Készült: 2020.10.23.04:39:24 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

22. ülésnap (2006.10.17.), 176. felszólalás
Felszólaló Dr. Orbán Viktor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:42


Felszólalások:  Előző  176  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Mit várhatunk, tisztelt képviselőtársaim, egy költségvetési zárszámadás általános vitájától? Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor négy kérdésre kaphatunk választ. Először is arra a kérdésre, hogy mi teljesült az országgyűlési többség és a kormány pénzügyi gazdálkodási terveiből. Másodszor megtudhatjuk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor előkészítette az előterjesztést, és őszinte volt-e a parlamenti többség, amikor áldását adta arra, vagy esetleg hazudott, megtévesztette a nagyközönséget már akkor, amikor az előterjesztése mellett érvelt. Megtudhatjuk harmadjára egy zárszámadási általános vitából, hogy felelősségteljesen bánt-e a kormány a rá bízott közpénzekkel, felelősségteljesen tervezett-e, felelősségteljesen gazdálkodott-e az adott évben. És végezetül, negyedszer megtudhatjuk, alkalmas-e a kormány és a kormánytöbbség a kormányzásra, vagyis meg tud-e birkózni a kormányzásból fakadó szakmai, politikai és erkölcsi próbatételekkel vagy sem. Ha a kérdésre igen a válasz, akkor menet közben észleli a bajokat - már ha vannak -, és megfelelő szakmai, politikai választ ad azokra. Ha nem alkalmas, akkor a kezdeti bajok, az év közben fejüket fölütő kezdeti bajok az év végére nyomasztóvá, sőt válságossá fordulhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei zárszámadási-költségvetési vita nem függetleníthető azoktól a tényektől, amelyeket a Balatonőszödön tartott titkos tanácskozás kontextusa teremt számunkra. Három olyan tény is szerepel a titkos tanácskozásról nyilvánosságra került felvételeken, három olyan tény, amelyekkel számolnunk kell a mostani zárszámadás vitájában, hiszen ez a titkos beszéd magába foglalta a 2006-os fél esztendő mellett a teljes 2005-ös esztendőt is.

Három ilyen tényt kell most itt megemlítenünk. Először is a nyilvánosságra került titkos beszédekből kiderül, hogy szándékosan, egy szervezett hazugsághadjárat keretében megtévesztették és félrevezették Magyarország polgárait. Nemcsak 2006-ban, hanem már 2005-ben is. Becsapták az embereket, és csaltak a gazdasági tények, a költségvetés állapotát illetően. Az ezt az állításomat alátámasztó idézet a következőképpen hangzik: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz."

A második tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy összegezhető, hogy bár ismerték a gazdaság valós helyzetét - állításom szerint ismerték a fenyegető, sőt válsággal fenyegető pénzügyi folyamatokat -, azokat nem állították le, nem hárították el. Veszélyesnek ítélték volna a választás szempontjából, ezért inkább hagyták elhatalmasodni a pénzügyi válság bajait. Az idevonatkozó állítást alátámasztó szöveg a következőképpen hangzik ezekből a titkos beszédekből: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt az MSZP és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." A hangsúlyt az utolsó szóra szeretném tenni: megteszi.

(17.20)

Bűnt vagy vétket szóval, gondolattal, cselekedettel és mulasztással lehet elkövetni. A "megteszi" szó egyértelműen arra utal, hogy ez cselekedettel történt.

A harmadik tény, amivel számolnunk kell a zárszámadás vitájában, úgy hangzik, hogy meghamisították a gazdasági és költségvetési adatokat. Ennek a véleménynek az alátámasztására a már idézett dokumentumok következő sorait szeretném felhozni: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai - amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni -, ez segítette, hogy túléljük." Trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni. Ez segített, hogy túléljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után vegyük számba, hogy kik figyelmeztettek a 2005. év során arra a tényre, hogy a magyar gazdaság pénzügyi folyamatai vészesen rossz irányba haladnak. Rendelkezésére állt-e a kormánypárti képviselőknek, rendelkezésére állt-e a kormányzatnak külső segítség, külső szakmai vélemény, hogy kellő időben észlelhessék a bajt, és korrigálhassák a pénzügyi folyamatokat? 2005. január 12-én, 12 nappal a költségvetési év megkezdése után Magyarország megkapja az első leminősítését a Fitch Ratingstől. 2005. január 18-án megkapjuk a piros lapot az Európai Uniótól. 2005. július 6-án a 2005-ös költségvetés megrendül, hiszen nyilvánosságra kerül, hogy az éves előirányzat elérte a tervezet 96,6 százalékát. Az Európai Unió azonnal reagál, Bizottsága ad ki közleményt, és kimondja: Magyarország költségvetési helyzete ingatag. 2005 szeptemberében az előző évről szólva az Állami Számvevőszék szigorúan kritikus véleményt fogalmaz meg a költségvetésről és a privatizációról. 2005 novemberében az Európai Unió harmadik ajánlásra kényszerül, mert a magyarok a korábbi ajánlásokban foglaltakat nem teljesítették. Majd 2005 decemberében újabb leminősítések következnek. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy a költségvetési folyamatok hazánk számára kedvezőtlen alakulásáról már 2005 elejétől fogva megfelelő szakmai vélemények és külső segítség állt rendelkezésre.

Mit válaszoltak a szocialisták a fölmerült kifogásokra, figyelmeztetésekre és ajánlásokra? Január 7-én a kormányfő így fogalmaz: "Hiszek ebben a gazdaságpolitikában. Hiszek abban, hogy ennek a gazdaságpolitikának Draskovics Tibor, Kóka János és Németh Imre a hiteles képviselője." Kettő közülük már nincs a kormány soraiban.

Január 30-án megjelennek az első Kóka-féle hirdetések, a Népszabadságban például, közpénzen. Nem párt-, hanem kormányzati hirdetések formájában. Csak egyetlen Népszabadság egyetlen napi hirdetése 3 millió forint közpénzt emészt föl. Ez kettő nappal az előtt történik, hogy nyilvánosságra kerül, hogy az adott év, a 2005. költségvetési év megrendül, hiszen 96,6 százaléka a költségvetési hiánynak már az év első felében teljesül. És akkor a kormány nevében Kóka János föladja ezt a derék hirdetését, amiben leírja - idézem őt -: "Tudnia kell mindenkinek, hogy gazdaságunk hihetetlenül sikeres." Majd folytatja: "Minket irigyel Németország, Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország." Majd később ezzel a biztatással zárja: "Úgy látom, Magyarország a győztesek között is győztes lesz." Ezekkel a megfogalmazásokkal nem az a baj, hogy mi ne szeretnénk velük egyetérteni, hiszen mi is örülnénk, ha ez mind igaz lenne; hanem ezt egy olyan pillanatban tette közzé a kormányzat, amikor már maga is tudhatta, hogy nagy a baj. 2005. augusztus 22-én a pénzügyminiszter azt mondja: "2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció." 2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció! És a gyöngyszem, a korona: decemberben Szekeres Imre a szocialisták nevében reagál a Fitch Ratings újabb leminősítésére, és a következőket mondja: "A Fitch Ratings súlyosan tévedett, amikor Magyarországot leminősítette. Az intézet megalapozatlan tényekből indult ki, nem kell vele törődni."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után nézzük, hogy mik voltak azok a trükkök, adathamisítások, időnként csak ügyes csúsztatások, amelyekkel sikerült a kormányzatnak fönntartania az ország közvéleménye előtt, hogy valójában nincs is olyan nagy baj a magyar gazdaság háza táján. Apró dolgokról lesz szó, de összességében egy sikeres hadművelet fontos epizódjai ezek.

Március 18-án az Eurostat közzéteszi, hogy Magyarország 2004. évre vonatkozó hiánya, vagyis a 2005. év kiindulópontja, szemben a pénzügyminiszter által közölt korábbi adatokkal, nem 5,1 százalék volt, hanem 5,4 százalék. Május 2-án - egy kommunikációs trükkel állunk szemben - bejelentik a száz lépés programját. Úgy tesznek, mintha kormányoznának. Elnézést, hogy így kell fogalmaznom, de ismét idézek a titkos balatonőszödi beszédből: "Másfél évig úgy kellett tenni - másfél évig úgy kellett tenni! -, mintha kormányoztunk volna." Ez azt jelenti, hogy a száz lépés itt előadott kormányzati programja saját bevallásuk szerint is csak egy kommunikációs trükk volt. Május 9-én a Merrill Lynch egy érdekes véleményt tesz közzé, amely a trükközésekre hívja föl a figyelmet. Így hangzik ez a vélemény: "A Statisztikai Hivatal ellentmondásos módszertani változásokat alkalmaz, amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat. Kétségeket ébresztenek a mérlegbe be nem vett költségvetési tevékenység fokozódó jelei."

Augusztusban a pénzügyminiszter úgy dönt, hogy 544 milliárdos maradványképzési kötelezettséget ír elő a tárcák részére. Apróság, de fontos esemény. Hiszen ezzel nyilvánvalóan - aki már vett részt költségvetési vitában, tudhatja - annyi történik, hogy a költségvetési intézményeket maga a kormány adósítja el. Hogy aztán ez a 2005-ös eladósodás a nyakába zuhanjon a 2006. esztendőnek. És októberben - még egy apróság - a Központi Statisztikai Hivatal felfelé módosítja a nemzeti össztermék adatait, kiderül, hogy 2003-ban nem 2,9 százalék, hanem 3,4 százalék, 2004-ben nem 4,2 százalék, hanem 4,6 százalék volt a magyar gazdaság növekedése; nyilván valamifajta módszertani számítás korrekciója történik itt meg. Nos, hát ezekkel a tényekkel mintegy alátámasztották a korábban föladott Kóka-féle hirdetést: sikeres ország, bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország és Németország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigiek is legalábbis figyelmet érdemelnek. Amiről azonban most szeretnék beszélni, az súlyát tekintve meghaladja az előzőeket. Itt most már nem egyszerűen csak költségvetési kérdésekről van szó, hanem a magyar alkotmányos rend kérdéséről. Történik ugyanis, hogy a köztársasági elnök, hogy pontosan mi okból, azt ő tudná megmondani, de kéréssel fordul a magyar kormányhoz, és megkéri a magyar kormányt, hogy legyen kedves, és a gazdaság helyzetéről tájékoztassa a magyar állam, a Magyar Köztársaság elnökét. És a kormány átküld egy dokumentumot, ami itt van a kezemben. Ebben öt hazugságot fogalmaz meg a kormány. Öt olyan tényt, amiről nyilvánvalóan a keltezéskor - Budapest, 2005. augusztus - már tudnivaló volt, hogy nem igaz. Ezek a következők:

Első állítás: "A reálbér összhangban növekszik a termelékenységgel, ezért a versenyképesség javul."

A kettes állítás: "A 2003-ban megindult gazdaságpolitikai irányváltás kedvező hatásai 2005-ben is érzékelhetők, és segítik a hosszú távú egyensúlyi, növekedési pályára kerülést." Mintha ennek mind az ellenkezőjét hallanánk.

A harmadik állítás így hangzik: "Úgy növekedünk, hogy abból holnap sem lesz baj." Vagyis nem hitelből.

A negyedik állítás, amit a köztársasági elnök asztalára tett le a kormány: "A fogyasztás beállt arra a szintre, amelyet megengedhetünk magunknak."

Ötödik állítás: "Az államháztartási deficit 2003-hoz képest 2004-ben több mint 1,5 százalékponttal, az Európai Unión belül az egyik legnagyobb mértékben mérséklődött. Idén tovább csökken az államháztartás hiánya, a nemzeti össztermék 3,6 százaléka lesz" - mondja ezt a kormány a köztársasági elnöknek átküldött dokumentumban 2005 augusztusában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek alapján nem érzem túlzásnak megfogalmazni azt a véleményünket, hogy a magyar kormány az általa írásban átadott előterjesztésben félrevezette és megtévesztette a Magyar Köztársaság elnökét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindennek meg is lett a következménye. Az előbb elmondottak nem hagyták érintetlenül a magyar gazdaság teljesítményét. Ha a vállalkozások világát tekintjük, azt mondhatjuk, hogy 2005-ben körbetartozási hullám indult el, amelyet a kormány nem tudott megfékezni.

(17.30)

Erről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kutatóintézetének tanulmánya beszél világosan, a mondatot is onnan idéztem. A 2004-es áfavisszatartások hatása zúdult így a 2005-ös esztendő nyakába, amelyet a kormányzat nem tudott megfékezni.

Ami az önkormányzatokat illeti, a számukra előírt kötelező béremelésekből hiányzott 60 milliárd forint. Mint az Állami Számvevőszék jelentéséből kitűnik, ennek következtében az önkormányzatok rövid lejáratú működésihitel-állománya az előző évihez képest - a rövid lejáratú működésihitel-állománya - 34,1 százalékkal növekedett. A mezőgazdaságról azt állapítja meg az Állami Számvevőszék, hogy a nemzeti kiegészítés kifizetésére a költségvetés nem biztosított elegendő forrást.

Végül, ami a magyar egészségügyet illeti, bizony azt sem kímélte meg a 2005-ös esztendő. A gyógyszertámogatásoknál olyan komoly tervezési hiba történt, hogy az eltérés 23 százalék. Soha nem fordult elő korábban, hogy 65 milliárdos hiány legyen a gyógyszerkasszában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy egy pillantást vessünk az Állami Számvevőszék által megfogalmazott véleményekre. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági szerve. A saját munkánkat segítő szervezet. Nem a szövetségesünk, nem az ellenfelünk, hanem a munkánkat segítő szakmai szervezet. Rajtunk áll, a mindenkori parlamenti képviselőknek a felelőssége, elsősorban a többséggel rendelkező kormánytöbbség felelőssége, hogy az általa nyújtott segítséget miképpen hasznosítjuk a költségvetési törvény megalkotásakor. Ha ebből a szempontból nézzük a tisztelt Ház teljesítményét 2005-ben, hervasztó következtetésekre juthatunk. A 2005-ös költségvetési vitában az Állami Számvevőszék - tehát a minket segítő szakmai szervezet - az adóbevételek teljesíthetőségéről azt mondja, hogy azok többsége magas, illetve közepes kockázatú. Az alapok tekintetében pedig megfogalmazza, hogy a kiadási előirányzatok nyilvánvalóan alultervezettek.

A 2005-ös költségvetés tényszámai visszaigazolták az Állami Számvevőszéknek azt a véleményét, amelyet 2004 végén nekünk nyújtandó segítségképpen terjesztett az Országgyűlés elé, és amiből a kormánytöbbség semmit sem volt hajlandó befogadni a 2005-ös költségvetési törvénybe. A bevételi előirányzatok felültervezettek - mondta az ÁSZ -, csak az áfa esetében 263 milliárd forint tervezett bevétel maradt el.

De a legérdekesebb állítás, amellyel röviden foglalkozni szeretnék, nem is ezekre a nagy dolgokra vonatkozik. Van az Állami Számvevőszék mostani jelentésében egy olyan passzus, amelyet szeretnék mindannyiunk figyelmébe ajánlani. Azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy 2005-ben a kormányzat 852 millió forintért értékesített ingatlanokat. Majd utána két mondat következik, és ezeket szeretném szó szerint az önök figyelmébe ajánlani: "Ebben a körben egy olyan ingatlan sem található - egy olyan ingatlan sem található -, amelyet a KVI a tervezési időszakban a Pénzügyminisztériumnak eladni javasolt, illetve a KVI értékesítési terveiben szerepelt volna. Kincstári vagyonként sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az állam által a Kincstárból eladott ingatlanok a bennünket segítő szakmai szervezet jelentésében található mondat szerint sem nyilvántartási értékükben, sem pontos megnevezésükben nem beazonosíthatóak. A legkevesebb, tisztelt hölgyeim és uraim, amit tehetünk, és az Országgyűlés minden képviselőjének érdeke, hogy megtudjuk, mi zajlik itt. Ezért azt javasolom, hogy e tétel tekintetében a tisztánlátás kedvéért az Országgyűlés valamifajta vizsgálatot valamelyik bizottságában legyen kedves megindítani. Meggyőződésem, hogy a magyar képviselők nem mehetnek el egy szakmai szervezet ilyen - bár szakmai, rideg nyelven megfogalmazott, de mégis rémisztő - értékelése mellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Summázatot szeretnék végezetül adni arra a négy kérdésre, amelyet mondandóm elején tettem fel. Mit tudunk hát meg a költségvetés zárszámadásáról szóló általános vita tapasztalataiként?

Először is: a kormány gazdálkodási terveiből lényegi elemek nem teljesültek. Ezért 2006 elejére már válságos állapot alakult ki.

A második állításunk, hogy őszinte volt-e a kormány, amikor az előterjesztést készítette: sajnos azt kell mondanom az elhangzott és idézett tények alapján, hogy a kormányzat tudta, de legalábbis tudhatta a gazdaság valós állapotát, és e tekintetben megtévesztette a nagyközönséget.

Felelősen gazdálkodott-e a kormányzat a 2005-ös esztendőben? Azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, a rábízott közpénzekkel felelőtlenül bánt, tudván tudta, hogy működésével a pénzügyi válság elhatalmasodását segíti elő, és tudván tudta, hogy válságba fogja rántani Magyarországot.

A szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasság próbáját sikerült-e kiállni a 2005-ös esztendőben? Vagyis menet közben, a fejüket felütő bajok láttán adekvát válaszokat adott-e a kormányzat? Azt kell mondanom, hogy a kormányzat adott bizonyosfajta válaszokat, de ezek a válaszok nem voltak adekvát válaszok; az eredmény minősít. Az, hogy hova jutott az ország 2005 végére a pénzügyi folyamatok tekintetében, világossá teszi: a kormányzat nem tett elegendő erőfeszítéseket, hogy év közben elhárítsa a bajt. Vagyis szakmai, politikai és erkölcsi alkalmasságának riasztó lenyomata a 2005-ös zárszámadás, vagyis: nem állta ki az alkalmasság próbáját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves szocialista Képviselőtársaim! Ezért a Fidesz parlamenti frakciójának nevében azt kell mondanom, hogy ez az előterjesztésük így, ahogy van, ebben a formájában elfogadhatatlan. A mai napon néhány pontban módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek tartalmazzák azokat az állításokat, amelyeket megfogalmaztam. Arra szeretném kérni önöket, hogy ezekkel az állításokkal egészítsék ki a 2005-ös zárszámadásról szóló törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  176  Következő    Ülésnap adatai