Készült: 2020.07.05.07:20:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.), 268. felszólalás
Felszólaló Demeter Márta (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:23


Felszólalások:  Előző  268  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselők tájékozódási joga valójában az elmúlt években vált igazán fontossá. A Fidesz ugyanis az elmúlt tíz évben lépésről lépésre sajnos egyre több falat húzott a kormány működésének nyilvánossága és a számonkérhetőség elé. Közérdekű adatok megismerése szinte lehetetlenné vált, a minisztériumok és az állami szervek az embereket joggal foglalkoztató ügyekben az adatkérésekre a legtöbb esetben sajnos nem válaszolnak, és sokszor még perek után sem hajlandóak kiadni azokat az információkat, amelyek igenis a magyar adófizetőkre tartoznak.A Fidesz kormánya a titkolózás kormányává vált, és a tapasztalat az, hogy ez nem véletlen. Gyakran derül ki, hogy ahol kormányzati titkolózás van, ott a nyilvánosságtól is van miért félnie a kormánynak. Az önök kormányzásának kötőeleme a korrupció, éppen ezért a nyilvánosság az önök ellensége, amivel szemben, úgy tűnik, a teljes fegyverarzenáljukat be is vetik. Az országgyűlési képviselők munkája pont ezért át is alakult az elmúlt években, a kormány működésének ellenőrzése még fontosabbá vált, annak ellenőrzése pedig, hogy a kormány mire költi az emberek százmilliárdjait, és hogy ezt a törvények betartásával teszi-e, szinte kizárólag a választott képviselők munkája révén lehetséges.

Az önök makacs ragaszkodása a titkolózáshoz, vezetett ahhoz, hogy nekünk kellett a nyilvánosságért folytatott harc első vonalába szegődnünk, mert nekünk volt ehhez a legtöbb lehetőségünk. A magyar emberek ugyanis önöktől nem kaptak érdemi tájékoztatást, hogy a pénzüket hogyan és mire költi a kormányzat. Pár óriásplakát tízmilliárdokért ugyanis még ma sem számít hiteles tájékoztatásnak. Úgy gondolom, a magyar emberek ettől több tiszteletet érdemelnek.

Nem azért megyünk el állami intézményekbe, mert nincsen jobb dolgunk. Azért megyünk oda, hogy a magyar embereknek legyen tudomása azokról a dolgokról, amiket önöknek eleve a nyilvánosság elé kellene tárniuk, és ezt mégsem teszik meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ezt a munkát hatékonyan végezzük, mintsem az, hogy a kormány most ezt a jogot is el akarja venni a képviselőktől. Mert értjük persze, hogy majd azt mondják, hogy előzetes egyeztetés után fogadnak majd minket, de pontosan tudjuk, hogy amint bejelentekezünk valamilyen állami intézménybe, abban a pillanatban felpörögnek az iratmegsemmisítők, készülnek az ellenzéki képviselőknek berendezett különszobák, vagy különleges módon beáznak a minisztériumi épületek  erről mindjárt fogok pár szót szólni , ami persze csak egy-egy általunk kikért irat megsemmisüléséhez vezet. Vagy egyszerűen csak visszautasítják majd a képviselői látogatói kezdeményezést, ahogy eddig is volt már erre sokszor példa, azzal, hogy a kormányzati illetékeseknek sajnos egyik időpont sem volt megfelelő.

És hogy hogyan áznak be a minisztériumok, erre egy rendkívül jó példa, egy Zaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul kinevezésével kapcsolatos szóbeli jegyzéknek az eltűnése, amelyben maga a magyar miniszterelnök kérte azt, és indítványozta a magyar kormány, hogy Zaid Naffa legyen Jordánia tiszteletbeli konzulja itt, Magyarországon, akiről most már köztudomású, hogy a terrorszempontú kockázatelemzésen megbukott.

(23.30)

Amikor ezt a szóbeli jegyzéket igyekeztem volna megtekinteni, akkor a minisztérium munkatársai a Külügyminisztériumban előálltak egy elképesztően nagy aktával, amely sok-sok száz oldalt tartalmazott, és mondván egyébként, hogy beázott a minisztérium irattára, az az egyetlen irat megsemmisült, elázott, úgy, hogy a többi sok száz irat természetesen érintetlen maradt ugyanabban a dossziéban  tehát ilyen furcsaságok történnek. A magyar rendőrség egyébként úgy találta, hogy semmilyen bűncselekmény nem történt, hogy egyébként egy védett, őrzött irat eltűnt és megsemmisült.

Az önök mostani javaslata csak részben az ellenzéki képviselők jogaival szembeni támadás. Itt most a magyar emberek jogairól van szó. Az önök javaslata a nyilvánossággal és a választókkal szembeni durva támadás, egy újabb vaskos tégla abban a falban, amelyet a Fidesz a hatalmat gyakorlók és a választók közé kíván emelni. Önök megtagadják az engedelmességet a saját munkáltatóiknak, a magyar embereknek, ugyanis kormányozni csak az ő akaratukból, az ő érdekeiket szem előtt tartva és nekik elszámolni lehetne. Önök kétségbeesetten keresik az újabb és újabb lehetőségeket, hogy az emberek ne láthassák, hogy mi történik a plakátokon és a propagandában ránk erőszakolt kép mögött a valóságban.

Emlékeztetem önöket: számos ellenzéki képviselő próbálja a magyar emberek elé tárni a kormányzati működéssel kapcsolatos információkat. Csak nekem immár 24 közérdekűadat-igénylési perem van folyamatban. Csak néhány példa azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdéseket nem hajlandóak a nyilvánosságnak megválaszolni: a vizes vb megbízási szerződéseit; azt, hogy milyen ellátásokban részesül az állam részéről az elítélt volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki; a GRECO korrupciós jelentést; a volt KGST-bankkal kapcsolatos adatokat; hogy mennyibe kerültek az úgynevezett nem kormánygépek; hogy mire költötték az emberek védelemre szánt 1400 milliárd forintját; hogy egyáltalán szerepelte például a Honvédkórház sürgősségi osztályának tragikus helyzete a miniszteri értekezleten. Képviselőtársaim, komolyan pereskedni kell ma Magyarországon ezekért a válaszokért?!

Persze, az önök mostani javaslata nem előzmények nélküli. Önök folyamatosan szűkítik az ellenőrzés lehetőségeit és a közérdekű információk megismerhetőségét minden olyan eset után, amikor kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Ennek kapcsán a saját tapasztalataimat osztanám meg 2014-től napjainkig. Először az írásbeli kérdésekre kezdték el a válaszokat megtagadni, vagy semmi érdemit nem válaszoltak. Ezt követően a plenáris ülésen rövidítették le a törvényeknek a vitáit, minden alkalommal csak és kizárólag a vita végén felszólalva, hogy arra az ellenzéki képviselők már csak véletlenül se reagálhassanak. Majd a bizottsági ülésekről maradoztak el hirtelen a miniszerek, bujkálva a kérdések elől, később a bizottságok már napirendre sem vettek olyan beszámolókat, aktuális ügyeket, amelyeknek a vitája korábban gyakorlat volt, sőt az érdemi politikai és tartalmi viták is elmaradtak a bizottságokban, amelyeknek az üléseit természetesen egyetlen ellenzéki kezdeményezésre sem lehetett megtartani, mint ahogyan az ellenzékiek által kezdeményezett kérdések sem kerülhettek fel a bizottsági ülések napirendjére. És ez a helyzet sajnos nem javult, hanem tovább romlott.

A honvédelmi alakulatok látogatására, amelyeknek célja a drasztikusan csökkentett források okozta nehézségek feltárása lett volna, az addigi spontán tájékozódási lehetőség helyett már hirtelen csak csoportosan, azaz kormánypárti képviselők gyámsága alá helyezve volt lehetőség. Később egyéves időtartamot vett igénybe az időpontok egyeztetése, majd amennyiben egyáltalán volt lehetőség a látogatásra, azt csak a Honvédelmi Minisztérium munkatársainak garmadájával lehetett megtenni, akik ellenőrizték a képviselők kérdéseit és az állományt, hogy mit mernek válaszolni egyáltalán a kérdésekre, amire természetesen helyben a minisztérium illetékesei sem voltak hajlandóak válaszolni. Majd a miniszter kabinetfőnöke lépett akcióba immár az alakulatok parancsnokába fojtva a szót, majd a válaszokat is megtagadva. Így például nem válaszolhatott az egyik helyi parancsnok az állományt képviselve azon képviselői kérdésemre, hogy helyben egyáltalán kifizetike számukra a túlszolgálatot és a túlmunkát. Mindez, hangsúlyozom, törvényi kötelezettsége lett volna az ott jelen lévőknek. Majd a közérdekű adatigénylésekre is megtagadták a válaszadást, így alakult, hogy mindenért perelnünk kell  így van folyamatban jelenleg is az említett 24 adatigénylési perem, sajnos úgy néz ki, hogy ez a szám egyre emelkedik a jövőben.

A tragikus helyzet egyik csúcsa volt, amikor a Honvédkórházban próbáltunk tájékozódni a sürgősségi osztályon kialakult tragikus helyzettel kapcsolatban Keresztes Lóránt frakcióvezetőnkkel, a kórház parancsnoka azonban  megszegve törvényi kötelességét  nem volt hajlandó tájékoztatást adni. Természetesen emiatt is pert indítottunk. Erre annyi volt a Honvédelmi Minisztérium válasza, hogy alkotmányellenesen egy rendeletben úgy korlátozza a képviselők tájékozódását, hogy kérdéseinket előre írásban kellene a minisztériumnak elküldeni. Természetesen emiatt is Alkotmánybírósághoz fordultunk. És itt szeretném hangsúlyozni, hogy olyan komoly ügyről volt szó, ahol egyébként több ember is elhunyt sajnálatos módon a Honvédkórházban, és látszik, hogy a sürgősségi osztályon egyre tragikusabb és egyre veszélyesebb helyzet alakul ki. Egyébként több millió ember ellátása is veszélybe kerülhet, hogyha ez nem oldódik meg.

(Folytatás a 95/3-ban.)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2019. november 20. szerda 95/3. szám

Országgyűlési Napló

Ezt követően pedig addig is eljutottak, hogy arra az érdemi kérdésemre például, hogy a miniszterelnök miért üzletel terrorizmus finanszírozásáért keresett emberekkel és körözött emberekkel, valamint arra, hogy a miniszterelnök milyen garanciát tud adni arra a magyar embereknek, hogy nem ő jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot ebben az országban, mindössze annyit tudott válaszolni, hogy: „Boldog karácsonyt!” Mindezt már csak tetézi, hogy most törvényben szüntetnek meg minden tájékozódási lehetőséget. Ezzel lényegében más kormányzati intézmények mellett megszüntetik a biztonsági szervek ellenőrzésének a lehetőségét, mostantól ellenőrizhetetlen lesz, hogy mire használják a hadsereget, a rendőrséget és a titkosszolgálatokat.

Az alkotmányos és politikai aggályok mellett az emberek számára két szempontból hordozhat veszélyt az, ha nincs hatékony ellenőrzési lehetőség a katonai, rendőri és titkosszolgálati vezetők, valamint az azokat irányító kormánytagok fölött: egyrészt a kontroll hiányában önjáróvá válhat a hadsereg és a többi intézmény, ami a legszélsőségesebb esetben odáig is elvezethet, hogy nem hajtják végre a nép által választott képviselők és az alkotmányos szereplők által hozott döntéseket; de ugyanilyen veszélyt jelent az is, hogyha a parlamenti kontroll alól kivont biztonsági intézményekkel a mindenkori kormány a saját politikai szempontjai szerint, elszámolás nélkül rendelkezhet. Könnyen belátható tehát, hogy bármelyik forgatókönyv nagyon komoly belső válsághoz és a magyar emberek biztonságának sérelméhez vezethet, aminek, azt gondolom, az esélyét sem szabad megengedni.

Összegezve tehát, képviselőtársaim, önök egyre görcsösebben kapaszkodnak a hatalomba, és sajnos egyre agresszívabbak. Nem lehet másra gondolni ezzel kapcsolatban, mint hogy félnek a hatalom elvesztésétől. De azért ne legyenek túlzottan elbizakodottak, meg fogjuk találni a módját annak, hogy munkánkat a jövőben is ugyanolyan hatékonysággal és ha lehet, még nagyobb intenzitással végezzük, akármivel is fognak próbálkozni, hogy ezt megakadályozzák. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)




Felszólalások:  Előző  268  Következő    Ülésnap adatai