Készült: 2020.07.06.08:59:12 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 171 2010.06.14. 0:57  168-194

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a többségi véleményt mondanám el. A bizottság megtárgyalta és részleteiben is megismerte a törvényjavaslatot, aminek a célja kettős. Részben a Csanádpalota és Nagylak közötti Szeged-Arad nagynyomású földgázvezeték, másrészről pedig a Sándorfalva-Arad 400 kilovoltos villamos távvezeték nyomvonala. Nagyon fontos mind a két vezeték, hiszen nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa energiabiztonságát biztosítja. A korábbi tárgyalások és a szakmai előkészítés után a bizottság úgy vélte, hogy mindkét mű, mindkét energiaszállító műtárgy fontos mind hazánk, mind Európa energiabiztonsága szempontjából, ezért támogatta a bizottság.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 183 2010.06.14. 1:42  168-194

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdeklődve hallgattam Gyöngyösi képviselőtársam expozéját. Szinte már-már a Gazprom fogadatlan prókátoraként tűnt föl, hiszen itt a Déli Áramlat elsőbbségét kezdte feszegetni, de azt hiszem, hogy ennek az anyagnak mégsem ez a csúcspontja. Itt nem alapvetően egy Nabucco vagy Déli Áramlat közötti vitáról kellene beszélnünk, hanem arról, amit a jobbikos képviselőtársaim nem igazán éltek meg, amikor az elmúlt esztendőkben többször voltunk nagyon komoly energetikai csapdahelyzetben, amikor az egyirányú gázszállításokban fennakadások történtek. Talán nem kell senkinek sem felidézni azt az eseményt, amikor például Magyarország tudta kisegíteni Szerbiát gázzal.

Nos, úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat és az ebben szereplő megállapodás kifejezetten hasznos, és egy elemét képezi majd a későbbiekben - remélem - megvalósuló NETS-programnak, ami egyfajta körgyűrűt fog kiépíteni hazánk részvételével, hogy Közép-Kelet-Európa gázellátása minden irányban biztosított legyen oda-vissza, tehát kelet-nyugati, észak-déli irányában. Ezért fontos ez a kérdés, és nem helyezném ezt a kérdést a megépülendő Déli Áramlat vagy a Nabucco-vezeték vitája elé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 212 2010.07.12. 1:55  209-217

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általunk tárgyalt T/572. számú törvényjavaslatban meghatározott jegyzőkönyv egy nyolcfordulós tárgyalássorozat eredménye után került véglegesítésre. Ahogy államtitkár úr is jelezte, több olyan lényeges kérdés merült fel ennek kapcsán, ami a jövőben nemcsak az egyes országok, hanem az Unió, illetve az Egyesült Államok közötti légi közlekedés minőségének a javítását is szolgálja, hiszen a környezetvédelem és ezen belül a zajvédelem, a zajvédelemmel összefüggő nagyon sok fontos kérdés is a jegyzőkönyv tartalmi elemét képezi. Nagyon fontos továbbá az a szociális dimenzió is, a jegyzőkönyv magas szintű foglalkoztatásról szóló eleme, ami minőségi, magasan képzett, kitűnő szakemberek munkahelyhez jutását is biztosítani fogja.

A bizottsági ülésen különösen foglalkoztunk a módosított 21. cikkben meghatározottakkal, ami nem más, mint amit az államtitkár úr is említett: európai uniós légitársaságok amerikai légitársaságokban történő tulajdonszerzésének a lehetőségét biztosítja. A bizottságban azt az örömünket és reményünket fejeztük ki, hogy ez remélhetőleg nem egy aránytalan, hanem megfelelő arányosítással bíró lehetőség lesz, azaz valóban lehetősége lesz az uniós országoknak az európai légi közlekedési területen kívüli pozíciók szerzésére is.

Mindezekre tekintettel a bizottság a törvényjavaslat elfogadását egyhangúlag támogatta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 220 2010.09.13. 1:24  217-245

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hivatkozott tervezetet a külügyi és határon túli magyarok bizottsága a mai napon megtárgyalta.

Nagyon fontos volt a bizottság számára, hogy ez a megállapodástervezet részben a szénhidrogén-ellátásnak mint stratégiailag fontos, biztonságos szállítását elfogadhatónak véli. A két ország közötti együttműködés alapján a két ország rendszerirányítóinak olyan együttműködése, olyan korrekt együttműködése valósulhat meg, amely nem egyszerűen csak energiabiztonsági minőséget fog javítani, hanem része - a Duna-stratégia gazdasági elemeként is értelmezhető módon része - a stratégiáinak is.

Nagyon fontos az is, hogy a vezeték ez év végére működőképes, átadható állapotba kerül, ezért ezt a vezetéket használni lehet, és különösen fontos ennek a vezetéknek a használata, ha a korábbi évek gázproblémáira, gázszállítási problémáira emlékszünk. Nagyon fontos, hogy a környező országokkal ilyen vezetékkapcsolatokkal csökkenteni lehet, vagy szinte teljesen meg lehet szüntetni ezeket a szállítási problémákat.

Ezért a külügyi és határon túli magyarok bizottsága egyöntetűen támogatja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 234 2010.09.13. 0:54  217-245

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak a tisztelt Ház korrekt tájékoztatása okán: Kovács Tibor MSZP-s képviselő Lázár frakcióvezető úr felé intézett néhány keresetlen szót. El kell mondjam, tisztelt képviselő úr, hogy ennek a vezetéknek semmiféle köze nincs a Déli Áramlathoz, ebben a vezetékben a legkevésbé fog orosz gáz folyni, ez egy teljesen új betáplálási pont - mielőtt még összekevernék az ön politikai mondanivalóját.

A másik: nem tudom, Volner János honnan veszi azt az ostobaságot, hogy az FGSZ felmondott bármiféle szerződést a szlovák partnerrel. Szó sincs ilyenről, nem mondták fel ezt a szerződést, folyamatosan tárgyalnak. Egy gond van, hogy nincs kellő piaci igény erre a vezetékre. Ezért van bevonva a tárgyalásba az Európai Unió.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 166 2010.09.14. 15:20  21-167

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt maradék szocialista képviselőtársaim, hiszen immáron már csak kettőre fogyatkozott a teremben jelen lévők száma. (Kontur Pál: Ez is sok.) Stágel Bence szavai, azt hiszem, megfontolandóak mindnyájunk számára, hiszen akkor, amikor a zárszámadási törvényről vitatkozunk, egyfajta ítéletet tudunk mondani sajnos nemcsak az elmúlt esztendő, hanem az elmúlt nyolc esztendő zárszámadási törvényeiről is. Fiatal képviselőtársaim nem tudják, de minden évben, az elmúlt nyolc év minden egyes alkalmával, amikor a zárszámadási törvényt vitattuk meg, az ellenzéki képviselők folyamatosan jelezték, hogy az aktuális év költségvetése, költségvetési törvénye igen-igen ingatag lábakon áll. Itt az előttem felszólalók folyamatosan elmondták azokat az elemeket, azokat a fejezeteket, ahol ez nyomon követhető, és sajnos az elmúlt évekhez képest most is csak megismételni tudjuk magunkat, akik a külügyi bizottságban dolgoztunk és elemeztük az adott év költségvetését. Bizony óriási gondok voltak, és ha szabad ellopnom ezt a nagyon plasztikus kifejezést, valóban ez egy ementáli sajt volt, meglehetősen nagy és sűrű lyukhálózattal, sajnos a Külügyminisztérium fejezeténél is.

Az Állami Számvevőszék a törvényi kötelezettségének megfelelően elkészítette a jelentését a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetése végrehajtásáról, és ez az ellenőrzés, azt hiszem, itt a vitában plasztikusan ki is rajzolódott a jelentés alapján, és ebből kiderül, hogy elsősorban az elszámolások szabályszerűségére összpontosít. Egy jelentésnek alapvetően ez is a feladata. A gond ott van, és képviselőtársaim azt próbálták elemezni, azokra a hibákra próbáltak rámutatni, vagy több mint hibákra próbáltak rámutatni, ami szerint a 2009. évi költségvetés összeállítása szerint ismételten a tervezőmunka feltételrendszere a 2009. évi költségvetés-tervezésnél sem tette lehetővé a minden szempontból megalapozott költségvetési előirányzatok kialakítását. Az ismételten benyújtott törvényjavaslat főszámainak változása és a szerkezet átalakítása végül is csak korlátozottan tükrözte azokat a makrogazdasági fejezeteket, amelyekkel az előző törvényjavaslat visszavonását indokolták.

Néhányan ülünk itt a patkóban, akik emlékeznek arra a gyors menekülésre, ami az első benyújtás után történt. Kiderült, hogy még köszönő viszonyban sincsenek azok a szakmailag minimálisan elvárható adatok, számok, tervezési elemek, amik az első benyújtáskor rendelkezésre álltak. Egy nagyon gyors, mondhatnám, háborút eldöntő visszavonulás, egy vesztes csata utáni fejvesztett menekülési hullám után került ezt az ismételten benyújtott törvényjavaslat az akkori parlament elé.

A Külügyminisztérium fejezete részére a 2009. évi eredeti előirányzat 47,9 milliárd forint, a módosított előirányzat 62,6 milliárd forint, és a 2009. évi tény 50,7 milliárd forint volt. Ha már ezt a három számot egymás mellé tesszük, látjuk, hogy milyen keszekusza, meggondolatlan, megalapozatlan és elviektől mentes volt ez a tervezés. A tényleges kiadások, valamint a módosított előirányzatok pozitív szaldója félrevezető, ugyanis az eredeti előirányzattal összevetve a 2009. évi tényszám 2,8 milliárd forint deficitet mutat. És itt látható az, hogy anélkül, hogy végigelemeztük volna - és nyilván ennek a felszólalásnak az időkerete nem enged különösebben teret arra, hogy mélyrehatóan ezt végigelemezzük -, már most mutatkozik az, hogy ezek a költségvetési megszorítások a valós számok alapján, a tényszám alapján mennyire hátráltatták szakmailag is a Külügyminisztérium munkáját az elmúlt esztendőben.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből az olvasható ki, hogy a 2009. évi költségvetés szinte áttekinthetetlen, és itt utalnék a korábbi mondataimra, hogy így volt az elmúlt nyolc évben, az Állami Számvevőszék jelentése folyamatosan ezzel a szóval kezdődött, folytatódott, ismétlődött és fejeződött be. Minden egyes fejezetnél legalább egyszer megfogalmazható volt az Állami Számvevőszék részéről, hogy áttekinthetetlen a költségvetés. Minden egyes fejezetben megfogalmazódott az Állami Számvevőszék részéről az, hogy az Állami Számvevőszéknek munkája során le kellett állnia, vagy egyáltalán nem tudta elvégezni a feladatát, hiszen azok az adatok, amelyekből az Állami Számvevőszék dolgozott volna, a vizsgálat idején, a munka idején nem voltak számukra elérhetők. Ettől kezdve ez az egész kódolva volt, az egész költségvetés áttekinthetetlensége, értelmezhetetlensége kódolva volt minden egyes évben.

Szeretnék egy-két szó szerinti idézetet az ÁSZ korábbi jelentéséből idézni, amikor is a Külügyminisztérium fejezetéről szól. "A dologi kiadások tervezett intézményi előirányzata 0,4 százalékkal magasabb a 2008. évinél." Egy év alatt a dologi kiadások tervezetének 0,4 százalékkal emelése már eleve értelmezhetetlen. Más helyen: "A fejezet tervezett felhalmozási előirányzata 43 százalékkal kevesebb a 2008. évi eredeti előirányzatnál. A felhalmozási előirányzat teljes mértékben az intézményi beruházást tartalmazza, felújítási előirányzatot fedezet hiánya miatt nem terveztek." Gondoljanak bele, egy egész külügyminisztériumi tételnél egyetlenegy fillér felújítási előirányzat nélkül indult neki tavaly a Külügyminisztérium. Ez olyan súlyos tervezési hiba, olyan, az élettől elrugaszkodott pénzvisszatartás, aminek, azt hiszem, a következményeit mind a mai napig élvezhetjük és érezzük is.

Még két rövid idézet: "A 2009. évre a tervezés adatai alapján 4849,2 millió forrásigény merült fel, melyet az árfolyammozgás és az év közben változó nemzetközi kötelezettségek is befolyásolhatnak. A Külügyminisztérium a különbséget az előző években pótlólagosan, az általános tartalék terhére megigényelte, így a determinációt jelentő költségeket Magyarország teljesíteni tudta." Ha ezt lefordítom, az derül ki, hogy az árfolyam, a Külügyminisztérium költségvetését igencsak jelentősen meghatározó árfolyam már eleve abból a feltételezésből indult ki, hogy egy szándékosan alátervezett forintárfolyam ellenére is jóval kevesebb volt a tervezett összeg, mint ami a külképviseletek, külföldön dolgozó missziók működtetéséhez eleve szükséges volt.

(17.50)

Nagyon érdekes, és talán a következő hetek vizsgálódásait is nagyban befolyásolja, hogy a tervezési köriratban előírt peres eljárással kapcsolatos kiadásokra a tárca a "magán- és egyéb jogi személyek kártérítése" fejezeti kezelésű soron 50 millió forint előirányzatot tervezett. És csak emlékezzünk, tisztelt képviselőtársaim, arra az egyetlenegy példára, ami a New York-i peres eljárások tekintetében mind a mai napig nem zárult le, és majd a külügyi bizottság albizottságának a vizsgálódását fogja képezni. Önmagában ez a tétel jóval meghaladja az egész éves ilyen tételre elkülönített pénzeszköz nagyságát.

Még egy adat, egy érdekes adat, amely már túlmutat 2009-en, de ez még mindig a 2009. év sara, az előző kormány sara; az Állami Számvevőszék egy mondatát hadd idézzem: "A 2010-2012. év irányszámainak tervezése a helyszíni ellenőrzés lezárulásának időpontjáig a PM által megadott keretszámok hiányában nem kezdődött meg." Ez a mondatfordulat visszaköszön az egész költségvetést minősítő ÁSZ-jelentésben, és visszaköszön nemcsak 2009-ben, hanem visszaköszön 2008-ban, 2007-ben és az elmúlt nyolc esztendőben folyamatosan.

Nagyon alul volt tervezve az egész költségvetés külügyminisztériumi része, szándékosan, amint ez az előbbi idézetekből kiolvasható, szándékosan volt alultervezve, nem nyújtott kellő fedezetet a minisztériumi feladatok ellátására. Ez nem egyszerűen számítási, számviteli probléma, hanem ez a Magyar Köztársaság külügyi munkájának a szándékos romba döntésére vonatkozott. A tervezet nem vette figyelembe a várható árfolyam-ingadozásokat, ennek következtében a külföldi magyar missziók tevékenysége rendkívüli mértékben megnehezedett. A 2009. évi költségvetésre az a jellemző, hogy egyik oldalon alultervezte a Külügyminisztérium költségeit, a másik oldalon pedig folyamatosan pluszterheket rótt rá. Átfogó koncepció nélkül csak arra összpontosított, hogy a külképviseletek dologi kiadásait csökkentse az év második felére, ez rendkívüli módon megnehezítette a missziók munkáját. Csak hadd utaljak arra, hogy az október 23-ai megemlékezések milyen szegényes, milyen szégyenletes módon történtek a missziókon.

Ugyanakkor annak a döntésnek a megalapozottsága, amely szerint 1 milliárd forintot fordítunk egy kormányváró megépítésére, komoly kérdéseket vet fel. Ez megint a külügyi bizottság eseti bizottságának a tényfeltáró munkájára vár, hogy hogyan lehet az, miközben pénz hiányában lehetetlenülnek el külföldi nagykövetségek munkái, zárnak be és zártak be konzulátusok, addig a meglévő ferihegyi kormányváró mellé egy általam érthetetlen okból újabb kormányvárót építtettünk, és eddig részben finanszíroztuk a működését.

Megítélésünk szerint tehát ez a költségvetés nem nyújtott keretet sem a megfelelő diplomáciai tevékenységhez, sem pedig a nemzetpolitikai célok eléréséhez.

Jó időben jeleztük, minden évben jeleztük, hogy nagyon komoly kockázatot jelent magában az a tény, hogy az európai uniós elnökség költségei a 2009. évi költségvetésben nem szerepelnek jól beazonosítható módon, elkülönítve. Azóta sajnos beigazolódni látszik ez a félelmünk, amit már a tavalyi esztendőben folyamatosan jeleztünk és szóltunk. Sajnos külön csatározásokat fog igényelni a megfelelő források aktuális lehívása, hiszen ebből a katyvaszból kivenni a valós költségeket és a szükséges költségeket nem lehet. Annak ellenére, hogy egy ötpárti egyeztetési fórum minden résztvevője egyetértett abban, hogy külön kell szerepeltetni a költségvetésen belül az európai uniós elnökség kiadásait, ez a gyakorlatban még csak nyomaiban sem valósult meg. A módosított költségvetés-tervezetben sem sikerült ezt a problémát megoldani, ennek a levét isszuk azóta is.

Ennek folyományaként az uniós elnökség pénzügyi háttere, valamint a kifizetések sok esetben kaotikussá váltak, ettől kezdve ellenőrizhetetlenné és nyomon követhetetlenné váltak. Pontosan az alultervezettség miatt csúszások voltak a pénzügyi elszámolásban, illetőleg az ellenőrzésben is. Számos esetben a pénzügyi rések betömködése csak a tartalék terhére, csúsztatott kifizetésekkel volt lehetséges, és ezeknek a csúsztatott kifizetéseknek nagy valószínűséggel még nincs vége; hadd utaljak itt a nemzetközi szervezetek tagdíjainak problémájára, ami Magyarország hitelességét, megbízhatóságát is felveti.

Ami a személyi kérdéseket illeti, nem egy esetben előfordult, hogy miközben az egyik oldalon spóroltunk, és nem adtunk, nem biztosítottunk arra pénzt, amire kellett volna, a nagykövetségeken diplomata státusban foglalkoztattak adminisztratív és kiszolgáló személyzetet, aminek nyilván egyetlen haszonélvezői ezek a diplomata státusban lévő, amúgy adminisztratív és kiszolgáló személyzet tagjai voltak.

Az a korábbi időszakban folyamatosan és nyomatékkal kifogásolt elem, hogy a költségvetés nem átlátható, sajnos nagymértékben befolyásolja az egész ellenőrzés folyamatát, nagymértékben befolyásolja azt, hogy ma itt, a parlament termében egyetlenegy képviselő sincs biztonságban abban, hogy azok a számok, azok az elemek, amelyeket látunk, vajon valóságosak-e, végérvényesek-e, és megfelelő, tiszta körülmények között kerültek-e a költségvetésbe.

A külügyi bizottság véleménye szerint az Állami Számvevőszék a törvényi kötelezettségének eleget tett, elkészítette a jelentését. A jelentés összességében megbízható képet ad a költségvetés végrehajtásáról, azonban azok a hibák, a költségvetés hibái, amelyek eredendően benne voltak, sajnos ezzel a jelentéssel (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) sem lehetséges utólag kitisztítani, kifehéríteni ezt a költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 153 2010.10.20. 5:00  80-188

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két témában szeretnék hozzászólni, az egyik talán rövidebb, de nagyon fontos. Ughy képviselőtársam korábban már említette az elnökség és Budapest kapcsolatát. Szeretném megjegyezni, hogy ez az elnökség ennél többről szól, nevezetesen: Gödöllő és Debrecen mellett olyan városok, balatoni nagyvárosok is szerepet kapnak ebben, mint Balatonfüred és Siófok. Ez azért nagyon fontos, mert végre az első olyan nagyon fontos és súlyos rendezvény, ahol nem az ország egyközpontúságában, hanem egy jóval szélesebb összefogásra egy jóval szélesebb lehetőséget kapnak a vidéki települések is. Ez nemcsak azoknak a településeknek fontos, ahol az ott élő szolgáltatók, szállodások, éttermesek, tolmácsok és minden egyéb más szakszemélyzet, amely ilyen nagyszerű és kitűnő feladatot kap végre a kezébe, meg tudja majd ezeket oldani, hanem egyúttal egy nagyon pozitív országképhez is segít bennünket ez a bölcs előrelátással megközelített helyszínkiválasztás.

A második téma kapcsán a Duna-stratégiában, amikor az Európai Bizottság 2009. október 22-i keltezéssel levélben felkérte a nemzeti kormányokat, hogy nyújtsanak be nem hivatalos munkadokumentumokat, úgynevezett non-papereket, ezekben a munkadokumentumokban több ország - Magyarország mellett - hangsúlyozta egy különlegesen fontossá vált, az elmúlt esztendőkben különösen fontossá vált témát, jelesül az energiaellátás-biztonság, a határon átnyúló együttműködések fejlesztése témáját. Nemcsak Magyarország foglalkozott ezzel, hanem Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Szerbia egyaránt fontosnak tartotta ebben a dokumentumban, hogy felhívja a figyelmet, hogy ezzel a kérdéssel bizony foglalkozni kell.

Nagyon érdekes, hogy ennek az elnökségi felkészülésnek talán egy apropója is volt a múlt héten a magyar-román, Arad és Szeged között felavatott összekötő gázvezeték kérdése is.

(18.20)

Ennek súlyát az is mutatja, hogy ezen mind a magyar miniszterelnök, mind román társa, Emil Bock, valamint Günther Oettinger európai uniós biztos is részt vett.

Miről is szólt tulajdonképpen ez az ünnepélyes átadás, amely tulajdonképpen egyfajta ívet mutat a Duna-stratégiának az energiát érintő kérdésében? A magyar-román összekötő vezeték az első kézzel fogható intézkedés egy valódi, regionális infrastruktúra-politika elkészítéséhez, megteremtéséhez. A régió gázpiacai, tudjuk jól, a mai napig teljesen el voltak szigetelve egymástól, és gyakorlatilag csak nemzeti gázpiacokról beszélhettünk. Az országaink között létező mindössze néhány összekötő vezeték gyakorlatilag csak az orosz gáz átvezetésére szolgált, ez azonban a jövőben ezzel a lépéssel megváltozik, és ennek a változásnak első lépése ez a gázösszekötés. Ennek az elkészültével további hasonló lépések következnek például Horvátország és Magyarország, Magyarország és Szlovénia között, aminek már készül a megvalósíthatósági tanulmánya.

Az elmúlt időszakban, néhány héttel ezelőtt a külügyi bizottság tagjaként a szlovák külügyi bizottság meghívására Pozsonyban járhattam, ott a szlovák fél kifejezetten és hangsúlyozottan jelezte az energiaellátás biztonsági kérdését, és talán nem véletlen, hogy nemcsak szándéknyilatkozat van már, hanem tulajdonképpen egyfajta előmunkálatok vannak a Vecsés-VeÁký Krtíš közötti szlovák összekötő vezetékről, és a Magyarország-Szlovénia közötti összekötő vezeték is szándéknyilatkozat szintjén áll. Úgy vélem, hogy ez a Romániában 61 kilométer hosszú, Magyarországon 47 kilométer hosszú, Szegedet Araddal összekötő gázvezeték kapacitása majd' kétmilliárd köbméter évente.

Ezen tények tükrében is nagyon fontos, hogy Orbán miniszterelnök úr az avatóbeszédében úgy fogalmazott, a magyar elnökség egyik kiemelt, kulcsfontosságú prioritása, hogy ebben a Duna-stratégiában kellő erővel és kellő súllyal legyen benne az energiaellátás-biztonság, nemcsak Magyarország, hanem Magyarország szomszédai, sőt egész Európa számára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 225 2010.11.08. 0:42  224-232

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A külügyi és határon túli magyarok bizottsága mai ülésén megtárgyalta az imént felsorolt javaslatokat, jelesül a T/1475., 1476., 1477. és 1478. számú javaslatokat.

A bizottság különösebb vita nélkül egyhangúlag döntött úgy, hogy ezeket általános vitára alkalmasnak találja, és javasolja ezen általános vita lefolytatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 227 2010.11.08. 5:01  224-232

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jelen hozzászólásomban az Azerbajdzsán, Grúzia és Moldovai Köztársaság kapcsán kívánok szólni. Ezen három javaslat az Unió, valamint Azerbajdzsán, Grúzia és a Moldovai Köztársaság közötti megállapodásokat hirdeti ki Magyarországon. Ez Magyarország számára nemzetközi jogi kötelezettség, amely a csatlakozási szerződések miatt hárult hazánkra.

A szerződések, mindhárom szerződés célja, hogy az Európai Unió és az adott államok közötti kapcsolatot erősítse, elmélyítse. A keleti partnerség kezdeményezés adja meg a keretet ehhez, azaz hogy az említett országok, valamint az Unió politikai és gazdasági téren elmélyíthessék kapcsolataikat. 2011. május 26-án Magyarországon kerül megrendezésre a második keleti partnerség csúcstalálkozó, amely a kezdeményezés legmagasabb szintű, kétévente sorra kerülő rendezvénye a 27 európai uniós tagállam és a 6 keleti partnerség tagország állam- és kormányfőinek részvételével.

Ez esetben nem túlzás azt állítani, hogy ez a csúcstalálkozó az egyik legfontosabb rendezvénye lesz a magyar soros elnökségnek. Az Európai Unió a prágai csúcstalálkozón, azaz 2009. május 7-én hivatalosan útjára indította a keleti partnerség programot, amelynek keretében hat volt szovjet tagköztársasággal, azaz Ukrajnával, a Moldovai Köztársasággal, Azerbajdzsánnal, Örményországgal, Grúziával és Fehéroroszországgal szorosabbra kívánja fűzni politikai és természetesen gazdasági kapcsolatait is.

Magyarország számára tehát kezdettől fogva kiemelten fontos ennek a területnek az ápolása, erősítése. Ennek tükrében a 2011. január 1-jén kezdődő magyar elnökség is kiemelt témaként kezeli a keleti partnerség kezdeményezést. Az Európai Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal szorosan együttműködve Magyarország eltökélt abban, hogy előbbre vigye a keleti partnerség ügyét a prágai nyilatkozatban lefektetetteknek megfelelően a gazdasági, de a szociális, a politikai és az infrastrukturális téren egyaránt.

A Moldovai Köztársasággal, Azerbajdzsánnal és Grúziával kötendő partnerségi és együttműködési megállapodás nagymértékben hozzájárul ezen célok és részcélok megvalósítása érdekében. A második keleti partnerség csúcstalálkozó elé többek között azért is nagy várakozásokkal tekint a leendő magyar elnökség, mivel abban esélyt lát arra, hogy összefogásra és összefoglalásra kerüljenek a keleti partnerség kezdeményezés eddigi eredményei, továbbá olyan javaslatok kerüljenek kidolgozásra, amelyek előrébb vihetik a prágai nyilatkozatban lefektetett elemek közül azokat, amelyek területén ez idáig kevesebb előrehaladás történt a kívánatosnál. Ilyen például a szektorális politikák, az energiaügyi, valamint a migrációs együttműködés.

Talán azon képviselőtársaim, akik figyeltek államtitkár úr korábbi hozzászólására, aláhúzzák és megerősítik azt, hogy az energiaügyi együttműködés a közeljövőben milyen fontos, és kiemelten, Magyarország számára kiemelten fontos feladat lehet. Magyarország számára a térség gazdaságainak minden területén van potenciális lehetőség, különösen a logisztika, az energetika és a mezőgazdaság területén.

(18.30)

A kihirdetésre kerülő törvényjavaslatok hozzájárulnak ahhoz, hogy létrejöjjön egy olyan politikai párbeszéd, amelynek eredményeképpen a demokratikus nemzetek közösségének egésze közötti kapcsolatok egyre erősebbé válnak, továbbá előreláthatóan az ezen megállapodás révén elért gazdasági közeledés intenzívebb politikai kapcsolatokat fog eredményezni az adott országok és az Unió között. Az együttműködés eredményeképpen a régión belül a biztonság és a stabilitás jelentős mértékben megnőhet, valamint jelentős eredmények érhetők el a terület fejlődése szempontjából. A regionális szinten megvalósuló párbeszéd eredményeképpen az európai stabilitás és biztonság megerősödik, mi több, az ezen keretek között zajló párbeszéd a demokrácia elveinek betartásához, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásához is nagymértékben hozzájárulhat. Nem véletlen fontos ez számunkra néhány, korábban felsorolt ország tekintetében.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a kihirdetésre kerülő törvényjavaslatok a befektetési és harmonikus gazdasági kapcsolatok előmozdításával hozzájárulhatnak az adott három ország fenntartható gazdasági fejlődésének elősegítéséhez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 191 2010.11.22. 0:31  186-194

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom kiegészíteni Potápi képviselőtársam előbb említett szavait, csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban mind a két ország részéről nagyon fontos a kettős adóztatás elkerülése, de különösen az adóztatás kijátszásának megakadályozása.

Ennek a törvénynek a kihirdetése ezért szükséges, és ezért a külügyi és határon túli magyarok bizottsága egyhangúlag támogatta ezeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 47 2010.12.07. 2:10  21-70

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti vitában a külügyi és határon túli magyarok bizottságának több tagja vetette fel a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatos kételyeit. Szabó Vilmos, Szávay István hozzászólásában tulajdonképpen megismételte a bizottsági ülésen elhangzott észrevételeit, ami azért is furcsa, hiszen a bizottsági vitában Ulicsák Szilárd miniszteri biztos válaszaiban ezeket a kérdéseket, kételyeket - minden bizonnyal kevés sikerrel, úgy tűnik - megpróbálta eloszlatni, de szeretném valamire felhívni a figyelmet.

Szávay István hozzászólásában szó szerint idézte a miniszteri biztos úr válaszát, annak az első mondatát, miszerint "Egyébként a MÁÉRT-on - nyilván mivel nem volt napirend -, én folyosói beszélgetésekben tudtam egyeztetni a határon túli szervezetekkel..." kitétel volt. Ez így igaz, csak a mondat folytatódik: "...illetve azóta folyamatosan járom a határon túli régiókat, és több szervezettel is egyeztettem, és ők igazából örülnek annak, ha átláthatóbbá válik a támogatási rendszer. Tehát azt mondják, hogy ami eddig a minisztérium keretében volt, az számukra nem volt világos, hogy ott egyedi döntéssel milyen források kerültek kiosztásra. Ebbe igazából nem is volt beleszólásuk. Amibe beleszólásuk volt, az a Szülőföld Alap pályázati kerete. Mondom, el kell különíteni azt, hogy van egy nyílt pályázati kör, ez 2 milliárd forint volt mindösszesen, de több mint 10 milliárd forintot osztott szét a minisztérium egyedi döntésekkel." Nos, hát ez az, amit a vitában, a bizottsági vitában úgy fogalmaztunk meg, hogy az átláthatóság, a korrektség hiánya volt, és e tekintetben szerintem nem kell tartania sem Szabó Vilmosnak, sem Szávay Istvánnak.

Amit viszont Dorosz Dávid említett, valóban, Dorosz Dávid a bizottsági ülésen nem vett részt, pontosabban: annak a végén vett csak részt, ezért elnézem neki, hogy most megismételte azt, amit korábban információ hiányában nem volt módja megérteni.

Köszönöm szépen. (Mozgás. - Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 30 2010.12.13. 2:30  29-34

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, házelnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának az elmúlt nyolc év esetleges kormányzati visszaéléseit vizsgáló albizottsága 2010. szeptember 22-ei ülésén négy ügyet tűzött a napirendjére.

Az albizottság meghívásának a Külügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára eleget tett, és a napirendre tűzött ügyek előzményeiről felvilágosítást adott. A felvilágosításból kiderült, hogy a moszkvai kereskedelmi képviselet épületének értékét a magyar kormány 17 évvel korábban több millió dollárral többre becsülte, mint amennyiért végül is a szocialista kormány eladta azt. Ráadásul a vevő a vételárat már nyolc hónappal a pályázat megnyerése előtt elküldte a magyar Kincstárnak. A Központi Nyomozó Főügyészség 2010 elején kezdeményezett vizsgálatot az ügyben. Tisztelt Államtitkár Úr! Várhatóan mikor ismerhetjük meg a vizsgálat eredményét?

Továbbá az is kiderült, hogy a New York várossal szembeni adótartozással kapcsolatosan a Külügyminisztérium előző vezetése belső vizsgálatot kezdeményezett. Ezzel párhuzamosan a minisztérium és az általa felkért adószakértők közötti per peren kívüli megállapodással végződött. Az előzmények tisztázása érdekében a Külügyminisztérium új vezetése kiegészítő eljárást kezdeményezett.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan történhetett meg az, hogy a szocialista kormány idején nemzetközi jogot, valamint államközi megállapodásokat egyaránt érintő kötelezettségvállalásra került sor a Külügyminisztérium részéről lényegében egyfajta magánakcióban? Az adótartozás ügyének tisztázása érdekében milyen további lépéseket tesz a minisztérium?

Az úgynevezett ferihegyi külső kormányváró ügyében 2010 júniusában érkezett a Külügyminisztériumhoz levél a Malév vezetőjétől, amelyben arról tájékoztatta a minisztériumot, hogy a 2009 januárja és júniusa között keletkezett tartozás kiegyenlítését várja a minisztériumtól.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mely körülmények indokolják, hogy a Malév az egy évvel ezelőtt esedékes tartozásai érvényesítésére most tesz kísérletet? Milyen körülmények indokolták a korábbi államtitkár részéről, hogy levelében egyoldalúan tartozáselismerő nyilatkozatot tett minisztériumi ellenjegyzés nélkül? Milyen lépéseket tett a minisztérium annak érdekében, hogy a tisztázatlan körülmények következtében fennálló követelések ügyét megnyugtatóan rendezze?

Tisztelt Államtitkár Úr! Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 34 2010.12.13. 0:55  29-34

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, államtitkár úr. Az általam vezetett albizottság számára is nagyon fontos volt az ezen kétes ügyekben elfoglalt minisztériumi állásfoglalás megismerése és az ügyben hozott döntésekről történő tájékoztatás. Fontos, mert ezen bűncselekménygyanús ügyek kivizsgálását az albizottság valamennyi kormánypárti, sőt valamennyi ellenzéki tagja egyaránt támogatta. Az elmúlt nyolc év külügyi mutyijai nemcsak vagyonvesztéssel jártak, de súlyosan ártottak hazánk tekintélyének is.

A New York-i ügyvédi irodával kapcsolatban pedig meglepő - és talán a teremben ülő ügyvéd kollégáknak, jogász kollégáknak is meglepő -, hogy a megbízási szerződés aláírásának másnapján ez a bizonyos ügyvédi iroda már egy teljes, részletes jogi szakvéleményt adott. Ennyit az előkészítésről.

Köszönöm a választ, elfogadom, mert megnyugtató módon folynak ezek az ügyek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 311 2010.12.20. 0:29  308-318

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel röviden tájékoztatnám a tisztelt Házat arról, hogy a bizottságunk a mai nap folyamán megtárgyalta a T/2039. számú törvényjavaslatot az Európai Innovációs és Technológiai Intézet és a Magyar Köztársaság kormánya közötti székhely-megállapodás kihirdetéséről, és azt vita nélkül egyhangúlag ajánlja a tisztelt Háznak elfogadásra. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 242 2011.02.14. 0:32  239-245

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy Fónagy államtitkár úr is említette volt és részletesen ismertette a megállapodás lényegét, számunkra, Magyarország számára is alapvetően egy új piac megnyitásának lehetősége adódik ezen megállapodás elfogadása után.

A mai napon a külügyi bizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta, és vita nélkül, egyhangúlag támogatásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 14 2011.03.01. 3:53  13-16

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hajdú János dandártábornok úr, a Terrorelhárítási Központ vezetője tegnap délelőtt sajtótájékoztatón számolt be a Tripoliban, Líbiában rekedt magyar állampolgárok kimentéséről és hazaszállításáról. A mentőakció kevesebb mint három nap alatt zajlott le. Pénteken Pintér Sándor belügyminiszter úr találkozott a Terrorelhárítási Központ vezetőjével, Hajdú dandártábornok úrral, és döntés született az akcióról.

Ezt követően szombaton párhuzamosan zajlott a Külügyminisztérium részéről az átrepülési, berepülési és az egyéb szükséges engedélyek beszerzése, valamint a magyar kormány ülése, amelyen a mentőakcióról szóló döntés megszületett, majd vasárnap a Terrorelhárítási Központ emberei légi úton megérkeztek Tripoliba, Líbia fővárosába.

Tisztelt Országgyűlés! Több forrásból származó információk, valamint a Terrorelhárítási Központ vezetőjének beszámolója alapján tudjuk, hogy a líbiai fővárosban polgárháborús állapotok uralkodnak, annak repülőterén teljes a káosz. A mentésre ezért rendkívül nehéz körülmények között került sor. A mentőakció előkészítésében, valamint sikeres végrehajtásában a Terrorelhárítási Központon kívül nagyon komoly és tiszteletreméltó erőfeszítést tettek a líbiai nagykövetség és a magyar konzulátus munkatársai. Marton Béla nagykövet és Galli László konzul 12 napja, és kérem, higgyék el, ez nem üres frázis: az életük kockáztatása árán is a helyszínen szervezik és koordinálják Tripoliban a továbbra is ott működő uniós nagykövetségek és konzulátusok munkáját úgy, hogy közben számos uniós tagállam nagykövetsége a veszélyre tekintettel bezárt, vagy felfüggesztette működését. Martonyi János külügyminiszter úr külön hangsúlyozta: köszönjük, amit tesznek, és továbbra is velük vagyunk, gondolunk rájuk, és vigyázni fogunk rájuk.

Vasárnap este 8 óra után Ferihegyen leszállt a Malév gépe 10 európai nemzet 96 polgárával, 24 magyar, valamint németek, románok, lengyelek, szerbek és csehek is voltak a fedélzeten. A hazatérőket a repülőtéren Martonyi külügyminiszter úr és Hende honvédelmi miniszter úr fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Jó volt látni, hogy a magyarok nemcsak összefogni tudnak, de ha a helyzet úgy követeli, más országok állampolgárainak is segítséget nyújtanak. Magyarországnak végre olyan kormánya van, amely, ahogyan arra Hende Csaba honvédelmi miniszter úr rámutatott, egyetlen polgárát semmilyen helyzetben sem hagyja bajban, és mindenkiért elmegy, ha kell, a világ végére is.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a Terrorelhárítási Központ speciális alakulata egy tökéletesen megszervezett menekítést hajthasson végre, a Külügyminisztérium konzuli főosztályának, a biztonsági, informatikai és távközlési főosztálynak, valamint a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának is hathatósan közre kellett működnie. Szerencsére fegyverhasználatra nem került sor, és a mentésben részt vevő orvoscsoport - két mentőorvos és egy tiszt - sürgősségi beavatkozására így szerencsére nem került sor.

A mentőakcióban derekasan helytálló utasok és a mentőosztag vasárnap este Ferihegyre érkeztek. Az érkezést követően a Terrorelhárítási Központban hivatalosan beléptették őket Magyarországra.

Tisztelt Országgyűlés! Ezúton szeretném ismételten felhívni képviselőtársaim figyelmét a Terrorelhárítási Központ és a Külügyminisztérium szervezésében és kivitelezésében megvalósult mentőakció során megmutatkozó szövetségesi és uniós szolidaritásra. Ugyanakkor ismételten kiemelem a magyar kormány erőfeszítéseit, amelyeket minden magyar ember - minden magyar ember - biztonságának megteremtése érdekében tesz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 122 2011.03.08. 3:10  23-133

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelen politikai vita után következik a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása. Helyes, egészségvédő, szemléletformáló törvény ez, azonban fel szeretném hívni az önök figyelmét, és a nézőkét is, akik követik a mai politikai vitát, hogy egyre több kutatási eredmény támasztja alá azt, hogy a család, a gyermekvállalás alapvető egészségvédő faktor, ezek hiánya fontosabb kockázati tényező, mint a dohányzás vagy az elhízás.

Csak néhány adatot szeretnék említeni. Az International Journal of Epidemiology szakfolyóiratban - ebben a legjelentősebb népegészségügyi folyóiratban - jelent meg a teljes finn népesség körében 1996-2000 között végzett vizsgálat eredménye, miszerint a 30-64 éves korosztályokban a férfiak esetében az élettársi kapcsolatban élők 49 százalékkal, az egyedül élők pedig 167 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a házasok. A nők esetében az együtt élők 53 százalékkal, az egyedül élők 75 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg ebben a korosztályban, mint a házasok. Tehát tudományosan megalapozott az, hogy a szingliség súlyosan káros az egészségre. És folytathatnám még a többi eredménnyel is, ami szerint az elvált férfiak 2,3-szor, az elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg 1941-2006 között, mint a házastársaik. Ez a különbség szignifikáns marad akkor is, ha azokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigálták, bár a házasok között a különböző önkárosító magatartásformák, így például a dohányzás is, a kóros alkoholfogyasztás is jelentősen ritkábbak. El kell mondanom még azt is, hogy számos korábbi nemzetközi vizsgálat kimutatta, hogy a válás súlyosan káros az egészségre az életkilátások tekintetében.

Ezért is fontos és kiemelten fontos az, hogy foglalkozzunk ezzel a témával. Úgy vélem, hogy a következő időszakban nemcsak a dohányzás, nemcsak az alkoholfogyasztás, hanem a társadalmi kapcsolatok, a család fontosságáról is kell gondolkodnunk. Sajnos, a családban megjelenő médiumok nem biztos, hogy ebben a harcban, ebben a szemléletmódban a segítségünkre lesznek. Példaként csak hadd mutassak be egy újságot, a mai egyik bulvárújságot, amelyik két oldalon foglakozik nemzetközi és hazai meleg párok lelki problémáival. Azt hiszem, hogy sokkal fontosabb lenne, hogyha a médiumokban erőteljesebb lenne az az egészségnevelés és az a családnevelés, amit Szűcs Erika képviselő asszony a skandináv példák során említett. Valóban, ott tudatos családtervezés, tudatos gyermektervezés folyik, ennek van meg az a nagyszerű eredménye, hogy jelenleg ott a legmagasabbak a népességszaporulat számai egész Európában.

A Braun Márton képviselőtársam által mondottakat csak alá tudnám húzni: nincs más külső segítség, ezt a kérdést magunknak kell megoldani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 76 2011.04.01. 5:08  19-181

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzetünk történelmében - hasonlóan minden más nemzethez - egy alaptörvény elfogadása, valljuk be, kiemelkedő, igen kiemelkedő jelentőséggel bír, és ez különösen igaz a XXI. század magyar történelmére, a jelenkor Magyarországára. Régi adósságok és új kihívások kényszerítik ki és várnak választ ebben az alkotmányozási folyamatban.

A Magyarország Alaptörvénye című javaslathoz benyújtott 2627/94. számú módosító javaslat a D. cikkre vonatkozóan a következőket tartalmazza, és most idézem: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért."

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés által elfogadásra kerülő alaptörvény módosított D. cikke ezzel egy olyan helyes és valóban elvitathatatlanul helyes elvet rögzít, amelynek következményeképpen teljes joggal remélhető, hogy az előző generációk évszázados, sőt évezredes közös tapasztalatain nyugvó nemzeti összetartozásunk ténye és élménye ismét egy szerves folyamat részévé válik. Csak az ilyen, határozottsággal deklarált nemzeti összetartozás tudja hosszú távon biztosítani a magyar gazdaság, a magyar társadalom és kultúra érvényesülését, és csak egy ilyen határozottsággal képviselt nemzeti összetartozás tudja maradéktalanul megteremteni nemzetünk kulturális összetartozását, ezt az összetartozást, ami végső soron ezeréves államunk fennmaradásának előfeltétele és egyben záloga is.

Azt hiszem, valamennyiünk számára a napnál is világosabb, hogy a XX. század történelmi viharai által megtépázott nemzetünk érzelmi összetartozásának megvalósulásával olyan erős, emocionális kötelékek jönnek létre a nemzet egyes részei között, amelyek felbecsülhetetlen fontosságát napjainkban talán nem is látjuk át teljes mértékben. Bár éppen a világban az elmúlt néhány évben, évtizedben vagy akár csak néhány héten belül zajló változások kell hogy elgondolkoztassanak bennünket a nemzeti összetartozás fontosságáról, annak erősítéséről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak, hogy Magyarország és a magyarság a XXI. században ne csak megmaradjon, hanem sikeres is legyen, elengedhetetlen feltétele a nemzeti lélek újjáegyesítése összességében, amelyben Magyarország felelősségvállalásának döntő szerepe van. Egy anyanemzetnek minden elemében együtt kell dobbannia szívének. Tudom, hogy ezt egy alkotmányban, alaptörvényben deklarált cikkel önmagában nem oldjuk meg, de mégis hadd idézzem vissza magamban, amikor kezdő joghallgatóként az alkotmánytant tanultuk, mindig kiemelkedő fontossággal bírt, és próbáltunk utána a későbbiekben is eligazodást nyerni, hogy a törvényhozónak a legfontosabb alaptörvényben rögzítettekkel mi a célja, hiszen egy ilyen alaptörvényben azokat az eligazodási pontokat mutatja meg, ami a későbbiekben a teljes jogalkotás, a teljes joganyag egészének megértését szolgálja.

Talán ilyen szempontból ennek az alaptörvénynek egy másik eleme, amikor az egész magyar nemzettel foglalkozik, az egész gondolkozásnak az alapelveit mutatja meg a számunkra. Ezért is fontos, hogy az alaptörvény módosított D. cikkében deklarált nemzeti összetartozás szellemében és az abban foglaltak megvalósulása iránt eltökélten egyértelműen kimondhatjuk, hogy minden, ami a világ magyarságát erősebbé teszi, az Magyarországot is erősíti, és ez fordítva is igaz: minden, ami Magyarországot erősíti, az összmagyarság számára is jó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen: nyomatékosan szeretném kiemelni, hogy ahhoz, hogy a történelem viharai által nemzetünkre és hazánkra mért csapások sűrűjéből megerősödve kerüljünk ki és a jövőbe derűs bizakodással tekintsünk, nemzeti összetartozásunk ügyében soha, semmilyen körülmények között engedményt nem tehetünk. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a 2627/94. számú módosító javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 152 2011.05.17. 19:54  149-159

DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban, hogy talán kevésbé lesz indulatokkal teli e törvényjavaslat vitája, mint azt néhány perccel vagy néhány félórával ezelőtt közösen megéltük.

Már csak azért is bízom abban, és bizakodásomat az alapozza meg, hogy tegnap az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén a törvényjavaslat egyhangú támogatást élvezett, tehát valamennyi parlamenti párt, valamennyi frakció képviseletében úgy ítélte meg, hogy ez a jogszabály-tervezet, ez a törvénytervezet valóban fontos, alapos munka után került önök elé.

Maga a jogintézmény néhány évtizedre tekinthet vissza, ezért is izgalmas ennek a két, korábban meghivatkozott, vagyis a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításának szükségessége.

Nos, ez az előttünk fekvő T/3005. számú törvényjavaslat, azt hiszem, egy nagyon érdekes társadalmi fejlődés nyomon követése. Kodifikátorok a megmondhatói és tudói, hogy minden jogszabálynak megvan a maga életciklusa. A születés előtti állapot, amikor a társadalom jogos igényként emel föl törvényhozói szintre olyan kérdéseket, amiket szükséges annak gyakorisága, annak fontossága okán törvényileg szabályozni. Nagyon érdekes jogelméleti kérdés, hogy ebből a szabályozási igényből végül is milyen módon, milyen társadalmi egyeztetésekkel, milyen külső egyeztetésekkel kerül egy jogszabály-tervezet ide a Magyar Országgyűlés elé, és a vitákban milyen finomítások, milyen egyéb részigények, társadalmi részigények jelentkeznek.

Nos, amikor végül is az Országgyűlés törvényhozói erejénél fogva akár a lakásszövetkezetekről, akár a társasházakról szóló törvényt megalkotta, az adott, 2003-2004. évi igényeknek, szándékoknak, elvárásoknak kívánt eleget tenni.

Egy jogszabály életében, az idő múlásával - a zsenge ifjúkort leszámítva - bizony-bizony rohamos öregedésen megy keresztül. Ez az öregedési fázis, öregedési ciklus pedig arról szól, hogy a társadalomnak újabb igényei, a jogalkotónak korábban nem érintett, nem szándékolt vagy egyszerűen figyelmetlenségből elkerült feladatai kívánják és teszik szükségessé az újraszabályozást.

(18.20)

Ez az időszak, azt hiszem, most jött el, és ennek okán szükséges erről a törvényjavaslatról szót ejteni. Az az igazság, hogy ez a vezérszónoki felszólalási lehetőség két célt szolgálna: igazándiból nem szeretném Szatmáry államtitkár úr korábbi szavait elismételni, de mégis szükséges néhány olyan pontot visszaidézni, néhány olyan pontra hangsúlyozottan és a törvényjavaslat szövegét is idézve reagálni, amik az idetartozó, a lakásszövetkezetekről szóló épületek kapcsán valóban fontosak és mindenképpen kiemelésre méltóak, azoknak a képviselőtársaimnak, akik itt vannak, és természetesen azoknak az állampolgároknak, akik a televízión vagy a rádión hallgatják a vitát.

Teljesen természetes, hogy ezt az alapvető eltérést én nem kívánom megismételni, azonban nagyon érdekes az a számadat, amit az államtitkár úr jelzett, vagyis hogy ez az ingatlanszám a lakásszövetkezetek esetében 7 százalékra tehető, illetőleg a 2010-es állapot szerint 1270 lakásszövetkezetben 282 ezer lakás van jelenleg. Ez a tendencia a társadalmi igények változását is mutatja, hiszen egyre kevésbé általános a családi házak építése, és egyre inkább jelentkeznek azok az igények, amelyek kapcsán társasházi, lakásszövetkezeti építésű ingatlanokban kívánják az életüket eltölteni polgártársaink.

Nagyon fontos, hogy például ennek az alakulásában adott esetben egy-egy jogszabály, egy-egy támogatási lehetőség igénybevétele, netalán egy-egy hitellehetőség igénybevétele az elmúlt időszakban milyen változásokat okozott. És most hadd hivatkozzak néhány, az országban kiemelten fontos és elismert üdülőterületen hirtelen megnövekvő lakásépítésekre, ahol általában jellemző volt a társasházi vagy lakásszövetkezeti építkezés.

Úgy vélem, hogy a társasházi törvény, illetőleg a lakásszövetkezeti törvény - pontosan azért, amit az államtitkár úr az expozéjában mondott - alapvető összeigazítását, egymáshoz emelését szükséges elfogadnunk, és ehhez képest mindenképpen szükséges a jogbiztonság, az eddigi jogbiztonságnál magasabb rendű és precízebb jogbiztonság biztosítása. Úgy vélem, hogy a társasházi törvény 2009-ben, illetőleg ez év január 2-án hatályba lépett új rendelkezései kapcsán nagyon fontos, hogy ezek ne egymás mellett, ne párhuzamosan fussanak, hanem ezeket a rendelkezéseket ugyanúgy, korrekt módon meghivatkozza és alkalmassá tegye az alkalmazásra ez a törvénytervezet. Nagyon fontos, hogy az elmúlt időszakban, és most ismét csak visszautalnék egy jogszabály életciklusának a középső szakaszára, számtalan, tipikusnak vélt és tipikusnak meghatározható jogvita eldöntésében ezek a jogszabályi hátterek, ezen törvényjavaslatban megfogalmazott alapelvek egyfajta útmutatóként szolgáljanak a jogalkalmazók és a jogot igénybe vevők számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt valóban három pontban, három erőpontban lehetne összefoglalni ennek a törvényjavaslatnak a fontos elemeit. Azt hiszem, hogy az első, nagyon fontos kérdés, ami eddig talán nehezítette, sok esetben a környezet számára is megdöbbentő módon változtatta a társasházak küllemét, külső megjelenését, vagyis a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatának a módja, lehetősége. Az elmúlt időszakban több esetben is az derült ki, hogy ez a szabályozás nem teljesen korrekt, nem teljesen precíz, sok esetben gátjává válik a vállalkozásoknak, illetőleg új tevékenységek elkezdésének.

Fontos azonban, hogy ez a vállalkozássegítés, ennek a segítő kéznek a kinyújtása meddig terjed. És itt nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat 10. §-ában, ami szerint a lakásszövetkezeti törvény 13. §-a módosul, az alapszabály határozza meg, ha lakóépület esetén a lakásszövetkezet vagy a tag, továbbá a nem tag tulajdonában álló, nem lakás céljáró szolgáló helyiségben a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó vagy szexuális, vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenységet kívánnak folytatni, valamint ha szexuális terméket és segédeszközt kívánnak árusítani vagy forgalmazni, ez esetben a lakóépület rendeltetésének megfelelően megtilthatja a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatát és hasznosítását, vagy meghatározhatja használatának és hasznosításának szabályait.

Tehát e tekintetben egy nagyon korrekt féket és irányt ad a lakásszövetkezeti tagok kezébe, miszerint már az alapszabályban, a későbbi viták elkerülése érdekében meg tudja határozni ezeknek a helyiségeknek a végleges és korrekt használatát, ki tudja zárni az ilyen, közerkölcsöt sértő eszközök, illetőleg szolgáltatások biztosítását.

A törvényjavaslat 9. §-ában nagyon fontos, hogy az eddig nem szükségszerűen lakásszövetkezeti célra használható helyiségek akár a tag vagy nem tag tulajdonosok tulajdonába is átadhatók. Ez egyfajta forgalomélénkítést, egyfajta üzletpolitikai lehetőségeket biztosít a vállalkozók számára. És nagyon fontos, én azt hiszem - talán nem is számunkra, jogalkotók számára, nem is a jogász kollégák számára -, nagyon fontos, hogy az eddigiekhez képest a nyugdíjasházi szövetkezetek és az üdülőszövetkezetek sajátosságai önálló fejezetben jelennek meg, egy egészen új címmel, jelesül: a nyugdíjasházi szövetkezetre és üdülőszövetkezetekre vonatkozó eltérő rendelkezések. Ez, úgy vélem, a jogban talán kevésbé járatos szövetkezeti tagok részére nyújt kellő felvilágosítást, határoz meg egyszerűbb döntési lehetőséget a lakásszövetkezetek esetében. Látszólag technikai tehát, de mégis úgy vélem, ez is a jogbiztonságot, az érintettek nagyobb jogi tudását biztosítja.

Nagyon fontos továbbá, hogy az eddigiekhez képest... - az államtitkár úr is említette ezt a bizonyos joghézagot, a lakásszövetkezetek kiválását, és társasházzá vagy kisebb lakásszövetkezetté történő átalakítását, átalakulását szabályozó 27. §-t. Nagyon fontos, és talán akár a társasági törvény korai életére hadd hivatkozzak vissza, hogy ott is a legtöbb probléma az volt - bár ez egy gazdasági jellegű jogszabály -, hogy a különféle átalakulásokat, a kiválással történő átalakulás megszűnését követték a legnehezebben a jogalkalmazók, illetőleg az érintettek.

Fontos tehát, hogy ez a 27. § úgy kerüljön be, hogy valamennyi társasházi tag érdekét, valamennyi társasházi tulajdonosi tag érdekét kellőképpen szabályozza. Nagyon fontos tehát, hogy nem egyszerűen egy olyan kiválási lehetőséget biztosít és határoz meg nagyon korrekt módon, ami alapján a kisebb egység ugyan létrejön, de a korábbi egység terhei, vitatott jogi kérdései, netalántán adósságai és egyéb, függőben lévő jogviszonyai maradnak a levegőben, lebegnek, mint egy felhő.

Éppen ezért fontos, hogy a kiváló társasházi épület lakástulajdonosai kötelesek kifizetni a fennálló költséghátralékot, illetőleg a lakásszövetkezet által korábban felvett hitelekből a rájuk eső részt. Ez egy tiszta, nyomon követhető, gazdaságilag, üzletileg, vagyonjogilag is teljes körű rendezést takar. Én azt hiszem, hogy ez mind érdeke a korábbi lakásszövetkezetben maradó szövetkezeti tulajdonosoknak, és természetesen érdeke a kiválóknak is.

(18.30)

Hiszen ezáltal lehet az új társasházi szervezeti egységet akár a közüzemi tartozások tekintetében, akár banki kapcsolatok tekintetében tisztán, világosan bemutatni.

Nagyon fontos, és azt hiszem, hogy ritkán és kevésbé hangsúlyozott kérdésről essék még szó. A lakásszövetkezeti törvény első ízben lehetővé teszi a közgyűlési határozat bíróság előtti megtámadását a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelme esetén is. A bíróság előtti megtámadás - jogászkollégák talán meg tudnak erősíteni -, anélkül, hogy ez valójában megtörténne, pusztán a lehetőség is egyfajta komolyabb gondolkozást, egyfajta komolyabb, felelősségteljesebb gondolkozást követel meg és biztosít akár a kisebbség, akár a többség részéről. Hiszen egy bíróság előtti eljárás lehetősége nemcsak a megtámadók, hanem a megtámadottak esetében is kellő átgondoltságot, kellő figyelmet és kellő határozott véleményformálást igényel. Hiszen ennek az eljárásnak nyilván költségvonzata van, nyilván a bíróság által hozott határozatok egy olyan új irányt, egy olyan új utat nyújtanak akár a kisebbség, akár a többség esetében, ami a későbbiekben bizony meghatározóvá válik mindkét fél számára.

Nagyon fontos, és talán államtitkár úr is kiemelte ezt a bizonyos kamerahasználatot, vagyis a kamerahasználattal kapcsolatos személyiségi jogok kérdését. A törvénytervezet 12. §-ában, ami a lakásszövetkezeti törvény 14/A. §-ával egészül ki vagy épül be, ilyen épül be, van egy nagyon fontos meghatározás, amit szíves figyelmükbe ajánlok. Ez így szól, tehát a 14/A. § (2) bekezdés: "A kamerarendszer üzemeltetője az igazgatóság által kötött szerződés alapján e tevékenységgel megbízott, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvényben meghatározott személy lehet."

Nem csak arról van szó tehát, hogy általában meghatározza és megtiltja, hogy a kamerarendszert milyen módon lehet üzemeltetni, vagyis a (3) bekezdés alapján: "a kamerarendszer kizárólag az emberi élet, a testi épség, a személyi szabadság védelmét, a jogsértő cselekmények megelőzését és bizonyítását, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló vagyon védelmét szolgálja" vagy "a fennálló körülmények valószínűsítik, hogy a jogvédelem más módszerrel, mint a felvételek felhasználása, nem érhető el" és "alkalmazása az a) pontban meghatározott célok eléréséhez elengedhetetlenül szükséges mértékig terjed, és nem jár az információs önrendelkezési jog aránytalan korlátozásával".

E hármas feltételrendszeren túl még egy szakmai elemet is beemel a jogszabály, és úgy vélem: ezzel, hogy nemcsak magát a hardvert, hanem a szoftvert, vagyis a kamerarendszert üzemeltető szakemberek meglétét is megköveteli, ezáltal megfelelőképpen biztosítható és biztosított lesz az a vagyonvédelmi igény és az a személyiségvédelmi aggály, aminek a két része - mint Szkülla és Kharübdisz - próbálja a törvényhozót, a törvény előkészítésében részt vevő szakemberek hajóját kormányozni. Úgy vélem tehát, hogy ez az elem is nagyon fontos, és nagyon korrektül van leszabályozva, és csak bízom benne, hogy ezt az elemet a való élet nagyon sokáig nem fogja újraírni.

Végezetül egy olyan kérdés, ami, azt hiszem, hogy nem pusztán egy lakásszövetkezeti kérdés, nem pusztán egy olyan lehetőség, amit egy jogszabályban kellene meghatározni, de nagyon érdekes, hogy az építésügyi jogszabályok okán a korszerűsítés fogalma szerintem példamutatóan van meghatározva. Nemcsak a társasházak esetében lenne erre szükség, hanem valamennyi lakóépülettel kapcsolatos jogszabály esetén. Hiszen itt, a törvényjavaslat 31. §-ában meghatározza magát a korszerűsítés fogalmát, és itt nem elégszik meg egy a meglévő épület használatra alkalmasságát javító, használati értékét, teljesítőképességét, üzembiztonságát növelő építési, szerelési munka meghatározásában, hanem - és most hadd idézzem -: "Korszerűsítésnek kell tekinteni a megújuló energiaforrások (napenergia, szél, geotermikus energia) alkalmazására, központi fűtő- és melegvíz-ellátó berendezésnek az energiaracionalizálással, a levegőtisztaság-védelemmel összefüggő átalakítására vagy cseréjére vonatkozó, továbbá az épület energiahatékonyságát szolgáló épületszerkezeteken végzett építési-szerelési munkát is."

Tehát míg korábban, azt hiszem, hogy valamennyi képviselőtársunk fejében a korszerűsítés tulajdonképpen egy szokásos nagyfelújítást vizionált, e tekintetben azt hiszem, hogy a későbbiekben és netalántán a támogatási, az ilyen típusú korszerűsítési támogatási pályázati lehetőségeken, állami és nem állami támogatási lehetőségeken túl meghatározza azokat az elemeket, ami véleményem szerint valamennyi korszerűsítés esetén irányadó és mértékadó kell hogy legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, hogy a fenti kiemelések okán is, és tekintettel arra is, valóban a bizottságunk egyhangú támogatása okán is ezt a törvényjavaslatot jó szívvel és elfogadásra ajánlom a figyelmükbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 339 2011.05.23. 3:19  336-342

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon bízom benne, hogy ezen törvényjavaslat vitája során már kevésbé kell arra figyelnünk és azzal foglalkoznunk, hogy más társadalmilag nagyon fontos, ámde nem a jogszabályt érintő kérdéseket próbálunk belecsempészni a parlamenti vitába.

Azt hiszem, hogy mind a miniszteri expozé, mind pedig a vezérszónokok meghallgatása után egyértelművé vált, különös tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság teljes plénuma egyhangúlag támogatta ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását, hogy időközben a 2003, illetve 2004 óta eltelt idő kellőképpen kiérlelte a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, illetőleg a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény hibáit, illetőleg az élet által túlhaladottá vált rendelkezéseit, sőt, hadd utaljak arra, hogy a mostani, általam benyújtott módosító javaslatok még az egészen friss jogalkotási elemeket is próbálja kezelni e tekintetben, nos, bebizonyosodott, hogy alapvetően ennek a törvényjavaslatnak az iránya, célzatossága és megfogalmazása is megfelelő valamennyi, a parlament falai között politikai és szakmai felelősséggel bíró frakció számára.

Éppen ezért nem kívánom különösebben ismételten elmondani a korábbiakban már elhangzott érveinket. Azt hiszem, hogy azok az érvek, amelyek a másik frakciók részéről is elhangzottak, kezelhetők lesznek a módosító indítványok szintjén. Csak jelzem most, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány olyan jellegű módosító indítványt már benyújtottam, amely részben nyelvtani pontosítás, részben koherenciazavar okán sajnos benn maradt az eredeti javaslatban. És amire az imént utaltam, időközben a nemdohányzók védelméről szóló törvényt is elfogadta az Országgyűlés, éppen ezért ennek bizonyos elemeit, ami nagyon fontos lenne, hogy a társasházi, illetőleg a lakásszövetkezeti lakások esetében is megfelelő védelmet élvezzenek a nemdohányzók, nos, ilyen témájú és ilyen tartalmú módosító javaslatokat nyújtottam be a mai napon.

Azt hiszem, hogy a részletes vita során ezeknek a kiegészítéseknek, módosító javaslatoknak a megvitatása kellő teret fog kapni, éppen ezért köszönöm szépen eddigi figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 196 2011.05.24. 7:46  185-205

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló törvénymódosítás tegnap éjjelbe hajló vitájában, azt hiszem, néha-néha a vita el-eltérült a törvénytől, és már-már azt hittem, hogy az előttünk fekvő T/3197. számú törvényjavaslat talán megússza ezt, de egy félmondattal hadd reagáljak Lamperth képviselő asszony fölvetésére.

Én azt hiszem, hogy a kakaóbiztos számítógépek beszerzésében oly jártas frakció kifogásait nem értem, hiszen pontosan arról szól a történet, hogy... (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) A bögrét talán. Tehát én azt hiszem, hogy ezek a kérdések egyfajta műkérdések sorozata, hiszen képviselő asszony is tudja jól, hogy egy számítógépes rendszer kiépítése, egy számítógépes rendszer stabil működtetése nem a jogalkotók kénye-kedvétől, hanem sokkal inkább egy megfelelő előkészítéstől, megfelelő eszközbeszerzéstől, üzemeltetési gyakorlattól és tapasztalattól függ. Tehát én úgy vélem, hogy ha a törvényjavaslat kapcsán bármiféle kritika szükséges, akkor magában a jogszabály szerkesztésében kellene keresni, és nagyon örülök, hogy ebben a tekintetben viszont képviselő asszony nem talált kifogást. Tehát úgy érzem, hogy ez egy mellékvágány, amiről ön említést tett.

Mindenesetre én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat egyfajta olyan etalon is számunkra, ami más jogszabályalkotásnál is figyelembe vehető. Mire gondolok? Ugyan itt az európai uniós igazságügyi együttműködés keretében az uniós tagállamok új alapokra helyezvén a tartási igények határon átnyúló érvényesítését, a jövőben egyre szélesebb körben kell a tagállamoknak a jogosultak és a kötelezettek részére segítséget nyújtani. Ez a segítségnyújtásnak az elve, a segítségnyújtás szándéka kell hogy majd áthassa a jövőben meghozandó törvénytervezetek, jogszabályok alkotása során mind az előkészítő szakemberek, mind pedig a parlament képviselőinek a hozzáállását. Ez a hozzáállás igényli, hogy rendezett, ésszerű és hatékony formában történjen a központi hatósági igazgatási feladatok ellátása, és ehhez szükséges egy ilyen törvényjavaslat megalkotása.

Célszerű természetesen, hogyha nemcsak ennél az esetnél vesszük ezt figyelembe, hanem hasonló rendben működtetni kell az egyéb nemzetközi jogi normák alapján történő együttműködést is, ezért mondom azt, hogy ez a törvényjavaslat egyfajta etalonként, egyfajta biztosítékként szolgálhat a további együttműködésre és együttalkotásra is.

Elhangzott, hogy a 2011. június 18-tól alkalmazandó, a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendelet a benne foglalt célok megvalósításához központi hatósági együttműködést irányoz elő. Ennek az előirányzatnak az alapja, hogy a központi hatóságok intézzék a tartásdíjat előlegező állami szervek által előterjesztett végrehajtási kérelmeket is, illetőleg a kötelezettek által igénybe vett tartásdíj leszállítására vagy megszüntetésére vonatkozó igény esetében is ezt a segítséget megadja és nyújtsa.

Úgy vélem, hogy ez a segítségnyújtás, ez az ügyfélközpontú megközelítése a kérdésnek egy nagyon nemes szándék, és úgy tudom, hogy ennek a kimunkálása vezérelvként hatott a törvényjavaslat kidolgozásában részt vevő szakemberekre.

A rendelet hazai végrehajtása, illetőleg a szükséges tagállami közlések megtétele érdekében fogadta el az Országgyűlés 2010. november 16-án a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről, végrehajtásáról szóló fent meghatározott EK-rendeletet, és ez a jelen törvényjavaslat ehhez képest már nem uniós jogharmonizációs kötelezettséget teljesít, hanem tisztán belső kérdéseket szabályoz a központi hatósági feladatok ellátásának a rendezésére.

Fontos kiemelnünk tehát, hogy a rendelettel párhuzamosan az Európai Unió aktív részvételével kerül kidolgozásra a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló 2007. november 23-i hágai egyezmény, valamint a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyv.

Fontos kiemelni, és valóban a tájékoztatás céljából is hangsúlyozni szeretném, hogy a hágai egyezmény tárgyi hatálya elsősorban a 21 éven aluli gyermekek tartására és e tekintetben a tartásdíj megállapítására, a felemelésére, a leszállítására vagy megszüntetésére, illetőleg a hozott határozatok elismerésére vagy végrehajtására kiterjedően szabályoz. Ez azért is fontos, hogy a következőkben, a következő időszakban, miután ez a bizonyos számítógépes háttér kialakításra kerül és működőképes lesz, ezek az igények nagyon gyorsan, nagyon precízen és a lehető legjobb szakemberek által alkalmazva kerüljenek a gyakorlatba.

Nagyon fontos még, és korábban Mátrai képviselő asszony felszólalásában is kiemelésre került, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok közötti tartási ügyek vonatkozásában egy viszonosság áll fenn, ez 2007 óta alkalmazandó, és a viszonossági nyilatkozat szerint a magyar központi hatóság az igazságügyi és rendészeti minisztérium. Úgy tűnik tehát, hogy ez a jelen törvényjavaslat végre egy teljes lefedettséget biztosít, nemcsak a magyar jogrend és az európai uniós jogrend, hanem az európai uniós jogrend, a magyar jogrend és az Amerikai Egyesült Államok jogrendje között is.

A fentiek alapján a központi hatóságként kijelölt szervnek a határon átnyúló tartási ügyekben a vonatkozó nemzetközi megállapodások, illetőleg természetesen az európai uniós jogi normák, így különösen a rendelet alapján rendkívül fontos, összetett és nagyon sokrétű feladatot kell ellátni úgy, hogy az eljárásnak, illetőleg az egyéb hazai hatóságokkal való együttműködésnek a részletszabályai eddig még nem kerültek kidolgozásra. Erre figyelemmel a törvényjavaslat a már gyakorlatban működő eljárásrend tapasztalatának figyelembevételével a határon átnyúló tartási ügyekben a központi hatósági feladatok ellátásához megteremti az egységes és letisztult eljárási rendet, amely egyértelműen meghatározza, hogy e központi hatóságokhoz mely kérelmezők, milyen ügyekben, milyen módon fordulhatnak. Úgy vélem, hogy ez a jogbiztonságot és az ezt igénybe vevő magyar állampolgárok érdekeit szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 200 2011.05.24. 0:54  185-205

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Én csak arra szerettem volna rámutatni, hogy nagyon könnyű kritizálni ezeknek a határidőknek a kicsúsztatását. De ha visszagondol arra, hogy az önök kormányai alatt ezt a számítógépes háttérrészt kellőképpen és kellő türelemmel, kellő tudással elő lehetett volna készíteni, nem lenne szükség egyfajta határidő-módosításra. Úgy vélem, hogy e tekintetben, elismervén az ügyfelek jogos igényét, mégis azt mondom, hogy egy átgondolatlan, hiányos számítógépes nyilvántartási háttér bevezetésével több kárt tennénk az ügyfeleknek, mint hasznára válnánk. És azok a bizonyos számítógépek sajnos nem a mese kategóriájába tartoztak, ez sajnos ténykérdés volt, nem propaganda.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 213 2011.06.06. 0:31  210-214

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Aki az imént figyelemmel kísérte az államtitkár úr felvezetését, láthatja, hogy ez egy valóban fontos és minden szempontból az országunk javát is szolgáló törvényjavaslat elfogadása lenne. Ezért a külügyi bizottság különösebb vita nélkül, egyhangúlag támogatta a T/3292. számú törvényjavaslatot, és önöknek is elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 234 2011.06.14. 0:42  231-235

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A külügyi bizottság a mai ülésén megtárgyalta a Genfben, 2000. május 26. napján kelt, a veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodáshoz csatolt szabályzat kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot, amit önök T/3401. szám alatt találhatnak meg. Ugyancsak megtárgyalta a veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás A és B melléklete 2011. évi módosításaival és kiegészítéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot, amit önök T/3402. szám alatt találhatnak meg. A bizottság mindkét törvényjavaslatot vita nélkül elfogadásra ajánlja önöknek. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 403 2011.06.14. 10:22  402-414

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az előttem szólók bölcs belátását és rövid hozzászólásaikat, így van némi esélyem, hogy a reggeli repülőjárattal a román parlament meghívására elutazhassak.

2010. július 13-án - ez egy keddi nap volt - a Képviselői Irodaházban egy fenntartható fejlődés bizottsága ellenőrző albizottságának ülésén tettem fel azt a kérdést a VPOP, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága szakemberének, lát-e értelmet abban, hogy ebben a törvényben helyet kapjanak az autóbontók. Hiszen, ahogy a törvény címe is utalt rá, itt a különféle begyűjtéssel, fémbegyűjtéssel és fémértékesítéssel összefüggő visszaélések visszaszorítására célzódott ez a törvény, ugyanakkor a való élet már akkor arrafele mutatott, hogy ez túl sok irányú, túl kiterjesztően lett értelmezve. Az ott jelen lévő vám- és pénzügyőrségi szakember is azt válaszolta a kérdésemre, hogy ő bizony nem érti, miért került ez a törvényhozók által jogszabályba, hiszen maguk a fémbegyűjtéssel kapcsolatos visszaélések sem akkor, és mint kiderült, azóta sem az autóbontók területén, az autóbontók telephelyein, ilyen vállalkozásoknál jelentkeznek.

Miről is van szó? Amikor ez a törvény bő másfél évvel ezelőtt megszületett, a törvényhozó úgy gondolta, hogy a jogszabály preambulumában rögzíti, és a törvény részletes, a törvény valódi célját láttató, kitapintható módon indokolja is a gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát fenyegető fémlopások és illegális fémkereskedelem visszaszorítására, valamint a Kulturális Alap védelme érdekében született, jobbára annak érdekében született döntéseket, javaslatokat, hogy végre gátat vessen a közterületen elhelyezett hőtávvezetékek, vasúti berendezések, transzformátorházak, elektromos elosztószekrények, postai kábelek, illetőleg azok alkatrészeinek, sőt közterületi szobrok eltulajdonításának.

Ez a szándék érthető volt, hiszen talán önök is emlékeznek, hogy ebben az időben nem volt nap, hogy ne szóltak volna híradások arról, hogy különféle minőségű, mennyiségű fémeket loptak el, sajnos sok esetben a közlekedésben részt vevők életét, testi épségét is veszélyeztető módon. Önök is tudják, hogy számtalan vasúti jelzőberendezés vezetékelosztó részét vitték el, és itt nem volt megállás, közterületi, nagyméretű, súlyos bronzszobrok is áldozatául estek e vandál, ámde megfelelő pénzkereseti forrást biztosító tevékenységnek.

E törvénnyel a jogalkotó - s ebben valóban az indoklásban sem hagy kétséget - az iménti jogsértések potenciális elkövetési tárgyait jelentő, így azok lehetséges célpontjaiként szolgáló fémhulladékok, fémtörmelékek és másodnyersanyagok, a feldolgozásra kerülő fémek piaci mozgása, holléte átláthatóságát, nyomon követhetőségét és ezen anyagokat így-úgy érintő gazdasági tevékenység körén belül érvényesíthető kötelezettségek számon kérhetőségét biztosító eljárási rend bevezetésére törekedett. Ez sajnos részben sikerült, részben pedig olyan helyen próbált rendet vágni, ahol nem volt rendetlenség.

Az elmúlt másfél év alatt egyetlenegy ellenőrzés során nem derült fény arra, hogy a legális - hangsúlyozom, a legális -, működési engedéllyel rendelkező autóbontók telephelyein bármiféle olyan lopott vagy tulajdonjogot kellően nem bizonyítható fémtárgy került volna elő, mint ami a fémtörvény erre vonatkozó szakaszaiban meghatározásra került.

És itt van ennek a jogszabálynak az egyetlen tévedése, jelesül, hogy az autóbontással foglalkozó gazdasági vállalkozások alapvetően nem a fém begyűjtésével, nem a fém feldolgozásával foglalkoznak, hanem a hozzájuk beérkezett, vásárolt vagy a tulajdonosok által a forgalomból való végleges kivonásra szánt gépjárművek szétszerelésével foglalkoznak, a szétszerelés után fennmaradó alkatrészek árusításával, és valóban van egy olyan része ennek a bontási tevékenységnek, ami már nem használható ebben a másodlagos alkatrészpiacban, nos, ezeknek a szintén ellenőrzött módon, valódi fémkereskedőkhöz, fémfeldolgozókhoz történő elszállításával foglalkoznak.

Ha ezt a tevékenységi kettősséget szeretném jellemezni, akkor azt kell mondjam, hogy az autóbontók és a hulladékkezelők között olyan különbség van, hogy míg az autóbontók az újrahasználat érdekében fejtik ki gazdasági tevékenységüket, a hulladékkezelők az újrahasznosítás, a fém újrahasznosítása érdekében tevékenykednek.

(2.30)

Az autóbontók tehát használt alkatrészt nyernek ki, a hulladékkezelők pedig magát a fémet nyerik ki a tevékenységük során. Ez a kettősség a gazdasági tevékenységben is fennáll, hiszen míg az autóbontók az alkatrész-kereskedelemben érdekeltek, tulajdonképpen árukereskedelmet folytatnak, addig a hulladékkezelők fémkereskedelmet, hulladékkereskedelmet folytatnak.

S hogy a bevételt miből realizálják? Az autóbontók általában a beszállított autók, illetve gépjárművek több mint 85 százalékát alkatrész-értékesítés során adják tovább az autóalkatrész-értékesítéssel és autójavítással foglalkozó cégeknek, a hulladékkezelőknél pedig több mint 85 százalékos a hulladékértékesítés. Már csak ezért sem lehet ezt a két tevékenységi kört egy ilyen törvénybe gyúrni. S még egyszer hangsúlyozom, az elmúlt időszakban a legálisan működő autóbontók esetében se a vám- és pénzügyőrség, se a rendőrség, se más nem talált az eredetüket kétségen kívül nem bizonyítható eszközöket, alkatrészeket.

Mégis mi a következő lépés? A törvénymódosító javaslatommal az autóbontó, illetve alkatrészkinyerő tevékenységet szeretném e törvény hatálya alól kivenni. Azonban ellenzéki képviselőtársaim közül többen is jelezték, hogy ez csak egy része ennek a problémának, a másik része ettől még megoldatlan marad. Ezért is örülök, hogy a törvénymódosító eljárás során mind ellenzéki képviselőtársaimmal, mind pedig az illetékes minisztériumok, szaktárcák képviselőivel kellő módon tudtunk beszélni arról, hogy ennek a munkának folytatása kell legyen, mert a hulladékkezelő tevékenység során olyan módosító javaslatok születhetnek, amelyek az eddigi követhetetlen hulladékmozgást átláthatóbbá teszik, az ebben a tevékenységi körben élethivatásszerűen dolgozó személyeknek, családoknak megfelelő biztonságot nyújt, és átláthatóságot biztosít a tevékenységükhöz. S mindemellett van még egy fontos kérdés: ebben a törvényben szabályoztak a korábbi jogalkotók egy olyan kérdést, amit nem itt kellett volna szabályozni, ugyanakkor fontos megvizsgálni a fémöntödék lehetőségeit, sorsát, hiszen alapvetően a fémöntödékben tűnhetnek el azok a nemesfém alkatrészek, szobrok, amiket sem a hulladékkezelő telepeken, sem az autóbontók telepein soha nem talál meg senki.

Úgy vélem, hogy ennek a jogszabály-módosításnak első és nagyon fontos lépcsőkövét most meg tudjuk tenni, míg a következő lépéssorozatra kellő összehangolással, az illetékes ombudsman véleményének kikérésével a közeljövőben sor kerülhet. Ehhez kérem az önök segítségét, és bízom benne, az indoklási részben kellő muníciót kaptak arra, hogy támogassák a javaslatomat.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 413 2011.06.14. 3:56  402-414

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Igen, természetesen szeretnék válaszolni, köszönöm a szót, és egészen röviden.

Dr. Józsa István felvetésére: egyet tudok érteni önnel, képviselőtársam, mert valóban a híradástechnikai hulladékok kérdése egyre érdekesebbé és fontosabbá válik, hiszen a jelentős nemesfémtartalom, a fémkivonás technológiája is környezetvédelmi szempontból is nagyon fontos kérdés, és azt hiszem, hogy a következő csoportban ennek a kérdésnek a felvetése mindenképpen szükséges. Ezt a minisztériumok közötti egyeztetés során is felvetették az illetékes minisztériumok képviselői, természetesen nyitottak vagyunk ebben, és ha gondolja, akkor nagyon szívesen tudunk együttdolgozni e tekintetben.

A legális bontók és a nem legális bontók kérdése. Itt valóban a gond ott van - és talán itt Szilágyi László felvetésére is részben tudok válaszolni -, hogy az elmúlt időszakban az ellenőrzések kifejezetten a legális bontók területén mutatkoztak, azaz egy olyan célközönséget értek el a VPOP, illetőleg a NAV képviselői, ahol a törvényben meghatározott bűncselekmények nem követődtek el, ugyanakkor ezeknek a legális bontókban végzett ellenőrzési tevékenységeknek a költségei természetesen hatékonyság nélkül költődtek el, sőt ezek a legális autóbontóknál végzett ellenőrzések elvették az időt, embert és eszközrendszert attól a feladattól, hogy valóban ott és olyan módon történjenek az ellenőrzések, hogy valóban visszaszoruljanak ezek a tevékenységek.

Teljesen igaz Korondi Miklós képviselőtársamnak a javaslata, hogy bizony ezek a kérdések, hogy illegális módon lopott autóalkatrészeket, lopott gépjárművekből kinyert autóalkatrészeket árusítsanak, nem ennek a jogszabálynak a megoldási tere. Teljesen igaza van önnek, hogy itt Btk.-módosítással erőteljesebben kell ezeket az érdekeket védeni, különös tekintettel az ön által is kiemelt közlekedési biztosító jelzőberendezések meghibásodásából eredő nagy kockázattal. Megjegyzem, itt természetesen nemcsak az a gond, hogy az onnan leszerelt, elvágott, kitépett kábeleket ellopják, hanem annak a pótlása legalább annyiba, sőt ha nem többe kerül, mint ennek a színesfémtartalma.

Szilágyi úr költői kérdésére, hogy kevesebb lesz-e a lopás ettől: igen, ha egyszer nem ott fecséreljük el azt az erőt, energiát, pénzt és élőmunkát, ahol nincs értelme, hanem arra fordítjuk, ahol valóban ellenőrizni kell, akkor igen, javulni fognak a mutatók, az eredményességi mutatók, a felderítettségi mutatók. Azt meg csak a hajnali órának tudhatom be, hogy Szilágyi László úr a javaslatom visszavonására buzdít. Remélem, hogy kipihentebben ilyet nem fog mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 330 2011.06.20. 3:44  327-330

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Lányos zavaromban, tisztelt elnök úr, a gombokat összekevertem. Köszönöm szépen Göndör képviselő úr felvetését, már csak azért is, mert valóban ez egy sarkalatos kérdése minden egyes ilyen szabályozásnak. De mint azt korábban is jeleztem volt, az autóbontókban a beérkező gépjárművek: vagy külföldről forgalomból kivont gépjárműként érkeznek be, vagy a hazai forgalomból a végleges kivonás után kerülnek be. Ha ezt a logikát nézzük, amit a képviselő úr fölvetett, akkor vajon nem kellene-e különös figyelmet szentelni, mondjuk, a nagy élelmiszer-áruházláncoknak, mert ott is előfordult már jelöletlen áru polcra küldése? Vajon a különféle használt cikkekkel kereskedő különféle kis- és nagykereskedésekben mit kellene tenni, hogy ne kerüljön be oda lopott áru?

Ezt a problémát, azt hiszem, akár autóbontó tevékenységgel, akár anélkül, akár a fémtörvényben rögzített vállalkozásokon belül vagy kívül nem lehet ezzel a jogi szabályozással megoldani. Még azt is hozzátenném, hogy a lehető legkevesebb jelöletlen vagy pontosabban: azonosítatlan alkatrészt sikerült az elmúlt évtizedek során a legálisan működő autóbontókban fellelni.

A dolog tehát kettős. A legálisan működő vállalkozások számára, amint ez a jogszabály, a törvénymódosítás előkészítése során kiderült, az ezzel foglalkozó hatóságok többször és egyértelműen kifejtették, hogy nincs értelme, nem látják mint ellenőrző hatóság, értelmét az autóbontó tevékenységnek ebben a törvényben történő szerepeltetését. Ugyanakkor viszont sokkal nagyobb és hatékonyabb fellépést követelne meg az illegális autóbontók, az illegális fémbegyűjtő telepek, és az illegalitás határán működő fémolvasztó vállalkozások ellenőrzése. Pontosan így, hogy kikerül ebből a törvényből ez az elem, kerülhet sor arra, hogy az eddigieknél erősebb, gyakoribb és pontosabb ellenőrzésekre kerüljön sor.

Az egyetlen beérkezett módosító indítvánnyal kapcsolatban pedig teljesen egyetértek, ez nem lényegi változást jelent, hanem az általam megfogalmazotthoz képest is precízebb, nyelvtanilag precízebb megfogalmazást jelent, amit köszönök is a módosítást benyújtó Czira Szabolcs képviselőtársamnak. Bízom benne, hogy a többi kérdés, amit képviselőtársam is feszegetett, illetőleg a jobbikos képviselőtársaim közül többen említettek korábban, nos, a következő lépésben, azt hiszem, hogy egy hatékony együttműködéssel, több frakción átívelő együttműködéssel tudunk érvényt szerezni azon problémák megoldásának, ami amúgy valóban a klasszikus fémlomizás, a méhtelepek működésével kapcsolatos problémákra ad majd gyógyírt és megfelelő választ.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 235 2011.09.12. 0:58  232-236

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, akik még emlékeznek az első és a második orosz-ukrán gázválságra, nagyon jól tudják, hogy milyen nagy fontossággal bír a földgázvezeték megfelelő alternatív elirányítása, és ezeknek a kiegészítő vezetékeknek az elkészítése nemcsak Magyarország számára, hanem az egész európai földgázszállítás számára nagy jelentőséggel bír.

Én mint siófoki képviselő mondom, ahol Magyarországon az egész földgázszállítás központja és diszpécserközpontja van, higgyék el, egy ilyen vezetéknek óriási jelentősége van. Ezt a jelentőségét a mai külügyi bizottsági ülés is megerősítette, és egyhangúlag ajánlja a tisztelt Háznak elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 88 2011.09.27. 5:58  79-175

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az uzsorával mint intézménnyel összefüggően számtalan irodalmi példát, idézetet tudnánk sorolni. Nagyon megmozgatja ennek a bűncselekménynek főleg az áldozati oldala valamennyi írónk, költőnk gondolatait, és ez talán nem véletlen, hiszen az ellenszenv, ami az uzsorásokkal szemben megnyilvánul, nemcsak a mi oldalunkról, de talán még a bűnelkövetők oldaláról is fokozottan jelentkezik.

Miért is történhet ez? Nos, még a bűnelkövetők között is megvetésre méltó ez a tevékenység, hiszen az uzsora intézménye, az uzsorás személye általában nem egy-egy elszenvedővel szemben jelenik meg, hanem ennek az "eredményét" nem egy személy, hanem egész család vagy családok szenvedik el. Kihasználva azt a gazdasági nyomorúságos állapotot, amiben az uzsorással valamiféle szerződésbe keveredő személy, személyek nemcsak a saját, hanem egész családjuk egzisztenciáját is veszélyeztetik, ez méltó ebben a közegben, a körükben is a megvetésre.

(13.50)

Ha áttekintjük az elmúlt évtizednyi vagy netalántán évszázadnyi történetét az uzsora megítélésének jogi és társadalmi szempontból, egyfajta ciklikusságot figyelhetünk meg: hol erőteljesebben, hol gyengébben kerül ez a bűncselekmény a törvényhozók látókörébe. Miért is történhet mindez? Egy általános gazdasági helyzethez idomul ez a cselekmény, és mindig, amikor az általános gazdasági helyzet, az egyének, a család anyagi ereje gyengül, a lehetőségei elvésznek, az uzsora intézménye megerősödik, az uzsorások szerepe jelentősebbé válik. Természetesen ezt a gazdasági okok által kiváltott társadalmi helyzetet a jogalkotó mindig a maga képességei, lehetőségei szerint próbálja rendezni, próbálja megoldani, próbál ez ellen küzdeni, és az uzsorával érintetteket megfelelő védelem alá helyezni, így aztán nem véletlen, hogy a hazai jogtörténetben is hol bűncselekmény tényállásaként szerepel, hol pedig kikerül a Btk. szabályozásából ez a cselekmény.

Sajnos az elmúlt időszakban a sok rossz gazdasági döntés, valamint - természetesen nem elhanyagolható módon - a külgazdasági változások hatására számtalan személy, számtalan család szorult arra a látszólag egyetlen megoldásra, hogy uzsorakölcsönökkel próbálta az életét ideiglenesen, ideig-óráig megfelelő biztonságban tartani. Ennek, tudjuk jól, nagy az ára, és természetes, hogy a nemzeti ügyek kormánya észlelte ezt a fokozott társadalmi igényt, hogy ezt a nagyon negatív, nagyon sok rossz következménnyel járó cselekményt üldözze, visszaszorítsa.

Répássy államtitkár úr a szakmai érveléséhez valóban az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság vitájában szakmailag szinte semmi érdemi, azt kritizáló megjegyzést nem fűzött, valóban a vita inkább a gazdasági helyzet kialakulásának időbeli tartamára, illetőleg a felelősök meghatározására szorítkozott. Azt hiszem, jó ez a szakmaiság, hogy valamennyi frakció alapvetően egyetért ezzel a jogszabálytervezettel, hiszen ezt a lassan már tűrhetetlen állapotot valóban a jog eszközeivel is kezelni kell.

Magyarországon az utóbbi időszakban a hitelintézetek olyannyira lecsökkentették azokat a lehetőségeket, hogy az anyagilag bajba jutott családok megfelelő segítséget kapjanak, hogy ezeket részben így, részben pedig - önök is jól tudják, például a lakásvásárlások esetében, a devizaadósok esetében - más módszerekkel próbálja a nemzeti ügyek kormánya megoldani. A szorult helyzetben lévő egyének, családok teljesen kiszolgáltatott állapotában muszáj ezzel a kérdéssel haladéktalanul és a lehető legjobb megoldásra törekedve foglalkozni. Úgy látom, ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy az eddigiekhez képest is súlyosabban, határozottabban és eredményesebben vegye fel a harcot az uzsorásokkal szemben. Bízom benne, hogy a tisztelt képviselőtársaim is, áttanulmányozván a javaslatot, támogatni fogják azt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 102 2011.09.27. 1:01  79-175

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak kétmondatnyi reagálás Bárándy képviselőtársam imént elhangzott felszólalására. Nagyon helyes, hogy képviselőtársam is meghivatkozza azt, hogy már az MSZP-kormány idején emelkedett be ez a tényállás a Btk.-ban. Ezzel persze azt is mondjuk, hogy lám, a bajok már akkor kezdődtek, és teljesen értelmetlen ezt az egész jogszabálytervezetet a jelenlegi kormány elleni egyfajta kampánytémává tenni.

A másik pedig, valóban nagyon örülök annak, hogy ön is úgy látja, hogy a mostani rendőrség már valóban a bűnelkövetőket üldözi, és ez a rendőrség nem a békés tüntetők szemét lövi ki, hanem valóban a bűnelkövetőkkel foglalkozik. Köszönöm szépen, hogy ezt kiemelte. (Dr. Bárándy Gergely: Már ilyen szinten is felemlegetik! - Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 58 2011.10.26. 6:43  1-179

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi vitából is látjuk, láthatjuk, hogy itt, a magyar parlamentben is egyetértés alakul ki abban, hogy Európa csak most kezdi felismerni azt, amit Magyarország már 2010-ben, jelesül, hogy az államadósság csökkentése nélkül nem tudjuk legyőzni a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági válságot, nem tudjuk legyőzni sem itt az ország határain belül, sem Európa-szerte. Takarékosság, átgondoltság, megfontoltság - hangzanak az új irányelvek, aminek itt a költségvetés tárgyalása során is mértéktartó képviselőtársaim egyöntetűen aláhúzták a fontosságát.

A 2012. évi országvédelmi költségvetés a válságzónától való elrugaszkodás érdekében tovább csökkenti az államadósságot, és felszámolja az újratermelődésének az okait, és a váratlan pénzügyi kockázatok kezelésére - többen említették már - 300 milliárd forintos biztonsági tartalékot képez. A Külügyminisztérium jövő évi költségvetése e célok elérése érdekében, e célok megtartása érdekében takarékos gazdálkodást tesz és irányoz elő. A kormányváltás után megörökölt nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült biztosítani, hogy a Külügyminisztérium 8 év után végre megkapja a működéséhez elengedhetetlenül szükséges forrásokat, és hatékonyan szolgálhassa hazánk kiszámítható és a nemzeti érdekeknek megfelelő külpolitikáját. 2012-ben sem lesz ez másképpen.

(14.30)

A nemzeti ügyek kormánya véget vetett annak a szocialista gyakorlatnak, hogy a kiadásokat következetesen alul-, a bevételeket pedig túltervezi, ezzel összességében jelentős forráshiányt idézve elő. Az elmúlt esztendőkben a külügyi bizottság tagjaként többször jeleztem ezt a gondot, hiszen a szocialista kormány a Külügyminisztérium használaton kívüli külképviseleti ingatlanjainak az értékesítéséből, tehát ingatlaneladásokból tervezett évről évre jelentős bevételt, ami soha nem valósult meg. Ezek az ingatlanok több év óta olyan formában vannak jelen az ingatlanpiacon, ami eleve megkérdőjelezte már magát a beállítását is ebbe a bevételi forrássorba.

A másik dolog, ami viszont megvalósult, abból meg éppen büntetőügy van. Önök is emlékeznek arra, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltség tekintetében milyen hihetetlenül előnytelen, átláthatatlan - nem véletlenül folyik a büntetőeljárás az ügyben -, bizony teljesen jogellenes módon sikerült az országot megkárosítani. De számtalan más kérdés is van, hadd utaljak a kormányváró, a volt ferihegyi külső kormányváró finanszírozására is, ahol teljesen értelmetlenül és jogellenesen az adott ügyért felelős államtitkár egyfajta tartozáselismerő nyilatkozattal vette ki a Külügyminisztérium zsebéből a pénzt.

A szocialisták sajnos arra sem voltak tekintettel, hogy 2011 első félévében történetesen hazánk először adta az európai uniós soros elnökséget, és ennek a költségeit, a felkészülés költségeit a Fidesz folyamatos figyelmeztetései ellenére a Bajnai Gordon vezette kormány jelentősen alultervezte. A nemzeti ügyek kormánya e súlyos fogyatékok ellenére európai színvonalon, hazánkhoz méltóan vezényelte a soros elnökséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! 2011-ben a minisztérium költségvetésében 15,5 milliárd forint szerepelt erre a célra. Ezt nem számítva a minisztérium támogatása 58 milliárd forint volt, 2012-ben pedig 59,4 milliárd forint lesz, vagyis ha csekély mértékben is, de nőni fog. Ez az összeg a minisztérium zavartalan működésére megfelelő fedezetet biztosít, a legtöbb feladatra - a rendkívüli gazdasági helyzet ellenére - ugyanannyi pénz fog jutni, mint 2011-ben, és nem egy sor előirányzata növekszik.

Sajnos, a tavalyi esztendőben a Külügyminisztériumhoz került Információs Hivatal dologi kiadásai jövőre 10 százalékkal, 250 millió forinttal nőnek. Ez jelentős tehertétel, de mégis azt kell mondjam, hogy egy olyan intézményi háttérről beszélünk, aminek ez a költségigénye és a költségforrás biztosítása megkérdőjelezhetetlen. 30 millió forinttal jut több többek között a Tom Lantos Intézetet is működtető Demokrácia Központ Közalapítvány támogatására, és közel 25 százalékkal nőnek a minisztérium nemzetközi fejlesztési együttműködésével kapcsolatos kiadásai is. Azt hiszem, aki valaha is foglalkozott az ilyen típusú nemzetközi fejlesztési együttműködésekkel, az láthatja, hogy ennek jelentős hozadéka lesz a későbbiekben, és nem a Külügyminisztérium, hanem az egész gazdaság, az egész nemzetgazdaság számára.

Összesen 2,8 milliárd forinttal jut több jövőre nemzeti tagdíjakra és európai uniós befizetésekre, mint az idén. És emlékezetes, emlékezzünk vissza, hogy ez az a terület, amit a szocialisták annak idején egy az egyben kihagytak a költségvetésből, amire nulla forintot szántak, nem volt egyetlenegy nemzetközi szervezeti tagdíjra fedezet a szocialista költségvetésekben. A hatályos nemzetközi szerződésekből eredő fizetési kötelezettségekre fittyet hányva olyan tartozást halmoztak fel - többek között ezért is -, amit a költségvetés általános tartalékából kellett kifizetni, és még a következő évi költségvetés számára is több milliárd forintos tehertételt jelent.

Tisztelt Ház! A Külügyminisztérium jövő évi költségvetését összességében a takarékos, józan gazdálkodás, a kiadások és bevételek reális tervezése jellemzi. Tudjuk jól, lehetne többet, lehetne még alaposabban, még magasabb összegeket tervezni, ha az elmúlt évek, az elmúlt nyolc esztendő terhe nem nehezedne erre a költségvetési tételsorra is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 191 2011.11.07. 1:28  188-200

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! A mai napon a bizottságunk megtárgyalta a T/4787. számú törvényjavaslatot a Közép-európai Légiforgalmi Szolgálatokról szóló megállapodások felmondásáról rendelkező CEATS felmondási megállapodás kihirdetéséről címmel. A bizottság az előterjesztő által felsorolt indokokat megismervén arra a megállapításra jutott, hogy a megállapodás felmondása szükséges, hiszen az ebben érintett országok, részben az Osztrák Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, a Horvát Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Magyar Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, valamint a Szlovén Köztársaság is ugyanúgy vélekedik és ugyanúgy lép ebben a kérdésben.

Abban az esetben, ha a tisztelt Országgyűlés ennek a megállapodásnak a felmondását elfogadja, akkor a végleges, és a közép-európai térség légbiztonságát nagyban szolgáló végleges megállapodás letétbe kerül a Belga Királyság kormányának archívumában. Ezért javaslom, hogy a külügyi bizottság egyhangú döntésével elfogadott törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés is támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 92 2011.11.16. 6:43  39-101

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a módosító javaslat a használati minták oltalmáról, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról, a találmányok szabadalmi oltalmáról, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, a szerzői jogról, valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény módosítását célozza. A módosításnak az összes eleme nagyon fontos, nagyon régi kötelezettségünk, hogy ezt a mai körülményekre, az új kihívásokra tekintettel és az eddigi tapasztalatok figyelembevételével módosítsuk.

A szabadalmi törvény módosításának egyik indoka egyrészt az európai szabadalmakkal kapcsolatos fordításoknak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához való benyújtásával összefüggő, felmerült gyakorlati problémák kezelése volt. Az elmúlt esztendőkben rengeteg olyan kérdés merült fel, amelyek gyakorlati megoldását sem a jelenlegi törvény, sem pedig az eddig eltelt időszak nem tudta biztosítani. Másrészről pedig tudjuk jól, és azt hiszem, azok, akik a kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak, ennek a tevékenységnek az ösztönzése céljából az eddigi hazai gyakorlati tapasztalatok is szükségessé tették a hatósági minősítési rendszer kidolgozását, ugyanis jelenleg ez az eleme hiányzik.

A jelenlegi gyakorlat problémás, hiszen az egyes állásfoglalást kiadó állami szerveknek nincs jogszabályi felhatalmazásuk az állásfoglalások kiadására. Ez olyan jogbiztonságot csökkentő vagy emésztő körülmény, ami mindenképpen megoldásért kiáltott.

A javaslat a szerzői jogi törvénynek elsősorban a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó rendelkezését módosítja. Ha figyelmesen tanulmányozzuk és átolvassuk a javaslatot, ennek indokai egyfelől a kulturális ágazatban bekövetkezett technológiai, piaci változások, ami, azt hiszem, az elmúlt időszakban évről évre nagyobb sebességgel gyorsult fel, valamint a magyarországi uniós tagsággal járó szabályozás igénye. 1996 óta olyan hosszú időszak telt el, amelyben a szerzői jogi közös jogkezelést műtípusonként egyetlen önigazgató egyesületi formában működő formáció működteti, és ez a működtetés számos olyan diszfunkcionális jelenséggel nehezedett meg és súlyosbodott, amelynek a megoldását mindenképpen meg kell tennünk.

A máig kilenc különböző egyesület belső egymásrautaltsága és az egyenlőtlen infrastrukturális és szervezeti kapacitás az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület meghatározó dominanciáját eredményezi. Ha önök az irodával kapcsolatban álló jogot igénylők véleményét, állásfoglalását megkérdezik, akkor mind, egytől egyig fenntartásokkal, különféle kifogásokkal és nagyon érdekes példákkal tudnak szolgálni, hiszen ez az Artisjus Iroda Egyesület az évente beszedett jogdíj 85 százalékát gyűjti össze, amint az előbb is említettem, ez olyan jelentős dominancia, ami több olyan valós problémát vet fel, amelyek megoldására mindenképpen törekednünk kell. A kijelölt díjkezelés az európai irányérték dupláját kitevő, összesen 30 százalékos költségteherrel sújtja az egyéni alkotókat és jogosultakat. Erre rakódik a szociális rászorultsággal és megalapozatlan nemzetközi hivatkozásokkal alátámasztott, meglehetősen vastagra hizlalt támogatási tevékenység, amelynek mind a mértéke - ez 15-30 százalék közé tehető -, mind pedig az a folyósítási gyakorlat, amelyet ez a szervezet végez, tulajdonképpen teljesen önálló, az egyesületi tagok számára is átláthatatlan, és kultúrpolitikai befolyásra törő jelleget öltött.

Nem arról beszélnék, minthogyha a kultúrpolitika kivonását szeretnénk, tehát nem egyfajta visszacsapásról van szó, hanem egyszerűen ez olyan tényező, amelynek átláthatatlansága, kezelhetetlensége és a benne részt vevők kritikája ellenére is önálló érdekrend szerint működik, megnehezítve a továbbiakban ennek az egyesületnek a valódi célját. A jelenlegi monopolhelyzet megszüntetését a fentieken túlmenően indokolttá teszi az a körülmény is, hogy az Európai Bizottság 2007-ben Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást indított ezen állapot meghaladását és a többes közös jogkezelés bevezetését sürgetve. Tehát nemcsak egy belső igény, hanem az európai jogrendszerben is egy felmerült és teljesen jogos, jogszerű igény is megköveteli ezen tényekkel ezen gyakorlat megváltoztatását. Ezért az előzmények alapján egy olyan jogkezelési intézményreformot, ennek a jogintézménynek a megújítását kell elvégezni, amely részben a számviteli, gazdálkodási követelmények részletes szabályozásával, részben az általam is említett korábbi törvényi monopóliumot megtörve, széttörve és természetesen korlátok közé szorítva a jogosultaknál a jogdíjakból történő levonást, teremti meg nemcsak Magyarország számára, hanem az Európai Unió számára is elfogadható, a közös jogrendbe illeszkedő jogszabály elfogadását.

Így az Szjt. módosítása megreformálja tehát a díjkiszabások jóváhagyási rendjét, átláthatóságot biztosít az egész rendszeren belül, ami mind a befizetők, mind pedig valamennyi érintett számára egyfajta biztosítékot nyújt. A javaslat módosítja a követő joggal, valamint az úgynevezett fizető köztulajdonnal kapcsolatos rendelkezést, ami, azt hiszem, az eddigi gyakorlathoz képest is további átláthatóságot biztosít.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 10 2011.11.18. 5:24  1-197

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes bizottsági vita folyt az alkotmányügyi bizottságban, amikor a helyi önkormányzatokról szóló T/4864. számú törvényjavaslatot tárgyaltuk meg.

A bizottság előtt az illetékes minisztérium, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára egy rövid expozéban vázolta az elmúlt idők történéseit, az önkormányzatisághoz kapcsolódó alapjogszabály, az önkormányzatokról szóló törvény eddigi funkcióját, eddigi működését. És ha ebben a keretben vizsgáljuk a bizottságban történteket, meg kell állapítsuk, hogy annak az alaptörvénynek, amely a közjogi rendszerünk megújítását tűzte ki célul, az egyik legfontosabb eleme a helyi önkormányzati rendszer. Ennek mint sarkalatos törvénynek illeszkednie kell az alaptörvényhez, és illeszkednie kell a hozzá kapcsolódó többi jogszabályhoz is. De ezen túlmenően az önkormányzati rendszer valamennyi szereplője, polgármesterek, képviselők, illetőleg a képviseltek is úgy ítélték meg, hogy az elmúlt 20 esztendő tapasztalatai, az elmúlt 20 esztendő jó és rossz szabályozási elemei mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak.

Hogy ezt nemcsak mi véltük úgy, azt hiszem, egy korábbi kormány korábbi miniszter asszonya annak idején hasonlóképpen vélte, hogy az elmúlt időszak, az akkori elmúlt időszak tapasztalatait áttekintve célszerű áttekinteni az egész önkormányzati struktúrát. Ennek a fejlődésnek természetesen a képviselő asszony is hangot adott a bizottsági ülés vitájában.

Fontos azt is látnunk, hogy nemcsak öncélú feladat-, hatásköri problémák jelentkeztek, hanem az elmúlt időszakban sajnos egyre több úgynevezett önhikis, önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzat került a látókörünkbe, 1700 önhikire jelentkező önkormányzat volt csak a 2011-es év két ütemében.

És még egy adat, ami nagyon fontos: az önkormányzatok eladósodottságának mértéke jelenleg már az 1500 milliárd forintnál tart, amiből a szállítói tartozások mintegy 400 milliárdot tesznek ki. Tehát sem a struktúrában, sem a finanszírozásban nem volt ez minden gond nélküli. Ugyanakkor fontosnak ítéltük meg és fontosnak ítéli meg a frakciónk, hogy a demokrácia és az önrendelkezés megtartásával minden településen legyen és maradjon meg az önkormányzat struktúrája, legyenek választott tisztségviselők, akik a település irányítói maradnak.

Az egyik legfontosabb kérdés az állami és az önkormányzati feladatok szétválasztása. Itt az eddigiekhez képest sokkal hatékonyabb, sokkal átláthatóbb szabályozásra van szükség. Valóssá kell tenni az állami kontrollt, mert ez rendkívüli módon hiányzott az elmúlt 20 esztendőben az önkormányzatok működéséből, és ez a törvényességi felügyelet új megfogalmazásával kerülhet nyugvópontra úgy, hogy a törvényességi felügyelet a bírósági döntések alapulvételével történhet. A választott tisztségviselők tekintetében - ahogy ez a bizottsági vita során kiviláglott - ugyancsak új szabályokat és pontosabb szabályozást tartalmaz a törvény.

A sajtóban is talán nagyobb súlypontot kapott, mint ahogy az egész törvénykezés szempontjából fontos lenne, az összeférhetetlenség kérdése, az országgyűlési képviselők, polgármesterek összeférhetetlenségének kérdése, amit egy másik jogszabály, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény fog szabályozni.

A vitában nagyon érdekes volt az, hogy a korábbi törvényalkotási előkészítő munkával ellentétben még a szocialista Lamperth Mónika is elismerte, hogy a politikai pártokkal egyeztetés történt, és ezt személyesen is üdvözlendőnek tartotta, sőt megemlítette még azt is, hogy több önkormányzati szövetséggel történt egyeztetés, ahol voltak érdemi javaslatok, illetőleg ellenérzések is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen.

Természetesen a vita összes lényeges elemét nem tudom kiemelni, mégis azért jelzésértékű, hogy a bizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyhangúlag tudomásul vette és javasolja a törvényjavaslat megtárgyalását. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 56 2011.11.18. 0:59  1-197

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy ne folytassuk azt, amit az alkotmányügyi bizottságban például Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam kezdett, amikor az érpataki polgármester dicsőségét ecsetelte hosszan, és ezért kérem Schiffer András urat, hogy ne hozzon zuglói példákat, mert mindenki el tud mesélni egy-egy sikeres önkormányzatot, egy-egy sikeres polgármestert, egy sikertelen képviselőt. Én azt hiszem, hogy ennek a törvénynek nem eseti és egyedi problémákról kellene szólni.

És még egy kiegészítés: az általam ismertetett alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság jegyzőkönyvében az szerepel, hogy ellenszavazat és tartózkodás nélkül a bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat vitára bocsátását. Azt hiszem, hogy elég méltányos volt, hogy ennek ellenére a kisebbségi ellenvélemény is elhangzott a vitában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 54 2011.11.22. 10:15  37-65

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök út. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát valóban, Babák képviselőtársamhoz kapcsolódóan nekem is az jutott eszembe, hogy Vágó Gábor az LMP Catója, mert neki mindig ugyanaz jut az eszébe. (Babák Mihály közbeszól.) Karthágót pedig el kell pusztítania.

Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy bár a vita első felében az MSZP első, illetőleg második sora nem vett részt a munkában, és távol maradtak, de örülök, hogy végre betaláltak a terembe, és talán ők is elmondják a véleményüket ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hiszen ez a 4918. szám alatt jegyzett törvényjavaslat, ami a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szól, valóban nagyon fontos, és azt hiszem, a többi ellenzéki képviselőtársam által elmondottakkal összehangolva talán némi szakmaiság is vegyült a vitába. Külön köszönöm Szilágyi Péternek, illetve Gaudi-Nagy Tamásnak azokat az érveit, azokat a példáit, amik az imént elhangzottak. Valóban, mint egykor gyakorló jogász, én is azt látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak éppen ideje volt, hogy benyújtásra kerüljön, hiszen azokat az indokokat, amiket a vezérszónoki körben is hallottunk, illetőleg az előterjesztő is elmondott, valóban az élet írta.

Hiszen az igazságszolgáltatás gyorsítása nem egyszerűen öncélúan magának a végrehajtónak és a végrehajtással kapcsolatban lévő személyeknek, hanem, meg kell mondjuk, hogy még az adósnak is érdeke. Az elmúlt időszak arról szólt, hogy sajnos sok esetben még az adós számára is fontosabb lett volna a végrehajtás megfelelő sebessége, és valóban, amit Szilágyi Péter képviselőtársam mondott, a hátralékok, illetőleg az elhúzódó végrehajtás során valóban sok esetben az adósnak is sokkal jobb lenne már túljutni ezen az elemen, és befejezni ezt az eljárási elemet.

Ugyanakkor nagyon fontos az a kiszámíthatóság, ami az eddigi gyakorlatban is jelentős igényként merült fel. Ez a kiszámíthatóság szintén valamennyi, az eljárásban részt vevő félnek, közreműködőnek érdeke. És valóban, az is igaz, hogy az elmúlt évek gyakorlata előhozta azt a gondot, hogy egy kissé eszköztelenné vált a végrehajtási eljárás folyamata, és eszközök nélkül sem a végrehajtást kérő, sem az adós, sem pedig a végrehajtó munkája nem volt folyamatosan kitapintható, és ennek az eszköztelenségnek a pótlására vagy helyette sok esetben bizony meglehetősen gyanús elemek is szűrődtek magába az egész végrehajtási eljárásba, ahogy azt például Gaudi kolléga a saját ügyvédi praxisából is megemlítette.

Alapvetően fontos ennek a törvénytervezetnek az elképzelési körébe, megvalósítási körébe tartozóan, hogy az eljárási határidők szigorodnak, gyorsító rendelkezések kerülnek az egész eljárás során ebbe a törvényjavaslatba. Ez a végrehajtás elrendelésétől egészen a végrehajtói munkán át a végleges befejezéséig erősíti, sőt, a jogbiztonságot is erősíti, nemcsak az anyagi szándékokat és az anyagi érdekeket, hanem magát a jogbiztonságot is valóban erősíti.

Olyan neuralgikus pontok kerülnek kezelésre, és természetesen nyilván vannak kiváló módosító indítványok, és nyilván lehet még tovább finomítani, de azt hiszem, az elmúlt időszakhoz képest egy olyan minőségi változásnak vagyunk tanúi, ami például ellenszegülés esetén a rendőri közreműködés szabályozásának a pontosításával sokkal nagyobb biztonságot nyújt valamennyi eljárási szereplőnek.

De ugyanúgy, itt többen jelezték, és valóban - aki egy-egy ilyen végrehajtási eljárásban kívülállóként szerepel, és itt az ügyvéd kollégákra gondolok - azt a legnehezebb megélni, amikor a gyermekátadási eljárások kerülnek sorra. Ez egy plusz lélektani teher, sokáig élő gond valamennyi résztvevő számára. Talán személyes tapasztalatot is hadd mondjak, hogy magának az ügyvédnek is, aki ebbe akarva-akaratlanul belecsöppen, egy ilyen lelki teher, amit éveken át hordoz adott esetben magával, és amit Gaudi úr is mondott, ezek mind olyan terhek, amik túlmutatnak egy-egy ügy lezárásán, túlmutatnak egy-egy ügy végeredményén; óriási jelentőséggel bír adott esetben a további, a későbbi ügyek reális, higgadt és tárgyszerű intézésében a jogi képviselők számára is.

Az ésszerű jogorvoslati rendszer: én azt hiszem, ez olyan igény volt a jogásztársadalom részéről is, és nyilván annak, aki belecsöppen egy végrehajtási eljárásba, aminek a megkerülése, tovább halogatása senkinek nem lehet célja. És ahogy az ellenzéki képviselők is kiemelték ezt, e tekintetben, azt hiszem, valóban teljes egyetértés bontakozott ki valamennyi frakció részéről.

A szigorítások tekintetében, a végrehajtói munka számonkérését illetően és a hanyag, késedelmes eljárásokkal szemben történő fellépés: ez megint egy jelentős, jogos igény. Én azt hiszem, amit már korábban beszéltünk, az előbbi felszólalók is beszéltek erről, táptalaja volt ennek az a nem teljesen kiérlelt, nem teljesen részletes, hézagokkal teli szabályozás, ami sok esetben akarva-akaratlanul is, de elősegítette a hanyag és késedelmes munkát a végrehajtói oldalról.

Természetesen a végrehajtók is emberek, tehát ugyanúgy felmerülhetnek olyan egyéni érdekek, olyan általunk el nem fogadható érdekek, ami - szintén példákat hoztak képviselőtársaim - a végrehajtási eljárás során bizony sem a végrehajtást kérőnek, sem az adósnak nem érdeke, hanem egy privát biznisz felé, egy magángazdasági érdek felé sodorta, sodorhatta a végrehajtókat. Természetesen tudjuk jól, ennek nagyon nehéz nyomon követni az igazi szálait. Sok esetben az egész végrehajtási eljárás során, egy későbbi ingatlanbejegyzés kapcsán derülhet esetleg fény arra, hogy ki, kinek az érdekében, milyen módon halasztotta, vagy milyen módon fékezte, vagy milyen módon gyorsította bizonyos szempontból a végrehajtási eljárást.

(11.30)

A visszaélések megszüntetése érdekében az árverések reformja elengedhetetlenül fontos. Azt hiszem, itt egyetlenegy kritikai megjegyzésem szerepelt. Nyilván, azt hiszem, a bizottságunk, az alkotmányügyi bizottság örömmel veszi majd azokat az ésszerű és alapos módosító indítványokat, amelyek esetleg felmerülhetnek ebben. Azt hiszem, e tekintetben nyitottak vagyunk, hiszen mindnyájunk érdeke, hogy ezek az eljárások korrektek, visszaélésre alkalmat nem adóak legyenek.

Az elektronikus ügyintézés köre nagyon érdekes, hiszen az egész végrehajtási eljárásból talán ez a rész volt az, amely a leginkább múlt századi keretek között és lassúsággal folyt. Ennek az elemnek a beemelése, jelesül az elektronikus ügyintézés megerősítése, azt hiszem, mindenképpen egyrészt gyorsítja, másrészről pedig valóban azokat a korrupciógyanús privát gazdasági érdekeket szem előtt tartó mozgásokat szűri ki, ami, tudjuk jól, némelykor alkalmanként bizony majdnem megfoghatóvá vált.

A végrehajtási költségek ésszerűsítése, azt hiszem, szintén nagyon fontos, és talán itt kevesebb szót kapott. De ha belegondolunk abba, hogy például a végrehajtási díjak csökkentésének a lehetősége a kérelem visszavonása esetén egyfajta mérlegelést ad majd a végrehajtási eljárásban részt vevőknek, vajon megéri-e tovább folytatni az eljárást, hogy esetleg más módon az eredeti céljaikat el tudják érni. E tekintetben valóban egy kedvező és rugalmas végrehajtási díjpolitikával és díjszámítással, azt hiszem, ezeket el lehet érni.

Úgy vélem tehát, hogy e törvényjavaslat vitája során, leszámítva egy-két markánsabb ellenzéki szónoknak igazándiból a tárgykörbe nem tartozó megszólalását, azt hiszem, érdemi és valóban korrekt szakmai és politikai vita zajlik ebben a Házban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 102 2011.11.28. 1:45  101-108

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 2011. november 18-án Boldoghy Olivér, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás aktivistája közölte, hogy megkapta a pozsonyi belügyminisztérium levelét, amelyben arról tájékoztatták, hogy törölték a szlovák állampolgárok jegyzékéből, és ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált.

A Külügyminisztérium közleményében leszögezte, hogy az eljárást az Európai Unió alapértékeivel ellentétesnek tartja, és a leghatározottabban visszautasítja a szlovákiai magyarság megfélemlítését. A tárca azt is közölte, hogy minden rendelkezésre álló belső, kétoldalú és nemzetközi jogi lépést támogatni kíván annak érdekében, hogy a jogfosztott személyek visszakaphassák a jogukat arra, hogy a szülőföldjükön boldogulhassanak, továbbá a diszkriminatív jogszabályt ne érvényesítsék és a demokratikus jogelveknek megfelelően módosítsák. Ugyanakkor Boldoghy Olivér szlovák állampolgárságától történő megfosztását elítélte az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága is.

Tisztelt Miniszter Úr! Tekintettel arra, hogy a szlovák alkotmány 5. cikkelyének (2) bekezdése szerint senki - senki! - nem fosztható meg szlovák állampolgárságától akarata ellenére, valamint arra, hogy a magyar állampolgársági törvény nem tartalmaz semmilyen etnikai megkülönböztetést, hiszen a magyar állampolgárság nem nemzetiségi alapon szerezhető meg, hanem azáltal, ha valaki felmenői Magyarország állampolgárai voltak, kérem miniszter úr szíves tájékoztatását arról, hogy Magyarország külhoni magyarok iránti alkotmányos kötelezettségéből fakadóan mit tehet a kormány, mit tehet annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarokat ne érje hátrányos megkülönböztetés magyar állampolgárságuk miatt.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 106 2011.11.28. 0:50  101-108

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre is, hogy bár itt szlovák alkotmányügyi és szlovák jogi kérdésekről beszéltünk, de a közelgő választások akár a környező országokban, Szerbia, Horvátország esetében is felerősítheti, egyfajta kampány részévé teheti a határon túli magyarokkal szembeni demonstratív intézkedéseket, cselekedetek sorát. Ezért is fontos ez az eset. Ezért is fontosnak ítéltem meg, hogy ebben a körben erre felhívjam a figyelmet és kérdést intézzek miniszter úrhoz, hiszen ezek nem elszigetelt esetek, hanem a jövőben számolni kell esetleg más hasonló jellegű problémával is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 88 2011.12.02. 0:33  1-390

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már ennek a jobb érzésű törvénynek a vitájában nem beszélünk másról, mint bizonyos listákról, hadd kérdezzem meg akár Molnár Oszkárt, akár Novák Elődöt, a Jobbik honnan tudja az én magántelefonszámomat, és küld rendszeresen a Jobbik belső rendezvényeire meghívót. Tessék már nekem megmondani!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 90 2011.12.06. 1:28  23-203

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök és nagy tanulság számomra, hogy Veres miniszter úr az imént elsorolta azokat az aggályait, amelyeket elmondott. Milyen kár, hogy ehhez az ellenzéki létbe szorulása szükségeltetik, hiszen az elmúlt két kormányzati ciklusban is, valahányszor, amikor a bizottságban a költségvetést tárgyaltuk, mindahányszor nemcsak az volt a gond, hogy a bizottság ellenzéki és kormánypárti tagjai nem igazán tudtak megfelelő időt szakítani a tanulmányozásra, hiszen későn kaptuk meg, hanem ráadásul, ha Veres miniszter úr figyelmesen visszalapozza a Állami Számvevőszék jelentéseit, az elmúlt 8 esztendőben folyamatosan az volt az ÁSZ véleménye, hogy tulajdonképpen a költségvetéssel párhuzamosan kellett nekik véleményezni, sokszor úgy, hogy azok az anyagok, azok az elemek készen sem voltak, amelyek a költségvetéshez lettek volna szükségesek.

Ha előszedi Veres miniszter úr - én a külügyi bizottságban voltam - az elmúlt 8 év valamennyi külügyi bizottsági ülését, Flexi Márta, akkori államtitkár asszony szintén széttárta a kezét, amikor még ennél vadabb forint- és euróárfolyamon volt tervezve a külügyi költségvetés. A figyelmébe ajánlom, nézze már meg, hogy az ön pénzügyminisztersége alatt milyen árfolyamon voltak tervezve a költségvetések.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 404 2011.12.14. 17:40  401-409

DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, akik e középkései órában is kitartanak! Sajnálom, hogy ilyen későn került idő ennek a két törvényjavaslatnak a megvitatására, hiszen a törvényjavaslatok, a T/5002. és T/5003. számú törvényjavaslatokról beszélek, a törvényjavaslatok általánosságban véve csaknem a két évtizeddel ezelőtt kialakított közszolgálati rendszerünk megújítását szolgálják. Ennek az az alapvető indoka, hogy az 1992-ben elfogadott köztisztviselői törvény gyakori, és önök is tudják, a gyakorisággal együtt adva van, hogy sokszor egymással ellentétes irányú módosítások következményei okán jelentősen meggyengült a közszolgálati rendszer belső koherenciája, és viszonylag gyorsan erodálódtak a karrierrendszer alapvető értékei.

A törvényjavaslat éppen ezért abba a folyamatba illeszkedik bele, amelynek célja az új életpályamodellek kialakítása, ennek azonban előfeltétele, méghozzá alapos érvek okán is, hogy a közigazgatásban dolgozók élvezzék a társadalom megbecsülését, azáltal, hogy feladatukat korszerű szakmai ismeretek birtokában végezhessék, törvényesen, hatékonyan, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul szolgálva láthassák el.

Nos, a törvényjavaslat előre meghatározott fejlesztési célokat és irányokat követ, annak köszönhetően, hogy a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program kiemelt területként határozza meg a köztisztviselői kar megújítását. Ez olyan alapvető érdek, különösen a most zajló, a napokban zajló, az elmúlt hónapokban zajló nagy nemzetközi kihívások okán is, ami mindenképpen szükségessé teszi ennek a karnak a stabilitását, tervezhetőségét. Az ez alapján készült kormányzati személyzeti stratégia jelölte ki azokat a hosszú távú célokat és irányokat, amelyek végrehajtási eszköze a most elkészült törvényjavaslat is.

Két fő célkitűzésről beszélhetünk. Egyfelől elősegíti a kormány-tisztviselői, köztisztviselői, valamint a hivatásos rendvédelmi és hivatásos katonai illetmények összehangolását, másfelől nézve megteremti a tisztviselői életpálya megújításához szükséges feltételeket. Lényeges és alapkérdés itt az átjárhatóság megteremtése. Itt a közszolgálati életpályák összehangolásáról, egymásba hangolásáról szól, és azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak ezek az életutak, hanem az átjárhatóság megteremtésével és a közös keretek kiépítésével szélesebb karrierlehetőségek táruljanak a tágabb értelemben vett közszolgálatban dolgozók előtt. Így a karrier nemcsak egyirányú előmenetelt jelent számukra, hanem az életutak közötti váltást biztosítva, a közszolgálat más területén történő elhelyezkedés lehetőségét is, szélesebb perspektívát, nagyobb lehetőséget mindenki számára.

A hivatások közötti átjárhatóság, a többi jogállási törvény megfelelő módosításával együtt a kormánytisztviselők, rendőrök, katonák, vám- és pénzügyőrök területén és több hivatásos állománynál dolgozóknál, az önkormányzatoknál és más autonóm szervezeteknél a köztisztviselők számára tágítja a karrierlehetőségeket. Ennek érdekében a hivatásos állományból a közigazgatási szerveknél elhelyezkedni kívánók számos könnyítési lehetőséget kapnak, így például bizonyos feltételekkel mentesülnek a képesítési feltételek, a próbaidő kitöltése alól, a közigazgatási gyakorlati évekbe be kell számítani a hivatásos szolgálati jogviszonyban szerzett gyakorlatot, sőt szolgálati jogviszonyban szerzett gyakorlatnak minősül a közigazgatási tapasztalat is.

Nem e törvényjavaslatban szerepel, de azt hiszem, itt fontos kiemelni, hogy az átjárhatóságra is figyelemmel kerül sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezetének, képzésének kialakítására, továbbá az egyes hivatások vizsgarendszerének összehangolására is. Ez is azt mutatja, hogy egy nagy ívű, előre és jól továbbgondolt rendszerről van szó.

A tisztviselői életpálya megújítása alapvetően érdeke az abban résztvevőknek is, számunkra, egyszerű állampolgárok számára is. Nos, ennek a tisztviselői életpályának a megújítását szolgálja a szabályozási rendszer egységesítése, a személyzeti igazgatás fejlesztése és természetesen a jogviszony egyes elemeinek átalakítása is a fenti célok megvalósítása érdekében. A szabályozási rendszer egységesítése esetében a törvényjavaslat jelentősen átalakítja a közszolgálati szabályozás struktúráját, belső szerkezetét, és az eddig széttöredezett, a belső koherenciát nagyrészt elvesztő közszolgálati szabályozás egységesítésére kerül sor, jelentősen egyszerűsítve ezzel a jogalkalmazó szervek munkáját.

(21.50)

Így például a szociális partnerek régóta hangoztatott kívánságának is eleget téve a törvényjavaslatba beépülnek az új munka törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára irányuló szabályai. Ez természetesen nem mechanikusan, szóról szóra mindent átvéve történik, hanem a közigazgatás speciális igényeinek, speciális feladatainak figyelembevételével.

Megszűnik a polgári törvénykönyv háttérjogszabály funkciója is, s a javaslat világosan kijelöli a közszolgálatban szabályosnak nem tekinthető más foglalkoztatási formák, mint például a munkaszerződés alkalmazásának a kereteit is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat fő szabályként mondja ki, hogy a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladat ellátására kizárólag kormányzati szolgálati, illetőleg közszolgálati jogviszony létesíthető.

Nos, ezek a változások mind az egységesítés irányába hatnak, és egyúttal azt is nyomatékkal kifejezik, hogy a kinevezéssel mint közjogi aktussal létrejövő kormányzati szolgálati, illetőleg közszolgálati jogviszony alapvetően különbözik a felek közötti megállapodásra épülő jogviszonyoktól, amelynek keretében a tisztviselő nem egy egyszerű munkát végez, hanem a jogszabályok által meghatározott, kötött feltételek mellett, a köz érdekében és a köz javára szolgálatot teljesít. Ez talán a leginkább elhatárolható, és talán a népességünk nagy részében könnyen megemészthető különbség is. Azt hiszem, hogy ennek a kihangsúlyozása a jövőben a nagyobb megbecsülés irányába is fog hatni.

Ezek tehát egyrészt a megbecsülés, a stabil életpálya mellett az egységesítés irányába is hatnak, és egyúttal azt is kifejezik, hogy ez az új szabályozás ez mellett egyfajta indokolt differenciálás szempontjait is figyelembe veszi oly módon, hogy a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályokat tekinti elsődlegesnek, és ezekhez képest határozza meg külön fejezetben a helyi önkormányzatoknál és az egyéb autonóm szervezeteknél foglalkoztatott köztisztviselőkre alkalmazandó eltérő szabályokat.

A törvényjavaslat a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek kormányzati szolgálati jogviszonyára, továbbá az autonóm szervezeteknél, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalánál, a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságán, illetőleg a helyi önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban álló szakmai vezetők, kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a köztisztviselők és közszolgálati ügykezelők állnak. Ez az elhatárolás, csoportosítás is a tisztánlátást szolgálja.

A rendőrségnél, a büntetés-végrehajtásnál és a katasztrófavédelem szerveinél foglalkoztatott kormánytisztviselőkre szintén e törvény szabályait kell alkalmazni. Emellett a szakmai állami vezetők, így a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a jegyző jogállása is az új törvényben kerül szabályozásra.

A törvényjavaslat külön része tartalmazza a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalók jogállására vonatkozó eltérő szabályokat is. A személyzeti igazgatás esetében közszolgálati rendszerünk belső egyensúlya részben a stratégiai gondolkodás, valamint a karrierértékek következetes érvényesítésének hiánya miatt bomlott meg. Erre tekintettel ez a törvényjavaslat külön rendelkezik a közszolgálati személyzeti igazgatással kapcsolatos feladatokról, a közigazgatási személyzeti politika irányainak és elveinek meghatározásáról, a személyzeti politikai döntések meghozatalához szükséges statisztikai adatok rendszerezett gyűjtéséről, valamint felhasználásáról is, a továbbképzési rendszer irányításáról, továbbá a közszolgálati jogszabályok végrehajtásának ellenőrzéséről. Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy meggyőződésünk lehet, hogy ezek a változások egy érdemi rendszerirányítás kialakításához fognak vezetni.

Átalakul, és államtitkár úr jelezte is, a személyzeti igazgatás mellett az érdekegyeztetés rendszere is. Ennek leglényegesebb elemeként a törvényjavaslat a magyar kormány-tisztviselői kar létrehozásáról rendelkezik. Szakmai berkekben vita folyt arról, hogy ez egy klasszikus kar, avagy egy klasszikus kamarai feltételekkel bíró szervezet. Úgy vélem, hogy a jogszabálytervezet kellő mértékben és kellő pontossággal eligazít bennünket ebben a kérdésben.

A kar létrehozásának kiemelt célja, hogy olyan közös értékalapú, egységes hivatásrend kialakítására kerüljön sor, amely hozzájárul a közigazgatás működése iránti állampolgári bizalom megerősödéséhez. Ennek érdekében a kar által ellátott érdekképviselet tágabb értelemben és tágabb tevékenységi kört fed le, mint az érdekvédelem. És talán az előbb említett fél mondatomra is magyarázat ez a megfelelés.

A teljes közigazgatás szakmai törekvéseit kell és hivatott ez előmozdítani. Tevékenységének a célja az együttműködés és az érdekkiegyenlítés a nemzeti érdekekkel összhangban. A törvényjavaslat ennek figyelembevételével határozza meg a kar feladatát, amely a kormány-tisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az érdekképviselet, a kormány-tisztviselői kar tekintélyének védelme, konzultáció a kormánytisztviselők foglalkoztatása és hivatásgyakorlása feltételeit befolyásoló jogszabályok megalkotásában, etikai eljárás lefolytatása, díj alapítása, szakmai konferenciák szervezése, valamint tagjai számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatások nyújtása. Az említett, tulajdonképpen komplex célok megvalósítása érdekében a tagság valamennyi kormánytisztviselő számára kötelező, a kormány-tisztviselői jogviszony feltétele.

Külön szeretném itt hangsúlyozni, hogy a kar létrehozása mellett megőrzésre kerül a központi és helyi szinteken egyaránt a szociális partnerekkel való érdekegyeztetés is. Tehát nem helyette, hanem ez mellett történik ez az érdekegyeztetés, és itt is lesznek természetesen ehhez kapcsolódóan változások. Ezek közül kiemelkedik, hogy a központi érdekegyeztetés eddigi két fóruma egységesítésre kerül, és közszolgálati érdekegyeztető fórum néven működik a közigazgatási szervek, valamint a közszolgálati tisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelő megállapodások kialakítása céljából.

A törvényjavaslat nem eredményezi a szakszervezeti jogok csorbulását, különösen figyelemmel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO alábbi egyezményében foglaltakban, és itt most eltekintenék a 136-os egyezmény, illetve a 154-es egyezmény citálásától, mindenesetre úgy vélem, hogy az ebben foglaltakkal valóban párhuzamos, és megfelelő módon van a törvényjavaslatban ez szerepeltetve.

Természetesen az életpálya-megújítás érdekében változik a jogviszony néhány tartalmi eleme is, átalakul a teljesítményértékelés rendszere. Nagyon fontos, hogy a karriermenedzselési rendszer kialakításra kerüljön, amelyben az erőforrás-tervezési, a személyzetfejlesztési és -ösztönzési módszerek együttesen, egymással koherens kapcsolatban állva kerülnek alkalmazásra. Ezek együttesen biztosítják majd, hogy a jobb teljesítmény elismerése a karrier kibontakozásán keresztül magasabb díjazásban fejeződjön ki.

Fejlesztésközpontú egyéni teljesítményértékelésben a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúllyal kell megjeleníteni a munkamagatartás, a hozzáállás jövőbe mutató értékelését. Azt hiszem, hogy ez egy olyan példamutató szándék ebben a javaslatban, amit nemcsak itt, hanem az élet más területén, a munka világának más területén is hasznos lenne minél gyorsabban bevezetni.

A rugalmasság érdekében megszűnik az ügykezelők illetménytáblája, a továbbiakban a munkáltató garantált bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosának körüli mértékben meghatározott felső korlát keretei között állapítja meg az illetmény összegét, figyelembe véve a szolgálatban eltöltött időt is. Azt hiszem, hogy ez szintén egy előremutató és megfelelő életutat biztosító rendszerré válik.

A munkaköri pótlék bevezetésének lehetősége lépést tesz a munkaköralapú rendszerre való áttérés irányába. A munkaköri pótlék bevezetésére a javaslat szerint 2012. július 1-jétől kerülne sor.

A törvényjavaslat rögzíti a kormány-tisztviselői hivatásetikai alapelveket és kötelezettségeket. Azt hiszem, ezt nem lehet elég hangsúllyal kiemelni, hiszen minden közszolgálatot ellátó tisztviselőtől elvárható a hűség és elkötelezettség, a nemzeti érdekek előnyben részesítése, az igazságos és méltányos jogszolgáltatás, méltóság és tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a felelősségtudat és szakszerűség, az együttműködés, az intézkedések megtételére irányuló arányosság és védelem.

A vezetőkkel szemben támasztott további alapelvek a példamutatás, a szakmai szempontok érvényesítése, a számonkérési kötelezettség. Úgy vélem, hogy ezek az értékek, ezek az alapértékek elősegítik azt, hogy egy olyan kar alakuljon ki, amelyikre méltán büszkék lehetünk.

(22.00)

A T/5003. törvényjavaslat közpolitikai célja valóban az, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti rendelkezéseket megalkossa. Hihetetlen sok és árnyalt módon kerülhet erre sor, hiszen az államtitkár úr is felsorolta azokat a törvényeket, amelyek egy jelentős módosításon esnek keresztül. Azt hiszem, hogy ez egy hihetetlen nagy feladat, aminek a megoldása külön dicséretet érdemel.

Fontosnak tartanám még kiemelni a törvényjavaslat kapcsolatát, viszonyát a kormányprogramhoz. Ennek érdekében hadd idézzek a nemzeti együttműködés programjából: "Fontos, hogy a társadalom tagjai felelős és megbízható partnerként tekintsenek az államra. Mára a közhatalom működése alapjaiban nélkülözi a kiszámíthatóságot és a stabilitást.

A szétzilált és leépített közigazgatás nemcsak a mindennapi lét kerékkötője, de a gazdasági fellendülés akadálya is, ma mind a piaci szereplőknek, mind az állampolgároknak csak terhet jelent, nem segítséget. Újra kell építeni az államot, ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának és annak, hogy visszaadjuk a közigazgatás rangját. Csak így teremthető meg az erős és hatékony állam, amely a társadalom bizalmából képes újra megerősíteni a demokrácia alapintézményeit és a jogállamiság értékrendjét."

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a nemzeti együttműködés programja kellőképpen kijelölte azokat az irányokat, ami a két előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán előttünk kell hogy lebegjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 221 2012.02.27. 11:58  210-266

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam Kovács Tibor korábbi hozzászólását, és valóban egy sajátos szemüvegen keresztül látta az egész Malév problematikáját. Én úgy éreztem ebből a javaslatból, hogy tulajdonképpen igazából a Malév egész hosszú halálának oka kizárólagosan a Fideszre, a korábbi Fidesz-kormányra terhelhető, és ellentétben minden más feltételezéssel, csakis ez a kormány tehet mindenről.

Azt hiszem, hogy akkor vagyunk korrektek, ha azért elismerjük, hogy a nagy jogelődök azért az önök oldaláról is tettek nagy szolgálatot a hazai repülés oltárán, jelesül amikor Szamuely Tibor Kun Bélát elvitte Moszkvába - sajnos haza is hozta. (Babák Mihály tapsol.)

Korábban a MÁV ügyeiben tartott eseti vizsgálóbizottság tagjaként valóban láttam nagyon sok olyan kérdést, amit képviselőtársaim is feszegettek a MÁV esetében. Azt hiszem, hogy kísértetiesen nehéz és ugyanazokkal a problémákkal fogunk találkozni itt a Malév-vizsgálóbizottság esetében is, mint korábban a MÁV ügyeiben. Hiszen az akkori - és ne tagadjuk, az MSZP-SZDSZ-kormányok által kinevezett - MÁV-vezérkar meghallgatásán nagyjából két mondat zengett vissza és ismétlődött, nem olyan érces hangon, mint képviselőtársam az előbb mondta. Jelesül a két mondat a "nem tudom", "nem emlékszem", "nem én felelek érte" körben hangzott el.

És valóban, ennek a bizottságnak sokkal több és mélyebb kérdéskört kellene megvizsgálni, mint ami akár Budai úr expozéjában, akár a Malév örökségéről szóló Fehér könyvben szerepel. Hiszen ebben az anyagban található és többen is említették már Váradi úrnak, a korábbi vezérigazgatónak a ténykedését: kétségtelen tény, hogy 1990 és 2011 között majd' húsz vezér között oszlik meg az a felelősség, aminek a vége a légitársaság működésének ellehetetlenülése lett.

Azt hiszem, hogy talán mégsem azzal kellene kezdeni a vizsgálóbizottságot, hogy mi lesz a Malév utáni űrben, hanem pontosan azt a felelősséget kell nyomon követni, hogy milyen lépések történtek. És e tekintetben valóban nagyon izgalmas kérdés, és azt hiszem, jobban körül kell járni az egész flotta problematikáját.

Elhangzott az újságok szintjén is, az anyagban is található az a furcsa egybeesés, hogy miközben Váradi úr egy sajátos járatstruktúrát alakított ki a Malévben a hosszú távú és a későbbiekben kiderült jelentős adósságot, jelentős veszteséget termelő tengerentúli járatok beindításával: olyan flottastruktúrát alakított ki, ami az új generációs, 737-es Boeingok bevezetésével jelentős, azt hiszem, már akkor a cég anyagi erejét meghaladó, jelentős invesztícióba lökte, sodorta az általa vezetett légitársaságot. Nem mondom, ezek a 737-es gépek, az NG-k abban az időben meglehetősen magas áron voltak forgalomban, új típusú gépről volt szó, és azért rögtön egy 18 darabos megrendelés őszintén szólva az akkori európai piacon meglehetősen merész és nagy lépésnek számított.

Az, hogy ennek a következtében aztán kis idő múlva Váradi úr ugyanettől a lízingcégtől szerezte be a saját légitársaságának a repülőgépeit, ezt is célszerű majd megnézni, hogy milyen összefüggések lehetnek adott esetben ugyanazon személy által egy üzleti tudás birtokában és egy meglehetősen vastag megrendelés után egy saját légitársaság alapításában.

Ugyancsak érdemes vizsgálni a bizottságnak a flotta problematikájában azt a kérdést, hogy vajon kit és milyen felelősség terhel abban, hogy a lízingszerződések részletszabályaiban olyan kötelezettségek kerültek meghatározásra, ami a lízingelt repülőgépek új állapotban történő visszaadása mellett olyan döntéseket hoztak a társaságnál - gondolok a Focker repülőgépek lízingelésére -, hogy a maradványértéken történő megvásárlás töredéke lett volna annak a költségnek, mint amennyit a Malév által használt Focker gépek visszaadás előtti felújítása, nagyjavítása és komfortosítása okozott.

Milyen gazdasági lépések indokolták azt, hogy tulajdonképpen a lízingcéget hoztuk sokkal nyerőbb helyzetbe, mint ha ezeket a gépeket saját magunk folyamatosan javítva repültettük volna ki a repülőket?

(19.10)

Nagyon érdekes volt aztán természetesen ennek a flottának a Bombardier-gépek megszerzése is, és mindhárom típusnál - meg az Embraer típusnál is - az az összefüggés, hogy vajon a repülőgépek lízingelése volt-e a legfontosabb, tehát a lízingcégekkel történő gazdasági együttműködés nyereségessége volt a legfontosabb, vagy valóban egy korrekt flottakoncepció alapján, egy hosszú távú üzleti koncepció alapján történtek ezek a típusváltások. Úgy tűnik, hogy bármilyen típust sikerült a Malévhez behozni - és most nem a repülőgépek műszaki alkalmasságáról beszélek -, úgy tűnik, ezekkel a típusokkal mindig rosszabbul járt gazdaságilag a Malév, mintha egy egységes flottát üzemeltetett volna.

A másik érdekes és izgalmas kérdés a Malév vagyonának a kiárusítása. Talán a szocialista képviselők is emlékeznek arra, hogy a Malév gazdasági helyzete a 2000-es évek elejétől fogva folyamatosan vissza-visszatérő probléma volt, jelesül a vállalhatatlan, az államilag már-már elviselhetetlenül nagy veszteség, amit a Malév évről évre termelt. Nagyon szép volt az a könyveléstechnikai trükk, amit a 2005-2006. esztendőkben az akkori Malév-vezetés produkált; jelesül az óriási hiányt folyamatosan a Malév vagyonának kiárusításával, bizonyos tevékenységi körök privatizációjával érte el.

Ennek a legszebb példája, amikor 2005-ben az üzemanyag-kiszolgálási üzletág került eladásra, és ennél a jelentős, 5 milliárd forint készpénzért, illetve 2,5 milliárd forint tartozás leírása fejében történő eladásnál a Malév üzleti könyvelése ebben az esztendőben szinte nullára jött ki. Igen ám, csak ha majd a bizottság vizsgálni fogja ezeket a szerződéseket, és Budai államtitkár úr is majd különös figyelemmel fog erre a szerződési háttérre figyelni, akkor meg fogjuk látni azt, hogy miközben az üzemanyag-kiszolgálási üzletág értékesítésre került, jó néhány, az üzemanyag-üzletágat terhelő kötelezettség, jelesül az üzemanyag-berendezések, a tartályok felülvizsgálata, felújítási költsége, kötelezettsége, különféle hatósági eljárási díjak - miután átadásra került és eladásra került az üzletág - mégis a Malévet terhelték. Meg kell nézni ezeket a számlákat, ugyanis ez azt jelenti, hogy az 5 milliárd forint készpénz, illetőleg a 2,6 milliárd forint tartozás elengedése nem annyit ért, szinte az új tulajdonos helyett a Malév újította fel a teljes üzemanyag-ellátó parkot, ami azért egy ilyen gazdasági állapotban lévő társaságnál bizony-bizony jelentős hátránnyal járt.

Valamint nagyon fontosak a heathrow-i slot eladásának a körülményei, hiszen gondoljunk bele, hogy a Malév üzleti erejét a frekventált repülőterekre történő leszállás lehetősége biztosította. Azt is meg kell nézni, ha már Heathrow-nál járunk, hogy az Abramovics-időszakban vajon hogyan változott meg a moszkvai leszálló-repülőterek iránya. Vnukovo és Domogyedovo váltása vajon milyen üzleti érdekeket szolgált? Merthogy nem a Malév érdekeit, az minden bizonnyal egyértelmű. Azt is meg kell vizsgálni, hogy ebben az időszakban azok az orosz célállomások, amelyek felmerültek a Malév menetrendjében, és - hát, hogy is mondjam csak - meglehetősen szellős járatok voltak egy beazonosítatlan orosz üzletemberrel és csapatával, vajon milyen tulajdonosi érdekeket szolgáltak.

Ezek a kérdések és ezek következményei legalább annyira fontosak, mint a nagy, általános kérdések. Hiszen ezekben a vagyonvesztéses lépésekben bizony-bizony így olvadt el a Malév vagyona, és azt hiszem, hogy ellentétben a szocialista állásponttal, ennek a folyamatos leépülésnek az okait kell elsősorban feltárni, és ennek a folyamatos leépülésnek a felelősségét kell megtalálni.

Nagyon remélem, hogy kicsit nagyobb szerencsével fogunk járni, mint a korábbi vizsgálóbizottság esetén, de mindenesetre szörnyű volt azt hallgatni, hogy a MÁV esetében az akkori felelős vezetők milyen felelőtlenül nyilatkoztak a vizsgálóbizottság előtt. Nagyon bízom abban, hogy legalább egy-két volt korábbi Malév-vezető megpróbálja majd megértetni a bizottsággal, hogy mi volt az oka azoknak a felelőtlen és sok esetben kitapinthatóan más érdekeket szolgáló szerződéseknek, szerződési feltételeknek, amelyekkel lépten-nyomon találkozhat az ember.

Természetesen ezek a tulajdonosi szerkezeti változások is nagyon izgalmasak, azt is érdemes lenne megnézni, hogy azok a bizonyos magántulajdonosok, amelyek az AirBridge Zrt. mögött húzódnak, vajon valóban milyen módon vettek részt a Malév kiárusításában, milyen módon vettek részt a Malév kifosztásában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 22 2012.04.11. 5:15  19-51

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Valóban egy nagyon izgalmas, és államtitkár asszony szavaival élve egy gyönyörűséges szakaszához ért a jogalkotási folyamat, és valóban egy nagy múltú, sokszor szerepet cserélő, sokszor szerepet bővítő jogi intézmény történetének egy új szakaszához értünk.

(10.10)

Hiszen ha Csizmadia Andor professzor úr emlékének adózunk - néhány, itt a teremben is jelen lévő jogász kollégám talán emlékszik még az ő munkásságára, illetőleg jogtörténeti írásaira -, ő is jelezte azt, hogy egy nagyon érdekes, és talán az egész közigazgatásban az egyetlen igazán emberközpontú és a polgárok, az állampolgárok javát szolgáló rendszer kerül itt most megvitatásra.

Ha hinni lehet a forrásoknak, 1232-ben jöttek létre a járások, aminek ugye az volt az önszerveződésben a meghatározó eleme, hogy egy napon belül lovon be lehessen járni - az akkori legkorszerűbb közlekedési eszközzel - ezt a területet, és valóban az ott élők érdekében a közigazgatás, az állam el tudja látni azokat a feladatokat, amelyeket a közösség ráruházott. Ennyiben más a szerepe egy megyei jellegű szervezésnek, hiszen ott tulajdonképpen a hatalom dominált, a felső hatalom erejét és potenciálját kellett bemutatni. A járások mindig is az itt élő, a járások területén élő emberek, személyek érdekeit, feladatait, mindennapi életében előforduló gondjait próbálták megoldani.

Érdekes a járások számának az alakulása is, hiszen Magyarország jelenlegi területén 1945-ben 140 járás volt, aztán 1950-től durván 150 járásra növekedett ezeknek a száma, és amikor 1983. december 31-én megszűnt a járási rendszer Magyarországon, akkor 83 járás működött. Ehhez képest ez a 160-170 járás visszatér ahhoz az emberléptékű elemhez, ami az elmúlt időszakban hiányzott.

Jómagam 22 éve vagyok önkormányzati képviselőként érintett a közigazgatásban, és valóban ez az elem mindig is hiányzott, de alapvetően úgy látom - és azt hiszem, a képviselőtársaim talán igazat adnak ebben -, hogy a reformok szele is elkerülte ezt a járási részt. Talán a kisebbségi vélemény előadója is majd megerősíti azt, hogy számtalan közigazgatási reformkezdeményezés zajlott az elmúlt 20-22 évben, számtalan olyan elem merült fel a települési önkormányzatoktól a megyék szerepén át, aminek a kérdését, őszintén szólva, csak részben sikerült az elmúlt kormányoknak megoldania.

A közigazgatás újjászervezése vagy reformja - és itt a "reform" szó, azt hiszem, méltán használható - a választópolgárok részére leginkább itt a járási szervezeti egységben, járási szervezeti rendszerben fog megvalósulni, hiszen láthatjuk, hogy az 1971. évi I. törvény, a harmadik tanácstörvény ugyan megszüntette a járási tanácsokat, járási hivatalokat hozott létre, és egyfajta átgondolása volt már, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzati feladat- és hatáskörök, illetőleg a hatósági feladatok szétválasztása csak akkor valósulhat meg, ha ennek a hatósági elemét a járásokhoz telepítjük. Ez volt a gondja, és ezt a hiányzó elemet próbálták az önkormányzatok megoldani akár társulási szervezeti egységben, akár a körjegyzőség tekintetében.

A bizottság úgy látja, hogy az előttünk fekvő és tárgyalandó T/6590. számú törvényjavaslat, amelyik a járások kialakításáról, valamint egyes, ezzel összefüggő törvények módosításáról szól, egyfajta keretet, alapköveket tesz le, és nyilván a részletekben, a megvalósítás részleteiben pedig további munkát igényel. A bizottság jelentős többséggel támogatta, különös tekintettel az általános indoklásban meghatározott célokkal történő egyetértés okán is.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmét a képviselőtársaimnak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 183 2012.05.14. 1:43  182-185

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Választókörzetemben, illetőleg lakhelyemen, Siófokon és annak környékén, a Balaton partján, de az egész balatoni régióban megszűnt az eddigi években kötelezően elvégzett munka, mint a vasúti pályák és a környezetük gyom- és hulladékmentesítése, a csapadékvíz-elvezetők és -befolyók rendbetétele, valamint a szokásos parttisztítás, tehát a Balaton-part tisztítása, a szemét eltakarítása.

A közmunkaprogramban történő elvégzést az országos közmunkaprogramban jelenleg nem alkalmazhatjuk. A Somogy megyei Balaton-parti települési önkormányzatok konzorciuma nem kapott támogatást a közmunkaprogramra sajátos szervezeti egységként, ezért jelenleg egyetlenegy közmunkás sem tudja a Balaton déli partját takarítani; nem kell hangsúlyoznom, hogy ennek a hiánya milyen turisztikai problémákat vet fel. Hamarosan kezdődik a szezon, jönnek a pihenni, nyaralni vágyók, akik nem egy szemétdombon szeretnék a szabadságukat eltölteni.

A kérdésem az lenne, államtitkár úr, hogy mikor számíthatunk az országos közfoglalkoztatás támogatására ebben a speciális, kifejezetten Balaton-parti, ám az egész ország turizmusát nagyon jelentősen foglalkoztató, nagyon jelentősen emelő programban. Mikor kezdhetik el a közmunkások a Balaton déli partjának tisztába tételét?

A kérdésemet az is aktuálissá teszi, hiszen az elmúlt hétvégén olyan jelentős vihar volt a Balaton partján, hogy jelenleg a déli parton nádtorzsaléktól és a kövekhez csapódó halak tetemeitől borított a part. Ezt egyetlenegy önkormányzat sem tudja önerőből elvégezni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 44 2012.05.29. 1:04  39-44

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt időben így felgyorsultak az események, és talán van lehetőség arra, van némi remény arra, hogy az eddigiekkel ellentétben a holnap kezdődő bírósági tárgyalássorozat hamarosan eredménnyel jár.

Ne legyünk azonban felkészületlenek arra az esetre sem, ha a bolíviai hatóságok az eddigi ütemben, az eddigi nagyvonalú jogszabály-értelmezés alapján járnak el. Ezért a válasz elfogadása mellett javasolom államtitkár úrnak, hogy vegye igénybe, illetve felajánljuk az IPU lehetőségeit, amit az IPU elnöksége, illetőleg a Magyar Országgyűlés mint az IPU tagja ebben az esetben is fel tud vállalni, és talán segítséget tud ezen a szinten is nyújtani ahhoz, hogy honfitársunk, Tóásó Előd mielőbb a szabad világba érkezzen vissza.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 244-248 2012.05.30. 15:58  211-375

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban azon túl, hogy megtudtuk, hogy Apáti képviselőtársunk már nem szűz (Dr. Apáti István: Erre mérget vehetsz!), és Kolber képviselőtársunk pedig aggódik (Dr. Apáti István: Jól van, ez tetszik!), szinte valamennyi képviselőtársam érintette két olyan kérdését, két olyan területét az új Btk.-nak, ami valóban egy izgalmas kérdés, sok esetben sok évtizedes polémia előzte meg, és most is ezekről vitatkozunk.

Én erről a két területről kívánom a tervezett magyar szabályozást, illetőleg ehhez kapcsolódóan az európai államokban bevett szabályozást összevetni, és néhány kérdésre, néhány aggodalomra talán közös, megnyugtató választ találni, vagy legalábbis elgondolkozni azon, hogy Európában más jogállamokban milyen módon szabályozzák a kérdést.

Az első kérdés, ami valóban izgalmas, és szintén nagyon-nagyon hosszú időre vetítődik vissza, a büntethetőségi korhatár kérdése. A hatályos büntető törvénykönyv szerint nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be. Az új törvénytervezet a büntethetőségi korhatárt bizonyos bűncselekmények esetén - és itt valóban a vitában felemlítésre került a szándékos emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, életveszélyt vagy halált okozó testi sértésen túl még olyan vagyon elleni bűncselekmények kérdése is, amit érdemes átgondolnunk, és érdemes a vitához kapcsolódóan módosító indítványokkal talán megerősítve átgondolni - ezt az elkövetési csokrot 12 évre szállítja le.

A büntethetőség ilyen esetekben a belátási képesség vizsgálatához kötött, és valóban egy izgalmas kérdés, hogy mennyire okszerű a belátási képesség vizsgálata vagy sem. Ezen valóban vitatkozhatunk. Sokfajta megoldást találunk az európai büntetőjogban; az elkövetővel szemben büntetés nem alkalmazható, a legsúlyosabb szankció, amit ilyen korú személlyel alkalmazni lehet, a javítóintézeti nevelés. Itt valóban egy újabb kérdés merül fel, hogy egy erős visszavágás, vagy pedig valóban a személyiség, a kisebb mértékben csorbult személyiség és a társadalmi normák tisztelete iránti folyamatos nevelés vagy neveléskísérlet az, ami fontos ebben az esetben.

Ha Európában körülnézünk, látjuk, hogy a büntethetőségi korhatár meglehetősen széles spektrumban található, hiszen 7 éves kortól 16-17 éves korig terjed. Az angolszász jogra jellemző kemény és szigorú szabályozás e téren nyomon követhető, hiszen Írországban található a 7 éves korhatár, az Egyesült Királyságban 10 év az a korhatár. De mielőtt még valamiféle furcsa dickensi sötétségbe burkolnánk a szigetország jogalkotóit, azért azt is meg kell említeni, hogy például Svájcban vagy Norvégiában is a 10. életévüket betöltött elkövetők már büntethetők bizonyos korlátok mellett.

Az alacsony büntethetőségi korhatárt alkalmazó büntetőjogi rendszerek mindenütt komplexen vizsgálják az elkövető személyiségét, és ennek függvényében mondják ki a büntethetőség fennállását. Úgy vélem, hogy a magyar kísérlet is ebbe a sorba tagozódik, és nemcsak azokat az európai normákat, hanem az európai gyakorlat által megerősített módokat vesszük át, ami szerintem alkalmas a Btk.-ban meghatározott célok elérésére.

A vizsgálatok során orvos, orvos szakértő, pszichológus állapítja meg, hogy fennáll-e a büntethetőség alapjául szolgáló belátási képesség, és tulajdonképpen ezt az elemzést, ezeknek a körülményeknek a mérlegelését veszi át a magyar büntetőjog módosításának a tervezete is.

(18.00)

A második terület, ahol szintén több képviselőtársam jelezte kifogását, aggódását, továbbgondolási javaslatát, az pedig a jogos védelem kérdése. Annak idején a pécsi büntetőjogi tanszék egykori vezetőjének az oktatásában vettem részt, és ott híres volt az akkor még jogos önvédelemként használt kifejezés, amelyik az ifjú joghallgatók esetében kötelező volt, hogy az se nem jogos, se nem ön-, se nem védelem. Most érthető, hogy ez a hosszú, sok évtizedes kérdéskör egy-egy büntetőjogi törvénykönyv-módosításnál ismételten újra és újra feltör, előjön.

A hatályos magyar büntető törvénykönyv kizárja annak a büntethetőségét, akinek a cselekménye saját, illetőleg mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Ugyanakkor a jelenleg hatályban lévő büntető törvénykönyv szerint nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthetőségből lépi túl.

Ez azért izgalmas kérdés, és talán a teremben ülő kollégák is meg tudják erősíteni, mert hiszen itt arról az izgalmas kérdésről van szó, hogy a sértett kap egy pluszjogot, egy olyan jogot a törvényhozótól, amely tulajdonképpen egyfajta ítélkezési, bűnüldözői, rendvédelmi jogosultságot helyez ideiglenesen, bizonyos feltételek mellett a sértett kezébe. Nyilván ezzel csínján kell bánni, bármikor és bármelyik jogalkotói periódust vizsgáljuk, ez mindig olyan kényes kérdés volt, hogy ezzel a jogosultsággal, amit tulajdonképpen átad a törvényhozó erre az esetre, vajon milyen korlátok között, milyen mértékben, milyen lelki, pszichológiai állapotban lévő körülmények között szabad élni, és itt az arányosságtól kezdve jó néhány ilyen kérdés merül fel, amelyet az elmúlt időszakban soha nem lehetett teljesen kristálytisztán, egzakt módon meghatározni. Ez javarészt az eljárás során és végül is a bírói szakban, bírói mérlegelés körében, bírói vélemény körében kezdett testet ölteni.

Ez azért is izgalmas kérdés, hiszen most, amikor ezt az elemet, a jogos védelem kérdését tárgyaljuk, ugyancsak ez az aggodalom sütött ki Kolber képviselőtársunk szavaiból, és ugyanaz a "fontoljuk meg, vitassuk tovább" gondolat jelentkezett több képviselőtársamnál is.

A büntető törvénykönyv új tervezete a jogos védelmi helyzetet kiszélesíti, és törvényi védelmet állít fel arra, miszerint vannak esetek, amikor a jogtalan támadás oly módon történik - éjjel, fegyveresen vagy csoportosan -, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy a támadás az élete ellen irányult. A jogtalan támadás ezen körülményei megteremtik annak a lehetőségét, hogy a védekezéshez szükséges mértéket a védekező, a sértett túlléphesse.

Mind a hatályos, mind a tervezett szabályozáshoz hasonlót találunk kontinensünk több tagállamában, az Unió határain belül. Különböző mértékben és a támadottat eltérő védelemmel ellátva minden jogrendben megtalálható a jogos védelemhez való jog, valamint a támadás mértéke túllépésének a büntetlensége is. A német szabályozás szerint - és most szó szerint idézem - aki a cselekményt jogos védelmi helyzetben követi el, nem cselekszik jogellenesen. Ez egy nagyon szép és tömör megfogalmazás, miszerint a jogos védelem esetén maga a tényállásszerű magatartások büntetendőségének oka, a jogellenesség hiányzik. A rendelkezésnek tulajdonképpen egy szimbolikus jogalkotói eleme és üzenete is van, ami a védelmi jog gyakorlásának társadalmi hasznosságát igyekszik alátámasztani.

És valóban, ha belegondolunk, akkor az elmúlt időszakban a szakmai viták is ezt a társadalmi hasznosságot, illetőleg az egyéni szükségességet próbálták kiemelni, és más-más arányban, más-más irányban megerősíteni. Úgy vélem tehát, hogy ezzel a szabályozási gondolkodással, ahogy mi megközelítettük, ez elfogadható európai szemmel is.

De azért tudnunk kell, hogy a német szabályozás nem fogalmazza meg az arányosság követelményét, ehelyett a támadás elhárításához való szükségességet kívánja meg. Itt felhívom a figyelmet egy kis logikai módosításra e tekintetben, mert az arányosság kérdése - és azt hiszem, hogy itt számtalan szakmai publikáció van a bírósági ítélkezési gyakorlatnál - az egyik legnehezebben megfogható kérdés. Egy beszűkült, félelemmel teli tudatállapotban egy megtámadott részéről az arányosság egyrészről a mérlegelési lehetőség ideje és a tudatbeszűkülés okán reménytelen, másrészről pedig ehhez szükség lenne egy arányos fegyverarzenál ottlétéhez, hiszen akkor meg kell határozni, hogy mondjuk, milyen pengehosszúsághoz milyen pengehosszúságú arányosság, vagy milyen lőfegyverhez milyen lőfegyvertípus lenne arányos, ami, lássuk be, hogy egy ilyen hirtelen támadás, netalántán még éjszakai vagy csoportos támadás esetén is egy abszurd dolog lenne.

A német büntető törvénykönyv előnyben részesíti a jogos védelmi helyzetekben cselekvő személyt, így egységesen büntethetetlennek nyilvánítja azokat az elhárító magatartásokat, amelyek a szükséges mértéket túllépik ugyan, de amelyek esetében erre a támadás által kiváltott félelem, zavarodottság vagy ijedtség folytán kerül sor. Azt hiszem, hogy ezt közülünk senki nem vitatja.

A német szabályozás figyelembe veszi azt a körülményt, hogy egy előre fel nem mérhető jogtalan támadás által kiváltott pszichés állapotban lévő személy védekező magatartásának utólagos megítélése során nem életszerű azt feltételezni, hogy a tudatszűkület fokozatainak megállapítására reális esély áll fenn, és ez a körülmény semmiképpen sem róható fel jogosan a védekezőnek. Azt hiszem, hogy ez egy helyes irány, ha orvos szakértőket kérdezünk meg, akik már ilyen eljárásokban szerepeltek, ők is el fogják tudni ezt mondani, és meg tudják erősíteni.

Az osztrák törvényszöveg a jogszerű védelmi magatartás feltételének szabja az arányosság követelményét. Érdekes módon német nyelvterület, és mégis egy más hangsúlyeltolódás van benne: az arányos védekezés megkövetelését a büntető törvénykönyv által csak az az elvi előfeltevés indokolhatja, hogy bárminemű jogtalan támadás esetén az egyes jogi tárgyak homogének, következésképpen összemérhetőek. Ez a homogenitás, összemérhetőség az osztrák szabályozás pozitívumaként jelenik meg abban a tekintetben, hogy az arányosság feltételrendszerének megfelelően körülírt megfogalmazásával csak a jogos védelem álcájába bújtatott leszámolás jellegű idézőjeles önvédelmi eseteket kívánja kiszűrni a jogalkotó.

Már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy a viták során bizony felmerült az, hogy mennyire lesz életszerű, mondjuk, egy nyilvános szórakozóhelyen történő verekedés önvédelmét egy ilyen helyen történő leszámolással összehasonlítani, illetőleg eldönteni, hogy ez melyik. Ezért is izgalmas és érdekes átgondolni az osztrák szabályozás elemeit is. Amennyiben tehát a szabályozás fókuszában az elhárító magatartás gondatlan bűnösségből fakadó következményei állnak, a megtámadott terhére történő értékelések jelentős mértékben gyengítik a jogszerűen védekező állampolgár pozícióját.

Az új magyar büntető törvénykönyv ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A joggyakorlatunkban érvényesülő tételek az osztrák előírásokkal ellentétben az elhárító magatartás gondatlan következményeit az arányosság körén kívül helyezik, ezáltal biztosítva, hogy a jogtalan támadásból eredő kockázat a támadó felet terhelje. Ez a kockázatáthárítás, a kockázat áttolása a támadó, az agresszor felé, azt hiszem, mindenképpen hasznos és célszerű lesz majd ezen esetek elbírálásánál, hiszen ez az egész tényállás igazándiból egy jogtalan, intenzív, hirtelen és bizonyos esetekben különös körülmények között történő támadásból indul ki.

(18.10)

Ha az olasz jogot vizsgáljuk, akkor ez bizonyos esetekben nem kívánja meg a szükségesség, illetve az arányosság vizsgálatát de jure, a vagyon védelmében az olasz jog szerint is lehet akár életet is kioltani, azonban az olasz alkotmánybíróság egy kicsit finomít ezen az olasz büntető törvénykönyvben meghatározott relatív szabadságon, ugyanis az alkotmánybíróság értelmezése alapján mégis szükséges a vagyon védelmében történő támadás esetében egyfajta szükséges és arányos elemet feltételezni a megtámadott oldaláról.

A francia szabályozás kifejezetten a személy elleni támadások esetén teszi lehetővé a jogos védelmet. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő úr, elegendő az egyperces időmeghosszabbítás?

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, igen.

ELNÖK: Akkor folytassa!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Itt is egy eszközarányosságot kér a francia. A finn btk. az elhárítás szükségességét meghaladó cselekmények esetében a büntetés mellőzéséhez, esetleg korlátlan enyhítéséhez nem írja elő a jogtalan támadás kiváltotta tudatszűkült állapot meglétét, tehát kvázi hideg fejjel is lehet arányosan visszavágni. Említhetném a dán kódexet is, amely szintén nagyjából ezeket az elemeket ötvözi.

Úgy vélem, hogy az általam elmondott európai példák is megerősítenek bennünket abban, hogy jól és európai módon módosítjuk ezt a két tételt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 246 2012.07.02. 3:18  241-304

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Úgy tűnik, hogy a bizottságunk esetében csak többségi véleményt tudok ismertetni, hiszen a bizottság ülésén kisebbség vélemény előadójaként senki nem jelentkezett.

Nos, amint az a tisztelt képviselőtársaim előtt is ismert, az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvényjavaslat témájában a bizottságban nagyon érdekes módon kevésbé emelkedett ki és kevésbé került hangsúlyozásra az előterjesztés általános célja, jelesül az, hogy az egységes szabályozás és követelményrendszer szükségessége ez esetben nagyon fontos, hiszen a Magyarország területén tevékenykedő és az államtitkár úr által korábban felsorolt azon szervezetek és személyek vonatkozásában, amelyek a rendvédelmi szervezeteken túlmenően rendészeti tevékenységet is ellátnak, ennek során ezek a különféle szervezetek kényszerítő eszközök és intézkedések alkalmazására jogosultak a törvény alapján.

(20.50)

Bár a bizottsági ülésen elhangzott a közlekedési eszközökön történő rend és biztonság fenntartása vagy akár a mezőgazdasághoz kapcsolódó erdészeti, halászati, vadászati kérdés is, mégis a bizottság ülésén inkább és kifejezetten az ellenzéki képviselők részéről az iskolakerülés elleni fellépés került kiemelésre. Jelesül az, hogy az iskolakerülési tevékenység esetében vajon az intézkedő rendőr által tett bekísérés kényszerintézkedésnek minősül-e, illetőleg annak milyen eszközrendszere áll fenn a 14 év alatti gyermekek esetében.

Bárándy Gergely kollégám kifejezetten ezt az elemét emelte ki a törvényjavaslatnak, kifejezetten ezzel a kérdéssel vitatkoztunk, és természetesen ekörül mozgott a vita is. Felmerült a vitában a szülő, a pedagógus vagy a rendőr domináns szerepe, vajon ez a típusú tevékenység, vajon ez a megoldás a valós társadalmi problémákra mennyire rendőri, mennyire családvédelmi vagy mennyire családi, családon belüli vita.

Végül is a bizottság ezt a kérdéskört kitárgyalván, többségi véleménnyel a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta azzal, hogy természetesen ezek az elemek, a rendőri kényszerintézkedés vagy nem kényszerintézkedés, de mindenképpen rendőri tevékenység tekintetében alapos és részletes módosító indítványokkal támogatásra méltónak tartja ezt a T/7772. szám alatt jegyzett törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 22 2012.07.03. 1:32  19-36

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk, a külügyi bizottság a tegnapi napon megtárgyalta az Európa Tanácsnak a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, Faróban 2005. év október 27. napján elfogadott keretegyezményének kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot.

Bizottságunk nagy örömmel fogadta ezt a törvényjavaslatot, és örömmel vette tudomásul, hogy valóban, ahogy államtitkár úr is hangsúlyozta, nem egyszerűen csak egy nemzetközi szerződésről szól, hanem sok olyan lehetőség válik megvalósíthatóvá akár a közeljövőben is, ami eddig a határon túli magyarsággal kapcsolatosan, tágabb értelemben véve szomszéd országainkkal kapcsolatosan nehezen vagy jelentős lassúsággal történhetett eleddig. Valóban nemzetstratégiai kérdésről van szó, hiszen különösen az épített környezeti értékek, épületek esetében egy olyan újabb eszköz kerül csatasorba, ami valóban használja nemcsak az anyanemzet, hanem a határon túli nemzettársaink érdekeit is.

Éppen ezért a külügyi bizottság megtárgyalva a törvényjavaslatot, azt egyhangúlag elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 66 2012.07.09. 0:51  63-67

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Egyetemes Postaegyesület alapokmánya hetedik és nyolcadik pótjegyzőkönyvének, az Egyetemes Postaegyesület egyetemes postaegyezményének a 2004. évi bukaresti kongresszuson és a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, az egyetemes postaegyezmény 2004. évi bukaresti és a 2008. évi genfi kongresszusa záró jegyzőkönyvének, valamint a postai pénzforgalmi megállapodásnak 2004. évi bukaresti kongresszuson aláírt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt kihirdetéséről szóló törvényjavaslatot bizottságunk a mai ülésünkön megtárgyalta, és nem hosszabb vita során, mint az előterjesztés címe, elfogadásra ajánlja önöknek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 230 2012.09.10. 3:14  225-237

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a külügyi bizottság mai ülésén megtárgyalta "az Európai Uniónak a szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló missziójához történő további magyar katonai hozzájárulásról szóló 1227/2011-es kormányhatározat módosításáról szóló 1192/2012. (VI.15.) kormányhatározatban foglalt döntésről" címmel benyújtott beszámolót, valamint az ehhez kapcsolódó - képviselőtársam már korábban említette volt - 1192/2012. (VI.15.) kormányhatározatban foglalt döntésről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatát.

Nagy örömömre szolgált, hogy a mai ülésünkön napirend előtti felszólalás keretében miniszterelnök úr külön is nevesítette a hadseregünk Kabulban történő misszióját, a reptéren, illetve a helikopterkiképzésben elért nagyszerű és partnereink által is elismert ténykedésünket.

Ugyancsak büszkeséggel töltötte el személyemet, amikor ez év tavaszán az IPU soros közgyűlésén, Kampalában, Uganda fővárosában találkozhattunk a magyar misszió ott tevékenykedő három tagjával, akik az ír parancsnokság alatt teljesítettek szolgálatot.

A külügyi bizottságban említettem, hogy ez a misszió részben egy nemzetközi jogi képzés keretében is felfogható misszió, másrészről pedig a fővárostól, Kampalától 200 kilométerre nyugati irányban található Bihanga bázison egy igen komoly és felkészült, felelősségteljes képzést nyújtó misszióról van szó, ahol két magyar katonatiszt megfelelő háttérrel és nagy lelkesedéssel végzi a munkáját.

Ez nem egyszerűen csak egy katonai gyakorlat, hanem ha azt nézzük, hogy amióta ők, tehát a magyar misszió végzi a katonák kiképzését, felkészítését, szinte az első pillanattól fogva, a szomáliai harcokban ezek a magyarok által felkészített harcosok túlélési esélyei jelentősen megnőttek. Ez azt mutatja, hogy méltán lehetünk büszkék ezekre a magyar katonákra, és ezt a szakmai kiválóságot a misszió vezetése, az ír katonai vezetés is csak megerősíteni tudta.

Talán ennek az ismeretnek és az ismeret megosztásának okán is a külügyi bizottság 3, és inkább politikai jellegű tartózkodásból fakadó tartózkodással, a továbbiakban 3 tartózkodás mellett egyhangúlag támogatta a két előterjesztés elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 186 2012.09.18. 10:44  183-195

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr, és köszönöm azt a kitüntető figyelmet képviselőtársaim részéről, aki e késői órán is áldoz a Malévvel kapcsolatos javaslatunkra.

Nos, valóban egy nagy múltú és Európa-szerte, de talán azt is mondhatom, világszerte ismert és elismert légitársaság ügyeivel kezdett el foglalkozni az eseti bizottság. Úgy véltük, hogy ez a vizsgálat viszonylag gyorsan és egyszerűen lefolytatható, de ahogy elnök úr, a bizottság elnöke, képviselőtársam az előbb említette, minél inkább haladtunk befele a bizottsági munkába, annál inkább vált meggyőződésünkké, hogy ez nem egy egyszerű, egy-két apró pici hibát vagy egy-két rossz vállalati stratégiai döntést megállapító vizsgálat, vizsgálati eredmény lesz.

Sajnos a gyanúnk beigazolódott, hiszen ez a cég, amelyiknek a jogelődje a két háború között már kitűnő pozíciókat foglalt el az európai légi közlekedésben, a háború utáni megtorpanás néhány éve után nagyon erős, dinamikus fejlődésnek indult, és azt hiszem, hogy ellentétben a mostani helyzettel, amit elnök úr is vázolt, az egész vállalat működése egy nagyon igényes és magas szintű szolgáltatást mutatott. Az elmúlt időszakban rohamosan csökkent a minőség, de a minőségen túl nagyon érdekes és izgalmas jelenségek alakultak a vállalat környékén.

Az, hogy idejutott a Malév, sajnos nagymértékben az elmúlt kormányzati ciklusok még csak azt sem mondanám, hogy hibás... - hanem inkább azt mondanám, hogy az országunk érdekével keményen ellentétes döntésekkel jutottunk ide. Hiszen, és most nem akarom megelőlegezni a bizottság döntését és végleges állásfoglalását az ügyben, de azért azt hiszem, annyit elmondhatunk, hiszen a bizottság üléséről a sajtó folyamatosan tudósított, hogy bizony egy nem magyarországi, jelen esetben egy orosz gazdasági, üzleti és nyilván, hogy emögött van politikai érdek vagy nincs, ezt nyilván nem fogjuk tudni megállapítani, de mindenképpen egy orosz gazdasági érdek benyomulása történt meg anélkül, hogy a részben állami, részben pedig úgynevezett magyar kisebbségi részvényesi körnek a tevékenysége ennek ellenállt volna.

A meghallgatás során az is világossá vált, hogy meglehetősen furcsa módon keveredhettek be ebbe az úgynevezett magyar cégben tulajdonrésszel, részvénnyel bíró magánszemélyek egy olyan, Magyarországon bejegyzett cégbe, aminek mind az igazgatósága, mind pedig a felügyelőbizottsága többségében orosz állampolgárokból állott. Nagyon érdekes volt, hogy milyen módon, milyen kapcsolatokkal lehetett a Malév igazgatóságába, felügyelőbizottságába bekerülni, és érdekes volt, hogy ezek a személyek hirtelen mindenki számára, aki ebben az ügyben döntési pozícióban volt, ismeretlen személyekké váltak, akikkel soha nem találkoztak, soha nem tudták megmondani a meghallgatások során, hogy egyáltalán kinek az ötletére, milyen módon kerültek ebbe bele.

A döntések sorozata azonban láthatóan teljesen hibás gazdasági, teljesen hibás üzletpolitikai elvek mentén történt, amelyek odáig fajultak, sajnos az állami tulajdont képviselő igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági tagok lelkes asszisztálásával, amit már némely korábbi, ezen Magyarországon bejegyzett, ámde nem magyar állampolgárok által tulajdonolt cég egynémely tulajdonosa sem tudta szó nélkül hagyni, és inkább kilépett ebből a nagyszerű üzletből.

Nagyon érdekes volt az Aeroplexnek a története is, illetőleg sok minden felmerült a meghallgatás során, ami azt mutatja, hogy ennek a cégnek igazándiból az úgynevezett kisebbségi tulajdonos diktálta, az Abramovics úr által diktált gazdasági irányba kellett mennie akkor is, ha ennek az iránynak sajnos nem volt sem gazdasági, sem pedig szakmai megalapozottsága.

Valóban a meghallgatások során irdatlan mennyiségű anyagot tekintettünk át, nagyon részletekbe menően próbáltuk feltárni a Malév megszűnéséig vezető okokat, és ebben a munkában találkoztunk sajnos azzal, hogy az időhiány miatt olyan lényeges kérdésekre és a lényeges kérdések megválaszolásához szükséges adatokra, információkra, személyes meghallgatásokra nem volt már időnk, mint a Budapest Airport Zrt. kérdései, illetőleg a visszaállamosítás kérdése.

Bár a kezdet kezdetén volt egy igen jelentős nyomás az ellenzékben küzdő Szocialista Párt részéről, hogy ezt az egész munkát az utolsó pillanatokban, tehát amikor már dőlt minden és menthetetlen volt a cég, ennek a rövid, egészen rövid intervallumnak a kérdését próbálják a bizottság vizsgálati tárgyává tenni, visszaigazolva azt a teljesen hazug elgondolást, miszerint a Malév végzetét a néhány hónapnyi fideszes kormányzás alatt hozott döntések okozták, ezeket a próbálkozásokat azonban a tények és a meghallgatás során meghallgatott személyek bizony nem támasztották alá. Sőt, megerősítették azt, hogy ennek az egész folyamatnak egy hosszú, sok éven keresztül történő felelőtlen, az állami vagyon gondatlanul és kifejezetten magánérdekek mentén történő felhasználásával sikerült ezt a katasztrofális állapotot előidézni.

Nagyon érdekes volt a bizottság személyi összetételénél fogva Veres alelnök úr személyének a szerepeltetése is, hiszen úgy vélem, hogy ezekben a korábbi döntésekben a volt pénzügyminiszter úr személyében közvetve vagy közvetlenül is érintett volt. Természetesen ez az én magánvéleményem, de úgy vélem, hogy a bizottság a meghallgatások során ki fogja alakítani azt a véleményt, amelyben megállapítást nyerhet azon személyek felelőssége is, azon személyek, hogy úgy mondjam, közvetett vagy közvetlen felelőssége is, akik annak idején a kormányzati szintről a Malév működésének, a Malév tulajdonosi körének az átalakulásában és nyilván az Airport Zrt., illetőleg a visszaállamosítás tekintetében is közreműködtek.

Mindemellett magam is repülősként nagyon szomorú vagyok, hogy egy nemzeti légitársaságnak ilyen felelőtlen, állami segítséggel vagy mulasztással történő végzetét kellett boncolgatnunk ezeken a meghallgatásokon.

(21.00)

De annak érdekében, hogy ez a bizottsági vélemény, a bizottsági munka teljes körű és a Malév egész működésének időtartamára kiterjedő vizsgálata, tehát a csőd, a megszűnés felé vezető út minden egyes méterének a tiszta és pontos vizsgálata megtörténjék, úgy véljük és úgy vélem a bizottság tagjaként, hogy erre a meghosszabbításra mindenképpen szükség van. Ezért kérem az önök támogatását, hogy lássunk tisztán, hogy a vádaskodások, a sunyi félmondatok helyett egy valóban objektív és az egész eseménysorozatra kiterjedő korrekt és pontos bizottsági anyagot tudjunk letenni az önök asztalára, okulásképpen is, mert hiszen nem csak a Malév az egyetlen olyan cég, amelyik az előző kormányzati ciklusokban ilyen dicstelen véget ért.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 168 2012.09.25. 2:10  131-217

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mielőtt egy kibővített frakcióülésre kerülne sor, azt hiszem, az elmúlt kétpercesek is azt mutatják, hogy egy kicsit zavarban van az ellenzék (Derültség az ellenzék soraiban.), hiszen próbálkozik érveket elénk tárni (Dr. Bárándy Gergely: Elég jól is sikerült!), de őszintén szólva olyanokat tudtunk meg Schiffer képviselő úrtól, hogy az LMP-ben se nem isznak, se nem esznek, és talán mást sem tesznek, Novák képviselő úr viszont a Jobbikban a pohárköszöntőre reagált (Dr. Lamperth Mónika: Kicsit magasabbra a színvonalat!), ezek szerint legalább a Jobbikban valamit mégiscsak isznak, és természetesen Lamperth képviselő asszony is elmondta azokat a bizonyára nem álszentnek gondolt gondolatait, hogy már most micsoda kampány folyik.

Nos, én emlékszem - '90 óta minden kampányban részt vettem így-úgy, talán emlékeznek önök is -, hogy '90-ben például az önkormányzati választáson egy kicsit más típusú lehetősége volt az állampolgároknak, hiszen nemcsak kopogtatócédulát lehetett vadászni, hanem akkor még volt egy olyan lehetőség, hogy öntevékenyen az önkormányzati választásoknál befáradtak az önkormányzat épületébe, és ott felvezettették magukat egy listára. Érdekes módon most ez a mód soha nem merült fel, hogy volt egy ilyen lehetőség is, és megvolt annak is az előnye, hátránya.

Azt hiszem, a kopogtatócédulák kapcsán talán pont az LMP jelezte azt (Dr. Lamperth Mónika: Valaki szóljon Attilának, hogy...), pont az LMP jelezte azt, hogy micsoda szörnyű dolog zaklatni az embereket, micsoda szörnyű dolog becsengetni az emberekhez, és panaszkodtak arra, hogy a nagyobb pártok elhalásszák a kisebb pártok elől a cédulákat. Tulajdonképpen a kampány egyik főtémája ez volt, hogy miért kell zaklatni ezzel az embereket.

Most van egy másik, sokkal humánusabb megoldás. Természetesen, természetesen szembesülnie kell minden egyes pártnak azzal, hogy ebben az esetben bizony kiderül, hogy kiket támogatnak, kiket hajlandóak választani. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 110 2012.11.19. 2:14  109-116

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! November 11-én, vasárnap kiderült, hogy új partizánlegenda született országunkban, méghozzá a volt olasz kommunista párt lapjában, a l'Unitŕban egy hihetetlen jó interjú jelent meg az MSZP elnökével, Mesterházy Attilával. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Végre olvasol értelmes dolgokat is!)

Az interjú nem egy olyan állítást tartalmaz, amely - stílusában is, hazugságaiban is - minden eddigi korlátot megdönt. A Mesterházy-interjú alcíme szerint az MSZP elnöke az Orbán-rezsimmel szembeni ellenállása miatt a börtönt is megjárta. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezt az állítást a cikk felvezető szövege megismétli, tehát kétszer is megjelenik ebben a cikkben. Mesterházy az interjúban azt is állítja, hogy - idézem - "a Fidesz és a szélsőjobboldali szövetségesei által érvényre juttatott alkotmány semmilyen jogot nem biztosít az etnikai kisebbségeknek".

Hab a tortán, hogy Mesterházy a magyar sajtónak adott nyilatkozatában már tagadja, hogy Magyarország fasizálódásáról beszélt volna ennek a szélsőséges kommunista olasz lapnak, emlékezete szerint csak annyit mondott, hogy a Fidesz gesztusokat tett a szélsőjobbnak. Ehhez képest az interjúban négyszer szerepel a fasizmus szó, az MSZP elnöke pedig szó szerint azt mondja, idézem: "A fasizmusnál vagyunk."

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, tájékoztasson már arról, hogy mettől és meddig, miért ült börtönben az MSZP elnöke. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Talán csak nem arra gondol, hogy tavaly decemberben bekéredzkedett egy rendőrautóba? Jelenleg a teremben ugyan kevés LMP-s képviselőtársunk van, de talán meg tudják erősíteni, hogy Gyurcsány úr és a többi MSZP-s kollégája milyen eszközökkel dömöszkölték be magukat, saját magukban erőszakot téve, ezekbe a rendőrautókba. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Igaz-e, államtitkár úr, hogy Magyarország Alaptörvénye a kisebbségnek semmilyen jogot nem biztosít? Vagy az Országgyűlés alkotmányáról beszél Mesterházy úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy pedig valószínűleg tévedésben él.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 114 2012.11.19. 1:08  109-116

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én azt hiszem, hogy az ellenzéki Szocialista Párt kezd átmenni egy olyan celebpolitizálásba, amelynek csak egy eleme ez az elmúlt időszak, hiszen gondoljunk bele, hogy a rendőrségre való bekönyörgésen túl például Gyurcsány már tartott egy ilyen kalandos történetet egy elkóborolt kislány megtalálásáról.

(15.40)

Aztán volt miskolci panelhétvégén (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Etyeki pálinkázás! - Ez a legnagyobb problémád?), aztán fogyókúrának is beillő kis dzsemborit rendezett itt, a Parlament előtt, és mindez arra szolgál, hogy ha már értelmes dolgokat nem tudnak, akkor valami történjen, mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róluk.

Engem viszont az érdekel, hogy amikor az alkotmányt magyarázzák félre és az alkotmányos értékeket magyarázzák félre külföldön, nem tudom, hogy belegondolnak-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az milyen kárt okoz számunkra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez lenne a legnagyobb kár!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 287 2012.11.19. 0:56  280-292

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a szakbizottság által történt megvitatás során is és azóta is egyfolytában azt kell mondanunk, hogy ez a probléma egy reális, valós probléma, ennek egy megoldását kell megtalálnunk.

A népi kezdeményezés fontosságának, azt hiszem, ebben a Házban egyetlen frakció sem tud ellentmondani, annak a fontosságának, annak a demokráciához való viszonyának. Mégis, én azt hiszem, az a helyes, ha e törvényjavaslat szövegének a kellő és alapos továbbgondolásával, miszerint vannak olyan elemei, amelyeket a bizottsági munkában is felvetettünk, ezek továbbgondolása mellett teszünk javaslatot, és a kezdeményezést nem elutasítva, egyelőre tartózkodunk a támogatástól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 151 2013.02.19. 13:02  138-222

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy amióta egyetlen volt kommunista, baloldali képviselőtársunk sincs a teremben, és minden bizonnyal sokkal fontosabb munkájukat végzik, azóta ennek a törvényjavaslatnak a vitája, annak a stílusa, annak a tartalma jelentős minőségi javulást okozott.

Nagyon élvezettel hallgattam képviselőtársaim hozzászólását, hiszen a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló T/9929. szám alatti javaslat sok olyan kérdést próbál most véglegesen és az Alkotmánybíróság által is akceptálandó módon rendezni, ami az elmúlt hetekben a közbeszéd tárgyát képezte.

Érdeklődéssel figyeltem Staudt Gábor jogászkollégám elemzését az Alkotmánybíróság szerepéről, az Alkotmánybíróság döntéséről, illetőleg az arra adott válaszról. Én azt hiszem, hogy valóban fontos kiemelni, és nem véletlenül tartalmazza az általános indokolás azt a gondolatot, hogy formai okból semmisítette meg az Alkotmánybíróság a korábban benyújtott és általunk elfogadott, parlament által elfogadott jogszabályszöveget. Az Alkotmánybíróság természetesen az indokolásában kifejtette, hogy ez a formai ok az alaptörvény egységességéből, a szerkezeti sajátosságából adódik, amit a kétharmados parlamenti többség elfogadott, méltányolt, és természetesen megtette ezt a javaslatot, amit most tárgyalunk.

Ez azért is fontos, és nagyon örülök, hogy Staudt Gábor ezt az elemet kiemelte, mert itt a törvényhozás, az Alkotmánybíróság, tulajdonképpen a hatalmi ágak egymáshoz való viszonya az elmúlt időszakban nemcsak a hazai, hanem a külföldi politikai élet, a hazai és a külföldi szaksajtó témájává tette a jogalkotás elmúlt időszakát.

Én azt hiszem, hogy alapos, tiszta és átlátható az a megoldás, az a válasz, ami az Alkotmánybíróság felvetésére most az asztalunkon van. Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a törvényjavaslat kellően átgondolt, és a korábbi, részben szakmai, részben elvi szándékainkat kellőképpen, kellő alapossággal bizonyítja.

Én két elemhez, két cikkhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, ez a 6. és a 7. cikk, hiszen korábban képviselőtársaim már elemeztek több olyan cikket is, amely a jelenlegi tervezetben szerepel. A 6. cikk tulajdonképpen az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodásával kapcsolatos, illetőleg a 7. cikk pedig a jogalkotó által arra érdemes, alkotmányban rögzítésre érdemes hallgatói támogatási rendszerre vonatkozik.

Kezdjük a 6. cikkhez fűződő gondolatommal, hiszen a javaslat az alaptörvény X. cikkének (3) bekezdésének módosításával az állami felsőoktatási intézmények tekintetében a gazdálkodási rendjük meghatározását, valamint gazdálkodási felügyeletét a kormány feladatává teszi.

Rögtön felmerül a kérdés, és ha úgy tetszik, ez társadalmi is és jogelméleti kérdés is, hogy a sokak által hangoztatott egyetemi autonómia és a gazdálkodási autonómia közötti viszonyban egyáltalán az autonómia fogalmát, az autonómia szükséges háttérbiztosítását hogyan, miképpen kell megfogalmazni, hiszen a gazdálkodási jogkörök szabályozása fölveti adott esetben a kutatási és a tanszabadság érvényesülését is.

Az ellenzék oldaláról ez egy folytonosan felmerülő kérdés, folytonosan vitatott kérdés, hogy akkor, amikor a gazdálkodási jogköröket ily módon szabályozzuk, vagyis az állami felsőoktatás intézményi háttere esetén egy kormány feladatává teszi, kormányellenőrzés feladatává teszi ezt a kérdést, akkor azonnal a tanszabadság, kutatási szabadság korlátozása vagy netalántán, horribile dictu, még akár a megszűnése is szóba kerül a baloldali-liberális sajtóban.

Úgy véljük, hogy ez egy elméletileg felvethető kérdés, a valóságban azonban ez a szabályozási mód és a szabályozási módhoz tartozó ellenőrzési lehetőségek meghatározása egyáltalán nem érinti sem a kutatási szabadságot, sem a tanszabadságot, ezeknek az érvényesülését. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezek a speciális felsőoktatási intézmények mégiscsak állami szervezetrendszeri elemek, az állami szervezetrendszer elemeit képezik, nem lenne helyes, hogyha az egységes finanszírozási, illetőleg ellenőrzési rendszerből egy ilyen speciális kivételt alakítanánk, egy kivételt tennénk, vagyis az állami pénzek kiadását, a kiadás folyamatát nem ellenőriznénk, annak a hasznosulását, az anyagi javak hasznosulását nem vennénk górcső alá.

(17.20)

Úgy vélem és úgy véljük, hogy ezen állami intézmények és nem állami felsőoktatási intézmények esetében a gazdálkodás sokszínűségének a biztosítása és annak ellenőrzése nemcsak az állam, hanem az intézményekben dolgozó oktató szakemberek, illetőleg az ott tanulmányokat folytató hallgatók esetében is nagyon fontos. Hiszen gondoljunk csak arra, néhány évvel ezelőttről akár egy pécsi példát is tudnék mondani, amikor kiderült, hogy a felsőoktatási intézményben olyan pénzügyi manipulációk történtek, amiben büntetőeljárásra, illetve a büntetőeljárás lezártával bizony korrekt büntetés kiszabására is került sor.

Úgy vélem, hogy nem lehet egy önálló sziget egy állami felsőoktatási rendszer, nem lehet egy ellenőrizetlenül hagyható terület, hiszen akkor más intézményi hátterek is joggal vetnék fel, hogy az állami támogatási rendszerben nekik juttatott pénzeszközöket vajon miért ellenőrzik adott esetben egy más gazdasági vagy bármelyik más egységben.

A 7. cikkel kapcsolatban is egy izgalmas kérdés merül fel, hiszen az elmúlt hetek eseményei, az egyetemeken a diákszervezetek tevékenysége is felveti a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak a támogatási rendszere és a támogatási rendszer másik oldala, az elvárt viszontvállalás, feladatvállalás kérdését. Sarkalatosan fogalmaznak néhányan az ellenzék oldaláról, amikor egyfajta röghöz kötöttségről beszélnek, egyfajta leláncolásról beszélnek a hallgatói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony megszűnése utáni bizonyos munkajellegű munkajogviszony vagy hasonló jogviszonyok tekintetében.

Valóban, első látásra roppant hangzatosnak tűnik, hogy a hallgatói jogviszony megszűnése utáni munkavállalói fázisban ezeket a támogatási rendszereket valamiféleképpen el kell számolni. Úgy vélem, hogy sehol a világon nem dől állami pénz egyetlenegy hallgatóhoz sem megfelelő feltételek, viszontszolgáltatás nélkül. Hiszen ezek a pénzek nem ajándékpénzek, és talán ezt kellene tudatosítani akkor, amikor erről a helyzetről beszélünk. Ezek nem ajándékpénzek egy-egy hallgató részére, hanem az állam a saját feladatainak ellátása érdekében olyan szakembereket szeretne látni megfelelő helyeken... - jelen esetben például hadd utaljak most a különféle orvosi szakmákban jelenleg fennálló hiányra, tehát speciális orvosi hiányszakmákra, vagy mérnökökre, vagy még akár egyéb más olyan speciális felsőfokú oktatással bírók hiányára, ami visszaüt a magyar gazdaságra, visszaüt a magyar társadalomra.

Ebben az esetben úgy vélem és úgy véljük, hogy az a támogatási rendszer, amiben egyfajta támogatási eszköz után megfelelő módon ennek a támogatásnak a biztosítása érdekében kötünk ki feltételeket, védhető és szerintem a társadalom egésze számára nemcsak hasznos, hanem kívánatos is. Hiszen ne feledjük el, ezeket az állam által elismert, a társadalom számára fontos, oktatásban részt vevő szakembereket egyfajta támogatásban részesítjük azért, hogy vegyen részt az állam számára fontos munkában. Éppen ezért kívánatos, hogy akár Magyarországon, akár külföldön, de mindenképpen a magyar joghatóság alá tartozó jogviszonyban valósuljon meg az a munkafázis, amit a sikeres tanulmányi jogviszony után diplomával a kezükben ezek a fiatal hölgyek és urak számunkra elvégeznek.

Úgy vélem, hogy van más megoldás is a diákok számára: lehet magánösztöndíjakkal, lehet munka mellett, lehet az addig felhalmozott saját vagyonnal is részt venni az oktatásban. Természetesen ekkor ezek a kötöttségek nincsenek, viszont aki elvárja és elvállalja, hogy állami támogatásban részesül, annak a feltételrendszerét is el kell vállalnia. Nem egyoldalú jogviszonyról van szó, hanem mindkét félnek a saját jól felfogott érdekében történő együttműködésről, közös érdekről van szó.

Úgy vélem, hogy ez a két cikk is kellőképpen biztosítja egyrészt a jogalkotók, másrészt pedig a jogalkotók által képviselt társadalom, Magyarország valamennyi lakójának az érdekét, és ezért javaslom, hogy a két cikkel kapcsolatban is egy elfogadó és támogató hozzáállás legyen valamennyi párt részéről.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 155 2013.02.19. 2:07  138-222

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm Osztolykán Ágnes hozzászólását, mert valóban, így teljes képünk van arról, hogy az önök képviselőcsoportjánál milyen aggályok jelentkeznek ennél. Azonban szeretném megjegyezni, hogy valóban arról szólt a 7. cikkel kapcsolatos hozzászólásom, tényleg arról szólt, hogy egy társadalom egyfajta szerződést köt a társadalom egyik tagjával. Nekünk szükségünk van olyan képzett, felsőfokú végzettségű szakemberekre, akik hiányoznak az állami szolgáltatási szektorból. Hiányzik az orvos, hiányzik adott esetben a pedagógus, a pszichológus, a gázmérnök, és sorolhatnám. Ennek a hiánynak a leküzdésére ajánlunk fel egy anyagi támogatást, egy támogatási rendszert, amelynek az egyik fele az, amit mi adunk, a másik fele az, amit mi szeretnénk érte kapni.

Senkinek nem kötelező igénybe venni a támogatott helyeket, senkinek nem kötelező igénybe venni, meg lehet oldani, hál' istennek, meg lehet oldani másképpen is: pályázati pénzekből, netalántán az iskola melletti munkából. És úgy is meg lehet oldani, mint például annak idején én tettem, hogy egy közigazgatási ösztöndíjat vettem igénybe, és természetesen ennek okán a friss diplomámmal a közigazgatásban kezdtem el dolgozni, merthogy valamit kaptam, és valamit ezért vállaltam is. Úgyhogy azt hiszem, ez nem teljesen korrekt, főleg akkor nem korrekt, amikor az ön által idézett HaHa nagyszerűségéről és zászlóvivő szerepéről beszél, miközben pont a diáktársaik zavarták ki az ön által említett hallgatói csoportosulást az óráikról, mert nekik fontosabb volt a tanulás.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
254 163 2013.02.19. 1:49  138-222

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, csak egy nagyon rövid reakcióm van.

Kedves Képviselő Asszony! Kedves Ágnes! A gond ott van, hogy ön csak az egyik szegmensét látja, a másik pedig, amikor tömegével történik képzés olyan szakokon, ami a társadalom számára nem szükséges, nem igénylik. Gondoljon bele, ön most például a jogászképzést említette. Annak idején, tudom, még a múlt században, amikor én végeztem a jogot, volt három egyetem, és évente körülbelül 300-400 jogász került kibocsátásra. Most szinte nincs olyan egyetem, amelyik ne foglalkozna jogászképzéssel; arról most ne is beszéljünk, hogy a minőség milyen szétszórt. Több ezer jogászhallgatót vesznek fel évente arra a piacra, amelyik már most tele van. Tehát amikor ön azon sopánkodik, hogy mi lesz a szegény szabolcsi... Megjegyzem, szegény somogyi falvak is vannak, a Dráva mellett, és vannak minden megyében szegény falvak, és vannak minden faluban szegény, tehetséges gyerekek. De az nem megoldás, hogy ebbe a kontextusba keverje ezt a problémát, mert mit kezdjünk a munkaerőpiacon az eladhatatlan, akár mennyiségi okokból, akár pedig az igény szintjén nullára tendáló foglalkozásokkal?

(17.50)

Mit kezdünk a médiakommunikációs szakokon tömegével végző gyerekekkel, a tehetséges gyerekekkel, és mit kezdünk a jogásztúlképzéssel, mit kezdünk az olyan speciális képzésekkel, mint mondjuk egy andragógia szak? Ez mind olyan probléma, kedves Ágnes, amelyeknek nem ez a kiindulópontja, amit ön mond és nem az a megoldása, amit ön mond.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 188 2013.02.25. 4:46  183-191

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt elnök úr, nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló bizottsági alelnök úr, illetőleg államtitkár úr gondolataihoz csak néhány apró megjegyzést szeretnék fűzni.

Valóban, az Országgyűlés külügyi bizottsága az évek hosszú során, a munkája során sokszor találkozott azzal, hogy a globális fejlődés milyen kihívásokkal jár, milyen kihívásoknak kell megfelelni egy olyan méretű országnak is, mint Magyarország. Ebben a globális megfelelésben hazánk külpolitikájának egyik eleme a nemzetközi fejlesztési együttműködés területe, méghozzá olyan eleme, amelyik jelentősen nagyobb súllyal, jelentősen nagyobb befolyásolási eszközzel bír, mint ahogy első pillanatra azt gondolnánk róla.

Tudjuk jól, hogy Magyarországon is élnek számosan szegényebb és nehéz anyagi körülmények között lévő személyek, és ha innen nézzük, felvetődik az a jogos kérdés, hogy de hiszen lenne itthon, Magyarországon is szükség a saját állampolgárainkkal szemben is nagyobb törődésre, nagyobb fejlesztési lehetőségekre, nagyobb támogatási rendszer kiépítésére. Igen, ez így van. Azonban pontosan az előbb említett okoknál fogva, gondoljunk bele, hogy a világ számos országában kényszerülnek emberek milliói napi egy dollár vagy az alatti összegből fenntartani életüket, ahol teljesen reménytelen, hogy tiszta ivóvízzel, megfelelő orvosi ellátással, szociális ellátással és egyáltalán emberhez méltó körülményekkel tudjanak bírni. Az, hogy a bizottsági munkánk során kijegecesedett bennünk az a gondolat, hogy ezzel a kérdéssel bizottsági előterjesztés formájában kell foglalkoznunk, ráadásul az előterjesztés tárgyalására teljes egyetértés mellett és a teljes együttműködési szándék mellett került sor, ez üdítő kivétel a sok-sok vitával teletűzdelt bizottsági munkában. Úgy véltük, hogy egy megfelelő és átgondolt koncepcióra van szükség, egy olyan naprakész, a XXI. századi kihívásoknak megfelelő koncepció elkészítésére, amit a kormánytól várunk a javaslat szerint 2013. június végéig.

Két elemet szeretnék csak kiemelni, amit az alelnök kollégám az imént már említett ugyan, de talán még nagyobb nyomatékot is kell adnunk neki, hiszen ennek a nyomatéknak valamennyi frakció egyformán hangot adott.

A visegrádi négyek együttműködése keretében ez egy olyan terület, amely sokkal hatékonyabb, a gazdasági és politikai lehetőségek sokkal összehangoltabb működése révén minden eddiginél nagyobb súlyt ad részben országunk számára, részben pedig a visegrádi négyek együttműködése számára.

Ugyanilyen fontos, hogy úgy hiszem, az eddigiekhez képest talán sokkal jobban, sokkal mélyebben kell bevonni azokat a civil szerveződéseket, amelyek eddig is önzetlenül és nagy megbecsülés mellett végezték, végzik azokat a támogatási, ápolási, gondozási, különféle orvosi segítségnyújtási feladataikat, amelyekről talán még itt a tisztelt Házban is kevesen, keveset hallottak. Amikor jómagam néhány évvel ezelőtt Kenyában találkoztam ilyen önkéntes magyar honfitársaink munkájával árvaházban, nyomornegyedben, orvosi ellátás során, akkor láttam azt, hogy egy-egy ilyen munka, egy-egy ilyen misszió milyen pozitív megítélést sugároz vissza majd országunk számára.

Nos, ezek okán és ennek figyelembevételével javaslom a tisztelt Háznak, hogy támogassa és hozza meg a megfelelő határozatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 313 2013.02.26. 20:30  308-344

DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a Malév Zrt. ügyében tényszerű adatokat közölnék, hadd említsek meg egy tényt. Én a korábbi időszakban részt vettem a MÁV ügyében eljáró eseti bizottságban tagként, a külügyi bizottság eseti bizottságának elnöke voltam, amelyek vizsgálták a megelőző kormányok alatt történt meglehetősen gyanús körülményeket; hadd utaljak itt akár a moszkvai kereskedelmi kirendeltség átjátszására és egyéb más olyan kérdésekre. Azt hittem, hogy az ezekben a bizottságokban szerzett tudások már nem mélyíthetők tovább, de csalatkoznom kellett. Siófokiként néha a bizottság ülésein már-már Rejtői Jenő-i fordulatokban volt részünk. Ennek az eredménye az, amit Varga képviselő úr, elnök úr említett: egy jobb sorsra érdemes és mindenképpen egy gyöngyszemnek mondható cég lassú, de biztos halálának a stációit láthattuk, érthettük meg az általunk meghallgatott személyek előadása során.

Az Országgyűlés a Malév 2012. február 3-án bekövetkezett csődje miatt elengedhetetlennek tartotta tehát, hogy a nagy múltú, híres és elismert cég megszűnésének okait egy vizsgálóbizottság tárja fel. A bizottság néhány kérdéskört próbált orientációképpen felállítani, és ezekhez a kérdéskörökhöz csoportosította azokat a döntéshozatalban egykoron részt vevő személyeket, cégvezetőket, szakértőket, jogászokat, tervezőket, akik ezekben a kérdéscsoportokban, ezekben a fókuszált pontokban segítséget tudtak adni vagy nem akartak adni a bizottságnak. A Budapest Airport Zrt. privatizációját érintő kérdésekben is elsődlegesen merült fel, hogy milyen elvek, irányszámok mellett dőlt el a győztes személye, és több olyan fontos kérdést elemeztünk akár az Airportnál, akár pedig a Malévnél, hogy milyen lépések vezettek a szomorú és dicstelen véghez.

A kérdések között felmerült, hogy a Malév Zrt. reprivatizációja során milyen módon, milyen körülmények között kezdődtek el a reprivatizációs előkészületek, milyen módon és kikkel történt a tárgyalássorozat, és természetesen felmerült a kérdések sorában a VEB bank kisebbségi részesedésének a története. Felmerült Oszkó Péter és a Wizz Air kapcsolata is, amit a jelentés kellőképpen és kellő alapossággal rögzít. A jelentés, ahogy Varga elnök úr is jelezte és mondta expozéjában, a Malév múltját és nemzeti fontosságát rögzítette kiindulópontként.

Valóban a hazai légitársaságunknak mind a két háború közötti tevékenysége, mind a háború utáni hazai repülőélet beindulása és a Malévig tartó története is azt mutatta, hogy egy olyan nagyságú, olyan területű ország, mint Magyarország, és egy olyan közép-kelet-európai fókuszban lévő főváros, mint Budapest, milyen fontos módon került kapcsolatba a repüléssel, a nemzetközi, sőt transzatlanti repülésekkel is.

(23.10)

A privatizációt megelőző években konkrét számadatokkal jelzi azt, hogy ez a társaság milyen feltételekkel, milyen gazdasági mutatók mentén működött, és ebből megtudhattuk azt, hogy ekkor már az alapvető strukturális hiányosságok, a versenykörnyezet nem megfelelő működése és a hatékonyság változatlansága nevezhető meg a korábbi veszteséges gazdálkodás egyik okaként. A légitársaságnál nem volt optimális összetételű repülőgépflotta, nem volt olyan hálózat, menetrend és járatszám, amelyik a megfelelő desztinációkat elbírta volna. Ennek következményeként voltak olyan járatok, mint például az éveken át működtetett New York-i és torontói, amelyek évi 4,5 milliárd üzemi veszteséget generáltak. Ilyen időtávból természetesen már nem látjuk, nem láthatjuk azokat az esetleges könyvelési módozatokat, amelyek a könyvelésben ezeket a veszteségeket ilyen-olyan módon mozgathatták. Hadd utaljak itt például a Ferihegy 3-ként is nevezett siófoki repülőtér és a budapesti Ferihegyi repülőtér közötti létszámköltség-fejlesztési eszközök mozgatására.

Az informatikai rendszer elavult és a létszámfelesleget sem csökkentették, annak ellenére, hogy 2,6 milliárd forint került végkielégítésként kifizetésre ebben az időben. A folyamatos állami támogatások sem hozták meg azt a kívánt eredményt, ami a cég stabilitását biztosította volna. A 2003-as flottamegújítás és regionális hálózatkiépítés a szükséges anyagi források megléte nélkül történt, ennek aztán a későbbiekben jelentős és súlyos következményei is voltak.

A szocialista-szabad demokrata kormányok idejében a Malév sorozatosan rossz stratégiai döntéseket hozott, rossz stratégiai tervezést folytatott. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általunk is megismert anyagokból az egymásnak ellentmondó stratégiai tervek és az e tervek megvalósítása során is megvalósuló hibák sorozata.

A jelentés a piaci kereslet igen erős ingadozásának okaként a nemzetközi terrorizmus és a konkurens fapados légitársaságok megjelenését nevezte meg. A jelentés kiemeli továbbá, hogy az évi többmilliárdos haszonnal működő üzemanyag-kiszolgáló egységet 5 milliárd forint készpénzért adták el a Budapest Airportnak. Itt hadd mondjam el, hogy miután ez az értékesítés megtörtént, ennek az adásvételi szerződésnek az egyik pontjaként szerepelt az, hogy a szerződéskötést követő esztendőben az eladónak, vagyis a Malévnak még több olyan nagyjavítást kellett végeznie az üzemanyag-ellátó, -tároló rendszeren, ami után a vételár túlnyomó részét tulajdonképpen vissza is adta a vevőnek, hiszen olyan fejlesztésekre vállalt kötelezettséget az eladó, amire már a tulajdonátruházás után jóval későbbi időpontban, a következő esztendőben került sor.

Ez meglehetősen megdöbbentő volt számomra mint jogász számára, de megdöbbentő volt számomra sportpilótaként és ejtőernyősként is, hogy ilyen módon lehet egy, a működtetéshez elengedhetetlenül szükséges vagyoneszközt átadni a lassan már jelképes vevőnek.

A szocialista-szabad demokrata kormányok a Malév Zrt. életben tartása érdekében semmilyen komoly stratégiát, semmilyen koncepciót nem dolgoztak ki, hanem a működésképtelenné vált cégnek a privatizációt szánták. A magánosításra valódi, szabályos lehetőség nem volt, így a kormány a vagyonkezelő akkori vezetőit egy kétségeket felvető, mondhatni, jogszerűtlen eljárásba sodorta bele. Bár a későbbiekben az akkori kormány nagy hanggal jelezte azt, hogy milyen nagy kincs a Malév, és milyen fontos egy nemzeti légitársaság, ebben az időben érdekes módon pusztán egy pénzügyi szemléletű döntési mechanizmust tartottak elfogadhatónak, vagyis minél gyorsabban pénzzé tenni a Malévet, minél gyorsabban bevételhez juttatni a több sebből vérző büdzsét. Természetesen lehetőség van erre, csak akkor a későbbiekben felesleges a nemzeti légitársaságok fontosságára hivatkozva számon kérni a vizsgált időszakon túli történéseket, eseményeket.

A következő időszakban azért a bizottság - fogalmazzunk úgy, hogy - véletlen összefüggéseket, véletlen egybeeséseket, véletlen kapcsolati rendszereket is talált ebben a szövevényes és sajnos nagyon nehezen kibogozható ügyben. A privatizációs eljárással kapcsolatban fontos megemlíteni - ahogy azt elnök úr is megemlítette -, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, így több olyan uniós szabály vonatkozik ránk, amelyek a cég későbbi sorsában is jelentős szerepet játszottak. Ezek közül kiemelendő az a bizonyos tilos állami támogatás, amit a nemzeti légitársaság megkapott, és ennek a visszafizetését, teljesen jogszerűen, az Unió megfelelő formában kikövetelte hazánktól.

Ugyanakkor van egy másik feltétel is, például az, hogy nemzeti légitársaság nem rendelkezhet Európai Unión kívüli többségi tulajdonossal. E szabály megkerülése érdekében, amikor a privatizáció történt, a későbbi nyertes, az AirBridge Zrt. magyar magánszemélyeket vont be, név szerint Költő Magdolnát és Kiss Kálmánt nevezték meg a többségi tulajdonosnak. Érdekes volt a bizottsági meghallgatás során azt megélni, hogy az állami vagyonkezelő szerv akkor, az események idején hivatalban lévő vezérkara közül egyetlenegy vezető tisztségviselő sem emlékezett Költő Magdolnára, nem tudták, hogy az általuk kinevezett Költő Magdolna hogyan került a cégbe. Azt hiszem, hogy ezt szó szerint lehet olvasni, a meghallgatásokon valamennyi ÁPV Rt.-s vezér értetlenül állt azzal szemben, hogy ki is lehet ez a Költő Magdolna, akinek a kezébe került a döntés.

De Kiss Kálmán is érdekes személyiség volt a meghallgatások során, és meg kell mondjam, a későbbiekben az ő kritikai megjegyzései a cég későbbi vezetésével szemben teljesen helytállóak voltak. Ő maga is megdöbbenve tapasztalta a vagyon elúsztatásában aktívan szerepet vállaló új cégvezetés koncepciótlan tevékenységét.

Költő Magdolna személye több kérdést is felvet, ugyanis a meghallgatott akkori vezetők szerint ő 2002 nyarán az ÁPV Rt. delegáltjaként került a Malév felügyelőbizottságába. Önök is tudják, hogy a felügyelőbizottság tulajdonképpen korlátlan iratbetekintéssel bír a cég valamennyi - gazdasági, munkajogi és mindenféle - iratába. Tehát Költő Magdolna a felügyelőbizottságba került a senki által nem tudott módon, majd a vállalat rendkívüli közgyűlésén igazgatósági tag lett, mindazok ellenére, hogy légi tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkezett, ugyanakkor a Resonator Kft. pénzügyi igazgatójaként a privatizációs eljárásokban igencsak jártas közgazdász volt. Tehát szakmailag semmit nem értett a légi közlekedéssel foglalkozó speciális céghez, de mint kitűnő privatizatőr, először mint fb-tag, utána pedig mint igazgatósági tag teljes rálátással bírt a Malévre. A későbbiekben aztán Költő Magdolna lemondott az igazgatósági tagságáról, és az eladói oldalt otthagyva vevőként lépett fel a privatizáció során. Azt hiszem, erre mondják, hogy pandúrból lett rabló vagy rablóból lett pandúr, most már nem is tudom, hogy melyik irányból közelítsük meg ezt a kérdést.

(23.20)

Mindenesetre mint vevő jelentkezett. Az értékesítéskor több kapcsolati szálra is fel lehet figyelni, hiszen Kiss Kálmán, az AirBridge Zrt. többségi tulajdonosa korábban nyírbátori határőrparancsnok volt, ahonnan egyébként az akkor hivatalban lévő későbbi pénzügyminiszter, majd még később ennek a bizottságnak az alelnöke is származik. Arról nem is beszélve, hogy '78 óta ez a kapcsolat, ez az ismeretség a bizottság alelnökének szóbeli megerősítése alapján is létezett.

Szintén egy másik határőrparancsnok - és ez nem a légi határokra vonatkozik -, az MSZP későbbi sajtófőnöke, Zubek János kiváló orosz kapcsolatokat ápolt Kiss Kálmánhoz hasonlóan, így a Kapolyi László üzlettársaként is ismert Leonov Péter Viktor ismeretségi körébe tartozott. Leonov Péter Viktor amúgy orosz-magyar kettős állampolgár, és a későbbiekben a vevői körben egy Magyarországon bejegyzett cég egyik tulajdonosa. Ez a Magyarországon bejegyzett cég mint magyar cég funkcionált - mint korábban említettem, többségi tulajdonban nem állhat Unión kívüli ország gazdasági társasága -, ennek a magyar gazdasági társaságnak amúgy a 90 százaléka orosz vagy orosz-magyar kettős állampolgárságú tulajdonosi kör volt, beleértve még a felügyelőbizottság tagjait is, de fogadjuk el, természetesen Magyarországon bejegyzett magyar cégről volt szó.

Leonov Péter állítása szerint Költő Magdolnát Zubek János mutatta be neki, ám ez ellentmond Költő Magdolna állításának. A kifejezetten a Malév privatizációja céljára létrehozott AirBridge Zrt. szindikátusi szerződést, megállapodást kötött a Resonator kft.-vel, amelynek többségi tulajdonosa Szabó András, dr. Költő Magdolna élettársa, aki nem mellesleg Puch László, az MSZP akkori pénztárnokának közeli ismerőse volt. Hat szakszervezet egységesen hívta fel arra a figyelmet, hogy Puch László menedzseli az egykori szovjet tagállamból származó pályázó konzorciumot, de hát az MSZP akkori pénztárnoka, úgy tűnik, meglehetősen jól ápolta a kapcsolatait, és ez a szakszervezetek figyelemfelhívása ellenére sem ütötte meg azt a szintet, hogy valaki erre a kapcsolatra, az esetleges összeférhetetlenségi szabályokra vagy netalántán Költő Magdolna esetén üzleti titkok megszerzésére bármiféle hatással lett volna.

A sors keserű fintora, hogy végül is szegény Költő Magdolna a Malévből a saját állítása szerint - jegyzőkönyvezve vagyon - egymillió forint veszteséggel volt kénytelen távozni, és ezért most is csak őszinte sajnálatomat tudom kifejezni.

Rengeteg olyan elem merült föl a meghallgatások során, ami azt mutatja, hogy a mindenáron való pénzszerzésen, mindenáron való eladáson túl semmiféle koncepció nem volt a következő időszak, a következő esztendők Malév nélküli vagy egyfajta más módon történő működtetéssel kapcsolatban.

Nagyon érdekes volt, hogy az egész eljárás folyamatosan a jogszerűség határán vagy azon egy picit átlendülve mozgott. Sajnos minden kérdést nem tudtunk mélyen megvizsgálni, nagyon sok embert kellett volna még meghallgatni. De azért érdekes volt, hogy Kiss Kálmán a társaság korábbi működésével kapcsolatban egyszer elmondta a bizottságnak, hogy indokolatlan volt a flottaváltás, semmi sem indokolta a légcsavaros gépek behozatalát.

Eleve rossz, és ha megnézzük a javítási naplókat, akkor meglehetősen döbbenetes képet látunk a Bombardierek működésénél. Volt olyan, amikor egyszerre négy repülőgép Európa különböző repülőterein volt működésképtelen állapotban, miközben itt az Aeroplex Európa a Boeing javítócége volt, világszínvonalú szakemberekkel. Igaz, az Aeroplex javított a KrasAirnek is, tehát az orosz tulajdonos honi légiflottájának is, ami meglehetősen érdekesen történt. Leonov Péter akciójának köszönhetően a KrasAir közel 10-12 millió eurót - ne szépítsük - lopott el, ami Abramovics cégét, tehát ezt a KrasAirt gazdagította a Malév kárára, ugyanis Moszkvában javították ezeket az orosz repülőgép-társaság tulajdonában lévő gépeket, a Malév raktárbázisából, az Aeroplex munkatársaival. Ilyenek is megtörténtek ebben az időszakban.

Sajnos a rendelkezésre álló idő nem ad lehetőséget arra, hogy minden egyes elemét elmondjam ezeknek a - mondom, már-már rejtői magasságokban haladó - eseményeknek. Talán a következő időszakban sikerül egy kicsit még a Liszt Ferenc Repülőtér történetére is rátérni. Mindenesetre azt kell mondjam (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), utolsó mondatként, hogy a külügyi bizottság tagjaként magam is megélem azt, hogy milyen magyar politikai-gazdasági üzletek sérültek annak során, hogy ez a nemzeti légitársaság megszűnt, és sportpilótaként, ejtőernyősként pedig látom, hogy az a felbecsülhetetlen szakmai tudás, ami ennél a cégnél generációk alatt felgyülemlett, hogyan vált egyik pillanatról a másikra porrá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 372 2013.03.04. 1:58  325-379

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Érdeklődéssel hallgattam Veres miniszter úr sajátos időrendiségét. De én hadd hivatkozzam újra csak azokra az első kiszervezésekre, amivel éveken keresztül a kormány tudtával és asszisztálásával próbálták a Malév év végi veszteségét nullára feltornászni azzal, hogy közben adogatták el a Malévnak azokat a földi kiszolgáló elemeit, ami a későbbiekben megmutatkozott, hogy a nyereséges és valóban nélkülözhetetlen elemeket jelenti. A múltkor már említettem, hogy ilyen volt a földi üzemanyag-szállító, kiszolgáló rendszer, de mondhatnám az összes többi földi rendszert is. Ha megnézzük, az annak az eladásából származó bevétellel sikerült kikozmetikáznia a még mindig veszteséges, de nulla közeli állapotokat. Ennek aztán az lett a vége, hogy minden kis aranytojásocskát sikerült a fészekből elegánsan kiemelni. Tehát ezek a problémák nem megoldottak voltak, hanem a vagyonelemek folyamatos értékesítésével voltak biztosítottak.

A másik kérdés, ami nagyon érdekes - de lehet, hogy ez majd egy következő kétperces lesz -, hogy ez a technika, ez a mi időnkben bezzeg minden jól működött, most pedig minden összeomlik technika másutt is nyomon követhető, és egy következő kétpercesben szeretnék is példát mondani. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 376 2013.03.04. 1:43  325-379

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tehát ez a bezzeg a mi időnkben tudtuk tartani az állásokat, és jön egy következő kormány, és rögtön ránk borul minden. Van egy másik ilyen téma, amit esetleg az MSZP frakciója így fog tudni mondani, hiszen friss hír, hogy közel 10 millió euró agrártámogatást kér vissza az Európai Unió; az Európai Bizottság valamivel több mint 9 millió vagy majdnem 10 millió eurót kér vissza a keresztmegfelelési szabályok be nem tartása miatt.

Ezt most kéri vissza tőlünk. Csakhogy az ennek az alapját képező megállapodások be nem tartása sajnálatos módon az előző kormányzat idejére tevődik. Tehát, amikor mondjuk, önök majd azt fogják mondani holnap reggel, hogy micsoda szörnyűség, hogy ez a jelenlegi kormány tízmillió forintot kell hogy visszafizessen... - (Dr. Varga István: Euró!) bocsánat, eurót! -, ez igaz, hogy most kell visszafizetni. Csak ennek az alapja az, hogy az önök kormányzata alatt nem volt meg a megfelelő mezőgazdasági ellenőrzés.

Ugyanennek vagyunk tanúi a Malévnél is. Ön egy héttel ezelőtt azt mondta, miniszter úr, hogy ez a repülőgép az önök idejében szállt, és aztán rögtön lezuhant. Egy repülőgép, el kell mondjam önnek, tízezer méterről, ha mind a négy hajtóműve szétrobban, akkor sem zuhan azonnal. Az még tovább száll. Csak az a történet, ami a hajtóművek leállását okozta sajnos, az nem ennek a kormánynak az idején volt.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 163-165 2013.03.11. 2:32  140-200

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban érdekes vita volt a mai napon mindkét bizottságban, és már elnézést, nem beavatkozva a Jobbik-frakció belső munkájába, de jó lenne eldönteni, hogy végül is mi a vélemény erről, hiszen ami a kulturális bizottságban elhangzott, jelenleg kisebbségi véleményt elmondó képviselőtársuk mondott, ott a bizottságban egy teljes, százszázalékos elutasítás volt. Nem módosító javaslattal, nem figyelembe véve a szándékokat, hanem teljes elutasítás volt. Ehhez képest a külügyi bizottságban viszont egyhangú támogatást élvezett ez a javaslat.

Tehát először is, azt hiszem, ezt a belső... (Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között: A maga dolgával törődjék!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentkezzenek kétperces felszólalásra, főleg aki be van jelentkezve, és meglesz a lehetősége házszabályszerűen szólni. Folytassa, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az az igazság, hogy én úgy vélem, ennek a mostani vitának is az a lényege, és talán úgy kellene megfogni az előremutató javaslatot - és ebben köszönöm ezt a továbbgondolását a Jobbik-frakciónak -, hogy nézzük meg, hogy ezt az alapvetően jó szándékú és előremutató javaslatot hogyan tudjuk a lehető legszélesebb körben is elfogadottá tenni, hiszen nem a parlament joga és lehetősége, hogy a genetikai, a szóelemzési összefüggések és egyéb más társadalomtudományok által meghatározott princípiumok alapján igazságot tegyünk a turáni vagy netalán a finnugor rokonság mellett.

Én azt hiszem, meg kell nézni, hogy ezt a kezdeményezést, amit egy finnugor ország tett, és ehhez egy folyamatban lévő finn csatlakozás is van, milyen értékei vannak, milyen módon tudjuk használni. Én elmondtam a bizottsági üléseken is, hogy ez a határozat nem pusztán erről szól, arról is szól, hogy milyen felelősséggel, milyen módon tudjuk segíteni azokat a kisebbségi nyelveket, kisebbségi kultúrát használó, például a volt Szovjetunió területén lévő kis kulturális etnikumokat... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 280 2013.03.25. 3:26  275-281

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy Cser-Palkovics képviselőtársam említette az imént, a jogi bizottságban, alkotmányügyi bizottságban nem különösebben merült fel nagy vita ennek az előterjesztésnek a kapcsán. Hiszen, azt hiszem, mindnyájan tudjuk, aki itt a teremben ül és politizál, hogy ezek a garanciális elemek, ezek az aggályok, amelyek korábban felmerültek, részben és nagy részben a polgárok, a személyesen megkeresett polgárok érdekében születtek, másrészről, azt hiszem, ugyanilyen fontos, hogy magunknak, politikustársainknak is tiszta és egyértelmű helyzetet teremtsünk.

(21.00)

Hiszen a törvényjavaslat indokolásában is megemlítésre került az a 2013. március 19-én dr. Péterfalvi Attilának a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökeként jegyzett felhívása, amelyben a következő mondatok szerepelnek: A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elsőrendű feladata, hogy a személyi adatok védelméhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése által biztosítsa a polgárok magánszférájának zavartalanságát. Kötelessége ezért felhívni a pártok figyelmét arra, hogy az adatvédelmi biztosok 2005-ös montreaux-i nemzetközi konferenciáján elfogadott határozat értelmében bármely - tehát nem csak a választási kampányokhoz kapcsolódó - politikai kommunikációs tevékenység végzése során tiszteletben kell tartani az érintett személyek alapvető jogait és szabadságait. A rendszerváltás óta a választópolgár ajánlásainak otthonában történő felvételére kizárólag az ajánlószelvény gyűjtése kapcsán kerülhet sor, az eljárást azonban a nemzeti adatvédelmi előírásoknak megfelelő garanciális szavazás hiányában mindig kifogásolták, mert visszaélésekre adhatott alkalmat. Nos, ez a kifogás, ez a visszaélés lehetősége elkerülése érdekében volt szükséges, és bölcs ötlet két képviselőtársamtól, hogy ezt a jogszabályi módosítást megszerkesztették és benyújtották.

A törvényjavaslat indokolásában tehát egyrészt a NAIH elnökének a levele alapján, másrészt meg valóban az élet során felmerülő visszásságok, aggályok kiküszöbölése okán volt szükséges ennek a törvénynek, jelesül az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosítását benyújtani. Úgy állapítható meg, és nyilván ezért is kerültük a vitát a bizottsági ülésen, hogy ennek a kétségnek, ennek a rossz értelemben felhasználható lehetőségnek a kiküszöbölése méltán biztosítva vagyon ebben az egyszakaszos módosításban, amelyik a lényegre tör, és egyértelművé teszi ezeknek a kérdéseknek a jogszabályi rendezését, ezért is támogatta az alkotmányügyi bizottság a jelen törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 219 2013.04.08. 1:23  214-232

DR. GRUBER ATTILA, külügyi bizottság előadója: Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A külügyi bizottság ma tartott ülésén megtárgyalta az Európai Unió mali kiképző műveletében az EUTM Maliban történő magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámolót, amely J/10403. szám alatt találhatunk meg, valamint az Európai Unió mali kiképző műveletében történő magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámoló elfogadásáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot, amit pedig a H/10539. szám alatt jegyzünk.

Nos, nagy szerencsénkre nem egy általános és egy átlagos vita volt, hiszen a bizottságunk nem is oly régen, 2013. március 5-én tartott ülésén teljes tájékoztatót kapott a mali konfliktusról és a rendezésben való, akkor még tervezett magyar szerepvállalásról. Ez a vita is megalapozta azt a döntésünket, azt a többségi döntésünket, hogy a bizottság 14 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében támogatja a beszámoló elfogadását, megtárgyalását, és ezért jó szívvel, kellő tapasztalat és ismertség alapján hozta meg ezt a döntését: javasoljuk az elfogadást.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 92 2013.04.16. 0:37  65-111

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban bölcs ülésvezetésről tett tanúságot az elnök úr, amikor az imént felhívta a figyelmet arra, hogy a lényegről, a jogszabálytervezetről beszéljünk.

Én csak annyit szeretnék jelezni, hogy figyeltem Vágó úrnak a szavait, és a 11 éves gazdafiútól a narancsos Döbrögiig tartott az a szakmaiság (Dr. Budai Gyula: Így van!), amit képviselt. Örülök, hogy gyümölcsösben nőtt fel (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), sajnos az előbbi hozzászólása ezt nem tükrözte.

Köszönöm. (Vágó Gábor közbekiált: Bravó! - Derültség az MSZP és a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 114 2013.04.16. 2:43  111-211

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a későbbiekben is szeretnék hozzászólni a napirendhez, röviden szeretném elmondani önöknek, hogy a bizottság tegnap megtárgyalta a határozati javaslatot. Nagyon érdekes volt a tárgyalás, hiszen valamennyi képviselőtársam, aki a bizottság tagja, egyetértett abban, hogy ez nem az a kérdés, amiben politikai haszonszerzés céljából bárkinek bármiféle érdeke lenne, és azt hiszem, hogy nagyjában-egészében ennek az elvnek a mentén zajlott az alkotmányügyi bizottságban a vita.

Azt hiszem, hogy itt is egyet kell hogy értsünk, hogy ez a kijelentés, ez a reakció nemcsak egy jelenlegi kormány esetében érdekes és válaszra méltó felvetés, hanem tekintettel arra, hogy ez egy több mint tízéves ügy - 2002-ben kezdődött -, itt több kormány ideje alatt zajlott ez a büntetőügy, és ennek a büntetőügynek az alapítélete még az előző kormányok időszakában született.

Az, hogy biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és feszültségkeltő kijelentése elhangzott, ez az ő felelőssége. Az, hogy erre méltó választ adjunk, és jelezzük ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát, szintén egyformán fontos a jelenlegi kormánypárti képviselőknek, a jelenlegi ellenzéki képviselőknek, a magyar parlamentnek, az országnak. Ez is mutatja, ennek a szavazásokban történő megvalósulása is azt mutatja, hogy ebben is egyetértettünk, hiszen az általános vitára való alkalmasság tekintetében: a bizottság 20 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett fogadta el, míg az országgyűlési határozati javaslat esetében: 18 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett, 1 nem szavazat ellenében a bizottság támogatja. Azt hiszem, ez alapján a gondolkozás alapján kellene valamennyiünknek a következő percekben a felszólalásainkat megtenni.

Nagyon köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 118 2013.04.16. 12:05  111-211

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az imént már említettem, nagyon konstruktív és érdekes, alapos vitának voltunk fültanúi az alkotmányügyi bizottságban. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amiben valóban egyfajta egységet, egyfajta közös alapelvet kellene kialakítanunk határainkon belül és azon túl is.

Nagyon jól mondta Ipkovich képviselőtársunk az MSZP képviselőcsoportjából, hogy ez a kérdés, ez a határozati javaslattal kapcsolatos döntés nem szabad, hogy belpolitikai csatározásokra legyen alkalmas. Nem szabad haszonszerzésre, politikai térnyerésre, haszonszerzésre felhasználni. Ez nem az az ügy, amit kormányzati kritikaként vagy belső parlamenti csatározási érvként lehet és szükséges használni. Azt hiszem, ahogy államtitkár úr is mondta, tartozunk az elhunyt áldozatok emlékének azzal, hogy ezt a kategóriát ebből a vitából kiemeljük.

Most pedig azt kell mondjam, hogy a biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és kifejezetten feszültségkeltő kijelentése több kérdést vetett fel a bizottságban is, és természetesen nyilván a mostani tárgyalás során is több kérdést fog felvetni. Az első, hogy milyen reakció szükségeltetik egy ilyen, ugyan újságban megjelent, riportban elhangzott válaszra - és itt felmerült és erről is vitatkoztunk -, hogy vajon mennyire lehet magánvéleménynek tekinteni egy újságcikkben megjelent kijelentést.

Mennyire lehet személy szerinti megfogalmazásnak tekinteni azt a véleményt, amit az újságban mint biztos, uniós biztosként meginterjúvolt személy adhat, nyilatkozhat? Úgy véljük, hogy semmiképpen nem egy sajtó-helyreigazítási per, semmiképpen nem egy olyan, a problémát alacsonyabb szintre hozó kérdésként kell ezt kezelni, mint amit néhány képviselőtársunk felvetett korábban.

Ugyanis államtitkár úr is hivatkozott arra az esetre, ami 2010-ben történt ugyancsak Reding asszony részéről. 2010-ben a második világháború történéseivel vont párhuzamot a romák franciaországi helyzetével összefüggésben, ugyancsak egyfajta sajtókörnyezetben, hivatkozva arra, hogy ő úgy gondolja, hogy a romák Franciaországból történő kitoloncolásakor a hatóságok kizárólag az etnikai csoporthoz való tartozás alapján döntöttek, ennek tényében mérlegelték a kiutasítást.

Az akkor hivatalban lévő francia köztársasági elnök, Sarkozy elnök úr, illetőleg Angela Merkel német kancellár is élesen visszautasította a biztos ilyen típusú kijelentését. Ha tehát azt kérdezzük magunktól, hogy vajon nem eltúlzott-e ilyen szintre emelni ennek a sajtócikknek a nyilatkozatát, azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy mi nem véljük úgy, hogy ez túlzott, hanem precedens van már rá, hogy ilyen esetben bizony egy független ország első számú vezetői - jelesül a két köztársasági elnök is - érdemesnek és szükségesnek tartotta, hogy felemelje szavát a biztos asszony minden alapot nélkülöző, elhamarkodott kijelentéseinek megcáfolására.

Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a határozati javaslat, amit mindkét bizottság támogat és elfogadásra ajánl, megfelelő válasznak tűnik egy ilyen, talán a politikai karrier építése vagy netalántán egyszerűen tudatlanságból vagy heves vérmérsékletből fakadó túlzó és káros kijelentéssel szemben.

(15.00)

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy már csak azért sem érdemes ezt a Reding-féle nyilatkozatot félvállról lesöpörni és mondjuk, olyan politikai haszonszerzés céljára használni, hogy lám-lám, a jelenlegi kormány micsoda kritikát kapott, hiszen logikailag sem állja ez meg a helyét. Ez az ítélet, ami alapján az eljárásnak ezen szakaszában, tehát a büntetés-végrehajtási szakaszában akadt az ír kollégáknak gondja, ez az ítélet egy korábbi, jelenleg ellenzékben lévő párt kormányzásának ideje alatt született. Az akkori bíróság hozta meg azt az ítéletet, amelynek a végrehajtásáról lenne szó. A végrehajtás és a bírói függetlenség ez esetben még csak köszönő viszonyban sincs.

Nagyon fontos volt, és azt hiszem, többen nagy figyelemmel hallgattuk Staudt Gábor hozzászólását például a bizottsági ülésen, aki jogi érvekkel, korrektül hivatkozta meg ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát. Ahogy az már korábban említésre került, valóban, egy ilyen típusú nyilatkozat, egy ilyen felkészületlen és hazug nyilatkozat sok esetben azok malmára hajtja a vizet, akik alapvetően elutasítják az Európai Unióhoz való csatlakozás, az Európai Unióban tagként történő lét jogosultságát. Már csak ezért is kellene megfontoltabban fogalmaznia egy olyan biztosnak, akinek a hatalma, akinek a szava valóban figyelemre méltó. Látható, hogy egy ilyen szerencsétlen, meggondolatlan nyilatkozat milyen indulatokat kelthet azokban az emberekben, akiknek az Unióval szemben amúgy is fenntartásaik vannak. Még egyszer mondom, Staudt Gábornak egy nagyon korrekt jogi érvelését hallottuk a bizottsági ülésen.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ettől kezdve természetesen fölvetődhet egy olyan dimenziója is ennek a nyilatkozatnak, hogy vajon mit akart elérni ezzel a nyilatkozattal, ezzel a riportban történő kijelentésével a biztos asszony. Valóban egy olyan példát akart hozni, amelyik uniós tagországokon belüli más-más mércét feltételez? Valóban az volt a szándéka, hogy ezt a kijelentését arra használja, hogy vannak olyan országok, amelyek bírálhatják a másik országnak azt az igazságügyi rendszerét, amelyet, hogy úgy mondjam, meglehetősen felületesen tanulmányoztak? Hiszen tudjuk jól, hogy akár a Velencei Bizottság, akár más fórumok, amikor Magyarországra jöttek, bizony nemcsak a korábban számukra megküldött, meglehetősen egyoldalú megközelítéssel találkoztak, hanem jogi érveket hallottak a kormányoldal részéről is, amin mindenképpen elgondolkodtak, és megfelelő módon reagálták le. Lásd a legutóbbi velencei bizottsági találkozót is, ahol például az egyházügyi kérdésekkel kapcsolatban az eddigi egyoldalú megközelítést - és természetesen jogában áll az ellenzéknek, a saját kapcsolatait megmozgatva, ismereteket, véleményeket átadni a Velencei Bizottság részére - némileg árnyaltabbá tették a személyes megbeszélések.

Talán a biztos asszonynak is hasznosabb lett volna, ha körbejár, és a konkrét kérdést megismeri, mielőtt még ezt a szerencsétlen, káros, haszontalan és feszültségkeltő nyilatkozatát megteszi. Természetesen, a korábban Ékes úr által említett bizottsági tárgyaláson elhangzottak valóban politikai célzatú és talán az ügyhöz kevésbé kapcsolódó nyilatkozatok. Örülök, hogy Szanyi képviselőtársam a teremben tartózkodik, nyilván nagy felelőtlenségről és rövidlátásról tett tanúságot, amikor az azeri bűnelkövetővel vont párhuzamot az ír bűnelkövetővel szemben; de hát lelke rajta. Azt hiszem, hogy a többség, még egyszer mondom, valamennyi frakció többsége egyetértett abban, hogy ez nem az a kategória, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők a saját érdekeikre használják fel.

Nos, végezetül úgy vélem, hogy ez a nyilatkozat a jelentés alapján mindenképpen hasznos, nemcsak azért, hogy helyre tegyük ebben a kérdésben azt a megítélést, ami a magyar igazságszolgáltatás egészét érinti, de azért is, hogy a tévedésekre, a szándékos, szándékolt vagy véletlen tévedésekre, az ismeret hiányából fakadó túlzó és igaztalan vádakra megfelelő választ adjunk. Ha a korábbi, 2010-es esztendőben elkövetett túlzó és szintén hamis nyilatkozatra két európai vezető állam államfője nem átallotta a visszautasítás hangjait használni, akkor, azt hiszem, a magyar parlamentnek sem kevésbé joga, de főleg kötelessége ezt a hazug és indokolatlan vádat visszautasítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 122 2013.04.16. 0:50  111-211

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ezt az úgynevezett hozzászólást szerencsére egyetlen jogász végzettségű sem vállalta el az MSZP képviselőcsoportjából. A stílus maga az ember - mondhatnánk és gondolhatnánk. És valóban, Szanyi képviselő úr stílusa olyan-amilyen. Csak idézni szeretnék a tegnapi érdemi hozzászólásából, amelyet nekünk címzett, eszerint "az önök kedvence az azeri baltás gyilkos". Tehát ha ilyen szinten sikerül az MSZP-nek erről a kérdésről beszélnie, akkor azt hiszem, hogy az a bizonyos módosító indítvány is olyan sekélyes, mint ahogy azt Szanyi úr az előbb előadta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 126 2013.04.16. 1:30  111-211

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Meglepve tapasztaltam, hogy a tegnapi bizottsági üléshez képest fél nap alatt hogy változik meg az MSZP hozzáállása ehhez a kérdéshez. A gond ott van, tisztelt Vadai Ágnes képviselő asszony, hogy nem a néppárti EP-s frakció kérdése, mert Reding asszony nem mint néppárti képviselő mondta, hanem egy tisztséghez kötődően mondta, amit mondott. Természetesen lehet önöknek ezt a politikai játékot játszani, de akkor Szanyi úrnak az az üzenete a következőkben, hogy nyugodtan jöjjenek Magyarországra bűnözni emberek, mert nem lesz következménye. Nem lesz végrehajtható, és a végrehajtásban nem lesz érdekelt Magyarország. Ha önök ezt akarják, ami, azt hiszem, hogy aztán végképp undorító dolog, hogy az ön szavait idézzem, ha önök ezt akarják, akkor természetesen legyen meg.

Azt hiszem, a tegnapi bizottsági ülésen sokkal higgadtabban és sokkal körültekintőbben tudtuk elmondani egymásnak a véleményünket, és szerintem ez a stílus, amit önök, Szanyi úr és ön elkezdtek, nem helyénvaló. Azt hiszem, pont önök sértik meg ezzel annak a két szerencsétlen gyermeknek az emlékét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 144 2013.04.16. 1:12  111-211

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha már azeriekről szólt, tessék megmondani nekem, képviselő asszony, hogy milyen nemzetközi szervezet vagy hatóság ítélte el, milyen nemzetközi szakjogászi fórum jelezte aggályát a kiadatási eljárás miatt. Én azt hiszem, hogy ön nem tud ilyet megnevezni. Mint ahogy (Dr. Józsa Istvánnak:) - bocsánat, képviselő úr, majd utána beszélhet -, mint ahogy amikor az örmény terroristák által elkövetett terrorcselekmény után Párizsban - ahol hat halálos áldozatot követelő túszmentési akció volt, amelyben nők is meghaltak - a francia hatóságok éppen ugyanolyan módon, a nemzetközi szabályoknak megfelelő kiadatási eljárás alapján kiadták az örmény terroristákat Örményországnak, akik ott tudomásom szerint szintén nem hosszú börtönbüntetést kaptak.

Még egyszer mondom: ne keverjük össze az azeri belpolitikai döntéseket, mert az az azeri elnök felelőssége. Az pedig, hogy a nemzetközi szerződések alapján nekünk milyen kötelezettségeink voltak, a mi felelősségünk, és ebben a tekintetben nem hibáztunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 212 2013.04.16. 4:49  211-257

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az elmúlt vitához kapcsolódóan szeretnék reagálni, és egy kicsit más stílusú vitát felidézni, ami az itt tárgyalandó napirend kapcsán történt.

A vitában, az alkotmányügyi bizottsági vitában is fölmerült egy olyan felvetés, és a délelőtti időszakban is felmerült egy olyan vélemény Bárándy Gergely részéről, miszerint is két pozitív megközelítést, két pozitívumot lát a tervezetben. Az egyik egy kicsit részletesebben és valóban szakmai módon megvitatott volt, ez az áthelyezési kontroll kérdése, másrészről természetesen volt az OBH-elnök újraválaszthatósága, ami, azt hiszem, egyértelműen pozitív fogadtatást nyert az ellenzék részéről is.

Azt hiszem, hogy az áthelyezési kontroll kapcsán az áthelyezhető ügyek esetében nagyon korrekt és érdekes vita bontakozott ki az alkotmányügyi bizottság ülésén is, és hogy a jó javaslatok, a jó és pozitív hozzáállás nem marad válasz nélkül, visszhang nélkül a kormánypártok, illetve a kormány részéről, ez nagyon jó példa volt arra, hogy az előterjesztő képviseletében jelenleg is körünkben tartózkodó államtitkár úr nyitottnak mutatkozott a felsorolás részletesebb és precízebb kibontására. Hiszen itt valamennyiünk érdeke, érdeke a kormánypártnak és érdeke az ellenzéknek is, hogy azok az ügyek, amelyek ebben az esetben érintve vannak, még csak a látszat se legyen a tekintetben, hogy bizonyos ügycsoportok kizárólagosságot élvezzenek, vagy ezek a bizonyos ügycsoportok ne kerüljenek lezárásra, jelesül politikai hátsó szándékot feltételezve. Azt hiszem, hogy az elmúlt nap, a tegnapi, illetőleg a mai napon elhangzott vezérszónoki felszólalások is azt mutatják, hogy e tekintetben, amikor szakmai vitáról és szakmai módon folyik a vita, akkor sokkal nagyobb áttörést hozhat, s mind ellenzéki oldalról, mind a kormánypártok részéről nagyobb figyelemmel, nagyobb empátiával tudunk viseltetni. Köszönöm Bárándy úrnak ebben az előterjesztéshez kapcsolódó vitában tanúsított magatartását, hiszen arról szól a történet, hogy valamennyien azt szeretnénk, hogy ebben a módosításban megfelelő módon és megfelelő garanciákkal történjen a szabályozási elemek beemelése.

Természetesen fölmerült itt korábban vezérszónoki szinten a választási kampányban a kereskedelmi adók lehetősége. Azért azt szeretném megjegyezni, nem tudom, ez kellőképpen hangsúlyozásra került-e, hogy a kereskedelmi adók sugárzása állami frekvencián történik, illetőleg a közszolgálatiság feladatait is el tudják látni, hiszen a választási kampányban történő, a választópolgárokat érintő felvilágosítás, tájékoztatás egyfajta közszolgálati feladat ellátására is szolgál. Úgy vélem, hogy ezek az elemek mindenképpen úgy értékelhetők, hogy az eddigi munkánkhoz képest is nagyobb és jobb odafigyeléssel valóban tudjuk javítani, tudjuk módosítani, tudjuk jobbá tenni ezt a tárgyalt javaslatot, és én bízom benne, ahogy az elmúlt időszakban a bizottságban is szakmai vita folyt, úgy most, ellentétben az előző vitával, itt is mély szakmaiság fogja jellemezni a vitát. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 323 2013.04.22. 7:28  306-329

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon két bizottsági ülésen is alkalmam volt az öt javaslat megtárgyalásában részt venni, és tulajdonképpen két részre bontanám: egyrészt az 1. pontról szeretnék beszélni, illetőleg összevonva a 2-5. pontig bezárólag.

(21.30)

Talán az 1. ponttal kezdeném, hiszen amint szakmai okfejtését is nagy élvezettel hallgattam Staudt Gábor képviselőtársamnak, valóban itt lehet szó vitáról, érdemi vitáról és egy megközelítési vitáról. Előrebocsátom, hogy én nem értek egyet a Tobin-ügyhöz kapcsolódó megnyilvánulásával, javaslatával Staudt Gábornak, illetőleg képviselőtársainak. Hiszen ez a megközelítési mód egyrészt egy diplomáciai stílusszokáson alapul, másrészről pedig azt hiszem, tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban a hosszú évek során történő egy helyben topogástól némi elmozdulás, némi többletjóindulat, némi problémamegoldó készség és szándék is megmutatkozott az ír részről, tulajdonképpen az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter részéről.

Természetesen megértem Staudt képviselőtársamnak azt a kritikáját, amit nagyon korrekt módon vezetett elő az imént a szóbeli felszólalásában. Valóban lehetséges egy olyan megfogalmazásbeli hangsúlyváltás, mint amit önök javasolnak, azonban én azt hiszem, és a külügyi bizottságban eltöltött most már harmadik ciklus óta szerzett tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az ilyen típusú megjegyzés, az ilyen stílusú megjegyzés nem biztos, hogy előrevinné ennek az ügynek a végleges megoldását, hiszen ez még nem zárult le. Mindenesetre értékelem az önök álláspontjának az indoklását, de továbbra is azt mondom, hogy ez nem járható út, amit önök javasolnak.

Most pedig a 2., 3., 4., 5. ponttal kapcsolatban: el kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az európai ügyek bizottságának mai ülésén, amikor az egyik fideszes képviselőtársam megjegyezte, hogy Szanyi úrnak nem a probléma megoldása, nem a határozati javaslat jobbító szándéka, hanem inkább egyfajta fricska, egyfajta kapitányi munkásságának és imázsának erősítése vezérelte Szanyi képviselőtársamnak ezeket a módosító javaslatait, akkor Szanyi képviselőtársam nem meghazudtolva önmagát mosolyogva bólogatott, hogy valóban. Ha ez bizottsági szinten megtörténik, akkor azt mondhatnánk, hogy ne is foglalkozzunk ezekkel a módosító javaslatokkal.

Engem egyedül Harangozó Gábor képviselőtársam hozzáállása zavart csak, hogy egy ilyen stílusú módosító köteghez adta a nevét ő, aki egykoron európai parlamenti képviselőként talán - hogy is mondjam - komolyabb embernek tűnt számomra, és komolyabb érveket is hozhatott volna fel; de legyen ez az ő hozzájárulása ehhez a dologhoz. Már a viták elején ugyanis szóba került ez a bizonyos "mire lehet ezt felhasználni?", és az alkotmányügyi bizottságban legalábbis rögzítettük, hogy senki nem óhajtja ezt politikai haszonszerzésre kihasználni, mégis ez a lassan-lassan kabaréműfajjá sodródott 2., 3., 4. és 5. módosítás komoly kételyeket ébreszt fel bennem, hogy ez mennyire célravezető.

A vitában folyamatosan és a módosító javaslatokban is fel-feltűnik egyfajta párhuzam. Lamperth képviselő asszony is az imént talán tapasztalt és hosszú politikai múltja okán minden bizonnyal nem tévedésből felcserélt fogalmakkal is nyomatékosította az azeri szál párhuzamosságát. Azt hiszem, hogy ahogy aztán a módosítás, pontosabban a pontosítás megtörtént, ez az a pontja az ügynek, amikor igenis öncélú politikai szál szövődik ebbe az ügybe. Hiszen talán már én is említettem, de cáfoljon meg bárki itt a teremben, bármelyik képviselőtársam, hogy az azeri kiadatási eljárás és nem elengedési eljárás során semmilyen jogi szabályt a magyar kormány nem sértett meg. Az azeri kiadatással kapcsolatosan sem európai jogi szaktekintélyek, szervezetek, civil szervezetek, sem emberi jogi kérdésekkel foglalkozó hatóságok nem marasztalták el Magyarországot, nem marasztalták el a magyar kormányt.

Tehát ezzel párhuzamba állítani, ami különösen az 5. pontban említésre kerül, egyszerűen nem igaz. Nemcsak hogy nem elegáns és jogilag bárgyú, de nem is használható ez a párhuzamba állítás. Azt hiszem, ha ezeket az érveket nézzük, akkor beláthatjuk, hogy sajnos a Szocialista Párt jeles képviselőjének ezek a megnyilvánulásai, mind a bizottsági ülésen, mind pedig a 2., 3., 4. és 5. módosításban megjelölt stílusa és tartalmi részlete is teljesen hibás. Az egyetlen olyan érv, amivel próbálnak ellenszenvet kelteni mind itthon, mind külföldön, az azeri esettel kapcsolatos párhuzamba állítás, ami pedig, azt hiszem, ha valami ebben az ügyben, akkor ez valóban sérti mind az áldozatok, mind pedig az ügyben hosszú idő óta tevékenykedő szakemberek jóérzését.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 327 2013.04.22. 1:04  306-329

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Én bíztam Lamperth Mónika türelmében, és nem szereltem le a mikrofonomat. (Derültség.) Azt hiszem, hogy két dologról beszélünk. Lamperth képviselő asszony is elismerte, hogy az a bizonyos azeri ügy teljes mértékben jogszerű volt. (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam.) Itt viszont az ír részről egy olyan halogató és a jogszerűség határait messze túllépő esetről beszélünk, amit egy európai funkcióval bíró hölgy, Reding biztos asszony összemosott egy magánjellegű véleményével, vagy ha nem magánjellegű véleménye, annál rosszabb. Mindenesetre itt egy olyan kiadatási ügyről van szó, amit íme, az ír hatóságok is elismertek, hogy tévedtek és a megoldást keresik. A kettőnek, ha már mindketten jogászok vagyunk, akkor a jogi oldalát, azt hiszem, hogy nem kellene összekeverni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 30 2013.04.30. 0:53  23-41

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Valóban, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta az előttünk fekvő T/10750. számú törvényjavaslatot, amely a vallási közösségek jogállásával és működésével összefüggő törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szól. Az előbb Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára által ismertetettek alapján a bizottság rövid vita után 18 igen, 2 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett találta általános vitára alkalmasnak e javaslatot. Ezért támogatásáról biztosítja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 63 2013.06.11. 5:18  60-66

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kissé rendhagyó módon szeretném részben a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény, a COTIF módosításáról Vilniusban elfogadott, 1999. június 3-án kelt jegyzőkönyv C Függeléke Mellékletének kihirdetéséről, valamint a belföldi árufuvarozás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatot, ami a tisztelt Ház előtt a T/11390. szám alatt lett benyújtva; valamint a következő két határozati javaslathoz is, jelesül a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás A és B Melléklete kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásainak egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat, ami a T/11391. számon, illetőleg a Genfben 2000. május 26-án kelt, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodáshoz, az úgynevezett ADN-hez csatolt szabályzat kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot - a T/11392. számú - együtt ismertetni. Hiszen ez a három javaslat mind témájában is összefüggő, mind pedig a külügyi bizottság ülésén együttesen került megtárgyalásra, így azt hiszem, nem vétek a szabály ellen, ha ennek az ismertetését összevonva mondanám el és tájékoztatnám a tisztelt képviselőtársaimat.

Nos, a három javaslat a COTIF-RID-törvény, az ADR-törvény, illetve ADN-törvény valójában nagyon fontos és összefüggő szabályozásnak ad napi szabálykövetési lehetőséget, hiszen mindhárom szabályozás, ami a tisztelt Ház előtt van, a közlekedési alágazat veszélyes áruk szállítási szabályozása európai szinten történő összehangolását, a korszerű biztonsági követelményekre törekvést jellemzi.

A szabályokat különféle nemzetközi fórumok dolgozták ki, jelesül az ENSZ, az EGB, az OTIF, ezért ennek az együttes kidolgozásnak az eredményeként a műszaki fejlődéshez, a gazdasági követelményekhez és a környezetvédelmi szempontok naprakész megvalósítása érdekében is egyfajta folyamatos korszerűsítésen esnek át ezek a szabályzatok. E szabály-korszerűsítésnek vagyunk tanúi e három javaslat esetében is. Kétévente szükséges az új előírások beemelése, pontosan azért, hogy európai szinten egységesen kezelhessük ezeket.

Nagyon lényeges még ezeknél a szabályozási elemeknél, hogy nem egy közlekedési alágazat, hanem valamennyi közlekedési alágazat összehangolt, együttes szállítási igényeinek figyelembevételével készüljenek, ezért átfedések vagy netalántán ellentétek így nagymértékben kiküszöbölhetők. A nemzetközi megállapodások érdekében ezeket a módosításokat minden érintettnek, azaz minden, a szerződést aláíró félnek ki kell hirdetnie, ez esetben a törvényjavaslatok 2013. január 1-jétől már alkalmazhatók és 2013. július 1-jétől kötelező módosításokkal kerülnek kihirdetésre.

Nagyon fontos az is a törvényt alkalmazók oldaláról, hogy valójában ezekben a szállítási tevékenységekben részt vevő valamennyi fél - szállító, szállíttató, fuvarozó - az egységes szöveg szerinti jogszabályt fog kézhez kapni, azaz a jogszabályok használhatósága, értelmezése és nyomon követése is sokkal pontosabbá, sokkal egyértelműbbé válik, ezért megkönnyíti az érintettek, amint említettem, az áruk feladói, a szállítók, a fuvarozók, az ellenőrzők és a jóváhagyó hatóságok ez irányú munkáját is.

A tervezetekben szereplő előírások nem rónak továbbá új feladatokat vagy netalántán költségeket az érdekeltekre, és az ezen szabályokról való tájékoztatás a szaktárca segítségével időközben megtörtént, ezen módosításokra felkészültek a szállítási láncban lévők. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Utolsó mondatom: nagyon fontos az, hogy ezzel az európai uniós jogharmonizációt is megvalósítjuk. Ezért javasoljuk mindhárom jogszabály elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
288 69 2013.06.11. 0:31  66-72

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Bátorkodtam az imént jelezni, hogy talán szerencsésebb az idővel történő gazdálkodás okán is nem mind a három javaslat esetében ugyanazokat az érveket elmondani. Sajnos, a bizottsági ülésünkön nem merült fel olyan mélységben ez a téma, mint ahogy Korondi Miklós idézte a baltimore-i kukásbaleset okozta hátrányokat, ezért csak azt tudom megerősíteni, hogy a külügyi bizottság egyhangúlag támogatja a javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
300 216 2013.09.10. 8:23  211-225

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt államtitkár úr az imént említette és meghatározta, a törvényjavaslat tulajdonképpen a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló, a szerzői jogokról szóló, valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló törvények módosítását célozza. A javaslat egyúttal a szabadalmi jogokról, illetőleg a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló, valamint a hagyatéki eljárásról szóló törvények kiigazítását is tartalmazza.

Az imént már elhangzott mind államtitkár úr részéről, mind pedig a bizottság álláspontját ismertető képviselőtársam részéről, hogy a javaslat által előirányzott módosítások többségének célja az, hogy az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló jogszabályokat, az európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültesse a hazai gyakorlatba, az irányelv rendelkezéseit a magyar joggyakorlat, a magyar törvényhozás, a magyar törvények részévé tegye.

De valójában miről is szól itt a korábban meghatározott árva művek kifejezés, és egyáltalán milyen jelentősége van számunkra ennek a kicsit elhanyagolt, jogi szabályozásban kevésbé részesült kérdés megoldásának?

(16.50)

Az árva művek - mint elhangzott - olyan alkotások, amelyek jogosultja ismeretlen, vagy ha ismert is a személy, ismeretlen helyen tartózkodik. Az Európai Unióban a becslések szerint mintegy 3 millió könyv lehet az árva mű. Ez a szerzői jogvédelem alatt álló könyvek 13 százaléka. Pusztán ebből a számból is láthatjuk, hogy nem elhanyagolható kérdésről beszélünk.

Az Európai Bizottság által kidolgozott úgynevezett digitális menetrend az ésszerű, fenntartható és inkluzív fejlődés érdekében létrehozott Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének az egyike. Ebben célkitűzésként szerepel a digitális tartalmakhoz való széles hozzáférés biztosítása, amelynek pontosan ez a gátja, az egyik gátja: az eltérő tagállami szabályozás. Ezért merült fel, hogy ezek a szabályozási kérdések a közeljövőben minél gyorsabban, a teljes tagállami háttérrel rendezésre kerüljenek, nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió valamennyi tagországának jogrendszerében is.

A kulturális, média- és kreatív tartalmak digitális terjesztésének olcsóbbá és gyorsabbá válása révén e tartalmak szerzői és közreadói szélesebb közönséget érhetnek el, és e cél elérése érdekében kulcsintézkedésnek tekintik többek között a digitális menetrend, a Digital Agenda alapján a szerzői jogok tisztázását, az árva művekről szóló irányelv kidolgozását az európai kultúra részét képező művek digitalizálására és terjesztésére vonatkozó jogi keretek megalkotása érdekében, valamint a szerzői jogi adatbázisok létrehozását.

Láthatjuk tehát, hogy két problémával állunk szemben. Az egyik az eddig elnagyoltan kezelt olyan árva művek, amelyek esetében, mint említettem, vagy a jogosult ismeretlen, vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodó ismert jogosultságról van szó, és a korunk egyre gyorsabb és egyre pontosabb és egyre áttekinthetőbb információszerzési, -kezelési változásaiban keresendő. Így a fentiek, a kettős szorítás okán született meg az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/25-ös EU-irányelv, amely az árva művek felhasználásának a tagállamokban letelepedett, nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, illetőleg múzeumok, valamint archívumok, mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmények és közszolgálati műsorszolgáltatók által a közérdekű feladatokkal kapcsolatos célok elérése érdekében végzett egyes módjaira vonatkozik.

Az irányelvet a fent felsorolt intézmények gyűjteményében található, kiadott szöveges, filmművészeti, audiovizuális művekre és hangfelvételekre kell alkalmazni. Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerűen csak a könyvek, az általunk korábban ismert adathordozók, hanem egészen új, a XX-XXI. század során született új, adatot rögzítő, adathordozó eszközök, felületek is beesnek ebbe a keretbe.

Az előbb idézett irányelv preambuluma szerint a szerzői jog a kreatíviparágak gazdasági alapját képezi, mivel serkenti az innovációt, a kreatív tevékenységet, a beruházást és az új alkotások létrejöttét. A művek tömeges digitalizálása és terjesztése tehát Európa kulturális öröksége megőrzésének egyik eszköze. A szerzői jog fontos eszköz annak biztosítására, hogy a kreatívágazat ellenszolgáltatásban részesüljön munkájáért. Ez az irányelv is azt a célt szolgálja, hogy ezek az elemek, ezek az új típusú, digitalizálásra érdemes elemek a szerzői jog tekintetében biztos és megkérdőjelezhetetlen alapokká váljanak.

Ezért az irányelv kötelezővé teszi a gondos jogosultságkutatást. Tudjuk jól, hogy ebben a látszólag információkkal teli világban is jelentős kérdés az, hogy ezek az ismert és ismeretlen jogosultak lehetőség szerint hozzájáruljanak ezeknek a szerzői joggal és tartalommal bíró műveknek a felhasználásához. Az elmúlt időszakban számtalan olyan magyarországi projekt is megvalósult, ahol a digitalizálást valósították meg - gondoljunk csak akár a könyvtárakban lévő jelentős mennyiségű könyv, illetőleg egyéb okirat, dokumentum digitalizálására -; ezek a munkák ne torpanjanak meg, ne keletkezzenek a későbbiekben felesleges jogviták.

Az említett szervezetek kizárólag közcélú feladataikkal kapcsolatos célokra használhatnak fel árva műveket, a gyűjteményükben található művek megőrzését és helyreállítását, valamint a művelődési és oktatási célú hozzáférhetőséget szolgálva. Ez is mutatja, hogy nem öncélú ez a jogszabály, nem öncélú felhasználást biztosít, hanem a köz érdekében, fokozott jogi biztonság mellett lehessen ezeket a műveket felhasználni.

Megjegyzem, hogy az árva művek részleges jogi szabályozása 2011-ig az európai uniós tagállamok közül Csehországban, Franciaországban, Magyarországon, Hollandiában és a skandináv államokban történt meg. Úgy vélem, ez is egy adalék ahhoz, hogy Magyarország e tekintetben kellő gondossággal és egyfajta úttörő szerepet játszva töltötte be feladatát.

Minden egyes esetben, akár Magyarországról, akár az Európai Unió tagországairól beszélünk, a jogosultságkutatás hihetetlen nagy költségekkel jár. A költségek természetesen eltérőek akár egy film, akár egy írott, hagyományos írott mű esetében, de meg kell jegyezni, hogy például a 2010-ben végzett felmérés szerint a 24 európai nemzeti filmarchívumban őrzött több mint egymillió film körülbelül 21 százaléka, tehát 225 ezer film minősül árva műnek. Ez az adat is azt mutatja, mennyire fontos ennek a kérdésnek a mielőbbi biztos, jogszerű rendezése.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 136 2013.09.17. 0:56  133-167

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a héten megtartott ülésén megtárgyalta a T/11657. számon beterjesztett törvényjavaslatot, amelyik a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szól.

A bizottság ülésén az államtitkár úr által is már érintett kérdések közül a bejelentések védett elektronikus rendszerével kapcsolatban alakult ki rövidebb vita, illetőleg a bizalmi ügyvéd lehetőségeiről, a bizalmi ügyvéd eszköztáráról alakult ki vita.

Végül is a bizottság megtárgyalván az előterjesztést, meghallgatván a vitában hozzászólókat, 19 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
303 140 2013.09.17. 8:39  133-167

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövidre fogtam a szót a bizottsági vélemény ismertetésekor. Most egy picit többet szeretnék foglalkozni részben az elektronikus rendszer, illetve a bizalmi ügyvéd tekintetében a törvényjavaslatban foglaltakkal.

Azt hiszem, egyikünk sem vitatja ebben a Házban, hogy a törvényjavaslat preambulumában meghatározott célok és a célok eléréséhez szükséges eszközök részben a magyar jogrendszer, részben pedig az eddigi hiányos, kicsit túlhaladott, illetőleg hatályba nem lépett jogszabályok okán szükségessé vált. Az állami szervek és a helyi önkormányzati szervek panaszelintézési módjával és az elintézés eszközrendszerével foglalkozik a törvényjavaslat. Nagyon fontos garanciális elemet takar például az 1. § (4) bekezdésében meghatározott írásba foglalás. Aki az elmúlt időszakban dolgozott akár államigazgatási szerveknél, akár helyi önkormányzati szerveknél - jómagam önkormányzatnál dolgoztam több funkcióban is -, az jól látja, hogy a panaszok és közérdekű bejelentések valódi megoldásához mennyire szükséges az, hogy már a kezdetektől fogva egy írásbeliségen alapuló eljárás legyen.

Talán egy kicsit technikai jellegű, mégis nagyon lényegesnek tartom a 2. § (6) bekezdésében meghatározott feltételes mód kifejezését. Itt arról van szó, hogy a panasz vagy a közérdekű bejelentés vizsgálata mellőzhető, ha egy ismételt, folyamatosan ugyanolyan tárgyú, ugyanazon személy által tett panasz vagy bejelentés kivizsgálásáról van szó. A 7. §-ban a tudomásszerzéstől számított idő relativizálásával kapcsolatban ismét feltételes módot használ a törvényalkotó, ez meglehetősen tág teret nyújt szerintem a panaszos, a bejelentő számára is, és a bejelentett esemény kivizsgálásának a fontosságára is mérlegelési lehetőséget biztosít.

Tudjuk jól, a képviselői munkánk során, akár helyi önkormányzatban, akár itt a parlamentben, hogy vannak olyan panaszosok, akiknek a problémája jogilag már nem orvosolható, netalántán olyan bejelentést tesz, amelynek az elintézése, a panasz kivizsgálása már megtörtént, ugyanakkor vissza-visszatérő motiváció okán jelentkeznek akár a képviselői fogadóórán, akár bármilyen más fórumon. Ezért is jó az, hogy az ismételt és célra nem vezető, értelemmel nem bíró panaszok elbírálását nem szigorúan, hanem az egyedi ügy kivizsgálásával együtt lehet értelmezni.

A bizottsági vitában is felmerült a közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszerének a kérdése, hogy mennyire lehet megőrizni az üzemeltetés során az alapvető jogok biztosához telepítendő garanciális elemeket, mennyire lehetséges egy elektronikus rendszer biztonságos üzemeltetése, működtetése, hogy a panaszbenyújtót megóvjuk különféle sérelmektől. Én úgy vélem, hogy amennyire ezt jogszabályi úton meg lehet oldani és biztosítani lehet, az ebben a törvényjavaslatban biztosított. De tudjuk jól, hogy hiába a legprecízebb jogalkotási gondolkozás, hiába a legtökéletesebb jogi megfogalmazás, az elektronikus rendszerekhez való hozzáférés egy örökös háború, örökös küzdelem a rendszergazdák, illetőleg az azt megtámadó, feltörni szándékozó külső szakemberek között. Úgy vélem azonban, hogy az ebben a jogszabályban meghatározott lehetőségek és kötelező elemek kellő biztonságot és garanciát nyújtanak arra, hogy ezek a kérdések ne merüljenek fel többet.

A bizalmi ügyvéd kérdése tekintetében is egy markáns vita bontakozott ki a bizottságban. Úgy vélem, ez egy olyan lehetőség, amit a jogalkotó szándéka után majd a jogalkalmazás fog kiérlelni, hiszen ezek az elemek, amelyek egyfajta közvetítői tevékenységet biztosítanak, valószínű, hogy sokkal egyszerűbb, jogilag biztosabb és egyértelműbb megoldások felé fogják vinni az egész eljárást, vagyis a közérdekű bejelentés tevése és az azt követő eljárás során egyfajta biztosabb jogi mederben fogja tartani az egész eljárást.

Úgy vélem, hogy a záró rendelkezésekben meghatározott, a bizalmi ügyvédi tevékenység ellátásának képesítési feltételeiről szóló rendelet is kellő körültekintést, kellő szakmai gyakorlatot fog hozzátenni, és ez az új tevékenységi kör mindenképpen elő fogja mozdítani azt, hogy ez a jogszabály nemcsak a papíron, hanem a valóságban is kiállja az alkalmazás próbáját.

(17.20)

Az államtitkár úr említette a különféle jogszabályi előzményeket. Valóban most értünk el arra a szintre, hogy ezek az előzmények egységbe szerkesztve, a kellő és a napjainkban ismert társadalmi mozgásokat követő módon kerüljenek szabályozásra mindnyájunk nagyobb biztonságára, jogbiztonságára. Nagyon érdekes, hogy korábban a parlamentben és esetleg az előkészítő szakaszban is csak a szűken vett munkáltatói-munkavállalói jogviszonyban gondolkodtak ezeken a megoldandó kérdéseken, a panaszokon, illetőleg a bejelentéseken. Igazándiból ez a jogszabálytervezet, ahogy az indoklásból is kitűnik, egy jól bevált német példán alapuló megoldást vesz át több elemében is, így e tekintetben, a bizalmi ügyvéd tekintetében egyfajta garanciát tesz be úgy, hogy ennek, mondom még egyszer, külföldi, nemzetközi tapasztalatai már pozitívan megmutatkoztak.

Bízom benne, hogy a vita során ezeket az elemeket kiemelve meg tudjuk beszélni, ennek a törvényjavaslatnak az értelmezésével és elfogadásával közelebb tudunk kerülni a régóta fontos és mindnyájunk számára, nemcsak a bejelentők, hanem az egész társadalom számára fontos panasz és közérdekű bejelentés kezeléséhez.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 36 2013.10.16. 3:07  33-103

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a tegnapi nap folyamán tárgyalta az előterjesztést, és szokásához híven részben szakmai, részben pedig politikai megfontolásokból járta körbe ezt a beszámolót.

(11.20)

Azt gondolom, hogy helyesen jártunk el akkor, amikor - Schiffer képviselőtársam korábbi szavait idézve - a beszámolókból levonandó tanulságokról beszéltünk már a bizottsági ülés idején is. Végül is a néha konokul megragadott, kevésbé szakmai, sokkal inkább politikai álláspontok után is, a bizottságunk a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CXIV. törvény 76. § (8) bekezdésének c) pontja alapján az Országos Bírósági Hivatal elnöke benyújtotta ezt a bizonyos tárgyalandó beszámolóját a 2012. évről.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, mint a feladat- és hatáskör szerinti illetékes bizottság, a beszámolót tehát a tegnapi ülésén megtárgyalta, és döntése szerint általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság álláspontja szerint az OBH elnöke által megfogalmazott szakmai célkitűzések megvalósulása jó úton halad. A bizottság különösen fontosnak tartja a minden bírósági szinten megvalósuló időszerű és magas színvonalú ítélkezés, a bírósági szervezet integritása, az ítélkezési és igazgatási munka átláthatósága, kiszámíthatósága és annak ellenőrzése irányába tett korábbi és folyamatos erőfeszítéseket.

A bizottság tehát üdvözli az OBH által létrehozott új jogintézményeket és programokat - amiből az imént az elnök asszony is néhányat kiemelt -, mint a bírósági mediáció, a nyitott bíróság program, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás és a tanúgondozás kérdése is.

A bizottság különösen fontosnak tartja a Magyar Igazságügyi Akadémia koordináló szerepe által megvalósuló képzési rendszer fejlesztését is, amit - zárójelben - a bizottság tagjai közül jó néhányan személyesen is láthattak, és elismerően nyilatkoztak már a látogatás során is.

Mindezek alapján az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2012. évi beszámolóját az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja 19 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett és 3 nem ellenében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 58 2013.10.16. 14:51  33-103

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sajnos, kiment a teremből Schiffer képviselőtársam, de azért meg tudom nyugtatni, hogy én nem fogok a rezsiharcról és a gázáremelésről beszélni, hanem megpróbálok visszatérni a napirendhez, ehhez a beszámolóhoz, abból néhány elemet kiemelve.

Szó esett itt a vitának abban a részében, amely valóban szakmai vita volt és nem egyéb, a bíróságok leterheltségéről. Ebben az anyagban valóban lehet látni, hogy milyen jelentős mennyiségű ügyirathátralék volt, milyen ügymozgások voltak, hiszen az anyagban is szerepel, hogy 2012-ben az előző időszakról folyamatban maradt 259 ezer ügyhöz további 1 millió 129 ezer ügy érkezett, így a teljes munkateher 1 millió 388 ezer ügyet érint. Ez óriási szám! Azt hiszem, hogy e tekintetben a bíróság, a bírói kar jól vizsgázott. Hiszen ha megnézzük a statisztikát arról, hogy az ítélkezés időszerűsége milyen mértékben változott, azt látjuk, hogy a perek 89 százaléka változatlanul egy éven belül befejeződött a bíróságra érkeztetéstől számított eljárási időtartam alatt.

(12.30)

Úgy vélem, hogy a lehetőségekkel - mind a humán erőforrással, mind pedig a szakmai eszközállománnyal - ez az időszerűségi mutató meglehetősen jó mutató. A perek átlagos befejezési időtartama tovább csökkent: a helyi bíróságok gazdasági és az ítélőtáblák közigazgatási pereinek esetében 7 hónapról 6,3 hónapra, illetőleg 4 hónapról 3,2 hónapra.

Nagyon tanulságos, ha átnézzük az eljárások átlagos időtartamát a helyi bíróság, a törvényszék első fok, másodfok, illetőleg az ítélőtáblák esetén is. Itt is látható egy jó irányú változás, és az ügyhátralék tekintetében is a 2012. évi ügyhátralék december végén - a pénzbírság, a helyszíni bírság, valamint a közérdekű munka elzárásra történő átváltoztatása tárgyában indult szabálysértési perek nélkül tekintve - 253 ezer ügyről 244 ezer ügyre csökkent. Úgy látom, hogy következetes, kemény munka eredményeképpen találkozhatunk ezekkel a számokkal.

Szó esett már korábban a képviselőtársaink részéről az eljáró bíróság kijelölése tekintetében az ügyáthelyezés kérdéséről. Azt is látnunk kell, hogy 2011-ben annak ellenére, hogy sem alkotmányos szintű, sem alacsonyabb szintű részletszabályok nem álltak rendelkezésre, nem léteztek, 13 ügy áthelyezésére került sor: a Fővárosi Ítélőtábláról egy büntetőügyet, a Fővárosi Bíróságról pedig 12 gazdasági ügyet helyeztek át.

A tárgybeli évben, azaz 2012-ben 44 ügy vonatkozásában érkezett indítvány másik bíróság kijelölésére, amelyek közül 42 ügy esetében került sor az áthelyezésre; a 42 ügyből 32 kiemelt ügy volt. A kijelölést kérő bíróság 41 esetben - 31 gazdasági, 8 büntető- és 2 polgári ügyben - a Fővárosi Törvényszék, egy esetben pedig a Fővárosi Ítélőtábla volt. Ennek az áthelyezésnek ez a számszerű súlya.

Nem beszéltünk - vagy pontosabban: azt hiszem, csak említés szintjén beszéltünk - az OBH saját programjainak az értékeléséről, az eredmények értékeléséről, de azt hiszem, ha valami ebben a mostani tárgyalási időszakban, akkor ez kiemelt fontossággal kellene hogy bírjon, hiszen ez mutatja az Országos Bírósági Hivatalnak azt az innovatív szerepét, amit majd a későbbi bírósági munkában, az ítélkezési gyakorlatban mindenképpen vissza fogunk látni, meg fogjuk ismerni ezeknek a kezdeményezéseknek, ezeknek a programoknak a jó vagy talán kevésbé hatékony változását.

Szó esett többek között a bírósági közvetítésről a mediáció tekintetében. Ez egy olyan új feladat, olyan új program, ami elősegítheti az eljárások időszerűbb és költséghatékonyabb befejezését, csökkentheti a bírák munkaterhét, leterheltségét, népszerűbbé teheti a bíróságon kívüli közvetítői vitamegoldást, valamint alkalmat ad a nagy tapasztalattal rendelkező bírósági kollégák továbbfoglalkoztatására. Ez mind, egytől egyig olyan lehetőség, ami nemcsak hatékonyság, nemcsak eredményesség szempontjából, hanem még költséghatékonyság szempontjából is meggondolandó, támogatandó, és nagyon fontos lesz ennek a programnak a későbbi kifutását folyamatosan figyelni, ezeket az eredményeket elemezni és a tanulságokat levonni.

Nem beszéltünk a tanúgondozás programjáról, ami szerintem a megindult fejlesztések mellett - a tanúkihallgató szobák, a tanúvárók, a tanúgondozói igazságügyi alkalmazottak - megfelelő módon tudják szolgálni az állampolgárok érdekeit. Erről a kérdésről itt sajnos szó sem esett, de úgy vélem, hogy a bírósági ítélkezés során, a bírósági munka során ennek kiemelt jelentősége volt, és e tekintetben ennek a programnak a lehetőségeit igénybe véve kiemelt jelentősége is lesz.

Az elektronizálások tekintetében Gaudi-Nagy Tamás említette ezt a kérdést, és valóban a mai kor bírósági - hogy úgy mondjam - szoftverháttere mindenképpen nagyon fontos. Az elmúlt években - és azt hiszem, nincs senki, aki ebben a teremben megcáfolna, az elmúlt években - sajnos ennek a háttérnek a biztosítása meglehetősen csekély költségek mellett tudott csak ímmel-ámmal megvalósulni. Nagyon fontos az, hogy a legkorszerűbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb hardver- és szoftvereszközök álljanak rendelkezésére a bíróságoknál is, és ezáltal a rendszerek összekapcsolásával az ügy kezdetétől fogva egy megfelelően biztosított, zárt rendszerben tudják az eljárásban részt vevők ezeket az adatokat, ezeket a dokumentumokat megismerni, egymás között megosztani.

A folyamatban lévő fejlesztések is, úgy vélem, azt mutatják, hogy az Országos Bírósági Hivatal nemcsak egy jól bejáratott és korábbi problémákat megoldó feladatlistát készített magának, hanem egyfajta módon elébe megy azoknak a kihívásoknak, azoknak a kérdéseknek, amelyek majd a teljes bírósági munka során előbb-utóbb mindenütt meg fognak jelenni. Például a panasznap intézményének megújítása kifejezetten egy olyan kezdeményezés, ami a bíróságok által kezdeményezett, a bírák, fogalmazók, titkárok által jól ismert problémákra keres megoldást, próbálja finomítani az eddigi eszközrendszert.

Érdekes a robotzsaru intézményének bíróságokon történő alkalmazásának lehetősége, ami szintén egy olyan kérdés, egy olyan új felvetés, ami azt mutatja, hogy nem egy hagyományos, hanem egy gondolkozó hivatalról van szó, amelyik megpróbálja a jelenleg is rendelkezésre álló eszközöket még inkább hatékonnyá, még inkább gyorsabb ügyintézésre alkalmassá tenni.

A távmeghallgatási és videokonferencia is nagyon érdekes dolog, és amikor az elnök asszony jóvoltából látogatást tehettünk ebben a gyönyörű szép, új intézményben, ott is láthattuk, hogy ennek a megoldása mennyivel gyorsabb, mennyivel hatékonyabb munkát tesz lehetővé a későbbiekben. Ezek mind olyan kérdések, mind olyan, az OBH által gondozott és kezdeményezett programok, amelyeknek az eredményeit, azt hiszem, egyik képviselőtársam sem - frakciótól függetlenül - vonhatja kétségbe.

Nem beszéltünk - és egy kicsit ez talán az eddigieknél is jobban fáj nekem - a bírósági szervezet emberi erőforrásairól. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet ügyeket felsorolni, lehet a régmúlt idők szakmai koncepcióit vitatni, de azt hiszem, azokról az emberekről, akik ezt a munkát, a bírósági munkát végzik, elfeledkezni nem lehet; tisztességtelen is és szakmaiatlan is.

A bírósági szervezet emberi erőforrásai tekintetében hallottunk megjegyzéseket a titkári, fogalmazói engedélyezett, illetve a tényleges létszámmal kapcsolatban. Valóban, ez megint egy érdekes kérdés, és elemzést tenne szükségessé, másképpen mondva: erről valóban kellene, valóban kellene itt egymással vitatkoznunk, hogy mi az oka annak, hogy a bírósági titkárok engedélyezett létszáma 614 volt 2011-ben és 605 lett a tényleges, 2012-ben pedig 767 helyett 732, vagy a fogalmazók tekintetében szintén van számbeli különbség.

Ezek a kérdések nyilván azt mutatják, hogy egy bírósági fogalmazói, egy bírósági titkári pálya milyen kihívást vagy milyen várakozást ébreszt azokban a fiatal, jogvégzett kollégákban, akik gondolkoznak, hogy milyen pályára, milyen irányban kezdjenek el dolgozni a diplomájuk megszerzése után. Ez azt mutatja, hogy vajon van-e elég presztízse, van-e elég anyagi megbecsülése ennek a szakmának, sőt azt is mutatja, hogy a szakmai képzés, az egyetemi képzés vajon milyen módon teszi lehetővé azt, mennyire orientálja a fiatalokat a bírói pályára. Azt hiszem, ez szintén megérne egy hosszabb beszélgetést.

Aztán nagyon érdekes számomra az is, hogy ha a bírói kar nemek szerinti összetételét megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a női bírák száma össz-szervezeti szinten még mindig meghaladja a férfi bírák számát: a helyi bírósági bírák 67,1 százaléka, a törvényszéki bírák 62,5 százaléka, az ítélőtáblai bírák 55,2 százaléka nő.

(12.40)

A Kúrián azonban a mérleg nyelve a férfi bírák felé mozdul el, mivel a női bírák aránya itt mindössze 48,8 százalék. Láthatjuk így, hogy a női bírák aránya csökken, 2011-ben még a helyi bíróságokon 69 százalék, a törvényszékeken majdnem 70 százalék, és az ítélőtáblákon 61,9 százalék volt a női bírák aránya. Ez megint egy olyan kérdés, hogy a korábbi években úgy fogalmazott: elnőiesedés a bírósági bírák tekintetében... - örülnék, hogyha Gaudi Tamás (Az elnök csenget.) szintén nem a kollégáival beszélgetne, ahogy megtiszteltük korábban egymást. Tehát ezek az arányváltozások vajon mit jelentenek? Azt jelentik-e, hogy a női bírák, a nők számára a bírói szakma, a bírói hivatás kevésbé lesz vonzó, vagy netalántán olyan terhekkel jár, amit a jogász végzettségű és bírói szakvizsgával bíró jogász kollégák már nem szívesebben választanak? Vagy netalántán azt jelenti, hogy megfelelő módon sikerült a bírák anyagi érdekeltségét javítani a tekintetben, hogy a férfi bírák is egy családfenntartó, egy családot meglehetősen biztos anyagi állapotba vivő szakmát látnak a bírói szakmában, a bírói hivatásban? Ezekről is jó lett volna és jó lenne, érdemes lenne a beszámoló adatait figyelembe véve néhány szót váltanunk.

És talán legvégül a képzésről mindössze egyetlenegy mondatot: én azt hiszem, hogy az a képzési struktúra, az a képzési háttér, ami most tudatosan - és azt hiszem, ezt aláhúzhatjuk: tudatosan - indult meg, ez mindenképpen egyfajta biztosíték lesz arra, hogy a jövőben magasan képzett és folyamatosan tanuló bírák jelenjenek meg a bíróságok pulpitusain.

Én azt hiszem, hogy ezek a kérdések lettek volna talán fontosabbak, mint egynémely napi szakmai történés. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
312 102 2013.10.16. 5:37  33-103

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt lelkes Képviselőtársaim, akik ezt a mostani vitát végigülték és végighallgatták! Azt hiszem, ez a vita sem más, mint a parlament máskor, más témában lefolytatott vitái, szakmaiság és politikai hitvallás keveredett a vita során.

Gulyás Gergely képviselőtársam a változtatás elvi, gyakorlati indokait tömören összefoglalva mutatott rá a jogszabályi változás szükségességére, elemezte a statisztikák részéről az ügyek elintézéséhez szükséges idők közötti összefüggést, illetőleg az OBH működésének költséghatékonyságáról is ejtett néhány szót.

Bárándy Gergely képviselőtársunk a szocialista frakció részéről kezdetben egy politikai részt emelt ki, a Fidesz hozzáállásáról elmélkedett, illetőleg a jelenlegi rendszer buktatóiról szólt, és egy mikszáthi stílusbravúrral még Vas Imre képviselőtársam nevét is belefoglalta a hozzászólásába. Ez valóban egy Poe-szerű, egy Dr. Jekyll and Mr. Hyde című felszólalás volt, mert miközben az elején a Fideszt ostorozta, úgy később - idézem -: "az a rendszer, ami most kialakult, az nagyjából-egészében elfogadható". Kitűnő, pontos és meghatározott - pozitívumokat emelt ki az OBH működésével, illetőleg elnök asszony tevékenységével kapcsolatban, ehhez képest egy politikai suhintással jelezte, hogy ennek ellenére természetesen a jelentést az MSZP frakciója nem fogja elfogadni.

Rubovszky György a Bárándy képviselőtársam által felvetett kérdéseknek a történelmi hátterét világította meg, pontosan elemezte az akkori szereplők akkori nyilatkozatait.

Gaudi-Nagy Tamás 15 perces hozzászólásában egy új közmondást alapozott meg, jelesül: dicsérjen meg téged a Gaudi Tamás, hiszen miközben dicsérettel illette az egész előterjesztést, azért jó néhány hibára rámutatott, és érdekes előadást hallhattunk tőle a baseballütős szomszédok történetéről, Nyilas bíró munkájáról, és Budaházy Györgyre járó motorú rendőrök vigyáztak (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Rá vigyáztak, az ároktőiekre nem vigyáztak. Ez nem vicc.), tudtuk meg a képviselőtársamtól. Megjegyzem, hogy a kétperceseiben mondta el képviselőtársam igazándiból a lényeget, aminek a java részével mélységesen egyetértek, hiszen azokban voltak azok a bizonyos szakmai kérdések, ami, azt hiszem, hogy jogászokként nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot.

Schiffer András az LMP szokásos szemüvegén keresztül vizsgálta a kérdést, a transzparencia hiányát említette, a bírói képzés fontosságát hangsúlyozta, ami az anyagban természetesen jelentkezik, és valóban olyan új irányokat határoz meg ez a jelentés, ami ennek megfelelő garanciáját fogja adni; a bírói nyugdíjazások súlyos következményére hívta fel a figyelmet. Két megoldandó problémára hívta fel a továbbiakban a figyelmet, ami, azt hiszem, nem is a jelentést tevő, a jelentés kapcsán valamennyiünk közös felelőssége lesz: az igazságügyi szakértői rendszernek, a végrehajtási szervezeti rendszernek a megoldandó problémáira, és azt hiszem, hogy e tekintetben valamennyi frakció ezzel egyetértett.

Staudt Gábor képviselőtársunk az elméleti irányba fordult vita kapcsán az ároktői eset konklúzióit határozta meg, és megköszönte az elnök asszonynak mind a bizottsági, mind pedig az itteni konkrét és korrekt válaszait.

Szilágyi György képviselőtársunk Biszku Béla kapcsán egy konkrét eseten keresztül próbálta jellemezni a mai magyar bíróság általa vélt működési rendjét, miközben nemzeti hip-hop szólt a Jobbik-frakció részéről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nemzeti rock!)

Én azt hiszem, hogy ezektől a kis kisiklásoktól eltekintve meg kell állapítsam, hogy több olyan szakmailag fontos javaslat volt - és valamennyi frakció tett hozzá ehhez -, amit a jelentés megtárgyalása során továbbgondolásra tarthatunk érdemesnek mind a parlament illetékes bizottsága, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság részéről, mind pedig a parlament plenáris ülésén történő megbeszélés vagy kezdeményezés kapcsán. Mindazonáltal továbbra is a bizottság képviseletében a beszámoló elfogadására teszek javaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 244 2013.10.29. 7:51  187-315

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan 12 éve veszek részt itt a parlamentben költségvetés tárgyalásán, és be kell lássam, hogy nincsenek csodák, hiszen az elmúlt időszakban az ellenzéki képviselők meglehetősen sekélyes ötletekkel álltak elő a költségvetés tárgyalása okán. Talán a személyek száma alapján is azt mondhatom, hogy istenigazából komoly és megalapozott gondolatok nem igazán hangzottak el, kivétel ez alól talán Szél Bernadett képviselőtársunk, aki - persze leszámítva egy kis csuklóból lenyomott focidemagógiát, de - mégis szakmailag próbált ellenzéki szemszögből hozzátenni a mai tárgyaláshoz néhány ötletet. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszak azt mutatja, hogy a nagy, átfogó és mindenről egyszerre, néhány perc alatt elmondandó hozzászólásoknak nem sok tetejük van.

Úgy gondolom, hogy ebben a házban, a törvényhozás házában talán beszélnünk kellene a produktumaink alkalmazásáról, így néhány gondolattal szeretnék említést tenni arról, hogy a bíróságok tekintetében milyen kihívásoknak kell megfelelniük a bíróságoknak, és ehhez milyen költségvetési lehetőségek vannak.

Természetesen tudjuk jól, hogy valamennyien az általunk ismert vagy szeretett költségvetési tételeknél soha nem tudunk olyan számot mondani, ami bizonyára elég lenne, bizonyára teljes mértékben kielégítené azokat az igényeket, amelyek jelentkeznek. Így van ez talán a fel-felemlített önkormányzati szféra oldaláról is, hiszen mint egykori polgármester és jelenlegi városi képviselő-testületi tag is azt tudom mondani, hogy soha nem lesz annyi pénzük az önkormányzatoknak, mint amennyit szeretnének az állami támogatásokból megszerezni. Természetesen ez egy egyezkedés, egy hosszú arányítási harc, de természetesen mindenütt vannak jogos igények.

És csak egy zárójeles mondat a vita korábbi részében elhangzottakra: a kistelepüléseknél bizony sokkal fontosabb az, hogy személyre szabott támogatások legyenek, mint egy nagy kalapból normatív módon kiosztott összegek. Így ezért azt hiszem, hogy az a szabad felhasználású vagy pontosabban szabad döntésű alap, amely az idei költségvetésben is rendelkezésre áll, kifejezetten a kistelepülések esetén lesz döntő jelentőségű.

Nos, az elmúlt időszakban talán látható volt, hogy a bíróságok működésének a finanszírozása meglehetősen döcögősen ment.

(18.10)

Nemcsak a bírói fizetések összegére, volumenére gondolok, aminek az erősödése mégis mutat valamit, hiszen az úgynevezett elnőiesedett bírói pálya lassan újra egyfajta arányban áll. Tehát a férfi és a női bírák száma is arányosodni kezdett a társadalmi megbecsülés és a biztosított fizetések okán. Ugyanakkor elhanyagolódott az elmúlt időszakban, és különösen a 2002 előtti időszakban elhanyagolták a korábbi szocialista kormányok magának a hardver résznek a fejlesztését vagy egyáltalán a szinten tartását. Hogy mire gondolok? Nagyon kevés országos program volt az elmúlt kormányzati ciklusokban, amelyek a bírósági működést, a bíróságok és az állampolgárok közötti együttműködést elősegítették. Mire gondolok? Az elmúlt időszakban a bírósági közvetítés, a mediáció intézményének a bevezetése, az e-bíróság, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás, a nyitott bíróság program, illetőleg több olyan, rendezvényhez kötődő bírósági akció, mint például a Sziget Fesztiválon a sziget bíróság működtetése, nos, ezek az elemek nyilván a költségvetésben többletforrást igényelnek. De úgy vélem, ezeket a többletforrásokat meg kell adni, és nagyon helyesen szerepel is ilyen irányú összefüggésben a költségvetésben, a bírósági költségvetés elemeiben e feladatok továbbvitele. A korábbi, az Országos Bírósági Hivatal beszámolójáról szóló vitában is egyetértés alakult ki az ellenzék és a kormánypárti képviselők között, hogy ezek olyan programok, amelyek költségvetési támogatottsága nemhogy ajánlott, hanem szükséges is.

Van még két olyan eleme a bírósági munkának, ami az elmúlt időszakban nagyon nehezen, mondhatnám, egyáltalán nem volt jellemző, és csak az elmúlt három évben kezdődtek olyan felújítások, olyan fejlesztések, amelyek a bírósági munkát felgyorsították, minőségét feljavították. Két ilyen dolgot említenék meg. Az egyik a bírósági szervezet informatikai helyzete. Itt olyan szoftverfejlesztések és olyan számítógépes háttérfejlesztések indultak meg, amelyek az elmúlt három évet megelőző szocialista kormányzás alatt nagyon nehezen, egészen kis mértékben voltak. Természetesen egy másik nagy elem, amely, azt hiszem, nagyon fontos a munka minősége és az ítélkezés presztízse okán is, a bírósági épületek fejlesztése. Az elmúlt időszakban jelentős épületfejlesztések történtek a soproni, a salgótarjáni, a ceglédi városi bíróságon, illetőleg az előkészítésből már a megvalósulásba fordult a Budapest Környéki Törvényszék elhelyezésének a kérdése.

Nagyon fontos és talán az emberközpontúságot is mutatja, amit többen sajnos eléggé leszűkítve a varrónők helyzetével próbáltak népszerűbbé tenni, de úgy vélem, hogy ebben a költségvetésben is megvan az a hely, hogy tovább folyhasson a 2009 és 2012 között kezdődött épületfelújítás, jelesül egy olyan épületfelújítás, ahol 77 bírósági épületben az akadálymentesítést elvégezték. Ennek az akadálymentesítésnek a költségvetési háttere is biztosított ebben a költségvetésben. Úgy vélem, hogy egy folyamatos építési munka, egy folyamatos építkezés zajlik a bíróságok területén, ami mindnyájunk számára nagyon fontos, és ennek a finanszírozási alapja megtalálható a költségvetésben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
324 106-108 2013.11.13. 2:07  99-113

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Gaudi-Nagy Tamás alapos és minden részletekre kiterjedő beszédét. A gond ott van, hogy az első mondatban sajnos a két téma nem függ össze, hiszen amikor Gaudi-Nagy Tamás Szerbia és a Magyar Királyság közötti problémát feszegette, az valóban alkalmas arra, hogy egy ilyen nagy ívű beszédet hallgasson meg, de itt Szerbia és a Magyar Köztársaság között megkötendő nemzetközi...(Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Köztársaság már nincs, Magyarország a neve!)

ELNÖK: Folytassa, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): ...a Magyarország és Szerbia között megkötendő egyezményről beszélünk. Az, hogy egy katasztrófavédelmi kérdésben nem utólag kell jogszabályi hátteret biztosítani, szerintem pontosan ellenkezője annak a logikának, amit a képviselőtársam mondott. Nem akkor kell rohangálni szerződést kötni, amikor már ég a ház, hanem előtte. Nagyon jól tudjuk, hogy határvízi problémáktól kezdve mindenféle előfordulhat, és ebben a mostani világban adott esetben egy határhoz közeli gyárkatasztrófa esetén is bizony vannak olyan kérdések, amelyeket ilyen katasztrófavédelmi megállapodás nélkül nem rendezünk.

Tehát itt teljesen ellentétes az az álláspont, amit Gaudi képviselőtársam kifejtett. Itt pontosan a határ menti magyarok és a határ menti, túlsó oldali magyarok, illetőleg szerbek élete, testi épsége érdekében kell egy ilyen megegyezést kötni, és őszintén szólva, ebbe bármiféle ideológiát belekeverni szerintem több mint vétek.

A kérdések, amelyeket feltett a képviselőtársam, valóban izgalmas kérdések, és nagyon sok igazság van bennük, de ez egy olyan jogszabály, amelynek a civil, polgári lakosság a kedvezményezettje, és ez ellen nem kéne tennünk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 178 2013.12.03. 0:44  123-227

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nem lesz két perc, csak jelezni szeretném, hogy én az elmúlt két ciklusban, azaz 8 éven keresztül ellenzéki képviselő voltam, ellenzéki pozícióban. Rengeteg módosítót adtunk be, a kormánypárti képviselők nagy csodálkozása közepette, de soha nem hivatkoztunk arra, hogy minek adjuk be, úgysem lesz belőle semmi. Tehát ez az érvelés, kedves képviselő asszony, azt kell mondjam, méltatlan egy ellenzéki képviselőhöz. És ezért javaslom, hogy minden percet használjunk ki, és én is támogatom, hogy hosszabbítsuk meg a lehetőséget. Úgy vélem, hogy zuglóiként én is az utolsó pillanatig küzdenék az igazamért.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály és Koszorús László tapsol: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
336 8 2013.12.11. 10:13  3-47

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! - már akit valóban érdekel a házszabály körüli vita. Én talán ott folytatnám, ahol Rubovszky képviselőtársam kezdte. Meg kell állapítsam, hogy az alkotmányügyi bizottságban néhány olyan sarokpont körül forgott a vita, ami kevesebb is, de jóval több is, mint egy egyszerű házszabály kérdése. Kevesebb, hiszen valóban szerteágazó kérdéseket kell szabályozni annak érdekében, hogy a Ház rendeltetésszerűen és fennakadások nélkül tudja elvégezni azt a munkáját, amit eddig is próbált és igyekezett véghezvinni. Egy törvényhozás során számtalan olyan kérdés merül fel, amely a törvényhozók munkáját, a törvényhozás folyamatát biztosítja. Mégis, az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén tulajdonképpen három olyan kérdés merült fel, ahova több ellenzéki képviselőtársam, akár Staudt képviselőtársam, akár Ipkovich képviselőtársam vagy akár Bárándy képviselőtársam is hozzáfűzött véleményeket, kifogásokat.

Az első nagy kérdés a benyújtás ideje. Vajon - és itt is felmerült az iménti érdemi két percben - szükséges-e, kell-e, illetőleg nem ellentétes-e a kívánt eredménnyel, hogy ez a testület, a mostani parlament vitassa meg, fogadja el ezt a jogszabályt, belső szabályt, a házszabályt, nem kellene-e kivárni a következő ciklusban szereplő és a lecsökkenő padsorokban ülő képviselőtársaimat. Úgy vélem, hogy nem, nem szükséges ez a várakozás, hiszen akik ebben az új parlamentben szerepet vállalnak, természetesen az idők során felmerülő kérdések, problémák, más megoldási módozatok kiérlelése után meg tudják változtatni, hiszen ez a házszabály folyamatosan és a szükségeknek megfelelően változhat. A benyújtás ideje, hogy miért kell ezt nekünk megoldani, szinte szó szerint tette fel így Ipkovich képviselőtársam a bizottsági ülésen ezt a kérdést, azért, mert látjuk, a saját bőrünkön tapasztaltuk a jelenlegi házszabály gondjait.

A másik két kérdés látszólag egy egyszerű és inkább a sajtónak szóló, inkább a kerékpártároló elhelyezéséről szóló - ha emlékeznek erre, talán nem is annyira vicc, hogy a viták során melyiket lehet gyorsabban eldönteni, hogy hol legyen egy atomerőmű, vagy hogy hol legyen a kerékpártároló -, nos inkább ilyen kerékpártároló elhelyezésének a kérdésében próbálkoztak a sajtó és a képviselőtársaim, jelesül: hogyan kezdődjön az ülés - felállással -, és tulajdonképpen ebből jött egy ilyen jeles sajtópolémia, ami visszahullámzott a bizottsági ülésen is, hogy jelesül kinek a személye okán, mikor és miért történjen.

Látszólag egy teljesen távoli kérdés a bizonyos kétpercezés kérdése. De én úgy vélem, hogy mindkét esetben azok a stílusbeli, elvi kérdések tolulnak fel, hogy milyen módon működik a tisztelt Ház, mennyire becsüljük meg egymás személyét, mennyire vagyunk alázatosak a törvényhozó munkájával kapcsolatban. Hiszen gondoljunk bele, a kétpercezés mint parlamenti műfaj megszüntetése, hogy ez egyáltalán felmerül, sajnos a mi mindennapi gyakorlatunk okán merült fel. Nem állítom, hogy ne lenne olyan frakció ebben a Házban és ne lett volna a korábbi periódusokban ebben a Házban, aki a parlamenti kétperces hozzászólás műfaját ne adott esetben egy teljesen más, a tárgyalt témához még csak érintőlegesen sem kapcsolódó kérdésekben hozza elő. Ezek a kétpercezések valójában - és a bizottságban ugyan szóba került ez - a tárgyalt napirendhez kapcsolódóan kellene hogy elhangozzanak, mégis a kétperces általában az egymás fejéhez szóköveket vagdalás műfajává vált esetenként, és sajnos egyre inkább érvek helyett, átgondolt érvek helyett kezdtek a képviselőtársaink ilyen kétperces vagdalkozásokba. Ez az, ami lerontotta, lerontja ennek a műfajnak a lehetőségét.

Talán pontosan ez okán, hogy ezt láttuk, merült fel nemcsak az előterjesztőben, hanem a bizottsági ülésen mindenkiben, hogy ha meg lehetne ezt reformálni a kétpercezés érdemiségének az irányába, akkor bizony szükség van erre. Én magam is úgy vélem, hogy egyfajta kontroll mellett ez az eszköz, ez a képviselői eszköz szükséges. De tudjuk jól, hogy nemcsak erről van szó, hanem például akár a tegnapi napon vagy akár korábban, amikor éppen elnök urat akadályozta meg az egyik frakció abban, hogy ellássa elnöki feladatát, ezek a performanszok ugyanúgy a képviselői munka komolyságába vetett bizalmat ássák alá. El kell gondolkoznunk azon, hogy akár egy ilyen tevékenységgel, akár a kétpercesnek mint parlamenti műfajnak felhasználásával mit tudunk elérni, és hogy tudjuk adott esetben az ezekkel való visszaéléssel aláásni saját magunk és a parlament tekintélyét.

Ugyanígy az ülés megkezdésénél történő ünnepélyes gesztusok kérdése, nagyon leegyszerűsítve: természetesen én megértem, hogy a következő hónapokban igen erős és kemény választási kampány veszi kezdetét, de úgy vélem, hogy azokat a tiszteleti jeleket és hangsúlyokat nem kellene egy kampány eszközévé tenni. Természetesen a parlamenti ülés megkezdésének a formáját lehet változtatni, lehet ezen vitatkozni, de úgy vélem, hogy ennek az ilyen irányú magyarázata, mint ami a sajtóban megjelent az ellenzéki képviselők részéről, lássák be, a parlament későbbi tekintélyének a csorbítására alkalmas.

(9.30)

Nagyon örülök különben, és ez is mutatja - visszatérve a kétperces intézmény vitájára az alkotmányügyi bizottságban -, hogy nem egyszerűen arról volt szó, és ez talán válasz is az előbbi képviselői felvetésre, hogy mennyire kétharmados vagy nem, az előterjesztő rögtön jelezte azt a felszólaló Bárándy képviselőtársamnak, hogy lehet erről vitát nyitni, érdemes áttekinteni újra ennek a hagyományos parlamenti műfajnak a megtartását, de csak úgy van értelme, tisztelt képviselőtársaim, ha ezt arra használjuk, amire ez való: a tárgyalt napirendhez kapcsolódó, a korábbi felszólalásban felsejlő jó vagy rossz gondolatoknak az azonnali reagálására, és nem az öncélú kétpercezésre. Hiszen tudjuk jól, van, aki ebből sportot űz, hogy minél többet szóljon hozzá, de ahogy a nagyon szép magyar közmondás mondja, bizony ilyenkor sok beszédnek híg a leve.

Én úgy vélem, hogy ez a házszabálytervezet alkalmas arra, hogy az új, szerepében és létszámában is változó parlamentnek egy megfelelő működési keretet biztosítson, és úgy vélem, hogy a vitában felmerült kérdések megoldhatók, átalakíthatók, finomíthatók. Természetesen a következő kérdés az, és ebben majd néhányan tudják folytatni a munkát a következő parlamenti ciklusban, hogy e szerint a házszabály szerint érdemibb, alaposabb és talán egy parlamenthez méltóbb módon tudjuk az üléseket megtartani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
337 300 2013.12.16. 3:08  297-312

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk a mai nap folyamán megtárgyalta a T/13404. számon benyújtott törvényjavaslatot, ami hosszú című, de végül is valóban a Koszovó feletti magas légtérben történő légi irányításra vonatkozik.

A bizottság egyhangúlag támogatta volna, két kivétel azonban akadt. Az LMP elvi okokra hivatkozva nem vett részt a döntéshozatalban, illetőleg a Jobbik frakciójának képviselője nem támogatta az előterjesztést.

Mindazonáltal fontosnak éreztem ott is és most is kihangsúlyozni, hogy ez a törvényjavaslat látszólag egy technikai jellegű, a légtér megnyitásához kapcsolódó feladatról szól, azonban, ha megnézzük ennek a törvényjavaslatnak az előzményét, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy ez is egy olyan lehetőség, amelyik nem érdem nélkül és nem véletlenül került mint lehetőség a tisztelt parlament elé. Hiszen a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt. az elmúlt évek hosszú során bizonyította azt a szakmai munkát, ami lehetővé tette, sőt, ahogy államtitkár úr is mondta, megkeresésre elvállalta ennek a nagyon felelősségteljes munkának az elvégzését.

Miről is van szó? A HungaroControl Zrt. az elmúlt időszakban is nagyon magas minőségű oktatással hívta fel magára a figyelmet a térségben, és tekintettel arra, hogy ebben a humán erőforrások területére vonatkozó képzési lehetőségekkel élt, a feladat elvégzéséhez rendelkezésre álló légtérirányítók rendelkezésre állnak.

Más kérdés az is, hogy a légtérirányításhoz szükséges számítógépes szoftverfejlesztésben is élen járó a cég, és ennek a szoftverfejlesztésnek a biztonságra gyakorolt hatását szintén elismerés övezi. Harmadrészt pedig azért is fontosnak ítéltetik meg ennek a munkának az elvégzése, mert olyan lehetőségeket biztosít a HungaroControlnak, a magyar légi irányításnak, ami Európának egy regionális légtérirányító rendszerében történő jövőbeli, meghatározó szerepet fog biztosítani.

Ezért tehát nem kifejezetten a katonai szövetségi szempontból, hanem Magyarország szellemi-szakmai jó hírének szempontjából is üdvös és kívánatos ennek az egyezménynek a megkötése, illetőleg az ebben szereplő feladat elvégzése.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)