Készült: 2020.09.21.12:34:11 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 345 2017.04.10. 1:15  185-360

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bányai Gábor képviselőtársamra szeretnék nagyon röviden reagálni, ugyanis teljes mértékben félreértette a Jobbik kezdeményezését. Mi nem egy máról holnapra megtörténő bérkiegyenlítést szeretnénk elérni. Tudjuk, hogy ez egy teljesen irreális illúzió. Mi egy olyan célkitűzést szeretnénk meghatározni, aminek alárendeljük a nemzeti gazdaságpolitikát, illetve az európai uniós kohéziós politikát. Ez a cél, ezt határoztuk most meg.

Bánki Eriknek pedig, aki mondta, hogy a kormány megegyezett a magyar szakszervezetekkel, és a bérmegállapodás megtörtént, én azért szeretném arra felhívni Bánki Erik képviselőtársam figyelmét: hír volt a magyar gazdasági napilapokban, hogy az IG Metall, a legnagyobb német szakszervezet a második irodáját nyitotta meg Magyarországon, Győr után Kecskeméten, hogy azért küzdjön, hogy Magyarországon a munkabérek felzárkózzanak, ugyanis ezzel a német munkahelyek is veszélybe kerültek. Az IG Metall többet tett a magyar munkabérek felzárkóztatásáért, mint a magyar kormányok az elmúlt 27 évben, beleértve az önökét is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 375 2017.04.10. 5:18  374-377

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitát kezdeményező frakció képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ebben a mai vitában, ebben a több mint 8 órán keresztül tartó, kimerítő vitában részt vett. Szeretném a köszönetemet nekik kifejezni. A Jobbik abban a reményben kezdeményezte ezt a vitát, hogy sikerül az ideológiai szempontokat meghaladni egy olyan sorskérdésben, amely ideológiától függetlenül minden magyar állampolgárt, mindannyiunkat érint.

Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy egy ilyen 8 órás vita után Cseresnyés államtitkár úr mintha még mindig nem értette volna meg, hogy a Jobbik miért kezdeményezte ezt a vitanapot, és egyfajta spontán végszóként egy hosszú, előre megírt beszédből reagált a spontán felvetéseinkre. Úgy gondolom, hogy ez a szabad politikai vitán alapuló parlamentarizmust alapjaiban rombolja le, és teljesen méltatlan ehhez a vitához, amelyben még megkérdőjelezi a kezdeményezők jó szándékát is, mintha mi nem a magyar állampolgároknak, a magyar munkavál­lalóknak a béréért küzdenénk.

Úgy gondolom, az elmúlt 27 évben nem sikerült konszenzust kialakítani gazdaságpolitikai kérdésekben itt Magyarországon. Ez a vita is ezt nagyon jól demonstrálta. Ez egy valódi tragédia, hiszen tudjuk, hogy sikeres felzárkóztatás nem létezik nemzeti konszenzus kialakítása nélkül. Minden egyes sikeres országnak, amely sikeresen zárkózott föl a fejlődő országok sorából a fejlett országok sorába, nemzeti konszenzus jellemezte a fejlődését. Ez volt az első lépés Írországban, Szingapúrban, Koreában, és még nagyon-nagyon sok országot lehetne sorolni, ahol hasonló utat jártak be.

Ha lenne konszenzus, akkor meg lehetne állapodni egy olyan gazdasági stratégiában, amely kijelöli azokat a komparatív előnyöket, amelyekre egy országnak építenie kell, és amelybe a nemzeti erőforrásokat és az európai uniós kohéziós alapokat is be lehet csatornázni, és ami alá lehet rendelni ezeket a forrásokat. De nincs koncepció, nincs stratégia, az elmúlt 27 évben egy olyan illúzióra építette a politikai elit a gazdaságpolitikát, amely a hazai gazdaság védelme helyett önfeladó politikát folytatott. Leépítette a védővámokat, importliberalizációt hajtott végre, privatizált és decentralizált a gazdaságban. Cserébe pedig azt az illúziót keltette, hogy a Magyarországon ezúton megtelepedő multinacionális tőke majd elhoz egyfajta felzárkózást, és az európai uniós kohéziós alapok is majd ilyen úton-módon valahogy hozzájárulnak Magyarország fölzárkózásához.

A Jobbik a bérunió megfogalmazásával szakítani szeretne ezzel a zsákutcás politikával. Közép-kelet-európai regionális összefogást sürgetett ebben a kérdésben, és az Európai Unióban Brüsszel figyelmét föl szeretné hívni erre az alapvetően regionális problémára, amitől hazánk is szenved. Ez egy hosszú távú cél, nem egyik napról a másikra kívánjuk elérni ezeket a célkitűzéseket. Viszont el szeretnénk érni; úgy tűnik, ránk maradt ez a feladat, ugyanis a kormány, akárcsak elődei, nem tett semmit, Magyarország még regionális viszonylatban is leszakadt az élmezőnyből, és már sereghajtóként van jelen.

Ilyen értelemben még azzal az EU-tagságból fakadó előnyével sem képes élni, hogy Brüsszelbe elvigye a magyarokat foglalkoztató sorskérdéseket. A Fidesznek az a hozzáállása és a politikája, hogy Brüsszelben mindent aláír, ott mindennek bólogat, aláírja a fiskális paktumot, a lisszaboni szerződést, megszavazza, itthon pedig szabadságharcot folytat, és egyfajta politikai marketingtevékenységet folytat. A Jobbik a termelékenység növelésével szeretné, ha Magyarországon letérnénk erről a hibás gazdaságpolitikáról, felzárkóztatnák a magyar gazdaságot olyan úton-módon, hogy az összeszerelő üzem modelljéből egy magasabb hozzáadott értékű szinten kapcsolódjék rá a globális gazdasági termelésre, amelyhez, nagyon jól tudjuk, egyetlen úton át vezet a megoldás. Mégpedig az oktatáson és a képzésen keresztül.

Meggyőződésünk szerint minden egyes forrást, minden egyes hazai vagy európai uniós forrást arra kell irányozni, hogy Magyarországon az oktatáson és a képzésen keresztül megvalósuljon egyfajta fölzárkóztatása az országnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 135 2017.05.02. 0:04  134-135

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, el­nök úr. Megvárnám miniszterelnök urat a kér­dé­semmel.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 26 2017.05.03. 10:47  21-27

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már önmagában az, hogy az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank létrejöttéről beszélhetünk, mutatja azt az óriási változást, ami a XXI. század elején beállt a globális erőtérben, és mutatja azt, hogy a világban van egyfajta gazdasági, pénzügyi, politikai, geopolitikai hangsúlyeltolódás nyugatról keleti irányba, és azt is nagyon jól mutatja, hogy ebben a hangsúlyeltolódásban Kínának mekkora szerepe van kifejezetten pénzügyi-gazdasági téren, és nagyon jól mutatja azt, hogy Kína pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi értelemben a XXI. század egy meghatározó szereplője lesz. Egy új korszak veszi kezdetét, ezáltal meggyőződésem szerint ennek a banknak az alapítására, az alapítási dátumára talán úgy fogunk tekinteni, mint egy új korszak kezdetére, illetve egy korszak lezárulására is egyben, amely a Bretton Woods-i időszakban létrehozott intézményrendszerek hanyatlásával is együtt jár. Nagyon sokan beszélnek arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezető szerepét veheti át ez az új Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank a globális gazdasági-pénzügyi térben.

A kínai vezetés 100 milliárd USA-dollár törzstőkével hozta létre ezt a fejlesztési bankot abból a célból, hogy ázsiai infrastrukturális beruházásokat finanszírozzon ebből, s talán láthatjuk azt, talán már mindenki láthatja azt, hogy talán ami a világban végbemenő gazdasági fejlődést, gazdasági boomot jelenti, abban Ázsia a XXI. században vezető szerepet fog játszani, a jövőnek, a XXI. századnak a gazdasági-pénzügyi történelmét több mint valószínű, hogy Ázsiában fogják írni, ezért döntő jelentőségű egy ilyen infrastrukturális beruházási bank, és az, hogy ennek Magyarország is a része lehet.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem véletlenül hirdette meg a keleti nyitást már nem sokkal a megalakulása után, egy olyan időszakban, amikor még az euroatlantizmus kizárólagosságát hirdette a magyar politikai elit, többek között a Fidesz is. Óriási öröm számunkra az, hogy még ha egy kis spétre­akcióval is, de önök is észrevették a globális trendeket, észrevették azt, hogy milyen elképesztő változások mennek végbe a világban pénzügyi, gazdasági és kereskedelmi téren is.

Amint az ismeretes ‑ és itt az örömünkbe egy kis üröm is vegyül ‑, 2015. március 31-e volt az a határidő, amit az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank megalapítói megszabtak az alapító tagi jelentkezéshez. 2015. március 31-éig kellett jelentkezniük azoknak az országoknak, amelyek alapító tagként szeretnének részt venni ennek a nagyon fontos intézménynek az életében. S amint azt tudjuk, az alapító tagok azok, akik a bank stratégiai irányát, a célkitűzéseit kialakítják és formálják, ezért talán nem meglepő az, hogy minden, magára valamit is adó nagy ország, nagyhatalom sietve kapva kapott az alkalmon, és bejelentkezett alapító tagként az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank alapításánál. Így tette ezt Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, és így tette ezt Kelet-Közép-Európában Lengyelország is, amely középhatalom-nagy­ha­talom­ként annak dacára csatlakozott az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz alapító tagként, hogy az Amerikai Egyesült Államok óriási ellenkampányt folytatott ennek a banknak az alapítása ellen.

(10.30)

Az atlantizmus tekintetében lengyel barátaink eléggé szoktak adni arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok milyen irányt szab vagy mit tart kívánatosnak, ennek dacára Lengyelország csatlakozott alapító tagként ehhez az intézményhez.

2015. március 31-e után is természetesen lehet jelentkezni az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankba, de már csak szimpla tagként, és szimpla tagnak lenni egy ilyen intézményben vagy alapító tagként, amint azt az előtt már mondtam, nagyon komoly különbséget kell tennünk a kettő között, hiszen az egyik meghatározó célkitűzéseiben és stratégiájában és alakítója az intézményrendszernek, a másik meg csak egy egyszerű tag, amely ilyen beleszólási jogokkal nem élhet.

Magyarország előtt volt egy óriási lehetőség 2015. március 31-e előtt, hogy önszántából, szuverén akaratából végre száz év után csatlakozhasson egy szervezethez, önálló szándékából és akaratából, szuverén joga alapján, ne pedig oly módon, mint ahogy azt tettük a KGST-hez való csatlakozásunk idején, a Nemzetközi Valutaalaphoz való csatlakozásunk idején 1982-ben, vagy akár az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idején is. Lássuk be, mindegyik bizonyos kényszerek hatása alatt történt, amit már nagyon sokan szeretnének valamilyen módon átírni, felülírni.

Tehát a XXI. században volt egy olyan lehetőségünk, amit sajnos a magyar kormány dilettantizmusának eredményeképpen elszalasztottunk, ugyanis, és most kapaszkodjanak meg, Magyarország 2015. április 1-jén, tehát egy nappal az alapító tagi jelentkezéshez megadott határidőt követően jelentette be azt, hogy csatlakozik az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz, és nem másképp tette ezt meg, maga Orbán Viktor tette ezt a bejelentést Kazahsztánban, Asztanában, elképesztő médiafigyelem által övezett helyszínen, és ott jelentette be azt, hogy Magyarország csatlakozik az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz.

Ha a cél az volt, hogy minél kínosabb helyzetbe lavírozzuk magunkat, hát akkor így sikerült egy csapásra két legyet is agyoncsapnunk, ugyanis lekéstünk egy lehetőséget, és ezt még sikerült jó nagy dobra is verni és ehhez óriási médiafigyelmet keríteni. Sőt, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Kazahsztánban, amikor bejelentette ezt a döntését a magyar kormánynak, akkor még össze is keverte az újonnan alapult Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot a bank konkurensével, az Ázsiai Fejlesztési Bankkal, amit Japán alapított több évtizeddel ezelőtt.

Ha van a dilettantizmusnak mérőfoka vagy csimborasszója, akkor azt hiszem, hogy ez az, és a keleti nyitás elbaltázása mellé még sikerült egyfajta ilyen nyugati zárást is megvalósítani, így, two-in-one, hiszen nagyon jól lehet azt látni, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati pénzügyi intézmények igenis konkurensként tekintenek az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankra. Tehát lekéstünk egy lehetőséget, és még jó nagy hírt is kerítettünk neki, és még az Amerikai Egyesült Államoknak föl is hívtuk arra a figyelmét, hogy mi egy konkurens szervezetbe csatlakoztunk, de nem ám úgy, hogy még véletlenül is beleszólási jogunk legyen stratégiai kérdésekbe, hanem csak szimpla tagként.

Úgyhogy én magam nyilván nagyon örülök annak, hogy ez az intézmény létrejött, annak is nagyon örülök, hogy Magyarország valamilyen szinten részt vállal ebben, de hát azért, amint azt megszoktuk egy Fidesz-kormány idején, ez is pótcselekvés és a félmegoldások egyik minősített esete, egy igazi állatorvosi lova az önök kormányzásának, hiszen jól látható, hogy Magyarország így a XXI. század elején egy stratégiai kérdésben, szuverén döntéseképpen, saját akaratából fakadóan egy elképesztő hibát követett el. Dilettantizmusából fakadóan nem volt képes felülni egy olyan vonatra, ami a XXI. században a megfelelő helyre megy, megfelelő gyorsasággal, és amely Magyarországnak is elképesztő lehetőségeket teremtene mind gazdasági, mind pénzügyi szempontból.

Nagyon örülünk annak, hogy ezt most itt tárgyaljuk. Nagyon örülünk, hogy Magyarország részt vesz ebben az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban, azonban nagyon sajnáljuk azt, hogy ezt a lehetőséget lekéstük, és szimpla tagként jelentkeztünk ebbe a szervezetbe, de természetesen nincs mit tenni, támogatni fogjuk ezt a törvényt, támogatni fogjuk ezt az előterjesztést, természetesen sajnálatunk kifejezése mellett. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 152 2017.05.08. 2:15  151-158

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Miniszterelnök Úr! Kezdjük a számokkal! 1990-ben, a rendszerváltás idején Magyarországon az átlagjövedelem 14 százalékkal volt magasabb, mint a létminimum; 2004-ben, az uniós csatlakozásunk idején, 28 százalékkal. Ma csupán 9 százalékkal haladja meg az átlagjövedelem a létminimum szintjét, vagyis 2004-hez képest harmadára csökkent a létminimum felett maradt kereset mértéke. Magyarországon az átlagkereset 20 százalékkal kevesebb, mint Szlovákiában, 28 százalékkal kevesebb, mint Csehországban, 72 százalékkal alacsonyabb, mint Ausztriában.

A Mercedes, az önök stratégiai partnere globálisan 2015-ben 83,8 milliárd eurót termelt bevételként, amiből 12,7 milliárd eurót fordított bérköltségre, vagyis a bevétel 15 százalékát. Ugyanez a cég Magyarországon a megtermelt 3,4 milliárd eurós bevételből alig több mint 70 millió eurót fordított bérköltségekre, vagyis a bevétel alig 2 százalékát. És ez sajnos a többi multi esetében sem több.

Miniszterelnök Úr! Harmadik alkalommal fordulok önhöz béruniós kezdeményezésünk ügyében, de úgy tűnik, ön még mindig nem érti ennek a kezdeményezésnek a lényegét. Most az önök által felügyelt KSH statisztikai adataival és az Eurostat adataival szeretném, próbálom újra fölhívni a figyelmét erre a kezdeményezésre. Önök kozmetikázott statisztikával és propagandával próbálják meg elhitetni az emberekkel, hogy az a valóság, amit ők észlelnek, már látnak a saját szemükkel, más. Önök teljesen hülyének nézik az embereket, és azt próbálják meg elhitetni, hogy az európai uniós csatlakozás óta nőttek a bérek és nőtt az életszínvonal, holott ez nem igaz. A multik, akikre önök a gazdaságpolitikájukat alapozzák, nem akarnak bérekre pénzt költeni.

Miniszterelnök Úr! Azt kérdezem öntől, hogy több pótcselekvés és álügyekben folytatott szabadságharcok helyett egy valódi sorskérdésben is végre hajlandóak-e Brüsszellel szembeszállni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 156 2017.05.08. 1:09  151-158

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Miniszterelnök úr, az már önmagában örömmel tölt el, hogy a tényekkel nem vitatkozik, és akkor ki is szeretném használni a lehetőséget arra, hogy egy áprilisban napvilágot látott Eurofound-statisztikára is felhívjam a figyelmét, ami szerint az Európai Unióban Magyarországon a legkisebb a társadalmi mobilitás. Vagyis itt a legkisebb az esély arra, hogy egy szegény ember kitörjön a szegénységből, vagyis Európának a legigazságtalanabb társadalma itt található Magyarországon. Egy igazságtalan társadalomban pedig az emberek passzívak, rezignáltak és motiválatlanok, és a fiatalok egy ilyen országot elhagynak, csőstől elhagynak, mint ahogy el is hagyják, tisztelt miniszterelnök úr.

Ön a Jóisten és a magyar nép kegyelméből kétszer kétharmaddal választást nyert az utóbbi időszakban, 2010-ben és 2014-ben, ön ezzel a lehetőséggel nem élt, hanem visszaélt, nem paradigmaváltást hajtott végre, nem egy igazságosabb társadalmat hozott létre Magyarországon, hanem pont az ellenkezőjét; 2018-ban a Jobbiknak ebben is fordulatot kell elérnie. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 252 2017.05.29. 2:18  249-260

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az LMP által kezdeményezett országgyűlési határozati javaslatnál én értem a humort, a geget és a politikai fricska műfaját, és úgy gondolom, hogy itt az LMP a Fideszt próbálja kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen a Fidesz közismerten szélkakas-politikát folytat Oroszország vonatkozásában; bőségesen alapot szolgáltat arra, hogy ilyen fricskákkal nehéz helyzetbe kényszerítsék, hiszen jól ismert az, hogy 2007-2008 környékén Orbán Viktornak és a Fidesznek milyen volt az Oroszország-politikája. És talán finoman fogalmazunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy némi következetlenséget vélünk felfedezni az akkori és a mostani Oroszország-politikájuk között. Több aggasztó jel van, ahogy arra képviselő asszony is utalt, a nemzeti konzultáció honlapján futó Yandex-kód nem igazán a bizalmat erősíti. Ugyanígy megállapítható, hogy jogos a felvetés, miszerint átláthatóságot kellene teremteni a Magyarországon működő NGO-k, lobbisták, politikai pártok vonatkozásában, hiszen a befolyásolás lehetősége fennáll.

Ezzel az LMP nem mondott újat, ugyanis a XXI. században az információs hadviselés, a propaganda, a dezinformáció, a titkosszolgálatok működése sajnos a hadviselésnek az egyik legáltalánosabb formája. De azt is meg kell állapítanunk, hogy a hadviselésnek ezt a formáját, az információs hadviselést minden egyes nagyhatalom nagyon hatékonyan működteti mind Keleten, mind Nyugaton egyaránt. Megkockáztatom, hogy a Nyugat legalább olyan hatékonysággal használja ezt az eszközt a térségünkben, mint Oroszország vagy bármelyik keleti nagyhatalom. Csak remélni tudjuk, hogy a magyar titkosszolgálatok, a szolgálatok a helyükön vannak, és a magyar nemzeti szuverenitást védik, és annak a védelmére kelnek. Ezért ezt a határozatot némileg egyoldalúnak kell minősítenünk, támogatni nem tudjuk, én a Jobbik frakciójának azt fogom javasolni, hogy tartózkodjunk ennek a határozati javaslatnak a szavazásánál. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 10 2017.05.30. 5:19  9-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik történelmi sikert ért el azáltal, hogy Brüsszel befogadta, bejegyezte azt a polgári kezdeményezést, amely a Jobbik által gründolt nemzetközi szövetséggel, nyolc közép-kelet-európai ország összefogásával jött létre a bérek felzárkóztatása érdekében. Ezzel egy történelmi küzdelem, egy új időszámítás, egy valódi szabadságharc indult el a magasabb bérekért, a versenyképesebb magyar vállalkozásokért, hogy mindenki a saját szülőföldjén tudjon boldogulni. A Jobbik ezzel már most többet ért el, mint az elmúlt 27 év kormányai együttvéve, hiszen elindulhat egy aláírásgyűjtés, egy összeurópai népszavazás ebben a kérdésben.

A Fidesz- és az MSZP-kormányokat közös felelősség terheli azért az állapotért, ami előállt, hogy 27 évvel a rendszerváltást követően, 13 évvel az európai uniós csatlakozásunkat követően egy diplomás vagy egy szakmunkás magyar fiatal előtt alapvetően két lehetőség áll: vagy az elvándorlás Nyugatra egy jobb élet reményében, vagy pedig az itthon maradás, ami az elszegényedés és az eladósodás szinonimája.

A rendszerváltás és az európai uniós csatlakozásunk úgy indult, hogy a politikai elitünk egy jobb életet, magasabb életszínvonalat vázolt föl, ígért a magyar társadalomnak, a Nyugathoz való fölzárkózás ígéretével fogtunk neki ennek a vállalkozásnak, ma azonban leszakadás jellemzi a magyar közállapotokat, s már nemcsak a Nyugathoz képest, hanem a közép-kelet-európai régióhoz képest is. Ezért pedig az elhibázott gazdaságpolitika a felelős, amely privatizációval indult, a nemzeti vagyonunk elherdálásával, és azzal, hogy a külföldi tőkének gátlástalanul kiszolgáltatta a politikai elit a hazai vállalkozásokat, és a hazai vállalkozások rovására valósította meg a gazdaságpolitikáját, ami alapvetően adókedvezményekkel csábította ide a külföldi tőkét. Ez zajlik most is, az egyszámjegyű társasági adó is erről tanúskodik. Állami támogatásokat adtak a multinacionális nagyvállalatoknak, ma is 12,6 millió forintot fizet a kormány egy fő foglalkoztatásáért egy multinak, és az alacsony munkabérekre épül a gazdaságpolitika, illetve nap mint nap tesznek arra kísérleteket, hogy a magyar munka törvénykönyvét kilúgozzák, és ezáltal egy ragszolga-társadalmat hozzanak létre ebben az országban. Az Orbán-kormánynak mind a mai napig ez a törekvése, és összeszerelő üzemmé silányította ezt az országot.

A rossz gazdaságpolitika mellé társult még egy elhibázott kohéziós politika is, ami az Európai Uniónak és a magyar politikai elitnek a közös felelőssége, hiszen bár a cél a felzárkóztatás volt, ez nem valósult meg, kimerült látványberuházásokban, ami alapvetően politikai célokat szolgál, és a korrupcióban, ami meg a gazdaságiklientúra-építést szolgálta.

(9.30)

A Jobbik béruniós kezdeményezése egyszerre indít el egy társadalmi párbeszédet itthon, Közép-Kelet-Európában és egész Európában egy nemzeti sorskérdésünk ügyében, illetve ezzel a Jobbik Magyarországért Mozgalom és szövetségesei beneveztek az Európai Unió jövőjéről szóló vitára is. Miközben Orbán Viktor mindent megtesz azért, hogy Magyarországot kivezesse az Európai Unióból, a Jobbik fölvázolja az Európai Unió jövőjéről, reformjáról alkotott elképzeléseit. Jól látható, hogy a Jobbik (Sic!) se lenyelni, se kiköpni nem tudja ezt a kezdeményezést (Közbeszólások a Fidesz soraiból. ‑ Dr. Répássy Róbert tapsol.), összevissza beszél, amióta ezt a sikert összehozta a Jobbik.

Halász János már migránsokat vizionál a magasabb bérek vonatkozásában, Kövér László arról beszél, hogy a magasabb bérekkel Brüsszel el akarja venni az egyetlen magyar versenyelőnyt, ami a magyar alacsony bérekre épül, Orbán Viktor pedig továbbra is arról beszél, hogy Brüsszelnek az adó- és bérpolitikát át akarjuk nyújtani. A Fidesz a fizetett médiáján és a szakértőin keresztül megpróbálja elbagatellizálni ezt a kérdést, és mindenféle olyan dolgot próbál belelátni ebbe a kezdeményezésbe, ami nincs benne.

Nem egyik napról a másikra valósulna meg a béremelés (Dr. Rétvári Bence: Miért nem?), ez természetesen egy hosszú távú célkitűzés, ami 27 év mulasztásait próbálja meg helyrebillenteni. A korrupció fölszámolásával, a bürokrácia fölszámolásával, a hivatali vegzatúra fölszámolásával, egy kiszámítható jogállamnak a létrehozásával a kis- és középvállalkozásokat kívánjuk támogatni (Dr. Rétvári Bence: Simicska Lajos kivállalkozó lenne? Ez újdonság.), az állami támogatás átalakításával, az adó- és járulékpolitika átalakításával és az EU-források átalakításával kívánjuk először nemzeti eszközökkel és európai uniós politikai eszközökkel is a magyar gazdaságot szolgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 220 2017.06.06. 6:15  185-294

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék én is köszönetet nyilvánítani a kezdeményezőknek, akik lehetőséget nyújtanak arra, hogy a törvényalkotás mellett ilyen fontos témákról, mint a nyugdíjkérdés, itt vitatkozhassunk a Házban. A vezérszónoki felszólalást részünkről Sneider Tamás ismertette, elmondta, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban milyen elképzelései vannak a Jobbiknak; én egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni, egy-két gondolattal szeretnék hozzájárulni ehhez a mai vitához.

Először is nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam vagy figyeltem azt a licitet, ami a szocialisták és a jelenlegi kormánypárt között kialakult arról, hogy a Fidesz 8 éve vagy a szocialisták 8 éve 2002-2010 között vett-e ki több pénzt a nyugdíjrendszerből. És legalább ilyen érdeklődéssel hallgattam Fónagy államtitkár urat, aki azzal az érzelmes kitétellel indított, hogy mindannyiunkat vagy érint, vagy érinteni fog ez a kérdés. Én magam már néha, amikor a jelenlegi folyamatokat figyelem, erősen kételkedem abban, hogy amire én elérem a nyugdíjkorhatárt, addigra ilyen jelenlegi tendenciák mellett ez a nyugdíjrendszer ki fogja-e tudni termelni azt az összeget, ami engem megilletne, amire odaérek.

Az egész nyugdíjkérdés egy átfogó, komplex megközelítést igényel. Egy igen átfogó, komplex kérdésről beszélhetünk, amelynek, az időskori gondoskodásnak alapvetően két feltétele van. A fenntartható és igazságos nyugdíjrendszernek feltétele a gyermekszületések egészséges száma, tehát a demográfia, illetve az egészséges gazdasági környezet. Két szélsőséges helyzet van alapvetően a mai világban, mind a kettő alapvetően az időskori gondoskodást segíti elő. A harmadik világban, a fejlődő világban, ahol magas demográfia jellemzi a társadalmakat, azonban alapvetően egy alacsony gazdasági teljesítmény van, itt még nyugdíjrendszer sem létezik, de alapvetően a magas születésszámmal gondoskodnak a családok az időskori ellátásukról. Ezzel szemben a fejlett világban a jelenlegi tendenciák szerint egy nagyon rossz demográfiai helyzet mellett, de jó gazdasági teljesítmény mellett magas szociális kiadásokkal gondoskodnak a társadalmak az időskori gondoskodásról és ilyen értelemben a nyugdíjrendszerről. Azonban az, ami Magyarországon kialakult, az egy nagyon furcsa és egy rossz mixe ennek a két felfogásnak. Alapvetően rossz demográfiai mutatók, rossz gyermekszületési mutatók mellett és rossz gazdasági teljesítmény mellett próbáljuk fenntartani a nyugdíjrendszerünket, egy olyan rendszerben, amelyet alapvetően a csökkenő demográfia és mindemellett még az elvándorlás jellemez, és emellett egy olyan rossz gazdasági tendencia, amely csökkenő reálbérek mellett próbálja finanszírozni a nyugdíjkasszát.

Itt Hollik István képviselőtársam ismertetett néhány szempontot, amivel én alapvetően egyet is tudnék érteni. Az, hogy a költségvetés és a makroszámok milyen fontosak a nyugdíjrendszer fenntartásában, ezzel alapvetően egyetértek, és ezért dicséret is illeti a kormányt, hogy felelőtlen gazdálkodást követően egy viszonylag stabil költségvetési politika mellett egészséges gazdasági mutatókra tekinthetünk. Ez a makroszámok világa, ami jó. De ha a foglalkoztatások számát nézzük, bármennyire is dicséretes az, hogy alapvetően a nulla felé tendál a foglalkoztatás és a munkanélküliség, azért alapvetően a kormánynak föl lehet azt róni, hogy milyen módon és milyen módszerrel javította a foglalkoztatást. Ha a közmunka bevezetésével javult a munkavállalási statisztika, akkor ezt alapvetően nem tartjuk egy jó módszernek, hiszen a közmunka, amiért alapvetően a létminimum szintjét sem elérő munkabéreket fizet ki a kormány, ez alapvetően egy rabszolga-társadalomnak a szinonimája, hiszen azok a társadalmak, amelyekben a bérek a létminimum szintjét sem érik el, ezek alapvetően az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint a rabszolga-társa­dal­makra jellemzőek.

600 ezer honfitársunk hagyta el ezt az országot, 300 ezer honfitársunk készül elhagyni ezt az országot, ami nyilvánvalóan az alacsony munkabéreknek az eredménye, és ebben a tekintetben Magyarország nyugdíjrendszere a fenntarthatatlanság irányába mutat. A bérunió, a Jobbik által javasolt azon kezdeményezés, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is biztosítja, hiszen ez az egyedüli olyan lehetőség, amellyel magasabb béreket, abból magasabb adófizetéseket, magasabb járulékfizetéseket tesz lehetővé, amely a helyben maradást teszi lehetővé, a születésszám és a gazdasági teljesítmény, a reálgazdaság teljesítményének a növelését is lehetővé teszi, és ezáltal a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát is biztosítja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 157 2017.06.12. 0:06  156-157

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Személyesen kérnék választ, megvárom miniszterelnök urat, ősszel visszatérünk rá. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 8 2017.06.13. 2:20  1-12

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Külügyminiszter Úr! Az ISIS megítélésében, úgy gondolom, egyetérthetünk, hiszen korunk legnagyobb kihívásáról beszélhetünk, illetve megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb veszélyt jelenleg az ISIS jelenti mind a nyugati civilizációra, mind az egész világra, mind a Közel-Keletre, mind keresztény, mind muszlim hívőkre egyaránt, mind ott a régióban, mind szerte a világon.

De abban már nem egészen értünk egyet, hogy Magyarországnak milyen feladatai és milyen kötelezettségei vannak ezzel a konfliktussal kapcsolatban, hiszen külügyminiszter úr is a kiváltó okok taglalásával kezdte, de nem ment bele abba, hogy a Közel-Kelet valójában hogyan, milyen nagyhatalmi játszma eredményeképpen borult lángba, és hogy az ezen politika által kialakult vákuumban az ISIS hogyan jött létre.

A Nyugatnak igen nagy szerepe van abban, hogy Irakban, Afganisztánban, Szíriában, Líbiában, újabban Jemenben destabilizálódott az ottani kormány, destabilizálódott az egész régió, és azóta sem változott semmi. A Nyugat és a nagyhatalmak azóta is egy cinikus politikai játszmát folytatnak, nem látunk semmiféle katonai, politikai, diplomáciai stratégiát arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ebbe a térségbe a békét és a stabilitást visszahozni; ellenben a felelősség szétterítése a szövetségi rendszeren keresztül zajlik, miközben a nyugati nagyhatalmak, a szövetségeseink összekacsintanak, és továbbra is kokettálnak a terrorizmust nyíltan támogató hatalmakkal ott, a régióban. Ez egy cinikus és egy álságos nagyhatalmi politika, színjáték, amiben mi nem kockáztathatjuk a magyar emberek életét, se a katonáinkét, akiket odaküldünk a béketeremtés címszava alatt, se a magyar állampolgárokét, akik ezáltal a terrorizmus veszélyének ki lesznek téve.

Magyarországnak, a magyar diplomáciának az a felelőssége, hogy elmagyarázza a magyar álláspontot, katonailag oldják meg a problémát azok, akik okozták, Magyarországnak az a feladata, hogy humanitárius segítségnyújtásban, egy nemzetközi összefogásban részt vállaljon. Erről kéne hogy szóljon a magyar diplomácia felelőssége. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 108 2017.06.23. 0:03  107-108

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, de megvárom miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 28 2017.09.18. 5:13  27-30

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az év elején a Jobbik Magyarországért Mozgalom elindította történelmi küzdelmét a közép-kelet-európai régió felemeléséért, Magyarország felemeléséért, gazdasági felemelkedéséért és a bérfelzárkóztatásért. Ennek érdekében hét kelet-közép-európai országgal összefogva egy polgári kezdeményezést indított útjára, amelynek az a célja, hogy az európai uniós jogba beemelje azt az elvet, amely szerint az egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Ez egy célnak a deklarálása, egy célnak a meghatározása, amely május 22-én zöld lámpát kapott az Európai Bizottságtól, és ennek rendje és módja szerint elindítottuk az aláírásgyűjtésünket ennek a fontos célnak a megvalósítása érdekében.

Közben a Fidesz és az MSZP politikusai, fizetett szakértői elkezdték lejárató kampányukat a kezdeményezéssel szemben. Orbán Viktor, Varga Mihály, a Fidesznek több prominense elkezdte magát a problémát is bagatellizálni és a kezdeményezést kikezdeni, rálicitálva Bokros Lajosra, Gyurcsány Ferencre és a baloldal egyéb bukott politikusaira, és úgy nyilatkoztak, hogy Magyarországnak az olcsó munkaerő egyfajta helyzeti előnyt, egyfajta versenyelőnyt jelent. Értjük azt, hogy ellenérzéseket kelt önökben ez a kezdeményezésünk, hiszen ez egy paradigmaváltásról szól, egy gyökeres változásról abban a 27 éve folytatott és épülő neoliberális gazdaságpolitikában, ami a multik kedvezményezésére épül a kkv-kkal szemben, amely az olcsó munkaerőre épül és az alacsony bérekre épült. A gazdaságban termelt hasznon alapvetően a tőke és a munka osztozik, ebben a megosztásban önök a tőke oldalán állnak, nem a magyar munkaerő oldalán. Az Európai Uniótól kapott kohéziós pénzeket pedig alapvetően korrupciós csatornákba vagy teljesen haszontalan beruházásokra fordítják önök is és a korábbi MSZP-s, szocialista kormányzatok is. Ennek az eredménye az, hogy sem az emberek, sem az állam nem jár jól, általában véve elmondható, hogy a gazdaság szűkül a csökkenő kereslet miatt. Ez egy olyan spirál, amelynek az eredménye az elvándorlás, az elszegényedés, az eladósodás és egy katasztrofális demográfia. Az MSZP és a Fidesz közös bűne az, hogy 27 év után Magyarországról ilyen mértékű az elvándorlás, ilyen mértékű az elszegényedés.

Én elhiszem azt, hogy nehéz beismerni a tévedésüket. Önök nem fogják beismerni azt, hogy tévúton jártak az elmúlt 27 évben, ehelyett pedig a béruniós kezdeményezés lejáratására fordítják az energiáikat, vagy pedig a probléma bagatellizálására, és próbálják azt belemagyarázni ebbe a kezdeményezésbe, ami valójában nincs is benne. Azt mondják, hogy ez egy politikai blöff, hiszen egyik napról a másikra nem megvalósítható a bérek felzárkóztatása. Senki nem mondott ilyet, tisztelt képviselőtársaim. És azt mondják, hogy a Jobbik Brüsszeltől, az Európai Uniótól várja a bérrendezést Magyarországon. Ez sem igaz, nem kívánjuk Magyarország szuverenitását feladni, szó sincs ezekről.

Mi akkor valójában a bérunió? Valódi szabadságharc Magyarország felemelkedéséért. Kiállás egy új, szolidáris Európáért, egy új kohéziós politikáért az Európai Unióban, amely a gazdasági felzárkózásról és a bérek felemelkedéséről szól, egyben a nemzetgazdaság szintjén a gazdaság versenyképességének, termelékenységének a növekedéséről. Tehát a béruniós kezdeményezésünk egyszerre egy célmeghatározás, és ennek a célnak az elérése érdekében egy programnak a felvázolása, az odavezető útnak és az eszköztárnak a felvázolása. Tehát mind az Európai Unió szintjén belül egy új kohéziós politikáról is szól, Magyarországon belül pedig a versenyképesség és a termelékenység fokozásáról. Egyrészt a korrupció felszámolásával, ami a versenyképességünk legnagyobb gátja; új adó- és járulékpolitikával, ami a kkv-kat szeretné előnybe helyezni, a hazai vállalkozásokat a multinacionális szektorral szemben, és az állami támogatásoknak a kkv-khoz juttatásával, nem a multikhoz juttatásával, amiben önök is élen járnak; és természetesen a munka- és tudásalapú társadalom megszervezésével, oktatásfejlesztéssel, kutatás-fejlesztéssel, innovációval, a magasabb hozzáadott értéken alapuló gazdasági növekedés megteremtése érdekében.

Ez a célunk, 2018-tól kormányon fogjuk végrehajtani azt, amit ellenzékből elkezdtünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

(14.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 56 2017.09.18. 3:12  55-61

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás idején azt az ígéretet kaptuk akkori vezetőinktől, hogy a magyarok életszínvonala belátható időn belül felzárkózhat az áhított nyugati szintre. Ám ehhez képest kormányaink a gazdasági öncsonkítás programját követték, ami az erőltetett privatizációra, a külföldi befektetők kedvezményekkel való elhalmozására, a vámcsökkentésre és az olcsó munkaerőre épül. Sajnos, uniós csatlakozásunk ezen a káros gazdaságfilozófián mit sem változtatott, dacára annak, hogy a nekünk juttatott, valóban komoly összegű kohéziós pénzeket elviekben gazdasági fejlődésünk elősegítéséért kaptuk.

Hogy lehet, hogy miközben a kormányaink az EU-s pénzekkel indokolják tagságunkat, azokból aligha látott bárki számottevő eredményt? Úgy, hogy valójában a források eltűntek a korrupciós csatornák szövevényében, vagy elfolytak haszontalan infrastrukturális látszatberuházásokra, térkövekre, sőt privát vadászházakra. Néha olyan érzésem van, mintha egy hallgatólagos paktum kötné az úgynevezett nettó befizetőket, a kedvezményezett államokat és az uniós bürokratákat, hogy a nyugati államok befizetéseiket visszakapják az elmaradott magyar gazdaságban kizsákmányolt dolgozók olcsó munkáján és az egyre dráguló fogyasztásán keresztül. Ideje volna beismerni, hogy tévúton járunk és belátni, hogy a gazdasági növekedés és az innováció, valamint a kutatás-fejlesztés között egyenes arányosság áll fenn. A tudásalapú társadalmak magasabb hozzáadott értékű termékeket állítanak elő és jobb életszínvonalat garantálnak polgáraiknak. Szavakban a magyar kormány is erről beszél, és hazánkat Európa startup-központjának akarja láttatni, ám a valóság egészen mást mutat.

Magyarország nemcsak az EU átlagához képest, de még térségünkben is az utolsók közt van innovációs teljesítmény vonatkozásában. A KSH adatai szerint a kormány, miközben innovációról beszél, 2016-ban 30 százalékkal kevesebb forrást biztosított kutatás-fejlesztésre, mint az azt megelőző évben. Míg tíz éve az összes K+F kiadás 45 százaléka származott állami forrásból, ma ez 26 százalék. Nem csoda, hogy a kutatóhelyek száma is drasztikus esést mutat. A 2013-as csúcshoz képest mára 13,7 százalékos visszaesés tapasztalható, a sikerpropagandával szemben ezek tények. Nem meglepő, hogy az EU innovatívteljesítmény-átlagától egyre leszakadunk, sőt az Európai Bizottság adatai szerint már régióinkban is sereghajtókká váltunk. Az innovációbarát környezetet, a kutatás-fejlesztés és az üzleti szféra együttműködését ösztönző tényezőket mérő adatok szerint az Unió 28 tagállamából hátulról sikerült a hatodik helyet elérnünk.

Ez volna a kormány szerint a XXI. századi erős, büszke ország? Mikor szakít végre a kormány az olcsó munkaerőre épülő gazdaságpolitikával, mikor veszi észre, hogy hazánk nem lehet sikeres ország, amíg ipara összeszerelő üzemekre korlátozódik? Mikor fektetünk végre a jövőnkbe, és támogatjuk a kutatást és fejlesztést valós programokkal? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 60 2017.09.18. 1:09  55-61

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Díjazom az államtitkár úrnak azt az igyekezetét, miszerint a nyakkendőnk színe alkalmas egyfajta konszenzus teremtésére. Legalább ennyire díjazom azt az erőfeszítését, ahogy a tényekkel és a KSH adataival birokra kel, de az, amiről az államtitkár úr 4 percben beszélt, a terelés és a mellébeszélés minősített esete.

Ha már a hitelminősítő intézetekre hivatkozik, akkor szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy Magyarország a makroadatok tekintetében is sereghajtó itt, a régióban.

Államtitkár Úr! Önök kétszer kétharmaddal nyertek választást; történelmi lehetőséget kaptak arra, hogy az országot új pályára állítsák, új társadalmi, gazdasági, gazdaságpolitikai konszenzust teremtsenek, és a XXI. századi kihívásokra megfelelő válaszokat adjanak, munka- és tudásalapú társadalmat hozzanak létre, amely az innovációra, a kutatásra és a fejlesztésre épül.

Önök ezt a lehetőséget elszalasztották. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Nem tudom elfogadni a választ. 2018-ban a Jobbik új pályára állítja a gazdaságpolitikát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 146 2017.09.18. 0:03  145-146

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, megvárom a miniszterelnök urat. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 234 2017.09.18. 5:30  225-252

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik is üdvözli ezt az országgyűlési határozatot; valóban ritka pillanat az, amikor egy pártok feletti összefogás születik külpolitikai, nemzetpolitikai kérdésekben, és együtt lépünk fel a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogának a védelmében. Ez a lépés Ukrajna részéről sem formájában, sem tartalmában nem méltó egy olyan országhoz, amely az Európai Unióba igyekszik, és az európai integrációt jelölte meg célként.

Az ukrán oktatási törvény - amint az már előttem többek részéről elhangzott - ellentétes nemcsak Ukrajna saját alkotmányával, hanem a kétoldalú ukrán-magyar, illetve a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségvállalásaival is. Ez egy alattomos, sunyi lépés, ahogy arra többen rámutattak már az előttem szólók közül, hiszen Ukrajna először kivárta a vízummentességről szóló döntést és a társulási szerződés ratifikációs folyamatának a lezárulását, és csak azután hozta be ezt a törvényt, ezzel hátba szúrva azokat az országokat, amelyek támogatták ebben az integrációs folyamatban, köztük Magyarországot is. Ezzel Ukrajna egy önsorsrontó pályára lépett.

Azonban nemcsak Ukrajna szégyene ez az elfogadott új törvény, de a nyugati világé is. Szeretnék itt emlékeztetni arra az örömujjongásra, ami az Amerikai Egyesült Államok diplomatái részéről megfogalmazódott Kijevben akkor, amikor ezt a törvényt elfogadták. Ez a nyugati világ szégyene is, amely az egyéni jogokra rendszeresen hangsúlyt fektet szerte a világban, mindig kiáll az egyéni jogok érvényesüléséért - nagyon helyesen, jegyzem meg -, ugyanakkor a kollektív jogokért, az őshonos kisebbségek kollektív jogaiért soha nem áll ki ilyen harciasan.

Az őshonos kisebbségek, a nemzetiségi jogok védelme egy legalább olyan fontos célkitűzés, mint az egyéni jogok védelme. Itt szeretnék egy kis önkritikát is megfogalmazni Magyarországgal szemben, illetve a közép-kelet-európai országokkal kapcsolatban, amelyek talán elmulasztották azt, hogy a diplomáciai eszközöket igénybe véve felhívják a világ figyelmét, elmagyarázzák nyugati partnereinknek, nyugati szövetségeseinknek a kollektív jogok fontosságát, védelmének a fontosságát. Hiszen amíg Nyugat-Európában országok, nagyhatalmak egymás között ezeket a kérdéseket történelmileg már rendezték, itt Közép-Kelet-Európában, itt a térségünkben az etnikai konfliktusokból fakadó feszültségek mindmáig velünk élő problémák. Tehát sok tanulsággal szolgál ez az eset nekünk is, a diplomáciának is. Lehet, hogy több figyelmet kell fordítanunk a jövőben arra, hogy ezeket a helyi anomáliákat sokkal jobban artikuláljuk, és az érdekeket, a nemzeti kisebbségeknek, az őshonos kisebbségeknek a jogait jobban védjük.

Amint az már elhangzott az előttem szólóktól, valóban voltak aggasztó jelek korábban is, egy folyamat része, aminek az eredménye volt ez az oktatási törvény is, hiszen a nemzetté válás folyamatában Ukrajna nem először használja a legdurvább asszimilációs eszközöket. A kezdetek óta, Ukrajna függetlenné válása óta vannak erre utaló jelek, 2014 óta viszont hangsúlyosan és folyamatosan megjelennek a durva asszimilációra törekvés jelei. Ukrajna 2014 óta nem tartja tiszteletben az őshonos kisebbségek jogait. Három évvel ezelőtt fölhördült és nézte a világ, ahogy Oroszország és Ukrajna között kitört egyfajta diplomáciai háború, egy nagyon komoly konfliktus. Három évvel ezelőtt az ukrán hatalom, Kijev nekirontott az orosz kisebbségeknek azzal, hogy a nyelvtörvényt visszavonta, azzal, hogy ilyen törvényeket hozott meg, és folytatja ezt a fajta diszkriminációs törvénykezést, ami most már a magyarokat is sújtja.

Háborút hirdetett a nemzetiségek ellen, Magyarország pedig eközben egyoldalú gesztusok sokaságát gyakorolta Ukrajnával szemben, ahelyett, hogy kiállt volna a kárpátaljai magyar kisebbségek oldalán, mellettük, és az Európai Unióban megnyerte volna azokat a szövetségeseket, akikkel az őshonos kisebbségek, a kárpátaljai magyar kisebbség oldalán tudtunk volna mozgósítani. Ez egy fontos tanulság, kérem, hogy vonjuk le ezeket a következtetéseket, konzekvenciákat, és tanuljunk ezekből a hibákból. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 131 2017.09.25. 0:03  130-131

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, megvárom a miniszterelnök urat. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 134 2017.10.02. 0:04  133-134

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, várok még egy hetet a miniszterelnök úrra.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 142 2017.10.09. 2:21  141-148

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt hónapban több olyan adat látott napvilágot, ami finoman szólva sem támasztja alá a kormányzatnak a gazdasági sikerpropagandáját. Az Eurofound olyan jelentést készített a társadalmi mobilitásról, ami azt vizsgálja, hogy egy embernek ma Magyarországon mennyi esélye van arra, hogy a képességei szerint lépjen föl a társadalmi ranglétrán. Magyarország Európában az utolsó helyen áll, ami azt mutatja, hogy Magyarország egy igazságtalan társadalom, amely szinte kasztrendszerre épül.

Miközben a kormányzat arról beszél, hogy Magyarország Európa startupközpontja lesz, addig az Európai Bizottságnak a rangsorában, innovációs rangsorában Magyarországnak az utolsó helyek egyikét sikerült elcsípnie, miközben kiderült, hogy 2016-ban 30 százalékkal kevesebbet költünk kutatásra és fejlesztésre. A Világgazdasági Fórumnak a versenyképességi listáján Magyarország folyamatosan csúszik lefelé; három tényezőt említenek meg: a korrupciót, a képzetlen munkaerőt és az elhibázott adó- és járulékpolitikát.

Nemrégiben egy tanulmány látott napvilágot, tisztelt miniszterelnök úr, amely a magyar átlagbéreket vizsgálja a német átlagbérek viszonylatában, és ez azt mutatja, hogy 2010-15 között, tehát a második és a harmadik Orbán-kormány idején Magyarország a bruttó átlagbérek tekintetében a német átlagbérekhez képest az egyharmadáról az egynegyedére csúszott vissza.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Meggyőződésünk, hogy a megoldás a bérunió. Nem Brüsszeltől várjuk a bérek meghatározását, hanem Brüsszeltől csak a cél kitűzését várjuk, a kohéziós politika módosítását, a hatékonyabb és célirányosabb kritériumrendszer meghatározását. Öntől pedig azt várjuk, tisztelt miniszterelnök úr, hogy új gazdaságpolitikát adjon ennek az országnak a hazai vállalkozások érdekében, a versenyképesebb kkv-k érdekében, a korrupció felszámolását, új adó- és járulékpolitikát, új oktatási rendszert.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön választói is támogatják ezt a kezdeményezést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jó lenne, ha ön is leírna egy utolsó hajtűkanyart életében, és támogatná azt, amit az ön (Az elnök ismét csenget.) választói is támogatnak. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 146 2017.10.09. 1:18  141-148

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem tehetek arról, hogy ön egy párhuzamos világban él, erről csak és kizárólag az ön környezete tehet és ön. A béruniós kezdeményezésünk egy pártok és ideológia felett álló kezdeményezés. Egy olyan ügyet karoltunk föl, ami meggyőződésünk szerint össznemzeti ügy. Tudom, hogy ön ezt nem tudja értékelni, hiszen ön a Szocialista Párttal, akikkel váltógazdaságban működtették ezt az országot az elmúlt 27 évben, önök a társadalom megosztásában érdekeltek, és erre épül az önök hatalomgyakorlása.

A viszonválaszban, kérem, ne jöjjön azzal, tisztelt miniszterelnök úr, hogy a Jobbik Magyarország szuverenitását akarja föladni ezzel a kezdeményezéssel. Abban, hogy az Európai Unió olyan, amilyen, tisztelt miniszterelnök úr, önnek nagyon nagy a felelőssége. Ugyanis nem mi szavaztuk meg 2007 decemberében a lisszaboni szerződést, ami olyan Európai Uniót alakított ki, amilyet. De ön akkor nem küzdött, amikor kellett volna, most viszont mindenféle olyan ügyben az Európai Unióval civakodik, ami valójában még a nemzeti ügyünket is szolgálhatná. Ezekben a kérdésekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) valódi szabadságharcot kell vívni, tisztelt miniszterelnök úr, most! (Taps a Jobbik padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 218 2017.11.06. 9:56  183-272

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, igencsak árulkodó az, hogy a Magyar Szocialista Párt a mostani vitában nem vesz részt, ez egyben a felelősségnek is az elismerése lehet; igencsak árulkodó az, hogy a magyar társadalmat leginkább foglalkoztató és sújtó kérdésben a Magyar Szocialista Pártnak igazából nincs mondanivalója, ezzel ők kvázi kiiratkoztak a politikai versenyből vagy a politikai pártok közötti párbeszédből.

Az, hogy az MSZP-nek mi a felelőssége a devizahitelek kialakulásában, itt többször elhangzott, ugyanakkor már több képviselőtársam is utalt arra a tényre, hogy alapjában véve a lavinát az a 2011-es határozat indította el, amellyel az első Orbán-kormány lehetővé tette a bankok számára az egyoldalú szerződésmódosítást, és ezzel a Fidesz a pénzügyi szektornak, a bankoknak egyértelműen az oldalára állt.

Z. Kárpát Dániel képviselőtársam hosszasan beszélt, és szinte minden héten a devizahitelek problémáját idehozza a plenáris ülésre, a Jobbik megoldási javaslatait rendszeresen ismerteti. Elmondta azt, hogy az árfolyamgát miért nem jelentett megoldást erre a problémára; ötéves, szusszanásnyi időt adott a devizahiteleseknek, azonban jelenleg kamatostul zúdul a hiteleket fizetni képtelen devizahitelesek nyakába a hitelteher.

A Nemzeti Eszközkezelő ugyancsak nem jelentett megoldást erre a kérdésre, ugyancsak a banki önkénynek engedett a Nemzeti Eszközkezelő intézményének a bevezetése, hiszen az ingatlan tulajdonjoga átszáll a bankokra, és ezáltal kiszolgáltatja a hiteleseket a bankok önkényének. Az sem segít a helyzeten, hogy önök ezt úgy próbálják eladni, mint egyfajta bérlakásprogramot.

A végtörlesztésről is sokat hallottunk, sokszor, több képviselőtársamtól is elhangzott, hogy ez nemcsak megoldást nem jelent erre a problémára, hanem miért igazságtalan az, hogy van, aki 180 forintos árfolyamon, van, aki 256 forintos árfolyamon tudja átváltani a hitelét. Ez is egy olyan konstrukció, amit a kormány a Bankszövetséggel, a bankokkal egyeztetve, nem pedig a devizahitelesekkel egyeztetve hajtott végre. Közben pedig zajlik a végrehajtás, zajlanak a kilakoltatások, olyan embereket lakoltatnak ki, olyan emberek feje fölül viszik el a tetőt és a házat, akik már adott esetben többszörösét visszafizették az eredetileg felvett hitelnek.

Önök pedig itt arról beszélnek, hogy a problémát megoldották, kipipálták, ahogy arra Bánki Erik utalt a vezérszónoki felszólalásában. Többen beszéltek itt arról, hogy önök a bankokat elszámoltatták, és igazságot szolgáltattak a devizakárosultaknak, miközben önök is nagyon jól tudják, hogy a bankrendszerrel, a Bankszövetséggel lepaktáltak, és semmiféle igazságot nem szolgáltattak a devizakárosultaknak, a devizahitelesnek.

S amint az elhangzott már itt a plenáris ülésteremben, az igazságügy-miniszter, aki mellesleg egy ügyvédi irodában is érdekelt, fehéren-feketén a bankok oldalára állt, a bankok érdekeit képviseli a bírósági tárgyalásokon, miközben a kormány mindenkivel egyeztet, mindenkivel szóba áll, csak éppen a károsultakkal nem, éppen azokkal a civilekkel nem, akik a hitelkárosultakat képviselik, és az ő érdekeikért, az ő igazságukért állnak ki.

S miközben a környező országokban már elmozdultak az igazságszolgáltatás mechanizmusai abba az irányba, hogy a felvételkori árfolyamon való törlesztés megtörténjen, hiszen kimondják már explicite azt, hogy a bankok a felvételkor, a felvételkori szerződés megkötésekor nem adták meg a devizahitellel kapcsolatos szükséges információkat, éppen ezért a bankokkal ellentétben a devizakárosultaknak adnak igazságot, eközben itt Magyarországon az igazságszolgáltatás is a bankok oldalán áll, nem pedig a devizakárosultakén.

Szeretném, mivel itt még nem igazán hangzott el ‑ többen beszéltek a probléma hátteréről, a történetéről, a történelméről, sokat beszéltünk felelősségről, sokat beszéltünk a Fidesz által elszabotált rendezésről is, a megoldás hiányáról, egyvalamiről azonban még eddig nem esett szó: ez pedig az, hogy hogyan jutott oda a magyar társadalom, hogy három évtizeddel a rendszerváltást követően ilyen elképesztő társadalmi problémát, kataklizmát, katasztrófát kénytelen elszenvedni. Ennek ugyanis van egy oka, ennek a problémának megvan a gyökere, amiről valamiért senki nem akar beszélni, a felszínt kapargatjuk kizárólag.

Ahhoz, hogy ez a devizahiteles-probléma, a devizakárosultak tragédiája előálljon, természetesen kellettek a gátlástalan bankok, amelyeket a mindenkori magyarországi kormányok ráeresztettek az áldozatokra, a devizahitelesekre és az -adósokra. Csakhogy ehhez, hogy ez az állapot előálljon, kellett egy olyan gazdaságpolitika is, amit ebben az országban a különböző kormányok egymásnak adva a kilincset folytattak négyéves ciklusokban 27 éven keresztül.

Ennek a gazdaságpolitikának az eredménye az, hogy ma Magyarországon a magyar társadalom többsége nem képes tőkét felhalmozni, nem képes megtakarításokat eszközölni arra, hogy adott esetben saját magának vagy a gyermekeinek lakást vásároljon, gépkocsit vásároljon, vagy adott esetben ‑ mert idáig süllyesztették önök a magyar társadalmat ‑ még fogyasztásra, a mindennapi bevásárlásra is, van olyan eset, amikor fogyasztási hitelekbe kellett hogy verjék magukat a magyar emberek. Ahhoz, hogy a devizahitel-károsultak problémája előálljon, kellettek gátlástalan bankok, és kellett az önök tökéletesen felelőtlen gazdaságpolitikája, amivel mind a mai napig nem szakítottak.

Itt arról beszélt Németh Szilárd, hogy hogyan küzdöttek meg önök a bankokkal, meg hogyan küzdöttek meg az IMF-fel, a Valutaalappal, a Világbankkal, az Európai Unióval meg a nagy pénzügyi intézményekkel.

Önök nemhogy nem küzdöttek meg ezekkel az intézményekkel, hanem mind a mai napig az ő programjukat hajtják végre akkor, amikor önök az olcsó munkaerőre épülő gazdaságpolitikát hirdetik a külföldi befektetőknek, és azt mondják, hogy itt önök kiszolgáltatják a magyar társadalmat, a munkaerőt, a magyar munkavállalókat. Önök nem az ő oldalukon állnak, hanem a tőkések oldalán, a pénzügyi intézmények oldalán és a befektetők oldalán, nem a magyar munkavállalók oldalán. S ez vezetett el oda, hogy a teljes magyar társadalom elindul a züllés és a lepusztulás útján, és ez vezet egyenesen oda, hogy a magyar emberek hitelekbe, adósságba kényszerülnek.

Azt mondja Németh Szilárd, hogy az önök programjában az szerepelt, hogy önök hogy fogják a magyar államot az államadósságtól, az önkormányzatokat a hitelektől, a magyar embereket pedig a devizahitelektől megszabadítani. Nem tesznek önök semmit, önök a megoldások tekintetében is egy szabotázst hajtottak végre, közben pedig ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatják, ami ide eljuttatott bennünket három évtized alatt.

(17.10)

És bármit megcsinálhatnak, trükközhetnek itt az államadóssággal, trükközhetnek itt az önkormányzatok hiteleivel, és trükközhetnek itt a devizahitelek kapcsán. Csakhogy addig, amíg ez a gazdaságpolitika nem változik meg, még ha le is faragnak egy forintnyi hitelt akár az önkormányzatoktól, akár az államadósságból, akár a devizakárosultak hiteleiből, újra fogják termelni többszörösét ezeknek a hiteleknek, ugyanis önök semmit nem csináltak az elmúlt hét évben, önök a bankok programját hajtják végre, önök a Nemzetközi Valutalap programját hajtják végre, miközben itt a felszínen üzengetnek meg csatározgatnak a pénzügyi intézményekkel. Ne billegesse a fejét, meg ne hümmögjön, államtitkár úr, ön pontosan tudja, hogy miről beszélünk! Addig, amíg önök nem hirdetnek új gazdaságpolitikát ebben az országban, amíg önök a magyar munkavállalók oldalára nem állnak, amíg ebben az országban becsületes munkából nem lehet megélni, és emberek százezrei hagyják el ezt az országot az önök gazdaságpolitikájának a következményeképpen, addig ez az ország egyre lejjebb fog süllyedni.

Úgyhogy kérem, hogy a devizahitelek problémáját vegyék komolyan, ne mondják azt, hogy kipipálták ezt a problémát, mert még hozzá se fogtak, és hirdessenek olyan gazdaságpolitikát ennek az országnak ‑ van még rá öt hónapjuk ‑, amely ezt a problémát nem újratermeli, hanem megoldja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 40 2018.02.20. 11:14  25-90

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a lengyel-magyar barátságnak a nagy és őszinte híve, nagy érdeklődéssel olvastam az országgyűlési határozati javaslatot, és annál nagyobb érdeklődéssel hallgattam a pátoszos történelmi áttekintést, amit főleg KDNP-s képviselőtársaim és fideszes képviselőtársaim megtettek Szent Kingától, Sobieski Jánoson át egészen Bem apóig. A pálos rendről, 1956-ról, sok mindenről volt itt szó, de ahogy arra Németh Zsolt képviselőtársam felhívta a figyelmet, itt nemcsak arra kell koncentrálni vagy nem arról kell beszélni, ami benne van ebben a határozati javaslatban, hanem arról nem szabad beszélni, ami nincs benne ebben a határozati javaslatban. Na most, ebből a határozati javaslatból sok mindent ki lehet olvasni, de azt nem, hogy valójában milyen ügyben marasztalták el Lengyelországot, a konkrét ügyről, aminek kapcsán Lengyelországgal szemben elindult az Európai Unió eljárása, arról vajmi keveset lehet megtudni ebből a dokumentumból. Történelmi áttekintést kapunk belőle, sok pátoszos fordulatot kiolvashatunk belőle, de magával a konkrét esettel, a konkrét eljárással kapcsolatban nagyon-nagyon kevés dolog derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Magam is úgy gondolom, hogy a lengyel-magyar barátság, a két ország történelmi szövetsége egy olyan erős kötelék, amire építeni kell, Magyarországnak nagyon meg kell becsülnie azt, hogy vannak évszázadokon, sőt évezredeken átnyúló kapcsolatai itt Európában, amire lehet építkezni, és ezek nagyon szilárd alapjait jelentik a gazdasági, kulturális, adott esetben politikai együttműködéseknek is. Én magam nagyon nagy híve vagyok annak, hogy kis országként szövetségesekkel, regionális szövetségesekkel  Lengyelországgal akár együttműködve , a saját érdekeinket összefogva jelenítsük meg az olyan nemzetközi intézményekben is, mint amilyen az Európai Unió. Ennek lehet a formája akár a visegrádi négyek együttműködése vagy bármilyen más közép-kelet-európai összefogás.

De az, amiért ez a javaslat idekerült, az, amiről itt most beszélünk, és aminek kapcsán az Európai Unió elmarasztalta Lengyelországot, az nem szerepel ebben a dokumentumban, az nincsen részletesen kifejtve, nem derül ki ebből az országgyűlési határozati javaslatból. Pedig az igazságszolgáltatás átalakítását első körben nem az Európai Unió, nem a brüsszeli bürokraták kritizálták, hanem első körben maga a lengyel alkotmánybíróság, és Lengyelországon belül is a jelenlegi kormány lépéseinek nagyon-nagyon erős kritikusai voltak.

Önök a meggyőződésem szerint kihasználják ezt az alkalmat arra  ráadásul kampányidőszakban, az időzítése is igen beszédes ennek az előterjesztésnek , ezt az eljárást arra, hogy a saját politikájukat igazolják, azt a politikát, amely az elmúlt nyolc évben a demokráciát, a jogállamiságot és a többpártrendszernek a felszámolását jelenti. Ez egy veszélyes politika, és nagyon óvom önöket attól, hogy ebben a politikában ezt nemzetközi színtérre kivigyék, és adott esetben más országokkal szövetségben, egymás vállát lapogassák, és egymás támogatásáról biztosítsák kölcsönösen egymást, ugyanis ezekről a lépésekről minden országban a választópolgárok meg fogják hozni a maguk döntését. Teljesen fölösleges a diplomácia síkjára terelni ilyen kérdéseket akkor, amikor Magyarországon április 8-án, Lengyelországban kicsit később maguk a választópolgárok fognak véleményt alkotni arról, hogy annak az adott kormánynak a négy- vagy nyolcéves tevékenységéről mit gondolnak.

Az emberek alapvetően nem a konfliktust keresik, nem szeretik a konfliktuskereső politikát. Azt természetesen szeretik, ha egy határozott kormánya van egy országnak, amely adott esetben a nemzeti érdeket megvédi, de itt ebben az esetben nem erről van szó, hanem egy öncélú konfliktuskeresésről, amely aztán a belpolitikában a tábor mozgósításának célját szolgálja.

Igencsak vicces az, amikor önök a szuverenitás és a függetlenség védelmezőjének a szerepében tetszelegnek, és arról tartanak itt előadást a parlamentben, hogy hogyan kívánják meggátolni az Európai Unió központosító törekvéseit, az egyesült Európának, az európai egyesült államoknak a kialakulását hogyan próbálják megakadályozni. Én nagyon örülök, hogy erre a szerepre rátaláltak, és a nemzeti szuverenitás védelme, a függetlenség védelme legalább retorikai szinten bekerült az önök eszköztárába, de lehet, hogy akkor kellett volna elgondolkodni a nemzeti szuverenitás mibenlétén, illetve a függetlenség mibenlétén, amikor önök az elmúlt 27 évben folyamatosan  többször kormányon, többször ellenzékben , a Magyar Szocialista Párttal, a politikai elitnek más képződményeivel, SZDSZ-szel összefogva egy olyanfajta kizárólagos, egyoldalú, elfogult euroatlantizmust képviseltek, akkor, amikor az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat folytatták, vagy akkor, amikor tagként a lisszaboni szerződés a nemzetállamoknak az asztalára került vitára, akkor önök gátlástalanul, elolvasatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy ez az Európai Unió ebbe az irányba alakuljon. Pénteken benyújtották, önök hétfőn megszavazták, a szocialistákkal karöltve, az akkori Gyurcsány-kormánnyal karöltve. És most meg csodálkoznak, hogy az Európai Unióban létrejött egyfajta hatalmi koncentráció. Igen, létrejött, de ezután is szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy Brüsszel és az Európai Unió egy olyan hely, ahová, ha felkészülve érkezik az ember, adott esetben szövetségesekkel érkezik az ember, akkor van arra mód és lehetőség, hogy kulturáltan megvitassa, megtárgyalja, a saját szempontjait elővezesse.

(9.50)

De önök nem ezt szeretnék! Az önök belpolitikai céljai, az önök belpolitikai érdeke az, hogy konfliktust generáljanak, és itthon a függetlenség, a szuverenitás védelmezőinek a szerepében tetszelegjenek, mert önöknek belpolitikailag ez a hasznos, már csak ezzel tudnak mozgósítani. Teljesen fölösleges a migrációt és más kérdéseket idekeverni, mert ez a kérdés nem erről szól. Ez a kérdés a jogállamiság, a demokrácia, a többpártrendszer felszámolására irányuló lépésekről szól. Önök meg úgy viselkednek, mint a durcás kisgyerek, aki a függetlenségébe való beavatkozást lát minden nevelési szándékban.

Önök is tudják nagyon jól, hogy az az eljárás, ami az Európai Unió részéről elindult Lengyelországgal szemben, vagy amit belebegtettek Magyarország irányába, egy nagyon komplex, nagyon hosszadalmas, nagyon összetett és nagyon sokáig elhúzódó folyamat, aminek az esélye a kimenetelét tekintve a nullához konvergál, főleg most, hogy államtitkár úr biztosította önöket arról, hogy a magyar kormány vétót fog emelni minden ilyen esetben, és amint azt önök is tudják, a Miniszterek Tanácsában és az Európai Tanácsban teljesen egyhangú döntésekkel hozzák meg a határozatokat, semmi esélye nincs annak, hogy egy országot komolyabban szankcionáljanak vagy egy országot kizárjanak az Európai Unióból. Önöknek most az az érdekük, hogy ezeket a rémképeket felfessék a falra, de pontosan tudják, hogy ez az egész egy figyelemfelhívás, és arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy módosítani kellene a politikán, módosítani kellene azon az irányon, amin a lengyel kormány és az önök által támogatott kormány is jár.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a lengyel-magyar barátságról szól. A lengyel-magyar barátság meggyőződésem szerint nemcsak hosszú múltra tekint vissza, hanem szilárd alapokon áll és nagy jövő előtt áll. A jövőben a lengyelekkel összefogva valós kérdésekben kell a hangunkat fölemelni, képviselni a nemzetközi szervezetekben, az Európai Unió fórumain akár a migrációs kérdésben. De önök nem elmagyarázni szeretnék ezt a problémát a nyugati partnereinknek, adott esetben szövetségeseinknek, akik lehet, hogy a saját alapjaikról nem értik azt, hogy Közép-Kelet-Európában a migrációhoz vagy a multikulturalizmushoz mi miért viszonyulunk másképpen, mint egy gyarmattartó, sokáig expanzív országként működő nagyhatalom Nyugat-Európában.

Azt szeretném önöknek és lengyel barátainknak is tanácsolni, hogy gyakorolják azt a lehetőséget, ami az Európai Unió fórumain adott, ahol ha vannak is olyan történelmi örökségek, amelyek miatt adott esetben nehéz döntéseket meg kell hozni, át kell alakítani bizonyos rendszereket az országon belül, adott esetben radikálisan át kell alakítani bizonyos rendszereket, azt el lehet magyarázni, azt lehet képviselni. De vita keretében próbálják ezt meg, ne pedig erőből, ne pedig olyan voluntarista módon, ahogy azt az önök kormánya az elmúlt nyolc évben tette.

Én, amint az valószínűleg a hozzászólásomból kitűnt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében csak azt tudom mondani, hogy ezt a javaslatot elolvastuk, megfontoltuk, de támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 46 2018.02.20. 2:05  25-90

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Nem tudom megállni, hogy itt Soltész Miklós fölszólalására röviden ne reagáljak. Idecitálta azt, hogy egy sürgősséggel való tárgyaláshoz nem járultunk hozzá, és hogy mi vagyunk az akadályai annak, hogy itt hirtelen Lengyelország mellé álljunk. Szeretném Soltész Miklós képviselőtársamat arra emlékeztetni, hogy tavaly ősszel született meg ez a döntés az Európai Unióban, több mint fél évvel ezelőtt született meg az a döntés arról, hogy ezt az eljárást elkezdik. Kérdezem én, mi tartott fél évig. Tehát az, hogy itt a lengyelek mellett kiálljunk, ez most miért a kampányidőszakban lett olyan hirtelen sürgős a KDNP-nek és a Fidesznek? Mi tartott egészen mostanáig? Az pedig, amit önök itt a többedik fölszólalásban mondanak, és az, ahogy próbálják megosztani a magyar politikát, egyébként egy olyan kérdésben, amelyben eddig teljes konszenzus volt: a lengyel-magyar barátság egy olyan ritka kérdés volt a magyar parlamentarizmus történetében, amely a parlamenti patkó mindkét oldalán, az összes parlamenti párt részéről egy konszenzusos kérdés volt, ezért támogatta mindenki például a lengyel-magyar barátság napját; erre önök idehoznak most egy olyan kérdést, ami teljesen nyilvánvalóan egy kampányfogás az önök részéről, és ami által önök az önök politikájának a diktatórikus, jogállamiságot felszámoló lépéseit próbálják csak és kizárólag igazolni.

Ez nem Lengyelországról szól, ez az önök politikájáról szól, tisztelt képviselőtársam, és mindezt ráadásul olyan gusztustalan módon csinálják, hogy leporolják azt a régi bolsevik trükköt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. A kommunisták még Jézus Krisztus szavait is kiforgatták, önök pedig a kommunisták nyomdokaiba lépnek. Szégyelljék magukat, képviselőtársam, ön is és az összes többi KDNP-s képviselőjük! (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 98 2018.02.20. 6:43  91-103

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem egészen értjük, hogy egy ilyen fontos törvényt miért különleges eljárással és sürgősséggel hoznak be a parlamenti ciklus utolsó napján, de magát a törvényjavaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni tudja. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarországon végre megvalósuljon egy olyan beruházás, amelynek eredményeképpen egy nemzetközi színvonalú teniszcsarnok, teniszstadion jöjjön létre. Fontos cél, hogy egy ilyen végre megépüljön Magyarországon, hiszen ha már az utánpótlás világelső, vagy fölzárkózott az élvonalhoz, akkor nagyon fontos, hogy ennek megfelelő, méltó helyszínt tudjunk nekik biztosítani. A jelenlegi tornákat  erre a felvezetésben is volt már utalás  rendre úgy rendezik a Kopaszi-gátnál, hogy felépítenek egy teniszstadiont, amit aztán a tornát követően lebontanak. Ennek óriási költségei vannak. Nagyon fontos az, hogy egy ilyen beruházás alapvetően sokkal költséghatékonyabbá tegye egy nagyobb torna megrendezését. A törvényjavaslatot tanulmányozva annak külön örülünk, hogy nem egy új helyszín került kijelölésre, nem kell lebontani sem szökőkutat, sem játszóteret, sem állatkertet, se mást a Szigeten, hanem a régi központ fejlesztésére kerül sor. Ilyen értelemben hasznosul a régi helyszín. Valóban egy ikonikus helyszínen valósul meg a beruházás. Az pedig, hogy alternatív energiát használnak a létesítmény üzemeltetésében, külön pozitívumként említendő.

Az is nagyon örömteli, hiszen nagyon sokunkat fűznek sportolási élmények a Margitszigethez, én magam is jártam futni a Margitszigetre, és évtizedes probléma az, hogy az odajáró sportolóknak az átöltözéssel, a tisztálkodással kapcsolatos igényeit nagyon nehezen lehetett ott kielégíteni; tehát nagyon fontos az, hogy ezt a létesítményt valóban használhassák azok is, akik rendszeresen odajárnak sportolni, futni. Azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kivitelezésnél ez érvényesüljön, és úgy valósuljon meg ez a beruházás, hogy ne csak a teniszezők, hanem azok is, akik odajárnak a Margitszigetre sportolni a hétköznapokon és a hétvégén, szintén tudják használni ezt a létesítményt.

Amit nem is negatívumként, hanem sokkal inkább figyelemfelkeltésként szeretnék elmondani, hogy amire érdemes ügyelni a kivitelezésnél, az a parkolás, a megközelítés kérdése, hiszen minden nagyberuházásnál, nagy sporteseménynél mind a megközelítés, mind a parkolás egy nagyon-nagyon fontos szempont. Nemcsak az üzemeltető szempontjából, ami nem egy túl népszerű tevékenység mostanság, hanem úgy általában a közönség szempontjából is egy nagyon-nagyon fontos szempont az, hogy hogyan lehet a helyszínre eljutni, és ha oda eljutott, akkor ott hogyan lehet adott esetben gépkocsival leparkolni. Ez minden modern sportlétesítmény tervezésénél nagyon fontos szempont, amit érvényesíteni kell, és amit nagyon körültekintően meg kell valósítani.

Egy másik nagyon fontos szempont, amire szerintem érdemes figyelni, az a Duna vízállása, ami néha már okozott problémát Budapesten, különösen a Margitszigeten. Áradásoknál adott esetben volt már olyan, hogy egyes sportlétesítményeknél történtek problémák. A 2006-os úszó-Eb-re épült Széchy Tamás Uszoda példája is rámutat arra, hogy a Duna néha tudja kihívások elé állítani a tervezőket meg a kivitelezőket. Az előterjesztésbeli 26 méter magasság csak úgy érhető el, ha a létesítményt a föld alá süllyesztjük. A látványtervben is ilyen rajzokat, ilyen terveket láthatunk. Nagyon-nagyon fontos ebben az esetben a kivitelezésnél arra ügyelni, hogy ez műszakilag elég nehéz. Én még csak családi ház építésén vagyok túl, de ott is a pince megépítése és az, hogy ott a megfelelő vízzáró rétegek és a vízszigetelés jól megtörténjen, talán az egyik legfontosabb statikai és egyéb más szempontokból. Műszakilag nagyon fontos, hogy ez jól legyen megvalósítva, és a felszín alatt a vízzáró réteg, a vízszigetelés kellőképpen meg legyen oldva, valamint ez költséghatékonyan legyen megvalósítva, hiszen ez egy elég költséges eljárás. Érdemes odafigyelni arra, hogy maga a kivitelezés is költséghatékonyan történjen, és hogy ne lépjük túl azokat a költségi kereteket, amelyeket meghatároztunk a tervezés soron.

Egyébként a törvényjavaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom tudja támogatni. Nagyon reméljük, hogy ez hozzájárul az utánpótlás neveléséhez, egyáltalán az egész teniszsport jövőbeni sikereihez, és az egész ország fog tudni drukkolni olyan sikereknek, amelyekből az utóbbi időben, hál’ istennek, Babos Tímeának és Fucsovics Mártonnak köszönhetően mégiscsak volt részünk. Nagyon reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, és hogy ez a létesítmény hozzájárul ezekhez a nemzeti sikerekhez. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(11.30)