Felszólalás adatai

A dolog lényege, ami arról szól, hogy a gazdaság igényeihez való igazítást kell, célszerű, szükségszerű megtenni a szakképzés tekintetében, ez nem ördögtől való, nem eretnek gondolat, és nem is a Fidesszel kezdődött. Szeretném hozzátenni, hogy hosszú évekkel ezelőtt indult el ez a folyamat, és mint ahogy államtitkár úr is szólt róla, nyilván ez nem egyik napról a másik napra, egyik évről a másik évre történő realizálódás.

Már 4-5 évvel ezelőtt a köztestületekkel, a gazdasági kamarákkal, Parragh László elnök úrral, a Kereskedelmi és Iparkamarával és sokakkal másokkal karöltve ezen folyamatok előiskolája úgymond megépült. Az jó, hogyha nem törik meg minden egy kormányváltással, hanem bizonyos értelemben az építőkockák, az építőelemek ráépülnek a következő időszak történéseire. De azért vannak bizonytalanságok is a dologban. Vannak, mert jó és célszerű lett volna, a bizottsági ülés keretei között is érintőlegesen megfogalmazásra került, ha a szakképzéssel és a szakképzési hozzájárulással kapcsolatos törvény, mondjuk, együtt, egyszerre kerül tárgyalásra a parlamentben, mert bizonyos értelemben a finanszírozási háttere is gyakorlatilag összeköthető lett volna.

Biztos emlékeznek rá, akik olvasták vagy hallották példaként: a tanulószerződés keretei között egy év időszakára 440 ezer forintos fejkvótával számol a szakképzési hozzájárulási törvény. Nagyon sok munkáltató, aki érdekelt a tanulóképzésben, azt fogalmazza meg, hogy nagyjából 600 ezer forint az az optimális, szükséges fejkvótaösszeg, ami ahhoz kellene, hogy a tanulószerződések fenntartását, adott esetben bővítését életre lehessen hívni a későbbiekben. Most itt nem ezek a feltételek alakulnak ki, ezért mondtam, hogy kevesek a vágyak, szükségszerűek a hátterek és a forráshátterek is.

Elhangzottak ellenzéki oldalról olyan vélemények is, amelyek bizonyos értelemben a hatástanulmányok szükségszerűségét kérdezték vagy kérdőjelezték meg, és mindezek mellett adott esetben a művészeti képzés oktatásrendszerével is foglalkoztak. De elhangzottak olyan típusú kérdések is, amelyeket érintőlegesen itt a pulpituson államtitkár úr említett, de kibontásra azért nem került. Ez a felsőoktatás felé való kompatibilitás kérdéskörének megteremtése, ami gyakorlatilag arról szól, hogy ne csakis a gimnáziumok keretei közül lehessen egyenes pályát futni, hanem a szakképző intézmények keretei közül is gyakorlatilag adottak legyenek a feltételek, a lehetőségek e tekintetben.

A legnagyobb kételyek abban fogalmazódtak meg, hogy a munkaadók valójában meg tudják-e mondani, meg akarják-e - szerintem igen -, de meg tudják-e mondani azt, hogy mi a várható jövő. Tudnak-e vizionálni? Tudják-e azt, hogy 3-5 év múlva mi az, amire szüksége van a szakképzés színpadán ennek az országnak? Nyilván nem egyszerű folyamat, nem volt ez egyszerű folyamat a múltban sem, ma sem és a jövőben sem lesz. Ehhez kell egy olyan rendszerstruktúrát összerakni, ami gyakorlatilag minden információs hátteret megpróbál egyforma keretek közé hozni.

Utolsó gondolatként pedig azt mondanám, hogy a motiváció megteremtésének a hátterét sem szabad elfelejteni. Ahhoz, hogy úgy alakuljon a történet, hogy a szakképzésben többen legyenek érdekeltek, akik szerepet vállalnak, ahhoz olyan kormányzati politikát és gazdaságpolitikát kell folytatni, ami ezt megalapozza.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)