Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány észrevételre szintén reagáljak. Részben Gyürk András már jó néhányat érintett, én csak azt szeretném ehhez kapcsolódóan még megjegyezni, hogy aki kicsit közelebbről látja a felsőoktatást - és itt Lévai Katalin képviselő asszonynak címzem a szavaimat -, az tudhatja azt is, hogy részben a diplomásoknál jelentkező munkanélküliség - ezt Kertész képviselő úr is felvetette - létezett egyébként korábban is, kétségtelenül van most is. Tehát innentől kezdve nem azt kell megnézni önmagában, vagy nem úgy kell megközelíteni, hogy ez mostantól van, kérem szépen, ez így nem stimmel. Onnan nézzük meg, hogy miért is van! Jó néhány esetben bizony az az oka, hogy olyan egyedüli szakokat választanak esetleg hallgatók, amelyek önmagukban - fogalmazzunk úgy - nem piacképesek; magyarán, nem tud utána vele mit kezdeni. Ez ügyben kétségtelenül igaz, ez a kormányzat elindult azon az úton - ennek elsősorban financiális vetületei vannak -, hogy a többszakos képzést próbálja forszírozni a felsőoktatási intézményekben. Azt is látni kell természetesen, hogy az egyetemre jelentkező fiatalok számára a könnyebb ellenállás irányába könnyebb elmozdulni és egy szakkal felvételizni, mintsem kettővel vagy nem tudom, mennyivel, de bizony ez olyan kérdéskör, aminek az oka nem igazából itt keresendő feltétlenül, és nem feltétlenül a mostani kormányzatnak címzendő kritika kell hogy legyen.

Azt mondta Lévai Katalin, hogy a legelesettebbeknek nem biztosítanak esélyeket a mostani körülmények. Szeretném azt gondolni, hogy ez pontosan ellenkező módon van, és szeretném azt gondolni, hogy Lévai Katalin nem jár kellően nyitott szemmel a világban, mert ha csak azt végignézi, hogy milyen pénzügyi lehetőségekhez tudnak hozzájutni a felsőoktatásban részt vevő hallgatók, én nem akarom még egyszer elsorolni, amit már jó néhány képviselőtársam ezelőtt megtett, de akkor bizony csak osztani és szorozni kellene, és rájönne, hogy a helyzet bizony sokkal jobb, mint volt, mondjuk, négy vagy öt évvel ezelőtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arról még nem is beszélve, hogy a tankönyvek áfamentességét is már megoldottuk.