Készült: 2021.06.17.00:29:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

56. ülésnap (2015.03.17.),  267-268. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:52


Felszólalások:   247-266   267-268   269-270      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatok leadási határideje csütörtökön 16 órakor van.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek.

Napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából: „Mennyi az elég? Orvos­bérekről őszintén” címmel Lukács László György képviselő úr.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy mennyi az elég, és orvosbérekből mennyi kell, illetve mennyi az, ami jó, talán az elmúlt idők egyik legaktuálisabb és legforróbb témája. Az állandóan napirenden lévő témák között szerepel. Azért is hoztam be, igaz, csak napirend utáni kérdésként ezt a témát, mert a Jobbik hisz abban, hogy az egészségügynek, az egészségügyi témáknak itt a Ház falai között helyük van, és egyre többször meg kell jelenniük. Azon dolgozunk, hogy minden témát, így főként ebben az esetben az orvosi béreket és nemcsak az orvosi béreket, hanem valamennyi egészségügyi dolgozó bérének kérdését behozzuk.

Hiszen összességében ez a kérdés egy nagyon érdekes katalizátora és megtestesítője annak a problémának, ami az orvoselvándorlás egyik fűtőeleme. Hiszen mindenki tudja, hogy egy nagyon komoly, masszív orvoselvándorlással állunk szemben, ami gyakorlatilag megegyező számú a kibocsátott orvosokkal, illetve egészségügyi dolgozókkal. A történelmi indulópont nagyon egyszerű: ebben is 1990 és az úgynevezett rendszerváltás időszaka, amikor a bérek elcsúsztak, és nem tudták követni a piaci viszonyokat, egy általános gazdasági recesszió, elértéktelenedés lett úrrá, és ez önmagában az egészségügyi szektorra is kihelyeződött.

A jelen állapot azonban már ennél egy kicsivel tisztább, de egy cseppet sem szívderítőbb. A jelen állapotot legelőször úgy lehet megismerni, ha a jogszabályi rendelkezéseket nézzük meg. Meg kell nézni, és úgy tudunk tiszta vizet önteni a pohárba, milyen foglalkoztatási formákban lehet orvosokat, egészségügyi dolgozókat foglalkoztatni. Azt látjuk ezen a területen, hogy szintén nincs egységes szabályozás, sokkal inkább kesze-kusza helyzet van, hiszen lehet foglalkoztatni egészségügyi dolgozót akár egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként, de lehet közalkalmazott, lehet köztisztviselő, de egyházi személyként is, illetve állhat közszolgálati vagy munkaviszonyban is. Tehát egy rendkívül széles spektrum fogja át ezt.

De mindenki tudja, az érdekel, hogy kinek mennyi van a zsebében. Így hát nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy mi van a zsebükben, mennyi az annyi. Elsőnek, ugye, a rezidenseket érdemes végignézni. A rezidensek a bértábla szerint, méghozzá a Kjt. alapján a közalkalmazotti bértábla szerint kapnak fizetést, amelyben a 129 500 forintos bruttó fizetésüket, amennyiben erre lehetőségük van, akkor a Markusovszky-ösztöndíjjal majdnemhogy meg tudják ezt duplázni.

(20.10)

Így állhat elő egyébként az az abszurd helyzet, hogy a rezidensi évek végén járó, orvosnak készülő, már nem hallgató, de még nem orvos rezidens többet kap, majdhogynem a dupláját kapja, mint az a szakorvos, illetve szakorvosnak készülő orvos, aki már a kórház kötelékében dolgozik. De minden csoda három napig tart, azt szokták mondani, a rezidenseknek is ez a Kánaánja, ha úgy tetszik, ez a nyomorúságos Kánaánja is csak három napig tart, ugyanis amint a szakorvosi pálya felé lépnek, rögtön visszaesik a fizetésük.

A kezdő orvosok bére sem áll jobban, szintén bértábla szerint kapják a fizetésüket, és gyakorlatilag 134-175 ezer forint bruttótól indul és akár hiszik, akár nem, gyakorlatilag 395 ezer forint bruttó fizetésnél még 40 évnyi munkaviszony után sem lehet elérni többet ebben a munkában. És hogy ez mennyire is jelentős vagy mennyire probléma ebben a szektorban, nagyon jól mutatja az Iránytű Intézet egy szakmai anyaga, ami a külföldi bérekkel foglalkozik, és amelyben a német kórházszövetségnek a felmérését ismertetik.

Természetesen mindjárt elmondom ezt is, de nem gond megállni azoknál az egészségügyi dolgozóknál, akikről sokkal kevesebb szó hangzik el, ők az ápolók, a mentődolgozók, akiknek a bérével senki nem foglalkozik, hogy mennyit is kereshetnek. Szintén bértábla alapján keresik ők is bérüket, és egy elképesztően alacsony, 210 ezer forintos bruttó összegnél szinte kizárt, hogy nagyobb összeget tudjanak elérni sokéves, évtizedes tapasztalat után. És hogy hogyan állnak a nemzetközi bérek, nézzük meg, mi lenne, hogyha elég lenne vagy mennyi az elég.

Német, osztrák, angol és svéd mintát vett figyelembe és hasonlított össze az Iránytű Intézet, és azt lehet találni, hogy a kezdő orvosnak a sógoroknál 560 ezer forinttól indul a fizetése, Angliában ez 628 ezer forinttól indul, míg a szakorvosoknak 1 millió 800 ezer forintig van a sógoroknál a fizetése, és 3 millió 400 ezer forint az Egyesült Királyságban. Tehát jókora különbség van. És hogy mi is lehet a megoldás, és a kormány is erre törekszik, és nyilvánvalóan elégtelenül: életpályamodellt kell beindítani, amit a kormány mind ez idáig halogatott. Az életpályamodellben nemcsak az orvosoknak, hanem más egészségügyi dolgozóknak is rendezni kell a fizetését, a bérét.

A Jobbik mindvégig elkötelezett volt, hogy csak a források növelésével, a kiadások növelésével lehet az életpályát beindítani, hiszen az életpálya beindítása tudná megmutatni azt, hogy valójában mennyi is az elég, és mennyivel tudjuk itthon tartani orvosainkat, egészségügyi dolgozóinkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:   247-266   267-268   269-270      Ülésnap adatai