Felszólalás adatai

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Nem politikai kérdés az, amiről szólni szeretnék, hanem minden embert érintő kérdés. Meddig is ember az ember? Fogantatástól a halálig? Bölcsőtől a koporsóig? Bizony, nagyon fontos kérdés ez. A hatályos jog azt mondja, hogy az ember jogalanyisága a halál pillanatában megszűnik. És akkor mi van utána? - teszem fel a kérdést.

55 éves lelkészi szolgálatom alatt nagyon sokszor találkoztam a halál kérdésével és a temetések során a kegyeleti kérdésekkel. Kié a kegyeleti jog? A hatályos törvény szerint a hozzátartozóké. De a kérdést így vetem föl: meddig tart az emberi méltóság? Meddig tart az, hogy valaki embernek számít? Az utolsó lélegzetig? Az utolsó szívdobbanásig? Vagy tovább?

Hogyan bánunk az elhunytakkal? Szintén tapasztalatból mondom, senkit sem akarok megbántani, nyilván a kórházakban a protokoll szerint bánnak az elhunyttal, de a protokoll szerint is lehet bánni emberséggel, és lehet úgy bánni az elhunyttal, és erre is volt tapasztalatom, mint egy darab fával vagy egy tárggyal. Nem beszélve arról, hogy hogyan bánnak a hullaházban a hullákkal, az elhunytakkal. Sajnos láttam ezt is, még egymásra rakott hullákat is.

És a temetési szertartás: na, erről megint lehetne egy külön felszólalást és külön vitanapot tartani. Nem akarom megsérteni a tisztességes temetkezési vállalkozókat, de közöttük bizony nagyon sok a hullarabló, mert kihasználják azt a nagyon nehéz lelki helyzetet, amelyben épp a gyászoló család van, és szabályosan megrabolják őket. Mibe kerül ma egy temetés? Nézze meg mindenki a saját környezetében, kérdezze meg. Eszméletetlen árakat találunk.

Egyáltalában a temetéssel kapcsolatban fölvetődik két véglet. Az egyik a túlzás, amikor valaki pótolni akarja az elhunyttal kapcsolatos hiányát, mert amit életében nem adott meg neki, azt szeretné a temetéskor megadni. Tragédia! De ugyanígy találkozunk a nemtörődömséggel még családban élők között is. Nem beszélve arról, hogy a hajléktalanok hogyan kapják meg az emberi méltóságot és tisztességet a haláluk után.

Ki az, akinek meg lehet sérteni a kegyeleti jogát? A jelenlegi törvényünk szerint csak a hozzátartozóknak. És a halottnak, az elhunytnak nem? Én nem tudom, hogy jogilag hogy lehet megoldani, nem vagyok jogász, de nekem az a javaslatom, hogy az emberi jog legalább a temetésig tartson, addig, míg valakit tisztességgel eltemetnek, míg visszakerül, ami porból lett, a porba. Utána a hozzátartozóké a kegyeleti jog, hogy hogyan ápolják az emlékét vagy épp a sírját.

De ha már a síroknál tartunk, akkor beszélnünk kell a temetők rendjéről, ami a fenntartók felelőssége.

Lejárt az időm (Az elnök csenget.), de azért hadd mondjam még el, hogy sajnos láttam olyan temetőt, ahol birkák legeltek a sírokon, és hála istennek, egyre több olyan temető van (Az elnök csenget.), ahova az ember valóban kegyeleti jóérzéssel megy be. Nagyon fontos lesz az a törvény (Az elnök csenget.), amit a kegyeleti törvényként fogunk tárgyalni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bocsásson meg, hogy belecsöngettem, de ne hozzon ilyen kellemetlen helyzetbe. (Varga László: Én kérek bocsánatot.)

Megadom a szót a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úrnak, hogy mondja el gondolatait.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Valóban, ez a kérdés előbb-utóbb mindnyájunkat érinteni fog, mert eljön a pillanat, amikor majd hibátlanul írják fölénk a nevünket, és temetőket járva, pláne így október végén, halottak napjához közeledve majd mindenki ezzel a kérdéssel sokkal többet fog foglalkozni, sokkal több helyen jár, nézi a sírokat. Én magam is pont múlt szombaton járván ükszüleim sírjánál, szomorúan tapasztalva, hogy leverték a sír egy részét Erdélyben, egykori magyar címzetes író, az ember el-elgondolkozik, hogy valóban a kegyeleti jogok, a temető karbantartása miként kell hogy megvalósuljon.

Ahogy ön is mondta, az ember jogképessége, cselekvőképessége megszűnik a halál pillanatában, de ettől függetlenül a személyiségi jogai nem enyésznek el teljes mértékben, bizonyos alapjogok a halál után is megilletik az embert. Ilyen például a jó hírnévhez való jog vagy pedig az orvosi titoktartáshoz való jog. Ezek olyasfajta jogaink, amelyek pontosan az emberi élet méltóságából kiindulva a halálunk után is tovább élnek, ezeket ugyanúgy kell biztosítani.

De ugyanilyen halálunk utáni jogunk vagy lehetőségünk a végrendelkezés, hiszen a végakaratunknak megfelelően kell, akár sírba helyeznek minket, akár vagyonunkról így tudunk rendelkezni, a köteles rész kivételével, ami a leszármazók számára biztosított. De a polgári jog is és az új polgári törvénykönyv is széles vertikumot határoz meg, amelyek a halott kegyeleti jogai, legyen szó akár ezen praktikus részről, mint a végrendelkezés, vagy arról, hogy az illetőnek a tetteit, a személyiségét, személyiségjegyeit kegyeleti jogként nem megsértve, hanem ápolva kell hogy a későbbiekben is megtartsuk.

(9.20)

Ahogy ön is mondta, bírósághoz lehet fordulni, akár azok számára, akiket a végrendeletében megnevezett mint örököst az illető elhunyt; akár a leszármazók, vagy adott esetben nemcsak a hozzátartozók, hanem maga az ügyész is fordulhat bírósághoz, ha az illető kegyeleti jogait megsértik, abban az esetben, hogyha ez a sérelem már közérdeket is sért.

Ugyanakkor ön is mondta, hogy bár jelenleg is van hatályos részletes szabályozásunk, amelyik elmondja, hogy a tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtti tiszteletadás mindenkit megillet, egyúttal rögzíti, hogy nemcsak az államnak vagy a temetőfenntartóknak a kötelessége a sírok karbantartása, hanem elsősorban a hozzátartozók, leszármazottak felelőssége vagy feladata az, hogy mindenképpen ápoltan tartsák a végső nyughelyeket. A lebonyolításban való közreműködésre jönnek létre a törvény által szabályozott szervezetek, és mind világi, mind egyházi módon lehetőség van a temetés végrehajtására, sőt a nemzetiségi törvényben foglaltakat is érvényesíteni kell nyelvhasználat szempontjából.

Ugyanakkor a törvény kimondja, hogy a temető tulajdonosának a feladata a temető kegyeleti méltóságának megőrzése. Amit a képviselő úr is említett, hogy itt állatok legelnek, az nyilvánvalóan nem méltó egy ilyen végső nyughelyhez. Ugyanakkor mi magunk is érzékeltük, hogy ezen a területen folyamatos javításra van szükség, éppen ezért már társadalmi egyeztetésen van, mindenki számára hozzáférhető a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által korábban a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló egyes jogszabályok módosításáról és megalkotásáról szóló előterjesztés. Ebben nagyon sok érzékeny, finom megjegyzés, új szabályozás van, engedje meg, hogy négyet kiemeljek ezek közül, amelyek fontosak lehetnek a későbbi problémák kezelésében is.

Az első, hogy lehetőséget kívánunk biztosítani a korai és középidős elhalt magzatok eltemetésére. Úgy gondolom, ez sok családnak igencsak igénye. Biztosítani szeretnénk azt is, hogy az eljáró hatóságok a holttesttel annak méltóságát megőrizve bánjanak, kiküszöbölve azt, amit a képviselő úr is említett, hogy akár egymásra is helyezik ezeket a holttesteket a halottasházban.

Biztosítani szeretnénk, hogy az elhunyt elhamvasztása esetén a hamvak birtokosa mindig felkutatható legyen, abból a célból, hogy a hozzátartozók a kegyeleti jog gyakorlása érdekében meglátogathassák, ne tudja valaki elvinni és elzárni, mások számára hozzáférhetetlenné tenni. Tíz elhunytból csak kilenc kerül a temetőkbe, egy valahova máshova kerül az utóbbi évek gyakorlata szerint. Hamvakat pedig csak akkor lehetne a javaslat szerint szétszórni, ha ebben az elhalt közeli hozzátartozói mind megállapodnak.

Ezenkívül még egyet emelnék ki, ez pedig: az eltemettetők érzéseinek tiszteletben tartása érdekében kötelezné a javaslat a hamvasztó üzemeket, hogy díjukat kiszámíthatóan állapítsák meg. És nyilvánvalóan itt fel kell lépnünk az ellen az eset ellen, amikor akár egy egész országot beutazik egy holttest, míg a krematóriumba eljut, és onnan vissza a temetőbe.

Tehát közös érdekünk, és azt hiszem, egy ország kulturális-civilizációs szintjét is az mutatja meg, hogy a legelesettebbekkel hogyan bánik, lehetnek azok gyerekek, szegények, de ugyanígy az elhunytak jogait, az ő méltóságukat egy fejlett demokráciának, jogállamnak védenie kell.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai