Felszólalás adatai

Ugyanez zajlik manapság is a XXI. században az Európai Unió és a magyar diplomácia asszisztálása mellett, amikor a szlovák állampolgárságát vonják meg azoktól, akik visszakérik magyar állampolgárságukat. De idetartozik a szlovákok és a cigányok magyarlakta területre telepítése is vagy a megyei és járáshatárok szlovák érdekek szerinti átrajzolása, valamint a legkomolyabb jogsértés, a Beneš-dekrétumok.

1945. május 14-e és október 27-e között 143 dekrétum született, ebből 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve érintette a két, kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot, a németeket és minket, magyarokat. Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. E rendelet megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami egyben a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, valamint az állami alkalmazásból való elbocsátást is jelentette.

Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, a magyar hallgatókat pedig kitiltották az egyetemekről. Feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, amelyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. Már 1946-ban megindultak a tömeges deportálások, amelynek következtében 44 ezer személyt szállítottak Csehországba. Vagyonukat úgynevezett bizalmiak kapták meg, többségében volt partizánok és kolonisták.

Ezen tömeges deportálás eszköz volt a lakosságcsere-egyezmény kikényszerítésére, amely aztán 1947. február 27-én meg is született. Ennek értelmében ugyanannyi magyart szándékoztak áttelepíteni, mint amennyi szlovák önként Csehszlovákiába távozott. Ezenfelül hazánk köteles volt átvenni az úgynevezett háborús bűnösöket is. Ezt meglovagolva a csehszlovák igazságszolgáltatás tömegesen ítélte el a felvidéki magyarokat háborús bűntettekért, teljesen ártatlanul és jogtalanul.

A lakosságcsere végül aránytalanul folyt le. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni. A hátrahagyott vagyon tekintetében is különbség mutatkozott, ugyanis 15 ezer kataszteri holddal és 4400 lakóházzal szemben, amelyet a szlovákok hagytak itt Magyarországon, 160 ezer hold, illetve 15 700 lakóház maradt a magyarok részéről a Felvidéken. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a csehszlovák-magyar határt. Ez a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb, méltatlanul keveset felidézett tragédiája.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szívből örülök annak, hogy egy ilyen határozati javaslat fekszik az Országgyűlés asztalán, de mint oly sokszor elmondtam, oly sokszor elmondtuk már, ezek a javaslatok csak üres szavak, papírra vetett gondolatok csupán, ha nem követik valódi tettek. A magyar diplomácia 2010 után ugyanolyan megalkuvó euroatlantista befolyás alatt álló külpolitikát folytat, mint elődje. Az utódállamok játszanak a magyarsággal, és önök mindezt tétlenül nézik. A temerini fiúk ügye, az ukrán és szlovák nyelvtörvény elleni fellépés vagy éppen a honfoglalási emlékmű menetrend szerinti megrongálásának megakadályozása, a székely autonómiatörekvés máig megoldatlan feladat, és így van ez minden felvidéki problémával is.

(0.00)

A modern XXI. századi reszlovakizációs törekvések ellen semmit sem tesznek, a 2007-ben sérthetetlennek minősített és megerősített Beneš-dekrétumok pedig máig érvényben vannak. És bár ellentétes az Európai Unió alapjogi chartájával, az EU is tétlenül nézi, sőt már a Tokaj nevet is lassan engedélyezi számukra. Amíg a magyar diplomáciában nem történik radikális változás, amíg nevetnek törekvéseinken az utódállamok, amíg önök nem veszik észre, hogy az önök által emlegetett és erőltetett csendes diplomácia és együttműködésre törekvés süket fülekre talál, addig nem lesz változás, és az ilyen és hasonló határozati javaslatok pusztán pusztába kiáltott szavak maradnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)