Készült: 2024.03.28.21:45:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

216. ülésnap (2009.06.09.), 182. felszólalás
Felszólaló László Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:05


Felszólalások:  Előző  182  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék ebbe a diskurzusba egy kicsikét lágyabb vonalat is belevinni, mert hiszen nem pusztán a pénzügyi, számszaki kérdésekről van itt szó. Egy ilyen átfogó jellegű törvénymódosítás kapcsán, amelynek során ráadásul új adónem, a már eddig is számos viszontagságot és rángatást megért ingatlan-, majd vagyonadó is megjelenik, érdemes lenne a kormányzat társadalomfilozófiáját, ember- és világképét is megvizsgálni. Van-e egyáltalán ilyen neki? Vizsgálni kell azt is, hogy hová, merre tart az ország egyébiránt, illetve merre szeretné rángatni a kormány.

Hadd idézzek először néhány sort A kis hercegből, aki ugye, járja a szomszédos bolygókat: "A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett. - Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a cigarettája. - Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Az üzletembert borzasztóan idegesíti a kis herceg érdeklődése. Azt mondja neki: - Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először egy cserebogár, másodszor egy köszvényroham, harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió."

A beszélgetésből kiderül, hogy az üzletember a csillagokat számlálja, és a kis herceg kérdésére, hogy mit csinál a csillagokkal, így válaszol: "- Semmit. Birtoklom őket. - És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat? - Arra, hogy gazdag legyek. - És mire jó a gazdagságod? - Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki. Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem - gondolta a kis herceg; de azért tovább faggatta: - Hogyan lehet birtokolni a csillagokat? - Kinek a tulajdona? - vágott vissza zsémbesen az üzletember. - Nem tudom. Senkinek. - Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk. - És ennyi elég is? - Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Én a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket. - Hát ez igaz - mondta a kis herceg. - És mit csinálsz velük? - Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom - felelte az üzletember. A kis herceg azonban még ezzel sem érte be. - Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat! - Azt nem. De bankba tehetem őket. - Az meg mit jelent? - Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba. - Ennyi az egész? - Mi kell több?"

Én ebben az üzletemberben, az ő gondolkodásában leltem rá az MSZP-SZDSZ-kormány lelkivilágára. Érdekes az is, hogy viszonylag pontos számokat tud Saint-Exupéry, az 54 év is majdnem stimmel. Az önök társaságát háromszor zavarta meg eddig valaki, akiket önök legfeljebb cserebogárnak tartottak, vagy tartanak. Ez, úgy gondolom, hogy mindenképp '56, majd a rendszerváltozás és a mostani időszak, amely már tart vagy hét éve, de reményeink szerint a végéhez közeledik. Azok az üzletemberek, önök, akik ezt a 2010-es adótörvény-tervezetet és az elmúlt hetek, hónapok, évek ámokfutását összeállították, igyekszenek úgy tenni, mintha egy lakatlan bolygón lennének, és mondjuk, az elmúlt hetekben nem emeltek volna brutálisan adókat, áfát, egyebeket, és ne tettek volna számos súlyos megszorító lépést. Önök, üzletemberek, úgy viselkednek, mintha nem érzékelnék maguk körül azt, hogy a privatizáció, a liberalizáció szétzúzta a gazdasági szerkezetet és az erőforrások jó részét. Mintha nem érzékelnék azt, hogy az országra erőltetett radikális váltás, az önök által rendkívüli mértékben szeretett sokkterápia, a magyar lakosság nyakába rakott csomagok drámai gazdasági, társadalmi hanyatlással jártak.

Az önök üzletemberekből álló politikai csoportja, az MSZP-SZDSZ-kormány a globalizációt olyképpen szemléli, hogy a multinacionális vállalatok és a bankok uralma szükségképpen felfelé ívelő pályára állítja az országot, garantálva az általános felzárkózást a fejlett országokhoz. Elfeledkeznek arról ugyanakkor, hogy a rendszer működését a társadalmi polarizáció, a tömeges munkanélküliség, a társadalmi integrációból kiszorulók növekvő száma, a jövedelmi különbségek növekedése, a középosztály lecsúszása kíséri.

Mit látunk még? Az önök által kiépített uralmi rendszer, aminek egy része természetesen az adórendszer is, nem garantálja sem a felzárkózást, sem a gazdaság teljesítőképességének erősödését. Nem mérsékli az egyenlőtlenségeket, nem szolgálja a társadalmi igazságosságot, az emberek társadalmi felemelkedését, a szociális biztonság rendszereinek megőrzését, ahol kell, kiépülését. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a megtermelt tőkehozadék túlnyomó része kiáramlik az országból, a globális tőke jórészt mentesül a közteherviselés alól, és megkaparintja a közbeszerzési források nagyobbik részét.

A rendszerváltozás nem hozott felemelkedést a munkavállalók túlnyomó többségét foglalkoztató kis- és középvállalkozásoknak sem. Helyzetük a stagnálás, a bizonytalanság, az alacsony jövedelemtermelő képesség, ahol a kafetériarendszer egyfajta kiutat, enyhítést hozott az adózási présen, és most ennek esett neki az önök kormánya. A neoliberális tőkeuralom korlátlan érvényesülése miatt vészesen meggyengült az állam szerepe, csaknem megszűnt a köztulajdon, meggyengültek a humán erőforrások, a társadalomra pedig cél- és értékorientációs zavar vált jellemzővé. Az önök politikai osztálya elveszítette a közbizalmat, a társadalom polarizálódott, hihetetlen feszültségek halmozódtak fel, és mindez mérhetetlenül megnehezíti azt, hogy az ország megbirkózzon a globális válság pusztító hatásaival.

Ezen gondolatok többsége egy baloldali gondolkodó, Gazsó Ferenc diagnózisa. Ennek számos megállapításával egyetértünk. Ez az a környezet, amelyben ezek az ötletek... - mert ezek ötletek csak, mert nemigen lehet másnak nevezni a vagyonadó-tervezet totális kiforratlanságát, azt, hogy az adók csűrés-csavarása csak újabb megszorításokat jelent, és tovább fékezi, sőt összességében inkább elfojtja a társadalmi energiák felszínre hozását, felszabadítását. Viszont újra csak azokat igyekszik terhelni, akiknek a köre már most is szűk, és az önök áldatlan tevékenysége következtében, ha hagyni fogjuk, tovább fog szűkülni, és ez a kör már most is szorult, sőt lehetetlen helyzetben van.

Az önök uralmi rendszere a legfelsőbb szinteken ráadásul szemérmetlenül kiviszi az itt megtermelt jövedelmet, és nem adózik itt, Magyarországon. Off-shore ország lettünk, ahol a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a jegybankelnök jár élen ezen a téren, ahol a miniszterelnök szemét forgatva beszél az adózás etikájáról az APEH-ban, ahová csak igen erős őrzés kíséretében tud bejutni, és nem szakad le a plafon.

A vagyonadóval kapcsolatban hallgassuk egy kicsit Saint-Exupéryt. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." Önök sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot - vagy százezer dollárt - érő házat." Erre aztán önök felkiáltanak: "Ó, milyen szép!" Na, kérem, a ház, a lakás az, amelyiknek az ablakában muskátli van, tetején galambok, bennük pedig családok élnek, papa, mama, gyerekek. Önöknek a családi otthon adózás tárgya. Miféle gondolkodás ez? Milyen társadalomkép? Milyen emberkép? Az üzletember emberképe, társadalomképe, aki azért számolja a csillagokat, hogy azt felírja egy papírra, és betegye a bankjába mint a tulajdonát. Na, ebből a gondolkodásból elég. Ezt mondta az ország most vasárnap, amikor Szili Katalin, az önök képviselője szerint a szavazók agyonverték az MSZP-t, az SZDSZ-t pedig megszüntették. E miatt a gondolkodás miatt cselekedtek így a szavazók.

Azt javaslom önöknek, hogy csak nézzék, ne számolják a csillagokat, és ne akarják többé birtokolni azokat, mert azok mi vagyunk, a magyar nép, 10 millióan a határokon belül és 15 millióan a Kárpát-medencében.

Egy zárógondolat A kis hercegből, aki ezt mondja végül az üzletembernek: "Nekem - mondta - van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak."

Az adórendszernek ezt a működést kellene szolgálni. Önök nemhogy nincsenek hasznára az országnak, de nagyon is és egyre súlyosabban a kárunkra vannak. Vegyék már észre végre!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.50)




Felszólalások:  Előző  182  Következő    Ülésnap adatai