Készült: 2020.07.02.22:19:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (2019.11.19.), 160. felszólalás
Felszólaló Demeter Márta (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:32


Felszólalások:  Előző  160  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem a felszólalásomat, hogy itt, a Parlament falai között is megköszönjem a magyar katonák szerepvállalását, azt az elhivatottságot, amivel végzik a munkájukat külföldön minden egyes misszió keretében. S ahogy azt már több képviselőtársam is kiemelte, pártállástól függetlenül, ez így is van, hogy a magyar katonák kiváló teljesítményt nyújtanak ezekben a missziókban, és rendre nemzetközi elismerésekben részesül mind formálisan, mind informálisan Magyarország ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon dicséretes dolog. S itt is kifejezem a reményem, hogy ezt a fajta megbecsülést a katonáink előbb-utóbb talán a kormányzattól is megkaphatják a honvédelmi politika keretében, hiszen ha az illetményekről van szó, akkor azt el kell ismerni, hogy például a honvédelmi illetményalap eltérítésre került a köztisztviselői alaptól, ezért ez 44 600 forint. Viszont itt még bőven van tennivaló, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy akár egy új típusú, társadalmi szempontból is igazságos nyugdíjrendszerrel, amely méltányolja és megbecsüli azt a szerepvállalást, áldozatvállalást, amit katonáink tesznek, és azt a megterhelést, aminek ők ki vannak téve. Ám ez nyilvánvalóan minél további szolgálatra ösztönöz. De azt gondolom, hogy például egy ilyen nyugdíjrendszert be kellene vezetni.

De hogy visszatérjek a missziókra: rendkívül fontosak a Magyar Honvédség missziói. Elképesztően sok tapasztalat származik ebből. Nyilván nem mellékes az, hogy ezt a tapasztalatot a katonáink hogyan tudják egymásnak átadni, és hogyan tud ettől fejlődni a Magyar Honvédség. Nem mindegy az, hogy azok a dolgok, amelyek elméletben megvannak, hogyan ültethetők át a gyakorlatba. Nyilvánvalóan azzal, hogy az interoperabilitást növelik ezek a missziók, rendkívül jó szolgálatot tesznek a hazának.

Azt is szeretném kiemelni, az alapvetés, hogy a terrorizmus ellen fel kell lépni, és a szervezett bűnözés ellen is fel kell lépni minden lehető eszközzel. Viszont sajnálatomat kell kifejeznem annak kapcsán, hogy a kormány sajnos nem teljesen ennek szellemében járt el az elmúlt években. Csak nagyon röviden ideidéznék pár nevet: Ghaith Pharaon, Atiya Khoury, aki a szír diktátor Aszad pénzmosó embere és letelepedési kötvénnyel kaphatott letelepedési engedélyt Magyarországon, illetve Zaid Naffa, akinek a terrorszempontú biztonsági átvilágításon sikerült megbuknia. Ők mind-mind itt lehetnek és itt lehettek Magyarországon. Azt gondolom, hogy nem kellene kettős mércének lennie, amennyiben terrorizmus elleni küzdelemről és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről beszélünk.

Meg kell vizsgálni, hogy milyen körülmények között kérik önök ennek a határozati javaslatnak az elfogadását itt a Házban. A körülmények: egészen konkrétan Törökország október elején katonai agresszióba kezdett az Irakkal szomszédos Szíria területén működő Iszlám Állam elleni fellépésben szerepet vállalt és a nemzetközi biztonság megteremtéséhez helyben nagyon sokkal hozzájáruló kurd fegyveres alakulatok ellen. Ezek a körülmények.

Azt gondolom, az, hogy a jelenlegi magyar kormányzat háborús bűnökhöz asszisztál azzal, hogy asszisztál és támogatja Erdoğan török elnök háborúját a kurdok ellen, egészen vállalhatatlan. Hazugság az, hogy a kormánynak ez a fajta külpolitikai, diplomáciai  minek neveznék önök?  lépése, azt gondolom, fatális hibája bármiben is hozzájárulna a nemzetközi biztonság megteremtéséhez, esetleg a migrációs krízis megelőzéséhez vagy csökkentéséhez. Hiszen támogatnak egy háborút a kurdok ellen, akikkel meg mellesleg együttműködnek a katonáink Irak területén. Egyébként minden egyes háború támogatásával csak növelik a migráció lehetőségét, a migrációs krízist minden egyes ilyen lépéssel, és azt gondolom, ezzel ténylegesen fittyet hánynak a magyar nemzeti érdekre.

Ahogy önök is említették, 2014 szeptemberében alakult meg az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció, és Magyarország csatlakozását ehhez a koalícióhoz 2015 áprilisában szavazta meg az Országgyűlés. Azt is szeretném kiemelni, azon túl, hogy nyilvánvalóan küzdeni kell a terrorizmus ellen és fel kell lépni ellene, ennek is számos módja van. Ennek a formának egyik módja a katonai szerepvállalás, de nyilván nem ez az egyetlen formája. S arra is szeretnék utalni, hogy a hazai biztonsági rendszerek és lehetőségek fejlesztése mindenféleképpen szükséges lenne ilyen helyzetben is, amikor például egy ilyen javaslathoz kérik a támogatást; enélkül is, de ezzel együtt meg aztán végképp.

(18.30)

A kormány viszont ezzel ellentétben sajnos inkább leépítette a hazai biztonsági rendszereket, mint hogy fejlesztette volna. Arra hadd utaljak még, hogy a Magyar Idők írta 2016 májusában „Kurd harcosok a Honvédkórházban” címmel, hogy az Iszlám Állam elleni harcokban megsebesült kurd harcosokat ápolnak a Honvédkórházban, a pesmergák magyarországi ellátására és rehabilitációjára a Magyar Honvédség és a kurdisztáni erők közötti együttműködés alapján van lehetőség.

Tehát ebből is látszik, hogy mennyire kétszínű politikát folytat a magyar kormányzat, merthogy ez egy helyes lépés, amit most idéztem, például a Magyar Időkből, viszont az, hogy egyébként ezzel együtt megtámogatják Erdoğan elnököt a kurdok elleni háborúban, egészen abszurd és fatális hiba egyébként Magyarország biztonságára nézve is.

Én tettem föl kérdést a Honvédelmi Minisztériumhoz mindezek ismeretében. Három kérdés volt, sajnálatosan nem kaptam ezekre választ, őszintén szólva, ezen már nem lepődöm meg. A három kérdés a következő volt. Törökország szíriai offenzívájának kormányzati támogatása miként egyeztethető össze a magyar katonai szerepvállalással Irak területén? A második kérdésem: miként befolyásolja a magyar katonák biztonságát az iraki kurdisztáni misszió kapcsán, hogy a magyar kormány támogatja Törökországot a kurdok elleni szíriai támadásában? És a harmadik kérdés, hogy felmondjae a kormány a magyar-török védelmi ipari megállapodást, miután az EU-tagállamok már bejelentették sorra, hogy minden fegyverkereskedelmi tevékenységet felfüggesztenek Törökországgal?

Egyik kérdésre sem kaptam választ, most egyébként újra benyújtottam a minisztériumhoz, remélem, hogy esetleg államtitkár úr talán, ha miniszter úr nem is, de talán államtitkár úr fog ezekre a kérdésekre válaszolni. Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, mégis hogy kérhetnek felhatalmazást a misszió folytatásához? Milyen garanciák vannak? Milyen garanciák vannak a magyar katonák biztonságára? Nyilván az adott keretek között, hiszen pontosan tudjuk, hogy a katonák úgy vállalnak szolgálatot, hogy óriási kockázatot vállalnak.

Mindemellett nyilvánvalóan mindannyian szeretnénk azt garantálni, hogy egyetlen katonának se, egyetlen magyar katonának se essen baja. De a lehetőségekhez képest eszközökkel, egyéb megoldásokkal milyen garanciát tudnak adni? És milyen garanciát tudnak adni a magyar emberek biztonságára, akik itt vannak Magyarországon?

Még azt szeretném kiemelni, hogy szomorú módon nemcsak kommunikációban támogatja a kormányzat ezt az elítélendő török politikát, és ténylegesen háborús bűnökhöz asszisztálnak ezzel, hanem sajnos finanszírozzák is. Ugyanis jelenleg ott tartunk, hogy már szeptemberben cikkezett arról a sajtó, hogy török páncélozott terepjárókat vásárol a Magyar Honvédség, ráadásul közvetítő cégen keresztül veszi. Ez megint egy olyan jellegű beszerzés, ami teljesen átláthatatlan.

Pont Németh Szilárd államtitkár úr válaszolt egy parlamenti kérdésemre, amelynek nyomán egy közérdekűadat-igénylést merészeltem ismét benyújtani, amire persze nem kaptunk választ. Egyébként ebben a perben most decemberben lesz majd ítélethirdetés. Elképesztő, hogy minden ilyen történetért egyébként pert kell indítani. Világosan látszik, hogy egy védelmi ipari együttműködéssel finanszírozzák is Erdoğan elnök háborúját a kurdok ellen, akikkel mellesleg Irakban együttműködnek a katonáink.

Úgyhogy azt gondolom, van mit átgondolnia a kormánynak; nem az ellenzéknek, a kormánynak van mit átgondolnia ezzel kapcsolatban. Én arra a kérdésre várnék választ a kormány jelen lévő képviselőitől, hogy egyáltalán honnan az indíttatás, hogy növeljék a szerepvállalást. Ez konkrétan érdekelne. Az pedig egyértelmű, hogy ezzel a lépéssel, amilyen politikát folytatnak…  ugyanis a missziók persze részei egy kormányzat külpolitikájának, annak szerves elemét alkothatják, azt gondolom, egyikünk sem naiv ebben a kérdésben.

Viszont az, hogy egy kormánynak a fatális tévedéseit, hibáit próbálják meg kompenzálni a magyar katonák veszélyzónákba történő küldésével, a szerepvállalás növelésével, amit egyébként erőn felül vállal, azt gondolom, a többi nemzethez képest sokkal nagyobb a szerepvállalása Magyarországnak, mint arányaiban a kiküldött katonák a saját hadsereglétszámukhoz képest. Tehát nem arra való ez, hogy fatális hibákat próbáljanak meg kompenzálni, és ezzel sefteljenek. Úgyhogy azt gondolom, ennek a megnövekedett kockázatnak, amit többek között pont a magyar kormányzati politika okoz Erdoğan elnök háborújának támogatásával, nem lehet kitenni sem a katonáinkat, sem pedig az itt, Magyarországon élő magyar embereket. Köszönöm szépen, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  160  Következő    Ülésnap adatai