Felszólalás adatai

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném felhívni a képviselőtársaim és a miniszter úr figyelmét az ajánlás 33. pontjában megfogalmazott módosításunkra.

A dolog a kiegyenlítő befizetésről szól, tehát amikor valamelyik mezőgazdasági termékből az ország folyamatos ellátása áruhiány miatt vagy annak megelőzése ezt indokolttá teszi, a miniszter a piaci egyensúly helyreállítása elősegítése érdekében a termék exportálását feltételekhez köti, és kiegyenlítő befizetést írhat elő. A javaslat úgy szól, hogy ezt akkor lehet megtenni, a kiegyenlítő befizetés csak meghatározott időtartamra és akkor írható elő, ha a termék határparitáson számított átlagos exportára a külön jogszabályban meghatározott árat, tehát, ha már a meghatározott árat jelentősen meghaladja.

Megint azon van a vitánk, hogy mi a jelentős. A jelentős lehet 2 százalék is. Nagyon sok cég 2-3-5 százalékos nyereségtartalommal gazdálkodik vagy jövedelmet tud elérni, vagy 10 százalék, vagy 20 százalék, vagy 100 százalék, vagy 120 százalék. Tehát ez egy ilyen gumiszabályozás, hogy jelentősen meghaladja. Szerintem, ha ez az ár már egyszer meg van hirdetve, hogy mi az az exportár, ami fölött kiegyenlítő befizetés kerülhet kifizetésre, akkor határozzuk meg. Én nem mondom, hogy jó ez a módosítás, hogy eltöröljük azt, hogy jelentősen meghaladja. Egy kis plusznyereségre engedjük, hogy szert tegyenek bizonyos esetekben az exportáló cégek, de határozzuk meg, hogy mi az, teszem azt, 10 százalékban. Erről folytassunk egy egyeztetést, javaslom, hogy ezt fontoljuk meg!

Egy teljesen hasonló javaslat, de ez sokkal keményebb, a 38. pont alatt szereplő javaslatunk, amely arról szól, hogy a miniszter külön rendeletben meghatározhatja, hogy piaci beavatkozás esetében ő akkor alkalmaz intézkedéseket, ha a terméktanács saját befizetéseiből képzett forrásból a piaci egyensúly helyreállítása érdekében már intézkedett.

Az eddigi zavarokat is zömében az okozta, hogy hiába volt agrárrendtartási törvény, a termékpálya szereplői nem éltek azzal a lehetőséggel, amire a törvény egyébként felhatalmazást nyújtott. A dolog gyakorlatilag úgy zajlott, hogy ha egy piaci zavar levezetéséhez kell 10 milliárd forint, akkor ne 10-et adjatok, hanem 15-öt, ha nem elég a 15, akkor adjatok 20-at, ugyanakkor a termékpálya szereplői saját befizetéseikből, ha volt egyáltalán, egyáltalán nem vettek részt nagyon sok esetben ennek a piaci zavarnak a helyreállításában.

Szeretnénk azt javasolni, hogy a piaci beavatkozás rendszerére akkor kerüljön sor, ha már a termékpálya szereplői is a saját kasszájukból tettek intézkedéseket. Ha nincs a saját kasszájukban forrás, akkor természetes, hogy a költségvetés valamilyen módon helyt áll, de ez mindenképpen meg kell hogy előzze a termékpálya szereplőinek az egyetértésével történő beavatkozást, és akkor lehessen szó költségvetési pénzek felhasználásáról. Tudom, hogy ez egy nagyon szigorú szabály, de mindenképpen arra ösztönzi majd a szereplőket, hogy alkalmazzák is a rendtartás adta lehetőségeket.

A 35. pontban próbáltunk egy javaslattal élni, hogy egyes termékpályák vonatkozásában kötelező terméktanácsi tagság legyen előírható. Előfordulhat olyan helyzet, ahogy napjainkban szinte másfél-kétévente ismétlődik az a ciklikusan bekövetkező sertéstúltermelési válság, amelynek tanúi vagyunk. Tudom, hogy itt nem lehet minden egyes szereplőt terméktanácsi taggá tenni, de valamiféle kötelezettséget elő lehetne írni, valami nyilvántartási vagy bejelentési kötelezettséget, ami információt szolgáltatna, hogy körülbelül mennyi állat van azon a piacon, hogy a megfelelő intézkedéseket meg lehessen tenni.

(20.40)

De vannak olyan termékpályák, mint például a cukor termékpálya, ahol viszonylag kevés szereplő van, és ahhoz, hogy ez a kevés szereplő eredményesen tudjon gazdálkodni, el tudom képzelni, hogy kötelező terméktanácsi tagság bizonyos feltételek megléte esetén előírásra kerülhessen.

Köszönöm.