Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Jól elrendezte az élet, hogy a természet újraéledésével egy időben, a késő tavaszi hónapokban az emberek megújulásának is három jeles napot szentelünk, május első vasárnapján az édesanyákat, a hónap végén a gyermekeket, majd június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepelhetjük. Ez utóbbi, a pedagógusnap az idén a kereszténység nagy ünnepével, a pünkösddel és a nemzeti összetartozás napjával is egybeesett, és bizonyára ez sem véletlen. Mind a három említett jeles nap a megújult életért, a gyermekekért viselt felelősségünket helyezi a közfigyelem középpontjába.

Ma, június elején itt, az ország Házában a fiatalokat nevelő szakemberekről, tanítókról, nevelőkről, tanárokról és hozzájuk kívánunk szólni, mivel tegnap őket ünnepeltük. Úgyszólván nincsen olyan alkotója az egyetemes szellemi életnek, legyen az filozófus, író, művész, tudós, meghatározó politikus vagy természetesen tanár, aki ne írt vagy mondott volna megfontolásra érdemes, veretes allegóriákat vagy gondolatokat a pedagógusok munkájának lényegéről, hasznáról és fontosságáról. Engedjék meg, hogy ezúttal saját szavaimmal köszöntsem gyémántcsiszoló kollégáimat.

A rendszerváltoztatás előtt sokan voltunk, akik nem kedveltük a pedagógusnapot, mivel tudtuk, hogy a magyar állam 1952-ben vezette be, mintegy kárpótlásul a méltatlan meghurcolásokért és a nevelőmunka megalázó bérezéséért. Ma már szerencsére büszkén vállalhatjuk e hivatás megünneplését, mert helyrebillent a rend. 2011 óta minden magyar ember tudhatja és érzékelheti, hogy a politika Magyarországon magasra értékeli a nevelést, az oktatást és a pedagógusok tevékenységét.

Országgyűlésünk elsőnek iktatta törvénybe a pedagógus-életpálya kiszámíthatóságot és biztonságot teremtő állomásait, és emelte meg ezzel együtt a díjazását. Reméljük, hogy rövidesen visszatérhetünk a fizetések minimál- vagy átlagbérhez történő állandó viszonyításához is, mert a bérszínvonalukat hosszú távon magasan kell tartanunk. Az oktatási költségvetés jövő évi közel százmilliárd forintos növelése ehhez jó kiindulási alapnak tekinthető, mert pedagógusok nélkül nincs gyermeknevelés, és gyermekek nélkül nincs jövőnk. Ezt jól tudjuk mindannyian.

(11.20)

Köszöntsük hát tisztelettel a pedagógusainkat! Köszöntöm óvónőinket és -bácsijainkat, akiknek arca, mosolya és biztatása végigkíséri a ma még apró emberkéket a rájuk váró úton. Köszöntöm tanítóinkat, akik miközben az alapkészségeket fejlesztik fáradhatatlanul, életre szóló támaszt nyújtanak a ma még kicsiknek. Évek teltek-múltak, de még most is érzem olykor-olykor jó tanítóm meleg kezét, ahogy Kányádi Sándor költőnk mondja. Köszöntöm a fogyatékkal élő és a különböző hátrányokkal küszködő fiatalok fejlődését hozzáértéssel, empátiával egyengető pedagógusainkat, akikre méltatlanul ritkán irányul reflektorfény. Köszöntöm a kimagasló tehetséggel megáldott ifjaink alázatos, önmagukat nem kímélő nevelőit, és kiváló sportolóink, világhírt szerző virtuózaink, diákolimpikonjaink nevelőit. Köszöntöm a szakember-utánpótlás biztosításában elkötelezett mestereinket, akik szakmára és emberségre tanítanak. Köszöntöm a jövő értelmiségének felkészítésében fáradhatatlan egyetemi, főiskolai kollégákat, a doktori iskolákban közreműködő gyakorlati szakembereinket.

Külön is köszöntöm azokat a pedagógusokat, akik együttműködő közösségek teremtésében járnak elöl szolgálatukkal. Csak egyetlen példát idézek ide, mivel éppen személyesen élhettem át rendkívüli élményként pünkösdvasárnap estéjén a Magyarpolány és környéki tanárokat, akiknek önkéntes kórusa nagyban hozzájárult a pünkösdi passiójátékok országszerte növekvő híréhez.

Köszöntöm mindazokat a kollégákat, akik a napokban pedagógusnapi kitüntetésüket veszik át megérdemelten, akárcsak azt a közel 200 hivatását gyakorló pedagógust, akikre a jövőnk formálását bíztuk. És fejet hajtok sok-sok híres-neves volt tanárunk alkotó és nevelő életműve előtt, közöttük is most elsősorban a tegnap fájdalmunkra eltávozott Jókai Anna előtt. Isten nyugosztalja őket, tanításukat megszívleljük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kedves Kollégák! Nagy László szavaival: „…élen állsz, és messze látszol, Sose feledd: példa vagy!” Isten éltessen becsületben, boldogságban minden nevelőt! (Taps.)