Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Keller államtitkár úr az előbb egyenlőséget tett a magyar kormány teljesítménye és a magyar gazdaság teljesítménye közé. Ettől óva inteném. Az, hogy a magyar gazdaság teljesített, mégpedig jobban, mint ahogyan a kormány intézkedéseiből összeadódóan ez megmutatkozik, még nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság teljesítménye is tényleg annyival rosszabb, mint amennyit a kormány rontott rajta. Ezt válasszuk külön ilyen szempontból. És ha sokáig csupaszítjuk az adatokat, akkor egyszer csak kijön egy olyan adat, ami a végén a legjobb volt, és a legjobban húzta a gazdasági növekedést. Félek, hogy ez elképzelhető módon az autóipar környékén, az exportorientált autóiparban jelentkezik majd. Ezek azért egy kicsit árnyalják a képet.

A másik kérdéskör az, ami többször is felmerült, és állandóan megkapjuk, mint ahogy az előbb Tatai-Tóth Andrástól is, hogy a Fidesz nem fogadta el, hol volt a "nem" szavazata. Egy rendes vita, egy olyan előterjesztés, amelyik tényleg keresztülfut a társadalmon, figyelembe veszi az ellenzék akaratát, az alkalmas a megegyezésre. De ahogy ez a költségvetés is ide bejött, hogy szeptember végén beterjesztik a költségvetést, aztán október végén a beterjesztett költségvetés módosításának a módosításával kezdi el tárgyalni a parlament úgy, hogy a képviselőknek egy éjszakájuk volt arra, hogy végignézzék az egészet, az nem az az alap, amin tudunk egy rendes kompromisszumos megoldást kialakítani. Ha ezeket így összerakjuk, akkor világosan látszik, hogy a kormánynál a kompromisszumigény addig terjed, hogy az ellenzék fogadja el, amit a kormány mond. A kompromisszum nem itt van, hanem kölcsönös engedményeken múlik. Ezt pedig eddig nem nagyon láttuk. Köszönöm szépen.