Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és kedves Vendégek! Nézzék el nekem, hogy meghatottan szólok ehhez a 4986. számú, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításához.

Ritkán érzi az ember a pillanat nagyságát, egyszeri és megismételhetetlen voltát. Egy város, egy intézmény és sok-sok ember álma válik valóra a törvényjavaslat elfogadása után.

Nekem, szülővárosomra mindig büszke győrinek, aki csak egyetemi éveimre hagytam el a várost, akinek az első és egyetlen munkahelye a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, tehát e kétszeres kötődéssel fantasztikus érzés az egyetemmé válásról szóló javaslat tárgyalásánál országgyűlési képviselőként megszólalnom.

Nagyszerű érzés ez, mert azt jelzi, hogy vannak olyan jó ügyek, célok, amelyek összefogják, illetve összefogásra késztetik az embereket, még a pártpolitikusokat is. Ilyen ügy a győri egyetem ügye.

Ha visszapillantunk az időben, akkor elmondhatjuk: Győr újkori története során mindig jelentős iskolaváros volt. Kiváló egyházi és világi középiskolái mellett 1745-től kisebb-nagyobb megszakításokkal a XIX. század végéig jelentős felsőoktatási intézmények is működtek a városban. A hittudományi, bölcseleti és jogi akadémiák, karok több korszakban párhuzamosan működtek, máskor azonban egyik-másik szüneteltette működését.

A győri jogakadémia például, amely állami intézmény volt, 1892-ig működött. A győri akadémia történetének a közéletben vagy az irodalomban később nevezetessé vált hallgatója volt például Batthyány Lajos, az első magyar felelős miniszterelnök, Reguly Antal nyelvész, Csányi László, Széchenyi István után a közlekedési és munkaügyi miniszter, Deák Ferenc, a haza bölcse, Mikszáth Kálmán regényíró.

Az egyetem alapításának gondolata az 1870-es években vetődött fel első ízben, amikor a győri polgárok egy csoportja megpróbálta elérni, hogy az ország harmadik egyetemének székhelye Győr legyen. A nyugat-magyarországi városok versenyfutásából azonban Pozsony került ki győztesen. Ilyen előzmények után a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Magyarországra telepítésekor 1920-ban ismét felmerült az egyetem győri elhelyezése, amely azonban már meghiúsult, ekkor a város fogadókészségének hiánya miatt.

A város fejlődése, valódi régióközponttá válása új energiát adott a felsőoktatás meghonosítását célként kitűző polgárok számára. A hatvanas években azután a több évtizedes törekvés megvalósulni látszott, hiszen a népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1963. évi 5. számú törvényerejű rendelettel Győrött egy új műszaki egyetem alapítását rendelte el. A tervezés ekkor elkezdődött, azonban '66-ban koncepcióváltás történt, melynek következtében végül is egy főiskola megalapítására került sor '68. június 4-én három fővárosi és egy szegedi felsőfokú technikum integrációja révén.

Az új, most már megvalósult felsőoktatási intézmény Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola néven kezdte meg a működését. Ekkor a közlekedésépítés, a távközlés és a műszaki tanár szakokon folyt az intézményben főiskolai oktatás.

A főiskola 1986 óta viseli Széchenyi István nevét. Érdekes adaléka a történelemnek, hogy Ecker János, a város első szószólója kellemes kötelességet teljesített 1836. április 6-án, amikor Széchenyi István grófot Győr díszpolgárának ajánlotta "az egész ország, de leginkább a városok elősegélésére tett munkálata és fáradságos igyekezetei némileg meghálálása zálogának bebizonyításául." Azt hiszem, ez mutatja, hogy a városnak szoros kötődése van Széchenyihez.

A Széchenyi István Főiskola 1990-ben kezdett intézményfejlesztési eredményeként nemcsak a régió, hanem az ország legnagyobb főiskolájává vált. Az egy-két évtizeddel ezelőtti 1100 fős hallgatói létszámmal szemben jelenleg a nappali tagozaton tanulók száma 6 ezer, a távoktatásban további 2 ezer fő vesz részt, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának programkihelyezésén tanuló 600 hallgatóval együtt a hallgatói létszám így közel 9 ezer.

Az intézmény képzési palettája az eredetileg az infrastruktúrához kapcsolódó közlekedési, távközlési, híd-, út- és vasútépítési, közlekedésépítési, távközlési mérnök képzéseken túl a kilencvenes évektől kezdődően a felső-dunántúli terület igényei alapján jelentősen bővült, és mára univerzálissá vált.

A főiskolán jelenleg húsz szakon folyik képzés. A jogász szak az Eötvös Loránd Tudományegyetem programkihelyezése még mindig.

1996-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet győri tagozata főiskolánkhoz integrálódott, és intézményünk művészeti fakultásává vált. Az intézmény stratégiai programjának megfelelően az Universitas Győr Alapítvány támogatásával elsőként a közgazdászképzés keretében, gazdálkodási szakon kaptunk '98-ban lehetőséget egyetemi képzés indítására. Az első széchenyis egyetemi diplomákat '99. július elején vehették át a szak végzettjei.

Az Universitas Győr Alapítvány anyagi támogatásával, a főiskola kezdeményezésére és szervezésében indított jogászképzésben az ELTE állam- és jogtudományi karának győri tagozatán 2000. július 1-jén avatták az első jogi doktorokat. '99 május 4-e jelentős napként vonult be az intézmény történetébe, mert ekkor szavaztunk a parlamentben arról az ominózus felsőoktatási törvénymódosításról, és a törvény 33. §-a egészült ki azzal, hogy amennyiben 2002. június 30-ig teljesíti az előírt követelményeket, Széchenyi István Egyetemként működhet tovább. Mindez az intézmény 1990 óta kezdett egy évtizedes tevékenységének elismerése is, annak a bizalomnak a jele, hogy az egyetemi címhez szükséges, akkor még hiányzó feltételeket 2002. június 30-ig teljesítjük.

A 90 százalékos többséggel meghozott döntés nagy lehetőség volt a felső-dunántúli térségnek, Győrnek, az intézménynek. A törvényi feltételeket 2001 közepéig teljesítettük. Itt szeretném megnyugtatni MIÉP-es képviselőtársaimat, hogy az akkreditációs bizottság nagyon szigorú górcső alá vette a tevékenységet, és mindenben maximálisan megfelelőnek találta.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Mindez nem jöhetett volna létre, ha Győrnek nincs egy befogadó, nyitott, koncepciózus városvezetése több évtizede, ha nincsenek olyan támogatói, mint dr. Csanády György akadémikus, olyan főigazgatói, mint dr. Hegedűs Gyula, dr. Kiscelli László, dr. Szekeres Tamás, dr. Keresztes Péter, olyan pártolói a minisztériumban, mint dr. Czinege Imre, olyan oktatói, munkatársai, akik e feltételek megteremtéséért fáradoztak, és közös sikerként könyvelhetik el az egyetemmé válást.

A sikerben része van az Universitas Alapítványt létrehozó és támogató önkormányzatnak, nagyvállalatoknak és az adójuk egy százalékát felajánló magánszemélyeknek is.

Határkő, mérföldkő a törvény elfogadásának a napja, valamint 2002. január 1-je az egyetem megnevezés hivatalos használatának időpontja. Hét betű csupán az egyetem, de óriási kihívást, rengeteg feladatot, munkát jelent majd a vezetőknek, az ott dolgozóknak, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az igazi nagy munka ezután kezdődik. Folyamatosan, a harmadik évezred kihívásainak megfelelően magas szintű oktató, nevelő, tudományos munkát kell végezni annak érdekében, hogy nagyon jól képzett, megújulni képes fiatalok kerülhessenek ki a Széchenyi István Egyetem falai közül.

(22.40)

Ehhez kívánok én is az oktatóknak sok erőt, a dolgozóknak további bizalmat, és a támogatóknak kérjük a további támogatásukat.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a '99-es döntéshez hasonlóan támogassák a kormány-előterjesztést. Mi, szocialisták ezt fogjuk tenni. Ez felel meg Széchenyi István Hitelben kifejtett gondolatának: a múlt elesett hatalmunkból, a jövőnek urai vagyunk.

Köszönöm figyelmüket, és engedjék már meg ezt a mondatot napirenden és műsoron kívül: én még mindig várom miniszter urat más ügyből kifolyólag Győrbe. (Dr. Pálinkás József: El fogok menni.)

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)