Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Elszámolni és értékelni jöttem, és azért, hogy beszéljek a jövőről, arról, hogy miként tehetjük erősebbé és sikeressé Magyarországot, sikeressé a magyarokat, valamennyiünket.

Mire is kaptunk megbízást négy évvel ezelőtt? A választók arra szavaztak, hogy nyújtsunk szociális kárpótlást mindazoknak, akik a rendszerváltást követő tizenkettő évnek nem a nyertesei, hanem azok közé tartoztak, akikkel szemben az országnak, a nemzetnek sok adóssága halmozódott fel. Azt vállaltuk, hogy mindezt úgy fogjuk megtenni, hogy eközben csökkentjük az emberekre és a vállalkozásokra nehezedő terheket, csökkentjük az adókat azért, hogy könnyebb legyen élni embernek, könnyebb legyen dolgozni vállalatoknak.

Vállaltuk azt is, hogy minden korábbinál gyorsabban és minden korábbinál hosszabban építjük az autópályákat, felújítunk kórházakat és iskolákat, felújítunk városközpontokat, rendbe tesszük a lakótelepeket.

És igen, azt ígértük, hogy erősítjük a demokratikus működés feltételeit és normáit, helyreállítjuk a társadalmi párbeszédet, és javítunk a civil szervezetek működésének feltételein. Ez utóbbiak körében a kormányzás első pillanatától azt támogattuk, és azt igényeltük, hogy a parlament nyerje vissza korábbi erejét és hivatását, ülésezzen hetente, hogy a parlament tartsa tiszteletben az ellenzék jogait; megalakítottuk a Gazdasági és Szociális Tanácsot, amelyre vonatkozó törvény ma már - több év működésének tapasztalata alapján - itt van a Ház előtt; mi több, az elmúlt napokban elfogadta az Országos Érdekegyeztető Tanács valamennyi oldala azt a törvényt, amely az OÉT működéséről szól vagy az ágazati párbeszédbizottságok működéséről szól. Egy demokratikusabb, a kormány ellenőrzésére jobban képes parlamenti, társadalmi működés kezdődött el.

Közeledik a négy év vége, az a dolga a kormánynak, hogy elszámoljon; az a dolga, hogy elmondja, mi az, ami sikerült és mi az, ami nem, miben látja négy év működésének sikerét, hol látja a gondokat és a bajokat. A parlamentnek felelős kormánynak és a kormányt vezető miniszterelnöknek az a dolga, hogy eljöjjön a parlamentbe, és itt a parlamentben, a képviselők előtt - természetesen vitahelyzetben - számoljon be arról, mi sikerült és mi nem sikerült.

(13.20)

Mi, liberálisok és szocialisták büszkék vagyunk arra (Moraj a Fidesz soraiban.), hogy az elmúlt négy év célkitűzései alapvetően, fő irányokban és fő tartalmakban sikerültek. De hozzá kell hogy tegyem: mindeközben persze új feszültségek és új kihívások is keletkeztek, amelyekkel szembe kell majd néznünk.

Egy rövid leltárt hadd mondjak, egy rövid áttekintést, olyan leltárt, amely csak felvillantja, hogy milyen is lett Magyarország az elmúlt négy évben, melyek azok az intézkedések, az elmúlt négy év szociális kiigazításának legfontosabb intézkedései, amelyek úgy hagynak nyomot Magyarországon, hogy az emberek többsége így azt érezheti, hogy fontosabb lett az ő élete, hogy nagyobb megbecsülést élvez ma ő, a munkája, a tehetsége és a szorgalma, mint korábban, hogy jobban tartja őt a közösség mindenkit elérő keze, hogy lehet számítani Magyarországra, lehet számítani erre a befogadó és szolidáris nemzetre.

Hát mi más érdekelné az embereket persze elsősorban, és ez így van rendjén, hogy hogyan alakultak a jövedelmeik, mi lett a jövedelmeikkel az elmúlt négy évben.

Tisztelt Országgyűlés! Nyugodt szívvel tudom önöknek mondani, ha úgy tetszik, jelenteni, hogy 2006 elején az átlagos jövedelmekből egyharmaddal többet lehet vásárolni a boltokban, egyharmaddal több szolgáltatást lehet kapni ma Magyarországon, mint 2002-ben. Igazuk van, hogyha azt mondják, hogy na persze, az átlag sok mindent elfed, van, akinek ennél több, van, akinek ennél kevesebb jutott. De azt látom a jövedelmek eloszlásában, hogy Magyarországon a jövedelmeknek soha az elmúlt évtizedekben nem tapasztalt arányú növekedése elérte Magyarország túlnyomó többségét.

És egyetlenegy pillanatra hadd álljak itt meg! Van két olyan nagy foglalkozási csoport, amelynek jövedelemfelzárkóztatása különösen fontos volt: a rendszerváltást követő első tizenkét évben az egészségügyben és a szociális területen dolgozóknak a jövedelme messze elmaradt a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmétől, így volt ez a pedagógusokkal is.

Mi történt az elmúlt négy évben? Az történt, hogy ennek a két nagy foglalkoztatási csoportnak, annak a két csoportnak, amely jelentős mértékben segíti, hogy élhető legyen Magyarország, hogy nyugalomban, biztonságban éljünk, ennek a két nagy csoportnak elérte a jövedelme a vállalatoknál dolgozók átlagjövedelmét, mi több, az oktatásban dolgozók esetén ezt még meg is haladja. Büszkék vagyunk arra, hogy ha ugyan sokan gondolják azt, hogy ennél még több kellene, és ez így van rendjén, ma Magyarországon nem jelent olyan fájdalmas áldozatvállalást tanárnak, pedagógusnak, szociális munkásnak és orvosnak lenni, mint a mi kormányzásunkat megelőző években. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A nyugdíjak vásárlóértéke ugyanebben az időszakban, nyilván azért, mert bevezettük a 13. havi nyugdíjat, nyilván azért is, mert kárpótoltuk a nyugdíjasokat azért a nyugdíjkiesésért, amely őket a megelőző időszakban érte, és nyilván azért is, mert újra bevezettük a méltányossági nyugdíj intézményét, ma egynegyedével ér többet a boltban, mint 2002-ben. Amikor azt mondom, hogy többet ér valami a boltban, hogy többet lehet érte vásárolni, akkor azt mondom, hogy a jövedelem, a nyugdíj növekedése messze meghaladta az árak növekedését, hogy az árak növekedését követően 25 százalékkal több jutott a nyugdíjasoknak, azoknak a nyugdíjasoknak, annak a hárommillió embernek, aki egy életet ledolgozva méltán várta azt, hogy a törvényben rögzített jussát megkapja, és méltán várta, hogy jönni fog egy olyan kormány, amely nem azt keresi, hogyan lehet kibújni a törvény teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg: hogyan lehet többet tenni Magyarországért, hogyan lehet többet tenni a nyugdíjasokért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Átalakítottuk a családtámogatás teljes rendszerét, és jelentősen megnöveltük az egy gyermekre jutó gyermektámogatás összegét. Igen, ebben a kérdésben nagyon jelentős társadalompolitikai különbség is van a parlamentet alkotó pártok között. Mi azt gondoljuk, hogy a gyermektámogatás fő eszköze a mindenkit elérő családi pótlék kell hogy legyen, azért, mert az adókedvezményekre épülő családtámogatás lényegében adótámogatás, amely annak tud többet adni, akinek magasabb a jövedelme. Mi pedig azt gondoljuk, hogy nem az a dolga az államnak, hogy növelje a piacon létrejött különbségeket, növelje az egyébként is meglévő és bántóan nagy jövedelemkülönbségeket, hanem éppen fordítva, hogy csökkentse azokat, mert minden gyermek egyenlő. Ezért az új gyermektámogatás nem egyszerűen többet nyújt a gyermekeknek, átlagosan 10 helyett 14 ezer forintot, hanem ezt igazságosabban is osztja szét.

Ennek a rendszernek az utolsó lépése a babakötvény bevezetése 2006. január 1-jétől. A babakötvényben egyszerre két szándék testesül meg: az egyik, hogy ismerje el az állam valóban ezt az elvet, hogy a születés pillanatában mindenkinek egyenlőnek kell lennie, ezért mindenki, függetlenül attól, hogy milyen a családnak a jövedelmi, vagyoni helyzete, kap 40 ezer forintot. De ezt követően már azt mondja: ahol nagyobb a szükség, oda többet kell hogy adjunk. Ráadásul azt mondja: azt kérjük, azt igényeljük, hogy ti is, szülők, ti család, nézzétek végig, tudtok-e hozzájárulni a gyermek jövőjéhez, ha igen, akkor amennyit ti hozzátesztek, mi azt ki fogjuk egészíteni. Azt szeretnénk, hogyha Magyarország azt értené, hogy államnak és családnak egyaránt van felelőssége a felnövekvő gyermekekért, és ezt a közös felelősséget kell egyesíteni a babakötvényben.

A reáljövedelmek és a társadalmi juttatások értékének növekedése mögött ott van az a tény, hogy az elmúlt huszon-egynéhány évben tavaly és idén a legalacsonyabb az infláció, Magyarországon eljött a forint stabilitásának az időszaka.

Most januárban hosszú-hosszú évtizedek után már nem az volt vagy nem az volt csak a kérdés, hogy minek emelkedik az ára, mert a legfontosabb közszolgáltatásoknak nem emelkedett az ára, már az is kérdés volt, hogy minek csökkenhet végre az ára azt követően, hogy 25 százalékról 20 százalékra csökkent az általános forgalmi adó. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Azt vállaltuk, hogy csökkenteni fogjuk az adókat. Azt mondtuk, hogy több mozgásszabadságot, több levegőt kell adni a magyar gazdaságnak, és kisebb terhet kell rakni az emberekre. Igen, az átlagkeresetek adóját 26-ról 21 forintra csökkentettük.

Tegyünk hozzá még valamit - nem szoktuk használni ezt a példát -: 2002-ben, ha egy vállalkozásnak, egy vállalatnak 100 forint munkabért kellett összességében, minden teherrel együtt fizetni, akkor 2002-ben ez úgy oszlott meg, hogy 55-56 forint jutott az államkasszába - 55-56 -, és a maradék 45-44 ment el a dolgozóhoz. Sokat és sokszor kritizáltuk ezt az állapotot. Hozzáteszem: ez a 2002-es szám egy forinttal magasabb, mint négy évvel korábban, '98-ban.

Ma, 2006 januárjában, a ma hatályos jogszabályok alapján, emlékeztetek, az 56 forint helyett 50 forint 80 fillér jut az államnak, sajnos 49,20 a dolgozó embernek. Azaz még mindig ott tartunk, és ez igaz, hogy egy kicsivel az állam jobban jár, és kevesebb jut a dolgozók zsebébe, de mára már majdnem egyenlő ez a pozíció, mára majdnem egyenlő ez a pozíció, lényegesen megváltoztatva az örökölt, 2002-es állapotokat. És igen, csökkent a mindennapok adója, az általános forgalmi adó, és csökkent kétfajta módon is a társasági adó: csökkent mindenkinek 16 százalékra, és most január 1-jétől az első ötmillió forint a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak még alacsonyabban, összesen 10 százalékkal adózik.

Közben átalakítottuk a lakástámogatási rendszert, mert nem értettünk azzal egyet, hogy a lakástámogatás helyett ingatlanberuházásra fordítunk nagyon sokat az adófizetők pénzéből. Ma van olyan család, amelyik 30 millió forintos kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönt vett fel (Arnóth Sándor: Magyar Bálint!), amely minden alkalommal és mindegyikőnknek havonta 200 ezer forintjába kerül. Mi azt mondtuk, ha van pénz otthontámogatásra, ha van pénz otthonteremtésre, márpedig négyszer annyit költünk erre, mint négy évvel ezelőtt, akkor ezt nem azoknak kell adni, akik 50-60 millió forintos lakásokat tudnak megvenni, hanem azoknak kell adni, akik az első lakással indulnának el, azoknak kell adni, akik az első lépést akarják megtenni, ezért indítottuk el a rendkívül sikeres Fészekrakó-programot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.30)

És építettük az autópályákat, ahogyan ígértük. Európában egyetlenegy ország van, hölgyeim és uraim, Magyarország, amely egy időben öt autópályát épít, ötöt! Azért építjük ezeket az autópályákat ilyen tempóban, mert azt gondoljuk, hogy közelebb kell hozni egymáshoz Budapestet és Szegedet, Csongrád, Szolnok és Békés lakosságát; hogy el kell hogy érjen az autópálya Miskolcra, hogy Miskolc és Ózd és Borsod-Abaúj-Zemplén az emelkedő térség szinonimája legyen; hogy jusson el idén év végére az autópálya Nyíregyházára és Debrecenbe; hogy az autópálya menjen végig a Balaton déli oldalán, és év végére összesen 30 kilométer fogja megakadályozni azt, hogy az Adriára igyekvő - hála istennek ma már - százezrek végig autópályán közlekedhessenek. És mindeközben éppen decemberben átadtuk az M0-snak azt a szakaszát, amely végre kikerüli Vecsést, és azt mondhatják nagyon-nagyon sokan, hogy megmozdult valami Magyarországon, hogy nemcsak ígérték a ma kormányon lévők, hanem megtették, hogy közelíteni fogják az életet a Budapesten, a nagyvárosban élők és a távoli megyékben élők között. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Közben kétszer annyi jutott a gazdák támogatására: ma egy átlagos gazda 2 millió forint támogatást kap a négy évvel ezelőtti 1 millió forinthoz képest. Tízezrek számára nyújt többletlehetőséget a "földért életjáradék" program, ahol nem a föld, a mezőgazdasági termelés kockázata az, amely kopogtat havonta az ajtón és az ablakon, hanem a postás, aki hozza a havi 30 ezer forintot. És új földprogrammal indulunk, hogy azoké legyen a föld, akik megművelik, legyenek ők állattartók vagy árunövényt termelő gazdák. (Font Sándor közbeszól.)

És mindeközben felújítottunk iskolákat, kórházakat. Megújult és reményt keltően működik Zala megyében Csapi település kollégiuma és felzárkóztató iskolája. A Győr megyei Nyúl községben, amely összesen 4 ezer főt számlál, 133 millió forinttal újítottuk meg a községi óvodát és a napközi otthonos iskolát. Szabolcs megyében, Nyírparasznya általános iskolájában tornaterem épült és komplex óvodai beruházás volt. Vagy Sáránd községben az általános és művészeti iskolát újítottuk fel. Ma nincs olyan egyetemi központ, ahol ne folynának építkezések, előadótermek, könyvtárak és kollégiumok épülnek. Ebben az időszakban 44 egészségügyi intézmény rekonstrukciójára került sor, 44-ére! Ezek között volt 9 megyei kórház felújításának a befejezése, de megújultak a városi kórházak Berettyóújfaluban, Dorogon, Kalocsán, Kazincbarcikán, Komlón, Vácon, Nagykanizsán, Dombóváron, Kisbéren, Marcaliban, Mezőtúron, Szegeden és például Zircen. A fővárosban indul a Bajcsy-Zsilinszky Kórház rekonstrukciója, és folyamatban van a beruházás Győrben, Zalában és a Szabolcs megyei kórházban, ezt tesszük Balassagyarmaton és Baján. Új mentőállomást kapott Szombathely, Dunaújváros, Őriszentpéter, Záhony és Budaörs.

Több mint százezer panellakás felújítása indult el és fejeződik be 2003-2006-ban. Az előző években, 2001-ben és 2002-ben összesen 17 ezer panellakást újítottunk fel. Mindeközben Székesfehérváron ebből a felújítási programból majdnem 13 ezer lakást újítanak fel, Pécsett majdnem 10 ezret, Győrben 5700-at, Nyíregyházán 4500-at, és 3-4 ezer lakás fog megújulni Dunaújvárosban, Veszprémben, Budapesten, Szegeden és Kecskeméten.

Befejeztük a fővárosi hulladékhasznosító-mű rekonstrukcióját, amelyet elődeink félkészen leállítottak; Hejőpapiban, Kétpón, Szolnokon új szelektív hulladékválogató-csarnokot és átrakóállomást építettünk, Győrben szennyvíztelep épült, ugyancsak az épült Pécsett, és folytathatnám a sort. És ha még hozzáteszem azt is, hogy mára a közháló elért minden településre, hogy a közösségi internetpontok száma, ami 2002-ben talán 500 volt, az mára közel 3 ezer, akkor azt tudom mondani, hogy bármerre megyünk az országban, egy olyan világot látunk, ahol ha komoly erőfeszítéssel is, de épül ez az ország, épül azoknak az embereknek a teljesítményéből, akik sokszor talán nem bennünket hallgatnak, mert jobban hisznek a szemüknek, mint hisznek a politikusoknak, hogyha a politikusokat hallják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezzel egy időben, miközben Magyarországon egy élhetőbb életet, egy igazságosabb Magyarországot próbálunk megteremteni, eközben átalakult a világ körülöttünk. Tagja lettünk az Európai Uniónak, elismert és javuló partnerséget alakítottunk ki a nagyhatalmakkal, a korábbinál lényegesen aktívabb lett külpolitikánk távoli térségekben, Délkelet-Ázsiában; stabilizáló erőként léptünk fel ebben a régióban, Közép-Kelet-Európában, aktívan segítjük a balkáni rendezést, és részt vállalunk a globális biztonsági kihívások kezelésében és megoldásában.

Igen, büszkék vagyunk arra, hogy megmozdult az ország, hogy százezreknek és millióknak visszaadtuk a reményt, hogy lehet egy jobb, egy igazabb életet élni itt, Magyarországon; hogy miként a száz nap politikája megteremtette a szociális kiigazítás széles lehetőségét milliók számára, úgy a száz lépés politikája megmutatta, hogy nemcsak többet, hanem igazságosabban is lehet adni millióknak; hogy van az országnak egy cselekvőképes kormánya, amely tudja, hogy az a legfontosabb, hogy ha nem is tud minden igényt kielégíteni, de mutassa azt, hogy érti és hallja az emberek hangját, és kész részt vállalni egy igazságosabb Magyarország megteremtésében. A száz lépés azzal, hogy öt évre előre is tervezett, mit hogy tervezett!, törvénybe foglalta a programját, törvénybe foglalta az ötéves adócsökkentési és járulékcsökkentési programot, törvénybe foglalta a nyugdíjkorrekciós programot, amely történelmi igazságtalanságokat fog kezelni, mi több, először a rendszerváltás után három évre előre többlépcsős minimálbér-növelési programot fogadott el, stabilitást és tervezhetőséget teremtett. Közben elindult az oly fontos, egy igazságos és hatékony egészségügyi rendszer kialakításának az előkészítése, itt vagyunk az egészségügyi reform előszobájában, átalakítottuk a szociális rendszert, átalakítottuk a munkaügyi ellátást, és a korábbinál nagyobb védelmet nyújtunk azoknak, akiknek nehéz, sokszor kiszolgáltatott sorsát fekete- vagy szürkemunka kikényszerítésével használják ki a vállalkozók. Reménykedő és bizakodásra okot adó változások ezek.

De hadd álljak meg egy pillanatra! Mert miközben büszkék vagyunk mindarra, ami az elmúlt időszakban teljesült, és miközben nyugodt szívvel mondhatom, hogy igen, amit ígértünk, azt megcsináltuk, aközben azt kell önöknek mondjam: tudom, hogy melyek azok a területek, ahol további adósságok keletkeztek, hogy hol keletkeztek új feszültségek, és milyen új kihívásokkal kell szembenézni. Hadd mondjam el ezek közül azt az ötöt, amelyet a legfájóbbnak tartok, és amelyre a leginkább koncentrálnunk kell a következő kormányzati ciklusban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gázáremelés!)

Az első a szociális kiigazítások egy része és a fejlesztéseknek, az autópálya-építéseknek, a kórház-rekonstrukcióknak, az iskolafelújításoknak a jelentős része - ezt bizony hitelből, közösen felvett hitelből finanszíroztuk. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy bizony ebben az időszakban egy sor fejlesztésre már nem jutott a közös költségvetésünkből, ezeket már csak hitelből tudtuk finanszírozni. Mégis, éppen azokkal egyetértésben, akik ennek a kiigazításnak a haszonélvezői, a kedvezményezettjei, éppen azok, akik azt mondják, hogy még tovább kell menni az úton, és akik látják, hogy miért kellett felújítanunk iskolákat és kórházakat, hogy miért kellett építenünk autópályákat, azt tudom mondani, hogy mindez befektetés volt a jövőbe, és jó gazdaként, előrelátó gazdájaként az országnak a jövőbe akkor is be kell fektetni - mint ahogyan teszik ezt egyébként a magángazdák és a családok -, hogyha arra hitelt kellett felvenni.

(13.40)

Ha kellett, ezért megküzdöttünk saját ellenzékünkkel, ha kellett, megküzdöttünk a jegybankkal. Tudjuk, hogy megérte hitelből autópályát építeni, kórházat felújítani, iskolákat felújítani és szociális nyugalmat teremteni ebben az országban, mert így lesz ez egy élhetőbb ország, és így lesz Magyarország olyan, hogy millióknak az lesz az élménye, hogy a rendszerváltás nem önmagáért volt, hanem értük volt, egy jobb, egy élhetőbb, egy igazságosabb és erősebb Magyarországért. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Természetesen látom ennek a politikának a korlátait és a kihívásait. Látom, hogy hitelből fejleszteni akkor szabad, ha az helyes és igazságos, és a jövőbe mutató célokat szolgál. Ezt szolgálja az autópálya-építés, és ezt szolgálta a szociális kiigazítás. De tudni kell, hogy mára éppen ezért kisebb a mozgástér, mint volt jó pár évvel ezelőtt.

Második. Az elmúlt években 350 ezer új munkahely jött létre. Mindeközben olyan mértékű és mélységű átalakulás ment végbe a gazdaságban, amelynek nyomán közel 280 ezer munkahely megszűnt. A 2002-től napjainkig létesülő és a megszűnő munkahelyek egyenlege összesen 76 ezer. Többen dolgoznak ma, mint korábban, de látom, tudom és hallom, hogy többen keresnek munkát. És ez akkor is igaz, ha, őszintén mondom, igazán sokat tett azért ez a kormány, a Start-kártya bevezetésével például, a munkaügyi ellátás teljes rendszerének átalakításával, a legnehezebb helyzetben lévő munkavállalói csoportok társadalombiztosítási járulékának csökkentésével, hogy könnyebb legyen munkát találni, hogy növeljük az alkalmazók, a munkáltatók érdekeltségét, csökkentettük a minimálbért (Sic!) annak érdekében, hogy csökkenjen a feketemunka.

Szeptember végéig átfogó értékelést és elemzést nyújtottunk be a parlamentnek, hogyan lehetne továbbmenni, mit lehetne még tenni. Azt tudom mondani, hogy amíg van egyetlenegy ember, aki dolgozni szeretne, és nem talál munkát, addig kormány nem lehet elégedett, addig tovább kell menni ezen az úton. De úgy kell továbbmenni ezen az úton, hogy lépéseinkkel egyszerre szolgáljuk a szociális biztonság fenntartását és a gazdaság működőképességének fenntartását. Csak az a megoldás jó, amely egyszerre és okosan, jó kompromisszumokkal szolgálja mind a két irányt.

Harmadik megjegyzésem. Miközben novembertől hatályos az új közigazgatási eljárási törvény, amelynek eredményeként a hivatalok sokkal inkább szolgálják a polgárokat, mintsem ők ugráltatnák az őket megkeresőket és a náluk kérvénnyel jelentkezőket, miközben megteremtettük nagy viták közepette az önkéntes haderőt, miközben, ugyancsak sok vitát folytatva, átalakult a felsőoktatás, és új távlatokat nyitva elindult a kistérségi együttműködés, vagy éppenséggel befejeztük a '98 után félbeszakított igazságszolgáltatási reformot, és újra négyszintű a magyar igazságszolgáltatás, el kell fogadjam azoknak a kritikáját, hogy egyre fájóbb, hogy 1997-et követően egyetlenegy kormány sem, beleértve a magunkét is, nem indította el az állam működésének és szerkezetének átfogó reformját.

Teljesen világos, hogy a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladata, hogy ma már nemcsak részterületekkel, hanem az állam működésének egészével foglalkozva egy jobban működő, igazságosabb, hatékonyabb, az embereket jobban szolgáló állami működést kell teremteni az igazgatástól az egészségügyig bezárólag.

Negyedsorban. Bár ma már azt mondják független intézetek is, merthogy mérik, hogy a szegénység szorítása picivel kisebb, mint korábban, hogy a legjobban élő egymillió és a legnehezebben élő egymillió között csökkent a távolság, az az igazság, hogy lehet, hogy ezt mérni már könnyű, lehet, hogy ez kimutatható, de nem lehet nem észrevenni, hogy százezrek vannak, akik azt mondják, hogy nehéz és reménytelen az életük. Büszke ez a kormány arra, hogy megfordult egy trend, hogy valamivel csökkent az egyenlőtlenség, hogy picivel kisebb a szegénység. De ha van egyetlenegy ember, akinek hónap végén azon kell gondolkodnia, hogy a gyereknek befizeti-e a szakkört vagy kifizeti-e inkább a világítást, amíg kiszolgáltatva érzik magukat munkát keresők ezrei, tízezrei vagy százezrei, akkor bármennyire is el lehet számolni azzal, hogy nyilván az intézkedéseink hatására is picivel kisebb a szegénység szorítása, azt kell hogy mondjuk, rengeteg itt még a teendő. És azt látjuk, hogy csak olyan politikát lehet folytatni, ami a szolidaritás alatt azt érti, hogy azoknak kell nyújtani a kezét, ahol nagyobb a szükség, és nem azoknak kell nyújtani a kezét, ahol több a lehetőség. Ezt a politikát fogjuk folytatni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ötödsorban nem lehet nem észrevenni, hogy az országban sokan csalódtak. Csalódtak abban, hogy hogyan is mennek ma a közügyeink. Csalódtak abban, hogy milyen a politika hangulata, hangneme. Sokan érzik úgy, hogy a közügyek és ők távol kerültek egymástól, s azt hiszem, hogy itt nem az emberekkel van a baj. Sokan fordították el a fejüket a közügyek gyakorlásától. Érzékelhető egyfajta csalódás, egyfajta kiábrándultság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az elmúlt 16 évben politikai, gazdasági és jogi tekintetben megtörtént a rendszerváltás. Mégis, az ország jelentős része, ha eszével el is fogadja, szívével, lelkével nagyon sokszor hadakozik e bonyolult új Magyarországgal. Mintha lélekben még most is két világ határán állna, mintha tétovázna, hogy merre induljon. Előre vagy talán vissza, hátra, a 90-es évek előtti világba. Szeretnék világosan fogalmazni: nincs út vissza a szocializmusba, és nincs út előre a polgári szocializmus fából vaskarika rendszerébe sem. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Magyarországon szociális piacgazdaságot szeretnénk teremteni. Egy olyan országot, amelyben közös teljesítményünket, a gazdaság teljesítményét éppen arra használjuk, hogy Magyarországon mindnyájan, mind a 10 millióan azt érezhessük, hogy van értelme az életnek, és arra használjuk fel közös jövedelmünket, hogy segítséget és lehetőséget nyújtsunk azoknak is, akiknek nehezebben megy a sorsuk, akiknél nagyobb a szükség. Mert igen, a szociális piacgazdaság azt jelenti, hogy közös társadalmi szolidaritással egyensúlyozom ki mindazt, ami különbség a gazdaságban létrejön. Ez az a megoldás, egy jól működő gazdaság és egy szociálisan igazságos, szolidáris társadalom az, amely előremutat, amely képes Magyarország legtöbb kihívására válaszolni, és amely a biztonságot nem a múltba való visszafordulással, hanem bátor, jövőbe mutató politikával, okos kompromisszumokkal találja meg. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Erős Magyarországot szeretnék. Erőset. Erőset a jogok tiszteletében, az intézmények működésében, a más országokkal és régiókkal vívott versenyben és erőset az ország polgárainak védelmében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mára eljutottunk oda, hogy nem lehet nem meghallani a köztársaságnak azt a hangját, amikor azt mondja, hogy csak akkor tudok jobban vigyázni rátok, ha ti is jobban vigyáztok rám. Világosan szeretnék beszélni. A köztársaság ereje és cselekvőképessége a polgárok hozzájárulásán múlik. Nem tud többet tenni értünk az ország, mint amennyit mi teszünk érte. Erőssé a nemzetet csak polgárai tehetik, munkával, tanulással, tehetséggel, szorgalommal és szilárd erkölcsökkel.

(13.50)

Erőssé kell tennünk az országot, hogy védhessen bennünket és óvhasson bennünket. Aki felteszi azt a kérdést, hogy ő mit kap az országtól, annak azt is fel kell tennie, hogy vajon ő maga tud-e többet tenni Magyar-országért, mert mi vagyunk Magyarország.

Tisztelt Honfitársaim! Muszáj kimondanom, hogy azonos hosszúságú sort kell képeznünk a személyes jogok és kötelességek, valamint a felelősség és kötelezettségek asztalánál. És ebben a sorban azt, hogy ki kerül előre és hátra, nem az dönti el, hogy ki az erősebb és ki a gyengébb. Sőt, azt kell mondjam, hogy a lehetőségek sorában azokat kell előreengedni és előreengedni, akiknél nagyobb a szükség. A felelősség sorában pedig azoknak kell előállni, azoknak a jobb módúaknak, azoknak a tehetőseknek, ahol nagyobb a lehetőség.

Az erős Magyarországhoz nem vezet az út az adófizetők kontójára vállalt féktelen ígérgetésen keresztül. Ez nem erősíti az országot, éppen ellenkezőleg: gyengíti. És gyengíti azokat is, akik ma azt hihetik, hogy ők lesznek egy ilyen politika kedvezményezettjei, mert mi vagyunk egyszerre adófizetők, és az adóforintokból részesedni akaró polgárok. Öncsalásból, önbecsapásból pedig nem épülhet sikeres, nem épülhet erős Magyarország. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Én nem kívánok erre az útra lépni. Én nem vagyok hajlandó erre az útra lépni. Nem kívánom gyengíteni a köztársaságot csak azért, mert balga módon azt hihetnénk, hogy a felelőtlen ígéretek hátán keresztül fel lehet kapaszkodni a hatalomba, vagy meg lehet tartani azt.

Az állam tartalékai nem az állam költségvetésében vannak. Az állam költségvetése így is túlságosan sok terhet cipel. Nem lehet a közös terhére radikális ígéreteket tenni. Nem lehet, mert az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonságot; és nem lehet, mert a kiadások súlya alatt már ma is nyög a költségvetés. Igen, igen: változásra van szükség, vagy ha úgy tetszik, és úgy pontosabb: változtatásra van szükség. Változtatásra abban, hogy miként tekintünk Magyarországra. Vajon akként-e, hogy Magyarország az egyéni igények kielégítésének végtelen forrása? Vagy akként-e, hogy Magyarország a polgárok felelős, cselekvő közössége, olyan polgároké, akik értik, hogy az ország csak annyit tehet értük, mint amennyit ők tesznek Magyarországért? Ez az utóbbi az, amely biztosíthatja sokak felemelkedését, az összetartó, együttmaradó Magyarország megerősödését.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Magyarország megerősödésének három olyan forrását látom, amelyek az adófizetők forintjaitól eltérően nem szűkösen, hanem széles lehetőséget biztosítva állnak rendelkezésre.

Az első ilyen forrás az állam és intézményei működése átalakításának forrása. Igen, azt gondoljuk, hogy átfogó működési és igazgatási változásokra van szükség - ezekre készülünk. A cél, hogy jobban és igazságosabban szolgáljon minket ez az állam. Igen, szükség lesz - ezeken dolgozunk, ezeket készítjük elő - átfogó átalakításokra az igazgatásban, az egészségügyben, a kistérségi együttműködésben. Ezek lesznek a következő kormányzati időszak legfontosabb feladatai, de nem kívánunk addig várni; nem kívánunk, mert több a felelősség, és nagyobb a cselekvés lehetősége. Az államnak határozottabban kell védenie a gyengét, és utat kell nyitnia a leggyorsabban haladóknak, azoknak, akik kockáztatnak és vállalkoznak nemcsak a maguk, hanem a haza haladásának érdekében.

Két példát fogok mondani. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!) Két példát, amellyel azt szeretném bizonyítani, hogy önmagában pénzt, több pénzt, számolatlanul mindenkinek ígért pénzt ígérni, bár könnyű, de nem mindig a legcélravezetőbb megoldás. Mert van bár bonyolultabb, de a célhoz mégis közelebb vivő ajánlat is Magyarország számára: egy olyan kormányzati magatartás, amely védi a polgárokat, és úgy teremt lehetőséget, ami összességében időnként talán többet is ér, mint a szűkösen rendelkezésre álló, az adófizetők által összerakott költségvetési támogatás.

Az első példa: Magyarországon munkások és alkalmazottak sokasága érzi úgy, hogy a ma hatályos jogszabályok jobban védik a vállalatok mögött álló pénzintézeteket, az üzleti partnereket, mint éppen őket, alkalmazottakat és munkásokat. Nem normális az, hogyha több joga van egy banknak, több joga van egy szállítónak, mint magának a munkásnak. Ha valaki nem fizeti időben a bankját vagy a szállítóját, akkor ott bizony késedelmi kamatot kell fizetni. Ugyanezt a késedelmi kamatot nem követelheti a munkás, ha neki később fizetik a bérét.

Rajtunk múlik: olyan munkásokat védő jogszabályokat fogunk megalkotni, ami azt mondja, hogy a munkáltató, ha késve fizeti a munkása, az alkalmazottja bérét, akkor a jegybanki alapkamat kétszeresét köteles kifizetni; és hogyha nem tud megállapodni a dolgozóival, az alkalmazottaival, akkor bizony gyorsított eljárásban ezek az alkalmazottak a társaság felszámolását kezdeményezhetik, a legnagyobb súllyal nehezedhetnek rá a saját alkalmazójukra annak érdekében, hogy tisztességgel és jogszerűen bánjanak el velük. Mi több, valamennyi alkalmazott számára, valamennyi munkás számára olyan biztosítást kötünk, hogy ha egy vállalat igazából nehéz helyzetbe jut, és mindenki sorba áll a pénzéért, akkor ne az önmagát védő munkásember legyen a legvédtelenebb, a leggyengébb, hanem a munkásember helyébe az állam lépjen oda, amely a biztosítás eredményeként kifizeti a munkás járandóságát, és ő majd köztartozásként, kellő erővel és hatékonysággal be fogja szedni azt, ami jár a munkásembernek, és ami innentől kezdve jár az államnak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

De a munkabarát politikának együtt kell járnia a vállalkozáspárti politikával, mert középtávon csak akkor van elegendő munkahely, hogyha közben fejlődnek a vállalatok, fejlődnek elsősorban azok a hazai kis- és közepes vállalatok, amelyek kulcsszerepet játszanak a magyar foglalkoztatásban. A sikeres hazai és közepes vállalatok alkotják ma a foglalkoztatás, a biztos munkahelyteremtés gerincét. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A támogatást nem ők kapják!)

Az elmúlt négy évben a liberálisok és szocialisták kormánya nagyon sokat tett azért, hogy több jusson a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak. Négy számot mondok összesen. A 2002-t megelőző négy évben összesen 18 ezer hazai kis- és közepes vállalkozás kapott állami támogatást, az azt követő időszakban több mint háromszor ennyien, 62 ezren. Mi több, ezek a vállalkozások a korábbi időszak 71 milliárd forintjával szemben, tőke- és hiteljuttatásként, pályázati forrásként nem 71 milliárdot kaptak, hanem hatszor ennyit, 421 milliárd forintot. (Taps az MSZP padsoraiból.) Ez nem kevés pénz!

Igazuk van, mégis lehet hallani úton és útfélen, hogy az elégedettség mellett ott van az elégedetlenség is. Ha pedig ez így van, akkor ez nagyon jól mutatja, hogy egyszerűen csak pénzzel, csak több forrással a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztését nem lehet megoldani. Itt mással is baj van! Baj van például azzal, hogy éveken keresztül, ahány kormány volt, annyi intézményt alakított a hazai kis- és középvállalkozások működésének segítésére. Ember legyen a talpán, aki ebben az intézménydzsungelban eligazodik!

(14.00)

Amikor elkezdtük számba venni, hogy hány ilyen intézmény van, hát egy kezünkön nem tudtuk megszámolni! Az egyik aztán regionálisan működik, a másik a megyében, a harmadik a kormányhoz tartozik, a negyedik pedig, mondjuk, a Fejlesztési Bankhoz. Ezért úgy döntöttünk - és holnap erre vonatkozóan a kormány formális döntést is fog hozni -, hogy a hazai kis- és középvállalkozások segítése érdekében, annak érdekében, hogy az állam által biztosított lehetőségek, források és eszközök együtt álljanak rendelkezésre - hitelek, tőke, kamattámogatás, garancia, európai pénzek -, létrehozzuk a magyar vállalkozások bankját, amely bankban valamennyi olyan intézmény együtt lesz, amely ma szétszórtan, sok esetben nem összehangoltan, sok esetben csak bosszúságot okozóan arra készteti a hazai kis- és középvállalkozásokat, hogy bolyongjanak ebben a rengetegben. Mi nem Ábeleket szeretnénk a rengetegben, hanem sikeres hazai kis- és középvállalkozásokat, amelyeket most már majd a magyar vállalkozások bankja fog kiszolgálni. (Taps az MSZP soraiban.) Valamennyi ehhez szükséges jogszabályt, az erre vonatkozó javaslatunkat február végéig elkészítjük. (Dr. Fónagy János: Eddig mi volt az...? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kicsit késő lesz!)

Magyarország megerősödésének második forrása az ország átfogó fejlesztése. Mi úgy gondoljuk, hogy a beruházás és az építkezés az, amely lendületet ad ennek az országnak. Mi azt gondoljuk, hogy az a több ezer milliárdnyi fejlesztés, amelyért ez az ország megküzdött, mi több, amelyért ez a kormány oly derekasan helytállt valamennyi vitában Brüsszelben és az európai fővárosokban, hogy ennek a vitának a végeredménye, hogy annyi építkezés, annyi beruházás történhet meg Magyarországon a következő hat-hét évben, amelyet utoljára a dualizmus korának boldog békeidejében látott Magyarország, ez a fejlesztés, ez az építkezés - utak, városok, iskolák, kórházak, szennyvízvezetékek több ezer milliárdos építkezése -, ez az, ami meglendíti majd Magyarországot. Ez az, ami lendületet fog adni, ez az, ami új lehetőséget és új munkát fog adni magyar vállalatok sokaságának. Ez lesz az a hatalmas fejlesztés, amely vagy 200 ezer új munkahelyet fog teremteni. Én abban hiszek, hogy a magyar vállalkozások számára ez a fajta lehetőség kell, hogy Magyarország fejlesztése nekik teremtsen lehetőséget, és általuk magyar munkavállalóknak, mert azt gondolom, hogy a radikális adócsökkentés és járulékcsökkentés mint eszköz ebben az esetben nem alkalmas, az nem megmozdítja a gazdaságot, hanem növeli a szociális bizonytalanságot és a szociális kockázatokat. Ehelyett azt mondom, hogy építsük Magyarországot hazai erőből, tehetségből, hazai munkaerőből és vállalkozásokkal, alakítsuk át a magyar ipart, legyenek ennek a fejlesztésnek haszonélvezői a hazai kis- és közepes vállalatok, az a 150-200 ezer, amely most már a magyar vállalkozások bankjával partnerségben a következő hónapokban kifejezetten fejlesztésre 650-700 milliárd forintnyi új forrást kaphat. Ebben a fejlesztésben látom a munkahelyteremtés programját, ebben a fejlesztésben látom egy új Magyarország felépítésének lehetőségét, iskolától kezdve kórházon át, utakon keresztül egy sokak számára lehetőséget teremtő, munkahelyet teremtő fejlett, épülő Magyarországban. (Taps az MSZP soraiban.)

Végül, harmadsorban hadd beszéljek a legfontosabb forrásról. Arról a forrásról, amely nélkül hiába tesszük meg az előző kettőt, az mit sem ér. Arról a tehetségről és arról a szorgalomról, amelytől Magyarországon sikeresek tudnak lenni intézmények, vállalatok, falvak és városok százai, olyan emberekkel és ezekkel a vezetőkkel együttműködő, partnerségben működő támogató csapatokkal, kollégákkal, akik tiszteletet érdemelnek, és 15 évvel a rendszerváltás után érdemes visszahelyezni jogaiba a siker megbecsülését, a siker elismerését, mindazt az erőfeszítést, amelyet Magyarország száz és száz pontján tesznek tehetséges emberek, annak érdekében, hogy egy jobb, egy élhetőbb Magyarországot teremtsenek, annak érdekében, hogy az ország ne egyszerűen sokunk álmainak vágya legyen, hanem hogy képes legyen beteljesíteni ezeket az álmokat, és képes legyen beteljesíteni ezeket a célokat.

Olyan embereket hívtunk ma meg a parlamenti ülésterem páholyába, akik azt bizonyították, hogy bár nem könnyebbek a feltételek náluk, mint máshol az országban, de mégis képesek voltak sikerre vinni saját ügyüket, és képesek voltak sikerre vinni saját intézményeiket, falvaikat és városaikat. Egyetlenegyük kivételével nem ismertem korábban ezeket az embereket. Nem ismertem, nem találkoztam velük. Repa Imre az egyetlen, aki sok évvel ezelőtt Kaposváron, egy orvosi vizsgálaton az orvosom volt. A többieket sem politikai szimpátiájuk, sem politikai aktivitásuk tekintetében még csak nem is nagyon tudom hova tenni. Azt látom, sikereiknek nem az a döntő része, hála a Jóistennek, hogy így vagy úgy gondolkodnak a rivális pártokról, hogy így vagy úgy gondolkodnak a versengő politikai értékekről. Hál' istennek, mondom, mert Magyarországnak nagyon fontos, hogy a politika hódító világa ne kényszerítse olyan választásra az országban nyugodtan élni akarók sokaságát, amely választás csak rossz választás lehet. Mert intézményt vezetni, iskolát igazgatni, kórházat vezetni, ezt sikerrel tenni nem úgy és nem akként kell, hogy keresem valamelyik párt, valamelyik politikai törekvés közvetlen közelségét, hanem éppen hogy nagy tisztelettel viselt függetlenséggel és szakértelemmel, és azzal a tudással, azzal a vezetői képességgel, amely megmozdít vállalatokat, csapatokat és intézményeket. (Taps az MSZP soraiban.)

Hála istennek ilyen emberekkel megtölthetnénk nemcsak ezt a termet, sokan vannak ilyenek Magyar-országon. Miközben egyik oldalról látom, hogy mennyi a baj, hogy hányan mondják azt, hogy nehezebben élnek, vagy mondják azt, hogy reménytelenségben is élnek, muszáj együtt látnunk a kettőt. Muszáj látni és hallani azokat is, akik azt mondják, hogy nehezen jutunk egyről a kettőre. De kell értenie Magyarországnak, ha vágyja és akarja a sikert, hogy itt vannak közöttünk azok, akik bizonyítják, hogy alkalmasak arra, hogy sikeresek legyenek. Muszáj együtt látni mind a két oldalt. Igen, muszáj, hogy ezek az emberek is példák legyenek, és az ő teljesítményük. Azé a Repa Imréé, aki professzor Kaposváron. Egyszerre dolgozik a felsőoktatásban, és egyszerre orvos. (Taps az MSZP soraiban.) Úgy vette át a térség egyik legfontosabb egészségügyi intézményét, hogy tele volt gonddal, bajjal. Természetesen, ahogy lenni szokott az egészségügyben, gazdasági gonddal és bajjal is. De nekiállt 2004-ben, és rendbe tette, és nemcsak egyszerűen rendbe tette, hanem azt mondta, hogy abból még nem lesz fejlődés, ha rendbe teszem. Elindult egy tudatosan vállalt fejlesztési program mentén, és mára onkológiai központot és sürgősségi betegellátó központot működtet. Ő és a kollégái. Ugyanabban az egészségügyben éri el ezt, amely egészségügyben ezernyi bajunk van. De mit mutat az ő példája? Hogy tehetséges vezetőkkel, hogy tenni akaró és tudó kollégákkal és alkalmazottakkal, nem vagy nem csak panasszal, hanem cselekvéssel és bátor döntésekkel ebben a magyar egészségügyben nemcsak, hogy lehet sikeresnek lenni, hanem még lehet fejlődni, lehet egyről a kettőre jutni.

Pető Zoltán nevét sokan hallhatták, Tarnabod polgármestere, a befogadó falué. Azé a falué, amely azt vállalta, hogy hajléktalanokat fogad be a faluba, tíz-húsz családot. És láss csodát, ez a hétköznapi szolidaritás azt bizonyította, hogy nem egyszerűen csak tíz-húsz családnak lett jobb a sorsa - ezek közül két család mára már házat vett magának! -, hanem megmozdította a falut is. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.10)

Ebben a faluban filmklub működik. Ebben a faluban pékség fog elindulni, és egy új üzem nyitja ki a kapuit a következő hónapokban.

Azt tudom mondani, hogy látok falvakat és városo-kat hasonló körülmények között, egymástól sokszor 10-20 kilométer távolságra. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, és amikor megnézem, hogy mi a különbség, kiderül, hogy egy dolog: az egyik faluban van egy ember, helyenként nem több, mint 4-5, aki tudja, hogy hogyan lehet egy falut megmozdítani, akik nem várnak, akik ugyan mindig rettegnek a holnaptól, de mindig legyőzik a holnapot.

Hogyan tudta megtenni a polgármester? Hogy vannak segítői. Ez a pár száz lelkes falu értette, hogy mi a dolga. Nem beszélt a szolidaritásról, hanem gyakorolta, és kiderült, hogy a szolidaritásban nem egyszerűen csak betett a közösbe, hanem a végén ő maga részesedett ebből. A falu be akarta fogadni a munkanélkülieket, be akarta fogadni a hajléktalanokat, és kiderült, hogy nem terhei lettek ők ennek a falunak, hanem építői és gyarapítói lettek ennek a falunak, és azért, mert volt egy polgármester és volt egy közösség, akik nem beszéltek, hanem cselekedtek. Hát innen üdvözöljük ezt a fantasztikus falut, amelynek volt bátorsága megmozdulni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Igen! Igen, ők is Magyarország! Ők is Magyar-ország, akik tudják, hogy mi a dolguk. És Magyarországot jelenti az a Bóbics Antal is, aki 1990-ben Zala megyében egyszemélyes vállalkozásként indult el. Egyedül volt, mint a kisujjam. Mára azt mondja, hogy kétszáz alkalmazottam van, de tudják mit, nem alkalmazottam, kollégám és partnerem van. Nem ismerjük a nevét, pedig meg fogjuk ismerni, mert ma Nyugat-Dunántúl egyik legsikeresebb kis- és közepes vállalkozása. Nem dörgölődzött politikusokhoz. Az ő kedvéért is mondtam el külön azt, amivel kezdtem a beszámolómat: fogalmam sincsen, hogy mit gondol politikáról, hogy az ellenzéket vagy a kormányt támogatja, mert nem ezzel foglalkozott. Azzal foglalkozott, hogy kétszáz családnak adjon munkát, és mára a világ egyik legbefolyásosabb vállalata tüntette ki, a General Electric, mert ő az egyik legjobb európai beszállítója. Versenyben győzött, legyőzte először önmagát, a kishitűséget, lehetőséget teremtett, élt ezzel a lehetőséggel, virágzik, a maga javára természetesen, meg annak a kétszáz családnak a javára, amely megcsinálta. És muszáj látni az ő sikerét is, a kollégák sikerét, mert igen, az ő sikeréből épül Magyarország, az ő sikeréből épül Zala és Nyugat-Dunántúl. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szakács Roland agrárvállalkozó Tiszadobról édesapja mellett kezdte. Mára, sok év után mintha neki erősebb és nagyobb befolyása lenne a vállalkozásra, mint édesapjának. 150 hektáron gyümölcskertészettel foglalkoznak. Fejlesztenek és előrejutnak. Sportember volt, sikeres sportember. Megtanulta, hogy a sikerhez és a tartós sikerhez a fair verseny szabályait kell betartani. Betartja a vállalkozásában is, betartja otthon is. És azt mutatja a példája, hogy a generációk összekapaszkodása, egy új, tehetséges agrárvállalkozó réteg megjelenése meg tudja újítani Magyarországot. Ők azok az agrárvállalkozók, akik azt mondják, hogy mi az európai uniós csatlakozásnak nyertesei vagyunk, mert soha ennyi lehetőséget, soha ennyi támogatást, soha ilyen szabályozott viszonyokat nem kaptunk volna, ha nem ez történik velünk. Tudomásul veszi, majd nekiáll dolgozni. Ha kell, a kereskedelemmel foglalkozik, ha kell, a fejlesztéssel. A maga ura; de igazából tehetségével sokunk iránymutatója. Ő Tiszadobon a nem panaszkodó, hanem cselekvő agrárvállalkozó, Szakács Roland. (Taps a kormánypárti padso-rokban.)

Amikor múlt héten fölhívtam Farkas Zoltánnét Gyomaendrődön, aki a Rózsahegyi Kálmán iskola igazgatója, mert azt mondják róla, hogy amit csináltak ott, az valami egészen kivételes, és nem tud róla az ország, azt mondta, hogy örömmel megyek, de szeretnék még valakit vinni magammal, az elődömet, mert én csak három éve vagyok igazgató; Ladányi Gábornét, aki ott ül mellette, aki igazából megcsinálta ezt az iskolát, aki 12 éven keresztül Gyomaendrődön, az endrődi városrészben, egy olyan városrészben, ahol nagyon sok a nehéz sorsú gyermek, ahol az iskola minden második gyermeke hátrányos helyzetű, azt mondta, hogy olyan iskolát fogunk csinálni a magunk erejéből, ahol a tehetősebb családok nem fogják elvinni a gyerekeiket innét. Lehet, hogy épült egy új iskola itt mellettünk, szép, ragyogó és tiszta, de mi jobbak leszünk. Mi olyan iskolát fogunk csinálni, ahol az érték bennünk lesz, a tantestületben, nem pedig a csillogó iskola-épületben.

És nekiálltak, és egyetlenegy tanulót nem vesztettek el, felújították az iskolájukat, mára színházterem van, mára drámapedagógia van, külön diákotthonuk van a nehéz sorsú gyermekeknek, könyvtáruk van, és tanítanak nyelvet, tanítanak multimédiás eszközhasználatot; Békésben, Gyomaendrődön, egy olyan iskolában, amely kívülről olyan, mint az összes többi. Mert a titok nem az iskolaépületben van, hanem ebben a két fantasztikus asszonyban és az ő kollégáikban, a tantestületben, akik rájöttek, hogy az iskola igazából a pedagógusok lelkében és a tanárok és a tanítványok között kialakult fantasztikus viszonyban rejlik. Ők megcsinálták ezt a fantasztikumot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Hat hétköznapi ember, de nem mindennapi emberek. Akik nem azért járnak el gyűlésre, hogy elmondják, mitől nehéz, hanem azért járnak el gyűlésre, hogy megkérdezzék és megtudják, hogyan lehet még többet és még jobbat; akik pontosan tudják, hogy az építkezésben és a fejlődésben van Magyarország sorsa.

Igen! Mi ilyen országban hiszünk. Abban az országban hiszünk, ahol együtt látjuk a nehézségeket és a kihívásokat. Látjuk mindazt, hogy mi nem sikerült; látjuk a megépült kórházakkal, utakkal és iskolaépületekkel. És észrevesszük a tehetséget; és merünk büszkének lenni a sikerükre. És nem titkoljuk el az ország előtt, és nem mondjuk azt, hogy minden csak vagy fehér, vagy csak fekete, hogy minden vagy jó, vagy rossz. Mert Magyar-ország nem ilyen. Magyarország szenvedélyesen hisz a sikerében, nekünk politikusoknak pedig úgy kell viselkednünk és úgy kell vezetnünk ezt az országot, hogy azt mondjuk nekik, hogy messze jutottunk, de még nem elég messze. Tudjuk, hogy mi a dolgunk, de csak akkor tudunk messzebb jutni, ha megbecsüljük azt a tehetséget, szorgalmat, ami van ebben az országban, és nem vesszük el az ország kedvét, lelkét, helyenként szenvedélyét abban, hogy lehet csinálni ebből egy jobb országot.

Mert igenis, ezt az országot tízmillió ember fogja megcsinálni a határokon belül, és 15-tel együttműködésben a határon kívül. Ez az ország akkor lesz sikeres, ha megérti, hogy szükség van erre a tízmillió emberre, hogy muszáj erőssé tenni a köztársaságot és Magyarországot, hogy muszáj összekapaszkodni. És nem igaz, hogy ez az ország olyan, ahol csak egyetlenegy szó van, az önzés, a középszer szava, egyetlenegy követelés van, hogy mit lehet elvenni. Mert van még egy: mit lehet hozzátenni a közöshöz, hogyan lehet erősebbé tenni ezt az országot, sikeressé tenni a Magyar Köztársaságot. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Magyarország akkor erős, ha minden polgára dolgozhat. Én a munkahelyteremtés fő eszközét az építkezésben, az építkező sikeres emberekben és az ezt segítő szolgáltató államban látom. Nem támogatok olyan politikát, amely radikális adó- és járulékcsökkenéssel fenyegeti a szociális biztonságot. Én a radikalizmust, a felforgatást hibának látom, veszélyes hibának. A radikalizmus helyett nyugalomra van szükség, a ma nyugalmára és a holnap biztonságára.

Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország. (Derültség, zaj és szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Sportszerűséget kérek, és sportszerűséget ajánlok; személyes, személyeskedő csaták helyett felelősségversenyt. A választás egyben valóban döntés is lesz. Mi a változás tartalma? Előremegyünk vagy visszafordulunk. Én azt javasolom, menjünk előre. Menjünk előre egy olyan úton, amely az összekapaszkodás, a közös munkának, a közös felelősségnek az útja, a siker megbecsülésének az útja, a nyugodt, bátor és okos kompromisszumoknak az útja.

A pártcsatározásokba ugyanis belefáradt az ország. Ez nem lehet a célunk. Mi nem fáradt köztársaságot, hanem erős Magyarországot szeretnénk. Legyen közös nevezőnk, hogy az életminőség tekintetében Magyarországot a sokszor konkrét földrajzi tartalmától elvonatkoztatott jelzőként használt szóval nyugati országgá tesszük. Nyugati országgá az életminőség tekintetében; olyan országgá, amely ugyanakkor őrzi és védi nemzeti múltját, kultúráját, amely erős nemzeti öntudattal készül arra, hogy sikeres és erős legyen, ebben a sikerben védje polgárait, nyújtson kezet a leszakadóknak, nyújtson kezet a szükségben szenvedőknek, és nyisson utat az elöl haladóknak.

(14.20)

Olyan országot szeretnénk, ahol van munka, van tisztességes bér, és a hónap végén nem kell a szomszédba szaladni kölcsönkérni, ahol a gyermekvállalás nem hosszú összeadás és kivonás kérdése, ahol nem egyszerűen csak színes álom a nyugodt otthon, hogy legyen családi autó, vagy ha van, azt le lehessen háromévente cserélni, hogy nyáron egyszer el lehessen menni nyaralni, és a végén még valamennyit megtakarítani is lehessen. Magyar-ország legyen olyan hely, ahol egyre nehezebb leszakadni, és egyre könnyebb felemelkedni!

Ehhez ajánlok programot Magyarországnak, az erős Magyarországért és a büszke köztársaságért.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)