Felszólalás adatai

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy a napi politikai csatározásoktól némileg eltávolodjak, mikor egy ilyen alapvető és fontos kérdésről esik szó. Egyébként én úgy hiszem, hogy mindazok a magyar tömörülések, amelyek kárt okoznak a határon túl akár egyetlen magyarnak is, azok nem valók a magyar közéletbe, és valamivel több határozottság kellene itt a helyes jogértelmezés szempontjából is, akcióképesebbnek kéne lenni.

A Magyar Demokrata Fórum véleményét Csapody Miklós barátom fogja egyébként kifejteni, de én egy motívumra felhívom a figyelmet, és minden támadó szándék nélkül. Vajon a magyar baloldal lelkiismerete tiszta lehet-e abból a szempontból, hogy hányszor provokálják és provokálták a múltban azt a sajátos magyar érzelemvilágot, amelynek következményeként őrültek szélsőséges állapotba tudnak kerülni?

(13.30)

Vajon hányszor mosták össze a jobboldalt a szélsőjobboldallal? Hányszor lett Bethlen István azonos Szálasi Ferenccel? Magyarországon egy sajátos nemzeti gondolkodásmód kialakult, történelemszemléletünk lírájához sok minden kapcsolódik. Idekapcsolódik, és ezt sérti, ha feláll egy politikus, és a maga teljes tudatlanságában kijelenti, hogy a turul fasiszta jelkép. Miért kell ilyen éretlenségeket mondani? Miért kell meséinket, regéinket, álmainkat, szép, gyönyörű történelmi füllentéseinket úgy támadni és annyi indulattal, mint ahogy a magyar baloldal és baloldali értelmiség köréből gyakorta megtörténik?

Miért él a magyar közfelfogásban tehát egy olyan dolog, hogy a baloldal egyáltalán nem nemzeti? Miért? Mi ennek az előzménye? Önök itt jórészt elfelejtettek időben megszületni, úgyhogy nem emlékeznek például a Rákosi-időszakra, amikor mindent, aminek a nemzeti mítoszhoz valami köze volt, kigúnyoltak, lejárattak, támadtak, szörnyülködtek, hogy valami történik. Azt kell mondanom: ha ma a szélsőjobbon őrültek jelennek meg, vajon nincsen-e ebben valami háttere annak, hogy amikor megjelenik valami egész a periférián, legyen az zászló vagy egyéb jelkép, olyan dühorkán reagál rá, hogy ebből azok megtudják, az őrültek szűk csoportja, ezzel lehet őket dühíteni - akkor csináljuk, és elterjed.

Nem vették észre, hogy 40-50 év áll mögöttünk történelemszemléletben, történelemoktatásban, egy olyan domináns felfogásban, amelyik ezt az érzelemvilágot oly gyakran megsérti? Lehet figyelmen kívül hagyni, hogy hányan reagálnak nagyon élesen arra, ha a koronáról, a magyar Szent Koronáról ironikus megjegyzések hangzanak el? Nem kellene tehát egy kicsit befelé tekinteni? Mitől születnek őrültek ebben az országban, milyen provokáció éri azokat, akik természetes módon élik meg magyarságukat, és van valami történelmi lírai töltetük? Igen, aki úgy tanulta a történelmet, hogy azok az átkozott nemesek csak saját érdekükben, meg a szegény jobbágyokat elnyomták, de aki úgy tanulta vagy tudja a történelmet, hogy a rendi országgyűlések tartották meg hódoltsági időszakban is ezt az országot és népet magyarnak, tehát akik egy kicsit másképp gondolkodnak ebben a tárgykörben, és megmozdul bennük valami, hogy lírára termett nép vagyunk - tessék megnézni költészetünket -, akkor talán kevesebb olyan szörnyszülemény születik, akik átmennek a határon, és magyarok fejére hoznak veszélyt.

Köszönöm szépen. (Taps.)