Készült: 2024.03.29.09:03:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2019.06.19.), 30. felszólalás
Felszólaló Ritter Imre (nemzetiségi képviselő)
Beosztás  
Bizottsági előadó Magyarországi nemzetiségek bizottsága
Felszólalás oka Ismerteti a bizottság véleményét
Videó/Felszólalás ideje 15:15


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/6322. über den ungarischen Haushalt im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere. Wie es schon gewöhnt ist wenn es gesagt werden kann fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2020. évi központi költségvetés T/6322. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban. Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz  ha lehet azt mondani, most már hagyományosan  Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdtem, amely magyarul így szól: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”

Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést! Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad, mi még dolgozunk érte, az elismerés feltétele, alapja, pedig a megismerés. Éppen ezért engedjék meg, hogy a 2020. évi központiköltségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat egy rövid visszatekintéssel kezdjem, hogy az elmúlt ciklus elején milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek, az előző öt évben miben és hogyan tudtunk előrelépni, hol tartunk ma, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk, hiszen ezek kellő mértékű ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2020. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.

Közel öt évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint húsz évvel korábban kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk.

(13.10)

Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni.

Csak példaként és emlékeztetésül: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet.

Másodszor: az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni sem. Egy gyerekre vetítve az akkori keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő.

Harmadszor: a települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi nettó 14 500 forintnak felelt meg.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek a támogatások emelése nélkül.

Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek.

Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, pozitív változások. Egyrészt: a 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás. Megnyíltak a jogszabályi lehetőségek a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia kiépítéséhez.

Másodszor: a 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket, új időszakot nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb mint 4 milliárd forint  és már hosszú évek óta változatlan  támogatás kerek 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal nőtt.

Az elmúlt öt év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni. Egyrészt: a nemzetiségi civil szervezetek működési és kulturális támogatási pályázati keretét egyaránt 110 millió forintról 500 millió forintra, azaz jelentősen, több mint a négyszeresére emeltük.

Másodszor: a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő akkori 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz a 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a keret is az objektív, reális igényeknek csak egy részére ad fedezetet. Erről a későbbiekben még fogok beszélni.

Harmadszor: a helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a négyszeresére, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a kétszeresére emeltük.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben, 2017-ben és 2019-ben tudtuk megemelni; ezzel a működés legégetőbb finanszírozási problémái kezelhetők lettek.

Ötödször: több egyedi döntésű kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például a nemzetiségi színházak támogatása, a nemzetiségi intézmények fenntartását átvevő helyi nemzetiségi önkormányzatok és az átvett nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő támogatása.

Végül, amit a jövő szempontjából kiemelten fontosnak tartunk, hogy a 2015. évi költségvetésben új címrend nyílt a nemzetiségi önkormányzatok, egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázatiönrész-keretének a biztosításához.

Már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is ezen a ponton a hozzászólásomat azzal zártam, hogy mindezen rendkívül örömteli, régóta várt pozitív változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor  minden kétségtelenül meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve  fenntartás nélkül köszönetet kell mondjunk; és ezt teszem most is.

A Magyarországon élő nemzetiségek nevében ismételten megköszönöm, elsősorban természetesen a magyar kormánynak, de az egész magyar parlamentnek, minden parlamenti képviselőnek az elmúlt öt évben nyújtott nemzetiségi támogatást.

Ugyanakkor ezen támogatásemeléseket a konkrét számokon túl a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni. Egyrészt aki ez elmúlt évek nagyon pozitív nemzetiségi változásait, a számokat és százalékokat nézi és csak ezeket ismeri, látja, az teljes joggal vetheti fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt években kiemelt támogatásemelést kaptak a költségvetés általános növekedéséhez képest; és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk is van  hál’ istennek és önöknek is.

Másrészt viszont, aki átfogóan látja a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő át- vagy inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az elmúlt öt év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, elindítsuk azokat a hosszú távú programokat, amelyek a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek fennmaradását biztosíthatják.

Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2019-es és a mostani, 2020-as központiköltségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi igények egyeztetési folyamatának is. A 2020. évi központiköltségvetésitörvény-javaslatban a romatámogatások átkerültek a XIV. Belügyminisztérium fejezetbe, a többi 12 nemzetiség pedig a XI. Miniszterelnökség fejezetben szerepelnek.

A magyarországi nemzetiségek 2020. évi költségvetési igényeit rendkívül részletes és alapos felmérések, elemzések alapján állítottuk össze. Előzetesen egyeztettük az országos nemzetiségi önkormányzatokkal, a szószólókkal, folynak az egyeztetések a parlamenti frakciókkal és a nemzetiségekért felelős tárcákkal.

Mindezek alapján a 13 magyarországi nemzetiség a 2020. évi költségvetési javaslathoz összesen 10 milliárd forint módosítást kíván benyújtani, melyből a roma nemzetiségi módosítóigény 1,8 milliárd forint. Erről Farkas Félix alelnök úr fog majd beszélni.

A többi 12 nemzetiség módosítási igénye 8,2 milliárd forint az alábbi súlyponti területeken. Egy: a támogatásemelési igények több mint fele  pontosan 56 százaléka  4,6 milliárd forint felhalmozási, beruházási, támogatási igény, amely a nemzetiségi önkormányzatok és általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási és pályázati önrész biztosítását szolgálja.

Másodszor: a támogatási igények 16 százalékát teszi ki a 2018-ban megkezdett nemzetiségipedagógus-program 2020. évi harmadik lépcsője, amely szerint a nemzetiségipedagógus-pótlék maximuma 30 százalékról 40 százalékra kerül megemelésre és differenciálásra, valamint 2020. szeptember 1-jétől már a nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók mindhárom évfolyama, a nemzetiségitanító, -tanár- és szaktanár-hallgatók mind a hat évfolyama  közel ezer nemzetiségi fiatal  kerül be az nemzetiségipedagógushallgatói ösztöndíjrendszerbe. Ez mindösszesen 1 milliárd 315 millió forintot jelent.

(13.20)

Itt örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az elmúlt fél évben minden érintett fél bevonásával kidolgozásra került, sőt a pilottesztelése is megtörtént már egy olyan komplett felmérési anyagnak, mellyel teljeskörűen fel tudjuk mérni a nemzetiségipedagógus-igényt, a tényleges helyzetet, a hiányt, a képzést minden nemzetiségre, minden fenntartóra és minden nemzetiségiiskola-típusra. Soha ilyen felméréssel Magyarországon korábban nem rendelkeztünk. Erről a következő két napban majd fogok még részletesebben beszélni.

Harmadik területként: a 2020. évi költségvetésben az országos nemzetiségi önkormányzatok és média, valamint a fenntartott intézményeik esetében 734 millió forint emelést javaslunk, mely az összes igény 9 százaléka.

Negyedszer: az igények 7 százaléka, 600 millió forint a nemzetiségi egyesületek, szervezetek és iskolák részére a nemzetiségi pályázati keretek további emeléséhez szükséges összeg.

Végül a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatását 592 millió forinttal kívánjuk emelni, mely az összes igény közel 7 százaléka.

Mindezen pontok részletes indoklását, megalapozottságát az elkövetkező két napban részletesen is ki fogom fejteni, de természetesen már a mai napon is kérem valamennyi frakció szíves támogatását a 2020. évi magyarországi nemzetiségi igények elfogadásához.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai