Készült: 2020.02.25.02:06:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

95. ülésnap (2019.11.20.),  263-521. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 14:56:30


Felszólalások:   243-262   263-521   522      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Schanda Tamás János államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A Kocsis Máté, Böröcz László, Bajkai István, Halász János, Hende Csaba fideszes képviselő urak, valamint Vejkey Imre, Harrach Péter, Nacsa Lőrinc KDNP-s képviselő urak által benyújtott törvényjavaslat T/8044. számon, a határozati javaslat pedig H/8042. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Emlékeztetem önöket, hogy az általános vita megkezdése során sor került az előterjesztői nyitóbeszédre, a vezérszónoki felszólalásokra, az elsőként szólásra jelentkező független képviselő, valamint a nemzetiségi szószóló felszólalására.

Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalások úgy következnek, hogy írásban előre jelentkeztek képviselőtársaink. Az első felszólalói körben megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, háznagy asszonynak, Fidesz.

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amelynek egyes részeit nem is lenne szükséges tárgyalni, hiszen a hagyomány, a kultúra és a közpolitikai viselkedés szabályai évszázadok óta ismertek, még ha néhányan olykor el is feledkeznek ezekről. Az előttünk lévő törvényjavaslat számos pontosítást, gyakorlati útmutatást, továbbá technikai módosításokat tartalmaz az Országgyűlés működése körében. A törvényben számos bekezdés a jobb érthetőséget, a gyakorlati alkalmazást szolgálja, mint az Országgyűlés jelképének használata, az összeférhetetlenség vagy a határozatképesség fenntartása.

Az előttünk lévő törvénymódosítás nem a képviselői jogok bármiféle korlátozásáról szól, de ezt képviselőtársaim is ugyanilyen jól tudják.

(23.00)

A javaslat beterjesztése kapcsán a legnagyobb közjogi izgalmat a parlamenti működés rendje és a képviselői jogok terjedelme váltotta ki. Az ellenzéki vezérszónokok által is a legnagyobb értetlenség az országgyűlési viselkedési szabályok körül forog. Úgy tesznek, mint ha a trágárság, az útonállás, a kürtölés, az akadályoztatás, a fenyegetés a parlamenti beszédjoghoz tartozna, a parlamenti munka természetes része lenne, mint ha a közösen megfogalmazott országgyűlési viselkedés rendjét egy képviselőnek nem kellene és nem volna szükséges betartani.

Feltehetnénk a kérdést: de miért is? Azoknál az országgyűlési képviselőknél, akik jól ismerik a történelmet, akik jól ismerik a parlamenti hagyományokat, beszédükben és viselkedésükben értik a kulturált közbeszéd társadalmi jelentőségét, nincs szükség a parlamenti jelenlét fegyelmének szigorú törvényi szabályozására. A parlamenti rend, amit az érintett felek házszabályban rögzítenek, lényegében egy önfegyelmi jog. Nem is lenne szükség törvényi szabályozásra, ha mindenki értené és értő módon használná a törvényhozási jogosítványait.

A parlament rendezett működése egyet jelent az ország rendezett életével, ez közhatalmi szempontból az ország fenntartását jelenti. Képzeljék el azt az országirányítást, amely bukdácsol a döntés-képtelenségben a parlamenti anarchiák sorozata miatt!

A már fennálló törvények szerint is munkája során minden képviselő jogosan élhet a kormányzás kritikájával, tájékozódhat és kifejezheti véleményét egyénileg vagy a csoportérdeknek megfelelően, ezt az Alaptörvény, az országgyűlési törvény, a házszabály lehetővé teszi. Ennek minőségét persze alapvetően meghatározza kinek-kinek a felkészültsége, a gondolatgazdagsága és a saját politikai célok helyes ismerete. A vélemények és bírálatok fő színtere a parlamenti ülés, tartalma az Országgyűlés működése. Képviselőtársaim élnek is bőven a kritika lehetőségével mindenféle színvonalon.

Az előttünk fekvő törvénymódosítás általam felvetett részei lényegében nem tartalmaznak többet, mint keretbe foglalják az országgyűlési képviselők magatartásának korlátait, mert azok néha nagyon elhomályosulnak. A képviselői bírálat, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság nem keverhető össze a trágár beszéddel, a működési rend megzavarásával és a megbotránkozást kiváltó magatartással. Az ilyen magatartások okkal keltenek az állampolgárokban, a bennünket figyelőkben mély megdöbbenést, félelmet, és váltanak ki felháborodást. Meggyőződésem szerint egy országgyűlési képviselőnek példát kell mutatni megjelenésében, a magyar nyelv használatában, a viselkedési kultúrájában, a törvényhozás tiszteletében. A téves képviselői magatartás rossz fényt vet a parlamentre, a képviselőkre, a képviselői munkára, és aláássa az Országgyűlés megbecsülését.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez még akkor is igaz, ha a strasbourgi emberi jogi bíróság az ellenzék „Csaltok, loptok, hazudtok!” transzparensét az ülésteremben mint szemléltetést helyénvalónak találta, bár kíváncsi lennék rá, hogy a kormánypárti sorból az ellenzéknek címzett „tolvajok, hazaárulók, hamiskártyások” típusú molinó milyen hatást váltana ki ugyanott. Gondoljanak bele, hogy mi lenne egy ilyen táblaháború vége, és mit üzenne ez a magyar polgároknak! Ha van még józan ész, akkor gondolják végig, hová vezetne egy ilyen típusú párbeszéd! A magas európai bíróság is tévedhet a maga kényelmes, pártküzdelemtől, konfliktusoktól mentes magányában.

Sajnos vannak, akik ezt nem értik és nem érzik, különösen nehéz ezt azoknak elmagyarázni, akik a bibliai példabeszédet is félremagyarázzák. Ezért ki kell jelölni azokat a határvonalakat mindenki számára, hogy a hagyomány, az Országgyűlés tekintélyének védelmében mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit elutasítunk. A folyamatos rendzavarás máig is tárgyalásaink, hétköznapjaink része, ami szinte törvényszerűen vezetett a jelen törvénymódosítás elkészítéséhez. A folyamatos, becsületet sértő véleménynyilvánítások túlmennek azon a határon, amellyel kapcsolatban a joggyakorlat egy képviselőnek magasabb tűrési küszöböt ír elő.

Az országgyűlési törvény előttünk fekvő módosítása tételesen felsorolja azokat a magatartási formákat, ahol már a figyelmeztetés nem vezet eredményre, ahol a törvény lehetővé teszi a szigorúbb intézkedéseket. A magyar Országgyűlés évtizedek óta sok tekintetben egy jól működő, fegyelmezett közösség, persze számos nézetkülönbséggel. Érthetetlen ezért, amikor néhányan, ki tudja, milyen okból, inkább a média érdeklődésének akarnak megfelelni, mint az Országgyűlés működésének. Ezért vannak olykor botrányos látványosságok, telefóbiás rohangálás az ülésteremben, mert egyes képviselők nem a kormány szemébe akarják elmondani a kifogásaikat, hanem a nyilvánosság felé, amiben a vélemény helyett inkább van szereplési vágy, üzenet a szimpatizánsoknak, olykor a támogatóknak is a személyes helytállásról, esetleg külföldre üzennek céljaikhoz kérve segítséget.

Legutóbb a Parlament előtt vagy a köztelevízió székházánál a politikai garázdaságot akarták elismertetni a képviselői beszédjog részeként. A hangoskodó és hangulatkeltést gerjesztő ellenzéki képviselők is tudják, hogy az ilyen tartalmú felszólalások és látványos rendzavarás alkalmas arra, hogy magukra irányítsák a figyelmet. Ezzel szemben a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek az a kötelessége, hogy az ország jó működése érdekében elmondja terveit, a várható intézkedéseket és azok indokait, valamint közvetítse azt az értékrendet, amit a közakarat megalapozott. Erre való az a médiafelület, amelynek ez a küldetése.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A második rész, amihez szólni szeretnék, a képviselői jogok terjedelme. A parlamenti részvétel során a képviselői ellenőrzésnek számos lehetősége adott: kérdésfeltevés, interpelláció, iratbetekintés és a személyes tudakozódás, amelyek az országgyűlési képviselők rendelkezésére állnak. Az Országgyűlésen kívüli ellenőrzési, felügyeleti jog nem korlátlan jog és nem tetszőleges időpontban érvényesíthető. Hozzáteszem persze, hogy még a parlamentben is van sortartás a hozzászólásoknál.

A képviselők tájékozódásához, ellenőrzéséhez való jog nem magánjellegű akció, nem kormánypárti vagy ellenzéki jogosultság, mert az a képviselők esetében is az Országgyűlés egységes ellenőrzési jogosultságából vezethető le. Az országgyűlési képviselő a választóktól nem magánjellegű felhatalmazást kap a közintézmények ellenőrzésére, megválasztásával nem egy magánszemély, akinek a törvényből eredően az állampolgárokhoz képest többletjogai vannak, hanem országgyűlési képviselőként, a legfelsőbb népképviselet tagjaként érvényesülnek az ellenőrzési többletjogosítványai. A törvény ezt a „megbízatásuk ellátásában” meghatározással foglalja egybe. Az országgyűlési képviselő feladataival összefüggésben mintegy kiterjeszti az Országgyűlés felügyeleti jogosultságát a közintézményekre, de kérdéseivel, tájékozódásával nem lépheti át az államigazgatási feladatellátás határait.

Az, hogy a képviselő belépésre jogosult a közintézményekbe és a közigazgatási szervekhez, csak a működési rend megtartásával, az illetékes miniszter által szabályozott módon történhet. Az országgyűlési képviselő a közintézményekben sem áll a törvények fölött, ezt jó, ha mindenki megjegyzi magának. A közintézményben a törvényes képviselői jelenlétet az intézmény működési szabályai határolják be. Ebben a tekintetben a belépésre jogosult országgyűlési képviselő is az intézményirányítás felügyelete alá tartozó állampolgár.

A közintézményekben tett képviselői látogatás a felügyeleti jog gyakorlásának lehetséges formája. A meglátogatni kívánt intézményt irányító vezetőnek, felelős tisztségviselőnek eljuttatott írásbeli igényben vagy a személyes kapcsolatfelvétel során meg kell jelölni a látogatás célját, okát és az erre jogosult igénylők körét.

(23.10)

Az intézmény igazgatója a kérdéseknek és lehetőségeknek megfelelően jelöli ki a feladat teljesítésével megbízott személyeket, a látogatás lehetséges időpontjait és az intézmény azon részeit, ahol a képviselők kérésüknek megfelelően tájékozódhatnak. A látogatást csak a közüzem működésének megzavarása nélkül, a működési rendre vonatkozó szabályok megtartásával lehet lefolytatni.

A jogosultság nem azonos a közintézmények működésének megzavarásával. Ennek elkerülésére az intézménynek a látogatást tervezhető módon kell biztosítani. Nem lehet egy kórházat, egy vasúti üzemet, rádió működését sem megzavarni váratlan megjelenéssel, csoportos látogatással, vagy önkényes politikai reklámot terjeszteni a közintézményekben.

Erre szolgál az előttünk fekvő törvényjavaslatban az előzetes bejelentés. A közintézmények nem a képviselők munkahelyei, mint ahogy néhányan képviselőtársaim tévesen hivatkoznak erre. Az országgyűlési képviselő munkahelye az Országház és a kapcsolódó létesítmények. Ugyanakkor felkereshetnek közintézményeket, oda be is engedik őket, de a belépési és ellenőrzési lehetőséget az adott munkahely működésének természete adja meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azt tudom kérni mindenkitől, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő, hogy tekintsenek rá a magyar történelemre, a magyar nép múltjára, arra a küzdelemre, amely a magyar nép megmaradását szolgálta. A választási lehetőség mindenkinek a megmaradás és a sorsunk iránti közömbösség között van. Az országot irányító parlamenti rend lényege a megmaradás. Aki ezt megérti, annak ezek a szabályok annyira természetesek, hogy ellenükre szólni sem érdemes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkitől azt kérem, hogy a módosításokat fogadja el, hiszen ez, azt gondolom, valamennyiünk érdekét és a parlament méltóságának megőrzését szolgálja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.  Egy hang az ellenzék soraiból: Húúú!)

ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm a háznagy asszonynak. Folytatjuk munkánkat előre bejelentett felszólalókkal. Mindenkit köszöntök ebben az aktív órában. Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik, parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Két konkrét szabályozási kérdésről szeretnék szólni, egyrészt a frakcióalakítás kérdéséről, másrészt a kitiltott képviselő helyettesítéséről. A frakcióalakítással kapcsolatban a módosítás a következőt mondja: a független és függetlenné vált képviselő megbízatása alatt képviselőcsoport megalakításában nem vehet részt és képviselőcsoporthoz nem csatlakozhat. Emögött az elv, a logika, hogy ha csak a választáson 5 százalékot elért pártlistához kapcsolódóan lehetséges a frakcióalakítás, ez jobban tükrözi a választói akaratot. Ebben persze van logika, de úgy tűnik, hogy a Fidesz ezt is a pillanatnyi politikai érdekeihez kapcsolódva alkalmazza vagy nem. 1998-ban a Magyar Igazság és Élet Pártja 5,5 százalékot ért el, átlépte a bizonyos 5 százalékos küszöböt.

Ugyanakkor abban az időben a frakcióalakítás másik lehetőségére, amit a parlament a megfelelő munkaszervezés miatt határozott meg, 15 volt a létszám. A Fidesz semminemű hajlandóságot nem mutatott arra, hogy a létszámot megváltoztatva a most természetesen a legfontosabbnak tekintett okot teljesíteni tudja, hogy a MIÉP megalakíthassa a frakcióját, bizottsági helyeket nem akartak adni. Végül természetesen az Alkotmánybírósághoz fordultunk, amely visszamenő hatállyal az előzetes tárgyalások napjára megsemmisítette a házszabálynak azt a rendelkezését, amely nem tette lehetővé egy 5 százalékot meghaladott párt frakciójának létrehozását. Tehát akkor másképp ítélték meg ezt, akkor a létszámot tekintették alapvető oknak. Egyébként hadd mondjam el, hogy az Alkotmánybíróság, amikor meghozta a határozatát, ahogy szokta, 12 oldalon indokolta és az egész kérdéskört körbejárta.

Az, hogy most én erre hivatkozom, természetesen tudom, hogy 2011-től új alkotmány van, ugyanakkor azok az alkotmányos elvek, amelyeket akkor az Alkotmánybíróság figyelembe vett, változatlanul érvényesek. Az Alkotmánybíróság ezt mondta az indoklásban: „A szabad mandátum a képviselői jogállás alapja. A pártból kilépett vagy kizárt képviselő országgyűlési képviselői jogállása sértetlenül fennmarad, a megválasztott képviselő szabad mandátuma gyakorlása részeként vesz részt valamelyik pártfrakció munkájában.” Tehát a csatlakozás lehetőségét az alkotmányos elvek alapján tette világossá.

A szabad mandátum mellett az Országgyűlés működésének másik alapja a politikai pártok parlamenten belül szervezett tevékenysége, és ennek kapcsán világossá tette az Alkotmánybíróság indoklása, hogy ilyen módon határozhat meg és határoz meg a parlament egy olyan létszámot, aminek elérése esetén az egyébként adott eseten független, de bizonyos módon együttműködő képviselők részére lehetővé teszi a frakció alakítását.

Félreértés ne essék! Én nem azért kardoskodom most, hogy a független képviselők összeállásával  ha egyébként a párthoz tartozás kohéziója nem működik  mindenképpen létrejöjjön a frakció lehetősége. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy önök egy 1990 óta, az akkori házszabály óta létező lehetőséget akarnak megszüntetni, amellyel kapcsolatban komoly alkotmányos aggályok merülnek föl.

A másik kérdés a kitiltott képviselő helyettesítése. A kitiltott képviselő kitiltásának teljes időtartamára megbízást adhat képviselőtársának arra, hogy helyette és nevében, szándékának megfelelően  ezt idézőjelben mondom  szavazzon. Ez elfogadhatatlan! Egyrészt sérti a képviselői mandátum egyenlőségének elvét, másrészt elsősorban egyéni választókerületben megválasztott képviselő a választóktól személyre szólóan kapott megbízását átruházza egy másik személyre, amit nem lehet megtenni.

A megbízást kapott személy két szavazattal bír. Egyet gombnyomással, és egyet, ha jól értelmezem, nyílt szavazással fog jelezni, hogy az, aki neki megbízást adott, egyébként hogy szavazna. Megkérdezem, hogy ebben az esetben, ha úgy szavaz, ami nem egyezik meg mégsem a megbízást adóval, akkor milyen szankciót kap. Semmilyen szankcióról nincs szó.

A másik lényeges kérdés: egy hónapra vagy 30 napra vagy 60 napra kitiltott képviselőnek ilyen esetben mit jelent a szándéka? Hogy bonyolult szavazási forgatókönyveket fog a kitiltott képviselő átadni annak, aki helyettesíti? És hogyan működik egy szavazás? Adott esetben egy előző módosító javaslat elfogadása vagy elutasítása meghatározhatja, hogy mi legyen a végszavazás. Tehát az nem egyszerűen úgy működik, hogy szavazz nemmel vagy szavazz igennel. De mindenképpen két szavazattal bír az, aki a meghatalmazást megkapta. Önök mondhatják azt, hogy végül is a frakcióhoz tartozó képviselők, ha róluk van szó, úgyis egy közös frakciójavaslat alapján szavaznak.

Csak van egy nagy különbség. Először: nem mindig tartják be a legfegyelmezettebb frakcióban sem ezeket az utasításokat. A tegnapi napon egy nagyon érzékeny kérdésben, az ügynöklisták kapcsán is, ahol a Fidesz-KDNP-nek egy határozott, elutasító álláspontja volt, két képviselő ezzel szembe szavazott. És az is más, amikor én hallok egy javaslatot a frakció felelősétől, hogy igen vagy nem, és ennek alapján én itt eldöntöm, hogy ezt a javaslatot követem vagy nem. És ez nem ugyanaz, mint amikor valaki helyett a frakciónak a közös javaslata az ő szavazataként megnyilvánul.

A megbízó szándékai szerint, még egyszer mondom, itt valami extra szavazási forgatókönyveket kellene átadni a megbízottnak, és még egyszer mondom: semmi szankció nincs arra, ha ő mégis másként szavaz. Egyébként önök mondhatják azt, hogy a bizottsági helyettesítéseknél most ugyanez a helyzet, kétkezes szavazások vannak.

(23.20)

A Jobbik az Alkotmánybírósághoz fordult ennek az alkotmányellenessége kimondása érdekében, csak sajnos önök közben úgy változtatták meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, hogy ennek megfelelően már nem volt alkalmas arra egy parlamenti frakció, hogy az általa benyújtott indítvánnyal foglalkozzanak. Ha jól tudom, most 50 képviselő aláírása kell, többek között ez is az oka annak, hogy adott esetben az ellenzéki pártok között egy együttműködés létrejöjjön. De beadtam a házszabály-módosítást arra vonatkozóan, hogy töröljük el ezt a kétkezes szavazást, amely aztán tényleg az egyenlő mandátum elvét sérti, hiszen a bizottságban adott kétharmados többséggel föl lehetett venni új javaslatot, arra nem adhatott megbízást az, aki ezt egyébként sokszor biankóban kitöltötte.

Nos, ez bekerült az Igazságügyi bizottságba. Önöknek mi volt ezzel kapcsolatban az álláspontja? Nem szóltak hozzá. Mi volt a szavazás? Ellenszavazat nélkül  ilyenkor az jön, hogy elfogadták: nem, elutasították. Nem volt ellenszavazat, tartózkodással utasították el. Magyarul, jelezték, hogy igazam van ezzel a kezdeményezéssel, csak kényelmi okokból ezt nem fogják elfogadni.

Egyébként az általános kérdésekre áttérve e két konkrét ügy után: igen, elismerem, hogy az Országgyűlés méltóságának visszaadása közös felelősség. Az egyik legsúlyosabb, személy szerint általam elítélt és a parlament méltóságát megbotránkoztató módon veszélyeztető akcióra itt ellenzéki oldalról került sor egy trágár tábla felmutatásával. Azonban azt a kérdést föl kell tennem: csak ilyen módon, szavak használatával lehet obszcén módon megnyilvánulni, vagy létezik intellektuális tartalmi obszcenitás is? Igen, és erre mondok példát.

Képviselőtársam interpellációjára az illetékes államtitkár a következőt válaszolta: „Ha már a bevándorlásról beszélünk, akkor közismert, hogy a Jobbik egy bevándorláspárti egyesület, bevándorláspárti politikusok közössége, ahogyan egyébként az összes szövetségesük is bevándorláspárti, és a teljes ellenzék, és önök egyébként a kerítést is lebontanák, ahogy a kedvenc szövetségesük, Gyurcsány Ferenc is lebontaná.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem más, mint egy előre megfontolt szándékkal, aljas politikai indokból elkövetett szemenszedett cinikus hazugság, amely alapvetően sérti ennek a parlamentnek a méltóságát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy miért háborodtam föl. A Jobbik adta meg a kétharmados többséget a Fidesz kezdeményezéséhez, amikor arról volt szó, hogy a honvédség mozgósítható lesze határvédelemre. Az úgynevezett jogi határzárhoz a Jobbik adta meg a kétharmados többséghez szükséges szavazatot. Nem érdemlünk érte dicséretet, mert meggyőződésből cselekedtünk, de az, hogy itt ez hangozzék el, tűrhetetlen.

Személyes példát is hadd mondjak! 2015. december 2-án az Európai Parlament brüsszeli ülésén a magyar helyzet volt a téma. Egyetlen téma volt, a magyar határvédelem elítélése. Ezen az ülésen Orbán Viktor nem vett részt, ennek megfelelően egyetlen fideszes politikus nem jelent meg, és amikor sokan, a magyar balliberális képviselők is szankciót követeltek Magyarországgal szemben, én voltam az egyetlen képviselő, aki a magyar kormányt megvédte  és ezek után az államtitkár ezt az obszcén hazugságot mondja el.

Egyébként arról hadd szóljak néhány szót, hogy mit jelent az, hogy akik a szövetségeseink. Tegyük világossá! Ezen az önkormányzati választáson a Jobbik helyi szinten együttműködött olyan pártok képviselőivel is, akikkel egyébként ideológiai szinten közösséget nem vállal. Azt hiszem, ez kölcsönös. És jól tettük, hogy együttműködtünk, helyi ügyekről volt szó, nem a bevándorlásról, bármennyire szerette volna Kósa Lajos erre terelni át a választás tétjét; jól tettük, hogy együttműködtünk, sok helyen sikerült korrupt és helytartóként működő fideszes vezetést leváltani. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy mi szövetségben lennénk általános értelemben. Ebben a parlamentben is adott ügyekben együttműködünk. Sőt, nemcsak ellenzéki pártokkal, adott ügyekben adott esetben a kormánypártokkal is. Ugyanakkor a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetlen párttal sem működik szövetségben.

Egyébként zárszónak hadd mondjak el egy idézetet, amely 2017. május 8-án hangzott el ebben a parlamentben erről a pulpitusról. Áder János a következőt mondta: „Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben romlott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget, de a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb.” Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Demeter Márta képviselő asszony következik, LMP. Parancsoljon!

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselők tájékozódási joga valójában az elmúlt években vált igazán fontossá. A Fidesz ugyanis az elmúlt tíz évben lépésről lépésre sajnos egyre több falat húzott a kormány működésének nyilvánossága és a számonkérhetőség elé. Közérdekű adatok megismerése szinte lehetetlenné vált, a minisztériumok és az állami szervek az embereket joggal foglalkoztató ügyekben az adatkérésekre a legtöbb esetben sajnos nem válaszolnak, és sokszor még perek után sem hajlandóak kiadni azokat az információkat, amelyek igenis a magyar adófizetőkre tartoznak.A Fidesz kormánya a titkolózás kormányává vált, és a tapasztalat az, hogy ez nem véletlen. Gyakran derül ki, hogy ahol kormányzati titkolózás van, ott a nyilvánosságtól is van miért félnie a kormánynak. Az önök kormányzásának kötőeleme a korrupció, éppen ezért a nyilvánosság az önök ellensége, amivel szemben, úgy tűnik, a teljes fegyverarzenáljukat be is vetik. Az országgyűlési képviselők munkája pont ezért át is alakult az elmúlt években, a kormány működésének ellenőrzése még fontosabbá vált, annak ellenőrzése pedig, hogy a kormány mire költi az emberek százmilliárdjait, és hogy ezt a törvények betartásával teszi-e, szinte kizárólag a választott képviselők munkája révén lehetséges.

Az önök makacs ragaszkodása a titkolózáshoz, vezetett ahhoz, hogy nekünk kellett a nyilvánosságért folytatott harc első vonalába szegődnünk, mert nekünk volt ehhez a legtöbb lehetőségünk. A magyar emberek ugyanis önöktől nem kaptak érdemi tájékoztatást, hogy a pénzüket hogyan és mire költi a kormányzat. Pár óriásplakát tízmilliárdokért ugyanis még ma sem számít hiteles tájékoztatásnak. Úgy gondolom, a magyar emberek ettől több tiszteletet érdemelnek.

Nem azért megyünk el állami intézményekbe, mert nincsen jobb dolgunk. Azért megyünk oda, hogy a magyar embereknek legyen tudomása azokról a dolgokról, amiket önöknek eleve a nyilvánosság elé kellene tárniuk, és ezt mégsem teszik meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ezt a munkát hatékonyan végezzük, mintsem az, hogy a kormány most ezt a jogot is el akarja venni a képviselőktől. Mert értjük persze, hogy majd azt mondják, hogy előzetes egyeztetés után fogadnak majd minket, de pontosan tudjuk, hogy amint bejelentekezünk valamilyen állami intézménybe, abban a pillanatban felpörögnek az iratmegsemmisítők, készülnek az ellenzéki képviselőknek berendezett különszobák, vagy különleges módon beáznak a minisztériumi épületek  erről mindjárt fogok pár szót szólni , ami persze csak egy-egy általunk kikért irat megsemmisüléséhez vezet. Vagy egyszerűen csak visszautasítják majd a képviselői látogatói kezdeményezést, ahogy eddig is volt már erre sokszor példa, azzal, hogy a kormányzati illetékeseknek sajnos egyik időpont sem volt megfelelő.

És hogy hogyan áznak be a minisztériumok, erre egy rendkívül jó példa, egy Zaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul kinevezésével kapcsolatos szóbeli jegyzéknek az eltűnése, amelyben maga a magyar miniszterelnök kérte azt, és indítványozta a magyar kormány, hogy Zaid Naffa legyen Jordánia tiszteletbeli konzulja itt, Magyarországon, akiről most már köztudomású, hogy a terrorszempontú kockázatelemzésen megbukott.

(23.30)

Amikor ezt a szóbeli jegyzéket igyekeztem volna megtekinteni, akkor a minisztérium munkatársai a Külügyminisztériumban előálltak egy elképesztően nagy aktával, amely sok-sok száz oldalt tartalmazott, és mondván egyébként, hogy beázott a minisztérium irattára, az az egyetlen irat megsemmisült, elázott, úgy, hogy a többi sok száz irat természetesen érintetlen maradt ugyanabban a dossziéban  tehát ilyen furcsaságok történnek. A magyar rendőrség egyébként úgy találta, hogy semmilyen bűncselekmény nem történt, hogy egyébként egy védett, őrzött irat eltűnt és megsemmisült.

Az önök mostani javaslata csak részben az ellenzéki képviselők jogaival szembeni támadás. Itt most a magyar emberek jogairól van szó. Az önök javaslata a nyilvánossággal és a választókkal szembeni durva támadás, egy újabb vaskos tégla abban a falban, amelyet a Fidesz a hatalmat gyakorlók és a választók közé kíván emelni. Önök megtagadják az engedelmességet a saját munkáltatóiknak, a magyar embereknek, ugyanis kormányozni csak az ő akaratukból, az ő érdekeiket szem előtt tartva és nekik elszámolni lehetne. Önök kétségbeesetten keresik az újabb és újabb lehetőségeket, hogy az emberek ne láthassák, hogy mi történik a plakátokon és a propagandában ránk erőszakolt kép mögött a valóságban.

Emlékeztetem önöket: számos ellenzéki képviselő próbálja a magyar emberek elé tárni a kormányzati működéssel kapcsolatos információkat. Csak nekem immár 24 közérdekűadat-igénylési perem van folyamatban. Csak néhány példa azzal kapcsolatban, hogy milyen kérdéseket nem hajlandóak a nyilvánosságnak megválaszolni: a vizes vb megbízási szerződéseit; azt, hogy milyen ellátásokban részesül az állam részéről az elítélt volt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki; a GRECO korrupciós jelentést; a volt KGST-bankkal kapcsolatos adatokat; hogy mennyibe kerültek az úgynevezett nem kormánygépek; hogy mire költötték az emberek védelemre szánt 1400 milliárd forintját; hogy egyáltalán szerepelte például a Honvédkórház sürgősségi osztályának tragikus helyzete a miniszteri értekezleten. Képviselőtársaim, komolyan pereskedni kell ma Magyarországon ezekért a válaszokért?!

Persze, az önök mostani javaslata nem előzmények nélküli. Önök folyamatosan szűkítik az ellenőrzés lehetőségeit és a közérdekű információk megismerhetőségét minden olyan eset után, amikor kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Ennek kapcsán a saját tapasztalataimat osztanám meg 2014-től napjainkig. Először az írásbeli kérdésekre kezdték el a válaszokat megtagadni, vagy semmi érdemit nem válaszoltak. Ezt követően a plenáris ülésen rövidítették le a törvényeknek a vitáit, minden alkalommal csak és kizárólag a vita végén felszólalva, hogy arra az ellenzéki képviselők már csak véletlenül se reagálhassanak. Majd a bizottsági ülésekről maradoztak el hirtelen a miniszerek, bujkálva a kérdések elől, később a bizottságok már napirendre sem vettek olyan beszámolókat, aktuális ügyeket, amelyeknek a vitája korábban gyakorlat volt, sőt az érdemi politikai és tartalmi viták is elmaradtak a bizottságokban, amelyeknek az üléseit természetesen egyetlen ellenzéki kezdeményezésre sem lehetett megtartani, mint ahogyan az ellenzékiek által kezdeményezett kérdések sem kerülhettek fel a bizottsági ülések napirendjére. És ez a helyzet sajnos nem javult, hanem tovább romlott.

A honvédelmi alakulatok látogatására, amelyeknek célja a drasztikusan csökkentett források okozta nehézségek feltárása lett volna, az addigi spontán tájékozódási lehetőség helyett már hirtelen csak csoportosan, azaz kormánypárti képviselők gyámsága alá helyezve volt lehetőség. Később egyéves időtartamot vett igénybe az időpontok egyeztetése, majd amennyiben egyáltalán volt lehetőség a látogatásra, azt csak a Honvédelmi Minisztérium munkatársainak garmadájával lehetett megtenni, akik ellenőrizték a képviselők kérdéseit és az állományt, hogy mit mernek válaszolni egyáltalán a kérdésekre, amire természetesen helyben a minisztérium illetékesei sem voltak hajlandóak válaszolni. Majd a miniszter kabinetfőnöke lépett akcióba immár az alakulatok parancsnokába fojtva a szót, majd a válaszokat is megtagadva. Így például nem válaszolhatott az egyik helyi parancsnok az állományt képviselve azon képviselői kérdésemre, hogy helyben egyáltalán kifizetike számukra a túlszolgálatot és a túlmunkát. Mindez, hangsúlyozom, törvényi kötelezettsége lett volna az ott jelen lévőknek. Majd a közérdekű adatigénylésekre is megtagadták a válaszadást, így alakult, hogy mindenért perelnünk kell  így van folyamatban jelenleg is az említett 24 adatigénylési perem, sajnos úgy néz ki, hogy ez a szám egyre emelkedik a jövőben.

A tragikus helyzet egyik csúcsa volt, amikor a Honvédkórházban próbáltunk tájékozódni a sürgősségi osztályon kialakult tragikus helyzettel kapcsolatban Keresztes Lóránt frakcióvezetőnkkel, a kórház parancsnoka azonban  megszegve törvényi kötelességét  nem volt hajlandó tájékoztatást adni. Természetesen emiatt is pert indítottunk. Erre annyi volt a Honvédelmi Minisztérium válasza, hogy alkotmányellenesen egy rendeletben úgy korlátozza a képviselők tájékozódását, hogy kérdéseinket előre írásban kellene a minisztériumnak elküldeni. Természetesen emiatt is Alkotmánybírósághoz fordultunk. És itt szeretném hangsúlyozni, hogy olyan komoly ügyről volt szó, ahol egyébként több ember is elhunyt sajnálatos módon a Honvédkórházban, és látszik, hogy a sürgősségi osztályon egyre tragikusabb és egyre veszélyesebb helyzet alakul ki. Egyébként több millió ember ellátása is veszélybe kerülhet, hogyha ez nem oldódik meg.

(Folytatás a 95/3-ban.)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2019. november 20. szerda 95/3. szám

Országgyűlési Napló

Ezt követően pedig addig is eljutottak, hogy arra az érdemi kérdésemre például, hogy a miniszterelnök miért üzletel terrorizmus finanszírozásáért keresett emberekkel és körözött emberekkel, valamint arra, hogy a miniszterelnök milyen garanciát tud adni arra a magyar embereknek, hogy nem ő jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot ebben az országban, mindössze annyit tudott válaszolni, hogy: „Boldog karácsonyt!” Mindezt már csak tetézi, hogy most törvényben szüntetnek meg minden tájékozódási lehetőséget. Ezzel lényegében más kormányzati intézmények mellett megszüntetik a biztonsági szervek ellenőrzésének a lehetőségét, mostantól ellenőrizhetetlen lesz, hogy mire használják a hadsereget, a rendőrséget és a titkosszolgálatokat.

Az alkotmányos és politikai aggályok mellett az emberek számára két szempontból hordozhat veszélyt az, ha nincs hatékony ellenőrzési lehetőség a katonai, rendőri és titkosszolgálati vezetők, valamint az azokat irányító kormánytagok fölött: egyrészt a kontroll hiányában önjáróvá válhat a hadsereg és a többi intézmény, ami a legszélsőségesebb esetben odáig is elvezethet, hogy nem hajtják végre a nép által választott képviselők és az alkotmányos szereplők által hozott döntéseket; de ugyanilyen veszélyt jelent az is, hogyha a parlamenti kontroll alól kivont biztonsági intézményekkel a mindenkori kormány a saját politikai szempontjai szerint, elszámolás nélkül rendelkezhet. Könnyen belátható tehát, hogy bármelyik forgatókönyv nagyon komoly belső válsághoz és a magyar emberek biztonságának sérelméhez vezethet, aminek, azt gondolom, az esélyét sem szabad megengedni.

Összegezve tehát, képviselőtársaim, önök egyre görcsösebben kapaszkodnak a hatalomba, és sajnos egyre agresszívabbak. Nem lehet másra gondolni ezzel kapcsolatban, mint hogy félnek a hatalom elvesztésétől. De azért ne legyenek túlzottan elbizakodottak, meg fogjuk találni a módját annak, hogy munkánkat a jövőben is ugyanolyan hatékonysággal és ha lehet, még nagyobb intenzitással végezzük, akármivel is fognak próbálkozni, hogy ezt megakadályozzák. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek, ezek sorában az első Vadai Ágnes képviselő asszony, DK. Parancsoljon!

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mátrai Márta háznagy asszonynak a mondandóját figyelemmel kísértem, és remélem, hogy pontosan idézem, mert a háznagy asszony azt mondta: egy országgyűlési képviselő mind megjelenésében, mind viselkedésével, mind a magyar nyelv használatával olyan helyzetet teremt, hogy méltó legyen az Országgyűléshez, és építse az Országgyűlésnek a tekintélyét. Ha megengedik, és előzetesen is elnézést szeretnék kérni, néhány idézet következik. „Vetkőzz, Ági, hol a babydoll?”  kiabálták kormánypárti képviselők nekem. „Mit pofázol, kisanyám?”  kiabálták Szabó Timeának; kormánypárti képviselő tette. „A testület ülése nem a fodrászszalon pletykaközpontja.”  mondta Demeter Mártának Németh Szilárd államtitkár úr. „Kunhalmi képviselő asszony, árnyalhatja a szépségét a sok bekiabálás.”  mondta, ha jól emlékszem, Latorcai János onnan az alelnöki posztról. Szél Bernadett képviselőtársamnak pedig akkor, amikor azt mondta egy napirendi felszólalásában, hogy „a kormány először üt, és csak azután kérdez”, Tasó képviselő úr annyit tudott válaszolni, hogy „csak téged”.

(23.40)

Nyilvánvalóan képviselő asszony nem ezekre a mondatokra, nem erre a viselkedésre gondolt, mint olyan, amely építi a Ház tekintélyét. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mesterházy képviselő úr, MSZP, két percben!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Én is tudnám még folytatni, hiszen költségvetési bizottsági ülésen éppen Boldog képviselő úr küldte el a jó édes anyjába  bár ennél csúnyábban mondta, csak ezt nem akarom  Szabó Timeát. De nem is ezért akartam volna szólni, hanem azért, hogy képviselő úr pattintson inkább az ostorával. Én inkább azért gondoltam, hogy szólok, mert Mátrai Márta szólt, és azt mondta, hogy a bibliai idézeteket sem értjük. Én most már értem a miniszterelnöknek a bibliai idézeteit is, sőt értem a keresztényi szabadságnak is a lényegét, képviselő asszony. Ez a három „k”. Az egyik k-t nem mondom, a másik kettőt mondom úgy, ahogy van: kábítószer, korrupció és prostituáltak. Ez Borkai Zsolt receptje.

Én azt gondolom, hogy a Ház méltóságát, a magyar közélet méltóságát azért a prostituáltakkal jachton rendezett orgiaparti egy kábítószermámorban egészen biztosan sérti. Úgyhogy azt gondolom, hogy lenne mit söprögetni ott a saját házuk tájékán, amikor arról beszélnek, hogy keresztényi szabadság, bibliai idézetek, és az ellenzéket vádolják a különböző erkölcsi normák megsértésével. Szerintem a keresztényi szabadságnak ezen a definícióján még kellene egy kicsit dolgozni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a vitában még nem hangzott el a kormány részéről, hogy „ne szakmaizzál, te!” című érdekes közlésmód. (Derültség az ellenzéki sorokból.) Gondolom, hogy az az anyag, amit letettek elénk, szintén ebben a stílusban, ebben a megközelítésben került előkészítésre. Látható, hogy egy kommunista stílusú hazugsággyárat épített fel Magyarország Kormánya, büszke is rá, ami önmagában szégyen és gyalázat. Ugyanilyen stílus, amikor a miniszterelnök úr elhallgatja azt, hogy a magyar adófizetők hány tíz, hány száz milliárd forinttal kell hogy helytálljanak ennek a csapatnak a gazdasági hibáért, bűneiért, amelyeket elkövettek a fejlesztési források lehívása kapcsán.De azt is szeretném önöknek elmondani, nem tudom, mennyire illeszkednek a csomagjukba a nettó hazugsággyárnak azok a vadhajtásai, amiket itt produkálnak az ülésteremben; az a fideszes államtitkár és miniszter, aki például bevándorláspárti erőnek nevezi azt a Jobbikot, amelynek a szavazatai nélkül önök soha a büdös életben a honvédséget nem tudták volna odarendelni a fizikai határzárhoz. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza ebben a vitában, de önök hazudnak, hazudnak reggel, hazudnak délben, hazudnak este. Teszik mindezt következmények nélkül, egy olyan házszabály mögé bújva, amely házmesteri stílusban kerül átírásra a közeljövőben, hogyha minden így folytatódik.

Szeretném elmondani azt, hogy nem nekünk kell magyarázkodni. A Jobbik frakciója az, amely egyetlen büdös forintot soha senkitől nem fogadott el, korrupciós csatornákat nem épített ki önökhöz hasonlóan, abban a stílusban sem oktatott ki senkit, mint ahogy ezt önök próbálják meg velünk tenni, de a helyzet az, hogy a kioktatást elfogadnánk bárkitől, aki becsületesen áll ennek az országnak az élén. Kötvényes bűnözőktől, szájzártörvényt produkálóktól nem fogadjuk el. A helyzet az, hogy minden egyes diktatúra így szökkent szárba, minden egyes diktatúra így próbálta elcsendesíteni azokat a hangokat, amelyek nem tetszenek neki, és minden egyes diktatúra így kezdte meg a mélyrepülését, majd az összeomlását. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Hende Csaba képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, Fidesz. Parancsoljon!

HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék először Balczó András felvetésére röviden… (Közbeszólások: Zoltán!) Késő van. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Nagy tisztelője vagyok mindkettejüknek (Arató Gergely: Micsoda véletlen, hogy ilyen későn került ez sorra!), Balczó Zoltán képviselő úrnak is és Balczó Andrásnak, az olimpikonnak is.Tehát kifogásolta a kitiltott képviselő helyettes útján történő szavazását. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy ez a jogintézmény ismert a francia szenátusban, ismert a luxemburgi parlamentben, és ismert a brit alsóházban is. Pontosan az volna az alkotmányosan aggályos, hogyha bármikor bármelyik levezető elnök intézkedése nyomán megváltozhatnának a parlamenti erőviszonyok, és a szavazati arányokat ilyen módon befolyásolni lehetne. Ezért kell biztosítani azt, hogy a kitiltott képviselő a nyílt szavazásokon helyettes útján, a titkos szavazásokon pedig személyesen vehessen részt.

Demeter Márta azt mondta szó szerint, hogy „törvényben szüntetnek meg minden tájékozódási lehetőséget”. Minden tájékozódási lehetőség változatlanul fennmarad, amint az üléstermi viselkedési szabályok is változatlanul maradnak fenn. Egy dolog változik, tisztelt képviselő asszony, ez pedig a törvénysértés ára. Itt nem a képviselői jogokról, hanem az önök által vélelmezett törvénysértéshez való jogról beszélgetünk és annak a költségeiről.

Nincs joga senkinek lábbal tiporni a törvényt, a házszabályt, és igenis az itt előírt (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon sokan fognak fizetni!) és kötelező magatartási normákat be kell artani. Eddig ezt viszonylag olcsón tudták megszegni; e törvény elfogadása után ez többe fog kerülni. De ugyanazt tilos ma is, mint a jövőben, és ugyanazt szabad ma is, mint a jövőben. A kérdés az, hogy ami tilos, azt azért lehet, csak az mibe kerül, ez itt a kérdés, erről beszélgetünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.  Csárdi Antal tapsol.)

ELNÖK: Demeter Márta képviselő asszony, LMP, két percben!

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen Hende elnök úrnak, hogy válaszolt a felvetésre, és hogy volt reakció egyáltalán, merthogy ez ritka egyébként. De akkor szeretném megkérdezni, hogy az mennyibe fog kerülni, hogy például a Honvédkórház igazgatója megtagadja a képviselői kérdésekre a válaszadást, amikor emberéletekről van szó.Szeretném megkérdezni, hogy egy olyan helyzetben, mint ami most például a Mátrai Erőmű kapcsán kialakul, vagy az ott lévő szennyező üzemek kapcsán kialakul, és szeretnénk, mondjuk, tájékozódni adott illetékes állami szerveknél, hogy ők bármilyen tájékoztatást megtagadnak, akkor mi a teendő.

Ahogy egyébként a felszólalásomban igyekeztem szisztematikusan összeszedni ezeket az eseteket, állami intézményvezetők tagadtak meg rendre tájékoztatást, törvény által előírt tájékoztatást a képviselőknek úgy, hogy a legtöbb esetben egyébként, én azt gondolom, hogy korrekt módon, időpont bejelentésével jártunk el és látogattuk meg az adott intézményt. Sőt, én például magam többször kértem, hogy legyen ott politikus, tehát legyen ott miniszter vagy legyen ott illetékes államtitkár, mert nyilvánvalóan a politikai jellegű kérdéseket az ember például nem a honvédség állományának teszi föl, hanem az illetékes miniszternek, államtitkárnak, a szakmai jellegű kérdéseket és a háttér-információkat pedig az ott lévő illetékeseknek. Akkor ön szerint mi a teendő akkor, hogyha ezt ők nem teszik meg, és megsértik a törvényt? Mi perre megyünk ezekben az esetekben, csak ha ön azt mondja, hogy itt nem tudom, milyen képviselői törvénysértések történtek, én nem tudok egyébként ilyenről, és hogy ez most mennyibe fog kerülni. Nekik ez mennyibe fog kerülni, azoknak az állami intézményvezetőknek, amikor megsértik a törvényt, mennyibe fog kerülni? Köszönöm. (Taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most visszatérünk előre bejelentett felszólalók felszólalásaihoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Különböző frakciók tagjait, akik kétperces hozzászólásra jelentkeztek, tájékoztatom, hogy a következő körben, körökben kaphatnak szót a házszabály szerint.Most pedig Szilágyi György képviselő úr, az Országgyűlés jegyzője, a Jobbik képviselője, parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hende Csaba! Ön a magyar Országgyűlésben van, és nem azoknak az országoknak a parlamentjében, amelyeket említett. Az lehet a különbség a kettő között, hogy esetleg azokban az országokban, amiket ön említett, a kormányzó párt nem olyan arrogánsan áll hozzá az ellenzékhez és az ellenzék által képviselt választópolgárokhoz, mint ahogy Magyarországon.Aztán rögtön az elején tisztázzuk, mondjuk, a Wikipédia által, hogy milyen diktatúrák léteznek. Idézném, nehogy az legyen, hogy én találom ki, amit mondanak: Az elnyomás lehet nyílt, azaz a népakarat adminisztratív korlátozásában megnyilvánuló, és rejtett  mint esetünkben is ez látható , azaz például léteznek a népakarat érvényesítéséből formálisan nem, de gyakorlatilag kizárt személyek vagy csoportok, illetve nézetek és vélemények.

(23.50)

Esetünkben a kizárni szándékozott csoport az ellenzék, az az ellenzék, amely sokkal több szavazót képvisel jelen pillanatban ebben az Országgyűlésben, mint önök, hiszen 120 ezerrel több választópolgár szavazott az itt ülő ellenzéki képviselőjelöltekre, mint önökre. És mi azért vagyunk itt az Országgyűlésben, hogy a népképviseletet gyakoroljuk a nép által megbízott országgyűlési képviselőkként. Tehát önök, amikor minket ki akarnak zárni és ki akarnak rekeszteni a parlamentarizmusból, a törvényalkotásból, a szavazásokból, akkor azokat a választópolgárokat kívánják kizárni, akik az ellenzékre szavaztak.

És azt mondja ön, hogy nem kívánják elvenni a szavazati jogot. Hát, Hende képviselő úr, az is előfordulhat, hogy azért, mert az ellenzék, mondjuk, nem vigyázzállásban ül itt a teremben, önök zokszó nélkül kizárhatják az összes ellenzéki képviselőt. Hát, én most kijelentem, én nem adom át önnek a szavazati jogomat, mert akkor például ki fog szavazni és élni azzal a szavazati joggal, amit önök mondanak?

Arra hivatkoznak, ugye, hogy az ellenzék sérti a Ház méltóságát. Akkor engedjék meg, hogy néhány dolgot felsoroljak, ami az én véleményem szerint sérti ennek a Háznak a méltóságát. Például sérti ennek a Háznak a méltóságát az, hogy önök kilenc év alatt azokat az ellenzéki szavazókat semmibe vették és 4, azaz négy törvényt fogadtak el olyat, amit ellenzéki képviselők nyújtottak be, úgy, hogy közben önök több mint ezer törvényt alkottak ebben a Házban, egy Alaptörvényt alkottak, és közben négy ellenzéki törvényjavaslatot voltak hajlandók elfogadni a társadalom többségétől, mert önök így állnak hozzá ezekhez a dolgokhoz.

Aztán sérti ennek a Háznak a méltóságát az, hogy ön is meg önök mindannyian tegnap eldobták azokat az embereket, akik valamilyen súlyos betegséggel rendelkeznek és súlyos betegséggel küzdenek, hiszen leszavazták azt az ellenzéki javaslatot tegnap, ön is nemet nyomott rá, amely azt segítette volna elő, hogy az SMA-betegek és mindenki más, aki súlyos betegségekkel küzd, azok kaphassanak bármilyen pénzügyi támogatást a kezeléseikhez. Önök ezt zokszó nélkül leszavazták.

Aztán tudja, mi sérti még esetleg a Ház méltóságát? Mondjuk, az, hogy tegnap leszavazták huszadszorra az ügynökaktáknak a nyilvánosságra hozatalát. És tudja, miért sérti ez, nemcsak azért, mert nem akarják a lusztrációs törvényt, hanem az ok, ami miatt leszavazzák, azért, mert az önök soraiban, az önöknek dolgozó emberek között van a legtöbb volt kommunista. (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Így van!) Ez is sérti a Ház méltóságát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Aztán soroljuk még. Tudják, mi sérti még a Ház méltóságát? Hogy Farkas Flórián országgyűlési képviselő. (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Így van!) Az is sérti a Ház méltóságát, hiszen egy büntetett előéletű, tanulmányait illetően homályos múltú emberről beszélünk (Derültség az ellenzék soraiban.  Bányai Gábor: Az a Gyurcsány!), akinek az újabb börtönbe vonulását egyszer köztársasági elnöki kegyelemmel akadályozták meg, és aki legutóbb úgy tüntetett el 1600 millió forintot, hogy semmiféle bántódása nincs és továbbra is országgyűlési képviselő. Hiába teszi szét a kezét, Hende képviselő úr, ezt önök állapították meg, hiszen az önök minisztériuma állapította meg, hogy az 1600 millió forint eltűnt, és éppen ezért próbálták meg utána kimosni Farkas Flóriánt. De ő továbbra is országgyűlési képviselőként, mosolyogva itt ül a Házban. Ez sérti a Ház méltóságát.

Aztán tudja, mi sérti még a Ház méltóságát? Simonka György meg Mengyi Roland  Voldemort nagyúr , hogy országgyűlési képviselő lehetett az önök jóvoltából; akik a pozíciójukat arra használták fel, hogy megdézsmálják a közpénzeket, és a Fidesz-KDNP-s képviselők körömszakadtáig védték őket, amíg csak tehették. Na, ez sérti a Ház méltóságát szerintem. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Meg az is sérti a Ház méltóságát, hogy Kerényi János, aki dél-alföldi regionális igazgatóként gyakorlatilag a főnöke volt Simonkának és akinek az egyik rokona a Simonka-ügy negyedrendjű vádlottja  ugye, nehéz elhinni, hogy nem tudott semmiről Kerényi János , mégis itt ülhet önök között a mai napig. Mint ahogy Varga Gábor is, aki közvetlenül Simonka mellett ül a Házban, és akinek a rokonai szintén az ügy vádlottjai. Na, ez sérti a Ház méltóságát.

Meg sérti a Ház méltóságát az az arrogancia, az a nagyképűség, az a lekezelő stílus, amit önök mind a bizottságokban, mind a plenáris ülésen megengednek maguknak az ellenzéki képviselőkkel szemben. Ezt én csak a „Boldog karácsonyt!” stílusnak hívom. Emlékeznek még ugye, rá, amikor egy nagyon fontos ellenzéki kérdésre miniszterelnök úr nagyon komoly szakmai választ adott, annyit mondott, hogy boldog karácsonyt. Na, ez az arrogáns stílus.

Önök bármit megtehetnek ebben a Házban, önök kiabálhatnak, hazudozhatnak, címkézhetnek, például kisnyilasozhatnak, soha nem utasítják rendre önöket. De ha az ellenzéki felszólaló elvtársnak nevez valakit, akkor meg megvonják tőle a szót, mint ez történt Jakab Péter esetében. Vagy mondjuk, amikor én azt mondom Orbán Viktornak, hogy valami beteges vonzódása van neki a luxusgépekhez, akkor a fönt ülő elnök úr meg akarja tőlem vonni a szót. Hát, mi van ebben sértő, hogy valaki betegesen vonzódik… (Böröcz László közbeszól.) Nem a jelenleg fönt ülő elnök úr, de ha akarja, Böröcz képviselő úr, akkor megnevezem, hogy ki volt az, Latorcai János. Nézze meg, videón lehet látni. Ebben mi sértő volt? Önök folyamatosan kettős mércét alkalmaznak, kettős mércét alkalmaznak ebben a parlamentben.

Megint, hogy hozzam az én példámat: én szóban helyeztem kilátásba egy nyaklevest egy államtitkárnak, helytelenül, hozzáteszem, teljes mértékben helytelenül. El is fogadtam a büntetést, bár hozzáteszem, annak semmilyen következménye nem lett, hogy ez előtt a mondat előtt a kormány egyik államtitkára sértő mutogatásokat tett egy ellenzéki képviselővel szemben. De helytelen volt, ezért nem fordultam utána nemzetközi bírósághoz, és elfogadtam a büntetést; de még egyszer mondom, szóban.

Mi van azokkal a fideszes képviselőkkel, akik fizikailag megtámadtak egy ellenzéki képviselőt? Fizikailag támadták meg. Kaptak 50 ezer forint büntetést. Sőt, Budai Gyula, aki mellbe vágta Kunhalmi Ágnest fizikailag, semmit nem kapott. Semmit nem kapott! Pedig odament, és egy hölgyet itt, az Országgyűlésben fizikai atrocitás ért Budai Gyula részéről. Semmilyen büntetést nem kapott!

Ezek azok a kettős mércék. És ha eddig ilyen kettős mérce alapján működtek, felmerül a kérdés, hogy vajon mi lesz ezután, ha még szigorítani szeretnének. Már hallom és látom magam előtt ezeket a párbeszédeket, mondjuk, az elnök részéről: Szilágyi képviselő úr, ön az Országgyűlés jegyzője, ne nézzen ilyen csúnyán Rogán miniszter úrra! (Derültség az ellenzék soraiban.) Majd eltelik egy kis idő: Megint csúnyán nézett, három hónapra kitiltom a Házból. És nincs semmilyen jogorvoslati lehetőség. Vagy mondjuk, megint megszólal az elnök, hogy Kunhalmi képviselő asszony, a piros blézer sérti a Ház tekintélyét, vegye le. (Derültség az ellenzék soraiban.  Kunhalmi Ágnes leveszi blézerét.) Nem veszi? Egy hónapra kitiltom le a Házból, ha nem veszi le. Körülbelül ilyenek lesznek. És ez ellen nem lesz jogorvoslat, csak a nemzetközi bíróságnál, ahol majd négy, öt vagy hat év múlva megállapítják a jogsértést, mint ahogy most nemrég megállapították a 2013-as esetekkel kapcsolatosan a jogsértést.

Ez a diktatúra, amit önök alkalmaznak, az ellenzék elhallgattatására tett kísérlet, az egyik legfőbb demokratikus értékrend, a népképviselet megsemmisítésére tett kísérlet. Ezt csinálják önök jelen pillanatban. Mi az embereket képviseljük, őket zárják ki a törvényalkotásból, tőlük veszik el a szavazati jogot, kedves Hende Csaba.

Én úgy gondolom, hogy először végig kellene gondolniuk azt, hogy önök hogy viselkednek, hogy önök hogy állnak hozzá az ellenzéki szavazókhoz, hiszen az ellenzéki szavazókkal csinálják azt, amit velünk csinálnak. Még egyszer elmondom, mi képviseljük az ellenzéki szavazókat. Majd az ellenzéki szavazók, vagyis nemcsak az ellenzéki szavazók, a szavazópolgárok minden választásnál majd döntenek arról, hogy vajon a Ház méltóságát ki sérti meg, önök sértik meg a Ház méltóságát vagy pedig az ellenzék sérti meg. Ezt a választások alkalmával mindig el tudják dönteni.

(0.00)

Az a választási rendszer, amit önök alakítottak át, az a választási rendszer, ami véleményem szerint már alapjaiban egy csalásra épül, annak köszönhetően vannak önök itt most kétharmaddal, és annak köszönhetően alázzák meg, próbálják meg megalázni folyamatosan az ellenzéket, és próbálják meg megalázni folyamatosan az ellenzéki szavazókat. Önök sértik meg az én véleményem szerint a Ház tekintélyét.

Nézzenek magukba és szégyelljék magukat, én úgy gondolom, amikor ilyen förmedvényeket tesznek le az asztalra, mint ez a mostani szigorítás! Önök el akarnak mindenkit hallgattatni, el akarnak mindenkit taposni (Z. Kárpát Dániel: Ebbe fogtok belebukni.), el akarnak mindenkit tiporni (Böröcz László: Ezt ti akarjátok.), de ez nem fog önöknek sikerülni. Önnek sem, Böröcz képviselő úr, önnek sem! Önnek sem, higgye el, de nyugodtan nyomjon majd gombot, kíváncsi vagyok a felszólalásra. (Z. Kárpát Dániel: Mikrofonba legyél bátor!) Kíváncsi leszek majd a felszólalására, tisztelt fiatal barátom, mert van köztünk körülbelül 30 év, és ennyit ad meg körülbelül tiszteletben. Ez a különbség önök között meg miközöttünk (Z. Kárpát Dániel: Flegmák vagytok, és nagyképűek.), ennyit ad meg tiszteletben.

Nekem soha nem fordulna meg a fejemben, hogy idősebb emberekről olyan véleményeket mondjak, mint amit ön megenged magának. Ez az arrogancia, ez a nagyképűség, ez jellemzi önöket. Erről beszéltem idáig is, de úgy néz ki, hogy sajnos a szövegértéssel is vannak problémák. Persze, tudom, úgy gondolja ön is, hogy világéletükben önök lesznek majd hatalmon, és önök mindent megtehetnek.

Egyszer minden megváltozik. Én azt kívánom ennek az országnak, hogy valóban változzon meg, valóban legyen egy demokratikus jogállam, amely demokratikus jogállamban normálisan tudunk egymással dolgozni, és nem ilyen stílusban, mint amit önök képviselnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hohn Krisztina képviselő asszony, LMP, parancsoljon!

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megköszönni háznagy asszonynak, hogy itt van és végighallgatja a mi véleményünket is. Ez azért is fontos, mert sajnos se államtitkárt, se kormánytagot nem látok (Hende Csaba: Nincs köze hozzá.), pedig azt gondolom, hogy érdemi párbeszédről csak akkor beszélhetünk, ha a másik fél is képviselteti magát. Igen, kormánypárti képviselőtársaim itt vannak néhányan, ami elég furcsa, merthogy amikor nekünk vannak különféle törvényjavaslataink, amit szeretnénk behozni a Ház elé, és legalább arról vitázni, legalább vitázni róla, akkor az egyik képviselőtársam, aki ennek a törvényjavaslatnak az egyik beterjesztője, ideszólt nekem, hogy nem is érti, hogy miért terjesztjük be, hiszen már a bizottság lesöpörte. Neki akkor elmagyaráztam, hogy tesszük ezt azért, mert minket azért küldtek ide. Én tudom, hogy mi zavaróak vagyunk itt a kormánypárti képviselők szemében, hiszen zavart okozunk a hülye kérdésekkel, a balga felszólalásainkkal, jókat lehet rajtunk nevetgélni sok esetben; szerintem ez is rontja a Ház tekintélyét.Én azt gondolom, hogy ez a jogszabály vagy törvénytervezet abszolút nem pontos. Pontos akkor lenne, hogy társulna hozzá egy etikai kódex, ami pontosan leírná, hogy melyek azok a szavak, amik a jövőben itt nem hangozhatnak el. Remélem, hogy a „fajankó” szó is köztük van, és azt a mondatot is tartalmazni fogja, hogy vegyen be nyugtatót a képviselőtársam, és ezt se mondhatják majd senkinek, ugye?! Mert én sem értek egyet azzal, hangsúlyozom, hogy pláne a fejem fölött fölmutatnak egy nem mondom meg, milyen táblát, ki se mondom ezt a szót, ez nekem sem tetszik. De az sem, hogy erre válaszul valakit fajankónak lehet nevezni, hatalmamnál fogva, hatalmammal visszaélve lefelé közlök egy ilyen dolgot. Szerintem ez is sérti a Ház méltóságát. De nem csak erről lehetne itt beszélni.

Egyébként eszembe jutott néhány közmondás. Az egyik például, hogy máséban a szálkát is, magáéban meg a gerendát se, és akinek nem inge, az ezt nem veszi magára. Már ne is haragudjanak, de egyszerűen elképesztő az, hogy lassan hátratett kézzel kell majd itt ülnünk, szépen csendben maradni, nem megszólalni; csak nehogy úgy járjunk, mint a versben, hogy így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Ezt önök sem akarhatják, hiszen legalább a demokrácia látszatát fenn kéne tartani, úgy gondolom, mindannyiunk nevében.

Néha már azt érzem, hogy csak látszatdemokrácia van, mert engem még önök itt nem hallottak káromkodni, sem kormányt szidni, mert úgy gondoltam volt polgármesterként, hogy talán hatásos lehet az a kommunikáció, ha emberi nyelven, kulturáltan szólalunk föl. De ez nem mindig igaz, mert én is megkaptam már, hogy hazudok, meg mindenféle egyéb jelzőket. Csak nem értem, hogy miért. Legalább díjazhatnák azt, ha nem politikaifrázis-pufogtatásokkal élek itt az Országgyűlésben, hanem szakpolitikai vagy társadalompolitikai problémát hozok ide. De önök élből elutasítanak minden olyan kezdeményezést, amit az ellenzék talál ki, kivéve azt a négyet  Szilágyi képviselőtársam mondta , elnézést kérek a tévedésért. De általában elmondható, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy mi itt miről beszélünk, hiszen sokszor ide se jönnek, ezzel is kimutatva, hogy mi körülbelül mennyit érünk az önök szemében. Én ezt meg tudom érteni, a kétharmad, az kétharmad. De ne feledjék, hogy a kétharmad, az nem teljhatalom, nem önkényuralom, nem diktatúra és nem királyság. Mi azért jöttünk ide  vagy legalábbis én , mert ide küldtek.

A múltkor megkaptam az egyik képviselőtársamtól, hogy: ja, listáról? Igen, mint ahogy önök között is vannak olyanok, akik listáról kerültek ide. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nekem ez a bűnöm, hogy listáról jöttem, ez tény. De ettől még ugyanolyan jogaim vannak, mint annak, aki nem listáról jött, szerintem.

A másik, hogy én nem érzem azt, hogy engem káromkodás miatt ki fognak zárni, mert nem szoktam káromkodni. De azért beszéljük már meg, hogy mi számít káromkodásnak, mert én attól tartok, hogy majd gumiszabályként furcsán értelmezve itt emberek valóban ki lesznek tiltva sokszor olyanért is, ami nem biztos, hogy feltétlenül obszcén. Tehát akkor fektessük le a szabályokat, írjuk le azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatokat, amiket majd itt nem lehet elmondai, és majd ehhez tartjuk magunkat.

A másik pedig az, hogy arra gondoltam  most nem elviccelni akarom a dolgot , hogy például körmösöket is lehetne osztogatni. Rossz vagyok, kimegyek, durr, tíz körmös, képviselő asszony, szégyellje magát, megjár önnek a körmös, mint az iskolában régen. Ott is egyszer kaptam tenyerest  soha nem fogom elfelejteni , mert nem tollal írtam a házi feladatot. Szerintem itt is meg kéne ezt próbálni.

Már ne is haragudjanak, én megértem, hogy december 12e egy olyan nap volt, ami számomra is egy felkavaró élmény volt, hogy így mondjam. (Dr. Kovács Zoltán: No fene!) No fene, ez így van, engem is felkavart ez a nap, de önök nem hagytak más lehetőséget, mert hiába mondjuk itt a magunkét; már rengeteg választótól megkaptam, hogy tulajdonképpen mi a fenének készülök én föl bármilyen törvényből, úgyse érdekel senkit, hogy mit mondunk. Bár én úgy gondolom, hogy esténként azzal töltik az idejüket, hogy megnézik, hogy mit mondtunk, elolvassák a jegyzőkönyveket, és azt tanulmányozzák, hogy mit mond ez a szerencsétlen ellenzék, ha már egyszer itt ül a parlamentben. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetne önvizsgálatot tartani; ez háznagy asszonyra nem vonatkozik, mert őt még soha nem láttam olyan szituációban, hogy megsértette volna a házszabályt.

De ha már az etikánál meg a protokollnál tartunk, akkor bocsánat, köszönni nem kell annak a szerencsétlen ellenzéki képviselőnek? Bemegyek az ülésterembe  mondjuk , köszönök hangosan, és nemhogy nem köszönnek előre, mert nő vagyok  kit érdekel? , de nem is fogadják a köszönést sok esetben. Ne haragudjanak, miért nem? Ez nem tartozik bele a Ház méltóságába, hogy visszaköszönnek? Legalább visszaköszönni. Ja, merthogy én nem vagyok fideszes, elnézést, valahogy ilyen furcsa gondolataim vannak, hogy nem vagyok fideszes, ez tény.

Azt szeretném még elmondani, hogy lehet, hogy az ellenzék kicsi és kevesen vagyunk, de kicsi a bors, de erős, szokták mondani, ez is egy közmondás. Rengeteg közmondást lehetne itt elmondani önöknek, beleférne az időmbe, hogy felsoroljam az összes magyar közmondást, de ezt most nem fogom megtenni. Viszont még egyszer határozottan kérem, legyen egy kódex  ezt komolyan mondom , legyen lefektetve, hogy mely szavak nem mondhatóak ki a Házban, de akkor az mindenkire vonatkozzon, mert pont olyan van a beterjesztők között, aki nagyon sokszor átkiabál, nagyon sokszor bekiabál. Azt olvastam, hogy majd nem lehet bekiabálni. Rendben van. De akkor ne csak nekünk, mert érdekes módon sok esetben, elnézést kérek, elnök úr, előfordul, hogy csak mi vagyunk figyelmeztetve, miközben a terem túlsó feléből ugyanúgy bekiabálások vannak. Ugyanúgy! Pillanatnyi érzelmi hatás.; szégyellem, de én is néha bekiabálok, ez tény. Bekiabálok, mert nem látok más megoldást, és felháborodok azon, hogy nem tudom én, már hatvanszor voltam Soros-ügynök meg bevándorláspárti nem tudom micsoda. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Akkor százszor. De már úgy szeretnék találkozni egyszer ezzel a Sorossal, hogy legalább ismerjem meg, ha már ezzel vagyok vádolva.

Én úgy gondolom, hogy ezek az általános panelek, amiket önök alkalmaznak itt rendszeresen velünk szemben, ez már több mint felháborító. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Lehet, hogy ez vicces, nem tudom, hogy mennyire vicces, de én ezt komolyan mondom. Mert egyszerűen az embernek néha már elege van, és kénytelen elmondani a véleményét néha, hogy meghallgassák és önökhöz is eljusson.

(0.10)

Higgyék el, hogy ez nem csupán az én véleményem, ezt nagyon sokan így gondolják az itt ülők közül is, meg azok közül is, akik ebben a késői órában még biztosan nézik feszülten a képernyőt, és megpróbálják kihámozni, hogy miről beszélek.

Szó van arról, hogy intézmények látogatása, s a többi. Az M1-et tiszteltetem. Én még soha nem mentem be közintézménybe hívatlanul.

Mentem már közintézménybe, orvoshoz vagy kórházba, ha beteg voltam, de egyébként nem. De gondolkodtam ezen, hogy szeretnék. Nem azért szeretnék, hogy odamenjek verekedni vagy pofozkodni, de valahogy információhoz kell jutnom. Sajnos, néha azt tapasztalom, hogy itt aztán erőből mindent lenyomnak a torkunknak. Egyetlenegy darab, mondjuk, általam vagy a nevemhez is köthető módosító javaslatot még el nem fogadtak. Mert mind rossz, mind szakmaiatlan, mert mi teljesen aluliskolázottak és abszolút tájékozatlanok vagyunk, ugye? Mert ez tűnik ki. Ezzel a törvénnyel is az lesz, tudjuk, hogy ez is le lesz nyomva a torkunkon, hiszen kétharmad van, kit érdekel, hogy mit mondunk.

Én annyira szeretném megérni azt, ha nem leszek itt, akkor is, hogy önöknek le kelljen ülni és kelljen egyeztetni. Néha előfordul, ezt beismerem. (Z. Kárpát Dániel: Pitizni fognak!) Nem, csak hogy kelljen, legalább annyira  remélem, a magyar választók ezt majd meghallják , csak annyira, hogy igenis kelljen leülni és kelljen néha kompromisszumot kötni. Mert mi elmondjuk, hogy mondjuk, egy szakmai szervezet mit javasol, tehát nem a Hohn Kriszta találta ki, hogy adott törvényben módosítani kellene a jogszabályt, hanem a szakma képviselői, akik hozzám még oda mernek jönni, mert én nem bántom őket, már szavakkal. Elmondják, hogy mit adjak be vagy mi a probléma. Én ezt idehozom, önök meg, sutty, lesöprik már bizottsági szinten. (Derültség.  Kunhalmi Ágnes: Sutty?) Sutty! Mert egyszerűen nem lehet mást mondani. (Közbeszólás az LMP padsoraiból.) Ja, a sutty is csúnya! Jó. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jobb, mint a „franc”!)

Most térjünk ki erre is, mert az is fontos, hogy igenis vannak olyan országgyűlési képviselők… De nem a Hoppál Péter, ezt előre mondom, mert múltkor megsértődött, pedig ő nem volt ilyen. El kell hogy mondjam, ő nem volt ilyen soha az életben, engem polgármesterként nem bántott és semmiféle rosszat nem tett nekem, ezt ezúton is üzenem neki, mert sajnos nincs itt. De igenis tudok olyanokat, akik a polgármestereknek akár obszcén kifejezésekkel élve olyanokat mondanak, hogy elájulok, de tényleg. Hogy meri  és itt jön az intézménylátogatással összefüggésbe  egy egyéni országgyűlési képviselő az adott polgármestert fenyegetni, szőnyeg szélére állítani és mondogatni, hogy nem leszünk ám jóban? (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiból.) Meg hadd ne mondjam… Ne nevessetek, mert ez tényleg így volt! És azt mondja, hogy én nem mondom, de ha jót akarsz magadnak, akkor ezt ne csináld! Micsoda?! Hát, hol van az leírva, hogy az országgyűlési képviselő főnöke a polgármesternek, már ne is haragudjanak? Ez nem sérti a Ház tekintélyét? Úgy gondolom, feltételezem, hogy a miniszterelnök úr nem is tudja, hogy mi folyik a terepen, a vidéken néhány esetben. Nem mindenki csinálja ezt, még szerencse, de legalább öt-hat olyan országgyűlési képviselőt tudok, aki rendszeresen presszionálja a polgármestert. Ezt szabad? Ez teljesen normális, hogy odamegyek és fenyegetőzök? Még jó, hogy nekem nem ilyen országgyűlési képviselőm volt, mert különben nem tudom, mit csináltam volna. (Dr. Varga-Damm Andrea az elnök felé: Beszélhet még 15 percet?) Nem, elég ennyi! Adott esetben előfordul olyan, hogy szerencsétlen polgármester próbál annak az országgyűlési képviselőnek udvarolni, mert vannak ilyen körzetek is, és az országgyűlési képviselő a többi polgármester előtt azt mondja neki, hogy ne nyaljad a micsodámat, mert utálom, ha ezt csinálod. Már bocsánat! Tehát nem csak minket kell nézni.

Igen, igazuk van, nem tartunk fel ilyen táblákat, teljesen, totál egyetértek. Nem trágárkodunk, nem beszélünk csúnyán, nem azért küldtek minket ide. De az etikai kódexet szorgalmaznám, hogy melyek azok a szavak, kinek kell köszönni. Tessék megtanítani! Ki az, akinek köszönni kell, kinek kell köszönni, milyen mértékben, hogyan illik köszönni, mit illik válaszolni, és hogy illik viselkedni. Akkor ezt is írjuk le, mert úgy látom, hogy ezt sem tudja mindenki! Köszönöm szépen a szót. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ne hagyd abba!  Nagy taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm a felszólalását, hogy a XXI. században megjelenítette Rotterdami Erasmust, ilyen problémákkal küszködött, csak azóta eltelt ötszáz év. Bősz Anett képviselő asszony, független, parancsoljon!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Hohn Krisztina képviselőtársam után nehéz megszólalni, de igyekszem. Figyeltem ma reggel Kocsis Mátét, amikor ezt az előterjesztést megtette előterjesztőtársaival, méltán nagy tiszteletű előterjesztőtársaival. Az a helyzet, hogy amikor azt látja az ember egy képviselőtársán, hogy még a saját előterjesztését is szégyelli, és éppen ezért képtelen megfelelő hangerővel, megbotlás nélkül előadni a saját mondanivalóját itt az Országgyűlésben, az valami elképesztő. Kocsis Mátétól megszokhattuk, hogy igen vastag az a bőr.

Az a helyzet, hogy Kocsis Máté egy egészen rosszul felépített érvrendszerrel és egy egészen rosszul felépített megszólalással indította ezt a vitát. Eltelt azóta vagy tizenkét óra ebből a napból, de nem probléma, mi akár egész éjszaka hajlandóak vagyunk itt lenni és vitázni önökkel, mert egy nagyon különös helyzet alakul ki az Országgyűlésben. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy Kocsis Máté és képviselőtársai ma reggel azzal érveltek, hogy számos demokráciában a házszabály, illetve a képviselők jogállásáról, jogairól és kötelességeiről szóló törvény jóval szigorúbb a magyarnál.

Szeretném elmondani, hogy azért azok működő demokráciák. Én azokat a demokratikus intézményrendszereket, azokat a jogállamokat, tisztelt képviselőtársaim, nem hasonlítanám egy kiépülőben levő autoriter rendszerhez, a jelenlegi magyar helyzethez, amelyben önök nem másra készülnek ezzel a törvénnyel, mint hogy a kormánytöbbség kezébe valamifajta olyan gumiszabályrendszert adjanak, amivel egyszerűen bosszúhadjáratot lehet folytatni az ellenzék tagjai ellen. Nemcsak itt, a plenáris ülésen, hanem a bizottsági munkában.

Önök azzal vádolnak bennünket, hogy mi nem tervezünk, nem járunk be a munkahelyünkre. Szeretném elmondani, hogy például az ellenzéki vezetésű bizottsági ülések, amelyeket össze próbálnak hívni képviselőtársaim, rendre elbuknak azon, hogy a kormánypárti képviselőtársak nem kívánják hozzá biztosítani a határozatképességet. Nézek azon képviselőtársaimra, akikkel egy bizottságban ülök, ahol mindig nagy örömmel fogadjuk azokat a leveleket, amelyekben biztosítanak minket arról, hogy eszük ágában nincs bejönni a munkahelyükre, és vitát folytatni azokról a témákról, amelyek egyébként a magyar társadalmat költségvetés-politikai és egyéb ügyekben is érintik.

A helyzet úgy áll, hogy az önök kommunikációja ebben a törvénymódosító javaslatban, csakúgy, mint számos területen, hazug. Egyszerűen azt állítják rólunk, hogy kulturálatlanok, inkompetensek vagyunk, rossz szándékúak vagyunk, ami nem igaz. Azt nem értem, hogy miért választották ezt a kommunikációs megoldást az után az október 13-a után, amikor a helyi vezetésért kampányoló ellenzéki polgármesterjelölteket és képviselőjelölteket is ugyanezekkel a vádakkal illették, hogy őket csak a hatalom érdekli, ők csak balhézni tudnak, ők nem képesek elvezetni ezeket a településeket, amelyeknek polgármesteri székeit legtöbb esetben vagy nagyon sok esetben meg is nyerte az ellenzék. Az elmúlt hetekben inkább az derült ki, hogy például a volt fideszes vezetések békülékenyen viszonyulnak a jelenlegi ellenzéki városvezetésekhez. Azt gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen, ahogyan itt már Demeter Márta képviselő asszony is utalt erre, az önök kormányzását mind helyi, mind központi szinten átszövi a korrupció. Van tehát mitől félni. Tehát azt gondolom, nem véletlenül születik ez a törvénymódosító javaslat, nem véletlenül próbálnak házszabályt módosítani és megfosztani bennünket adott esetben attól is, tisztelt képviselőtársaim, hogy keményebb szavakat használjunk, keményebb hangot üssünk meg az Országgyűlésben.

(Hende Csabához fordulva:) Látom előterjesztő urat, hogy rázza a fejét, de nagyon sokszor beszéltünk már jogállami kérdésekről ebben a patkóban, és azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy nem a jelenlegi társadalom, mert a jelenlegi társadalmat a propagandamédián keresztül sikeresen elaltatták, nagyon sok esetben itt milliók nem tudják és nem is akarják felemelni a szavukat az ellen a gyalázat ellen, ami zajlik a kétharmad padsoraiban. Nekünk viszont történelmi felelősségünk itt az ellenzék padsoraiban, hogy rázzuk a vészcsengőt, és el tudjuk mondani, hogy ez a kormányzás, illetve az elmúlt kilenc év a történelemkönyvek legsötétebb oldalán fog landolni, azokon az oldalakon, ahol leírják, hogy demokratikus eszközöket felhasználva egy autoriter rendszer kiépítésének volt szemtanúja a magyar társadalom.

(0.20)

Ez még csak nem is az Európai Unió vagy nem is az ellenzék vagy az ellenzéki szavazók előtt kínos, hanem majd a jövő generációi előtt lesz kínos, amikor kimondható lesz az, hogy önök hány évtizeddel vetették vissza ennek az országnak a fejlődését akár gazdasági, akár társadalmi szinten. (Derültség a kormánypárti oldalon.  Böröcz László: Ezt el is hiszed?) Ugye, kormánypárti képviselőtársaim azt mondják, hogy ezt én sem hiszem el; hát, nézzenek meg olyan elemző központokat, amelyek függetlenek, ne olyanokat, mint a Századvég, vagy olyanokat, amelyeket a saját zsebükből rántanak elő, hanem olyanokat, amelyek nemzetközi összehasonlításokat tesznek közzé az országunkról. Ezek egyértelműen megmutatják azt, hogy regionális összehasonlításban is kínos az, ami hazánkban történik. Az, hogy a demokratikus intézményrendszert tönkretették, az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét tönkretették, az az arrogancia, amivel társadalmi csoportok széles skáláját fosztották meg az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvétől, az nemcsak elfogadhatatlan, de azt gondolom, hogy felhatalmazza és kifejezetten kötelezi az ellenzéki képviselőket arra, hogy minden törvényes eszközt megragadva küzdjenek az ellen, amire önök használták a kétharmadot, és használják jelen pillanatban a kormányzásukat.

Egész egyszerűen arcátlanság évszázados demokráciákhoz mérni a jelenlegi törvénymódosítást, és olyan országokhoz hasonlítani a jelenlegi házszabályunkat, ahol egyébként valóban van demokratikus kultúra, ahol valóban van vitakultúra. Ugyanis nem tudjuk elégszer elmondani ebben a teremben és számos más fórumon, hogy a demokrácia előnye a diktatúrával szemben éppen az, hogy a közjó is vitákban dől el. Ez az, amit önök ebben a Házban megszüntetni kívánnak.

Én nagyon jól értem ennek a törvénymódosító javaslatnak az elsődleges szándékát, ez pedig az, hogy jaj, de jó lenne, ha nem tennének fel nekünk kínos kérdéseket. Jaj, de jó lenne, ha megszűnne az Országgyűlés ellenőrző szerepe. Jaj, de jó lenne, ha nem lenne az ellenzék abban a helyzetben, hogy megjelenhet közintézményekben, és akár egyénileg, akár csoportosan gyakorolhatja azt a jogát, hogy ellenőrzi ezeket az intézményeket.

Mi magunk egyébként számos területen bizonyítottuk azt, hogy mennyire szükség van az önök kormányzása alatt arra a tevékenységre, amit mi folytatunk, ugyanis jelen pillanatban az oknyomozó újságírás ebben az országban elsősorban a parlamenti ellenzékre hárul. Mi voltunk azok, akik olyan ügyeket föl tudtunk göngyölíteni, ami önöknek kínos volt, akár helyi, akár központi szinten. Ezek vezettek el oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy az óriási mellénnyel rendelkező helyi vezetők, akik azt képzelték magukról, hogy nélkülük már másnap összedől az egész város vagy az egész település, ha 13-án váltás van demokrata oldalról, azok is leválthatóvá váltak.

Én értem azt, hogy ez után az október 13. után önök új eszközökhöz szeretnének nyúlni, nehogy véletlenül az ellenzék gyakorolni tudja a jogait, nehogy véletlenül az ellenzék meg tudja mutatni, hogy számos területen jobban csinálná azt, amit önök tesznek. De én azt gondolom, hogy nem fog sikerülni. Azért az önkormányzati választások során és a kampány során is megtanultuk azt, hogy minél nagyobb a túlerő, minél inkább visszaélnek azokkal az intézményekkel, lásd a VIII. kerületi kampánycsapat főhadiszállásán megjelenő rendőri razziát, visszaüt, tisztelt képviselőtársaim. Tehát lehet egy darabig azt csinálni, hogy hatalmi arroganciával meg gigantikus erővel odacsapni, és azt mutatni, hogy önöknek bármit lehet, de én azt gondolom, hogy 13-án legkésőbb este 10 körül meg kellett tanulják, hogy ebből egy idő után, ha most csak egy kisebb társadalmi csoport is, de meg fogja mutatni önöknek, hogy ebből elég.

Én azt gondolom, hogy mi kölcsönösen tudjuk egymást erősíteni, ez a Ház, illetve az utca, ez a Ház, illetve a szavazóhelyiségek, és a következő időszak el fog minket juttatni odáig, hogy le tudjuk váltani a nemzeti együttműködés rendszerét. Önöket nem az zavarja, hogy itt volt egy parlamenti demonstráció, mert ha ez zavarta volna önöket, akkor már idén januárban benyújtották volna ezt a módosító javaslatot. Önöket az zavarja, hogy a tavaly december 12-i események eljuttattak minket október 13-ig. Eljuttattak minket odáig, hogy azt néztük, hogy mit tehetünk azért, amit ez a társadalom már régóta vár, hogy végre fölemelkedhessen, végre megszabadulhasson legalább helyi szinten a fideszes vezetésektől. Persze van számos olyan település, ahol ez nem sikerült. De az a helyzet, hogy a következő időszak bőven elég lesz az ellenzék számára ahhoz, hogy a kormányt is le tudja váltani. S bármilyen döntést is hoznak jelen pillanatban, bármit is csinálnak ebben a vitában, akár a ma éjszaka folyamán, akár a következő hetekben itt az Országgyűlésben, ez az ellenzék már nem lesz abban megállítható, hogy leváltsa ezt a kormányt. Én azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a magyar társadalom, de feltehetően az Európai Unió is jobban fog járni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalók sorozata következik. Varju László képviselő úr, DK.

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ebben a vitában időnként vissza kell térni arra a megállapításra, hogy igazából mi végről van ez a törvény, amit önök ide elénk terjesztettek. Nyilvánvaló és világos, hogy ez a Fidesz rettegésének a törvénye, amivel az ellenzéktől való félelmükben a korlátozásokat akarják bevezetni. Természetesen nem a képviselők itt az igazi célpont, hanem azok a választók, akiket meg akarnak rémíteni azzal, hogy önök arrogáns módon próbálnak válaszolni a választási vereségükre. Én úgy gondolom, hogy amikor 37 törvényt akasztanak ide mindenkinek a nyakába, miközben azt mondták, hogy nem törvénygyárat akarnak üzemeltetni, itt most a hirtelen önöknek fontos dolgokat előveszik, és ezzel próbálkoznak, és próbálnak minden olyasmit megoldani, amit fontosnak tartanak.

A mai napon Halász képviselő úr a vezérszónoki körben két olyan dolgot említett, amire szeretnék visszatérni, de egyre biztosan, legalábbis ebben a hozzászólásban. Idézem őt: aki nem játszik anarchistát, nem akadályozza a munkát, az nem kap büntetést. Hát, tisztelt képviselő urak, önök, akik ezt a törvényt ide beterjesztették azért, hogy befogják az ellenzék száját, és hogy megfenyegessék nyíltan, s úgy, ahogy most önök emellett felállnak és kiállnak, tisztelettel jelzem, hogy önöktől nem riad meg senki. Az a törvénysértés ára, amit most önök itt előállítanak, és az előbb azt mondták, hogy majd drága lesz nekünk, hát tisztelettel jelzem, hogy szó sincs erről. Önöknek nincs joga ehhez, nem is szabad, hogy az legyen, mert Alaptörvény helyett lesz alkotmány, és akkor lesz köztársaság is Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hende Csaba alelnök úr, Fidesz, két percben.

HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon gyorsan: Demeter Márta képviselő asszony azt kérdezte, hogy mi a teendő, ha az állami szervek megtagadják a tájékoztatást. Azt tudom válaszolni, hogy a törvényben ezután is benne lesz, ahogy eddig is benne volt, hogy az állami szervek kötelesek a képviselőket a munkájukban segíteni, az ahhoz szükséges információkat megadni, és a közintézményekbe való belépés is lehetséges lesz. Itt reagálnék Bősz Anett szavaira is. Ő a helyszíni ellenőrzés ellehetetlenítéséről beszélt. Egyáltalán nincs ellehetetlenítve a helyszíni ellenőrzés. Természetesen nem éjnek évadján, nem a földön fetrengve, nem egy közintézménybe azzal az illegitim céllal betörve egy felhevült tömeg élén (Dr. Vadai Ágnes: Nem volt betörés, beengedtek minket!), hogy ott követeléseket beolvastassanak a televízióban. Ez mind-mind törvénytelenség, tisztelt képviselő asszony, és egyben nevetséges is.

Hohn Krisztina kifogásolta, hogy a kormány nem képviselteti magát a vitában. Tisztelettel tájékoztatom, hogy a kormány általában soha nem képviselteti magát az országgyűlési törvény és a házszabály vitájában  tessék visszanézni az elmúlt időszakot , tekintettel arra, hogy mindezt az Országgyűlés belügyének tekinti.

Szilágyi György az SMA-betegségben szenvedők kérdését emelte ki. Szeretném tájékoztatni a tisztelt házat, hogy az állam minden 18 év alatti SMA-ban szenvedő beteg számára biztosítja az Európa-szerte elfogadott kezelési lehetőséget. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz!) Idén 1,6 milliárd, jövőre ezen felül még további 1 milliárd forintot biztosítunk erre a célra. Vannak Európában gyógyszerként még nem forgalmazható, egyébként méregdrága készítmények, és az orvosszakma még vizsgálja, hogy ezeket miként lehet bevonni a kezelésbe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(0.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP!

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az intézménylátogatásról csak annyit, hogy első fokon a bíróság nekünk adott igazat, jogosan voltunk ott, úgyhogy keressenek esetleg egy olyan bírót, aki a saját szájuk íze szerint dönt majd. A másik: Kocsis Máté azt mondta, hogy a fodrászhoz is be kell jelentkezni. Kérem, a NAV-ellenőr sem szokott bejelentkezni egyébként a fodrászhoz, amikor meg akarja nézni, hogy szabályosan járnake el, adnake például blokkot.

A másik, Mátrai Márta háznagy asszony, kérdezném öntől, mi a véleménye. Tasó: „Mit pofázol bele, kisanyám?” „Vedd le, Ági, a babydollt!” Kövér László: „Elmebetegek gyülekezete!” „Hozzatok egy gyógyszert neki!” Tessék, a véleményét szeretném hallani!

Hende úr, nemzetközi példák. Brit, német, francia szankciókat emleget, csakhogy az ott alkalmazott szankciók az ott dolgozó ellenzéki képviselők jogainak teljes és százszázalékos biztosítása mellett léteznek, nem úgy, mint itt Magyarországon, ahol az ellenzéki képviselőknek alig maradt joga, és így lényegében még ennél is tovább szankcionálnak bennünket. Kérem, a magyar történelemben mindig akkor viselkedtek így az országgyűlési képviselők, ha a jogaikat korlátozni akarták. Így volt ez a dualizmusban, és így volt ez a két világháború között is. 1904, 1912, ’24, és most ’19-ben is erről van szó. Gondoljunk csak a rabszolgatörvényre, házszabályellenesen zárták le a vitát, lesöpörték több ezer módosítónkat, elvették önkényesen a szót a vitában országgyűlési képviselőktől, amíg még a szólás joga náluk volt. A közszolgálati médiumokba nem engednek be minket, és itt sorolták a képviselők egyébként, hogy mi mindent megtettek azért, hogy az ellenzéket degradálják, mert nem tekintik politikai partnernek a hazai ellenzéket. Orbán nem válaszol egyetlenegy hozzá intézett kérdésre sem normálisan, ez azért van, drága képviselőtársaim, magunknak is mondom, mert egész egyszerűen ezzel elismerné ellenzéki partnernek a képviselőit, de ezt ebben a rendszerben nem teheti. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bősz Anett képviselő asszony, független!

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Még annyit egészen röviden szeretnék hozzátenni a nemzetközi példákhoz, hogyha már beszéltünk erről is, hogy Nagy-Britanniára hivatkoztak, szeretném elmondani, hogy a házelnök ott szigorúan visszavonja magát mindenféle politikai véleménynyilvánítástól. Én azt szeretném látni, hogy itt ebben a Házban a házelnök tartózkodjon mindenfajta politikai véleménynyilvánítástól. Ezzel szemben mit látunk? Hogy Kövér László rendre a propagandamédiumokban megjelenik, gyalázza az ellenzéket, gyalázza a menekülteket, bizonyos társadalmi csoportokat, és ez megengedhetetlen. Szóval nem tudom, hogy miért kell arról fogalmi vitákat folytatnunk itt éjnek idején, hogy mi az, ami megengedhető, meg mi az, ami nem megengedhető. Nagyon örülnék, ha a különböző jogrendszerekből nem valamifajta ilyen nagyon különleges egyveleget gyűjtenének össze, ami a lehető legrosszabb eredményt hozza, és aztán utána önök szabadon folytathatnának bármi agyrémet itt ebben a Házban vagy akár a közintézményekben, médiumokban. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha azon gondolkodunk, hogy mi sérti a Ház tekintélyét, álláspontom szerint egyértelműen az, hogy csomagban szavazták le azt a több mint ötszáz jobbikos, több ezer ellenzéki módosító javaslatot, amelyeket a költségvetési javaslatokhoz benyújtottunk. Mi az, amit csomagban szavaztak le önök, önök is, akik itt ülnek egyesével? A lombikbébiprogramra nemet mondtak, nemet mondtak a ritka betegségben szenvedők teljes körű támogatására, nemet mondtak a lakástakarék-rendszerek állami támogatásának visszaállítására, nemet mondtak a bérlakásprogramra, nemet mondtak a kilakoltatások teljes körű leállítására. Eközben zsarolják nem csak a választópolgárokat, de polgármestereken keresztül teljes városok lakosságait, azzal próbálják zsarolni őket, hogy majd nem jut nekik fejlesztési forrás, ha nem állnak szóba önökkel úgy, ahogy szeretnék, és nem az önök embereit, küldötteit választják meg. Az eredmény ismeretes október 13-án. Ennyire szeretik a magyar emberek, ha zsarolják őket. És azt is el szeretném mondani önöknek, hogy a házszabály áterőltetésével most megpróbálnak újfajta szabályokat bevezetni: hát nem gondolnak arra, hölgyeim és uraim, hogy néhány év, és önök ellenzékben lesznek? Miért viselkednek úgy, mintha ez a jelenlegi hatalmuk örökké tarthatna? Lehet, hogy két és fél év múlva önök ellenzékbe szorulnak, lehet, hogy csak hat év múlva, egyikünk sem jós, de ne viselkedjenek úgy, mintha ez a tünékeny dolog, ami most a kezükben van, örökké tartana! Nem fog örökké tartani, és ugyanúgy fognak viselkedni önökkel, ahogy most viselkednek másokkal.

Vannak önök között nagyon korrekt, becsületes emberek, itt a teremben is, akik úgy viselkednek, ahogy azt a Ház méltósága megkívánja. Én háznagy asszonyt idesorolom, Bányai alelnök urat is egyértelműen idesorolom; a többiek nevét azért nem sorolom fel, mert nem akarom bajba keverni őket, de a helyzet az, hogy lenne kiről példát venni még a saját soraikban is.

El kell hogy mondjam, egy hatalom és egy ember valódi arca akkor derül ki, amikor hatalmat kap a kezébe. Hát, önök ezt az arcot tökéletesen megmutatták az utóbbi napokban. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk előre bejelentett felszólaló képviselők véleményének meghallgatásához. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, Jobbik, parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt a beterjesztett két javaslatot, illetőleg annak indokát egy másfajta megközelítésből szeretném bemutatni. Nem tudom, hányan nézték végig azt a videót utólag, ami október 21-én a miniszterelnök napirend előtti beszédekor felvetetett. Én megnéztem. Nekem ez a videó és a jelenlét során tapasztaltak mutatták meg leginkább, hogy bár vélhetően október 13-ának is köze van ehhez a két javaslathoz, de szerintem sokkal inkább köze van annak, ami ott, azon a napon történt.

A miniszterelnök nyolc perce beszélt, amikor is Hadházy Ákos kivitte a táblát. Amikor Kövér László házelnök úr észlelte ezt, megállította a miniszterelnök urat, és figyelmeztette Hadházy Ákost arra, hogy jogellenesen cselekszik, és ennek következménye lesz. Ezek után házelnök úr hátradőlt, és tulajdonképpen csak egyet nem tett, nem fütyörészett, de egyáltalán nem érdekelte őt az, ami itt zajlik. Miért is nem érdekelte? Azért nem érdekelte, mert előtte volt egy választás, ami előtt Borkai Zsolt botránya láthatóan ráhullik a Fideszre. Tarlós István, Kövér László érzékelte, hogy lehet, hogy nem Győrben hullik rá a Fideszre, de ráhullhat az ország számtalan helyén, ahol olyan erkölcsös és felelősségteljes polgárok élnek, akik azt mondják, hogy ha a Fideszben ez elfogadott, és ez a rendszer, akkor abból nem kérünk. Tarlós István kinyilvánította szavakkal is, hogy Borkai Zsoltnak vissza kellene lépnie. Majd kihirdeti Borkai Zsolt egy pénteki napra, hogy sajtótájékoztatót tart. Mindenki tudta, aki gondolkodni tud, hogy a visszalépését és a lemondását fogja bejelenteni.

Ma már tudjuk: Kövér László kérte. Majd mi történik? Lemondják a sajtótájékoztatót, és végigmegy ez a folyamat. A Fidesz és a miniszterelnök megalázta Tarlós Istvánt, és megalázta Kövér Lászlót is, az 1-es számú tagkönyv tulajdonosát.

Én azt gondolom, hogy ez az egyetlen adekvát reakció volt Kövér László részéről, hogy ha ti megaláztátok a pártomat, megaláztátok annak a közösségnek a tekintélyét, akkor most szépen kezeljétek ezt a kérdést, ahogy tudjátok. Kövér László számára rendelkezésre állt a hatályos országgyűlési törvény 49. § (4) bekezdése, amely azt mondja, hogy ha a képviselő az Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartást tanúsít, illetőleg magatartásával a házszabályi rendelkezések, tanácskozási rendek szavazásra vagy szemléltetésre vonatkozó szabályait megszegi, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő kizárását az ülésnap hátralévő részéből, majd jön az esedékes tiszteletdíj-csökkentés. Tehát Kövér László házelnök úr kizárhatta volna Hadházy Ákost. De nem zárta ki. Figyelmeztette, és ennyi volt. Aki megnézi a videót, láthatja a fideszes jegyző arcát végig a folyamat alatt, aki értetlenkedésének ad hangot az arcával, hogy itt miért nem történik semmi több. Hát, azért nem történt semmi több, kérem szépen, mert önök között már nincs meg az a harmónia, ami ezt a monolit rendszert létrehozta. Megszakadt a harmónia. Megszakadt a harmónia.

(0.40)

Rendelkezésre állt az eszköz, és az eszközt nem használták. Majd ezek után még miniszterelnök úr beszélt, beszélt, beszélt, még beszélt a miniszterelnök úr sokáig, amikor is a Kubatov-kommandó, a hét ördög az utolsó sorból megérkezett, és felszámolta ezt a helyzetet.

Én végignéztem a fideszes és KDNP-s képviselők arcát, hiszen folyamatosan igyekszem figyelni önöket, hogy gesztusaikból és testbeszédükből mi derül ki: hát, eléggé értetlenül néztek önök mindannyian Kövér Lászlóra, hogy miért nem folytatódik tovább az intézkedés; önökért én se tettem volna további intézkedést.

Ezért van az, kérem szépen, hogy ebben az új javaslatban, a 2. §-ban egy új intézményrendszert hoznak létre, ahol azt mondja, hogy az ülés vezetésében közreműködő, valamint az általa a tárgyalási rend fenntartására felkért bármely, az ülésteremben tartózkodó jegyző is segíthet. Tudják, melyik szó nincs odaírva? A „felkérésre” szó nincs benne. Tehát nem kell az elnöknek felkérnie a jegyzőt arra, hogy intézkedjen, hanem intézkedhet, magától intézkedhet. Azért intézkedhet magától, mert akkor, ezen a napon a fideszes jegyző, aki ott ült Kövér László mellett, annyira értetlenül állt a helyzet előtt, hogy miért nem folytatódik intézkedés, hogy most ezért ajándékba megkapta ezt a lehetőséget, és nem kell felkérni. Azaz nem Lukács László jegyző úrnak szánják azt, hogy ha a jövőben az elnök nem intézkedik hathatósan, hogy szépen kivezessék, megbüntessék, felkoncolják és felnégyeljék a képviselőt, hanem már a jegyző is, különösen a fideszes jegyző is ezt megteheti.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy egy nagy hibát elkövettek ebben a javaslatban, ez pedig az, hogy az országgyűlési törvény preambulumát el tetszettek felejteni átírni, merthogy az OGY-törvény preambuluma meghatározza azt az elvet és szellemiséget, amelyet minden egyes alatta lévő jogszabályhelynek szolgálnia kell. Ez pedig a következő: „megerősítve, hogy a demokratikus állami működés nélkülözhetetlen feltétele, hogy az Országgyűlés törvényhozó és végrehajtó hatalom feletti ellenőrző feladatait hatékonyan és átláthatóan gyakorolhassa”  ez az egyik pont. A másik: „hangsúlyozva valamennyi országgyűlési képviselő közös felelősségét Magyarország, a magyar nemzet és a közjó szolgálatáért, biztosítva a képviselői jogok rendeltetésszerű gyakorlásának sérthetetlenségét és az Országgyűlés közjogi helyzetéhez méltó működését”. Ezzel az a probléma, hogy hatékony ellenőrzés csak akkor lehet, ha nem kell előtte heteken át levelezni intézmények vezetőivel ahhoz, hogy be lehessen lépni egy intézménybe érdeklődni.

Egyébként még annyit szeretnék mondani, hogy sem NAV-ellenőrzésnél, sem ÁSZ-ellenőrzésnél, sem rendőrségi vizsgálatnál nem a vizsgált személy dönti el, hogy milyen adatokat ad át, hanem az intézmény, az ellenőrző intézmény határozza meg, hogy mikor mit akarok látni. Nagyon érdekes lenne ezek után, ha ezen tervezet szerint önök mindössze csak egy egyeztetett módon történő tájékozódási lehetőséget biztosítanak. Nincs még az sem ebben a jogszabályhelyben, hogy beléphetünk az intézménybe. Ne tessenek elfelejteni, képviselőtársaim, a belépés lehetőségét totálisan törölték, csak az van odaírva, hogy „tájékozódhat”. Majd azt fogják az intézmények vezetői válaszolni, hogy írásban bármilyen kérdésre válaszolnak, vagy előre megbeszélt időpontban, mint például a televízióban, ahol heteken át leveleztem azért, hogy konzultálhassak, és a büféig jutottam el, amely a bejárattól négy méter. Tehát a vezérigazgató a büfében válaszolt az előre leírt húsz darab kérdésemre; egyébként nem válaszolt, csak úgy csinálta, mint ha válaszolt volna.

Én pontosan tudom, hogy mi az, amiről beszélek, és mennyire nem tudjuk az ellenőrzés jogát gyakorolni. Tehát az a lényeg, hogy a preambulum és ez az új szabály arra, hogy milyen korlátozó lesz a mi ellenőrzési lehetőségünk, teljes mértékben egymással szemben áll. Nagyon remélem, ha ezt önök áterőltetik, akkor az Alkotmánybíróság ezt visszadobja.

Ebben a javaslatban van jó pár teljesen felesleges szabály. Látszik egyébként, hogy önöket október 21e sokkolta, már Kövér Lászlóban sem bíznak, ezért ezt beterjesztették, de azért, hogy úgy tűnjön, mintha egyébként nem ezért jött volna be ez a módosítás, mindenféle teljesen felesleges új szabályokat hoznak be, egyszerűen nem is értem, hogy minek.

Például az Országház képét meg sziluettjét, nem hiszik el, a 27/A-I. §-aiban kell szabályozni, mintha valaha is felmerült volna olyan probléma, hogy az Országház képét és sziluettjét arra nem jogosultak használták volna üzletszerűen. Én még ilyenről nem hallottam, de reményeim szerint nem a tájékozatlanságom okozza. Most hirtelen ezt annyira szabályozni kellett, hogy csuda, és ez is igazolja egyébként, hogy ezek töltelékszabályok.

Aztán az van ideírva, hogy a 11. § egy új (2a) bekezdéssel egészül ki: amikor távol marad egy képviselő, előzetesen kell bejelenteni. Biztosan tudják, hogy minimum négyötöde a képviselőknek vidékről jár a parlamentbe. Na most, autóbalesetek tömege rendszeresen, esetlegesen akár a képviselőnek, akár a családjának, akár a gyermekének bármilyen egészségügyi problémája felmerülhet, vagy bármely egyéb baleset, ami miatt akadályozva van, hogy beérjen ide, az ülésterembe és a szavazásra. Hogy lehet előre bejelenteni azt, ami aktuálisan akkor következik be, amikor éppen jönne a képviselő, vagy az elindulása előtt? Egyszerűen vicces, hogy erre vonatkozóan nincs szabály, nincs benne a későbbi igazolás joga, nincs benne az, hogy esetleg milyen módon lehet mindezeket a problémákat igazoltatni, és nem következményekkel járna egy mulasztás. Különösen azért egyébként, mert önök, fideszes képviselőtársaim egy napra minimum 30 szavazást tesznek, de volt már 55 szavazás is. És miután a szavazások száma határozza meg a távolmaradás mértékét és engedélyezését, a negyedet, ez azt jelenti, ha egy napról hiányzik valaki, akkor lehet, hogy az adott időszakban már a szavazás háromnegyedéről vagy négyötödéről távol marad. Tehát például ezt is nagyon helytelenül szabályozzák, hogy nem napban van meghatározva, hanem a szavazások számában.

Hát, aztán ez az eskü óriási, a 28. § (6) és (7) bekezdése, ilyet én még nem hallottam. Tényleg a Törvényalkotási bizottság elnöke, Hende alelnök úr, ha valaki, ön tudja: a jogszabályoknak diszpozitívaknak kell lenniük, tehát azt szabályozzuk, hogy mit kell csinálni, vagy ha valaki csinált valamit, akkor az milyen következményekkel jár, de én még olyat soha nem olvastam, hogy nemlegesen szabályozunk. Gondolta ebben a Házban valaki, hogy mielőtt valaki leteszi az esküt, bemehetne egy bizottságra és felszólalhatna, vagy bármilyen képviselői jogot gyakorolhatna, mielőtt az eskü megtörténik?

Hát, ez egy határvonal! Én még nem hallottam ebben a Házban az elmúlt harminc évben olyat, hogy egy képviselő az eskü előtt olyat akart volna csinálni, ami a képviselői tisztségéhez igazodik. És akkor ilyen nemleges szabály van, hogy ezt sem tehet, meg azt sem tehet, meg amazt sem tehet. Ez is mutatja egyébként, hogy egyszerűen csak töltelékeket kellett ebbe a jogszabálytervezetbe belehozni.

De most akkor még egyet hadd mondjak önöknek! Vannak tettek, azok a tettek, amelyek kialakítják azt, hogy egy ellenzéki képviselő elkezd ellenállni, elkezd nem csak nagyon kedves, nagyon szívélyes szavakkal önökhöz vagy az önök viselkedéséről szólni. Egypár dolgot felírtam ide, amelyek az önök tettei, és amelyekkel önök adtak alapot arra, hogy esetleg az ellenzéki képviselők másképp viselkedjenek az általánoshoz képest.

A „csicska” szót Orbán Viktor miniszterelnök mondta ki ebben a Házban először, szeretném jelezni, ezt a szót ő mondta ki először, ami egy súlyos dolog, mert ha a miniszterelnök ilyen szavakkal beszél, akkor ő meghatározza attól a pillanattól kezdve azt az elfogadható tárgyalási minőséget, ami a Házban már természetessé válik.

Megszüntették a parlament üléséről folyamatosan közvetítő televíziót, Parlament TV volt, kérem szépen. Előtte minden egyes kormány alatt  ha nem is úgy hívták, hogy Parlament TV, de akkor az M1-en  a parlament időszaka, az első perctől az utolsóig közvetítve volt. Meggyőződésem, ha az előző négy évben a Parlament TV folyamatosan működött volna, és lehetett volna nézni, a Fidesznek kétharmada biztosan nincs, de lehet, hogy még meg se nyeri a választást, mert látták volna a polgárok azt a valós helyzetet, ami ebben a Házban van, és nem azt a propagandát, ami a kormányzati propagandagyárakon keresztül jut el hozzájuk.

(0.50)

És ez a hazug propaganda: tehát az, hogy képesek a legegyszerűbb dolgokat is pont az ellenkezőjeképpen bemutatni, hogy olyan gátlástalanul a médiaportfólió útján riasztják az embereket, félelemben tartják az embereket, mindenféle idióta sorosozással meg ügynöközéssel, meg „az Európai Unió akar minket megrendszabályozni” propagandával próbálták elterelni a saját felelősségüket, a saját tettük felelősségeit a polgárokról, akik sajnos, mivel más hírcsatorna nincs, nem tudtak mást tenni.

Most befejezem, de majd a következő felszólalásomnál szeretném folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, és várjuk. Csárdi Antal képviselő úr, LMP, parancsoljon!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! „Kisanyám, neked nem osztottak lapot!”  elnézést kérek, ezt Varga István mondta 2012-ben. „Anyád! Ez nem kommunista párt!”  mondta Wittner Mária ugyanebben a Házban. (Derültség és közbeszólások az ellenzéki padsorokban, köztük: Az defektes volt nagyon.) „Mit pofázol bele, kisanyám?!”  ugye, már elhangzott Tasó Lászlótól. „Ne ugassál, kisköcsög!”  mondta ezt Bánki Erik képviselőtársunk. És ez csak az, ami a Házon belül ormótlan módon, elfogadhatatlan módon igenis sértette a Ház méltóságát. De a Házon kívül sem állunk jobban. „Önmagában méltatlan, hogy tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülnek a parlamentben.”  mondta ezt Kövér László. „Ez nem más, mint egy reménytelen helyzetben levő párt kétségbeesett próbálkozása.”  kaptuk válaszként többen  (A Jobbik felé fordulva:) ti is  írásbeli kérdésekre.

És csak szeretném jelezni, hogy mind a „Boldog karácsonyt!” című válasz, mind az előbb idézett válasz sérti a Ház méltóságát. (Hende Csaba a teremből kifelé indul.) Hende képviselő úr, ne menjen el, kérem! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nagyon fontos! (Hende Csaba a függöny mögülről: Rögtön jövök!) Nem csodálom, hogy elment, mert azt gondolom, hogy Házon kívül az is sérti a Ház méltóságát… (Arató Gergely: Ha kiabálsz, akkor sem hallja.  Derültség az ellenzéki padsorokban.)  ebben nem vagyok biztos.

Az is sérti a Ház méltóságát, amikor Hende Csaba skandáltatja a tömeget, hogy hazaárulók. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Szégyen!) Ez nem sérti a Ház méltóságát? Persze, a házszabály nem tud erre vonatkozni. Igazándiból mégis. Mert azt gondolom, hogy nem csak e között a négy fal között kell nekünk méltónak lenni a képviselői tisztséghez. És azt gondolom, hogy igenis beszélnünk kell az október 21i, Hadházy Ákos nevével fémjelzett esetre. Mert azt gondolom, hogy egy dolog ebben a Házban a rendszerváltás óta nem történt egészen október 21-éig; méghozzá nem történt tettlegesség. És most ez megtörtént.

És igen, képviselőtársaim, a Fidesz-frakciónak két tagja nem átallott tettlegességig elmenni csak azért, hogy rákényszerítse az akaratát, a véleményét képviselőtársára. És Hadházy Ákos az egyébként valóban vulgáris tábláért és azért, hogy más táblákat is felmutatott, 330 ezer forint büntetést kapott. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Ingyen volt.  Dr. Varga-Damm Andrea: Az olcsó volt egyébként a decemberihez képest.)

Lehet, hogy olcsó volt  mondja ezt képviselőtársam , de mit mond arra (Az elnök csenget.), hogy a tettlegességig elmenő fideszes képviselők 50 ezer forintot kaptak? Tehát ott vagyunk, és szeretném, ha egyszer majd a házelnök úr ezt megvilágítaná: ha nekem nem tetszik az államtitkári válasz, akkor odamehetek tettleg, mert az 50 ezret ér? Nekem erre van 50 ezer a zsebemben! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) De nem akarom elviccelni ezt a kérdést. Nem akarom elviccelni ezt a kérdést, de tény és való, hogy a tettlegesség videón fel lett véve, és bizonyítva van. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Megmutatom képviselőtársamnak a videót, amennyiben kétségei támadnak. (Hende Csaba belép a terembe.)

Hende képviselőtársamnak meg elmondom még egyszer, mert nem tudtam olyan hangosan mondani, hogy kihallatszódjon, hogy szerintem a hazaárulók skandáltatása ugyanúgy sérti a Ház méltóságát, mint amikor Hadházy képviselőtársam illetlen szavakat ír fel egy táblára. És azt gondolom, hogy talán ezt nem kellene sem csinálni, sem hagyni. És azt gondolom, hogy először saját magukba kellene, hogy belenézzenek, és egy kis önkritika után  én nem várok nagy önkritikát  érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon önök közül néhányan méltóake a képviselői tisztségükre. Ez az egy kérdés van. És azt hiszem, hogy ha egy kicsit szigorúbbak lennénk, akkor itt a Fidesz-frakció kétharmados többsége hamar megszűnne.

Azt gondolom, hogy nem kell nagyon messzire mennünk, hogy mennyire túlzásba estek ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával. Én Budapest 1. választókerületének egyéni országgyűlési képviselőjeként nemegyszer jártam úgy, hogy elmentem közintézménybe, és nem kaptam tájékoztatást. Törvénysértés! Nemegyszer jártunk úgy sok ellenzéki képviselőtársammal egyetemben, hogy föltettünk írásbeli kérdéseket, és nem kaptunk rá választ. Szeretném jelezni, hogy annak az országgyűlési törvénynek az értelmében, aminek a módosításáról most tárgyalunk, az alapján ez törvénysértés.

És nagyon-nagyon érdekelne a háznagy asszony véleménye, hogy miért nem teszik szóvá a saját frakciójuknak; vagy nekik lehet törvényt sérteni? Vagy ha hagyjuk, hogy a Ház hagyja, hogy a fideszes képviselők, a kormánytagok törvényt sértsenek, az nem sérti a méltóságát a tisztelt Háznak? Mert szerintem de!

És el kell mondanom, hogy nem kapunk válaszokat, átveréseket kapunk. Én jártam úgy, hogy egy nagyon egyszerű, még csak nem is politikai indíttatású kérésre olyan választ kaptam, hogy adjak be hivatalos kérelmet. És én azt gondolom, hogy azért vagyok országgyűlési képviselő, mert nekem nem kell hivatalos kérelmet meg 30 napos várakozási időt betöltenem.

Ha elkészít például egy kormányhivatal egy statikai véleményt, ami az emberek biztonságát igazolja vagy írja le, hogy nincsenek biztonságban, akkor nekem nem kell várnom 30 napot, hogy egy statikai véleményt megkapjak a kormányhivataltól, és nem közérdekű adatigénylésben kell majd kiperelnem másfél év alatt. Mert ez sérti a tisztelt Ház becsületét és a tisztességes megítélését.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, hogy ennek egyszer s mindenkorra véget kellene vetni! Csak erre nem alkalmas ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, semmi másra nem alkalmas, csak arra, hogy maguk a kis diktatúrájukat tovább tudják építeni. És októberben pedig bebizonyosodott meggyőződésem szerint, hogy a társadalom jelentős része nem vevő erre a stílusra, mert ez a stílus, amit önök képviselnek, sem nem konzervatív, sem nem jobboldali.

És azért, mert kikapcsolódásként önök Bayer show-t néznek a maga sajátos stílusában, attól persze ez itt, ebben a Házban nem fog működni. Az a helyzet, hogy más szemében a szálkát, a sajátjukban meg a gerendát sem. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK : Köszönöm, Csárdi Antal képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megkérdezni a fideszes képviselőtársaimtól, hogy az önök jó ízlését, nem a Ház méltóságát, hanem az önök jó ízlését  idézőjelbe teszem  az a kép nem sértette-e, amikor Hadházy Ákos azt a szöveget tette ki, hogy „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lop.”, és fideszes képviselőtársaik a magyar zászlót, amely Magyarország hivatalos jelképe, arra használták, hogy megvédjék a főnöküket és ezt a táblát letakarják. A magyar zászlót!

(1.00)

És az önök jóízlését nem sértette az, hogy a házmester, Kövér László (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) a plenáris ülésről kivitette az uniós zászlót, ebből a teremből kivitette az uniós zászlót. Az önök jóízlését, persze, az nem sérti (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy az uniós országoknak a pénzét ellopják nap mint nap, de az uniós zászló jelenléte az önök jóízlését sérti. Szóval, el kellene gondolkodni, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor felvetik nekünk azt, hogy a Háznak milyen méltósága van, akkor bele kellene nézni a tükörbe, és meg kellene kérdezni, hogy önök hogyan viselkednek itt a parlamentben.

Még egyetlenegy dolgot engedjenek meg! Hányszor hangzott el Kövér László szájából, hogy azt mondta nekünk, és női politikusoknak is, hogy: önök nem kocsmában vannak. Hát, én a múltkorában nézegettem fotókat, a magyar miniszterelnök sokkal többet jár kocsmába, mint bármelyikünk itt az ellenzéki oldalról, erről nagyon sok fénykép árulkodik. (Közbeszólások.) Úgyhogy ha arról beszélünk, hogy ki jár kocsmába, akkor kérdezzék meg az önök főnökét, és sokat fog tudni erről mesélni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő kétperces Vadai Ágnes képviselő asszony, DK.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretném bocsátani, hogy nem az én szavaim következnek, idézetet szeretnék mondani, kettőt is. „Köszönöm szépen önnek, hogy Horn Gyulát a nemzet nagy királyának kiáltotta ki. Ha nem tudná, Horn Gyula hóhér volt. Hóhér volt a javából. És most pontosan a miniszterelnökünknek a jóvoltából, az önök, az én adómból és mindenki adójából, de emberségből már három éve ott kezelik, és ott vergődik a Honvédkórházban, mert képtelen meghalni”.

A következő idézet: „Az, hogy van egy Gyurcsány Ferenc nevű képződmény a politikában, amiről csak azért kell beszélni, mert akkora botrány mind a mai napig, hogy itt van velünk. Egy gennyedző seb a demokrácia testén az ő jelenléte.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Két miniszterelnökről beszélt így két fideszes képviselő, az egyik a Házban, Wittner Mária, a másik a Házon kívül, az Országgyűlés elnöke. Érdeklődni szeretnék, hogy ez mennyiben segíti elő a Ház méltóságát. De ez nem politikai vita kérdése, mert politikai vitában  Hohn Krisztina képviselő asszony felszólalását tekintve látható, hogy  lehet és van helye vehemenciának, de ez a két megszólalás, ennek semmi köze nem volt a politikához. (Közbeszólások.) Ez tiszteletlenség volt, szemtelenség volt, és felháborító volt két baloldali miniszterelnökkel szemben (Közbeszólások.), aki ennek az országnak a miniszterelnöke volt. Ez lenne a Ház tekintélye? Ez lenne az a tekintély, amit önök itt mint erkölcsi  nem is tudom  nagyszerűségben akarnak nekünk mutatni?

Én azt gondolom, képviselőtársaim, hogy lehet itt persze keresztényi szeretetről beszélni, meg tiszteletről, meg lehet itt a Bibliát idézgetni, de hát maguk bort isznak, és vizet prédikálnak  vagy fordítva, ki-ki hogy szereti. Én azt gondolom, hogy ezt, amit ma önök itt előadnak a tisztességről, a becsületről, a Ház tekintélyéről, a Bibliáról, a keresztényi szeretetről, az mind egy nagy hazugság. Ez egy játék! (Az elnök csenget.) Maguk nem viselkednek tisztességesen az Országgyűlésben, sem bent, sem kívül. (Az elnök csenget.  Dr. Kovács Zoltán közbeszól.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő kétperces hozzászóló Mátrai Márta képviselő asszony, háznagy asszony, Fidesz.

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én egyszerűen döbbenettel hallom ezt a mai beszélgetést, illetőleg ezt a tárgyalássorozatot, ugyanis én ezt is rendkívül méltatlannak tartom, azt a stílust, ahogy önök itt reagálnak az országgyűlési törvény és a házszabály módosítására. Nagyon sajnálom, hogy akkora zajjal fogadták a felszólalásomat, hogy senki nem figyelt oda. (Kunhalmi Ágnes: Dehogynem!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Nem. Mert ha odafigyeltek volna, akkor nagyon sok mindent megértettek volna abból, amit el kívántam mondani. Engedjék meg azonban, ez a törvény nem tesz különbséget ellenzéki és kormánypárti képviselők között, tehát bárki elköveti a törvényben, illetőleg a törvénymódosításban foglaltak megsértését a jövőt illetően, mindenkire ugyanaz a szabály vonatkozik, és a törvény szövegét mindenki betartani köteles; lehet ugyan kritizálni, de ez azon nem változtat, hogy betartani köteles. Egyetlen dolgot engedjenek meg nekem. Ma is volt egy olyan performansz, amelyet  érdekes módon  az ellenzéki oldalon ülők nem kifogásolnak, ez többek között Jakab Péternek a viselkedése. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ami ma itt történt, és ahogy ezt az egészet előadta, azt egyszerűen felháborítónak tartom. Mélységesen sérti az Országgyűlésnek a méltóságát az a viselkedési mód, amit ő megenged magának, és az a szóhasználat, az a véleménynyilvánítás, amit szintén megenged magának.

Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak pedig szeretném mondani  mert ő megkérdőjelezte az országgyűlési törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot , hogy a tárgyalási rend fenntartása és a fegyelmi jogkör kapcsán a 45. § (1) bekezdését ajánlom a figyelmébe, képviselő asszony, amelyben azt írjuk itt, azt írja itt az előterjesztő, hogy: „az ülés zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést vezető elnök feladata”, és valóban fel kell kérnie a jegyzőt, az alelnököt vagy pedig a háznagyot. (Az elnök csenget.) Ennyi. Minden jót! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, háznagy asszony. Két percre Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Tisztelt Ház! Akkor most Mátrai Mártának válaszolnék. Akkor tegye már meg, hogy megkéri a benyújtókat, hogy legyenek szívesek a különböző jogszabályhelyeket egymással összehangolni, mert kétféle magatartás nem lehetséges egy jogszabályon belül, mert ez megint bizonytalanságot okoz. Akkor úgy kellene, hogy majd alkalmazni is tudják.De én szeretném folytatni a Fidesz azon tetteinek sorolását, amelyekkel az idénre már egymillió szavazót vesztett, és ezt bizony a parlamentben folytatott viselkedés, illetőleg az, ahogy a javaslatainkhoz és a társadalomhoz állnak, indokolja. Törvénygyárrá silányították az intézményt, több mint ezer törvényt fogadtattak el úgy, hogy az elmúlt napokban például a már önök által meghozott törvényeknek a módosító csomagjai vannak itt benn, azért, mert különböző jogszabályokban ugyanazokra az intézményekre más-más szavakat, terminológiákat, rendelkezéseket írogattak le az elmúlt években, és most már a kodifikáció kodifikációjának a kodifikációjának a koherenciazavara zajlik heteken keresztül ezer-kétezer oldalas anyagoknak egy hét alatt való beterjesztésével.

A társadalom elbizonytalanítása folyik, ugyanis folyamatosan olyan rémhíreket és rémségeket zúdítanak a társadalomra, amivel természetesen azok, akik kevésbé tudnak tájékozódni, és az érdekérvényesítő képességük gyenge, semmi másból nem tájékozódnak, csak az önök médiáiból, bizony elbizonytalanodnak és félelemben élnek.

A hamis lakcímbejelentésekkel és az irányított szavazószállításokkal például Ukrajnából olyan mélységűre csökkentették a közállapotok tekintélyét, hogy ne tessenek arról beszélni, hogy akkor itt a Házban önök bármilyen módon is tekintélyt tudnak teremteni ennek a törvényalkotó helynek, amelynek az intézmény mellett elsősorban az önök kétharmada kellene adja a tekintélyét (Az elnök csenget.), csakhogy nem adja. Köszönöm, legközelebb folytatom. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre Bősz Anett független képviselő asszonyt illeti a szó.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgattam képviselőtársaimat, akik több ízben a kormánypárt részéről arra hivatkoztak, hogy ezt itt a magyar Országgyűlés. Hát, szeretném megkérdezni, hogy miért próbálnak ezzel érvelni ebben a vitában, amikor önök voltak azok, akik elvitették a Kossuth térről a Forradalom Lángját, elvitették innen Nagy Imrét, aki vigyázó szemeit erre a házra vetette, és egyúttal szimbolikusan őrizte a jogállamot és a demokráciát. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy igen, önök igazat mondanak, ez itt az Országgyűlés, viták és érvek háza, a társadalom szolgálatának háza, nem az emberek fölötti uralkodás háza. Hogyha valami sérti ennek a háznak a méltóságát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor az az, hogy önök ezt nem értik, hogy önök az emberek fölötti uralkodás házává tették, hogy nem értették azt, hogy micsoda veszélyt hoz a társadalom fejére az, amikor a demokratikus intézményrendszert és a jogállami normákat nem a társadalom szolgálatába, hanem a kormány szolgálatába állítják, és ezen keresztül teljhatalmat kreálnak bizonyos intézmények fölött a kormányfő, illetve a kormány számára.

(1.10)

Az, hogy önök ezeket az intézményeket fenekestül fölforgatták, tönkretették, kinyírták a fékek és ellensúlyok rendszerét, na, az sérti ennek a Háznak a méltóságát. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, MSZP, 15 perces időkeretben.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy éve, hogy ide benyújtásra került az úgynevezett rabszolgatörvény, ahogy mi magunk között neveztük. Én most már azt mondom, hogy hála a jó istennek, mert nagy szívességet tett a kormányoldal ezzel a törvénnyel, mert elindultak a tüntetések kint a Kossuth téren, a könnygáz meg a gumibot összehozta az ellenzéket, és ebből az ellenzéki összefogásból született meg az október 13-ai választási eredmény is. Azt gondolom, és délután itt hallgattam a vezérszónokokat, többen rávilágítottak arra, hogy a félelem az, ami a kormányoldalon megjelent és megszülte ezt a förmedvényt, amit most itt nekünk éjszakába nyúlóan tárgyalni kell. Ez egy ilyen sorminta. Én nem lepődtem meg ezen az előterjesztésen és annak a tartalmán, mert körülbelül ezt vártam Kövér Lászlótól és a kormánypárti oldaltól. Ez a rabszolgatörvény, ahogy mondtam, arra is jó volt, hogy lássuk, hogy ki kivel van, hogy a parlamenti ellenzék a munkavállalók oldalára állt, a kormányoldal pedig az oligarchák, a seftesek, a gazemberek, a multinacionális cégek oldalára állt. Tessék megnézni, hogy a bankok az első háromnegyed évben milyen profitot kaszáltak Magyarországon! Kifosztják az embereket. Múlt évben is borzasztó nagy profitot tudtak realizálni, de most úgy néz ki, hogy ebben az évben még eredményesebbek lesznek.

Régi alkotmányos elv, hogy minden hatalom a népé. Hát, itt nem, itt minden hatalom az Orbán Viktoré meg a Kövér Lászlóé.

Én is tudnék elég hosszan beszélni arról, most már hatodik ciklusomat húzom itt az Országgyűlésben, hogy a fideszes képviselők a közel 25 év alatt, mióta én itt vagyok, milyen megjegyzéseket tettek itt az Országgyűlésben. Kérem szépen, ezt a hangulatot önök állították elő. Amikor egy képviselőnek nincs más lehetősége, mint hogy bekiabáljon, akkor annak oka van, mert elvették azt a lehetőséget, hogy itt értelmes vitákat lehessen folytatni, hogy úgy szabták át a házszabályt, hogy a plenáris ülésen nem lehet érvelni, hogy itt nincs részletes vita. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból.) Általános vita sincs, ne magyarázzatok! Amikor bekorlátozzák, hogy mennyi időt lehet fordítani egy-egy kardinális kérdés megtárgyalására, akkor nekem ne mondja senki azt  ilyen 12 perceket kap egy-egy frakció , hogy abban lehet érdemben érvelni. Tudom, hogy nehezetekre esik, hogy másfél napot is lehet egy napirenddel tölteni, de hát azt hiszem, hogy el fog jönni majd még ez az idő.

Kérem szépen, nézzék meg ezt az előterjesztést, milyen szavak vannak ebben az előterjesztésben?! Ilyen szavak vannak benne, hogy kitilt, letilt, betilt, eltilt, kizár, bezár, levon, elvon. Kérem szépen, mi ez, hogyha nem egy olyan jogszabálytervezet, amelyben el akarják lehetetleníteni az ellenzéki képviselőket.

Kérem tisztelettel, én szeretném azt mondani, egy újságban olvastam, nem tudom már megmondani, hogy hol, talán egy internetes oldalon, hogy ez nem az önök földje. Ez a magyar Országgyűlés. A magyar parlamentarizmusnak több évszázados hagyománya van, még akkor is, hogyha nem a modern parlamentarizmus formájában működött ez a Ház. Én azt gondolom, hogy erre is tekintettel kellene lenni.

Talán utoljára lehet ilyen szavakat itt használni, amit szintén egy internetes újságban olvastam, hogy „kuss a neved”, mert ennek a törvénynek gyakorlatilag ez a summázata. Mert eddig kuss volt az iskolában a tanárnak, kuss van a diáknak, kuss van az egyetemen a professzornak, a tanszékvezetőnek, a hallgatónak, kuss van az kórházban az orvosnak, az orvos igazgatónak, kuss van a betegnek, és kuss van az MTA kutatójának, professzorának és az MTA elnökének is. Most úgy néz ki, hogy a parlamenti képviselőkön van a sor. Eddig már mindenkit lekaszáltak, már mindenkitől mindent megvontak, már nem volt más hátra, nincs más hátra, mint a parlamenti ellenzék szájának a befogása. És persze kuss van az államigazgatásban dolgozó vezetőnek és beosztottnak, nekik leginkább, így van.

Nagyon találóan fogalmazott Kaltenbach Jenő barátom, aki azt mondta, hogy új értelmet kapott a demokrácia értelmezése az Országgyűlésben ezzel az előterjesztéssel, mert ez a nemzeti jogállam. Igen, az önök lelkét ez borzasztóan jól illusztrálja.

Házelnök asszony, hát az Úristen áldja meg magát, mi együtt kezdtük itt a parlamenti képviselői munkát! Ön végighallgatta, hogy itt mi zajlott, hogy mi folyt. Itt csak a töredékét mondták el a képviselőtársaim. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból.) Én nem merném most még a számra se venni azt, amit fideszes parlamenti képviselők Kósáné Kovács Magdára, aki az anyjuk lehetett volna, miket mondtak itt, ebben a Házban, mert az aztán végképp nem tűri a nyomdafestéket. Úgy látom, hogy itt Kövér László fog mindent eldönteni.

Annak idején, mikor benyújtottuk a 2900 módosító indítványt, nem szórakozásból csináltuk, hanem azért, mert pontosan kiszámoltuk, hogy ha ezt végig fogják tárgyalni, akkor kijön az a 400 óra, amivel önök sújtani akarták a munkavállalókat. És ezután jött, ez egy reakció volt, két nap múlva a tribün elfoglalása. Kiosztották a büntetéseket válogatás nélkül. Tessék megmondani, én nem is vettem részt a tribün elfoglalásában, mégis 200 ezer forintra büntettek. Miért? Azért, mert a közösségi médiában közvetítettem, hogy itt milyen gazemberség zajlik? Persze, tudom én, hogy megütötte Orbán Viktort ez a dolog. Nem az, hogy elfoglaltuk a pulpitust, hanem az, hogy több millió ember látta Tordai Bence közvetítését és Korózs Lajos közvetítését, és egy óra múlva itt volt a Reuterstől a CNN-en keresztül mindenki, és ország-világ látta, hogy mekkora gazemberek önök, az ország-világ látta. Ugyanez volt a tévészékház elfoglalása kapcsán.

Sérti az Országgyűlés méltóságát? (Dr. Mátrai Márta: Abszolút!) Aha! Tetszik tudni, mi sérti az Országgyűlés méltóságát? Az, hogy még mindig itt ülhet az Országgyűlésben ilyen sötét gazember, mint például Farkas Flórián, hogy ilyen sötét gazember, mint Simonka. Hogy itt ülhetnek ebben a Házban, mikor mindenki tudja, hogy közönséges bűnözők, és kétharmados törvényt fogadnak el köztörvényes bűnözők. De Simonka Györgynek meg a többieknek rég börtönben lenne a helye. Az sérti a Ház méltóságát, amit Borkaiék csinálnak. Engem nem érdekel az ő nőügye, engem nem érdekel a lyukas zoknija, nem érdekel az ócska, 600 forintos aldis bora, bár ez beleégett mindenkinek a retinájába, hogy bármennyi pénzed lehet, ugyanolyan suttyó paraszt maradtál, mint amilyen voltál. (Derültség az ellenzéki sorokból.) De az igenis érdekel, amit az Audi vezérigazgatója mondott, hogy az a pénz, az az ügy, amiért önök most pénzt kértek tőlünk, azért Németországban büntetés jár. Ugye, ismerős ez a szöveg? Mindenkinek ismerős ez a szöveg.

Miért is? Miért is sérti az Országgyűlés méltóságát, hogyha valaki napirend előtt egy ilyen témát idehoz? Miért sérti az Országgyűlés méltóságát, hogyha egy interpellációban erre rávilágít? Ezeket akarják bekorlátozni. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Nem igaz! Nem igaz, el kell olvasni a törvényt!  Az elnök csenget.) Dehogynem!

Kedves Képviselőtársaim! Ha végignézzük akkor a továbbiakban ezt az előterjesztést, itt van ez a 46. §. Azt mondja ez a paragrafus, hogy ha a képviselő eltér a tárgytól, önmagát ismétli vagy bekiabál, akkor rendreutasítást fog kapni, felszólalási jogát meg fogják vonni. Igazából olyan eszeveszett nagy szankcióra nem számíthat, de akár félhavi vagy egyhavi tiszteletdíját is el lehet venni. Hála a jó istennek, az elnöknek és a jegyzőknek nem kell részt venni a büntetés kiszabásában és végrehajtásában.

Na de van itt azért ettől keményebb is. Én nem tudom ugyan, hogy mire akarják használni a jegyzőket meg a Ház elnökét, de itt írja a 46. § c) pontban, hogy szemléltetési szabályok megsértése  rendreutasítás, figyelmeztetés, felszólalási jog megvonása. Ha a felszólalási jogot megvonták, egy-két havi tiszteletdíj, plusz három ülésnap vagy akár nyolc nap kitiltás is járhat, és a jegyzőknek részt kell venni, segíteni kell az elnöknek, hogy ezt a rendszabályt érvényesíteni tudja.

(1.20)

És mit fognak a jegyzők csinálni? Segítenek megbilincselni a képviselőt? Vagy hurkot vetnek a nyakára? Tessék mondani, miben kell részt venni a jegyzőknek? Hát, az ember esze áll meg! „Az Országgyűlés méltóságát kirívóan sértő kifejezést használ, ilyen magatartást folytat.” Ez a 46. § d) pont. Kérem szépen, 2-4 havi tiszteletdíj, 6 ülésnap vagy esetleg 15 nap kitiltás. Értem, és a jegyzőknek részt kell venni a büntetés kiszabásában. És mit kell nekik csinálni? Előtte birkózóedzéseket kell venni és valami csípődobással levinni a képviselőt a padlóra vagy a tatamira? (Közbeszólások mindkét oldalról.) Nem tudom elképzelni. Nem tudom, hogy önök ezt tételesen végignézték-e, de van ettől súlyosabb is.

A szemléltetőeszköz mellett  meg kell mondjam, képviselőtársam, én nem akarom elviccelni ezt az egészet, de azért egy állatorvostól elvártam volna, hogy azt az ominózus táblát legalább latinul írta volna ki. (Közbeszólások.) „Az ülés, a vita vagy a szavazás menetét zavarja, vagy az Országgyűlés ülésének résztvevőjét jogai gyakorlásában vagy kötelezettségei teljesítésében zavarja”, 2-4 havi tiszteletdíj és 6-15 ülésnapig kitiltva, és a jegyzőknek részt kell itt is venni az érvényesítésben. De ezek már súlyosabb tételek. Az f) pontban már azt mondja, 4-6 havi tiszteletdíjat is el lehet vonni, és akár 30 napra is ki lehet tiltani. Ezek már lényegesen súlyosabb büntetések, akkor meg nagy valószínűséggel már a birkózóedzés is kevés lesz ehhez az egészhez, itt már karateedzéseket is venni kell, hogy ezt érvényesíteni tudják. Mert tudják, ha engem ilyenre sértenének, engem innen a rohadt életben ebből az épületből ki nem vinnének. Mert ember legyen a talpán, aki egy ujjal is merne hozzám nyúlni, hogy engem eltávolítson az országgyűlési ülésteremből! (Közbekiáltások mindkét oldalról.)

46. § g) pontja: „fizikai erőszak alkalmazásával közvetlenül fenyeget, fizikai erőszak alkalmazására felhív, más kivezettetését akadályozza, vagy fizikai erőszakot alkalmaz”. Ez egy azonnali hatályú kitiltás, 60 napos kitiltásról lehet szó, és megint részt kell venni az elnöknek és a jegyzőknek. Azt gondolom, hogy ha már önök szerint ilyen súlyosságú cselekmény van, akkor már itt elszabadult a pokol, tehát itt már kevés mindenféle edzésen való részvétel.

Nézzék, képviselőtársaim! (Közbeszólások az ellenzéki oldalról.) Az előttünk lévő törvény valószínűleg elfogadásra fog kerülni, de tudják, ezt, amit önök csinálnak, a végtelenségig nem csinálhatják. Egyszer ennek gyalázatos vége lesz, és nem csak az itt ülő képviselőknek, akik nemcsak hogy végigasszisztálták, hanem tevőlegesen részt vettek a demokrácia, a jogállam, a demokratikus parlamenti működési rend lebontásában, úgy fog égni a képükről a bőr, hogy az emberek közé sem fognak merni kimenni. Nem fognak! Azt is szégyellni fogják, hogy egyszer önök a Fidesz parlamenti képviselői voltak. Mindannyian! Mert ez pontosan be fog következni, önök is tudják.

Utolsó lehetőségük még, hogy valamit próbáljanak kicsikarni, valahogy a sarokba szorítani bennünket. Jelentem tisztelettel, nem fog önöknek sikerülni. És eljön az idő, nem is olyan későn, hogy borzasztóan fogják magukat szégyellni. Borzasztóan fogják magukat szégyellni, de nem csak önök; mindenki, aki ezt a rohadt rendszerüket működtette, azok, akik tevőlegesen részt vettek a nemzeti együttműködés rendszerének a működtetésében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ellenzéki után kormánypárti, Bányai Gábor, Fidesz.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Korózs Lajos képviselő úr (Korózs Lajos: Ne énvelem foglalkozz, a törvénnyel!  Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Az elnök csenget.) Persze, persze, köszönöm, kedves képviselő úr, értem. Csak a fenyegetésekre akartam szóval reagálni, hogy köszönöm, meghallgatom a tanácsait.Szeretném a saját véleményemet hozzáfűzni a vitához és ehhez a törvényhez, illetve a közöttünk kialakult, most már hosszú-hosszú évek óta vagy akár évtizedek óta tartó feszültségek megszüntetése érdekében el is mondanám gondolataimat. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.  Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Köszönöm, kedves Ágnes, a tanácsait. (Dr. Vadai Ágnes: Önnek nem Ágnes vagyok, hanem képviselő.) Bocsásson meg, képviselő asszony, tisztelettel köszöntöm, képviselő asszony, akkor így fogom szólítani. Igenis, rendben van. Köszönöm. Végighallgattam önöket, nem akarok olyat mondani, amivel meg fogom sérteni, sem önt, sem másokat.

Szerintem ez a törvényjavaslat arról szól elsősorban, hogy egy határig eljutott ez a mai Országgyűlés. (Közbeszólásra:) De, egy határig eljutottunk, a falig elmentünk szerintem, ahol már mind a kormányoldal, mind az ellenzéki oldal olyan mintákat ad a magyar társadalomnak, ami szerintem már káros, nemcsak ránk nézve, a közös egészségünkre, hogy mi lesz velünk, mi lesz a mandátumunkkal, mi lesz a választási eredményeinkkel, hanem egyszerűen olyan minták mennek ki fiatalhoz, idősebbhez, iskolázott, iskolázatlan emberekhez, ami szerintem a közbeszéd romlásán túl, a viselkedéskultúra romlásán túl óriási károkat okoz a társadalom minden szereplőjének. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról.) Miután elmentünk a falig, és ez azt is jelenti, most nem akarom mindenféleképpen, mert nincs itt Jakab Péter, az ő stílusa szerintem nem tetszik a jobbikos szavazóknak sem. Valószínűleg a nálunk lévő emlegetett képviselőtársam stílusa szintén nem tetszik a mi választóinknak sem. Ez nekem nem kérdés, mert kapok visszajelzést, kapunk visszajelzést. De higgyék el, ez a stílus, amit képviselnek önök is meg mi is, ez szerintem a társadalom nagy részének gyomorforgató. Nem tudnak úgy nézni sem ránk, sem önökre, piedesztálra nem tudnak minket emelni, mert azt látják tőlünk, hogy így nem szabad viselkedni, ahogy ők, mi, a 199 plusz egy képviselő viselkedik.

Tehát amit lassan 12 éve, vagy hány éve, nem is tudom, 13 éve látok, tapasztalok, nem ezt tanultam otthon, nem így neveltek engem, és szerintem önöket sem, titeket sem. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Beszéljél a többiekkel!) Én mindenkihez beszélek, drága képviselő asszony, mindenkinek szól. Én csak azt akarom kifejezni, hogy szerintem ez a törvény arra ad lehetőséget, hogy most megálljunk egy pillanatra és eldöntjük közösen ezzel a törvénnyel is, hogy hogyan fogunk vislekedni. A Hadházy-féle hozzáállás és a tettek az önök számára valószínűleg tetszett, ez nem volt kérdés a reakciókból, de nekünk nem tetszett. Higgyék el, a társadalom nagy részének szintén nem tetszett, de ezek a minták egyre rosszabbak.

Egyre rosszabbak ezek a minták, hisz beleivódik a társadalom minden szereplőjébe; az óvodásokba is, mert látják, a szüleik átveszik. Szerintem éppen az a lehetőség van előttünk, hogy kulturáltan fogunk vitatkozni. Nem kell leönteni benzinnel senkinek sem magát, és a szomszédnak meggyújtani, másnak meg eloltani, hogy figyelemfelkeltő legyen a performansz, de mégiscsak ez a stílus, amit a Házban ma mindannyian, mondjuk azt, hogy képviselünk, átmegy minden határon.

Egy lehetőség előtt állunk, hogy megváltoztassuk a közbeszédnek azt a részét, amit tudunk befolyásolni. Igenis, vannak komoly viták itt, az előző törvényeknél is komoly vitákat folytattunk, és nem volt anyázás, nem volt suttyó senki sem közülünk, mondjuk így. De elő fog jönni, ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, ez mindennapos lesz. Szerintem meg lehet állítani. Lehet észérvekkel vitatkozni, lehet számokra hivatkozni, de lehet egyébként múltat előhozni, a jövőt emlegetni, a jelenről beszélni, de ezt lehet úriember, úrihölgy módjára is tenni. Én ezt szeretném, de nagyon nehéz önöknek is magukban tartani a mondataikat, nekünk is. A beszólásokat itt is, ott is nehéz bent tartani. De azt kell mondanom, hogy azért, mert régen így volt, Mikszáth idejében is így volt, így volt a két világháború között is, utána hosszú ideig nem volt ilyen, de ettől ezt nem kell folytatni. Egy történelmi rossz hagyományt nem kell folytatni.

Arra kérem önöket, hogy mindannyiunk tekintélye érdekében, mert persze, most mi járatódunk le, máskor más járatódik le egy választási eredmény előtt, után meg egy kampányban, de mégiscsak önök, mi képviseljük a magyar politikai elitet, a miáltalunk képviselt mondatok, viselkedésnormák befolyásolnak mindent, és rontanak, mert nem javítjuk, hanem rontjuk mindannyian ezt a közös normát és a morált az országban. Szeretném, ha ebben a megközelítésben használnánk ezt a mai vitát is, hogy nem abban a stílusban, amit itt többször is már láttam a mai este is, hanem valami emberibb, kulturáltabb, mondjuk azt, hogy politikusokhoz méltó, felnőtt politikushoz méltó módon tennénk ezt, és a lehetőséget használjuk ki. Legyünk végre normálisak mindannyian! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(1.30)

ELNÖK: Köszönöm, Bányai Gábor képviselő úr. Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP, adom meg a szót.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam a vita során meg amikor Mátrai Márta képviselő asszony is elmondta az előterjesztését, hogy ha egy ilyen hasonló előterjesztést a Horn-kormány idején vagy a Gyurcsány-kormány idején közülünk bárki előterjesztett volna, akkor mekkora felzúdulás lett volna a jobboldali padsorokban (Dr. Varga-Damm Andrea: Már égne Budapest.), hogy akkor… (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Hogy mondta? Ugyanekkora, ugye? Tehát ahogy Vadai Ágnes elmondta, hogy ahogy minősítették ezeket a miniszterelnököket, akiket szintén ugyanúgy választópolgárok választottak meg, bármilyen furcsán hangzik önöknek, tehát magyarul, ha mi csináltunk volna ilyet…  megválasztották mindegyiket miniszterelnöknek. Egyébként Kovács képviselő úrnak javasolnám, mert valami biztos nyomasztja ma a lelkét, mert olyan morcos, hogy vagy nyomjon egy gombot, és akkor mondja el a véleményét, én nagyon szívesen meghallgatom, tényleg, és kíváncsiak lennénk rá, hiszen a demokráciának pont az a lényege, hogy különbözőképpen ítélünk meg bizonyos helyzeteket, bizonyos kérdéseket, és talán az a legjobb, ha esetleg ezeket néha kibeszéljük. Főleg önök hivatkoztak arra, hogy a kormány azért nincs itt, mert ez az Országgyűlés belügye, a saját dolga, akkor itt a lehetőség, mondja el, hogy mi nyomja a szívét, mi nyomja a lelkét, mi nem tetszik abban, amit az ellenzék csinál, és akkor még az is lehet, hogy van az ön kritikájában igazság, amit érdemes megfontolni. De ha csak magának motyogja, akkor megfontolni se tudjuk, mert nem halljuk, nem értem. (Dr. Kovács Zoltán: Nem szoktam motyogni.) Akkor, mondom, nyomjon már egy gombot, államtitkár úr, akkor mondja el, és meg fogjuk érteni, hogy mire akar utalni.

Tehát én azt látom, ez egy olyan javaslat, ami nem szól másról, mint hogy meg akarják rendszabályozni az ellenzéki képviselőket, ez egy megrendszabályozásról szóló törvény. Ez pedig nem először történik, hiszen itt a képviselőtársaim nagyon arra koncentráltak, hogy a mostani szigorítások miről szólnak. De, kérem, ennek a szigorításnak volt már előzménye. Folyamatosan emlegetik a Ház méltóságát, így a Ház méltósága, úgy a Ház méltósága.

Kérem, 2010 óta ellenzékiként dolgozni ebben a Házban, az nagyon sokszor olyan érzéssel járt, hogy a mi méltóságunkat önök nagyon sokszor megsértették. És biztos, hogy fordítva is így gondolják, hogy mi is megsértettük az önök méltóságát egy-egy hozzászólással, de önök jelentős mértékben korlátozták az ellenzék mozgásterét 2010 után ebben a parlamentben. Emlékszem arra, hogy korábban módosító javaslatokról lehetett dönteni ebben a Házban plenáris ülésen. Emlékszem arra, amikor december huszonvalahányadikán a Fidesz által benyújtott ezervalahányszáz költségvetési módosítóról a kormányzó többségnek döntenie kellett az ellenzékkel együtt ebben a Házban.

Emlékszem arra, amikor én államtitkárként úgy mentem el egy bizottsági ülésre, hogy odarendeltem a teljes apparátusát a minisztériumnak, mert minden kérdésre tisztességes választ akartam adni önöknek, amikor ellenzékből kérdeztek engem, sport- és ifjúsági vagy kábítószer-prevenciós ügyekben; hogy megpróbáltam normális kapcsolatot kialakítani Zsigó Róberttől kezdve Bánki Eriken át Szalay Ferenctől kezdve, akik a sporttal foglalkoztak vagy éppen Szijjártó Péterrel, aki ifjúsággal foglalkozott, hogy értsék, hogy mit miért csinálunk. És ha feltettek nekem egy kérdést, akkor eszembe se jutott azt válaszolni, hogy dögöljenek már meg, mert maguk is kormányoztak egyszer. Én rendszeresen kapom azt a választ  eléggé rekordtartó vagyok az írásbeli kérdések tekintetében ebben a parlamentben , az írásbeli kérdéseimnek egy jelentős részében, tisztelet néhány minisztériumnak, ilyen például a Belügyminisztérium, nem kapok semmilyen értelemes választ, hanem azt mondják, hogy hogy merek én kérdezni, mert az elmúlt nyolc év.

Amikor egyszer kapott a minisztériumom körülbelül 500 kérdést (Dr. Varga-Damm Andrea: 1250.)  ez a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumra vonatkozik  karácsony előtt, és azt mertem mondani a köztisztviselőinknek, hogy adjunk egy sablon választ erre, mert látszik, hogy arról szól, hogy velünk kiszúrjanak, de nem velem szúrtak ki, hanem az apparátussal, amelynek ezzel válaszadási feladata és kötelezettsége volt, akkor visszaküldtük ezeket a sablon válaszokat, tudják, mi történt? Szili Katalin visszadobta nekem ezeket a kérdéseket, és rendreutasított, hogy adjak tisztességes választ az önök kérdéseire. Hát, én megnézem azt, amikor Kövér László azt mondja egy ilyen kérdésre, amit én felteszek, hogy nem kaptam tisztességes választ az EMMI államtitkárától. Soha nem kapok tőle tisztességes választ. A Honvédelmi Minisztérium azt ajánlotta nekem, hogy iratbetekintési lehetőségem van, mert bizonyos szerződéseket szerettem volna megnézni; most az idő miatt nem mondom, hogy milyeneket. Egy hónapja levelezek velük, hogy mondják már meg, hogy hova kell bemenjek, hol tudom megnézni azokat a szerződéseket. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Nyomjon egy gombot, Kovács államtitkár úr! Tudom, hogy frusztrálja, hogy leváltották, de mégis próbálja feldolgozni! Én is feldolgoztam, engem is leváltottak. (Derültség az ellenzék soraiban.) Csak ne olyan legyen a lényeglátása, mint Hende miniszter úrnak, aki távcsövön keresztül nézte a sötétséget, mert rajta volt a kupak. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tehát én csak azt szeretném mondani, hogy önök nagyon sokszor olyan intézkedéseket hoztak, amelyek igenis szűkítették az ellenzék mozgásterét. És azért tették ezt, mert azt gondolták, hogy önök megtehetik, mert kétharmados többségük van, és a kétharmados többség mindenre felhatalmazza önöket. Márpedig a kétharmados többség nem azt jelenti, hogy önöknek mindig igazuk van. Ha többségük van, az nem azt jelenti, hogy minden egyes kérdésben mindig önöknek van igaza. Erről írt Tocqueville, amikor a többség zsarnokságáról beszélt, amikor 1830-ban arról írt, hogy kérem, bizony előállhat és érezheti úgy a kisebbségben lévő közösség egy adott demokráciában, hogy a többség egyfajta zsarnokságot valósít meg. Önök azt gondolják, hogy mert nagy párt, erős támogatottsággal rendelkeztek, ezért ezt elbírják; elbírják a botrányokat, mert majd elsodorja a szél, mint egy nagy erős folyó, és kit érdekel, hogy mit ugatnak itt az ellenzéki képviselők vagy éppen a civil szervezetek, vagy éppen a kutatók, vagy éppen az újságírók. Hiszen nemcsak a képviselőket akarták önök megrendszabályozni, meg akarták rendszabályozni  meg is tették  az újságírókat. Én néztem ezt a karámot, mert egyszer elugrott onnan egy újságíró, hogy nyilatkozzak neki, aztán nem értettem, hogy miért nem jöhet onnan ki, és kiderült, hogy azért, mert ide fel van nekik állítva egy ilyen. Most már villanypásztor kellene, hogy meg is üsse őket az áram, ha véletlenül túl közel mennek ahhoz a szalaghoz. Mert egyszerűen zavarja önöket az, ha spontán módon kérdést kapnak, ha vitatkozni kell, vagy ha egy újságíró feltesz adott esetben kellemetlen kérdéseket. Kérem, én annyi kellemetlen kérdést kaptam, amikor miniszterelnök-jelölt voltam, még fel is löktek az önök által kedvelt különböző riporterek, Simon Gábor ügyétől kezdve sok minden máson keresztül. Egyszer nem mondtam nekik azt, hogy menjenek egy karámba, és nem jöhetnek be egy rendezvényünkre adott esetben.

Tehát én azt látom, hogy bizony egy picit elhatalmasodott önökön az a türelmetlenség, ami abból fakad, hogy zavarja önöket az, hogy van másik vélemény. Nekem bizottsági ülésen volt, amikor az egyik ellenzéki képviselő azt mondta, hogy ő nem érti, miért kell itt hallgatnia engem, hogy én itt beszélek, mert ő már menne. Mondtam, hogy még egyelőre a házszabály lehetővé teszi, őt meg kötelezi arra, hogy meghallgassa, hogy miről akarok ott beszélni.

Tehát ez a folyamat nem ma kezdődött, tisztelt képviselőtársaim, hanem 2010-ben kezdődött, és 2010-ben azzal, hogy az ellenzéknek a különböző rendű-rangú jogosítványait elkezdték szűkíteni, mert egyre jobban zavarta önöket vagy a kritika, vagy csak türelmetlenek voltak a más véleményekkel szemben, bizony, Mátrai képviselő asszony, akkor kezdték el a Ház méltóságát önök megsérteni. És akkor kezdték tulajdonképpen ennek a parlamenti kultúrának a pilléreit kirugdalni ebből az építményből.

Mondok önöknek egy másik példát: hány vizsgálóbizottságot támogattak ebben a parlamentben, hogy álljon föl? (Dr. Varga-Damm Andrea: A vörösiszap volt az egyetlen.) Megmutatom: nullát. Nullát! Amikor mi voltunk többségben, akkor az összes ellenzéki vizsgálóbizottság felállítását támogattuk, mindegyiket, elvi megfontolásból. Ettől persze még lehet, hogy egy vizsgálóbizottság semmilyen eredményre nem jut, de legalább az elvi lehetőség megvan arra, hogy valamilyen eredményre jusson.

(1.40)

Emellett egyébként például az obstrukció lehetőségét is korlátozták, hiszen korábban volt arra lehetőség sokkal nagyobb mértékben, hogy egy-egy parlamenti eseménynél, egy-egy parlamenti módosításnál, egy törvény kapcsán az ellenzék éljen ezzel a lehetőséggel. Ez egy figyelemfelhívó akció, értelemszerűen, amikor egy társadalmi problémára vagy számunkra fontos társadalmi problémára akarjuk ráirányítani a figyelmet, ez egy legitim parlamenti eszköz volt. Önök is éltek vele korábban, mi is éltünk vele korábban. Aztán egyszer csak rájöttek, hogy ez macerás, mert sokáig fönn kell lenni itt este, ezért azt mondták, hogy a legegyszerűbb, ha megszüntetjük vagy korlátozzuk ennek a lehetőségét különböző törvények kapcsán.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy amit az imént elmondott Bányai képviselőtársam, szerintem, ha ez a hangnem lenne, az mindenkinek tökéletesen megfelelne. Ha ez a hozzáállás lenne, akkor mindenkinek tökéletesen megfelelne ez a hozzáállás. Azt gondolom, hogy ez is lenne talán a normális. De nem ezt tapasztaljuk, és azt próbáljuk itt elmondani  ki viccesebben, ki ironikusabban, ki egy kicsit hevültebb hangnemben , hogy bizony mi nem ezt látjuk, nem ezt tapasztaljuk az önök részéről, és tényleg úgy érezzük sokszor, és úgy látjuk  nemcsak mi, sokan mások is , hogy bizony, amikor önökről van szó, akkor nagyon érzékenyek, akkor minden probléma számít, minden tévedés, hiba akkor főbűnnek számít, de amikor, mondjuk, velünk szemben történik ilyen, akkor ezt sokkal inkább elnézőbben kezelik.

Ez nem csak itt fordul elő egyébként egy ilyen ügyben, mondhatnék külpolitikai példát is, azzal többet szoktam foglalkozni, én emlékszem arra, hogy amikor Gyurcsány barátkozott az oroszokkal, akkor ő Putyin pincsije volt; amikor Orbán barátkozik az oroszokkal, az egy megfontolt gazdaságpolitikai és külpolitikai lépés. Amikor mi az oroszokkal kerestük a kapcsolatot, akkor mi voltunk a Gazprom legvidámabb barakkjai, és nem szabad keletre fordulni, hanem csak nyugat felé, mert onnét jön a friss levegő, most meg keleti nyitást hirdet a Külügyminisztérium, Kína felé nyitunk, és egyéb más keleti országok, volt szovjet utódállamok felé nyitunk.

Értem én, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Kovács úr, mondtam, nyomjon gombot, ezt ilyen refrénszerűen el kell mondjam, mert úgy látszik, hogy elsőre meg másodikra se értette meg, most mondom harmadszorra van. Ott van ön előtt, világít a gomb, azt megnyomja mellette. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez komoly?) Persze hogy komoly. A vita arról szól, hogy gombot nyom és elmondja a véleményét. Kíváncsi lennék rá.

Ezért mondom én azt, hogy az ellenzék teljesen jogosan veti föl azokat a problémákat és kérdéseket, amik itt elhangzottak, még akkor is, ha önöknek nem tetszik, hiszen ezek a kérdések nem relatívak, hanem abszolút értékben kellene hogy képviseljék az igazságot itt ebben a parlamentben. Úgyhogy teljesen természetes, hogy mi sem fogjuk támogatni ezt a kezdeményezést, semmi köze nincs ennek a kezdeményezésnek egyébként a Ház méltóságához. Egyszerűen arról van szó, hogy fenyegetni akarják az országgyűlési képviselőket, mint ahogy fenyegetik az újságírókat, fenyegetik a civil szervezeteket, fenyegetik a kutatókat. Én azt az egyet ajánlanám a figyelmükbe, hogy minél jobban szorítják a homokot, annál jobban fog kiszaladni az a kezük közül.

Azért az egy picit elgondolkodtató szerintem az önök számára is, hogy az önkormányzati választások előtt ugyanazt elmondták, hogy mi lúzerek vagyunk, sehol nem tudunk nyerni, se Szombathelyen, se máshol, aztán mégse így történt, aztán mégis változott a választópolgárok véleménye és akarata, és Szombathelyet már nem a Fidesz irányítja, Budapestet sem a Fidesz irányítja, és még számos más településen nem a Fidesz irányít, miközben persze több helyütt megmaradtak a fideszes polgármesterek és képviselők.

Úgyhogy higgyék el, hogy a kétharmados többség meg a többségük sem lesz mindig meg, és azon is gondolkodjanak, amit a miniszterelnökük elég sokszor szokott emlegetni, úgy látom, hogy ez egy kedvenc mondása vagy elve neki, ez úgy hangzik, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, és akkor érdekes módon, remélem, nem lepődnek meg majd, ha kisebbségben lesznek, és ugyanezen házszabályi követelmények alapján kell önöknek majd a munkájukat végezni, hiszen ezeket a kereteket adott esetben önök állították föl, és adott esetben az önök számára lesz majd kedvezőtlen.

Tehát érdemes mindig abban gondolkodni, hogy az inga vissza is lenghet, és vissza is fog lengeni, minden politikai rendszerben ez így van, és bizony egy-egy esemény, egy-egy cselekedet  lásd: a győri szex az igazi  komolyan befolyásolni tudja egy politikai rendszer kimenetelét. Köszönöm, elnök úr, a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gréczy Zsolt képviselő úrnak, DK.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Két megjegyzésem lenne. Az egyik az, hogy nagyon nagy bajban van a kereszténydemokrácia Magyarországon. Önök mindenféle MSZMP-, liberális meg egyéb utakat bejárva most éppen keresztény szabadságról beszélnek, kereszténydemokráciáról beszélnek, konzervatív értékekről beszélnek. Eközben mit mond Bod Péter Ákos, az önök volt miniszterelnök-jelöltje? Tudják, amikor Orbán elvesztette az első fordulót, és nem akarta vállalni a felelősséget, és odanyomta valaki másnak. Mit mond Jeszenszky Géza, az önök volt nagykövete? Pálinkás József, az önök minisztere már ott tart, hogy saját pártot akar alapítani, mert meg akarja menteni önöktől a magyar kereszténydemokráciát. Még van egy percem, ezért aztán híreket mondok. (Közbeszólások: 14 perc van.  Normál hozzászólás van.) Ja, igen, pláne, de nem fogom kihasználni a 15 percet.

ELNÖK: Képviselő úr, 15 perce van.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Nagyon fontosnak tartom, amit szeretnék elmondani. Ma az Európai Néppárt új elnököt választott: Donald Tusk. (Korózs Lajos: Orbán nagy barátja.) Orbánnak korábban nagy barátja volt, ma Orbán legfőbb ellenfele az Európai Unióban, az egyik legfőbb ellenfele. Nagyon durva és nagy kemény szavakat használt Donald Tusk ma, és ezeket, azt gondolom, hogy a parlamenti jegyzőkönyv számára érdemes is rögzíteni. Szó szerint idézem: „A félelem fontos szerepet játszik a politikában, a migrációs válság, valamint az elmúlt évek terrortámadásai miatt az emberek a biztonság érzését keresik. A szavazók szívét ezért könnyen elnyerik azok, akik azt kiabálják, hogy tegyék az országot újra naggyá és szerezzék vissza az irányítást.”  mondta Tusk. „Semmiképpen nem szabad átengedni a biztonság és a rend ügyét azoknak a populistáknak, manipulátoroknak és autokratáknak, akik elhitetik az emberekkel, hogy a szabadság nem járhat kéz a kézben a biztonsággal, a határok és a területek védelme pedig a liberális demokráciával és a jogállamisággal.” Kinek üzent Donald Tusk? (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Biztos nem nekünk!) „Az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, erre nincs is szükség. Akinek pedig ez nem tetszik, de facto ki lesznek zárva a pártcsaládból.” Kinek üzeni Donald Tusk? (Mátrai Márta: Nem nekünk.) Biztos nem, nem, biztosan nem, senki másnak, Orbán Viktor még véletlenül se jutott eszébe, ez teljesen egyértelmű. (Közbeszólások.)

Hogy a menekültválságot hogyan értékeli Tusk, és hogyan értékeli ebben Orbán szerepét, erre is van egy konkrét idézet, szintén mai nyilatkozata a Néppárt elnökének: „Emlékszem, amikor többen heteken keresztül keményen dolgoztak a Törökországból érkező illegális bevándorlók hullámának visszaszorításért. Több száz órás tárgyalások után jutottunk el az Ankarával való megállapodásig, amelynek köszönhetően az érkező migránsok száma több mint 90 százalékkal csökkent. Senkit nem kell emlékeztetnem arra a szerepre, amelyet Angela Merkel játszott ebben a folyamatban. Mégis másvalaki aratta le a babérokat. Valaki, aki szintén keményen dolgozott, de csak a saját narratíváján, miközben kerítést épített és plakátokon hirdette a migrációellenes propagandát. Ennek is véget kell vetnünk.”  mondja az Európai Néppárt elnöke. Teljesen egyértelmű, hogy kinek üzen: Orbán Viktornak üzen, az Európai Néppárt felfüggesztett tagjának üzen, amelyik éppen most vesztette el az elnöki pozícióját, mert a tisztújításra már meg sem hívták a Fideszt, így aztán a Fidesz eddigi alelnöke, néppárti alelnöke elvesztette a státuszát.

Ha önök úgy gondolják, hogy Magyarországnak az a nemzeti érdeke, hogy az önök kormánya folyamatosan veszítsen az európai porondon és folyamatosan teret veszítsen, akkor azt gondolom, hogy önök félreértik a magyar nemzeti érdeket. Ott is súlyos tévedésben vannak, amikor azt gondolják, hogy ez az ország még ugyanaz az ország, ami mondjuk, 2011-ben vagy ’14-ben volt. Alapvetően változik a hangulat.

(1.50)

Olyan választókörzeteket veszítettek el  gondolom, önöknél is voltak olyanok, akik ezeket megnézték és megvizsgálták , amelyekre ember nem gondolt volna. Ez egyértelmű és határozott üzenete volt a választópolgároknak, hogy önökből elég. S ha most lenne tisztességes választás Magyarországon, mert ez sem volt tisztességes választás, mert erre sem mondták azt, hogy lám-lám nincs diktatúra, hiszen nyerhetett választást az ellenzék; Isztambult is megnyerhette az ellenzék, ettől még Erdoğan rendszere diktatúra. Vannak bizonyos helyzetek, amikor mégis át lehet billenteni.

S ennél még sokkal durvábbat mondok: ha 2018-ban lett volna tisztességes állami média, ahol szerepelhetnek az ellenzéki politikusok. Gondolják már végig, mit csinálnának önök, ha ez fordított esetben lenne! Mi kineveznénk néhány havert, baráti újságírót az állami média élére, és azt mondanánk, hogy a Fidesz soha többet oda a lábát be nem teheti. (Csenger-Zalán Zsolt: Ezt mondta a Medgyessy!) Ilyet soha nem mondott senki. Ugye, nem azt akarja mondani, fideszes képviselőtársam, hogy 2002 és 2010 között nem volt tele az állami média fideszes politikusokkal? Mert állandóan tele voltak fideszes politikusokkal. Még a 2006-os tévéostrom estéjén is Navracsics Tibor volt a vendége az állami televíziónak, akkor is egy fideszes politikus ült bent. Ha most tisztességes állami média lenne, ha nem fideszes pártkatona lenne a legfőbb ügyész, ha nem fideszes pártkatona lenne az Állami Számvevőszék élén, ha nem fideszes pártkatonákkal tömnék tele az Alkotmánybíróságot, ha nem fideszes pártkatonát neveznek ki a bírói hivatal élére, akkor önök már réges-régen megbuktak volna. Csak olyan sok pénzt költenek el, milliárdokat ennek a hatalomnak a bebiztosítására és bebetonozására, ami még egy ideig fenntartotta az önök hatalmát.

De Magyarország immunrendszere ébred. Október 13-a megmutatta, hogy változik a helyzet. Jól érzékelik azok, akik azt mondják, hogy ez volt Orbán Sztálingrádja. A fordulat elkezdődött. A nemzetközi fordulat is elkezdődött, a nemzetközi gazdasági fordulat is elkezdődött. Önök eddig akárhányszor kormányoztak, mindig konjunktúrában kormányoztak. Mindig szerencséjük volt. A világválság, a megszorítás, a nehézség mindig valahogy átcsúszott ciklusokon keresztül a balliberális kormányokra. Majd megnézzük, amikor a német autógyárak befékeznek, ahogy a hírek jönnek, már megkezdődött az elbocsátás, nagyon sok helyen megkezdték a fékek behúzását. Ez nem jó az országnak, de meg fogják látni, hogy amit önök csináltak velünk, hogy azt mondták, a gazdasági válságot is mi csináltuk és a mi hibánk az, ami történik, majd szépen vissza fogják kapni. Mert ezt fogják kapni! Amikor elkezdődik az életszínvonal visszaesése, még annál is jobban, mint ahogy most visszaesik (Csenger-Zalán Zsolt: Ez a vágyad!), ez fog történni. Nem ez a vágyam, most mondom, hogy ez nem lenne jó az országnak, csak végre egyszer önök is megkapják azt a lehetőséget, hogy nehézségben kormányozzanak.

A másik, amit folyamatosan elmondanak, hogy az elmúlt nyolc év volt az aranykor és a fantasztikus, az azt megelőző nyolc év pedig maga volt a pusztulás. Ez az önök állandó szövege. Szeretném elmondani, hogy abból a nyolc évből négyben egy fillér uniós forrás nem jött még Magyarországra. (Dr. Kovács Zoltán: Nem igaz!) Az első négy évben egyetlen forint sem jött, mert nem voltunk tagjai az Európai Uniónak. Honnan jött volna? (Dr. Kovács Zoltán: De bizony jött!) Nem jött! 2004. május 1-jén csatlakozott az ország az Európai Unióhoz, és 2007-től lett költségvetési forrása Magyarországnak az Európai Unióból. Magyarán, 2002 és 2007 között úgy kormányoztak Magyarországon, és úgy fejlődött az ország, és úgy épültek kórházak, úgy épült 800 kilométer autópálya, úgy volt 13. havi nyugdíj, és még hosszasan sorolhatnám, hogy nem volt uniós forrás. (Dr. Kovács Zoltán: De volt. És nem is kevés!) Ez az igazság! Az első négy évben nem volt uniós forrás.

Ezért mondom, hogy most jön kutyára dér, meg fogják tudni, hogy milyen ilyen körülmények között kormányozni. Azért sem értem a mosolyukat, mert nem önök csinálták a leggyengébb magyar forintárfolyamot? Orbán Viktor azt mondta 300 forintnál, hogy a miniszterelnök váltása a megoldás. Most 335! Orbán Viktornak már rég el kellett volna takarodnia a saját mondása alapján. Melyik kormány csinálta forintra átszámítva a legnagyobb államadósságot? Az önök kormánya. (Csenger-Zalán Zsolt: A Gyurcsány-kormány.) Nem! Forintra átszámolva az önök kormánya. Nézzen utána, képviselőtársam, az önök kormánya! Melyik kormány alatt van a legnagyobb benzinár? Az önök kormánya alatt. Ezt is az önök kormánya csinálta.

Nincs okuk a büszkeségre, már csak azért sem, mert az összes környező ország sokkal jobban fejlődik, mint Magyarország. Ma már a román nyugdíjas is jobban él, mint a magyar az Eurostat hivatalos adatai szerint. Azt, hogy hova mentek el tőlünk a balti országok, hova mentek el tőlünk a lengyelek, a csehek meg a szlovákok, már nem is sorolom. Ahhoz képest, hogy mennyi uniós forrás jött, önök ezzel rosszul sáfárkodtak, és még el is lopták. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót 15 perces időkeretben Tordai Bencének, a Párbeszéd képviselőjének.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Hadd invitáljam meg önöket egy kis időutazásra, mert amikor itt ellenzéki képviselőtársaimat hallgattam, akkor déjà vu érzésem volt, én ezt már láttam valahol. De nemcsak hogy láttam, én ezt a vitát már lefolytattam önökkel, mégpedig másfél évvel ezelőtt. A ’18-as ciklus hatodik ülésnapján, 2018. június 5-én „Az Országgyűlésről” címmel napirend előtt szólaltam fel, és az a helyzet, hogy így visszaolvasva teljesen egyetértek önmagammal. Ezt önök szerintem nem tudnák elmondani magukról. Engedjék meg, hogy akkor most ennek a felszólalásnak az idevágó fontos részeit idézzem: Tisztelt Országgyűlés! A népnyelv úgy tartja, hogy a kormánypárti képviselők orcáján meglehetősen vastag a bőr. Ehhez képest meglepő érzékenységet tanúsítanak akkor, amikor itt az Országgyűlésben képviselőtársaimmal időnként kimondjuk az igazságot vagy keresetlen szavakat használunk. Tegnap Jakab Péter képviselőtársam jelezte a feszengését amiatt, hogy sok bűnöző előtt kell beszélnie, én pedig szűzbeszédemben, súlyosbító körülményként tegezve, jeleztem, hogy a miniszterelnök, az úgynevezett miniszterelnök hatalomhoz fűződő viszonya legalábbis sajátos. Ezek után meglehetős felhördülés következett a kormánypártok oldaláról. Úgy tettek, minthogyha ezek a felszólalások rombolnák az Országgyűlés tekintélyét, a parlament méltóságát.

Szeretném elmondani önöknek, hogy mi az, ami valóban rombolta az elmúlt nyolc évben az Országgyűlés tekintélyét. Rombolta az, hogy önök is felesküdtek a Magyar Köztársaság alkotmányára, majd lerombolták a köztársaságot és megsemmisítették az alkotmányt. Helyére egy olyan Alaptörvényt állítottak, amely egyetlen ellenzéki képviselő támogatását sem nyerte el, és nem nyerte el a magyar nép többségének a támogatását sem. Önök elfogadtak egy olyan egykulcsos adótörvényt, amely több millió munkavállalótól évi 150 ezer forintot vont el. Ez sem segítette a parlament tekintélyének és népszerűségének az emelését.

Önök az Alkotmánybíróság jogait megnyirbálták, majd néhány évvel később feltöltötték pártkatonákkal, hogy ne tudja ellátni az alkotmányvédő funkcióját. Ez megint csak olyasmi, ami az Országgyűlés tekintélyét rombolta. Maguk itt a magánnyugdíjpénztárakat államosították, 3 millió ember megtakarításait vették el. Ez az, ami rombolja az Országgyűlés tekintélyét. Szabtak egy olyan választási törvényt, amely kizárólag a Fidesznek kedvez. Ez megint csak az Országgyűlés tekintélyét rombolja.

Folytatom. A trafiktörvényt is itt fogadták el az Országgyűlés falai között, amely megint csak nem segítette a Ház méltóságának az erősítését, annál inkább a fideszes klientúra kifizetését. Itt fogadták el, ezzel is rombolva az Országgyűlés tekintélyét, az iskolák államosítását és a tankötelezettségi korhatár leszállítását, ami amellett, hogy generációk jövőjét teszi tönkre, megint csak rombolja az Országgyűlés tekintélyét. Itt fogadták el azt, hogy Matolcsy György jegybankelnökként több száz milliárd forintot foszthasson meg közpénzjellegétől. Itt fogadják el rendre Polt Péter beszámolóit, akinek a tevékenysége abban merül ki, hogy a fideszes bűnözők vagy annak látszó személyek érdekeit védi nagy elánnal. Itt fogadták el azokat a testre szabott törvényeket, amelyek fideszes oligarchák gazdagodását szolgálták, mint például a kaszinótörvényt Andy Vajnának.

(2.00)

Itt fogadták el Rogán Antal különböző agymenéseit, mint például a letelepedési kötvényt, vagy itt szavazták meg a propagandaminisztérium felállítását. Ezek mind olyan dolgok, amelyek ártanak az Országgyűlés tekintélyének. Most arra készülnek éppen, hogy a Fidesz-bíróságokat felállítsák, ezzel az utolsó független hatalmi ágnak a maradék autonómiáját is tovább csorbítva. Ez megint csak az Országgyűlés tekintélyét fogja nagyon durván erodálni.

Az a helyzet, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy önök egy hatalomtechnikai játszótérnek tekintik a valahai Magyar Köztársaság Országgyűlését, ahelyett, hogy az érdemi, értelmes vitáknak adhatna teret. Én a magam részéről, a Párbeszéd részéről, de azt hiszem, hogy az egész ellenzék részéről azt mondhatom, hogy nagy örömmel lennénk partnerek az Országgyűlés tekintélyének helyreállításában. De ez azzal kezdődik, hogy önök bocsánatot kérnek, és jóváteszik az elmúlt nyolc év kártéteményeit, és végre visszaadják a terepet az értelmes, érdemi, építő parlamenti vitáknak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Tordai Bence hangosítás nélkül folytatja.) Képviselő úr, befejezte?

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Kommentáltam volna a saját szavaimat, de eltekintek tőle. (Dr. Lu-kács László György: Annyira meggyőző volt!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló 15 perces időkeretben Potocskáné Kőrösi Anita, Jobbik.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 552 nappal ezelőtt, 2018. május 18-án ott ültem abban a páholyban. Nagyon dobogott a szívem, mert nagyon-nagyon kevés embernek adatik meg ebben az országban, hogy itt, a parlamenti patkóban képviselje a magyar embereket. Amikor bekísért a terembiztonsági szolgálat munkatársa és megálltam középen, elmondtam az esküt, akkor én ezt azért tettem és úgy tettem, hogy én valóban a magyar embereket szeretném képviselni itt, a tisztelt Házban.A mai napig, amikor elmegyek a korona mellett, hálát adok az Istennek, hogy megadatott nekem az, hogy én itt dolgozhatok és itt szolgálhatok. És érkezik egy ilyen javaslat. A mai napon, reggel kiültem a parlament folyosójára, és készült rólam egy kép, egy olyan kép, ahol letapasztottam a számat. Úgy érzem, hogy ez a jogszabály, amely előttünk van, ez a szájzártörvény. Mondjuk ki! Semmi mást nem szeretnének önök, csak elhallgattatni minket. Ez az önök igazi célja. Lehet ezt tagadni.

Idézzünk vissza két mondatot Orbán Viktor miniszterelnök úr szájából. Végighallgattam a vitát, és senki nem hozta fel ezt a két olyan mondatot, amely szerintem meghatározó a mai napon. 2018. szeptember 11-e: „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” Mit csinálnak maguk? Szembemennek Orbán Viktorral? A beterjesztők között ő nincs, tehát nem tudom akkor most ezt a helyén kezelni, gondolni. Visszamehetünk 2018. március 15-ére, amikor a miniszterelnök úr, még a választások előtt, azt mondta: „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.”

Itt vagyunk ma  és szájzártörvényvita. Éjjel 2 óra elmúlt, könyörgöm! Mi ez, ha nem az ellenzék ellehetetlenítése?! Miért nem adtak nekünk lehetőséget, hogy reggel, amikor megindult a vezérszónoki körrel ez a vita, elmondhassuk a véleményünket? Ki van már fönn? Szerintem rajtunk kívül senki ebben az országban. Pedig ez egy olyan fontos vita, hogy jogos lenne az a kérés, hogy a polgártársak, a magyar emberek tudjanak arról, hogy mi zajlik a Házban.

Persze, én sem vagyok már teljesen összeszedett, hiszen nem is tudom, hányadik órája ülök itt benn a parlamentben, mert ez a munkahelyem. Ezért tettem le az esküt. 552 napja azért tettem le ezt az esküt, hogy a magyar embereket szolgáljam. Igen, lehet táncolni, igen, de jó lenne hazamenni. De önök is azért tették le az esküt. Vagy önök nem azért tették le az esküt? (Bangóné Borbély Ildikó: Nem!  Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egyéni körzetem is van!) Igen, akkor beszéljünk kicsit erről, az egyéni körzetről és a listáról!

Miért néznek le minket, akik listáról jutottunk be ebbe az Országgyűlésbe? Itt elmondta már ellenzéki képviselőtársam, hogy többen szavaztak a patkónak ezen részére, mint önökre. (Kunhalmi Ágnes: 52,6 százalék!) 52,6! Köszönöm szépen, Kunhalmi Ágnes képviselőtársam, hogy kijavított, még a pontos számot is megmondta. Mert mi történt? Az emberek ideküldtek minket, hogy azért fékek legyünk az önök ámokfutásában. Mert mi történik? Korlátozzák a jogainkat. Ja, igen, lehet azt mondani, hogy eddig is megvolt a joguk, majd mehetnek a közintézményekbe. Az az igazság, engem ez bánt a legjobban. Igen, én is ott voltam az MTVA-székházban, és Hende képviselőtársam mondta, hogy földön feküdve. Igen, én is ott feküdtem (Gréczy Zsolt: Én is!), mert akkor azt gondoltam, hogy ez a mozzanat hűen tükrözi az önök rendszerét. Idejutottunk, hogy a magyar közmédiában ilyen történik. Az, hogy botrányos vagy nem botrányos, az már legyen a mi döntésünk, hogy mi mit vállalunk be, de eddig jogunk volt odamenni.

Most mi lesz? Bejelentkezünk? Majd marhára nem fognak minket beengedni! Vagy ami már elhangzott reggel a vitában, hogy lesznek olyan közintézmények, ahol hirtelen, amikor bejelentkezett az ellenzéki képviselő, hogy meg szeretné nézni, majd gyorsan kitakarítanak, kifestenek, eltüntetik az ágyi poloskákat, a kórházakban  nem tudom  a penészfoltokat. Mindent rendbe tesznek azért, hogy ezt lássa az ellenzéki képviselő, amikor odamegy, és esetleg csinál egy Facebook élő bejelentkezést, ami egyébként sokkal több emberhez eljut, mint az MTVA híradói, mert azt már csak azok nézik, akik szegények, nincs más lehetőségük tájékozódni.

De eljutottunk odáig, hogy önök ezt a jogunkat korlátozzák, hogy mi a valódi magyar helyzetet megismerjük. Mert onnantól az már nem valóság, amikor bejelentkeztem valahova. Nagyon helyesen elhangzott, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem kopogtat be, kivéve nyilván olyan ellenőrzéseknél, amikor ezt megteszi, de a legnagyobb büntetéseket, a kisemberek büntetéseit úgy szabják ki, hogy prompt odamennek és megteszik az ellenőrzést. Önök ezt a jogot veszik el tőlünk.

Még egy fontos dolog, mert nagyon sok mindenről esett szó ebben a vitában. Az, hogy már a tárgysorozatba-vételi eljárás plenáris ülésen való tárgyalását is meg kívánják akadályozni, ez már mindennek a teteje. Ja, hogy lehet a bizottsági ülésen ezekről beszélni? Azért, urambocsá, szerintem mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy itt, a plenáris ülésen elmondja a véleményét. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a tárgysorozatba-vételi kérelemről, amit önök rendszeresen elutasítanak, elmondhassa a véleményét itt, a plenáris ülésen, azon a helyen, amelynek a történelmi szellemiségét nem kell szerintem senkinek sem magyarázni.

Értsék meg, nagyon súlyos gátló tényezők vannak ebben a jogszabályban! Igen, amikor reggel megcsináltam azt a fotót, akkor én valóban úgy gondoltam, hogy ez a szájzártörvény. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Böröcz László képviselő úrnak, Fidesz.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra röviden reagálnék a törvénnyel kapcsolatosan. Egyrészt Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak mondanám, hogy a hiányzásokat a jelenlegi szabályozás is a szavazások alapján számolta, nem pedig a napok alapján, tehát ebben változás nem történt. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez a bajom!) Csak hogy beszéljünk erről is.A másik pedig, ami szintén teljes tárgyi tévedés, bár ez még az előző vezérszónoki felszólalások alkalmával hangzott el Szabó Timeától, hogy ezek után a házelnök úr fogja eldönteni, hogy kik milyen bizottságban fognak benn ülni. (Tordai Bence: Olvastam! Szó szerint.) Ez így nem igaz. El kellett volna olvasni pontosabban akkor, Tordai képviselő úr, a szöveget. (Tordai Bence. Elolvastam!) Annyi módosulás történt, eddig is a házelnök javaslata… (Tordai Bence: Nem! A frakcióvezetők megállapodása!) Ha megengedi, végigmondom, képviselő úr, aztán utána reagálhat rá. Tehát eddig is a házelnök javaslata alapján kerültek be a Ház elé egyébként a bizottsági leosztások (Tordai Bence: Nem!), valóban a frakcióvezetőkkel való egyeztetés után. (Tordai Bence: Nem! Megállapodás szerint.) A jelenlegi módosítás kizárólag azt tartalmazza, hogy a független képviselők esetében nem mindegyik képviselővel kell külön-külön egyeztetni, hanem elég az érintettel. El kellett volna olvasni jobban a törvényjavaslatot.

(2.10)

De őszintén szólva nem bírom megállni, hogy ne reagáljak néhány dologra, mert ami itt elhangzott néhány képviselő szájából, bár Bányai képviselő úr, kollégánk, azt hiszem, hogy próbált iránymutatást adni, de nem jött be sajnos, én tényleg meg vagyok róla győződve, hogy ezek a szabályok  Mesterházy képviselő úr elmondta egyébként  majd ránk is vonatkozni fognak. Igen, ránk is vonatkozni fognak. (Gréczy Zsolt és dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Akkor is vonatkozni fognak ránk, ha kormányon leszünk, és akkor is vonatkozni fognak ránk, ha nem leszünk kormányon. Ha itt ezt a trágár, primitív stílust akarják meghonosítani, azt lehet, de szerintem ehhez mi nem leszünk partnerek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Varga-Damm Andrea képviselő asszonyé, Jobbik!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Mátrai Márta háznagy asszonyhoz szeretnék szólni. Ön az előbb azt mondta, hogy hogy viselkedünk mi itt. A trágár szavak, amelyeket ön hallott, azok mind az ön képviselőtársai szavai. Soha nem hallottam az elmúlt másfél évben, hogy egyszer is azt mondta volna, amikor egyébként nagyon ritkán tiszteli meg az ülést, hogy elmondta volna, hogy bocsánatot kér az ön frakciótársai és a KDNP-s társai nevében. Akkor sem hallottam az ön szavát, például felém bocsánatot kérni, amikor Nacsa Lőrinc képviselőtársam csak azért, mert a pulpitusról mondtam el a vezérszónoklatot, mert a szemem romlik, és onnan jobban látom, ilyen egyszerű az oka, azt mondta utána, hogy na, látja, végre felmásztam a pulpitusra. Akkor sem hallottam, hogy ön a frakciója nevében bocsánatot kért volna. Akkor sem hallottam az ön szavait, amikor Szemerkényi Réka volt washingtoni nagykövet visszahívása kapcsán a miniszterelnök azt mondta, hogy nőügyekkel nem foglalkozik. Ne haragudjon, de azt gondolom, hogy ön álszent ebben a kérdésben, és én öntől sokkal többet vártam. Ha ön háznagyként igyekszik a Ház méltóságát megőrizni, akkor kezdje legelőször a saját frakciójában! Folyamatosan olyan sértegetéseknek vagyunk például a bizottsági üléseken kitéve, hogy ha már szakmai érv nincs velünk szemben, akkor jön a sértegetés. A benyújtók között több olyan képviselő van, aki mind a plenáris ülésen, mind a bizottságokban rendre a hölgyeknek szexusra irányuló beszólásokat tesz, a férfiakat pedig rendszeresen olyan szavakkal illeti, amelyet én itt nem ismétlek meg.

Tisztelt Háznagy Asszony! Ha ön ennyire érzékeny, akkor tegye meg, hogy a saját közösségében kezdi ezt az érzékenységet, talán lehet, hogy a Ház is jobban járna vele. Én szégyellném a helyükben magamat, hogy ilyen mondatokat és szavakat kellett itt ma idézni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két perce megadom a szót Oláh Lajos képviselő úrnak, DK.

DR. OLÁH LAJOS (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány perccel ezelőtt Korózs képviselőtársam annyit mondott, hogy egyszer ennek vége lesz. Önök felkiáltottak, hogy fenyeget, és néhány hónap múlva akár 4-6 hónapos fizetésmegvonás járhat ezért a dologért, hogy azt mondta, hogy egyszer ennek vége lesz. Ez azt jelenti, hogy önök fogják meghatározni, hogy a pitypang vagy a kökörcsin kimondása hány havi büntetéssel fog együtt járni, mert árt a Ház méltóságának. Nem inkább azt kellene büntetni, és az árt a Ház méltóságának, hogy önök nem lázadnak fel azzal kapcsolatosan, hogy a köztévében nem látunk ellenzéki képviselőt? Mert ez árt a Ház méltóságának! Erre hozzanak szabályt, hogy mennyit kell ilyenkor fizetniük! Nem az árt a Ház méltóságának, és inkább azt kellene büntetni, hogy ebben az évben a DK-nak lassan száz olyan sajtóközleménye lesz, amit a szintén közpénzből fizetett MTI nem hajlandó kiadni, mert benne van esetleg Mészárosnak vagy Tiborcznak a neve? És ezt Magyarországon visszadobhatják? Ez árt a Ház méltóságának, és igazából ezt kellene büntetni mindenkinek. Nem azt kellene büntetni, hogy van arra lehetőség, hogy a képviselők módosító indítványairól ne szavazzunk, hanem csomagban egyszerűen az egészet obstruálják? Nem azt kellene büntetni, és az árt a Ház méltóságának, hogy ha belefojtják a képviselőkbe a szót, és a levezető elnökök egyszerűen lezárják az ülést? Ez árt a Ház méltóságának, és ezt kellene utána hónapokkal büntetni! De lehet, hogy azt is lehetne büntetni, és az is árt a Ház méltóságának, hogy a családi pótlékhoz önök nem hajlandók hozzányúlni, a köztársasági elnök fizetését meg a duplájára emelik.

És lehet, hogy az is árt a Ház méltóságának, hogy önök között olyan emberek vannak, akik ajánlóívein ugyanaz a 341 név szerepel, mint egy kamupárt ajánlóívein. Megállapította azt egyébként a rendőrség, és az ügyészség is kimondta, hogy választási csalás követett el, de a 341-ből egyet sem kérdeztek meg, nehogy kiderüljön, hogy az önök képviselője, aki itt ül, az bűnös. Ez árt a Ház méltóságának, kedves képviselőtársaim. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Csárdi Antal képviselő urat illeti a szó.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Bányai Gábor képviselőtársam hozzászólása rendkívül szívhez szóló és korrekt hangvételű volt. Milyen kár, hogy tudjuk mellette, hogy a tények mást mondanak, és ez nem képviselő úr kritikája, ne értse félre! Úgy fogalmazott, hogy lehet vitatkozni. Jól emlékszem? Mint ahogy Kocsis Máté úgy fogalmazott délután a vezérszónoki felszólalásában, hogy a szabad vitához fűződő jogokat senki sem kívánja korlátozni. És én azt gondolom, hogy a szabad vita vagy a „lehet vitatkozni”, ennek része például egy szemléltetés. Biztos mindannyian emlékeznek, ha visszafelé számolunk, a második törvényjavaslat vitája során, több hozzászólásban, magam sem tudom megmondani, hány számot mondtam el, és én azt gondolom, hogy önök számára is és egyébként az ülést követő választópolgárok számára is követhető lehetett volna, ha felmutatok egy  most tényleg csak így találomra mutatok fel (Felmutat egy iratot.)  egy papírt, felmutatok egy grafikont, hogy mit is jelent a BKK finanszírozása a prágai közösségi közlekedés finanszírozásához képest. De nincs precedens arra, ebben a ciklusban biztosan nincs, de az előző ciklusokban sem sajnos, hogy a házvezetés egyszer is hozzájárult volna szemléltetőeszközök használatához.

Másrészt azt gondolom, hogy lehet vitatkozni, ha van kivel, mert ha van kivel, akkor én tudok vitatkozni. De legyünk őszinték: a törvény vitáinak a túlnyomó többségében önök nem vesznek részt. Önök a vitán csöndben ülnek, ha egyáltalán itt vannak, majd az előterjesztő a zárszóban elmondja, hogy az ellenzék mennyire rosszul gondolkodik a világról. Ezt nem nevezhetjük vitának, a vitához két fél kell. Köszönöm szépen a türelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az előterjesztő soron kívül kér szót, Böröcz László, Fidesz.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra szeretnék reagálni, a két percbe nem fért bele. Az az igazság, hogy Szilágyi jegyző úrnak volt egy-két megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy a Háznak mi sérti a méltóságát, illetve mi nem sérti a méltóságát. Én azt előre mondom, hogy a Jobbik képviselői között nyilván vannak olyan személyek, akiket még én is nagyra tartok. Bár ez a jelenlegi törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, ez nyilván arról szól, ahogy azt Bányai képviselő úr elmondta, hogy itt valami normális hangnemet kellene megütni a Házban, és ezt a sok esetben trágár, sok esetben primitív stílust el kellene hagyni meg ezt az útszéli stílust. És én azt is készséggel elfogadom, hogy voltak olyan, vannak olyan fideszes megnyilvánulások, akár indulatból, amelyek ennek a kategóriának, mércének, amit mi felállítunk, nem feleltek meg, és nyilvánvalóan, ha így van, akkor gondolom, mindenki, még hogyha ezt egymásnak néha nehezen is tudjuk kimondani, ezért nyilván megkövetjük a másikat, és elnézést kérünk. De a Jobbik szempontjából, először maradjunk a Jobbiknál, tudnánk hosszasan sorolni azokat az ügyeket, amelyeket egyébként a Ház méltóságának megsértésével összefüggésbe lehetne hozni. És egyébként ez az összes többi frakcióra igaz. Hát, én is tudnám még idézgetni azokat a nem túl szép kifejezéseket, amit önök vagy az önök párttársai itt elmondtak az ülésteremben mikronon kívül, bekiabálva, mikrofonba is néha. Tehát azért vannak ilyenek, ne csináljuk ezt, kérem szépen!

A Jobbik esetében meg azért jó néhány olyan ügy van, amire elég könnyelműen is rá lehet fogni azt, hogy az elmúlt nyolc évben bizonyos magyarországi etnikumokat, bizonyos vallási közösségeket vagy más csoportokat egyébként megaláztak, és olyan módon beszéltek róluk, vagy nyilvánítottak ki véleményt, ami sérti őket  volt ilyen.

(2.20)

Tehát lehet, hogy jobb lenne, ha akkor egy picit mindannyian visszafognánk magunkat, de mivel nemcsak erről a törvényről volt szó, hanem sok minden másról itt szó esett, meg Gréczy képviselő úr úgy gondolta, hogy ez egy ilyen mesemondó délután, és akkor előhoz mindent, ami éppen benne van.

Én arról meg vagyok győződve, hogy Gréczy úr a nettó jelenérték fogalmával nincs tisztában, de ez tulajdonképpen nem zavar. A Gyurcsány-korszak és az Orbán-kormány tulajdonképpeni sikerességének a megítélése során azonban néhány tényszerű szám alapján elég könnyen belátható, hogy az egyik egy sikertelen gazdaságpolitikai korszak volt, ha csak szűken a gazdaságpolitikai korszakra tekintek, az Orbán-kormány pedig egy sikeres gazdaságpolitikai korszak. (Gréczy Zsolt: 335 forintos euró, 27 százalékos áfa!) Na, erre mondtam a nettó jelenértéket, amit nem sikerül abszolválni. (Gréczy Zsolt közbeszól.)

Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tulajdonképpen Magyarország egyébként a Gyurcsány-kormány alatt, még a gazdasági világválság előtt romokban hevert. (Gréczy Zsolt: 2008 nyarán 4 százalékos volt a gazdasági növekedés!  Arató Gergely: Mesélték az oviban, képviselő úr?  Az elnök csenget.) Egyetlenegy olyan év sem volt egyébként az első Orbán-kormány alatt, 1998-tól 2002-ig, aztán utána az összes többi, 2010 utáni Orbán-kormányok alatt, amikor maga a hiány magasabb lett volna, mint az önök legjobb időszakában. (Arató Gergely: Beledöglött az oktatás meg az egészségügy!)

Az az igazság (Gréczy Zsolt: 500 milliárd forint volt…), hogy tulajdonképpen nagyon egyszerű a képlet, mert szerintem két verzió van. Valaki vagy képtelen a jó kormányzásra, mert nincs hozzá meg a megfelelő szakértelme, és ezért gazdaságilag csődbe viszi az országot. Ez egy súlyos hiba, nincs mit tenni, nyilván a választók megválasztottak valakit, kormányoznak, tönkreteszik az országot, ez van. A másik pedig az, hogy meglenne a képessége, de a korrupció olyan szinten elvitte a fókuszt a kormányzásról, hogy ezért ment tönkre az ország. (Gréczy Zsolt: Milyen korrupcióról beszélsz?) Egyik se jó, az az igazság, és önök alatt pontosan ez történt. (Folyamatos közbeszólások az MSZP és a DK soraiból.) Könyörgöm, képviselő úr! Gyurcsány Ferenc az első megvásárolt cégét miből vette meg? Miből? Az alumíniumgyártó céget, amelyet Gyurcsány Ferenc 1997-ben megvett, miből vette meg? (Gréczy Zsolt: Hitelből. És?) Igen, a Magyar Hitelbank, Apró Piroska hagyta jóvá a tranzakciót, 700 millió forintot. (Zaj.  Elnök csenget.)

Bocsánat! Ha már arról beszélgetünk, hogy itt ki miről tehet… (Gréczy Zsolt közbeszól.) Képviselő úr, én meghallgattam. Igen, nem volt egyszerű, de végighallgattam, amit mondott. (Korózs Lajos: Én nem akarlak téged végighallgatni. Ülj már le!  Az elnök ismét csenget.)

Na, Korózs képviselő úr, az az igazság, ha nem lett volna rendszerváltás, ön most Gyurcsány főtitkár úrnak lenne a gombnyomogatója ebben a parlamentben, úgyhogy ezt a stílust, legyen szíves, ne engedje már meg magának! (Zaj.  Folyamatos közbekiáltások az MSZP és a DK soraiból.  Az elnök csenget.) Az a probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyébként a kommunistáknak van egy nagyon egyszerű gondolkodásmódja (Felzúdulás az MSZP és a DK soraiban.): mindenki más rajtuk kívül hülye, és egyébként mindezt azzal leplezik, hogy… A kommunistáknak a történelem folyamán mindig az volt a vesszőparipájuk, hogy féltették a demokráciát. Maguk is állandóan féltik a demokráciát, de majd folytathatjuk, mert úgy látom, hogy nagyon felizgatta ez a téma önöket.

Egyébként kezdek rájönni arra, hogy valóban lehet abban a mondásban is valami igaz, ahogy megnézem önöket így csoportban, hogy a kommunisták… (Korózs Lajos: Nem én voltam KISZ-titkár!  Gréczy Zsolt: Rogán Antal KISZ-titkár!  Az elnök ismét csenget.)

Tehát még egyszer akkor kezdjük el! A kommunisták a diplomás liberálisok. (Az elnök csenget.) Ebben valóban lehet valami, mert kezdem úgy érezni, hogy ennek van alapja, de akkor majd folytatjuk. Köszönöm. (Gréczy Zsolt: Szűrös Mátyás!  Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Zaj. – Közbekiáltások.) A következő hozzászóló 15 perces időkeretben… Oláh képviselő úr, szeretném elmondani, hogy a következő hozzászóló 15 perces időkeretben Varju László képviselő úr, DK. (Közbeszólások a DK soraiból.)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Úgy látom, a ma esti vita mindenkiből kiváltja azt, hogy valami jó tanácsot adjon a képviselőtársaknak. Biztos, hogy érdemes ezen elgondolkodni. Böröcz képviselőtársam megszólalása előtt még az az érzésem volt, hogy elérkezett talán az a pillanat, hogy kezdik belátni, mekkora butaságot csináltak ennek a törvénynek a benyújtásával, legalább önök, akik ma itt ebben a vitában részt vesznek, és átérzik azt, hogy mennyire baj az, amit csinálnak, és legalább egy pillanat erejéig átfut a gondolatukon, átfut a fejükön az, hogy igen, ezt az ellenzéket nem szabadna ilyen módszerekkel megpróbálni elhallgattatni.

Eddig viszonylag elvoltak azzal, hogy azt gondolták és azt mondták, hogy „Csend legyen!”, most elérkeztek a „Pofa be!” törvényhez, és mikor jön, amikor „Kuss!”-t akarnak kiáltani? Mikor akarják azt az erőszakot alkalmazni, amivel egyébként most itt fenyegetőznek?

Éppen ezért mondtam az előbb a kétperces hozzászólásban is, hogy meggyőződésem az, hogy önök rendkívüli módon meg vannak rémülve attól, amit csinálnak; azzal a farizeus magatartással önök úgy gondolják, hogy önök tesznek majd rendet, és önök állítják majd a mércét azzal, hogy megmondják, önök szerint mi a jó. Miközben a normális hangnemre próbálnak hivatkozni itt többen is, hogy ez legyen, úgy jönnek ide ezzel a törvénnyel  de nemcsak a házszabályra és az Országgyűlés működésére vonatkozóan, hanem ugyanezt tették az alkotmány megszüntetésénél, ugyanezt tették a választási törvénynél , önök úgy döntöttek, hogy kihirdetik, mi az igazság. És akkor csodálkoznak azon, hogy az ellenzéki képviselők fel vannak háborodva, és miközben mindent el akarnak vonni tőlünk, minden lehetőséget meg akarnak szüntetni, eközben pedig majd önök itt uralkodhatnak?!

Hát, ne csodálkozzanak azon, különösen akkor, amikor a rabszolgatörvényről volt szó, hogy elsősorban a választóink, a támogatóink érdekében, a munkavállalók érdekében felszólaló képviselők úgy gondolják, hogy sokkal többet kell tenni azért, hogy önök ébredjenek már fel, hogy az, amit csinálnak, káros, árt önöknek is. Az, hogy önöknek árt, engem kevésbé izgat, már csak azért is, mert előbb-utóbb ki fog derülni, hogy Mészáros Lőrinc még gazdagabb lesz, most már eléri az 1200. személyt itt a világon, már ennyit sikerült önöknek elintézni. Remélem, önöknek is jut valami ebből, mert legalább nem annyira lúzerek, hogy mindent csak odaadnak másnak, és ilyen módon tesznek ebben. Azt látom, hogy azok a társaik, akik egyébként ebbe beleszólhatnának, mint például Polt Péter, ebben önöknek nem fog segíteni, még akkor sem, ha kilenc évre való kinevezését megcsinálták.

Na most, arra, amit Bányai Gábor képviselőtársunk itt elindított, mondtam azt, hogy hátha valami legalább önökben megragad, de azt kell mondjam, hogy nem fog ez tovább menni talán a ma éjszakánál így fél három tájékán annál, hogy igen, önök ebben a rettegésükben azokat a korlátokat akarják az ellenzékre rátenni, azokat a bilincseket akarják ráhelyezni, amelyekkel tulajdonképpen maguk sem számolnak, még nem tudják, hogy pontosan mik lesznek ezek. Pillanatnyilag úgy viselkednek, mint egy agresszív kismalac, aki bekiáltja, hogy „Kuss! Így szoktam leszállni.”, és bárki, aki ebben az ügyben más véleményen van, önök számára az elfogadhatatlan.

Nekem azaz érzésem, hogy önmagában azzal a több mint száz oldalnyi előterjesztéssel, amit idehoztak, önök felé részletesen ebbe belemenve sokra nem megyünk, mert úgyis a szavazást önök már eldöntötték.

(2.30)

De ismételten szeretném felhívni a figyelmüket arra, amit egy korábbi hozzászólásomban említettem, hogy demokráciákat ki lehet végezni fegyverrel, és ki lehet végezni napról napra elkövetett cselekményekkel  na most, önök ezt teszik. A legelső lépés az, amikor konszenzust igénylő törvényeket beterjesztenek egyeztetés nélkül, és úgy gondolják, hogy önök azok, akik mércét állíthatnak, akik megmondhatják azt, hogy mi az igazság, és ez a kizárólagos igazság az, amit önök hirdetnek. Önök a lassú gyilkosai a magyar demokráciának, és ne csodálkozzanak azon, hogyha akár itthonról, akár pedig nemzetközi oldalról megkapják mindazt, hogy ez mennyire utálatos és mennyire az értékeinktől egyébként távol áll az, amit önök művelnek.

Azért, hogy ha már így egymás mellett itt vagyunk mint a Költségvetési bizottság tagjai, önök  hogy konkrét példaként említsem  aktív résztvevői annak, hogy lényegében a magyar parlament ellenőrzése alól teljeskörűen kivonták a költségvetést, és ezt önök végignézik, pontosan tudják, végignézték azt, hogy miközben a pénzügyminiszter vagy akár a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az már nem jár a költségvetési bizottsági ülésre, nem tartozik semmilyen beszámolóval, hanem mindezt áttelepítették a Gazdasági bizottsághoz, csak azért, mert egyébként úgy gondolják, hogy abban a bizottságban a fideszes elnök mellett önök valamilyen védernyőt kaphatnak.

Tehát ezzel a módszerrel, ahogy önök most idejöttek, és egy újabb olyan törvényt terjesztenek itt be egyeztetés nélkül, amely, azt gondolom, hogy ebben a formában elfogadhatatlan, újra csak azt bizonyítják, hogy önök bosszút akarnak állni azokon a választókon  itt több törvénnyel egymás mellett, ugye, itt a mai napon ez látszik , hogy mindezeket azért hozzák, hogy ezeknek a választóknak megmutassák, hogy önök itt az igazi úr. De hát ez az úrhatnámság nem sokáig tart, ez átmeneti jellegű, és éppen ezért azt hiszem, hogy igazából bennünket  bennünket!  erősít. És mindaz, amit elmondtam, az pont az ellentettje annak, ami itt a korábban elhangzott vezérszónoki beszédekből vagy az előterjesztői beszédekből, azokra szeretnék még itt reagálni, azokból visszaidézek ide néhányat.

Az előzőekkel szerettem volna alátámasztani a nagyon nagy hazugságot és ellentettjét annak, amikor itt ma délelőtt azt állították, hogy mi, fideszes képviselők demokraták vagyunk. Hát, önök, hölgyeim és uraim, ezekkel, amit tesznek, olyan messze vannak ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Önöknek a demokráciához, bármilyen jelzővel is igyekeznek illetni, önöknek ehhez nincs közük. Önök azok a szereplők, akik egy autokrata vezetőt, egy diktátort kiszolgálnak, megteremtik annak a feltételeit, jogszabályi körülményeit, hogy úgy érezzék, hogy egyébként ezen döntésük vagy egy-egy döntésük után másnap más tulajdonképpen bármit megtehetnek: úgy írnak ki pályázatot, ahogy akarnak, olyan döntéseket hoznak minisztériumokban, amilyet akarnak, és egyébként majd itt a házelnök olyan döntéseket hoz, amiket majd ő szeretne. Ezt képviselőtársaimtól hallották, hogy ennek milyen igazi jó lehetőségei vannak.

Azt mondják, hogy az, amit az ellenzék tesz, az minden jóérzésű embert felháborít. Hát, tisztelettel jelzem, ez egyáltalán nem így van. Az emberek többsége, az biztatást…  akikkel én találkozom, azoknak a 90 százaléka a biztatást adta, mindegy, hogy Újpesten teszem, vagy ma délután Gárdonyban, azok azt üzenték, hogy önök azok, akik miatt igazából felháborodnak, önök miatt kell felháborodni, és ebben azok a politikai döntések, a meghozott törvények, a gazdasági döntéseik benne vannak ebben, mindez, és önök tulajdonképpen örülhetnek annak, hogy az ellenzék a rabszolgatörvény után vette a bátorságot, a lehetőséget, a tudást ahhoz, hogy igen, együttműködésben szembeszálljon mindazzal, amit önök itt művelnek ebben a parlamentben.

A Velencei Bizottságot idézte itt Halász képviselő úr, hogy az ellenzéknek is be kell tartania a törvényeket. Hát akkor, tisztelt képviselő urak, mi volna, hogyha önök nem azért gyártanának törvényeket, hogy holnaputánra felmentsék önmagukat azok alól, amiket éppen elkövetnek? Amikor olyan szabályokat hoztak az európai uniós forrás felhasználására, amire egyébként ugyan felmentést és a döntéseket meghozták itt az új keretek között, de egyébként a végeredményben pontosan látjuk: 700 milliárd forintnál több büntetést szabtak ki csak azért, mert láthatóan…  egyébként többet kellene elvonni, és többet kell ezért megfizetnie a magyar állampolgároknak az adófizetők pénzéből, mert önök szándékosan kárt okoztak Magyarországnak. És hiába magyarázza itt a miniszterelnök úr, hogy nem büntettek meg bennünket, egyébként mindegy a szóhasználat, értem, hogy mit szeretne üzenni, de egy dolog biztos: az Elios 15 milliárdos számlájától kezdve nagyon sokáig lehet használni és sorolni azt, amit egyébként kifizettettek a magyar adófizetőkkel, a 27 százalékos áfával, a bekötött adógépekkel, és egyébként a szerencsejátékot meg figyelmen kívül hagyó adóztatásukkal, de az így begyűjtött adóból, igen, kifizettették azokat a számlákat, amelyek csaló számlák voltak, többszörös áron adták el vagy vették meg önök azt a szolgáltatást, ami ott volt, amit egy-egy pályázat keretében önök csináltak.

Éppen ezért a Velencei Bizottságot ne nekem idézzék, ne nekünk mondják azt, hogy egyébként nekünk kell betartani a törvényeket! Mi azért dolgozunk, hogy azok a választók, akik azért küldtek ide bennünket, hogy önöket ráébresszük arra, hogy itt lenne az ideje ennyi tolvajlás helyett azzal foglalkozni, hogy az embereknek tisztességes egészségügyi ellátása, tisztességes oktatása legyen, hogy ne szakadjon a fejére a plafon, képviselő úr, annak, aki a kórházba bekerül (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy ne kelljen meghalni évente 30 ezer embernek, mondhatnám azt újpesti polgárként (Böröcz László közbeszól.), hogy ne haljon meg 300 újpesti csak azért, mert önök egyébként képtelenek arra, hogy normális egészségügyet csináljanak (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!), hogy megakadályozzák és megelőzzék azt, hogy orvosok elmenjenek innen, hogy az ápolók itthon akarjanak maradni, és ne az legyen a vágyuk, hogy egyébként kétszer-háromszor-négyszer annyi fizetésért inkább elmennek Magyarországról. És tájékozódhatnának azoknál is, akik egyébként már távolról üzenik azt, hogy egészen mást kell csinálni, mert mi, akik még kalandvágyból itthon vagyunk, ezért még azt tesszük, hogy az önök figyelmét felhívjuk arra, hogy amit csinálnak, az biztosan nem jó. Tehát a Velencei Bizottság üzenete nem nekünk szól, hanem önöknek szól, tisztelt uraim, ha tetszik ez önöknek, ha nem, ez így van.

Arról beszéltek, hogy a parlamenti működés, a parlamenti képviselőnek a tevékenysége, az egy atipikus tevékenység, és ennek keretében nekünk mi mindennek kell megfelelnünk. Hát, mondhatnám azt  talán önök még emlékeznek rá , én bányászként kezdtem dolgozni, az nem egy atipikus tevékenység, az egy világos, 8 óra alatt elvégzendő munka. De itt, ebben a környezetben, azt hiszem, hogy következetesen alkalmaznom kell azt, hogy újra és újra felhívjam a figyelmüket, következetesen, ha kell, akkor időnként robbantgatni is kell  robbantómester is vagyok egyébként, hogyha erre szükségük van (Derültség az ellenzék soraiban.) , de a lényeg az, hogy felhívom az önök figyelmét arra, hogy amit önök tesznek Magyarországgal, és itt az alkotmány helyett meghozott Alaptörvényükkel, egyébként sok esetben azzal szemben, ez a törvény, ez így, ahogy van, elfogadhatatlan, és ellenzékiként tiltakozom az ellen, hogy a jogainkat bármilyen módon csorbítsák.

Ne fogadják el ezt a törvényt! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

(2.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót 15 perces időkeretben Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, MSZP.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ma, amikor jöttem Budapestre, rendszerint vonattal jövök, és a Nyugati pályaudvaron szállok le, egy nagyon szürreális kép fogadott a Nyugati pályaudvaron, legalább annyira szürreális, mint ahogy ezt a törvény most itt háromnegyed 3-kor még tárgyaljuk a parlamentben.Leszálltam a vonatról, odakint szakadt az eső. Mondhatnánk, hogy „csak odakint”, mert aki ismeri a Nyugati pályaudvart, már annyira rossz állapotban van az épület, hogy tök mindegy, hogy bent vagyunk vagy kint vagyunk. Bent a csarnokon belül is ugyanúgy szakad, bár kicsit rosszabb, mert vannak ilyen csatornák, ahol összegyűlnek, és kicsit nagyobb erővel jön lefelé a víz.

Ahogy leszállok a XIII. vágányon, ez szemben van a főbejárattal, és rézfúvós zenekart hall az ember. (Böröcz László: Hol?) A Nyugati pályaudvaron, rézfúvós zenekart délután fél 4-kor. Azt gondoltam, hogy valami nem stimmelhet, valaki valami hangszóróval megy előttem, és komolyzenét hallgat, ilyet se sűrűn hall az ember, majd a főbejárathoz érek, és látom, hogy tényleg ott van egy fúvószenekar, és játszanak délután fél 4-kor. Gondoltam, hogy valamilyen ad hoc jelleggel fiatalok kiállnak és zenélni fognak, majd kiderül, hogy a hátuk mögött ki van írva, hogy a MÁV megújul. Tudják, így álltam, hogy hány kocsit cseréltek le vagy mozdonyt, vagy netán most ki van írva, hogy nem késik 160 percet az a vonat, amivel megjöttem, vagy amelyik indul, a zónázó nem késik 60-at, 45-öt s a többi, meg kimarad egy járat, most nyitva van a jegypénztár, működik az automata. Nem, megújul a MÁV. Gondoltam magamban, hogy most már jókedvűen fogok leszállni a vonatról, miután két órát késtem, de rézfúvós zenekar tud fogadni, meg rézfúvós zenekarral fogok elindulni, már csak javítják a hangulatomat. El tudják ezt ma képzelni, hogy a XXI. században a MÁV problémáival…  nagyon szürreális volt, és bejöttem most ide vitatkozni.

Egy mondatot engedjenek meg! Én nem akarok önöknek megfelelni, isten őrizz tőle. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Ne fenyegessen!) Nem akarok, isten őrizz! De ez a törvény, már itt majdnem elérzékenyültem Bányai Gábornál, már elővettem a zsebkendőt, hogy elsírom magam, de aztán mindig eszembe kell juttatni, hogy ezeket a színjátékokat azért ne vegyük be. Majd amikor Böröcz képviselőtársam már nem tud érvelni, akkor egy jót kommunistázik, de egy jóízűt. Bár ezt én már megéltem, amikor idekiabálták nekem, hogy kommunista vagyok, aztán mondtam, hogy legalább a születési dátumomat olvassák már el, mert ha akartam volna se lehettem volna. (Boldog István: Az nem születésidátum-függő!) Majd bekiabált ugyanígy valamelyik képviselő, és azt mondták, az apád, mert már nem tudnak mit mondani. Bocsánat, az én apám biztos nem volt; önök közül sok valaki ül még most is, aki annak a rendszernek a kiszolgálója volt.

De ha a törvényt megnézzük, itt jobbikos képviselőtársam mondta, Anita, hogy neki legjobban az fáj ebben a törvényben, hogy a közintézmények ellenőrzése. Akkor én teszek fel önöknek egy kérdést: meddig vagyok én képviselő, és mikortól vagyok én magánember? Nem fognak tudni megakadályozni ebben, hogy én bemenjek egy közintézménybe. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: El kell olvasni a törvényt!) De, elolvastam a törvényt, ne jöjjön ezzel, képviselőtársam, hogy mi soha semmit nem olvasunk el! Én most nagyon örülök, hogy bejött a parlamentbe, mert ezt se sokat látjuk öntől, ha már bíráljuk itt egymást. De nem fognak tudni megakadályozni, mert tudja, képviselőként én járok kórházba mondjuk, mert a sors így hozza. Hogy fog tudni engem megakadályozni képviselőként, hogy mondjuk, látok olyan dolgokat, amiket most is tapasztaltam a héten, hogy ne vegyem elő a telefonomat és fotózzam le, és majd osszam meg ország-világgal a közösségi médiában? Facebookon meg fogom osztani, meg fogom osztani. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból.) És nem fognak tudni meggátolni, mert… (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Ki akarja meggátolni?) De abban sem fognak tudni meggátolni, hogy az összes többi intézménybe én bemenjek, hiába akarják ezt, mert vagyok magánember is, meg vagyok képviselő is. (Boldog István: Ebből is látszik, hogy kommunista vagy, ennyi ostobaságot beszélsz!  Az elnök csenget.) Boldog képviselő úr, én másért aggódnék az ön helyében szerintem, és tudja, hogy miről beszélek. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nyugodjon már meg!)

És ha ezt a törvényt elolvassuk, és visszamegyünk, hogy honnan indult… Nyugodtan lehet sértegetni. (Boldog István: Nem sértés, el kell olvasni.  Csenger-Zalán Zsolt: Ténymegállapítás.) Elnök úr, itt lenne kötelessége. Tudom, hogy az elnököt nem lehet bírálni, csak amikor arról beszélünk, hogy kettős mércét alkalmaznak, és még jobban fognak, na, itt jön ez ki, amikor a fideszes vagy a KDNP-es levezető elnök egy szót nem szól, hogy önök mit művelnek, és közbe kellene avatkozni. (Bányai Gábor: Hiller se szólt egy szót se.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Folytassa, képviselő asszony!

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Ez a kettős mérce folyamatosan jelen van. Azt se hozta még fel senki, hogy honnan is indultunk, amikor egy évvel ezelőtt a rabszolgatörvénynél, és örülök, hogy Lezsák képviselő úr van itt levezető elnökként…  hogy ahonnan is indultunk, hogy akkor házszabályellenesen vonta meg a szót levezető elnök úr a képviselőktől sorban: Szél Bernadett, jómagam, Vadai Ágnesnek szót sem adott elnök úr, Mesterházy Attilának. Akkor kezdődött el az, hogy más eszközökhöz kellett nyúlni az ellenzéki képviselőknek, mert azokat a jogokat vették el kormánypárti képviselők, amik amúgy a házszabályban rendelkezésre álltak egy képviselőnek.Amúgy meg én az Alaptörvényt elég sűrűn el szoktam olvasni, és az Alaptörvény rendelkezik róla, hogy egy képviselőnek mi a feladata és milyen jogai vannak. El kellene olvasni, az önök Alaptörvénye. Rendelkezik arról, hogy egy képviselőt ki választ meg, és egy képviselőnek ki a főnöke. Nem önök, és nem Kövér László. Nem önök választanak meg csak képviselőket, hanem a magyar nép. És az Alaptörvény rendelkezik róla, hogy minden képviselőnek egyenlő joga van, és kötelezettségei is egyenlően vannak. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Igen, nincs vita.) De önök házszabállyal meg mindenféle más módosításokkal a saját Alaptörvényüket írják fölül, mint ahogyan a mostani Alaptörvény is már olyan szigorításokat vet be.

Hadd hozzak fel önöknek egy nagyon súlyos példát és okot, hogy miért is nem lehet sok ok mellett ezt a törvény elfogadni, vagy ezeket a módosításokat. Önök nagyon jól tudják, hogy az elmúlt években Kövér László hány büntetést szabott ki ellenzéki politikusokra, majd az ellenzéki politikusok európai bíróságokhoz fordulnak, és sorra megnyerik ezeket a pereket. Csak, tudják, lehet, hogy kapunk 100 ezer forint büntetést, de a magyar állampolgárok…  mert majd kiveti a Európai Bíróság, hogy jogtalanul büntette meg Kövér László az adott képviselőt már előző ciklusokban is, és majd több millió forint kártérítést ítélnek meg az adott képviselőnek, több ilyen per folyik, lehet, hogy 5-6-7 év múlva, és úgy, hogy kimondja majd az Európai Bíróság, hogy jogtalanul döntött a házelnök a képviselőkkel szemben, mert korlátozták a jogaiban, és majd az adófizetők pénzén meg ez a büntetés ki lesz fizetve.

Ugyanígy fognak járni majd a tavaly decemberi büntetésekkel is Kövér Lászlóval szemben. Kövér László bűncselekményt követ el, mikor abban a tudatban szabja ki a büntetéseket, hogy tisztában van vele, hogy majd az Európai Bíróságon a képviselőknek ezt a kártérítést meg fogják ítélni, és a költségvetésnek ő szándékosan kárt okoz. Azt gondolják, hogy azért, mert egy ilyen papírba beleírják, meg az önök képviselője kiáll, és azt mondja, hogy olyan büntetést kell az ellenzéki képviselőkre kiszabni, hogy fájjon? Jelzem, nem fáj, bármennyit szabnak ki, nem fáj, lehet, hogy még szeretem is. Nem fáj, szabjon ki! Megyünk a bírósághoz. Mondhatnám, hogy Magyarországon nincs nagyobb befektetés, mint az, hogy ha egy ellenzéki képviselőt megbüntetnek, Kövér Laci bácsi meg majd kiszabja a büntetést, úgy, hogy bűncselekményt követ el, mert tudja, és majd évek múlva meg sokszorosát kapom vissza az állampolgároktól. Hát, a lehető legjobb befektetés! Akkor büntessenek! 12 hónap!?

Egyvalamit mondjanak már el nekem, úgy, hogy nem Kövér László a mi főnökünk, hogyan fordulhat az elő, hogy mondjuk, egy éven keresztül egy magyar állampolgár nem kap fizetést, mondják el nekem, hogyan fordulhat ez elő, ha olyan büntetést kap!? (Mátrai Márta: Nem ismeri a képviselő asszony a törvényt.) De ismerem a törvényt, képviselő asszony, ismerem.

(2.50)

Csak azért Magyarországon is ez látszik, hogy önöket aztán rohadtul nem érdekli, hogy a munkavállalókat milyen jog illeti meg, mert valahol mi is csak munkavállalók vagyunk. (Csenger-Zalán Zsolt: Ez tiszteletdíj.) Tudom, hogy tiszteletdíjat kapunk, képviselő úr, de önök hoztak olyan törvényt, hogy másfajta munkát nem végezhet  ami jogos  egy képviselő. Tiszteletdíjat kapunk.

Igen, értem, hogy megbüntetnek, csak mondják meg nekem, hogy akkor hogyan fordulhat elő, hogy egy olyan büntetést kiszabnak, mondjuk, fél évig nem kap jövedelmet egy képviselő vagy mondjuk egy egészen éven keresztül. (Dr. Mátrai Márta: Minimálbér!) Ne hozza ki az ördögöt belőlem, képviselő asszony, a minimálbért én is tudnám mondani, hogy kinek kellene Magyarországon minimálbért kapni, és kinek milyen büntetés által kellene ezt a minimálbért kiszabni.

És akkor hogy miért alkalmaznak a képviselők nagyon sokszor olyan eszközöket, amiken önök meglepődnek. Maga a törvénykezés is megváltozott az elmúlt években, mert önök már nem a hagyományos törvénykezési módszert alkalmazzák, hanem legtöbb esetben önálló indítványként nyújtják be a legtöbb törvényt, minél hamarabb, minél gyorsabban tárgyaljuk meg, nem kell társadalmi egyeztetésre elküldeni se intézményekbe, se civil szervezeteknek, soha senki ne véleményezze. Önálló indítványként egyik nap beterjesztjük, másik nap el lehet fogadni, és azt elmúlt években minden egyes olyan törvénnyel, amivel a magyar társadalmat bántották, minden egyes törvényt így fogadtak el az Országgyűlésben, mert így nyújtották be. Akkor persze, ne csodálkozzanak rajta, és ne csodálkozzanak rajta, hogy maga az ellenzék is olyan eszközökhöz fog nyúlni, amit mondjuk, lehet, hogy 10-20-30 évvel ezelőtt nem láttak, de mondjuk, láttak több száz évvel ezelőtt, amilyen eszközöket alkalmaztak akkor.

A másik meg, hogy Korózs képviselőtársam mondta, hogy ebben a törvényben a tiltás, büntetés szó nagyon sokat szerepel. Tudják, nekem az jut eszembe, hogy úgy akarnak önök viselkedni, mint a családban amikor a gyereket meg akarjuk büntetni, hogy valami rosszat csinál, és akkor tiltsuk meg, ne engedjük, megfenyegetjük. Csak tudják, olyan az ellenzéki képviselő is, hogy minél jobban tiltják, annál jobban fogja csinálni. Tiltással nem lehet!

És az, amit Bányai képviselő úr elmondott: remélem, egyszer feláll egy fideszes frakcióülésen, és ott is el fogja mondani, nem biztos, hogy a tiltás a legjobb eszköz arra, hogy valami megváltozzon. Lehet, hogy a párbeszéd, a beszélgetés, a vitázás, az érvelés sokkal többet érne. Nem az, hogy tiltunk, büntetünk, megrendszabályozunk, nem engedünk valamit. (Csenger-Zalán Zsolt közbeszól.) Akkor engedje meg, hogy azt mondjam, hogy legelőször önök követték el azt az aljasságot (Az elnök csenget.), hogy kivonultak a parlamentből és kordont bontottak.

Lehet itt vájkálni a múltban, hogy ki mikor mit követett el, csak mondom, akkor azt a tükröt elő kellene venni, és akkor nagyon sok mindent ide tudnánk a Ház falai közé hozni, hogy amikor önök voltak ellenzékben, milyen dolgokat követtek el, vagy mondjuk, amikor most kormányon vannak, milyen dolgokat mondtak itt, a Ház falain belül, és tudják, én magam is megkaptam, amikor fideszes képviselő  lehet, hogy nem 3 óra volt, csak 1 óra  azt mondta, hogy egy édesanya mit keres itt még a parlamentben, már otthon kellene lennie, mert az a dolga. Az a dolga!

Én nem kérdőjelezem meg öntől, hogy mit csinál vagy hogy jön ide be. Ez szerintem mindenkinek…  felnőtt emberek vagyunk, és el tudom dönteni, hogy mennyit bírok, mennyit bírok dolgozni, mennyit foglalkozom a családommal, és én fogom tudni, hogy mit kell csinálnom. De egyetlenegy kormánypárti képviselő sem engedheti azt meg, hogy nekem megmondja, hogy mit kell csinálnom vagy mit nem kellene csinálnom. Mondom, ismétlem önmagam: a magyar nép választott meg bennünket, és egyenlő jogokkal ruházott fel bennünket a magyar nép, és nem önök a mi főnökeink.

És ezért nem lehet ezt a törvénymódosítást elfogadni, mert önök nem a főnökeink. Lehet, hogy kormányon vannak, meg még lesznek néhány évig, de nem a főnökei az ellenzéknek. És tudják, olyan ez, mint az orosz rulett. Tudják, a pisztoly meg van töltve, és nem lehet tudni, hogy kinél fog a golyó abba a tárba bekerülni, és kinél fog elsülni. No, ez a törvény ilyen. Benne lesz majd egyszer a tárban az a golyó, de nem biztos, hogy az ellenzéknél fog elsülni. Na, ez majd akkor jusson az önök eszébe! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Gréczy Zsolt képviselő úrnak, DK, aki nincs jelen; akkor Arató Gergely képviselő úrnak, aki szintén nincs jelen. Nagy Csaba fideszes képviselő úr, kettő percre!

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Meg kell hogy mondjam őszintén, hogy nem szerettem volna szólni, de mégiscsak így, a hajnali órákon muszáj szólnom, mert azt kell hogy mondjam, hogy amikor az ember a rendszerváltozást megélte, akkor abban reménykedett, hogy mind a parlamentben, mind a helyi demokráciákban a viták értelmes történetek lesznek, és mégiscsak arról fognak szólni, ami a napirendi ponthoz kapcsolódik. Én most meghallgattam Bangóné Borbély Ildikó 15 perces hozzászólását. Sem a határozati javaslatról, sem a törvényjavaslatról egy betűt, egy szót, egy mondatot nem ejtett. Mindenféle dolgot hallottunk róla, tőle. A törvényjavaslatot ilyen papírnak minősítette, aztán mondta, hogy rohadtul nem érdekli, aztán mondta azt is, hogy ne húzzuk ki az ördögöt belőle, aztán használta az aljasság szót. Aztán azt mondta a házelnök úrra, hogy amikor a jogával él, akkor bűncselekményt követ el.

Igazából nagyon nehéz ilyen vitában részt venni, és ezeket a vitákat értelmes és konstruktív vitának tekinteni. Azt tudom önöknek mondani, hogy az ember, ha megéli a rendszerváltást és végigül nagyon sok-sok önkormányzati ülést, parlamenti ülést hosszú éveken keresztül, akkor tudja, hogy minden egyes vitának vane értelme vagy nincsen.

Azt gondolom, hogy ami most itt hajnalban folyik, ez egy értelmetlen, vitának nem nevezném, ez egy értelmetlen beszélgetéssorozat, sokszor olyan dolgokról, amiknek semmi közük nincsen a benyújtott határozati javaslathoz és törvényjavaslathoz. És azt kell hogy mondjam, hogy önök saját maguknak okozták azt, a rendszerváltás óta ez a parlament képes volt szokásjog alapján, parlamenti illem és mindenféle jogszabály alapján működni  ez 2019-re elveszett. Azt gondolom, hogy a legnagyobb bűnösök önök. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Vadai Ágnes képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy Nagy Csaba képviselő úr mégis úgy döntött, hogy fölszólal. És annyira sajnálom, hogy tegnap nem volt itt a honvédelmi tárgyú törvények vitájánál, mert képzelje el, az önök párttársa, frakciótársa, a honvédelmi államtitkár az egyik törvényjavaslatnál, ami salátatörvény volt, egy termelési beszámolót tartott arról, hogy az önök kormánya a legkirályabb kormány, ami a hadsereg fejlesztését illeti.A mi kormányzásunk idején először úgy indult, hogy a Gyurcsány-Juhász-Szekeres-trió, aztán lett Gyurcsány-Szekeres-Juhász-Vadai-kvartett, aztán már csak Gyurcsány-Vadai-duó, nem tudom, hogy jutottunk el idáig, hogy én mint államtitkár mit tettem vagy mit nem tettem a honvédség érdekében. Nagyon megtisztelő volt, hogy azt gondolták, hogy én irányítottam a Magyar Honvédséget ebben a politikai pozícióban.

Szóval, ezzel csak azt szeretném önnek mondani, hogy igen gyakran előfordul a kormánypárti képviselők részéről, sőt olyan kiváló államtitkárok részéről is, mint a jelenlegi honvédelmi államtitkár, aki láthatóan nagyon sok mindenhez ért, hogy amikor elkezdődik egy törvényjavaslat vitája…  bár Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam igen sokat beszélt a törvényjavaslatról, ellentétben Németh Szilárddal, aki tényleg csak egy termelési beszámolót olvasott föl, furákat olvasott, azt szeretném mondani. A valósághoz köze nem volt, Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony és Gréczy Zsolt beszámolója pedig a valóságot fedte le, ezt azért szeretném elmondani.

Én nem tudok önnek beszámolni a rendszerváltás körüli reményeimről, merthogy akkor még kicsike voltam, nem nagyon lehettem így kommunista sem, bár ez semmit sem jelent az önök életében. Én abban reménykedtem, hogy majd jó iskolába kerülök. Valóban odakerültem. Azóta azt is megszüntették. Reménykedtem, hogy jó lesz az első munkahelyem. Na, azt is megszüntették. Szóval, ez az önök kormányzása. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(3.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Vadai Ágnes képviselő asszony, DK. (Derültség.)

DR. VADAI ÁGNES (DK): Ez egy nagy nap. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kapcsán szeretnék néhány dolgot kiemelni, de előtte lenne egy nulladik megjegyzésem. Bányai képviselőtársammal  nyilván azért, mert nem egyforma az érdeklődési területünk itt az Országgyűlésben  nemigen sokat találkoztunk. Egy alkalom van, ahol azt hiszem, hogy ön igen nagy befolyást gyakorolt nemcsak az én, hanem az ellenzék életére is. Merthogy egyébként nagyon szépen beszélt arról, hogy mit kellene itt az Országgyűlésben tenni, és szerintem nincsen közöttünk vita, bár nem nagyon volt összhangban azzal, amit aztán a képviselőtársai itt elmondtak a kommunistázástól kezdve sok mindenen át, de hát, osszuk már meg a világgal, hogy Szatmáry Kristófon és Kósa Lajoson kívül ön volt az, aki a rabszolgatörvény beterjesztője volt csatlakozóként.Ezt azért szeretném elmondani, merthogy az ön törvényalkotói tevékenysége végül is nagy befolyást gyakorolt az ellenzék életére, úgyhogy ezt is köszönöm önnek. Biztatnám, hogy több ilyen lépést tegyen, hogy az ellenzéki képviselők közötti összhang még erőteljesebb legyen. Hozzáteszem, képviselő úr, hogy azért egy pici képmutatás is volt abban, amit ön mondott, merthogy minden egyes alkalommal, amikor itt a képviselőtársai vagy éppen a házelnök olyanokat mondott rólunk, rólam, ami elfogadhatatlan, én nem hallottam és sosem tapasztaltam, hogy ön odajött volna, mondjuk, hozzám, és azt mondta volna, hogy ön ezt nem így gondolja. Itt, a nagy plénum előtt, ahol már ugyan kevesebben vagyunk, és én leginkább őszintén a KDNP-seket hiányolom, megmondom őszintén, a kormányt nem, de a KDNP-s képviselők iránymutatása nagyon kellene ebben az ügyben, mert minden hétfőn elmondják a keresztényi szeretetet, az Országgyűlés méltóságát, bibliai idézeteket, most biztosan fényt jelentenének itt, az éjszakában vagy a hajnalban, és valódi irányt tudnának nekünk mutatni.

Szóval, azt szeretném önnek mondani, képviselő úr, hogy miközben például Selmeczi Gabriella képviselőtársunkat egy egyébként baloldali politológus megtámadta az ő külsejét illetően, én kifejezetten tiltakoztam ez ellen, merthogy azt gondolom, hogy nem ez alapján kell megítélni. Nekünk itt politikai vitákat kell lefolytatni, ezt minden képviselőnek szeretném mondani. Az országgyűlési törvény kapcsán, ahogy sok más ügy kapcsán pedig azt szeretném mondani, hogy ebben a Házban a méltóság mellett, mert ez egy ilyen gyakori szó lett, a másik ilyen szó az össznemzeti ügy.

Szerintem ennek kell hogy legyen tartalma, hogy össznemzeti egy ügy. Tegnap hallgattam, hogy össznemzeti ügy a haza védelme. Ugyan én a hazaárulók közé tartozom, ahogy ezt itt hétről hétre meghallgatom fönn a pulpitusról is meg önöktől is, meg olvasom az újságokban, de én tényleg hiszek ezekben a dolgokban. Szerintem az, hogy egy Országgyűlés hogyan működik, nem egy ciklusra, nem egy emberre, nem egy viselkedésre vonatkozik, hanem egy hosszú távú folyamat, ami össznemzeti ügy, hogy milyen szabályokat alkotunk. Nem az, hogy 2 napi kitiltás vagy 3 napi kitiltás, vagy nem tudom én, micsoda, mert nyilván akár még azt mondhatja a kormányzó párt, hogy neki ehhez joga van. Szerintem nincsen, de mondja ezt. De hogy az Országgyűlés működését és ehhez kapcsolódóan a képviselői jogosítványokat hogyan szabályozzuk, bocsássanak meg, de az nem az önök kizárólagos joga. Már csak azért sem, mert ma még jobb helyzetben vagyunk, mint mondjuk, Fehéroroszországban, ahol nem jutott be ellenzéki a parlamentbe a választási rendszernek köszönhetően, itt még vannak ellenzéki képviselők, sőt az önkormányzatokban vannak ellenzéki polgármesterek, képviselő-testületek, és az Európai Parlamentben is ülnek az ellenzék képviseletében.

Amikor mi a jogainkról beszélünk, akkor mi nem saját magunkra gondolunk. Engem már igen sokszor megbüntettek ebben a parlamentben. Az első büntetésemet akkor kaptam ezt azért szeretném elmondani, mert ez egy nagyon tanulságos eset volt… emlékeznek még a vak komondorra? Biztosan emlékeznek. Balogh József, nem mondanám, hogy szép emlékű képviselő tevékenysége, aki azt mondta, hogy átesett az élettársa a vak komondoron, azért sérült meg. Aztán közben persze kiderült, hogy szó sem volt róla, hanem azok közé a férfiak közé tartozott… Férfiak! Szóval, na… Azok közé a valakik közé tartozott, aki úgy gondolta, hogy erőszakkal próbálja megoldani a frusztrációját, és azt vetítte ki az élettársára.

Balogh József országgyűlésbeli tevékenysége és jelenléte attól kezdve, hogy ez kiderült, szerintem nem volt kívánatos, a Fidesz-frakció számára sem lehetett kívánatos. A Fidesz-frakció azonban egy ideig nem volt hajlandó kizárni Balogh Józsefet. Ott történt az eset, amikor valóban képviselőtársaimmal, lehet, hogy a Ház méltóságát sértve, de szerintem magyar nők millióinak méltóságát meg védve valóban monoklis tüntetést szerveztünk, szerveztem, és ott álltunk és megkértük a kormánypárti képviselőket, hogy legyenek oly jók és zárják ki Balogh Józsefet a frakcióból, és próbálják rábírni arra, hogy ne legyen itt bent az Országgyűlésben, hogy hagyja itt az Országgyűlést, adja vissza a mandátumát.

Akkor büntetést kaptam a házelnöktől, mondván, hogy súlyosan megsértettem a Ház tekintélyét. Lehetséges, bár még egyszer mondom, szerintem az alap kiinduló magatartás volt az, ami súlyosan sértette a Ház tekintélyét. Ugyanakkor hozzá szeretném tenni, hogy ennek az akciónak a hatására a Ház méltóságát sikerült egy picikét javítani, mert Balogh József legalább kiült a Fidesz-frakcióból, vagy kizárták, majd egyszer eldöntjük, hogy ez hogyan is történt, viszont nem távozott a parlamentből. Sok-sok idő kellett, hogy ez az ember itthagyja a parlamentet. Az ilyen személyek, az ilyen viselkedés az, ami szerintem súlyosan sérti a Ház tekintélyét.

Borzasztóan fontosnak tartom azt egyébként, amit itt sok képviselő említett, hogy az Országgyűlés, a Ház töltse be a funkcióját, a beszélgetést, a vitát, a törvényekkel kapcsolatos szakvélemények cseréjét. Képviselőtársaim, nem azért üldögélünk itt hajnali három órakor, mert nekünk nincsen jobb dolgunk, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy az adófizetők azért küldtek be bennünket az Országgyűlésbe akár egyéniben, akár listán, szerintem ez lényegtelen, mert a képviselői jogok e tekintetben nem ott válnak el láthatóan, és Mátrai képviselő asszonynak teljesen igaza van, a törvények mindenkire vonatkoznak. A probléma a gyakorlattal van, képviselő asszony, a gyakorlattal van.

Amit itt az ellenzéki képviselőtársaim alapvetően elmondtak, az még csak nem is azzal kapcsolatos, hogy kell országgyűlési törvény, és hogy kellenek bizonyos szabályok. A probléma azzal van, hogy ha fölül a pulpitusra a kormánypárti házelnök, akkor érdekes módon csak az ellenzéki képviselőket piszkálja, csak az ellenzéki képviselőket bünteti olyan összegekre, ami egészen elképesztő, és amely miatt Magyarország újabb és újabb pereket fog veszíteni a strasbourgi bíróságon.

Nagyon fontosnak tartom ezt a tekintélykérdést, azt egy kicsit kifogásolom ebben a törvényben sok minden más mellett, hogy önök azt szeretnék, hogy itt ne lehessen megnyilvánulni csak akkor, ha az ember megkapja a szót. Nincs a világon olyan parlament, képviselőtársaim, ahol az ellenzéki vagy akár a kormánypárti képviselők némán ülnének és hallgatnák a másikat. Hallgattak már egy brit parlamentet, hogy ott mi folyik? Hallgatták már az amerikai képviselőházat vagy a kongresszust? Elhiszik nekem, hogy ott nem csöndben ülnek? Jó, az lehetséges, és azt elfogadom és egyetértek Hohn Krisztina képviselőtársammal, hogy csináljunk valami etikai szabályzatot, ha nagyon muszáj. Legyen! De némán nem fogunk ülni a parlamentben, senki nem fog ülni. Akkor elveszíti a savát-borsát az Országgyűlés. Ha pedig nyilván majd lesz olyan képviselőtársam, aki beszél az elődökről, ha látták volna, hogy az elődök mit műveltek ebben a Házban, szerintem ahhoz képest ez egy eléggé disztingvált és visszafogott tevékenység.

Ami a törvény többi szabályozását illeti: a közintézményekbe történő belépés és ezzel kapcsolatosan, mert a kettőt összekötném, az információkérés. Azt gondolom, hogy bemenni a közintézménybe csak azért, hogy valaki benn legyen a közintézményben, azt nyilván senki nem csinálta. Közintézményekbe azért mennek be a képviselők, mert szeretnének találkozni az illetékes kollégával és információt kérni, segítséget kérni a képviselői munka ellátása érdekében, és ami a legfőbb, az ellenőrzési jog gyakorlása tekintetében.

Arra szeretném azért felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ez az ellenőrzési jog, és itt megint Mátrai képviselő asszonyra szeretnék hivatkozni, nem csak az ellenzék jogosítványa. Az az önök jogosítványa is, az önök dolga is, és az önök dolga lenne igazán, hiszen önök gyakrabban találkoznak a kormány tagjaival, mint mi, hogy számonkérjék a kormányt; hogy információkat kérjenek a kormánytól, hogy úgy van-e; hogy igaz-e, amit az ellenzéki képviselők kiderítettek, megtudtak.

(3.10)

Hadd mondjam el önöknek  Demeter képviselő asszony sokat beszélt erről , ugye, én a honvédelemmel foglalkozom jobban, én nagyon sokszor szerettem volna megtekinteni, nem leszek ilyen megtekintő ember, mint Fazekas Sándor megtekintő miniszter, de egy eszközt szerettem volna megtekinteni, ez pedig a Honvédelmi Minisztérium, a HM EI Zrt. által vásárolt business jet. Én annyi levelet írtam, annyi írásbeli kérdést beadtam, míg a miniszter, amikor egyszer elmentem a minisztériumba adatot megnézni, és ott rendelkezésemre bocsátottak egy ilyen nagyon hosszú adatsort, és azt áttekintettem, akkor kérte, hogy menjek be hozzá beszélgetni. Be is mentem hozzá, és őt is kértem személyesen, hogy hadd nézzem meg ezt az eszközt, és az volt a válasz, hogy nem. És amikor megkérdeztem, hogy miért nem, az volt a válasz, hogy csak.

Képviselőtársaim, higgyék el, hogy tudom, hogy néz ki egy ilyen business jet, még azt is tudom, hogy konkrétan ez hogyan néz ki, de nem ez a lényeg. Az nem jó, ha egy országgyűlési képviselő másoktól máshogyan, szabályos eszközökkel, de más módon tudja meg az információkat, nézi meg ezeket az eszközöket, van róla információja. Pont az lenne a lényeg, és ebben egyetértek a példamutatás tekintetében, hogy a törvény szerint tudjunk eljárni, ami az országgyűlési törvényben van, nevezetesen, hogy egy országgyűlési képviselőnek joga van arra, hogy megtekinthessen bizonyos dolgokat, nyilván előzetesen egyeztetve, a hadseregre amúgy is különleges szabályok vonatkoznak, hiszen oda nem lehet akármikor bemenni, bár a mi időnkben, az az igazság, ha jöttek az ellenzéki képviselők, akkor örömmel láttuk.

Apropó, nyitnék itt egy zárójelet az össznemzeti ügy kapcsán, mert higgyék el, lehetséges együttműködés. Képzeljék el, és ezért sajnálom, hogy nincs itt a KDNP, mert a KDNP-hez kötődik ez az együttműködés, méghozzá Simicskó István képviselő úrhoz. Amikor az önkéntes tartalékos rendszer felülvizsgálatát kezdeményezte az Országgyűlésben 2008-ban, akkor ő benyújtott egy országgyűlési határozatot. Akkor valóban az államtitkára voltam a minisztériumnak, nem a minisztere, nem a vezénylő tábornok, semmi, az államtitkára voltam a minisztériumnak, de azt a megbízást kaptam  szerintem nagyon helyesen , hogy ez olyan fontos kérdés, hogy ezt akkor is támogatni kell, ha ezt egy ellenzéki képviselő nyújtja be. És, képzeljék el, képviselőtársaim, mi történt: a kormánypárti többség  tudják, az a nyolc év  megszavazta Simicskó István országgyűlési határozatát. Mert nem számított, hogy egy ellenzéki nyújtotta be, az számított, hogy ez egy nemzeti ügy. Zárójel bezárva, ezt csak azért szerettem volna mondani.

Visszatérve tehát az információszolgáltatáshoz: nekem sajnálatos módon nagyon-nagyon rossz tapasztalatom van e tekintetben. Harangozó Tamás képviselőtársammal és Varga-Damm Andrea alelnöktársammal együtt levelet írtunk a miniszternek, mert szerettünk volna megtekinteni bizonyos szerződéseket. És nem azért, mert nem tudjuk, hogy mi van benne, hanem mert szerettük volna egyben látni ezeket a szerződéseket, és a legfinomabb részleteket nyilván nem tudtuk, de szerettük volna megnézni. Ahelyett, hogy azt a választ kaptuk volna bárkitől, nekem már mindegy, akár Németh Szilárd is levelezhet velem, hogy fáradjanak be és mondják meg, hogy mit szeretnének megnézni, kaptam egy e-mailt egy teljesen ismeretlen e-mail-címről, aláírás nélkül, amelyikben azt írták, hogy na, akkor még ezt mondjuk meg azt mondjuk, meg amazt mondjuk, mit is akarunk mi tulajdonképpen. Ez nem az együttműködés jele, ez nem annak a formája, ahogy az a törvényben elő van írva, hogy lehessen egyébként normálisan képviselőként dolgozni.

Végül egy dolgot szeretnék mondani, mert erről viszonylag kevesen beszéltek, ez a kivezetés és Országgyűlési Őrség dolga. Nem tudom, láttáke a törvényben, hogy mostantól az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatos feladatokat a házelnök, aki ebben eljár, leadhat a főtitkárnak. Ne haragudjanak, ez egy rendvédelmi szerv. Már nekem az sem igazán tetszik, hogy a házelnök, aki egy e tekintetben civil, utasításokat ad fegyveres és rendvédelmi szerv dolgozóinak, de hogy majd jön egy főtitkár, akinek aztán végképp semmilyen mandátuma nincsen  kellemetlen helyzetbe hozva nyilván őt is , és ő bizonyos feladatokat át fog venni, azt gondolom, hogy ehhez Pintér Sándornak biztos lesz egy-két szava. Azért ezt már tényleg nem lehet megengedni, hogy fegyveres testületet olyanok irányítsanak, akiknek aztán égadta világon semmi közük sincsen az országgyűlési képviselőkhöz.

Arról meg nem is beszélve, képviselőtársaim, ezt szeretném világossá tenni, a jegyző képviselőtársainkat olyan helyzetbe hozni, hogy ők foganatosítsanak itt mindenféle intézkedéseket velünk szemben, hát, megmondom őszintén, arra nagyon kíváncsi leszek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Harangozó Tamás képviselő úr, MSZP.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bányai Gábor nagyon szép beszédet mondott, nagyon szép hozzászólást mondott, és én azt gondolom, ha ez lenne a Fidesz hozzáállása a dolgokhoz, akkor nyilvánvalóan ma este ezen törvényjavaslatról nem vitatkoznánk. De mégis megragadt bennem egy szó, amit többször elmondott képviselőtársam, és azért szeretnék néhány dolgot nagyon konkrétan elmondani, vagy legalább kérdést föltenni önnek, hátha ön is érezni fogja, hogy mennyire buborékban élnek és buborékban él ön is szerintem, mert őszintének tűnt a felszólalása, de szerintem alapvető dolgokat nem jól lát. Ön azt a szót használta, hogy közös norma. Milyen közös norma, képviselő úr?! Milyen közös norma az, amit egy csokor fideszes képviselő benyújt házszabály gyanánt? Mitől közös norma az? Azt mondják, a kormány azért nincs ma itt, mert nincs dolga, ez az Országgyűlés belügye. Az, mindig is az volt. Emlékeznek rá, hogy ’94-ben kétharmados MSZP-SZDSZ-es többségű parlamentben kik nyújtották be a házszabályt? A frakcióvezetők. Többek között a Fidesz frakcióvezetője is aláírója és benyújtója volt a házszabálynak. És bármilyen ország házszabályát hozzák ide példaként, teljesen mindegy, hogy éppen milyen részletszabály van benne vagy milyen büntetési tétel, demokratikus országban házszabályt egy párt nem ír, azt egypártrendszernek hívják. Demokratikus országban, tisztességes országban se választójogi törvényt, se házszabályt, se országgyűlési törvényt nem hoz egy párt, alkotmányt se.

És pont ma olvastam, hogy Rogán Antal minisztériuma reagált a Blikk cikkére, hogy újra a választási törvényhez akarnak nyúlni, mert nyilván fáj az önkormányzati választási eredmény. És Rogán Antal minisztériuma ma azt adta ki közleményben, hogy dehogy terveznek választójogi törvényt, hiszen azt a pártok közösen fogadták el. (Moraj az ellenzék soraiban.) Ez egy elég erőteljes buborék, de a valósághoz semmi köze nincsen.

És azért akarok erről önöknek beszélni, mert akkor fogják megérteni, hogy az ellenzék miért viselkedik így. Egy olyan szabályt, amit én önökkel közösen írok, majd önökkel közösen megszavazok, azt én betartom, és a frakciótársaimmal betartatom. Egy olyan szabályt, amit önök rám erőszakolnak, azt nem tartom be.

És amikor tavaly ilyenkor itt ültünk, én is itt voltam azon a vitán, tételesen házszabályellenesen lett lezárva a vita. A házszabály azt mondja ugyanis, hogy a jelen lévő képviselők többségével lehet egy ilyen vitát lezárni. Talán Kósa Lajoson kívül, ha két fideszes képviselő itt volt, de lehet, hogy egy se. Nem volt meg a házszabályi feltétele a vita lezárásának. Innentől kezdve annak a törvénynek a további vitája és a végszavazása is törvénytelen volt, ezt ma is állítom. És ebben a tekintetben igenis minden eszközt igénybe kellett venni, ami az erőszakosságot természetesen nem foglalja magába. De ha a legalapvetőbb szabályainkat a többség nem tartja be, akkor milyen eszközök vannak, képviselőtársaim? Mondják meg, mi a különbség aközött, hogy egy vitát törvénytelenül lezárnak, és így lesz egyébként házszabálysértő egy törvény elfogadása meg aközött, hogy esetleg nem is tartanak róla már vitát, vagy egyből megjelentetik a Közlönyben, amit a minisztériumban megírnak. Alapvetően jogilag nincs közte különbség, ilyet nem lehet csinálni.

És igen, az Alaptörvényt is egyedül csinálták végig. Szintén szeretnék csak halkan visszautalni, igen, egy más politikai klímára, amikor akkor szintén a kétharmados, most már balliberálisnak bélyegzett, mondott többség saját maga azt mondta, hogy alkotmányos kérdésekhez négyötödös többséggel lehet csak nyúlni.

(3.20)

Mert az alkotmány, például, mint a házszabály is, vagy mindenkié, vagy senkié. És ha megnézzük a történelmi példákat, pontosan ezeket a szituációkat mutatja. S persze, tényleg ehhez képest nagyon aranyos kis doromboló kiscicák vagyunk.

Az a bizonyos, ma már említett zsebkendőszavazás, amely az önök és leginkább Kövér László által istenített Tisza István műve volt, arról szólt, hogy egyszerűen átverték a parlamenti teremben lévő képviselőket, mint egy egyszerű kocsmai jelenetnél. Becsapták őket, és kihirdették a szavazási végeredményt házszabályellenesen. Ezek után feloszlatták a parlamentet, és amikor legközelebb összeült, akkor az ellenzéki képviselők ezeket a gyönyörű bútorokat szétverték, majd a rájuk küldött rendőröket és országgyűlési őröket felváltva ütötték-vágták. De ott is azzal kezdődött, hogy a többség birtokában lévő levezető elnök, mondom még egyszer, egy útonálló módszerrel, egyszerűen becsapva a parlamentet házszabályellenesen kihirdetett egy házszabály-módosítást, amit a parlamentben ülők nem kívántak megszavazni.

S ezt a remek hagyományát folytatta Tisza akkor, amikor az egyik ellenzéki képviselő már odáig jutott, hogy rálőtt a pulpitusra. Igen, ott van a golyó, meg lehet nézni. Egyébként ugyanez az ember ugyanezekben a napokban az ellenzék, illetve a munkások, vagy éppen a nyomorgó és éhező kisgazdák és parasztok tüntetéseibe lövetett bele sortűzzel. Ha jól emlékszem, csak Nagyváradon 17 halálos áldozat volt. Ez az önök példaképe, és erre is megy ez az egész. S az sem úgy kezdődött, hogy az ellenzék bejött, és csak úgy l’art pour l’art szétverte a termet, hanem az volt, hogy még a jogaikat is elvéve erőszakkal kezdték el vezetni az országot.

S persze kicsiben, de még egyszer mondom, a rabszolgatörvény törvénytelen vitalezárása és onnantól kezdve az egész törvény elfogadása analógiájában ugyanez most. Ne csodálkozzanak rajta, ha a reakció is ez lett. Én azt gondolom kordonbontó fideszes kollégáimról, hogy önök sem használtak volna más eszközt. S ha önök úgy érezték, hogy annak a kordonnak a léte nem jogszerű, kimentek és lebontották, akkor még egyszer kérdezem, min csodálkoznak azon, hogy egy törvénytelenül végigvitt törvény vitájának a végén az ellenzék azt mondja, hogy ezt már nem.

A Ház tekintélyéről sok szó esett. Önök akkor hogyan óvták a Ház tekintélyét, és mit gondolnak ennek a parlamentnek a működéséről, amelyben kétharmados többségben ülnek, amikor az évi 80 milliárd forintért tengődő közmédiának szinte az első dolga az lett, hogy ennek a parlamentnek a közvetítéseit leállítsa? Milyen tekintélyt szánnak önök annak az intézménynek, amely a legfőbb népképviseleti szerv  itt dől el minden nagyon fontos dolog, ami az állampolgárokat érinti , önöknek az egyik első és legfontosabb dolguk volt, hogy ezt eltüntessék a polgárok elől? Ez emelte a Ház tekintélyét? Önök szerint ez emeli a mai napig? Nem az a demokrácia, nem az a tisztesség, vagy szégyellik azt, amit itt csinálnak, hogy a polgárok előtt megmutatják, mert önöknek van igazuk? Hát akkor mutassák meg! Mitől félnek? (Böröcz László: Most is lehet nézni!) Nagyon vicces, képviselőtársam, tényleg nagyon vicces. Ön egy nagyon felkészült és nagyon humoros fiatalember, hosszú politikai karriert kívánok önnek.

Visszatérve a törvényjavaslatra, illetve annak körülményeire: képviselőtársaim, az emelte a Ház tekintélyét, amikor önök garmadával hozták be a névre szóló törvényeket? Egy falu téeszgyűlésének nagyobb tekintélye van, mint ennek a parlamentnek, mert önök konkrétan embereknek pénzjuttatás vagy karrier miatt itt az Országgyűlést használták fel. Lex Borkai, csak hogy egy mostanában sokat forgó nevet mondjak. Miközben a nyugdíjas katonáktól elvették a nyugdíjukat, aközben Borkai kedvéért ugyanezt a törvényt módosították, hogy ő egy nagyon fontos beosztást személy szerint betölthessen, amit egyébként a törvény kizárt. De volt itt lex Szapáry, s még legalább tízet föl tudnánk sorolni. Lex Patyi, a pozitív; negatívra meg emlékszem, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökét egy sebtében behozott törvénnyel teljesen törvénytelenül és alkotmányellenesen a ki nem töltött ciklusa közepén egyszerűen leváltottak. Ez rombolja a tekintélyt!

Hát, csodálkoznak rajta, hogy a társadalomban elvadulnak a dolgot? Ül otthon a polgár, és azt látja, hogy megválasztott egy parlamentet, amely gyakorlatilag egy mutyigépként működik?! (Böröcz László: Ez a ti időtökben volt így!) Nem, a te idődben, képviselőtársam, most vannak névre szóló törvények! Most nincs következménye semminek.

De ha még múltidézésről beszélünk, képviselőtársam, mert ön kezdett el itt kommunistázni, és felvetette, hogy egy volt miniszterelnök hogyan szerezte a vagyonát. Árulja már el nekem, Orbán Viktor párttitkár apukája miből vette meg a bányát. (Korózs Lajos: Lopott pénzből.) Miből? Vagy Mészáros Lőrinc? Válaszoljon a kérdésemre: Orbán Viktor volt MSZMP-párttitkár apja miből vette meg a bányát! Marshall-segélyből? Vöröskölcsönből? Vagy miből? És ha majd erre tud válaszolni, akkor oktasson ki bárki mást! Mészáros Lőrincnek miből lett 2 milliárd dolláros vagyona öt év alatt?

És akkor válaszoljon arra, hogy önök mire használják ezt a parlamentet! Teljesen hülyének néznek mindenkit? Ennek az embernek a vagyonának szerintem az 1 százalékát nem teszi ki az, amit ő piaci alapon tisztességes üzletemberként összeszedett. Ő vagy uniós, vagy költségvetési pénzből elnyert beruházásokon gazdagszik. S akkor csodálkozik rajta, hogy az embereknek erőteljes véleménye van a magyar Országgyűlésről és annak tekintélyéről? Amikor ő meg gürizik és kap önöktől 400 órás rabszolgatörvényt? Azt hiszik, hogy ebben a kis országban ezt nem látja mindenki?!

Az Országgyűlés tekintélyét azzal lehetne megóvni, ha nem lennének egynapos törvényjavaslatok, nem lennének névre szóló törvényjavaslatok, ha nem élnének vissza a hatalmukkal. Az embereknek példát akarnak mutatni? Mutassanak példát azzal, hogy a kétharmados parlamenti többség leül az ellenzékével, és azt mondja, ami itt elhangzott, hogy gyerekek, ez így nem mehet tovább, üljünk le, és csináljunk egy olyan szabályt, amit mindenki be tud tartani! S még egyszer mondom, nem véletlenül minden parlament  és ez a parlament is így működött harminc évig  a saját szabályait konszenzussal hozza, mert az az egy garancia van rá, hogy mindenki be fogja tartani.

S nem az, hogy fegyveres testületet hozok létre, aztán felfegyverzem őket, majd utána a magyar honfitársainkat, akik éppen parlamenti őrséges egyenruhában vannak, arra fogom kényszeríteni, hogy fizikai erőszakkal képviselőket húzzanak-vonjanak; vagy a kápónak előléptetett jegyzőktől várom majd el ugyanezt. Hogyan gondolják ezt?! És hogy gondolják, hogy ennek az iránynak, amerre mennek, normális, békés, tisztességes vége tud lenni?

Végezetül azt mondom önöknek, és nyilván a választópolgároknak is, hogy nekem az az érzésem, hogy október 13. után ahelyett, hogy valami minimális felülvizsgálata lenne annak, hogy miért tart itt persze az ország is, de akár önök is, ehelyett elindult véglegesen ez a bunkereffektus. Elindulnak egy olyan úton, ahonnan  ezt már sokszor mondtuk  nincs visszaút, de ha errefelé mennek, onnan tényleg nem lesz visszaút. Én pont annál a törvénynél mondtam el tanult kollégámnak, Gulyás Gergelynek, amikor ő itt a vezérszónoklatot bevállalta a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolításáról szóló tényleg minősíthetetlen törvénynél, hogy azért azt ne felejtsük el, s önnek meg pláne mondom, vagy neked, fiatal, kedves képviselőtársam, hogy ebben az országban fogunk élni még hosszú-hosszú évtizedekig.

Nem négy év van meg nyolc, vagy akár tizenkettő, hanem itt kéne éljünk, ebben az országban. És azt ilyen törvényekkel egymás mellett tisztességesen biztos nem lehet megtenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(3.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Boldog István képviselő úr, Fidesz. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Ó!  Na végre!)

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök neki, hogy az ellenzék ilyen élénk. Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy én 5 óra 30 perckor keltem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Én is!  Közbeszólás az MSZP soraiban: Mi is!) Este 8 órakor nálunk az a szokás, hogy mesét olvasok a kisfiamnak; csak hogy önök sem a tárgyról beszéltek, én is beszéljek másról. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem mi osztottuk be…) El tudtam volna tölteni a mai estémet azzal is, hogy várt a családom  (Dr. Varga-Damm Andrea: Mi is!) én meghallgattam önt tisztességgel , és a vacsora után elolvashattam volna megint a mesét, egy szép magyar népmesét. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiban: Miért tették ide a vitát?) A probléma az, hogy látom én, hogy itt leszünk reggel 9 óráig. (Dr. Lukács László György: Nem is rossz ötlet!) Megmondom őszintén önöknek, hogy ha nem 15 percben lenne korlátozva az idő, akkor én most szót kértem volna, és reggel 9-ig beszéltem volna, hogy én is obstruáljak önöknek. Nem tehetem meg, csak 15 percben. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nyugodtan.  Kunhalmi Ágnes: Sokszor 15 perc.  Közbeszólás az MSZP soraiban: Csomó 15 perc van.) Szomorú vagyok miatta, megmondom őszintén, de az az obstrukció, amit önök most csinálnak, nagyon jó, csak önök is tudják, hogy ennek nem sok értelme van. (Dr. Varga-Damm Andrea: De, az utókor látni fogja!)

Teljes mértékig elbeszélünk egymás mellett. Az az igazság, hogy tanult képviselőtársam nagyon szépen elmondta önöknek, hogy igenis eljutottunk egy olyan pontra a magyar Országgyűlésben, ami után ideje meghúzni a határt. (Dr. Varga-Damm Andrea: Önöknek is!) Amikor én 2010-ben ide bekerültem, akkor Balsai István mellett ültem. Ő azt mondta akkor, hogy hát, sokat romlott a parlament színvonala. (Dr. Vadai Ágnes: Hát még az Alkotmánybíróságé!  Gréczy Zsolt: Tévébalhé az Antall-kormány idején!) Ahhoz képest sajnos még többet. És én azt gondolom, hogy éppen ideje, hogy húzzunk egy határt. (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiban: Te mondod?)

A helyzet az, hogy önök nagyon büszkék arra, amit decemberben műveltek. Most elmondom önöknek, mit műveltek decemberben. Önök decemberben itt sípoltak, szirénáztak, ordibáltak  (Dr. Lukács László György: Szelfiztek.  Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) szeretném elmondani , majd amikor én innen hazamentem, három napig nem hallottam az önök szirénázásától, és orvoshoz kellett forduljak. Önöknek nem volt annyi belátásuk, hogy azzal, amit csinálnak, nemcsak obstrukciót hajtanak végre, hanem esetlegesen más embereknek az egészségében tesznek kárt. Tudják, lehet csinálni az obstrukciót, és lehet így éjszaka beszélgetni, mert nincs ezzel baj, én ráérek. Nézzék, nekem mezőgazdasági gépszerelő a becsületes szakmám, de vasútnál dolgoztam évekig, nagyon jól bírom az éjszakázást. Ebben én benne vagyok. (Dr. Varga-Damm Andrea: Mi is!) De abban, amit önök decemberben csináltak, hogy mások egészségének ártottak, abban nem vagyok benne. Önök decemberben gyakorlatilag halláskárosodást okoztak nekem (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.), és mégsem fordultam a bírósághoz, nem rohangáltam máshova, a családom elviseli, hogy néha nem úgy hallok, ahogy előtte hallottam, mert ugye, a szirénázás egy ilyen térben, ne haragudjanak meg, bizony halláskárosodást okoz. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Szóval, az a helyzet, hogy az obstrukciónak meg az ellenzéki tiltakozásnak is, azt gondolom, hogy megvan a helye.

Azok a szavak, hogy önök nem mondhatják el a véleményüket…  órák óta mást se tesznek, csak elmondják a véleményüket. (Potocskáné Kőrösi Anita: Nem lépett még hatályba a törvény!) Egyébként reggel 9 óra óta minden törvénynél elmondták a véleményüket, és ez ugyanígy lesz, majd ha ezt a törvényt elfogadja esetlegesen a Ház, akkor is elmondhatják.

És tudják, mi a megdöbbentő? Hogy önök féltik a saját jogaikat, miközben ugyanazok a jogok fognak rám is meg az én képviselőtársaimra is vonatkozni, mint önökre. (Dr. Varga-Damm Andrea: Csakhogy nem fogják alkalmazni!) Ja, hogy lehet, hogy én nem fogok büntetést fizetni, mert mondjuk, én nem fogok beordibálni, és nem használok olyan szavakat, amilyet önök. (Arató Gergely: Soha!  Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Á!  Te?  Soha!) Azt nem mondtam, hogy nem kiabáltam be eddig. (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiban.), de egyszer sem olyan hangnemben, amilyenben önök.

Az pedig, hogy önöknek probléma az, ha a valóságot valóságnak nevezem, arról nem tehetek. (Dr. Vadai Ágnes: És mi a valóság? Ossza meg velünk!) Az a helyzet, hogy önök nekem ma is bebizonyították azt, amit én mindig is tudtam, és amit egy nagyon híres író leírt. Én most fölolvasnék önöknek egy idézetet, időm van, a 15 percbe belefér, különösen ajánlanám így a mai este hozzászólásaikhoz az utolsó mondatot a figyelmükbe, mert ma ezt csinálták.

Alekszandr Szolzsenyicin: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Na ne! Ez már tényleg vicc!) Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! (Dr. Vadai Ágnes: Látjuk!) Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Dr. Varga-Damm Andrea: Micsoda víziója volt Szolzsenyicinnek!)

Na, önök ma pontosan ezt tették itt a parlamentben. Önök folyamatos hazugságokkal próbálták bizonyítani azt, hogy önöknek bármilyen joga csorbul, azon kívül, hogy kulturáltan kell viselkedni a parlamentben. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ahogy Boldog úrnak is!) Vegyék tudomásul, hogy önök folyamatosan arról beszéltek, hogy önöket valamilyen hátrány ér velünk szemben, és ez hazugság. Pontosan ugyanazok a jogok lesznek önökre is érvényesek, mint ránk, és ha mi bekiabálunk, és úgy beszélünk, minket pont úgy meg fog büntetni a házelnök, ahogy önöket. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

Tehát én arra szeretném kérni önöket, hogy fogadjuk el ezt a törvényt (Dr. Vadai Ágnes: Nem!), és tartsuk be. Önök se trágárkodjanak, mi se fogunk; önök se kiabáljanak, mi se fogunk. Aki megteszi, az pedig vállalja a büntetését. Ennyi az egész. És akkor a Ház méltósága visszakerül a régi fényébe. Javasolom ezt önöknek, mert az a helyzet, hogy amit felolvastam, azt a hozzászólásom alatt önök folyamatosan bizonyították, hiszen nem hagyták, hogy végigmondjam, hanem ordibáltak.

Javaslom, hogy a következő pár órát még használják ki arra, hogy elmondják a véleményüket, nyugodtan, és utána szavazzák meg a törvényt, és mindnyájan megőrizve a Ház méltóságát, viselkedjünk úgy, hogy senkinek ne kelljen a törvény elfogadása után büntetést fizetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Gréczy Zsolt képviselő úrnak, DK.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezt a kommunistázást tessék már befejezni! (Közbeszólás az MSZP soraiban: Ciki!) Nem én voltam a Teleki Blanka Gimnázium KISZ-titkára, hanem Orbán Viktor. Nem én dolgoztam az MSZMP háttérintézményében  társadalomtudomány , hanem Kövér László. Nem én voltam a Hazafias Népfront alelnöke, hanem Stumpf István. Nem az én barátom Thürmer Gyula, hanem az önöké. Járai Zsigmond, Martonyi János, mind MSZMP-tagok voltak, és már a Németh-kormányban is dolgoztak, az utolsó állampárti kormányban. Pintér Sándor már a rendszerváltás előtt is MSZMP-tag, rendőr tábornok volt. De tudom folytatni a sort az önök sajtóhátterével: Gajdics Ottó ifjúgárdista; Bencsik András, az önök nagy demokratája, a Népszabadság pártélet rovatának főmunkatársa; Stefka István a nyolcvanas évek Kossuth rádiójának rettegett pártfigurája volt, aki, amikor belépett a terembe, a többiek elhallgattak, mert tudták, hogy öt perc múlva mindenki tudni fogja; Kondor Katalin, a nyolcvanas évek híradójának sztárműsorvezetője. Tehát önök ne kommunistázzanak, hagyják már ezt abba, az isten szerelmére, tényleg! Nem is értem, hogy mit akarnak ezzel elérni. Az önök tagságában sokkal több MSZMP-tag ül az önök képviselői között, mint ezen az oldalon. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Ez nem igaz.) De, ez matematikai tény.

S amikor ennek kommunistáznak, azt pedig különösen zokon veszem, mert az én apámat ’56 után leültették, és Antall József és Göncz Árpád közösen tüntette ki és rehabilitálta 1990-ben. Mécs Imréékkel ült együtt a börtönben.

(3.40)

Ne tessenek kommunistázni! A kommunisták azok, akik azt a magatartást csinálják, amit önök. A Fidesz egy kommunista párt. (Dr. Vadai Ágnes, tapsolva: Így van!)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megilleti a szó Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonyt.

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Boldog képviselő úr, tudja, miért vagyunk ma hajnal háromnegyed négykor még itt? Ennek a törvénynek a vezérszónoki köre lement délelőtt. Önök akarták így, hogy éjszaka itt üljünk, meg hajnalban, mert még azt sem engedték meg, hogy a vezérszónoki után, mint a többi törvénynél, elkezdjünk képviselőként vitázni.Bocsánat, ne legyen már ennyire szemérmes, és játssza itt az ártatlant, mint aki nem tudja, hogy direkt csinálták, nehogy valaki ezt éjszaka lássa! A sajtó meg, amit már évek óta kitiltottak innen, a közmédia nem adja, nehogy véletlen láthassák. Képviselő úr, akkor legyen itt velünk, bár itt ülne az egész Fidesz-frakció (Dr. Vadai Ágnes: Meg a KDNP!), de mondom, önök ezt direkt csinálták, hogy ez így történjen. Mint ahogy direkt volt a rabszolgatörvénynél is, hogy éjszakára rakták be, nehogy valaki észrevegye, mi fog történni akkor éjszaka, vagy egyáltalán azt, hogy itt vagyunk benn és vitatkozunk.

Az meg, tudja, különösen tetszik, mikor itt előadja magát, hogy jaj, istenem, ön öt órakor meg fél ötkor kelt, meg a kisfiának kellene mondania most a mesét (Dr. Varga-Damm Andrea: Kíváncsi lennék, hányszor mondja!), bár aki most itt van, mindenki áldozatot hoz. De hozzáteszem, ez az ön munkája, meg a miénk is. A többieké is ez lenne, akik most nincsenek itt. A kormánynak is az lenne a feladata, hogy mi, képviselők ne egyedül üljünk itt, hanem végre halljuk már meg, hogy a kormánynak mi a véleménye erről.

Folyamatosan ez van, hogy idehozzák a törvényeket, majd a kormány képviselői nincsenek itt, vagy önök nincsenek itt. Hála a jó égnek, most magukra parancsoltak, hogy néhányan üljenek már itt, nem úgy, mint a rabszolgatörvény vitájánál, mikor Kósa Lajos itt szenvedett egész éjszaka. De rohadtul szenvedett! (Derültség az ellenzéki oldalon.) De hozzáteszem, akkor legalább ne álljon fel és mondja itt el nagy áldozatként, hogy nekünk most itt kell lenni. Hát, itt leszünk! Lehet, hogy még holnap estig itt leszünk. Ez a dolgunk, képviselő úr, ezért kapjuk a fizetést, vagyis a tiszteletdíjat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Böröcz László képviselő úré a szó.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bangó képviselő asszony, akkor ön minek áll fel, ha számonkéri, ha ön… (Bangóné Borbély Ildikó közbeszól.) Bocsánat, Bangóné képviselő asszony, akkor miért nem állt fel és… (Dr. Vadai Ágnes: Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, ez a neve! Nem olyan nehéz megjegyezni!) Ön miért állt fel, ha kifogásolja (Dr. Vadai Ágnes: Miért állt fel? Miről beszél?), hogy Boldog képviselő úr ezt megtette. Egyébként csak két dolgot szeretnék ebben a két percben elmondani. Az egyik az, hogy én annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy a kommunisták azok, akik egyébként általában a demokráciáért aggódnak, és még annyit (Arató Gergely: Arról híresek a kommunisták!), hogy állítólag a liberális, hogy állítólag a liberális, liberálisokat hívják diplomás kommunistának... Én csak megállapítottam, hogy ez van. Önök magukra ismertek ebben, arról én nem tehetek. Önök felháborodtak azon, hogy én egy ilyen megállapítást tettem. Gréczy Zsolt volt az, aki a Fideszt gyakorlatilag (Kunhalmi Ágnes: A nácizáson nem háborodsz fel?) lekommunistázta. Önök állandóan lenácizták meg fasisztázták a Fideszt az elmúlt húsz évben, ne haragudjon!

Akkor most döntsék el egyébként, hogy a Fideszt önök nácizzák vagy kommunistázzák (Dr. Varga-Damm Andrea: Mind a kettőt!), mert a kettő együtt nem fog menni. Ráadásul önöket még történelmi múlt is összeköti az állampárttal, tehát kicsit visszább kéne venni ebből az ügyből. (Dr. Vadai Ágnes: Engem? Mi köt engem az MSZMP-hez?)

A másik pedig az, hogy én azt megértem, hogy mindenkinek vannak jogos, jogtalan indulatai a viták közben. Nyilvánvalóan önök úgy érzik, hogy amikor önök beszélnek, és mi közbekiabálunk, mert nyilván előfordul ez is (Dr. Vadai Ágnes: Á, nem!), akkor az a világ legfelháborítóbb dolga, mert az önök szavába senki nem vághat bele. De higgyék el (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem, ez nem igaz!), higgyék el (Dr. Varga-Damm Andrea: Csak a csúnya szavakat nem szeretjük!), állandóan ezt kifogásolják. Higgyék el, ugyanezt érezzük mi is!

Tehát próbáljuk már megérteni a másik fél szemléletmódját is! Ugyanaz a két történet: önök bekiabálnak, és azt mondják arra, amikor önökre rászólnak, miért nem szólnak ránk is. Egyébként Latorcai képviselő úr, Lezsák képviselő úr is, elnök úr is sokszor rászólt már a fideszes képviselőkre is. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. 15 perces időkeretben megadom a szót Kunhalmi Ágnes képviselő asszonynak, MSZP.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Azt kell hogy mondjam: köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, háromnegyed négy. Ha Boldog képviselő úr nem szólal fel, elalszom. Azért most már vannak nekem is korlátaim, én nem szégyellem, bevallom. Egyszerűen a mélypontra érkeztem, majd várom, hogy visszajöjjön az adrenalin valahogy.Szóval, azért Böröcz képviselőtársam, annyira ciki az ön szájából a kommunistázás! Én önt jobban kedvelem. Ön másra érdemes, higgye el! Ciki már ezt csinálni. Figyeljen! Én ’82-ben születtem és lekommunistáz. Egyébként lekommunistázza Pálinkás Józsefet is, mert őt meg egy kiugrott jobboldalinak tekintik. A Junckert, aki jobboldali, szintén lekommunistázták. Mindenkit kommunistáznak vagy néha migránsoznak, ha nem ért egyet önökkel valaki. Ez egy kommunikációs trükk, mint ahogy trükk az is… (Böröcz János közbeszól.) De nem vettük. Én egyébként mikor náciztam le önt? Akkor azt elmondom magának  egyébként mindjárt elmondom a történelmi példákat, mert most lesz időm , hogy például a két világháború között milyen volt a parlamentarizmus és egyébként a fasisztoid világba beletorkolló világ. Ön ezt támogatja. Az Alaptörvényre, ami ebben van, gombot nyomott. Most mondjam azt magának, hogy egy náci? Látens náci? Vagy félfasisztoid kiskölök? Ilyeneket mondjak?! (Arató Gergely: Semmiképpen ne mondj ilyeneket!) Hát, nem venném a számra, mert nem gondolom egyébként, hogy az.

Önről én azt gondolom, hogy egy autoriter önkényuralmi rendszert kiépítő politikus, aki ezt a rendszert támogatta. (Böröcz László közbeszól.) Ennyit a kommunizmusról, és tényleg ciki az egész. Egyébként a rendszerváltás óta a Fidesz ezt csinálta, a baloldaliak annak ellenére kerültek kormányra. Ezt nem kell senkinek mellre szívni, nem kell vele foglalkozni. Ennek ellenére most is kommunistázzanak, ’22-ig kormányra fogunk kerülni.

A zsebkendőszavazás már szóba került, tisztelt képviselőtársaim. Én szeretnék pár címszót idézni, merthogy a Fidesz nagy érdeklődést mutat állandóan a múlt iránt, főleg a két világháború időszakát tekinti elődjének, vállalt mintájának és példájának, a Horthy-rendszert. Alaptörvénybe írták annak a rezsimnek az évszámait, ne próbálják tagadni! Hát, nem tudom, mit gondoljak, néhány képviselő tagadja, néhányan meg virágot visznek rá. Az akkori időszakból kigyűjtöttem a Népszava egy-két címszavát, hogy mi történt 95 évvel ezelőtt, ugyanígy novemberben, a parlamentben. Csak hadd mondjak pár címszavat, hogy hátha ráismerünk, kedves kollégák, hogy a képviselőtársak is eligazodjanak, mi történik ma.

Azt mondja: 1924. november 15-e: milyen fegyelmi intézkedéseket terveznek Bethlenék a képviselők ellen? 1924. november 28-a: fegyveres őrökkel hurcoltatták ki a szocialista képviselőket a nemzetgyűlésből. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ismétlődik a történelem!) Nem vagyunk olyan messze tőle, úgy érzem. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Nincs új a nap alatt!) ’24. december 2-a: a szövetkezett egyesült ellenzék kivonult az erőszak parlamentjéből. Barátaim, még bármi jöhet itt! (Derültség az ellenzéki padsorokból.) A következő december 2-a, azt mondja: 14 szociáldemokrata képviselőt 10 és 25 napra kizártak a nemzetgyűlésből. (Bangóné Borbély Ildikó: Na, kezdődik!) Na, kérem, van itt, ami alapján írták ezt a törvényt, csak fel kell lapozni! Kövér nem tagadta egy percig sem, hogy ez a minta. A házőrséget is annak a mintájára hozták létre, sőt azt is elismerte, hogy a mostani parlamenti arányok is egyébként azt a világot tükrözik. Végezetül december 3-a: az ellenzék nem hajlandó asszisztálni a nemzetgyűlésbe átplántált bethleni diktatúrának, akinek szörnyen fáj a munkásság és a demokratikus polgárság képviselőinek egységes fellépése. Kérem, itt a megoldás! Önök ugyanúgy, mint akkor, ettől az egységes fellépéstől félnek, és van is miért félniük.

Kérem szépen, a Horthy-korszak egy autoriter, korlátozott parlamentarizmus időszaka volt. A két világháború között Magyarországon működött parlament ugyan, létezett jobb- és baloldali ellenzék, de a rendszer egyes elemei úgy voltak kitalálva, hogy kormányváltásra ne legyen reális esélye alternatívát kínáló politikai erőknek. A Horthy-rendszer egyik alapvetése volt, hogy az alulról jövő mozgalmak, pártok fenyegetik a rendszerüket, amelyeknek a tevékenységét folyamatosan korlátozni kell. Ennek megelőzésére használták az egyébként nagyon felkészült államapparátust és igazgatást, másfelől pedig az alulról jövő tömegmozgalmak korlátozását.

(3.50)

Emlékeznek képviselőtársaim a civiltörvényre? Emlékeznek a gyülekezési… Figyeljenek, mert most legalább tanulnának valamit. A gyülekezési jognak  akkor elnök úrnak mondtam, mert ő okos ember , a gyülekezési jognak a korlátozására? Ez nagyon fontos dolog egyébként, mert ugyanazt csinálják. Ismerős egyébként? Bethlen akkor ki is mondta, hogy Nagy-Britanniával ellentétben, mert most Nagy-Britanniára hivatkozott Hende úr, hogy szankciókat hoznak, Bethlen kimondta, hogy Nagy-Britanniával ellentétben Magyarországon nem lehetséges parlamenti váltógazdaság. Az ellenzék kritizálhat, ezzel a törvénnyel, amit önök most idehoztak, ezt is meg akarják szüntetni, de soha, de soha nem kerülhetnek hatalomra, ha ennek az ára a választójogi törvény megváltoztatása, és ugyanolyan arányban korlátozta Horthy a szabad választást, mint ahogy egyébként most önök korlátozták különböző eszközökkel: körzetátírással, egyebekkel a parlamenti képviseletet.

Az ellenzék teljes marginalizálásába kezdett Bethlen, na persze csak azután, miután megkapta a kölcsönt az ENSZ elődjétől, az akkori Népszövetségtől, a Nyugat megadta Magyarországnak a kölcsönt, amíg a kölcsön nem volt meg, addig viszonylag tolerálták a liberálisok és a szociáldemokraták munkásságát, ahogy megérkezett a kölcsön, ahogy a Nyugat lényegében azt mondta, hogy ő itt a fővezér, mert sajnos most is az EU pénzén, önök európai uniós forrásból építették ki a diktatúrájukat  nincs új a nap alatt , abban a pillanatban elkezdte a kemény házszabály-módosításokat Bethlen, aminek a lényege az volt, hogy az ellenzék teljes marginalizálásába kezdtek, az ellenzéki bojkott ellenére szigorították folyamatosan a házszabályt, a szavazati jogot tovább korlátozó választási törvényeket fogadtak el.

Most is itt tartunk, önök emlegetik a regisztrációnak az intézményét újra, október 13-a után azon törik a fejüket, hogy hogy kéne megváltoztatni a választójogi törvényt, hogy az ellenzék az istennek se tudjon egy listára felkerülni. Mindenáron ezt akarják elérni, akkor megakadályozták egyébként, hogy a győztes demokratikus szövetség átvegye a főváros irányítását, most ennek a párhuzama az, hogy az önkormányzati törvény szigorításával fojtogatják a köztársaságpárti ellenzékeket.

Be akarták biztosítani, hogy a politikai váltógazdaság ne valósulhasson meg, leválthatatlanságukat adminisztratív eszközökkel biztosították, és bizony ez történik ma is. És kérem, ez már nem a megverhetetlenség ereje, amit önöktől itt látunk, ezt a képviselőtársaim elmondták, hanem bizony a leválthatóságtól való félelem motiválja önöket.

És kérem, a tekintélyről meg csak annyit, hogy nekem úgy tanították, hogy azt ki kell érdemelni, és nem lehet kikövetelni. Ha valaki erre nem képes, azt előbb-utóbb úgyis el fogják küldeni a választók. Fekete nap ez sajnos, barátaim, a demokráciának és a parlamentarizmusnak. Tiszteletről szónokolnak erkölcs nélküli vallási buzgalmárok, ez kérem, nemcsak képmutató, hanem drága nemzetünkre elképesztően veszélyes is. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő felszólaló 15 perces időkeretben Nagy Csaba képviselő úr, Fidesz.

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok érv hangzik el, amelyek közül azt kell hogy mondjam, hogy elég sok sületlenséget hall az ember  és nem tudok másként fogalmazni, remélem, senkit nem sértek meg ezzel  itt a nyilvánosság korlátozásáról és minden másról meg a demokratikus ellenzéki jogoknak a korlátozásáról. Én most előszedtem azt a hivatalos iratot, ami itt a Házban készült. Ez az előre bejelentkezett felszólalók listája, és látom ezen az iraton, hogy 10 óra 30 perctől az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. február 24-én hozott országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslatot tárgyalta a parlament együttes általános vita megkezdése címen a T/8044., illetve a H/8042. szám alatt.

Ezt azért mondtam most így el, hogy ha valaki esetleg most interneten nézi bárhol a világban a magyar parlament ülését vagy autóban, vagy vonaton, vagy repülőn, vagy otthon, hiszen az interneten ezt megteheti, bárhol  még egyszer mondom  a világban és bármikor, és vissza is keresheti, akkor láthatja majd azt, hogy az ellenzéki képviselők erről a határozati javaslatról, illetve a törvényjavaslatról elmondhatták a véleményüket, összeségében hét képviselő 180 percben. A kormánypárti képviselők, Fidesz-KDNP két képviselővel 60 percben, ezen kívül még a nemzetiségi szószóló is beszélhetett ehhez a határozathoz. (Dr. Varga-Damm Andrea: Az még a vezérszónoki volt!) És most kiabálnak persze, mert nem tudják elviselni azt, hogy az ember elmondja a véleményét.

Azt gondolom, hogy ez is önöket jellemzi, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a határozati javaslatot be kellett hogy terjesszük a parlament elé, mert azt gondolom, hogy fontos azt önöknek elmondani, hogy mégiscsak itt ebben a parlamentben vannak olyan hagyományok és vannak olyan szokásjogok, amelyeket, mondjuk, illene betartani.

És azt is gondolom, hogy a mostani demokrácia, és én demokrataként azt mondom, hogy a mostani jogi szabályozás is lehetővé teszi azt, hogy önök megalapozott érvekkel elmondhassák bármikor, bárhol, bármilyen fórumon úgy a véleményüket, hogy semmiféle retorzió ne érje önöket. Tehát azok a felszólalások, amik arról szólnak, hogy itt sérül a demokrácia, azok, azt gondolom, hogy egyszerűen nem állják meg a helyüket, azaz nem igazak.

Önök a mai napon összességében háromszor annyi idő alatt mondhatták el a vezérszónoki véleményüket és felszólalásukat, mint a Fidesz-KDNP-frakció tagjai. Ráadásul ezt a világon bárhol bárki az interneten keresztül a XXI. században láthatta. És azt is gondolom, hogy nem sérülnek a jogok, hiszen ezek a felvételek archív módon felkereshetőek, megnézhetőek, visszajátszhatóak, különböző file-okban kereshetőek, és még nyomtatott formában is olvashatóak. Tehát azt gondolom, hogy ilyen tekintetben teljes a nyilvánosság, és azt gondolom, hogy a mai szociális médiák (Dr. Lukács László György: Szociális médiák?) rendkívüli módon nyílttá teszik ilyen tekintetben a vitákat.

Úgyhogy én nem igazán értem azt, hogy e tekintetben milyen kritikákat fogalmaznak meg. Én azt gondolom, hogy amiket megfogalmaznak, azok már a demagógia határát súrolják, sőt talán bele is lépnek ebbe a tárgykörbe.

És ha talán még valamit el szeretnék mondani, az az, hogy én azt gondolom, hogy a parlamentben igenis itt van a vitának a helye, a keretekbe foglalt vitának a helye, és ha önök ezeket a polgári értékrendeket magukénak éreznék, akkor lehet, hogy célt is érnének sokkal többször, mint ahogy most.

Én azt kérném önöktől, hogy majd ha lehiggadtak, és kipihenték magukat, és meglesz majd a nyomtatott verziója azoknak a dokumentumoknak, amelyekből nyomon tudják kísérni ezeket a vitákat, akkor írják össze önök, hogy milyen beszólásokat, milyen sértéseket vágtak azokhoz a képviselőkhöz, akik itt ültek. (Dr. Varga-Damm Andrea: Nem sértettük meg, csak meg akartuk mondani…) Még egyszer mondanám, hogy olvassa vissza a felszólalásokat, az ellenzéki felszólalásokat, és ezeket a jelzőket írják össze, és írja össze azokat a jelzőket, húzza alá, hogy mi az, amit a kocsmában szoktak, a kocsmai vitákban egymásnak mondani az emberek. Megdöbbentő a szóhasználat, az a fogalmazási rendszer, amiben önök itt megpróbáltak minket meggyőzni bármiről is. Így nem lehet! Úgy, hogy nem tiszteljük a másikat, úgy, hogy nem mondjuk el tisztességesen a véleményünket, úgy, hogy nem próbáljuk meg egymást meggyőzni, ez politikai cirkusz, ami itt most folyik. Ennek így semmi értelme.

És még egyszer szeretném mondani, hogy a legnagyobb felelőse annak, hogy ezt a határozati javaslatot ide be kellett terjeszteni, az a vitakultúra, ami önökben nincsen meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Arató Gergely DK-s képviselő úr ismételt felszólalása következik 15 perces időkeretben.

ARATÓ GERGELY (DK): Ne irigykedjen, Csárdi képviselő úr, rá is sor kerül előbb-utóbb! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért csodálatos hozzászólás volt, és hadd kezdjem evvel! (Nagy Csaba: Köszönöm.) Szívesen! Még akkor is, ha némi logikai ellentmondást érzékeltem abban, hogy képviselő úr először elmondta azt, hogy a kulturált vitának itt van a helye, és hogy egyébként milyen fontos, hogy az ellenzék ebben elmondhatja a véleményét, és legyünk ezért hálásak. Majd azt mondta, hogy ez egy politikai cirkusz. Tehát ugyan hozzászólhatunk, de az ön véleménye erről rendkívül rossz, hogy mi ezzel a joggal élünk is. (Nagy Csaba: Nem, nem ezt mondtam!) Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy mindezek mellett ez egy olyan hozzászólás volt, amelyet itt tőlünk telhető türelemmel végighallgattunk, legfeljebb nem értünk vele egyet.

(4.00)

Nem tudom, feltűnte  én most megfigyeltem ezt a ma esti vitát afféle kutató társadalomtudósként , és nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy az ellenzéki bekiabálások stílusa és hőfoka és a mondanivaló között mi volt az összefüggés. Bányai képviselő úr beszéde alatt  nem tudom, figyeltéke  nemhogy hangos kiabálás nem volt, de még csöndes beszólás is alig. Ugyanakkor… (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert nem mondott olyat!) Merthogy nem mondott olyanokat, tisztelt képviselőtársaim, mert nem gyalázta az ellenzéket, nem összevissza beszélt, nem kommunistázott, hanem egy higgadt szakmai véleményt mondott el. Sokan vagyunk itt az ellenzéki oldalon, akik boldogan folytatunk érdemi szakmai vagy akár politikai vitát, akár éles vitát is kulturált keretek között, hogyha erre módunk van, ha erre módunk van a szabályok szerint, és hogyha olyan dolgokról beszélünk és olyan módon, amelyek egyébként idetartoznak, és amelyekről lehet érdemben eszmét cserélni. És nem véletlen, hogy ha itt Böröcz képviselő úr vagy Boldog képviselő úr hozzászólását már nagyobb izgalom követte (Böröcz László közbeszól.), de önök azok, képviselőtársaim, akik nem szakmai érveket mondanak, nem politikai érveket mondanak, hanem simán gyalázzák az ellenzéket. Önöktől erre telik, de akkor ne csodálkozzanak, hogyha ezzel szemben pedig van egyfajta határozott ellenkezés!

Nem állom meg, tekintettel arra, hogy a képviselő úr  és ezért nyilván nem hibáztatom a képviselő urat, mert olyan szerencsés  nem élte meg azt az időszakot, amikor kötelezően tanulnia kellett mindenkinek az iskolában ezt-azt a kommunizmusról, de azt a tévhitét, hogy a kommunisták állandóan a demokráciáért aggódtak, szeretném eloszlatni. Ez nem így van, tisztelt képviselő úr. A kommunisták sokfajta aljasságra képesek voltak, de a demokráciáért érzett kínzó aggodalom nem tartozott közéjük. Konkrétan Lenin, aki mégiscsak egy elég hiteles kommunista, azt mondta, hogy a demokrácia is egy államforma, amelynek el kell tűnnie, és bár diplomája kétségkívül volt, de liberálisnak sem nevezném, már csak azért sem, mert meglehetősen határozott módon lépett fel azokkal szemben, akiknek például a demokrácia vonatkozásában más véleményük volt, mint neki, akár szociáldemokraták voltak, akár népi forradalmárok, akár pedig liberálisok. Szóval, tisztelt képviselőtársam, én természetesen nem akarom korlátozni, hogy ön miről beszéljen, de szerintem az a helyes, hogyha ezt a tárgy kellő ismeretében teszi meg, és nem egy-egy jópofa mondás kedvéért, amelyről azt gondolja, hogy biztosan mókásnak fogjuk találni, vagy erős érvnek fogják találni az ön hívei, ne távolodjon el a tárgyszerűségtől.

Azt mondja Boldog képviselő úr, hogy ő szívesebben olvasott volna ma este otthon mesét a gyermekeinek. Az enyém sajnos már nincs olyan korban, hogy mesét olvassak neki, de én is szívesebben beszélgettem volna vele ma este. Csak van köztünk egy különbség, képviselő úr, és ez egy fontos különbség: ön szavazta meg azt a napirendet, amelyik alapján most tárgyalunk (Dr. Varga-Damm Andrea: Igaz! Így van!), én meg nem szavaztam meg. (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) Ez az aprócska különbség van, és ezt nem a személyeskedés okán hozom ide, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet egy nagyon fontos tényre: a mindenkori többségnek sokkal nagyobb lehetősége van arra, hogy alakítsa a parlament működését, beszédstílusát, hogy valamilyen módon alakítsa azt, hogy miképpen működik ez a parlament.

Ha önökben komoly aggodalom van a parlament működése iránt, akkor azt javaslom, elsősorban azon gondolkozzanak el, hogy önök a többségi pozíciójukkal hogyan tudnak úgy élni, hogy egyébként ez megteremtse a lehetőséget az értelmes és higgadt vitára, említettem délelőtt, hogy például úgy, hogy nem 37 törvényt tárgyal a parlament egy héten. És ne haragudjanak, de ezt nem az ellenzék csinálta így, nem mi kértük, hogy tárgyalhassuk egy nap az országgyűlési törvényt, az igazságszolgáltatás átszervezését, a szakképzést meg a közlekedést  meg nem is tudom, mi volt a többi még ma (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) , meg a tudományt meg a bánat tudja, micsodát, és a halgazdálkodásról ne is beszéljünk! (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiból. ) Szóval, azt kell önöknek mondanom… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Zrínyi-év!)  és a Zrínyi évet, azt nem mi kértük, ezt kaptuk önöktől. Ez nyilván nem könnyíti meg a vitát.

Azt mondja a háznagy asszony, hogy az ellenzék itt időnként látványos akciókkal próbálja felhívni magára a figyelmet, de ennek oka van; ennek az az oka, hogy önök lényegében megszüntették a parlament nyilvánosságát. Mert értem, amit a képviselő úr mond, hogy az interneten rá lehet keresni, és lehet nézni, de azért ez ma még nem tartozik az általános szokások közé. Ugyanakkor a tévéközvetítést megszüntették, aminek egyébként komoly nézőtábora volt, amely visszajelezte annak idején, 2010 előtt önöknek is, nekünk is azt, hogy mit látott a parlamentben, és olyan viszonyokat teremtettek az elsősorban ilyen típusú hírek és információk közlésére feljogosított és kötelezett közmédiában, ahol nem jelennek meg az ellenzéki vélemények. Ne haragudjanak, egyperces híradóban a foci szünetében én nem szoktam látni szellemes, ámde rövid parlamenti ellenzéki hozzászólásokat, ezzel szemben mindenféle fontos információkat tudok meg arról, hogy éppen az önök propagandája szerint mi fontos, és milyen munkasikereik vannak.

Ha már itt a kommunista időket emlegetjük, csodálatosan emlékeztet a ’80-as évek tévéhíradóira azzal a különbséggel, hogy itt nem Grósz Károly, hanem Szijjártó miniszter úr avat, és nem gonosz imperialisták vannak, hanem gonosz Soros György, és a migránsoktól kell félni, és nem a…  nem is tudom, kitől kellett akkor félni. Akkor már olyan kevésbé kellett egyébként, az ’50-es években kellett a kártevőktől és a szabotőröktől annyira félni, mint most a migránsoktól. De hát, szóval lássuk be… (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A tőkés!) Az azonos, a tőkések így is gonoszak, meg úgy is gonoszak, tehát ebben nincs különbség  ez a közös pont.

Szóval, visszatérve erre a dologra: amit mondani szeretnék, az az, hogy az ellenzék azért kényszerül arra, hogy időnként harsány, például az én személyes ízlésemmel nem mindig találkozó eszközöket használjon, mert nemigen jut hozzá azokhoz a civilizált eszközökhöz, ahhoz a fajta parlamenti nyilvánossághoz, ami az alapja egyébként egy higgadt vitának.

Többször hivatkoztak arra is, hogy nem korlátozzák a képviselői jogokat. Tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondanom, hogy de. Merthogy abban nincs vita köztünk, hogy azt a jogát a képviselőknek megszüntetik, hogy szabadon beléphessenek bármilyen közintézménybe, ezzel nem lehet sok mindent csinálni. Egymás mellé kell tenni a két 98. §-t a régi meg az új törvényből, az egyikben benne van, a másikban meg nincs benne. Aztán egy további zavart okoz, hogy Hende alelnök úr azt mondja, hogy már az is törvénytelen volt, hogy bementek a képviselők  ha törvénytelen volt, akkor miért kell most megváltoztatni a törvényt, hogy ne mehessenek be? (Derültség az ellenzék soraiban.) De akárhogy is van ez a dolog, mégiscsak az a helyzet, hogy itt önök egy létező jogot megvonnak. Az egy vitakérdés lehet, hogy szükség vane erre, vagy nem, csak ne tagadják le!

Egyébként meg éppen akkor szüntetik meg ezt a jogot  és ez nyilván nem véletlen , amikor az ellenzék egyre inkább arra kényszerül, hogy éljen ezzel a jogosítványával, azért, és erről több képviselőtársam beszélt, nem akarom ezt tovább folytatni, merthogy nem tesznek eleget az állami szervek, köztük a kormány tagjai annak a kötelezettségüknek, amit a házszabály és az Alaptörvény megállapít számukra. Ugye, a miniszerelnök úr azt válaszolja, hogy: „Boldog karácsonyt!”  mondjuk, ezt megkapta, nem tudom, hogy ő is boldoge vele , de például én magam eddig három alkalommal nem kaptam választ a Pénzügyminisztériumtól arra a viszonylag egyszerű kérdésre, hogy Tiborcz István úr testvére dolgozotte a NAV-ban informatikai beszerzésekben, vagy nem. Ez nem egy bonyolult kérdés.

Szerintem egy közintézmény dolgozóinak a névsora nem egy titkos személyes vagy érzékeny személyes adat, de nem is azt válaszolták, hogy: bebe, nem mondjuk meg, mert személyes adat, hanem egyszerűen nem válaszolnak a kérdésre. Ilyen helyzetben nyilván fontosabbá válik a helyszíni ellenőrzés, nyilván fontosabbá válik az, hogy a képviselők bejuthassanak ezekre a helyszínekre  ezt a jogot önök bizony korlátozni akarják.

Hadd mondjak el még egy dolgot! Visszatekintgetünk 2010 elé  Kovács Zoltán képviselő úr, aki ennek a nagy mestere, most éppen nincsen itt, neki mindig vannak még ilyen megmaradt sérelmei , és biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű 2010 előtt sem ellenzékinek lenni, én ezt elfogadom. De azért egészen mások voltak a parlamenti vita szabályai, egészen más színvonalú válaszok születtek parlamenti kérdésekre, én akkor államtitkár voltam  emlékezhetnek rá azok, akik akkor is itt ültek , itt komoly vitákat folytattunk, és próbáltunk érdemben választ adni. Egészen más volt a parlamenti munka nyilvánossága és ezen keresztül az ellenzék nyilvánossága is.

(4.10)

Nem igazán méltányos összehasonlítani a kettőt, és megint azt kell mondani, hogy a többség teremtette meg ezeket a feltételeket, és nem az ellenzék. A többség teremtett olyan feltételeket, amik jelentősen megnehezítették az érdemi parlamenti szakmai munkát.

Azt tudom mondani, és én őszintén hiszek abban, hogy akik ebben a szellemben szóltak hozzá, ők komolyan gondolják, képviselőtársaim, hogy állítsuk helyre a parlament tekintélyét, hogy hozzuk vissza az értelmes vitát a parlamentbe, hogy kevesebb cirkusz, kevesebb durvaság legyen ebben a parlamentben, akkor ennek megvan a módja. Vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, mert egyoldalú módon nem lehet rákényszeríteni szabályokat, a parlament többsége nem kényszeríthet rá a kisebbségire. Ez így nem működik, ez egy diktátum. Ebből nem béke lesz, nem érdemi párbeszéd lesz. Éppen ellenkezőleg: ebből tiltakozás, ellenállás lesz. Ez is egy út, lehet, hogy ez az önök politikai célja.

De ha őszintén azt gondolják, hogy nem ez a cél, hanem az a cél… Azt mondta Bányai képviselő úr, hogy beszéljük meg ezeket a dolgokat. Akkor beszéljük meg, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és kezdjünk el dolgozni közösen a házszabály és az országgyűlési törvény reformján. Mi erre a Demokratikus Koalíció részéről nyitottak vagyunk. Ez szerintünk is egy rossz házszabály és egy rossz országgyűlési törvény a jelenlegi állapotában is.

Alakítsunk ki egy olyan házszabályt, amely biztosítja egyébként a működőképességet, biztosítja azt, hogy megszülessenek azok a törvények, amelyek mögött ott áll a többség, de biztosítja az ellenzéknek a jogait is arra, hogy értelmes vitában, nyilvánosság előtt elmondhassa a véleményét, hogy érvelhessen a saját elképzelései mellett, hogy esélye legyen arra, hogy az ő javaslatairól is legalább érdemi vita legyen. Ez az ellenzék egyik legnagyobb sérelme, hogy a mi javaslatainkat nem vitában verik le, hanem nem engedik ide, hogy megvitassuk őket. Ez történt minden ellenzéki javaslattal gyakorlatilag az elmúlt években.

Alakítsuk át a szabályokat, és találjuk közösen szabályokat! Akkor el fogom hinni, hogy önöknek tényleg a parlament tekintélye fontos, a higgadt vita, önöknek tényleg az a fontos, hogy az ország dolgait intézzük el, ahogy ezt egyébként méltó módon kell. De amíg nem így történik, hanem diktátumként tolnak be ide egy országgyűlési törvényt és egy házszabály-módosítást, addig hiteltelen ez a szöveg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő 15 perces keretben hozzászóló Csárdi Antal, LMP. (Gréczy Zsolt: Felkelt a nap!)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök ennek a törvénynek az indokolásában csúsztatnak, túloznak és  hogy fogalmazzak szépen?  torzítják a valóságot. Azzal vádolnak minket, ellenzéki képviselőket például, hogy nem járunk be dolgozni. Én arra gondoltam, hogy nézzük meg, hogy csak ebben az egy évben, amiben most vagyunk, kifejezetten a kormánypárti képviselők távolmaradása miatt hány ülése maradt el a Költségvetési bizottságnak. 2018. november 21. Tájékoztató az adósságszabály teljesüléséről és az inflációs folyamatok alakulásáról. Meghívott: Varga Mihály pénzügyminiszter. A kormánytöbbség nem jött el erre az ülésre. Ugyanez történt 2019. január 22-én. Miért nem érkeztek meg a nyugdíjak a Magyar Államkincstártól a törvényben előírt határidőre? Meghívottak: Varga Mihály pénzügyminiszter, prof. dr. Mészáros József, a Magyar Államkincstár elnöke. A következő ilyen ülés 2019. február 13. Tájékoztató a gyermekek otthongondozási díjának bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról, annak költségvetési hatásairól. Meghívott: Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. Erre sem jött el a Fidesz-többség. Bocsánat, már március 18-án tartunk ebben az évben. Tájékoztató kormányhatározatok végrehajtásával összefüggő egyes kérdésekről. Erre az ülésre sem jött el a fideszes többség, majd a következő ülésre sem, amit 2019. május 8-ára szerettünk volna összehívni. Tájékoztató a 2020. évre tervezett nyugdíjkorrekció számításáról. Meghívott: Varga Mihály pénzügyminiszter. De 2019. június 11-én az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6351. szám, döntés részletes vita lefolytatásáról a HHSZ 32. § (2) bekezdése alapján, erre sem jött el a kormánypárti többség. Igaz, hogy ezt a Gazdasági bizottság később tárgyalta.

Még itt van nyolc darab olyan költségvetési bizottsági ülés, amire önök, kedves képviselőtársaim  és most bejött Boldog képviselőtársam, aki tagja a Költségvetési bizottságnak. (Potocskáné Kőrösi Anita: Alelnöke!) De nem, bocsánatot kérek, kiment a teremből, most visszajött a terembe. (Boldog István: Itt voltam végig!) Azt gondolom, hogy önnek mint a Költségvetési bizottság alelnökének ezt pontosan tudnia kell, hogy ez így volt. És ezek után önök azt mondják, hogy az ellenzéki képviselők nem dolgoznak. Én azt látom, hogy a kormánypárti képviselők nem dolgoznak.

Én egy pillanatra megnéztem a statisztikákat. Mátrai Márta háznagy asszony ebben a ciklusban  nem ebben az évben, ebben a ciklusban  három felszólalást tudhat magáénak, és négy indítványt adott be a Háznak. Én azt gondolom, hogy erre lehet azt mondani, hogy sok vagy kevés. Nézzük meg, hogy ehhez képest Korózs képviselőtársam milyen teljesítményt nyújtott! (Korózs Lajos: A szomszédasszony is!  Derültség.) Így-így! Tehát 263 önálló indítványt nyújtott be ebben a ciklusban, és 26 nem önálló indítványt, ezenkívül 129 alkalommal szólt hozzá az Országgyűlés különböző vitáihoz. Nem tudom, mennyire érzékelték képviselőtársaim a különbséget.

Érdemes megnézni, hogy például Boldog István képviselőtársam ugyanebben az összevetésben hogyan teljesített. Szorgos Boldog István ebben a ciklusban két önálló indítványnak jogos tulajdonosa, és 18 alkalommal  a mai teljesítménye nincs beleszámolva  szólt hozzá különböző vitákhoz. Ehhez képest egy szabadon kiválasztott ellenzéki képviselő, ez én vagyok, úgyhogy ezt nem mondom, bocsánat, Varju képviselőtársam oldalát nyitottam meg véletlenül: tehát 110 önálló indítvány  érzi a különbséget, Boldog képviselőtársam? , 13 nem önálló indítvány és 130 felszólalás. Hol van ez ahhoz a teljesítményhez képest, amit Boldog képviselőtársam elvégzett?! (Arató Gergely közbeszól.  Derültség.) Azt gondolom, hogy ebben van igazság jobbról, balról, mindenfelől. De itt van például Csenger-Zalán képviselőtársam, aki ebben a ciklusban egy önálló és egy nem önálló indítványt nyújtott be (Korózs Lajos: Tévedés lehet.), és mintegy nyolc alkalommal szólt hozzá parlamenti vitákhoz.

Persze, ehhez képest mondhatják önök azt a túloldalról, hogy mi nem dolgozunk. Akkor ehhez képest, hogy ne mondják azt, hogy én túlontúl elfogult vagyok saját magammal szemben, én 113 önálló indítványnak, 392 nem önálló indítványnak vagyok a kezdeményezője, valamint 120 alkalommal kértem és kaptam szót a tisztelt Házban.

Ehhez képest, amikor az önök vezérszónoka, a frakcióvezetőjük azt mondja, hogy az ellenzéki pártok képviselői nem dolgoznak, minek nevezzem? Hazugságnak? Az igazság részleges eltorzításának? Nem bontja ki a kormánypárt az igazság minden részletét.

(4.20)

Azt hiszem, ezért nem lesz megállapodás, és ezért nem lesz konszenzus ebben a törvényben, mert az indoklásuk hazug, az indoklásuk csúsztatáson alapul, és az indoklásuk túlzó érveléseket és túlzó megállapításokat tett. Ennek a törvényjavaslatnak itt előttünk nem az a célja, hogy mi megállapodjunk itt. Kétharmad van, és az önök hatalmi arroganciája minimálisan se igényli azt a konszenzusközeli állapotot, amiről egyetlen képviselőtársunk beszélt.

De ha már itt tartunk, amikor elkezdődött a délutáni részletes vita, tehát nem a vezérszónoki felszólalások, a kormánypárti oldalról 12-en voltak itt a vitán. A 133 fős kormánypárti frakciónak ez mintegy 9 százaléka. Na, én azt persze természetesen jóhiszeműen és illő tisztelettel tökéletesen elhiszem, hogy a többiek, a 91 százalék halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt nincs itt, csak valaki mondja meg nekem, hogy hajnali 4 óra 20 perckor milyen halaszthatatlan közfeladatot lehet ellátni (Derültség.), mert engem ez kifejezetten érdekel. Ilyen halaszthatatlan közfeladatot én is szeretnék ellátni, és azt gondolom, igazságtalan, hogy a kormánypárt ilyen tudásnak a birtokában van, és azt nem osztja meg velünk.

Legyünk őszinték, képviselőtársaim, ez nem azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok és az ott politizáló képviselők a lusták. Nekem úgy tűnik (Kunhalmi Ágnes: Mi vagyunk túl szorgalmasak.), hogy önök lusták. Lusták vitatkozni, lusták képviselni a saját választóikat, lusták szembenézni az egyéb véleményekkel meg minden olyan véleménnyel, ami különbözik az önökétől. Ez szégyen, és ez a demokrácia halála! Azért vagyunk felháborodva, és azért mondjuk el újra és újra ugyanazokat a mondatokat, mert ezzel a gyakorlattal találkoztunk napról napra, én a magam részéről 2018 óta. Szerencsém volt, mert nem voltam ott, amikor Hende képviselőtársam kórusban próbálta meg hazaárulózásra bírni a hallgatóközönségét, szerintem az sem méltányos.

Mint ahogy az sem méltányos és az sem dicsőséges, hogy ebben a vitában önök 12 fővel képviseltették magukat. Ez persze picit megfogyatkozott azóta, megértem, későre jár (Kunhalmi Ágnes: Korán!), meg ilyenkor lassan… Bocsánat, korán van, ilyenkor már érzi az ember a belső késztetést halaszthatatlan közfeladat ellátására, és azt gondolom, ez így van rendjén, hogy van halaszthatatlan közfeladat, énnekem is szokott lenni. Én a Belvárosnak vagyok az egyénileg megválasztott országgyűlési képviselője, tehát nem csak a Házban és nem csak a törvényalkotással összefüggésben van dolgom.

Mégis, ha kérhetem, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mondják el nekem, hogy milyen halaszthatatlan közfeladatot lehet ellátni éjfél után. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki sorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő 15 perces időkeretben Bősz Anett független képviselő asszonyé a szó.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig óriási megtiszteltetés egy LMP-s képviselőtárs után megszólalni, ugyanis ahogy megszokhattuk, ez igen nehéz. Én kevésbé vidám felszólalással készültem, ugyanis úgy értettem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Ház méltóságának helyreállítása az egyik elsődleges céljuk a jelen törvénymódosító javaslattal. Én igazándiból kérdést szeretnék önöknek feltenni, mert azt vettem észre, hogy itt, ebben a Házban amikor én magam például az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvéről beszélek, akkor nem értjük egymást, pedig azt hiszem, tudok úgy beszélni, és tudok úgy fogalmazni, hogy jól érthető legyen az álláspontom. Ilyen ügyekben még csak vitába sem szálltak velem.

Ha jól értem önöket, akkor szeretnék ennek a Háznak a méltóságát helyreállítani, de én szeretném megkérdezni, hogy tervezike például a méltóság helyreállítását a kórházakban, az olyan kórházakban, ahol a penésztől lassan a személyzet is megbetegszik, nemcsak a beteg. Tervezike például az oktatási intézményekben helyreállítani a méltóságot, az olyan oktatási intézményekben, ahol például szegregáltan kénytelenek tanulni azok a roma honfitársaink, akik egyébként is az öröklött nyomorban vesznek el, pláne még a 2010 után megteremtett és folyamatosan fokozódó szegregációs körülmények között? Szeretném megkérdezni, hogy tervezneke valamit például a szülészeti erőszak visszaszorításáért, mert itt jelentősen sérül egyébként mind a szülő nő, mind pedig az éppen születő gyermek méltósága és jogai.

Szeretném megkérdezni például, hogy ha fontos önöknek a méltóság, akkor az akadálymentesítés teljes hiánya hogyan hat az önök szemléletére a méltóság kérdésében. Ez ügyben egyébként felfedezni véltem bizonyos álláspontot kormánypárti képviselőtársak részéről vagy az önök párttársai részéről, amikor meghallgattuk Deutsch Tamástól azt, hogy a paralimpikonnak fél pénz jár; gondolom, az alapján, hogy ő fél ember. Nagyon örülök, ha ezekre a nem teljesen költői kérdésekre választ tudnak adni kormánypárti képviselőtársaim.

Aztán hallottam itt a bekiabálások során, hogy azzal érveltek, hogy önökre ugyanazok a szabályok vonatkoznak majd, mint ránk. Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy önöket nem zavarja a diktatúra, de bennünket igen, azért ülünk itt. Tehát lehet, hogy önöket nem zavarja a jogcsorbítás, lehet, hogy önök nem szeretnék gyakorolni például az ellenőrzési jogkörüket mint országgyűlési képviselők, mi viszont igen, és úgy látjuk, azért vagyunk itt önökkel ezen a hajnali órán, hogy meggyőzzük önöket vagy legalább a közvéleményt arról, hogy amire önök készülnek, az jogcsorbítás.

Az a helyzet, hogy önök most egy olyan gumiszabályt alkotnak, amelynek tudjuk, hogy a NER-ben mi szokott a következménye lenni, ez pedig az önkényes alkalmazás. Mondok önöknek példát a jelenlegi házszabály önkényes alkalmazására, és azt hiszem, akkor kicsit érthetőbb lesz ez az álláspont. Amikor Hadházy képviselőtársunk feltartotta ezt a táblát, egyébként szerintem is jogosan, pénzbüntetéssel sújtották, 300 ezer forintnál is nagyobb volt a büntetés, amit fizetett.

Azok a képviselőtársak, egyébként az önök párttársai, akik odamentek, és fizikai erőszakot alkalmaztak Hadházy Ákos ellen, fejenként 50 ezer forintos pénzbüntetést kaptak. Hol van itt az igazság?! Én azt gondolom, nem kellene elkezdeni a magyar zászlóval hadonászni ebben a helyzetben, tehát megvárhatták volna például a teremszolgálatot. (Boldog István közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam, és akkor nyugodtan reagáljon! Meg tudom várni a bekiabálást, de tudok így is reagálni. Ki tudom például a mikrofonban hangosítani, ha most újra bekiabálja, akkor szívesen megteszem önnek, tisztelt fideszes képviselőtársam. Ha nem, akkor viszont folytatom ezt a felszólalást  jó? (Nagy Csaba: Nem, nem jó.)

Tehát azt szeretném mondani, hogy igazándiból önök egy elképesztő nagy hibát követnek el, és ezt a hibát azért követik el, mert az ellenzék itt, a Parlament falain belül jól végezte a munkáját. Attól félnek, ha tovább folynak ezek a folyamatok, amelyeknek az eredményeit október 13-án is látták…  azt gondolom, az elég egyértelmű folyománya volt az elmúlt kilenc és fél évnek, amit október 13-án este realizálni tudtak több városban, megyei jogú városokban, Budapesten, budapesti kerületekben, hadd ne soroljam tovább. A választók jelentős hányada most ellenzéki vezetésű városban, településen él, és végre az ellenzék meg tudja mutatni azt, hogy az önök által hangsúlyozott inkompetencia, rosszindulat meg „nem akarja”, „nem tudja jól vezetni” szemenszedett hazugság.

Önök attól félnek, hogy ez a kettős hatás, az, hogy a parlamenti ellenzék egyébként az ellenzéki választók számára szimpatikus módon politizál, és egyébként talán olyan településeken élnek, ahol most már ellenzéki polgármester van, ne adj’ isten ellenzéki testületi többség is, el tud vezetni odáig, hogy 2022-ben az önök kormánya leváltható. Én értem, hogy ez önökben riadalmat kelt, és azt is értem, hogy ilyen helyzetekben az ember sokszor kapkod.

(4.30)

De nem tudom, hogy azok után, hogy az Európai Unió szégyenpadján ülünk önöknek köszönhetően most már 2010 óta, mi nem érthető abban, hogy legalább a relatív kulturált tagországok körében meg kellene maradni.

A jogállami normák lábbal tiprása, a demokratikus intézményrendszer folyamatos lebontása egyáltalán nem segít önöknek az európai mainstreamben maradásban. Értem, hogy Orbán Viktor arra játszott, hogy majd az európai szélsőjobb megerősödik, és akkor arra a vonatra felkapaszkodva majd lehet szövetségeseket találni az európaiak között, de ez nem jött be. Tehát az önök logikus iránya jelen pillanatban nem az volna, hogy tovább haladnak a jogállami normák megsértésének folyamatában, és kiiratkoznak a kulturált európai pártcsaládokból vagy a pártcsaládjukból.

Jelen pillanatban önöknek egyáltalán nincs arra esélyük, hogy bárki még el tudja fogadni önöket a kontinensen, leszámítva a szélsőjobbosokat, akik persze lehet, hogy önöknek számítanak. Nekem nem számítanának már, ha normális mederben szeretnénk tartani ezt az országot. Azt hiszem, hogy ezzel önök hallgatólagosan bebizonyítják, hogy egyáltalán nem céljuk ez. Azt is gondolom ezenfelül, hogy Bányai képviselőtársam érvelt azzal, hogy minden oldalnak itt az a pont, hogy el kell gondolkodnia, merthogy minden korosztály, minden társadalmi csoport megéli valahogyan a jelenlegi közéleti folyamatokat és a jelenlegi közállapotokat.

De szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, amikor azzal érvelnek, hogy a jelenlegi ellenzék elment a falig, kulturálatlan, csürhe módon viselkedik vagy bármi hasonló, akkor mondják el nekem, hogy amikor a tévészékház ostroma zajlott itt a Szabadság téren, az autók felgyújtása, a rendőrök kockakővel való megdobálása, súlyos testi sértések és sorolhatnám (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiban.), az önök politikai közösségének a Kossuth térre költözése, aminek köszönhetően a komplett parkot le kellett cserélni, azok a sátrak, amelyek között megtalálható volt gyújtóbomba az egyik aktivista zoknijában…  korabeli sajtóorgánumokból idézek, tisztelt képviselőtársak.

Mi mindketten nagyon fiatalok vagyunk, de ahogyan Bányai képviselőtársam elmondta az imént, minden korosztályt érintenek a közállapotok, és éppen ezért van abban felelősségünk, hogy ne hagyjuk szélsőségesedni a saját politikai közösségünket. Ebben önöknek is felelősségük van, és szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a 2006-os események egyáltalán nem jogosítják fel az önök képviselőtársait arra, hogy azt állítsák a jelenlegi ellenzékről, hogy elment a falig. Gondoljanak abba bele, hogy ki volt az, aki a tévészékház mellett autót gyújtott, ki volt az, aki kockakővel dobált. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiban.) Az önök politikai közössége volt ez.

Az önök politikai közössége volt ez! Annyira egyszerű, hogy nem kell ideköltözni sátrakkal, nem kell a vizeletükkel kiégetni a füvet! Ez történt, tisztelt képviselőtársaim, amikor önök voltak ellenzékben. Ha tehát azt állítják, hogy itt néhány hangos szó, néhány füttyszó, ne adj’ isten, az MTVA-székházban eltöltött éjszaka, élőzés, szelfizés, a falig való elmenetel, akkor arra kérem önöket, hogy gondoljanak a 2006-os eseményekre és arra, hogy azzal a jelszóval, hogy a haza nem lehet ellenzékben (Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiban.), tisztelt képviselőtársaim, önök fogták magukat, és elvitték abba az irányba ezt a társadalmat, hogy magyart és magyart összeveszejtettek különböző közügyekben.

Önöknek nem célja a nemzeti együttműködés! Önök egyetlen politikai közösséggel kívánnak együttműködni, az a sajátjuk. Ahogyan utaltak már rá olyan képviselőtársaim, akik kormányozták már ezt az országot, igenis a többség az, amelynek felelőssége áll abban, hogy fenntartsuk a demokratikus intézményrendszert, a jogállami normákat. Ez az, amit önök a 2010-es esztendőt követően folyamatosan bontottak le, és ez az, ami elvezetett odáig, hogy az önök rendszerén belül folytatólagosan sérül milliók méltósága ebben az országban. És ezen folyamatok közepette önök a Ház méltóságára hivatkozva csorbítják a képviselők jogait.

Szóval, egészen elképesztő arcátlanság, ami zajlik, és valóban azt gondolom, hogy egyszerűen nem csinálnak mást, mint behozták az önök társadalomszemléletét ebbe az ülésterembe. Mert én is nagyon szívesen értenék egyet Bányai képviselőtársammal, és mondanám azt, hogy igen, nekünk mindkét oldalról kell gesztusokat tenni. Higgye el, képviselőtársam, megpróbáltam. Az a helyzet, hogy falakba ütköztem. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Igen azért, mert önök gyakorlatilag le vannak arról tiltva, hogy bármifajta egyezkedést kezdjenek az ellenzékkel. Egészen egyszerűen arról szól az önök kormányzása, hogy falak közé zárják saját magukat, bizonyos csoportokat korlátlan jogokkal ruháznak fel, más csoportoknak előszeretettel vonják meg a jogait. Nem működik ez másként ebben a Házban, mint ahogyan az egész Magyarországon.

És azt is gondolom ezenfelül, hogy ez nem most, ebben a parlamenti ciklusban fog visszaütni. A következő évtizedekben fog visszaütni, mert nézzék meg azt a 600 ezer magyart, aki a lábával szavazott. Ők nem biztos, hogy megfogalmazták ezt önmaguknak, de gyakorlatilag megérezték azt, hogy keresnek valamit, ami ebből az országból már rég elveszett: a toleranciakultúrát, a jogegyenlőséget, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elvét.

Ezek azok, amelyek megléte mellett önök ennek a Háznak a méltóságát jogosan kérnék számon bárkin. Az, hogy ezt a szörnyeteget teremtették nemzeti együttműködés rendszere címszó alatt, amit teremtettek, az az önök szégyene! Az, hogy mi ez ellen hogyan tiltakozunk, az meg, azt gondolom, hogy a mi büszkeségünk és az a mi felelősségünk, mert ez történelmi felelősség, hogy jelen pillanatban… (Közbeszólásra:)

Igen, csak most ön egy olyan képviselőtárssal próbál vitatkozni, aki jelen pillanatban nem tartózkodik a teremben, én pedig jelen pillanatban egy olyan képviselő vagyok, akinél a szó van. Nyugodtan nyomjon gombot, és akkor reagálhat arra, amit én fölvetettem.

Még egyszer, és ezzel zárom a gondolataimat: nekünk történelmi felelősségünk van abban, hogy a jogállami normákat helyreállítsuk, hogy a demokratikus intézményrendszert helyreállítsuk, és igen, ezt nem úgy kell megtenni, hogy az Alkotmánybíróságtól elkezdve a Legfőbb Ügyészségen keresztül önök a kormány fennhatósága alá vonnak mindenfajta intézményt, amely még tarthatná ebben a társadalomban azt a látszatot, hogy itt jogállam működik.

Nem, itt nem működik jogállam. Nem véletlen, hogy bírálatok sorozatát kapja a magyar miniszterelnök és a magyar kormány egésze. Éppen az önök embere volt az, aki több ízben elhatárolódott Brüsszelben nemrégiben a magyar miniszterelnöktől. Én azt gondolom, hogy nekem ez lenne a pont, amikor elgondolkodom a kormánytöbbség helyében, bár Bányai képviselőtársam felszólalása alapján gondolhatnám azt, hogy a törvény benyújtása az a pont, amikor mindnyájunknak el kell gondolkodni.

Azt gondolom, hogy az önök kilenc és fél éves működése után nem mi vagyunk azok, akiknek el kell gondolkodni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő asszony.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánat, a hangom egyre mélyül, de borzasztó kellemetlen, ahogy innen jön föl a por a levegővel, és ezért nehezen beszélek, egy idő után a légút nem annyira bírja tovább.Szóval, kezdeném azzal, Boldog István képviselőtársamnak, aki rendre a legnagyobb kommunistázó az ülésteremben, hogy már csak azért is nehéz, ahogy Bányai Gábor képviselőtársunk kérte a megbékélést vagy kibékülést, mert szakmai viták, szakmai érvek helyett rendre a kommunistázás van nemcsak ma, hanem rengeteg ülésen, itt a plenáris ülésen és rengeteg bizottságban.

A bizottsági üléseken a Költségvetési bizottságban, amikor Boldog Istvánnak már nem volt érve, akkor folyamatosan kommunisták voltunk úgy, ahogy van, a 37 éves kolléganőmtől kezdve a 42 évesig. Tehát önmagában már ez a jelleg gátolja azt, hogy itt egyáltalán egy normális kapcsolat legyen a kormánypártok és az ellenzék között. De csak azért, hogy Boldog István úrnak megmutassam, hogy a főnöke kicsoda, és a főnöke hogy gondolkodott, hiszen ha valaki, akkor az ő főnöke, Orbán Viktor tényleg egy kommunista bölcsőből érkezett a világra. És csak azért, hogy még az 1991-ben elhangzott Orbán Viktori beszédet idézzem, akkor az a következőként hangzott.

(4.40)

„Szeretném leszögezni, hogy a szocialista politikai gondolkodás és gyakorlati politika számunkra nem ördögtől való. A kommunisták utódpártja, az MSZP esetében az eltelt másfél év alatt odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő választási ciklusban hiteles szociáldemokrata párttá válnak. A magyar demokrácia stabilitása érdekében úrrá kell lennünk rossz emlékeinken.” Tehát ez a főnök, aki önöknek azokat az alapokat megteremtette, amiért itt a Házban önök kommunistáznak, becsmérelnek, bántanak mindenkit, aki nem önökkel ért egyet.

Elmondom önöknek, én azért kezdtem el politizálni pár évvel ezelőtt, mert azt gondoltam, hogy az előző 25 évben elég türelmes voltam ahhoz, hogy várjam, hogy a gyermekemnek és reményeim szerint unokáimnak olyan világot hagyjak itt, olyan országot hagyjak itt, amelyben érdemes élniük, és boldogan tudnak élni. Azt szerettem volna, ha a gyermekem egy erős nemzettudattal élő országban nő fel, és aztán lesznek neki is gyerekei. Azt szerettem volna, hogy ez az ország méltányos legyen a gyermekekkel, méltányos legyen az idősekkel, és az aktív korosztálynak pedig minden lehetőséget megadjon ahhoz, hogy az értékeik, a képességeik kibontakozzanak. Ezt vártam 25 éven keresztül, majd azt láttam, hogy ez nem sikerült. Ezért kezdtem el politizálni.

Azért vállaltam el, hogy eljöjjek az ország Házába, mert azt gondoltam, hogy mindazt az elvet, amit addigi életemben sajnos nem sikerült a politikának megvalósítani, talán megvárom az emberi hangon, az együttműködés hangján, a szakmaiság hangján, az egyetértés elvének hangján…  és bármelyikük, hiszen kettejükkel már voltam bizottságban is együtt, Böröcz képviselő úrral is és Boldog Istvánnal is, amikor ellenzéki javaslatok érkeztek be, és szerettük volna, hogy önök megszavazzák, akkor én nem kommunistáztam, nem fasisztáztam, nem becsméreltem egyiküket sem, hanem elmeséltem azokat az élethelyzeteket, felemlítettem önöknek azoknak a társadalmi csoportoknak a nehézségeit, akiket nekünk fokozottan figyelnünk kell azért, mert ők elesettek, gyengék, és nekünk, erőseknek kell hozzáadnunk azt, ami nekik hiányzik. Tőlem önök soha nem hallottak bántó, követelőző, durva hangot. Ugye, ebben egyetérthetünk? Bizottsági üléseken tőlem önök biztosan soha.

Aztán a következő: önök mindig úgy beszélnek rólunk, hogy általában az ellenzék. Amikor mi említjük fel azt, hogy önök hogy bántottak vagy becsméreltek minket, akkor mi hozzárendeljük az adott személyhez, és úgy mutatjuk be. Boldog István, amikor énrólam beszél, hogy én randalíroztam, én szirénáztam, és egyáltalán csináltam bármit, ebből is látszik, hogy Boldog István képviselőtársam hiába van itt, általában nem észleli, hogy mi történik körülötte. Merthogy én folyamatosan december 12-én azért köröztem, mert nem akartam hallássérült lenni, és legtöbbet ott ültem, ahol most a kollégák ülnek, mert az volt a szirénától legmesszebb, beszélgettem egyébként önökkel, beszélgettem mindenkivel, és nem voltam részese, de soha nem mondtam el, hogy én nem voltam részese, velem ne foglalkozzanak. Stimmel? Tehát mi mindig személyhez kötjük, amikor kifogásolunk valamit, önök meg folyamatosan en bloc az egész ellenzék magatartásának tekintenek mindent, amit egy vagy esetleg több képviselő tett. Ennek megint azért van jelentősége, mert mi mindig igyekszünk arra, hogy a konkrét tényeket valósan adjuk elő, önök pedig egy-egy megélt élmény felhasználásával mindenkit azokkal az érvekkel kívánnak gyengíteni.

A következő gondolatom: akinek hatalma és pénze van, annak nagyobb a felelőssége a társadalom iránt. Akinek hatalma van, annak nagyvonalúnak kell lenni. A hatalom és a nagyvonalúság csak együtt működhet. Ha egy hatalom nem tud nagyvonalú lenni, biztos, hogy meg fog bukni. Egyébként önök, ha 2010-től csak azokkal a társadalmi csoportokkal szemben, akiknek nehézségeik voltak, akik elesettek voltak, akik gyengék voltak…  nem kell az erősekkel nagyvonalúnak lenni, legyenek csak a gyengékkel nagyvonalúak, akkor önök tényleg 30 évig kormányozhattak volna. Akkor tényleg az önök rendszere fennmaradhatott volna, mert van nagyvonalúság eleme a kormányzásuknak. (Arató Gergelyhez, aki képviselőtársaival beszélget:) Ne haragudj, drága barátom, itt mellettem balra, Arató Gergely, amikor te beszéltél, akkor nagyon figyelmesen hallgattunk, de most már annyira hangosan beszéltek, hogy én sem hallom a saját hangomat. Köszönöm. (Arató Gergely: Nyújtsál be egy országgyűlésitörvény-módosítást.  Derültség a DK képviselői körében.  Az elnök csenget.) Gergő, te ennél sokkal okosabb vagy.

Tehát azt várnám el, hogy ha már Bányai képviselőtársunk megszólal az egyezség vagy az együttműködés, vagy a minimumalapok megteremtése mellett, akkor azt is meg kell tenniük, mivel önök vannak hatalmi pozícióban, hogy a nagyvonalúságot önöknek kell gyakorolni velünk szemben, ahogy a társadalommal szemben is. A kezet önöknek kell nyújtani először, hogy a másik fél, a gyengébb, a kevesebb maga is vissza tudja nyújtani. Tehát rendszeresen az ellenzéktől várnak el olyat, amit az ellenzék sem a nem hatalmi pozíciója miatt, sem csekélyebb száma miatt nem tud megtenni.

Nagyon örültem, amikor Csárdi Antal képviselőtársam fölolvasta a munkákbéli különbségeket, mert ahhoz szeretnék én magam is hozzáfűzni. Végignéztem tavaly május 8-a óta, hogy az ülésnapok idejét illetően a kormánypárti sorokban mennyi volt az átlagos jelenlévő, ugye, 133-an vannak. Most figyeljenek! A 133 képviselő közül az összes ülésidőt figyelembe véve átlagosan 6 darab kormánypárti képviselő volt a Házban. Van tekintélye a Háznak? Beszélhet a Ház tekintélyéről az a politikai közösség az Országgyűlésben, aki átlagosan 6 emberrel képviselteti magát a 133-ból? Méltóságról, tekintélyről beszélhet olyan, ahol ilyen nagy számban nem látogatnak el a munkahelyükre?! Persze, szavazásokkor tele van a terem, és még általában annyira nem érdekli őket a Ház tekintélye, hogy minden egyes szavazó ülésnapon a levezető elnöknek a kormánypárti képviselőket kell figyelmeztetnie, így volt kedden is, hogy tegyék már meg, hogy vagy kimennek, vagy üljenek le a helyükre, mert a saját maguk pártjából való előterjesztő nem tudja elkezdeni a beszédet, mert a kormánypárti sorokban olyan hangzavar van. Az a döbbenet számomra, amikor önök bármifajta tekintélyről és méltóságról beszélnek, hogy önök még a sajátjaikkal szemben sem képesek méltósággal és a tekintély megőrzése mellett viselkedni.

Még egyre hadd emlékeztessem önöket! Volt olyan karácsony előtti idő még a Gyurcsány-kormány alatt, amikor 1200 kérdést tettek fel a kormánynak karácsony előtt. És mivel meg volt határozva, hogy hány nap alatt kell válaszolni, nem 30 nap volt, jóval kevesebb volt, mert ugye, önök arra már törekedtek, hogy ez hosszabb legyen, ezért nem a szocialista minisztereket, ahogy Mesterházy képviselőtársunk elmondta, hanem a kormányzatban dolgozó személyzetet büntették meg azzal, hogy sehol nem tudtak elmenni a két ünnep között szabadságra, szilveszter napján még írogatták a válaszokat. Tehát önök, amikor ellenzékben voltak, képesek voltak ilyen kíméletlenek lenni.

Ne aggódjanak, nekem is eszembe jutott az, hogy valamelyik karácsony előtt megtesszük önökkel, hogy mondjuk, december 30-ára essen a harmincadik nap, a válaszadási idő, és mindenkinek dolgoznia kelljen a válaszokon, de elvetettem, mert olyan embereket büntetnék, akik nem érdemlik meg, mert ezt az arroganciát, amit itt önök a Házban megvalósítanak, nem ők teszik, nem ők azok, akik megérdemelnének egy ilyen büntetést.

Megmondom önöknek, hogy mi még az, ami ezt az iszonyatos ellenérzést az ellenzékben gyakran kiváltja önökkel szemben, ami aztán akár hangoskodásban is megnyilvánulhat.

(4.50)

Az a féktelen, a miniszterelnököt és az önök pártjait körülvevő elképesztő anyagi tobzódás és az azzal együtt járó rendkívül ízléstelen és erkölcstelen életforma. Hangsúlyozom, hogy nem önökről, nem Böröcz képviselő úrról, nem Boldog Istvánról, nem Csenger-Zalán Zsoltról és nem Nagy Csabáról beszélek. Önök tudják, hogy mi kikről beszélünk. Ezek azok az emberek egyébként, akiket legtöbbször látni sem lehet, vagy ha igen, akkor nagyon elbújva, akik önöket is ideküldik mint előőrsöt, mint pajzsot tartva maguk előtt, hogy az ő érdekeiket képviseljék. Én azon csodálkozom, hogy önök nem lázadnak fel, hogy milyen erkölcstelen és anyagi tobzódásban lévő párttársaik és azok körüli oligarcharendszer van. Önmagában már ez rontja meg és teszi tönkre azt az erkölcsi alapot, amire lehetne építeni például itt a parlamentben a kormánypártok és az ellenzék együttműködését, vagy legalábbis olyanfajta viselkedési alapértékeket meghatározni, amihez mindenki tartja magát.

Azt mondta Böröcz képviselőtársam, hogy igen, önöket is meg fogják büntetni. Képviselőtársam, minden tizedik alkalommal szólnak önökre, amikor csúnyán beszélnek. Végtelenül sajnálom, de alelnök úrhoz is szól ez. Rendre szólni kell, hogy az nem probléma, az nem zavarja? Igenis, nincs egyenlő elbánás. És ugyan nem látja alelnök úr, amikor ellenzéki alelnök vezeti az ülést, sokkal fegyelmezettebbek a fideszes és KDNP-s képviselők, pedig egyáltalán nem jellemző, hogy az ellenzéki alelnök annyira figyelmeztetne bárkit, egyáltalán nem jellemző, hogy élne azzal a lehetőségével, hogy akkor most a kormánypártokat figyelmezteti. Szinte alig! De érdekes módon mégis fegyelmezettebbek az ő vezetésük alatt. Ez is jellemzője az elmúlt másfél évnek.

Én azt szeretném, és ezzel csatlakozom Arató képviselőtársamhoz, hogy vonják vissza ezt a javaslatot, bár tudjuk, hogy ez nem az előterjesztők irodáiban készült, hanem valószínűleg a főnök körüli csapat fogalmazta. Akkor mondják meg neki, hogy vonják vissza, és együtt csináljunk egy jó házszabályt és egy jó országgyűlési törvényt mindannyiunknak.

S még egyet ne felejtsenek el: amikor már esetlegesen a népszerűségük csökkenni fog, akkor előszeretettel szeretnének azokba az önkormányzatokhoz és önkormányzati szervezetekhez bemenni, ahol ellenőrizni szeretnék, hogy lehete találni valami olyat, amit az ellenzéki vezetésű városokban nem helyénvalóan csinálnak. Gondolom, hogy ez meg fog történni. Képviselőtársaim, önök se fognak tudni igazolvánnyal bemenni azokhoz az önkormányzatokhoz bejelentkezés nélkül, és az önkormányzati szervezetek vállalataihoz. Ez egy kétélű fegyver. Mi diplomáciával meg fogjuk tudni valahogy oldani, hogy eljussunk és tájékozódjunk. De higgyék el, pont a miatt a dac miatt, amit önök az ellenzéki oldalon kialakítottak, önöket biztos, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy ne tudjanak bejutni olyan együttműködő módon, mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő 15 perces hozzászóló Tordai Bence, Párbeszéd.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Most, hogy így lassan hajnali 5 van, és hat órája folyik ez a vita, azon gondolkozom, hogy mivel lehetne meggyőzni a fideszes képviselőtársakat arról, hogy amit tesznek, az problémás. Az a törvényjavaslat, amit elfogadni készülnek, az minden szempontból rossz, elsősorban természetesen a magyar társadalom és a magyar demokrácia állapota szempontjából rossz. Azt már sajnos kénytelen vagyok belátni, hogy az ilyen demokratikus jogállami természetű érvelések, levezetések kevéssé hatnak önökre. Önök nem értették 2010-ben azt, hogy miért problémás az Alkotmánybíróság jogköreinek a megkurtítása. Utána nem értették azt, hogy miért problémás pártkatonákkal feltölteni az Alkotmánybíróságot, aztán az Állami Számvevőszéket, korábban a legfőbb ügyész hivatalát és tulajdonképpen minden olyan helyet, amely elvileg a végrehajtó hatalomtól független intézményként a fékek és ellensúlyok rendszerében fontos szerepet töltene be. Önök ezt nem értik, úgyhogy erre hivatkozni talán fölösleges is lenne. Önök azt sem értették, hogy ha felesküdnek az alkotmányra, akkor miért problémás azt eltörölni, és miért problémás egy olyan Alaptörvényt állítani a helyére, amit önökön kívül senki nem támogat, és senki nem szavazott meg, miért problémás egypárti választási rendszert írni, és miért problémás egypárti országgyűlési törvényt, illetve házszabályt írni. Annyira nem értik ezt, hogy amikor az önök európai politikai pártcsaládjának a vezetői nyilatkoztatják ki, hogy az önök által képviselt jogtagadó, a jogbiztonságot, a jogállamot sárba tipró, rossz értelemben vett populista magatartásnak nincs helye az európai kereszténydemokrata vagy néppártok körében, akkor önök nem értik, vagy úgy tesznek, mintha nem értenék, hogy ez önöknek szól. Mátrai Márta amikor Tusk elnök úr Orbán Viktornak címzett friss üzenetét hallgatta, akkor folyamatosan azt mondta, hogy hát ez nem a Fidesz, ez biztos nem ránk vonatkozik, valaki másra vonatkozik, nem tudom, kire vonatkozhat, de ránk biztosan nem vonatkozik. Amikor ilyen szinten szakadnak el a realitástól, akkor úgy látszik, hogy ezen a nyelvezeten önök nem fogják megérteni, amit mondani szeretnénk.

Aztán lehetne próbálkozni egy szociális természetű megközelítéssel. Elmondhatnánk, az, hogy nem lehet bejelentkezés nélkül a helyszínre kiszállva meglátogatni állami intézményeket, olyan következményekkel jár, hogy például nem fog kiderülni, hogy az önök hivatalaiban túlmunkát végeztetnek, és gyakorlatilag alkalmazzák a rabszolgatörvényt, hogy a nevelőintézetekben vagy az árvaházakban milyen körülmények között élnek, tengődnek gyermekek, vagy hogy az elmegyógyintézetben milyen kíméletlen bánásmód jut az ellátottak osztályrészéül. De ugyanígy beszélhetnénk az idősotthonokról is vagy a hajléktalanellátás intézményeiről, ahol nagyon sok helyen szintén vállalhatatlan állapotok vannak. Ez is azért derül ki, mert ellenzéki képviselők egyszer csak felbukkannak ilyen helyeken. Ugyanúgy nem derült volna ki ennek az eszköznek a használata nélkül, hogy az önök parancsára a magyar határon a tranzitzónában menekülteket éheztetnek, gyermekeket, időseket, beteg embereket. Erre nemcsak a magyar képviselők a tanúk, nemcsak a nemzetközi képviselők a tanúk, de európai bírósági ítéletek mondják ki, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlatukkal, de maguk minden esetben megvárják, amíg minden egyes éheztetett menekült esetében kimondja a bíróság, hogy önök ezt nem tehetik meg. Tudjuk, hogy önöket ez sem hatja meg, erre is kár apellálni; nem fogok akkor erre sem hivatkozni.

Azt hiszem, hogy nem nagyon hatják meg önöket a politikai, gazdaságtani természetű megközelítések sem. Ha azt próbáljuk megfejteni, hogy az Országgyűlés tekintélye miért is van a béka hátsója alatt, akkor el kell mondanom önöknek, hogy nem a másodlagos jelentőségű, senki által nem hallott bekiabálások azok, amik erodálják az Országgyűlés tekintélyét, hanem elsősorban azok a törvények, amelyeket önök meghoznak, és az ezek mögött kirajzolódó érdekviszonyok.

Tehát amikor azt látják a magyar emberek, hogy önök elfogadják a rabszolgatörvényt, amely a magyar munkavállalókat kiszolgáltatja a munkáltatóknak, elsősorban a nemzetközi multinacionális nagyvállalatoknak vagy éppen a fideszes oligarchák nagyvállalatainak, vagy amikor önök újraosztják a társadalmi jövedelmeket, és egy olyan perverz újraelosztást valósítanak meg, amely egyre többet vesz el a szegényektől, hogy egyre többet adhasson a már amúgy is gazdagoknak, amikor a névre szóló jogalkotás keretében a barátaiknak milliárdos bizniszeket biztosítanak, amikor úgy írják át az adórendszert, hogy az egykulcsos jövedelemadó a magas jövedelműeknek kedvez és eltörli a kis- és közepes jövedelműek korábban igénybe vehető adókedvezményét, amikor úgy néz ki, hogy Magyarországon az egyik legmagasabb a munkára rakódó közteher a minimálbér szintjén, illetve az átlagkereset 60 százaléka szintjén, mindeközben a nagyvállalati adók pedig az adóparadicsomok szintjén vannak, 9 százalékos nagyvállalati adókulcs, illetve a legnagyobb cégekre 1 százalék körüli effektív adókulcs az, ami az önök jogalkotásának a terméke, nos amikor látják az emberek, hogy ezek jönnek ki a fideszes törvénygyárból, akkor való igaz, nem tudják tisztelni ezt az intézményt. De erre sem az a megoldás, hogy önök az ellenzéki képviselők jogosítványait vonják meg.

(5.00)

De értem, hogy ez az érvelés sem fog hatni önökre, hiszen önök a lobbisták zsoldjában állnak, a nagyvállalatok érdekeit szolgálják ki; önök a saját milliárdos haverjaikat akarják még gazdagabbra tömni; önök azt hiszik, hogy valamiféle teljesen félreértett történelmi igazságtétel az, amikor Orbán Viktor gázszerelő haverjából a földkerekség ezer leggazdagabb emberének egyikét csinálják meg magyar adófizetői pénzekből, és folytathatnám a sort. Tehát önöket ez sem fogja meghatni, önök ezt sem fogják megérteni vagy felfogni.

Azt hiszem, hogy önök egy levezetést értenek igazán, egy nyelvet beszélnek viszonylag jól, ez pedig a hatalompolitikának a nyelve. Tehát ha azt nézzük, hogy önök folytatták ezt az úrhatnám politikát, ezt az elitista politikát, ezt a csak a saját érdekeiket, a fideszes haverok, rokonok és üzletfelek érdekeit kiszolgáló politikát, és hogy ennek a politikának az eredménye október 13-án az önök masszív választási veresége lett, akkor talán mégis érdemes elgondolkodni. Tehát onnantól kezdve, hogy az ellenzék megteremtette a politikai feltételeit, a keretfeltételeit, ha úgy tetszik, a politikai infrastruktúráját annak, hogy a választók önöknek egyértelmű verdiktet mondhassanak, akkor ők ezt már meg is tették, elsősorban és első körben a jobban informált nagyvárosi szavazókörökben, városokban, településeken, budapesti kerületekben. De nyugodjanak meg, hogy ez a felismerés lecsorog a társadalom más rétegeibe is, és egyre szélesebb körben lesz önöknek nagyon határozott és többségben lévő társadalmi ellenzéke.

Tehát ha ezt a nyelvet legalább értik, akkor felfoghatnák azt is, hogy ennek a jogkorlátozó, a kiszolgáltatottságot növelő, elnyomó típusú politikának a továbbhajtása, a túlhajtása, az nem a korábbiaknál jobb, hanem csak még rosszabb eredményre fog vezetni. Tehát ha önök egy újabb és még nagyobb választási vereségbe akarnak beleszaladni, akkor tessék, hajrá, erre van előre, önök jól csinálják, csak biztatni tudnám önöket. Higgyék el, nekünk ez annyira nem fáj, mint amennyire önöknek fog fájni 2022-ben a választási vereség és aztán az, hogy a bűntársaiknak egy jelentős része a független igazságszolgáltatás helyreállítása után a börtönben fogja minden bizonnyal végezni.

De mondok egy kicsit talán még távolabbi megközelítést, egy olyan allegóriát, amit, azt hiszem, mindenki megért, aki járt már iskolába. Képzeljenek el ez olyan iskolát, ahol a legfőbb hatalom egy buta, cserébe agresszív tornatanár, aki folyamatosan gyakorlatoztatja a diákokat; és van a diákoknak egy olyan része, amely belesimul ebbe a rendszerbe és feltétel nélkül engedelmeskedik, és van a diákoknak egy olyan része, amely nem tűri a szekálást, a megaláztatást, azt, ha kulcscsomókkal dobálja őket ez a tornatanár, kiélve szadista hajlamait, nem hajlandó tetszőleges gyakorlatoknak az elvégzésére, különösen nem, ha a tornaóra nem 45 perce tart, hanem már 450 perce. Tehát ha van egy ilyen iskolai környezet, akkor azt hiszem, önök is megértik, hogy az fog történni előbb vagy utóbb, de remélhetőleg minél előbb, hogy a szüleik ezeknek a gyerekeknek, akiket ez ilyen tornatanár sanyargat és próbál elnyomásban és félelemben tartani, oda fognak menni és intézkedni fognak arról, hogy ez a tanár a továbbiakban ne sanyargathassa az ő gyerekeiket, sőt ne taníthasson abban az iskolában, ne taníthasson abban az országban semmilyen közoktatási, köznevelési intézményben.

És nagyjából ez lesz a helyzet önökkel is. Tehát szerintem nagyjából levették, hogy ilyen Orbán Viktor, Kövér László típusú figurák lennének a buta, de agresszív tornatanárok, a szülők pedig a magyar választók, akik magukat nagyon hamar, nagyon határozottan el fogják kergetni, és önök talán megértik végre azt a leckét, amit itt most négy különböző nyelven próbáltam elmondani, attól tartok, hogy még mindig nem teljes sikerrel, de azért kíváncsian és minimális reménykedéssel várom az önök reakcióit erre a felvetésre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót az előterjesztőnek, Böröcz László képviselő úr, Fidesz.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok minden elhangzott, valaminek volt köze az előterjesztéshez, valaminek nem, valaminek kevésbé, de itt állandóan arról folyt a diskurzus, hogy akkor most ki hogy személyeskedik, ki mit mond, ki mit nem mond. Önök elmondják azt, hogy miért megy a személyeskedés, meg mi milyen szavakat, kifejezéseket használunk, majd azzal a lendülettel belegázolnak akár Boldog István képviselő úrba vagy a többi fideszes képviselőbe. Akkor legalább próbáljunk meg koherensek lenni, ha ezzel problémájuk van, akkor legalább a következő mondatukban ne tegyék meg ugyanezt. Amit mondtam, én azt megértem, hogy önöket, ahogy minket is, zavarja az, ha valaki bekiabál, zavarja az, ha valaki megjegyzést tesz, de a mai törvényjavaslatnak a vitája nem azért van, mert egyébként bekiabálások voltak, mert néha kicsit pimaszabbul, szemtelenebbül szóltunk egymáshoz, hanem azért van, mert történt egy sor olyan eset, aminek nyilván a következménye az lett, hogy a kormánytöbbség úgy gondolta, hogy szigorítani akarja ezeket a szankciókat, azért, mert egyébként, ha visszamegyünk 2018 decemberére, itt egy olyan performanszot láthattunk önöktől, hogy nemcsak hogy bizonyos kifejezések használatát, amit nem idéznék és bizonyos szófordulatokat mondtak el, hanem akadályozták az ülés levezetését, akadályozták a parlamenti munkát, és egyébként mindezt akár síppal, akár egyéb hanghordozó eszközzel próbálták meg ellehetetleníteni. Tehát ha már abból indulunk ki, hogy most miért vagyunk itt, akkor azért vagyunk itt, mert önök átléptek egy olyan határt, amit nem kellett volna. És az, hogy Hadházy képviselő úr milyen táblát mutatott itt fel, és elhiszem, hogy az önöknek az tetszett, jó poén volt, biztos belefért, de összességében nyilván ezek azok a tünetek, ezek azok az akciók, ami miatt ezzel a törvényjavaslattal ma foglalkoznunk kell.

És nem arról van szó, hogy önök nem mondhatnák el, amit akarnak, elmondhatják, amit akarnak. És nem arról van szó, hogy változtattunk volna a szabályokon, szigorítani szeretnénk a szabályokat, azért egyébként, hogy a személyeskedéstől, a trágárságtól és a primitív hozzászólásoktól megpróbáljuk mentesíteni ezt a Házat, vagy legalábbis legyen ennek szankciója, legyen ennek következménye, ha valaki így beszél, ilyen táblákat mutogat, vagy ilyen viselkedési formát akar meghonosítani itt a Házban, akkor ennek legyenek következményei.

Őszintén szólva, nem nagyon értettem Arató képviselő úr hozzászólását. (Arató Gergely: Nem csodálom!) Ugye, ez is egy kifejezetten szimpatikus hozzászólás öntől, de persze ezek ilyenkor beleférnek, mert ilyenkor lehet. A másikat személyesen sértegetni lehet, persze ilyenkor jó, de azért önök elmondják, hogy milyen rossz dolog meg milyen csúnyák vagyunk. Amit ön elmondott, az egy idilli világot fest le, hogy amikor államtitkár volt, mindenkinek mindenben válaszolt, mindenkinek elmondott mindent, csak éppen a bíróságon mondta el ön, hogy a 116-os szobában, ahol a szobatársa Zuschlag János volt, nem vette észre éveken keresztül, hogy számlagyárat működtetnek. Vagy elmondta egyébként a bíróságon, hogy azon az egyesületi közgyűlésen, amit az ön lakásán tartottak, hát, mit ad isten, nem volt ott senki, de ön úgy emlékezett, hogy mégiscsak ott voltak. Akkor miről beszél, képviselő úr? (Arató Gergely: Hogy jött ide?) Hogy hogy jött ide? (Tordai Bence: A házszabályról beszélt egyébként. Az országgyűlési törvényről.)

Az, hogy ön azt magyarázza, hogy amikor ön államtitkár volt, akkor ön mindent megtett, mindenre válaszolt, bezzeg most a csúnya fideszes képviselők nem válaszolnak semmire. (Dr. Vadai Ágnes: A KDNP-sek se!) Tehát az a probléma, ha már megfogalmaznak ilyen típusú vádakat, akkor legalább már legyenek ebből a szempontból önmagukkal is önkritikusak, és ne állítsák be, hogy önök 2002 és 2010 között itt valami fenséges, nagy…  és az akkori ellenzék szempontjából is egyébként önök gálánsan viselkedtek. Nem viselkedtek gálánsan, egyáltalán nem.

Az az igazság, azt sem teljesen értem, hogy önök mit várnak. Én értem azt, hogy kormányra szeretnének kerülni, azzal nincs semmi gond, nyilván minden ellenzéki párt kormányra szeretne kerülni. De miért várják azt el, hogy egyébként azokat a gondolatokat meg azokat a motivációkat, azt a világnézetet, amit önök képviselnek, azt kellene nekünk követni?

(5.10)

Nyilván mi azért hozunk meg olyan típusú gazdasági törvényeket, olyan típusú társadalompolitikai törvényeket, mert mi azzal értünk egyet, és a választók erre hatalmaztak fel minket.

Itt két verzió van: vagy olyan kapcsolatot próbálnak kialakítani, hogy együttműködés lehessen az ellenzék és a kormány között, és nem azt mondom, lehet, hogy ebben mi is hibásak vagyunk, még ezt kétséggel el is ismerem, hogy két fél van egy ilyen történetben, de azt mondani önöknek, hogy mindenért a kormány a felelős, és mindenért a kormány a hibás és a Fidesz-KDNP, mert mi csúnyák vagyunk, gonoszak és rosszak, azért ne haragudjanak, kicsit megmosolyogtató. Inkább egy picit több önkritikát kéne gyakorolni.

Nem tudom, hogy Bősz Anett képviselő asszony itt van-e. (Dr. Vadai Ágnes: Elment, mert tanítania kell 8 órától.) Nekem is lett volna programom, de már lemondtam az egész délelőttöt. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.  Arató Gergely: Ilyen, ha munkahelye van valakinek.) Tehát nekem is lett volna programom, de lemondtam az egész délelőttöt. Én ezt mondtam. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.  Az elnök csenget.) Igen, persze, önök mindig dolgoznak, mi meg nem. Ez az a hozzáállás, ez az a stílus, amit egyébként önök kifogásolnak velünk szemben, állandóan a szemünkre vetnek, ha egy picikét megsértjük önöket, de önök minden egyes félmondatukkal ezt csinálják, ami egyébként szerintem kifejezetten visszataszító. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

De amit önök 2006-ról elmondtak itt, és amit a liberális képviselő asszony is elmondott, őszintén szólva, én nem értem, melyik mozit nézik. (Dr. Vadai Ágnes: Hát, nem a fideszest!) 2006-ban önök a tömegbe lövettek, azonosító szám nélkül kiküldték a rendőröket, megverették a tüntetőket, tehát az az igazság… (Dr. Vadai Ágnes: 2006 az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére irányuló… Ezt rögzítsük!) Na, ez az önök mozija. Ez az önök mozija! Egyébként azonosító szám nélkül kiküldeni a rendőröket általában diktatúrákban szokás. Önök így küldték ki rendőrök százait, és verették meg a budapesti békés tüntetőket. Ez a helyzet. (Dr. Vadai Ágnes: Melyik békés tüntetőket? Azt, aki felgyújtotta a tévészékházat?) Ez a helyzet, képviselő asszony. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Októberről beszélünk, képviselő asszony. (Dr. Vadai Ágnes: Pontosan tudjuk, mi történt, a maguk bandája volt!) Ön szándékosan ferdít, szándékosan félrebeszél, s amit önök 2006-ban csináltak, az gyalázat.

Őszintén szólva, a Jobbiktól az a gyalázat, hogy asszisztál önöknek per pillanat Gyurcsány Ferenc visszatérésében. (Dr. Vadai Ágnes: Ő itt volt, nem ment el.) Balczó képviselő úr egyébként azt mondta, hogy a Jobbik nem szövetségese önöknek, hanem csupán alkalmilag együttműködtek. Mégis vannak önkormányzatok, ahol önök közösen kormányoznak. (Dr. Vadai Ágnes: Lesz itt még nagyobb meglepetés is!  Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Semmi gond, önök készüljenek ’22-re, nincs azzal baj. Én most nem azt mondom, hogy önök nem nyerhetnek; nyerhetnek, próbálják meg. Egy demokratikus rendszerben a választásokat meg kell nyerni, akkor lehet egyébként törvényeket hozni a parlamentben, ha többséget szereznek, vagy ha meggyőznek minket arról, hogy az önök által benyújtott javaslat jó. De ez egyelőre nem megy.

Úgyhogy szerintem egymás világnézetét kritizálni lehet, egymással egyet nem érteni lehet, de azt a stílust, amit önök itt kezdenek meghonosítani, azt a stílust szerintem nem lehet megengedni, és pont ezért van szükség arra a törvényre, jobban mondva: a törvénynek a szigorítására, amit mi beterjesztettünk.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Vadai Ágnes képviselő asszony, DK.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Böröcz képviselő úrnak szeretném mondani, hogy engem nem zavar, amikor az előttem ülő Németh Szilárd kiabál nekem; ugyan nem értem, hogy mit motyog, nyilván nem kedveset, de nem zavar, sőt kifejezetten inspirál. Az zavar, amikor Kövér László ilyeneket mond az ellenzékről, hogy pitiáner, senkiházi, nemzetáruló. Tehát szerintem aközött van különbség, hogy valaki előttem itt motyog, biztos, hogy nem kedveset, mert nincs közöttünk összhang, azt hiszem, ez kiderült már a tegnapelőtti napon; de ez a nemzetáruló, amit igen gyakran hallunk, szerintem az az, ami a Ház tekintélyét alapvetően  hogy mondjam?  rombolja.Nagy képviselő úr nincs bent a teremben, neki szeretném mondani, mert hallottam a fölszólalását, amiben panaszolta, hogy itt az ellenzéknek milyen sok ideje volt a vezérszónoklatokat elmondani, bezzeg a kormánypártok részéről csak ketten beszélhettek, egy fideszes meg egy KDNP-s. Szerintem  csak szeretném mondani  a támogatottság alapján így is túlreprezentált volt, mert szerintem pont annyi KDNP-s szavazó van, ahányan itt ülnek benn a Házban, tehát nem több. De azt azért eléggé túlzásnak tartom, amikor kormánypárti képviselők arra panaszkodnak, hogy ők milyen kevés lehetőséget kapnak, hogy beszéljenek az Országgyűlésben, a nyilvánosság előtt.

Nézzék, önök vettek maguknak egy televíziót a magyar adófizetők pénzén, tehát a magyar televíziót, a magyar rádiót és annak minden csatolmányát mi közösen finanszírozzuk. Nagyon-nagyon régen voltam például én bent; nyilván gondolhatják azt a televízióban, hogy nem mondok érdekeset, de egy DK-s képviselő se nagyon jutott be az elmúlt pár évben, ahogy szerintem az ellenzéki képviselők egy jelentős része nem kap meghívást abba a televízióba, aminek egyébként alapvetően, mondjuk, kellene ezt a mostani ülést is közvetíteni. Ennek a lehetősége nincs meg. Úgyhogy ne haragudjon, hogy annyira nem szomorkodom azért, hogy itt most problémázott Nagy képviselő úr a nyilvánosság miatt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Kunhalmi Ágnes képviselő asszonyt illeti a szó.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár kicsit fáradt vagyok, de azért Böröcz úr tett arról, hogy komolyan fölébredjek. Az a helyzet, hogy úgy csinál, komolyan mondom, mintha önök itt se lettek volna az elmúlt 30 évben. Ön nem volt itt, de a fideszes képviselőtársai itt voltak. Engem rosszul érint az, hogy kettős mércével tetszik mérni, csak azt mondja, hogy mi sértődünk meg, mi vagyunk azok, akik obszcén kifejezéseket használunk. Nem válaszolt Mátrai Márta képviselő asszony, de akkor válaszoljon ő: mit mond arra, hogy „mit pofázol bele, kisanyám”, „vedd le a babydollt, Ági”, „anyád, ez nem a kommunista párt”, „kisanyám, neked nem osztottak lapot”. (Böröcz László: Elnézést kértem.)

Kérem, ezeket tessék véleményezni, mert ez ugyanúgy rombolta a Ház tekintélyét, és ha eljutottunk, nem csak az ellenzéki képviselők miatt jutottunk el idáig. Nem úgy van az, hogy csak a csúnya ellenzék, a Fidesz meg egyébként tökéletes. (Böröcz László: Nem ezt mondtam!) De ezt sugallta. (Böröcz László: Elnézést kértem, képviselő asszony!) A bekiabálásaiért a következő időszakban már fizetni fog. (Közbeszólások.)

És igen, igaza van Harangozó képviselőtársamnak, ezt a törvényt önök erőszakkal fogják átverni rajtunk, és bizony ezt nem nagyon vesszük jó néven, mint ahogy nem vettük jó néven azt sem, és ezt is a figyelmébe ajánlom, mert azt mondja, hogy mi méltatlanul viselkedtünk a Házban, amikor a rabszolgatörvény napján elfoglaltuk a pulpitust, fütyültünk. Igen, fütyültünk, mert jogtalanul belefojtották a szót a képviselőtársaimba, akiknek még volt szólásjoga. Ismétlés a tudás anyja, még egyszer elmondjuk: házszabályellenesen zárták le a vitát. Több ezer módosítót házszabályellenesen dobtak a kukába.

Részletes vita már nincs a magyar Országgyűlésben, ezt is nagyon sérelmezzük, ezek is a képviselői jogok. Vagy például a törvényhozás konszenzus nélkül megy, és semmilyen egyeztetés nincs, a visszamenő hatályról meg már ne is beszéljünk, amit sokáig folyamatosan alkalmaztak, és igen, a közmédiának az első dolga volt, hogy beszüntette a parlamenti közvetítést. Ez mind-mind az ellenzék ellenőrző és a közvéleményt tájékoztató funkciójához is hozzájárul. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Arató Gergely képviselő urat illeti a szó.

ARATÓ GERGELY (DK): Különösebben nem vagyok érzékeny arra, hogy milyen stílusban beszélgetnek egymással a parlamenti képviselők, őszintén szólva; ha már itt a régi emlékeket idéztük az imént, és a 2015-ös parlamenti időszakot: egy ideig én ott ültem szemben, akkor ott volt az Oktatási Minisztérium helye, mögöttem Orbán Viktor frakcióvezető úr, bocsánat, akkor éppen nem volt az, pártelnök úr ült, meg a fideszes kemény mag, és folyamatosan üvöltöztek a fülembe, miközben beszéltem. De szerintem ez beletartozik a parlamenti munkába.Azért azt csöndben jelzem Böröcz képviselő úrnak, tudom, nincs jelentősége, és nem is akarom az ön szólásszabadságát korlátozni ebben a dologban: van különbség aközött, hogy a képviselők talán kicsit indulatosak, és közbekiabálnak valamit, vagy van különbség aközött, hogy sarkosan fogalmazzák meg a véleményüket egy vitában a másik politikai nézeteiről, és a kimondott személyes gyalázkodás azért ezen egy picit túlmegy.

(5.20)

De ezt mindenkinek a jó ízlésére bízom. Ezért is kértem szót tulajdonképpen, mert ezt szerettem volna elmondani, hogy az a különbség ebben a kérdésben alapvetően a kormány és az ellenzék álláspontja között, hogy önök azt gondolják, jogukban áll meghatározni azt, hogy mi a helyes, mi a jó, mi az, ami az önök fülét sérti, mi az, ami nem. (Böröcz László felé fordulva:) Hiába rázza a fejét, tisztelt képviselőtársam, ebben a vitában számos alkalommal önök elmondták, hogy az ellenzék viselkedése ilyen meg olyan módon nem tetszik önöknek. Én ezt tudomásul veszem, azt megköszönöm, hogy aggódnak amiatt, hogy a társadalomnak tetszike akár az én viselkedésem, ha már Kocsis Máté frakcióvezető úr rendszeresen velem is példálózik a sajtóban, még ha annyira messzire nem is megy, mint Tordai képviselő úr ügyében. Még nekem is sokat kell dolgoznom.

A lényeg mégiscsak az, hogy ez nem az önök dolga. Nem az önök dolga, hogy eldöntsék, egy másik képviselő mit mond, hogyan mond. Majd a választók megítélik alkalomadtán.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Potocskáné Kőrösi Anita következik.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Lehet, hogy a korábbi felszólalásomba kicsit nagyobb érzelmet tettem, mint amennyit kellett volna (Gréczy Zsolt: Jó volt!), de azt gondolom, hogy fontos és lehet arról beszélni, hogy mi az, ami belefér a Ház falai között. Higgyék el, és ezt azoknak az embereknek mondom, akik most nézik ezt a közvetítést, hogy miattuk vagyunk itt. Azokért az emberekért, azokért a magyar választókért vagyunk itt, és tartjuk ezt a vitát folyamatban, és mondjuk el folyamatosan az észrevételeinket ezekről a törvényjavaslatokról, mert az ő érdekeik szerint, az ő szolgálatukban járunk el, hiszen tudjuk, hogy ha ez a törvényjavaslat átmegy, márpedig képviselőtársaim is elmondták, hogy ezt a fideszes és KDNP-s képviselők erőből fogják átnyomni a magyar Országgyűlésen, azzal igenis csorbulni fognak azok a jogok. Ki tudja, hogy majd évek múlva, amikor ez a mai nap, ez a mai éjszakai vitanap már csak történelem lesz, akkor hogyan fog alakulni a házszabály, akkor éppen milyen lehetőségei lesznek az ellenzéki képviselőknek? Mert nekünk az a fontos, hogy hallassuk a hangunkat.

Többször meg szokták tőlem kérdezni, hogy mi értelme itt lenni a parlamentben ellenzékként, mit tudunk csinálni. Mit tudunk csinálni? Jártatjuk a szánkat. Azzal, hogy jártatjuk a szánkat, talán majd egyszer önök is elgondolkodnak azon, hogy miért is kerültek be a magyar Országgyűlésbe, és miért tették le az országgyűlési képviselői esküt, lehet, már sok-sok ciklussal ezelőtt. De higgyék el, ez a jogszabály, amely most előttünk van, a demokrácia fekete napja, önök a jogállamiságot akarják eltörölni ezzel a szájzártörvénnyel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. 15 perces időkeretben Gréczy Zsolt képviselő úr következik.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemcsak a jövőről beszélgetünk a mai nap, mai este, mai éjszaka, mai hajnal, mai reggel  és így tovább  folyamán, hanem a múltat is visszaidézzük. Azt gondolom, hogy nem haszontalan ez a vita, mert ha előkerül 2006, muszáj néhány dolgot rendbe tenni. 2006 őszén puccskísérlet zajlott a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormány ellen. Az egymás után második választási vereségét elviselni már végképp nem tudó Orbán Viktor azzal szembesült 2006 nyarán, hogy a Fidesz kongresszusán a küldöttek mindössze kétharmada vett már csak részt. Kósa Lajos pedig arról nyilatkozott az egyik baloldali újságnak, hogy Orbán legfeljebb sámánnak jó, de vezetőnek nem. Ebben a helyzetben egyszer csak megérkezett 2006 ősze, amiről egyébként ők most úgy beszélnek, mintha a rendőrök atrocitása lett volna ez ügyben a mérvadó. Szeretném jelezni, hogy több rendőr sérült meg, mint civil állampolgár. Arról önök nem szeretnek beszélni, hogy az önök egyik képviselőtársa, bizonyos Nyitray András éles lőszerrel akart belelövetni a tömegbe. Ezt rögzítsük a jegyzőkönyv számára! Tényleg ez történt, Böröcz úr, hiába csodálkozik rajta. Én elhiszem, hogy önt ez megrázza most, mert most szembesül ezzel az eseménnyel (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mert nem igaz!), de ettől még így van. Ő volt a Bács-Kiskun megyei közgyűlés alelnöke, és az történt, hogy az ostrom másnapján a honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottság együttes zárt ülésén érvelt az éles lőszer használata mellett  írja a sajtó. Az ülés jegyzőkönyvének titkosítását feloldották, ebben az szerepel, hogy a képviselő szerint  idézőjel  „Isteni szerencse, hogy ott nem halt meg egy-két rendőr, meg egy-két nem rendőr is.

Hozzáteszem, mert ott összevissza hajigáltak köveket. Ha ez nem elég ok arra, hogy valaki használja a fegyverét, akkor itt nagy baj van.” Hoppá! Idézőjel bezárva. A hoppá előtt van az idézőjel bezárva, nem utána. Tehát az önök képviselőtársa, bizonyos Nyitray, akit utána eltakarítottak innen a parlamentből, azt mondta, hogy a rendőrségnek éles lőszert kellett volna használni.

Tehát maguk itt szemkilövetőznek szakmányban, miközben önök halottakat akartak a pesti utcán. (Bányai Gábor: Hagyjuk már ezt!) De ez az igazság! Tisztázzuk akkor ezt a problémát! Az önök ilyen furcsa virtuális valóságában felépült ez a szemkilövetés, meg a rendőrök bántották szegény civileket, miközben egyébként hidat zártak le, kirakatokat zúztak be (Böröcz László: De kilőtték a szemét!), autókat törtek össze és kocsikat gyújtottak fel.

A rendőrség igyekezett a körülményekhez képest rendet tenni, a huligánokkal egyébként így szoktak bánni, hogy rendet tesznek az utcán, például ha angol futballszurkolók botrányt csinálnak. Magyar futballszurkolók is jártak már így külföldön és el is vitték őket. Az önök képviselőtársa, bizonyos Nyitray  felolvastam az imént, Böröcz úr, elhiszem, hogy önt most ez megrázta, ön fiatal ember és 2006-ban még nyilván gyermekéveit taposta  éles lőszert akart, bele akart lövetni a tömegbe. Tudja, halálos áldozatok (A géppisztoly hangját utánozza.), sok ember meghal.

Ezt akarta az ön Nyitray András nevű képviselőtársa. Ezt rögzítsük a parlamenti jegyzőkönyv kedvéért. (Böröcz László közbeszól.) Mi a probléma? (Böröcz László közbeszól.) Nyomjon gombot, képviselőtársam! Idéztem a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésének jegyzőkönyvét

ELNÖK: Képviselő úr, a Fideszből!

GRÉCZY ZSOLT (DK): Szó szerint idéztem. Most végre benne lesz a parlamenti jegyzőkönyvben is, hogy önök bele akartak lövetni a tömegbe.A másik probléma pedig az, hogy az idézetek is bizony csalókák tudnak lenni. Mindjárt mutatok is idézetet, ezt Boldog képviselőtársam figyelmébe fogom ajánlani, merthogy természetesen Szolzsenyicinnek megvan a maga igazsága, hogy mit művelt a kommunista sztálini rendszer. Pontosan értem, hogy ez elfogadhatatlan és gyalázatos. Nagyon nagy szerencse, hogy Szolzsenyicin ezt túlélte és megírta az emlékirataiban. De ha valaki csak ezt az egy szempontot veszi maga elé, és úgy gondolja, hogy ezt idézi, akkor viszont kénytelen vagyok egy önök számára is rendkívül fontos író emlékirataira hivatkozni, bizonyos Márai Sándorra, akit polgári írónak szokás nevezni. Az idézet a következő:

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „keresztény magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. …baksist kérni államtól, társadalomtól… S ez a fajta nem tanul”  írja Márai -: Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett  ezt ’43-ban írja a naplójában , reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt  mert Márai már érezte, hogy jönnek az oroszok -; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Lukács László György jegyző úr, képviselő úr, Jobbik.

(5.30)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Én nagyon rég, jó sok órával ezelőtt, a vezérszónoki körben szólaltam fel, és azóta elég sok minden ülepedett itt a gondolatok közül, és nagyon sok mindenre szeretnék reflektálni, de legfőképp arra szeretnék választ adni  és ez egy viszonylag szakmaibb és szárazabb hozzászólás lesz , hogy miként is áll a nemzetközi szabályozás, hogyha már arra olyan sokszor hivatkoztunk.Mindenképpen érdemes áttekinteni a nemzetközi szabályozásból és azok közül azt a 34 európai, illetve 5 Európán kívüli országot, amelyek között egyrészt potenciális uniós jelöltek, tehát unióstag-jelöltek is vannak, amelyeknek a gyakorlatára ma már többször több mindenki felhívta a figyelmet.

Szerintem érdemes egyből azzal kezdeni, hogy milyen az Európai Uniónál, az Európai Parlamentben a szabályozás. Az Európai Parlamentről tudjuk, hogy egy kamarája van, amelynek létszáma  ez 2016-os adat, ebben nyilván változások fognak bekövetkezni  751 fő. Az Európai Parlament eljárási szabályzata, az a dokumentum, amely szabályozza a képviselők felszólalását és az ehhez kapcsolódó fegyelmi jogkört, ez a szabályzat 11. cikkében rögzíti a legáltalánosabb magatartási szabályt, ez azt rögzíti: a képviselők magatartását a kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, az Európai Unió alapvető dokumentumaiban meghatározott értékeken és elveken kell nyugodnia, meg kell őrizni a parlament méltóságát, és nem akadályozhatja a parlamenti munka zökkenőmentességét, sem pedig a nyugalmat a parlament épületében. Majd a 10. pont folytatja: a magatartási kódexet  tehát ott van egy magatartási kódex, itt ugye többen mondták, hogy egyfajta magatartási kódexet azért tető alá hozhatnánk, tehát a 10. pont azt mondja ,  valamint a volt képviselők jogait és kiváltságait az elnökség határozata állapítja meg.

A szabályzat megkülönbözteti egymástól a vizuális jellegű megnyilvánulásokat, amelyek abban az esetben tolerálhatók, ha nem sértőek és/vagy becsületsértőek, észszerű határok között maradnak, és nem teremtenek konfliktusokat. A bárminemű parlamenti tevékenységnek a megzavarásától tartózkodni kell.

Az Európai Parlamentben az elnök biztosítja a szabályzat betartását és a rendfenntartást. A karzat rendjét a teremőrök biztosítják, minden tetszésnyilvánító vagy helytelenítést kifejező személyt haladéktalanul kivezetnek. És itt van egy fontos rész: a magatartási szabályok megszegése esetén alkalmazandó azonnali intézkedések a következők lehetnek: az elnök az ülés megfelelő menetét akadályozó vagy a 11. cikk vonatkozó rendelkezéseibe ütköző magatartást tanúsító képviselőt rendreutasíthatja; ismételt rendzavarás esetén az elnök a képviselőt ismét rendreutasíthatja, és a rendreutasítás ténye bekerül az ülés jegyzőkönyvébe; további vagy folytatódó rendzavarás esetén az elnök megvonhatja a rendzavarótól a szót, és az ülés hátralévő részére az ülésteremből kizárhatja.

Különösen súlyos rendbontás esetén az elnök második rendreutasítás nélkül is folyamodhat ez utóbbi intézkedéshez. A fegyelmi intézkedés végrehajtásáról a teremőrök és szükség esetén a parlamenti biztonsági szolgálat segítségével a főtitkár haladéktalanul gondoskodik. Ha a rendzavarás a parlamenti viták folyatását veszélyezteti, az elnök a rend helyreállítása érdekében egy meghatározott időre félbeszakítja vagy felfüggeszti az ülést. Ha az elnök nem talál meghallgatásra, elhagyhatja az elnöki széket, az ülés ezzel félbeszakad, az ülést az elnök hívja újra össze. Ez a 165. cikkben található.

A szankciók tekintetében az Európai Parlament a következőket különbözteti meg. (Derültség az ellenzék soraiban.) Rendkívül súlyos rendbontás vagy a parlamenti munka megzavarása esetén, amely sérti a 11. cikkben foglalt meghatározott elveket, az elnök az érintett képviselő meghallgatását követően a szankciót megállapító, indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet a plenáris ülésen való bejelentés előtt közöl az érintett képviselővel és azon szervek, bizottságok és küldöttségek elnökeivel, amelynek a képviselő tagja. A magatartási forma értékelésekor annak súlyossága mellett ez a szabályzat mellékelt iránymutatások alapján veszi figyelembe, tehát a magatartási forma értékelésekor annak súlyossága mellett figyelembe veszi, hogy egyszeri vagy visszatérő, vagy pedig állandó jellegű jogsértésről vane szó. (Sic!) A megállapított szankció a következő intézkedések közül egyet vagy akár többet foglalhat magába, ez lehet a megrovás, a napidíj megvonása 2-10 nap időtartamra, ideiglenes felfüggesztése a plenáris ülésen való szavazási jog sérelme nélkül egymást követő 2-10 napig terjedő időtartamra, ideiglenes felfüggesztés a parlament összes tevékenységében vagy annak egy részében való részvételtől, a 21. cikknek megfelelően javasolt előterjesztés az elnökök értekezlete számára, amely a képviselő egy vagy több, a parlamentben betöltött megbízatásának felfüggesztésére és megrovására irányul.

Fontos tisztázni a fellebbezési lehetőséget is az Európai Parlamentben, ha már itt a nemzetközi gyakorlat szóba került: a szankcióval sújtott képviselő két héten belül belső fellebbezést nyújthat be az elnökséghez, a fellebbezés a szankciót felfüggeszti. Az elnökség legkésőbb négy héttel a fellebbezés benyújtása után a megállapított szankciót megsemmisítheti, jóváhagyhatja vagy enyhítheti az érintett képviselő rendelkezésére álló külső jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül. Ha az elnökség a megállapított határidőn belül nem határoz, a szankciót semmisnek kell tekinteni.

Egy kicsivel közelebbre tekintsünk a nemzetközi és környező európai gyakorlatban, vizsgáljuk meg az osztrák példát! (Derültség az ellenzék soraiban.) Az osztrák parlamentben két kamara működik, a Nationalrat és a Bundesrat. Az előbbi, az alsóház vagy a korábbi alsóház 183 fővel, míg a felsőház 61 fővel működik.

Ha az alsóház szabályaira pillantunk, azt látjuk, hogy az alsóház szabályának 11. cikke szerint a képviselők kötelesek megjelenni a plenáris, valamint a bizottsági üléseken. Amennyiben a képviselő nem tud megjelenni egy vagy több egymást követő ülésen, úgy erről értesítenie kell az elnökséget még az első ülés kezdete előtt. A házelnök az ülés kezdetén felolvassa a távollévők nevét, ezt jegyzőkönyvben is rögzítik.

Ha a képviselő harminc napot meghaladóan nem tud megjelenni az üléseken, erről írásban kell értesítenie a házelnököt. Ha a távolmaradás oka nem betegség, az elnök tájékoztatja az ülés résztvevőit a távolmaradás okáról. Ha a képviselőknek kétségeik vannak a távolmaradás valós okát illetően, vita nélkül dönthetnek arról, hogy felszólítjáke a hiányzó képviselőt az üléseken való azonnali megjelenésre. Amennyiben indokolt ok nélkül marad távol a képviselő, a Ház az alkotmánybírósághoz fordulhat annak eldöntése végett, hogy a képviselőt megfosszáke a mandátumától, vagy nem.

A házszabály szerint, ha a képviselő a felszólalása során eltér a tárgytól  ugye, ez már nem a súlyosabb szankciók közé, hanem inkább a napirendi pontok tárgyalásánál alkalmazható fegyelmi szankciókhoz, illetve ülésvezetési intézkedésekhez tartozik, tehát a házszabály szerint, ha a képviselő a felszólalása során eltér a tárgytól , a házelnök felszólíthatja, hogy a tárgynál maradjon. A harmadik megintés után az elnök megvonhatja a szót. Ha a képviselőt egymást követően több alkalommal is rendre kellett utasítani, az elnök dönthet úgy, hogy a képviselő nem vehet részt az ülés további menetében. Ha egy képviselő megszegi a felszólalásra vonatkozó szabályokat, az illemet/etikát sértő módon viselkedik, sértő vagy illetlen kifejezés használ, azt a házelnök rendreutasíthatja. Ha az ülésen való részvételre feljogosított más személy nem tartja be a felszólalásra vonatkozó szabályokat, az elnök rendreutasíthatja, félbeszakíthatja, megvonhatja tőle a szót  ezt a házszabály 101-106. cikkei tartalmazzák. Amennyiben az elnök rendzavarást észlel, extrém esetben, akár a karzatról a rendzavaró eltávolítását rendelheti el. Pénzbüntetést vagy tiszteletdíj-csökkentést mint fegyelmi szankciót nem alkalmaznak az osztrák alsóházban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt még érdemes tudni (Derültség az ellenzék soraiban.), hogy a felsőházi házszabály megjelenésére vonatkozóan is fontos elemek vannak, így távollét esetén annak indoklására ugyanolyan kötelezettséget írnak elő, mint az alsóháznál. Ugye, itt van egy folyamat, amelyben meg lehet győződni az ebben az esetben a felsőházi képviselőknek, hogy valóse az indoka a kimentésnek, illetve a távolmaradásnak, betegségnek, amely egyébként a képviselőnek az azonnali ülésre való behívását is jelenti. Itt is hasonlóan, amennyiben a képviselő a felszólításnak nem tesz eleget, úgy harminc napon belül akár megfoszthatják a képviselői mandátumától, ebben az esetben szintén alkotmánybírósági döntés szükséges.

(5.40)

A felsőház szabályai a felszólalások szabályozása tekintetében megegyeznek az alsóházéval, azzal az eltéréssel, hogy az elnök az ülés végén vagy a következő ülés elején is megintheti a felszólalása során szabálytalanul eljáró képviselőt. Bármely, az ülésen részvételi jogosultsággal rendelkező személy kérheti az elnököt, hogy intse meg vagy figyelmeztesse a felszólalót, hogy ne térjen el a tárgytól. Ez egy különösen érdekes dolog annak fényében, hogy itt az osztrák felsőházban bárki kérheti az elnököt, hogy intsen meg valakit a felszólalás közben; hazánkban ez az ülésvezetés bírálatát jelentené azonnal. Itt ebben az esetben még egy pluszlehetőség van, hogy ők maguk is kérhetik, hogy fontolja meg a felsőházi ülést vezető személy a képviselőt.

A belga parlamentre rátérve, és talán ez most még belefér az időbe, a belga parlamentben szintén két kamara működik, az alsóház 150 fős, a felsőház 60 fős, tehát egy hozzávetőleg velünk azonos méretű tömeggel kell dolgozni, bár az alsóház lényegében kisebb. Az alsóház a házszabály 42. cikk (5) pontja értelmében név szerinti szavazás esetén, ha a képviselő igazolatlanul hiányzik, juttatásai 10-60 százalékát vonhatják meg. A szankció alkalmazása és a megvont összeg annak függvényében alakul, hogy a képviselő a név szerinti szavazások minimum 20 százalékáról vagy több mint feléről hiányzik.

Nyilván itt elegánsan hallgat a gyűjtés a két kézzel való szavazásról. Talán Belgiumban sem vezették be még ezt az egyébként párját ritkító szabályozást, miszerint a hiányzók helyett akár képviseletében dupla kézfeltartással is szavazhatnak a képviselők. De például a belga szabályozás sem tesz meg olyat, illetve tesz lehetővé olyat, hogy valakinek a szavazati jogát átdelegálják másra, és valaki kétszer szavazzon, egyszer saját maga jogán, másik esetben pedig egy másik személy okán. Nyilván látszik, hogy a magyar szabályozás új utakat keres, csak nem tudjuk, hogy ezek az utak nyugatra vagy adott esetben a türk államok felé vezetnek.

Maradjunk Belgium alsóházánál! A házszabály 46. cikke értelmében, ha a felszólaló eltér a tárgytól, az elnök meginti. Ha a képviselő kétszeri megintés után is eltér a tárgytól, az elnök megvonja tőle a szót az ülés hátralévő részére nézve. Ugyanez az eljárás akkor is, ha a képviselő két figyelmeztetést követően is önmagát ismétli.

A házelnök minden rendzavaró személyt megint. Ha egy ülés során az elnök kétszer is meginti ugyanazt a képviselőt, egyben a felszólalás jogát is megvonja tőle az ülés hátralévő részére. A képviselő nem adhat magyarázatot a rendzavaró viselkedésre az ülés végéig, kivéve, ha az elnök másképp dönt. Egyébként, tisztelt képviselőtársaim, nagyon gyakori, hogy megadja a magyarázatadási okot a nemzetközi összehasonlítás, itt az elkövetkezendő országok tárgyalásánál sorra fogunk találni példát arra, hogy miként ad magyarázati jogot a képviselőnek. Ez például Magyarországon is rendkívül fontos lenne, hogy ne csak ügyrendiben lehessen egy rendzavarásra okot adni, hanem egy tényleges számonkérésként lehessen megkérdezni, hogy mi volt a rendzavarás oka. Talán érdemes lenne ezen majd elgondolkozni.

Tehát ahol tartottunk: a magyarázatadási oknál. Amennyiben a képviselőtől kétszeri megintés eredményeként megvonták a felszólalás jogát, azt visszaszerezheti, ha írásbeli kérelmet nyújt be az elnökhöz, melyben kinyilvánítja, hogy megbánta az elnökkel szemben tanúsított tiszteletlen viselkedését és rendbontó magatartását.

Amennyiben súlyosan rendbontó egy képviselő, a jegyzőkönyvben rögzített megrovás kiszabásáról, illetve a parlament épületeiből való átmeneti kizárásáról az elnök javaslatára a ház határoz. Kizárásról döntő határozat esetén a képviselőnek el kell hagynia a házat, annak időbeli hatálya alatt a képviselő nem vehet részt a ház munkájában. A képviselő adhat magyarázatot korábbi viselkedésére maximum 10 percben, ezt követően pedig a ház szavaz. Amennyiben a kizárt képviselő nem hagyja el a házat a kizáró határozat meghozatalát követően, az ülést felfüggesztik vagy megszakítják.

Ami még igen lényeges, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a képviselők megszegik a parlamenti munka során fennálló titoktartási kötelezettségüket, szintén elveszíthetik a tagságukat a parlament azon szervezetében, amelynek munkájára vonatkozóan megszegték ezen kötelezettségüket. A képviselő az adott szervezetben nem helyettesíthető, így ilyen esetekben a képviselői járandóság 20 százalékát is elveszíthetik három hónapos időtartamra. Ami viszont sehol nincs benne, azok a nagyon hosszú, extrém kitiltások és a rendkívül nagy büntetések, és szintén nem korlátozza a belga alsóház, sem a felsőház a képviselők hozzászólásának lehetőségét.

Ez a pár példa, az Európai Parlament, az osztrák parlament, illetve a belga parlament működése is jól alátámasztja, hogy mennyivel szélesebb és tágabb az a nemzetközi gyakorlat, mint amit a Fidesz választott. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.  Közbeszólások ugyanott, köztük: Így van!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Országgyűlésről szóló törvény módosítását kezdeményező T/8044. számú törvényjavaslathoz, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló H/8042. számú határozati javaslathoz a benyújtók hozzájárulásával Bányai Gábor, Csenger-Zalán Zsolt, Boldog István, valamint Nagy Csaba képviselők előterjesztőként csatlakoztak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)Most megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, DK, 15 perces időkeretben.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A házelnök, levezető elnök előző bejelentése pontosan megmutatja, hogy hogyan működik ma Magyarországon az Országgyűlés. Van egy országgyűlési törvény, amit nyilván nagyon gondosan kidolgoztak a beadó képviselők, nélkülünk, ellenzéki képviselők nélkül. Majd elkezdték az általános vitáját a vezérszónokokkal ma délelőtt, amit félbeszakítottak nyilván azzal az indokkal, hogy ne láthassák a magyar választópolgárok ezt a törvényjavaslatot vagy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját akkor, amikor normál idő van, mondjuk, délelőtt, délben meg délután. Folytatódott a vitája este, nagyjából háromnegyed 11-kor kezdtük el, és az a nagy helyzet, hogy mostanra kettő darab kormánypárti képviselő maradt itt, az egyik előterjesztő persze bent ül.Azért kellett nyilvánvalóan kiegészíteni a benyújtók listáját, mert pont azokkal egészült ki, akik itt ülnek, mert úgy elfogytak az előterjesztők. Ezek szerint az előterjesztők számára sem volt olyan fontos ez a törvényjavaslat, hogy végig itt üljenek.

Én megértem, hogy ilyenkor, így lassan 6 óra felé valóban nagyon fárasztó ezekről a kérdésekről beszélni. De hogy már egyszer megvitattuk ezt a kérdést, ez is olyan, mint az oktatás, az egészségügy vagy a honvédelem, össznemzeti kérdés, hogy hogyan működik a haza Háza. Szerintem ebben nyilvánvalóan mi azt gondoljuk, hogy közös javaslat kellett volna, egyébként lehetne is közös javaslat, ha ezt a javaslatukat visszavonnák. De önök nem abban gondolkodnak, hogy közösen, valóban a nemzet egységét megteremtve, a nemzet egységét képviselve legyen egy törvényjavaslat, hanem önök a kétharmadukkal nyilvánvalóan bármilyen áron át fogják passzírozni ezt a törvényjavaslatot.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy olyan témával foglalkozzak ebben a felszólalásomban, amelyre méltatlan módon kevés időt szántunk, ez a fegyelmi jogkör gyakorlásának a kérdése, de nem a tekintetben, hogy milyen büntetéseket szabnak ki, mert azt láttuk, tehát hogy milyen módon kívánják ezt módosítani, hanem a tárgyalásrend fenntartásának mint fizikai megjelenése az Országgyűlés épületében és konkrétan a plenáris ülésteremben.

A 45. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az ülésvezető elnök az ülés vezetésében közreműködő jegyzőt vagy az ülésteremben tartózkodó bármely jegyzőt, alelnököt és háznagyot felkérheti a 46/C-46/G. §-ban foglalt jogellenes magatartás megszüntetésében való közreműködésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elképzelem, ahogy Arató Gergely képviselőtársam mint jegyző Tordai Bence képviselőtársammal, szintén jegyző úrral karöltve, a másik oldalukon Jakab István alelnök, illetve Lezsák Sándor alelnök úr, középen pedig Mátrai Márta háznagy asszony, és nekiállnak rendet teremteni itt, a plenáris ülésteremben, merthogy a fent ülő Kövér házelnök úr arra fogja őket mondjuk utasítani.

Ne haragudjanak, el tudnak képzelni ennél méltatlanabb dolgot, amikor országgyűlési képviselőket fognak arra rávenni, ráadásul olyanokat, akik az Országgyűlésben vezető tisztséget töltenek be, hogy a szerintük vagy a házelnök úr szerint jogellenes magatartást megszüntessék?

(5.50)

De kérdezem én: mit kell majd csinálnia Tordai Bence jegyző úrnak Lezsák Sándor alelnök úrral? Odamenni a képviselőhöz, és kirángatni? Szeretnék felvetni egy problémát egyébként ezzel kapcsolatosan. Tehát az a nagy helyzet, hogy ha Mátrai Márta háznagy asszony nem fog bent tartózkodni a teremben, akkor az a nagy helyzet, hogy a jelenlegi szabályozás szerint képviselőnőkhöz nem nagyon lehet majd odamenni, és velük szemben fellépni, mert hát, azt már a rendőrségnél is megtanulták, hogy férfi rendőr nem nyúl nőhöz, és nyilvánvalóan a házelnök utasítása ellenére sem nyúlhat majd Jakab István és Lezsák Sándor Tordai Bencével és Arató Gergellyel egyetlen képviselőnőhöz sem. Ez persze eredményezheti azt, hogy esetleg a kormánypárti képviselők jelölnek több női jegyzőt vagy női alelnököt, ez lehet, hogy rá is férne talán a Házra, jobban működne.

Ezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor általánosságban beszélnek a tárgyalási rend fenntartásáról, és nagyon jól hangzik, hogy benn van a teremben az összes jegyző, az alelnök, a háznagy, a házelnök szerinti jogellenes magatartás megszüntetésében való közreműködésre felkérik ezeket a személyeket, akikkel szemben nyilván a különböző magatartásokhoz fűzött jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ami azért egy probléma, mert képzeljék el, ha túllőnek az intézkedő kollégáink a célon. Túllőnek, tehát olyan intézkedéseket eszközöl Lezsák Sándor vagy Jakab István alelnök úr, mondjuk, Tordai Bence és Arató Gergely jegyző urakkal és Mátrai Márta háznagy asszonnyal karöltve velem szemben, ami nem arányos, akkor ezzel szemben semmilyen jogkövetkezmény nincsen az intézkedőkre nézve. Ilyen a világon sehol nincsen. Tehát azt azért meg kell és lehet kérdőjelezni, hogy az adott intézkedés rendben van-e.

Na most ráadásul, ha a felkért jegyző, alelnök és a háznagy az ülést vezető elnök kérésének nem tesz eleget, akkor vele szemben azért mindenféle lépések megtehetők. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nagyjából azt jelenti, hogy a magyar Országgyűlés vezető tisztségviselői lényegében alakítottak kimondatlanul is egy erőszakszervezetet. Egy erőszakszervezetet! A házelnök utasítani fogja a teremben tartózkodó jegyzőket, háznagyot és alelnököket, hogy tevőlegesen alkalmazzanak valamilyen lépést. Ez lehet akár erőszakos egy országgyűlési képviselővel szemben, és ezzel szemben az utasítással szemben ezek a személyek nem léphetnek föl. Szeretném mondani, hogy ez tulajdonképpen még annál is kellemetlenebb helyzetet teremt, mint ami, mondjuk, a fegyveres és rendvédelmi szervek működésében van, mert ott legalább írásban szembe lehet szállni egy adott paranccsal.

Itt lényegében a paranccsal szemben nem lehet majd fellépni. Ráadásul az számomra nem tisztázott a törvényjavaslat kapcsán, hogy mi a viszony az Országgyűlési Őrség és a Ház tisztségviselőinek erőszakszervezete között. Ezt muszáj lenne tudni. Ha bejönnek az őrök, akkor ők veszik át a feladatot? Vagy közösen: Lezsák Sándor, Jakab István, Tordai Bence, Arató Gergely, Mátrai Márta? És elnézést, hogy őket említem, említhetném Latorcai Jánost is vagy Hende Csabát is mint alelnököket, és nyilván a jegyzők közül is, mondjuk, Móring József képviselőtársamat vagy Hiszékeny Dezsőt. Tehát tényleg igazi komikus jelenetek jöhetnek ki belőle vagy tragikus jelenetek. Tehát ezeket a kérdéseket tisztázni kell.

Szerintem, bocsássanak meg képviselőtársaim, hogy ezt mondom, a házelnöknek nagyon sokféle jogosítványt lehet adni annak érdekében, hogy a Házban a rendet fenntartsa. De olyan nincsen, képviselőtársaim, hogy a házelnök utasíthatja a Ház tisztségviselőit arra, hogy megtegyenek olyat, amit nem akarnak megtenni. Márpedig a jelen szabályozás értelmében erről van szó. Nem lehet arra utasítani Mátrai Márta képviselő asszonyt, hogy ha kell, erőszakot alkalmazzon velem szemben. Egyébként Mátrai képviselő asszony nem is ilyen, azt gondolom, hogy alapvetően Lezsák Sándor alelnök urat sem ilyennek gondolom. Az összes itt szereplő alelnökről és jegyzőről nem feltételezem azt, hogy erőszakot kívánnának alkalmazni a képviselőtársainkra.

Én azért jobban átgondolnám ennek a tárgyalási rendnek a fenntartását, mert akkor innentől kezdve már csak egy kérdés van ezzel kapcsolatosan, hogy mire való az Országgyűlési Őrségnek a speciálisan képviselő-rángatásra kiképzett, extra bérrel megtámogatott alakulata. Mert azért azt tudjuk, hogy az Országgyűlési Őrségen belül, akik egyébként kint állnak, és tisztességgel végzik a munkájukat, van egy ilyen speciális elit alakulata, önként jelentkezők, ezt mellesleg megjegyzem, akik extra pénzért és juttatásért hajlandóak voltak részt venni olyan kiképzésben, amelynek a célja az, hogy hogyan kell innen kirángatni egy képviselőt. Azt persze mondom, hogy nyilvánvalóan ki-ki vérmérséklete szerint viszonyulna ehhez, megnézném, hogy engem hogy rángatnának ki innen meg még jó néhány képviselőtársamat, de nyilván van, aki pénzért bármire hajlandó, arra is, hogy rángasson egy képviselőt. Csak akkor mi értelme volt ezen elitalakulat kiképzésének, ha alapvetően van egy tisztségviselői erőszakszervezet, akit a házelnök utasít.

Ezt tisztázni kell ebben a törvényjavaslatban, hogy a házőrség országgyűlési, plenáris teremben lévő vagy oda belépő személyzete, az őrök és egyébként a háznagy, az alelnökök és a jegyzők között a tárgyalási rend fenntartása és a fegyelmi jog gyakorlása tekintetében mi a viszony. Jelen pillanatban nem látszik, és szerintem ez kardinális kérdés, ez nem állja ki az alkotmányosság próbáját; egészen biztosan nem, még az önök Alaptörvénye szerint sem.

Azt pedig nehezen tudom elképzelni, képviselőtársaim, hogy helyes magatartás az, hogy ennyi őrség alapítása után  van már itt TEK, házőrség, koronaőrség, palotaőrség, minden őrség  az országgyűlési törvényen belül egyébként meg nem nevezve hoznak létre egy speciális erőszakszervezetet. Azt majd persze ki kell, nyilván nem tudom, milyen formában, de biztos van már ott ötlet, ki kell azt önöknek dolgoznia, hogy ha ez a speciális tisztségviselői, tehát parlamenti tisztségviselői erőszakszervezet összeáll, akkor itt milyen viszonyok vannak egymás között. Akkor önök kapnake rendfokozatot? Akkor önöknek milyen juttatásokra lesz joguk? Vagy ezt önként végzik?

Mi a retorzió azzal, aki többször nem lesz hajlandó ezt a feladatot elvégezni? Kapnake önök mint tisztségviselők, bilincset, könnygázt vagy más eszközt annak érdekében, hogy a házelnök feladatait vagy utasítását végre tudják hajtani?

Mi történik akkor, ha egy képviselő ellenáll, mondjuk, Lezsák Sándor alelnök úrnak, mert éppen őt utasítja a házelnök, hogy a fegyelmi jogkört gyakorolja, vagy a tárgyalási rendet tartsa fenn? Mi történik akkor, ha Lezsák Sándor képviselő úrral, alelnök úrral valaki szembeszáll? Akkor mint erőszakszervezeti taggal szállt szembe, mint hivatalos személlyel, mint Országgyűlés alelnökével szállt szembe? Szóval, én azt gondolom, képviselőtársaim, hogy borzasztó nagy hiba olyan feladatot bízni az Országgyűlés tisztségviselőire, ami nem az Országgyűlés tisztségviselőinek a dolga, hanem, amire külön létrehozott a házelnök úr  nyilvánvalóan azt most nem boncolgatnám, hogy milyen okból  egy saját őrséget. És azon belül is egy ilyen kirángató elitalakulatot, akiknek az a dolguk, hogy itt, ha arra kerül sor, megfogják a képviselőket, és kirángassák.

Azt világosan szeretném mondani, hogy az egészen biztosan sérteni fogja  ha ez a törvény ebben a formában kerül elfogadásra  az alelnökök, a jegyzők és a háznagy alkotmányos jogait, hogy őket olyan feladatra kényszerítik, ami egyrészt, nyilvánvalóan, amikor elvállalták ezt a feladatot, nem szerepelt a feladataik között, másrészt olyan, akár fizikai erőszak alkalmazásával is jár együtt, ami sokak számára nem egyeztethető össze a tisztségeikkel. Egy házelnöknek, egy országgyűlési alelnöknek, jegyzőnek vagy éppen a háznagynak az a dolga, hogy emelje ennek a Háznak a fényét, már ha tudja, nem mindenkinek sikerül, de próbálkoznak.

De elképzelik azt, amikor Jakab István alelnök úr Tordai Bencével közösen nekiáll, merthogy erre utasítja a házelnök, nekiállnának tevékenykedni, és Tordai képviselő úr azt mondja, hogy nem hajlandó erre a feladatra, akkor mi lesz? Akkor utasítani fogja Szi-lágyi György jegyző urat a házelnök? Mi van, ha Szi-lágyi György jegyző úr azt mondja, hogy nem? Akkor előveszi majd Móring József jegyző urat? Én Móring képviselő urat sem olyannak ismerem, mint aki hajlandó lenne Jakab Istvánnal nyilván szövetkezni, de arra szövetkezni, hogy ellenzéki képviselőket erőszakkal rángassanak ki, hát arra egészen biztosan nem.

Ezzel csak azt szerettem volna megvilágítani, hogy papíron rendkívül jól hangzik, hogy majd itt utasítják a jegyzőket meg az alelnököket, no pláne a háznagy asszonyt arra, hogy lépjenek fel, és hajtsák végre a házelnök utasítását.

(6.00)

De belegondoltake abba, hogy milyen helyzetbe hozzák az Országgyűlés tisztségviselőit, és hogy ezzel milyen mértékben fogják rombolni az Országgyűlés tekintélyét? És belegondoltake abba, hogy mondjuk, kormánypárti alelnököt meg kormánypárti jegyzőt arra utasít a házelnök  ez csak tényleg nagyon elméleti dolog, mert ilyen szerintem nem fog előfordulni Kövér László praxisában , hogy Csenger-Zalán képviselő urat szedjék onnan ki, mert sokat kiabált. Na, most már a kiabálás is büntetendő lesz. El tudják képzelni ezt a helyzetet?

Képviselőtársaim! Azt gondolom, az jogos, hogy a tárgyalási rendet fenn lehessen tartani, szerintem ebbe nagyon sok minden belefér; belefér egyébként a véleménynyilvánítástól a különböző papírok feltartásáig sok minden. Itt szeretném röviden megjegyezni, hogy akárhányszor ellenzéki képviselőtársaim próbálták házbizottsági ülésen elérni azt, hogy mutathassanak be különböző papírokat a felszólalásukkor, minden alkalommal visszautasították. El tudják azt képzelni, képviselőtársaim, hogy olyan helyzetet teremtenek, állítanak elő, amivel az Országgyűlés tekintélyét aztán végképp a porba zúzzák le? Merthogy ez a törvényjavaslat és ennek a tárgyalási rend fenntartására vonatkozó része, különösen ami az alelnököket meg a jegyzőket meg a házelnököt illeti, na, egészen pontosan ez az irány. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! 15 perc technikai szünetet rendelek el.

(Szünet: 6.02-6.18

Elnök: Lezsák Sándor

Jegyzők: Móring József Attila és Szilágyi György)

ELNÖK: Folytatjuk munkánkat. Jó reggelt kívánok! (Derültség.) Boldog István képviselő úr kért szót. 15 perces időkeretben adom meg a Fidesz képviselőjének, az előterjesztőnek a szót.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól látom, 10 perc híján 25 órája ébredtem föl, és pontosan 24 óra 20 perce indultam el Kétpóról az Országgyűlésbe. És ha így halad a vitánk, akkor a reggel 9 órát ha itt megérjük, akkor 24 órája végzem itt a szolgálatomat. Néhány képviselőtársam itt megemlítette, hogy ez a dolgunk, és itt kell lenni. Én itt vagyok, csak nem tudom, hol van Bangóné képviselőtársnőm, hol van Bősz Anett, hol van Varga-Damm Andrea, akik ezt hajtották, hogy ez a feladatunk, itt kell lenni. Jelentem én itt vagyok. Hol vannak ők?Mert nekem lenne más dolgom, mint egyéni választókerületi elnöknek, ugyanis pontosan 8 órakor Tiszazugban, Kunszentmártonon kezdődne a mai napom fogadóórával, és…

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr, de térjünk a tárgyra, kérem, tisztelettel.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Tehát ezúton is szeretnék elnézést kérni a kunszentmártoniaktól, a tiszasasiaktól, a szelevényiektől, a csépaiaktól, a cserkeiektől, a tiszakürtiektől és a tiszainokaiaktól, mert a mai vita miatt, ami tegnap óta húzódik, emiatt nem tudok ma részt venni sajnos a fogadóórán, hiszen itt kell legyek.Néhány képviselőtársam olyanokat mondott, amire muszáj reagáljak, elnök úr. Ez eddig is megtörtént, gondolom, hogy fogja hagyni nekem, mert ebben a vitában hangzott el. Csárdi Antal képviselőtársam például azt mondta, hogy én azt mondtam, hogy nem dolgozott. Elnézést kérek, én nem mondtam ilyet, hogy ő nem dolgozott, sőt ő tett egy egészen abszurd összehasonlítást, hogy ő mennyivel többször szólalt föl és mennyivel több egyéni indítványa volt, mint nekem. Ők vannak 6-an, mi meg vagyunk 133-an.

Nyilván nekünk kicsit jobban megoszlik a munka egy ekkora frakcióban, mint egy hatfős frakcióban, de ha már ilyen abszurd összehasonlításokat teszünk, akkor én is mondhatnám, hogy az általam beadott összes indítványt elfogadta a parlament, az önéből nem tudom, hányat fogadott el, de ezek szerint én jól dolgoztam. (Csárdi Antal és Korózs Lajos közbeszól.  Zaj.  Az elnök csenget.) És akkor azt gondolom, hogy ez viccnek teljesen jó volt.

Varga-Damm Andrea azt mondta, hogy az én főnököm mondott valamit. Ne haragudjon meg, én egy főnököt ismerek el magam fölött, az a Jóisten, akivel nem szállok vitába. Tőle elfogadok föltétlenül és mindent, amit ő ad rám, mással viszont vitába szállok, és nem fogadom el, hogy főnököm van, és mint ’56-os szülők gyermeke engedje meg, hogy kimondjam mindig azt, amit gondolok, és ne hátráljak meg, ha valamiben hiszek. Márpedig abban, amit itt az előző felszólalásokban elmondtam, nemcsak hogy hiszek, hanem a történelem is igazolja.

Majdnem napra pontosan 101 évvel ezelőtt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, és mint tudjuk, a kommunista el nem vész, hanem csak átalakul, és bizony, folyamatosan átalakult a 101 év alatt az MSZMP-ig eljutva, majd az MSZMP-ből lett az MSZP, amelyből kivált a DK. Tehát ne haragudjanak meg önök, a ’18 november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának az utódpártja. Mindig utódpártként  tessék utánanézni  történt meg a megalakulás. A vagyont mindig hozták, utoljára az MSZMP-ből hozta az MSZP a vagyont.

Aztán elhangoztak itt olyan kijelentések is, hogy Gréczy Zsolt képviselő úr 2006 őszét emlegette. Már-már azt próbálta elhitetni velünk, akikre lőttek a Gyurcsány Ferenc által parancsolt rendőrök, hogy a fideszesek akartak lövetni. Ez elég furcsa lett volna, ne haragudjon meg, október 23-án a feleségemmel és a szüleivel voltunk fent itt, Budapesten megemlékezni, és hát emlékszem rá, hogy a békés megemlékező tömegre hogyan rontottak rá a rendőrök, és hogyan menekült a 60 év fölötti anyósom a lövöldöző rendőrök elől.

Szerencsénk volt, azt is mondhatnám, nem úgy, mint Révész Máriusz képviselőtársamnak, akit a Gyurcsány Ferenc által vezényelt rendőrök agyba-főbe vertek (Arató Gergely: Nem Gyurcsány Ferenc vezényelte a rendőröket!), és nem úgy, mint nagyon sok magyar honfitársamnak, akiknek kilőtték a szemét, jogtalanul bebörtönöztek. Tehát az a helyzet, hogy hiába próbálja meg Gréczy Zsolt képviselőtársam megváltoztatni a történelmet, a történelem teljesen egyértelmű. Az történt, hogy önök, illetve az akkori MSZP-vezetés Gyurcsány Ferenc kormányfővel az élen a rendőröket rávezényelték a békés megemlékezőkre. (Gréczy Zsolt: Ezért fogsz sok pénzt fizetni!) Lehet, hogy így lesz. Ezt nem lehet letagadni, ezt önök tették.

(6.20)

Az pedig, hogy ön Márai Sándort idézi…  hát, ne haragudjon meg, de az ön pártelnöke lakik egy olyan villában, amit egy zsidó embertől vettek el, amit Apró Antalék koboztak el, s ha jól tudom, Apró Antal Gyurcsány Ferenc apósa volt. Tehát ha jól érzékelem, akkor egészen abszurd az, hogy ön idézget olyat, hogy a keresztény emberek akarnának elvenni zsidó emberektől házakat. Ezt a bolsevikok tették annak idején. Nem értem őket, de hát ez van.

Azt mondta Bősz Anett képviselőtársam, hogy az ellenzék jól végezte a dolgát az elmúlt időszakban, ennek köszönhető, hogy ennyire megerősödtek. Hát nézze, ha azzal jól végezte a dolgát, amit Hadházy Ákos művelt a parlamentben a táblamutogatásával, vagy azzal jól végezte a dolgát, hogy önök itt decemberben mások hallását, testi épségét próbálták tönkretenni szirénázva, akkor ezt én nem tudom önöknek elismerni. Én azt gondolom, hogy ez nem egy jól végzett munka, ez mások testi épségének a rongálása. Nem így kellene politizálni! Úgy lehetne, mint ahogy ma csináljuk, hogy órák óta vitázunk. Így lehet politizálni, de úgy, hogy szirénázunk, amivel sértjük más emberek hallását, nem lehet.

Október 23-át már elmondtam. Bősz Anett is felhozta október 23-át. Neki is szeretném felhívni a figyelmét, hogy az a helyzet, hogy október 23-án ránk, a békés megemlékezőkre lőttek. Ugyanúgy lövetett az akkori hatalom ránk, mint ahogy édesapámra 1956-ban. Szomorú ez, de hát tudjuk, akkor is kommunisták lövettek, és 2006-ban is kommunisták lövettek. Ez tagadhatatlan történelmi tény. Kár lenne megpróbálni Gréczy úrnak megváltoztatni ezt a történelmi tényt. Sokszor elmondhatják a saját verziójukat, de attól még a történelmi tény tény marad, a kommunisták el nem vésznek, csak átalakulnak, és mindig a saját nemzetükre rontanak. Így tettek 1918-ban, így tettek 1956-ban, így tettek 2006-ban, és ha visszajöhetnének, így tennének ezután is. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő 15 perces hozzászóló Csárdi Antal képviselő úr, Lehet Más a Politika.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Visszafelé megyek, és először Boldog képviselőtársam hozzászólására reagálnék. Képviselőtársam elmondta, hogy aki nem fideszes, az mindenki kommunista. Ezt értjük. (Gréczy Zsolt: A fél kormány szintén MSZMP-tag volt.) Zsolt, ezt értjük, de most én mondom. (Derültség.) Felolvasom a Fideszben politizáló volt MSZMP-tagokat, hogy lássuk, honnan is jön a Fidesz gerinchada, merthogy ez ezt jelenti. Nem az a baj, félre ne értsen képviselőtársam, hogy ők tagjai voltak az MSZMP-nek, ezt majd reggel borotválkozáskor a tükörben elrendezik magukkal. Az a baj ezzel, hogy ennek sajnos vannak következményei. Böröcz képviselőtársam sem szavazta meg az ügynöktörvényt, az ügynökakták nyilvánossá tételét, és Boldog István sem. ’56-ban az édesapjára lőttek, de ő nem szavazta meg. Vajon akkor most ki árult el kicsodát? Vajon az édesapja emlékét mennyire sérti az a szavazási magatartás, amit ön elkövetett? Ez egy nagy kérdés.

Tudja, én olyan szívesen megkérdezném, ha megtehetném, hogy mit gondol ő, aki tényleg  ha Boldog István igazat mondott, de miért ne mondta volna az igazságot  szemben állt ’56 kommunistáinak a puskacsövével, akkor hogy engedheti meg magának Boldog képviselőtársam, hogy az ügynökakták nyilvánosságát ne támogassa. De nem csak egy alkalommal! Boldog képviselőtársam, meg tudja mondani, hogy hányszor szavazta le ezt a javaslatunkat a húszból? Mind a hússzor! (Boldog István: Schiffer András előterjesztését többször is megszavaztam.) Sajnos, ez nem látszódott az eredményből, de ellenőrizni fogom. A jegyzőkönyvek megőrzik ezeket az emlékeket.

De hát az van, hogy a maguk politikai közösségének meghatározó politikusai az MSZMP-ből jöttek, s egyébként a politikai kultúrájukat is jól láthatóan onnan hozták. S akkor felsorolom megint a neveket. Ezt megtettem már egyszer, de hogy Boldog képviselőtársamat boldoggá tegyem, elmondom még egyszer.

(6.30)

Kövér László, Járai Zsigmond, Matolcsy György, Martonyi János, Schmitt Pál, Hoffmann Rózsa, Pintér Sándor, Mikola István, Fónagy János, Turi-Kovács Béla és Harrach Péter. (Zaj, felzúdulás, közbekiáltások az ellenzéki padsorokból, köztük dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem hiszem!  Kunhalmi Ágnes: Ez rágalom! Csárdi képviselőtársam, vigyázzon a szájára!) Pedig de!

Csak szeretném mondani, hogy 2019-ben a tisztelt Ház elnöke Kövér László. A Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, tehát nem egy ilyen huszadrangú kis pártfunkci, nem, nem, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője Harrach Péter. De itt ül körünkben Turi-Kovács Béla, Fónagy János szintén. Én még emlékszem arra, nem volt olyan nagyon régen, amikor Hoffmann Rózsa államtitkárként szolgálta az Orbán-kormányt. De ugyanígy vagyunk Martonyi Jánossal is, és a mai napig, lássuk be, hogy az MSZMP-ben szocializálódott Matolcsy György a magyar jegybank elnöke. Miről vitatkozunk, Boldog képviselőtársam?!

Arról beszél, hogy a Szocialista Párt jogutódja az MSZMP-nek. Én azért nagy tisztelettel megkérdezem, és idefordulok a DK-s képviselőtársam felé, hogy a DK megalakulásakor milyen ingatlan vagyont kapott az alakuláshoz az államtól a Demokratikus Koalíció. (Gréczy Zsolt: Semmilyet.) Vagy megkérdezem… (Közbeszólásra:) Azt a végére akartam. (Derültség.) Vagy megkérdezem a Párbeszéd képviselőjét, hogy milyen ingatlan vagyont kapott a megalakuláshoz a Párbeszéd mint párt. Vagy meg tudom kérdezni saját magamat, hogy vajon mi, LMP-sek a párt megalakulásához milyen ingatlan vagyont kaptunk. De meg tudom kérdezni, folytatva a sort, hogy milyen ingatlan vagyont kapott például a Fidesz. (Boldog István közbeszólására:) És az MSZP is. Ugye, arról beszélünk, hogy lehet itt nagy garral szidni a Szocialista Pártot, de önök ugyanúgy nyertesei voltak ingatlan vagyonokon keresztül a rendszerváltásnak. Tehát lehet itt nagy szavakat használni. (Zaj, közbeszólások.)

Arról beszélt Boldog képviselőtársam, hogy őt 2006-ban megkergették a rendőrök. Én meg arról szeretnék mesélni, hogy ennek fényében különösen gusztustalan és különösen elfogadhatatlan az a rendőri fellépés, amit a Városligetben tapasztalhattunk. Videófelvétel van róla, hogy békésen tüntető tömegben az előrefele masírozó rendőrsorfal két vagy három tagja a masírozás közben így könyökkel hátracsap. Az egyik az én bordámat érte, ezért emlékszem rá ilyen pontosan. És amikor néhány évvel később összefutottam ennek a videófelvételével, akkor arra gondoltam, hogy kedves Boldog képviselőtársam, azért ez 2006 után nem gusztustalan? De igen.

Mert amit mondtam még az ügynöktörvény vitájában, nem az a baja maguknak a szocialista Kádár-rendszerrel, ’56-tal, hogy nem tetszik, amit csináltak. Egyetlenegy nettó problémájuk van vele, hogy nem önök ültek a hatalomban. Nem önök voltak a hatalom birtokosai, de egyébként a módszereik, a stílusuk semmiben nem tér el. Ezt lássuk be! (Mátrai Márta: Ezt visszautasítom, Csárdi úr! Nézzen magába, forduljon magába!) Én befordulok magamba, higgye el! (Derültség az ellenzéki padsorokban.  Az elnök csenget.) Én amit kér, megteszem, de sajnos a tények nem ezt igazolják. (Boldog István: A tények azt igazolják, amit felolvastam Szolzsenyicintől.  Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A párbeszédet hagyjuk a Párbeszédre! Tessék, képviselő úr!

CSÁRDI ANTAL (LMP): Azt gondolom, hogy ha önök csak egy paraszthajszállal térnének el stílusban, működésben, gondolkodásban a Magyar Szocialista Munkáspárttól, akkor annak kellene hogy legyen látható jele. Például egy ilyen látható jel lehet, amikor az ügynökakták nyilvánosságáról vitatkozunk. Ezzel szemben behoznak ide egy olyan törvényjavaslatot, amely a legmocskosabb kommunista időket idézi. Nem szocialistát mondtam, kommunistát mondtam. Tényleg megtörölné a bajszát bármelyik hithű kommunista, amikor elolvassa ezt. Mert azt azért látni kell, hogy önök megértették a XX. század végét. Megértették, hogy mindent el kell tudni adni. Ezért aztán ugyanazt az ideológiát nagyon szép zsírpapírba csomagolva próbálják eladni ennek a társadalomnak, átverve ezt a társadalmat.Nem véletlenül van az, hogy egyébként a Fideszhez egykor köthető, valóban konzervatív személyiségek mára elfordultak a Fidesz-KDNP-től. Higgye el nekem, Boldog képviselőtársam, ez nem véletlenül van. Mint ahogy azt gondolom, hogy az is nagyon furcsa, nekem az egyik első élményem volt, én az első képviselői ciklusomat töltöm, hogy alig pár hónapja voltam képviselő, és az első szexista megjegyzést pont egy kereszténydemokrata képviselő asszonytól kaptam. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem lehet!  Derültség.) Videófelvétel van róla. (Közbeszólásra:) Nem hiszem.

Böröcz képviselőtársamnak körülbelül egy jó órája volt a hozzászólása, de most van lehetőségem reagálni rá. Tudja, képviselő úr, azt a problémahalmazt, amit nekem fölvázolt, illetve itt a Háznak fölvázolt, ketté lehet választani, mert Hadházy Ákos fölmutatott ott a pulpitusnál két táblát, amivel, azt gondolom, hogy nincsen semmi gond, a véleménynyilvánítás szabadságába belefér. Nekem nem fáj, ha valakinek más a véleménye. Amit itt hátul csinált, az vállalhatatlan, és szerintem az visszautasítandó. Ebben nincs vita közöttünk, de azt gondolom, hogy ahogy Böröcz képviselőtársam mondta, ezt a törvényjavaslatot, ami előttünk fekszik, Hadházy Ákosnak a pulpitusnál tett mozdulatai ihlették (Böröcz László közbeszól.), ami, azt gondolom, hogy egyrészt nem jellemzi az egész Ház működését, tehát nem észszerű és nem logikus egy ilyen következtetést levonni belőle, másrészt pedig azt gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért kell hogy feleljen. Én nagyvonalú vagyok, nem félek ettől a törvénytől, mert azt gondolom, hogy mindig megtaláltam azt a hangot és stílust, amivel el tudtam mondani még a karcos véleményemet is.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy következményekről beszélt és azt mondta, hogy ezeknek a tevékenységeknek  így fogalmazott Böröcz képviselő úr  lett a következménye ez a törvényjavaslat. Az én kérdésem az, hogy a Ház méltatlanságát előidéző Fidesz-KDNP-s tevékenységeknek mi lesz a következménye. Illetve van még egy kérdésem, mert az egyik legnagyobb probléma ezzel a törvényjavaslattal, ami előttünk fekszik, hogy gumiszabályok, és szubjektív megítélésen alapszik gyakorlatilag az egész.

Szeretném kérdezni Böröcz képviselőtársamat mint előterjesztőt, hogy milyen garanciák vannak a törvényben arra vonatkozóan, hogy egyforma súllyal lesznek megítélve az azonos fajsúlyú normasértések. Tehát hol vannak a kontrollok benne? Hol van benne garancia?

(6.40)

Mert azt mi láttuk, hogy a házbizottsági ülésen a házelnök úr egészen máshogy súlyozta a kialakult helyzetben részt vevő tevékenységeket, és Kövér László úgy látta, hogy az a tettlegesség, amivel gyakorlatilag megpróbálták eltakarni és kiszakítani a táblákat Hadházy Ákos kezéből, az 50 ezer forintot ért, pedig erre nem volt példa a rendszerváltás óta biztosan, míg a véleménynyilvánítás és az obszcenitás 330 ezret.

Tehát az a kérdésem az előterjesztők felé, hogy milyen garanciákkal rendelkezik ez a törvény annak kapcsán, hogy egységes megítélést fogunk tapasztalni kormánypárti és ellenzéki képviselők között. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony 15 perces hozzászólása következik.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt rátérnék, egy-két mondattal hadd beszéljek arról, hogy egyrészt a Fidesz mennyire olyan, mint az MSZMP. Én azt gondolom, egy nagy különbség biztos, hogy van, egy pártállami világban egyrészt az állampártnak nincs akkora tagsága, a Kádár-rendszerben a pártnak az utolsó években már 850 ezer tagja volt, itt viszont önök a teljes igazgatást és államigazgatást pártosították el. És nem volt akkora vagyonosodás sem, és olyan mérhetetlen korrupció, ami hihetetlen személyi vagyonosodásra ad módot ma a Fidesz párthoz közel álló tagoknak és strómanokon keresztül a politikusoknak is. Inkább én azt mondanám, hogy a Fidesz, kedves ellenzéki képviselőtársaim, egy neokonzervatív, keresztény, autoriter, neohorthysta rendszer, ha kellene egy definíciót adnom. És természetesen a Kádár-rendszerben volt hosszú évszázad óta egy nagyon nagy társadalmi felemelkedés, ha tetszik, ha nem, tömegek jutottak a hárommillió koldus országából, a cselédekből szakmunkásokká. Most meg a szakmunkásból is cseléd válik. Tehát ez azért mindenféleképpen megjegyzendő különbség, anélkül, hogy nem vágyom vissza, mert demokrataként egy demokráciát szeretnék olyanná tenni, hogy mindenki megtalálja a számítását benne. Kövér Lászlóra szeretnék egy mondatot mondani: Kövér László nem volt MSZMP-tag. Kövér László apja és a nagyapja párttag lehetett, én azt hiszem, hogy párttag is volt. Kövér László az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, tehát nem volt annyira elnyomva, mint ahogy egyébként sokant szeretik ezt beállítani. Olyannyira nem volt elnyomva, hogy az akkori Soros-iroda, amelyik bent lehetett az országban, konkrétan kereste az ifjú ellenállókat, és elkezdték őket kiképezni és egyebek, egyebek. Tehát bizonyos értelemben a nyolcvanas évek utolsó évei szabadabbak voltak a bent lévő külföldi civil szervezetek tekintetében, mint egyébként a mostani rendszer. Erről ennyit.

Szeretnék egy korábbi szakaszra visszautalni, nem csak azért, mert ismétlés a tudás anyja, de a vita óráiban többször felmerültek nemzetközi példák, a jobbikos képviselőtársam is sokat idézett belőle, az Európai Parlamentből. Szeretném tisztázni, hogy a nemzetközi példákra előszeretettel hivatkoznak, brit, német, francia, most már hallottuk az európai parlamenti példákat is, meg kell érteni, hogy ott alkalmaznak szankciókat, ez így van, de az ott dolgozó ellenzéki képviselők jogainak teljes biztosítása mellett léteznek ezek a szankciók. Itt viszont Magyarországon már nagyon sok tekintetben csorbították a képviselők jogait, nagyon kemény keretek közé zárták őket, és most megint példátlanul erre készülnek.

Tehát ezt Mátrai Márta képviselőtársnőm figyelmébe is ajánlom, aki azt mondta, hogy nem értjük azt, amit ő mond. De igen, képviselő asszony, kristálytisztán értjük, és én kristálytisztán figyeltem az ön mondataira, az ön szavaira. Meg kell önnek is értenie azt, képviselő asszony, hogy csak akkor lehet alkalmazni ilyen szankciókat, asszonyom, ha minden ellenzéki jogot egyébként biztosítanak alapból. (Mátrai Márta: Mindig is biztosítva volt…) Ezt ön is tudja, hogy nem így van, képviselő asszony. Korábbi felszólalásaimban elmondtam, ha marad időm, megint fel fogom sorolni tételesen, de az egész éjszakánk arról szólt, hogy minden tekintetben a Ház tekintélyének csorbítása egyben sokszor a képviselőknek a jogait, szólásjogát csorbította. Meg egyáltalán a képviselői mozgásterét csorbította az egész házszabály átalakítása, a részletes vita elvitele a plenáris ülésről, a bizottságok beszigorítása. Elképesztő, korábban nem így volt, és ezt ön is tudja, asszonyom, mert sokkal régebb óta képviselő, mint én, és ön élhetett a korábbi politikusok és kormányok által biztosított jogosítványokkal. Szeretnék én egyszer úgy ebben a Házban még beszélni, hogy olyan jogaink vannak, amiben ön is működhetett korábban.

Ki szeretnék még térni arra, hogy önök kikérték maguknak Korózs Lajos fenyegetését, aki azt mondta, hogy egyszer ennek vége lesz. Ez így van, aki politikusnak adja a fejét, az tudja, hogy mindennap, amikor belenéz a tükörbe, borotválkozik vagy éppen sminkel, hogy a politikai világ olyan, hogy egyszer annak vége van. Négy évről négy évre éljük az életünket. Semmi nem tart örökké, a legautoriterebb önkényuralmi rendszerek is valahogy elfogynak. És az, hogy önök ezt fenyegetésnek vették, egyenesen bizonyította számomra azt, amit korábbi hozzászólásaimban a Horthy-rendszerrel húzott párhuzamok és az akkori korlátozott parlamentarizmussal húzott párhuzamok bizonyítottak, hogy a politikai váltógazdaságot önök nem viselik el.

És ez a lényeg, a leválthatóságtól való teljes menekülés és félelem hajtja önöket, és megrémülnek akkor, amikor az ellenzéki némi mozgástérhez jut vagy sikereket ér el. Nem szeretnék önök a médiatörvény, a választójogi törvény megváltoztatását; az állami ellenőrizni hivatott, korábban független szervek teljes bekebelezése és bunkósbotként való használata akár a pártok felett, akár más intézmények felett, a gyülekezési törvény megváltoztatásától egészen mondhatnám az Alkotmánybíróság, a bírói függetlenség, a fékek és ellensúlyok rendszerének a teljes felbomlását. (Sic!) De kezdhetném az ügyészséggel, ami lényegében az önök rendszerének az egyik legerősebb pillére; a korrupciós ügyeknek a fel nem tárása.

Tehát sorolhatnám önöknek, hogy mi mindent tettek a leválthatóság megakadályozása érdekében. És igenis hűen követik, kimondottan is és vállaltan Bethlen Istvánnak azt a mondatát, hogy az ellenzék maximum kritizálhat, de mindent meg kell tennünk azért, hogy hatalomra soha, de soha ne jussanak. Önök ezt a politikát követik, és ennek szellemében cselekszenek.

Nem tekintik partnernek az ellenzéket. Ez is a politikai kommunikációnak egy fontos eszköze. A miniszterelnök, amikor nem válaszol érdemben a képviselőknek, és lekezelő, degradáló módon viselkedik, személyeskedik, nem érdemben a társadalom- és gazdaságpolitikai szakmai kérdésekre válaszol, hanem a pártokat támadja, ezek jól bevált politikai trükkök, ezzel nincs is semmi baj, ezt tudomásul kell venni. Ha a miniszterelnök partnerként kezelné a politikai ellenfeleit, akkor nem tudná őket ignorálni és rendszeren kívül helyezni.

Tehát lényegében azt üzeni, hogy nem érdemes az ellenzékre szavazni, mert ők nincsenek, nem juthatnak szóhoz, nem lehet leváltani a mostani hatalmat. Ennek az egésznek ez a lényege, ez a politikája, ennek megvannak a történelmi előzményei. És ez okozza azt is egyébként, hogy nem vitázik a miniszterelnök, nem tekinti a kihívójának a mindenkori miniszterelnök-jelöltet az ellenzék részéről, de most a főpolgármester-jelöltet sem vállalták vitára. Ez most visszaütött, és igaza van Tarlós István úrnak, amikor azt mondta, hogy vitázni kellett volna, mert egész egyszerűen megbosszulta magát, és az emberek azt gondolták, hogy nem lehet így viselkedni.

A cél az ellenzék elhallgattatása, ahogyan a szót már önkényesen többször is elvették, még szorosabbra húzni a szájzárat, szorosabbra fűzni az ellenőrzést. Ez ugye, tovább erodálja már a korábban említett fékek és ellensúlyok rendszerét. És nem győzzük unos-untalan említeni azt sem, hogy közel 3 millió ember van, aki nem ért önökkel egyet. Nem azt mondom, hogy aki ránk szavazott, mert lehet az önkormányzati választásokon azt az 1,6 millió szavazót emlegetni, de én mindig inkább az országgyűlési választásokból indulok ki, amely arról szólt, hogy 52,6 százaléka a magyar választópolgároknak nem önökre adta a voksát, ezt önök is tudják. Csak akkor, ha egységes lett volna az ellenzék, ahogy az most az önkormányzati választáson megvalósult…  és higgyék el, mindent meg fogok ennek érdekében tenni, hogy újra ezeket a pártpolitikai feltételeket megtegyük, amivel biztosítani tudjuk az ország többségének, hogy önök leválthatók legyenek.

Ezt önök tudják, ezért emlegetik azt, hogy be fogják vezetni újra regisztráció intézményét. Ezt korábban azért nem tudták bevezetni, mert ha emlékeim nem csalnak  de kérem, javítsanak ki , Szabó Máté volt az, aki az Alkotmánybírósághoz fordult, és akkor Stumpf István  aki akkor került először szembe Orbán Viktorral  adott különvéleményt, hogy ezt nem lehet megtenni. De akkor még más volt az összetétele az Alkotmánybíróságnak. Most már ez is megváltozott azóta.

(6.50)

Ezzel párhuzamosan a győztes kompenzációját is el akarják törölni, tehát elkezdték végiggondolni az ellenzék fejével, hogy igen, az együttműködés és az összefogás nagyon nagy mértékben veszélyes önökre. De hát miért is ne lenne, hiszen a Fidesz is ezt csinálta? Orbán Viktornak 10-12 évbe telt, mire lényegében „egy a tábor, egy a zászló” alatt összeterelte a hazai jobboldalt  alelnök úr biztosan tudja, hiszen ön is egy olyan pártnak volt a tagja, amely a nap végén betagozódott a Fideszbe -: MDF, KDNP, kisgazdák, MDNP, és akkor még a MIÉP volt. Lényegében ezt a politikát Orbán kormányon és ellenzékben vitte, hogy egységesíteni kell a hazai jobboldalt, és ez olyan jól sikerült, hogy én magunknak mondom, hogy egy másik választójogi törvény mellett is egyébként ez egy hatalmas előny lenne  zárójel bezárva.

Summa summarum, látják önök, nagyon jó politikai érzékük van, rendkívül rutinos miniszterelnökkel, aki nagyon sok mindenen átment, sok választást nyert, vesztett is, és nagyon jól tudja azt  ismerve a történelmet is, tájékozott ember , hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy lényegében egy szétaprózott, polarizált ellenzéket teljes mértékben megosszon. Ez vezérli önöket minden szinten, és én ezért nem tudom elhinni azokat a kicsit álságosnak tűnő szavakat, amelyeket itt elmondanak, hogy mi ki akarunk békülni, higgyék el, mi jók akarunk, és hogy ez majd ránk is vonatkozik, meg majd igen, az önkormányzati törvény ránk is vonatkozik, úgy fogják konszolidálni egyébként a fideszes önkormányzatokat más néven, kézen-közön  ugyan, kérem, kit akarnak madárnak vagy minek nézni ebben a Házban?! Szóval, csak hogy tisztázzuk azt, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt önök állítják.

Tehát summa summarum, én nem hiszem el azt, hogy önök konszolidálni akarnak, mert nem akarnak, mert akkor nem így viselkednének, mert akkor betartanák Arató Gergely képviselőtársamnak azt a kérését és azt a javaslatát, hogy vagy  amit Vadai Ágnes mondott  vonják vissza ezt a törvényt, és akkor próbáljunk meg közmegegyezésre jutni a konszenzus, a demokrácia, a polgári magatartás és a parlamentarizmus szentségnek és tisztségének jegyében, vagy legalább akkor azokat a módosítókat fogadják el, amelyeket a törvényhez benyújtunk, de az égvilágon semmit, de semmit nem fogadnak el. Kérem, ennek meg fogják önök fizetni az árát. Én egyébként a konszenzus híve vagyok, de van egy olyan mondás, amit azért mindig elismétlek magamban: persze, gesztusokat tenni kell, de tartsuk szárazon a puskaport. Nagyon köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Akkor jöjjön a Párbeszéd, Tordai Bence képviselő úr!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktort idézném. 2012-ben pontosan november 5-én ebben a Házban mondta Harangozó Tamás azonnali kérdésére a következő szavakat, szó szerinti idézet: „A nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát.” Orbán Viktornak ez a mondata azért erősen továbbgondolásra készteti az embert. Tehát ha a nyolcvanas évek  ha már ennyit beszéltünk az önök által kommunizmusnak nevezett időszakról, ami azért, legyünk történelmileg pontosak, egy államszocialista berendezkedés volt , szóval, ha ennyire nem tetszettek neki a nyolcvanas évek, de mégsem a berendezkedéssel volt gond, csak a totalitárius rendszert, a puhuló diktatúrát üzemeltetők személyével, akkor azt kell gondolnunk, ha ez egy őszinte önvallomás volt, hogy ő már a nyolcvanas években is ifjú titánként, KISZ-vezetőként vonzódott az ilyen önkényuralmi berendezkedésekhez, vonzódott a központosított, minél inkább totalizált vezetéshez, és tulajdonképpen semmi mást nem akart már akkor sem, mint beleülni a legfőbb döntéshozó székébe.

Én nyilván akkoriban nem láttam ezt rajta, de sokan vannak, akik azt állítják, hogy már a fiatal Orbán Viktoron is látták ezt a hatalommániát, ezt a diktatórikus hajlamot. Ezzel együtt én nem mondom, hogy mostanra Orbán Viktor kiépített egy diktatúrát teljesen a maga szája íze szerint, azért vannak olyan külső feltételek, amik akadályozzák őt ennek a végrehajtásában, lehet, hogy vannak az ellenzéki oldalon, akikkel ebben a témában vitám van, de azt gondolom, nem egy diktatúrában élünk, de egy hibrid rezsimben élünk, vagy más néven egy versengő autokráciában élünk, ahol itt vagyunk, van egy többpárti parlament, de azért azt is látjuk, hogy nagyon távol áll ez a ténylegesen működő, jelző nélküli, valódi jogállami liberális demokráciák szabályaitól és működésmódjától. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ez itt egy jobboldali populista, autoriter államkapitalizmus, amit önök az elmúlt években sikeresen felépítettek.

Ennek fontos az ideológiai tartalma, fontos ez a jobboldali vagy szélsőjobboldali populista tartalom, hiszen az önöknek fontos képviselőik Horthy Miklóst éltetik, vagy éppen Tiszát éltetik, akiről éppen Harangozó képviselőtársam mondta el, hogy mégis miféle ember és miféle politikus volt, Horthyról pedig szerintem nem kell, nem érdemes hosszasan sorolni azokat a magyar nemzet ellen elkövetett bűnöket, amiknek végső soron több százezer magyar ember halála, sok millió magyar ember nyomora és az egész Magyarország, sőt az egész magyar nemzet szenvedése volt az ára.

Tehát ha önöknek olyan meghatározó politikusai vannak, akik ezt a Horthyt éltetik, ha önök olyan idegengyűlölő, uszító kampányokat folytatnak, amilyeneket a menekültek ellen folytattak 2015-től kezdve, akkor, azt hiszem, hogy tényleg csak az a kérdés, hogy ez egy radikális jobboldali populista vagy egy szélsőjobboldali populista irányzatú politika.

Az nem kérdéses, hogy ez egy autoriter önkényuralom, ahol nincsen érdemi ellensúlya az egyszemélyi vezetőnek, nincs olyan ember, aki Orbán Viktor döntéseivel szembe tudna menni a Fideszben, és természetesen, lévén a kétharmados többség, az ellenzéknek nincsenek meg az eszközei, hogy jogállami keretek között gyakorolja a társadalmi kontrollt, egyedül a társadalmi nyomás, a politikai nyomás az, ami el tudja Orbán Viktort és rezsimét tántorítani a legsúlyosabb túlkapásoktól, jogsértésektől és elnyomó gyakorlatoktól.

Nagyon fontos az is, hogy ez nemcsak egy politikai rendszer, ez egy politikai-gazdasági rendszer, ez egy államkapitalista rendszer, ahol ezt az államot valójában egy állampárt működteti. Ez az állampárt a Fidesz és a hozzá kapcsolódó oligarchák, strómanok, rokonok, barátok, üzletfelek azok, akik a magyar gazdaság egyre több szektorát, egyre több szféráját, egyre több ágazatát leuralják, felzabálják napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra és évről évre, hiszen láttuk, hogy azokat a szektorokat, amiket nem a nagyon nagy érdekérvényesítő képességű, tőkeerős multanacionális vállalatok jelenléte jellemez, azokat tulajdonképpen kivétel nélkül elkezdték az uralmuk alá hajtani, vagy már be is fejeződött ez a folyamat.

Magyarországon minden, ami vagy az állami megrendelésekhez valamilyen módon kapcsolódik, vagy az állami szabályozás alá esik  innentől kezdve tényleg minden gazdasági ágazat , tárgyává vált ennek a politikai-gazdasági zsákmányszerzésnek, ennek az államkapitalizmus-építésnek, amiben Orbán Viktor a strómanjain, Mészáros Lőrincen, Garancsin, Tiborczon meg a többi hasonlón keresztül nagyon is jeleskedik.

(7.00)

És hogyha megnézzük, hogy mi az az irány, mi az a politika, mi az a példa, amelyet Orbán és a Fidesz követ ebben az autoriterrendszer-építésben, akkor azt látjuk, hogy már réges-rég nem nyugatra fordul példákért, már réges-rég nem azt tanulmányozza, mint egykor Soros-ösztöndíjasként, hogy a sikeres nyugati liberális demokráciák hogyan működnek, és hogyan lehetne onnan jó gyakorlatokat átvenni, még ha rendre elő is kerül némi kényszeres felhanggal az, hogy minden rossz törvényjavaslat mellé odategyenek egy ahhoz hasonlító európai példát, teljesen kiragadva az ottani társadalmi, politikai kontextusából. Nos tehát nem oda, nem nyugatra fordul példákért és követendő gyakorlatokért, hanem keletre, és olyan új barátai vannak, mint Putyin, Erdoğan vagy a Kínai Kommunista Párt, vagy éppen a kazah és azeri diktatúráknak a vezetői.

És innentől kezdve tulajdonképpen érthető, hogy minden változás, amit Magyarországon tapasztalunk, ebbe az irányba mutat, az, hogy szigorítják a házszabályt, az, hogy szigorítják a sajtó lehetőségeit, korlátozzák a Parlamentben való megjelenését, az, hogy az ellenzéki képviselők jogosítványait megvonják, és az ellenük kivethető szankciókat súlyosbítják, az, hogy ezen keresztül a társadalmi kontroll, az átláthatóság lehetőségét csorbítják, az mind-mind abba az irányba mutat, hogy Orbán Viktor szíve szerint egy ilyen putyini, erdoğani típusú rendszert építene ki. Az a kérdés, hogy meddig tud eljutni ezen az úton, meddig hagyjuk neki azt, hogy Magyarországot az ilyen autoriter vagy diktatórikus rezsimekhez tegye egyre hasonlatosabbá.

Én azt gondolom, hogy egyrészt van egy talán nem annyira éles, nem annyira szigorú határvonal, amelyet az európai uniós tagságunk jelent a gyakorlatban, és amely bizonyos korlátokat azért még állít Orbán Viktor politikája elé, de ennél sokkal fontosabb az, hogy van itt egy társadalmi és politikai ellenállás, amely azt mondja egyre határozottabban, egyre hangosabban, egyre tudatosabban és egyre szervezettebben, hogy eddig, és ne tovább.

Orbán Viktor és kis klikkje nagyon jó a politikai taktikázásban, de kevéssé jó a valódi államférfiúi működésben, a jövőbe tekintő, a nemzet érdekét szolgáló átalakításokban; mindenesetre ez a hatalmi taktikai játszmázás jól megy nekik, és annyira magabiztosak voltak, hogy már a 2000-es évek vége felé tulajdonképpen a nyilvánosságba belemondták a centrális erőtérnek az elméletét, aztán kialakították a gyakorlatát, és mindez egészen jól működött 2018 végéig vagy akár még 2019 tavaszát is idesorolhatjuk. Tehát ez a rendszer addig működik jól, és addig mehet tovább előre ebbe a zsákutcába, vagy csúszhat lefelé ezen a síkos lejtőn a diktatúrák felé, amíg ennek a politikai ellensúlya meg nem képződik, és ez az, ami itt 2018. december 12-én elkezdődött, amikor az ellenzék, felismerve a folyamatos jogsértéseket, amelyeket önök elkövettek ellenünk, a házszabálysértő lezárását a rabszolgatörvényről szóló vitának, a házszabálysértő tárgyalását annak a majdnem 3 ezer napirend-módosító javaslatnak, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a rabszolgatörvény elfogadását, tehát ezeknek a megtapasztalása vezette el oda a magyar ellenzéket, hogy elkezdett egymással szóba állni, elkezdett közös stratégiát kidolgozni, és elkezdett közösen cselekedni.

És ezt a közös cselekvést megerősítették és támogatták az utca visszajelzései, a magyar emberek visszajelzései, és mi  demokraták lévén  ez előtt fejet hajtottunk; az EP-választások kis taktikai kisiklása után 2019 októberében felállt az a politikailag is értelmezhető választási lehetőség, az az egyértelmű alternatívája az Orbán-rezsimnek, amely az ellenzéki pártok, a köztársaságpárti erők összefogásával megteremtette annak a lehetőségét, hogy a változást akaró magyar állampolgárok hatékonyan tudják a szavazatukkal szolgálni az általuk áhított célt, az Orbán-rezsimnek a visszaszorítását, a szabadság kis köreinek a megteremtését, amit ma már Budapest és számos nagy-, kis- és közepes város önkormányzata jelent a benne lakó polgárok számára.

Innentől kezdve az ellenzék már ismeri a receptet, az ellenzék arra készül, hogy 2022-ben  továbbmenve ezen az úton, bebizonyítva az egységét, az erejét, a képességét a kormányzásra  egy meggyőző ajánlattal álljon Magyarország polgárai elé, a Fidesz pedig, úgy tűnik, elvesztette ezt a stratégiai versenyt, megszűnt az a strukturális előnye, amely az eddigi relatív többségét, az abszolút kisebbség támogatását át tudta fordítani egy kétharmados parlamenti többséggé (Böröcz László közbeszól.) a teljesen csalárd és testre szabott illegitim választási törvény segítségével.

Nos, tehát innentől kezdve önök bajban vannak, és önök erre a bajra nem azzal reagálnak, hogy felülbírálják az eddigi politikájukat, nem úgy reagálnak, hogy a magyar társadalom értékrendjének megfelelően a magyar emberek kinyilvánított, egyértelmű akaratának megfelelően megpróbálnák visszakormányozni Magyarországot az európai értékrend irányába, hanem tovább szorítanak a présen, és tovább mennek előre a zsákutcába, és még mélyebbre nyomják a gázt. Én jelzem, kedves és kevésbé kedves fideszes, KDNP-s képviselőtársaimnak, hogy ez nem szolgálja Magyarország érdekeit, és nem szolgálja az önök érdekét sem.

Azt gondolom, hogy önöket már lejtőre tettük, azt gondolom, hogy a Fidesz rezsimje már a pusztulás szélére sodródott, beléptek a bukásuk előszobájába  ahogy Lukács kolléga mondta talán tegnap délelőtt (Dr. Lukács László György: Jakabé volt először, Jakab Petié volt!), akkor Jakab Péteré volt ez a nyelvi lelemény , a lényeg az, hogy közel már ennek a rezsimnek a politikai vége, és tulajdonképpen már csak az múlik az önök döntésén, hogy ez a vég mennyire lesz méltóságteljes vagy mennyire lesz dicstelen.

Én a társadalmi béke fenntartása és tulajdonképpen mindannyiunk politikai érdeke szerint azt kívánom, hogy ez a vég ne legyen túlságosan dicstelen, ne kelljen olyan jelenetek szemtanúinak lennünk, amelyeket igazából egyikünk sem szeretne látni Magyarországon.

Én azt javaslom önöknek, hogy fontolják meg az elmúlt órákban elhangzott érveket, forduljanak vissza az európai útra, forduljanak vissza a jogállam és a demokrácia útjára, fontolják meg, hogy a magyar emberek többsége nem támogatja önöknek ezt az autoriter politikáját, vonják vissza a képviselők jogait korlátozó törvényeket, teremtsék meg a valódi társadalmi beleszólás és társadalmi kontroll intézményeit, és összességében viseljék jól magukat  és akkor talán a bukásuk nem lesz olyannyira csúfondáros, hogy aztán évekkel később is szomorúan kelljen majd visszatekinteniük erre az időszakra, és akkor talán nem fogják azt gondolni, hogy bárcsak hallgattunk volna akkor az ellenzéki kollégákra, merthogy jobban tették volna. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek, elsőként Gréczy Zsolt képviselő úr, DK.

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy Boldog képviselő helyett is szégyellem magam. Rokonok, politikusok rokonai, közeli, távoli rokonaival emlegetni és azzal bírálni valakit, az annyira mételyítő, émelyítő és megalázó, és mindezt…  azok után Apró Antal-ozik ön, miután Pokorni Zoltán leleplezte a saját nagypapáját a saját apukája után. Tehát miért nem szólal meg a vekker? Hol a kontroll önökben, tényleg, amikor belök egy ilyet indulatból? Mert akkor most jól megmondta, mert a kommunistáknak meg a Gréczynek… Most már tudjuk, hogy Pokorni Zoltánnak egy kommunista ügynök volt az apukája és egy nyilas tömeggyilkos volt a nagypapája, de most tényleg, és szégyellem ezt mondani, de ön kényszerít erre rá, mert Apró Antal-ozik.

(7.10)

Mi köze van Gyurcsány Ferencnek ahhoz, hogy ki volt a felesége nagypapája, de tényleg? Mi köze van ahhoz, mondjuk, Böröcz képviselő úrnak, aki nyilván fiatal fideszesként nem tudja, hogy ’89-ben a Fidesz egyik mentora az a Stumpf István volt, a Hazafias Népfront alelnöke, akinek az apósa Horváth István volt, az utolsó állampárti belügyminiszter, az utolsó III/III-as irányító belügyminiszter, és a Fideszt mentorálták. Most mennyi összeesküvés-elméletet és egyebeket tudnék mondani rokonokról, ismerősökről, egyebekről.

Abba kellene ezt hagyni, tényleg, Boldog képviselő úr, ez nem vezet sehova, ez pontosan az a rossz beidegződés, ami önöket vezérli. Átnéznek a túloldalra a patkóban, és azt hiszik, ezek kommunisták. Nem, nem vagyunk kommunisták. A kommunista utódpárt sajnos a Fidesz. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Boldog István képviselő úr, kétperces.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Az az igazság, hogy azt gondoltam, hogy a történelemhamisításban leragad 2006-nál, amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy a Fidesz akart lövetni a tüntetőkre, ott a fideszeseket lőtték, a békés megemlékező fideszeseket. (Gréczy Zsolt: Jegyzőkönyv!) De amikor odáig jut, hogy a Fidesz a kommunista utódpárt, holott a DK egyes politikusai pont a kommunista utódpártból, az MSZMP utódpártjából, az MSZP-ből léptek ki (Gréczy Zsolt: Mint a Fidesz.), ráadásul Csárdi képviselő úr képes összehasonlítani a rendszerváltó pártok által kapott egy-két ingatlant, amit pártonként kaptak, azzal, hogy milliárdos vagyont mentett át az MSZMP-ből az MSZP-be a kommunista hatalom, ne haragudjon meg, arcpirító. (Gréczy Zsolt: Egyikből se lett az apukának bánya!) Én értem, Csárdi úr, hogy önnek meg az LMP-nek alkalmazkodnia kell most már, hogy bevegyék ebbe a szivárványos katyvaszba, de ne haragudjon, ez mindennek a teteje! Mondjuk, egy párt, két ingatlan meg a milliárdos MSZMP- és KISZ-vagyon, plusz szakszervezeti vagyon lenyúlása nem összehasonlítható véletlenül sem.

Az pedig, hogy a Kádár János által vezetett kommunista diktatúrát ön a mai világhoz hasonlítja, hát, ne haragudjon meg… Tudja ön, hogy abban a diktatúrában, ha este hat fiatal együtt ment az utcán, akkor odamentek a rendőrök, és pofán vágták őket, már bocsánat, hogy így mondom, azért, mert csoportosultak? (Arató Gergely közbeszól.) Tudja ön, hogy abban a rendszerben nem lehetett a parlamentbe bejutni, csak állampárti embereknek? Nem lehetett ellenvélemény!? (Arató Gergely: Ez se igaz!) Tudja ön, hogy azokat, akik ellenvéleményt mondtak, elvitték? Hát, hogy lehet összehasonlítani ezt a kettőt?

Ma itt demokratikus vitát folytatunk órák óta, sok-sok óra óta folytatunk demokratikus vitát, amit abban a rendszerben, amit ön hozzáhasonlít a mostanihoz, nem tehette volna meg, nem volt ilyen lehetőség, ott mindenben egyet kellett érteni. (Dr. Harangozó Tamás: Ez ellen harcoltunk!) És az önök pártja, az MSZP  nem Csárdi úré, az MSZP  ennek az utódpártja. Nem lehet letagadni, jogutód párt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. 15 perces időkeretben megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, DK.

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, mielőtt elfelejtem, ez a legfontosabb, a tiszasasi rokonokat mindenképpen üdvözlöm, de nem mondom meg, hogy kik azok, nehogy rosszul járjanak. Mindenkinek a faluban üzenem, hogy tisztelem, becsülöm őket.Na de nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy lehetőség szerint a törvényjavaslatról váltsunk még egypár szót, bár egy kicsit mintha elkanyarodtunk volna, és nem állom meg azt én sem, hogy egy picit a tárgyi tévedéseket rendbe rakjam. Majd el fogom mondani, hogy hogyan kötődik ez a törvényjavaslathoz.

Kezdjük azzal, hogy szemben azzal, amit képviselő úr állít, ha már itt tartunk, az MDP, majd az MSZMP nemcsak a magyar kommunisták pártjának volt utódpártja jogi értelemben, ha már jogászkodunk, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak is, és amikor 1989-ben létrejött az MSZP és létrejött a Munkáspárt, akkor nagyon világos volt, hogy az MSZP melyik tradíciót viszi tovább. Ezt nemcsak az érintettek gondolták így, hanem így gondolják azóta is a nemzetközi szociáldemokrata szervezetek is.

Másodszor: a Demokratikus Koalíció semmilyen értelemben vagy jogi értelemben semmiképpen nem utódpártja az MSZP-nek. Valóban sokan vagyunk, akik az MSZP-ből kerültünk át a DK-ba, de a DK-tagok többsége nem volt korábban MSZP-tag, és más pártok korábbi tagjai közül is kerülnek ki a DK-nak tagjai és vezetői is.

Harmadrészt, bár ez talán már a múlt ködébe veszett, de a pártvagyonnal annak idején az MSZMP-nek el kellett számolnia. Erre egyébként népszavazás is kötelezte, meglehetősen fölöslegesen, de ennek a népszavazásnak az egyik kezdeményezője éppen a Fidesz volt. Ez jogi kötelezettséget is jelentett.

Így aztán azt kell mondanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ebből a szempontból nincs jelentősége. Egy szempontból van jelentősége. Merthogy mindaz, amit önök elmondanak arról, hogy milyen parlamentet szeretnének, és ez már nagyon szigorúan a törvényjavaslathoz tartozik, amit önök elmondanak arról, hogy mit várnak el az ellenzéki képviselőktől, mert szemben azzal, amit a képviselő úr állít, pont voltak a Kádár-korszak parlamentjében is, nem csak párttag képviselők, az pontosan az a parlamenti munka, amit önök elképzelnek egyébként, az pont ugyanaz a Kádár-korszakbeli munka. Erről beszéltem a vezérszónoklatomban is.

Önök azt képzelik, hogy a parlament dolga csak annyi, hogy legyen jó kis törvénygyár, ahol gyorsan át lehet nyomni a kormány és a politikai vezetés által megrendelt jogszabályokat. Az ellenzéknek meg az a dolga, mint a Kádár-korszak párton kívüli képviselőinek, hogy kellő lelkesedéssel bizonyítsák azt, hogy bár nem a kormánypárthoz tartoznak, de azért támogatói a rendszernek, ne nagyon vitatkozzanak, ne nagyon kérdezzenek, viselkedjenek rendesen, és a megfelelő pontban mindig tapsoljanak. Azt kell mondanom, hogy erre nem vagyunk hajlandóak.

Ez az időpont most már talán alkalmas arra, hogy ha a tágabb politikai összefüggésekről itt volt időnk arra, hogy beszéljünk, egy kicsit a törvényjavaslat részleteiről is beszéljünk. Én szeretném azt az állítást igazolni, amit többen említettek a vezérszónoklatban is, de Csárdi képviselő úr is kitért rá nem olyan régen, és amit egy másik paragrafus kapcsán elkezdett már Vadai Ágnes képviselő asszony is: elemezzük át akkor azt, hogy mire vonatkozik ez a javaslat, és milyen kockázatokat látunk benne, mert jogos igény, hogy ne csak általában beszéljünk a törvényjavaslatról, hanem részleteiben is világítsuk meg azt, hogy hol vannak a problémák.

Azon részével szeretnék a törvényjavaslatnak foglalkozni, bár más kritikus részek is vannak, amely a fegyelmi büntetésekkel foglalkozik. Úgy érzem, hogy ez van önöknek is leginkább a szívén, ezt szeretnék leginkább megoldani. Nincs abban vita köztünk, hogy valamifajta fegyelmi rendre a parlamentben szükség van. Minden parlamentben van ilyen, Lukács László képviselő úr hozott erre példákat. Én izgatottan hallgatnék még újabb példákat is, hogyha vannak, mert tényleg fontos a nemzetközi összehasonlítás. Az előterjesztők is hivatkoztak a csodálatos nemzetközi összefüggésekre. Szerintem érdemes akkor ezeket valóban föltárni.

De az bizonyos, és erről egyébként a Karácsony Gergely és társai kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága is nagyon világos állásfoglalást fogadott el, hogy a fegyelmi rendszer a rend fenntartása érdekében indokolt lehet, főleg azért, mert a többi képviselő munkáját és jogait is védi az ellen, hogy ezt más képviselők magatartása akadályozza vagy károsítsa. Tehát legyen világos, egyetértünk, kellenek valamifajta fegyelmi jogszabályok.

Azonban megszab az emberi jogi bíróság ítélete  és a józan ész is egyébként  különböző feltételeket. Egyik feltétel az, hogy ezek jogszerű eljárásban történjenek, világos normák alapján, világos jogorvoslati szabályok alapján. A másik feltétele az, hogy ne korlátozza a képviselők szólásszabadságát ez a fajta szabályozás. A harmadik feltétel pedig az, hogy a büntetések arányosak legyenek.

Ebből a szempontból vizsgáljuk meg ezt a fajta szabályozást. Kezdjük el a 46. §-sal! Mit is mond ez a paragrafus? Azt mondja, hogy az a képviselő, aki a felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, illetve közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja.

(7.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán önök is érzik, hogy ez egy olyan paragrafus, amely tele van gumiszabályokkal. „Nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól.” Mi a nyilvánvaló és mi az indokolatlan? Ha Boldog képviselő úr vagy Böröcz képviselő úr a kommunizmust emlegeti a vitában és kommunistázza az ellenoldalt, az indokolt vagy indokolatlan? Mert a tárgyhoz nem tartozik, az biztos. És ha indokolatlan, akkor nyilvánvalóan indokolatlan vagy csak úgy simán indokolatlan?

Aztán azt mondja, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi a felesleges ebben az összefüggésben? Mikor számít feleslegesnek? Nyilván, ha szó szerint ugyanazt mondom, hacsak nem retorikailag akarom egy-egy elemét kiemelni, akkor az felesleges. Ha más szempontból világítom meg ugyanazt a kérdéskört, akkor az felesleges vagy nem felesleges? Értik talán képviselőtársaim, mi a dilemma. Ezek lényegében önkényes döntések. Ennek alapján bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy nyilvánvalóan és indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy éppen bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy feleslegesen ismétli saját vagy más beszédét.

Talán majd egy következő hozzászólásban lesz idő többet beszélni, most úgy látom, nem lesz rá különösebben idő, merthogy ráadásul nincsenek meg a formai követelményei sem annak, hogy ezek a döntések megfelelően megalapozottak legyenek. Nem kell bizonyítani a tényállást és nem kell érdemben értékelni az elkövetett vagy feltételezett cselekményeket. Magyarán nincs indoklás. Akik kaptak ilyen fegyelmi büntetést az elmúlt időszakban  én is közéjük tartozom, és nem én vagyok az egyetlen , azok tudják, hogy teljesen sablonos indoklások születnek. Hadd emlékeztessek december 12-ére, amikor úgy kaptunk mindannyian büntetést, hogy mindenkinek pontosan ugyanaz a szöveg szerepelt az indoklásban, úgy általában, hogy a képviselők ezt meg azt csinálták. Azt a fáradságot nem vette, nyilván nem házelnök úr  ezt nem is várjuk el tőle, van neki elég dolga, ahogy látom a sajtóban, ilyen-olyan bölcsességeket mondani , hanem valamelyik munkatársa, hogy legalább végignézi a videófelvételt, és azt mondja, hogy Arató képviselő úr a jobb oldali lépcsőn állva elriasztotta a levezető elnököt attól, hogy felmenjen a pulpitusra. Másra nem került sor, mert arra az oldalra például el sem jött az elnök. De semmi ilyen nem történt, ami persze azt is jelenti, hogy nem lehetett érdemben védekezni ezek ellen a döntések ellen.

Most mondom önöknek, hogy nemzetközi fórumhoz voltunk kénytelenek fordulni. Várjuk, hogy mi lesz a következménye, de azt kell mondanom, hogy nagyon csodálkoznék, ha szabályosnak fogadnák el ezt az eljárását.

Menjünk tovább, és még egy dolog, ha már a felszólalásról sokat beszéltünk ma! Mi a b) pont? Közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja. Mi az, hogy kirívó mértékben? Mi a kirívó mérték? Ki fogja majd eldönteni? Majd az elnök érzékenysége dönti el? Mert vannak elnökök, akik nagyon türelmes természetűek, másokat úgy látunk itt a Házban, hogy rabiátusabbak és kevésbé türelmesek azzal, hogy vannak képviselők is a parlamentben. Tehát egyáltalán nem olyan könnyű megítélni azt, hogy mi a kirívó mérték. Ugyanez van a felszólalással is. Böröcz képviselő urat, úgy látom, nagyon zavarják a felszólalások, őt nyilván viszonylag könnyen meg tudja zavarni kirívó mértékben egy közbekiabálás. Más képviselőtársaink ezt viszonylag jól tűrik, őket nem nagyon zavarja. Őszintén szólva, nem nagyon tudom, mit kéne bekiabálniuk ahhoz, hogy engem kirívó mértékben megzavarjanak. Amíg kemény tárgyakat nem vagdalnak hozzám, valószínűleg ez nem fog bekövetkezni.

Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szabályok bármilyen döntés meghozatalára bármikor alkalmasak. Nem tartozik hozzájuk olyan leírás, nem tartozik hozzájuk egy olyan pontos definíció, ami lehetővé tenné azt, hogy egyébként ezeknek az alkalmazása ne szubjektív módon történjen.

Mi a következmény? Megvonhatja a felszólalás jogát. Tehát még csak nem is az történik, hogy van egy ilyen kirívó viselkedés, rendreutasítja, figyelmezteti, rendben van. Majd utána, ha ez eredménytelen, megvonhatja a felszólalás jogát. Akarja, megvonja, akarja, nem vonja meg. Akár az is lehet, hogy kirívóan eredménytelen, és továbbra is, mondjuk, elmondja ugyanazt a hozzászólást negyvenhetedszer is a képviselő, mert sajnos azon képviselőtársaink közé tartozik, aki csak papírból tudja a véleményét, és elvesztette vagy mindig ugyanaz a papír kerül a kezébe, az elnök figyelmezteti, rendreutasítja, de aztán eldönti, hogy negyvenhatodszor (Csárdi Antal: Hogy kirívóan nem bünteti meg!), és véletlenül pont negyvenhatodszor sem bünteti meg, hiszen egyébként nincs kötelezettsége. Tehát nem egy kógens szabályról van szó, hanem arról, hogy ha egyébként kirívóan s a többi  nem ismétlem meg , és figyelmeztetik, majd rendreutasítják, és ez eredménytelen, akkor szankciót kell vele szemben alkalmazni. Nem, az elnök szankciót alkalmazhat; ha kedve van, alkalmaz, nincs kedve, nem alkalmaz.

Ráadásul megint csak egy aránytalan szabály  menjünk tovább  a 46/A. §-ban, hogy ugyanakkor az ülésvezetés bírálata esetében még rendreutasítás és figyelmeztetés sincs. Elnök úr mai ülésvezetését mindannyian csak dicsérni tudjuk, azt gondolom, valóban pártatlan, semleges elnökként jár el, de ez nem mindig van így. Azért nem olyan könnyű egy képviselőnek megint csak meghúzni a határt aközött, hogy bírálja az ülésvezetést vagy pedig kifogásolja, és aközött, hogy egyébként nem bírálja, legfeljebb valamilyen mértékben reagál az ülésvezetésre.

Éppen ezért nem jó és nem arányos ez a szabály, ami fokozat nélkül, figyelmeztetés nélkül teszi lehetővé, hogy az elnök szankciót alkalmazzon, hiszen az lenne a helyes ebben az esetben, ha itt is először figyelmeztetés lenne. Teljesen világos, először az elnöknek jeleznie kellene azt, hogy álláspontja szerint jogszabálysértés vagy szabálysértés, normaszegés történik. Ha a képviselő számára már világos, hogy normaszegő helyzet van, és ennek ellenére folytatja a normaszegést, ebben az esetben lehet indokolt a szankció.

Mi tulajdonképpen ez a szankció? Van egy nagyon furcsa szabály. Van egy látszólagos jogorvoslat, és ez mutatja ennek a törvénynek a rendkívül gyenge jogorvoslati rendszerét is. Mert mi is a helyzet? Azt mondja, hogy akitől megvonták a hozzászólási jogát ezért-azért-amazért, a gumiszabályok miatt, az ugyanazon napirendi pont tárgyalása során nem szólalhat fel, de kérheti a házszabályi rendelkezések értelmezéséért felelős bizottság eseti jellegű állásfoglalását. Na, ez hogy lesz, drága képviselőtársaim? Zajlik a halászatról szóló törvény vitája. A levezető elnök úgy ítéli meg, ami eleve egyébként nem fordulhatna elő, hogy olyan közbekiabálást tettem, amely a horgászati engedélyekkel kapcsolatos hozzászólót  hogy is volt pontosan ez a szabály, mert ne beszéljünk a levegőbe  kirívó mértékben zavarta. Hoz egy döntést arról, hogy a képviselőtől ebben az esetben megvonja a felszólalási jogot, ez akkor van, ha az ülésvezetéssel szemben fogalmaz meg kritikát, megvonják tőle a felszólalási jogot  mindjárt befejezem, bocsánat , utána lehet fordulni az Igazságügyi bizottsághoz. Mi fog történni? Szünetet tartunk, amíg nincs döntés? Vagy majd három nap múlva azt mondják, hogy bocsi, hozzászólhattál volna mégis, és folytathattad volna a hozzászólásodat? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót 15 perces időkeretben Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonynak.

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Arató képviselőtársam nagyon helyesen ismertette a bevezetendő, önök által fantasztikusnak ítélt jogszabálytervezetet. De ahogy az előzőekben is elhangzott a kormánypárti vezérszónokoktól, nagyon fontos a külföldi kitekintés és az, hogy megismerjük, más országokban, európai uniós országokban és az Európai Parlamentben hogyan is működik a házszabály, mik a képviselők jogai, és milyen büntetéseket, figyelmeztetéseket kaphatnak. Ahogy már Lukács László képviselőtársam elkezdte, én onnan folytatnám. Belgiumnál tartottunk, az alsóház már ismertetésre került, úgyhogy szeretném akkor a felsőházat ismertetni, hogy ott milyen lehetőségeik vannak a képviselőknek.

(7.30)

Tehát a szenátus házszabályának 49. cikke értelmében a felszólalót nem szabad félbeszakítani, kivéve, ha az nem a szabályokra való figyelmeztetés miatt történik. Ha a felszólaló eltér a tárgytól, csak az elnök figyelmeztetheti őt. Ha ez már kétszer megtörtént, vagy a felszólaló önmagát ismétli, hasonlóan az alsóházhoz, megvonják tőle a szót a vita hátralévő részében. Rossz szándékot vagy személyes támadást tartalmazó felszólalás esetén az elnök szintén figyelmeztet. Ha a felszólalás ellentétes a szabályokkal, megzavarja a rendet, vagy a felszólaló anélkül beszél, hogy szót kapott volna, vagy figyelmeztették, hogy lejárt a felszólalás ideje, az elnöknek lehetősége van, hogy a végleges jegyzőkönyvbe való rögzítést felfüggessze.

Nem szabad telefonálni, hívást indítani, se fogadni, se plenáris, se bizottsági ülésen, ellenkező esetben az elnök figyelmezteti a képviselőt. Belgiumról beszélünk még egyszer, hogy legyen meg a… Tehát ismétlem, hogy Belgium esetében ezek a szabályok. Rendbontás esetén az elnök a következő fegyelmi szankciókkal élhet: figyelmeztetés, figyelmeztetés és annak jegyzőkönyvbe vétele, szenátor ideiglenes kizárása a vitából, kizárás a szenátus munkájából és az épületből. A megintett, kizárt szenátor fellebbezhet a döntés ellen a szenátus hivatalánál. A fellebbezés eredményéről a szenátus elnöke vagy…  későbbi ülésen tájékoztatja a szenátust, amennyiben a szenátor nem hagyja el az épületet, az eljárás hasonló az alsóházéval, azzal a különbséggel, hogy a szenátor tíz, ezt követő ülésen nem vehet részt.

(Folytatás a 95/4-ben.)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2019. november 20. szerda 95/4. szám

Országgyűlési Napló

Amennyiben a kizárt szenátor szavazata döntő lehet egy szavazás során, ugyanaz a lehetőség áll fenn, mint azt alsóház esetén már megismertük. Ha a rendzavarás tartós az ülésteremben, az elnök felfüggesztheti az ülést egy órára, ha a nyugalom előbb helyreáll, az ülést az egy óra letelte előtt is lehet folytatni.

Menjünk tovább, mert egy másik ország képviselői jogait is érdemes átnéznünk. Nézzük akkor, Bulgária esetében mi a helyzet! Bulgáriában egykamarás a parlament, és a parlament létszáma 240 fő. A házszabály szerint a képviselők kizárólag a szónoki pulpitusról beszélhetnek, kivéve a mozgáskorlátozottakat, akiknek minden technikai segítséget megadnak, hogy az ülőhelyükről mondhassák el felszólalásukat. Senki nem mondhatja el kétszer ugyanabban a témában ugyanazokat a kérdéseket érintő véleményét. A levezető elnök felszólíthatja a tárgytól eltérő képviselőt. Amennyiben a figyelmeztetés nem vezet eredményre, megvonhatja a szót tőle. A levezető elnök meginti azt a képviselőt, aki megzavarja az ülést, megvonják a szót attól a képviselőtől, aki figyelmen kívül hagyja a meghatározott időkereteket, vagy az időkeret lejárta után is folytatja felszólalását, annak ellenére, hogy felszólították annak befejezésére. A képviselők nem szakíthatják félbe az elnököt, nem intézhetnek személyes támadást, nem használhatnak támadó hangnemet, gesztusokat senkivel szemben sem. Nem fenyegethetnek meg senkit, nem adhatnak ki magánéletre vonatkozó információkat, semmilyen állampolgárnak nem kompromittálhatják a jó hírnevét, és nem viselkedhetnek nem megfelelő módon vagy úgy, hogy azzal zavart okoznának az ülés menetében.

A fegyelmi jogsértést elkövető képviselővel szemben a következő szankciókat lehet alkalmazni: megintés, rendreutasítás, megrovás, szómegvonás, kizárás a következő ülésről, kizárás legfeljebb három ülésről. Aki ezt követően tovább folytatja Bulgáriában tehát ezt a kifogásolt magatartást, azt az elnök rendreutasítja. Ugyancsak rendreutasítja azt a képviselőt, aki szóban vagy gesztussal méltatlan módon nyilvánul meg vagy fenyegetőzik. Az elnök megrovásban részesíti azt a képviselőt, akit korábban már megintett, rendreutasított a beszéde során, és ő ennek ellenére folytatja a rendzavaró magatartást.

Az elnök kizárja azt a képviselőt az ülésről, aki sértő hangnemben vitatja egy korábbi fegyelmi intézkedés jogosságát, folyamatosan vagy ismétlődően megzavarja a plenáris ülés rendes menetét, másik képviselő szavazólapjával szavaz. Az elnök legfeljebb három ülésről kizárhatja azt a képviselőt, aki sértően nyilatkozik az országgyűlésről vagy az államfőről, tettlegességhez folyamodik az ülésteremben vagy az országgyűlés más helyiségeiben, ismételten más képviselő kártyájával szavaz. Akit kizártak egy vagy több ülésről, az erre az időszakra nem kaphat fizetést.

A fegyelmi intézkedéssel szemben minden képviselő  annak elrendelésétől számított három napon belül  kifogással élhet, amit az elnökhöz nyújthat be. Az elnök a fegyelmi intézkedést fenntarthatja, visszavonhatja vagy meg is változtathatja.

Menjünk tovább egy következő országra! Ciprus a következő, ahol szintén egykamarás az országgyűlés, és a parlament létszáma 56 fő. A házszabály alapján a képviselők előzetes bejelentés nélküli távollétét fizetésmegvonással szankcionálják. Három egymást követő plenáris ülésről történő indokolatlan hiányzás esetén a dologi költségek fedezésére nyújtott havi térítést vonhatják meg. Ha az előző pontban leírtaknál eggyel kevesebbet hiányzik, a havi térítés felét vonhatják meg. A képviselők hiányzását és annak igazolhatóságát egy, a házszabály betartásának ellenőrzésével foglalkozó bizottság vizsgálja. Elfogadhatónak minősül a hiányzás, ha azt egészségügyi, családi vagy külföldi utazással kapcsolatos észszerű ok indokolja. A képviselők írásban kötelesek indokolni a hiányzásukat, amennyiben ezt elmulasztják, a bizottság úgy tekinti, hogy a hiányzás nem elfogadható

Az alkotmány rendelkezik bizonyos magatartási és az ülés rendjével kapcsolatos szabályokról, például a felszólalás rendjéről. Amennyiben a képviselő nézetei eltérnek, az ülést vezető személy a lehetőségekhez mérten megadja a szót az ellentétes nézet képviselőjének. A képviselőházban valamennyi felszólalást az emelvényről kell előadni a képviselőházhoz címezve. Amennyiben a házszabály eltérően nem rendelkezik, a képviselő felszólalásának megszakítása vagy a témához nem kapcsolódó, képviselővel szembeni személyeskedés mind a képviselőházban, mind a bizottsági ülésen tilos.

A házszabály szerint, ha a képviselő felszólalásában eltér a tárgytól, az elnök megintheti. A képviselők az elnök kifejezett engedélye nélkül nem szakíthatják félbe a felszólalásokat. A képviselők kötelesek tisztségükhöz méltón, rendbontás nélkül, megfelelő szavakat használva részt venni az üléseken. A bizottsági elnök meg is vonhatja a szót a tárgytól eltérő vagy méltatlanul viselkedő képviselőktől. A képviselők a plenáris és bizottsági üléseken való részvétel során kötelesek a házszabály rendelkezéseit követni, valamint az alkotmány, az állam funkcióit tiszteletben tartani. Az ülések során a házat, a képviselők által betöltött feladatokat és a ház küldetését megillető tisztelettel, megfelelő módon kell viselkedni. Kerülni kell minden olyan tevékenységet, cselekedetet, ami a ház rendes működését akadályozza, valamint tartózkodni kell más képviselő személye elleni támadó beszédtől. Hát, látható, hogy Cipruson is nagyon komoly intézkedések vannak.

Nézzük tovább a Cseh Köztársaság esetében, ahol kétkamarás a parlament, az alsóházban 200 fő képviselő van, míg a felsőházban 81 fő. Az alkotmány tartalmaz általános jellegű fegyelmi jogkörre vonatkozó rendelkezéseket mindkét Ház vonatkozásában. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a kihágások esetében a képviselő vagy szenátor csak azon kamara fegyelmi jogköre alá tartozik, amelynek tagja.

Nézzük akkor először is az alsóházat, ahol ugye 200-an vannak a Cseh Köztársaságban. A házszabály szerint a házelnök a helytelenül viselkedő képviselőt figyelmezteti, majd ki is tilthatja az ülésteremből az ülésnap idejére. A megrótt vagy kitiltott képviselő rögtön fellebbezhet a döntés ellen a házhoz, amely vita nélkül határoz a döntés megerősítéséről vagy elvetéséről. A kitiltott képviselő is szavazhat. A levezető elnök a képviselőkön kívül az ülésen jelen levőket is kivezettetheti az ülésteremből, amennyiben azok rendzavaróan viselkednek.

(7.40)

A levezető elnök megvonhatja a szót attól a képviselőtől, akinek a hozzászólása nem a tárgyhoz kapcsolódik, vagy meghaladja a meghatározott időkeretet. E döntése ellen nem lehet egyébként fellebbezni. A házszabály szerint fegyelmi intézkedésekre kerül sor azzal a képviselővel szemben, akinek a képviselőházban, illetve a szenátusban, valamint ezek szerveiben elmondott beszéde egyébként mentelmi jog hiányában büntetőeljárást vonna maga után, illetve aki az ülések során becsületsértően nyilatkozik bárkiről.

A fegyelmi eljárást az összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság folytatja le a házelnök kezdeményezésére, de hivatalból maga is eljárhat. Az eljárást a becsületsértést elszenvedő is kérheti. Az eljárás során lehetőséget biztosítanak az eljárás alá vont képviselőnek álláspontja kifejtésére. A képviselő másik képviselőt vagy ügyvédet is megbízhat, aki a bizottság előtt helyette megjelenik. Ha a bizottság tagját is érinti az eljárás, úgy ő abban bizottsági tagként nem vehet részt. Ha a képviselőt az ellene indult eljárás végén elmarasztalják, meghatározott időben és módon nyilvánosan bocsánatot kell kérnie állításáért, vagy pénzbírságot kell fizetnie, amely azonban nem lehet magasabb a havi járandóságánál.

A bocsánatkérés határidejét és módját a fegyelmi határozatban rögzítik. Minden fegyelmi ügyet le kell zárni az elkövetést követő egy éven belül. Ha a bocsánatkérés elmarad, a bizottság dönt a szankció nyilvánosságra hozatalának megfelelő módjáról vagy a pénzbírság kiszabásáról. A pénzbírságot az államkincstárba kell befizetni. A képviselőnek 15 napon belül lehetősége van a szankcióval szembeni, írásban történő fellebbezésre is, ekkor maga a ház dönt, amely helyt ad, módosít, elutasít, további eljárásra szólít fel. A mandátum fegyelmi okokból történő elvesztésének esete az alkotmánnyal összhangban csak az eskü megtagadásának, illetve feltételek kötésének eseteit említi. Köszönöm szépen. (Taps.  Csenger-Zalán Zsolt: Köszönjük szépen.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következik 15 perces időkeretben Harangozó Tamás MSZP-s képviselő úr.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az első felszólalásomban inkább tényleg általános jelleggel mondtam el a véleményemet, illetve volt egy kis történelmi visszatekintés is. Most konkrétan a normaszövegből szeretnék önöknek idézni, és néhány konkrét eljárással kapcsolatban kritikát megfogalmazni, illetve az előterjesztőknek kérdéseket feltenni, mert szerintem lesz olyan kérdés, amelyen volna értelme érdemben elgondolkodni, hogy egyáltalán ki vane találva, ez hogyan fog működni.A 49. § (1) bekezdése szerint: „A kitiltott képviselő az Országház, az Országgyűlés Irodaháza és az Országgyűlés Hivatalának elhelyezésére szolgáló épületek területét köteles elhagyni, a kitiltás időtartama alatt azok területén  a 49/A. § (4) bekezdés és az 51. § (4) bekezdésében foglalt kivétellel  nem tartózkodhat, illetve oda nem léphet be.”

A (2) bekezdés: „Ha az ülést vezető elnök által azonnali hatállyal kitiltott képviselő az ülést vezető elnök ülésterem elhagyására irányuló felszólításának nem tesz eleget, a vele szemben elrendelendő tiszteletdíj-csökkenés összegének a felső határa a kétszeresére emelkedik.”

A (3) bekezdés: „Az ülést vezető elnök az azonnali hatályú kitiltás elrendeléséről szóló döntését  az intézkedés okának és jogalapjának megjelölésével  az azonnali hatállyal elrendelt kitiltást követő három munkanapon belül írásban is közli a képviselővel.”

A (4) bekezdés: „Az ülést vezető elnök által azonnali hatállyal elrendelt kitiltás időtartama tizenöt naptári nap. A házelnök által elrendelt kitiltás időtartama a 47. § (2) bekezdésében meghatározott mértékig terjedhet, azzal, hogy a kitiltás első napja a házelnök döntésének jogerőre emelkedését követő ülésnap vagy első naptári nap.

Az (5) bekezdés: „A kitiltás időtartamának számításakor a rendes ülésszakok közötti időtartamot is figyelembe kell venni. Az ülésnapokra elrendelt kitiltás hatálya kiterjed a kitiltással érintett ülésnapok közötti naptári napokra is.”

Azt szeretném nagy tisztelettel kérdezni a képviselőtársaimtól, hogy ezt így hogy. Értem én, hogy az ülésteremben lévő rendbontás vagy valamilyen fizikai erőszak után  bár nem erről van szó, ennél sokkal tágabb körben és gumiszabályok alapján lehet ezt az intézkedést meghozni , mondjuk, büntetésként a képviselőt el kívánják vagy el akarják távolítani az ülésteremből  de mi köze van ennek a Képviselői Irodaházhoz, mondjuk, ahhoz a Képviselői Irodaházhoz, ahol mindannyiunknak az irodája van, egyébként többek között a személyes tárgyainkkal, dolgainkkal, esetleg bizalmas iratokkal, esetleg minősített iratokkal? Ezen törvény végrehajtása esetén azonnali kitiltás után az ember, ha jól értem, nem mehet be a saját irodájába összepakolni a cuccait? Mondjuk, a „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéshez szükséges papírjaihoz, amelyekhez senki más az égvilágon nem nyúlhat, nem mehet be, és nem adhatja le?

Az ülésterem, még egyszer mondom, nem tetszik, nem szavaznám meg, de ebben a koncepcióban értem. Mi köze van ehhez az irodaháznak? Mi köze van a plenáris ülésen történő dolgokhoz az irodaháznak és a személyes használatunkra biztosított irodáknak? Mindannyiunkról beszélek, nyilvánvalóan ez pártállástól függetlenül egyformán van.

A 49/A. §: „A kitiltott képviselő az Országgyűlés ülésén a szavazati jogát  nyílt szavazás esetén  megbízott útján gyakorolhatja. A kitiltott képviselő a szavazati jogának (1) bekezdés szerinti gyakorlása érdekében kitiltása teljes időtartamára egy képviselő részére adhat képviseleti megbízást. Egy képviselő egyidejűleg egy kitiltott képviselő szavazati jogának gyakorlására irányuló képviseleti megbízást fogadhat el. A megbízást ellátó képviselő a kitiltott képviselő nevében és megbízása szerint gyakorolja a szavazati jogot. A megbízást ellátó képviselőt a kitiltott képviselő egyéb jogai nem illetik meg, egyéb kötelezettségei nem terhelik. Titkos szavazás esetén a kitiltott képviselő a szavazás időtartama alatt a házelnök által kijelölt helyiségben gyakorolhatja a szavazati jogát.”

Február 1-jével fog hatályba lépni ez a törvény, ha jól emlékszem, az önök javaslata szerint. Segítsenek nekem! Itt decemberben, januárban ezt az üléstermet fel fogják túrni, át fogják építeni? Meg tudják nekem mondani, hogy jelenleg ezen technikai eszközökkel én hogyan tudnám egyszerre két ember szavazatát, akár egymástól eltérő szavazatát ebben az ülésteremben leadni? (Hiszékeny Dezső: Gyorsan szalad!  Csenger-Zalán Zsolt jelzésére:) Ne vicceljen, képviselő úr! Most azt mutatta nekem, hogy a saját szavazatomat leadom gombbal, a másiknak meg majd integetek. Ön is tudja, hogy egyrészt ezen jelenlegi rendszer szerint ez nem követhető, és teljesen fel fogja borítani a Ház működését. Én csak kérdezem praktikusan. (Csenger-Zalán Zsolt: Ha nem működik a gépe valakinek, akkor…  Az elnök csenget.) De képviselőtársam, ezen a gépsoron egy gombsor van!

Azt írják ebben a törvényben, hogy „a kitiltott képviselő nevében és megbízása szerint”, és nem úgy, ahogy akar. (Böröcz László: Menni fog ez, képviselő úr!) Na, most már sok órája vagyunk itt, elnök úr, most veszek egy nagy levegőt. Mi ez a válasz, előterjesztő úr, hogy „menni fog ez”? Mi ez, valami alkotmányos passzus, hogy „menni fog ez”? (Böröcz László közbeszól.) Igen, önnek mondom. Mi az, hogy „menni fog ez”? Feltettem egy kérdést, amire szerintem érdemben kéne tudnia válaszolni. Az, hogy „menni fog ez”, nem válasz, a jelenlegi szavazógépeinkkel ugyanis egyféle szavazatot lehet leadni, így halkan jegyzem meg. A megbízás alapján az is előfordulhat, hogy én más szavazatot fogok leadni, mint az, aki engem megbíz, hogy abban a kérdésben szavazzak.

Ez csak egy apró technikai kérdés, csak feltettem önöknek, hogy ezt egyébként végiggondolták-e, amikor ezt a remek paragrafust beleírták, és azt kérdeztem, hogy akkor a téli szünetben át fogjáke faragni ezt az üléstermet. Egyébként is nonszensz az egész szerintem, de majd kíváncsiak leszünk, hogy ez bármikor az életben hogyan fog működni, és mondjuk, egy olyan szavazásnál, ahol nem egyedi esetben akár száz szavazás is van, egy költségvetésnél vagy akár egy nagyobb módosító csomagnál, vagy egy olyan parlamenti A hét után, mint a mostani, amikor 39 törvényt nyújtanak be egyszerre, akkor ezt, mondjuk, fizikailag hogyan lehet megoldani. Azt gondolom, hogy ez nonszensz, de ha erre az a válasz, hogy meg fogják oldani, akkor már értem, hogy körülbelül milyen komolysággal tekintenek erre a kérdésre.

De azt önök is tudják, hogy ha ma bárki más helyett szavaz, ha jól sejtem, az akár konkrétan bűncselekmény is lehet. Senki senki helyett nem szavazhat, és senki senki mást nem akadályozhat a szavazásban. Tehát ez nem olyan mellékes részletkérdés, hogy ez hogyan lesz megoldva transzparensen, követhetően, és hogyan fogja bárki utólag bebizonyítani, hogy a megbízó képviselő által leadott megbízás szerint történte a szavazás. Jelen helyzetben én csak azt szerettem volna halkan megjegyezni, hogy ez a technikai eszköz biztosan alkalmatlan.

(7.50)

A harmadik ilyen kérdés a gyevi bíró paragrafus  51/A. , s azt hiszem, ebben a tekintetben mindenkinek a maradék illúziója elillanhat azzal kapcsolatban, hogy milyen részrehajlás nélküli és objektíve szankcionálás vár itt bárkire is. Az 51/A. § végigveszi  most nem olvasom föl , hogy ki mindenki milyen bírságot kaphat, hogyan, milyen eljárással, milyen fellebbezéssel, majd szokás szerint megjön a „kivéve”. S a kivéve így szól: (1) bekezdés, a házelnök, személy szerint a házelnök, természetesen Kövér László az ülést vezető elnök által elrendelt kizárás vagy azonnali hatályú kitiltás hatályát kivételesen hivatalból, méltányossági jogkörben eljárva a kizárás vagy azonnali hatályú kitiltás elrendelését követő öt napon belül megszüntetheti. E döntéséről a házelnök haladéktalanul tájékoztatja a képviselőt, az ülést vezető elnököt, valamint a Mentelmi, összeférhetetlenség, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottság elnökét. A házelnök (1) bekezdés szerinti döntésével az elrendelt intézkedés hatálya, illetve a 48. § (2) bekezdés alapján elrendelt további intézkedés is megszűnik, illetve a 49. § (2) bekezdésben foglaltak az adott magatartás tekintetében nem alkalmazhatók.

Tehát ha valakinek bármilyen pici kétsége van, hogy Kövér László vagy a Fidesz akaratától eltérően, mondjuk, egy levezető elnök, például egy ellenzéki levezető elnök akár egy miniszterelnököt rendreutasít vagy kitilt a parlamentből mint országgyűlési képviselőt, mert megérdemli, akkor itt a paragrafus, és a házelnök ezt mindenféle indoklás nélkül saját hatáskörben azonnal felül fogja írni. Elképesztő! Miről beszélnek önök itt, hogy ez egy objektív, mindenkire vonatkozó szabály?! A házelnök méltányossági jogkörében eljárva ezt így eldöntheti, és pontosan tudják önök is, hogy ez ellen fellebbezésnek semmiféle helye nem lesz.

S hogy mennyire egységes és mennyire igazságos az, ami eddig is történt, azt pont a Hadházy-féle, félig-meddig karatézós történet mutatta be. Nem csak az, hogy a fideszes képviselők, akik valóban fizikai erőszakot alkalmaztak, legalábbis fizikailag is felléptek a képviselőtársukkal szemben, 50 ezer forintos bírságot kaptak, Hadházy Ákos pedig 330 ezrest. Egy mozzanatot szerintem kifelejtett mindenki ebben a Házban, azt, hogy az első fizikai kvázi erőszakos cselekményt Orbán Viktor miniszterelnök csinálta ebben a Házban, amikor elkezdte kirángatni képviselőtársa kezéből a táblákat. Én nem láttam, hogy kapott volna akár 50 ezer forint bírságot is. Ez teljesen egyértelműen jelzi, hogy körülbelül hogyan lesz ez a szabály alkalmazva. De még egyszer mondom, ez a legijesztőbb szabály. Tehát ha véletlenül egy ellenzéki levezető elnök bármilyen kormánypárti politikussal szemben ezt használja, Kövér László azonnal penderülhet, és saját hatáskörben ezt a döntést azonnali hatállyal leállíthatja és megszüntetheti. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ez így nagyjából mindent elárul arról, hogy mi a valódi szándék.

Az pedig, amit az előbb a szavazásról mondtam, ami leírva tényleg néhány sor csak, de hogy a valóságban ez hogy tud működni, arra meg jó lenne, ha tudnának válaszolni, vagy ha nem, akkor elgondolkoznának rajta, mert még egyszer mondom, én biztos vagyok benne, hogy önök ezt a jogszabályt február 1-jével el fogják fogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Nagy Csaba képviselő úrnak, Fidesz.

NAGY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Most már elég sokadik órájában vagyunk ennek a vitának, és ismétlődnek érvek, felvetések. Talán már mások is nézik a parlament közvetítését, úgyhogy én mindenképpen szeretném elmondani az általános vita keretében azt, hogy a tegnapi nap 10 óra 30 perctől, fél 11-től indult el az általános vita, ahol tíz ember szólalhatott föl, ebből kilenc volt képviselő, és egy nemzetiségi szószóló. Az ellenzék részéről hét képviselő tudta elmondani a véleményét a T/8044., illetve a H/8042. számú javaslattal kapcsolatosan. A hét ellenzéki képviselő összességében 180 percig beszélhetett, míg a kormánypárti képviselők 60 percig ketten. Úgy gondolom, mindenkinek megadatott az a demokratikus jog egy működő, létező demokráciában, hogy elmondhassa a véleményét. S azt gondolom, ha egy működő demokráciáról beszélünk, akkor ennek a szabályozásnak nagyon fontos üzenete van. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy az ocsmány, trágár beszédnek és a rendbontásnak nincs helye az Országgyűlésben, és, teszem hozzá, valódi szankciókra van szükség.

Örülök annak, hogy a Jobbik-frakció két tagja is nemzetközi példákat sorolt fel, mert ezek a példák azt bizonyítják, hogy az előttünk fekvő javaslat Európában is megállja a helyét. Ha az általános indoklást átnézzük, akkor érdemes egy-két dolgot végigvenni, s egy-két dolgot fel is olvasnék ebből, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos. Hiszen azt látom, hogy vannak olyan képviselőtársaink, akik az elmúlt órákban ugyan hozzászóltak a napirendi ponthoz, de hát nagyon sok olyan felesleges percet töltöttünk el politikai vitával, aminek nem volt köze az előterjesztéshez. Sok-sok tíz percet töltöttünk el azzal, hogy a közelmúlt történelmét megpróbáltuk másképp értelmezni. Itt eléggé hajmeresztő értelmezéseket hallhattunk előterjesztő képviselőtársaimmal együtt. Ha pontosan és szakszerűen akarok fogalmazni, annyi zagyvaságot hordtak össze, hogy az valami egészen elképesztő. Biztos, hogy a kollégákkal le fogok ülni és ebből csinálok egy kivonatot, mert azt gondolom, hogy a történelem újraértelmezése eléggé sajátságosan fekszik önöknek, és ezt a stílust valóban jól is csinálják, mint ahogy csúsztatni és félreértelmezni is nagyon szakszerűen tudják a mi mondanivalónkat.

Amit még el szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, az az, hogy hál’ istennek, mi nemcsak budapestiek vagyunk, hanem az ország más-más részéből is jöttünk. (Kunhalmi Ágnes: Én is!) Azt nagyon fontosnak tartom, hogy az önök pártjainak, az önök összefogásainak, amiket a politikai szél összevissza összefújt, mik voltak az első jelentős lépései. Az én hazámban, Baranya megyében a megyeszékhelyen a DK-sok, illetve a momentumosok azzal kezdték, hogy megszüntették a napirend előtti felszólalás lehetőségét  figyelem! , amit még Toller László sem szüntetett meg a pécsi közgyűlésben, és megszüntették azt a politikai kultúra részeként Pécsett, Baranya megye székhelyén elfogadott rendszert, hogy a levezető elnök, mint ahogy a parlamentben is, nem vesz részt a vitában. Amikor politikailag részt akar venni a vitában, akkor átadja az ülés vezetését másnak, bejelentkezik, és elmondja a véleményét. Ezt is megszüntették. A harmadik lépésben pedig öt percben korlátozták egy megyei jogú város esetében a hozzászólás lehetőségét. Ezek önök. Ehhez képest itt teljesen mást mondanak.

De térjünk vissza arra, hogy mit tartalmaz ez a szabálytervezet. Az Országgyűlés 2012-ben új fegyelmi jogi szabályokat vezetett be. A szabályozás gyakorlati tapasztalatainak az összegzése, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében lefektetett elvi jelentőségű megállapítások nyomán szükségessé vált a rendelkezések átfogó jellegű módosítása, így a javaslat a fegyelmi jogi szabályokat, a lehetséges szankciók körét és a jogorvoslati eljárás új rendszerét tartalmazza.

Nagyon fontos, hogy maga a szabályozás, a vélemények kifejezése egy közel 200 fős testületben azonban csak szabályozott formában mehet végbe  írja az indoklás , és nem akadályozhatja meg az intézmény működését, és a többségi döntések meghozatalát, mivel azzal az Országgyűlés funkciószerű működése lehetetlenülne el. Én azt tudom önöknek mondani, hogy amit az elmúlt év végén csináltak, itt mindenféle jelzőket aggattunk egymásra, de nekem nagyon megtetszett egy ilyen jelző, amit hallottam, hogy „képviselői erőszakszervezet”, ami decemberben működött.

(8.00)

Egészen elképesztő volt azt az emberi és politikai indulatot látni és megélni, amit itt a Parlamentben volt. És igenis azt kell hogy mondjam, hogy fizikailag meg akarták akadályozni azt, hogy azok a képviselők, akik a magyar Országgyűlésben választópolgároktól megkapták azt a felhatalmazást, hogy törvényt alkossanak, önök meg akarták akadályozni azt, hogy mi törvényt alkossunk, vagyis a munkavégzésünket akarták önök megakadályozni. Hál’ istennek, egyébként ez nem sikerült, de azt gondolom, hogy ez a javaslat pont ezeket a szituációkat is megfelelően tudja majd kezelni. Nagyon fontos az, hogy az ellenzék tudja gyakorolni egy demokráciában a jogait. Az is nagyon fontos, hogy el tudja mondani a véleményét, még akkor is, ha zöldségeket beszél.

Egy kormánypárti képviselőnek ezeket meg kell hallgatnia, de az is nagyon fontos, hogy a többségi döntési elv ne szenvedjen ebben a demokratikus vitában kárt. A Velencei Bizottság az ellenzéknek a demokratikus parlamentben betöltött szerepéről szóló jelentése, ennek is a 147. pontja arról szól, hogy a politikai ellenzék alapvető kötelessége, hogy funkcióját a jogszabályok  többek között a mindenkori alkotmány, Alaptörvény, a polgári és büntetőjog, valamint a parlamenti eljárásrend  szerint lássa el. Az ellenzéki pártok javasolhatják a jogszabályok módosítását, de a módosításig ugyanúgy tiszteletben kell tartaniuk a hatályos törvényt, mint mindenki másnak.

A fenti elveket az Emberi Jogok Európai Bírósága is rögzítette a Karácsony és mások, illetve Magyarország ügyben hozott ítéletében. A nagykamara kimondta, míg a parlamentben folytatott viták szabadsága alapvető fontosságú a demokratikus társadalmakban, e szabadság nem korlátlan természetű. Még egyszer mondanám: nem korlátlan természetű. A véleménynyilvánítás szabadságának a parlamentben való gyakorlása a 10. cikk (2) bekezdésében hivatkozott kötelezettségekkel és felelősséggel jár, a parlament hatékony működésének biztosítása érdekében.

E rendelkezés alapján a parlamenteknek jogukban áll cselekedni, amikor tagjaik a törvényhozás szokásos működésének rendjét megzavaró magatartást tanúsítanak. Még egyszer mondom: az Emberi Jogok Európai Bíróságának a véleménye. Erre figyelemmel a bíróság szerint túlnyomó közérdek fűződik ahhoz, hogy a parlament  miközben tiszteletben tartja a szabad vitához fűződő igényeket  mégis hatékonyan tudjon működni, és teljesíthesse küldetését a demokratikus társadalmakban.

A nagykamarai ítélet ezenfelül meghatározza a tisztességes eljárás feltételeit, amelyeket a házszabálysértő képviselővel szembeni szankcionálási eljárásban érvényesíteni kell. A fegyelmi szankciót megfelelő indoklással kell ellátni, és a döntéssel szemben hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani, amelynek során a képviselő kifejtheti álláspontját.

Ha megnézzük az erre vonatkozó javaslatot, akkor azt látjuk, hogy  idézem szintén az indoklást  „a javaslat az Emberi Jogok Európai Bizottsága joggyakorlatában lefektetett megállapításokat figyelembe véve újraszabályozza az alkalmazott jogkövetkezményekkel szemben igénybe vehető jogorvoslatok rendszerét”.

A jogorvoslati eljárás minden jogkövetkezménye alkalmazásának esetében kétfokozatúvá válik. Első jogorvoslati fórumként a Mentelmi bizottság jár el. Azt gondolom, hogy a Mentelmi bizottságunk működése ebben a ciklusban és az előző ciklusokban is garanciát kell hogy adjon, adjanak arra, hogy a Mentelmi bizottság ezeket az ügyeket megfelelő alapossággal, megfelelő mélységgel fogja megtárgyalni és kivizsgálni, és azt is gondolom e tekintetben, hogy olyan döntéseket fog hozni, amit mind a képviselő, mind a parlament el fog tudni fogadni.

Még egyszer mondom, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ha megnézzük a rendszerváltás óta a magyar parlament működését, azt kell hogy mondjam, hogy általában ezek olyan szélsőséges helyzetek és szélsőséges viszonyok, amire egy hétköznapi parlamenti ülésen nem kell hogy számítsunk.

És azt gondolom, hogy innentől kezdve nagyon fontosak ezek a szabályozások, hiszen a sokat emlegetett, egyesek által képviselőtársunknak nevezett Hadházy Ákos olyan szintet lépett a parlamenti létben, ami egészen eddig elképzelhetetlen volt az elmúlt 2-3 évtizedben, és nemcsak a trágár stílusa miatt, hanem az egész parlamenti munkához való hozzáállása vonatkozásában is.

Másodfokon az Országgyűlés jogosult a döntés meghozatalára. A jogorvoslati kérelmek előterjesztésére az érintettek joggyakorlásának megkönnyítése érdekében egységesen 8 nap áll rendelkezésre.

A Mentelmi bizottság döntésének meghozatalára biztosított határidő kezdőnapja igazodik a jogkövetkezmények alkalmazására rendelkezésre álló határidőhöz, így elkerülhető, hogy az ülésen elrendelt és az utólag alkalmazható jogkövetkezményekkel szemben igénybe vehető jogorvoslati eljárások elváljanak egymástól.

Ez is egy olyan garancia, nagyon szigorú garancia ebben a rendszerben, amiben ezeket a fegyelmi kérdéseket…  amiről remélem, hogy nem lesz nagyon mód gyakorolni, hiszen én azért bízom abban, hogy a mai vita után azért képviselőtársaim is belátják, hogy mégiscsak a politikai érvek súlyát kellene itt a parlamentben alkalmazni, és nem mindenféle fizikális erőszakot és behatást, hogy mondjuk, megakadályozzuk a parlamenti képviselőknek a munkáját. Még egyszer mondom: remélem, hogy itt a parlamenti viták megfelelő mederben folyván alkalmasak lesznek arra, hogy a politikai nézeteltéréseinket, a demokráciáról vallott hitünket és esetleg a történelmi áttekintésben a különbözőségünket is meg tudjuk beszélni, és ne kelljen még fizikai erőszakhoz folyamodni, és ne kelljen a parlament tekintélyét tovább rombolni.

Persze, lehet mindenféle jogkövetkezményekről még beszélni e tekintetben, de azt gondolom, hogy a büntetéseknek, mind a pénzbüntetéseknek és minden más egyéb fegyelmi döntéseknek olyan súlyúnak kell lenni, hogy igenis gondolja meg mindenki azt, hogy ha mondjuk, az obstrukció ilyen és ehhez hasonló módszereihez nyúl, akkor annak milyen következményei lesznek.

Azt tanácsolnám önöknek, hogy a parlamenti választásokat nem itt a patkóban fogjuk egymás között eldönteni, azt kint az emberek a szavazófülkékben a szavazataikkal fogják eldönteni, és azt kérem önöktől, hogy ezeket a politikai vitákat itt európai módon, a magyar Országgyűléshez méltóan próbáljuk meg végigvinni és megvívni egymással; próbáljunk egymás felé  már amikor lehet  tisztelettel fordulni.

Nyilván itt is, mint az élet más területén lesznek kivételek. Nyilván lesznek az önök székeiben ülők között is, és biztos vagyok benne, hogy a mi székeinkben ülők között is lesznek kivételek. Próbáljuk meg azt elérni, hogy ne az egymás sérelmére elkövetett fogalmazásokkal próbáljuk meg ezeket a csatákat megvívni, hanem próbáljuk meg ténylegesen a parlamentben a törvényjavaslatokról és a határozati javaslatokról folyó vitát végigvinni ebben a tanácskozási rendszerben.

Arra kérném önöket, hogy gondolják ezt végig. Abban biztos vagyok, hogy ez a fegyelmi eljárási rendszer, amit most bevezetünk…  hiszen hallottuk a jobbikos képviselő hölgytől és úrtól is, hogy európai példákkal alá van támasztva, és abban biztos vagyok, végiggondolva azt, hogy ha nekünk esetleg ellenzékben kell ebben a rendszerben dolgoznunk, mi biztos, hogy be fogjuk tudni tartani ezeket a jogszabályokat, mert az elmúlt 29 évben a Fidesz a maga részéről ezeket a szabályokat is betartotta. Ezt javasolnám önöknek is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Nagy Csaba képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Vadai Ágnes képviselő asszony, DK.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Régen nyomtam gombot, de azért még mindig aktuális lesz és Nagy képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem volt akkor a teremben, amikor elmorzsoltam egy könnycseppet amiatt, hogy a Fidesz-KDNP-nek nem jut lehetőség arra, hogy elmondja a saját álláspontját. Van maguknak egy saját televíziójuk  a köztévé , meg egy saját rádiójuk meg sok-sok más csatornájuk, amit az adófizetők pénzéből finanszíroznak, úgyhogy azt gondolom, hogy a Fidesznek meg a szívemhez oly közel álló KDNP-nek, amit nagyon hiányoltam egész este…- túl is reprezentálták magukat a felszólalással, mert akkor is, korábban is jeleztem, a KDNP-nek pont annyi szavazója van, ahány képviselője itt bent szokott ülni a parlamentben.

(8.10)

Boldog képviselő úrnak szeretném mondani, mert 2006. október 23-a került előtérbe, már sokan beszéltek erről; először is: az az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére irányuló kísérlet volt. Kettő: szeretném javasolni képviselő úrnak, hogy tanulmányozza Debreczeni József „A 2006-os ősz” című anyagát, abból igen sok érdekes információt meg fog tudni, de ha azt nem tekinti eléggé megfelelő dokumentációnak, akkor olvassa el a Honvédelmi és rendészeti bizottság, valamint a Nemzetbiztonsági bizottság együttes ülésének immár nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvét, és szerintem érdeklődjön Ékes Ilonánál, aki most már a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének a vezetője, de akkor igen aktív szerepet vállalt abban, hogy a csőcselék, az ott mozoghasson Budapest utcáin, vagy beszélgessen például Demeter Ervinnel, aki, ha jól tudom, valamelyik kormányhivatalnak a vezetője; ők igen sokat tudnak arról mesélni önnek, hogy a Fidesznek milyen felelőssége volt a 2006-os őszi események kapcsán.

Amit pedig Nagy képviselő úrnak…  már megint eltűnt, pedig neki szerettem volna mondani, de majd akkor a jegyzőkönyvből elolvassa, hiszen korábban egyszer egy felszólalásában azt mondta, hogy mindenki visszanézheti, meg olvashatja, ami itt történik, sőt el is bábozhatja. Nagy képviselő úrnak szeretném mondani, hogy mi azon vagyunk, hogy önöknek ezeket a jogokat meg lehetőségeket, amelyeket az ellenzéki képviselők most megkapnak önöktől, ha csak rövid ideig is, mert nyilván változtatni fogunk, de azért kelljen majd gyakorolniuk ellenzékből. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Böröcz László képviselő úrnak, Fidesz.

BÖRÖCZ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Vadai Ágnes képviselő asszonynak szeretném jelezni, hogy önök egyszerűen azért, mert féltek az emberektől, és féltek a Fidesztől, 2006-ban már, még egyszer megismétlem, azonosító szám nélküli rendőröket küldtek az utcára, és a békésen megemlékező embereket október 23-án szétverették. Ezt tették önök. A másik pedig, hogy elment már Arató képviselő úr, de azért néhány dolgot tisztázzunk már le itt az állampárt szerepe tekintetében. Az MSZMP-nek 1988 decemberében egy nyilvántartás szerint 2641 darab ingatlana volt; az MSZP-nek 1990 augusztusában 365, majd utána azzal valahogy elszámoltak. Akárhogy is számolom, eltűnt 2300 ingatlan, úgy hopp. A Nesz 2000 Kft. környékén kell keresni egy részét, nyilván azt gyorsan fel is számolták. Azért azt tisztázzuk már le, hogy az önök, az MSZP, a DK vezetői, meg a volt vezetői, azok voltak azok, akik működtették az MSZMP-t és a kommunista diktatúrát Magyarországon úgy, hogy egyébként egy szovjet megszállással terhelt ország, szovjet katonák segítségével tették mindent. (Gréczy Zsolt: A fél Orbán-kormány MSZMP-tag volt!) Tehát ne magyarázzanak, hogy egymillió MSZMP-tag volt akkor is Magyarországon, ne próbálják megmagyarázni és kimagyarázni magukat! Önök voltak azok, az önök vezetői, az MSZP vezetői, a DK mostani vezetője, akik részesei voltak annak a rendszernek a működtetésében, és a vezetői voltak. (Dr. Vadai Ágnes: Én? Tizenöt éves voltam…!) Tehát azért ezt tisztázzuk le!

A másik pedig, amit még gyorsan szeretnék elmondani, hogy itt elhangzott már többször az, hogy bevezetjük, hogy gyakorlatilag a házelnök úr dönthet a szankciókról. Bocsánat, most is ő dönthet a szankciókról, ha egyébként a házbizottságban nincs egyetértés. Tehát ne csináljanak már úgy, mintha új rendelkezéseket vezetnénk be, csupán szigorítjuk azokat a szabályokat, amelyek önökre vonatkoznak, mert nem bírnak viselkedni. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Kunhalmi Ágnes képviselő asszonyt illeti a szó.

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én az MSZMP-s dologra nem reagálok, mert ezt egy korábbi vitaszakaszban tisztáztuk, hogy erről mit gondolunk. Egyébként meg erről beszélek. Tehát rugalmas rendszer van. Arra hivatkoztak, hogy Hadházy miatt is kell szigorítani ezt a törvényt. Hát, Hadházyt meg lehetne büntetni egyébként a korábbi szabályok szerint is. Tehát akkor nem igaz az, tehát őt lehetne a törvény szigorával sújtani. És egyébként Nagy Csaba képviselőtársamnak szeretném ismételten elmondani, mert megint azt mondta, hogy miért volt az, hogy mi pulpitust foglaltunk meg sípoltunk, és hogy semmi nem okozta azt. Dehogynem! Hadd mondjam el még egyszer, mert ismétlés a tudás anyja! Házszabályellenesen zárták le a vitát a rabszolgatörvénynél. Házszabályellenesen lesöpörtek több mint 3 ezer módosítót, ami kapcsán pont azért annyit adtunk be, hogy azt a 400 órát dolgozzák önök is végig, amit a nyakába akasztottak a magyar munkavállalóknak, vegyék ki a részüket belőle. Továbbá elvették a szót házszabályellenesen és jogellenesen a képviselőtársaimtól. Ne haragudjanak!

Nem hagytak az ellenzéknek semmilyen más lehetőséget, csak azt, hogy obstruáljanak, pulpitust foglaljanak, fütyüljenek, mert megelőzte ezt már egy csomó minden más is, amit a képviselőtársaim elmondtak, de ez volt a valódi oka annak, hogy önök ezt csinálták. Ez nem zavarja önöket? Elvenni képviselőtől önkényesen a szót, csak mert megunja a Ház levezető elnöke, az nem számít?!

És igen, amit a Böröcz képviselőtársam mondott, hogy a Kövér úr saját maga dönti el, hogy éppen kinek mit… Ha én azt mondom, mondjuk, hogy maga akkorát hazudott, hogy magára szakad a kupola, akkor dönthet úgy a házelnök egyébként, hogy engem kitilt, vagy egyhavi béremet elveszi, ugye? (Böröcz László: Biztos nem.) Biztos nem, persze! Vagy azt mondjuk például, hogy hülyének lenni alkotmányos jog. Na? Az már igen? Szóval, érti, csak azt akarom mondani, mondtam két szintet  ki fogja ezt eldönteni?

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a most tárgyalt törvényjavaslathoz és határozati javaslathoz a benyújtók hozzájárulásával Szatmáry Kristóf képviselő úr is előterjesztőként csatlakozott. Megadom a szót 15 perces időkeretben Vadai Ágnes képviselő asszonynak, DK.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig akkor kapok normál felszólalásra szót, amikor elkezd növekedni az előterjesztő képviselők száma ennél az előterjesztésnél, aminek persze nem az az oka, hogy ezek a képviselők tevékenyen részt vettek volna akár a törvényjavaslat megírásában  mondjuk, az eredeti benyújtók sem, mert nyilvánvalóan valaki más írta. Én nem hiszem, hogy a minisztérium, amit itt sokan mondtak, sokkal inkább valami ügyvédi irodával íratták meg. Nagyjából ez volt az elmúlt időszakban a jellemző. Azért lesz egyre több képviselő előterjesztő a Fidesz, és majd remélem, a KDNP részéről is, merthogy elfogynak a kormánypárti képviselők, és mindig jönnek újabbak és újabbak, hogy legyen itt előterjesztő. Talán emlékeznek, egypár órával ezelőtt az országgyűlési tisztségviselők erőszakszervezetéről beszéltem. Szatmáry Kristóf képviselő úrnak szeretném mondani, aki nyilvánvalóan nem látta a vitát, hogy a tárgyalási rend fenntartása érdekében a 45. § (2) bekezdése alapján az ülést vezető elnök az ülés vezetésében közreműködő jegyzőt, vagy az ülésteremben tartózkodó bármely jegyzőt, alelnököt vagy háznagyot felkérheti a jogellenes magatartás megszüntetésében való közreműködésre. Itt azt a példát hoztam, hogy Arató Gergely képviselőtársam és Tordai Bence képviselőtársam mint jegyzők, és mondjuk, Jakab István, meg, bocsánat, alelnök úr is, Lezsák Sándor mint alelnökök, közrefogják a háznagy asszonyt, és így öten ölre mennek valamelyik képviselővel. Akkor nyilvánvalóan azt a részét fejtettem ki a törvényjavaslat hibájának, hogy ez itt nem teljesen világos, hogy ők milyen minőségben, esetleg rendfokozatban, milyen eszközzel fogják ezt megtenni.

De ennek kapcsán fölvetődik egy kérdés az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatos viszonyt illetően is. Jelen pillanatban az Országgyűlési Őrség, amellyel kapcsolatosan, az Országgyűlési Őrség irányításával összefüggő jogokat a házelnök gyakorolja, szóval, az Országgyűlési Őrség az, amelyiknek dolga, hogy ha a házelnök utasítja őket, akkor innen kivigyék az országgyűlési képviselőt. Biztosan önök is értesültek arról, hogy van egy ilyen speciális alakulata, ilyen képviselő-rángató alakulata ennek az Országgyűlési Őrségnek. Na most, az az igazság, hogy van egy olyan módosítás ebben a törvényjavaslatban, amely azt mondja ki, hogy az Országgyűlési Őrség irányításával összefüggő jogok gyakorlásával kapcsolatban, a házelnök tehermentesítése céljából, a házelnök döntése alapján bizonyos irányítási jogokat a főigazgatóra lehet delegálni.

Mi már annak idején, az országgyűlési törvény eredeti megalkotásakor is elmondtuk, hogy picikét azért problémás, függetlenül a jelenlegi házelnök személyétől, hogy egy fegyveres testületet kvázi egy civil föntről, a pulpitusról nyilvánvalóan politikai alapon irányít. A fegyveres testületeknél ez nem nagyon fordulhat elő, itt ez előfordulhat.

(8.20)

De innentől kezdve az még inkább problematikus lesz, hogy egy olyan személyre  és ez is független a jelenlegi főigazgató személyétől  lesz átruházva az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatos néhány, ma még nem tudjuk, milyen irányítási jogkör, aki semmilyen jogviszonyban, sem utasítási, sem alá-fölé rendeltségi viszonyban nincs az országgyűlési képviselőkkel. Tehát lehetséges, hogy bizonyos olyan jogköröket fognak átruházni az Országgyűlési Őrségre, amely nemhogy alkotmányellenes a korábbihoz képest, alaptörvény-ellenes, hanem sérteni fogja az országgyűlési képviselők alkotmányos jogait.

Emellett ugyanez a módosítás kimondja  és ez nagyon érdekes , hogy az őrség parancsnoka az őrség szmsz-ére a főigazgató egyetértésével tehet csak javaslatot a házelnöknek. Érdeklődni szeretnék, hogy a főigazgató és az Országgyűlési Őrség milyen viszonyban van egymással. Itt azért keveredik a szezon a fazonnal, képviselőtársaim, ezt szeretném mondani. Szóval, van itt egy fegyveres testület, egyenruhás, amely valóban az irányítása alá tartozik a házelnöknek vagy az éppen elnöklő alelnöknek, de ők a Hszt. hatálya alá tartoznak. Ehhez képest az ő működésükkel, szervezeti és működési szabályzatukkal kapcsolatosan, bocsássanak meg, de egy civil, közszférában dolgozó, országgyűlési alkalmazott engedélye kell hozzá, vagyis a törvény alapján majd ez lesz a megoldás. A világ olyat még nem látott, hogy egy teljesen furcsa, az Országgyűlési Őrséggel semmilyen jogviszonyban nem lévő személy egyetértése kell ahhoz, hogy egy fegyveres szerv szmsz-ét fel lehessen terjeszteni a házelnökhöz.

Azt gondolom, hogy elég nagy probléma amúgy is, hogy önöknek van egy ilyen speciális vonzódásuk a mindenféle őrségekhez. Koronaőrség, palotaőrség, házőrség, Terrorelhárítási Központ, és még ki tudja, hogy milyen őrség van, a Nemzeti Banktól kezdve tényleg már mindenkinek van egy saját őrsége. Ez egy veszélyes út, azt gondolom, ezt korábban is jeleztük. De az, hogy az Országgyűlési Őrség esetében olyan személyek szólhatnak bele az Országgyűlési Őrség működésébe, szervezeti egységeibe, olyan személyek kapnak irányítási jogosultságot az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatosan, akik az égadta világon semmiféle viszonyban nincsenek az Országgyűlési Őrséggel, no pláne nincsenek semmiféle jogviszonyban az országgyűlési képviselőkkel, ez több mint aggasztó. Én nem tudom, ezt hogyan képzelték el. Mi történik akkor, ha az Országgyűlési Őrség parancsnoka tesz egy javaslatot az szmsz-re, a főigazgató  még egyszer mondom, ez személytől független  meg azt mondja, hogy ez így nem jó, és akkor elkezd vitatkozni egy egyenruhás polgár egy tulajdonképpeni bürokratával? Ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza?

Már ne haragudjanak, képviselőtársaim, én azt tudom, hogy a patkónak abban a részében ülő képviselők mindenhez is értenek. Ők a hadsereget is tudják irányítani. Az őrségeket is tudják irányítani. De jelen pillanatban az Országgyűlési Őrség parancsnoka nem ül itt a patkóban. Az Országgyűlési Őrség parancsnoka, akit önök neveztek ki, vagy az önök vezetői neveztek ki, feltételezem, hogy csak van annak a tudásnak a birtokában, hogy hogyan kell egy ilyen őrséget szervezetileg működtetni. Aztán majd jön valaki  és még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez személytől független, mert azért gyorsan változhatnak akár a főigazgatói személyek is , majd valami világmegváltó tervvel, és azt mondja, hogy szerinte így kell az őrséget működtetni, szerinte ilyen egyenruhában kell lennie, szerinte ezekre a fegyverekre van szükség. És ezt honnan tudja az a személy, aki életében nem látott még belülről rendvédelmi szervet?

Komolyan mondom, az ember esze megáll, hogy azon kívül, hogy az én nagy bánatomra Jakab Istvánt és Lezsák Sándort, Tordai Bencét, Arató Gergelyt és Mátrai Márta képviselő asszonyt többek között ilyen méltatlan helyzetbe hozzák, hogy az lesz a dolguk az elnök utasítására, hogy itt lebirkózzanak képviselőket, emellé még becsatlakozik egy olyan őrség, amelynek az szmsz-ét ki tudja, ki fogja meghatározni, és ki tudja, ki fogja irányítani. Nem tudom, hogy amikor alkották ezeket a szabályokat, akkor végiggondolták-e, hogy az önök döntésének ilyen következménye lehet. Olyan következménye például, hogy bár  és erről a korábbi felszólalásomban nem szóltam  valóban lehet mentesíteni az eljáró jegyzőket, alelnököket és a háznagyot az országgyűlési törvényben megfogalmazott szankciók meg jogkövetkezmények alól, de érdeklődni szeretnék, hogy végiggondoltáke azt, hogy a Btk.-ban és a Ptk.-ban megfogalmazott szankciók vagy következmények alól lehete őket mentesíteni.

Képzeljék el azt a helyzetet  és akkor most keresek más alelnököt , hogy Latorcai János és Hende Csaba alelnökök  mert ugye, Hende alelnök úr is alelnök , továbbá, mondjuk, Szűcs Lajos és Tiba István jegyző urak azt az utasítást kapják a házelnöktől, hogy teperjék itt le valamelyik ellenzéki képviselőt, mert a tárgyalási rendet a házelnök szerint helyre kell állítani. S képzeljék el, hogy valamelyikőjük kicsit hevesebb, és olyan mozdulatokat tesz, amelyeket az adott leteperni kíván képviselő fenyegetésnek él meg. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy a képviselő elesik, történik vele valami. Akkor a jogkövetkezményeket ki viseli? Mi történik akkor, ha 8 napon túl gyógyuló sérülést szerez, ami már a súlyos testi sértés esete? Belegondoltak abba, amikor az Országgyűlés tisztségviselőire bízzák… (A hangosítás egy pillanatra megszakad.) Nem szólt az előbb, bocsánat!

ELNÖK: Jó.

DR. VADAI ÁGNES (DK): Egy kis technikai probléma. Remélem, hogy ez nem arra irányul már, hogy elnémítsanak bennünket. Szóval, arról nem is beszélve, hogy miután az Országgyűlés jegyzői és alelnökei között nincs egyetlenegy nő sem, és tudom, hogy a kormánypárti képviselők egy része kifejezetten keresi a lehetőséget, hogy az ellenzéki képviselő hölgyeket  hogy mondjam?  megrendszabályozza, hogyan kívánják ezt a problémát feloldani. Azért egészen biztos vagyok benne, hogy Mátrai Márta háznagy asszonyt arra nem lehet rávenni, hogy ő bármilyen fizikai eszközzel, módszerrel itt bárkit megrendszabályozzon; őszintén remélem egyébként, hogy a többi alelnököt és jegyzőt sem. Tehát itt azért van néhány ilyen probléma. A következő helyzet. Képzeljék el  mert eddig mindig csak elméletben beszéltünk, de szerintem, ha behelyettesítjük személyekkel, akkor sokkal inkább képletesebb és érthetőbb lesz. Képzeljék el, hogy az említett alelnökök és jegyzők azt a feladatot kapják a házelnöktől, hogy akkor a tárgyalási rend biztosítása érdekében itt járjanak el ellenzéki képviselőkkel, de közben behívják a házőrséget is. Azt a házőrséget, amelynek az szmsz-ét csak egy bürokrata jóváhagyásával lehet fölterjeszteni az elnökhöz, és ki tudja egyébként, hogy milyen irányítási jogokat ad át neki a házelnök, mert ugye, általában azt szoktuk tapasztalni, hogy az ilyen típusú információkat nem osztják meg az ellenzéki képviselőkkel még házbizottsági ülésen sem. Általában még a napirendi sorrendeket sem szokták rendesen megosztani az ellenzéki frakciókkal házbizottsági ülésen. Szóval, egy teljes jogi katyvasz alakul ki, aminek a következményeit alapvetően azok a személyek fogják elszenvedni, akiket a házelnök utasít. És akkor engedjék meg, hogy itt a végén fölvessek valamit, mert igen sokat beszéltünk a házelnök személyéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én alaposan áttanulmányoztam a törvényjavaslatot, és remélem, hogy segítenek. Árulják már el nekem, hogy ebben a törvényjavaslatban hol van az rögzítve, amikor a házelnök követ el jogsértést. Én nem találtam ilyen passzust, de biztosan segítenek majd. A Ház méltóságáról beszéltek itt kormánypárti képviselők, szerintem nagyon helyesen, hogy a Ház méltóságának megsértéséért meg lehet büntetni egy képviselőt. Egy-egy trágárabb vagy sértő beszólásért meg lehet büntetni képviselőket. Érdeklődni szeretnék, hogy amikor a házelnök onnan, fentről a pulpitusról, rendszeresen részt véve a politikai vitában, minősíti az ellenzéki képviselőket, az ellenzéki frakciókat, azt ki fogja szankcionálni. Én nem venném magamnak a bátorságot, hogy én megtegyem, bár higgyék el, hogy nagyon szép szankciósort tudnék összeállítani a mindenkori házelnöknek, de a mostaninak kifejezetten. De szeretném azt tudni, hogy ő, akinek a leginkább a feladata e Ház méltóságának a megőrzése, őt ki fogja szankcionálni. A mostani törvényből ez nem derül ki.

(8.30)

Mi lesz a következmény akkor, hogyha a házelnök jogellenesen küldi ránk Latorcai Jánost és Lezsák Sándort, Arató Gergelyt és Tordai Bencét? Mi lesz a következménye? Ki fogja viselni? Ki viseli a kártérítéseket, ha kell fizetni?

Az előterjesztésből azt már világosan láttuk, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál nem állja meg ez a büntetés az igazság és a jogállamiság próbáját, amit itt összepakoltak korábban a törvények kapcsán. Nem egy ilyen ügy van bent. Egyébként szeretném elmondani önöknek, hogy nagyon szomorú, hogy ebben az előterjesztésben az szerepel, hogy Karácsony és mások kontra Magyarország. Elképzelik azt, hogy milyen az, amikor egy országgyűlési képviselőnek, aki arra esküdik föl, hogy a hazáját mindenáron megvédi, hogy a polgárokat képviseli, el kell mennie a saját kormányával szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságára? El tudják képzelni, hogy ez milyen dolog? Nagyon rossz. Nem szeretnénk ezt. De önök és nyilván a házelnök, aki kirója ezeket a büntetéseket…

És nagyon szép a fellebbezés lehetősége, mert lehet menni a Mentelmi bizottsághoz, ha a Mentelmi bizottság nem dönt, akkor vissza lehet jönni az Országgyűléshez. Képviselőtársaim! Ezekben az ügyekben ez nem fellebbezési fórum, ez teljesen nyilvánvaló. Ez teljesen nyilvánvaló, hogy nincs fellebbezés. De az én kérdésem változatlanul csak az: ki fogja megbüntetni a bennünket büntetőt? Milyen jogi és pénzügyi következménye van annak, ha sok ilyen büntetést ró ki, és mindegyik elbukik az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és Magyarországnak kártérítést kell fizetni? Akkor levonják a fizetéséből?

Én azt tudom mondani önöknek, képviselőtársaim, hogy ha egy ilyen módosító javaslatot beterjesztenénk közösen, azt én tuti biztos megszavaznám. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Hiszékeny Dezső képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy valamennyien olyan helyzetben vagyunk, hogy az életünk során elég sok szervezetnek lehettünk a tagjai, bizonyára nem egy, különböző szervezetnek vagyunk esetleg alapító tagjai is. Ezért pontosan tudjuk azt, hogy minden ilyen szervezetnek szüksége van valamifajta működési szabályzatra, legalábbis olyan szervezetnek, amely valamit is ad magára. Azt gondolom, az Országgyűlés is egy ilyen szervezet, ami egy komoly szervezet, és szüksége van a működését szabályozó szabályzatra.A kérdés az, hogy ezt hogyan célszerű megalkotni. Többfajta módja van. Az egyik az, hogy leül valaki, itt talán valamelyik képviselőtársam azt említette is, hogy létezik ilyen ügyvédi iroda, amely nagyszerűen tud hasonló szabályokat és egyéb előterjesztéseket is alkotni, fogja, és ő megírja ezt az elképzelést. Az is egy lehetséges megoldás, hogy ennek a szervezetnek egy tagja vagy néhány tagja megírja ezt a szabályzatot. Aztán van egy másik lehetőség, amikor többen vesznek részt ebben a munkában. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is. Ha egy szűk kör alkotja ezt meg vagy egy ember, akkor viszonylag gyorsan elkészül, hiszen ez csak az ő véleményüket vagy az ő elképzeléseit fogja tükrözni. A másik egy kicsit babrálósabb, többet kell dolgozni vele, de nyilván az olyan alkotható, amely nem csak egy szervezet elképzeléseit vagy egy személy elképzeléseit rögzíti. Ez van akkor, amikor az adott szervezetnek különböző csoportjait vagy tagjait is felkérik arra, hogy ebben az alkotófolyamatban vegyenek részt.

Itt meg lehet kérdezni az ellenzéki pártokat, hogy ők milyen módon tudtak ennek az előkészítésében részt venni. Az én megítélésem szerint semmilyen módon. Tehát nyilvánvalóan semmilyen módon nem tartalmazhatja a mi elképzeléseinket és a mi gondolatainkat ennek az egész szervezetnek a működésével kapcsolatban.

Ez több dolgot is eredményezhet. Akkor, ha nem kérdezik meg azokat, akik ezen szervezetet alkotják, jelen esetben a képviselőket, akkor nem jelenik meg az ő véleményük. Nyilván akkor tudják ezt a véleményt elmondani, amikor ezt itt napirendre tűzzük. Tehát ezért szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a vita ennyi ideje tart, hiszen azok, akik itt ülnek, az országgyűlési képviselők, döntő többségük olyan ember, akinek véleménye van a dolgokról. Erről is véleménye van, tehát nyilván ő is szeretné elmondani azt, hogy ő erről mit képzel. Ez megelőzhető lett volna akkor, hogyha ezen szervezetet alkotó különböző pártokat, csoportokat, azok képviselőit megkérdezték volna arról, hogy ezt hogyan lehetne célszerűen megalkotni. Nyilván, ha ez az ülést megelőzően zajlik le előkészítő munka során, akkor egy lényegesen rövidebb olyan ülésre lett volna alkalom, ahol röviden lehet ezt tárgyalni. Mindezt elmulasztották önök. Tehát ezért az én megítélésem szerint kár azon csodálkozni, hogy most ennyi vélemény van. Sőt, ez szinte törvényszerű volt, hogy a képviselők elmondják ezzel kapcsolatban a véleményüket.

Tehát ennyit ennek az egésznek az előkészítéséről. Azt gondolom, hogy jól gondolom azt, hogy azok, akik ezt a házszabályi rendelkezést előkészítették, nem jól gondolkodtak, és ahogy ezt végrehajtották, az pedig helytelen volt. Ennek a következményeit meg az én megítélésem szerint nekik kell viselni.

Néhány konkrét ügyhöz néhány vélemény. Én magam a Háznak az egyik jegyzője vagyok. Mindjárt az elején ennek a szabályrendszernek a jegyzőkkel foglalkoznak. Egészen konkrétan valahogy úgy szól, a jegyzőknek, sőt az ülésteremben tartózkodó minden alelnöknek és jegyzőnek, tehát nemcsak annak, aki fönt ült a pulpituson, hanem valamennyinek és a háznagynak is a jövőben segíteniük kell az elnököt az ülés rendjének a fenntartásában. Ha ezt megtagadják, az Országgyűlés felmentheti őket a tisztségből.

Mondjuk, ha én egy olyan jegyző vagyok, aki szabálytartó, és szeretné betartani az itt leírtakat, néhány kérdés azonnal az agyamba nyomult. Itt milyen feladatokat kaphatok jegyzőként ebben az ügyben, vagy esetleg alelnök úr is, ha a teremben tartózkodik és valaki rendbontást követ el? Az éppen elnöklő személy felszólít arra, hogy tegyek rendet. De ezt milyen módon képzelik el? Mert szeretnék erre a feladatra felkészülni. (Bányai Gábor felnevet: Ez jó!) Kezdjek el konditerembe járni, vagy esetleg ilyen ketrecharcos-kiképzésen vegyek részt? 110 kiló vagyok, tehát ilyen szempontból ez nem is rossz, tehát alkalmas személyt találhatnak erre a feladatra. Ez az egyik megoldás.

A másik az, hogy nem kell ide semmiféle ilyen fizikai tulajdonság, nem kell eljárnom gyúrni, esetleg súlyt emelni, mert sokkolót adnak. Vagy mégis hogyan képzelik ezt az egész történetet? Mátrai háznagy asszonyt látom magam előtt, hogy ráront valakire, és megpróbálja megakadályozni ebben a rendbontásban? Ezt a képet nem tudom magamban felidézni, elképzelhetetlennek tartom.

Tehát van egy rendelkezés, amiről fogalmunk nincs, gondolom, nem csak nekem, önöknek se, hogy ezt hogyan szeretnék betartani vagy betartatni. Már az is problémát okozhat, hogy ha esetleg valaki valamilyen táblát fölmutat, és azt oda kell mennem elvenni. Ezt hogyan teszem meg, ha ő nem adja oda? Akkor itt nyílt fizikai erőszaknak a terepe lesz a parlamenti terem? Tehát gondoljuk ezt azért végig! Valamit leírtunk, de fogalmunk nincs, hogy az mit jelent. Én beszélgettem jegyzőtársaimmal egypárral, mindenki vonogatta a vállát, fogalma nincs, hogy ez az egész történet miről szól. Ráadásul nemcsak a jegyzőkre, hanem az alelnökökre is, háznagy asszonyra is vonatkozik ez a szabályrendszer.

Azt gondolom, hogy olyat meg ne írjunk le, amiről nem tudjuk, hogy mit jelent. Valaki válaszolhatna erre, hogy ezt mégis hogyan gondoljuk. Szeretném betartani a szabályt, de fogalmam nincs, hogy az mit jelent. Azt gondolom, hogy akkor ez rosszul van megfogalmazva. Az sem biztos, mondjuk, hogy az elképzelés jó, de ki kellene találni, hogy hogyan és miképp tudunk szabálytartók lenni. Komoly igény van rá, kormánypárti képviselők folyamatosan azt emlegetik, hogy a szabályokat mindenkinek be kell tartani. Készen állok rá, de nem tudom, hogy mi az a szabály, amit be kellene tartanom. És nem csak én vagyok így. El kellene ezen gondolkodni.

Így biztos, hogy nem szabad elfogadni; különösen úgy, ha fenyegetve van, hogy ha megtagadja, az Országgyűlés felmentheti őket tisztségükből. Jelzem, hogy semmi olyanra nem vagyok köteles, még akkor sem, ha ide le van írva, ami egyéb jogszabályba ütközik. Ez még a hadseregben is így van. Tehát ez teljesen érthetetlen, felfoghatatlan, és komoly magyarázatra van szükség ahhoz, hogy mit jelent ez a leírt két mondat. És hány ilyen két mondat van ebben az egész tervezetben?

(8.40)

A következő ilyen észrevételem: komoly szankciókkal fenyegetik azt, hogy ha valaki bizottsági ülésen megfelelő számban nem vesz részt. El kellene gondolkodni a működési renden. Plenáris ülés van, jegyzőként fönt ülök, és összehívják a Törvényalkotási bizottságot, amelynek a tagja vagyok. Ez nem egy egyedi eset, a mai nap ez így lesz, 13 órakor törvényalkotási bizottsági ülés van, 14 óráig jegyző vagyok. Tisztelettel kérdezem, hogyan oldjam meg a problémát. Szabálykövető szeretnék lenni, de nem tudok. Azzal fenyegetnek, hogy 33 százalékát a tiszteletdíjamnak elvonják, miközben én minden erővel szeretnék azon lenni, hogy betartsam a szabályokat.

A szabályok nincsenek jól megalkotva, vagy a bizottsági üléseket nem lehet akkor tartani, amikor plenáris ülés van. Tehát vagy a gyakorlat rossz, vagy azok a szabályok, amiket önök kitalálnak, nem megfelelőek. Azt gondolom, lehet, hogy végig kellene gondolni, mert az, aki leírta, nem biztos, hogy képben van ebben az ügyben, hogy ez hogyan zajlik.

Rengeteg olyan dolgot tapasztaltam a törvénytervezetben vagy a jogszabálytervezetben, ami szubjektív elemet tartalmaz. Leírják azt, hogy tárgytól eltérő hozzászólás esetében már figyelmeztetni sem kell, rögtön jöhet a büntetés. Vagy kirívóan sértő magatartást tanúsít valaki. A kedvencem pedig: megalapozottan feltételezheti az őrség, hogy tekintélyt romboló tevékenységet folytatna majd valaki. Tehát ezek abszolút szubjektív elemek. Megint csak azt mondom, szeretnék szabálytartó lenni.

Nem egy olyan alelnöke van a parlamentnek, aki az ülés vezetésében részt vesz. De mindegyikük különböző személyiség, egy egyforma sincs közöttük. Akkor alkalmazkodnom kell mindig az adott levezető elnök személyiségéhez? Hiszen nyilvánvalóan egy adott kifejezés használatát nem ugyanúgy fogják megítélni. Viccből mondom, hogy a kifejezetten liberális ülésvezetéséről híres Kövér László bizonyára nem ugyanúgy reagál egy kérdésre, mint a rendkívül kemény magatartást tanúsító Hiller István. De nekem akkor mindig arra kell figyelemmel lennem, hogy ki vezeti az ülést, és úgy kell? Akkor képzést kell tartani abból, hogy az ülést vezető aktuális alelnök melyik kérdésekben mit és hogyan fogad el vagy nem fogad el ebben a kérdésben. Tehát azt remélem, hogy értik, amit mondani akarok.

Csomó olyan szabály van, amit azért nehéz betartani, mert nincs leírva, hogy mi az, amit be kellene tartani. Ráadásul szubjektív elemek vannak ebben a történetben, ami nyilvánvalóan nem egységesen ítélhető meg. Azért gondolom, hogy ez így, ahogy le van írva, és ahogy ezt önök gondolják, biztos, hogy nem jó.

A következő ilyen, hogy jelentős számban vannak olyan paragrafusok, amelyek egyszemélyi döntés eredményeképpen születnek  nyilván ez is rendkívül szubjektív , de annak a helytállósága nem vizsgálható. Mondok rá példát. Volt ilyen, talán emlékeznek rá, hogy a Szocialista Párt tagjai „Ne írd alá, János!” feliratú táblákat helyeztek ki, ennek alapján büntetések kiszabására került sor. Nem igazán sikerült eltalálni azt, hogy kik azok, akik a táblát tartják. Ezt jegyzőként onnan jól láttam. Nem minden esetben azt büntették meg, aki valóban táblát tartott, hanem olyat is, aki nem tartott. És arra nincs mód, hogy ezt felülvizsgálják. Valaki döntött, és ennyi.

A kolléga említette, hogy itt van a Mentelmi bizottság, amit kifejezetten ezzel a céllal hoztak létre, és majd ott a Mentelmi bizottságon ez tisztázható. Akkor jelzem önöknek, a Mentelmi bizottság nem hajlandó ilyen kérdésekkel foglalkozni, egyszerűen azt a felvetést, hogy nézzük meg a felvételt, ami az eseményről készült, erre nem hajlandó a Mentelmi bizottság. Tehát magát azt, hogy mi az, ami történt, és ezt ki követte el, sehol senki nem vizsgálja, hogy az, aki a döntést meghozta, pontosan tudja-e, hogy miről van szó, vagy mi az, ami történt. Egyébként a tavaly december 12-ei események kapcsán tudok mondani vagy hat példát, hogy teljesen rosszul döntöttek ebben az ügyben. Nyilván Európai Bírósághoz és egyéb helyekhez fordul az ember, ahol viszont ezt megnézik. Annál nagyobb buktát, hogy valakit azért büntetnek meg, amit el se követett, és mondjuk, ezt egy házelnök írja alá, ez nagyon ciki, és erre nem egy helyen van példa. Nincs valós fellebbezési fórum, nincs olyan fórum, ahol meg lehetne azt vitatni, hogy valóban az követtee el azt, amivel vádolják.

Tehát összességében azt mondanám, hogy rengeteg anomáliát tartalmaz ez a tervezet, biztos, hogy ezt így nem szabad elfogadni. Szerintem ezt még többször át kellene beszélnie az Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Hiszékeny Dezső képviselő úr. Megadom a szót 15 perces időkeretben Mátrai Márta háznagy asszonynak, képviselő asszonynak.

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Nem fogom az időt nyilván kihasználni, de néhány olyan gondolat elhangzott, amelyre mindenképpen szeretnék reagálni. Mindenekelőtt megemlíteném azt, hogy lassan már 9 órája tárgyaljuk ezt a törvénytervezetet, illetőleg a módosításokat, és bizony el kell hogy mondjam, hogy ez alatt az idő alatt már régen végezhettünk volna, de rendkívül sok felesleges beszéd is elhangzott, ami csak időhúzásnak vagy az idő kitöltésére volt való.

A hozzászólásom elején mindenképpen szeretném leszögezni azt, hogy a Fidesz-frakció, illetőleg a Fidesz-KDNP-frakciószövetség a beterjesztett módosításokat támogatja. A törvénymódosítás ugyanis, képviselőtársaim, nem elhallgattat, hanem kulturált mederbe kívánja terelni az ellenzéki magatartást.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Elhangzott itt Vadai Ágnes képviselőtársamtól és több ellenzéki képviselőtől is a törvényszakasznak „A tárgyalási rend fenntartása és a fegyelmi jogkör az Országgyűlés ülésén” című fejezete, amelyben a 45. §-t próbálták górcső alá venni. Én azt gondolom, hogy a törvénymódosítás és az ellenzéki felszólalások sokasága kapcsán elmondhatjuk azt, hogy egyetlenegyszer sem hangzott el az ellenzék részéről, hogy tisztelt Országgyűlés, igen, figyelni fogunk arra, hogy a Ház rendjét fenntartsuk, házszabályt sértő viselkedést ne kövessünk el, és ne hangozzon el olyan beszéd, amely alkalmas arra, hogy a Ház működési rendjét megzavarja. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogyha valaki így gondolkodik, és így kezdi a munkáját, akkor nem fognak bekövetkezni azok a szankciók, amelyek azért vannak most leírva, mert önök kényszerítették ki.

De visszatekintenék arra, amit Vadai Ágnes mondott. Olyan helyzetet vizionál, amely meggyőződésem, hogy nem fog bekövetkezni, ugyanis a (2) bekezdésre hivatkozik a 45. §-nál, de az (1) bekezdést nem veszi figyelembe, nem tudom, miért, úgyhogy én ezzel kezdeném, amely iránymutatást tartalmaz. Ugyanis azt mondja a 45. § (1), hogy az Országgyűlés ülésén az ülés zavartalan lefolytatásának biztosítása és az Országgyűlés tekintélyének megőrzése az ülést levezető elnök feladata, amelyben őt az ülés vezetésében közreműködő jegyző, valamint az általa a tárgyalási rend fenntartására felkért bármely, ülésteremben tartózkodó jegyző, alelnök és háznagy segíti.

(Móring József Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Ha itt megállunk, akkor még semmi gond nincs, mert nyilvánvaló, hogy az elnök úr, akár Kövér László elnök úr vagy Hiller elnök úr, akárki ül a pulpituson, ha lát valami olyat, ami az Országgyűlés rendjét zavarja, működési rendjét akadályozza, akkor először ő próbálja a rendet megteremteni, és hogyha ez valami miatt nem sikerül, akkor természetesen segítséget fog kérni. Azonban azt mindannyian tudjuk, hogy teljesen kizárt, hogy erőszakot fognak alkalmazni azok a személyek, akiket az elnök úr megkér, felkér, hogy segítsenek neki abban, hogy a rend helyreálljon az Országgyűlés üléstermében.

Rákanyarodnék itt a 2. §-ra, de a 2. §-nál is egybe kell olvasni, hiszen ott van egy olyan kitétel, amikor mindenkit felkér, ez a 46/C-46/G. §-okban foglalt jogellenes magatartás megszüntetésében való közreműködés. Taxatíve felsorolja a törvény, én most nem fogom felolvasni, hiszen nem kívánom vele az időt húzni, mert mindenki előtt ott van a törvény, arra kérem képviselőtársaimat, olvassák el, hogy mi után mi következik, és melyik szakasz milyen rendelkezést tartalmaz, hogy azok megsértése esetén kerülhet sor arra, hogy az Országgyűlés elnöke segítséget kér abban az esetben, hogyha ő nem tud lejönni a pulpitusról, hogy segítsünk neki abban, természetesen abszolút kulturált körülmények között, és nem úgy, ahogy itt vizionálták a képviselőtársaim, hogy milyen, esetleg tettlegességig fajuló rendbetételre kerül sor itt, a Ház falai között, amit én el sem tudok képzelni.

Tehát én azt gondolom, hogy ez teljesen rossz irányba viszi a tárgyalási folyamatot, és van itt egy törvény, amelynek a betartása  ahogy azt a felszólalásomban is mondtam  ellenzéki és kormánypárti képviselőkre, mindenkire kötelező, amennyiben a parlament elfogadja, az Országgyűlés elfogadja. Lehet ezt kritizálni, ugyanakkor én azt gondolom, hogy a betartására mindenkinek figyelni kell.

(8.50)

Az ország tekintélyét tehát, mint említettem, csak az tudja helyreállítani, ha sem a jobb-, sem a baloldalon nincs trágár beszéd, nincs rendbontás, nincsenek durvaságok, tehát egy kulturált, országgyűlési képviselőhöz illő magatartás tanúsítása valósul meg. Itt azonban meg kell állnom egy pillanatra, mert a mai napon, vagyis a mai éjszaka folyamán, a hajnal folyamán nagyon sokszor elhangzott olyan beszéd, amely magát a házelnököt, illetőleg magát a miniszterelnök urat tüntette fel olyan színben, amely énszerintem rendkívül méltatlan volt a hozzászólóktól, és én azt hiszem, nyugodtan állíthatom azt, hogy még a személyiségi jogaikat is sértette.

Itt azonban szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy óvakodjon ettől, annál is inkább  és ezt ne vegyék tőlem egy olyan felszólításnak, amely esetleg bántóként jelenik meg , hiszen Magyarország Alaptörvényének VI. cikke a következőt tartalmazza: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.” A személyes adatok védelmét taglalja aztán tovább ez a szakasz, ugyanakkor ki kell mondjam, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint az emberi jogok európai egyezménye is ugyanezeket a szabályokat tartalmazza, és ezek szinte egymásra épülnek. Tehát én rendkívül méltánytalannak tartom azokat a megszólalásokat, amelyek itt a mai ülésnapon elhangzottak, csak azért, hogy valamit mondjanak, nem tudtak mást tenni, mint megpróbálták a miniszterelnök urat és házelnök urat kedvezőtlen színben feltüntetni. Én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a jövőben ettől tartózkodjanak.

Még ehhez tartozóan elmondanám azt, hogy sokan sérelmezték a házelnök úrnak a fegyelmi jogkörét. Előttem is itt van, amit ellenzéki képviselőtársam is bemutatott vagy felolvasott, az a felsorolás, amely Albániától egészen Ukrajnáig, mivel egy ilyen sorrendben van felsorolva sok-sok oldalon keresztül, minden országot bemutat, bemutatja, hogy mit tekint fegyelmi vétségnek. Fegyelmi vétség például a Ház rendjének súlyos megsértése, házelnök vagy Ház döntései végrehajtásának megtagadása, obszcén kifejezések, a ház rendjét, a házszabályt sértő viselkedés. Végigmehetünk rajta Albániától Hollandián, Horvátországon, az Egyesült Királyságon  erről már beszéltünk , Németországon keresztül, ezt mindenhol részletesen taglalja ez a kimutatás, és a fegyelmi hatáskör minden esetben a Ház elnökének a hatáskörébe van utalva, ő fogja meghatározni azt, hogy milyen mértékű az a jogsértés, amelyet a képviselő magáról megfeledkezve elkövetett, és nem méltó a Ház működési rendjéhez, illetőleg ahhoz a magatartáshoz, amelyet tanúsítania kellene.

Úgyhogy én nem látom azt a rendkívüli problémát, amit itt a képviselőtársaim felvázoltak. Egyetlenegy dolog biztos: mindenkinek át kell gondolni, hogy mikor mit csinál, és ha csak azért hangoznak el ezek a különböző, sokszor nagyon éles és nagyon méltatlan kifogások a törvénytervezettel vagy -módosítással kapcsolatban, mert önök mintha ezt a trágár beszédet akarnák a napi egymás közötti beszélgetési stílus részévé tenni. Én viszont azt gondolom, hogy ezt mindenáron meg kell akadályozni, hiszen egy kulturált viselkedési formába és egymás közötti beszédbe, illetőleg a törvényekről szóló társalgás folyamatába ez nem illik bele, nem illik az Országgyűléshez, és tetszik vagy nem, az Országgyűlés méltóságát sérti.

(Szilágyi Györgyöt a jegyzői székben Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Még néhány gondolatot szeretnék elmondani. Azt hiszem, Boldog István képviselőtársam már nincs itt. (Közbeszólás: De, itt van.) Elhangzott a 2006-os gyurcsányi brutalitás, ami megtörtént Budapesten. Én mindenkinek csak azt javasolom, hogy a Balsai-jelentést vegye elő. A Balsai-jelentést tárgyalta az Országgyűlés, elfogadta, bárhol elolvasható, és abból mindenki, aki esetleg kételkedik a 2006-os eseményekkel kapcsolatban és annak a brutalitásával kapcsolatban, mindent elolvashat és megtudhat.

Kunhalmi Ágnes képviselő asszony annyit mondott nekem, hogy szeretne olyan jogokkal élni, mint ami engem korábban megilletett. Én egy törvénytisztelő állampolgár voltam még mielőtt ’98 előtt bekerültem a parlamentbe, azt követően pedig különösen. Engem semmi különösebb jogok nem illettek meg, mint a törvények betartása, mert én így tanultam és így nőttem fel, jogászként meg különben is rendkívüli módon kényes vagyok erre. A házszabály azonban  képviselő asszonynak mondtam volna  tételesen meghatározza azokat a jogokat, amelyek a képviselőt megilletik; ez megillette korábban is, megilleti ma is, itt az interpelláció, a kérdésfeltevés, ugyanakkor lehetősége van a képviselőnek természetesen, hogy az állami szervek esetében érdeklődjön, kérdést tegyen fel. De azért az mégsem járja, hogy valaki beront valahová, teljesen mindegy, legyen az egy vállalat, vagy legyen egy média, akár a rádió vagy a Magyar Televízió. Az ember úgy szokott elmenni bárhova, hogy felhívja, bejelentkezik, elmondja, hogy miért szeretne jönni, ugyanakkor a cég, illetőleg a média vezetőjének kötelessége a képviselőt fogadni, rendelkezésére állni, és természetesen az üzem zavarását maximálisan ki kell iktatni ebben a látogatási körben.

Végezetül pedig Tordai Bence képviselő úr is megszólított. Én szeretném mondani neki, hogy nem kell aggódnia képviselő úrnak. Nem kell aggódnia képviselő úrnak a Fideszért, és nem kell aggódnia a Fidesz-KDNP-szövetségért, annál is inkább, mert tudomásul vettük azt, hogy a választópolgárok néhány városban, a fővárosban, néhány településen másképp gondolkodtak. Mi mindenképpen ugyanúgy meg fogjuk találni a kapcsolatot a településen élő képviselőkkel, polgármesterekkel, és amennyiben lehetőségünk van, természetesen támogatjuk a térség fejlődését. Ugyanakkor az nem igaz, hogy elvesztettük a választást, mert országosan a Fidesz-KDNP igenis megnyerte a mostani önkormányzati választást, és ebből fakadóan mi rendkívül bizakodóan tekintünk a jövő felé. Természetesen meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen hibákat követtünk el, ezeket korrigálni fogjuk, de továbbra is ugyanazt a gazdaságpolitikát, családpolitikát és az időskorúak támogatásával kapcsolatos elképzeléseinket és munkaterveinket fogjuk megvalósítani, mint ami a programunkban és az elképzelésünkben volt a választások idején.

Ugyanakkor még azt is mondanám Tordai Bencének  hiszen valószínű, hogy elfelejtette , hogy 2010-től Magyarország egy felívelő pályán van. 2010-ben egy olyan, csőd szélén álló országot vett át a polgári kormány, amikor a 2010 előtti választásoknál a magyar emberek, a magyar választópolgárok mondták azt, hogy igenis elég volt, elég volt abból, ami az azt megelőző 8 évben történt. Ekkor került az ország egy olyan helyzetbe, amikor lépésről lépésre, választásról választásra mindig kétharmados többséggel  amit mindig nagy alázattal és tisztelettel megköszöntünk  próbáltuk az országot olyan helyzetbe hozni, hogy eljutottunk erre a pontra, ahol éppen most vagyunk, ahol is egy felívelő gazdasági növekedésről beszélhetünk, és ez a gazdasági növekedés teszi lehetővé azt a támogatási rendszert, életpályamodellek kidolgozását, amelyekkel szeretnénk a magyar polgárok életét, a magyar emberek, a magyar családok életét megkönnyíteni és boldogabbá tenni.

Én azt gondolom, hogy ezt a munkát fogjuk tovább folytatni mindenáron, nem fogunk megtorpanni, bármilyen kritikával illetnek minket, és nagyon igaztalanul, mert ami itt elhangzott, az rendkívül bántó és sértő volt. Tehát töretlen az az elképzelésünk, hogy azt, amit megígértünk a választási kampányok során, végre is fogjuk hajtani. Én ennyit szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.00)

ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. Üdvözlöm önöket. Tájékoztatom önöket, tisztelt Országgyűlés, hogy függetlenül attól, hogy az elfogadott napirend szerint most, november 21-én, csütörtökön 9 órakor más napirendi pont tárgyalása kezdődne az elfogadott napirend szerint, a házszabály ezt felülírja. Így a jelenleg is folyó előterjesztés elnapolására nincs mód, és ez nem is történik meg. Ennek megfelelően megadom a szót kétperces felszólalásra Csenger-Zalán Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

CSENGER-ZALÁN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Harangozó képviselőtársunk egy technikai kérdésben kérte a véleményünket, egész pontosan azt kérte, hogy mondjunk megoldást arra, hogy majd a kitiltott képviselő helyett hogyan lehet szavazni. Nos, azért erre ma is vannak megoldások, hiszen ha valakinek nem működik a szavazógépe, akkor kézfelemeléssel tud szavazni, de ennél azért egy fejlettebb módszer is lehetne, hogy a saját nevében szavaz a szavazógéppel a megbízott, és mondjuk, egy zöld, sárga és piros tárcsa felmutatásával meg a helyettesítésként. De a XXI. században, azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy egy hordozható, wifis rendszer három gombbal is megoldás lehet. Tehát azt hiszem, hogy emiatt nem kell aggódnunk. Nagy Csaba képviselőtársam említett az önök ellenzéki összefogásának a hatalomba kerülése kapcsán egy pécsi példát, jelesül azt, hogy ott azonnal megszüntették az interpelláció intézményét. Én ehhez azt tenném hozzá, hogy Budaörsön Wittinghoff Tamás első dolga az volt, hogy a bekerült fideszes képviselőknek még bizottsági helyet sem biztosított.

Végezetül engedjék meg, mivel olyan sokszor beszéltek itt önök arról, hogy diktatúra van, hadd mondjam azt, hogy diktatúrában az ellenzék vagy az utcán, vagy a börtönben van, de nem a parlamentben. Ezt természetesen nem én mondom, hanem Winston Churchill. Én nagyon örülök annak, hogy kedves ellenzéki képviselőtársaimmal immár több mint 24 órája itt beszélgethetünk, itt vitatkozhatunk, szabadon mindenki elmondhatja a véleményét. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő képviselők felszólalásával folytatjuk a munkánkat. Szabó Sándor képviselő úr, MSZP, parancsoljon!

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Újra itt. Én ugyan elmentem háromnegyed egykor, de újra itt vagyok. 9 órakor már egy új napirendi pontban lennék érdekelt, de természetesen ez a vita is nagyon érdekel, és nagyon komolyan figyeltem képviselő asszony hozzászólását ebben a témában. Csak egy megjegyzést szeretnék tenni az ország gazdasági helyzetének állapotára, mert Mátrai Márta képviselő asszony is kitért rá. A Bajnai-kormány után az ATV-ben az ön miniszterelnöke, Orbán Viktor nyilatkozta, hogy alapvetően a magyar gazdaság állapota jó, tehát azt a csődközeli állapotot felesleges vizionálni, amit akkor tetszett mondani.

De hogy akkor a mostani törvényhez hozzászóljak, képviselő asszony, tudja, az a baj, hogy ön úgy vizionálja önöket és bennünket  és ezt nagyon sokszor elmondta a hozzászólásában , hogy mi vagyunk a rosszak, önök pedig a jók. Nagyon sokszor figyeltem, hogy mit tetszett mondani: önök azok, akik egyébként megbontják a parlament tekintélyét, önök azok, akik nem tudnak kulturáltan viselkedni, önök azok, akik nem tartják be a házszabályt, és még sorolhatnám; de olyat nem tetszett mondani, hogy önök egyébként mindenben a házszabály rendelkezéseinek megfelelően tetszenek eljárni.

Én 2014 óta vagyok képviselő, az én hozzászólásaim ebben a Házban, azt gondolom, hogy mindig tisztességesen, korrekten folytak le. Az én hozzászólásaim ebben a Házban elsősorban szakmai jellegűek voltak. Az én hozzászólásaim ebben a Házban mindig a másik iránti tisztelet felé irányult. És tudja, képviselő asszony, amikor azt tetszik mondani, hogy itt felesleges beszédnek van helye, akkor én meg elmondom azt, hogy ha nem is megyek vissza a kommunista időkig, azért elmegyek 2010-ig, és egészen addig, amíg az egymás iránti kölcsönös tisztelet nem lesz meg, addig önök hozhatnak bármilyen szabályt, ebben a Házban sem és az utcán sem fog ez a helyzet változni.

Az önök miniszterelnöke egy óriási bűnt követett el, ez pedig nem más, mint hogy a társadalmat megosztotta. Eljutottunk addig, hogy az ebédnél, a baráti társaságokban nem lehet politikáról beszélni, mert ha politikáról beszélünk, akkor előbb-utóbb annak veszekedés lesz a vége. Képviselő asszony, ha meg tetszik kérdezni tíz embert, abból kilenc ember az önök pártját fogja mondani, ha azt tetszik kérdezni, hogy tessenek már mondani, a megfélemlítésről, a gyűlöletkeltésről, a megalázásról melyik párt jut az eszébe. (Mátrai Márta közbeszól.) Ezt, képviselő asszony, tessék tesztelni, ez sajnos így történik. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Én ebben a Házban mindig szakmai kérdések mentén vitáztam. Amikor elkezdődik a hozzászólás bárki részéről, én mindig azt kell hogy meghallgassam, hogy mi történt az elmúlt nyolc évben, meg most már kilenc évben, mert most már 2019-ben vagyunk. Miért nem lehet akkor azokra a kérdésekre  mert szakmai kérdések  válaszolni? Én már voltam itt sorosista, kommunista  nem is éltem még abban a rendszerben , hazaáruló, és még sorolhatnám, hogy mi. Akkor önök az én méltóságomat tiszteletben tartják? Akkor hogy van ez? Mi vagyunk azok, akik egyébként óriásplakátokon milliárdokért gyűlöletet hirdetünk, képviselő asszony? (Tessely Zoltán közbeszól.) Tessék, képviselő úr, ez így normális? Ön engem most ezzel megtisztelt, hogy beszól és idekiabál nekem? (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) És akkor tetszenek jönni ilyen szabályozással, hogy mi egyébként tartsuk be azt, amit önök itt szigorúan ránk rónak  még bólogat is képviselő úr, ezzel egyébként csak engem igazol , de önöknek nem kötelező.

És tetszik tudni, minden fronton ezt tetszenek játszani. Önöknek tulajdonképpen ebben az országban minden megengedett, azoknak az embereknek, akik egyébként hasonló mértékben, lehet, hogy lényegesen több szavazót képviselnek, bár kevesebb számban vannak jelen a parlamentben, mert az önök választási rendszere sajnos ilyen igazságtalan, azoknak meg tulajdonképpen semmit nem szabad. Akkor ez micsoda? Kettős mérce? Lehet ilyeneket csinálni, képviselő úr, meg bólogathat arra, hogy egyébként bennünket meg kell rendszabályozni, de tessenek már arra is gondolni, hogy egyébként mi vezetett el idáig. Miért jutottunk el idáig?

Én is jegyző vagyok, ugyanazt a kérdést föl tudom tenni, amit Hiszékeny képviselőtársam. Nem tudok egyszerre két helyen lenni. Ha bizottsági ülésen kell lennem, és jegyzősködnöm kell, akkor melyiket válasszam? Akkor én majd büntethető vagyok. Pedig egyébként én is eleget akarok tenni az országgyűlési képviselői kötelezettségemnek. Hol legyek? Ott üljek majd fenn vagy menjek bizottsági ülésre? Ki fogja azt megmondani, hogy egyébként nekem melyik helyen kell lennem? És még lehetne sorolni, de nem akarom, mert egyébként tényleg le kellene zárni a vitát.

Azért, képviselőtársaim, tessenek azon elgondolkodni, hogy az a szabályozás, amit most egyébként önök elénk tettek vagy a Ház elé hoztak, nemcsak azért van, mert mi így viselkedünk, hanem azért, mert önök gerjesztették azt, és önök kényszerítettek abba a helyzetbe, hogy ilyen és ehhez hasonló viselkedés vagy stílus alakuljon ki a parlamentben. Ha önök minden vitát ellehetetlenítenek, ha önök mindent megtagadnak tőlünk, és egyébként joggal elvárják tőlünk a választók, hogy itt képviseljük az ő jogaikat, akkor kérdezem: milyen mozgásteret biztosítanak számunkra? Tessenek ezen elgondolkodni, és akkor lehet olyan szabályozásokat hozni, amiket önök most akarnak tenni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu László képviselő úr, DK.

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztők! Én egy picit aludtam, mert egy óra előtt hazamentem, és kilenc órára jöttem a mai napirendi pontok megtárgyalására. Én a tegnapi vitában nem vettem részt, nem szóltam hozzá, pedig lett volna pár dolog, amihez akkor kellett volna; most nem tudok kapcsolódni máshoz, mint amit itt hallottam pár percben. A háznagy asszony gondolatai, amiket tegnap este tetszett mondani, azt hittem, az egy megoldás lesz, mert az viszonylag összefogott volt, és békülékeny hangot ütött meg.

(9.10)

Én még azt is vártam a végén, hogy: megdádáztunk benneteket, pár órát vitatkoztunk, csináljunk egy próbát, és hagyjuk ezt a törvényt. Szavamra, valami ajánlatot éreztem ki abból a hangnemből, de most látom, hogy egy egész éjszakai vita után nem ott tartunk.

Valami olyasmi történik, mintha ez nem a parlament, nem a törvényhozás háza lenne, hanem egy óvodában lennénk, ahol vannak kiscsoportosok, vannak a középsősök, meg vannak a nagycsoportosok. A nagycsoportosok oktatják a középsősöket, akik majd aztán lesznek nagycsoportosok; és mi vagyunk a kiscsoportosok, hogy hogyan kell kanalat fogni, villát fogni, szalvétát rakni, hogyan kell megteríteni, tanuljuk ezeket a dolgokat. Egy ilyen oktatásban van itt részünk, tehát tulajdonéppen ovisnak néznek itt bennünket ezen az oldalon.

Ötödik ciklusban ülök az Országgyűlés házában, mindig egyéni körzetben megválasztott képviselőként. Ez azt jelenti, hogy elég sokat koptattam ezeket a padokat, de ilyen előterjesztést egyetlen alkalommal se tárgyaltunk. Tanácstalan is vagyok, hogy ez milyen műfaj, mi is ez, amit most tárgyalunk. Annak idején a legelső házszabály-módosításon is részt vettem, és azt gondolom, hogy egészen békés együttműködés volt.

Elhangzott tegnap este is, meg most itt reggel is már, hogy vannak a parlamenti szentek, és vannak a parlamenti gonoszok. Az elhangzottak alapján mi vagyunk a parlamenti gonoszok, akik a Ház méltóságához képest… A méltóságról tegnap este itt hosszú-hosszú érvelés hangzott el, megtörtént esetek hangzottak el arról, hogy a Ház méltóságát ki is sérti meg igazán, de a Ház méltóságának az igazi bizonyítéka maga az a házszabály, amivel mi dolgozunk. De bármi le van írva, azt emberek fogják végrehajtani, és emberek fogják megtölteni tartalommal, akkor is, ha ilyen óvodás módszerrel a dadus néni és a dadus bácsi majd fog fölöttünk dönteni. Tehát mi a sötétséget képviseljük, önök pedig a világosságot. Azt gondolom, hogy ennek a világnak vagyunk most itt a részesei.

Ez a bizonyos október 13-ai választás nagyon sokszor elhangzott. Vita van azon, hogy nyert valaki október 13-án vagy vesztett, de ha azt vesszük, hogy ezzel a mai estével ki nyert és ki vesztett, akkor ez a kérdés nagyon megoszlik a sajtóban és a médiában. A négyszázegynéhány kormányközeli média nyilván fog ontani erről híreket, és az a három vagy négy baloldalinak kinevezett média is mond valamit, de nekünk itt, ebben a Házban magunknak kell konszenzusra jutni.

Mint említettem, nem tegnap óta ülök itt a sorokban a parlamenti sportkör tagjaként. Most ugyan nem léptem vissza, mert időközben azért elteltek az évek, és ma nem tudnék teniszezni, nem tudnék a teniszszakosztályban részt venni. A futballcsapatnál viszont 16 évig a Fidesz és az akkori MSZP, akkor nem volt ilyen sok párt, ez a két frakció adta a nagypályás és a kispályás futballmérkőzések csapatait.

El tudnak most önök olyat képzelni, hogy háromszázvalahány mérkőzést játszottunk le együtt? Ebbe a kispályásokat is beleértem és azokat a tornákat is, amikor egy nap három vagy négy mérkőzést kellett játszani, és jártunk Londonban, Párizsban, Berlinben, nem sorolom, szinte mindegyik fővárosban, és nagy stadionokban játszottunk mint parlamenti csapat, olyanokban, amiket nem is láttunk korábban. Együtt, a fideszes frakció focistái és együtt az ellenzék focistái.

És aludtam egy szobában fideszes szobatárssal  el lehet ezt most képzelni? , vagy egy autóval mentünk a 200-300 kilométerre lévő, mondjuk, bratislavai stadionba, fideszes és ellenzéki. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Pozsony!) Nincs kommunikáció egymás között. Ez a házszabály meg fogja ezt oldani, hogy lesz beszélőviszony? Még inkább egy ék van beütve, úgy gondolom, tehát nem lehet elképzelni, hogy olyan viszony alakulhasson ki, hogy ebben a Házban a törvényhozók beszélgetnek egymással, nemcsak a parlament ülésén, nemcsak bizottsági ülésen, hanem a szabadidejükben, amikor egymás választókerületében elmentünk falunapra, elmentünk a jász napokra, mentünk a borfesztiválokra, sok olyan tornára, amik a települések hagyományait erősítették, közösen, együtt.

Ezt csak azért mondom el, hogy ilyen légkör működött a parlamenti képviselők között, és ez ma nem képzelhető el. Női kórus, amikor vegyesen mind a két oldalról a hölgyek kórusban énekelgettek, illetve férfiak is énekelgettek benne néhányan. Ez a világ volt ebben a Házban nem is olyan régen, a rendszerváltást követően, és most az a világ van, hogy próbálok előre köszönni, bár nem vagyok fiatal ember, hogy a fiatalabb képviselő észrevegyen, vagy visszaköszön, vagy nem. És azt nem mondom, hogy milyen az arány.

Tehát azt hiszem, amikor azok a plakátok, amik most október 13. előtt megjelentek Budapesten, hogy a bohócok, az alkalmatlanok és az alkalmasok között lehetett választani, és ott voltak a bohócok, azok a nem alkalmasak, tehát az egész városban botrányt keltett ez a fajta plakát. Az is, ami ma itt zajlik, zajlik már több órája, talán tíz órája, vagy elhangzott, hogy 24 órája, nem tudom, hogy hány órája folyik ez a vita, ez a vita majdhogynem értelmetlen, és azért van ez a hosszú vita, mert kirobbantottunk egy ilyen önálló képviselői indítványt, amire a kormány persze nem kíváncsi, a házelnök nem kíváncsi, hiszen nincs is jelen. Lehet, hogy a megrendelők, éppen azok nincsenek itt jelen, akik megrendelték, hogy képviselői önálló indítványként tárgyaljunk egy ilyet. Nyilván ezért semmilyen egyeztetés nem történt ezzel az oldallal. Egyeztetés nélkül ülünk, akár 24 órát is vitatkozunk, és majd a megrendelők megkapják ezt a törvényt, ami alapján szankcionálnak bennünket, mint az óvodásokat.

Elhangzott egy olyan megjegyzés, amire muszáj vagyok egy reagálást most reggel megtenni, mint annak idején ennek a szemtanúja, ez a gyurcsányozásból a 2006-os, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése, ami katasztrofálisan nézett ki. Varju László képviselőtársam itt előttem a közmédiába próbálkozott bemenni, és ebből volt probléma, hogy élni akart a képviselői jogával. 2006-ban tűzharcban, szó szerint kődobálók tűzharcában, rendőr hölgyek és rendőrök a lépcsőn védekeztek, próbálták a közmédiát védeni. A Hír TV egyenesben közvetítette, lehetett látni. Én kicsit közelebbről néztem, hogy mi zajlik. Szedték fel a kis kockaköveket. Akkor a burkolat tízszer tízes bazalt kis kockakő volt, ezzel dobálták a rendőröket. Olyan mennyiségű dobáló volt, hogy a végén megadták magukat a rendőrök, és elfoglalták a közmédiát, a tömeg betódult a közmédiába. Itták a kávét, ez-az eltűnt. Mit csinált a kormánypárt? Volt egy 24 órás vita és retorzió, és hozzá kell tegyem, hogy felismerhető arcok jelentek ott meg.

(9.20)

Név nélkül, de konkrét nevet is lehetne mondani, a saját kerületemből a Fidesz egyik önkormányzati képviselője, személyesen láttam. Tehát azt gondolom, hogy ennek a 2006-os eseménynek a visszaemlegetése elég nagy szégyen, ha hozzáteszem, hogy égették a szolgálati gépkocsikat, lángolt mindent. Hol van ennek a közmédiának a meglátogatása ahhoz, ami mostanában történt, 2018-ban? És hol van ahhoz, amikor végig a Bajcsy-Zsilinszky úton a kukákat égették, és dobálták szanaszéjjel? Hol van a Kossuth tér több héten át történő elfoglalásához, amikor valami iszonyatos állapotok uralkodtak, vagy a kordonbontáshoz? Tehát ehhez képest az akkori kormánypárt ilyen dádát és vizsgálatokat nem végzett el (Koncz Ferenc: Csak lövettek…), úgy gondolta, hogy ez is a demokrácia része. Most az, hogy itt történtek olyan események, amikkel egyet lehet érteni vagy nem lehet egyetérteni, de ezt a fajta… (Koncz Ferenc: Máriusz meg képen vágta magát…)

A kapusunk volt egyébként, aki most bekiabált, annak idején abban a futballcsapatban, és jó kapus volt, azt hozzá kell tegyem. Volt polgármester is, kollega is, és képviselőként ő is itt van, tehát régen ismerjük egymást, meg is teheti, hogy beszól, és nem is sértődöm meg érte, de azt hiszem, hogy nekünk nincs mit egymás szemére hányni. Ha Szilágyi képviselőtársam tegnapi felsorolását figyelembe veszem, hogy mi méltó ehhez a Házhoz, akkor ebben a Házban mind a két oldalon történtek olyanok, amit akár olyannak is minősíthetünk, hogy nem méltó ehhez a Házhoz.

Tehát most az egyik oldalnak, amelyik ugyanúgy elkövetett dolgokat, mint a másik, abból a többségből, hogy kétharmados felhatalmazást kaptak, nem a szerénység, nem a feladat iránti alázat, hanem a hatalmam megmutatása jött itt ki.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy ha meg is szavazzuk ezt a törvényt, mi fog változni kettőnk, a két oldal viszonyában? Mi fog változni? A gyűlöletet tovább keltettük. Egy ilyen méltatlan előterjesztés után, azt gondolom, hogy törvényszerű reakció az, ami itt most történik. Nincs erre szüksége se ennek a városnak, se a törvényhozásnak, és leginkább nincs a demokráciának, a demokratikus Magyarországnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyüre Csaba képviselő úr, Jobbik!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem itt minden frakciónak, amelyik jelen van a magyar Országgyűlésben, mindenkinek az a célja, hogy a Ház méltósága megőrzésre kerüljön, és senki sem akarja azt szándékosan felborítani. Itt nem azzal van a baj ezen törvény kapcsán, hogy ezt kívánják szankcionálni, és nagyon komoly szankciókat helyeznek kilátásba. Néha nézzük a tévében, hogy mik történnek bizonyos országok parlamentjeiben, az ukrán parlamentben vagy az ázsiai parlamentekben, és igenis látjuk azt, hogy van, ahol tömegverekedés tör ki az országházban, és ütik egymást. Van, ahol súlyos sérülések is vannak, van, ahol már géppisztolysorozat is elhangzott, és nyilván senki, egyikünk sem, szerintem nincs egyetlenegy ember sem ebben az Országházban, ebben az Országgyűlésben, aki szeretné, hogy mi is címoldalra kerüljünk a világsajtóban vagy az európai sajtóban, hogy mi is ott szerepeljünk a parlamenti botrányok sorában. Nem akarja ezt senki.

De mégis itt van egy törvény, amely nagyon súlyos szankciókat hoz. Hogyan jutottunk el idáig? Itt valóban az előttem felszólalók közül is sokan elmondták és említették azt, hogy jó lenne, ha a Fidesz-KDNP-frakció is önvizsgálatot tartana, mert nyilván nem azért állnak fel emberek és tesznek ki olyan táblákat, amik esetleg nem ideillők, mert éppen ilyen kedvük van, hanem valamik ezt kiváltották. Tehát akkor, amikor önök sorban nem tartják be a parlamenti műfaj szabályait, amikor itt elhangzanak a kérdések, az interpellációk, milyen válaszokat kapunk azokra? Cinikus, hazug, teljesen oda nem illő, teljesen másról szóló, szándékosan az ellenzék képviselőit felbosszantó dolgokat, és ne haragudjanak, de meg kell mondanom, hogy ebben miniszterelnök úr is sajnos partner, amikor kérdésre úgy válaszol, hogy: boldog karácsonyt kívánok. Tehát ez egy olyan parlamenti műfaj, ahol elméletileg mindenkinek be kellene tartania a szabályokat, és azoknak megfelelően kellene eljárni. És akkor, amikor sorozatban nem ezt tapasztaljuk, és önök, kihasználva azt az erőfölényt, hogy kétharmaddal bírnak a magyar Országgyűlésben, és semmibe nem tekintik az ellenzéket, semmibe nem nézik, és megkapjuk ezeket a cinikus, semmitmondó válaszokat, akkor persze, hogy az emberekben felmegy a pumpa, és valóban néha olyan dolgok fordulnak elő, ami oda nem illő.

És azt is meg kell érteni, hogy ha nincsenek parlamentáris eszközök, amikor úgy érzi egy frakció, hogy valami olyan súlyos döntés van, aminek nem lenne szabad Magyarországon megtörténnie, mint például a földtörvény volt, akkor igenis a Jobbik egy radikális lépést tett, és ilyenek, amellett, hogy erőszak semmilyen formában nem történt, megtörténhetnek a magyar Országgyűlésben.

És ha már itt tartunk, hogy erőszak alkalmazása. Azt is láttuk, hogy a házelnök úr a büntetést nem mindig akként osztotta ki, mint ami adott esetben egyenes arányban állt a cselekmény elkövetésével. Például olyan esetekre mondom, hogy ez már az erőszak megvalósult magatartása, erőszakos magatartás volt, és aszerint osztotta ki a büntetést, amikor semmilyen erőszak nem történt, sem dolog elleni erőszak, sem személy elleni erőszak nem történt semmilyen formában. Azt látjuk ilyenkor, ebben az esetben, hogy politikai ellenfelek ülnek egymással szemben. Hangsúlyozom: ellenfelek. És akkor, amikor valakinek a magatartásáról, egy ellenzéki képviselő magatartásáról a politikai ellenfél fog dönteni, akkor nem biztos, hogy ez egy elfogulatlan döntés lesz, és én állítom, hogy voltak ilyenek, amikor nem elfogulatlan döntés született.

Ezért sem tartom jónak azt, hogy amikor ekkora büntetéseket hoznak fel egy törvényjavaslatban, mint amik ebben is szerepelnek, akár az egyévi fizetés megvonása, a kitiltás hosszabb időre a Házból, a Parlamentből, az Irodaházból kitiltás, ezek rendkívül súlyos büntetések, és akkor, amikor egy elfogult személy fog ebben dönteni, akkor nem biztos, hogy jó döntés fog születni.

Még egyszer hangsúlyozom, itt mindenkinek érdeke az, hogy a Ház tekintélyét megőrizzük, a Ház méltóságát megőrizzük, de itt azért önöknek is partnernek kellene lenni abban, hogy akkor, amikor egy ilyen súlyos büntetés születik, és meg lehetne azt a határt húzni, hogy amikor egy súlyos büntetésről van szó, akkor nem a házelnök fogja meghozni a döntést, hanem egy fölötte álló szervezet, amelyikbe minden frakció delegál egy-egy személyt, és ők fogják meghozni azt a döntést. És amikor konkrétan le van szabályozva, le van írva az, hogy milyen cselekményért milyen büntetés jár, akkor nyilván, még akkor is, ha a saját frakciójából van valaki, akkor nem tudja azt tenni, hogy elkövette, nem követte el, meg kell állapítani, hogy elkövette, és akkor a büntetést is ki lehet szabni, és akkor mondhatjuk, hogy egy elfogulatlan szerv fogja kiszabni azt a büntetést.

De számos probléma van ezzel a jogszabállyal ezen túlmenően is. Én úgy érzem, hogy képviselői alapjogokat, alkotmányban biztosított, az Alaptörvényben biztosított alapjogokat is sért ez a törvény, mégpedig súlyosan. Hiszen aki ki van tiltva, az nem élhet a szólás, a felszólalás szabadságával, nem nyilváníthat véleményt, sőt még a szabad mozgásában is korlátozva van, hiszen ide nem jöhet be. Tehát ez súlyosan érinti az országgyűlési képviselő jogait.

(9.30)

Kérdezem azt, hogy akkor, amikor egy országgyűlési képviselőt ide a magyar nemzet tagjai delegálnak, a magyar választópolgárok összessége delegálja ide azt az országgyűlési képviselőt, vane joga egyetlen embernek megvonni azokat a jogokat, amelyekkel a magyar nemzet ruházta fel azt az illetőt. Vane joguk arra, hogy arra a négyéves időtartamra, amíg egy országgyűlési képviselő mandátumot szerzett, arra az időtartamra bármelyik személy itt Magyarországon korlátozza a nép által jogokkal felruházott személyt?

Én azt mondom, hogy ez teljesen egyértelmű, hogy nincs. Itt nem lehet egyenlőségjelet vonni a között, hogy egy munkahelyen vagyunk, és a munkahelyen a munkaügyi főnök indíthat egy fegyelmi eljárást, a fegyelmi eljárásban bizonyos szankciókat alkalmazhat a munkavállalóval szemben, mert az egy munkaszerződés alapján létrejövő jogviszony, ami alapján van egy főnök-beosztotti jogviszony, de az országgyűlési képviselők, ez egy teljesen más jogviszony. Itt a magyar néptől, a választópolgárok összességétől származik az országgyűlési képviselő joga, hogy részt vegyen a parlament ülésein, és ezáltal véleményem szerint vele szemben ilyen szankciókat alkalmazni semmiféleképpen nem lehet.

Extrém esetben nyilván az is előfordulhat, hogy egy egész frakciótól vonják meg, akár 30 napra, akár még többre azt, hogy részt vegyen a parlament ülésén, sőt legextrémebb esetben az egész ellenzéket is kitilthatják. És akkor hol fogunk tartani, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, akkor lesz egy egypárti parlament itt, és akkor majd keresztülviszünk mindent? És akkor ki fog szavazni és hogyan fog működni, akkor egypártrendszer fog megvalósulni Magyarországon? Ebben a törvényben ennek a lehetősége is benne van, hogy parttalanul lehet alkalmazni majd a büntetéseket, és valakiknek lehet mondani, mert ott el fog sikkadni, másoknál pedig már rögtön durva büntetéseket fogunk alkalmazni? Ez hogyan működik?!

Tehát én azt gondolom, hogy ez súlyosan alaptörvénysértő, és nekem az a legextrémebb benne, hogy önök, akik hoztak egy Alaptörvényt, önök, akik kizárólagosan hozták ezt az Alaptörvényt, hiszen a Fidesz-KDNP tagjain kívül senki más nem szavazta meg az Alaptörvényt, valamennyi ellenzéki képviselő és valamennyi ellenzéki frakció ellenezte az Alaptörvény elfogadását, és éppen önök lesznek azok, akik súlyosan alaptörvény-ellenesen fogják ezt a törvényt elfogadni. Reméljük, hogy nem fogják elfogadni, de ahogy láttuk az eddigi példákat, sajnos nem sok bizalmunk van benne.

De számos extrém dolog van még ebben a törvényben. Hogy lehet rendfenntartót csinálni például a tisztségviselőkből? Hogyan fog ez működni egyáltalán? Tehát egyszerűen nem tudom elképzelni azt, amikor adott esetben az ülést levezető elnök utasítja a jegyzőket, hogy akár fizikai erővel lépjenek fel, és amennyiben nem, akkor majd meg fogják szüntetni a tisztségüket? Egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy milyen lehetőségeket tartalmaz ez a törvény.

Én úgy látom, hogy ez a javaslat egyértelműen egy indulatból benyújtott jogszabály, egy olyan indulatból, amelyet kiváltott itt egy táblatartás, kiváltott egy olyan táblafelirat, ami valóban nem idevaló, viszont indulatból nem jó törvényeket hozni. Indulatból soha nem jó döntést hozni, különösen akkor nem, ha egy ország életét határozzuk meg vele. Én azt gondolom, hogy ez egy ilyen indulatból hozott jogszabály, és ezért nincs végiggondolva kellőképpen, ezért sérti a jogállamiságot, és ezért sérti az Alaptörvényt is, ezért van az, hogy a törvény szerint majd lehetőség lesz a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadságának a megvonására.

Másik extrém dolog, amikor…  a szabályozás szerint mindig úgy volt, hogy az állami intézményekbe az országgyűlési képviselők korlátozás nélkül bemehettek. Kicsit úgy érzem ebből a szabályozásból, ami ebben a törvényben van, mint hogyha a Fidesz-KDNP sajátjaként kívánna rendelkezni ezekkel az intézményekkel. Nyilván ez a szabály az ellenzéki képviselők szabad mozgását próbálja akadályozni azzal, hogy ne tudjanak bemenni olyan intézményekbe, ahova ők nem szeretnék, ha bejutnának az ellenzéki képviselők.

Én azt gondolom, hogy ez is egy durva szabály, és azt is látom, hogy itt a demokrácia 2010 óta folyamatosan leépítésre kerül ebben az országban. (Koncz Ferenc: Mert előtte annyira tökéletes volt!) Tökéletes a meglátásom? Igen, jó, köszönöm szépen. Gondolom, ez hangzott el, legalábbis én így hallottam.

Folyamatosan, lépésről lépésre vannak a demokratikus intézmények csorbítva, amelynek egy fontos állomásához jutottunk el most, és én azt gondolom, hogy a diktatúra egyik szintjét lépjük át azzal, hogy az országgyűlési képviselők jogát csorbítjuk, méghozzá azt gondolom, hogy súlyosan csorbítjuk, és az Országgyűlés elnökének viszont parttalan joga lesz arra, hogy bizonyos jogszabályokat hogyan értelmez, széles körű lehetőséget fog adni arra, hogy a törvénnyel éljen, adott esetben akár túlzott szigorral, a saját értelmezése szerint, sokszor konkrétan nincsen megfelelően megfogalmazva az elkövetett cselekmény, és tág jogértelmezést ad ezáltal az Országgyűlés elnökének, hogy a szankciókat alkalmazza. És bizony, azt láthatjuk, hogy akár visszaélésszerű alkalmazásra is lehetőség van, amely szintén nem a jogállamiságot szolgálja, amelyik szintén nem azt szolgálja, hogy visszalépjünk a demokrácia irányába a diktatúrából.

Mindezek alapján én azt gondolom, hogy ez a törvény elfogadhatatlan. Nem véletlenül váltott ki nagyon komoly ellenkezést minden ellenzéki pártból és minden ellenzéki frakcióból, és nem véletlen az, hogy így próbálunk ma itt  meg már tegnap is  jelentőséget adni ennek az ügynek, hogy lássák azt, hogy igenis mi kiállunk azért, hogy a demokratikus jogaink megmaradjanak, és ne csorbuljanak az ellenzéki jogok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csárdi Antal képviselő úr, LMP.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy sajnos háznagy asszonynak nincs igaza, ő téved. Sajnos ő már hazament, de azt tudni kell, hogy itt volt egész éjjel, és gyakorlatilag 24 órán keresztül részt vett a mai vitában, de ő azt mondta, kizárt dolog, hogy erőszakot fog bárki alkalmazni ez alapján a törvény alapján. Ez sajnos nemhogy nem kizárt, hanem egy hónapja sincsen szinte, hogy megtörtént a fideszes képviselők részéről. És az most teljesen mindegy, hogy a fideszes képviselőknek jogos volte a felháborodásuk vagy sem, megtörtént, és hogy megtörtént, azt igazolja a Ház döntése, hiszen Kövér László elnök úr bírságot szabott ki ezekre a fideszes képviselőkre. És azt gondolom, ha ez megtörtént egy hónappal ezelőtt, akkor semmi sem zárja ki, hogy most, hogy gyakorlatilag egy felhatalmazásszerűség van ebben a törvényjavaslatban, megint meg fog történni. Merthogy arról van szó, hogy ebben a törvényjavaslatban olyan problémák vannak, amikre  bár, ha jól emlékszem, este 11 óta tárgyaljuk ezt a törvényt, és én személyesen tettem föl háromszor ezt a kérdést  senkinek nem sikerült válaszolnia. Mert az alapkérdés az  és főleg az előterjesztők felé nézek , hogy milyen garanciákat tudnak azzal összefüggésben nyújtani, aminek lehetőleg benne kéne hogy legyen a törvényben, hogy azokat a kritériumokat, amikről egyértelműen látszik, hogy szubjektív elemeket tartalmaznak, azokat valahogy objektív módon fogják kezelni. És hogy fogjuk ezt értelmezni? Hogy kézzelfoghatóvá tegyem: mennyibe kerül, ha én azt mondom, hogy a manóba, vagy mennyibe kerül, ha én azt mondom, hogy azt a kupoláját. És most ezt értelemszerűen helyettesítsék be valamilyen vulgáris kifejezéssel, amit én nem kívánok alkalmazni.

(9.40)

Tehát hogyan fogjuk eldönteni, hogy milyen szintű megjegyzés, utalás, milyen szinten  és ez értelemszerűen lefordítható a büntetés mértékére is  mennyi kitiltást, mennyi eltiltást, mekkora pénzbírságot jelent? A jognak vannak bizonyos követelményei, tehát például világosnak kell lennie. Ez a jogszabály, ami itt előttünk van, vagy jogszabálytervezet, ez sok minden, csak nem világos.

A helyettesítés gyakorlatára  és most már rugózunk itt rajta órák óta  rendkívül egyszerű megoldásokkal mondták azt fideszes képviselőtársaim, hogy ha valakit, mondjuk, engem kitiltanak, és én megbízom egy képviselőtársamat, akkor míg az egyik kezével nyomja a szavazógépet, a másik kezével tudja jelezni, hogy mit akarok én szavazni. De képzeljük el azt a nem túl életszerűtlen helyzetet, ami egyébként megtörtént egy évvel ezelőtt, amikor is a hatfős LMP-frakcióból öt főt megbüntetett házelnök úr, egy főt pedig nem, ebből azért nagyjából életszerűen következik, hogy a megbüntetett öt fő azt az egyet fogja megbízni. Hogyan fog ő szavazni? Hat szavazatot kell leadnia körülbelül öt másodperc alatt. Tehát azt én értem, hogy egy kezével tud az egyik képviselőtársa helyett szavazni, a másikkal a másik, ha esetleg a két lábát is használja, akkor már négy képviselőtársa helyett tud szavazni, de az ötödik?  és akkor még nem estem túlzásokba! Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy nem viccet csinálok ebből a történetből, hanem az a helyzet, hogy ez már megtörtént. Az LMP-frakció úgy kapott büntetést házelnök úrtól, hogy csak Ungár Péter képviselőtársam maradt ki a szórásból. Ebben az esetben hogyan tud élni azokkal az el nem vonható képviselői jogosítványokkal a megbüntetett képviselő?  merthogy jelen állás szerint szerintem sehogy.

A szubjektivitás  ezt is többször elmondtam az éjszaka folyamán  azért nem egy légből kapott félelem, gyanú, mert pontosan látjuk, hogy a fizikai atrocitást házelnök úr 50 ezer forinttal kívánta büntetni, míg az idézhetetlen, vulgáris kifejezést, ami egyébként nem is kimondva, hanem egy táblára volt fölírva, azt meg 330 ezer forinttal. Értem én, csak nem értem a logikáját. Ha valaki ezt nekem megvilágítaná: van egy fizikai atrocitás, tételezzük fel, hogy a napirend előtti felszólalást követően nem tetszik az államtitkári válasz, akkor én odamehetek egy tettlegességre utaló mozdulattal, és akkor az 50 ezer forint? Értsék meg, képviselőtársaim, hogy nincs arányban a büntetés mértéke és az elkövetett cselekmény.

És hogy mennyire csak egyoldalúan gondolkodott az előterjesztő és a Fidesz-frakció, az háznagy asszony mondatából is egyértelműen kiderül. Úgy fogalmazott, hogy ez a jogszabály mederbe kívánja terelni az ellenzéki magatartást. Nem az országgyűlési képviselők magatartását, hanem az ellenzéki képviselők magatartását! Szerintem ez azért sok mindent elmond erről a törvénytervezetről. Én nagyon tisztelem háznagy asszonyt, hogy nem csinál ebből titkot, csak akkor ne csináljunk úgy, mint hogyha ez egyformán vonatkozna kormánypárti és ellenzéki képviselőkre!

Igen, kérem tisztelettel, ez a helyzet, és ezek a problémák fönnállnak, és én pontosan tudom, hogy most sem fogok a felmerült kérdésekre választ kapni, nem fogom tudni, hogy a gyakorlatban hogyan tudok öt képviselőtársam helyett szavazni, nem fogom megtudni, hogy milyen garanciákat építettek bele ebbe a törvénybe, ami biztosítja, hogy objektív elbírálás alapján, a szubjektív elemek kizárásával történik majd a döntéshozatal. Azt hiszem, Hiszékeny képviselőtársam volt az, aki nagyon plasztikus, nagyon érthető módon mondta el, hogy a törvénytervezet szövege tényleg minden, csak nem egyértelmű. Szeretném illő tisztelettel megkérdezni fideszes képviselőtársaimat, Boldog Istvánt mint előterjesztőt: biztos, hogy ezt ebben a formában akarják a Ház elé terjeszteni?

Ha már így szóba vagy kommunikációba keveredtünk Boldog Istvánnal, akkor hadd kérjem meg illő tisztelettel, hogy a felmerülő kérdésekre, a szavazás gyakorlati megoldására, a garanciákra és az egyébként értelmező rendelkezésekre válaszoljon nekem, legyen szíves, mert tényleg nem tudom, hogy milyen mértékű, hogy milyen mondat mekkora súllyal esik majd latba, hogy melyik paragrafus melyik pontja az, amelyik biztosítja az objektív eldöntését vagy megítélését az adott cselekménynek, mert jelen állás szerint nincs benne szerintem ilyen tételmondat vagy ilyen paragrafus. Ebben a formában, ahogy ez most van, bármire mondhatja azt egy személyben a döntnök  házelnök úr , hogy ez ezt vagy azt, egyébként az ebben a törvényben megfogalmazott kritériumot megvalósítja, és nincs benne semmi garancia arra vonatkozóan, hogy ugyanúgy fogja megítélni  bocsánat, Hende képviselőtársam  Hende Csaba mondatait, mint mondjuk, az enyémet. Nincsenek meg benne a garanciák!

Jól láthatóan politikai döntések vannak előkészítve ebben a törvényben, és sajnos minimálisan sem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeknek minden jogszabály meg kéne hogy feleljen, tehát nem rendelkezik azokkal a követelményekkel, ami, azt gondolom, nélkülözhetetlen. Úgyhogy a kérdéseimre rendkívüli módon várom a választ, már hajnali fél 2 óta, remélem, hogy most a délelőtt elhozza a szent pillanatot, hogy kapjak is rá választ. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólás következik. Tisztelettel tájékoztatom a képviselőket, hogy egy frakcióból egy körben csak egy felszólaló kap lehetőséget, a többiek nyilván ezek után. Most Szatmáry Kristóf képviselő urat illeti meg a szó, két percben.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én némi szerénységgel, mert nem voltam itt este, csak reggel 8 óra óta volt szerencsém bekapcsolódni ebbe a vitába, de mindenképpen szeretnék egy példát képviselőtársaim elé hozni. Egyrészt itt folyamatosan  főleg az ellenzéki képviselők oldaláról  csak a jogokat halljuk, hogy milyen jogai vannak egy képviselőnek. Természetesen, a képviselőknek vannak jogaik, de azt hiszem, hogy nem árt beszélni arról, hogy vannak kötelezettségeik is, és tisztelet a kivételnek, néhány képviselő az elmúlt időszakban, azt gondolom, egy igényesebb sarki kocsma színvonalát nem megütő módon viselkedett a parlamentben. Egyébként arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az ellenzék magára veszie vagy sem, azt a példát szeretném elmondani, hogy a magam részéről volt szerencsém 2006 óta itt az Országgyűlésben tevékenykedni, talán abban egyetérthetünk  nem mindenkivel itt az ellenzéki padsorokból , hogy 2006-2010 között azért mélyebb társadalmi, bizalmi és egyéb válság volt Magyarországon. Az akkori ellenzék vezető ereje, a Fidesz a parlamenti munkának egyetlenegy módját választotta, hogy tiltakozzon, s az az volt, hogy Gyurcsány Ferenc beszéde alatt kivonult. Talán emlékeznek erre, képviselőtársaim, kaptunk ezért egyébként az akkori sajtóban hideget-meleget.

Én azt gondolom, hogy a parlamenti képviselőknek megvan a lehetőségük arra, hogy kulturáltan tiltakozzanak az ellen, amivel nem értenek egyet, és azt gondolom, hogy a fideszes képviselők, az akkoriak ennek a lehető legmoderáltabb részét választották. Tehát nem arról van szó, hogy itt mindenkit és mindent szeretnénk megbüntetni, hanem arról van szó  és ebben örülök egyébként, hogy egyetértünk , hogy a parlament tekintélyét vissza kell állítani, és azt gondolom, minden képviselőnek a múltban is és a jelenben is van lehetősége kifejezni a politikai elképzelését ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő képviselők felszólalásaira térünk vissza. Molnár Gyula képviselő úr, MSZP.

(9.50)

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! Egy hölgy van a teremben. Szép jó napot kívánok! Új emberek és új szempontok jelennek meg a vitában, vagy legalábbis reményeim szerint megpróbáljuk ezeket az új gondolatokat itt az önök számára megfogalmazni. Én többször kezdtem már úgy hozzászólást, hogy az ember megpróbálja mindig a másik helyébe képzelni magát, és megpróbálja elgondolni azt, hogy miért ez a döntés, miért most ez a döntés, és hogyan gondolják ezt belül is megoldani, és hogyan, miképpen gondolják ezt kommunikálni.Nos, valóban fölvetődik az a kérdés, hallottam, ezt többször feszegették itt a teremben, de mégis szeretném újra az asztalra helyezni, hogy azért mégiscsak december 12. óta eltelt majdnem egy esztendő, és tulajdonképpen érdemben semmi nem történt azon túl, hogy valamennyi kommunikációs lufi fellövésre került, és az el is pukkant a levegőben. Ezek után, október 13-a után született meg az a döntés, nyilván bizonyos elemeiben az általam is vitatott Hadházy-mozgás után, hogy ezt a fajta törvényjavaslatot behozzák a karácsonyi áhítatra, a karácsonyi készülődés elején, egy meglehetősen komoly törvényhozási cunami kellős közepére. Arra számítva talán, hogy akkor ebben a csatazajban és a bejgliillat közepén ezek a dolgok el tudnak szállni a levegőbe, és talán ennek semmilyen hatása nem lesz. (A hangosítást valamilyen műszaki eszköz zavarja.)

Azt gondolom, az elmúlt tíz órában azt sikerült bebizonyítani, hogy ez biztosan nem így lesz. Bár pontosan tudjuk, hogy a parlament működése általában nem izgatja fel az embereket, mégis azt hiszem, hogy a következő időszakban sikerülni fog felmutatni azt, hogy önök milyen felfogással is állnak hozzá a parlament belső működéséhez. Nagyon sokan gondolták azt politikai elemzők, ha olvasták, hogy október 13-a után milyen taktikát választ a miniszterelnök. Mert hát ne legyünk ebből a szempontból, semmilyen szempontból megengedőek, nyilván önök ebben a kérdésben nem szuverén szereplők, itt sokkal inkább… Valami rezeg?

ELNÖK: Igen. A mobiltelefonja.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Nekem nem. Folytatom. (Helyreáll a hangosítás.) Tehát ebből a szempontból nem vagyok túlzottan megengedő. Nyilván a képviselői és a politikusi szuverenitásuk meglehetősen szűk keretek közé van korlátozva. Azt gondolom, hogy a házelnök és a miniszterelnök stratégiai gondolkodása jelentős részben meghatározza az önök gondolkodását. Miért gondolják azt, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ez a fajta házszabályi szigor, amelyik még inkább bekorlátozza a Házban való működést, bármilyen szempontból elfedi a valós problémákkal való igazi foglalkozást? Miért gondolják azt, hogy ez a fajta technológiai döntés bármilyen szempontból kihat arra a politikai helyzetre, ami jól láthatóan eszkalálódik, jól láthatóan önök körül egyre inkább nehezedik?Megtehetném az idő húzása miatt, de tényleg ezen már túl vagyunk, hiszen 9 óra elmúlt, hogy elsorolnám, melyek azok a pontok, ahol egyre több társadalmi csoport úgy gondolja, hogy nem jó felé mennek a dolgok, és az önök döntései mégsem azok, amit egyébként nap mint nap kommunikálnak.

Tudják, én egy olyan pártnak voltam az elnöke, az elmúlt időszakban a vezetője, amelyik sokféle dolgot megélt. Pontosan tudom azt, hogy van az a pillanat, amikor szalad a szekér, az ember fogja a gyeplőt, és csak apró kis mozdulatokkal irányban tudja tartani a szekeret, és halad minden. Aztán, amikor beledöccen egy kátyúba ez a szekér, akkor nagyon nagy hiba, ha valaki elkezdi ezt ráncigálni, és megpróbál hirtelen mozdulatokkal kijönni, mert általában az nem szokott sikerülni.

Van az a pillanat, amikor ugyanazok a mondatok, amiket önök elmondanak, működnek, működőképesek és hatnak, döcögősek lesznek, sántítani fognak, és nagyon-nagyon másképp fognak hangzani, mint ahogy egyébként önök most gondolják.

A demokráciafelfogásról szeretnék egy rövid gondolatsort megfogalmazni. Nekem nagyon sokat elmond az, hogy önöknek az első reakciójuk október 13-a és a Hadházy-tábla után ez volt. Annyi mindent lehetett volna csinálni még előtte. Lehetett volna, mondjuk, egy hétpárti tárgyalást kezdeni. Lehetett volna az, amit itt jobbikos képviselőtársam elmondott, hogy azt mondjuk, hogy a frakciókon átnyúló, nem a közjogi hatalmasságokhoz köthető módon megpróbálunk valamilyenfajta kommunikációt arról, hogy hogyan, miképpen lehetne ezt a célt, amit mindannyian megfogalmazunk, elérni. Hogyan, miképpen lehetne a saját értelmiségünket bevonni abba a munkába, hogy tényleg esetlegesen néhány képviselő, vagy néhány olyan stílusbéli dolog, amivel nem mindig értünk mi is egyet, ne rontsák le az egyébként is a parlamentarizmus, a parlamenti munka és a parlamenti képviselők tekintélyét?

Önök nem ezt az utat választották. Önök azonnal, amikor benyúltak a fiókba és ott volt a cukorka és a korbács, akkor önök gondolkodás nélkül a korbácshoz nyúltak. Ezt értsék meg, mi ezt próbáljuk önöknek valamilyen formában elmondani, elmagyarázni. Ugye, helyi politikus voltam nagyon sokáig, ott az a mondás járta, hogy a benyújtott szmsz mutatja azt, hogy az új vezetés mit gondol az önkormányzatiságról, a demokráciáról, a költségvetés pedig azt, hogy mit gondol a településről, mit szeretne tenni a településért.

Nos, ha ezt így átfordítjuk ide, akkor azt mondom, hogy a házszabály benyújtása mutatja, hogy mit gondolnak önök a politikai kultúráról, mit gondolnak önök a demokráciáról. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy több helyen hallom most, ahol elvesztették a választást, ott szmsz-módosításokat nyújtanak be. Olyan módosításokat nyújtanak be, amiket a Mérce meg a K-monitor készített az elmúlt hónapokban a kampányban, hogy hogyan kell majd működnie, hogyan lenne helyes működnie, hogy szinte szóról szóra, például nálunk, Újbudán ez megtörtént, egy KDNP-s képviselő benyújtja azt a módosító indítványt, ami egyébként a kampányban bizonyos szempontból a mi értelmiségünk körében elhangzott.

Milyen érdekes világ ez! Mire számítanak önök hosszú távon ebből a szempontból? Mit gondolnak majd adott esetben, legyünk megengedőek, néhány év vagy néhány ciklus után változik a dolog, mit gondolnak visszakapni mindebből a dologból, amit önök most itt tesznek?

A külföldi példákkal kapcsolatban hadd mondjak valamit, kicsit oldva itt a feszültséget, van az a klasszikus vicc, amikor az orosz meg az angol beszélget egymással, és megkérdezi az orosz, hogy nálatok miért ilyen zöld a fű. Azért, mert mindennap locsoljuk  mondja az angol. De hát, mondja az orosz, mi is mindennap locsoljuk. Igen, igen, de mi már kétszáz éve, mondja az angol. Nem akartam az egész viccet hosszasan végig mondani.

Az a probléma, hogy tényleg lehet hozni ide bizonyos példákat, de vannak kialakult szabályok, jogrendek. Ugye tudják azt, hogy az angol parlamentben miért nem lépik át azt a vonalat? Mert a kardtávolságot nem lehet átlépni. Hol vannak ezek a típusú hagyományok, szabályok a mi parlamentarizmusunkban? Ott, azt gondolom, helyénvaló az. Sajnos fájó szívvel mondom itt, közel 30 esztendővel a rendszerváltás után, még mindig azt gondolom, hogy most próbáljuk meg kialakítani a saját magunk játékszabályait.

Magam is elmerengenék azon, hogy mi minősül függelemsértésnek, mi minősül rossz gondolatnak. Ugye, itt már mindenki elmondta, hogy mióta van itt a Házban. Én ’94-ben jutottam be először a parlamentbe, és azóta mindig egyéni körzetben, csak szeretném jelezni, bármilyen színű is a hatalom ebben az országban; csak hogy mindenki a saját fényezését is tegye meg egy adott pillanatban. Volt egy óriási pillanata ennek a parlamentarizmusnak. Volt egy idősebb képviselőtársunk, itt ült valahol. Nem felejtem el, éppen Németh Zsolt képviselő hozzászólt valamilyen rendkívül fontos napirendhez. A levezető elnök akkor nem Hiller István volt, hanem Kóródi Mária, ha még emlékszik valaki erre a névre, amikor is a képviselőtársam szájából valamilyen elképesztő mondat kapcsán kiszaladt az félhangosan, bocsánat, most fogok egy szót mondani, hogy „te hülye, te”. Ez pont egy olyan pillanatban volt, amikor teljes csönd volt a teremben, és ez így beszállt középre. Németh Zsolt egy pillanatra megállt, de rutinos politikusként folytatta tovább. Leült, felpattant Kövér László, aki a teremben volt, és azt mondta, hogy most azonnal az ülést be kell rekeszteni. Az újkori demokrácia legsúlyosabb dolga következett itt be, itt a parlamentarizmus súlyos megsértése van, ezért kéri a levezető elnököt, a Ház alelnökét, hogy most azonnal a Házbizottságot hívja össze, állítsák le az ülést, zárják le a Házat, itt most nagyon-nagyon súlyos probléma van.

(10.00)

Kóródi Mária odafordult a két jegyzőhöz, konzultálgatott, beszélgetett, majd visszafordult, és azt mondta, hogy innen, a pulpitusról ez úgy hallatszott, hogy „te ülj le, te”. És mivel a képviselő állva beszélt, ezért vélelmezi, hogy ez nem minősül függelemsértésnek, hiszen az álló képviselőt leülésre biztatni nem minősül semmilyen szempontból házszabályellenesnek. Csak akarom mondani ezzel  megtörtént, itt ültem, végigéltem ezt a dolgot , hogy azért onnan meg innen nézvést a világ nagyon-nagyon más tud lenni.

Meg, ha már itt tartunk, és megpróbálom kicsit tényleg oldani a hangulatot, hogy onnan nézvést hogyan nézhetünk ki mi, erre hallottunk itt az éjszaka során elég sok példát, és innen nézvést hogyan és miképpen látszódnak önök. Van egy nagyon egyszerű kínai tanmese, amelyik arról szól, hogy egy parasztembernek eltűnik a baltája, keresi mindenhol, de nem találja. Ránéz a szomszéd gyerekre, és azt mondja, hogy ez a szomszéd gyerek vihette el valószínűleg a baltáját, és azt mondja: ez a gyerek pont úgy jár, mint egy tolvaj, biztos ő volt az, ez pont úgy beszél, mint egy tolvaj, pont úgy viselkedik, mint egy tolvaj. Majd egyszer csak, néhány nap múlva megtalálja a baltát becsúszva a sublót mögé. Ránéz ugyanarra a gyerekre, és azt mondja, hogy ez egy teljesen normális gyerek.

Az a probléma, ha egy picit az előítéleteinket néha át tudnánk rendezni, félre tudnánk tenni, akkor talán kiderülne, hogy azért mindenhol és minden helyzetben vannak normális emberek, akik normálisan gondolkodnak. Most az a kérdés, tudom azt pontosan, hogy a politika olyan, mint az ablakpucolás, a mocsok mindig a másik oldalon van, de mégis azt a költői kérdést teszem fel, vane bármi esélyünk arra, hogy önök ezen változtatnak. Mi hisszük azt, ha majd ezt a 10 órát végig fogják elemezni, hogy valamilyenfajta mozgást ebben az ügyben fogunk tudni talán találni. 46 paragrafusból áll, tehát engedtek a ’48-ból, viszont 57 oldal, tehát túlléptek ’56-on  gondolkodjanak el ezen a következő időszakban! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony, Fidesz.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kétpercest nyomtam még valamikor Hajdu képviselőtársam hozzászólásakor. Reagálnék vissza egy rövidet, mert nem szeretnénk, ha az ellenzék által a Fidesz-frakcióra most ismételgetett információ megmaradna. Mert konkrétan nem igaz. Minden olyan hozzászólást és minden olyan tartalmú megjegyzést szeretnék és szeretnénk visszautasítani még egyszer, ami arra utal, hogy a 2006-os eseményekkel a jelenlegi parlamenti szabályozást összefüggésbe hozzák.Teljesen más volt a helyzet, képviselő úr. Azt gondolom, hogy egy parlamenti képviselő viselkedése és a parlament méltóságának megőrzése és meglévő szabályoknak a rend megtartása érdekében való szigorítása mégsem hozható még párhuzamba sem azokkal a 2006-os eseményekkel, amely, szemben az önök állításával, egy elégedetlen és egy valóban egyébként az önök kormánya, az önök kormányfője mondatai és intézkedései által feltüzelt polgári megmozdulás volt. Ne keverjük össze az MTV-székház 2006-os eseményeit, és azt a randalírozást, azt a rendbontást, azt a viselkedési zavarra utaló folyamatot, amit gyakorlatilag tavaly december 12-én az ellenzék elkezdett!

Hogy miért most került be? Azért, mert azt gondoltuk, hogy kicsit csillapodott, talán magukba néztek, talán magukba fordultak, és talán megtanultak újra viselkedni, amit egyébként egy hároméves gyermek az óvodában már elkezd, és bizonyos alapvető normákat, ön mondta, köszönés, előre engedés, s a többi, azokat már úgy von Hause aus, hozzuk magunkkal. De úgy látszik, hogy önök mégsem tudnak visszatérni a parlament napi mozgásába és működésébe. Hadházy képviselő úr ordenáré stílusa, azt gondolom, végletesen rárakta arra a pontot, hogy meg kell hozni egy olyan szabályozást, és vissza kell terelni a parlamenti vitát olyan stílusba, amit az állampolgárok joggal elvárnak tőlünk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak tájékoztatom képviselő asszonyt, hogy ez most normál felszólalás volt. Ha kétpercest kíván, mint ahogy azt látom a monitoron, akkor az áll. Ha ez volt a kétperces, akkor vegye ki, legyen szíves. (Jelzésre:) Rendben, köszönöm.Így aztán visszatérünk a normál szót kérő felszólalók felszólalásához. Varju László képviselő úr, DK. Parancsoljon!

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom, ennek a vitának, amit tegnap késő este, 10 óra után, fél 11 környékén kezdtünk el, azóta élvezzük, van az a hullámzása, hogy vannak olyan pillanatok, amikor azt hisszük, hogy a másik fél ebben a vitában, itt elsősorban a kormánypártra és az ellenzékre gondolok, abban reménykedünk, hogy úgy érezzük, mintha meg tudnánk nyerni valakit ahhoz, hogy egyetértsen azzal, vagy legalább egy picit elgondolkozzon azon, amit mi gondolunk.Ebbe a kategóriába tartozik az, amit Hajdu László képviselőtársam elkezdett. Feltette azt a kérdést önöknek, hogy mi fog itt változni abban az esetben, ha akár ezt a törvényt elfogadják vagy anélkül, de alapvetően politikai körülmények között változhate valami. Na most, ahogy Czunyiné képviselő asszony itt reagált, abból látszik, hogy most éppen a másik hullámon vagyunk, vagy ahogy Szatmáry képviselő úr reagált, hogy önök híven bizonyítják, frissen megérkezett képviselők, hogy márpedig nem engedünk a ’48-ból. Szó sincs arról, hogy itt bármilyen egyeztetést, együttműködést vagy bármit fel lehetne tételezni. Igaz az a kiindulópont, amit önök itt az elmúlt egy órában képviselők által kimondva, de világosan elmondják, hogy önök úgy képzelik, hogy majd önök megmondják azt, hogy nekünk mi a jó.

Köszönjük szépen, de mi ebből nem kérünk. Bármennyire is szeretnék, értem, hogy pillanatnyilag darabszámra többen vannak, és ebből a hatalomból vagy ebből a gondolkodásmódból kiindulva és állampártként azt mondják, hogy márpedig kuss, és majd az lesz, amit önök mondanak. Ezért lehet ilyen mondatokat mondani, miszerint önökre vonatkozik, mert nem tudnak viselkedni. Hát, már bocsánat, de majd én eldöntöm, hogy én hogyan viselkedem. Ha egyébként az újpesti választópolgárok ezt majd valamilyen módon honorálják vagy bírálják, azt elmondják. Erre rendszeresen van alkalmuk, fogadóóráktól kezdve nagyon sok olyan alkalom van, amikor találkozom a választópolgárokkal, és majd őszintén szólva az ő véleményük számomra sokkal többet jelent, mint hogy egyébként önök, mindegy, hogy milyen bizottságból, mindegy, hogy milyen parlamenti székből majd megmondják nekem, hogy nekem hogyan kellene viselkedni.

Hogy ez mennyire benne van az önök gondolkodásában, nagyjából ugyanúgy, mint Lázár Jánosnak, hogy mindenki annyit ér, mint amennyit összekapart magának, ugyanez elhangzik, illetve a gondolkodásban megjelenik, hogy kulturált mederbe kéne terelni az ellenzéki magatartást, mint ahogy itt a képviselő asszony ezelőtt fél órával elmondta. Hát, köszönjük szépen, de terelgesse a sajátját, legyen szíves, meg az önökét! Arra való, hogy majd ezt megbeszéljék egymással, és majd terelgethetik egymást egy irányba. De azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőket ne akarják terelgetni sehová se. Hagyjanak bennünket békén, hagyják meg azt a jogot, ami a demokráciában alapvető jog, hogy a képviselőknek van szólásszabadságuk, van joguk arra például, hogy ellenőrizzék a parlamentet, a parlamenten keresztül pedig a kormányt.

Értem, hogy ez nagyon zavaró önöknek, és mindent megtesznek azért, hogy a kormány végrehajtó szerepét olyan módon tegyék ellenőrizhetetlenné, hogy kizárólag csak önök láthatnak erre rá, éppen ezért minden ellenzéki képviselőt rövid pórázon kell tartani. Ennek egyik módja például az, hogy tulajdonképpen önök úgy gondolják, hogy itt ilyen módon számonkérhetnek vagy iránymutatást adhatnak az egész parlamentnek és az ellenzéki képviselőknek, más oldalról meg önök minden gátlást levetkőzve kilenc perc alatt képesek elfogadni egy törvényt, ami az önök érdeke. Vagy, bocsánat, valakinek az érdeke, mert nem egy esetben ezt csinálták, hogy névre szóló törvényeket hoztak, és ami ilyen szempontból az önök pártérdeke, azt percek alatt el tudják intézni.

(10.10)

De idetartozik az is, hogy azokat a kezdeményezéseket, amelyek ellenőrző bizottságként, úgy emlékszem, az elmúlt időszakban végig működtek, kivéve akkor, amikor a Fidesz kormányzott, és egyetlen ellenőrző bizottságot sem hagynak működni, és nem képesek ilyen módon hozzájárulni, mondom ezt képviselőként abból a szemszögből nézve, hogy értem, hogy önök parlamenti kormányzással, vagy valami ilyesmit gondolnak, azt hiszik magukról, hogy ehhez van önöknek is köze, hogy önök ezt csinálják, de ebből kiindulva én azt hiszem, hogy ezt az ellenzékre nem kell önöknek érvényesíteni, hanem arra van szükség, hogy a parlament ellenőrző funkciója tudjon működni. Tudok erről mesélni részletesen a Költségvetési bizottság működése szempontjából, hogy önök ezt az ellenőrzést hogyan gondolják, ebből most csak egyetlen sztorit mondok el.

A legutóbbi ülésen a bizottság alelnöke azt mondja, hogy micsoda dicsőséges költségvetés ez, hiszen nincs módosítás, és mindig ugyanaz van, és egyébként nem kell módosítani a költségvetést. Ja, csak arról az apróságról feledkezzünk akkor gyorsan el, hogy önök létrehoztak egy néhány száz milliárd forintot meghaladó olyan költségvetési tartalékot, amelyről nap mint nap döntenek kormányhatáskörben, azaz Orbán-hatáskörben. A másik: ahhoz pedig, hogy egyébként még több pénz legyen, azokat, ahol maradvány van, egy helyre gyűjtik, így ez sok száz milliárd forintos működést jelent az önök részére vagy döntési lehetőséget. És innentől kezdve pedig kivontak mindent innen, ellenőrizni nem lehet, de igaz, hogy mindennap elolvashatjuk a Magyar Közlönyben éppen megjelenő legújabb döntésüket.

Önök itt megpróbálnak most morálisan arra utalni, hogy nekünk milyen közös felelősségünk az, hogy a Ház tiszteletreméltóságát meg lehessen őrizni, eközben önök tesznek meg mindent azért, hogy ennek nyoma se legyen itt, mert az ellenzéknek nem hagynak más eszközt, mint hogy egyébként a lehető legötletesebb módon szembeszegüljön azzal, hogy önök itt gőzhengerként kilencperces törvényhozással igyekezzenek létrehozni olyan új szabályokat, amelyek után pedig önök már arra hivatkoznak, hogy ez a törvény, miért reklamálok én, miközben nagyon sok olyan törvényt önök elfogadtak, ami, azt gondolom, elfogadhatatlan, és olyan a magatartásuk, ami ilyen szempontból, azt hiszem, mindenképpen kifogásolható. Megint csak egy példa, hogy önöknek is könnyen érthető legyen: ha az a megoldás, miszerint önök a költségvetésben a médiahatós&a