Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar mezőgazdaságot mostanában sújtja a fagy, az aszály, általában az időjárás, a versenytársak ereje, a gazdák szerint sok esetben maga a kormány, s most van egy új szereplő, ez az ármány. Engedtessék meg egy rövid kitérő!

Mindannyian kedvezően értékeljük a civil szervezetek alakulását, azt a nagyon sok felvállalt gondot és problémát, amelyet ezen szervezetek közreműködésével képesek vagyunk kezelni. De nem tudjuk kezelni a helyzetet akkor, ha vélt érdekekre hivatkozva az okozott kár társadalmi szinten megnő, s felmerül a gyanú, hogy a nemes szándék és cél más, ha úgy tetszik, idegen gazdasági érdekeket segít, és ezek után azt kell mondani, nem megengedhető eszközökkel.

Mindannyiunk előtt ismert, hogy elsőként a libatartók, a jelentős exportértékeket képviselő libahizlalók ellen indult lejárató támadás, amelyhez hasonló érte el a közelmúltban a nyúltartókat is. A közös ezekben elsősorban az, hogy a negatív reklámokban rendre feltűnik a "Made in Hungary" kifejezés. Sajnálatos módon eszembe jut a gyengécske vicc: miért vannak az állatvédők inkább a szőrmebundák, mint a bőrkabátok ellen? Mert idősebb hölgyekkel szemben kisebb bátorság kell fellépni, mint a pokoli motorosok ellenében. És ez a butácska vicc ma már nem vicc. Magyarhonban ez az eszement valóság.

Míg szerte a világban pusztul az állatvilág, a Földön élő fajok negyede a kipusztulás szélén áll, az erre szakosodott szervezet vigyázó szemét a magyar libákra veti. Mit nekik a barbár módszerek, amelyek a tenger és a vizek állatvilágában valóban könyörtelen módon okoznak értelmetlen kínokat halaknak, emlősöknek, gerincteleneknek egyaránt. Nem számít az élve fövő homár kínja, a bikaviadal kegyetlensége, célkeresztben a magyar liba, majd a magyar nyúl.

Hihetetlen aránytévesztés, és feltűnő a megtámadottak szokatlan hallgatása. Utánanézve kiderült, hogy a széles nyilvánosság által is megismert szervezet, pontosabban a szervezettípus presztízse az anyaországban nagyon nagy, anyagi ereje, és állításainak súlya van egy olyan hatalmas piacon, amely a magyar termékek részére stratégiai jelentőségű. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a Négy Mancs által esetünkben felhasznált eszközök semmilyen jogrendben nem állják meg a helyüket. Ha céget, termelőt támad, a támadásból sosem marad el hazánk negatív környezetben történő megemlítése. Hasonló termelési technikával dolgozó európai országot nem pécéz ki; itt megint utalnék a szőrme és a bőrkabát közötti különbségre. Állatvédő szervezetnél ennyire sosem volt nyilvánvaló, hogy valamely homályos gazdasági érdekeltség sokkalta főbb szereplő, mint a valódi állatvédelem.

A következő probléma, hogy a felhasznált eszközök, módszerek és eljárások etikai és jogi normákat feszegetnek, de nagyon lényeges, hogy sajtóhírek szerint a német médiumokban bemutatott felvételek manipulált, összevágott anyagokból készültek, hitelesnek feltüntetve. Ha hasonlóan összeeszkábált bizonyítékokkal feketítik be bármelyikünk jó hírét, a tettesnek bíróság előtt kell felelnie. Hazánk jó hírének védelme ennél többre is kötelez bennünket.

Tisztelt Országgyűlés! Teljesen világos, hogy a kialakult helyzetet a magyar gazdálkodókat ért támadásnak kell értékelni. Az is világos, hogy a helyzet megoldásához használni kell az agrárdiplomácia eszközeit, továbbá az uniós versenyhivatal és/vagy Európai Bizottság bevonása is szükséges lehet. Ám óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha egy hazánkban is bejegyzett, alkalmazottakkal bíró, honi pénzadományokat gyűjtő és felhasználó szervezet jogi és etikai normákat megsértve a magyar gazdálkodóknak bizonyíthatóan jelentős kárt okoz, az ellen lehetséges-e jogi lépéseket tenni? Ha nem, mi lesz ezután? Vég nélkül jöhetnek a méltatlan támadások? Ha igen, miért nem tettük meg eddig?

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)