Készült: 2021.06.12.22:18:57 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

330. ülésnap (2013.11.27.), 200-202. felszólalás
Felszólaló Dr. Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:54


Felszólalások:  Előző  200 - 202  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni a kulcsfontosságú momentumra, a reintegrációra. Végül is ez a törvényjavaslat egyik legnagyobb erénye, ezt tényleg ki kell mondani. Ezt a szakma is kimondja, az az elemzés, amit kaptam ettől a kiváló szakembertől - mert az ördög a részletekben rejlik -, hogy ez majd hogyan fog megtörténni, erre vagyunk mindannyian kíváncsiak. Ismerjük a személyi összetételeket, még egyszer mondom, nagyon is komoly elismeréssel tartozunk, adózunk a büntetés-végrehajtási állomány dolgozóinak, a tiszti állománynak, beosztotti állománynak. Velük kapcsolatban egyébként azt is el kell mondani a társadalom tájékoztatása érdekében, hogy naponta vannak kitéve zaklató jellegű feljelentéseknek, büntetőeljárásoknak. Ez nagyon ismeretlen fogalom a társadalom számára, hogy a bv. őrök egy jelentős százaléka gyakorlatilag rendszeresen nyomozó ügyészségre és bíróságra jár, mert 8-10 elítélt azt vallja, hogy őt molesztálta, verte, megalázta, Isten tudja, mit csinált, megvonta a kedvenc uzsiját, esetleg a kóser ételt nem engedte be hozzá, s a többi. Ezek nem jó dolgok. Tehát meg kell védeni az állományt nyilván az ilyen típusú zaklatásoktól.

De valóban az a nagy kérdés, az a szakmai kérdés tehát, hogy látszódik-e már, valaki meg tud-e nyugtatni minket arról, hogy felállóban vannak-e azok a csapatok, ha szabad így mondani, akik majd ezt a bizonyos reintegrációs programot meg tudják valósítani. Hol vannak ezek az emberek? Már besorozták őket, hogy így mondjam? Már elkezdték az oktatásukat? Nagyon remélem. Esetleg figyelembe kell venni azokat a jól működő, adaptálható modelleket, mint például - még egyszer mondom - ez a bizonyos Second Chance Act az Amerikai Egyesült Államokból. Tényleg ritkán szoktuk pozitív példaként hozni, de most ez a része, úgy gondolom, nagyon komoly, figyelemre méltó dolog. Aki rákeres a világhálón a keresőben, nagyon meggyőző anyagokat fog találni arról, hogy milyen hatékonysággal tudtak változtatásokat elérni. Mondom, ennek egyértelműen az a kulcsszava, hogy oktatás.

Az oktatás-nevelés olyan szinten kemény az új rendszerben az Amerikai Egyesült Államokban, és ebből fakadóan a visszavezetés sikeressége is ehhez kapcsolódóan magas, hogy az oktatásban való részvételt is gyakorlatilag kötelezővé teszik. Tehát ezt kérem, ezt javaslom, ha még erre van fogadókészség, hogy egyszerűen legyen kötelezettség az oktatásban való részvétel. Nyilván nem arra gondolok, hogy a megtévedt egyetemi professzort még utaljuk be további gyorstalpalóra, nyilván mindenkit a képességei szerint kell kezelni, egyéniesítés, erről beszélünk, de nagyon fontos. Ugyanúgy, mint ahogy az életkorhoz kötötten, Magyarországon a 16. életév betöltéséig van kötelező oktatásban való részvétel. Tehát követeljük meg. Ne az legyen, hogy lusta vagyok, nem érek rá, inkább kondizok! Ne így működjön! Teremtsük meg a jogszabályi kereteit ennek, és ha erre lehetőséget kapunk, utolsó napirendi pont vagyunk, módosító javaslatot szeretnénk erre vonatkozóan még benyújtani. Nem tudom, a nap végéig van lehetőség arra, hogy hosszabbítást kérjek az elnök úrtól a módosító javaslatok benyújtására, vagy az ülésnap végéig lehet? Ami hát ugye veszedelmesen közel van. (Dr. Répássy Róbert: Az ülésnap végéig!)

ELNÖK: Válaszolok, képviselő úr, menet közben és beszámítjuk az idejébe. Az ülésnap végéig van lehetőség, a Házszabály szerint ugyan alapvetően az általános vita végéig lehet benyújtani, de mivel ez az utolsó napirendi pont, sajnos egybeesik a különlegessel, vagyis az ülésnap végéig. Sajnos.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Mindenesetre megpróbálunk jogszerűen benyújtani egy olyan módosító javaslatot, amely szerint az oktatásban való részvétel is kötelező. Tehát ne legyen ez az úri vagy kevésbé úri hangulatának kérdése annak, aki, ahogy Gyüre Csaba elmondta, bekerül a luxuskörülmények közé, akár a szombathelyi, akár a tököli PPP-börtönökről van szó. Jó lenne ezt is rendezni egyébként.

Nem tudom, körülbelül öt hírt találtam arra, hogy a kormány felülvizsgálja a PPP-rendszert, ez a magántőke bevonásával megvalósított állami beruházás című rendszer. Az elmúlt évek hemzsegtek az ilyen hírektől, hogy felülvizsgálják, felülvizsgálják, nem tudom, mi történt, csak zárójelesen hadd kérdezzem meg. (Dr. Lenhardt Balázs: Így van! - Tapsol.) Elszámoltatták, felelősségre vonták ezeket a PPP-s embereket? Kókáék, ha jól tudom, most kaptak valami újabb sikeres pályázati lehetőséget éppen a mostani kormányzat időszakában. Biztosan nagyon komolyan beletanult ebbe az egész rendszerbe. De a dolog lényege tehát az, hogy ezt kötelezővé kellene tenni.

Én két nagyon fontos dolgot szeretnék még elmondani. Nagyon szimpatikus elem a törvényjavaslatban, hogy a sértettet bizonyos mértékben bevonja vagy még mélyebben vonja be az elítélt életének kísérésébe, hogy így fogalmazzak. Az eddigi rendszerben úgy volt, most megnéztem a jogszabályt pontosan, hogy a nemi élet és a nemi szabadság elleni bűncselekmények sértettje kérhette vagy kérheti, hogy értesítsék arról, ha az elkövető, az elítélt szabadul, vagy feltételesen szabadságra bocsátották, vagy éppen ideiglenesen eltávozást kapott. Ez egy ésszerű dolog, nagyon jó. Ráadásul most bővül, mert az élet, testi épség és egészség elleni bűncselekmények sértettjeire is kiterjed, illetve minden, legalább ötévi szabadságvesztéssel sújtandó bűncselekmény sértettje is ebbe a körbe sorolandó.

Egy kérdést hadd tegyek fel. Ki és mikor fogja megkérdezni a sértettet erről, hogy ezt igényli-e? Mert általában el szokott maradni, úgy figyeljük meg, pedig ezt nagyon nagy lendülettel meg kellene kérdezni a büntetőeljárásban. Szerintem a büntetőeljárásban nyilván a sértetti meghallgatás a legalkalmasabb pillanat arra, hogy megkérdezzék a bíró előtt, hogy ha és amennyiben elítélik a vádlottat, akkor ön kíván-e élni azzal a bizonyos nyomon követés lehetőségével, ami az ő életéről is szól. Csak zárójelesen jelzem, arról is szól, hogy jobb, ha a hátam mögé nézek innentől kezdve, mert megint kijött az utcára az az ember, aki engem nagyon csúnyán már egyszer majdnem megölt.

(16.30)

Tehát erre figyeljünk, ez egy nagyon komoly társadalomvédő funkciójú rendelkezés. Van egy ilyen kritika, ami itt elhangzott, és amit el kell mondanom. Itt a telefonálási időkkel kapcsolatban némi logikátlanságot látnak a szakértők. Ugyanis, ugye, fegyháznál 15 perc, börtönnél 40 perc, fogháznál 65 perc és elzárásnál, szabálysértési elzárásnál megint 30 perc a telefonálási idő. Tehát valahogy nem tűnik túl logikusnak a dolog első hallásra. Nyilván csúnya dolog, mondjuk, szemetelni, és emiatt bekerülni börtönbe, de nem tudom, miért telefonálhat kevesebbet, mint mondjuk, egy fogházas. Ezt lehet, hogy érdemes volna hivatalból úgymond helyrebillenteni. Ha még marad időnk, akkor lehet, hogy benyújtunk egy módosítót erre.

Ami még nagyon fontos, az előzetes végrehajtása kapcsán a védelemhez való jog garantálásának az erősítése. Tehát, biztos haragudni fognak, hogy itt megint csak Budaházy György esetét mondom. Az a tapasztalat, amit megéltem két és fél év előzetesében, hogy egy 30 ezer oldalas periratot kellett neki védelemhez fűződő jog keretében tanulmányozni börtönviszonyok között. Odaadtak neki 5 darab lemezt - tanulmányozza, Budaházy úr! Hát, ő tanulmányozta szegény, forgatta az ujján, de különösebben nem tudott vele mit csinálni. Majd körülbelül féléves, nagyon komoly küzdelembe tellett, hogy a büntetés-végrehajtás szinte csodáját megszültük, és Vácott egy laptop használatát engedélyezték neki. Nyilván nem online állapotban, tehát nem világhálós hozzáféréssel. De amíg elvették, odaadták, visszarakták, naponta háromszor különböző ilyen műveletek zajlottak. Végül is nagy nehezen hozzájutott, de ez egy csoda volt a rendszerben.

Jó lenne, ha nem csodaként élnénk meg azt, ha valaki előzetesbe kerülvén, netán életfogytig tartó előzetesbe, élethossziglan figyelheti majd a különböző periratait, hanem adjuk már meg az esélyt arra, hogy tisztességesen védekezzen. A tisztességes eljárás követelményét, úgy érzem, hogy tényleg teljesítenünk kell, függetlenül attól, hogy mi tényleg egy nagyon kemény, határozott büntetőpolitika hívei vagyunk. De ennek mindig párosulnia kell a tisztességes eljárás követelményének messzemenőkig történő betartásával.

Hosszasan folytathatnánk a sort, ezt a felszólási időt most nem fogom kimeríteni, ezeket a gondolatokat kérem, hogy vegye figyelembe az előterjesztő is. Láttam, parancsnok úr tényleg nagyon korrekten jegyzetelt, figyelt, akár ha hivatalból tudják ők esetleg átvezetni a javaslaton. Úgy gondolom, nekik is nagyobb esélyük van, mint nekünk, ellenzéki képviselőknek. Mert általában megszoktuk, hogy nem nagy a százaléka, a találati aránya a mi módosító javaslatainknak. Illetve nagy a találati arány, de az elfogadási arány kicsi. Tehát ebben most szerintem egy lehetőség volna javulni.

És hogy mennyire komoly, még egy utolsó gondolat, az előzetes letartóztatás problémája Magyarországon, erre az is utalt, hogy Hagyó Miklós például pert nyert Magyarországgal szemben az előzetes rettenetes viszonyai miatt, úgymond. Tehát, tényleg miért tesszük ki magunkat ennek? Miért tesszük ki Magyarországot ennek? Hozzáteszem, Strasbourgban sokszor kevésbé érthető döntések születnek, ez is igaz, de tényleg legyen ez a büntetés-végrehajtás egy határozott, kemény rendszer, igen, két nyomtávú rendszer. Mi valóban soha nem mondtuk azt, hogy aki megtévedt egyszer, és egy tyúkot ellop, azt helyezzük, nem tudom, életfogytig börtönbe. Azt mondtuk, hogy legyen következménye a bűnnek.

Az érpataki modell ezt bebizonyította, hogy kétfajta embert lehet úgymond ilyen értelemben kezelni. Van a beilleszkedő, együttműködővé váló ember, aki erre képes és kész, és van a konok, romboló bűnöző, aki nem hajlandó ezen változtatni. Utóbbiakra kőkeményen le kell sújtson a törvény szigora, van most már egy Btk.-nk, bár nem elég kemény szerintünk, de mégis csak elmozdult a keményebb irányba. Viszont az a feladat most, hogy a büntetés-végrehajtás szabályait úgy alakítsuk, hogy a beilleszkedő, együttműködővé váló emberek tényleg hasznos emberként jöhessenek ki. Hozzáteszem, a szigorított dologház szabályait sajnos nem fogadták el, amit mi javasoltunk, tehát a munkára nevelés intézményrendszerét mi beépítettük volna az anyagi jogba. De most a munkavégzés lehetőségével mégiscsak van erre mód. És akik kemény, konok, romboló bűnözők, azok viszont kerüljenek elszigetelésre a társadalomtól, és bűnhődjenek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  200 - 202  Következő    Ülésnap adatai