Készült: 2024.03.28.15:43:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2019.06.19.), 96. felszólalás
Felszólaló Bencsik János (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:39


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a 2020. évi költségvetést tárgyaljuk, akkor nem lehet megkerülni Budapestet, azt a várost, amelyik minden ötödik magyar embernek az otthona, és ahol a nemzet javának a 40 százalékát, tehát a nemzeti össztermék 40 százalékát előállítják. Ha általában kormányzati újságokat olvasunk, vagy kormányzati szereplőkkel beszélünk és Budapestről van szó, akkor általában nagy ívű, szép tervek hangoznak el. Van egy „Budapest 2030” koncepció, amely mintegy 1100 milliárd forintból több mint 62 létesítményt kíván megépíteni. Amikor ezekről olvasunk, akkor tényleg azt érezzük, hogy itt a Kánaán fog eljönni, hatalmas beruházások, gigatenderek, új szuperkórház Dél-Budán, új híd a Duna déli szakaszán, metrófelújítások, Liget-projektek, az elmaradhatatlan stadionok, árvízvédelem, a belváros autómentesítése, csak hogy párat kiemeljek a nagy ívű tervek közül. Azt csak már én teszem hozzá, hogy ezeknek a nagy beruházásoknak a szépséghibája az, hogy az rendszerint a főváros egyébként is szűkös zöldfelületeinek a további pusztulásával, szűkítésével jár. De ha megnézi az ember, hogy a nagy ívű tervekkel szemben mi a valóság, akkor sajnos azt kell látnunk, hogy a szomorú valóság ma az, hogy Budapest ma a beígért, de elmaradt fejlesztések városa. Budapestet ma a szmog, a dugó, a parkolási maffia és a lerohadó közösségi közlekedés jellemzi. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egységes közlekedési rendszert ígértek, ehelyett szétverték a BKK-t, és kiszervezték a főváros és az agglomeráció közlekedésében kulcsfontosságú HÉV-et. Már többször megígérték, évek óta húzódik az egységes bérletrendszer bevezetése. Ahhoz, hogy valaki ma Érdről ide, a Kossuth térre el tudjon jönni, legalább háromféle különböző cégnek a jegyét vagy a bérletét kell megvásárolnia, a Volánbuszét, a MÁV-Start Zrt.-ét és a BKK-ét, ahelyett, hogy XXI. századi módon egy egységes, szolgáltató szemléletű közösségi közlekedést tudna igénybe venni. Továbbra sincs elektronikus jegy, amit szintén évek óta ígérgetnek, van helyette egy elavult, papíralapú jegyrendszer, ahol, ha egy megállót akarunk utazni, akkor ugyanannyit kell fizetnünk, mint hogyha a kék metró teljes 16 kilométeres szakaszán végig akarnánk utazni Újpesttől egészen Kőbányáig.

Aki zónázó vagy személyvonattal ingázik rendszeresen a fővárosba például Üllőről, Vácról, Gyálról, Biatorbágyról vagy például Isaszegről, az naponta szembesül félórás, órás késésekkel, járatkimaradásokkal. Ezek több százezer ember életét keserítik meg napi szinten, többségük egyébként rezignáltan veszi tudomásul a szomorú magyar rögvalóságot, azt, hogy aznap szintén nem fognak tudni időben beérni a munkahelyükre, vagy délután szintén ki fog maradni az értékes, a családdal együtt töltött idő a játszótereken.

Javaslom, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, hogy néha szánjanak rá egy kis időt az idejükből, látogassanak el ide, a nem messze lévő Nyugati pályaudvarra, és tekintsék meg, hogy hogyan várakoznak dühös, csalódott emberek a plusz 40 fokban meg a mínusz 10 fokban, és azt fogják látni, hogy idős, öreg emberek, fiatal családos emberek tétlenül álldogálnak, mert még egy olyan információt sem kapnak meg a MÁV-tól, hogy egyáltalán mennyit késik az a vonat, amelyikre várakoznak.

(19.00)

És hogyha már tömegközlekedés  mert ez nem közösségi közlekedés, leginkább csak tömegközlekedés , a korábbi ígéreteikkel szemben folyamatosan öregszik a buszok, a villamosok, a trolik és a HÉV-ek átlagéletkora, az eszközállománynak a frissítése már évekkel ezelőtt leállt. A mai leharcolt buszállománynak a fele több mint tíz évnél idősebb, és ezen az sem segít, hogyha néha, ad hoc jelleggel Nyugat-Európából importálunk nyugat-európai országok által levedlett, elhasznált járműveket. A szakmai hozzá nem értésnek a csimborasszója az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Budapesten több mint negyvenféle autóbusz van szolgálatban, közlekedik. Ilyen állapotok között nem kell csodálkozni azon, hogy heti rendszerességgel hallani kigyulladó és magából füstöt okádva lerobbanó autóbuszokról, és bár a BKV-nak a karbantartói heroikus küzdelmet folytatnak, ők sem varázslók, és a külföldre vándorló, folyamatosan csökkenő szakértői gárdával bizony egyre nehezebb megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket egyébként az egyre növekvő utazóközönség támaszt a közösségi közlekedéssel szemben. Így maradnak a sunyiban és a sutyiban véghezvitt járatritkítások.

Aztán itt van a P+R parkolóknak a kérdése. Mindenki tudja, hogy nincs elég belőlük, mindenki tudja azt, hogy sokkal többre lenne szükség, mert óriási mértékben nő az agglomerációba ki- és beköltözőknek az aránya, minden önkormányzati kampányban elhangzik az ígéret, hogy a fontos külvárosi csomópontokon új parkolóházakat kell építeni, aztán mégsem történik semmi. Átadnak legfeljebb egy-két ezer parkolóhelyet, miközben minden egyes reggel százezres nagyságrendben lépnek be autók a főváros területére.

Ha a metrókat nézzük, ott sem rózsásabb a helyzet. A 2014-es Balázs Mór-tervben önök megígérték az 1-es metrónak a meghosszabbítását és az elavult szerelvényeknek a lecserélését, mint látjuk, egy kapavágás sem történt; ahogy évről évre megígérik a 2-es metrónak a gödöllői HÉV-vel való összekötését, és bár időről időre hallani több milliárd forintos tervekről, mondanom sem kell, hogy a mai napig egy kapavágás sem történt. Kampányról kampányra ígérik a rákoskeresztúri szárnyvonalnak a megépítését, ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy a XVII. kerületből az agglomeráció lakóinak még ma is több mint egy óráig tart bejutni a városba  ismételten csak azt tudom mondani: egy kapavágás sem történt.

Önök ígérték a 3-as metró káposztásmegyeri meghosszabbítását is, és bár ezt rendszeresen bejelentik  a legutóbbi céldátum szerint idén nyáron fog megindulni a tervezés , még mindig nem történt egy kapavágás sem. A 3-as metró frissen átadott északi vonala egyébként rögtön az átadás másnapján olyan siralmas képet mutatott, amely csöpögő, beázott födémekről, félig leglettelt burkolatokról és olyan elképesztő állapotokról mutatott számot, hogy senki nem akarta elhinni, hogy 72 milliárd forintnyi közpénzt égettünk fel ennek a szakasznak a felújítására. Bele se merünk gondolni, hogy a déli vonalnak a megépítése, majd később a középső vonalé milyen állapotokat fog eredményezni. Nem sikerült megoldani az akadálymentesítést sem, elvégre mégiscsak 2019-ben vagyunk az Európai Unióban. A félreértések elkerülése végett: a nem akadálymentes megállók nemcsak a mozgásukban korlátozott honfitársainknak, hanem a babakocsit toló édesanyáknak és idős polgártársaink közlekedését is megnehezíti a végletekig. Az pedig, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a 3-as metró felújított vonatszerelvényei már a nyár első napjaiban 35 fokig forrósodnak, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ezekbe a szerelvényekbe esetleg klímát kéne beszerelni, ez megint csak, azt gondolom, a vicc kategória.

De menjünk tovább a 4-es metróra! Ennek a történetét mindannyian ismerjük, önök ezt előszeretettel szokták felemlegetni, amikor a saját korrupciós ügyeikről kell elterelni a szót a 2002-2010 közötti kormányra. A 4-es metró gyakorlatilag egy elavult koncepció alapján, méregdrágán megépített, különböző hűtlen kezelésekkel terhelt közpénztemető lett  egyébként, ha már itt tartunk, ha jól tudom, a fő cinkosok és a fő kópék közül önöknek senkit nem sikerült elszámoltatniuk, mint ahogy senkit nem sikerült elszámoltatniuk 2010-et megelőzően  de ez már legyen az önök felelőssége!

Ugye, megígérték, hogy Újpalota kötöttpályás közlekedést fog kapni, a villamost pedig behozzák legalább az Astoriáig. Mondanom sem kell: egy kapavágás sem történt.

Ugyanez a helyzet az 5-ös metróval, vagyis a ráckevei és a csepeli HÉV-ekkel, amelyeknek a meghosszabbítását a Kálvin térig tervezték, ám  bár ezt évek óta ígérik  nemcsak hogy ezek nem épültek meg, de az állomások is egyre tarthatatlanabb állapotba kerültek, ez igaz egyébként a teljes HÉV-állomásra is. Fel kell szállni a H7-es számú csepeli HÉV-állomáson a reggeli munkaórákban, azt lehet látni, hogy csúcsidőben hat vagon több mint 700 embert szállít hatperces időközönként, és aki már utazott ezekkel a szerelvényekkel a reggeli órákban, az pontosan tudja, hogy ilyenkor levegőtlen, túlzsúfolt járatokon kell utazniuk emberek tízezreinek a saját verejtékükben úszva, azért, hogy be tudjanak jutni a munkahelyükre, vagy onnan esetleg délután haza tudjanak jutni. A felújítgatás helyett a 40 évesnél is idősebb járműparknak a teljes cseréjére van szükség, önök mégsem tesznek ez ügyben semmit.

Ami a villamosokat illeti, itt a ’70-es években szétvert egységes villamoshálózatnak a helyreállítására megindultak a kísérletek, ennek részeként átadták a budai fonódó villamost. A pesti oldalon azonban a munkák nem folytatódtak, az itt lakók az átszállások miatt a mai napig jelentős hátrányban vannak budai polgártársaikkal szemben. Örvendetes lenne, hogyha ez ügyben lenne előrelépés.

Beszélnünk kell az autósforgalomról is, amely mára megbénította a fővárost, ezt már azoknak is látniuk kell, akik a kényelmes, légkondicionált állami vagy önkormányzati szolgálati Audijukból csak akkor szállnak fel egy villamosra vagy metróra, hogyha éppen valamit nagy csinnadrattával a sajtó előtt át kell adni; jegyzem meg: erre egyre kevesebbszer kerül sor, tehát ezzel a szürreális képpel egyre ritkábban találkozik az utazóközönség.

Budapest ma, ki kell mondani, az állandósult dugóknak a városa, amelynek következtében ma Budapest az Európai Unió második legszennyezettebb levegőjű fővárosa, egyedül Bukarest az a főváros, amely mögöttünk kullog ezen a listán. Eközben az osztrák fővárosban, ahol jelenleg is 480 ezer fa található, 8 millió euróból terveznek újabb parkosítást egy rendkívüli költségvetési határozattal. Eközben Budapesten azt látjuk, hogy még a meglévő zöldfelületeink is veszélyben vannak, elég csak a Római-parti gátra, a kispesti kiserdőre vagy például a Városligetre gondolnunk. Ezért is nyújtottam be a Jobbik képviselőjeként egy olyan költségvetési módosító javaslatot, amely drasztikusan növelné a budapesti parkosítást, a budapesti zöldfelületeket.

A nyári forróságban ráadásul a klímaváltozás miatt egyre elviselhetetlenebb hőhullámokkal kell szembesülnünk, nemcsak a HÉV-en meg a metróval utazóknak, hanem mindenkinek, aki Budapesten közlekedik. A mindent leuraló aszfaltok és betontömegek okádják magukból a visszavert hőt, és ahhoz, hogy egyáltalán ez a város élhetőbb, zöldebb, családbarátabb, kellemesebb klímájú, elviselhetőbb levegőjű és hőmérsékletű város legyen, szükség van a zöldfelületeknek a megőrzésére és méretük radikális növelésére.

Bécs egyébként, hogyha már szóba került, nemcsak a parkosításban lehet egy jó példa Budapest számára, hanem a parkolásban is. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam a mai napon tartott sajtótájékoztatót, ahol megtudhattuk, hogy Bécsben egy darab parkolóhelynek a fenntartási díja éves összehasonlításban tudják, hogy mennyi összeg, képviselőtársaim? A negyede a budapestinek, a negyede Bécsben, az osztrák fővárosban. Hogy lehetséges ez? Nyilvánvalóan, mondjuk, a bécsi polgártársak abból a szempontból szerencsésebbek, hogy nincsen MSZP-Fidesz-háttérmutyi a parkolókban, őnekik ezt nem kell megszenvedniük, és mondjuk, ezekből a bevételekből, amelyeket a parkolásból beszednek, fenn tudják tartani nemcsak a parkolást, hanem a közutaknak a javítását és a közösségi közlekedést is.

Ezért mondjuk azt, hogy a Jobbik szerint a budapesti parkolási rendszernek a teljes állami ellenőrzés alá vonására van szükség, semmi szükség nincs azokra a közvetítő cégekre, amelyek a különböző önkormányzati mutyiknak és korrupcióknak a melegágyai.

(19.10)

Végül az autósforgalom csökkentésének a közösségi fejlesztésen kívül alternatívája lehet a kerékpárút-hálózat fejlesztése is. Örömmel olvashattuk májusban azt a hírt a sajtóban  és hogy végre valami pozitívat is mondjak a sok-sok negatív után , nagyon örülünk, hogy végre, sok-sok évi huzavona után önök a Magyar Kerékpárosklubbal karöltve, az ő szakértőjük segítségével egy, Budapestet és az agglomerációt egységes koncepcióban kezelő kerékpárút-fejlesztési tervet fognak megvalósítani. Bízunk benne, hogy ez eredményes lesz, bízunk benne, hogy ennek a megvalósítása úgy fog történni, hogy az itt élőknek, az itt közlekedőknek, a kerékpárral közlekedőknek a javát szolgálja. És az, hogy ez valóban így legyen, és ne csak a belváros, ne csak az agglomeráció, hanem mondjuk, a dél-pesti rész is, ami egyébként a mostohagyermeke a kerékpáros közlekedésnek, ez is jól járjon, ezért a mai napon szintén egy olyan költségvetési módosítót nyújtottam be, amely ennek az összegnek az emelésével jár.

Összefoglalva, és most már az időm végéhez érve, még terveztem, hogy beszélek a Budapesten elképesztő állapotokat mutató egészségügyi rendszerről, bár Lukács László képviselőtársam erről már szót ejtett, tehát erről már részletekben nem beszélnék. De azt azért egy mondat erejéig érdemesnek tartom kiemelni, hogy bár az egészségügy helyzete az egész országban siralmas képet mutat, Budapestre még csak az a kevés uniós forrás sem jutott, amellyel egyáltalán a vidéki kórházak nagy részét legalább kívülről helyre lehetett pofozni. Az egészségügyi rendszer össze fog omlani, képviselőtársaim, jobb, ha szembenézünk a szomorú valósággal, össze fog omlani az orvoshiány miatt, össze fog omlani az ápolónőknek, a szakápolóknak és az egészségügyi szakdolgozóknak az elvándorlása miatt, és ez az összeomlás sajnos először Budapesten fog bekövetkezni. Ezért mi javasoltuk, én jómagam az összes budapesti kórháznak, jobbikos képviselőtársaim pedig a vidéki kórházaknak a felgyülemlett adósság elengedését, amely szükséges lépés, de nem oldja meg a problémát, ezért azt javaslom önöknek, hogy ne csak a lyukak foltozgatását, hanem a teljes egészségügyi rendszernek, az ellátórendszernek a reformját, a szerkezeti átalakítását lépjék meg. Ne hagyják magukra a budapesti időseket! (Boldog István: Nem hagyjuk!) Ne hagyják magukra a beteg embereket, akiknek hosszú hónapokat kell várólistán lenniük, akik nem tudnak 8-10-12 óra várakozás és többszörös átszállás nélkül egy budapesti sürgősségi ellátás keretében a minimális, az őket állampolgári jogon megillető minimális ellátáshoz hozzájutni. Kérem szépen, hogy ezzel az állapottal, ezzel a helyzettel kezdjenek valamit, és ne hagyják magukra a budapesti lakosokat! Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai