Készült: 2019.11.17.15:40:28 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 160 2006.06.20. 2:06  159-162

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Immár másodjára próbálom kérdezni a miniszterelnök urat e nagyon fontos kérdésben, ami egész Észak-Magyarországot, sőt mondhatom, az egész országot érinti. Nem fogom föladni, tehát addig fogom kérdezni, míg a végén ő fog nekem válaszolni, de természetesen kíváncsian várom az ön válaszát is.

Azt szeretném megkérdezni, ön is tudja, hogy Mezőkövesd és Mezőkeresztes határában van egy 650 hektáros állami terület, egy volt katonai repülőtér, amely mind a mai napig használaton kívül van, amire készült egy megvalósíthatósági tanulmány 20 millió forintért, háromezer oldal, ami bizonyítja azt, hogy ez a repülőtér abszolút alkalmas arra, hogy az észak-magyarországi régióban a gazdaságfejlesztésben egy áttörést eredményezzen, munkahelyeket teremtsen, logisztikai központ létesüljön ott, ipari park létesüljön, és adott esetben több ezer munkahely létesüljön. Ez infrastruktúra szempontjából nagyon kedvező helyen van, hiszen közvetlen az autópálya közelségében, illetve vasútvonal szeli át lényegében a területet, a 650 hektáros területet. Földrajzi szempontból is nagyon kedvező az adottsága, hiszen közel van a szlovák, az ukrán, a román országhatárokhoz, tehát könnyen megközelíthető bármely részről ez a repülőtér.

Mi azt szeretnénk, ha ezen tanulmány által a nemzeti fejlesztési tervben ez a projekt helyet kapna, és elindulhatna a megvalósulás útján. Úgy gondolom, ez nem politikai érdek, hanem alapvetően az ország érdekét szolgálja. Borsod megyében több mint 50 ezer munkanélküli van; ha sikerülne egy ilyen nagy projektben előrelépnünk, akkor egészen biztos, hogy segítenénk Észak-Magyarországon.

Az lenne a kérdésem, miniszter asszony, hogy helyet kap-e a nemzeti fejlesztési tervben ezen projektnek a megvalósulása. Várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 179 2006.06.20. 25:17  172-340

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy rendhagyó módon kezdjem a beszédemet. Az Országgyűlés nyilvánossága előtt is hadd kívánjunk Toller Lászlónak mielőbbi gyógyulást és felépülést. (Szabó Lajos tapsol.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Lényegében 2006 - egyesek reményei szerint a 2006-2010-es országgyűlési ciklus - első érdemi törvényjavaslatainak tárgyalását kezdjük meg.

Mielőtt elkezdjük azonban, azt javaslom, álljunk meg egy pillanatra. Álljunk meg egy pillanatra, és értékeljük azt a közéleti, politikai helyzetet, amelyben ezt a törvényjavaslatot most meg kell tárgyalnunk. Értékelnünk kell, mert véleményem szerint a rendszerváltás óta nem volt még ilyen országgyűlési cikluskezdet, már ami a törvényjavaslatokat illeti, mint ez a három törvényjavaslat, és majd még persze jönnek a többiek is.

Itt van előttünk - mutatom a televíziónézőknek is - három törvényjavaslat: két viszonylag kisebb és egy vastagabb (Felmutatja.), összesen 250 paragrafus körül van a három törvényjavaslat. Véleményem szerint ez világrekord, tudniillik kiszámoltam, hogy ha összeadjuk, hogy mennyi pénzt von el ez a három törvényjavaslat a magyar emberektől, a magyar családoktól, a nyugdíjasoktól, a vállalkozóktól - mindenkitől Magyarországon -, akkor egy paragrafusra 5 milliárd forint elvonás jut. Ezt nem én mondom, ezt a pénzügyminiszter is elmondta az expozéjában. Úgyhogy e tekintetben is mindenképpen rendhagyó a helyzet.

De ha másképp vizsgáljuk meg a törvényjavaslatokat, akkor nagyon érdekes dolgot fedezünk fel. A három törvényjavaslatban két módszer már ismerős a szocialista-szabad demokrata kormánytól, viszont egy módszerrel, hogy hogyan lehet az emberektől pénzt elvonni, még sosem találkoztunk. Az egyik módszer, hogy új adókat vezetünk be. Ezt megismerhettük az elmúlt kormányzati ciklusban: jó néhány adóemelés, illetve új adók bevezetése és adóemelés. A két módszer az új adó bevezetése, illetve a már meglévő adótételek emelése.

Egy harmadik féle elvonási módszerrel is találkozunk most már a szocialista-szabad demokrata koalíció által, ez pedig az, amikor az Országgyűléssel a választások előtt elfogadtatnak egy törvényjavaslatot, és a választások után pedig azt mondják, hogy most vissza fogjuk vonni ezt a törvényjavaslatot. Ezzel a módszerrel még nem sikerült ebben az országban megismerkedni. (Göndör István: A nyugdíjtörvényt bátorkodom megemlíteni!)

Ez pontosan azt jelentette, hogy az elmúlt év őszén elfogadták az ötéves adócsökkentési programjavaslatot, és most, ha hiszik, ha nem, ugyanaz a kormányfő, Gyurcsány Ferenc, ugyanaz a pénzügyminiszter, Veres János és ugyanaz a gazdasági miniszter néhány hónappal a törvényjavaslat elfogadása után az Országgyűlés elé hozza, hogy ugyanazt a törvényjavaslatot most vonjuk vissza. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Teszi ezt ráadásul ugyanazokkal a képviselőkkel - teheti ugyanazokkal a képviselőkkel, nagyrészt -, akik ezt teljesen jó szándékból az ország javítása, jobbítása érdekében, a vállalkozók terheinek csökkentése érdekében jó hiszemben megszavazták. Most ugyanazok elé a képviselők elé ugyanazok az emberek odaállnak, és azt mondják, hogy változott a helyzet. Mi változott az országban az elmúlt fél évben gazdasági szempontból, tisztelt miniszter úr? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kinyílt a csipánk!)

Véleményünk szerint az égvilágon semmi nem változott. Mindent tudni kellett önöknek akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot elfogadtatták a parlamenttel. Mindent tudniuk kellett: tudniuk kellett a költségvetés helyzetét, tudniuk kellett, hogy mennyi az államadósság, tudniuk kellett, hogy Magyarországon egyébként is magasak az adó- és járulékterhek. Nagyon jól érveltek, amikor elfogadtatták ezt a törvényjavaslatot. De akkor mégis mi történt? Az történt, hogy volt egy fontosabb, egy sokkal fontosabb érdekük a szocialistáknak és a szabad demokratáknak, mégpedig az, hogy csapjuk be az országot, mert választást kell nyerni.

A szocialisták és a szabad demokraták tisztában voltak azzal, hogy ha megmondják az igazat, nem fognak választást nyerni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Átverés show!) Nem az ország érdeke számított akkor, mint most, hanem a pártérdekek számítottak, hatalmi érdekek számítottak, és az számított, hogy a kormányzók továbbra is kormányozzanak. Uraim, ez sikerült. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gratulálunk!) De milyen áron?! Milyen áron sikerült?

Úgy gondolom, hogy ez a módszer tudatos félrevezetés, tudatos becsapása az embereknek, és ha a politikában ismeretes és járatos lenne a büntető törvénykönyv, véleményem szerint ez megtévesztésnek minősül, ezért a Btk. szerint - ha nem a politikáról lenne szó - bizony felelni kellene. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Kuncze Gábor: Azt ti már nem látnátok!)

Összességében azt lehet mondani, hogy ma Magyarország olyan helyzetben van - talán lehet, hogy a világon egyedülálló helyzetben -, ugyanaz a koalíció, ugyanazok az emberek, ugyanazok a politikai vezetők teljesen az ellenkezőjét mondják, és az ellenkezőjét akarják az Országgyűléssel elfogadtatni, mint amit a választási kampányban mondtak és ígértek.

Uraim, ez a magyar demokrácia totális válsága. Ha a rendszerváltás után 16 évvel ezt Magyarországon meg lehet csinálni, és ehhez mind a mai napig az ország többségének támogatását meg lehet szerezni, akkor ez a demokrácia válságát jelenti. Uraim, az önök győzelme nem más, mint a nagy átverés győzelme. Az önök kormánya nem más, mint a nagy átverés kormánya. És az előttünk levő program nem más, mint a nagy átverés programja, a nagy átverés program első három törvényjavaslata.

Úgy gondolom, a politikát ennél jobban Magyarországon nem lehet lejáratni. Ne csodálkozzunk, ha az emberek hitetlenek, és azt mondják, hogy nem bíznak a politikusokban. Ezért nem bíznak, uraim, a politikusokban! (Babák Mihály: Szégyen!) Ezért, mert mást mondtak két hónappal ezelőtt, és mást mondanak jelenleg. No, ezt még el is fogadná az ember (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fogadja a franc!), de az, amit az egyik vezető politikus, pártelnök csinált a kampányban, hogy gyermekeket is bevont a kampány során és gyermekeket vett igénybe - Kovács Pistikét - azért, hogy Kovács Pistike megmondja otthon az anyukájának meg az apukájának, hogy ha X pártra szavaznak, akkor majd kevesebb lesz az adó, és több lesz a párt, nos, ez már azért véleményem szerint sok.

(14.00)

Gyermekeket megtéveszteni hazugságokkal, gyermekekkel hazugságot üzenni a szülőknek, hogy ezért lesz jó az a párt, úgy gondolom, alapvetően hibás, elhibázott lépés volt. Véleményem szerint Kuncze Gábor ne csak Kovács Pistikétől, hanem Kovács Pistike szüleitől is kérjen majd bocsánatot ezért a tettéért. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Babák Mihály: Úgy van! - Kuncze Gábor: Abba lehet hagyni, figyelj ide!)

Összességében mára kiderült, hogy a szocialistáknak és a szabad demokratáknak egyetlen céljuk volt: megnyerni a választást. Hogy mi lesz a választások után, az senkit nem érdekelt. (Göndör István: És a Fidesznek mi volt?) Senkit nem érdekelt, hogy mi lesz az országgal, mi lesz az emberekkel. Teljes felelőtlenség, koncepciótlanság történt, és mára kiderült, hogy azon kívül, hogy a hatalom megszerzése volt a cél és az sikerült, hogy mit lehet tenni az országnak ebben a helyzetében, ma már nem tudják.

Egy picit foglalkozzunk azzal, hogy mit is jelent ez a törvényjavaslat, amelyről mondtam, hogy paragrafusonként 5 milliárdot von el az emberektől, mit jelent a munkáltatóknak, mit jelent a munkavállalóknak, mit jelent a nyugdíjasoknak, mit jelent a családoknak.

Mit jelent a munkáltatóknak? A munkáltatóknak új adónemeket jelent. Az első ilyen adónem ez a bizonyos különadó a törvényjavaslat szerint, amit más néven szolidaritási adónak mondanak, ez a bizonyos plusz 4 százalék. Azt szeretném először is elmondani, hogy ennek semmi köze nincs a szolidaritáshoz, semmi köze nincs a különadóhoz. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon a társasági adót 16 százalékról a jelenlegi kormányzat felemeli 20 százalékra, vagy akinek 10 százalék, annak felemelik 14 százalékra. Ez 4 százalékos adóemelést jelent. Semmi köze nincs a szolidaritáshoz, egyszerűen azt jelenti, hogy 6 millió 300 ezer forint jövedelem fölött legyen egy harmadik adókulcs, és ez a harmadik adókulcs ez a bizonyos 40 százalékos adó. Adóemelésről van szó, semmi másról.

De mit is jelent valójában a következő, már valóban új adónem, az úgynevezett elvárt adó? Véleményem szerint hatalmas tévedése a jelenlegi koalíciónak, ha ezt be akarja vezetni. Nem azt a célt fogja vele elérni, amit kitűzött.

(A jegyzői székben Szűcs Lajost Pettkó András, dr. Kis Zoltánt Nyakó István váltja fel.)

Uraim! Ezzel ki van mondva, hogy Magyarországon mennyi az a minimális adószint, amit egy vállalkozótól elvár a kormányzat. Ezzel az a probléma, hogy lehet, hogy attól a 250 ezer vállalkozótól majd be fog tudni szedni ilyen alapon a kormány iksz milliárd forintot, de azok, akik eddig tisztességesen fizettek, és azt mondták, hogy ők nem elvárt adó szintjén akarnak adózni, valószínűleg nem fognak ennyi adót fizetni. Ki van nekik tűzve a minimum, és azt fogják mondani, hogy akkor a minimum közelében fogok majd adót fizetni, és akkor békén fognak engem hagyni. Véleményem szerint elhibázott lépés az úgynevezett elvárt adó bevezetése a kormányzat részéről. Mindenképpen szükséges lenne a törvényjavaslatból ennek kivétele, mert fordítva fog elsülni.

Mint ahogy fordítva sült el ez a bizonyos eva-törvényjavaslat is, amely látszólag és nemcsak látszólag, nagyon kedvező volt 110 ezer vállalkozónak. És most mit mond rá a kormány? Belátom, hibáztam, ez a féle adóztatási mód a költségvetés szempontjából nem előnyös, ezért felemeli olyan mértékre, hogy már ne érje meg ezt választani. Megint nem a tisztességes és egyenes módszert választja a kormányzat, amivel azt mondaná, hogy megszüntetem az evát, mert ez lenne a tisztességes. Ezzel lényegében megszűnik az eva mint adóztatási forma; megszüntetem az evát, és helyette, tisztelt vállalkozók, adózzatok normális, általános szabályok szerint.

A következő, ami bevezetésre kerül, egyszerűen nem is tudom, szakmailag abszolút elhibázott törvényjavaslat. Nem tudom, hány perc alatt készült. Összességében négy paragrafusról van szó, amelyből kettő az érdemi paragrafus. Egy mondat a lényeg benne, hogy év végén az iksz mennyiségű házipénztárkészlet után 20 százalék adót kell fizetni. Nem véletlen egyébként, hogy az Országgyűlés honlapján először ez nem volt megtalálható, mert szerintem hamarabb volt a bejelentése ennek, mint ahogy elkészült a törvényjavaslat - hát, ez úgy is sikerült. Ez képtelenség! Ezt egy az egyben vissza kell vonni! Ebből egészen bizonyos, hogy nagyon-nagyon minimális módon, nagyon hozzá nem értő és nem gondolkodó vállalkozók fognak majd valamikor csak 2007-ben ez után befizetni az államkasszába. Eleve nem rendezi azt, hogy mi van az adózás utáni összeggel, ez hogyan függ össze az osztalékadóval. Higgyék el, egy mondatban 10 milliárdos tételt nem lehet elintézni! Vissza kellene vonni, átdolgozni, hogyha ez a célja. Egyébként ezzel is az ellenkezőjét fogja majd sajnos elérni a kormányzat. Abszolút kidolgozatlan, szakmailag teljesen vállalhatatlan.

A következő nagy csoda a hitelintézetek új adója, helyesebben itt egy új szó kerül be a köztudatba, ez a bizonyos járadék fogalma. Én ezt nem tudom... Hát komolyan, szakmai alapon hová lehet ezt helyezni? Hová lehet helyezni azt, hogy azt mondja a kormány, hogy a jövőben, ha az embereknek adok kamattámogatást a lakáshitelükhöz például, akkor minden ötödik forintját a banknak magára kell vállalnia? Azt mondja az állam, hogy rád bízom ennek a feladatnak az ellátását, de jutalékként - legyen a neve egyébként jutalék, és ne járadék - az államnak add vissza a 20 százalékát. Hát, ez egyszerűen elképesztő! Ennek valójában mi a célja, most azon kívül persze, hogy többletbevételt lehet belőle szerezni? Vagy adóztatok valakit, de akkor meg kell határozni annak az adóalapját. Akkor azt lehetne mondani, hogy az állam által az embereknek adott juttatás adóját fizesse meg a hitelintézet, ami egyszerűen elképesztő. Nem is tudom, hogy ezt majd a pénzintézetek és a hitelintézetek hogyan fogják tudni elfogadni; persze be fogják fizetni, mert attól fegyelmezettebbek, de az állami juttatásnak, állami támogatásnak ilyenféle átterhelése a bankokra szerintem egyszerűen elképzelhetetlen, és ezt még ráadásul járadéknak nevezni!

Aztán persze vannak itt más egyéb meglepetések, és még mindig a munkáltatóknál és a vállalkozóknál tartunk. Jön a cégtelefon 20 százalékának az adóztatása, és egyébként köszönöm szépen, a törvényjavaslatban most már benne van a saját magam által ez év februárjában kezdeményezett, a telefonáfa levonásának, levonhatóságának 50 százalékról 70 százalékra való emelése. Akkor az Országgyűlés nem fogadta el, mert egy ellenzéki képviselő javasolta. Örülök neki, hogy most a törvényjavaslatba bekerült. Köszönöm szépen, pénzügyminiszter úr. Igaz, az eljárást egy kicsit álságosnak tartom, de hát az a lényeg, hogy majd meg lesz szavazva. Jobban örülnék neki, ha a cégtelefon 20 százaléka viszont nem kerülne adóztatás alá.

Szó esett már a gépjárműadóról. Hiába beszélünk itt igazságosságról, uraim! Ebből több mint 9 milliárd forint többletbevételt remélnek. Ennek a bevezetése, a gépjárműadó-tételek átalakítása semmi másról nem szól, mint arról, hogy újra azok, akik tehergépjárművel, személygépjárművel rendelkeznek, különösen akik vállalkozásban használják, mert nyilván nekik van több és nagyobb értékű, azok megint fizessenek többet. Na de akkor nézzük csak - és akkor még nem is beszéltem arról az újféle módszerről, hogy az, ami be van írva, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnik, az 1950 forint novembertől nem szűnik meg, ugyanúgy fizetni kell, és ami 2007. január 1-jétől tb-járulékcsökkentés be van ígérve, hogy 29 százalékról 26 százalékra csökken, az is el fog szépen maradni -, nos, ha összeadjuk, hogy egy vállalkozónak mi mindent kell fizetnie, tehát A-esetben különadót 4 százalékkal, B-esetben elvárt adót, házipénztáradót, a hitelintézeteknek újra különadót, a természetbeni juttatások adója 10 százalékkal emelkedik, cégtelefonadót, gépjárműadót, és nem csökken a járulék, hanem marad ugyanannyi, vagyis relatíve emelkedik. Tessenek mondani, minek tetszenek nézni a magyar vállalkozásokat? Mennyi nekik a teherbíró képességük? A magyar kis- és középvállalkozások egyébként is alig tudnak már létezni, megélni a magas terhek miatt.

(14.10)

Ha ezt a kormány komolyan gondolja, és be fogja vezetni, ennek egészen biztos, hogy nem az lesz a következménye, amit önök remélnek, hogy a költségvetés bevétele majd szó nélkül növekedni fog. Ki kell mondanunk egyértelműen: a legnagyobb vesztesei a jelenlegi kormánykoalíció létrejöttének a magyar kis- és középvállalkozások. Olyan, mintha a magyar kis- és középvállalkozások büntetésben lennének, azért, mert ne adj' isten, nem olyan arányban szavaztak a jelenlegi koalícióra.

De nem járnak jobban szegény munkavállalók sem. A munkavállalóktól való pénzelvonás, pénzbehajtás módszere kétféle. Az egyik, amikor a jövedelemhez hozzájut, már ott levonják a jövedelméből a többletadót, a másik pedig, hogy amikor elfogyasztja ezt a jövedelmet, akkor vonják el tőle. Tehát a 4 százalékos szja-emelésről beszéltünk, az adókedvezmények további korlátozásáról, a szellemi tevékenységnél a teljes egészében való megszüntetéséről. És ami a legfájóbb, és minden magyar jövedelemhez jutó állampolgárt fog majd érinteni, az egészségbiztosítási járulék megemelése, szeptembertől csak 1 százalékkal, aztán január elsejétől még további összesen mintegy 3 százalékkal, a munkavállalói járulék emelkedésével 3,5 százalékkal fog csökkenni nominálisan a munkavállalók jövedelme. Figyelem! Mindenki, mindenki, aki jövedelemhez jut, a szocialista-szabad demokrata kormány megalakulását követően 3,5 százalékkal kevesebbet fog keresni. És akkor nem beszéltünk még a kamatadó bevezetéséről, a tőzsdei árfolyam adóztatásáról, amikor az első forinttól már 20 százalék adót kell majd fizetni. S itt kell megemlíteni a munkavállalót mint vesztest, hiszen az áfakulcs 15 százalékról 20 százalékra történő emelése mindenképpen hátrányba fogja hozni ezeket az embereket. Ha összességében összeadjuk, hogy a jövedelemcsökkenéssel és azzal, hogy ugyanazért a termékért és szolgáltatásért lényegesen többet fog kifizetni az áfaemeléssel, jelentős pozícióvesztésben van, a reálbére csökkenni fog, és lényegében az életszínvonala is csökkenni fog.

Nagyon érdekes, amilyen módszert választott a jelenlegi kormányzat a nyugdíjasokkal kapcsolatosan. Ugye, hallhattuk, a 13. havi nyugdíj megmarad, hála istennek, ez így van rendjén. De most nézzük meg, hogy kik fogják majd megfizetni a 13. havi nyugdíjat: hát ha hiszik, ha nem, a nyugdíjasok. Azok a nyugdíjasok fogják megfizetni, akik a nyugdíjuk mellett vagy vállalkoznak, vagy más egyéb jövedelemmel rendelkeznek. Többek között azért, mert meg fog szűnni az a kedvezmény, hogy ha nyugdíj mellett valaki jövedelemhez jut, az nulla forint volt, tehát a 18 százalékos kulccsal adózik, a jövőben a nyugdíj hozzáadásával fog adózni. Ez jelentős adótétel-növekményt fog jelenteni, adott esetben 18 százalék többletterhet is jelenthet. Ez Magyarországon 3-400 ezer nyugdíjast jelent. Nem a 3 milliót, ez igaz, csak 10-12 százalékukat, de a 3 millió nyugdíjas 10-12 százaléka fogja kitermelni és megfizetni most a 13. havi nyugdíjnak egy részét.

Ugyanez a helyzet a nyugdíjas-foglalkoztatással. Ez egyébként 32 milliárdos tételt jelent. Az, aki nyugdíjast fog foglalkoztatni, a jövőben 4 százalék plusz egészségbiztosítási járulékot is kell fizetnie. Rosszul járnak a nyugdíjas-vállalkozások is, náluk is megszűnik a kedvezmény, az 5 százalék baleseti járadék helyett 10, majd később 16 százalék egészségügyi szolgáltatási járulékot kell majd fizetniük, ez további 10-11 milliárd forint. Tehát megvan már, hogy ki van megcélozva: kedves nyugdíjasok, fizessétek meg a másik nyugdíjas 13. havi nyugdíját! Ezzel a módszerrel semmiképpen nem értünk egyet. (Kuncze Gábor: És a 160 milliárd?)

És beszélnünk kell még a családokról, gázáremelésről, a jövedékiadótétel-emelésről, a cigi, az ital, a villamos áram, a gyógyszer újabb emelkedéséről, amik persze nincsenek benne a törvényben, de ki tudja még, hogy mit fog hozni a jövő?

Na és mit jelent a magyar gazdaságnak ez a három törvényjavaslat, ami előttünk van? Például jelentette azt, hogy a forint árfolyama folyamatosan gyengül. Jelenti azt a vélemények szerint, hogy az euró bevezetése nem fog semmiképpen megvalósulni 2010-ben. Jelentette azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank kamatot emelt. Jelenti azt a pénzügyminiszter úr szerint, hogy a gazdasági növekedés mértéke 2 százalék körüli lesz, a jövő évben lényegében 2 százalékkal csökkenni fog a gazdasági növekedés mértéke. Jelenti azt, hogy ma Magyarországon vita van arról, hogy 5 vagy 6 százalékos inflációt fog eredményezni valójában ez az Új Egyensúly program, ahogy a kormánypártiak mondják ezt. Jelenti azt, hogy nő az adóteher, jelenti azt, hogy a versenyhátrányunk - egyébként az Európai Unióban így is már 25.-ek vagyunk, az utolsók, kieső helyen vagyunk! - egyáltalán nem fog csökkenni. Nemhogy csökkenne, hanem sajnos növekedni fog. Nem fogják tudni ezeket a terheket fizetni a magyar munkáltatók, a magyar vállalkozások.

Jelenti ez azt, hogy nem új munkahelyek jönnek létre, mert semmiféle ösztönző nincs ebben a csomagban az új munkahelyek létrehozására, hanem lényegében - ezt vállalkozók mondták, kamarák képviselői - munkahelyek fognak megszűnni azáltal, hogy nem fogják bírni a terheket. És ha hiszik, ha nem, tisztelt pénzügyminiszter úr, azt fogja jelenteni, hogy nőni fog a feketegazdaság. Egyszerűen csak azért, mert meg fogják szüntetni a vállalkozásokat, nem fogják bírni ezeket a terheket, és kimennek a szürke-, illetve láthatatlan gazdaságba, amiből aztán a költségvetésnek még annyi bevétele sem lesz, mint ami jelenleg van. És jelenteni fogja azt, amit Gyurcsány Ferenc már kinyilvánított, hogy mit szeretne azokkal a vállalkozókkal, akik nem értenek vele egyet, hogy hagyják el az országot.

Uraim! Nem Gyurcsány Ferenc szavai miatt fogják elhagyni a magyar vállalkozók az országot, hanem e miatt a törvényjavaslat miatt. Amiatt, ha önök ezeket a törvényeket így el fogják fogadni. Ha a jelenlegi kormány ezt elfogadtatja az Országgyűléssel, soha nem látott módon rátelepszik a gazdaságra, soha nem látott módon akarja kiszipolyozni a magyar vállalkozásokat, amelyek ezt képtelenek lesznek elviselni. Le fog állni a gazdaság, le fog ülni, még annyira sem fog növekedni a gazdaság, mint ahogy most a pénzügyminiszter úr azt jósolja. Tovább fog nőni az államadósság az előbb elmondottak szerint, és vélhetően az ország egy komoly pénzügyi válság elé fog nézni.

Azt kell mondjam, hogy se koncepció, se kiadáscsökkentési elképzelés, a gazdaság dinamizálására semmiféle javaslat nincs a jelenlegi törvényjavaslatokban. Ahogy mondtam, tovább növekszik a versenyhátrány, és tovább növekszik a lemaradás.

Persze új fogalmakkal ismerkedünk meg, ilyen fogalmakkal, hogy a kormányzati ciklus második felére majd ez meg ez meg amaz lesz. Mintha már ismerős lenne! A szocializmusban mit is hallottunk? Emberek, már csak kis ideig kell megszorítani, aztán majd jobb lesz. A Horn-kormány idején mit hallottunk? Csak ki kell bírnunk a Bokros-csomagot, és akkor majd jobb lesz. A Gyurcsány-kormány idején mit hallottunk? Hogy már jó, már rendben van, már minden igaz.

Ehelyett mi történt? Tisztelt Kormánypártiak! Dübörgés helyett hőbörgés, osztogatás helyett fosztogatás és az új Magyarország helyett régi ígéretek. Ezt nem fogja támogatni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 245 2006.06.26. 8:06  242-248

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint az látható, a törvényjavaslathoz a frakció nem nyújtott be módosító javaslatokat, ezzel mintegy kifejezve azt, hogy a törvényjavaslat céljával, a törvényjavaslat tartalmával és azzal, ami ennek a következménye lesz majd az országra, a társadalomra, egyáltalán nem ért egyet a Fidesz frakciója, és úgy ítéltük meg, hogy egy-két módosító javaslattal, de akár jó néhány tízzel vagy százzal sem lehet helyrehozni azt a hihetetlen kárt, amit ez a törvényjavaslat okozni fog az országban. Egyetlen képviselőtársunk, Kovács Ferenc volt az, aki módosító javaslatokat nyújtott be. Ismerjük Kovács képviselő urat, hogy ő elsősorban az idegenforgalomért dolgozik az Országgyűlésben, és ebből a szempontból közelítette meg a törvényjavaslatot, és alapvetően olyan módosító javaslatokat nyújtott be, amelyek a törvényjavaslat elhagyását kezdeményezik.

Tehát úgy ítéljük meg, hogy ez a törvényjavaslat egy olyan rendkívüli helyzetben született, amely politikailag lényegében értelmezhetetlen, mert a kormánypártok, a szocialista és a szabad demokrata frakciók egy olyan politikai helyzetben teszik ezt, amely egyszerűen megmagyarázhatatlan. Teljesen másról beszéltek a kampányban, mást tartalmaz a kormányprogram szövege is, hiszen elsősorban adócsökkentésről, a járulékok csökkentéséről szólt, és ehelyett az első törvényjavaslat, amit az Országgyűlés elé terjesztettek, másról sem szól, mint 1300 milliárd forint elvonásról. Éppen ezért úgy ítéljük meg, hogy ezt a törvényjavaslatot módosító javaslatokkal nem lehet olyan állapotba hozni, figyelemmel persze arra is, amit a szocialisták és a szabad demokraták gyakorlatként követtek ez ideig, hogy általában az ellenzéki javaslatokat annak tartalmi vizsgálata nélkül azonnal lesöpörték az asztalról.

Így tehát úgy ítéljük meg, hogy ezt a törvényjavaslatot leginkább vissza kellene vonni, és egy olyan törvényjavaslatot előkészíteni, amely azoknak a céloknak, amelyeket maguk a kormányzók is meghatároztak, meg tudna felelni. Így elsősorban a versenyképesség javítása és a munkahelyek létesítése lenne fontos kérdés Magyarországon. Ez a törvényjavaslat sajnos ezekkel a paragrafusaival ezt nem teljesíti, nemhogy nem teljesíti, hanem az ellen hat. Úgyhogy figyelmükbe ajánlom Kovács Ferenc módosító javaslatát például a 7. pontban, amikor ennek a bizonyos elvárt adónak az átgondolását javasolja. Sajnos, sem a költségvetési bizottság, sem az előterjesztő nem támogatta.

Ezt már az általános vitában is hangsúlyoztuk, hogy ezzel az adónemmel valószínűleg nem fog tudni újabb forrásokat szerezni a költségvetésnek a pénzügyminiszter úr, hiszen ennek a hatása várhatóan az lesz, hogy azok az adózók, akik eddig nyereségesek voltak és tisztességesen adóztak, most már a 4 százalékkal megemelt adóval nem fogják tudni ezt teljesíteni; és mivel maga a kormány határoz meg egy olyan összeget, ami szerint azt mondja, hogy ez a minimum elvárt adó, amit várok minden vállalkozástól, be fognak állni majd arra a szintre, és annyi adót fognak bevallani, mert a kormány törvényi szintre vitte az elvárt adó összegét, és ezért nyilván, ha az elvárt adót valaki megfizeti, ami jóval kevesebb lesz, mint amit eddig tisztességesen megfizetett, nyilván békén fogja hagyni a kormány, és nyugodtan fog aludni a vállalkozó.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ennek viszont sajnos az lesz a következménye, hogy még kevesebb adóbevétel fog az államkasszába befolyni. Nagyon veszélyes, amit tesznek, úgy gondolom, ezzel a törvényjavaslattal a kormányzók.

A 11. pontban Kovács Ferenc képviselőtársunk: az eva pozitív adóalap összege 25 százalékra emelkedik a 15 százalékról. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Sokkal jobb lenne, ha kiállna. Egyébként, gratulálok hozzá, mert ezt meg is tette, azt mondta, hogy ez az adónem nem jött be, mert nagyon kedvező volt a vállalkozóknak, és nagyon hátrányos volt az állami költségvetésnek. Akkor viszont azt kell mondani, hogy egyszerűen megszüntetjük. Tehát nem azt, hogy 15-ről felemeljük 25 százalékra, és utána rákényszerítjük lényegében, hogy az eva adózást ne tudják választani (Dr. Veres János: Módosító javaslat!), és így azt tudja mondani a Pénzügyminisztérium, hogy mindenkinek a saját döntése. Az más kérdés, hogy a törvény kényszeríti rá. Véleményünk szerint sokkal, de sokkal tisztességesebb megoldás lenne, ha ezt a megoldást választanák.

(21.00)

Összesítve az általános vitában elmondottakat, szeretném hangsúlyozni (Göndör István: Ez részletes vita!), hogy módosító javaslatokkal tehát nem lehet kijavítani ezt a törvényjavaslatot. Ha nem akarják a szocialisták, nem akarja maga Gyurcsány Ferenc kormányfő azt, hogy valóban minden vállalkozó elhagyja az országot, vagy legalábbis aki csak teheti, és nagyon sokan megtehetik, akkor ezt a törvényjavaslatot még nem késő visszavonni.

Én javaslom Göndör István frakcióvezető-helyettesnek is, aki részt vesz a vitában, legalábbis itt van, hogy gondolja át a frakció, hogy ha a kormány nem képes arra, kérjék erről a törvényről a szavazásnak az elhalasztását, mert beláthatatlan károkat fog okozni ez a törvényjavaslat, ez a három törvényjavaslat, hogyha el fogja fogadni a parlament. Nincs már teherbíró képessége sem a lakosságnak, de különösen a vállalkozásoknak nem. Ez a törvényjavaslat alapvetően a fekete- és a szürkegazdaság irányába fogja elvinni a ma tisztességesen adózó vállalkozásokat is.

Tehát még egyszer mondjuk, itt a részletes vitát is kihasználva ajánljuk a kormányzóknak, mindenkinek, aki most a teremben van, hogy álljanak oda a frakció elé, mondják azt, hogy elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, látom, a szabad demokraták részéről is van egy képviselő, ő is tegye ezt meg, menjen oda a szabad demokrata frakció elé, és mondja azt, hogy tisztelt Kuncze frakcióvezető úr, ezt a törvényjavaslatot ne szavazzuk meg így, ilyen formában, mert ez tönkre fogja tenni még jobban a magyar gazdaságot, és tönkre fogja tenni a hazai, magyar kis- és középvállalkozásokat. És valóban az lesz a vége, amit Gyurcsány Ferenc kormányfő kért tőlük, hogy hagyják el az országot - hát el fogják hagyni! El fogják hagyni, mert van egy politikai indíttatás, hogy menjenek, és van mellé egy törvényjavaslat, nem egy, hanem három törvényjavaslat, ami még rá is fogja őket kényszeríteni arra, hogy valóban elhagyják az országot.

Uraim! Ha jót nem tudnak tenni, akkor inkább ne csináljanak semmit! Ebből nagyon nagy baj lesz ebben az országban! És ne tessenek majd azt mondani, hogy nem tudtuk, és ne tessenek azt mondani majd, hogy az ellenzék is felelős azért, mert mi már most megmondjuk, hogy nagyon nagy baj lesz belőle, és vonják vissza ezt a törvényjavaslatot!

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 249 2006.06.26. 5:02  248-265

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném megismételni, amit az előző törvényjavaslatnál elmondtam.

A törvényjavaslathoz azért nem nyújtottunk be egyáltalán módosító javaslatot, mert önmagában a törvényjavaslat nem javítható módosító javaslattal, azaz a 4 százalék különadót, extraadót hiába csökkentjük 3-ra, 2-re vagy 1 százalékra, az akkor is többlet adóteher marad, amivel a Fidesz frakciója nem ért egyet, és nyilván támogató szavazatát nem tudja adni sem a módosító javaslatokhoz, sem a törvényjavaslathoz. Egyébként is jellemző, hogy a beadott módosító javaslatoknak a nagy része leginkább értelmezés, inkább technikai módosító javaslat, mintsem érdemi, hiszen maga a törvényjavaslat is nagyon rövid.

(21.10)

Azonban el kell mondani, hogy megint nagyon csalafinta volt a pénzügyminiszter úr, hiszen különadóról beszél, az államháztartás egyensúlyát javító különadóról beszél a törvényjavaslatban és a kamattámogatások után fizetendő járadékról. Szó sincs ebben a törvényjavaslatban erről, arról van szó, hogy adót kell emelni, az egyéni vállalkozóknak 16-ról 20-ra a vállalkozói adóját, a társas vállalkozásoknak 16 százalékról 20 százalékra, illetve akinek a 10 százalékos társasági adója van, azt pedig 14 százalékára. Ez szintén nem más, mint a vállalkozókat terhelő, eddig is meglévő adóknak az emelése, mégpedig jelentős emelése, hiszen ez mintegy 25 százalékos adóemelést fog jelenteni az érintett vállalkozásoknak.

Úgy gondolom, azzal együtt, hogy nem fognak csökkenni a társadalombiztosítási terhek, ugyanakkor az összes többi adónem emelkedni fog, gondolok itt például a gépjárműadóra, ami jelentősen sújt egy vállalkozást, és nem fog megszűnni a helyi iparűzési adó... (Dr. Veres Jánoshoz:) Vagy meg fog szűnni, pénzügyminiszter úr? Mert most aztán már nem igazán lehet elmenni a törvényjavaslaton. Tehát ha mindezeket összeadjuk, és azok az adók, amelyekre az volt az ígéret, hogy csökkenni fognak, maradnak, és még mellé az egyéb adók is emelkednek, és még a jövedelem után is fizetni kell plusz 4 százalék adót, tessenek mondani, tisztelt kormánypárti képviselők, ki lesz képes ezt Magyarországon megfizetni?

Egyébként is azért kerültünk alapvetően versenyhátrányba, ha csak a környező országokat nézzük, mert Magyarországon már jelentős adóteher volt így is. Ezzel aztán olyan szintet fognak önök elérni az országban, amit egyszerűen képtelenek lesznek megfizetni. Ugyanazt tudom elmondani, mint az előző törvényjavaslatnál, azt tetszenek elérni, ha meg fogják szavazni ezt a törvényjavaslatot, hogy a vállalkozások megpróbálnak kibújni a legális jövedelemszerzés, a tényleges adózás alól, el fognak menni abba az irányba, ahol csak tehetik persze, hogy nem fognak eredményt produkálni. A vállalkozásokat sem fogják bejelenteni, és akkor nemhogy nem jön be a most meglévő adó, hanem le kell mondani majd erről a plusz 4 százalékos adóról is.

Higgyék el, hogy a költségvetés egyensúlyát nem ilyen többletadókkal lehet rendbe hozni, hanem azzal lehetett volna rendbe hozni, ha például a nap elején elfogadják a miniszterek és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslatát a Fidesznek, amelyben arról van szó például, hogy csökkentsük a központi költségvetés kiadásait azáltal, hogy a vezető köztisztviselők javadalmazását, mint ahogy a képviselőkét közösen meg tudtuk szavazni, nyilván a kormánytagok javadalmazását is csökkenteni kell. Merthogy mindenki kezdje magán, tehát akkor ne csak a képviselők, hanem a kormánytagok is kezdjék magukon, ne pedig a vállalkozások irányába mutogasson a kormány, elsősorban a pénzügyminiszter, hogy fizessenek ők többet.

Tehát, kihasználva még egyszer a részletes vita adta lehetőséget, tisztelt pénzügyminiszter úr, tisztelt jelen lévő koalíciós képviselők, legyenek szívesek e törvényjavaslat módosító javaslatainak szavazását is, Göndör frakcióvezető-helyettes úr, javasolja a frakcióban, halasszák el. Higgye el, hogy nem lesznek képesek megfizetni a magyar vállalkozások ezt a többletterhet, amit itt egyszerűen galád módon az Országgyűlés elé hozott a kormány, és önök pedig szó nélkül támogatják ezeket a törvényjavaslatokat. Ezt ma Magyarországon nem lehet elfogadtatni a vállalkozásokkal. Legyenek szívesek visszavonni, hangsúlyozom, ezt a törvényjavaslatot is.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 255 2006.06.26. 2:08  248-265

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Hát ez az egyenes beszéd, erről van itt szó. Meg kell emelni az adókat, a társaságiadó-szint 11 százalék, az átlagos adózási szint, meg kell emelni. Erről van szó. Mit tetszett mondani a választás előtt? Hát, hogy csökkenteni fogjuk az adókat és a járulékokat. Mit fogadott el, képviselő úr, tavaly ősszel ebben az ötéves adócsökkentési programban? Ezermilliárd forint adócsökkentést. Mit fog most elfogadni a képviselő úr majd ezzel? Adóemelést. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés, amit Molnár képviselő úr mond, hagyjuk már békén a Fidesz-kormányzás '98-2002-es szakaszát. Idejétmúlt! (Molnár László: Nem volt az olyan szép.) Tisztelt Képviselő Úr! Az előző négy évben, amikor tönkrement a magyar költségvetés, amikor előidézték a pénzügyi válságot, amikor ekkora lett a költségvetési hiány, ki volt hatalmon? Ki irányította az országot? Ön is benne volt, államtitkár volt, akkor miért jön most az én államtitkárságommal ide? Jó lenne befejezni már a visszafelé mutogatást. Egyék meg a saját főztjüket, ahogy mondják az emberek az utcán. Hála istennek, hogy így alakult, képviselő úr, mondják nekem, mert most legalább megeszik a saját főztjüket. Hát itt van, uraim, fogyasszák jó étvággyal! De azt már ne tessék mondani, hogy még a Fidesz is járuljon hozzá ahhoz, hogy önök azt mondták, hogy adót csökkentenek, és erre adót emelnek.

(21.20)

A másik kérdés: miféle szolidaritási adóról van itt szó? Hát mi történt ebben az országban? Volt valami háború, vagy mint Németországban, az NDK-t hozzánk csatolták? Vagy Erdélyt? Mert akkor megérteném, hogy a társadalomnak szolidaritásból be kell fizetnie az államkasszába, mert többletforrásokra van szükség. De semmi a világon szolidaritási célú dolog nem történt ebben az országban, amiért most szolidárisnak kellene lenni! Egy dolog történt: egy felelőtlen, a pénzügyekhez abszolút nem értő kormányzás, és annak az árát fizeti most meg az egész társadalom. Ezt ne tessék szolidáris adónak nevezni, ez adóemelés!

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 261 2006.06.26. 2:04  248-265

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Nagyon rövid leszek. Kékesi képviselő úrtól azt szeretném megkérdezni, mikor jött rá arra, hogy Szlovákiához viszonyítva nálunk alacsony az adóteher. Például amikor az ősszel megszavazta az ötéves adócsökkentési programot, akkor tudta-e már ezt, és ennek tudatában szavazta-e meg? Mi az az új információ, ami képviselőtársamhoz eljutott azóta? A költségvetés helyzete rosszabbodott? Vagy többet olvasott, és rájött, hogy Magyarországon mégiscsak alacsonyak az adók, és majd így javul a versenyképességünk? Vagy a választás megnyerése iránt érzett felelőssége okán érveli meg most azt, hogy miért kell Magyarországon adót emelni? Komolyan mondom, egyszerűen érthetetlen!

Ha azt mondják önöknek, hogy uraim, ez van, meg kell szavazni, mert ezt akarja a kormány, ezt még el is tudom fogadni érvnek. De hogy még szakmai érveket is felsorakoztatnak amellett, hogy miért kell 800 ezer magyar vállalkozásnak az adóját magasabb szintre emelni, amelyeknek egyébként is súlyos gondjaik vannak a körbetartozások, az európai uniós piacról való kiszorulás miatt, azt egyszerűen sem szakmailag, sem politikailag nem tudom értelmezni! Nekem, Kékesi úrral ellentétben, komoly lelkiismereti kérdést okozna az, hogy fél évvel ezelőtt megszavaztatnak velem egy törvényjavaslatot, hogy csökkentsük az adókat, aztán jön a választás, a választás után pedig ugyanarra az adónemre azt mondják, hogy ja, hát most éppen fordítva van, a csökkentést visszavonjuk, és helyette meg kell emelni az adókat, mert kiderült, hogy a költségvetés mekkora válságban van.

Át kellene gondolni ezeket az érveket, és komolyan mondom, inkább szó nélkül szavazzák meg, ha ennyire kötelező megszavazni, és ha nem vállalják be, hogy leállítják a kormányt, hogy ezt nem szabad csinálni!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 267 2006.06.26. 4:12  266-282

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon komoly ellenérvek hangzottak el az általános vitában ezzel a törvényjavaslattal szemben, olyannyira, hogy ezt a törvényjavaslatot szakmailag kidolgozatlannak, egyszerűen elfogadhatatlannak nevezte az ellenzék.

Sajnos azt kell mondjam, az egyik felszólalónak igaza lett, amikor azt mondta, hogy ezt a törvényjavaslatot egészen bizonyos, hogy így nem lehet elfogadni, és lám, a gazdasági és informatikai bizottság már egy olyan értelmű módosítójavaslat-csomagot nyújtott be, ami lényegében átírja a teljes törvényjavaslatot.

Úgy gondolom - és ezt a pénzügyminiszter úrnak is mondom -, hogy még ezzel a módosítójavaslat-csomaggal is elfogadhatatlan a jelenlegi törvényjavaslat. Véleményem szerint ezt mindenképpen vissza kellene vonni, és higgyék el, egyébként is csak január 1-je után lépne hatályba, tehát először a fizetési kötelezettség május hónapban lépne hatályba. Ebből egészen biztosan nincs ebben az évben bevétele az állami költségvetésnek. Nem kell elkapkodni! Be kell hozni az őszi adótörvénycsomagba, kiérlelni és átgondolni ezt az egészet, mert ez semmi másról nem szól, mint megint arról, hogy elriasztjuk a magyar vállalkozásokat.

A házipénztárban meglévő pénzösszegek után, ami a miniszter úr szerint horribilis összegeket tesz ki, ezzel ezt a kérdést letudni és rendbe tenni véleményem szerint nem lehet. Különösen úgy, hogy az egyik nap azt mondjuk, hogy a készpénzforgalom napi átlagának kétszeresét meghaladó összeg után kell fizetni, a másik nap azt mondjuk már csak, hogy az árbevétel után kell fizetni, de ez legalább legyen 100 ezer forint, illetve 100 forint limit van lényegében megengedve, semmiféle sajátosságot nem vesz figyelembe a törvényjavaslat, és ezt a módosító javaslatok sem tudják kezelni.

Azt gondolom, hogy előbb szólt a politikai üzenet ennek a vállalkozói rétegnek, hogy vigyázzatok, mert meg fog szűnni az, hogy a készpénzt, amit a kormány feltételezése szerint már rég kivettek a kisvállalkozók a vállalkozásukból, a betéti társaságukból adott esetben, nem lehet tovább magunk előtt tolni. Azért nem lehet, mert ha év végéig is így marad, akkor majd a következő év májusában ezt le kell adózni.

Az üzenet tehát megvan, a törvényjavaslat nincs meg, mert ez kezelhetetlen és elfogadhatatlan. Javaslom, hogy ne szavazzunk róla. Vissza kell ezt szépen vonni, a kormány gondolja át, és ha ennyire ragaszkodik hozzá, és nem találja más módját ennek a kormány szerint adózatlan pénznek, készpénznek, akkor ezt hozza be ősszel, de véleményem szerint sok más egyéb megoldási módja is lehetne annak, hogy ne megint a magyar vállalkozókat érintse. Különösen a kisvállalkozókat, mert egészen biztos, hogy ez általában kisvállalkozókat, mikrovállalkozásokat fog majd érinteni, akiknek egyébként is nehézséget okozott a vállalkozásuk fenntartása, azokat fogja alapvetően negatívan érinteni.

Tehát semmiképpen nem tudjuk támogatni még a módosító javaslattal sem, pedig ez a módosító javaslat igazából csak az adó mértékéhez nem nyúlt hozzá. Összességében már szinte mindent átírt a gazdasági és informatikai bizottság módosító javaslata, de véleményünk szerint még így is elfogadhatatlan, és mindenképpen megérett arra, hogy erről az Országgyűlés ne szavazzon a következő ülésen.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 275 2006.06.26. 2:10  266-282

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Ha jól értem, akkor azt mondják a kormánypárti képviselők, hogy ebből 20 milliárd forint adóbevételt remélnek, mivelhogy az ilyen társas vállalkozások pénztárában mintegy 100 milliárd forint összeg van. Gondolom, hogy itt elővették a beszámolókat, és a társas vállalkozások beszámolóiból megnézték az eszközoldalon, hogy hol találják meg ezt a pénzkészletet.

Úgy gondolom, hogy ez álmodozás. Tehát ha igaz az, amit önök mondanak, akkor nem csak az a pénz nincs meg, amit már feltételezések szerint elköltöttek saját célra, nyilván abból nincs egy forint sem, tehát mindet elköltötték akkor már saját céljukra, tehát ennek az adófedezete sincsen már meg. Tehát magyarul, most azt feltételezzük, hogy majd ez a társas vállalkozás a következő időszakban a meglévő fölemelt társasági adó mellett meg a fölemelt gépjárműadó mellett és az egyéb adók mellett még külön ki fog termelni 20 százalékot. El lehet gondolkodni azon, hogy valóban nem jó, ha ez így van, ezt én nem tudom. Nyilván meg kell majd nézni, hogy valóban ennyi van-e. De hogy ebből nem fog befolyni ez a remélt összeg, abban én egészen bizonyos vagyok.

Nem beszélve arról, hogy ha eddig is törvényesen és szabályszerűen működtek ezek a vállalkozások, azért ahhoz, hogy a pénztárban ennyi pénz felgyülemlődjön - nem tagi kölcsönből van, mert azt vissza is tudja venni, hanem nyilván termelt valamit, tehát akkor nyilván fizetett adót -, nyilván meg kellett fizetnie a társasági adót, meg kellett fizetnie az áfát. Tehát azt gondolom, hogy egy hiányosságot - mert ez valóban nem volt szabályozva - helyre tenni, ezzel alapvetően egyetértek, de ezt ilyen egymondatos törvénnyel, hogy slussz-passz, be fogjátok fizetni a 20 százalék adót, teljesen életszerűtlen, tehát nem életszerű. Ebből az égvilágon semmi nem fog jönni. Ugyanúgy, pont azért, mert lesz idejük, ki fogják találni majd a vállalkozók, hogy hogyan fognak kibújni alóla. Ezért nem fogja elérni a célját.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 279 2006.06.26. 2:06  266-282

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Valóban nagy élmény így este tíz óra felé könyvelési vitát folytatni, de hát ez van a törvényjavaslatban, úgyhogy egy kicsit azért még tényleg beszéljünk róla, hiszen Molnár úr felszólalása is arról győzött meg engem is, meg gondolom, másokat is, hogy nem kiérlelt a törvényjavaslat.

Még hozzáteszek ehhez egy adalékot. Képzeljük el azt a vállalkozást, amely nagyberuházást végzett, és a számviteli törvény és az adótörvények értelmében gyorsítottan tudott amortizálni, és ezáltal nem fizetett társasági adót, ugyanakkor pedig az amortizáció elszámolása által ott maradt, mondjuk, adott esetben a készpénz neki a pénztárában. Mi van vele? Tehát most akkor azt mondani, hogy most külön 20 százalékkal leadózni, mert a kormány egyszer azt mondja, hogy jutalomként a beruházásod után - mondjuk, a járművek vagy gép, vagy berendezés után - elszámolhatod a gyorsított amortizációt, és ezáltal megmenekülsz a társasági adó elől, ugyanakkor a másik oldalon pedig hiába van meg a pénzed - mert az amortizációnak ez lényege -, az pedig ott marad a pénztárban.

Tehát ilyen eset is lehet, amikor ráadásul nem is tehet róla. Én nem mondom, hogy ez a több, de ilyen eset is lehet. Ez a törvényjavaslat rá is ugyanúgy vonatkozik, akinek egyébként nem kellene megfizetni adott esetben. Tehát még egyszer mondom, hogy nem kezeli az egyedi problémát, nem kezeli a kereskedőknek, illetve azoknak a vállalkozásoknak a problémáit, amelyek egyébként magas készpénzzel kell hogy dolgozzanak a vállalkozás jellegéből adódóan. Én mindössze csak arról akarom győzködni késői órában a képviselőtársaimat, hogy higgyék el, nagyon sok hibája és hiányossága van a törvényjavaslatnak, és nehogy megint úgy járjanak, hogy miután el van fogadva a törvényjavaslat, akkor újra ide kell majd hozni a Ház elé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint már nagyon sok törvénnyel ez megtörtént.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 47 2006.07.03. 3:10  46-52

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A napokban egy nagyon érdekes, ugyanakkor megdöbbentő szórólap jutott a kezembe. A szórólap egy magyarországi székhelyű kft. hirdetése volt, amelyet ügyvezetők és cégek vezetőinek címezve terjesztettek. A szórólapon pedig ez áll: "Cégalapítás Szlovákiában." Engedje meg, hogy a következő sorokat szó szerint idézzem a szórólapról: "Kedvezőtlenül érintik cégét az életbe lépő drasztikus adó- és járulékváltozások? Megoldást keres, de Magyarországon lehetőségei bezárultak? Alapítson céget Szlovákiában! Cégünk segítséget nyújt..." - szól az idézet, s ezután minden jogi és nyilvántartásba-vételi ügyintézésben felajánlja szolgálatait a hirdető gazdasági társaság.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Látja? Ilyen következményekkel jár egy felelőtlen kormány felelőtlen miniszterelnökének, azaz önnek a felelőtlen kijelentése, amely szerint a magyar vállalkozásoknak el lehet menni Magyarországról. Meg kellett élni a magyar vállalkozóknak, cégeknek, munkaadóknak, a magyar embereknek azt, hogy a saját hazájukban arra a tevékenységre alakulnak kft.-k, hogy segítsék az ő távozásukat Magyarországról. Átláthatóbb adózási rend, vállalkozásbarát környezet és jogi háttér Szlovákiában - azt hiszem, ezek a szavak a szórólapon mindent elárulnak a hazai nagy jólétről, a dübörgő gazdaságról, a pannon pumáról és a minket irigylő Európáról. Ezek a szavak, tisztelt miniszterelnök úr, most nem az ellenzék kritikus szavai, hanem a piac értékítélete; a piac értékítélete arról, hogy ön milyen kijelentéseket tesz, milyen intézkedéseket tesz, és az önök elmúlt négyéves kormányzati teljesítéséről.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Valóban jogos lesz nemsokára a kérdés: miből fizessem a nyugdíjakat? Ha önök elfogadják a minimálbér kétszerese után fizetendő járulékfizetést, ha megszavazzák a társasági adó, a gépjárműadó, az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó emelését és bevezetik az elvárt adó, a házipénztáradó és a banki járadék intézményét, azt hiszem, jogos lesz az ön kérdése: ki fog Magyarországon adót fizetni?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelettel kérem, nyugtassa meg a magyar, hazai kis- és középvállalkozásokat, hogy ez a hirdetmény csak a képzelet szüleménye, Magyarországon nem ez a valós helyzet.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérdezem önt, hogyan juthatott ide Magyarország. Hogyan fordulhatott elő az, hogy ma már hazai cégek kitelepítése hazánkban üzletté vált? Kérdezem önt, mit kíván tenni a magyar vállalkozókért Magyarországon, azért, hogy a magyarok Magyarországon akarjanak vállalkozni, és Magyarországon akarjanak élni? Mert tudja: csak az ország, Magyarország számít.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 51 2006.07.03. 1:11  46-52

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön azt ígérte, hogy az interpellációkra személyesen fog válaszolni. Nagyon sajnálom, hogy így az ország nyilvánossága nem fogja megtudni, hogy ön mint jó üzletember most akar céget alapítani Szlovákiában, vagy nem akar céget alapítani. (Moraj, derültség a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Gyenge volt!)

Tisztelt Miniszter Úr! Önnek pedig két mondandóm van. Az egyik: nem tudom, emlékszik-e rá, hogy az elmúlt négy évben önök kormányozták országot, és önök vitték ide az országot. A másik hírem pedig az, hogy önök nyerték meg a választást, és most önöknek kellene kormányozni, de nem úgy, ahogy tették azt a múlt héten. Ugyanis önök a múlt héten kimentek Londonba és Frankfurtba megnyugtatni a külföldi befektetőket, a pénzvilág embereit. Hát ez sikerült: miközben kinn voltak, zuhant a forint. Ennek elengedhetetlen következménye, hogy a kamatok növekedni fognak, és ez nem a hazai, a magyar kisvállalkozások érdeke, hanem éppen a külföldi pénztőke érdeke. Hát ezt jól elintézték, köszönjük szépen. Mikor fogják megnyugtatni a magyar vállalkozásokat?

Miniszter Úr! Válaszát a 800 ezer magyar kisvállalkozó érdekében nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 34 2006.10.10. 25:29  19-239

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a zárszámadási törvény az Országgyűlés munkája során nagyon fontos törvényjavaslat. Az ország nyilvánossága, az országgyűlési képviselők, a bizottságok, az Állami Számvevőszék megismerheti azt, hogy egy adott költségvetési évben a kormányzat, az állam hová költötte a pénzeket, és azok jogszerűek vagy törvényszerűek voltak-e. Nagyon érdekes azonban a zárszámadási törvényjavaslat vitája, hiszen a kormányzat mintegy 15 órás időkeretet állapított meg erre. Bevallom őszintén, jobban örültem volna annak, ha a jövőt illető törvényjavaslatokat tárgyal már az Országgyűlés ilyen hosszasan, hiszen normális menetben egy normális országban a zárszámadási törvényjavaslat alapvetően nem politikai, hanem szakmai kérdés, és gyorsan meg lehet tárgyalni, mint ahogy az jellemző volt az Országgyűlésre az elmúlt években.

Úgy gondolom, hogy ma, amikor a konvergenciaprogram az elfogadás útján van, nagyon-nagyon sok, jövőt illető feladata lenne az Országgyűlésnek. Nagyon érdekes kérdés egyébként, hogy miniszter úr nem is tud itt lenni, és az államtitkár úr is az előterjesztésére rendelkezésére álló időnek alig több mint a felét tudta kihasználni a zárszámadási törvénnyel kapcsolatosan. De ha megvizsgáljuk, hogy milyen helyzetben van ma Magyarország, azt gondolom, megértjük azt, hogy miért kell erre mégis ilyen sok időt fordítani. Úgy gondolom, az elmúlt hetek bizonyították azt, hogy a Gyurcsány-kormány gazdasági válságba sodorta Magyarországot, a Gyurcsány-kormány morális válságba sodorta saját magát, a miniszterelnököt és természetesen kormányát.

Ha abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mi történt 2005-ben, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy hazugságspirálból próbál kirobbanni, akkor, úgy gondolom, mégis nagyon fontos, hogy vegyük végig, mi is történt 2005-ben, amelynek minden napján már Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. Gondoljuk csak el, hogy olyan helyzetben tárgyaljuk ezt a költségvetést, amikor néhány napja az ország lakossága megvonta a jelenleg kormányzóktól a politikai bizalmat.

(11.10)

Ezért fontos, hogy kicsit más szemszögből nézzük a 2005. évet. Engedjék meg azonban, hogy mielőtt konkrétan rátérnék a 2005. költségvetési évre, felidézzem Gyurcsány Ferenc szavait, aki a magyar politikának teljesen új megvilágítást adott, aki világbotrányt idézett elő ezekkel a szavakkal, és javasolom, hogy ennek szellemében tekintsük át majd a 2005. gazdasági évet.

Gyurcsány Ferenc szavai tehát május 26-án, Balatonőszödön: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! Nem tudunk mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a ...-ból kihoztuk a kormányzást a végére. Semmit!" Továbbá: "Nézzétek! Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek - nektek, szocialista képviselők - nem kell tudni, ez segítette, hogy túléljük. Nincsen tovább, nincsen!" Még egy mondatot engedjenek meg: "Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este."

Tisztelt országgyűlési Képviselők! Lássuk akkor, mi is történt ennek szellemében a 2005. évben. Január 7-én az államháztartás - a helyi önkormányzatok nélkül - pénzforgalmi szemléletének hiánya 6,5 százalék helyett csak 6,3 százalék lett. "Hiszek ebben a gazdaságpolitikában. Hiszek abban, hogy ennek a gazdaságpolitikának Draskovics Tibor, Kóka János és Németh Imre hiteles képviselője" - mondta a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc 2005. január 7-én. Ennek később majd még lesz jelentősége.

Az elemzők többségét azonban elkeserítette, hogy a számadatok az eredeti tervekhez, sőt a 2003-as deficithez képest is nagyobbak lettek. Itt már jelezték az elemzők, hogy ennek lényege és oka az, hogy a Pénzügyminisztérium lelassította az Európai Unióban visszaigényelt áfa kifizetését, lényegében leállította. Tehát január 7-én már figyelmeztették a kormányt, hogy nem megy a trükkök sorozata.

Azt a kérdést kell itt alapvetően megvizsgálni, hogy a Gyurcsány-kormánynak mondta-e valaki az ellenzéken kívül, hogy ebben az országban baj van, ami 2005-ben történik ebben az országban, az nem folytatható. Ezt szeretném most bizonyítani, hogy nagyon-nagyon sokan mondták.

2005. január 12-én leminősítette Magyarország forintban jegyzett államadósságát a Fitch Ratings, így a korábbi A+ minősítés helyett egy fokkal gyengébb lett. A döntésben minden bizonnyal az is jelentős szerepet játszott, hogy a 2004-re vonatkozó harmadik, októberben bejelentett hiányterv is csak trükközésekkel teljesült. Egy nappal később az áfavisszatartással kapcsolatban Gyurcsány Ferenc kijelentette: a pénzügyminiszter ebben az ügyben azt tette, amit tennie kellett. Tehát a miniszterelnök január 13-án egyetért a trükközéssel.

2005. január 18-án Görögországnak és Magyarországnak piros lapot adott az Európai Unió. Magyarország nem tudta teljesíteni a saját maga által meghatározott konvergenciaprogram hiánycélját.

2005. január 31-én a miniszterelnök maga avatkozik bele a monetáris politikába, amikor jelöli a monetáris tanács új tagjait. Ne feledjük: a miniszterelnök azt mondta, hogy nem csináltunk semmit. Na lám, itt nem mondott igazat, mert Gyurcsány Ferenc beavatkozott a monetáris politikába Magyarországon, amit egyébként az Európai Unióban elítéltek. Tehát már januárban kiderült, hogy leminősítettek bennünket, hogy a kormány trükközik, hogy a kormány beavatkozik, és hogy Magyarországnak tennie kell valamit.

De nézzük februárt! Február 1-jén a januárban elmaradt központi áremelések kerültek bevezetésre, mintegy 4,5-5 százalék körüli mértékben. A következő napon a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő adósságokkal foglalkozó vezérigazgatója azt mondta, hogy Magyarország fiskális gondjai nem olyan súlyosak, mint korábban voltak, viszont a megoldásokat célzó erőfeszítések 2004-ben nem voltak olyan határozottak, mint a térség más országaiban. A javulás zöme kozmetikai jellegű, így elsősorban az áfakifizetések halasztásával kapcsolatos - tette hozzá.

Most jön a kormány február 9-én: megalakítja az adóreformért felelős bizottságot. Később ennek is még lesz jelentősége.

Február 14-én megszólal az első magyarországi közgazdász, Antal László, aki így fogalmaz: a gazdaságpolitika hitelessége megroggyant. Február 14-én a Fidesz frakciója adócsökkentési programot terjeszt a parlament elé. Akkor erről a kormánypártiaknak az a véleménye, hogy nevetséges, nincs rá szükség. Februárban ezt mondták.

Ugyanebben a hónapban, 17-én Joaquín Almunia, a monetáris ügyek biztosa lényegében megismételte az Európai Bizottság február 16-i javaslatait a nagyarányú magyar deficit lefaragására.

E hónap február 21-én elkezdődnek a gazdatüntetések.

Majd következik március. Március 8-án az uniós pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin Brüsszelben igent mond a jelenlegi magyar konvergenciaprogramra, mindemellett azt ajánlja, hogy a kormány tegyen további erőfeszítéseket a felvázolt egyensúlyjavítás érdekében, megfelelően intézkedjen a költségvetésben rejlő kockázatok ellensúlyozására.

E hónap 11-én a Nemzetközi Valutaalap figyelmezteti Magyarországot a kiszámíthatóságra, és rossz bizonyítványt állít ki a magyar gazdaságról.

E hónap, március 14-én a kormány aláírja a megállapodást a gazdákkal. Ekkor tudta a kormány képviselője, hogy nem fogja teljesíteni. A kormányt lényegében hazugság terheli a gazdákkal kapcsolatosan.

E hónap 17-én újabb figyelmeztetés a Nemzetközi Valutaalaptól: erősíteni kell a fiskális fegyelmet.

Március 18-án egy Gyurcsány Ferenc által említett trükközésre derül fény: az Eurostat 5,4 százalékban állapítja meg hazánk eredményszemléletű hiányát, a PM által korábban közölt 5,1 százalékkal szemben. Kérdés persze, hogy ez trükk, kérdés, hogy törvénytelenség, jogszabálysértés, és persze államtitkár úr ebben is - mint mindannyiszor, mindig - kételkedik.

E hónapban Bokros Lajos volt pénzügyminiszter mondja, hogy nagy baj van a magyar gazdaságban. Így mondja: nincs válság, de válsághangulat, az már jellemzi - március hónapban.

És eljön április hónap. Tisztelt Képviselőtársaim! Április 18-án - nem fogják elhinni, mi történik - Gyurcsány Ferenc meneszti Draskovics Tibor pénzügyminisztert. A hivatkozás pedig a reformok szükségességére hívja fel a figyelmet, és Veres Jánost bízza meg annak megvalósításával. Itt csak ellentmondásként és humorként mondom el, hogy egy évvel később Gyurcsány Ferenc éppen Draskovics Tibort kéri fel az Államreform Bizottság vezetőjének. Tehát januárban még azt mondja, hogy bízik a gazdaságpolitikájában, áprilisban felmenti, arra hivatkozással, hogy nem képes a reformokat megvalósítani, majd egy év múlva - a választások után - azt mondja, hogy Draskovics Tibor az Államreform Bizottság vezetője.

Május hónapban - nem fogjuk elhinni -, május 2-án a miniszterelnök megkezdte a száz lépés ismertetését a parlamentben. Mit is mondott Gyurcsány Ferenc erről az időszakról? "Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna." Május 2-án Gyurcsány Ferenc tudta a száz lépés programjáról, hogy csak úgy teszek, mintha kormányoznék, de valójában a száz lépés programja nem valóságos, nem az élet minőségét javító program.

E hónap 9-én a Merrill Lynch, a világ egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja jelentésében megállapítja, a befektetési cég szerint fokozza a bizonytalanságot Magyarországon, hogy a Statisztikai Hivatal állítólag ellentmondásos módszertani változásokat alkalmaz, amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat, államtitkár úr. Kétségeket ébresztenek a mérlegbe be nem vett költségvetési tevékenység fokozódó jelei, ennek legvisszásabb módja az autópályacégek beruházásainak finanszírozása, a gyakorlatilag állami garancia mellett felvett kereskedelmi hitelek összegei.

(11.20)

Május 26-án 7,2 százalékos lesz Magyarországon a munkanélküliség mértéke, és sajnos túllépi a 300 ezres határt. Itt sem mond igazat Gyurcsány Ferenc, amikor azt mondja, hogy nem csináltunk semmit. Sajnos csináltak: növelték a munkanélküliséget, növelték a bizonytalanságot Magyarországon. Ebben a hónapban a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő leminősíti Magyarországot, A2-re rontotta az eddigi A-ról és az A1-ről Magyarország minősítését.

Június hónapban szintén a Merrill Lynch elemzője bírál: Magyarország gazdasági középtávú stabilitási kilátásai változatlanul borúsak, a költségvetési teljesítmény rettenetes, a magánszektor devizaeladósodásának mértéke és üteme pedig riasztó. Nem fogják elhinni, ugyanebben a hónapban a Gyurcsány-kormány öt évre szóló átfogó adóreformot indít. Míg februárban azt mondja a Fidesz javaslatára, hogy nem elfogadható, júniusban ő maga jön rá arra, hogy adóreformot kell indítani, amelynek lényege az adócsökkentés. Ezzel kapcsolatban egyébként László Csaba azt nyilatkozza, hogy gyorsabban nő azokban az országokban a gazdaság, ahol alacsonyabb az adó mértéke. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Úgy gondolom, ebben teljesen egyetértünk László Csaba volt szocialista pénzügyminiszterrel.

Nem fogják elhinni: az év első felének utolsó napján Kóka János megjelentet hirdetéseket magyar újságokban, amelyekben hazánkat kirobbanó, sikeres országnak nevezi. Tisztelt Kóka János, nemrég még itt volt az ülésteremben, azt szeretném mondani, hogy bizony ekkor már nem bennünket irigyelt Európa, Spanyolország, Franciaország, Németország, hanem rajtunk röhögött Európa, Spanyolország, Franciaország és Németország.

Július hónapban az Országgyűlés kormánypárti többsége megemeli a játékadó és a természetbeni juttatások járulékának mértékét, valamint dönt a borravaló megadóztatásáról, néhány nappal azután, hogy elfogadják az öt évre szóló átfogó adóreformot, amelynek lényege az adócsökkentés. Ugyanebben a hónapban, július 6-án kiderül, hogy a költségvetés, a 2005-ös teljes mértékben összeomlott, hiszen az éves előirányzat már ekkor elérte a 96,6 százalékot.

Az Európai Unió ebben a hónapban szintén elfogadja a magyar deficitcsökkentő intézkedéseket. Az Európai Bizottság közleménye szerint Magyarország költségvetési helyzete továbbra is ingatag, ezért az ez évi túlzott hiány kiigazításához valamennyi tervezett intézkedést hatékonyan végre kell hajtani. Újabb figyelmeztetés, most már az Európai Uniótól.

Júliusnál tartunk, de nincs olyan hónap, hogy Magyarországot ne minősítették volna le, ne mondta volna magyar közgazdász, hogy nagy baj van, nem volt olyan hónap, hogy az Európai Uniótól vagy annak Bizottságától vagy biztosától figyelmeztetést Magyarország ne kaphatott volna. Tehát már július hónapban megállapíthatjuk, hogy senki nem kényszerítette arra a Gyurcsány-kormányt, hogy ne tegye meg a szükséges intézkedéseket Magyarországon.

Augusztus hónapban jönnek az újabb trükkök, 2-án a pénzügyminiszter 544 milliárd forintos maradványképzési kötelezettséget ír elő a tárcák részére. Ez lényegében azt jelenti, hogy a költségvetési intézeteket a saját kormánya adósítja el, mert a 2005. évnek az egyik legnagyobb jellemzője, hogy a költségvetési szervek eladósodása olyan mértékeket ölt, amely már-már követhetetlen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pontosan így van!)

A Reuters által megkérdezett elemzők szerint augusztusban Magyarországon csak 2014-ben sikerül majd bevezetni az eurót. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) 2005. augusztus 22-én Veres János pénzügyminiszter kijelenti, hogy 2007 elejétől átlagosan 3 százalékos lesz az infláció. Ezen ma már, úgy gondolom, hogy lehet mosolyogni, hiszen mindenki tudja, hogy ha a konvergenciaprogramot elfogadja az Országgyűlés és az ország, akkor az infláció mértéke 6-7 százalék lesz. Tehát újabb hazugság a pénzügyminiszter részéről.

Szeptember: szeptember 1-jén az Állami Számvevőszék mind az ÁPV privatizációjának vizsgálata során, mind pedig a 2004. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése során nagyon kritikus véleményt fogalmaz meg. Engedjék meg, hogy itt köszönjem meg az Állami Számvevőszék munkatársainak a 2005-ös költségvetéssel kapcsolatban végzett munkáját, úgy gondolom, nagyon korrektek, tisztelem őket kitartó munkájuk miatt, hiszen akárhányszor leírják, hogy mi a gond, mi a probléma, hogy van felültervezve a bevétel, és hogy van alultervezve a kiadás, a Gyurcsány-kormány egyetlen évben fittyet sem hány arra, hogy mit mond az Állami Számvevőszék.

Szeptember 1-jén még hihetetlen dolog történik, a kormány 0,6 százalékkal megnövelte a 2004. évi eredményszemléletű hiányt, és így nem az Eurostat által elfogadott 5,4 százalék lesz, hanem immár 6 százaléknál tartunk. Tehát belátja trükközési kényszerét a kormányzat, és a saját statisztikáját módosítja.

2005 márciusában... - jelentősen nő 2006-ban az államháztartás hiánya, az idei 1880 milliárd forinttal szemben 1580 milliárd forinttal adósodik el az állam, jelentette be Veres János. Mindamellett tovább eteti a magyar népet azzal, hogy az euró 2010-ben még bevezethető.

Október hónapban a KSH kezdi el a trükközést, jelentősen felfelé módosította a GDP adatait a Központi Statisztikai Hivatal, a 2003. évit 2,9-ről 3,4-re, a 2004-est pedig 4,2 százalék helyett 4,6 százalékra. Ekkor mondja Gyurcsány Ferenc azt, ugye, hogy trükkök százai, és hogy nektek erről nem is kell egyébként tudnotok, mondta a szocialista képviselőknek, fittyet hányva a demokráciára, fittyet hányva arra, hogy ebben az országban a közpénzeket igenis ellenőrzés mellett lehet elkölteni.

Október 12-e: a magyar költségvetés valóságos állapota csak annak nyomán derül ki Brüsszel számára, hogy az MNB tájékoztatta a valós helyzetről az Ecofint. A Magyar Nemzeti Banknak kell belépnie 2005 októberében, hogy megtudják Magyarországról a valós helyzetet. Példa nélküli az Európai Unióban is. Emlékezzünk rá, hogy milyen kritikákat és támadásokat kapott ezért a Magyar Nemzeti Bank.

De érdekes módon ugyanazon hónap 20-án az Európai Bizottság, illetve az Eurostat vizsgálódásának eredményeként világossá vált, hogy a magyar kormány ügyeskedései nem mennek át az Európai Bizottságon, ezért Almunia biztos úr felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a következménye Magyarországon az lehet, hogy az európai uniós forrásokat le fogják tiltani. Ugyanebben a hónapban bejelentik, hogy Magyarországra jön a koreai Hankook gumigyár; ekkor még nagy volt az öröm, tudjuk, hogy nem sokkal később, néhány hét múlva kiderült, hogy csak olyan állami támogatások árán tudott ez a beruházás Magyarországra jönni, amire még példa nem volt. Ez az egy beruházás több állami támogatást kapott, mint a 2005. évben az összes magyar kisvállalkozó. Ennyit a kormány gazdaságpolitikájáról.

Novemberben Magyarország elveszítheti az uniós infrastrukturális támogatását, ha továbbra is figyelmen kívül hagyja Brüsszel ajánlásait - mondja a szocialista Joaquín Almunia biztos úr, mert nem tud egyszerűen Magyarországról mást mondani. A Financial Times szerint Almunia fenyegetése láthatólag meghökkentette a magyar miniszterelnököt, aki interjújában azt mondta: mi a fenét akar tőlünk Európa, amikor a magyarok életszínvonala sokkal alacsonyabb, mint az európai átlag. Már ekkor fontosabb volt a miniszterelnöknek a választás, a következő évi választás, mintsem az, hogy bevallja, hogy problémák és gondok vannak Magyarországon.

November 30-án a pénzügyminiszter azt mondja: nem kívánom kommentálni, nincs benne semmi újdonság, reagált Veres János pénzügyminiszter a mai kormányszóvivői sajtótájékoztatón szintén Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetárisügyi biztosa által tett nyilatkozatára, miszerint problémák vannak Magyarországgal. Almunia Párizsban azt mondta, hogy egymást követő harmadik alkalommal is ajánlásokat kellett megfogalmazniuk az államháztartási hiány csökkentésére, mivel a magyarok nem teljesítik az eddigieket. A biztos jelezte, hogy nem mi vagyunk az egyetlen új EU-tag, amelynek magasabb a hiánya a 3 százalékos plafonnál, de a többiek legalább követik a Bizottság ajánlásait, és csökkentik a hiány számait.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Hogyan létezhet ez egy országban, hogy az Európai Bizottság ajánlását egy kormány nem veszi figyelembe?!

Novemberben, szeretném még elmondani, elfogadja az ötéves adócsökkentési programját az Országgyűlés a kormány javaslatára.

(11.30)

Ma már tudjuk: ez az ötéves adócsökkentési program is egy hazugság volt, félrevezetés volt, arra szolgált, hogy a 2006 tavaszi választásokon a Magyar Szocialista Párt és a szabad demokraták jól szerepeljenek, és ezzel megszerezzék a választási győzelmet.

Decemberben és januárban özönlenek a leminősítők. Csak példaként mondom, hogyan reagál Szekeres Imre a Nap-keltében a Fitch Ratings leminősítésére, ezt mondja: "A Fitch súlyosan tévedett, amikor Magyarországot leminősítette. A Fitch megalapozatlan tényekből indul ki, nem kell vele törődni" - mondja ezt Magyarország felelős kormánypárti politikusa. Itt jelzem, hogy december 22-én 464 milliárd forintért eladták a repülőteret, szeretném elmondani, hogy december 22-én befolyt a pénz - december 31-én már egy forint nem volt meg belőle Magyarországon. Tehát nem igaz, hogy a Gyurcsány-kormány nem tett semmit, igenis tett: eladta Magyarország legértékesebb vagyonát. Januárban újabb és újabb leminősítések voltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy látom, 2005 a hazugság, az átverések, a trükközés, az eladósodás, a vagyon kiárusításának, az áremeléseknek, az adóemeléseknek, a leminősítéseknek az éve volt. Emellett az ország teljesen elvesztette a hitelét az Európai Unióban, lényegében Európában, a kormány elvesztette a komolyságát. 2005-ben tovább folytatódott Magyarország lecsúszása. Egyetlen cél teljesült csak: az MSZP növelni tudta a szavazóbázisát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy valóságos demokráciában az a kormány, amelyik ilyen gazdasági évet produkál, nem nyújthat be zárszámadást az Országgyűlés számára. Úgy gondolom, hogy a 2005. évben távolabb kerültünk az euró bevezetésétől, távolabb kerültünk az európai országoktól, egyáltalán távolabb kerültünk Európától, és ami a legnagyobb probléma: hogy a kormány távolabb került a saját lakosságától. Én úgy gondolom, ilyen gazdasági év után teljesen törvényszerű, hogy a társadalom ki fogja kényszeríteni a tettekért a felelősöket.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 90 2006.10.16. 1:59  89-96

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Péntek óta megvan a Gyurcsány-kormány első bűnbakja. Katona Tamás államtitkár a hivatalos nyilatkozat szerint azért lett kirúgva, mert megengedhetetlen és elfogadhatatlan, hogy olyan szándékot tulajdonítanak a kormánynak, amelyről még nincs döntés, és nem tükrözi a kabinet szándékát. Katona Tamás azt mondta, hogy 2008-tól bevezetésre kerül Magyarországon az ingatlanadó. Az államtitkár igazat mondott. Igazat mondott, mert ezt a konvergenciaprogram is tartalmazza. Katona Tamás azt mondta, hogy 9,5 millió forint érték feletti ingatlanok után kell az adót megfizetni. A menesztés ezért a mondatért következett be. Gyurcsány Ferenc mérges lett, hiszen a kormány tagja próbált egy szakmai kérdésre szakmai választ adni. Katona Tamás igazat mondott.

Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár társa volt az, aki a legtöbbet védte valótlan adatokkal, hazugságokkal, trükközésekkel a Gyurcsány-kormány védhetetlen költségvetési hiányát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Védte az áfavisszatartást, amely vállalkozók tízezreit tette tönkre Magyarországon. Segített a statisztikai adatok manipulálásában, hogy a Gyurcsány-kormány 2006 tavaszán a valótlan adatokkal választást tudjon nyerni.

Miniszter Úr! Katona Tamás volt Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványa, mégis mennie kellett. Mennie kellett, mert igazat mondott.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogy is van ez? A Gyurcsány-kormányból az távozik először, aki igazat mond? Vagy más oka volt Katona Tamás menesztésének? Az volt az oka, hogy Katona Tamás nem vállalta tovább a Gyurcsány-kormány trükközéseit, azt nem vállalta, hogy a morális válságban tovább védje a Pénzügyminisztérium és a Gyurcsány-kormány álláspontját?

Tisztelt Miniszter Úr! Szeretnénk öntől megtudni az igazat. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 94 2006.10.16. 1:01  89-96

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Megértem, tisztelt miniszter úr, hogy nem vállal politikai közösséget és felelősséget Gyurcsány Ferenccel. Teljesen egyetértünk: úgy látszik, ez már az ön számára is vállalhatatlan. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Azonban gondolkodjon el azon, hogy ebben a kormányban egyenlő-e a mérce, hogyan maradhat kormánytag az, aki alkotmány- és törvénysértő módon ígéri szocialista politikusok erős részvételét uniós pénzek elosztásában, ami uniós normákat is sért. Hogyan maradhat a Gyurcsány-kormányban a kormány élén az, aki azt mondja, hazudtunk reggel, éjjel, este? Hogyan maradhat a kormány élén az - Gyurcsány Ferenc - ebben a kormányban, aki azt mondja, hogy nem kormányoztunk, csak úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna? Hogyan maradhat a kormány élén az, aki azt mondja, hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk?

Tisztelt Miniszter Úr! Én nem kérdezem önt tovább, inkább adok önnek egy tanácsot: nagyon vigyázzon, nehogy igazat mondjon, mert ön is Katona Tamás sorsára fog jutni. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 82 2006.10.17. 6:39  23-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy megjegyzéssel kezdem: véleményem szerint az ezt a vitát követő zárszámadási törvényjavaslat öt óráját is ehhez a nemzeti fejlesztési tervhez, illetve az Új Magyarország fejlesztési tervhez kellene csatolni, és akkor érne ez a vita valamit, hogyha valójában nem egy politikai vitanappá alakult volna, hanem mondjuk, egy országgyűlési határozat vagy egy törvényjavaslat került volna ennek kapcsán benyújtásra. De hát ilyen helyzetben vagyunk, hogy 15 órában tárgyaljuk most a 2005-ös zárszámadást, néhány órában pedig Magyarország jövőjét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, és arra kell rádöbbennünk, hogy az Európai Unióban nagy harc van a nemzetek, az országok között sok tekintetben, például a nemzeti fejlesztési források megszerzése tekintetében is. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a fejlesztési terv elfogadása és a projektek megvalósítása során országon belül is kell harcolnunk ezekért a forrásokért, és a régiók között is bizony nagyon komoly harc kell hogy megmutatkozzon. Ebből én most itt az Országgyűlésben nem sokat érzek. Na, ezt a hiányosságot szeretném én kiegészíteni.

Én valójában a mezőkövesd-mezőkeresztesi, jelenleg állami tulajdonban lévő, használaton kívüli volt katonai repülőtér hasznosítása ügyében szólalok most föl. Úgy gondolom, Magyarország elemi érdeke, hogy a Közép-Európában megvalósulandó - egy biztosan, de esetleg több - intermodális logisztikai központ és cargo-repülőbázis helyszíne elemi érdekünk, hogy Magyarországon legyen. Más nemzetek is küzdenek ezért; lásd Szlovákiát, Ausztriát, de mondhatnám Lengyelországot is. Ha jól fogunk lobbizni az Európai Unióban, ez Magyarországon fog megvalósulni. Azonban nem mindegy, hogy Magyarországon melyik helyszínen. Véleményem szerint három repülőtér jöhet szóba. A Ferihegyi repülőtér az egyik. Azt a fejlesztési terv is tartalmazza, hogy légi forgalmának növekedése miatt, a légtér zsúfoltságának csökkentése érdekében nem realitás, hogy ez a Ferihegyi repülőtéren valósuljon meg. Akkor marad két repülőtér: a taszári repülőtér és a mezőkövesd-mezőkeresztesi repülőtér. Engedjenek meg néhány szakmai érvet - és majd rávilágítok, hogy miért mondom ezeket el - amellett, hogy miért Észak-Magyarországon kell hogy megvalósuljon Mezőkövesd és Mezőkeresztes térségében ez a bizonyos intermodális logisztikai központ.

Először: Mezőkövesd és Mezőkeresztes mellett már megvalósult az autópálya, tehát ki van építve az autópálya, működik, létezik Budapesttől egy órányira. Taszár térségében ez nincsen meg; az előzetes tervek szerint 2015-ben fog megvalósulni.

Másodszor: ki van épülve két sávon főközlekedési vasútvonal, tehát nyilván ez is amellett szól, hogy Mezőkövesden valósuljon meg.

Harmadszor: a mezőkövesdi repülőtér kifutópályája 3,8 kilométer, tehát nem szükséges a repülőtéren belül a kifutópálya bővítése, míg Taszáron sajnos ez szintén szükséges.

Negyedszer: nézzük meg a földrajzi elhelyezkedését a repülőtérnek... Örülök egyébként, hogy ilyen jól szórakoznak szocialista képviselők rajta; biztosan tetszik, amit mondok. Tehát a földrajzi elhelyezkedése a mezőkövesd-mezőkeresztesi repülőtérnek lényegesen kedvezőbb, hiszen egyrészt a Dunántúl ellátottsága, másrészt a keleti régiók felé nyitás lehetősége is mindenképpen amellett szól, hogy ez Mezőkövesden valósuljon meg.

Ötödször: ha a két térséget összehasonlítjuk, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy az észak-magyarországi, borsodi térség a legelmaradottabb térség az egy főre jutó GDP tekintetében, de ha a munkanélküliek számát vesszük alapul, akkor is. Ha megnézzük azt, hogy hová megy előbb a befektető, a Dunántúlra vagy Észak-Magyarországra, ez is amellett szól, hogy nyilván segíteni kell Észak-Magyarország elmaradottságának csökkentését, hogy előre tudjon lépni, tehát ez is mind-mind Észak-Magyarország mellett szól.

Hatodszor: a mezőkövesd-mezőkeresztesi repülőtér projektjének az előkészítettsége lényegesen kedvezőbb, hiszen egy 20 milliós tanulmány, amit a regionális fejlesztési tanács támogatott, lényegében mindent leír 3 ezer oldalon, hogy mit kell megvalósítani ennek érdekében.

Hetedszer: szeretném elmondani, hogy nagy politikai összefogás van a térségben ebben a kérdésben; az előbb hallhattuk Sós Tamástól, ő is kiemelte ezt a kérdést, és a választások előtt márciusban Gyurcsány Ferenc maga is Miskolcon nyilatkozott arról, hogy támogatja ennek a projektnek a megvalósulását. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, ez nem Mezőkövesd érdeke, nemcsak Borsod megye, hanem egész Magyarország érdeke. Figyeljünk oda Észak-Magyarországra, és ha új Magyarországot akarunk építeni, akkor segítsünk azokon is, akik eddig hátrányban voltak. Ehhez kérem a szocialista képviselők segítségét is és az ébresztőt. Képviselő urak, Sós Tamás, Kormos Dénes, akik nincsenek itt, Szűcs Erika képviselő asszony, ébresztő! Mert ha nem figyelünk, akkor Taszár Mezőkövesdtől el fogja vinni ezt a projektlehetőséget. Azért fogja elvinni, mert tudjuk, hogy a politikai lobbiereje Taszárnak lényegesen kedvezőbb azáltal, hogy Kolber István volt miniszter és Lamperth Mónika jelenlegi területfejlesztési miniszter is abból a térségből származik. Én nagyon tisztelem őket, hogy küzdenek azért, hogy ez ott valósuljon meg, de be kell látniuk, hogy semmilyen szakmai, politikai és gazdasági érv nem szól emellett.

Tehát figyeljünk oda, mert a kettes és a hármas Új Magyarország fejlesztési tervben csak egy mondat változott - fölolvasom, hogy mi. A kettes változatban még az van: "Valamint néhány más helyi jelentőségű repülőterünk fejlesztésére kell figyelni." Repülőtér-fejlesztésre.

(14.20)

A harmadik változatba mi került be? "Valamint néhány más, helyi jelentőségű repülőterünk földi megközelíthetőségének fejlesztésére." Mezőkövesden nem kell a földi megközelíthetőséget fejleszteni, Taszáron viszont kell. Erről szól a nemzeti fejlesztési terv.

Tisztelt észak-magyarországiak, ébresztő! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Göndör István és dr. Magda Sándor közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 90 2006.10.17. 0:54  23-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kormos Dénes képviselőnek szeretném mondani, hogy nem eljutottam arra, hogy ez regionális cél és feladat, hanem mindig is ezen az állásponton voltam.

Kolber István miniszter úrhoz szeretnék egy megjegyzést tenni, aki közben kiment a teremből, de majd biztos elolvassa a jegyzőkönyvet. (Közbeszólások: Majd elmondjuk neki.) Miniszter úr, az a nagy probléma, amit ön elmondott, hogyan létezik az, hogy egy nemzeti fejlesztési terv megalkotásánál ebben a nemzeti fejlesztési tervtanácsban egy településnek vagy egy repülőtérnek van embere, aki felelős azért, hogy azt megvalósítsa. Kérdezem én: miért nincs a többinek? Miért nincs Sármelléknek, miért nincs Debrecennek és miért nincs Mezőkövesdnek? No, látják, ezek alapján mondjuk mi azt, hogy valami nem stimmel a döntéshozatalnál és az előkészületnél!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 138 2006.10.17. 2:13  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem gondoltam, hogy ez a mai vita így fog kezdődni. Én mindig egy optimista ember vagyok, bekapcsolom a televíziót, játszik a magyar válogatott, és azt gondolom, hogy vessünk véget a múltnak, majd a mai naptól, a mai meccsen a magyar válogatott jól fog játszani, és majd győzni fog, és legyőzi Máltát, meg legyőzi Norvégiát. Egy ilyen optimista ember vagyok, és most is úgy ültem le ma ide, erre a vitára, hogy biztos vagyok benne, ez a vita nem arról fog szólni, hogy az Orbán-kormány elrontotta.

Azt, hogy a választások után 2002-ben politikai természeténél fogva a dolgoknak, és ismerve a szocialistákat, azt mondják, hogy ezt az országot az előző kormány tette tönkre, hát azt mondom, hogy ilyen a politika, a valóságtól távol áll. Most már tudjuk, hogy ráadásul egyesek még hazudnak is jó nagyot a politikában, ráadásul kiderül, hogy éppen a szocialistáknak a miniszterelnöke. Ezt még-még valahogy nem elfogadom, csak egyszerűen magamban kezelem. De azt, hogy 2006-ban, öt évvel, négy és fél évvel a választások után, négy és fél évvel egy kormányzás után - az előző kormányzás letelt, annak a négy éve, már ennek a kormányzásnak is el kellett volna kezdődnie, a folyamatokon lehetett volna változtatni - itt egy tapasztalt képviselő, Göndör István azzal áll föl, hogy az Orbán-kormány rontotta el ezt az országot, ez egyszerűen elképesztő.

(16.10)

Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném önnek mondani: 2000-ben a költségvetés hiánya 2,5 százalék volt, 2001-ben a költségvetés hiánya 3,5 százalék volt. 2002-ben, a választások évében tették meg önök azt, hogy mindent bekönyveltek a költségvetési hiányba, hogy legyen politikai bűnbak, legyen az Orbán-kormány. Ezt lehetett 2002-ben mondani, de ez a 2005-ös zárszámadásnál, képviselő úr, egyszerűen elfogadhatatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Kérem, ezt fejezzék be! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 144 2006.10.17. 2:12  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Megkérdezem, hogy 2002-ben volt-e kötelező szabály arra vonatkozóan, hogy ezeket a bizonyos költségvetésen kívüli pénzeket be kelljen könyvelni a költségvetésbe. Elárulom önnek, nem volt ilyen szabály, tehát törvénytelenség volt? Nem volt törvénytelenség. (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) Tudniillik van egy fordulópont, az európai uniós tagságunk. Megkérdezem önt, hogy az Orbán-kormányt az Európai Unió Bizottsága, a Magyar Nemzeti Bank, hitelminősítők, külföldi elemzők bántották-e amiatt, hogy milyen költségvetési hiányt hozott ki. Volt-e egyetlen kritika is az Orbán-kormány alatt, hogy nem a valós adatot mutatta ki?

Tisztelt Képviselő Úr! Akkor most egy kicsit idézzük föl, mit is mondott önöknek az Európai Unió statisztikai hivatala? Azt, hogy nem a valóságos költségvetési hiányt mutatták ki. (Dr. Veres János: Ilyet nem mondott soha. - Göndör István: Bocsánat, tessék pontosabban idézni!) Mit is mondott az Európai Unió statisztikai hivatala? Azt, hogy nem a valóságban mutatták ki az államadósságot. Mit is mondott ugyanez a statisztikai hivatal? Hogy a gazdasági növekedés mértékét nem a valóságnak megfelelően tetszettek kimutatni.

Megértem, hogy az MSZP-nek van ideje, és a vitában részt akar venni, de egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egy ilyen védhetetlen négyéves kormányzás után, amelynek az egyik teljes évét, a 2005-öt, amikor az első naptól az utolsóig Gyurcsány Ferenc kormánya felelt a költségvetési folyamatokért, ezt megpróbálni így megvédeni, fölállni és elkezdeni Orbán-kormányozni, egyszerűen fölháborító még a magyar politikában is. Ehelyett, képviselő úr, egy kis önkritikát, hogy hibáztunk, tévedtünk.

Én már nem is mondom azt, hogy ön is mondja azt, hogy hazudtunk, reggel, éjjel, este. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ne mondja ezt, hogy csak úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna, mert ezt már öntől nem várjuk, mert ezt már a főnöke bevallotta. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 160 2006.10.17. 2:12  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Már vártam Kovács Tibor felszólalását - indulatos, emelkedett hangú, teljesen meg van róla győződve, hogy igaza van. (Kovács Tibor közbeszólása.) Egyetlenegy hiba van, képviselő úr, komolyan mondom: most próbáljon meg kikapcsolni, és nem az ellenzéki képviselőkre hallgatni, bár az ellenzéki képviselő adja elő, de azt nézze, hogy mit mond, és ne azt, hogy ki, jó?

Tehát mondjuk, a konvergenciaprogram Canossa-járásáról ugyanebben az időszakban, amikor önök kormányoztak:

2004. május 13. Magyarország beterjeszti a 2004-2008-as időszakra vonatkozó államháztartási terveit. A célkitűzés szerint a hiány 2008-ban 3 százalék alatt lenne. Ezt ismerjük.

2004. június 23. Az Európai Bizottság túl optimistának ítéli a magyar kormány középtávú előrejelzéseit, ezért utal a 2008-as cél bizonytalanságára.

2004. december 22. Az Európai Bizottság ajánlással fordul a tagállamokból álló Tanácshoz, hogy az mondja ki, a túlzott hiány kiigazítására tett magyar lépések hatástalannak bizonyultak.

2005. január 18. Az uniós pénzügyminiszterek jóváhagyják az Európai Bizottság ajánlását, és elmarasztalják a magyar kormányt, amiért nem tudta a tervezettnek megfelelően csökkenteni az államháztartás hiányát.

2005. március 8. Az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa jóváhagyja azokat az ajánlásokat, amelyeket az Európai Bizottság a túlzottdeficit-eljárás keretében intézett Magyarországhoz. A Tanács felkéri a magyar kormányt, hogy bárminemű adócsökkentés időzítését és végrehajtását a konvergenciaprogramban szereplő hiánycéloktól tegye függővé, és haladjon előre az államigazgatási, az egészségügyi és az oktatási rendszere reformjával.

2005. szeptember 16. Almunia uniós pénzügyi biztos közli a magyar kormánnyal, hogy elfogadhatatlan az autópálya-építés kapcsán alkalmazott magyar elszámolási módszer.

Tisztelt Kovács Tibor! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Hol van ebben a Fidesz és az ellenzéki képviselők? (Kovács Tibor: Nem erről beszéltem! - Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 190 2006.10.17. 2:22  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Veres János pénzügyminiszter mondataira a következőt reagálom. Menjen be a Pénzügyminisztériumba, vegye elő a 2005. szeptember 16-ai sajtófigyelést, a következőt olvashatja benne: "Almunia biztos Budapesten (Közbeszólások az MSZP padsoraiból az elnök felé, többek között: Újságot olvas!) személyesen közölte Veres Jánossal az Eurostat álláspontját, miszerint az autópálya-építéssel kapcsolatos kiadásokat nem lehet kihagyni a büdzséből, aminek következtében az idei (Zaj és szórványos taps az MSZP padsoraiból.) költségvetési deficit a GDP 3,6 százaléka fölé emelkedik."

Tehát, miniszter úr, mondott önnek Almunia biztos ilyet? Közölt önnel szeptember 16-án ilyet, hogy közli az Eurostat álláspontját, miszerint nem lehet kihagyni a büdzséből az autópálya-finanszírozást? Hogyha nem emlékszik rá, akkor közlöm, hogy ön mit válaszolt. Veres János pénzügyminiszter közölte: "Magyarország betartja a vállalását, az autópályákkal kapcsolatos problémák pedig csupán technikai jellegűek." Tehát ön már akkor sem ismerte el, mint most sem, a trükköt, az európai uniós normák megsértését, a törvények be nem tartását. De ezt még megfejelte Batiz András kormányszóvivő, aki azt mondta, hogy az Európai Unió pénzügyi biztosa is elismerően szólt a magyar gazdaság állapotáról. S közölte a kormány álláspontját, ami lényegében a kormányfő álláspontja, ami egyezik az önével. "Statisztikai kérdés semmilyen módon nem befolyásolja a kedvező folyamatot."

Miniszter úr, hogyha ez nem bizonyíték arra, hogy önök igenis trükköztek, igenis próbálták becsapni a közvéleményt, az még hagyján, hogy a magyar lakosságot, mert ahhoz már talán a lakosság hozzá is szokott, de hogy magát az Európai Uniót is, az egyszerűen felháborító!

Ami pedig a tartalékkérdéssel kapcsolatos megjegyzését illeti, ön rosszul emlékszik. A törvénybe önök rakták be, és önöknek, a kormánynak ad felhatalmazást a törvény passzusa. Nem szükséges és nem kötelező ilyen tartalékképzést előírni. Nyilvánvalóan a rossz pénzügyi és költségvetési helyzet okozta ezt a rossz tervezést, amit az Állami Számvevőszék megfogalmazott az önök irányába, és ne kenje ezt az Orbán-kormányra, mert ez a saját maguk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) találmánya, és a törvény nem írja ezt elő, csak lehetővé teszi. Ez teljesen más kérdés.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Zaj az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 222 2006.10.17. 2:14  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Nagyon örülök annak, hogy a pénzügyminiszter úr rátért a konvergenciaprogramra, mert ez igazolja a 2005. év költségvetési gazdálkodásának az eredményét. Úgy gondolom, hogy ez így helyes. Tehát nem lehet egy költségvetési évet kiemelni, és azt mondani, hogy az jó vagy rossz. Ha a tendenciákat és a folyamatokat nézzük... - és ez a szerencsétlenség, hogy ezt 2006 októberében tárgyaljuk, amikor nyilvánvalóan tudjuk, hogy az ország gazdasági helyzete, a családok állapota, a vállalkozások helyzete a 2005. december 31-ei állapothoz képest is lényegesen rosszabb.

Egyébként, ha a konvergenciaprogramot csak magában vizsgáljuk, ez egy kormánynak, egy Pénzügyminisztériumnak, egy pénzügyminiszternek egy szakmai feladat. Ha megnézzük az előző konvergenciaprogramokat - bármilyen hihetetlen, már az Orbán-kormány is nyújtott be ilyet -, azokban általában növekvő gazdaságról, csökkenő inflációról, csökkenő költségvetési hiányról van szó, és soha nem járt egyetlen konvergenciaprogram tartalma sem a családoknak rosszabb életszínvonallal, alacsonyabb jövedelemmel, alacsonyabb gazdasági növekedéssel, magasabb inflációval (Göndör István: Növekvő adókkal!), és amit elfelejtett az előbb mondani a pénzügyminiszter úr, magasabb munkanélküliséggel, mert csak annyit mondott, hogy a munkanélküliség változik. Tehát kommunikációban valóban kiváló a pénzügyminiszter úr. Nem mondta ki, hogy a munkanélküliség természetesen ennek következményeként növekedni fog.

Úgy gondolom, hogy nagyon érdekes politikai helyzetben tárgyaljuk ezt a 2005. évi zárszámadást. Ha valamikor csendben kellene lennie a kormánypártiaknak, akkor ez most pontosan az az időszak. Benyújtottuk a konvergenciaprogramot, láthatjuk, milyen hatással van a magyar gazdaságra. Nyilvánosságra került az őszödi beszéd, láthatjuk, hogy mi a kormányfőnek a saját munkájáról, a saját képviselőiről a véleménye. Ezek után még felállni a parlamentben, és azt mondani, hogy itt mindent az Orbán-kormány rontott el, és hogy valójában az ország érdeke, ami ezután fog történni, úgy gondolom, hogy halkan mondva is arcátlanság. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 250 2006.10.17. 0:29  133-255

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A 2005. évről összességében azt lehet elmondani, hogy tovább nőtt az állam eladósodása, és sajnos tovább növekedett az állami vagyon értékesítése. Ennek következményeként az ország közeledett az ebben az időben már tapasztalható súlyos válság felé.

Uraim, sok sikert, hogy hozzák rendbe ezt az országot! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Göndör István: Kártyavárról tetszett korábban beszélni...!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 16 2006.10.18. 14:09  1-77

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm az Állami Számvevőszék tisztségviselőit a szokásos, évente megismétlődő állami számvevőszéki beszámoló, jelentés tárgyalása során; nem választási időszakban, ezen már rég túl vagyunk, hiszen a beszámolót általában tavasszal, május környékén szokta az Országgyűlés tárgyalni, illetve elfogadni. Most nyilván a választások miatt nem ülésezett a parlament, ezért kerül erre sor októberben, ősszel.

Azonban más változás is van ebben az évben, nem is az Állami Számvevőszék munkájában, hanem abban a tekintetben, hogy az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék és az Országgyűlés között milyen kapcsolat van. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy egy önálló bizottság, a számvevőszéki bizottság volt az, amelyik foglalkozott - hogy úgy mondjam - heti rendszerességgel vagy napi rendszerességgel az Állami Számvevőszék tevékenységével. A bizottsági ülésen természetesen rendszerint az Állami Számvevőszék munkája került terítékre, infrastruktúrája, feladatrendszere, gondok, problémák, megoldandó feladatok, célok.

Azonban a Gyurcsány-féle megszorító csomag első lépése az volt, hogy sajnos a számvevőszéki bizottságot, úgy, ahogy van, en bloc megszüntette, és ennek a tevékenységét és a munkáját a költségvetési és pénzügyi bizottsághoz tette át. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy ez az országgyűlési képviselők, kormánypárti képviselők részéről, akik a többséget alkotják a parlamentben, egyetlen szót nem érdemelt, és a benyújtott előterjesztést, úgy, ahogy volt, teljes egészében elfogadták, egyetlen hang, egyetlen észrevétel nélkül.

Most, amikor a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén ezt a jelentést is tárgyaltuk, ott már előrevetítette magát az, hogy egy ilyen főbizottságban, amely rengeteg törvényjavaslatot tárgyal nagyon-nagyon sok napirenddel, ott az Állami Számvevőszék tevékenysége milyen fajsúlyt, milyen jelentőséget fog majd kapni. Azt kell mondanom néhány hónapi tapasztalat után, hogy nem tesz jót majd az Állami Számvevőszék tevékenységének, illetve a munkájának az értékelésében az, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottsághoz került. Azért nem tesz jó, mert amíg a számvevőszéki bizottságban - azt tudom elmondani az elmúlt majdnem nyolc év tapasztalata alapján - szinte tisztán szakmai alapon, szinte majdnem politikamentesen tudtuk a kérdéseket megközelíteni, addig a költségvetési bizottságban már az első beszámoló tárgyalásakor kiderült, hogy egy túlpolitizált bizottság a költségvetési bizottság ilyen tekintetben, persze a szakmaisága mellett, és az a félő, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységét is a bizottsági tagok inkább politikai alapon fogják majd közelíteni.

(10.00)

Példa volt erre egyébként a bizottság ülése, ahol azt érezte az ember, hogy három bizottság ülésezik egyszerre: az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő bizottság, maga a számvevőszéki bizottság, ugyanakkor pedig a költségvetési bizottság is szinte jelen volt ezen az egy bizottsági ülésen.

Úgy gondolom, hogy azért, ha az ország sorsa majd rendbe jön, akkor újra el kell ezen gondolkodni, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységét újra egy önálló bizottság vizsgálja, illetve foglalkozzon az Állami Számvevőszék tevékenységével. Ez legyen a számvevőszéki bizottság, tehát hogy alakuljon majd újra.

Abban a tekintetben, hogy hogyan értékeljük a Számvevőszék munkáját, ebben a tekintetben - úgy mondom, hogy hál' istennek - az Országgyűlésben nincs a politikai pártok, a frakciók között vita, hiszen egységes a vélemény a tekintetben, hogy az Állami Számvevőszék magas szakmai színvonalon látja el munkáját, az Országgyűlés által meghatározott feladatnak teljes egészében minden évben meg tud felelni. Az elvállalt és az ellenőrzési tervben meghatározott feladatait elvégzi, a kormánytól, illetve az Országgyűléstől külön kapott feladatokat is munkaerő-átcsoportosítással meg tudja valósítani, és megfelel az Országgyűlés elvárásainak.

Úgy gondolom, külön kiemelendő az a kérdés, hogy az Állami Számvevőszék felül tud emelkedni a mindennapi politikai vitákon, és úgy gondolom, ez alapozza meg az elismerést munkájuk révén, hogy függetlenül attól, hogy milyen politikai párt van hatalmon, ki adja a kormányt, az Állami Számvevőszék, valljuk be őszintén, eléggé kemény, kritikus, de ugyanakkor a pozitív tendenciákat is képes leírni. Így van ez évről évre, így van ez, függetlenül attól, hogy éppen a Fidesz kormányoz vagy a szocialisták, vagy valaki más kormányoz.

Ugyanakkor pedig mi adósak vagyunk az Állami Számvevőszék munkája irányában. Azt látom, hogy az országgyűlési képviselők, maga az Országgyűlés eljut addig, hogy az Állami Számvevőszék által meghatározott javaslatokat, feladatokat, amelyeket természetesen alapvetően a kormánynak, illetve egy-egy minisztériumnak, miniszternek határoz meg, ezzel mi teljes egészében azonosulni tudunk. De azt is látnunk kell, hogy ezek megvalósulása és ennek hatékonysága, hogy hogyan hajtja végre a kormány, illetve az Országgyűlés ezeket a javaslatokat, az bizony eléggé hiányos, és kívánnivalót hagy maga után. Olyannyira, hogy például a költségvetési bizottság ülésén egy szabad demokrata képviselő javasolta azt a mostani jelentés alapján, hogy a kormány maga fél év múlva számoljon be legalább a költségvetési bizottságnak arról, hogy az Állami Számvevőszék javaslatai alapján mi az, amit végrehajtott, mi az, amit tenni kíván. Tehát határozzon meg egy úgynevezett feladattervet, amit aztán végül a költségvetési bizottság ugyan nem fogadott el, de azért mindenki egyetértett abban, hogy a kormány irányában kezdeményezzünk egy ilyet. Abban maradtunk, hogy amikor majd a pénzügyminiszter úr beszámol a bizottság előtt, akkor ezt is számon fogjuk majd rajta kérni.

Nagyon nagy felelőssége van az Országgyűlésnek a tekintetben, hogy hogyan kezeli és hogyan fogadja az Állami Számvevőszék jelentéseit. Úgy látom - és ezt szeretném újra hangsúlyozni -, hogy ebben adósak vagyunk önmagunknak, adósak vagyunk az Állami Számvevőszéknek, mert az a precíz, nagyszerű munka, amit elvégez és elénk tesz, az országgyűlési képviselők elé az Állami Számvevőszék, annak a megvalósulása sajnos mind a mai napig nem teljesül. Nagyon fontos feladat és kérdés az, hogy az Állami Számvevőszék megállapításait képes-e az ország, az Országgyűlés, illetve a kormány a jövő feladatainak érdekében magáévá tenni, és a kritikákat - mert az ellenőrzésnek az a lényege, hogy tárja fel a hiányosságokat - el tudja-e fogadni, és be tudja-e építeni majd a munkájába, a feladatába.

A 2005. évi beszámoló kapcsán egy dolgot szeretnék kiemelni, ez pedig az uniós pénzügyi alapok ellenőrzése, illetve az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos megállapításai. Azért emelem ki ezt a részt, mert úgy gondolom, hogy az ország sorsa a következő években azon fog múlni, hogy képesek leszünk-e ezt a bizonyos 8000 milliárd forintnyi európai uniós forrást, ami elvileg 2007-2013 között majd megnyílik számunkra, igénybe venni, és azt az ország javára tudjuk-e fordítani. Azt gondolom, ezért fontos az, hogy odafigyeljünk arra, mit mond az Országgyűlés ellenőrző szerve ennek kapcsán, hogy eddig hogyan teljesítette az ország ezen feladatát.

Nos, ha fellapozzuk a jelentésnek ezt a részét, olvashatunk benne pozitív tendenciákat, de bizony olyan megállapításokat is, amelyeket érdemes megszívlelni. Ezek közül kiemelném a következőt.

A jelentés, illetve a beszámoló azt mondja, hogy a program hazai intézményrendszerének összteljesítményét és hatékonyságát gyengítették az intézményfejlesztési koncepciókban és a kormányzati munkamegosztásban bekövetkezett változások. A projektek végrehajtásának másfél-két éves késedelme miatt a támogatások tényleges lehívása is sajnos csúszott. Nem csökkent a projekt tervezett és tényleges első kifizetése közötti idő. Kedvezőtlenül befolyásolták az uniós források lehívását az uniós és a hazai szabályok ellentmondásai. Több egyéb tényező időbeli késedelmet okozott, például a közbeszerzési törvények folyamatos módosítása. Eltérő a hazai és az uniós álláspontok megfogalmazása, illetve az Európai Bizottság által elfogadott pályázatok végrehajtásának előkészítésében, a műszaki tervezésben az engedélyezési ütemtervet sem sikerült betartani.

Ami viszont megnyugtató számomra, hogy a 2006. évig lehívható összeg, amely meghosszabbodik még két évvel 2008-ig, az Állami Számvevőszék azt mondja jelentésében, beszámolójában, hogy ez teljes egészében lehívhatóvá fog válni. Úgy gondolom, ez mindenképpen megnyugtató, azonban figyelembe kell venni ezeket az észrevételeket, hiányosságokat is, és be kell építeni a kormányzat leendő munkájába, nehogy úgy járjunk, mint más országok, hogy nem leszünk képesek lehívni ezt a 8000 milliárd forintnyi összeget, és ezt fejlesztésekre, beruházásokra fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Nem megismételve az előttem szólókat, előttünk van egy határozattervezet, amelyet minden évben az Országgyűlés elfogad. Ez most egy kicsit több, mint az eddigiek, hiszen egy stratégiai időszak lezárása történik meg 2002 és 2006 között, és egy újabbnak a meghatározása, ami a választási ciklusokhoz kötődik.

Én is egyetértek, és a Fidesz-frakció nevében mondom, hogy teljes egészében el tudjuk fogadni, ami a határozati javaslatban van, elfogadjuk az Állami Számvevőszék 2005. évi beszámolóját, azt jónak minősítjük. Elfogadjuk, hogy a 2002-2006-ra meghatározott stratégiát teljesíteni tudta, teljes körűvé tudta tenni a költségvetési beszámolók és elszámolások megbízhatóságát minősítő zárszámadási ellenőrzéseket, és azt is, hogy ahogy a stratégiában megfogalmazták, minden önkormányzathoz el fognak jutni ellenőrzési szinten ebben a négy évben.

Véleményünk szerint is megfelelőek az Állami Számvevőszék 2006 és 2010 közötti stratégiai célkitűzései, kiemelendő ezek közül valóban az európai uniós tagságból származó források mind teljesebb hasznosítása. Itt talán egy kicsit - hogy is mondjam - előrelátóbbak kell hogy legyünk, és az Állami Számvevőszék hihetetlen nagy szakértelmét fel kell tudni használnunk arra, hogy az Állami Számvevőszék ne utólag állapítson meg majd esetleg hiányosságokat.

(10.10)

Kérjük meg, segítsen valóban abban a következő években, hogy hogyan van ez más országokban, tanuljunk más országoktól, hogy valóban a rendelkezésre álló forrásokat majd igénybe tudjuk venni. Ehhez várjuk és kérjük az Állami Számvevőszék segítségét.

Én is szeretném a frakció nevében megköszönni a Számvevőszéknek az elmúlt évben, az elmúlt kormányzati ciklusban végzett munkáját és tevékenységét, és kívánok a továbbiakhoz sok erőt, egészséget és jó szakmai felkészülést.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 46 2006.10.18. 2:06  1-77

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselő úr szólított meg egyrészt a bizottsági struktúra kapcsán, hogy mind az öt párt elfogadta. Hozzáteszem, képviselő úr, hogy én magam is megszavaztam. Most képzelje el azt a hangulatot, amelyben akkor volt az ország meg az Országgyűlés, hogy Gyurcsány Ferenc mond valamit, és ha valaki az ellen mer tenni, aminek az a lényege, hogy itt takarékoskodni kell, és valaki az ellen mer szólni ott, abban a pillanatban, az ellen mer szavazni az Országgyűlésben, nem is tudom, mi lett volna ebben az országban. Csak most már eltelt egy kis idő, és ébredezünk, megtudtuk, hogyan értékelte a kormányfő Balatonőszödön a saját kormányának teljesítményét, egy kicsit kezd ébredezni is az ország, és másként látni a dolgokat, másként látni Gyurcsány Ferenc szavait, aki ezt kitalálta, hogy szüntessük meg a bizottságokat.

Én konszenzusos alapon mondom, hogy gondoljuk ezt át, és gondolkodjunk azon, hogy éppen azért, hogy a Számvevőszéket ne vonjuk bele a politikába - mert a költségvetési bizottságban, meg fogjuk látni, sajnos elő fog fordulni, mert ott nagyon politikai alapon mennek a szakmai viták is -, legyen egy olyan bizottság, mint a számvevőszéki bizottság volt, amely tényleg kizárólag szakmai alapon tudja a Számvevőszék tevékenységét értékelni.

A másik kérdés ez az öngondoskodás korlátozása az Orbán-kormány idején. Én azt javaslom a képviselő úrnak, hogy vegye elő az akkori számokat, és nézze meg, hogy a Horn-kormány által kialakított öngondoskodási rendszer mit jelentett pontosan az állami nyugdíjrendszernek. Azt jelentette, amit most elértünk, hogy ott tartunk, hogy egyszerűen nem képes fenntartani magát a befizetett járulékokból, és Magyarországon az emberek adóforintjaiból kell kiegészíteni és a hiányt pótolni. Ez véleményem szerint szakmai alapon nem helyes. Úgy gondolom, ez indokolta az akkori döntést, és ez most teljes egészében sajnos alá is van támasztva.

Az alelnök kérdésére majd egy következő kétpercesben szeretnék reagálni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 52 2006.10.18. 1:53  1-77

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, hogy Ékes képviselőtársam kisegített. Képviselő úr, Kovács képviselő úr, az alelnökjelölés tárgyában: úgy gondolom, először is azt kellene elfogadni, hogy kétharmaddal kell az Országgyűlésnek elfogadni az alelnök személyét, tehát a két nagy párt, a két legnagyobb frakció nélkül ez nem fog menni. Innentől kezdve nem tudom, mi a konszenzus, ha nem az, hogy ha kettőt jelölnek, akkor mind a kettő elfogadja a másik jelöltjét.

Most akkor ez hogyan is történt? Úgy történt, hogy valóban volt egy időszak, amikor a Fidesz nem jelölt - ezt vállaljuk, ez a mi sarunk. De onnantól kezdve, amikor jelöltünk, és elfogadtuk mi az MSZP jelöltjét, az MSZP pedig nem fogadta el a másik nagy párt, amely nélkül nem lehet választani, tehát a Fidesz jelöltjét, innentől kezdve felállni, és azt mondani, hogy ez a Fidesz hibája, ez egyszerűen képtelenség. Amíg nem jelöltünk, és azt mondja a képviselő úr, hogy hibásak vagyunk, mert nem jelöltünk, talán azt a kritikát el kell hogy fogadjam. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ebben a kérdésben mind a ketten sárosak vagyunk. De ezt beállítani a közvéleménynek úgy, hogy itt az MSZP teljesen rendben van, tehát jelöl egy személyt, azt mi elfogadjuk, viszont mi is jelölünk egyet, arra pedig egyszerűen kimondja, hogy nem, jelöljetek másikat, és addig jelöljetek, amíg nekünk ez nem tetszik, magyarul, hogy az egyik nagy politikai erő jelöljön kettőt, ez viszont, képviselő úr, nehezen fog menni. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés: én szégyellem, hogy ezt itt kell megbeszélni. A Számvevőszék alelnökeit jelölő bizottság egyébként zárt ülésen tárgyalja ezt a személyi kérdést. Úgy gondolom, ha korrektek vagyunk, ezt most itt befejezzük, és ha Kovács Tibor az elnöke ennek a bizottságnak, akkor hívja össze, és legyenek szívesek, folytassák a munkát. És lesz eredménye.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 239 2006.10.30. 5:13  236-240

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálom, hogy a részletes vitára alábbhagyott az érdeklődés, hiszen hála az Országgyűlés többségének az általános vitára olyan sok idő jutott - 15 óra hossza -, hogy úgy gondolom, volt idő kellően megbeszélni a zárszámadással kapcsolatos felvetéseket, problémákat, gondokat.

Számomra megtisztelő, hogy az általam benyújtott módosító javaslat egy külön szakaszt kapott a vitában, viszont annál rosszabbul esik, bevallom őszintén, hogy sajnos egyetlen bizottságban és a kormány részéről sem kapta meg a támogatást ez a módosító javaslat. Pedig úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy horderejű módosítás, hiszen mindenképpen segítene a kormányzó többségnek abban, hogy végre kiszabaduljon abból a hazugságspirálból, amiből már maga a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc is próbálkozik, próbálkozik, a kormány tagjai is próbálkoznak kisebb-nagyobb sikerrel; megpróbálta például Katona Tamás, igazat mondott a miniszter úr szerint is, és azonnal mennie kellett a kormányból.

(19.40)

Nos hát ez a módosító javaslat, amihez megpróbálom megszerezni a parlamenti többség támogatását, a következőkből áll; mindössze négy pont.

Az első pont, hogy az Országgyűlés megállapítja, hogy a 2005. évi költségvetés végrehajtása, a kiadások és bevételek elszámolása közben számos trükközés történt, amely súlyosan sérti az államháztartás átláthatóságát, az elszámolások hitelességét és nyomon követhetőségét. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem támogatják ezt, miért nem támogatták a bizottságban a szocialisták és a szabad demokraták. Semmi másról nincsen szó, csak kimondjuk benne az igazat a 2005. évi zárszámadás kapcsán. Kimondja az Országgyűlés azt, amit a miniszterelnök már kimondott: számos trükközés történt azért, hogy a költségvetés egyensúlyát fönn lehessen tartani. Ehhez még hozzáteszem azt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal október 24-én kiadott egy közleményt, amelyben közölte, hogy 100 milliárd forinttal valójában magasabb a 2005. évi költségvetési hiány, mint azt tavasszal az Európai Unióval a kormány közölte, és így 1434 milliárd forintra növekedett, ami a GDP 6,5 százaléka. Ez az előzetesen közölthöz képest 0,4 százalékkal magasabb.

Mi ezzel a probléma? Az a probléma, hogy a Központi Statisztikai Hivatal is teljes egészében alátámasztja, hogy a 2005. évi gazdálkodás kapcsán bizony trükközések történtek, és ez súlyosan sérti az államháztartás átláthatóságát.

A második pont pedig egyértelműen az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakat ismétli meg, amely így szól: "A központi költségvetés meghatározó bevételi előirányzatai fölül, míg az egyes, jelentős súlyú kiadási előirányzatok alul lettek tervezve a 2005. évi költségvetés során." Ezt most kell kimondani, hiszen most ismerjük a teljesítés számait, és a teljesítés számai egyértelműen igazolják azt, hogy több mint 300 milliárd forinttal kevesebb lett a bevétel - tehát fölül lett tervezve -, a kiadások pedig jóval meghaladták a tervezettet, hiszen majdnem 400 milliárd forinttal több hitelt kellett fölvenni ahhoz, hogy a kiadásokat tudja teljesíteni a kormányzat. Tehát ezt sem értem, hogy ezzel a kijelentéssel mi a probléma.

Most lehetne egy kis őszinteséget gyakorolni, és nemcsak a miniszterelnök úrnak - minden tiszteletem az övé egyébként -, hanem az Országgyűlés többségének is. Itt a lehetőség, ki kell mondani törvényben, ami történt a 2005. évi költségvetés során. Nem beszélve arról, hogy a miniszterelnök úr már megkönnyebbült. És a képviselők megkönnyebbültek? Itt a lehetőség a zárszámadási törvényben: ki kell mondani a trükközéseket, ki kell mondani az alultervezést, a fölültervezést, ki kell mondani, hogy felelőtlen gazdálkodás folyt, meg kell nyomni a gombot a módosító javaslatra, és megtörténik a megkönnyebbülése minden szocialista képviselőnek. Ez az igazság. Úgyhogy én javaslom, hogy fontolják meg, hogy a módosító javaslatomat mindenképpen támogassák.

Van még két egyéb megállapítás benne, például az, hogy a Budapest Airportból befolyó bevételt nem államadósság-törlesztésre fordították - ezt is az Állami Számvevőszék állapította meg -, hanem a működésbe kellett beforgatni; és hogy bizony olyan vagyonelemek kerültek értékesítésre, amelyekről nem is tudott egyébként a KVI, amelyek nyilvántartásban sincsenek, amelyek egyszerűen nem is nyomon követhetők; mindez 851,9 millió forint értékben.

Ez a módosító javaslat ezeket a tényszerűségeket mondja ki, és egyszerűen nem értem, hogyan akarnak őszinték lenni a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, ha ezt a módosító javaslatot nem támogatják. Érthetetlen számomra, ezért kérem, fontolják még meg a szavazásig, és támogassák ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 187 2006.11.13. 5:22  186-200

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Két módosító javaslatot tettem a zárószavazás előtt. Szeretném meggyőzni az Országgyűlés többségét, hogy mind a két módosító javaslatot szavazza meg.

Az egyik módosító javaslat lényegében arról szól, hogy a zárszámadási törvényt, a 2005. évi zárszámadási törvényt ki kell egészíteni egy 15. §-sal, és ennek a jelentősége, azt hiszem, azóta nagyon fontos, mióta ismerjük, hogy mit mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ez év májusában Balatonőszödön az MSZP frakciója előtt. (Moraj az MSZP soraiban.) Ez a módosító javaslat lehetővé teszi azt, hogy a kormány valóban kikerüljön a hazugságspirálból, és törvényi szintre emelje az igazságot; törvényi szintre emelje az igazságot, hiszen az, amire a miniszterelnök úr utalt, hogy nem csináltunk semmit, nem kormányoztunk, hogy trükköztünk, hogy nem mondtuk meg az igazat, valójában az egész 2005. évben történt, így a 2005. évi zárszámadás kapcsán ismerhető föl.

Módosító javaslatom négy pontból áll, amelynek lényege nem más, mint egy beismerés. Nem más, mint az, hogy az MSZP-frakció Balatonőszöd után most már itt a parlamentben is rendbe tegye az erkölcsét, és levesse magáról azt a nehéz követ, amit május óta az MSZP-frakció tagjai hordoznak magukkal. (Dr. Géczi József Alajos: Ezt versbe is szedheted...) Hiszen hogyha megszavazzák ezt a módosító javaslatot (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szállj le a lóról!), akkor az Országgyűlés kimondja, hogy a 2005. évi költségvetés végrehajtása, a kiadások és a bevételek elszámolása közben számos trükközés történt, amely súlyosan sérti az államháztartás átláthatóságát, az elszámolások hitelességét és nyomon követését. (Folyamatos zaj.)

Azonkívül megismétli az Állami Számvevőszéknek (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) az előzetes véleményét, amely kimondta ugyanerről a költségvetésről, a 2005. éviről, hogy a központi költségvetés meghatározó bevételi előirányzatai fölül-, míg az egyes jelentős súlyú kiadási előirányzatai pedig alultervezettek voltak. Ez szó szerinti idézet az Állami Számvevőszéknek a jelentéséből.

Azonkívül ténylegesen elszámol a Budapest Airport értékesítéséből származó több mint 400 milliárd forint bevétellel, amely kimondja, hogy ennek jelentős része nem adósságcsökkentésre, hanem valójában a költségvetés működési kiadásainak finanszírozására történt.

(17.50)

Arra kérem a kormányzó többséget, hogy csatlakozzanak hozzánk, és szavazzák meg ezt a módosító javaslatot, hiszen úgy gondoljuk, hogy az igazság a 2005. évre vonatkozóan így fog a helyére kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! Van egy másik módosító javaslatom is, azt javaslom... (Zaj.) Figyeljenek a tisztelt országgyűlési képviselők, mert lehet, hogy kevesen tudják, hogy a módosító javaslatok kapcsán megszavaztak egy olyan módosító javaslatot, amely több mint 160 önkormányzatot 3,1 milliárd forint visszafizetésére fogja kötelezni. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, ez a módosító javaslat akkor került már az Országgyűlés elé, amikor erről vitázni már nem lehetett. Az önkormányzati bizottság javasolta és szavazta meg az Országgyűlés számára. A részletes vita már lezárult, és azt követően nem volt lehetőség arra, hogy az Országgyűlés plénuma előtt ezt meg lehessen vitatni. Hangsúlyozom, több mint 160 önkormányzatról és több mint 3 milliárd forintról van szó, amit ha az Országgyűlés megszavaz és jóváhagy, nagyon sok önkormányzat ezek közül becsukhatja a kapuit, hiszen nagyon sok kistelepülést érint, és ez azt fogja jelenteni, hogy abszolút működésképtelenné fog válni.

Ez az összeg és az érintett önkormányzatok az Állami Számvevőszék jelentése alapján kerül majd meghatározásra egy külön rendelet szerint. Úgy gondolom, hogy jelen esetben az Állami Számvevőszék jelentését mindenképpen érdemes lenne itt az Országgyűlés előtt megvitatni, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előtt részletesen kivesézni. Ezért, ha önök az én módosító javaslatomat megszavazzák, akkor az Országgyűlés haladékot kap arra, hogy valójában ezt a javaslatot megtárgyalja, és szakmai értelemben is értelmezze.

Képzeljék el, Baranya megyében Magyaregregynek 108 millió forintot kell visszafizetnie, Olasznak 60 millió forintot, Bács-Kiskun megyében Miskének 55 millió forintot, Borsod-Abaúj-Zemplénben Alsóbereckinek 62 millió forintot vagy Karosnak 27-et vagy Megyaszónak 80 millió forintot, és sorolhatnám; például Csongrád megyében Csongrádnak 186 millió forintot, Martonvásárnak 100 milliót, Pusztavámnak 160 millió forintot.

Tisztelt Országgyűlés! Semmi más kérésem nincs, csak annyi, támogassák a módosító javaslatomat, hogy az Országgyűlés kapjon időt arra, hogy valóban támogatja-e ezt a módosító javaslatot, amely több mint 160 önkormányzatot hoz nehéz helyzetbe, ha megszavazásra kerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 195 2006.11.13. 4:32  186-200

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Sajnálom, hogy Keller László képviselő úr nem olvasta el az ÁSZ-jelentést, és nem emlékszik vissza arra, hogy én tíz perccel ezelőtt mit mondtam. Nem azt mondtam, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyek szabálytalanul jártak el, nem kell visszafizetniük, hanem azt, hogy véleményem szerint egy ilyen módosító javaslatot, amely 160 önkormányzatot érint több mint 3 milliárd forint összegben, az Országgyűlésnek nem szabad úgy megszavaznia, hogy nincs róla vita, hogy az ÁSZ-jelentést egyetlen bizottság sem tárgyalta meg, a módosító javaslat pedig akkor érkezik meg, amikor a parlament már nem tud róla vitázni, mert a módosító javaslatok megszavazásakor vitát folytatni nem lehet. Így szavazott meg a kormányzó többség több mint 160 önkormányzatnak 3 milliárd forint visszafizetést!

Szeretném elmondani azt is, hogy az eredeti megállapítás valóban több mint 3,6 milliárd forint volt. De az Állami Számvevőszék úgy döntött, hogy több mint 500 millió forint és több mint ötven önkormányzat esetében elengedi a visszafizetési kötelezettséget. Pedig ez az ötven önkormányzat ugyanazt a hibát vétette, mint az említett 160, csupán az a különbség, hogy ennél az ötven önkormányzatnál a lakás-takarékpénztári megtakarítás már lejárt és véget ért, a többi 160-nál meg még él és működik. Kérdezem én, hogy mi a különbség a között az önkormányzat között, amelyik ugyanúgy elkövette a szabálytalanságot, de nála már lejárt a lakás-takarékpénztári gyűjtés és befejeződött, illetve a között, amelyiknél ez még nem fejeződött be. Szakmai szempontból ez egyszerűen érthetetlen! Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés: azt kell megvizsgálni, s itt nagyon bölcsen kellene döntenie az Országgyűlésnek, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek 2002. május 22. előtt - ez egy fordulónap, mert ez a kormányrendelet hatálybalépésének az ideje, amely teljesen megváltoztatta a közműfejlesztési hozzájárulás visszaigénylésének lehetőségét - teljesen szabályosan és jogszerűen döntöttek a közműfejlesztési hozzájárulás igénybevételéről, és 2002 májusa után is folytatták ezt, azaz kvázi egy szerzett joggal folytatták tovább a közműfejlesztési hozzájárulás visszaigénylését. Az Állami Számvevőszék jelentése ezeket jogi szempontból abszolút egy kategóriába sorolja azokkal, amelyek 2002. május 22. után szabálytalanul kezdték el a visszaigénylést.

Ebből a vitából is látszik, hogy az Országgyűlésnek igenis van mit megvitatnia. S itt jelentkezik vissza a számvevőszéki bizottság hiánya, mert ha a számvevőszéki bizottságot nem törli el a kormányzó többség, akkor az ezt a jelentést meg tudta volna tárgyalni, és egy szakmailag és jogilag is igazságos és reális javaslatot tudott volna az Országgyűlés elé hozni.

(18.10)

Így, hogy egyetlen bizottság sem tárgyalta meg, ez a helyzet van. Mindenki döntse el - egyébként itt van nálam az állami számvevőszéki jelentés -, tisztelt szocialista képviselők, nézzék meg, hogy a saját körzetükben hány önkormányzatot tesznek tönkre azzal, ha ezt a módosító javaslatot így hagyják.

Én összesen annyit kérek, hogy szavazzuk ki most a törvényből ezt a módosító javaslatot, semmi nem késő, ha mondjuk, decemberben a zárószavazás előtt fogjuk belerakni a 2007. évi költségvetési törvénybe ezt a módosító javaslatot, amit az Állami Számvevőszék kér vagy javasol az Országgyűlésnek, hogy fogadja el. Legyen idő ezt kitárgyalni és megtárgyalni, legyen idő mindenkinek megnézni, hogy a saját körzetében az igen szavazatával melyik önkormányzatot fogja ezáltal tönkretenni.

Egyébként a probléma úgyis vissza fog hullni ide, az Országgyűlés elé, mert biztos vagyok benne, hogy az érintett önkormányzatok a Pénzügyminisztériumot, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot, a saját képviselőit és mindenkit keresni fognak, hogy baj van, mert ezeknek az önkormányzatoknak a nagy része képtelen lesz még tíz év alatt is visszafizetni ezt. Egyébként az elmúlt évben megállapítottnak majdnem az ötszöröse, amit most az Állami Számvevőszék vissza akar fizettetni, és még egyszer mondom, egyáltalán nem az a jogi helyzet van, mint egy évvel ezelőtt.

Tehát azt kérem csak az Országgyűlés képviselőitől, illetve jó néhány kormánypárti képviselőtől, hogy segítsenek, támogassák, hogy ez a módosító javaslat kerüljön ki, és kerüljön újra az Országgyűlés elé, s majd azt követően döntsön róla a 2007-es költségvetésnél az Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 8 2006.11.17. 14:27  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kellemes őszi napról beszélt az előttem szóló képviselő. Úgy gondolom, amit viszont a parlament tárgyal, az annál kellemetlenebb. S különösen úgy lesz kellemetlen, hogyha a szocialista és a szabad demokrata képviselők folytatják azt a bevált gyakorlatukat, hogy ha nem tudnak mit mondani egy adott témáról, akkor emlegesd Orbán Viktort, emlegesd a Fideszt, fogjál rá mindent, hibáztasd az előző meg az azt megelőző kormányt, és akkor az ország sorsa rendbe jön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint kiderült, Balatonőszöd óta tudjuk, hogy ez sajnos nem így van. Valóban jó lenne inkább az ország gondjaival, problémáival foglalkozni. A 2007. évi költségvetés mindenképpen jó alkalom lett volna arra, hogy az ország valóban egy jó irányba induljon.

Én úgy gondolom, hogy mielőtt a mai napot elkezdjük, és hosszasan fogunk tárgyalni az előttünk lévő törvényjavaslatokról, mindenképpen át kell venni, hogy milyen gazdasági és milyen politikai helyzetben van ma Magyarország. A gazdasági helyzetet mindannyian ismerjük, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unióban a költségvetés hiánya Magyarországon a legnagyobb. Tudjuk, hogy az Európai Unió gyámság alá vette Magyarországot, és lényegében, hogyha nincs az Almunia nevű szocialista politikus az Európai Unióban, akkor bizony Magyarország gazdasági értelemben és költségvetési értelemben az Európai Unió előtt már rég megbukott volna és összeomlott volna. Neki köszönhető az, hogy az ország még egy lehetőséget kapott a konvergenciaprogram fél évvel való elhalasztásával. Ez az a bizonyos: "Ferinek kellett szólni, hogy kapjunk még haladékot, hogy összekapjuk magunkat, és csináljunk egy jó gazdasági programot." Ez a helyzet.

De hogyha a makromutatókat elemezzük, bizony siralmas helyzetben van az ország. A jövő évben a gazdasági növekedés mértéke most már az európai uniós átlag alá fog csökkenni, hiszen a költségvetés 2,2 százalékot tervez a gazdasági növekedés tekintetében. Ez majdnem feleakkora, mint ami ebben az évben várható, a 4 százalék körüli eredmény. Ha az inflációt tekintjük, még siralmasabb a helyzet, hiszen a jövő évben várhatóan 7 százalék körül lesz az infláció. Természetes, hogy a költségvetés, a kormányzat ettől egy kicsit optimistább, és csak 6 százalék fölé tervezi az infláció mértékét.

A lényeg arról szól, hogyha a szocialisták elkezdenek kormányozni egy ciklusban, lásd ezt Bokros Lajos idején, lásd Medgyessy Péter idején, lásd Gyurcsány Ferenc idején, akkor az infláció mindig megugrik, a duplájára emelkedik, aminek az árát lényegében a magyar lakosság fogja megfizetni.

Hogyha a munkanélküliségi rátát és a munkanélküliek számát tekintjük, akkor ki kell hogy mondjuk, hogy a 2007-es költségvetés a munkanélküliség költségvetése. Beismerten növekedni fog mind százalékos mértékben, mind pedig létszámban a munkanélküliek száma a 2007-es évben.

Ha az adóterhelést tekintjük, akkor pedig egyszerűen elképesztően siralmas a helyzet, hiszen tudjuk, hogy a 2006-ban, júliusban már elfogadott adótörvények hatására, illetve az előttünk álló adótörvénycsomag hatására lényegesen növekedni fog az adóterhelés Magyarországon. A járulékokkal összevetve az Európai Unióban a legtöbb adót fogják fizetni, és már most is fizetik a magyar vállalkozások és a magyar családok.

Hogyha az államadósságot tekintjük, akkor még siralmasabb a helyzet, hiszen láthatjuk, tudhatjuk, a nagy beismeréseket követően most már kiderült, hogy Magyarországon az elmúlt években a legdinamikusabban növekedett az államadósság mértéke. És ami nagyon fájdalmas, hogy a 2007-es költségvetés az adóterhelés jelentős növekedése mellett mégis az adósságállomány jelentős növelését fogja tervezni.

Ez azt fogja jelenteni, hogy még 2010 után is 70 százalék fölötti magyar államadósság várható. Tudjuk jól, ahhoz, hogy az eurót Magyarországon bevezethessük, a GDP 60 százaléka lehet az államadósság mértéke. Fogalma sincs a magyar kormánynak arról - s ebben is rekordot tartunk -, hogy mikor fogja Magyarország az eurót bevezetni.

(8.20)

S hogy milyen a politikai helyzet? Egyszerűen szólva furcsa, érdekes, elgondolkodtató. Az a politikai helyzet a kormány tevékenysége következtében, hogy Magyarországon a legnagyobb a hiány, itt lesz a legkisebb a gazdasági növekedés, itt a legnagyobb az infláció, dinamikusan nő a munkanélküliség, Magyarországon nő a legnagyobb mértékben az államadósság, Magyarországon nő az adóterhelés és a jövedelemkoncentráció az Európai Unióban a legjelentősebb mértékben. Ne higgye senki, hogy a lakosságra ez nincs hatással, majd azt is ki fogom fejteni, hogy milyen hatással van. De a politikusok, a kormány lehetőséget kapott a magyar társadalomtól, a magyar szavazóktól arra, hogy azt mondhassa, e hibák elkövetése után újra kiállhatok az emberek elé és mondhatom azt, hogy az ország sorsát én majd rendbe fogom tenni.

Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János az elmúlt év őszén azt mondták, hogy adócsökkentési programot fogadjon el az Országgyűlés öt évre, ez év nyarán pedig ugyanők drasztikus adóemelési programot terjesztettek az Országgyűlés elé, és el is fogadtatták azt az országgyűlési képviselőkkel. Az a gazdasági miniszter, aki még dübörgő gazdaságról és irigy európai országokról beszélt, ma beismeri, hogy nem mondott igazat, félrevezette a magyar közvéleményt, bocsánatot kért. Szinte hetente kér bocsánatot a Tudományos Akadémia vagy a gazdaság szereplőitől, és elmondja, hogy nem mondott igazat.

Magyarországon olyasmi történt, ami egy egészségesen működő demokráciában nem történhetne meg: a kormányfő és a pénzügyminiszter olyan költségvetést terjesztett az Országgyűlés elé, amely teljesíthetetlen. S ennek bizonyítékát is adta, hiszen tudni kell, hogy amikor lezárjuk a 2007-es költségvetés általános vitáját, az Országgyűlés el fogja kezdeni tárgyalni a 2006-os költségvetés módosítását. Úgy gondolom, az ez évi költségvetésnek meg kellene alapoznia a 2007-es költségvetési számokat. Látszik, hogy magabiztos a kormány, mert el sem tudja képzelni, hogy a 2006-os költségvetéshez benyújtott módosítási javaslaton az Országgyűlés módosítson, vagy - ne adj' isten - ne fogadja el. Mert ha az ezután tárgyalandó ez évi költségvetési törvényjavaslat-módosítást az Országgyűlés nem fogadná el vagy módosítana rajta, akkor teljesen más számok alapján kellene a 2007-es költségvetést megtervezni.

Fordítva ülünk a lovon! Előbb le kellene zárni a 2006. évi költségvetési folyamatokat, és utána kellene elkezdeni beszélni arról, hogy mi lesz 2007-ben. Most éppen hogy le fogjuk zárni a 2007-es költségvetés általános vitáját, és utána át fogunk térni a 2006-os költségvetés módosítására, amelyben olyan módosítások vannak, mint például 200 milliárdot kivenni az emberek és a vállalkozások zsebéből szeptember 1-jétől december 31-ig. Ezt tartalmazza a 2006. évi költségvetés módosítása.

Mivel pénzügyminiszter úr csóválja a fejét, viszek neki egy példányt, és javaslom, hogy olvassa el. De el is mondom, hogy melyek ezek: evából 47,5 milliárd még ebben az évben, áfából 39 milliárd, jövedéki adóból 48 milliárd, különadóból - szolidaritási adóból - még ebben az évben 40 milliárd, eddig ez összesen 174 milliárd, az egészségügyi hozzájárulás 2 százalékkal való növeléséből 20 milliárd és a tételes egészségügyi hozzájárulás nem eltörléséből további 10 milliárd. Ez így összesen több mint 200 milliárd forint. A probléma az, hogy ezek az intézkedések, a törvény 2007-ben egész évben hatni fog. Ez azt jelenti, hogy a 2006. évi törvényjavaslat alapján - rá is tüsszentett a pénzügyminiszter úr, tehát igaz -, ha négy hónap alatt 200 milliárd forint jön be, akkor ezen intézkedések után 2007-ben egész évben 600 milliárd forintot fognak az emberek zsebéből kivenni. S ha január 1-jén hatályba fog lépni egy újabb 1 százalékos egészségügyi hozzájárulás-emelés, az havonta 10 milliárd forint, éves viszonylatban pedig további mintegy 100 millió forint többletbevételt jelent az államkasszának. Ez így összesen közel 700 milliárd forint, amit az emberek zsebéből ki fognak venni a következő évben.

Nagyon nagy áldozatai vannak a 2007-es költségvetésnek. Nézzük meg, hogy kik a legnagyobb áldozatai: a legnagyobb áldozatai a közszférában dolgozók, azok a közszférában dolgozó közalkalmazottak és köztisztviselők, akik senki másra nem számíthatnak, mint az államra, lényegében csak a kormányra. Az a 800 ezer ember a szocialista-szabad demokrata kormányra most nem számíthat. Évek óta bizonytalanság van a tekintetben, hogy kit fognak elküldeni, ráadásul a kormány ezt még megfejelte azzal, hogy növelte az egészségügyi hozzájárulás mértékét, és csökkentette a nettó fizetésüket. Tisztelt Országgyűlés! Tudomásul kell venni, hogy a szocialista és szabad demokrata kormány cserbenhagyta a közszférában dolgozókat, hiszen azzal, hogy 2007-ben egyetlen forintot sem emel a fizetésükön és a közel 7 százalékos inflációból semmit nem fog korrigálni, emellett még csökkentette is a nettó fizetésüket. Ilyen a rendszerváltás óta Magyarországon a közszférában még nem fordult elő. Nem fordult elő!

Az oktatási szakemberek majd el fogják mondani, hogy az óraszámemeléssel hány pedagógus álláshelye fog megszűnni. Ismerjük az egészségügyben folyamatban lévő változásokat. Ha minden igaz, ma megtudhatjuk, hogy mely városokban hány kórházi ágy fog megszűnni, ez hány egészségügyi dolgozó munkahelyének a megszűnését fogja jelenteni, hány embernek fogja azt jelenteni, hogy nem ötven, hanem nyolcvan-száz kilométerre kell utaznia, ha kórházi kezelésre szorul.

De átverte a kormány a családokat is. A 700 forintos családipótlék-emeléssel ne tessenek hencegni! Ha egy gyermek szülei bruttó 100-100 ezer forintot keresnek, az egészségügyi hozzájárulás és a munkavállalói járulék emelésével ennek a családnak a zsebéből egy hónap alatt havi 5 ezer forintot vesznek ki, és ha két gyermekük van, akkor a családi pótlékkal 1400 forintot próbálnak korrigálni. S akkor még nem beszéltem az áremelkedésről, az áfakulcsok emeléséről.

Tisztelt kormánypárti képviselők, gondolkodjanak el azon, hogy mit műveltek az elmúlt négy évben, és ezért milyen áldozatot várnak el a magyar társadalomtól, a magyar családoktól, a magyar vállalkozásoktól, a közszférában, az egészségügyben és az oktatásügyben dolgozóktól. Ilyen áldozatot semmilyen rossz kormányzás nem követelhet meg a Magyarországon élő emberektől. Azt kérem önöktől, gondolják át ezt a költségvetést, és amit lehet, módosító javaslatokkal közösen próbáljunk meg segíteni rajta, mert a jelenlegi költségvetés nem más, mint ugrás a sötétbe, ugrás egy nagy verembe, aminek nem tudjuk, hogy mi lesz a következménye. Ilyen áldozatot nem kérhetnek, nem várhatnak el a Magyarországon élő tízmillió embertől semmilyen célkitűzéssel.

Az, hogy a költségvetés egyensúlyát rendbe kell hozni, és hogy az európai uniós pénzeket igénybe tudjuk venni, nem lehet cél, nem lehet meghatározott követelmény, ezért az emberek milliói nem élhetnek Magyarországon rosszabbul. Albániában és Szerbiában emelkedik az életszínvonal. Uraim, Magyarország európai uniós csatlakozása után két és fél évvel önök azt mondják, hogy a magyar embereknek rosszabbul kell élniük ahhoz, hogy az Európai Unió tagjai lehessenek. Ez Magyarország számára elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(8.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 12 2006.11.17. 2:22  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, hogy pénzügyminiszter úr reagált a felszólalásomra, de bevallom őszintén, hogy egy kicsit tartalmasabb és átfogóbb hozzászólást reméltem Magyarország pénzügyminiszterétől, mert a negyedórás felszólalásomban elég komoly állításokat tettem, amelyek közül egyetlenegyet sem sikerült... (Kuncze Gábor: Ááá!) Elnök úr, a Kuncze úrnak nem lehetne vizet küldeni? Mert úgy látom, hogy nem nagyon kap levegőt, és ezért ordibál a parlamentben, kiabál az ellenzéki képviselőknek.

Nos, Svédországot felhozni példának Magyarországgal szemben, hogy ott magasabb az adóterhelés - miniszter úr, ezt komolyan gondolta? Hasonlítsuk már össze a svédországi életszínvonalat, hasonlítsuk össze a svédországi jövedelmeket, és csak a tegnapi meg tegnapelőtti nap hírét, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarországról magyar emberek éppen Svédországba vágyakoznak annak reményében, hogy ott jobban fognak tudni élni, mint Magyarországon! Miniszter úr, ez nagyon-nagyon rossz példa volt! És ha ön elégedett ezek után a magyar adóterheléssel, amit például nyáron öntöttek a vállalkozók nyakába, az pedig egyszerűen elképesztő!

Arra pedig nem reagált, miért szükséges Magyarországon, hogy a közszférában az emberek kevesebbet keressenek, mint mondjuk, augusztusban kerestek, miért a közszféra az áldozata az önök rossz kormányzásának. Mert a közszférában elbocsátások vannak és csökkenő nettó fizetés. Tehát nemhogy fizetésemelést kapnának, hanem sokkal kevesebb lesz a fizetésük.

A költségvetés módosításáról pedig csak annyit: való igaz, hogy minden kormány módosított a költségvetésen, csak tudja, mi a nagy különbség, miniszter úr? Hogy eddig a költségvetési hiány mértéke nem módosult. Az önök esetében a 2006. évi költségvetési hiány pedig több mint 30 százalékkal növekszik, a társadalombiztosítási alapok hiánya pedig ötszörösére fog növekedni. Ön erről a költségvetés-módosításról akarja azt mondani, hogy ez jó az országnak? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 18 2006.11.17. 2:12  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Miniszter úr, én azt tudom, hogy 2001-ben a társasági adó mértéke nem volt 20 százalék, mint most. 2001-ben nem akart házipénztáradót bevezetni az akkori kormány. 2001-ben a három évvel ezelőttihez képest 10 százalékkal csökkent a társadalombiztosítási járulék mértéke - egyébként most is 29 százalék, mint az Orbán-kormány idején volt. 2001-ben a jövedéki adó mértéke nem volt ilyen nagyságú, mint most, és 2001-ben sem a szolgáltatások, sem pedig az élelmiszerek áfája nem volt 20 százalék, hanem 12 százalék volt. Ennyit az adóterhelésről.

Ami pedig a 2006-os költségvetést illeti: miniszter úr, nem tudja, hogy saját maga mit terjesztett az Országgyűlés elé! Az általános indokolásban, amikor azt indokolja, hogy az egészségügy kiadása 130 milliárddal lett több, mint ahogy azt eredetileg tervezték - semmi különleges intézkedés nem volt erre vonatkozóan 2006-ban -, és a nyugdíjkiadások is közel ugyanennyivel haladták meg az eredetileg tervezetteket - semmiféle egyedi és különleges nyugdíjemelés nem volt -, akkor ön pontosan bevallja, a következőt mondja az általános indokolásban: "A társadalombiztosítás kiadásai mind a nyugdíj-, mind az egészségügyi ágon érdemben meghaladják az eredetileg tervezett mértéket." Ez a meghaladás 300 milliárd forint.

(8.40)

A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy amikor megtervezték a 2006-os költségvetést - és önnek ebben a legnagyobb a felelőssége -, akkor átverték az országot, átverték a közvéleményt, átverték a parlamenti képviselőket, és olyan költségvetést szavaztattak meg az Országgyűléssel, ami egyszerűen hazugság volt. Ezt egyébként, ha ön nem is, a kormányfő, Gyurcsány Ferenc már beismerte.

Tisztelettel kérem, hogy ön is így álljon ehhez a kérdéshez, olyan irányban legyen szíves elvinni a vitát, most már bevallja ön is a valóságot és az igazságot, és megpróbál elnézést kérni a magyar közvéleménytől. Ilyen irányba legyen szíves elvinni a vitát, és ne még mindig az akkori hazugságairól kezdje meggyőzni a parlamenti képviselőket és a nyilvánosságot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 22 2006.11.17. 1:03  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): A miniszter úrtól azt szeretném megkérdezni, hogy ott volt-e Balatonőszödön, amikor a kormányfő ezt az ominózus beszédét elmondta. Úgy tudom, hogy ott volt, mert fel is szólalt. A felszólalása viszont nem tartalmazta azt, hogy kikéri magának, hogy a saját miniszterelnöke így beszél. A saját miniszterelnöke pedig azt mondta, hogy hazudtunk másfél évig, nem kormányoztunk, és trükkök százát csináltuk a költségvetésben, amiről önöknek - az ott ülő szocialista képviselőknek mondta - nem kell tudni semmit.

Tehát, igen tisztelt miniszter úr, az, hogy az ön személyisége elviseli azt, hogy így átveri a magyar társadalmat ilyen költségvetésekkel és ilyen adótörvényekkel, és utána ön tovább tudja folytatni a miniszterséget, legyen az ön politikai munkásságának a része. És legyen szíves ne másokat vádoljon azzal, amit ön követett el, tehát a hazugsággal! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 36 2006.11.17. 1:55  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Bevallom őszintén, hogy amikor önt látom és hallgatom, akkor nekem azonnal egy kérdés jut eszembe: a hitelesség kérdése. Lehet-e hinni ma a Magyar Köztársaság gazdasági miniszterének, Kóka Jánosnak, aki az elmúlt évben - tessék figyelni, miniszter úr! (Felmutat egy lapot "A legjobb karácsony" címmel.) - öles hirdetésben, közpénzen, több száz millió forintért a következőt hirdeti: "Az infláció folyamatosan csökken, a 0 százalékhoz közelít."

Tisztelt miniszter úr, tudja-e, hogy 2007-ben várhatóan 7 százalékkal, az európai uniós országok közül az egyik legnagyobb mértékben fog növekedni az infláció. Kérdezem, hogy ezt majd fel fogja-e ön adni hirdetésben. A következő, amit szintén ugyanebben a hirdetésben, karácsonyi ajándékként küld a választópolgároknak, azt írja: "A reálbérek az elmúlt három évben gyorsabban növekedtek, mint bárhol Európában." Az önök kormánya által beterjesztett költségvetésben jövőre 4,6 százalékos reálbércsökkenés van. Fel fogja-e adni hirdetésben, tisztelt miniszter úr, hogy 2007-ben Magyarországon csökkennek a legnagyobb mértékben az Európai Unióban a reálbérek? A másik hirdetésében, amit "Közös siker"-nek nevez ön (Felmutat egy lapot "Közös siker" címmel.), azt írja: "A maastrichti kritériumok teljesítése az euró 2010-es bevezetése érdekében." Tisztelt miniszter úr, ma Európában Magyarország az egyetlen olyan ország, amelynek fogalma nincs arról, hogy mikor fogja tudni bevezetni az eurót.

Itt az a baj, hogy az a nagy kérdés, ami énbennem felvetődik, hogy önnek lehet-e hinni, a gazdaság szereplőiben is felvetődik politikai hovatartozás nélkül. Ezért nehéz elhinni azt, amit ön itt előad. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 226 2006.11.17. 0:47  1-431

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. 29 másodpercem van, gyorsan elmondom, hogy szerintünk milyen költségvetés ez.

Ez a költségvetés a hazugság ára (Derültség az MSZP soraiban.), a hiteltelenségnek az ára. Ez a költségvetés az életszínvonal-csökkenés költségvetése. Ez a költségvetés a reálbércsökkenés költségvetése, a jövedelemcsökkenés költségvetése. Ez a költségvetés az adóemelésnek a költségvetése.

(17.00)

Ez a költségvetés az áremelés költségvetése; emelkedni fognak a gázárak, a gyógyszerárak, az élelmiszerárak. Ez a költségvetés a munkanélküliség költségvetése. (Babák Mihály: Ez az elkótyavetyélt négy év költségvetése!) Ez a költségvetés az elbocsátás költségvetése. Ez a költségvetés a vizitdíj és a tandíj költségvetése.

Ezen tessenek elgondolkodni, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Tatai-Tóth András: Itt a világvége! - Tállai András az MSZP képviselői felé: Ez most a tévében volt vagy nem?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 260 2006.11.20. 5:02  255-281

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Éles vita alakult ki a törvényjavaslat kapcsán a költségvetési és pénzügyi bizottságban. Mi, ellenzéki képviselők azt gondoljuk, hogy ez a vita teljesen jogos volt, hiszen egy nem mindennapi törvényjavaslat van az Országgyűlés előtt.

A bizottsági vita során rá is kérdeztünk arra, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője válaszoljon a tekintetben, mikor történt a rendszerváltás óta pótköltségvetés benyújtása, és hogy volt-e olyan év, amikor az adott évi költségvetés módosítása nem történt meg, hiszen politikai vita alakult ki ekörül is. A kormánypárti képviselők az Orbán-kormány kétszer egyéves költségvetésének gyakorlatát bírálták, és nem emlékeztek arra, hogy a saját kormányzásuk ideje alatt is minden évben módosult a költségvetés, amíg ki nem mondta az Alkotmánybíróság, hogy az adott évi költségvetésben, illetve a zárszámadási törvénnyel az adott évi költségvetést nem lehet módosítani. Vagyis kormányok színétől függetlenül eddig minden kormány élt ezzel a lehetőséggel.

Azonban ilyen költségvetési módosításra az elmúlt évtizedekben nemigen volt példa, hiszen itt most jelentősen megnöveli a költségvetési törvényjavaslat a költségvetés hiányát, illetve jelentős többletbevétellel is számol. A bizottsági vita során ezekre kérdeztünk rá, hogy miért van arra szükség. Miért van arra szükség, hogy több mint 500 milliárd forinttal növekszik a költségvetési hiány a 2006. évre? Hogyan fordulhatott az elő, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya több mint ötszörösére növekszik, és a központi költségvetés hiánya is több mint 30 százalékkal nő? Mindemellett több mint 200 milliárd forint többletbevétele származik a költségvetésnek, és a törvényjavaslat szerint ez a többletbevétel nem csökkenti a költségvetés hiányát.

Egyes ellenzéki képviselőknek rögtön az emlékezetes és elhíresült Gyurcsány-beszéd jutott eszébe, amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy hazudtunk másfél vagy két évig, trükköket alkalmaztunk a költségvetésben, trükkök százát alkalmaztuk. Nyilvánvalóan az ellenzéki képviselők erre asszociáltak, hogy ez a 2006. évi költségvetés kapcsán is megtörtént, és azt fejezték ki, hogy ez a törvényjavaslat nem más, mint a hazugságok beismerése, annak a beismerése, hogy a 2006. évi költségvetési törvényjavaslattal a Gyurcsány-kormány becsapta a társadalmat, becsapta a magyar embereket, becsapta a magyar családokat, a vállalkozásokat, és ennek bizony a következményeit most beismeri, elismeri, aminek nagyon-nagyon súlyos következményei vannak a társadalomra. Hiszen mindamellett, hogy a júliusi adócsomaggal megtörténtek a jelentős adóemelések, amelyek már szeptembertől rosszabb helyzetbe hozták a magyar családokat és a vállalkozásokat, hozzá kell tenni, hogy a több mint 500 milliárdos hiánynövelésre sem ad választ a törvényjavaslat. Ez azt jelzi, hogy ez újabb hitelfelvételeket fog jelenteni a magyar állam, a magyar emberek számára, az államadósság növelését fogja jelenteni, hiszen ezt a költségvetési hiányt valakinek finanszírozni kell, valakinek ki kell fizetni. Miután erre a bevételek a törvényjavaslat szerint sem adnak egyértelmű választ, ezért teljesen természetes - hozzátesszük: sajnos -, hogy ez a törvényjavaslat nem más, mint újabb hitelek felvétele, és az államadósság növekedését fogja jelenteni, és sajnos ez a szocialista és a liberális kormányoknál természetes, hogy mindezt a lakosság, az itt élő emberek fogják majd finanszírozni és megfizetni.

Az ellenzéki képviselők ezt hangsúlyozták a bizottsági ülésen, hogy ez a törvényjavaslat nem jelent mást az emberek számára, mint azt, hogy nehezülni fog az élet, sajnos újra drágább lesz a magyar embereknek az élet, mert valamikor valakiknek ezt az államadósság-növekményt vissza kell fizetni, és ezt nem fogja más visszafizetni, mint a magyar nép. Ezért aztán a költségvetési bizottság ellenzéki tagjai nemmel szavaztak, nem támogatták a törvényjavaslatot, és nem tartották általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 264 2006.11.20. 10:13  255-281

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Különleges helyzetben vagyok, mert elővettem egy felszólalást, ami 2005-ben hangzott el, közel egy éve, a 260. ülésnapon, a 24. Fölszólalás: egy T. A. monogrammal rendelkező fideszes képviselő mondta el ezt a felszólalást. (Kuncze Gábor: Tállai András?)

A téma a 2006. évi költségvetés tárgyalása: "Tisztelt Országgyűlés! Amint azt a tegnapi nap folyamán hallhattuk, a 2006. évi költségvetés nem más, mint egy érzéketlen kormány, egy luxusbaloldal kártyavár-költségvetése. Zárójelben a jegyzőkönyvben: derültség és közbeszólás az MSZP soraiban: Végre! - Dr. Géczi József Alajos: Azt hittük, már alszotok! - Derültség és szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Legalább ne nevesd el magad! Vedd komolyan!" - Mondták akkor az MSZP-sek erre a felszólalásra.

"Mi a sorsa egy kártyavárnak? Az a sorsa, mint a 2006-os költségvetésnek, hogy összedől. Eddig még a világon minden kártyavár összedőlt, összeomlott, egyetlen kártyavár sem maradt meg épen. Sajnos így vannak a szocialisták és a szabad demokraták a költségvetéseikkel. Eddig kivétel nélkül a kormányzásuk alatt minden évnek költségvetése összedőlt. Egyetlen költségvetése sem maradt épen, talpon a lábán, és egyetlen költségvetés sem érte meg azt úgy, ahogy a törvényben el volt fogadva.

Nézzük, miért kártyavár ez a költségvetés! Nézzük meg, hogy milyen lapokból, elemekből áll egy kártyavár. Egy normál magyar kártya, tudjuk, milyen lapokból áll. Ilyen lapokból áll össze a 2006-os költségvetés is. Zárójelben: Gőgös Zoltán: Abban csak ász van!" - Mondta ezt Gőgös Zoltán a 2006-os költségvetésre, a kártyavárhasonlatra.

"A kártyavárnak kártyák az elemei, amelyek később aztán összedőlnek. Ennek a költségvetésnek két labilis eleme van. Az első a bevételi lába, amire azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy nehezen teljesíthető vagy nem teljesíthető. Az adóbevételek 58,3 százaléka nem teljesíthető.

Felültervezett az egészségbiztosítási járulék, túlzott optimizmusra vall. Persze, fölvetődik a kérdés, hogy egyáltalán optimizmus vagy hozzá nem értés, tapasztalatlanság vagy netán felelőtlenség az, amit ebben a költségvetésben látunk."

Itt most megállok egy pillanatra, és nem a jegyzőkönyvből idézek. Szeretném elmondani, hogy ez a 2006-os költségvetési törvényjavaslat tartalmaz több mint 200 milliárd forint adóemelésből származó többletbevételt, adóemelésből többletbevétel fog bejönni az áfából, a jövedéki adóból, a bizonyos szolidaritási adóból, az evából mintegy 174 milliárd forint, és az egészségügyi járulék emeléséből és a munkavállalói járulék emeléséből majdnem még további 40 milliárd forint, tehát a tétel igaz: az, amit a T. A. nevű felszólaló elmondott ebben a felszólalásában, bebizonyosodott: többletbevételre volt szükség, több mint 200 milliárd forintra. Bárcsak elég lett volna!

Továbbá: "Azt kell hogy mondjam, hogy a másik kártyalap, ami ebben a kártyavárban van, a kiadási tételek. A kiadási tételekre az Állami Számvevőszék azt mondja, hogy bizony alultervezettek. Túl sok a felülről nyitott előirányzat; a kiadási főösszegnek 41 százaléka olyan előirányzatból áll, ami felülről nyitott, ami azt fogja jelenteni, hogy bármikor év közben mindenféle következmény nélkül ezt túl lehet lépni. Alultervezett a lakástámogatás összege."

Most megállnék egy pillanatra, és szeretném elmondani, hogy a költségvetésben 50 milliárd forint volt eredetileg tervezve, és további 74 milliárd forinttal módosítja most a költségvetési törvényjavaslat szerint. Uraim! Ez nem elszámolás, ez tudatos alultervezés. Mert ha valami 124 milliárd forintba kerül egy év alatt, és semmilyen jogszabály-módosítás nincs, inkább csak megszigorítás van - gázártámogatás tekintetében -, azt nem lehet így véletlenül vagy csak úgy félretervezni.

"Alultervezett az uniós pénzek társfinanszírozása, és alultervezettek a nyugdíjkiadások. Két példa rá: nincs betervezve a jövő évre az ez év novemberében adott 1 százalékos nyugdíjnövekedés, egyszerűen nincs benne a költségvetésben, és nincs betervezve az 5 százalékos özvegyinyugdíj-növekedés sem, amit a miniszterelnök itt a parlamentben többek között megígért."

(20.00)

Szeretném elmondani, hogy ez a törvényjavaslat a nyugdíjkiadások tekintetében több mint 113 milliárd forint többletkiadást tervez, és semmi olyan intézkedés nem történt, amelyet a költségvetés tervezésekor ne lehetett volna tudni. Tehát mi történt a nyugdíjkiadásokkal is? Az történt, amit a bizonyos T. A. nevű képviselő mondott akkor a parlamentben, mégpedig tudatos és szándékos alultervezés történt a nyugdíjkiadások tekintetében. Ez nem más, mint amit a miniszterelnök is mondott, hogy trükköztünk, hazudtunk másfél-két évig. Íme itt a bizonyíték, már két tételnél, a lakástámogatásnál, a nyugdíjkiadásnál már be van bizonyítva.

"Ugyanez a helyzet az egészségügyi kasszával, szintén alultervezett", valamint az önkormányzatok kasszájából 120-150 milliárd forint kivonása történik meg, "és ami a legfájóbb ezen belül: a közoktatási normatívák alultervezése, illetve a normatívák csökkentése. Már-már ott tartunk, hogy ki kell mondani, az önkormányzatok nem fogják tudni teljesíteni a vállalt kötelezettségeiket, a vállalt feladatukat." Ugyan az önkormányzatokkal kapcsolatosan semmiféle módosítási kezdeményezés nincs a törvényjavaslatban, de természetesen van az Egészségbiztosítási Pénztár tekintetében, itt is több mint 100 milliárd forintos alultervezés történt, 156 milliárd forinttal tervez most többet a kormány. Nyilvánvaló, hogy ilyen összeget nem lehet véletlenül alultervezni. Szintén - ahogy az Állami Számvevőszék is mondta, az ellenzéki képviselők is mondták a parlamentben - tudatosan, szándékosan alul lett tervezve mind a nyugdíj-, mint az egészségügyi kassza, mind pedig a kamatkiadások.

Továbbmenve a felszólalásban: "De ugyanez a helyzet azzal a bizonyos csodafegyverrel, a PPP-vel: az Állami Számvevőszék szerint kritikus ennek a tervezése, és átláthatatlan. Ennek aztán a következménye az, amit egyébként legalább bevall most már a kormányzat, hogy az adósságállomány 2006-ban 60 százalék fölé fog nőni, 63,2 százalékot fog elérni a GDP-hez viszonyítottan. Ne felejtsék el, tisztelt kormánypártiak, hogy 52,2 százalékról kezdték, hiszen 2001 végén ez a szám 52,2 százalék volt." Itt is megállnék egy pillanatra. Ma már tudjuk, hogy az államadósság mértéke tartósan meg fogja haladni a 60 százalékot, sőt a 70 százalékot is, és ennek a következményeivel is természetesen tisztában kell hogy legyünk.

"Összességében - mondja a felszólaló - ma már nincs olyan gazdasági elemző Magyarországon, aki elhinné azt, hogy a tervezett hiánycélt, a 4,7 százalékot el lehet érni a 2006-os költségvetésben. Mivel ez egy folyamat, azt kell mondanunk - mivel 2005-ben is jelentősen túllépjük a tervezett hiányt, hiszen 6,1 százalékot terveznek, amit szintén nem fognak tudni teljesíteni -, hogy a kártyavár következő eleme az, hogy nem fogják tudni teljesíteni a kitűzött hiánycélt, tehát egy kockázatos és labilis kártyalapja lesz a kártyavárnak a hiánycél. Ennek következményei egyébként beláthatatlanok most már, hiszen ez nemcsak az adósság és a hitelállomány növelését jelenti, hanem azt is, hogy az euró 2010-es bevezetését - és ez a kártyavár következő eleme - is egészen bizonyos, hogy át kell ütemezni, mert egyszerűen nem lesz tartható."

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Bár ne lett volna ilyen bölcs az a felszólaló, hiszen ma már láthatjuk, hogy a konvergenciaprogramban (Font Sándor közbeszól.) az Európai Uniónak egyetlen olyan országa vagyunk, amelynek fogalma nincs arról, hogy mikor lesz az euró bevezetve. Fogalma nincsen róla; most már évszámot legalább nem mernek mondani.

Így fejezi be a felszólaló: "Tisztelt Képviselőtársaim! Látva a tegnapi vitából és az eddig elhangzott véleményekből, hogy nem sokat fogadtak meg az ellenzék tanácsából, mi a mai vita során elkezdünk önöknek egy kártyavárat fölépíteni, azért, hogy láthassák, milyen az önök költségvetése; azért, hogy vizuálisan is önök előtt megjelenjen, hogy milyen a 2006-os költségvetés, amit az ország, illetve az Országgyűlés elé terjesztettek. Az a kérésünk, hogy ne tessék siettetni a kártyavár összeomlását, mert ahogyan mondtam, eddig még minden kártyavár összeomlott. Így a 2006-os szabad demokrata-szocialista kártyavár is össze fog omlani." Ezt mondta tavaly novemberben a felszólaló.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat azt bizonyítja, hogy ez a kormány, a jelenlegi és az akkori pénzügyminiszter, aki személyében ugyanaz, szakmailag, politikailag teljesen alkalmatlan arra, hogy tényleges és valóságos költségvetést tudjon készíteni. Az, aki ilyet hibázik, hogy több mint 700 milliárd forinttal rontja el a költségvetést, az, akinél 4,7 százalék költségvetési hiányt terveznek, és 10,1 százalék lesz belőle - ha egyáltalán ez még tartható lesz -, nyilvánvaló, hogy nem alkalmas arra, hogy felelősen tudja kezelni a költségvetési folyamatokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért ennek egy következménye lehet, tisztelt miniszter úr: ilyen tévedések után le kell hogy mondjon.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 270 2006.11.20. 2:07  255-281

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnos a Szocialista Párt képviselőjének felszólalására nem tudok reagálni, mert ő közben elhagyta a termet. Amit egyébként nem csodálok. (Dr. Veres János: Hivatali kötelességét teljesíti.) Megértem, hogy a vitában nem kíván részt venni. Elmondta a vezérszónoklatot, és távozott. Itt van viszont Kuncze Gábor, aki azt mondta, teljesen természetes módon egyébként, mert ez ma már a második ciklus, hogy ha egy kormánypárti képviselő felszólal, akkor azonnal Orbán-kormányozik, fideszezik, összehasonlít. És milyen következtetést fog levonni? Mindenért Orbán Viktor és a Fidesz a felelős Magyarországon. Kuncze Gábor is eljutott ide. (Dr. Veres János: Örök igazság.) A 2002-es költségvetés kapcsán összehasonlította, hogy 2002-ben ugyanolyan nagy volt a költségvetés hiánya, mint most, és ez teljesen természetes.

Hát bizony nem természetes. Azért nem természetes, tisztelt képviselő úr, mert nem tudom, tudja-e, hogy 2001-ben mennyi volt a költségvetés hiánya. Vagy 2000-ben? Megmondom önnek. 2001-ben 3,5 százalék volt, 2000-ben pedig 2,5 százalék. 2002-ben, sajnos ez egy tendencia, a választás évében mindig meglódul a költségvetési hiány, ezt el kell ismerni, kormánytól függetlenül, de hogy nem érte volna el a 9 százalékot, az egészen bizonyos. Maximum 5 és 6 százalék között megállt volna. Azért lett olyan magas, tisztelt képviselő úr, mert emlékezzen vissza, önök milyen intézkedéseket hoztak rögtön a választások után. Száznapos programokat. A száznapos program fedezetét pedig ugye ismerjük?

Alapvetően tehát, hogy 2002-ben ekkora volt a költségvetési hiány, azt is pontosan a szocialista és szabad demokrata kormány idézte elő. Nem jó példa erre hivatkozni. Inkább foglalkozzunk azzal a kérdéssel, ami valóban itt van előttünk, a 2006. évi költségvetéssel: hogyan jutott ide egy költségvetés 2006-ban?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 274 2006.11.20. 2:05  255-281

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megragadni azt a lehetőséget, hogy pénzügyminiszter úr itt van közöttünk, és szeretnék neki feltenni egy-két kérdést. Úgy gondolom, hogy pénzügyminiszterek kisebb hibáért, kisebb tévedésért elhagyták a széküket, felálltak, vagy éppen megköszönték a munkájukat, mint ami most van éppen előttünk. Egyébként megértem a kormányzókat, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját hétfőn késő estére rakják, amikor már nincs televíziós közvetítés, hogy minél kevesebben tudjanak az országban róla. Ez teljesen természetes.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint ezek a súlyos hibák, tévedések, a rossz tervezések miből fakadtak? Az ön tapasztalatlanságából, a pénzügyminisztériumi kollégáinak a tapasztalatlanságából, esetleg az ön utasításából, amely szerint nem engedte, hogy beírják a valóságos bevételeket és a valóságos kiadásokat a költségvetésbe? Vagy mondja itt el az ország nyilvánossága előtt, hogy ön hogyan érzi, véletlenül, hozzá nem értésből hibázott ekkorát, és adta a nevét egy ilyen költségvetéshez 2006-ban. Vagy pedig más okok vannak? Valamennyire tud kifogásokat mondani, hogy hogyan hibázhat egy pénzügyminiszter 2005-ben, 2006-ban ekkorát?

Úgy gondolom, ezért, ahogy Kuncze Gábor mondta, és ebben maximálisan egyetértek képviselő úrral, önöket, kormánypártiakat, kormányzókat terheli a felelősség, személy szerint Magyarország pénzügyminiszterét terheli a felelősség, dr. Veres Jánost. Legalább annyit tegyen meg, tisztelt miniszter úr, hogy itt, az Országház nyilvánossága előtt mondja el, ön hogyan látja ezt a kérdést. Hibázott, nem ért hozzá, vagy szándékosan terjesztett ilyen költségvetést az Országgyűlés elé?

Várom válaszát. (Kuncze Gábor: Erre én most nem válaszolnék.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 80 2006.12.12. 11:04  21-323

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a költségvetés vitája során nagyon sokat hallhattunk arról, hogy milyen megszorítások fognak következni a közszolgáltatásokban, hogyan jut majd kevesebb forrás az oktatásra, hogyan jut kevesebb forrás az egészségügyre, hogyan sarcolja meg a kormány továbbra is és folyamatosan az önkormányzatokat, és szembesülnünk kellett azzal a problémával, hogy hogyan is birkózunk meg majd azzal a nehéz feladattal az önkormányzatok terén, amit a 2007. évi költségvetési lehetőségek biztosítanak.

Azonban én most emellett egy másik fontos kérdésről szeretnék beszélni, mégpedig a fejlesztési lehetőségeiről elsősorban a településeknek, az önkormányzatoknak. Tudjuk, hogy egyféle csodavárás van az országban, hiszen a nagyszerű kormányzati kommunikációnak köszönhetően már mindenki tudja az országban, hogy 8000 milliárd fog érkezni rövidesen, lehet, hogy már a jövő év tavaszára itt lesz az országban, és az országban mindenhol minden elkezd majd épülni.

Azonban mielőtt ez a nagy csoda megtörténne, néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először is arra, hogy Magyarországon volt egy begyakorlott fejlesztésiforrás-felosztás, amit lehet jónak vagy nem jónak minősíteni, mégiscsak valahogy alkalmazkodni tudtak hozzá az önkormányzatok, elfogadták a versenyszféra szereplői, és működött úgy, ahogy működött. A 2007-es évtől - és ez a 2007. évi költségvetést nyilván érinti - például meg fognak szűnni a megyei területfejlesztési tanácsok, amikhez a kistelepülések önkormányzatai rendszeresen pályáztak, utak felújítására, közösségi ház felújítására, orvosi rendelő, ravatalozó építésére. Ezt bizonyára tudják a kistelepülések, hogy ilyen forrás tovább nem létezik.

Megszűnnek a külön fejlesztési célokat szolgáló regionális fejlesztési források. Azonkívül megszűnnek a kormányzati hatáskörben, kormányzati döntési kompetenciában lévő céltámogatási lehetőségek, és megszűnnek az Országgyűlés döntési jogkörébe tartozó címzett támogatási források. Ezzel szemben lehetőséget kapnak majd a települések az Új Magyarország fejlesztési tervben, a nemzeti fejlesztési terv II. változatában, és mindenki úgy veszi, hogy a jövő évtől kezdve dől a pénz az országba, minden településnek mindenre majd jutni fog forrás.

Arra hívnám fel a nyilvánosság figyelmét, hogy ezzel nagyon óvatosan bánjunk. Hiszen azt már tudjuk, hogy milyen források fognak megszűnni, de azt még nem tudjuk, hogy ebben az országban mikor, mire, milyen célokra lehet majd a következő évtől fejlesztési forrásokat megszerezni. Az első nagy kérdés az, hogy tudjuk-e azt, hogy az Európai Unió az Új Magyarország fejlesztési tervet elfogadja-e egyáltalán. Fölvetődik a kérdés, hogy foglalkozik-e a kormány azokkal a ma már Brüsszelből ideérkező véleményekkel, hogy rendben vannak-e a forrás felosztásának végrehajtási szabályai, az intézményrendszere. Elégségesnek fogja-e tartani az Európai Unió azt, hogy milyenek a hazai arányok, tehát a nemzeti források és az Unió által biztosított források? Mert információk szerint az Európai Unió kevesli a nemzeti költségvetésben lévő hazai források arányát. És el fogja-e fogadni azt az Európai Unió, hogy milyen arányban kerülnek ágazati döntésből, tehát lényegében kormányzati döntésből megvalósuló fejlesztések, és milyen arányban kerülnek majd a regionális operatív programok, tehát a hét régió keretén belül a felhasználásra, illetve a döntésre a források. Mert tudjuk, hogy ez az arány úgy néz ki, hogy egynegyed a regionális fejlesztési források, és háromnegyed a kormányzati - tehát hogy az Unióban ezeket az arányokat el fogják-e fogadni.

Úgy fogadják el majd persze a kormánypárti képviselők a költségvetést, hogy azt gondolják, hogy ezzel minden rendben van. Kérdezem én, hogy ha ki fog derülni néhány héten, hónapon belül, hogy az Európai Unió nem tudja ilyen formában elfogadni az Új Magyarország fejlesztési tervet, mi fog akkor történni.

(12.00)

Úgy gondolom, nagyon érdekes helyzet az, hogy miközben az Országgyűlés felelősségteljes döntése, hogy elfogadja az ország költségvetését, jelen esetben a 2007-es költségvetést, aközben lényegében mi, mármint az Országgyűlés ezekről a forrásokról döntést nem fogunk hozni. Ehelyett azt látjuk, hogy ezekről a meg nem lévő forrásokról itt-ott az országban, megyei jogú városokban buzgó egyeztetés folyik kormányzati szinten, és már nevesítik a projekteket, hogy ki mikor fog ebből a pénzből kapni. Mi itt az Országgyűlésben beszélünk valamiről, de fogalmunk sincs arról, hogy valójában milyen fejlesztési forrásról van szó. Az ország megválasztott Országgyűlése, amelynek a legnagyobb jogosítványa, felelőssége és kötelessége van arra, hogy döntsön a forrásokról, hogy, mondjuk, 2007-ben mi történik ebben az országban, egy kiüresedett, valóságos jogosítvány nélküli döntést fog hozni a fejlesztések terén.

Milyen érdekes ország az, ahol a legfontosabb programot, ezt a bizonyos konvergenciaprogramot az Országgyűlés nem tárgyalja meg és nem hagyja jóvá! Milyen érdekes ország az, ahol az Új Magyarország fejlesztési tervet, amiről szól a jövőnk, az életünk, az Országgyűlés nem tárgyalja meg és nem fogadja el! Ehelyett itt vagyunk a 2007-es költségvetés kapcsán, és beszélünk valamiről, de nem tudjuk pontosan, hogy miről.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nagy döbbenet lesz ebben az országban, amikor szembesülni fogunk ezekkel a kérdésekkel. Ma mindenki azt reméli, hogy egyformán jutni fog neki ezekből a forrásokból. De ez hihetetlenül nagy tévedés, hihetetlenül nagy csalódás lesz. Úgy látom, hogy ebben az országban most egyetlenegy garancia van arra, hogy valakinek forrás jusson, az pedig, ha a 2007-es költségvetésbe vagy az azt követő évek költségvetésébe nevesítetten belekerül az adott projekt, és ahhoz hozzá van rendelve a forrás. Mert talán még ebben az országban egy költségvetési törvényt végrehajt a kormányzat. Bár tudjuk éppen a 2006-os költségvetés kapcsán, hogy 700-800, akár 1000 milliárddal is el lehet számolni egy költségvetést, bár az abból a szempontból van elszámolva, hogy több lett a kiadás, tehát többet költött, nem kevesebbet.

No, ennek szellemében a saját választókörzetem érdekében öt módosító javaslatot adtam be, mert így látok garanciát arra, persze, ha megszavazza az Országgyűlés, hogy ezek a fejlesztések megvalósuljanak. Az egyik a Mezőkövesd-Mezőkeresztes határában, állami területen lévő elhagyott, volt szovjet katonai repülőtér. Úgy gondolom, luxus ebben az országban az, hogy Észak-Magyarországon egy ilyen területet kiaknázatlanul hagyunk. Nagyon-nagyon fontos kérdés az, hogy hasznosuljon ez a terület. Erre a módosító javaslatomban 500 millió forintot javaslok a hasznosítás előkészítésére.

Nagyon hiányolom azt ebből az Új Magyarország fejlesztési programból, hogy nem mondja ki azt, hogy például a következő hét évben Magyarországon mindenhol ki kell építeni a teljes szennyvízcsatorna-hálózatot. Például a dél-borsodi régióban a 27 településből már összesen csak 7 településen nincs szennyvízcsatorna. Hozzáteszem, hogy a jelenlegi források szerint kevés esélyük lesz ezeknek a kistelepüléseknek arra, hogy meg is tudjon valósulni, hiszen eléggé távol vannak egymástól. Ezek Mezőkövesd egy része, Egerlövő, Kács, Tibolddaróc, Bükkábrány, Vatta és Csincse települések. A szennyvízcsatorna-hálózat megkezdésére, illetve befejezésére adtam be egy módosító javaslatot, remélem, hogy az Országgyűlés tolerálja véleményemet, és el fogja fogadni.

Szintén egy térség problémáját öleli fel az a módosító javaslatom, a mezőkövesdi többcélú kistérségi társulás már elkészített egy tanulmányt a csapadékvíz elvezetésének megoldásra. Ennek a tanulmánynak a megvalósítására forrásokat jelenleg nem látunk, ezért kérem, hogy a költségvetésben nevesítetten jelöljünk meg erre forrásokat, hiszen a Bükk aljából lezúduló esővíz nagyon sok esetben helyi kis árvizeket, belvizeket okoz a térségben.

Felhívnám még egy dologra a figyelmet. A következő hét év a nagy fejlesztésekről és a nagy beruházásokról szól. Közben a kistelepülések általános iskoláinak épülete ugyanúgy omladozik, ugyanúgy kopik, ugyanúgy tönkremegy, egyáltalán nincs forrás, sem kistelepülésen, sem nagyobb településeken arra, hogy ezeket a felújításokat megvalósítsák.

Azt gondolom, nagyon fontos kérdés az, bár a jelenlegi kormány nem nagyon tartja fontosnak, hogy a kistelepüléseken az oktatás egyáltalán működjön, hogy a meglévő iskolák rekonstrukciójára, illetve ott, ahol már használhatatlan az épület, újak építésére legyen pénz. Én két település esetében javaslom, hogy nevesítetten kerüljön be a költségvetésbe, ez pedig a sályi általános iskola, ami 150 éves épületben működik, és Kisgyőrben szintén egy elhasználódott épület van, és balesetveszélyes, már-már életveszélyes módon folyik ott az oktatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásommal arra akartam felhívni a figyelmet, nehogy ezzel az új fejlesztési rendszerrel, amiben nagyon sok reményünk van, úgy járjunk, hogy a lavórból a vízzel együtt kiöntjük a gyermeket is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 92 2006.12.12. 2:11  21-323

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két képviselő is reagált a felszólalásomra. Én Szabó Zoltán felszólalására nem vagyok hajlandó reagálni. Szerintem ő eltévesztette a napirendet, és fogalma sincs, hogy most miről tárgyal az Országgyűlés. Annyit azért elmondanék, hogy a 2007. évi költségvetés részletes vitája a napirend, tisztelt Szabó Zoltán.

Annál érdekesebb volt Bókay úr felszólalása. Én örülök Pécs sikereinek, bár engem nem ott választottak képviselőnek. Örülök annak, hogy Pécsről pozitívan látják a világot. Azt viszont érdekesnek tartom, hogy olyan nagyvárosokat említett Pécs mellett, ahol kivétel nélkül mindenütt szocialista polgármester a város irányítója, de ez biztosan csak a véletlen műve, nem pedig belső meggyőződés vezérelte a felszólalását.

Azonban még mindig nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy önök szerint az Új Magyarország fejlesztési tervben rendben vannak-e a hazai források. Rendben van-e az, hogy a kormány, illetve a kormányon belül néhány ember fogja eldönteni, hogy a források háromnegyed részével vagy még ennél is többel mi történjék, és ez nem pályázati alapon fog eldőlni? Rendben van-e az, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban nem szakmai érvek, nem a többcélú kistérségi társaságokban készült tanulmányok alapján dőlnek el, hogy mely projektek fognak megvalósulni, hanem azon az alapon, hogy kinek van nagyobb politikai lobbiereje? Ma a megyei jogú városok vezetőinek - és nem a megyei közgyűlések vezetőinek, mert a megyei közgyűlések konkrét települést nem képviselnek - van a legnagyobb politikai lobbiereje. A kistelepüléseknek a regionális fejlesztési tanácsokban nincs képviseletük. Meg lehet nézni, egyszerűen nincsenek kistelepülési projektlisták a regionális fejlesztési tanácsok által elfogadott programokban.

Én ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, és ezt a problémát hozom az Országgyűlés elé. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 108 2006.12.12. 2:10  21-323

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én továbbra is vitatkoznék azzal, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben keletkező majdani források felosztása és döntéshozatala megfelelően fog-e történni.

Az egyik kérdés az, és ezt most kérdezem a kormánypárti képviselőktől: önök egyetértenek azzal, hogy egynegyed-háromnegyed a kormányzat javára a döntési szint? Tehát egyetértenek azzal, hogy ott, ahol a fejlesztések megvalósulnak, a régiókban, a megyékben, a településeken, a forrásoknak csak egynegyedéről lehet majd a regionális fejlesztési tanácsokban dönteni? Egyetértenek azzal, hogy például a környezetvédelmi operatív programnál egyáltalán nem lehetséges majd régiós szinten dönteni, hanem az teljes egészében bekerül országos, tehát kormányzati kompetenciába?

Folytatom azzal, hogy továbbra sem értek azzal egyet, hogy a kistérségeknek megfelelő szerepük, illetve képviseletük van a regionális fejlesztési tanácsokban, hiszen csak példaként mondom, hogy míg az észak-magyarországi régióban Nógrád megyében van 6 kistérség és a 6-ból 3 bekerül a regionális fejlesztési tanácsba, addig Borsod megyében van 15 kistérség és a 15-ből is 3 kerül be a regionális fejlesztési tanácsba.

Tehát ha csak a területi lefedettségeket nézzük, és a lobbierőt nem is, mert nyilvánvaló, hogy egy többcélú kistérségi társulás képviselőjének kisebb a lobbiereje, mint mondjuk, egy nagyváros polgármesterének és országgyűlési képviselőjének, aki megfelelő kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik, akkor úgy gondolom, hogy pontosan azok maradnak ki ebből a versenyből, akik a legelmaradottabbak, azaz a kistelepülések. Tehát nehogy pofára esés legyen majd a végén!

És szeretném elmondani, hogy például (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a miskolci pólusprogram nem fog kihatni Tibolddarócra, hogy ott a szennyvízcsatorna-hálózat megépüljön. (Babák Mihály: Nincs multiplikatív hatása! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 116-118 2007.03.05. 2:21  115-124

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Igen, elfogadom az államtitkár urat abban a reményben, hogy a miniszter úr nem éppen vasútvonalak megszüntetéséről szóló rendeleteket ír alá.

ELNÖK : Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Tizennégyből immár a 7. vasútvonalról lesz most szó, mégpedig a mezőcsát-nyékládházi vasútvonal megszüntetéséről, illetve arra fogunk emlékezni, mert vissza ezt sajnos már nem fogjuk tudni csinálni.

Nagyon sajnálom, hogy a Gazdasági Minisztérium részéről senki nem volt ott szombaton este 20 óra 10 perckor, amikor elindult Mezőcsátról az utolsó vonat. Több mint 300 ember sírt, zokogott, hogy 101 éves történelemtől kellett elbúcsúzni. Mezőcsáton egyébként is sok család, szülő, nagyszülő, több generáció dolgozott a vasútnál.

De mit is hozott a térségben élők számára a vasútvonal megszüntetése? Elsősorban többletköltséget, hiszen aki Miskolcon dolgozik, annak az autóbuszbérlet megváltása havi 2400 forintos többletköltséget fog okozni, abban az esetben persze, hogyha a munkáltatója ezt nem fogja átvállalni, és ez nem nagyon jellemző. Aki csak egy napra beutazik Mezőcsátról vagy a térségből Miskolcra, mondjuk, orvosi vizsgálatra, annak a 300 forintos vizitdíj mellett 120 forinttal kell majd naponta többet fizetnie. De van, akinek napi 8 kilométer gyaloglást hoz ezen vasútvonal megszüntetése, így Igriciben az állami gazdaság lakótelepén lakóknak, Hejőpapin pedig a Dollártanyán lakóknak. Igaz, ez csak 50-60 ember, de ők is emberek, vidéki emberek. Nekik sem vonatuk, sem autóbuszuk nem lesz a jövőben, naponta oda-vissza 8 kilométert fognak majd gyalogolni.

Aztán azok, akik a jövőben autóbusszal fognak Miskolcra bejárni dolgozni, naponta, tisztelt államtitkár úr, 50 perccel többet fognak utazni. Akárhogy számoljuk, ez tízévente plusz egy év - ennyit jelent a Dél-Borsodban élőknek, a Mezőcsát környékieknek az önök reformnak nevezett vasútvonal-megszüntetése. Egyértelmű, hogy ezeknek az embereknek többe kerül, kényelmetlenebb, az idejüket, energiájukat áldozzák fel azért a döntésért, amit önök helytelenül hoztak meg.

Kérdezem, mi ennek az értelme. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 122 2007.03.05. 1:06  115-124

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Most már sajnálom, hogy elfogadtam a válaszadót, mert az államtitkár úr csak a kérdésemre nem válaszolt.

Mit szól ahhoz, hogy az embereknek havi 2400 forintjával többe fog ez kerülni? Mit szól ahhoz, hogy naponta 50 perccel többet kell majd utazni? Mit mond azoknak az embereknek, mit csináljanak, akiknek naponta most már 8 kilométert kell majd gyalogolniuk? Csak erre nem tetszett válaszolni.

Egyébként tárgyi tévedés is van benne. Ha nem tudná, Tiszaújvárosból a busz eddig is Mezőcsáton keresztül közlekedett Budapestre. Az elmúlt két évben szüntették meg, és most kegyesen vissza fogják állítani. Tudja, mi ennek a reformnak nevezett valaminek az értelme? A Volán-vállalatok privatizációjának az előkészítése, ugyanis például ezen a vonalon egy vonat helyett három helyről is indulni fognak majd Volán-buszok, ami egyébként nagyszerű dolog.

Semmi másról nem szól ez, mint több pénzért helyzetbe hozni a Volánt, és utána majd szépen privatizálni. És az emberekkel, a vidéki emberekkel meg az lesz, ami lesz - önöket ez nem érdekli! Így van-e, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 38-42 2007.03.12. 5:09  37-49

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindenképpen többet ér ez a törvényjavaslat attól, mintsem hogy vita nélkül, a nyilvánosság kizárásával egy szavazással eldöntsük azt, hogy a mai napon elfogadunk egy olyan törvényjavaslatot, amelynek a tétje 50 milliárd forint. Ugyanis az elmúlt év során a Gyurcsány-kormány a pénzügyminiszter beterjesztésére egy olyan adónemet fogadott el, az úgynevezett elvárt adót, amelyből a költségvetésben 50 milliárd forint bevételt tervezett.

Akkor az Országgyűlésben, de neves szakemberek, közgazdászok által is elhangzott, hogy valószínűleg ez a törvényjavaslat, ez a törvény, ha elfogadja az Országgyűlés, nem állja ki az alkotmányosság próbáját. És lám, a közgazdászoknak, az ellenzéki képviselőknek igazuk lett: az Alkotmánybíróság eltörölte az elvárt adó intézményét, ilyen címen a költségvetésben adónemet, pénzbehajtást nem lehet végezni.

A törvényjavaslatnak lényegében egy pozitív része van, amely szerint valaki vagy valakik meggyőzték a pénzügyminisztert, Veres Jánost, hogy az elvárt adó intézményét visszamenőleg január 1-jétől fogadja el az Országgyűlés, tehát törölje el, és így a két hónapra eső mintegy 8-9 milliárd forint bevételtől is tekintsen el.

(14.00)

Veres János pénzügyminiszter a minap még a Magyar Televízió adásában azt mondta, hogy a magyar költségvetés számít erre a bevételre, és be fogják hajtani annak ellenére, hogy alkotmányellenes módon került bevezetésre.

Tisztelt Országgyűlés! Elgondolkodtató az, hogy ma Magyarországon a Gyurcsány-kormány pénzbehajtási tevékenységét lényegében egyetlen szervezet tudja megállítani, és ez az Alkotmánybíróság. (Zaj. - Az elnök csenget.) A parlamenti vita során - jegyzőkönyvekkel tudjuk bizonyítani - több képviselő elmondta, hogy ezt a kormányjavaslatot ne fogadja el az Országgyűlés. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Arra kérem, hogy a Házszabálytól való eltérés indokolására legyen olyan kedves utalni, hiszen lesz vita, tehát ahogy én jeleztem, és a kiküldött napirendi pontok, a napirendi ajánlás tartalmazza, lesz összevont általános és részletes vita.

Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy úgy tudom, a házbizottság nem fogadott el időkeretet arra vonatkozóan, hogy az adott frakció képviselője hány percben indokolja, hogy támogatja a Házszabálytól való eltérést, vagy nem támogatja. Én ezzel a lehetőséggel kívánok élni. Ígérem önnek, hogy nagyon rövid leszek, de higgye el...

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr, nem az időkerettel, a tartalommal volt problémám, de folytassa nyugodtan. (Moraj a Fidesz padsoraiban.)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Én a benyújtott törvényjavaslatról beszélek. Arról beszélek, hogy egy kormány munkáját az értékeli, az is egy minősítés, hogy az Alkotmánybíróság hány törvényjavaslatot, elfogadott törvényt, kihirdetett törvényt dob vissza. Nos, a Gyurcsány-kormány ebben bizony élen jár; a házipénztáradó után az elvárt adó intézményét is megszüntette az Alkotmánybíróság.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció támogatni fogja a Házszabálytól való eltérést annak érdekében, hogy ez a jogbizonytalanság, amelyet a kormány és az Országgyűlés többsége idézett elő, az országban ne maradjon fenn tovább. Szeretnék köszönetet mondani Varga Mihály, Latorcai János és Rubovszky György képviselő uraknak, akik már március 3-án egy törvényjavaslatban jelezték a kormány felé, hogy az elvárt adó intézményét visszamenőleg, 2007. január 1-jétől kell eltörölni. Úgy gondolom, hogy ez a támogatás azonban nem jogosítja föl a kormányt arra, hogy az így kiesett adóbevételeket a költségvetésben más adókkal pótolja, tehát ez a támogatás nem arról szól, hogy a Gyurcsány-kormány és Veres János pénzügyminiszter úr ehelyett más néven újabb adót hozzon az Országgyűlés elé, és ugyanezt az összeget majd ugyanazon vállalkozóktól más formában hajtsa be. Ez a támogatása a Házszabálytól való eltérésnek egyszerűen csak arról szól, hogy tanuljon belőle a kormány, tanuljon belőle az Országgyűlés, hogy olyan törvényjavaslatokat ne hozzon a Ház elé, amelyek törvényellenesek, amelyek alkotmányellenesek.

Tisztelt Országgyűlés! A pénzbehajtási tevékenységét a kormánynak be kell fejeznie. Sajnálatos módon erre csak egyetlenegy szervezet van Magyarországon, amint azt látjuk, az Alkotmánybíróság. Én úgy gondolom, úgy érzem, a Fidesz-frakció úgy fog szavazni, hogy támogatja a Házszabálytól való eltérést, de semmiképpen nem fog támogatni olyan javaslatot, ami a további pénzbehajtást a vállalkozóktól folytatni kívánja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 234 2007.03.12. 5:25  227-247

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Úgy gondolom, hogy ma már nincsen olyan hónap Magyarországon, amikor az Alkotmánybíróság ne mondaná valamilyen kormányzati szabályozásra, hogy az nem felel meg az alkotmánynak, az alkotmány előírásainak. Pontosan így van ez minap az elvárt adó intézményével. Ha az Országgyűlés olyan törvényt fogad el, amit a Magyar Közlönyben kihirdetnek, és azt követően az Alkotmánybíróságnál támadnak meg, és az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ezt a törvényt el kell törölni, az, úgy gondolom, az Országgyűlés selejt terméke.

Tisztelt szocialista és szabad demokrata Képviselők! Önök egy ilyen selejt terméket készítettek, amit most kidobunk szépen a szemétkosárba. Mert az, amikor egy törvény az Országgyűlés elé kerül, és azt vissza kell vonni, az nem más, mint a selejtnek a kosárba való kidobása.

Tisztelt országgyűlési Képviselők! Tisztelt Miniszter Úr! Aki selejtet termel, az általában egy gyárban valamiféle retorzióban részesül. Általában levonják a béréből, vagy legalábbis arra fizetést, juttatást biztosan nem kap, amikor selejtet állított elő. Önökkel pontosan ugyanez történt. Kérdezem én, hogy mit terveznek az 50 milliárd forint költségvetésből való kiesése folytán. Remélem, nem azt tervezik, tisztelt miniszter úr, és erre kérem is a válaszát, hogy átnevezik ezt a törvényt, mondjuk, átnevezik fix adónak, és ezután az Országgyűlés elé fogják hozni, és immár alkotmányosan újra ugyanazzal a vállalkozói körrel megpróbálják megfizettetni. Úgy gondolom, hogy ez az eljárás nemhogy tisztességes lenne, mint ahogy Kékesi képviselő úr mondta, hanem tisztességtelen eljárás lenne.

Úgy vélem, hogy sokkal korrektebb lenne, ha most azok a képviselők, akik megszavazták ezt a súlyosan alkotmányellenes törvényjavaslatot - immár nem az elsőt, mert a házipénztáradóval ugyanez történt meg -, azok azt mondanák, hogy lemondanak, mondjuk, egy ideig a költségtérítésükről, és a költségvetés hiányát ebből kellene finanszírozni, mert itt jönne elő az országgyűlési képviselőknek és a miniszternek is a felelőssége.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi támogatásunk, a Házszabálytól való eltérés és az, hogy megszavazzuk a törvényjavaslatot, hogy ez a jogbizonytalanság megszűnjön az országban, nem azt jelenti, hogy arra kapnak felhatalmazást, hogy újabb adónemmel, majd újabb adó ötletével ideálljanak az Országgyűlés elé. Én úgy gondolom, hogy ha a kormány megtalálta az első félévre a 30 milliárd forint helyét, hogy az általános tartalékból szabadítják föl, illetve kötik le lényegében, a javaslatom az, hogy július 1-jétől az általános tartalék második félévre eső része is fölszabadul, akkor a hiányzó 20 milliárd forintot az általános tartalék második félévi részéből tessenek fölszabadítani, és így nem kell foglalkozni azzal, hogy esetleg új adónemmel áll elő majd Veres János az Országgyűlés felé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos módon egyetlen módosító javaslatot sem támogattak a költségvetési bizottság ülésén a kormánypártiak. Azt kérjük, hogy az Országgyűlés támogassa, tudniillik ebben a módosító javaslatban az áll, hogy az állam, az APEH a jegybanki alapkamat kétszeresével, tehát kamattal együtt fizesse vissza az érintett vállalkozóknak, akik, immár tudjuk, alkotmányellenes módon fizették be a költségvetésbe ezt az adót. Április 30-ig kell hogy az APEH visszafizesse nekik. Úgy vélem, hogy ha elvárjuk az adózóktól a jogkövetést, és a késedelmes fizetés esetén a jegybanki alapkamat duplájával terheli a törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, akkor ezt tegye meg az állam is. Ha az állam, az Országgyűlés hibázik, akkor igenis tegyen gesztust, és a vállalkozás felé igenis fizesse vissza kamatostul, hogyha hibázik.

Végezetül azt szeretném elmondani, hogy amint látható, az ellenzéki frakciók partnerek abban, hogy erről az ügyről minél hamarabb döntsön az Országgyűlés. Nem volt még a Magyar Országgyűlésben, vagyis nagyon régen és ritkán van példa arra, hogy egy törvényjavaslatot reggel benyújtanak, és este 6 órára, illetve majdnem 7 órára az már el is van fogadva, és mindez abból az okból kerül az Országgyűlés elé, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők lényegében alkotmányellenes törvényjavaslatot fogadtak el.

Láthatják, ebben mi partnerek vagyunk, ha hiba történt, korrigáljuk együtt közösen, de a tanulságokat elsősorban azoknak kell levonni, akik ezt a törvényjavaslatot idehozták és végül akik megszavazták. Remélem, hogy ebből az esetből tanulnak, és nem lesz több ilyen javaslata sem a pénzügyminiszter úrnak, és nem fogják elfogadni a kormánypárti képviselők sem, mert a Fidesz és az ellenzéki képviselők erre a törvényjavaslatra nemet nyomtak annak idején is. Tehát az ellenzéki képviselőket e tekintetben felelősség nem terheli.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Úgy van! Igazat mondtál!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 196 2007.03.19. 3:43  195-205

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid törvényjavaslat áll előttünk, mindössze egy mondat. Ennek a története az, hogy január hónapban a fogadóórámon egymás után három ember is azzal a kéréssel fordult hozzám, kérte a segítségemet, hogy hozzam az Országgyűlés elé a következő témát.

Az elmúlt évben az Országgyűlés valószínűleg figyelmetlenségből, de mindenképpen méltánytalanságból úgy módosította a gépjárműadóról szóló törvényt, hogy ez év január 1-jétől megszüntette az adómentességet azoknak a mozgáskorlátozott személyeknek, akiknek nem a saját nevén van a gépjármű. Tehát annak, aki több évtizeden át esetleg igénybe vette eddig a gépjárművet, mert a férje nevén volt, mondjuk, és szállította orvoshoz, beteghez, gondozta, ápolta az élettársát, házastársát, annak ettől az évtől, január 1-jétől gépjárműadót kell fizetnie. Mindezt azért, mert a gépjármű nem az adott esetben súlyosan mozgáskorlátozott személy nevén van.

Tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívom, hogy ez egy nagyon komoly probléma, hiszen a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője által a bizottsági ülésen elmondottak alapján az adómentesség mintegy 400 ezer embert érint az országban. Ha még a szűkítést is figyelembe vesszük, valószínűleg több mint 100 ezer családot érint ennek az adómentességnek a megszüntetése.

Persze, mondhatjuk azt rá, hogy ugyan már, néhány ezer forintról van szó, de ha el tudjuk azt képzelni, hogy milyen családokról, milyen nehéz sorsú emberekről van szó, akik egyébként is küzdenek a napi életükért, azért, hogy a családjukban egy mozgáskorlátozott személy van; ha mindezt a kedvezménymegvonást a gázáremelés mellé, a gyógyszeráremelés mellé rakjuk, és hadd ne soroljam, hogy milyen áremelések voltak az országban, akkor el tudjuk képzelni, hogy annak a családnak hogyan esik ez. Nem a pár ezer forintról van szó, hanem a méltánytalanságról és az igazságtalanságról.

Úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek, a kormánypárti képviselőknek lenni kell olyan emberséges tulajdonságuknak, amely szerint képesek arra, hogy a hibás döntésüket fölülvizsgálják, és képesek arra, hogy megengedik az Országgyűlésnek, hogy legalább erről a törvényjavaslatról vitatkozzunk, és a későbbiek során döntést hozzunk.

De hogy nem csak az én fogadóórámon jelentkezett ez a probléma, szeretném fölhívni a kormány és a kormánypárti képviselők figyelmét azáltal, hogy fölolvasom a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökének levelét, amelyet február 26-án intézett dr. Veres János pénzügyminiszterhez: "Tisztelt Miniszter Úr! A gépjárműadóról szóló törvény 2006 júliusában történt módosítása a súlyosan mozgássérült emberek egy jelentős része számára indokolatlan és méltánytalan érdeksérelmet okoz, amely ellen minden lehetséges módon tiltakoznunk kell. Kérjük miniszter urat, hogy a bennünket ért sorozatos megszorítások és hátrányok részbeni kompenzálása érdekében az alábbiakban részletezett javaslatainkat figyelembe véve szíveskedjen a törvény módosítását kezdeményezni. Tisztelettel: dr. Hegedűs Lajos elnök."

Tisztelt Országgyűlés! A levelet nem olvasom tovább, inkább arra kérem a képviselőket, vegyék figyelembe az érveket, és támogassák, hogy vegyük tárgysorozatba ezen méltánytalan törvénymódosítás következményét, az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 204 2007.03.19. 2:02  195-205

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném megköszönni a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és természetesen a Fidesz frakciójának a támogatását ebben a kérdésben. Sajnos megdöbbent a Magyar Szocialista Párt képviselőjének az érvelése, mert véleményem szerint tévesen értelmezte ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat nem a helyi adókról szól, tehát nem az iparűzési adóról és az egyéb adókról. A gépjárműadóról szóló törvényjavaslat egy önálló törvényjavaslat, aminek a módosítása, a kedvezmény megadása az Országgyűlés jogkörébe tartozik. De megértem, tehát a szocialistáknak úgy látszik, szüksége van arra a pénzre, a szocialista önkormányzatoknak arra a pénzforrásra is szüksége van, amit ezek a családok fizetnek be az önkormányzatok kasszájába. Higgyék el, nem segítik ki az önkormányzatokat ezek az adóbevételek.

Úgy gondolom, igenis felül kell tudni emelkedni, és ha az Országgyűlés hibázik és téves döntést hoz, akkor legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, attól függetlenül, hogy mondjuk, egy ellenzéki képviselő javasolja ezt a módosítást, akkor is tudni kell módosítani, mint ahogy az nem egy esetben megtörténik, amikor a miniszterelnök úr ismeri be a saját hibáját.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön együttműködésre, együttgondolkodásra szólította fel az ellenzéket. Most mi kérjük önt, hogy működjön együtt az ellenzékkel, támogassa az ellenzéki frakcióknak a javaslatát, működjön együtt a mozgáskorlátozottakkal, és legyen szíves, ösztönözze képviselőtársait is arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés vegye napirendre, tárgyalja meg, és ezeknek az embereknek ezt az igazságtalan és méltánytalan hátrányát szüntesse meg.

Tisztelettel kérjük, miniszterelnök úr, önnek is a támogató szavazatát, és még utolsó reményként bizakodunk a kormánypárti képviselők szavazatában is.

Köszönöm szépen a mozgássérültek nevében. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 193 2007.03.26. 2:11  188-200

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Előttünk egy olyan törvényjavaslat van, amit a radikális ellenzék nyújtott be az Országgyűlés elé, annak is egy olyan képviselője, aki közismerten radikális és szélsőséges, úgy hívják, hogy Varga Mihály. (Derültség és taps a Fidesz soraiban. - Dr. Lamperth Mónika: Ezt a Misi nem kérte szerintem.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a törvényjavaslatot egy olyan kormány elé nyújtotta be ez a radikális képviselő, aki szerint ez a kormány nem hiteles, nem szavahihető és nem kiszámítható. Ennek a kormánynak az egyik tagja - a gazdasági minisztere - azt mondja, hogy ő szerelmes a Nabuccóba. Ugyanakkor pedig a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc megcsalta Barroso európai bizottsági elnököt Putyin elnökkel, csak azért, mert ő szereti a Kék Áramlatot.

Ez a napi politikai példa is mutatja, hogy a Gyurcsány-kormány milyen hihetetlen ellentmondásba keveredik önmagával, és hogyan veszti el az ország a hitelességét. Ez a törvényjavaslat mást sem csinál, mint visszaállítja az ország hűségét; visszaállítja az ország hűségét a közszolgálat iránt. Abból a szempontból, hogy az, aki közfeladatot vállal, és vállalja, hogy a milliárdok fölhasználását az ország nyilvánossága előtt megteszi, annak tudni kell, mi a hűség, tudni kell, mi a hitelesség, tudni kell azt, hogy trükkök százaival nem lehet az embereket becsapni.

Ez a törvényjavaslat mást sem tesz, mint visszaállítja azt, hogy felelősséget kell érezni a közpénzek felhasználása és tervezése iránt. Természetes dolog, hogy ezt a kormányzó többség nem támogatja. Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy az Állami Számvevőszék elnöke, maga Kovács Árpád nyilatkozta azt, hogy Magyarországon a közpénzek felhasználását az alkotmányban, kétharmados törvényben kell szabályozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ennek szellemében kérjük önöket, vegyék napirendre ezt a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 140 2007.04.16. 2:16  139-146

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz). Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nyilván ön is tudja, hogy a közvéleményt mostanság az egészségügy dolgai mellett leginkább foglalkoztató kérdés az, hogy lesz-e Magyarországon ingatlanadó. Már csak azért is, mert ez az az adónem, amely egészen bizonyos, hogy minden családot fog érinteni Magyarországon, mintegy 4 millió családot és lényegében minden adózót az országban. A kormányzati kijelentések ezzel kapcsolatosan meglehetősen ellentmondásosak, volt már rá példa, hogy az egyik államtitkár elkezdett az ingatlanadóról beszélni, és lám-lám, megkapta a felmentő papírját nem sokkal később.

Tisztelt Miniszter Úr! Éppen itt az ideje, hogy tisztázzunk néhány kérdést. Azt kérdezem öntől, mi a célja az ingatlanadó bevezetésével a kormánynak. Milyen adópolitikát szolgál az, ha Magyarországon ingatlanadó lesz? Mi a társadalompolitikai célja a kormánynak, ha az ingatlanadót be fogja vezetni? Kérdezem öntől továbbá, hogy jelent-e ez többletterhet majd a lakosságnak. Kinek kell pontosan majd fizetni az ingatlanadót, és kinek nem kell? Jogi személynek? Természetes személynek? Ki lesz az adó alanya? Miniszter úr, itt az ideje, hogy tájékoztassa az Országgyűlés előtt az ország közvéleményét, hogy mi alapján kell majd fizetni az ingatlanadót, forgalmi érték alapján, az ingatlan nagysága alapján, vagy netán mindkettő alapján. Mi lesz a mértéke az ingatlanadónak, milyen nagyságú összeget kell majd fizetni?

Kérdezem továbbá tisztelt miniszter urat, hogy az ebből származó bevétellel mi a céljuk. Az államháztartás bevételét fogja növelni az ingatlanadó, vagy az önkormányzatok bevételét? Mert mindkét irányban hangoztak el a sajtón keresztül nyilatkozatok. Igaz-e az, hogy több mint 100 milliárd forintot vár a kormányzat ebből az adónemből? Tisztelt miniszter úr, arra kérem, nyugodtan, politikamentesen, hátramutogatás nélkül, szakmai alapon legyen szíves megadni a közvéleményt nagyon-nagyon érdeklő kérdésre, az ingatlanadó ügyére a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 144 2007.04.16. 1:18  139-146

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Mintha ön nem tudná, hogy a kormányzat áprilisi munkatervében szerepel az ingatlanadó ügye. Most április 16-a van. Önnek pénzügyminiszterként ezek szerint fogalma nincs arról, hogy Magyarországon lesz ingatlanadó, mikor lesz ingatlanadó, és milyen ingatlanadó lesz. Az embernek olyan érzése van, hogy most már adóügyekben sem Magyarország pénzügyminiszteréhez kell fordulni, hanem a 2 százalékos párt vezetőjéhez, Kóka Jánoshoz. Ugyanis nemrég hallhattuk, hogy ő megmondta, hogy mi lesz az elvárt adó sorsa, legutóbb hallhattuk Kóka Jánostól, hogy megmondta, hogy Magyarországon lesz több-biztosítós modell. Úgy tűnik, miniszter úr, hogy most már költségvetési, pénzügyi és adóügyekben is az SZDSZ elnökét kell kérdezni.

Mégiscsak elképesztő, hogy Hollandiában tíz év kellett az ingatlanadó bevezetéséhez, ma Magyarországon pedig két vagy három héttel a parlamenti benyújtás előtt a pénzügyminiszternek fogalma sincs arról, hogy milyen ingatlanadó lesz, kit fog érinteni, annak milyen lesz a mértéke. Felháborító, miniszter úr, hogy a parlamentben kérdező képviselő számára egyszerűen nem kíván választ adni! Pedig én a közvélemény és néhány millió ember nevében kérdezem ezt öntől.

Legyen szíves, az egy percben válaszoljon konkrétan! (Közbeszólások és taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 34 2007.04.17. 10:08  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon elgondolkodtató az, hogy április közepén egy Országgyűlés miért tárgyal adótörvényt. Elgondolkodtató az, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően miért fontos egy kormánynak, hogy mégis bebizonyítsa, hogy 10 vagy 15 milliárd forintot még ebben az évben akkor is be fog szedni ezektől a vállalkozásoktól, amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy alkotmányellenes ez a gondolat, ez az elképzelés, ez a törvénycsomag.

Egészen bizonyos, hogy nem egy olyan ország képét mutatjuk ezzel, ahol az adórendszer kiszámítható és stabil. Nem egy olyan európai uniós országot mutatunk, ahol a vállalkozások tudják, hogy az adott évben - legalább az adott évben - mennyi adót kell nekik fizetni, milyen adót kell egyáltalán fizetni. Mert lám-lám, a példa bizonyítja, hogy ma a jelenlegi kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány év közben módosítja az adótörvényeket, és könnyedén, év közben fog bevezetni egy újabb adónemet.

Egy kicsit menjünk mélyebbre, és vizsgáljuk meg azt, hogy a jelenlegi adótörvénynek milyen a viszonya, mondjuk, az Alkotmánybírósághoz, a demokrácia alapelveihez.

(10.40)

Úgy gondolom, joggal merül fel ma Magyarországon az a kérdés, hogy valójában az adózó polgárokat, az adózó vállalkozásokat ki védi meg. Egy demokráciában az adózóknak igenis vannak törvény adta jogaik, és vannak törvény általi kötelezettségeik. Ma az Országgyűlés kormánypárti többsége nem védi meg a vállalkozásokat a törvénytelenségektől. Hiszen ez a törvény is bizonyítja azt, és az Alkotmánybíróság a határozatában alátámasztotta, hogy alkotmányellenes törvényeket is képes elfogadni csak azért, hogy a kormányzati elképzelések megvalósuljanak.

Fel kell tenni azt a kérdést, hogy csak kormányzati akarat létezik-e ma Magyarországon az adópolitikában. Miért nem működik a kormánypárti képviselők demokratikus joga, amikor azt mondják, hogy nem szavazom meg az adott adótörvényt, és figyelembe veszem a vállalkozók érdekeit? Ma az Alkotmánybíróság tevékenysége, az adott ügyre vonatkozó határozata sem más, mint a kormány számára egy jogi tanácsadás. Az Alkotmánybíróság döntésének ugyanis nagyon komoly üzenete van az országnak, a társadalomnak, és üzenete van a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek is. Nem az az üzenete, hogy kifacsarjuk az alkotmánybírósági döntést, és saját nyelvezetünk szerint azt átírjuk, és újra idehozzuk az Országgyűlés elé. Nem ez az üzenete. Az az üzenete, hogy az alkotmány 70. §-a értelmében Magyarországon igenis be kell tartani az arányos közteherviselés elvét. És ez a törvényjavaslat ezt az elvet újra nem fogja betartani. (Domokos László: Úgy van.)

Az a mérhetetlenül nagy kérdés, hogy a kormány miért veszi el a magyar vállalkozásoktól a vállalkozások kockázatának lehetőségét és elvét. Ma a pénzügyi kormányzat azt mondja, hogy a magyar vállalkozásnak nincs kockázata, akármilyen tevékenységet folytat - hiszen az a tevékenység lehet nyereséges, lehet veszteséges, ezt ő a saját kockázatára végzi -, a mai kormány azt mondja neki az Országgyűlés többségének felhatalmazásával, ha ezt a törvényt el fogják önök fogadni, hogy ez az elv megszűnt, és akkor is fizetni kell a jövedelem, a nyereség, az eredmény után adót, ha az önmagában nem létezik. Az más kérdés, hogy a vállalkozók felteszik a kérdést a következőképpen: érthetetlen számukra az, hogy miközben ez a kormány például csak az elmúlt évben a költségvetés kapcsán 700 milliárdot tévedett, akkor nekik a tevékenységük és a vállalkozásuk során miért nem lehet kockázatuk, miért nem lehetnek ők veszteségesek? Miért szükséges ennek a kormánynak, hogy 10 milliárd forintot ilyen alkotmánysértés árán is képes legyen beszedni? (Babák Mihály: Ötvenes évek! Megfélemlíteni mindenkit mindenért!)

A másik nagy kérdés az, hogy milyen ország az, ahol egy kormánynak az adózással kapcsolatos döntéseit, azt, hogy milyen törvényeket hoz a parlament elé, alapvetően egyrészt az alkotmánybírósági döntések, másrészt a költségvetési hiány kényszere, az úgynevezett konvergenciaprogramban megfogalmazottaknak mindenáron való megfelelés kényszere irányítja. Egy felelős kormányzat számára, amely az Európai Unió tagja - egyébként az Európai Unió nem más, mint adók versenye -, nem az kell hogy meghatározza, hogy képes-e jogilag az alkotmánynak megfelelő törvényjavaslatot az Országgyűlés elé hozni, nem az kell hogy egy adófilozófiát, egy adópolitikát meghatározzon, hogy mekkora a költségvetési hiány mértéke, és mekkora bevételt kell majd az adott évben produkálni az adónemekből.

Nagyon érdekes annak a köztisztviselőnek a véleménye, aki a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ülésén ezzel kapcsolatban a következőt mondta: "A tájékoztató tervezete is tartalmazza, hogy a második félévben 10-15 milliárd forint többletbevétellel számolunk, ami a feltöltésnél majd jelentkezik. A nettósítás attól függ, hogy ad-e felhatalmazást a kormány 2008-ban, olyan utasítást kapunk-e, hogy a rendelkezésre álló keretek között vagy pedig pluszforrások biztosításával kell az eljárást megoldanunk. Mi most azt mondjuk, hogy a bevétel 10-15 milliárd, a törvényjavaslat elfogadása után leszünk birtokában annak a tudásnak, hogy kapunk-e pluszforrást az adóhatóság bővítésére."

Tehát, ha jól értem, a Pénzügyminisztérium köztisztviselője azt mondta, hogy a pénzügyminisztertől függ, hogy a következő évben ebből az adónemből mennyi adóbevételt kell nekik produkálni, és az APEH majd úgy fog pluszforrásokat kapni, hogy üldözze Magyarországon azokat a szerencsétlen vállalkozásokat, amelyek egyébként önmaguk nem tehetnek arról, hogy ilyen eredményt produkálnak. Igaz, hogy nagyon sok vállalkozásról van szó, azonban ezeknek a vállalkozásoknak a nagy többsége kényszervállalkozás. Ma már itt, a parlamentben is elhangzott, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a nagyon nagy többsége igenis fizet adót. Megfizeti a saját minimálbére után a járulékot és az adót, illetve most már valószínűleg a minimálbér duplája után, és emellett még árbevételt is produkál és áfát is fizet.

Ez a törvényjavaslat azoknak a céloknak, amelyeket a kormány kitűzött, egyáltalán nem felel meg. Egyetlenegy vállalkozóra apellál, a gyáva vállalkozóra, aki azt mondja, hogy félek az APEH-től. És féljél is az APEH-től, mert te egy csaló vagy, Magyarországon minden veszteséges vállalkozás csaló (Babák Mihály: Ez nem igaz.) - ez a törvényjavaslat ezt mondja ki -, ezért aztán te nem vagy képes arra, hogy meghatározd a saját vállalkozásodban, hogy mennyi adót fizessél, szépen jelentsd fel magad az adóhatóságnál, és miután feljelented magad, majd mi megmondjuk, hogy mi téged ellenőrzünk vagy nem. Ezt nevezik kockázatelemzésnek.

Ahelyett, hogy ez a kormány figyelembe venné, hogy az európai uniós tagságunk milyen versenyhátrányt jelentett ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak, figyelembe venné, hogy az országban a növekvő terhek és a csökkenő gazdasági növekedés mind-mind erre a vállalkozói szférára volt negatív hatással, ahelyett, hogy segítene, a kormány lényegében agyoncsapja ezt a több százezres vállalkozói réteget. Ennek a következménye persze az lesz, hogy vissza fogják adni a vállalkozásokat. Nem azért, mert nem szeretnék továbbfolytatni; egyszerűen azért, mert nincs több forrása, nincs több pénze, mert kiszorul a magyar piacról, mert nem tud megfelelni, nemhogy a kormány elvárásának, saját maga, a családja elvárásának sem.

Uraim! Ez a törvényjavaslat nagyon súlyos tévedése a kormányzatnak, mind politikai szempontból, mind szakmai szempontból. Ez a törvényjavaslat nem szolgálja a magyar adófizetők, a magyar kis- és középvállalkozások demokratikus alapelveit, sőt nemhogy nem szolgálja, hanem azt el is veszi tőle. Azt gondolom, hogy továbbra is alkotmányos kifogások vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ez a törvényjavaslat, annak ellenére, hogy a kormánytöbbség elfogadja az Országgyűlésben, akkor sem szabad, hogy hatályba lépjen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Babák Mihály: Úgy rossz, ahogy van.)

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Török Zsolt
váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 46 2007.04.17. 2:17  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is szeretném kezdeményezni és az ön és a képviselők támogatását kérni, hogy a törvényjavaslathoz a mai nap során az Országgyűlés vitájának a végéig lehessen benyújtani módosító javaslatot, és ne csak az adott törvényjavaslat vitájának a végéig. Amennyiben ön ehhez hozzájárul, akkor ez természetesen lehetséges.

Amit pedig reagálni szeretnék Kékesi Tibor képviselő úr szavaira: én megértem, hogy a kormánypártiság nagyon mély elkötelezettséget jelent, és nyilvánvaló, hogy hatalmas felelősség egy ilyen vitában való részvétel, de ez nem azt jelenti, hogy amiért az országnak szégyenkeznie kell, azt erényként kell egy vitában bemutatni. Tehát akkor vegyük újra az ország makromutatóit!

A gazdasági növekedés tekintetében, képviselő úr, a 25 európai uniós országot összehasonlítva ön szerint Magyarország hányadik helyen áll, milyen régióban van?

Az államadósság növekményét tekintve van-e közöttünk abban vita, hogy most már az önök kormánya is elismeri, hogy ebben az évben az államadósság mértéke a GDP 70 százalékát fogja meghaladni? Ez van a benyújtott törvényjavaslatban; gondolom, nincs közöttünk vita. Emlékszik-e, hogy nemrég még azon vitáztunk, hogy 60 százalék fölött van vagy nincsen? Ön állította, hogy isten őrizz, soha nem lesz 60 százalék fölött. Ma már 70 százalékról vitázunk.

Vita van-e közöttünk abban, hogy az infláció mértéke az Európai Unióban az egyik legmagasabb, most 9 százalék körüli Magyarországon? Emlékszik-e még, hogy a választási kampányban Kóka János gazdasági miniszter azt emlegette Gyurcsány Ferenccel egyetemben, hogy Magyarországon nemsokára nulla százalék közeli lesz majd az infláció?

Ha ebben közöttünk vita van, akkor valami probléma van az értelmezéssel, akkor kérem, hogy ön vizsgálja fölül az ismereteit, mert akkor valami gond van, és majd úgy folytatjuk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 62 2007.04.17. 2:13  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szerintem, ha Schwartz képviselő úr így folytatja, akkor nemsokára pénzügyminiszter lesz belőle (Derültség a fideszes képviselők soraiban.), mert olyan hihetetlen ötletei vannak az adóbehajtásra, ami még Veres Jánosnak sem jutott eszébe.

Elolvastam a bizottsági jegyzőkönyvet, de azt azért nem gondoltam, hogy ezt még meg is fogja ismételni a parlamentben, hogy a kiadások, a költségek alapján kelljen megfizetni ezt a minimumadót, és amit a vállalkozó ráfordított a vállalkozására, azt még fejelje meg 2 százalékkal, és fizesse be az államkasszába. Ehhez szeretnék önnek gratulálni! Ez aztán egészen biztos, hogy alkotmányellenes. De ahogy olvastam, a bizottságban még azt is felvetette, hogy igenis, a házipénztáradót, amiről az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenes, azt is hozzuk vissza ide a parlament elé, úgyhogy gratulálok ehhez! Egy kicsit szerintem túlhevült ön az államháztartás hiányát illetően. Próbálja meg reálisabban kezelni a dolgot!

Az, amit ön mond, hogy ki kell szűrni a veszteséges vállalkozások közül azokat, amelyek nem korrektek - vagy ne adj' isten, még trükköznek is, mint ahogy ismerjük, hogy trükkök százát is el lehet követni ebben az országban, még kormányzati szinten is, hát még akkor vállalkozási szinten -, arra az a javaslatom, hogy ahhoz nem kell ez a törvény. Ahhoz nem kell ez a törvény! Én azt javaslom, hogy ezt a bevalláskiegészítő nyomtatványt - ehhez nem kell törvényt készíteni a parlamentben - minden vállalkozó adja be, kivétel nélkül minden vállalkozó. Legyen a társaságiadó-bevallás és a személyi jövedelemadó-bevallás melléklete, adja be minden vállalkozás, és az alapján legyen szíves az APEH egy következetes ellenőrzési rendszert kialakítani, és az alapján legyen szíves kiszűrni! És ne a visszájáról kezdjük el a dolgot göngyölíteni, hogy elkezdjük a szerencsétlen 300 ezer mikrovállalkozáson, amely egyébként is küzd az életéért!

Akkor tessenek olyan ellenőrzési rendszert kidolgoztatni (Az elnök csenget.) az APEH-hal, amely működőképes! És ne a parlamentet terheljük ilyen fölösleges, agyrém törvényjavaslatokkal!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 72 2007.04.17. 2:18  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Az utolsó szót ragadnám meg. Én azt javasolom, hogy kérdezzük meg a kisvállalkozásokat, hogy ők mit mondanak, azt mondják-e, amit ön mond itt kormánypárti képviselőként, hogy jó úton járunk. Ha jó úton járnánk, akkor nemigen kellene ilyen törvényjavaslatokat tárgyalni.

No de valóban térjünk vissza a törvényjavaslathoz! Én egy olyan következményre hívnám fel a figyelmet, ami még az államháztartásra is veszélyes lehet. Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, lényegében a kormány és az Országgyűlés deklarálja, hogy egy vállalkozástól mennyi jövedelem típusú adót vár el. Azt mondja egy kormány Magyarországon, hogy a bevételed 2 százaléka után kell megfizetned ezután a jövedelem típusú adódat, a társasági adót és a vállalkozási adót. Mi van azokkal, akik többet fizetnek? Azt mondja, hogy a pénzügyminiszter meg az APEH energiái le vannak kötve azokra, arra a 300-400 ezer vállalkozóra, akik veszteségesek; nyilvánvalóan engem, aki nem a bevételem 2 százalékát, hanem 2,1 százalékát fogom bevallani és az után fogom megfizetni a társasági adót, békén fognak hagyni. Mert azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy azt a 300 ezer ellenőrzést az APEH a jelenlegi apparátusával el tudja majd végezni, nyilvánvaló, hogy át kell csoportosítani az erőforrásokat, és akik 2 százalék fölötti árbevétel után fizetnek társasági adót, azt fogják mondani, hogy eljött a Kánaán ideje, és szépen ők fognak majd olyan költségeket elszámolni, és csökkenteni, optimalizálni az adófizetésüket. Mert ezzel lényegében államilag ki van mondva, hogy ők rendes vállalkozók, jó vállalkozók; aki 2,1 százalék árbevétel után fizet társasági adót, az rendben van.

Higgyék el, hogy ez a törvényjavaslat ilyen tekintetben is nagyon komoly veszélyeket és károkat rejtegethet az állami költségvetés szempontjából!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 82 2007.04.17. 2:09  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A törvényjavaslat még egy paragrafusára szeretném fölhívni a figyelmet, ez pedig a 7. §. Nagyon-nagyon veszélyes útnak tartom, hogy jelen esetben az adóhatóság kezébe adja a törvényjavaslat a becslés módszerének lehetőségét. Aki ismeri, hogy mit jelent becsléssel megállapítani az adó összegét, az nagyon jól tudja, hogy ez körülbelül azt jelenti, ha példával szeretném illusztrálni, mint amikor viaskodnak egymással a kardozók, az egyiknek kiesik a kard a kezéből, a másik a szívére teszi a pengét, és azt mondja neki, hogy kezemben az életed. Körülbelül ez a becslési eljárás az adóhatóság szempontjából; a védtelen, az, akinek kiesett a kezéből a kard, az az adózó. Innentől kezdve az APEH-revizor szubjektivitásán, a küldetésén, hogy hogyan küldték oda, azon múlik. Teljesen mindegy, hogy az adott vállalkozó tisztességes, nem tisztességes, igazak, amik ott vannak a számlákban vagy nem igazak, innentől kezdve a becslési eljárással teljes egészében átadjuk az adóhatóság revizorának, aki élet-halál urává válik.

Egyébként az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat nem is engedte ezt mind ez ideig. Abban az esetben engedte, ha nem álltak rendelkezésre dokumentumok, amelyek alapján az adó alapját, az adó összegét meg lehetett állapítani. Jelen esetben azonban minden rendelkezésre áll. Csak az adóhatóság meg fogja kapni azt a lehetőséget, hogy azt mondja rá, hogy te pedig, vállalkozó barátom, hazug vagy és csaló, nem hiszek neked, bármi van a számlában, eltitkoltad, bizonyítsd, de ha még próbálja is bizonyítani, akkor is csak egy fog számítani, hogy mit mond az adóhatóság. A becslési módszer ellen a vállalkozó teljesen védtelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Jelen esetben ezt a módszert nem szabad átadni az adóhatóságnak, teljesen szakmai meggyőződésem ez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 92 2007.04.17. 2:14  21-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Szívszakadva vártam a pénzügyminiszter úr hozzászólását, azt hittem, valami fontos dologról fog majd beszélni itt a parlament előtt, de kiderült, hogy összesen annyira futotta, hogy megvédte ezt a bevalláskiegészítő nyomtatványt, ami, hozzáteszem, szakmailag valóban alaposan és jól van összeállítva. Ezért mondtam én erre azt, hogy ezt akár bármelyik bevallásnak a kiegészítéseként, mellékleteként lehetne használni, alkalmazni. Tehát nem egy célcsoportra, nem a mikro- és kisvállalkozásokra, amelyeknek nincs meg ez a bizonyos, kormány által előírt minimumadójuk, hanem bármelyikre. Bármelyikre. És akárhogy nézzük, én úgy gondolom, hogy ez alapján a kiegészítés alapján, amelynek egyébként jó részét tartalmazza az eredeti bevallás is, egyébként azt is lehetne kérni szerintem, miniszter úr, hogy ezentúl a jövőben a főkönyvi kivonatát küldje be a vállalkozás az adóhatóságnak, és akkor majd néhány revizor rááll, és elkezdi böngészni, hogy melyek ezek.

Egyébként úgy vélem, hogy fölösleges e miatt a bevalláskiegészítő nyomtatvány miatt törvényjavaslatot benyújtani. Teljesen fölösleges. Ezt a nyomtatványt meg lehetett volna tenni pénzügyminiszteri-adóhatósági jogkörben, és az adóbevallások mellékleteként, kiegészítéseként bekérni a vállalkozásokról. Arról van szó, miniszter úr, hogy ez a törvényjavaslat nem más, mint egy presztízs-törvényjavaslat. (Babák Mihály: Veszélyes!) Be kellett mutatni, hogy Kóka Jánosnak nem lesz igaza, és itt akkor is a pénzügyminiszter az úr a háznál. Semmi más. Itt elvesszük egymástól az időt, a parlament drága idejét ilyen törvényjavaslatokkal, aminek nem is a mellékletéről, hanem a tájékoztató mellékletéről kezdünk el vitázni, mert valóban ez a lényeg. Ez alapján valóban ki lehet azokat a vállalkozásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) venni a rendszerből, ha az APEH-nak is van erre készsége. De ehhez nem kell ezt a törvényjavaslatot megtárgyalni, higgye el, pénzügyminiszter úr!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 124 2007.04.17. 0:12  117-127

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója nevében azt szeretném bejelenteni, hogy a frakciónk támogatja a törvényjavaslatot. (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-s képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 32 2007.04.24. 15:06  19-79

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés olyan napirendet tárgyal most, amely már több mint tízéves gyakorlata a parlamentnek. Az Állami Számvevőszék a saját tevékenységéről minden évet követően terjedelmes jelentést foglal össze, amelyet az Országgyűlés bizottságai és maga a parlament is megtárgyal, majd országgyűlési határozat formájában azt el is fogadja.

Az Állami Számvevőszék tevékenységére véleményem szerint az a jellemző, hogy az állami intézmények működése tekintetében példaértékű lehet a közszféra számára. Példaértékű lehet abban a tekintetben, hogy nagyon törekednek arra, hogy a személyi állomány tekintetében egyre magasabb színvonalon, magasabb szakképzettségű és felkészült emberekkel lássák el az Országgyűlés által rájuk bízott feladatot. Munkájukra jellemző az alaposság, a részletesség, és ami kiemelendő, hogy elsősorban a törvényeknek, a jogszabályoknak való megfelelés. A tevékenységüket politikamentesen végzik.

Az Állami Számvevőszék tevékenységéhez a háttér biztosított. Az Országgyűlés a költségvetésben biztosítja a pénzügyi hátteret, a pénzügyi forrásokat. 2006-ban 2 milliárd 719 millió forintból gazdálkodott az Állami Számvevőszék. Biztosítva van az infrastruktúra, az épületek, az informatika és a telekommunikáció. Az Állami Számvevőszék a kor követelményeinek megfelelő háttérrel és eszközrendszerrel rendelkezik ahhoz, hogy a rábízott feladatokat magas színvonalon tudja elvégezni. Az Állami Számvevőszék feladata 2006-ban sem volt más, mint az azt megelőző években, hiszen törvények írják elő, hogy milyen feladatot kell elvégeznie. Ennek a megalapozását és részletezését egy ellenőrzési tervbe foglalják, amelyet utoljára - a 2006-ost - még 2005-ben az önálló számvevőszéki bizottság fogadott el. Az ÁSZ ez alapján az ellenőrzési terv alapján végezte az elmúlt évben is a munkáját. Az Állami Számvevőszék feladatát törvények, jogszabályok, az önálló Állami Számvevőszékre vonatkozó törvény és az alkotmány határozza meg. Feladatot határoz meg számára maga az Országgyűlés, a kormány, de az ellenőrzés ütemezését és hogy azon belül milyen ellenőrzés legyen elvégezve, maga az Állami Számvevőszék elnöke határozza meg.

Az elmúlt évben az Állami Számvevőszék ellenőrzéseinek 50 százalékát szabályszerűségi vizsgálatok és ellenőrzések jellemezték, 33 százalékát átfogó ellenőrzések, és 17 százaléka volt az úgynevezett teljesítmény jellegű ellenőrzés. Ahogy már az Országgyűlés plénuma előtt elhangzott, 2006-ban az Állami Számvevőszék feladatát, tevékenységét elvégezte, 61 ellenőrzési jelentést, illetve egy hatvankettediket, a saját tevékenységéről szóló jelentést tárt a nyilvánosság és az Országgyűlés elé. Emellett az Állami Számvevőszék egyéb feladatokat is elvégez, például a kormány hitelfelvételének ellenjegyzését, véleményezési jogkörrel bír, és bizonyos személyi kérdések, a felügyelőbizottsági elnökök kinevezése tekintetében javaslattételi jogkörrel rendelkezik.

Melyek a tapasztalatok, amelyek az Állami Számvevőszék tevékenységét jellemzik és jellemezték az elmúlt évben is? Az Állami Számvevőszék a kormány munkáját tekintve úgy működik, mint egy önkormányzatnál vagy egy munkahelyen a belső ellenőrzés. Ha a belső ellenőr munkáját figyelembe vesszük, és azt a későbbiek során beépítjük a saját munkánkba, akkor természetszerűleg hatékonyak és eredményesek tudunk majd lenni. Ha azonban ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor érdekes módon találkozunk az ellentmondásokkal, a konfliktusokkal, a nehézségekkel.

Véleményem szerint az Állami Számvevőszék 2006. évi jelentésének legfontosabb mondatai a következők - ezt a 9. oldalon találják meg az országgyűlési képviselők -: "Az Állami Számvevőszék különböző területeken és témákban végzett ellenőrzései során kénytelen azzal szembesülni, hogy az államháztartási működés és gazdálkodás szervezeti és szabályrendszerére összpontosító intézményi reformok nem kiérlelt és elfogadott átfogó fejlesztési koncepciók, összehangolt stratégiák mentén bontakoznak ki.

(11.00)

Átfogó stratégia hiányában esetenként egymást keresztező, egymásnak ellentmondó prioritások is hatnak. A változtatásokat nem támasztják alá előzetes hatástanulmányok és más értékelő dokumentumok. A költségvetési információs rendszer sem képes megfelelően alátámasztani a feladatellátás tényleges költségeinek és hatásainak elemzését. A források hasznosításának nyomon követése, értékelése még azokban az esetekben sem valósul meg, amelyekben a felhasználást konkrét célokhoz kötötték. A folyamatosan változó jogszabályi környezet is gyengíti a költségvetési biztonságot. Évek óta ismétlődően jelezzük azt is, hogy a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslatok információtartalma nem segíti az átláthatóságot, és nem ad elegendő támogatást a megalapozott döntéshozatalhoz."

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lehet, hogy itt az Állami Számvevőszék jelentésének a tárgyalását be is kellene fejezni, mert véleményem szerint ez a néhány mondat az, ami a lényege az állami számvevőszéki jelentésnek, ez a néhány mondat az, amely meghatározza az előttünk lévő és különösen a kormány előtt lévő feladatokat. Úgy gondolom, ezek azok a mondatok, amelyek igazolják azt, hogy egy teljesen új szemléletű gondolkodás szükséges az országban az állam, a kormányzat részéről, az Országgyűlés részéről, a közszféra részéről a közpénzügyek tervezése, kezelése és felhasználása tekintetében. Az Állami Számvevőszék elnöke, igaz, nem a jelentésben, de más médiákban egyértelműen halaszthatatlan feladatnak nevezte az előttünk lévő feladatot.

Én úgy gondolom, eljött az idő, eljött a pillanat, amikor szembe kell nézni mindenkinek a valósággal és a tényekkel. Fogadjuk el, hogy az Állami Számvevőszéknek nincsenek politikai céljai, nincs megfelelési kényszere sem a politikának, sem közvetlenül a választóknak. Az Állami Számvevőszék felkészültsége olyan, amely egyértelműen alátámasztja azt, hogy a véleményére adni kell. A mai túlpolitizált Magyarországon fogadjuk el, hogy a pénzügyeink tekintetében az Állami Számvevőszék olyan szervezet, aminek a hangjára, véleményére, javaslatára adni kell. Nyilvánvaló, hogy ez vezérelte az Állami Számvevőszéket a tekintetben, hogy "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" kiadványt a parlamenti jelentés mellé tegye, és ezzel fölhívja az ország figyelmét, hogy mi a teendő a közpénzügyek tekintetében.

Szeretnék néhány dolgot kiemelni, hogy hogyan jutott el Magyarország oda, hogy azt kell mondanunk, hogy a közpénzügyek tekintetében halaszthatatlan feladataink vannak, a közpénzügyek változtatása, szabályozása tekintetében. Miért van erre szükség? Segítségül hívom magát az állami számvevőszéki jelentést, minden adat, minden vélemény abból fog elhangzani.

Magyarországon az államadósság növekedésének mértéke 2002-től évente meghaladja az 1000 milliárd forintot. Ezt megelőzően ez az összeg 500 milliárd forint volt.

Az Állami Számvevőszék véleménye szerint a költségvetések terén sem a bevételek struktúráját, sem a kiadások struktúráját tekintve nem történt semmilyen jelentős változás.

Csak elmondom, hogy ma Magyarországon az Állami Számvevőszék kettő minisztériumnak a jelentését elutasító véleménnyel látta el, ez a két minisztérium az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztérium, és teljesen megdöbbentő módon a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Ez utóbbi esetében az a hihetetlen tény, hogy folytatólagos volt, hiszen 2004-re és 2005-re is jellemző volt ez a súlyos törvényszegés, amelynek végén az Állami Számvevőszék maga mondta, hogy elutasítja a beszámolójukat.

A költségvetési hiányok tekintetében szeretném jelezni, hogy éppen a mai - és ez az állami számvevőszéki jelentéshez nem közvetlenül kapcsolódik, de éppen a mai - sajtóban megjelent a hír, hogy Magyarország a költségvetési hiány tekintetében a 27 európai uniós ország összehasonlításában a 27. helyen áll. Olyan kirívó eredménnyel, hogy igaz, hogy kedvezőbb lett a költségvetési hiány, mint ahogy azt eredetileg kommunikálták, 9,2 százaléka a GDP-nek, azonban így is toronymagasan az utolsó helyen kullogunk. Minket Olaszország követ 4,4 százalékkal, Lengyelországnak 3,9 százalék a GDP-arányos hiánya.

Nem akarom a futball Európa-bajnokságot idehozni, de nem tudom, milyen összefüggés van, hogy éppen Lengyelországban a legkisebb a költségvetési hiány, utána következik Olaszország közvetlenül, és majd csak a végén kullog Magyarország, de a költségvetés hiánya és a futball-Eb rendezése között természetesen semmilyen összefüggés nincs, látszólag.

A társadalmi alapokkal kapcsolatban, mivel nagyon fogy az időm, egyetlenegy megállapítást emelnék ki, hogy mintegy ötszörösére nőtt az elmúlt években az egészségügyi alapok és a nyugdíjalapok hiánya. A helyi önkormányzatok tekintetében úgy gondolom, jelentős eredményeket tud fölmutatni egyrészt az önkormányzatiság rendszere, és ezt köszönheti az Állami Számvevőszéknek, hiszen az elmúlt négy évben minden önkormányzathoz eljutott az Állami Számvevőszék, és úgy érzem, az önkormányzat az a kör, ahol az Állami Számvevőszék megállapításait kellő súllyal és gondossággal kezelik, és változtatnak is a felvetések következményeként. Ma azt tudjuk elmondani, hogy az önkormányzatok rendszerében egyébként jobb a helyzet, mint az állam szabályozása tekintetében.

Nagyon megdöbbentő, hogy a költségvetési bizottság a jelentését a 4. pont kihagyásával terjesztette az Országgyűlés elé. Ez a 4. pont nem szól másról, amit nem fogadott el a költségvetési bizottság, mint arról, hogy a kormányt felkéri arra a pénzügyi biztonság erősítése érdekében, hogy hasznosítsa a tézisekben megfogalmazottakat, és készítse elő a törvényjavaslatokat. Örömhír számunkra, hogy a gazdasági bizottság ezen módosító javaslatával élni fog az Országgyűlés előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy formájában ez az állami számvevőszéki jelentés hasonló az előző évekéhez, mégis egy mérföldkő és áttörés a tekintetben, hogy a mellé tett 15 pontos téziseket az Országgyűlésnek megfontolásra javasolja az Állami Számvevőszék, az Állami Számvevőszék elnöke. Nekünk az a javaslatunk, a Fidesz-frakciónak, hogy ezeket a téziseket az Országgyűlés tárgyalja meg külön napirendként, ezeket a téziseket foglaljuk országgyűlési határozatba, és ebben az országgyűlési határozatban egyértelműen jelöljük meg, hogy a kormánynak e tekintetben mi a feladata, jelöljük meg, hogy az Országgyűlésnek mi a feladata.

Egyúttal szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék minden munkatársának, akik részt vettek egyrészt a jelentés készítésében, másrészt pedig különös tekintettel a jövőbe mutató tézisek összeállításában, hogy segítenek abban, hogy az a folyamat, amely a közpénzekre jellemző, az államadósság növekedése, a költségvetési hiány elszaladása, a szabályozatlanság az állami vagyon kezelése tekintetében végre kimondta az Állami Számvevőszék is azt, hogy elég, tűrhetetlen, változtassunk. A Fidesz-frakció, az ellenzék e tekintetben partner lesz, hogy a jövőt megváltsuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 56 2007.04.24. 2:13  19-79

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem vagyok híve annak, hogy napi politikai vitát folytassunk az állami számvevőszéki jelentés kapcsán, de látom, hogy a kormány képviselője, a Pénzügyminisztérium államtitkára ebben nagyon partner, mi több, talán még kezdeményező is. Nagyon különleges bája van annak a dolognak, hogy annak a kormánynak az államtitkára igazítja el az ellenzéki képviselőket, akik amikor kormánypártiak voltak, akkor azért - és az Állami Számvevőszék jelentése ezt teljes mértékben alátámasztja - nem voltak ilyen súlyos gazdasági makromutatói az országnak.

Javaslom önnek, hogy vegye elő a 12. oldalt, mutatom önnek - (Felmutatja a jelentést.) -, az Állami Számvevőszék jelentése alapján 2000-ben a költségvetés hiánya 367 milliárd forint volt, 2001-ben, az Orbán-kormány utolsó teljes évében 402 milliárd forint volt. Most, 2006-ban az Állami Számvevőszék jelentése alapján a költségvetés hiánya 1 milliárd 959 millió forint. Ezt tudjuk, hogy valójában most már több mint 2000 milliárd forint.

Tisztelt Államtitkár Úr! Arról beszélni, hogy itt mi a felelőssége az ellenzéki képviselőknek, miközben a saját felelősségével nincsen tisztában, úgy gondolom, hogy nem komoly. Tehát önnek, legalább ön, amikor a felszólalását megteszi, arra kérjük, hogy ne az ellenzéki képviselők felelősségével, hanem a saját kormányának a felelősségével foglalkozzon e tekintetben, és arra a kérdésre adjon választ, hogy egyébként az Állami Számvevőszék által letett téziseket és itt a képviselők által felidézett téziseket az Országgyűlés külön megvitassa, országgyűlési határozati javaslatban elfogadja, azon belül a kormánynak a feladatát és a felelősségét meghatározza, ön ebben partner vagy nem partner. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 110-112 2007.04.24. 5:08  109-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha jól látom, összesen kilenc darab módosító javaslat érkezett a törvényjavaslathoz.

Tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat nagyon érdekes utat járt be, hiszen az elmúlt évi elfogadását követően az Alkotmánybíróság február 28-ával megsemmisítette az eredeti törvényt, amelynek az a lényege, hogy azoknak a vállalkozásoknak is fizetniük kell úgynevezett elvárt adót, azaz egy minimumadót, amely vállalkozások veszteségesek és jövedelmet nem termelnek. Tehát egy bizonyos adót akkor is fizetni kell, ha a vállalkozás jövedelmet nem termel. Az Országgyűlés ebben az esetben is elvárja tőle, hogy fizessen. Több mint 300 ezer vállalkozást érint ez az országban.

Módosító javaslatainknak a 2. számú javaslattal kezdve az a lényege, hogy a nem fizetés időpontját próbáljuk módosítani. A törvényjavaslat eredeti időpontja az alakulás éve, és ezt az időt próbáljuk két évre kitolni mind a társas vállalkozások esetében - ezt a 2. számú módosító javaslat tartalmazza -, mind az egyéni vállalkozások esetében, amit az 5. számú módosító javaslat tartalmaz. Mi tehát azt mondjuk a módosító javaslatunkban Domokos Lászlóval és Szatmáry Kristóffal egyetemben, hogy a kezdő vállalkozásoknál ne határozzuk meg, hogy ha december 30-án megalakul, és még egy évig veszteséges, akkor is fizetnie kelljen, ha nem tud eredményt produkálni, hanem adjunk még egy év lehetőséget számukra. Sajnálattal látjuk, hogy egyetlen bizottság és az előterjesztő sem támogatta ezt a javaslatot.

A 3. pontban lévő javaslatnak az a lényege, hogy azokra a vállalkozásokra, amelyek alkalmazottat foglalkoztatnak, ne vonatkozzon a törvényjavaslat hatálya. Ennek az a lényege, hogy ha alkalmazottja van, akkor egyébként is fizet társadalombiztosítási járulékot, személyi jövedelemadót és egészségbiztosítási járulékot. Mivel eleve adófizető, ne sújtsa az Országgyűlés, illetve a kormány olyan törvénnyel, hogyha nem képes eredményt termelni, de ha kvázi kényszervállalkozó, családi vállalkozó, akkor megfizeti önmaga, egy alkalmazottja vagy egy kisegítő családtag után a járulékot és az élőmunka közterheit, akkor ez a szabályozás ne vonatkozzon rá. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy ezt sem támogatta egyik bizottság sem és az előterjesztő sem.

A 4. pontban Font Sándor képviselő úr adott be javaslatot, amelynek az a lényege, hogy levonható legyen a minimumadó alapjából, tehát csökkentse a bevételt a szabad forgalomban áruba bocsátott áruk után fizetett jövedéki adó összege is. Így lényegében megnövekszik az a levonható összeg, ami teljesen racionális és értelemszerű, hogy a jövedéki adó összege után ne kelljen még külön a minimumadót, az elvárt adót is megfizetni. Teljesen érthetetlen módon sajnos ezt sem támogatta egyetlen bizottság és az előterjesztő sem.

Kérdezem, hogy a 8. és a 9. pontokat új szakaszban tárgyaljuk vagy együttesen.

ELNÖK: Együttesen.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): A 8. pontban az előbb említett három képviselő azt javasolja, hogy a becslés módszere ne terjedjen ki ezen törvényjavaslat adóalanyaira, azokra a vállalkozásokra, amelyekre ez a törvényjavaslat vonatkozna, hiszen a becslés módszerét nem erre az esetre találták ki, amikor az adóalany egyszerűen képtelen bizonyítani, hogy mi alapján állapította meg az adóját vagy mulasztotta el az adóbefizetést. Jelen esetben minden dokumentum rendelkezésre áll, a becslés módszere erre az esetre véleményünk szerint semmiképpen nem alkalmazható.

Egyelőre köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 114 2007.04.24. 5:09  109-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy látom, nagy vita nem kerekedik itt az Országgyűlésben, nem is próbálok magammal vitatkozni, hanem csak inkább értelmezni módosító javaslatainkat.

Tehát a 8. számú javaslat a becslés tekintetében hihetetlen nagy eszközt biztosít az adóhatóság kezében, és azok a kormányzati, politikai elvárások, amelyek csak egyet ismernek, azt, hogy az adóbevételt és a költségvetés bevételét, egyensúlyát biztosítani kell - jelen esetben véleményem szerint ezzel a parlament túllő a célon, és átcsúszik a lónak a másik oldalára. Egyszerűen nem lehet olyan vállalkozások esetében, amelyek nem tudnak valamilyen ok folytán nyereséget, eredményt termelni, és nem tudnak jövedelemadót fizetni, ezeknél az eseteknél az adóhatóságot felhatalmazni a becslés módszerével, eszközével, úgy gondolom, hogy ez semmiképpen nem lehetséges, és nagyon-nagyon fontolja meg egy Országgyűlés, egy kormány, hogy él-e ezzel az eszközzel.

Végezetül a 9. módosító javaslat tekintetében szeretném elmondani, nem helyes az, hogyha egy törvényjavaslat év közben kerül bevezetésre. A kormányzat erről a bevételről egyébként is már lemondott, hiszen eredetileg 60 milliárdot tervezett. Ma már ezzel a törvényjavaslattal is csak mintegy 10-15 milliárd forint bevételt szeretne biztosítani. Véleményünk szerint ez a költségvetés más kiadási rovataiban megtakarítható, ezzel ne sújtsuk tovább a magyar kis- és mikrovállalkozásokat, és ezért a bevezetés hatályát eltolja a módosító javaslatunk 2008. január 1-jére.

Hozzáteszem, hogy ezek a módosító javaslatok kár menti alapon készültek, ami azt jelenti, hogy mi összességében nem értünk egyet a törvényjavaslattal, megpróbáljuk azt módosító javaslatokkal elviselhetővé tenni, figyelembe véve ennek a több mint 300 ezer vállalkozónak az alapérdekeit, alkotmányos érdekeit. Meggyőződésünk, hogy ezzel a törvényjavaslattal a kormányzat, illetve az Országgyűlés többsége azt a jogot veszi el a vállalkozótól, amely kimondja, hogy egy vállalkozás saját eszközeivel, saját kockázatára végez szolgáltatást, illetve termék-előállítási tevékenységet. Innentől kezdve a kockázatot elveszi a kormány a vállalkozótól, és azt mondja ki egyértelműen, hogy nincs kockázat, akkor is kell jövedelemadót fizetned, hogyha nem vagy képes megtermelni adott esetben a jövedelmet. Az elvárt adó törvényjavaslata lényegében erről szól.

Szeretném megjegyezni az 1. és a 7. módosítóról, ami természetesen végül is humoros javaslatnak indult, hogy a költségvetési bizottságnak a jegyzőkönyvét elolvasva nem derül ki, hogy ebben a javaslatban mi a házszabályszerűtlen, és miért nem házszabályszerű ez a javaslat. Véleményünk szerint azt meg nem engedni az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy erről egyáltalán kifejthessék a képviselők a véleményüket, szerintem eltúlzása ennek a képviselői jognak, még abban az esetben is, hogyha ebben a kérdésben sem tudunk esetleg egyetérteni kormánypárti képviselőkkel.

Tehát én mégis azt javaslom, hogy mindenki legalább olvassa el azt a módosító javaslatot, amelynek a lényege az, hogy egy harmadik eset is lehetséges, hogy szól a két pártelnök közül valamelyiknek, hogy hagyják őt békén. Ez egy üzenet, ez a magyar közállapotokat tükrözi ez a módosító javaslat, ugyanis Kóka János maga ígérte meg, hogy nem lesz elvárt adó, az SZDSZ tisztújító küldött- vagy közgyűlése, vagy kongresszusa előtt, mégis van elvárt adó, tehát akkor most mi üzenünk neki, hogy kérik a vállalkozók, hogy hagyják őket békén ezzel az adónemmel.

Miután nem sikerült a pénzügyminisztert meggyőzni a vitában, az általános vitában, a részletes vitán pedig már itt sincsen, ezért nyilván a kormányfőnek is üzenünk, hogy tisztelt Gyurcsány Ferenc, azt üzenik a vállalkozók, ezzel az adónemmel végre, könyörögnek, hagyják őket békén. Higgyék el, hogy ez sem az államnak nem tesz jót, sem a kis- és mikrovállalkozásoknak, tehát az érintett vállalkozásoknak. Ez volt az egyetlen célja ennek a módosító javaslatnak, és nem pedig a szó szerinti elfogadtatása az Országgyűléssel. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 120 2007.04.24. 2:13  109-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az a helyzet állt elő, hogy a képviselő úr olyan módosító javaslathoz szólt az előbb hozzá, ami nem házszabályszerű. Végül is ez volt a célom, úgyhogy köszönöm szépen, de hogyha úgy érdemben is tetszett volna foglalkozni a törvényjavaslattal, akkor most esetleg beszélhetnénk arról is, ami egyébként nagyon életszerű javaslat.

(16.00)

Valóban nem vicces az, hogy egy pártelnök ígér, és aztán nem tartja a szavát. Azt ígérte Kóka János, hogy nem lesz elvárt adó, nem lesz minimumadó, és egy újabb olyan kijelentése Kóka Jánosnak, amelyben nem tartotta a szavát. De előfordult már ez az eset: ha jól tudom, a volt vagy ideiglenesen tagságát felfüggesztő Mécs Imre ugyanezt mondta rá, hogy sajnálatos módon Kóka János már más ügyben sem tartotta a szavát. Itt viszont most százezreket érintő kérdésben nem tartotta a szavát. Én úgy gondolom, nekem képviselői jogom az, hogy én ezt milyen formában hozom az ő tudomására, hogy nem tartotta a szavát.

Egyébként úgy tűnik, hogy ebben a parlamentben csak a kormánypártiaknak lehet humorizálni, mert ha ezt a saját párttársa, Kuncze Gábor adná most elő, akkor ön most a hasát fogva hahotázna. Hát, közlöm önnel, hogy ezt az egy jogot még ne vegyék el az ellenzéki képviselőktől, hogy ha van esetleg vicces vagy humoros mondandójuk, és azt valamilyen formában a közvélemény tudomására akarják hozni, akkor engedtessék meg nekem is! Ön persze erről szavazhat, vagy mondhatja, hogy házszabályszerű, vagy nem házszabályszerű.

Én annál komolyabb dolognak tartom, hogy azt mondja az államtitkár úr, hogy nem életszerű ez a módosító javaslat. Véleményem szerint meg az nem életszerű, hogy ha valami Magyarországon nem működik, akkor mindenkire, akit ez érint, azt gondolja a kormányzat, illetve az Országgyűlés szocialista-szabad demokrata többsége, hogy azok csalók, és azok bűntettet követnek el. Ha van ilyen vállalkozás, amely azért veszteséges, mert csal, akkor az adóhatóságon keresztül tessék kiszűrni, és ne külön törvényjavaslatot tessenek rá hozni, mert ez egyszerűen a demokrácia megcsúfolása!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 128 2007.04.24. 2:18  109-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr, hogy alátámasztja azt, hogy e törvényjavaslatnak semmi értelme nincsen. Azt szeretném öntől megkérdezni, hogy az ön véleménye szerint ez a nyilatkozat, amit ön itt említett, amelyben a kiadások részletezése történik meg, része a törvényjavaslatnak, vagy nem. Szeretném megkérdezni, hogy az ön véleménye szerint része, vagy nem része. Ez a nyilatkozat, amiről ön beszélt, része a törvényjavaslatnak, vagy nem része? Nem tud rá válaszolni az államtitkár úr (Tátrai Miklós: Nem nálam van a szó, képviselő úr!). Én elolvastam a törvényjavaslatot és még annak az elemző tanulmányát is.

Most elárulom önnek, hogy ez a nyilatkozat, amiről ön beszélt, és amit majd ez alapján a törvényjavaslat alapján be fognak kérni a vállalkozástól, nem része a törvényjavaslatnak, sem a melléklete, se semmi. Tudja, mit? Ez a törvényjavaslatban benne van, hogy majd a bevalláshoz kell egy nyilatkozatot tenni, de maga a nyilatkozat nem része a törvényjavaslatnak. Na most, a bevallás tartalmának az elkészítése nem a parlament feladata, és nem egy adott törvény feladata. Most, hogy mi van a személyi jövedelemadó-bevallásban tartalmilag, pontilag szerkesztve, a társasági adóbevallásban, ha hiszi, ha nem, nem az Országgyűlés feladata. Pontosan ön mondta el, hogy semmi szükség erre a törvényjavaslatra. Ha egyébként erre kíváncsi az adóhatóság vagy önök, a pénzügyi kormányzat, akkor egyszerűen az adóbevallás mellékletéhez oda lehet tenni vagy ki lehet egészíteni az adóbevallást.

Ezzel terhelni egy Országgyűlést, hogy olyan törvényjavaslatokat fogadunk el, amelyeknek semmi értelme! Ön mondta el, hogy mi az értelme. Az értelme, ennek a nyilatkozatnak a kitöltése. Ha itt lett volna az általános vitán, én ott elmondtam, semmi akadálya, hogy azt a nyilatkozatot kitöltsék a vállalkozók, de ne csak a veszteségesek töltsék ki akkor, hanem az összes vállalkozó, azok is, akik egyébként nyereségesen fizetnek, és több mint 2 százalék adó után fizetik meg a nyereséget, mert könnyen lehet, hogy azok között a vállalkozások között is van olyan, ami túlzott költséget számol el, és így titkol el adót. Tehát nem ez a cél, hogy a 300 ezer veszteséges vállalkozót kezdjük el egy felesleges törvényjavaslattal most célponttá tenni és megcélozni őket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.). Teljesen más a közös célunk egyébként.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 132 2007.04.24. 2:13  109-133

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Államtitkár úr, én nem tartottam túlzottnak ezt az adminisztrációt, tehát valakivel megint összetéveszt. Én nem mondtam ilyet a felszólalásomban, hogy ez az adminisztráció túlzott. Éppen ellenkezőleg mondtam. De azt is hozzátettem, hogy nem gondolom, hogy az Országgyűlést ilyen törvényjavaslatokkal, presztízs törvényjavaslattal kellene terhelni. Semmi másról nincs szó, mint a kormányon belüli koalíciós csatározásról.

Az egyik miniszter - a gazdasági - kijelentette, hogy nem lesz ilyen adó, a pénzügyminiszter pedig most megmutatja, hogy lesz ilyen adó. Semmi másról nem szól! Egyébként hangsúlyozom még egyszer önnek, hogy nem a törvényjavaslat és a törvény fogja megteremteni annak a feltételét, hogy ilyen nyilatkozatot a saját költségeiről és egyéb információkról a vállalkozóknak ki kelljen tölteni.

(16.10)

Ez egyszerűen az adóhatóság feladata. Higgye el, semmi szükség erre a törvényjavaslatra! Ezt az adóhatóság - kockázatelemzéssel vagy anélkül - gyönyörűen meg tudná csinálni bármely vállalkozóval, és meg is kell csinálni.

Önnek is elmondom, és felhívom a figyelmüket erre, hogy hihetetlen veszélye van így ennek a törvényjavaslatnak: az a veszélye, hogy a kormány kimondja, mennyi adót vár el a vállalkozásoktól. A jövőben azt fogják számolni, hogy én az árbevételemnek hány százaléka után fizetek társasági adót vagy vállalkozói adót. Ha ez 2 százalék fölötti, akkor azt fogja gondolni, és joggal hiszi azt, hogy ezek szerint nekem le kell vinni ezt 4 százalékról 2 százalékra. Hangsúlyozom itt is, ők úgy mondják: az adómat optimalizálni kell; pont annyi adót kell egy vállalkozónak fizetnie - mondja a vállalkozó -, hogy még éppen megfeleljek az állami költségvetésnek, de nyilván az a jó, ha minél több forrás nálam marad, a vállalkozásomban. Ez alapján a törvényjavaslat alapján joggal hiszik azt, hogy csak 2 százalék árbevétel után kell megfizetni a társasági adót és a vállalkozási adót, mert ha afölött fizetek, akkor azt senki nem várja el tőlem, és ezután senki nem fog engem ellenőrizni.

Egyébként ugyanazt fogják vele elérni, mint az eva-törvényjavaslattal, annak is hihetetlen negatív hatásai voltak a költségvetésre. Félő, hogy ennek is nagyon negatív hatása lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 118 2007.05.15. 10:11  109-127

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én egy kritikával kezdem, meglepő módon utána nem sok kritikát fogok elmondani a törvényjavaslatról.

Azzal kezdeném talán, hogy véleményem szerint ezzel a törvényjavaslattal nem kellett volna eddig várni, hiszen az Európai Unió irányelve már ismert volt, azt gondolom, a kormány számára. Nem kellett volna megvárni, hogy a többi, 30 törvényjavaslattal kerüljön ide május-június hónapra az Országgyűlés elé. Ezt nyugodtan be lehetett volna nyújtani februárban is, hiszen valóban az indokoltságát megalapozza a 2006. évi, 2007. évben kiadott európai uniós irányelv, másrészt pedig úgy gondolom, hogy a Könyvvizsgálói Kamarával folytatott folyamatos egyeztetés, amit maga a kormány és a kormányzati képviselők végeznek vagy végeztek, már megérett korábban arra, hogy ez a törvényjavaslat ide kerüljön az Országgyűlés elé.

Nagyon érdekes magának a törvényjavaslatnak a terjedelme, hiszen igazából, mint ahogy itt az előttem szólók is már, államtitkár urat is beleértve igazolták, sok újdonságot, kvázi mintegy új szemléletet, áttörést a könyvvizsgálat során nem jelent ez a törvényjavaslat. Azt is el kell mondani, valóban tény, hogy bizonyos kérdéseket, szakmai kérdéseket alapvetően tisztáz a törvényjavaslat, a kamara szerepét egyértelműen meghatározza, meghatározza a könyvvizsgálat felülvizsgálati kérdéseit, a könyvvizsgálói közfelügyeleti rendszernek a megjelenése, a minőségbiztosítás megjelenése, tehát új elemeket is valóban tartalmaz; de lényegében új szemléletet, új jogállást a könyvvizsgálat számára Magyarországon nem jelent. Ennek ellenére a törvényjavaslat több mint háromszorosa az 1997-ben elfogadott Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvénynek.

Úgy gondolom, amellett, hogy a tíz percben nem szeretném a törvényjavaslat tartalmát ismertetni, hiszen erre tíz perc kevés, sőt még talán egy óra is kevés lenne, inkább magával a könyvvizsgálattal mint tevékenységgel próbálnék meg egy kicsit foglalkozni, hiszen ha azt vizsgáljuk, hogy egy vállalkozót ki az, aki ellenőriz vagy felügyel pénzügyi, számviteli szempontból, akkor azt láthatjuk, hogy nyilván jó esetben van egy könyvelője, aki elvégzi a napi munkát, és nyilván értenie kell neki ezen törvényeket, aztán ellenőrizheti állami szerv, például az Állami Számvevőszék adott esetben, ha állami pénz felhasználásáról van szó, ebbe beleértendő más állami szerv is, és ellenőrzi maga a könyvvizsgáló. És a könyvvizsgálónak egy nagyon sajátos joghelyzete van a megbízójával szemben, az adott gazdálkodó szervvel, gazdasági társasággal vagy vállalkozással szemben, hiszen először is azt, hogy ki könyvvizsgálja azt az adott céget, azt maga a társaság határozza meg, nem úgy, mint az APEH, az Állami Számvevőszék vagy más egyéb állami szerv vizsgálata tekintetében. Tehát ő maga, az adott alany, a megbízó mondja ki, hogy melyik könyvvizsgálóra bízza azt, hogy a cégénél megjelenhet és vizsgálhatja a cég tevékenységét.

Ez a különleges joghelyzet folytatódik azzal, hogy a díjazását is közös egyezség, megállapodás, szerződés alapján közösen állapítják meg a könyvvizsgáló számára. Ez innentől kezdve egy nagyon sajátos helyzetet teremt, azért, mert gondoljuk el, hogy egy olyan revizor, kvázi revizor van a cégnél, akinek mi adjuk a fizetését, és mi mondjuk meg, hogy egyébként mennyi a fizetése. Ez egy nagyon érdekes helyzetet teremt a könyvvizsgálat terén, és nagyon méltatlan helyzetbe hozhatja adott esetben a könyvvizsgálói függetlenséget is, hiszen valljuk be őszintén, biztosan hallottunk már, én magam találkoztam is azzal a vélekedéssel, amely szerint egy vállalkozó azt mondja, hogy neki az a legfontosabb, hogy minél olcsóbban megússza a könyvvizsgálatot, és lehetőleg ne sokat zavarja - idézőjelben persze, hogy zavarja - a cégnek a tevékenységét a könyvvizsgálat.

Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen rossz szemlélet, de ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a vállalkozások egy ilyen szükséges, törvény által előírt kötelezvénynek, ahogy Göndör képviselő úr is nevezte, kénytelenek elviselni ezt az áldásos tevékenységét a könyvvizsgálóknak. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat semmit nem változik, és bizony véleményem szerint ezt az ellentmondást, ha most már ezzel a törvényjavaslattal valószínűleg nem is fogjuk tudni föloldani, de hosszú távon érdemes azon elgondolkodni, hogy hogyan tudják a könyvvizsgálók megjeleníteni az állami, illetve az országgyűlési akaratot a tekintetben, hogy a cégek beszámolójának a felülvizsgálatakor, amikor a szabályszerűséget, a megbízhatóságot, a hitelességet, a valós összképet a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről vizsgálják, akkor hogyan érvényesül abban az államnak az akarata, mikor valójában az adott könyvvizsgáló a cégnek a megbízása alapján, a cégnek a meghatározott díja alapján végzi ezt el.

Az én véleményem szerint sokkal, de sokkal jobb irány lehetne például az, hogy a gazdálkodó szervezetek egy meghatározott díjat fizetnek, mondjuk, az állam felé, és ebből a bevételből finanszírozná az állam viszont a könyvvizsgálókat, és kvázi mint az állam törvényességi megbízottjaként végeznék tevékenységüket. Én ebben a tekintetben érzek a törvény szellemiségében hiányosságot.

Összességében természetesen a törvényjavaslatot én is nagyon alaposan kidolgozott javaslatnak tekintem. Úgy gondolom, hogy a szakmának, a könyvvizsgálói szakmának ez nagyon jót fog tenni, helyre teszi a kamarai feladatokat.

(17.40)

Sokszor az ember úgy érzi, hogy tényleg még sok feladatot is kap a Könyvvizsgálói Kamara, hiszen gondoljuk csak el, maga a törvény is kimondja a könyvvizsgálók önkormányzatiságát - demokratikus úton választott vezetés a képviseletük -, ugyanakkor pedig mellette, ahogy már el is hangzott, közigazgatási hatósági feladatokat is ellátnak. Gondoljuk csak el, hogy ugyanaz a szervezet egyben közigazgatási hatóság is, ugyanakkor pedig önkormányzatiság is, tehát érdekképviseletet is megjelenít. Tehát hatalmas nagy felelősséget és feladatot kap a Könyvvizsgálói Kamara.

Úgy gondolom, nagyon-nagyon fontos kérdés az értékhatár kérdése, tehát hogy a törvény hol fogja meghúzni azt a vonalat, ahol kötelező a könyvvizsgálók megbízása. Itt egy lényeges áttörés van. Úgy gondolom, hogy itt elsősorban az előterjesztő, a kormány, a pénzügyminiszter úr a vállalkozói és a kisvállalkozói érdekek szempontjait vette alapul, amikor azt mondta, hogy most már nem 50 millió forint nettó árbevétel felett kötelező a könyvvizsgálat, hanem lényegében 100 millió forint árbevételű cégeknél válik majd ez kötelezővé. Úgy gondolom, hogy alapvetően nekünk, törvényalkotóknak állami szempontból, abból a szempontból, hogy a kis- és mikrovállalkozók is betartják-e a jogszabályokat, és hogy a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetükről valós képet mutatnak-e a nyilvánosságnak, abból a tekintetből talán ez a szabályozás nem jó. De én elfogadom azt az érvet is olyan tekintetben, hogy ne terhelje a kisvállalkozókat további adminisztráció, illetve állam által kirótt teher, olyan tekintetben természetesen támogathatónak tartom.

Összességében azt látom, hogy ezzel a törvényjavaslattal, amennyiben elfogadásra kerül, erősödni fog a Könyvvizsgálói Kamara, erősödni fog a könyvvizsgáló szakma; egyértelműbbé válnak a felelősségek és a feladatok, egyértelművé válik a törvényjavaslat által a könyvvizsgálók iránti elvárás, de alapjaiban, szellemiségében ez a törvényjavaslat sem hoz átfogó áttörést, egy új gondolkodásmódot a könyvvizsgálat terén.

Úgy gondolom, hogy megvárva a kormánypárti képviselők módosító javaslatát, esetleg ahhoz csatlakozva együttesen tudunk olyan törvényjavaslatot csinálni, kisebb ellentmondásokat esetleg kiszűrve, hogy a parlament egységesen el fogja tudni fogadni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 130 2007.05.15. 2:13  127-131

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz). Köszönöm szépen, elnök úr. Nem hittem volna, tisztelt Országgyűlés, hogy ezen törvényjavaslat általános vitájánál egyedül nekem lesz mondandóm. Nem is próbálok vitatkozni, hiszen úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat természetesen támogatandó, hiszen európai uniós tagságunk sokféle kötelezettséggel jár. Például itt van előttünk az egyik, ami minden magyar állampolgárt érinthet. Inkább csak a figyelmet szeretném felhívni néhány másodpercben, hogy ha ezt a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, akkor nehogy valaki 10 ezer eurónál többet rakjon készpénzben a zsebébe. Mert ha elindul Horvátország, Szerbia, vagy Ukrajna irányába, akkor könnyen rámondhatják, hogy pénzmosást végez, és a terrorizmust akarja finanszírozni.

Ugyanis a határon egy formanyomtatványt kell kitöltenie, egy nyilatkozatot kell tennie, amelyben nagyon komolyan el kell számolni azzal, hogy a készpénz kinek a tulajdona, mi a készpénz tulajdonosának címe, mi a terve a készpénzzel, a készpénz címzettjének neve, hogy kinek viszi, a készpénz összege, a valuta fajtája vagy más egyéb fizetési forma, ami átruházható, utazási csekk, váltó, fizetési megbízás s a többi. A készpénz származásáról kell nyilatkozni, a készpénz tervezett felhasználását be kell vallani, és meg kell mondani, hogy milyen útvonalon fog közlekedni, milyen gépjárművel fog közlekedni, és természetesen a nyilatkozattevőnek ezt alá kell írnia.

Azt gondolhatjuk, hogy ilyen eset nem lesz, szerintem meg nagyon könnyen előfordulhat, hiszen 10 ezer euró jelentős összeg, de nem akkora, hogy bármelyik magyar állampolgárral ne történhetne meg, hogy a törvény nem ismerete vagy más okok miatt véletlenül nála marad 10 001 euró, és akkor lám-lám, belefuthat ebbe.

Köszönöm szépen a kétperces lehetőséget, én inkább Magyarország lakóinak figyelmét hívom fel, természetesen a parlamentben támogatjuk, és elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 136 2007.05.15. 2:43  131-143

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Így igaz. Szerintem példátlan az Országgyűlés életében, hogy immár ez a harmadik egymást követő törvényjavaslat, amelyre azt tudja mondani a Fidesz-frakció, az ellenzék, hogy támogatjuk, és természetesen meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot.

Egyetlen apró megjegyzésem van. Kovács Tibor képviselő úr zseniálisan felismerte, hogy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló törvény és az energiaadó tekintetében is felismerte az elektronikus adózás lehetőségét. Mintha a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek az lenne az érdekük, hogy a fizetési kötelezettség minél hamarabb megjelenjen a kötelezettségek között. Megértem, hiszen az államháztartás helyzete valóban ezt a néhány órás, néhány napos kis különbséget is indokolja. Na, de félretéve a humorosnak is mondható megjegyzést, elismerésem a képviselő úr irányában.

Valóban úgy gondoljuk, hogy ez a szabályozás - miután az elektronikus adóbevallási rendszer valóban vizsgázott és működőképes, úgy gondoljuk, ez tovább bővíthető. E törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét az érintettek számára, hogy július 1-je és december 31-e között választható módon lehet már megtenni az adóbevallást elektronikus úton, és azt követően válna kötelezővé. Külön jó dolog, hogy a mezőgazdasági őstermelők vonatkozásában megmarad a választási lehetőség.

Úgy gondolom, ez nagyon jó törvényjavaslat, de valljuk be, összességében azért ha a törvényhozás sokaságában, ősszel került volna be ez a törvényjavaslat az egyébként is módosítandó törvényjavaslatok közé, akkor sem lett volna rosszabb az országnak vagy az államháztartásnak. Mindenesetre sok ilyen törvényjavaslat kellene az Országgyűlés elé, amelyet a bizottságok is, és úgy gondolom, az Országgyűlés is ilyen könnyedén el fog fogadni, és engedni fogja ennek a mielőbbi hatálybalépését és bevezetését. Úgyhogy, a képviselő úrnak ezúton is gratulálunk, hogy három törvényjavaslat tekintetében olyan ötparagrafusos törvényt tudott az Országgyűlés elé tenni, amelyet véleményem szerint a képviselők nagy többsége biztosan támogatni fog az előbb elmondott okok folytán.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 148 2007.05.15. 7:48  143-151

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ehhez most egy kicsit több időre van szükségem, hogy elmondjam annak a lényegét, hogy valójában, amit az előttünk lévő törvényjavaslat - két MSZP-s képviselő által benyújtott törvényjavaslat - tartalmaz, azt támogatjuk.

Mindenképpen szeretném azonban jelezni, hogy a probléma, amit ez a törvényjavaslat kezel, attól jóval, de jóval nagyobb. Immár nem először szeretném felolvasni egy 2006. november 16-i felszólalását az egyik fideszes képviselőnek az Országgyűlésben, ez így szól: "Egyébként a probléma úgyis vissza fog hullni ide, az Országgyűlés elé, mert biztos vagyok benne, hogy az érintett önkormányzatok a Pénzügyminisztériumot, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot, a saját képviselőit és mindenkit keresni fognak, hogy baj van, mert ezeknek az önkormányzatoknak a nagy része képtelen lesz még tíz év alatt is visszafizetni ezt az összeget. Egyébként az elmúlt évben megállapítottnak majdnem ötszöröse, amit most az Állami Számvevőszék vissza akar fizettetni."

Tehát szeretném ezzel a felszólalási idézettel is alátámasztani, hogy az elmúlt év novemberében a zárszámadási vitában elhangzott és módosító javaslatot is nyújtottunk be, hogy nagyon nagy probléma van a tekintetben, hogy az Országgyűlés előírta a 160 önkormányzatnak a 3,1 milliárd forint, az Állami Számvevőszék által megállapítottan jogtalanul igénybe vett közműfejlesztési hozzájárulás visszafizetését. Higgyük el, hogy ezeknek a közműfejlesztési hozzájárulásoknak a visszaigénylése az érintett önkormányzatok tekintetében, nagy részében abszolút nem jogtalan! Az Állami Számvevőszék mereven értelmezte a jogszabályt, és sajnos az Országgyűlés többsége, a kormánypártiak az elmúlt év novemberében ezt elfogadták és megszavazták az állami számvevőszéki akaratot, pedig e tekintetben sokkal szélesebb körűen kellett volna tájékozódni és meghozni a döntést.

Íme itt van az egyik dolog, hogy a 3,1 milliárdra a 160 érintett önkormányzatból csak 58 adott be részletfizetési kérelmet. De tetszenek tudni, miért csak 58? Azért, mert elkövetett egy hibát ott is a kormányzat: az a Magyar Közlöny, amelyben közölte azt a rendeletet, egy decemberi rendeletet, hogy mennyit kell visszafizetni az adott önkormányzatoknak, csak elektronikus úton jelent meg. Nyomtatott formában nem jelent meg, és így az érintett önkormányzatoknak egy jó része nem is tudott erről, és így tudomása nélkül hiába várta, hogy meg fog jelenni a Magyar Közlönyben, eltelt a határidő. Ráadásul a Magyar Közlöny ezen számának egyik fele írásos, nyomtatott formában megjelent, és a másik fele jelent meg elektronikus formában. Ez az oka ennek.

Tehát a probléma egyébként tényleg valós, de szerintem ettől sokkal, de sokkal nagyobb. Azért nagyobb, mert biztosan kevesen tudják a képviselők közül, esetleg a törvényjavaslatot benyújtó képviselők sem tudják, hogy erre az összegre, amit az Állami Számvevőszék megállapított, nemcsak magát a tőkét kell visszafizetni, amely összeget megállapított 2002 és 2005 között, hanem ha most részletfizetési kedvezményt kért rá, akkor arra most ketyeg a jegybanki alapkamat mértéke. Ráadásul - nem tudom, tudják-e a képviselők, a kormánypárti képviselő urak és az államtitkár úr - arra az összegre, amelyet megállapított az Állami Számvevőszék az adott önkormányzat számára, a részletfizetési kedvezmény rendeletének a kihirdetéséig visszamenőleg a jegybanki alapkamat kétszeresét is meg kell fizetnie.

(18.50)

Példaként mondom: a mezőkövesdi önkormányzat esetében ez az összeg, amelyet megállapított az Állami Számvevőszék, 26 millió 235 ezer forint. Erre mi megkértük, az 58-ban benne vagyunk, akik megkérték határidőben a kedvezményt. Köszönjük szépen, egyébként meg is kaptuk. Jelzem, hogy itt is probléma van, mert a kormány kegyesen eltolta. Azt mondta, jó, rendben van, nem kell fizetned most, kezdd meg. Például a mi esetünkben 2012 és 2015 között kell majd a 26 millió forintot visszafizetni. Igen ám, csak addig fizetnünk kell a jegybanki kamatot - egyszer.

Másodszor: az az összeg, amelyet az Államkincstár kiszabott, mondjuk, jelen esetben az adott önkormányzat számára, tehát a jegybanki alapkamat kétszerese után az igénybe vett, állítólagosan jogtalanul igénybe vett közműfejlesztési hozzájárulás után, az 13 millió 806 ezer forint. Tehát most ott tartunk, hogy van egy tartozása az egyik önkormányzatnak, jelen esetben 160-nak, az most megkéri rá a kedvezményt, akkor a tőketörlesztése majd általában 2010 körül megkezdődik, és öt év alatt vissza kell fizetni, ki hogy kérte egyébként, addig azonban fizesse meg a jegybanki alapkamatot, és fizesse meg a jogtalanul felvett időszakra, és a rendelet kihirdetéséig pedig a jegybanki alapkamat kétszeresét. Ha ezt összeadjuk, akkor általában ezeknek az önkormányzatoknak körülbelül ugyanannyit kell még a megállapított összeg visszafizetéséig megfizetni az Államkincstárba, mint amennyit "jogtalanul" felvettek.

Tehát összességében: sokkal, de sokkal nagyobb problémát okoz ez az önkormányzatoknak, mintsem hogy most kérje a részletfizetési kedvezményt. Mivel ez az egyetlen lehetőségük nekik ma, hogy ezt kérjék, nyilvánvalóan élni fognak ezzel a lehetőséggel. De jelzem előre, ma már e miatt a törvényi változás miatt, amelyet a zárszámadási törvény tartalmaz - a 2005. évi -, amit a képviselő úr is elmondott, emiatt több önkormányzat a fizetésképtelenség határán van, vagy már nem az. Ha most megkapták - a napokban kaptuk meg mi is, május 9-én jött Mezőkövesden a postán - ezt a kamatról szóló határozatot, ami az Államkincstártól jött, akkor egészen bizonyos, hogy nem tudnak vele megbirkózni, és a fizetésképtelenség fenyegeti őket.

Ezért én azt javaslom a törvényjavaslatot benyújtó képviselő uraknak, tájékozódjanak tovább, és módosítsuk ezt a törvényjavaslatot. Ezt komplexen kell tudni kezelni. Nem elég a problémának az a kezelése, amit a kormány csinált, hogy 2010-re, a következő választások utáni időszakra átütemezte a visszafizetés lehetőségét. Nem elég a problémának ez a kezelése. Sajnos, a visszamenőleges kamat miatt és még mellé a jegybanki alapkamat miatt, ugye, a részletfizetés miatt, egyébként is olyan fizetési nehézségek lesznek, és ahogy mondom, általában az önkormányzatok kétszer annyit fognak visszafizetni, mint amennyire most megbüntette őket az Országgyűlés.

Tehát javaslom, hogy a problémát sokkal alaposabban és széleskörűbben kezeljék a törvényjavaslat benyújtói, de felhívom az Országgyűlésben ülő képviselők figyelmét továbbra is erre a problémára.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 126 2007.06.14. 8:38  3-137

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megígérem, hogy én más mederbe próbálom terelni a vitát. Itt a vita végén nagyon érdekes, hogy az egész nap folyamán nem esett szó lényegében az önkormányzatokról. A szocialistákat teljesen megértem, hogy nem beszélnek az önkormányzatokról, hiszen nincs mit mondani. Azt mégsem mondhatják, hogy az történt, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt évvel persze megkoronázva a teljesítményüket, csődbe vitték a magyar önkormányzatiságot, holott a valóság teljesen erről szól.

Pedig nem így kezdődött. 2002 őszén még a szocialisták is azt mondták, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak. Akkor még nagyon fontos volt, hogy az önkormányzatban elért pozíciójukat megőrizzék, és persze ehhez kellett volna az emberek szavazata is. Roppant érdekes, hogy ha végigvesszük az elmúlt néhány évet, és azon belül az utolsó, 2006-2007-es évet, hogy mi történt az önkormányzatok területén, hogyan lehetett eljutni attól a gondolattól, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, addig, hogy több pénzt az emberektől és kevesebb pénzt az önkormányzatoknak. Mert az elmúlt öt év sajnos ezt igazolta.

Kezdődött azzal, hogy 50 százalékos közalkalmazotti béremelés történt 2002 szeptemberében. Ugye, az egyik elv még érvényesül, az az elv, hogy több pénzt az embereknek. De a másik elv, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, azonnal megbukik, hiszen az 50 százalékos béremelés nagy részét eleve már az önkormányzatokkal fizettette ki az akkori Medgyessy-kormány. Következett az, hogy az önkormányzatoknak egyre több feladatot adott az állam, adott a kormányzat, ugyanakkor elfelejtette mellétenni az állami forrásokat. Tehát folytatódott azzal az elvvel, hogy több feladatot az önkormányzatoknak, és kevesebb pénzből kell mindezt megoldani.

Persze az igazi csúcs akkor volt, amikor már 2006-ban totálisan elvesztették a szocialisták az önkormányzati választást, és már megtették azt a 2007-es költségvetés kapcsán, hogy az addigi állami normatívákat is lecsökkentették, ugyanakkor hozzárendelték a több feladatot, csökkentették a helyben maradó személyi jövedelemadóból a részesedést, 10 százalékról 8 százalékra, és nominálisan is most már kevesebb pénzt kezdtek adni az önkormányzatoknak.

Persze, ha hozzátesszük ehhez az adóemeléseket, az áremeléseket, akkor a végén öt év alatt valóban eljutott az MSZP oda, hogy az emberektől több pénzt vont el és von el az adóemelésekkel, áremelésekkel, ugyanakkor pedig az önkormányzatoknak lényegesen kevesebb forrást ad. Tehát a "több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak" helyett mi lett? Több pénzt az emberektől, és kevesebb pénzt, több feladatot az önkormányzatoknak.

Ennek a következménye számokban kifejezve: az önkormányzatok adósságállománya 2002-ben 265 milliárd volt, 2006-ban már 420 milliárd forint, közel megduplázódott. Az önkormányzatok hiánya 105 milliárd forintról a másfélszeresére, 155 milliárd forintra növekedett. Következmény, hogy az önkormányzatok teljes egészében a még forgalomképes vagyonukat lényegében felélték, egyre romlott az önkormányzati infrastruktúra, az épületek, utak, járdák, ivóvízhálózat - hadd ne folytassam - állaga, állapota, és mindezt megfejelte a szocialista kormányzat azzal, hogy rákényszerítette az önkormányzatokat a létszámleépítésre. Egyébként ebben a kiadványban (Felmutatja.) másfél oldalon semmilyen eredményről nem tud beszámolni a szocialista kormányzat, csak egyről, hogy az elmúlt évben 14 ezer embert bocsáttatott el a képviselő-testületekkel és a polgármesterekkel.

Mindez persze még csak a kezdet, hiszen hozzátehetjük azt is, hogy az önkormányzati választások ismeretében lényegében az önhikis - önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe jutott - önkormányzatok pályázati lehetőségét lényegében felszámolta, és ehhez egyébként nemcsak a törvényt és a jogszabályt hívta segítségül, hanem a pénzügyminiszter olyan szakmai iránymutatást adott az önhikis pályázatok elbírálásánál, a pályázat feltételeinél, hogy lényegében az önkormányzatok erre nem tudnak pályázni.

Mindezt megfejelte a szocialista kormányzat azzal, hogy az elmúlt időszakban a szennyvízcsatorna-beruházások kapcsán megszavaztatta az Országgyűléssel a közműfejlesztési hozzájárulások visszafizetését, annak kamatterheivel együtt - ebben ma több mint 160 önkormányzat érintett -, és jó néhány önkormányzat ennek következtében valószínűleg teljes egészében csődhelyzetbe fog kerülni. És nem megoldás az, hogy a kamatkedvezménnyel és a tőketörlesztési kedvezménnyel 2010 utánra, tehát a következő választások utánra a problémát áttolta a jelenlegi kormányzat. Úgy gondolom, ez semmiképpen nem megoldás.

(Nyakó István elfoglalja a jegyzői széket.)

Egy nagy ötlete volt az elmúlt időszakban szerintem a szocialista kormánynak, ez pedig az úgynevezett többcélú kistérségi társulások létrehozásra. Bevallom őszintén, ez egy kicsit hasonlít a járási hivatalokhoz. A többcélú kistérségi társulásoknál már csak az hiányzik, ha a szocialisták a járási tanács elnökét is megnevezték volna, és akkor biztosan adtak volna neki hatáskört is.

Egyébként a pénzügyi szabályokkal kényszerűen létrehozott többcélú kistérségi társulások, köszönjük szépen, jól vannak, egy probléma van ezzel: hogy sem az államháztartás helyzetét nem oldotta meg, sem az önkormányzatok helyzetét nem oldotta meg, sem a kistelepülések problémáit, gondjait, sem pedig az emberek problémáit, gondjait nem oldotta ez meg.

(14.00)

Egyébként köszönjük szépen azt az öt darab iskolabuszt, amivel az egyik faluból a másikba most már lehet a gyermekeket szállítani. Mondjuk, Bükkzsérc és Cserépfalu között az alsósokat átviszik Cserépfaluból Bükkzsércre, a felsősöket áthozzák Bükkzsércről Cserépfaluba. Köszönjük a buszt, nagyon jól jött, de még jobban jött volna, ha ezt az évi 15-20 milliárd forintot az oktatási ágazatban benne hagyja az önkormányzat, és akkor ezek az iskolák képesek lettek volna tovább működni. Iskolabusszal az oktatás helyzetét sajnos nem lehet megoldani.

De mi maradt valójában az önkormányzatiságból a szocialistáknak? Annyi maradt, hogy a fejlesztési pénzek fölötti hatalmat - totális és antidemokratikus hatalmat - meg kell tartani és meg kell védeni. Ez úgy tűnik, hogy sikeres. Ma Magyarországon egyetlen választott testület sem oszt szét egyetlen forintot sem; sem a megyei közgyűlés, sem egyébként maga az Országgyűlés - erre majd rájönnek az urak is és a hölgyek is -, sem pedig a többcélú kistérségi társulások. Mindent olyan szervezetek osztanak szét, ahol többnyire bukott önkormányzati szocialista politikusok vannak.

Úgy gondolom, lezárva a felszólalásomat, hogy ma Magyarországon veszélyben van az önkormányzatiság, mert ma egy önkormányzatnak, egy képviselő-testületnek nem arról kell dönteni, hogy mit hogyan fog majd megvalósítani, hanem arról, hogy mit fog bezárni, kit fog leépíteni, kit fog elküldeni, és hogyan fogja a pénzügyi csődhelyzetet kezelni. Ma Magyarországon nincs betartva az alkotmány, mert az alkotmány előírja, hogy az állami feladatokhoz a forrásokat, ha azt önkormányzattal végeztetik el, biztosítani kell; ez az elv ma Magyarországon nem teljesül. Ha nekem nem hisznek, kérdezzék meg saját szocialista képviselőtársukat, Karsai Józsefet, hogy miért szólalt föl az elmúlt napokban az önkormányzati rendszer ellen.

Tisztelt Kormány és tisztelt Szocialisták! Önöknek az elmúlt egy évben egyetlenegy dolog sikerült: a hatalom megtartása. Azonkívül az önkormányzat példája jól mutatja, hogy önök hogyan végzik kormányzati tevékenységüket. Ez az egy évnek a mérlege.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 70 2007.10.09. 20:21  19-171

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik a tisztelt jelen lévő képviselő hölgyek és urak, én nem a törvényszöveg felolvasását folytatnám, mint amit különösen a kormánypárti felszólalók részéről, de valljuk be őszintén, államtitkár úr expozéjában is tapasztalhattunk, hanem megpróbálnám kicsit más összefüggésekben elmondani a véleményünket a szocialista-szabad demokrata kormány gazdaságpolitikájáról, adópolitikájáról, arról, hogyan is jutottunk ide, hogy a kormány egy ilyen törvénycsomagot egyáltalán benyújthat a parlament elé.

Kovács Tibor képviselő úrral egyetértek abban, egy adótörvénynek alapvetően az a célja, hogy szolgálja a kormány gazdaságpolitikáját, valamint szolgálja a költségvetési politikáját. Azonban ha ez az adótörvény a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikáját szolgálja, akkor nagyon nagy a baj. Úgy gondolom, ezt az országban élő családok, vállalkozók eddig is tudták, és ma is tudják. Nagyon nagy a baj, hiszen ha visszatekintünk a baloldali kormányok, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány adótörvény-módosításaira, visszatekintünk az elmúlt hat év teljesítményére - hiszen most a hatodik év van előttünk, amelyben teljes adótörvény-módosítást kezdeményeznek a parlament előtt -, akkor egy olyan kép rajzolódik ki előttünk, hogy ha baj van az országban, pénzügyi, egyensúlyi, gazdasági, társadalmi problémák vannak, akkor a baloldali kormányoknak egyetlenegy dolog jut eszükbe, mégpedig az, hogy adót kell emelni.

(12.30)

Egyetlenegy dolog jut eszükbe, hogy új adókat kell bevezetni. Ha mindezt még megfejeljük azzal, hogy növeljük az inflációt és a jövedelmeket elinfláljuk, akkor elvégeztük a dolgunkat. Egyébként ha kis gazdaságpolitikai visszatekintést végzünk a három szocialista-szabad demokrata kormány teljesítményére, láthatjuk, hogy a Horn-kormány Bokros Lajossal az élen pontosan ugyanezt tette, láthattuk, hogy a Medgyessy-kormány László Csabával vagy Draskovics Tibor pénzügyminiszterrel pontosan ugyanezt tette, és most láthatjuk, hogy a Gyurcsány-kormány most éppen Veres János pénzügyminiszter úrral pontosan ugyanezt teszi.

Hiszen miért van az, hogy ma Magyarországon a legmagasabb az infláció? Magyarországon 2007-ben - ami néhány évvel ezelőtt még egyszerűen hihetetlen volt - az infláció mértéke meghaladja a 8 százalékot. Hogyan létezik az, hogy miközben Magyarországon folyamatosan növekednek az adóterhek, miközben Magyarországon folyamatosan növekszik az adóbevétel, nem volt olyan gazdasági év, hogy új adót ne vezetett volna be a kormány, aközben növekszik az államadósság is? Ma a GDP-hez mért államadósság mértéke meghaladja a 66 százalékot. Ezt maga a pénzügyminiszter úr is elismeri most már. Emlékszem, két évvel ezelőtt még arról vitatkoztunk a parlamentben, hogy eléri-e a 60 százalékot. Most már arról kell vitatkoznunk, hogy az államadósság mértéke eléri-e a 70 százalékot a gazdasági növekedéshez mérten.

Hogyan létezik az, hogy Magyarországon relatíve csökken a költségvetési hiány, ugyanakkor pedig azt érezzük, hogy Magyarországon semmire nem jut elegendő pénz? Nincs pénz arra, hogy megmaradjanak az iskolák, óvodák a kistelepüléseken, nincs pénz arra, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszert fenn tudjuk tartani. Semmire nincs pénz. Pedig ha visszatekintünk, akkor sokkal, de sokkal több pénzt tudott beszedni az állam az elmondottak szerint.

Én azt gondolom, az a hatalmas nagy probléma, hogy a baloldali kormányok és a polgári gondolkodású kormányok adófilozófiája teljesen eltér egymástól. Ahogy említettem, a szocialisták, ha gond van, akkor adót emelnek, ugyanakkor pedig a Fidesz gazdaságpolitikai elmélete, koncepciója szerint ez éppen fordítva kell hogy legyen. Egy ország akkor tud erős lenni, ha képes arra, hogy az adófizetőinek a terheit csökkentse; ha képes arra, hogy megteremtse az egyensúlyt, ha képes arra, hogy a költségvetés egyensúlyát fönn tudja tartani a lehető legkisebb adóbevétellel. Tudom, hogy ezen a szocialista képviselők mosolyognak, ugyanakkor ha visszaemlékeznek, hogy 2000-ben és 2001-ben mennyi volt a költségvetés hiánya, mennyi volt az infláció mértéke, akkor láthatják, hogy ez a tétel ilyen tekintetben teljesen bizonyított.

Kigyűjtöttük, hogy az elmúlt években szocialista-szabad demokrata kormány hányszor emelt adót. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy hat és fél A/4-es lapon tudtuk összegyűjteni azt, hogy milyen új adókat vezetett be (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) az a koalíciós kormány, amelynek a kisebbik koalíciós partnere 2002 óta mást sem kiabál, csak azt, hogy adócsökkentést, adócsökkentést, adócsökkentést! Az SZDSZ ugyanakkor pedig - Kuncze Gáborral az élen - kivétel nélkül minden adóemelést - minden adóemelést! - megszavazott. Minden új adónem bevezetését megszavazta.

Abból eredően, hogy a jelenlegi kormány adófilozófiája milyen rossz, ezt ne hasonlítsuk a Fideszhez, mert úgy gondolom, hogy vannak ettől ilyen tekintetben hitelesebb összehasonlítási alapok is, példák is. Menjünk csak át a két szomszédos országba, Szlovákiába, és menjünk át Romániába! Romániában ma a kis, egykulcsos alacsony adótétel mellett a kormánynak az a kérdés, hogy a többlet-adóbevételeket hová fogja tudni elkölteni. Romániában ma ez a kérdés.

Láthatjuk Szlovákia - aki elhúzott mellettünk - gazdasági növekedésének a mértékét, láthatjuk az emberek jólétét. Azt ne tessenek hinni, hogy az a folyamatos adóemelési tendencia, hogy a bevételeket és az egyensúlyt úgy lehet megpróbálni - mert nem sikerült még eddig -, a költségvetési egyensúlyt megpróbálni biztosítani, hogy az adókat emeljük, ez a filozófia téves, és ez az ország számára nagyon komoly károkat okoz. Egy példával ezt mindenképpen szeretném bizonyítani. Tessenek elképzelni azt, hogy a szocialistáknak az a nagyszerű ötlete, hogy a minimálbért mentesíteni kell az adófizetés alól, az milyen társadalmi és milyen gazdaságpolitikai célnak felelt meg. Ugyanakkor, amikor azt mondjuk, hogy a Fidesz bevezette a családi adókedvezményt vagy bevezette a lakásépítési és lakásszerzési adókedvezményt, az milyen társadalmi célokat szolgált. Azt gondolom, hogy ha ezt a két példát összehasonlítjuk, jól mutatja azt, hogy hogyan gondolkodik egy baloldali kormány az adópolitikát illetően, és hogyan gondolkodik egy polgári értékrendet valló kormány. Minden egyes adókedvezménynek, minden egyes adóprioritásnak igenis társadalmi célokat kell szolgálnia.

Tisztelt Országgyűlés! Hihetetlen kuriózum az a törvényjavaslat, amely itt van előttünk. Azért egyedi, mert bevallom őszintén, hogy országgyűlési képviselőségem ideje alatt ilyen hosszú adótörvénnyel még nem találkoztam. Ez az adótörvény 488 paragrafusból áll, 217 oldal a terjedelme, és csak 121 paragrafus a hatályba léptető rendelkezése. Ugyanakkor pedig ha azt kérdezik tőlem, hogy foglaljam össze ennek az adótörvénycsomagnak a lényegét, akkor a legrövidebben a kilenc év alatt ezt az adótörvénycsomagot lehet összefoglalni. Bevallom őszintén, hogy kicsit viccesen az a mondat jutott róla eszembe, hogy nesze, semmi, fogd meg jól.

488 paragrafusban nem találjuk meg azt, hogy milyen gazdaságpolitikát, költségvetési politikát, társadalompolitikát szolgál ez az adótörvénycsomag. Azt gondolom, hogy nagyon sajnálatos módon azt kell hogy megállapítsuk, hogy ez az adótörvénycsomag az adóhivatal, a szakértők és a tanácsadók adótörvénye. Nagyon súlyos hibának tartom a pénzügyi kormányzat részéről, hogy elengedi az adótörvényt abba az irányba, hogy minél terjedelmesebb, minél nagyobb és minél hosszabb legyen egy adótörvény. Azt vélem, hogy ha az a cél, amely szerint egyszerűsíteni kell az adótörvényt, csökkenteni a bürokráciát, annak a célnak ez az adótörvény semmiképpen sem felel meg.

Nagyon súlyos szakmai hibának tartom, hogy a pénzügyi kormányzat engedi, hogy lényegében szakmai APEH-állásfoglalásokból és szakmai APEH-értelmezésekből álljon egy adótörvény, és hogy Magyarországon az adórendszer abba az irányba menjen el, hogy minden egyes értelmezést az adótörvényben kell rögzíteni. Ez egészen biztos, hogy nem szolgálja azt a célt, amit mindenki deklarál a parlamentben, hogy igenis érthető, közérthető adótörvényeket kell megteremteni. De jól jelzi a magyarországi közállapotokat az, hogy a bürokráciát építő és akaró hivatalnokok ma a kormány, és ha úgy tetszik, az Országgyűlés felett is állnak.

(12.40)

Tisztelt Országgyűlés! Még nagyobb a baj, ha a törvényjavaslat tartalmát próbáljuk kibontani és megérteni. Azért nagy a baj, mert látható, hogy nem tud szabadulni a jelenlegi Gyurcsány-kormány sem önmagától, sem elődeitől a tekintetben, hogy úgy akar adót emelni, hogy ráadásul a társadalommal, az érintettekkel, a vállalkozásokkal azt akarja elhitetni, hogy valójában adminisztrációcsökkenés és adóterhelés-csökkenés történik. Ennek a legjobb példája az, amikor a három járuléknak az új erőforrás-fejlesztési hozzájárulásként való megjelenítését szeretné a kormányzat elfogadtatni az Országgyűléssel.

Én azt hiszem, hogy ennél az összevont adónál mindenképpen fontos meghallgatni, hogy mit mond erről az Országos Érdekegyeztető Tanács, mit mondanak erről a munkaadók, és mit mondanak a munkavállalók. Az OÉT ülésén a munkavállalói és a munkáltatói oldal egyaránt határozottan elutasította, hogy a kormány számukra kedvező változásként tüntesse fel a kis adók összevonását, tehát nem a Fidesz mondja, hanem az Országos Érdekegyeztető Tanács tagjai. Ugyanerről a kérdésről az Adótanácsadók Egyesületének lényegében ugyanez a véleménye. Szó szerint ezt mondja: "Azok a kisvállalkozások, amelyek eddig nem fizettek innovációs vagy kulturális hozzájárulást, mindenképpen tehernövelést könyvelhetnek majd el, ráadásul - mondja - számos más kis adó megmarad, mint például a környezetterhelési díj vagy a vállalkozói járulék." Tehát: OÉT, Adótanácsadók Egyesülete.

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének közgazdasági igazgatója a következőt mondja erről: "Hiába mondja a kormány, hogy a megszorításoknak nem lesz új elemük jövőre, ha a döntések 2008-ban is érvényben maradnak. A gazdaságon jövőre is akkora lesz a nyomás, mint az idén" - derül ki a közgazdasági igazgató véleményéből. Tehát azt tudom mondani, hogy azt a véleményt és azt a számítást, amely szerint ezzel az adótörvény-javaslattal burkoltan, de emelkednek az adóterhek, teljes egészében nem az ellenzéki képviselők, hanem a szakmai szervezetek és az érdekvédelmi képviseletek véleménye egy az egyben alátámasztja.

De ha még ebbe a körbe bevonom a banki céltartalék megadóztatását, ami az emberek számára azt fogja jelenteni, hogy a hitelek még drágábbak lesznek, ha még bevonjuk és elmondjuk azt, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés hiába fog csökkenni - tehát kedvezőbben változik bizonyos jövedelmi kategóriákban az adójóváírás összege -, ugyanakkor miután elmarad a valorizáció, tehát az adósávok módosítása, ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében is adóterhelés-növekedés fog belépni. De ma már szinte természetes, hogy a jövedékiadó-emelés minden év elején megtörténik. Itt lehet hivatkozni persze európai uniós kötelezettségekre.

Azt gondolom, ha összességében nézzük, akkor itt azon a tételen vitatkozunk, hogy a kormánypártiak szerint az adóterhelés csökken, miszerintünk pedig - elmondtam a szakmai alátámasztásokat - sajnos 2008-ban is az adóterhelés nő, még akkor is, ha ez jelenleg olyan formában jelenik meg, hogy három adót összevonnak, a többi adó tekintetében pedig egyértelmű emelés történik.

A helyi adó vonatkozásában nagyon alapos vélemények hangzottak el, és még bizonyára fognak is. Azt gondolom, hogy ez altatás, a parlamentnek és az önkormányzatoknak az elaltatása. Arról van szó, hogy rákényszerítik az önkormányzatokat arra, hogy 2008-ban fölkészüljenek az értékalapú vagyonadók bevezetésére, és hogy, hogy nem, a 2008-as költségvetésben még pénzügyi okok miatt nem fognak rákényszerülni, de a 2009-es költségvetés elfogadásakor minden önkormányzat azonosulni fog vele, hogy rákényszerítették arra, hogy a vagyonadót vezesse be. Ez a legkényelmesebb adónem egyébként a kormányzat szempontjából, hiszen a konfliktusokat és a munkát helyben kell elvégezni, ott helyben úgyis fideszes önkormányzatok, fideszes polgármesterek vannak, csapjanak csak ők össze a saját választópolgárukkal, a kormány meg végrehajtja a konvergenciaprogramot, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, ha összegezni szeretnénk ezt a jelenlegi adótörvényt, azt kell hogy elmondjuk, hogy egyáltalán nem orvosolja a problémát, ami az országban, a gazdaság területén megtalálható. A gazdasági növekedés mélyponton van. Itt lehet ugyan egy-két módosítást mondani, hogy az majd elő fogja segíteni összességében a versenyképességet, a gazdasági növekedést, azonban annak összgazdaságra gyakorolt hatása - mondjuk ki őszintén - nem mérhető, tehát egyenlő a nullával. Tehát ez az adótörvény-javaslat nem serkenti a gazdaság növekedését, nem növeli a versenyképességünket, az egyébként is megtépázott versenyképességünket. A gazdasági szereplőkre ennek az adótörvénynek nincs vagy pedig negatív hatása van. Sajnos, a fogyasztás ösztönzésével sem lehet a gazdaság teljesítményét növelni, mert ismerjük a számokat, ez nem valószínű.

A többletbevételek ellenére továbbra sem csökken az államadósság mértéke, hiszen 2008-ban további növekedés mutatkozik. Nem csökken az adminisztráció, bárki bármit mond. Ezzel az adótörvénnyel nemhogy csökkenne, hanem növekszik tovább az adminisztráció, gondoljunk csak a három összevont adó elszámolási lehetőségére. Nem egyszerűsödik az adórendszer. Az Országos Érdekegyeztető Tanács egyértelműen kifejezte, hogy azzal, hogy a három kis adót összevonják, az egyszerűsítés nem történik meg. Sajnos, ez a törvény nem szólít meg senkit a társadalomban, ennek a törvényjavaslatnak nincsen prioritása, nincs célja. Nem is tudom, hogy politikai alapon az országgyűlési képviselők milyen lelkiismerettel fogják tudni ezt majd megszavazni.

Azt gondolom, hogy ennek az adótörvény-javaslatnak sem a szakmában, sem pedig az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, sem pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kiadott vélemény alapján a társadalomban, a gazdaságban nincsen elfogadottsága. Akkor járna jobban egyébként a kormány, de különösen az országgyűlési képviselők, ha most az egyszer bölcsebbek lennének, mint Gyurcsány Ferenc, bölcsebbek lennének, mint saját kormányuk - ne mindig ő legyen bölcs önök felett -, és ezt a törvényjavaslatot visszavonnák, ugyanis semmi nem történne, ugyanannyi bevétel önök szerint befolyna, a gazdaságot pedig békén hagynák, és tudnának termelni, dolgozni. A Fidesz javaslatai erről fognak szólni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 90 2007.10.09. 2:13  19-171

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megmondom őszintén, hogy ha nekem a túloldalon kellene felszólalnom, és olyan kétperceseket elmondani, mint Gúr képviselő úr vagy éppen Eörsi képviselő úrnak a vezérszónoklata, akkor a lelkiismeret legalább egy kicsit bántana. Azzal megnyugtatni a nyilvánosság előtt itt, a parlamentben a lelkiismeretünket, hogy összehasonlítjuk megint a Fidesz- meg az Orbán-kormánnyal a centralizációs, mesterkélten kiszámolt számokat, és nem elismerni azt, hogy az elmúlt időszak arról szólt, hogy hány új adót vezet be a parlament a kormány javaslatára, és hogy létezik-e olyan adótétel, amelyet ennek az Országgyűlésnek a szocialista-szabad demokrata többsége nem változtatott meg és nem emelt fel, ez egyszerűen felháborít.

Lassan úgy fog kinézni, mintha itt önök valóban valamilyen adót csökkentettek volna, vagy valakinek valamelyik társadalmi szegmensben a megélhetését segítették volna, vagy esetleg a vállalkozók közül valamelyik vállalkozói rétegnek, kisvállalkozóknak, vagy középvállalkozóknak vagy valakiknek, vagy a bankszektornak, vagy valakinek egyáltalán segítettek volna azon, hogy a terhei kisebbek legyenek, és hogy ezáltal az európai uniós versenyben meg tudják állni a helyüket, vagy segítették volna ahhoz, és nem egyedi kedvezménnyel, mint mondjuk, a Hankook-beruházás, hanem általános szabályozókkal és általános tehercsökkenéssel, hogy valaki új munkahelyet létesítsen, valaki meg tudja tartani a munkahelyét, és a piacon megállja a helyét.

Szóval én javaslom komolyan, hogy ha van ideje a képviselő úrnak, jöjjön át ide, nézze meg, hogy miket szavaztak meg.

(14.20)

Itt minimum nyolc új adónemről van szó, újabb és újabb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) adóterhekről van szó. Tehát előbb fontolja meg a saját szavazatát, és utána legyen szíves ilyen felszólalásokat tenni, hogy mi volt akkor, meg mi volt ekkor. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 100 2007.10.09. 2:13  19-171

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon meg vagyok döbbenve, amikor Göndör képviselő úr azt mondja, hogy igenis helyes az olyan támogatási módszer, amely a Hankook-beruházásnál történt. Képviselő úr, nem helyes! Egyetlen cég egymaga annyi támogatást kapott, mint amennyit az összes magyar kisvállalkozó egy adott évben nem tudott megkapni versenyélénkítő, versenyképesség-növelő támogatásként.

Gúr képviselő úrnak mondanám, hogy nem szabadna itt ilyen büszkén beszélni a foglalkoztatásról, meg ezekről a dolgokról, hiszen a képviselő úr is tudja, ma is elhangzott, hogy 415 ezer munkanélküli van ma Magyarországon.

Én emlékszem még arra a nem olyan régi parlamenti vitára, amikor még arról beszéltünk, hogy most eléri a 300 ezret, vagy nem éri el a 300 ezret, és nagyon éles vita alakult ki. Ma már ezen sem vitatkozunk, mint ahogy azon sem, hogy az államadósság milyen mértékeket ölt.

Azoknak a döntéseknek, amelyeket ön is támogatott például, hogy a minimálbér után kell a tb-járulékot, illetve az adót megfizetni, annak vannak ilyen következményei, hogy a vállalkozások sorra jelentették ki önmagukat és alkalmazottjaikat azért, mert egyszerűen képtelenek ezt a magas járulékot megfizetni.

Tudomásul kell venni, hogy ma a családok tekintetében az országban szociális válság van. Tudomásul kell venni, hogy több százezer család van olyan helyzetben, hogy egyszerűen nem tud több terhet vállalni. Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt években az önök rossz döntéseinek következményeként napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra rosszabb és rosszabb helyzetbe kerültek. Ma már több ezer, több tízezer család van olyan helyzetben, hogy egyszerűen nem látja és nem tudja látni a kiutat. Azt gondolom, hogy ez az adótörvény-javaslat ezekről a családokról abszolút nem szól, sajnos.

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 218 2007.10.16. 11:25  157-269

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselő úr összegző szavaival kezdeném én is (Babák Mihály: Ki is ment a teremből! Lehúzta a rolót!), hogy miért nem alakult ki igazi szakmai vita erről az adótörvényről az Országgyűlésben. Szerintem azért nem alakult ki, mert nincs miről vitázni. Az elmúlt 9-10 év legterjedelmesebb adótörvénycsomagja, amely a parlament előtt van, hiszen 488 paragrafusból áll, körülbelül kétszáz oldalnyi, 14 mellékletet módosít, lényegében minden adótörvényt megváltoztat kicsit vagy még kevésbé, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy mégsem tartalmaz az égvilágon semmit.

Tehát szó nincs azokról a lózungokról, amelyeket itt több kormánypárti képviselő is említett, hogy ez az adótörvénycsomag versenyképességet fog javítani. Mivel? (Bernáth Ildikó: Kiét?) Milyen versenyképességet? A versenyképesség javítása azt jelenti, ha a vállalkozások közterheit csökkentjük, vagy az élőmunka terheit csökkentjük, vagy a jövedelemtípusú adójukat csökkenjük, a társadalombiztosítási járulékot, a társasági adót csökkenjük, vagy a munkavállalók versenyképességét növeljék azzal, ha a személyi jövedelemadót csökkenjük. Ebben az adótörvényben ilyenről szó nincsen. Ne tessék már azt mondani, hogy a fejlesztési hozzájárulással - mert megnövelem most 25 százalékról 50 százalékra - a magyar gazdaság az Európai Unióban versenyképesebb lesz! Ez el lehet mondani a parlamentben 12 kormánypárti képviselőnek naponta kétszer vagy ötször, de ez valójában a gazdaságra sajnos semmilyen hatással nem fog bírni.

(Béki Gabriellát a jegyzői székben Gulyás József váltja fel.)

Az a nagy probléma, hogy szó nincs egyszerűsítésről. Gondoljuk csak el, ha közel 500 paragrafust a jelenlegi adótörvényekhez még hozzáteszünk, milyen egyszerűsítés az, amikor az adótörvények terjedelme nő?! Egy adótörvény akkor egyszerű, ha rövid, érthető és teljesíthető. Ezek a szakmai állásfoglalások, én elfogadom, hogy az APEH dolgozóinak a munkáját meg fogják könnyíteni, vagy a Pénzügyminisztérium szakmai állásfoglalásait meg fogják könnyíteni, mert ott lesz benne a törvényben az értelmező szöveg. De egy adótörvénynek nem ez alapvetően a célja, nem az a célja, hogy a hivatalnokok munkáját segítse. Nem az a célja, hogy az Országgyűlés elé olyan adótörvényt hozzunk, amely annyira szakmai és annyira érthetetlen, hogy egyszerűen kezelhetetlen. Tehát ez nem igényel törvényi szintű szabályozást. Ami ebben az adótörvényben van, nagyobb része nem igényel törvényi szintű szabályozást.

Egyébként jól érzékelhető ebből az adótörvénycsomagból is a kormány koncepciótlansága a járulékok és az adók rendszerének kialakítása kapcsán. Mondok néhány példát erre, és nemcsak ebből az adótörvényből, hanem az egészről, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány hogyan gondolkodott egy-egy adónemről. Például itt van a három járulék összevonása; e három járulék a szakképzési, a rehabilitációs járulék és az innovációs járulék. Tudjuk, hogy ez onnan indult, hogy öt járulékot szeretett volna, a munkaadóit is és a kulturális járulékot is szerette volna a kormány. Mire beterjesztésre került, már csak három lett. Mire beterjesztésre került, már nem a kifizetett jövedelmek után kell a járulékot fizetni, hanem lényegében egy iparűzésiadó-növekmény, hiszen az iparűzési adó alapja után kell fizetni, és most arról beszélnek nagy kegyesen a kormánypárti képviselők - azt hittem, rosszul hallom, amikor Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka azt mondta -, hogy csak akkor lesz bevezetve az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás, ha mind az öt párt egyet fog benne érteni.

Ekkora blődséget még nem hallottam! Adótörvényhez mióta kell mind az öt párt egyetértése, hogy bevezetésre kerüljön? Ekkora kegyet gyakorolni az MSZP részéről, hogy akkor fogjuk bevezetni! Nyilvánvalóan a kormány beterjesztette, s a kormánypárti képviselők úgy gondolják, hogy ezt nem engedik be. Tehát egyértelműen a legfontosabb eleme ennek az adótörvénynek a három járulék összevonása. Most ott tartunk, hogy ezt is vissza fogják vonni. Vonják egyébként vissza, mert szakmailag teljesen megalapozatlan az előterjesztés.

De mondhatnám a koncepciótlanságra az ingatlanadót is. Nem is tudom, mi ez. A pénzügyminiszternek ez az éve azzal telt el, hogy minden egyes tévéműsorban bejelentette, hogy ingatlanadó márpedig lesz, hiszen ő megígérte az Európai Uniónak, ott van benne a konvergenciaprogramban, és be fogjuk vezetni. (Bernáth Ildikó közbeszól.) Most hol is tartunk? Most ott tartunk, hogy az egész egy presztízsügy lett, legyen valamiféle szabályozás, de az ne legyen kötelező, de azért valami történjen ebben az ügyben.

Az ingatlanadó értékalapú bevezetésével egyetlenegy probléma van. Az a probléma, hogy előrevetíti 2009-re, hogy az önkormányzatok rá lesznek kényszerülve arra, hogy az értékalapú ingatlanadózást bevezessék. Gegesy képviselő úr elárulta, hogy háromszor annyi adót lehet majd vele beszedni. Köszönjük szépen, hogy kiszámolta. Ennek viszont, azt kell mondjam, hogy sem az önkormányzatok, sem a vállalkozások Magyarországon nem fognak örülni, mert ahogy elmondta a képviselő úr is, ez előrevetíti az adóemelés tényét 2009-re. Nagyon egyszerű lesz a dolog. A 2009-es költségvetésben tovább fogják sanyargatni az önkormányzatokat, elveszik az állami normatívát, a támogatást. És mire fog kényszerülni az önkormányzat? Ha azt akarja, hogy ellássa a feladatát, amire a képviselő-testület tagjai esküt tesznek a választásokat követően, akkor rá fog kényszerülni. Ez ennek a dolognak a nyitja. Hiába mondják el ezerszer, képviselő urak, hogy ez nem kötelező! Nem kötelező, csak kényszerű. (Babák Mihály: Úgy igaz!)

Mondhatnám a koncepciótlanságra az iparűzési adó kérdését. Ma már nem kérdés, hogy az iparűzési adó mint adónem marad. 2005-ben itt a parlamentben önök elmondták ezerszer, 2006-ban a választások előtt tízezerszer, hogy meg fog szűnni az iparűzési adó, és el is hitték, az emberek nagy része még akkor hitt önöknek meg Gyurcsány Ferencnek, el is hitték, hogy meg fog szűnni az iparűzési adó. Ma hol tartunk az iparűzési adóval? Nemhogy az iparűzési adó megszűnik, hanem jön az értékalapú ingatlanadó, tehát adóemelés lesz a helyi adóban is, pont ellenkezőleg, mint ahogy Keller képviselő úr és más képviselők is mondták, hogy micsoda öröm az, hogy ebben az adótörvényben nincsen növekedés. Van növekedés!

Az erőforrás-fejlesztési hozzájárulás például adóteher-növekedést jelent. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek alacsony élőmunkaerővel dolgoztatnak, azoknak a vállalkozásoknak, amelyek kiegészítő tevékenységben végzik a tevékenységüket, és nem volt eddig bérkifizetésük, az árbevételük után kell majd ezt fizetni. Ezeknek a vállalkozásoknak - és ez több százezer vállalkozás - ez adóteher-növekedést fog jelenteni. A jövedékiadó-emelés nem adóteher-növekedés? Az a fogyasztóknak adóteher-növekedés lesz. Így van? Az energiaadó nem adóteher-növekedés? Dehogynem! Az is adóteher-növekedés. A személyi jövedelemadóban az, hogy az inflációs határokat, a sávhatárokat nem módosítják nem adóteher-növekedés? De az is adóteher-növekedés.

(17.00)

Akkor ne tessék már azt mondani, hogy ebben az adótörvényben nincsen adóteher, adónövekedés! Hát hogy fog bejönni a plusz 10 százalék többletadó, amit a költségvetésben terveznek, ha ez nem jelent többletadóterhet az adózók számára?

Tehát sem versenyképesség-növelés, sem egyszerűsítés; és az sem igaz, hogy nem növekednek az adóterhek. Igaz, most nem olyan mértékben növekednek, mint ahogy azt önöktől már megszoktuk. Mert önöknek aztán teljesen mindegy, hogy év közben vagyunk, teljesen mindegy, hogy július 1-je vagy szeptember 1-je, automatikusan jön az új adónem-bevezetés és az adóteher-növekedés. Most azt ünnepeljük meg, ha jól értem, azt kell ünnepelnünk nekünk, hogy most nincs bejelentett, tehát százalékos adóteher-növekedés, és nincsen új adónemnek a bevezetése. Holott van, mert az efeho lényegében egy új adóterhet fog jelenteni, egy új adót fog jelenteni bizonyos vállalkozói körnek. Akinek pedig nem új, annak pedig jelentős többletterhet fog jelenteni. (Babák Mihály: Vállalkozó gyorsíróknak.)

Azt gondolom, hogy akkor tennének önök jót, ha bejelentenék, hogy ezt az adótörvényt nem fogjuk hatályba léptetni. Megnyugodna mindenki, úgyis a három járulék-összevonási hozzájárulás bevezetését meg fogják önök akadályozni, hozzáteszem, hogy ezt mi is meg fogjuk szavazni, tehát a törvény legfontosabb eleme úgysem lép hatályba, akkor onnantól kezdve fogjuk, és ezt a törvényt egy az egyben tegyük félre. Higgyék el, az ország nyugalomban lesz, a vállalkozások, az emberek, és azt fogják mondani, hogy köszönjük szépen. Meg fogják önöknek köszönni. Mert amit az adótörvényekkel tesznek, a leghelyesebb döntés az, ha ezt az adótörvénycsomagot békén hagyjuk, és nem kezdjük el vele hergelni a vállalkozásokat.

Ennek az adótörvénynek csak az áttanulmányozása irdatlan energiát és időt emészt föl. Higgyék el, hogy sokkal hitelesebb lenne, ha azt mondanák, hogy ebben az évben mégsem módosítjuk az adótörvényeket. Azt mondták, hogy nincs adóteher-növekedés, tehát a költségvetéshez lényegében nem kell. Akkor én azt javasolom, tegyük azt, és nagyon várom Szabó képviselő úrnak a reakcióját, hogy elfogadja-e a javaslatomat, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 217 2007.10.29. 2:57  210-274

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Jól látható, itt ül mellettem Tompa Sándor kormánypárti képviselő (Tompa Sándor: Ellenőrzés! - Derültség.), ez nyilván azt jelenti, hogy ő már szeretné kifejezni, hogy támogatni fogja a módosító javaslatunkat (Tompa Sándor egy hellyel távolabb húzódik. - Derültség.), amit 10. számon adtunk be Varga Mihállyal a személyi jövedelemadóról szóló törvény 30. §-ához. Ennek a lényege az, hogy a kormány, a pénzügyminiszter úr az adótörvény benyújtásakor elfelejtette a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a sávhatárokat módosítani olyannyira, hogy még inflációs mértékkel sem. Egyébként nagyon jól felismerte a másik kormánypárti koalíciós tag, az SZDSZ, hiszen ők alapvetően támogatják, és módosító javaslatot is benyújtottak, hiszen míg mi Varga Mihállyal 1 millió 700 ezerről 1 millió 800 ezerre emelnénk a 18 százalékos sávhatár mértékét, addig a Szabad Demokraták Szövetsége még ezzel sem elégszik meg, még magasabbra emeli.

Én nem akarom ezzel azt sugallni az MSZP-sek felé, hogy ha esetleg a Fidesz-frakció, a szabad demokraták frakciója, a kereszténydemokraták és, mondjuk, a Magyar Demokrata Fórum el tudna fogadni egy sávhatáremelést, akkor valószínűleg - szemben a kormánnyal és az MSZP-frakcióval - egy ilyen módosító javaslatot át tudnánk vinni. Ugyanis nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy miközben jövőre az árak emelkednek, az inflációt 4,5 százalékban határozza meg a kormány, de ez általában nem szokott teljesülni, hanem attól magasabb mértékű a valóság; tehát nem büntethetjük az embereket azért, mert a kormány rossz gazdaságpolitikát, költségvetési politikát folytat, és úgy gondolja, hogy megengedheti azt, hogy 2008-ban a sávhatárokat nem módosítja.

(19.00)

Igenis, legalább az infláció mértékével módosítani szükséges az alsó sávhatár mértékét. Tehát szeretném felhívni az Országgyűlés, a képviselőtársak figyelmét, hogy ez a módosító javaslat igaz, hogy a bizottságokban nem kapta meg a többségi támogatást, sajnos, az előterjesztő kormány képviselői sem támogatták, de nagyon bízunk a képviselők bölcsességében, és abban, hogy a parlamentben végül is meg fogja kapni ez a többséget, hiszen ez a jövedelmet szerző, alacsony jövedelmű emberek érdekét fogja szolgálni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 237 2007.10.29. 10:09  210-274

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szomorú, hogy az adótörvény vitáján a kormánypártiak hozzászólásukkal nem képviseltetik magukat. Talán egyetértenek Gyurcsány Ferenccel, aki jó családapaként, itt hagyva a parlamenti munkát, elutazott Spanyolországba, és nem nagyon érdekli, hogy az adótörvényekkel kapcsolatban milyen vitát folytat le az Országgyűlés, esetleg a költségvetésről, illetve az azt megalapozó törvényekről sem. Úgy látom, hogy a kormánypárti képviselők is osztják ezt a véleményt.

Frakcióvezető asszonyt viszont üdvözöljük, biztosan figyelte a televízió adását, hogy a képviselőtársai elfelejtettek eljönni a vitára, mert ez mégiscsak egy vita, tehát az adótörvények részletes vitája, és legalább tiszteletét teszi a vitán, és bízunk benne, hogy el is mondja a véleményét.

(19.40)

A 95. számú módosító javaslatról szeretnék beszélni, amit Varga Mihály képviselő úrral nyújtottunk be. Azt gondolom, talán ez a legnagyobb horderejű módosító javaslat, amely arról szól, fogadja el a parlament, hogy csökkenteni szükséges a társadalombiztosítási járulék mértékét, mégpedig 29 százalékról 26 százalékra.

Ennek a módosító javaslatnak nyilvánvalóan nagyon komoly előzménye van. A legfontosabb előzménye sajnos az, hogy 2002 óta a szocialista-szabad demokrata kormány megszámlálhatatlan adóemelést rakott az ország vállára, megszámlálhatatlan mennyiségű új adót vezetett be, viszont a társadalombiztosítási járulék, azaz az élőmunkaterhek mértékét mind ez ideig nem csökkentette. Az általános vitára készülve tételesen kigyűjtöttük, hogy 2003-tól milyen adóemelések és új adónemek léptek hatályba. Megmutatom a jelen lévő országgyűlési képviselőknek, hogy ez csak hét darab A4-es lapra fért rá sűrű, tömött sorokban. Játszhatunk olyat, hogy ha valakinek kedve van, mond egy oldalszámot és egy sort, és akkor én megmondom, hogy az milyen adóemelésről vagy új adónemről szól.

Tisztelt kormánypárti képviselők, a magyar vállalkozások számára ez már elviselhetetlen. Ne csodálkozzanak azon, hogy a gazdasági növekedés mértéke ma már szinte mérhetetlen Magyarországon. Már csak a statisztikusok tudnak kimutatni növekedést, az országban valójában nincs ilyen. Ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar vállalkozások a székhelyeiket próbálják átvinni a szomszédos európai országokba, uniós tagállamokba, egyszerűen azért, mert akárhová mennek, összességében mindenhol alacsonyabb az adóterhelés, mint Magyarországon.

Mindezt megfejelte a Gyurcsány-kormány azzal, hogy 2005 őszén lóvá tette a kormánypárti képviselőket, amikor benyújtotta az ötéves adócsökkentési programját, amelyet sok-sok hurrá, üdvözlés és éljenzés mellett a kormánypárti képviselők - szocialisták és szabad demokraták együtt - természetesen megszavaztak. Ebben az állt, hogy a következő öt évben hogyan fognak csökkenni az adók, hogyan fog csökkenni például a társadalombiztosítási járulék.

Aztán láthattuk, hogy ezzel szemben mit tett ez a kormány. Ezzel szemben a kormány megnyerte a választásokat, többek között az adócsökkentés ígéretével, az említett hazug törvénnyel. Még nem volt példa arra, hogy fél évvel később visszavonjanak egy törvényt ugyanazok a kormánypárti képviselők, mint akik megszavazták. Tehát ezzel a hazug törvénnyel nyerték meg a választásokat. S mit tettek utána a képviselők? Ugyanannak a kormányfőnek és ugyanannak a pénzügyminiszternek elhitték, hogy annak valójában az ellenkezőjét kell tenni ebben az országban. Ha egy kicsit belegondolunk ebbe, bevallom őszintén, olyanra még nem nagyon volt példa talán még a világban sem, hogy ugyanazok az emberek egyszer azt mondják, hogy ebben az országban lehet adót meg járulékot csökkenteni, utána pedig azt mondják, dehogy csökkenteni kell, hiszen itt növelni kell az adókat, és 2006. július 1-jétől, majd szeptember 1-jétől igen gyorsan születtek meg a törvények, dobálták be az országgyűlési képviselőknek a törvényjavaslatokat, amelyek arról szóltak, hogyan emelkednek az árak, az adómértékek és a járulékok.

Ennek a következménye nyilvánvalóan az, ami most az országban van. A vállalkozók maximális mértékben kivárásra, túlélésre játszanak. Azt mondják magukban, nem igaz, hogy ennél egyszer csak nem lehet jobb, hogy nem jöhet egy olyan kormány, egy olyan változás az országban, amelyik odafigyel rájuk, és figyelembe veszi az ő érdekeiket is. Azt már jól látjuk, hogy ettől a kormánytól ezt nem várhatják. Ha az adótörvények vitájában 2007-ben azzal áll ki a parlamentben a kormány, a pénzügyminiszter, a kormánypárti képviselők, hogy tudják, majd 2009-ben csökkenni fognak az adók, azt már senki nem hiszi el. Senki! Frakcióvezető asszonynak is mondom, ne tessenek azzal a trükkel jönni, hogy majd 2009-ben elfogadnak egy olyan törvényt, miszerint a 2010-es választások után csökkenni fognak az adók. A magyar emberek, a magyar vállalkozások ezt már nem fogják megenni. Lehet, hogy az ön frakciótársai meg fogják enni és meg fogják szavazni, de elég volt. Elég volt a becsapásból, elég volt a mellébeszélésből!

Ha a lelkiismeretüket egy kicsit helyre akarják tenni, akkor azt javaslom, fontolják meg ezt a módosító javaslatot - erre államtitkár úr figyelmét is felhívom -, és a társadalombiztosítási járulék mértékét január 1-jétől csökkentsük 3 százalékkal. Máris hallom a kérdést, hogy mi lesz ennek a forrása, merthogy az ország a konvergenciaprogram hálójában vergődik, és a konvergenciaprogramban ez van meg az van, meg amaz van. Egyébként az is benne van, hogy vagyonadó lesz, de úgy látom, az már kicsúszott a konvergenciaprogram hálójából. No lám, mégiscsak vannak olyanok, amik benne vannak, de nem teljesülnek. Véleményem szerint el kell gondolkodni azon, hogy már 2008-ban lehet csökkenteni a társadalombiztosítási járulék mértékét. Hogy miből? Például abból a többletbevételből, amiről az Egészségbiztosítási Alap tekintetében áradoznak. Azt mondják, hogy az egészségügyi reform sikeres, az egészségbiztosítási kasszában többletbevétel van. Nos, például ezt a pénzt adjuk vissza a vállalkozóknak, és próbáljuk őket ösztönözni arra, hogy kisebb élőmunkateherrel nagyobb teljesítményt tudjanak elérni, több munkahelyet tudjanak teremteni. Ők ezt hajlandók is lennének visszatenni a saját vállalkozásukba, kvázi a magyar gazdaságba.

Vagy mondok egy másik forrást. A Pénzügyminisztérium vezetése, miniszter úr is többször elmondta, hogy ebben az évben többletbevétel várható az eltervezett költségvetéshez viszonyítva. Ennek a mértékéről lehet vitatkozni, de én úgy gondolom, hogy ez megközelíti a 200 milliárd forintot. Ez az információ nem tőlem származik, hanem magától a pénzügyminiszter úrtól. Ha ezt szépen összeadogatjuk, összerakjuk, akkor kijön, hogy már ebben az évben 300 milliárd forint többletbevétele van a költségvetésnek. Ha tehát ez a pénz, ez a forrás megvan, akkor azt javaslom, bátran vágjunk bele abba, hogy a következő évben csökkentsük a járulékot és az élőmunkaterheket, hiszen ennek a forrása már ebben az évben megképződött. Csak nem abban kellene gondolkodni, hogy milyen jó az a forrás, amit a kormány beszed, és még jobb azt elosztani, hanem igenis, az ígéreteket kellene teljesíteni, ki kellene állni a magyar társadalom elé, és azt mondani, hogy bocsánat, 2003-tól 2006-ig, 2007-ig átvertük önöket, csökkentést ígértünk, mégis emeltünk, de ím-lám most ebből visszaadunk egy morzsányit - a 3 százalék azért egy morzsánál kicsit több -, és kedves vállalkozók, 2008. január 1-jétől csökkentjük a társadalombiztosítási járulékokat.

No, azt kérem, hogy ezen gondolkodjanak el, tisztelt képviselőtársaim, és ha elgondolkodnak, akkor biztosan meg is fogják szavazni a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 243 2007.10.29. 2:23  210-274

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon tisztelem egyébként, hogy a részletes vitában valóban vitapartnerként részt vesz. Azt szeretném önnek mondani, hogy én nem azt fejeztem ki, hogy nekem mennyire hiányzik Gyurcsány Ferenc, csak ha már itt beszélgetünk - mert ez egy beszélgetés -; nem tartja furcsának, hogy miközben arról tárgyal az Országgyűlés a kormány javaslatára, hogy hogy nem fognak változni vagy hogyan fognak változni az adók, és hogy milyen életkörülményeket biztosít a kormány jövőre az embereknek, ő közben elmegy Spanyolországba nyaralni? Én ahhoz hasonlítottam, hogy a kormánypárti képviselők is így fogják föl ezt a vitát, mert képviselő még nem szólalt fel a vitában, azért mondtam, hogy ön mint a kormány kvázi tagja, nagyon tisztelem és becsülöm önt, olyannyira, hogy az ön szavait fogom most idézni.

Ön ugye az Országos Érdekegyeztető Tanácson a pénzügyminiszter képviseletében részt vett többször is, úgy tudom, a sajtóhíradások szerint. No, az egyikről a következő hírt adta valamelyik média:

"A munkaadói oldal képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy a Pénzügyminisztérium honlapján feltüntetett adatok szerint a tervezetthez képest 386 milliárd forinttal több bevétel keletkezett. Szerinte - Gyurcsány Ferenc kormányfő ígéretéhez híven - az OÉT szociális partnereivel együtt kellene tárgyalni arról, hogy milyen célokra fordítják ezt a pénzt. Ungvárszky Ágnes azt javasolta, hogy a többletet a gazdaság gyorsabb növekedésének elköltésére költsék, de attól tart, hogy a kormány ehelyett továbbra is túl akarja teljesíteni a konvergenciaprogramot. Tátrai Miklós válaszában elmondta: a többletbevételek felhasználásáról jövőre tárgyalnak, a pénz elköltését 2009-re tervezik."

Tehát 2008-ban fognak arról tárgyalni, hogy 2007-ben milyen többletbevétel keletkezett, és 2009-ben fogják elkölteni, nagyon egyszerű ok folytán: 2010-ben jönnek a választások. Ez akkor igaz vagy nem igaz? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 253 2007.10.29. 2:26  210-274

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy Török Zsolt képviselő úrnak a lelkiismerete megszólalt, és a jegyzői pulpitusról azonnal leszaladt, hogy legalább egy MSZP-s képviselő is a szavát hallassa. Amit mondott, az viszont már nem volt annyira jó, mert mindig az az egyszerű kommunikációs trükkjük van a kormánypártiaknak, hogy ha az ellenzék részéről valamilyen adócsökkentési javaslat érkezik, hogy persze, egyszer így mondják, egyszer úgy mondják. Na, ez a vád a fideszeseket biztosan nem érheti, hogy valaha is mondták azt, hogy adót kell emelni, és ne azt mondták volna, hogy adót és járulékot kell csökkenteni. Én arról a módosításról beszéltem, ami ezt támasztja alá. Igenis szeretnénk, ha ebben az országban sikerülne a társadalombiztosítási járulékot lecsökkenteni. Egyébként nem olyan nagy dolog ez, képviselő úr, hiszen amikor a Fidesz volt kormányon, '98. december 31-én a társadalombiztosítási járulék mértéke még 39 százalék volt, és amikor a kormányzást átadta, éppen ugyanannyi, mint most, 29 százalék. Önöknek öt év alatt egyetlen százalékot nem sikerült csökkenteni. Erre nem kellene annyira büszkének lenni.

Ami pedig a forrásokat illeti, arra sem nagyon, mert többletbevételt lehet produkálni. Tetszik tudni, miből? Elmondom én, miből. Adót emelni, mint ahogy tették az elmúlt évben, új adót bevezetni, egyébként az egészségügyben nem odaadni a finanszírozást a kórházaknak, és lám-lám, mindjárt keletkezik többletbevétel. És hogy ne érjen engem az a vád, hogy nem tudom megmondani, hogy mi ennek a forrása, elmondtam példának.

Úgy gondolom, hogy képviselő úr ez irányú vádjai vagy kritikája semmiképpen nem igazak. Az a baj, hogy ezen a javaslaton el sem tetszenek komolyan gondolkodni, hogy igenis van a gazdaságösztönzésnek olyan módja, ami adó- és járulékcsökkentéssel kezdődik. Ez a baj!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 265 2007.10.29. 5:33  210-274

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Míg a személyi jövedelemadó-törvénynél benyújtott módosító javaslatunk, miszerint emeljük a sávhatárokat, a szabad demokraták frakciójában keltett érdeklődést, aminek nagyon-nagyon örülünk, addig az e szakaszhoz Varga Mihállyal és Szatmáry Kristóffal beadott módosító javaslatunk, amely szerint ennek a bizonyos három kisadónak az összevonása ne történjen meg, úgy látom, hogy az MSZP frakciójában is érdeklődést váltott ki, mert amit mi hárman benyújtottunk, ugyanezt a módosító javaslatot Molnár Albert, Kékesi Tibor és Tukacs István is benyújtotta. Ez a szakképzési hozzájárulás, az innovációs járulék és a rehabilitációs járulék összevonása.

Nagyon érdekes módon a 488 paragrafusból álló törvényjavaslatból az egész országban, a közvéleményben igazából ez váltotta ki a legnagyobb visszhangot, pedig nem akkora horderejű változás, de mindenképpen rossz változás lenne, ha ezt az Országgyűlés elfogadná.

(20.20)

Azért lenne rossz változás, mert valójában ez egy adóteher-, közteher-növekedést jelentene egy bizonyos vállalkozói körben. Éppen abban a vállalkozói körben jelentene tehernövekedést, ahol általában kiegészítő tevékenységként végzik a vállalkozást, és eddig sem kellett szakképzési hozzájárulást és rehabilitációs járulékot fizetni. Tehát a húsz főnél alacsonyabb vállalkozások tekintetében fordulhat elő egyértelműen az, hogy miután ezt a járulékot, ha bevezetésre kerülne, akkor az árbevétel után úgy, mint az iparűzési adót, ugyanaz lenne az alapja, kellene fizetni, akkor ez mindenképpen éppen a legkisebbeknek jelentene egy nagyon komoly adóteher-növekedést.

De más tekintetben is baj van ezzel a kezdeményezéssel, hiszen felborítaná az eddigi szakképzési hozzájárulás felhasználásának a rendjét. Ez egyértelműen a szakképzés terén felháborodást váltott ki, és nem látható pontosan, hogy ez hogyan érintené a felsőoktatást, hogyan érintené a felnőttképzést, hogyan érintené a szakiskolákat. Az általános vita kapcsán is elhangzott Kovács Tibor, az MSZP vezérszónoka részéről, hogy abban az esetben tudják elképzelni, hogy bevezetésre kerülne mégis a három kisadó összevonása, ha mind az öt párt meg tudna benne egyezni, mind az öt párt. Ilyet adótörvényvitában még nem is hallottam, ezt a nagylelkűséget Kovács Tibor részéről, hogy ha az öt párt akarja, akkor majd mégiscsak be fogjuk vezetni ezt az adót. Jelezzük, hogy a Fidesz-KDNP egészen biztosan nem akarja, de úgy látom, az MSZP képviselői sem akarják.

Ugyanakkor pedig kérdezem is az államtitkár urat, miért van az, hogy a bizottsági üléseken a kormány mégsem támogatta ezeket a módosító javaslatokat. Tehát jó lenne, ha egyértelműen megtudnánk legalább a parlamenti vita során, hogy mi a kormány álláspontja, hogy támogatni fogja ezeket a módosító javaslatokat, amelyek egyértelműen azt mondják, hogy maradjanak ezek az adók külön-külön, és a jelenleg hatályos szabályok szerint kelljen 2008. január 1-jén adózni, vagy pedig akkor összevonásra kerül. Tehát úgy gondolom, a vita során legalább ennyi információt mindenképpen szeretnénk kapni.

Azt hiszem, nem volt olyan szervezet, amely ez ellen az összevonás ellen ne szólalt volna meg. Úgy látjuk, hogy a kormány ebben a kérdésben teljes egészében egyedül maradt. Mi tisztelettel kérjük a jelen nem lévő kormánypárti képviselőket, hogy ha a kormány mégis ragaszkodik a három adó összevonásához, akkor ezt akadályozza meg, és a saját képviselőik módosító javaslatát, amely ezt meggátolja, szavazzák meg. Az adótörvény egyszerűsítése nem erről szól. Nem arról szól, hogy sebtében bedobunk egy törvényjavaslatot, amelyben hipp-hopp, átgondolatlanul összevonjuk ezeket az adókat, hanem egy alapos, reform-előkészítő munkáról szól, amelyben egyértelműen az adminisztrációnak és természetesen a terheknek, az adóterhelésnek és a járulékterhelésnek is csökkennie kell a reformmal együtt.

Úgy gondolom, hogy ez egy látszatjavaslat. Arról szól, hogy el lehessen mondani, hogy a kormány elindult az egyszerűsítés irányában, de ez valójában átgondolatlan. Arra kérjük a képviselőtársakat, támogassák ezeket a módosító javaslatokat, amelyek megakadályozzák a három adónem összevonását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 30 2008.03.04. 14:06  23-47

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én egy picit szeretnék azért visszamenni azokhoz az okokhoz, hogy hogyan lehet az, hogy egy közel tízoldalas törvényjavaslat, amely 22 paragrafusból áll, hogyan kerülhet az Országgyűlés elé olyan értelemben, hogy azok a törvények, amelyeket módosít ezzel a törvényjavaslattal a parlament, azok néhány hónappal ezelőtt kerültek a parlamentben elfogadásra.

Ennek nagyon egyszerű oka van. Az az oka, hogy történtek hibák az elfogadott áfatörvénnyel kapcsolatosan. A jelenlegi törvényjavaslat két törvényt, az áfatörvényt - ez már el is hangzott - és az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot módosítja. Hogyan létezik az, hogy egy parlament elfogad egy törvényjavaslatot, egy nagy horderejű törvényt az áfa újraszabályozásáról, és mégis most a parlamentnek újra kell lényegében ezt tárgyalnia?

Vajon - kérdezem én - igazak-e azok a felvetések, amelyek azt mondják, hogy egyrészt az adótörvények tekintetében Magyarországon ma jogbizonytalanság van? Igazak-e azok a kritikai megjegyzések, amelyek azt mondják, hogy szakmailag olykor előkészítetlen törvényjavaslatok, nem kellően átgondolt törvényjavaslatok kerülnek a parlament elé?

Azt gondolom, hogy ez a most benyújtott törvényjavaslat ezt sajnos mindenképpen alátámasztja. Itt szeretném megjegyezni, igaz az, hogy ötpárti egyeztetések előzték meg a törvényjavaslat benyújtását, azonban nagyon érdekes módon Jauernik képviselő úr is csak azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek az önkormányzatokat érintik. Ez a törvényjavaslat, ha megnézzük a tartalmát, akkor azt kell látnunk, hogy nagy többségében nem az önkormányzatokat érintő módosításokat taglalja. A kormánynak nagyon jól jött januárban az a kezdeményezés az önkormányzatok szövetsége részéről, hogy van itt egy-két dolog, amit rendezni kellene az önkormányzatok szempontjából, és nyilván a kormány ezt kihasználva egy igen terjedelmes, lényegében egy elfogadott áfatörvény-módosítást terjesztett az Országgyűlés elé.

Én nem akarom túlságosan ezt a kérdést kinyitni, inkább csak tanulságként hívnám fel a figyelmét a kormánynak is, a pénzügyi kormányzatnak és természetesen a kormánypárti képviselőknek is, hogy higgyék el, sokszor érdemes meghallgatni még az ellenzéki képviselők véleményét is a parlamentben, ne adj' isten még a módosító javaslatukat is, mert többek között itt ezen törvényjavaslat tárgyalása során találkozni fogunk olyan kezdeményezéssel, amelyet egyébként ellenzéki képviselők kezdeményeztek az adott törvény módosítása során; természetesen akkor ez nem kapott többséget.

Az ellenzék magatartása a tekintetben, hogy partner abban, hogy házszabályi eltéréssel tárgyalja az Országgyűlés, úgy gondolom, egy jó megoldás, hiszen valóban, ez a törvényjavaslat leginkább olyan módosításokat tartalmaz, amelyek kedvezően érintik az adóalanyokat, kedvezően érinthetik az önkormányzatokat, kedvezően érinthetik a vállalkozásokat, a gazdaság szereplőit.

Mi azt mondjuk, hogy ha megtörténik az, hogy valaki selejtet gyárt, akkor annak minél előbb adjuk meg a lehetőséget, hogy letegyen egy jó terméket az asztalra. Ezzel a törvényjavaslattal is így vagyunk, ezért szavaztuk meg tegnap négyötöddel, és adtuk hozzájárulásunkat ahhoz, hogy házszabályi eltéréssel és lényegében egy hét alatt fogadja el az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot. Tehát az ellenzék partner abban, hogy az elkövetett hibát - bár hozzáteszem, hogy az ellenzék ennek nem volt részese - az Országgyűlés minél előbb pótolja és minél előbb hozza helyre. Azt is szeretném azonban jelezni, hogy azért ebből nagyon rendszer ne legyen, mert akkor előbb-utóbb azok, akiknek a törvényeket végre kell hajtani, majd nem fogják komolyan venni az Országgyűlés elfogadott törvényjavaslatait. Mert ha most kiderül, mondjuk, a 22 paragrafusról, hogy még ebben is van hiba, és a jövő hónapban majd újra elénk kerül az a törvényjavaslat, amely a most elfogadott törvényjavaslatot fogja módosítani, akkor aztán jól fogunk kinézni.

Javasolom, hogy legyen ez tanulság mindenki számára, hogy sokkal megfontoltabban és alaposabban szükséges a törvényeket átgondolni, és amikor az igen szavazatokat adjuk, adják hozzá a képviselők, akkor igenis érezzék annak szakmai és politikai felelősségét is. (Herényi Károly: Jaj, de jó is lenne.)

A törvényjavaslat tartalmát valóban elmondta már államtitkár úr, illetve az előttem szóló képviselő urak is. Azonban azt is látni kell, hogy valóban van egy sajátossága annak, hogy házszabályi eltéréssel tárgyaljuk, hiszen most lényegében általános és részletes vita folyik a parlamentben. Ezért való igaz az, hogy nagyon fontosak a hozzá benyújtott módosító javaslatok. Tegnap a költségvetési bizottság öt darab módosító javaslatot nyújtott be, és szeretném kiemelni, hogy az ellenzék, a Fidesz frakciója és azt hiszem, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója is mind az öt módosító javaslatot támogatni fogja és támogatni tudja a parlamentben, tehát azt gondolom, hogy ehhez az igen szavazatunkat tudjuk adni.

Melyek ezek a módosító javaslatok? Van benne egy technikai, amelyről nem kívánnék szót ejteni. Van egy módosító javaslat, amelyről valószínűleg Szatmáry Kristóf képviselőtársam kíván majd szólni, én ezt nyilván nem érintem.

(10.30)

Nagy horderejű kérdésnek tekintjük a helyi adókról szóló törvény módosítását, amely nyitva hagyott egy kérdést, hogy valóban az építményadó bevezetése négyzetméter-alapú legyen vagy korrigált forgalmi érték alapján történjen, ezt az önkormányzatok a jövőben is eldönthessék. Ez, úgy gondolom, hogy közös parlamenti akarat lehet.

Nagy kérdés valóban a szociális étkeztetés kérdése, hiszen itt elég komoly problémák merültek fel a törvény értelmezésével kapcsolatban, hiszen olyan burkoltan volt az áfatörvényben benne, hogy január 1-jétől valójában a szociális étkeztetésre nem kell kiszámlázni a 20 százalékos áfaterhet, hogy ezt nagyon kevés önkormányzat vette észre az országban, nem is tudom, hogy egyáltalán van-e ilyen. Tehát itt az étkeztetés, a szociális étkeztetés áfájának a rendezése valóban alapvető önkormányzati érdek, hiszen eddig egy szolgáltatást áfával terhelten adta az igénybe vevőknek az önkormányzat, ugyanakkor jogosult volt a felmerülő áfa, a kifizetett áfa levonására. Ettől a kedvezménytől most az önkormányzatok mentesülnének, amennyiben nem történne meg a rendezése, átmeneti rendezése, mert 2008. december 31-éig szólna ez a rendelkezés; ezt mindenképpen támogatni tudja frakciónk.

Szeretném elmondani, hogy a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatosan nekem személy szerint egy kicsit aggályos, hogy a fordított áfának a kérdése ezzel a két paragrafusmódosítással valóban rendeződni fog-e és rendeződni tud-e, hiszen az 1. és a 7. § foglalkozik ezzel. Valójában kimondja, hogy a jövőben csak bejegyzendő ingatlanra vonatkozó szolgáltatások elvégzésére vonatkozik a fordított áfa, és azon belül is csak az ingatlan létrehozására, bővítésére és átalakítására, amelyhez építési hatósági engedélyt kell beszerezni. Tehát két alapfeltétele lesz a jövőben, az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés és az építési engedélyi kötelezettség. Valóban jelentősen leszűkíti így a hatályos törvényjavaslat a fordított áfázás körét, azonban szeretném megjegyezni, hogy én nem érzem azt, hogy ezzel a szabályozással valóban meg fog oldódni ez a kérdés. Ugyanúgy értelmezési problémák fognak sajnos továbbra is fennmaradni, hogy most mi van azzal az ingatlannal, amelyik nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, de ugyanakkor építésihatóság-köteles, akkor most a fordított áfa kérdését hogyan kell majd kezelni.

Mindenképpen üdvözöljük a 3. §-ban megjelenő lakóingatlanokra vonatkozó áfaválasztási lehetőséget, ezt a törvényjavaslat tárgyalása során is jeleztük, képviselőtársunk, Pokorni Zoltán nyújtott be önálló törvényjavaslatot ennek kapcsán. Ez a módosítás képviselőtársunk javaslatát teljes egészében lefedi, tehát természetes, hogy ez részünkről támogatható módosítás, amelynek a lényege az, hogy így a szociális bérlakásoknak az áfakötelezettsége, tehát hogy áfával terhelten adjuk a szociálisan rászorulóknak a bérlakást, ez így megszűnik, illetve ennek a lehetősége fennáll abban az esetben, hogyha az önkormányzat vagy az adóalany él azzal a jogával, hogy a törvényjavaslat kihirdetését követő 30 napon belül jelzi ennek igényét, és ezt az adóhatósággal természetesen közölnie kell.

Engedjenek meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egy megjegyzést. A törvényjavaslat többi része igazából azt rendezi és szabályozza, ami az azt megelőző áfatörvényben volt szabályozva, és ahhoz tér vissza, tehát az 1992-es áfatörvény tartalmát veszi vissza. Na most, akkor egy politikai megjegyzésem hadd legyen! Hogyha az áfatörvény kapcsán képesek önök arra, hogy a bevezetett és meghirdetett reformtól elálljanak - mert arról van szó, az áfatörvényben kvázi reformokat mondtak a termékimport szabályozása kapcsán, a szerencsejáték nyugtaadása kapcsán, a számlák adattartalma kapcsán reformokat mondták -, most azt mondják egy törvényjavaslattal, hogy vonjuk vissza ezeket a reformokat, és térjünk vissza a régi szabályozáshoz - üdvözöljük. Ez egy nagyszerű dolog, hogy képes arra a kormány, képesek erre a kormánypártiak, hogy ezt elfogadják, és majd megszavazzák.

De akkor kérdezem én, ezen törvényjavaslat kapcsán, hogy a többi törvénynél, a többi szabályozásnál miért nem lehet megtenni ugyanezt az önbevallást. Miért nem lehet elismerni azt, hogy rájöttünk, hogy az, ami újat akartunk, az nem jó, az nem állja meg a helyét. Nyilván, hogy óriási nyomás volt a pénzügyi kormányzatra a vállalkozások szempontjából, hogy ez a törvény így végrehajthatatlan és betarthatatlan. Kérdezem én, és igazán nem a népszavazás kapcsán, nem lehetne ezt megtenni a vizitdíj kapcsán, nem lehetne megtenni a kórházi napidíj kapcsán, vagy nem lehetne megtenni a tandíj bevezetése kapcsán ugyanazt, ami most a parlament előtt van az áfatörvény szabályozásával kapcsolatosan. Hiszen valljuk be őszintén, hogy a törvényjavaslat nagyobbik része mind-mind ilyen passzusokat és paragrafusokat tartalmaz, ami mondjuk 2006. szeptember 1-jétől 2007. december 31-éig volt hatályban, ahhoz fogunk majd visszatérni. Én fölteszem ezt a politikai kérdést ezen törvényjavaslat tárgyalása kapcsán, és természetesen a válasszal, amit a kormánypártok részéről kapok esetleg erre, tisztában vagyok.

Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Még egyszer mondom, a Házszabálytól való eltérést azért támogatta frakciónk, és azért lehet a parlament előtt, és azért lehet egy hét alatt szavazni egy ilyen nagy terjedelmű adótörvény-javaslatról, mert elfogadjuk, hogy önök belátták, hogy hibáztak az elfogadott áfatörvény kapcsán, és mi, az ellenzék a hozzájárulásunkat adjuk ahhoz, és segítjük önöket, támogatjuk abban, hogy az elkövetett hibákat mielőbb korrigálják, és ezáltal kedvezzünk azoknak a vállalkozásoknak, azoknak az adóalanyoknak, azoknak az önkormányzatoknak, akik így, a módosítás kapcsán kedvezőbb helyzetbe tudnak kerülni, vagyis vissza tudnak kerülni abba az eredeti helyzetbe, amely az áfatörvény elfogadása előtti állapot volt.

Köszönöm szépen a figyelmet és a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 36 2008.05.14. 15:03  21-47

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elvégezte az Állami Számvevőszék a 2007. évi munkáját az ellenőrzési terve alapján, s immár hagyományosan, már 18 éve elkészítette a beszámolóját az Országgyűlés számára.

A beszámoló részletes, alapos, bemutatja az elvégzett munkát. Törvényi kötelezettségét az Állami Számvevőszék 2007-re vonatkozóan teljesítette. Az Állami Számvevőszék a központi költségvetés előirányzatainak 83 százalékát ellenőrizte, és ez alapján minősítette a központi költségvetés gazdálkodását. Elvégezte 161 önkormányzat ellenőrzését, elkészített 59 jelentést, közel 60 ezer ellenőri órát töltöttek a revizorok az ellenőrzéssel. A beszámoló alapján megállapítható, hogy az Állami Számvevőszék 2007-ben rendelkezett a feladat ellátásához szükséges tárgyi és személyi feltételekkel.

A független könyvvizsgáló elvégezte az Állami Számvevőszék beszámolójának vizsgálatát, és ennek alapján kimondta, hogy az Állami Számvevőszék beszámolója, vagyoni és pénzügyi helyzete megbízható és valós képet mutat. Elmondhatjuk, hogy az Állami Számvevőszék 2007-ben is magas szakmai színvonalon, igényesen, megbízható módon, határidőre, a nyilvánosság tájékoztatásával, a tények bemutatásával végezte munkáját, ezen ellenőrzésekből készített alapos elemzéseket, amelyekben nemcsak a tényeket rögzítette, hanem felvázolta a problémákat, és a feladatok bemutatására is koncentrált.

Ma Magyarországon az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan állami szervezet, amely élvezi a közbizalmat. Az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan szervezet, amely élvezi a politika bizalmát. Az Állami Számvevőszék jelentéseit 2007-ben több mint százezer ember figyelhette az Állami Számvevőszék honlapján, ami kiugróan magas számot mutat.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek a statisztikai tények, ez röviden, tömören az Állami Számvevőszék 2007. évi munkájának minősítése. Azt gondolom, ez összecseng a parlament minden politikai erejének a véleményével.

Szeretnék e tekintetben bő tíz perc alatt továbblépni egy picit, föltenni azt a kérdést, hogy vajon az Állami Számvevőszéknek van-e felelőssége abban, hogy ma Magyarországon politikai, társadalmi, gazdasági, költségvetési és szociális válság van. Vajon az Állami Számvevőszék cinkostárs volt-e abban, hogy Magyarországon ilyen helyzetről, ilyen állapotokról kell hogy beszéljünk? Az Állami Számvevőszék jelezte-e időben az eladósodási spirált, ami az országban beállt, az önkormányzati finanszírozás válságát? Jelezte-e a döntéshozók felé, hogy ezek a tendenciák, amelyek az elmúlt évekre jellemzőek, ide fognak vezetni? Oda, hogy az Európai Unió 27 országából a 27.-ek vagyunk a gazdasági eredményeinket tekintve; hogy ma Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol nem tudjuk megmondani, hogy mikor fogjuk bevezetni az eurót. Ma Magyarország az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, amely ellen mind a mai napig hiányrendezési eljárás van, hogy hazánkban az egyik legmagasabb adóterhek mellett tovább növekszik az államadósság.

Vajon mondhatják-e a döntéshozók, mondhatja-e a kormány, mondhatják-e az MSZP és az SZDSZ országgyűlési képviselői, hogy ők nem tudták, hogy ekkora a baj, nem tudták, hogy döntéseiknek ilyen hatása van, nem tudták, hogy ez a tendencia ide fog vezetni?

Azt gondolom, hogy aki az Állami Számvevőszék tevékenységét megvizsgálja az elmúlt évekre vonatkozóan, azt kell hogy mondjuk, hogy az Állami Számvevőszék felelőssége ebben a kérdésben nem állapítható meg. A döntéshozók nem mondhatják, hogy Magyarországon nincsen olyan szervezet, amely felhívta volna a figyelmüket arra, hogy hová vezetnek a meggondolatlan döntések. Az Állami Számvevőszék mind a költségvetés előzetes véleményezésekor, mind a zárszámadás ellenőrzésekor tényszerűen és megcáfolhatatlanul jelezte a hibákat és jelezte a tendenciákat. Elég elővenni a 2007. évről készített beszámolót, és elég elolvasni az összegző részt, amely mindössze két és fél oldal, amelyben szeretném felidézni, hogy az Állami Számvevőszék milyen problémákat jelez a 2007. évre vonatkozóan.

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a 2006. évi zárszámadás a munka jelentős részét tette ki a 2007. évben. Az Országgyűlés ülésén már ma is elhangzott, hogy ötször kellett módosítani 2006-ban a finanszírozási tervet, amire az elmúlt időszakban nem volt példa, kétszer kellett a költségvetést módosítani, a költségvetés fő számait, a hiánycélokat módosítani. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy milyen költségvetést milyen felelősséggel fogadott el 2005-ben az Országgyűlés többsége, és azt a kormánya hogyan hajtotta végre.

Nagyon fontos megállapítás, hogy a 2006. évi költségvetés nem teljesülése elsősorban a kiadások túllépésével lett sajnos elérve. Ugyan az Állami Számvevőszék nem mondja ki, de azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy 2006-ban és az azt megelőző években is a jelenlegi kormánynál tendencia volt, hogy a költségvetés végrehajtása elsősorban politikai célokat szolgált, elsősorban politikai szavazatszerzésre volt alkalmas. Ez azt jelzi, hogy a jelenlegi kormány mindennemű állami számvevőszéki észrevétel ellenére saját maga érdekében, saját maga hatalmának megtartása érdekében tervezte és hajtotta végre a költségvetést, és így volt ez a 2006. évben is.

A következő megállapítás a kormányzati intézményi struktúraváltozásokból eredő döntések minősítése. Egyértelmű az Állami Számvevőszék megállapítása, hogy nem szolgálták a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét és átláthatóságát. Tehát nem épültek egymásra ezek a döntések, nem voltak előre eltervezve, és nem voltak rendszerbe szedve. Tehát a kormányzati strukturális intézkedések nem szolgálták a közpénzek felhasználásának hatékonyságát.

A harmadik ilyen megállapítás, és szintén óriási feladata és felelőssége az Állami Számvevőszéknek, az adott évi költségvetési tervezet véleményezése. Nagyon fontos megállapítást tesz az Állami Számvevőszék a 2008. évi költségvetésre vonatkozóan.

Azt mondja, hogy nincsenek megbízható kormányzati prognózisok, és így nem csoda, hogy a költségvetés nem kellő szakmai megalapozottsággal készül, és egyenes következmény az, hogy minden évben eltérnek a valóságos folyamatok a költségvetési tervben megfogalmazottaktól.

(11.20)

Ez egy nagyon súlyos megállapítás. S ha azt vesszük alapul, hogy az Állami Számvevőszék ezt évek óta megfogalmazza, de előrelépés valójában nem történik, akkor láthatjuk és érezhetjük, hogy sokkal súlyosabb a helyzet. Olyan érzet alakult ki a közvéleményben, hogy amikor a kormány benyújtja a költségvetést, semmiféle felelőssége nincs, hiszen ahogy alakulnak a valóságos folyamatok, ahhoz a parlamenti többséggel hozzáigazítjuk. Számonkérés, felelősségre vonás nincs, s majd amikor eljön a választás, a politikai felelősséget újabb közpénzek szétszórásával úgyis el tudjuk mismásolni.

Fontos megállapítás, hogy a foglalkoztatási helyzet alakulásában nem történt előrelépés az országban, pedig jelentős pénzeket mozgósít a költségvetés erre a célra, azonban nem hatékonyan. S nem sikerült valóságos eredményt elérni az adóbázis szélesítésére vonatkozóan sem. Tehát az a kormányzati szlogen, hogy többen fizessünk kevesebbet, az Állami Számvevőszék véleménye szerint nem valósult meg.

Az Állami Számvevőszék évek óta jelzi, hogy önkormányzatok tekintetében nagyon súlyos a probléma. Az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány azon az áron, hogy a költségvetés hiányát megpróbálja szebbé, jobbá tenni, más ágazatokat hozott válságos helyzetbe.

Ilyen ágazat például az önkormányzat. Az önkormányzat problémakörét a kormány közvetlenül nem érzékeli, az önkormányzati testületek, a polgármesterek meg úgyis megbirkóznak majd ott helyben. Sajnos azonban csak úgy tudnak megbirkózni, hogy rövid és hosszú lejáratú hiteleket vesznek fel. Amint azt Boldvai képviselő úr is elmondta, az önkormányzatok ma jellemzően kötvényt bocsátanak ki annak érdekében, hogy elkerüljék a csődhelyzetet.

Fontos a megállapítás az európai uniós pénzek felhasználására vonatkozóan. Itt dicséretet is kap a kormány, hiszen a strukturális alapok tekintetében 37 százalékos, a kohéziós alapok tekintetében pedig 25 százalékos a lehívási ráta. S azt mondja, hogy ezzel a csatlakozó országok élvonalában vagyunk. Hölgyeim és uraim, elgondolkodtató, hogy ennyi százalékkal az élvonalban lehet lenni. Akkor mit fog ez majd jelenteni a 2007-2013-as források lehívása tekintetében? Nagyon elgondolkodtató ez a kérdés. Nem beszélve arról, hogy lesújtó az Állami Számvevőszék véleménye a tekintetben, hogy ezek a források szolgálják-e a társadalmi problémák, a társadalmi nehézségek megoldását. Egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy egységes nemzeti stratégia hiányában ez nem valósulhat meg.

Ismét leszögezi az Állami Számvevőszék, hogy az ország szerkezeti reformok - ami elsősorban az adórendszer és a nagy közösségi ellátórendszerek megújítására vonatkozik - nélkül képtelen a gondjait megoldani. Láthatjuk, hogy a konvergenciaprogram - amely arról szól, hogy többet vegyünk el az emberektől, a családoktól, a vállalkozásoktól, és ezáltal a bevételnövekménnyel próbáljunk meg egyensúlyi helyzetet teremteni - árát 10 millió ember fizeti. Ennek az az ára, hogy ma vállalkozói és szociális válság van az országban.

Végezetül az Állami Számvevőszék 2007. évi munkájának következményeként a nyolcadik megállapítása, hogy világos és egyértelmű szabályozás szükséges a költségvetési fegyelem rendbehozatalára. Fontos kiemelni, az Állami Számvevőszék fontosnak tartja, hogy az alkotmányban önálló fejezet foglalkozzon a közpénzügyek megteremtésével.

Nem látom Keller államtitkár urat, de szeretném neki mondani, hogy nem volt pontos a felszólalása, mert nem 18 egyeztetés volt, hanem 19. Ahhoz, hogy közpénzügyekben egy kétharmados törvény elfogadásra kerüljön, nem megfelelő eszköz az, hogy a parlamentben agresszíven feláll, és felszólítja a Fideszt, hogy értsen egyet. Lehet, hogy Keller László szerint a konszenzus ezt jelenti, a mi véleményünk szerint viszont a konszenzus az, ha egy törvény tartalmáról, belső szabályairól hosszas tárgyalást követően meg tudunk egyezni. Nem sürgős a feladat, ha az elmúlt 10-18 évben nem tudtuk megalkotni, akkor az a néhány hónap, amit erre még rááldozunk, biztosan kifizetődő lenne, de ilyen módszerekkel bizonyosan nehéz lesz megállapodni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ezzel a beszámolóval is sikerült bebizonyítani, hogy az Állami Számvevőszék átérzi a felelősségét, átérzi az ország helyzetét, és nagyon örvendetes, hogy az elmúlt évben a tanácsadó és az előrejelző tendenciákat bemutató, elemző feladata óriási mértékben megnövekedett. Mutatja ezt a közpénzügyek téziseiről szóló kiadványuk, az elmúlt évi makrogazdasági tendenciák, elemzések bemutatása, és az a kis füzetecske, amit tegnap kaptunk a 2009. évi költségvetés tervezésekor.

Én is szeretném megköszönni a Fidesz frakciója nevében az Állami Számvevőszék munkáját, az Állami Számvevőszék elnökének és vezető munkatársainak a lelkiismeretes, jövőbe mutató munkáját. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy olvasgassuk az Állami Számvevőszék jelentéseit, mert aki ezeket ismeri, az átérzi annak a felelősségét, hogy egy Országgyűlésnek, egy kormánynak mi a teendője a mai Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 106 2008.05.20. 39:03  95-113

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nagy horderejű törvénycsomag van előttünk, hiszen nem tudom, mikor tárgyalt a parlament utoljára olyan törvénycsomagot, amelynek három törvényjavaslat a része, amely mindhárom kétharmados többséget igényel, az eredeti elképzelések szerint a parlamenti elfogadás feltétele a kétharmados többség.

Az is nagyon érdekes, hogy hogyan került ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé, hiszen még tegnap úgy jöttünk föl Budapestre, az Országgyűlés ülésére, hogy csak egyetlenegy törvényjavaslatot fogunk ma tárgyalni, és megdöbbenéssel hallottam a tegnapi nap során, hogy nem a kormány, hanem az MSZP-frakció kezdeményezésére még a mai napon meg kell hogy tárgyaljuk az önkormányzati törvényjavaslatot és az alkotmányról szóló törvényjavaslatot is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy például az alkotmányügyi bizottság nem is tudott véleményt alkotni. Tehát ez már jelzi, hogy bizonyos zavarok vannak a kormányoldalon is a tekintetben, hogy a törvényjavaslatok támogatottsága és az elfogadottsága a parlamentben várhatóan mit is fog jelenteni, hiszen ilyen horderejű törvényjavaslatnál elvárható lenne, hogy egységes legyen, mondjuk, a kormánypárti frakció és a kormány álláspontja.

Tisztelt Országgyűlés! Én azzal kezdem, hogy fölteszem azt a kérdést, miért van szükség ma Magyarországon arra, hogy közpénzügyi törvénycsomagról, alkotmánymódosításról, önkormányzati törvény módosításáról tárgyaljon az Országgyűlés a közpénzek felhasználása terén. És úgy zárójelben teszem fel azt a kérdést, hogy miért nem volt szükség, mondjuk, 1998-2002 között arra, hogy egyáltalán a közvélemény ezzel a kérdéssel, hogy szükség van-e közpénzügyi törvényre, egyáltalán ennek a szabályozására, akkor miért nem foglalkozott a közvélemény és a politika ezzel a kérdéssel.

Megpróbálok választ adni, mégpedig olyan válaszokat kerestem, hogy az MSZP-SZDSZ közös kormányzás döntéseiből, amelyek a közpénzek felhasználására vonatkoztak, megpróbálok azokból néhány példát elmondani, nem időrendi sorrendben, hanem csak úgy emlékeztetésképpen, és talán el fogunk oda jutni, hogy miért van szükség ma erre a kormánypártok által is nagy jelentőségűnek és fontosságúnak mondott törvénycsomagra.

Induljunk el onnan, hogy a választási ígéretek 2002-ben elég nagyra sikeredtek, és azt követően, egy vehemens kormányfővel az élen, azonnal megkezdődött a választási ígéretek végrehajtása. Ezzel egyébként semmi probléma nincsen. A probléma az volt, hogy mint kiderült, ezek a választási ígéretek és később a döntések olyan elemeket tartalmaztak, amelyeknek nem volt meg a fedezete Magyarországon. Ilyen volt az 50 százalékos bérfejlesztés a közszférában, a családi pótlék emelése és még sorolhatnám. Tehát az első időrendi lépés az volt, hogy egy felelőtlen pénzügyi döntést hozott az akkori kormányzat.

Csak példaként említem meg, végig vitát váltott ki az országban az, hogy szükség van-e ilyen ütemű autópálya-építésekre, szükség van-e ilyen méregdrágán autópályát építeni, hiszen láthatjuk, hogy a környező országbeli árak többszöröséből tudtunk mi egy kilométer autópályát előállítani, vagyis azok, akik ezt építették. Szükség volt-e ilyen felelőtlenül, eszetlenül előrerohanva az országot, ki tudja, hány évtizedre eladósítani ezekkel az autópálya-építésekkel, az infrastruktúra csak egy szűk metszetének a fejlesztésével?

Aztán fölteszem azt a kérdést, hogy mit okozott Magyarországon az a döntés, amikor a kormányzó többség a minimálbérre azt mondta, hogy a jövőben nem kell utána adót fizetni. Persze én most nem azokról az emberekről beszélek, akiket ez pozitívan érintett, hanem hogy az országot hogyan érintette, és ennek milyen következménye lett. Meggyőződésem, hogy ma az adórendszer átalakításának egyik korlátja ez a döntés. (Keller László: Megszavaztátok. - Dr. Hargitai János: Nem ment simán.) Láthatjuk, hogy ma több mint másfél millió ember minimálbérre vagy akörüli összegre van bejelentve. Egy teljesen nyilvánvalóan rossz döntésről van szó. Most közpénzügyi és költségvetési szempontból beszéljünk, ne a népszerűségi dologról, mert népszerű könnyen lehet az ember, csak mindig meg kell nézni, hogy mi annak a következménye.

Most ott tartunk, hogy ma Magyarországon mindenkinek az a célja, hogy minimálbérre vagy egy-kétezer forinttal vagy ötezerrel, tízezerrel magasabbra bejelenti őt magát meg az alkalmazottját, aztán mindenki békén hagyja. Csak egyvalaki jár rosszul, az állam, merthogy elmarad az adóbevétel. Annak nem is mondom az igazságtalan részét, hogy az adókedvezmények tekintetében ezek az emberek kimaradnak, és nem tudják igénybe venni; ez különösen akkor volt fájó, amikor még volt családi adókedvezmény.

Aztán ugyanezen időszakra esik, ha visszaemlékezünk, az áfavisszatartás, hiszen Magyarországon megtörtént az a dolog, hogy a törvényeket csak a vállalkozókra és az adóalanyokra néztük kötelezően, mert hogyha neki, a vállalkozónak 20-a volt a fizetési határideje, akkor 21-én vagy 22-én esetleg már ott volt a számláján az inkasszó, de az állam magára nézve nem nézte kötelezőnek azt, hogy ő tartozik a vállalkozónak, és hogy ő is a törvény szerinti határidőre kifizesse. Vállalkozók ezrei kerültek súlyos likviditási helyzetbe, bizonyos vagyok abban, hogy sokuknak a felszámolást is jelentette a vállalkozása tekintetében.

Aztán, ahogy továbblépünk, érdemes lenne megvizsgálni azt, hogyan kerültünk mi ide, és miért fontos most annyira az MSZP-kormánynak ez a törvénycsomag. Tehát visszakérdezek én, hogy ha ezeket nem döntötte volna el akkor a kormány vagy Országgyűlés, szüksége lenne-e ilyen sürgősen és ilyen vehemensen most erre a közpénzügyi törvénycsomagra. Számoljuk ki, mennyi volt az az összeg, amit az MSZP-SZDSZ-kormány az elmúlt időszakban a teljesítmény nélküli jövedelmek kifizetésére fordított!

(13.20)

Amit még egyszer hangsúlyozok, én most nem társadalmi szempontból közelítek, ez mindig mindenkinek jól jön. Csak a probléma az, hogy a kormányzás nemcsak a népszerű döntések meghozatalát jelenti, nemcsak azt jelenti, hogy az embereknek a számlájára utalom a pénzt, és a postással küldöm a pénzt, hanem azt is jelenti, hogy mit is jelent ez majd az országra nézve. Ezt felejtette el mindig megnézni, akár Medgyessy Péter volt a miniszterelnöke ennek a kormánynak, akár Gyurcsány Ferenc.

Aztán ha tovább vizsgáljuk az akkori döntéseket, akkor láthatjuk, hogy törvénytelenségek, jogszabálysértések jellemzik az akkori közpénzügyi gazdálkodást. Egészen odáig ment az MSZP-SZDSZ-kormány, hogy az Európai Uniónak nem a valós adatokat közölte, a köztársasági elnöknek nem a valóságos gazdasági helyzetről küldte meg az adatokat, és egészen megtörtént az is, hogy a választások előtt 2006-ban, hiába jogszabály írta elő, hogy ki kell mutatni, meg kell mondani a nyilvánosságnak, hogy mennyi az adott évi költségvetési felhasználás, a pénzügyminiszter úgy döntött, hogy arra ráérünk majd a választások után, mi több, még el is mondta, hogy nem akarja vele a választásokat befolyásolni. Utólag tudtuk meg, hogy ez mit is jelentett valójában.

Aztán az is elgondolkodtató, hogy hogyan mer egy kormány olyat tenni, hogy ötéves adócsökkentési programot hirdet meg, ahol cinkostársul hívja a parlamenti többséget, ezt 2005 őszén meg is szavazza a parlament, és lám, lám 2006 nyarára megvilágosodik a régi-új kormány, hogy ennek nincs meg a fedezete, és ezt a törvényjavaslatot visszavonja.

Csodálkozunk-e ezt követően azon, hogy az Európai Unió országai közül ma Magyarország ellen van egyes-egyedül hiányrendezési eljárási folyamat? Magyarországot késztetik arra, hogy visszafizessen elnyert európai uniós pénzeket. El tudom képzelni, amikor a pénzügyminiszter úrnak Brüsszelbe kell menni, hogy milyen érzés a többi huszonhat pénzügyminiszterrel leülni egy asztalhoz, és ott szégyenkezni, mert ez az ország számára ezt jelenti.

Hová vezetnek ezek a felelőtlen, átgondolatlan, következmény nélküli döntések? Odavezetnek, hogy az ország elveszti a hitelét, odavezetnek, hogy az országban élők elvesztik az állammal szembeni bizalmukat - az, hogy a kormánnyal szemben elvesztik, azt hiszem, hogy ez már nem mostani keletű, ez már régebbi keletű dolog -, és odavezet, hogy akkora a bizalmatlanság az országban az Országgyűlés és a kormányzat irányában, hogy az emberek többsége azon gondolkodik, hogy máshol kíván adózni, és máshol próbálja az életét, akár mint vállalkozó, akár mint magánszemély újrakezdeni, lásd például a Szlovákiába áttelepült magyar vállalkozásokat.

Összességében azt lehet mondani, hogy most jutottunk el oda, hogy annak a politikának, amelynek a lényege, hogy a közpénzeket úgy kell felhasználni, hogy lehetőleg minél több szavazatot szerezzek, és annak mindegy, hogy mi az ára, ennek a politikának, legalábbis ezt mondják a most kormányzók, hogy ennek most már ők maguk is véget szeretnének vetni. Azonban ahhoz, hogy ezt meg tudják valósítani, szükségük van az ellenzékre, szükségük van az ellenzék támogatására, szükségük van az ellenzék szavazatára. Úgy gondolom, először azt tisztázzuk, hogy az ilyen közpénzügyi politizálás hova vezet, és annak mi a következménye.

Az a felfogás, amely szerint egy kormány bármikor bármilyen közpénzt felhasználhat és elhasználhat, az, hogy a költségvetési hiányok azért szaladnak el, mert általában a kormánytól függő túlköltekezés történik az adott kiadási tételeken, annak egyenes következménye az, ahová ez az ország így jutott.

Ha még mindezt melléteszem, mert most csak a közpénzügyekkel kapcsolatos döntésekről beszéltem, ha melléteszem, hogy az országban lényegében az áremelkedés, az infláció mértéke nem csökken, hozzáteszem, hogy az országnak az adóssága mind a mai napig nő, növekszik, és hozzáteszem azt, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legkisebb a gazdasági növekedés, valamint azt is hozzáteszem, hogy Magyarország az egyik olyan ország, ahol a legmagasabbak az adó- és járulékterhek, akkor joggal vetődik föl a kérdés, hogy mit csinált ez a kormány gazdasági szempontból ebben az országban az elmúlt hat évben. Két kézzel szórta a pénzt, elvesztette az Európai Unió, a saját lakosainak, adóalanyainak, vállalkozásainak, családjainak a bizalmát, ugyanakkor fölemelte az adókat, fölemelte a járulékokat, és most kéri a parlamentet és az ellenzéket, hogy itt az idő, eljött a pillanat, segítsetek. Segítünk, de ennek természetesen feltételei vannak.

Fölteszem azt a kérdést: '98 és 2002 között miért nem az volt a parlamenti képviselőknek minden második szava, hogy konvergenciaprogram? Pedig higgyék el, akkor is volt konvergenciaprogram. Miért nem kellett akkor a parlament elé jönni közpénzügyi törvénnyel? (Göndör István közbeszólása.) (Keller László: Jó helyzetben vették át a kasszát.) Tetszenek tudni, akkor hogyan alakultak a makrogazdasági mutatók? Elárulom. Az államadósság a GDP-hez mérten 60 százalék fölött volt '98-ban. (Közbeszólások.) 52 és 53 százalék közé esett le abban a négy évben, és 2002-nek a végén ennyi volt. Az infláció mértéke 2002-re 5,2 százalék volt. Amikor átvette a, nem mondom ki, milyen kormány, mert az aztán indulatokat vált ki itt a képviselőkben, az egyik kormány, amely akkor volt '98 és 2002 között, 18 százalékkal vette át, 5,2 százalékkal adta át az infláció mértékét. Érdekes módon, bármilyen hihetetlen, ha a GDP-növekedés átlagát is megnézzük, akkor a jelenleginek minimum négy-ötszöröse még átlagában véve is a négy év alatt. (Babák Mihály: Lehet rajta nevetni, de igaz.)

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Megértem én a kormány akaratát. Mindennek van egy határa, tehát ezt be kellett látni, hogy ennek véget kell vetni. Ezt elfogadom. Azonban egy kicsit tessenek már magukba szállni, és föltenni azt a kérdést, hogy ma Magyarországon ilyen horderejű törvények meghozatalához, ráadásul így, hogy a kormány be se terjeszti, az MSZP-frakció kér szavazást róla itt a parlament előtt, ennek van most itt biztosan a politikai ideje? Tehát hogy ez a politikai helyzet, ez az, amikor az emberek többsége úgy akar rendet tenni...? Nem közpénzügyi törvénnyel akar, hanem előrehozott választással akar rendet tenni az országban, hogy előrehozott választással akarja a közpénzügyek felhasználását is egyébként rendezni, és nem pedig úgy, ahogy most azt önök javasolják.

A második kérdés, amit fölteszek negyedóra után (Keller László: Eddig még semmit nem mondtál.) - hiszen van bőven időm, hiszen 40 percre emelkedett tegnap a parlament döntése által a felszólalási idő -, hogy mi is az önök által beterjesztett törvényjavaslat célja, és hogyan került ide ez a törvényjavaslat. Akkor itt szeretném gyorsan elmondani, nehogy azt higgyük, hogy az előttünk álló törvényjavaslat bármiféle konszenzust is takar. A következő történt ugyanis. Az elmúlt év júliusában valóban elkezdődtek a tárgyalások, szépen haladtak, és eljutottunk addig, hogy már esetleg egy törvényjavaslat szövegével is meg tudunk ismerkedni, mígnem az egyik szép egyeztetési napon bejelentette a pénzügyminiszter, hogy ő holnap ezt a kormány elé szeretné vinni, és elképzelhető, hogy pénteken már az Országgyűlés elé fog kerülni a törvényjavaslat. Mi ott hevesen tiltakoztunk, hogy nem erről volt szó, itt nincs alapkérdésekben konszenzus és egyezség. Senkit nem érdekelt, akkor nem számított egyébként, hogy mit mond a Fidesz és mit mondanak a többi pártok, ment végig a maga útján, és két nap múlva már a parlament előtt volt a törvényjavaslat.

(13.30)

Az, hogy nem kezdte meg az Országgyűlés a vitáját, teljesen nyilvánvaló, hiszen ez már akkor kudarcra volt ítélve, és nem a szándék miatt, hanem elsősorban a tartalma miatt.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat céljával egyet lehet érteni. Egyértelmű célja az, hogy a költségvetés egyensúlyát, egyenlegét javítsa, a hiányt csökkentse, az eladósodás növekedését megállítsa, és egyértelműen olyan intézményi és szabályozási környezetet hozzon létre a költségvetés elfogadása, felhasználása és módosítása kapcsán, amely mindenki számára érthető, átlátható. Én azt gondolom, ezekkel a célokkal alapvetően egyet kell és egyet lehet érteni.

Azonban engedjék meg, hogy nem a Fidesz által mondott véleményt, hanem néhány nemzetközi szervezet, hazai szervezet véleményét a benyújtott törvényjavaslatról elmondjam. A Nemzetközi Valutaalapnak nagyon egyértelmű a véleménye, azt mondja, hogy az a reáladósság-szabály, amihez érthetetlen módon nagyon-nagyon ragaszkodik a Pénzügyminisztérium, nem átlátható és nem transzparens. Ez a Nemzetközi Valutaalap véleménye.

De nézzük meg, hogy mi a véleménye a Magyar Nemzeti Banknak ugyanerről a kérdésről: azt írja, hogy a reáladósság-szabálynak ugyan vannak előnyei, mert a fiskális politika közép- és hosszú távú fenntarthatóságára koncentrál, a hátránya ugyanakkor, hogy nem egy közismert fiskális szabály, amelynek az előterjesztésben leírt működése meglehetősen bonyolult és nehezen kommunikálható. Emellett a szabály nem tartalmaz semmi célkitűzést a nemzetközi mércével magas hazai újraelosztási arány csökkentésére vonatkozóan.

Véleményünk szerint - tehát mondja a Magyar Nemzeti Bank - az elmúlt évek sorozatos költségvetési elcsúszásai miatt erodálódott fiskális hitelesség helyreállításában rövid távon célravezetőbb lehet egy egyszerűbb és ezáltal könnyebben kommunikálható és számon kérhető fiskális szabály. Egyetértve az IMF szakértőinek véleményével, jelen helyzetben az MNB is erősebbnek, egyszerűbbnek és transzparensnek tartja a kiadási oldalra vonatkozó szabályokat a javaslatban megfogalmazott reáladósság-szabálynál. Véleményünk szerint nincs alternatívája annak, hogy a közeljövőben a kiigazítás nagyobb része a kiadási oldalon történjen. Az arányok megítélése természetesen eltérhet a kiadási plafon éves növekedési ütemének rögzítésekor, meg is jelenhet, így korlátozottan megmaradna a fiskális politikai választás szabadsága a különböző bevételi és kiadási szintek között. Ennél egyértelműbben, nem hiszem, hogy fogalmazni lehet: a Magyar Nemzeti Bank azt írja le, hogy a Fidesznek igaza van, és a kiadási oldalon kell rendezni a problémákat.

Egyébként nem ismeretlen szabály ez, hiszen az MSZP-s képviselőknek emlékezniük kell, hogy amikor László Csaba volt a pénzügyminiszter, akkor volt ilyen kezdeményezés, hogy három évre előre meg kell határozni a költségvetés főszámait, amit egyébként az Országgyűlés törvénybe is foglalt. Az más kérdés, hogy az első volt a törvényjavaslatok között, amikor ezt az MSZP vissza is vonta. Nyilvánvalóan ezért fél, tartózkodik a kiadási oldal korlátozásától az MSZP, hiszen már egyszer próbálkozott vele, csak nem jött be, és ugyanúgy, mint az adócsökkentő programot, azt a törvényt is vissza kellett vonni. Ezért aztán egy bonyolultabb, a közvélemény számára nem igazán könnyen érthető szabályozást vezet be.

Például László Csaba azt mondta erről a szabályozásról - azért figyelemre méltó, hogy az MSZP-kormány volt pénzügyminisztere erről a szabályozásról ezt mondta -, hogy ő tíz-egynéhány éve foglalkozik költségvetési-közpénzügyi kérdésekkel, de neki is nagyon-nagyon mélyen bele kellett ásni magát, hogy megértse ezt a szabályt. Egyébként azt mondta az egyik konferencián, két korsó sört fizetne annak, aki tisztán elmondaná neki első olvasatra, hogy miről is szól ez a szabály. László Csaba egyébként ezzel kapcsolatban mást is mondott. Csak azért mondom ezt, hogy olyanoknak a véleményét is elmondjam, akik esetleg önökhöz közel állnak. Ő azt mondta erre az egész szabályozásra, hogy ez nem érthető, nem transzparens, és egyáltalán nem világos, hogy ettől az új szabályozástól milyen eredményeket vár a kormány, és mi várható, mi lesz ennek a következménye. Neki is az volt a véleménye, hogy a szabályozásra szükség van, de csak sok-sok tárgyalás és kompromisszum árán szabad ezt az Országgyűlés elé hozni.

Végezetül az Állami Számvevőszék véleményét szeretném elmondani, ami a következő. Az elemzők egyetértettek abban, hogy a javasolt költségvetés-politikai főszabály, hogy az adósságállomány reálértéke nem nőhet, a GDP dinamikus növekedésének időszakában jól szolgálja az adósságállomány GDP-hez mért arányának gyors csökkenését. Ugyanakkor a javaslatot véleményező külföldi és hazai szakemberek - akik közül kiemelkedő az IMF-delegáció, amely e kérdéskört hazánkban a helyszínen is behatóan vizsgálta és véleményezte - szinte egységesen azon az állásponton vannak, hogy e szabály nem transzparens, nehezen kommunikálható, indokolható, mivel az egyensúlyi követelményt elszakítja a gazdaság teljesítményétől, ráadásul az ehhez kapcsolt költségvetési döntési rendszer szinte áttekinthetetlenül bonyolult. Nem véletlen, hogy ilyen szabályt egyetlen országban sem vezettek be. A javasolt szabály elvetését senki sem indítványozta, viszont alternatív, a nemzetközi gyakorlatban már kipróbált megoldások keresésére biztattak.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Csak az OECD, az IMF, az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank mondja, hogy az a szabály, amelyet önök itt szeretnének bevezetni, nem jó, találjunk ki valami mást.

Összességében arra vonatkozóan, hogy szükség van-e a kiadások korlátozására, tehát a kiadási plafon bevezetésére, vagy a reáladósság az a szabály, ami egyébként szakmai értelemben a legnagyobb vita a két legnagyobb párt, a Fidesz és az MSZP között, a következő vélemény alakult ki. A reáladósság-szabály érthetetlen, indokolhatatlan, átláthatatlan, nincs rá nemzetközi példa, minden nemzetközi szervezet elveti, míg a kiadási plafon egyszerűbb, érthetőbb és a szakmai szervezetek támogatják. Ezért nincs például konszenzus ebben a szakmai kérdésben a két párt között.

Hozzáteszem, hogy az egyeztetés utolsó napjain érezhető volt egy elmozdulás a Pénzügyminisztérium részéről, s valamiféle törvényjavaslat-szöveget letettek az utolsó napon az asztalunkra, ott egy darab munkanapunk lett volna arra, hogy igen vagy nem válasszal azt mondjuk, hogy ezt támogatjuk vagy nem. Mi akkor is azt mondtuk, hogy a tárgyalásokat tovább kell folytatni, és egy olyan törvényt kell elfogadtatni az Országgyűléssel konszenzusos alapon, amely valóban az ország javát szolgálja. Mi azt mondjuk, hogy ez a szabály ennek nem felel meg.

Most szándékosan egy olyan dologról szeretnénk beszélni, amiben szintén nem értünk egyet, mondhatni azt, hogy amiben talán a legnagyobb ellentét van a két oldal között. Ez pedig, hogy hogyan működjön a közpénzügyeket felügyelő új intézmény, és az milyen legyen. Az alapvető vita közöttünk abban van, hogy míg az MSZP azt preferálja, hogy egy önálló intézmény önálló vezetővel, kétharmados törvénnyel megválasztva, és ami a legfontosabb, az Állami Számvevőszék jelenlegi feladat- és jogkörének szűkítésével, csorbításával, mi több, háttérbe szorításával, sőt egyesek szerint lecserélésével tudna működni, aközben a mi véleményünk, a Fidesz véleménye az, hogy ezt mi nem tudjuk támogatni.

Nem értünk azzal egyet, hogy az Állami Számvevőszéknek a jövőben nem kellene véleményezni a költségvetést, nem kellene ellenjegyezni az állam hitelfelvételét, és nem értünk azzal egyet, amiben az Állami Számvevőszék véleményem szerint az elmúlt években nagyon megerősödött, mutatja ezt a közpénzügyi tézisek kiadványa - amely 15 pontban mondja el, hogy mik az alapvető feladatok - és néhány olyan kiadvány, mint például amiben az elmúlt évre, 2008-ra vonatkozóan makrogazdasági előrejelzéseket tett, vagy a napokban megjelent kiadványa az Állami Számvevőszéknek, amely a 2009. évi költségvetéshez rakja le azokat az elemzéseit, amik nagyon nagyban segítik akár a kormány, akár a parlamenti képviselők munkáját.

(13.40)

Tehát igenis erősödött az Állami Számvevőszék ez irányú tevékenysége, ami nemcsak egy statikus revizori munkát jelent, hanem valójában az ország sorsával, gondjaival, problémáival foglalkozó elemzéseket is. Nem értünk egyet azzal, hogy a közel húsz év alatt komoly tekintélyre és hitelességre szert tett intézmény véleményére ne számítson a kormány, és hogy ne legyen szükség ilyen értelemben is a munkájukra.

Szeretném hangsúlyozni, hogy e tárgyban nagyon komoly nézeteltérés van a két oldal között. Az, hogy nincs egyetértés és konszenzus, többek között ennek is köszönhető, hiszen mi úgy gondoljuk, hogy az Állami Számvevőszéknek igenis szerepe és helye van ebben, és számítunk a munkájára e tekintetben. Ha az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos jelenlegi szabályozás esetleg nem megfelelő, akkor abban partnerek vagyunk, hogy az Állami Számvevőszékről szóló törvényt módosítsuk. Tisztázzuk az Állami Számvevőszék helyét és szerepét, azt, hogy milyen új feladatokat tudnánk rábízni, és mit várunk el tőle ebben a tárgyban. Ez nem azt jelenti, hogy emellett nem működhetne akár az Állami Számvevőszéken belül vagy amellett egy más intézményi forma. Többször hangsúlyoztuk, hogy mi ezt a költségvetési tanács működésében látnánk.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, elérkeztünk oda, amikor arról kell beszélnünk, hogy mi nincs benne ebben a törvényjavaslatban. Az egyik nagyon fontos kérdés az, hogy az államháztartási körön kívül, illetve azon belül történő elszámolás rendjét nem szabályozza ez a törvényjavaslat. Ez azt jelenti, hogy hiányzik a javaslatból a köz- és a magánszféra együttműködésének törvényi szabályozása. Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondta, véleménye szerint ez rendezve van, a mi véleményünk szerint azonban továbbra sincs rendezve. Példaként mondom el, nincs az rendjén, hogy mondjuk, szabályozzuk a reáladósság keretében, mennyi lehet a költségvetés főösszege, hiszen meghatározzuk a hiányt, ugyanakkor pedig ma is jelentős, akut problémákat nem kezelünk.

Erre csak három példát mondok: a kórházszövetség szerint a kórházak adóssága ma 60 milliárd forint, a BKV adóssága - tudom, egy kézlegyintéssel el lehet intézni, hogy ez főváros, önkormányzat és nem állam; nem így van egyébként - 80 milliárd forint, a MÁV adóssága pedig 120 milliárd forint. A tisztelt kormánypárti képviselők és a kormány úgy gondolják, hogy ha ez a közpénzügyi törvény létre fog jönni, a jövőben bizonyos tekintetben nyilvánvalóan korlátozást fog jelenteni a kormány számára, lesz egy határ, hogy tovább nem lehet költekezni, de a problémákat a költségvetésen kívülre fogjuk helyezni, ugyanis az a politikai érdekünk, mert a kétharmados törvényt szeretnénk betartani. De látható, hogy ez most sincs, pedig most semmi nem szabályozza ilyen tekintetben, és ezek a problémák itt vannak az országban, a társadalomban, itt van a képviselők előtt. Hogy senki nem foglalkozik velük, az egy teljesen más kérdés.

Itt térek ki arra, hogy miért nem támogatjuk az önkormányzati törvényjavaslat hitelkorlátozását. Nem azért, mintha a Fidesz nem foglalkozna ezzel a kérdéssel mint problémával, mert ezzel igenis foglalkozni kell. Csak mi a problémát nem úgy közelítjük meg, mint a kormány, hogy azt mondjuk, na, akkor, tisztelt önkormányzatok, az elmúlt években sikerült titeket tönkretenni, eladósítani, minden vagyonotokat eladatni veletek, akkor most a következő húzás az, hogy ettől kezdve nem is élhettek, mert a hitelfelvételi lehetőséget is megszüntetjük. Nem ez a probléma megoldása. A problémát úgy kell megoldani, hogy visszamegyünk a probléma gyökeréhez, és ha tetszik, ha nem, áttekintjük, hogy az önkormányzatiságnak mik a gondjai, hogyan juthatott ide a 3200 önkormányzat nagy része, és látni fogjuk, hogy ugyanaz a probléma az önkormányzatokkal, mint a BKV-val, a kórházakkal vagy a MÁV-val, mégpedig az, hogy olyan feladatokat kell ellátniuk, amiket a saját bevételükből és az állami normatívákból egyszerűen képtelenek megoldani.

Azt is szeretném elmondani, hogy ebben a törvényjavaslatban sajnos nincsenek garanciális elemek. A törvényjavaslat egyáltalán nem tartalmaz szankciókat. Meggyőződésünk, hogy a közpénzek elköltése, felhasználása, mi több, tervezése során ugyanúgy szankciókat kell alkalmazni, mint ha valaki a saját cégét teszi tönkre; akkor az a minimális szankció, hogy elveszti a vagyonát. Ma a közpénzügyekkel mindent meg lehet tenni, semminemű szankció nem létezik. Nincs személyes szankció - polgárjogi és munkajogi szankcióra gondolok -; nincs politikai szankció, hiszen láthattuk, 2006-ban is már gyalázatos helyzetben volt az ország gazdasága és költségvetése, politikailag mégis ugyanaz a kormány tudott maradni és irányítani. És nincs semmiféle gazdasági szankció sem, tehát még az sincs meg, hogy ha túlköltekezik az egyik kormány az egyik évben, akkor azt a következő évben vonjuk le a kiadások közül, hogy ne kezdjen tiszta lappal január 1-jén, hogy ne kezdhesse el újra két kézzel szórni a pénzt.

Visszatérve: a törvényjavaslatnak nagyon komoly szakmai ellentmondásai maradtak. El tudjuk képzelni, hogy ha egy novemberben benyújtott törvényjavaslat van a parlament előtt, akkor egészen nyilvánvaló, hogy ezek a szakmai szembenállások sajnos megmaradtak. Érthetetlen számunkra, hogy miért kellett így elkezdeni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját.

Mi hozhat mégis megoldást ebben a kérdésben? Véleményünk szerint ezt a szabályozást sokkal komplexebben kellene kezelni, és azt mondani, hogy társadalmi egyetértés kell abban a kérdésben, mikor kívánjuk az eurót bevezetni. Konszenzussal most már végre meg kell határozni, hogy valójában mikor kívánjuk bevezetni az eurót. Már így is elég nagy lemaradásban vagyunk, de talán van annyi tudásunk, hogy ezt meghatározzuk. S ettől kezdve a társadalom minden szereplőjének - legyen az politikai párt, kormánypárt vagy ellenzék - ennek kell alávetni és alárendelni magát. Tehát az euró bevezetésének közös célja kell hogy meghatározza ezt követően a közös lépéseinket.

Ehhez természetesen szükséges, hogy más dolgokban is képesek legyünk megegyezni. Például abban, hogy az európai uniós pénzek felhasználását nyilvánossá kellene tenni, és az európai uniós pénzek felhasználásába az ellenzéket be kell tudni vonni.

Azt gondolom, hogy ezek az alapvető kérdések. Ha három kétharmados törvényt - köztük a legalapvetőbbet, az alkotmányról szólót is - módosítani kívánunk, akkor a problémának nemcsak egy szűk szeletét kell látni és azt a parlament elé hozni, hanem sokkal komplexebben, átgondoltabban kell az adott kérdéssel foglalkozni. Azt hiszem, akkor lehet ebből elfogadott törvényjavaslat, ha sokkal szélesebb szakmai egyeztetés történik. Most is történt egyébként, a Pénzügyminisztérium mégis az eredeti, az általa jónak tartott törvényjavaslat benyújtásához ragaszkodott, és figyelembe nem vette, hogy az általam felsorolt szervezetek mit mondtak. Én azt mondom, a kormány lássa be, hogy ezek a törvényjavaslatok ilyen formában nem támogathatók, a parlament kétharmados többségét ebben a formájában nagyon nehéz lesz megszerezni.

(13.50)

Arra kérem a kormányzatot és a kormánypárti képviselőket, ne fogadjanak el és ne próbáljanak elfogadtatni a parlamenttel rossz törvényeket.

Remélem, ez a kis idő rávilágított a törvény néhány elemére vonatkozóan arra, hogy egyszerűen így, a jelen formájában semmiképpen nem tudjuk ezt támogatni, és sikerült meggyőznöm önöket arról - ahogyan mondta a pénzügyminiszter úr -, hogy még nem késő, mert még szerintünk sem késő. Hogyha valóságos egyeztetés történik, és valóságosan kompromisszumkész a kormányzat arra, hogy elfogadja az ellenzék és más szervezetek véleményét, akkor igenis, lehet még ebből a törvényjavaslatból törvény. Döntse el a kormány, hogy mit szeretne. Azt szeretné, hogy egy jó kommunikációs pályát nyisson, amivel el lehet járni a televíziókba, és el lehet mondani, hogy lám, ez a kormány milyen kompromisszumkész, csak az ellenzék gátolta meg ebben, vagy valóságos egyeztetést és ténylegesen az ország javát szolgáló törvénycsomagot kíván elfogadtatni. Ezt kell eldöntenie az MSZP-kormánynak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 40 2008.06.03. 2:16  21-75

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Szabó képviselő urat, aki ugyan mindig a jövőről beszél, és nem nagyon tartja helyesnek, hogy a múltra visszatekintsünk, pedig érdemes, hiszen mindig a múltból kell építkezni, a konzekvenciákat, a tanulságokat levonni. Azért tartunk itt, azért van az Országgyűlés előtt ez a törvényjavaslat-csomag, mert valamit a múltban rosszul csináltak. Nem csináltunk - csináltak. (Szabó Lajos: Kétéves költségvetés! - Kontur Pál: Hat éve ti csináljátok!)

Tehát sajnos az elhangzottak alapján újra el kell mondanom, hogy azért volt nem is olyan régen egy olyan időszak az országban, amikor szó nem esett arról, hogy mennyi az ország költségvetésének a hiánya. Akkor arról beszéltünk a gazdasági növekedést illetően, hogy vajon el fogja érni a 7 százalékot, vagy nem fogja elérni a 7 százalékot. Az inflációt tekintve pedig arról beszéltünk, hogy vajon 5 százalék alá fog menni az infláció a 18-ról, vagy később tud csak 5 százalék alá menni.

(A jegyzői széket Móring József Attila foglalja el.)

Tehát itt olyan érzetet kelt szocialista képviselőtársam, mintha itt valami közös felelősség lenne. Bocsánatot kérek, azért, hogy ez az ország idejutott, arról nem az ellenzék tehet, hanem a kormány és a kormánypártok tehetnek. Az, hogy most itt kérlelik az ellenzéket, hogy most már aztán állapodjunk meg, és most már jól fogjuk majd csinálni, és jól kell majd csinálnunk, és ahhoz kétharmados törvények kellenek; természetesen mi ebben partnerek vagyunk. De azért azt a felelősséget közössé tenni, hogy itt az ország állapota, költségvetési, gazdasági helyzete azért ilyen, mert egyébként az ellenzék eddig nem volt partner, azt gondolom, nem helyes a vita során ezt az érzetet kelteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 60 2008.06.03. 2:25  21-75

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Herényi képviselő úrnak mondom, hogy azért ez a vita nem most kezdődött, hanem két héttel ezelőtt, amikor több órán keresztül, a frakciók 40 percben fejthették ki szakmai álláspontjukat. Az, hogy ő most a vitát leminősíti, legyen az ő problémája.

Nagyon érdekesen alakul a mai vita valójában, hiszen nem is tudom, hogy az Országgyűlés előtt mikor volt ilyen törvénycsomag, amikor három kétharmados törvényt kellene az Országgyűlésnek módosítani. Kíváncsian vártam, hogy a frakciók hogyan vesznek részt ebben a vitában. Jól érzékelhető egyébként, hogy az országgyűlési képviselők nem érzékelik azt, hogy most miről is tárgyal a parlament. Hiszen akik most itt vannak, általában az önkormányzatoknál kötnek ki, mert a hétköznapjaik során, a munkájuk során ezzel a problémával találkoznak.

De hogy egyébként mellé kellene egy közpénzügyi törvényt alkotni és az alkotmányt is módosítani, az jól érzékelhetően ki sem jön igazából a vitából. A szabad demokratákat nem akarom minősíteni, mert ők nagyon sajátosan értelmezik az ellenzéki szerepet, ők úgy gondolják, hogy egy ilyen törvénycsomagnál a vitában részt sem vesznek. Nem probléma, mert az egyeztetésen a szabad demokrata képviselő úr elmondta, hogy nekik végül is teljesen mindegy, ami a parlament elé be lesz nyújtva, azt ők meg fogják szavazni. Ilyen értelemben a kisebbségben lévő szocialisták nyugodtak lehetnek, mert a bősz SZDSZ-ellenzék meg fogja szavazni mind a három törvényjavaslatot. Legalábbis az egyeztetésen ez hangzott el. (Keller László: Koalíciós kormány nyújtotta be.)

Azt gondolom, ez a vita nagyon rávilágít arra, hogy a probléma kezelését valóban az önkormányzatoknál kellene kezdeni, hiszen minden felszólalás teljes egészében ezt támasztja alá. Ezért javaslom is az államtitkár úrnak, hogy figyelje a vitát, és fogadja meg azokat a tanácsokat, amelyeket az önkormányzatok helyzetéről kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértésben elmondanak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 44 2008.09.23. 30:00  33-53

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás jelentősége óriási. Kiderül, hogy az adott kormány az adott évben hogyan teljesítette a gazdaságpolitikáját, hogyan teljesítette a költségvetési és adópolitikáját. Választ kapunk arra, hogy teljesültek-e a társadalmi célok, az oktatásban, az egészségügyben meghatározott feladatok, megvalósultak-e az állami beruházások, milyen a gazdaság teljesítménye, hogyan növekedett a GDP, azaz a nemzeti össztermék, hogyan alakult a foglalkoztatottság, az infláció, az államadósság, az állami vagyon hasznosítása. Arra is választ kell hogy kapjunk, hogy az euró bevezetéséhez vajon közeledtünk-e.

Sok gazdasági és sok politikai kérdésre ad választ a zárszámadás. Igaz, én úgy látom, hogy a közvélemény igen keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel, a parlamentben sem szánunk rá talán kellő mélységgel időt. Pedig ez a törvényjavaslat, ez a beszámoló választ ad arra, hogy egy kormány hogyan is végzi a munkáját. Én úgy gondolom, az adott kormány teljesítményének értékmérője éppen a zárszámadási törvény.

Gondoljuk csak el, egy gazdasági társaság életében a közgyűlésen vagy a taggyűlésen, ahol az éves beszámolót fogadják el, mi minden dől el: személyi kérdések, marad-e az ügyvezető vagy nem, osztalékfizetés, fejlesztések, beruházások, pótbefizetés, vagy éppen a cég felszámolása vagy csődeljárása indulhat el. Így megközelítve a parlamentnek ezen ülése lényegében most egy közgyűlés, s a gazdasági társaság pedig maga az ország. De nincsen napirenden személyi kérdés, nincs a jövőre vonatkozó elképzelésről szó, csak egy dologról: az Országgyűlés elfogadja vagy nem fogadja el a zárszámadást.

Ha a 2007. évet kell röviden értékelnünk, azt kell hogy föltegyük kérdésként: vajon a költségvetési hiány csökkentésének a gazdaságban, az országban, a társadalomban milyen eredménye volt? Mit fizettünk azért, hogy Magyarországon a költségvetési hiány csökkent? Mivel járt a költségvetési hiány jelentős csökkentése? Jelentős adóemeléssel, az inflációt többszörösen meghaladó energiaár-emeléssel, reáljövedelem-csökkenéssel, a gazdasági növekedés 11 éves mélypontot meghaladó növekedésével - ez mindössze 1,3 százalékot jelentett, Bokros Lajos idején, 1996-ban volt hasonló nagyságú -, növekvő államadóssággal, a lakosság és az önkormányzatok eladósodásával, a vállalkozások körbetartozásának növekményével, a vállalkozások adótartozásának drasztikus növekedésével, a felszámolások és a csődök jelentős emelkedésével, valamint azzal, hogy tovább folytatódott az állami vagyon elherdálása és az állami beruházások felelőtlen s megalapozatlan kezelése, szervezése, presztízsberuházások létrehozása.

A 2007. évet az jellemzi, hogy nőtt Magyarország leszakadása az európai országokhoz képest, és ami talán a legfájdalmasabb, hogy az újonnan belépő tagállamokhoz képest is jelentősen csökkent a versenyképességünk. Romlott a versenyképességünk a Világgazdasági Fórum megítélése szerint is, hiszen a 41. helyről a 47. helyre sorolta hazánkat. Szociális válság alakult ki az országban, több tízezer család süllyedt a tengődés szintjére. Politikai szempontból tovább mélyült az MSZP és az SZDSZ hitelességi válsága, romlott Magyarország társadalmi és gazdasági megítélése. A fiskális politikát mindenáron előtérbe helyező szocialista politika bukásának éve volt a 2007. év.

Most nézzük meg azt, milyen árat fizetett ezért a politikáért a magyar család, a magyar vállalkozás! Mit is fizetett egy átlagos magyar család, egyáltalán az ország azért, hogy Gyurcsány Ferencnek nevezik Magyarország miniszterelnökét? Szeretném elöljáróban mondani, hogy azon adatok, amelyeket elmondok, a KSH, az MNB, az Állami Számvevőszék, maga a zárszámadási törvény és a Gazdasági Versenyhivatal jelentésén alapulnak, amely, ahol ülök, ott megtalálható, tehát ha bárki vitatja, felszólalásom után föllapozzuk, és meg fogom mutatni, hogy hol vannak ezek benne.

Az első kérdés, amit fölteszek: hol van a gazdasági helyünk az Európai Unióban? Nézzük a költségvetési hiány mértékét illetően! Büszkén mondták kormánypárti képviselők, a miniszter úr maga is, hogy lecsökkent a költségvetés hiánya a nemzeti össztermékünk 5,4 százalékára. Ez a jó hír. De mi a rossz hír? Az, hogy ezzel is utolsók vagyunk az Európai Unióban, 27.-ek. Az Európai Unióban 2007-ben a költségvetési hiány átlagos mértéke 0,9 százalék volt, éppen egyhatoda a magyarországiénak.

A gazdasági növekedés mértéke 1,3 százalék a tervezett 2,2 százalékkal szemben. Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy a gazdasági növekedés mértékével, az 1,3 százalékkal az Európai Unióban szintén a 27. helyet, az utolsó helyet sikerült elérnünk.

Az infláció nagysága: az infláció mértéke 8 százalék volt 2007-ben. Jó hír, hogy csak Lettország előzött meg ilyen tekintetben bennünket, náluk 10 százaléknál magasabb volt az infláció mértéke.

A reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek. Az Európai Unióban ilyen nem volt, de Magyarországon is utoljára tíz éve volt ilyen, hogy csökkent a reáljövedelem mértéke.

Az államadósság mértéke 66 százalék a nemzeti össztermékhez viszonyítottan. Itt csak szeretném megjegyezni, hogy ez 2002-ben még 53 százalék volt, öt év alatt 2,5-szeresére nőtt az államadósság mértéke. Az európai országokhoz viszonyítva Magyarországon nő a leggyorsabban az államadósság mértéke. A 66 százalékkal igaz, nem az utolsók vagyunk, mert van három ország, amely megelőz bennünket, de ahogy az ország adósodik el, úgy mi vagyunk az utolsók az Európai Unióban, helyesebben sajnos az elsők.

Nézzük a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mértékét! A 7,4 százalékos munkanélküliséggel a középmezőnybe tartozunk, azonban ha azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora a foglalkoztatottság mértéke, ez Magyarországon 57,3 százalék, ami sajnos, napjainkig azóta 56,9 százalékra csökkent a vállalkozások csődbe jutásával és a munkahelyek megszűnésével. Azt kell mondjam, két országban rosszabb a helyzet, Máltán, ahol a nőknek nem kell dolgozni, és Lengyelországban, viszont Lengyelország a 2008. év végére meg fog bennünket előzni. Tehát mi a végeredmény? A foglalkoztatottság mértékét tekintve is Magyarország az Európai Unióban lényegében az utolsó helyen áll.

Nézzük tovább: az állami újraelosztás mértéke. Ez azt jelenti, hogy megnézzük a költségvetés kiadásának főösszegét, és azt hasonlítjuk az adott évi nemzeti össztermékhez. Ez Magyarországon meghaladja az 50 százalékot. Tehát a nemzeti össztermék, a GDP több mint felét újraosztja az állam. Ezzel persze az állam hatalmának bebiztosítását, az államtól való függőséget és az állandó osztogatási kényszert biztosítja magának az állam.

(14.30)

Nézzük, hogyan állunk ebben az Európai Unióban! Vannak tőlünk rosszabbak: például a svédeknél 52,5 százalék, a franciáknál 52,6 százalék, a dánoknál pedig 50,6 százalék. De ha Magyarországot az újonnan csatlakozott országok között vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, ott is lényegében az utolsó helyen állunk, tehát nálunk a legmagasabb. Egy ország fejlettségi fokát mutatja, hogy mennyire tud az állam lemondani arról, hogy mennyi pénzt osszon el ő maga újra. Az Európai Unióban egyébként ez az átlag 46,3 százalék.

Térjünk rá arra, hogy mennyi az elvonás mértéke. Ez azt jelenti, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy az állam mennyit vesz el az emberektől, és mennyit vesz el a vállalkozásoktól, mennyit szed be lényegében adók formájában. Magyarországon ez a mérték 2007-ben 39,5 százalék volt, az európai uniós átlag 40 százalék. Mondhatnánk, hogy minden rendben, ebben legalább az európai uniós átlag közelében vagyunk. Igen ám, csak ha azokat az országokat vizsgáljuk, amelyekkel nekünk versenyeznünk kell, Romániával, Szlovákiával például, akkor nagyon siralmas a helyzet. Ezekben az országokban az adóelvonás mértéke 29 százalék. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovéniával vagyunk azonos szinten. Hittük volna valaha, évekkel ezelőtt, hogy a magyar emberek Romániába mennek dolgozni, autópályákat építeni, az építőiparba dolgozni? Hittük volna, hogy a magyar vállalkozások ezrével települnek át Szlovákiába? Csodálkozunk ezen? Szlovákiában 10 százalékkal kell átlagosan kevesebb adót fizetni.

Ha továbblépünk, még súlyosabb a helyzet a munkaerőt terhelő elvonások tekintetében. Magyarországon 54 százalék terheli az élőmunka-kifizetést. Ezzel az Európai Unióban hátrafelé a másodikak vagyunk, ilyen tekintetben csak Belgiumban rosszabb a helyzet, 56 százalék. De ha az összadóelvonást tekintjük, akkor Belgiumban is rossz a helyzet. Például akikkel nekünk versenyeznünk kell, a csehekkel és a lengyelekkel, 11-12 százalékkal kedvezőbb a helyzet. Szlovákiában ugyanez 16 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon. Magyarországon bruttóban az emberek többet keresnek, mint Szlovákiában; a helyzet azonban az, hogy nettóban viszont kevesebbet. A szlovákok többet visznek haza, mint a magyarok. Ez a mai helyzet, így nézünk ki az Európai Unióhoz viszonyítottan. 2002-ben még Magyarországot a legjobban felkészült csatlakozó országok közé sorolták. Ma Szlovákia lekörözött bennünket, ma Szlovákia bezzegország. Azt kell mondanunk, hogy a szocialista kormány 2002 óta leszakította Magyarországot, tönkretette, és ilyen tekintetben teljesen versenyképtelenné tette hazánkat az Európai Unió viszonylatában is.

Most arról szeretnék beszélni, hogy az euró bevezetésének az időpontja hogyan is alakult, mondjuk 2007-ben milyen események történtek a tekintetben, hogy minél előbb bevezessük az eurót. Gondolom, nem kell senkinek bizonygatni, hogy ez milyen előnyökkel járhat Magyarország számára. Gyurcsány Ferenc márciusban azt mondta, hogy új euróbevezetési dátumot határoz meg - bölcsen ezt az időpontot a 2010-2014 időszakra tette. Ez már az ikszedik új dátuma a Gyurcsány-kormánynak. Azt mondta: a konkrét időpontról majd 2008 végén beszéljünk, és ezzel a Magyar Nemzeti Bank elnöke is egyetértett.

Most a zárszámadási törvényből szeretnék idézni. A 2008 májusában készült legutóbbi konvergenciajelentés megállapítja hazánkról, hogy nem teljesítjük egyik kritériumát sem az euró bevezetésének, így nem tudjuk teljesíteni az inflációt, nem tudjuk teljesíteni az államadósságot - amely 60 százalék helyett 66 százalék, az árfolyamból az ERM-II.-be nem tudunk belépni - és a kamatlábat sem.

Hozzáteszem, hogy márciusban szintén Magyarországot több hitelminősítő intézet is leminősítette, miután már Lengyelország is megelőzött bennünket. Én még emlékszem olyan kormányra, amelynél legalább két feltétele megvolt az euró bevezetésének. Az egyik az államadósság mértéke, a másik pedig az infláció mértéke. Ami nekünk nagyon fájdalmas, hogy 2007 szeptemberében a Fitch Ratings nemzetközi elemző és adósságminősítő cég azt mondta, hogy Bulgária hamarabb be fogja vezetni az eurót, mint Magyarország. (Tatai-Tóth András: Nem kell lenézni Bulgáriát!) Összegezve: a 2007. évi konvergenciaprogram és az azt követő kormánypárti gazdaságpolitika nem közelebb, hanem távolabb vitte az országot attól, hogy mi valójában az európai uniós csatlakozásunk gazdasági és jóléti előnyét élvezhetnénk, ez pedig az euró bevezetése lenne, illetve lehetne.

Mit hozott a 2007. év a családoknak? Adóemelést - de ez már 2006 szeptemberében elkezdődött -, a jövedéki adó emelését, az áfa 15-ről 20 százalékra emelését, a munkavállalók terheinek a növelését, azaz a bruttó bérből való elvonást. A következmény az, amit már említettem: a reálbérek közel 5 százalékkal csökkentek. De ami még fájdalmasabb, hogy a természetbeni társadalmi juttatások is 8-9 százalékkal csökkentek, a nyugdíjak reálértéke nem növekedett, sőt tavaly először évtizedes gyakorlat után csökkent.

Mit mond az Ecostat gazdaságelemző intézet a kormány gazdaságpolitikájára, amely a családokat érinti? A tavaly nyáron meghozott megszorítások, adóemelések egy-egy család elkölthető jövedelmét átlagosan évi 100 ezer forinttal csökkentették. Az idén januárban életbe lépő energiaár-emelések átlagosan további 100 ezer forinttal növelik meg az éves kiadásokat, így egy családnak eddig évi 200 ezer forintjába került a költségvetési megszorítás. Ezt mondja az egyik gazdaságelemző. A 2007. év a családok életében az életszínvonal csökkenésével járt. Nemzetközi összehasonlításban van egy vásárlóerőegység-számítás, az Európai Unióban csak Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet némiképpen.

Az emberek arra vonatkozóan, hogy csökken a jövedelmük, különféle választ adnak. A családok jó része azt a választ adja, hogy fogyasztási hiteleket vesz fel. Öt év alatt a háztartások hitelfelvétele 3,5-szeresére növekedett, ma már 7 ezer milliárd forint körül van, 2002-ben ez az összeg még nem volt 2 ezer milliárd forint. Tehát többszörösére nőtt a felvett hitelek nagysága. Rossz irányba megy az ország, így hát rossz irányba mennek a családok. Ez teljesen törvényszerű: ha az ország eladósodik, el fognak adósodni a vállalkozások, és el fognak adósodni a családok is, és majd fogjuk látni, és már eladósodtak az önkormányzatok is.

Hogyan érintette a vállalkozásokat a 2007. év? A vállalkozások szintén adóemelésként élték meg a 2007. évet, hiszen megjött a különadó, felemelték az evát, a gépjárműadót, sok-sok apró, kisebb adótétel-emelkedés következett be. Hiába várták az adócsökkentést, a 2007. év az adóemelések éve lett a vállalkozások számára. És ezt még megfejeljük azzal, hogy a kis- és középvállalkozásokat mennyire sújtotta az építőipar hanyatlása, az állami megrendelések csökkenése, a háztartások fogyasztásának a csökkenése. Azt gondolom, jogos és igaz az a kifejezés, hogy a kisvállalkozások a túlélésre rendezkedtek be, emellett nőtt az adótartozásuk, nőtt a köztartozásuk mértéke 130 milliárd forinttal az elmúlt évben; nem azért, mert nem akarták kifizetni ezeket a köztartozásokat, hanem mert nem tudták kifizetni, mert nem termeltek annyit.

(14.40)

Először a szállítókat és a dolgozóikat próbálták rendezni, aztán nem maradt nekik arra, hogy az állam felé a kötelezettségeiket rendezzék. Így aztán mi lehetett ennek a vége? Egy hír április 2-án: az idei év első negyedévében csaknem 2500 magyar vállalkozás jutott a felszámolás sorsára, több mint minden korábbi első negyedévben, és 10 százalékkal több, mint az előző negyedévben. Ma Magyarországon a vállalkozásokra a kivárás, az elbizonytalanodás, a túlélésre való berendezkedés a jellemző. Ki kell mondani, hogy a magyar vállalkozások tűrőképességük határán vannak Magyarországon.

Beszéljünk néhány szót arról, mit tehetett volna a kormány, hogy segítsen azon, hogy a magyar gazdaság mégis lendületet kapjon. Nyilván csak azt tehette volna jól, ha az európai uniós forrásokat megfelelően használja föl, gyorsan és hatékonyan, és azt a gazdaságba pumpálja. Azonban ezt is elmulasztotta a Gyurcsány-kormány.

Emlékszünk még a hangzatos kijelentésekre? Nyolcezer milliárd fog érkezni Magyarországra. Nézzük meg, mi lett abból a 2007. évben! Az Állami Számvevőszék jelentését hívtam segítségül. A zárszámadási törvény nagyon alaposan és részletesen levezeti az európai uniós források igénybevételét. Azt kell mondanom, hogy a legnagyobb elmaradás a tervezetthez képest, mintegy 112 milliárd forintos, az Új Magyarország fejlesztési terv programjával kapcsolatban figyelhető meg. Ennek oka az, hogy rosszul számolt a kormány, elszámította a folyósítást, és elszámította azt, hogy az ország nincs fölkészülve az európai uniós források fogadására. A Gyurcsány-kormány nem tudta kidolgozni az európai uniós források gyors lehívásának a feltételrendszerét. Elszalasztotta a lehetőséget, felelőtlenség volt a részükről. Ha azt tudták 2006-ban, hogy 2007 nagyon fekete év lesz a vállalkozásoknak, hiszen többet kell hogy adózzanak, akkor illett volna fölkészülni, és legalább így a segítséget biztosítani ezen gazdasági szereplők részére.

De az is tavalyi hír, december 15-én, hogy az európai uniós források kampányára a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél 15 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez jelzi és mutatja a Gyurcsány-kormány gondolkodását az európai uniós forrásokról.

Hogyan érintette az önkormányzatokat a 2007. év? Azt hiszem, nem fogok meglepetést elárulni, hiszen még az általános vitában is biztosan sokszor el fog hangzani, eleve a szocialista kormány mostohagyerekként kezeli az önkormányzatokat, úgy tekinti, hogy az önkormányzatoktól mindig, minden évben el lehet vonni forrásokat, és mindig, minden évben lehet nekik újabb és újabb feladatot adni. Mint ahogy említettem, hogy eladósodtak a magánszemélyek, eladósodtak a vállalkozások, ugyanúgy eladósodtak az önkormányzatok is. 2004-ben még a hitelállományuk mértéke 340 milliárd forint volt, 2007-re pedig már 782 milliárd forint; két és félszeresére emelkedett az önkormányzatok hitelállománya. Persze lehet mondani, hogy az önkormányzatok felelőtlenek, két kézzel szórják a pénzt. Én nem így látom. Én úgy látom, hogy az állam magára hagyta az önkormányzatokat az európai uniós források fogadása tekintetében, ezért kénytelenek kötvénykibocsátással vagy más, hosszú lejáratú hitelfelvétellel készülni az európai uniós források fogadására. Ebben sem segített az önkormányzatoknak sem a jelenlegi kormányzat.

Persze fölmerül a kérdés, hogy hol lehet a vége ennek az eladósodásnak és a hitelfelvételnek. Hol lehet a vége? Mert bizony egyszer véget érnek a lehetőségek. Azt gondolom, hogy a kormánynak helyén kell tudni kezelni az önkormányzatok kérdését, és arra kérem itt a kormánypárti és a volt kormánypárti frakciók tagjait, hogy a kormány irányába jelezzék az önkormányzatok nagyon súlyos és mély válságát, hogy megállhasson ez az eladósodási folyamat.

Most néhány gondolatot arról szeretnék szólni, hogyan kezelte az állami vagyont a jelenlegi kormányzat 2007-ben. A Bábolna-csoportnál az Állami Számvevőszék jelentése szerint a 2007. év végéig több mint tízmilliárd forint kára keletkezett a magyar államnak. A Volán-társaságoknál a társaságok szinte mindegyike kénytelen vagyonfelélésen keresztül biztosítani működési veszteségének pótlását. A Malév tekintetében: az állami garanciális hitelek nem rendeződtek, a szerződés feltételeit csak részben teljesítette az a vevő, akiről éppen most halljuk, hogy talán el is tűnt, csődbe ment, illetve hogy a magyar és az orosz kormány tárgyalásokat fog kezdeni, hogy most akkor mi lesz igazából a Malév-vásárlóval.

Nem volt átlátható a Földhitel- és Jelzálogbanknak a privatizációja, és csak említés szintjén mondom, hogy elindult a 4-es metró építése, amit három szó jellemez: lassúság, szakszerűtlenség, törvénytelenség. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kellett volna példa!) A kormányzati negyed tekintetében a pazarlás szó az, ami ki tudja fejezni, ami történt. A völgyhíd esetében ugyanezek a jellemzők, mint akár a 4-es metró tekintetében.

És talán idetartozik az a mai hír is, amit SMS-en kaptam, hogy korruptabb lett Magyarország: a 39. helyről a 47. helyre csúszott le. (Keller László: Az önkormányzati szféra.) Az állami vagyon kezelése tekintetében a pazarlás, a vagyonfelélés jellemezte a 2007. évet. Bár azt tudjuk, hogy az állami vagyon kezelése szempontjából a Gyurcsány-kormány sosem állt az élen, sosem tudta bizonyítani azt, hogy képes és alkalmas arra, hogy jó kezekben van az állami vagyon. Itt vetődik fel persze a nagy kérdés: valóban Magyarország következmények nélküli ország? Valóban mindent meg lehet tenni ebben az országban? A választ, remélem, nemsokára megkapjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Az oktatás, az egészségügy kérdése egy külön szakasz kell hogy legyen. Azt hiszem, hogy erről a kérdésről az általános vita során még sok szót fogunk ejteni. Az oktatásra, ha röviden kell mondanom, mi a jellemző: az elmúlt évben tízezer pedagógus vesztette el a munkáját, több mint ezer intézményt zártak be, kistelepülések sora maradt oktatási intézmények nélkül. Az egészségügyben az anarchia volt a jellemző a reform helyett, az Állami Számvevőszék véleménye szerint magasabb díjak és rosszabb egészségügyi ellátás jellemezte Magyarországot.

A vizitdíjról - amiről népszavazás is volt - csak annyit, hogy a költségvetési törvény alapján a 23 tervezett milliárdból mindössze 13 milliárd forint az, ami a költségvetésbe befolyt.

Uraim, kérdezem: megérte? Megérte 13 milliárd forintért fölforgatni az országot? De a legjellemzőbb az egészségügyre az a tavalyi példa, amit az új miniszter asszony csinált a kórházi széfekkel. Ez mindent kifejez, hogy milyen állapotban van egy kormány, egy miniszter, és milyen állapotban van egy országnak az egészségügyi rendszere.

Összegzésként azt tudom mondani: a szocialista kormány a 2006. évi megszorításokkal és a Gyurcsány-csomaggal leépítette Magyarországot. A túladóztatással, a jövedelmek csökkentésével, az infláció magasan tartásával, a növekedés megállításával válságba sodorta a családok nagy részét, kilátástalan helyzetbe hozta a vállalkozásokat, versenyhátrányba hozta az egész országot és a magyar embereket. Ha ez csak a 2007. évre lenne igaz, akkor talán még valahogy az ország ezt elbírná, de 2008-ban ugyanolyan adómértékekkel és ugyanolyan tendenciákkal van tele az ország, eladósodással, keserűséggel. És a benyújtott adótörvény alapján mondhatjuk, hogy bizony ez 2009-ben sem fog változni.

A Gyurcsány-kormány előbb elvesztette a koalíciós partnerét, aztán a parlamenti többségét, majd a társadalom támogatottságát. Soha nem volt kormánynak ilyen rossz megítélése, mint a jelenleginek. A Gyurcsány-kormány képtelen a válság kezelésére, képtelen olyan döntéseket hozni, amelyek az országot a megfelelő irányba mozdítják el, és képtelen a lemondásra is.

(14.50)

A 2007. évi zárszámadási törvény is alátámasztja azt, hogy változásra van szükség az országban, politikai fordulatra van szükség az országban, olyan kormányra van szükség, amely erős, amelynek van elképzelése, koncepciója, akarata, és amelynek van támogatottsága. Ilyet csak egy új választással lehet elérni. A társadalom elemi érdeke, hogy mielőbb előrehozott választások legyenek az országban. A vegetálásnak és az agóniának csak egy mielőbbi, kikényszerített választás tud véget vetni, a gazdaság szereplőinek pedig kényszer, hogy ez megtörténjen.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az ország javát akarjuk, akkor ezt a zárszámadási törvényt nem fogadjuk el. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 61 2008.10.08. 2:14  1-224

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én rendszerint nagy tisztelettel hallgatom Kovács Tibor felszólalásait, mindig azon szurkolok magamban, hogy vajon foglalkozni fog-e az ellenzékkel, a Fidesszel vagy nem, szóba hozza a Fideszt, vagy nem hozza szóba. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt tíz évben, de legfőképpen az elmúlt hat és fél évben Kovács Tibornak nem volt olyan felszólalása, amikor ne a Fidesszel, az ellenzékkel foglalkozott volna.

Kedves Kovács Tibor! Szeretném önnek mondani, hogy ön kormánypárti képviselő. A kormánypárti képviselőnek nem az a feladata, hogy az ellenzéket ellenőrizze, hanem az, hogy a saját kormányának javaslatait véleményezze, és ha van ötlete hozzá, ahhoz módosító javaslatokat tegyen, hogy úgy mondjam, még jobbá tegye a kormányzati elképzelést.

Az ön felszólalásai rendre arról szólnak, hogy számon kéri az ellenzéket. (Kovács Tibor: Ha hülyeségeket beszél, akkor igen, persze.) Oda kellett volna figyelni, Kovács Tibor, hogy 1998 és 2002 között mi történt a költségvetési hiánnyal kapcsolatban. Például 2000-ben 2,5 százalék volt, 2001-ben 3,5 százalék volt a költségvetési hány. Oda kellett volna figyelni, hogy mi történt abban az időszakban, amikor ön ellenzéki képviselő volt, mondjuk, az államadóssággal, ami 60 százalék fölött volt még 1998-ban, és 2002 végére - amihez már önök tettek egy jó adag kölcsönfelvételt, hitelfelvételt - az 53 százalékot alig haladta meg a nemzeti össztermékhez képest az államadósság mértéke.

Tehát én azt javasolnám, hogy tekintsen hátra, nézzen vissza - majd a felszólalásomban el fogom mondani, hogy az önök hatéves kormányzása mit eredményezett az országnak az Európai Unió országaihoz képest viszonyítva -, és számoljon el először önmagával. Egyébként teljesen jellemző: az MSZP-frakcióban az adópolitikai-pénzügyi kérdéseket igazából egy olajipari mérnök viszi, és ő foglalkozik vele. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Olajozottan beszél.) Mi jöhet ki ebből? Ez jöhet ki ebből. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 73 2008.10.08. 15:12  1-224

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól számolom, a 2002-es kormányváltás óta hetedik alkalommal tárgyalja az Országgyűlés azt az adótörvény-javaslatot, csomagot, amelyet a Szocialista Párt kormánya egy időben közösen az SZDSZ-szel, most először az SZDSZ nélkül nyújtott be az Országgyűlésnek.

Ha az ember visszatekint az elmúlt hét évre, azt mondja magában, hogy a hét év bizonyosan elég idő kell legyen arra, hogy egy egységes adópolitika, egy koncepció, egy elképzelés kirajzolódjon egy kormány elképzeléseiben. És ha most elkezdjük értékelni az elmúlt hét év elfogadott adótörvényeit, akkor bizony azt kell látnunk, hogy ez nem sikeredett a Szocialista Pártnak és az SZDSZ-nek sem. Az SZDSZ menet közben persze rájött, hogy ez így van, tehát amit én most mondok, az az SZDSZ-nek nem új, hiszen nyilvánvalóan többek között ezért lépett ki a koalícióból. És Kóka János frakcióvezető felszólalása alapján nyilván mondhatjuk, hogy ezt most már ő is így látja, ahogy a Fidesz az elmúlt hét évben folyamatosan is látta.

Azért fontos ez az adótörvénycsomag, mert ha jól mennek a dolgok a kormány szempontjából, akkor a 2009-es év lesz a második ciklusban az utolsó olyan gazdasági év, amely még teljes gazdasági év lesz, tehát hogy úgy mondjam, az elfogadott adótörvények és a költségvetés egész évre ki fog majd hatni, mert a 2010-es már bizonyára nem olyan lesz, ha nem lesznek előrehozott választások, akkor sem. Ezért én azt a kérdést tettem föl magamnak, hogy hová is jutott Magyarország az elmúlt hét évben, többek között az évről évre elfogadott adótörvények hatására.

És itt szeretném felhívni Wiener képviselő úrnak a figyelmét, hogy amit mondok, nagyon figyeljen, mert ezek az adatok mind a KSH-tól, a Magyar Nemzeti Banktól, a Pénzügyminisztérium közleményéből, a Gazdasági Versenyhivataltól vannak, vagy az Eurostattól származnak, tehát figyeljen, és ha nem ért egyet, nyugodtan jelezze, és akkor ki fogjuk keresni, itt vannak nálam ezek az adatok.

(12.20)

Az első a költségvetési hiány mértéke. Már ez is maga mosolyt keltő, hogy az elmúlt évre vonatkozóan, a 2007. évre vonatkozóan most már nem lehet tudni, hogy melyik a jó költségvetési hiány: az 5 százalék, az 5,5 százalék vagy a tervezett 6,8 százalék? Akkor most mennyi pénz is kerestetik? 450 milliárd vagy 130 milliárd forint? Egy azonban biztos: akár 5 százalék, akár 5,5 százalék, ezzel a költségvetési hiánnyal mi az Európai Unióban a huszonhetedikek vagyunk, azaz az utolsó helyen állunk.

Ezzel büszkélkedni, hogy ide jutott a Gyurcsány-kormány, hogy most már 5 százalék közeli a költségvetési hiány, ezzel bizony nem lehet, mert így is a lemaradás jellemezte a költségvetési számainkat. Hogy aztán mi annak az oka, hogy mind a mai napig deficiteljárás van Magyarország ellen, hogy mi okozta ezt, nyilvánvalóan sok-sok szempontból meg lehet közelíteni, meg is kell majd, és a felelősséget nyilvánvalóan el kell vállalni, be kell számolni arról, hogy hogyan lehet az, hogy mind a mai napig nem tudjuk, hogy a 2007. évre mennyit is költött el a kormány.

A gazdasági növekedés tekintetében bizonyára nincs vitánk. Épp a napokban derült ki, hogy nem 1,3 százalék a növekedés mértéke, hanem csak 1,1 százalék. Nem akarok itt időzni. Ezt is tudjuk: az Európai Unió országait tekintve a legkisebb gazdasági növekedéssel büszkélkedhetünk az elmúlt évre vonatkozóan. Ha az inflációs adatot vizsgáljuk az elmúlt évre vonatkozóan, az 8 százalékos. Itt nem vagyunk utolsók, hiszen Észtországban 10,1 százalék volt az infláció, tehát 26. helyen áll Magyarország. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora volt az áremelkedés mértéke, ezt úgy is mondjuk, hogy a szegények adója, hogyan sújtotta az alacsony jövedelműeket az az adó, amelyet alapvetően mégiscsak a kormány tud befolyásolni.

Ne csodálkozzunk, hogy ennek aztán a következménye, hogy az elmúlt évre vonatkozóan közel 5 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, azaz csökkent Magyarországon az életszínvonal. Az európai uniós országok tekintetében az egyetlen olyan ország Magyarország, ahol a reálkeresetek csökkentek a 2007. évben. Az Európai Unióban nem ismerik azt, hogy életszínvonal-csökkenés van, csak Magyarországon. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Magyarországon 5 százalékkal csökkent az életszínvonal.

Az államadósság tekintetében valóban büszkék lehetünk. Igaz, hogy a csatlakozott országok tekintetében a 12. helyen állunk a GDP-hez viszonyított 66 százalékos mértékkel, de ha azt vizsgáljuk meg, hogy milyen ütemben növekedett az államadósság mértéke, akkor a Gyurcsány-Medgyessy-kormány rekordokat döntöget, hiszen még a Kádár-kormánynál is nagyobb ütemben tudta eladósítani az országot. Ez teljesen nyilvánvaló, hogy ha az eladósodás ütemét nézzük évről évre, akkor ki fog jönni az a szám, hogy az Európai Unióban szintén a leggyorsabban eladósodó ország, persze lehet mondani, hogy még hárman százalékos viszonyításban mögöttünk vannak.

A foglalkoztatottság mértéke, ugye tudjuk, hogy a felnőtt lakosságból ez a szám azt jelzi, hogy mennyien dolgoznak, mennyien szereznek jövedelmet. Az Európai Unióban ez az átlag 65,4 százalék. (Dr. Wiener György közbeszól.) Magyarországon az elmúlt évben ez 57,3 százalék volt mindössze, nagyon alacsony. Két ország azonban mögöttünk van, Wiener úr. Az egyik Málta (Dr. Wiener György: A másik Lengyelország!), ahol a nőknek nem kell dolgozniuk, a másik Lengyelország. Itt rossz hírem van: sajnos Lengyelország az év végére meg fog bennünket előzni. Tehát kvázi a foglalkoztatottság mértékét tekintve is az Európai Unióban a legrosszabb mutatóval rendelkezünk.

Engedjék meg, hogy itt egy személyes élményemet elmondjam. Mezőkövesd városából egy delegációval Lengyelországban voltam egy testvérvárosban. Beszéltünk arról, hogy hogyan alakul az európai uniós források lehívása, és hogy annak milyen hatása van egy 60 ezres városra, mint Lengyelországban a testvérvárosra, Zory nevű városra is. 2005-ben voltam ott utoljára, és akkor elmesélték, hogy a munkanélküliség mértéke a városban 22-23 százalék volt, és most büszkén mondták, hogy ez a mérték 11-12 százalék, és elmondták, hogy ez annak köszönhető, hogy az európai uniós forrásokat igénybe tudják venni, és mutatták nekem, hogy milyen új üzemek, cégek települtek a város határába, milyen infrastruktúrát tudtak megépíteni.

Nekem cserébe mit kellett elmondanom? Azt kellett elmondanom, hogy Magyarországon nem csökken a munkanélküliség az európai uniós források igénybevétele után sem, hanem sajnos évről évre növekszik, és hogy a foglalkoztatottsági mutatón sem tudunk érdemben javítani. Az európai uniós források fölhasználásáról ne is beszéljünk! Csak egy mondatban említem itt meg, hogy elmesélték, hogy ott ők abban a régióban saját maguk döntenek arról, hogy az uniós forrásokat az adott településen, városban mire és hogyan használják, és senki nem szól bele. Én pedig elmondtam, hogy Magyarországon minden uniós forrásnak minden forintja politikai döntésen alapul, és kvázi lényegében a magyar kormány, a Gyurcsány-kormány bólint rá arra, hogy 1,2 millió forintot kaphat-e egy adott település arra, hogy rendez egy falunapot. Ezen aztán nagyon-nagyon elcsodálkoztak, egyszerűen nem is akarták elhinni.

De térjünk vissza arra, hogy milyen mutatókkal rendelkezik ma Magyarország! Az állami újraelosztás mértéke az egyik legrosszabb az Európai Unióban. Két országban 1-1,5 százalékkal magasabb: Svédországban és Franciaországban. És akkor eljutunk az adóztatás arányához. Itt tehát azt vizsgáljuk meg, hogy az adóbeszedés összegét összehasonlítjuk, arányosítjuk az adott évi GDP-hez. Itt joggal mondhatja a kormány, hogy ez az európai uniós átlagnak megfelel. Az európai uniós átlag olyan 40 százalék, Magyarországon is 39,5-40 százalék körül van ez a szám.

Igen ám, csak amikor viszont azt vizsgáljuk, hogy Magyarország kivel is versenyez - elsősorban Szlovákiával, Csehországgal, Romániával, Lengyelországgal versenyez a tekintetben, hogy hogyan tudja idevonzani, idecsalogatni a tőkét -, megdöbbentő számok jönnek ki, és ne csodálkozzunk azon, hogy a beruházások nem itt, Magyarországon kötnek ki.

Egy-egy presztízsberuházás persze - a Hankook -, amihez számlálhatatlan állami forrást kell biztosítani, hogy a döntés ide, Magyarországra szülessen, vagy mondjuk, a Mercedes - most olvashatjuk, hogy a kecskeméti önkormányzat 10 milliárd forintot költ arra, és ki tudja, hogy az állam hogyan fogja tudni ezt támogatni. Azaz a gazdasági környezetünkkel nem tudjuk idecsalogatni ezeket a befektetéseket, hanem egyedi, kormányzati támogatással tudunk csak nagy ritkán egy-egy presztízsberuházást megállítani Magyarországon, ellentétben Szlovákiával, Lengyelországgal és Csehországgal. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ennek az az oka, hogy míg megvizsgáljuk az adóztatás arányát ezekben az országokban, azt látjuk, hogy ezekben az országokban minimum 10 százalékkal alacsonyabb, azaz 30 százalék alatti az adóztatás aránya, tehát ha az adóbevételt összehasonlítjuk a megtermelt GDP-vel. Sokkal rosszabb az arány, ha az élőmunka-terhelést vizsgáljuk - azaz összeadjuk a járulékokat és az adót, összeadjuk a munkavállaló által fizetett egyéni járulékokat -, itt az európai uniós országokat tekintve sajnos az utolsó előttiek vagyunk. Belgiumban nagyobb mindössze 1,5 százalékkal az élőmunkateher, mint Magyarországon.

Például megdöbbentő, hogy Szlovákiában az emberek bruttóban kevesebbet keresnek - ha euróban kifejezzük a magyarországi fizetéseket, és a szlovákiaival összehasonlítjuk euróban -, ha megnézzük, alacsonyabb euróban kifejezve egy szlovák munkavállaló fizetése; tehát a bruttó összeg alacsonyabb, mint a magyar. Gondolhatnánk, hogy mennyivel jobb Magyarországon dolgozni. Igen, csak amikor azt vizsgáljuk meg, hogy mennyit visz haza Szlovákiában egy munkavállaló, és mennyit visz haza Magyarországon, akkor a számok megfordulnak, és azt kell látnunk, hogy a szlovák munkavállaló jobban jár, mint a magyar, nyilvánvalóan az alacsonyabb adóterhelés miatt.

Azt kell hogy mondjuk, összegezve, hogy ha csak az adópolitikáját nézzük a Medgyessy-, Gyurcsány-kormánynak, akkor, uraim, ez a végeredmény! Az a végeredmény, hogy itt állunk 2008 őszén, valószínűleg az utolsó nagy adótörvénycsomag tárgyalása közepette - egyáltalán nem biztos egyébként, hogy ebből lesz elfogadott adótörvény -, azt kell látnunk, hogy az elmúlt 6-7 év ezt az eredményt hozta.

(12.30)

Magyarország kvázi minden tekintetben az Európai Unió utolsó vagy utolsó előtti helyét foglalja el. Azt is mondhatnám sportnyelven, hogy bizony minden tekintetben szinte a kieső helyen állunk. Ha az Unióban lenne olyan, mint a fociban, focibajnokságban vagy a kéziben, hogy kieső csapat, akkor most azért kellene nekünk küzdeni, hogy Magyarország ki ne essen az Európai Unióból - tehát ezt a sportpéldát hasonlítva. Uraim, ez az eredmény!

De mit is tettek önök? Ígértek. Emlékezzünk csak vissza a kampányokra: több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek. Egy miniszterelnök-jelölt ült be egy nagy fekete autóba, és azt mondta, hogy Magyarország az adócsökkentés országa. Mi lett belőle? Adóemelés. Mit szavaztak meg önök? Ötéves adócsökkentési programot. A demokráciában egyszerűen létezhetetlenül ugyanaz a miniszterelnök, ugyanaz a pénzügyminiszter ugyanazt a törvényjavaslatot, amit elfogadtatott önökkel, vissza is vonatta az Országgyűléssel. (Dr. Szabó Zoltán: Ez nem igaz!) Ez példa nélküli! (Dr. Szabó Zoltán: Ez nem igaz!) Ez példa nélküli a Magyar Országgyűlésben.

Önök jelentősen növelték az adók számát, új adókat vezettek be, ígérték az egyszerűsítést. Valljuk be őszintén, a magyar adórendszer az elmúlt hat évben az önök regnálása alatt nem egyszerűbb lett, sokkal, de sokkal bonyolultabb lett, már ha csak az adók számát nézzük, ha a bevallásoknak a bonyolultságát összehasonlítjuk.

Azt kell hogy mondjuk, és ki kell fejezni, hogy bizony nagyon nehéz lenne ezt egy év alatt egy adótörvénycsomaggal helyrehozni, de lehetne. Mégiscsak azt mondom, hogy lehetne ezen változtatni. Azonban be kell látni önöknek is, hogy ez az adótörvénycsomag, amelyet a parlamentben ülőknek a többsége egyébként elutasít, most mindegy, hogy a bizottságokban milyen eredmény jött ki, a négy ellenzéki frakció egységesen elutasítja, ez figyelmeztető lehet, államtitkár úr, a kormány számára is, mert még ebből lehetnek majd problémák. Nem véletlenül utasítja el! Egyrészt elutasítja azt az adópolitikát, amit önök az elmúlt hat évben folytattak, és elutasítja azt az adótörvénycsomagot is, amit idetettek elénk.

Az önök elrontott gazdaságpolitikáján ez az adótörvénycsomag semmit nem tud javítani, és ezért vállalni kell a felelősséget. Ebből így, ebben a formában elfogadott adótörvénycsomag biztosan nem lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 87 2008.10.08. 2:12  1-224

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A 15 percben nem tudtam elmondani a zárógondolatot a felszólalásomban. Államtitkár úr, egyetértünk-e abban, hogy ha az országban baj és probléma van, akkor a szocialista kormányok olyan választ adnak rá, hogy emeljünk adót, vezessünk be új adót? Semmilyen más megoldási javaslata ennek a kormánynak nem volt. Nem volt ésszerűsítési javaslata, nem volt kiérlelt, átgondolt reformjavaslata, amely nem egy adott költségvetési évben, hanem egymást követő években hozza meg a gyümölcsét. Hogy most tényleg értékeljük az elmúlt hat év adópolitikáját: akárhogy is van, rosszabbul állunk, mint 2002-ben. 2002-ben az új kormány, a Medgyessy-kormány mondta, hogy mikor fogja bevezetni az eurót, és azt mondta, hogy jól áll a gazdaság.

Magyarországon egyetlenegy mutatót, ami az euró bevezetéséhez szükséges, nem tudunk felmutatni, egyetlen európai uniós országként. Magyarország az egyetlen olyan európai uniós ország a 27-ből, amely nem tudja megmondani, hogy mikor fog az euróra áttérni. Ezek után még azt mondják, hogy ezt az országot a pénzügyi csőd, a pénzügyi válság majd nem fogja érinteni? Államtitkár úr, attól félek, hogy nemsokára itt lesz egy előterjesztéssel, és azt fogja kérni az Országgyűléstől, hogy esetleg kamatkiadásokra még többet költsön el a kormányzat, mert ennek a hiteltelen politikának, ennek az egysíkú, csak a fiskális szempontokat figyelembe vevő politikának egyszerűen más eredménye, következménye nincs, mint az, hogy a magyar állampolgárok, a magyar emberek fizetik meg az árát, vagy adó formájában, vagy infláció formájában, vagy többletkamat formájában. De mindig az egyszerű emberekhez jut vissza ez a kormány.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 105 2008.10.08. 2:08  1-224

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Kékesi Tibor képviselőtársamat kérdezem; azért nem az államtitkár urat, mert őt már megkérdezték a zárszámadási vitában, de fogalma nem volt a dologról, nem tudott rá válaszolni, talán a képviselő úr tud rá válaszolni.

Ha egy költségvetési hiányt 6,8-ra terveznek, és 5,5 lesz belőle, a különbség 1,3 százalék, mondjuk, 350 milliárd forint a különbség, akkor az hogyan létezik? Egy: vagy több adóbevételt szedtek be. Így van? Azt kitől szedték be? A tervezetthez képest több adóbevételt szedett be a kormány, új adókkal, adóemeléssel és a többivel. Tapsoljuk meg, hogy bravó kormány? Többet szedtél be a családoktól, a vállalkozásoktól, és így le tudtad csökkenteni a hiányt - ez az egyik eset.

A másik eset: kevesebb lett a kiadás. Honnan is? Büszkélkedtek vele: ugye, az egészségügyből, forrásokat vontak ki, az oktatásból, iskolákat zártak be! Ennek örüljünk? Ennek örüljünk, hogy bravó, nem adtátok oda az embereknek? Így azután az egészségügybe is kevesebb jutott meg az oktatásba is. Nem örülünk neki, hanem megkérdezzük, mi van ezzel a 350 milliárddal.

De menjünk tovább, azt mondja, a 0,5 százalék: 5 százalék és 5,5 százalék, a különbség 120-130 milliárd forint. Az államtitkár szerint ezt a pénzt kiadták, a Központi Statisztikai Hivatal és az Eurostat szerint viszont nem számolható el a 2007. évi költségvetésben. (Keller László: De attól még kiadás!) Mi azt kérdezzük: mire fizette ki ezt a kormány, hogyha a 2007. évet ez a 130 milliárd forint nem terhelheti? Megkérdezhetjük? Megkérdezhetjük! Ezt kérdezzük: mire fizette ki, hogyha az Eurostat szerint az nem terheli az adott évi költségvetést? Mire fizette ki? Számoljanak el!

Egyébként, ha minden igaz, ezekre a kérdésekre - mind a kettőre - holnap a költségvetési bizottsági ülésen választ fogunk kapni. Ez mégiscsak 450 milliárd forint! Mégiscsak, 450 milliárd forint, igaz, ketté kell osztani.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Zaj és taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 205 2008.10.08. 1:17  1-224

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kékesi Képviselő Úr! Ellenben önnel... - mi nem kívánjuk, hogy az ön pártelnöke részt vegyen ezen a vitán, hiszen többször bent volt már a parlamentben, föltettük neki a kérdést, hogy mi a helyes út, hogy Magyarország ebből a válságból kijön. (Török Zsolt: Itt sem volt.) Soha nem tudott rá választ adni. Ha most itt lenne, valószínűleg ma sem tudna választ adni arra, hogy ebben az országban mit kell csinálni. De hogy is adhat olyan ember választ, akinek a kormányzása alatt World Economic Forum versenyképességi világranglistáján egy év alatt 15 helyet csúszott le Magyarország. (Keller László: Lehet még fokozni.) Erre példa: a 134 ország közül egyetlenegy nem tudta ezt a negatív rekordot elérni. Uraim, ezen kellene elgondolkodni!

Keller Úr! Az egyensúlyi problémák: azt tudom önnek mondani, hogy 2000-ben nem voltak egyensúlyi problémák. 2001-ben sem voltak egyensúlyi problémák. (Keller László: Hajjaj! Akkor indult el.) Amikor a polgári kormány kormányzott, ez nem volt ismert. (Keller László: Akkor indult el.) Az egyensúlyi problémákat, Keller úr, önök okozták. Kiderül, hogy egyensúlyi problémát tudnak okozni, de hogy azt hogy kell megoldani, hogy kell abból kijönni, arról fogalmuk sincs. (Keller László: Kijöttünk.) Ez az adótörvény teljesen alkalmatlan arra, hogy az egyensúlyi problémákat is kezelje. (Keller László: Kijöttünk, vedd már észre! - Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 204 2008.10.13. 3:10  199-207

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslatot, és meg fogja szavazni, mint ahogy azt tette a Házszabálytól való eltérés szavazása során is.

A törvényjavaslat lényegében az 1996. évi CXII. törvénynek - amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szól - egyetlen paragrafusát módosítja, a 101. § (1) bekezdését. Szeretném elmondani, hogy azon túl, amit a pénzügyminiszter úr ismertetett, hogy 6 millióról 13 millió forintra, azaz 20 ezer euróra fog változni az az összeg, amely után a törvény garanciát vállal a befektetések után, ez nemcsak természetes személyeknek, hanem gazdasági társaságoknak, tehát jogi személyeknek és nem jogi személyiségű társaságoknak is szól. A törvényjavaslatnak ez a pontja tehát nem változott, az tehát, akiket kizár abból, hogy ezt a garanciát nem tudják érvényesíteni.

Szeretném azt is elmondani, hogy az úgynevezett befagyott betétek után a tőke- és kamatösszegre is jár a kártalanítás. A Fidesz-frakció is úgy véli, szükség van arra, hogy a magyar befektetések, a magyar befektetők - legyen az magánszemély vagy nem természetes személy - garanciát kapjanak, üzenetet kapjanak az Országgyűléstől, az államtól, amelyben biztonságban kell hogy érezzék a befektetéseiket.

Engedjenek meg azonban két megjegyzést. Az egyik az - amire már Varga Mihály képviselő úr is utalt -, vajon mi az oka annak, hogy késlekedés történt a kormány részéről. Miért kellett elutazni az Ecofin-ülésre ahhoz, hogy Magyarországon a pénzügyminiszter úr véleménye erről a kérdésről megváltozzon, hiszen azt követően már több európai uniós országban bejelentették, hogy garanciát vállalnak ezekre a betétekre. Remélhetőleg maga az ülés is meggyőzte a pénzügyminiszter urat és a kormányt, és remélhetőleg az a szerda reggel megjelenő, nagy példányszámú magyar újság is, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt elnöke ezt a kérdést már felvetette. (Derültség az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretném önnek is elmondani, ha nemcsak beszélünk és kommunikálunk, hanem törvényjavaslatokat hozunk az Országgyűlés elé, akkor ön is láthatja, hogy van együttműködés, és az ellenzékben van készség arra, hogy támogassa a kormánynak azokat a javaslatait, amelyek az emberek, a magyar vállalkozások érdekeit szolgálják. Abban az esetben, ha a pénzügyi válság kapcsán újabb javaslatok érkeznek az Országgyűléshez, meggyőződésünk, hogy az ellenzék azokat a javaslatokat, amelyek az ország érdekeit szolgálják, ugyanúgy fogja tudni támogatni, mint ahogy a Fidesz-frakció ezt a javaslatot is meg fogja szavazni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 42 2008.10.27. 5:10  35-43

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azért vártam egy kicsit, mert reménykedtem, hogy esetleg a kisebbségi kormánypárti képviselők közül valaki jelentkezni fog, és szintén elmondja a miniszter úr után, hogy ma Magyarországon miért nem lehet adót csökkenteni. (Dr. Géczi József Alajos: Rád vártunk.) Nem csodálom, hogy erre nem akadt vállalkozó, hiszen nagyon nehéz ma megindokolni egy olyan országban, ahol az európai uniós összehasonlításban is az egyik legmagasabb a közteher. Ha például összehasonlítjuk a magyarországi élőmunkaterheket az Európai Unió országaiéval, akkor azt látjuk, hogy egyetlenegy országban, Belgiumban nagyobb az élőmunkateher, mint Magyarországon.

Nagyon nehéz érvelni amellett, hogy nem szükséges Magyarországon adót csökkenteni; egy olyan országban, ahol az újraelosztás mértéke 50 százalék fölötti, azaz a költségvetési kiadás főösszege a GDP-hez mérten magasabb 50 százaléknál. Az Európai Unióban rajtunk kívül összesen még két ilyen ország van, az egyik Svédország. Nagyon nehéz amellett érvelni Magyarországon, hogy nem szükséges adócsökkentés, miközben a jövedelemcentralizáció mértéke meghaladja a 44 százalékot. Nagyon-nagyon nehéz olyan országban amellett érvelni, hogy nem kell adócsökkentés, nem kell a vállalkozások közterheit csökkenteni, ahol európai viszonylatban is a legmagasabb a körbetartozás, ahol ma a pénztelenség, a fizetésképtelenség jellemző. Ennek egyik oka éppen a túladóztatás, az adóterhek magas mértéke.

Nagyon nehéz abban az országban érvelni pénzügyminiszterként amellett, hogy nem szükséges a köztehercsökkentés, ahol, amellett, hogy az elmúlt években több új adónemet vezettek be, a meglévő adók mértékét emelték, az egyik legmagasabb az állami tulajdon értékesítése, és ahol a XXI. században az európai uniós országokhoz viszonyítottan a leggyorsabban nőtt az államadósság. Bármilyen hihetetlen, Magyarországon az elmúlt években a legjobban nőttek az adóterhek, a legnagyobb mértékben csökkent az állami vagyon, azaz történt a privatizáció, ami szintén állami bevételt növelt, és mindemellett még harmadikként a legnagyobb mértékben növekedett az államadósság. Ugye, emlékszünk még 2002-re, amikor az államadósság mértéke a nemzeti össztermékhez viszonyítottan mintegy 53 százalék volt, ma pedig Magyarországon ez 67 százalék. Szokták mondani, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány több adósságot produkált, mint a Kádár-kormány összesen, és bizony nem áll messze a valóságtól, aki ezt állítja.

Nagyon érdekes amellett érvelni, és azt gondolom, sem politikailag, sem szakmailag nem helyes, ahol a legmagasabb az infláció, hiszen 2007-ben az európai uniós országok közül egyetlenegy országban volt magasabb az infláció mértéke, mint Magyarországon. Azt hiszem, a kormány előtt nagyon jó példák lehettek volna, hogy hogyan lehetett volna az adócsökkentést megvalósítani. A legjobb példa talán a Horn-kormány, amely a társasági adó mértékét 36 százalékról a felére csökkentette, és már a következő évben magasabb volt az adóbevétel mértéke, mint az azt megelőző évben. De példaként tudnám említeni a Fidesz-kormányt is, ahol a társadalombiztosítási járulék mértéke 10 százalékkal csökkent, és a következő évben már magasabb volt a járulékok összege az állami költségvetésben, mint a járulékcsökkentés előtt.

És sok-sok példát lehetne felsorolni még, nemzetközi példákat is. Ezek közül kiemelkedik Szlovákia. Mindannyian tudjuk, hogy Szlovákia előtt voltunk még néhány évvel ezelőtt minden tekintetben, egy kicsit sajnáltuk is őket. Ma hallhatjuk a szlovák miniszterelnököt, hogy hogyan beszél Magyarországról, hogyan beszél a magyar gazdaságról. Ne csodálkozzunk, hogy ez az ország idejutott. Az a kormány, amelyik nem hisz az adócsökkentésben, amely az adót csak annak nézi, hogy vonjuk el az emberektől, aztán majd én megmondom, hogy kinek adom vissza, az a kormány így fog járni, az az ország így fog járni. Úgy fog járni, hogy a pénzügyi válság idején bizony a leggyengébb láncszemet, a leggyengébb országot érinti legjobban a válság hatása.

Sajnos, Magyarország a Medgyessy-Gyurcsány-kormány következetes adóemelési politikájának következményeként így járt. Magyarország ma az Európai Unió egyik leggyengébben teljesítő gazdasága, leggyengébben teljesítő állama.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 36 2008.11.04. 2:10  17-195

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szabó Zoltán! Ha jól értem, ön egyetért azzal, ami a közszférában történt az elmúlt években. Tehát ön egyetért azzal, hogy az, aki kiszolgálja az államot, ellátja az állam feladatát, ellátja az állam által az önkormányzatokra bízott feladatokat, ezeknek az embereknek, ezeknek a szolgáknak - közszolgák, ahogy mondjuk -, ezeknek az embereknek évek óta nem nő a reáljövedelmük. Tehát ön egyetért azzal, hogy a következő évben a 13. havi bérük el lesz vonva, és egyetért azzal is, ha jól értem, hogy a következő évben nominálisan fog csökkenni ezeknek az embereknek, ennek a több mint 700 ezer embernek a jövedelme. Ön egyetért azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, Európa kellős közepén azok az emberek, akik az államtól kapják a fizetésüket, azok évről évre rosszabbul élnek. Tisztelt Szabó Zoltán! Mi nem értünk egyet, és ezt nem tudjuk elfogadni.

A másik megjegyzésem, ami az IMF-hitelre vonatkozott, kérdezem: ön tudja, mi lesz ebben a szerződésben? Tudja vagy nem? Mert tegnap volt egy költségvetési bizottsági zárt ülés, nem fogok elárulni róla semmit, csak annyit, hogy szerintünk még az sem tudja, aki alá fogja írni, hogy valójában mi lesz ebben a szerződésben, amit a Valutaalappal fog aláírni majd vélhetően a kormány és a Magyar Nemzeti Bank. Egy azonban biztos, hogy nagyon komoly feltételeknek és követelményeknek kell majd megfelelni olyan szinten, hogy ha azok nem teljesülnek, tisztelt Szabó Zoltán, akkor a hitelt abban a pillanatban a Valutaalap, a hitel folyósítását, lehívását megtilthatja. Ön is nemsokára, ha minden igaz, órákon belül meg fogja tudni, hogy mi az a feltétel, nehogy majd akkor megdöbbenjen, és arra jöjjön rá, hogy most már Magyarország pénzügyminiszterét nem Veres Jánosnak hívják, hanem a Valutaalap vezérigazgatója lett Magyarország pénzügyminisztere. (Moraj az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 42 2008.11.04. 15:52  17-195

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amint a vezérszónoklatokban is elhangzott, Magyarországnak válságköltségvetése készül. Ahogyan Kóka képviselő úr mondta, az országban rendkívüli a helyzet, és ezt, úgy gondolom, a többi vezérszónok is alátámasztotta.

Szerintem is valóban válság van, hiszen nem tudom, mikor fordult elő egy országban, mondjuk Magyarországon, hogy egy hónap alatt, ami a költségvetés számait illeti, lényegében minden megváltozott - minden megváltozott! Megváltozott a bevételi főszám, megváltoztak a kiadások, megváltozott a hiány összege, a 3 százalékos gazdasági növekedésből 1 százalékos gazdasági csökkenés lett, megváltozott az infláció száma, a háztartások fogyasztásának a mértéke, a beruházások volumene.

Tisztelt Képviselők! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel együtt megváltozik Magyarországon az életszínvonal, megváltozik a reálbér, megváltozik és csökkenni fog a foglalkoztatottság, és nőni fog a munkanélküliek száma. Ez a költségvetés növelni fogja az adók mértékét, növelni fogja az elvonást az emberektől és a családoktól. Ezzel párhuzamosan megváltozik és megváltozott Magyarország megítélése, hiszen Magyarország mégiscsak az az ország lesz, ahol az Európai Unióban először kell pénzügyi krízishez segítséget adni.

A felszólalásomban arra szeretnék kitérni, hogy emellett azért ne menjünk el. Próbáljuk meg levezetni azt, hogyan juthatott ide Magyarország. Próbáljuk meg elemezni azt, hogy Magyarország miniszterelnöke, a Magyar Köztársaság kormányának vezetője mennyiben felelős azért, hogy hazánk, Magyarország idejutott.

Amint mondtam, minden megváltozott, és megváltozott Gyurcsány Ferenc véleménye is. Mondhatnánk azt, hogy na és; ez mindennapos dolog, hogy Magyarország miniszterelnöke az egyik nap ezt mondja, a másik nap azt mondja. Igen ám, csakhogy ha komoly dolgokról van szó, és mondjuk, nem az öregecske feleségekről, hanem Magyarország sorsáról, több millió ember életéről van szó, akkor mégis csak vállalni kell annak az embernek a felelősségét, aki ezt az országot irányítja. Gondolhatnánk azt, hogy ugyan már, egy miniszterelnök is tévedhet.

Nézzük meg, hogyan is változott meg Magyarország miniszterelnökének a véleménye! Az elmúlt hónapokban először júniusban szólalt meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök magáról a válságról, mégpedig arra vonatkozóan, hogy az ellenzéki képviselők már akkor is feszegették a kérdést, hogy a világban kialakul egy pénzügyi válság, már Magyarországot is utolérte, hiszen a magánnyugdíjpénztárak már a második negyedévben is érezhetően több száz milliárd forintos veszteséget könyvelhettek el, tehát igenis, már itt volt Magyarországon a pénzügyi válság jele. Júniusban Gyurcsány Ferenc még azt mondja, ez az ország be fogja bizonyítani, hogy nem azoknak van igazuk, akik a válság apostolai, hanem azoknak, akik a remény, a növekedés és a fejlődés apostolai. Ezt természetesen magára értette. Júniusban Magyarország miniszterelnöke még optimista volt, fogalma nem volt arról, hogy mi fog történni ebben az országban.

Nézzük tovább, később mit mondott Magyarország miniszterelnöke! Október 6-án itt a parlamentben, Varga Mihály fideszes képviselő felszólalására - aki újra felhívta a figyelmet arra, hogy nagy bajok előtt áll az ország - Gyurcsány Ferenc a következőt válaszolta: úgy látom, függetlenül attól, hogy apály van vagy dagály, vagy éppen a Hold van-e fent az égen vagy a Nap, önök megfogadták a pártelnök úr javaslatát, és arra tették fel az életüket, hogy minden mástól függetlenül válsághangulatot gerjesszenek az országban. Azután elmondta azt is, hogy összehívta Magyarország meghatározó pénzügyi vezetőit, és ők azt mondták, jóval kisebb mértékben fogja elérni Európát a válság, Magyarországot pedig, miután itt a magyar pénz- és tőkepiaci vezetők vettek részt ezen a megbeszélésen, direkt hatások lényegében nem fogják érinteni. Nem tévedés, ezt Magyarország miniszterelnöke mondja október 6-án, amikor már az egyes számú költségvetés a parlament előtt állt.

Azt gondolom, egy miniszterelnöknek felelőssége van abban, hogy a folyamatokat előre lássa, és igenis, ha tudása nincs hozzá, legalább a megérzése segítse abban, hogy az ország ne kerüljön akkora csődhelyzetbe, mint amibe az elmúlt hónapokban, az elmúlt hetekben került. Azután persze nagyot fordult a kocka, 24 óra alatt minden megváltozott, volt az a bizonyos október 8-a vagy 9-e. Ekkor már a pénzügyi válság, a pénzügyi cunami elérte Magyarországot. Addig a miniszterelnök úgy látta, el fog haladni Magyarország mellett, de ez a hatalmas cunami vett egy kanyart, és megpróbálta elsöpörni Magyarországot.

Azután megjöttek a lépések, egyébként a szokásos gyurcsányi lépések: nemzeti csúcs a tévényilvánosság előtt, ötpárti, ötpárti, ötpárti, ötpárti; majd nagyon érdekes módon megcsörrentek a telefonok. Az első telefon érdekes módon Oroszországba, Putyin miniszterelnök irányába indult el, majd kinek a tanácsára - talán Putyin vagy nem Putyin tanácsára - a Nemzetközi Valutaalappal beszélt Gyurcsány Ferenc, és végül, de nem utolsósorban felhívta az Európai Uniót is. Tehát október 6-án még nem fogja érinteni Magyarországot a válság, 8-án már Putyinnak telefonálgat, telefonálgat már a világba mindenhová. Persze, a történéseket úgy adja elő, hogy mindez 24 óra alatt érte el Magyarországot. Nem! Egy ekkora csőd, egy ekkora baj, az államcsőd veszélye nem 24 óra alatt érkezik meg, az egy következetesen rossz politika, gazdaságpolitika következménye, amit Gyurcsány Ferenc és elődje tett ebben az országban.

A miniszterelnöknek látnia kellett volna azt, hogy ha nem fogynak a magyar állam által kibocsátott kötvények vagy csak nehezen, és már csak jelentős kamatfelárral tudja az állam ezeket értékesíteni, akkor előbb-utóbb az országban komoly finanszírozási probléma van. Ezt Gyurcsány Ferenc nem látta, nem ismerte fel, de maga a kormány sem, és amikor ezt a parlamentben a képviselők szóvá tették, akkor pedig lényegében kinevette őket, és a szokásos lebecsmérlő módon tette helyre az ellenzéki képviselőt.

Persze, ezt követően felgyorsulnak az események: segít az IMF, segít az Európai Unió és segít a Világbank. Ezt hogyan kommunikálja Gyurcsány Ferenc? Azt mondja, mindez azért van, mert ő, a miniszterelnök és még néhány miniszter jól végzi a dolgát.

Itt szeretném elmondani, hogy november 2-ára október 6-ához képest Gyurcsány Ferenc véleménye is nagyon megváltozott, hiszen november 2-án egyszerre már négy válságról beszél az ország nyilvánossága előtt. Akkor már pénzügyi válságot említ, amit véleménye szerint megoldott, ezen már túl van az ország; egy elhúzódó gazdasági válságról beszél; november 2-án a nyilvánosság előtt már beismeri azt, hogy az államcsőd veszélye fenyegette Magyarországot, végezetül beismeri azt is, hogy a szociális válság kialakulása, jelenléte fenyegeti Magyarországot.

(11.50)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! - jelen nem lévő miniszterelnök úr. Nem azért került Magyarország ebbe a helyzetbe, mert ön jól végzi a dolgát, hanem azért került az államcsőd szélére, mert Magyarország miniszterelnöke és kormánya rosszul végzi a dolgát. Mégpedig nagyon rosszul végzi a dolgát, mert az Európai Unió megalakulása óta ország még nem került ilyen végveszélybe. És nem azért segítettek az Európai Unióban és máshol, mert ön olyan nagyszerű miniszterelnök, hanem azért, mert megijedtek attól, hogy néhány nyugat-európai bank esetleg a magyarországi események láttán összeomlik, és az Európai Unió leggyengébb országa, Magyarország pénzügyi összeomlása olyan esetleges következményekkel járhat, ami beláthatatlan következményekkel járhat magára az Európai Unióra is.

Egyben igaza van önnek, miniszterelnök úr: ön győzött. Ön győzött. Ön ezt túlélte, mert 24 órára volt attól, hogy be kell jelentenie, hogy Magyarországot a kormány, az állam nem tudja finanszírozni, hogy nem tudja a nyugdíjakat kifizetni, hogy a közszférában nem tud béreket fizetni. Ha ezt önnek be kellett volna jelenteni, ön nagyon jól látja, hogy azzal egyetemben és együtt azt is be kellett volna jelentenie, hogy a kormánya lemondott. Ön ezt megúszta. Ön ezt megúszta olyan áron, hogy Magyarország 5000 milliárd forintos hitelhez jutott az említett szervezetek révén.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a politikai hatalmát átmentette; hogy mennyi időre és milyen áron, ez természetesen később fog kiderülni. De kérdezem én: az ország megúszta? Megúszta már ezt a rossz kormányzást, amit Gyurcsány Ferenc irányít? Megúszta már a rossz devizahiteleket? Megúszták már az emberek és a családok azt, hogy nekik többet kell majd fizetni havonta azért, hogy megélhessenek? Megúszták már az emberek azt, hogy magasabb áron és kevesebb jövedelemből kell nekik 2009-ben élni? Megúszták ezt már az emberek? Megúszták már a vállalkozások azt, hogy csak reménykednek újabb piacokban, reménykednek köztehercsökkenésben... - a köztartozások, illetve az egymás közötti tartozások finanszírozhatatlanságát? Tisztelt Képviselők! Mindannyian tudjuk, hogy ez az ország ezt még nem úszta meg. Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc megúszta, és újra miniszterelnök tud maradni egy rövid ideig, ez az országnak nem jelent semmi jót.

Térjünk vissza erre a csodálatos, 5000 milliárd forintos hitelkeretre! A miniszterelnök büszkén mondja, hogy ő csak 2010. márciusig kötötte meg a szerződést, hiszen addig lehet lehívni. 2010-ig lehet fölhasználni ezt a hitelkeretet, mert a kormánynak papíron a megbízatása addig tart. Csodálatos! Utána pedig elkezdődik a visszafizetése annak, amit Gyurcsány Ferenc föl fog venni, csak azt már egy új kormány fogja majd visszafizetni. (Dr. Vadai Ágnes: Vagy nem!) Azt a miniszterelnököt már úgy fogják hívni, hogy Orbán Viktor. (Dr. Vadai Ágnes nevet. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Szűcs Erika: Ő?)

Gyurcsány Ferenc fölveszi a hiteleket, és Orbán Viktor majd visszafizeti. De így volt ez 1998 és 2002 között is (Dr. Szabó Zoltán: Juj! - Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Az elnök csenget.), amikor a Fidesz-kormány alatt az államadósság mértéke egészen 52 százalék volt. Most pedig uraim, lehet mosolyogni; ez a baj egyébként: ez vitte ide az országot, hogy önök komoly dolgoknál elkezdenek mosolyogni, vigyorogni, utána szépen megszavazni mindent.

Most pedig az államadósság mértéke 70 százalék körül van. De egyet ne felejtsünk el: ez nem támogatás. Önök azt gondolják, hogy ez támogatás. Hölgyeim, uraim, ez hitel. Ezt a magyar emberek fogják visszafizetni. Az unokák fogják, most már nem csak a gyermekeink, az unokák fogják majd visszafizetni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy lehet itt mosolyogni, hogy az ország milyen nehéz helyzetben van. Meg fogják látni, hogy ennek az IMF-hitelnek milyen komoly feltételei vannak. Amit az előbb mondtam: olyan, mintha megérkezett volna a csődbiztos. És a csődbiztos azt mondja, hogy ilyen költségvetést lehet elfogadni, ilyen számokkal, ilyen finanszírozás mellett. Ne felejtsék el, hogy ha az ország nem teljesíti, akkor nincs tovább hitel. Azt se felejtsék el, hogy most sem jegyzik le a magyar államkötvényeket még! Akármilyen hitelszerződés előtt áll az ország és akárhogy mögöttünk van az Európai Unió, de ha ez bekövetkezik, akkor sem államkötvényből nincs többletfinanszírozás, sem pedig ebből a hitelkeretből. Egyáltalán nem múlt el az államcsőd veszélye.

Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, hogy nagyon súlyos felelősség terheli a Magyar Köztársaság kormányát, annak kormányfőjét azért, hogy ma Magyarországon ilyen válsághelyzet van. Teljesen nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök ezt nem fogja belátni, és nem fogja tudni a helyzetet megoldani. Nem fog tiszta politikai helyzetet teremteni, hiszen a hatalmához görcsösen ragaszkodik.

Tisztelt szocialista Képviselők! Önöknek kell fölismerni lassan - tudom, hogy nagyon nehéz - azt, hogy Gyurcsány Ferencet nem hagyhatják a miniszterelnöki székben, mert ez az ország kárára van, és Magyarország, a magyar emberek olyan felárat fizetnek azért, hogy ő miniszterelnöke lehessen Magyarországnak, hogy lassan belerokkannak. Ezt ismerjék föl ezen költségvetés tárgyalása kapcsán, és tegyenek róla, hogy Magyarországnak ne az az ember legyen a miniszterelnöke, aki négy válságba sodorta az országot - és mi mondjuk ki az ötödiket; de már régóta mondjuk: politikai válságban van ez az ország. Ez ennek a költségvetésnek a tétje, és nem más.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 108 2008.11.04. 5:33  17-195

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nagyon különleges vitának vagyunk tanúi, számunkra legalábbis, a vége felé, hiszen az ellenzéknek elfogy az ideje, hogyha letelik ez az 5 perc, ami még hátra van, ugyanakkor pedig a kisebbségben lévő kormánypártnak, az MSZP-nek még 9-szer annyi ideje marad, mint amennyit most én fogok beszélni, úgyhogy jutott idő arra, hogy megmagyarázzák ezt a költségvetést. Hangsúlyozom, hogy szerintem a mai napon ez inkább magyarázkodás, mintsem hogy érvelés, és kiállás e mellett a költségvetés mellett; olyan, minthogyha nem lenne elég hitük a szocialista képviselőknek, és nem lenne elég muníció ahhoz, hogy megvédjék ezt az elmúlt 18 év, a rendszerváltás legrosszabb költségvetését.

Nagyon föllelhető a kormánypártinak mondott képviselők érvelésében, amivel eddig is mindig találkoztunk, ez pedig az ellenzéknek a bírálata. Azt gondolják, hogy ha nem tudunk valamit megoldani az országban, akkor még mindig jók lehetünk a szavazóknál akkor, hogyha elővesszük a régi fegyvert: bíráljuk az ellenzéket, bíráljuk Orbán Viktort és bíráljuk az immár lassan hét éve nem kormányzó Fidesz-kormányt, és akkor majd minden megoldódik. Tisztelt Képviselőtársak! Ne tegyék ezt! Eljött az idő, válság van, a saját miniszterelnökük mondta. Négy válságról beszélt a saját miniszterelnökük: pénzügyi válságról, amit ő már megoldott, tehát az már nincsen; államcsődről, tehát az állam finanszírozási válságáról, amiben reménykedik, hogy már megoldotta, de véleményünk szerint még mindig fennáll ez a lehetőség; elhúzódó gazdasági válságról beszél a saját miniszterelnökük; és a szociális egyensúly felborulásáról, azaz szociális válságról beszél maga Gyurcsány Ferenc.

Legyenek szívesek, önök is tegyék ezt magukévá, és azt a költségvetési variációt vegyék előre, ami nem többletforrásokról, nem növekedésről beszél, hanem recesszióról beszél, arról, hogy kevesebb jut szinte mindenre, kevesebb jut az önkormányzatoknak, kevesebb jut az embereknek, egyáltalán kevesebb jut az országnak, mert az IMF feltétele az, hogy 2,6 százalékra le kell vinni a költségvetés hiányát, és ennek ez a következménye.

Közös felelősségről beszélnek önök. Érdekes, míg a miniszterelnökük nem beszélt válságról, miért nem beszéltek közös felelősségről? Most jönnek ide, az ország elé, amikor már akkora a baj, néhány órán múlt, hogy bedől az állam, hogy fizetésképtelen lesz a Gyurcsány-kormány - most jönnek ide, hogy közös a felelősség? Amikor idejöttek azzal, hogy a betéteknek garantáljuk a biztonságát, emeljük föl az összeghatárt négyötöddel, egy órán belül megszavazta a parlament. Hogyha ilyen közös felelősségről beszélnek, ám legyen, de ne a kormányzás közös felelősségét akarják az ellenzékre is rátolni!

Azért voltak önök többségben hat éven keresztül, hogy ezt az országot irányítsák, hogy helyre tegyék, azért fogadták el önök a költségvetést, azért fogadták el önök az adótörvényeket, és azért osztotta két kézzel Gyurcsány Ferenc a pénzt azoknak az embereknek, akiktől szavazatot remélt. Ez sikerült! Ez lett a következménye. Itt az ára, ahogy ő maga mondta. A közös felelősség, természetesen mint képviselőnek és az alkotmányban rögzítettek szerint fönnáll, de a kormányzás felelőssége az önöké, uraim! És nem véletlen, hogy az SZDSZ ilyen tekintetben elhagyta önöket, mert már az SZDSZ sem vállal önökkel a kormányzás tekintetében közös felelősséget.

Valamiféle kényszerekről beszélnek itt a képviselők, azokról a kényszerekről, amelyeket saját maguknak állítottak Gyurcsány Ferenccel és Medgyessy Péterrel az élen, azokról a kényszerekről beszélnek. Senki nem kérte önöket, hogy azt tegyék, amit az elmúlt hat évben tettek, senki nem kérte önöket. Nem volt tüntetés azért, hogy ezt vagy azt márpedig ez a kormány adja meg ennek vagy annak a társadalmi rétegnek. Ezt mind önök tették, önök vállalják érte a felelősséget! Tehát a megvédés, a kényszer és a megvédés: mitől védik meg és kitől védik meg önök ezt az országot? Saját maguktól kell hogy megvédjék, a Gyurcsány-kormánytól kell hogy megvédjék. Egyébként senki nem támadja és nem bántja ezt az országot, senki nem támadja. Láthatjuk, Gyurcsány Ferenc megszólalt, és lám, mindenki a segítségére sietett Magyarországnak, a Világbank, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap, mindenki a segítségére sietett ennek az országnak.

Tehát amikor azt mondják önök, hogy megvédjük ezt vagy azt, akkor nézzenek magukba! Nézzenek magukba, és gondolják végig, hogy Magyarországot Gyurcsány Ferenc kormányzásától, Gyurcsány Ferenc kormányától kell megvédeni (Közbeszólás a Fidesz oldaláról: Így van! - Szórványos taps az ellenzéki oldalon.), hiszen akármilyen mutatót nézünk ma Magyarországon, ma Magyarország az Európai Unió legszégyenteljesebb országa, és ezt a felelősséget ne próbálják meg másra tolni, ne próbálják meg a költségvetési vitában elmaszatolni, mert ezt a felelősséget önöknek és Gyurcsány Ferencnek kell vállalnia. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási időkeret leteltét.) Ez a költségvetés vállalhatatlan az ország számára, mert csökkenteni fogja az életszínvonalat, csökkenteni fogja a jólétet Magyarországon.

Köszönjük szépen. És további jó vitát kívánunk önöknek a 45 percben magukkal!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 223 2008.11.10. 20:14  202-268

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt szokták mondani, ha rossz egy törvény, akkor ki kell állni, és azt föl kell olvasni a parlamentben, és akkor egy idő után unalmas lesz, senki nem fog odafigyelni rá, és egyszer csak vége lesz a törvény tárgyalásának, aztán következik a szavazás.

Úgy gondolom, hogy most itt a miniszter úr is és az MSZP vezérszónoka is ezt támasztotta alá, hiszen miniszter úr ugyan a 30 percet ki se beszélte, mert csak 21 percig beszélt, 21 percig olvasott fel a javaslatból, Molnár Albert képviselő úr viszont megtette, hogy kibeszélte a 20 percet, és 20 percig olvasott fel lényegében a törvényjavaslatból.

Azt hiszem, hogy ha jól megfigyeljük, hogy Molnár Albert mit is mondott, akkor tipikusan az jut az ember eszébe, hogy milyen is egy szocialista törvényjavaslat. Molnár Albert a következőt mondta. A törvényjavaslat 232. §-ától a 248. §-ig oldalakon át, tömött sorokban hozza a törvény, hogy mi az, ami a hatályos törvényekből ki fog maradni, és ez azt igazolja, hogy ez a törvényjavaslat mennyi jelenleg hatályos passzust kivesz, magyarul egyszerűsíti a hatályos adótörvényt.

Ha elővesszük a törvényjavaslatot, és elkezdjük nézni a 232. §-tól a 248. §-ig, akkor a következő szövegeket látjuk benne. Azt mondja: hatályon kívül helyező rendelkezések. Azt mondja: "vagy az adóhatósági adómegállapítás céljából tett nyilatkozat keretében tett külön nyilatkozat" szövegrész kimarad. Vagy: "a belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált" szövegrész kimarad. Vagy: az "igazolatlan eredetű árut forgalmaz" szövegrész kimarad.

Kedves Molnár Albert! A 232. §-tól a 248. §-ig ez van a törvényjavaslatban.

(20.00)

Ne tessék azt mondani, hogy ezek a paragrafusok a hatályos törvényt egyszerűsítik! Ugyan már! Ezek technikai módosítások, amelyeket ha elfogad az Országgyűlés az előtte lévő passzusokban, egyszerűen át kell írni a törvényt, mert nem azokat a szavakat fogja használni. Azért mondom, hogy ez a példa arra, mit mondanak a szocialisták, és mi a valóság. Eddig még minden évben így alkottak adótörvénycsomagot.

A benyújtásra vonatkozóan azt szeretném elmondani, hogy azt hiszem, példátlan az Országgyűlés munkájában 1990 óta, a rendszerváltás óta, hogy előbb kerül az Országgyűlés elé a költségvetési törvényjavaslat bevételi, kiadási főszáma és a hiány összege, mint maga az adótörvény-javaslat. Persze, megértem a Pénzügyminisztériumot, a miniszter urat - most már csak az államtitkár úr van itt, a miniszter úrnak el kellett mennie -, világos, azt gondolják, miután ez a törvényjavaslat nem tartalmaz eredetileg olyant, hogy esetleg a bevételt fogja módosítani, ezért nagy nyugalommal beterjesztették az Országgyűlés elé.

De kérdezem én: hogyha a parlament többsége mégis azt akarja, hogy módosító javaslattal valamelyik megnyitott törvényjavaslatban, mondjuk, módosítani fogja az adott adótörvényen belül az adó mértékét, és ezáltal nem lesz annyi bevétele az állami költségvetésnek, akkor a letárgyalt költségvetéssel - az általános vitájának vége van, e tekintetben majd jönni fog a szavazás - mit fog csinálni a kormányzat? Elég nagy magabiztosságra vall, hogy a költségvetés benyújtása után, az általános vita lezártát követően nyújt be a kormány törvényjavaslatot a parlament elé. Az az igazság, nem hiszem, hogy erre volt példa, és reméljük, soha nem is lesz több.

Olyan érzése van az embernek, hogy ezekkel az adótörvényekkel igen-igen megjárja a jelenlegi kormány, hiszen gondoljuk csak el, 2005 novemberében elfogadtatott egy ötéves adótörvénycsomagot, egy adócsökkentési programot, ezt törvénybe is iktatta, tehát ötéves, 2006. január 1-jétől lépett hatályba, tehát erre az évre is meglenne az elfogadott adótörvény. Ha ez alapján kellene fizetni, akkor már nem kellene iparűzési adót fizetni az önkormányzatok felé, akkor már a társadalombiztosítási járulék 5 százalékkal csökkent volna, akkor már a személyi jövedelemadó-kulcsok csökkentek volna, a sávhatárok emelkedtek volna, hogyha az az adótörvény hatályban marad. De nem maradt hatályban, mert a szocialisták nemcsak közpénzen kampányolnak, és a közpénzeket két kézzel szórják szét, azért, hogy választást nyerjenek, hanem az Országgyűlést is tudatosan félrevezetik, az országgyűlési képviselőkkel is megszavaztatnak olyan törvényt, amit nyilvánvalóan tudnak, hogy a választások után ugyanazokkal a képviselőkkel, ugyanaz a miniszter, ugyanaz a miniszterelnök ide fogja hozni az Országgyűlés elé, és le fogja szavaztatni ugyanazokkal a képviselő urakkal. Ma este is fel fog szólalni utánam olyan képvise, aki például 2005 novemberében megszavazta az adótörvénycsomagot, majd 2006 júliusában ugyanarra az adótörvényre azt mondta, hogy nem. Itt ülnek egyébként a teremben azok a képviselők, már néhányan meg is szólaltak előttem.

Azt hiszem, ugyanígy járt most is a kormány: benyújtotta az adótörvénycsomagot, majd azt visszavonta. Persze, itt elhangzottak érvek, hogy miért vonta vissza. Én még egy érvet mondanék hozzá: tetszenek emlékezni, a Fidesz azt ígérte, hogy az adótörvények szavazása után, november 15-én újra be fogjuk nyújtani a parlament feloszlatására vonatkozó javaslatunkat. Én úgy gondolom, ez nagyon jó megoldás arra, hogy végül is ez a javaslat ne jöjjön az Országgyűlés elé, hogy fogom magam, és visszavonom az adótörvényt. Egyébként a legfőbb oka valószínűleg mégiscsak az volt, mert egészen biztosan nem az volt az oka, hogy válság van, és vissza kell vonni egy olyan adótörvénycsomagot, amelyben minimális, de mégiscsak lett volna valamennyi köztehercsökkenés.

Az adótörvénycsomag tárgyalása: ritka dolog az, hogy egy kormány meg mer ilyet tenni, hogy ilyen kevés időt hagy az adótörvények megérlelésére, de kimondottan annak a tárgyalására. Nem volt még a parlamentben példa arra, hogy egy ilyen nagy terjedelmű, azért az emberek, a vállalkozások százezreinek, millióinak életét meghatározó adótörvénycsomag ilyenkor, hétfő este, a televízió nyilvánosságának kizárásával kerüljön tárgyalásra, arról nem is beszélve, hogy még a mai napon szavazott az Országgyűlés többsége arról, hogy az adótörvények vitáját a mai napon előzze meg a hízott kacsából és libából előállított termékek védelméről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Tehát a jelenlegi kormányzók úgy gondolják, a hízott kacsából és libából előállított termékek védelméről szóló országgyűlési törvényjavaslat fontosabb. Mégiscsak fontosabb, hiszen előbb tárgyalta az Országgyűlés, mint magát az adótörvénycsomagot. (Pettkó András: Szégyen!) Az pedig, hogy ma este itt le kell zárni a vitát, jelzi azt, hogy a kormány is túl akar ezen lenni minél hamarabb, hiszen ez az adótörvény az égvilágon semmit nem old meg. Minél terjedelmesebb egy adótörvény, annál kevésbé hat a gazdaságra, és oldja fel a feszültségeket, amelyek az országban, a társadalomban jelen vannak - 267 paragrafus, 22 törvény, 172 módosítás.

Nagyon érdekes, hogy a Pénzügyminisztérium által később kiküldött tájékoztató hogyan kezdődik, mi az indokolás. Szó szerint ezt írja: a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt és az egyensúly fenntarthatósága érdekében szükségessé vált egy takarékosabb költségvetés kialakítása. Ennek megvalósulása érdekében a kormány visszavonta az adó- és járulékcsökkentést tartalmazó xy számú törvénycsomagját. Hogyan is van ez? Még egyszer: a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok, majd jön azonnal az egyensúly fenntartása. Azt gondolom, ha a kormány visszavonta azt a nagyon minimális adó- és járulékcsökkentést tartalmazó törvénycsomagját, és most azért, mert kedvezőtlen a világgazdasági folyamat, akkor ennek az új adótörvénycsomagnak sokkal nagyobb kedvezményeket, nagyobb adócsökkentést kellett volna tartalmaznia. De láttuk már, rossz kormányok rosszul ismerik fel a helyzetet; rossz kormányok rossz döntéseket hoznak a probléma kezelésére. Tipikusan ez történik most ezzel az adótörvénycsomaggal.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert ha megnézzük, az Európai Unióban a többi országok mit léptek erre, nem mondom azt, hogy csak az az egyetlen és üdvös megoldás, hogy adót kell csökkenteni, és semmi mást nem kell tenni, de nézzük csak meg, az Európai Unió országai hogyan válaszoltak a válság kérdésére. Először is kamatot csökkentettek. Magyarországon mi történt? Kamatemelés történt. A kamatemeléssel mi történik? A gazdaság szereplőit még nehezebb helyzetbe hozzuk (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A kormány!), Magyarországon történik, a kormány egyetértésével még nehezebb helyzetbe hozzuk, nehezebben lehet fejleszteni, mert drágábbak a hitelek, nehezebben lehet működtetni, mert a működtetéshez szükséges forrásokat bevonni sokkal, de sokkal nehezebb.

Persze, Magyarországon mit mond a Gyurcsány-kormány? Azt mondja, semmi nem számít ebben az országban, csak egy számít, az, hogy én hatalmon maradjak. Jelen esetben ez abban nyilvánul meg, hogy megelőzzük az államcsődöt, előbb letagadjuk, hogy Magyarországon egyáltalán ilyen vészhelyzet van, ehhez segítségül hívjuk az MNB elnökét is, majd amikor ez sikerül egy gigantikus nagy hitellel... Hozzáteszem: ma a japán nagykövetség munkatársaival találkoztunk, gazdasági ügyekben váltottunk szót, és megkérdezték, mi a véleményünk az IMF-hitelről. Mi elmondtuk a véleményünket, és visszakérdeztünk, nekik mi a véleményük. Azt mondta a Magyarországon, a japán nagykövetségen dolgozó gazdasági szakember, hogy amikor ez a hír világgá ment, és eljutott Japánba, ott a japán befektetők, akiknek itt, Magyarországon érdekeltségük van, és ezt meghallották, akkor hihetetlen módon elkezdtek telefonálni, magyarul: pánikba estek. Azt mondták ugyanis, hogy Japánban az, hogy egy ország a Világbankkal köt szerződést, egyenlő azzal, hogy pénzügyileg összeomlott, és a befektetői tőkéjüket abból az országból a lehető leghamarabb el kell vinni.

(20.10)

De egyet biztosan elértünk: japán befektető Magyarország iránt erre a hírre és e miatt a hitel miatt nem fog a közeljövőben érdeklődni. Neki magának kellett megnyugtatni a befektetőket, hogy nem akkora a baj Magyarországon, hogy innen azonnal ki kell vonni a tőkét. Na, ennyit erről a csodálatos IMF-hitelről, amiről egyébként Gyurcsány Ferenc büszkén mondta, hogy megelőztük vele az államcsődöt, és újra tud tovább kormányozni, néhány hétig vagy hónapig hatalmon tud maradni.

Hölgyeim és Uraim! Egy rossz kormány rossz válaszokat ad a kihívásokra, egy jó kormány pedig jó válaszokat ad a kihívásokra. Ez az adótörvény egészen bizonyosan nem jó válasz az ország gazdasági helyzetére. Ez egy pótcselekvés; ez arra jó, hogy lekössük a képviselők energiáját és lényegtelen dolgokról kezdjünk el itt beszélni, tárgyalni. (Keller László: Eddig még semmit nem mondtál a törvényről! - Göndör István: Valamit kellene!) Minden erről a törvényről szól.

Mi az, amit nem tartalmaz ez a törvényjavaslat? Egészen bizonyos, hogy nem tartalmaz adócsökkentést és köztehercsökkentést. Tudjuk, hogy az Európai Unióban hányadán állunk ennek kapcsán. Az élőmunkaterhek vonatkozásában hátulról a másodikak vagyunk. Általában a közterheket számolva azokhoz az országokhoz viszonyítva, amelyekkel nekünk versenyezni kell, Szlovákiához, Lengyelországhoz, Csehországhoz, Szlovéniához, Romániához bizony mi teljesen versenyképtelenek vagyunk adórendszerügyileg.

Az a probléma, hogy ez a jelenlegi kormányt, a Gyurcsány-kormányt nem érdekli. Egy érdekli: az, hogy minél tovább hatalmon maradjon, és fel tudja venni a hiteleket. De hogy mi van az országban a vállalkozókkal, hogy azok hogyan élnek meg, ez abszolút, de abszolút nem érdekli, holott ehelyett, vagy úgy mondom, hogy az adótörvényben és a költségvetési törvényben egy olyan gazdasági programnak kellene kiviláglania, amely valóban azt mutatja, hogy Magyarországot a jelenlegi kormány próbálja egy olyan pályára rátenni, hogy megpróbáljon felemelkedni és előrelépni. Azt kell hogy mondjam, ezt sem a benyújtott költségvetés, sem pedig ez az adótörvény nem szolgálja.

Hogy mi lehetne ez? Három dolgot kellene összegyúrni nagyon helyesen. Ez pedig az adócsökkenés és a járulékcsökkenés, az európai uniós támogatásoknak a kis- és középvállalkozói szektorba való pumpálása, természetesen meghatározott feltételrendszerrel. Én nem zárom ki természetesen azt sem, hogy egy kedvező hitelezési rendszer mellett, ha ezt a három forrást, a hitelforrást, az európai uniós támogatást és az adócsökkentést egy gazdasági programba össze lehet gyúrni, amely ezekben a törvényekben jelenik meg, akkor úgy gondolom, ez a kormány helyes úton járna.

Azonban azzal, hogy itt felesleges adminisztrációkat írnak elő az új adótörvényben... - azt is el kell ismerni, hogy jó néhány olyan kezdeményezés van, hiszen a 267 paragrafusba belefér az is, jó néhány olyan kezdeményezés van a törvényben, amely valóban egyszerűsítést jelenthet. Azonban az egész adórendszer tekintetében ezeket az egyszerűsítéseket igazából - hogy is mondjam - nem is törvényi szinten kellene ezeket szabályozni, elég lenne, ha egy APEH-értesítőben ezeket az APEH vagy a Pénzügyminisztérium beleírná, és az egyik nap megjelenne, és akkor nem kellene idehoznia a parlament elé, mert sok olyan törvénymódosítási kezdeményezés van benne, amely - hogy úgy mondjam - szót sem érdemel. Arra jó, hogy itt valaki felálljon, és 20 vagy 30 perces beszédében ezeket el tudja mondani.

Hadd emeljek ki néhány olyan változást, amely kétségeket ébreszt bennem. Az egyik éppen most hangzott el, hogy az okmányirodáknak július 1-jétől majd meg kell teremteni a kártyás fizetési rendszert. Kérdezem én: a költségvetésben a kormány elkülönít-e erre a célra az okmányirodáknak, azoknak az önkormányzatoknak, akik okmányirodát tartanak fenn, hiszen úgy gondolom, jelentős költségkihatással jár; vagy azt fogja gondolni majd a kormány, hogy ezt természetesen ki kell hogy gazdálkodják az önkormányzatok? Vagy kérdezem én, hogy a 250 ezer forint fölötti kifizetéseknél komolyan gondolta, hogy megszűnik a készpénzfizetési lehetőség, mi több, ha afölött készpénzben fizetnek, akkor 20 százalékos mulasztási bírsággal sújtja. Ezt komolyan gondolja ebben a törvényjavaslatban valaki?

Gondoljuk csak el: ma Magyarországon milyen bizalmatlanok egymással a gazdaság szereplői. Egyébként ezt is a kormánynak köszönhetik, hogy a körbetartozások így kialakultak, hogy egyszerűen nem fogja odaadni az áruját, a szolgáltatását, a termékét az a vállalkozó, ha bizton nem tudja, hogy az ellenértékét megkapja-e. Valljuk be őszintén, hogy ma erre a legjobb forma mégiscsak a készpénzfizetés. Nem mondom, hogy az helyes; nem helyes, de a magyar gazdaság ma nincs olyan állapotban, hogy ezt a szabályozást végre tudja hajtani, hiszen teljes a bizonytalanság egymás iránt. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon kevés a bankautomata, tehát nagyon-nagyon nehéz lesz ezt az előírást betartani, mi több, szerintem ezt nem is szabad befogadnia és elfogadnia az Országgyűlésnek.

Hangsúlyozom még egyszer: ez a törvényjavaslat nem válasz az ország problémáira. Nem válasz azokra a válságkifejezésekre, amelyeket maga a miniszterelnök fejezett ki, az elhúzódó gazdasági recesszióra nem válasz. Nem válasz az államcsőd veszélyének az elhárítására, és nem válasz arra sem, hogy Magyarország az elmúlt években nagyon komoly gazdasági versenyhátrányt szenvedett, és nem válasz arra, hogy hogyan tud elindulni ez az ország ebből a kátyúból kifelé és felfelé.

Azt gondolom, ezt a törvényjavaslatot kár volt idehozni a parlament elé. E törvényjavaslatnak így ebben a helyzetben semmi értelme. Ehelyett sokkal értelmesebb lett volna egy válságkezelő programot, egy gazdasági programot, ha csak országgyűlési határozat szintjén is, idehozni és arról elkezdeni beszélni, vitatkozni, hogy mit tegyünk valójában az országban, mert ez a törvényjavaslat senkinek semmi hasznot nem fog hozni, ha önök elfogadják, akkor sem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 233 2008.11.10. 2:19  202-268

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szépen köszönjük, hogy a Fidesz állásfoglalásával, véleményével foglalkozik kizárólag a parlamentben.

Nem gondolnám, hogy Keller László államtitkárnak az volt a célja, hogy azt bizonyítsa be, hogy Magyarország adórendszere, a Magyarországon kialakított adóterhelés az Európai Unióban versenyképes. Nem hinném, hogy az volt a célja - mert akkor nagyon nagy baj van -, hogy azt akarta bizonygatni, hogy Magyarország azzal, hogy az élőmunkaterhek tekintetében huszonhatodik az Európai Unióban és csak Belgium van rosszabb helyzetben, jó helyzetben van. Nem hinném, hogy azt akarta bizonygatni, hogy a jövedelemcentralizáció most Magyarországon 44 százalék körüli, ezzel az Európai Unióban egyszerűen versenyképtelenek vagyunk. Az újraelosztás mértéke a GDP-nek több mint 50 százaléka - összesen két országban van olyan, ahol rosszabb a helyzet. Ez mind-mind azt igazolja és bizonyítja, hogy Magyarországon túladóztatás folyik.

Ön említett az Európai Unióból 3-4 országot, hogy így vagy úgy, a válság közepette mégiscsak adócsökkentéssel próbálkozik. Én még kiegészíteném ezt azzal, hogy Hollandiában is azt tervezik, hogy 2009-ben adócsökkentést fognak elvégezni, és kihagyta, hogy Németországban pedig a következő évben, aki gépjárművet vásárol, annak nem kell gépjárműadót fizetnie, én legalábbis úgy tudom, hogy egy teljes évig. Tehát ez elsősorban a magánszemélyeknek fog kedvezni.

Azt hiszem, hogy nem szabad egy síkon, egy vélemény alapján kialakítani a kormányzati álláspontot, mert annak sajnos ez lesz a vége. A jelenlegi kormány demagóg a tekintetben, hogy amit a Fidesz mond, az egészen biztos, hogy nem jó. Keller úr, önnek nem volt igaza az előző felszólalásban. De telefonáljon nyugodtan tovább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát semmi gond. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 195 2008.11.17. 6:09  190-240

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A személyi jövedelemadó-törvény módosításához adtam be módosító javaslatokat, a 8., 9. és 10. számú módosító javaslatokról fogok beszélni.

Úgy gondolom, ehhez a törvényjavaslathoz nagyon-nagyon nehéz olyan módosító javaslatokat beadni, amelyek kifejezik azt, hogy az ország milyen helyzetben, állapotban van. Egyrészt pénzügyi válság jellemzi országunkat, egész Európát, másrészt gazdasági nehézségek vannak, és igazából senki nem tudja megmondani azt, hogy milyen hatással lesznek ezek a gazdasági események az országra.

A módosító javaslatomban a személyi jövedelemadó-törvény azon passzusát kívánom javítani, amely arra vonatkozik, hogy egyrészt eltörli a különadó-fizetési kötelezettséget, a 4 százalékos különadót, másrészt pedig két módosító javaslatom szerint fel kellene függeszteni a kamatadó-fizetési kötelezettséget, és az árfolyamnyereség adóját sem kellene 2009. január 1-jétől 2010. december 31-ig megfizettetni azokkal a magánszemélyekkel, akiknek ilyen típusú megtakarításuk van.

A 4 százalékos különadó eltörlését a kormány is megígérte 2009. január 1-jétől, sajnálatos módon visszalépett ettől a módosító javaslatától. Ezt már az Országgyűlés is tárgyalta, hiszen az előző adócsomagnak ez még a része volt. Úgy gondoljuk, a különadó eltörlése, ha valaha aktuális, akkor ez éppen most, hiszen ez egyrészt könnyítést jelenthetne a vállalkozások számára, ezáltal újabb forráslehetőséghez jutnának, amelyeket vélhetően munkahelyteremtésre, beruházások, fejlesztések megvalósítására tudnának fordítani.

A másik két módosító javaslat, amelyeknek a költségvetésre gyakorolt hatása körülbelül 25 milliárd forint, a megtakarításokra vonatkozik. Arra vonatkozik, hogy próbáljuk meg ösztönözni azt, hogy Magyarországon a befektetők, illetve a megtakarítást eszközlők, tehát mondjuk, a betétet elhelyezők ne fizessék meg a különadót, a kamatadó mértékét, ezzel is ösztönözzük, bátorítsuk őket arra, hogy pénzintézetben, magyar bankokban helyezzék el a kisebb-nagyobb összegű megtakarításaikat. Ezáltal forrást lehetne bevonni a magyar gazdaságba, illetve a pénzintézetek körébe, és ez valamelyest bizonyára könnyítést jelenthetne a pénzintézetek számára, esetleg mentesítene az IMF-hitellehetőség igénybevételétől, nem kellene az államnak, a kormánynak beavatkoznia. Ugyanez vonatkozik az árfolyamnyereségből származó jövedelmekre is.

A 67. § szerinti jövedelmeket 2009. január 1-jétől 2010. december 31-ig mentesítenénk az árfolyamnyereségből származó adó megfizetése alól. Ennek a célja lényegében ugyanaz, mint amit elmondtam a kamatadó alóli mentesítés esetében. Ez nem nagy lépés, de mindenképpen komoly üzenetet jelentene a megtakarítóknak, azoknak az embereknek - elsősorban nyilvánvalóan a magyar embereknek, a magyar családoknak -, akik egyáltalán még képesek megtakarításra. Azzal, hogy az ilyen irányú jövedelmüket mentesítenénk az adózás alól, mindenképpen bátorítanánk arra, hogy magyar bankokban helyezzék el a megtakarításaikat.

Sajnálatos módon a bizottságban egyik javaslat sem kapott többséget, hiszen sem a költségvetési, sem a gazdasági bizottság, mi több, az egyik módosítómat az emberi jogi bizottság sem támogatta, sőt az egyik javaslatomra, amelyik a kamatadó eltörlésére, felfüggesztésére vonatkozott, azt mondta az első helyen kijelölt bizottság, a költségvetési bizottság, hogy nem is házszabályszerű. Biztos vagyok benne, hogy itt újra összeállt a kormánypárti koalíció, a többség, hiszen az MSZP egymaga nem lett volna képes ezt leszavazni a bizottságokban, más pártoktól kaphatott segítséget, ezért létezik az, hogy egy ilyen javaslatot, amelynek a költségvetési hatása minimális, ugyanakkor pedig az üzenetértéke az, hogy ne csak az IMF-től és külső forrásból próbáljunk meg segíteni a pénzügyi nehézségen, hanem jelezzük azt, hogy a magyar emberek forrásaira is számítunk... - sajnos, ez a bizottságokban nem kapott többséget.

Én optimista ember vagyok, nagyon bízom még abban, hogy a jövő heti szavazásig esetleg meg tudom győzni a képviselőket, bár ahogyan látom, a teremben nem sokan vagyunk, de majd még megpróbálom más módon is meggyőzni a képviselőket arról, hogy ezen módosító javaslatot támogassák, hiszen úgy gondolom, ha a jelen helyzetben nem is ez lenne a generális segítség, de mindenképpen segítséget jelentene a magyar pénzügyi helyzetben, és ahogyan mondtam, üzenet lenne a magyar megtakarítók számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 203 2008.11.17. 2:10  190-240

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Erre mondják, hogy ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna. Az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának államtitkára azt az álláspontot védi, hogy ne próbáljuk meg a magyar befektetők tőkéjét bevonni a válságba?! Tudja, mi kerül sokba, államtitkár úr? Az kerül sokba, amikor a magyar emberek azt mondják, hogy átváltom a pénzem euróra, és nem viszem sehová, hanem otthon tartom, mert úgy gondolom, az nagyobb biztonságot jelent, mint az, hogy forintban betegyem bankba, mert egyrészt még adóznom is kell, másrészt maga a kormányfő, a miniszterelnök mondja, hogy Magyarországon baj van, pénzügyi válság van, és devizában van a pénzünk jó helyen. Ez kerül Magyarországnak sokba.

Meg az kerül Magyarországnak sokba, hogy 13-14 százalékért sem jegyzik már a külföldi befektetők az államkötvényeket. Ide, államtitkár úr, el kellett jutni. És ilyen gondolkodással lehetett eljutni, mint ahogy ön most, félig felkészült módon lesöpri ezeket a módosító javaslatokat. Könnyű egy ellenzéki módosító javaslatra azt mondani, hogy persze, nincs erre szükség. Azt gondolom, sokkal-sokkal komplexebb ez a dolog, és sokkal felelősségteljesebb gondolkodást kíván egy kormánytag részéről, mint ahogy most ehhez a kérdéshez hozzááll. Azt hiszem, az, hogy Magyarország az államcsődig jutott, és órák vagy napok mentették meg attól, hogy ne omoljon össze az állam finanszírozási rendszere, az vezetett oda, hogy egyrészt önök magasan tartják Magyarországon az adókat, másrészt pedig minden kihívásra, amikor kevés az állam forrása az önök által elképzelt célokra, akkor új adókat vezettek be.

Ez juttatta ide többek között Magyarországot is. És az a gondolkodás, ahogy ön reagált itt mindkét képviselőnek, tipikusan ez az oka annak, hogy Magyarország az államcsőd szélére keveredett.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 18 2009.02.17. 5:24  17-20

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr olyan bejelentéseket tett, amelyek minden magyar állampolgárt érintenek. Ezeket a bejelentéseket a válság, a recesszió, a válságkezelési kényszer érte el, hogy megszülessenek. A válság hatására beszél először a Gyurcsány-kormány arról, hogy Magyarországon szükség van adó- és járulékcsökkentésre.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy miért csak most. Például válságkezelés kapcsán mi történt az elmúlt négy hónapban? Mi volt ez a tétlenség? Beszéd, bejelentés, kijelentés, majd annak cáfolata, majd újra bejelentés - döntések és intézkedések nélkül. Rossz helyzetfelmérés jellemezte a kormányt, hiszen novemberben bejelentette a miniszterelnök, hogy a pénzügyi válságnak most már vége, azzal nem kell foglalkoznunk. Mára kiderült, hogy ma még mindig ez a legsúlyosabb bajunk, a legsúlyosabb problémánk.

Úgy gondolom, egy gazdaságban egy későn meghozott döntés sokkal nagyobb károkat tud okozni, mint hogyha időben, esetleg rosszabb vagy nem annyira kidolgozott döntést képesek hozni. Például Németországban ez idő alatt már a harmadik gazdaságélénkítő csomagot készítik elő. Persze tudjuk, a német gazdaság sokkal nagyobb és sokkal erősebb, jobban oda kell rá figyelni.

Milyen hatása is lesz a bejelentésnek? Kezdjük először a nagy horderejűvel: 5 százalék járulékcsökkentés lesz majd 2010-től. Úgy gondoljuk, a bejelentés ideje késő, és a mértéke pedig kevés. Miért mondjuk ezt? Azért, mert a szomszédos országokkal versenyzünk; Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban a járulékok, az élőmunkaterhek 12-16 százalékkal kevesebbek, mint Magyarországon. Ebből próbálunk 5 százalékot lefaragni. Csak megjegyzem: tegnapi hír, hogy Csehországban a kormány elfogadta a válságkezelő programot, és annak egyik része a társadalombiztosítási járulék csökkentése. Tehát amikor mi csökkentjük, sajnos a versenytársaink is csökkenteni fogják, versenyképességünk sajnos ezzel nem fog javulni.

Csökkenni fog a személyi jövedelemadó-terhelés. Úgy gondolom, ha ezt kiszámoljuk pontosan, látni fogjuk: azzal, hogy a családi pótlék adózni fog, a gyermekgondozási díj adózni fog, megszűnik az üdülési csekk és az étkezési hozzájárulás adómentessége, és sok-sok adókedvezmény eltörlésre kerül, azt fogjuk látni, hogy lesznek ugyan olyan rétegek, amelyek kevesebbet adóznak valóban, de azt is látjuk, hogy a minimálbért kapóknak és az alacsony jövedelműeknek semmilyen hatással nem lesz a jövedelmére. Mi több, az áfanövelés és a jövedéki adó növelésének hatásaként emelkedni fognak az árak, és nyilvánvaló, hogy a boltokban, amikor vásárolnak, meg fogják fizetni az esetleges megtakarítást, tehát ennek az egyenlege sem érinti a lakosságot.

Ennek a csomagnak az árát egyértelműen a lakossággal kívánja Gyurcsány Ferenc megfizettetni. Most már elérte a válság a nyugdíjasokat is: megszűnik a 13. havi nyugdíj, a 3 millió nyugdíjas megélhetése egészen bizonyosan nehezebb lesz.

Mit nem tartalmaz ez a csomag? Például nem fog csökkenni az államadósság mértéke. A Magyar Nemzeti Bank tegnapi bejelentése alapján tudjuk, hogy 2008-ban a GDP 73 százaléka volt. Nem fog csökkenni a költségvetési hiány, nem teremt ez a bejelentés, ez a csomag új munkahelyeket, és nem növeli az adórendszer versenyképességét, nem csökkenti a bürokráciát, nem csökkenti az adminisztrációt, és egyáltalán nem növeli Magyarország versenyképességét.

Miről nem beszélt a miniszterelnök úr? Nem beszélt arról, hogy mit kíván a kormány a kiadások terén csökkenteni a következő három évben. Nem beszélt a közvetlen gazdaságélénkítési lehetőségekről, a közvetlen támogatásokról, hogy milyenek lesznek; ezzel kapcsolatban az európai uniós források felhasználásáról, meggyorsításáról, hogy milyen intézkedéseket, milyen törvényjavaslatokat fognak az Országgyűlés elé tenni. És nem beszélt persze Magyarország legsúlyosabb problémájáról, a devizaválságról. Gyurcsány Ferenc beszéde alatt a forint gyengült. Mi több, sajnos mai hír, hogy ma reggel is tovább folytatódott a forint mélyrepülése, és már 309 forint is volt az euróhoz képest.

De azt is láthatjuk, hogy ki örült Gyurcsány Ferenc bejelentésének. A Nemzetközi Valutaalap. A Nemzetközi Valutaalap megdicsérte Magyarországot, megdicsérte Gyurcsány Ferencet, és gratulált neki azért, hogy ezeket a hiteleket az országnak tovább tudja adni. Ez a csomag semmi másról nem szól, csak arról, hogy a Gyurcsány-kormány tovább tudjon élni, és az IMF-hitelt tovább tudja felvenni, és ezzel az országot eladósítani.

Ez a csomag teljes mértékben elfogadhatatlan, és kérjük az országot, kérjük a parlamenti képviselőket, utasítsák el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 18 2009.04.21. 5:20  15-169

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Különleges érzés fog el, hiszen fideszes, ellenzéki képviselőként egy átfogó adótörvénycsomagról többségi véleményt mondhatok, egy bizottság többségének a véleményét mondhatom el. Azt gondolom, ez egyrészt jellemzi a magyar belpolitikai helyzetet, de legfőképpen azt az adótörvénycsomagot, amelyet még az előző kormány, Veres János pénzügyminiszter nyújtott be az Országgyűlés elé. Hiszen maga a főbizottság, a szakbizottság, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság is azt mondta, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat nem alkalmas általános vitára, és azt ne tárgyalja meg az Országgyűlés.

Ez a vélemény, ahogy hallom Oszkó Péter pénzügyminiszter urat, teljes mértékben megegyezik a pénzügyminiszter úr véleményével is, mert most hallhattuk, hogy valójában ő sem ért egyet ezzel az adótörvénycsomaggal, amely itt van az Országgyűlés előtt. Ő is elmondta, hogy a 2009-re vonatkozó részek bennemaradnak ebben a törvénycsomagban, ki tudja, hány darab módosítóval és mikor fog majd ideérkezni az Országgyűlés elé; tehát valójában ez a törvényjavaslat nem is jó, és nem is ez lesz majd az Országgyűlés által elfogadva. Mintha egyébként ezt érezte volna a kormány képviselője is a bizottsági ülésen, hiszen alig két percben, kettő percben indokolta a benyújtott törvényjavaslatot. Elmondta, hogy mi a törvényjavaslat célja: a versenyképesség javítása, a foglalkoztatás ösztönzése, a munkáltatói terhek majdani csökkentése, és hogy majd egy adóátrendezéssel szeretnék ennek a forrását megteremteni. Tehát igazából ő sem a benyújtott törvényjavaslatról, hanem majdani célokról beszélt a kormány, a Pénzügyminisztérium képviselője is. És nem titok, hogy ebben a két percben nem tudta meggyőzni a bizottság többségét arról, hogy ez egy jó törvényjavaslat.

Például nem tudta meggyőzni Kóka János SZDSZ-es képviselő urat sem, aki röviden, tömören - és hozzáteszem, az akkori véleményével még teljes mértékben egyetértettünk - azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas a válság kezelésére, nem oldja meg Magyarország növekedési problémáit, nem segít a munkahelyek megőrzésében (Dr. Kóka János bólogat.) - hozzáteszem, képviselőtársa, Horn Gábor most már valamelyik televízióban azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat képes a munkahelyek megőrzésére; ön még a bizottsági ülésen azt mondta, hogy nem képes erre ez a törvényjavaslat -, és nem vezet munkahelyek teremtéséhez sem. Összegezve a véleményét, azt mondta: azt szeretné javasolni, hogy a kormány vonja vissza ezt az adótörvény-javaslatot.

És nem titok, a fideszes képviselők is amellett érveltek, ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy Magyarország válsághelyzetén segítsen (Dr. Kóka János nevet.), hogy a munkáltatók, a gazdaság problémáit megoldja. A hozzászóló fideszes képviselő elmondta, hogy a jelenlegi kormányzat, azon kívül, hogy megszerezte az IMF-hitelt, amely egész Európának érdeke volt, az IMF-nek érdeke volt és a magyar kormánynak is érdeke volt, mert ha azt nem tudja megszerezni, akkor már rég túl lennénk az előrehozott választásokon, hiszen csődbe ment volna a magyar állam (Dr. Kóka János: Egy jó kis csőd! - Derültség az MSZP soraiban.), igazából ezen kívül a Gyurcsány-kormány a válságkezelés érdekében semmit, az égadta világon semmit nem tett. Ez a törvényjavaslat sem az. És egyetértettünk az SZDSZ-es képviselőkkel, akik hogy, hogy nem, azóta megváltoztatták a véleményüket, és ma már azt mondják erről a törvényjavaslatról, hogy ez alkalmas a válságkezelésre, és nem is adnak ők be ehhez a törvényjavaslathoz módosító indítványt, hanem majd be fog adni az általuk támogatott kormány, de ők egyébként nem kormánypártiak és a koalíciónak nem tagjai, de mindenben támogatják a kormányt, olyannyira, hogy még módosító javaslatot sem adnak be - akkor ez volt a vélemény a bizottságban. Nem tudom, azóta mi történt; majd biztosan el fogja mondani Kóka János - a miniszterelnöki személycserén kívül véleményünk szerint az égadta világon semmi, és ezt a vitában szeretnénk is majd kifejteni.

Összességében a fideszes képviselők véleménye az volt, hogy ez a törvényjavaslat nem javítja Magyarország versenyképességét, nem növeli a foglalkoztatottságot, és az ország stabilitását sem teremti meg, nem hoz létre olyan gazdasági közeget, amely elősegítené a gazdasági növekedés erősítését. Éppen ezért összességében tehát a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságban nem kapta meg a bizottság támogatását ez a törvényjavaslat. Ma is az a véleményünk, hogy a kormánynak ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)