Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az Állami Számvevőszék elnökének nyilatkozatára, mert fontosnak tartom, hogy ilyen alapvető kérdésekkel is foglalkozzunk a költségvetést illetően. Elnök úr elmondta  és úgy látom, hogy ő már nincs a teremben, úgyhogy a kérdésemet most államtitkár úrnak címzem , hogy előremutatónak tartja a nagymértékű tartaléknövekedést, amellyel hazánk felkészülhet egy esetleges világgazdasági visszaesésre is. Ugyanakkor én szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy nem inkább arról vane szó, amit az ellenzék hangoztatott, hogy várható esetleg egy CSOK-lufinak a kipukkanása, erre képeznek ekkora tartalékot, csak nem szeretnék, ha ezt előzetesen be kellene vallaniuk. Én szeretném, ha önök számolnának ezekkel a veszélyekkel, és azzal, hogy nemhiába rázza a vészcsengőt gyakorlatilag az ellenzék egésze.

(13.30)

A következőkben áttérek egy általános aggályra, amit szeretnék megfogalmazni a költségvetéssel kapcsolatosan, és aztán néhány részletet is ismertetek önnel és önökkel.

Az általános aggályom a Magyar Liberális Párttal együtt az, hogy az EU-s átlag fölött haladó gazdasági növekedés ellenére úgy látjuk, hogy nem jut elegendő forrás az emberségre és az emberi méltóságra. Miért mondom ezt? Az oktatási rendszer költségvetése ugyan bővül 48 milliárd forinttal, ez azonban 0,3 százalékpontos visszaesést hoz a 2019-es költségvetéshez mérten, vagyis ahogyan haladunk előre az időben, úgy azt tapasztaljuk, mintha egyre kevésbé lenne fontos az oktatás a magyar kormány számára. Különösen drámai ez a helyzet a felsőoktatási intézményeket tekintve, amelyeket, ha megnézzük, nemcsak százalékos arányban érint rosszul a jövő évi költségvetés tervezete, hanem számszerűleg is. Bár felteszem, hogy ez az alapítványi fenntartás vagy az alapítványi fenntartásra részben áttérő felsőoktatási intézmények miatt is lehet így, azonban ezeknek a költségvetését illetően még nem látunk tisztán, úgyhogy engem mindenesetre aggodalommal tölt el ez a tény.

Miniszter úr expozéjában elmondta, hogy az egészségügyi dolgozók és a közalkalmazottak bérrendezése folyamatban van, de ehhez hozzá kell tenni, hogy jelen pillanatban vannak olyan egészségügyi dolgozók, akiknek a garantált bérminimumot sem éri el a jelenlegi bérezése, tehát ilyen értelemben ez mindenesetre csak egy bérkorrekció. És miért beszélek arról, hogy a versenyszférában megnövekedett bérek? A versenyszférában jelen pillanatban  nem függetlenül attól, hogy egyébként több százezer honfitársunk elhagyta a magyar munkapiacot  növekedtek a bérek, de ebből az állami dolgozók igen csekély mértékben részesülnek, és pont azok az állami dolgozók részesednek a legkevésbé ebből a gazdasági növekedésből, akik a leginkább szolgálatot teljesítenek felénk, akik a gyermekeinket tanítják, akik a betegeket gyógyítják és azok, akik a szociális ágazatokban teljesítenek emberfeletti szolgálatot; egész egyszerűen azért, mert a jelenlegi rendszereknek strukturális átalakításra és több finanszírozásra lenne szüksége.

Kétségkívül igaz az, amit Rétvári államtitkár úr állít, hogy sikerült fiatalokat bevonni ebbe a szakmába, és vannak többen már ápolók a huszonévesek között, azonban nagyon beszédes, hogy az ápolók korfája homokóraalakot vesz fel, mert a 30-as, 40-es korosztály szinte teljes egészében hiányzik a betegágyak mellől. Én ezt azzal tudom magyarázni, vagy azt vélem felfedezni e mögött a folyamat mögött, hogy egyszerűen amikor családalapításra kerül sor, akkor sok esetben akár árufelöltőnek vagy pénztárosnak is elmennek azok, akik korábban az egészségügyben dolgoztak, az alacsony bérük miatt kénytelenek elhagyni a hivatásukat.

Azt gondolom, erre reagálni kell egy olyan költségvetésben, amely egyébként egy közel 5 százalékos GDP-növekedésből gazdálkodik. Tehát most már ideje lenne arra fókuszálni, hogy a válságágazatoknak fel tudjuk számolni a súlyos problémáit, és a jövőbe ezek az emberek is bátran és bizakodóan tekinthessenek.

Éppen azok az ágazatok maradnak ki ebből a GDP-növekedésből, ahol az emberre kéne fókuszálni és az emberségre, arra, hogy a jövőben mennyire lesz egészséges ez az ország. Jelen pillanatban a gazdasági fejlettségi szintünkhöz mérten jóval kevesebb egészségben eltöltött évre számíthatnak a magyarok. Ezt a csehek, a szlovákok, illetve a lengyelek is el tudták érni, hogy legalább a gazdasági fejlettségi szintjükhöz mérten az egészségügyüket hozzáigazítsák az országuk vagy a társadalmuk igényeihez. Azt gondolom, ha ezekre az adatokra nem reagál egy központi költségvetés, és nem reagál egy olyan kormány, amely egyébként büszke arra a gazdasági növekedésre, amit el tudott érni az elmúlt években, akkor súlyos probléma van ezzel.

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Aggályok merülnek az Országvédelmi Alappal és a rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatával kapcsolatosan. Amikor arról beszélünk, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy, mind a szociális ágazatok kárvallottjai ennek a költségvetésnek, akkor nehezen érthető, hogy 378 milliárd forint hogyan juthat az Országvédelmi Alapra. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, tegye meg, hogy erre külön kitér, mert nem látjuk indokoltnak jelen helyzetben azt, hogy az Országvédelmi Alap ekkora költségvetésikeretösszeg-növekedést tudjon magáénak. Hogy a jelenlegi költségvetésben ez mindössze 60 milliárd forint, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jövő évben a többszöröse jut már erre az alapra.

Beszélnünk kell ezenfelül a nemzetközi gazdasági partnereinkről és a külpolitikai szemléletünkről is. Az, hogy a központi költségvetés közel 140 milliárd forintos tételt tartalmaz arra, hogy gyakorlatilag revizionista szuperhatalmakkal üzletelünk, és a Paks II.-beruházást a putyini Oroszország, a kommunista Kína pedig a Budapest-Belgrád vasútvonalat valósítja meg hazánkban, nem pusztán nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában, hanem nagyon súlyos kérdéseket vet fel gazdasági és társadalmi síkon is, már csak azért is, mert gyakorlatilag ezzel elkezdtük elhagyni a nyugati világ transzparens és demokratikus módon működő gazdaságait, és átterelődött a figyelmünk olyan országok gazdasági partnerségére, ahol gyakorlatilag számolatlanul ömölhet a feketepénz. Sajnos, azt látom, hogy ma Magyarországon is ebbe az irányba mennek a folyamatok. Én nagyon rossznak látom, hogy a központi költségvetés ekkora tételt tartalmaz ezekre a beruházásokra, illetve hogy ezekkel a gazdasági partnerekkel üzletelünk.

Ha már a sérült demokráciáknál tartunk és a különböző formájú diktatúrákkal való együttműködésnél, szeretném megjegyezni, hogy a Liget-projektre majdnem 25 milliárd forintot költünk, ami egyenes következménye a miniszterelnök Várba költözésének és annak, hogy különböző intézményeket el kellett innen költöztetni.

Én azt gondolom, amikor rendre megkísérelte az ellenzék, hogy az otthonápolási díjak emeléséért folytatott küzdelemben különböző forrásokat nevezzünk meg, akkor például a Liget-projekt forrásai több mint egy évre elegendőek annak érdekében, hogy mind az otthonápolók, mind az otthonápoltak méltóságát biztosítsuk. Ez gyakorlatilag általánosságban is igaz egyébként a jelenleg előttünk fekvő tervezetre, hogy általában sem fontos az emberi méltóság, illetve az elesettek támogatása.

Miniszter úr beszélt a nyugdíjakról és arról, hogy a nyugdíjasok kedvezményezettjei a jövő évi költségvetésnek, ugyanakkor a nyugdíjak reálértékének megtartása tömegek számára a nyomorban maradást garantálja mindössze. Azért, mert a minimumnyugdíj 28 500 forint, vagy azért, mert egy friss tanulmány szerint a Békés megyei nyugdíjasok között vannak olyanok, akiknek az egy napra jutó jövedelme nem éri el a 4 dollárt, ami az afrikai szegénységi szintet jelenti, azt gondolom, ha vannak is olyan csoportok a magyar nyugdíjasok között, akik egyébként jól járnak, nem beszélhetünk arról, hogy a magyar nyugdíjasok kedvezményezettjei lennének a költségvetésnek. Nagyon fontos lenne, hogy hasonlóan az állami dolgozókhoz, ők is tudjanak részesedni abból a gazdasági növekedésből, amely, ahogyan önök is elmondták, és büszkén mondták el, az EU-s átlag fölött halad.

Miniszter úr említette a Nyugdíjbiztosítási Alapot, és hallhattuk tőle, hogy stabil, fenntartható a rendszer, de ez így ebben a formában a Magyar Liberális Párt szerint nem igaz. Mi azt mondjuk, hogy stabil és fenntartható nyugdíjrendszer egy idősödő társadalom problémájával szembenéző országban akkor teremthető, ha vannak magánnyugdíjpénztári kasszák állami garanciával, és ezt nem eltagadja a kormány a polgároktól, hanem kifejezetten ösztönzi. Azt gondolom, a 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon államosítása, valamint az, ami azóta történik a nyugdíjrendszerben, kifejezetten abba az irányba mutat, hogy le fogunk szakadni ebben az ügyben is a nyugat-európai társainktól, nem fogjuk tudni megtanulni tőlük azt, hogy egyébként ott már a húszéveseket is arra ösztönzik, hogy amint belépnek ők a munkaerőpiacra, kezdjenek el a saját leendő nyugdíjukért felelősséget vállalni, és pénztárcájuknak, fizetésüknek megfelelően kezdjenek el félretenni a leendő nyugdíjukért.

Azért mondom ezt, mert a családvédelmi akcióterv évében járunk, ami önök szerint jó megoldás arra, hogy hazánkban népesedéspolitikai fordulatot lehessen véghez vinni, azonban azt gondolom, hogy önök is jól tudják, és mi itt az ellenzék padsoraiban is jól tudjuk, hogy ez majdhogynem lehetetlen. A Ratkó-gyerekek már nyugdíjban vannak, a Ratkó-gyerekek gyermekei pedig most mennek ki a szülőképes korból. Ez azt jelenti, még ha a termékenységi arányszámot csekély értékkel, de sikerül is növelni, akkor is nagyon nehéz lesz megakadályozni az öregedő korfánkat, sőt feltehetően nem is sikerül majd.

Éppen ezért érvelek amellett, hogy a nyugdíjakat nem ilyen módon kell megőrizni, ahogyan önök teszik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert a nyugdíjak reálértékének megőrzése, még egyszer mondom, tömegek számára csak a nyomorgásra elég.

(13.40)

Hogy a jövő nyugdíjasait megmentsük ettől a helyzettől, és attól a kitettségtől, amit az állami nyugdíjrendszer megoldatlansága hoz számukra, ahhoz mindenképpen kell az egyéni felelősségvállalás, az egyéni nyugdíjszámlák, és az is, hogy erre kifejezetten ösztönözzön az állam állami garanciával. Tehát én azt gondolom, hogy nincs mitől tartani ebben az esetben, épp ugyanúgy, mint mondjuk, az egészségügyi rendszerben a több-biztosítós rendszerrel kapcsolatosan ugyanezt gondolom, de szeretnék továbbmenni a központi költségvetéssel.

Azt gondolom, hogy a családvédelmi akciótervvel további probléma, hogy önök nem figyeltek oda a rászorultsági elvre. Hangsúlyoztam a családvédelmi akcióterv vitáján, hogy a lengyelek például csináltak egy olyan jövedelemkorlátot, ami fölött nem igénybe vehető ez a támogatás, és ennek a társadalmi piramisnak a lefejezésével a valóban rászoruló társadalmi csoportok, akiknek valóban nagyon fontos az, hogy az állam segítse őket, akár az otthonteremtésben, akár abban, hogy nagyobb lakásba tudjanak költözni, ezt sokkal jobban meg tudták tenni a lengyelek. Azt gondolom, hogy Magyarországon is szükséges lenne a családvédelmi akcióterv legalább ilyen módú átalakítása.

Képviselőtársaim beszéltek arról is, hogy fontos volna a nagyszülői gyed átalakítása. Én most itt a költségvetési vitában tényleg csak egyetlen mondatot fordítanék rá. Magam is azt gondolom, hogy a már nyugdíjba vonult nagyszülőket nagyon fontos lenne bevonni ebbe a programba. Ebben a helyzetben igazán tudnának segíteni a fiatal családoknak. Miért állítom ezt? A mai Magyarországon az ellátórendszerek is elégtelenek. A bölcsődei férőhelyek nem elégségesek, és ezzel nem tudják a fiatal családok, legfőképpen a fiatal édesanyák rugalmasságát biztosítani a bérmunkapiacra való dinamikus visszailleszkedésben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy friss statisztika alapján ma Magyarországon 88 ezer gyerek nem jut bölcsődei férőhelyhez, ebből pedig az ered, hogy 80 ezren, akik egyébként szeretnének visszatérni a munka világába, nem tudnak.

Én végeztem egy rövid számítást, hogy a jelenlegi központi költségvetés 43,5 milliárd forintot szán bölcsődefejlesztésre, illetve új bölcsődék építésére. Nagyságrendileg egy zöldmezős bölcsődeberuházás 300-400 millió forintos költség. Ha kevésbé költséges bölcsődeépítésekkel számolok, nagyságrendileg ebből 130 bölcsőde létrehozható. Ezt összevetve a 88 ezer bölcsőde nélkül maradt gyermekkel, szeretném önöket megkérdezni, hogy láttake már olyan bölcsődét, ahova 676 gyerek jár. Azt gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek éppen az az előnye, hogy kis csoportokban tudnak figyelni a gyerekekre. Éppen az lenne a fontos, hogy az önkormányzatokat ennél jóval nagyobb összeggel segítsük abban, hogy tudják fejleszteni a bölcsődei férőhelyeket, és az sem utolsó, hogy egyébként jelentős munkaerőhiány lépett fel itt is, nemcsak az óvónőknél, hanem a bölcsődei gondozónőknél is. Tehát ez is megoldást kíván. A Magyar Liberális Párt egyébként ebben az ügyben költségvetési módosító javaslatot is elő fog terjeszteni.

Utolsóelőtti témaként szeretném megemlíteni, hogy a vállalkozásfejlesztés, valamint az adócsökkentés alapvetően egy előrelépés lehet. Nagyon fontos lenne az, hogy a versenyképességi mutatóinkra is figyeljünk, mert ugyan éllovassá váltunk jelen pillanatban a gazdasági növekedésünkkel, ez már regionális szinten a versenyképességi mutatóinkkal nem egészen van így. Nagyon fontos azt észrevenni, hogy azok az ágazatok, amelyekről én beszéltem, óriási munkaerőhiánnyal küzdenek, nemcsak a bölcsődék, nemcsak az óvodák, nemcsak a kórházak, most már jellemzően az iskolák is. Ez az elvándorlás egészen addig nem fog megállni, ameddig a közalkalmazotti bérrendezés nem lesz valós. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a versenyszféra béreit nem fogja tudni elérni, de azt is tudom, hogy az ilyen ágazatokban dolgozók jellemzően olyan hivatástudattal rendelkeznek, hogy ha méltó és tisztességes gyermekkort tudnak a gyerekeiknek, illetve saját maguknak egy jó szabadidős tevékenységet a hivatásuk mellett biztosítani, akkor azt gondolom, hogy számukra így is egy teljes életet fog jelenteni a hivatásuk. De ehhez a jelenlegi bértábla messzemenőkig alacsony, és az, hogy az ő megbecsültségük nemcsak ebben nem mutatkozik meg, hanem abban sem, hogy hogy néznek ki a kórházaink, hogy nagyon sok esetben  amiről már beszéltek képviselőtársaim  sajnos penészes nővérszobákba mennek be, sajnos lépcsők alatt alvó ügyeletes orvosokat láttunk a minap is a sajtóban. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben nem lehet arról beszélni, hogy elégséges forrás jut jelen pillanatban az egészségügy rendszerére vagy akár a szociális ellátási rendszerre.

Végezetül a kérdések és az aggályok után szeretnék önökkel egy nagyon konkrét és részletekbe menőkig kidolgozott javaslatot megosztani, amit a Magyar Liberális Párt szintúgy benyújt majd költségvetésitörvény-módosító javaslatként, ehhez viszont a megnövekedett taoforrások felhasználásának átalakítására van szükség. Azt javasoljuk, hogy már a hobbisportra is felhasználható taokeretet vezessünk be. Ennek az lenne az előnye, hogy lehetne segíteni azokat a közintézményeket, azokat az iskolákat, amelyeknek egyébként jól használható sportinfrastruktúrájuk van, hogy a holtidőkben ezeket a tornatermeket, tanuszodákat fel tudják használni azok az emberek, akiknek egyébként jövedelmi helyzetükből adódóan nincs vagy nagyon kevés lehetőségük van sportolni.

Miért lenne ez fontos? Említettem a felszólalásom legelején, hogy a magyarok egészségben eltöltött éveinek száma a gazdasági fejlettségi szintünk alatt halad. Nagyon fontos lenne, hogy a társadalmi szakadékot fel tudjuk számolni ebben az országban, és azt gondolom, hogy ezzel a nagyon egyszerű és egyébként egészen gyorsan lefolytatható javaslatcsomaggal, amit mi be fogunk nyújtani, legalább a társadalmi szakadéknak azt a dimenzióját el tudjuk kezdeni felszámolni, amiben a rosszabb anyagi helyzetű emberek rosszabb egészségi állapotban is vannak, egészen egyszerűen azért, mert az egészségmegőrző mechanizmusok számukra kevésbé elérhetőek.

Én nagyon bízom abban, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatok elnyerik a tetszésüket, most pedig megköszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)