Készült: 2024.03.29.11:03:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

216. ülésnap (2009.06.09.), 218. felszólalás
Felszólaló Dr. Salamon László (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:13


Felszólalások:  Előző  218  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan alkotmánymódosító törvényjavaslatról tárgyalunk, amelynek elfogadása gyökeres változást idézne elő a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogában. A rendszerváltozás időszakában már a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon is egységes követelményként fogalmazódott meg az az elvárás, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a kinyilvánított vélemény valóság- és értéktartalmára tekintet nélkül kell alkotmányos védelemben részesíteni. Az 1989 őszén végrehajtott nagy alkotmánymódosítás ezt a követelményt jogtétellé tette, és a véleménynyilvánítás szabadságának ezen értelmezését az Alkotmánybíróság is több döntésében megerősítette, és következetesen fenntartotta.

Azt is szeretném a képviselőtársaim emlékezetébe idézni, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának ilyen tág körű értelmezését és védelmét mindeddig a rendszerváltozás egyik legfontosabb, egyben szimbolikus értelmű vívmányának tartottuk. Ha ezt az alkotmánymódosítást elfogadjuk, ezt a vívmányt adjuk fel.

Ebben a Házban mindenki egyetért abban, hogy a holokauszt tagadása gyalázatos hazugság, amely fájdalmas sebeket tép fel. A kérdés az, hogy a hazugság elleni harc és a hazugság által üthető sebek okozásával szembeni védelem indokolhatja-e a véleménynyilvánítás szabadsága rendszerváltozás során kialakult értelmezésének feladását és az eddigi tág kereteihez képest korlátozottabb felfogását. Elfogadjuk-e azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát nem tesszük függetlenné a kinyilvánított vélemény valóság- és értéktartalmától?

Véleményem szerint a nemes értelemben vett liberális felfogás, amely természetesen nem azonosítható az ultraliberalizmussal, sem a tradicionális értékek tagadásával, és nem egy párt sajátja, hanem valamennyiünk, Kossuthtól, Deáktól, Eötvöstől és más szabadelvű gondolkodóktól, politikusoktól ránk hagyományozott öröksége, nem egyeztethető össze ennek az alapjognak eleve korlátozott valóság- és értékfüggő értelmezésével. A liberalizmus eszméjére hivatkozva, amely eszme a maga klasszikus formájában harmonikus egységben él a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus értékeivel, szeretném a képviselőtársaim figyelmébe ajánlani két, a liberális eszmerendszer szellemiségében működő egyesület véleményét. Az egyik a Társaság a Szabadságjogokért, a másik pedig az Eötvös Károly Intézet. A Társaság a Szabadságjogokért elnöke a televízió nyilvánossága előtt állt ki a véleménynyilvánítás szabadsága változatlan formában történő fenntartása mellett. Az Eötvös Károly Intézet pedig nyilatkozatban juttatta kifejezésre, hogy ellenzi a holokauszttagadás büntetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes végiggondolni az alkotmánymódosítási javaslat és a nyilvánvalóan majd ráépülő büntetőjogi tilalom várható gyakorlati hatásait is. Meg vagyok győződve ugyanis, hogy ha a büntetőjog eszközével lépünk fel a holokauszttagadás ellen, éppen ellenkező hatást érünk el, mint amit a törvényjavaslat előterjesztői szeretnének. A véleménynyilvánítás tervbe vett korlátozása véleményem szerint a valóban marginális antiszemita erőknek a kezébe adna fegyvert a zsidósággal szembeni nemtelen hangulatkeltésre.

Ezen túlmenően az is meggondolandó, hogy az ilyen ügyekben esetlegesen hozandó bírói ítéletek milyen hatással járnának. Ma már ismeretes konkrét elképzelés is a holokauszt tagadásának büntetésével kapcsolatosan. Az SZDSZ képviselőcsoportja e tárgyban benyújtott törvényjavaslatát valamennyien megismerhettük. Ez a javaslat három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelné büntetni a holokauszt tagadását. A bírói gyakorlat ismeretében minden, az igazságszolgáltatás világában járatos képviselőnek tudnia kell, hogy egy ilyen büntetési tétel mellett nem várható végrehajtható büntetés, végrehajtható szabadságvesztés, pontosabban: végrehajtható szabadságvesztés kiszabása. Ezt pedig egy antiszemita nyilvánvaló győzelemként élné meg. Ha pedig mégis a végrehajtható szabadságvesztés irányába mozdulna el a bírói gyakorlat, ez az antiszemiták részére úgymond "mártírok" teremtésére adna alkalmat. Mindkét lehetőség rendkívül káros hatású, mert csak az antiszemitizmust gerjesztené.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az alkotmánymódosítást elfogadnánk, és így szakítanánk a véleménynyilvánítás valóság- és értéktartalomtól független alkotmányos védelmének elvével, akkor nyilvánvalóan nem lehetne megállni a holokauszttagadás tilalmánál. Egy ilyen új alkotmányjogi helyzetben nemcsak az a kérdés vethető fel, hogy a rémtettek megtörténtének tagadását minden önkényuralom rémtetteire nézve ki kellene terjeszteni, hanem joggal igényelhető, hogy a jövőben ne lehessen vallási érzékenységet vagy a magyar nemzeti érzést sértő véleményeket kifejezésre juttatni.

A mai általános erkölcsi és emberi elvárhatóságon túlmenően joggal lenne igényelhető, hogy ezeket az említett sértő megnyilvánulásokat - jelenjenek meg azok akár művészeti tevékenységnek álcázott formában, akár áltudományos fejtegetések leplében - alkotmánybeli rendelkezésekkel, illetve törvényi úton tilalmazzuk. Én magam a hagyományos szabadelvű gondolkodásnak megfelelően mindezt nem tartom jó iránynak, hiszen azok közé tartozom, akik minden ellenkező keserű tapasztalat ellenére rendíthetetlenül hisznek abban, hogy az értelem, a jó ízlés és az erkölcs el tudja végezni mindazt, amire az adminisztratív jogi eszközök aligha lehetnek igazán alkalmasak. Természetesen azt is tudom, hogy az értelem, a jó ízlés és az erkölcs érvényre juttatásáért következetes és fáradhatatlan küzdelmet kell folytatnunk, és a sikertelenség tapasztalása esetén sem szabad elcsüggedni.

A másik út, amit ez az alkotmánymódosító javaslat jelent, szerintem kontraproduktív megoldás. De ha ezt az utat választjuk, és ha ehhez az új gondolkodásmódhoz kell igazodnunk, akkor egyéb más értékek tekintetében sem mondhatunk le az adminisztratív jogi eszközök alkalmazásáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosító javaslat 2. és 3. §-a olyan tilalmakat tartalmaz, amelyek alkotmányunkból már most is egyértelműen következnek. A mostani alkotmányos rendelkezések sem teszik lehetővé olyan szervezet, csoport támogatását, népszerűsítését, amely másokat életüktől, emberi méltóságuktól vagy szabadságuktól kíván megfosztani. Hasonlóképpen ilyen céllal az egyesülési jog a jelenlegi alkotmány szabályai szerint sem gyakorolható.

Az alkotmánymódosítási javaslat 4. §-a megint csak a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását célozza olyan kiterjesztő értelmezést lehetővé tevő megfogalmazással, amely a rendszerváltozás vívmányaihoz képest visszalépést jelentene.

(18.40)

Ez a javaslat lényegét illetően azonos a kormány által korábban benyújtott T/9045. szám alatt tárgyalt alkotmánymódosító javaslattal, amellyel kapcsolatban a március 24-i ülésnapon volt alkalmam a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét részletesen kifejteni. Így most, ha megengedik, e rendelkezésekkel kapcsolatban részletekbe nem bocsátkoznék.

Végezetül még egy észrevételt engedjenek meg. Az alkotmánymódosító javaslat indoklása részletesen hivatkozik a párizsi békeszerződésre és az abból az országra háruló kötelezettségekre, illetőleg a fajgyűlölet elleni egyezményre. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a párizsi békeszerződés, miután azt az 1947. évi XVIII. törvénycikk kihirdette, a magyar belső jog része, amely ennélfogva jelenleg is, alkotmánymódosítás nélkül is alkalmazható, sőt alkalmazandó. A békeszerződés, illetve az azt kihirdető törvény alkotmányosságát ez idáig még senki sem vonta kétségbe. Ugyanez vonatkozik a fajgyűlölet elleni egyezményre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előadottak okán az alkotmánymódosító törvényjavaslatot nem tudom támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  218  Következő    Ülésnap adatai