Készült: 2020.10.01.23:50:06 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 6 2014.06.02. 5:08  5-8

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek során számos, nemzetbiztonsági szempontból is aggasztó eseménynek lehettünk a szemtanúi, amelyek a nemzeti szuverenitásunkat is mélyen sérthetik, és bizonyos kérdéseket vethetnek fel. Ha ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, akkor felmerül a gyanú, hogy Magyarország sorsáról külföldről döntenek, és befolyást gyakorolnak a magyarországi politikai döntéshozatalra is. Ezek olyan nemzetbiztonsági kockázatok, amelyek minden szempontból figyelmet érdemelnek.

Itt van egyből a Snowden-ügy, amely páratlan, kínos és példátlan, hiszen egy szövetségi rendszeren belüli kémkedésről van szó. Önök is érzik ennek a kérdésnek a kínosságát, hiszen a tavalyi év végén, decemberben engedtek a Jobbiktól érkező nyomásnak, és összehívták a vizsgálóbizottságot ebben a kérdésben, ma már azonban tudjuk, hogy ez a kutyakomédia, amit önök a Snowden-vizsgálóbizottság kapcsán csináltak, ez nem volt más, mint a Fidesz kampányának a része. Ezzel üzentek önök a "nem leszünk gyarmat" szlogen alatt felvonuló békemenetes táboruknak.

Két semmitmondó alibi ülést tartott ez a bizottság. Lejárt a március 31-i határidő, nincs zárójelentés, és nincsen semmilyen érdemi megállapítás. Bátorságot meríthettek volna abból, hogy a Snowden-ügyben a német országgyűlésnek az egyik parlamenti bizottsága vizsgálóbizottságot kezdeményezett, és a LIBE is meghallgatta, még ha közvetetten is, Snowdent erről az egész roppant kínos ügyről. Most újra bizonyíthatnak, ugyanis a héten a Jobbik újra beadja a vizsgálóbizottságra vonatkozó kezdeményezését. Reméljük, nem száll inukba a bátorságuk, és támogatni fogják a kezdeményezésünket.

Most hétvégén Dániában egy ugyancsak érdekes találkozóra került sor, egy Bilderberg-ülésre, amiről tudjuk, hogy konspiratív módon, zárt üléseken, a nyilvánosság teljes kizárásával ülésezik, tudjuk azt, hogy minden évben összeülnek, és tudjuk azt, hogy a világ, a globális rend krémje a pénzügyi, a gazdasági és a politikai szférából ott van ezen a találkozón. Egyesek szerint a cél a nemzetállamok felszámolása, a globális rend és a világkormány létrehozása. Ezt nem tudjuk, csak sejtjük, de az biztos, hogy nem gittrágásra jönnek össze a világ legbefolyásosabb emberei. Ezt, bár értékeljük Kósa Lajos humorát, de rajta kívül valószínűleg senki más nem hiszi el ebben az országban.

Aggasztó, hogy azon a Nyugaton, ahol mindenki a politikai döntéshozatal átláthatóságáról, transzparenciájáról beszél, ilyen ülésekre kerülhet sor, és ilyen üléseken születhetnek döntések. Értékeljük azt, hogy végre a Fidesz és a házi sajtója, a Magyar Nemzet és a HírTV is észrevette azt, hogy magyar résztvevői is vannak ezeknek az üléseknek. Nagyon örülünk neki, hogy végre Kovács Máté is aggódik a nyilvánosság előtt... (Moraj.) Bocsánat, Kocsis Máté is aggódik a nyilvánosság előtt, és észrevették azt, hogy Bajnai Gordon személyében egy nagyon fontos volt miniszterelnök is részt vesz ezeken az üléseken.

Arról a Bajnai Gordonról van szó, aki a 2010-es választásokat követően eltűnt Magyarországról, két évig turnézott az Egyesült Államokban, úgy jött haza, hogy nemcsak pártot alapított Együtt-2014 néven, hanem egy Haza és Haladás nevű alapítványt, amelyről immáron azt is tudjuk, hogy több mint egymilliárd forintnyi támogatást kapott az egyik legbefolyásosabb amerikai alapítványtól, a Demokrata Párt háttérintézményeként működő Center for American Progresstől.

(13.20)

Nem értjük, hogy a Fidesznek és sajtójának a figyelme miért szelektív, és ezekre a kemény kérdésekre, amiket most megfogalmazott, korábban miért nem kereste a választ. Nem kellett volna messzire menni, elég lett volna megkérdezni a második Orbán-kormányt is végigszolgáló Martonyi Jánost, aki a Bilderberg-csoport üléseinek 2008-ban a részese volt, meghívott tagja volt. Martonyi János funkcionált a háttérhatalom helytartójaként a jobboldali Orbán-kormányok ideje alatt. Vagy akár Surányi Györgyöt is megkérdezhették volna, aki meg korábban a Horn-kormány alatt volt a Bilderberg-ülés meghívottja. Tehát elmondhatjuk, hogy az elmúlt 24 évben folyamatosan balliberális és jobboldali kormányok alatt egyaránt a háttérhatalomnak képviselete volt ebben az országban.

Az elmúlt időszakban a Jobbik számtalan kezdeményezéssel élt, amelynek a célja a politika működésének az átláthatóvá tétele volt. Ezeket a kezdeményezéseinket önök az MSZP-vel karöltve lesöpörték. Kérjük, legyenek partnerek abban a következő években, hogy átláthatóvá tegyük Magyarországon a politikai döntéshozatal működését.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 228 2014.10.27. 5:19  227-240

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy országgyűlési határozati javaslattal fordul a parlamenthez egy paritásos eseti bizottság létrehozásának céljából, amelynek az lenne a feladata és a célja, hogy a Déli Áramlat nemzetközi földgázvezeték magyarországi szakaszának a megépítését szorosan figyelemmel kísérje és felügyelje. A cél az, hogy a kormányközi tárgyalásokat nyomon kövesse a megállapodás megkötéséig és a törvényben történő kihirdetéséig bezárólag.

Miért fontos ez, tisztelt képviselőtársaim? Nyilvánvalóan mondhatják azt, mint amit a bizottságban is mondtak, hogy a Gazdasági bizottság ellenőrző albizottsága, vagy valamilyen más típusú albizottsága megfelelő ehhez a feladathoz, és miért nem végzi el a parlament ebben az albizottságban a Déli Áramlattal kapcsolatos szerződés felügyeletét. Szeretnék felhívni a figyelmüket ennek a kérdésnek a súlyára és fontosságára, amelynek nemcsak energetikai, hanem gazdasági, kereskedelmi, külpolitikai aspektusai is vannak, ezért tartjuk azt nagyon fontosnak, hogy ne egy albizottságban, hanem egy külön eseti bizottságban folyjon ennek a kérdésnek a nyomon követése.

Sajnos, Magyarországon az ilyen típusú kérdések nem szakmai mederben folynak, hanem politikai jellegű vitáknak lesznek az áldozatai. Általában úgy néz ki a képlet, hogy az egymást követő kormányok egy reális képet követnek és realista módon viszonyulnak a kérdéshez, a politikai ellenzék pedig mindig próbál egy politikai vitát felkorbácsolni ezekből a kérdésekből. Ezt a típusú rossz hagyományt szeretné a Jobbik Magyarországért Mozgalom megtörni ezzel a kezdeményezésével, amikor ellenzékből szeretnénk egy konstruktív és szakmai vitát kezdeményezni, amelyben azt a típusú rövidlátást és önsorsrontást szeretnénk megtörni, amit a korábbi ellenzéki pártok folytattak.

Talán emlékeztethetek arra, hogy amikor 2008-ban Gyurcsány Ferenc kötötte meg a Déli Áramlattal kapcsolatos szerződést, akkor önök, kormánypárti képviselőtársaim, akik akkor ellenzékben voltak, jöttek elő azzal, hogy Gyurcsány Ferenc akkor elárulja a magyar nemzeti érdekeket, a háttérben lepaktál Oroszországgal, és önök szólítottak fel arra, hogy az Országgyűlés kísérje figyelemmel ezt a tárgyalást, és legyen egy országgyűlési eseti bizottság összehíva ennek a kérdésnek a felülvizsgálatára és rendezésére. Most fordult a kocka, és nyilvánvalóan önök, nagyon helyesen, előállnak a Déli Áramlat megépítésének a szükségességével és fontosságával. Most mi szeretnénk kérni azt, hogy járuljanak hozzá ennek az eseti bizottságnak a felállításához.

A diverzifikálás kérdése természetesen két dolgot jelenthet, alapvetően jelentheti a forrás helyének a diverzifikálását és jelentheti az útvonal diverzifikálását. Az elmúlt tíz évben nagyon sok idő eltelt azzal, hogy a forrás diverzifikálásának a kérdéskörében teljes vakvágányra jutottunk akkor, amikor a Nabucco-gázvezeték kérdésköréről tárgyaltunk. A Nabucco-gázvezetéknek se pénzügyi háttere nem volt, se gáz nem állt rendelkezésre ehhez a csővezetékhez. Elfecséreltünk tíz évet ezzel a projekttel, egy illuzórikus terv volt. Oroszország egyértelműen a földrajzi közelsége és az adottságai okán is stratégiai fontosságú mind Magyarország, mind az Európai Unió tekintetében az energiaellátásunk szempontjából.

Ezért mondjuk azt, hogy amíg nem sikerül a forráshely diverzifikálását megoldani ? márpedig úgy tűnik, hogy nem sikerült ?, legalább az útvonal terén sikerüljön diverzifikálni a gázellátásunkat, ebben pedig Ukrajna megkerülésével, egy Fekete-tenger alatt vezető gázvezeték megépítésével kell Magyarország gázellátását diverzifikálni. Ez az országunk és a kontinensünk gázellátása szempontjából is stratégiai fontosságú kérdés. Természetesen próbálják a különböző országokat politikailag zsarolni, mint ahogy az Bulgária esetében is megtörtént, hogy hátráljanak ki a Déli Áramlat megépítéséből, Magyarország irányában is történik ilyen zsarolás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok részéről. Nagyon fontos a nemzeti érdekünket szem előtt tartani, és azt, hogy Magyarország gázellátása teljesen zavartalan legyen. Ez az indítványunk is ezt a célt szolgálja.

Ezért kérem az önök támogatását a határozati javaslatunkhoz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 240 2014.10.27. 2:19  227-240

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Első körben hadd reagáljak Szelényi Zsuzsanna felvetéseire. Felettébb mulatságos az, amikor ön arról beszél, hogy a Jobbikot és a Fideszt megvásárolta Oroszország. Ön, aki egy olyan pártnak a színeiben került be ebbe a parlamentbe, amely több mint egymilliárd forint támogatást kapott ? Bajnai Gordon Haza és Haladás Alapítványára célzok ? az Amerikai Egyesült Államokból, a Center for American Progresstől, ki tudja, milyen feladatoknak a végrehajtására. (Közbekiáltások a Jobbik padsoraiból: Így van! Így van! ? Taps.)

Tisztelt Képviselő Asszony! Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy Európától nem az távolodik el, aki gázszerződéseket köt Oroszországgal. Ezzel a fajta logikával, amelyet ön itt felvonultatott, azt lehet mondani, hogy Németország, igen, Németország messze eltávolodott Európától akkor, amikor a saját érdekeit és energetikai szempontjait figyelembe véve megépítette az Északi Áramlatot, amely Oroszországból közvetlenül Németországba szállítja a gázt. Kérem, hogy ezt is vegye figyelembe. Ugyanezzel a logikával Németország is igen messze eltávolodott Európától, és szeretném ezeket a felvetéseket visszautasítani.

Az, amit Aradszki András képviselőtársam felvetett, hogy miért nem éppen időszerű ennek a határozati javaslatnak a felvetése és az eseti bizottság megalakulása, szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy nem a szerződés megkötését szeretnénk felügyelni, hanem a szerződés végrehajtásának a felügyeletét szeretnénk ezzel az eseti bizottsággal létrehozni és megvalósítani.

Szél Bernadettnek pedig szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy az indoklás nyilvánvalóan mindig a határozatot benyújtó képviselők véleményét tükrözi, tehát ilyen értelemben tekinthet arra úgy, mint egy politikai nyilatkozatra. De önöknek nem erről kell dönteni, hanem magának az eseti bizottságnak az összehívásáról és a Déli Áramlat megépítésének a felügyeletére létrehozott eseti bizottságnak a létrehozásáról. Úgyhogy, ha jól értettem, ezt önök tudják támogatni; az indoklást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeretét leteltét.) itt szóban kiegészítették, hogy milyen indoklással tudnák elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 72 2014.11.18. 12:06  67-78

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik ideális körülmények között tiszteletben tartja egy ország szuverén jogát ahhoz, hogy maga döntsön arról, hogy milyen szervezethez kíván csatlakozni. Ideális körülmények között!

Ukrajna esetében azonban két okunk is van arra, hogy ezt az Európai Unió és Ukrajna között létrejövő társulási szerződést elutasítsuk. Az első okunk erre az a geopolitikai háttér, amire államtitkár úr is és az előttem szóló Hörcsik Richárd képviselőtársam is utalt. Nagyon-nagyon fontos az, hogy egy országnak az ilyen típusú döntése, az integrációs folyamatokkal kapcsolatos döntése legitim legyen. Ha megnézzük azt, hogy Ukrajnában milyen események eredményeképpen született meg az a döntés, hogy az európai uniós integrációs folyamat elinduljon, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez nem egy legitim folyamatnak volt az eredménye. Zárójelben jegyzem meg, hogy Grúziában sem ez az eset, az európai uniós integrációs folyamat azután indult el Grúziában is, miután puccsal és a CIA nagymértékű támogatásával hatalomba segítették Grúziában a Nyugat-barát Szaakasvili-kormányt. Onnantól datálódik Grúzia európai integrációs törekvéseinek a folyamata.

Hasonló helyzettel állunk szemben Ukrajnában. Ha megnézzük azt, hogy milyen események következtek be a vilniusi csúcs után, ahol Janukovics elnök visszautasította az európai uniós társulási szerződés aláírását, meg kell mondanunk, valószínűleg nem egy spontán felkelésnek lehettünk a szemtanúi.

(13.20)

Mára tudjuk azt, és alá tudjuk támasztani tényekkel is, hogy az Európai Unió, a Nyugat, az Amerikai Egyesült Államok milyen eszközökkel kényszerítette Ukrajnát arra, hogy ebbe az irányba elinduljon. Igen, ez egy geopolitikai konfliktus, Ukrajna egy geopolitikai konfliktusnak lett az áldozata. Nyilvánvalóan ennek az egyik szereplője Oroszország, amelynek nemzetbiztonsági szempontokból fontos Ukrajna sorsa, de látnunk kell azt, hogy ezt a helyzetet ki provokálta ki.

Amikor bizonyítékunk van arra, hogy Victoria Nuland, a területért felelős amerikai államtitkár, a State Department, az amerikai külügyminisztérium államtitkára telefonon hívja fel a kijevi amerikai nagykövetet, és azok után, hogy elküldi az Európai Uniót melegebb éghajlatra, tollba mondja azt, hogy kiket szeretne Ukrajnában hatalmon látni, felsorolja azokat az embereket, akiket kormányba kell segítenie az Amerikai Egyesült Államoknak titkosszolgálati és egyéb eszközökkel, akkor megkérdőjeleződik ennek a folyamatnak a legitimitása. Ezért ez az egyik okunk arra, hogy ne tekintsük ezt a folyamatot legitimnek, és elutasítsuk ezt a társulási szerződést.

A másik okunk erre még egyértelműbb és talán még fontosabb, hiszen itt is utalás történt arra, hogy mit tartalmaz ez a társulási szerződés. Ugye, ennek a társulási szerződésnek az aláírásával a felek kimondják azt, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a közösségi jogokat is. És kérdezem én: el lehet mondani Ukrajnáról azt, hogy az emberi és a közösségi jogokat akár csak icipici mértékben is figyelembe vette a megalakulása óta? Azt kell mondjuk, ki kell mondjuk azt, hogy Ukrajna a fennállása óta lábbal tiporta az emberi és a kisebbségi jogokat, az önrendelkezés jogát megtagadta a területén élő kisebbségektől, az őshonos kisebbségeket megfosztotta a nyelvhasználat jogától, és megfélemlíti őket szélsőségesen soviniszta politikájával, ami jellemzi az ukrán kormányt megalakulása óta. Különösen azt az ukrán kormányt, amelyik a február 21-i puccs után regnál Ukrajnában.

Szeretnék arra emlékeztetni, hogy mi volt az ukrán parlamentnek, a radának az első intézkedése azután, hogy február 21-én puccsal megdöntötték a Janukovics-kormányt. Ha nem emlékeznének rá, elmondom: a nyelvtörvény visszavonása, amelyik soha nem volt működésbe helyezve, soha nem volt egy működő nyelvtörvény, mégis, papíron jól mutatott. És ha megvalósították volna Ukrajnában, akkor az a nyelvhasználati jogot biztosította volna kielégítő módon a kisebbségek számára, azonban nem volt érvényben ez a nyelvtörvény, és még ezt is visszavonta az ukrán parlament, első intézkedéseképpen.

Ez nemcsak a 200 ezres magyar kisebbséget érinti Ukrajnában és Kárpátalja területén. Természetesen számunkra ez az elsődleges nemzeti érdek, hogy a kárpátaljai magyarság érdekeiért kiálljunk, és az ő jogaikat megvédjük, biztosítsuk. De ugyanígy sérti ez az Ukrajna területén élő ruszin, román, lengyel és a nagyon nagy számú orosz kisebbség jogait is. Ennek a nyelvtörvénynek a visszavonásával Ukrajna bebizonyította azt, hogy az emberi és a közösségi jogokat a legkisebb mértékben sem tartja tiszteletben. Azóta azonban Ukrajna nemcsak ilyen adminisztratív lépésekkel lép fel a kisebbségek ellen, hanem nyíltan, a nemzetközi jog által tiltott fegyverekkel is hadat visel saját állampolgárai ellen, és próbálja Ukrajnában a kisebbségeket elnyomni, ellehetetleníteni.

Az ukrán központi választási bizottság ? ugye, nemrégiben, októberben voltak Ukrajnában választások ? megszegte a hatályos törvényt, és változatlanul hagyta a választási körzethatárokat, így a kárpátaljai magyarságot megfosztotta attól a jogától, hogy saját maga válasszon képviselőt a radába az októberi parlamenti választásokon. A magyar kormány pedig ahelyett, hogy felemelte volna a hangját, használta volna a vétót, csak hangzatos szavakat használt. Elmondta, hogy mennyire kiáll a kisebbségi jogokért Ukrajnában, mennyire védi meg a kárpátaljai magyarságot, de semmit nem tett annak érdekében, hogy Ukrajnában végre magyar képviselő, a kárpátaljai magyarok által közvetlenül megválasztott képviselő ülhessen be a radába. Ehelyett szemet hunyt egy olyan arcátlan kompromisszum felett ? holott volt rá előzetes ígéret Porosenko és a KMKSZ között ?, hogy egy ukrán párt listáján, elárulva a magyar nemzeti érdekeket Kárpátalján, beüljön egy képviselő egy ukrán pártnak a listáján a radába. A magyar kormány ehhez asszisztált, és nem érvényesítette a nemzeti érdekeket, nem lépett fel Ukrajnával szemben, és nem vitte ezt a problémát Brüsszelhez, ha már ugye európai uniós csatlakozásról és társulási szerződésről beszélünk. Magyarországnak Brüsszelben is keményebben ki kellene állnia Porosenko soviniszta rezsimje ellen és a kárpátaljai magyarok érdekeiért.

A rendszerváltás óta Magyarországon sajnálatos módon olyan kormányok regnálnak, amelyek teljesen naiv módon azt képzelik, hogy az európai uniós integráció és az európai uniós integrációs folyamat megoldja a határon túli magyarság problémáit. Beszélnek itt emberi jogokról, közösségi jogokról, meg arról, hogy majd ha mindannyian megtérünk Brüsszel kebelére, akkor ezek a problémák majd megoldódnak.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az Európai Unió szemrebbenés nélkül tűri azt, hogy a Beneš-dekrétumok teljesen változatlanul éljenek a közösségen belül; hogy Szlovákiában olyan nyelvtörvény legyen, amilyen; hogy Romániában a székelyek önrendelkezési jogát elnyomják, megfosszák őket önrendelkezési joguktól, és egyéb módszerekkel próbálják meg elnyomni és asszimilálni a kisebbségeket; és még nagyon hosszan sorolhatnám. Tehát ettől az Európai Uniótól azt várni, hogy a magyar kisebbségi jogok kiteljesednek a berkein belül, teljes naivitás.

Meggyőződésünk, hogy kizárólag egy olyan Ukrajna keretein belül valósítható meg vagy érvényesülhetnek a kisebbségek jogai és ilyen módon a kárpátaljai magyarság jogai is, amely mind az Európai Unió, mind Oroszország felé kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol, és amelyik természetesen nemcsak ápolja ezeket a kapcsolatokat, hanem elfogadja azokat az etnikai szempontokat, amelyek a regionális önrendelkezés iránti igényt is tiszteletben tartják, akár olyan módon, hogy konföderatív keretek között jöjjön létre Ukrajna.

Az Európai Uniónak is ezt kellene szorgalmaznia a gazdasági szankciók helyett, amelyek mind Magyarországot, mind minden egyes európai uniós tagállamot nagyon nagy mértékben sújtanak, és gazdasági, kereskedelmi érdekeinkkel tökéletesen ellentétesek. Ennek az Európai Uniónak az lenne az elsődleges dolga, hogy ezt a fajta megbékélést segítse elő Ukrajnában, ne pedig az egypólusú világrend megvalósításával provokálja Oroszországot, amely teljesen világosan beszélt arról, hogy egy ilyen keleti irányú nyugati nyomulásra hogyan fog reagálni. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, nem mondom azt, hogy nekünk ezt a fajta szempontot el kell fogadnunk. Csak ne lepődjünk meg, tisztelt képviselőtársaim, ha ez egy világméretű konfliktushoz fog vezetni, amelyben Magyarország is tevőlegesen részt vesz, és sajnálatos módon teljes mértékben a magyar nemzeti érdekek ellen hat.

Ugyanis megint az a helyzet állt elő, mint ami már nagyon-nagyon sokszor a történelmünk folyamán, hogy egy konfliktuszónában ott állunk a frontvonalban, két, fejünk fölött összecsapó nagyhatalom között. Nem szeretném, hogy Magyarország újra egy ilyen konfliktus tevőleges részese legyen. Hiszen teljesen világos az, hogy ennek első számú kárvallottjai is mi leszünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 146 2014.11.21. 10:40  65-176

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2015-ös költségvetési törvénytervezet külügyi fejezeteihez szeretnék hozzászólni. Nehéz dolgom lesz, ugyanis a diplomácia, természetéből és jellegéből adódóan, némileg kilóg a sorból. Nehéz dolgom lesz, mert a költségek nincsenek feltétlenül összefüggésben a hatékonysággal. Maga a hatékonyság is relatív fogalom, és természetesen a célok függvényében értelmezhető, és már az sem biztos, hogy a célok tekintetében mindig egyetértünk, már ami a diplomáciát és a külügyi stratégiát illeti. Nem véletlenül fogalmazta meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom számos alkalommal az elmúlt 25 év külpolitikai stratégiájának kritikáját. Ilyen értelemben a költségvetési törvénytervezettel kapcsolatban is inkább koncepcionális, nem pedig tételes és költségvetési jellegű vitáink vannak.

Ahhoz, hogy a probléma jellegét szemléltessem, szeretném felidézni azt a vitát, ami a jelenlegi kormány és a korábbi kormányok között volt a tekintetben, hogy például hány külképviseletet nyitott meg melyik kormány, és hányat zártak be. Lehet ezen természetesen vitatkozni, és versenyezni azon, hogy ki hány diplomáciai intézményt zárt be vagy külképviseletet, és hányat nyitott meg, ez azonban nem feltétlenül a probléma lényege, és nem biztos, hogy ez célravezető.

Ugyanis nagyon sokféle modell létezik a külügyi dolgok tekintetében, a diplomácia tekintetében. Vannak olyan modellek a világban, amelyek nagyon alacsony infrastruktúrával, nagyon alacsony költségekkel, de roppant hatékonyan érvényesítik egy adott ország diplomáciai érdekeit. Ilyen például Szingapúr, csak hogy egy példát mondjak. Vannak, többnyire Nyugaton találhatóak olyan országok, amelyek magas infrastrukturális befektetésekkel, nagyon nagy létszámállománnyal, nagyon sok országban való jelenléttel érvényesítik az ország érdekeit. Van számos ilyen ország is. Vannak olyan országok is, ilyen a miénk, amelyik nagy infrastruktúrával, nagy költségvonzattal, nagy állománnyal és nagyon kis hatékonysággal működik. Sajnos ilyen a magyar diplomácia is.

A Külügyminisztérium hatékonyságáról nagyon sokat elárul az a mondat, amit Simicska Lajos médiabirodalma egyik bértollnokának tulajdonítanak, ő jegyezte meg, kivételesen nagyon találóan és kritikusan, hogy ha nem lenne Külügyminisztérium, nem feltétlenül biztos, hogy észrevennénk, észrevettük volna az elmúlt 25 évben. Félreértések elkerülése végett, az illető a Hír TV csatornáján, a második Orbán-kormány idején tette ezt a kijelentést.

Találó ez a kijelentés, mert eltelt 25 év, és elmondható, hogy miközben átalakult körülöttünk a világ, teljesen új világrend van kialakulóban, és Közép-Kelet-Európa is teljes egészében átalakult, a környező országok nagyon nagy mértékben átalakultak, és Magyarország volt talán az egyetlen olyan ország a régióban, amelyik nem volt képes a saját nemzeti érdekeit érvényesíteni.

Most nincs időm arra, hogy tételesen végigmenjek azokon az átalakulásokon, amik megtörténtek, de hát mindannyian tudjuk, hogy miről van szó. Széthullott Csehszlovákia, széthullott a Szovjetunió, a még Trianon romjain létrejött Jugoszlávia területén is vagy fél tucat állam, már Szerbiából is Koszovó, Montenegró is kihullott úgymond. Az egyetlenegy olyan ősi nemzet, amelyik 1100 éve itt van a Kárpát-medencében, nem volt képes az érdekeit érvényesíteni, és még egy nyomorult területi autonómiát sem kivívni a határon túli kisebbségeinek, semelyik irányban, sem Szlovákia irányában, sem Románia irányában, sem Ukrajna, Kárpátalja irányában, sem déli irányban, a Délvidék irányában. Ez Magyar­ország. Szomorú tény, de ez sajnos így van.

És akkor beszéljünk, ugye, a világrendről is. Egy egypólusú világrendhez igazította Magyarország a külpolitikai, külügyi stratégiáját az elmúlt 25 évben, miközben a vak és az ostoba is láthatja, hogy egy többpólusú világrend van kialakulóban. A Külügyminisztérium egy körülbelül kétfős állománnyal is működhetett volna az elmúlt 25 évben, egy olyan személlyel, aki tud egy faxgépet kezelni, és egy olyan személlyel, aki a faxból Brüsszel és Washington irányából beérkezett ukázt képes ékes angol nyelvről ékes magyar nyelvre átfordítani. Mert körülbelül ez történt kis hazánkban az elmúlt 25 évben, és ennek isszuk a levét ma is.

Egy kis ország előtt alapvetően két lehetőség áll, ha a nemzeti érdekeit a nagyvilágban érvényesíteni akarja. Vagy nagyhatalomnak születik, és keresztülnyomja erőből az érdekeit a világon; erre ma jelenleg talán maradéktalanul egyetlenegy ország képes, úgy hívják, hogy Amerikai Egyesült Államok. Azt, hogy ez mit vált ki a világból, most hagyjuk. Minden más országnak egyetlenegy más lehetősége van, hogy megpróbálja a megfelelő diagnózist megvonni, megpróbálja kiértékelni a világban zajló eseményeket, és azokat valahogy extrapolálni, kivetíteni a jövőre, és erre egy stratégiát felépíteni. Tehát az előrelátás képességét elsajátítani.

(18.40)

Ez elengedhetetlen, minden egyes ország ezt csinálja, még a legnagyobbak is, ehhez pedig kellenek intézmények. Kell például egy olyan elemző intézet, amelyik kutatja, feltárja, kielemzi a világban zajló eseményeket, és erre egy stratégiát dolgoz ki a hivatalos diplomácia, és megpróbálja a nemzeti érdekeket ilyen módon érvényesíteni a nagyvilágban. Magyarország 2007-ben jutott el arra a szintre először, hogy fölfogja ennek a problémának a lényegét, majd létrehívott egy olyan Külügyi Intézetet, amelyikben évente változtak a vezetők, tehát ergo semmiféle folytonosság nem volt az intézményen és a szervezeten belül, semmiféle koncepció nem volt a szervezeten belül, olyan is lett az egésznek a munkája, ami a háttérelemzéseket illeti. Korlátozott költségvetéssel dolgozott, korlátozott létszámkeretekkel, a kutatók közalkalmazottak voltak, ilyen értelemben a mozgástere is elég szűkös volt. Tehát így próbált a Külügyi Intézet érvényesülni addig, amíg az idei évben meg nem szűnt ez az intézet. Tudtommal már a látszat sincs meg ebből az intézetből, teljesen fölszámolták. Nem tudom, hogy a Külügyminisztériumban van-e egyáltalán igény arra, hogy a világban zajló folyamatokat ? mert vannak, elég turbulens folyamatok zajlanak ?, nem tudom, hogy egyáltalán van-e olyan igény, hogy ezt elemezze, van-e arra költségvetési szándék, hogy erre pénzt különítsen el, és létrehozzon egy olyan think tanket, amelyik elemzi, kutatja, és egy nemzetstratégiát épít ki az országnak és a nemzetnek a javára. Én ezt nem látom, és a költségvetésből sem tudom kiolvasni.

Természetesen azt is lehet mondani, hogy átkereszteljük a Külügyminisztériumot külügyi és kereskedelmi minisztériumnak, és innentől kezdve csak GDP-ről, importról, exportról, stratégiai együttműködésekről és egyéb gazdasági jellegű dolgokról beszélünk. Ez is természetesen nagyon fontos dolog, és a gazdasági diplomácia is nagyon fontos, az ország szempontjából azonban tragédia lenne, hogyha a klasszikus diplomácia terén az ország nem próbálná meg a nemzeti érdekeit érvényesíteni, és nem próbálná meg azt, hogy itt a kelet-közép-európai sorsunkat megpróbálja a nagyvilágnak bemutatni és elmagyarázni, hiszen ez is a diplomáciának a része.

Természetesen az elemző intézet mellett felmerül az a kérdés, hogy a Külügyminisztérium rendelkezik-e például titkosszolgálati eszközökkel. Kérdezhetik, hogy a titkosszolgálatoknak mi köze van a külügyekhez. Nagyon sok, különösen a mai világunkban, amikor egy országot elsősorban nem felszínen érkező támadások érik, hanem a felszín alatt érkező támadások titkosszolgálati eszközökkel és különböző, a soft power kategóriájába besorolható eszközökkel, amit kizárólag titkosszolgálati eszközökkel lehet kivédeni. Éppen ezért nem értem, hogy az Információs Hivatal fölött miért nem a Külügyminisztérium diszponál, miért került az máshova, ugyanis így a Külügyminisztérium és így az országunk is pajzs nélkül maradt egy olyan háborúban, amelyik elsöpörni látszik.

Nyilvánvaló az, hogy azok a támadások, amelyek Magyarországot érik, és amelyek a Külügyminisztériumot teljes mértékben felkészületlenül érik, azok nemcsak ezt a kormányt sújtják, nemcsak ezt a kormányt károsítják, hanem az egész országot és az egész nemzetünket. Úgyhogy nagyon fontos lenne, hogy ne csak az események után kullogjunk, hanem próbáljunk meg egy stratégiát kidolgozni. Nagyon jó lenne, ha ez a költségvetés tervezetében is visszaköszönne, és ilyen értelemben az országunknak is egy külügyi diplomáciai stratégiát fel tudna mutatni ez a kormány. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 10 2014.11.24. 2:18  1-10

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen én is a ma reggeli beszámolóját arról, hogy mi történt az Európai Unióban. Természetesen Ukrajna kapcsán mi is számtalanszor elmondtuk, hogy a békének, a békés rendezésnek és a párbeszédnek vagyunk a hívei, és a nemzetközi jog tiszteletben tartását mindenekelőttinek tartjuk, csak mi akkor is felemeljük a szavunkat, amikor Ukrajna sérti meg ezeket a jogokat a saját területén. Én nagyon tisztelem azt a szándékot, ami az Európai Unióban végre egy egyéves késéssel megszületett, ugyanakkor jó lenne, ha az Európai Unió azt az értékrendet, amit magának vindikál és azt vallja, hogy képvisel, azt nem kettős mércével képviselné, hanem észrevenné azt, hogy a kisebbségi jogok milyen mértékben sérültek Ukrajna területén még az előtt, hogy leültek volna párbeszédre az Európai Unióval.

Nagyon fontos a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, és nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a decentralizáció folyamata elindult. Ugyanakkor nagyon nagy aggodalommal követtük azokat az eseményeket, amelyek arról szóltak Ukrajnában, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogát ellehetetlenítik, az autonómiatörekvések elé folyamatosan akadályokat gördítenek, úgy alakítják át Ukrajnában a választási határokat, hogy a kisebbségek ne tudjanak általuk választott delegáltat küldeni a radába Kijevbe. Ezeket a folyamatokat kellene megállítani és Ukrajnát magához téríteni, mielőtt az Európai Unió leül velük tárgyalni az európai integrációs folyamatokról.

Ami az alkotmányossági és jogi dolgokat illeti: a Jobbik Magyarországért Mozgalom nagyon nagy aggodalommal figyeli azt a folyamatot, ami az Európai Unióban Maastricht óta elindult és a lisszaboni szerződés óta felgyorsult, miszerint az Európai Unió folyamatosan olyan jogokat vindikál magának, amelyek arról szólnak, hogy a nemzetállamok jogaiba hogyan szóljanak bele.

Mi ezt a törekvést elvetjük, és szeretnénk, ha az Európai Unióban itt vitatnánk meg ezeket a kérdéseket, nem pedig Brüsszel szólna bele a nemzetállamok dolgaiba. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 100-104 2014.11.24. 2:34  99-110

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Nagyon sajnálom, hogy miniszter úr ilyen gyorsan távozott a teremből, fél perccel ezelőtt még itt volt, de nincs mit tenni, elfogadom államtitkár úr válaszát.

ELNÖK: Köszönöm szépen, tehát elfogadja. De még egyszer szeretném jelezni, igennel vagy nemmel kell válaszolni.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Igen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, képviselő úr!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Gazdaságpolitikai értelemben az elmúlt huszonöt év ? talán egyetért velem ? a neoliberalizmus, a neoliberális gazdaságpolitika jegyében telt, aminek talán az egyik legfájdalmasabb következménye az az erőltetett privatizáció volt, amelyik igencsak megviselte kis hazánkat, ugyanis a korábbi százszázalékos állami tulajdon egypár év leforgása alatt kézen-közön eltűnt, elherdálta a felelőtlen politikai és gazdasági elit, amelyik ezt az országot irányította, kizárólag átláthatatlan és korrupciógyanús körülmények között, idegen érdekeket szolgálva, idegen, külföldi tulajdonba juttatva ezeket az állami vagyonokat, és természetesen az országunkban jelen lévő, politikával, gazdaságilag összefonódó elit kezére játszva.

(15.30)

Minden évben egy költségvetés vitáját tárgyaljuk meg ebben a Házban, és úgy dönt a parlament minden évben a költségvetésről, hogy nincs állami vagyonleltár, nincs kataszter, amiből kitűnne az, hogy az állam milyen vagyon felett diszponál, milyen vagyonnal rendelkezik. Ez a mulasztás önöket is terheli, hiszen már harmadik alkalommal nyertek választásokat. Nem tudjuk, hogy milyen vagyontárgyakkal rendelkezik az állam, miből gazdálkodik. Ehhez képest engem meglepetésként ért, hogy itt a jelenlegi költségvetésben az egyéb bevételek között megjelenik a XLIII. fejezetben egy „állami vagyonnal kapcsolatos bevételek” sor, 169 milliárd forintos bevétel, ami természetesen, vagy legalábbis nekem úgy tűnik, privatizációs bevételként értelmezhető. Ez a költségvetési tervezet igencsak szűkszavúan rendelkezik erről, semmi nem derül ki belőle. Szeretnék felvilágosítást kapni államtitkár úrtól, hogy milyen állami tulajdon kerül kalapács alá a jelenlegi költségvetésben.

Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 108 2014.11.24. 1:05  99-110

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez minden volt, csak válasz nem, értékelhető válasz nem. Hát ki ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztője, kérdem én. Hát az NGM. Az a minisztérium, amelyben ön államtitkári pozíciót tölt be. Az pedig nem válasz, hogy ennek a törvényjavaslatnak már megtörtént a vitája. Tudom, hogy megtörtént. Szavazni fogunk erről a költségvetésről. Szerintem ez alkotmányjogi kérdéseket is fölvet, hogy önök úgy akarják, hogy ez a parlament szavazzon egy költségvetésről, hogy annak egyes tételeivel kapcsolatban nem kaphatunk önöktől kielégítő választ. Van 169 milliárd forint privatizációs bevétel beállítva ebbe a törvényjavaslatba, amiről ez a törvény annyit mond, hogy ez az állami tulajdonú ingatlan vagyon és ingóságok, vagyoni értékű jogok bevételéből származik, és megnyugtatóan konstatálja azt, hogy ez javítja a költségvetést, tehát bevételként könyvelhető el.

Még van egy perce államtitkár úrnak, kérem, szedje össze magát, és adjon valami értékelhető választ.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. ? Dr. Rétvári Bence: Na! Na!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 97 2014.12.16. 3:14  96-102

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés Külügyi bizottságának tagjai rendszeres tájékoztatást kapnak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattól az ukrán válság fejleményeivel kapcsolatosan. Egy november 24-én kelt jelentésében a KNBSZ a Washington Postban Sauli Niinistö finn államelnökkel készült interjú kapcsán a következőt írja: „A finn államfő elmondta, hogy az ukrajnai orosz beavatkozás figyelmeztetés országa számára, és az orosz agresszió megakadályozásának egyik lehetősége Finnország esetleges NATO-csatlakozása. Niinistö az utóbbi hónapokban elkövetett orosz légtérsértésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a finn légierő megfelelő reagálásával és a készenléti repülőgépek bevetésével megfelelő választ adtak az orosz provokációra, hogy elejét vegyék a további légtérsértéseknek.” A jelentés tehát úgy állítja be, mintha a finn elnök párhuzamot vonna Ukrajna és Finnország helyzete között, és a vélt orosz agresszió és provokáció ellen harcias fellépést sürgetne, és Ukrajna példáján okulva a NATO-tagságban látná hazájának egyedüli védelmi garanciáját.

Miniszter úr, elolvastuk a hivatkozott interjút a Washington Postban, ám abban nyomát sem láttuk annak, mint amit a KNBSZ a finn államelnök szájába adott. Az egész interjú szövegében az „orosz agresszió” kifejezés még meg sem jelenik; a „provokáció” szó pedig kizárólag az újságíró felvezető kérdésében. Niinistö az utóbbi hetek orosz légtérsértéseivel kapcsolatban kizárólag annyit jegyzett meg, hogy Oroszország minden lépését követik, észreveszik, jegyzik, és nagyon óvatosan átgondolják, hogy valóban mit is jelenthetnek. Finnország emellett folyamatosan növeli a hadi kiadásait, gondoskodik saját védelméről, és mint a Nyugat része, a NATO partnere, folyamatosan egyezteti a lépéseit nyugati szövetségeseivel.

Ami pedig a semleges Finnország NATO-tagságát és az abból fakadó védelmi garanciákat illeti, Niinistö határozottan leszögezi: bár a NATO-tagság Finnország számára húsz évvel ezelőtt dilemma tárgyát képezte, ez ma nem lehet időszerű kérdés, hiszen a finn NATO-tagság ma kétségkívül ártana Oroszország és Finnország kapcsolatának, és bár elméleti síkon a NATO-tagság egy lehetőség, az kizárólag az ország egyensúly-politikája szempontjából értékelhető.

Miniszter úr, önök vagy teljesen értékelhetetlen munkát végeznek akkor, amikor a nyugati szövetségesek dezinformálására is sok energiát fordító partnerszolgálatok jelentéseit kritikátlanul és ellenőrzés nélkül átveszik, vagy pedig önök ‑ és ez a súlyosabbik lehetőség ‑ szándékosan dezinformálják az Országgyűlés képviselőit az ukrajnai válsághoz kapcsolódó események ügyében, és ennek során még külföldi vezetők nyilatkozatainak manipulálásától sem riadnak vissza.

Kérem, tájékoztasson, mi áll a szakszolgálat durva hamisítása mögött, és mit kívánnak tenni a képviselők hiteles tájékoztatásának, illetve a dezinformációk kivédésének érdekében. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 101 2014.12.16. 1:15  96-102

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Sajnos nem tudom miniszter úrnak a drámaira sikeredett válaszát elfogadni, hiszen ha valaki olvassa ezeket a jelentéseket, akkor kénytelen lesz megállapítani, hogy egyáltalán nem egy elszigetelt jelenségről van szó, hanem szinte minden alkalommal, amikor megkapjuk ezeket a jelentéseket (Hende Csaba: Soha többet nem fog kapni, képviselő úr!), akkor csúsztatásokat és dezinformációt találunk benne. Az sem mentesíti a készítőit, hogy odaírják, hogy esetleg dezinformáció céljából készültek ezek a jelentések. (Hende Csaba: Nem tetszik többet kapni, megbeszéltük!) Ezek nem egyszeriek, hanem tendenciózusak. És valóban létezik többféle publicisztika, amire hivatkozik ez a jelentés, ugyanakkor ezek mégis úgy vannak összeollózva, hogy azt Niinistőnek a szájába adják.

Három dolgot tehet, miniszter úr. Bocsánatot kérhet a képviselőktől és a döntéshozóktól, akiket félrevezetnek ezekkel. Bocsánatot kér a finn államelnöktől vagy a nagykövetségtől, mert ez diplomáciai botránynak is minősül. És bocsánatot kér a KNBSZ munkatársaitól is, akik eszközül szolgálnak az önök politikai céljai alatt, és eszközök az önök politikai kezében. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nem tudom válaszát elfogadni. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 10 2014.12.23. 2:12  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük szépen a beszámolóját. Egy olyan párt, amelyik a keleti nyitás politikáját beemelte a magyar köztudatba, és amelyik külpolitikai programjának az egyik sarokkövét alkotja a keleti nyitás politikája, üdvözöljük az összes olyan típusú együttműködést, amelyik Kína felé irányul. Úgy gondoljuk, örömteli az a hír, hogy a magyar Külügyminisztérium kiszabadult abból az időkapszulából, amibe a rendszerváltás idején, 24 évvel ezelőtt beszorították. Nagyon örülünk annak, hogy észrevette azt, hogy a többpólusú világrendben Kína is egy fontos szereplő, és a Kínával kötött szerződések igenis egy fontos lehetőséget kínálnak számunkra, de csak akkor, hogyha azok a szerződések, amelyeket megkötünk ‑ jelesül ez a szerződés is ‑, átláthatóak, és a nemzeti érdekeinknek az érvényre juttatása mellett születnek meg. Le kell számolni azzal a politikával, amit az elmúlt 24 évben folytattunk, amelyben kiszolgáltattuk saját magunkat a nyugati gazdasági hegemóniának, és hagytuk a saját országunkat letarolni a nyugati gazdasági érdekek által.

Tehát igen, ez a szerződés is egy lehetőség, kérem, törekedjenek arra, hogy ez átlátható módon történjen meg, és a kölcsönös előnyökön alapulva, a magyar nemzeti érdekeket is figyelembe véve le kell számolni azzal a korszakkal, ahol a hátrányokat mi szenvedjük el, az előnyöket viszont mások. És talán ez a tárgyalás rávilágított arra is, hogy igenis itt lenne az ideje annak, 24 év elteltével, hogy Közép-Kelet-Európában ‑ és ebben Magyarországra kulcsszerep hárul ‑ kialakítsunk egy közös hangot, amelynek keretében a nagyhatalmakkal, a világ különböző nagy országaival és együttműködési szervezeteivel szemben közös hangot tudunk képviselni. (Az elnök csenget.) A V4 nem töltötte be ezt a szerepet; nagyon fontos lenne, hogy Magyarország szerepével, Magyarország iránymutatásával létrejöjjön egy ilyen típusú együttműködés Közép-Kelet-Európában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 201 2014.12.23. 2:13  200-207

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Meglepetéssel vegyes érdeklődéssel olvastuk az e heti Figyelőben megjelent, önnel készített interjút, amit a média bőven kivesézett és kielemzett, főleg a Fideszen belül dúló belháborúval, a veteránok és az ifjú titánok között dúló háborúval kapcsolatban.

Ugyanakkor elsiklott egy nagyon lényegi pont felett, ugyanis ön a terjedelmes interjúban kétszer is kitért nagyon érdekes külpolitikai vonatkozásokra, az ukrán válságra és magyarországi vonatkozásaira. Meglepő módon ön a hivatalos külügyminisztériumi és honvédelmi állásponttal is ellentétes nyilatkozatot adott. Kimondta azt, hogy nem konszolidációs kormányzásra készül, hanem háborús logikára épülő válságkormányzásra, amelyik a legvalószínűbb forgatókönyv jelenleg Magyarország számára. Elmondta azt, hogy Ukrajna túszként kezeli a kárpátaljai magyarságot, és hatékony érdekvédelmet sürgetett az érdekükben. Elítélte az Amerikai Egyesült Államokat, amelyik Ukrajnát háborús övezetté silányította, ahova az USA fegyvereket szállít, és vasfüggönyt húz fel Ukrajna területén Oroszország és az Európai Unió közé, szembefordítja az európai kontinenst Oroszországgal. Kimondja ‑ nagyon helyesen ‑, hogy ez ellentétes a magyar érdekekkel, és hogy béketárgyalásokat kell Magyarországnak is folytatnia a jelenlegi helyzetben.

Ez tökéletesen szemben áll azzal az állásponttal, amit a Külügyminisztérium és a HM képvisel jelenleg, amely Ukrajna területi integritásáért aggódik folyamatosan, kibervédelemben, strukturális reformokban nyújt segítséget az ukrán államnak, a Honvédelmi Minisztérium baltikumi hadgyakorlatokhoz adja a nevét, és litván hadgyakorlatokban vesz részt.

Kérdésem az, hogy milyen információk birtokában van a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, hogy olyan álláspontot foglaljon el, amelyik gyökeresen szemben áll (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a hivatalos magyar külügyminisztériumi és honvédelmi állásponttal. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 205 2014.12.23. 1:13  200-207

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, köszönöm szépen a miniszter úr válaszát, és örömmel konstatálom, hogy nincsen vita közöttünk. Úgy tűnik, a miniszter úr és számos kormánytag között viszont létezik egy vita, hiszen Lázár János békevágya, úgy tűnik, nagyon nehezen összeegyeztethető azzal a kormányzati politikával, amely szentesíti az Európai Unió szankcióit; amely szentesíti azt a NATO-politikát, amely kardcsörtetéssel fordul Oroszország irányába, és már nemcsak defenzív képességeket vindikál magának, hanem offenzív módon lép fel Oroszországgal szemben.

(17.00)

Nagyon örülök ennek a válasznak, és nagyon remélem, hogy ez egyben válasz is arra a frakcióvezetőnk által elmondott napirend előtti felszólalásra, ami két héttel ezelőtt hangzott el, és amelynek a középpontjában a béke áll. Nagyon remélem, hogy ez válasz arra a politikai nyilatkozattervezetre, amit a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyújtott be a Magyar Országgyűlésnek a múlt héten. És nagyon remélem, miniszter úr válaszából azt is kiolvashatom, hogy a Fidesz képviselői, a kormánypárti képviselők támogatni fogják ezt a politikai nyilatkozatot, hiszen mindannyiunk érdeke, Magyarország érdeke a béke. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 10 2015.02.16. 2:18  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Én is csatlakozom az előttem szólókhoz: köszönjük szépen ezeket a rendszeres egyeztetéseket és ezeket a rendszeres beszámolókat is itt a parlamenti ülések alkalmával.

Egyetértünk abban, hogy égető szükség van, különösen akkor, amikor a nemzetközi helyzet fokozódik, az összetartásra. Ez nagyon fontos, egy fontos célkitűzés, ugyanakkor nagyon nehéz ezt a célkitűzést megvalósítani akkor, amikor a kormánynak a stratégiája nem világos, és egyfajta pávatáncot jár, amit már lassan mi, itt ülő szemlélők sem tudunk nyomon követni, hát még a kívülállók, hát még a külpolitikai partnereink.

Az, hogy a Külügyminisztériumban nem sejtették a világban zajló folyamatokat, engem csöppet sem ér meglepetésként, ha megnézzük azt, hogy a Külügyminisztérium hogyan működött. Milyen elemző munka folyhatott a diplomáciai testületekben akkor, amikor nem látták előre Ukrajnának a destabilizálását? 2004 decembere óta, a narancsos forradalom óta teljesen világos az, hogy Ukrajna milyen irányba halad, azóta rendelkezésünkre állt tíz év arra, hogy megfelelő stratégiát dolgozzunk ki Ukrajnával kapcsolatban.

Az, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal való partnerségi viszonyt fontosnak tartja ma Magyarország, ugyanakkor az ukrajnai békét is, ez meglátásom szerint két teljesen összeegyeztethetetlen célkitűzés.

(13.20)

Ugyanis teljesen világos az, hogy ami jelenleg Ukrajnában zajlik, az az amerikai geostratégiai céloknak megfelelően alakul. Ezt a konfliktust az Amerikai Egyesült Államok és a Nyugat provokálta ki kerek fél évvel ezelőtt. Ezt a két célkitűzést nagyon-nagyon nehéz lesz összeegyeztetni. Ebben a helyzetben nekünk nem lehet más dolgunk, mint hogy három dolgot kiemelten kezeljünk, nyilvánvalóan a béke kérdését. Azt ki kell mondani, hogy magyar embereket nem sorozhat Ukrajna egy idegen cél érdekében, magyar katonákat ne vigyenek Kelet-Ukrajnába harcolni.

És itt lenne az ideje, tisztelt miniszter úr, beszélni az autonómia kérdéséről is. Ez egy fontos célkitűzés, Kárpátaljának autonómiára van szüksége. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 182 2015.02.20. 0:28  182

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójának a nevében szeretném kezdeményezni a Házbizottság összehívását hétfő délelőttre 10.30-ra a jövő heti ülésrenddel kapcsolatban, és ezzel kapcsolatban hivatalosan is a Jobbik frakciója kezdeményezni fogja ezt a megfelelő formában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 6 2015.02.23. 2:24  1-14

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Újfent köszönöm szépen azt a lehetőséget, hogy itt napirend előtt tárgyaljunk a külpolitikai helyzetről és a világban zajló külpolitikai eseményeknek a magyar megítéléséről.

Természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja a kormányt azokban a törekvéseiben, amelyek a világban a békének a megteremtését szolgálják.

(11.10)

Ezt természetesen minden olyan esetben támogatjuk, nemcsak akkor, amikor keresztényeket érnek ilyen támadások és népirtás zajlik keresztények ellen, természetesen számunkra is ez a legfájdalmasabb, de látni kell azt, hogy az ISIS terrorcselekményei ugyanígy érintenek muzulmán embereket is a térségben, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom már akkor is felemelte a szavát, amikor ez mindennemű vallás ellen irányult és mindennemű népek ellen irányultak. A Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az első, amelyik emlékeztette a kormányt arra, hogy az ISIS és az iszlám terrorállam tevékenysége nem most, nem az elmúlt hetekben ütötte fel a fejét, ez egy, a világban zajló jelenségnek az egyik következménye, és nagyon jó lenne felhagyni azzal a külpolitikával, amit Magyarország az elmúlt két évtizedben folytat, amely szerint a Nyugat diktátumait és a szövetségeseinek a diktátumait követi szolgalelkűen. Akkor ugyanis, amikor az ISIS és a Közel-Keleten ez a fajta szélsőséges iszlám felütötte a fejét, akkor a magyar kormány még mindig az Asszad elleni és az Asszad elleni erőket pénzelő közel-keleti terrorállamok oldalára állt, és a Nyugat oldalára állt akkor, amikor pénzzel, médiapropagandával és fegyverekkel támogatták annak a Szíriának a megdöntését, amiről nagyon jól lehetett tudni, hogy igazából a destabilizált térségben futótűzként fog tovaterjedni abban az Irakban, amelyet a Nyugat destabilizált, abban az Afganisztánban, amelyet a Nyugat destabilizált, és félő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy Európában is szét fog ez a terror terjedni. (Az elnök ismét csenget.) Ezért kérjük, hogy a kormány a külpolitikáját revideálja, és nyisson egy új fejezetet Magyarország külpolitikájában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 36 2015.02.26. 7:56  21-131

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő transzatlanti kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos vitát általában ‑ mint ahogy azt az előttem felszólalók hozzászólása is mutatja ‑ kiemelkedő módon gazdasági és kereskedelmi típusú érvek övezik, a szabadkereskedelmi egyezmény azonban egyértelműen több, mint egy egyszerű kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló egyezmény. Tény, hogy az üzleti élet, a big business vezetői és képviselői szorgalmazzák ennek a szabadkereskedelmi övezetnek a létrehozását az 1990-es évek óta.

Az 1990-ben aláírt transzatlanti deklaráció óta több lépcsőben létrejöttek olyan lobbiszervezetek, amelyek a szabadkereskedelmi övezet létrehozását célozzák, de a TTIP jelentősége túlnyúlik az üzleti, kereskedelmi és gazdasági szférán. Nemcsak gazdasági, kereskedelmi együttműködésről beszélünk, hanem egy egyeztetett globális hatalmi fellépésről, amely hazánk, Magyarország esetében a gyarmatosításunknak és a teljes kiszolgáltatottságunknak az utolsó lépcsőfokát jelenti. A nyolcvanas-kilencvenes években, amikor Magyarország a rendszerváltással az euroatlanti irányba fordult, akkor volt az első lépcsőfoka ennek a gyarmatosításnak és ennek a kiszolgáltatottságnak, amelyik az európai uniós tagságunkkal már beteljesedett, most pedig a TTIP aláírásával teljes mértékben kiteljesedhet.

Hozzászoktunk már ahhoz, hogy amikor ilyen típusú szerződések állnak előttünk, akkor teljesen egyoldalú propagandát folytatnak azok, akiknek az érdekében áll ennek a kereskedelmi szerződésnek az aláírása. Az Európai Bizottság 2014. május 8-án egy olyan ismertetőt tett le az asztalra, amely egyoldalúan bemutatja a TTIP-nek az összes előnyét; megtudjuk azt, hogy a célja a gazdasági növekedés, új munkahelyek teremtése az Atlanti-óceán mindkét oldalán; és természetesen három fő elemet említ a TTIP kapcsán: a jobb piaci hozzáférést a vámok csökkentésével, a szolgáltatási és közbeszerzési piacokhoz való könnyebb hozzáférést és a felesleges szabályozásoknak a leépítését, és természetesen a nemzetközi szabályoknak a felállítását, és elfogadása esetén az együttműködést e tekintetben.

A logikája ennek az egyezménynek nagyon egyszerű: korlátok megszüntetésével a kereskedelem növekedni fog, és ez természetesen automatikusan elvezet a GDP-növekedéshez, a munkanélküliség felszámolásához és a jóléthez az Amerikai Egyesült Államokban, illetve az Európai Unióban is. A TTIP egyes vélekedések szerint kihozza az abban részt vevő államokat, az abban részt vevő közösségeket arról a mélypontról, ami a 2008-as pénzügyi válsággal elérte ezeket a közösségeket, és természetesen közösen sokkal jobban és sokkal hatékonyabban fognak tudni fellépni az olyan közös riválisokkal szemben, mint amilyen például Kína. És természetesen még olyan érvek is napvilágot látnak, mint a fegyvergyártás integrációja, eufemisztikusan a védelmi iparnak a megerősítése és integrációja.

Az ellenérvek ezzel a szabadkereskedelmi egyez­ménnyel szemben azonban ugyancsak számosak, és kifejezetten a beruházásvédelmi egyezménynél csúcsosodnak ki, ez ugyanis azt teszi lehetővé, hogy jogi eljárást kezdeményezhetnek egy állammal szemben multinacionális vállalatok, ha ők úgy vélik, hogy a profitérdekük sérül. A pert természetesen választott­bíróságokon, profitorientált magánbíróságokon folytathatnák le.

Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, ahhoz egy-két példát hadd hozzak! Egy GMO-cég Magyarországot például beperelheti ezen szerződés alapján a Magyarországon alkotmányba foglalt GMO-mentes­ség miatt. Verespatak kapcsán a bányavállalat kártérítést követelhet Romániától, mert a cianidos technológiát Romániában nem alkalmazhatják az aranybányászatban. És természetesen a múltban is van számos olyan esemény, ami kellene hogy óvatosabbá tegyen bennünket a szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán. A Philip Morris például azért perelte be egy szabadkereskedelmi egyezmény alapján Ausztráliát, mert az egészségvédelmi jogszabályokra hivatkozva visszavetette a Philip Morris profittermelő képességét. A francia Veolia fellépett az egyiptomi minimálbér emelése ellen, ugyancsak ilyen szabadkereskedelmi szerződésre hivatkozva.

(11.40)

A GMO elterjedése, amely a magyar alkotmányban is benne van, természetesen veszélyeztetve van a kereskedelmi szerződés által, ugyanis megnöveli az egészségi kockázatokat az USA élelmiszerimportja miatt, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban olyan technológiák is engedélyezettek, amelyek az Európai Unióban jelenleg nem. Ilyen például a hormonkezelés az állattenyésztésben, a génmódosítás a növénytermesztésben és bizonyos vegyi anyagoknak a gyártása. Természetesen azért is aggódunk, mert az Amerikai Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, amely nem ratifikált olyan jelentős környezetvédelmi megállapodásokat, mint amilyen például az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését célzó kiotói egyezmény, a káros vegyi anyagok korlátozását célzó stockholmi egyezmény vagy a hulladékok exportját gátló bázeli egyezmény. Természetesen, mint ahogy azt már az előttem szólók is kiemelték, a transzparencia, az átláthatatlan, titkos tárgyalások folyamata kifejezetten veszélyessé teszi ezt a szerződést és ennek a szerződésnek az aláírását.

Természetesen az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény, a NAFTA tanulságai is óvatosságra kellene hogy intsenek bennünket, ott ugyanezekkel az érvekkel kötötték meg Mexikó, az USA és Kanada között ezt az egyezményt, és ott egymillió munkahely megszűnése következett be az elmúlt években. Egyetlenegy és egy utolsó érv ezen szerződés ellen az európai uniós tagországoknak és magának az Európai Unió szuverenitásának a csorbulása, hiszen látható az, már az ukrán válság rámutatott arra, hogy Európa nem rendelkezik saját külpolitikával, az USA érdekeit szolgálja. Az EU a saját szomszédságában sem képes a saját érdekeinek megfelelő politikát kialakítani. Az USA befolyása ezzel a kereskedelmi szerződéssel csak tovább nő.

A TTIP nem szolgálja a tagállamokat és az Európai Uniónak a közösségi céljait sem, így le kell venni a napirendről minél előbb. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 22 2015.03.04. 18:18  13-43

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első szó a köszöneté. Nagyon örülök, hogy hosszú évek után újra nemzetközi missziók helyzetéről vitatkozhatunk itt a tisztelt Ház falai között, ugyanakkor azt az eljárást nagyon sérelmezzük, amely szerint nem a népakaratot leginkább tükröző szerv, a Magyar Országgyűlés dönt ezekben a kérdésekben, hanem a kormány magához vette a döntés jogát, és erről beszámolók formájában tájékoztatja a tisztelt Házat, amit itt szégyenszemre ‑ ha jól számolom ‑ az egy tucatot talán egy-kettővel meghaladó képviselő jelenlétében kell ilyen típusú vitákban lefolytatnunk. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés lényegesen fontosabb, és többet érdemelne.

A nemzetközi katonai missziókban való magyar részvételt elsősorban a NATO-kötelezettségekre való hivatkozással teszik meg a magyar kormányok, és nem árt arra emlékezni, hogy ezek a nemzetközi missziók akkor kezdődtek, akkor lettek népszerűek, amikor az Amerikai Egyesült Államokat 2001. szep­tember 11-én egy szörnyű terrortámadás érte, amit természetesen az egész világ elítélt. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok és a Nyugat nagyon nagy része nem arra használta ki ezt a szörnyű tragédiát, hogy elgondolkodjon a Nyugat külpolitikáján, és elgondolkodjon azon, hogy milyen hibás stratégia mentén alakítja az új világrendet, hanem egyfajta olyan illúzióra építi ezt a stratégiát, miszerint a kétpólusú világrendet, a hidegháború végét egy egypólusú világrend létrejötte fogja követni, és hogy ezért minden nyugati országnak az Amerikai Egyesült Államok vezetésével tennie kell. És ilyen értelemben az Amerikai Egyesült Államoknak az a neokon­zervatív, republikánus ideológia mutatta az irányt, amely hamis küldetéstudattal, nagyon nagy mértékű és romboló messianizmussal és nagyfokú őrültséggel is párosul, és ilyen értelemben odajuttatta a mai világot, hogy igazából nemzetbiztonsági kockázatok, biztonságpolitikai kockázatok sorát jelenti különböző NATO-tagállamoknak és különböző nemzetállamoknak.

Ami Afganisztánt illeti. A 2001-es terrortámadás után eufemisztikusan Tartós Szabadság Hadművelet néven indult egyfajta misszió Afganisztánban, egy cinikus és hazug hadjárat, még akkor is, ha ENSZ-felhatalmazással történt ez a misszió és ez a hadjárat, és a nemzetközi jog szabályai szerint, de jól tudjuk, hogy a nemzetközi jog elég képlékeny és szubjektív, a nagyhatalmi érdekeket és nagyhatalmi alkukat tükröző rendszer, ami nagyjából arról szól, hogy a nagyobb kutya és az erősebb kutya azt csinál a világban, amit akar.

2001 óta az Amerikai Egyesült Államok a geopolitikai céljainak megfelelően destabilizálta a világ számos régióját. Afganisztánt is 2001 után, bár Afganisztán olyan szerencsétlen ország, amely két nagyhatalmi megszállás között még polgárháborúk sokaságával is küszködött; de destabilizálta Irakot, destabilizálta Szíriát, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet az arab tavasz néven elhíresült forradalmak nyomán, aminek következtében, ezeknek a beavatkozásoknak a következtében az iszlám terrorizmus, az iszlám radikalizmus lábra kélt mint egyfajta következménye ezeknek a beavatkozásoknak. És itt a szomszédunkban is, Ukrajna területén is egy olyan típusú geopolitikai küzdelemnek lehetünk szemtanúi, ami természetesen a nyugati, amerikai érdekek, geostratégiai érdekek előmozdításáról szól.

Az, ami a Közel-Keleten zajlik, az, ami Ukrajnában zajlik jelenleg, az európai kontinens egészére nézve és hazánkra nézve is óriási veszélyeket rejt magában, hiszen déli irányból és keleti irányból egyszerre egyfajta migrációs nyomás nehezedik Európára és hazánkra elsősorban. Emlékezzenek vissza rá vagy emlékeztetni szeretném önöket, hogy a migráció a schengeni határokon hol jelentkezik elsősorban: nyilvánvalóan a dél-olasz tengerpartoknál, de ugyanígy a déli magyar határoknál. Ukrajna gazdasági összeomlással fenyeget, fennáll annak a veszélye, hogy Ukrajna irányából is egy hatalmas migrációs nyomás nehezedhet Magyarországra, Magyar­országon keresztül egész Európára; és akkor még a terrorizmus veszélyéről nem is beszéltünk, ami a párizsi események után, a madridi események után, a londoni események után már nem egyfajta távoli jövőkép, hanem egy nagyon valós kockázat, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznie.

Az afganisztáni háború megindítása előtt a NATO olyan célokat tűzött ki, amelyek szerint a terrorizmus felszámolása elsőrangú cél, az afganisztáni stabilitás és a demokratikus jogállamiság megteremtése ugyancsak célként lett megjelölve; a béke megteremtése és ennek a szerencsétlen országnak az önfenntartó pályára való állítása, a gazdaság stabilizálása, ezek mind-mind fontos célként lettek kijelölve, megjegyzem, nagyon helyesen.

(10.30)

De nézzük meg 14 év háborúskodás után, hogy milyen eredményeket tudunk felmutatni Afganisztánban és milyen eredményeket tud a Nyugat felmutatni Afganisztánban.

Akkor, amikor a háború megindult, még csak egy al-Kaida nevű terrorszervezetről tudtunk, azt ismertük. Azóta Afganisztánban a tálibok köszönik szépen, jól vannak, élnek, virulnak, soha ilyen erős tálib támadásoknak nem voltak kitéve a szövetséges erők, mint most jelenleg Afganisztánban. Irakban és Szíriában lábra kélt az Iszlám Állam és az ISIS nevű terrorszervezet, Afrikában a Boko Haram, az al-Shabaab szedi az áldozatait, és az egész világban egyre terjed a terrorizmus veszélye.

Ami az áldozatok számát illeti, tisztelt képviselőtársaim, 25 ezret meghaladja a civil áldozatok száma Afganisztánban, csak 2009 óta 14 ezer civil, köztük gyermekek és nők haltak meg, és az ENSZ jelentései szerint rohamosan, exponenciálisan nő a nők és a gyermekek halálozása, ami nyilvánvalóan az ottani háborús cselekmények következménye, és ez egy romló tendencia.

Ami pedig a gazdaság stabilizálását, a fenntartható fejlődést illeti Afganisztán területén, nem árt, ha emlékezünk rá vagy emlékeztetjük magunkat, hogy Afganisztán egy teljes gazdasági csődben lévő ország, amelynek az éves költségvetése kétharmadát nemzetközi segélyek teszik ki. Úgyhogy ennyit a gazdasági stabilitásból és a fenntartható fejlődésről Afganisztánban.

Elég viccesek… ‑ tehát már a Tartós Szabadság Hadművelet is, hogy mondjam, egy elég humorosra sikeredett megfogalmazás, különösen az eredmények tükrében, de hát az, ami most 2015. január 1-jével felváltja a harci hadműveleteket, ez a bizonyos Eltökélt Támogatás, ez is eléggé viccesre sikeredett. Egy kicsit olyan, mintha a NATO-központban vuduval és egyfajta ráolvasással próbálnának meg országokat stabilizálni.

A tavalyi évben lezárult az ISAF mandátuma, a katonai hadműveletek időszaka, most 2015-től eljön az Eltökélt Támogatásnak köszönhetően az átalakulás évtizede, egy működőképes és fenntartható állam víziójára építve. Nekünk, magyaroknak azért van némi fogalmunk arról, hogy hogyan szoktak sikerülni a kívülről irányított átmenetek, nagyon jól tudjuk, hogy ezek hova vezetnek és milyen eredményekkel szoktak végződni. Itt a rendszerváltás korszakának a 25. évében erről hosszasan tudnánk mesélni. Én szegény afgánokat már előre sajnálom, hogy mi lesz itt 2024-re. Talán már senki nem fog arra emlékezni, hogy hogyan indult ez a háború, és milyen célokat tűztek ki maguk elé a nyugatiak, amikor Afganisztánba bevonultak.

A Magyar Honvédséget és Magyarországot illetően 2014 decemberében még meglett volna az a lehetőség, hogy arcvesztés nélkül vagy viszonylagos arcvesztés nélkül kivonuljunk Afganisztánból, beismerve azt, hogy azok a célok, amiket ez az ISAF-misszió kitűzött maga elé, nem teljesültek. Ehelyett Magyarország mit csinál? Bent ragad Afganisztánban, és egy ilyen Eltökélt Támogatás nevű misszió keretében tovább részese marad ennek a teljesen értelmetlen és teljes csőd felé vezető missziónak.

Ezt a lehetőséget elszalasztottuk, de még mindennap ott van a lehetősége annak, hogy revideáljuk az elhibázott stratégiáinkat, azokat a stratégiákat, amiket Magyarország az elmúlt 25 évben a rendszerváltástól folyamatosan követ, és egyfajta csőlátással és megrögzöttséggel követ, holott ezekben a beszámolókban is olvashatjuk azt, hogy a nemzetközi helyzet folyamatos értékelésével ezeket a stratégiákat is újra kellene értékelni, és valahogy elő kellene venni és meg kellene nézni, hogy mik voltak a célkitűzések, hova jutottunk, és ennek függvényében mik a további teendők.

A NATO-nak mint egyfajta védelmi rendszernek a részeseivé váltunk, annak a NATO-nak, amely még a kétpólusú világrend idején jött létre egyfajta védelmi rendszerként, egyfajta reakcióként a szocialista blokk hasonló katonai szerződésére válaszul. Tehát a legitimitását a NATO a kétpólusú világrend idejéből eredezteti, és bennünket a kollektív védelem illúziójával kecsegtet arra a bizonyos 5. §-ra hivatkozva.

Én el tudom azt hinni, hogy vannak olyan elméletek, amelyek ezt alá tudják támasztani, és vannak olyan emberek, akik ebben garanciát látnak. Én azért arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha az 1100 éves Magyarország valamire megtanította ezt a nemzetet és ezt az országot, az az, hogy számos szabadságharcának az idején soha nem számíthatott másra, csak a saját erejére és csak saját magára. Ennek az országnak se akkor, amikor az Oszmán Birodalommal, se akkor, amikor a Habsburgok ellen küzdöttünk, se Rákóczi idején, se 1956-ban soha senki kívülről segítséget nem nyújtott, soha senki. Az, aki nekem egy papírfecnire hivatkozva, az 5. cikkelyre hivatkozva azt mondja, hogy ez garancia arra, hogy Magyarországot egy külső támadás idején megvédik, annak azt mondom, hogy illúziókat kerget vagy nem normális, mert ez a cikkely semminemű garanciát nem jelent számunkra. A jelenlegi világban, a jelenlegi geopolitikai viszonyok között az ár sokkal magasabb, mint ezeknek a nemzetközi misszióknak a kockás papíron kiszámolható költsége és költségvetése.

Egy olyan világban élünk, ahol a terrorizmussal és a migrációval is számolnunk kell. Tehát a védelem fogalma az aszimmetrikus hadviselés idején nem csupán a képességek kérdése. Erre szeretném fölhívni a figyelmüket. Ez már nem csak arról szól, hogy milyen képességekkel rendelkezünk, milyen fegyvernemekkel rendelkezünk, és a katonáink milyen harci tapasztalattal rendelkeznek. A mai világban ez átértékelődött.

Tehát mérlegelni kell minden pillanatban, hogy növeli-e a mozgásterünket egy NATO-tagság, vagy pedig éppen hogy csökkenti ez, mert nekem szent meggyőződésem, hogy jelenleg a NATO tagjának lenni oly módon, ahogy azt mi tesszük, és ilyen missziók felvállalásával Magyarország többet veszít a NATO-tagsággal, mint amennyit nyer. Lehetne értelme, de nem így, ahogy azt Magyarország az elmúlt 25 évben csinálta, vagy 1999 óta, amióta tagjai vagyunk ennek a szövetségnek.

Természetesen önöknek van igaza, növeli a diplomáciai mozgásterünket, ha önök elhiszik azt, hogy egy egypólusú világrendben élünk és fogunk élni a jövőben, mert akkor semmi más dolgunk nincs, mint a NATO-nak szívességeket tenni, és akkor majd valamiféle elvárás mentén elvárni azt, hogy majd ők megvédenek bennünket egy külső támadás idején. De egy többpólusú világrendben, aminek a tényét már csak a fanatikusok tagadják, egy ilyen világrendben ez a fajta magatartás éppen hogy csökkenti a mozgásterünket. Meggyőződésem, hogy ezek a missziók nem a magyar nemzeti érdekeket szolgálják és nem a magyar nemzeti célokat szolgálják, sem akkor, amikor Afrika szarvánál, sem akkor, amikor a Szaharában, sem akkor, amikor a Hindukus hegységben küzdünk az amerikai geopolitikai célok előmozdítása érdekében.

Természetesen a magyar honvédeket és a magyar katonákat tisztelet kell hogy övezze, és el kell hogy ismerjük az ő teljesítményüket és az ő képességeiket. Ez a vita nem erről szól azonban. Ez a vita a külpolitikai stratégiánkról és Magyarország nemzetbiztonságáról, biztonságpolitikai kérdésekről szól. Ha van egy olyan ország, amely soha külföldi célokért nem harcolt, hanem mindig kizárólag a szuverenitásával, a függetlenségével, honvédelemmel volt elfoglalva, hát az a mi hazánk.

(10.40)

Az elmúlt 25 évben feladtuk ezt a fajta, 1100 éve élő szokásjogot, amit Magyarország képvisel. A honvédelem és a honvédség fogalmilag sem összeegyeztethető azokkal a missziókkal, amelyekbe a magyar politikai elit belekényszeríti a magyar katonákat, a magyar honvédeket. Ezért mondjuk azt, hogy ideje lenne annak, hogy a magyar emberek, a magyar kormányok átértékeljék a világban zajló folyamatokat, átértékeljék azt, hogy a NATO-tagság mit jelent, milyen szerepvállalásokat jelent, mi az, amit érdemes és mi az, amit nem érdemes megtenni egy ilyen tagságban. Nem igaz az, hogy minden NATO-tagállamnak kötelező érvénnyel minden egyes ilyen misszióban szerepet kell vállalnia. Ezeket értékeljük át, és nézzük meg azt, hogy mibe kerülne például a semlegesség kérdése. Itt az ideje annak, hogy felmérjük, a NATO-tagság teher-e számunkra, vagy előnyt jelent hazánk és nemzetünk számára.

Ha NATO-tagként idegen érdekekért háborúkba sodródunk a világ különböző részein és akár itt a szomszédságunkban, akkor nyilvánvalóan óriási te­hertétel egy olyan szövetség részesének lenni, amely bár védelminek hazudja magát, valójában agresszív politikát folytat a világ különböző tájain.

Ezért és ezen érvek miatt a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudja támogatni ezeknek a beszámolóknak az elfogadását és ezeket a nemzetközi missziókat. Nem támogattuk azt a múltban sem, most sem és a jövőben sem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 164-166 2015.03.09. 2:18  163-172

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elfogadom. Köszönöm.

ELNÖK: Akkor öné a szó, Gyöngyösi Márton képviselő úr.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az Iszlám Állam elleni katonai fellépéssel kapcsolatosan a Jobbik álláspontja a kezdetektől fogva ismert. Elítéljük a keresztények és a békés muzulmánok elleni agressziót, de egészen addig, amíg nem látjuk az ISIS hátterét és a Nyugat szerepét, felelősségét az Iszlám Állam létrejöttével kapcsolatosan, addig semmiféle katonai fellépést nem tudunk támogatni. Kizárólag humanitárius segítségnyújtást tudunk támogatni ebben a kérdésben.

Tekintettel arra, hogy Magyarország meggyőződésünk szerint nem felkészült az esetleges és potenciális terrorveszély kezelésére és az ISIS agressziója által kiváltott bevándorlás és migráció kezelésére, addig ebben a kérdésben nem tudunk támogatást nyújtani a kormányzatnak.

A Jobbik álláspontjával ellentétesen a kormányzati kommunikáció tragikusra, követhetetlenre és elég kaotikusra sikeredett. Hiszen két héttel ezelőtt Szijjártó Péter miniszter úr még innen támogatólag szólalt fel az Iszlám Állam elleni hadviseléssel kapcsolatosan, egy hétre rá Rogán Antal frakcióvezető úr, a frakciókkal folytatott egyeztetés után, már elutasítólag nyilatkozott, majd pár nappal később, amikor az Amerikai Egyesült Államokból jött egyfajta ukáz, egyfajta utasítás, hogy Magyarország küldjön hadakat az Iszlám Állam ellen, akkor megint csak visszatáncolt a kormányzat, és most megint csak támogatólag lép fel. Immáron a kétharmad fontosságát és sürgősségét hangsúlyozza Orbán Viktor miniszterelnök úr is és Szijjártó Péter miniszter úr is; a pénteki nap folyamán ők már ezt szorgalmazták. Erre jött válaszképpen a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a Liberálisok támogató válasza és természetesen az MSZP-é is.

Kérdésként merül az fel, hogy az USA nyomására összeáll-e az Orbán-Gyurcsány-koalíció, és milyen következtetéseket vonhatunk le ilyen esetben Magyarország szuverenitására vonatkozóan. Köszönöm szépen.

Várom válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 170 2015.03.09. 1:11  163-172

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt már megszokhattuk az elmúlt években, hogy önöknél a retorika és a tettek élesen eltérnek egymástól. Hallgattunk itt szabadságharcról, szuverenitásról, függetlenségről ékes szónoklatokat, akkor azonban, amikor a szuverenitásunk visszaszerzéséről és megtartásáról van szó, önök ezeket a törekvéseket tettekben folyamatosan elárulják. Megszokhattuk azt, hogy az elmúlt 25 évben szocialista, liberális és Fidesz-kormányok váltogatják egymást, de akkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok érdekei úgy diktálják, önök Afganisztánba, Szomáliába, Maliba, különböző országokba küldözgetnek magyar katonákat azért, hogy idegen érdekekért harcoljanak ott.

Mi ezt a fajta magatartást elutasítjuk. Azt mondjuk, hogy Magyarország katonailag ilyen típusú akciókban nem vehet részt. Az ISIS-szel és az Iszlám Állammal kapcsolatban is idegen érdekek forognak fenn, hiszen ezt a terrorszervezetet maga az Amerikai Egyesült Államok hozta létre akkor, amikor destabilizálta a régiót, és az ilyen terrorszervezeteket katonai támogatással, pénzzel és médiapropagandával támogatta.

Nem tudom a válaszát elfogadni. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 210 2015.04.13. 8:19  201-218

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hónapban az ISIS elleni katonai misszióval kapcsolatban többször ülésezett a Külügyi bizottság, néha a Nemzetbiztonsági bizottsággal közösen. Természetesen több alkalommal tárgyaltuk meg ennek a missziónak a lényegét, és vártunk számos kérdésre válaszokat. Bizonyos kérdésekre megkaptuk a válaszokat, és úgy értékeltük, hogy megfelelőek, a legtöbb kérdésünkre azonban nem született megfelelő válasz.

Abban a pártok természetesen egyetértenek, a Jobbiktól az LMP-n és a Fideszen át az MSZP-ig bezárólag, hogy az ISIS tevékenysége, ami egyenlő a népirtással és az emberiesség elleni bűncselekményekkel, elítélendő, és az Iszlám Állam terjedését természetesen meg kell állítani és el kell ítélni. Azonban számos olyan kérdés merült fel, amire egyik bizottsági ülésen sem kaptunk választ. Például arra, hogy miért kell Magyarországnak ilyen elhamarkodottan és ilyen gyorsan döntenie egy ilyen nemzetközi misszióról, amellyel kapcsolatos kockázatokat egy hónap leforgása alatt a hivatalos szerveknek szemmel láthatóan nem volt lehetőségük tisztázni.

A bizottsági üléseken döntően katonapolitikai szempontok hangzottak el. Megnyugtatóan hallhattuk azt, hogy a magyar katonák képesek a szűken értelmezett feladat ellátására, Erbílben azt a feladatot, amire felkérték őket, képesek ellátni; efelől semmi kétségem nincs. Tudjuk, hogy jók a magyar katonák, a magyar honvédek, és szakmailag el tudják látni azt a feladatot, amire felkérték őket. Azonban ennek a típusú hadviselésnek a főcsapása nem katonai, hanem itt a terrorizmus elleni harcról van szó, egy aszimmetrikus háborúval nézünk szembe, és nem az az elsődleges kérdés, hogy a katonáink meg tudják-e állni a helyüket Erbílben, hanem hogy a magyar hatóságok, a magyar szervek képesek-e garantálni a magyar emberek biztonságát itt, Magyarországon. Nemzetbiztonsági kérdések merülnek fel egy ilyen misszióval kapcsolatos döntés nyomán.

Emlékszünk arra, hogy március 6-án beérkezett az Amerikai Egyesült Államokból az a bizonyos sokat hivatkozott felkérés. Úgy tudjuk ‑ bár én magam nem ültem ott azon a bizottsági ülésen, amit Kósa Lajos képviselőtársam emleget ‑, hogy az amerikai Central Commandnak egy szimpla, egyszerű tisztjétől érkezett egy ilyen típusú felkérés, egy katonai felkérés, amely nyomán Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere már aznap, március 6-án azt nyilatkozta, hogy jött az amerikai felkérés, ilyen értelemben Magyarországnak a kötelességének eleget kell tennie, a nemzetközi elvárásoknak meg kell felelnie.

(18.00)

Semmilyen ilyenfajta kötelezettségünk nincs, semmilyen nemzetközi elvárásnak nem kell megfelelni. Különösen azért nem, mert sem ENSZ-felhatalmazás nincs a misszió mögött, sem NATO-felhatalmazás nincs a misszió mögött, semmiféle NATO-szerződésből fakadó elvárás nincs ezzel a misszióval kapcsolatosan, semmiféle elvárás nem fogalmazódhat meg Magyarországgal szemben. Ugyanis ez nem egy, az ENSZ égisze alatt és nem egy, a NATO égisze alatt történő misszió.

Ilyen értelemben azt sem értjük, miért ilyen mértékű felajánlást kellett tennie a magyar kormánynak. Tehát miért kellett túlteljesíteni vagy túllihegni még olyan országokat is, amelyek Magyarországnál lényegesen nagyobbak, lényegesen többet tudnának áldozni egy ilyen típusú misszióra? Magyarország katonai missziós szerepvállalása még Németországét is meghaladja. Nem értjük, miért kell 20 milliárd forintos költségvetéssel, 150 katona felajánlásával indulnia Magyarországnak egy olyan misszióba, amelyet mások sokkal megfontoltabban és cizelláltabban közelítenek meg.

Nyilván nagyon sokféleképpen lehet az ISIS elleni hadjáratban részt vállalni. Vannak, akik politikai támogatást nyújtanak ellene, vannak, akik katonailag részt vállalnak, de vannak, akik csak humanitárius segítségnyújtásban segédkeznek. Nekünk szent meggyőződésünk, hogy a humanitárius segítségnyújtás lenne az, amit Magyarország erejéhez képest meg tudna tenni úgy, hogy erkölcsileg is eleget tesz mindennemű kötelezettségének.

Nagyon fontos, és talán itt lenne az ideje annak, hogy mielőtt Magyarország újra egy újabb kétes katonai misszióban részt vállal, egy kicsit értékeljük azt, hogy a NATO-tagságunk óta milyen típusú missziókban vettünk részt és azok milyen eredménnyel jártak. Hát, még mindig kint vannak magyar katonák Afganisztánban, a tálibok ellen háborút hirdettünk, az Amerikai Egyesült Államokkal az oldalunkon. Nyilvánvalóan az egy NATO-misszió, de az elmúlt 14 évben semmiféle eredményt nem tud felmutatni ez a misszió. Irakban 2003-ban megdöntötte Szaddám Huszein kormányát az amerikai hadsereg, az amerikai katonák. Ez is egy nemzetközi misszió volt, ehhez is segédkezett sok-sok nyugati állam. Destabilizált a NATO még egy országot ott a régióban, keletkezett egy űr, és hatalmas káoszt hagyott maga után.

Az, hogy az Iszlám Állam hogyan jött létre, megérne egy kis gondolkodást, megnézni azt, hogy az Iszlám Állam miképpen jöhetett létre. Nagyon nem kell messzire menni a kutakodásban, meg kell hallgatni Wesley Clarkot, a NATO nyugalmazott tábornokát, Európába kihelyezett volt NATO-tábornokot, aki azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei hozták létre az Iszlám Államot a Hezbollah ellen és a szír Aszad-rezsim ellen még pár évvel ezelőtt, amikor az Amerikai Egyesült Államok érdekeit ez szolgálta leginkább.

Azóta sem tudjuk azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok miképpen viszonyul az Iszlám Államhoz. Nem tudjuk azt, hogy ez a terrorszervezet, ez a kalifátus hogyan jöhetett létre egy év leforgása alatt, hogyan volt képes szinte egy állami gépezetet kialakítani, bevételekre szert tenni, létrehozni egy komoly államot, amelyik ütőképes és komoly kihívást jelent a nemzetközi közösségnek. Honnan kapja az Iszlám Állam a támogatást és az utánpótlást mind emberanyagban, mind pedig pénzügyi támogatásban? Mielőtt egy ilyen kétes eredetű vállalkozásban szerepet vállalnánk, nagyon jó lenne tisztán látni ezekben a kérdésekben, nehogy az forduljon elő, hogy a saját szövetségeseinkkel az oldalunkon a saját szövetségeseinkkel vívunk egy háborút, amiben senki nem tud eligazodni.

Ezért mondja azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy ebben a hadjáratban és misszióban teljes felelőtlenség részt vállalni, amíg ezeket a kérdéseket nem tisztáztuk. Fel kell mérni ezeket, ezekre a kérdésekre választ kell kapni, és utána kell elgondolkodni azon, hogy milyen mértékben és milyen módon vállal szerepet Magyarország az ISIS elleni hadjáratban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 116 2015.04.27. 2:05  115-122

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hetekben döntött a Magyar Országgyűlés az Iszlám Állam elleni misszióban való magyar részvételről, és teljes volt az egyetértés abban, hogy elítélendő az a barbár agresszió, amit az Iszlám Állam véghezvitt. Abban azonban nem sikerült konszenzust teremteni, hogy milyen módon és milyen mértékben kell Magyarországnak részt vállalnia ebben a misszióban. Az óvatosság indokolt lett volna, hiszen mára bebizonyosodott, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak és térségbeli szövetségeseinek igen nagy szerepe van abban, hogy létrejött az Iszlám Állam, és hogy az fegyverekhez jutott.

A lényegi kérdéseinkre nem kaptunk választ itt, hiszen önök kötelezettségről beszéltek, ugyanakkor nincs jogalapja ennek a missziónak, ilyen értelemben kötelezettségekről sem beszélhetünk. Nem fegyveres és harcoló alakulatokat küldünk, mondták önök, ehhez képest kiderült, hogy őrző-védő alakulat megy Irakba, amely fegyveres alakulat, konfliktus esetén pedig harcoló alakulat. Azt mondták, hogy Irak legbiztonságosabb részébe küldjük a magyar katonákat, Erbílben azóta nemrégiben pokolgép robbant, s nem máshol, mint az amerikai konzulátus előtt. Azt mondták, hogy nem nő a terrorfenyegetettség Magyarországon, ennek ellenére, amint önök bejelentették, hogy katonákat küldünk, az Iszlám Állam magyar portálokon megfenyegette Magyarországot, Szatmárnémetiben a román hatóságok lekapcsoltak egy terrorszervezetet, amelyik az Iszlám Államhoz köthető, Boszniában pedig, nem messze a magyar határtól, az Iszlám Állam zászlaja leng.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi állt a magyar kormány döntésének a hátterében? Miért kellett kevesebb mint egy hónap leforgása alatt dönteni egy ilyen fajsúlyú kérdésben? Kinek az érdekét szolgálja az, hogy Magyarország a lehetőségein túl 150 katonát, 20 milliárd forintot áldoz egy ilyen bizonytalan kimenetelű misszióra? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 120 2015.04.27. 1:13  115-122

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy egy ilyen fajsúlyú kérdésben ilyen döntést hozni és utána egy felvetett kérdésre ilyen választ adni nem méltó Magyarország miniszterelnökéhez, különösen akkor, amikor önök is érzik ennek a döntésnek a súlyát, hiszen önök is tudják, hogy itt politikai nyomásgyakorlásra történhetett meg a döntés, hiszen miközben önök szuverenitásról beszélnek, amerikai nyomásra hoznak meg ilyen döntéseket akkor, amikor Amerikából katonai tisztek leüzennek Magyarországnak, hogy legyenek szívesek részt vállalni egy ilyen katonai misszióban, úgyhogy önök és az önök tevékenysége köszönő viszonyban sincs egy szuverén államéval.

És önök is érezhetik a súlyát ennek a döntésnek, hiszen nem véletlenül beszélt ön is arról, hogy nemzeti konzultációt kellene elindítani egy olyan fajsúlyú kérdésben, mint a magyar bevándorlás. Magyarország határai nyitva vannak, és amikor ilyen típusú szerepvállalásokban veszünk részt, akkor a bevándorlással összefüggésben igenis a terrorveszély is felmerül Magyarországon. Remélem, miniszterelnök úr fogja vállalni a felelősséget, ha valami történik bármelyik magyar állampolgárral hazánkban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 60 2015.05.04. 2:14  59-62

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! 2010-től kezdve egyre nyilvánvalóbb, hogy a honvédség számára létfontosságú helikopterállományunk elavult, azok sürgős cserére szorulnak. 2011-től láttunk erre próbálkozásokat, amikor is az USA ingyen felajánlotta az elavult technika leváltására a saját, 40 éves, vietnámi háborút is megjárt helikoptereit. Erről az ingyenes ajánlatról később kiderült, hogy több mint 100 milliárd forintunkba kerülne. A sajtóban megjelent hírek ezután az Agusta Westland 139-es gépet említették, amely cég egész oldalas hirdetései még idén is tömegével jelentek meg kormány közeli lapokban, és amelynek igazgatóját, Giuseppe Orsit 2014-ben két év börtönbüntetésre ítélték vesztegetés vádjával.

Ezután 2013 májusában jelentette be a miniszter úr minden parlamenti párt egyetértésével, hogy a nemzeti helikopterflottát egységesen nemzetközi tender útján szerzik be. Az elgondolás szerint 30 darab eszköz beszerzésére kerülne sor, összesen 172 milliárd forint értékben. A tenderdokumentáció 2013 őszére elkészült, és a kormány azt ígérte, hogy a 2014-es parlamenti választások előtt kiírják a versenyt, hogy az új kormány már egyből a választások után dönthessen is. Ez azonban nem történt meg, azóta csúszik a folyamat.

Eközben Magyarország lényegében elveszítette a harcihelikopter-képességét, mára egyetlen darab repülőképes harci helikopterünk sincs. A helyzet súlyosságára példa, hogy a 2013-as árvíz idején egy magáncégtől kellett helikoptereket bérelni, hogy a homokzsákokat el tudják szállítani a katasztrófával sújtott területekre.

Orbán Viktor február elején nyilatkozta, hogy a helikopterek beszerzésére nemzetközi verseny lesz, de ahhoz, hogy ‑ idézem ‑ ki merjük írni, még legalább néhány hétnyi megfontolás és előkészítő munka szükséges. Azóta több hónap telt el, de a honvédség, a rendőrség és a légi mentőszolgálat által várva várt döntésre azóta sem került sor.

Tisztelt Miniszter Úr! Mi áll a helikoptertender kiírása halogatásának hátterében? Ki vállalja azért a felelősséget, ha ez a képesség végleg kiesik a Magyar Honvédségnél? Köszönöm és várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 224 2015.05.04. 5:23  223-224

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint az közismert, a Normafa Budapest legnagyobb összefüggő zöldterülete, a Budai Tájvédelmi Körzet értékes részét képezi, a Budakörnyéki Naturpark része és európai uniós csatlakozásunk óta a Natura 2000 európai természetvédelmi területnek is értékes részét képezi. Kiemelt jelentőségű természetvédelmi területről beszélünk, amely védett erdőkkel, páratlan természeti adottságokkal, botanikai és zoológiai adottságokkal rendelkezik, emellett generációk óta jelenti a budapestieknek, illetve a Budapest környékieknek a felüdülést naponta a parkerdei szolgáltatásoknak köszönhetően.

Az 1950-es évek óta azonban sajnos negatív urbanizációs hatások érintik ezt a területet, természetvédelmi konfliktusok sokasága sújtja ezt a páratlan természeti kincsünket. Sajnos nincsen megfelelő állapotú infrastruktúra a látogatóknak, nincsen szabályozva, kaotikus állapotok, szemetelés, erózió és zaj jellemzi ezt a páratlan természeti kincsünket. Átgondolt, következetes rehabilitációnak igenis lenne létjogosultsága, ugyanúgy, mint a fejlesztéseknek, amely a látogatóknak és a kerületnek, a kerületben lakóknak az érdekeit szolgálja.

Egy átgondolt, következetes fejlesztésnek az elmúlt 25 évben, a rendszerváltás óta az volt a menete, hogy egy alulról felfelé egymásra épülő tervhierarchia mentén alakítják ki a területrendezést és a településrendezést, amely országos, megyei és település szintű területrendezési tervekre épül. Budapesten ez országos, agglomerációs és fővárosi, kerületi rendezési tervekből áll, amelyek egymásra épülnek, és egyeztetési mechanizmusok keretében alakulnak ki a mindenki javát, a közösségek javát is szolgáló tervek és beruházások. Ez biztosítja azt, hogy a közösségi érdek érvényre jut, a társadalmi részvételt is ez biztosítja, akárcsak a gondos szakmai előkészítést és a társtudományoknak is az összhangját.

Ezt a logikát azonban a Fidesz-kormányzat rendszeresen felrúgja, kiveszi a törvényi és a tervi összefüggések keretéből, és önálló szabályozás útján rendezi ezeket a terveket, akárcsak a Margitszigetet, a Duna-partot, a Városligetet. Ez történt a Normafával is, ahol külön törvény rendelkezett erről 2013 októberében, és ennek keretében jött létre egy önkormányzati határozat, hatástanulmányoknak a sokasága, amelyre 620 millió forintot költött el állami költségvetésből az önkormányzat, és május 17-én így fognak a kerület polgárai az urnához járulni, hogy döntsenek erről a beruházási tervről.

Ismerve a Fidesz politikai motivációit, a döntések mögött háttéralkuk, döntéshozókat befolyásoló magánbefektetők állnak. A Normafa-törvénynek a lényege, hogy a már meglévők mellett újabb beépítésre szánt területeket jelöl ki, növeli az ingatlanok beépíthetőségét és az építménymagasságot. Sőt, azon törvényi kötelezettségek alól is felmentést ad a leendő építtetőknek, hogy az általuk kivágott fák, kiirtott erdők után erdővédelmi járulékot kelljen fizetni, illetve végeztessék a csereerdősítést. Ezzel jelentős építésijogosultság-többletet ajándékozott a kormányzat az érintett ingatlanok tulajdonosainak és beruházóknak.

A megvalósíthatósági tanulmányból kiderül az, hogy a tanulmány az egyes projektelemek kapcsán bemutatja, mely szervezetek lesznek az építtetők, a megvalósítás milyen költségekkel jár, illetve kik lesznek majdan az üzemeltetők. Az a kép rajzolódik ki, hogy a jelentős bevételt hozó beruházásoknak magánbefektetői lennének, és az üzemeltetést is ők fogják végezni, az önkormányzatnak csak a kiadásokkal járó funkciók megvalósítása és fenntartása maradna. Az esetlegesen önkormányzati pénzből készülő fejlesztések üzemeltetéséről, vagyonkezelésbe adásáról a tanulmányterv nem írt, mert arról egy következő részletes megvalósítási elemzés fog számot adni. A pusztulófélben lévő kultúrtörténeti emlékekről, a Libegő-felújításról egy szó nem esik ebben a hatástanulmányban.

Ilyen értelemben erről összességében, egy ilyen tervről, egy ilyen Normafa-projektről nem lehet dönteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen csak az a biztos, hogy magánérdekeket szolgáló építkezések lesznek a Normafán. Egy koncepció nélkül (Az elnök ismét csenget.), egy jól átgondolt koncepció nélkül ez a projekt abnor­mafa-projekt marad, amit jó lenne elkerülni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 96 2015.05.29. 13:00  1-144

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár elsősorban a 2016-os költségvetési tervezetnek a külügyi fejezetéhez készültem hozzászólni, nem tudom megállni, hogy egy-két általános érvényű megállapítást ne tegyek az előttünk fekvő előterjesztéssel és költségvetéssel kapcsolatban.

Az első kérdés, ami talán felmerül a költségvetés vitája kapcsán mindannyiunkban, a költségvetés benyújtásának az időzítésére vonatkozik. Nem értjük, nem tudjuk, hogy mi indokolja azt, hogy a szokásosnál hat hónappal korábban, fél évvel korábban kell a költségvetés vitájának lezajlania itt, a falak között. Mire ez a nagy sietség? Hiszen szakmai szempontokból nem indokolható az, hogy ez a vita október-november-december helyett most, az első félév végén, májusban folyik itt.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ahhoz, hogy egy normális költségvetési vita és egy normális költségvetés megvalósulhasson, mindenki tudja, aki a pénzügyi szakmában alapismereteket elsajátított, hogy ehhez két láb szükséges. Az egyik az, hogy az előző évnek, a 2014-es évnek a zárszámadása megtörténjen, megtörténjen az elszámolás az előző évre vonatkozóan, és az is, hogy az idei évre, a 2015-ös évre vonatkozóan a költségvetés teljesítésének az adatai nyilvánvalóak legyenek, ezek jelenleg nem ismertek.

Tehát ennek a két lábnak és ennek a két feltételnek teljesülnie kellene ahhoz, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a következő éves költségvetésről. Vegyük az elsőt! Nincsen még kész a 2014-es évre vonatkozó zárszámadás a 2014. éves költségvetésről, nincsen benyújtva a kormány pénzügyi beszámolója, amely ezt tartalmazná, ami így, ilyen módon természetesen auditálva sincs az arra hivatott Állami Számvevőszék által. Úgy kéri a kormány a 2015-ös évre vonatkozó pénzügyi felhatalmazást, hogy valójában még nem számolt el a 2014-es évre vonatkozó pénzügyekkel.

(Földi Lászlót a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Ez a fajta eljárás, ami tudjuk, hogy az Orbán-kormányok alatt már egy bevett szokássá vált, ez teljes egészében szembemegy nemcsak a nemzetközi gyakorlattal, hanem a hazai hagyományokkal és bevett gyakorlattal, tradíciókkal is. A költségvetés - amint az ismert - egy pénzügyi terv, ami bázisszámokra, bázisadatokra épül, és a bázis alapvetően az előző évnek a tényszámait jelenti, arra kellene hogy felépüljön a következő év költségvetése.

(16.00)

Ez a bázis jelenleg hiányzik, tehát egy teljesen abnormális helyzettel állunk szemben, és egy olyan helyzetbe kényszerít bennünket a kormány, amiben igazából érdemi vitát nem is lehetne lefolytatni.

Ami pedig a 2015. évre vonatkozó költségvetési teljesítést és a teljesítés adatait illeti, jelenleg ebben sem látunk tisztán, hiszen ezek nem ismertek. Nem véletlenül szokott normális országokban október-november-december környékén lezajlani ez a vita, hiszen az év vége felé az első félév adatai már ismertek tényként, tehát tényadatok állnak rendelkezésre, sőt már talán a háromnegyed éves adatok is tényként rögzíthetőek és ismertek, és talán már az egész évre vonatkozóan - tehát arra a néhány hónapra, ami még az évből hátravan - nagyjából prognosztizálható az, hogy a költségvetésnek milyen kifutása lesz. Nyilvánvalóan így május közepén, amikor ez a költségvetési tervezet le lett téve a Ház asztalára, még az első féléves adatok sem ismerhetőek, ilyen értelemben erről a költségvetési tervezetről érdemben nem lehet normális vitát lefolytatni.

Persze, ismerjük az Orbán-kormány álláspontját ezzel kapcsolatban, ők azzal érvelnek, hogy a kiszámíthatóság és az átláthatóság miatt fontos az, hogy most erről a költségvetésről idejekorán dönt a tisztelt Ház, és folytatja le ezt a vitát. Kérem szépen, ha néhány évet eltöltöttek volna a költségvetés tervezetének a benyújtói a szakmában is, ha lenne némi gyakorlati rálátásuk arra, hogy hogyan készül egy költségvetés, hogyan ildomos egy költségvetést összeállítani, akkor tudhatnák, hogy a kiszámíthatóság nemcsak úgy az égből pottyan alá a fejünkre, hanem az bizony bizalmon alapszik, olyan bizalmon, amit önök még nem feltétlenül nyertek el.

Az átláthatóság pedig ebben a konkrét esetben a vicc kategóriája, cinizmus, arcátlan cinizmus, hiszen erről a költségvetésről és ami az elmúlt években, évtizedekben gyakorlattá vált Magyarországon, sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy transzparens, átlátható és következetes költségvetés lenne, a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani ezekről. Hiszen mindenki tudja, aki, nem az, hogy egy ország költségvetését látta már az életében, hanem mondjuk, egy társaságét, egy cégét, egy egyszerű kft.-ét, hogy ahhoz, hogy a számok értelmezhetőek legyenek, összehasonlíthatóak kell legyenek az adott év számai a korábbi évek bázis- és tényadataival összefüggésben, azokhoz képest lehet értelmezni a jelenlegi év számait és az adatait. Három oszlopot ismer általában egy könyvelés, amelyben elkülönítetten megjelennek a különböző tényadatok, és ezáltal értelmezhetővé, összehasonlíthatóvá válnak a számok.

Varga Mihály miniszter úr azt mondta a költségvetés benyújtásakor, hogy egy takarékos költségvetésről beszélünk. Ehhez képest azt látjuk, hogy a tárcák és a minisztériumok nagyjából hasonló összegekkel, pénzzel gazdálkodnak, mint a korábbi években, nincsen semmiféle átcsoportosítás, aminek egyfajta üzenete van csak, az, hogy minden tökéletesen működik ebben az országban, minden minisztérium a lehető leghatékonyabban, legeredményesebben végzi a munkáját, semmiféle korrekcióra nem szorulnak a korábbi évek gyakorlatai és költségvetései. És természetesen hogy is lehetne egyfajta átcsoportosítást elvégezni, ha a kormány, a kormányzat mind a mai napig nem ismeri azt a gyakorlatot, ami egyébként tőlünk nyugatabbra vagy akár más országokban minden költségvetés alapját jelenti, hogy van egyfajta elemzés, amivel mérik azt, hogy egy minisztérium milyen hatékonysággal működik, mennyire gazdaságos, mennyire hatékony, mennyire eredményes, hogyan gazdálkodik azzal a vagyonnal, amit a polgárok, az adófizető polgárok a rendelkezésére bocsátanak a tisztelt kormányzatnak és az államnak.

Ami a Külügyminisztériumot, a Külügyminisztérium gazdálkodását érinti, ebben is nagyon nehéz véleményt formálni, hiszen a jelenlegi Külügyminisztérium - amely három vezetőcserén ment keresztül az elmúlt egy évben, és egy 180 fokos fordulatot vett, legalábbis, ami a külügyi kommunikációt illeti - mind a mai napig nem rendelkezik külügyi stratégiával. Nincsen ilyen dokumentum. Láttunk már kezdeményeket meg bizonyos, hogy mondjam, piszkozatokat erre vonatkozóan, de külügyi stratégia nem létezik, annak ellenére, hogy az elmúlt 5-6 évben a 25 év szervilis, egyoldalú euroatlanti politikáját folytatta a Külügyminisztérium, bár retorikailag volt egyfajta elmozdulás, egyfajta 180 fokos fordulat - kizárólag, ami a kommunikációt és a retorikát illeti -, amelyben megjelent a keleti nyitás, a déli nyitás politikája, még akkor is, ha ezek semmiféle eredményt máig nem tudtak felmutatni.

Jelenleg nem látható, hogy mi a Külügyminisztérium stratégiája, mi alapján kéri a tisztelt választópolgárok és a parlament felhatalmazását arra, hogy az elkülönített költségvetési fedezetet elköltse. Ilyen értelemben nem tudjuk, stratégia hiányában nem tudjuk értelmezni az Eximbanknak juttatott, több milliárd forintos tőkeemelést és különböző támogatásokat; annak ellenére, hogy a Külügyminisztérium egyfajta kalmármissziót végez, amikor is GDP-adatokat, import-export számokat és mindenféle gazdasági növekedési mutatókat szajkózik szerte a világban, ilyen értelemben letért arról a pályáról, ami a klasszikus diplomácia hivatását jelenti bizonyos értelemben, ez teljesen háttérbe szorult, annak ellenére, hogy a világban hatalmas változások mennek végbe, amelyek a Külügyminisztériumot rendre meglepetésként érik.

Hogy csak az elmúlt egy év néhány válságát villantsam föl, amivel kapcsolatban a Külügyminisztérium erőteljesen az események után kullogott: az ukrán válság és annak minden típusú leágazása, az energetikában történt változások, miszerint összeomlott a Déli Áramlat projektje, a magyar Külügyminisztériumnak stratégia hiányában mind a mai napig nincsen alternatívája és egyfajta stratégiája arra, hogy Magyarország energiaellátását - legalábbis, ami a gázt illeti - mivel fogja biztosítani. Az Oroszországgal vívott, nyugati szankciós politikára ugyancsak nincsen külügyi stratégia. Ugyanígy az Iszlám Állam felfutására is a magyar kormány szervilis módon amerikai felhívásoknak eleget téve bocsátkozik egy olyan kalandba, aminek teljesen kilátástalanok a következményei. Az USA-val kapcsolatos kitiltási botrány ugyancsak egy olyan téma, amely a magyar diplomáciát, a magyar külpolitikát teljes egészében meglepetésként érte, és hogyne érte volna meglepetésként, hiszen a magyar Külügyminisztérium nem ismeri a világban zajló események elemzésének még a gondolatát sem, teljesen ad hoc, spontán módon követi az eseményeket, nincsen hatékony hírszerzés, nincsen megfelelő diplomáciai irányítás és vezetés, még az irányított káosz fogalmát sem lehet a jelenlegi Külügyminisztérium működésére használni.

A magyar diplomáciának jelenleg nincsenek szövetségesei, a Nyugat árulónak tartja jelenleg a magyar diplomáciát, amely retorikai szinten szembefordult a nyugati, korábbi szövetségeseinkkel, Keleten pedig egyfajta bizalmatlanság fogadja az Orbán-kormány különböző ügyek kapcsán tett tojástáncát, amit lejt.

Ilyen értelemben és összegezve: külügyi stratégia hiányában a brüsszeli és washingtoni elvárások által vezetett kormányzati, diplomáciai és külügyi törekvéseket és az arra vonatkozó költségvetési fejezetet nem lehet támogatni, hiszen amíg az országnak nincsen szuverén nemzetstratégiája, külügyi stratégiája, addig teljesen felesleges arról beszélni, hogy milyen intézetek, intézmények, mekkora diplomáciai kar között osztja szét a kormány a külügyi fejezetre szánt pénzt.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 8 2015.06.29. 2:16  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A menekültügy vitájában a szocialisták és a liberálisok Magyarországon újra bebizonyították, hogy a multikulti dicsőítésén és a liberális toposzok puffogtatásán kívül igazából semmilyen valós érdemi válaszuk nincs a társadalmat valóban érintő és érdeklő kérdésekre.

A menekültügy kapcsán azért, amit a kormány tanúsított az elmúlt években vagy az elmúlt napokban és elmúlt hetekben, akár meg is lehetne őket dicsérni, hiszen bebizonyították azt, hogy Magyarország Bulgáriával együtt speciális eljárás alá kerülhet; lám-lám, a magyar kormány, ha végveszélyben érzi a népszerűségét, akkor akár küzdeni is tud a magyar nemzeti érdekekért, különleges elbánást képes kiharcolni. Ezek szerint Magyarországnak más kérdésekben is lehetősége lett volna speciális, különleges elbánást kivívnia az Európai Uniótól, mint a 25 éve folytatott, gátlástalan liberalizáció, privatizáció esetében vagy a nemzeti jogköröknek az átutalásában és Magyarország kiszolgáltatásában a vízfejű és kontraszelektált európai uniós bürokrácia irányában. Természetesen ez történt akkor is, amikor Magyarországon évekkel ezelőtt a magyar kormány felszámolta a határőrséget, azoknak a feladatait a rendőrségnek utalta át, ezeket a feladatokat a rendőrség nyilvánvalóan nem tudja hiánytalanul ellátni a jelenlegi feltételek mellett, és természetesen a menekültek és a bevándorlók közötti különbségtételt is, ami gyakorlatként működött Magyarországon, a kormány számolta föl. Nagyon örülök, hogy végre belátták azt, hogy ez a fajta hozzáállás, ez, amit a Jobbik ennek kapcsán is javasolt, igenis méltányolandó.

Ideje lenne annak, hogy a magyar külpolitika és a magyar diplomácia elgondolkodjon ennek a jelenlegi migrációs problémának a valós okain, azon, hogy Magyarország milyen szerepet játszott nyugati szövetségeseivel együtt abban, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kirobbanjanak azok a válságsorozatok, aminek a migráció egyfajta következménye. Itt az ideje, hogy újragondoljuk a magyar diplomáciát! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 90 2015.07.06. 3:16  89-95

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A közelmúlt nem kisszámú magyar diplomáciai baklövéseinek egyik legnagyobbikát sikerült elkövetnie Orbán Viktor miniszterelnök úrnak április 1-jén Kazahsztánban, amikor a határidő lejártának napján bejelentette csatlakozási szándékunkat az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz. A bank kínai vezetéssel jön létre 100 milliárd USA-dollár törzstőkével annak érdekében, hogy az ázsiai országoknak nyújtson gazdasági segítséget

A bank jelentősége a Nemzetközi Valutaalapéhoz mérhető, annak valószínűleg fontos konkurense lesz a XXI. században, hacsak nem veszi át a szerepét egészen. A bankba alapító tagként április 1-jéig várták a jelentkezőket. Ázsia feltörekvő államain kívül alapító tagként jelen van Európa minden meghatározó országa, köztük Német-, Francia- és Olaszország, valamint Nagy-Britannia. Sőt, bár az USA erős ellenkampányt folytatott, még a híresen euroatlanti elkötelezettségű Lengyelország is az alapító tagok között van.

Azt hiszem, ez kellőképpen érzékelteti a szervezet jelentőségét. A jelentkezés természetesen a határidő után is lehetséges, ám már csak szimpla tagként. Évtizedek óta diplomáciai kényszerpályán mozgó hazánk előtt tehát nagy lehetőség állt. A KGST-be, az IMF-be vagy az EU-ba való alávetettségen alapuló beterelésünk után most nagyhatalmakkal közösen egy, a jövő évszázadot meghatározó szervezet vezetésébe kerülhettünk volna be. Ha volt Magyarország előtt lehetőség az elmúlt évtizedekben, amikor kezébe vehette volna sorsa irányítását, ez az volt. És mindezt tönkretette a kormány dilettantizmusa, amelynek eredményeképpen Orbán Viktor egy nappal a határidőt lekésve, ám hatalmas médiafigyelem közepette Asztanában bejelentette csatlakozásunkat egyszerű tagként.

Ha a kormány célja az volt, hogyan kerülhetne minél kínosabb helyzetbe, két legyet ütött egy csapásra: lekéstünk egy történelmi lehetőséget, és a késésünket sikerült nagydobra is verni. Azt már lehet, jobb lenne meg sem említeni, hogy a bejelentéskor Orbán Viktor még a szervezet nevét is összekeverte az AIIB japán alapítású konkurensével, az Ázsiai Fejlesztési Bankkal. Az AIIB vezetéséből tehát kiestünk, de legalább magunkra haragítottuk a szervezetet ellenző USA-t. Jól jellemzi ez a magyar külügy állapotát.

A Jobbik igen örömtelinek tartja, ha a Fidesz a programunk elemeit átvéve igazolja elméletünk helyességét a keleti nyitást illetően, és végre megpróbál új utat keresni az elmúlt 25 évben lejáratódott nyugati irányú talpnyalás helyett. Az ilyen baklövéseket látva azonban az emberben önkéntelenül is felötlik néhány kérdés.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért nem volt képes a kormány az ügy súlyának megfelelően készülni? Hol áll a Bem rakpart szakmailag, hogy képes egy ilyen kiemelten fontos időpontot egyszerűen elnézni? Vagy a Jobbiktól lenyúlt keleti nyitást csak retorikai szinten űzik minden valós tartalom nélkül, nevetségessé téve ezzel az országot Ázsiában? A keleti nyitás mellé szeretnék esetleg a nyugati zárást is megvalósítani a dilettantizmusukkal? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

(A jegyzői székben Gúr Nándort Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 94 2015.07.06. 1:04  89-95

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát nem tudom elfogadni. Természetesen értem én azt, hogy ha történik egy baklövés, egy rossz döntést hoz a kormányzat, akkor két lehetséges út áll önök előtt: vagy bagatellizálni próbálják a döntést, vagy pedig megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy miért történt mindez, és milyen nemes célok érdekében hozták meg ezt a rossz döntést. Ehelyett inkább nyugodtan ismerjék el a tévedésüket, vallják be azt, hogy a tojástánc lejtése közben önök minden tojást összetörtek, ami a keleti nyitás során az útjukba keveredett.

Ön is tudja, hiszen közgazdasági végzettséggel rendelkezik, felsőfokú végzettséggel, hogy ha egy társaságban szimpla tagok vagyunk vagy alapító tagok, a kettő között a különbség ég és föld. Az utóbbi ad arra lehetőséget, hogy egy adott intézmény céljainak kitűzésébe, stratégiájába beleszólhassunk. Ezt most elszalasztottuk, köszönhető önöknek és az önök dilettantizmusának. A válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 6 2015.10.05. 2:13  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Jobbik a kezdetektől azon az állásponton van, hogy a migráció kérdése nem egy pártpolitikai ügy, hanem egy olyan nemzeti ügy, amelyben a legszélesebb összefogásra lenne szükség itt kis hazánkban, hiszen ez a kérdés az országunknak, sőt nem is csak az országunknak, hanem a kontinensnek és a civilizációnknak is a jövőjéről szól. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi szervezetekre hiába várunk, a megoldás nagyon nehezen sejlik ki azokból a cselekedetekből, amelyeket a nemzetközi szervezetek mutatnak. Ezért nemzetállami hatáskörben kell megoldani ezt a kérdéskört. A Jobbik ezért mondta azt, hogy amíg a nemzetközi szervezetekre várunk, nagyon fontos, hogy minden lehetséges eszközzel megvédjük a határainkat, a határőrséget állítsuk vissza, hiszen egyértelmű, hogy a rendőrségnek és a honvédelemnek, a katonaságnak nem ez az elsődleges prioritása. Jól végzik a munkájukat, de a határőrség visszaállításával lehetne a migrációs hullámot a leghatékonyabban kezelni, és természetesen, amíg a határainkat védjük, nagyon fontos az, hogy a Magyarországon lévő migránsokat, bevándorlókat zárt táborokba gyűjtsük, távol a magyar településektől.

A nemzetközi próbálkozások a kvóta ügyében nem megfelelő megoldást nyújtanak. Ez egy rossz irány. Az európai uniós kvótánál egy fokkal jobb a nemzetközi kvóta, de mi ezt is szeretnénk elutasítani, hiszen amíg a migrációs hullám végét nem látjuk, addig teljesen felesleges arról beszélni, hogy hogyan osszuk el a migránsokat, akik az európai kontinensre érkeznek. Nagyon fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az Európai Unió a határain kívül próbálja meg a kérdést hatékonyan kezelni, nyújtson segítséget, anyagi támogatást Törökországnak, amely már így is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) óriási gondokkal küszködik a migráció kezelésében; az Európai Unió nyújtson segítséget Törökországnak e kérdés kezelésében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 14 2015.10.06. 5:17  13-16

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tavalyi NATO-csúcson Walesben született meg a NATO-tagállamoknak az a döntése, hogy egy készenléti akcióterv keretében az ukrán válságra adott válaszul, Oroszország elleni éllel a NATO védelmi képességének növelése céljából Kelet- és Közép-Európában a megnövekedett biztonsági kockázatok miatt egyfajta vezetési-irányítási központrendszert létesít, hét különböző országban a NATO egyfajta előretolt bástyájaként. Ebből a hét irányító-koordinációs központból a kelet-közép-európai országok kérésére immáron öt megvalósult a Baltikumban, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában. Magyarország idén még Hende Csaba minisztersége idején kérvényezte azt, hogy Magyarország is létesíthessen a NATO közreműködésével egy ilyen koordinációs központot itt kis hazánkban Székesfehérváron, és az ezzel kapcsolatos döntés most a hét vége felé, csütörtökön születik meg Brüsszelben a miniszteri csúcson. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy kötelező érvényű kötelezettség a NATO-tagságunkból fakadóan, ez meghívásos alapon működik, tehát mi kérjük, és a költségeket is a fogadó ország állja.

A Honvédelmi Minisztérium még a kezdetek kezdetén, amikor említette, hogy bejelentkezett erre a feladatra, egy nagyon szűkszavú közleményben próbálta elbagatellizálni a kérdést, azt mondta, hogy egy kis befektetéssel hazánk biztonsága érdekében tervező-szervező tapasztalatokat szerezhet a honvédség. Első körben még bagatellizálták a kérdést, azt írta a Honvédelmi Minisztérium, hogy egy kis tervezőiroda jön létre Magyarországon, egy koordinációs központ, később azonban kiderült, hogy ez egy 40 fős parancsnoki központ, amely 48 óra leforgása alatt egy ötezer fős gyorsreagálású kontingens irányítását célozza, és ez az előszobája annak, hogy Magyarországon létrejöjjön egy amerikai katonai bázis NATO-irányítással, amely magas készenléti erők fogadására, fegyverek, csapatok és haditechnika fogadására is képes, összekötő feladatokat fog ellátni, és hadgyakorlatok támogatásával és szervezésével is fog foglalkozni. Hende Csaba akkor még azt nyilatkozta, hogy ez Magyarországnak és hazánknak a biztonságát szolgálja, nem irányul senki ellen, de azért még gyorsan hozzátette, hogy sem politikai, sem jogi értelemben nem sérti a 1997-es, NATO és Oroszország között létrejött egyezményt.

Nem igaz, hogy nem irányul senki ellen, nagyon is egyértelműen és deklaráltan az ukrán válsággal kapcsolatos intézkedésekről van szó, egy Oroszország elleni agresszív és demonstratív lépésről van szó, amely az amerikai támaszpontok létesítéséről szól. Ez nem a védelmünk növeléséről, hanem éppen hogy egy kockázatnak a megnöveléséről szól, hiszen ezek a koordinációs központok, a gyorsreagálású hadtestek még a laikusok számára is teljesen egyértelmű módon az elsődleges célpontok katonai konfliktusok idején. És ha mindehhez hozzátesszük azt, hogy mindezzel egy időben Magyarországon a pápai és a kecskeméti légibázison fejlesztések mentek végbe, páncélos hadgyakorlatokat folytattunk amerikai irányítással, NATO-irányítással, demonstratív és provokatív módon, kifejezetten oroszellenes éllel, ennek az a sajnálatos következménye, hogy Magyarországon jelenleg több száz amerikai katona állomásozik, több tucat páncélozott gépjármű van, több lövészjármű, tábori ágyú. Ez nem védelem, ez az offenzív képességek növekedése hazánkban.

Igen, egyetértek Németh Szilárddal, migránsügyben sok-sok rossz döntés született. Az elmúlt években azonban rossz külpolitikai és biztonságpolitikai döntéseknek a sorozatát láthattuk, amelyek arról szóltak, hogy az Amerikai Egyesült Államok geopolitikai céljaiban Európa és köztük Magyar­ország is eljátssza a statiszta szerepét, destabilizáltuk a saját szomszédságunkat, elaknásítottuk a saját szomszédságunkat, és a migrációs válság is ennek egy következménye csupán, tisztelt képviselőtársaim. Afganisztánban, Irakban, Szíriában és sajnos Ukrajnában és Észak-Afrikában is ezeknek az amerikai, külföldi, idegen érdekeknek a céljai érdekében lépett Magyarország. A magyar kormánynak el kellene kerülnie ezeket a helyzeteket, nem szabad hagyni, hogy külföldi érdekek szolgálatában álljunk, bábokká váljunk, (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), Magyarországon ne tartózkodjon idegen katona, a szuverenitásunkért kell küzdeni. Ezt üzenik az aradi tizenhármak is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(9.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 131 2015.10.06. 8:01  124-132

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt elnök úr, köszönöm a lehetőséget. Én is az előttem szólókhoz csatlakoznék abban, hogy a jegyzőkönyv technikai mivoltát, elfogadását fontosnak tartjuk.

Emellett természetesen méltatni kell az ENSZ elmúlt évtizedek során tett erőfeszítéseit, hiszen egy olyan szervezetről van szó, amely az elmúlt évtizedekben valóban nagyon sokat tett azért, hogy a világban a menekültek kérdése megoldódjon, rendeződjön. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága volt a garanciája annak, hogy érvényesülhet az az egyéni jog, miszerint menekültstátusért, menedékért folyamodhatnak menekültek, menedékjogot kérhetnek, és utána önként vissza is térhetnek a saját hazájukba. Tehát ezt a jogot biztosításként és garanciaként az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága garantálta az egész világban.

Ez mindenféleképpen elismerést érdemel, különösen mivel ez a szervezet 1956 után jött létre. Az 1956-os tragédia utáni menekültáradat során, amely Magyarországról keresett menedéket Nyugaton, az ENSZ nagyon hathatós eszközöket vetett be annak érdekében, hogy a politikai menekültek valóban otthonra és menedékre leljenek szerte a világban. Ilyen értelemben üdvözlendő az, ha e hivatal tevékenységét elősegítjük, támogatjuk.

Természetesen örülünk annak, hogy mind létszámban, mind a munkavégzés tekintetében területileg is gyarapodik az ENSZ itteni irodája. Annak külön örülünk, hogy több száz magyar munkavállalóval bővül ennek a hivatalnak a tevékenysége.

Ez végre egy jelentős és valódi lépés a munkahelyteremtésben. Ezt így ilyen értelemben is különösen üdvözöljük.

Mindazonáltal a jelenlegi migrációs válság talán lehetőséget teremt nekünk arra, hogy röviden reflektáljunk a nemzetközi szervezeteknek és így az ENSZ-nek is - hogy mondjam - a hibás megközelítésére. Nagyon sok esetben érezhettük azt az elmúlt hónapokban, hogy a nagy nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ is valahol leragadt egypár évvel, egypár évtizeddel, és nem volt képes ennek az új migrációs hullámnak a lényegét meglátni és bizonyos különbségtételeket megtenni, hiszen a jelenlegi migrációs válság tekintetében egy egészen más típusú, egészen más természetű krízissel állunk szemben, mint az oly sokszor párhuzamként előrángatott 1956-os menekülthullám során.

(18.20)

Akkor nyilvánvaló volt a politikai indíték és a politikai üldöztetés, aminek következtében Magyarországot elhagyni kényszerültek oly sokan. A jelenlegi migrációs válságban azonban kétségtelenül jelen van a politikai migráció, de ugyanakkor a gazdasági migráció is jelen van, sőt meggyőződésünk szerint többnyire az van jelen. Ezt a distinkciót nagyon érdemes megtenni, hiszen csak úgy tudjuk ezt a kérdést megfelelően kezelni. Ha ezt a distinkciót nem tesszük meg, akkor természetesen csődöt fognak mondani mindazok az intézkedések, amelyeket a nemzetközi szervezetek foganatosítani szeretnének.

E migrációs válság nyomán kiderült az is, hogy a nagy nemzetközi szervezetekben az elemzés és a diagnózis hiánya, valamint a koncepció hiánya is jelen van. Nincs világos elemzés, hiszen pontosan lehetett látni azt, hogy Európa bizonyos migrációs nyomás alatt van, pontosan lehetett látni, hogy robbanásig feszülnek Európa szomszédságában azok a társadalmak, amelyeket nyugat-európai országok az Amerikai Egyesült Államok segítségével folyamatosan destabilizáltak, az ENSZ pedig nem hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a nyomás rajta van Európán, be fog következni ez a robbanás. Ezt a fajta munkát megfelelő előkészítéssel, elemzésekkel meg lehetett volna előzni, és egyfajta koncepciót ki lehetett volna dolgozni a tekintetben, hogy mégis mitévők legyünk a menekültáradattal, a migrációval, és hogyan kezeljük, de nem is csak kezeljük, hanem megoldjuk a problémát a gyökerénél fogva.

S amiben az ENSZ-nek még nagyon komoly szerepe lehetne, az az, hogy a szervezet tagjai tekintetében, akik mégiscsak szerződő felek, aláírták az ENSZ alapító okmányait, okiratait, abban bizonyos kötelezettségeket is felvállaltak, és saját magukra nézve bizonyos kötelezettségek respektálását vállalták, mégis azt látjuk, hogy ezeknek az országoknak a felelősségét, amelyek az ENSZ tagjai, az ENSZ képtelen számon kérni, sőt képtelen a vita középpontjába helyezni. Ugyanis amíg a felelősségről nem beszélünk, nem beszélünk egyes ENSZ-tagállamok felelősségéről abban, hogy ez a fajta menekültválság, ez a migrációs krízis előkerült és napvilágra került, kialakult, addig ennek a kérdésnek a megoldását nem fogjuk tudni megtalálni, csupán a kezelésére kell hogy szorítkozzunk.

Ilyen értelemben az ENSZ egy nagyon fontos fórum arra, hogy őszintén és teljesen szembenézve a problémával megnevezzük azokat a felelősöket, akik ennek a migrációs válságnak a hátterében állnak, és ilyen értelemben keressük a probléma gyökerénél a probléma megoldásának a lehetőségeit. Hiszen teljesen egyértelmű az, hogy a migrációs válságot nem Európában kell kezelni, ahová érkeznek, hanem ezeknek az embereknek a szülőhazájában, a szülőföldjükön, ahonnan elindultak. Addig nem lesz vége a migrációnak, addig nem lesz vége ennek a hatalmas migrációs hullámnak, amíg nem tudunk stabil körülményeket teremteni mind politikai, mind gazdasági, mind társadalmi értelemben azokban az országokban, amelyek destabilizálásában sajnos igencsak élen jártak egyes nyugati országok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 93-95 2015.10.12. 2:20  92-101

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elfogadom, köszönöm szépen.

ELNÖK: Öné a szó, Gyöngyösi Márton képviselő úr.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nemzetközi felmérésekből kiderül az, hogy Magyar­ország a korrupció csapdájában vergődik, és regionális összehasonlításban is egyre inkább csúszik lefelé. Az Orbán-kormányok alatt megszokhattuk azt a gyakorlatot, miszerint az állami és önkormányzati megrendelések általában Orbán Viktor környezetében találnak otthonra. Ilyen a 2013 óta elérhető letelepedési államkötvény gyakorlata is, az a konstrukció, amit maga Rogán Antal talált ki. Ezt a konstrukciót az ő nevével fémjelzik, amelynek a célja az, hogy 250 ezer eurós kötvénnyel egy Európai Unión kívüli állampolgár tartózkodási, illetve letelepedési engedélyhez juthat itt, Magyarországon, ezzel biztosítva az Európai Unión belüli utazást és tartózkodást is. A cél természetesen egy jó cél, amely a munkahelyteremtő befektetések növekedését célozta meg. Ehelyett azonban azt láthattuk, hogy offshore-cégek támogatásával a magyar állami pénzek kijátszását valósította meg a kormány verseny nélkül és a piac felosztásán keresztül. 51 milliárd forintra tettek szert két és fél év alatt azok a cégek, amelyeket Rogán Antal ügybuzgalmával közvetítő cégekként jelölt meg és vert keresztül azon a Gazdasági bizottságon, amelyet ő elnökölt még korábban, és természetesen az ezt alátámasztó törvényt is ő maga nyújtotta be. Az átláthatósággal kapcsolatban még Varga Mihály miniszter úrnak is kétségei merültek fel.

Ezért kérdezem államtitkár úrtól, kinek az érdekét szolgálja a Rogán Antal által megalkotott letelepedési államkötvény. A cél a befektetések vonzása-e, vagy pedig egy újabb panama (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a haveri cégek kistafírozására állami pénzen, és milyen kapcsolatban áll (Az elnök ismét csenget.) Rogán Antal ezekkel a cégekkel? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 99 2015.10.12. 1:13  92-101

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát nem tudom elfogadni, természetesen a külföldi példákat mi is ismerjük, ami alapján Magyarország megalkotta ezt a jogszabályt és ezt a törvényt. Ön is említette a görög és nagy-britanniai példát, de azért szeretném itt rögzíteni a jegyzőkönyv kedvéért és az ön kedvéért is, hogy Nagy-Britanniában 405 millió forintnyi összegért lehet brit vízumot venni; tehát nem letelepedési engedélyt, nem tartózkodási engedélyt, vízumot 405 millió forintért, szemben Magyarországgal, amelyik 23 millió forintért ad letelepedési engedélyt a külföldieknek. Görögországban ingatlant kell vásárolni vagy legalább tíz munkahelyet teremtő beruházást foganatosítani, eszközölni.

Van némi különbség az önök gyakorlata és a külföldi példák között. Ha a cél az, hogy Magyar­ország profitáljon ezekből a kötvényekből, akkor jellemzően nem gyanús hátterű külföldi offshore-cégekre bízza ezeknek az árusítását, ráadásul olyan offshore-cégekre, amelyek a piacot egymás között felosztották és még versenyezni sem kötelesek.

Nem tudom a válaszát elfogadni. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 10 2015.11.30. 2:09  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kö­szön­jük szépen a tájékoztatást. Nagyon üdvözöljük azt a megállapodást, amely az Európai Unió és Törökország között köttetett. Itt nemrégiben egy hasonló miniszteri tájékoztatás után mondtuk el azt, hogy Törökországgal valóban egyezségre kell jutni ebben a kérdésben és a migrációs válság keze­lé­sé­ben. Ugyanakkor több mint furcsa az, hogy amíg Törökországgal egyezkedünk azon, hogy Török­ország a saját határait hogyan védje meg, ami való­ban mindannyiunk érdeke, az Európai Unió fél év után is képtelen arra, hogy a közös határait, az Euró­pai Unió határait megvédje. Továbbra sincs közös európai uniós stratégia arra vonatkozóan, hogy hogyan védjük meg kontinensünket a míg­rációtól.

Éppen ezért Magyarországnak és minden egyes nemzetállamnak a saját kezébe kell vennie ezt a kérdést. A Jobbik egy évvel azelőtt, hogy a kormány a cselekvés mezejére lépett volna, hangsúlyozta azt, hogy a határzár szükséges a migráció megállításához. Na­gyon örülünk, hogy megépült a határzár, hozzá kellene kezdeni a magyar-román határon is a határ­zár létesítéséhez, ugyanis most azokon a területeken érkezik hazánk és Európa irányába a migráció.

Ami a kvótát és a visszatoloncolások dolgát illeti: többször elhangzott itt, hogy milyen fontos ez az aláírásgyűjtés, a nemzeti konzultáció, és mivel ennek nincsen kötőereje, így egy teljesen értelmetlen pótcselekvés, tudjuk, hogy a kormány és a Fidesz ebben kiválóan szokott teljesíteni, de abban a kér­désben, ami valóban kötőerejű lenne, abban viszont nem mernek lépni.

A Jobbik javasolta azt, hogy módosítsuk közös erővel az alkotmányt, volt egy ilyen előterjesztésünk. Ezt a Fidesz-KDNP-s többség elutasította, pedig ez lett volna egy olyan javaslat, egy olyan kezde­ményezés, amelynek a hatására a kormány valóban biztos támogatással a magyar nép oldaláról, a magyar társadalom oldaláról föl tudott volna lépni az Európai Unióban és közösen tudta volna képviselni azt, hogy a kvótát és a vissza­toloncolásokat közösen elvessük. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 24-28 2015.12.02. 20:35  17-40

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden alkalommal, amikor a Honvédelmi Minisztérium egy nemzetközi katonai misszióban való részvétellel kapcsolatos beszámolót behoz ide a Ház elé, elsők között szoktuk leszögezni azt, hogy mi magunk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is elismeri a magyar katonák, honvédek kiemelkedő tudását, a képességeit értékeljük és elismerjük, elismerjük a helytállásukat és a kitartásukat, legyenek is a Föld bármelyik pontján.

Mindazonáltal az is köztudomású, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem szokta támogatni a legtöbb nemzetközi katonai misszióban való részvételünket, és akkor, amikor ezekkel a beszámolókkal és ezekkel a döntésekkel kapcsolatos kritikáinkat megfogalmazzuk, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a magyar katonákat és a magyar honvédeket, a magyar katonai állományt célozza a kritikánk, hanem első körben a döntéshozókat, akik ezeket a döntéseket meghozzák, és azt a folyamatot, amelynek keretében ezeket a döntéseket a magyar kormány rendre meghozza.

Mindig hangsúlyozni szoktuk azt, nem értünk egyet azzal az eljárással, hogy a magyar kormány a parlament jogköréből kivonta a döntéshozást, magához ragadta a döntéshozást, és a kormány gyorsított eljárásban dönt ilyen nemzetközi katonai szerepvállalásokban és ilyen missziókban való részvételről. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy alkotmányos joga a parlamentnek ‑ vagy legalábbis annak kéne hogy legyen ‑, itt a parlamentben nem 12 képviselő jelenlétében 3 képviselőnek kellene vitatkoznia egy olyan súlyú kérdésről, mint amilyen ezeknek a nemzetközi misszióknak a kérdése. Talán az elmúlt időszak rávilágított arra, hogy ezek milyen mértékben, milyen mélyen befolyásolják a tágan értelmezett nemzetbiztonságot, hazánknak, az országunknak a biztonságát. Ezért teljesen méltatlannak tartom azt, hogy ilyen körülmények között egy ilyen röviden, kurtán-furcsán előterjesztett beszámoló keretében vitatjuk meg ezeket a történelmi és sorsdöntő kérdéseket.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom többször beterjesztette már azt az alaptörvény-módosítását, ezt többször kezdeményeztük, hogy a parlament joga legyen az, hogy megvitassa és döntsön a nemzetközi katonai missziókban való részvételről.

Ami a beszámolókban foglaltakat illeti, és ami a Honvédelmi Minisztérium által felvonultatott szempontokat illeti, azt, kérem, értjük.

(10.10)

Tehát értem én, hogy egy ilyen nemzetközi katonai misszióban vannak katonai szempontok, hadászati szempontok, és ezek teljes legitimitással bírnak, csakhogy vannak más szempontok is. Én látom azt, hogy a magyar katonaságnak, a magyar honvédeknek, a Honvédelmi Minisztériumnak a katonai kihívások iránt és a tapasztalatszerzésre van igénye, ez itt többször elhangzott, az államtitkár úr is megfogalmazta, a képviselőtársaim is megfogalmazták, és én ezt teljesen értem, ez egy legitim igény, csakhogy egy országban, egy nemzetben, amelyiknek a dolgait elbeszéljük ebben a Házban, ott megjelenhetnének más szempontok is, külügyi szempontok és tágabb nemzetbiztonsági szempontok is, amelyeket el kellene beszélni, amellett, hogy természetesen milyen a Magyar Honvédség felszerelése, milyen hiányokkal küzd a Magyar Honvédség, milyen anyagi nehézségekkel áll szemben a Magyar Honvédség és a többi. Csakhogy ezeket a külügyi és tágabb értelemben vett biztonsági szempontokat nem látom itt egy ilyen egyoldalúan megfogalmazott beszámolóban megjelenni.

Szeretnék arról a kérdésről egy kicsit beszélni, amit itt mindannyian érintettek, Vas Imre képviselőtársam, Demeter Márta képviselőtársam is, az államtitkár úr is, ez pedig a világunkban zajló jelenlegi konfliktusok aszimmetrikus természete, amiről viszonylag kevés szó esik, pedig biztonságpolitikai szempontból igenis lényegi kérdésről beszélünk. A jelenlegi háborúkban ugyanis a harcképesség, a felszereltség kizárólag egy szempont, egy perspektíva, de látjuk azt, hogy jelenleg a mai világban egy állig felfegyverzett, egy magasan képzett konvencionális hadsereg, a teljes haditechnikai fölény mennyit ér a terrorizmussal szemben. Ezt a mai világban nagyon világosan látni kell, különösen akkor, amikor a nemzetközi katonai missziók kapcsán évről évre azért kérünk hosszabbítást, mert mi magunknak is bevalljuk azt, hogy ezek a nemzetközi katonai missziók ‑ tízből kilenc, de még azt is megkockáztatom, hogy tízből tíz ‑ hosszú távon nem tudják azokat az eredményeket felmutatni, amelyeket meghirdettek a katonai missziók indulásakor.

Jelenleg a migrációs válság tökéletesen rámutatott arra, hogy a nemzetbiztonság, egy ország védelme mennyire összetett és mennyire komplex kérdés. A terrorizmussal szembe kell nézni a migrációs válság következményeképpen, a társadalmi, szociális, demográfiai, etnikai feszültségekkel szembe kell nézni, a vírusveszéllyel szembe kell nézni, ezek mind-mind hazánk biztonságát veszélyeztetik, és ma már a jelenlegi körülményekből fakadóan és a jelenlegi háborús konfliktusok természetéből fakadóan az ellenség és azok, akik ellen küzdünk, már nem a világ különböző pontjain vannak, és várják azt, hogy mi ott megütközzünk velük konvencionális eszközökkel, hanem itt vannak Európában. A hadszíntér már itt van a fővárosainkban, az országainkban és a kontinensükön, ehhez már nem kell Közép-Afrikáig elmenni, Szomáliáig vagy Afganisztánig.

Ezekről a szempontokról is beszélni kell, és ki kell azt hangsúlyozni, hogy miközben ilyen nemzetközi katonai missziókban részt vállalunk, és közben annak is a negatív következményeit a migrációs válság tekintetében kénytelenek vagyunk elszenvedni, a Nyugatnak, amelyik élen jár ezeknek a katonai misszióknak a szervezésében, semmiféle válasza és stratégiája nincsen arra vonatkozóan, hogy a valós veszéllyel hogyan nézzünk szembe, hogyan kezeljük rövid, közép- és hosszú távon, semmi típusú stratégiát nem látok felvonultatni sem retorikai szinten, tettekben és cselekvésben meg aztán végképp nem. Káosz és zűrzavar van retorikában és tettekben egyaránt a nyugati civilizáció országai között, akik ezeket a nemzetközi missziókat megszervezik, és amelyekbe kérik Magyarországnak a részvételét is.

Amint azt már korábban hangsúlyoztam, és ezekből a beszámolókból is kirí ‑ hiszen minden évben egy év hosszabbítást kér tőlünk a kormány, természetesen az ENSZ-re, a NATO-ra, az Európai Unióra vagy valamelyik más szervezetre hivatkozva, akik kérik ezeknek a misszióknak a meghosszabbítását ‑, valljuk be azt, hogy telnek, múlnak az évek, és nemhogy közelebb kerülnénk a megoldáshoz, hanem egyre távolodunk. Most nem szeretnék belemenni abba, hogy hol tart Afganisztán 15 éves nyugati katonai jelenlét után, vagy hol tart Irak, hol tart Líbia, hol tart Szomália, hol tart Mali, hol tart a Közép-afrikai Köztársaság. Talán nem túlzás megállapítani azt, hogy egy jottányit sem közeledtünk azokhoz a célokhoz, amelyeket kitűztünk hosszú évekkel ezelőtt duzzadó ambíciókkal és hatalmas lendülettel.

Ha ezeknek az országoknak végigtekintjük a történelmét, mindegyikét, meg kell állapítunk azt, hogy azok a nyugati országok, amelyek jelenleg a nemzetközi békemissziókat szervezik, és amelyek kérik tőlünk a katonai részvételt, nagy részben a probléma részei, nem pedig a megoldásé. Most a Közép-afrikai Köztársaságról és Szomáliáról beszélünk, de beszélhetnénk más országokról is, hiszen azokra is érvényesek azok a megállapítások, amelyeket itt megállapítok. Mégpedig az, hogy a Nyugat, a nyugati világ az elmúlt évtizedekben, évszázadokban sokat tett azért, hogy ezekben az országokban az etnikai konfliktusok, a vallási konfliktusok, a törzsi konfliktusok gyökere jó mélyre nyúljon, és hosszú évtizedekig, évszázadokig elhúzódjon, és most, amikor a beavatkozásra, a katonai beavatkozásra és a nemzetközi katonai misszióra felhatalmazást kér, és abban kéri a mi részvételünket, akkor sem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy nem elsősorban nagyhatalmi érdekek, gazdasági érdekek és egyéb érdekek játszanak közre. Ez mind Afganisztán, mind a Közép-afrikai Köztársaság, mind Szomália és az összes többi nemzetközi katonai misszió tekintetében megállapítható.

Ha elmúlt már ennyi év, és meg kell állapítanunk ‑ a nemzetközi missziók hatályának folyamatos kitolásával ‑, hogy nem vezettek eredményre, mert meg kell állapítanunk, itt is elhangzott, nagy sikertörténeteket nem tudunk egymásnak elbeszélni, akkor itt lenne az ideje annak, hogy revideáljuk az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, az ezzel kapcsolatos stratégiánkat. Mi, magyarok tudjuk, tagja vagyunk az ENSZ-nek, tagja vagyunk az Európai Uniónak, tagja vagyunk a NATO-nak, és folyamatosan bombáznak bennünket ezekből a nemzetközi szervezetekből olyan típusú felkérésekkel, hogy vegyünk részt ilyen típusú katonai missziókban. De azért bármennyire is kis ország vagyunk, bármennyire is erőtlen országnak tűnünk ezekben a nagyhatalmi csatározásokban, mégis az hadd legyen már egy szuverén országnak a saját joga, hogy eldönti azt, hogy saját nemzeti érdekeit szem előtt tartva vesz részt ilyen típusú katonai missziókban. Ne külföldi elvárásoknak, ne nagyhatalmi elvárásoknak ‑ legyenek azok bármilyen nemzetközi szervezet csomagolópapírjába beburkolva ‑, ne ilyen módon hozzuk meg ezeket a döntéseket!

Az elmúlt 25 évben az európai uniós, a NATO-s elvárások alakították a magyar külpolitikát és ilyen értelemben a magyar honvédelmi politikát is; ezzel le kellene számolni. Nem igaz az, amit az elmúlt 25 évben sulykoltunk, miszerint a NATO, az Európai Unió és az ENSZ szervezeteiben lévő tagságunk ára a szolidaritás és a közös felelősségvállalás; ezzel számoljunk le. Mind a két beszámolóban hivatkozunk arra, hogy Magyarország szolidaritásból vállal szerepet ezekben a missziókban.

(10.20)

Ezt mi magunk határozzuk meg a nemzeti érdekeink alapján, a regionális biztonságunk alapján, és így vállaljunk részt nemzetközi katonai missziókban. Nem vagyunk pacifisták, de azt igenis elvárjuk, hogy kizárólag olyan katonai missziókban vegyünk részt, amelyekben közvetlenül kimutatható a magyar nemzeti érdek. Folyamatosan a NATO-, az ENSZ- vagy az európai uniós jogra hivatkoznak. Mindenki gondosan ügyel arra, hogy meglegyen az a fajta konszenzus, ami alapján egy ilyen nemzetközi katonai misszió elindítható. Nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetközi jognak, bár én magam nem vagyok jogász, de külpolitikával foglalkozom, és azt látom, hogy a nemzetközi jog írott és íratlan szabályai valójában semmi másról nem szólnak, mint a nagyhatalmi érdekérvényesítésről, amely az erősebbek érdekeiről szól, és az az elvárás fogalmazódik meg, hogy mindenki más asszisztáljon ezeknek az érdekeknek az érvényesüléséhez. Tudjuk, hogy a nemzetközi jogot kik írják, milyen elvi alapokon nyugszik, de azt is látni kell, hogy ez az erősebb államok érdekérvényesítésének az egyik eszköze, a nemzetközi szervezetek pedig ehhez asszisztálnak, ezekben a nemzetközi szervezetekben, legyen szó az ENSZ BT-ről, az Európai Unióról, ezek a nagyhatalmi érdekek azok, amelyek aztán végül is megfogalmazzák az elvárásokat, és aztán a konszenzus, a szolidaritás, a felelősség szétterítéséről szól általában. Ezeknek a nemzetközi katonai misszióknak igencsak magas ára van; miközben konvencionális eszközökkel, reguláris hadsereggel nem tudunk szembeszállni a jelenleg legnagyobb veszélyt jelentő terrorizmussal, felkerülünk a terroristáknak és a terrorizmusnak, a nemzetközi terrorizmusnak a térképére.

Egyetértek azzal, amit Demeter Márta képviselő asszony hosszan fejtegetett a magyar hadsereg alulfinanszírozottságáról, azokkal a hiányokkal kapcsolatos megállapításairól, amit mi is tudunk. Itt most nem szeretném újra elsorolni, de teljesen felelőtlennek tartom azt a magatartást, hogy miközben a Magyar Honvédség, a magyar katonaság, a magyar katonák ilyen típusú hiátusokkal küzdenek, a magyar kormány… ‑ 30 percem van, államtitkár úr, a vezérszónokiban, ha jól tudom. Elnök úr, ugye? Még mondhatom? (Soltész Miklós: Azért egy kicsit rövidíts a többiekre való tekintettel!)

ELNÖK: Természetesen, mivel összevont napirend van két témakörben, így 30 perc, úgyhogy parancsoljon, képviselő úr!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm. Csak én is elbizonytalanodtam egy pillanatra, nem akartam visszaélni, de nem fogok 30 percig beszélni.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr, nyugodtan. (Apáti István: Neki van mondanivalója!)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Értem. Köszönöm szépen. Tehát egyetértek azzal, amit Demeter Márta képviselő asszony megfogalmazott a Magyar Honvédségnek, a magyar katonáknak az alulfinanszírozottságáról, a magyar helikopter­gép­park, ‑állomány tragédiájáról. Hosszan lehetne sorolni azo­kat a problémákat, amivel a Magyar Honvédségnek szembe kell néznie. De teljesen felelőtlennek tartom azt, hogy miközben Magyarország a saját költségvetéséből ilyen nemzetközi missziókra áldoz, amelynek a céljai, a kimenetele teljesen bizonytalan, és nem kevés pénzt áldoz ilyen típusú missziókra, addig az országunk szinte védtelenül áll. És ha valamire, akkor erre a problémára a migrációs hullám, a migrációs válság tökéletesen rámutatott.

A Honvédelmi Minisztérium élén történt minisztercsere pont egy olyan időszakban zajlott, amikor a migrációs hullám és a migrációs kihívások bizony-bizony elgondolkodtattak mindannyiunkat a tekintetben, hogy mennyire élünk biztonságban a saját hazánkban, miközben a Magyar Honvédség kis túlzással a világ földkerekén van szétszórattatva a magyar kormányok döntései következményeképpen, és nincs az országban magyar katona, aki egy ilyen válságos pillanatban az országot meg tudná védeni. Ne menjünk bele abba, hogy a határvédelem felszámolása miért vezetett ide, de igen, egy magyar honvédnek, egy magyar katonának az lenne az elsődleges feladata, hogy az ország határait védje, Magyarországnak a területét védje azokkal a veszélyekkel szemben, amelyek jelentkeznek; jelentkezzen az akár migrációs válság tükrében vagy pedig katonai támadásnak a testében. Tehát akármilyen veszély fenyeget, magyar katonáknak Magyarországon kell Magyarország területi épségét biztosítani, nem pedig Közép-afrikai Köztársaságét, Szomáliáét és egyéb olyan országokét, amelyekben a magyar nemzeti érdeket nagyítóval sem tudjuk feltétlenül felfedezni; főleg úgy, hogy ezeknek a katonai misszióknak az eredménye messze elmarad attól, mint amit a missziók megindításakor elvártunk, és megfogalmaztunk.

Ilyen értelemben, ilyen kontextusban egy kicsit ilyen globálisabb összefüggéseket is figyelembe véve és különösen a jelenlegi konfliktusoknak az aszimmetrikus jellegét szem előtt tartva, a Jobbik Magyarországért Mozgalom továbbra sem tudja ezeknek a nemzetközi katonai missziókban való szerepvállalását a magyar katonáknak támogatni. Mi úgy gondoljuk, hogy eljött az ideje annak, hogy hosszú évek szerepvállalásának az eredményeit tüzetesen megvizsgálva új stratégiát alkossunk, revideáljuk a politikánkat, és valóban egy honvédelmi reformot, és a honvédelemért felelős stratégáknak a fejében egyfajta paradigmaváltást követően változtassunk a stratégiánkon.

Ilyen értelemben a Jobbik ezek alapján nem tudja támogatni ezeket a beszámolókat és ezzel együtt ezekben a nemzetközi katonai missziókban való részvételt sem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 36 2015.12.02. 2:18  17-40

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Turi-Kovács Béla hozzászólása még arra késztet, hogy röviden, két percben reagáljak egy-két felvetésére. Teljes mértékben egyet­értek azokkal a bölcs megállapításokkal, amelyeket képviselőtársam tett, mi magunk is egyetértünk abban, hogy Magyarország mérete, földrajzi elhelyezkedése és a konfliktusok jelenlegi természete egy szövetségi rendszerbe kényszerít bennünket. Látjuk azt, hogy mindezen tényezőkből fakadóan és a Magyar Honvédség jelenlegi állapotát tekintve nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust és nem is vagyunk rá képesek, hogy önmagunk ellássuk saját védelmünket. Ilyen értelemben egy szövetségi rendszernek nincsen jelenleg alternatívája, de hozzá kell tenni azt, hogy akár szövetségi rendszerben, akár azon kívül, az a döntő tényező, hogy Magyarország erős-e minden szempontból, különösen katonailag, vagy pedig gyenge, mert egy gyenge ország egy szövetségen belül is gyenge és egy szövetségen kívül is gyenge.

Tehát Magyarországnak, függetlenül attól, hogy milyen szövetségi rendszerben vagy egyáltalán szövetségi rendszerben van-e, arra kell törekednie, hogy katonailag erős lábakon álljon és meg tudja védeni önmagát, képes legyen erre, mert ha történelmileg visszatekintünk és visszamegyünk 1526-ig, és onnan végigtekintjük a magyar történelmet, meg kell állapítanunk azt, hogy soha senkire nem számíthattunk, kizárólag önmagunkra a saját határaink megvédésénél, a saját nemzetünknek a megvédésénél.

Mi azt mondjuk, hogy legyen meg az a jogunk, hogy megválogatjuk azt, hogy hol és milyen katonai missziókban veszünk részt. A Balkán például egy olyan terület, ahol a nemzetközi katonai missziókban való részvételünket messzemenőkig tudjuk támogatni, hiszen az Magyarország regionális biztonságát jobban szolgálja, mint egy szomáliai vagy egy közép-afrikai köztársaságbeli katonai részvétel. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 34 2016.02.16. 8:14  29-40

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor, amikor Magyarország megalkotta a konzuli tevékenységgel kapcsolatos szabályozást és törvényeket, akkor az a cél fogalmazódott meg, hogy a magyar állampolgárok érdekeit külföldön megvédje a konzuli szolgálat és a diplomácia útján. Ebben a hivatalos konzuli tevékenységet egy kiterjedt tb. konzuli hálózat is segítette érdekvédelmi feladatok ellátásával és közigazgatási hatósági feladatok elvégzésével. Az, hogy ez a törvénytervezet vagy törvény megszületett és rendeletek útján is a végrehajtásra történt szabályozás, ez már abból a kötelességből is fakad, hogy az alkotmány megfogalmazza azt, hogy minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodása alatt a magyar állam védelmét élvezze. Tehát ebből az alaptörvényi kötelezettségből fakadóan fogalmazódtak meg a különböző törvények, amelyek a konzuli tevékenységet szabályozzák. Magyarországnak az Európai Unión kívül 97 országban van képviselete, és a diplomáciai kapcsolatokat kétoldalú konzuli egyezmények is erősítik. Magyarországnak 42 országgal van kétoldalú, bilaterális egyezménye a konzuli tevékenységgel kapcsolatosan, és több mint 230 országban van Magyarországnak kinevezett tb. konzulja. Tehát látszik az, hogy ez egy nagyon kiterjedt tevékenység és nemcsak hivatalos konzulok útján, hanem tiszteletbeli konzulok útján is ellátják a konzuli szolgálatot a Külügyminisztérium által kinevezett konzulok szerte a világban.

E törvény módosításának a célja az, hogy a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező európai uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő európai uniós tanácsi irányelv átültetésre kerüljön a magyar jogba. Ezzel a módosítással vagy ennek az európai uniós jogrendnek az átültetésével párhuzamosan egy olyan lehetőség is adódik, hogy egy-két definíciót, egy-két korábbi meghatározást pontosítson a korábbi törvény, és ezáltal a konzuli szolgálat hatékonyságát növelje, az eljárásokat egyszerűsítse, és az európai uniós konzuli együttműködés kínálta lehetőségeket maximalizálja és teljes mértékben kihasználja úgy, hogy a feltételeket megteremtse és természetesen a konzullá válásnak a feltételeit megtartsa.

Korábban a 2001. évi XLVI. törvény volt az, amelyik szabályozta a konzulok feladatát és a hatáskörét, a végrehajtásról pedig egy ugyancsak 2001-es külügyminisztériumi rendelet rendelkezett. Ez a részletes szabályozás a magyar konzuli szolgálat sokrétűsége miatt volt fontos, hiszen nemzetközileg is szabályozva van ez a tevékenység, és belső szabályozás útján is, ágazati szabályozás útján is szükség van a konzuli tevékenységnek a minél részletesebb szabályozására. És üdvözöljük azt, hogy ezt a lehetőséget megragadva számos pontosítás történt, és számos helyen kiigazították ezt a törvényt, amelyik a konzuli szolgálat hatékonyságát segíti elő.

Nagyon örülünk annak, hogy a konzuli szolgálatba és az egész ügymenetbe bekerült az ügyfél jóhiszeműségére és együttműködésére vonatkozó passzus, ugyanis nyilvánvalóan egy konzul csak akkor tudja a feladatát hatékonyan elvégezni, hogyha az ügyfél részéről, a harmadik országban tartózkodó magyar állampolgár részéről megvan a jóhiszeműség és a teljes körű együttműködés.

A külügyminisztériumi rendelet és a törvény közötti jogharmonizációs feladatok is tisztázásra kerültek. A tanúsítványkezelés, a letétkezelés pontosítása és meghatározása, miszerint például a letétkezelés egy hatósági feladat, nagyon örülünk annak, hogy ez is végső soron a végrehajtást szabályozó rendelet és a törvény között megnyugtatóan tisztázásra került.

Örülünk annak is, hogy nemcsak erőszakos bűncselekmények esetében… - mert korábban a törvény kimondta, hogy erőszakos bűncselekmények és balesetek esetére terjed ki a konzuli szolgálat, és bár tudjuk azt, hogy a magyar nagykövetségeken tevékenykedő konzulok a gyakorlatban minden esetben lelkiismeretesen ellátták a feladatukat és segítséget nyújtottak a bajba jutott magyar állampolgároknak, mégis a törvény kizárólag erőszakos bűncselekmények esetében tette kötelezővé az ilyen típusú beavatkozást.

(10.20)

Most már nem erőszakos bűncselekmények, hanem sokkal tágabb értelemben vett bűncselekmények esetére vonatkozik a konzuli szolgálat, ezt is üdvözöljük; mint ahogy azt is, hogy az európai uniós konzuli szolgálatok tekintetében egyfajta együtt­működésre és koordinálásra lesz ezentúl lehetőség: a képviselettel nem rendelkező EU-s polgárok ré­szé­re is kiterjed a konzuli szolgálat és a konzuli tevé­kenység.

Ez nyilvánvalóan néha jelenti azt, hogy Magyarországnak vagy egy magyar nagykövetségen működő konzulnak kell ezeket a feladatokat ellátnia, és ilyen esetben mi nyújtunk segítséget más EU-s tagállamok állampolgárainak, de nyilvánvalóan előfordulhat egy olyan eset, ahol magyar állampolgárok kerülnek bajba egy olyan országban, ahol nem rendelkezik Magyarország képviselettel, és nincsen konzuli szolgálatra lehetőség, vagy nincsen se tiszteletbeli konzul, se konzul, ebben az esetben viszont hazánk érdekeit szolgálja az, hogy egy másik európai uniós tagállamnak az országba akkreditált konzulja láthatja el a konzuli szolgálatot, és hozzá fordulhat segítségért a bajba jutott magyar állampolgár.

Ilyen értelemben mi úgy gondoljuk, hogy minden módosítás megfelel minden magyar állampolgár érdekeinek, és az ő biztonságukat garantálja, bármerre is utazzanak a világban, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja ezeket a módosításokat és a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 46 2016.02.16. 6:59  41-50

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban - ahogy itt az előterjesztésben is elhangzott és képviselő asszonytól is -, egy OECD-modellegyezménynek a magyar jogrendbe való átültetéséről beszélhetünk. Ez egy olyan OECD-blanketta, amiből Magyarország több tucatot megkötött több országgal is az elmúlt évtizedekben. S nyilvánvalóan ezek a kettős adóztatás elkerülését célzó OECD-modellegyezmények, ahogy az az előterjesztésben is elhangzott, az alapvető feltételei annak, hogy a két ország között a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok elinduljanak és hatékonyan működjenek. Ez az első számú feltétele annak, hogy Irán és Magyarország között a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok működőképesek legyenek.

Magyarországnak, ahogy arra Bartos Mónika képviselőtársam is utalt, Iránnal hosszú évtizedekre visszanyúló gazdasági kapcsolata van. Valóban, már a második világháború előtt felvettük a diplomáciai kapcsolatokat, 1951-ben megerősítettük azokat, és gazdasági, kereskedelmi, kulturális értelemben is kiterjedt és szerteágazó kapcsolatokra tekinthetünk vissza a két ország viszonylatában. S az is igaz, hogy bár Magyarország akkor még a szocialista blokkba tartozott, 1979-ben, az iráni iszlám forradalom kirobbanása után Magyarország az elsők között ismerte el az új kormányt és új államformát Iránban és erősítette meg a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal.

Azonban a vasfüggöny lehullása után és a hidegháború végeztével Magyarország a szocialista útról, a kommunizmus útjáról áttért a kapitalista demokratikus fejlődési útra, és külpolitikájában az euroatlantizmus volt a meghatározó. És ilyen módon sajnálatosan a magyar külpolitikában az a fajta gondolkodás, ami Iránnal kapcsolatban élt hosszú évtizedeken, több mint fél évszázadon keresztül, radikálisan megváltozott, hiszen a nyugati országok, az Európai Unió tagállamai és az euroatlantizmus széles közössége - amelyhez csatlakozni kívántunk a kilencvenes években - egy olyanfajta elszigetelési kísérletet hajtott végre Iránnal szemben, amelyhez Magyarország is önkéntelenül csatlakozott.

Emlékszünk arra, hogy a nyolcvanas években a Nyugat felbujtotta Szaddám Huszeint Irakban, hogy indítson egy nyílt háborút az Iráni Iszlám Köztársaság ellen, majd amikor ez kudarcba fulladt hosszú háborúskodás és nagyszámú véráldozat után, egyfajta permanens szankciós háborút folytatott Iránnal szemben. Pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi, politikai szankciókat foganatosítottak Iránnal szemben, ami bizony-bizony sok kárt okozott, s valószínűleg nemcsak Iránnak, de az egész világnak is, hiszen Irán egy olyan ország a Közel-Keleten, amely mind gazdasági, mind kereskedelmi súlyánál fogva, mind energetikapolitikai, energiapolitikai szempontból is meghatározó.

Nagyon örülünk annak, hogy a nyugati országok is végre belátták, hogy nem csak gazdasági és kereskedelmi szempontból, de geostratégiai szempontból is - már ha az a cél, hogy a Közel-Keleten biztonságot teremtsünk, és megteremtsük a békés, harmonikus fejlődés feltételeit - Irán ebben a törekvésben megkerülhetetlen. Nagyon örülünk, hogy végre idáig eljutottak Washingtonban, Brüsszelben és egyéb nyugati központokban, és nagyon örülünk, hogy ezt a szankciós politikát végre feloldják.

Ami az igazi tragédia, az az, hogy Magyarország nem a saját érdekeit tekintette és nem a saját érdekeire figyelt akkor, amikor Iránnal kapcsolatban gondolkozott, hanem egyfajta brüsszeli-washingtoni nyomásnak engedve indirekt módon beállt a szankciós politikát foganatosítók mögé, és azt várta, hogy megjöjjön az engedély Brüsszelből és Washingtonból arra, hogy Iránnal normális kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat lehessen kialakítani, annak ellenére, hogy - még egyszer hangsúlyozom - Magyarországnak ritka hosszú időszakra nyúlnak vissza a kapcsolatai ezzel az országgal. És akkor még nem is utaltam arra az ősi kapcsolatra, ami a jászok okán Magyarország és Irán között egyfajta kulturális kapocsként létezik hosszú évszázadok vagy évezredek óta. Nagyon örülök, hogy ezeket a kapcsolatokat újra felmelegíthetjük, és azt a fajta szankciós őrületet, ami a nyugati központokban meghatározó volt, végre magunk mögött tudhatjuk, s egy ilyen OECD-modellegyezmény tárgyalásával, elfogadásával és aláírásával a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok a normalizáció útjára léphetnek. Még ha későn is jutott el idáig a magyar külpolitika, a magyar gazdasági diplomácia és a magyar külkereskedelmi gondolkodás, de végre eljutott ide, nagyon örülünk neki; jobb későn, mint soha. A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen támogatja ennek az egyezménynek az aláírását és elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 154 2016.03.07. 2:18  153-160

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt évtizedek nemzetpolitikája arra az illúzióra épült, miszerint az európai uniós csatlakozás gyógyír a trianoni tragédiára és a határon túli magyarság évszázados sebeire. Ezt az illúziót táplálta a rendszerváltás óta mindegyik kormány, a Fidesz által alakított kormányok is sorozatban.

(14.10)

A magyar diplomácia lépései kimerültek abban, hogy egyrészről stratégiai partnerséget kínáltak azon környező országok kormányainak, amelyek a magyarságot elnyomják, másrészről pedig politikai és gazdasági klientúrákat építettek ki a határon túli magyarság közösségeiben, miközben a nemzeti identitás megélése óriási kihívást jelent minden egyes határon túli magyar közösségben, miközben a lassú asszimiláció és az elvándorlás között választhatnak a határon túli magyarok. Az Orbán-Fico-barátság és a migráció sem feledteti el azt, hogy közben a Felvidéken érvényben van egy kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétum, a szlovák államnyelvtörvény pedig tiltja az anyanyelv használatát a Felvidéken. Általánosságban pedig elmondható az, hogy a magyar jelképek ellen folyamatos offenzíva van, a restitúció blokkolása folyamatos, utca- és helységnévtáblák körül folyamatos hercehurca van, a magyar nyelvű oktatást pedig folyamatosan blokkolják a környező országok, mint ahogy a hivatali nyelvhasználatot is, miközben politikusok, újságírók folyamatosan magyarellenes kirohanásokat hangoztatnak. Románia a csúcs, vagy azt is lehet mondani, hogy a mélypont a magyarellenességben, bár tudjuk, hogy ott a magyarellenesség a nemzeti minimum, ahol Bogdan Diaconu olyan törvénytervezetet nyújtott be és fogadtatott el az ottani parlamenttel, amely a közoktatási hivatalokban tiltja a kisebbségi nyelv használatát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdezem tisztelt miniszter urat: mit szólnak? Milyen lépéseket tesznek a magyarokat ért megkülönböztetés ellen, jogsértések ellen? A magyar autonómia mellett mikor áll ki határozottan a magyar kormány? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 158 2016.03.07. 1:19  153-160

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Értem én, hogy a szomszédokkal az ember próbálja a kapcsolatait normalizálni, és a viszonyrendszert kialakítani és jobbá tenni, de az nem fordulhat elő, hogy a határon túli magyarság érdekei hátrébb sorolódnak, mint a stratégiai partnerség kívánalma vagy pedig a kapcsolatok normalizálásának az igénye.

Én tudom, hogy meg kell találni valahol az egyensúlyt, de a sorrendet soha nem szabad fölcserélni, mint ahogy az Európai Uniónak az az elvárása sem kerülhet előtérbe és a magyar érdekek elé, miszerint itt a periférián és az Európai Unióban a kollektív jogok hangsúlyozása nem mehet túl egy bizonyos mértéken. Meg kell nézni azt, hogy Nyugat-Európában mások a kisebbségi jogokért hogy harcolnak ‑ Észak-Írországban, Skóciában, Baszkföldön a katalánok -, meg kell nézni, hogy milyen egy valódi nemzeti kiállás, és össze kell vetni azzal, ami itt Magyarországon történik.

A magyar Külügyminisztérium kiállását továbbra is várjuk a HVIM meghurcolt képviselői mellett, mert a hangját nem hallottuk a magyar diplomáciának, mint ahogy a kárpátaljai magyarság autonómiatörekvései tekintetében vagy a székelyföldi autonómia tekintetében sem. Várom viszonválaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 134 2016.04.04. 0:08  133-134

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő a lehetőség, de megvárnám miniszterelnök urat a válaszadás lehetőségével. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 148 2016.04.04. 0:14  147-148

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, de úgy gondolom, ezt a szövevényes céghálót az érintetteken kívül talán Orbán Viktor tudja a legjobban átlátni, így megvárnám a személyes válaszadással. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 184 2016.04.04. 0:15  183-184

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, de a letelepedésiállamkötvény-bizniszben érdekelt Habony-Rogán-Vajna-trión kívül talán a miniszterelnök úr tudja legjobban, hogy mi zajlik itt a Fidesz háza tájékán. Megvárom. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 34 2016.04.25. 3:14  33-39

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormánypárti politikusok részéről kínos csend övezi azt a több mint két hete napvilágot látott, minden részletre kiterjedő hírt, miszerint Orbán Viktor és a kormány közvetlen közelében felbukkant egy szaúdi olajmágnás, Ghaith Pharaon, akit a Forbes magazin 2008-ban a világ tíz legkeresettebb fehérgalléros bűnözője közé sorolt (Felzúdulás az ellenzéki pad­sorok­ban.); akit az FBI is körözött pénzmosásban és fegyverkereskedelem finanszírozásában érdekelt ame­rikai pénzintézetek bedöntése miatt; és aki ‑ egy 2002-es francia parlamenti jelentés szerint ‑ kap­cso­latban áll a terrorszervezetek által is használt, havala nevű iszlám pénzügyi hálózattal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az, hogy Halász János, a Fidesz szóvivője nem tudott érdemben reagálni a Pharaon-üggyel kapcsolatos kérdéseinkre, és némi maszatolás után kovácsbélázni kezdett, kevesünket lepett meg. Viszont az, hogy a botrány kirobbanása után egy héttel tartott szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján Lázár János azt mondta, a nevét sem ismeri Ghaith Pharaonnak, igencsak meglepő. Lázár János hatáskörébe tartozik ugyanis a hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal irányítása, így meglehetősen pikáns, hogy az FBI által korábban körözött Pharaonról még sohasem hallott.

Tisztelt Államtitkár Úr! Pharaon a volt Postabank-székház vételével került kapcsolatba Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető céggel. Bár a BDPST Ingatlanforgalmazó és Beruházó Zrt. adatai között nem található Tiborcz neve, de az érintettségét jelzi, hogy a BDPST Zrt. alakulásakor ő fizette be a kötelező illetéket, továbbá a cég jogi ügyeit Hamar Endre ügyvédi irodája intézi. Ő intézte a korábban szintén Tiborczhoz köthető Elios Zrt. milliárdos üzletet hozó közbeszerzési pályázatokat is.

(14.20)

De közös cége is volt Tiborczcal Hamar & Tiborcz Tanácsadó Kft. néven. Pharaon nemcsak Orbán Viktor rokonával, de a magyar kormánnyal is kapcsolatban állt. 2015 decemberében jegyezték be azt az élelmiszer-nagykereskedelemre szakosodott Prominence Food Zrt.-t, melyben Pharaon egyik cége mellé kisebbségi tulajdonosnak a külügyi tárca által felügyelt Magyar Nemzeti Kereskedőház is beszállt. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiban.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Miközben az Orbán-kormány két minisztériuma is terrorveszélyre hivatkozva igyekszik korlátozni a legalapvetőbb szabadságjogokat, addig Orbán veje és külügyminisztere terroristákkal üzletel? Mennyire hiteles így az Orbán-kormány terrorellenes küzdelme, illetve külügyminiszterének keletinyitás-politikája?

Ön szerint jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot hazánkra nézve az, hogy Orbán családja és minisztere FBI által körözött, terrorizmust szponzoráló személyekkel áll közvetlen üzleti kapcsolatban? (Moraj az MSZP és a Jobbik padsoraiban.)

Nem gondolja, hogy Orbán ezáltal zsarolhatóvá válik? Hogyan bízzanak a magyar emberek a kormány terrorelhárítási képességeiben, ha az IH-t felügyelő minisztere, Lázár János még csak nem is hallott Pharaon nevéről? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 38 2016.04.25. 1:10  33-39

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Már az önmagában elmond sokat ennek a kérdésnek a súlyáról, hogy olyan kérdésben, ami közvetlenül érinti Orbán Viktort és családját, egy olyan kérdésben, amely közvetlenül érinti a Külügyminisztériumot, egy olyan kérdésben, amely közvetlenül, a hírszerzés okán érinti a Miniszterelnökséget vezető minisztert és az ő tárcáját, ide ön beül a kormánypropagandáért felelős miniszteri székbe (Dr. Schiffer András: Így van!), és önre szignálják ki ennek a kérdésnek a megválaszolását (Közbeszólás és szórványos taps a Jobbik padsoraiban: Úgy van!), ön beszél két és fél percen keresztül mindenféle dologról, aminek az ég egy adta világon semmi köze nincs ahhoz (Dr. Schiffer András: Így van!) a kérdéshez, amit én itt föltettem.

Tudom, hogy ez önöknek ráfér a képes felükre. Tudom, hogy ez önöknek bőségesen belefér abba a kormányzásba, amit itt az elmúlt hat évben folytattak. De itt olyan kérdéseket tettem fel, amelyekben önök korrupcióban még az MSZP-t is lekörözik, és önök nemcsak korrupcióban (Közbeszólások és zaj a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök csenget.) jelen­tenek oltári kockázatot és erkölcsi fertőt ennek az országnak, hanem nemzetbiztonsági kockázatot is jelentenek. (Az elnök többször csenget.) Köszönöm szépen. (Nagy taps és közbekiáltások a Jobbik padsoraiban: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 163 2016.05.02. 2:21  162-169

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A külpolitika és a nemzetpolitika tekintetében az elmúlt 25 év a gesztuspolitizálás jegyében telt és olyan naiv és időnként ostoba illúziók kergetésével, miszerint az európai uniós csatlakozás, Schengen automatikusan egyfajta gyógyírt fog jelenteni Trianon sebeire. A Jeszenszky Géza, Kovács László, Martonyi János nevével fémjelzett diplomácia ennek a jegyében telt, és sajnos Szijjártó Péter sem jelentett minőségi előrelépést e tekintetben, hiszen miután stratégiai partnerséget hirdetett Romániával, 2016 januárjában elfogadva Comănescu külügyminiszter meghívását, egy zárónyilatkozatban azt nyilatkozta, hogy a nehéz, alapvetően a nemzeti közösséghez kapcsolódó kérdések lekerülnek a kétoldalú kapcsolatok napirendjéről, és a hangsúlyt ezentúl a sikertörténetekre fogják helyezni.

Most az a helyzet, hogy én nem ismerek 1920. júni­us 4-e óta túl sok magyar sikertörténetet ebben a relációban, az kizárólag a románok sajátja, és ez többek között a magyar diplomáciának is a szégyene. De ha megnézzük azt, hogy kikkel építi a külpolitikai stratégiáját a kormány, akkor megtalálunk olyan neveket, mint például Kóka János, aki diplomata-út­le­vél­lel kíséri Orbán Viktor miniszterelnököt hivatalos útjaira, Kovács László pedig Németországban hivatalosan képviseli a magyar államot egy Fidesz-kormány idején Guido Westerwelle temetésén. Az a Kovács László, aki a „merjünk kicsik lenni” politikáját és diplomáciáját meghirdette Magyarországon, s aki 2002. de­cember 1-jén Năstaséval koccintott a Kem­pins­kiben; vagy az a Medgyessy Péter, akit Szijjártó Péter nemrégiben kitüntetett, aki ugyancsak ott volt azon az ominózus koccintáson, és aki a befolyással üzérkedést üzletszerűen végzi az Alstomnak például 600 ezer euróért, és a Gresham-palota ügyében is ő járt el. Nem tudom, hogy a Külügyminisztérium nem akar-e esetleg érmet veretni Gyurcsány Ferencnek.

Kikkel és milyen stratégiát épít a Külügyminisztérium? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 167 2016.05.02. 1:01  162-169

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, szerintem önök alap­vetően értik félre a helyzetet. A magyarok innen és határon túl nem azt várják el önöktől, hogy önök a kétoldalú kapcsolatokat javítsák és ápolgassák. Azt várják, hogy a magyar nemzeti érdekekért követ­keze­tesen kiálljanak, még akár konfliktusok felvállalása árán is. Úgyhogy ezt várják a magyar emberek, nem azt, hogy a kétoldalú kapcsolatok megfelelőek legye­nek itt a szomszédos országokkal. Azt várják önöktől, nemcsak a székelyek, hanem a kárpátaljai magyarok is, ha már szóba hozta államtitkár úr, hogy az auto­nómia tekintetében önök következetesen képviseljék a magyar édekeket, álljanak ki még konfliktusok felvállalása árán is, különben az a helyzet lesz, hogy nemcsak Tőkés László nem fogja érteni a magyar külpolitikát és a magyar nemzetpolitikát, hanem egyre többen lesznek ebben az országban.

Nem ez a dolguk, térjenek le erről az útról, és a magyar érdekeket képviselje a Külügyminisztérium! Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 227 2016.05.02. 6:50  188-298

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy néhány új szempontot behozzak ebbe a mai vitába. Az európai uniós támogatások torzító hatásáról szeretnék megemlékezni, ami a magyar gazdasági struktúrát adott esetben negatív értelemben is befolyásolta.

Mint azt tudjuk, Magyarországon a rendszerváltás utáni időszaknak az egyik legfontosabb kérdése az európai uniós integráció volt. Ez a folyamat már ’89 előtt elkezdődött a szocialista rendszer leépítésével. A hetvenes évek végén az olajárrobbanás nyomán hazánk eladósodott. 1982-ben, hét évvel a rendszerváltás előtt Magyarország már a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak a tagjává vált. 1985-ben a csődtörvény elfogadásával Magyarországon beindult a szocialista nagyipar leépítése. Az 1987-es társasági törvénnyel pedig elkezdtek kiépülni azok a struktúrák, amelyek Magyarországon egy új birodalmi struktúra kiépítését szolgálták. Ez 1989-től beindult.

Ezt az új függési viszonyt itt, Magyarországon a rendszerváltó politikai elit naivan, bizonyos illúziókat ringatva, de azért mégiscsak szolgálta; érdekelt volt a gazdasági, politikai integrációban. Ezért történhetett meg az Magyarországon, hogy az egész európai uniós integráció folyamatában egy teljesen egyoldalú propaganda folyt az európai uniós integráció előnyeiről, és ilyen értelemben sajnos, ennek köszönhetően, a társadalomban hatalmas illúziók éltek, és hatalmas ennek következtében a csalódás az európai uniós tagságot illetően.

A társadalmi vita elmaradt: az a vita, amiben átbeszéltük volna, hogy milyen Európai Uniót képzelünk el; hogyan képzeljük el a gazdasági, politikai uniót; milyen előnyöket, milyen hátrányokat képvisel ez a szerződés számunkra; és milyen áldozatokat hozunk meg, milyen célok érdekében. Egy szuverenitását nagy becsben tartó országban, mint amilyen Magyarország, ezt a vitát nem lehet megspórolni. Én ezért örültem annak, hogy Lázár János miniszter úr és az államtitkár úr is említette azt, hogy ezt a fajta európai uniós mérleget legalább most már így, több mint tíz évvel az európai uniós csatlakozást követően, illene megejteni, hiszen vannak közvetlen és közvetett hatásai az európai uniós csatlakozásunknak. A közvetlen források tekintetében mindig elmondjuk, hogy a források és a támogatások, összevetve a befizetésekkel, pozitív egyenleget mutatnak, és ilyen értelemben nagyon jó, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, hiszen nettó pénzt hívhat le és nettó támogatásban részesül, csakhogy vannak közvetett hatások, amelyek azért enyhén szólva árnyalják a képet.

Mit jelentett Magyarországnak az importliberalizáció, a dereguláció, az erőltetett privatizáció? Mit jelentett a korlátozott gazdasági mozgástér? Ez azt jelentette, hogy a beruházásösztönzés tekintetében és a piacvédelem tekintetében Magyarország mozgástere beszűkült. Rossz feltételekkel csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, ezt sajnos be kell ismernünk. Az európai uniós csatlakozás során egy olyan új gazdasági világrendszerbe lépett be Magyarország, ahol a fejlett országokból származó tőkeberuházások egyfajta gazdasági függőséget eredményeztek, és ilyen értelemben a periféria irányából a centrumországok irányába egyfajta jövedelemátcsoportosításra került sor. Amíg Magyarországon ’89-ben nem volt külfölditőke-beruházás, addig 2004-re, az európai uniós csatlakozásunk időpontjára a GDP 40-50 százalékára rúgott az úgynevezett FDI, aminek Magyarország teljes egészében ki lett szolgáltatva. A külkereskedelmi mérlegünk ennek következtében, a piacok elvesztésének a következtében teljes egészében leromlott, és Magyarország 1990-hez képest 2004-ig bezárólag évi 10 milliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ami a GDP-nek több mint a 10 százaléka, évente. És hogy ez bekövetkezett, azt eredményezte, hogy az itteni tőketulajdonosok jövedelemként kivitték az országból a pénzt, tőkejövedelemként kivonták ezeket a forrásokat.

Az sem megnyugtató, hogy Közép-Kelet-Európa sincs más helyzetben. A fizetési mérleg hiánya egy megugró külső eladósodottságot eredményezett. Magyarország ebben a tekintetben a Világbank statisztikái alapján első helyen van. Amíg 2000-ben a GDP 60 százalékát tette ki a bruttó külső adósság, addig 2009-re a GDP 170 százalékát tette ki a bruttó külső eladósodottság. Ami mégis valójában számít, az a nettó külső adós­ság és a rá kifizetett kamatok és a nettó mű­kö­dő­tőke-állományon kivitt jövedelem egyenlege, ami azt eredményezte, hogy 2004-2008 között Németország­ba, Nagy-Britanniába, Franciaor­szágba 480 mil­liárd eurónyi jövedelem lett átcsopor­tosítva a perifériáról, ennyi jövedelem utalódott át a perifériáról a centrumországokba. Magyarországon pedig nettó 5 milliárd forintnyi európai uniós támo­gatás mellé nettó 30 milliárd forintnyi jöve­delemátutalás párosult, ami azt jelenti, hogy nettó veszteség érte Magyarországot egy 1:6-os arány tekintetében ebben az időszakban.

Tehát az Európai Unióban azok a szép szavak, amelyek a demokráciáról, a felzárkóztatásról, a szolidaritásról szólnak, nem mások, mint a függőségi viszony kialakítása, egy differenciált és ellentéteken alapuló Európai Unió megvalósítása, amit mi határozottan ellenzünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 162-164 2016.05.09. 2:27  161-170

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy hónapja röppent fel a hír, miszerint ön és a kormánya közelében felbukkant egy szaúdi olajmágnás, Ghaith Pharaon, akit a Forbes magazin 2008-ban a tíz legismertebb fehérgalléros bűnözője között tartott számon, akit az FBI körözési listáján megnevezett mint fegyverkereskedelemben és pénzmosásban érdekelt pénzintézetek bedöntéséért felelős illetékest, illetve 2012-ben egy francia parlamenti jelentés szerint Pharaon kapcsolatban állt a terrorszervezeteket finanszírozó pénzügyi hálózattal.

Ilyen háttérrel meglepően kiterjedt üzleti tevékenységet és meglepően magas szintű politikai befolyással is rendelkező üzleti partnereket talált magának Pharaon Magyarországon. Azt nem tudjuk, hogy mennyivel járult hozzá Pharaon a letelepedési államkötvényi üzletág fellendítéséhez, azt azonban tudjuk, hogy 2015 decemberében alakult Magyarországon egy olyan vállalkozás, amely élelmiszer-nagykereskedelemmel foglalkozott, és amelyben Gaith Pharaon tulajdonos mellett még a magyar Külügyminisztérium égisze alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. is tulajdonrésszel rendelkezik ‑ ez a Prominence Food Zrt. nevű cég -; illetve azt is tudjuk, hogy Gaith Pharaon vállalata vette meg a József nádor téri ex-Postabank-székházat attól a BDPST Zrt.-től, ami Tiborcz István nevéhez köthető, és az ő neve fémjelzi. Gaith Pharaon kilétét és tevékenységét kínos csend övezi, hiszen még az IH-t felügyelő Lázár János sem hallotta a nevét, amint az kiderült az egyik kormányinfón. (Lázár János: Ez nem úgy van.) Mennyire hiteles a kormány terrorizmus elleni küzdelme, ha még az IH-t felügyelő miniszter sem ismeri Gaith Pharaon nevét, illetve nem gondolja-e miniszterelnök úr, hogy rejt némi nemzetbiztonsági kockázatot az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az ön családtagja, a veje közvetlenül üzletel terrorizmust finanszírozó emberekkel? (Az elnök ismét csenget.)

Nem gondolja ön, miniszterelnök úr, hogy önmaga egy két lábon járó…

ELNÖK: Képviselő Úr!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): …nemzet­biz­ton­sági kockázat ebben az országban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 168 2016.05.09. 1:04  161-170

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy ön ennek az országnak a miniszterelnöke és kormányfője, tehát ilyen értelemben igen, ön felé irányul a kérdés, hogy egy olyan ember, akit az Amerikai Egyesült Államokban az FBI körözött, akit a Forbes magazin fehérgalléros bűnözőként tartott számon (Lázár János: Te is belekerülhetsz!), és akit egy francia parlamenti jelentés terrorszervezetek finanszírozásával vádolt meg, betette a lábát itt Magyarországon, prominens emberként kifejezetten magas szintű üzleti tevékenységet folytatott, amiben az ön rokona is érintett, és a magyar Külügyminisztérium égisze alá tartozó cég is érintett, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben önnek a miniszteri felelősséget meg kellene állapítania és saját maga felelősségét is, és a politikai konzekvenciákat is le kellene vonnia. Egy ilyen kérdésben közepesen fejlett banánköztársaságok vezetői is levonják a politikai konzekvenciákat, és lemondanak a miniszterelnöki pozícióról. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Úgyhogy kérem, tegye meg, és fontolja meg ennek a lehetőségét, miniszterelnök úr! (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 200 2016.05.09. 2:15  197-208

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy minden kérdésben, ami magyar embereket érint, abban az Országgyűlésben kell dönteni, hiszen ez a nemzeti szuverenitásunk alapja, ilyen értelemben támogatja a Jobbik Magyarországért Mozgalom az LMP határozati javaslatát.

Az viszont több mint elkeserítő, hogy ez ilyen súlyú kérdésben, ami valóban egy nemzeti szuverenitási kérdés, abban a kormány részéről és a kormánypártok részéről folyamatosan egy kétszínű kommunikálást, kommunikációt láthatunk, itthon egy kemény, szabadságharcos fellépést, Brüsszelben pedig lefekvést a nagy nyomás előtt. Ilyen értelemben fölmerül a gyanúnk, hogy a kormány és a magyar kormánypártok kiegyeztek az ipari lobbival. Egy olyan szabadkereskedelmi egyezményt támogat, amely alapvetően veszélyezteti a nemzeti szuverenitásunkat, amely a nemzeti igazságszolgáltatás szuverenitását sérti, és amely a jogegyenlőség alapelveit is veszélyezteti a vitarendezési mechanizmus elfogadása lévén és profitorientált magánbíróságok bevonásával.

Az elővigyázatosság elvét veszélyezteti az, hogy az Észak-Amerikában meghonosodott kockázatalapú elv érvényesül ezen szerződések alapján, és a nagyvállalati érdekek érvényesülnek a fogyasztók és az állampolgárok érdekei helyett. A transzparencia, amiről képviselőtársam beszélt, és a titkosítások rendszere ugyancsak a gyanúnkat növeli, és ilyen értelemben a szerződés ellen beszél.

Ez több, mint egy kereskedelemi és gazdasági ügy, a nemzetállamok helyére nem kerülhetnek nagyvállalatok, nem kerülhetnek cégek, a demokrácia alapja az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az Országgyűlés és a nemzeti szuverenitás legfőbb képviselője, az Országgyűlés döntsön (Az elnök ismét csenget.) ilyen fajsúlyú kérdésekben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 54 2016.05.24. 15:49  43-102

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az első szó nálam is a köszöneté az LMP-frakció irányába, akik a határozati javaslatot beterjesztették ide a Ház elé, illetve mindenkinek, aki ennek a határozati javaslatnak a tárgysorozatba vételét támogatta és a napirendre vételt támogatta. Igazi örömünnep az, még ha ritka is, mint a szökőév, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében kormánypárti képviselők egy ellenzéki előterjesztést támogatnak, vagy egy határozati javaslathoz támogatásukkal hozzájárulnak. Reméljük, hogy a Fidesz részéről ez nem egyfajta stratégiaváltás a korábbi kettős beszéd és ködösítés után, amely alapján próbálják most a magyarországi választók számára emészthetővé tenni azt a kereskedelmi szerződést, amely lényegében a társadalmunkat teljes mértékben tönkretenné.

Rossz tapasztalatunk van az elmúlt huszonöt évben a paktumpolitizálásban fogant rendszerváltás rendszerében azokkal a szerződésekkel kapcsolatban, amelyek nemzetünk és a különböző euroatlanti szervezetek és törekvések keretében köttetnek, mindenhol tapasztaltuk ezt a fajta kettős beszédet és azt, hogy a retorika és a tettek valóban egyfajta diszharmóniában léteznek és folyamatos diszharmóniában vannak. Nagyon reméljük, hogy ez a támogató hozzáállás, amit itt most tapasztalhatunk, ez egy valódi irányváltást jelent az önök részéről, és eltökéltek abban, hogy megvédik Magyarországot a XXI. század egyik legfenyegetőbb szerződésétől, amely a nemzetállamok létét alapjaiban veszélyezteti.

A TTIP-val kapcsolatban egy évvel ezelőtt folytattunk itt egy vitát, amiből ismert számunkra a különböző pártok álláspontja, önök is megismerhették ott a Jobbik álláspontját, állásfoglalását ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ami ennél a beterjesztett határozati javaslatnál egy különleges aktualitás, amire Schiffer képviselőtársam külön kitért, az még a TTIP előfutáraként is nevezhető CETA, az Európai Unió és Kanada között megköttetett szerződésnek és már tető alá hozott szerződésnek a ratifikációjával kapcsolatos kérdéskör. Ez az ügy ugyanis a nemzeti szuverenitásunkat közvetlenül érinti, az a kérdés, hogy ezt a szerződést ki és miképpen hagyhatja jóvá. Ez a szerződés precedenst teremt mind tartalmában, mind pedig eljárásjogilag, hiszen a nemzeti szuverenitásunkat érinti, és az a kérdés merül fel, hogy ki ratifikál egy olyan szerződést, amely hosszú távon és döntő mértékben befolyásolja nemzetünknek, régiónknak, kontinensünknek és egész civilizációnk és bolygónk jövőjét.

Bárki bármit gondoljon is a szabadkeres­ke­de­lem­ről, abban egyet kell értenünk, hogy a nemzetünket közvetlenül érintő kérdésekben kizárólag egy nemzeti parlament dönthet, jelen esetben a magyar nemzet parlamentje. A kormánynak pedig, amely az Európai Unió döntéshozatalába közvetlenül beleszólhat, ezt az álláspontot kell képviselnie, és a nemzeti szuverenitás oldalán kell állnia, és semmiféle paktumba nem mehet bele egy ilyen kereskedelmi szerződés tárgyalásánál.

A kérdés adott, és fölmerül: vegyes vagy pedig európai uniós szerződésről beszélünk-e, vagyis az életbe léptetéshez az Európai Parlament mellett szükség van-e a nemzeti parlamentek jóváhagyására vagy sem?

(12.10)

Úgy gondoljuk, ennek a határozati javaslatnak az elfogadásával rá tudjuk kényszeríteni a magyar kormányt és ezáltal talán Brüsszelt is, hogy a nemzeti parlamentek dönthessenek ebben a kérdésben.

A CETA-val kapcsolatban azonban még ennél is nagyobb a baj, hiszen egyes szakértők fölhívják a figyelmet arra, hogy függetlenül attól, hogy a nemzeti parlamentek ratifikálják-e ezt a szerződést vagy sem, a CETA szövegében lévő, az abban foglalt ideiglenes hatályba léptetési klauzula értelmében, a CETA szerződése alapján ‑ amely tartalmazza az állam és a befektetők közötti vitarendezési mechanizmust ‑ há­rom éven keresztül a magyar kormányt ezen a vitarendezési mechanizmuson keresztül igenis beperelheti, és egy választott bíróság előtt a magyar államot kártérítésre kényszerítheti.

S hogy mekkora a probléma a Kanada és az Európai Unió között kötött szerződés alapján, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Kanadában azok a GMO-technológiát forgalmazó cégek, amelyektől a TTIP kapcsán jogosan félünk, leányvállalatokkal rendelkeznek Kanadában, és hogy például génmódosított élelmiszerek árusítását Kanada már engedélyezte. Például nemrégiben engedélyezte Kanada, hogy génmódosított lazacot árulhassanak Kanadában, ami nyilván a CETA-szerződés ratifikálása után az európai uniós piacon is megjelenhet, ezáltal utat törne az összes többi, emberi fogyasztásra teljesen ártalmas élelmiszer előtt.

Miért fontos fellépni a szerződés ellen nekünk, magyaroknak? Tehát ez miért különösen veszélyes a magyar társadalomra és Magyarországra nézve? A mi meggyőződésünk szerint Magyarországon az elmúlt 25 évben két lépésben történik meg hazánk teljes gyarmatosítása és Magyarország tönkretevése. Az első fázis 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az euroatlanti integrációval kapcsolatos tárgyalásokat elkezdtük, és nem maga a tárgyalás megkezdése hiba, hanem az a stratégia a felzárkóztatásra és az integrációra, amit Magyarország kitűzött magának. Tehát amikor a jó vagy nem jó dilemmájáról beszélünk, vagy hogy magyar nemzeti érdeket szolgál-e a TTIP és ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek az aláírása vagy elutasítása, akkor meggyőződésem szerint egy hamis dilemmába vagy egy hamis vágányra tereljük ezt a vitát. Ugyanis Magyarország 25 évvel ezelőtt kényszer hatása alatt vagy valamiféle paktum hatása alatt ‑ ezt nem tudom, de ‑ minden­képpen rossz irányt választott mint fejlődési, felzárkózási stratégia.

Elhangzott itt az, hogy Magyarország exportorientált gazdaságpolitikát folytat. Igen ám, csakhogy Magyarország exportjának a döntő részét külföldi tőkével hazánkban megtelepedett ipari vállalkozások adják. Tehát attól függetlenül, hogy Magyarország exportja növekszik itthoni, külföldi tulajdonban lévő ipari létesítmények előnyére, és ezáltal Magyarországon növekedhet adott esetben a foglalkoztatás vagy valamilyen statisztika, adott esetben a GDP, ez ettől függetlenül egy hamis dilemma, ugyanis Magyarországnak ettől függetlenül lehet, hogy hátrányára válik egy ilyen kereskedelmi szerződés megkötése, és nekem meggyőződésem, hogy igen, hátrányára válik, nem érdemes kizárólag a számok terén megvitatni ezt a kérdést. A privatizáció, decentralizáció és liberalizáció útját követő magyar gazdaságban ez sajnos egy hamis dilemma. Magyarországnak a komparatív előnyére kell fókuszálnia a gazdasági stratégiája és a fejlődési stratégiája meghatározásánál, ami nem lehet más, mint a kiváló, mindenféle technológia és vegyszerezés nélküli élelmiszer termelése és forgalmazása. Ez magyar komparatív előnyt jelent, semmi mást.

A második fázis Magyarország gyarmatosításában meggyőződésem szerint ennek és az ehhez hasonló kereskedelmi szerződéseknek a megkötésével teljesedne be. Ez már európai szinten ‑ tehát már nem is csak hazai szinten, hanem regionális és hazai szinten ‑ jelentené a teljes mezőgazdasági szektor beáldozását, mint ahogy erre egyébként már korábban is precedens történt. Hiszen talán emlékeznek arra, amikor az Európai Unió a Mercosurral, a dél-amerikai államokat tömörítő gazdasági szervezettel kötött egy szabadkereskedelmi egyezményt, amiben az volt az alku tárgya, hogy ha a Mercosur-tag­ál­la­mok az Európából érkező ipari termékeket vámkedvezményekben részesítik, akkor azért cserébe az Európai Unió a latin-amerikai országokból, a Mer­co­sur-országokból érkező élelmiszeripari termékek előtt megnyitja a kapuját, és azokat hasonlóan kedve­ző vámtarifákban és kedvezményekben részesíti. Ki járt jól annak az egyezménynek az alapján? Az eu­rópai ipari exportban érdekelt országok. És kik voltak a vesztesei? Az alapvetően mezőgazdasági termelésre és élelmiszeripari termelésre beállt országok. Úgyhogy ez az európai uniós Mercosur-egyez­mény is legyen egy intő jel akkor, amikor a TTIP-val kapcsolatban vagy a CETA-val kapcsolatban tárgyalunk.

Itt már elhangzott, úgyhogy nem akarok részletesen belemenni, korábban is elmondtuk az álláspontunkat azzal kapcsolatban, hogy a TTIP-ban, a CETA-ban és a különböző kereskedelmi egyezményekben meghatározott, különböző sztenderdek milyen veszélyt jelentenek hazánkra és kontinensünkre, amelyek az elővigyázatosság elvének a teljes felmondását jelentenék, és bevezetnék Magyarországon és az egész kontinensünkön azt a kockázatalapú megközelítést, amely alapján addig lehet forgalmazni Magyarországon termékeket, ameddig be nem bizonyítják azt, hogy azok az emberi szervezetre, a környezetre, a természetre károsak. Tehát ilyen értelemben az elővigyázatosság elvét meg kell védenünk, és nem szabad megbíznunk egy olyan partnerben, amely mind a kiotói, mind a stockholmi, mind a bázeli egyezmény ratifikálását bojkottálta. Tehát nem szabad egy olyan országgal leülni tárgyalni ‑ teljesen mindegy, hogy annak mik a feltételei ‑, amely alapvető nemzetközi szerződéseket bojkottált és negligált.

Az Európai Unióban ‑ és nem csak az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban is ‑ szá­mos olyan tanulmány látott az utóbbi években napvilágot, amelyek bizonyítják azt, hogy ennek a kereskedelmi szerződésnek minden egyes esetben az Európai Unió ‑ különösen a mezőgazdaság területén az Európai Unió ‑ lesz a kárvallottja, és az Amerikai Egyesült Államok lesz a haszonélvezője. Nemrégiben napvilágot látott egy magyarországi napilapban egy olyan hosszadalmas cikk, amely ismerteti ezeknek a tanulmányoknak a lényegét, amely bemutatja azt, hogy az európai mezőgazdaság a GDP arányában kimutatható mértékben hogyan fog áldozatául esni ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek, mennyivel fog visszaesni az európai marhahústermesztés, a sertéságazat teljesítménye, a baromfiágazat teljesítménye, a vetőmag teljesítménye és versenyképessége, hiszen árban nem lehet a GMO-t alkalmazó, a hormonkezelést iparilag alkalmazó és a különböző technológiákat alkalmazó amerikai termesztéssel és termeléssel szemben.

A vitarendezési mechanizmusról is már szóltunk. Nem lehet megengedni azt, hogy az igazságszolgáltatás szuverenitása sérüljön a szabadkereskedelmi egyezmények elfogadásával. Tudjuk azt, hogy ezekben a szabadkereskedelmi egyezményekben olyan vitarendezési mechanizmus él, amely minden esetben egy adott államot kártérítésre szorít abban az esetben, ha a profitérdeke sérül. Ismerjük azt a példát, hogy Egyiptomot egy francia nagyvállalat hogyan volt képes sikeresen perelni csak azért, mert a minimálbért bevezette.

(12.20)

Emlékszünk arra, hogy Ausztráliát hogyan volt képes egy nagy dohánycég sikeresen kártérítésért perelni azért, mert dohányzásellenes kampányt folytatott választóinak és társadalmának az egészsége érdekében. Amíg ilyen vitarendezési mechanizmus nyomai fellelhetők egy kereskedelmi szerződésben, addig a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek minden erejével arra kell összpontosítani, hogy ezt a kereskedelmi szerződést elutasítsa.

Az átláthatóság kapcsán ugyancsak megfogalmazódtak a félelmek. A demokrácia szégyene az, hogy a transzparenciát 24 órában hirdető Nyugat ilyen módon a transzparencia teljes mellőzésével tárgyalja le ezeket a kereskedelmi szerződéseket. Az a cinizmus csúcsa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ‑ fél percet kérek még elnök úrtól, hogy egy gondolatmenetet befejezzek ‑, hogy Európában az USA jóváhagyása mellett egyes kiválasztottak szigorú titoktartás mellett olvasó- vagy titokszobákban lapozhatják át azokat a kereskedelmi egyezményeket, azt a több ezer oldalas dokumentumhalmazt, amely a sorsát döntő mértékben befolyásolja. Ez megengedhetetlen! Úgy gondoljuk, hogy ez ellen a magyar kormánynak, a magyar parlamentnek fel kell lépnie. Ennek a határozati javaslatnak az elfogadása a minimum, és csak az első lépés ezen az úton. Ezen az úton pedig következetesen végig kell menni és a szerződést el kell utasítani. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 72 2016.05.24. 2:13  43-102

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én alapvetően a teremben már nem tartózkodó Mesterházy Attilának arra a felvetésére szeretnék reagálni, miszerint a TTIP elsősorban egy érdekekről szóló vita, és nem egy értékvita.

(13.30)

Az kétségtelen, hogy az üzleti világban a profitérdek dominál, és ez talán így van jól, és nem gond, sőt, a társadalom számára hasznos is, ha a profitérdek valamilyen módon megjelenik a társadalmainkban, azonban csak akkor válik a társadalom hasznára ez a fajta szemlélet, ha keretek között működik és zajlik. A szabályozás viszont az állam dolga, és a neoliberális gazdaságpolitika csődje ezzel kapcsolatban nagyon komoly tapasztalatokkal szolgál számunkra. Hogy az Egyesült Államokban az állam másképp és máshol látja magát, mint Európában, azt tudjuk, bár azt nem tudjuk, hogy ennek mi az oka ‑ vannak tippjeink ‑, azt nem tudjuk, hogy ez a kétszáz éves múltra visszatekintő államnak és a tapasztalatoknak köszönhető-e vagy pedig annak, hogy maga a politikai rendszer is úgy épül fel, hogy a cégeknek és a multinacionális profitérdekeknek a markában van a politikai elit.

Most Amerikában egy választás zajlik, pontosan látjuk azt, hogy a politika miképpen van alárendelve a profitérdekeknek. Ott, ahol egy előválasztási kampányban egyes kontinensek GDP-jét elszórják egyes képviselőjelöltek, és a kampány még mindig hátravan, ez jól mutatja azt, hogy a politika milyen keretek között működik, és minek van alárendelve. Ez az amerikaiak dolga.

Tehát ha az amerikai polgárok jól érzik magukat ezzel a rendszerrel, ezzel nincsen semmi gond, ez az ő szuverén joguk, de az nem fordulhat elő, hogy ez a fajta szemlélet dominál és rátelepszik egy egészen másfajta szemléletre, ami itt, Európában vagy hazánkban dívik. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 96 2016.05.24. 2:06  43-102

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én elsősorban az államtitkár úrral szállnék vitába az exportvezérelt gazdaság előnyeivel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy államtitkár úr egyetlenegy sikeres országot fel tudna sorolni, amely kizárólag exportvezéreltséggel és a külföldi tőke bevonzásával alapozta meg a jövőjét. Úgy gondoljuk, hogy az egészséges verseny feltételeit kell megteremteni, a hazai tőkéseket kell lehetőségekhez juttatni, nemzeti tőkefelhalmozást kell lehetővé tenni védővámokon keresztül, hazai szereplők támogatásán keresztül. Minden egyes sikeres ország így alapozta meg a gazdasági fejlődésének útját, nem pedig olyan módon, mint ahogy a rendszerváltáskori paktumok keretében megtörtént olyan pártok között, mint amilyen a Fidesz és az MSZP is. Nem csoda, hogy nagyjából egy követ fújnak ebben a kérdésben. A felelősség önöket terheli.

Attól még, hogy a TTIP-t meg az összes szabadkereskedelmi egyezményt elvetjük és leszavazzuk, a feltételek adottak és rossz struktúrára épül a magyar gazdaság. Tehát ha a TTIP, a CETA ellen, az összes többi szerződés ellen szavazunk, az nagyon helyes, de ettől még a magyar gazdaság rossz és helytelen struktúrája fennáll.

Ami pedig Hörcsik Richárd képviselőtársam hozzászólását illeti: ne jogászkodjunk! Úgy gondoljuk, hogy nincs idő, nem szaladtunk előre, sőt megkockáztatom, hogy az utolsó órában vagyunk és már azon is túl. Ez egy országgyűlési határozati javaslat. Ez nem egy jogszabály, nem egy törvény, itt nem paragrafusok vannak, nem kell semmiféle jogászkodást bevetni. Ez egy országgyűlési határozati javaslat, amelyben a népszuverenitást leginkább megtestesítő szerv, a Magyar Országgyűlés felszólítja a kormányt, a nemzeti szuverenitás védelmében lépjen fel és védje meg a magyar nemzeti szuverenitást.

Ennyiről van szó, nincs szükség jogászokra ennél a stádiumnál. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 134 2016.06.06. 2:13  133-140

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Miniszterelnök úr, az elmúlt hetekben a Fidesz különböző prominensei beszéltek arról, hogy Soros Györgynek bizonyos háttérhatalmi törekvései vannak. A sort maga Lázár János nyitotta meg a szokásos csütörtöki kormányinfón, aki az Információs Hivatalt is felügyeli, és azt mondta, hogy az államnak, a kormánynak rendelkezésére állnak bizonyos bizonyítékok, miszerint Soros György keze vastagon benne van a migrációs válság előidézésében. Kovács Zoltán kommunikációért felelős szóvivőjük folytatta a sort, majd ön is nemrégiben egy rádióinterjúban hosszan beszélt Soros Györgyről és a háttérhatalmi törekvéseiről.

Az örömteli, ha önök megvilágosodtak, és 26 évvel a rendszerváltás után rájöttek arra, hogy a kétpólusú világrend utáni világrendet kik és hogyan alakítják, de azért vizsgáljuk meg, milyen az önök kapcsolata Soros Györggyel. Nemrégiben a kezembe került egy olyan kiadvány, amelyet maga Vásárhelyi Miklós szerkesztett. Ebben a kiadványban összefoglalta, „névSoros” címen összegyűjtötte azokat az embereket, akiket Soros György támogatott a nyolcvanas években. Ebben a kiadványban fellelhető nagyjából a Fidesz-alapítóknak és a Fidesz prominenseinek az egész névsora.

Mint ahogy az is tény, hogy 1987-ben ön Kövér Lászlóval együtt személyesen találkozott Soros Györggyel, és beszámoltak neki annak a 400 ezer forintnak a sorsáról, amivel az amerikai milliárdos támogatta a Századvég című kiadványsorozatot. Tehát megállapítható tényként, hogy Soros György bőségesen támogatta a Fideszt, a Fidesz szárba szökkenését és a Fidesz alapítóinak tanulmányait. Mint ahogy az is tény, hogy önök ezt a támogatást az elmúlt 25 évben bőségesen megszolgálták. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nem gondolja, hogy kétarcú, opportunista és hiteltelen az, amikor ön a korábbi mecénásával szembefordul? Hogy ízlik, miniszterelnök úr, a zsol­dos­koszt? (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 138 2016.06.06. 1:19  133-140

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Miniszterelnök úr, létezik egy másik narratíva is, miszerint a Soros-támogatásoknak van egy borsos ára, és ha valaki megfigyeli az elmúlt 25 évbeli ténykedésüket, akkor bizony megállapíthatja, hogy önök hol liberális pártként, hol álnemzeti pártként, hol kormányon, hol ellenzékben, de azért mégiscsak szolgálták Soros György gazdasági, politikai, társadalmi programját, azt a neoliberális programot (Dr. Völner Pál: Miről beszélsz?), amely Magyarországon a valódi rendszerváltást teljes mértékben kisiklatta.

(16.20)

Miniszterelnök úr, én hívő emberként nagyon örülök annak, ha valaki a damaszkuszi úton a jó irányba fordul, de ön rendszerint forgolódik a damaszkuszi úton, és ez a politikában bizonyos hitelességi problémákat vet fel. Én segítek önnek, hogy ebből a hitelességi kérdésből kikecmeregjen. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Három évvel ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom benyújtott egy olyan határozati javaslatot, amelyben azt kértük, hogy a nem kormányzati szerveknek és a civil szférának az átvilágítását tegye lehetővé. Ebben kimondtuk, ha egy szervezet Magyarországon 1 millió forint feletti támogatást kap külföldről, akkor azt bélyegezzék ügynökszervezetnek. Ezt három év után, miután önök lesöpörték, újra benyújtottuk.

Támogassa, miniszterelnök úr és az ön frakciója, és ezáltal a hitelessége újra rendbe jöhet! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 33 2016.06.13. 1:59  32-35

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban a sajtóban megjelent hír szerint közel egymilliárd forintért vásárolt magának új, többemeletes székházat annak a Szcientológia Egyháznak a magyarországi szervezete, amelynek tagjai ellen már számos országban indítottak eljárásokat. Hazánkban pedig korábban a Nemzetbiztonsági Hivatal több évkönyvében is kockázati tényezőnek minősítette működésüket. 1993-ban pedig maga az Országgyűlés destruktív szektának nevezte.

Az új székház ára és mérete világosan mutatja, hogy a szcientológia Magyarországon folyamatosan bővül, jogilag pedig egyértelműen a megtűrt kategóriába esik annak ellenére, hogy a nyilvánvalóan hajmeresztő szekta működésének visszásságai a nagy nyilvánosság előtt is ismertek. Zsarolás, a tagok megfigyelése, kompromittáló adatok gyűjtése - csak néhány azon tevékenységek közül, amelyekről a szcientológia ismertté vált, és amelyek miatt több országban is folyt eljárás tagjai ellen. Ismert, a szervezet egy hazai vezetője pár évvel ezelőtt maga is nyíltan elismerte jogellenes tevékenységüket.

Miközben az Egyesült Államokban több vezető szcientológust már jogerősen elítéltek, Bajorországban pedig az általuk jelentett kockázat miatt híveiket kizárták a rendőrségből vagy a közigazgatás szerveiből, Magyarországon még mindig működhet, sőt növekedhet ez a szervezet. Az a szervezet, amely egészen őrült vallási tanokat hirdet, annak ellenére, hogy 1993 óta Magyarországon még csak nem is működhet bejegyzett egyházként, mégis magát továbbra is annak tekintve folytatja hívei kizsákmányolását.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nézik tétlenül, hogy miközben azok az értékek, amiket a történelmi egyházak közvetítenek, egész Európában példátlan támadásoknak vannak kitéve, destruktív szekták növekedhetnek és terjeszthetik nézeteiket? Mikor kívánja végre a kormány beszüntetni a szcientológia és a többi életellenes szekta működését hazánkban? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 66 2016.09.12. 3:20  65-71

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Talán még a Fidesz soraiban is sokan meglepődtek volna, ha a kétezres években, amikor Szijjártó Péter még a Fidesz ökleként protestált egyébként igen helyesen a balliberális politikusok visszaélései ellen, valaki azt mondja nekik, hogy ugyanez a Szijjártó Péter tíz év múlva miniszterként majd olyan embereket emel pozícióba, mint a korábban még elszámoltatni kívánt SZDSZ-elnök és miniszter Kóka János, az ugyancsak SZDSZ-es pártkatona, Szent-Iványi István, a beteges szadizmusáról elhíresült ÁVH-s kihallgatótiszttel vállalkozást alapító Eörsi Mátyás, a Gyurcsány Ferenc személyi titkáraként megismert Kolozs András vagy az MSZP külügyeit vezető Dobolyi Alexandra, aki egyébként Veres János szocialista pénzügyminiszter titkárságvezetőjéből nőtte ki magát. Ezt kapta Magyarország az egykor az elszámoltatás ígéretével hatalomra jutó Fidesztől. Mindeközben tanúi lehettünk a magyar diplomácia leépítésének, a Fidesz a külpolitikát egyszerű kalmárkodássá silányította, amelyben a kereskedők a kormány kegyeltjei, az egyenleg pedig korrupciógyanús és nemzetbiztonsági kockázatokat felvető ügyek garmadája.

Mindeközben miközben az önök kormánya előremutató koncepciókról beszél, a magyar nemzeti érdekek képviselete helyére egy Fidesz-közeli szűk kör pénzügyi érdekeinek képviselete került, a beharangozott nagy üzletek pedig jelentős részben azt takarták, hogy külföldieknek segítettünk nyerészkedni. Azonban még itt is akadnak kifejezetten hajmeresztő esetek, mint például az FBI által körözött, terrorizmus finanszírozásával összefüggésbe hozott szaúdi milliárdos, Gait Faraon, akinek a Külügyminisztérium által felügyelt Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel van közös cége, és aki Orbán Viktor vejének cégétől vásárol műemlékké nyilvánított ingatlant.

Ami viszont még ezt is felülmúlja, az a letűnt balliberális rendszerekhez köthető kémek és hírszerzők pozícióba emelése. Hogyan lehetséges az, hogy a rendszerváltás előtt nyugati követségeken hírszerzőként mozgó, majd a Medgyessy-kormány alatt a hírszerzés vezetőjévé kinevezett Czukor József az Orbán-kormány alatt előbb berlini nagykövet, majd a miniszterelnök külügyi főtanácsadója lehet? Hogyan lehetséges, hogy olyan embert neveznek ki az egyik legfontosabb külképviseletünk, a washingtoni misszióvezető helyettesi posztjára, mint Hetesy Zsolt, aki a Gyurcsány-kormány idején előbb a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatójaként, majd az Információs Hivatal élén tevékenykedett minden titkok tudójaként? Abban az időben töltötte be ezt a pozíciót, amikor gyaníthatóan a szakszolgálatok tudtával, ha nem egyenesen a hathatós közreműködésével Magyarországon cigányok elleni gyilkosságsorozat történt, vagy a 2006-os őszi események zajlottak, erősen a titkosszolgálatok által manipulált módon. Hova lett a 2010-es választások idején sokat hangoztatott elszámoltatás szlogenje, amikor Hetesy Zsolt, a Gyurcsány-kormány elnyomógépezetének egyik operatív működtetője, a vezetés legsötétebb terveinek ismerője és kivitelezője a Fidesz-kormány kegyeltje lehet?

Tisztelt Miniszter Úr! Mi áll a háttérben? Nem zsarolásról beszélhetünk-e, amivel ezek az emberek az önök kormányát hathatósan és folyamatosan zsarolják? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 70 2016.09.12. 1:08  65-71

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát nem tudom elfogadni, bár nagyon nagy mértékben díjazom azt az igyekezetét, amellyel próbált elhatárolódni a korábbi, Martonyi és Navracsics miniszter urak által vezetett második Orbán-kormány diplomáciájától. Én díjazom ezt az igyekezetet, mert látom, ön is mindent megtesz azért, hogy bizonyos átalakításokat véghez vigyen az ön alá rendelt tárcánál. Azonban azt látom, hogy ezek az átalakítások csak részben üdvözlendők. Ugyanakkor, amikor a kirúgott emberek helyére önök pozícióba emelnek embereket, akkor úgy látom, hogy a kontraszelekció legválogatottabb módszereit alkalmazzák, a dunakeszi futsalcsapattól kezdve egészen az MSZP-SZDSZ-es korszak letűntnek hitt embereit guberálják vissza a szemétdombról elképesztő igyekezettel.

Tehát én úgy látom, hogy a meghirdetett célokat más típusú emberekre kellene bízni, különben azok a meghirdetett célok, amelyeket önök megtettek, nem fognak megvalósulni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 18 2016.09.13. 5:08  17-20

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hét végén robbant a hír, hogy a Jabil Circuit Magyarország Kft. több mint 600 munkavállalójától kíván megválni a tiszaújvárosi üzemében. A költözés okát abban jelölte meg, hogy Ukrajnában még alacsonyabb bérköltség mellett képes a gyártást kivitelezni. Az elektronikai gyártással foglalkozó amerikai cégóriás Magyarországon létesítette a legnagyobb európai üzemét és globálisan a harmadik legnagyobb üzemét itt, Borsod megyében. 2000 óta van jelen Magyarországon, és a kormányaink bizony az elmúlt 16 évben nem keveset költöttek arra, hogy ez a cégóriás itt, Magyarországon megtelepedjen, és jól érezze magát kis hazánkban.

Csak néhány mementó ebből: a 2000-es években a szociálliberális kormányok 100 milliós nagyságrendben biztosítottak munkahelyteremtési támogatást a Jabilnak, 2010 óta pedig az Orbán-kormány követte ezt a gyakorlatot. 2011-ben, kapaszkodjanak meg, 6 milliárd forintos munkahelyteremtési támogatást adtak a Jabilnak, 2010-13 között pedig 1,2 milliárd forintnyi európai uniós támogatásra tett szert ez a cég. Ennek dacára, a pátyolgatás dacára ez a cég most durva leépítést hajt végre, és nem először, kedves képviselőtársaim. 2009-ben 900 főt épített le az akkori gazdasági és pénzügyi válságra hivatkozva, 2013 novemberében pedig 700 főtől vált meg, ráadásul botrányos körülmények között, úgy, hogy fegyelmiket osztogatott ki, hogy ne kelljen végkielégítést fizetni a munkavállalóknak, és durván túlóráztatta a munkavállalókat.

A kormány minden esetben kiállt a cég mellett, 2013 augusztusában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk még stratégiai partnerséget is kötött ezzel a céggel, abban bízva, hogy a Jabil tovább fejleszti termelő kapacitását Magyarországon és, idézek: „a magyar gazdaságba való mélyebb beágyazódását szeretné a kormány ezáltal megteremteni”. Hiszen a GDP-hez és a magyar exporthoz olyan nagy mértékben járul hozzá ez a cég.

A Jabil döntése tökéletesen rámutat az elmúlt 26 év elhibázott gazdaságpolitikájára. 2010-ben az Orbán-kormánynak lett volna lehetősége arra, hogy a globális trendet meglovagolva, amely a neoliberális gazdaságpolitika halálát jelentette a 2008-as válságban, és az elmúlt 26 éves kelet-közép-európai és azon belül is magyar tapasztalatokra építve más gazdaságpolitikát válasszon, és egy paradigmaváltást hajtson végre. Orbán Viktornak és kormányának lehetősége lett volna arra, döntési lehetőség előtt állt, hogy a letűnt rendszerváltás rendszerének vagy ennek a korszaknak az utolsó kormánya legyen, vagy pedig valami újnak a kezdete. Sajnálatos módon az előbbit választotta, és ezt megspékelte egyfajta kommunikációs kormányzással.

Ennek az állt a középpontjában, hogy a gazdaságpolitikának Magyarországon az az egyetlen célja, hogy egy hamis versenyképességet hirdessen, ami arról szól, hogy külföldi tőkét úgy kell ide bevonzani Magyarországra, ami majd a piac láthatatlan keze által elrendezi a dolgokat, az államnak pedig az az egyetlen dolga, hogy szállást csináljon az itt megtelepedő multiknak, biztosítani az olcsó, jól képzett munkaerőt, rugalmas jogi hátteret, alacsony adókat, lehetőleg úgy, hogy még az osztalékot is úgy tudják repatriálni ezek a cégek Magyarországról, hogy arra ne kelljen adót, kamatot vagy jogdíjat fizetni.

(9.40)

Mindezt biztosították a magyar kormányok az elmúlt 26 évben. Orbán Viktornak és kormányának mi sem tükrözi jobban a mentalitását, és a hamis és rossz gazdasági felfogását: 2014-ben egy arab-magyar gazdasági fórumon azt mondta, hogy Magyarország előnye „a minőségéhez képest meglepően olcsó munkaerő” és „a rendkívül rugalmas munka törvénykönyve”.

Ennek az eredményeképpen beszélhetünk csökkenő termelékenységről Magyarországon, csökkenő hozzáadott értékről, csökkenő munkabérekről, amely Magyarországot egy összeszerelő üzemmé silányította, hosszú távon pedig finanszírozhatatlan államháztartással kell szembenézni, ezért pedig nem a multinacionális vállalatokat kell hibáztatni, hanem azokat a kormányokat, amelyek ilyen feltételek mellett hívják be ezeket a vállalatokat ide, Magyarországra, és nem képesek megvédeni a magyar munkavállalókat a multinacionális tőkével szemben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 71 2016.09.27. 8:44  62-99

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam nagyon nagy örömmel fogadom azt a lehetőséget, hogy itt most már többedik alkalommal beszélgethetünk, vitatkozhatunk a szabadkereskedelmi megállapodásokról.

2015-ben egy TTIP vitanapot követően idén júniusban fogadta el egyöntetűen a parlament azt az országgyűlési határozatot, amely felszólítja a kormányt arra, hogy a parlament jóváhagyása nélkül ne lépjen az ilyen szabadkereskedelmi egyezmények dolgában. És ugyanígy üdvözlöm azt, hogy a Külügyminisztérium ezt az országgyűlési határozati javaslatot beterjesztette a Ház elé.

A legelején szeretném leszögezni, hogy mi igenis vállaljuk vagy vállalnánk annak az ódiumát, hogy ezt a szerződést Magyarország októberben, egy hónap múlva Brüsszelben az általános tanácsülésen ne írja alá. A Jobbik álláspontja ismert mind a CETA, mind a TTIP ügyében. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a szerződés egy trójai falóként funkcionál, amely alapjaiban veszélyezteti azt az Európát, amit ismerünk, azt a szolidaritáson alapuló Európát, amit ismerünk és amit annyira féltünk.

Nekem meggyőződésem az, hogy ezek a szabadkereskedelmi egyezmények kívülről ugyanúgy veszélyeztetik az európai civilizációt és magát Európát, mint amennyire a migráció veszélyezteti azt kívülről, a környezetünket, a társadalmunkat, a gazdaságunkat, a gazdaságunk struktúráját. A szabadkereskedelmi egyezményeket az a fajta profitszemlélet hatja át, amely az emberi tényezőt szinte nem is veszi számításba, a profitot helyezi mindenek elé. És igen-igen távol áll attól a keresztényi szemlélettől, amelyet önök, kedves képviselőtársaim, egyéb vonatkozásokban fennhangon hirdetnek.

Az eljárás maga is elég aljas, ugyanis ahogy arra képviselőtársaim előttem már utaltak, 2014 augusztusában ezt a szerződést már megvitatták és lezárták. Tehát ez a szerződés most aláírásra vár, jóváhagyásra vár, ratifikálásra vár. Tehát maga a dokumentum már kész van.

Erre most, amikor ezt az egész tárgyalást lefolytatták, megjelenik Cecilia Malmström Budapesten, tur­nézik Európában, és vitatkozni szeretne, vitát szeretne nyitni, és transzparenciát hirdet. És itt a Fidesz is eljátssza ugyanazt a parlamentben, akkor, amikor igazából már nincsen döntési helyzet, csak egy olyan kényszerhelyzet van, hogy aláírjuk vagy ne írjuk alá, vállaljuk‑e ennek az ódiumát vagy ne vállaljuk.

Nekem meggyőződésem, hogy ennek az ódiumát vállalni kell, hiszen a nemzetállami érdekekkel, a magyar nemzeti érdekekkel konkrétan és határozottan, de az összeurópai érdekekkel is tökéletesen szem­bemegy ez a szabadkereskedelmi egyezmény, ugyanúgy, mint ahogy a nagytestvére, a TTIP. És meg­győződésem szerint a kormány érzi is azt, hogy baj van, hiszen nem véletlen az, hogy amíg itthon reto­rikában gazdasági szabadságharcot hirdet, Brüsszelben valahogy ezt a fajta küzdelmet nem meri felvállalni, és ott kint már inkább mismásol, és támogatólag viszonyul ezekhez a szabadkereskedelmi egyezményekhez.

Nem szeretném elismételni azt, hogy milyen pontokon ellenezzük ezeket a szabadkereskedelmi egyezményeket. Ezt már jó néhány alkalommal megtettük itt a Házban, de csak stichwortokban elővezetve: mi úgy gondoljuk, hogy ezek a szerződések, vagy ez a CETA, amelyik némi módosításokon azért mégiscsak keresztülment, de azért a sztenderdek, amiket bevezet, az európai elővigyázatosság elvét mégis alapjaiban rengetik meg. Addig, amíg Kanadában és a tengerentúlon a GMO, a hormonkezelés igenis egy bevett eljárás - ezeket az eljárásokat Európában tiltjuk -, életveszélyesnek tartjuk azt, hogy olyan szerződést írunk alá, amely 50 ezer tonna marhahús, 80 ezer tonna sertéshús, szója, kukorica vámmentes behozatalára tesz le garanciákat, ami a dömpingárakon keresztül az európai árakat lenyomja, és az itteni termelők egzisztenciáját alapjaiban veszélyezteti.

Ezeknek a sztenderdeknek a kilúgozása érdekében egyébként a kanadai fél is nagyon sokat megtett a tárgyalások folyamán, hogy az európai irányelveket felpuhítsák és kilúgozzák annak érdekében, hogy a kanadai termékek, szolgáltatások az európai piacon megjelenhessenek. Teljesen mindegy, hogy minek hívjuk a vitarendezési mechanizmust, ISDS-nek vagy ICS-nek, egy biztos, hogy nem a nemzetállami jogrendszeren alapszik. Tehát amíg ezek a szerződések közvetlenül érintik az állampolgárokat a meghatározott nemzetállamokban, nem annak a nemzetállamnak a jogrendszere lesz az irányadó, hanem egy külföldi bíróság, amelyik lehet, hogy nem úgy működik, mint korábban, de az elv nagyjából ugyanaz.

És transzparencia dolgában legalább annyi kívánnivalót hagy maga után ez a szerződés, mint korábban.

(12.20)

Ezeket a szerződéseket titkosan, zárt ajtók mögött tárgyalták le. Hiába online elérhető most már ez a szerződés, teljes mértékben áttekinthetetlen az, ahogy Brüsszel ezeknek a tárgyalásoknak a folyamán eljárt.

A hátralévő időben - mert mi is megosztva mondjuk el a vezérszónokinkat - szeretnék arra a fajta torz gazdasági logikára rávilágítani, amit a Fidesz-kormány is alkalmaz akkor, amikor ezeket a szerződéseket idehozza elénk. Az elmúlt 26 évben a különböző, egymást váltó kormányok egyfajta neoliberális gazdaságpolitikát folytattak Magyarországon, privatizáció és liberalizáció útján kiárusították ezekben az országokban a nemzeti javakat, azt szétosztották a hazai maffia között, amelyik a politikai tőkéjét gazdaságira váltotta, illetve megnyitotta a kapukat a külföldi multinacionális vállalatok előtt. A tőkebefektetések érdekében pedig az olcsó munkaerővel kezdtek el lobbizni ezeknél a nagyvállalatoknál, versenyt futottak a nagyvilággal, és próbáltak még aláígérni lehetőleg a bangladesi és a pakisztáni munkabéreknek is, adómentességet ígértek, állami támogatást nyújtanak (Dr. Vas Imre: Ezt te sem hiszed el!) mind a mai napig stratégiai szerződések formájában olyan vállalatoknak, amelyek kizárólag ezeket a lehetőségeket lesik és nem azt, hogy hogyan tudnak win-win alapon olyan szerződéseket megkötni és úgy működni, hogy az abban az országban is működjön vagy annak az országnak is a hasznára váljon, ahol telephelyüket tudhatják.

Ezt a politikát önök is folytatják, és kampányolnak az emelkedő GDP-vel, amit azok a vállalatok termelnek meg, amelyek itt székhelyeket hoztak létre és telephelyeket hoztak létre. Önök olyan exportokkal kampányolnak meg exportszámokkal, amit ezek a vállalatok teljesítenek. És közben pedig a magyar emberek százezrével menekülnek el ebből az országból, mert ez a fajta gazdasági konstrukció nem az ő érdeküket szolgálja, és ilyen bérekért, ilyen feltételek mellett a magyar emberek nem képesek a saját hazájukban megélni.

Tisztelt Kormány! Bátorság, lehetne paradigmát váltani, ez most itt egy nagy lehetőség, hogy önök letérjenek arról a rossz és hamis útról, amit az elmúlt 26 évben folytattak a különböző kormányok, és keressék meg azokat a szövetségeseket itt az országon belül, Európában és szerte a világban, akik ugyanígy ellenzik ezeket a kereskedelmi szerződéseket, bőven van belőlük Európában is. Köszönöm. (Sallai R. Benedek: Úgy van! - Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 87 2016.09.27. 7:03  62-99

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. És a félelmeket eloszlatandó, nem fogom kihasználni a teljes 15 percet, csak két rövid reakciót szeretnék megtenni, ami talán egyfajta bővített kétperces felszólalásnak fogható fel inkább.

Az első reakciómat Hörcsik Richárd képviselőtársamhoz intézném, aki komoly és drámai hangvétellel felszólított bennünket, hogy felelős döntést hozzunk, és igen, csak a robusztus tényanyagnak az elolvasása után nyilatkozzunk ezekben a kérdésekben.

(13.40)

Elhiszem, hogy képviselőtársamnak és a frakciójának kollektíve rossz a lelkiismerete, miután az ilyen fajsúlyos döntésekről úgy szoktak általában dönteni, hogy nem olvassák el ezt az anyagot. Már csak azért is, bár elhiszem, hogy önök angolul két nap alatt több ezer oldalt képesek elolvasni, de szeretném emlékeztetni önöket arra, ha jól tudom, akik szemben ülnek velem és itt ültek 2007. december 17-én, mindenki az igen gombot nyomta meg, egy olyan hétfői nap volt, amely alkalmával a lisszaboni szerződésről döntöttek úgy, hogy a pénteki napon írták alá Brüsszelben ezt az igencsak robusztus, vagy ahogy ön fogalmazott, eposzi terjedelmű szerződést. És itt, pár nappal később a Magyar Országgyűlés ezt jóváhagyta. Ez Magyarország és az önök szégyene.

Ez, amiről most szavazunk, nem kevésbé befolyásolja Magyarország sorsát, és egész civilizációnk sorsát vagy egész kontinensünk sorsát, csak hogy egy kicsit kitágítsam a horizontot, és hogy ezzel Németh Zsoltnak is megfelelővé tegyem az argumentumot, tehát itt sokkal lényegesebb kérdésről van szó. Itt nem is csak a nemzetállami keretekről, hanem civilizációs keretekről van szó, úgyhogy én is csak mindenkit arra tudok biztatni, hogy olvassa el ezt a szerződést, és gondolja végig azokat a folyamatokat, amelyekről képviselőtársaim is hosszasan beszéltek.

A második megjegyzésemet és reakciómat a már azóta távozott Szabó Szabolcs véleményéhez szeretném fűzni, és Németh Zsoltéhoz, akik egymást megtámogatták az álláspontjukban. Itt egy félreértést szeretnék eloszlatni, ami a mi felfogásunkat vagy a CETA-t ellenzők felfogását érinti.

Mi is tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország egy pici és nyitott gazdaság, és hogy nem tudjuk elkerülni azt, hogy Magyarország a külvilággal kapcsolatban legyen. Nem bezárkózni szeretnénk és Magyarországot elzárni mindennemű globális folyamattól. Nem ez a cél vezérel bennünket. És nem is így fogalmazódik meg ez a kérdés, teszem hozzá. Tehát nem az a kérdés, hogy Magyarország nyitott gazdaságként egyáltalán rácsatlakozzon‑e a globális világrendre vagy a gazdasági világrendre, a kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy hol, hogyan és milyen feltételekkel csatlakozunk rá erre a globális világrendre. Nekem meggyőződésem az, hogy az elmúlt 26 évben erre a kérdésre adtuk meg a rossz választ. Mert az egész gazdaságpolitika, ami itt, Magyarországon dívott, meglepő módon kormányokon átívelő módon, azt szolgálta, hogy Magyarország a lehető legalacsonyabb szinten lépjen be ebbe a globális termelési értékláncolatba. És ez a rossz stratégia, és az a baj, hogy ezzel kellene szakítani, és erre most itt ugyancsak meglenne az alkalom.

Alacsony szinten, alacsony hozzáadott értékkel lépünk be ebbe a globális gazdasági versenybe. És csodálkozunk ennek a rossz gazdaságpolitikának a következményein: hogy adófizetést nem követelünk meg, állami támogatásokat adunk milliárdszámra magyar adófizetői pénzből, és a magyar miniszterelnök azzal kampányol külföldön, hogy a magyar munkaerő jól képzett, ellenben olcsó, a munka törvénykönyve meg kellőképpen rugalmas. És azt hiszem, szó szerint idéztem Orbán Viktort egy szaúd-arábiai útjáról. És csodálkozunk azon, hogy az ilyen feltételekkel működő Magyarországról 500 ezer magyar honfitársunk menekült el, amióta az Európai Uniónak és a nagy globális gazdasági világrendnek a vonatára felültünk. Vannak sikeres receptek a világban, de az, amit Magyarország folytat, az nem az. És nekem meggyőződésem, hogy először ezt a fajta gazdasági koncepciót kell rendbe tenni, és utána megválaszolni azt, hogy ehhez a fajta gazdasági struktúrához milyen típusú kereskedelem passzintható.

Nekem meggyőződésem, teljes mértékben egyetértek Bencsik János képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ez nem egy szabadkereskedelmi, hanem egy kontroll alatt tartott, szabályozott kereskedelmi rendszer lehet. De előtte el kell végeznünk a házi feladatot: 26 év után a magyar gazdaságot vissza kell helyezni egy olyan pályára, hogy Magyarország ne a világ multinacionális vállalatainak az összeszerelő üzeme legyen, ahol a kütyü kütyüjének a kütyüjét szereli össze a jól képzett magyar munkaerő ‑ teljesen kiszolgáltatva ezeknek a cégeknek, amelyek egyébként, megjegyzem, stratégiai partnerség ide vagy oda, az első lehetséges alkalommal elhagyják ezt az országot, ha a szomszédos ország jobb feltételeket kínál nekik.

Lássa államtitkár úr a Jabil Circuit Limited vállalat áldásos tevékenységét itt, Magyarországon, amely Tiszaújvárosból most arrébb áll az első adandó alkalommal, ahogy rájött, hogy Ukrajnában még alacsonyabbak az adók és még olcsóbb a munkaerő. Ez egy rossz stratégia, erről a pályáról le kell szállni, új gazdasági koncepciót kell megalkotni Magyarországon. Meg kell nézni azt, hogy az adófizetői pénzeket az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe invesztálva hogyan lehetne magas szakértelemmel, magasabb hozzáadott értéki szinten bekapcsolódni ebbe a globális termelési értékláncba, és akkor beszélhetünk arról, hogy milyenek a feltételek, és hogyan csatlakozzunk be globális szinten a kereskedelempolitikába.

Addig viszont kizárólag egy jól szabályozott és korlátozott keretek között működő kereskedelemben lehet Magyarország érdekelt. Ezzel szerettem volna még kicsit bővíteni azokat az érveket, amik itt elhangzottak, és továbbra is azt kérni önöktől, hogy ezt a szerződést utasítsák el akkor, amikor erről a magyar parlament szavazhat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 232 2016.10.03. 5:16  231-234

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma, október 3-án egy Magyarországgal szoros, baráti kapcsolatokat ápoló állam, Németország nemzeti ünnepére és annak határon átívelő üzenetére szeretném felhívni a figyelmet, egyúttal pedig a Jobbik nevében gratulálni szeretnék a német nemzetnek és a Német Szövetségi Köztársaságnak a mai évfordulóhoz.

Huszonhat évvel ezelőtt, 1990. október 3-án vonták fel először a Német Szövetségi Köztársaság zászlaját a berlini Bundestag épülete előtt, betetőzve ezzel a második világháború utáni megosztottság eredményeként létrejövő két német állam közjogi egyesülését és elkezdve egy új, közös építkezést. Huszonhat éve Németország minden október 3-án megemlékezik a német egység napjáról, mellyel nemcsak a németség történelmének egyik legszomorúbb időszakát sikerült lezárni, de meggyőződésem, hogy a berlini fal leomlása és a mesterségesen szétszakított két Németország egyesülése a világ számára is a hidegháború végső lezárását jelentette.

Mi, magyarok a német néppel voltunk a szétszakítottság pillanataiban is, hiszen a mi nyugati határainkat is ugyanaz a vasfüggöny zárta le, amely Németországban és Berlinben családokat, barátokat szakított el egymástól évtizedeken keresztül. Mi ezekben a nehéz időkben is barátként tekintettünk a német népre. Amikor pedig eljött az idő, Magyarország tevőlegesen is hozzájárult a vasfüggöny lebontásához. Büszkék vagyunk arra, hogy ezzel nemcsak a megosztott Európa részeit elválasztó falak leomlásához járulhattunk hozzá, de Németország újraegyesítésében is érdemeket szerezhettünk.

Németország és a német nép pedig értékelte akkori erőfeszítéseinket, és az akkori események ma, huszonhat év után is élnek mindkét nemzet emlékeiben, szilárd alapot adva a német-magyar kétoldalú kapcsolatok minél harmonikusabb fejlődésének. Örülünk annak, hogy miközben Magyarország akkor maga is egy rendszerváltás nehézségeivel nézett szembe, segíthetett az egységre vágyó németeknek, majd alig pár hónappal később már mint két szabad állam kezdhettük meg együttműködésünket.

Mindez persze nem jöhetett volna létre annak a sok német embernek, vezetőnek a munkája nélkül, akik hittek a német egységben, és hittek abban, hogy a zsarnoki hatalommal ránk kényszerített megosztottságnak egyszer vége szakad. Szeretném ezúton is megragadni az alkalmat, hogy külön kiemeljem a néhai Helmuth Kohl német kancellár munkásságát, akinek irányításával a két német állam egyesülése egy sikeres történelmi korszak kezdetévé válhatott abban az időszakban, amikor Európa más részein nem sikerült a változásokat az emberek javára fordítani. Németország egyesült és Európa stabilitásának egyik garanciájává vált azokban a kilencvenes években, amikor sok országban a stabilitás csak távoli ábrándnak tűnt.

Azóta huszonhat év telt el, és bár nyomokban néha még felsejlik az egykori megosztottság távoli emléke Németország keleti és nyugati területei között, bátran kimondhatjuk, hogy a német egység a múlt század végének egyik egyértelmű sikertörténete. Ez a német nép érdeme, mely bátran és joggal lehet büszke a mögöttünk álló évek sikereire.

A XX. század sajnos az embereket elválasztó falak, kerítések századává vált. Bízunk benne, hogy a XXI. század a hídépítés századává válik, ahogy azt a német nemzeti ünnep idei házigazdája, Szászország is szorgalmazza az idei év „Hidakat építeni” mottójával. Úgy gondolom, hogy ez az üzenet Közép-Európában ma talán mindennél aktuálisabb és fontosabb.

Ezeréves közös történelmünk kihívásai bebizonyították, hogy Közép-Európa nemzetei csak együtt, egymásért kiállva érhetnek el tartós eredményeket, sikereket. Azt is láttuk ugyanakkor, milyen, ha megosztottak vagyunk. Elég, ha a mindannyiunk számára tragikus ötvenes évekre gondolunk, amikor a keleti blokk országaiban fellángolt a szabadság utáni vágy és öntudatos polgárok vonultak utcára a szabadságért. Így történt ez 1953-ban Berlinben és 1956-ban Budapesten is. Sajnos, a zsarnoki hatalom akkor vérbe fojtotta küzdelmünket. Bár a történelemben nincs helye feltételezéseknek, bizony az embernek eszébe jut néha, mit is érhettünk volna el, ha sikerült egy időben, összefogva kiállnunk egy szabadabb világért itt, Közép-Európában.

Éppen ezért örömmel tölt el, amikor ma az egész térségünkben, így Németország és Magyarország között is az összefogás szándékát látom. Meggyőződésem, hogy a barátságunk közel három évtized alatt csak szorosabbá vált és újabb szép fejezetekkel gyarapodott. Éppen ezért azt hiszem, joggal bízhatok abban, hogy az 1990 óta kiépített kapcsolataink a jövőben még szorosabbá válnak.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom ennek szellemében többször is hangsúlyosan kiállt a magyar-német kapcsolatok fontossága mellett. Meggyőződésünk, hogy sikeres magyar-német kapcsolatok nélkül nincs sikeres Magyarország és nincs sikeres Közép-Európa. Ennek szellemében szeretném jókívánságaimat kifejezni a Német Szövetségi Köztársaság és a német nemzet felé a német egység napja alkalmából. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 57 2016.10.17. 3:10  56-62

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Noha az elmúlt hónapokban a kormány helyesen felismerte a multikulturalizmusban és a bevándorlásban rejlő veszélyeket, és kampányt indított ezen kockázatok megismertetésére, úgy tűnik, hogy titokban mégis tömeges betelepítést tervez saját gazdasági kudarcának időleges leplezésére. Miközben a kor­mányzati média a gazdasági sikerektől, a GDP emelkedésétől és a munkanélküliség csökkentésétől hangos, nem esik szó arról, hogy ezeknek a mutatóknak a külföldi cégeknek nyújtott adókedvezmények, támogatások, valamint a magyar munkaerő nevetséges bérszínvonala és kiszolgáltatottsága az ára.

Mi azonban még emlékszünk Orbán Viktor miniszterelnök 2014 márciusában Szaúd-Arábiában elmondott szavaira, amelyek szerint a magyar munkaerő előnye, hogy jól képzett, de olcsó, a munka törvénykönyve pedig rugalmas és a munkaadónak kedvez. Egyértelmű, hogy a látszateredményekért a kormány rabszolgamunkára kárhoztatta a magyar embereket, miközben nem akarja belátni a valós tendenciák káros voltát, sem azt, hogy 500 ezer jól képzett magyar dolgozó már véleményt mondott az önök politikájáról azzal, hogy külföldre távoztak, tátongó demográfiai űrt és egy tucat hiányszakmát hagyva maguk után.

A kormány azonban a jelek szerint nem akar felébredni a kozmetikázott statisztikák világából, és bármit megtesz annak elkerülésére, hogy a realitással szembe kelljen néznie. Ennek érdekében még arra is hajlandó, hogy a délről érkező migráció heves ellenzése közben a szomszédos országok polgárainak betelepítésére tegyen kísérletet. Az elmúlt hónapokban egy sor olyan intézkedés született, amelyek a szomszédos országok állampolgárainak magyarországi letelepedését segítik, sőt a magyar családokat segíteni hivatott CSOK-ra is jogosultságot szerezhetnek. A jogszabályi változások óta a szomszédos, nem EU-tagországok polgárai kvázi uniós jogokat élveznek, számukra nem szükséges munkavállalási engedély a hiányszakmákban, a szükséges ügyintézés ideje pedig jelentősen lerövidült számukra. Sőt, ma már akár közalkalmazottként is foglalkoztathatóak.

Mindezek a jogszabályi változások szinte titokban zajlottak le. És miközben a kormány bevándorlókkal riogat, államilag szponzorált bevándorlókat toborzott. Például a háború sújtotta Ukrajnában magyar nyelvtanfolyamokat finanszírozott, és magyar állásbörzéket szervezett. Hosszú távon a saját polgáraink elengedése, elüldözése és helyettük idegenek behívása egy sehová nem vezető politika, amely kultúránk és nemzeti önazonosságunk elvesztéséhez vezet. A gazdasági siker illúziója már a magyar nemzet fennmaradásánál is előrébbvaló volna?

Államtitkár Úr! Mikor akarnak a magyar emberek valós érdekeire alapozva valós megoldásokat kínálni a magyar gazdaság problémáira? Mikor néznek végre szembe azzal, hogy az önök politikája nyomán 500 ezer ember hagyta el az országot, és őket nem lehet bevándorlással pótolni, akár déli, akár keleti irányból?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 61 2016.10.17. 1:08  56-62

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Államtitkár úr sok mindenről beszélt, csak arról nem, amiről én kérdeztem, miszerint a „szomszédos ország állampolgára” kategóriát létrehozó új jogszabályi környezet Ukrajnából szándékozik Magyarországra áttelepíteni olcsó munkaerőt. Államtitkár úr, az ön válasza tökéletesen meggyőzött engem arról, hogy az Orbán-kormánynak a gazdaságpolitikája az égvilágon semmiben nem különbözik attól a hibás neoliberális gazdaságpolitikától, amit az elmúlt 26 évben itt az egymást követő kormányok követtek. (Kunhalmi Ágnes: Azért ez rosszabb.)

Háromszor volt Orbán-kormány az elmúlt 26 évben, önök kétszer nyertek kétharmaddal választásokat, és önök nem paradigmát váltottak a gazdaságpolitika terén, hanem folytatták ezt az elhibázott politikát, ami arról szól, hogy hanyatló bérek mellett elüldözik az értelmes és dolgozni akaró és hajlandó embereket ebből az országból (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Így van! ‑ Szégyen!), helyükre pedig kívülről telepítenének ide embereket. Szégyelljék magukat! (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 241 2016.10.17. 5:26  208-299

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint egy éve az itthoni politikai kommunikációs terepet a migráció témája uralja, és itt a Házban is már sok-sok órája hallgatjuk a különböző kormánypárti felszólalásokat a migráció ügyében. Amint arra itt több képviselőtársam is utalt már, ezeket a felszólalásokat hallgatva láthatjuk azt, hogy valójában a Fidesznél a tettek és a retorika között, és ebbe KDNP-s képviselőtársaim is nyugodtan értsék bele magukat, mekkora különbség, milyen óriási szakadék tátong.

Hiszen ha csak a miniszterelnöki expozét hallgathattuk meg ebből a mai vitából, ahol Orbán Viktor az európai egyesült államoktól, a nemzetek feletti európai birodalomtól, a Brüsszel központból irányított európai birodalomtól félti a nemzetállamokat, akkor bizony meg kell kérdezni azt, hogy az elmúlt 26 évben, amikor a Fidesz háromszor volt kormányon, amikor meg nem kormányon volt, hanem ellenzékben ült, akkor vajon milyen Európát épített. Akkor, amikor a döntés is a saját kezében volt, például akkor, amikor 2007. december 17-én a lisszaboni szerződésről kellett itt szavazni, arról a dokumentumról, amelyik erre a nemzetállamok feletti európai birodalomra mint az i-re tette föl a pontot, akkor önök erről hogy szavaztak? Milyen vita folyt itt, ebben a parlamentben erről a dokumentumról, amely a nemzetállamokat alapjaiban ásta alá?

Itt mindenki, aki most itt ül és képviselő volt akkor, igent nyomott, igennel szavazott erre a dokumentumra. Most pedig a nemzeti szuverenitást féltik önök. Nyolc évvel később. Hát, tisztelt képvi­selőtársaim, azért el kéne mélyedni abban, meg vissza kellene azért egy kicsit emlékezni arra, hogy a Fidesznek milyen felelőssége van abban, hogy az Európai Unió ide jutott. Mert, ugye, úgy beszélünk az Európai Unióról, hogy az egy közös döntéshozatal és egy közös felelősség. Önök hányszor emelték föl a szavukat az Európai Unióban, Brüsszelben vagy akár itt, Budapesten az ellen az európai struktúra ellen, amelyik maga alá gyűri a nemzetállamokat? Önök minden egyes alkalommal megszavazták, támogatták azokat a folyamatokat, amelyek sajnos idevezettek, és egy ilyen Európát eredményeztek.

Azt mondta ma reggel Orbán Viktor, hogy a migráció csak egy tünet. Igaza van. Mi az oka? El kellene kezdeni az okairól beszélni ennek a migrációs válságnak. Az elmúlt évtizedekben képviselőtársaim hosszan beszéltek erről, hogy milyenfajta külpolitika vezetett ahhoz, hogy Európa a saját szomszédságát destabilizálja. Aktív részvétellel. Nemcsak támo­gatólag vagy nemcsak hallgatólagosan pártolta az Európai Unió, köztük Magyarország is nagyon sokszor azokat a destabilizációs törekvéseket, amelyek Európát meggyengítették azzal, hogy az őt körülvevő országok legyengültek, destabilizálódtak, és ilyen módon egyfajta migrációs válságnak kitették Európát. Észak-Afrikában, Közel-Keleten sajnos Európa közreműködésével, köztük Magyarország csendes vagy néha bizony aktív támogatásával destabilizálódott Európa szomszédsága.

Ugyanígy az okok között fellelhető az Európai Unióban teret nyerő nihilizmus és liberalizmus, ami valójában aláásta azt a keresztényi értékrendet, ami egyfajta vákuumot teremtett, és ebbe hatolt be a migráció, a multikulturalizmus, a politikailag korrekt közbeszéd és a tabuk kerülgetése, felállítása, az önsorsrontás mint európai szokás és mint európai politika. Valóban, ez egy komoly oka annak, hogy Európa sajnos idejutott.

(17.20)

És tisztelt képviselőtársaim, itt e helyett a kampány helyett, amit önök itt folytattak Magyarországon ‑ bár igen, szembe kell szállni a multikulturalizmussal, szembe kell szállni a migrációval ‑ , Brüsszelben is meg kellett volna vívni ezt a csatát, hiszen önöknek, az önök kormányának vétója van az Európai Tanácsban. Önöknek nem kellett volna aláírni azt a belügyi határozatot, amit tavaly szeptemberben Brüsszelben letett a brüsszeli bürokrácia az asztalra. Önöknek nem kötelező ezeket a határozatokat jóváhagyniuk, aláírniuk. Ott kint kell megvívni ezt a csatát, nem pedig itthon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 40 2016.10.24. 3:05  39-45

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt egy évben a kormány kommunikációjában ‑ igen helyesen ‑ kiemelt helyet kapott a tömeges migrációval szembeni védekezés, illetve annak bemutatása, milyen veszélyeket rejt magában a bevándorlás és a multikulturalizmus. Az idegenek sokszor kontrollálatlan, tömeges beáramlása nemcsak társadalmi és gazdasági, de biztonságpolitikai kihívásokat és a terrorfenyegetettség növekedését is jelenti. A 17 milliárd forintot is meghaladó kampány ellenére azonban a kormány mégis nyitott egy törvényi kiskaput, a letelepedési kötvény intézményét, amely által a 300-400 ezer eurós összeget megfizetni képes bevándorlók letelepedhetnek hazánkban, a magyar állampolgárokkal közel azonos jogokat élvezve.

Talán már meg sem kell külön említeni, hogy a letelepedési kötvények értékesítésének kiszervezésével egyébként ismét a Fidesz-közeli gazdasági klientúra tett szert busás haszonra. Sajnálatos módon mégsem ez a legkirívóbb eset a kormány bevándorlással kapcsolatos kettős beszédét illetően. Sokkal inkább annak a Ghaith Pharaon szaúdi üzletembernek az ügye, akit a Forbes magazin 2008-ban a világ tíz legkeresettebb fehérgalléros bűnözője közé sorolt, akit az FBI is körözött pénzmosásban és fegyverkereskedelem finanszírozásában érdekelt amerikai pénzintézetek bedöntése miatt (Németh Szilárd István közbeszól. ‑ Az elnök csenget.), és aki egy 2002-es francia parlamenti jelentés szerint kapcsolatban áll a terrorszervezetek által is használt, havala nevű iszlám pénzügyi hálózattal.

Pharaon szintén a letelepedési kötvény által került Magyarországra, ahol rövid idő alatt rögtön két kormányközeli korrupciós üggyel hívta fel magára a figyelmet. Pharaon ugyanis kapcsolatba került egy, a miniszterelnök úr vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető céggel, a BDPST Zrt.-vel, amelytől megvásárolta a József nádor téren található volt Postabank-szék­házat. Sőt, Pharaon a magyar kormánnyal is kapcsolatban állt. 2015 decemberében jegyezték be azt az élelmiszer-nagykereskedelemre szakosodott Pro­minence Food Zrt.-t, amelyben Pharaon egyik cége mellé kisebbségi tulajdonosnak a külügyi tárca által felügyelt Magyar Nemzeti Kereskedőház is beszállt.

Államtitkár Úr! Nem érez ellentmondást abban, hogy miközben október 2-án a magyar emberek az érvényes szavazatok 98 százalékával nemet mondtak az idegenek betelepítésére, önök a letelepedési kötvényekkel tágra nyitották a kapukat olyan kétes hátterű, terrorizmussal összefüggésbe hozható üzletemberek előtt, mint például Ghaith Pharaon? Nem gondolja, hogy a kötvények rendszerét ezek után meg kellene szüntetni? Nem tartja ön nemzetbiztonsági kockázatnak azt, hogy egy ilyen toplistás gazember a magyar miniszterelnök vejével üzletel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium által tulajdonolt Nemzeti Kereskedőház pedig közös céget hozott létre egy terroristával?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 44 2016.10.24. 1:20  39-45

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszát sajnos nincs módomban elfogadni. Többedjére folytatunk itt beszélgetést Pharaon-ügyben ebben a házban, és egyre ijesztőbb és hajmeresztőbb válaszok érkeznek önöktől, önökre nézve egyre ijesztőbb válaszok érkeznek ezekre a kérdésekre.

Adott egy terrorizmust finanszírozó szaúdi üzletember, aki itt, Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök közeli rokonaival közvetlen üzleti kapcsolatban áll, és aki a Külügyminisztériummal közös céget üzemeltet. És ‑ most ugrik a majom a vízbe (Közbekiáltás a kormánypárti padsorokban: Lássuk!) ‑ az önök kormányának Belügyminisztériumából, a belügyminisztertől kiszivárgott egy olyan levél, amit a budapesti szaúdi nagykövetnek címzett, amelyben elismeri, hogy ez a Pharaon az a Pharaon, akit az FBI körözött (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Szégyen!) ‑ itt van a levél, tisztelt államtitkár úr! (Nagy zaj. ‑ Dr. Apáti István: Hoppá!) ‑, akit az FBI körözött, és akihez ilyen, a terrorizmust finanszírozó pénzügyi ügyletek köthetők. (Kósa Lajos: A Szürke Farkasok sokkal jobban rendben van?)

Két opció áll fenn. Önök vagy amatőren működtetik a terrorelhárítást, vagy ez egy irányított rendszer, tisztelt államtitkár úr, ez egy maffiaállam, aminek a feje Orbán Viktor miniszterelnök úr. Önöknek meg semmi nem drága, még a migránsoknak a piszkos pénzekért idetelepítése sem!

Köszönöm szépen, államtitkár úr. (Nagy zaj. ‑ Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 16 2016.11.02. 5:23  15-18

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt egy év a kvótaellenes kampányról és a migrációról szólt, és arról a nagyon helyes törekvésről, miszerint a multikulturalizmussal és a brüsszeli központosítással, a dik­tatúrával szemben védjük meg hazánkat. Ezzel párhuzamosan azonban egyre gyakrabban bukkantak fel olyan hírek, miszerint kétes hátterű üzletemberek Magyarországon kiterjedt üzleti tevékenységet folytatnak, és nemcsak kétes üzleti tevékenységet folytatnak, hanem mindezt kormányközeli emberek vagy kormánytagok hathatós tevékenységével, segéd­letével folytatják ezeket az üzleti tevékenységeket.

Ezen személyek közül is talán az egyik legérdekesebb figura az a Ghaith Pharaon, aki egy szaúd-arábiai milliárdos, és akiről annyit tudunk, hogy az FBI két évtizede körözi, és a mai napig érvényes FBI‑, illetve Interpol-körözés van érvényben vele szemben; és hogy nemrégiben, pár évvel ezelőtt a francia országgyűlés egy határozati javaslatban összefüggésbe hozta ezt a Ghaith Pharaont a terrorizmus finanszírozását célzó pénzügyi hálózattal, a havalával, és ezt az embert több globális magazin és felmérés úgy tartja számon, mint az egyik legkeresettebb fehérgalléros bűnözőt.

Magyarországon ez az ember kiterjedt üzleti tevékenységet folytat, és ebben kormányközeli szálak is felbukkannak, és kormányközeli emberek, kormánytagok, miniszterek segédkeznek ehhez a tevékenységéhez. Ghaith Pharaon nem másban utazik, mint műemlékek felvásárlásában. Ezek közül számosat név szerint is ismerünk, a hőgyészi Apponyi-kastélyszállót, a seregélyesi Zichy-Hadik-kastélyt, a Postabank-székházat, amit nemrégiben ez az úriember Tiborcz István cégétől vásárolt meg, illetve a Kútvölgyi-villát itt, Budapesten, a Czinege utca és a Kútvölgyi út sarkán, Orbán Viktor miniszterelnök úr tőszomszédságában.

Ghaith Pharaon magyarországi üzleti tevékenységét a magyar kormány több tagja segíti hálózatszerű együttműködésbe, szövetségbe tömörülve, és egyfajta maffiaszerű hálózatot hoznak létre Ghaith Pharaon érdekében. Összeszámoltuk, 11 miniszteri tárca van Magyarországon, 6 miniszter közvetve vagy közvetlenül érintett Ghaith Pharaon üzleti tevékenységeinek segítésében.

Egyből kezdjük Rogán Antallal, aki 2012-ben mint képviselő benyújtott egy olyan törvényt, aminek eredményeképpen létrejött a letelepedési államkötvény. Majd ugyanez a Rogán Antal besétált a Gazdasági bizottságba, aminek ő akkor elnöke volt, és jóváhagyatta azokat a cégeket, amelyek ezeknek a kötvényeknek a forgalmazását biztosították. Mind a mai napig 100 milliárd forintra rúgó hasznot húznak általunk nem ismert emberek, akik az offshore cégek mögött megbújnak. És olyannyira kettős a kormányzat kommunikációja ezzel kapcsolatban, hogy a mai napon a Gazdasági bizottság ülésén, az egyebek témakörben bejött egy olyan javaslat, miszerint a seychelle-i bejegyzésű offshore cég még a Seychelle-szigetekre is terjessze ki a letelepedési államkötvények árusításának jogát.

Adott Szijjártó Péter, aki által miniszterként felügyelt Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek közös cége van Ghaith Pharaonnal, élelmiszerimportra, -ex­portra szakosodó cége. És akkor vannak természetesen… ‑ Varga Mihály miniszter úr nemrégiben beterjesztett egy olyan törvényt, a 2017-es költségvetést, amelyben lehetővé teszi azt, hogy 31 milliárd forintig leírható legyen a társaságiadó-alapból a műemlékekre fordított költség. Ez a jövő évi költségvetésben benne van. És persze vannak, akik falaznak ehhez a tevékenységhez. Lázár János, az Információs Hivatalt felügyelő miniszter nem is hallott Ghaith Pharaonról, illetve Pintér Sándor, miután megkapta az FBI-tól a Ghaith Pharaonra vonatkozó információkat, nem teljesítette a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségét, nem tartóztatta le, nem kereste ezt a nemzetközileg keresett bűnözőt.

Az államtitkára pedig, aki itt ül, és remélem, hogy felvetéseimre válaszokat fog adni, azt nyilatkozza, hogy ennek az embernek nincs tulajdona, nincsenek ingatlanjai Magyarországon, miután önök írták le egy levélben, hogy hány műemlék, hány tulajdon birtokában van ez az ember.

(11.40)

Több kérdést is felvet Ghaith Pharaonnak a személye: önök vagy dilettánsok, és a magyar nemzetbiztonság nem működik Magyarországon, vagy pedig önök részesei ennek a fajta hálózatnak, ami itt működik Magyarországon, és személyes érdekeikből és pénzügyi haszonból önök működtetik ezt a rendszert. Kérem, válaszoljon, államtitkár úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 98 2016.11.07. 3:05  97-103

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Aggodalommal követtem az elmúlt hetek-hónapok budapesti kórházátszervezéssel kapcsolatos híradásait, amelyek sok esetben nemcsak hanyagságról, de a budapesti emberek és az egészségügyi dolgozók érdekeinek teljes negligálásáról is tanúskodnak. Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a budapesti kórházhelyzet jelentette probléma égető, a cselekvés el nem odázható, amelynek okai között meg kell említeni, hogy amíg vidéken az elmúlt években 500 milliárd forintból meg tudott újulni az egészségügyi infrastruktúra, addig a fővárosban a mai napig elavult, évtizedek óta fel nem újított kórházakban folyik a gyógyítás.

Sajnos a kormány a helyzet kezelésére nem a jelenlegi kórházak felújításának megtervezéséhez, ha­nem egy szuperkórházakon alapuló, a betegek érdekeinek figyelembevétele helyett presztízsberuházásokban gondolkodó rendszer felvázolásának látott neki. Ezen terveknek nem sak az a hiányossága, hogy nem tudják kiváltani a jelenlegi kórházakat, de még azt sem sikerült egyértelművé tenni, hol is épülnének pontosan az új egészségügyi létesítmények. Ennek ellenére máris szóba került több, jelenleg üzemelő kórház leépítése, köztük a választókerületemben lévő Szent János Kórházé is. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) A híradásokban hallható tervek szerint a Szent János Kórházban csak a járóbetegek ellátása maradna meg, ezzel azonban a kórház egyik fő funkcióját veszítené el, amely alapot adna az intézmény további leépítésére és megszüntetésére. Ezt súlyos hibának tartom, hiszen már a fekvőbeteg-ellátás áthelyezése egy távolabbi helyszínre sem szolgálja megfelelően a jelenleg a János Kórházhoz tartozók igényeit.

Aggodalomra adnak okot a radikális ágyszám­csök­kentésről szóló hírek is. Amíg jelenleg a János Kórházban 744 aktív ágy van, addig ismereteink szerint az összevont intézményben mindössze csak 812 ágyat terveznek, amellyel ráadásul több kórházat váltanának ki. Kérdéses az is, hogy mi történne az összevonás után az egészségügyi dolgozókkal.

Az átszervezés híre a budai kerületek lakóinak széles körében egyet nem értést váltott ki, amelyet jól példáznak a Szent János Kórház megmentésére indított akciók, köztük a Jobbik által kezdeményezett aláírásgyűjtés. Az idén nyár óta tartó kampányban már több ezer polgár fejezte ki vágyát az iránt, hogy a tervezett szuperkórházak helyett a jelenleg is működő és a mostoha feltételek dacára magas szakmai színvonalat képviselő jelenlegi kórházakat újítsák fel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, öntsenek végre tiszta vizet a pohárba: véget vetnek‑e a sehová nem vezető koncepciók felvázolgatásának, és nekifognak‑e végre a budapesti kórházprobléma érdemi ren­dezésének? Megmaradnak‑e a polgárok által is­mert és megszokott intézmények, a Szent János és a Péterfy Sándor Utcai Kórház? Mi történik majd a dolgozókkal? Hol és mikorra tervezik a szuperkórházak kivitelezését, és honnan szerzik meg hozzá a szükséges forrásokat? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 102 2016.11.07. 1:09  97-103

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Államtitkár úr, a válaszát nem tudom elfogadni, méghozzá azért nem, mert olyannyira kusza a kormányzati kommunikáció, hogy a tavalyi év májusában Pokorni Zoltán, XII. kerületi polgármester és Láng Zsolt, II. kerületi fideszes polgármester voltak azok, akik első körben aláírták azt a polgári kezdeményezést, miszerint a Szent János Kórház maradjon meg mint regionális egészségügyi intézmény ott, a XII. kerületben, amely ellátja nemcsak a XII. kerületnek, hanem a környező kerületeknek és a Buda környéki településeknek a betegeit.

Úgyhogy legyen kedves, forduljon a saját fide­szes képviselőihez és polgármestereihez, akik ugyanúgy kiálltak egy adott időpontban a Szent János Kórházért, csak aztán utána valaki megdolgozhatta őket azért, hogy onnan más terveket támogassanak, és leköltöztessenek egy kórházat a dél-budai régióba, amely a kerületi lakosoknak és a budai lakosok többségének szinte elérhetetlen távolságban van, és egészségügyi dolgozóknak is a munkájukba fog kerülni az átszervezések miatt. Úgyhogy a válaszát nem tudom elfogadni, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 122 2016.11.07. 2:14  121-128

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben, hónapokban számos olyan ügy merült fel, amely kényes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány kezében biztonságban van‑e a hazánk és az országunk védelme. Miközben látványos, hazafias szlogenekkel tarkított kampány folyt a migrációs hullám ellen, és a nemzeti szuverenitásunk védelméről gyakran hallottuk a kormányzatot beszélni, közben egy 2012-es törvény alapján Rogán miniszter úr előterjesztett egy olyan törvényt, amely alapján letelepedési államkötvényeket lehetett mindenféle gyanús személynek megvásárolnia Magyarországon. Miközben önök ezt gazdasági szükségszerűséggel magyarázták és mindenféle európai példára hivatkoztak, látható most, hogy semmi más célt nem szolgált ez a letelepedési államkötvény, mint hogy százmilliárd forintnyi hasznot hozzon a kormány egy miniszterének, illetve az ő haveri körének.

Mindemellett pedig hosszú hetek óta tárgyalunk a Ghaith Pharaon-ügyről, akiről azóta bebizonyosodott ‑ akinek miniszter úr még a nevét sem hallotta, amikor először felmerült a neve ‑, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége megállapította, hogy ez a Ghaith Pharaon az a Ghaith Pharaon, akit az FBI körözött, aki terrorizmus finanszírozásával vádolható meg, aki a terrorizmus finanszírozását, a havalát működtette, és különböző banki csalások is a nevéhez köthetők, aki egyébként itt, Magyarországon műemlék jellegű épületek tucatjait vásárolja fel, köztük Orbán Viktor vejével üzletel, Szijjártó Péter miniszter úrral közös céget hoz létre, és beköltözött Orbán Viktor szomszédságába.

Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a helyzetben két lehetőség áll fenn. A szolgálatok vagy nem működnek, és akkor felmerül a felelősség kérdése; vagy pedig működnek, teszik a dolgukat, jelentenek, csak miniszterelnök úr vagy az ő környezete elfekteti ezeket az információkat.

Miniszter úr, segítsen nekünk a tisztánlátásban: mi folyik itt? (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 126 2016.11.07. 1:07  121-128

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Annál nagyobb a baj, hogyha ez az ember legálisan lépett be Magyarország területére, ugyanis az, hogy nem az önök államkötvénybizniszének köszönhetően vagy eredményeképpen jelent meg ez az ember Magyarországon, hanem vízummal, aminek az elbírálása egyébként ugyanúgy a Bevándorlási Hivatalon múlik meg a schengeni rendszeren, ez csöppet sem megnyugtató. Tehát ezt hadd ne vegyük megnyugtatásképpen, hogy Magyarországon kiadott vízummal jelenhetett meg itt ez a figura Magyarországon, miközben egy luxusjachton, Orbán Viktor strómanjának a luxusjachtja mellett horgonyzott le éppen egy kikötőben, és ott beszélgettek, amiről ugyancsak semmit nem tudunk.

Az, hogy az FBI-tól milyen információk érkeztek be Magyarországra, arról pontosan tudunk a belügyminiszter úr egyik leveléből, amit kiküldött a szaúdi nagykövetségnek, amelyben átküldte az FBI által Magyarországra beérkezett ujjlenyomatokat, ami alapján megállapítják, hogy ez a Pharaon az a Pharaon, akit az FBI is köröz. Kérdés, hogy ki mulasztott, miniszter úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 240 2016.11.23. 14:18  155-296

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú órák óta követem ezt a vitát, és az rendben is lenne, hogy az ülésteremben helyet foglaló, kormányt képviselő miniszterek, illetve államtitkárok felmondják a kormányzati propagandát, de az, hogy parlamenti képviselők, akik még ha kormánypárti képviselők is, de választókerületekből, ráadásul egyéni választókerületekből nyerték el a mandátumukat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), és több tízezer választót képviselnek itt, ebben a Házban, azok ugyancsak a kormányzati propagandáig jussanak el, ez több mint elkeserítő, és sokat elárul a magyar parlamentarizmusnak a jelenlegi állapotáról.

Az, hogy itt a kommunikációs kormányzásnak a hatodik évében tündérmeséről és fantasztikus virágzásról szónokolnak egyes kormányzati tényezők, azt én megértem, és lássuk be, legyünk méltányosak, legyünk igazságosak, a makroszámok tekintetében lehetnénk is akár derűsek és optimisták, hiszen valóban, a makroszámok alapján igaza van a kormánynak (Font Sándor: Köszönjük.), ha azt mondja, hogy a pénzügyi-gazdasági válságnak véget lehetett vetni, a GDP szárnyal, a gazdaság növekszik, a foglalkoztatottság az egekben van, és a munkanélküliséget leszorította a kormány, az infláció lecsökkent, és ilyen értelemben a költségvetési hiányt is sikerült a minimumra szorítani, és ennek meg is lett az eredménye, hiszen a különböző nemzetközi hitelminősítők Magyarországot felminősítették. Legyünk igazságosak és méltányosak, a makroadatok valóban adhatnak okot némi derűs optimizmusra.

Nekem személyes meggyőződésem az, hogy egy olyan országban, amely gazdaságilag fel kíván zárkózni, abban egy feszes fiskális politika, költségvetési politika, egy lazább monetáris politikával, amely a gazdaságot pénzzel látja el, és hiteleket finanszíroz, és mindez egy jó egyensúly mellett pénzügyi stabilitást hoz el, ez egy járható út adott feltételek mellett. És ez kétségtelenül, hogyha szembeállítjuk azzal a gazdaságpolitikával, amit a szociálliberális kormányok folytattak korábban, amely pont ellenkezőleg, magas kamatok mellett költekező, laza költségvetési politikát folytatott, fölhalmozta az államadósságot és mellette rossz monetáris politikát folytatott, ehhez képest kétségtelenül a makroszámok tekintetében és a makrogazdaság tekintetében vannak előrelépések. Mindez a szociálliberális kormányzat alatt megspékelve a devizahitelekkel, ami az akkor uralkodó magas kamatszint mellett rövid távon egyfajta kecsegtető perspektívát mutatott, és a kis- és középvállalkozásokat, magyar családokat behúzták egy életveszélyes konstrukcióba, aminek a levét mind a mai napig issza a magyar gazdaság, elmondható, hogy ehhez képest, tehát ehhez a szinthez képest önök léptek előre, csakhogy ez nem feltétlenül az a szint, amihez szerintem egy magára valamit adó kormányzat feltétlenül méri magát.

Ha tündérmesékről szó esett, akkor kérdésként felmerülhet az, hogy az a fajta tündérmese, amit Matolcsy György, illetve Varga Mihály gazdasági miniszter vizionálnak, azok miért nem mutatkoznak meg a társadalomban, a tündérmesét miért éli meg másképp egy magyar család, mint például az Audi gyár vagy a Standard & Poor’s hitelminősítő intézet. Na most, az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy annak a fajta gazdaságpolitikának, amit önök követtek, annak igencsak magas ára volt, a költségvetési szigornak igencsak magas árat kellett fizetni, hiszen a kormányzati kiadásokat az egészségügy finanszírozásából, az oktatás finanszírozásából többek között vonták ki, a bérek lezuhantak, az életminőség romlott, és a nyomor tetőfokára hágott, és az adópolitika sem a társadalom, a kereső emberek alsó rétegeit támogatta meg, miközben a korrupció már szinte banánköztársasági rekordokat döntöget.

A legnagyobb problémája az önök gazdaságpolitikájának az, hogy alapvetően szerkezeti, minőségi változást nem hozott, kizárólag mennyiségi változásokat tudtak elérni, miközben azok a fajta sikerek, amelyeket önök kormányzati propagandával és kom­munikációval próbálnak elhitetni a magyar választókkal, abban önöket ‑ mert ezek tények kétségtelenül ‑ külső tényezők sokasága segítette. Ugyanis azt senki nem vitathatja el, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar GDP-növekedésnek az egyik legnagyobb oka az európai uniós forrásoknak a lehívása. Az infláció alacsony mértéke egy deflációs környezetben nem igazán az önök érdeme, ez egy nemzetközi trend, aminek a magyar kormányhoz vajmi kevés köze van. A gazdaság növekedése, azon túl, hogy milyen külső tendenciák vesznek bennünket körül, az a Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatoknak a termelékenységéből fakad.

(20.50)

Tehát ilyen értelemben leszögezhetjük azt, hogy minőségi strukturális változást az önök gazdaságpolitikája valójában nem hozott el, kizárólag mennyiségi változásról beszélhetünk. A magyar emberek többet dolgoznak, de alacsony bérért, és alacsonyabb rendű munkát végeznek sajnos ennek az elhibázott 26 éves gazdaságpolitikának köszönhetően, mint a nyugati társaik. A rendszerváltás óta az volt a gazdaságpolitikája az első Orbán-kormánynak, a második Orbán-kormánynak, illetve a szociálliberális kormányoknak, hogy a külföldi befektetések, a külföl­di­tőke-vonzás javítani fogja a versenyképességet, ebben az illúzióban ringatták önök is magukat, mint ahogy szociálliberális képviselőtársaim, de ez egy teljes absztrakció és egy teljes lehetetlenség. Ugyanis a külföldi tőkét semmi más nem érdekli, csak az olcsó munkaerő és azok a feltételek, amelyeket a kormányzatok biztosítottak a számukra, az olcsó és képzett munkaerő és azok a kiszolgáltatási viszonyok, amelyeket az itteni kormányzatok teremtettek.

Itt már többször elhangzott, több képviselőtársam is említette azt az orbáni filozófiát vagy azt az orbáni gazdaságmarketinget, amellyel önök külföldön Magyarországot marketingelik, és próbálják a külföldi tőkét idevonzani. Önök azt mondják, hogy Magyarországon olcsó, de jól képzett a munkaerő, és a kormány áldásos tevékenységének eredményeképpen a munka törvénykönyve is kellőképpen rugalmas, ergo kiszolgáltatja a magyar munkaerőt az itt megtelepedett multinacionális vállalatoknak, adókedvezmények garmadáját nyújtjuk az itt megtelepedett multiknak, és még állami támogatást is nyújtunk, sok-sok milliárdot, hogy az itt megtelepedett multinacionális vállalatok munkahelyeket teremtsenek, és stratégiai partnerség köttetik velük, hogyha megjelennek itt, a magyar piacon.

A korrupció ugyancsak egy olyan tényező, amely soha nem látott magaslatokat ért el az önök kormányzása alatt. Az európai uniós forrásoknak az elosztása, a közbeszerzések terén a korrupciós mechanizmus tökéletesen működik, ezt önök csúcsra járatták. Nem az számít ma Magyarországon, hogy ki mit tud, mire képes, hanem az, hogy a hatalommal éppen milyen viszonyt gyakorol.

Mit lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim? Mert azért nem teljesen reménytelen a helyzet, és tennivaló, az lenne rengeteg és számos. Annak érdekében, hogy egy értelmes és szakmai vitát tudjunk folytatni egy olyan kérdésben, mint amiről itt most is beszélünk, nagyon jó lenne első lépésként azt megfogalmazni, hogy nem áltatjuk önmagunkat, nem csapjuk be önmagunkat rossz statisztikával és rossz adatokkal. Itt ugyanis egyfajta számháború zajlik, és minthogyha két különböző nyelvet beszélnénk. Nagyon jó lenne elérni azt, hogy letérjünk erről a vakvágányról, és a statisztikai mérőszámoknak a reformját végrehajtsuk, hiszen láthatjuk azt, hogy alapvetően másképp interpretáljuk azokat a számokat, amelyeket adott esetben a KSH kimutat.

A jelenlegi számok rosszak, nem tükrözik a magyar gazdaság jelenlegi állapotát. A magyar gazdaságot GDP-ben mérni egy teljes tévedés és egy közgazdasági abszurd. Lehet, hogy Németország, az Amerikai Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia gazdaságának a teljesítményét jól méri a GDP mutatója, de a magyarét egészen biztos, hogy nem, ugyanis egy nyitott gazdaságról van szó (Font Sándor: Ilyen nincs!), amelyben… (Font Sándor: A közgazdaság, az tudomány!) amelyben… (Font Sándor: Az nem lehet, hogy az egyiket jól méri, a másikat meg nem, az a helyzet!) Magyarázza már el nekem, tisztelt képviselőtársam, meg fogom hallgatni. (Font Sándor: A közgazdaságtan tudomány!) Köszönöm szépen. (Font Sándor közbeszól. ‑ Gőgös Zoltán: Ezt te honnan tudod, Sanyi?) A GDP itt, Magyarországon leginkább azt méri, hogy itt, Magyarországon a földrajzilag itt, Magyarország területén található külföldi tőke mit teljesít, és nem a kis- és középvállalkozásoknak a teljesítménye mutatkozik meg, amit az elmúlt 26 évben tökéletesen tönkretettek. Ma a magyar gazdaságnak a teljesítményét például a GNI, a bruttó nemzeti jövedelem sokkal inkább tükrözné. Úgyhogy jó lenne áttérni olyan mérőszámokra, amelyekben teljes egyetértés van, és amelyek a magyar gazdaságnak a valódi teljesítményét kimutatja.

A foglalkoztatottság terén ugyancsak jó lenne elmozdulni egy olyan irányba, amely azt mutatja, hogy az itteni kormányzatok vagy az itteni gazdaságpolitika a magyar munkaerőpiacon milyen teljesítményt nyújt. Az, hogy a közmunkásokat, illetve a Magyarországról nyugatra vándorolt embereket a statisztikában feltüntetjük, és önök itt ezzel villognak, hogy hány munkahelyet teremtettek itt önök, nem piaci viszonyok között, hanem kizárólag kormányzati eszközökkel, az az önbecsapásnak a minősített esete.

Na most, ami viszont a béreket és a béreknek az alacsony mivoltát illeti, nagyon örülök annak, hogy végre elkezdtünk Magyarországon arról beszélni, hogy igen, kormányzati eszközökkel is közre lehet működni abban, hogy a magyar bérszínvonal emelkedjen és növekedjen, és igen, a minimálbéreknek a radikális növekedésével a magyar kormányzat tudja ösztönözni, meg tudja teremteni azt a küszöbértéket, ami egy adott gazdaságban irányt mutató a bérezés tekintetében. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy olyan intézkedések viszont, amelyek a mul­tinacionális vállalatokat próbálják kompenzálni az ilyen intézkedésekért, mint például a társasági adónak a radikális lecsökkentése, megint csak nem ez az út, mert annak a kis- és középvállalkozásnak, amely 500 millió forintig 10 százalékon fizette a tár­sasági adót, annak nem biztos hogy sok kedvezményt fog jelenteni az, hogy most már nem 10, hanem 9 százalékon fizetheti meg a társaságiadó-alapja után az adómértéket. Ez nem a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezmény, hanem megint a multinacionális vállalatokat hozza kedvező helyzetbe.

Mi lenne a magyar gazdaságpolitikának a feladata? Meggyőződésem szerint a magyar gazdaságpolitika nem spórolhatja meg magának azt a feladatot vagy azt a célkitűzést, amely hosszú távon ‑ és én azt pontosan tudom, hogy ez nem egy kormányzati cik­lusnak a feladata, ez kormányzati ciklusokon át­ívelő stratégia lenne ‑ a magyar termelékenységnek a nö­vekedését tűzi ki célul, olyan módon, hogy nem a nyugati iparnak az összeszerelő üzemévé zülleszti az egész országot, és az alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkát adja oda az itt megtelepedett multinacionális vállalatoknak, hanem az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe masszívan invesztálva, beruházva a magyar munkaerőt egy magasabb szinten csatlakoztatja rá a globális termelési értékláncra, és Magyarországon magasabb termelékenységet cé­loz meg, és magasabb értéktöbblettel csatlakozik be a magyar gazdaság a globális termelési értékláncba.

Ez itt már elhangzott, nem én találtam most ki, egy képviselőtársam már említette: munkaalapú gazdaság helyett tudásalapú társadalmat kell építeni, amelyben a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba való befektetés a magyar gazdaságpolitikának a célja kell hogy legyen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 268 2016.11.23. 2:14  155-296

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A házszabálynak köszönhetően némi fáziskéséssel reagálok Pócs János felvetésére, aki védelmébe vette az általam kritizált mun­ka­hely­teremtési programokat, illetve azt a gazdaságpolitikát, amely idejuttatta Magyarországot, és a Jászságból, a saját választókerületéből hozott példát. Szerintem ezt a gazdaságpolitikát nem lehet védeni, ez egyszerűen védhetetlen; ez a gazdaságpolitika, ami több mint két évtizeden keresztül arról szólt, hogy Magyarországon különböző nagy multinacionális vállalatokat tömtek ki az egymást követő magyar kor­mányok állami támogatással, mun­ka­hely­te­rem­tési pénzekkel ahelyett, hogy a kis- és középvállalkozásokat juttatták volna különböző előnyökhöz.

Hogy ez mennyire így van, most a Jászságból konkrét példát nem tudok hozni Pócs János képviselőtársam kedvéért, de idén ősszel történt egy olyan eset, amikor egy Magyarországon megtelepedett nagy amerikai, elektronikai gyártással foglalkozó cég, jelesül a Jabil Circuit Magyarország Kft. bejelentette, hogy 600 munkavállalótól válik meg, ha tiszaújvárosi üzemét bezárja, mert rájött arra, hogy Ukrajnában még alacsonyabbak a bérek és még kedvezőbbek a feltételek, és távozik kis hazánkból.

(22.20)

Miután 2000 óta van jelen, a szociálliberális kormányok kitömték állami támogatással, a Fidesz-kormány folytatta ezt a gyakorlatot, 2011-ben 6 milliárd forint munkahely-teremtési támogatást adott ennek a cégnek, majd még 1,2 milliárd forintnyi európai uniós támogatással dobta meg ezt a vállalatot, most ez a vállalat bejelentette, hogy távozik a hazánkból.

Félreértés ne essék, nem a multinacionális tőke ellen emeltem szót (Az elnök csenget.) vagy emelünk szót, hanem azon feltételek ellen, amelyeket a magyar kormányok teremtettek, és azon kiszolgáltatott helyzet ellen, amit a magyar gazdaságpolitika teremtett itt az országban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 249 2016.11.28. 9:41  190-336

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben jöttem ide, hogy egy értelmes vitát folytathatunk egy fontos kérdésről, amely a Magyarország gazdaságpolitikai fejlesztésével kapcsolatos irányt kiszabhatja, és ezt értelmesen meg tudjuk vitatni, szakmai vitát tudunk folytatni. Szellemileg relatív értelemben egész színvonalas vita folyt addig, amíg Becsó Zsolt képviselőtársam föl nem állt, és el nem mondta a mondanivalóját, ami még érintőlegesen sem kötődött a témához. Ennyi erővel a Nógrád megyei veszélyeztetett állat- és növényfajokról is értekezhetett volna. Mondanivalója vajmi kevéssé kötődött ehhez a témához, és nem tudom, hogy ez ebben a mederben fog‑e továbbmenni fideszes képviselőtársaimnak köszönhetően. Remélem, hogy nem.

A témára rátérve: másodjára beszélünk pár hónap eltéréssel európai uniós fejlesztési forrásokról. Legutóbb itt a parlamentben megvitattuk a korábbi gazdasági fejlesztési ciklus sorsát, és azt, hogy ennek köszönhetően milyen eredményeket sikerült elérni. Akkor Lázár János miniszter urat nagy érdeklődéssel hallottam, és mindenképpen dicséretet érdemel az, hogy a források lehívása terén felgyorsult az adminisztráció és egyfajta szerkezeti átalakításokat is lehetett foganatosítani annak érdekében, hogy ezeket a pályázati forrásokat a hátralévő néhány évben gyorsabban be lehessen csatornázni a magyar gazdaságba. Nekem azonban meggyőződésem az, hogy nem a pályázati pénzek lehívása a fő prioritás. Illetve ez is egy nagyon fontos dolog, ha tudjuk, hogy milyen prioritások vannak a gazdaságfejlesztés terén. Csak akkor éri meg ilyen forrásokat megpályázni, ilyen forrásokhoz önrészt hozzátenni, és ez akkor térül meg a leghatékonyabban, ha megvannak a világos gazdaságpolitikai fejlesztési prioritások.

Azonban miniszter úr akkor is elmondta, és én mélyen egyetértek azzal, ami akkor elhangzott, ahhoz, hogy sikeresen föl tudjuk használni az európai uniós pályázati forrásokat, mindenféleképpen ki kell értékelnünk, tehát mielőtt belefogunk a 2014-2020-as időszakba és a pályázati pénzek vitájába, előtte ki kell értékelni a korábbi ciklust, és meg kell nézni azt, hogy milyen ágazatok kaptak mennyi pénzt, az ott hogyan fialt és milyen módon lett fölhasználva, milyen célokhoz milyen eszközöket rendeltünk hozzá.

Ha az európai tagságunkat nézzük, azt láthatjuk, hogy mind az odavezető út, mind a 2004 óta eltelt időszakban, tehát az európai uniós tagságunk időszakában a hatások tekintetében igencsak felemás képet kapunk. Vannak közvetett hatásai az európai uniós csatlakozásunknak, és vannak közvetlen hatásai. Amikor az európai uniós tagságunk eredményességéről beszélünk, akkor általában a közvetlen hatásokra fókuszálunk, és azt nézzük, hogy európai forrásból mennyi pénz érkezett Magyarországra az Európai Uniótól, illetve a befizetéseknek milyen az egyenlege, milyen a mérlege. Ezek összevetésénél meg­állapíthatjuk azt, hogy pozitív az egyenleg. Ilyen­kor hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy minden rend­ben van, megéri az európai uniós tagság, és minden jó úton halad.

De mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal bonyolultabb a képlet, hiszen azt is hozzá kell tenni ‑ tu­dom, hogy ezek már nehezebben mérhető területek ‑, hogy az európai uniós csatlakozással a magyar gazdaság előtt megnyíltak bizonyos piacok, de a magyar piac is sokkal nyitottabbá vált, és sokkal kitettebbé tette a magyar gazdasági szereplőket.

(19.00)

A magyar gazdaság mozgástere beszűkült az európai uniós csatlakozással, gondoljunk csak arra, hogy a piacvédelem eszközei, illetve a beruhá­zás­ösztönzésre fordítható… ‑ vagy a beruházásösztönzés mint cél az európai uniós tagsággal gyakorlatilag megszűnt. Gondoljunk arra, hogy az erőltetett privatizáció, liberalizáció, dereguláció milyen hatásokkal járt és milyen negatív eredményeket hozott a magyar gazdaságban. Az európai uniós csatlakozás mérlege kizárólag a közvetlen hatások tekintetében pozitív, ha már a közvetett hatásokat is nézzük, akkor már közel sem ilyen rózsás a kép.

Ha megnézzük azt, hogy a Magyarországra érkező európai uniós források valójában kit támogatnak, sok esetben például, amikor gépvásárlásokra fordítható egy adott uniós forrás, akkor nagyon gyakran a nettó befizető tagállamoknak jelent pótlólagos keresletet. Tehát ilyen értelemben is érdemes lenne a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, illetve az uniós források elosztásáért felelős Miniszterelnökségnek megnéznie azt, hogy valójában milyen ez a képlet, és valóban milyen célokat kell kitűznünk annak érdekében, hogy a magyar gazdaság teljes egészében előnyt élvezzen.

A mérőszámok tekintetében úgy látom, hogy megy egyfajta önáltatás, egyfajta önbecsapás. Már többször elmondtam a magyar parlamentben, hogy akkor, amikor a magyar gazdaság eredményeit mérjük, nem biztos, hogy azokat a mérőszámokat kell alapul venni, amelyeket más tagállamok, alapvetően erős gazdasággal, tőkeerős gazdasági szereplőkkel, exportorientált gazdasággal rendelkező tagállamok használnak saját gazdaságuk mérésére, mint például a GDP. Vagy például a magyarországi export tekintetében is nagyon sok olyan szám hangzik el, amelyek nem teljesen fedik a magyar gazdaság teljesítményét.

A cél tekintetében pedig Lázár János miniszter úr is elmondta, a cél az, hogy néhány éven belül az EU-forrásoknak köszönhetően Magyarország fölzárkózzon, és Magyarország önállóan tudjon megállni a saját lábán, úgymond önjáró legyen. Úgy gondolom, ha ezt a célt megnézzük, akkor igencsak távol állunk az önjáróságtól, illetve az önálló magyar gazdaságtól. Még igencsak rá vagyunk utalva az európai uniós forrásokra.

Ha azt nézzük meg, hogy a magyar gazdaság vagy a hazai vállalkozások hol helyezkednek el a nemzetközi munkamegosztás értékláncában, ha azt nézzük, hogy sikerült‑e megoldani és felszámolni a foglalkoztatási anomáliákat, ha azt nézzük, hogy sikerült‑e felszámolni a területi egyenlőtlenségeket Magyarországon, illetve azt, hogy mennyit sikerült kutatás-fejlesztésbe invesztálni, illetve a magyar mezőgazdaságot, ami meggyőződésem szerint egy komparatív előnyt jelent a magyar gazdaságban, és sokkal inkább prioritásként kellene kezelni a magyar élelmiszeripar feltámasztását, illetve a mezőgazdaság önálló lábra állítását, ha ezeket a kérdéseket tesszük fel, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem sikerült az európai uniós forrásokat maximálisan és jól kihasználni.

Ezt a rossz gazdasági struktúrát kellene újragondolni meggyőződésem szerint. Most, hogy belépünk egy újabb gazdasági fejlesztési ciklusba, meggyőződésem szerint a gazdaságpolitikánk irányát kellene újraszabni, újra kellene gondolni azt, hogy ezek a források hol hasznosulnak a legjobban annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások kapjanak megfelelő tőkét, ne pedig az a gyakorlat folytatódjon, ami itt az elmúlt 26 évben gyakorlat volt, hogy a magyar multinacionális vállalatokat kedvezményezzük, nekik ad a magyar állam adókedvezményeket, támogatásokat, európai uniós forrásokat, és ezzel növelik a magyar vállalkozások versenyhátrányát.

Az utolsó mondatomban szeretném abbéli reményemet kifejezni, hogy a további felszólalók a konstruktív vitához fognak hozzájárulni. Nagyon remélem, hogy a soron következő fideszes képviselőtársaim nem a mellékes témákkal és politikai ellenfeleik ócsárolásával fognak foglalkozni, hanem a témában érdemi megállapításokat fognak tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 84 2016.12.05. 0:17  83-84

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Mivel a kérdésem közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnök úr kormányfői tevékenységéhez köthető, illetve baráti és családi köréhez közvetlenül kötődik, így megvárnám a személyes válaszadásra a miniszterelnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 220 2016.12.05. 2:18  217-224

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először az LMP-nek hasonló tartalmú indítványát 2015 áprilisában láthattuk itt, az Országgyűlés asztalán, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom akkor is következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy ez egy olyan kérdés, a népirtások kérdése, és kifejezetten az Örményországra vonatkozó történelmi események megítélése egy olyan kérdés, amely kifejezetten történelmi kérdéskörbe tartozik. Meggyőződésünk szerint nem helyes az, ha történészek helyett politikusok, országgyűlések nyilvánítanak véleményt ilyen kérdésekben.

A népirtás kérdése egy nagyon bonyolult nemzetközi jogi kérdés. Ennek a megítélése meggyőződésünk szerint nem az Országgyűlésre tartozik, meg nem feltétlenül különböző parlamentek hatáskörébe tartozik. Több példa van arra, hogy hova vezet az, ha kampányszerűen kiragadva, lobbisták által megfogalmazott rendeletekkel vagy határozatokkal próbálunk ilyen kérdésekben utat törni. Meggyőződésünk szerint ez nem a megbékéléshez, hanem a feszültség gerjesztéséhez vezet minden esetben, különösen a jelenlegi geopolitikai helyzetben, úgy gondoljuk, hogy roppant károkat okozna, ha egy ilyen határozati javaslat kérdésében a Magyar Országgyűlés döntene.

Meggyőződésünk szerint a két ország, a két nép közötti megbékélésre kell helyezni a hangsúlyt. Törökország pár évvel ezelőtt tett ilyen lépéseket, török történészek felajánlották örmény történészeknek, hogy közösen dolgozzák fel a múltat. Meggyőződésem szerint minden országnak, minden parlamentnek az a feladata, hogy ezt a közös megbékélést elősegítse, ne pedig a feszültség gerjesztését szolgálja.

Ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom, akárcsak a korábbi időszakban, nem fog részt venni ebben a szavazásban, nem fogunk gombot nyomni, nem szeretnénk, mivel úgy gondoljuk, hogy az Országgyűlésnek nem tartozik kompetenciájába ennek a kérdésnek a megtárgyalása.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 109 2016.12.12. 2:11  108-115

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Több alkalommal beszéltünk már itt, ebben a Házban Gaith Pharaon ügyéről; arról a szaúdi milliárdosról, akit az FBI és az Interpol köröz banki csalás, panamázás, bűnpártolás, felbujtás és terrorizmus finanszírozásnak gyanújával. Ez az illető itt, Magyarországon számos befektetéssel rendelkezik. Az elmúlt években szert tett a saját magáról elnevezett cégeken keresztül, strómanok közreműködésével, cégnyilvántartásban jól lekövethető módon számtalan műemlék jellegű épületre, Seregélyesen, Hőgyészen különböző kastélyokra, illetve itt, Budapesten az ön vejének a közreműködésével a volt Postabank-székházra, illetve beköltözött az ön tőszomszédságába, a Cinege utcába, ugyancsak egy kastélyjellegű épület megvásárlását követően, miután a Külügyminisztériummal közös céget hozott létre.

Ezt követte a kormányzatnak egy igen zavaros kommunikációja, amelyből nem sok minden derült ki, illetve egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, hogy hogyan és miként, milyen úton-módon került ez a jóember ide, Magyarországra, professzor-e, van-e ujjlenyomata vagy sincs, és milyen személyazonossággal rendelkezik. Ez sokáig vita volt. Ezt azonban a Belügyminisztériumnak sikerült tisztáznia, ugyanis Pintér Sándor kézjegyével ellátva önök beazonosították ezt a jóembert. Ez a Pharaon az a Pharaon, akit az FBI köröz, és az is kiderült, hogy először vízummal érkezett ide, Magyarországra, utána pedig egy olyan vízummal, amelyet követően ez a jóember a Bevándorlási Hivatalnál tartózkodási engedélyt kapott, ami jó eséllyel még mindig érvényben van. (Kontrát Károly: Nincs.)

Most az a kérdés, hogy ha ez a jelenlegi állapot, akkor Gaith Pharaon üzleti tevékenysége ön szerint jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Illetve hogyan tovább ezek után, miniszterelnök úr? Nemzeti, fideszes tőkésosztályt kívánnak építeni úgy, hogy a nemzetbiztonságot a sutba vetik, illetve nómenklatúrát építenek, és a nemzetbiztonság már nem is számít? Várom válaszát, miniszterelnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 113 2016.12.12. 1:13  108-115

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Ez igencsak érdekes, hogy miniszterelnök úr már itt mindenkivel összefüggésbe hozza a Jobbikot, az Amerikai Egyesült Államok pedig éppen a Jobbiknak szolgáltatna információt ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Rossz hírem van, miniszterelnök úr, ha végignézi ezt az egész ügyet, azt láthatja, hogy nyilvános adatokból is el lehet jutni arra a következtetésre, amit én itt fölsoroltam. Egy olyan emberről beszélünk, aki nem is rejtőzködik. Pharaon néven hozott létre több tucat vállalkozást, amelyek műemlék jellegű épületeket vásárolnak meg, többek között az ön tőszomszédságában lévőt is.

Itt van államtitkár úr, aki bizonyítani tudja, hogy a főnöke, Pintér Sándor írta meg azt a levelet, amit itt tartok a kezemben, amiben az ön melletti ingatlant is az ő tulajdonosi körébe sorolják. Az, hogy most ő ott lakik vagy nem ott lakik, nyilvánvalóan más kérdés.

Miniszterelnök Úr! Ön itt hosszan bizonygatta azt, hogy önök a migránsok ellen küzdenek, és a be­ván­dorlás ellen. Jó lenne, ha nemcsak a szegény míg­ránsok ellen, hanem a terrorizmust finanszírozó milliárdosokkal szemben is ilyen hatékonysággal lépnének föl, és nem a fideszes tőkés nómenklatúrát építgetnék. Nézzenek szembe, és szégyelljék magukat!

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 90 2017.02.27. 2:05  89-92

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány ismét elképesztő sikerpropagandába kezdett azt bizonyítandó, hogy Magyarország gazdasági helyzete egyre kedvezőbb. A valóban kedvező makroszámok tekintetében ugyanis valóban egy kedvezőbb kép látszik kirajzolódni.

A GDP-arányos költségvetési hiány évek óta 3 százalék alatti, az államadósság és a munkanélküliség csökken, a gazdasági növekedés stabilan 2-3 százalékos, lényegében nincsen infláció. Kár, hogy az alapból félrevezető, a magyar és a hozzá hasonló gazdaságok teljesítményének mérésére teljesen alkalmatlan gazdasági mérőszámokkal szemben a magyar valóság merőben más képet mutat. A kedvező GDP-adatok ugyanis a valódi magyar gazdasági szereplők teljesítménye helyett a multinacionális nagyvállalatok magyarországi telephelyének kibocsátását tükrözik.

Külkereskedelmi egyenlegünk pozitív alakulása sem a magyar reálgazdaság szereplőinek, hanem in­kább a külföldi vállalatok magyarországi teljesítményének, exportjának az eredménye. A munkanélküliség csökkenő számai mögött pedig egyértelműen a kor­mányzati manipuláció húzódik meg. Közmunkások százezrei és növekvő tömegei, valamint a megalázó bérek és a nyomor elől külföldre menekülő és ott munkát vállaló honfitársaink egyre növekvő száma javítja a statisztikát. Az infláció hiánya pedig egy ál­talános nemzetközi deflációs környezetet eredményez.

Hogyan várjunk persze változást, ha a kormány a tényekkel sem néz szembe? A valós helyzetet mutató mérőszámok és a realitással való szembenézés helyett nominális statisztikai adatokkal ámítva magunkat hogyan várhatnánk gazdasági paradigmaváltást, a munkabérek növekedését, a kiszolgáltatottság csökkenését? Mikor tervezi meg végre a kormány legalább az első lépést és néz szembe a magyar emberek valóságával?

Tervezi-e egyáltalán a kormány, hogy a nemzetgazdaság állapotát mérő valós adatokra tér át, vagy folytatja a szemfényvesztést, áltatva magát és ostobának nézve a magyar embereket? Várom megtisz­telő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 116-118 2017.02.27. 2:04  115-124

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elfogadom, köszönöm szépen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz megalakulása óta büszke az antikommunista múltjára, ebben valószínűleg fontos szerepe volt Orbán Viktor 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén elmondott bátor és karakán beszédének is.

Ma reggel mi is könnybe lábadó szemekkel, párás tekintetekkel hallgattuk a KDNP-s képviselőtársainak felszólalását a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. Ehhez képest igencsak furcsa az, hogy 2017. január 20-án, Vlagyimir Putyin Magyarországra látogatásának idején a Fidesz Esztergomban az egykori Szent Anna temetőben a Béke Angyala emlékművet avatta fel, ami többek között a Vörös Hadseregnek állít emléket.

A Jobbik megalakulása óta fontosnak tartja az orosz kapcsolatokat. Amikor a Fidesz még Oroszországot szidta, körülbelül tíz évvel ezelőtt, akkor mi már mondtuk, hogy a jövőbe tekintve kell kereskedelmi és gazdasági lehetőségeket keresni és létesíteni. Három éve mondjuk azt, hogy károsak azok a gazdasági és kereskedelmi szankciók, amelyeket az Európai Unió vetett ki Oroszországgal szemben, és amit Magyarország is szentesít az aláírásával. De a történelemhamisítást és a Vörös Hadsereg dicsőítését, béke angyalaként való bemutatását nem tudjuk elfogadni, még akkor sem, ha a szocialisták kezdeményeznék, hát még egy nemzeti párttól vagy magát nemzetinek és antikommunistának beállító párttól. Már megint micsoda megfelelési kényszer és szolgalelkűség ez, miniszter úr, amit önöktől láthatunk?! A Fidesz-KDNP-nél az antikommunizmus is csak egy politikai termék? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 122 2017.02.27. 1:20  115-124

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Azt, hogy ki mennyire viszonyul pragmatikusan az ilyen kérdésekhez, azt gondolom, én tudnám önnek elmagyarázni, hiszen mi már akkor is ezt képviseltük, amikor önök még teli szájból, ellenzékből szidták Oroszországot. Mi is azt mondtuk, hogy előnyös gazdasági, kereskedelmi, energetikai szerződéseket kellene Oroszországgal kötni, ez a kérdés azonban egészen más lapra tartozik.

Semmi nem indokolja azt, hogy miközben win-win alapon tárgyalunk Oroszországgal gazdasági, kereskedelmi kérdésről, önök a történelmet meghamisítsák és egy ilyen emlékművet állítsanak, ez ugyanis nem kizárólag az orosz hadifoglyoknak, az első világháborúban elesett, a cári Oroszország idején elesett katonáknak állít emlékművet, hanem a Vörös Hadseregnek is, és ezt ön is tudja, államtitkár úr, ne ingassa a fejét.

Másrészt miközben önök Nyugat felé mutogatnak, és most hétvégén Orbán Viktor ugyanezt megtette, hogy a Nyugat nem ismeri a kommunizmusnak a bűneit, ez önökön is múlik, ne mutogassanak Nyugatra, hanem először a saját házuk táján söprögessenek! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az ügynökakták háromszor négy év alatt, az önök kormányai alatt is mind a mai napig titkosak, önök semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek. (Taps az ellenzéki oldalról.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 40 2017.03.06. 2:47  39-49

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapok során egyre több információ került napvilágra Ghaith Pharaon regényes életével és halálával kapcsolatban, ám minél többet tudhattunk meg, annál több a kérdőjel is ebben a kontinenseken és kormányközeli személyeken átívelő történetben. Azt már tudjuk, hogy a szaúdi milliárdos Ghaith Pharaont az FBI és az Interpol pénzmosásért, terrorizmus fmanszírozásáért, valamint az illegális migráció elősegítéséért körözte. Még mindig homály fedi azonban Ghaith Pharaon Magyarországra történő beutazásának körülményeit, dacára annak, hogy vízumkérelmén rögzítették, hogy a hírhedt bűnöző látogatásának célja egy, a miniszterelnök úrral való személyes találkozó volt.

Hasonlóan rejtélyes Ghaith Pharaon Magyar­or­szá­gon kifejtett üzleti tevékenysége, amelyről csak annyi tudható, hogy a Külgazdasági és Külügy­minisztériummal hozott létre élelmiszerexport-importra szakosodott közös céget, majd Orbán Viktor vejétől, Tiborcz Istvántól megvásárolta a volt Postabank-székházat, később pedig műemlék­épü­leteket vett meg szerte az országban, kihasználva a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter jóvoltából éppen nemrég életbe lépett busás adóked­vezmé­nye­ket. Pharaon ezt követően még egy Orbán Viktor há­zá­nak közvetlen szomszédságában lévő ingatlant is be­szerzett a budai Cinege utcában. A nemzetközi terrorizmushoz ezer szállal kötődő Ghaith Pharaon és Orbán Viktor rejtélyes kapcsolatának nem igazán megnyugtató lezárása Pharaon állítólagos hirtelen halála Bejrútban, pár héttel a botrány kirobbanása után.

További kérdés, hogy amennyiben nem szemé­lye­sen Orbán Viktor vagy esetleg a területen már ta­pasztalattal rendelkező Külgazdasági és Külügy­mi­nisz­térium keresi a kapcsolatot alvilági szemé­lyek­kel, úgy ki lehet a hiányzó láncszem a miniszterelnök úr és Ghaith Pharaon között. Egyes információk szerint tavaly nyáron a horvátországi Zára kikötő­jében Mészáros Lőrincnek, a nemzet gázszerelőjének és Ghaith Pharaonnak luxusjachtjai éppen egymás mellett parkoltak, és a két üzletember többször is tárgyalt egymással.

(14.20)

Noha értékeljük miniszterelnök úr személyes példamutatását, amiért a környezetében dolgozó gázszerelő a munka végeztével már nemcsak jattra, hanem egyenesen jachtra tarthat számot, Mészáros Lőrinc szerepe és hirtelen vagyonosodása igen sok találgatásra ad okot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Vajon Mészáros Lőrinc volna az összekötő személy Orbán Viktor és a nemzetközi terrorizmust támogató Ghaith Pharaon között? Ő volna a stróman, aki Magyarország miniszterelnökének alvilági bekötöttségét biztosítja busás haszonért cserébe? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 46-48 2017.03.06. 1:22  39-49

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Sajnos nincs olyan válasz, amit el lehetne fogadni, ugyanis államtitkár úr mindenről beszélt, minden esetben félrebeszélt, a kérdésekre egyáltalán nem válaszolt. Talán államtitkár úr is egy kicsit elmélyedhetne az Országgyűlésnek a különböző bizottságait előkészítő, többek között nemzetbiztonságot is vizsgáló átvilágítás folyamatában, én ugyanis a Külügyi bizottság alelnökeként részletes átvilágításon estem át, és semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot nem mutattak ki. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között: Hoppá!) Ha van reklamálnivalója, akkor forduljon az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz, és kérdezze meg, hogy jelentek-e bármiféle nemzetbiztonsági kockázatot.

Ellenben az, hogy Magyarország miniszterelnöke Ghaith Pharaonnal titokban találkozik, ideutazik Magyarországra, és a kormány tagjaival, a saját családtagjaival üzletel, ez igenis nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországra nézve. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

Az pedig, hogy Mészáros Lőrinc 2500-szorosára növelte a vagyonát; az, hogy ez az ember még mind a mai napig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy mezei gázszerelő lenne (Az elnök ismét csenget.), hogyha nem a miniszterelnök falujából származna, ez több, mint árulkodó. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

ELNÖK: Képviselő úr, a válaszát várom!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 10-12 2017.03.07. 5:31  9-14

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten a vezető német gazdasági napilapban, a Global Handelsblattban Günther Oettinger EU-büdzsét felügyelő német biztos egy kérdésre adott válaszában azt mondta, azt nyilatkozta, hogy az olyan renitens országokkal szemben, mint amilyen Magyarország és Lengyelország, nem szabad azt a szankciót alkalmazni, hogy az európai uniós forrásokat megvonjuk, ugyanis ezek a források nem a kelet-közép-európai régió fejlesztését szolgálják elsősorban, hanem a nyugati országok cégeinek jelentenek pótlólagos bevételt, elsősorban az ő érdekeiket, az ő piacszerzésüket szolgálják ezek az európai uniós források, az Európai Unió fejlesztési és kohéziós politikája. A Kelet-Közép-Európa országainak adott források elsősorban a nyugat-európai cégeknek jelentenek pótlólagos bevételt, megrendelést.

Ez a kijelentés egy európai uniós biztostól a nyílt beismerése annak, hogy az Európai Unió a kelet-közép-európai országok komprádor kormányaival közösen veri át Kelet-Közép-Európa népeit; közösen, ugyanis ehhez az európai uniós kormányok is asszisztálnak. Ez, ha úgy tetszik, elmondhatjuk, hogy Brüsszel őszödi beszéde. Egy európai uniós biztos, az Európai Unió egyik vezetője kikotyogta a szörnyű igazságot. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy felér az őszödi beszéddel. Kiderült az, amit eddig mindig is sejtettünk, mindig is érezhettünk, de most már az Európai Unió egyik vezetője mondta ki azt, hogy az Európai Unió elsősorban nyugati, azon belül is német gazdasági, pénzügyi érdekek szolgálatában áll, és az európai uniós fejlesztési kohéziós politika elsősorban a nyugati cégek piacszerzéséről szól, és nem a kelet-közép-európai régió fejlesztéséről. A kohéziós politika elsődleges kedvezményezettjei a nyugat-európai országok.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom már 2011-ben felhívta a figyelmet, itt lenne az ideje annak, hogy az Európai Unió valós mérlegét megvonjuk. Ugyanis nem igaz az, amit a Fidesz és a balliberális atlantisták egymásra licitálva hangoztatnak, hogy az európai uniós csatlakozásunk mérlege kimerül a közvetlen hatásokban, az Európai Uniónak fizetett tagdíj, illetve az Európai Unióból hazánkba érkező források különbözetében. Nem ebből áll az Európai Unió mérlege, vannak követett hatások is, többek között az, hogy az európai uniós forrásokat hogyan, miként használhatjuk föl.

Itt államtitkár úrral, illetve az ön főnökével, miniszter úrral is már több alkalommal volt vitánk az európai uniós forrásokkal kapcsolatban, és mély egyetértésben voltunk a tekintetben, hogy az európai uniós fejlesztési politika bizonyos értelemben reformokra szorul, ugyanis ezek pántlikázott pénzek ‑ itt van az európai uniós biztos nyilatkozata ezzel kapcsolatban ‑, amelyeket az európai uniós tagállamok nem úgy költhetnek el, ahogy ők szeretnék, vagy ahogy az ő érdekeik elsősorban diktálnák, hanem úgy, ahogy azt a kiíró, a fejlesztési pénzek nyújtója előírja, és olyan befektetéseket eszközölhet, amilyeneket a források nyújtója ebből megenged.

Az igazi kérdés már csak az, hogy miért hallgat a magyar kormány, és miért hallgatnak a közép-kelet-európai országok ebben a kérdésben. Háromszor négy éven keresztül önök kormányozták ezt az országot, és a felzárkózás illúzióját keltették itt, Magyarországon, hogy az európai uniós fejlesztési pénzekből, ezzel a kohéziós politikával Magyarország az európai uniós tagság következményeképpen majd szépen fölzárkózik a Nyugathoz, és mindannyian meglepődünk, hogy nemhogy közelebb kerülnénk Nyugat-Európához, hanem attól egyre távolabb kerülünk.

Talán nem azt a fajta gazdaságpolitikát kellett volna folytatni, amit önök folytattak, hogy alacsony bérekkel, rugalmas munkatörvénykönyvvel kiszolgáltatják a magyar lakosságot, a magyar állampolgárokat ennek a felelőtlen politikának, ami alapvetően két lehetőséget tár egy magyar munkavállaló elé, egy ambiciózus fiatal magyar elé: vagy itthon marad és beáll bérrabszolgának, vagy pedig elmegy Nyugat-Európába.

Örülök, hogy önök végre találtak egy gumicsontot és észrevették azt, amit már tíz éve tudunk, hogy az Európai Unió perifériáján másodrangú állampolgárok vagyunk, és szeméttel etetik Kelet-Közép-Európa népeit. De nem ez a valóságos probléma, hanem az, hogy a bérek leszakadóban vannak. Ezzel tessék foglalkozni! Kövessék a Jobbik példáját…

ELNÖK: Képviselő úr!

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): …amelyik a béruniót tűzte ki célul és a magyar bérek felzárkóztatását Nyugat-Európához. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 154 2017.03.13. 2:15  153-160

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt 27 évben, a rendszerváltás óta az a gazdaságpolitikai konszenzus uralta Magyarországot, hogy Magyarország felzárkózását, az életszínvonal javítását a működő tőke, a külföldi befektetések vonzásával lehet elérni, amihez alacsony béreket kell szolgáltatni, állami támogatást kell nyújtani a külföldi tőkének, és alacsony adókkal, adókedvezményekkel kell megkínálni az itt megtelepedni kívánó befektetőket.

Hét kormányzati ciklusból hármat az ön neve fémjelzett. Ön annak ellenére nem akart szakítani ezzel a gazdaságpolitikával, hogy ennek a politikának a negatív következményei szembeötlőek. Egy magyar fiatal ma két választási lehetőség előtt áll: vagy itthon marad és elszegényedik, illetve eladósodik, vagy külföldre távozik. Ön továbbra is azzal kampányol külföldön, és azzal hívja fel Magyarországra a figyelmet, hogy az olcsó munkaerőt, a jól képzett, de olcsó munkaerőt kínálja a külföldi működő tőkének, és a bérek leszakadásáról hallani sem akar.

A Jobbik ellenzékből most hív létre a kelet-közép-európai régiós országok teljes körű összefogásával egy európai polgári kezdeményezést, ezt indítja holnap. Ezzel fordul az Európai Bizottsághoz, amelyben kéri az európai uniós alapokmányokban annak az elvnek a rögzítését, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár, és hogy a közös piacon ne csak az árunió valósuljon meg, ne csak az árak egyenlítődjenek ki, hanem ehhez a bérek is felzárkózzanak, és létrejöjjön Európában a bérunió.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha önnek háromszor négy év alatt kormányon nem jutott eszébe az, hogy az Európai Unió Tanácsában felvesse ezt a kérdést, szövetségeseket találjon, és nekünk ezt ellenzékből kell megvalósítani, akkor csak az a kérdésem van, hogy miniszterelnök úr tudja-e ezt a kezdeményezésünket támogatni, beáll-e a kezdeményezésünk mögé. Köszönöm szépen. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 158 2017.03.13. 1:05  153-160

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön már többször bebizonyította azt, hogy a magyar embereknek a munkabére és az életszínvonala az ön számára teljes mértékben közömbös. Szaúd-Arábiában öntől idézték azt a mondatot, miszerint Magyarországon mi nagy szeretettel várjuk a működő tőkét, ugyanis itt alacsonyak a bérek, jól képzett a munkaerő, és kellően rugalmas a munka törvénykönyve. Amíg a szocialista kormányok az ő kormányzásuk időszaka alatt 4,6 millió forint állami támogatást nyújtottak egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy itt egy munkahelyet teremtsenek, addig az önök kormánya jelenleg 12,2 millió forintot ad egy nagyvállalatnak, hogy egyetlenegy munkahelyet létrehozzanak itt, ebben az országban.

Miniszterelnök úr, nem művitákat kell folytatni Brüsszellel, nem művitákat, hanem a magyar munkavállalók béreiért kell kiállni, és le kell szállni arról a döglött lóról, amit már a kórboncnok is döglöttnek nyilvánított. Nem kell rá nyerget szerelni, nem kell sarkantyút fölvenni, nem kell sarkantyúzni ezt a lovat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem le kell szállni róla, és gazdasági paradigmaváltást kell végrehajtani! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 128 2017.03.20. 0:04  127-128

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, de megvárom miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 120 2017.03.27. 0:04  119-120

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, miniszter úr, de megvárom a miniszterelnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 160 2017.03.27. 2:16  159-166

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2013 júniusa óta, amikor is beindult a letelepedésiállamkötvény-program, több mint 15 ezer külföldi jutott hozzá letelepedési engedélyhez. Kezdetben ez két lépcsőben zajlott, első körben tartózkodási engedélyt kaptak ezek az emberek, majd fél évvel később jutottak csak hozzá a letelepedési joghoz, a letelepedési engedélyhez, amely schengeni övezeten belüli szabad mozgást biztosított, illetve örök életre szólt.

Maga a Belügyminisztérium kérte azt, hogy két lépcsőben történjen meg a letelepedési engedélyhez jutás, ugyanis önöknek kizárólag húsz nap állt rendelkezésre ahhoz, hogy elbírálják azt, hogy nemzetbiztonsági kockázat fennáll-e ezeknek az embereknek az esetében. Önök kérték azt, hogy két lépcsőben történjék meg, ne húsz nap alatt kelljen elbírálni, hanem legalább fél évük legyen arra, hogy a nemzetbiztonsági kockázat fennálltát meg tudják állapítani. Majd jött 2016 júliusa, amikor már magasra hágott az elégedetlenség ezzel a letelepedésiállamkötvény-biznisszel kapcsolatosan, és hirtelen fel kellett pörgetni Rogán Antal bizniszét, éppen ezért bevezették azt, hogy egy körben, egy lépcsőben letelepedési engedélyhez juthatnak a külföldiek. Így történhetett meg az, hogy nemcsak egy lépcsőben biztosították a letelepedési jogot, hanem kiterjesztették a családegyesítésre jogosultak körét is.

Most, március 31-én önök egy kormányrendeletben felfüggesztették a letelepedési államkötvények kiterjesztését, azonban nem tudom, miért nem magát a törvényt vonták vissza, magát a törvényt nem függesztették fel, tisztelt államtitkár úr. Erre vonatkozna a kérdésem, illetve arra, hogy tudják-e azt, hogy a letelepedésiállamkötvény-biznisznek köszönhetően hány külföldi titkosszolgálat hány ügynöke és hány terrorszervezet hány terroristája jutott be Magyarországra, illetve az Európai Unió területére önöknek köszönhetően. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 164 2017.03.27. 1:22  159-166

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön válaszát több okból sem lehet elfogadni. Először is ön súlyosan téved akkor, amikor azt mondja, hogy a magyar letelepedési­állam­kötvény-programhoz hasonló működik még az Európai Unióban. Ilyen nem működik. Igen, vannak olyan országok, ahol működtetnek ilyen programokat, mint például Angliában, mint például még nagyon sok más nyugat-európai országban, de mindenhol konkrét befektetésekhez, munkahelyteremtő beruházásokhoz kötött az államkötvény megszerzése és a letelepedési engedélynek a megszerzése. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol semmilyen feltétel, semmilyen megkötés nincs a jelenlegi rendszerben.

Mint ahogy az is egészen elképesztő, hogy ön erre az eljárásra hivatkozik, ami itt, ebben a parlamentben történt, hogy Rogán Antal által jegyzett törvényt ide behoznak, a kétharmad megszavazza, majd az őáltala felügyelt bizottság dönt arról, hogy ki kaphat forgalmazási jogokat. Ez szégyen és egy teljes kutyakomédia, amit itt önök lezavartak. Nem beszélve arról a nemzetbiztonsági kockázatról, amelyet ez a program jelent.

Hiszen ön is tudja, államtitkár úr, hogy hány bűnöző jött be ebbe az országba. Ghaith Pharaont szeretném csak említeni, aki egy nemzetközi terrorszervezeteket szponzoráló terrorista, és az önök, nem tudom én, hányas biztonsági hálóján úgy ment át, mint kés a vajon. Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 288 2017.03.27. 8:02  185-333

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt egy évben harmadjára beszélgetünk itt az európai uniós források felhasználásáról. Ez egy nagyon jó és egy nagyon hasznos vita. Örülök annak is, hogy itt már harmadjára elhangzik a miniszteri expozéban az, hogy az európai uniós pénzek felhasználásánál ideje lenne felmérni azt, hogy mi az európai uniós csatlakozásunk valós mérlege mind a közvetett, mind a közvetlen hatások tekintetében. Nagyon örülök, hogy Csepreghy államtitkár úr is visszatért az ülésterembe, ugyanis neki címeztem volna a következő mondatomat. Államtitkár úr már többedjére hangoztatja azt a megállapítását, hogy itt Lázár János egyfajta úttörő szerepben van, vagy egyfajta úttörő szerepet tölt be a tekintetben, hogy az európai uniós mérlegek megvonása tekintetében a közvetlen hatások mellé a közvetett hatásokat is behozta, és ezáltal megvilágította azt a komplexitást, amit valóban az európai uniós mérleg megjelenít.

Én azonban szeretném emlékeztetni arra, és nem szeretnék ebben a kormányzattal versenyezni, hogy ki mondta először, vagy ki hívta fel rá a figyelmet először, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom tíz éve mondja ezt. Én magam 2011 áprilisában tartottam arról egy sajtótájékoztatót, hogy az európai uniós mérlegben a közvetlen hatások mellé a közvetett hatásokat, költségeket és hasznokat is számba kellene venni ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani azt, hogy az európai uniós csatlakozásunknak valójában mi a mérlege, és ennek tudatában állapítsuk meg azt a stratégiát, amellyel Magyarország végre 26 év után és több mint tízéves európai uniós tagság után elindulhat a felzárkóztatás pályáján. Ugyanis addig, amíg nem tudjuk, hogy mit jelentett az európai uniós kohéziós pénzek felhasználása például Magyarországon, és itt különböző számokkal kábítjuk egymást és különböző statisztikákkal, addig a felzárkózás továbbra is várat magára.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom ki is számolta 2011-ben már azt, hogy mit jelentett az, hogy Magyarország a vámok eltörlésével, a beruhá­zás­ösz­tönzés feladásával, a piacvédelemnek mint eszköznek a feladásával, az importliberalizációval, a deregulációval és a kényszerű privatizációval milyen károkat szenvedett el még az előtt, hogy az Európai Uniótól egyetlenegy garas is befolyt volna a magyar költségvetésbe. Ahhoz, hogy itt, Magyarországon végre a felzárkóztatás pályájára lépjünk, erről nagyon őszintén kell beszélni. Nagyon sajnálom azt, hogy Günther Oettinger elszólása, „őszödi beszéde”, amit a Handelsblattnak adott interjújában fejtett ki, kellett ahhoz, hogy Magyarországon egypáran a homlokukhoz kapjanak és azt mondják, hogy jé, atyaúristen, itt átvernek bennünket.

Az Európai Unió és a mindenkori magyar politikai rendszerváltó elit, azok a kormányok, amelyek egymásnak adták a kilincset az elmúlt 26 évben, közösen a kohéziós politika lobogója alatt átverték a magyar társadalmat és az egész közép-kelet-európai társadalmat, ugyanis mi azt hittük, hogy a kohéziós politika a mi érdekeinket és a mi felzárkóztatásunkat szolgálja. Csakhogy ez a fejlesztési politika egyre távolabb visz bennünket attól, hogy Magyarország a nyugat-európai országokhoz csatlakozzon és felzárkózzon. Ez egy teljesen felelőtlen kamikazepolitika, amit itt gazdaságpolitika címszó alatt a különböző kormányok, szociálliberális és magukat nemzetinek valló kormányok folytatnak az elmúlt 26 évben.

Azt, hogy itt az európai uniós pénzek bizonyos esetekben nyilván hozzájárultak bizonyos infrastrukturális fejlesztésekhez, ezt el kell ismerni, szépül az országunk, ennek nagyon örülni kell. De minden egyes fillér, amely nem kutatás-fejlesztésbe, humán tőkébe, a magyar munkaerő mentális és fizikai erőnlétének a gyarapításába folydogál, az mind-mind elvesztegetett pénz. Ugyanis az az egyedüli ráfordítás, ami megtérül nekünk hosszú távon. Minden más csak szépségtapasz és teljes mértékben kidobott pénz.

Mesterházy Attila képviselőtársam említette pél­dául Írország példáját még sok-sok órával ezelőtt, amikor ez a vita elindult. Megemlítette, hogy vannak olyan példák, ahol a kohéziós politika, ugyanaz a ko­hé­ziós politika, ami Magyarországon nem vezetett el bennünket a felzárkóztatáshoz, más országokat a har­madik világból felemelte az Európai Unió élvonalába. Ilyen például Írország, amely a hetvenes években, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz, Európa szegényháza volt, csak ott az ír politika képes volt arra, hogy egyesítse az ír társadalmat és rögzítse azt, hogy a pénzek felhasználásában van egyfajta célkitűzés, van egy kormányzati politika, egy fejlesztési politika, és kormányok jöhetnek, mehetnek, de ettől a politikától nem tágít Írország. Megvolt hozzá a tár­sadalmi együttműködés és a társadalmi támogatás.

De mit csinált Írország? Írország kijelölte azt a néhány területet, amelyben Írországnak komparatív előnye van, komparatív előnye van a világ összes többi országával szemben, és erre a néhány stratégiai ágazatra fókuszált. Kijelölte azt az egy-két iparágat, azt az egy-két szolgáltatást, amiben ők mindenkinél jobbak akarnak lenni a világon, és minden egyes fejlesztési pénzt, minden egyes forrást ezekre a területekre összpontosított. Magyarországon még ezt a vitát sem folytattuk le, hogy Magyarországon mi mit tekintünk komparatív előnyöknek, mit tekintünk olyan ágazatoknak, amelyekben Magyarország minden egyes országnál a világon jobb lehetne, ha ahhoz megfelelő tőke érkezik akár kohéziós alapból, akár hazai forrásokból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, ilyen a kutatás-fejlesztés, ilyen az innováció, amiben Magyarország élvonalbeli, és ami Magyarországon elhozhatná a valódi fejlődést, a felzárkóztatást és az életszínvonalnak is a magasabb szintre emelését, nem pedig az a gazdaságpolitika, amely valójában Magyarországot az elmúlt 26 évben egy összeszerelő üzemmé és összeszerelő üzemek sokaságává züllesztette, ahol az olcsó munkabérrel versenyez Magyarország a többi közép-kelet-európai országgal szoros versenyben, és egy lefelé tartó bérspirálban indítottunk mi is egy licitet.

(20.20)

És csodálkozunk azon, hogy ez sehova máshova nem vezet, csak a fiataljaink elvándorlásához, az itthoni elszegényedésükhöz, devizahitelezéshez és a teljes ország szétszakadásához. Ennek a gazdaságpolitikának a megváltoztatásáról kellene szólnia ennek a vitának. Először egy paradigmaváltást kellene végrehajtani a gazdaságpolitikai koncepció terén, kijelölni azokat az ágazatokat, amelyek Magyarországnak komparatív előnyt jelentenének, és ehhez kellene hozzárendelni azokat a forrásokat, amelyek Magyarországra elhozhatnák a felzárkózás reményét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 130 2017.04.03. 0:08  129-130

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, de ezt az egy hetet már kibírom, megvárom a miniszterelnök urat. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 110 2017.04.10. 2:15  109-118

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Utoljára négy hete beszélgettünk itt a Jobbik Magyarországért Mozgalom által kezdeményezett béruniós kezdeményezésünkről, ahol világosan állást foglalt: elutasította ezt a kezdeményezést, és azzal vádolta meg a Jobbikot, hogy mi a bérpolitikát és az adópolitikát Brüsszelnek át akarjuk adni. (Németh Szilárd István: Ez így igaz! Mennyit kaptatok érte?)

Azóta látom, hogy önök egy nemzeti konzultációt is indítottak ebben a témában, ami meggyőződésem szerint, én itt személyes felelősséget is látok, lehet, hogy önnek nem sikerült felfognia azt, amiről mi itt beszéltünk a béruniós politikánk kapcsán, ugyanis itt van egy súlyos félreértés, amely lehet, hogy abból is táplálkozik, hogy önök nem értették meg, amit mi mondani akarunk. Szó sincs jogkörök átadásáról, szó sincs arról, hogy mi Brüsszelnek bármit át akarnánk adni. Arról van szó, hogy 8 közép-kelet-európai ország a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezésére Brüsszelbe, az Európai Bizottsághoz el akarja juttatni azt a jogos igényünket, hogy a bérek és az életszínvonal tekintetében megtörténjen egyfajta felzárkózás, és mindent ennek a gazdaságpolitikának rendeljünk alá, a gazdaságpolitikánkat és a kohéziós politikánkat is az életszínvonalbeli változásoknak rendeljük alá azon a közös piacon, tisztelt miniszterelnök úr, amelyen Magyarországon tönkrement az ipar, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, többek között az ön kormányzásának köszönhetően is. Vagyis élünk azzal az uniós jogból fakadó lehetőségünkkel, hogy Brüsszelbe a közös tárgyalóasztalhoz elvigyük Közép-Kelet-Európának a közös problémáját, egy valódi sorskérdést; ön 27 éven keresztül, sem kormányon léve, sem ellenzékben ülve nem tette ezt meg, amit most a Jobbik Magyarországért Mozgalom ellenzékből meg akar tenni.

Továbbra is kérdezzük a miniszterelnök úrtól: élére áll‑e ennek a kezdeményezésnek, segít‑e nekünk abban, hogy valóban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy ön által egy első nemzeti érdekű fordulatot követően ebben a kérdésben változás álljon be? Támogatja‑e ezt a kezdeményezést (Az elnök ismét csenget.): igen vagy nem? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 114-116 2017.04.10. 2:41:38  109-118

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Miniszterelnök úr, én az ön makacsságát nem értem: a Jobbik Magyarországért Mozgalom választott egy olyan európai uniós jogból fakadó eszközt, amit ön 2007 decemberében a szocialistákkal, az SZDSZ-szel közösen megszavazott akkor, amikor a lisszaboni szerződésre igent mondtak.

Ez az európai polgári kezdeményezés ebből a szerződésből fakad, és itt nincs másról szó, mint arról, hogy Brüsszelben az európai uniós alapokmányokban benne foglaltasson az a jogos igényünk, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért követeljenek maguknak a magyar emberek a közép-kelet-európai régió egészével együtt.

Én nem értem, miniszterelnök úr, hogy ön akkor, amikor az egész politikai pályafutása hajtűkanyaroknak a sokasága, ön Soros Györgynek a támogatottjából Sörös Gyorgy… (Derültség a kormánypártok soraiban.) György ellensége lett. Simicska lakótársából és barátságából ön Soro… Simicska ellen fordult. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Putyin egyik legnagyobb ellenfeléből Putyinnak az egyik legnagyobb barátja lett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Liberálisból nemzeti és keresztény (Az elnök ismét csenget.), és antikommunistából pedig olyan, aki a legtöbb…

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): …ügynököt és az ügynöktörvényeknek mind a mai napig (Az elnök ismét csenget.) azátláthatóvá tételét nem támogatja. Egy fordulatot hajtson végre (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.), miniszterelnök úr, egy éve van hátra. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 209 2017.04.10. 7:04  185-360

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vona Gábor hosszan beszélt arról, hogy a Jobbik által kezdeményezett béruniós polgári kezdeményezésünknek valójában mi a célja, miért hívta életre a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezt a kezdeményezést nyolc közép-kelet-európai ország összefogásáért.

És hogy miről is szól valójában ez a kezdeményezés? Ez a kezdeményezés itt az önök által megfogalmazott tévhitekkel ellentétben nem arról szól, hogy bármilyen jogokat átadjunk Brüsszelnek, nem arról szól, hogy a magyar bérpolitikában vagy a magyar adópolitikában Brüsszelnek bármilyen beleszólást engedjünk. Arról szól ez a kezdeményezés, hogy hogyan tudnánk az európai uniós jogba, az alapokmányokba, az Európai Unió kohéziós politikájába belevinni azokat a szempontrendszereket, amelyek következtében végre, több mint tíz év után elindulhatna az a felzárkózás, amellyel az egész régió csatlakozott az Európai Unióhoz, és amelynek az illúzióját a politikai elit itt és más országokban is elhintette a lakosság körében.

Március 13-án alakult meg ez a polgári bizottság, március 20-án pedig eljuttattuk az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezést, amelyben ennek a polgári kezdeményezésnek a célját, a tartalmát és az összes célkitűzését ismertettük, és várunk arra, hogy két hónap letelte után az Európai Bizottság meghozza a döntését, miután egymillió aláírás összegyűjtésével érvényt tudunk szerezni ennek a nemes célnak.

Miért választotta ezt az eszközt a Jobbik? Mert kétségtelenül fölmerülhet az a kérdés, hogy miért egy ilyen bonyolult és az európai uniós jog által szabályozott eszközt választott a Jobbik ennek a célnak az eléréséhez. Sajnos, nincs más eszköz a kezünkben, hiszen ellenzékből itt a magyar parlamentben is többször megfogalmazhatjuk a kritikáinkat a különböző kormányok felzárkóztatási politikájával kapcsolatban, annak nincs foganatja. Arra gondoltunk, hogy Közép-Kelet-Európában minden egyes országot összefogva, amely hasonló problémákkal küzd, az európai uniós jogszabályokban bizonyos változtatásokat megpróbálunk eszközölni, ami a bérek és az életszínvonal felzárkóztatásához elvezethet bennünket. Azért is mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert 27 év után bebizonyosodott, hogy a magyar politikai elit nem érdekelt, a különböző kormányok nem érdekeltek a változtatásban.

Az elmúlt 27 évben arra épült a gazdaságpolitika, hogy miután megvalósították a teljes privatizációt, liberalizációt, a vámok leépítését, importliberalizációt valósítottak meg, cserébe egy illúziót adtak csak a magyar társadalomnak, hogy a felzárkóztatás az életszínvonalban és a bérekben valamikor megtörténhet, és ez teljes egészében elmaradt. Az alacsony adóknak, a milliárdos állami támogatásoknak, az alacsony munkabérekkel idecsábított multinacionális vállalatok megtelepedésének semmiféle kimutatható, gazdaságilag kimutatható eredménye nem volt a bérek és az életszínvonal felzárkóztatása tekintetében. És úgy tűnik, hogy önök továbbra sem akarnak paradigmaváltást végrehajtani a gazdaságban, még akkor sem, amikor ennek a politikának minden negatív következménye szemmel látható és kimutatható az elvándorlásban, az elszegényedésben és az eladósodásban.

Önök még mind a mai napig, Orbán Viktorral az élen, azzal kampányolnak külföldön, hogy Magyarországon olcsó, de jól képzett a munkabér (sic!), és azt mutatják meg a külföldi befektetőknek, hogy itt adófizetői pénzből is olyan infrastruktúrát teremtenek nekik, amilyet csak akarnak, és komfortossá teszik az ittlétüket, és milliárdokat költenek arra, hogy stratégiai szerződések keretében ezt a nagyvállalati munkahelyteremtést megvalósítsák. Önök számára ez a prioritás, nem pedig az, hogy Magyarországon a kis- és középvállalkozások ezekből a milliárdokból gazdálkodva a béreket és Magyarországot felzárkóztassák a nyugat-európai bérszínvonalhoz.

A kohéziós politika sem volt sikeres. Nem a kelet-közép-európai országok érdekeit szolgálta és szolgálja, amint az Günther Oettinger beszédéből is teljesen nyilvánvalóvá vált, és amit mindannyian tudunk. De szomorúan láttuk azt, hogy önöknek ez minthogyha egyáltalán nem fájt volna, mintha észre sem vették volna ezt a nyilatkozatot. Ezt egyszer nem tették szóvá (Hollik István: Hogyne tettük volna szóvá!), holott ebből világbotránynak kellett volna lennie, hogy itt több mint tíz éve áltatják a magyar állampolgárokat, a magyar politikai elit együtt az európai uniós bürokráciával, azzal, hogy a kohéziós pénzekből itt egyfajta felzárkóztatás megtörténik, holott mindenki tudja, hogy ezekből a pénzekből a nettó befizető államoktól vásárolunk termékeket és szolgáltatásokat, és nem a mi érdekeinket szolgálja elsősorban, hanem a nettó befizető államokét.

Természetesen mi értjük az önök koncepcióját és stratégiáját. Önök ezt a kohéziós politikát arra használják föl, hogy itt Magyarországon látványberuházásokat valósítsanak meg választások előtt. Én elhiszem, hogy az ilyen nagy infrastrukturális fejlesztések jók arra, hogy önök helyi szinten vagy az országos politikában a választások előtt fényezzék magukat, és a következő választások előtt fölmutassanak valami érdemlegeset. Arra is jók ezek a pénzek, hogy saját maguknak klientúrát építsenek ki a saját haveri és a saját baráti körükből. Ez a korrupció melegágya, amihez önök a brüsszeli bürokráciával cinkosan összekacsintanak, és ennek egyetlenegy áldozata és vesztese van, a magyar nép és a magyar társadalom, hiszen a bérek leszakadásában ez megmutatkozik, és Magyarország elszegényedéséhez vezet.

Minden egyes olyan mutató, amelyik készült Magyarország versenyképességéről, termelékenységéről, azt mutatja, hogy Magyarország a termelékenység és a versenyképesség szintjén nemhogy globális szinten, de regionális szinten is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) teljesen leszakadt, teljes mértékben leszakadt. Ennek a felzárkóztatására, ennek a növelésére kellene koncentrálnia a magyar gazdaságpolitikának, csak ettől remélhető a bérek és az életszínvonal felzárkóztatása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 299 2017.04.10. 2:17  185-360

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugye, már hosszú órák óta folytatunk itt vitát a bérrel kapcsolatosan. Nagyon sajnálom azt, hogy bár maga a kezdeményezés a bér vitájáról kellene szóljon, kormánypárti képviselőtársaim többnyire arra használják ki a rendelkezésükre álló időkeretet, hogy a kormánypropagandát folytassák itt, és olyan aspektusait is idehozzák a gazdaságpolitikai vitának, ami igazából nem is tartozik ide.

Tehát az adópolitika. Bár látom én meg értem én, hogy képviselőtársaim mindent ide tudnak kötni ehhez a témához, de azért az adópolitika vitája, az adópolitika kérdése nem feltétlenül tartozik ide. Az adópolitika egy újraelosztási kérdés, ami arról szól, hogy egy adott tortát, függetlenül attól, hogy mekkora, milyen arányban osszunk szét a társadalmi vagy a gazdasági szereplők között. Ne arról vitatkozzunk, a mai nap ne arról szóljon, hogy ezt a vitát lefolytassuk, hiszen ebben nem fogunk dűlőre jutni. És ne arról beszélgessünk, hogy hogyan szabdaljuk föl a létező tortát, hanem sokkal inkább arról, hogy hogyan tudunk egy nagyobb torta megsütéséig eljutni, milyen eszközöket kell bevetni ahhoz, hogy ez az egyre zsugorodó torta ne zsugorodjon, hanem egyre nagyobb legyen, hogy azt különböző adópolitikai eszközökkel, mindenki javára jobban újra tudjuk osztani. Gazdaságpolitikai stratégia hiányában azonban erre nem leszünk képesek. 27 éve adósai vagyunk a magyar társadalomnak. Nem lettek azok a prioritások kijelölve, amelynek keretében a magyar gazdaság növekedési pályára léphetne. Semmiféle változás nem állt be a magyar gazdaságban, ugyanazt a politikát folytatják, mint elődeik az elmúlt 27 évben. Ezt abba kellene hagyni. Az, hogy önök korábbi rossz teljesítményeket hasonlítanak a jelenlegi teljesítményhez vagy korábbi kormányzatok teljesítményéhez, ez egy teljesen fölösleges, sehova nem vezető pálya. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 325 2017.04.10. 2:19  185-360

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még a vitának egy korábbi szakaszában több szó esett a termelékenységről és a versenyképességről, amely meggyőződésem szerint a bérunió kérdéséhez szorosan kapcsolódik, ahhoz a kérdéskörhöz, hogy hogyan tudnánk elmozdulni arról az alacsony hozzáadott értékű termelésről, amelyre Magyarország az elmúlt 27 évben berendezkedett. Sajnos, akárhogyan is nézzük a statisztikákat, és teljesen függetlenül attól, hogy milyen statisztikákat nézünk, hazaiakat vagy nemzetközieket, meg kell állapítanunk, hogy Magyarország a reálbérek tekintetében messze el van maradva, még az 1970-es évek szintjén, ott valahol megállt és ott stagnál Magyarország, és sajnos még mind a mai napig Magyarország egy fejlődő ország besorolását kapja a legtöbb nemzetközi felmérésben.

Most legutóbb a Világgazdasági Fórum éves jelentésében a 2016-2017-es évre vonatkozóan az éves jelentésben 138 országot vizsgált, és az a megállapítás, hogy Magyarország a 113. helyen áll 138 országból. Az értékláncnak a hosszát vizsgálta, amely a termelékenység egyik fontos mutatója, amely egy terméknek vagy egy szolgáltatásnak az előállítását vizsgálja az elejétől a végéig. Magyarországon ez a termelékenységi mutató, az értéklánc a legrövidebb, ami azt mutatja, hogy Magyarországon szinte kizárólag összeszerelés zajlik, a kutatás, a fejlesztés, az innováció vagy az értékesítés, ami a legnagyobb hozzáadott értéket jelenti egy termék vagy egy szolgáltatás előállításánál, az nem Magyarországon, hanem valahol máshol történik, itt nem teremtődik érték, alacsony hozzáadott értékű termelés zajlik Magyarországon.

Ahhoz, hogy el tudjunk mozdulni és munkabéreket tudjunk növelni, fejleszteni, ahhoz erről a szintről kellene eljutni, és a termelékenység növeléséhez ezzel lehetne hozzájárulni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)