Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszú ideje hajtogatjuk, és ideje lenne végre belátni: hatalmas problémákkal küzd a szociális ágazat. Zala megyében a Vöröskereszt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás további működtetéséhez az állam segítségét kérte. A válasz annyi volt, hogy a támogatás mértéke jövőre sem fog változni. Ha a Vöröskereszt nem tudja üzemeltetni, majd keresnek mást.

Kíváncsiak leszünk, ki az, aki a Vöröskereszt munkáját ugyanolyan színvonalon el fogja majd tudni végezni. Itt csak emlékeztetnék, hogy a Jobbik már hosszú-hosszú ideje az országos jelzőrendszer kiépítésére tett folyamatosan javaslatot azért, hogy az időseknek is sokkal jobb életkörülményt tudjunk biztosítani. Eközben a szociális várólistán közel 30 ezer regisztrált személy szerepelt szeptemberben. A tényleges várakozók száma pedig becslés szerint meghaladja a 41 ezer főt. Az adatok alapján az idősek töltik meg a várólistát.

A várakozók háromnegyede az idősellátás valamely szolgáltatásába szeretne bekerülni, és az összes várakozói igény több mint 90 százaléka bentlakásos intézménybe jelentkezik. Az ellátottak és az ellátásra váró tömegek mellett egyre komolyabb munkaerőhiány sújtja az ágazatot. Ez egyre súlyosbodó problémát jelent a humán egészségügy, a szociális ellátás területén.

Az októberi adatok szerint több mint 7 ezer betöltetlen munkahely van ezen a területen. A megfe­lelő anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányában borítékolható: mindez a közeljövőben még fokozódni fog. Érthető, hiszen Németországban, Ausztriában minimum havi nettó 1500 eurós, közel félmillió forintos fizetésért várják az idősgondozókat. Addig nálunk a szociális gondozók, szakdolgozók itthoni minimumbére 90 ezer forint körül alakul.

Ez lenne a szociális életpályamodell? Azt gondolják, a segítő hivatást vállalók ennyit érdemelnek áldozatos munkájukért? Sajnos egyértelmű: önök nem törődnek mindezzel. Nem hajlandók észrevenni, hogy mind az alap-, mind a szakellátás hatalmas forráshiánnyal küzd. Nem hajlandóak foglalkozni a még mindig megalázóan alacsony ágazati bérekkel. Mantraként ismételgetik: az ágazatban dolgozók meg vannak becsülve, az ágazati fizetések továbbemelkednek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi kellene ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak a mindeddig mostohaként kezelt szociális és gyermekjóléti területek bérrendezésével, szolgáltatásfejlesztésével és bővítésével? Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)