Készült: 2020.08.12.12:22:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2006.11.16.), 14-16. felszólalás
Felszólaló Dr. Orbán Viktor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 40:48


Felszólalások:  Előző  14 - 16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nézz már hátra!)

ELNÖK: Én fiúnak érzem magam.

DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetéssel kapcsolatos vita három eddig elhangzott hozzászólására szeretnék először reagálni, mielőtt kifejteném képviselőcsoportunk álláspontját. A pénzügyminiszter, akit figyelmesen végighallgathattunk, azt mondta, rövid idő állt rendelkezésre. Az Állami Számvevőszék elnöke szintén használta ezt a fordulatot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei év olyan év, amikor önkormányzati választás is volt. Ilyenkor általában egy hónappal több idő áll rendelkezésre, hogy a kormány benyújtsa a tisztelt Ház elé a költségvetést. Következésképpen elvileg nem kevesebb, hanem több időnek kellene rendelkezésre állnia, ezért azokat az önfelmentő mondatokat, amelyek az idő rövidségére hivatkozva el nem végzett munkákat próbálnak elfogadhatóvá tenni, nem tudjuk elfogadni.

Szeretném jelezni azt is, hogy nem az első eset, amikor a mostani kormánytól ilyen mentegetőzést hallunk. A konvergenciaprogramnál is így állt a helyzet. Augusztus 29-én hívták össze a pártok képviselőit a szeptember 1-jén elfogadandó konvergenciaprogramot megbeszélni. De ha a konvergenciatanács ezzel kapcsolatos véleményét idézem, akkor hasonló helyzetet látunk, hiszen ők is azt mondták, rövid volt az idő, és a reformokról ráadásul nem tudtak képet alkotni, amikor kialakították az álláspontjukat a konvergenciaprogramról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami az Állami Számvevőszék elnökének hozzászólását és előterjesztését illeti, a következőket szeretném megjegyezni. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés szerve, a mi munkánkat segíti. Jelentése nem pártpolitikai kérdés; nem jobb- vagy baloldali kérdés, nem szocialista vagy fideszes kérdés. Mindannyiunk képviselői munkáját segíti, hiszen egy ekkora költségvetést egy ilyen segítő szervezet munkája nélkül nem tudnánk áttekinteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A képviselő, mármint az Állami Számvevőszék elnöke, aki képviselte itt a Számvevőszéket, a következő mondatokat mondta: "A bevételekről nem tudott az Állami Számvevőszék teljes körű véleményt kialakítani." Miért nem? Hát akkor hogy fogunk vitatkozni róla, ha az a szervezet, amely a legnagyobb szakmai felkészültséggel rendelkezik, nem tud nekünk véleményt mondani arról, hogy vajon a bevételek teljes körű áttekintése után azok reálisak-e vagy sem?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról is említést tett az Állami Számvevőszék elnöke, hogy a kapcsolódó szakmai törvényeket még nem elemezhették. Tisztelt szocialista és fideszes, szabad demokrata, MDF-es képviselőtársaim, hogy fogunk vitatkozni a költségvetésről, ha ahhoz nyilvánvalóan súlyosan kapcsolódó törvényeket a mi munkánkat segítő Állami Számvevőszék még nem tudott áttekinteni, ha azoknak a hatását nem tudtuk megvizsgálni?

Az Állami Számvevőszék elnöke tett egy rövid megjegyzést arról is, hogy jelentős bevételt vár a kormányzat az állami vagyon értékesítéséből. Engedjék meg, hogy itt egy más megközelítésmódot is a figyelmükbe ajánljak. Ezt mi nem tartjuk szerencsésnek. Rendszeresen szó esik a költségvetés vitája során, más gazdaságpolitikai viták során is arról, hogy az állami vagyon értékesítése elvileg akkor jó, ha abból államadósságot lehet törleszteni. Nade, ki felé is áll fenn a mai magyar állam adóssága? Ugyanis egyvalakiről mindig elfeledkezünk: ezek azok az emberek, az a tömeg, aki 1990 előtt dolgozott Magyarországon. Ugyanis mindannyian emlékezhetünk rá, hogy az állami vagyon azért halmozódott fel Magyarországon, túl azon, hogy a kommunista párt elvette az emberektől azt, ami az előző rendszerben még az övék volt, mert gyarapította a kommunizmus, szocializmus idején ezt az állami vagyont az állam oly módon, hogy bevallotta, hogy nem kapjuk meg a munkánk ellenértékének teljes összegét, hanem annak egy részét ingyenes egészségügyre, kórházakra, iskolákra és más fontos közös célokra fogjuk fordítani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Oktatásra.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ki nem fizetett bérrel tartozik az állam azoknak az embereknek, akik 1990 előtt dolgoztak. Ennek a ki nem fizetett bérnek a fedezete az az állami vagyon, amelyből nagy örömmel évről évre sikerként bemutatva ezt, értékesítünk, nem azoknak, akiknek egyébként tartozik az állam az elmaradt munkabérrel, hanem másoknak. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az állami vagyon értékesítésének ilyen mértékével nem tudunk egyetérteni.

Az Állami Számvevőszék elnöke azt a mondatot is elénk hozta, hogy az adó- és járuléknövekedés nem kedvez a gazdaság kifehérítésének. Tekintettel arra, hogy Kovács Árpád úr, az Állami Számvevőszék elnöke a magyar közélet legendásan udvarias alakjai közé tartozik, ezért ezt egy súlyos figyelmeztetésnek kell tekinteni. Az adó- és járuléknövekedés nem kedvez a gazdaság kifehérítésének - ha erőteljesebb nyelvre fordítjuk, ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jelentősen növelni fogja.

A mai magyar gazdaság egyik legnagyobb gondja éppen az, hogy a becslések szerint mintegy 20 százaléka a magyar gazdaság teljesítményének a nem látható szürke, reményeink szerint kisebb része pedig feketegazdaságban jön létre. A mi szakértői becslésünk szerint a fekete- és szürkegazdaság aránya a mostani adó- és járuléknövekedések eredményeképpen felcsúszhat a 25-30 százalékos tartományba is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tett egy javaslatot is az Állami Számvevőszék elnöke, amit szeretnék elfogadni, és a frakciónk nevében támogatni. Azt javasolta, hogy az állami cégek hitelfelvétele és kötvénykibocsátása, illetve ennek rendje változzék meg, kerüljön erős kontroll alá, sőt ha lehet, a kormányzat tiltsa meg. Mi az erre vonatkozó javaslatot támogatni fogjuk.

Nem beszélt róla, de azt is javasolta írásos jelentésében az Állami Számvevőszék, hogy a magyar gazdáknak, a mezőgazdaságból élőknek járó támogatás, nemzeti kiegészítés része külön sorban kerüljön feltüntetésre a költségvetésben. Mi ezt támogatjuk, és azt kérjük a kormányzó pártoktól, hogy ne tagadják meg az Állami Számvevőszéknek és a magyar gazdáknak ezt a már korábban is megfogalmazott közös, szakmai szempontból is jogos kérését.

Ami az előttem szóló frakcióvezető asszony hozzászólását illeti, két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Régi munkásmozgalmi taktikával van dolgunk, tisztelt hölgyeim és uraim (Derültség és moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Már vártuk!). Két párt is alkalmazta ezt. Az egyiket úgy hívták, hogy (Közbeszólás az MSZP soraiból: Fidesz!) Német Szocialista Munkáspárt, a másikat pedig úgy hívták, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a politikai taktikának a lényege abban áll, hogy a kormánynak soha nem az a dolga, hogy kormányozzon, nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy jó döntéseket hozzon, majd próbálja megvédeni érvekkel azokat a változásokat, amelyek megtestesülnek a döntésekben, hanem - hogy közelmúltban közzétett iratokból is idézhessek - az a dolga, hogy az ellenzéket folyamatosan támadni kell, ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, patás ördögöt kell a horizontra rajzolni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem te csinálod ezt?), és utána ezt az ellenséget, ezt az ellenségképet meg kell vádolni a legképtelenebb vádakkal. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bagoly mondja verébnek!)

(10.50)

A történészek között vita van arról, hogy ezt a politikai taktikát Hitler tanulta-e Sztálintól, vagy Sztálin tanulta Hitlertől. (Dr. Ujhelyi István: És kitől tanulta Orbán?) Tekintettel arra, hogy (Zaj. - Az elnök csenget.) a magyar politikatörténet miatt hozzánk inkább a kommunista diktatúra időszaka esik közelebb, ezért azt kell mondanom (Közbeszólás az MSZP soraiból: Témánál vagyunk!), hogy itt egy régi, Magyarországon már ismert vitakultúra, rossz, hagyományos vitakultúra feléledését láthattuk.

Ha azonban mégis engedünk a csábításnak, ami egyébként nem helyes, mert elviszi az időnket és az erőnket az ország előtt álló fontosabb kérdések megvitatásától, de ha mégis engedünk a csábításnak - és a saját szavazóink miatt ezt most meg kell tennem -, azért kérem a frakcióvezető asszonytól, hogy két rövid megjegyzést fogadjon el.

Amikor a 2001-es utolsó, a polgári kormányzás idején utolsó teljes évet lezárhatta a Magyar Országgyűlés, akkor Magyarországon az államadósság nemzeti össztermékhez viszonyított aránya 54 százalék alatt volt, 53,4. Ez 2006-ban, bár a becslések eltérnek, de a legoptimistább is 68 százalékot mond, szerintem a 70 százalékot is eléri. A költségvetés hiánya az utolsó teljes esztendőben, 2001-ben 4,5 százalék volt, és most, miután a pénzügyminiszter korrigálta a korábbi költségvetési számokat, amelyek erre a most folyó esztendőre vonatkoznak, korrekciók nélkül a 10 százalékot is elérné. A helyzet meglehetősen súlyos, mégis némi malíciával mondom, hogy ha figyelem az önök költségvetési terveit és számait, akkor azt mondhatom, hogy talán néhány év múlva visszajuthatunk oda, ahonnan el sem kellett volna indulnunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A második megjegyzés, amit a frakcióvezető asszony figyelmébe szeretnék ajánlani, Medgyessy Péter miniszterelnök úrtól származik, 2002. április 5-én mondta szó szerint: "Jó állapotban van a magyar gazdaság, és én ezt a véleményt osztom. És örülök ennek, és tényleg így van." (Derültség a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a kétéves költségvetést egynek vesszük, akkor a tizenötödik költségvetési vitán vehetek részt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na!), ami annak a demokratikus változásnak az eredménye, amely 1990-ben történt Magyarországon. Sok mindent láthattam már költségvetési vita címszó alatt itt a tisztelt Házban. Amire azonban most a kormányzó pártok készülnek, arra az elmúlt tizenhat évben a tizenöt költségvetési vita során még nem volt példa; arra, hogy egy kormány egy olyan költségvetést próbáljon elfogadtatni, amely éppen az ellenkezőjét tartalmazza annak, mint amire felhatalmazást kapott a választóktól. Olyat már láttam az elmúlt tizenöt évben itt a tisztelt Ház falai között, hogy valamit át kellett ütemezni, olyat is láttam, hogy valamiről kiderült, hogy nem állta ki a gyakorlat próbáját, de olyat, hogy valaki ellentétes irányba akarjon elindulni, mint amire fölhatalmazást kapott, no, erre még nem volt példa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ráadásul nemcsak ígérték, hogy más irányba fognak haladni, nemcsak ígéretekről beszélek, egyenesen eskükről beszélek; önök esküdöztek, becsületszavukat adták - idézek ismét -: "A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom." Ennyit az őszinteségről, ennyit a becsületről meg a legőszintébb becsületszóról. (Arató Gergely: Taníts minket őszinteségből!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A baj gyökere valószínűleg a demokráciáról vallott fölfogásban keresendő. Ugyanis egy választás nem arról szól, hogy melyik politikai erő kormányozza az országot, ez csak következmény. Egy választás mindig arról szól, hogy a választópolgárok szerint milyen irányba kell elindulnia az országnak. Az emberek nem pártokat választanak, bár vannak pártagymosottak, akik ezt gondolják, hanem közös jövőt választanak, és ennek az irányát el is döntik, majd annak a kormánynak adnak fölhatalmazást, amelyről azt gondolják, ígéretei, legőszintébb becsületszava, fogadkozásai szerint majd abba az irányba fog haladni.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, valójában az emberek a személyes életükről döntenek, ezért nem lehet semmibe venni a döntésüket. Aki semmibe veszi a döntésüket, és az ellenkező irányba akarja elindítani az ország közös jövőjét, az megsérti és megalázza az embereket, valójában bevallja, hogy egyszerű hatalmi eszköznek tekinti őket. Ez a fölfogás valójában azt jelenti, hogy miután megvan a többség, azt gondolják a kormánykoalíció pártjai, azt tehetnek, amit akarnak. Meggyőződésem szerint ehhez önöknek nincsen joguk, és önöknek erre nincs felhatalmazásuk. Ezért kell azt mondanom, hogy ma Magyarországon felhatalmazás nélküli kormányzás, demokratikus kormányzati döntések helyett pedig diktátumok vannak, és az előttünk fekvő költségvetés sem más, mint a felhatalmazás nélküli kormányzás terméke.

Ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, megszülethet az előírt törvények eljárási rendjének a betartásával - reméljük, így is fog megszületni -, de nincs elfogadottsága, ezért ez egy legális költségvetés lesz, de illegitim. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében már ez az egy érv is elegendő lenne arra, hogy egy magunkfajta demokrata, egy polgári demokrata elutasítsa ezt a költségvetést. (Moraj és derültség a kormánypártok soraiban.) De tisztelt hölgyeim és uraim, nézzük meg mindezt egy másik szempontból - mármint a költségvetést -: ad-e választ ez a költségvetés a magyar emberek és Magyarország legfontosabb gondjaira (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ad!), kiolvashatók-e belőle közös nemzeti célok, amelyeknek az elérését szolgálni akarja ez a költségvetés, kiolvashatók-e azok a nagy közös célok, amelyek alkalmas eszköze kívánna lenni az előttünk fekvő költségvetés?

Itt ugyanazt a betegséget tapasztaljuk a költségvetés elolvasása után, mint a kormányprogramban. Ez nem meglepő, hiszen a költségvetés nem más, mint a kormányprogram következő évre vonatkozó tükre. A kormányprogram vitájában is fölhívtam az önök figyelmét, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy korrigálják az elképzeléseiket, és nevezzék meg azokat a legfontosabb, közös jövőnket megtestesítő kérdéseket, amelyeket előnyben kívánunk részesíteni, amikor a rendelkezésünkre álló eszközök felhasználásáról döntünk. Lett volna fél év arra, hogy ez megtörténjen.

Azt látom a költségvetésből, hogy ez nem történt meg. Nem arról van szó, hogy rossz válaszokat adnak bizonyos kérdésekre, ez egy szakmai vita, hanem arról, hogy a legfontosabb kérdéseket nem sikerül megnevezni. Márpedig ha nem nevezzük meg a legfontosabb kérdéseket, akkor nem is tudunk rájuk jó választ adni. Ezért ismét szeretném fölhívni az önök figyelmét, hogy meggyőződésünk szerint hazánk jövője szempontjából a legfontosabb kérdés a népesedési helyzet, ezért minden eszközt arra kell fordítani, hogy ez a kérdés kapjon legalább megnyugtató választ.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van: 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint huszonöt éve voltunk, és ez annak ellenére van így, hogy a bevándorlás és a kivándorlás mérlege 180 ezres pozitívumot mutat Magyarország számára. És így is, hogy 180 ezerrel többen jöttek be Magyarországra, mint amennyien elhagyták hazánkat az elmúlt huszonöt évben, mégis 650 ezerrel kevesebben vagyunk.

A jövő jól látható, ki lehet számolni: 2020-ban oda jutunk, hogy a húsz év alattiak és a hatvanöt év felettiek aránya meg fog egyezni, a teljes népesség 20-20 százaléka lesz, 60 százalék lesz az aktív korban lévőké. Látható, hogy az öregedés gyorsulni fog, a Ratkó-korszak nagy évjáratai el fogják érni a nyugdíjkorhatárt; és ehhez vegyük hozzá, hogy a határon túli magyarok körében a helyzet még rosszabb, mint itt, a határokon belül. Ezért ennek a költségvetésnek valamilyen választ kellene adni arra a kérdésre, hogy hogyan, a következő évben mit kívánunk tenni annak érdekében, hogy ezt a demográfiai helyzetet megváltoztassuk.

Magyarországon ma a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat, ezt a tényt ez a költségvetés tovább erősíti. Az adórendszerünk családellenes. Az emberek gyermekvállalási döntése előtt magasodó akadályokat kellene elhárítanunk, ehelyett ezeket az akadályokat magasítja az előttünk fekvő költségvetés, vagyis ez a költségvetés is családellenes, tisztelt hölgyeim és uraim. A munkaerőpiac családellenes: a részmunkaidő aránya rendkívül alacsony, és nem látjuk a lépéseket, mitől növekedne és zárná be azt az ollót, amely a 6 százalékos magyar részmunkaidő és az európai 32 százalékos részmunkaidő között van.

A második helyre ennek a költségvetésnek meggyőződésem szerint a demográfiai kérdések után a személyes társadalmi felemelkedés lehetőségének kérdését kellene tennie, hogy azok, akik a rendszerváltáskor a vesztes oldalra kerültek, vagyis a rendszerváltás vesztesei, kapjanak valami hihető esélyt arra, hogy ők is átkerülhetnek a másik oldalra, hogy nekik is tartogat valamit a jövő a túlélés lehetőségén túl. Ha személyesen nekik talán már nem is tartogat, esetleg az életkoruk miatt, legalább a gyermekeik számára. A személyes társadalmi felemelkedés tanuláson keresztüli útját támogatnia kellene minden magyar költségvetésnek.

(11.00)

Ez a költségvetés a személyes felemelkedés tanuláson keresztül vezető útját elzárja, rácsapja az ajtót a szegény gyerekekre. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Tatai-Tóth András: Demagógia! - Arató Gergely: Egyszerűen nem igaz.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tévénézők nem tudják, hogy miért fogom mondani, amit most mondok, de itt a szocialista képviselőtársaim azzal a megjegyzésükkel tiszteltek meg, hogy ez demagógia. Lehet erkölcsi kérdéseket demagógiának minősíteni, azonban a társadalmi felemelkedés kérdése erkölcsi kérdés. Megjegyzem, szerintem mindenkinek a számára az, aki az előző rendszerben járt egyetemre vagy főiskolára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt, akik a parlament padjaiban ülnek, talán a legfiatalabbakat leszámítva, mind az előző rendszerben jártak még egyetemre és főiskolára ingyen. Ingyen, tisztelt hölgyeim és uraim! (Gőgös Zoltán: Mégis szidjátok!) Ezért mi hálásak vagyunk Magyarországnak, nem a Kádár-rendszernek vagyunk hálásak, hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített ebben bennünket. Elsősorban persze a szüleinknek, de mindenki másnak is, és ezért számunkra továbbra is erkölcsi kérdés, hogy mi nem támogathatunk, nem is fogunk támogatni semmilyen indítványt, ami a személyes társadalmi felemelkedés oktatáson keresztül vezető útját elzárja a fiatalok előtt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A harmadik helyre ennek a költségvetésnek a munka ügyét kellene állítania. (Zaj és közbeszólások az MSZP soraiban.) Sajnos, a költségvetés a növekvő munkanélküliség kérdését nem kezeli megfelelő súllyal. A regisztrált munkanélküliek száma egyfolytában nő, és lassan eléri a 8 százalékot. 100 emberből 38-an dolgoznak, és van 500-600 ezer olyan honfitársunk, aki nem dolgozik, de már munkáért sem jelentkezik. Ezért nekünk munkahelyeket kellene teremtenünk, nem csak a legképzettebbek számára, hiszen az ország egy részét éppen most zárjuk ki abból a lehetőségből, hogy képzetté válhasson. A most állás nélkül lévő 500-600 ezer, már munkáért sem jelentkező ember számára nekünk olyan munkalehetőségeket kellene létrehoznunk a költségvetés segítségével is, ahol az alacsony képzettségű emberek is el tudnak helyezkedni. Nekik is jár az esély, hogy ha akarnak, akkor munkából fenn- és eltarthassák magukat és családjukat.

Szeretném fölhívni az önök figyelmét arra, hogy a nyugdíjkorhatár felemelése nem fog segíteni a problémán. Ugyanis a férfiak tekintélyes része (Göndör István: Ki akarja emelni?), ugyanis a nyugdíjasok tekintélyes része a nyugdíjkorhatár előtt sodródik ki a munkahelyekről. Én örülök annak, ha a szocialisták majd itt nyilatkoznak arról, hogy egyébként ilyen tervük nincsen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a költségvetésnek foglalkoznia kellene azzal a kérdéssel is, hogy Magyarországon valójában nem egy gazdaság van, hanem kettő, és lépéseket kellene tenni a költségvetésnek abba az irányba, hogy a két különálló magyar gazdaságot egyesítsük. Nekünk van egy sikeres külföldi gazdaságunk, amely itt van Magyarországon, és van egy túlélésért küzdő hazai gazdaságunk. Ne áltassuk magunkat, a jövedelem tekintélyes része, a növekedés nagy része a külföldiek által uralt szektorban jön létre. Magyarok ebből alig részesednek. Ez magyarázza meg, hogy miért nem érzik Magyarországon az emberek egyébként még akkor sem a gazdasági növekedés pozitív hatását, amikor statisztikailag korrekten, valóban van növekedés Magyarországon.

Én örülök annak, hogy a Magyarországon működő külföldi befektetők megtalálják Magyarországon a számításukat. Annak is örülök, hogy elég erősek. Annak is örülök, hogy a kormánnyal szemben is elég erősek, és képesek a szakmailag indokolt érdekeiknek érvényt szerezni, mint legutóbb is történt, amikor nagy nemzetközi cégek föllépésének eredményeképpen a kormány azt mondta: rendben van, a szolidaritási adót, ha fejlesztésre, kutatásra fordítják, nem kell befizetni a költségvetésbe. Uraim, ne kerülgessük a forró kását! Kutatásra, fejlesztésre fordítani elsősorban külföldi befektetők tudnak Magyarországon. Ha ezt a lehetőséget és csak ezt adjuk meg nekik, amit egyébként támogatunk, akkor ezzel a lehetőséggel a magyar kis- és középvállalkozók nem tudnak élni. Márpedig, ha az a helyzet, hogy az előttünk álló nehéz időszak teherviseléséből az érdekerejük miatt ezt elérni képes nagy nemzetközi cégek kimaradnak, a magyarok számára nem nyújtunk valamilyen alternatív lehetőséget, hogy társadalmilag fontos cél érdekében ők is elháríthassák a szolidaritási adófizetés kötelességét, akkor ebből az következik, hogy a válságért viselendő teherből egyre nagyobb és nagyobb arány jut a magyarokra, és egyre kisebb és kisebb a külföldi cégekre.

Ez senkinek sem érdeke, még a külföldieknek sem, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért én szeretném, ha ez a költségvetés tartalmazna egy javaslatot arra nézve - nyújtunk is be majd ilyet a Vállalkozók Pártjával történt konzultáció után -, amely lehetővé teszi a magyar kis- és középvállalkozók számára, hogy ne csak az Audik, hanem a magyar kis- és középvállalkozók is visszaigényelhessék azt az összeget, amit szolidaritási adó címén befizettek a költségvetésbe. Ez így igazságos, és így helyes.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva tehát, azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés nem ad választ a közös jövőnk szempontjából legfontosabb kérdésekre, és nem visz közelebb a közös gondjaink megoldásához sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A költségvetés készítői a saját kárukon sem tanulnak. Okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján. De mit mondjunk arról, aki a sajátján sem? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hónapokban három tényre derült fény. Az első: becsapták, megtévesztették és félrevezették az embereket. Az idevonatkozó klasszikus idézet így hangzik, önöket idézem: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet, teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz, hazudtunk reggel, éjjel, este." Itt az idézet vége.

Másodszor: kiderült, hogy tönkretették a magyar gazdaságot. Kiderült, hogy a hatalom megtartása szempontjából a kormányzó pártok veszélyesnek ítélték a pénzügyi válság elhárításához szükséges kormányzati lépéseket, inkább hagyták elhatalmasodni a bajt. Az idevonatkozó klasszikus idézet önöktől a következőképpen hangzik: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk elképzelni, hogy az MSZP-SZDSZ közös kormányzása ezt megteszi."

A harmadik tény, amivel számot kell vetnünk a költségvetés vitájában, hogy a hazugsághadjárat, az emberek megtévesztése érdekében a kormányzó pártok kiiktatták a kormányzati hatalmat ellenőrző intézményeket, lényegében megszüntették a költségvetés tervezése és végrehajtása feletti demokratikus kontrollt. Az idevonatkozó klasszikus idézet önöktől így hangzik: "Isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük." - idézet vége. Sőt, tisztelt hölgyeim és uraim, nemcsak a költségvetési tervezés demokratikus kontrollját iktatták ki, hanem a köztársasági elnököt is becsapták és félrevezették, egy korábbi vitában az oda átküldött dokumentum alapján már ezt bemutathattam önöknek.

Ennek a költségvetési tervezés és végrehajtás feletti demokratikus kontrollnak az egyik legfontosabb láncszeme az Állami Számvevőszék. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint mondtam, az Állami Számvevőszék azonban nem tudta teljeskörűen elvégezni a munkáját. Idézek az Állami Számvevőszék parlament elé benyújtott dokumentumából, a 16. oldal egyik bekezdése: "A költségvetési törvényjavaslatban szereplő előirányzatok és az ágazati törvények közötti összhang, az előirányzatok kockázatainak teljes körű elemzése, véleményezése nem volt megoldható." 17. oldal: "A törvényjavaslat sem foglalja össze és vezeti le a tervezett, illetve megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsített hatásait." Hát, akkor mit csinál, ha ezt sem? "Hiányzik a további két évre várható hatások előzetes számbavétele is." Hogy lehet így tervezni, tisztelt hölgyeim és uraim?! (Gőgös Zoltán: A 2002-essel mi volt? Ami meg sem történt!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tovább, ugyanezen az oldalon, a 17. oldalon: "Nem jelennek meg áttekinthetően összefoglalva a többéves elkötelezettségek hatásai." (Gőgös Zoltán: Nem is volt költségvetés!) Azt kell hát mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim... Államtitkár úr bekiabálásait is szívesen meghallgatom, csak engedje meg, hogy befejezzem a mondatomat! De ha szólni kíván, akkor én szívesen átadom önnek a szót, és meghallgatjuk a bekiabálását, hadd hallja az ország teljes közvéleménye az épületes megjegyzéseket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Amennyiben nem, akkor engedje meg, hogy folytassam! Azt kell tehát mondanom, hogy ez a költségvetés az előbb említett három szempontból történt vizsgálat után nem legitim, nem célozza meg a közös nagy kérdéseket, és nem veti alá magát a szükséges demokratikus szakmai ellenőrzéseknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha mindez nem, akkor micsoda ez a költségvetés? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés a hazugság ára. (Felzúdulás, derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Mielőtt megvilágíthatnám a bekiabáló szocialista képviselők számára is ezt a gondolatot, engedjék meg, hogy először szenteljek egy mondatot annak, hogy hogyan jutottunk ide. Hogyan jutottunk oda, hogy a magyar költségvetés egy brutális, minden emberiességet, együttérzést és szolidaritást nélkülöző törvényjavaslatát kell most tárgyalni a Magyar Országgyűlésnek? (Közbeszólások az MSZP soraiban.)

(11.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem az emberek tehetnek a kialakult helyzetről. Itt a szocialisták ismét bekiabálnak és viccelődnek, de nem annyira vicces, amit mondok, tisztelt képviselőtársaim. Ugyanis a magyar választópolgárok az elmúlt négy évben mindent megtettek azért, hogy az ország ne jusson ide. Nem dolgoztak kevesebbet, mint korábban. Ugyanolyan becsületesen végezték el a munkájukat, mint a megelőző években. A tanárok, akik most közellenségnek kiáltatnak ki, mert túl sokan vannak, és túl sok pénzt emésztenek föl, ugyanolyan becsületesen tanítottak az elmúlt négy évben, mint korábban. Nem ők juttatták ide az oktatási rendszert. Az orvosok nem gyógyítottak rosszabbul, és nem végezték rosszabbul a munkájukat az elmúlt években sem, mint a megelőző esztendőkben. Ők nem tehetnek a kialakult helyzetről. A gazdák nem keltek fel később, hogy kimenjenek a földekre, hanem ugyanúgy hajnalban tették ezt, mint korábban, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar gazdák nem tehetnek arról, hogy a magyar gazdaság ide jutott. A vállalkozók sem lettek tehetségtelenebbek Magyarországon, kedves szocialista képviselőtársaim, sőt még a közigazgatásban dolgozó emberek, akik szintén közellenségnek kiáltatnak ki, sem végezték hitványabbul a munkájukat az elmúlt négy évben, mint korábban.

Akkor mégis hogyan jutottunk ide, tisztelt hölgyeim és uraim? Mondhatnánk, hogy a külvilág. Ezt ismerjük, a nemzetközi helyzet szokott fokozódni. De tisztelt hölgyeim és uraim, most azonban az a helyzet, hogy ezt sem mondhatjuk, mert a nemzetközi helyzet se nem fokozódott, se nem élesedett (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van még lejjebb?), hanem a világgazdaság bizony kedvező föltételeket adott arra, hogy sikeres lehessen a magyar gazdaságpolitika. Természeti vagy politikai katasztrófa sem rázta meg Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az igazság az, hogy ez a költségvetés azért a hazugság ára, mert most kell Magyarország vétlen polgárainak megfizetni, hogy a kormány két éven keresztül azt hazudta az embereknek, hogy minden rendben van, miközben napról napra haladtunk a válság felé. A kormány most azt a pénzt akarja beszedni az emberektől, a vétlen emberektől, amit két év alatt felelőtlenül elherdált a hazugságok finanszírozására. Mert kedves szocialisták, a hazugság mindig pénzbe kerül. (Göndör István: Ezek szerint felelőtlen volt a nyugdíj- és a bérrendezés. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian emlékszünk erre a folyamatra. Két éven át dübörgött a gazdaság. Nagy volt a jólét. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Bennünket irigyelt Németország, Franciaország és Spanyolország. És ezek a reklámok mind nem pártreklámok voltak: közpénzből, a vétlen emberek által befizetett adóforintokból finanszírozott, az embereket becsapó kampányok voltak. Kormányzatiak, tisztelt hölgyeim és uraim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Göndör István: Ezüsthajó! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nos, ezért jutottunk ide, ahol most vagyunk.

Tegyük föl azt a kérdést, hová vezet ez a költségvetés. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon, ha ezt a költségvetést elfogadja a kormánytöbbség, megélhetési válság lesz. Az elmúlt két év elhibázott kormányzati döntései először egy pénzügyi válságot idéztek elő, amit a kormány elhallgatott, a figyelmeztetések ellenére tagadott, ebből adódóan nem is kezelt. Ennek következményeképpen a pénzügyi válság lyukat ütött a magyar gazdaság hajójának oldalán, és a gazdaság is bajba jutott.

A gazdasági válságot az elemzők, a szakértők, a gazdasági élet szereplői látják és érzékelik. De a hétköznapi életben még csak a szelét érezni. Jövőre azonban, ha önök ezt a költségvetést elfogadják, akkor a gazdasági válság megérkezik a háztartásokba is, mégpedig igen gorombán fog berontani. Megélhetési válságot fog előidézni országszerte. Egyik napról a másikra el fogja érni a nyugdíjasokat és a családokat a fűtés, a gázárak, a gyógyszerárak és a vizitdíj révén. El fogja érni a diákokat és a szüleiket a megélhetési válság a tandíjjal meg az eltartottak után fizetendő járulék formájában. El fogja érni a megélhetési válság a munkába és iskolába járókat a közlekedési tarifák révén. A munkavállalókhoz és a vállalkozókhoz is bekopogtat a megélhetési válság a növekvő adó- és járulékterhek révén. És bizony meglátogatja majd a közalkalmazottakat is, az elbocsátások és kedvezménymegvonások révén.

Vagyis a kormányon és a leggazdagabbakon kívül mindenkit elér a megélhetési válság. 2007 tehát a megélhetési válság éve lesz, tisztelt hölgyeim és uraim. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Juj!) Képviselőtársaim el fogják mondani - itt most ismét gúnyos szocialista megjegyzések hangoznak el, amelyek arra vonatkoznak, hogy nem is olyan súlyos a helyzet. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem arra, hanem az ilyen felelőtlen mondatokra!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy évben egy család, ahol az apa átlagkereső, az anya pedig otthon van, és két gyermeket tartanak el, egy évben 160 ezer fog veszteni. Ezért a cinikus hozzászólások, tisztelt hölgyeim és uraim? Bekiabálások? (Kovács Tibor: Mit ajánlsz helyette? Arról beszélj! - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Mit találnak önök ezen viccesnek? (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha a nyugdíjasokat nézzük, tisztelt hölgyeim és uraim, nem értem a szocialisták cinikus és nevetséges bekiabálásait, mikor egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy bizony egy nyugdíjas házaspár esetében évi 72 ezer forint lehet a veszteség. Miért kiabálnak be? Miért viccelődnek ezzel, tisztelt szocialista képviselőtársaim? (Göndör István: És mi van a nyugdíjemeléssel? - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha elolvassuk ezt a költségvetést, akkor azt is láthatjuk, hogy ráadásul itt egy újabb nagy hazugság készül. Az újabb nagy hazugság pedig az, hogy önök el akarják hitetni az emberekkel, hogy a jövő érdekében kell áldozatokat hozniuk, a jövő érdekében kell pluszterheket viselniük és erőfeszítést tenniük, holott valójában az igazság az, hogy a múlt hibáit fizettetik meg, és éppen azokkal, akik nem tehetnek semmiről. Mindennek, ami itt van előttünk a költségvetésben, semmi köze a jövőhöz. Ezzel nem oldódik meg a jövőre nézve semmi, ellenkezőleg, ezen az úton a jövő maga a megélhetési válság lesz, semmi más.

Kedves Barátaim! Az, hogy az emberek mindenért többet fizetnek, nem oldja meg a jövőt. Ettől nem lesz több munkahely, több vállalkozás, nem lesz több magyar termék, és nem fog tőle nőni a magyar gazdaság. Ettől a kormánynak ugyan több pénze lesz, amit majd ismét kormányzati kampányokra fordíthat, de ezzel az ország nem lesz kinn a bajból.

És kedves barátaim, bizony nem véletlen az, hogy az emberek igenis rögtön a pénztárcájukhoz kapnak, ha azt hallják egy szocialista politikus szájából, hogy reform. Ne lepődjünk meg ezen! A Horn-kormány reformja a Bokros-csomag volt. A Medgyessy-kormány reformja az otthonteremtés megszüntetése. A választás előtti szocialista kormány reformja a gyermekek utáni adókedvezmény eltörlése volt. A mostani MSZP-kormány reformja pedig a vizitdíj és a tandíj bevezetése. Vagyis eddig minden szocialista kormány reform néven pénzbehajtást rendezett. Mindannyian tudjuk, hogy ezek valójában hamis reformok, épp a lényeg hiányzik belőlük: az átgondolt, tervezett megerősítése az életünk szempontjából fontos területeknek. Valójában leépítés, visszavágás, pénzbehajtás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új hazugságnak is lesz egy ára tehát, ez a szegényedés és a feszültség. Szegényedés lesz a megélhetési válság miatt, és feszültség, mert az emberek nem fogják elfogadni ezt a helyzetet. Hiszen igazságtalan is és antidemokratikus is. Igazságtalan, hogy éppen azok bűnhődnek, akik nem tehetnek semmiről, és akiket megfosztottak a döntés lehetőségétől. És nem demokratikus, mert az emberek nem erre adtak fölhatalmazást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem idézem most föl, hogy önök mi mindenre tettek ígéretet és adták a becsületszavukat. Csak annyit szeretnék most mondani önöknek, hogy mindaddig feszültség lesz Magyarországon és elégedetlenség és elszegényedés és rossz hangulat, amíg ez az ellentmondás fel nem oldódik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Amíg gerjeszted!) Minden hazugságnak ára van, és valakinek meg kell fizetni. De az nem megy, hogy mindig csak azok fizessenek, akik nem tettek semmi rosszat, és akiket becsaptak! Sehol a világon nincs olyan törvény, amely nem a bűnössel, hanem az áldozattal fizetteti meg az okozott kárt!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gondoljanak arra, hogyha mindaz, amiről itt beszéltem, nem a politikában történik meg, hanem a gazdaságban, ha a gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter, a miniszterelnök egy gazdasági cég élén áll, akkor nem új költségvetést nyújtanak be ide, hanem a bíróság előtt vannak, tisztelt hölgyeim és uraim, vagy tán már az ítélet is megszületett. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyen körülmények között olyanokat mondani, hogy eljött az ideje, hogy mindenki vállalja magáért a felelősséget és gondoskodjon magáról - kedves barátaim, hát azok mondják ezt, akik semmiért sem vállalják a felelősséget! Tönkretettek egy országot, és arra biztatják az összes többi embert, hogy most már igazán itt az ideje, hogy vállalják a felelősséget a saját életükért.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, a javaslatunk az, hogy elsőként vállalják ők. Amíg önök nem vállalják a felelősséget, addig semmilyen felelősséget nem kérhetnek számon másokon sem. (Kuncze Gábor: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül a helyzet bár kétségkívül nehéz, mégis valahogyan fel kellene oldani. A mi javaslatunk az (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mondjon le!), a mi javaslatunk az, hogy ezt a feszültséget egy olyan költségvetéssel oldjuk fel, amely nem gerjeszt indulatokat. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szakértői költségvetés.) Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy arra kérjük a kormánypártokat, hogy az előttünk álló költségvetésben ne döntsenek azokról a kérdésekről, amelyek egyébként várhatóan népszavazásra fognak kerülni. (Moraj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Óh!) Hagyjuk meg a lehetőséget! Igen, tudom, hogy önök az ilyesmit nem szeretik. Nem szeretik, ha az emberek elmondják a véleményüket, és népszavazáson mondanak véleményt olyan ügyekben, amelyekben egyébként joguk van véleményt mondani.

(11.20)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, mégis azt szeretném javasolni önöknek, hogy azokban a kérdésekben, ahol egyébként lehetőség nyílik arra, hogy maguk az emberek döntsenek, önök ne vegyék el ezt a lehetőséget az emberektől. Ezért azt javaslom, hogy a költségvetés ne döntsön a tandíjról, a vizitdíjról, a kórházakról, a patikán kívüli gyógyszervásárlásról, a nyugdíjasok munkavállalásának szigorításáról sem. Meggyőződésem, hogy nyugalmat, békességet csak úgy tudunk teremteni, ha nem a parlament, hanem az emberek dönthetnek végre ezekről a kérdésekről, hiszen éppen ezekben csapták be őket, és az ő életük szempontjából éppen ezek a legfontosabb döntések. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Éljen a demokrácia!)

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, a válsághelyzetből csak demokratikus és igazságos úton juthat ki az ország. A demokratikus döntés jogi, az igazságosság pedig erkölcsi legitimációt adhat a parlament további működéséhez. Azt javaslom a tisztelt kormánypártoknak, hogy fejezzék be a hazugságokat. Hagyják abba a hazugságokat, amelyektől hemzseg a költségvetés. Higgyék el, van igazság abban a régi bölcsességben, miszerint be lehet csapni kevés embert hosszú ideig, be lehet csapni sok embert rövid ideig, de sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps az ellenzéki oldalon.)




Felszólalások:  Előző  14 - 16  Következő    Ülésnap adatai