Készült: 2024.03.29.08:04:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

75. ülésnap (2019.06.19.), 22. felszólalás
Felszólaló Csárdi Antal (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:52


Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ez a költségvetés méltó a Fideszhez, de méltatlan Magyarországhoz és méltatlan azokhoz, akik egy sikeres ország megteremtéséért lettek politikusok. Ez a költségvetés a jövő felélésének a költségvetése, a jövő felélésének a forgatókönyve, azé a forgatókönyvé, amiért önök ott a kormánypárti padsorokban évek óta dolgoznak. Elég csak a fő számokat megnézni, hogy egyértelmű legyen: önök semmi másban nem gondolkodnak, mint hogy hogyan lehet itt és most minél jobban kizsákmányolni a jelent, kevesebb pénzt a környezetünk védelmére, a klímaváltozás megfékezésére, kevesebb pénzt az oktatásra, de még több pénzt a multiknak, és azt gondolom, hogy ez egy hibás irány.Önök minden évben szűkítik azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azoknak a száma, akiket a kormány az út szélén hagy. A jövő évi költségvetés pontosan ott folytatja, ahol az idei abbahagyta. Továbbra sem néz szembe a bérválsággal, a lakhatási válsággal, a klímaválsággal, továbbra sem segíti az egyszülős családokat (Dr. Rétvári Bence: Dehogynem.), a devizahiteleseket, az életkezdés nehézségeivel birkózó fiatalokat. Nem teszi működőképessé az egészségügyet, nem fejleszti kellő mértékben az oktatást, nem teremt élhetőbb időskort a nyugdíjasoknak, és nem támogatja az elvárható módon a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, és nem állítja meg az elvándorlást. Hiába minden figyelmeztetés, fenyegető jel, a magyar kormányt a tények nem zavarják meg. Úgy tűnik, hogy hiába jó a kilátás a budai Várból, a magyar kormány nem látja a valóságot.

(12.10)

De ne legyünk teljesen igazságtalanok, legyünk őszinték, hiszen van az éremnek másik oldala is.

Kik a költségvetés nyertesei, mert ilyenek is vannak, bár nem túl sokan? Egyértelmű nyertesek a multinacionális cégek, a nagyvállalkozások és a bankok. Alig kell adózniuk, cserébe viszont számolatlanul kapják az állami támogatást, a kormány garantálja, hogy minél inkább nyomott béren dolgozzanak a magyar munkavállalók, aztán, ha már fenyeget a munkaerőhiány, akkor majd kapnak ajándékba egy rabszolgatörvényt, ha az sem segít, akkor persze jöhetnek a keleti országokból importált munkavállalók.

Más országokban a nagyvállalatok lobbistákat alkalmaznak, hogy a kormányzati döntéshozatalt a maguk javára formálják. Magyarországon erre még csak szükség sincsen, hiszen a magyar kormány tagjai maguk a multik lobbistái. Szijjártó Péter soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, amikor ki lehet állni a német autógyárak mellett, ő az, aki büszkén vállalja, hogy a német ipar profitja fontosabb, mint hogy a magyar emberek tiszta levegőt lélegezzenek be, vagy tisztességes bért kapjanak a nem kevés munkájukért.

A költségvetés másik nyertese egy szűk kör, amit leginkább Orbán Viktor minden rokona, barátja, üzletfele jelent. Ezt csak mesei fordulattal lehet összefoglalni, és indokolt a mesei elem, hiszen egyrészt mesés az a vagyon, amit az elmúlt években felhalmoztak, másrészt az ország legkisebb gázszerelőjéből Magyarország leggazdagabb emberévé válni, nos, ez a tündér keresztapa segítsége nélkül nem történhetett volna meg.

A költségvetésből mindig jól kivehető, hogy a miniszterelnök rokonai, barátai éppen milyen területre tették rá a kezüket. Idén a szálláshelyek áfája csökken 5 százalékra, ami azt jelenti, hogy a Balaton körüli monopoly, amit Mészáros Lőrinc és Tiborc István játszott az elmúlt években, lassan a végére ér, mindenki bevásárolt kedvenc vízparti településén, néhány balatoni nádirtás, a megmaradt szabadstrandok felszámolása, egy-két új jachtkikötő még ugyan hátra van, de a vitorlásversenyek helyett majd lesz jet-ski bajnokság, meg még ami az eszükbe jut.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ettől az átlag magyarnak olcsóbb lesz majd nyaralni, sajnos egy rossz hírem van: nem lesz olcsóbb nyaralni a magyar embereknek még itthon se, mert ez az áfacsökkentés a szállodatulajdonosok zsebében fog maradni. A tegnapi adótörvény vitájában fölajánlottam egy fogadást, hogy ha összehasonlítják a mostani hosszú hétvége során elkötött 3 nap 2 éjszakás költséget, a 2020-as hosszú hétvégére költött összeg nem lesz kevesebb egyetlen forinttal sem.

De nézzük, hogy kik vannak még a nyertesek oldalán: egyrészt az orosz állam elégedetten nézhet végig legnyugatibb tartományán, a paksi bővítés nincs veszélyben, a hitelt fizetjük, mint a katonatiszt, még akkor is, ha nem épül éppen semmi. Igaz, hogy a világban mindenhol a megújulóenergia-ipart fejlesztik, mert egyre olcsóbb, ráadásul biztonságos és tiszta energiát jelent, de Orbán Viktort ilyenkor sem érdeklik a tények és a valóság. Kínának sincs oka panaszra, a Budapest-Belgrád vasútvonal a maga bő 60 milliárdos tételével ugyancsak ezüstérmes a paksi beruházás mögött, és azért lássuk be, az ezüst is szépen csillog.

Végül, hiába nőnek a családtámogatási kiadások, azt gondolom, hogy erről érdemes beszélni, mert hiába nőnek a családtámogatási kiadások, ha azokat csak egy szűk kör tudja kihasználni, mert az a családtámogatási rendszer, amit önök kitaláltak, az egy hiteltermék, és mint minden hiteltermékhez, az igénybevevőnek hitelképesnek kell lennie, és lássuk be, hogy Magyarországon ezt a társadalom többsége nem mondhatja el magáról.

Nem véletlen, hogy a demográfiai fordulat még mindig várat magára. Nem a harmadik vagy negyedik gyermek megszületésével van ugyanis a probléma, hanem azzal, hogy a fiatalok már az első gyermeket sem merik sokszor vállalni, nemhogy a másodikat. De miért is mernék? A többség számára nincsen megfizethető lakhatás, nincs normális fizetés és nincs biztos jövőkép. Önök a legfőbb megtakarítási formát, a lakás-takarékpénztári megoldást megszüntették, pedig az egy elérhető és tényleges segítséget jelentő eszköz volt. És mi a Fidesz alternatívája? Hitel és eladósodottság egy olyan országban, ahol családok százezrei még mindig nyögik a tíz évvel ezelőtti devizahitel minden következményét.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés szinte minden elemében torz tükörképe annak a Magyarországnak, amilyenre szükség lenne. Önök évek óta alulfinanszírozzák az oktatást, pedig ennek a területnek jóval több forrásra lenne szüksége. Mutassanak még egy országot a világon, ahol reálértéken csökken az oktatási büdzsé, sőt a csökkenés kiemelten érinti a felsőoktatás területét, amelynek finanszírozása nemcsak arányában, de összegszerűen is csökkenni fog.

Ha az elmúlt évekre tekintünk vissza, a teljes oktatási terület költségvetése beragadt valahol a négy-öt évvel ezelőtti szinten, így egyenesen következik, hogy a növekvő nemzeti össztermék mellett folyamatosan zsugorodik az oktatás GDP-arányos ráfordítása, már bőven 4 százalék alatt vagyunk. Ez, összehasonlítva a nyugati, uniós országok 6-7 százalékos átlagával, azt gondolom, nem lehet vita kérdése, hogy jelentősnek nevezhető lemaradás. Nemzetközi szinten nemhogy a lemaradásunk ledolgozása történik, hanem egyre inkább távolodunk a tudásalapú gazdaságoktól, pedig pontosan tudjuk, hogy a XXI. század kulcsa a tudásalapú gazdaság és a tudásalapú társadalom.

A pénz jelenleg az oktatásban dolgozó szakemberek bérezéséből hiányzik a leginkább. Ma egy kezdő pedagógus vagy egyetemi tanársegéd alig több mint 140 ezer forintot visz haza. De ugyanúgy költeni kellene a kivéreztetett iskolai és egyetemi infrastruktúrára is, oktatási rendszerünk se kívül, se belül nem hozza a XXI. század elvárásait, a legtöbb helyen hiába dolgoznak benne nagyon megfeszítetten az elkötelezett szakemberek.

Az LMP azért költene többet az oktatásra, mert számunkra az oktatás az egyéni és társadalmi felemelkedést jelentő, lehetővé tevő rendszer. Olyan oktatást akarunk, ahol mindegy, hogy ki honnan jött, mindegy, hogy ki milyen családba születik, és mindegy, hogy melyik település iskolájában tanul, faluban vagy városban, ugyanolyan magas szintű szolgáltatást kap. Aki hátránnyal jön, annak kompenzálni kell a hátrányát, aki tehetséges, annak gondozni kell a tehetségét. Nemcsak a tárgyi tudást kell beleverni a diákok fejébe, hanem a készségeiket, képességeiket kell fejleszteni, hogy a változó világ változó kihívásainak mindannyian megfeleljenek, és ezzel teremtsék meg a sikeres Magyarországot. Képesek volnánk erre, hogy ez megteremtsük, de ez a költségvetés sajnos nem ebbe az irányba megy.

Önök évek óta elhanyagolják az egészségügyet is, ebben egyébként méltó örökösei az eddigi kormányoknak. Tragikusak a magyarok egészségügyi mutatói, és ma a kórházba kerülés egyáltalán nem garancia arra, hogy valaki ne betegebben jöjjön ki, mint ahogy bement. Jellemző még Budapesten is, hogy omladozó falak, eszközhiány, várólisták, leterhelt orvosok és ápolók jellemzik a magyar egészségügyet. Egyre több orvos és ápoló hagyja ott az egészségügyet, és ma már egyre több beteg is. Sokan kénytelenek a magánegészségügy felé fordulni, pedig pontosan tudjuk, hogy az erre elköltött források mind-mind a megtakarításokból, adott esetben például egy nyaralás összegéből viszik el a forrást.

Önök a legalapvetőbb infrastrukturális feltételeit sem képesek megteremteni az egészségügynek, és nem képesek garantálni, hogy legyen elég orvos. Itt csak emlékeztetnék mindenkit, hogy nem olyan régen volt olyan hétvége a fővárosban, ahol a négy ügyeletes kórházból háromnak kellett visszamondania a hétvégi ügyeletet, és pontosan tudjuk, hogy ennek a kulcsa, a megoldás kulcsa egy rendkívül jelentős, rendkívül nagyfokú béremelés mind az orvosok, mind az egyéb egészségügyi dolgozók tekintetében.

Zöldpártként valljuk, hogy az egészségügy az egyik legfontosabb dolog Magyarországon, és ennek a legfontosabb eleme a megelőzés, mert azt a betegséget a legolcsóbb kezelni, ami még nem alakult ki, és az állampolgároknak is az a legjobb, ha minél kevesebb beteg minél kevesebb időt kell hogy kórházban töltsön. Ez a szemlélet, azt gondolom, nem jelenik meg ebben a költségvetésben sem, pedig hosszú távon jelentős megtakarítást jelenthetne, ha ez végre megjelenne XXI. századi módon, az 1970-es éveket elfelejtve Magyarország költségvetésében.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz adópolitikája az egyik fő oka, hogy ma az oktatás és az egészségügy, a szociális szféra nem kapja meg a neki járó támogatást. A kormány óriási pénzt hagy a multiknál, ahelyett, hogy ezeket a pénzeket az ellátórendszeren keresztül a magyar emberekre költené.

(12.20)

Nem a multiknak kell adókedvezményt adni, hanem a hazai kkv-szektornak, nem a szegényeket kell adóztatni, hanem a gazdagokat. Ha valahol szükség van áfacsökkentésre, az nem a szálláshely, hanem az alapvető élelmiszerek köre. Az alapvető élelmiszerek köre, aminek az áfacsökkentését a Lehet Más a Politika hosszú évek óta követeli, és idén, azt gondolom, hogy nem is lehet tovább várni. Abban az évben, amikor az év első négy hónapjában a szokásos csapadékmennyiségnek kevesebb, mint a fele hullik le, majd az azt követő két hétben több havi csapadékmennyiség esik le, és a megint csak azt követő hőhullám további károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak, azt gondolom, hogy nem lehet kérdés, hogy a jelentősen megnövekedő élelmiszerárakat nem lehet 27 százalékos áfával terhelni.

De ott a Budapest-Belgrád, senki által nem használt vasútvonal, amibe megint csak öntik a pénzt, és azt gondolom, hogy ehelyett nyugodtan lehetne akár egy normális balatoni vonatközlekedés-fejlesztésre költeni, és akkor talán nem négy óra alatt lehetne lejutni az utazni vágyóknak Balatonra, hasonlóan, mint a XX. század legelején.

Ha nem a felesleges és drága és veszélyes paksi bővítésre költenének újabb közel 80 milliárdot, akkor ebből lehetne lakásfelújításra és szigetelésre költeni, és akkor talán nem gázzal fűtenénk a magyar utcákat és nem mellesleg a bolygót. Ezzel ráadásul megteremtődhetne egy valódi rezsicsökkentés, ami nem a mindenkori kormányzat kényétől és kedvétől függ.

Azt gondolom, hogy még egy dologról mindenféleképpen szeretnék beszélni, mert ha nem akarnának mindenáron 130 milliárd forintot, ezt megismétlem: 130 milliárd forintot különböző sportegyesületek zsebébe tömni tao formájában, akkor például nagy lépést tehetnénk az egészségügy rendbetétele irányában, mint ahogy, ha nem kellene Matolcsy Györgynek alapítványt, kastélyt, zongorát, lovat, űrhajót venni, akkor lenne pénz arra, hogy segítsünk az út szélén hagyott devizahiteleseknek.

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak az a felelőssége, hogy ne a múlt, hanem a jövő költségvetését építsük föl és tegyük le az asztalra, és hogy azt a társadalmi szakadékot, amit önök kialakítottak 2010 óta, azt megszüntessük vagy legalább csökkentsük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai