Készült: 2020.02.28.02:35:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2019.06.19.), 48. felszólalás
Felszólaló Korózs Lajos (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:26


Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én valahol ott szeretném folytatni, ahol a frakcióvezetőm, Tóth Bertalan képviselő úr abbahagyta a mondandóját, éppen ebből kifolyólag az első mondatom arról szól, hogy a gazdasági növekedés ellenére a kormány, én úgy látom, egyre kevesebbet fordít arányaiban a jóléti kiadásokra, a kiadási tortából pedig egyre kevesebb szelet jut a szociális területnek. 2020-ban is a jobb helyzetű családok kapnak többet a közösből, a már megszületett, illetve szegénységben élő gyerekekről és a családjaikról lemondott a kormány, a családok támogatásának költségvetése valójában a családok hitegetésének a költségvetése véleményem szerint. A szociális szolgáltatásokat érintő egyes kiadásnövekedések is csak a vegetálást fogják biztosítani a jövőben, miközben az idősödő népesség ellátása egyre több szolgáltatást igényelne, de itt, úgy látom, csak a várólisták növekednek. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a jövő borzasztó sok kihívást rejt. Rögtön azzal kezdeném, hogy véleményem szerint a következő évtized a szociális területen arról fog szólni, hogy mindenki harcol mindenki ellen a szociális szolgáltatásokért és a bentlakásos idősotthonok férőhelyeiért, a szakellátási férőhelyekért, annál is inkább, mert a statisztikákat nézve azt láttuk, hogy szinte nincs olyan ellátó intézmény  hangsúlyozom, itt a bentlakásos intézményekről van szó  akár a fogyatékosellátásban, akár a hajléktalanellátásban, akár mondjuk, a rehabilitációs szenvedélybetegek férőhelyeinél, ahol az elmúlt évben ne csökkenés lenne látható, hangsúlyozom: férőhelycsökkenés. Ezért állítom azt, hogy a jövő a harcról fog szólni, harcolni fognak ezekért a férőhelyekért.

Nagyon sokan nem gondolják végig, de azt gondolom, hogy mivel hiú ábrándokat nem kergetek én sem, hogy a módosító indítványaimat egyöntetűen támogatnák, de ettől függetlenül be fogjuk nyújtani, csak azért, hogy lehessen látni, hova kéne a hangsúlyokat helyezni.

A hangsúlyokat oda kéne helyezni, ahol a szolgáltatásokat lehet bővíteni, ahol az otthonközeli ellátásokat lehet bővíteni. Most ideig-óráig a családok meg tudják oldani példának okáért azzal, hogy akik külföldön dolgoznak…  merthogy az ő szüleik fognak a legnehezebb helyzetbe kerülni már most is, de néhány év múlva garantáltan, mert a hazautalt pénzből még tudnak maguknak szolgáltatásokat vásárolni, de ez a jövőben nem lesz így; nem lesz így, mert a költségvetés nem gondoskodik a szociális ágazat bérfelzárkóztatásáról.

Ma azt látjuk, hogy a szociális szakmában, mondjuk, a Nyugat-Dunántúlon már nem lehet szociális munkást találni, mert szinte mindenki Burgenlandban dolgozik. A múlt hét folyamán egy interpellációban szintén elmondtam, hogy ma már nincs Graztól Bécsújhelyig olyan bentlakásos idősotthon, ahol ne magyarok dolgoznának, nincs olyan nappali ellátó intézmény a szociális ágazatban Burgenlandban, ahol ne magyarok dolgoznának  azt már nem mondom, hogy a pincér is magyar, meg a benzinkutas is magyar, és a szakács is magyar.

Kedves Barátaim! A családtámogatások kapcsán egy felvezető mondat, mert majd kitérek a nyugdíjak ügyére, a családtámogatásra és a szociális ellátásokra, erről a három témáról kívánok picit hosszabban beszélni: azt vetítik előre, hogy az eddigi családtámogatási politikák az elmúlt kilenc évben teljesen kudarcosak voltak. Lehet is frázisokat pufogtatni. Ha megnézzük a demográfiai trendeket, akkor a következő látszik: egy-másfél évig volt a teljes termékenységi mutató egy picivel magasabb, mint az azt megelőző években, és most visszaállt arra a szintre, ahol három évvel ezelőtt volt. Magyarul: úgy néz ki, a szülőképes korban lévő nők nem vállalnak több gyereket, mint mondjuk, néhány évvel ezelőtt. Ez az egyik dolog. A másik, hogy ha megnézik a demográfiai térképet, akkor a viszonylag jó módban élő térségekben születik a legkevesebb gyerek, a Nyugat-Dunántúlon, ott a legnagyobb a halandóság, most már rosszabb mutatókat mutat, mint Békés megye és sokszor Baranya megye, Nyugat-Magyarországon növekedett a halandósági mutató, csökkent a szaporodási index, a teljes termékenységi mutató. Ezen el kéne gondolkodnia a kormánynak, hogy valóban jóe az a politika, amit folytatnak.

Ahogy említettem, három dologról szólnék picit részletesebben. A nyugdíjak ügyében: a költségvetés 2,8 százalékos nyugdíjemelést prognosztizál a jövő évre, ez ebben az évben 2,7 százalék volt. Mondhatnánk azt, hogy hurrá, 0,1 százalékkal magasabb lesz jövőre a nyugdíjemelés, mint az idén volt. De eszük ágában sincs, ezt a konvergenciaprogramból ki lehet olvasni, eszük ágában sincs hozzányúlni a nyugdíjemelés évenkénti technikájához, az inflációkövető nyugdíjemelés technikájához, ez pedig konzerválja a jelenlegi helyzetet. Az, hogy kizárólag az infláció, a pénzromlás mértékével emelik a nyugdíjakat, azt jelenti, hogy aki a múlt évben nyomorultul kevés nyugdíjból kellett hogy éljen, annak a kormány garantálja, hogy jövőre is nyomorultul kevés nyugdíjból fog élni.

(14.40)

Most már látszik, hogy tarthatatlan, hogy nem veszik figyelembe a nettó bérnövekedést, most már tizedik éve, hogy letérítették a pályáról, az úgynevezett svájci indexálás technikájáról a nyugdíjemelés mértékét. Ez azt eredményezi, hogy tartósan le fognak szakadni a nyugdíjak a bérektől, ráadásul a béreknek a dinamikája, a növekedési dinamikája is borzasztóan el van torzulva.

Ma az átlagbért a munkavállalók közel háromnegyede nem kapja meg. Hogyha a mediánbért vizsgáljuk, akkor az látszik, hogy az átlagbérnek a 75 százalékát éri el a mediánjövedelem. Hogyha azon belül megnézzük a területi differenciákat, akkor azt látjuk, hogy iszonyatosan nagy különbségek vannak. Tévedés ne essék, minden országban vannak differenciák, területi különbségek a jövedelmeket illetően, de ilyen nagy különbségek, azt hiszem, hogy Közép-Kelet-Európában egyáltalán nincsenek, mint amilyenek Magyarországon.

Viszonylag jó helyzetben van a főváros és a főváros agglomerációja, viszonylag jó helyzetben van Győr, Komárom és Tatabánya környéke, és mindenki más fényévekre le van szakadva. Na most, hogyha azt nézzük, hogy az átlagbérhez képest a mediánbér a 75 százalékát sem éri el, akkor, kérem szépen, arra lehet számítani, hogy akik a közeljövőben mennek nyugdíjba, még annak ellenére is, hogy a múlt évben, mondjuk, volt egy 10-12 százalékos nettó bérnövekedés, az azt megelőző évben volt 7,5 százalékos nettó bérnövekedés, én ennek örülök, ez azt fogja eredményezni, hogy emberek százezrei fognak nyomorultul kevés nyugdíjból élni, mert az induló nyugdíjuk nagysága borzasztóan alacsony lesz.

De a másik, hogy ugyanazon életpályát befutott emberek között is iszonyatos különbségek lesznek. Ugyanis az utóbbi egy-két év vagy két-három év nettó bérnövekedése, ha két testvért veszünk alapul, mind a kettőnek ugyanaz a foglalkozása, mind a kettő ugyanazon a munkahelyen dolgozott, és mind a kettőnek ugyanaz volt a munkahelyi előmenetele, csupán csak abból adódóan, hogy az egyik jövőre megy el nyugdíjba, a másik meg három vagy két évvel ezelőtt ment el nyugdíjba, több tízezer, 40-50 ezer forint különbség lesz a nyugdíjuk között, még akkor is, hogyha az év közbeni, inflációval növelt nyugdíjemelést megkapta az elmúlt három évben. A nettó bérnövekedés eredménye következtében nagyságrendekkel több induló nyugdíjjal fog rendelkezni az, aki jövőre megy el nyugdíjba, mint aki három évvel ezelőtt elment nyugdíjba, de három éven keresztül kapott nyugdíjemelést. Ugyanazt a pályát futották be, ugyanannyi adót fizettek, ugyanannyi járulékot fizettek, ugyanannyi szolgálati időt szereztek. Azt hiszem, hogy ezt az igazságtalanságot valahogy orvosolni kéne a nyugdíjrendszerben is.

A családtámogatásoknál én azt gondolom, nemcsak a gyerekeknek a megszületését kéne támogatnia a kormánynak, hanem a gyerekek felnevelését is kéne támogatni, legalább olyan mértékben, hogy az a társadalmi igazságosságot legalább minimális szinten kielégítse. Ebből adódóan itt meg kell jegyezni, hogy értem én, hogy a családi adókedvezmény politikájával érvel a kormányzat, illetve a jobboldali pártok, de az, hogy a mindenkihez eljutó családi pótlék most már tizedik éve egy huncut fillérrel nem emelkedik, egy csomó szociális juttatás, amely az öregségi legkisebb nyugdíj összegéhez van rendelve, ami szintén 10-11. éve nem változott, és még mindig 28 500 forint, de ugyanennyi a gyesnek a mértéke, az anyasági támogatás, sorolhatnám, amik nem emelkedtek…

Én azt gondolom, sokkal, de sokkal igazságosabb lenne az az újraelosztás, ahol az univerzális ellátások irányába is tennének lépéseket, és példának okáért, mint a családi pótlék, amely garantáltan minden gyerekhez eljut, azok is kapnának valami érdemi támogatást, annál is inkább, mert tíz év alatt legalább a 25 százalékát elinflálták ennek a pénznek.

Ugyanez a helyzet a babakötvényekkel. Értem én, hogy annak idején, most már 13. éve, ugyanannyi az az összeg, amelyet a kormány erre a tételre szán, 42 500 forint. Kérem szépen, de mennyivel más volt 12 évvel ezelőtt ugyanaz az összeg, mint amennyi most, hiszen 12 év alatt már-már több mint egyharmadát elinflálták ennek a támogatási formának.

Ezeket azért hozom szóba, képviselőtársaim, mert a mai nap folyamán publikálta a Policy Agenda a létminimum-kutatásokat, amelyet a KSH harmadik éve nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Az előbbiekben a nyugdíjaknál is, illetve a családtámogatásoknál is azért időztem, mert ebből világosan kiderül, hogy kétféle mutatót publikáltak a mai nap folyamán, délelőtt tíz órakor, a társadalmi minimumot és a nyugdíjminimumot. Természetesen minden háztartástípusra nem fogom ismertetni itt az Országgyűlés előtt, de azt mégiscsak el kell mondanom, hogy az egyszemélyes háztartás létminimuma 94 820 forint, és a szerény körülmények közötti életvitel melletti társadalmi minimum összege az egyszemélyes háztartásnak 121 350 forint.

Ebből azt a következtetést le lehet vonni, kedves barátaim, hogy miközben 134 ezer forint az átlagnyugdíj mértéke, amely a borzasztó igazságtalan nyugdíjpolitika következménye, nem az, hogy növekedett a nyugdíjak  annak örülünk  átlagos mértéke, hanem az, hogy amikor eltörölték a járulékplafont, megteremtették a lehetőségét annak, hogy több millió forintos nyugdíjak legyenek, miközben, mondjuk, az egyszemélyes háztartás létminimumát elérő háztartások, 690 ezer család nem kapja meg, 690 ezer nyugdíjas család nem kapja meg azt a minimumot, amelyet létminimumnak nevezünk, és több mint egymillió nyugdíjas-háztartás nem kapja meg a társadalmi minimumot.

A tipikusnak mondható kétszülős-kétgyermekes háztartás létminimuma ma 274 978 forint és a társadalmi minimum pedig 351 915 forint. Nézzük meg akkor, hogy hány családnak van ennyi jövedelme! Hány családnak van ennyi jövedelme, és nézzük meg, hogy azon belül területenként ezek hogy szóródnak?! Mert értem, Budapest, Pest környéke, agglomeráció, a fejlett iparvárosok, a technológiai központok, ott, azt hiszem, tisztességes fizetések vannak. De az ország nagy részében ezek a jövedelmek nem állnak rendelkezésre sem a nyugdíjasoknak, sem az aktív foglalkoztatottaknak.

Beszéltem a családi pótlékról, az anyasági támogatásról, a babakötvényről, a nyugdíjakról, és néhány mondat erejéig a szociális ellátásokról is engedjék meg, képviselőtársaim. A legtöbbeket, körülbelül olyan 70-80 ezer embert érintő szociális támogatás a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, ez jövőre is változatlan, 22 800 forint marad. Ennek oka, hogy a nyugdíjminimum, amit az előbb említettem, egy jottányit sem növekedett, és most már 12. éve, hiszen a 2020-as költségvetésről beszélünk, 12. éve 28 500 forint.

Megnéztük a járási szociális feladatok ellátása sorhoz tartozó összegeket, aminek az összege 26,2 milliárd forinttal nő. Ez azért érdekes, mert a determinált növekedéseken túl jelentősen emelkedik az ápolási díj és a gyermekek otthongondozási díjának összege, ahogyan azt a tavalyi módosításkor elfogadták. Csak ez utóbbi éves összeg a tervezet szerint 29,4 milliárd forintot tesz ki, ez tehát azt jelenti, hogy a költségvetési sorhoz tartozó egyéb ellátások kiadása viszont csökkenni fog. Mert hogyha ezek a költségek emelkednek, és ennyi a summa összeg, akkor az összes többinek is csökkenni kell értelemszerűen.

Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! Az önkormányzatok által nyújtható úgynevezett települési támogatásra, illetve a helyi szociális ellátások támogatására jövőre mindösszesen 1, azaz egymilliárd forinttal szánnak többet, mint ebben az évben.

Ahogy említettem egy mondat erejéig, a költségvetési törvényben  jelen pillanatban legalábbis  nincs nyoma a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének. A tervezet szerint sem az önkormányzati fenntartású, sem az állami fenntartású intézmények szociális dolgozóinak a pótléka nem emelkedik jövőre.

Idekívánkozik, hogy ugyan meghirdettek egy óvodaépítési programot, egy bölcsődeépítési programot, illetve férőhelybővítési programot, csak én amiatt aggódom, kedves barátaim, hogy ilyen fizetések miatt nem lesz szakember, aki ezekben az intézményekben dolgozik. Lehet, hogy a férőhelyek létrejönnek, de óvodai csoportokban már ma sincs két óvodapedagógus, örülnek annak, hogyha van egy, meg van délutánra egy asszisztens, vagy nincs kisgyermekgondozó, és valaki mással helyettesítik. Ezek az emberek alapból 34 órát dolgoznak, és utána még a helyettesítést is be kell nekik vállalni, amire rendszerint nem kapnak további kiegészítést. Ezt mindenképp el kellett hogy mondjam a témához kapcsolódóan.

(14.50)

Végezetül azt gondolom, hogy a részleges kiadásemelkedések ellenére is sokat elmond, hogy még a Magyar Távirati Iroda, a kormányhoz közel álló Magyar Távirati Iroda is azt írta, hogy jövőre szinte ugyanannyi jut a szociális területre, mint eddig. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Köszönöm szépen a türelmüket és a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai