Készült: 2020.05.27.15:33:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

60. ülésnap (2003.03.25.), 85. felszólalás
Felszólaló Gyürk András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:09


Felszólalások:  Előző  85  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Mindenekelőtt ellentmondásos maga a szituáció, amiben vagyunk, hiszen feladatunk az lenne, hogy a gyermekek és az ifjúság jelenlegi helyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatosan az elmúlt esztendőben megtett kormányzati intézkedésekről cseréljünk eszmét. Az előttünk fekvő dokumentum fedlapján azonban a 2001-es dátum olvasható. Így aztán - köszönhetően a kormány késlekedésének - most, 2003. március végén kénytelenek vagyunk 2001-es adatokból kiindulni.

Az ellentmondások igazi sorával természetesen akkor találkozunk, ha felütjük ezt a némileg bizony már idejétmúlt anyagot. De még mielőtt ezek tagolásába bocsátkoznék, engedjék meg, hogy minden irónia nélkül megállapítsam: az eltelt idő eredményeképpen mindenesetre alapos munka született.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a kormány a jelentés elkészítésekor nem tért vissza a korábbi szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt bemutatott jelentések stílusához, amikor kezdetben 6, majd később 35 oldalban gondolta úgy, hogy elmondatott minden a korosztályról, hanem a polgári kormány elmúlt években kialakított gyakorlatát követve egy több száz oldalas, világosan szerkesztett, alapos dokumentumot adott közre. Ezúton is köszönet illeti ezért a politika részéről a munkában részt vevő köztisztviselőket.

El kell ismerni azt is, hogy a jelenlegi kormány által jegyzett, de az előző kormány intézkedéseit bemutató jelentés alapvetően korrekt módon fogalmaz. Olyan pozitív értékelését találjuk meg itt a polgári kormány családtámogatási, otthonteremtési és ifjúságpolitikájának, amit az elmúlt hónapok lázas hevületű szocialista retorikájában hiába kerestünk volna. Egy nehéz helyzetben lévő korosztály érdekében megtett pozitív intézkedésekről és meginduló kedvező folyamatokról olvashattunk. Olyan lépésekről, amelyek az elmúlt ciklusban reális céllá tették, hogy a rendszerváltoztatás veszteseként emlegetett fiatalok néhány esztendőn belül nyerteseivé váljanak az európai újraegyesítési folyamatnak.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Éppen ezért szomorúak azok az ellentmondások, amelyek a dokumentumban foglalt, a 2001-es helyzetre vonatkozó megállapítások és a ma a fiatalok által tapasztalt valóság között találhatóak. Ha megengedik, ezekre az ellentmondásokra szeretném ráirányítani figyelmüket, az idő rövidsége miatt csak egy-egy példát említve az ifjúságkutatás, az idegennyelv-oktatás és az otthonteremtés kérdésköréből.

Nézzük az elsőt! A jelentés hangsúlyt helyez az ifjúságkutatás fontosságára, elismerve az előző kormány idején felállított Nemzeti Ifjúságkutató Intézet 2000-ben és 2001-ben végzett nagymintás felméréseinek jelentőségét a korosztály problémáinak feltárásában. Az olvasó számára persze kimondatlanul is hamar világossá válna ezen kutatások alapvető volta, hiszen a dokumentum elsődleges forrását éppen az azokból származó információk adják.

A leírtaknak ellentmond azonban az elmúlt hónapok valósága. A kormány ugyanis mintha nem értené a saját maga által jegyzett irományban foglaltakat, drasztikusan csökkentette az ifjúságkutatásra szánt forrásokat, ily módon ellehetetlenítve a sikeresen induló folyamatot. Ezért aztán nagyon könnyen előfordulhat, hogy az elkövetkező esztendőkben továbbra is csak a 2000-ben felvett adatok alapján készült jelentéseket fogunk tárgyalni, amelyek aztán egyre kevésbé szolgálnak majd releváns információkkal.

Az ellentmondásosság második példájaként a nyelvoktatás igen fontos kérdését kívánom megemlíteni. Az oktatásról szóló fejezet - egyébként az ifjúságkutatás adatai alapján - szomorúan állapítja meg, hogy az európai uniós átlaghoz képest milyen alacsony a magyar fiatalok idegennyelv-tudása. Miniszter úr is utalt erre expozéjában. Az pedig már könnyen belátható, hogy ameddig a fiataloknak mindössze három százaléka beszél valamely európai nyelven felső fokon, addig legtöbbjük számára álom marad a színes plakátokon ígért külföldi tanulás vagy munkavállalás az európai uniós csatlakozást követően.

A kérdés már csak az, hogy ha a kormány ezzel a helyzettel tisztában van, akkor miért nehezít a nyelvtanulás körülményein azzal, hogy áfakötelessé téve a nyelvoktatást, megdrágítja a nyelvtanfolyamokon, nyelvórákon való részvételt, ahogyan ezt megtette a legutóbbi adótörvény-módosítások alkalmával. Nem éppen az lenne-e a cél, hogy a fiatalok olcsóbban, könnyebben tanulhassanak idegen nyelvet? Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a jelentésben foglalt helyzetértékelés és az abból fakadó célmeghatározás itt is ellentmondásban van a kormány elmúlt hónapokban hozott intézkedéseivel.

Ahogyan ellentmondás fedezhető fel a harmadik területen is, amit példaként szeretnék felhozni. Évek óta tény, hogy a fiatalok egyik legsúlyosabb problémája a lakáshoz jutás kérdése. A nehezebb szociális körülmények között élők esetében a legnagyobb az esélye, hogy nem tudnak saját maguk részére lakást, otthont biztosítani. A jelentés - igen helyesen - elismeri, hogy az előző kormány idején megindított otthonteremtési program esélyt jelenthetett az ő számukra is a szociális bérlakások számának növekedésével. A felismerésből azonban ebben az esetben is téves következtetés fakad, hiszen jól tudjuk: a Medgyessy-kormány a felére csökkentette a szociális bérlakásépítésre fordítható összeget.

Tisztelt Ház! Sajnos, hosszan lehetne folytatni ezt a sort, azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek szöges ellentétben állnak a jelentésben megfogalmazott gondolatokkal. Megkezdett programokról, kedvező tendenciákról olvashatunk elismerő szavakat ebben a 2001-es évet bemutató anyagban, legyen szó játszótérépítésről, ifjúsági közösségi házakról vagy éppen iskolai futballoktatásról.

 

(14.50)

 

Örülhetnénk is mindennek, ha nem tudnánk, hogy ezek a programok javarészt a kormányváltás áldozatai lettek, s ami közülük esetleg túlélte azt, az a csökkenő források miatt vegetál. A jó irányba indult folyamatok ezért megtorpannak, s ma már az is látható, hogy a kedvező tendenciák idővel meg is fordulhatnak.

Koncepciótlanság és sodródás jellemzi ma az ifjúságpolitikát. A zavarodottság biztos jeleként értékelhető, hogy az ifjúsági kormányzat az előttünk fekvő jelentésben a saját maga által pozitívnak mondott folyamatokat is megállítja, önmagával kerülve ellentmondásba, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nincs világos szakmai elképzelése.

A legsúlyosabb intő jel azonban az - és erre a jelentés nyomatékosan, bár nem tudatosan felhívja a figyelmet -, hogy a kormány ezen okok miatt, úgy tűnik, már eljátszotta az ifjúsági közösségek bizalmát.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy erről szóljak néhány szót. A polgári kormány által készített jelentések óta hagyomány, hogy a dokumentumhoz csorbítatlanul csatolásra kerül a civil szervezetek véleménye. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ezzel a hagyománnyal - nagyon helyesen - nem szakított, és a 17 legjelentősebb, az ifjúság világában mozgó szervezetet, a minisztérium úgynevezett stratégiai ifjúsági partnereit felkérte véleményalkotásra; írják le, mi az ő meglátásuk az ifjúsági ügyek világát és a fiatalok helyzetét tekintve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a jelentéshez, amint önök is láthatják, a felkért szervezetek közül mindössze hat fűzte hozzá a véleményét. Még az a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács sem tartotta érdemesnek a minisztériumot válaszra, amelynek immár hagyományosan szocialista politikus az elnöke.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy bár a jelentés kiemelten foglalkozik - és ezzel egyetértünk - a határon túli magyar fiatalokkal, az őket képviselő szervezetek közül egynek sem tartalmazza a véleményét az anyag. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon miért nem küldték el véleményüket a korosztályt képviselő szervezetek. S bár az ülést vezető köszöntötte a megjelent ifjúsági szervezeti képviselőket, körülnézve a teremben joggal merül fel az a kérdés is, hogy vajon miért nincsenek itt ezek az ifjúsági szervezeti vezetők. Talán azért, mert a minisztérium az elmúlt közel egy esztendő során egyetlenegyszer sem hívta össze őket, a stratégiai ifjúsági partnereket érdemi szakmai egyeztetés céljából. Talán azért, mert a kormány ifjúsági ügyekkel megbízott tagja, Jánosi miniszter úr hivatalba lépése óta egyetlenegy jelentősebb ifjúsági szervezet vezetőjével sem találkozott hivatalos tárgyalás keretében. Talán azért, mert mindezek eredményeképpen mára nyilvánvalóvá vált az ifjúsági szervezetek számára, hogy a kormányzat valójában nem kér a civilek véleményéből. Talán azért, mert a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium megkeresését mindezek alapján merő formaságnak, sőt sokan álszent magatartásnak tartották.

Ha így gondolkodtak az ifjúsági szervezeti vezetők, akkor, azt kell mondanom, sajnos igazuk volt. A 133/1999-es kormányrendelet világosan fogalmaz, amikor kimondja, hogy - idézem - : “Az ifjúsági miniszter működteti az ifjúsági ügyekben az országos konzultáció rendszerét, illetve biztosítja a fiatalok képviselők útján történő részvételét az ifjúságot közvetlenül érintő kormányzati döntések előkészítésében.ö Ilyen konzultációkra azonban a kormány hivatalba lépése óta nem került sor. A jogszabály által is előírt kötelezettségre fittyet hányva a minisztérium nem áll szóba olyan, a fiatalok képviseletét ellátó szervezetekkel, mint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a történelmi egyházak ifjúsági képviseletei - szomorú ezt mondani a fogyatékosok évében -, a fogyatékkal élő fiatalokat képviselő szervezetek, vagy éppen a nemzeti kisebbségi fiatalokat reprezentáló csoportok. Az elmúlt tíz hónap során - folyamatos jogszabálysértést elkövetve ezáltal - a minisztérium nem kérte ki a civil szervezetek véleményét, javaslatát a kormányzati intézkedések előtt, felszámolta a szakmai konzultáció rendszerét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés szóban elengedhetetlennek tartja a minisztérium feletti civil kontroll működtetését. A gyakorlat azonban ennek épp az ellenkezőjére szolgáltat bizonyítékokat. A gyermek-, ifjúsági és sportminiszter a civilek kárára duplájára növelte saját képviselőinek számát a támogatások elosztásáról döntő regionális ifjúsági tanácsokban. A jelentés által is aláhúzott fontosságú ifjúsági turisztika területén pedig a turisztikai munkabizottságot úgy alakítja át, hogy kihagyja belőle a civil szervezeteket. Árulkodó jelek ezek.

Azonban a minisztérium még ennél is tovább megy, amikor elismeri, hogy a jelentés által is elismert módon működő stratégiai ifjúsági partnerség helyett egy olyan egyeztetési mechanizmust kíván bevezetni, ahol az úgynevezett civil résztvevő felek vagy szocialista politikusok, vagy a minisztérium alkalmazottai. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kizárólag három partnerrel kíván egyeztetni az ifjúsági intézményrendszer átalakítására. Azzal a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanáccsal, amelynek elnöke szocialista politikus, illetve azzal a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetséggel, amely szervezet be sincs jegyezve, s amelynek vezetői vagy az előbb már említett szervezet vezetői is egyben, vagy a minisztérium alkalmazottai; továbbá egyezkedne még a minisztérium a valóban működő legnagyobb magyarországi ifjúsági ernyőszervezettel, az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamenttel. Ez a szervezet azonban ebből a megkurtított párbeszédből nem kér. Ezt képviselőik útján éppen az Országgyűlés ifjúsági bizottságának ülésén közölték a minisztérium jelen lévő képviselőjével.

A kormány mindeközben az egységes ifjúsági tanács létrehozását ígéri. A szándék őszinteségében azonban mára már kételkednek az ifjúsági szervezeti vezetők, ezért félő, hogy ha az ifjúsági tárca erőszakkal létrehozza is a szervezetet, az nem válhat a korosztályi érdekek valódi megjelenítőjévé.

Tisztelt Ház! Az ellentmondások jelentését tárgyaljuk ma. Ezzel kezdtem a mondandómat, és engedjék meg, hogy ezzel a gondolattal is zárjam felszólalásomat. Az előbb említett példa ugyanis szomorú módon mutat rá az ellentmondásosságra. 2001. esztendő - jól működő ifjúsági párbeszédrendszer, ismeri el a szöveg; 2003. év - az ifjúsági szervezetek háttérbe szorítása és elbizonytalanítása, derül ki az árulkodóan hiányos mellékletekből.

Ez a jelentés a 2001. évről szól. Ez a jelentés a 2001-ben megtett kormányzati intézkedéseket jónak, pozitívnak minősíti. Ez a jelentés ezért elfogadható. Ki kell azonban mondanunk azt is, hogy ez a jelentés az elmúlt közel egy esztendő kormányzati tétlenségének és koncepciótlanságának leplezésére szolgáló pótcselekvéseknek köszönhetően ma már nem aktuális. A beterjesztő kormány ugyanis cselekedeteiben nem vállalja annak folytatását, aminek helyességéről egyébként tanúbizonyságot tesz ezen dokumentum révén.

Ha úgy tetszik, ez a jelentés egy határozott felkiáltójel. A fiatalok számára kedvező változásokat hozó elmúlt esztendők eredményei, az oktatási támogatások, az otthonteremtés, a családtámogatás, az ifjúságpolitika területén mind-mind az enyészeté lehetnek, ha a kormány és ifjúsági minisztere továbbra is teljes érdektelenséget tanúsít a legfiatalabb korosztály irányában. A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója egyetért ezzel a figyelemfelhívással, ezért fogjuk megszavazni a jelentést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  85  Következő    Ülésnap adatai