ezért például áfa, fogyasztási és jövedéki adókra kell helyezni a hangsúlyt. Még a jövedelmeket próbálja megfogni. Hát nem nagy sikerrel.

Nos, mi ezeken a területeken, ha tehetnénk, erőteljesebben lépnénk, javaslatot is teszünk erre, 25-ről 27 százalékra javasoljuk emelni az általános forgalmi adó általános kulcsát. Tesszük ezt azért, hogy egy jelentős, 150 milliárd forintos tartalékot képezzünk Magyarország 2012. évi költségvetésében. De azt gondolom, hogy ezt a lépést azért is meg kell tennünk, mert a fogyasztási, forgalmi szférát erőteljesen meg kell adóztatnunk a jövedelmek, a vállalkozói, valamint a személyi, családi jövedelmek helyett.

A forgalmi és jövedelmi adórendszer átalakítása, valamint a járulékreform első lépései mellett a benyújtott adótörvények, a benyújtott költségvetési tervezet és a magyar gazdaságpolitika 2012-ben azt is javasolja, hogy nagyságrendileg - nagyságrendileg - növeljük az adóbeszedés hatékonyságát. Önök olyan lépéseket, intézkedéseket, javaslatokat találnak a benyújtott adótörvényekben, amelyek révén elérhetjük, ha ezeket bevezetjük, hogy a maihoz képest nagyságrendileg nagyobb, a költségvetés és az állam számára jogosan járó adókat hajt be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Erre szükség van.

Csupán a kis- és nagykereskedelemben a szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzések révén azt találjuk, hogy 500-600 milliárd forint, az államnak jogosan járó áfa, fogyasztási és jövedéki adó nem folyik be. Ez tarthatatlan. Egész egyszerűen tarthatatlan. Ez az 1990 előtti rendszer rossz kompromisszumát ismétli meg. Akkor azt mondták, hogy magasak az adók, de nyugodtan bújjál ki alóluk. Ez az áfa, a forgalmi és fogyasztási adó esetében nem járható út többé. A jövedelmeket terhelő adókat pedig csökkentjük, és ott fölrúgjuk az 1990 előtti, a Kádár-rendszer adórendszerét jellemző rossz kompromisszumot. Fölrúgtuk. És helyére az arányos, egykulcsos adórendszert állítjuk, két, illetőleg három lépésben.

Változik Magyarország adórendszere az innováció területén is. Megszűnik javaslatunk szerint az innovációs járulékok automatikus levonási lehetősége, a társaságiadó-kedvezmény megmarad, ezzel 8-10 milliárd forinttal több innovációs forrás áramlik az innovációs alapba, amely forrásokból most már koncentráltan a valódi innovációt, a valódi kutatás-fejlesztési tevékenységet tudjuk támogatni.

Na most, a 2011. évi szúrópróbaszerűen elvégzett ellenőrzések azt mutatják sajnos, hogy a mostani innovációs rendszer esetén az innovációs járulékok automatikus levonása révén mintegy a források fele, 50 százaléka nem innovációt és kutatás-fejlesztést finanszíroz. Erre egy iparág alakult ki. Egy csalási iparág. Csalnak az innovációs járulékokkal. Mindannyian hallunk történeteket. A történetek igazak. Megengedhetetlen, hogy egy, a kutatás-fejlesztést, innovációt a történelmi siker egyik motorjának tartó kormány kiengedjen más célokra ilyen forrásokat.

Ezeket a javaslatokat egyeztettük a magyar gazdaság legnagyobb kutatás-fejlesztésben részt vevő vállalkozásaival, és egyöntetű helyeslésre találtunk, az innovációs, kutatás-fejlesztési forrásokat koncentráltan fogjuk fölhasználni, mégpedig valódi kutatás-fejlesztésre 2012-ben.

Változik az önkormányzatok adókivetési joga is a benyújtott adótörvény-tervezetek szerint. Önkormányzati adószabadság felé szeretnénk haladni. Természetesen - természetesen - megóvva magunkat attól, hogy kényszerhelyzetben levő önkormányzatok a vállalkozásokra már teljesíthetetlen terheket rójanak. De az önkormányzatok esetében a vagyoni típusú adóztatásnál, de főként a forgalmi, fogyasztási típusú adóztatásnál, ott, ahol nincs központi adónem, szabaddá válik az adókivetés. Azt gondolom, hogy ez szintén egy adófilozófiai váltás, és megfelel annak a folyamatnak, ami a fogyasztási, forgalmi szféra felé viszi az adózást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még egy kérdésre szeretnék itt kitérni. A legnagyobb vitát természetesen a személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása okozza, okozta 2011-ben, és váltja ki 2012-ben is.

Szeretnék eloszlatni, oszlatni, gyengíteni, talán megszüntetni egy félreértést. Az arányos, valódi 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóra történő áttérés egy történelmi léptékkel is mérhető fordulat Magyarországon, mert a magyar értékrendszerben a gyarapodás, a növekedés, a vállalkozás, a családi vállalkozás és a jövedelmeim, a megtermelt, megszerzett bérem, jövedelmeim feletti szabad rendelkezés rendkívüli erős érték. Ugyanolyan erős érték, mint az angolszász országokban. Csakhogy az angolszász országokhoz képest Magyarországon, egészen az arányos, 16 százalékos adórendszer bevezetéséig vagy pedig a 10 százalékos társasági adó mértékéig, túlterheltük a jövedelmeket adóval. Megsértettük a magyarok, Magyarország, a magyar vállalkozók, a magyar családok értékrendjét. Az angolszász országokban, nem véletlenül - hasonló értékrend mellett - alacsonyak a jövedelemadók. Tehát az egykulcsos, arányos, 16 százalékos adórendszerre történő áttérés a magyar értékrend, a vállalkozást, gyarapodást, a jövedelmek feletti szabad rendelkezést igénylő értékrend érvényesítése az adórendszerben. Önmagában igazságos, önmagában nemzeti, önmagában sikerre vezet.

Van azonban egy félreértés. Ez a félreértés abból fakad, hogy elvesz valakitől valamit a 16 százalékos személyi jövedelemadó-rendszer, az arányos adórendszer, és odaad valaki másnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nincs így. Azt hagyja ott, ami jogosan ott jár, amiért megdolgoztak, amiért vállalkoztak, amiért órákat, napokat és éveket áldoztak, mondjuk, tanulásra. Nem vesz el, otthagy. És nem üt lyukat a költségvetésen. Ez egy félreértésen belüli félreértés, tévedésen belüli súlyos tévedés. Hiszen az 500 milliárd forintos, 2011-ben a családoknál maradó többletjövedelem, valamint az ezt meghaladó többletjövedelem 2012-ben nem üt lyukat a költségvetésen, hiszen az igazi forrása a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése. Miután a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-tól évenként változó módon 1,3-2 százalékos lyukat, bruttó hazai termékhez mért lyukat ütött a költségvetésen, miután ezt mi most megszüntettük, ezzel forrást teremtettünk az adóreformhoz. A 16 százalékos arányos, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer forrása a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése. És ez egy hibás, a költségvetést megkárosító rendszer felváltása, egy jó, helyes, vállalkozásra, munkára, gyermekvállalásra ösztönző jövedelemadó-rendszer bevezetése.

Azt gondolom tehát, hogy a jövőt fogyasztó eszközt felváltottunk egy jövőt segítő, a jövőt tápláló, a gyermekvállalást elismerő rendszerrel, és az első, 2011-es évet követően 2012-ben már az áttérés legnagyobb részét teljesítjük, és lehetséges, hogy 2013-ban, '14-ben is lesznek még, de most már az adórendszeren kívüli feladataink.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Így függ össze megítélésem szerint egy adórendszer a költségvetéssel, a költségvetés a gazdaságpolitikával, és egy ilyen adórendszerbeli, adófilozófia rendszerén belüli váltás szolgálja a legjobban Magyarország jövőjét.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és dr. Nyikos László részéről.)

(9.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt folytatjuk a napirend tárgyalását, a következőkről tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést. Mint önök előtt is jól ismert, az MSZP frakcióvezetője a tegnapi napon arról tájékoztatott, hogy tíz képviselő kilépett a frakcióból. Mesterházy Attila frakcióvezető úr levelét az Országgyűlés jegyzője ismertette a plenáris ülésen. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a kilépett képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az Országgyűlés a tegnapi napon ennek ismeretében döntött az egyes tárgyalási időkeretekről is. Az Országgyűlés elnöke várhatóan a jövő héten dönt a tíz képviselő frakció megalakítására irányuló bejelentéséről. Addig a tíz képviselőt azok a jogok illetik meg, amelyekkel a független képviselők rendelkeznek. Tisztelettel kérem mindezek tudomásulvételét. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom elsőként a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnökének. Alelnök úr, öné a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság nagy többséggel találta általános vitára alkalmasnak a jövő esztendőre vonatkozó adótörvényekről szóló előterjesztést, és azt támogatta is.

A bizottsági ülésen világossá tettük, hogy egy adótörvényt az Országgyűlés minden esztendő végén nemcsak azért alkot meg, mert ez kötelessége, és egy adótörvény nemcsak önmagáért van, hanem egy adótörvénynek céljai, célkitűzései vannak, ezek alkalmazkodnak a kormány által követett gazdaságpolitikai irányvonalhoz, a kormány által kitűzött nemzetgazdasági célokhoz, és egy adótörvénynek ezeket a célokat, ezek teljesülését szolgálnia kell.

A legfontosabb célkitűzés, amelyet az adótörvénynek teljesítenie és segítenie kell, az az, hogy 2014-re Magyarországon hozzuk létre Európa legversenyképesebb gazdasági környezetét. Ez azt jelenti, hogy 2014-re egy teljesen új, teljesen átszervezett adórendszerrel kell várnunk mindazokat, akik Magyarországon élni, vállalkozni és befektetni szeretnének. Már most szükség van arra, hogy a válság utáni időkre készüljünk; aki most nem tud a válság utáni időkre előtekinteni, az lemarad, aki pedig most már úgy teszi a dolgát, szervezi át és újítja meg a saját országát, hogy a válság utáni időkre készül, az számíthat arra, hogy a válság elmúltával versenyelőnybe kerül.

A legfontosabb cél tehát, hogy Európa legversenyképesebb környezetét biztosítsuk. Ehhez mindenekelőtt tovább kell csökkenteni az államadósságunkat, és ennek szolgálatába is oda kell állítanunk az adórendszert. Márpedig az államadósság csökkentéséhez mindenkinek a munkájára szükségünk van, aki munkaképes és tud dolgozni. Éppen ezért a munkát terhelő adókat csökkenteni kell, meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy Magyarországon munka-, család- és vállalkozásellenes személyi jövedelemadó-rendszer legyen. Ezt a munkát a tavalyi esztendőben már megkezdtük, a jövő esztendőben pedig az arányos adórendszer kiteljesítésével folytatni is fogjuk.

Határozottan óvjuk a kormányt attól, hogy bármilyen módon meginogjon, és akár a legkisebb szikrája is megfogalmazódjon annak a gondolatnak, hogy a Magyarország válságáért jelentősen felelős progresszív, bonyolult, többkulcsos, munka-, család- és vállalkozásellenes adórendszerhez térjen vissza. Az az adórendszer egyértelműen gyengítette a középosztályt, az a rendszer a gazdagoknak kedvezett, azoknak a gazdagoknak, akik mindig megtalálják, mindig megtalálták, mert megtalálhatták azokat a kiskapukat, amelyek mentén az adófizetési kötelezettséget el tudták kerülni. A középosztály tagjai soha nem tudtak kiskapukat találni, soha nem tudták leírni az adójukat különböző vállalkozásokban, soha nem tudták eltitkolni a jövedelmüket, a többkulcsos adórendszer és az adóemelés bevezetése mindig a leggazdagabbak számára jelent pozitívumot.

Az arányos adórendszerben, aki tízszer többet keres, az tízszer többet adózik, tehát ez az adórendszer nem bünteti a munkát, és végre elismeri a gyermekvállalást is, hiszen Magyarország egy nagyon komoly demográfiai kihívás előtt áll. Ha az egyik legfontosabb nemzetstratégiai célunkat kellene megfogalmazni, akkor azt kellene mondani, hogy segítsünk a családoknak abban, hogy minél több gyermek lehessen Magyarországon, mert Magyarországról nemcsak egymillió munkahely, de egymillió gyermek is hiányzik, éppen ezért a családi eleme ennek az adórendszernek nemzetstratégiai fontosságú.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek mellett a fogyasztási típusú adók emelésével a kormány eleget tesz annak a várakozásnak is, amely úgy szól, hogy a leggazdagabbak lehetőleg többet vállaljanak közös terheinkből; aki drágább szolgáltatásokat vesz, aki luxusszolgáltatásokat és -termékeket vásárol, bizony nagyobb mértékben vesz részt terheink közös viseléséből. Ugyanakkor egy adórendszernek szolgálnia kell a feketegazdaság visszaszorítását, valamint az adóügyi adminisztráció egyszerűsítésének ügyét is; ennek, úgy látjuk, ez az adótörvény szintén megfelel. Alá szeretném húzni, hogy mindez mit sem érne akkor, hogyha a Nemzetgazdasági Minisztérium és maga a miniszter nem tett volna rendkívül hatékony lépéseket az adóbeszedés hatékonyságának javítása érdekében, amellyel kapcsolatos nagyrabecsülésünket itt és ezúton is szeretnénk kifejezni. Látszik, hogy az adóbevételek növekednek, a kiskapuk bezárulnak, az adócsalók lehetőségei egyre szűkülnek, és végre Magyarországon a tisztességesen adót fizető polgárok élhetnek jól, és élhetnek úgy, hogy a kormány támogatja őket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottságban az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak erre a javaslatra, és nem csupán formai okok miatt, miszerint is későn jött be az adótörvény, a miniszter urat egyáltalán nem láttuk a bizottságban mint beterjesztőt, hanem erős, tartalmi problémáink vannak ezzel az adórendszerrel. Egyrészt arra a helyzetre, hogy ma Magyarországon egy gazdasági bizalmi válság van, ez az adórendszer nem ad érdemi választ.

Mi is jellemzi ezt a jelenlegi állapotot? A kiszámíthatatlanság, és az, hogy egy fordított ösztönző rendszer van benne; sajnos még mindig megéri megoldani okosba', ahelyett, hogy tisztán játszanának a gazdasági szereplők, ahelyett mindenki a kis kerülőutakat próbálja megkeresni. Ennek mi az oka? Az az oka, hogy a gazdaságpolitika teljes mértékben szétesett, hetente újabb és újabb adónemeket jelentenek be, majd utána a következő héten cáfolják azt, amit az előző héten bejelentettek. Látványosan megbukott a Nemzetgazdasági Minisztérium, hiszen nincsen érdemi gazdaságstratégia (Dr. Matolcsy György kézfelemeléssel megköszöni. - Derültség.), ami elképzelések és vágyálmok vannak, azok pedig egy dologra mutatnak csak rá, hogy rugaszkodjunk el a Nyugattól, ugorjunk bele a semmibe, hiszen, ami eddig volt, az nem működik, majd egy új dolog talán működni fog.

Az egykulcsos adó nagyon szépen bebizonyította, hogy azokat a célokat, amiket tavaly megszövegeztek és elvárásokat megfogalmaztak, nem váltotta be, a fogyasztás stagnált, azonkívül nem indult be a gazdasági kifehéredés sem. De nézzük tovább, hogy ez az egykulcsosnak mondott, de valójában kétkulcsos adó mellett milyen kormányzati célok voltak. Egyrészt a munkahelyteremtés célja az adórendszerrel. A bérek terhelésének növekedése és a járuléknövekedés nem a munkahelyteremtés eszköze. A rosszul keresők terhei, hogyha folyamatosan nőnek, és ez a perverz jövedelemeloszlás, ami az egykulcsos adóval megvalósul, az folyamatosan az alsó négyötödöt bünteti, azokat, akik a keresők négyötödét kiteszik, azokat bünteti, akkor a feketemunka felé tereli majd őket. Az adójóváírás csökkentése sok millió családban hoz majd bosszús napokat a hó végén.

Az adósságcsökkentés mint kormányzati cél, egész egyszerűen nem valósult meg, kipengette a kormányzat azt a pénzt, amit einstandolt a magánnyugdíjpénztárakból, s azóta pedig nőtt a magyar államadósság.

(9.40)

A megszorításokkal és a fogyasztás stagnálásával nem lehet olyan érdemi növekedést elérni, amivel az adósságcsökkentést lehetne ellensúlyozni.

A vállalkozók terheinek csökkentése mint kormányzati cél, nemhogy megvalósult volna, még inkább nőttek a vállalkozók terhei. Ha megnézzük, egy bonyolult, rosszul kidolgozott adórendszert kapnak nyakukba, itt gondolok arra a kompenzációra, amit jelent ez a személyi jövedelemadó-rendszer, viszont józan paraszti ésszel be lehet látni, hogy egy 25 százalékos áfa sokkal könnyebbé teszi mind a kereskedők, mind a szolgáltatók életét. Ez a 27 százalékos áfa egyedül a számológéplobbinak jó, hiszen olyan bonyolulttá teszi a rendszert, hogy fejben számolással nem lehet egyszerűen elindulni, a piacon megélni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Neked! - Derültség.)

Az adórendszer egyszerűsítése mint cél sem valósul meg. Nagyon egyszerű ez, két számadattal lehet ezt bizonyítani: 2010-ben, amikor átvették a kormányrudat, 52 darab adónem volt, mára ez 55-re növekedett. Nincs elég nagy söralátét, amelyre ráférhetne ez a jövedelemadó-bevallás. Egy raklapnyi sörnek az alátétje talán elég lehet, de úgy tűnik, hogy az adóegyszerűsítés helyett adóbonyolítást hoz ez a rendszer magával.

De hogy még kitérjek plusz egyben az önkormányzati adókra: az történik, kérem, ma Magyarországon, hogy az állam elvont forrásokat az önkormányzatoktól, majd a balhét az önkormányzatokkal viteti el, hiszen az önkormányzatok szabad adókivetési joga nagyjából az önkormányzatban élő lakosok adósrabságát jelenti, hiszen olyan mértékű adóteherpluszt kapnak a nyakukba, ami nem föntről, az államtól jön, hanem az önkormányzattól, ami már-már elviselhetetlenné teszi az életüket.

Ezért nagyon kérem a kormányzati képviselőket, hogy ne szavazzák meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a költségvetést, illetve legyenek figyelemmel az ellenzéki módosítókra.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egyedül marad az álláspontjával, képviselő úr.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Tamás képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZABÓ TAMÁS, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság 2011. október 19-ei ülésén megtárgyalta az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A bizottság részletes tájékoztatást kapott az előterjesztőktől az adórendszer változásait illetően. A bizottsági vitában elhangzott, hogy a jövő évre javasolt adóváltozások biztosítják hazánk pénzügyi stabilitását, szolgálják az államháztartási hiány kordában tartását, csökkentik az államadósságot, valamint javítják hazánk versenyképességét. Elősegítik a munkát és családokat támogató adórendszer kiépítésének befejezését, általánossá téve az arányos adózást. A vállalkozóknak átlátható, kiszámítható, számos esetben egyszerűbb adókörnyezetet biztosít, adminisztrációs terheik csökkentése mellett.

A bizottság részletesebben a hatáskörébe tartozó adónemeket tárgyalta, mégpedig a népegészségügyi termékadót és az ahhoz kapcsolódó baleseti adót, valamint a társadalombiztosítási járulékfizetést érintő változásokat. Az egészségügy forrásainak bővítése érdekében a népegészségügyi termékadóról szóló törvény egy új adónemmel, a baleseti adóval egészül ki, valamint az adónem tárgyi hatálya is bővül.

A népegészségügyi termékadót érintő legfontosabb változás az, hogy kiegészül a termékkör az édesített sörrel és alkoholos frissítőkkel. A kiegészítést az indokolja, hogy az alacsony alkoholtartalmú italokat, amelyek az üdítők és az alkoholos italok határán helyezkednek el, elsősorban a fiatalok fogyasztják, így nagyobb kockázattal szoknak rá az alkoholra.

Az egészségügyi termékadó törvényébe illeszkedő közteher a baleseti adó, amely a kötelező felelősségbiztosítás díjának 30 százalékát teszi ki. Ezt a biztosítók szedik be, és a kötelező felelősségbiztosítás díjából utalják az E-alap megfelelő számlájára.

A társadalombiztosítási járulékfizetést érintő módosítási javaslatok alapvető célja a biztosítottak körének bővítése és a társadalombiztosítási járulékalap szélesítése. Az egészségügyi bizottság kormánypárti politikusai üdvözlendőnek tartották a személyi jövedelemadónak azt a változását, amely két adómentességi jogcímet fogalmaz meg. Az egyik ilyen jogcím a szakorvosjelöltek dologi költségeinek kiadására adott költségtérítési adómentességet tartalmazza, amennyiben ez az első szakképzésre vonatkozik. A második ilyen jogcím pedig a rezidensprogram keretében adott támogatás adómentessége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság a T/4662. számú törvényjavaslatot 14 igennel, 6 nemleges véleménnyel, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném jelezni, hogy eredetileg megosztottan mondtuk volna el, de Gyenes képviselő úr jelezte, hogy nem tud itt lenni, tehát én használom fel az egész időkeretet.

Tisztelt Miniszter Úr! Természetesen a bizottságban nem tudtuk meghallgatni az ön expozéját és véleményét, ami sok tekintetben eltér a benyújtott törvényjavaslattól, de mindenképpen bevezetőül azt kell mondjam önnek, hogy a mi részünkről az ön által elmondottaknak szavát nem lehet elfogadni és azonosulni vele. Ráadásul egyszerűen elképesztőnek tartjuk, hogy kiáll a miniszter a pulpitusra, és az elmondott szövegének 50 százaléka tényszerűen nem igaz. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Nem igaz, tisztelt miniszter úr! Számos, és majd az általános vitában részletesen rá fogunk mutatni arra egyébként, hogy mely állításai nem igazak.

Nem igaz az az állítása, hogy egyszerűsödik az adórendszer. Ezt harsogták másfél éven keresztül, most kiderül, hogy a benyújtott javaslat szerint több adónem lesz, és bonyolultabb lesz az adórendszer, mint amilyen a korábbi időszakban volt. Ráadásul azt kell mondjam, hogy az elmúlt húsz év legbrutálisabb adóemelésére tesznek most javaslatot, és mindez, tisztelt miniszter úr, az önök abszolút elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye.

Utal arra az expozéjában, kiáll és faarccal mondja, hogy segíteni akarnak a devizaadósokon, akiknek egyébként a törlesztőrészletük pontosan az önök elhibázott gazdaságpolitikája miatt növekedett olyan brutális mértékben, mint ahol most tartanak. (Babák Mihály: Vigyázz, rád szakad a csillár.) Szeretném jelezni, és akkor cáfolja meg, tisztelt miniszter úr, a kormányváltáskor a svájci frank árfolyama 175 forint volt. Most mennyi ez, tisztelt miniszter úr? Minek köszönhető? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nektek. - Adósság.) Hol tart ma a forint árfolyama? Hol tart ma az országkockázati tényező, tisztelt államtitkár úr, ami megint csak az adófizetőknek kerül pénzébe? (Babák Mihály: Nem mondasz igazat, Kovács.)

És akkor most nézzük tételesen az adótörvényeket, miközben bekiabálnak a kormánypárti képviselők. Kérem, hogy cáfolják meg azt a tényt, hogy például az általános forgalmi adó tekintetében a legmagasabb adókulcsot vezetik be Magyarországon. (Babák Mihály: Mert eltapsoltátok a pénzt.) Az egész Európai Unión belül nincs ekkora adó, és ez természetszerűleg legsúlyosabban a szegény rétegeket, az alacsony jövedelmű rétegeket érinti, mert ők költik a jövedelmük túlnyomó többségét fogyasztásra, és éppen itt, Magyarországon költik.

Egyébként versenyhátrányt is jelent ez, tisztelt államtitkár úr, mert tudja nagyon jól, hogy azok az emberek, akik megengedhetik maguknak, mert a határok közelében laknak, azok nyilvánvalóan át fognak járni a szomszédos országokba, és ott fogják elkölteni a jövedelmüket, nem beszélve a magasabb jövedelmű rétegekről, akik még ráadásul nem hazai termékre és nem itthon költik el a jövedelmüket.

De akkor beszéljünk, tisztelt államtitkár úr, ha már egészségügyi bizottságban vagyunk, a jövedéki adó emeléséről, ami azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, tisztában vannak-e vele, hogy november 1-jétől a gázolaj, ami már most is 400 forint fölött van, 420 forint lesz, és az áfaemelés hatására 430-435 forint körül lesz egy liter gázolaj. Mutassanak még egy közeli országot, de akár az Európai Unión belüli országot, ahol ilyen magasak lennének az üzemanyagának, amelyek gyakorlatilag versenyképtelenné teszik teljes mértékben a kis- és középvállalkozói réteget.

És mondanék önöknek egy abszurditást: javaslatot tesz a kormány arra, hogy a pálinkafőzés adómentessége mellett adómentes lesz ezer literig a sörfőzés és a borkészítés is. Nem tudunk másra gondolni, tisztelt államtitkár úr (Babák Mihály: Igaz, hogy miniszter, de mindegy.), mint hogy mindezt azért csinálják, mert azt, amit önök produkálnak és azt a gazdaságpolitikát, amit csinálnak, másképpen már nem lehet elviselni, csak ha nagyobb mennyiségű pálinkát és bort fogyasztanak az emberek, mert egyébként képtelenség.

(9.50)

Egyébként semmilyen racionalitása nincs ennek a javaslatnak, mint ahogy megmondtuk, hogy a pálinkafőzés adómentessé tételével is azt érik el, hogy ez a pálinka bekerül a falusi kocsmákba - ott is van -, és az önök adóhatósága nem győzi ellenőrizni ezeket az üzleteket, mert nyilvánvalóan odakerül. És így lesz a sörrel meg a borral is, ráadásul ellenőrizetlen minőségű termékek kerülnek ily módon forgalomba, s mindezért önök a felelősek, tisztelt miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Fejér Andornak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

FEJÉR ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Ha nem figyelnék oda, hogy ön hogyan vezeti az ülést, akkor azt gondolnám, hogy az általános vitánál tartunk, de szerencsére még csak a bizottsági véleményeknél. Én képviselőtársam nevében is elnézést szeretnék kérni miniszter úrtól, mert természetesen miniszter úr ül itt és nem államtitkár úr.

Bizottságunk a múlt heti ülésén megtárgyalta a T/4662. számú törvényjavaslatot az adótörvények módosításáról, és természetesen a többségi vélemények a már megszokott kormánypárti és ellenzéki vonalak mentén alakultak ki. Többségi véleményként elmondhatom, hogy bizottságunk tagjainak többsége az adótörvények által képviselt javaslatokat támogatásra méltónak tartja, és azt általános vitára alkalmasnak tartja.

Miről is szól ez a javaslat, melyek azok a célok, amelyeket az adótörvény-javaslatok megfogalmaznak? Az új adózási rendszer fókuszában továbbra is a munka és a családok támogatása szerepel. Ezek a célok az államadósság csökkentése, az államháztartási hiány tartása, az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek a növelése, ugyanis - mint bizonyára mindannyian tudjuk - az Egészségbiztosítási Alap nem biztosít kellő fedezetet az egészségügyi munka finanszírozására. Továbbra is támogatandónak tartjuk az arányos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer megszilárdítását, bár érzékelhetően nagyon komoly támadásnak van kitéve ez a patkó másik oldalán ülők részéről.

Azt gondolom, hogy az a progresszív adó, amely az elmúlt években végigkísérte az életünket, bebizonyította, hogy igazságtalan, másfelől ennek eredményeképpen láthatjuk, hogy csőd közeli helyzetbe került az ország költségvetése, és csőd közeli helyzetbe kerültek az ország állampolgárai nagyon nagy arányban.

Ugyanakkor fontosnak tartjuk a gyermekvállalás ösztönzését az adórendszeren keresztül, és helyesnek tartjuk az adójóváírás által esetlegesen kevesebbet keresők ellentételezése gyanánt, hogy a 202 ezer forint fölött keresőknél a szuperbruttó kivezetése csak 2013-tól valósul meg, ezzel teremtünk egy olyan alapot, amellyel kompenzálni lehet az esetlegesen nettókereset-csökkenést elszenvedőket.

Ugyanakkor fontos az adómorál erősítése. A kialakult gyakorlat, amely szerint számos olyan réteg él ebben az országban, amely adózás nélkül tudja elképzelni az életét, számunkra elfogadhatatlan, ugyanakkor valljuk, hogy a középosztály érdekeit kell szolgálni annak érdekében, hogy minél többen megerősödhessenek, és azok járjanak jól, akik tudnak és hajlandók is tenni a saját boldogulásuk érdekében. Ugyanakkor azt is természetesnek tartjuk, hogy a jövedelmeket terhelő adók helyett a fogyasztás megadóztatását kell előtérbe helyezni.

Utolsó gondolatként támogatjuk az államvédelmi alap létrehozását, amely az euróárfolyam ingadozásából származó esetleges kockázatok ellentételezését hivatott megvalósítani.

Zárásképpen szeretném elmondani, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága 11 igen szavazattal, 2 nem ellenében, tartózkodás nélkül az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta, és ugyanezt kérem tisztelt képviselőtársaimtól is.

Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr, egyetértek önnel abban, hogy a vita ezen szakaszában a bizottsági előadóknak az a kötelességük, hogy ismertessék a bizottsági ülésen elhangzott többségi, illetve kisebbségi véleményt, és ezen túl ne terjeszkedjenek. Erre lesz lehetőségük majd a vitaszakasz későbbi részeiben, az általános és a részletes vitában. Erre kérem szépen képviselőtársaimat.

Megadom a szót Bertha Szilviának, ezt követően pedig Gúr Nándornak, ugyanis a bizottság kisebbségi véleményét két előadó megosztva ismerteti, mindösszesen ötperces időkeretben. Elsőként tehát Bertha Szilvia következik, de mert a képviselő asszony nem tartózkodik a teremben, megfordítjuk a sorrendet, és elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. Kérem, hogy szóljanak Bertha Szilvia képviselő asszonynak, hogy itt a helye a parlamentben.

Öné a szó, képviselő úr.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A legfrissebb információm szerint Bertha Szilvia nem lesz itt. Ha megérkezik, akkor abbahagyom két és fél percnél, ha nem, akkor folytatom. Köszönöm szépen.

A kisebbségi vélemény kapcsán alapvetően azt szeretném megfogalmazni, hogy ez az adótörvénnyel kapcsolatos módosítás gyakorlatilag a versenyképességet nem szolgálja, ez a bizottsági ülés keretei között sokfajta megközelítésben megtörtént. Továbbá alapvető problémánk volt, hogy főleg a kisebb jövedelműek esetében csökkenti a nettó béreket, tehát további ellehetetlenülést okoz. Az, amiről itt többen már beszéltek, az a söralátét Toldi Miklós söralátéte, azt Matolcsy György valószínűleg nem bírja el, de az államtitkár sem fogja tudni cipelni.

Azzal is baj van, ami a kompenzáció kérdéskörét érinti. A költségvetésben található - azért hivatkozom a költségvetést, mert a miniszter is arról beszélt, gazdaság, költségvetés, adó - egy 86 milliárd forintos tétel a munkaadók vonatkozásában, s ha jól emlékszem, egy 64 milliárdos tétel a költségvetési szférában dolgozókat érintő kompenzáció tekintetében, de ez láthatóan messze nem fedezi mindazt, amit fedezni kell. Az adójóváírás kivezetése 180-190 milliárd forintos nagyságrend. Tehát itt alapvető gondok vannak.

De gond van a gyermektámogatási kedvezményekkel is. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet itt is, hogy ha a tehetősek gyermeket nevelnek, le tudják hívni a kedvezményeket, akik pedig kis jövedelemmel bírnak, úgy, ahogy eddig sem tudták lehívni, ezt követően sem fogják tudni. Hát ez egy szolidáris, egy olyan típusú gondolkodás, amely családbarátnak is nevezhető, és természetesen a bizottsági ülés keretei között is nyilván ezek a gondolatok ilyeténképpen megfogalmazódtak.

A másik része a dolognak, hogy ha 2012-t nézem, akkor látható módon - akár a gyermekteleneket, az egygyermekeseket, a kétgyermekeseket vesszük számításba - 210 ezer forintos megszerzett jövedelemig mindenkinek csökken az utolérhető pénze, a bruttó jövedelme, kinek-kinek 0 és 10 ezer forint, kinek-kinek 0 és 4,5 ezer forint közötti sávban, de csökken. Valójában amikor kedvez ez az adórendszer, az a 290 ezer forint környékén van, ahol már ad 2,5 ezer forint pluszt. A 2 millió forintos havi jövedelemnél 340 ezer forint feletti pluszt ad. Hát ez megint csak így szolidáris, megint csak így családbarát, megint csak így támogatható - gondolom én - a kormánypártiak részéről.

A legnagyobb bajunk igazából mindezek mellett az volt, hogy a munkahelyteremtés, amelynek a fontosságáról miniszter úr is szólt, gyakorlatilag sehol nem jön a képbe e tekintetben, hiszen az, amit a korábbi esztendőkben a Fidesz olyan harsányan harsogott, oly teli szájjal mondott, hogy 10 százalékpontos járulékcsökkentést kell az élőmunkára rakódó terhek tekintetében életre hívni, ebben a vonatkozásban a szocialista kormány a váltás előtt 5 százalékpontos csökkentést megtett. Most már eltelt másfél esztendő a kormányzás óta, és egyetlenegy petákkal, fillérrel, százalékponttal az élőmunkára rakódó járulékteher nem csökkent. Nem csökkent! Így hogyan gondolkodnak önök bármilyen foglalkoztatásbővítésben?

(10.00)

Bertha Szilvia képviselő asszonyt kérdezem, folytatja-e, mert megérkezett. Szilvia? (Jelzésre:) Köszönöm szépen, elnök úr, befejeztem. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának. (Jelzésre:) Megvárjuk Bertha Szilvia képviselő asszonyt. Öné a szó, képviselő asszony, a kisebbségi vélemény ismertetésére kérem.

BERTHA SZILVIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Összességében véve teljesen elfogadhatatlan munkaügyi szempontból ez az adócsomag, amit a kormány benyújtott. Úgy a munkaadókat, mint a munkavállalókat pluszterhekkel sújtja, így teljesen egyértelműen a feketefoglalkoztatás felé fogja az egész gazdaságot lenyomni, elég itt érintőlegesen a kafetéria- és a béren kívüli juttatásokat megemlíteni, amelyeknek a felső határát is megszabják. Tulajdonképpen azt nagyon sokszor alkalmazták egyfajta béremelés gyanánt, illetve megfelelő juttatásokkal.

Ezek visszafogása egyes kiskereskedelmi egységeket teljesen tönkre fog tenni, úgyhogy ilyen szempontból további munkanélküliséget fog gerjeszteni, hiszen Magyarországon nagyon sok kis- és középvállalkozás, a kifőzdék vagy az ételszállító egységek ezekből tartották fenn magukat. Ezek most teljes mértékben tönkre fognak menni, ezzel is újabb munkanélküliséget generálva, illetve a plusz foglalkoztatói terhek, az 1 százalékos járuléknövelés, a minimálbér másfélszeresének alapul vétele mind-mind olyan pluszterheket fognak jelenteni, amelyek egyrészt munkahelyek megszűnését, másrészt pedig a feketefoglalkoztatás felé való eltolódást fogják eredményezni.

Itt jegyezném meg, hogy a Btk.-módosítással összhangban tulajdonképpen a kis- és középvállalkozói réteget teljes mértékben tönkre fogja tenni az új szabályozás.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most adom meg a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, aki a fogyasztóvédelmi bizottság többségi véleményét ismerteti.

DR. HORVÁTH ZSOLT, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelmi bizottság ülésén az adótörvényekkel kapcsolatosan egy komolyabb vita bontakozott ki, igaz, nem ezen napirend keretén belül, hanem az eggyel korábbi napirend, a költségvetési napirend keretén belül az egykulcsos adórendszerről, ahol kormánypárti képviselőként ismét megerősítettük, hogy ez az az adórendszer, a személyi jövedelemadó, amit az egyik legnagyobb előrelépésnek tartunk a kormányváltás óta, hiszen azt a régi progresszív adórendszert váltotta fel, amely a mi álláspontunk szerint elsősorban a középosztály teljesítményét fogta vissza, és ezzel lényegében azokat a családokat sarcolta meg, akik egyébként ezt az országot a vállukon viszik, ezért az álláspontunkat változatlanul fenntartjuk.

A bizottság többségi véleménye az, hogy helyes irány az, hogy az egykulcsos adórendszer irányába váltott Magyarország. Egy átmeneti időszak az, amelyben a korábbról itt maradt szuperbruttó kivezetése történik, és ez jelen pillanatban a 202 ezer forintos kereseti határnál bontja az adórendszerünket, de még egyszer mondom, a bizottsági ülésen is hangsúlyoztuk, ez egy átmeneti állapot, egy korábbi rossz gyakorlat kivezetése, amely viszont részben az adórendszer, részben a más adónemek megszüntetéséből adódó tehernövekedések kompenzálása miatt nem tud egy lépésben kivezetődni a rendszerből.

A fogyasztóvédelmi bizottság ülésén egy másik adónemmel is foglalkoztunk, ez az áfa kérdésköre, illetve a fogyasztási típusú adókról is vita bontakozott ki. Én kormánypárti képviselőként és képviselőtársaim is azon a véleményen vagyunk, hogy a jövedelemadóztatás helyett a hangsúlyt elsősorban a fogyasztási típusú adózásra kell áthelyezni, hiszen ez sokkal egységesebben teríti a társadalomra, azonkívül, bár tudjuk, az adórendszernek nem feladata az igazságosság kérdése, de azt mondhatjuk, sokkal arányosabb, hiszen minél nagyobb valakinek a fogyasztása, annál nagyobb a megfizetett adó mennyisége is. Ezért elfogadhatónak tartjuk azt, hogy jelenleg - bár nyilván senki nem örül neki - az áfa növekedik, miközben a személyi jövedelemadó-terhelés csökken Magyarországon, és egy új elem az idén jelent meg, ez a népegészségügyi termékadó, amely egyébként túlzott fogyasztás esetén az egészségre egyértelműen káros termékekben jelenít meg egy pluszadót. Ez a változás jelenleg további termékekre terjed ki, illetve korábbi, az adózásban hibaként szereplő, nem egyértelmű meghatározások pontosításra kerültek.

Nos, hadd mondjam el, a bizottsági ülésen is kiemeltem, hogy ennek az adónemnek a megjelenése teljes egészében az egészségügyi bevételekhez kerül, ami, ha szabad azt mondani, egy egyértelmű paradigmaváltás, hiszen megjelent egy olyan fogyasztási típusú adó, amely a járulékfizetés mellett teljes egészében, a törvény erejénél fogva az egészségügyi ellátások bevételét szolgálja.

Mindezekkel együtt a bizottság ülésén valamennyi kormánypárti képviselő támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a gazdasági és informatikai bizottság véleménye következik. A kisebbségi véleményt két előadó megosztva ismerteti, mindösszesen 5 perces időkeretben, elsőként Kovács Tibor, ezt követően Volner János. (Jelzésre:) Bocsánat, itt van a többségi vélemény előadója, most érkezett meg, akkor itt valami elírás van.

Tehát megadom a szót Aradszki Andrásnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának, ezt követi majd a kisebbségi vélemény. Öné a szó. (Közbeszólás: Elnök úr, csere volt.) Kérem szépen, a következőkben ezeket a cseréket... (Közbeszólás: Írásban jeleztünk.) Nem kaptuk meg. Tehát nincs többségi előadó, akit a bizottság megbízott, ezt az értesítést nem kaptuk meg, ezért nem tudok szót adni.

A bizottság kisebbségi véleményét hallgatjuk meg mégis, két előadó megosztva ismerteti, ötperces időkeretben; elsőként Kovács Tibor képviselő úr, ezt követi majd Volner János képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Először is szeretnék elnézést kérni a miniszter úrtól, ha néha államtitkárnak szólítottam, de már megszoktuk, hogy mindig az államtitkár úr van itt (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és teljesen szokatlan volt, hogy itt volt a miniszter úr, és részt vett a vitában.

Egyébként a bizottságban egyértelműen az a kisebbségi vélemény alakult ki, hogy szemben azzal, amit itt a kormánypárti képviselők megpróbálnak sugallni, mintha ez a személyi jövedelemadó-változtatás bárkinek is jó lenne, jó természetesen annak a legfelsőbb jövedelmű rétegnek, akiknek valóban könnyebbséget jelent, egyébként ugyanúgy, mint ahogyan az elmúlt évben is, önök, ha ezerszer fogják elmondani, hogy senki sem jár rosszabbul ezzel az adótörvénnyel, akkor sem igaz, tisztelt képviselőtársaim, mert azok az emberek, akik havonta 220 ezer forint környékétől kevesebbet keresnek bruttóban, mind-mind rosszabbul fognak járni ezzel az adócsomaggal.

A gazdasági bizottság szempontjából a legérdekesebb kérdéskör az áfa kérdése. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondanunk ismételten, és százszor is el fogjuk mondani, hogy senkinek nem tesz jót az áfa emelése, versenyhátrányt jelent a magyar vállalkozások számára, az alacsony jövedelműek számára többletkiadást jelent, jövedelmük jelentős részét a többletköltségek fogják elvinni, a gazdasági élet szempontjából megint csak meghatározó, és ismét el kell mondani, hogy abszurd az az adópolitika, amit például a jövedéki adók területén folytatnak.

(10.10)

Tisztelt Államtitkár Úr! Január 1-jét követően Magyarországon 430-440 forintba fog kerülni egy liter gázolaj. Egyszerűen megfizethetetlenné válik, a magyar kis- és középvállalkozások számára versenyhátrányt jelent, de a fogyasztók is kénytelenek lesznek otthon hagyni az autóikat, mert ezt már nem lehet megfizetni, és mindez azért van, mert a csillagos egekbe emelik a gázolaj és egyéb termékek jövedéki adóját. Ugyanakkor abszurdum, hogy az alkoholos termékek esetében pedig adómentessé tesznek egyes termékeket, és - megint csak azt kell mondjam - csak úgy lehet elviselni ezt a politikát, amit önök követnek, ha több alkoholt fogyasztunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úré a szó.

VOLNER JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, elképedve olvastam a törvényjavaslat indoklását, és elképedve hallgattam azokat az érveket, amelyeket mind a miniszter úr, mind pedig a miniszterelnök úr szóvivője felsorakoztatott a törvényjavaslat mellett. Ugyanis az, hogy egy gazdasági indoklásnak a tényszerű része többségében valótlanságokon alapul, és az embereket félrevezetik azoknak az adatoknak a közlésével, amit itt megtettek, az egészen egyszerűen elképesztő. Az pedig, hogy Szijjártó Péter szerint a vállalkozók nem tartozhatnak a középosztálybeli emberek közé - hiszen ezt írta körül a kormányfő szóvivőjeként Szijjártó Pétert, hogy egy vállalkozó nem lehet középosztálybeli -, az pedig már egy olyan szintű szellemi mélyrepülés, amit már érdemes volna lassan nyomtatásban kiadni és megjelentetni, hadd röhögjön rajta az ország (Derültség az MSZP soraiban.), mert egyszerűen elképesztő, hogy ilyeneket kijelentenek itt az Országgyűlésben. Tessék már végighallgatni, hogy mit mond a kormányszóvivő, tessék megnézni, hogy milyen sületlen zagyvaságok tömkelegét adja el itt gazdasági programként! Egyszerűen tényleg elképesztő! Van egy olyan szint, ami alá már nem lehet lemenni, képviselőtársaim, önöknek pedig, itt néhányuknak legalábbis, mégiscsak sikerül.

Ami konkrétan problémánk a törvényjavaslattal, hogy igaztalan, rossz célokat jelölnek meg benne, ugyanis amikor önök arról beszélnek - ez persze egy támogatható dolog lenne -, hogy erősítsük meg a középosztályt, a törvényjavaslatban mi van megjelölve célként? Az, hogy gyaluljuk le a középosztályt, szegényítsük el. És van egy felső jövedelmi sávba tartozó néhány ember, akinek ez az adóváltozás jót tesz, az összes többi ember rosszul jár, beleértve egyébként a magyar gazdaságot is. Akkor, amikor a magyar gazdaság régiós versenyhátrányba kerül az önök adórendszere jóvoltából, akkor semmi egyebet nem fognak azzal elérni, mint hogy elmennek majd Magyarországról, mondjuk, Szlovákiába vásárolni az emberek, mert ott éppenséggel 8 százalékkal lesz már alacsonyabb az áfakulcs, mint Magyarországon; amikor azt látják, hogy Magyarországon lényegesen drágábbak az üzemanyagok, akkor megint csak azt fogják elérni, hogy el fognak menni majd a környékbeli országokba, és egyre inkább kiterjed az a térbeli távolság, amíg érdemes igénybe venni a benzinturizmus lehetőségét az embereknek. És ez újabb keresletcsökkenést fog Magyarországon okozni, a költségvetésen pedig egyre nagyobbak lesznek a lyukak, amit a kormány eddigi logikája alapján megszorításokkal fognak befoltozni. Ez ellen küzdeni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Közben arról tájékoztatott a gazdasági és informatikai bizottság, hogy valóban leadták a nevet. Technikai hiba történt, ezt kiküszöböljük. Megadom a szót a többségi vélemény előadójának, dr. Seszták Miklós képviselő úrnak.

DR. SESZTÁK MIKLÓS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót. Egyetlenegy mondat az előzményekhez, hogy az már az ellenzék szegénységi bizonyítványa, amikor technikai problémából akar előnyt kovácsolni, de ezt majd mindenki mérlegeli úgy, ahogy tudja.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/4662. számú törvényjavaslat általános vitája kezdődik a mai nap. A módosítás jelentős lépést kíván tenni az adórendszer korszerűsítése, átalakítása irányában. A törvénymódosítás egyik kiemelt célja az, hogy a kormánynak az államadósság csökkentésére, a 2,5 százalékos államháztartási hiány tartására irányuló törekvései tarthatók legyenek; ehhez a kiadási oldal csökkentése mellett nyilvánvalóan a szükséges mértékben a költségvetés bevételi oldalának növelésére is szükség van.

Egyik kiemelt cél az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek biztosítása, növelése. Lépéseket kíván tenni a törvénymódosítás abba az irányba, hogy az Egészségbiztosítási Alap zárt kasszaként tudjon működni. Mit is jelent ez? Az előbbiekben már említettem, hogy a cél az egészségügyi kasszának pluszforrás teremtése. Ezt úgy kell és úgy lehet megteremteni, hogy ezek a bevételek egyébként egyértelműen kötődjenek valamilyen formában az egészségügyhöz. Tehát itt nem arról van szó, mint ami az elmúlt év gyakorlata volt, hogy személyi jövedelemadó-bevételt, áfát és egyéb bevételeket csoportosítunk át az egészségügyi kasszához, hanem olyan bevételeket kell odatenni, amelyek egyébként nem minden szempontból egészséges termékek fogyasztásából származnak. Ezáltal gyakorlatilag azzal, hogy adóztatják ezeket a termékeket, kettős célt valósítanak meg. Egyik oldalról talán ösztönzésre kerülhet az, hogy ezeknek a termékeknek a fogyasztása csökkenjen - legalábbis a fogyasztási kosáron belül -, másik oldalról az innen származó bevételek ahhoz az egészségügyi kasszához csoportosulhatnak, ahol pont az ezen termékek fogyasztásából is származó káros egészségügyi következményeket összességében kezelik.

Nagyon fontos cél tehát az arányos és egységes adórendszer kialakítása. A kormány elkötelezte magát 2010-ben egy olyan arányos adórendszer kialakítása mellett, amely arányos adórendszer egyik oldalról ösztönzi a többletmunka vállalását, ösztönzi azt, hogy Magyarországon a fogyasztásra nagyobb pénzösszeg álljon a háztartások rendelkezésére, és kiveszi azokat az egyébként igazságtalan és sok szempontból pont a többletfoglalkoztatást korlátozó elemeket a rendszerből, amelyek áttekinthetetlenné tették az adórendszer működését. Ennek jegyében 2013. január 1-je a cél a teljes arányos adórendszer kialakítása szempontjából. Itt legfontosabb célkitűzés, hogy Magyarországon azok az átlagcsaládok, azok az átlagemberek, azt is mondhatnám, hogy akik munkából és munkával szerzett jövedelemből szeretnék eltartani családjukat, azok a lehető legvilágosabb, legegyszerűbb adórendszer mellett tudjanak adózni, és náluk a többletmunka vállalása valójában többletjövedelemmel is járjon együtt.

Ennek érdekében a kormány jelentős lépéseket kíván tenni már a 2012. évben is. Az első fontos lépés, hogy a minimálbér, illetve a garantált bérminimum jelentős megemelésre kerülne, 92 ezer, illetve 108 ezer forintra. Fontos lépés az is, hogy elkezdődne az úgynevezett szuperbruttórendszer kivezetése. Ez a most alkalmazott gyakorlat 27 százalékkal megemelte eddig minden bérjövedelem adóalapját. Ennek a kivezetése először 202 ezer forint alatti jövedelemnél történne meg, majd a következő esztendőben a 202 ezer forint feletti jövedelműeknél is megszüntetésre kerül.

A kormány célja, amíg benn tartja a 202 ezer forint feletti jövedelműeknél meglévő szuperbruttót, addig - anélkül, hogy az ott bármilyen többlet-adóterhelést jelentene - forrást biztosítson a kompenzáció számára a 202 ezer forint alatt keresőknél.

Fontos, kiemelt célja még a javaslatnak az adómorál erősítése, az adóhatóság ellenőrzési hatékonyságának a növelése. Ezekkel a javaslatokkal az adóhatóság ellenőrzési eszköztára, a feketegazdaság elleni küzdelem hatékonysága erősödne, és ezáltal is jobban, hatékonyabban lehetne biztosítani a költségvetés bevételi oldalát.

Mindezek alapján a bizottság 18 igen és 8 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést, mivel az adóintézkedések gazdaságpolitikai és társadalompolitikai céljai támogathatók.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság többsége úgy döntött, hogy nem kíván előadót állítani.

Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy Matolcsy Györgynek más elfoglaltsága akadt megint, mint hogy az adótörvények tárgyalásán itt legyen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Kormányülés!) Szerettem volna neki jó reggelt kívánni a szó szoros és átvitt értelmében is (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Átadjuk!), merthogy nagyon úgy érzékeltem, hogy ő nem igazán van a tudatában annak, hogy másfél éve miniszter. De itt van Cséfalvay omnipotens államtitkár úr, és akkor majd kvázi miniszternek fogjuk szólítani ebben a vitában is. (Kiss Attila: Mi a véleményed?)

Azt is sajnálom, hogy Szijjártó Péter nincs itt, aki egyébként úgy gondolta még ellenzékben, az üzemanyagárakra a kormány van befolyással. Már amikor 300 forint körül volt az üzemanyagok ára, akkor követelte a kormány lépését. Megjegyzem, hogy most már jóval 400 forint fölött van például a dízel ára, és egy nagyon komoly jövedékiadó-emelés van ebben a javaslatban a dízel üzemanyagok tekintetében. Nagyon kíváncsi lettem volna a vitában is a véleményére, hogy mit gondol erről.

(10.20)

Egyáltalán a javaslat maga nagyon komoly adóemeléseket tartalmaz, a bevételi oldalon összességében mintegy 450 milliárd ennek a költségvetési hatása. Én azért a rend kedvéért elmondanám, hogy mik ezek.

A 25 százalékos áfakulcsot 2 százalékponttal megemelik. Itt sikerül akkor egy világcsúcsot beállítani ebben a tekintetben. Ez 150 milliárdot szed be az emberektől. A munkavállalói járulékot 1 százalékkal emelik meg, ez 83 milliárd. Egyébként a szakma által is teljesen értelmezhetetlen baleseti adót vezetnek be, ez 27 milliárd forintot jelent.

Itt a minimálbér másfélszerese után fizetendő járulék tekintetében egy 29 milliárdos hatás van; cégautó 20 milliárd; jövedékiadó-emelések, amelyeknek jelentős része már november 1-jétől be fog lépni, ezek összességében 42 milliárdot jelentenek; és még sorolhatnám, hiszen játékadót emelnek, üzleti adót a reprezentációs költségek elszámolása tekintetében, de még a gépjárműszerzés illetékét is nagyságrendekkel megemelik; mindösszesen 450 milliárdot remélnek ettől.

Mi ez, ha nem megszorítás, mi ez, ha nem megsarcolása az embereknek, akkor, amikor egyébként a szuperbruttó átalakításával, az adójóváírás kivezetésével gyakorlatilag ismét a hátrányos helyzetűek, a kevés keresetűek, a szegényebbek, az alsó középosztály megsarcolása zajlik a gazdagok előnyére? És most már nem nagyon lehet azt mondani, hogy a többgyermekesek milyen jól járnak, gyakorlatilag ez már mindenkit érint, aki egy adott szint alatt keres, akár a háromgyermekesek is, hiszen a háromgyermekesek esetében is 500 ezer forint bevételig még csökken a nominálbér jövőre. Ezt belekalkulálva, hogy 4,2 százalékos inflációval tervezték a költségvetést, amelyet minden mértékadó szakértő egyébként egy alacsony számnak tart, ez nagyon drasztikus életszínvonal-csökkenést fog okozni.

Most nyilván a költségvetés kapcsán fogjuk tárgyalni, de a kiadási oldalon is elképesztő megszorítások vannak, normatívabefagyasztások a szociális szférában, de csökkentések is, az egészségügyben, oktatásban általában pénzkivonás. És akkor lehet ezt olyan szépen elnevezni, hogy önálló lábra kell állítani az egészségügyi kasszát, de itt mégiscsak arról van szó, hogy 1 százalékos járulékemelés van, mégiscsak arról van szó, hogy most éppen már a kávéra nincsen plusz népegészségügyi termékdíj kivetve, de azon kívül már, komolyan mondom, hogy már nagyon sok vicc is születik annak kapcsán, hogy még mire vetik ki ezt a tulajdonképpeni megsarcolást.

Tehát nagyon nehéz ezt úgy értelmezni, mint egy előremutató költségvetést. Nem ezt ígérték, önök azt mondták, hogy az adócsökkentés pártján vannak. Igen, csökkentettek adót önmaguknak és a gazdagoknak, ez semmiképpen nem a többség érdekében történt, és ráadásul nem szolgálta sem a gazdasági növekedést, sem a munkahelyteremtést, hiszen ma kevesebben dolgoznak, mint a kormányváltáskor, és a gazdasági növekedés gyakorlatilag megállt, jövőre már recesszióval kalkulálnak a legtöbben.

Nagyon röviden még, mivel szociális bizottság vagyunk, itt a népesedéspolitikáról. Azt látjuk, hogy az az adórendszer, amit bevezettek családtámogatás címén, az valóban csak a gazdagokat támogatja, a középosztályt és a szegényebbeket érdemben nem. Ez azért probléma, mert 2015-ig a családi pótlék befagyasztását is tervezik, és így nem fog ebből a demográfiai gödörből kimászni ez az ország. Nemrégiben látott napvilágot az a hír, hogy 10 százalékkal csökkent az élve születések száma ebben az országban, ez nagyon komoly probléma (Az elnök a csengő kocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), és kezdeményeztem is a népesedéspolitikai albizottság összehívását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lukács László képviselő úrnak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának.

LUKÁCS LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság tagjai a 2012. évi adótörvényekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban világos előterjesztést és indoklást kaptak. Közismert, hogy hazánkat különösen súlyosan és legyengülten érintette a válság, közvetlen és közvetett hatásai még majd évekig meghatározzák a magyar kormányzat gazdaságpolitikáját.

Az eddigi intézkedések, mint a kivetett válságadók, a hárompilléres nyugdíjrendszer megszüntetése, az egykulcsos személyi jövedelemadó és csökkentett társasági adó bevezetése merőben új irányokat jeleznek. Rendhagyóak is, de eredményességüket a külső és belső gazdasági és társadalmi tényezők egyaránt befolyásolják.

Néhány példa. A 240 oldalas adótörvényünket módosító előterjesztés szerint jelentős változások lehetnek az adózás rendjében is. A feketegazdaság elleni küzdelem érdekében bevezetésre kerülhet az adóregisztrációs eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet is, szigorodhat a bírságolás.

A törvényjavaslat szerint a települési és a fővárosi kerületi önkormányzatok rendelettel települési adót vethetnek ki. A javaslat célja kiteljesíteni a települési önkormányzatok szabad adómegállapításhoz való jogát is.

Kiszélesítésre kerülhet az egészségtelen élelmiszerek népegészségügyi termékadója a tömény cukrot tartalmazó sörök, üdítőitalok és sütemények esetében, vagy a sós ételízesítők körében.

A béren kívüli juttatás kibővülhet, és például a vendéglátókártyával igénybe vett meleg étkeztetés, ideértve az üzemi konyhát is, évi 150 ezer forintig számíthat béren kívüli juttatásra. Az ekhó, az eva is megmaradhat, és az alapítványok helyi adótól való mentessége is, de változhat a gépjárműadó, a bírósági illetékek és az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék mértéke, az áfa általános kulcsa, és részben megmaradhat a szuperbruttó, és így tovább.

Felvetődhet, hogy mi jöhet még. Meg kell védenünk az ország pénzügyi és gazdasági stabilitását, a magyar nemzeti valutát, és végre kell hajtanunk a nagy elosztórendszerek átszervezését, és eközben minden eszközzel meg kell akadályoznunk, hogy az országot az európai válság negatív hatásai letérítsék a megújulás útjáról. Magyarország önvédelme megkívánja, hogy rendet rakjunk saját portánkon, és zárjuk le végre a nemzetrontó korszakokat.

Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság a 2012. évi adótörvényekről szóló törvényjavaslatot az október 18-án megtartott ülésén véleményezte, és általános vitára való alkalmasságát 15 igennel és 1 nem döntéssel támogatta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ezek szerint kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg. Köszönöm szépen.

Megadom a szót Obreczán Ferenc képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

OBRECZÁN FERENC, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2011. október 18-ai ülésén megvitatta az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/4662. számú törvényjavaslatot, és azt a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően 12 igen, 4 nem szavazattal, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta.

A T/4662. számú törvényjavaslat összességében 35 törvény módosítására tesz javaslatot, ezen belül 15 adó-, járulék- és illetéktörvény-módosítást tartalmaz. A törvényjavaslat több szálon és számos intézkedést megfogalmazva indul el, hét területbe csoportosítható, ez megadja az egész törvényjavaslat egységét és formáját.

Az első fontos és kiemelendő témakör az államadósság csökkentése és a költségvetési hiány tartása. A javaslat az országvédelmi alapba rendezi az általános forgalmi adó normál kulcsának 2 százalékpontos emeléséből adódó 150 milliárd forintot, amivel jelentős tartalékot képez a költségvetésben.

A második cél az Egészségbiztosítási Alap önfinanszírozásának megvalósítása, ennek keretében a népegészségügyi termékadóból, a baleseti adóból származó bevételek az Egészségbiztosítási Alapba kerülnek.

A biztosítottat terhelő egészségbiztosítási járulékok 1 százalékponttal emelkednek, az ebből származó bevétel szintén az egészségügyi alapot növeli.

A törvényjavaslat külön kiemeli az adóregisztrációs eljárást, amely a törvényalkotók és a mi véleményünk szerint is kiszűri azokat a vállalkozást alapító, a vállalkozás szabadságával visszaélő személyeket, akik az újabb vállalkozásaik során jelentős adótartozást halmoznak fel, és amikor ez megtörténik, akkor eltűnnek.

(10.30)

A törvényjavaslat ezenkívül javaslattal él a bürokrácia csökkentése, az adóhatóság költségének csökkentése területén is. A mezőgazdasági bizottságot közelebbről érinti a jövedékiadó-törvény alkoholtermékekre, sörre, borra vonatkozó változtatása. A kisüzemi sörfőzdék támogatása hangsúlyozottan szerepel a jövedéki törvények módosításában, amely azt jelenti, hogy a kisüzemi sörfőzdék esetében a fizetendő jövedéki adó az egyébkénti adóösszeg fele, tehát tovább csökken a jövedéki biztosíték 1 millió forintról 500 ezer forintra. Több adminisztrációs egyszerűsítés is életbe lép a kisüzemi sörfőzdéknél, nem lesz szükség a kisüzemi sörfőzdéknek könyvvizsgálati kötelezettségre, illetve termékmérleget sem kell készíteniük. Lehetővé válik a házi sörfőzés és az egyéb bor, valamint a házi pezsgőkészítés saját fogyasztásra adómentes ezer liter mennyiségig.

Fontos változás, hogy a törvényjavaslat kiterjeszti a termelői borértékesítés csatornáit, lehetővé válik a saját termelésű, előállítású bor értékesítése termelői borkimérésben, zárjegy alkalmazásának kötelezettsége nélkül. Növeli az értékesítési lehetőséget annak a megteremtése, hogy a bor az úgynevezett bag-in-box formában is értékesíthető lehet.

Kedvező változás, hogy a bérfőzető, aki kistermelőnek minősül, az adó megfizetése mellett palackozott kiszerelésben zárjeggyel ellátva, saját gazdasága helyétől légvonalban számítva Magyarország területén legfeljebb 40 kilométeres távolságon belül vásáron vagy piacon is a bérfőzött párlatot értékesítheti.

A kormány részéről megfogalmazódtak aggodalmak az egyéb borok, nevezetesen a gyümölcsbor tekintetében. Az Európai Unió elméletileg engedélyezi az egyéb borok készítését, az összes olyan alapanyag felhasználását, amit egyébként a szőlőbor esetében tilt. Félő, hogy az egyéb bor készítésére bejelentkezett vállalkozások jogosultságot szereznek arra, hogy a szőlőborkészítés esetén tiltott anyagokat legálisan megszerezzék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a szőlőbor készítéséhez használják.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Harangozó Gábor képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

HARANGOZÓ GÁBOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdasági bizottságban a vitában is elhangzott, hogy elfogadhatatlannak tartjuk a hatalmas, minden eddigit felülmúló megszorításokat tartalmazó javaslatot, amely számunkra elfogadhatatlan módon továbbra is a magas jövedelműeknek kedvez, míg a mezőgazdasági dolgozókat és általában a vidéken, a falvakban élőket kedvezőtlenül érinti. Ne felejtsük el, a magyar vidéki lakosság átlagjövedelme ma kevesebb, mint 150 ezer forint. Az előttünk álló javaslat a 210 ezer forint alatt keresőket egyértelműen hátrányosan érinti.

Az alacsony jövedelműeknél a jövedelem szinten tartása is csak akkor lehetséges, ha növelni fogják a béreket, ez pedig a mezőgazdasági munkaadókat nehéz helyzetbe fogja hozni. Nehéz ez még a mostani, egyébként kifejezetten jó mezőgazdasági év után is. Az emelés az agrárfoglalkoztatottaknak és az agrárvállalkozásoknak, az áfaemelés, a minimálbéremelés, az adójóváírás megszüntetése mind hátránnyal jár, és a mezőgazdasági szürkegazdaság növekedését fogja okozni. 2012-ben az alacsony vidéki bérkategóriákban továbbra is nettó bércsökkenéssel kell számolni, így kompenzációra lesz szükség, vagy nettó fizetéscsökkenés következik be. A törvényjavaslat szerinti rendelkezések nem szolgálják a magyar mezőgazdaság versenyképességének javítását. Célja csak és kizárólag a költségvetési bevételek növekedése.

Az intézkedések nem segítik a munkahelyteremtést sem. Miközben a megelőző években a Fidesz 10 százalékpontos járulékcsökkentést tartott a legfontosabbnak, és ebből az előző szocialista kormány 5 százalékpontot meg is valósított, most a Fidesz ezen a téren nem tervez semmit, sőt, emeli a járulékok mértékét és a járulékalapot. Az szja-változások ugyan önmagában nem csökkentik a munkaerőköltségeket, a járulékterhek továbbra is magasak maradnak. Magyarországon az egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb társadalmi probléma a vidéki társadalom kettészakítottsága. Az új adótörvények, valamint a 2012. évi költségvetés a különbségeket nem összehúzza, hanem még inkább felerősíti. Ráadásul probléma az is, hogy fedezetként olyan adók és illetékek, például chipsadó és termékdíj szolgálnak, amelyek bevezetése árfelhajtó hatású, tehát nyilván a szolgáltatók, gyártók és termelők az adók egy részét a fogyasztókra fogják hárítani.

Ennek következtében az árak emelkedni fognak, ami hátrányosan érinti az alacsony jövedelműeket. Ezért azt javasoltuk, hogy a kivetett adókat az áfa növelésével szemben az alapvető élelmiszereket érintő áfa csökkentésére fordítsuk, és ezáltal a beszállítókat és a fogyasztókat is valamivel kedvezőbb helyzetbe tudnánk hozni. Az arányosságról elhangzott, hogy míg az alacsony jövedelműeket nem érinti kedvezően, a magas jövedelműeket jelentősen kedvezőbb jövedelmi helyzetbe hozza az új adórendszer, amelynek következtében náluk a vásárlóerő növekszik, ennek következtében nő a kereslet, és így az árak is emelkedni fognak. Az alacsony jövedelműek így nem tudnak lépést tartani a fizetőképes keresetekkel, tehát közvetetten is károsulnak az úgynevezett arányos egykulcsos jövedelemadó miatt.

Összefoglalva: vidéken és a mezőgazdaságban az adórendszer nem segít a megélhetésben, nem segít a gyermeknevelésben, nem segít ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, viszont felerősíti a különbségeket, ami beláthatatlan következményekkel jár. Elmondható, hogy az e törvényjavaslat alapján bevezetendő adóemelések a költségvetési törvényből következő kiadáscsökkenésekkel együtt az elmúlt 20 év legnagyobb megszorítását jelentik, az ellenzéki pártok ezért nemmel szavaztak a vita végén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bóka Istvánnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ami a lényeges, az az, hogy általános vitára alkalmasnak tartotta, mégpedig 16:4 arányban, 16 igen és 4 nem szavazat mellett. A bizottság megnyugtatónak tartotta azt, hogy az adókorrekcióból, esetleg -emelésekből eredő többletbevételek jelentős része, az általános forgalmi adó 25 százalékról 27 százalékra történő emelése teljes mértékben egy tartalékba fog bekerülni, amely tartalék mindenfajta külső hatás kivédésére szolgál. Ezt a bizottság rendkívüli módon megnyugtatónak tartotta.

Mivel az önkormányzati bizottság egy szakbizottság, ezért azt gondolom, nem okozok túl nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy alapvetően a legtöbb vitát a helyiadó-rendszer változása, a helyiadó-rendszerben történő esetleges változások váltották ki, aminek nem is annyira a változások mértéke, hanem inkább a jelzésértéke az, ami markáns és meghatározó, hiszen ahogy a miniszter úr az expozéjában elmondta, itt egy filozófiai váltásról van szó, milyen módon lehet jelzésértékkel az önkormányzatok gazdasági önállóságát, gazdasági szabadságát tovább növelni, hogy az önkormányzatok ne helyhatóságok, hanem valójában igazi önkormányzatok lehessenek, akik a saját bevételeikkel, adóbevételeikkel a köz javára és nyilván felelősséggel, szabadon gazdálkodnak.

Két ilyen irányú változás van a helyi adók tekintetében. Az egyik az, hogy az önkormányzat gyakorlatilag maga dönti el, hogy az úgynevezett vagyoni típusú adók tekintetében, a telekadó, az építményadó tekintetében mit tekint az adóztatás alapjául, akár az értéket, akár pedig az alapul fekvő négyzetmétert vagy valamilyen más szabályt. Igaz, itt is korlátokkal teheti, maximálisan nem haladhatja meg az ingatlanérték 3 százalékát ez az adómérték, amely nyilván rendkívül nagy, de ahogy eddig, ezt követően sem fogják a települési önkormányzatok kiszabni ezt a maximális mértéket. A másik pedig, hogy megjelenik egy új adókategória, az úgynevezett települési adó, nyilván korlátokkal. Rendkívül sokat lehetett hallani erről a sajtóban.

(10.40)

Gyakorlatilag nagyobb ezen adó bevezetésének a füstje, mint valójában a lángja, hiszen a vállalkozások adóterhe e tekintetben nem nőhet, továbbá a lakosság tovább egyértelműen nem terhelhető. Azt gondolom, hogy mint ahogy eddig is, a helyiadó-rendszer egy lehetőséget teremt a települési önkormányzatok számára, ahogy a települési önkormányzatok eddig, úgy a jövőben is felelősséggel fognak dönteni a bevezetendő adóról és annak mértékéről.

2012-ben tehát azzal számolok és azzal kalkulálok, hogy alapvetően a helyi adókból származó bevétel nem fog növekedni a települési önkormányzatok tekintetében makroszinten. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban nagyon sok olyan polgármester volt érintett, akik valamilyen módon kapcsolódnak a turizmushoz. Örömtelinek tekintjük, hogy a béren kívüli juttatások tekintetében 500 ezer forint az a keret, amely 16 százalékkal adóztatható, és nyilván egy turizmusból élő településnek, önkormányzatnak rendkívül fontos az úgynevezett SZÉP-kártyával, a Széchenyi-pihenőkártyával kapcsolatos intézkedés, és nagyon jó irányú az elmozdulás, mert 225 ezer forint szállásférőhelyhez kötötten használható fel. Gyakorlatilag megoldotta az előterjesztő a vendéglátók problémáját mintegy 150 ezer forintos kerettel, és 75 ezer forint pedig egyéb szabad felhasználású keret van a SZÉP-kártya tekintetében. Ez mindenféleképpen a belföldi turizmust fogja ösztönözni és növelni.

Még egy felvetés elhangzott a többségi vélemény oldaláról. Ez az áfaemelésből adódik, mégpedig a hosszabb távú fejlesztések, beruházások, alapvetően uniós fejlesztések, beruházások kapcsán. Korábban már volt a szocialista kormány idején, amikor először 25-ről 20-ra, aztán miután véget ért a kampány, ezt követően visszaemelték 25 százalékra az általános forgalmi adót. Ez rendkívüli nehézségeket okozott a hosszabb távú elkötelezettségek, fejlesztések tekintetében. Ezt a kompenzációt az akkorinál szerintem jóval egyszerűbben kellene megoldani.

Tisztelt Elnök Úr! Mindezeket figyelembe véve az önkormányzati bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előttünk fekvő javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy minden parlamenti bizottságban helyes, ha egy ilyen nagy jelentőségű adótörvénynél egy általános jellegű vita is van, függetlenül attól, hogy egy-egy szakbizottság nyilván a saját területét tekinti át. Ez az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban is elhangzott. Azt kell hogy mondjam, hogy azt tudtuk megállapítani, hogy a 2012-es adótörvények brutális megszorítást fognak hozni az elkövetkezendő időben.

Én csak egy elemét szeretném kiemelni, ahol látszik, hogy a kormány pénzbehajtást csinál. Nekem ez a kedvencem, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, ez a népegészségügyi adó, ahol a miniszteri expozéban is elhangzott, hogy erre azért van szükség, hogy ettől a lakosság életminősége és egészsége milyen jól fog javulni. Én meg azt mondom, hogy nem erről van szó, ez egyszerűen pénzbehajtás. Ezt mutatja az, hogy azokra a nagyobb létszámban, nagyobb embertömeg által fogyasztott termékekre vetik ki ezt az úgynevezett népegészségügyi adót, mint például a chips és a különböző cukrozott italok. Bizottsági ülésen is elmondtam, hogy ha ez így lenne, akkor mondjuk, a pacalpörköltre is ki lehetne vetni egy ilyen típusú adót, mert viszonylag káros az egészségre, ha sokat fogyasztanak belőle, de nyilvánvalóan kevesebb ember fogyaszt pacalpörköltet, mint chipset és kólát, éppen ezért választották a pénzbehajtásnak ezt a módját.

Nem is akarok foglalkozni többet az általános dolgokkal, mert azt elmondták itt képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, amit Bóka képviselő úr mondott, hogy a helyi adók tekintetében viszont egy nagyon érezhető és brutális változás történt. Nem értek egyet a képviselő úrnak - a bizottsági ülésen is elmondtam - azzal a véleményével, hogy persze ez egy lehetőség.

Tessék megnézni, hogy az indoklás mit mutat, mit mond! Az indoklás azt mondja, hogy az önkormányzatok számára forrásbővítést akar a kormány elérni. Ezzel nyilván be is vallotta azt a tényt, hogy forráskivonás történik az önkormányzatoktól. Ha valaki megnézi majd az Ötv.-t és az ehhez kapcsolódó szaktörvényeket, és megnézi majd a 2012-es költségvetést, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a forráskivonások meg is fognak történni az elkövetkezendő időben, ezért nagyon komoly lehetőséget teremt ez az adótörvény arra, hogy a helyi adók emelkedjenek. És nemcsak új adók vannak ebben az adótörvényben, hanem olyan, már meglévő adóelemek is... - például a mentességek nagyon durva szűkítése van benne, amire szeretném is felhívni különösen a kormánypárti képviselők figyelmét, mert ez nyilván minden településen és különböző szakpolitikákban majd problémát okozhat, és tudom, hogy az ellenzéki képviselői módosító indítványokat hogyan kezelik, úgyhogy ezt csak önök tudják megakadályozni.

Például építményadóban a mentesség gyakorlatilag csak az egyházi, az önkormányzati és nyilván állami fenntartású és a magánszemélyek bizonyos körére marad meg. Az összes többiben eltűnik, be is írják az indoklásba, hogy szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetve nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helységek mentessége is megszűnik. Tehát nagyon durva módon beleavatkozik a helyi adók tekintetében a kormányzat ebbe a dologba.

Az építményadó másik tekintetében mondta, hogy nem fogják kivetni. Akkor miért van erre szükség? Többször elmondtuk, hogy például egy 10 millió forint értékű lakásnál, ha marad a helyi adó szabályozása, akkor 300 ezer forint adót is fizethet egy állampolgár. Azt gondolom, hogy ha erre nincs szükség, akkor nem kell a törvényben ilyen lehetőséget megadni.

Településadó: a településadó tekintetében azt mondták, hogy majd nem fogják kivetni az önkormányzatok, a vállalkozások számára leírható lesz. Kik fogják megfizetni? Nyilvánvalóan a magánszemélyek fogják megfizetni, és a törvényben benne van, hogy az első lépésben 10 ezer forint lesz. Innentől kezdve minden magyar állampolgár elgondolkodhat azon, hogy a saját településén fizethet majd 10 ezer forintot évente, mert nem vagyok benne biztos, hogy minden önkormányzat úgy fog gondolkodni, hogy ezt az adót nem veti ki.

Ha valaki megnézi, hozzáteszi, hogy az Ötv. és a különböző szaktörvények pedig mit mondanak ebben a tekintetben, azt gondolom, hogy azt a szabadságot veszik el az önkormányzatoktól, amit például Bóka képviselő úr mondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen az összes törvény ezt a szabadságot erősen korlátozza. A bizottságban az ellenzéki képviselők éppen ezért nem támogatták az általános vitára való alkalmasságot sem.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a sport- és turizmusbizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

HADHÁZY SÁNDOR, a sport- és turizmusbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A sport- és turizmusbizottság október 19-én tárgyalta a T/4662. számú előterjesztést, és 10 igen szavazattal, 4 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az előttem szólókkal ellentétben én csupán a bizottsági ülésen elhangzottakat szeretném ismertetni, és nem kívánok az expozéval és egyéb kérdésekkel most foglalkozni. Az egyik fontos kérdés, ami szóba került a bizottsági ülésen, az az, hogy az új adózási rendszer fókuszában továbbra is a munka és a családok állnak, és úgy gondoljuk, hogy ezek révén lehet kitörni a munkanélküliségből, gazdasági megtorpanásból és a demográfiai válságból, tehát a fókuszban az államadósság csökkentése és az államháztartási hiány tartása áll. A 2,5 százalékos tervezett hiányt mindenképpen tartani szükséges, és ehhez a megfelelő bevételi forrásokat biztosítani kell.

A másik fontos kérdés, amely a bizottsági ülésen elhangzott, az az, hogy az Egészségügyi Alap finanszírozása és felhasználása tiszta módon történjen. A kormány hosszú távon törekszik erre, most is komoly lépések történnek ennek érdekében, és ezek az intézkedések, adóintézkedések hangsúlyosan szolgálják az E-alap, az egészségügyi alap zárását.

(10.50)

A kormány eltökélt szándéka továbbá, hogy megfelelő befektetőbarát vállalkozói környezetet alakítson ki, ezért az előterjesztő számos ponton tesz javaslatot az adminisztráció egyszerűsítésére, ugyanakkor a feketegazdaság elleni küzdelem, az adómorál erősítése érdekében ellenőrzési hatékonyságot is kíván növelni.

Továbbra is fontos cél a társasági adó szinten tartása. Tudjuk jól, hogy ez 10 százalékos adókulcs, érinti a vállalkozók jelentős részét. Szerkezetét tekintve tehát a fogyasztási, forgalmi típusú adók irányába tolódik el a hangsúly.

A béren kívüli juttatásoknál, ami a bizottságot szorosan érinti, a béren kívüli juttatások rendszerében javasoltuk korábban is, hogy jelentős változások következzenek be, ugyanis nagyon pozitív volt az üdülési csekk is, mint nagyon jól tudjuk, a turizmus számára, azonban ennek a felhasználása ma már odáig fajult, hogy a forint mellett egy új fizetőeszköz került bevezetésre, és az a szakmának a szándéka és célja, hogy tisztítsuk ezt le.

Ennek jegyében készült el a SZÉP-kártya koncepciója. Nagyon örülünk annak, hogy a felhasználási mérték is jelentős mértékben növekedett, hiszen 2012-től már 500 ezer forintot lehet igénybe venni. Ez több részből tevődik össze, az egyik 225 ezer forintos keret a szállodai szolgáltatások igénybevételére, 150 ezer forintos keret a vendéglátói szolgáltatások igénybevételére, és ami nagyon fontos, 75 ezer forintos keret áll majd rendelkezésre a turizmushoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások, például fürdőszolgáltatások igénybevételére. Tehát ez tulajdonképpen három zsebet tartalmaz, összességében 500 ezer forint. Ez úgy jön ki, hogy 50 ezer forint még hideg élelmezésre is igénybe vehető.

Az előterjesztés vitája során még az ellenzék is néhány pozitív gondolatot megfogalmazott, többek között a SZÉP-kártyára vonatkozóan, habár ennek a bevezetését egy kicsit lassúnak tartotta.

Rendkívül fontos még, hogy a kormányzatnak az az egyértelmű szándéka, hogy az embereknél maradjon a pénz (Dr. Varga László: Csak kevés.), és ezért is ebben az évben már 500 millió forintot hagyott a polgároknál adópolitikájának következtében, illetve 260 milliárd forint maradt a nyugdíjkassza átalakításával is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ, a sport- és turizmusbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság ellenzéki képviselői is úgy látták, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy pénz maradjon az embereknél, csak minél kevesebb, mi így láttuk, hiszen ez a megszorítások adópolitikája, és ebből következően fog megszületni a megszorítások költségvetése is.

Az ezzel kapcsolatos általános véleményünket már többször hangoztattuk, én úgy látom, hogy ez nem zavarja meg önöket, mint ahogy a tények sem. Azonban valóban annál a két szakterületnél, ami a bizottság működési körét érinti, valóban voltak pozitív elemek, és úgy korrekt, ha ezeket is elmondjuk. Összességében persze itt sem rózsás a helyzet.

Először is, a turizmus tekintetében az a nagy megtiszteltetés ért minket néhány hete, hogy személyesen Matolcsy György látogatott el a bizottsághoz, ez azért is fontos, mert ott azért tudtunk néhány kérdést feltenni. Erre ma nincs lehetőségünk, ugyanis miniszter úr, miután elmondta az expozét, nem sokkal utána úgy döntött, hogy az adótörvények tárgyalásán nem vesz részt. Megjegyzem, ilyen nem sokszor fordult elő az elmúlt húsz-egynéhány évben. Szóval, azt mondta, hogy a turizmust a gazdaság egyik motorjának tekinti, a kitörési pontok egyikének. Én egyébként örültem annak, hogy ezt mondta, és valóban azt látom, hogy például a SZÉP-kártya tekintetében van némi előrelépés. Valóban lassan megy, és valóban az egyébként keresztes hadjárat áldozatává vált üdülési csekkből való átmenetben vannak zavarok, lassúságok, és úgy tűnik, hogy az étkezési utalványok ennek komoly áldozatául válnak, csökkenés tapasztalható ebben a tekintetben. Persze, abban lehet racionalitás, hogy itt a direktebb turisztikai szolgáltatások tekintetében legyen egyfajta profiltisztulás, összességében azonban ez még a következő évre nem lesz egy átütő siker.

Különösen nem lesz átütő siker abban a tekintetben, hogy nem értem, mennyiben szolgálja az áfakulcs világcsúcsra emelése a turizmust; itt a 27 százalékra gondolok ebben a tekintetben. Ez mindenképpen nehezíti az itteni vállalkozások dolgát, csakúgy, mint a minimálbér emelése is, amely mellett persze lehetne érvelni, ha bármilyen nominális vagy reálpozíció-javulást okozna a minimálbéren keresők számára. Én azonban úgy látom, hogy nem ez fog történni, hanem ennek a tehernek a zömét a kormány áthárítja a vállalkozásokra, ezáltal még nehezebbé teszi a turisztikai vállalkozások dolgát, hiszen itt különösen az idényjellegű munkákban rendkívül sokan keresnek ilyen módon.

Arról már nem is beszélek, hogy nem sokkal a minimálbér fölötti sávban, tehát az afölötti néhány tízezer forintos sávban a legdrasztikusabb a keresetcsökkenés, ezt minden tábla bemutatta. Nyilván a jövedéki adó emelése... (Jelzésre, dr. Cséfalvay Zoltán felé:) Igen, kvázi miniszter úr, ez így van, nézze meg nyugodtan, bármikor, lehet, hogy a felszólalásom után odaviszem önnek, megnézzük ezeket a dolgokat, tízezer forintos nominális csökkenések is várhatóak itt a százezer forint környéki bruttó sávban a gyermektelenek esetében. De megjegyzem, hogy a több gyermeket nevelők esetében is már nominális csökkenés lesz jövőre. Ez elfogadhatatlan, és azt hiszem, hogy ezt minden jóérzésű ember visszautasítja.

A másik szakterület - még az általánosság előtt - a sport a bizottságban. Én itt hadd mondjam el, hogy a társaságiadó-kedvezményt nagyon sokan várták reményteljesen ebben az országban. Ugyan nem sikerült a három profilt egyértelműen elfogadni - az volt az eredeti szándék, hogy a profi sportok, látvány-csapatsportágak működésére is vonatkozzon, a versenysportágak infrastruktúra-fejlesztésére is vonatkozzon, illetve az utánpótlás-nevelésre. Ebben igazából csak utánpótlás-nevelésre lehet forrásokat biztosítani most. Ha jól tudom, a végső elosztásban például idén olyan 11 milliárd az a nagyságrend, amit a szakszövetségek eldöntöttek, azonban ez nem old meg egy csomó kérdést.

Nem old meg egy csomó kérdést, hiszen az infrastruktúra-fejlesztésre ezen az ágon nem lehet forrásokhoz jutni, pedig nagyon sok sportegyesületnek, sportvállalkozásnak ezt ígérték, ugyanakkor a másik oldalon, például egy debreceni stadiont horror áron finanszíroznak a költségvetésből. Most megtudhattuk legutóbb, hogy már megint van egy új kormánybiztos - nyilván az olcsó államigazgatás jegyében -, aki meg majd a Ferencvárosnak is épít állami pénzből stadiont. Nem igazán látszik az, hogy más vidéki csapatoknál ez hogyan fog működni, például a DVTK esetében, amely ma a legnépszerűbb csapat Magyarországon.

Azt hiszem, hogy összességében szegényellenes ez a javaslat, az emberek zsebéből pénzt vesz ki, és ez elfogadhatatlan. Ha ezt melléállítjuk majd a költségvetésüknek, ami kiadási oldalon is drasztikus megszorítást tartalmaz, akkor ez mindenképpen szegényellenes költségvetés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 25-25 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincsen lehetőség.

Elsőként megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés elé kerülő adótörvények minden esztendőben lehetőséget adnak arra, hogy egyébként mérjük fel, hogy milyen célokat tűztünk ki magunk elé, akár az előző esztendőben, milyen célokat tűzünk ki a következőkre, és mindezen célok teljesítése közben egészen pontosan hogyan is állunk.

Amikor adótörvényekről beszélünk, akkor nagyon jól tudjuk, hogy adótörvényekkel egy mindenkori parlamentnek, egy mindenkori kormányzatnak lehetnek gazdaságpolitikai célkitűzései és lehetnek társadalompolitikai célkitűzései. Általában az a gyakorlat szerte a világban, hogy társadalompolitikai célkitűzéseket adórendszeren keresztül azok a gazdag országok tudnak érvényesíteni, ahol egyébként jól megy a gazdaság, sikeres az ország, sikeresek a vállalkozások, megvan az a megtermelt jövedelem, amelyiknek az újraelosztására az a gazdaság önmagában akár nagy volumenben is képes.

Gazdaságpolitikai célkitűzéseket pedig akkor szokás érvényesíteni, ha elsősorban a gazdaság fellendítése, a gazdaság helyzetbe hozása vagy éppen kondícióinak a megőrzése az adópolitika, illetve a gazdaságpolitika célja.

(11.00)

Tehát mindig el kell dönteni egy adórendszer kialakításánál, hogy gazdaságpolitikai vagy társadalompolitikai értelemben fontosabb ennek az adórendszernek a működtetése. Az elmúlt éveket megvizsgálva, azt hiszem, egyértelmű, hogy Magyarországon ma milyen választ kell adnunk erre, mert nézzük meg, hogy a mostani adórendszer alapjait, amit a mostani adótörvények is továbbvisznek 2011 elejére - tehát a 2010. évi parlamenti vitában a 2011-es adótörvények elfogadásakor raktuk le -, ahhoz, hogy fel tudjuk mérni annak helyességét és az akkori céljait, azt kell megnéznünk, hogy 2010 előtt milyen adórendszere volt ennek az országnak, és ez önmagában mire volt képes.

2010 előtt ennek az országnak volt egy olyan adórendszere, amelyik hihetetlenül magas újraelosztási hányadot mutatott, tehát rengeteg jövedelmet vont el a társadalom minden szintjéről kivétel nélkül, rekord magas adóztatási szinten volt Magyarország, ehhez képest a gazdaság teljesítőképessége meglehetősen gyatra volt. A 2002-2010 közötti esztendőkben Magyarország gyakorlatilag az összes minket körülvevő közép-európai ország átlagos gazdasági növekedési mutatóitól elmaradt, a magyar gazdaság egyre hátrányosabb helyzetbe került, a korábbi közép-európai vezető szerepét gyakorlatilag elveszítette, sőt 2009-2010-re eljutottunk oda, hogy a sereghajtók közé került, ha nem éppenséggel a sereghajtó lett ebben az értelemben.

Innentől kezdve nyilvánvaló, hogy a 2010 előtt működő adórendszer két szempontból is megbukott. Megbukott gazdaságpolitikailag, mert hihetetlenül magas újraelosztás mellett egyébként a gazdaságot tönkretette a 2010 előtt működő adórendszer Magyarországon. A másik oldalon megbukott társadalompolitikailag is, mert ha megnézzük azt, hogy ebben az időszakban a gazdagodás vagy a szegényedés jellemezte Magyarországot, akkor azt láthatjuk, hogy 2010-re, 2009-2010-ben is a reáljövedelmek jelentős csökkenése volt megfigyelhető. Azzal a ténnyel kellett szembenézni, hogy a magyar gazdaság mellett a magyar családok is óriási nehézségekkel küszködnek, pénzt vonnak el tőlük, miközben a kiadásaik növekednek. Ebből, én azt gondolom, az látszik, hogy a 2010 előtt működő adórendszer nemcsak gazdaságpolitikailag, hanem társadalompolitikailag is megbukott. Ezért nagyon csodálkozom, hogy az itt a parlamentben jelen lévő ellenzéki pártok ennek az adórendszernek a visszahozatalán munkálkodnak, legalábbis a túlnyomó többségük; ez számomra rendkívül meglepő. Az egy bukott adórendszer volt, tisztelt képviselőtársaim, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tönkretette a magyar gazdaságot, hihetetlenül versenyképtelen helyzetbe hozta Magyarországot. Önök ezt az adórendszert akarják a javaslataik formájában visszahozni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt szeretnék arról is beszélni, mielőtt arról beszélnénk, hogy mi van ezekben az adótörvényekben, hogy ehhez képest az ellenzéki javaslatokban mi fogalmazódik meg, és ha megengedik, a tisztánlátás kedvéért én most nem is saját elemzéseket, hanem az egyik komoly és mértékadó gazdasági napilap ellenzéki adótörvény-javaslatokkal kapcsolatos elemzését szeretném ehhez alapul venni, tisztelt képviselőtársaim.

A legnagyobb ellenzéki párt, legalábbis ma még, hogyha továbbosztódással nem gyarapodik (Közbeszólás az MSZP soraiból.), akkor a legnagyobb ellenzéki párt adótörvény-javaslatai ebben a formában drasztikus adóemeléseket foglalnak magukban. Tehát a szóban forgó gazdasági napilag gazdasági elemzését idézem, ők azt mondják, hogy ha azok az intézkedések megvalósulnának, amelyeket a legnagyobb ellenzéki párt, nevezetesen az MSZP javasol, visszatérve a 2010 előtt sikertelenül működő adórendszerhez, az a személyi jövedelemadó területén 320 milliárd forintos plusz adókivetést jelentene. Ennyi pénzt vonna el a magyar családoktól, miközben a tőlük örökölt devizahitelek terhe is részben még ott van a magyar családokon. A magyar gazdaság számára is egy nagyszerű kihívást hordozna magában, mert a társasági adó emelésén keresztül - ugyancsak a szóban forgó gazdasági napilap elemzése szerint - a legnagyobb ellenzéki párt 250 milliárd forintot venne el, leginkább a magyar közepes vállalkozásoktól, azoktól a vállalkozásoktól, amelyek ma a legnagyobb mértékben hordozzák a vállukon a magyar gazdaság működtetésének és a munkahelyteremtésnek a terhét. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az MSZP adópolitikájának a lényege, brutális mértékű adóemelés a családoknál is meg a vállalkozásoknál is.

Az LMP tervezetét is érdemes ebből a szempontból végignézni. Szintén, hogyha megnézzük a szóban forgó gazdasági napilap elemzését, akkor ott is az egyszer már megbukott személyi jövedelemadó-rendszer visszahozatala 188 milliárd forintos adóemelést jelentene a magyar családok egy jelentős részénél. Ezzel párhuzamosan, számunkra meglepetés, hogy a jövedéki adó területén kétszeres jövedékiadó-terhelést foglalnak magukban az LMP javaslatai ahhoz képest, amit a kormány letett az asztalra. Kétszer akkora mértékben emelné meg a jövedékiadó-terheket; akkor ezek után nem tudom, miért is hallottam én a jövedéki adó tekintetében egy-két kritikai szót azoktól, akik pontosan kétszer ekkora adóterhelésre tennének javaslatot. A cégautóadó tekintetében is például másfélszeres mértékű adóemelést foglalnának magukban azok a javaslatok, amelyeket az LMP megfogalmazott, és akkor még az összes többiről ebben a formában nem is beszéltem, tisztelt képviselőtársaim.

Számomra elgondolkodtató, hogy gyakorlatilag az ellenzéki pártok semmilyen más érdemi javaslatot nem tudtak megfogalmazni, csak azt, hogy visszatérjenek egy 2010 előtt megbukott adórendszerhez, s egyébként más adótételeket pedig, szerintem már azon a határon túl, ahol ez az elviselhetőséget érinti, drasztikusan megemeljenek. Még egyszer szögezzük le, a 2010 előtt működött adórendszer nemcsak a családoktól vont el óriási pénzeket, hanem abban az értelemben is sikertelen volt, hogy a gazdaság visszaesése mellett végül is a munkahelyek csökkenését is eredményezte, elvégre egyáltalán nem alakult ki munkahelyteremtés, nem ösztönözte sem a többletmunkát, sem a munkahelyteremtést az az adórendszer.

Ehhez képest, amikor mi a magunk részéről letettük az asztalra azokat az adótörvény-javaslatokat, amelyeknek a továbbélését láthatják a 2012. évi adótörvényben, akkor meghoztuk azt a döntést, hogy az adórendszer célja alapvetően gazdaságpolitikai célkitűzés. Olyan versenyképes adórendszert kialakítani Magyarországon, amelyik a munkahelyteremtést is ösztönzi, de főleg a munkavállalást ösztönzi, tisztelt képviselőtársaim, aminek szerintem külön nagy jelentősége van. Magyarország azon közép-európai országok egyike, ahol a munkát vállalók száma arányaiban az ország össznépességéhez képest az alacsony kategóriába tartozik. A cél mindenképpen az, hogy ne csak munkahelyteremtés legyen, hanem értelemszerűen egyre többen érezzenek ösztönzést arra, hogy visszatérjenek a segélyek világából a munka világába. Az adórendszernek azt kell ösztönöznie, hogy ez megérje, minden jövedelemkategóriában megérje, és ne legyenek olyan jövedelemkategóriák, ahol azért nem éri meg, mert így se, úgy se fizet adót, akkor már mindegy, hogy dolgozik vagy nem dolgozik ebben az értelemben. Olyan adórendszert kell kialakítani, amelyikben minimális többletmunka is rögtön többletjövedelemként jelentkezik, és lehetővé teszi azt, hogy ténylegesen ösztönözze a magyar munkavállalókat arra, hogy ha lehet, minél nagyobb számban törekedjenek a munka világába.

Mondhatják erre persze, hogy ma nagyon nehéz munkát vállalni. Ez igaz, bár hozzáteszem, hogy az az adórendszer, amit a magunk részéről bevezettünk, a 2010 előtti tendenciákhoz képest 2011-ben már növelte a foglalkoztatottak számát, hiszen több tízezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon. (Gúr Nándor: Hülyeséget beszélsz!) Lehet ezt kicsi sikernek tekinteni, de legalább pozitív szám ahhoz képest, ami 2010 előtt, 2009-ben vagy éppenséggel 2008-ban volt, amikor ezek a számok negatívak voltak, és nem pozitívak, tisztelt képviselőtársaim. Ha így nézzük, akkor azt gondolom, hogy már ebben az értelemben is egy előrelépés volt az adórendszer, de azt azért ne felejtsük el, ennek ténylegesen az volt a célja, hogy ösztönözze a munkába való visszatérést, és meggyőződésem szerint ez az adórendszer valóban ebbe az irányba tett előrelépés.

Visszatérve az adórendszer akkor kitűzött gazdaságpolitikai céljaihoz, azt egyértelműen kimondtuk, mivel szerintünk az adórendszernek gazdaságpolitikai célja van, ezért értelemszerűen olyan versenyképes adórendszerre kell törekedni, amelyik akkor tud talán a legsikeresebben működni, ha egyszer a válság elmúlik. Márpedig el fog múlni, tisztelt képviselőtársaim, mint minden válság, ez is véget ér egyszer. Magyarországnak az a dolga, hogy fölkészüljön arra a helyzetre, amikor akár Európában be tud indulni a gazdasági növekedés, akár a világgazdaság nagy részében, hogy ne álljon elő még egyszer az a helyzet, ami pont 2002-2010 között volt, hogy amikor a 2003-2008 közötti időszakban mind az európai gazdaság, mind a világgazdaság egy jelentős, dinamikus növekedési tendenciát mutatott, aközben Magyarország nem a fölzárkózó, hanem a leszakadó országok egyike volt, azért, mert olyan adórendszert működtettek, amilyen adórendszert működtettek. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Hiába csóválják a fejüket MSZP-s képviselőtársaim, nézzék meg! A hozzánk hasonló adórendszerrel Szlovákia képes volt arra, hogy 4-5 százalékos mezőben növelje a gazdasági teljesítményét, míg az önök kormányzása idején Magyarország jó esetben az 1-2 százalékos mezőben tudott mozogni; gyakorlatilag fele akkora gazdasági növekedési potenciállal rendelkezett, mint a velünk szomszédos országok túlnyomó többsége.

(11.10)

Míg Magyarország a gazdasági teljesítményét tekintve Közép-Európában még 2002-ben az első országok egyike volt, aközben jelentősen leszakadtunk ettől. Ha megnézzük a GDP-adatokat, akkor egyértelműen az derül ki, hogy Magyarország e téren sajnos egy leszakadó tendenciába került, pontosan 2003 és 2008 között, akkor, amikor mások növekedni tudtak. Fel kell készülni arra, hogy ha elmúlik a válság, akkor Magyarországon Európa egyik legversenyképesebb adórendszere tudjon működni, amely ösztönzi a munkavállalást és ösztönzi a munkahelyteremtést is.

Ezért kellett áttérni az arányos adórendszerre. Arra az arányos adórendszerre, amelyiket több velünk szomszédos ország gyakorlatilag már bevezetett előttünk, nem véletlenül, és a gazdasági teljesítményen látszik, hogy sikerrel. A másik oldalról azt is hozzá kell tenni, hogy ugyanebben az arányos adórendszerben először megjelenítettük Magyarországon a gyermekvállalás költségeit is. Ne felejtsük el, szintén szocialista képviselőtársaink voltak azok, akik az adórendszernek ezeket a korábban már létező elemeit eltörölték 2002-t követően, és gyakorlatilag semmi nem volt az, ami a gyermekvállalás terheit elismerte volna a 2003 óta működő adórendszerben. Ennek is megvoltak a maga hátrányos következményei. A mi meggyőződésünk szerint az adórendszerben azoknak a családoknak a költségeit, akik gyereket nevelnek - mert ez egy társadalmi költség, a jövőhöz való hozzájárulás -, el kell ismerni. Ez megjelent az adórendszerben. Összességében a 2011-es adótörvényekkel közel 450 milliárd forintot hagytunk ott a magyar családoknál, s nemcsak az arányos adórendszer, hanem a gyerekek után járó adókedvezmény, a gyerekek után járó adócsökkentő tételek segítségével is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a 2012. évi arányos adórendszer tisztává tétele időszakában egy köztes lépés. Ne felejtsük el, 2011-ben azt csináltuk meg, hogy egy adókulcsot vezettünk be a korábban létező több adókulcs helyett. Nem tudtunk hozzányúlni ahhoz az örökölt adóalap-számítási módszerhez, amit egyébként szintén szocialista kormányok fejlesztettek ki. Ez az úgynevezett szuperbruttó elve, aminek az a lényege, hogy az adó alapját nemcsak az ember bruttó jövedelme teszi ki, hanem annál 27 százalékkal több, tehát az utána fizetett járulékok egy része is. Ez az, amit egyébként nem ért a magyar munkavállalók túlnyomó többsége, abszolút érthető okokból. A szocialisták 2009-ben azt csinálták, hogy úgy emeltek adót, hogy az adóalapot emelték meg 27 százalékkal. Ez történt nemes egyszerűséggel. Mi azt szeretnénk, ha az adóalap ismét az lenne, ami. Ez az adórendszer egyszerűsítésének a lényege, maga a bruttó jövedelem lenne. Ebből a szempontból megtesszük az első lépést 2012-ben. Nevezetesen hogy az adóalap 202 ezer forint alatt ismét visszatér a valódi bruttó jövedelemhez, 202 ezer forint felett még bent hagyjuk a szocialistáktól örökölt szuperbruttót, de 2013-ban már szándékunkban áll ennek a kivezetése is.

Azt gondolom, hogy ez egy fontos előrelépés. Fontos előrelépés azért, mert az adórendszer valódi egyszerűsítésének az irányába mutat, a másik oldalról pedig, tegyük hozzá, lehetővé teszi, hogy végre az alacsony jövedelmi kategóriákban is érvényesüljön az adórendszer ösztönző szerepe. Ezzel párhuzamosan két dolgot meg kell tennünk, illetve két dologra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet. Azt gondolom, hogy először is természetesen szükség van megfelelő kompenzációs rendszer kialakítására. Szeretném leszögezni, a Fidesz képviselőcsoportja elvárja a kormánytól, hogy november közepéig dolgozza ki, és november második felében, tehát még a költségvetés elfogadása előtt, terjessze a parlament elé a kompenzációs rendszer alapelveit rögzítő törvényt, illetve törvénymódosítást. Azt gondoljuk, hogy erre szükség van, ennek egyértelműnek és világosnak kell lennie. Tehát nemcsak a közszférán belül kell a bérkompenzációt megoldani, az államnak 2012-ben hozzá kell járulnia a versenyszférán belül is a bérkompenzációhoz. Ez egy jelentős lépés lenne. Ennek az alapelveit egyébként rögzíti a tavaly elfogadott, a bérek kompenzációjáról szóló törvény, az ellenőrzés rendszerét is rögzíti, de a pontos kompenzációs rendszert ki kell dolgoznunk, és a Házzal még a költségvetés elfogadásával egyidejűleg el kell fogadtatnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez megvalósul, akkor megvan a zökkenőmentes átállás feltételrendszere. Ehhez természetesen hozzátartozik a bérek emelése is, amihez, azt gondolom, jó hír, hogy Magyarországon a minimálbér 92 ezer forintra, a garantált bérminimum pedig 108 ezer forintra emelkedhet. Jelzem önöknek, hogy ezzel a minimálbér-emeléssel még mindig a jelenlegi szlovákiai minimálbérszint alatt leszünk. Megközelítjük azt, de még mindig alatta leszünk, mielőtt további kritikai hangokat fogalmaznának meg ebből a szempontból. Ez a bérfelzárkóztatásnak, a szocialisták idején elmaradt bérfelzárkóztatásnak egy fontos lépése lehet, annak a folytatása, ami 2001-2002-ben az akkori polgári kormány béremelési gyakorlatában egyszer már megjelent. Azt gondolom, hogy ez a mértékű béremelés azt is lehetővé teszi, hogy a gyermekvállalás társadalmi költségeinek az elismerése végre az alacsony bérűeknél is érdemben meg tudjon jelenni. Ugyanis szocialista képviselőtársaim állításával ellentétben - s erre szeretném felhívni a figyelmüket - egy egy gyereket nevelő szülőnek, aki minimálbéren keres, a következő évben az önök állításával ellentétben akár 10 ezer forinttal is megnőhet a nettó jövedelme, pontosan azért, mert végre az ezzel kapcsolatos adókedvezményt igénybe tudja venni, a két gyereket nevelőnél pedig ez akár 13 ezer, 13 500 forint is lehet. Azt gondolom, ez azt mutatja, hogy meg tudnak jelenni végre a gyermekvállalás társadalmi költségeit elismerő, gyerekek után járó adókedvezmény igazi előnyei az egyébként alacsony és közepes jövedelműeknél is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak emellett természetesen ki kell mondania, hogy mi az az elvárt béremelés, amit egyébként megfogalmaz a versenyszféra tekintetében. Ez minimum 5 százalék kell legyen a következő esztendőben, és ennek megfelelően kell más kategóriákban meghatározni a sávos elvárt jövedelememelkedés tételeit, amit aztán a munkaügyi hivatal a tavalyi törvényben lerögzített ellenőrzési rendszeren keresztül érvényesíteni és ellenőrizni is tud. Pont azért van erre szükség, mert jó lenne, ha ezt valóban a szakszervezetekkel együttműködve lehetne megoldani, de az önökkel részben összefonódó szakszervezetek áldásos tevékenységének eredményeként azt kell látni, hogy ma Magyarországon a szakszervezetek az állami szférában kiválóan szervezettek, a versenyszférában pedig egyáltalán nem. Ott szakszervezeti képviselet gyakorlatilag alig van, ezért kénytelen az állam részben hatósági úton ellátni az ezzel kapcsolatos feladatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Értelemszerűen szeretnék kitérni ennek az adórendszernek a személyi jövedelemadótól eltérő vonatkozásaira is. Abban az esetben, ha a béreket terhelő adókat csökkenteni próbáljuk, akkor teljesen természetes, hogy másik oldalról a fogyasztást terhelő adóknál némi növekedés figyelhető meg. Ez Európa minden országában így van. Mi egy olyan adórendszer mellett tettük le a voksot, amelyik azt mondja, hogy meg kell próbálni az élőmunka terheit mérsékelni, másik oldalról viszont azt mondja, hogy akkor pedig értelemszerűen a fogyasztási oldalon a fogyasztási adók valamilyen emelését végre kell hajtani. Ennek van a mi elképzelésünk szerint egy iránya.

Nem vagdalkozás, mint ahogy az 2002 és 2010 között nagyon sokszor történt. Két irányt fogalmaztunk meg. Az egyik oldalról nyilvánvaló, hogy az adótörvények összefüggésben vannak a költségvetéssel. Nem megengedhető, hogy egy olyan helyzetben, amikor az országnak főleg nemzetközi kockázatokból eredően óriási kihívásokkal kell küszködnie, nem képez tartalékot. A tartalékképzés a következő évi költségvetésben - erről szerintem a holnapi költségvetési vitában többet tudunk beszélni - rekord méretű. 300 milliárd forint tartalék van ebben a költségvetésben, amiből 150 milliárd az országkockázati tartalék, 50 milliárd a kamatkockázati, 100 milliárd az általános tartalék, és ez a 150 milliárdos országvédelmi, országkockázati tartalék viszont értelemszerűen valahonnan elő kell hogy teremtődjön.

A 2 százalékos áfaemelés összes bevétele ebbe az alapba kerül bele. Nem elköltjük, nem a folyó kiadások részévé válik, hanem egy olyan országvédelmi alapot képez, amelyik meg tudja védeni az országot akár az árfolyamkilengésből, akár az európai problémákból fakadó gondoktól, alapvetően az euróövezet adósságválságának a gazdasági kihatásaitól.

Azt gondolom, ez fontos dolog, arra mutat, hogy felelős költségvetési tervezés húzódik meg a költségvetés mögött, és értelemszerűen ennek a fedezetét jelenítjük meg ebben a formában az általános forgalmi adó emelésén keresztül. Ez nem öntörvényű, nem öncélú, nem folyó kiadásokat finanszíroz, hanem az ország védelmét szolgálja 2012-ben.

Emellett a következő évi célkitűzéseink között az egyik legfontosabb, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap tekintetében az ottani tetemes hiány jelentős fölszámolásán keresztül jelentős lépést teszünk előre - tettünk már ebben az évben is és teszünk a jövő évben is -, hogy a nyugdíjak tartósan kifizethetők legyenek Magyarországon.

(11.20)

Az önöktől örökölt rendszer nem ilyen volt. Óriási deficittel küszködött mind a nyugdíjkassza, mind pedig az Egészségbiztosítási Alap. Az önöktől örökölt állapot az volt, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak a járulékok alig több mint 50 százalékát, egészen pontosan 53 százalékát fedezték.

Ezen a helyzeten javítani kell. Másként nem tudunk rajta javítani, fölmértük azokat a lehetséges adófajtákat, amelyeknek a bevétele idekerül az egészségügyhöz, lehetővé teszi az egészségügy tartós működtetését, és ugyanakkor értelemszerűen összefüggésben van azzal, hogy vagy egészségkárosító, vagy környezetkárosító dolgokat adóztatunk meg. Ez a jövedéki adók megemelésén keresztül értelemszerűen a különféle adók, a baleseti adón keresztül a népegészségügyi termékadóig bezárólag vagy akár az alkohol adóján keresztül, szenvedélyek adóján - mint a játékadó megemelésén - keresztül ez az a kör, ami meggyőződésünk szerint azt a célt próbálja szolgálni, hogy az egészségügyi kassza hiányát rendbe tegye.

Én azt gondolom, hogy ezek célzatos adóemelések, amelyek mögött ráadásul egy olyan elképzelés húzódik meg, hogy nem általában fogyasztást adóztatunk, hanem olyasmit, aminek vagy egészségkárosító, vagy környezetkárosító hatása van. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az adórendszer tehát ebből a szempontból itt egyértelműen társadalompolitikai célt szolgál.

Az áfáról beszéltünk már, tisztelt képviselőtársaim, hiába nevetnek, elmondtam világosan, hogy ez az országvédelmi tartalék alapját képezi. Az önök idejében pontosan az volt a probléma, ha 2008-ban lett volna tartalékuk, akkor nem kellett volna az IMF-hez fordulni, de nem volt, semmilyen tartalék nem volt a 2008-as költségvetésben, holott talán emlékeztetném önöket, hogy önök annak idején hány százalékkal is emelték meg az áfát 2006-ról 2007-re? (Dr. Józsa István: Csökkentettük!) Képeztek belőle bármilyen tartalékot, tisztelt szocialista képviselőtársaim? (Dr. Józsa István: Csökkentettük!) Az én emlékezetem szerint semmit.

Tehát amikor majd a kritikai észrevételeiket megfogalmazzák, akkor azért erre se felejtsenek el kitérni, mert összességében szeretném azt leszögezni, én azt nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ebben a parlamentben ugyan van egy rajtunk kívül kormányzati tapasztalattal rendelkező ellenzéki erő, ott nem csodálkozom, hogy ők mindig a múlt megoldásaihoz térnek vissza, de az egy kicsit meglepett, hogy a többi ellenzéki párt is így van ezzel. Érdemes nemcsak a múltba, hanem a jövőbe is nézni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két előadójuk ismerteti, ketten együtt összesen 25 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nincs könnyű helyzetben az Országgyűlés, amikor az adótörvényeket vitatja, mert három, egymással teljesen ellentétes forrásból kell táplálkoznia és eligazodnia. Van egy kormány-előterjesztés az adótörvényekről, amely világosan és egyértelműen leírja, hogy milyen változásokat javasol a Fidesz-KDNP-kormány.

Ezeknek a változásoknak az összege, eredője 456 milliárd forint adóemelés a 2011-es évhez képest. Ezek között rendkívül komoly tételek vannak az általános forgalmi adó 2 százalékos emelésétől kezdve - amely a legmagasabb lesz egyébként így Európában - egészen az adójóváírás, vagyis az eddigi adómentes személyi jövedelem megszüntetéséig.

Tartalmaznak persze apróbb változtatásokat is. Épp egy képviselőtársam hívta fel rá a figyelmemet, mármint a személyes vonatkozásaira, mondjuk, a baleseti adóra. Ha valaki 40 éve vezet gépkocsit balesetmentesen, mint ahogy ő elmondta nekem, ezután most már ő is baleseti adót fog fizetni.

De van egy másik forrás is, amelyet mérlegelnünk kell, Matolcsy György miniszter úr expozéja, amellyel kapcsolatban nehéz vitatkozni, és amelyre nagyon nehéz reagálni és hivatkozni is, mert olyan megalapozatlan és összefüggéstelen érvrendszert terjesztett a Ház elé, amely önmagával is ellentmondásos volt 2-3 percenként. Ezzel csak egy dolgot lehet csinálni, és én javaslom, hogy a Fidesz- és a KDNP-frakció ezt tegye meg, néhány közgazdászhallgatónak adja oda az írott szöveget, és kérje meg őket, hogy elemezzék azt, ami itt a miniszteri expozéban elhangzott.

Van egy harmadik forrás is, a Fidesz-frakció álláspontja, amit a vezérszónok ismertetett itt, amelyben rendkívül nagy teret kapott a Magyar Szocialista Párt kormányzati tevékenysége, amit én szeretnék meg is köszönni, mert felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon van jelentős alternatívája annak, amit ma a Fidesz csinál. Persze volt egy kis komplexusíze a dolognak, mert talán többet kellett volna foglalkozni azzal, hogy a Fidesz-KDNP-kormány mit terjesztett az Országgyűlés elé.

De hogy nagyon tárgyszerűek legyünk, és ne másokra és ne újságokra hivatkozzunk, szeretném nagyon röviden elmondani önöknek, hogy amit Rogán képviselőtársam a Fidesz mostani adómódosító törvényeivel kapcsolatban mondott, és amelyhez a Magyar Szocialista Párt módosító javaslatokat készített, azok a számok, amiket itt elmondott, nem felelnek meg a valóságnak.

A Magyar Szocialista Párt alternatív adótörvénye, amelyet ma benyújtunk a Házhoz a mai általános vita alapján, konkrétan 173 milliárd forint teljes adócsökkentést jelent az önök által a Ház elé terjesztett javaslathoz képest. Ebben 814 milliárd forint adócsökkentés és 641 milliárd forint adónövelés adja ki az összeget.

Növelést három tételnél javaslunk: a személyi jövedelemadó második kulcsának a bevezetésével, a nem munkából származó jövedelmeknél is egy második kulcs bevezetésével, és az 50 millió forint fölötti vállalatoknál a társasági nyereségadó tavaly lecsökkentett adókulcsának a visszaemelésével. Más javaslatot a Magyar Szocialista Párt nem terjeszt a Ház elé.

Ennek a javaslatsornak a mérlege a másik oldalon az, hogy megmarad a nullakulcsos, vagyis az adómentes sáv. Megtörténik az, hogy a családi támogatást igénybe nem vevők, akiknek nincs olyan magas jövedelmük, a különbözetet megkapják a költségvetéstől gyermekkedvezmény formájában.

A tavalyról az idénre megemelt nyugdíjjárulékot visszacsökkentjük, nem engedjük meg azt a járulékemelést, amelyet önök most a Ház elé terjesztettek. Nem értünk egyet az áfakulcs 27 százalékra emelésével, tehát mindazokkal a lépésekkel, amelyek mind a társadalmat, mind a gazdaságot nehéz helyzetbe hozták volna.

Szeretném elmondani, hogy az a javaslat, amelyet a kormány az Országgyűlés elé terjesztett, és amely tárgyszerűen vitatandó ma az Országgyűlésben, rendkívül nagy kockázatokat jelent, elsősorban a társadalom számára, mert egy nagyon magas szinten beragadó munkanélküliséget vetít előre egy nagyon erőteljes és valószínűleg felpörgő inflációval együtt, és amelyet a kisebb és a közepes keresetűek esetében sem lehet már bér- vagy jövedelemnövekedéssel kompenzálni. Ez azt fogja eredményezni, hogy ezen társadalmi csoportok elszegényedése, a középosztály elszegényedése kezdődik meg, ami egyébként a gazdaságra is visszahat, mert a fogyasztás további csökkenésével kell számolnunk.

Ráadásul az az adójavaslat, amelyet önök a Ház elé terjesztettek, és amelynek a költségvetéssel kapcsolatos vitáját holnap fogjuk megkezdeni, egy rendkívül erőteljesen bevételsúlyos költségvetési javaslat lesz majd - ezt a holnapi vitában nyilván többen kifejtik -, amellyel kapcsolatban nem csupán kilenc adó emelése történik meg, nem csupán ez a bizonyos közel 500 milliárdos adóterhelés-növekedés következik be, hanem előrevetíti a következő 2-3 évben az egyszeri bevételek pótlásának az igényét, amely egyébként - kivetítve az önök által benyújtott adótörvény-javaslatot - 2013-ra már 1200-1300 milliárd forint bevételhiányt fog jelenteni. Szeretném tehát előre jelezni, hogy nem csupán egy évről van szó, hanem arról, hogy egy rendkívül hosszú távú kedvezőtlen folyamatot indítanak el.

Tudom, ez szinte ideológiai vagy társadalmi vitává szélesedett ki, hogy másképpen gondolkozunk a személyi jövedelemadóról. Ismerem az önök érveit. Nem tudom elfogadni és a szocialista képviselőcsoport nem tudja elfogadni azt, hogy Magyarországon olyan adórendszer legyen, amely a kis- és a közepes keresetűek adóterhelését növeli, és ezzel próbálja kiegyensúlyozni az egyébként magasabb jövedelműek számára adott adócsökkentést. Nem elfogadható azért, mert a magyar társadalom nincs abban az anyagi helyzetben, nincs abban a vagyoni helyzetben, hogy egy ilyen átrendeződést végig tudjon vinni. Ezért változatlanul és komolyan szeretnénk felhívni az önök figyelmét arra, hogy gondolják át még egyszer ezt az álláspontjukat, és módosítsanak a beterjesztett törvényen, amely egyébként a személyi jövedelemadó-terhelést az idei évhez képest 109,3 milliárd forinttal - milliárd forinttal - növeli az önök javaslata szerint.

(11.30)

Tehát szó sincs az adóterhelés csökkentéséről, mint ahogyan szó sincs, szemben azzal, amit Rogán képviselőtársam mondott, a bérekre rakódó járulékok csökkentéséről, ilyen javaslatok a kormány által előterjesztett törvényekben nem szerepelnek. Szeretném világossá tenni tehát, hogy mindaz, ami szóban elhangzik és le van írva, köszönő viszonyban nincs egymással, márpedig az Országgyűlésnek nincs módja feltételezett javaslatokról tárgyalni, csak azokról, amelyeket írásban ideterjesztettek.

És egészen más a helyzet egyébként ennek a személyi jövedelemadó-átrendeződésnek a következményeivel is, mert igen, 2010-ről 2011-re a kis- és közepes keresetűek keresete csökkent, mert nőtt az adóterhelés, s amennyiben kivezetik a adómentes sávot, amely egyébként csak bizonyos jövedelemig járt, és nem mindenki számára állt rendelkezésre, akkor ez a terhelés tovább fog nőni, s az itt elhangzott számmal szemben, akkor én is hivatkozhatom egy tegnapi gazdasági szaklapra, amely azt mondja, hogy a kiskeresetűeknél 10 ezer forinttal csökken a havi kereset, a közepes keresetűeknél pedig 5 ezer forinttal csökken egyébként a munkavállalók havi keresete.

Szeretném ezt világossá tenni - különben egyébként miért javasolnának önök kompenzációt? Szeretném megkérdezni: miért terveznek a költségvetésben közel 140 milliárd forintot arra, hogy ezt a keresetkiesést csökkentsék, ha egyébként itt keresetcsökkenés nincsen? A két dolog nyilvánvalóan ellentmond egymásnak! És egyébként ezt a kompenzációt abból a járulékemelésből akarják fedezni, amelyet a munkavállalóktól szednek be. Hogy teljesen világos legyen: pontosan érthető az adótörvények és a költségvetés belső összefüggésrendszere, önök rákényszerülnek egy erős, megszorító költségvetés elfogadására, és ezt kénytelenek részben adóemelésből finanszírozni, részben pedig a költségvetési kiadások csökkentéséből finanszírozni. Sajnos nem felel meg a valóságnak az, amit tegnap a miniszterelnök úr itt a válaszbeszédében mondott, hogy a társadalmi kiadások, a szociális transzferek, tehát azok a tételek nőnek a költségvetésben, amelyek a társadalom számára fontosak, mert ezek a tételek csökkennek a költségvetésben.

Szeretném még egyszer felhívni a figyelmüket arra, hogy ha valaki leül, elővesz egy kockás papírt, és összeírja a számokat, amelyek az adó- és a költségvetési törvényben szerepelnek, rendkívül világos képet kap arról, hogy az Országgyűlésnek a Fidesz-KDNP-kormány azt javasolja, hogy csökkentse a kiadásokat, döntően a társadalom számára fontos kiadásokat, és ezzel együtt növelje az adókat, mert a kettő együtt tud egyensúlyt teremteni. A miniszteri expozéban elhangzott érvelés, hogy ennek a fedezetére a magán-nyugdíjmegtakarítások szolgálnak, pedig úgy értelmetlen, ahogy van, mert egyrészt MOL-részvényeket vettek belőle, másrészt már elköltöttek 570 milliárdot ebben az évben, a többi pedig befektetési jegyben van, és egyébként is ez egy egyszeri bevételnek számít, s még akkor nem is beszéltem arról, hogyha ezek az emberek majd nyugdíjba mennek, és ezt a nyugdíjukat ki kell fizetni, bizony ez akkor fog hiányt teremteni.

Szeretném világossá tenni: mindaz, ami le van írva, ami elhangzik, az egy nagyon egyértelmű, nagyon világos és rendkívül veszélyes tendencia. Tudom, nagyon nehéz megállni egy ilyen folyamatban, tudom, hogy rengeteg kötöttsége van a kormányzatnak, politikai, ideológiai természetű, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az út rendkívül veszélyessé válik; nem csupán önök számára, ez legyen az önök gondja, ez a kisebbik probléma, hanem az egész magyar társadalom és a magyar gazdaság számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom tehát, hogy azok az adótörvények, amelyeket most vitatunk, mindenképpen korrekcióra szorulnak, és bár az elején a számok tükrében elmondtam azt a javaslatot, amelyet a szocialista képviselőcsoport benyújt, engedjék meg, hogy megismételjem: változatlanul az a véleményünk, hogy méltányos és igazságos jövedelemelosztásra és adózásra van szükség, és ennek az igénynek, amely egyébként társadalmi igény, nem politikai, nem ideológiai igény, az felel meg, ha egy meghatározott jövedelemhatárig nullakulcsos adó, vagyis adójóváírás van, a mi javaslatunk szerint ez havi 16 ezer forint legyen, ez biztosítaná a 2010. évi nettó keresetszintet ezekben a társadalmi csoportokban; és ha van, 2012-ben 5 millió forint éves bruttó jövedelem fölött egy másik 16 százalékos sáv, 16 százalékos kulcs, nevezzük szolidaritási hozzájárulásnak, amely pedig a magasabb jövedelműeket terhelné. Természetesen ez a határ minden évben felülvizsgálandó lesz majd a jövedelmek átalakulásával, és arról is szól a javaslatunk, hogy a nem munkából származó jövedelmek esetében, a kamat, az osztalék és más dolgok esetében is lépjen be ilyen 5 millió forint bruttó bevétel fölött egy ilyen hasonlóan szolidaritási kulcs. 8 százalékot javasolunk, ami egyébként azt jelenti, hogy a kis megtakarításokat, a kis összegű megtakarításokat változatlanul 16 százalékos kulccsal adóztatná az állam, és csak a magasabb megtakarítások esetében, az extrajövedelmek esetében lépne be egy ilyen kulcs.

A harmadik javaslatunk pedig az, hogy mindazok a munkavállalók - és a munkavállalókról beszélek -, akiknek nincs ilyen magas jövedelmük, hogy teljes mértékig igénybe tudják venni a családok számára nyújtott adókedvezményt, a különbözetet családtámogatásként kapják meg. Meggyőződésünk szerint ezzel a három lépéssel nem csupán igazságosabbá tehető a személyi jövedelemadó-rendszer, hanem egy stabil, kiszámítható és korrekt adórendszer alakulhat ki.

Fontos persze, hogy ne csupán a személyi jövedelemadókban történjen ilyen változás, hanem érdemi előrelépés legyen a munkahelyteremtést segítő adóváltozásokban. Kérem, több év kutatásai, ismeretei, vállalati tapasztalatai, akadémiai intézeti tapasztalatai, az elmúlt 10 év elemzése világosan mutatják, hogy a járulékcsökkentés a leghatékonyabb módszere a beruházásösztönzésnek és a munkahelyteremtésnek. Nincs más ehhez fogható módszer a magyar gazdaság körülményei között. Egyébként volt 5 százalékos járulékcsökkentés, amelyet megtettünk, és hatásos volt, de további 3, majd a következő évben 2 százalék járulékcsökkentésre van szükség. Ezzel szemben akár a társasági adó tavalyról idénre csökkentett mértékét is vissza lehet állítani, mert az látható módon nem befolyásolja a beruházási kedvet és a munkahelyteremtést. Tehát van egy világos megoldás: nem több vagy kevesebb pénzről van szó, hanem arról, hogy milyen típusú adót vetünk ki a vállalati szférára. Azt javasoljuk, hogy olyan típusú adót, amely ösztönzi őket a beruházásra és a munkahelyteremtésre.

Végül, azt gondolom, hogy mindazokban az ügyekben, amelyekben több társadalmi csoportot vagy vállalkozói szférát érintő javaslatok születnek, helyes előtte konzultálni, helyes megismerni a szakszervezetek véleményét, bárki bárhová is sorolja őket, mert léteznek, létezni fognak, és helyes a civil szervezetekkel is konzultálni, mert léteznek, létezni fognak - ha más nem, aki vasárnap délután kint volt az Erzsébet hídnál, az láthatta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát most Tukacs István képviselő úr fogja folytatni.

Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A miniszter úr expozéja nem ad alkalmat arra, hogy komoly szakmai vitát folytassunk az általa elmondottakon. Arra ad alkalmat, hogy minősítsük a benyújtott adótörvényeket, és megállapítsunk egyvalamit: a miniszter úr ragaszkodik a megbukott gazdaságpolitikájához. A miniszter úr ragaszkodik ahhoz a megbukott gazdaságpolitikához, amelynek a talpköve egy bukott adópolitika, az az adópolitika, amelyre gazdaságpolitikát akart alapítani, s ez a gazdaságpolitika megbukott. Azért bukott meg, mert nem teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekre számított. Mi tudtuk, hogy nem fogja megteremteni, tehát kár volt mondanunk. Nem teremtett fogyasztást, mert a kiskeresetűektől elvett, és nem teremtett fogyasztást azzal sem, hogy a gazdagoknak adott, merthogy ők ezt meg nem arra fordították.

Annak ellenére, hogy tehát a miniszter úr ragaszkodik ehhez a bukott gazdaságpolitikához, és ennek a gazdaságpolitikának a vonalát próbálja végigvinni a benyújtott adótörvényeken, egyvalami megállapítható volt még ezekben a kissé zűrzavaros gazdaságpolitikai fejtegetésekben: az, hogy a miniszter úr azt gondolja, az államadósság csökkenthető.

Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára ismeri azokat az adatokat, amelyek arról szólnak, hogy az elkobzott magán-nyugdíjpénztári vagyon állampapírjainak eltépése után, tehát a gazdaságpolitikai lépés után, amelyben csökkent az államadósság, ez az államadósság újfent meredeken emelkedik nettó forintértékben elszámolva.

(11.40)

Az államadósság tehát meredeken emelkedik. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy van a dolognak egy kis furcsasága, mert amikor a sajtó behatóbban kezdett volna el foglalkozni ezzel a ténnyel, akkor az Államadósság Kezelő Központ honlapjáról ezek az adatok eltűntek, üres táblázatot láttunk. Úgyhogy, államtitkár úr, a zárójelet majd bezárom, kérem, hasson oda, hogy az Államadósság Kezelő Központ teljesítse a törvényes kötelezettségeit.

Na már most, ha ez az államadósság csökken, tehát a pozíciók rosszak, akkor vajon miért kell folytatni tovább ezt a kalandor gazdaságpolitikát, és miért kell elszenvedniük majd az embereknek azt, hogy egy nagyjából 450 milliárdos adóprést fognak majd működtetni a következő évben? Éppen azért, mert Szekeres képviselőtársam elmondta, hogy egy másfajta személyi jövedelemadó-rendszer, társaságiadó-rendszer és a tőkejövedelmeket adóztató rendszer forrásokat nyújthat, mi az önök által benyújtott javaslatban elvetünk nagyon sok dolgot.

Nem tudjuk támogatni azt, hogy az általános forgalmi adó mértéke 27 százalékra emelkedjen. Európa legmagasabb forgalmi adója lesz ez. Van, aki azt állítja, hogy ez egy nagyon jó kis adónem azért, merthogy a gazdagok majd többet fognak adózni.

Bizonyára nagyon sokan tudják, képviselőtársaim, hogy az áfa a szegények adója. Az az ember, aki nem tud megtakarítani a jövedelméből, és fogyasztásra költi el, élelmet vásárol, ruhát, kifizeti a rezsiköltségeit, a gyerek iskoláztatását, és mindezt megteszi havonta és nem marad pénze, akkor ha az áfa emelkedik, akkor kevesebbet tud ezekre elkölteni. Rosszul jár tehát, és nyilván őt nem fogja vigasztalni az, hogy a magasabb keresetűek is magasabb adót fizetnek. Úgy gondolom tehát, hogy az a 150 milliárd forint, amelyet ebből a szegények adójaként próbálnak majd kivetni a következő évben, ez vállalhatatlan.

Második tétel: önök azt mondják, hogy az egészségügyi kasszának szüksége van bevételekre, ezért megemelik a munkavállalói járulékot 1 százalékkal. Azt a munkavállalói járulékot, amelyről nagyon sokszor állították, meg állítottuk mi is, hogy magas, hiszen magasak a munkára rakódó terhek, ez nehézzé teszi a foglalkoztatást, önök pedig most járulékot emelnek. Önök kivetik a vizitdíjat. Önök kivetik a vizitdíjat, tisztelt képviselőtársaim, csak a vizitdíjat nem az fogja most megfizetni, aki orvoshoz jár, hanem minden munkavállaló meg fogja ezt fizetni. (Kovács Péter: Hogy nem omlik össze ez a Ház!)

Harmadik tétel: amikor 30 százalékos baleseti adóban gondolkodnak, önök meg akarnak egy biztosítást adóztatni, hiszen ennek semmi köze ahhoz, hogy okoz-e balesetet valaki vagy sem, hogy hogyan vezet vagy hogyan nem, hanem úgy gondolják, hogy ez a legkönnyebben elérhető, kezük ügyébe eső adóztatási forma, mert nehéz megkerülni, és mindenkinek muszáj megfizetnie. Csakhogy ám az érvelésükben, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, van egy apró probléma. Azt mondják, hogy ezt a pénzt arra akarják majd fordítani, hogy a balesetek egészségkárosodottjainak a gyógyítását finanszírozza. Ez nem igaz, a kötelező biztosítás tartalmaz ilyen részt.

Ezért tehát ez az extraadó semmi egyébre nem elég, mint a kudarcos gazdaságpolitika által ütött lyukak betömésére, mégpedig elég durva, drasztikus és radikális módon, mert senkinek ne legyen kételye: a biztosítók kapásból fogják ezt a 30 százalékot áthárítani, átszámlázni majd a biztosítottakra.

Önök nagyon sokszor kérték rajtunk számon, hogy miért nem törődünk az igen-igen emelkedő üzemanyagok árával. Tették ezt 300 forintos benzinárnál. Most, amikor a jövedéki adók emelése kapcsán rekordárat fog elérni a gázolaj, az nemcsak azt jelenti, hogy immár vége a fuvarozóknak adott kedvezménynek, hiszen ezt is csökkentik, amelyet már egyébként - megint csak zárójelben mondom - régen megevett az áremelés, hanem inflációt gerjesztve, mindazoknak, akik vásárolnak, nehézzé teszik a kis- és középvállalkozások helyzetét, és mindazokét, akik nem kamionnal, nem autóbusszal állnak oda a kutakhoz tankolni.

Ezért gondolom tehát, hogy ez következetlenség, mint ahogy következetlenség arról beszélni egyik oldalról, hogy megemelem a cigaretta vagy bizonyos szeszfajták jövedéki adóját, a másik oldalról pedig könnyű kézzel azt mondom, hogy hát főzzön sört, aki akar, hogyha már boldog akar lenni, miért ne tegye meg ezt.

Az önök chipsadója, amelyet nagy nehezen összetákoltak az elmúlt évben, eddig élt. Valljuk be őszintén, hogy itt a vége a dolognak, tehát újra módosítani kellett. És még ráadásul nem is szolgálja valóságosan az egészség védelmét, hiszen nem olyan termékeket adóztat meg, amelyek károsak az egészségre.

Ezért tehát újra csak egy következetlenségre szeretném felhívni a figyelmüket. Önök kapkodva próbálnak meg összehozni adótörvényeket, a chipsadó ilyen volt. Mindannyian tudtuk róla, hogy előbb-utóbb módosítani kell, most itt van előttünk, és ráadásul még az igazi célját sem fogja szolgálni.

Végül hadd szóljak még két dologról, mind a kettő a kormányoldalon ülő képviselőtársam mondandójához kapcsolódik, és ellentmondok nekik; egyfelől Bóka képviselőtársamnak, aki ilyen nagyon könnyű kézzel, könnyű szívvel próbálta meg elmagyarázni, hogy az önkormányzatok számára lehetőségként adott új adófajták és az ingatlanadó kiterjesztése tulajdonképpen nem is annyira fontos, mert úgysem fognak ezzel élni. Képviselőtársaim, ha úgysem, akkor minek van ez az adófajta? Az, aminek egyébként a kiterjesztése nagy, hiszen megszüntet kedvezményeket, és újabb adótárgyakat von be az ingatlanadó tárgykörébe például. Ha úgysem akarunk vele élni, polgármesterek, önkormányzati testületek, akkor mire? Hát arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az államnak és a kormánynak még fogalma nincs, hogy az államosított önkormányzati vagyon működtetése mibe fog kerülni, és ha ennek a forrásait az önkormányzatoktól fogja elvonni, akkor az önkormányzatok kényszerülni fognak arra, hogy kihasználják ezeket az adóztatási lehetőségeket.

Végül egy ennél súlyosabb dolog: amikor Rogán képviselőtársam azzal indokolja az általános forgalmi adó emelését, hogy ebből úgynevezett tartalékot, biztonsági alapot akar képezni majd a költségvetésben, akkor szomorúan kell jelentenem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a tartalék már elfogyott. Akkor, amikor ez a költségvetés 168 forintos euróval, 1,5 százalékos gazdasági növekedésre tervez, miközben most jelenleg 300 forint fölé kacsingat az euró, és miközben még talán a legderűsebb elemzők is azt mondják, hogy olyan 0,5-1 százalék között lesz a gazdasági növekedés, akkor szomorúan kell jelentenem, hogy ez a tartalék, amiért majd ezt az adóprést működtetni fogják, már nincs. Azért nincs, visszakanyarodva az elejére, mert Matolcsy úr ragaszkodik a kudarcos gazdaságpolitikájához, és ragaszkodik ahhoz az adórendszerhez, amely nem gazdaságot élénkít, hanem sajnos gátol, nem munkahelyeket teremt, hanem munkahelyeket csökkent, nem egyszerűbb lesz, hanem bonyolult, és nem kevesebb adófajtát jelent, hanem többet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért tisztelettel javaslom, hogy fontolják meg ennek a benyújtott tervezetnek az elfogadását. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Seszták Oszkár képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

SESZTÁK OSZKÁR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon nagy jelentőségű, a gazdaságpolitika egészét meghatározó költségvetési javaslati csomag tárgyalása kezdődik el a holnapi napon, és az ezt megelőző adótörvények módosító csomagjáról tárgyal ma a tisztelt Ház elég bő időkeretben. Illik is, hiszen nagyon fontos, az életünket meghatározó törvénycsomagról van szó, amely mintegy három tucatnyi törvényt módosít számos helyen. Ilyen ennek a törvénycsomagnak a műfaja és a műfaji megközelítése, ugyanakkor viszont nagyon nehéz külön-külön beszélni ezekről a törvényjavaslatokról, hiszen egészében valójában a költségvetési törvényben találkozunk a gazdaságpolitika egészét érintő hatásaival.

Tárgyalnunk kell a költségvetési törvényt megalapozó adótörvény-módosításoknál persze arról is, hogy nem igaz az a sok esetben, még az előző rendszerben is hangoztatott érv, hogy a világgazdasági körülmények - hányszor hallottuk, hallhattuk, hallhatták elődeink is - nem gyűrűznek be a magyar gazdaságba. De igenis, begyűrűztek akkor is, és begyűrűztek 2008-ban is. Ne menjünk ilyen messzire vissza, 2008-ban is hányszor hallhattuk akkori kormányzati tényezőktől azt az ostoba és oktondi érvelést, hogy ó, ez egy korlátozott hatásfokkal rendelkező válsághelyzet, a magyar költségvetés úgynevezetten stabil, a gazdaságpolitika stabil lábakon áll, és nincs szükség semmilyen fajta beavatkozásra.

(11.50)

Ha az akkori kormányzat 2008-ban is világosan látja, hogy egy világgazdasági válság küszöbén, kellős közepén állunk, és időben reagál a külső körülmények változására, akkor meggyőződésem szerint a későbbi negatív következmények is mérsékelhetők lettek volna.

Most egy ilyen világgazdasági válságnak, W-s válságnak a második leszálló ágában tart az egész világgazdaság, és ennek következtében igenis gyors és hatékony kormányzati beavatkozásokra volt szükség már ebben az évben, nem várva meg a jövő évet. Azt gondolom, hogy ezt a kormányzati magatartást dicséret illeti, hiszen gyorsan és aktív módon reagált a külső körülmények változásaira. Tehát amit önök, ellenzéki képviselőtársaim, rendszeresen kormányzati kapkodásnak vagy másfajta tevékenységnek minősítenek, az ezzel szemben igenis átgondolt és a körülményekhez igazodó aktív gazdaságpolitikai tevékenységet jelent.

Az az aktív gazdaságpolitikai tevékenység, amely elkezdődött ebben az évben - és adótörvények formájában is szerepelt a Ház előtt -, az folytatódik jövőre is, hiszen minden elemzői várakozás szerint jövőre egy külső világgazdasági válsággal kell szembenéznie az éppen hogy magára találó magyar gazdaságnak és magyar gazdaságpolitikának. Ennek a ciklusos válságnak a második leszálló ágában vagyunk, illetve leszünk jövőre. Ezeknek a körülményeknek a mérlegelésével kell az egész költségvetési politikát és adópolitikát górcső alá venni.

És nem igaz az, hogy Magyarországon kívül nincs élet, ez régi magyar betegség, azt gondoljuk, hogy a külső hatásokat fel tudjuk tartani az országhatároknál. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennie a magyar politikának, a magyar gazdaságpolitikának, hogy ezeket a hatásokat kivédje, és aktív módon, a gazdaságpolitika aktív eszközrendszerével is próbáljon mindent megtenni azért, hogy a magyar gazdaságpolitika, ha majd elkezdődik a gazdaságpolitikai fellendülés, külső világgazdasági fellendülés, akkor erre a motorra, erre a felhajtóerőre rá tudjon csatlakozni, és ne kövessük el azt a hibát, amit az előző szocialista kormányok elkövettek, hogy az egész világ fejlődött, a közép-európai gazdaságok fejlődtek, mi pedig stagnáltunk vagy lefelé szálló ágban voltunk, oktondi és buta költségvetési politikák szolgálatába állítva a magyar gazdaságpolitika eszközrendszerét.

Tehát - mint mondottam - a gazdaságpolitikai kormányzat elkezdte már ebben az évben az alkalmazkodást a külső körülményekhez, és sok adóváltozáson ez a politikai irányváltás volt tetten érhető, amely természetesen az előttünk fekvő törvénycsomagban válik teljessé. Ugyanakkor viszont a második polgári kormány gazdaságpolitikáját vizsgálva visszanyúlhatunk akár az első polgári kormány gazdaságpolitikai tevékenységéhez is, hiszen nem olyan mértékben, mint egy kétharmados többség által és egy stabil kormányzati többség által vezérelt gazdaságpolitika, de abban a kormányzati tevékenységben, abban a kormányzati ciklusban is nyomára bukkanhatunk azoknak a céloknak, amelyek igazából most bontakozhatnak ki, amelyek most nyerhetik el teljes formájukat.

Ezek között talán legfontosabb gazdaságpolitikai és adópolitikai eszköz, amely az új gazdaságpolitikát jellemzi, az arányos adórendszer bevezetése és az ehhez való konzekvens és következetes ragaszkodás. Ragaszkodás, hiszen az elmúlt időszak adórendszere, amely főként a szocialista kormányokat jellemezte, az úgynevezett progresszív adórendszer, amit igazából még a Kádár-rendszerből örököltünk, és ennek a kontinuitásait szenvedjük mind a mai napig, akár még a szuperbruttóban is visszaköszön ez az adórendszer, nem érte el azt a hatást, amit - mint már mondottam - a Kádár-rendszerben valamikor megfogalmaztak, nem eredményezett gazdagabb országot, nem eredményezett gazdagabb adófizetőket, gazdagabb állampolgárokat. A gazdaságpolitikának pedig mégiscsak az az alapvető célja, hogy az ország polgárai gazdagabbak legyenek, ne szégyelljék, ha gyarapodni és gazdagodni akarnak, hanem igenis az egyéni törekvéseket, az egyéni életcélokat szolgálnia kell az adórendszernek is, a gazdaságpolitikai környezetnek is. Meggyőződésem szerint ez az új arányos, egykulcsosnak is nevezett adórendszer elősegíti ezt a társadalompolitikai célt, jelesül azt, hogy az egyensúly, a foglalkoztatás és a növekedés hármas követelményét egyszerre jelenítse meg a magyar politikában és a magyar gazdaságpolitikában.

Nagyon fontos törekvése jövőre a gazdaságpolitikai kormányzatnak - és ebben támogatjuk -, hogy a jelentkező első sikereket óvni kell, és ilyen módon kell kitartani az egykulcsos arányos adórendszer mellett a továbbiakban is. Azokat a sikereket óvni kell, amelyek jelentkeznek a foglalkoztatás bővülésében, úgy a foglalkoztatás bővülésében, hogy közben a közszférában foglalkoztatáscsökkenés következett be, hiszen a bürokrácia, az állami adminisztráció leépítése mindenkori célja lehet minden normális és jövőbe tekintő kormányzatnak.

Nagyon fontos mindezek mellett az a gazdaságpolitikai cél, amely inkább - ki is javítanám - eszköze a gazdaságpolitikának, az államadósság csökkentése, amely nem annyira célja, mint inkább eszköze annak a gazdaságpolitikai és adópolitikai fordulatnak, amiről beszéltem, hiszen 2,8 százalék Magyarországon az a határ, amely alá az államháztartási hiányt levive automatikusan csökkenthető az államadósság, és ha magyar gazdaságpolitikáról, magyar adópolitikáról akarunk beszélni a későbbiekben, és nem folyamatosan csak a gazdasági kitettséget elszenvedni, akkor nagyon fontos eszköze a gazdaságpolitikának a jövőben, elsősorban a növekedés időszakára alapozva, hogy ezt a gazdaságpolitikai célt, ami a 2,5 százalékos hiánycél, tartani tudjuk jövőre. Hogy ez a cél tartható legyen, példátlanul magas, mintegy 300 milliárd forintos tartalékot képez a jövő évi költségvetés különböző alapokban, amelyek a gazdaságpolitika stabilitását és a várható vagy váratlan külgazdasági körülményekhez történő alkalmazkodást segítik.

Továbbá fontos még hangsúlyozni ennél a vitánál azt, hogy 2010-ben sikerült megakadályozni az ország gazdasági összeomlását, hiszen azért nincs az olyan messze, hogy főleg ellenzéki képviselőtársaink ne emlékezhetnének rá, hogy 2010-ben a magyar költségvetés romokban hevert, és ha akkor is nem aktív és beavatkozó a magyar gazdaságpolitika - persze a különadókkal sikerült ezt elsősorban elérni -, akkor nem sikerül az akkori hiánycélt sem tartunk.

A gazdasági összeomlást az elmúlt évben sikerült megakadályozni, így erre alapozva fogalmazhatja meg a mostani gazdaságpolitika az elrugaszkodást a válságtól, a válságba szorult európai országoktól.

(12.00)

Azokat a sikereket kell a későbbiekben is megóvni, amelyeket ez a gazdaságpolitika, ez az új gazdaságpolitika elért, gondolok itt az adócentralizálás további csökkentésére, illetve nagyon fontos megemlékezni ennél a pontnál a társasági nyereségadó csökkentésére, amely az elmúlt évben megtörtént, és ebben is tetten érhető a gazdaságpolitikai stabilitás, hiszen jövőre ugyancsak ezzel a társasági nyereségadóval számol, 10 százalékos társasági nyereségadóval számol az adótörvénycsomag.

Jövőre is folytatódik ez az átállás az új adópolitikára. Az új adópolitikára, amely arra tud alapozni és maradva az eredményeknél, amelyeket őriznünk és át kell mentenünk a növekedés szakaszára, annál az eredménynél, amely talán a legfontosabb eredménye ennek a gazdaságpolitikának, hogy mintegy 500 milliárd forintot hagyott a magyar családoknál, a magyar embereknél az arányos adórendszer révén. Ebből - nagyon fontos hangsúlyoznunk, KDNP-s politikusként főleg - 170 milliárd forint a gyermeket vállaló családoknál maradt már az elmúlt évben is, és ebben az évben további lépések várhatók, hogy ez az összeg még nagyobb mértékben maradjon a gyermeket vállaló családoknál. Csak azzal a lépéssel, ami a jövő évi adótörvényekben tetten érhető, jelesül, hogy a közalkalmazottakra is kiterjeszti az adótörvénycsomag a gyermekek utáni adókedvezmény igénylésének lehetőségét, 27 milliárd forintot hagy a jövő évi adótörvénycsomag azoknál a családoknál, amelyek közalkalmazottak, köztisztviselők, és ebben az évben még nem tudták a gyermekek utáni adókedvezményüket igénybe venni. Erre jövőre lehetőség lesz, és ezzel is tovább nő a gyermekvállalást segítő eszközrendszer, az ott maradó pénz 27 milliárd forinttal, csak ennél a lépésnél.

Sokat beszéltek főleg az előző szocialista kormányok különböző konszolidációs lépésekről, elsősorban persze a bankrendszer konszolidációjáról ejtettek a kelleténél is több szót. Meggyőződésem, hogy ez az adórendszer, amely jövőre is stabilan a magyar családokat szolgálja, a családok konszolidációját szolgálja és a középosztály konszolidációját szolgálja. Ezt a jelzőt sem bűn kimondani egy adótörvény vitája kapcsán, hiszen a társadalompolitikai eszközrendszer egészét számon kérni egy adótörvény vitáján, azt kell hogy mondjam, botorság. Ennél sokkal színesebb egy társadalompolitika, hogy pusztán csak az adórendszerrel lehessen mérni, mondjuk, az eredményességét. Fontos itt emlékeztetni arra, hogy igazából a költségvetési vitában lesz a helye, de itt is el kell mondani, hogy pusztán csak azzal a lépéssel, hogy a társadalmi felzárkóztatás célrendszerét 39 százalékkal megnöveli a költségvetési törvényjavaslat - 39 százalékkal -, elsősorban itt a Start-munkaprogramra kell utalnom, jelesül, hogy munkából szerezhetik azok a társadalmi rétegek a jövedelmüket, akiket eddig segélyezésre, segélyre kényszerítettek. Tehát ez egy nagyon fontos társadalompolitikai eszközrendszer, eszköz, amelyet nem lehet számon kérni az adótörvény vitájában. Az adótörvényeknek elsősorban a hatékonyságát kell lemérni és a hatékonyság próbáján kell túlesniük.

A hatékonyság próbáját pedig meggyőződésem szerint kiállta ez az adórendszer, hiszen - mint már említettem - 500 milliárd forintot hagyott a magyar családoknál, a magyar középosztálynál. Hiszen ezt is számos alkalommal számon kérik a kormányzaton, a kormánypárti képviselőkön az ellenzéki képviselőtársaim, hogy az állítólagos gazdagok tudják igénybe venni ezt az adókedvezményt. A gazdagoknak sokkal több lehetősége van arra, hogy kibújjanak az adófizetés alól. Ez így volt a múltban is, és feltehetőleg így lesz a jövőben is, hiszen az off-shore és egyéb lehetőségek az ő világukat jelentik. A középosztály, a családok megsegítésének az eszközrendszerét ugyanakkor az egykulcsos arányos adórendszer jelenti.

Nagyon fontos eredmény ilyen válságos körülmények között, a világgazdasági válság közepette, hogy sikerült a magyar gazdaságpolitikának elérni azt a célt, amely nem volt minden évben evidencia az elmúlt időszakban, hogy az Unió átlagával nő legalább a magyar gazdaság, és ezt a jövő évre is bizton remélhetjük.

Nagyon fontos még megemlíteni, hogy az arányos adórendszer - főleg az adórendszer egészében is látható ez a törekvés - kifehérítésének célját határozta meg a kormányzat, és ehhez intézkedéseket is társított, jelesül olyan pontokon módosítja az adórendszert, amelyek a kifehérítés irányába mutatnak, ugyanakkor nagyon szigorítja az adórezsimet, az adóbehajtást, hogy ne lehessen kibújni az adófizetési kötelezettség alól.

Mint már mondtam, a jövedelmet terhelő adók csökkentését határozta el a második polgári kormány. Ezt jelenti alapvetően az egykulcsos, illetve arányos adórendszer bevezetése, az efelé történő lépéssorozat. Ugyanakkor a fogyasztást növelő adókról is beszélnünk kell, jelesül itt a sokat kárhoztatott 27 százalékos áfa megállapításáról, hiszen az sem volt nagyon régen, amikor egy választási kampányban a szocialista kormány 20 százalékra csökkentette az áfát, és rögtön a választások után, még abban az évben, nem várva meg a következő évi adótörvényeket, 25 százalékra visszanövelte az áfát - mi ez, ha nem adópolitikai cinizmus? Mi ez, ha nem visszaélés a törvények szellemével és az állampolgárok jóhiszeműségével? Ehhez az úthoz, azt gondolom, nem térhetünk vissza. Azt a 27 százalékos áfanövelést, azt a 2 százalékpontos áfanövelést, amely azt a célt szolgálja, hogy nagyobb biztonságban legyen a jövő évi gazdaságpolitika, vállalnunk kell egy ilyen világgazdasági válság közepette.

Nagyon fontos ugyanakkor még az adórendszer különböző elemeiről olyan módon beszélni, hogy olyan célzott társadalmi csoportokban, amely a rokkantakat jelenti, a kismamákat jelenti, a közszférában megszűnő álláshelyeken lévő közalkalmazottak újbóli munkavállalását jelenti, ott igenis a gazdaságpolitika, az adórendszer is e társadalmi csoportok segítségére siet, hiszen a rokkantnyugdíjasok foglalkoztatója, munkaadója a jövőben 100 százalékos adókedvezményt kap, kaphat, illetve amint mondtam, a közszférában megszűnő álláshelyeken lévő közalkalmazottakat a magánszektorban újonnan foglalkoztatók 50 százalékos adókedvezményt kaphatnak a jövő évben, ily módon ezt a csoportot, ezt a társadalmi csoportot, amely alapvetően jól képzett, és biztos vagyok benne, hogy a szabadpiacon is megállhatja a helyét, újabb esélyhez juttatva.

Az önkormányzatok adókivetési jogáról is engedjenek meg néhány szót. Az idő előrehaladtára tekintettel le kell rövidítenem a mondandómat. Az önkormányzatok adókivetési joga az önkormányzati szabadságot jelenti a mi felfogásunkban, tehát valóban, ezzel vagy élnek az önkormányzatok, vagy nem élnek. Nagyon színes az önkormányzati világ, különböző adottságú települések és különböző jövedelmi helyzetű települések vannak.

(12.10)

Ott különböző, közcélokat megvalósító önkormányzati felfogások létezhetnek és léteznek. Ezt a színes világot szolgálja ez a fajta adókivetési lehetőség, az adószabadságot növeli ez az adókivetési lehetőség.

Valóban történelmi jelentőségű az a változás, amely az arányos léptékű adórendszer bevezetését is jelenti. Ilyen léptékű időnek kell eltelnie, hogy erről az adórendszerről kellő súllyal és kellő tapasztalatok birtokában mondhassunk véleményt. Azt egyértelműen tudhatjuk, hogy az az adórendszer, amely az elmúlt 20 évet - inkább több, 30 évet - jellemezte, nem követhető, nem tartható a jövőben, hiszen nem eredményezett jobb országot, gazdagabb országot, nem eredményezett gazdagabb állampolgárokat. Ez az adórendszer nem folytatható. Egyértelműen az arányos adórendszert kell bevezetnünk. Az ezzel kapcsolatos eredmények egy év alatt olyan mértékben várhatók, amely mértékben az egy év jelentkezik a történelmi távlatban.

Fontos hangsúlyoznunk még, hogy ez az adórendszer szabadságot eredményez mind az arányos adórendszerben, mind akár az önkormányzati és a többi intézkedés tekintetében, és azt eredményezi, hogy egy feltehetőleg létrejövő újabb gazdaságpolitikai, illetve világgazdasági fordulat esetén fel tudunk szállni arra a növekedési pályára, amelyről az elmúlt adórendszer eszköztelensége és rossz célrendszere miatt le kellett maradnunk.

Még egy adóelemről, ha megengedik, a játékadó megemeléséről külön szeretnék szólni. Ez egy olyan gazdaságpolitikai cél, amely ritkán kérhető számon az adórendszeren, itt viszont jó célokat szolgál. Sok esetben hallhatjuk azt a kritikát az adórendszerrel kapcsolatban, hogy esetleg megszűnnek játékhelyek, és ilyen módon nem jön be az az adómennyiség, amely ettől az adótól elvárható lett volna. Ha megszűnnek azok a játékhelyek, azok a játszóhelyek, akkor rögtön egy társadalompolitikai célt szolgált ez az adórendszer, és nem olyan módon költi el a pénzét az a bizonyos szegényebb réteg, amely eddig sajnos ebben a csapdában volt.

Összességében arra kérem képviselőtársaimat és a tisztelt Házat, hogy ezek ismeretében támogassa a jövő évi adócsomag-változást. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Volner János képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából, aki jelezte, hogy a vezérszónoklatát innen, a központi emelvényről fogja elmondani.

Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért is jeleztem, mert a Házszabály elvileg ezt írná elő mindannyiunknak, én legalábbis igyekszem a magam részéről betartani.

Képviselőtársaim, nemegyszer bizony vegyes érzelmekkel fogadtuk azokat a véleményeket és azt az interpretációt, ahogy a kormány jelenleg hiányzó képviselője, a gazdasági bizottság elnöke, Rogán Antal vagy éppen Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr interpretálta a kormány adóelképzeléseit. Miről is van szó? Az egyik oldalon beszélnek valamiről, a másik oldalon pedig teljesen ellentétes dolgot tesznek, mint amit megfogalmaztak. Önök most folyamatosan, órákon keresztül arról beszéltek nekünk az Országgyűlésben, hogy ez milyen remek lesz: csökkenteni kell az adóterhelést, mert ez majd megnöveli a magyar adórendszer versenyképességét, és ez milyen jó lesz a magyar gazdaságnak, ettől lesznek majd munkahelyek, ettől lesz gazdasági fellendülés.

Ehhez képest mit is mutatnak a számok? Számszerűsíteni lehet: 445,5 milliárd forint megszorítást tartalmaz az adórendszerrel úgy, hogy emelnek bizonyos adó- és járulékfajtákat. 445 milliárd forintos megszorítást lehet számszerűsíteni ebből az adótervezetből, és ehhez képest arról beszél itt a nemzetgazdasági miniszter - azt kell hogy mondjam, hülyének nézve a közvéleményt -, ez milyen remek, mert pénzt ad a kormány az embereknek. Egész egyszerűen nem igaz!

Számszerűsíteni lehet ezeket az értékeket, és én most fölszólítom a kormány hiányzó képviselőjét - remélem, valaki a kormánytagok közül legalább tévén keresztül követi a mostani ülést -, hogy ezt, hogy az embereket félrevezetik, rendszeresen félretájékoztatják, az adatok felében körülbelül valótlanságokat állít a kormány képviselője, és egyszerűen olyan dolgokat fogalmaz meg, ami tényszerűen nem igaz, az nemcsak azért káros, mert az emberek erre rá fognak jönni, hogy egyszerűen hülyének nézik és félrevezetik őket, hanem azért is, mert befektetők, vállalkozók, hazaiak és külföldiek egyaránt figyelik azt, hogy mit mondanak a magyar politikusok. Elég csak a Kósa-Szijjártó-féle, tavaly nyáron megfogalmazott forintdöntögető nyilatkozatokra gondolni, és azt látják ebből, hogy van egy kétharmados kormánykoalíció, amelynek teljesen zavaros, ellentmondásos elképzelései vannak arról, hogy mit szeretne az országgal és a gazdasággal tenni.

Egyszerűen bűn ilyen hibákat elkövetni. Egyszerűen bűn nemcsak az, hogy az embereket félrevezetik és félretájékoztatják, és rossz adatokat közölnek velük, hanem az is, hogy a befektetőkkel szemben is ugyanezt megpróbálják eljátszani. Nyilvánvaló az, hogy Magyarország ezért súlyos árat kénytelen fizetni a nemzetközi pénzpiacokon.

Amikor a kormány azt mondja, hogy nem tankönyvi a gazdaságpolitika, amit követ, akkor miről is van szó, képviselőtársaim? Arról, hogy nincs semmiféle szakmai magyarázat azokra a cselekedetekre, ami a kormány terveiben szerepel és amit célkitűzésként megfogalmaznak. Ezt jelenti a nem tankönyvi gazdaságpolitika. Én hallgattam Matolcsy úr elméleti fejtegetéseit, meg kell hogy mondjam, hogy kevés ennél zavarosabb gondolatot hallhattam mostanában, mint amit a miniszter úr itt előadott. Egész egyszerűen nem lehet kitalálni, hogy mit akar és mit mond. Nagyon sokszor előfordul az, hogy amikor az egykulcsos adó forrásáról vagy a következményeiről beszélnek, különböző dolgokat nevez meg a kormányszóvivő, meg különböző dolgokat nevez meg a miniszter. Zavarosak az elképzelések, még kormányon belül is ellentmondás van, nemhogy a kormánykoalíción belül. Egyszerűen elképesztő dolgok ezek!

Akkor, amikor arról beszélnek, hogy a középosztályon segíteni kellene, és a középosztályt segíti ez az adórendszer, képviselőtársaim, gondoljanak csak arra, hogy a KSH első félévre vonatkozó adatai szerint a középosztály hogy is járt ezzel az adórendszerrel. Az oktatásban és az egészségügyben dolgozó emberek bére 50 ezer forinttal csökkent a 2011-es egykulcsos adórendszer jóvoltából. 50 ezer forintos jövedelemcsökkenés! Ezzel szemben a pénzügyi szférában dolgozók, a bankárok 300 ezer forinttal vihettek haza többet.

Tehát az egyik oldalról az oktatásban és az egészségügyben dolgozóknál jövedelemcsökkenés van, a pénzügyi szférában dolgozóknál pedig hatszor akkora jövedelemnövekedés, mint amit egyébként elvettek az oktatásban és az egészségügyben dolgozóktól. Önmagában a középosztály fogalma is zavaros a kormányzat interpretációjában. Szijjártó Péter például nagyon, nem mondom, hogy okosan, de nagyon határozottan körülírta azt, hogy egy vállalkozó nem tartozhat a magyar középosztályba.

Ezt erősítette meg itt Szijjártó Péter. Volt is némi méltatlankodás az ellenzéki padsorokban, mert ilyen hülyeséget magyar politikus elég ritkán beszél, és ehhez képest, amikor a középosztály megerősítéséről beszél a kormány, akkor azzal vagyunk kénytelenek találkozni, hogy csökkennek a középosztály jövedelmei. Van egy szűk, a legfelső 15 százalékba tartozó munkavállaló, aki a kormány adóelképzeléseivel magán az adórendszeren belül jól jár, más kérdés, hogy tőlük pedig más forrásokból veszik el ezt a bevételt. Például azzal, hogy erőszakkal államosítják a 2700 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, amit aztán felél a költségvetés egyszeri tételként. Azt gondolom, hogy ez nem követhető, és valóban nem tankönyvi gazdaságpolitika.

Kérdés az, hogy mit is lehetne ezzel a rendkívül nagy összeggel kezdeni, amibe az egykulcsos adórendszer kerül. Ha magukat a családi adókedvezményeket meghagyjuk, és önmagában csak az egykulcsos adórendszer egy kulcsát nézzük, ez 370 milliárd forintos lyukat üt a költségvetésen. Kérdés az, hogy mit hozott az egykulcsos adórendszer Magyarország számára. Akkor, amikor tavaly a gazdasági bizottság ülésén tanácskoztunk erről a kérdésről, akkor elmondtam a miniszternek, hogy az egy teljesen irreális elképzelés, hogy Magyarországon az egykulcsos adó föl fogja lendíteni a fogyasztást és majd foglalkoztatásösztönző hatással bír.

Miért is mondtuk ezt? Azért, mert ismerjük - a miniszter úrral ellentétben - a fogyasztói magatartástrendekről szóló szakirodalmat.

(12.20)

Ebben kitűnt az, hogy ha van valakinek egy magas jövedelme, egy magas diszkrecionális jövedelmi hányada, amit a megélhetési költségein, a szoros értelemben vett megélhetési költségein felül keres, akkor erre a többletjövedelemre ez a magánszemély úgy fog reagálni, hogy vagy luxus fogyasztási cikkekre költi a többletjövedelmet, amit ilyen módon a kormány adóváltozásainak köszönhetően élvezhet - ez lehet akár külföldi út, egy jobb autó, egy nagyobb tévé, bármi hasonló -, vagy úgy reagál, hogy megtakarításokra fordítja ezt az összeget, saját szempontjából egyébként nagyon helyesen, hiszen ő maga jól jár vele, csak ha megtakarításokra fordítja ezt az összeget, azzal az ország nem fog előrébb jutni, a gazdaság nem fog belőle profitálni, hiszen ez egy holt tőkeként jelenik meg.

Akkor, amikor elmondtuk ezeket, gyakorlatilag teljesen immunis volt a nemzetgazdasági miniszter úr erre, azt hajtogatta, hogy ez milyen remek, majd meg fogjuk látni, gazdasági növekedést fog Magyarországon okozni. Most itt vannak az első háromnegyedévi adatok, ezek szerint gyakorlatilag nem okozott gazdasági növekedést Magyarországon, csalódást keltett, nem növelte a fogyasztást. Az egykulcsos adó mégis marad, és ahogy a nemzetgazdasági miniszter úr megfogalmazta, kőbe lesz vésve. Kérdezem én: milyen kőbevésés az, amit újrarajzolnak kéthetente a kormány részéről? Mert eredetileg az volt, hogy kivezetik az egykulcsos adórendszert, 2012-ben már tényleg egykulcsos adórendszer lesz, és kivezetik az adójóváírások rendszerét; aztán kiderült, hogy 2012-től mégiscsak két kulcs szerint fognak adózni az emberek, amit önök továbbra is egykulcsos adórendszernek hívnak, meglehetősen makacsul, de ténylegesen két kulcs van. Az egykulcsos adórendszer tehát ténylegesen megbukott, a kormány pedig egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesz rá, hogy az egykulcsos adórendszer által a magyar költségvetésen ütött lyukat valamilyen módon befoltozza.

Azok a megszorító intézkedések, amelynek a jelenleg előttünk fekvő adójavaslat is a része, azok összességében a jelenleg tárgyalt törvényi előterjesztéssel, illetve a hozzájuk kapcsolódó kiadáscsökkentő intézkedésekkel együtt 795 milliárd forintos megszorítást jelentenek a magyar társadalomnak. Akkor, amikor a kormány arról beszél, hogy nincs megszorítás, ki lehet számolni, hogy van, és azt is ki lehet számolni, hogy ez mekkora összegű lesz. Meg kell nézni egészen egyszerűen ezeknek a törvényeknek a gazdasági hatásait, ezt számszerűsíteni lehet, nemegyszer egyébként maga a kormány is megteszi, s miközben több adóbevételre tesz szert, magasabb az adóelvonás, ezzel szemben arról beszél, hogy az embereknek mennyivel jobb, mert több pénzük marad.

Akkor, amikor Rogán Antal azt mondta itt nekünk nemrég, hogy az adóelképzelések mögött felelős költségvetési tervezés húzódik meg, és higgyük el neki, ez isten bizony úgy van, képviselőtársaim, ezzel kapcsolatban is csak egy röpke adalék a gazdasági bizottság üléséről. Tavaly, amikor vendégül láttuk még Kopits urat, az akkori Költségvetési Tanács azóta már menesztett elnökét - ugye, a kormánnyal ellentétes véleményt fogalmazott meg, és ezért a független intézményt gyakorlatilag fölszámolták, az elnökét menesztették; így működik a demokrácia manapság -, megkérdeztem Kopits urat, látott-e adószimulációs vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy a kormány adóelképzelései hogyan teljesülnek. Mert az üzleti szférában ez úgy szokás - én magam is onnan jöttem -, hogy ha valamit változtatni szeretnék, akkor megpróbálom modellezni ennek a gazdasági hatásait. Kopits úr egy enyhe félmosollyal rám nézett, és azt mondta, hogy ő még, amióta ez a kormány színre lépett és amióta hivatalba került, egyetlenegy törvényhez semmilyen szimulációs és hatásvizsgálatot még nem látott. Magyarul, a kormány gyakorlatilag hasraütésszerűen módosította az egykulcsos adórendszert, úgy, hogy hát, ez úgy körülbelül jó lesz, számolni minek, a gazdaságpolitika nem erről szól, hanem a megérzésekről, vagy ahogy itt több ellenzéki képviselő meg szokta fogalmazni, vuduista gazdaságpolitika, ami jelenleg folyik, és egész egyszerűen úgy történtek meg ezek a változások, hogy nem számoltak utána. Akkor, amikor elmondtuk a szakmai aggályainkat ezzel kapcsolatban, amiket már azóta sajnálatos módon igazolt az élet, mert bár tévedtünk volna, akkor pedig a kormány teljesen immunis volt ezekkel kapcsolatban.

Egy-két dolgot, azt gondolom, tisztázni kellene, mert itt is óriási zavart látok a kormány által megfogalmazottakban. Mi is az adó? Ez a közkiadások forrása, a közszükségletek fedezésére törvényi erővel behajtott jövedelemáramlás, amit azért vetnek ki az emberekre, mert azokat a közösségi funkciókat, mint amit az oktatás, az egészségügy, a rendvédelem, a honvédelem jelent, ezeket nyilvánvalóan közpénzekből kell fedezni. Ez érthető módon egy olyan vagyonáramlást jelent, amiért nem kap közvetlen ellentételezést az ember, de hát gyakorlatilag a társadalmi haszna megvalósul, és mi ilyen módon részesedünk belőle.

Akkor, amikor meg kell fogalmazni azt, hogy mire való az adórendszer és mi ennek a célja, akkor tehát elsősorban azt mondhatjuk, hogy a közkiadások forrásának megteremtése, azonban az adórendszernek vannak olyan céljai, amelyeket a kormány által követett gazdaságpolitikusok is többször megfogalmaztak. Az adórendszer ugyanis elosztáspolitikai célokat is tartalmazhat, azt, hogy lehetőség szerint azokat, akik egyébként önerejükből leszakadnának a társadalomtól, mert olyan helyen élnek, olyan körülmények között laknak, olyan családba születtek, ezeknek az embereknek a felzárkózását az adórendszernek támogatnia kellene. Ehhez képest halljuk azt itt a kormány képviselőjétől, hogy a magyar adórendszeren belül ez a funkció nem fog létezni a jövőben, ezt teljesen kiiktatják belőle. Megjegyzem, meg lehet ezt tenni, de utoljára egy SZDSZ nevű párt volt ebben az Országgyűlésben az, amelyik ilyen elképzeléseket megfogalmazott, hogy az adórendszernek egyáltalán nem kell igazságosnak lennie, nem kell ezeket az elosztáspolitikai célokat követnie, nyugodtan ki lehet rakni a rendszerből, nem történik semmi. Meg lehet tenni, még egyszer mondom, képviselőtársaim, de akkor ez egy liberális párt gazdaságpolitikai elképzeléseit, nem pedig egy nemzeti párt gazdaságpolitikai elképzeléseit jelenti, és meg lehet ezt tenni akkor, hogyha mellétesznek szociálpolitikai rendszert, ami az adóváltozások által sújtott rétegeket valamilyen módon kedvezményezi. A szociálpolitikai rendszer azonban pont az, amit önök célként jelölnek meg, hogy le kell bontani, mert nagyon sokba kerül. Magyarország egyébként 800-900 milliárd forinttal többet költ - bizonyos felmérések szerint - szociálpolitikai kiadásokra, mint amit a gazdasági fejlettsége és a GDP nagysága indokolttá tenne. Ez a zavaros elképzelés, amit itt láthatunk, hogy egyik oldalról lebontják a szociálpolitikai rendszert, látható módon több száz milliárd forintot vesznek ki ezzel az előterjesztéssel is magából a rendszerből, a másik oldalon pedig közlik, hogy aki az adóváltozásokkal rosszul járt, akinek a terhére megvalósultak ezek az elképzelések, az nem kap semmiféle kompenzációt; illetve a kompenzáció már tavaly is be volt ígérve, emlékezzünk csak a Rogán Antal által emlegetett bérkommandóra, aztán természetesen ez sem valósult meg, ugyanúgy, mint sok egyéb.

Mit is jelent az, amikor arról beszélünk, hogy az adórendszernek méltányosan kellene működnie, méltányos adózásnak kellene működnie Magyarországon, miért mondja ezt a Jobbik? Azért mondja, mert a horizontális méltányosságnak most is megvannak a feltételei, ami azt jelenti, hogy nemtől, fajtól, nemzeti hovatartozástól függetlenül azonos feltételek mellett folyik az adózás. A vertikális méltányosság azonban, az, hogy az adórendszer progresszív jellegű, gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországon, tehát a méltányos része az adózásnak egyre inkább háttérbe szorul, és ez egyébként a kormányzat egyik legfőbb céljaként jelenik meg. Mire is lenne jó ez a bizonyos méltányos adóztatás? Arra, hogy azokat a rétegeket, akik kevesebbet keresnek, gyakorlatilag a megélhetési költségük sem nagyon termelődik meg, és nincs semmiféle többletjövedelmük, amivel a nemzetgazdaságot fellendítenék, ezeket az embereket megpróbáljuk többletforrásokhoz juttatni az adórendszer progresszivitása révén.

A gazdasági bizottság jobbikos alelnökeként lehetőségem volt arra a közelmúltban, hogy vendégül lássam egy svéd tárgyalódelegáció élén Hagberg asszonyt, a svéd parlament alelnökét. Ezen a találkozón megkérdeztük tőle azt, hogy mi okozta azt a sikert, amit Svédország felmutathatott a világgazdasági válság idején, hiszen láthatóan sokkal jobban vészelte át Svédország a világgazdasági válság éveit és viharait, mint amit elmondhatott magáról a többi nyugat-európai állam. Hagberg asszony akkor érdekes módon azt mondta, hogy a svédek úgy védekeztek a világgazdasági válság ellen, hogy növelték az adórendszer progresszivitását, az alacsony jövedelműeknél és az átlagos jövedelműeknél csökkent az adóterhelés, a gazdagoké pedig vagy helyben maradt, vagy emelkedett.

(12.30)

Kérdezem én, képviselőtársaim, és kérdezem a kormány képviselőjét: mit tettek önök? Pont az ellenkezőjét ennek: az alacsony jövedelműek és az átlagos jövedelműek bizonyíthatóan rosszul jártak ezzel az adórendszerrel. Az adóhivatal jövedelmi statisztikái szerint 85 százaléka a munkavállalóknak rosszul járt ezzel az adórendszerrel, már közvetlenül az adórendszer gazdasági hatásainál rosszul járt, és ezzel szemben a svédeknél, még egyszer mondom, pont azokon a rétegeken segítettek, akiket az önök adórendszere sújt. Önök pont az ellenkezőjét teszik annak, mint amit a sikeres svéd receptben láthatnak. Ne csodálkozzanak azon, hogy elmaradnak az eredmények.

Elmondta itt Matolcsy miniszter úr, hogy Magyarország eldöntötte, hogy fel fog hagyni az amerikai és európai gazdasági modellel, azzal az adórendszerrel, amely úgymond versenyképtelenségre ítélte Magyarországot, és beszáll abba az adóversenybe, amit a távol-keleti országok jelentenek Magyarország számára.

Képviselőtársaim, tisztázzunk itt egy-két dolgot! Akkor, amikor szintén a gazdasági bizottság jobbikos alelnökeként Angel Gurria úrral, az OECD főtitkárával volt alkalmam találkozni itt a Parlamentben, akkor elmondta azt az OECD főtitkára, hogy csökkenteni kell lehetőség szerint a társaságok adóterhelését. Lehetőség szerint ne is a társaságok adózzanak, a gazdasági társaságok ne is fizessenek semmit, szedjék be lehetőség szerint az államok a magánszemélyektől azt az adót, amivel fedezni lehet a közkiadásokat.

Mi ezzel a probléma? Az a probléma, képviselőtársaim, hogy szemmel látható, hogy a globalizálódó tőke egyre kevésbé hajlandó megfizetni a munkaerő újratermelésének a költségeit. Ez azt jelenti, hogy nem hajlandó hozzájárulni sem az oktatási, sem az egészségügyi kiadásokhoz, sem a honvédelemhez, semmihez, lehetőség szerint minél kisebb közterhekkel szeretné megúszni az egész kérdést.

A magyar kormány pedig mit mond? Nem az emberek oldalára áll, és nem próbálja Magyarországot egy fenntartható pályára állítani azzal, hogy egy olyan adórendszert honosít meg Magyarországon, amely egyensúlyi állapotot teremt a befektetői tőke és a magyar gazdaság érdekei között, hanem azt mondja, hogy szolgáljuk ki mindenképpen a működő tőkét. Az, hogy itt mi lesz az emberekkel, hogyan fognak megélni, az meg az ő dolguk, valahogy majd megoldják a gazdasági válság következményeit is, amit a kormány a nyakukba zúdított. Ez egész egyszerűen nem egy jó és követhető gazdaságpolitika, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ez az út fenntarthatatlan. Ez Magyarországon a rablókapitalizmushoz vezet, ahhoz vezet, hogy a magyar társadalom széles rétegei elszegényedjenek.

És ha már itt tartunk, képviselőtársaim, megint csak egy beszédes adat arról, hogy a kormány milyen módon látja el a feladatát, és hogy a kormánynak tulajdonképpen mik is azok a nagybetűs eredményei. Ha megnézi valaki most a központi hitelinformációs rendszer adatait, akkor azt fogja látni, hogy a kormányváltás óta, a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta 150 ezer magánszemélynek van 90 napot meghaladó, a minimálbér kétszeresét kitevő hitelintézeti tartozása. 150 ezer emberrel többen kerültek bajba a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta. Ez a gazdasági és szociális válság mélyülésének teljesen egyértelmű mutatószáma.

A kormány ezzel a kérdéssel nemhogy nem tett semmit, hanem gyorsította a folyamatot, a legutóbbi negyedévben egyébként nőtt azoknak a száma, akik bajba kerültek, és még a növekedés üteme is növekedett ezenfelül. Önmagában az, hogy a kormány lejtőre taszítja a magyar középosztályt, miközben arról beszél, hogy szélesíteni fogja az adóintézkedéseivel, ez teljesen egyértelműen pusztán a számokon keresztül, a gazdaságpolitikai mutatószámokon keresztül bizonyítható és egyértelművé tehető.

Kérdés, hogy az a három cél, amit Matolcsy miniszter úr megjelölt az adóváltozások tervezett okaként, az teljesül-e. Mit is mond ugyanis a miniszter úr? Azt mondja, hogy egyszerűvé kell tenni a magyar adórendszert, mert ez az adórendszer tisztulását fogja okozni. Ehhez képest ténylegesen a gyakorlatban a most tárgyalt 240 oldalas törvényi előterjesztésben mi történik? Emelnek bizonyos tételeket, zavarosabbá válik az adórendszer, és új adófajtákat vezetnek be Magyarországon. Ez nem azt jelenti, hogy söralátétnyi lett az adórendszer, mint ahogy a miniszterelnök úr megígérte még a választások megnyerését követően. Ez azt jelenti, hogy jó néhány söralátétnyit hozzá kell tenni az adónyomtatványokhoz ahhoz, hogy az emberek eleget tudjanak tenni az adófizetési kötelezettségeiknek.

A második, amit mondott a miniszter úr - ő is ezt a hármas felosztást alkalmazta -: záródjanak a költségvetésen lyukat ütő kiskapuk. Kérdezem én, képviselőtársaim, mi is ütötte most itt a legnagyobb lyukat a költségvetésen. Az egykulcsos adórendszer bevezetett 500 milliárd forintos költsége. Önök ütötték ezt a lyukat, miközben idejön a nemzetgazdasági miniszter úr a parlamentbe, és elkezd arról beszélni, hogy be kell zárni a költségvetésen lyukat ütő kiskapukat. Hát, önök csinálják a lyukakat, ez bizonyítható.

Amikor megfogalmazta harmadik célkitűzésként a miniszter úr azt, hogy csökkenjen a jövedelmet terhelő, nőjön a forgalmi és fogyasztást terhelő adók aránya, akkor megint csak azt láthatjuk, hogy ebben van valami, kétségtelen, de az adóváltozások egyenlege mégiscsak az, hogy 445 milliárd forinttal többet vesznek el az emberektől jövőre, mint amit egyébként az adórendszer változatlanul hagyásával megkaphattak volna. Magyarul, egy megszorító csomag, egy több száz milliárd forintos megszorító csomag az, amit ilyenkor elfogadtak.

Nyilvánvaló az, hogy ahogy a szakmai beszélgetésekben szoktak fogalmazni: itt választani kell az éjjeliőr állam és a mindenre hatást gyakorló állam ideája között. A kormány szemmel láthatólag a minimális államot, az éjjeliőr államot választotta, igyekszik lehetőség szerint minimalizálni a kormányzat összes kiadását és felelősségét.

Az a miniszteri kijelentés, amit itt Matolcsy miniszter úr tett, miszerint Magyarország gazdasága az Európai Unió átlagos sebességével növekszik, az megint csak tényekkel, számokkal, érvekkel megcáfolható dolog. Tessék elővenni - és most jelzem államtitkár úr felé - az Eurostat 2011. szeptember 6-án kibocsátott jelentését, és megnézni a szezonálisan kiigazított adatokat, mi is szerepel ebben. Magyarország 2011 első negyedévében 1,6 százalékkal fejlődött, ehhez képest a 27 európai tagállam átlagos fejlődése 2,5 százalék volt, azaz 2011 első negyedévében az Európai Unió másfélszer akkora ütemben fejlesztette a saját gazdaságát, mint ahogy a magyar gazdaság fejlődött, és ehhez képest idejön a miniszter úr, és elkezd arról beszélni, hogy Magyarország ugyanakkora ütemben növeli a gazdaságát, mint az Európai Unió.

Ugyanaz figyelhető meg 2011 második negyedévében is: az Európai Unió 1,7 százalékkal növelte a gazdaságát, Magyarország pedig 1,2 százalékkal. Itt is megvan a másfélszeres különbség. Ha megnézzük Németország és Ausztria példáját, azokat a számokat, amit a német vagy osztrák gazdaság produkálni tudott, akkor bizony azt láthatjuk, hogy 4 százalék körüli volt mindkét negyedévben Németországban és Ausztriában a gazdasági növekedés üteme, azaz Magyarország Európához képest, de főleg a célországoknak tekintett országokhoz képest az önök kormányzása alatt leszakadó pályára került.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy frakciójuk álláspontját két előadó megosztva ismerteti az összesen 25 perces időkeretben.

Elsőnek megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Miniszter úr expozéja nyilvánvalóvá tette mindannyiunk számára, hogy az az út, amit itt a Matolcsy fémjelezte gazdaságpolitika fölvázol az ország számára, az egy zsákutca. Zsákutca azért, mert egyértelműen Magyarország számára Thaiföld, Vietnam, Laosz, Kambodzsa a példakép. Minél inkább alacsony munkaerőköltséggel, minél inkább kiszolgáltatott munkavállalókkal, minél több adókedvezménnyel próbálják majd a nagy multinacionális vállalatokat az országba csábítani, a helyett az út helyett, amit az LMP is javasol, miszerint lássuk meg, hogy a térségben ki sikeres ország rajtunk kívül, mint például Szlovénia, kik azok a sikeres országok Európában, akik ott állnak a versenyképességi rangsor tetején, mint például Finnország vagy Svédország, és mi az ő versenyképességük titka.

(12.40)

No nem az olcsó és kiszolgáltatott munkaerő, hanem az, hogy olyan munkaerőt képeznek, amely képes a magas hozzáadott értékű termékek előállítására, tehát az oktatásba, az egészségügybe, az innovációba, a kutatásba és a fejlesztésbe fektetnek be ezek az országok. Miközben látni és ebből az adórendszerből nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország nem jól képzett, egészséges és jóllakott munkavállalókat akar, hanem kiszolgáltatott, alacsony bérköltségű és nagyon könnyen mobilizálható, azaz kirúgható munkavállalókat, egy olyan fogyasztási szerkezetben, ahol az alacsony jövedelműek a saját fogyasztói kosaruk java részét még az államkasszába fizetik be, hiszen az általános forgalmi adó növelésével ez a sors vár minden egyes kisfogyasztóra.

A versenyképesség tekintetében két út áll az ország előtt, és úgy tűnik, hogy az európai útról letér a kormány, és a távol-keleti, délkelet-ázsiai utat választja, amelyik semelyik magyar állampolgárnak nem lesz jó, kivéve talán azt a pár tízezer embert, aki eddig is jól járt a tőkejövedelmek csökkentésével, a spekulatív kapitalizmusnak kitárt kapukkal, az off-shore engedélyezéssel és egyéb tevékenységekkel, amiket a kormányzat már az eddigi munkájában is megtett. Tehát ez a nagy kép, ami látunk, hogy merre indul el a kormány.

Konkrétan a személyi jövedelemadóról és az egész munkát terhelő jövedelemadó-politikáról majd képviselőtársam fog beszélni, én inkább a többi adó részletébe mennék bele.

Nagyon furcsa az, amikor kiáll egy kormányzat, és azzal kezdi, hogy egyszerűbb lesz az adórendszer, söralátéten lehet majd adót bevallani, majd észbe kapnak, hogy rossz úton van a gazdaság, s folyamatosan újabb és újabb adónemeket találnak ki, év közben vezetnek be különböző adókat. Persze, mindegyiknek megvan a maga oka és célja, de a játékadó kapcsán már kibújt a lóláb: itt vannak olyan kisadók, amelyek mögött társadalompolitikai célok vannak. A kisadók mögött vannak társadalompolitikai célok, a személyi jövedelemadó-rendszer mögött meg nincs társadalompolitikai cél.

Tehát egyértelművé válik, hogy az adórendszer túlbonyolításával csupán sarckivetésről van szó azért, hogy tartható legyen a költségvetés, azért, hogy az egykulcsos adó árát megfizettessék az emberekkel, a vállalkozókkal, és ezért különböző adónemeket vezetnek be. Az Orbán-kormány a megalakulásakor megszüntetett pár kisebb adónemet, viszont másfél év után ott tartunk, hogy már jóval több adónem van, mint az Orbán-kormány megalakulásakor. Ez azért is furcsa, mert bejelentik annak az adminisztrációs többlettehernek a megszüntetését, amit a vállalkozások cipelnek a nyakukon, majd pedig érdemi intézkedések nem történnek.

Nézzük meg, hogy mit hoz magával az áfakulcs 25 százalékról 27 százalékra történő növelése! Egyértelműen azt, hogy amíg nem állítják át a pénztárgépeket februárig, addig kézzel kell a számlákat kitölteni. Elképzelem én, hogy egy nagy forgalmú kis boltban hogyan megy majd az állandó számlakörmölés. Nagyon túlbonyolítják a rendszert, ahelyett, hogy egyszerűsítenék, és olyan fékeket tesznek bele az egész rendszerbe, amitől nem tud fölpörögni, nem tud beindulni a gazdaság, hiszen miért adjon egy kisvállalkozó számlát, amikor csak vakarja a fejét, hogy ezt hogy is kellene megcsinálni, inkább majd megoldják okosba. Az áfaemelés nem a gazdaság kifehérítése felé mutat, de az egész adórendszerre igaz, hogy nem Magyarország megtisztítása felé mutat, hanem egyszerűen a szürkegazdaság, a feketegazdaság, a mutyiország továbbélését segíti elő.

Fontos látni, hogy az LMP is gondolkodik az áfarendszer megváltoztatásában, de mi maradnánk egy 25 százalékos általános áfakulcsnál, viszont van egy olyan terület, ahol az áfával való visszaélés már olyan bűnözői csoportokat szült, akik életvitelszerűen áfacsalásból élnek. Ez a mezőgazdasági terményeknél még inkább jellemző, és úgy gondoljuk, hogy a zöldség-gyümölcs kereskedelemben szükség volna egy 5 százalékos áfakulcs bevezetésére. Ezzel nem találtuk ki a spanyolviaszt, hiszen volt már, hogy fideszes képviselők is beadtak ilyen módosító javaslatot az adótörvényekhez. Ezért gondoljuk azt, hogy a magyar agrárium újrafelvirágoztatása, valamint az egész agrárpiac kifehérítése, illetve nem utolsósorban az egészségesen étkező magyar társadalom segítése érdekében remélhetőleg elfogadják majd ezt az áfamódosító javaslatot, hiszen ez az egyetlenegy érdemi út afelé, hogy a zöldség-gyümölcs termelés, a zöldség-gyümölcs piac, a magyar vidék újra magára találjon.

Itt van egy olyan kérdés, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Ez az önkormányzati ingatlanadó kérdése, ami valóban egy bonyolult rendszer. Az LMP önmagában nem tartja ördögtől valónak a vagyoni típusú adókat, hiszen könnyen ellenőrizhetők, s általuk a jövedelem helyett a felgyülemlett vagyonra lehet ráfokuszálni. Viszont ebben az esetben egyértelmű, hogy mire megy ki a játék. Arra megy ki a játék, hogy a kormányzat elvonja az önkormányzatoktól a forrásokat, majd azt mondja nekik, hogy adókivetési szabadságotok van, több pénzetek nincs a központból, azt csináltok, amit akartok, arra vettek ki adót, amire akartok. Ki fogja ennek a levét meginni, ha nem azok a polgárok, akik eleve befizetik az államnak az adóforintjukat, majd utána többletterhet már nem a gonosz Fidesz-kormánytól kapnak, hanem a gonosz fideszes polgármestertől? Ez így nem mehet, hiszen a feketelevest az önkormányzatokkal itatják meg, az önkormányzati rendszert véreztetik ki úgy, hogy közben nincs kidolgozva mögötte az a rendszer, amely alapján ezt az ingatlanadót bevezetnék. Egyszerűen bedobták a lovak közé a gyeplőt, mondván, hogy majd mindenki megoldja magának.

Ha ingatlantípusú adókat kellene bevezetni, akkor azt egy megfontolt, átgondolt, hatástanulmányokkal alátámasztott előterjesztéssel kellene megtenni, hiszen ebben a helyzetben az önkormányzati adószabadság csupán sarcszabadságot jelent, nem pedig a magyar önkormányzatiság újjáélesztését, és végképpen nem a magyar állampolgárokon lévő terhek csökkentését. Ez egy tipikusan fideszes javaslat, hiszen arról van szó, hogy kapkodtak, kellett a pénz a központban, és mit találjanak ki, hiszen az 55. után egy 56. adónemet a központ nem vethet ki, ezért ott helyben a kis Döbrögik majd elverik a Lúdas Matyikon a port és behajtják a sarcot. Magyarországon ez nem folytatható tovább, mindenki vállalja a saját tettéért a felelősséget, és a kormányzatnak garantálnia kell, hogy az önkormányzatok működőképesek legyenek, ne pedig különböző forráselvonások és - a megyei vagyonra visszautalva - vagyonelkobzások kapcsán tartsák lélegeztetőgépen az önkormányzatokat.

Összességében azt kell látni, hogy a fogyasztási típusú adók tekintetében ismét a kispénzű, a vásárlókosarukban főként élelmiszert, rezsiköltségeket tartalmazó csoportot támadják, nem pedig a luxusjavakat fogyasztókat. Azt kell látni, hogy a kisadónemek tekintetében ismét egy túlburjánzás található, ami csak a rendszert bonyolítja. Nagyon furcsának tartom azt, hogy Seszták Oszkár utalt a játékgépadó, a szervertípusú adó bevezetésére, hiszen ez egyszerű pénzkoncentráció. Eddig ezt mindenki fizette kicsiben, mostantól jönnek a nagyok, van egy szerver, amire össze van kötve az összes gép, ő befizeti egyben, viszont azoknak a vendéglátó-ipari egységet üzemeltető vállalkozóknak, akiknek ez egy plusz jövedelemkiegészítés volt, kiesik ez a jövedelem.

(12.50)

Tehát összességében van egy cél, ami az LMP szerint is jó cél, hogy ne a félkarú rablókba dobálják bele a pénzeket, viszont az eszköz pontosan a megvalósítás ellen hat, a saját bárók, a kormány közeli oligarchák pedig majd leuralhatják a terepet, és ismét itt van egy olyan konc, amire rá lehet vetődni. Tehát a kisadók tekintetében ismét egy rossz irányba indult el az ország.

Azt kell látni, hogy az LMP a "Munkát, levegőt!" című kiadványában nem csupán a költségvetési források elköltésére tett javaslatot, hanem ugyanúgy egy komplex adórendszert is bevezetünk, amely komplex adórendszernek egyrészt a személyi jövedelemadó kapcsán van egy nagymértékű átrendezése, amit majd képviselőtársam fog ismertetni, viszont van egy ökológiaiadó-átrendezési mértéke, amelyből elemek megtalálhatóak a kormányzati javaslatban, viszont hiányzik egy érdemi dolog, a szén-dioxid-kvóták kérdése. A globális fölmelegedésről már nem lehet eleget beszélni, viszont azt kell látni, hogy a nagy magyar energiatermelő cégek ingyen kapják ezeket a szén-dioxid-kvótákat. Az LMP megfizettetné az energiatermelő cégekkel, és az ebből származó több 10, majdnem 100 milliárd forintot pedig egy zöldberuházási alapba tennénk, amely a XXI. század kihívásaira válaszoló, tényleg, valóban zöldberuházásokra fordítana, nagy hozzáadott értékű beruházásokra fordítana pénzt.

Most pedig akkor átadnám a szót képviselőtársamnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Scheiring Gábor képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről beszélgettünk már, beszélgettek már itt az Országgyűlésben az adótörvények kapcsán, úgyhogy engedjék meg, hogy azt javasoljam, hogy először lépjünk egyet vagy akár kettőt hátra, és nézzük meg azt, hogy mi az a gazdasági helyzet, amire az adótörvényeknek reagálnia kellene, milyen helyzet jellemzi az országot, melyek azok a legfőbb problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, és ezekhez a problémákhoz képest milyen célokat kellene kitűzni az adótörvényeknek.

Azt gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy az elmúlt 20 év gazdaságtörténete közel katasztrofális történet volt. Megszűnt másfél-kétmillió munkahely, és óriásira nőttek az egyenlőtlenségek. A társadalom döntő többsége érzi úgy - és azt kell mondjam, hogy joggal érzi úgy -, hogy a rendszerváltás ígérete, amely szerint minden embernek esélye lesz majd előrejutni, nem teljesült. A többség jóléte helyett az emberek azt tapasztalják, hogy kevesek gazdagodnak. A társadalom jelentős részének nincs esélye arra, hogy munkához jusson, és mindeközben a magyar gazdaság egyre gyorsuló tempóban kerül le a világgazdaság térképéről.

Végül, de nem utolsósorban eszköztelenek vagyunk az éghajlatváltozásra való felkészülésben. Nem rendelkezünk olyan válságálló gazdasággal, amely hosszú távon is életképes lenne.

A társadalom döntő része tehát úgy érzi, hogy érdemei és teljesítményei nem számítanak, hiszen nem teljesítménnyel lehet előrejutni. Ez a széles rétegek által osztott érzület önmagában is természetesen egy nagyon súlyos probléma, ám van egy talán még súlyosabb következménye, ez pedig az, hogy az emberek kiábrándultak - és azt kell hogy mondjam, hogy joggal ábrándultak ki - a rendszerváltás utáni politikai berendezkedésből.

A gazdaság problémái tehát nagyon súlyosak és messze túlmutatnak önmagukon; amikor az adótörvényeket megalkotjuk, megalkotják, akkor ezekre a problémákra kell hogy reagáljon az adójavaslat.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy az adópolitikának három célt kellene szolgálnia. Egyrészt méltányos közteherviselésre van szükség, olyan adópolitikára, amely nem engedi tovább nőni az egyenlőtlenségeket, nem engedi, hanem széles rétegek számára teszi lehetővé az előrejutást. A második célja az adórendszernek mindezek alapján véleményem szerint a munkahelyteremtés segítése kell hogy legyen, az adórendszernek önmagában is alkalmasnak kell lennie arra, hogy segítse új munkahelyek tömeges létrejöttét. Harmadrészt pedig az adórendszernek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy hosszú távon is válságállóvá, hosszú távon is fenntarthatóvá tegyük a magyar gazdaságot.

Ebből a három célból kell levezetni meggyőződésem szerint az adótörvények értékelését. Ebből a szempontból kell elemeznünk a kormány adócsomag-javaslatait, és természetesen hozzá kell akkor illesztenünk azt is, hogy a saját céljaihoz képest, a kormány saját maga által kitűzött céljaihoz képest mit tud és mit nem tud elérni az éppen vitatott adócsomag.

Mindezek alapján azt gondolom, teljes joggal mondhatjuk azt, hogy egy többszörösen is lesújtó kép rajzolódik ki előttünk. A kormány adójavaslatai egyrészt durván igazságtalanok, megint rosszabbul járnak az átlag alatt keresők. A kormány adójavaslatai teljességgel alkalmatlanok a munkahelyteremtésre, és még nyomokban sem lehet bennük felfedezni a hosszú távú fenntarthatóság szempontjait, és akkor hogy kiegészítsem, még csak a saját célrendszerén belül is nehezen értékelhető az adójavaslat. Koncepciótlan, kapkodó, szétesett, napról napra, hétről hétre jelentenek be újabb és újabb adókat, majd azokkal ellentétes hatású adókat. Bevezetik az egykulcsos adót, majd gyakorlatilag kivezetnék, kétkulcsossá teszik, bár anélkül, hogy ezt beismernék. Beígérik a kompenzációt az átlag alatt keresőknek, majd nem szólnak róla semmit, nem érkezik semmilyen írásbeli javaslat arra nézvést, hogy hogyan nézne ki ez a kompenzáció. A kisadók eltörlését ígérik az egyik pillanatban, majd egész egyszerűen növelik azok számát. Amikor átvették a kormányt, akkor 52 kisadó volt még életben. Ha elfogadjuk ezt az adójavaslatot, akkor ez a szám növekedni fog 55 kisadóra. Ehhez az egészhez egy akkora söralátétre lesz szükség, ami talán még ebbe a házba is nehezen férne be.

De akkor lássuk a részleteket két kiemelt terület kapcsán. Először is az adójavaslatok, úgy, ahogy az előző évi adójavaslatai is a kormánynak, durván igazságtalanok. Megszűnik az adójóváírás. Ennek a kivezetése jelentős adóteher-növekedéssel jár az átlag alatt keresőknek. Megváltozik a szuperbruttósítás rendszere, a bruttó jövedelem 202 ezer forint alatti részére megszűnik az adóalap 27 százalékos kiegészítése, az afölötti részre viszont megmarad. Így a 202 ezer forint feletti jövedelemrész a 16 százalékos szja-kulcs helyett továbbra is több mint 20 százalékos effektív kulccsal adóik, tehát íme a kétkulcsos egykulcsos adó.

A személyi jövedelemadóból befolyó bevételeket mintegy 100 milliárd forinttal emeli meg jövőre a költségvetési tervezet. Ez az LMP szerint egyrészt nem elegendő nagyságú ahhoz, hogy betömje a költségvetésen tátongó lyukakat, azonban annál is nagyobb baj, hogy az elégtelen mértékű emelést is rossz helyen teszi meg. Ismét az alacsony jövedelműek terheit is növeli az Orbán-kormány az adójóváírás megszüntetésével, ahelyett, hogy a nyíltan megbukott egykulcsos adót vonná vissza. Illúzió és önámítás, hogy ennek a kompenzálására a kormány a kárvallottak fizetéseinek emelésére tudja majd kényszeríteni a vállalkozói szférát, ugyanúgy illúzió, mint ahogy pár hónappal ezelőtt a bérkommandó javaslata egy nagy illúzió volt.

Az adóalap-kiegészítés megtartása valójában az egykulcsos adó többkulcsosítása, amellyel a kormány kozmetikázni próbál, és előállítja a világ első kétkulcsos egykulcsos adórendszerét. Mi azt javasoljuk, hogy teljes egészében hagyják fel ezt a bukott modellt, ha már részben belátták, hogy nem működik, akkor teljes egészében hajtsanak végre fordulatot az adópolitikában.

A másik hatalmas nagy problémája az adójavaslatnak, mint említettem, hogy teljességgel alkalmatlan a munkahelyteremtésre. Kezdjük az egykulcsos adóval! Erről már sokat vitáztunk, de hát még mindig része a javaslatuknak, ha már csak fél szívvel is állnak ki mellette, de mégis ejtenünk kell róla néhány szót.

Többször elhangzik, hogy a nemzetközi tapasztalatok igazolnák az egykulcsos adó sikerességét. Ez teljes egészében tévedés. Bár való igaz, hogy vannak olyan országok, ahol bevezették az egykulcsos adót, és bizonyos ideig stagnált a gazdaság, majd fellendült, de ugyanúgy vannak olyan országok is, és meglehetősen nagy a számossága azoknak az országoknak, ahol nem vezettek be egykulcsos adót, sőt többkulcsos, progresszív, igazságos jövedelemadóval dolgoznak, és még ennél látványosabb gazdasági növekedés elérésére is voltak képesek. Hogy csak ne menjünk tőlünk messzire, itt van például Lengyelország esete, ahol a magyarországit jelentősen meghaladó szinten tudták növelni a munkahelyek számát úgy, hogy nem vezették be az egykulcsos adót.

(13.00)

Semmiféle összefüggés nincsen tehát a nemzetközi tapasztalatok alapján az egykulcsos adó, a munkahelyteremtés és a növekedés között. Egy dolog viszont biztos, az, hogy hatalmas lyukat ver az ilyen típusú politika a költségvetésen, amelynek ára a folyamatos és rögtönzésszerű megszorítások.

De emellett a kormány a járulékokkal kapcsolatban is fordítva ül a lovon. A legnagyobb eltérés véleményünk szerint a szükséges irány és a kormány javaslata között a munka és a munkát terhelő járulékok területén van. Nem elég, hogy a világ gyakorlatilag legmagasabb áfakulcsát vezeti be a kormány, a munkát terhelő járulékokat is kiemelkedő szinten tartanák, illetve növelnék is, további 1 százalékponttal emelnék a munkavállalói járulékokat, és egyben szélesítenék a kis- és középvállalkozások által fizetendő járulékalapot.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A munkát terhelő elvonások szintje és szerkezete jelenti a magyar gazdaság fejlődésének és a jogszerű, tiszta foglalkoztatás bővülésének a legfőbb akadályát. Az egykulcsos adórendszerre való áttérés, ahelyett, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, alacsonyan képzett rétegek számára könnyítette volna meg a munkába állást, elsősorban a jövedelmi spektrum tetején okozott érezhető tehercsökkenést. A munkahelyteremtés teljes leállásához emellett hozzájárult a munkavállalói járulék először 0,5 százalékpontos emelése, majd most újabb 1 százalékpontos emelése. Újra emlékeztetnék itt arra, hogy az előző egy évhez képest a munkahelyek száma gyakorlatilag stagnál, s az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelentése szerint mind a vállalkozók, mind a munkavállalók jelentős leépülésre számítanak a munkaerőpiacon.

Mindezzel szemben mit tenne a Lehet Más a Politika az adópolitikában? Először is nem győzöm hangsúlyozni, hogy mind versenyképességi, mind igazságossági szempontból nagyon sokat tudnánk nyerni egy háromkulcsos, igazságos személyi jövedelemadó-rendszerrel. Több alkalommal ismertettük már ennek az előnyeit, Matolcsy miniszter úrhoz is most már eljuttattuk a költségvetési alternatívánkat. Ebben világosan láthatóak a számok, ezek a számok pedig azt mutatják, hogy mind az Orbán-kormány 2012. évi tervéhez képest, mind a Gyurcsány-Bajnai-adójavaslatokhoz, adópolitikához képest a társadalom alsó kétharmada egyértelműen jobban járna, több pénz maradna az emberek zsebében, egyedül a legtehetősebbeknek kellene egy kicsit többel hozzájárulni a közteherviseléshez. Azt gondolom, ez egy méltányos elvárás az elmúlt 20 év fejleményeit figyelembe véve.

A másik javaslatunk pedig egyrészt egy általános 2 százalékos járulékcsökkentés, emellett pedig egy célzott járulékcsökkentés azokra a vidéki térségekre fokuszálva, ahol szinte lehetetlen munkához jutni. Emellett az egész országban bevezetnénk a Start-8 kártyát, amellyel az első évben a munkáltatók mentesülnének a közterhek megfizetése alól, ezzel is előmozdítandó a pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeit.

Összességében: tehát a kormány továbbmegy azon az úton, amelyen 20 éve haladunk lefelé, egyre kevesebb embernek van esélye érvényesülni, nőnek az egyenlőtlenségek, miközben marad az Európa-szerte kirívóan magas munkanélküliség. Ezzel szemben az LMP egy határozott fordulatot javasolna az egész gazdaságpolitikában és ezen belül az adópolitikában is, egy igazságos, háromkulcsos személyi jövedelemadót javasolunk és összességében egy 4 százalékos járulékcsökkentést, amellyel a keresők alsó kétharmada egyértelműen jobban járna, több pénz maradna az emberek zsebében, és a munkahelyek száma is növekedne.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP ideje lejárt. Négy másodperce van az MSZP-nek, és szót kér, kétpercest... (Jelzésre:) Bocsánat, ezek a vezérszónokiak.

Kétpercesek következnek. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rogán Antal felelős költségvetési, adókivetési politikáról beszél. Gondolják el, mi lenne, ha nem felelős lenne ez, hiszen így is növeli a társadalmi különbségeket mértékadó módon.

Mást mondanak, és mást csinálnak, nem lehet másképpen fogalmazni. Ha belegondolunk, a választás előtti ígéreteik arról szóltak, hogy radikális adócsökkentést fognak végrehajtani. E helyett a radikális adócsökkentés helyett mit csinálnak? Mértékadó módon növelik az adókat. 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót vezettek be. Ez a 16 százalékos egykulcsos adó az emberek 90 százalékának, azoknak, akik dolgoznak és keresnek, a kárára, 10 százalékának a javára volt.

Azt gondolom, nem ezt kellett volna tenniük, sokkal inkább azt, hogy az élőmunkára rakódó járulékterheket csökkentsék, azt, amiért annak idején hangosan kiabáltak, sőt volt, amikor ordítottak, hogy miért nem, 10 százalékkal csökkenteni kell a járulékterheket - és mit tesznek? Másfél éve bénultan néznek előre, és egyetlen peták, fillér százalékponttal nem csökkentik a járulékterheket, közben persze a munkavállalói járulékok mértékét megemelték 0,5 százalékkal, most 7,5-8,5 százalékra kívánják emelni. Közben persze az egészségügyi hozzájárulás mértékét havonta egy vizitdíj összegével, 5100 forintról 5400 forintra emelik, s közben nincs szociális népszavazás. Miért nem ordítanak, képviselőtársaim, most, hogy szociális népszavazás? Megnyomorítják az embereket! S a minimálbér másfélszerese után vetik ki a járulékokat, akár ha kevesebb is a fizetett összeg? Pedig nagyon sokan, több mint egymillióan a minimálbér közelében vagy minimálbért keresnek ebben az országban, mégis másfélszeres járulékkivetést tesznek.

Azt lehet már csak mondani, hogy mást mondanak, és mást tesznek, növelik a különbségeket, nem az emberek hasznára, hanem a kárára vannak. Be kellene ezt fejezniük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Göndör István képviselő urat illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem élek a két perccel, mert úgy látom, nincs értelme.

Rogán képviselő úrnak szerettem volna annyit elmondani, hogy én értem, ő miért 2002-2010-ről beszél, mert arról szeretné elterelni a figyelmet, hogy a magyar gazdaság növekedésének csökkenése 2000. negyedik negyedévben indult el, és attól kezdve folyamatosan csökkent, az Orbán-kormány még megállítani sem volt képes.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az írásban jelentkezett képviselői felszólalások közül elsőként Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz, adom meg a szót.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban az adótörvények turizmust és a sportot érintő vonatkozásairól szeretnék beszélni, azok közül is elsőként a Széchenyi-pihenőkártya keretében nyújtott kedvezményes, bérjellegű juttatások köréről.

Itt a korábbi üdülési csekket felváltó új kedvezményrendszer indult el ez év nyarán, az üdülési csekket a Széchenyi-pihenőkártya váltotta fel. Az üdülési csekk volt a rendszerváltozás utáni időszak első olyan, a belföldi piac élénkítését szolgáló, adókedvezménnyel, illetve részben adómentességgel járó, bérjellegű juttatási rendszere, amely még 1997-ben került bevezetésre, majd az azt követő kormányok igyekeztek folyamatosan, évről, évre, nyilván a költségvetési lehetőségeknek megfelelően emelni a mértékét. Dolgozónként 10 ezer forinttal indult ez a rendszer valamikor, azután 72 500 forintos szintet ért el ebben az évben.

Ehhez képest most az új adótörvények egy rendkívül jelentős növekedést irányoznak elő, hiszen 450 ezer forint lesz a jövő évtől a kedvezményes juttatások köre, amelyet a Széchenyi-pihenőkártya keretében lehet igénybe venni. A szolgáltatási kör is kibővül, hiszen alapvetően a szállásférőhely-szolgáltatások szerepelnek ebben a kedvezményrendszerben. Erre dolgozónként legfeljebb 225 ezer forintnyi összeget használhatnak fel a munkavállalók. Elindul mellette egy nagyon komoly társadalmi nyomás, amelyet elsősorban a vendéglátó-ipari szakma fogalmazott meg a kormány felé, évi 150 ezer forint értékben a vendéglátás-kártya, amely a melegkonyhás vendéglátóhelyeken vagy egy külön jogszabályban meghatározott, étkezési szolgáltatásra felhasználható juttatást jelent.

A harmadik: szintén a társadalmi vita során felmerült igényeknek megfelelően a kormány a mostani javaslatban rögzítette a szabadidő-kártya fogalmát, amely rekreációs pihenési, felüdülési, az ember szervezetét jobb állapotba hozó szolgáltatások igénybevételét jelenti, ami elsősorban az egészségmegőrzés célját veszi alapul.

(13.10)

Itt éves szinten legfeljebb 75 ezer forint mértékben lehet majd támogatást igénybe venni.

A szolgáltatási körön túlmenően a törvényjavaslat tartalmaz még egy kedvezményes lehetőséget, ez pedig a béren kívüli juttatások közül az internetszolgáltatás biztosítására 5 ezer forint értékig történő levonási lehetőség, tehát egy olyan kedvezményes juttatás, amely erre igénybe vehető. Azt gondoljuk, hogy ez szintén nagyon komoly segítség lesz majd azoknak a családoknak, akiknek gondot jelent az internetszolgáltatások megfizetése.

Azt gondolom, hogy ez az ugrás azt mutatja, ami a 72 500 és a 450 ezer forint között van, hogy a kormány komolyan vette azt, hogy a turizmus a nemzetgazdaság olyan meghatározó ágazata, amelyet erősítenie, támogatnia kell. Ezzel a lépéssel azt várjuk, hogy a belföldi turizmus, amely a gazdasági válság hatására sajnos az utóbbi években visszaesett, újra meg tud élénkülni, újabb munkahelyeket tudunk teremteni a turizmus ágazatában, hiszen azt gondoljuk, hogy a következő tíz év során a magyar gazdaság által létrehozott egymillió új munkahelynek körülbelül egyharmada, nagyjából 320-330 ezer munkahely ebben a szektorban fog keletkezni.

Van még egy, számomra, mint a sport- és turizmusbizottság elnöke számára fontos terület, a sport, ahol pedig egy Európában egyedülálló társaságiadó-kedvezményrendszer került bevezetésre 2011-ben. Nyilván ennek a hatása a 2012-es költségvetést is érinteni fogja. Már most látható az, hogy hihetetlenül nagy igény érkezett a látvány-csapatsportágak részéről, elsősorban az utánpótlás-nevelési feladatok támogatására, másrészről a létesítményfejlesztési beruházások, illetve különböző eszközvásárlások iránt. Azok a klubok, amelyek a megszűnés szélén voltak, azok a gyerekek, akik már nem tudtak hol sportolni, hiszen nem voltak megfelelő körülmények, a következő években egy olyan látványos fejlődést fognak megélni, amelynek köszönhetően bízunk abban, hogy az a mélységesen elkeserítő adat, amely azt mutatja, hogy a magyar társadalom az Európai Unió tagországai közül majdnem a legrosszabb egészségi állapotban van, és mi mozgunk a legkevesebbet, a magyar társadalom mindösszesen 9 százaléka mozog heti kétszer 45 percet. Azt gondolom, ezek a lépések segítenek ezen is. Ezen keresztül pedig jelentős adóbevételeket tud majd hozni a költségvetés számára az, ha minél több gyerek sportol rendszeresen, minél több felnőtt vesz részt különböző rendezvényeken, és az élsportban részt vevők száma is növekedni fog a következő időkben.

Tehát azt gondolom, hogy mind a turizmus, mind a sport számára a jövő évi adótörvények számos kedvező hatást hoznak. Bízom abban, hogy a gazdaságélénkítésnek fontos motorjai lesznek majd ezek az ágazatok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Foglalkoztatásbővítésről papolnak, miközben 70-80 ezerrel kevesebb a foglalkoztatottak száma, mint 2008 őszén, a válság bekövetkeztekor. Válságra hivatkoznak, messze nem 2009-es időszakot élünk jelen pillanatban.

Mást mondanak és mást csinálnak, becsapják az embereket folyamatosan. Most is, csak az adókivetés politikájával 445-450 milliárd forint pluszterhet raknak rá az emberekre, csak az áfán keresztül. Az áfával, ami Európa-csúcs, a 27 százalékos Európa-csúccsal, a 2 százalékos növeléssel 150 ezer millió forinttól fosztják meg a magyar állampolgárokat.

Azt gondolom, el kellene gondolkodniuk azon, hogy ezt az utat kell-e járni, és ha összességében a 445-450 milliárd forintról beszélek, amit elvesznek megint az emberektől, akkor hozzá kell tennem, hogy ehelyett sokkal inkább azt kellene ösztönözniük, hogy hogyan és miképpen lehet valós foglalkoztatásbővítést teremteni.

Magyarra fordítva a szót: nem elégszer ismételve, másfél éve könyörögve érte, hogy az élőmunkára rakódó járulékterheket, a munkaerőt terhelő járulékterheket csökkentsék. Ezt mondták önök akkor, amikor ellenzékben voltak. Csinálják akkor is, amikor nem ellenzékben, hanem kormányon vannak! Minden más cselekedetük hiteltelen (Tamás Barnabás: Ti miért nem csináltátok?), minden más cselekedetük csak arról szól, hogy hogyan és miképpen szedik ki az emberek zsebéből a pénzeket, azért, mert önfejű módon ragaszkodnak ahhoz, hogy egy elhibázott egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert fenntartsanak, úgy persze, hogy közben már valójában egy-többkulcsossá minősítik ezt a személyi jövedelemadó-rendszert.

Álságos mindaz, amit csinálnak, sokkal inkább még egyszer azt javaslom, hogy a munkaerőre rakódó járulékterheket csökkentsék, ne növeljék, és ha növelik, akkor közben ne arról beszéljenek, hogy önök ezt csökkentik, mert az nem igazság, az hazugság.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Zakó László jobbikos képviselő úr.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Bánki Erik előbbi felszólalása késztetett gombnyomásra. Nem olyan szép a leányzó fekvése, mint ahogy ezt az előbb hallottuk.

Az áfa mértékének emelkedése ugyan a szállodai szolgáltatások áfáját nem érinti, de az csak egy része a szállodát igénybe vevők költekezési struktúrájának.

A melegétel-utalványról most nem ejtett szót képviselőtársam. Igaz, egy kicsit abszurd volt, hogy ha egy családi nagybevásárlást úgy bonyolítottak le, hogy egy zsemlét vettek, a többit vegyi árura fordították, és végül is el tudták az ételjegyet fogadtatni, de ez a mai magyar valóság, így néz ki ma egy átlagos család.

Az, hogy a munkáltató a Széchenyi-pihenőkártyára mennyi pénzt fog utalni a munkáltatónak, az azért a munkáltató kondíciójától is függ. Félő, hogy nincs abban a helyzetben egy átlag magyar vállalkozás, hogy a munkavállalóit ilyen módon jutalmazza.

A turizmus céljára fordítható Széchenyi-pihenőkártya kerettel kapcsolatban jegyezzük meg: nagyon sok családnak annyi pénze nincsen, hogy az autóját teletankolja, nemhogy elutazzon egy távoli üdülőhelyre.

Egy üdülési csekkes időszakos élményem, vagyis emlékem, hogy annyira kiszámolták a vendégek a bekerülési költségét a szállodai ott-tartózkodásuknak, hogy képtelenek voltak pár száz forint extrafogyasztást kifizetni a recepciónál távozáskor. Ez a mai állapotokat híven tükrözi. Sajnos, a Széchenyi-pihenőkártya, amilyen jól hangzik, annyira kevésbé fog bejönni, az elképzeléseket teljesíteni. És ne feledkezzünk el, hogy a szerencsejáték törvény múltkori módosításával rengeteg vendéglőt vágtak haza. Nem azt akarom mondani, hogy nyerőgépezni kell, azonban vegyük tudomásul, hogy az ottani vendéglőket ezek a gépek tartották el, és ezek a beteg emberek pedig majd mennek és kaparós sorsjegyet fognak ehelyett választani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Burány Sándor képviselő úr, MSZP.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Igazán meglepő, sőt elképesztő hozzászólásokat is hallunk a mai expozéban, illetve a kormánypárti képviselők részéről, és ezt kiegészítik (Kovács Péter: Az ellenzékiek!) a nem itt, a Ház falai között megfogalmazott propagandaszövegek, hanem a különböző sajtótájékoztatókon elmondottak.

Az önök egyik legfontosabb állítása, hogy a következő év az elrugaszkodás éve lesz, és egyfolytában arról beszélnek, hogy a következő esztendő elrugaszkodás lesz a válságtól.

Nos, önök súlyosan tévednek. Ami itt zajlik az önök hozzászólásait figyelve, az nem a válságtól való elrugaszkodás, valószínűleg pontatlanul olvasták azt, ami le van írva önöknek, hanem a valóságtól való elrugaszkodás.

Hölgyeim és Uraim! Olyan számokat mondanak, olyan állításokat fogalmaznak meg, ami nemhogy a hónapok óta hozzáférhető számokkal, a gazdaság és a társadalom valódi állapotát tükröző számokkal nincs köszönő viszonyban, hanem az elmúlt napok frissen publikált adataival sem.

De kezdjük először is a törvényjavaslat állításaival és bírálataival, és aztán visszatérnék a valósághoz és a statisztikához is.

Nézzük először is az adótörvények egyik legfontosabbját, ha nem a legfontosabb részét, a személyi jövedelemadóra vonatkozó elképzeléseket. Azt kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök továbbmennek egy alapvetően elhibázott úton, és egy olyan jövedelemelosztást valósítanak meg, amiben egészen elképesztő módon most már a második évben folyamatosan kedveznek a legjobban kereső munkavállalóknak, és folyamatosan kiszúrnak a legalacsonyabb keresetű munkavállalókkal, folyamatosan adót növelnek az esetükben.

(13.20)

Ez egészen egyszerűen elképesztő, olyannyira, hogy a legjobb jobboldali közgazdászok egyike, Mellár Tamás ezt a jövedelemeloszlást egyenesen perverznek minősítette, és mélyen egyetértek vele.

Egészen egyszerűen nem mondanak igazat, amikor azt állítják, hogy a legalacsonyabb keresetű munkavállalók keresete nem fog csökkenni. Az a törvényjavaslat, amit önök beterjesztettek, hölgyeim és uraim, azt irányozza elő, hogy közel tízezer forinttal nő azoknak az adóterhelése, akik a legkevesebbet keresik az országban. Ha semmi más nem történik, mindössze hatályba lép az önök adótörvénye, a legalacsonyabb keresetű munkavállalók jövedelme havonta közel tízezer forinttal lesz kevesebb.

Önöknek ködös elképzelései vannak ennek kompenzálására, hogy majd a minimálbér megemelésével eltüntetik ezt a veszteséget. Ez egészen egyszerűen etikátlan, azonkívül közgazdaságilag nem pontosan az történik, amit önök állítanak. Azért etikátlan, mert immáron a második évben akarják a munkáltatókkal megfizettetni azt, amit a kormány elvesz a legkevesebbet kereső munkavállalók zsebéből. Ez egyszerűen etikátlan! De kérdés, hogy ennek a közgazdasági hatása mi lesz. Nos, azt kell mondanom önöknek, ha nagyjából 10 százalékkal megemelik a minimálbért, akkor ennek következménye nem az lesz, hogy a legkevesebbet keresők zsebben maradó pénze nőni fog, hanem az lesz a következménye, hogy ez a pénz változatlanul marad, egy fillérrel nem fognak többet hazavinni, ellentétben ezzel nő a munkáltatójuk bérköltsége. Ez lesz az önök elképzeléseinek gazdaságpolitikai hatása.

Nem kell ahhoz különösebb jóstehetségnek lenni, hogy elképzeljük, hogy mely vállalkozói szférának lesz ez különösen hátrányos. Nos, elsősorban a kisvállalkozóknak lesz ez az elképzelés hátrányos. A kisvállalkozók azok, akik a hazai versenyszférában foglalkoztatottak zömének munkát adnak, és a kisvállalkozók azok, akiknek a szférájában jellemzőek sajnos az alacsony keresetek. Kisboltokra gondoljunk, egy-két fős vállalkozásokra gondoljunk, amelyeknek egyébként önök más vonatkozásban is növelik a terheiket. Azokra a kisvállalkozásokra rakják a nagyobb terhet, amely kisvállalkozások adják a versenyszférában foglalkoztatott emberek döntő hányadát. Ráadásul ezt a réteget tovább sújtják járuléknöveléssel is. Egészen egyszerűen ez kisvállalkozás-ellenes, aminek jól kiszámíthatóan sajnos foglalkoztatáscsökkenés lesz az eredménye.

Meg kell mondanom önöknek, hogy egy tekintetben a kormány javaslatai, hatástanulmányai beismerő vallomásként is felfoghatók, hiszen az a gazdaságpolitikai hatástanulmány - makropálya, ahogy mondani szoktuk -, amelyet mellékeltek a költségvetési törvényjavaslathoz és az adótörvényekhez, az bevallja, hogy 2020-ig legfeljebb 400 ezer munkahelyet akarnak pluszban teremteni önök. Sehol nincs már az egymillió új munkahely ígérete, 400 ezer új munkahellyel számolnak 2020-ig, a következő közel tíz esztendőben. És ez nem más, mint egy beismerő vallomás.

Egyet nem értek, hogy miért beszélnek változatlanul arról, hogy nem tettek le az egymillió új munkahely létrehozásáról. Hát hol fogják ezeket a munkahelyeket létrehozni? Önök beszélnek egymillió új munkahelyről, de világosan mutatja a kormány által beterjesztett javaslat, hogy nem számolnak vele. Vissza kellene térni talán az igazságokhoz a propagandahazugságok helyett.

Ráadásul cáfolnom kell - azt kell mondanom, hogy sajnálatos módon - mindazt, amit ma is itt az ülésteremben hallottam. A Fidesz vezérszónoka arról beszélt, hogy bővült a foglalkoztatás. Hölgyeim és Uraim! Olvassák önök a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos kiadványait, jelentéseit? - amit egyébként a képviselők írásban is meg szoktak kapni, de ma, az informatika világában nem olyan nagy dolog felmenni a Központi Statisztikai Hivatal honlapjára. Azt kell mondanom önöknek, hogy a legfrissebb - az átfutási idő miatt ez egy augusztusi szám -, ma is hozzáférhető statisztikai adatok szerint az öt főnél nagyobb vállalkozások tükrében a nemzetgazdaságban nem nőtt, hanem csökkent a foglalkoztatás 17 ezer fővel. Miről hazudoznak önök itt az Országházban, miért beszélnek foglalkoztatásbővítésről, amikor egyszerűen cáfolható adatok vannak fenn a Központi Statisztikai Hivatal honlapján?

Azt is tudjuk az elmúlt napokban megjelent kiadványokból - ezt viszont tudom méltányolni, hiszen magam is egyetértek vele -, hogy a lakossági és az üzleti bizalom másfél éves mélypontjára zuhant ezekben a napokban az Európai Unió által is támogatott gazdaságkutató intézeti felmérések szerint. Másfél éves mélyponton van az üzleti bizalom. Csak egy mondatot ebből a jelentésből: "Az iparban a leépítést tervezők aránya lényegesen meghaladja a munkahelyeket bővíteni szándékozók arányát." Olvassák önök ezeket a jelentéseket, tisztelt kormánypárti képviselők?

És végül, de nem utolsósorban: az önök célja, hogy a versenyképességünk javuljon. Nagyon ambiciózus célok, de olvasták önök azt a múlt héten megjelent számot, hogy egyetlen év leforgása alatt öt hellyel csúsztunk vissza a versenyképességi rangsorban? Ezeket kellene önöknek olvasni. Elrugaszkodásról valóban beszélnünk kellene, rugaszkodjanak el a kliséktől, a hazugságoktól, és térjenek vissza a valósághoz, különben ugyanis válság lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Nem tudom, Burány úr, hogy ön olvassa-e a statisztikákat, mindenesetre én akkor egész pontos adatokat mondanék. 2008 májusában 3 millió 950 ezer foglalkoztatott volt, amikor mi átvettük a kormányzást, ennél több mint 200 ezerrel kevesebb. Ebből a 200 ezerből mintegy 100 ezret sikerült már azóta pótolni.

Az, hogy az önök kormányzása alatt 200 ezer munkahely eltűnt ebből az országból (Dr. Józsa István: Volt egy világválság!), azt miért rajtunk kérik számon, miért nem saját magukon vagy azokon, akik most az önök frakciójából távoztak? (Gúr Nándor: Ha 2008 őszét hozod, akkor rendben van!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Vitányi István képviselő úr, Fidesz.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/4662. számú törvényjavaslat illetékeket érintő részéről szeretnék néhány szót szólni. A benyújtott tervezet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt több ponton módosítja, illetve javasolja módosítani. A javaslat egységesíti a kedvezményes illetékmértékek alkalmazásának feltételeit, a gépjárművek megszerzése vonatkozásában pedig nem a hajtómotor hengerűrtartalmának köbcentije után, hanem a hatósági nyilvántartásban feltüntetett, kilowattban kifejezett teljesítménye alapján kell az illetéket megfizetni, a gépjármű életkorához igazodó differenciálásban. Az így fizetendő illeték jobban igazodik a gépjármű valós értékéhez.

A javaslat többek között módosítja az általános tételű eljárási illeték mértékét 2200 forintról 3 ezer forintra. Ezen módosításnak az az egyszerű indoka, hogy az általános tételű eljárási illeték 2005 májusától hatályos, így a korrekció mindenképpen időszerű volt.

A javaslat néhány fogalmat definiál, így például a méltányosság fogalmát, és ezzel is megkönnyíti a jogalkalmazók dolgát.

A javaslat egyes bírósági eljárási illetékeket módosít, illetve meghatározza a csődeljárás és felszámolási eljárás során alkalmazott illetéket, illetve a végrehajtási kifogás illetékét.

A javaslatban meghatározott, csőd- és felszámolási eljárásban alkalmazandó illetékek további emelésének a kérdését vetette fel a frakció, illetőleg ezt javasolni fogjuk, hiszen a gyakorlatban látjuk, hogy a felszámolási eljárások alaptalan kifogásokkal elhúzódnak, és erre tekintettel a jogosultak igen nehezen és későn jutnak hozzá a felszámolásban bejelentett követelésükhöz. A bírósági eljárási illetékek egyes emelése egyfelől a jogorvoslati eljárásokhoz kapcsolódó illetékmértékeket érinti, annak érdekében, hogy az elsőfokú bírósági döntés elleni fellebbezésre és a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelemre csak alapos ok esetén kerüljön sor.

(13.30)

Megjegyezni kívánom, hogy a fellebbezési eljárás illetékének emelése a felső határt érinti, nem pedig annak alsó értékét. Ezen túlmenően egyes tételes illetékek emelése is indokolt, mivel a jelenleg hatályos összegek alacsony volta az eljárás elhúzására sarkallja a feleket.

A magyar tudvalevőleg pereskedő nemzet, ezért az alaptalan pereskedésnek, a bíróság munkaterheinek minden alapot nélkülöző növekedésének egyik gátja lehet az eljárási illetékek mérsékelt emelése. Így például a házassági bontóperek illetékének emelését is javasoljuk. Ez a tény önmagában is megfontolásra inti a feleket, hogy feleslegesen ne pereskedjenek. Egyébként is az úgynevezett házassági bontópereket ügyvédi körökben úgynevezett ijesztési pereknek is szoktuk nevezni, ezzel is utalva arra, hogy a meggondolatlan pereskedéstől óvjuk egyrészt a feleket, másrészt a bíróságokat is. Egyébként az illetékmentesség megadásának lehetősége továbbra is nyitva áll, tehát senki sincs elzárva attól, hogy jogait bíróság előtt érvényesítse.

Tisztelt Ház! Két dologról szeretnék még szólni a javaslatban szereplő és az illetékhez kapcsolódó változásokról. Egyrészt az illetékelőleg intézményének átalakításáról, másrészt az ingatlanszerzéshez kapcsolódó illetékkedvezmények, illetékmentességek igénybevételéről szóló nyilatkozattételi határidő egységesítéséről. Azért tartom fontosnak kiemelni a javaslatból ezt a két területet, mert a jogkereső közönség ingatlanszerzés esetén nap mint nap találkozik az előbb említett kérdésekkel.

A hatályos szabályozás alapján ingatlanok tulajdonjogának, illetve vagyoni értékű jogának ajándékozási, valamint visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése esetén a bejelentett érték alapján illetékelőleget kell fizetni. Ennek eredeti célja az volt, hogy a költségvetés minél hamarabb illetékbevételhez jusson.

Az adóhatóságnak az illetékkiszabáshoz szükséges iratok megérkezését követően vizsgálni kell, hogy a bejelentett érték és az ingatlan tényleges forgalmi értéke megegyezik-e. Ezt követően dönt és bocsát ki fizetési meghagyást az általa megállapított forgalmi érték alapján számított illetékről, megjelölve az illetékelőleg és az illeték közötti különbözetet. Ez igen hosszadalmas eljárást jelent.

Annak érdekében, hogy az illetékelőleg minél hamarabb érkezzen meg a központi költségvetésbe, a javaslat szerint a NAV az illetékelőlegről egy önálló fizetési meghagyást adna ki a földhivatalhoz benyújtott iratok hozzá történő beérkezését követően szinte automatikusan. Amennyiben az illetékelőleg-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló bejelentett érték a forgalmi értékkel megegyezik, az illetékről és az illetékkülönbözetről nem kellene kiadni egy újabb fizetési meghagyást. A módosítás az adminisztrációs terhek jelentős csökkentését eredményezné az adóhatósági munkában.

A másik kérdés, amiről röviden szólni szeretnék, az ingatlanokhoz kapcsolódó illetékkedvezmények, illetékmentességek igénybevételéről szóló nyilatkozattételi határidő egységesítése. A hatályos illetéktörvényben nevesített kedvező szabályok igénybevételéről szóló nyilatkozat megtételére nyitva álló határidők jelenleg nem alkotnak egységet. A szabályozás átláthatatlansága és nem utolsósorban az adóhatósági munka megkönnyítése érdekében a javaslat általános jelleggel rögzíti, hogy a nyilatkozatot az ingatlanszerzés földhivatalhoz történő bejelentésével egyidejűleg kell megtenni. A szabályozás módosulásával a függő illetékügyek száma nyilvánvalóan csökkenne, a NAV illetékkiszabási munkája egyszerűsödne.

Végezetül a javaslatban szereplő egyetlen módosítást emelnék ki kuriózum, illetőleg érdekesség gyanánt. A javasolt törvénymódosítás expressis verbis rögzíti, hogy a forgalmi érték egyetlen esetben sem lehet alacsonyabb a vagyonszerző által bejelentett értéknél. Ezt a módosítást csak azért említem meg, mert ügyvédi praxisomban, de úgy gondolom, a kollégáim ügyvédi praxisában sem fordult még elő olyan eset, hogy alacsonyabb forgalmi értéket állapított volna meg a NAV a vagyonszerző által bejelentett forgalmi értéknél.

Az adótörvények és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosítására benyújtott javaslatot támogatom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Vágó Gábor LMP-s képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Vitányi István képviselőtársamra szeretnék reagálni a gépjármű-adóztatás megváltoztatása kapcsán. Az LMP is elkötelezett a tekintetben, hogy a gépjármű-adóztatás reformra szorul, viszont mi itt egy komplex, új adónemet szeretnénk bevezetni, mert úgy érezzük, hogy a regisztrációs adó és a súlyadó folyamatosan visszaélésekre ad lehetőséget, pont olyan visszaélésekre, amiket az önök által támogatandó adótörvény is tartalmaz, miszerint a regisztrációs adó, minél inkább följebb lépünk a kategóriában, annál inkább degresszív, azaz a luxusadókra arányában kevesebb adóteher járul a regisztrációs adó mértékén.

Tehát egyértelművé tették, hogy önök a luxus Audik és a lézerblokkolók kormánya. Már csak azt szeretném kérdezni, hogy mikor lesz adókedvezmény a lézerblokkoló vásárlására. Tényleg olyan szintre jutottunk el, amikor már folyamatosan a felső középosztályon fölüli rétegeket támogatjuk, csupán a gazdagoknak juttatunk adókedvezményeket, miközben lehet, hogy nagyon környezetbarát, alacsony fogyasztású autókon arányában, teljesítményük arányában sokkal nagyobb adóteher van, mint ezeken a luxusautókon.

Egyébként még egy fél mondat a válási illetékek kapcsán. Azzal ne érveljünk már, hogy majd akkor nem lesz annyi válóper meg pereskedés, ha megnöveljük az illetéket! Itt emberi sorsok, tragédiák vannak minden egyes válás mögött. Nem hiszem, hogy emberek azért el fognak állni a válókeresettől, hacsak nincs annyi pénzük, hogy kifizessék ezt az illetéket, mert annyira szegények, hogy majd azért nem fognak elválni, mert magas a válás illetéke.

Kérem szépen, nézzék át ezt az adótörvény-javaslatot, és tényleg ne a leggazdagabbakat hozzák megint helyzetbe luxusautókkal. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Vitányi István képviselő urat illeti a szó, Fidesz.

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Már az egyik felszólalásomban is mondtam, hogy az LMP és a Jobbik képviselői megtanultak egy tételt, és bármiről beszélünk, ők mindig másról beszélnek.

Vágó Gábor, ha figyelte volna a mondandómat, én a regisztrációs adóról egy árva szót nem szóltam. (Dr. Józsa István: Ez a baj!) Nem a regisztrációs adóról beszéltem, hanem az átírási illetékről, és a kettő között nincs semmiféle kapcsolat.

Ami pedig a bontópereket illeti, tudom, hogy az LMP soraiban olyan emberek ülnek, akik mindenhez értenek. Én jó néhány bontóperben részt vettem már mint ügyvéd, tehát gyakorlatból mondtam azt, amit mondtam. Én nem azt mondtam, hogy az illetékek emelése egy csapásra csökkenteni fogja a bontóperek számát, nem is beszélve arról, hogy ha figyelt volna, hogy mit mondtam, akkor azt is mondtam, hogy a költségmentesség igénybevételének a lehetősége továbbra is fennáll - tehát nem ez.

Nagyon sok esetben első felindulásukban a felek bejönnek az ügyvédhez, hogy azonnal indítsuk meg a bontópert, mert aztán ez a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, majd a későbbiek során jön, hogy á, mégis meggondolta magát. Jobban megfontolásra kényszeríti az, ha magasabb illetéket kell már eleve leróni, mint ha alacsonyabb illetéket. Nem azt mondom, hogy ez az egyetlenegy üdvözítő megoldás, de ez is az irányba tendálja a feleket, hogy minél megfontoltabban, meggondoltabban döntsenek arról, hogy felbontok-e egy házasságot vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre szót kér Volner János jobbikos képviselő úr.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Vitányi képviselő úr, ön úgy fogalmazott, hogy egyes illetékek emelése indokolt volt, és folyamatosan azt halljuk minden egyes adóemelésnél a kormánypárti képviselők részéről, hogy ez is indokolt volt, az is indokolt volt. Legutóbb a gázolaj jövedéki adójának emelése is indokolt volt.

Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez az utólag jött bölcsesség miért nem nyilvánult meg a választások előtt, amikor a választási programot meg kellett fogalmazni. Ugyanis abban szívesen olvastam volna, hogy a Fidesz szerint indokolt a gázolaj jövedéki adójának megemelése, indokolt az, hogy államosítják a magánnyugdíjpénztárakat, és gyakorlatilag felél a költségvetés 2700 milliárd forintnyi nyugdíjpénztári vagyont, vagy államadósság-csökkentésre fordít. Én arra vagyok kíváncsi, hogy miért nem magyarázták ezt meg a választások előtt, hogy ezek indokolt dolgok, miért ez az utólag jött bölcsesség az, ami állandóan előtör a kormánypártból.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(13.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Nyikos László képviselő úr, Jobbik.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Azzal kezdem, hogy én is nehezményezem, hogy a miniszter úr nincs jelen. Két okom van rá azon túlmenően, hogy ezt már mások is szóvá tették. Az egyik az, hogy a költségvetési bizottságot is igen ritkán tiszteli meg a jelenlétével. Ez nem európai gesztus. A másik pedig, hogy holnap, mint bejelentette, nem lesz jelen a költségvetési vitában sem. Ez enyhén szólva nem európai gyakorlat. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik egy személyes természetű. Mi valamikor kollégák voltunk az átkosban, és megkérdeztem volna a miniszter úrtól, hogy mi az oka annak, hogy ilyen sokat felejtett abból a sok mindenből, amit valamikor együtt műveltünk jól-rosszul az egykori pénzügyminisztériumban. Olyan megfogalmazásokat használt, amik enyhén szólva meghökkentők. Ha ezt az előadást, ezt az expozét, amit itt hallhattunk tőle reggel, egy konferencián mondja el, ahol úgymond szándékosan vitát akar gerjeszteni, akkor ennek még lett is volna funkciója, mert nagyon vaskosakat mondott. Egy törvényjavaslat felvezetésénél ezeket a szakmailag rendkívüli módon vitatható és vitatandó kijelentéseket talán nem kellett volna elmondania, sokkal inkább azokat az érveket, azokat a szakmai és jogi érveket, amik a törvényjavaslatot, amit ideterjesztett, alátámaszthatták volna.

Az adórendszerről, az adófilozófiáról beszélt, persze nem baj, hogy ezeket említette. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a forgalmi típusú, fogyasztáshoz kötött adókat preferálja. Ez felfogás kérdése. A személyi jövedelmekhez kötődő adókat kevésbé tartja meghatározónak. És nem beszélt a vagyonadóról, ami a harmadik lehetséges forrása az államnak, amikor a kiadásaihoz szükséges jövedelmekre szert akar tenni. Itt már szóba került a vagyonadó kérdése, erről nem tett említést a miniszter úr, jóllehet adófilozófiáról beszélt.

Én például roppant kíváncsi lennék arra, hogy mi az oka annak, hogy a Fidesz-KDNP-kormányszövetség ilyen látványos módon tartózkodik attól, hogy vagyoni típusú adókat alkalmazzon, használjon, mondjuk, kevésbé a forgalmi típusú adókkal szemben. Ennek nyilván megvannak az okai, amikre nem kívánok kitérni, hiszen csak spekuláció lenne belőle. Csak tényként rögzítem, hogy ezt a fajta adónemet nem használja, miközben itt 30 törvényt módosít a törvényjavaslat, és 350 paragrafust kodifikál. Mind a kettő rettenetesen nagy szám.

Hogyha egy külföldi befektető vagy akár egy hazai kezdő vállalkozó vállalkozni kíván, akkor borzasztó nehéz helyzetben találja magát, mert jogi szakértőkkel, könyvvizsgálókkal, adószakértőkkel és más szakértőkkel kell konzultálnia ahhoz, hogy eligazodjon ebben a hatalmas dzsungelban, ami a magyar adó-, illeték-, járulékproblematikát illeti. Tehát az adónak azt a funkcióját, amit a miniszter úrral együtt tanultunk valamikor, hogy tudniillik egyszerűség, áttekinthetőség, nem nagyon teljesíti egy ilyen bonyolult adórendszer.

Elsődleges funkcióként ő azt jelölte meg, hogy a fedezeti funkciót teljesíti, tehát azt, hogy ez a javaslat igyekszik fedezetet teremteni ahhoz a hiánycélhoz, amit ismerünk, a 2,5 százalékos hiánycélhoz, konkrétabban ahhoz az országvédelmi alaphoz, amibe a kormány 150 milliárd forintot kíván elhelyezni. És ennek érdekében favorizálja vagy szinte fetisizálja az adó fedezeti funkcióját, jóllehet annak más funkciója is van, nem utolsósorban az igazságosság, ami az ő filozófiájában döbbenetes módon teljesen negligálva lett.

Nagyon korrekt a miniszter úrtól, hogy megfogalmazta, szó szerint is tudom idézni, mert felírtam: "Nem célja az igazságosság az adónak." Kérem szépen, együtt tanultuk annak idején, és nekem volt szerencsém a Corvinus Egyetemen oktatni, mielőtt idekerültem volna önök közé. Azt a diákomat, aki az igazságosságot mint nem létező adókövetelményt nem ismeri, megbuktattam volna teljes joggal, mert ez minden tananyagban szerepel. Szóval ilyen, úgymond brutálisan neoliberális álláspontot megfogalmazni, hogy nem is törekszik az adórendszer az igazságosságot érvényesíteni, kérem szépen, Bokros Lajos elpirul, amikor hallja ezt a megfogalmazást, mert az ő 16 évvel ezelőtti stabilizációs programja, ami erőteljesen neoliberális vonásokat hordozott magán, az se mondott ilyet.

Tehát meghökkentőek ezek az adófilozófiai, adórendszerbeli megközelítések, de mint mondtam, ezeket lehetne egy konferencián vitatni. A szomorú az, hogy itt politikai vita folyik, és szomorú az, hogy egy vezető kormányszövetségben ilyen mértékű közömbösség vagy ilyen mértékű meg nem értés áll az adófunkciók teljesítése előtt.

Beszélt a miniszter úr az érvényesíthetőségről, ami egy szintén fontos adófunkció, tudniillik olyan adókat érdemes bevezetni, amiket be is lehet szedni. Természetesen erre hatalmas apparátusa van a kormánynak. A létszámot nem tudom, mert ezt nem közli a költségvetési törvényjavaslat, ezt sem többek között, majd holnap beszélek róla. De megint fel kell arra hívni a figyelmet, hogy amikor ilyen erőltetett adóelőírások vannak, akkor a társadalom különböző rétegeit egymásnak ugrasztja ez az adórendszer. Az adóellenőr ellenségnek tekinti azt a kisvállalkozót, akinek az adóját be kell úgymond szedni. A kisvállalkozó retteg az ellenőrtől, az ellenőr pedig ellenségesen közeledik az adófizetőhöz vagy akár a magánszemélyhez, miközben együtt kellene működniük. Ez rossz irányba viszi az egész társadalmat, amikor a közös célok megvalósításához szükséges jövedelmeket kell összeszedni.

Nekem az a jóslatom - bár tévednék! -, hogy ha ezek a számok, amik itt megjelennek előttünk, törvényerőre emelkednek, abban lehetünk biztosak, hogy a feketegazdaság még feketébb lesz, a szürke feketébb lesz, mert 25 százalékhoz képest 27 százalékos forgalmiadó-kulccsal még inkább megéri majd kikerülni az áfát, még inkább megéri majd számlagyárakat működtetni, mert a kockázat ugyan növekszik, de a remélt haszon is kecsegtet. Érdemes lesz ezt kikerülni.

Nem is beszélve arról, hogy mennyire meg fogja ez növelni a határon túli kishatárforgalmat. Sopronból már Ausztriába járnak tankolni, olcsóbb a benzin, és nagyon sok áru olcsóbb már most is, és ez még inkább így lesz; nem is beszélve az ország másik végéről, hogy ott ilyen téren mi van. Tehát az áfakulcs emelése, a szegények adójának az emelése egy brutális lépés az egész társadalommal szemben, szakmailag meg, komolyan mondom, én szégyellem magam a miniszter úr helyett: ekkora fantáziája van csak a pénzügyminisztériumnak, hogy 2 százalékkal megemeli az áfakulcsot? Ehhez nem kell szakértelem, kérem! Hát miért nem emeli 30 százalékra? Még egyszerűbb a helyzet: 1 százalék áfa 25 milliárd forint, 2 százalék 50 milliárd forint, és így tovább fölfelé, és valahol meghúzom a vonalzóval. Ehhez nem kell közgazdasági egyetem, elég hozzá egy titkárnő, aki ezt kiszámolja.

Tisztelettel jelentem, vegyék vissza ezt az Európa-csúcsot döngető vagy azt megcélzó 27 százalékot, a 27 százalékról 25 százalékra vegyék vissza. És azt az úgymond hiányzó 50 milliárd forintot, ami emiatt adódna, viszonylag egyszerűen meg lehet találni. Önök egy 150 milliárd forintos országkockázati alapot terveznek.

(13.50)

Ez megint a kormány zsebpénze, mert meg nem mondja, hogy mire akarja költeni. Nehéz az élet, tudjuk mindannyian, de hát ez nem úgy működik, hogy majd megtervezzük, aztán én meg elköltöm - mármint a kormány. Tehát vegyék vissza 100 milliárdra az országkockázati alapot, és megvan úgymond a fedezete a 2 százalékos áfakulcsnövelésnek, és marad a 25 százalék. Mert ez egyébként egy elképesztő és tényleg Európa előtt szégyellnivaló helyzet, hogy Magyarország élen jár az áfakulcsoknak a mértékében.

Egy másik kérdést még szeretnék megemlíteni azzal kapcsolatban, szűkebb szakmám szempontjából, hogy a 30 törvény, ami módosítás előtt áll, többek között a társasági törvényt is módosítja, ez speciel szimpatikus, tudniillik az, hogy a társaságok belső mechanizmusába beépítenek egy audittanácsot, ami a belső ellenőrzést erősíti.

Nagyon rendben van ez így, bár ott sokféle ellenőrző mechanizmus van, többek között felügyelőbizottság is, de tisztelettel felhívnám a figyelmét arra a miniszter úrnak, ha itt lenne, vagy az államtitkár úrnak, nem először mondom, hogy ugyanezt az ellenőrzési igényt vagy szigort vagy követelményt tessék már a közszférában is megteremteni! A közpénzügyi törvényt nem hozták önök ide, pedig ígérték júniusra, a nyomait se lehet látni. A közszférában a központi költségvetési szerveknél is szükség lenne ilyenfajta ellenőrző mechanizmusokra, mert a közpénzekkel való elszámoltatás színvonala az katasztrofális. Nem először mondom, de mindig el fogom mondani, ahányszor szót kapok, addig, amíg itt lesz önök között a helyem.

Befejezésül, elnök úr, azt gondolom, hogy ez az adótörvénycsomag nagyon sok szempontból problémás, a szellemét tekintve is és a szakmai színvonalát tekintve is, ez megérne egy átdolgozást, és ha ilyen formában fog itt továbbra is előttünk feküdni, ezt mi nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként megadom a szót Ughy Attila képviselő úrnak, Fidesz.

UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Semmiképpen nem szeretném szakmai mivoltában az előttem szólót megcáfolni, de azért arra felhívnám mindenféleképpen a figyelmet, és nem szeretném a levegőben hagyni azt, hogy amit a benzinárakról mondott, az nem valós. (Babák Mihály: Más se!) Saját empirikus tapasztalatom is ezt mutatja, de hogyha felüti egyébként az újságokat, amik nem olyan régen megjelentek, akkor ajánlom figyelmébe a ma megjelent újságnak az összeállítását, ahol Ausztriára vonatkozóan legalább 5 százalékkal alacsonyabb benzinárak vannak Magyarországon, mint Ausztriában, ugyanez igaz Szlovákiára, ugyanez igaz a környező országok közül szinte mindegyikre, kivétel nélkül Romániára és Ukrajnára.

Lehet, hogy az előttem szóló egyébként közgazdaság-elmélet tekintetében mindenféleképpen szaktekintélynek számít, de azt gondolom, hogy ezt a hozzászólást, legalábbis ezt az elemét nem tekintette és nem járta körül kellőképpen, mielőtt szólásra emelkedett volna.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Scheiring Gábor képviselő úr, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Itt az áfa kapcsán felmerült a lyuktömködés, hogy honnan lehetne még forrásokat beszedni, és én ehhez szeretnék hozzászólni, különösen arra figyelemmel, hogy Rogán Antal belenézett a költségvetési kiadványunkba, és semmi mást nem talált benne, mint a háromkulcsos igazságos jövedelemadót.

Ennek nagyon örülök, hogy ezt megtalálta, nem áll módomban neki átnyújtani, de egy apró részletre még felhívnám a figyelmet. Sok ilyen apró részlet van, ami szerintem érdekelheti a képviselőtársaimat és adott esetben azokat is, akik nézik online vagy a tévén keresztül a közvetítést, ez pedig a kkv-k és a nem kkv-k adóztatásának a kérdése. A befektetések árfolyam-nyereségadóját 25 százalékról 16 százalékra csökkentették, ezzel egy darab kis- és közepes vállalkozás nem tud élni. Kérdem én, hogy ennek milyen hatása van a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére.

Hogyha csak a tőkeadózást egységesen 20 százalékra módosítanánk - mondom még egyszer, a kis- és közepes vállalkozások gyakorlatilag nem éreznék ezt a terhet, csak azok a legnagyobb vállalatok, amelyek amúgy is egy sor indokolatlan adókedvezményben részesülnek -, ez több milliárddal, számításaink szerint körülbelül hatmilliárddal növelné a költségvetés bevételeit. Ezzel például, nem akarok ötleteket adni, de szívesen megteszem, hogyha van rá lehetőség, úgyhogy egy ötlet: 6 milliárddal például meg tudnák a kétszeresére növelni az eszközkezelőnek a költségvetését.

Egy másik ilyen igazságtalanság szerintem a tőzsdén jegyzett vállalkozások osztalékának járulékmentessége. Miért van az, kérem szépen, hogy egy tőzsdén jegyzett vállalkozás osztaléka után nem kell járulékot fizetni, egy kis- és közepes vállalkozásnak viszont 14 százalékos ehót kell fizetnie? Miért kell a kis- és közepes vállalkozásnak járulékot fizetnie, a tőzsdén jegyzett cégnek pedig nem? Ez lenne a kérdésem.

Nyugodtan ki lehetne terjeszteni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ezt a járulékfizetési kötelezettséget a tőzsdén jegyzett cégekre, és akkor a 27 százalékos áfa helyett mindjárt lennének olyan területek, ahonnan újabb forrásokat lehetne bevonni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mágori Józsefné fideszes képviselő asszony is előre bejelentette a felszólalását, ő következik.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatból a népegészségügyi termékdíjról szeretnék néhány szót mondani.

Nagy vita kavarog az én választókörzetemben, hogy jogos-e ez a termékdíj egyáltalán és ennek emelése. Próbáltam utánanézni: meg kell állapítani, hogy Magyarországon 400 ezer cukorbeteg ember van, és a betegség a városokban sokkal gyakoribb. Ennek egyik oka az, hogy Magyarországon 36 kiló cukor fogy fejenként, magyarul naponta 10 dekagramm. Ez a cukor egyes kutatások szerint a cukorbetegségen kívül is nagyon ártalmas a szervezetre.

A sófogyasztásunk sem áll különben, az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet szerint Magyarországon 15-20 gramm cukor fogy fejenként naponta, magyarul 7 kiló körüli a fogyasztás évente, ami nagyon rossz következményekkel jár. A konyhasó fogyasztásának következményei a vese túlterheltsége, a szív- és keringési betegségek és a magas vérnyomás.

Tehát el kell mondanunk, hogy a mértéktelen cukor- és sófogyasztás nagy egészségrombolást okoz. Ennek következményeit az egészségügynek kell kompenzálni. Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy fenntartása nagyon költséges. Az egészségügy forrásai bővítésének érdekében a népegészségügyi termékadót vezettük be, közismert nevén a chipsadót.

A mostani változtatás a következő: az üdítőitalok és cukrozott készítmények forgalmának pontosítása, így az adókötelezettség feltételének azt kell tekinteni, hogy a termék tartalmaz-e hozzáadott cukrot. A 25 százaléknál nagyobb gyümölcshányadot tartalmazó italok, sűrítmények, nektárok, gyümölcslevek mentesülnek a népegészségügyi termékadó alól, ez a kör bővül legalább 25 százalék zöldséghányadot tartalmazó italokkal. Az energiaitalokra eddig érvényes 8 százalékos cukortartalomra vonatkozó korlátot eltörli, akkor adóköteles a termék, ha tartalmaz koffeint és taurint. Az üdítőitalok adómértéke 5 forint/literről 7 forint/literre, a cukrozott készítmények adómértéke 100 forintról 150 forint/kilóra emelkedik, a sós snackeké és ételízesítőké 200 forint/ kilogrammról 250 forintra emelkedik. Az ízesített sörök és az alkoholos frissítők adómértéke literenként 20 forint lesz.

Remélhetőleg a fiskális bevételeken kívül, amely természetesen segít az egészségügy finanszírozásában, más következmény is lesz, gondolok arra, hogy az élelmiszeripar alkalmazkodik a helyzethez, és csökkenti az egészségre ártalmas cukor- és sótartalmat, sőt, abban reménykedem, hogy a népegészségügyi termékdíj bevezetésének másik hasznos hozadéka a magyar gyümölcstermelés fellendülése lesz.

Az egészséges táplálkozási szokások támogatása a hazai mezőgazdasági termékeknek kedvez, segíti a helyi termelés és az élelmiszer-biztonság megerősítését, így kérem, hogy képviselőtársaim támogassák a népegészségügyi termékdíj emelését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre Vágó Gábor LMP-s képviselő urat illeti a szó.

(14.00)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mágori Józsefnétől szeretném kérdezni, mint akiről tudom, hogy a zöldség-gyümölcs iparban, illetve ezen a területen, szektorban dolgozik, hogy támogatni tudná-e pont azon okokból, az élelmiszer-önrendelkezés és az egészséges táplálkozás szempontjából azt az LMP-s módosító javaslatot, amely a zöldség, gyümölcs áfáját 5 százalékra csökkenti.

Pontosan tudom, hogy fideszes képviselők is adtak be ilyen szintű módosító javaslatot, de úgy érzem, hogy ezt a kérdést idén is meg kell vitatni, mert a magyar mezőgazdaság, a magyar agrárium és az egészséges táplálkozás ér ennyit, hogy az Országgyűlésben erről beszéljünk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló előtt még kettő percre a most bejelentkező Mágori Józsefnének adom meg a szót.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban mezőgazdasággal érintett vállalkozása van a családomnak. Jogosnak tartom Vágó Gábor kérdését, de mindig ahhoz kell alkalmazkodni, amilyen gazdasági helyzet van egy országban. Valóban, Európában nem versenyképes a mi 25 százalékos áfánk, sőt a 27 százalékos jövőre, mert például Németországban a mezőgazdasági termékek adója 7 százalék, de sajnos Magyarországnak olyan a gazdasági helyzete, hogy nem engedheti meg most azt a luxust, hogy a mezőgazdasági termékekre visszaviszi az adót akár 20 százalék alá.

Úgyhogy kérem az LMP-s képviselőket, hogy legyenek türelemmel, és talán 2013 már egy olyan gazdasági év lesz, ahol a mezőgazdasági kormányzat a várt vagy remélt lépéseket megteszi.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Vágó Gábornak adom meg a szót.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Sajnos nem tudunk türelemmel lenni, 21 éve folyamatosan türelmet kérnek az agráriumban dolgozóktól, és mi úgy érezzük, hogy ezt a türelmet már nem lehet megadni. Egyszerűen a magyar árut a magyar polcokra kell eljuttatni, hogy a hazai kereskedelem és a helyi kereskedelem föllendüljön. Ameddig a kormányzat ennek folyamatosan gátat szab, és az áfaemeléssel még nehezebb helyzetbe hozza a magyar termelőket, addig nem tudjuk ezt a türelmet megadni.

Kérem, gondolják át a fideszes képviselők - pontosan tudom, hogy nagyon sokan foglalkoznak mezőgazdasággal -, hogy hogyan lehetne a magyar termékeket versenyképesebbé tenni. Az 5 százalékos kulcs a zöldség- és gyümölcstermékekre a versenyképességet szolgálja. Kérem, gondolják át újra!

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Volner János jobbikos képviselő úr következik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Mágori Józsefné képviselőtársam részére megint csak azt kell mondjam: az utólag jött bölcsesség, hogy nem engedheti meg magának az ország. Most citálhatnék egy rakás olyan nyilatkozatot, amiket az önök vezető politikusai tettek a gazdasági válság tetőzésekor, amikor a legnagyobb volt a veszély a világban, akkor követelték hangosan 300 forintos benzinárak mellett a jövedéki adó csökkentését, és azt szórták a szocialisták fejére, hogy ezt nem hajtják végre. Ehhez képest most itt vannak, jövedéki adót emelnek.

Korábban ellenzékből követelték hangosan a zöldség-gyümölcs ágazat megsegítését az áfatartalom csökkentésével. Megjegyzem egyébként, hogy két és fél millió tonna helyett - hatásvizsgálatok szerint - három és fél millió tonna zöldséget és gyümölcsöt lehetne Magyarországon előállítani, ha alacsonyabb lenne az áfa kulcsa. Ez az, ami serkentené a magyar gazdaságot. Önök azonban most, kormányra kerülve, már a megjött bölcsességgel azt magyarázzák, hogy természetesen erre sincs pénz, bár ellenzékből még úgy tűnt, hogy van.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Mágori Józsefné, Fidesz.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azért szeretném Vágó Gábor hozzászólását pontosítani. Ha Magyarországra importélelmiszer érkezik, a vevőnek a magyar áfát kell utána kifizetni. Tehát tulajdonképpen a beérkezett külföldi mezőgazdasági termékek után is ugyanaz az áfa jár, mint a Magyarországon termeltek után. Maradjunk ennyiben, hogy ez az áfatörvény része.

Volner képviselő úrnak pedig annyit szeretnék mondani, hogy nagyon népszerű és nagyon könnyű ellenzékből jó tanácsokat osztani (Felzúdulás, közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.), így van, ebben egyetértek, de a reális valósághoz pedig alkalmazkodni kell, és ennek az államnak a finanszírozhatósága most a legfontosabb feladatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek, Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Mágori Józsefnének szeretném mondani: tisztában vagyok az áfa mibenlétével, hogy mit jelent (Babák Mihály: Ami nem biztos.), és pontosan ezért az LMP nyújtott be egy olyan javaslatot - Babák úrnak is mondom, hogy nyugodtan nyomhat ön is kétperces gombot -, hogy a használatarányos útdíj bevezetésével pontosan azokat az importőröket adóztatnánk meg, akik mondjuk, külföldi termékeket hoznak be az országba.

A magyar költségvetésnek 60 milliárd forint bevételt jelentene számításaink szerint a használatarányos útdíj, míg az áfakulcs levitele a zöldség-gyümölcs tekintetében 40 milliárd forint kiadást jelentene. (Babák Mihály: És mi van, ha rosszul számoltatok?) Tehát úgy tudunk egy egyenlegjavító tételt elérni, plusz 20 milliárd forintot, hogy a magyar termelőket és a helyi árut hozzuk helyzetbe. Itt csak nyerni tud a költségvetés, tekintsék át a javaslatainkat, és érdemi megfontolásra javaslom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Karvalics Ottó képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt.

KARVALICS OTTÓ (KDNP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagy örömmel és nagy tisztelettel hallgatom önöket, csak egyetlenegy dolgot felejtenek el. Vitatkozunk a mai napról, képviselőtársaim elmondták, hogy 21 éve nyűglődünk az áfával meg a mezőgazdaság támogatásával, evvel nyűglődünk. Ez a költségvetés, amit holnap tárgyalunk, és ez az adórendelet arra jó, hogy ezt a 21 évet próbáljuk rendbe tenni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra. Úgy gondolom, hogy az adórendeletek is a jövő évet próbálják megalapozni, a költségvetés is azt teszi lehetővé, hogy azt az 1000 milliárdot, amit örököltünk, próbáljuk kezelni. Ha ezt nem kezeljük, akkor nagy baj lesz.

A holnapi, holnaputáni rendbetétel nem annyira egyszerű, mint ahogy képviselőtársaim elmondják. Úgy gondolom, hogy azt a 21 évet nem tudjuk elfelejteni, nem tudjuk sutba tenni, föltehetjük a következő négy meg a következő ciklusból is még legalább két évet, hogy egyáltalán egyenesbe tudjunk jönni. Úgy gondolom, innen kellene kiindulni ezeknek a törvényjavaslatoknak a tárgyalásánál. Örülnék neki, ha ezt figyelembe vennék, és támogatnák a mostani költségvetést is, és a mai napon tárgyalt adórendeletet is, mert így valóban - egyetértek képviselőtársnőmmel -, 2013-ban lehet, hogy egy jobb törvényt, az embereknek egy jobb életet tudunk biztosítani.

Úgy gondolom, hogy ezek a törvények lehetőséget adnak arra, és a 16 százalékos adó is, hogy azok a vállalkozások, amelyek talpra tudnak állni, munkahelyet teremtsenek. Higgyék el, az a fajta munkahelyteremtés, amit most mi is csinálunk, átmeneti állapot. Amit húsz évig egyfolytában csináltunk, az nem megoldás. Úgy gondolom, hogy valós munkahelyeket kell teremtenünk, ehhez pedig föl kell tőkésíteni egy társadalmi réteget, amelyik foglalkoztatni tud, van rá lehetősége, van rá akarata és van munkabírása is. Ehhez kell ez a mostani adó- és a holnap tárgyalt költségvetési törvény elfogadása. Azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Kovács Tibor MSZP-s képviselő. (Babák Mihály: Szűzanyám!)

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Most kaphattunk néhány példát arra, hogy a Fidesz képviselői hogyan szaladnak bele napról napra azokba a pofonokba, amit ellenzéki korukban indítottak el. Ebbe a kategóriába tartozik természetesen a jövedékiadó-emelés kérdése, meg számos más ügy, amit ellenzéki képviselőként mondtak, javasoltak itt az Országgyűlésben, és most elfeledkeznek ezekről a javaslatokról.

Rátérve a hozzászólásom lényegére, amit arra szeretnék építeni, hogy egyrészt mi van abban a törvényjavaslatban, amit benyújtottak, másrészt mit mondott itt a miniszter úr, és gyakorlatilag a kettő hogyan találkozik egymással, vagy inkább a miniszter úr által elmondottakból kiderül a Fidesz valóságos szándéka bizonyos ügyekben.

Azt elmondtam már egy kisebbségi vélemény előadójaként, hogy a miniszter úr által elmondottak szinte egyetlen szavával sem tudunk egyetérteni, és ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, a miniszter megállapításainak fele egyszerűen tényszerűen nem is volt igaz, mert hiszen amiket mondott a miniszter, azzal nap mint nap szembesülhetnek önök is saját maguk. Talán azért nincs is itt az önök frakciójából azon képviselők közül egy sem - ne haragudjanak, ha önökre ezt mondom -, akik egyébként meghatározták a Fidesz gazdaságpolitikai tevékenységét vagy véleményalkotását az elmúlt nyolc évben, azok közül egy sem ül itt a teremben.

Nem beszélve arról, amit Nyikos képviselő úr is említett, hogy a kormány képviseletében ön, államtitkár úr, egyedül van itt. Az előző kormány időszakában a költségvetés tárgyalásakor, illetve az adótörvények tárgyalásakor elő nem fordult az, hogy szakminiszterek ne ültek volna benn itt a székekben, mert számos kérdésre illene a kormány nevében a szakminisztereknek reagálni és válaszolni.

(14.10)

Az is meglehetősen furcsa egyébként, megjegyzem, hogy az ellenzéki oldalról elhangzó kritikai észrevételekre államtitkár úr sem veszi a fáradságot, hogy egyáltalán valamiféle szakmai választ megpróbáljon adni.

A miniszter sikeresnek nevezte az elmúlt másfél évet. Jó lenne, ha számba vennénk, hogy mely elemeit tekinti a miniszter sikeresnek. Kiemelte például, hogy egykulcsos adót vezettek be. Az ő hozzászólásából is kiderült, de az ellenzéki véleményekből mindenképpen, hogy tisztán egykulcsos adó - ami egyébként nem is teljesen tisztán egykulcsos adó Magyarországon se - nincs egész Európában. Az a megállapítása meg abszolút kiverte a biztosítékot, amit megjegyzett, hogy ez nem az igazságosság kérdése. Ha azok az államok, tisztelt képviselőtársaim, ahol többkulcsos, némely országban öt- vagy hatkulcsos személyi jövedelemadó-rendszer van, mégis sikeres gazdaságot működtetnek, akkor mégiscsak arról van szó, hogy az adórendszer egyrészt a versenyképesség szempontjából meghatározó, másrészt pedig az igazságosság szempontjából is meghatározó kérdéskör. Mi mással lehetne azt szabályozni, hogy akiknek magasabb, sőt kiemelkedően magas jövedelmük van, azok nagyobb mértékben járuljanak hozzá mindannyiunk közterheinek a viseléséhez? Úgy gondolom, hogy az igazságosság abszolút értelemben ily módon fogalmazható meg, és nem azzal az abszurd állítással, amit mondanak, hogy mindenki fizessen 16 százalékot, slussz-passz, függetlenül attól, hogy egyébként milyen jövedelme van.

Ugyancsak megfogalmazta a miniszter úr, hogy nekünk talán az ázsiai országok adórendszerével kellene versengenünk, mert akkor leszünk versenyképesek. Tudják, mit jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy a Fidesz-kormány fel akarja számolni azt a szociális ellátórendszert, amely példaértékűként működött egész Európában és működik most is, mert az ázsiai országok olyan adórendszert működtetnek, hogy ott gyakorlatilag nincs szociális ellátórendszer. Tulajdonképpen ezt is meg akarja szüntetni a Fidesz-kormány. Elindultak ezen az úton. Éppen ma kezdődik annak a törvényjavaslatnak a tárgyalása, amely megszünteti azokat a nyugdíjkedvezményeket, amelyek az egyes foglalkozási ágakhoz - a bányászathoz és egyéb foglalkozási ágakhoz - tartoznak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elindultak azon az úton, ami gyakorlatilag az ázsiai szociális ellátórendszer bevezetését tűzi ki célul Magyarországon. Ezt akarják? Ezzel egyetértenek? Ez egyszerűen elképesztő, elfogadhatatlan és elképzelhetetlen! Idevezet az az út, amelyen elindultak, és nagyban bólogattak arra, amit itt a miniszter elmondott.

Aztán beszélt az államadósság kérdésköréről. Egyik képviselőtársam már utalt arra, hogy az Államadósság Kezelő Központ honlapján néhány nappal ezelőtt világos és egyértelmű adatok voltak arra vonatkozóan, hogy az elmúlt másfél évben nemhogy csökkent volna az államadósság, hanem növekedett. Erre fel gyorsan levették a honlapról, ma nincs rajta semmi és nem olvasható. Önök szerint ez a demokrácia, ez tartozik a parlamentarizmushoz, hogy a képviselők valós adatokkal ismerkedhessenek meg, és azok alapján hozzanak döntéseket.

Beszéljünk a chipsadóról, amiről önök olyan nagy szeretettel beszélnek, és elkábítanak mindenkit azzal a valótlansággal, hogy az ebből befolyó jövedelmeket majd az egészségügy fejlesztésére fogják fordítani. Tudják a képviselők, különösen az egészségügyi bizottsági tagok, hogy ez micsoda hazugság, mert egy fillérrel sem nő az egészségügy finanszírozása és támogatottsága a következő évben a chipsadóból befolyó bevételekkel, hiszen a másik oldalon ennyivel kevesebbet tesznek bele a költségvetésbe.

Őszintén kellene beszélni, tisztelt képviselőtársaim, és meg kellene fogadni azokat a javaslatokat, amiket mi megfogalmaztunk egy igazságosabb adórendszer bevezetésére, és akkor ezeknek a problémáknak a jelentős része kezelhető lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Karvalics képviselő úrnak szeretném mondani, ha már a huszonegy évet emlegette és a huszonegy év adósságait: ön elfelejti KDNP-s képviselőként, hogy ebből a huszonegy évből önök majdnem tíz évig kormányon voltak. Azt, ahol az ország most tart, ezt a huszonegy évet a jelenlegi kormány és a mellettünk található MSZP közösen hozta létre, közös munkájuknak köszönhető, hogy az ország jelen pillanatban itt tart. Ön tehát ne beszéljen huszonegy évről és huszonegy éves adósságról, hiszen a KDNP képviselői közel tíz évig kormányon voltak ebből a huszonegy évből.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(A jegyzői székben Göndör Istvánt Nyakó István
váltja.)

ELNÖK: Két percre Scheiring Gábor képviselő úr következik.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Örülök, hogy végre kimondják, az a céljuk, hogy feltőkésítsenek egy társadalmi csoportot. Arra biztatnám önöket, hogy ezt büszkén kommunikálják, és ne arányos egykulcsos adóról meg hasonlókról beszéljenek. Végre itt az igazság, fel kell tőkésíteni egy szűk társadalmi csoportot. Én ezzel szemben azt gondolom, hogy munkahelyeket kellene létrehozni, és ehhez a járulékokat kellene csökkenteni, mert ezáltal lehet elérni azt, hogy a jelenleg munkanélküliek munkához jussanak.

Egyben reagálnék Rogán Antal képviselőtársam felszólalására - remélem, hogy majd eljut hozzá az üzenet -, aki azt állította, hogy az LMP javaslata adóemeléseket tartalmazna jelentős társadalmi csoportok számára. Szeretném ezt szám szerint megcáfolni. Nézzük az LMP javaslatát, összehasonlítva számszakilag, hogy hogyan nézne ki egy átlagos kereset, mondjuk, a középosztályban a harmadik, azaz a középső jövedelmi ötödben. A mi javaslatunkkal 2012-ben 90 ezer forint lenne a nettó átlagbér, a Fidesz javaslata szerint 82 ezer, Gyurcsány 2009-es javaslata alapján pedig 81 ezer forint. Tehát 90, 82 és 81 ezer. Egyértelmű, hogy a középosztály jelentős részében növekmény lenne. De nézzük az adóterhelést is ugyanebben a csoportban, azaz középosztály, harmadik jövedelmi ötöd: LMP 35 százalék, Fidesz 46 százalék, Gyurcsány 2009: 44 százalék. Tehát egyértelmű az összehasonlításban, hogy jelentős jövedelemnövekedéssel járna a mi háromkulcsos igazságos jövedelemadónk, és a járulékcsökkentéssel kiegészítve a munkahelyteremtést is egyértelműen elő tudnánk mozdítani, amit - higgyék el - el lehet érni úgy is, hogy a társadalom döntő része jobban járjon, vagy ha tetszik, a társadalom döntő részét fel lehet ezzel tőkésíteni, és elő lehet mozdítani a munkahelyteremtést.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Babák Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Amikor adótörvények vannak napirenden, senki sem boldog, pláne akkor, ha netalántán némi módosulás is van benne, mert megszoktuk, ami volt és elmozdulni ettől nem igazán van kedvünk, hacsak drasztikusan nem csökkenti egy kormány a lehetőségeihez képest az adóterheket.

Mélyen tisztelt Hölgyein és Uraim! De hát vannak közkiadások 2012-ben, amelyeket bevétellel kell finanszírozni. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, emellett még pénzügyi egyensúlyra is kellene törekedni, ami manapság szinte egyetlenegy kormánynak sem sikerül a világban, sőt Európában sem. Tehát nincs pénzügyi egyensúly, mégpedig azért nincs, mert eladósodtak az országok. És azért sincs pénzügyi egyensúly se a bevételek, se a kiadások oldalán, mert a bevételek is bizonytalanok, sőt a kiadások is sok esetben bizonytalanok, már csak azért is, mert lehet infláció, lehet árfolyamváltozás és sok egyéb más. A bevételek pedig a gazdaság állapotától, a fogyasztástól és a termeléstől függenek.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Félre a hiszteroid magatartással! Az a tisztelt Ház, a parlament feladata, hogy megkomponálja és megszerkessze a 2012. évi költségvetését kiadási és bevételi oldalról is. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a kiadásoknál feltétlenül meg kell említenem, hogy a rengeteg felhalmozott államadósságnak ára van, a kamatokat 2012-ben is meg kell fizetni. Ez tekintélyes összeg, horribilis összeg, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Tehát nemcsak 2012-ről kell gondoskodni, hanem visszafelé ki kell fizetni a korábbi túlköltekezés árát, a pénz árát. S még nem is törlesztettünk.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány biztonságra törekszik, és tartalékot képez. Egy költségvetés akkor jó, ha van benne némi tartalék. Hát ezek az adóemelések a tartalékot, a biztonságot képezik. Ennek az országnak pedig biztonságra van szükségre, és ezért a biztonságért sajnos fizetnünk kell, lehetőleg arányosan, helyesen és okosan, hogy 2012 biztonságot szolgáljon számunkra. Ez a tét ma, hölgyeim és uraim. (Taps a Fidesz soraiban.)

(14.20)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Mielőtt megadom a szót a következő előre bejelentett felszólalónak, Kovács Péter képviselő úrnak, olvasom a következő öt előre bejelentett felszólaló nevét. Tehát Kovács Péter, Szabó Zsolt, Z. Kárpát Dániel, Horváth Zsolt és Józsa István.

Megadom a szót Kovács Péter képviselő úrnak, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy nagy baj van. Nagy baj van, mert hogy ha papírra vetett, tényszerű betűknek, amelyek szavakká, majd később mondatokká állnak össze, ennek ennyiféle értelmezése van itt a tisztelt Házban, akkor valami nagyon nagy baj van.

Két baj lehet. Egy: az, amit leírtak a papírra, nem értelmes dolog, és nem lehet érteni. Szerintem nem ez van. A másik meg, hogy aki értelmezi, azzal van a hiba, azzal van a probléma. (Dr. Józsa István: Azzal.) Én ezt valószínűbbnek tartom, már csak azért is tartom valószínűbbnek ezt a dolgot, mert elsőciklusos képviselő vagyok, és elmondhatom azt, hogy amíg nem voltam parlamenti képviselő, akkor figyelemmel kísértem azért néha a parlament munkáját, és láttam azt, hogy korábban is így volt ez. Egy leírt papírról, egy benyújtott törvényjavaslatról homlokegyenest mást mondtak a képviselők, és kiderült előbb-utóbb, hogy valakinek nem volt igaza, vagy ha egyszerűbben fogalmaznék, valaki hazudott. Most is ez van: valaki hazudik, tisztelt képviselőtársaim, itt a tisztelt Házban, nem mond igazat.

Ráadásul úgy teszik mindezt, hogy azt, amiért a parlamenti képviselőket nem szeretik, hogy ilyen finoman fogalmazzak, nem szeretik az átlag választók, mindet elkövetjük mi mindannyian itt. Nagyképűen, arrogánsan, mindenhez értőként, minden egyes témában hozzászólóként kőkeményen azt mondjuk, hogy nekem van igazam, ez van és kész. Kedves képviselőtársaim, hol van egy "én úgy gondolom, hogy..." kezdetű mondat? Vagy "az a véleményem, hogy..."? Nem, kijelentjük, ez van, ez az adópolitika megbukott, ez az adópolitika remek. Hát, kedves képviselőtársaim, egy kis alázatot tanuljunk már! Tarthatatlan az, ami itt folyik, tarthatatlan!

Elnézést kérek, képviselőtársaim, ha húzom az időt. Még egy apró problémát (Dr. Józsa István: Van időtök bőven.) megosztanék önökkel, vagy egy tapasztalatot.

1990-ben az első szabadon választott önkormányzatnak lettem tagja, és akkor azt kellett tapasztalnom, hogy attól, hogy valakit önkormányzati képviselőnek megválasztottak, sokan úgy gondolták, hogy ettől okosabbak is lettek egyből, és mindenhez értenek, mindenhez hozzászóltak, mindenről volt véleményük. Itt a parlamentben 2011-ben én azt látom, hogy ezen még egyet túlléptünk. Nemcsak arról van szó, hogy azt gondolják képviselők, hogy attól, hogy megválasztották, okosabbak lettek - tisztelek, becsülök minden parlamenti képviselőt, mindenki nagyon okos -, nem, azt gondoljuk magunkról, hogy ettől sokkal magabiztosabbak lettünk, sokkal nyugodtabban tudunk oltári nagy marhaságokat mondani, már elnézést. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Már bocsánat. Ebben benne van minden egyes parlamenti frakció, és sajnálatos módon, nekem nagyon sajnálatos módon a Jobbik-, illetve az LMP-frakció beleszürkült ebbe a dologba ugyanúgy. Nem hallottam ma egyetlen olyan hozzászólást se, hogy "az én véleményem az...", "én úgy gondolom, hogy...", "talán az lehet az igazság, hogy...". Nem, mindenki nagyon határozottan, remekül mondja a szerintem nagyobbnál nagyobb butaságokat is.

Ennek a csúcsa Vágó Gábor hozzászólása volt. Elnézést, képviselő úr, tudom, hogy majd kétpercesre gombot fog nyomni. Azt kezdte el levezetni, hogy Magyarország vagy a kormány arra törekszik, hogy olcsó munkaerő legyen, és akkor majd jönnek a multinacionális cégek, és olcsó a munkaerő - akkor, amikor éppen a legolcsóbb munkaerő minimálbérének a drasztikus megemeléséről van szó. Olyan tényeket próbál vagy olyan mondatokat próbál itt elmondani, aminek ok-okozati összefüggése egyszerűen nincs. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Számold már át euróra azt a minimálbért!)

És hogy ne hagyjam ki a szocialista frakciót sem a hozzászólásomból... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Van még ilyen?) Hogyne lenne, hát ott is ülnek ketten, mindegy, hát ketten ülnek itt. A szocialista frakció remekül csinál egy dolgot egyébként, és ezért külön elismerésemet fogadják, remekül beszélik a fordított orwelli újbeszélt. Az orwelli újbeszél mi volt? Nagyon le kell egyszerűsíteni mindent, és mindig csak pozitív üzeneteket szabad mondani. Ott olyan volt, hogy jó. Nem volt olyan, hogy rossz; nem jó, olyan volt. Abban is legalább a jó benne volt, nem? A fordított orwelli újbeszél meg az, hogy nagyon egyszerűen mondunk, de csak rosszat, hogy véletlenül se legyen benne az, hogy jó. Van a rossz meg a nem rossz. Ezt halljuk itt, és ennek ékes példája a jelenleg most itt nem levő - elnézését kérem, hogy jelenléte nélkül mondom a nevét - Gúr Nándor, aki remekül sulykolja ezeket a dolgokat, mondja, mondja, mondja, mert ha már nem teljesen gondolja ő se úgy, hogy igaz, amit mond, akkor legalább mondja el sokszor, hátha valaki előbb-utóbb elhiszi.

Kedves Képviselőtársaim! Szerintem ez így nem jó. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, és engem frusztrál ez a dolog, de szerintem ez így nem jó.

Hadd térjek rá arra, amiért egyébként meg szót kértem. Bocsánat ezért az öt percért. Két fontos dolog, amit szeretnék elmondani. Az egyik az önkormányzati adó, a másik meg az igazságos, egykulcsos, arányos jövedelemadó.

Először onnan kezdeném, hogy miért fizetünk adót, mondjuk, személyi jövedelemadót. Általában azért fizetünk személyi jövedelemadót, mert a befizetésünk alapján majd szeretnénk a közjavakból, a közszolgáltatásokból részesülni.

Kérdezem, miért igazságos az önök szerint, hogy akinek magasabb a jövedelme, az aránytalanul többet fizessen be. Ő aránytalanul többször jár fogorvoshoz? (Babák Mihály: A szocik ezt mondják.) Ő aránytalanul többször íratja be a gyerekét az iskolába? (Babák Mihály: Mert ők így szokták.) Nem, kedves barátaim, kedves képviselőtársaim, ez fordítva igaz. Ha igazságos lenne az adórendszer, akkor mindenkinek forint szerint ugyanannyit kellene befizetni, mert forint szerint egy gyerek egyszer tud egy iskolába, egy óvodába beiratkozni, egyszer tud elmenni a fogorvoshoz. Ehelyett a Fidesznek egy ennél igazságosabb adórendszere van, mert azt mondja, hogy aki többet keres, az több adót fizet. De az aztán már tényleg az igazságtalanság csúcsa, hogy ha valaki többet dolgozik, szorgalmasabb volt, többet tanult, jobb helyre sikerül neki elhelyezkednie, magasabb a jövedelme, akkor aránytalanul többet járuljon hozzá ahhoz, hogy mindenki más a közjavakból tudjon részesülni. Ez nem igazságos, kedves képviselőtársaim. Az igazságos az, vagy legalább az közelít az igazságoshoz, hogy egykulcsos adó legyen, és mindenki, ha többet dolgozik, több adót fizessen, de ne aránytalanul többet.

A másik, amiért szólni kívántam, az az önkormányzati adó. Szerintem egy nagyon helyes út az, hogy az önkormányzatok kezébe adókivetési jogot teszünk - most is van nekik ilyen -, és hogy ezt bővítjük. Nem azért, amit itt néhány képviselő úr elmondott, azért, hogy majd az állam úgyis elveszi az összes többi pénzüket, és akkor sanyargathatják a népet. Nem, hanem azért... Nem tudom, hogy tapasztalták-e, én Budapest XVI. kerületében, ahol polgármester vagyok, tapasztaltam azt, hogy bár senki nem szeret adót fizetni, mégis az emberek sokkal jobban szeretik befizetni az adót, ha tudják, hogy mire költik. (Rozgonyi Ernő: Egyenesen rajonganak érte!)

Most, aki a személyi jövedelemadóját befizeti, nagyon kevéssé tudja azt, hogy azt konkrétan mire fogják elkölteni, míg mondjuk, ha egy települési adót befizetnek, akkor tudják - legalábbis jó esetben, ha egy jól működő önkormányzat van, akkor tudják -, hogy ott majd abból az óvodát fogják fölújítani, az utat fogják megépíteni, a játszóteret fogják majd fölújítani, vagy egyáltalán a köztisztaság vagy a közbiztonság növekszik. Szerintem ez egy helyes irány, hogy az emberek a befizetett adóforintjukról tudják majd, minél jobban tudják, hogy mire fogják költeni, és biztos vagyok benne egyébként, hogy az emberek jobban szeretnek így adót fizetni, azzal együtt, zárójelben jegyzem meg még egyszer, hogy senki nem szeret adót fizetni, de sokkal jobban szeretnek, hogyha helyben fizetik, és a saját lakókörnyezetük szebbítésére, jobbítására költhetik majd, úgyhogy szerintem ez egy jó irány.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Rozgonyi Ernő képviselő úr, Jobbik.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Kovács úr, nekem sosincs igazam. Igaza volt azonban mindig az elmúlt 21 évben minden kormánynak. Annyira igaza volt, hogy sikerült idáig eljutnunk.

(14.30)

Úgyhogy ne haragudjon, egész egyszerűen nem értem, miért gondolja maga azt, ha egy ellenzéki nem ért egyet önökkel, akkor az valami elvetemült gazember. Az eredmények, sajnos az elmúlt 21 év eredményei azt mutatják, hogy a kormánynak mindig igaza volt, és ez az ország itt tart, ahol tart, ez az egyik.

A másik: ugye, az adó szempontjából, aki valaha foglalkozott adókérdésekkel, és ismeri, mi az, hogy adófilozófia, amiről itt Matolcsy úr próbált nekünk előadást tartani, annak egy alaptétele az, hogy a személyi jövedelmeket a teherbíró képesség szerint kell kivetni. Tetszik ezt érteni? És azt tekintik arányos adónak, hogy a teherviselő képességnek megfelelően adózik-e valaki, ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet egy kulccsal egy társadalmat megadóztatni, csak akkor, ha a globalizmust vakon úgy szolgálom ki, hogy közben nem is gondolkodom.

Azután: természetesen most kell megadni az önkormányzatoknak a teljes szabadságot arra, hogy adót vessenek ki, miután sikerült 21 év alatt eljutni odáig, hogy valamennyi önkormányzat el van adósodva. Gratulálok, uraim! Ez igen, ez egy komoly dolog! Ezt nagyon átgondolták! Persze, igazuk van. Dehogy jelenti ez azt, hogy megsarcolnak majd bennünket! Áh, egyébként is, mint mondtam, mi boldogan fizetünk az önkormányzatnak, örülünk, tapsolunk neki! (Derültség a Jobbik soraiban.)

Esetleg még egypár ilyen ötletet tudnék adni: be kellene vezetni a kapuadót, be kellene vezetni a kéményadót, be kellene vezetni a füstadót, be kellene vezetni azt, hogy aki barna félcipőt hord, az hány százalékot, aki feketét, az hány százalékot. Lehet ezt fokozni, kérem! (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Csak meddig? Ez a kérdés. (Babák Mihály tapsol.) Mert visszatérünk arra, hogy teherviselő képesség szerint. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Scheiring Gábor képviselő úr, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Én szeretném megköszönni Kovács Péternek az erkölcsi ötpercest, és mindenképpen szeretnék majd az utolsó 30 másodpercben ennek megfelelően alázattal eljárni, de előtte, ha tetszik, egy apró igazságtalanságra azért szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét.

Szóval, az úgy nem megy, hogy egyik felszólalásukban használják az igazságosság fogalmát, és relevánsnak tartják az igazságosságot mint mérőeszközt az adórendszerre, majd a következő felszólalásban meg azt mondják, hagyjuk már, hogy itt az igazságosságot számon kérjük az adórendszeren. No ez az, amiért nagyon-nagyon sokan utálják a politikai elitet. Ezt úgy hívják, hogy kettős mérce, ez a legnagyobb igazságtalanság, ami az elmúlt 20 évet jellemzi a politikában. Ezt kellene abbahagyni, mert ez a legdurvább igazságtalanság.

Ezenkívül pedig döntsék el, fontos-e önöknek az igazságosság az adórendszerben, és akkor lehet amellett érvelni, hogy önök szerint az az igazságos, hogy több ezer forintot otthagynak a felsőbb osztályokban, és több ezret elvesznek az alsóbbaktól, önök szerint ez az igazságosság, vagy döntsék el, hogy nem releváns, mint ahogyan sok más képviselő azt mondja, hogy az adópolitikának nem releváns kategóriája az igazságosság, csak a versenyképesség és a hatékonyság. Ezt a kettős mércét kellene abbahagyni, mert ez az igazán durva igazságtalanság, ami miatt a politikusokat oly sokan, oly joggal megvetik.

De akkor alázattal szeretném javasolni önöknek, hogy fontolják meg azt a szerény javaslatunkat, hogy a vagyonadó koncepciótlan bevezetése helyett fontolják meg a vagyonosodási vizsgálatok újult bevezetését. 2007-ben 11 ezer vagyonosodási vizsgálatot hajtottak végre, 2009-ben 2005-öt. Ez azt jelenti, hogy a 42 milliárdról 15 milliárdra csökkent az ebből származó bevétel. Nagyon sok olyan jövedelem van, ami adóelkerülésből, adócsalásból vezetett vagyonosodáshoz. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket az adócsalókat érdemes fülön csípni (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ahelyett, hogy koncepciótlanul ráterhelünk egy ingatlanadót a középosztályra. Ezeket a vagyonosodásokat kell felülvizsgálni, ez rögtön 30 milliárd forintos többletbevétel lenne. Itt van benne a kidolgozott a javaslatban. Alázattal szeretném kérni, hogy ha lehet, akkor fontolják meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Vágó Gábor LMP-s képviselő.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem akkor nyomtam meg a gombot, amikor Kovács Péter ezt mondta. Én nagyon fontosnak tartottam azt az ötpercest, amit itt elmondott mindannyiunk számára. Ez tanulságos volt, a politikai elitnek itt önkritikát kell gyakorolnia. Ez az egyik probléma, a stílus, amivel probléma van itt, a tisztelt Házban. A másik probléma, amit itt Scheiring Gábor képviselőtársam is említett, a kettős beszéd.

A harmadik nagyon nagy probléma, amit az elmúlt 21 év egyik fő bűnének tartok, hogy minden egyes kormány kinéz magának különböző társadalmi csoportokat, amelyeknek játszik. Soha nem az egész ország érdekeit veszik figyelembe, soha nem az a 10 millió honpolgár lebeg célként, hanem mindig egyes társadalmi csoportok. Sajnos, úgy tűnik számomra, hogy a Fidesz is ugyanezt a játékot játssza. Kinézte magának az általa nemzeti középosztálynak nevezett felső egyjövedelmű ötödöt, és számukra kedvező adórendszert vezetett be, nem csupán a személyi jövedelemadó, amint azt jeleztem, hanem sok egyéb olyan kis adónem van, ami ezt a csoportot hozza helyzetbe.

Úgy érzem, most mindannyiunk felelőssége az, hogy a 10 millió magyarnak kedvező adótörvényeket hozzunk, és a közteherviselést - egyetértek Rozgonyi képviselőtársammal - mindenki a saját teherbírása szerint kell hogy elszenvedje, mert itt közös felelősség van 10 millió magyar iránt.

Egyébként nagyon támogatom azt az adóelképzelést, hogy akkor fizetik szívesen az adófizetők a pénzüket, ha tudják, mire költik. Ezt a költségvetés átláthatóságánál is nagyon ajánlom a NGM, a minisztérium figyelmébe, valamint önnek, Kovács úr - mint polgármesternek - javasolom, hogy a részvételi költségvetés eszmeiségével, illetve ezt a gyakorlatba ültetendő (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) nemzetközi példákkal is, mint polgármester, ha megismerszik, akkor az emberek maguk döntik el, hogy mire költse az önkormányzat a bevételek 1-3 százalékát. Majd szívesen átadom vagy elküldöm önnek, hogyan lehet úgy költségvetést tenni, hogy mindenki részt vesz benne.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Kovács Péter képviselő urat illeti a szó.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök a kétperces reagálásoknak, mert azt mutatja vagy mondatja velem, hogy nem hiábavaló az, hogy idejöttem és beszélek.

Rozgonyi képviselő úr, ha lehet ilyet mondanom, a kedvenc jobbikos képviselőm (Derültség.), mindig nagyon határozottan mondja el a dolgokat, és általában igaza van. Most is csak arra hívnám fel a figyelmet, én nem azt mondtam, hogy ne kritizáljanak, ne mondják el a véleményt, hanem arra hívtam fel a figyelmet, hogy egészen másképp hangzik egy kritika akkor, amikor azt mondják, hogy az a véleményem, én úgy gondolom, vagy mint egy ilyen megingathatatlan tényként közlik ezt a dolgot. Én összességében ennyit szerettem volna elérni.

Scheiring Gábornak is igaza van, azt kell mondanom, teljesen igaza van abban, hogy a kettős beszéd tarthatatlan. Tőlem soha nem hallotta, én azt nem alkalmazom, és azt mondom, senki ebben a Házban ne alkalmazza. Ha ebben együtt tudunk működni, akkor máris értelme volt ennek a mai napnak. Köszönöm szépen, hogy erre is felhívta a figyelmet, hogy ez tarthatatlan. De ahogyan mondtam, mint minden rossz példa, ragadós, és sajnos van, amikor ezen az oldalon is ragadnak olyan alkalmak, de bizonyára azért van honnan ragadnia a másik oldalról ehhez.

Vágó képviselő úr fölvetése, hogy tudják, mire költi az önkormányzat a beszedett adót. Nem ismerem azt a nemzetközi példát, majd kérem, de elmondom, mi a XVI. kerületben a példa. A XVI. kerületben van egy választási program, abban le van fektetve, hogy mit szeretnénk, az emberek szavaznak. majd ezt a választási programot végrehajtjuk. Így volt ez 2006 és 2010 között, és így van most 2010 és 2014 között is. Sőt, menet közben megkérdezzük a választókat közvélemény-kutatásban, hogy mire szeretnék költeni a pénzt (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és világosan elmondják, úgyhogy egyetértek azzal, nagyon jó ez, hogyha az emberek tudják, mire költik a pénzüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek. Nógrádi Zoltán képviselő úr, Fidesz.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Vágó Gábor képviselő úrnak szeretnék egy nagyon szelíd megjegyzést tenni, és kérem, fontolja meg, képviselő úr. Aki engem ismer, az tudja, hogy én viszonylag objektív, kiegyensúlyozott politikai vitastílust szoktam és szeretek is vinni. Úgy gondolom, ebben a parlamentben is és minden más parlamentben a vitázó felek között nagyon fontos, hogy valamilyen szinten kapjon tiszteletet a másik oldal.

Önnek az a feladata, hogy itt felálljon, elmondja a pártja véleményét, az a feladata, hogy kritizálja azt a politikai irányzatot, amelyet nem tart egyértelműnek vagy megfelelőnek, de ahhoz nincs joga, hogy minősítsen bárkit ebben a Házban. Kikérem magamnak, hogy azt feltételezi, hogy amikor itt döntéseket hozunk vagy érvelünk, akkor nem az egész ország javát szolgáljuk, hanem bármiféle csoportérdeket próbálunk itt több százan megfelelő módon kiszolgálni.

Arra kérem, tisztelt képviselő úr, moderálja magát egy kicsit a saját elképzeléseihez képest, stilizálja magát, és legyen kedves úgy vitatkozni, hogy közben ne sértsen meg más politikai véleményeket, hanem próbálja azt a mondandót, azt a tartalmi mondandót kialakítani, amellyel hozzá tud járulni a vitához, és ne minősítsen más politikai véleményeket vagy nézeteket, főleg ne sértő módon, amit egyértelműen vissza kell utasítanunk, mert ez nem vezet semmiféle eredményre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.40)

ELNÖK: Köszönjük. A következő hozzászóló két percben Apáti István jobbikos képviselő úr.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért néhány megingathatatlan tényt szeretnék mondani Kovács képviselőtársamnak.

Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy amíg ő itt miniszterelnök lesz, addig ebben az országban egykulcsos adórendszert nem fognak bevezetni. Elérkezett II. Viktor királysága, bevezették az egykulcsos adórendszert. Ez egész egyszerűen hazugság és hiteltelenség - ez az egyik.

A másik: Szijjártó Péter annak idején körbeugrálta a magyar sajtót, nem győzött rohangálni ki-be, mint Zrínyi, hogy micsoda dolog, hogy 300 forint a benzin meg a gázolaj ára, és a jövedéki adót nem csökkenti az akkori szocialista-liberális kormányzat. Mi történt? 400 forint az üzemanyag ára, és tovább emelik. Ez is egy hazugság és ez egy hiteltelenség.

Nem tudják lekommunikálni, nem tudnak kijönni azokból a viharos vizekből, amelybe belekormányozták a saját hajójukat. Legalább mondanák azt, hogy igen, megpróbáltuk, szerettünk volna szebbet, jobbat, többet, mást nyújtani, de rájöttünk, hogy mi sem vagyunk képesek másra, csak a magyar nép további nyúzására. (Dr. Kiss Attila: Mondod ezt te! Jól van!)

Az pedig, hogy az önkormányzatoknak ilyen módon adnak szabad adókivetési jogot, ne haragudjanak, egészen cinikus. Van némi rálátásom erre a kérdéskörre különösen. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy az önkormányzatokat beszorítják két tűz közé. Az egyik oldalról a kormányzati központi költségvetési alulfinanszírozás, másrészről pedig a saját lakosság egyre növekvő haragja, aztán az önkormányzat majd döntse el, hogy melyiket választja. Egész egyszerűen ezeket a feszültségeket csúnya szóval, rossz magyarsággal ledelegálják, letolják a helyi viszonyok közé, és aztán birkózzon meg vele majd az önkormányzat meg a saját lakossága, hogy mit dönt, melyiket választja a két rossz közül.

Egészen cinikus, egészen elképesztő! Arról pedig, hogy önök nem érzik a felelősséget az elmúlt húsz évben, arról megint a sokat emlegetett humorista, Hofi Géza jut az eszembe, ne haragudjanak, önök 30-40-50-60 évesen most születtek ide?!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Kovács Péter, Fidesz.

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom igénybe venni a két percet. Ez van, amikor az ember nem lehet maradéktalanul boldog, mert nem biztos, hogy megértették azt, amit mondott. De ezzel együtt azért tegyük hozzá, Apáti képviselő úr, rajtam az én számból hangzott mondatokat kérje majd számon, nem vagyok sem Szijjártó, sem Orbán, tessék rajtam azt számon kérni, amit én mondtam.

És van olyan, előre mondom, nem kell önnek kutakodni, van olyan, amit én öt évvel ezelőtt másképp gondoltam, mint amit most gondolok, mert az élet ilyen, hogy az embernek a véleménye is fejlődik, nem csak a magassága és a súlya nő, a véleménye is fejlődik. Sajnálatos módon ilyen az ember.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Babák Mihály képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fejlődés örök. (Dr. Józsa István: Törzsfejlődés. - Baráth Zsolt: Visszafejlődés!) Úgyhogy, kedves Apáti képviselő úr, vannak dolgok, amelyek teljesen más megvilágításba kerülnek 2011-ben, mint mondjuk, előtte tíz évvel, és az a helyes, ha az ember átértékeli a vélekedését, és megpróbál a világhoz alkalmazkodni. Akkor követnénk el hibát, ha a maga elvei szerint próbálnánk élni.

A másik pedig, amit szeretnék megjegyezni: nem vagyok senkinek sem fogadatlan prókátora, de ha Orbán Viktor mondott valamit, akkor ön akkor mondja, amikor itt van ebben a teremben, és akkor beszélje meg vele. Nem azt teszi, a háta mögött teszi. (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból: Miért nincs itt?) Nem mondok véleményt, nehogy megbántódjanak miatta.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Apáti Képviselőtársam! Helyi adó mindig volt, és a világon mindenhol van, vagy legalábbis nagyon sok helyen. A helyi adó, ahogy Kovács Péter képviselőtársam mondta, teljesen más aspektussal működik az állampolgárok esetében, köztünk, adófizetők között is, mert helyben tudjuk pontosan, és elvárjuk, sőt mi több, elszámolunk annak felhasználásával. Jó lenne az, ha a központi adók mértéke csökkenne, és a helyi adók növekednének, hiszen egy közösségi önkormányzás akkor valósulna meg. Ez majd egy trend lesz, és úgy gondolom, hogy ebben is munkálkodhatunk együtt, de most nem ennek jött el az ideje.

Pusztán csak arról van szó, hogy 2012-ben, mégpedig a világgazdasági válság és a világ pénzügyi válsága, az európai válság közepette Magyarország költségvetését bevételi oldalról is stabilizálni kell. Nem népnyúzó a kormány, és nem azon morfondírozik, mondjuk, a miniszterelnök úr és mi sem éjszakánként, hogy hogyan lehet a magyar társadalmat megszorítani, hiszen mindenki tudja azt, hogy már nincs nagyon tovább hátrálni. De egy biztos, hogy azt sem szeretnénk, hogy ne legyenek kifizetve a nyugdíjak, a munkabérek és sok egyéb más közszolgáltatás.

Éppen ezért 2012-re nem tudni, milyen folyamatok kulminálnak majd, biztonsággal, tartalékkal költségvetést kell alkotnunk, ahhoz pedig adóbevételek kellenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Józsa István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen intenzív kétperces vitasorozat után vagyunk, és az a véleményem, azt kell mondanom, egyes szám első személyben, hogy érdekes gondolatok előjöttek. Minthogyha Babák képviselőtársam megvilágosodott volna. Nem mintha a dialektikát akarnám a szemére vetni, mert nem biztos, hogy Hegelt olvasott (Babák Mihály: Elvtárs, ne mondja már! - Derültség.), de azért ahogy a fejlődés dialektikáját bemutatta a miniszterelnökének a beszédei kapcsán, az számomra igen figyelemreméltó volt.

Úgyhogy szeretném javasolni a kétharmados többségnek, hogy tanulmányozzák Babák Mihály hozzászólásait, azok is mutatnak bizonyos fejlődést. Ugyanis 2008-2009-ben számára még nem létezett válság, akkor mindent az akkori kormány rontott el. A 2012-es év adótörvényei viszont egy kényszerű helyzetnek a következményei, nem Matolcsy György másfél éve következetesen elpuskázott gazdaságpolitikájának az eredménye, hanem most bizony az euróválság okozta kényszerű feltételek, és az az igazságosnak mondott politikai szándék, hogy a keresők 15 százalékát önök igen lényegesen preferálják.

Ez el is hangzott Rogán elnök úr bevezetőjében, hogy bizony, az adórendszernek kettős célja van: van egy társadalompolitikai célja és egy gazdasági célja. A társadalompolitikai célt önök 2010. január 1-jétől teljesítik, 15 százaléknak jelentősen nőtt a keresete, több mint 500 milliárd forint adót engedtek el nekik, ugyanakkor a 85 százaléknak effektív kevesebb van a borítékjában, és ami borzasztó, hogy 2012-ben ez a tendencia csak erősödik.

Tehát az önök adótörvényének a társadalompolitikai vetülete nemhogy igazságos, hanem egyszerűen népellenes, a magyar nép 85 százalékát sújtja. Tehát semmiféle gazdasági céllal nem lehet megmagyarázni, mert az a bizonyos társadalmi olló, amit önök nem nagyon szoktak figyelni, de azért a társadalmi stabilitásnak és a társadalmi békének egyik alapfeltétele, hogy azért az alsó 10 százalék és a felső 10 százalék közötti különbség ne növekedjen, hanem lehetőleg csökkenjen, ez mutatja egy társadalom fejlődését. Ezt önök figyelmen kívül hagyják. Figyelmen kívül hagyják, hogy az ország harmada effektív éhezik, és őtőlük vonnak még el további adóbevételeket.

Ez megengedhetetlen, fogadják el, hogy ez a vélemény nemcsak a miénk, nemcsak ellenzékieké, hanem ez az ország többségének a véleménye. Számszerűen ez úgy jelenik meg, hogy az önök adócsomagja 456 milliárd forint brutális adóemelést tartalmaz.

Van ennek egy másik hatása, az a gazdaság alapjainak a rombolására vonatkozik. Ugyanis egyensúlyt úgy lehet tartani, ha a gazdaság termelni képes. Ha önök ezeket az alapokat rombolják azzal, hogy járulékemeléssel hozzák nehezebb helyzetbe a vállalkozásokat, akkor azok nem fognak tudni növekedni, nem fognak tudni többet termelni, nem fognak tudni több alkalmazottat felvenni, magasabb foglalkoztatást biztosítani. Tehát amit önök meghirdettek, hogy egymillió új munkahely, ez így makrogazdaságilag nagyon helyén van, tényleg körülbelül egymillió új munkahely hiányzik a magyar gazdaság prosperitásából, és potenciálisan meg is van a lehetőség a magyar népességben, hogy ennyivel többen dolgozzanak. De ehhez kellene azért évente százezer új munkahely, önök pedig a statisztikai határon mozognak, tehát a stagnáció, amikor nem lehet eldönteni, hogy tízezerrel több vagy kevesebb, ezek a statisztikai hibahatáron belül vannak. Tehát mi azt mondjuk, hogy nézzenek szembe a tényekkel.

(14.50)

Mi nem visszafordulni akarunk, mi előrenézünk. Önök azok, akik állandóan visszafelé mutogatnak. (Kontur Pál: 8 évig a szakadékot néztétek.) Nézzünk előre, és együtt, az elmúlt másfél év tapasztalatait is értékelve azt javaslom, hogy egy, a gazdaság fejlesztésére, fejlődésére, a gazdaság élénkítését is figyelembe vevő adórendszert fogadjon el a parlament. Ebben pedig kulcsszerepet játszik a munkát terhelő járulékok csökkentése, ezzel lehetne a foglalkoztatást bővíteni. Nagyon sajnálatos, hogy önök pont az ellenkezőjét terjesztették be a Ház elé. Kérjük, hogy ezt is változtassák meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Babák Mihály képviselő úr, Fidesz.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr, Államtitkár Úr! Van némi diszkrét bája Józsa képviselőtársam mondandójának. Nekem még humorérzékem is van, mondhatnám, hogy Józsa úr - de nem mondom, csak így hangosan gondolkodom - nem fejlődik, csak felejt. Amnéziája van, s szedhetne Ginkgo Bilobát is, hogy ne felejtse el, mondjuk, 2006-ot. Ezt pedig már mondom: 2006-ot.

Kedves Józsa Úr! Hát ön nem emlékszik arra, hogy mit műveltek adódolgokban? Nem emlékszik arra, hogy mit műveltek például az államadóssággal? Megkétszerezték, aminek terhe van. Úgyhogy kérem...!

Azt is csodálom, hogy néha van merszük meg van bátorságuk fölállni, és kritizálni és eszet osztani, amikor volt rá 8 évük, és olyan rosszul csinálták, hogy az bűn volt. Tetszik érteni?

Tisztelt Józsa Képviselőtársam! Úgy gondolom, a demagógiák helyett ténylegesen bíráljon minket okos érvekkel, arra én fogékony vagyok. De ne ilyen demagógiákat mondjanak, és tudják, legalább legyen némi lelkiismeret-furdalásuk, mert Békés megyében elvárják önöktől az elmúlt 8 éves kormányzás miatt a szegénységgel és a munkanélküliséggel kapcsolatban, hogy bocsánatot kérjenek legalább egyszer. (Kontur Pál: Borsodban is elvárják, hogy kérjetek bocsánatot.) Hát önök bűnöket követtek el ez ügyben, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, és önök adóról beszélnek? Igazságosságról, méltányosságról? Mikor tönkrement az ország?

Józsa Úr! Önnek tényleg valószínűleg amnéziája van, de tudják, a szocialistáknak régi trükkje az, hogy a saját bűneiket mindig másra maszatolják. Most azt akarják bebizonyítani, hogy mi eszetlenül csináljuk. Francot! Ők csinálták eszetlenül. Hát az egész ország tudja! Most meg minket akarnak bemocskolni, mikor tisztességgel, becsülettel stabilitást, biztonságot és jövőt szeretnénk építeni, és szeretnénk, hogyha bizalommal tudnának az emberek élni? Önök még ezt is ellopták tőlünk, a jövőbe vetett hitet. Hisz ez az ország depresszióban van! Most pedig önök direkt csinálják? Egyáltalán van képük ehhez?

Bocsássanak meg, a helyükben meg sem szólalnék, tudják, mert önöktől semmit nem tudunk tanulni. És nem is akarunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces: Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz.

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy nem szerettem volna most fölszólalni két percben, de a szocialista képviselőtársaim arra késztettek, hogy nyomjam meg ezt a gombot. (Dr. Józsa István: Csak okosan!) Mert nem biztos, hogy vissza kell mennünk sokat az időben, szerintem csak 2010-ig, és nézzük meg azt, hogy önök mit csináltak a 2010. éves költségvetéssel, és miért is került oda az ország, ahova jutott.

Nem szeretnék korábbra visszamenni, de 2010-re önök beterjesztettek egy költségvetést, hiszen ezen költségvetésben vállaltuk azt, hogy 4 százalék alatt lesz a költségvetési hiány, és egyébként önök nagyon jól tudták azt, hogy az Unió folyamatosan egy eljárás keretében folyamatosan ellenőrzés alatt tartja az országot. Mert azok a költségvetések, amiket önök beterjesztettek az Unióhoz, egyszerűen nem voltak teljesíthetők. És mivel szembesült a kormány, mivel szembesült a Fidesz-KDNP-kormány 2010-ben? Azzal, hogy a beterjesztett költségvetés nem tartható.

Ha a kormány nem hozta volna meg azokat az intézkedéseket a parlamenttel együtt, amiket meghoztak, akkor a hiányunk 7 százalékra emelkedett volna. Egészen elképesztő helyzetbe került volna ilyen tekintetben az ország, nagy valószínűséggel ott állnánk Görögország mellett, és próbálnánk meg a nemzetközi banki közvéleményt is meggyőzni arról, hogy mi megpróbáljuk ezt a helyzetet megoldani. De a kormány felelősen döntött, bevezette a bankadót, a válságadót, és két akcióterv keretében megpróbálta a költségvetési hiányt normális keretek között az eljárásoknak megfelelő mederben tartani.

Önök ezt az örökséget hagyták ránk, és csak 2010-ről beszéltünk, és gondolom, képviselőtársaim majd elmondják azt, hogy 2010 előtt mit is csináltak önök a költségvetéssel - de sok jót nem, az biztos. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Józsa István képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon jó lenne, hogyha Babák Mihály képviselő úr komolyan venné a saját szavait. Demagógiáról beszélt, érvelésről beszélt, és nem érvelt semmit. (Babák Mihály közbeszólása.) Nem mondtál semmit, Misi! Az égvilágon nem mondtál semmit, úgyhogy én észérveket, tényeket szeretnék kérni.

A tények a következők. A 2010. évi költségvetés rendben volt, csak valaki azt találta mondani, hogy Magyarország Görögországhoz hasonló helyzetben van, és így elszaladt a forint árfolyama. Mit jelent ez a kamatokra, kérem szépen? Hát azt, hogy többletköltséget generált magának a kormány, illetve az ő politikusai. Hát azért tessék már egy kicsit olvasni a szaksajtót, ne csak a saját pártpropagandájukat olvassák! (Babák Mihály: Azt is ti írjátok.) Van ennek egy objektív része, azzal is foglalkozzanak!

Elhiszem, hogy jót lehet itt vitatkozni a parlamentben, meg elő lehet adni ezt saját körben, saját fideszes körben, de van a szakmának egy objektív része. Azt is tessék elolvasni, és akkor majd okosabban lehet itt hozzászólni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy hagyják beszélni azt, akinek szót adok, és ne gondolkodjanak olyan hangosan - nagyon kellemetlen -, ha pedig nem gondolkodnak, akkor ne kiabáljanak.

Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak kettő percre, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. A házelnök úr és Kovács képviselő úr intelmei alapján nem szeretnék ebbe a vitába beleszállni, viszont Nógrádi úr megszólított. Csupán, amikor arra utaltam, hogy önök kivételeznek és kedvezményeznek egy társadalmi rétegnek, ami esetünkben a felső 15 százalék, akkor arra utaltam, amit az önök képviselői is elmondtak a mai vitában. Szó szerint szeretném idézni Seszták Oszkár képviselő urat: fel kell tőkésíteni egy réteget, és ugyanúgy más képviselőtársak is arra utaltak, amely folyamat nyilvánvalóvá válik, hogy a társadalmi olló szétnyílik, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek.

De ezt hogyan látják önök? Önök azt mondják, hogy az egykulcsos adó majd helyzetbe hoz egy réteget - ezt a 15 százalékot -, amely majd fogyasztani fog, a fogyasztásuk pedig munkahelyeket termel. Ez a gondolkodás pont a fogyasztás fölpörgetésén bukik meg, ez egyértelműen kilátszik azokból a makrogazdasági számokból, amelyek az idei előterjesztésben is benne vannak, illetve a tavalyinál a Költségvetési Tanács véleményében benne voltak.

De mit gondolunk mi? Azáltal, hogy az LMP bevezetne egy többkulcsos adórendszert, ahol mindenki a teherbírásának megfelelően fizetne adót, az kompenzálja azt a perverz bérszerkezetet, ami ebben az országban kialakult. Az azért már mégsem járja, hogy hat évet tanul egy orvos, és utána még iksz évig továbbképzi magát, és 100 ezer forintot visz haza! Azért mégsem járja, hogy a jövő generációk nevelését bízzuk a tanárokra, és alig 100 ezer forintot visznek haza! És rájuk ugyanaz az adókulcs vonatkozik, mint azokra a topmenedzserekre, akik meg milliókat visznek haza?

Ez az igazságtalanság szerintünk, és munkahelyteremtésre van szükség a leghátrányosabb térségekben, amire pedig a járulékcsökkentés az egyetlen üdvözítő út véleményünk szerint. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Olvasom a következő öt előre bejelentett felszólaló nevét: Horváth Zsolt, Veres János, Tamás Barnabás, Göndör István, Nagy István.

Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Az egészségüggyel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot a bevezetett adókkal összefüggésben megemlíteni önöknek.

Valamennyien tudjuk, hogy a magyar egészségügyön belül komoly problémák vannak. Egyik legnagyobb probléma az egészségügyben dolgozók jövedelmezése és az ebből egyenesen következő elvándorlás az ágazatból. Ennek egy része a szakma elhagyását jelenti, más része az ország elhagyását is jelenti egyúttal.

Elhangzott ma már, hogy nem egy jó és gazdaságbarát lépés, hogyha valakinek járulékot kell emelni, mégis az egészségügyi hozzájárulás mértékét 1 százalékponttal meg kell emelni. Föltehetik, hogy ha ilyen jól tudjuk, akkor miért csináljuk. Nos, nyilván önök is tisztában vannak azzal, hogy Magyarország lakossága körülbelül 10 millió, ehhez képest a Magyarországon munkajövedelem után járulékot fizetőknek a száma, mondjuk, az egyharmada ennek; mondjuk.

(15.00)

Nyilvánvaló, hogy ez önmagában egy komoly problémát jelent, ezért kellene az a plusz egymillió munkahely, amiről mi beszélünk, és amit szeretnénk megteremteni, és ma reggel, azt hiszem, talán Szijjártó Péter mondta, hogy egymillió gyermek is kellene ennek az országnak. Valószínűleg ez sokkal lassabban és sokkal nehezebben fog összejönni, mert tudják, ha egyszer egy nemzet hitét veszti abban, hogy a kormányzatok képesek tartósan komolyan gondolni a gyermekek vállalásának segítését, akkor azt a hitet igen nehéz visszaadni, és talán ez volt a legnagyobb bűn, amit elkövettek az elmúlt 8 esztendőben.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Visszatérve az egészségügy finanszírozásához, nyilvánvaló, hogy csak járulékból nem fog menni. Kaptunk kritikát, hogy bevezetett adók, és a költségvetés időről időre elvon belőle, saját kénye-kedve szerint dönti el. Nos, képviselőtársaim, mi most elindulunk egy olyan úton, amelyiken megpróbáljuk az egészségügyet, illetve az egészségügyi alapot vagy egészségügyi kasszát - ahogy ezt mi szoktuk mondani - a saját lábára állítani. Egyfelől megtisztítani azoktól a költségektől, amelyek nem odavalók, másrészt pedig, amelyek egyébként természetüknél fogva egy egészségbiztosítási alapban számolandók el, azokat oda áttenni, egy tiszta helyzetet teremteni, és reményeim szerint elérni azt az állapotot, amikor járulékkal és az egészségügy költségvetési során szereplő fogyasztási típusú adóbevételekkel egyszer s mindenkorra rendeztük és függetlenítettük a magyar egészségügy finanszírozásának helyzetét.

Hosszú út lesz, nem lesz egyszerű út, viszont utána nem lesz szükség arra, és reményeim szerint lehetőség sem lesz arra, hogy az egészségügy költségvetését a mindenkori költségvetés egy-egy módosítással, egy-egy beleszólással befolyásolja. Talán elérhetünk oda, hogy saját lábon állva, önállóan, valóban a járulékokból és a fogyasztási típusú adókból lehet finanszírozni az egészségügyet. Egyébként ez egy pici, de jelentőségét tekintve nagy áttörés, ugyanis, amennyire én emlékszem rá, ez az első alkalom, amikor a Magyar Országgyűlés ki fogja mondani, hogy törvényi soron fogyasztási típusú adóbevételek a magyar egészségügyet illetik meg, és ez az elhíresült chipsadó, illetve a baleseti adó formájában nyilvánul meg. Technikai kérdésnek tűnik, de a szubszidiaritás elvét a fogyasztási típusú adók maradéktalanul megtartják, ami egy alapelve egyébként az egészségbiztosításoknak.

Ebben az esetben is arról szól a történet, hogy példának okáért, akik munkajövedelemben nem részesülnek, de nagy értékű gépjárműveket vezetnek, és mivel munkajövedelemből csak minimálisan részesülnek, ezért járulékot is csak minimális mértékben fizetnek, azok a nagy értékű gépjárműveikkel a baleseti adóval nagyobb részben fognak részt venni ebből a finanszírozásból. Hasonlóképpen ilyen, hogy az egészségre nagymértékben fogyasztva káros, különböző népbetegségeket okozó magas sótartalmú és magas cukortartalmú ételek megadóztatásával azok is kiveszik a részüket majd az egészségügy támogatásából, akik a kialakult betegségeik miatt nagyobb mértékben fogják az egészségügy szolgáltatásait is igénybe venni, és esetleg eddig a munkajövedelmeik révén nem járultak hozzá az egészségügyi kassza megteremtéséhez.

Kérem, hogy támogassák ezeket az adónemeket, akkor is, hogyha ezt nem kellemes befizetni. És csak hangsúlyozni szeretném: példának okáért a chipsadó jó élelmiszer-választással elkerülhető.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólás következik, Burány Sándor képviselő úr kért szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen témához szeretnék hozzászólni, amit többen is említettek, ez a személyi jövedelemadó-rendszer igazságossága. Azt kell mondanom önöknek, hogy önmagában, ha ezért cserébe senki nem jár rosszabbul, még lehetne arról elmélkedni, hogy az adókönnyítés, amit önök adnak a legjobban keresőknek, az igazságos vagy nem igazságos; de azzal párban, hogy ezzel párhuzamosan önök növelik a legkevesebbet keresők adóját, hát, ez így minden, csak nem igazságos - ez igazságtalan.

Azt kérem önöktől, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy erről beszéljenek, és ne önmagában arról, hogy aki 300-400 ezer forintot keres tisztességes munkával, annak mennyibe kerül a fogorvos, és hányszor viszi iskolába a gyerekét. Arról beszéljenek, hogy ezért cserébe mennyi pénzt vesznek el azoktól, akik 80 vagy 90 ezer forintot keresnek, és az önök jóvoltából, ha ezt megszavazzák, ahogy előterjesztették, akkor kevesebbet fognak hazavinni jövőre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Veres János képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott javaslat kapcsán három kérdésről szeretnék szólni. Az első: a személyi jövedelemadó-törvény módosításával sikerült a kormánynak egy olyan javaslatot az Országgyűlés elé terjesztenie, amely javaslatban 210 ezer forintos havi bruttó keresetig, akár gyermektelen, akár egy gyerekkel, akár kettő gyerekkel, akár három gyerekkel rendelkezik az adóalany, csökken a nettó jövedelme. Sikerült tehát egy olyan adójavaslatot összehozni az előterjesztőknek, amely biztosan és garantáltan Magyarországon, döntő többségében a lakosságnak jövedelemcsökkenést fog eredményezni. Sikerült egy olyan javaslatot csinálni, amelynek következtében azon térségeiben az országnak, ahol átlag alatti jövedelemmel rendelkezik nagyon nagy része a lakosságnak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bizonyosan mintegy 90 százaléka az adóalanyoknak azon jövedelemszint alatt van, amelynél biztonsággal veszít nettó jövedelmi pozíciójából, hogyha el fogják fogadni a benyújtott javaslatot. Azt gondolom tehát, hogy ez a javaslat egy rendkívül rossz, rendkívül helytelen, egy elhibázott gondolkodás szüleményeként került az Országgyűlés elé, és mindenképpen korrigálni kell a következő időszakban a benyújtott javaslatot, különben nagyon sok vesztese lesz ennek az adótörvény-változtatásnak.

A második kérdés, amit érinteni szeretnék, az az, hogy összhangban az adótörvény ezen pontjával, mármint a személyi jövedelemadó benyújtott változtatásával, valamint a járulékfizetési kötelezettség másfélszeres minimálbérre történő kiterjesztésével, valamint azzal összefüggésben, hogy a minimálbér-növekedésre vonatkozóan a kormány milyen döntést jelentett be a következő évre, igen-igen nehéz helyzetbe kerülnek azok a vállalkozások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, azok a vállalkozások országszerte, akik jövedelmezőségi probléma miatt nem tudnak magas bért fizetni az alkalmazottaiknak, akik nem tudják nagyon magas jövedelemmel honorálni a dolgozóik munkáját. Ezen vállalkozásoknál olyan mértékben fog növekedni a vállalkozásokat sújtó teher, hogy fölmerül a vállalkozások továbbfolytatásának bizonytalansága is, illetve annak a valószínűsége, hogy meg kell szüntetni ezen vállalkozások tevékenységét.

Volt már egy ilyen periódus Magyarországon, éppen tíz évvel ezelőtt. Akkor két év alatt a Fidesz-kormány 50 százalékkal növelte a minimálbért, és ennek eredményeképpen ágazatok szűntek meg Magyarországon. Emlékezzenek vissza az akkori textilipari vállalkozások döntő részének megszűnésére, a cipőipari tevékenységet folytató vállalkozások nagyon jelentős részének a megszűnésére, az élelmiszer-feldolgozó jellegű vállalkozások egy jelentős része szintén megszüntette tevékenységét az elviselhetetlenül magas költségnövekedés miatt.

Elvégeztem egy mintaszámítást egy 15 főt foglalkoztató élelmiszer-ipari vállalkozás példáján. A havi többletteher, amit ezen intézkedések miatt ezen vállalkozásnak fizetnie kell jövő január 1-jétől, az meghaladja az 500 ezer forintot, miközben ezen vállalkozás adózás előtti eredménye az elmúlt években átlagosan 2 millió forintos volt. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni kigazdálkodni ezt a fajta terhet, főleg nem olyan viszonyok közepette, amikor nem számíthat arra, hogy a piaca bővülni fog, hiszen a magasabb áfa miatt vélhetőleg kisebb kereslettel kell számolnia, és egyéb hatások sem fogják javítani a piaci pozícióját ezen vállalkozásnak. Azaz, azt a veszélyt szerettem volna itt elmondani, hogy ezen intézkedések egy nagyon-nagyon kellemetlen helyzetbe fogják hozni azon vállalkozásokat, akiknek a megsegítéséről egyébként önök az elmúlt időszakban rengeteget beszéltek, és rengeteg ígéretet tettek.

Harmadik pontként, amit érinteni szeretnék, az a benyújtott törvényjavaslatnak egy nagyon érdekes módon megfogalmazott változtatási szándéka, ez pedig arról szól, hogy önök a következő időszakban a nyugdíj fedezeteként befizetendő összegeket másként kívánják elnevezni. Az eddigiek során nyugdíjjárulékot fizetett a dolgozó a saját jövedelméből, a munkáltatója a dolgozónak fizetett jövedelem után, ezt követően a benyújtott javaslat ezt a két kategóriát különválasztja.

(15.10)

Azt mondja a javaslat, hogy a dolgozó saját jövedelméből befizetett nyugdíjjárulék valóban nyugdíjkifizetés alapját fogja képezni, de megváltoztatja a munkáltató által fizetendő nyugdíj-hozzájárulás jogcímét, és a benyújtott javaslat - ha jól értjük - ezután azt fogja jelenteni, hogy a munkáltató által fizetett nyugdíjjárulék szolidaritási jogcímen kerül befizetésre, azaz, ha megint csak jól értjük, akkor ezzel a módosítással kívánják megteremteni azt, hogy az önök szándékával és akaratával ellentétesen magánnyugdíjpénztárban maradt magán-nyugdíjpénztári tagok, akik továbbra is magán-nyugdíjpénztári tagok, a munkáltatói befizetés után immáron ne részesedjenek majd nyugdíjjuttatásban.

Azt gondolom, rendkívül veszélyes pontja ez a benyújtott javaslatnak, nem kapott még igazán nagy súlyt ennek a pontnak a kritikája, pedig érdemes rá figyelni, mert ha ez így elfogadásra kerül, akkor nagyon-nagyon sok embert nagyon-nagyon kellemetlen helyzetbe hoznak méltánytalanul. Nyugodtan mondhatom, hogy ezzel is folytatják azt az elfogadhatatlan jogalkotási gyakorlatot, miszerint úgy változtatnak meg adott esetben egy fizetési kötelezettségi jogcímet, hogy ez visszamenőlegesen rengeteg embernek okoz kárt, sérelmet, hátrányt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Tamás Barnabás képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

TAMÁS BARNABÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha Magyarország megújuló adórendszeréről beszélünk, az új adózási rendszer fókuszában továbbra is a munka és a családok megbecsülése kell hogy álljon, ugyanis kizárólag ezek támogatásával lehetséges a kitörés a munkanélküliségből, a gazdasági megtorpanásból és a demográfiai válságból. A cél az, hogy a kelet-közép-európai térség legkedvezőbb üzleti környezete Magyarországon jöjjön létre.

És hogy ezt mennyire igazolja az a kormányzati intézkedés is, amely korábban már megtörtént éppen az adózások reformálásánál, hiszen ez évi adópolitikánk is arról szólt, hogy bankadó, valamint a multik megadóztatásából keletkezett bevételi forrásokból stabilizáltuk az ország helyzetét, és ezeknek a bevételeknek még ma is szükségeltetik az úgynevezett új kialakítása, azoknak az adónemeknek a bevezetése vagy azoknak az adónemeknek a megreformálása, amelyek eddig nem szolgálták igazán az ország helyzetének változását.

Éppen ezért az adóváltozások fókuszában a következő célok kell hogy álljanak: az államadósság csökkentése, az államháztartási hiány tartása, az Egészségbiztosítási Alap bevételének a növekedése, az arányos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer megszilárdítása, a gyermekvállalás ösztönzése az adórendszeren keresztül, az egységes adórendszer kialakítása, a vállalkozói környezet, a versenyképesség javítása, a befektetések ösztönzése, az adózói adminisztrációs terhek, az adó- és vámhatósági adminisztráció csökkentése, az adómorál erősítése, az adónorma hatékonyságának, egyértelműségének a javítása.

Éppen ezért minden területen, ahol adó létezik, és ahol valamilyen forrásra tehet szert nemcsak a kormány, a magyar állam, erre oda kell figyelni, és hatékonyan javítani kell ezeket, van, ahol nyilván csökkentéssel, van, ahol emeléssel. A személyi jövedelemadó is egy olyan dolog, amiről beszélünk - itt már nagyon jól elhangzottak az előttem hozzászólók szájából -, hogy ugye itt az egykulcsos adórendszernek megvan a maga előnye: aki többet dolgozik, az többet keres, többet is adózik. Éppen ezért rendbe kell tenni, és most az egykulcsos adórendszernél ki kell vezetni az úgynevezett szuperbruttót is az adójóváírás szempontjából, és itt most először ez a 202 ezer forintos jövedelemhatár alatt lehetséges. Az adóelőleg-szabályok pontosítása folyamatosabbá, egyetemesebbé teszi az adóbevételek beérkezését, tehát biztos vagyok benne, hogy jobban lehet tervezni, ha számíthatunk arra, hogy milyen adóbevételek mikor érkezhetnek meg akár az önkormányzati, akár az állami szférába.

Egyszerűsödnek a külföldi pénznemről forintra történő átszámítási szabályok, a családi kedvezmények szabályai egyértelműbbé válnak. Az ingatlanügyletekben elért kirívó jövedelmek a jövőben magasabb adó alá esnek, ez szinte természetes, és bízom benne, hogy ez így is lesz. A béren kívüli juttatásokat, a reprezentációt és az üzleti ajándékokat is nagyon ideje volt már, hogy a társaságiadó-alapból a személyi jövedelemadó hatálya alá kell hogy helyezzük.

Nagyobb hangsúlyt kap a Széchenyi-pihenőkártya. Bízom benne, hogy ez ténylegesen meghozza a várt eredményt, és átalakulnak az étkezési utalványok formájában megvalósuló juttatások is. A társasági adónál a fejlesztési adókedvezményt érintő javaslat alapján a 100 millió eurót meghaladó beruházások esetén a kormány hoz döntést a miniszter helyett, hogy a különböző adópolitikában milyen kedvezmények nyújthatóak. Szigorodnak a veszteséges vállalkozások szabályai, hiszen azt hiszem, nem lehet az, hogy tíz vállalatból kilenc veszteséges legyen. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében visszaállításra kerül az adomány fogalma a társasági adóban.

Ezek mind olyan lépések, amelyek énszerintem biztonságos gazdálkodást tesznek majd lehetővé a következő évi költségvetés elkészítésénél, hiszen nem lehet az, hogy minden egyes költségvetés úgy szülessen, hogy forráshiányos legyen. Tudom, és biztos vagyok abban, hogyha már a helyi adóknál az önkormányzatok nem tehetik meg azt, hogy tartalékalapot képezhessenek - habár megtehetik, de tudjuk, hogy ez csak papíron létezik -, és nem jut ténylegesen megtakarításra, akkor a helyi adóknál legalább arra adjunk lehetőséget, amit itt most megállapítunk, hogy saját magunk tudjunk olyan adókat kivetni, amelyek ténylegesen növelik a bevételeinket.

Itt meggondolás tárgyává tenném egyes esetekben a 3 százalékos plafont, ugyanis a multiknál itt majd vizsgálni kell, hogy ha négyzetméterben adóznak a multik, ez nem kedvezőbb-e a számukra, és ha ez kedvezőbb, akkor itt bele kell tenni az adóalapba olyan dolgokat, az adótörvénybe olyan törvényrészeket, olyan paragrafusokat, amelyekkel esetleg helyben lehet felülbírálni, és a 3 százalékos eltérést biztosítani vagy magasabb százalékban, vagy négyzetméterben való adóztatásra.

A gépjárműadónál a kombinált árufuvarozáshoz kapcsolódó adókedvezmény megszüntetése; évek óta nem vesznek ilyet igénybe, tehát teljesen felesleges, hogy ez legyen. A külföldigépjármű-adó megszüntetésére pediglen azért van szükség, mert 10 ezer darabnál kevesebb adóköteles engedélyt használtak eddig fel. A céges autóknál az adó kivetése, remélem, nem fogja érinteni azokat a cégeket, amelyek veszteségesek. Az illetékek kivetésénél a gépjárműszerzéshez kapcsolódó vagyonszerzési illeték újraszabályozása: kilowattban kifejezett teljesítmény alapján kell az illetéket megfizetni, a gépjármű életkorához igazodó differenciálással.

Tehát ha ezeket az adónemeket vesszük, és ha ezeket az adónemeket ténylegesen járulék formájában való megfizetésben is úgy állítjuk a költségvetés szolgálatába, hogy a bevételeink megnőjenek, és a bevételeink biztosak legyenek, akkor átalakulhat teljes mértékben, és a jövő évre javasolt adóváltozások biztosítják hazánk pénzügyi stabilitását, szolgálják az államháztartási hiány kordában tartását, csökkentik az államadósságot, valamint helyreállítják hazánk versenyképességét, elősegítik a munkát és a családokat támogató adórendszer kiépítésének befejezését, általánossá téve az arányos adózást; a vállalkozóknak átlátható, kiszámítható, számos esetben egyszerűbb adókörnyezetet biztosít az adminisztrációs terhek csökkentése mellett. Bízom abban, hogy ez így lesz, és ezért kérném, hogy támogassák az adótörvények változását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából jelezték számomra, hogy az időkeretükből 15 percet átadnak a Fidesz képviselőcsoportjának. Kérném szépen ezt majd jegyezni!

Most dr. Nagy István képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

(15.20)

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A most benyújtott törvényjavaslatot nem szabad kivonni abból a gazdasági környezetből, ahol most élünk. Nem szabad kivonnunk annak a világgazdasági helyzetnek a jelenéből, amely életünk minden részére hatással van.

Nagyon nehéz egy adótörvény-javaslattal választ, megoldást találni minden bennünket körülvevő gazdasági, társadalmi vagy akár szociológiai kihívásra. Ez a törvényjavaslat azonban igyekszik megfelelni ennek a csöppet sem könnyű kihívásnak. Az intézkedések együttesen segítik felkészülni az országot arra, hogy mire Európa kilábal a mostani nehéz helyzetből, addigra Magyarország váljon az európai gazdasági növekedés motorjává.

Fontos kihívás ezek mellett az egészségügy nehéz helyzetének az orvoslása is. Mindnyájan tapasztaljuk és ismerjük az egészségügy forráshiányát, ugyanakkor hatalmas elvárásokat támasztunk felé. Ezen elvárások teljesítéséhez szükséges a népegészségügyi termékadóról szóló törvénynek egy új adónemmel, a baleseti adóval történő kiegészítése is. Az egészségügyi bevételi források egyik formája lesz ez a baleseti adó. Abból a felismerésből indul ki, hogy a gépjárműhasználat nagyobb baleseti kockázatot hordoz. A balesetek során előálló sérülések súlyosabbak, ekkor az egészség helyreállítása, a rehabilitáció fokozott terhelést jelent az egészségügyi ellátórendszer számára.

Az egészségre gyakorolt negatív hatása okán adóköteles termékké válik aztán az ízesített sör és az alkoholos frissítő is. A népegészségügyi termékadótörvény értelmében azok az üdítőitalok és előrecsomagolt cukrozott készítmények adókötelesek, amelyek esetén a termék hozzáadott cukortartalma meghalad egy bizonyos értéket, üdítőital esetén 8 gramm/100 millilitert, cukrozott készítmény esetén 25 gramm/100 grammot. Az adóköteles termékköröknél az üdítőital fogalmának meghatározásánál a 25 százalékos gyümölcshányadot tartalmazó italok, sűrítmények, nektárok vagy gyümölcslevelek a hatályos szabályozás értelmében nem tartoznak az adó hatálya alá. A javaslat, hasonló élettani hatásuk miatt, természetesen a legalább 25 százalék zöldséghányadot tartalmazó italokkal, sűrítményekkel is hasonlót tesz.

Ez a javaslat kétszeresen is segíti az egészségügyet. Egyrészt serkenti az egészséges élelmiszerek előállítását, fogyasztását, másrészt pedig ha nem teljesítik az egészségre kedvező hatással lévő összetételt, akkor pedig pluszbevételt jelent.

Az adóelkerülés megakadályozása érdekében a javaslat módosítja az energiaital fogalmát is. A jelenleg 8 százalékos cukortartalomra vonatkozó korlátot eltörli, valamint rögzíti, hogy a termék akkor adóköteles, ha koffeint és taurint tartalmaz. Ez a megfogalmazás megakadályozza, hogy a koffeint más, hasonló élettani hatást okozó összetevővel kiváltani szándékozó energiagyártó az adót akár elkerülje.

A javaslat szerint adókötelessé válik az úgynevezett ízesített sör is. Ez a kategória a piacon az utóbbi időben nagy számban megjelenő gyümölcsös söröket öleli fel, amelyek közös jellemzője, hogy üdítőital és sör keveréke, és az alkoholtartalma rendkívül alacsony, 3 százalék alatti. Ezen termékkör népegészségügyi termékadóval történő adóztatását az indokolja, hogy egyrészt jelentős mértékben tartalmaz cukrot, másrészt üdítőital-jellegére tekintettel a fiatalok is szívesen fogyasztják, így tulajdonképp segít az alkoholra való rászokásban.

A 2012. évi adótörvény-javaslatok közül én ezt a két szegmenst emeltem ki. Önmagában mind a kettő adóemelést jelent. Hogy mégis támogatni lehet ezt az adóemelést, az indokolja, hogy milyen célt kívánunk megvalósítani vele. Az ezekből az adónemekből befolyó pluszbevételek az egészségügy égető forráshiányát kívánják pótolni. Segítik a kórházak működtetését, a háziorvosi praxisok felszereltségét, és nem utolsósorban az egészségügy jövőjét jelentő fiatal orvosok itthon maradását. Fontos célok ezek? Azt hiszem, erre mindnyájan igennel válaszolhatunk. Ha végignézzük az adótörvény minden paragrafusát, akkor minden paragrafus mögött ott találunk valamilyen, az egész társadalmat tekintve fontos és megoldandó célt, feladatot. Amikor kritikát mondunk erre a javaslatra, először tisztázzuk magunkban, hogy a célt, a feladatot hogyan tudjuk finanszírozni.

Kedves Képviselőtársaim! Amikor az adótörvényekről vitázunk, vegyük figyelembe a magyar és a nemzetközi gazdasági helyzetet. Azt gondolom, hogy a jövő évre javasolt adóváltozások biztosítják Magyarország pénzügyi stabilitását, segítik kezelni az államháztartás hiányát, és csökkentik az államadósságot.

És végül ami még nagyon fontos: az új adótörvény segíti a magyar gazdaság versenyképességét. Bízom benne, hogy egy felgyorsuló, versenyképes magyar gazdaság olyan fejlődést tesz lehetővé, amelynek kedvező hatását majd minden állampolgár érezheti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselőtársunk jelezte, hogy ügyrendi javaslatot szándékozik tenni. Parancsoljon, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Kérelemmel fordulnék önhöz képviselőtársaim javaslata kapcsán. A módosító indítványok beadásának határidejét szíveskedjék engedélyezni a holnapi nap 16 óráig. Ez fontos azért, mert jelentős kérdésről tárgyalunk ma, és szeretnénk jó adótörvényeket és nagyon átgondolt adótörvényeket alkotni, ezért némi módosításokra alkalmasint szükség lehet. Ehhez pedig időre van szükség.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Megfogalmazom ismételten a kérésemet a tárgyra való tekintettel, hogy a módosító indítványok a gyakorlattól és a Házszabálytól eltérően holnap 16 óráig kerülhessenek benyújtásra. Megtisztelő engedélyét előre is köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nincs ebben semmi új dolog, szokott ezzel a Ház élni. Úgyhogy én, ha megengedik, nem nyitok ügyrendi vitát, akceptálom a kérést. Ma nem fogom lezárni az általános vitát, hanem elnapolom, azért, hogy a holnapi nap folyamán délután 16 óráig, tehát délután 4 óráig házszabályszerűen be tudják adni a módosító javaslatokat. (Dr. Veres János: Egyetértünk!) Köszönöm szépen. Köszönöm szépen Babák Mihálynak az ügyrendi javaslatot. (Babák Mihály: Köszönöm szépen.)

Folytatjuk a vitát. Font Sándor képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy érdemes tisztázni azokat a célokat, amik miatt egyáltalán az adótörvényekhez nyúl a mindenkori kormány. Lehet, hogy ezek ilyenkor messziek azokhoz képest, amikor tematikusan vagy tételesen egy-egy adófajta emeléséről vagy csökkentéséről beszélünk, de azért szeretnénk tisztázni, hogy az a kihívás, amit a kormány magára vállalt, több európai uniós ország által is megirigyelendő, és néha úgy néz ki, még a technikát is irigylik tőlünk - erre majd külön kitérek -, mert az eleinte vitatott, a jelenlegi ellenzék által sokszorosan vitatott tételek az Európai Unió egyes országaiban esetleg mégiscsak bevezetésre kerülnek. De hogy mi is ez a fő cél, erről már mind a vezérszónokunk, mind pedig több kormánypárti képviselő beszélt itt, sőt maga a miniszter úr is megemlítette. Hadd idézzem vissza: az biztos, hogy az államadósság csökkentése kikerülhetetlen, hogyha előrébb akarunk lépni valamit abból a szorításból, amit az előttünk lévő kormány ránk hagyott.

Egy nem várt és szinte nehéz feladat a hitelkárosultak megsegítése. De mondhatnám, hogy ezek, úgy tűnik, rendszerint technikai kérdések. A kormány igazi nagy célja, hogy vajon hogyan lehet majd a népesedéspolitikán változtatni, Magyarország fogyó lakosságának ezt az ütemét megállítani. Majd most fogjuk igazán megtudni, amikor e hónap végén a népszámlálás ezt majd, tartok tőle, visszatükrözi, hogy első alkalommal lesz most már hivatalosan regisztrálva, hogy a hazánkban, Magyarország határain belül élő magyarság 10 millió lélekszám alatti lesz minden bizonnyal, ahogy ezt jelzik.

Most már csak az a kérdés, hogy ezen eléggé nemes, és remélem, hogy sokak által értékelhető célok megteremtésére milyen forrás áll rendelkezésére az adott kormánynak. És itt bizony már nem olyan széles a mozgástér, mint a szándékok területén. Természetesen van egy adott örökség, és van egy rendelkezésünkre álló erőforrás, és ezek összhangját kell valahogy megteremteni, hogy azokat az előbb felsorolt, kitűzött célokat, amelyekkel, bízom benne, sokan egyetértenek, valahogy mégis támogatni lehessen.

Engedjék meg, hogy érzékeltessem, mi az, ami miatt a kormány feje fáj, és mi az, ami miatt mi, kormánypárti képviselők is néha kényszeredetten vesszük tudomásul, hogy időnként az erőforrásgyűjtés ilyen módját is kénytelenek vagyunk igénybe venni.

Ezek bizony az elmúlt időszakok azon adatai, amiket az Orbán-kormány után tapasztaltunk, pontosabban 2002 után. Én néhány, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank által adott adatot szeretnék csak tényszerűen ismertetni. Melyek ezek, számomra legalábbis a legfontosabbak?

(15.30)

Nos, az, hogy a magyarországi infláció mértékét az Orbán-kormány annak idején 18 százalékos mértékkel vette át, és ezt 2002 év végére - ugyan az választási év volt - 5,3 százalékra sikerült leredukálni. Majd következtek a változatos évek, amikor ez visszaugrik 6,8, majd 3,68, majd még egyszer 6, majd 4 és most 2010-ben 4,9 százalékosra. Tehát látszik, hogy az a trend, amiben az Orbán-kormány '98-2002 között működik, erősen megtört. Ha ehhez hozzáveszünk olyan adatokat, ami még inkább szomorúvá tesz bennünket, azok a következők.

Miközben '98 és 2002 között az államháztartási hiány egyenlegének folyamatos csökkenése 7,8; 5,4; 3 és 4 százalék körülire alakul, 2002-ben - ez már a Medgyessy-kormány áldásos tevékenységének közismert adata - felugrik 8,9; 7,2; 6,4; 7,9 - itt már a Gyurcsány-kormány -, majd 9,3, majd 5 százalék és 4 százalék körüli értékre. De ami a legkeményebb kihívást adja véleményem szerint a kormánynak, az az önök által és az ellenzék által is közismert adat, az pedig a GDP-arányos államadósság mértéke.

Nézzük is, hogy is volt ez? 1998-ban 62 százalékos adósságállományt veszünk át a GDP-hez mérten. Ez az adósságállomány-mérték folyamatosan csökken, és 2001-re 52 százalékos, még 2002-ben is - ekkor már váltás történik - 55 százalékos. Azt hiszem, hogy ez igazán még az elviselhetőségi szint, de mint említettem, ez egy 62 százalékos szintről indult. Négy év alatt sikerült 10 százalékos államadóssági szintet csökkenteni.

De mi történik ezután? 2002-ben, mint említettem már, egy felfelé való elmozdulás megtörténik 55 százalékra, majd sorolom évenként. Követve: 2003-ban 58 százalék az adósságszintünk, majd 59, 61, 65, 66, 72, 78 és a 2010-es 82. Ide sikerült ezt az országot eljuttatni, ennek minden következményével. Azzal, amit ma már itt többen megemlítettek, hogy csak az éves visszafizetési összeg megfelel az egész magyarországi kórházrendszer finanszírozásának, megfelel a magyarországi összes személyi jövedelemadó-bevételnek és a többi, tehát 1300-1500 milliárd forintos ez az összeg. És mégis azt gondoljuk, hogy ebből a hitelszorításból kell visszafelé lépkedni. Ez veszi igénybe legjobban az adótörvény beterjesztőit és nyilvánvalóan, mint említettem, a kormánypárti képviselőket is.

És akkor persze eljuthatunk olyan kérdéshez, hogy miért kell egyes adótételeket ilyen mértékben emelni, akár a jövedéki adókat. Ezt is tisztázzuk. Természetes, az üzemanyag esetében a jövedékiadó-emelés szinte minden gépjárműhasználót érint, de azért azt mindig tegyük hozzá, hogy itt egy jövedékiadó-visszatérítési mértéket is emeltünk közben, ezt is azért tegyük hozzá, a fuvarozói vállalkozóknak. Ez elég magas, szinte duplájára növeltük meg, és ebben minimális változás lesz csak január 1-jétől.

Aztán itt a sokszor emlegetett népegészségügyi termékdíj, nem kritizálva, még az ellenzék sem kritizálja meg annak a helyességét, hogy mire fordítanánk. De úgy néz ki, hogy magával az adótartalommal kapcsolatban van sokszor kérdésük, hogy ez miért jó. Először is szeretnénk tisztázni, és ez itt már kőkeményen a saját szakmánkat - a saját alatt most a mezőgazdaságot akarom megemlíteni - érinti, hiszen egyetlenegy termékdíjjal növelt termék nem tartozik az alapvető élelmiszerek kategóriájába. Ezt először is le szeretnénk szögezni. Olyan termékekre javasolunk népegészségügyi termékdíj bevezetését, amelyek nélkül egyébként nagyon vígan, sőt, ha nem fogyasztanánk őket olyan mennyiségben, nagyon egészségesen is élni tudnánk.

Itt említem meg, hogy az a termékkör, ami a sóra és a cukorra és az energiaitalokra, alkoholos sörökre és alkoholos üdítőkre vonatkozik, ezek bizony-bizony nem tartoznak az alapvető élelmiszerek kategóriájába, sőt, a függőségi helyzetet erősen szokták befolyásolni. De aki figyelte a nyári nemzetközi eseményeket, nekem volt egy nagyon kedves hír, mégpedig Franciaországról. Nálunk szeptember 1-jén került bevezetésre az első népegészségügyi termékdíj, adózott termékek köre. Ugyanakkor Franciaország bejelentette, hogy ők is a cukrozott üdítőitalokra bizony-bizony nálunknál magasabb, forintra átszámolva 10 forint/literes mértékű adómértéket vezettek be. Amikor hallottam a Blomberg hírügynökség jelentését, egy az egyben azok az indokló mondatok hangoztak el, amivel mi ezen népegészségügyi termékdíj bevezetését indokoltuk.

Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak a bankadó az egyedüli olyan magyar "találmány" - idézőjelbe tettem -, amelyet utána több ország átvett, és azt mondja, hogy van benne valami, ezt kell csinálni, hanem úgy néz ki, hogy most a népegészségügyi termékdíj termékkörében is vannak most már olyanok, amelyeket bizony más országok is alkalmaznak. Mint említettem, ezek nem alapvető élelmiszerek, sokkal egészségesebben élnénk, ha ezeket a termékeket nem olyan mértékben vagy egyáltalán nem fogyasztanánk, és nem kétséges, hogy ezt a bevételt - nevesítettük is - az egészségügy területére szeretnénk fordítani, annak döntő mértékét. Azért mondom, hogy a döntő mértékét, mert nekünk, a mezőgazdasági munkacsoportnak azért van elképzelésünk arra, hogy egy icipici részből jó lenne, ha az egészségesebb életmód, az egészségesebb élelmiszerek fogyasztása felé, netán a magyar termékek fogyasztása felé valamilyen ösztönzést, reklám- és információs bázist tudnánk építeni a fogyasztók felé, és ezzel egyben a magyar élelmiszert előállítókat is nagyon szeretnénk segíteni.

Nyilvánvaló, hogy az a végcél, amiről itt említést tettem, erőforrásokat igényel, az erőforrások nevesítésében természetesen lehetnek véleménykülönbségek, de hozzáteszem: gondoljuk csak azt el, hogy ha nem veszi a kormány igénybe a válság-, különadót a multinacionális cégek esetében, a bankadót, netán a sokat vitatott magánnyugdíjpénztárat, akkor mekkora összeggel kellene, kellett volna terhelni a magyar vállalkozásokat és a lakosokat.

Úgyhogy így együttesen mégis azt mondom, hogy annak a nehéz örökségnek a ledolgozásához, amit nagy nehezen, de le lehet majd dolgozni, ahhoz bizony nemcsak egyes szereplők, hanem úgy néz ki, hogy a társadalom több szereplőjének a folyamatos munkájára szükség lesz majd. Az adótörvény gyakorlatilag erre tesz javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Székyné dr. Sztrémi Melinda képviselő asszony, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon! (Jelzésre:) Már a következő lesz a kétperces.

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvényjavaslat egyetlen kérdésével szeretnék most foglalkozni, ez pedig a helyi adókat szabályozó rész, elsősorban önkormányzati nézőpontból.

Érdemes a kérdést az önkormányzatok bevételi forrása oldaláról megközelíteni, hiszen a saját bevételek növelésére továbbra is nagy szükségünk van, még akkor is, ha az új törvényi szabályozásból azt látjuk, hogy markánsabban elkülönül majd az állami és az önkormányzati feladat és azok finanszírozása. A bevételek növelése érdekében a helyi adókról szóló törvényjavaslat megteremti a lehetőséget az önkormányzatok többletadó-kivetési jogának. Lehetővé teszi az önkormányzatok számára az úgynevezett települési adó megállapítását, amelyek főbb szabályait ugyan nem tartalmazza, azonban több garanciális feltételt fűz a túladóztatás elkerülése érdekében.

A hatályos szabályozás értelmében a települési önkormányzatok kizárólag a helyi adóról szóló törvényben meghatározott helyi adókat állapíthatják meg. Az így bevezetett helyi adónemek esetén az önkormányzatok törvényi korlátok között jogosultak az adó mértékének megállapítására, továbbá a magánszemélyeket illetően korlátlan mentesség, kedvezmény nyújtására.

A javaslat korlátokat állít a települési adó megállapítása kapcsán. Egyfelől tárgyi korlátokat: nem állapítható meg törvényben szabályozott közteher tárgyára, így különösen a jövedelemre, az adózás előtti eredményre, az árbevételre; másfelől személyi korlátot, vagyis nem lehet adóztatni a magyar államot, a költségvetési szervet, egyházat, közszolgáltató szervezetet.

A javaslat rögzíti azt is, hogy a vállalkozót terhelő települési adó nem lehet magasabb a vállalkozó iparűzési adójánál. Korlátként azt is rögzíti még, hogy az adóalany településiadó-terhe az előző adóévi településiadó-teherhez képest legfeljebb 20 százalékkal emelkedhet.

(15.40)

Ugyanakkor hatályon kívül helyezi a helyi építményadó, valamint a telekadó törvényi felső adómértékét, ezáltal az önkormányzatok építmény- és telekadómérték megállapításának a legfontosabb korlátja az lesz, hogy az adó összege nem haladhatja meg az adótárgy, vagyis az ingatlan forgalmi értékének 3 százalékát. Ez a rendelkezés több problémát is felvet. Egyrészt pluszfeladatot ír elő az önkormányzatok számára, amelynek során akár az is kiderülhet, hogy egyes esetekben a maximumnál magasabb adót vetettek ki, az önkormányzatok többsége ugyanis jelenleg négyzetméter alapon veti ki az adót. A plafon bevezetése azt eredményezhetné például, hogy mondjuk, egy nagykereskedelmi áruházlánc a mostaninál kevesebb helyi adót fizet. Változatlan adóteher mellett az önkormányzatoknak vizsgálni kellene, hogy például a négyzetméter alapú építményadó nem lépi-e túl a forgalmi érték 3 százalékát. Ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, meg kell határozni az önkormányzat területén lévő ingatlanok forgalmi értékét. Ameddig ez nem történik meg, az építményadó fizetésére kötelezettek jogkövetkezmény nélkül visszatarthatják adójuk egy részét, a 3 százalékos korlátra hivatkozva. Probléma még az idő is az önkormányzatok esetében, hiszen a területükön lévő építmények és telkek forgalmi értékének a meghatározására van szükség.

Az iparűzési adó mellett az ingatlanadóztatás jelenti a második legnagyobb bevételi lehetőséget az önkormányzatoknak - nálunk, Salgótarjánban ez meghaladja a 20 százalékot -, így annak jogalkalmazói szempontból helyes és jogilag támadhatatlan szabályozása elengedhetetlen. Ma nagyon kevés önkormányzat adóztat korrigált forgalmi érték alapján, hiszen ennek kezelése, értékelése elég nehézkes, költséges és sok vitára adhat okot. Éppen ezért célszerűbb lenne, ha az önkormányzatoknak az építmények és a telkek adóztatásánál nem kellene vizsgálni egyenként és ügyenként az ingatlanrészek forgalmi értékét, hanem változatlanul a hasznos alapterület után lehetőséget biztosító adómértékeken belül állapíthatnák meg az adókat. A jelenlegi törvényjavaslat esetén sok jogorvoslati eljárás indulna, és az egyedi döntések törvényessége is megkérdőjelezhetővé válna, s a forgalmi értékek megállapítása és a bizonyítási teher is az önkormányzatokra hárulna. Arról nem is beszélve, hogy a hasznos alapterület alapján történő adóztatásra előírt bevallási űrlap ilyen információkat nem tartalmaz, így erre vonatkozóan adatok az önkormányzati adatbázisban nincsenek.

Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok a helyi gazdasági körülmények ismeretében a jelenleginél nagyobb szabadságfokkal rendelkezhetnének az adómérték differenciálásában. A képviselő-testületek helyben határozhatnák meg az ingatlanadóztatás fő irányait és szabályait.

Összegezve: támogatandó az a törekvése a javaslatnak, hogy bővíti az önkormányzat adóztatási mozgásterét, ugyanakkor az önkormányzatok adókivetési szabadságát más módon sem lenne szabad korlátozni. Itt azért szeretném megnyugtatni aggódó képviselőtársaimat, az önkormányzatok pontosan tudják, hogy milyen a magánszemélyek, illetve a helyi vállalkozások adóképessége, és ezután sem fognak elviselhetetlen adóterheket kivetni, mint ahogy eddig sem tették. Ha Vágó Gábor képviselőtársam itt lenne még, akkor neki mondanám, hogy építményadót eddig is szedtek az önkormányzatok, tehát nem új adónemként jelenik meg.

Zárásként: mi, önkormányzatok bízunk abban, hogy az adókból származó bevételek továbbra is teljes egészében a településeken maradnak. Hiszünk abban, hogy ezzel mi is hozzájárulunk az ország jobbá tételéhez.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rendes felszólalásra Nagy Csaba képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha végignézzük, hogy a mostani törvénymódosítás mennyire összetett, akkor azt látjuk, hogy 35 törvény módosításáról szól, és ezek közül 15 az adó- és járuléktörvényekkel foglalkozik. Épp az előbb hallottuk azt, hogy ebből mennyire fontos szelet az önkormányzatokat érintő törvénymódosító javaslat. A magam részéről nem szeretném elismételni azt, amit az előbb hallottunk, de egy olyan megközelítésben mindenképpen szeretnék beszélni erről a törvénymódosításról, hogy esetleg miért van még pluszérvekre szükség ahhoz, hogy ezeket a törvénymódosításokat most megtárgyaljuk és megszavazzuk.

Az önkormányzati szféra az elmúlt húsz évben egy nagyon rigorózus törvényalkotási rendnek megfelelően meghatározott keretek között működött. Más képviselőtársaimmal együtt én is azt gondolom, hogy a helyi önkormányzatoknál egy kicsit szabadabb légkörben lehet és kell majd a különböző helyi adókat kivetni és megteremteni, mert helyben ismerik azokat a feladatokat, azokat a kötelezettségeket, amiket egy önkormányzatnak el kell látnia. Azt, hogy e tekintetben azok a kötöttségek, amik az előző jogszabályokban megvoltak, enyhítésre kerülnek, mindenképpen támogatom, hisz ily módon a helyi sajátosságokat az önkormányzati döntéshozók - akiket az emberek közvetlenül választanak, s akiket közvetlenül el tudnak érni akár egy utcai beszélgetésben is - sokkal jobban tudják kontrollálni.

Az is nagyon fontos, hogy az állam is beleszóljon ezekbe a törvényalkotásokba, illetve a helyi jogalkotási folyamatokba, hiszen azok a kontrollok, amik beépültek a törvényjavaslatba, ezt szükségszerűen kötelezővé teszik, ily módon pedig behatárolják azokat az önkormányzati kereteket, amelyek között az önkormányzatok kiszámíthatóan tudnak mozogni.

Nagyon fontos, s azt kell mondanom, elsődlegesen célja is ennek a törvényjavaslatnak, hogy az államháztartási hiányt kontrollálja, az államadósságot pedig csökkentse. Korábbi vitákban már beszéltünk arról, hogy túlzottdeficit-eljárást indítottak Magyarország ellen. Egyébként az volt talán a leginkább jellemző helyzet abban a körben, amiben most vagyunk, ha megnézzük azt a dátumot, hogy ezek a túlzottdeficit-eljárások mióta zajlanak Magyarország vonatkozásában. Tulajdonképpen az európai uniós belépésünktől kezdve, hiszen 2004 júliusában indult az első ilyen eljárás, és azóta gyakorlatilag folyamatosan módosítja velünk szemben az Unió ezeket az eljárásokat. Az előző szocialista kormányok szinte sohasem tudták betartani és lefolytatni azokat az eljárásokat, ahogy azt az Unió kérte, illetve meghatározta.

Mit jelent ez? Csupán annyit kértek tőlünk az uniós szerződések alapján, hogy a GDP 3 százaléka, illetve az államadósság ne haladja meg az országban a 60 százalékot. Ehhez képest az elmúlt időszakban gyakorlatilag egyetlenegyszer sem tudta a szocialista kormány ezeket az egyébként írásban vállalt ígéreteit megtartani. Ilyen tekintetben nagyon fontos, hogy a mi kormányunk ezeket a szerződéseket be akarja tartani, és e tekintetben elsődleges cél, hogy ezeket a szerződéseket betartsuk.

Ha arról beszélünk, hogy mi az az örökség, amit ránk hagytak, akkor meg kell említeni, hogy ma Magyarországon egy átlag állampolgárnak több mint 2 millió forint adóssága van, ha az állam adósságát levetítjük az egyes emberekre. Azt gondolom, hogy ez egészen elképesztően nagy szám. Ez az az örökség, ami szükségszerűvé teszi azt, hogy ezt a törvényjavaslatot itt megtárgyaljuk. Ilyen tekintetben egy olyan örökséget kell kezelnünk, amit - lehet nagy szavakat használni, de ez ilyen tekintetben fontos - talán még az unokáink is nyögni fognak, ezért nem véletlen az, hogy ezeket az adóemeléseket, illetve adótörvény-módosításokat ilyen intervallumban meg kell hozni.

Ezzel kapcsolatban azt is fontosnak tartom elmondani, hogy ez az első olyan adótörvény-módosító javaslat, amely alapokat képez, tartalékokat hoz létre az adóbevételek egy jelentős részéből, s azt gondolom, hogy e tekintetben kivételes is, hiszen az elmúlt húsz évben nem volt példa arra, hogy egy kormány ilyen előrelátó gazdaságpolitikával rendelkezzen. Ebből az okból kifolyólag is támogatom ezt az adótörvény-módosító csomagot, még akkor is, ha nem biztos, hogy a legnépszerűbb intézkedéseket raktuk össze ezekben a törvényjavaslatokban. De ahhoz, hogy legyen jövőnk, hogy 2012-től elrugaszkodva 2013-ban egy jobb költségvetési évünk legyen, szükséges, hogy ezt a törvénycsomagot elfogadjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az előre írásban bejelentkezettek közül az utolsó felszólaló Kiss Attila képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

(15.50)

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/4662. számú törvényjavaslat vitájában lassan mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők nagy része legalábbis, már elmondta a véleményét.

Egy dologgal azonban tisztában kell lennünk. Az adótörvények mindig, minden kormány alatt, így most is, csupán úgymond aládolgoznak a költségvetési törvénynek és a költségvetést előkészítő különféle ágazati szaktörvényeknek. Így van ez jelenleg is természetesen. Az adótörvény önmagában nem áll meg, az adótörvényeknek önmagukban semmi értelmük nem lenne, ha nem valamilyen cél, nem valamilyen feladat érdekében fogalmaznánk meg azokat.

A kormány, a parlament és mindazok, akik az ügy megoldása érdekében, az ország megmentése, felzárkóztatása és gazdasági versenyképességének fokozása érdekében dolgoznak, tehát mindannyiunk érdekében nagyon fontos az, hogy az adótörvények valóban megalapozzák egy biztos, egy szigorú - lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet támadni, sok mindent lehet csinálni a költségvetéssel, de egy szigorú -, betartható költségvetés lefolytatását. Ne felejtsük el, hogy egy nemzet életében, egy kisebb közösség, egy önkormányzat életében egy városi költségvetés legalább ennyire fontos, de egy ország költségvetése alapvetően meghatározza az adott esztendőben, így most majd a 2012-es esztendőben a fejlesztések lehetőségét, a működést, az önkormányzatok, a nyugdíjkassza vagy az egészségbiztosítás működésének a feltételeit. Tehát nekünk egy nagyon szigorú, nagyon következetes gazdaságpolitikával, adótörvényrendszer-kidolgozással és költségvetési politikával kell 2012-ben is működnünk.

Ahhoz, hogy ezen a rendkívül keskeny, ingatag mezsgyén, ezen a nagyon keskeny ösvényen haladhassunk, egy kiszámítható adópolitikát és egy olyan működést kell biztosítanunk, amely szerint fokozatosan és összességében az ország teherbíró képességének figyelembevételével - itt elsősorban az emberek teherbíró képességét szeretném hangsúlyozni - az adósságcsökkentést is be kell terveznünk minden évben, mindezt nem egy dinamikusan fejlődő, egy csodálatos gazdasági perspektívát mutató világgazdasági makrokörnyezetben, hanem abban a helyzetben, amit 2008 óta mindannyian érzékelünk.

2008 óta megváltozott minden, ami a gazdaságpolitikát, a világpolitikát illeti, legalábbis szinte minden. Minden országnak egy olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely azt segíti elő, hogy leginkább minden területen igyekezzen saját lábára állni. Magyarország 2010-ben, a jelenlegi kormány kormányzásra kerülése után ezen az úton elindult. Természetesen rengeteg tennivalónk, rengeteg feladatunk van még, de ezen az úton elindultunk. Azt senki nem vitathatja el, hogy Magyarország a 2010-es választások óta azért mindenféleképpen az önállóság, az önrendelkezés egy magasabb fokára lépett. Ezen az úton vagyunk.

Természetesen 8 év szocialista-szabad demokrata garázdálkodása után ezt nem lehet egyik percről a másikra, egyik évről a másikra sem, sőt négyéves ciklusokban sem biztos, hogy egy ciklusban ezt meg lehet oldani. Több év szigorú, következetes gazdaságpolitikai kormányzása kell ahhoz, hogy azt a borzasztó szakadékot, amely elválaszt most bennünket már sajnos nemcsak a nyugat-európai fejlettnek mondható demokráciáktól, országoktól, hanem a kelet-európai egykori vetélytársaktól vagy versenytársainktól vagy volt szocialista országoktól is, nagyon nehéz lesz leküzdenünk. Ehhez az kell, hogy ez a költségvetés is, amely tartalékot képez - végre komoly, százmilliárdos nagyságrendű tartalékot képez -, végre egy megalapozott adórendszerrel jöjjön létre. Még egyszer mondom, lehet támadni, lehet nem szeretni.

Mi is rendkívül boldogok lennénk, ha be tudnánk jelenteni, hogy ilyen adócsökkentés meg amolyan csodálatos világ következik a következő években. Ezt megtette az előző 8 évben egyik-másik miniszterelnök. Látjuk a hatását, látjuk az eredményét. Mi ettől egy komolyabb, sokkal komolyabb országirányítást, kormányzást szeretnénk és akarunk megvalósítani, és ahhoz az ezt a költségvetést megalapozó mostani adótörvényt kell elfogadni.

Természetesen módosítani bizonyos kérdéseket, bizonyos lépéseket lehet, mi is képviselőtársaimmal egész nap arról beszéltünk, hogy az áfával kapcsolatos és egyéb dolgokkal mit lehetne, milyen módon lehetne változtatni. Csak azt látni kell, ha valamit csökkentünk, vagy valahonnan elveszünk bizonyos tételeket, itt 50-100-150-200 milliárdos tételek egy-egy tétel, amihez hozzányúlunk, azt azonnal pótolni kell. Lehet azt mondani, hogy miért kell 2 százalékponttal növelni a 25 százalékos, egyébként is magas áfát, csak akkor mondja meg valaki, hogy az onnan hiányzó 100-150 milliárd forintot miből tudjuk pótolni. Ha valaki meg tudja ezt mondani, hogy miből lehet pótolni, akkor természetesen van miről beszélni, van miről vitatkozni, ám legyen így, mi állunk elébe, csak ez egy komoly, megfontolt, közgazdaságilag is alátámasztott beterjesztés vagy javaslat legyen.

Higgyék el, mi sem arra szegődtünk el, hogy rosszabb és sötétebb képet fessünk a magyar emberek feje fölé vagy a magyar gazdaság elé. Az a célunk, hogy egy versenyképes, egy szebb Magyarország épüljön a következő években, ezért mindent megteszünk, és ezért kell támogatni ezt az adótörvényt is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Volner János képviselő úrnak adok szót, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Képviselőtársam, a kormány előterjesztésével az a probléma, hogy bizonyítható, hogy 445 milliárd forint megszorítást tartalmaz ez a most elénk került adóváltozás. Tehát itt szó sincs arról, hogy a kormány bármilyen adócsökkentést hajtott volna végre. Maga a Nemzetgazdasági Minisztérium számszerűsítette ennyiben a megszorítás mértékét.

Hogy mire lett volna elég, ha ésszerűen használják föl a forrásokat? Képviselő úr, ha ön utánaszámol annak, a feldolgozóiparban dolgozó emberek, a bányászatban, kőfejtésben dolgozók és az építőiparban dolgozók együttesen jelenleg 1 millió 540 ezren vannak. Ha az egykulcsos adót családi adókedvezmények megtartásával arra használták volna föl, hogy a termelőszférát támogassák, 20 ezer forinttal több lehetne minden egyes embernek a havi fizetése, az ebben a szférában dolgozó 1 millió 540 ezer embernek. Jelenleg ehelyett csak az elszegényedés és a nincstelenség jut egyre több embernek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Józsa István képviselő úr is, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék reflektálni Kiss Attila képviselőtársam zárószavaira.

Mi is arra szerződtünk, hogy ez egy virágzó és jobb ország legyen, és a kritikánk, javaslataink, hogy önöket sarkalljuk ebbe az irányba, erre irányulnak.

Pont ezért mondjuk, hogy nem a Matolcsy-féle szerecsenmosdatásra lenne szükség, hanem egy jó gazdaságpolitikára. Tehát ne lebegjen önök előtt a 8 év, abból a 4 év igen sikeres volt. Önök elbukták a 2006-os választást. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Tehát tessék csak beszélni a 2008-2009-ről, amikor egy világgazdasági válság volt. (Babák Mihály: Ti hazudtatok!)

Arra is szeretnék reagálni, amit mondott szintén Kiss Attila képviselőtársam, hogy szeretnék bejelenteni az adócsökkentést. Hát be is jelentették, csak annak a 15 százaléknak, annak a nagyon szűk kis rétegnek, amire elengedtek több mint 500 milliárdot, most pedig egy brutális adóbehajtás történik, ami mind a magánszemélyeknek, tehát a fizetésből élőknek súlyos terheket jelent, kedvezőtlen, mind a gazdálkodó szervezetek számára nehezen elviselhető. Ahogy elhangzott itt a vitában, nincs olyan szerepelője, aki véleményt nyilvánított volna a magyar vállalkozásoknak, aki optimistán tekintene a 2012-es évre, ezen belül, aki úgy gondolná, hogy bármi jóra számíthat ettől a kormánytól.

Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy felelős gazdaságpolitika, és ne a Matolcsy-féle, politikailag orientált, szakmailag elhibázott gazdaságpolitika, akkor a mögött ez van, hogy a gazdaság alapjait próbálják meg helyretenni, és ne az történjen, ami az elmúlt másfél évben történik. A gazdaság teljesítményének a fokozására áldozzanak, mondom ezt, mert áldozatot kérnek a néptől, az országtól, hatalmas adókat hajtanak be, főleg a 85 százalék kevesebbet keresőtől, ugyanakkor semmit nem áldoznak arra, hogy ez a gazdaság többet tudjon teljesíteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Hoppál Péter képviselő úr következik, a Fidesz soraiból. Parancsoljon, képviselő úr!

(16.00)

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti szocialista felszólalás ilyen mondatot tartalmazott, hogy Matolcsy-féle szerecsenmosdatás, az már valamiféle smafu, és ezzel szemben micsoda derék dolog volt, amikor 2002 és 2006 között világmegváltó gazdaságpolitikát folytattak az akkori szocialisták, és ennek eredményeként, ennek következtében nagyon meg is nyerték a választásokat 2006-ban.

Tudom, az amnézia egészen komoly szocialista betegség, tisztelt Országgyűlés, azonban ez mérhetetlen arcátlanság, már ami itt elhangzott, hiszen 2006-ban az akkori szocialista kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével, most már mindenki tudja Magyarországon, hogy hazugsággal nyerte meg a választásokat, hiszen módosítottak az ország gazdasági adatain, hirtelen, sebtében adót csökkentettek, áfát csökkentettek, majd ezt a választások után visszarendezték, arra hivatkozva, hogy az volt a kampány, ez pedig a valóság.

Ezzel szemben a mostani kormány, Orbán Viktor kormánya, a nemzeti együttműködés kormánya azon az úton jár, amelyet a választókkal szövetségben alkotott, azon az úton jár, amelyet kormányprogramként alkotott, hiszen a választási program bekerült a kormányprogramba, tisztelt szocialista képviselőtársaim. Ezt önök nem tették meg annak idején, a választási programjukkal szögesen ellentétes gazdaságpolitikát folytattak, ennek lett következménye az, hogy az ország végletesen eladósodott, és ezt a végletesen eladósodott, 82-83 százalékos mértékben eladósodott országot hagyták önök maguk mögött.

Most ez a kormány megpróbálja rendbe tenni azt, amit önök elszúrtak. Nagyon kérjük, hogy ehhez alázattal viszonyuljanak, ne pedig ilyen kijelentésekkel, amiket tettek, és segítsék Magyarországot kilábalni abból a problémából, amibe önök belekormányozták. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Nem akarom elvitatni képviselőtársamnak azt a jogát, hogy természetesen mindent az elődökre kenjen, de azért ez másfél év után sovány és szűk látókörű gondolkodás. Nem értette, amit mondtam: Matolcsy György az a szerecsen, akit önök próbálnak most kimosdatni ezekkel a magyarázkodásokkal, holott arra lenne szükség, hogy az elmúlt másfél évvel is érdemben foglalkozzanak.

Nem tudnak megélni az előző 8 év kritikájából, és nem tudnak reális gazdaságpolitikát csinálni, hogyha nem foglalkoznak érdemben azzal, hogy mi történt az elmúlt másfél évben. Pusztán erről szólt az én szakmai javaslatom, és arról, hogy mi annak a szakmai megítélése. Tehát önök ilyen fátumként kezelik ezt az államadósságot. Ez egy pénzforgalmi kérdés, emellett egy gazdaság tud működni. Az önök problémája az, hogy túldimenzionálják az államadósság visszafizetésének a kérdését, ezáltal lefojtják a gazdaságot. Nem lesz teljesítőképessége a gazdaságnak, hogy ezt a pénzforgalmat fenntartsák. Ezt próbálják beszedni most a lakosságtól, de a lakosságnak meg nem lesz jövedelme, mert azt a vállalkozásoktól kapná, a vállalkozásokat szintén lenyomják.

Tehát mi azt mondjuk, egy ilyen elvakult, egyetlen megközelítésre felépített gazdasági megközelítés helyett - és itt mondom, felesleges Matolcsy szerecsenmosdatása, aki elhibázott politikát folytat - egy komplex, a gazdaság élénkítésére is figyelő és a társadalmi különbségeket csökkentő gazdaságpolitikát folytassanak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Mátrai Márta képviselő asszony következik, a Fidesz soraiból, Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igaza van képviselőtársamnak, amikor arról beszélt Hoppál Péter, hogy az alázat nagymértékben hiányzik Józsa képviselő úrnak minden egyes felszólalásából, hiszen visszahivatkoznék az előző kétpercesére körülbelül egy órával ezelőtt, amikor sok mindenről beszélt, a gazdaság csődbe viteléről, éhezésről és nagyon sok mindenről, de visszafelé mutogatást is emlegetett.

Képviselő Úr! Ugye, nem gondolja azt, hogy az elmúlt 8 évet úgy kell tekinteni, mintha meg sem történt volna. (Dr. Józsa István: Dehogynem!) Az emberek, az ország ezen nem fog tudni túllépni, annál is inkább, mivel az a csőd, amit itt hagytak, és csődbe vitték az országot, munkanélküliséget, államadósságot hagytak maguk mögött. Ezt sajnos nem lehet szó nélkül hagyni, és igenis az emberek tudják, és ezt minden egyes alkalommal számon is fogjuk önöktől kérni.

A bonyolult adózás, amelyet bevezettek, igenis munkaellenes, családellenes és vállalkozásellenes volt, ugyanakkor az elmúlt időszakot jellemezte az is, hogy családellenesnek kell minősítenünk azt a magatartást, amikor nem szóltak, nem figyelmeztették az embereket, hogy az olcsó hiteleket nem lehet nyakló nélkül felvenni, mert azok bizony ilyen válságot fognak okozni a családok életében, mint amivel most szembesültünk.

Tudja, képviselő úr, 2012-től az Orbán Viktor által vezetett polgári kormány elindult egy olyan úton, amely a hazai adórendszert megpróbálja rendbe tenni, és a 2010. évben megkezdett érdemi átalakulásokat folytatja. Ennek a legfontosabb célja az, hogy munkahelyeket fogunk teremteni, azonkívül az embereket visszavezetjük a munka világába, és ugyanakkor növelni kell a bevételeket, azért, hogy az a csődhalmaz, amit itt hagytak, valahogyan kiegyenlítésre kerüljön, mert azért az mégsem járható út, hogy ma Magyarországon több mint 500 ezer, közel 600 ezer ember él jövedelempótló támogatáson. Ezeket az embereket igenis vissza kell vezetni a munka világába, pontosan azért, hogy ne csak ők, hanem a gyerekeik is megtanulják, munkából lehet a jövedelmet megszerezni, illetőleg abból lehet a család biztonságát megteremteni. Éppen ezért a kormány minden célja az, hogy a munkahelyteremtéssel legalább 200 ezer fővel fogja csökkenteni azoknak az embereknek a számát, és erre már az elmúlt időszakban jó példák vannak, a jövedelempótló támogatásból élők számát csökkenteni fogja, és a munkalehetőséget teremti meg számukra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperceseket. Babák Mihály képviselő úr kap lehetőséget kétperces felszólalásra.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Bocsásson meg, Józsa képviselő úr, de tényleg műsor, amikor ön felszólal, ha az embernek lenne humorérzéke önhöz, de sajnos egy idő után már nincs humorérzékünk önhöz, mert ugyanis ön mindig, mindent hazudik. Én nem tudom, memóriazavara van-e, vagy tényleg szánt szándékkal ilyen gonosz, mélyen tisztelt képviselőtársam, ugyanis arról beszél, hogy mit kellene csinálni. Volt rá nyolc évük, nem tették!

Józsa Képviselő Úr! Azt mondani az államadósságról, hogy pénzforgalmi kérdés! Hölgyek, Urak! Hát józan? Csak pénzforgalmi kérdés az államadósság? Hát micsoda költsége van, hölgyek, urak! Ebbe döglik bele az ország! Ezt ki kell fizetnünk aktuálisan, a kamatokat! És Józsa úr azt mondja, hogy az államadósság egy pénzforgalmi kérdés. Mélyen tisztelt Hölgyeim, Uraim! Pénzforgalmi kérdés volt, és gazdaságról beszélt akkor Józsa képviselőtársam, és nem tudok ingerült vagy higgadt lenni ebben a kérdésben, mert ő beszél gazdaságról, amikor kivéreztették!

Hölgyek, Urak! Egy példát mondok: 400 milliárd áfát nem fizettek ki a vállalkozóknak Draskoviccsal! Így volt? Most kell kifizetnünk, hölgyek, urak! Az Unióban bírósági eljárás volt Magyarországgal szemben.

Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Miről beszéltek, hogy győztek? Hát átverték az egész országot! Azt mondják, mi kérünk az emberektől most szívességet, hogy viseljék el a terheket? Amit ők csináltak, azt kell közösen kifizetnünk és elviselnünk. Mi nem szívességet kérünk. Hölgyek, Urak! Az adótörvények nem egyebek, mint bevételek, és a költségvetés kiadási oldalát biztosítják, a stabilitást.

Hölgyek, Urak! Ebben az országban totálisan instabil volt az egész ország gazdálkodása, senki sem hitte, hogy úgy állunk, ahogy állunk, mert lépten-nyomon hazudtak. Nem én mondom ezt a hazugság kifejezést, bocsánatot kérek Józsa úrtól, hanem az önök miniszterelnöke mondta, hogy éjjel, nappal hazudtak, de ténylegesen hazudtak! És most is hazudnak? Szóval, nincs erkölcsi alapjuk itt igazságot és eszet osztogatni, mert mindenki más szólhat, de önök egy kukkot sem szólhatnak, mert önök vitték bajba az országot, önök miatt van minden, és ezért van az országban probléma. Ezért szegények az emberek, és ezért van munkanélküliség (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), ezt mind önök idézték elő!

Köszönöm, elnök úr, a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Először is tájékoztatni szeretném önöket, hogy a tévéközvetítésnek vége van. (Derültség.)

Másodszor: arról is szeretném önöket tájékoztatni, hogy a dolgoknak több oldala van, a különböző színszűrőkön keresztül azokról más és más véleményt lehet alkotni. Én csak azt szeretném mondani, hogy a vita nagyon fontos tényező, csak arra vigyázzunk, hogy ebben a vitában ne menjünk bele a személyeskedésekbe.

Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Kiss Sándor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

(16.10)

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Sem az elmúlt nyolc évről, sem az államadósságról nem szeretnék beszélni. Arról szeretnék egypár szót elmondani önöknek, hogy ennek az adótörvénynek az adófilozófiája miért téves.

Elfogadom azt, hogy 455 milliárd forintot kell bekasszírozni az állami költségvetésbe. Ez a kormány döntése. Legyen. De hogy ezt hogyan valósítják meg, ezzel van a legnagyobb problémám.

Nem használják ki annak a lehetőségét, hogy irányítsák a gazdaságot. Annyira fantáziátlan az egész adófilozófiájuk, hogy nem tesznek mást, mint hogy áfát emelnek, olyan tényezőkre vetnek ki adót, amit a legkönnyebben be tudnak szedni. Nyilván a kötelező felelősségbiztosításra vetnek ki adót, az áfát megemelik, a cégautóadót megemelik, de új adóelemet, leszámítva a népegészségügyi adót, amiről itt majd szintén ejtenék egypár szót, új adónemet nem vetnek ki.

Például miért nem vetnek ki polcadót, polcpénzadót, amit a multik kivetnek a vállalkozókra? Vagy például miért nem vetnek ki progresszív társasági adót? Miért nem lehet a tőkeerős, a multicégeket progresszíven megadóztatni azért, hogy esetleg így támogassák a kis- és középvállalkozásokat?

Nem látok új elemet ebben az adótörvényben. Miért nem vetnek ki plazaadót vagy bevásárlóközpont-adót? Hiszen ezek a vállalkozások eleve a méretükből adódóan óriási versenyelőnyben vannak a kicsikkel szemben. Miért azokat a kis- és középvállalkozókat sújtják, akik sokkal nagyobb számban foglalkoztatnak dolgozókat, mint a multicégek?

Tehát úgy látom, hogy önök nem csináltak mást, mint egyszerűen csak emeltek a mértéken.

Nem értem, hogy ezt az egykulcsos személyi jövedelemadót, vagy tulajdonképpen ez kétkulcsos, legalább jelképesen azt mondták volna, hogy 5 millió forint éves jövedelem fölött akkor ne 16 százalék legyen, hanem legyen 20 százalék. De még arra sem vették a fáradságot, hogy legalább könnyen lekommunikálható lenne ez az adótörvény, amit most itt elénk benyújtanak. Ez az én személyes véleményem.

Az már sokszor felháborít, ahogy ezt a népegészségügyi adót tálalják itt nekünk, kérem szépen. Nem tudom, hogy a taurin és a koffein miért lett most hirtelen mindenki ellensége. Ilyen alapon a cukor, a fehér halál, az legalább akkora; a fehér liszt? - hát az is egy óriási ellenségünk! Vagy miért nem adóztatják meg az adalékanyagokat, az E-számokat vagy a telítetlen zsírsavakat? Ezt is meg lehetne adóztatni. De nem, önök elővették ezeket az energiaitalokat, ami most szerintem egy divat, és akkor most erre nyomják rá az adót. Vagy miért mondják azt, hogy az alacsony alkoholtartalmú sörre vetünk ki adót? Persze, akkor majd isszák a magasabb alkoholtartalmú sört.

Tehát mindegy, hogy mi, csak valahogy bekasszírozzák ezt a 455 milliárd forintot. Még egyszer mondom: nekem nem ezzel lenne problémám, hanem azzal, hogy ezt hogyan teszik. A 27 százalékos áfa miatt tömegesen fognak menni külföldre vásárolni az emberek. Már most is Kárpátaljára mennek cukrot venni, tehát onnan szerzik be lassan az alapvető élelmiszereiket az emberek. Amikor megéri valakinek a határon állni, oda három órát, vissza három órát azért, hogy ott tankolja tele az autóját, akkor önök szerint ez jó így?

Tehát odáig fogunk eljutni, hogy az emberek már az alapvető szükségleti cikkeket is külföldről fogják beszerezni és nem Magyarországon. Az lesz a vége, hogy a megemelkedett adókulcs következtében még talán kevesebb lesz a bevételünk.

Tehát más filozófiája kellett volna hogy legyen ennek az adótörvénynek, és én ebből igazából a szakmai munkát hiányolom, megmondom önöknek őszintén.

Az időm letelt, köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Péter képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból, kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Egy dologra világítanék rá, amit Kiss Sándor képviselő úr mondott, hogy a parlamenten kívül is van élet; illetve ő nem mondta, de én mondom, hogy a parlamenten kívül is van élet, azon kívül is vannak "államigazgatásban" részt vevők, például önkormányzatok.

Ön azt mondta, hogy miért nem vetnek ki multiadót. Jelentem, hogy az önkormányzatok már kivetettek ilyen adót, csak azt úgy hívják, hogy építményadó, és ott, mondjuk, lehet differenciálni, mert ez a parlament, ez a kormány hozott egy olyan törvényt, hogy mostantól kezdve már lehet differenciálni. Például - megint csak hazafelé beszélek - a XVI. kerületi önkormányzat képviselő-testülete pont a holnapi napon fog egy olyan döntést hozni, hogy a helyi építményadót az adózók 70 százalékának, a magyar kis- és középvállalkozóknak csökkenti mintegy 10 százalékkal, ellenben a legtöbb adózónak pedig felemeli, ha nem is a legmagasabb mértékre, amire lehet, de közelítve ahhoz.

Tehát mondom: nem mindent ebben a törvényben kell rendezni, az önkormányzatoknak van lehetőségük, és ott helyben ők tudják, hogy megtehetik-e ezeket a lépéseket vagy sem. Úgyhogy van erre lehetőség, és van erre most már példa is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces hozzászóló Göndör István képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem egy óriási kérdésem van, és én megértem, hogy Cséfalvay államtitkár úr ül itt, mert ő nem hallgatta az expozét, és ha most bármit mondok, ő mondhatja azt, hogy "nem voltam itt".

De sajnos Matolcsy úr, azon túl, amit Nyikos képviselő úr már elmondott, hogy nem volt cél az igazságos adórendszer, amellett véletlenül zavarában ilyet is mondott, hogy bizony, nő az adóterhelés 2012-ben. Akkor kérdezem: miről beszélnek mindazok, akik?

Aztán miért nem esik szó arról, ami Rogán, Szijjártó és szintén Matolcsy urak beszédéből kijön, hogy az egyikük azt mondja, hogy nem ütött lyukat az szja-változtatásuk, mert a magánnyugdíjpénztárból ezt megoldották. Ezzel szemben azt mondja a következő szóló, hogy nem úgy van ez, mert az szja-t majd az áfa-többletbevételből fogják, a következő az áfabevételt már az adósság csökkentésére fordítaná.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szóval igaz ez, hogy ez az adótörvény egy hihetetlenül nagy zagyvaság, terheli a vállalkozásokat, óriási bérnyomást fog helyezni a kis- és középvállalkozásokra a béremelés miatt, a többletjárulékok miatt, és én még azt is megkockáztatom, hogy az a teher, ami megjelenik a kis- és középvállalkozásoknál, ez 2012-re vizionálható, hogy milyen mértékű szociális feszültséget fog okozni a társadalomban, mert katasztrofális méretű lesz azoknak a száma, akik átkerülnek majd a szociális rendszerbe.

És hogy ki fizeti az egészet? Államtitkár úr, újra a szegények fizetik a gazdagokat. Ha igaz, hogy a magánnyugdíjpénztárból fizették, akkor is igaz, hogy a kisemberek pénze elment a gazdagokhoz; ha az áfáról beszélünk is, egy 100 ezer forint alatti jövedelemmel bíró családnál a havi 1000 forintos többletáfa nagyobb teher, mint egy nagyjövedelműnél a 10 ezer.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, hogy jogászként beleszólok itt a gazdasági szakértők vitájába, de az eljárási illetékek drasztikus megemelésével kapcsolatban egy segélykiáltást szeretnék továbbítani így a világ minden égtája felé. Drámai mértékben emeli az adócsomag a fellebbezési és felülvizsgálati eljárások illetékeit. Ez látszólag egy ilyen semlegesnek tűnő mondat; ami emögött van, az az, hogy ellehetetlenül a hatékony jogorvoslathoz való jog, amely alkotmányos jog, és amely nemzetközi egyezményekben kikötött jog.

Miről van szó? 6 százalékos mértékű fellebbezési illeték helyett most 8 százalék, a felülvizsgálati eljárásban 10 százalékot kell fizetni, a plafonösszegek pedig drámai módon megtöbbszöröződtek. A közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indított perben pedig 20 ezer helyett 30 ezer forintra emelkednek ezek az összegek, 50 százalékos növelés.

Ez azt fogja eredményezni, hogy az igazságszolgáltatás egyébként is rendkívül rosszul működő elsőfokú bíróságainak a döntéseivel szemben, illetve a közigazgatási szervek számos, jogszabályok szellemével ellentétes döntésével szemben a kiszolgáltatott polgárok nem fognak tudni bírósági eljárást indítani, elzáródnak tőle, pusztán vagyoni helyzetük miatt.

Ezt mindenképpen meg kell változtatni. Módosító indítványt fogok benyújtani, és kérem az önök támogatását annak érdekében, hogy az eljárási illetéknek ezzel az emelésével ne zsigereljük ki a magyar embereket, adjuk meg nekik a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat: Magyar Anna képviselő asszony következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

MAGYAR ANNA (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, így a vita vége felé érdemes visszatérni a kiinduláshoz: a miniszter úr az expozéjában igen figyelemreméltóan világította meg az adórendszer, az adótörvények megalkotásánál kitűzött fő célokat és az azok megvalósítására alkalmazandó eszközöket. Világos adófilozófiát, világos paradigmaváltást ismerhettünk meg a korábbi szocialista kormány gyakorlatához, irányvonalához képest, amely előretekintő, és a hosszabb távú versenyképességet alapozza meg, tekintettel az EU-tagországokra és az egyre jelentősebb gazdasági potenciált képviselő távol-keleti országokra is.

Senki sem szeret adózni, azt azonban mindenki elvárja, hogy a közfeladatok magas, sőt egyre magasabb szinten legyenek ellátva. Azt is elvárja mindenki, hogy az ország vezetői, jelenlegi vezetői megoldásokat találjanak az előző kormányok elhibázott politikájából következő hatalmas adósságok kezelésére, sőt, a világválság hatásainak kivédésére is elvárjuk a megoldásokat, és az ország adósságának 3 százalék alatt tartása is kiemelt cél kell legyen. Adók nélkül ez nem megy. Csak az a kérdés, hogy milyen adórendszerrel törekszik a kormány az említettek megfelelően hatékony kezelésére.

Úgy látom, hogy világos az adófilozófia, amelyből én azt a vonatkozást emelném ki, hogy alacsonyabb és arányos adókkal terheljük a jövedelmet, és ezzel ösztönözzük a munkát.

Itt köszön vissza az az egyszerű, hétköznapi szemlélet és tapasztalat is, hogy hosszabb távon a munka viszi előre a társadalmat, ehhez mindenki munkájára szükség van, s aki dolgozik, az érezze a jövedelmén is a munkája eredményét, miközben arányosan hozzájárul a társadalmi terhek vállalásához is.

Anyaként, nagymamaként üdvözlöm azt a törekvést, hogy segítsük hozzá a családokat a gyermekek neveléséhez a jövedelemadó-rendszerrel is. Az első a gyerek a családban, először a gyermekek anyagi biztonságát kell megadni, és az általános társadalmi kötelezettségeket csak ezután lehet sorolni. Jó, hogy ez most így van.

Az adófilozófia másik eleme, hogy a forgalmi típusú adók jelentősége növekszik. Ez is így van jól. Míg a jövedelmi típusú adóknak az adófilozófiánk szerinti rendszere a munkára ösztönöz, a fogyasztás oldaláról megadja a lehetőséget a választásra, a családi gazdálkodás lehetőségét adja meg. Aki többet fogyaszt vagy éppen drága luxuscikkeket fogyaszt, az többet adózik, vagy éppen a korábbi kormány elhibázott lakáspolitikájából következően kényszerből felvett deviza-lakáshitelének szorító fogságából igyekszik kiszabadulni.

Fontosnak tartom az adótörvényekből és az adófilozófiából adódó, a társadalmi fenntarthatóság szempontjából fontos elemeket is, ilyenek az egészség védelméhez kapcsolható adók vagy éppen a gyermeknevelés sajátosságainak megfelelően a visszatérő anyukák részmunkaidős foglalkoztatásának kedvezményezése.

Összességében úgy vélem, hogy a kormány, a miniszter úr által beterjesztett adótörvények 2012-ben és hosszabb távon is hozzájárulnak az ország versenyképességéhez, a pozitív társadalmi folyamatok erősítéséhez és a gazdasági célok teljesítéséhez.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben az eddigi rendes felszólalók átrakták magukat kétperces időkérésre, úgyhogy kétperces hozzászólások következnek, illetve ahol az időkeret lehetővé teszi, ott igen, máshol rövidebb időre. Elsőként Göndör István képviselő úrnak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Magyar Anna Képviselő Asszony! Talán önnek teljesítik, nekem nem: kérjék már meg a kormányt, hogy számolja ki, ön beszélt a köztisztviselőkről, hogy egy 200 ezer forint körül kereső közalkalmazott, gyereket nevelő (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Idő!) hány ezer forintot fog veszíteni jövőre (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), január 1-jétől havonta.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Babák Mihály: Ti vagytok a probléma, a baj!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces felszólalásokat: Gyenes Géza képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportból; őt Bödecs Barna képviselő úr fogja követni, őt pedig Bertha Szilvia képviselő asszony. Következik tehát Gyenes Géza képviselő úr. Parancsoljon!

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elhangzott itt több fideszes képviselő részéről, hogy az egészségügy forrásigényét célozzák kielégíteni részben az úgynevezett különböző termékadók. Ezzel én maximálisan egyet is tudnék érteni, csak az a baj, hogy a 2012-es költségvetési évben, megnéztem a költségvetést, az egészségügyben, például az alapellátásban nulla százalék a növekmény. Tehát van egy infláció, ehhez képest is nulla százalék a növekmény. Nem értem, hogy a termékadók, ami valóban benne vannak a bevételi oldalon, de nem bázisként szerepel. Tehát nem arról van szó, hogy a 2011-es bázist fejelik meg, mert akkor valóban növekmény lenne. Ott vannak a bevételi oldalon, de nem fejelik meg ezt a 2011-es bázisévet, tehát gyakorlatilag semmiféle hatása nem lesz. Nem tudom, hogy ebből hogyan lehet bért osztani. A költségvetésben benne kellene lenni. Ez az egyik bajom.

A másik bajom: a költségvetési bizottság ülésén a költségvetési bizottság kormánypárti képviselői is támogatták azt a javaslatomat, hogy ha egyszer nem tudunk például az alapellátásban pénzt adni az orvosoknak, akkor legalább engedjük el az iparűzési adóját, mert azt a vitát lefolytattuk, hogy egy háziorvos vállalkozó az egy kvázi vállalkozó. Valóban, a kvázi vállalkozás nem létezik, nincsenek benne a nagy almanachokban, de tudjuk jól, hogy a vállalkozó háziorvost az igazi vállalkozástól az különbözteti meg, hogy például nem tud árat képezni. Tehát ha például növelik az adóját, ő semmit nem tud ebből kikompenzálni, tehát ő nem igazi, csak álvállalkozó, kvázi vállalkozó.

Kértem, hogy az iparűzési adó maradjon el. A költségvetési bizottság tagjai mondták nekem, hogy ezt most nem tudjuk elfogadni, de ne félj, majd az adótörvényeknél ezt figyelembe vesszük. Kérem, nincs figyelembe véve most sem. Tehát azt az alapellátást, aminek még a chipsadóval is nulla a fejlődése vagy fejlesztése, azt az alapellátást gyakorlatilag önök semmivel nem hozzák helyzetbe, és még azt az istenverte évi 250 ezer iparűzési adót, amitől az önkormányzatok nem lesznek boldogok, és amit az önkormányzatok nem adnak vissza gyakorlatilag, ezt a segítséget sem adták meg.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bödecs Barna képviselő úr következik, kétperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az áfáról szeretnék egy percben szólni. Ez, kérem szépen, a BKV-áfa. Talán emlékeznek a Demszky-korszakból arra, hogy minden évben hogy emelték a menetjegyárakat, és egy idő után a BKV eljutott odáig, hogy az áremelés ellenére csökkentek a bevételei.

Így fognak önök járni ezzel az áfával, ezzel a 27 százalékos áfával, mert egyszerűen nem lesz már ember a piacon, aki ezt megfizesse. Nem csak a határ menti kereskedelem fog nőni, a feketegazdaság is nőni fog, a kereslet is csökkenni fog és az infláció is nőni fog. Ezt mind kiváltja ez az áfa. Hogy lesz versenyképes a magyar piac 27 százalékos áfakulccsal úgy, hogy még az alapvető élelmiszerek egy részét sem hajlandóak kedvezményes kulcsban részesíteni, akkor, amikor nálunk szerencsésebb országokban ugyanez az áfa 5-7 százalék?

Eljutott hozzám egy német számla, ami szerint minőségi csokoládét vásárolt valaki. Kérem szépen, ugyanaz a minőségi csokoládé a német Sparban 210 forint egyenértékes az ottani 7 százalékos áfa mellett, a 290 forint/eurós árfolyamon, ugyanez a magyar Sparban 360 forint. Ki fog itt Magyarországon vásárolni? Tehát ez így tovább nem megy.

A személyi jövedelemadóról pedig engedjék meg, hogy egyet mondjak! Nem az a bajunk vele, hogy önök egy egyszerűbb adórendszert akarnak csinálni, hanem az a bajunk vele, hogy megint a kiskeresetűeké csökken. Az önök által előirányzott minimálbéren, a 92 ezer forinton számítva az idén 70 ezer forint nettó jön ki belőle kerekítve, jövőre 61. Ez a probléma ezzel. És mi lesz 2013-ban, amikor a kompenzáció is megszűnik?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bertha Szilvia képviselő asszonynak adok szót kétperces hozzászólásra.

Parancsoljon, képviselő asszony!

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót. Én egy kicsit így "az egymillió új adózó munkahely" szlogen szempontjából szeretném összefoglalni ezt az egész adórendszert, amit terveznek. Ezt már nem mondom el részleteiben, hogy hol milyen terheket raknak a munkavállalókra és a munkaadókra, illetve az egyéni vállalkozókra és önfoglalkoztatókra, egy a lényeg, hogy tulajdonképpen nem lesz olyan munkaadó vagy munkavállaló, akinek a költségei és a terhei ne nőnének.

(16.30)

Mindezt olyan gazdasági környezetben, amikor nem teremtik meg ennek a gazdasági hátterét, nincsen se belső, se külső piaca a vállalkozásoknak. Ehhez képest kötelezően belenyúlnak a magáncégek bérpolitikájába, és ha ezt még összefüggéseiben nézzük, hogy a közmunka kivételével minden munkaerő-piaci forrást csökkentenek, a munka világának alaptörvényével a most még büntethető visszaéléseket, a kiszolgáltatottságokat emelik törvényi szintre, csökkentik az állami ellenőrzési lehetőséget, egyre nagyobb terhet raknak a munkaadókra, és közben a Btk. gazdasági bűncselekményekre vonatkozó módosításával folyamatos fenyegetettséget teremtenek majd számukra, letöltendő börtönbüntetés-fenyegetettséget - tényleg azt gondolják, hogy ettől lesz majd több munkahely? Ez azt fogja eredményezni, hogy aki teheti, át fog menekülni a feketegazdaságba, és tulajdonképpen sem a munkahelyek nem lesznek legálisak, sem a gazdasági tevékenység. Ez olyan szintű költségvetési zsugorodást fog eredményezni, hogy nemhogy az államadósságot nem fogják tudni visszafizetni belőle, de az ország is össze fog omlani. Ilyen szempontból nem vizsgálták még meg, hogy az emberekben ez milyen reakciót fog kiváltani, hogy teljes mértékben ellehetetlenítik a munkaügyet? Ki az, aki onnantól kezdve, hogy többet kell fizetnie, és a cége már nem tud megélni, akkor megtartja a céget úgy, hogy ráadásul még le is ültethetik, hogyha valami hibát vét, igaz, hogy csak két évig terjedő szabadságvesztésre.

Egy kicsit meg kéne próbálni nemcsak az adótörvényeket külön nézni, hanem az egész rendszert, amit megpróbálnak január 1-jétől életbe léptetni, komplexen, rendszerszinten szemlélni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni, mert pillanatnyilag jelentkezőt nem látok. (Bödecs Barna jelentkezik.)

Bödecs Barna képviselő úr kért szót kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr!

BÖDECS BARNA (Jobbik): Kedves Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló két percben engedjék meg, hogy egy fontos momentumra még felhívjam a figyelmet. A tavalyi adótörvény elfogadásakor önök nagyon büszkék voltak a családi adózásra, arra, hogy a nagycsaládosok jelentős kedvezményt kapnak. Ez így is van három és több gyermek esetén, de nagyon sokan nem tudnak élni ezzel a kedvezménnyel, egyszerűen azért, mert nincs annyi jövedelmük, nincs annyi személyi jövedelemadójuk, hogy egyáltalán ezt igénybe vehessék.

A másik probléma ezzel a rendszerrel az, hogy Magyarországon ma már nem a harmadik gyermek megszületése a legfőbb hiány és probléma, hanem a második gyerek megszületése hiányzik. Ahol 1,3 gyermek esik egy hölgyre, ott nyilvánvalóan látszik az, hogy a második gyerekek nem születnek meg. Ha a második gyerekek nem születnek meg, akkor őket is kell segíteni és támogatni, és sajnáljuk azt, hogy ebből az adótörvényből ez kimaradt. Mindenképpen fontosnak tartanánk azt, hogy a második gyermek megszületése kiemelt figyelmet kapjon a kormányzat részéről.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bertha Szilvia képviselő asszony következik kétperces hozzászólásra, a Jobbik-frakcióból. Parancsoljon, képviselő asszony!

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Még két komoly problémára hívnám fel a figyelmet. Az egyik a minimálbér megemelése, és ezzel összhangban, illetve inkább nem összhangban a közszolgálati bérek befagyasztása, ami azt fogja eredményezni, hogy egészen "E" kategóriáig, tehát felsőfokú végzettséget igénylő köztisztviselői munkakörig ugyanannyit fognak keresni az emberek, legyen szó segédmunkásról vagy felsőfokú végzettségű köztisztviselőről. Teljesen mindegy lesz, hogy milyen a munkaköre, milyen a felelőssége, mennyi tanulmány áll mögötte, és még mindig kevesebbet fognak keresni, mint a fővárosi utcaseprők. Ez elég komoly feszültséget fog teremteni a rendszerben, és lehetnek becslések arra, hogy milyen hatékonyságvesztéssel jár, vagy milyen kontraszelekciót fog elindítani ez a közszolgálati szférában.

A másik komoly probléma pedig a kafetéria rendszerének az átalakítása, és itt különösen az étkezési jegyekkel van gond. Magyarországon nagyon sok kis- és középvállalkozás volt, ahol ez a rendszer az éves bevételnek akár a felét is adta. Most rendkívüli módon meg akarják szigorítani a felhasználást, mind a lehetőségét, mind a mennyiségét, mértékét, 18 ezer forint/hóról 5 ezerre akarják lecsökkenteni. Be kell látni, hogy ez nagyon sok kis cégnél a csődöt fogja jelenteni, ugyanis olyan forgalomkiesést okoz, hogy ezt nem fogják tudni már kompenzálni. Vagy majd egyszer talán létrejön a kártyás rendszer, amit még senki nem látott az életben működni, és nem tudjuk, hogy milyen lesz, de majd január 1-jétől már állítólag meglesz. Ezt az átmeneti időszakot sem fogja a legtöbb cég átvészelni, úgyhogy itt megint az egymillió munkahely inkább valószínűleg mínusz több ezerrel fog végződni országos szinten csak ennek a kafetériarendszernek az átalakítása kapcsán.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbik-frakcióból.

Parancsoljon, képviselő úr!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Elmondható, hogy az előttünk fekvő előterjesztés az adóprés minősített esete, olyan kétkulcsos adózást vezet be, amelyről azt mondja továbbra is, hogy egykulcsos, tehát egy olyan zsákutcában próbálja tartani Magyarországot, amibe majdnem belepusztul ennek az országnak a gazdasága, nem hajlandó feleszmélni, hogy egy nagyon rossz úton indult el. Bizonyos területeken pedig olyan túlszabályozásokat tartalmaz, amelyek egyszerűen tarthatatlanok, példának okáért az internetes e-kereskedelem tekintetében; ha egy kismama a babaruhát kívánja értékesíteni párezer forint értékben a neten, megkönnyítve egy másik család sorsát, akkor túlszabályozza, adott esetben bünteti a rendszer, ugyanakkor a magyar vállalkozót, kisvállalkozót nem segíti, megint csak a multikat szolgálja ki.

Látható az egyenes út afelől, amit a Bajnai-kormány megszorító csomagjai elindítottak, amit a második Orbán-kormány folytat, a háttérben pedig az IMF veri a zongorát, önök pedig táncolnak a zongora ritmusára. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Az is látható, hogy ahelyett, hogy felülvizsgálnák a valódi problémát, és mondjuk, újratárgyalnák a magyar államadósságot, szolgai módon teljesítik a nemzetközi pénzügyi körök elvárásait. Egyelőre ennyi tellett önöktől. Nagy a reményünk abban, hogy Magyarország felismeri, hogy így mekkora gazdasági veszélyben van, és végre fordít a saját sorsán.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Kovács Péter képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a vita végéhez közeledünk, hisz mindenkinek elfogyott az ideje, és ilyenkor, amikor szűkül az idő, akkor mindenki megpróbálja nagyon gyorsan elmondani azokat a szerinte nagyon jól hangzó mondatokat. Z. Kárpát Dániel hozzászólásából egy dolog biztosan látható volt, hogy ezt a mai vitát az elejétől a végéig nem élvezte végig; egy biztos, hogy amikor én hozzászóltam, teljesen biztos, hogy nem volt itt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten megkérdezem azon képviselőcsoportok tagjait, akik még időkerettel rendelkeznek, hogy kívánnak-e még hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Cséfalvay Zoltán felcsatolja a mikrofonját.) Igen. Államtitkár úr a helyéről fog válaszolni.

Államtitkár úr, öné a szó, parancsoljon!

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ma nagyon sok kérdés, vitapont merült fel, ha megengedik én egyetlen kérdéshez szólnék, és visszanyúlnék egy halott közgazdászhoz; a halott közgazdászok általában mindig szerencsés esetet jelentenek.

Egészen Adam Smithig mennék vissza, 1776-ban írja meg "A nemzetek jólétét", ahol leírja azt is, hogy mi kell a nemzetek jólétéhez, milyen a jó adózás, melyek a jó adózás alapelvei. Felsorolnám mind a hatot: legyen egyszerű beszedni, ezzel kezdjük. Tehát egyszerű legyen, ne jelentsen nagy terhet a beszedése, és legyen egyszerű megfizetni, tehát ne legyen komplikált maga az adó.

Ne legyen önkényes az adó. Tehát arra szedjék be, amilyen célra fordítják. Itt nagyon sok szó esett a népegészségügyi termékdíjról, a balesetadóról, ez tipikusan az a helyzet, arra szól az adó, amire kivetették, egészségügyi költségeket és kiadásokat fedez.

Legyen időben előrelátható, kalkulálható. Ez nyilvánvaló, a parlament egyik felelőssége, hogy mikor lépnek érvénybe az adótörvények.

Ne ösztönözzön adóelkerülésre. A Magyarországon működő progresszív adórendszernek az egyik problémája az volt, hogy rendkívül magas volt a marginális adókulcs, és ez adóelkerülésre ösztönzött. Ugyanúgy, tudjuk nagyon jól, hogy az adóelkerülés valahol a minimálbér környékén volt a legerősebb, éppen ezért a 16 százalékos egykulcsos arányos adó egy forinttól indul. Itt mindig felvetődik, hogy a minimálbért vajon miért kell megadóztatni, éppen ezért, hogy legyen olyan az adó, hogy ne ösztönözzön az adóelkerülésre.

(16.40)

Negyedikként mondja, hogy az adó ne rombolja a szabad piacgazdaság befektetésre, megtakarításra és munkára ösztönző hatását. Ez egy nagyon fontos alapelv, hogy ne olyan adó legyen, amelyik az embereket más útra tereli.

Ötödikként említi azt, hogy az adó legyen arányos az adófizetők teherviselő képességével és az általuk igénybe vett közszolgáltatásokkal. Úgy gondolom, hogy a 16 százalékos, egykulcsos, arányos adó pontosan ennek felel meg, mindenki teherviselő képessége szerint fizet, hiszen akinek magasabb a jövedelme, az nominálisan többet is fizet be, és már korábban volt szó az igénybe vett közszolgáltatásokról, gyakorlatilag mindenki ugyanannyit vesz igénybe.

Hatodikként említi, hogy célja az, hogy az állam ezáltal, mármint az adókkal, tudja fedezni kiadásait közszolgáltatásokra és közjavakra.

Nagyon sokszor előkerült az igazságosság kérdése. Úgy gondolom, hogy az igazságosság ezen az oldalon igazán lényeges, hogy az állam mire fordítja és hogyan fordítja például a kiadásait, milyen szociális támogatási rendszert működtet ebből a bevételből, például valóban azok kapnak-e támogatást, akik valóban rászorulnak, vagy megnyit, vagy nyitva hagy kiskapukat. Tehát ezek azok a szempontok, úgy gondolom, hogy a 16 százalékos, egykulcsos, arányos, családi szempontokat figyelembe vevő jövedelemadó ezeknek a szempontoknak megfelel.

Ha már többször felmerült itt a mai napon az igazságosság kérdése, akkor hadd mondjam el, hogy legalább három nagy probléma van ezen a téren. Nyilvánvaló, hogy értékkérdésről beszélünk. Az ellenzék nagy része úgy gondolja, hogy az igazságosság valami olyan dolog, hogy van egy torta, és akkor megpróbáljuk valamilyen szempontok szerint, úgy gondoljuk, igazságosan elosztani. Az adórendszer, a 16 százalékos, egykulcsos adórendszer pedig egy olyan adórendszer, amelyik a mobilitást segíti elő, azt segíti elő, hogy az emberek többletteljesítményt hozzanak létre, és úgy gondoljuk, hogy ez is igazságos, ez is az igazságosság egyik fontos eleme.

A másik probléma az igazságosságnál, ha már egyszer erről beszélünk: addig rendben van, hogy egy érték, és ezen el lehet vitatkozni értékalapon, de jön a kérdés, a mérték. A szocialisták szerint egy kétkulcsos progresszív adórendszer az igazságos, az LMP szerint egy háromkulcsos progresszív adórendszer az igazságos, innentől kezdve most akkor ki dönti el, hogy melyik az igazságos. (Dr. Varga László: Orbán Viktor!)

Hadd tegyem hozzá azt is - és ez a harmadik pont -, hogy ha arról beszélünk, hogy az adórendszernek kell igazságosnak lenni, akkor kell valaki, az a bölcsesség, aki veszi a bátorságot, és megmondja, hogy eddig igazságos. Az önök javaslata szerint, mondjuk, 400 ezer forint bruttó felett - ami nettóban megfelel egyébként átszámítva, mondjuk, euróba az osztrák minimálnyugdíjasnak - már gazdagnak tűnik, és azokat pluszadóval kell sújtani. Tehát van egy harmadik probléma: kell valamilyen hatalomközpont, amelyik megmondja, hogy mi az igazságos. Ezért úgy gondolom, hogy sokkal szerencsésebb és egyszerűbb megoldás maga a 16 százalékos, egykulcsos, családbarát és arányos adózás, amelyik - ahogy az előbb említettem - kielégíti azokat a feltételeket, amelyek a jó adózással szembeállíthatók, és nemcsak 1776-ban határozták meg ezeket az elveket, hanem a közgazdaságtan azóta is ezekre az elvekre építi minden mondanivalóját, ami az adózásról szól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát elnapolom. A módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - Babák Mihály képviselőtársunk ügyrendi javaslatára - az általános vitát holnap 16 órakor zárjuk le, tehát holnap 16 óráig lehet a módosító javaslatokat házszabályszerűen beadni. (Soltész Miklós a terembe lép.)

Megvárom, amíg Soltész Miklós államtitkár úr a helyére megy. Köszönöm.

Most soron következik a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4663. számon már megismerhették a képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik, amelyet az államtitkár úr innen a pulpitusról fog elmondani. Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!




Felszólalások:   17-18   19-215   215-417      Ülésnap adatai