Készült: 2024.03.29.06:15:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

97. ülésnap (2019.11.22.), 166. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:25


Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló EU tanácsi és parlamenti 2018/843. irányelvnek a magyar adaptációja történik ezzel a törvényjavaslattal. Ebben az irányelvben az volt meghatározva, hogy 2020. január 10-éig kell megalkotni a tagállamoknak azokat a jogszabályokat, amelyek ezen irányelven alapulnak.Természetesen minden ilyen irányelvvel és annak végrehajtásával egyetértünk, hiszen nem kétséges, hogy a terrorizmus és a terrorista bűnözés a globális világ alakulása miatt tulajdonképpen bármely ország bármely rendszerében bármikor felbukkanhat. Rendkívül hatékony intézkedéseket kell vele szemben tenni. Ez a globális világ kihívásának tekinthető, illetőleg a háborús és terroristák által uralt gócpontok finanszírozása is nagy valószínűséggel a civilizált országokon keresztül zajlik.

De miután irányelvalapú a teljes jogszabálycsomag, ezért annak részleteivel nem szeretnék foglalkozni. Különösen azért sem, mert államtitkár úr és fideszes képviselőtársam a részletekről is szólt. Annyit azért megjegyeznék, hogy azt gondolom, hogy a 300 ezer forintos határ ma már rendkívül nevetséges, és szerintem alacsony. Tekintettel arra… (Korózs Lajos: 500!) Parancsolsz? (Korózs Lajos: Nem 500?) Nem, még mindig vannak 300 ezer és 3 millió közötti limitek, tehát nagyon sokféle tétel van. Az a lényeg, hogy miután évről évre állítólag az átlagbér nő, úgy gondolom, hogy egy átlagbérnek megfelelő összegű limit, mint egy ellenőrzött összeg, azért felesleges, mert elképzelhetetlen, hogy komoly pénzeket ilyen összegű limitekre való feldarabolással bármikor is terrorizmus vagy pénzmosás finanszírozására, illetőleg pénzmosás jellegű tevékenységre használnának, de ez csak egy mellékmondat volt.

Az a legnagyobb probléma ezekkel a szabályokkal, hogy szabályok szintjén ez mind él, és a gyakorlatban közben pedig teljesen mást tapasztalunk. Nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió és a világ fejlett országainak jogszabályrendszerében hiába vannak ezek a szabályok elültetve, mégis tombol az offshore-ozás, és tombol az a fajta globális adóelkerülési, adóoptimalizálási gyakorlat, amely megmérgezi a világ gazdaságát, és ami miatt tulajdonképpen ezek a szabályok csak az egyszerű bérből, fizetésből élő emberekre vonatkozik, mert hiszen a nagyvállalatok a világon mindenütt megtalálják azokat a kiskapukat, rendszeresen jogszerű kiskapukat, amivel országok gazdasági életét nehezíthetik meg, és tulajdonképpen költségvetési hiányokat segítenek termelni.

Csak példákat szeretnék idehozni. 2016-ban Obama elnök, pont Panamában egyébként, meghirdette bizonyos háborúját az adóelkerülés megakadályozása érdekében, tekintve, hogy egyébként az offshore-ozás jogszerű mindenütt a világon, de ő maga is akként fogalmazott, hogy ez olyan mértékű alattomosság, hogy offshore cégek kihasználásával, adóoptimalizálásokkal óriási hasznokat termelnek a világ nagyvállalatai, egyébként még közepes vállalatai is, és ez így nem fenntartható. Persze a következő USA-elnök már nem szorgalmazta ezt az egészet, mert a mostani USA-elnök világbajnok az offshore-ozásban a cégeivel, tehát ma már ez a tendencia vagy ez a szándék az Egyesült Államokban nyugvóponton van. Reméljük, hogy lesz legközelebb egy olyan elnök, aki folytatja Obama elnök szándékait, de ő például bemutatta, hogy az ő elnöksége utolsó éveiben évente 10 milliárd dollár adóveszteség érte az USA költségvetését csak emiatt, és lehet, hogy ez nem is volt igazán megfelelően megbecsülve.

Magyarországon évente az offshore-ozás eredményeként legalább 100 milliárd forint a költségvetés bevételének a vesztesége. Ezek a kérdések fel kell merüljenek akkor, amikor újabb irányelvek meg újabb jogszabályok születnek ezekben a kérdésekben, és azt látjuk, hogy világviszonylatban és Magyarországon is semmivel sem csökken az offshore-ozás segítségével való adóelkerülés, és így az országok költségvetési bevételeinek nem megfelelő szintje, még ha egyébként a tervezésben ez nincs is benne.

De ha megengedik, ha már itt erről a kérdésről beszélünk, és soha nem baj, ha történeti kitekintetést csinálunk, már csak azért is, mert 30 évvel vagyunk a rendszerváltás után, és meg kell mondjam, hiába telt el 30 év, azért például a magyar offshore-ozás gyökerei bizony a szocialista rendszerből erednek, méghozzá 2017-ben elég nagy betekintést nyerhettünk ebbe a kérdésbe. Ugyanis Borvendég Zsuzsanna asszony, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója, könyvet jelentetett meg 2017-ben arról, hogy a szocialista rendszerben egész céghálózatrendszer működött arra, hogy az államtól lenyúlt pénzeket eldugják. A magyar államtól, a magyar szocialista államtól. Bizony ám! A szocialista nagyvállalatok vezetőinek tudása  állapítja meg a könyv  már a hetvenes években vetekedett bármelyik kapitalistáéval a stróman- és offshore cégek tevékenységéről.

(16.10)

Nagyon sokszor felmerült már az elmúlt másfél évben is általam ebben a Házban, hogy miért vannak olyan, a szocialista rendszer fenntartói, a mai napig is nagyon komoly beosztásokban, a legutóbbi példa, ahol MNB-alelnök lett. Én ilyenkor mindig kirohanok, hogy egyszerűen nem létezik, hogy az elmúlt 30 év nem tudott kitermelni olyan szakembereket, akik nem a szocialista rendszer fenntartói voltak. Azért, mert minden kormány, egyetlen kormány sem tudta az elmúlt 30 évben őket nélkülözni, ezeket a szocialista rendszer fenntartóit, mert olyan elképesztő gyakorlataik volt a manipulációban és így például az offshore-ozásban és pénzek eltüntetésében, hogy ezt a tudást egyik kormány sem akarta elveszíteni.

De arról akarok egypár szót szólni, hogy az impexek  ugye, sok-sok impexünk volt  a korrupciós lehetőségek tárházát jelentették. Ha a nyolcvanas évekre, akik akkor már felnőttek voltak, visszaemlékeznek, egyetlenegy botrány tört ki mindössze, ez a Mineralimpexé volt, mert az már olyan volumenű volt, hogy nem lehetett titokban tartani. Megjegyzem, soha senkit nem vontak érte felelősségre. Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, akkora volt a lopás mértéke, hogy a nemzetgazdaságunk majdnem beleremegett. 3,7 milliárdos  akkor még jó volt a forint  népgazdasági kárt állapítottak meg, ami a ’89-es költségvetési hiányunk 19 százaléka volt. Tehát egy vállalat ilyen óriási pénzszivattyút tudott produkálni.

Azért hoztam ide ezt a történelmi kitekintést, mert az offshore-ozást mi nem a nyugatiaktól tanultuk, akik idejöttek a rendszerváltás után vállalatokat alakítani, hanem itt már nagyon jól képzett ilyen szakemberek voltak, akik nagy valószínűséggel ma is jó tanácsadói azoknak a nagyvállalatoknak, akik ezt szeretik csinálni.

A letelepedési kötvények, ez a másik; ez egyrészről a pénzmosás kérdése, a másik pedig az offshore-ozás kérdése. Egy vállalaton kívül az összes vállalat offshore volt, aki közvetíthetett letelepedési kötvényt. 95 milliárd forintnyi nyereséget tudtak generálni ezek a vállalatok.

Tehát amikor ilyen irányelvek születnek, meg nagy szavak meg pontos szabályrendszerek, meg adaptálunk, meg minden ilyesmi, akkor eszünkbe kell jutni, hogy közben az élet pedig teljesen máshogy megy, más szabályok szerint megy, amihez, ha tetszik, ha nem, a magyar állam, a magyar kormány is hozzájárul, mert még mindig számtalan olyan beszerzése van, állami, önkormányzati beszerzés, ahol vagy maga a beszerzést elnyerő offshore cég, vagy a közbeszerzésben részt vesznek akár alvállalkozóként vagy valamilyen más szerződéses formában offshore vállalatok. Például az egyik nagy botrány, ha emlékeznek rá, a Magyar Televízió bérlete, ahol működik, annak a bérbeadója is offshore vállalat volt. Amíg a magyar állam költségvetéséből egyetlen forint is offshore vállalathoz kerül, addig teljesen felesleges nekünk ezekről a nagy óhéber szövegekkel teli irányelvekről meg annak adaptációjáról beszélni, még akkor is természetesen, miután az EU-tagságunk okán kötelesek vagyunk ezeket adaptálni. Tehát nehogy félreértse, államtitkár úr, nem arról beszélek, hogy feleslegesek a szabályok, mert azok kellenek, csak közben ez a társadalom számára elég erőteljes képmutatást jelent.

Még ha megengedik, mert van rá időm, két kitekintést mutatnék, csak hogy lássák, hogy a világban ez a kérdés milyen óriási károkat mutat. Csak az Apple az Egyesült Államokban 250 milliárd dollárnyi eredményt vitt át offshore vállalatokba. Csak hogy össze tudják hasonlítani, hogy ez mennyi pénz, ez a magyar GDP duplája. Tehát a magyar GDP dupláját kereste egy vállalat az offshore-ozással. Jó, az Egyesült Államok nem az Európai Unió része, de csak akarom mutatni, hogy ez a világban milyen módon működik. De hogy Európát is idehozzam, maga az Amazon vállalat egyedül  Luxemburg segítségével, ugye  tíz év alatt 250 milliárd euró adókedvezményt tudott elérni. 250 milliárd eurót!

Tehát addig, amíg a gyakorlatba nem tudja semmi, sem az Európai Unió tagállamai átvinni ezeket az elveket, amelyek a jogszabályban megjelennek, addig csak képet mutatunk a népnek, és nincs hatékony következménye. Az EU-ban egyébként pár évvel ezelőtt négy ország pénzügyminisztériuma kérte is azt, hogy legalább ezeknek a nemzetközi nagyvállalatoknak  akiknek határon átnyúlóak a szolgáltatásai is, tulajdonképpen egy ilyen virtuális térben léteznek maguk a vállalatok is  bevételalapú legyen az adózása. Ez azért volt egyébként vicces, mert a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium is szerette volna, ha bevételalapú ezeknek a vállalatoknak az adózása, de akkor az EU Bizottság azt mondta, hogy ez nem helyénvaló, aztán mégis négy ország  mi nem voltunk köztük  ezt kezdeményezte. Úgyhogy én csak reménykedni tudok abban, hogy végre az új Európai Bizottság föláll, és bizonyára államtitkár úr miniszter úron keresztül tudja a Jobbik üzenetét közvetíteni, bár nem biztos, hogy az EU-t érdekli a Jobbik javaslata, de azt szeretnénk, ha például ezt az irányvonalat elkezdenék követni, mert óriási adóbevételektől esnek el az országok, és az adóparadicsomokban landoló pénz pedig bizony a bűnözés melegágya, és ez nagyon-nagyon nem tesz jót sem a magyar gazdaságnak, sem a társadalmi morálnak.

Száz szónak is egy a vége, amíg a magyar költségvetésből egyetlenegy forint kifizetése is offshore vállalatokhoz kerülhet akár elsődleges, akár másodlagos módon, tehát alvállalkozói szinten, addig nagyon örülünk neki, hogy EU-normákat adaptálunk, nagyon örülünk neki, hogy ezek a szándékok megjelennek, ami a jogszabály normaszövegéből megállapítható, de a társadalom felé még mindig csak azt tudjuk üzenni, hogy szabályok vannak, viszont fegyelmezett gyakorlat nincs. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai