Készült: 2020.08.07.11:10:20 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 65 1998.06.30. 0:16  60-125

DR. HORVÁTH ZSOLT, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi és szociális bizottság a H/14. számon benyújtott önálló képviselői indítványt megtárgyalta és azt - 11 igen szavazattal - általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 158 1998.10.02. 3:23  1-207

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A több mint ötórás vitában nagyon sok értékes gondolat hangzott el, és nagyon sok szomorú tényt soroltunk fel a magyar társadalom helyzetéről.

Elhangzott többek között az, hogy az elmúlt évek során a jövedelmek egy bizonyos rétegben jelentősen megnőttek, egy másik rétegben meglehetősen alacsony szintre kerültek. De nem hangzott el az, hogy eközben a társadalom egy igen jelentős rétege, a középréteg lecsúszott, a szegénység határára került, ami szerintünk megengedhetetlen folyamat.

Nem hangzott el az, hogy a rendszerváltozás árát az ország háromnegyede fizette meg, míg egynegyede volt a haszonélvezője. Éppen ezért sajnos azok a családok fizették az árát, akik gyermekeket neveltek. Nem engedhetjük meg, hogy ezek a családok ilyen alacsony szinten éljék az életüket, ezért kellett azt a változást behoznunk, hogy ezeknek a családoknak a családi pótlékot és a gyest alanyi jogon biztosítjuk.

A társadalom másik nagy vesztes rétege volt a nagyon idős korúak és azok az egyedül élő idős emberek, akikről a családjuk jelentős része nem gondoskodott. A nyugdíjasok közül éppen ezért az ő jövedelmüket kellett a legnagyobb mértékben emelni.

Ezek után beszéltünk arról, milyen táplálkozási szokásai vannak a magyar lakosságnak, kialakult egy vita arról, hogy mennyi rizst, burgonyát, illetve húst fogyasztanak az emberek. Egy dolgot mindenképpen meg kell említenünk: Magyarországon a családok a jövedelmük mintegy egyharmadát fordítják élelmiszer- és lakáskiadásokra, és a gyermekeket nevelő családokban, főleg a több gyermeket nevelő családokban ez az arány eléri az 50 százalékot. Éppen ezért ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor, amikor ezeknek a rétegeknek a helyzetén kell javítanunk.

Elhangzott, hogy a családok jelentős része eladósodott. Egy nagyon fontos tényt azonban el kell mondanunk: ezen családok nagy része úgy adósodott el, hogy közben adófizető volt, közben befizette a magyar államnak az adókat, csak az adórendszer nem tudta figyelembe venni azt, hogy ők gyermekeket nevelnek. Ezért kellett bevezetnünk a gyermekek utáni adókedvezményt, amely három gyerek esetén meghaladja a 80 ezer forintos összeget.

Csodálkozhatunk-e azon, hogy az előbb elmondottak után a felelősséggel gondolkodó fiataljaink egy része nem mer annyi gyermeket vállalni, mint amennyit szeretne? Természetes, hogy ezen nincs csodálkoznivaló - viszont ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele.

 

 

(13.10)

 

Éppen ezért minden lehető eszközzel meg kell teremteni azt, hogy a gyermekek száma társadalmunkban emelkedjen, és ezeket a családokat segítsük. Ilyen gondolatok alapján született meg az a döntés, hogy az áfát lakásvásárlás vagy -építés után 400 ezer forintig visszajuttatjuk, hogy - itt az előbb elhangzott a sóder - minél több sódert vásárolhassanak rajta, és építkezhessenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 59 1998.11.02. 6:40  43-82

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem tudtam, hogy én következtem volna szólásra.

Az előző gondolathoz Francz Rezső úrnak annyit szerettem volna elmondani, azt azért, azt hiszem, ön sem vitathatja, ha egy munkavállaló, aki, mondjuk, alkalmazott egy magáncégnél, és sajnos tényleg van olyan, hogy bejelentik egy minimális bérösszegre, majd efölött valamennyit még kap a zsebébe hozzá - mert tegyük igazságossá a dolgot, a legtöbb helyen így történik az alkalmazás -, abban az esetben, ha emiatt elesik például a gyermekei utáni adókedvezménytől, akkor természetesen igényelni fogja azt, hogy minél nagyobb összegben vallják be a jövedelmét, hiszen a nyugdíjában, a nyugdíjrendszerben ezt valahol neki majd el fogják ismerni. Hiszen a legtöbb ilyen elkerülés pontosan arról szól - legalábbis az én olvasatomban -, hogy tulajdonképpen a társadalombiztosítási járulékot spórolják meg, és tulajdonképpen az ő saját nyugdíjának a rovására most előre jövedelemhez jut. De alapvetően nem erről szerettem volna beszélni.

A személyi jövedelemadóról nagyon sok és nagyon részletes dolgot elmondott Tállai András képviselőtársam, ezért én most inkább csak néhány általános, fő gondolatát szeretném megerősíteni az általunk készített adótáblának.

Az egyik az, hogy tulajdonképpen mi is az adózás célja. Lehet, hogy nagyon egyszerűnek fognak tűnni ezek az összefüggések: az, hogy olyan feladatokra forrásokat teremtsen az állam, amelyeket mindenki igénybe vesz, illetve amelyet mindenki használ. Ilyen a honvédelem, ilyen a közbiztonság megteremtése vagy, mondjuk, a közoktatás. Ebből számomra egyetlen logika következik: ha mindenki használja, akkor lehetősége szerint mindenki járuljon is hozzá ezeknek a forrásoknak a megteremtéséhez. Ha történetesen az szja-ról beszélünk, akinek személyi jövedelemadó alá eső jövedelme van, akkor az ebből a jövedelméből valamilyen mértékben vállaljon, valamilyen mértékben részesüljön. Ez volt a célunk, amikor azt mondtuk, hogy az adózás terjedjen ki mindenkire.

Kimondva korábban is így volt, ám az adójóváírás folytán volt egy olyan jelentős réteg, amely semmilyen adóteher-vállalásban nem vett részt. Ez volt az, amire mi azt mondtuk, ha valóban mindenkire vonatkozik, akkor ezt valóban mindenkire ki kell terjeszteni.

És itt jön az, hogy arányos legyen a közteherviselés, ahová át szoktunk térni. Az arányos közteherviselésnél - ha matematikaóráimra visszaemlékszem - nagyon sokféle arányt lehet sorolni, tehát tulajdonképpen ez önmagában nem határozza meg azt, hogy milyen legyen ez az arányos közteherviselés. Természetesen az tűnik jó megközelítésnek, hogy minél nagyobb jövedelme van valakinek, annál nagyobb arányban vegyen részt ebben a teherviselésben. Igen ám, csak elkövetkezik az a pont, ahonnan kezdve ez már egy visszafogó erő lesz, hiszen - és itt térünk át az adótábla progresszivitására - minél progresszívebb egy adótábla... Ha egy egyszerű példát képzelünk el: valaki jól dolgozik, ezt - tegyük fel - el is ismerik neki és ezért pluszjövedelmeket kap, akkor neki egyáltalán nem mindegy, hogy a jövedelemnövekedésének a pótlólagosan megszerzett jövedelmei milyen arányban adóznak, és ez az adótábla sokkal kevésbé progresszív, mint a korábbi volt. Erről nem beszélünk, de ez igenis jelentős azoknak az embereknek, akik a munkájukkal becsületesen megszerzett jövedelemmel szeretnének előrehaladni. Számukra, azt hiszem, ez igenis egy sokkal kedvezőbb helyzet, mint amilyenben eddig voltak.

Az előbb beszéltünk a gyermekekről és a gyermekek helyzetéről. Az adótábla a gyermekek számát figyelembe veszi. Ez egy nagy kérdés és nagyon régi kérdés, hogy a gyermekek száma tulajdonképpen szociálpolitikai kérdés-e vagy családpolitikai kérdés. Ha erre a kérdésre választ tudunk adni - mi pedig állítjuk, hogy ez nem szociálpolitikai kérdés, hanem családpolitikai kérdés -, ebben az esetben teljesen méltányosnak fogható fel az... - és akkor itt hadd idézzem azt a gondolatmenetet, amely Andorka Rudolftól származik: a gyermek egy olyan speciális jóság - ő legalábbis nagyon gyakran hangsúlyozta ezt -, amely azoknak az embereknek is hasznot hoz, akik ennek a gyermeknek a felnevelési költségeibe nem szállnak be, hiszen nekik nincs gyermekük. A társadalomnak olyan fontos eleme a gyermek, hogy akik gyermeket vállalnak, azoknak is jót tesznek, akik nem tudnak gyermeket vállalni.

Hadd tegyek hozzá még egy adatot: tulajdonképpen annyira gyermekszerető nép a magyar, hogy aki teheti, akinek lehetősége van rá - és itt most akár biológiai értelemben is veszem -, általában vállal gyermeket. Tehát nem az első gyermek vállalásával van nálunk a legnagyobb probléma, hanem inkább a megszületendő második, harmadik gyermekkel, ahol egy józan gondolkodás alapján az anyagi határokat, korlátokat, realitásokat figyelembe véve döntenek úgy a családok, hogy ezt már nem tudják vállalni.

Azt kiszámolni, hogy a természetes reprodukcióhoz nyilván több gyermekre van szükség, mint egyre, sőt többre mint kettőre, ez nem túl nagy matematikai mutatvány. Ebből következik az, ami ebben az adótáblában végre benne van a gyermekek utáni adókedvezménnyel, hogy igenis szeretnénk elérni, hogy annyi gyermeket vállalhassanak a magyar fiatalok, ahány gyermeket szeretnének. Éppen ezért természetesnek tartom az egyenletesebb teherviselést, be kell kalkulálnunk azt a terhet, amit a gyermekek számának növekedése, a gyermekek felnevelése jelent a családok számára, ez pedig ebben az adótáblában igenis benne van.

Egészében pedig, nézve a számadatokat, amiket a Pénzügyminisztériumtól kaptunk - akik a korábbi ciklusban is képviselők voltak, azt mondták, viszonylagos ritkaságnak számít, hogy hatástanulmányokat kaptunk, én ezt nem tudom megítélni, de annak, amit kaptam, viszont nagyon örülök -, nem látom azt, hogy akár a GDP, akár az adóbevételek számarányában nézve jelentősebb növekedés lenne a személyi jövedelemadó-teherben. Tehát nem értem, hogy mire utalt képviselőtársam, mert legalábbis itt - mindannyian megkaptuk ezeket a százalékos arányokat -, ebben ez nem szerepel.

 

 

(18.00)

 

Tehát ezzel nagyon szépen megköszönöm, ez lett volna az ön kétpercesére a reagálásom. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 67 1998.11.02. 2:02  43-82

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Francz képviselő úrnak annyit szerettem volna elmondani - és érdekes, hogy kétszer is leírtam ugyanazt -, hogy én az szja-ról beszéltem. Pontosan leírtam azt, hogy a személyi jövedelemadóról beszélek. Amiről ön beszél, az nem releváns ebben a tartományban - egyszerűen nem tudok rá mást mondani.

A másik, hogy úgy kezdtem, hogy ha van egy alkalmazott, akit egy magáncég foglalkoztat, és tegyük fel, hogy a jövedelmének egy részét legálisan lejelentve szerzi, más részét pedig zsebbe fizeti... - nem állítom, hogy van ilyen, de azért elképzelhetőnek tartom. Tehát ennyiben korrigálva a dolgot: ha ilyen létezik, akkor ebben az adótáblában ez a folyamat abban az irányban fog mozdulni, amit én mondtam, ugyanis ez az alkalmazott azt fogja igényelni, hogy minél nagyobb arányban jelentsék őt le, és vallják be az ő jövedelmét.

Farkas képviselő úrnak pedig: megint csak leírtam azt, hogy az szja világában vagyunk, és ezekben a táblázatokban azt is mondtam, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés - és erről szólt a mondat -, az összadóterhelés lehet, hogy megváltozik. Tehát ugyanúgy, mint ahogy az előbb Francz Rezső úrnak mondtam, hogy az áfa megfizetése nem tartozik a személyi jövedelemadóhoz, ugyanúgy nem a teljes adósávról beszéltem, és ha ezekben a táblázatokban meg tetszenek nézni, akkor igenis az van, hogy a GDP arányában a '99. évi tervben várhatóan - és csak így jött be a GDP, hogy a GDP százalékos arányában - csökkenni fog a személyi jövedelemadó-bevétel.

Az pedig, hogy a modellekben a peremfeltételeket meg kell határozni, és megszabják, hogy mennyi az infláció és mennyi lesz a reálkereset-növekedés, anélkül nem tudunk modellt készíteni, tehát ebben ez mindenképpen így van.

Azt pedig, hogy az előző négyéves ciklusban milyen szintű indoklások, illetve hatástanulmányok születtek a kormány részéről, nem volt módom látni, mert akkor még nem voltam képviselő. Ezt viszont most jónak tartom, és nagyon örülök, hogy van ilyen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 66 1998.11.04. 6:30  23-83

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy hosszú vita vége felé közeledünk most már, és engedjék meg, hogy egy kicsit más irányból és más szemszögből térjek rá erre a kérdésre. Én az 1997-es év társadalombiztosítási költségvetését mint közalkalmazott fogorvos éltem meg, és szeretném önöknek azt az oldalt bemutatni, hogy számunkra, a kint, szakmában dolgozók számára milyen volt az, ami történt velünk.

Néhány szót hadd mondjak magáról a fogászatról. Van egy nagyon fontos tulajdonsága ennek a szakterületnek: viszonylag ritka az, hogy életveszélyes állapotban látnánk el beteget, tulajdonképpen a betegség többnyire szép csöndben, lassan halad előre; ugyanakkor tömegeket érint, népbetegség, szinte valamennyiünknek van ilyen problémája, és az élet minőségét nagyon nagy mértékben tudja befolyásolni egy foghíjasság vagy egy fogfájdalom. Ezt valamennyien tudjuk. Hadd mondjam el azt, hogy ehhez képest, a társadalombiztosítás költségvetésében ahhoz a hatalmas összeghez képest az a 8 milliárd forint körüli összeg, ami a '97-es évben a fogászatra jutott, illetve amibe került, tulajdonképpen nagyon kicsi.

Éppen ezért, hogy megértsük, milyen helyzetbe kerültünk mi és azok a betegek, akik hozzánk fordulnak, egy picit vissza kell nyúlnunk a '96-os évre, amit a szakma és a betegek is egész egyszerűen úgy ítéltek meg, mint egy padlóra küldést, mint egy megrendítő ütést, hiszen ekkor történt az, hogy a fogászat finanszírozását jelentősen átalakították, azt is mondhatnám, szűkítették, csökkentették. Ez azért volt nagyon kellemetlen nagyon sok ember számára, mert mint tudjuk, a fogászati betegségek hosszú távon lezajló betegségek, a kezelések is hosszú távra szólnak. Gondoljunk egy rögzített pótlásra, amit valamikor fölhelyeznek, és 5-6, ha valaki nagyon szerencsés, 10-15 év múlva cserélni kell.

 

(12.30)

 

Amikor a felhelyezés még finanszírozott volt, rengeteg ilyen munka került be a szájba. 1997-ben ezek a betegek rendre visszajöttek, javításra, cserére szorult volna az ellátásuk, de erre már nem volt keret, ezt nem tudtuk megtenni, és mi, akik a betegellátásban nap mint nap szembesültünk ezzel a problémával, bizony nem tudtunk rá megoldást találni. Olyan összegekbe kerülne ez, amire mindenképpen szeretném felhívni a Ház figyelmét.

Mi történt az 1996-os padlóra küldés után? Drasztikusan csökkent a betegforgalom a rendelőkben. 1996 második félévében ez jól látható volt. Ezt követően a fogorvosi ellátó hálózatban a finanszírozás szintén csökkent a beteglétszám csökkenésével párhuzamosan, és csökkent az orvosok jövedelme. Mi zajlott közben a rendelőn kívül? Nőtt a fogászati megbetegedések száma, az ellátatlan betegek száma megemelkedett. A fogászati ellátás tipikusan olyan, ha korán történik a beavatkozás, annak a költsége alacsonyabb. Minél később történik a beavatkozás, annál nagyobb a költség, és a növekedés nem lineáris, hanem exponenciális görbe mentén zajlik. Ebből következően az az előny vagy az a megtakarítás, amit ezen az áron megtehetett a költségvetés, a későbbiekben - jelesül már most - visszaüt, és sokkal nagyobb kiadásokat fog indukálni.

További kérdés, hogy 1997-ben mi történt? 1997 közepén egy nagy változás történt a fogászat finanszírozásában, megjelent a pontrendszer alapján történő teljesítményarányos finanszírozás, legalábbis egy szeletében. Nagyobb része még változatlanul fix finanszírozás volt, de már megjelent a teljesítményarányos finanszírozás. Ennek bevezetését megelőzően tárgyalások folytak, és úgy emlékszem, 1997 májusában volt egy kongresszus, ahol a fogászati szakma színe-java összegyűlt egy szakkongresszust tartani, és ott a szakma megerősítette, sem elfogadni, sem támogatni nem tudja ezt az elképzelést, de fegyelmezett közalkalmazottként végre fogjuk hajtani. Ezt meg is tettük, de ismét jelezni kívánjuk: alulfinanszírozott területről van szó, amely ebben az országban szinte valamennyi embert érint, ezért várjuk a változást ezen a területen.

Ha konkrétumokba megyünk bele, ennek a pontrendszernek a számtanába, akkor ez egy zárt kassza, egy lebegőpontos rendszer, amelyen belül, függően attól, hogy ki, mekkora teljesítményt ad le, juthat többhöz vagy kevesebbhez. A rendszer elméletileg működhet, csak hát a gyakorlatban vannak vele kisebb problémák. Egyfelől a teljesítményelszámolás pontjai nem fedik le a fogorvosi tevékenység minden területét, ezeken vannak hibák. Természetesen - mint minden pontrendszerben - itt is megjelentek a vattapontok, amelyek semmi másra nem jók, mint a pontvadászatra, a pontgyűjtésre, amellyel tulajdonképpen nem azok a területek és nem azok a szakemberek lesznek finanszírozva, akik a nagyobb teljesítményt adják le, hanem azok, akik ügyesebben, pontosabban, vagy esetleg minden térre kiterjedő módon tudnak jelenteni. Vagyis elindult egy pontvadászat az országban.

Ezen keresztül látjuk a rendszer hibáit. Ennek a rendszernek a kiigazítása, kijavítása hosszú távon nem tűr halasztást, de a legjobb rendszer sem lesz képes pótolni azt a hiányosságot - amit most már harmadszor mondok el -, hogy a terület jelentősen alulfinanszírozott, és ezen a területen néhány harcos áll egyedül, küzd, próbál valamit tenni, de az összefogottság sajnos megszűnt, sok-sok terület szétesett. Különösen fájó pont a fogászaton belül a megelőzés, a prevenció kérdése, amely - legalábbis megítélésem szerint - 1997-ben sem kapott megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást. Ez a terület a fogászatban azért nagyon fontos, mert ezeknek a betegségeknek a döntő többségét a megfelelő szájhigiénés módszerek alkalmazásával el lehetne kerülni. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen egy jól átgondolt programon keresztül jelentős megtakarításokat érhetnénk el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 78 1998.11.04. 2:07  23-83

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Keller képviselő úrnak szeretném elmondani: így van, valóban nem érte el a 8 milliárdot, az az előzetes terv volt, és pont az 1997. évi pontszámszámítás volt az, amely a degressziót figyelembe véve a területi eloszlások miatt nem tudott átengedni 8 milliárdot. Amikor a szakértői anyagok még 1997 elején megérkeztek, fel is hívtuk rá a figyelmet, hogy nem fogja tudni átengedni maga a rendszer azt a pénzösszeget, amelyről szó volt.

Ezzel együtt - még az 1997. évre visszatérve - bíráltam ugyan ezeket a pontszámokat, és azokban van mit helyreigazítani, azok sok esetben nem fedik le a tevékenységünket, de jó hogy létezik, jó arra, hogy egyfajta információjelzés.

Volt egy másik előny, most beszélhetünk erről is: megvalósításra került a számítógépes pontszámjelentés a fogászat területén, ami előrelépés. Egy további kérdés, hogy vajon ennek a felhasználása olyan-e, mint amilyennek lennie kellene, vajon ezt úgy tudják-e vagy úgy tudták-e kezelni a társadalombiztosítási központokban, ahogy kellett volna.

Még egy dolog: a fejlődés irányában igenis van továbblépési lehetőségünk, amiben én nagyon szeretném elérni, és azt hiszem, ez lehet az elsődleges igazi célunk, hogy a gyermekeink egészséges foggal fejezzék be középiskoláikat; tehát a gyermekkorukat egészséges vagy szanált, de ép vagy szanált, tehát meggyógyított fogazattal kezdhessék meg. Erre a területre szerintem érdemes áldoznunk, erre a területre szerintem érdemes erőt koncentrálnunk, mert ez lehet a jövő útja. Nem ér semmit az egész, ha nem tud vele együtt egy olyan életmódi nevelés, szokás is meghonosodni, amely az egészséges fogat, a szájápolást értékként fogja továbbörökíteni. És nem feledkezhetünk meg azokról az emberekről sem, akik már ezen túl vannak, az ő esetükben pedig a gyógyításra kell koncentrálnunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 8 1998.11.19. 4:21  1-109

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság többségi véleménye megegyezett az előterjesztő véleményével, és mivel erre vonatkozóan nagyon részletes indoklást hallhattunk, ezért csak a legfontosabbakat emelném ki.

Megfogalmazódott az az öröm, hogy most először került a bizottság és a Ház elé is egyszerre mind a társadalombiztosítás költségvetése, mind pedig a költségvetés. Ez lehetővé teszi azt, hogy kisebb legyen a valószínűsége olyan megcsúszásoknak, mint ami például tavaly is előfordult, hogy egyes tételekre nézve több milliárd forintos eltérés keletkezett. Ugyanakkor egy nagy, az egész társadalombiztosítási költségvetést érintő konstrukciós változás történik a jövő évben, amit szintén érdemes kiemelni, ez pedig az, hogy a behajtás az APEH-hez fog átkerülni. Ettől jelentősen emelkedő behajtási bevételeket várunk.

Két nagy alapra bonthatjuk ezt: az egyik a Nyugdíj-biztosítási, a másik az Egészségbiztosítási Alap. Az előbb már elhangzott, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap növekedése 14,3 százalék lesz. Itt egy keletkező hiánnyal lehet számolni, ami természetesen valós hiány nem lehet, hiszen nullára kell zárni, mindenkinek meg kell kapnia a nyugdíját.

 

(8.30)

 

Ennek több oka van. Az egyik legfontosabb okot emelték ki a bizottságban, ez pedig a legnagyobb összeg - 80 milliárd körüli összeg -, amely a jövő évben a magánnyugdíjpénztárba átlépők kieső járulékbevételeiből keletkezik. Ez lesz az, amely tekintetében a költségvetésnek természetesen helyt kell állnia.

Az Egészségbiztosítási Alapnál igen jelentős változás a bevételi oldalon az egészségügyi járulék, a fix összeg 3600 forintra emelkedése és az ehhez tartozó százalékos arány 15-ről 11-re csökkenése, ami egészében tehercsökkenést eredményez. Örvendetes hír volt, hogy a gyógyító-megelőző ellátások területén a kassza jelentősen bővült, ahogy azt számszerűen hallhattuk, 17 százalék körüli összeggel. Ugyanakkor meg kell említeni ezt a zárolást, amely arról szól, hogy egy biztonsági tartalékot képezünk, ezért az első félévben ennek az összege a 14 százalékot haladja meg.

Figyelembe véve az infláció várható összegét, ez semmiképpen nem jelenthet feszültséget és gondot az egészségügyben; ez így is több, mint amennyi reálértéken tartást jelentene. Éppen ezért a második félévre kedvező gazdasági környezet esetén - amit feltételezünk és várunk - körülbelül 20 százalék lesz az a fejlődés, ami várható, ez pedig már igen jelentős, ami további, akár strukturális átalakításokra is lehetőséget fog adni. Jelentős különbség, és sok kritika éri, de halaszthatatlan lépésnek tartjuk a gyógyszerkassza bezárását. Szeretném megemlíteni mint indoklást, hogy a gyógyító-megelőző ellátásoknál a fekvőbeteg-ellátás, a járóbeteg-ellátás kasszája eddig is zárt kassza volt, és ezen belül is vannak olyan technikai lehetőségek, amelyekkel ez jól finanszírozható. Tehát ugyanez az eljárás természetesen a gyógyszerek esetében más technikával, de megvalósítható, meg kell lépnünk, hiszen ez volt az egyik olyan terület, ahol a legjobban elszaladt az előző év költségvetése.

Végezetül szeretnék még egyetlen mondatot fordítani arra a nagyon fontos tényre, amely mindkét területen talán az egyik legfontosabb fejlesztési igény: az informatika fejlesztése; hiszen egy megfelelő minőségű, jó informatikával bizonyos, esetlegesen fellépő pazarlásokat, esetleg rossz finanszírozásokat felismerhetünk, és kiigazíthatjuk. Tehát ez a jövőnek egy nagyon jelentős útja. Ezen a területen igen komoly fejlesztések vannak beépítve, területenként 2-2 milliárd, ami egyébként a Pénzügyminisztériumnál jelenik meg.

Mindezeket figyelembe véve a bizottság 18 igen és 6 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 40 1998.11.20. 7:44  1-123

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy meglehetősen hosszú vita vége felé járunk, és engedjék meg nekem, hogy én most egy kicsit más megközelítésből szólaljak meg. Szeretném elmondani önöknek azt, hogy én miért szeretem ezt a költségvetést, mert igenis ki merem mondani: én szeretem ezt a költségvetést.

Először is azért, mert a miénk; azért szeretem, mert ebben végre testet öltöttek azok a várakozásaink, amelyeket a választási kampány során megfogalmaztunk, később koalíciós partnereinkkel kormányprogrammá tettünk - azok, kérem, ezekben a számokban benne vannak. Ha valaki nem érti vagy nem akarja érteni a számok nyelvét, akkor sosem fogja tudni kiolvasni belőle!

Másodszor azért, mert bár súlyos terheket örököltünk - és mindig felróják nekünk, ha megemlítjük a Postabankot, de egyszerűen nem lehet nem megemlíteni egy ekkora összeget -, akkor bizony ahhoz képest hatalmas előny és komoly eredmény az, hogy ebben a költségvetésben benne vannak a saját értékeink, azok az értékek, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós társai vallanak.

Harmadszor pedig azért szeretem ezt a költségvetést, mert világos, egyértelmű céljai vannak. Mik ezek a célok? Engedjék meg, hogy csak négyet emeljek ki közülük: az egyik a biztonság megteremtése, a másik az oktatás rangjának visszaállítása, a harmadik a munkához juttatás, és bár utolsó helyen említem, de szintén az egyik legfontosabb dolog a családok gyarapodásának a biztosítása.

A biztonság megteremtése:

Tisztelt képviselőtársaim, én például szeretnék biztos lenni abban, hogy az én szeretteimet nem éri baj, ha kimennek az utcára, szeretném tudni azt, hogy a gyermekeink úgy jönnek haza az iskolából, ahogy reggel oda elmentek - na jó, legfeljebb egy kicsivel több tudással a fejükben -, no erre áldoznunk kell, erre pénzt kell költenünk! Azt meg a szakemberekre kell bízni, hogy titkosszolgálati eszközökkel vagy nyílt rendőri eszközökkel érik-e el ezeket a célokat, ez az ő dolguk; egy biztos: innen nem sajnálhatjuk a pénzt. Épp ezért ez a költségvetés a biztonság költségvetése.

Az oktatás területe:

Az oktatás rangjának visszaállításáról Révész Máriusz képviselőtársam is beszélt az előbbiekben. Engedjék meg, hogy én ne mondjak most számadatokat, hanem talán egy gondolatmenetre hívjam fel a figyelmüket, egy unos-untalan hallott gondolatra, amelyet tanáraimtól nagyon sokszor hallottam: a tudás hatalom. A tudás a szó legnemesebb értelmében vett hatalom, ugyanis ez a hatalom képes megvédeni bennünket például a munkanélküliség rémétől. Ez az a hatalom, amely stabil, biztos jövedelmet ígérő munkahelyet, nyugodt megélhetést teremthet a számunkra. Ez a hatalom, a tudás és a munkahely az, amely lehetővé teszi, hogy gyermekeinket felneveljük; az ő tudásuk, boldogulásuk pedig, képzeljék el: a mi nyugodt öregkorunk legfőbb biztosítéka. Éppen ezért minden egyes oktatásra költött forint, minden egyes fillér, amit ideteszünk, befektetés a jövőbe. Tehát nyugodtan állíthatjuk: ez a költségvetés befektetés a jövőbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkanélküliség olyan rettenetes átok, amely nemcsak az ember méltóságát kezdi ki, hanem romba döntheti mindazt, amit addig elért életében, sőt még a családját is szegénységbe sodorhatja. Éppen ezért semmilyen módon nem engedhető meg az, hogy ez elharapózzon és egyre nagyobb méreteket öltsön. A Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós társai egyértelműen letették a voksot a mellett, hogy ezt a kérdést rendezni kell.

Milyen lehetőséget látunk rá? Kérem szépen, az országba hatalmas multinacionális cégek érkeztek be, a gazdasági motorjaivá váltak, modern technológiát hoztak ide - jó, hogy itt vannak, de nem tudnak olyan mennyiségű munkahelyet teremteni, mint amennyire szükség van. Éppen ezért ilyen nagy számú munkahelyet csak a közép- és kisvállalkozások teremthetnek, pontosan a számuk miatt, mert sokan vannak; a multinacionális cégek pedig stabil, jó felvevőpiacot jelenthetnek ezeknek a cégeknek a számára.

Mit tud tenni a polgári koalíció kormánya ezeknek a kisvállalkozásoknak a segítésére? Például, ahogyan azt itt már többen elmondták, a járulékcsökkentésen, a jelentős méretű járulékcsökkentésen keresztül mintegy 170 milliárd forint kinn marad a gazdaságban, ami igenis a gazdaság növekedését, fejlődését és új munkahelyek megteremtését fogja szolgálni. Ezért nyugodtan állíthatom, hogy ez a költségvetés a gazdasági növekedés és a stabilitás költségvetése.

Képviselőtársaim! Utoljára hagytam a számomra legkedvesebb és legszebb gyöngyszemet: a családokat. Rengeteget beszéltünk a családokról, és én ennek nagyon örülök. Nem tudom elfogadni - és többet nem is kívánok erről beszélni - ellenzéki képviselőtársaimnak azt a gondolatmenetét, amelyben azt állítják, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény, a családi pótlék alanyi jogúvá tétele és a gyes alanyi jogúvá tétele csak a gazdag családok számára hoz eredményt. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan a számomra, mert nem felel meg a tényeknek - hogy szép, finom, hazai parlamenti módon fogalmazzak. Ezek az intézkedések a gyermekeket nevelő családokat fogják jobb helyzetbe hozni; azokat, akik saját erejükből próbálnak egyről a kettőre jutni; azokat a családokat, amelyek taníttatják a gyermekeiket, amelyek iskolába járatják őket; azokat a családokat, akik részt vállalnak a közterhekből, akik a vállukon viszik ezt az országot. Tisztelt képviselőtársaim, ezek a családok pedig zömében a közép- és az alsóközéposztályból kerülnek ki. Ezek az intézkedések azt fogják elérni és az az igazi céljuk, hogy ezek a családok ne süllyedhessenek szegénységbe, hogy meg tudjanak kapaszkodni, hogy a saját erejükből boldoguljanak, talpon maradjanak. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a költségvetés a családok gyarapodásának a költségvetése.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e egy személyes élményemet, amely körülbelül huszonöt évvel ezelőttről való. Kisgyerek voltam; a mi családunkban a szüleim minden évben leültek egy decemberi estén, és megbeszélték, hogyan lesz jövőre, megbeszélték, mi fog velünk történni. Ezen az estén apám engem is odaültetett az asztalhoz, és akkor először én is kérhettem. Elmondta, hogy egy kicsit több lesz jövőre, talán már félre is fogunk tenni arra az esetre, ha esetleg valami baj történne, de valami fontosat választhatok magamnak, amiről úgy gondolom, hogy nekem jó lesz. Én akkor egy mikroszkópot kértem. Édesanyám védőnő volt, ő egy kismotorról álmodott, hogy ne biciklin kelljen télen a tanyavilágban látogatnia a gyerekeket; apám pedig - nagy kertész lévén - valami permetezőgépről beszélt. A permetezőgépre nem emlékszem; azt tudom, hogy évekkel később a kismotor meglett; belőlem orvos lett - és a mikroszkópom ma is megvan.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 40 1998.11.24. 2:10  33-71

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a többség az előterjesztő véleményével értett egyet, és az előterjesztő kiemelte a következőt: ez a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, új törvény, és végre egy picit rendet tesz; a családokra vonatkozó törvényi helyeket egy helyre, egy törvénybe gyűjti össze, amelyek eddig szanaszét voltak. Ebből a szempontból ezt a törvényt kiemelkedően fontosnak tartom.

Nagyon-nagyon fontos volt - miniszter úr is említette, és a bizottságban is elhangzott -, hogy a családi támogatások döntő többsége alanyi jogon fog járni, és minden gyermeket nevelő családhoz, gyermekhez el fog jutni ebben az országban. A törvényjavaslat igazgatási jellegű módosításokat is tartalmaz, amelyek döntő részben egyszerűsítést jelentenek, vagyis könnyebben, egyszerűbb módon lehet elérni ezeket a támogatásokat. A bizottság ülésén a törvényjavaslatban szereplő támogatások, ellátások tételes felsorolása is megtörtént, Harrach Péter miniszter úr expozéjában szintén elmondta, ezért most nem ismétlem meg még egyszer. Viszont nagyon fontos tény az - ami miatt a költségvetési bizottság alapvetően vizsgálta ezt a törvényjavaslatot -, hogy a jövő évi költségvetésben megvan-e a fedezete a családi támogatásoknak. Örömmel jelenthetem a tisztelt Ház számára, hogy a jövő évi költségvetésben maradéktalanul megvan a fedezete a családi támogatásoknak.

Van egy vélemény, ami viszont Keller képviselő úr részéről úgy fogalmazódott meg - szó szerint idézem a jegyzőkönyvet -, hogy "nem jön vissza a gyed, amit a kormánypárt a programjában ígért". Képviselő úr, örömmel tájékoztathatom, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja benyújtotta ezt a módosító javaslatot a törvényhez, tehát figyelemmel voltunk önökre is és a terveinkre is.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 106 1998.11.30. 1:50  39-697

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, Vojnik Mária képviselőtársamnak kénytelen vagyok reagálni egyrészt azért, mert ahogy már egyszer elmondtam, az oktatásra költött összes forint rendkívül fontos helyre megy, ugyanis az teremti meg azt a lehetőséget, hogy ebben az országban emberek, kisemberek, gyermekek úgy nőjenek fel, hogy jó esélyük van munkához jutni, olyan tudásuk legyen, amivel utána eltarthatják családjukat, és később eltarthatnak bennünket, amikor már majd idősek leszünk. Ennek az országnak erre feltétlenül szüksége van, tehát ez a pénz abszolút jó helyre megy, függetlenül attól, hogy erős vagy gyenge miniszterekről beszélünk.

A másik, amiről szerettem volna szólni: holnap fog a Házban tárgyalásra kerülni a családokról szóló törvény, amelyben ha sorra vesszük - a költségvetésben már megnéztük -, az összes családokra fordított kiadás a jövő év költségvetésében 100 milliárd forinttal haladja meg azt, mint amit az idei évben fordíthattunk erre. Ha ez nem kellő lobby egy miniszter részéről, akkor nem tudom, mi az. Az egészségügy területén pedig a gyógyító-megelőző kasszánál azt hiszem, körülbelül ötven-egynéhány milliárd forintos többlet van beterjesztve, ami szintén kiváló munka, és ha a miniszter úr bejelentését is hozzáveszem, hogy az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került kórházak rehabilitására szintén sor kerül, akkor, azt hiszem, kiválóan képviselte az ágazat érdekeit.

Nagyon kérem, ne tessenek összemosni olyan dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 126-128 1998.11.30. 1:06  39-697

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedjék meg, hogy néhány gondolatra reagáljak. Az első és talán legfontosabb: lehet vitatkozni arról, hogy melyik miniszter mennyire erős vagy mennyire gyenge, de ez a költségvetés nem így állt össze, uraim! Ez a költségvetés úgy állt össze - ezt már szintén elmondtam egy hasonlattal -, ahogy egy családban összeáll a jövő év megtervezése: leültünk, megbeszéltünk, s eldöntöttük, mik a legfontosabbak (Felzúdulás és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), s mik azok, amik később fognak megvalósulni. Lehet, hogy az önök számára ez furcsa, nem is csodálom az elmúlt négy év után...

 

ELNÖK: Képviselőtársaim, kérem hogy türelemmel figyeljék egymás hozzászólását!

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Mert valóban szokatlan lehet az, hogy az ember megbeszéli és megtervezi a jövőjét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kivel beszélted meg?) Elképzelhető, hogy önök ezt nem ismerik. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Amit viszont szeretnék még elmondani egyetlen mondat erejéig, az a gyógyító-megelőző kassza, mert erre Vojnik Mária felhívta a figyelmemet. Én pedig arra hívnám fel az ő figyelmét, hogy ebben a kasszában van benne például a fogorvosok bére, s ugyanezt a kasszát terheli. Tehát amikor bérkérdésekről beszélünk, nyugodtan beszélhetünk erről a kasszáról is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 144 1998.11.30. 0:54  39-697

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Wiener György képviselő úr vetette fel az egészségügyi járulék kérdését. Ismét elmondanám, mert nagyon sokszor hallom ugyanezt bizottsági üléseken is és itt az Országgyűlésben is képviselőtársaimtól. Az egészségügyi járulék a munkáltatót terheli, és két lába van: az egyik fix, 2100 forint volt, és 15 százalék volt a százalékos változó rész. A változás lényege az, hogy a fix rész emelkedik 3600 forintra, a százalékos rész viszont lecsökkent 11 százalékra. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy ez a teher ezek után csökkenni fog. Tehát 23 ezer forint környékén ez a dolog csökken. (A teremben megszólal egy mobiltelefon.) Ne tessenek már azt mondani, hogy ezzel növekszik az önkormányzatok terhe!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 298 1998.12.22. 1:06  297-331

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nevében nyújtjuk be javaslatunkat harmadmagunkkal, amelyben egy rendkívül fontos kérdésről, a gyermekgondozási díj újbóli bevezetéséről határozati javaslatot terjesztettünk a Ház elé.

Ennek értelmében arra kérjük a Magyar Országgyűlést és a magyar kormányt, hogy a következő év, tehát 1999. május 15-éig hozza az Országgyűlés elé ezt a kérdést, és erről alkosson részletes törvényi szabályozást. Tekintettel a kései időpontra és arra, hogy a vezérszónoklatokban részletesen lesz módunk kifejteni álláspontunkat, az előterjesztő nevében ennyit szerettem volna mondani.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 168 1999.03.04. 2:01  144-247

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Toller képviselő úr és Bauer képviselő úr megszólalásának volt egyetlen közös része, ez pedig a 14 és 18 év közötti dohányzásra, dohányzási tilalmakra és a szabályokra vonatkozott.

Emlékeztetnék miniszter úr expozéjának egy mondatára, amely egyébként orvosok által jól ismert tény, hogy 14 és 18 éves kor között a legveszélyeztetettebbek a gyermekek. Ha ebben az időszakban dohányfüstmentesek tudnak maradni, olyan környezetben tudnak élni, ahol ezzel az úgynevezett expozícióval nem találkoznak, akkor ezek a gyerekek nagyon nagy valószínűséggel sohasem fognak rászokni a dohányzásra életük során.

Figyelembe véve természetesen mindazt, amit a képviselő úr az önpusztításhoz való szabadságjogról elmondott - és úgy tűnik, tiszteletben kell tartanunk azt, hogy embertársaink önmagukat időnként pusztítani kívánják, mert a dohányzás ennek egy formája -, én úgy gondolom, gyermekeinket viszont meg kell védeni ettől. És ebben az esetben azt hiszem, megengedhetjük és megtehetjük, sőt feladatunk megtenni azt, hogy a 18 éves kor alatt a jogszabály se tegye lehetővé ezeket azokon a helyeken, ahol egyébként dohányzási tilalom van, ahol egyébként a dohányzók egymás mellett élését szabályozzuk. Tehát konkrétan, még a dohányzásra kijelölt helyeken se dohányozhassanak a 18 év alattiak. A 18 év tehát orvosi szempontból is egy indokolt korhatár, nem csak a nagykorúság szempontjából és a jogi értelemben vett szempontból fontos.

Még egyetlenegy apró módosítás, hogy az iskolákra vonatkozóan csak a dohányzásra, dohányzási tilalomra vonatkozó korlátot szankcionálja a törvény, a vásárlást nem. Ott más értelemben van. Oda nem vonatkozik az iskolának a bírságolási része. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 180 1999.03.04. 1:28  144-247

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azon egyszerű oknál fogva kértem szót ismételten, mert Hegyi Gyula képviselő úr egy igen fontos gondolatkört kezdett elmondani, amihez aztán később Bauer képviselő úr is csatlakozott, és egyet is tudok vele érteni. Ez pedig, hogy alapvetően természetesen a gyermekeinket a dohányzásra való rászokástól nem ez a törvény fogja megvédeni, nem ez az egyetlen feladat, ami a gyermekeinket ettől megvédi. De ez a törvény egy eszköz. Elmondtam már azt a példát, hogy az Egyesült Államokban jártam pár évvel ezelőtt, ahol valami kisebb szabálytalanságot követtem el, talán átmentem a piroson. Egy ember rendkívül jóindulatúan odasétált hozzám, és figyelmeztetett arra, hogy ezt a törvény tiltja, tehát legyek kedves én ezt betartani. Az egy kiváló eszköz a kezünkben, hogy ha látunk egy ilyen fiatalkorú gyermeket, akkor figyelmeztethessük arra, hogy ez helytelen, de egyébként még a törvény is tiltja.

Azt pedig, hogy a gyermekeinket megvédjük a dohányzástól, amit én talán a legfontosabbnak tartok, más eszközökkel is el kell érnünk. Az iskolával is, a családdal is, a neveléssel, sőt talán reklámmal is. Nemcsak a dohánytermékeket kellene reklámoznunk, hanem a dohányzás ellen is kellene reklámokat folytatnunk, de ez most nem tud ennek a törvénynek a része lenni. Ugyanakkor köszönöm, hogy túloldalról is hallom azt, hogy sok minden más teendő is szükséges lesz ehhez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 76 1999.03.22. 12:50  71-86

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat-csomag címében az egészségügyet és a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosítása szerepel.

Ahogy az előbb elhangzott, a cím akár azt is sugallhatná, hogy itt néhány hatályos törvény, így az orvosi kamarai, a gyógyszerész-kamarai, a gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályairól, valamint a gyógyszerekről szóló törvények egyszerű korszerűsítéséről s ezen javaslatok praktikus okokból történő együttes kezeléséről van szó. Ez nem így van!

A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója fontosnak és gyakorlati megközelítésén messze túlmutatónak tartja azt, hogy e törvények módosítását az Országgyűlés most egy csomagban tárgyalja. Az együtt-tárgyalást célszerű három szempontból vizsgálnunk: alkotmányossági, tartalmi és gyakorlati megfontolásokból.

Elsőként engedjenek meg néhány gondolatot az alkotmányossági szempontokról. A rendszerváltás után alakult szakmai kamarák közül az elsőként öt éve, a '94. évi XXVIII. törvénnyel létrehozott Magyar Orvosi Kamara szinte megszületése pillanatától fogva jogi és szakmai kritikák, támadások tárgya volt. Kétségbe vonták a kötelező kamarai tagság, a közfeladatok átvétele, a fegyelmi szankciók alkotmányosságát. Szenvedélyes viták zajlottak az orvosi és ezen kívüli körökben az első hivatásrendi kamara létjogosultságáról. A viták hevét az is fokozta, hogy a Magyar Orvosi Kamara megalakulása egybeesett az egészségügy átalakításának dilemmájával.

Számos, az orvosi kamarai törvény alkotmányellenességét véleményező indítvány, panasz érkezett az Alkotmánybíróságra. A '97. júliusi határozat alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a törvény azon részeit, melyek a nem magyar állampolgárságú orvosok kamarai felvételét, országos nyilvántartásba vételét, valamint a köztisztviselő orvosok önkéntes kamarai tagságát szabályozták.

(17.40)

Ezen túlmenően a határozat indoklása elvi éllel adott iránymutatást az államigazgatási szervek és a köztestületek viszonyáról, a köztestületek funkcióiról, azzal együtt, hogy mind az Orvosi, mind a Gyógyszerész Kamara évek óta folyamatosan érvelt az alkotmányosan lyukas alaptörvényük módosítása mellett, de az előző ciklusban erre mégsem került sor.

Az előttünk lévő törvényjavaslat most a két hivatásrendi kamaráról szóló törvény módosítását egyszerre, az azonos alkotmányossági hiányokat pótolva kezdeményezi.

Második szempontként: a törvénycsomag tartalmilag is összefügg, hiszen a polgári koalíció kormányprogramja az alapja. Ennek értelmében azokat az alapvető hatósági jellegű feladatokat, amelyeket jogszabály jelenleg minisztériumhoz telepít - amennyiben az az államigazgatás fórumrendszerében megoldható -, célszerű alacsonyabb szintű közigazgatási szervhez, illetve ha az ágazaton belül lehetőség van erre, köztestülethez telepíteni.

Frakciónk úgy látja, hogy a két szakmai kamara jogainak bővítése csak szerves fejlődés eredménye lehet. Az átruházott közigazgatási feladatok és a kamarák hatékony belső igazgatása egymást feltételezik. Külön szempont az európai uniós jogharmonizációs követelmények érvényre juttatása. Ennek jegyében fogadtuk el ősszel az egészségügyi és a gyógyszerészi vállalkozások szabad letelepedéséről szóló törvényt.

Tisztelt Országgyűlés! Az uniós irányelvek egyre jobban meghatározzák az ágazati jogalkotást is. Ez nem megy problémamentesen azokon a területeken, amelyeken a hatályos szabályozás viszonylag új, hiszen a piaci szereplők is azok. A törvényjavaslat mindenekelőtt a gyógyszergyártó fogalmi meghatározásával, a gyógyszer-nagykereskedelem szabályozásával igazodik az uniós irányelvekhez. A jelenleg hatályos gyógyszertörvény ugyanis csak kerettörvény, az uniós irányelvekkel az említett kérdésekben csak részben harmonizál. Éles szakmai vita tárgya, hogy kapjon-e a gyógyszergyártó nagykereskedelmi jogosultságot a lakossági gyógyszerellátásban, csakúgy, mint Európa legtöbb országában.

Ugyanígy, tehát uniós megközelítésből és a Központi Statisztikai Hivatal jelenlegi besorolására hivatkozva amellett is érvelnek, hogy a közforgalmú gyógyszertárak kiskereskedelmi tevékenységet végző intézmények legyenek. Frakciónk támogatja az előterjesztő kiindulási elvét, mely a gyógyszert speciális árunak, a magyarországi gyógyszerellátás helyzetét pedig a biztosítási reform előtti speciális és átmeneti helyzetnek tekinti. Ebből ugyanis az következik, hogy ne engedjük meg a gyógyszertárak kiskereskedéssé alakítását, továbbra is biztosítsuk a gyógyszerellátás egészségügyi hatósági kontrollját s a piac egyensúlyát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik: gyakorlati szempontból is hasznos a törvénycsomag együtt-tárgyalása. Így van módunk ugyanis a két szakmai köztestület működését, jellegzetességeit közelebbről is szemügyre venni, összehasonlítani. A Magyar Orvosi Kamara most mintegy 36 ezer orvos köztestülete. Jelentős szervező munka van amögött, hogy az orvosi diplomához kötött tevékenységet végzők körében a kamarai tagság ma már általános.

Az említett legitimációs viták lezárultával a tisztségviselők apránkénti lépésekkel, kitartó diplomáciával elérték, hogy a kamara az egészségügy negyedik - a kormányzat, a tulajdonos és a finanszírozó mellett a negyedik -, önálló szereplője legyen. Az önállóság a mai napig nem jelentett és nem is jelent egyenrangúságot. Ezzel együtt az orvoskamarai szerep az egészségügy elhúzódó, rendszerszintű válsága közepette sajátságos jegyeket visel magán. Egyrészt az orvosok szakmai tevékenységét, szociális helyzetét közvetlenül befolyásoló törvények és rendeletek megalkotásánál a kamara rendszerint kiszorított tárgyalási pozícióba került. Az egészségügyi törvény volt szinte az egyedüli jogszabály, melynek előkészítése során az Orvosi Kamarát az előző ciklusban érdemben meghallgatták. Másrészt jelentősen késett a belső normaalkotás, az etikai statútumot csak a múlt évben sikerült megalkotni. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az orvosetikai ügyek száma az elmúlt években feltűnően szaporodott, szoros összefüggésben az ellátórendszer alulfinanszírozottságával, az orvosok nagyobb részének agyonhajszoltságával és a vállalkozásaik átláthatatlanságával.

A jelenlegi Orvosi Kamara további fontos jellemzője, hogy esetenként markáns, munkavállalói jogokat is érintő szakmai érdekképviseletet lát el, s ezt az alapszabályába is foglalta. Közismert, hogy az elmaradt ügyeleti díjazás ügyében sok helyen zajló munkaügyi bírósági eljárást a kamara kezdeményezte. Azt talán kevesebben tudják, hogy több vidéki kórházban a helyi szervezet a szakszervezetekkel együtt köti a kollektív szerződést. Mindez a köztestületiségtől eltérő tevékenység, egyrészt a tagság akaratát tükrözi, másrészt sajátos kényszerpálya. Kényszerpálya, hiszen a kamara szeretne eredményeket felmutatni legalább a szociális, munkajogi érdekvédelem területén, ha már a közfeladatok ellátását a jelenlegi kamarai törvény alig teszi lehetővé. Jellemző módon az orvosok működési nyilvántartásának vezetésére mint közfeladatra, csak az egészségügyi törvény jogosította fel az Orvosi Kamarát.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Gyógyszerész Kamara működését az elmúlt években nem érte sem alkotmányossági, sem érdemi szakmai kritika. A kamarához tartozó 6 ezer gyógyszerész szakmai-egzisztenciális helyzete a piaci lehetőségektől függ, hiszen nagy többségük közforgalmú patikában dolgozik tulajdonosként, alkalmazottként vagy úgynevezett jogfenntartó gyógyszerészként. Ezért a gyógyszerészek szakmai érdekképviselete mindig egységesebb volt, mint az orvosoké. A kamara hatékony működését utóbb már zavarta a mereven közigazgatási határokhoz igazodó felépítés, amelyen az alapszabály nem változtathatott a törvényi kötöttség miatt. Ezzel együtt a személyes gyógyszertár-működtetés alapján lebonyolított patikaprivatizáció a Gyógyszerész Kamara sikertörténete volt.

A törvényjavaslatban a két kamarai törvény módosítása mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a köztestületi jogállás erősödjön a feladat- és hatáskörök részleges újraszabályozásával; másrészt a szakmai érdekképviseleti funkció illeszkedjen az államigazgatási eljárásokhoz, az intézményi kapcsolatrendszerhez. Mindezek érdekében a törvény garantálja a szakszerűbb működést elősegítő szervezeti változásokat.

A miniszter úr expozéjában elhangzott, hogy a tárca, az egészségügyi igazgatás nemcsak önálló, de egyenrangú szereplőiként kívánja bevenni az érintett köztestületeket az ágazati irányításba. A hatósági jogkör bővülése természetesen csak arányos lehet annak mértékében, mennyire felkészült erre a kamara, illetve nem áll-e fenn annak veszélye, hogy az eljárás elhúzódik. A szakmai érdekérvényesítés szempontjából nincs lényeges különbség a hatósági jog gyakorlása és az egyetértési jog között, valójában azonban az egyetértési jog idegen az államigazgatási eljárástól. Tartalmilag azért, mert vétójogot jelent, és így megbénítja a döntéshozatalt, eljárásjogilag pedig azért, mert nincs biztosítva a jogorvoslat lehetősége. Ezért általában az egyetértési jogot az állam csak olyan ügyekben szereti megadni, amelyekben az ügy természeténél fogva egyébként is folyamatos egyeztetési kényszer van, vagy amelyekben igen ritkán kell kisebb jelentőségű kérdésekben dönteni.

Ennek megfelelően a törvényjavaslat csak a Gyógyszerész Kamaránál hoz újabb egyetértési jogot, amennyiben a gyógyszerészek és az egészségbiztosítás szervei közötti általános szerződési feltételek kialakítását a Gyógyszerész Kamara egyetértéséhez köti. Meg kell jegyezni: ez az egyetértési jog az Orvosi Kamarának már most is adott, ennek ellenére az éves finanszírozási szerződések az elmúlt években rendre a kamara ellenére születtek. Az Orvosi Kamara országos vezetése részéről visszatérő igény, hogy egyetértési joga legyen a háziorvosok és az önkormányzatok közötti szerződéskötésnél, illetve -bontásnál.

A teljes praxisprivatizáció még élesebben veti fel ezt a kérdést, igaz, a települési önkormányzat részéről is - csak ellenkező irányból. Frakciónk álláspontja, hogy a kamara a szakmai megfontolásait a háziorvosok és a helyi önkormányzatok közötti szerződések, az alkalmazás tekintetében véleményezési joga keretében is kifejtheti. A törvényjavaslatban ez a lehetőség új elemként jelenik meg, ugyanakkor a háziorvosi privatizáció kapcsán a személyi jogú praxis működtetési forma valóban elképzelhetetlen a kamara részvétele nélkül. Ehhez meg kell teremteni a szellemi szabadfoglalkozású orvos jogi státuszát, ami önálló törvényt igényelhet.

A gyógyszerészeknél a személyes gyógyszertár működtetési jog évek óta valóság, a patikaprivatizáció ennek alapján zajlott le. Eddig az egészségügyi miniszter gyakorolta az engedélyezési jogot, a törvényjavaslat most ezt a Gyógyszerész Kamara hatósági jogaként jelöli meg. A két kamarai törvény módosítása céljában, szerkezetében, szabályozási módjában csaknem azonos.

 

(17.50)

 

A jogosítványokból több jelenik meg a Gyógyszerész Kamaránál, ezért célszerűnek látszik az általános vita során ezt alaposabban áttekintenünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot igen jelentősnek, az egészségügy átalakítását elősegítőnek tartja, és ezért elfogadásra ajánlja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 349 1999.03.23. 0:19  348-352

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim, nagyon rövid leszek. Két módosító javaslat érkezett az országgyűlési határozathoz, egyik sem a gyed intézményével foglalkozott, ezért ezeket támogatni nem tudjuk.

Kérem, hogy magát a határozatot az Országgyűlés fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 58 1999.04.15. 11:10  49-118

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyi törvény módosítása még akkor is nagy jelentőségű, ha - ahogy államtitkár asszony az expozéjában elmondta - alapvetően pontosító, kiigazító jellegű, hiszen viszonylag friss ez a törvény. A felgyülemlett tapasztalatokat részben még érlelni kell, tovább kell gyűjteni.

Ugyanakkor néhány terület már egyértelműen jelezte, hogy a módosításra szükség van. Ezeket a módosításokat mind a bizottsági előadók érintették, mind az államtitkár asszony részletesen összefoglalta, ezért engedjék meg, hogy most a mély szakmai érvelések helyett megpróbáljam egy kicsit ne az orvos szemszögéből szemlélni ezt a módosító javaslatot, hanem inkább a hozzátartozó, a beteg oldaláról figyelni.

Itt egy nagyon fontos módosítás jelent meg: egészségügyi dolgozók lesznek azok az egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező emberek is, akik a gyógyítás folyamatában részt vesznek. Példának okáért gondoljunk egy daganatos sugárterápia megtervezésére. Egy ilyen sugárterápiában egy sugárbiológus mérnökember is részt vesz. Azt hiszem, ez nagyon régi adósság törlesztése, ezek az emberek végre a helyükre kerülnek, és büszkén mondhatják, hogy ők is gyógyítanak.

Egy másik, szintén már érintett kérdés: a beteg jogai korlátozásának a kérdése. Erről azt kell tudnunk, hogy a betegségek sokfélék, és bizony nagyon sokféle dolgot tudnak művelni az emberrel. Néha annyira meg tudják változtatni a viselkedésünket, hogy az akár önmagunkra, akár a környezetünkre is veszélyessé válhat. Ez döbbenetes élmény! Ennek tapasztalása az orvos számára is nagyon komoly konfliktusokat eredményezhet, magának is meg kell tanulnia, hogy ilyen esetben mit kell tennie. Ugyanakkor a hozzátartozó számára pedig néha feldolgozhatatlan élmény, hogy korlátoznia kellett a kedvesét, akit rendkívüli módon szeret.

Éppen ezért fontos, hogy a törvényben rendelkezzünk arról, milyen körülmények között, hogyan lehet ezt megtennie az egészségügyi személyzetnek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő előzetesen írásokat készíteni, hiszen sokszor magának a betegnek a testi épségét kell megóvnunk és megvédenünk.

Ugyanez a problémakör vethet fel egy másik fontos kérdést a hozzátartozók részéről; szintén érintettük: mik azok a területek, amelyeken a hozzátartozónak joga van bepillantani a beteg kartonjába, joga van megtudni, hogy milyen betegségben szenved az illető. Persze feltételezzük, hogy a szoros családi köteléken belül élő emberek először a köteléken belül lévőkkel osztják meg a problémájukat, és maguktól is elmondják, az élet azonban néha produkál olyat, amikor ezt nem teszik meg. Vannak olyan betegségek, amelyek a beteg környezetét is veszélyeztetik: ilyenek lehetnek bizonyos elmebetegségek, előfordulhatnak bizonyos fertőző betegségek. Ilyenkor a családtagok elemi érdeke, hogy erről tudomást szerezzenek, hiszen akkor védekezhetnek ezek ellen, időben felismerhetik az esetleges elmebajjal kapcsolatos tüneteket, amelyeket már a laikus is fel tud ismerni, és orvoshoz fordulhatnak. Éppen ezért ez segítség az ő számukra. Feltételezhetően nem lesz rá tömeges szükség, de a jogszabályi módosításban ezt pontosan rendezni kell.

A következő gondolathoz azt írtam le magamnak, hogy az egészségügyi dolgozó is ember. Nem abban az értelemben gondolom ezt, ahogy sokszor pejoratívan meg szokták fogalmazni az egészségügyön belül, hanem mint embert, ugyanúgy betegségek is veszélyeztetik. Amint az előbb elmondtam a korlátozás kapcsán, az egészségügyi dolgozókat is érhetik olyan betegségek, amelyek a cselekvőképességüket, a belátási képességüket korlátozhatják. Ezek a betegségek gyógyíthatóak, tehát hol átmeneti ideig állnak fel, hol hosszabb távon.

Éppen ezért a törvénynek ezeket részletesen kell szabályoznia, s pontosítania kell, hiszen ez megint a betegek, illetve a hozzátartozók védelme is, hogy olyan emberek kezeljék a betegeket, akik mind egészségi, mind tudati állapotukban alkalmasak erre. Ez új elem egyébként a törvényben, mert mint szükséges tényt is meghatározza, hogy milyen állapotban kell lennie annak, aki az egészségügyi ellátásra vállalkozik.

Hasonlóan fontos részletkérdésnek tűnik a mindennapi gyakorlatban - erről főleg a háziorvosok, illetve a fogorvosok tudnak beszélni - a helyettesítés rendezése, hogy amikor az orvos pihen, tanul, esetleg más ok miatt hosszabb ideig a körzetén kívül tevékenykedik, akkor egyértelműen legyen szabályozva, hogyan, milyen módon, ki köteles a helyettesítéséről gondoskodni. Ez a pontosítás szintén bekerült a törvényjavaslatba.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt többször, több soron hitet tett amellett, hogy Magyarországon a népességszaporulat növekedése az egyik legfontosabb dolog, amit a közeljövőben el kell érnünk. Ugyanakkor a művi meddővé tétel olyan kérdéskör, amely kapcsán a törvényben bizonyos területeken meg kell változtatnunk a szabályozást.

Itt gondolok arra, hogy a három vagy négy hónap türelmi idő mely esetekben kell hogy megmaradjon, és milyen esetek vannak, amikor ennek a be nem tartását méltányolni kell. Ilyen például, ha az anya életét veszélyeztetné egy esetleges terhesség. Ilyen eset például, ha ebből a terhességből egészséges gyermek nem születne. Ezek olyan okok, amelyeket egyértelműen méltányolnunk kell, tehát támogatjuk, hogy bekerüljenek a törvényjavaslatba.

Előfordul - sajnos gyakran -, hogy a pszichiátriai betegek kezelése esetén magát a kezelést elrendelik, ugyanakkor - és ez jogi kérdés - arról nem nyilatkoznak, hogy önálló életvitelre képes-e az illető. Miért érdekes ez? Mert miközben kezelik, esetleg tehet olyan rendelkezéseket, olyan jognyilatkozatokat, amelyeket a gyógyulása után már megbán, akkor már visszavonná, ám ilyen esetekben meglehetősen hosszú jogi procedúrákra volt példa. Éppen ezért a törvény ezt a hiányosságot pótolja, amikor felveti azt a kérdést, hogy az elmeorvosi szakértő rendelkezzen arról, hogy a beteg az adott állapotban képes-e önálló életvitelre, vagy nem. Ez szintén a mindennapjainkat érintő kérdés lehet.

További, igen nagy jelentőséggel bíró kérdés a kórboncolás és annak elrendelése. Aki elveszítette már a hozzátartozóját, tudja, hogy túl a tragédián, önmagában az a tény, hogy boncolásra szükség van, a hozzátartozók lelkét sérti. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy erre az orvostudománynak és az egészséges, élő embereknek van szüksége, hogy tanuljunk ezekből az esetekből.

Van, amikor jogi kérdés, hogy vajon miért állt be a halál, mi történt. Ez is megfontolandó, ám ugyanakkor aki háziorvosi gyakorlatot végez, és kint él a terepen, nagyon jól tudja, hogy nagyon sok olyan ember hal meg, aki idős, a szerettei körében volt, s családja az utolsó pillanatig ápolta. Ezekben az esetekben megítélésünk szerint nem szükséges, hogy ezt a jogi procedúrát lefolytassuk, oda kórboncnokot hozzunk, vagy az illető tetemét beszállítsuk egy intézménybe. Azt hiszem, ebben az esetben minden további nélkül a háziorvos felelősségére lehet bízni azt, hogy a temetési engedélyt kiadja, és ennek megfelelően a kegyeleti eljárás lefolytatódjon.

A kórházi felügyelőtanácsok és etikai bizottságok kérdése: ez pontosító javaslat, amely egyértelművé teszi, ezek az etikai felügyelőbizottságok arra hivatottak, hogy a kórház szakemberei, illetve a lakóterületen élő társadalmi szervezetek képviselői - vagyis mi, akik betegek, hozzátartozók kórházba kerülünk - bizonyos értelemben ellenőrzést kapjunk a kórházak működése fölött. A törvényjavaslat pontosító része egyértelműen leszögezi: minden esetben a társadalmi szervezetek képviselőinek kell többségbe kerülniük, és ennek a szervezetnek a vezetőjét is a társadalmi szervezetek jelöltjéből kell megválasztani.

(11.40)

Azt hiszem, ez a pontosítás valamennyiünk érdekét képviseli, így a kórházaink átláthatóbbak, ellenőrizhetőbbek lesznek.

Sokak kedélyét boncolta a szerv- és szövetátültetéssel kapcsolatos szabályozás, amely a törvényben van. Meggyőződésünk, hogy ezt a kérdést nem szabad megkerülnünk. A törvényi szabályozás viszonylag fiatal. Egyes szervezetek a szemünkre vetették, hogy ennek köszönhető az, hogy esetleg a szerv- és szövetátültetések száma, a transzplantációk száma csökkent az országban. Feltételezhető, hogy nem közvetlen az összefüggés. Egy nagyon fontos jogot érint ez a kérdés, hogy az illető ember rendelkezhessen a halála után a szöveteiről, a szerveiről. Ezt tiszteletben kell tartanunk, ez egy alapvető jogi és erkölcsi kérdés a számunkra.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy halálunk után a szöveteinket más emberek életének javítására, meghosszabbítására a magyarországi modern orvostudomány technológiái lehetővé teszik. Európában ebben vezető helyen állunk, egyik nagyon jó helyen állunk szakmailag, technikailag, de számszerűleg sajnos nem. Ehhez viszont a társadalom tudati formálására van szükség. Arra van szükség, hogy mi magunk, akik ma még egészségesek és élők vagyunk, de egyszer lehetünk betegek, meghalunk, és ekkor felmerülhet az, hogy esetleg a mi szerveinkkel más emberek életét meghosszabbíthatjuk, javíthatjuk. Ez a tudati formálás az, amely a kérdés megoldását magában hordozza, épp ezért erre vonatkozó módosítás nincs is a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 103 1999.04.15. 0:26  49-118

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen mondat erejéig fogok kapcsolódni ehhez a kérdéshez. A Fidesz-Magyar Polgári Párthoz a Püspöki Kar levele megérkezett, így figyelembe tudtuk venni akkor, amikor előkészítettük ehhez a törvényhez az álláspontjainkat, hozzászólásainkat. Ez tehát megtörtént, így nem látom indokoltnak azt, hogy emiatt csúsztassunk bármit is a törvény menetrendjén.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 111 1999.04.15. 0:38  49-118

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvény kapcsán eleve tudtuk, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekben nem fogunk egyetérteni, ám arról szó sincs, hogy itt akkora különbségek lennének, amelyek ilyenfajta meghosszabbítást vagy áthidalhatatlan problémát jelentenének, hiszen már a bizottsági ülésen is egy héttel ezelőtt ugyanezek a nézeteltérések fogalmazódtak meg. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nem tartja célszerűnek ezt az ügyrendi javaslatot, így nem is fogja támogatni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 24 1999.05.06. 5:00  21-43

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság megtárgyalta, és az előttünk fekvő javaslattal, a társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló javaslattal egyetértett, azt a bizottság támogatta, általános vitára alkalmasnak találta. Érdemi vita mindössze egy paragrafus két bekezdésével kapcsolatban bontakozott ki, ez pedig az 5. § (1) és (3) bekezdése volt.

Mit mondanak ki ezek? A (3) bekezdés azt mondja ki, hogy a 10 ezer forint alatti tartozásokat - amikor ezt nem haladja meg a számlán lévő tartozás - a törvény erejénél fogva töröljük el, engedjük el.

Az (1) bekezdés pedig azt mondja, hogy azok a működő vállalkozások, amelyek még elérhetők és tartozással rendelkeznek, amennyiben a tartozásaikat befizetik, akkor a törvény erejénél fogva engedjük el a késedelmi kamatot és a bírságot.

 

(11.30)

Ez volt az a két pont, amelyben vita bontakozott ki a képviselők között. Alaphelyzetben azt tartottuk fontosnak, hogy először tájékozódjunk. A minisztérium képviselője elmondta, hogy jelenleg több mint kétmillió folyószámlát tartanak nyilván az APEH-nél, és hogy ebből 900 ezer az, amelyik egyáltalán még létező vállalkozáshoz köthető, tehát működő vállalkozást mutat, ellenben érdemi forgalom mintegy 400-600 ezer számlán mutatkozik. Ennyi követhető.

Amikor a tartozásos számlákról kértünk véleményt, kiderült, hogy 171 ezer olyan számla van, amely tízezer forint alatti tartozást mutat. Erről pedig egyértelmű, hogy ennek a behajtása sokkal több pénzbe kerül, mint maga az összeg, ami egyáltalán itt beszedhető, behajtható. Tehát egész egyszerűen, racionálisan gondolkodva azt kell mondani az embernek, hogy igen, tudom, hogy tartoznak, morálisan ez nem helyes, morálisan be kellene hogy fizessék, ám egész egyszerűen a behajtás költségei olyan összeget tesznek ki, ami miatt ezt nem célszerű végrehajtani, mert ebben az esetben a járulékfizetők pénzével rosszul gazdálkodnánk, többet költenénk rá, mint amennyi haszon ebből szerezhető.

A másik kérdés egy örökzöld téma - ahogy hallhattuk az expozéban is -: azoknak a számláknak a kérdése, amelyeket nem rendeztek. Erről vita bontakozott ki, hogy vajon mennyi idő alatt halmozódott föl, vajon kiknek a mulasztása miatt. Egyet biztosan állíthatunk: nem az elmúlt egy évben keletkezett a társadalombiztosítási tartozások döntő többsége. Ebben a témában, úgy tűnik, a bizottságban nem is alakult ki vita, ezt mindenki elfogadta.

Különböző szempontokat világítottunk meg. A mi szempontunk az volt, hogy van olyan, aki szándékosan tartozik a társadalombiztosításnak. Ez bizony elfogadhatatlan! De létezik egy olyan rész is, feltételezzük, hogy a vállalkozásoknak egy elég jelentős része, amelyek nehéz helyzetbe kerültek gazdálkodásukban, ami azért következett be, mert a környező világ változásai hozták. Ezeket valamilyen módon figyelembe kell vennünk.

Nem lehet célunk, hogy ilyen esetben pusztán a tartozásra hivatkozva tönkretegyünk egy vállalkozást, hiszen annak a következményes hatása, hogy hány munkahely szűnik meg, hány ember veszti el az állását, sok esetben megfontolandó. Éppen ezért, ha a tőkét, magát a tartozást megfizetik ezek a vállalkozások, akkor a büntetőkamattól, illetve a késedelmi kamattól el tudunk tekinteni, mert ez szolgálja az igazi érdekeinket. Ezt tartalmazza a törvényjavaslat.

További szempontot fogalmaztak meg képviselőtársaim, amikor felhívták a figyelmet arra, hogy a korábbiakban is lehetőség volt arra, hogy ha valaki ki akarta fizetni a tőketartozását, akkor egy tárgyalásos eljárás útján, a hivatal útvesztőjében előbb-utóbb elérhette azt, hogy elengedték számára a tartozást. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal tisztább, világosabb helyzet, ha erre megkapják a jogi lehetőséget, így elkerülhetjük azt, hogy egyeseknek megadja a hivatal, másoknak pedig nem adja meg. Ez egy tiszta, világos, rendezett helyzet.

Arról is szólni kell, hogy szeretnénk egy tabula rasát, egy tiszta lapot előállítani. Nagyon szeretnénk elérni azt, hogy végre elindulhassunk, és egyenesből kezdhessük el ezeknek a számláknak a vezetését, tehát egy tiszta, mindenki által elismert, elfogadott helyzetből induljunk el. Ennek van akkora társadalmi haszna, ami megéri azt, hogy ezt a lépést meglépjük, egy tiszta, világos helyzetet teremtsünk. A bizottság éppen ezért többségében támogatta és általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 76 1999.05.06. 5:47  71-96

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén sajnálom, hogy a képviselő asszony az előbb úgy zárta le, hogy nem voltunk készek fogadni az ő álláspontjukat, mert teljes lelki nyugalommal arra készültem, arról számolhatok be, hogy ez végre egy olyan törvényjavaslat, amelyben szakmai megfontolás alapján kompromisszumokra jutottunk. Gondolom, lesz még a vita szakaszában lehetőség arra, hogy az előbbi álláspontját felülvizsgálja a most elmondottak fényében is.

Hozzászólni a vita e szakaszában az 5., illetve a 7. ponthoz szeretnék. Ez pedig az, amit a kényszerítő eszközökről elmondott a képviselő asszony, hogy korlátozó eszközök alkalmazására az egészségügyben - az általános vita során is elmondtam - szükség van. A törvényalkotó itt azt tette meg... - az eredeti szöveg úgy hangzott, hogy az alkalmazás befejezését követően haladéktalanul kell írásban rögzíteni. Nyilvánvalóan félreértésen alapulhatott, hogy ez a szöveg került be, hiszen egy-egy kényszerítő intézkedéssorozat vagy korlátozó intézkedés egy hosszabb lefolyású betegség esetén eltarthat akár egy hétig is. Nyilvánvaló, hogy a megkezdését követően haladéktalanul írásban kell rögzíteni, erre irányult a módosító javaslatunk. Béki Gabriella képviselőtársunk fogalmazott meg egy másik gondolatot, hogy rögzítenünk kellene azt, hogy a megkezdését követően, ha elrendel valaki egy ilyen kényszerítést - és vannak olyan intézetek, ahol nincs állandóan orvos jelen, ott szakápoló kezdi meg -, akkor a korlátozó intézkedés alá vont beteg esetében ennek az ellenőrzését, rendszeres ellenőrzését, írásbeli dokumentálását követeljük meg. Erre vonatkozik a módosító javaslatunk, amely ebben még nincs benne, de kapcsolódó módosító javaslatban benyújtottuk a Ház elé, megfogadva ellenzéki képviselőtársunk gondolatát.

Természetesen azt is megfogadtuk - ami szintén elhangzott a vitában, és Vojnik Mária mondta el, ha jól emlékszem -, hogy a szakmai szabályokat a törvényben nem lehet tételesen, időpontszerűen definiálni, hanem csak azt a megállapítást lehet behozni, hogy a szakma mindenkori szabályainak megfelelően. Ezt is tettük.

(14.10)

Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben megfelelően kompromisszumkészek voltunk. Tagadhatatlan, hogy az elsőként említett vitában - kezelőorvos vagy kezelőorvosok - valóban nem tudtunk megegyezni; ez egy nagyon régi, hosszú vita volt, amit kinyitottunk. Itt ismét csak arra utalnék, hogy mi úgy gondoljuk, az általunk benyújtott változat a jó, a helyes. Erre igaz az, amit ön az előbb elmondott, hogy nem minden kérdésben tudtunk megegyezni.

Nézve tovább az ajánlást, a 13. pontban a betegre vonatkozó adatok megismeréséről beszéltünk. Itt felmerültek olyan kételyek, amelyek azt fogalmazták meg, hogy milyen esetben és hogyan van lehetősége betekinteni a hozzátartozónak, ha a beteg ezt megtiltotta. Ezeken a pontosításokat végrehajtottuk, részben tételesen felsoroltuk, hogy az eredeti javaslathoz képest a módosító javaslatunkban kik azok, akik betekinthetnek, de itt is jelezni kívánom, hogy további kompromisszumot kötöttünk. Schvarcz képviselő úr volt, aki fölvetette, illetve Vojnik Mária; az egyik a genetikai vonal, amely egy kapcsolódó módosító javaslatban megfogalmazásra kerül, pontosítva, mert hiszen a "vér szerinti" kifejezést a jog nem ismeri, ezért egy más megfogalmazást, az "egyenes ági leszármazott"-at választottuk.

De ez ugyanazt takarja, ugyanazt a problémát oldja meg, amit Vojnik Mária elmondott, illetve azt a gondolatot befogadva, hogy a beteg, illetve a hozzátartozó, aki kéri az adatot, sokszor nincs birtokában annak a tudásnak, amivel meg tudja ítélni, mi az az adat, ami kell, ezért beépítettük, hogy egyfelől a beteg kezelőorvosa - amely betegre vonatkozó adatot a hozzátartozó meg akar ismerni -, másfelől pedig egy másik orvos, a hozzátartozó orvosa ítéli meg azt, hogy az az adat valóban vonatkozik-e a betegre. Itt nagyon fontos, hogy szükség esetén két orvos konzultációja dönt, mind a kettejüket köti az orvosi titoktartás, ez egyfajta garanciát jelenthet arra, hogy a beteg adata, illetéktelen adata, amelyre tényleg nincs szüksége a hozzátartozónak, nem kerülhet ki.

Úgy érzékeltem a bizottsági vitában, hogy ebben az irányban kompromisszum alakult ki közöttünk, ezért egy ilyen irányú kapcsolódót fogunk majd ehhez a módosító javaslathoz benyújtani.

Itt térnék ki arra, amit Csáky András képviselőtársam szorgalmazott, az írásbeliség megjelenésére, hogy ezeket a betekintéseket csak írásban megfogalmazott kérésre teljesítse az orvos. Ennek technikai oka az, hogy a későbbiekben a visszakereshetőség jogi következményekkel járhat, hogy ez az adat hogyan került ki, ki kérte, és azt hiszem, ez nagyban fokozza az adatkezelés biztonságát.

Köszönöm szépen, a vitának e szakaszában többet nem kívánok elmondani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 80 1999.05.06. 1:21  71-96

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Természetesnek tartom, hogy elmondja az álláspontját, és köszönöm is, mert elfeledkeztem ennek pontos indokolásáról a felszólalásomban. Teljes mértékben egyetértünk azzal az elvvel, amit ön a kiegészítésben javasolt. Tehát ha egy kényszerítő intézkedés alkalmazását megkezdik, akkor a beteget rendszeresen ellenőrizni kell. A kétórás időtartam tételes megjelölése az, amit én a kapcsolódóban módosítani kívánok, mégpedig azért, mert egy ilyen alkalmazás megkezdését követően az esetek többségében túl tág a két óra. Tehát ennél rövidebb időtartamon belül kell megkezdeni, ezért én egy olyan szöveget javasoltam később elfogadni, illetve az a javaslatom, hogy a beteg állapotát és testi szükségleteit rendszeresen, a szakmai szabályoknak megfelelően kötelesek ellenőrizni, és ezt írásban dokumentálni.

Az összes többit elfogadom, de egy kezelés megkezdését követően olykor bizony van olyan, amikor tízpercenként, negyedóránként, félóránként, tehát növekvő időtartamban megy a kontroll. Tehát ha az első negyedórában nem történt baj, utána elég fél óra, majd egy óra. Kérem, hogy ezt majd fontolja meg. De az elv, amit ön itt szóvá tett, az valóban nagyon fontos, és azzal egyetértek.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 85 1999.05.06. 0:50  71-96

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő asszony, az előbb elmondott reakciójára azt tudom mondani, hogy teljesen más okból, egy egyszerű technikai elírás miatt egy kapcsolódó módosító javaslatot készítettünk ehhez a paragrafushoz, de a módosító javaslatban már az ön által megfogalmazott verzió szerepel szó szerint. Ebből én arra következtetek, hogy ezt támogatni fogjuk, úgy, ahogy a bizottságban is mondtuk. Ugyanis egyetértünk azzal a véleménnyel, hogy az etikai bizottságok kötelező jelleggel létrehozásra kerüljenek minden ilyen intézményben, míg a felügyelőbizottságok pedig feltételes módban - amennyiben kíván ilyet működtetni, akkor működtetheti.

Tehát a képviselő asszony javaslatát elfogadjuk és támogatjuk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 47 1999.06.14. 2:44  38-80

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottságban sajnos kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, így most csak a többség álláspontját tudom elmondani. A gyermekgondozási díj ismételt bevezetését - a bizottságban elhangzott - annak idején még a Fidesz-frakció kezdeményezte, és nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy ez pontosan megvalósul, most a Ház előtt van, és erről tárgyalhatunk.

Ezt követően meghallgattuk a Pénzügyminisztérium előadóját, aki elmondta számunkra, hogy milyen költségvetési terhelést, milyen forrásokat igényel a gyed. A bizottság megállapította azt, hogy a gyermekgondozási díj az előirányzatot körülbelül 36 milliárd forinttal fogja megterhelni, ám ez az összeg a jövő évi költségvetésbe betervezhető, vállalható. A bizottság foglalkozott azzal, hogy kik lesznek jogosultak a gyedre. A javaslat szerint mindaz az igénylő, akinek két éven aluli gyermeke van, és a jogosultság egyéb feltételeinek megfelel, részesedni fog belőle 2000. január 1-jétől. Három feltételt szabott meg a törvényjavaslat: az egyik az, hogy legyen biztosítotti jogviszony, a másik, hogy 180 nap biztosítási idővel rendelkezzen, a harmadik pedig, hogy a gyermeket saját háztartásában nevelje az illető szülő.

Kérdésként fölvetődött a bizottságban, hogy ennek milyen üzenete van a társadalom számára. Mi, kormánypárti képviselők azt az üzenettartalmát emeltük ki ennek a kérdésnek, hogy a gyermeknevelésbe vetett hitet, a gyermeknevelés biztonságába vetett hitet kívánja a kormányzat ily módon garantálni és szavatolni. Ezzel az ellátással a szülők életkörülményeit szeretnénk javítani arra az időtartamra, amíg a gyermekük a kétéves életkort el nem éri. Erre ellenzéki képviselők kérdésére kormánypárti oldalról hangzott el az az egyszerű életpélda, hogy ha egy családban egy gyermeket vagy esetleg már kettőt nevelnek, és egy harmadik gyermek vállalására gondolnak, akkor a szülő édesanya jövedelme pontosan abban az időszakban esik ki, amikor a gyermekek száma megemelkedik a családban, és emiatt még égetőbb szükségük lenne rá. Ezt az életszituációt próbálja a gyed újbóli bevezetése kezelni, ezért természetes, hogy ez jövedelemarányos juttatás.

Mindezek után a bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, és azt a Háznak elfogadásra javasolja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 30 1999.06.21. 5:33  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! - vagy legalábbis a maradéka.

A gyermekgondozási díjról szóló törvénytervezet általános vitáját már a múlt alkalommal megkezdtük; a mai nap folytatjuk. Így az év vége felé, pontosabban a ciklus ezen részének vége felé értékeléseket szoktunk hallani. Ma is hallottunk egyet.

Engedjék meg, hogy a gyermekgondozási díj kapcsán röviden áttekintsük, hogy mi is történt a családtámogatási rendszerrel, milyen javaslatokat, milyen kormányzati intézkedéseket hozott a koalíciós kormány, illetve fogadott el az Országgyűlés.

Talán a legelső, amellyel kezdtük, a tandíjak eltörlése volt. Ebben a rendszerben, ami a családokat érintette, és ennek keretén belül lehetővé vált, hogy azok a családok, akik egyébként nagyon helyesen, tehetséges gyermekeiket főiskolára, egyetemre járatják, körülbelül 70 ezer forintot takarítsanak meg. Ennyi lenne ma a tandíj átlagosan, egy felsőoktatási intézményben, ha meghagytuk volna, és nem töröltük volna el.

Alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ennek következtében körülbelül 100-110 ezer olyan gyermek jogosult ma családi pótlékra, aki korábban nem. Hasonlóképpen a jövedelemtől függetlenül minden gyermek után elérhetővé tettük a gyest. Ez az intézkedés a családoknak azt a fajta jogát hivatott szolgálni, hogy minden gyermeket nevelő család számíthat az állam, a kormány támogatására, hiszen a gyermekvállalás az egyik legfontosabb dolog a véleményünk szerint.

A családi pótlék a tanköteles kor elérése után megváltozik, és iskoláztatási támogatássá alakítottuk, amelyben azt szabtuk feltételnek, hogy a szülők a gyermekeiket rendszeresen iskolába járassák. Ezt tettük abban a hitben, mert biztosítani szeretnénk minden gyermek számára a tudáshoz való hozzájutást, a tudás megszerzésének a lehetőségét, ami egyébként szerintünk alapfeltétele a sikeres felnőttkornak.

A tudáshoz való hozzájutás jegyében ugyanígy eltöröltük a tankönyvek áfáját. Ez korábban 12,5 százalék volt. Az eltörlésnek köszönhetően feltételezhetően a tankönyvek ára nem fog emelkedni. Ez szintén a családok kasszájában jelent megtakarítást.

Ezután elérkeztünk arra a pontra, ahol a gyermekgondozási díj bevezetése ismételten elénk kerülhet. Mondhatnánk, hogy ez a következő láncszem, de tulajdonképpen a gyöngyszeme is e támogatási rendszernek. Előttem szólók már a múltkori alkalommal részletesen elmondták, de azért mindig megismételhetjük, hogy a gyermekgondozási díj biztosításhoz kötött támogatási forma, amely a jövedelem 70 százalékát teszi ki. Sajnos egy felső korlátot be kellett építenünk, ami azért kell, mert a magyar költségvetés teherbíró képessége egyelőre ezt teszi lehetővé. Ez pedig a minimálbér kétszerese, tehát ez lehet a maximális összege a gyednek.

Nagyon sok fontos kérdés mellett egy érdekesség, ami szerintem szintén a nyitottságunkat jelzi, hogy már nemcsak az édesanyák, hanem a családban az édesapák is szükség esetén igénybe vehetik a gyedet, ugyanolyan joggal, mint az édesanyák, ami korábban nem volt lehetséges.

Még egy fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmüket: a gyed bevezetése nem egy ötletszerű, hirtelen jött gondolat alapján történt, hanem egy - mint ahogy az előző felsorolásból láthatják - jól átgondolt, tervszerű családtámogatási rendszer kiépítésének a keretén belül, annak a következő lépése, eleme.

Amikor a gyermekgondozási díj bevezetéséről gondolkodtunk, beszélgettem egy fiatal baráti házaspárral, akik elmondták, hogy négyéves kislányukat nevelik, és szeretnének még egy gyermeket. De ahogy ők számolgattak, a szülés után, még a szülési szabadság alatt nem is lenne gond, de ezt követően az édesanya fizetésének a kiesése olyan összeg, amit nem tudnak vállalni. Mert akkor mit tehetne?

(14.30)

Vagy visszamegy dolgozni az édesanya - ezt nem szeretné, mert féléves gyermeket nem akar otthon hagyni, vagy bölcsődében még oly lelkiismeretes gondozókra bízni sem -, vagy a férjnek kellene megpróbálni valami jobb állást találni, esetleg többet keresni. Azt mondták, hogy így most egyet tudnak tenni: várnak, hátha történik valami.

Nos, azt hiszem, hogy nekik mondhatjuk el, és nekik mondhatja el a Magyar Országgyűlés, illetve a koalíció, hogy nem kell tovább várni, történt valami, és azt javaslom, hogy üljenek le, számolják újra, és vágjanak bele. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 56 1999.06.21. 1:58  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A Bauer képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni; olyan szép hármas tagolásban mondta el beszédét, úgyhogy én is megpróbálok igazodni hozzá.

Átcsoportosítást említett egyes területekről másikra. Jól látja a képviselő úr, valóban átcsoportosítás, csak nem a szegényektől a gazdagok irányába, hanem a gyermeket nem nevelőktől a gyermeket nevelők irányába. Ez nagyon nagy különbség, úgyhogy kérem, ezt azért fontolja meg. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

A képviselő úr elmondta, hogy a költségvetési hatása kiszámíthatatlan. Képviselő úr, nem tudok önnel egyetérteni, tudniillik maximum 70 százaléka lehet a bérnek, a kétszerese a minimálbérnek, ez viszonylag pontosan számítható összeg egyszerű szorzással, ugyanakkor maximum akkor okozhat a költségvetésben robbanásszerű feszültséget, ha rengeteg gyermek születne nagyon-nagyon rövid időn belül, márpedig a gyermekszülés bizonyos időszakon belül történhet, amelynek jól látható jelei vannak, és körülbelül 8-9 hónapos felkészülési időtartammal rendelkezik a kormányzat erre az esetlegesen bekövetkező örömteli eseményre.

A harmadik pedig, hogy a demográfiai változások összefüggésben vannak a gyeddel. Ezt egyetlen szakértő sem vonta kétségbe, eddig még legalábbis tudomásom szerint nem.

Azt pedig a beszédemben megpróbáltam elmondani - lehet, hogy nagy volt a zaj -, hogy egy jól átgondolt, nagyon sok területre kiterjedő családtámogatási, családpolitikai rendszeren dolgozik a Fidesz, ennek egy újabb szeme, ha úgy tetszik, gyöngyszeme az, ahova most a gyermekgondozási díjjal elérkeztünk.

Gondolom, lesz még lehetőségem a Béki Gabriella által elmondottakra is reagálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 68 1999.06.21. 1:31  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, nagyon örülök, hogy elmondta az előző gondolatot, ugyanis ez valóban egy nagyon fontos kérdés. Most világossá vált előttem, amit eddig csak sejtettem, hogy itt két különböző dolog összekeveréséről van szó. Az egyik a gyermekgondozási díj, a másik pedig a családi pótlék, amelyről önök rendszeresen beszélnek. Engem otthon úgy tanítottak, hogy minden eszközt arra kell használni, amire való: a kalapáccsal kalapálni kell, a csavarhúzóval pedig csavart húzni. Ha ezt fordítva tesszük, abból nem lesz semmi használható.

A gyermekgondozási díj azt a célt szolgálja, amire szántuk, ami a feladata, miszerint amikor egy édesanya gyermeket szül, és utána - ahogy a beszédemben elmondtam - lejár a szülési szabadság állami támogatása, amit kap táppénzszerű ellátásként, ezt követően a jövedelemkiesés az ő esetében ne legyen olyan nagymértékű, ne kényszerüljön arra, hogy visszamenjen a munkahelyére azonnal dolgozni, hanem a gyermek hosszabb ideig a családban maradhasson. Ezt Csáky képviselő úr fogalmazta meg rendkívül pontosan a beszédében, miszerint minél magasabb jövedelme volt valakinek, annál nagyobb lesz az ő számára az a kiesés, amit a gyermekvállalás áldozatként jelent. Erről szó sincs a családi pótlék esetében, az egy egészen más természetű juttatás, más feladattal és más elszámolási rendszerrel.

Tehát még egyszer azt kérem, hogy minden eszközt arra használjunk, amire való, és akkor nem fogunk tévedni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 72 1999.06.21. 0:34  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnézést kérek, de a szociológiai felmérések pontosságát soha nem is vitattam, amikor azokat elkészítették. Csak egy nagyon régi történetet mesélnék most el önöknek, amit az orvosegyetemen szoktak annak idején mondani: állatkísérletet végzett egy kutató, fogott egy bolhát, s azt mondta neki, hogy ugorj! A bolha felugrott. Ezt követően kiszedte valamennyi lábát, majd azt mondta neki, hogy ugorj! A bolha nem ugrott - levonta a következtetést: ha a bolhának kiszedjük a lábát, megsüketül.

Köszönöm szépen. (Derültség. - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 90 1999.06.21. 2:01  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Mindig nagy tisztelettel hallgatom Vojnik Mária képviselő asszonyt, mind a bizottságban, mind az Országgyűlésben, és most is örülök annak, hogy a rá jellemző higgadtsággal visszaterelte a vitát abba a mederbe, amelyben annak itt egyébként folynia kell, és amelyben, meggyőződésem, mindvégig folyt is.

A vélelmezett összeg kérdése, illetve az, hogy milyen jövedelmet állapítanak meg ilyen esetben, ezzel kapcsolatban egyetlen dologra mindenképpen felhívom a figyelmet: választhat az illető, hogy számára melyik a kedvezőbb. Magyarul: ha a gyes értéke magasabb, mint mondjuk, amekkora a gyed értéke lenne, mert olyan alacsony a jövedelme valakinek, vagy olyan alacsonyat kellene esetleg vélelmezni, ebben az esetben természetesen választhatja a gyest.

Ám volt egy nagyon fontos mondata Vojnik Máriának, ami egybecseng a szándékainkkal, és ezt egy korábbi alkalommal már el is mondtam.

Tervezzük és keressük annak a lehetőségét, hogyan lehetne az egyetemen, főiskolán tanulók részére a gyermekgondozási díj igénybevételét biztosítani, hiszen ez részint nem egy nagy költségvetési tétel, tekintetbe véve azt, ahány gyermeket ma nappali tagozatos egyetemi vagy főiskolai hallgatók szülnek - ez korábban sokkal magasabb szám volt, és ez örvendetes volt. Keressük tehát ennek a lehetőségét.

S még valami, amit az elnök asszony elmondott, és föl is hívta a figyelmét erre a Házban mindenkinek: a mai napon nem zárjuk le ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját. Ezt azért kezdeményeztük, hogy legyen időnk, akár egész nyáron, részletekbe menően mindenkinek elkészíteni azokat a módosító javaslatokat, amiről úgy gondolja, hogy ettől csinosabb, szebb, jobb lenne a gyed. A lényeg az, hogy gyed lesz, és ez hasznára lesz a magyar társadalomnak, és ahogyan Hegedűs képviselő úr mondta, virágcsokorként átadhassuk a leendő édesanyáknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 100 1999.06.21. 2:02  29-105

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Ön az előbbi felszólalásában említett jó pár olyan tényezőt, amely feltételezhetően meghatározza a gyermekvállalási kedvet. Itt említette a jövedelem mértékét, említette a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdést. Említette a minimálbért, azt hiszem, utána említette az oktatás helyzetét, tehát azt, hogy mennyire tanult, milyen diplomával rendelkezik valaki, vagy rendelkezik-e diplomával, és még a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét is fölvetette.

A következőket tudnám elmondani: a legfrissebb statisztikák - legalábbis amiket én láttam - szerint Magyarországon a reáljövedelmek több mint 3 százalékkal növekedtek. Ez tehát pozitív jelzés hosszú idő óta, ami talán majd abba az irányba hat, hogy a gyermekek száma emelkedni fog. Tizenhatezerrel több embernek van ma Magyarországon munkája, mint egy évvel ezelőtt volt, tehát a munkanélküliség visszaszorulása, ha csekély mértékben is, de megindult.

A minimálbér az idén majdnem 3 ezer forinttal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Azt hiszem, ez is beleillik abba a sorba, amit ön elmondott. A tudással kapcsolatban: a beszédemben is elmondtam, hogy eltöröltük a tandíjat. 70 ezer forintot spórol meg ezen minden olyan család, amely a tehetséges gyermekét egyetemre vagy főiskolára, nappali tagozatra járatja.

A részmunkaidő kérdésével kapcsolatban: valóban gondolkodtunk rajta, gondolkodtunk ezen az ötleten; főleg akkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy hogyan lehetne a gyedből a munkába a visszautat biztosítani az édesanyák számára. Amikor a gyermek életkora magasabb, akkor elképzelhető, hogy bizonyos részmunkaidős foglalkoztatás megengedhető sőt, kívánatos is lenne. Ez előttünk álló lehetőség. Reményeink szerint meg is fogjuk tudni fogalmazni, és talán még az idei év végére elkészülünk, és így vezetjük be. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 315 1999.06.22. 0:47  314-318

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt, hogy mit jelent számunkra a gyógyszerek minősége és ára, valamennyien jól tudjuk. Épp ezért a közelmúltban véget ért gyógyszerártárgyalások eredményeiről szeretném a miniszter urat kérdezni.

Kérem, mondja el, miért volt szükség rá, milyen célokat tűztek ki a tárgyalásra, ezek hogyan teljesültek, hogyan fognak megváltozni a gyógyszerárak, és ez milyen változást jelent a lakosságnak és milyen változást jelent az államnak. Végül pedig megfelel-e a valóságnak az az újságcím, hogy "A lakosság rovására spórol a kormány".

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 65 1999.09.06. 3:17  46-104

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a többi között elhangzott az is, hogy ebben a csomagban 25 törvény van egyben módosítva, ezzel szemben kritikákat is megfogalmaztak az ellenzéki képviselőtársaink.

Elhangzott, hogy erre azért került sor, mert így egyben lehet látni mindazt, hogy a magyar költségvetés forrásait, bevételi oldalait milyen adók, illetékek, járulékok teremtik meg. Jobban látható az, hogy milyen módon oszlik meg a terhelés, a társadalom egyes rétegeit ez milyen módon érinti. Így a képviselőknek is több lehetőségük van arra, hogy a módosításaikat megtegyék.

Elhangzott az is, hogy a kormány, illetve az általunk eredetileg elképzeltek egy része az országot ért különböző természeti csapások, háború - és önök is jól ismerik, hogy mi történt az elmúlt egy év alatt - a terveinket egy kicsit későbbi időre tolták, így ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása nem minden tekintetben úgy történt, ahogy azt terveztük.

De az is elhangzott, hogy ennek ellenére továbbra sem mondhatunk le néhány kiemelt célról; ilyenként fogalmazódott meg a gyermekek utáni adókedvezmény növelése, amelynek az értéke 30 százalék. Elhangzott a bizottság ülésén a gyermekgondozási díj ismételt bevezetésének a kérdésköre. Elhangzott szintén a bizottság ülésén az adórendszer egyszerűsítése mint általános cél, amely továbbra is megfogalmazódik; erre példaként említhetjük például az szja-ban az átalányadózás kiszélesítését vagy az áfamentesség értékhatárának a növelését. Szintén elhangzott, hogy az európai uniós csatlakozásnak feltétele az illetéktörvény, illetve az adótörvények jogharmonizációja, s elhangzott, hogy az illetékek közül ez elsősorban a dohánytermékek illetékének az inflációnál nagyobb arányú növekedését fogja jelenteni. És az is elhangzott, hogy az áfatörvény módosításai elsősorban azért váltak szükségessé, mert ezzel az adóelkerülést, az adókijátszást kívánja a kormányzat megelőzni.

Mindezek után négy szakaszban tárgyalta a bizottság az ülésén a törvényjavaslatot, ezeken részletesen végigmentünk, ellenzéki képviselőtársaink igen aktívan kifejtették az álláspontjukat, véleményüket. Úgy gondolom, hogy a most következő, mintegy 20 órás vitában bőven lesz lehetőségünk ennek a pontos megismerésére, ezért csak azt szeretném önökkel megosztani, hogy az egészségügyi és szociális bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra ajánlja a Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 123 1999.09.06. 1:59  104-134

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Miniszter Úr! Képviselő Asszony! Az ön előbb fölvetett gondolataira szerettem volna reagálni, csak talán egy kicsit később sikerült megnyomnom a gombot, úgyhogy elnézést kérek Csáky képviselő úrtól, de visszatérnék ide.

Valóban fontosnak tűnt első hallásra, amit ön megfogalmazott, hogy kerüljön bele az "évente" szó e módosító javaslat folytán a törvénybe. Ám ugyanakkor - és erről ön is beszámolt - a tiszti főorvos asszony beszámolója arról győzött meg bennünket a bizottság ülésén, hogy - bár tulajdonképpen a lelkem mélyén el tudom fogadni, hogy az "évente" szó belekerüljön, ezzel egy sokkal szigorúbb nyomás nehezedik a tisztiorvosi szolgálatra - ez gyakorlatilag valamennyi önkormányzatot érintve ma megoldhatatlan feladat elé állítaná a tisztiorvosi szolgálatot.

Azt is föl kell tennünk, hogy vannak olyan változások a lakosság egészségi állapotában, amelyek monitorozása nem igényel évenkénti szűrést, nem igényel évenkénti követést, megvannak az anyagi szempontból optimális vizsgálati időközök, hogy milyen időtartamban érdemes egyáltalán bizonyos egészségi változásokat monitorozni és figyelni. Ezért volt az, hogy a bizottság elvetette az ön javaslatát, mert úgy ítéljük meg, hogy általánosságban kiterjesztve nem lehet minden egyes esetre értelmezni, ezért szerintünk az eredeti törvényjavaslatban a "rendszeresen"-ben az is benne foglaltatik, hogy az egészségvizsgálatnak megfelelő, különböző jellegű egészségvizsgálati mintavételezési eljárásoknak megfelelő időtartamban történjen a tájékoztatás is.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 137 1999.09.06. 2:12  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselő asszony, engedje meg, hogy néhány gondolatban megpróbáljak reagálni; nagyon sok mindent fölvetett, nem biztos, hogy a két perc elég lesz.

Azt tetszett mondani, hogy nem lehet az idő kerekét visszaforgatni. Attól függ, honnan számítjuk az időszámítást, mert egyszer valamikor nem volt gyed, utána lett, és voltak, akik megpróbálták az idő kerekét visszaforgatni, ugyanis megszüntették. Mi azt mondjuk, nem lehet az idő kerekét visszaforgatni, tehát amit helyre kell állítani, azt helyre kell állítani. És ezt most meg is tesszük.

Azt tetszett mondani, hogy vitatható a gyed hatása. Ön, tudom jól, szociológiában roppant jártas, tehát azt is pontosan tudja, hogy a szociológia önmagában egy olyan tudomány, amelyben nagyon sok kérdés vitatható, többek között ez is. Én is olvastam olyan szakértői anyagot, amelyik vitatta a gyed hatását, és olvastam olyan szakértői anyagot is igen neves szociológusoktól is, akik pedig megerősítették a gyed hatását. Van, aki arra hivatkozik, hogy a Ratkó-korszakban felnőtt gyerekek szülőkorba érkezése volt az, ami igazán a demográfiai hatást elérte, és van, aki azt mondja, hogy nemcsak önmagában erről van szó, hanem a teljes termékenységi mutatót egyéb tényezőkkel is lehet befolyásolni, mert történetesen ha ez a korosztály nem vállalkozott volna szülésre, akkor hiába vannak sokan. Tehát ezt nagyon sok oldalról lehet vitatni, úgyhogy szeretném a magunk részéről a legalább ilyen terjedelmes másik oldalát is megemlíteni a szociológiának, amely szerint a gyed egy kitűnő vívmány, és elérte a társadalompolitikai hatását a demográfiai görbén.

Fel nem vállalt családvédelmi koncepció. Koncepció akkor lesz valami - legalábbis legjobb tudomásom szerint - a minisztériumban, ha azt a minisztérium kiadja mint koncepciót. Mindaddig bárki készíthet szakértői anyagokat, ám ezeket az elkészített szakértői anyagokat rajtunk számon kérni, ez nem teljesen felel meg a parlamenti etikai szabályoknak, úgy gondolom, mert hiszen ezekről mi soha egy pillanatig nem mondtuk, hogy a miénk. Nagyon sok szakértő nagyon sokféle tanulmányt szokott készíteni, kár ebből egyet kiragadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 141 1999.09.06. 2:00  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony, kérem, nézze el nekem, ha kormánypárti képviselőként időnként azonosulok a kormányunkat ért támadásokkal, illetve ha azonosulok a kormányunkkal - ezt a jövőben is meg fogom majd tenni.

Amit pedig a szociológiáról elmondott, egyetértek, én nagyon-nagyon tisztelem az ön tudását, de engedje meg, hogy ismételten fölhívjam a figyelmét arra, hogy ugyanezeket az eseményeket más megközelítésből teljesen tudományos alapon más módon is lehet magyarázni, mi több, a számok csapdáit is meglehetősen jól ismerem. Erről is egész komoly előadás-sorozatokat tartanak, szerintem ön is szokott ehhez hasonló témaköröket oktatni.

Engedje meg, hogy én is hozzak néhány számot! Ez a szám egy egyszerű példa lesz, mert mondtam már az előbb, hogy nem lesz elég időm egy kétpercesben mindenre reagálni. Egy ilyen általam elképzelt családot, engedje meg, hogy ismét elmondjak önnek. Ez a család úgy néz ki, hogy áll egy anyából, egy apából, van két gyermekük, gondolkodnak egy harmadik gyermeken. Ezek a gyermekek már nagyobbacskák, tehát óvodába járnak, és az édesanya dolgozik, jövedelme van. Szeretnének egy harmadik gyermeket; miután ez a gyermek megszületik, és mondjuk, már ő is óvodába vagy bölcsődébe járna, de legalább nagyobbacska lenne, akkor az anya ismét dolgozhatna, és visszaállna a család anyagi egyensúlya, hála a gyermekek utáni adókedvezménynek, amelyet igénybe tudnak venni. Ám addig, amíg ő idáig eljut, addig van egy lyuk a család jövedelmében. Ebben segítségre van szükségük. A gyed ezt a lyukat hivatott betömni, ezt a lyukat hivatott elfedni, és ezáltal segíteni, hogy úgy mondjam, a család gyarapodását, a család szaporodását, és ha úgy tetszik, akkor ezen keresztül közvetve a demográfiai helyzet javulását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 151 1999.09.06. 2:09  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény Képviselő Úr! Szeretném önnek elmondani, hogy én azért választottam ezt a példát, hogy két gyermek és a harmadikra vállalkoznak, mert ennek a barátomnak történetesen két lánygyermeke van, és szeretnének egy harmadikat, bíznak benne, hogy esetleg kisfiú lesz.

Amit pedig ennek kapcsán ön fölvetett, az egy nagyon fontos dolog: a gyermekgondozási díj valóban a második és a harmadik gyermek születésében tud igazi segítség lenni. Ám azt is tudjuk, szintén szociológiai tanulmányokból, hogy Magyarországon önkéntes gyermektelenség gyakorlatilag nem létezik. Egy gyermeket szinte valamennyi termékeny család vállal, ugyanis a magyar mentalitásban nagyrészt benne is van, a felmérések azt tanúsítják, hogy kifejezetten egy gyermekszerető nép vagyunk, ha értékpreferenciákat állítanak fel, akkor ott a gyermek egészen előkelő helyen szerepel, mint az élet értelme és célja. Tehát ezért az egygyermekes családmodell elég gyakori Magyarországon.

Ám a második és a harmadik gyermek megszületése, ami viszont demográfiai szempontból nagyon kívánatos, már nem ilyen gyakori. Ennek a támogatására viszont a gyed egy tökéletes eszköz. Tehát én ezért éltem ezzel a példával.

Még egyetlen gondolat erejéig visszatérnék Szabó képviselő asszony mondatára. Egy nagyon fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, ez pedig az, hogy ma a gyemekvállalással a nők esetleg a munkaerő-piaci elhelyezkedésüket bizonyos értelemben kockáztatják. Ám ezt nem a gyed hivatott megoldani.

Tehát azt hiszem, talán itt mondtam el a kalapács és a csavarhúzó példáját, hogy minden eszközt arra használjunk, amire kitalálták, mert akkor fogunk vele eredményt elérni. Ezt a problémát meg kellene oldanunk, és ehhez várom az ön tapasztalatát és építő javaslatait (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy hogyan lehet az anyákat, akik szeretnének a munkahelyükre visszatérni, ebben segíteni és támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 163 1999.09.06. 1:52  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszony nagyon sok mindenről beszélt a hozzászólásában, ezek közül csak néhány dologra szeretnék reagálni.

Azzal a megállapításával, hogy a gyermekvállalás sokkal összetettebb kérdés, és hogy ebben alapvetően egy nemzet családok irányában tanúsított magatartása az a közeg, amely azt sugallja, hogy a család biztonságban van, és a gyermekvállalásra alkalmas és fogadókész a társadalom, ebben egyetértünk, hogy ez az a hangulat, amely a legnagyobb lökést adhatja a gyermekek számának emelkedéséhez egy társadalomban, egy országban. Abban a megítélésben, ahogyan az ország jelenlegi helyzetét megítéljük, nem fogunk egyetérteni.

Én úgy gondolom, úgy tapasztaltam és úgy éreztem, illetve a közvélemény-kutatások is erről szólnak, hogy ha az interneten az ember kattogtat, hogy milyen a jövőképe, hogyan értékeli a jövőt, mennyire bizakodunk, vagy ha a Statisztikai Hivatal adatait nézzük, hogy mekkora beruházásokat csinálnak a családok, növekszik a lakások építésének száma, tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, jelentős mértékben nő a lakossági megtakarítás, mindez az én számomra azt jelenti, hogy jobban élünk, mint egy évvel ezelőtt, pozitívabb a képünk a világról. És azt a meggyőződést erősíti bennem, hogy a Fidesz által vezetett kormánykoalíció igenis egyéves kemény munkával elérte azt, hogy ebben az országban az emberek elhiszik azt, hogy érdemes gyermeket nemzeni, érdemes gyermeket szülni és felnevelni.

Úgyhogy ebben egészen más a véleményünk. Én ebben az országban ezt így érzékelem - nagyon sajnálom, ha ön ezt másképp látja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 171 1999.09.06. 1:35  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, szeretném elmondani, hogy úgy érzem, az ön által hozott statisztikai adat és az általam elmondottak között nincs ellentmondás. Méghozzá a következők miatt nincs ellentmondás.

Ha visszagondolok egyetemi tanulmányaimra és megnézem a naptárt, ebből számomra az derül ki, hogy azok a gyerekek, akik nagyjából mostanra, szeptemberre megszületnek, azok valamikor december táján foganhattak. Azt is tanítja a tananyag az iskolában, hogy egy átlagos teherbe esési időtartam egy év, tehát az elhatározástól, a gondolattól, az első kísérletezésektől átlagosan úgy lehet venni, hogy körülbelül egy év alatt esik teherbe egy fiatal nő. Tehát azok a hatások, amelyekről beszélünk, azok az intézkedések, amelyeket tettünk, az az országkép, amely most kialakult, egész egyszerűen - csúnyán hangzik a szó, de így igaz - technológiailag lehetetlen, hogy ennyi idő alatt érvényesüljenek.

Tehát nem arról szól a történet, hogy a kormányzat mennyire jól tette vagy nem jól tette ezt a dolgot, hanem ez a természet rendje által így szabályoztatott! Kérem tehát, segítsenek ebben, amit mi most csinálunk, és velünk együtt várjanak türelemmel; bízzunk abban, hogy meg fog érkezni az az áldás, amelyre mindnyájan várunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 181 1999.09.06. 2:13  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény képviselőtársam hozzászólására szeretném elmondani, hogy nem osztom azokat a nézeteket, amelyeket ön elmondott. Nem érzem úgy, hogy a gyermekgondozási díj bevezetése alkotmányos értelemben aggályos lenne. Lehet, hogy csak az alkotmányos jogérzékemmel vannak problémák, de tényleg úgy érzem, hogy ebben ilyen gond nincs.

Továbbá nem nagyon tudtam követni azt a logikai lépést - és nézze el, ha esetleg nem is pontosan fogom idézni -, hogy mennyiben kell igazságtalannak - mert itt körülbelül ötször vagy hatszor hallottam már - tekintenem azt, hogy jövedelemarányos juttatásban részesül egy magyar család. Bocsánat, nem akarom minősíteni, tehát azt mondom, hogy a saját jogérzékem nem jelzi, hogy ez igazságtalan dolog lenne.

Ugyanilyen alapon fogalmazhatom meg azt is - mert végül is egész profán módon hasonlíthatnám -, hogy akkor legalább ilyen igazságtalan tulajdonképpen a táppénz is, mert hogy van az, hogy különböző (Béki Gabriella: Biztosítás!) emberek különböző összegért gyógyulnak odahaza, hiszen az is egy jövedelemarányos juttatás. (Béki Gabriella: Biztosítás!) Ilyen alapon semmilyen jövedelem- és keresetarányos juttatást nem lehet adni. Ha jól vettem észre, az elnök úr pontosan azt kifogásolta, hogy a társadalombiztosítási alapból történik a finanszírozás, amit a költségvetés megtérít a társadalombiztosításnak, és ebben voltak kételyei, hogy ezt vajon meddig fogja, hogyan fogja... Azt mondta tulajdonképpen, hogy ezzel az alapok helyzetét fogja bizonytalanságba sodorni.

Hasonló volt a képviselő asszony felvetése. A kettő együtt nekem valahogy nem áll össze a fejemben, de nézzék el nekem! Egy biztos: nem érzek semmiféle jogsérelmet ezen a téren, és nem érzem azt, hogy ez egy hatalmas társadalmi igazságtalanság lenne.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 185 1999.09.06. 1:10  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Nem szeretnék értetlennek tűnni, de képviselő úr, ugyanez a helyzet a magánnyugdíjpénztárakkal. Hajszálpontosan ugyanez történik! Ott is arról van szó, hogy van egy kiesés, s adóforintokból, a költségvetés pénzéből tömjük be a lyukat, ezt évente sok-sok milliárdra, 60-70 milliárdra saccoljuk. Hajszálpontosan ugyanez a helyzet! Ott miért nem aggályos akkor a dolog? Ott miért nem jelent problémát? Miért pont a gyednél fog ez problémát jelenteni? Ugyanerről a helyzetről van szó!

Ezért próbáltam elmondani, hogy nem igazán értem ezeket az aggályokat. És a jogérzékem azt mondja, hogy itt olyan nagyon nagy baj nem lehet, mert ha a magánnyugdíjpénztárakra igenis fel lehet használni az adóforintjainkat, hogy azt a hiányt, amely ebből keletkezik, betömjük, és egy biztosítási jogviszonyon alapuló jövedelemarányos ellátást pótoljunk, akkor miért nem lehet felhasználni ugyanezt például a gyed esetében? Elnézést kérek, de azt hiszem, hogy pontosan ugyanez történik. Lehet, hogy más a terminológia, amit önök erre mondanak, de szerintem itt nincs ilyen gond.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 191 1999.09.06. 2:09  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Göndör István felé fordulva:) Képviselő Úr! Ne haragudjon, muszáj visszatérnem rá, mert azt mondta, hogy nem vagyok tisztában vele.

A magánnyugdíjpénztárakról. A törvény azt mondja ki, hogy eddig a határidőig volt, aki választhatott, hogy átlép a magánnyugdíjpénztárakba - a pályakezdőknek kötelező volt átlépni -, ők elhagyták azt a járulékrendszert, amelyik régen volt, azt a járulékrendszert, amelyik nem tőkefedezeti, hanem egy felosztó-kirovó rendszer volt. Így van, képviselő úr.

Az ő esetükben a magánnyugdíjpénztárba átvitt járulékuk hiányként jelenik meg a Nyugdíjbiztosítási Alapnál. Igaz? Ezt a költségvetésnek oda be kell tennie. Ön azt mondja, hogy a költségvetésből ez a pénz igazából, teljes egészében nem hiányzik, mert ezek a magánnyugdíjpénztárak államkötvényeket jegyeznek, és minekutána államkötvényeket jegyeztek, tulajdonképpen igazi költségvetési hiányt nem generálnak, mert lefinanszírozzák (Göndör István és Bauer Tamás bólint.) - ha jól tudom, valami hasonló szakszó van rá. Úgy látom, többen bólogatnak, tehát mégiscsak sejtem én ezt a dolgot.

Akkor egyet tessék megmondani: ezt a magánnyugdíjpénztárak szeretetből teszik, avagy esetleg kamatért? Mert ha kamatért teszik, akkor ezt a kamatot mi megfizetjük. (Bauer Tamás: Igen.) Tehát tulajdonképpen önmagunknak hitelezünk. Mi történik ebben az esetben? Az történik, hogy az átalakulás időszakára ezt a terhet a magyar költségvetés adóforintokból finanszírozza meg. (Bauer Tamás: Nem mind a 70-et, csak 10-et!)

Képviselő úr, nem akarom elmondani azt a történet, hogy most miről vitatkozunk. Most arról vitatkozunk, hogy micsoda. Az összegről később is ráérünk alkudni. Tehát tulajdonképpen az történik, hogy igenis adóforintokból finanszírozzuk meg azt a kieső járulékot, ami egy biztosítási jogviszony alapján jön majd létre, vagyis tulajdonképpen a nyugdíjat.

Képviselő úr, nagyon sok hasonlóságot látok ebben az ügyben a gyedhez képest, tehát kérem, hogy ezt azért ön is próbálja elfogadni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 199 1999.09.06. 2:17  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm szépen a méltató szavakat. Tény és való, tartalmában és filozófiájában sem értünk egyet, képviselő úr, ezt én is meg tudom erősíteni. Ezt a vitát többször, több helyen lefolytattuk egymással, itt a Ház előtt is, a korábbiak is mind erről szóltak, úgyhogy amit mondtam, azt meg tudom ismételni.

Egyet engedjen meg, és azt hiszem, ez nyelvbotlás lehetett az ön részéről. Azt gondolom, természetszerű, hogy léteznek olyan családok Magyarországon, amelyek egyedül nevelnek gyereket, tehát olyan asszonyok vagy olyan férfiak, akik egyedül nevelnek gyerekeket, de én azt hiszem, ők azért ezt nem önként választották, hanem az életük hozta így. (Bauer Tamás: Dehogynem! - Szabó Sándorné: Van olyan is!) Vagy legalábbis nagyon remélem, ugyanis nekem az a meggyőződésem, hogy amíg egy embernek lehetősége van társsal együtt nevelni egy gyermeket, addig ez a követendő út, ez a helyes út.

Lehet, hogy ebben is filozófiai, elvi és egyéb okok miatt nem fogunk egyetérteni, de szeretném elmondani, hogy ebben a véleményünk jelentősen különbözni fog, méghozzá a gyermek érdeke és szempontja miatt. Meggyőződésem, hogy a gyermek számára az a legjobb, ha két szülő neveli, hogy ez egy házastársi esküvel szentesített vagy két ember által megállapodással történt élettársi kötelékben van, ebben már valamelyest engedékenyebb lenne az én lelkem, bár jobb és jobbnak tartom, ha van egy házastársi eskü, hiszen ehhez is jogunk van, hogy ennyiben különbözzünk.

Engedje meg Vojnik Mária képviselő asszony, hogy egyetlen gondolatra visszatérjek. Számomra mindig is nagyon nagy öröm volt okos asszonyok, nők között élni, vitatkozni velük, úgyhogy ezért minden olyan javaslatnak a megtárgyalására, amely az öröklött nem által meghatározott szociológiai nem, vagyis a gender fogalmával leírható, ami ennek mérséklésében, illetve javításában önökben felmerül, nyitottak vagyunk, várjuk azokat a javaslatokat, amelyeket itt hiányoltak.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 207 1999.09.06. 0:02  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elállok tőle, elnök úr, Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 221 1999.09.06. 2:19  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, mégiscsak kénytelen vagyok megszólalni. Én úgy gondolom, hogy itt a teremben valamennyien, akiket megválasztottak, a politikai közvéleménynek valamilyen módon mindenféleképpen formálói vagyunk.

Nekem meggyőződésem az, hogy azokat az elveket, azokat az eszméket, amelyeket én a neveltetésemmel hoztam, én ebben a Házban nyugodtan képviselhetem, és nyugodtan állíthatom azt, hogy én ezt tartom követendőnek. Ha a képviselő úr a jegyzőkönyvet visszaolvassa, én elmondtam, hogy szerintem az a követendő, ha az emberek családban, teljes családban vállalkoznak a gyermek felnevelésére.

A képviselő asszony bólogatását is láttam, amikor én ezt két részletre is bontottam. Azt mondtam, hogy én annak örülök jobban, hogyha házassági kötelékkel szentesített ez az együttélés, de természetesen - képviselő asszony, benne van a jegyzőkönyvben, legyen kedves, olvassa majd el - elfogadom én azt is, ha két ember megállapodásán alapul ez a közösség. (Dr. Vojnik Mária és Szabó Sándorné bólogat: Persze!)

Én azt kifogásoltam, hogy emberek szándékosan arra vállalkozzanak, hogy egyedül neveljenek föl gyermekeket, és azt feltételeztem, hogy ez a magyar társadalomban nem általános. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincsenek olyan családok, ahol egy szülő nevel gyermekeket. Én csak azt feltételeztem, hogy ezek a szülők nem önként vállalkoztak arra, hogy egyedül neveljenek gyermeket. Ezt próbáltam önöknek elmondani, méghozzá a gyermek megközelítéséből, mert meggyőződésem, hogy a gyermek számára az a legjobb, hogyha mindkét nemű szülő neveli őt. Nagyon sajnálom, hogy ezzel ekkora vitát tudtam provokálni, nem ez volt a szándékom.

Még egy félreértést szeretnék eloszlatni: a családpolitikai koncepció egészen bizonyosan nem arról szól, hogy milyen együttélési formákat preferál egy társadalom (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem arról szól, hogy egy családot hogyan és milyen módon lehet szociálpolitikai, családpolitikai eszközökkel segíteni. Ezt viszont jó lesz, ha majd a kormányzat a parlament elé terjeszti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 225 1999.09.06. 0:20  134-226

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. A képviselő asszony konkrét kérdést vetett föl, úgyhogy erre konkrétan tudok válaszolni. Amennyiben élettársi közösségben együttélő apa saját gyermekét neveli az élettársi közösségben, ma is lehetősége van a gyedet igénybe venni.

Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária: Ott nincs gyed! - Dr. Horváth Zsolt: A törvénytervezet alapján lehetősége van! Ez alapján a törvénytervezet alapján is lehetősége van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 294 1999.09.07. 2:00  291-299

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kötelező magánnyugdíjpénztárak kérdése nagyon fontos döntés volt a Magyar Országgyűlésben, amelyet régóta támadtunk, illetve nem értettünk egyet nagyon sok részletével. Ahogy az előbb az indoklásban hallottuk, a magánnyugdíjpénztárba átlépők járulékát a költségvetés fedezi, és ez fokozatosan emelkedő ütemben történik meg.

 

(17.30)

Ez viszont azt jelenti, hogy akik átlépnek ebbe a rendszerbe, és ezt a rendszert választják, azok után ott marad egy hiány, amelyet meg kell finanszírozni, ugyanis így tudjuk garantálni a nyugdíjak kifizetését azoknak a nyugdíjasoknak, akik ma nyugdíjat kapnak a felosztó-kirovó rendszerben.

Annak, hogy a törvényt meg kellett változtatnunk az eredetileg beütemezett 7, illetve 8 százalékkal szemben, az az oka, hogy garantálnunk kell azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíját, akik ma még a régi rendszerből kapják. Az egy határozott, szerintem talán David Copperfield mutatványaihoz hasonlatos szemfényvesztés volt, hogy azt állítjuk, hogy mivel a magánnyugdíjpénztárak államkötvényeket vásárolnak, ezzel a költségvetést semmiféle teher vagy hiány nem éri. Ez nem igaz, hiszen ők befektetőként vásárolják ezeket, a hiány lefinanszírozása megtörténik, de ezzel együtt is ez a költségvetésnek súlyos milliárdok terhét jelenti. Hasonlatos ahhoz, amikor egy háztartásban úgy jutunk pénzhez, hogy előbb az értékeinket odaadjuk valakinek, majd kölcsönt veszünk fel, hogy ebből kifizessük azt, ami a megélhetésünkhöz kell.

Ez a javaslat, amit önök beterjesztettek, további jogbizonytalanságot eredményez, mivel ismételten megnyitja ezt az időtartamot, megint kiszámíthatatlanná teszi, hogy mi lesz a felosztó-kirovó rendszerben lévő nyugdíjasokkal. Éppen ezért ezt nem tudjuk elfogadni és nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 26-28 1999.09.08. 2:02  1-163

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, engedje meg, hogy orvosként egyetlen mondattal hadd reagáljak. Ön a személyenként 250 liter bor éves elfogyasztását kevésnek minősítette. Ez ellen hadd tiltakozzam! Személyi fogyasztásra 250 liter bor, annak, aki termeli, ez hihetetlen sok. Ne mondják nekem azt, hogy ez kevés, ráadásul a családtagok számával ez emelkedik! (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Francz Rezső közbeszól.) Ezer liter, tessék végig gondolni, hogy mit csinál az az ember májával! Ez tönkreteszi! Ne haragudjanak, ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan...

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben szólni kíván, úgy ezt kérheti. Képviselő úr, kérem, hogy folytassa a hozzászólását, és kérem a többi képviselőtársamat, hogy tisztelettel hallgassák végig a hozzászólót! Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tehát nem tudom elfogadni, hogy ez kevés lenne. Abban az esetben, ha azt feltételezem, hogy ezt a mennyiséget értékesíteni szeretné (Kovács Kálmán: Micimackó és társai! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ökör iszik magában!), akkor természetesen ez kevésnek tűnik, de ebben a pillanatban nem ugyanaz a helyzet, akkor egészen másról beszélünk.

Az általános forgalmi adóval kapcsolatban szeretnék reagálni még a felszólalás előtt elhangzott kétpercesre. Valószínű, hogy csak nyelvbotlás lehetett, hogy az alacsony jövedelműek fogyasztanak a legnagyobb mértékben, mert nyilván ez nem állja meg a helyét. Ugyanakkor a forgalmi adóról viszont el kell mondani, hogy a legméltányosabb adónem, ugyanis valóban arányos a fogyasztással, arányosan fizeti meg a terhét mindenki annak, amit elfogyaszt, és ha egészében vesszük - lehet, hogy ez filozófiai kérdés is -, tulajdonképpen az egész munkánk eredménye fogyasztásban realizálódik. Tehát végül is mindenki méltányos helyzetbe kerül.

Amit képviselő úr kifogásolt, hogy az általános forgalmi adóban tervezett esetleges változások végre nem hajtása rosszabb helyzetbe hozta a nehéz körülmények között élőket, azért nem igaz, mert az alsóbb kulcsokat sem változtattuk meg.

Köszönöm szépen, képviselő úr. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 42 1999.09.08. 2:03  1-163

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, amit ön elmondott az adókulcscsökkentésről, szakmai felkészültségét nagyban alátámasztják, tehát valóban így van, ez mind megállja a helyét.

Egyet hozzá kell tennünk: minden kiadást valamiből finanszíroznunk kell. Ezt ön ugyanolyan pontosan megérti, ahogyan most az ön véleményét elfogadtam. Azt állítani, hogy az adókulcscsökkentés a gazdaság minden bajára megoldás, alaphelyzetben nem feltétlenül igaz. Ha összevetjük és megnézzük, hogy az adóprés, pontosabban az adóterhelés egyes országokban mekkora, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a magyar adóterhelés nem tartozik a magas adóterhelések közé, nemzetközi szinten ezt az összehasonlítást el lehet végezni, ugyanakkor az egyes gazdaságok fejlettségi szintje nagyban meghatározza, hogy ahhoz milyen adóterhelés az, amely részben a gazdaságot, részben a költségvetés kiadásait képes finanszírozni. Nagy rendszerek átalakítása előtt állunk, ami - mint tudjuk - mint minden rendszer-átalakítás, többletforrást igényel a rendszer átalakítása idején. Az elmúlt időszakból pedig örököltünk olyan átalakítandó területeket, finoman próbálok fogalmazni, amelyek nem teszik lehetővé azt a nagyarányú adócsökkentést, amit a képviselő úr jelen pillanatban kér, hiszen ugyanakkor meghallgatjuk a másik oldalt a kiadásra, akkor önök igen gyakran el szokták mondani, hogy mely területre mekkora forrásokat kellene a kormányzatnak biztosítani.

(10.40)

Egyik a másikat feltételezi. Tehát egymást kizáró lenne az, hogy adót csökkentsünk, ugyanakkor hatalmas mennyiségű pluszforrásokat biztosítsunk a költségvetés egyes területeinek. Kérem, ezt vegyék figyelembe, hogy ez a kettő egy egyensúly, amit meg kell tartani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 65 1999.09.09. 1:16  1-136

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Szabó Sándornéhoz fordulva:) Képviselő asszony, az előbb elmondott beszédéből két elem van, amire reagálni kívánok.

Azt állította, hogy azok a szülők nem vehetik igénybe a gyermekek után járó adókedvezményt, akik élettársi kapcsolatban élnek. (Szabó Sándorné és Vojnik Mária bólint.) Csak abban az esetben állna ez meg, ha nem a saját gyermekét nevelné. A saját gyerekre ez vonatkozik. (Szabó Sándorné és Vojnik Mária nemet int.) A gyermeke után tehát igénybe veheti az adókedvezményt, hasonlóképpen, mint ahogy a gyedben is van. Ha valamilyen csoda folytán történetesen nem ez lenne a jogi szabályozás - amit egyébként erősen kétlek -, akkor ezt egy tollvonással meg tudjuk változtatni, tehát semmiféle probléma nincs ezzel. (Szabó Sándorné, Vojnik Mária és Filló Pál bólint.)

A másik, amit el tetszett mondani, hogy kirekesztő lenne a gyermekek után járó adókedvezmény. Nem tudom ezt elfogadni. Ön egy családtámogatási rendszer egyetlen elemét emelte ki, és ebből az egész rendszerre vonatkozó általánosításokat tett, amelyek nem állják meg a helyüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 69 1999.09.09. 2:04  1-136

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, a legutolsó megjegyzését egész egyszerűen csak visszautasítani tudom. Ne haragudjon, de azt feltételezni, hogy PR-osok döntik el, hogy mit dönt egy országgyűlési képviselő, túlzás!

Amit pedig a szeletelésre reagálni szeretnék: szó sincs erről! (Szabó Sándorné ingatja a fejét.) Ez egy rendszernek egyetlen eleme, amit ön kiemelt, nyilván azért, mert adótörvény lévén erről kell vitatkoznunk. De ebből azt a következtetést levonni, hogy itt egy szeletelő, szalámizó taktika, társadalmi csoportok egymáshoz ugrasztása megy, képviselő asszony, ezt a feltételezést megint csak vissza kell hogy utasítsam!

Ha már visszafelé haladunk, az élettársi kapcsolatban élőkre vonatkozóan elmondanám, hogy a saját gyermeküket - ugyanis a képviselő asszony egy ilyen helyzetet mondott el a beszédében, amikor a két élettársi kapcsolatban élő személy vér szerinti gyermekét neveli... (Szabó Sándorné: Nem!) - ennek lehetett érteni, a jegyzőkönyvben megnézhetjük majd -, abban az esetben szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy a saját gyermeke után bármelyik szülő igénybe vegye az adókedvezményt.

 

(12.00)

Nekem ez meggyőződésem. Úgyhogy ezért nagyon kérem, ne keverjük össze azt az esetet, amikor később megjelenik valaki, és így egy élettársi kapcsolat létrejön. Mert mitől és honnantól kezdve nevezzük ezt az élettársi kapcsolatot szoros élettársi kapcsolatnak, és honnantól nevezzük laza élettársi kapcsolatnak? Nem arról van szó, hogy ezeket kirekeszteni kell, hanem ha például a gyermekét sajátjaként neveli, törvény előtt elismeri, innentől kezdve ez a gond megint megszűnt, akkor ez az élettársi kapcsolat egy nagyon szoros életközösség. Én azt hiszem, hogy ennyit mind a gyermekeink érdekében, mind pedig ezeknek az embereknek az érdekében megkövetelhetünk. És még egy... - itt nincs még egy, bocsánat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 5 1999.09.10. 11:58  1-122

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy néhány mondatban elmondjam, miről szeretnék beszélni.

Először általánosságban egypár gondolatot az adózásról, illetve az ebből befolyó összegekről; utána pedig tematikusan a társadalombiztosítási ellátás köréből szeretnék három kérdéssel foglalkozni: az egyik a gyed lesz, a másik a magánnyugdíjpénztárak, a harmadik pedig az átlépők problémája a magánnyugdíjpénztárnál. Ezt követően a kötelező egészségbiztosításról szeretnék beszélni - ez a táppénzszabályok változását jelenti -, illetve legvégül az egészségügyi hozzájárulás szabályainak változásáról.

Az általános gondolatok. Miért is jó nekünk az, hogy egyszerre áll előttünk az adóról, a járulékokról, az illetékekről és tulajdonképpen minden olyan dologról szóló törvény, amely az ország bevételeit, a költségvetés bevételeit biztosítja? Azért, mert így láthatjuk azt, hogy a terhelés hogyan oszlik el, mely részeken tudunk bevételekre szert tenni, és mely területek azok, ahol a bevételek csökkentésével segíteni tudunk, támogatni tudunk egyes területeket; így teljesebb képet láthatunk.

El kell mondanom, hogy összesen 12 530 milliárd forint - hatalmas szám! - az ország jövő évben várható összes teljesítménye. Ebből 59 százalékot azok zsebében hagyunk, akik ezt megtermelik, tehát ott marad; 41 százalék az az összeg, amely elvonásra kerül, amelyből gazdálkodhatunk, és amelyet az összes célunk, tervünk megvalósítására fordíthatunk.

Ha az ember elvonásról dönt, akkor nagyon szereti tudni azt, hogy mire is fogjuk ezt költeni, hiszen akkor tudja eldönteni, hogy egyáltalán jó szívvel megteszi-e ezt vagy nem. Nézzük, mire költjük!

Először is az adósságaink törlesztésére költjük, ez 2000-ben 803 milliárd forint lesz, ez körülbelül 15 százaléka a pénzünknek. Ezt követően a másik nagy tétel a Nyugdíjbiztosítási Alap, amely 993 milliárd forintot fog elvinni, ez körülbelül 20 százaléka a pénzünknek. A harmadik ilyen nagy tétel az Egészségbiztosítási Alap, amelyik 726 milliárd forintot fog elvinni, ez 14 százaléka a pénzünknek. Ez a három legnagyobb tétel. Ezt követően az egyéb feladatok, terhek fölött, amelyek a költségvetést nyilván mindig terhelik, körülbelül van egy olyan 20 százaléknyi rész, amelyikben kisebb-nagyobb változtatásokat tehetünk, és amelyben gondolkodhatunk.

Engedjék meg, hogy visszatérjek az államadósság terheire! Szerencsére az ország gazdasági helyzete folyamatosan javul; ezt valamennyien elismerjük itt, a parlamentben, legalábbis a korábbi felszólalásokból erre következtetek. Ennek következtében javul az ország külső megítélése, vagyis olcsóbban jutunk hitelekhez, ezzel csökken az államháztartás hiányára nehezedő teher. Másfelől - nagyon örvendetes - csökken az infláció. Az infláció ütemének a csökkenése azt jelenti a számunkra, hogy kevesebb a kamat, amit ki kell fizetnünk. Mind a kettő nagyon jó folyamat, ezeket a folyamatokat fenn kell tartani.

Mi veszélyeztetheti az infláció csökkenését? Sok közgazdász van a teremben, óvatosan próbálok fogalmazni - tulajdonképpen a béreknek az elszabadulása, kiáramlása, illetve ha olyan árfelhajtó tényezők megjelenhetnek, amelyeket nem tudunk kordában tartani. A mi szakterületünkön, az egészségügy területén az egyik ilyennek a gyógyszerkasszát látom, amelynek a kordában tartása valamennyiünk elemi érdeke, hiszen ha elszabadul, az az inflációt gerjesztheti.

Az inflációról egy gondolatot szeretnék idézni, hogy megértsük, mennyire fontos is a számunkra. Egy bajszos, szemüveges pénzügyminiszter mondta: "Nincs az a béremelés, amit ti ki tudtok küzdeni magatoknak, és én nem tudok elinflálni." - és ennek egypár évig tanúi voltunk az országban. Ezt a folyamatot nem szabad megismételnünk, nem szabad visszakerülnünk ebbe a spirálba. Ezért tehát ezen a területen a realitások között kell maradnunk.

Sokszor elhangzott a héten, hogy egyre jobban él az ország, soha nem látott két jó éve volt. Akkor mi az oka annak, hogy nem nőhetnek ilyen nagyságrendben a bérek? Miért nem fogyaszthatjuk el mindazt, amennyivel fejlődtünk, amennyivel nőttünk?

(9.10)

A válasz roppant egyszerű, mindenki a családjában is így gondolkodik: ha pluszjövedelemhez jut, akkor ennek egy részét arra fordítja, hogy egy kicsit jobban éljen, a másik részét pedig addig elmaradt dolgokra - például kicseréli a hűtőt, vagy esetleg a háztetőt hozza rendbe -, illetve új, tartós dolgokra fordítja. Ezt szeretnénk mi is csinálni. Fejlődésünk felét arra szeretnénk fordítani, hogy egy kicsit jobban éljünk, a másik felét arra szeretnénk fordítani, hogy a gazdaságot, amiből élünk, jobb helyzetbe hozzuk, ösztönözzük, hogy ezután még több legyen az, amit eloszthatunk.

Ezután engedjék meg, hogy tételesen, részletesen rátérjek a társadalombiztosítási ellátásról szóló részre; ez a IV. fejezet. Ezen belül három dolog van, amit szeretnék kiemelni, az egyik a gyermekgondozási díj ismételt bevezetése. Önök jól tudják ennek a jelentőségét, ez azt fogja jelenteni, hogy január 1-jétől, aki két év alatti gyermeket nevel és biztosítotti jogviszonnyal rendelkezik, az a jövedelmének arányában egy juttatáshoz fog jutni. Ennek az átvezetése történik meg ebben a részben; nagyon sok paragrafust érint a módosítás, hiszen a társadalombiztosítási törvények meglehetősen bonyolultak.

Rendezi ez a módosítás ugyanezen részben a pályakezdők átlépésének problémáját a magánnyugdíjpénztárakba. Ezzel a következő gond volt: azoknak az egyetemi, főiskolai hallgatóknak, akik nappali tagozaton tanultak és a tanulmányaikat még folytatják, nem fejezik vagy nem fejezték be szeptember 1-jéig, de már dolgoztak, például tanulás mellett, mert ebből segítették a tanulásukat, volt jövedelmük, az ő helyzetüket a törvény nem rendezte megfelelően, ugyanis ők így már nem számítottak pályakezdőnek, mert volt jövedelmük, átlépni meg nem tudtak, mert lejárt a határidő. Ezt változtatja meg ez a szakasz, ez egy nagyon fontos rész, így megnyílik számukra a lehetősége annak, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átlépjenek.

A harmadik igen fontos rész az a magánnyugdíjpénztárnál a tagdíj mértéke és ennek a százalékos nagysága. Tudjuk jól: az elmúlt évben 7 százaléknak kellett volna lenni, 6 százalékon tartottuk. A jövő évben 8 százalékon kellene lenni ennek a tagdíjnak, és változatlanul 6 százalékon fogjuk tartani. Mi ennek az oka? Az oka az, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben az átlépők a járulékuk egy részét elviszik a nyugdíjpénztártól, vagyis a társadalombiztosítási nyugdíjpénztártól. Ezt a kieső részt a költségvetésnek kell pótolnia. Úgy ítéljük meg, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy 8 százalékra emelkedjen ez a szám; ez a 6 százalék az, ami a teherbíró képességünkbe belefér. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy ennek változatlanul kell maradnia.

Volt ebben a konstrukcióban egy hiba, amit a következő szakasz rendez, és ezt szeretném kiemelni: ez a hozzátartozói nyugellátás. A hozzátartozói nyugellátás magánnyugdíjpénztár-tag esetén a következőt jelentette: ha valaki - és sajnos volt már rá példa - a felhalmozás időszaka alatt, tehát amíg gyűjtötte a tőkeszámlájára a pénzt, elhunyt, akkor a kedvezményezett, az a hozzátartozó, aki ezt a pénzt megkaphatta, ha átléptek, kapott egy összeget. Mivel nemrég indultak a pénztárak, ez az összeg 30-40-50 ezer forint között volt; ugyanakkor elvesztette azt az ellátást, vagy legalábbis jóval alacsonyabb szinten kaphatta meg, amely a hozzátartozói nyugellátás a társadalombiztosítás rendszerén belül.

Ezzel a törvényszakasz-módosítással azt tesszük lehetővé, hogy ezek az emberek, ezek a kedvezményezettek, akik elvesztették a hozzátartozójukat, válasszanak, hogy azt a tőkét kérik, ami azon a számlán addig felhalmozódott, vagy vissza kívánnak lépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és azt a nyugellátást, a hozzátartozói nyugellátást veszik igénybe. Azt hiszem, ezzel egy olyan lyukat betömtünk, ami sajnálatos módon a törvényen volt.

A harmadik szakaszban a táppénzről szeretnék beszélni. A táppénzszabályok megváltoztatása a tervezet szerint azt jelenti, hogy az első 30 munkanapra ezentúl a munkáltató fogja fizetni a táppénzt, és az efölött levő időszak pedig a társadalombiztosítást fogja terhelni, és elmarad az az egyharmados járulék, amit folyamatosan fizetniük kellett a munkáltatóknak.

A mi véleményünk szerint ez a rendszer költségvetési hatásában körülbelül ugyanakkora, mint a régi volt, tehát se nem ad, se nem vesz el. Ezzel szemben jól hallhatóan nagy ellenállás kezd kibontakozni. Mi magunk is gondolkozunk azon, hogy ezt érdemes-e és milyen irányban érdemes átalakítani. Gondolkodunk a változtatáson, szakértőink jelen pillanatban is dolgoznak ezen.

Legeslegutolsó pontként szeretném az egészségügyi hozzájárulásról szóló részt érinteni. Ebben egészen pici változás van. Mint tudjuk, az egészségügyi hozzájárulás két részből áll, van egy százalékos része, ez 11 százalék, és van egy tételes hozzájárulás, amely 3600 forintról 3900 forintra emelkedik. A százalékos részhez értelem szerint nem kell hozzányúlni, az mindig pontosan a megfelelő viszonyokat követi. Viszont minden kerek számhoz, ahogyan az inflációt kalkuláljuk, hozzá kell nyúlni; ez egy valorizáció, az infláció mértékét sem éri el ez az emelés. Ez az összváltozás, ami ebben történt.

Mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy nagy munka a Ház számára ez a törvénycsomag, és így az utolsó napon szeretném megköszönni azt, hogy itt a Házban egy érdemi, tartalmas, jó vita zajlott az önök közreműködésével.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 11 1999.09.10. 2:17  1-122

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Kérem, ne haragudjon meg azért, amit mondok, próbálok finoman fogalmazni: tényszerűen nem felel meg a valóságnak mindaz a kép, amelyet itt ön felvázolt a magyar egészségügyről. Ez egész egyszerűen nem így van!

Ha ön elmegy egy kórházba, jól láthatja, hogy a kórházak jelentős része nincs csődhelyzetben. Normálisan gazdálkodnak, a betegellátás nem csökkent sem mértékében, sem színvonalában, ahogy ön ezt az előbb elmondta. Egyetlen szerencsénk van: hogy az ön megállapításai nem érvényesek a magyar egészségügyre. Én azért vagyok meglepődve, mert ön reális megszólalásokat szokott tenni, ezúttal azonban, azt hiszem, arányt tévesztett - ez a kép nem a magyar egészségügy képe.

A számok egyébként nem azt mutatják, amit ön mondott, és ahogy ön megpróbálja beállítani. Azt mondta, hogy a járulékcsökkentés miatt kevesebb pénz jutott az egészségügyre. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen hiány van az alapokban, azt a költségvetés tette át folyamatosan, és ha meg tetszik nézni, akkor az egészségügy tavaly - és ezen már nagyon sok fórumon elvitatkoztunk - még a zárolások után is közel 40 milliárddal többet kapott, mint az ezt megelőző évben. Ez a pénzösszeg a magyar egészségügyi rendszerben felhasználásra került. Ne tessék azt mondani, hogy szűkülnek az ellátások! Ez nem felel meg a tényeknek!

Egyetlenegy olyan terület van egyébként, pontosabban hármat látok a jövő évben, ahol valóban szűkülés van. Az egyik az Egészségbiztosítási Alap működési kiadásai, ott valóban van egy jelentős csökkenés. Aztán ha tovább nézem a számokat, két olyan kassza van, ahol próbáljuk megfogni a kiáramlást, az egyik a gyógyászati segédeszköz-támogatás, a másik a gyógyszerkassza. Mindkettő olyan terület, ahol feltételezhetően kisebb-nagyobb problémák vannak az adminisztrációval - nem akarom azt mondani, hogy rendszeresek a visszaélések.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 19 1999.09.10. 1:25  1-122

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény képviselő úr, ön is megerősíti azt a képet, amelyet Vojnik képviselő asszony felvázolt. Szeretném ismételten elmondani, hogy ez a kép valótlan. Mire alapozom ezt az állításomat? Ön a Kórházszövetségre hivatkozott. Én történetesen kecskeméti képviselő vagyok, és a Kecskeméten üzemelő megyei kórház igazgatója az egészségügyi gazdasági vezetők szövetségének az elnöke, Nemes János úr, ön is ismeri. Történetesen elég gyakran szoktam... - lehet, hogy volt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ez igaz. Elmondjam, miért, vagy inkább visszatérjek a témámra?

Tehát Nemes János igazgató úr egész idáig a vezetője volt, nemrég még együtt hallgattuk meg őt a bizottságban ebben a minőségében. Vele rendszeresen egyeztetek a magyar kórházak helyzetéről, az ő álláspontjukról, véleményükről, és nyugodtan állíthatom - a múlt hét pénteken történt az utolsó többórás megbeszélésünk (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) -, hogy az a kép, amelyet önök felvázoltak, nem állja meg a helyét, és ezt nem támasztják alá sem a kórházak helyzete, sem a kórházak vezetői.

Kérem, hogy reális képet fessenek az egészségügyről, ne akarják úgy beállítani, mintha itt minden katasztrofális lenne! Vannak problémák, örököltük őket, küzdünk velük, de egy biztos: az a kép nem igaz, amelyik itt már többször is elhangzott.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 23 1999.09.10. 0:42  1-122

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Képviselő Úr! Kérem, bocsásson meg, hogy újra válaszolnom kell, de most már egész egyszerűen eljutottunk arra a határra, amely mint orvosnak sérti az önérzetemet. Ne tessék azt állítani az egészségügyben dolgozó valamennyi emberről, hogy nem tudja garantálni a betegek biztonságát ebben az országban! Ne sértsünk már meg mindenkit, aki az egészségügyben dolgozik! (Dr. Kökény Mihály: Ezt nem mondtam, képviselő úr!) Hát az önök által vázolt kép ezt sugallja! Azt sugallja, hogy "te magyar, rettegj (Dr. Kökény Mihály: Nem ezt mondtam!), mert ha bemész a kórházba, nem fognak tudni meggyógyítani!" (Dr. Kökény Mihály: Ne magyarázza a szavaimat, képviselő úr!) Ne mondjunk már ilyet erről a több százezer emberről, aki itt dolgozik! Szakadásig húzzák az igát, és azt állítják, hogy ők nem tudják meggyógyítani az embereket. Ne mondjanak ilyet! Nagyon kérem, ne állítsanak ilyet!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 55 1999.09.10. 0:29  1-122

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő asszony, köszönöm szépen, hogy beszédében pontosan idézte szavaimat. Szeretném még egyszer felhívni a figyelmét arra, hogy keresünk más megoldásokat. A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja és a szakértői ezen dolgoznak.

A záró mondatában azt mondta, hogy jó lenne ezt megtudni az általános vita lezárásának napján. Nem hiszem, hogy bárkit befolyásol az, hogy három hét múlva tudja meg a jövő január 1-jétől esedékes szabályozást, vagy a mai nap folyamán. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 399 1999.09.28. 1:10  390-412

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni Erkel képviselő úr javaslatára, és részben szeretnék Béki képviselő asszony hozzászólására is reagálni.

A képviselő úrnak azt szeretném elmondani, hogy értem mindazokat a szándékokat, amelyeket ön elmondott. Értem, és el is fogadom azt a szándékot, hogy szeretné növelni azt az összeget, amelyet ily módon ezekhez a családokhoz eljuttatunk. Ennek ellenére a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt jelen pillanatban nem tudja támogatni, aminek költségvetési okai vannak. Jelen pillanatban nem látjuk a magyar költségvetésben ennek a forrását. (Bauer Tamás: Szóljatok a Független Kisgazdapártnak!) Amennyiben ez a közeli jövőben előkerül, megtaláljuk, ebben az esetben ezt a javaslatot természetesen támogatni fogjuk.

A képviselő asszony hozzászólását és álláspontját ismerjük, több fórumon volt alkalma a képviselő asszonynak is kifejteni. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni, annak ellenére, hogy ebben az ügyben azonos módon fogunk szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 275 1999.09.30. 2:02  1-427

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Urak! Mind a kettőjüknek szeretnék nagyon röviden válaszolni. A javaslat, amelyet előterjesztettünk nem átmeneti jellegű, a javaslat végleges megoldást tartalmaz, és választ ad arra a kérdésre, hogy az átmenet folyamatos legyen, ne legyen benne olyan pont, ahol a függvényben szakadás van, és egy másik helyre kerül át egyik pillanatról a másikra az adott dolgozó a jövedelem növekedése folytán. Ez a javaslat ezt jól kezeli, és kedvezőbb, mint amit ön mondott, hiszen az ön javaslatában ez a szakadás ugyanúgy megvan.

Ami pedig azt illeti, amit a képviselő úr elmondott, ennek a javaslatnak valóban van egy technikai hibája: a sorszámozást nem megfelelően kezeli. Ez így igaz, erre a kapcsolódó módosító javaslatot be is nyújtottuk. Feltételezhetően az előterjesztő azért nem támogatta, mert észrevette benne ezt a technikai hibát. Ezt a technikai hibát egy kapcsolódóval kijavítjuk, de egyébként maga a javaslat korrekt, sőt, azt is mondhatnám, hogy meglehetősen egyszerű, hiszen egy sima százalékos összefüggést határoz meg egy adott sávon belül, ahogyan egyenletesen elfogy az adójóváírás kedvezménye.

Van egy elvi kérdés, amiért az adójóváírásról még egyáltalán beszélünk - ezt még 30 másodpercbe megpróbálom belesűríteni. Ez a rendszer azért alakult ki, hogy azt kompenzálja, hogy az alkalmazottak nem tudnak a vállalkozásukban bizonyos költségeket jóváírni, úgymond elszámolni, amit egyébként az életfeltételeik javítására használnak fel. Ezt ellensúlyozandó született az adójóváírás. Az az álláspontunk, hogy elvileg kell lennie egy olyan maximális határnak, ami fölött ez már nem kell, hogy érvényesíthető legyen. Szerintünk a rendszerben mindenképpen az a korrekt megoldás, ha egy bizonyos tartományon belül egyenletesen elfogyasztjuk ezt a jóváírást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 281 1999.09.30. 0:17  1-427

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek a bekiabálásért. A helyzet az, hogy mi meg készítettük technikailag a kapcsolódót, mert mi is észrevettük, hogy nem jó, amit csináltunk. Hogy ez most időben egybeesik, ez nem presztízskérdés innentől kezdve. Mi is láttuk, önök is látták, megcsináltuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 61-63 1999.10.18. 5:03  49-131

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi és szociális bizottság előadójaként is és úgy mint a költségvetési bizottság tagja engedjen meg egyetlen mondatot.

Az előbb elhangzottakról a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét elmondó képviselő úr a saját véleményét mondhatta el, mert ezek a mondatok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem! Kisebbségi! Ott a jegyzőkönyv!) a költségvetési bizottság ülésén nem hangoztak el, egy része érthetően nem is hangozhatott el, hiszen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is volt ott a képviselő úr!) most rögtönözte a képviselő úr. Képviselő úr, ott voltam az ülésen, ne mondja már!

Még egy gondolatot engedjenek meg hozzá, hogy mindaz, amit egyébként ön elmondott...

ELNÖK: Szeretném figyelmeztetni, hogy bizottsági előadóként adja elő a mondandóját! Az előbbi... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: És a Szekeres? - Taps a Fidesz soraiban.) Az általános vitában nyilván önnek lehetősége lesz reagálni arra, ami elhangzott. (Révész Máriusz közbeszólása.) Addig kérem, hogy bizottsági előadóként adja elő a mondandóját.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Igen. Bizottsági előadóként szeretném elmondani, az egészségügyi és szociális bizottság ülésén elhangzott, hogy a Szekeres képviselő úr által mondottaknak annyi köze van a költségvetéshez, mint a csendes betlinek az ultihoz, hajszálpontosan. (Taps, derültség a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén egyébként egy egészen más hangnemben érdemi vitát folytattak az ellenzéki és a kormánypárti képviselők a költségvetésről mintegy 3 óra időterjedelemben. Ebből néhány általános kitétel után a bizottság természetesen a profiljába tartozó 2 nagy minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetésével foglalkozott. Részletekbe menően egy 3 órás vitát bizottsági előadóként értelem szerint nem lehet elmondani, de néhány dolgot ebből érdemes kiragadnunk.

Általánosságban tisztáztuk mint képviselők, hogy az önkormányzatok jövő évi költségvetési támogatása szerencsére növekszik, méghozzá a személyi jövedelemadóból ott maradó rész, a hiedelmekkel ellentétben, a 38,3 százalékról 40 százalékra növekszik, ami nyilvánvalóan egyértelműen bizonyítja azt, hogy minden önkormányzat helyzete ebben az értelemben javulni fog.

A helyben maradó részre is rávilágítottunk, hogy a korábbi 13 százalékról 5 százalékra csökkent, ám ugyanakkor a korábbi 25 százalékos normatív támogatás 35 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy azokra a feladatokra, amelyeket az önkormányzatok az ott élő emberek érdekében látnak el, a pénzeszközök jelentősen megnövekedtek a normatív támogatásokon belül; ez egy területileg kiegyenlítettebb, jobb, biztonságosabb ellátást fog nyújtani azoknak az embereknek, akik az ország bármely településén éljenek is. Ezt egy komoly eredménynek tartottuk.

Elhangzott ennek a vitának a részleteiben, hogy a családok helyzetén ez a költségvetés tovább javít. Az előző évben sikerült megállítani azt a folyamatot, amelyet egyébként a TÁRKI is igazolt a korábbiakban, hogy a gyermekek vállalása nagyon sok magyar család számára egyenlő volt a szegénység vállalásával. Ez a folyamat megállt. A TÁRKI vizsgálatai azt is igazolták, hogy noha a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelműek közötti különbség valóban növekedett az elmúlt években is, ám ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a középrétegek helyzete ezen a sávon belül egy tömbben és jelentősen megemelkedett. Ez egy óriási eredmény, és ezt is el kell mondanunk akkor, amikor a TÁRKI vizsgálatait nézzük. Vagyis sikerült megállítanunk azt, hogy a középrétegek a szegénységbe lecsússzanak. Ez az első és legfontosabb lépés a szegénység elleni harcban, amelyet az előző évi költségvetésben megvalósítottunk.

A következő évi költségvetésnek, vagyis a 2000. évi költségvetés legfontosabb feladatának azt tartjuk, mint ez a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy azoknak az embereknek, akik Magyarországon dolgozni akarnak és képesek munkát vállalni, munkahelyet teremtsünk.

 

(17.00)

Ez volt az, aminek érdekében a költségvetést meg fogjuk szavazni, és ez az, amely a legfontosabb támogatandó út, hiszen az öngondoskodás és az öngondoskodásra való képessé tétel az egyetlen mód, amellyel a szegénység ellen érdemben küzdeni lehet.

Ugyanakkor beszéltünk arról is, hogy ebben a költségvetésben az új elemek megvalósulása tételesen... - ilyen például a gyermekgondozási díj, illetve a családi adókedvezmény növelése, amely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szerintünk az öngondoskodás elvére épül.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 6 1999.10.20. 3:12  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a 2000. évi társadalombiztosítás költségvetését, és a tárgyalás során a többség azzal értett egyet, hogy ez nagyon feszes költségvetés lesz, amely a szinten tartás költségvetése, ha csak a társadalombiztosítás bevételeit nézzük.

Ugyanakkor a bizottság ülésén az is elhangzott, hogy az egészségügy finanszírozásának - elsősorban ezzel a részével foglalkoztak a képviselők - több lába van, nemcsak a társadalombiztosítási alap, az E-alap, hanem ezen kívül a minisztériumban, a hadügyminisztériumban, az önkormányzatoknál, tehát még nagyon sok helyen találhatók azok a pénzek, amelyek az egészségügy finanszírozásában részt vesznek. Ezért ha csak ezeket a számokat vennénk figyelembe, torz képet alakítanánk ki az egészségügy finanszírozásáról és a jövőben várható helyzetéről.

A bizottságban elhangzott: ez a költségvetés lehetővé teszi, hogy az egészségügyön belül a változások meginduljanak; azokra a területekre koncentrál, azokon a területeken növeli a kiadásokat, amelyek az egészségügy költséghatékonyabb területei. Ilyen például a járóbeteg-szakellátás, amely érezhetően jelentősen bővül a korábbiakhoz képest.

Hasonlóképpen beszélhetünk arról, hogy a költségvetés az egészségügyi kiadások egy részét az Egészségügyi Minisztériumba tette át. Ilyen például a rezidensrendszer, hiszen közel 650 fiatal pályakezdő orvos teljes bérköltségét az Egészségügyi Minisztériumon belül jeleníti meg, ami egyébként a tb-alapokat terhelné. Ez azt jelenti, hogy ez is pluszforrásként jelenik meg az egészségügynél. Persze elhangzott a bizottság ülésén, hogy a rezidensrendszer, a rezidensképzés ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír.

Összegészében az egészségügyre vonatkozó területről a képviselők álláspontja az volt, hogy sokkal szigorúbb, sokkal feszítettebb az előző évi költségvetésnél, de a fejlődési irányokat megszabja, és a fejlődés lehetőségét továbbra is megtartja az egészségügy számára.

A Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése egyensúlyban van, amely garancia a nyugdíjak folyósítására, arra, hogy a jövő év során a nyugdíjasok körülbelül 2 százalékos reálérték-növekedésre számíthatnak. A bizottság megállapította azt is, hogy az infláció várható üteme ezt nem fogja befolyásolni, hiszen a törvény erre külön szabályban kitér; amennyiben az infláció a várakozásoknál nagyobb lenne, akkor ezt a nyugdíjasoknak - újabb nyugdíjemelés formájában - kompenzálásként meg kell kapniuk az év során.

Mindezeket figyelembe véve a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 16 1999.10.20. 19:58  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről nagyon sok számadatot elmondtak már az előttem szólók, elmondtak a bizottsági felszólalók, bizottsági véleményeket elmondó képviselők.

Engedjék meg, hogy bevezetésképpen összefoglaljak néhány olyan gondolatot, amelyet mindenekelőtt fontosnak tartunk. Azt, hogy ne a számokról beszéljünk, ne csak a számokról beszéljünk, hogy mi hány forint, mi hány százalékkal nő, hány százalékkal változott vagy csökkent, hanem arról beszéljünk, hogy mit takarnak ezek a számok, mi van a számok háta mögött, mit tesznek lehetővé a jövőben, és melyek lesznek azok a részek, amelyekkel a továbbiakban érdemben tudunk majd foglalkozni, és amelyekben fejlődést és előrelépést tudunk elérni.

A két alapnak hatalmas összegeket kell kezelni. Ezek ránézésre, első gondolatra nagyon soknak tűnnek, szinte megfoghatatlanok egy átlag hétköznapi ember számára.

(8.50)

Ugyanakkor a feladatok is óriásiak, amelyeket a két alapnak el kell látnia. Az egyik rendkívül fontos feladat a nyugdíjak biztosítása, az a biztonság, amit a nyugdíjaknak, a nyugdíjbiztosítónak és végső soron a magyar államnak garantálni kell a nyugdíjasok számára. A nyugdíjbiztosítás alapja hiány nélkül egyensúlyban van, ahogy szaknyelven mondják a pénzügyesek: nullszaldós. Ez azt jelenti, hogy mindenki megkapja pontosan, rendben a nyugdíját, ez egy nagyon fontos dolog, amelyről beszélnünk kell. Elmondta a miniszter úr, megerősítették a képviselő urak is, én magam is elmondtam, hogy a nyugdíjak jövőre reálértékben emelkedni fognak, és erre törvényi garancia van, minden nyugdíjasnak egyforma arányban úgy, ahogy ez a törvényben rögzíttetett.

Mit tartalmaz a másik nagy alap? A másik nagy alap az Egészségbiztosítási Alap. Ha tételesen szétszedjük, két nagy részre vehetjük: az egyik része a pénzbeni ellátások, a másik része pedig a természetbeni ellátások. A pénzbeni ellátások közül egy új elem került be, amelyre nagyon büszkék vagyunk, és amelytől nagyon sokat remélünk, ez a gyermekgondozási díj ismételt bevezetése. Erről nagyon sokat beszéltünk. 36 milliárd forintot költünk el erre a jövő esztendőben. Néhány gondolatot erről engedjenek meg, hiszen már nagyon jól ismerik, de mindig elhangzik egy-egy kérdés ennek kapcsán, ha a választókerületemben járok.

Így például minden olyan család jogosult erre a pénzre, amely két év alatti kisgyermeket nevel. Ezek a családok természetesen akkor részesülhetnek ebben, ha biztosítotti jogviszonnyal rendelkeznek. A gyed után a költségvetés megfizeti a járulékokat, megfizeti a nyugdíjjárulékot és az egészségügyi járulékot, ennek megfelelően természetesen biztosítotti jogviszonynak számít, tehát be fog számítani a nyugdíjba. Ez biztonságot jelent azoknak a családoknak, akik gyermekvállalásra adják a fejüket, és reményeink szerint egyre többen lesznek ilyenek a jövő esztendőben.

Az egészségügyi alap másik része a természetbeni ellátások, ezek tulajdonképpen az egészségügy kiadásait takarják, illetve annak az egyik lábát, hiszen az egészségügy kiadásainak másik részét egy hatalmas nagy ellátórendszer, az önkormányzati rendszer biztosítja. A tulajdonosok, a települési, területi önkormányzatok azok, amelyek az egészségügyi források másik részét biztosítják. Éppen ezért van még egy harmadik rész is, amelyről ritkábban beszélünk, ezek a különböző ágazati minisztériumokban lévő összegek, amelyek szintén meglehetősen nagy források az egészségügy számára. Így röviden most szeretném áttekinteni, hogy az egészségügynek mely részei azok, amelyek ebből az alrendszerből részesülnek, milyen arányban, és ezek mit jelentenek a mi életünkben.

Mit jelentenek? Először is az életünkben az egészségügyi rendszertől biztonságot várunk, olyan biztonságot, amelyet ha kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, betegek leszünk, akkor ez a rendszer biztosít számunkra. Mit kell hogy biztosítson? Nyilván az első találkozás a háziorvossal történik, ő az az orvos, akivel először vesszük fel a kapcsolatot egy probléma esetén. Éppen ezért a rendszer a háziorvosi rendszer megerősítésén fáradozott, és jelenleg is azon fáradozik. A háziorvosi rendszer megerősítésében a privatizációt tartjuk az egyik legfontosabb elemnek, amelyre vonatkozóan még ez év során törvényjavaslatot kívánunk a Ház elé terjeszteni.

A háziorvosi privatizációban az történik meg, hogy egy praxisjog átkerül a háziorvosokhoz, vagyis azok a betegek, illetve azok az egészséges emberek, akik egy háziorvost választanak, a választásukkal egy értéket képviselnek, ez a praxis, ez az érték nevesíthető, eladható, örökíthető lesz. Mit várhat ettől egy beteg? Azt várhatja, hogy az ő választása, az ő döntése, hogy egy háziorvosnál marad vagy elmegy onnan, a háziorvos számára egy vagyonihelyzet-változást is jelent. Tehát nyilvánvaló, hogy sokkal érdekeltebb lesz abban, hogy jól képezze magát, a betegei szükségleteit teljes mértékben kielégítse, és egy igazi szolgáltató háziorvossá váljon. Mit jelent a háziorvosok számára? Számukra pedig biztonságot jelent. Biztonságot jelent abból a szempontból, hogy a praxisukat nem vehetik el tőlük. Érdemes ebbe a praxisba befektetniük, érdemes a tudásukat növelniük, hiszen ha megfelelő végzettséggel rendelkezik a gyermeke, folytathatja a praxist, illetve eladhatja, vagy életjáradékra válthatja, ezzel akár a családjának, akár házastársának biztosíthat nyugodt idősebb kort.

Mi fontos, hogy a betegek számára elmondjuk erről a rendszerről? A betegek számára nem fog változást jelenteni. Ők változatlanul ugyanúgy ingyenesen vehetik igénybe az ellátórendszert. Amit ők látni fognak, az talán az, hogy egy kicsit gondosabb, az eddigieknél még odaadóbb orvosok fogják a gyógyulásukat szolgálni.

A háziorvosi rendszer privatizálása kapcsán a vagyoni jellegű privatizációra is lehetőség lesz, természetesen ez csak akkor történhet meg, ha az önkormányzatok is egyetértenek ezzel. Ennek a fedezetére a költségvetésben egy hitelgarancia szerepel 70 milliárd forint összegig. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hol?) Képviselő urak, a Magyar Fejlesztési Bank hitelgarancia részénél megtalálhatók; keressék ki ezeket a részeket a költségvetésből! Tehát ennek a lehetősége adott, természetesen itt az önkormányzatok egyetértésére van szükség.

Ha továbbmegyünk ezen a soron, akkor a háziorvosi rendszerhez szorosan kapcsolódik egy nagyon fejlett rendszer Magyarországon, ez a védőnői hálózat. A védőnői hálózat szintén a családok és a gyermekeink biztonságát szolgálja a felnövekvésük során. A védőnő feladata rendkívül összetett. Ezt a rendszert mindenképpen szeretnénk megerősíteni. Két helyen található forrás erre a rendszerre. Egyik része a társadalombiztosítási alapok költségvetésében van, a másik része az Egészségügyi Minisztérium fejezetében, összességében 8,8 milliárd forint. Ez egy nagyon nagy összeg, amit erre a rendszerre fordítunk.

Ha nem mi magunk megyünk orvoshoz, hanem valami nagy baj történik, sürgősségi ellátásra lesz szükségünk. A sürgősségi ellátások területén, ahogy ezt már többször elmondtuk, két nagy rendszert indítottunk el és fejlesztettünk. Egyrészt a sürgősségi betegellátó centrumokat, ezeknek a kijelölése megtörtént az országban és összességében a következő év folyamán mintegy 2 milliárd forintot fordítunk ezeknek az osztályoknak a fejlesztésére, elsősorban a szaktudás elmélyítésére, illetve azoknak az anyagi eszközöknek a beszerzésére, amelyek egy ilyen sürgősségi betegellátó osztályhoz feltétlenül szükségesek.

A másik része ennek a mentőszolgálat és a mentőszolgálat területi egyenlőtlenségeinek javítása, hiszen jelen pillanatban más eséllyel jut orvoshoz, illetve mentőellátáshoz egy távoli kistelepülésen élő ember, mint amilyen eséllyel, mondjuk, egy megyei jogú nagyváros belvárosában élő ember jut hozzá. Mi szeretnénk felszámolni ezeket a különbségeket, éppen ezért az elmúlt évben 16 mentőállomás telepítését kezdtük meg, a jövő évben pedig 19 további mentőállomás telepítését fogjuk megcsinálni. Ez is több milliárd forintos beruházást jelent. A sürgősségi betegellátás terén ennek következtében közelebb kerülünk ahhoz, hogy minden magyar polgár, ha szüksége van rá, 10-15 percen belül ellátó orvoshoz juthasson. Ez egy kitűzött célunk, és nagyon jól haladunk ennek a megvalósításában.

Ha nagy baj van, vagy amikor műtétre kerül sor, elengedhetetlen sok esetben a különböző vérkészítmények használata. Vérből gyógyszereket is készítünk, vannak olyan embertársaink, akik ezen készítmények nélkül nem sokáig vagy csak nehezen maradhatnának életben. Épp ezért a vérellátás a biztonságunknak egy alapvető fontosságú része. Kevesebb szó esik róla, de 3 milliárd forintot költöttünk e rendszer átalakítására és a biztonságossá tételére.

A biztonságunk további fokozása az, ha jól képzett szakorvosaink vannak, olyan orvosaink, akik felkészültek a feladataikra. Ilyen orvossá az ember az egyetemi képzést követően a kórházakban gyakorlat során, sok tanulás mellett válhat. Ezért indítottuk el a rezidensrendszert, vagy a központi gyakornokrendszert, ahogy magyarul mondjuk. Központi gyakornokok lesznek az orvostanhallgatók. Idén 700-an végeztek és ebből már 650-en el is helyezkedtek, ez körülbelül megfelel egyébként a korábbi évek arányainak. Sajnos közel ekkora az aránya azoknak, akik a pályát elhagyják és más területeket választanak. De akik ebbe a rendszerbe be kívántak lépni, ők mindnyájan be tudtak lépni. Ebben a rendszerben kétéves képzésre kerül sor, amely során indexe van a hallgatóknak, pontosan megmondják, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket teljesíteniük kell ahhoz, hogy szakorvossá váljanak.

 

(9.00)

Valóban elvégezhetik azokat a műtéteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy mondjuk, valaki például sebészorvos legyen. Ebben a rendszerben fizetést biztosítunk számukra, amely fizetés egy közel 50 ezer forintos bruttó kezdő fizetés. Emellett utazási és lakástámogatást is kapnak a hallgatók, és ez teljes egészében a költségvetést terheli, az Egészségügyi Minisztérium fejezetében van, 3,4 milliárd forintról van szó. Ennek következtében ezeknek a hallgatóknak a bérezését nem az E-alapnak kell fizetni, de a kórházakban fognak dolgozni. Ez is egy olyan finanszírozás, ami itt nem jelenik meg.

A rezidensképzéssel együtt járt még valami: kórházaink minősítése. Együtt járt vele az, hogy melyek azok a kórházak és azok az osztályok, ahol a szakorvosképzés nagy biztonsággal folyhat, ahol van olyan mennyiségű beteg, ahol elvégeznek olyan jellegű beavatkozásokat, amiből a hallgató tanulhat. Ez egy sokkal fejlettebb rendszer, amely persze okozott kellemetlenségeket a bevezetése során, és nem minden kórháznak jó szembesülnie azzal, hogy esetleg az ő osztálya vagy kórházi osztálya nem alkalmas az oktatásra, de ugyanakkor ebben is úgy gondoljuk, hogy a biztonságunk fog növekedni, hiszen ezek a kórházak egy jelzést kaptak arra, hogy fejlődniük kell, tovább kell lépniük, tanulniuk kell azoknak, akik esetleg így jártak. És egy nagyon nagy előnye van a rezidensrendszernek, az, hogy EU-konform, tehát gyakorlatilag szakvizsgáink az Európai Unió területén is elfogadottak, elfogadhatók lesznek.

Ha továbbmegyünk ezen a rendszeren és a háziorvos már nem tudta megoldani a problémánkat, akkor lép be a járóbeteg-szakrendelés. A járóbeteg-szakrendelés egy nagyon-nagyon fontos eleme az egészségügynek, hiszen itt dől el, zömében itt dől el, hogy megoldható-e valakinek a problémája anélkül, hogy kórházba kelljen feküdnie, és ez a költségek szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Ezért egy jó járóbeteg-szakrendelés, egy magasan kvalifikált emberek által végzett, jól műszerezett járóbeteg-szakrendelés megítélésünk szerint nagymértékben képes csökkenteni a fekvőbeteg-intézetekre háruló terhelést.

Azt pedig tudnunk kell, hogy az alapellátás és a járóbeteg-szakrendelés a költségek szempontjából sokkal hatékonyabb a gyógyításban, mint a fekvőbeteg-ellátó intézet, vagyis a kórház. A kórházak rendkívül drágák. Természetesen szükség van rájuk, de mindenkinek az az érdeke - mind betegként, mind járulékfizetőként -, hogy amennyiben lehetséges, akkor a betegségeket járóbetegként vagy a háziorvosa, vagy pedig a járóbeteg-szakorvosa oldja meg. Éppen ezért a járóbeteg-szakrendelés kasszájában nagyon jelentős növekedés, egy 12 százalékos növekedés tapasztalható, hiszen ezt a területet is szeretnénk megerősíteni.

És akkor végezetül beszéljünk a kórházakról, mint arról a rendszerről, amelyikkel sokszor azonosítják az egészségügyet. Sokszor, amikor beszélnek róla, azt a látszatot keltik, vagy azt hihetjük gyanútlan szemlélőként, hogy a magyar egészségügy a kórházakból áll. Mint az előbb elmondtam, ez nem így van. Ennek ez az ellátórendszernek egy fontos és nagy szelete, de nem egyedüli szelete. Ugyanakkor a költségek zömét ez viszi el.

Ebben a rendszerben több feszültség is található. Elhangzott itt, hogy forráskivonás történne az egészségügyből. Tételesen sem igaz ez az állítás, remélem, hogy az előbb elmondottak alapján is igazolni tudtam önöknek. (Bauer Tamás: Selmeczi Gabi mondta négy éven keresztül!) Az idei évben, képviselő úr, semmiképpen nem történt forráskivonás az egészségügyből, és a jövő évre nézve sem igaz az az állítás, hogy az egészségügyből forráskivonás történne. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a kórház-finanszírozás két nagy lábon áll, az egyik a tulajdonos önkormányzatok, illetve, ha ez állami tulajdon, akkor a minisztérium vagy az a szerv, amelyhez tartozik, a másik pedig az egészségbiztosítás kasszája.

Az eddigi szabályok azt mondták ki, hogy az egészségbiztosítási kasszából kell a működési költségeket finanszírozni; és ebből felhalmozási kiadásokat fedezni, tehát felújítást, nagy értékű eszközöket, műszereket nem lehet vásárolni, vagyis nem lehet belőle beruházni, hiszen ez a tulajdonosok feladata, a tulajdonos önkormányzatok feladata.

A tulajdonos önkormányzatok feladatellátásáról az Állami Számvevőszék is készített egy véleményt, és nagyon vegyes az a kép, ami kibontakozik. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek sokszor erejükön felül is az egészségügyi ellátórendszerükre költenek, hiszen ezt egy alapvetően fontos területnek tartják. S vannak olyan önkormányzatok, amelyek lehetőségeiknél jóval szerényebb mértékben járulnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Ugyanakkor mondjuk el, hogy ez az önkormányzatok kötelező feladata; tehát nem választható feladat, hanem kötelező feladat a törvény erejénél fogva. Ennek ellenére azt kell hogy mondjam, sok önkormányzat ezt a feladatát nem vagy nem megfelelő mértékben teljesíti.

A kórházak vezetői, a kórházigazgatók az önkormányzatokkal szemben tehetetlenek, hiszen az önkormányzatok nevezik ki őket.

Világos, hogy a nyomás, amelyet ők ki tudnak fejteni - és egyébként ez nem csekély -, azt az egészségbiztosító pénztárra, az egészségbiztosítás kasszájára fejtik ki, ugyanakkor ezen nyomásgyakorló eszközökkel a tulajdonos önkormányzatok irányába nem tudnak fellépni; emiatt a finanszírozás felborult, az egyik lábára képtelen támaszkodni, fél lábon ugrál.

Ezen a helyzeten valamilyen módon változtatni kell. Azt hisszük, hogy azzal a módosítással, amelyet a társadalombiztosítás egészségügyi kasszájára hoztunk, miszerint a gyógyító-megelőző kassza kiadásai a továbbiakban felhalmozásra, beruházásra is fordíthatók lesznek, gyökereiben fog megváltozni kórházak helyzete. Régóta kérik ezt tőlünk egyébként a kórházigazgatók; ezzel a módosítással önállóan gazdálkodó szervvé válhatnak, felelős döntéseket hozhatnak arról, hogy ezt az összeget mennyiben kell gyógyszerre, fecskendőre, eszközökre, munkabérre, betegélelmezésre, és mennyiben kell az épület állagának megóvására, festésre, üvegezésre, kisebb átalakításokra költeni, esetleg műszerek beszerzésére.

Ezzel a racionális forrásfelhasználásban egy nagy lépést teszünk előre, és számítunk a kórházak vezetőire, felelős gazdálkodásukra, felelős magatartásukra; ugyanakkor ismételten el kell mondanunk, számítunk a tulajdonos önkormányzatok viselkedésének megváltozására, és számítunk arra, hogy ezek az önkormányzatok - felismerve az egészségügy fontosságát, a saját területükön élő állampolgárok biztonsága érdekében - a kórházvezetőkkel karöltve segítenek az esetleges forráshiányok megoldásában, és a rendelkezésükre álló forrásoknak nagyobb részét fogják ezután az egészségügyre fordítani, mint tették ezt eddig.

Mindezeket együttvéve az egészségügy ellátó rendszerében valóban vannak feszültségek, a finanszírozásban is vannak feszültségek, ám, mint az előzőekben elmondtam, több lábon áll, és a kitörés lehetőségét, a kitörési pontokat megtaláltuk, megmutattuk - ha úgy tetszik, az egészségügyi reform első lépései megtörténtek.

Túl vagyunk az első lépéseken. Senki ne várjon hirtelen nagy, látványos átalakításokat, hiszen az egészségügy átalakítását úgy kell elképzelni, mint egy vízen úszó hajót, amelyet úgy kell szétszedni és újra összerakni, hogy közben mindvégig a vízen van és úszik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 30 1999.10.20. 1:30  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két percben szeretnék reagálni Vojnik képviselő asszony mondataira, ezen belül is arra, hogy forráskivonás folyna jelen pillanatban a magyar egészségügyből.

Ez a megállapítás nem állja meg a helyét. Ha összeadjuk azokat a forrásokat, amelyek az Egészségügyi Minisztérium fejezetében, illetve az E-alapban találhatók, akkor látjuk, hogy több mint reálérték az egészségügyre fordítható összegük.

Képviselő asszony azt mondta, hogy a zárolt összeg miatt már az idén is forráskivonás van az egészségügyben. Több fórumon megvitattuk ezt. Nagyon kérem, végezze el azt az egyszerű matematikai műveletet, hogy a 337-et elosztja 300-zal, akkor kap egy számot, ami 12 egész valahány század százalék - fejből nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyi -, majd megnézi az inflációt, ami az országban van, ez 10 százalék körüli; ez azt jelenti, hogy mintegy 2,5 százalékos a reálérték-növekedése az idén a zárolások után az egészségügyi kasszának. Nagyon sok fórumon elmondtam, hogy legyen kedves elvégezni ezt a matematikai műveletet, most is erre kérem, és ennek megfelelően folytassuk le a tárgyalást. Legalább a számokat ne változtassuk meg, mind a kettőnk ugyanabból az anyagból dolgozik.

Tehát az egészségügyből nincs forráskivonás, a reálérték-megőrzés ebben az évben megvalósul, az előző évben pedig forrásbővülés volt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 38 1999.10.20. 1:14  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény Képviselő Úr! Még egyszer el kell mondanom, hogy forráskivonás a magyar egészségügyből 1995-ben és '96-ban volt, ezt a tényszámok bizonyítják. 1998-99-ben forrásbővülés volt, 2000-ben az egészségügyből nem történik forráskivonás, és nem lesz reálérték-csökkenés.

A vezérszónoklatomban már elmondtam, miért kell a tárca költségvetését figyelembe venni akkor, amikor az egészségügyről, illetve erről a biztosítási alapról beszélünk. Itt van például a rezidensek helyzete; 3,4 milliárd forintot költ rá a költségvetés. Ezek az orvosok a kórházakban dolgoznak, ezek az orvosok a betegellátásban részt fognak venni. Ez az egészségügy helyzetét nyilván meg fogja változtatni, javítani fogja.

Összességében pedig nagyon kérem, hogy a számok tükrében ne állítsanak valótlant. Magyarországon az egészségügyből nincs forráskivonás. Egyezzünk meg, hogy arról beszélünk, amit a számok mutatnak. Ha önök más számokról beszélnek, akkor nem fog érdemi vita kialakulni közöttünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 60 1999.10.20. 0:52  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom, későbbre számítottam egy kicsit, mert azt hittem, a túloldalról is lesz reagálás. (Varga Mihály: Nincs mondanivaló.)

Képviselő Úr! Amit ön az előbbiekben a felszólalásában elmondott, annak egy részét már tényszerűen cáfolták. Csak azt szeretném önnek megerősíteni, amit bizottsági ülésen is többször elmondtam. A tárgyról legyen kedves beszélni! Olyan kérdéseket vet föl, amiket soha nem szoktak egy költségvetés tárgyalásánál számon kérni senkitől. De ha már fölveti, akkor legalább tárgyszerűen tegye meg, és legalább az a szakmai háttér- és ismeretanyag álljon a rendelkezésére, amivel egyáltalán becsülettel kérdezni vagy bírálni lehet.

Amíg azon vitatkozunk, hogy egyes sorok szerepelnek-e a költségvetésben, és ezt külön kell megvitatnunk, addig nincs értelme ennek a vitának a Házban. Kérem, hogy tegye meg ezt a következőkben!

Köszönöm, (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 91 1999.10.20. 1:39  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a képviselő úr felszólalása nyomán a gyógyszerkasszára szeretnék rátérni. Más felszólalók is érintették, azt hiszem, ideje végre ezt a dolgot rendbe raknunk.

A gyógyszerkassza hosszú évek óta azt a tendenciát mutatta, hogy növekedésének az üteme infláció plusz 10 százalék. Ez meglehetősen nagy ütem, olyan nagy, hogy képes egy ország teljes inflációját akár 1 százalékkal is megemelni, és az inflációs várakozásokat ez mindenképpen nagymértékben gerjeszti. Ennek a megállítására tettünk kísérletet.

A gyógyszerkassza megállításának több elvi lehetősége van. Az egyik például az, hogy az orvosok költségtudatos magatartását segítjük, erre a rendszerre felkészültünk, a jövő évben ezt be fogjuk vezetni a háziorvoslás területén.

A másik lehetőség, hogy kemény ártárgyalásokat folytat a kormányzat a gyógyszergyártókkal, és ezen a területen megtakarításokat ér el. Ezt meg is tettük az előző időszakban. Állandóan azzal vádolnak bennünket, hogy a gyógyszerkassza befagyasztása nem hozott eredményt.

 

(12.30)

Kérem szépen, a gyógyszerkasszát valóban túlléptük, de - és ezt most tessenek jól megnézni! - idén várhatóan infláció plusz 5 százalék lesz a gyógyszerkassza növekedési üteme, ami azt jelenti, hogy csökkent a növekedés.

Képesek vagyunk megfékezni ezt a dolgot, és ez egy óriási eredmény. Ezt önök nem hajlandók tudomásul venni. De kérem, értsék meg, olyan ez, mint amikor egy 120-szal robogó gyorsvonatot valaki egyetlen mozdulattal akarna megállítani! Lehetséges - csak akkor többet nem beszélhetünk vonatról.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 99 1999.10.20. 0:22  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő Úr! A lengyel példa nem a legszerencsésebb volt, ugyanis Lengyelországban a kasszájuk kétszer kiürült, és jelen pillanatban előfordult, hogy nem tudtak nyugdíjat fizetni, emiatt több napos késés is előfordult náluk. Nem ezt az utat akarjuk járni. Tehát a példa, Lengyelországé éppen elég szerencsétlen volt. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!)

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 109 1999.10.20. 1:43  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, az előbbi felszólalásánál egy darabig még jegyzeteltem, hogy mi minden lesz az, amire reflektálni akarok, de utána rájöttem, hogy fölösleges. Egy rossz, helytelen feltételezésből kiindult, előre megírt beszéddel állunk szemben, ami azt tűzte ki célul, hogy arról fog szólni, hogy itt reálérték-csökkenés van, ebből indult ki. Ezt ma már az ülésteremben tisztáztuk, hogy nincs reálérték-csökkenés az egészségügyben. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Tisztázzuk!) Ennek megfelelően az ön által soroltak tételesen sem igazak.

A gyógyszerkassza helyzetéről világosan és egyértelműen elmondtam, hogy mi a helyzet vele. Igen szép eredménynek tekinthető, hogy sikerült megállítani a növekedést, jelentős mértékben csökkenteni az ütemét.

Ön az amortizációra célzott. A felszólalásomban ezt is pontosan és világosan elmondtam, hogy milyen helyzet van. Az intézmények vezetői azért, mert az önkormányzatok nem biztosították számukra a forrásokat, saját felelősségükre sokszor átlépték a törvényes kereteket. Tekintettel arra, hogy a közeljövőben nem számíthatunk arra, hogy az önkormányzatok változtatnának ezen a politikájukon - bár én kértem a pulpitusról, és minden önkormányzati vezetőt most is ismételten kérek erre -, ennek ellenére beláttuk, hogy jobb, ha a biztosítjuk ezt a lehetőséget a kórházigazgatóknak, és nem kényszerítjük őket törvénysértésre. Ez is világos, tiszta és egyenes beszéd volt. Nem tudom, hogy hogy sikerült kiforgatni a szavainkat, és nem tudom, hogy hogy sikerült egy koncepciójában helyes irányokat mutató előterjesztést állandóan mint az egészségügy legnagyobb rémét beállítani a mai vitában.

Uraim! Hölgyeim! Ez pánikkeltés, ami folyik. Kérem, térjünk vissza a tárgyszerű vitához! Abban az esetben van esélyünk arra, hogy esetleg jó javaslatokat is hallunk önöktől.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 117 1999.10.20. 0:35  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Képviselő Úr! Elnézést kérek, hogy ismételten ellent kell mondanom önnek, de megint egy tárgyi tévedést mondott az előbb. Nem szűkülnek a jövő évben a települési önkormányzatok forrásai! (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Legalább valamelyik költségvetést olvassák el a kettő közül, mert egyszerűen az ilyen fajta vitastílus ellen nem lehet védekezni. (Dr. Kökény Mihály nevet.) Sorra valótlanokat állítanak, uraim!

Egyszer már szépen elmondtam, most elmondom még egyszer. Ha gondolják, huszonötször fölállok; ott vannak, ugyanazokból az anyagokból, ugyanazokból a benyújtott törvényjavaslatokból dolgozunk. (Dr. Kökény Mihály: Nálunk nincs rózsaszín szemüveg!) Tessenek szívesek lenni elolvasni és összeadni a számokat!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 131 1999.10.20. 2:01  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Ön a járulékszámlákkal kapcsolatosan idézett egy ÁSZ-álláspontot. Valóban így van, jelen pillanatban a járulékszámlák vezetése késésben van, körülbelül öthónapos késésben van. Ennek oka végtelen egyszerű, a következő. Az örökölt járulékszámlák nagyjából a teljes káosz állapotát mutatták, ezt találtunk, hosszú, kígyózó sorokban álltak a vállalkozók, illetve azok, akiket a tb berendelt számlát egyeztetni.

Kérem, ez az a rendszer, amit mi fel fogunk számolni! Ennek az az ára, hogy most épp egy kicsit csúszásban vagyunk, de utol fogjuk érni magunkat, és akkor pontos, világos képünk lesz. Tehát nem arról van szó, hogy itt valami hanyagság lenne, arról van szó, hogy az elmúlt időszakból - és nem akarom mondani, hogy melyik időszakban keletkezett, mert nagyon nehéz lenne eldönteni, hogy a 40 év alatt, az utána jövő 4 vagy az azt követő 4 év alatt - olyan kaotikus számlaállapotokat örököltünk, amit tisztába kell rakni. Ez a munka folyik, emiatt csúszunk, de itt nem hanyagságról és nem mulasztásról van szó.

Az infláció mértékének megítéléséről tetszett megint beszélni. Az infláció egy olyan különleges dolog, hogy a várakozások nagymértékben képesek befolyásolni. Ezt már elmondtuk. Önök ma a teljes parlamenti nyilvánosságot arra használták fel, hogy ezt a várakozást fokozzák. Ezzel gyakorlatilag részeseivé válnak annak, hogy az infláció magasabb legyen az országban. Az infláció egy olyan valami, ami ellen senki nem tud védekezni, egyetlen magyar polgár sem, mert úgy nyúl be a zsebébe, hogy nem tud ellene védekezni.

Tudjuk, hogy ez mit jelent, Bokros úr elmondta, világos és egyértelmű volt a szava: nem tudtok olyan bért kikövetelni és kisztrájkolni, amit én ne tudjak elinflálni. Nem akarunk ehhez a politikához visszatérni! Úgyhogy nagyon kérem önöket ismételten, legyenek ebben partnerek. Az infláció ütemének mérséklődése közös (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) felelősségünk és az ország érdeke. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 139 1999.10.20. 2:01  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Próbálok nagyon udvarias lenni, nem tudom elfogadni azt, amit ön az előbb mondott. A Fidesz és a polgári koalíció minden eddigi tettének, cselekvésének mond ellent, amit ön elmondott. Mi nem állítottunk szembe egyetlen generációt sem a másikkal. Kérem, elég ha ránéz a padsorainkra! Mi együtt fogtunk össze az idősebb generációval, a fiatalabb generáció, és együtt keressük az ország javát. Ugyanígy nem állítottuk szembe a nyugdíjasokat a gyerekekkel. Mi a családot egészében és egyben kezeljük.

Amit pedig tételesen elmondtunk: nincs olyan 30 százaléka ennek az országnak, amelyik a polgári kormány látókörében ne lenne benne, és ne tett volna meg mindent ezekért az emberekért is. Úgyhogy képviselő asszony, ezeket kénytelen vagyok tételesen visszautasítani.

Ugyanakkor fontos, hogy beszéljünk arról, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét ez a kormány jelentősen növelte mind az elmúlt évben, és az idei évben is ez fog történni. És az inflációról azért beszéltem önnek az előbb, mert ez alapvetően befolyásolhatja azt, hogy a nyugdíjasok számára mekkora lesz ez a növekedés, és hogy szükség lesz-e év közben egy újabb nyugdíjemelésre. Ha önök partnerek, biztosak vagyunk abban, hogy nem lesz szükség.

És még egy, az önök prognózisainak a helyességére: kérem, tessék, ha előveszik a jegyzőkönyveket, ugyanezt mondták el egy évvel ezelőtt, körülbelül egy évvel ezelőtt, hogy a költségvetésben a 11 százalékos infláció tarthatatlan dolog, mit képzelünk, hogy jön ez. Úgy néz ki, hogy 10 százalék körül fog megállni az infláció, képviselő asszony, tehát a várakozásaink és a becsléseink helyesek voltak mindazon propaganda ellenére, amit egyébként folytattak.

Év közepén kitartóan tele volt vele az újság, hogy a magyar költségvetés hiánya tarthatatlan méreteket ölt, azonnal csomagot kell gyártanunk, és azonnal tenni kell valamit, mert összeomlik az ország. Kérem szépen, világosan látszik, hogy igazunk van, a költségvetés számai rendre teljesülnek. Ideje lenne abbahagyni ezt a fajta propagandát és az ország valós helyzetéről beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és nem a vágyaikról. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 149 1999.10.20. 2:02  1-172

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Ott folytatom, ahol Csáky képviselő úr abbahagyta: a normatívának ez a legnagyobb problémája, méghozzá az, képviselő úr, hogy létezik olyan nagyváros Magyarországon, amelynek nincs kórháza, mert az ő területén egy megyei kórház üzemel, tehát a 100 ezer főre odajuttatott normatív támogatás nem jut el abba a kórházba, amelyben egyébként azokat az embereket ellátják. Egyébként négy év állt a rendelkezésükre, és önök sem választották ezt a megoldást, furcsállom, hogy most előjöttek vele. Szakmailag ezzel rengeteg baj van, gyakorlatilag kivitelezhetetlen, és az egészségügy helyzetén nem segítene - még egyszer: csodálom, hogy ezt előhozták.

A kórházak helyzete, csődhelyzet. Igen, a napi sajtóból értesültem, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház élére egy csődbiztost nevezett ki a tulajdonos önkormányzat, és hirtelen talált 50 millió forintot, amit gyorssegélyként átadott a kórháznak. Ez győzelem, ez az egészségügy győzelme, a tulajdonos önkormányzatok végre érezni kezdik a felelősségüket, illetve a rendszer, amely életben van, érezteti velük azt a felelősséget, hogy nekik igenis kötelességük helytállni, és ez annak köszönhető, hogy hagytuk életbe lépni azt a törvényi szabályozást, amely a kórház csődje esetén lehetőséget biztosít arra, hogy az önkormányzat csődje következzen be. Ez egy teljesen jó dolog, garantálja az ellátás biztonságát azoknak az embereknek, akik ezeknek a kórházaknak az ellátási területén élnek, illetve amely ellátási területhez tartoznak.

Azon valóban el kellene gondolkodni - ismét visszatérek Csáky képviselő úr mondataira -, mi okozza azt a különbséget, hogy ugyanolyan finanszírozás mellett, bizonyíthatóan nem jobb önkormányzati finanszírozási háttérrel, egyes kórházak nem küzdenek adóssággal, kifizették a munkabéreket és a kórház gazdaságosan üzemel, más kórházak pedig milliárdos adósságot halmoznak fel. Ezen el kellene gondolkodni, és itt ismét az a helyzet, hogy a tulajdonos önkormányzatnak nemcsak az anyagi, hanem az egyéb felelőssége is fennáll.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 175 1999.10.20. 0:20  172-363

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérem tisztelettel, arra kérem önt, hogy mivel reggel óta tart a vita, az ebédelés lehetőségét biztosítsa a képviselőknek (Keller László: Úgy kellett volna a napirendet elfogadni!), rendeljen el annyi szünetet, hogy itt tudjunk maradni és tudjuk folytatni a vitát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az államtitkár úr is itt van!) Az államtitkár úrra is gondoljunk, aki reggel óta itt ül velünk, és hajnalig itt fog ülni. (Keller László: Van egy pénzügyminiszter is!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 184 1999.10.20. 2:00  172-363

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy délután ott folytatjuk, ahol délelőtt abbahagytuk, és hiába mondtam el mindent. Az inflációval fenyegetni és azt állítani, hogy az infláció magasabb lesz annál, mint amit terveztünk, pontosan ugyanazt teszik, mint amit egy évvel ezelőtt tettek: akkor azt állították, hogy az idei évre tarthatatlan lesz a 11 százalékos infláció, hogyan lehet ilyen dilettánsan tervezni. Ehhez képest 9 és 10 százalék között várható a megvalósulása.

A következő: ha a jövő évi becslésünk is van ennyire pontos, márpedig mi hisszük, hogy van, akkor amit ön az előbb elmondott, értelmét veszti.

Az pedig, hogy a Fidesz által értelmezett család gondolatát megpróbálja kiforgatni és az ellenkezőjét állítani, mint mondtam, egy valótlan feltételezéssel az infláció alakulására nézve, azt egészen egyszerűen vissza kell utasítanom, képviselő asszony. Én mindig röstellem magam, amikor önnel szemben ilyet kell tennem, de hát állandóan olyanokat állít, amik nem felelnek meg tényszerűen a valóságnak. (Szabó Sándorné: Csak a tényeket! - Varga Mihály: Csak a tényeket!)

Kérem szépen, minden gyermek egyformának születi - mondja ön. Akkor mi volt a Bokros-csomag, mi volt az, ahol önök vonalakat húztak? Miért kellett akkor a családi pótléknak elvenni az alanyi jogúságát? (Szabó Sándorné: A 8 és 30 százalék között nincs különbség?) Úgy látom, a saját farkába harap a kígyó.

Végre egyszer öntsünk tiszta vizet a pohárba! Amit mi mondunk, az az, hogy az öngondoskodást kell mindenekelőtt előrehoznunk, segítenünk. Ön szakember, pontosan tudja, hogy a szegénység nem számolható fel segélyezéssel. Ezt a WHO is megállapította, nemzetközi konferenciákon is elmondták, mégis minden elemében a segélyezéshez kívánnak visszatérni a költségvetésnél. Hát lépjünk már ki belőle! Lépjünk át az öngondoskodás irányába, hogy azok az emberek, akik képesek dolgozni és tudnak dolgozni, jussanak munkához, és az ő családjaik és az őáltaluk nevelt gyermekek jussanak előrébb, egyről a kettőre. (Varga Mihály: Így van!)

(15.40)

Ebből fog előremenni a magyar társadalom, és ekkor fog megtermelődni az a jövedelem, amelyből majd a rászorulókat valóban lehet segélyekkel támogatni. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 308 1999.10.21. 2:02  301-453

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszonyok! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a területet és témát hozták fel az ülésünkön. Engedjék meg, hogy egy pici elfogultságot jelentsek be ezen a téren. Édesanyám védőnő volt, én úgy nőttem fel, hogy pontosan ismerem az őáltala végzett munkát, ismerem, hogy mit csinálnak. Ezzel együtt nyugodtan állíthatom, hogy a védőnői szolgálat mindig - bár az akkori körzeti orvosok és háziorvosok mellett dolgozott - független terület volt, más jellegű volt a munkájuk. Éppen ezért azt hiszem, hogy ez helyes törekvés, amikor egy teljesen független, önálló védőnői hálózat kialakítására törekszünk, hiszen az ő feladatuk elsősorban a betegségek megelőzése, illetve olyan szociális helyzetek felismerése volt, amelyben a megelőzés időben érkezhetett nagyobb problémák, nagyobb bajok elkerülésére.

Azt hiszem, hogy ez helyes törekvésünk, egész eddigi tapasztalatom ebben erősített meg, és az is helyes törekvés, hogy ennek a területnek a forrásait megpróbáljuk növelni, és megpróbálunk minél többet a területre vinni. Nagy-nagy örömömre szolgált, hogy időközben a védőnői képzés főiskolai képzéssé vált, diplomás védőnőink vannak. Ez is azt jelzi, hogy ennek a területnek a fontosságát a magyar egészségügy felismerte. Azt hiszem, hogy világviszonylatban sincs szégyellnivalónk a magyar védőnői hálózattal, ugyanis kiválóan végzik munkájukat. Valóban jó lenne ennél több forrást a területre vinni, és jó lenne magasabb béreket fizetni. Remélem, hogy ilyen egyetértés mellett erre a nem túl távoli jövőben lehetőségünk lesz.

Köszönöm figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 262 1999.10.22. 2:05  247-277

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Képviselő úr, azt hiszem, teljesen feleslegesen mondtam el szerdán egy csomó kétpercest és hozzászólást, úgy tűnik, nem jutott el azokhoz a neuronokhoz, amelyekhez célozva volt.

Csak a legdurvábbakra reagálnék. A rezidensképzésnél a miniszter úr annyit mondott el, hogy jelen pillanatban kétéves képzési idő az, ami finanszírozva van. Ezt ön nehogy már úgy értse, hogy egy iskolát, egy kétéves képzési időt elindítunk, és akkor ez két évig lesz, utána nincs semmi. Évről évre jönnek az új hallgatók, és a kétéves képzési idő finanszírozva van. Ezt mondta el a miniszter úr. Sőt, hozzátette, hogy szeretné három évre felemelni a képzési időt. Ezt ön most úgy állítja be, mintha csak két évig lenne a hallgatóknak bármiféle jövedelme. Képviselő úr, ezt ön szándékosan kellett hogy csinálja, mert ennél azért sokkal pontosabban látja a helyzetet.

A kórházigazgatók félnek a minisztériumtól, vagy tőlünk, vagy az OEP-től, hogy kirúgjuk őket. Képviselő úr! A kórházigazgatók zöme az önkormányzatok tulajdonában lévő kórházakban van, onnan aztán a miniszter még egy bolhát se tud kirúgatni. (Babák Mihály: Akkor miről beszél?) Úgyhogy ne beszéljen félre! (Selmeczi Gabriella: Félrebeszél!) Ez egész egyszerűen értelmetlen volt!

Mentőállomások: ötven darab mentőállomásra van szükség az országban. Tizenhatot átadtunk, további 19-nek az építését megkezdjük. Sajnálom, hogy nem tudunk egyszerre ötvenet építeni, de ez nem jelenti azt, hogy ez nem lenne reform értékű lépés, és nem jelenti azt, hogy ettől ez nem indult volna el.

A háziorvosi privatizációra már válaszoltak. A praxisjog tulajdon értékű jog, amelyet az önkormányzatok nem tudnak és nem is befolyásolhatnak egy tisztességes jogállamban, a képviselő úr ezt ugyanolyan jól tudja, mint én, és ez egyáltalán nem keresztezi az önkormányzatok területi ellátási kötelezettségét, hiszen ön is foglalkozott a területtel, tehát tudja. Nem értem, miért beszél akkor másról.

Megkérdezte, kinek az ügye az átalakítás. Képviselő úr! Minden magyar állampolgár ügye kell hogy legyen, hiszen pontosan róluk szól. Amit ön elmondott, az pedig egyfajta fantazmagória.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 304 1999.11.09. 1:29  303-307

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hazánkban ma a népesség 15 százalékát érinti egy rettenetes betegség, amelyet meddőségnek hívnak. E gyermektelen családok körülbelül egynegyede az, amely orvosi eljárásokkal gyógyítható, és a kívánt gyermekáldás esetükben bekövetkezik.

Ezen a területen az utóbbi idők egyik legnagyobb áttörése az in vitro megtermékenyítés, közismert nevén a lombikbébiprogram. Ebbe az eljárásba évente 3 ezer pár kapcsolódik be az országban, és igen nagy arányban sikeres terhességgel és egy gyermek születésével végződik az eljárás. Eddig körülbelül 3 ezer gyermek született így az országban. Ezek az anyák kizárólag ezzel a módszerrel tudnak ismét teherbe esni. Jelenleg a társadalombiztosítás csak az első gyermek születését finanszírozza, illetve azt is csak az első öt kísérletig.

Kérdezem ezért a miniszter urat, mikor lesz lehetőség a második gyermek születését támogatni, különös tekintettel az országban zajló demográfiai folyamatra, hiszen ezek a családok szeretnének további gyermekeket nevelni. Mivel ez a módszer már egyszer sikeres volt az esetükben, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ismét sikerrel járjon. Ez évente újabb 300 gyermek születését jelentené. Ezért kérdezem öntől, hogy mikor lesz a lombikbébiknek testvére.

Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 177 1999.11.10. 1:50  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyfelől, képviselő úr, most már mikrofonba is el tudom mondani, hogy amiről ön beszélt, nem ehhez a törvényhez kapcsolódik. Ez egy másik törvény, később fog következni a vitája az Országházban, akkor, azt hiszem, bőségesen lesz lehetősége kifejteni az álláspontját.

De azt el kell mondani erről, hogy a társadalombiztosítási költségvetésnek a praxisprivatizációval nincs olyan értelmű konkrét kapcsolata, mint amiről ön itt beszélt. Tehát nem is lehetne ebben a törvényben, amelyről most tárgyalunk, szabályozni ezt a kérdést. Fontos, hogy ez elhangozzon.

A Club Aligához szeretnék visszatérni, mert a képviselő úr a módosító javaslatunkat bírálta, méghozzá igazából csak egyetlenegy része van, ami nagyon fontos. Lehet, hogy önök úgy gondolják, ezeket az ingatlanokat el kellene adni, mi viszont ezzel élesen ellentétben úgy gondoljuk, hogy ezeket az ingatlanokat nagyon nagy bűn lenne eladni, ezek és különösen a Club Aliga és a hozzá tartozó terület egy olyan nemzeti érték, nemzeti kincs, amelyet nem kell eladnunk, azt szeretnénk, ha ezt megtartanánk. Erre vonatkozott a módosító javaslatunk.

Másrészt ön azt mondja, hogy kártérítést nem kap érte az önkormányzat. Miért kellene bármiféle kártérítést ezért az önkormányzatnak kapni? (Keller László: Nem az övé!) Másrészt a képviselő úr ugyanolyan jól tudja (Varga Mihály: Hogy eltüntessék azt is!), hogy a költségvetés folyamatosan helytáll az önkormányzat hiányáért, ha úgy tetszik, akkor ezért is helyt fog állni. Tehát ha ön ezt tételesen akarja levezetni, akkor ez meg is jelenik majd az önkormányzat számláján.

Úgyhogy nagyon kérem, ezeket a dolgokat ne mossa össze a képviselő úr. Nagyon nagy mestere ennek, ezt már bizottsági ülésen is hallottuk többször öntől, de kérném, hogy ezúttal kicsit tárgyszerűbben szólaljon meg, és legalábbis arról beszéljen, amiről egyébként a vita kellene hogy folyjon.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 187 1999.11.10. 1:04  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Számomra egészen meglepő volt az a szófordulata, valószínűleg freudi elvétés lehetett, hogy lenyúlni. Ön szerint az lenyúlás, ha valamit nem vagyunk hajlandók eladni, hanem állami tulajdonban tartunk? Mert én nagyon szívesen beszélek arról, hogy mit jelent a tb-től való lenyúlás, szerintem ön is emlékszik még ezekre a dolgokra. Na, az lenyúlás volt! Ez jelen pillanatban állami tulajdonban történő megtartás.

Jól elmondtam önnek az előbb, ismét el tudom mondani, hogy a társadalombiztosítás alrendszereinek a hiányát jelen pillanatban a magyar költségvetés pótolja ki. Ugye, ön azt állítja, hogy a költségvetésből, ha ez az ingatlan megmarad az állam tulajdonában, ezzel veszteség éri a társadalombiztosítást. Mondja már meg nekem, milyen veszteség fogja érni, hiszen a társadalombiztosítás hiányát a költségvetés ugyanúgy megtéríti és kiegyenlíti! Tehát egész egyszerűen én nem is értem, hogy ön miről beszél, de ezt, úgy tűnik, módszeresen ismételgeti, hátha valaki el fogja hinni önnek.

Köszönöm. (Selmeczi Gabriella tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 199 1999.11.10. 1:30  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, úgy látom, módszeresen nem akarja megérteni azt, amit próbálok önnek elmondani. Még egyszer szólnék a költségvetésről, annak hiányáról, a Club Aligáról - és hogy kinek mit, hova kellene visszahelyezni. (Keller László fideszes képviselőkkel beszélget.) Ha a képviselő úr nem figyel, megint nem fogja érteni! A határozat arról szól, hogy el kell adni az ingatlanokat, az ingatlanokból befolyó összegből kell fedezni a társadalombiztosítás hiányát. Amennyiben a hiány fennmarad, a hiányt a költségvetés kipótolja. Akkor most képzelje el, hogy ez az ingatlan nem kerül eladásra, a hiány ennyivel nagyobb lesz, a költségvetés ezt kipótolta. De ha az ön olvasatában úgy jobban tetszik, akkor a költségvetés kártérítette az alapokat azért, hogy ezt az ingatlant nem fogják eladni. Ez annyira világosan és egyszerűen megy, hogy nem tudom, hogy miért nem tetszik megérteni.

A másik, amiről pedig az előbb szólt: azt visszautasítom, hogy úgy állítsa be, hogy a Club Aliga arról szól, hogy legyen hol nyaralni az orvosoknak! Ennél rosszabb indulatú feltételezés már volt egy-kettő az ön részéről, de nem sok ilyen volt. Ezt visszautasítom, képviselő úr! Ön pontosan tudja, hogy az elképzelések, a tervek szerint ez egy oktatási központ, egy oktatási centrum lenne, ami nem azonos a nyaralással. Hogy miért nemzeti kincs a Club Aliga és a hozzá tartozó Balaton menti partszakasz, ami a legközelebb van a fővároshoz, elég - és ki is mondta ezt a bűvszót -, ha arra gondolunk, hogy a volt pártállam hova építette az üdülőjét. (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 257 1999.11.10. 1:20  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, kérem, azt hiszem, hogy ön megfogalmazott egy állítást, és ebből egy egészen téves eszmerendszert állított fel, erre egyébként van egy szakszó az orvostudományban, ezt nem akarom mondani.

A helyzet az, hogy a Club Aligának és ennek a kérdéskörnek semmi de semmi köze nincs a társadalombiztosítási döntési mechanizmusokhoz. Nem tudom, hogyan sikerült ezt a két dolgot ilyen szinten összekevernie és összemosnia, de valószínűleg tudatosan.

A Club Aligára vonatkozó módosító javaslatunk azt mondja, hogy kerüljön ki az értékesítés köréből, maradjon tartósan állami tulajdonban. Ez van a módosító javaslatban. Ha ön nekem megmondja, hogy ez miért pazarlás, ha erre ön nekem tud válaszolni, hogy ez miért egy rossz döntéssorozata a társadalombiztosítási önkormányzatoknak - mint ahogy ön ezt elmondta, és mint elrettentő példával, ezzel példálózott -, azt én nagyon szépen megköszönöm. De a helyzet az, hogy ez kezd egy ilyen kényszerképzet-rendszerré, doxazmává válni, de anélkül, hogy bármiféle logikus belső tartalma és magyarázata lenne. Olyan dolgokat kever össze, amelyek nincsenek egymással összefüggésben; megint, amiről már bizottsági ülésen beszéltünk: fikció és utána hosszan tartó indoklás rá, csak a fikció eleve hamis.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 273 1999.11.10. 1:18  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatnám a képviselő asszony által megkezdetteket. Vojnik képviselőtársunk azt mondta, hogy pályáztassunk, és találjunk más forrásokat hozzá. Ahogy Selmeczi Gabriella elmondta, ez a módosító javaslat éppenhogy növeli a gyógyító-megelőző kassza felhasználóinak mozgásterét. Kökény képviselő úr mondta a példát az egynapos sebészetre. Ha egy kórház be tud vezetni egynapos sebészetet, akkor ezzel megtakarításokat tud elérni, amely kasszában rendelkezésre álló forrás a későbbiekben mindenki számára további bővülés lehetőségét hozza magával.

Nem szeretnénk, ha ezt ki kellene emelni a rendszerből és pályáztatni kellene, amivel eleve azt feltételezzük, hogy nem áll mindenkinek a rendelkezésére, és nem teheti meg minden kórház azt, hogy ésszerűsítse a saját maga által felhasználni kívánt összegeket. Éppen ezért tettük be ezt a fajta módosító javaslatot, hogy helyben dőljenek el ezek a kérdések, ott, ahol valóban tudják, hogy mire és milyen módon van szükségük. Azt hiszem, hogy ez a javaslat ilyen szempontból jó.

Azt elfogadjuk, hogy első lépésként talán nem másfél százalékkal, hanem fél százalékkal kell kezdeni. De azt hiszem, hogy itt van helyén ez a javaslat, és ez az eljárás az, ami előre fog vinni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 281 1999.11.10. 1:03  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani a 14-essel kapcsolatban, hogy az előirányzat-csoport "fordítható", tehát feltételes módban szerepel, képviselő úr. Ön pedig azt mondta, hogy ezt a kasszában kötelesek lesznek erre fordítani. Ez egy tévedés! Fordítható, ha akarják - ha nem akarják, akkor nem fogják erre fordítani.

Van még egy: mindig előjön ezzel a Club Aligával - nem tudok mit csinálni. Próbálja megérteni, képviselő úr, mert már vagy tizedszer mondom el: a Club Aligát, ha eladja, ha nem, abból a társadalombiztosításnak se több, se kevesebb pénze nem lesz. (Keller László: Miért nem lesz?) Mert ha eladja, akkor annyival kevesebb lesz a hiánya, amit a költségvetés kipótol; ha nem adja el, akkor ugyanúgy kipótolja a költségvetés a hiányt. Ezt egyszer és mindenkorra szögezzük le!

De most már engem az érdekel, hogy miért akarja ezt ön annyira eladni. (Keller László: Mert felesleges!) Mi az oka annak, hogy mást sem hallok a túloldalról, mint hogy el kell adni, el kell adni? Melyik az az érdekcsoport, amelyet önök ki kívánnak szolgálni (Dr. Vojnik Mária: Ki az, akinél maradnia kellene? - Keller László: Ki üzemelteti?), amelynek ezt meg kellene vennie? Akkor beszéljünk erről! Tessék nekünk elmondani! (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 289 1999.11.10. 1:11  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Többen is érintették az általunk benyújtott módosító javaslatot, azt hiszem, a miénk a 27. sorszámot kapta. Igen, abban valóban éreztünk némi problémát, hogy az elszámolás időtartamát hozzá kell igazítani ahhoz, ahogy a járulékbevallások, illetve az adóbevallások történnek.

 

(19.00)

Ez egy természetes dolog volt a magunk részéről, hogy ezt a javaslatot támogathatónak tartjuk, illetve kértük, hogy támogassa a kormány.

A képviselő asszony, az utolsó megjegyzésére: azt hiszem, ebből csak az következik, hogy a jelenlegi kormánypártok rendkívül aktívak, és a saját kormányuk által benyújtott törvényjavaslatokat alaposan átnézik, ehhez ötleteik vannak, és ezt mint módosító javaslatot be is nyújtják. Az pedig, hogy ezek ilyen nagy számban elfogadásra kerülnek, szintén azt jelzi, hogy ráadásul jól végzik a munkájukat a képviselők ezen az oldalon, mert lám, a kormány is rábólint, és azt mondja, hogy ez még jobb ötlet. Ebből azt a következtetést levonni, hogy mindez azért lehetséges, mert az eredeti rossz, nem feltétlenül igaz. Az egyik lehetséges megoldás lenne, de jelen esetben ez nem így van.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 301 1999.11.10. 0:33  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Én még csak az első ciklusomat töltöm az Országgyűlésben, de számomra például kifejezetten öröm, hogy mint képviselők észrevételeket tehetünk, megfogalmazhatjuk ezeket módosító javaslatként, ezeket a kormányzat időnként támogatja, és az csak öröm, ha nagy arányban támogatja, mert ez azt jelzi, hogy az a csapat, amely itt együtt dolgozik, érdemben tudta befolyásolni a törvényhozást.

Úgyhogy én nem értek egyet az ön véleményével, és nem is nagyon tudom elfogadni ezt. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 307 1999.11.10. 0:38  170-312

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úr, ön azt mondja, hogy nem látja a reformlépéseket ebben a törvényjavaslatban. Azért elmondanám, hogy ez alapvetően a finanszírozásról szóló törvényjavaslat, a reformlépéseknek eleve nem is itt van a helyük. De a finanszírozásban - ha kiolvasta belőle - igenis reform értékű lépések vannak, amelyek közül történetesen önök egyet sem tudtak támogatni, és mindegyikben kifogásokat kerestek. Ezt őszintén nagyon sajnálom, pedig az orruk előtt zajlik az egészségügy reformja, és nem veszik észre! De ha nem akarják észrevenni, nem is fogják soha.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 80 1999.11.29. 2:33  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a kérdésben valóban úgy történt, ahogy a képviselő asszony elmondta: a Független Kisgazdapárt nem támogatta a mi álláspontunkat, így vált lehetővé az, hogy most én kisebbségi véleményként elmondhatom önöknek, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum azért nem tudta támogatni a szavazást, pontosabban azért tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, mert nem tudja támogatni azt, hogy életbe lépjen a dajkaterhességről szóló változtatás.

A bizottsági ülésen elmondtuk: alapvetően az a probléma vele, hogy mind ez ideig úgy próbálják megközelíteni, hogy ez egy orvosi kérdés vagy egy jogi kérdés. De ez nem az! Kérem, figyeljenek arra, amit mondok: nem orvosi, nem jogi kérdés, nem egyszerűen arról van szó, hogy az asszisztált reprodukciónak - szép latinos nevén - egy válfajáról lenne szó, hanem arról szól, hogy alapjaiban fogjuk a mindeddig megkérdőjelezhetetlen anya-gyermek viszonyt megkérdőjelezni, és erre kell választ adnunk.

 

(17.40)

Választ kell adnunk arra, hogy ki a gyermek anyja, ki az, aki a gyermek édesanyja. A gyermek édesanyja a mi válaszunk szerint az, aki megszüli. Hegedűs képviselő úr bibliai példát hozott az ülésen, és tévesen dajkaterhességnek értelmezte. Hiszen, aki megszülte, az fel is nevelte az ön bibliai példája szerint, tehát szó sincs a dajkaterhesség, vagy mondjuk úgy, a béranyaság bármilyen formájáról - ugyanis e két szó szinonima -, függetlenül attól, hogy történik-e anyagi ellenszolgáltatás vagy sem. Ugyanis már látom azokat a kezdeményezéseket, és szintén előttünk vannak egyes civil szervezetek véleményei, hogy pénzt ezért persze nem szabad adni, de egy kilenc hónapnyi lemondás költségekkel jár, és természetesen a költségtérítés nem fizetség, de azt valakinek vállalnia kell.

Kérem szépen, még egyszer mondom, nem tiszta jogi kérdésről van szó. Erkölcsi kérdésről van szó, morális kérdésről van szó, amelyre választ kell adnia ennek a Háznak, és a felszólalásokban lesz lehetőségem a saját véleményemet is kifejteni, ezért most nem teszem meg bizottsági előadóként. A bizottságban ugyan kisebbségben maradtunk, de ezt az álláspontunkat továbbra is fenntartjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 104 1999.11.29. 2:00  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, még az előző felszólalásához kapcsolódva: a világ országainak döntő többségében ez tiltott. Ez is hozzátartozik ahhoz a képhez, amit ön felvázol. Valóban vannak olyan országok, ahol bizonyos formájában engedélyezik.

Kevesek problémája vagy sokak problémája? Az éppen hatályosulni készülő törvényjavaslat azt mondja, hogy csak szűk családi körből kerülhet ki az, aki erre vállalkozik. A képviselő úr azt mondta, hogy ennek könyvtárnyi szociológiai irodalma van. Feltételezem, olvasta, tehát akkor azt is tudja, hogy minimális azoknak a száma, akik családon belül és nyílt formában kívánják ezt igénybe venni; hiszen ahogy Magyarországon az örökbefogadás is a titkolt formában terjedt el, és így is igényli a családok döntő többsége, ez vonatkozik erre is. Tehát azt, hogy mekkora réteget érint, eleve behatárolta az a javaslat, amit nem mi, önök szerettek volna életbe léptetni.

A boldog szülővé válás kérdésköréről: ha a szociológiai irodalmat áttanulmányozta, ez egyébként egy külön kérdés, hogy vajon miért hallgat a szociológustársadalom, miért nem szólal meg a vitában, hol vannak. Kevés kivételtől eltekintve miért nem szólalnak meg a pszichológusok ebben a vitában? Hol vannak? Hol van a szakmai felelősségük? Ez egy külön kérdés, amit fel kellene tenni, és elképzelhető, hogy ha a választ megtaláljuk, akkor közelebb jutunk a megoldáshoz is. Erre egyébként majd felszólásban válaszolok önnek.

A jogi szabályozás bonyolultsága. Képviselő úr, mi a csudának csináljon meg az ember valamit, amivel eleve nem ért egyet, és nem is akarja, hogy legyen? Ezt egy percig nem titkoltuk! Miért kér olyasmit számon a tárcán, amit a tárca nem akart megcsinálni? Nem arról van szó, hogy nem tudná, de nem ért vele egyet, nem tartja helyesnek, nem tartja jónak, ezért nem akarja megcsinálni. Tehát ne húzza rájuk a szakmai alkalmatlanságot, nincs ilyen problémáról szó!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 116 1999.11.29. 1:56  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A képviselő úr megszólított, azt kérte, hogy mondjam el az érveimet. A felszólalásomban ezt meg fogom tenni, két percben ez nem lehetséges. Ez a parlamenti vita szerkezetéből adódik. Én vettem a kérdést, remélhetőleg ön meg is kapja rá a választ.

Az előző hozzászólásra, Fodor Gábor megszólalására reagálnék; két olyan is volt, és a másodiknál már nem hagyhatom szó nélkül. Először arról próbált meggyőzni engem, hogy a dajkaanyaság vagy béranyaság intézményében az anya-gyermek kapcsolat értelemszerűen nem kell hogy szoros legyen, hiszen vannak örökbe adott gyerekek, akik intézetekben nőnek fel. Ez volt az érvrendszere. Ezt a kettőt ne tessék összemosni! A kettőnek semmi köze egymáshoz. Majd utána ugyanilyen logikai alapon megismételt egy érvrendszert, azt próbálta sugallni, hogy a dajkaanyaság arra a kérdéskörre valamiféle válasz vagy megoldás, hogy gyerekek örökbefogadás előtt állnak, nevelőintézetben vannak, és milyen szinten fejlődik az ő mentálhigiénéjük, ha több évet ott töltenek. A kettő között semmiféle logikai érv, összefüggés nincs. Ön olyan módon adta meg ezt az összefüggést, hogy a szociológia így válaszolt a dajkaterhesség kérdésére. Nem válaszolt! Egyszerűen a béranyasággal, a dajkaanyasággal, a dajkaterhességgel kapcsolatos hatalmas szociológiai irodalom nem került elő a dajkaterhesség vitája során sehol.

(18.50)

Sem a pszichológusok nem szólaltak meg, sem a szociológusok nem szólaltak meg. És tessék nekem mutatni olyan újságcikkeket, amelyek mostanában folyamatosan erről jelentek meg! Egy vagy két olyan ember van, akiről tudok, hogy egyáltalán erről szólt. Pedig ez a kérdéskör alapvetően oda tartozik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 142 1999.11.29. 10:07  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Hölgyek! Tisztelt Ház! Egyetlenegy gondolatot engedjenek meg így kezdés gyanánt. Azt írja az egyik szociológiai tanulmány, hogy a béranyasághoz nem kell több egy gyermekre hiába vágyó asszonynál vagy párnál, egy fogamzóképes nőnél és oly mértékű társadalmi különbségeknél, amelyek jogot adnak az egyik embernek, hogy minden értelemben rendelkezzék egy másik felett. Ehhez ma természetesen megfelelő ideológiára is szükség van, mert ez csak így magától ma már nem megy; talán a rabszolgatartó társadalomban még simán elment, de ma már ehhez ideológia kell. És ehhez a liberalizmus szabadságethosza adja az ideológiai alapot, amely azt mondja, hogy a gazdagnak jogában áll az anyagi erőforrásait mozgósítani arra, hogy egy gyermeket vásároljon, míg a szegényebb rétegben élőnek az egyéni rendelkezési joga abból áll, hogy ezt a szerződést elfogadja, és a gyermekéről lemondjon. Azt hiszem, ez elég világos és egyenes beszéd, ami magyarázatra nem különösebben szorul.

Ha most tartalmában végignézzük, hogy a dajkaterhesség - amelyet az előttünk lévők hatályba kívántak léptetni - mennyire kétarcú, arra az egyik legfontosabb és legjobb bizonyíték az, hogy maga a "terhesség" szó szerepel csak benne, holott ha angolszászból elkezdjük fordítani ezeket a gondolatokat, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy itt tulajdonképpen dajkaanyaságról, pótanyaságról, helyettes anyaságról van szó, és sorolhatnák azokat a mondatokat, ahogyan ezt lefordították.

A különböző tudományágak képviselői másról-másról beszélnek. Az orvostudomány képviselői a meddőség gyógyításáról beszélnek, amelyre különös füle van a magyar embereknek, hiszen a gyermektelenség súlyos társadalmi jelenség Magyarországon - egyébként az én adataim szerint nem 10, hanem 15 százalék körüli a meddőség problémája. Ez népbetegség, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a meddőség problémakörből a kezelés a dajkaterhességgel egy nagyon-nagyon szűk szelet - ezt szakmai érvként higgye el nekem -, roppant szűk terület, ahol ez egyáltalán szóba jöhet. De a medicina képviselői végig erről beszélnek, és azért azt nem szokták hozzátenni, hogy tulajdonképpen ez az, úgymond, kúra, amit a dajkaterhességgel javasolnak, drasztikus beavatkozás egy másik család életébe, itt egy másik ember testét kívánják használni. A nők testét már évezredek óta használták, és most egy újabb értelemben meg akarják nyitni a jogot arra, hogy tovább használják a nők testét. Tudomásul kellene venni, hogy ez nem egy egyszerű orvosi kúra, amit el lehet rendelni.

Ugyanakkor a jogászok arról beszélnek, hogy ezek a szerződések nem kikényszeríthetők, milyen jogi vitás helyzeteket teremt, és ezekről nagyon sokat hallunk, ugyanakkor nagyon-nagyon ritkán hallunk azokról a bizonyos gyermeki jogokról, azoknak a gyermekeknek a jogairól, akik például ilyen módon fognak majd megszületni, mert hiszen nemcsak a születéshez való joguk van meg a gyermekeknek, hanem az egészségesen születéshez való joguk is.

 

(19.40)

 

Sőt az a joguk is megvan, hogy mentálhigiénésen egészséges emberekké fejlődhessenek, ám azt a kérdést a szakma valahogy nem szokta megemlíteni, hogy itt milyen egyéb problémák vannak, amelyekkel szembesülni kell.

És még egyszer elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag - és ezt már többször elmondtam - érthetetlen módon a szakma az, amelyik ezzel kell hogy foglalkozzon, s a szociológia vagy a pszichológia területe nem szólal meg ebben az adott kérdéskörben. Hallgat, holott a pszichológusoknak vannak tapasztalataik, a szociológiának van ezzel foglalkozó kutatási ága, és ha elolvassuk, az elég egyértelmű állásfoglalásokat tesz. A szociálpolitikai és a gyermekvédelmi szempontokat rendszeresen figyelmen kívül hagyják, amikor a béranyaságról vagy a dajkaterhességről beszélnek.

Gyakorlatilag az örökbefogadást szokták alternatívaként felvetni. Viszont engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban beszéljek egy gondolatról, a nyílt és a zárt örökbefogadás rendezéséről a magyarországi gyakorlatban. Hasonló problémát jelent egyébként a dajkaterhesség, ha feltételeznénk, hogy engedjük ezt. Ugyanaz a probléma, hogy ennek a gyermeknek milyen módon, hogyan fognak elszámolni a szülei az ő származásával, hiszen minimálisan két anyja lesz ennek a gyereknek, ha elfogadnánk ezt, de az is lehet, hogy három. Ezzel a problémával még senki nem próbált megbirkózni, és egy szó sem esett arról a Házban, hogy egy ilyen gyermeknek hogyan lehet azt megmondani, hogy ő tulajdonképpen megszülte, de nem ő az édesanyja. Tulajdonképpen lehet, hogy még nem is annak az anyának a petesejtjéből fejlődik ki, hiszen a törvény az önök által előterjesztett változatban, ha hagynánk hatályba lépni, engedné azt, hogy beszerezzük egy nő petesejtjét - ő nem az, aki majd később felnevelné a gyereket -, ehhez hozzátesszük a férj hímivarsejtét, aki később felnevelné a gyereket, de ez sem feltétlenül szükséges, mert természetesen ez is lehet egy másik donorapa. Ebből egy embriót hozunk össze lombikban, ezt egy sorrendben második nőbe beültetjük, ő kihordja és megszüli a gyermeket.

Nem beszéltem arról a pszichológiai kötődésről, ami a gyermek és az anya között a méhben lezajlik, hallja az anyja hangját, lehet hozzá beszélni, a gyerek a születés után a későbbiekben felismeri az anyja hangját, felismeri az apja hangját, megismeri a testmelegét, szagról meg tudja különböztetni - ezek mind bizonyított tények, nem én találom ki. Ezekről nem beszélünk!

Tehát van ez a második anya, ő ezt követően megszüli a gyereket, majd a szülést követően azonnal elszakítják tőle. Természetesen nem beszélünk arról a tragédiáról, ami a gyermek életében most jelentkezik, amikor közvetlenül a szülés után elszakítják az édesanyjától - erről persze nem beszélünk, hiszen ez nem fér bele ebbe a szabadságethoszba; úgy látszik, az, hogy ennek a gyereknek nem szabad azzal az asszonnyal együtt élni a továbbiakban, aki megszülte őt, ebbe már nem fér bele. Hanem arról beszélünk, hogy egy harmadik asszonyhoz fog kerülni, akinek semmi más bűne nincs, mint az, hogy szegényt a sors megverte egy szörnyű betegséggel, a gyermektelenséggel, és ő ehelyett inkább ezt az árat választja, hogy ilyen áldozatok árán kíván gyermekhez jutni.

Durva lesz, amit mondok: ilyen alapon a gyermekhez jutásnak alternatívája lehetne az is, hogy lopok magamnak egyet - erre azonnal azt mondjuk, hogy nem, ez nem megengedhető, ilyen áron nem lehet gyermekhez juttatni egy családot. Miért, ezt az árat meg lehet fizettetni egy gyerekkel, ezen az áron szabad? Az a törvényi szabályozás, amiről most döntünk, hogy ne lépjen hatályba, az ezt tartalmazza! Ezekről nem esik szó, és ezért kérdezem újra és újra, hogy miért nem szólal meg a szociológia.

További kérdéseim vannak: amikor ezt a terhességet elindítják - ez nem magától történik -, ebben az időszakban tilos házaséletet élnie annak, aki vállalkozik a béranyaságra, hiszen akkor nem tudni, hogy a beültetett petesejtből lett-e a gyerek, vagy egész egyszerűen csak a férjével élt házasélet gyümölcseként születik. Beleavatkozik abba a javaslat, milyen házaséletet élhet, beleavatkozik a férj kapcsolatába, a férjnek el kell viselnie azt, hogy egy idegen férfi magzatát hordja ki a saját felesége. Belegondoltak ebbe? Belegondoltak abba, hogy az a kisgyermek, akinek a testvére lesz - növekszik az anya hasa, hiszen a szabályozás azt mondja, csak már szült anya, legalább egyéves gyermekkel -, keresni fogja a kistestvérét?

Belegondoltak abba, hogy egy kisgyermek, akiről azt szokták mondani, hogy magától értetődően vetélytársat lát egy születendő testvérben, és ezt a vetélytársat egyes pszichológiai vélemények szerint helyből a pokolba kívánja; és képzeljék el, mi történik: megszületik a kistestvér, és a kistestvér varázsütésre eltűnik! És azt is leírják a pszichológusok, hogy ennek a gyermeknek folyamatos bűntudata lesz, hogy esetleg őmiatta vitték el a testvérét. Vagy elmagyarázza majd a szülő ennek a gyereknek, hogy a testvéredet azért adtam oda, mert erre szerződést kötöttem? És a gyermeknek az lesz a kérdése: és rám mikor fogsz szerződést kötni, jövőre, két év múlva, három év múlva? Ezeknek a gyerekeknek nincsen joga egy ép, egészséges családban élni a továbbiakban? Kérdezem, mert önök ezt mondják a szabadság ethoszára hivatkozva!

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, lehet sorolni: közeli hozzátartozó testvére. Tehát az apa anyja elméletileg közeli hozzátartozó. Akkor most ez vérfertőzés lesz? Mert a jogszabály szerint erre lehetőség van! Elgondolkodtak ezen, miközben ilyen magasztos érvekkel hol jogi csatáról, hol szabadságról, hol törvénysértésről beszélnek? Arról kellene beszélni, amit ez a való életben tartalmaz - ez elfogadhatatlan! Ez megengedhetetlen!

És az idő rövidsége miatt nem tudok kitérni arra, hogy mennyi, de mennyi mindenben károsodik az a pár, amelyik a béranyaság intézményét megpróbálja igénybe venni, megpróbál erre valakit megkérni. Ez a probléma is legalább ilyen súlyos, és igen vastag szakirodalma van ennek is! Kérem, hogy tanulmányozzák át, mielőtt ebben a kérdésben állást foglalnak!

De egy biztos: a dajkaterhesség és a béranyaság intézménye mindenkit tönkretesz, aki ebben részt vesz. A szociológia ezt bizonyítja, és aki ezt nem veszi tudomásul, az a homokba dugja a fejét, és hivatkozhat a szabadságethoszra - ezt támogatni nem lehet!

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 148 1999.11.29. 0:50  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Az imént felolvasott levélre azt tudom önnek elmondani, hogy ezt a családot megkerestem. Leültem velük egy asztalhoz, beszéltem velük - pontosabban csak a férfitagjával -, megbeszéltük az ő orvosi esetét - jómagam orvos vagyok -, végigbeszéltem velük, hogy hogyan jutottak el idáig, milyen kétségeik, milyen dilemmáik vannak, és mindezek tudatában mondtam el azt a felszólalást, amit fönt elmondtam. Belegondoltam, mint orvos belegondoltam, mint leendő szülő belegondoltam, és úgy is belegondoltam, mint aki ilyen emberekkel közvetlenül találkozik, és elmondtam neki az álláspontomat. Több mint egy órát együtt töltöttünk egy beszélgetés során, tehát tudom, hogy miről beszélek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 166 1999.11.29. 2:21  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer képviselő úr, én arról a családról beszéltem, amely teljesen ép és egészséges, van egy gyermeke, csak befogadja ezt a dajkaterhességet, és az asszony kihordja. Ez egy óriási különbség ahhoz képest, amit ön az előbb elmondott.

Fodor képviselő úr, a szeretettel nagyon sok mindent le lehet győzni, de a tapasztalat az, hogy ezeknek a családoknak a férj-feleség kapcsolatát zömében megrontja ez a terhesség. Olyan kockázatokat rejt magában, ami egy normál, saját gyermek esetén is komoly problémát jelent a házastársak számára; gondolom, ezt nem kell ecsetelnem. Ebben az esetben ezek a problémák hatványozottan jelentkeznek. Ezeknek az anyáknak, akik megszülték a gyereket, majd azonnal le kellett mondaniuk róla, ez komoly traumát jelent, nagyon sokuk évekkel később is pszichoterápiára jár - amit szintén leír a szakirodalom, csak meg kellene nézni, nem kellene az asztal alá söpörni ezeket a tényeket.

Még egy dolog, ha már az előbb nem mondtam el az összes problémát: nagyon fontos kérdés, hogy ha kiderül, hogy fejlődési rendellenessége van ennek a magzatnak, akkor - és a kérdés nem az, hogy ki fogja felnevelni, mi történik! -, kényszeríthető-e abortuszra ez a nő, elvetethető-e. Kinek a szabadságjoga fog érvényesülni: azé, akinek szabadságjoga eldönteni, hogy a testével hogyan rendelkezik, vagy azé, akinek szerződés szerint utána azt a gyermeket fel kellene nevelni? Kinek a joga fog érvényesülni? Adjon választ nekem erre a kérdésre! Ez azért elég súlyos probléma!

A jogászok elmondják, hogy ezek nem kikényszeríthető döntések, de vita esetén egyiküknek sem lesz igaza, tehát nem lehet kikényszeríteni. Ha az anya meggondolja magát és azt mondja, hogy ő igényt tart a gyerekre, akkor egy gyermekelhelyezési per fog válni a dologból. Ha megnyeri, akkor jogosult lesz attól a férfitól tartásdíjat kérni, aki az egész dajkaterhességet kérte, hogy legyen, amit persze meg is fognak neki ítélni - na, ez is egy érdekes jogi szituáció! Ezt is szeretnék ezek szerint. Sőt még az is megtörténhet, hogy ez a férfi utána kártérítést fog követelni az anyától szerződés be nem tartásáért. (Az elnök csenget.) Tehát egyszerűen képtelenség, amit szeretnének.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 180 1999.11.29. 2:03  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer képviselő úr, én azt hiszem, hogy ön rendszeresen hallgatni szokta akkor is az ülést, amikor kint van a teremből, akkor biztos, hogy megértette; olyan családról beszéltem - és mivel azt mondta, hogy gyereke van, nyilván nem azokra gondolt, akik a dajkaterhességgel hozzá kívánnak jutni -, arról az ép, egészséges családról beszéltem, amelyik befogad egy dajkaterhességet és utána tönkremegy. És erről szól a szociológia! Akkor ön miért mondja azt, hogy idealizált eset? Egyszerűen nem is értem, amit az előbb elmondott.

Pont arról beszélek, hogy nem hiszem el, hogy valakinek szabadságjogokra hivatkozva, pusztán azért, mert ő nagyon-nagyon szeretne egy gyereket, szabad azt az árat követelni, hogy esetleg egy másik, ép család tönkremenjen. Ezt próbáltam elmondani a pulpitusról; ha ez nem volt egyértelmű, akkor elnézést kérek.

Még egy dolog: nagyon várják a gyermeket. Valóban foglalkozik vele a szociológia és a pszichológia is, hogy mire egy dajkaanyaságig eljut egy pár, addigra mi mindenen mennek keresztül. És, gondolom, a képviselő úr pontosan tudja, hogy hány kísérleten, hány éven keresztül, mennyi kudarcon, mennyi csalódáson keresztül jutnak el erre a gondolatra, hogy a dajkaanyaságot látják választandó lehetőségnek. Ekkor már annyi keserűség és csalódottság halmozódik fel bennük, amit a pszichológusok éppen hogy veszélyként értékelnek. És megint csak azt kérem, hogy olvassák el az erről szóló szakirodalmat; veszélyként érzékelik, ugyanis túlzott elvárásokkal fognak a gyermeknevelésbe, amit nem én találtam ki, és ezeknek a veszélyével is számolni kell. De nem ez a lényegi kérdés.

A lényegi kérdés az, amiről az előbb beszéltem, hogy valóban ez az a megoldás, amelyre jogunk van, amelyre joga van annak a szülőnek, a szabadságjogai lehetővé teszik, hogy más családokat, más embereket ilyenbe kényszerítsenek. És arra hivatkozni, hogy neki pedig joga van erre a lemondásra, erre az altruizmusra, az én szememben nagyon gyenge érvrendszer.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 198 1999.11.29. 1:55  61-221

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Egész este arról próbáltam beszélni, hogy ugyan itt a jó szándék vezeti az orvosokat - és én ezt tudom -, amikor ezt a módszert alkalmazni kívánják, de olyan súlyos szociológiai, családszociológiai, pszichológiai károkat okoznak, amelyek körülbelül olyan képet festenének, próbálja megérteni, képviselő asszony, mintha a szociális munkás merő emberbaráti szeretetből vakbélműtéthez fogna. Körülbelül ugyanez történik, most ezt csinálják az orvosok! Csak éppen nem lehet nekik elmagyarázni, mert szentül meg vannak róla győződve, hogy ehhez a szakmához kizárólag ők értenek, és ez kizárólag orvosi természetű kérdés. Egész este erről próbáltam meggyőzni önöket, hogy ez nem így van!

(20.40)

Még egy: arra szeretne ön, Fodor képviselő úr, szerződést kötni, hogy egy anya előre mondja meg, hogy a terhessége végén hogyan fog viszonyulni ahhoz a magzathoz, akit megszül, ezt kéri. Vagyis, hogy a terhessége végén ezt a gyereket ő nem fogja megkívánni, nem fog szeretet ébredni benne és a gyermekben egymás iránt, ez nem fog megtörténni, hanem ezt a gyermeket majd utána könnyedén át fogja adni annak, aki a megrendelő. Ön tulajdonképpen azt mondja, hogy ez szerződésben előre rögzíthető. A pszichológia azt mondja, hogy ez megjósolhatatlan. Ezt nem lehet előre megjósolni, nem lehet megmondani, épp ezért ezeket a szerződéseket nem lehet kikényszeríteni.

Én pedig azt mondom, és csak nagyon erősen hiszem, hogy a magyar társadalom még nem az a társadalom, amely gond nélkül el tudja fogadni azt, hogy egyes nők könnyedén lemondjanak a gyermekeikről, azt viszont határozottan tudom állítani, hogy én nem szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol gond nélkül elfogadja azt a társadalom, hogy egyes nők egyszerűen lemondjanak a saját gyermekeikről.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 108 1999.12.01. 0:16  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem tudom elmondani az alkotmányügyi bizottság véleményét.

A bizottság jelen pillanatban ülésezik, a képviselő úr jelezte, hogy az ilyenfajta munkaszervezés miatt nem tud jelen lenni az ülésteremben. Sajnálom. (Dr. Kökény Mihály: Újabb indok a halasztásra. - Zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 116 1999.12.01. 4:07  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban az itteni hangnemmel egy teljesen ellenkező, meglehetősen tárgyilagos, a témáról szóló, azt mondhatnám, érdemi vita bontakozott ki, ellenben azzal a terméketlen ügyrendi cirkusszal, ami a Magyar Országgyűlésben az előbbiekben folyt.

Arról tudok beszámolni, hogy ott akkor még az ellenzéki képviselők... - és különösen az SZDSZ megszólalása volt számomra szimpatikus az ellenzék oldaláról, ugyanis nyitott volt a javaslat iránt, kifejezte, hogy alapvetően egyetértenek vele, támogatják, fontosnak tartják, nem tudom, hol történt ez a hatalmas fordulás az SZDSZ korábbi módosulásában (Kuncze Gábor: Sehol!), de az tény és való, hogy ott egy érdemi vitát folytattunk le, amelyben az egészségügy tényleges helyzetéről beszéltünk. A bizottságban kifejtettük azt, és a többség is kifejtette azt, hogy ez egy alapköve az egészségügy átalakításának, egy olyan alapköve, amivel nagyon régóta adós a magyar társadalom az egészségügyének. Ez megalapozhatja azt a biztonságot, amely a betegellátásban elengedhetetlen és nélkülözhetetlen.

A bizottságban elhangzott az is, hogy ez csak egy első eleme, és a későbbiekben ki kell hogy terjedjen nemcsak az alapellátásra, hanem a járóbeteg-szakellátásra, a kórházakban pedig az ott dolgozó emberek jogállását is a modern kor követelményeihez kell majd igazítanunk.

A bizottságban elhangzott az, hogy ez a törvényjavaslat a maga négy paragrafusával pontosan arra vállalkozik, amit mondott: keletkeztet egy vagyoni értékű jogot, ezt a jogot a jogrendben elhelyezi, és ezt a jogot átadja azoknak, akik tulajdonképpen ezt az értéket megteremtették, amit utána mint jogot nyilvánvalóvá tesz most az Országgyűlés. Ezek nem mások, mint azok az orvosok, akik az alapellátásban dolgoznak: a háziorvosok, a házi gyermekorvosok és a fogorvosok.

(11.30)

A törvényjavaslat erre vállalkozott, ezt maradéktalanul teljesíti, és a képviselőknek ehhez minden információ rendelkezésére áll, hogy erről tudjanak vitatkozni, és erről tudjanak beszélni. Nem is merült fel a bizottságban az, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem lehetne vitatni, a többség oldaláról nem merült fel. Az ellenzék oldaláról Keller képviselő úr fogalmazta meg - igen vehemensen, a tőle megszokott módon -, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag semmire sem alkalmas, egyáltalán kár is volt a Ház elég hozni. A körülbelül húszperces eszmefuttatásának ez volt a zanzásított lényege.

Ezzel nem tudtunk egyetérteni, és nem is tudtuk elfogadni, feltételezem, hogy véleményét majd el fogja elmondani mint kisebbségi véleményt. Mindezzel együtt, még egyszer mondom, a bizottságban - leszámítva Keller képviselő úr hozzászólását - egy tartalmi, érdemi jellegű vita folyt, amelynek a hangneme meglepően nyugodt, kiegyensúlyozott volt, a dolog súlyának megfelelő, és ez különös örömmel töltött el bennünket. Úgyhogy a bizottság többsége, jelesül - a Szocialista Párt volt az egyetlen, amely a bizottságban ezt a módosító javaslatot nem támogatta, a Szabad Demokraták Szövetsége tartózkodott - a kormánypártok és a MIÉP támogatta a javaslatot, és az egészségügy szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek minősítette.

Így ajánlom most is az önök és a Ház figyelmébe és kérem, hogy ne ügyrendi vitát folytassunk, tartalmi vitát folytassunk. Kérem, legyenek partnerek abban, hogy ez a törvényjavaslat a maga országgyűlési törvényes rendje szerint végigmenjen a Házon és elfogadásra kerülhessen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 134 1999.12.01. 1:46  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Amiket elmondott és idézett, az én szavaim voltak, de amiket nem mondott el, azoknak kellett volna lenniük az ön szavainak. Mégpedig annak, hogy a miniszteri biztos úr készítette elő a háziorvosi privatizációt, ez ügyben az ön párttársa, Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság vezetője, több ízben meghallgatta a miniszteri biztost az egészségügyi bizottságban (Dr. Kökény Mihály: Egyszer!), magát a miniszter urat is meghallgattuk, a beszámolás megtörtént, többször is kaptak előkészítő anyagot arról a bizonyos harmincvalahány paragrafusról (Dr. Kökény Mihály: Az más!), majd szétteszik a kezüket, hogy az más volt.

Az mélyebb szabályozás volt, amelyben esetleg szükség lett volna az önök támogatására, arra a kétharmadra, amit már itt felületesen érintettek, és amit már egy hatpárti egyeztetésen elmondtam önöknek. A hatpárti egyeztetésen - úgy kell értékelnem - bent azt mondták, hogy tárgyaljunk, a sajtóból az köszön vissza számomra, hogy mereven elzárkóznak, nem tudom, hogy melyiknek higgyek: amit az ülésteremben odabent mondanak vagy amit kint mondanak az utcán, mert a kettő két különböző dolog, aztán utána ugyanerre még vissza is tetszik hivatkozni. Azért van négy paragrafus, mert önök miatt nem lehet a teljes mélységű szabályozást végrehajtani. (Kuncze Gábor: És akkor hogyan lehet? És ha nem lesz törvény, akkor mi lesz?) Nagyon sajnálom, de ez az igazság! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem ez az igazság!)

Akkor beszéljünk arról, ami az igazság, uraim, és önök ismerik ezeket a javaslatokat, ezt Wekler képviselő úr el is ismerte, hiszen arra hivatkozik, hogy itt át akarják alapjaiban szabni a kormánypárti képviselők. Nem akarunk mi alapjaiban semmit átszabni, két lehetőség van: az egyik egy igen korrekt, jó megoldás, de kell hozzá az önök támogatása, úgy néz ki, hogy ez nem lesz meg; a másik szintén jó megoldás, igen korrekt, de nem ilyen mélységű, ehhez nem kell az önök támogatása, és ez meg is lesz. (Dr. Kökény Mihály: Előbb kellene tárgyalni, és utána hozni a javalatot!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 146 1999.12.01. 2:00  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Igyekszem, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársaim, ajánlanék önöknek megfontolásra valamit: tekintettel arra, hogy az ügyrendi vitával és a kétpercessel elérték céljukat, vége a televíziós közvetítésének, felhívom a figyelmüket, most már esetleg megengedhetnék, hogy a pártok kifejtsék álláspontjukat, és ne arról vitatkozzanak, amit önök még nem is hallottak. Mert egészen idáig azt mondták, hogy nem kaptunk anyagot, nem mondták el, nem hallottuk, nem tudjuk, ehhez képest majd két órát el tudtak vitatkozni arról, amit nem hallottak, és nem engedik meg, hogy végre felmenjen a szónok és elmondja, amit gondol a dologról, de lehet, hogy az elménkbe látnak és ezt pontosan tudják.

Wekler képviselő úr, elnézést, azt mondta, hogy nem ismeri a három koalíciós párt által benyújtott módosító javaslatot. Ez így egészen bizonyosan igaz, vagy akkor beszélgessen Béki Gabriellával. (Dr. Wekler Ferenc: Én ezt nem mondtam! Idéztem belőle, képviselő úr!) Dehogynem, ezt mondta, képviselő úr. Itt ülök és hallom. Tekintettel arra, hogy én ezeket a javaslatokat átadtam valamennyi párt képviselőjének és nem most, több mint egy hete, lehet, hogy még régebben, ez ott van már előttük a módosító javaslatainkkal. Miután önök egészen egyszerűen a tényeket nem veszik figyelembe, számomra egy dolog világos: valamilyen okból kifolyólag önök nem akarják ezt a törvényjavaslatot, és mindent elkövetnek, hogy ebből ne legyen törvény. (Dr. Wekler Ferenc: Ebből nem is lesz.) Erre irányult a hatpárti egyeztetésen is a magatartásuk, erre irányul most is, pedig én őszintén nagyon-nagyon bíztam abban, nagyon reménykedtem benne, hogy egy ilyen fontos ügyben érdemes asztalhoz ülni, lehet eredményt elérni. Nem megy, egyszerűen képtelenség. Ha erről próbálunk beszélni, átviszik a témát a másik oldalra, ha azt mondom, beszéljünk arról, akkor egy harmadikkal fognak előjönni. Nem látom a szándékot, márpedig nem akarásnak nyögés a vége. Jó lenne eldönteni, hogy mi az igazi szándékuk, és aszerint beszéljenek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 156 1999.12.01. 2:08  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány dolgot szeretnék pontosítani. Képviselő Asszony! A módosító javaslatokat, amelyeket ön és valamennyi ellenzéki párt megkapott, azért adtuk oda még a benyújtás előtt, hogy a hatpárti tárgyalásoknak bármilyen formában, de értelme legyen. Ezért nyújtottuk át önöknek. Ezek tartalmaztak és tartalmaznak ma is olyan kétharmados részt, amelyekről lehetett volna és lehetne vitatkozni, ha ezt a vitát tudnánk folytatni. Ami most a Házban történik, az nem igazán ad alapot annak a reményemnek, hogy ezt a vitát érdemben folytatni fogjuk tudni, noha a jövő hét hétfőre kitűztük az időpontját abban a reményben, hogy esetleg megegyezünk; abban a reményben, hogy ezek a módosító javaslatok majd tovább módosíthatók lesznek, ha ezt önök igénylik, vagy bizottsági módosító javaslat formájában megjelenhetnek.

(Kocsi László helyét a jegyzői székben
Kapronczi Mihály foglalja el.)

Egy egészen más hangnemben tudtunk, úgy tűnik, beszélni abban a teremben, ahol csak a hat párt van, és valami egészen mássá válik itt, amikor önök beülnek az Országházba. Egyszerűen én ezt teljesen nem tudom megérteni, persze én még ifjú képviselőnek számítok, nincs akkora politikai tapasztalatom valószínűleg, de azt nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy egészen mást mondanak egy teremben nekem, és egészen mást mondanak egy nagyobb teremben. Ez így nem megy!

Én azt kérem önöktől, ezt nevezheti minősítésnek, aminek csak tetszik... - de nehéz azt is feldolgoznom, hogy a bizottsági ülésen - ahogy Erkel képviselő úr elmondta - elnök úr mást sem tett, mint arról szólt, hogy nem beszélünk azokról a módosító javaslatokról, amiket ott előterjesztettünk, az nem vita tárgya, általános vitánál erről nem lehet szó. Jó, én ezt tudomásul vettem. Ma ezzel szemben önök azok, akik folyamatosan előcitálják ezeket a javaslatokat, s erről beszélnek. Most akkor megint mi van? Másképpen beszélünk a bizottsági ülésen, s másképpen beszélünk a plenáris ülésen. Ez nem megy! Tessék eldönteni, hogy igen vagy nem! Még az sem baj, ha eldöntik, hogy nem, csak akkor legalább mondják meg és ne úgy csináljanak, mint aki akarja is, meg nem is, mert annak nyögés a vége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 162 1999.12.01. 2:07  75-340

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Krónika műsorában, elképzelhető, hogy ön így hallotta, én emlékszem arra, hogy mit mondtam el (Zaj, közbeszólás az MSZP és az SZDSZ soraiból: Ezt mondta el a saját hangján!), így van, a saját hangomon mondtam el (Erkel Tibor: Montírozni tudni kell!), hogy a feles törvényjavaslatot, amelyet benyújtott a kormányzat a Ház elé, semmi okunk nincs, hogy ne támogassuk mint koalíciós partnerek. Ezért a feles törvényjavaslatot meg fogjuk szavazni; és általában abban a szóösszetételben szoktam mondani, hogy az a maga rendjén vagy a maga módján a Házban végig fog menni.

Én ezt mondtam, és azt is mondtam, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy január 1-jével bevezetésre kerüljön. Ezt elmondtam, és azt is elmondtam, hogy a feles részeket a kormányzati többség meg tudja szavazni a magyar parlamentben a magyar demokrácia játékszabályai szerint.

Szeretnénk, ha ennél tágabban, ennél többet is meg tudnánk valósítani, ez viszont szintén a magyar politikai élet játékszabályai szerint csak akkor megy, ha a kétharmados támogatottságot sikerül megnyerni. Ezért ültünk le a tárgyalóasztalhoz, amit a Szocialista Párt kezdeményezett, mi pedig azt mondtuk, hogy igen, ez egy olyan téma, hogy le kell ülni, tárgyalni kell róla.

Akkor láttuk meglepődve, hogy a tárgyalás feltételének azt szabták, hogy állítsuk meg a törvény tárgyalását. Na, ez így nem megy! Miért kellene megállítani egy előkészített, normális törvény tárgyalási menetét (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból: Azért, mert rossz!), pusztán azért, hogy tárgyalhassunk a törvényhez kapcsolódó, egyébként kétharmados részekről? (Dr. Tóth Károly: Lehet, hogy megegyezni akartunk!) Ez nem indokolt. Mi azt mondjuk, hogy a törvény megy a maga útján, önök pedig a kétharmados részekben - ha gondolják - a módosítókat előterjeszthetik. Mi készek leszünk azokat támogatni, önök előtt is nyitva a lehetőség, és tegyük teljessé a törvényjavaslatot. Az eredeti formájában, a benyújtott formájában is teljesen ép, jó, akkor csak egy részt tud szabályozni, de ha önök partnerek, akkor egy nagyobb szeletet tud szabályozni, ehhez kell az önök támogatása. Nem hiszem, hogy félreérthető, amit mondok. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van!)

Köszönöm szépen.